Arthur Conan Doyle

Sherlock Holmes emlékiratai

- Bûnügyi elbeszélések -

Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976

Fordította: Katona Tamás
A mû eredeti címe
Sir Arthur Conan Doyle:
The Memoirs of Sherlock Holmes
Penguin Books, Harmondsworth, 1963
Alapkiadás
Arthur Conan Doyle:
Sherlock Holmes emlékiratai
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974

Tartalom

Ezüstcsillag
A sárga arc
A tõzsdeügynök titkára
A Gloria Scott
A Musgrave-szertartás
A reigate-i urak
A nyomorék
A bentlakó beteg
A görög tolmács
A haditengerészeti szerzõdés
Az utolsó eset

Ezüstcsillag
-??Mégiscsak el kell mennem, Watson - mondta Sherlock Holmes egy délelõtt, éppen
amikor reggelihez ültünk.
-??Hova?
-??Dartmoorba, pontosabban King's Pylandbe.
Nem lepõdtem meg. Sõt, inkább azon csodálkoztam,
miért nem keveredett bele már hamarabb is ebbe a különleges ügybe, amelyrõl Anglia-szerte be
széltek az emberek. Társam egy álló napig leszegett fejjel, összevont szemöldökkel járt fel-a
szobában, újra meg újra megtömte pipáját a legerõsebb fekete dohánnyal, és ügyet sem vetett a
e és megjegyzéseimre. Az újságos minden hírlap friss kiadását felküldte hozzánk, de Holmes cs
lenézett, és lecsapta a sarokba. Egy szót sem szólt, de én mégis tudtam, mi foglalkoztatja.
Egyetlen dolog volt, ami izgalomban tarthatta elemzõ-készségét, mégpedig a Wessex Kupa esély
es lovának furcsa eltûnése és idomárjának szörnyû halála. Mikor tehát egyszerre csak kijelent
ogy fel akarja keresni a dráma színhelyét, csak azt tette, amit vártam és titkon reméltem.
-??Nagyon szívesen lemennék magával, ha nem zavarom - mondtam.
-??Nagy szívességet tenne nekem, kedves Watson, ha velem tartana. És nem hisze
m, hogy hiába fogja vesztegetni az idejét, mert néhány apró részlet azt ígéri, hogy ez az ügy
dülállóan érdekes lesz. Még éppen elérhetjük a vonatot a Paddington pályaudvaron, úgyhogy maj
mondom el a tudnivalókat. Nagyon lekötelezne, ha magához venné kitûnõ látcsövét.
Így esett, hogy egy óra múlva már egy elsõosztályú kocsi sarkában ültem, útban Exeter felé. S
olmes fülvédõs utazósapkájában üldögélt, hosszú, érdeklõdõ képét a pályaudvaron vásárolt újsá
gen is túl jártunk, amikor az ülése alá csapta az utolsó újságot is, és megkínált egy szivarr
-??Jól haladunk - mondta kinézve az ablakon, és idõnként az órájára tekintve. - A pil
atnyi sebességünk ötvenhárom és fél mérföld óránként.
 -??Nem is láttam a negyed mérföldeket jelzõ táblákat - mondtam.
-??Én sem. De ezen a vonalon egymástól hatvan yardnyira vannak a sürgönypóznák, úgyho
könnyen ki lehet számítani. Azt hiszem, hallott már John Straker meggyilkolásáról és Ezüstcsi
eltûnésérõl.
-??Elolvastam, amit a Telegraph meg a Chronicle írt róla.
-??Olyan ügy, amelyben az embernek inkább a már ismert részletek megrostálásával kell
foglalkoznia, mint új részletek kikutatásával. Annyira szokatlan, annyira végzetes és sok em
bert érintõ volt az eset, hogy máris a találgatások és feltételezések túltengése fenyeget ben
eg kell tehát szabadítani a vázat, a tényeket - a megcáfolhatatlan és bizonyos tényeket - az
lméletgyártók és újságírók ékítményeitõl, és ez nem könnyû féladat. Ha megtesszük, ha már biz
etjük, milyen következtetéseket lehet levonni, mik a sarkalatos pontjai az egész rejtélyes
esetnek. Kedd este két táviratot kaptam, az egyiket Ross ezredestõl, a ló tulajdonosától, a
másikat Gregory felügyelõtõl, a nyomozás irányítójától. Mind a ketten a segítségemet kérték.
-??Kedd este! - kiáltottam. - De hiszen már csütörtök délelõtt van! Miért nem indultu
már tegnap?
-??Mert hibát követtem el, kedves Watson. Attól tartok, hogy ez gyakrabban meg
esik, mint ismerõseim, kiváltképp a maga olvasói gondolják. Elképzelhetetlennek tartottam, h
ogy Anglia leghíresebb lovát hosszabb ideig el lehessen rejteni, méghozzá olyan ritkán lak
ott vidéken, mint Dartmoor északi része. Tegnap minden percben azt vártam, hogy megtalálják
a lovat, és a tolvajról kiderül, hogy õ John Straker gyilkosa. Eltelt az egész nap, az éjsza
ka is, és láttam, hogy semmi sem történt, csak a fiatal Fitzroy Simpsont tartóztatták le.
Ideje, hogy tegyek valamit, gondoltam, Mégis az az érzésem, hogy nem vesztegettem h
iába az idõt tegnap.
-??Vagyis van valamilyen elmélete?
-??Legalábbis összeállítottam az eset leglényegesebb tudnivalóit. Elmondom szépen sor
an, hiszen mi magunk is akkor látunk a legtisztábban, ha elmondjuk az esetet valakin
ek, és aligha számíthatok a maga segítségére, ha nem árulom el, honnan kell kiindulnunk.
Pöfékelve hátradõltem az ülésen, Holmes meg elõrehajolt, hosszú mutatóujjával a bal tenyerébe
arázni kezdte a tudnivalókat, beszámolt az utazásunkat megelõzõ és kiváltó eseményekrõl.
-??Ezüstcsillag Ibrahimtól származik, és legalább olyan kitûnõ eredményekkel rendelke
, mint híres õse. Ötéves, és minden elképzelhetõ díjat megnyert már szerencsés tulajdonosa, R
edes számára. A végzetes esemény megtörténtéig õ volt a Wessex Kupa esélyese, három az egyhez
. Mindig a versenyre járók kedvence volt, sohasem csalódtak benne, és még ilyen kedvezõtlen
feltételek mellett is hamarosan óriási pénzeket tettek rá. Nyilvánvaló tehát, hogy sokaknak é
, hogy Ezüstcsillag ne lehessen ott jövõ kedden reggel az indulók közt. Tudták ezt King's Py
landben, az ezredes istállójában is. Mindent megtettek a nagy esélyes védelmére. Az idomár Jo
n Straker volt, egy hajdani zsoké, aki Ross ezredes színeiben lovagolt mindaddig, amíg
ki nem hízott a nyeregbõl. Öt évig volt az ezredes zsokéja, utána hét évig az idomárja, becs
szorgalmas embernek ismerték. Három lovászfiúval dolgozott, mert ez az istálló kicsi, csak
négy ló van benne.
Egy fiú mindig az istállóban virrasztott éjszaka, a másik kettõ fönt aludt a padláson. Mind a
mnak kitûnõ bizonyítványai vannak. John Straker nõs, az istállótól körülbelül kétszáz yardnyi
kis házban. Jómódú, gyereke nincs, egy cselédlányt tartanak. Nagyon kihalt a vidék arrafelé,
villa van fél mérföldnyire északra, egy tavistocki vállalkozó építette betegeknek és a dartmo
levegõ barátainak. Maga Tavistock két mérföldnyire van nyugat felé, és ugyancsak két mérföld
an a pusztaságban egy nagyobb istálló, Lord Blackwateré, Capleton. Silas Brown az idomárja
. Különben mindenfelé pusztaság, nem is lakja senki, csak néhány kóbor cigány. Ilyen volt a h
szín hétfõn este, a végzetes pillanatban.
A lovakat aznap este is lelovagolták és megitatták, ahogy illik, és kilenc órakor bezárták az
istállót. Két lovászfiú felment az idomár házába, a konyhába, vacsorázni. A harmadik, Ned Hun
t. Kilenc után néhány perccel a szolgáló, Edith Baxter levitte az õ vacsoráját, currys ürühús
lóba. Innivalót nem vitt, mert az istállóban volt vízcsap, és a szolgálatos lovászfiúnak nem
d mást innia. Lámpa is volt a lánynál, mert már besötétedett, és a pusztaságban vezetett az ú
Edith Baxter alig harminc lépésre lehetett az istállótól, amikor egy ember bukkant fel a söté
ségben, és rászólt, hogy álljon meg. Mihelyt a lámpás sárga fénykörébe ért, kiderült, hogy úr
eedruhában, sapkában. Lábszárvédõ volt a lábán, a kezében egy nagy, görcsös végû bot. A lányt
e, milyen sápadt a képe, és milyen izgatott a viselkedése. Szerinte harmincéves lehetett a
z az ember, inkább egy kicsit több, mint kevesebb.
- Megmondaná, kérem, hol vagyok? - kérdezte. - Már-már azt hittem, hogy az isten szab
ad ege alatt kell aludnom, de aztán megláttam a lámpásának a fényét."
 - A King's Pyland-i gyakorló istálló közelében van" - mondta a lány.
- "Igazán? Micsoda szerencse! - kiáltotta az ember. - Hallottam, hogy egy lovász
fiú itt alszik az istállóban egymaga. Talán éppen az õ vacsoráját viszi maga. Ugye, szívesen
resne egy új ruhára valót? - Egy papírt vett elõ a mellényzsebébõl. - Adja oda a fiúnak, és o
ruhát veszek magának, amilyet csak akar."
A lány megijedt a férfi komoly hangjától, odaszaladt az ablakhoz, ahol a vacsorát be szokt
a adni. Az ablak nyitva volt, Hunter bent ült a kis asztalánál. A lány magyarázni kezdte,
mi történt, de az idegen is odament.
- Jó estét - mondta, és benézett az ablakon. - Szeretnék beszélgetni magával egy kicsi
A lány megesküdött, hogy látta közben a férfi kezébõl kikandikálni a papír csücskét.
- Mit keres itt?" -- kérdezte a lovászfiú.
Egy kis pénzt szeretnék a zsebébe csúsztatni, ha megszolgálja - mondta az idegen. - Két lovu
indul a Wessex Kupában, Ezüstcsillag és Bayard. Igaz, hogy a kiírt súllyal Bayard száz yard
elõnyt is adhat a másiknak ötnyolcad mérföldön? Igaz, hogy a tulajdonos Bayardra fogad?"
- Bitang szaglászó, majd megmutatom én magának, hogy bánunk el mi az ilyenekkel!" - k
iáltotta a fiú, és ugrott, hogy eleressze a kutyát.
A lány a ház felé menekült, és hátranézve látta, hogy az idegen behajol az ablakon. De mire H
er kiszaladt a kutyával, eltûnt, és a legény nem akadt a nyomára, pedig körül is járta az épü
.
-??Egy pillanat! - szóltam közbe. - És mikor kiszaladt a kutyával, nyitva hagyta
az istálló ajtaját?
-??Jól van, Watson, nagyon jól van! - mormogta a barátom. - Én is olyan fontosna
k éreztem ezt a kérdést, hogy tegnap táviratoztam miatta Dartmoorba. A fiú bezárta az ajtót,
mikor kiszaladt. És hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az ablak kicsi, nem lehet bemászni
rajta.
Hunter megvárta, hogy a társai megérkezzenek, aztán az idomárért küldött, és elmondta neki, m
. Strakert izgalomba hozta a beszámoló, bár az igazi célját talán nem értette meg. De azért n
talan volt, és Mrs. Straker éjjel egy órakor arra ébredt, hogy a férje öltözködik. Straker az
ondta, hogy nem tud aludni, nyugtalankodik a lovak miatt, lemegy az istállóhoz, és meg
nézi, rendben van-e minden. Az asszony kérte, hogy maradjon otthon, hiszen az esõ vert
e az ablakot, de hasztalan, Straker magára terítette hatalmas esõköpenyét és elment.
Az asszony reggel hétkor ébredt fel, és látta, hogy az ura még nem tért haza. Gyorsan felölt
, szólt a szolgálónak, és kettesben lementek az istállóhoz. Az ajtó nyitva volt, Hunter elkáb
aludt egy székben, a híres ló rekesze üres, és az idomárnak se híre, se hamva.
Gyorsan felverték a lószerszámkamra fölötti szecskavágó padláson alvó lovászfiúkat. Semmit se
ak az éjszaka, mélyen aludtak. Hunter szemmel láthatólag valami erõs altatószer hatása alatt
olt, és mivel nem tudták magához téríteni, békén hagyták, hadd aludja ki magát. A két nõ és a
tek felkutatására indult. Remélték, hogy az idomár egy kis korai munkára vitte a lovat, és fe
kapaszkodtak a ház melletti dombra, amelyrõl az egész pusztaságot beláthatták. A lónak nyomát
m látták, de észrevettek valamit, és ez már sejtette, hogy baj történt.
Egy rekettyebokron, negyed mérföldre az istállótól, John Straker esõköpenyét lebegtette a szé
llette egy teknõ alakú mélyedés volt, és a mélyedésben megtalálták a szerencsétlen idomár hol
lamilyen nehéz tárggyal bezúzták a fejét, és a combján is volt egy seb, egy hosszú, finom vág
yon éles fegyver okozhatta. Látni lehetett, hogy Straker derekasan küszködött a támadói ellen
a jobb kezében szorongatott kés markolatig véres volt, a bal kezében pedig egy vörös-fekete
selyemkendõt tartott - a lány nyomban felismerte, hogy az istállónál járt idegen kendõje.
Hunter is magához tért a kábulatból, õ is felismerte a kendõt. Biztos volt benne, hogy az id
egen szórta az ablakon keresztül az altatót a currys ürühúsra - ezzel kábította el az istálló
Ami az eltûnt lovat illeti, a teknõ alakú mélyedés sáros fenekén megtalálták a nyomait, látni
tt, hogy a gyilkosság idején még ott volt. Azóta senki sem látta, és bár nagy jutalmat tûztek
a nyomravezetõnek, és a dartmoori cigányok mind õt keresik, nem hallottak róla. A vegyviz
sgálat kiderítette, hogy az istállóban levõ lovászfiú vacsorájának maradványaiban sok ópiumpo
edig ugyanezt az ételt ették a többiek is vacsorára a házban, minden kellemetlen következmény
nélkül.
Ezek az esettel kapcsolatos tények, csupaszon, a találgatások és feltételezések burkából kihá
Most pedig azt foglalom össze, mit tett a rendõrség az ügyben.
Gregory felügyelõ, akit a nyomozással megbíztak, rendkívül ügyes ember. Ha egy kis képzelõteh
l is megáldotta volna a sors, sokra vihetne a szakmájában. Mihelyt megérkezett, egykettõre
megtalálta és letartóztatta a gyanús embert. Nem volt nehéz megtalálni, mert jól ismerte min
enki a környéken. A neve Fitzroy Simpson. Jó családból származik, tanult ember, de elverte a
 vagyonát a lóversenyen, és most a londoni sportegyletekben van egy kis fogadóirodája, abból
él. Megvizsgálták az üzleti könyveit, és kiderült, hogy körülbelül ötezer fontot tett az esé
.
Mikor letartóztatták, azt vallotta, azért jött le Dartmoorba, hogy esetleg megtudjon val
amit a King's Pyland-i lovakról és Desborough-ról, a titkos esélyesrõl, aki Silas Brown go
ndjaira bízva a capletoni istállóban készült a versenyre. Nem tagadta, hogy mit mondott elõzõ
este, de hozzátette, hogy nem voltak gonosz szándékai, csak közvetlen és megbízható híreket a
t szerezni. Mikor a kendõt megmutatták neki, elsápadt, képtelen volt megmagyarázni, hogyan
került a kendõ az áldozat kezébe. Nedves ruhája azt bizonyította, hogy éjszaka, a vihar idej
a szabadban volt, és tüskéspálmából készült ólmos fejû botja olyan fegyver volt, amelynek ism
pásával könnyûszerrel õ okozhatta az idomár fején látott szörnyû sérülést. Az is igaz viszont
egyetlen karcolás sem volt, pedig Straker bicskája bizonyította, hogy legalább az egyik
támadóját alaposan megsebezte. Ez az eset dióhéjban, Watson, és ha van valamilyen elgondolása
lekötelezne, ha elmondaná.
Nagy érdeklõdéssel követtem Holmes ezúttal is kristálytiszta elõadását. A legtöbb részletet é
már, de nem voltam tisztában a fontosságával vagy jelentéktelenségével, sem az összefüggésük
-??Elképzelhetõ-e - kérdeztem -. hogy Straker önnönmagát sebesítette meg a késével, t
agysérüléseket oly sokszor követõ görcsök során?
-??Nemcsak elképzelhetõ, valószínû is - mondta Holmes. - És ebben az esetben a gyanús
tt javára szóló legfontosabb érv elesik.
-??Még így sem értem - mondtam -, hogyan magyarázza meg a rendõrség a dolgokat.
-??Bármilyen magyarázattal hozakodjanak is elõ, alighanem sok sebezhetõ pontja l
esz - felelte társam. - A rendõrség, gondolom, azt képzeli, hogy Fitzroy Simpson elkábította
a lovászfiút, a már korábban megszerzett második kulccsal kinyitotta az istálló ajtaját, és
te a lovat, nyilván azzal a céllal, hogy elrabolja. Fel is nyergelte a lovat, mert a
nyereg sincs meg. Az ajtót nyitva hagyta, de ahogy elvezette a lovat, az idomár talál
kozott vele vagy utolérte. Természetesen összeverekedtek. Simpson agyonverte ellenfelét ól
mos fejû botjával, a védekezõ Straker pedig azzal a kis bicskával meg sem tudta karcolni.
A tolvaj valamilyen rejtekhelyre vitte a lovat, de az is lehet, hogy a ló az összecs
apás során megugrott, és valahol a pusztaságban kószál. A rendõrség így látja az ügyet, é
valószínûtlen legyen is az elképzelése, a többi magyarázat még elképzelhetetlenebb. Mihelyt
yszínen leszünk, szemügyre veszem a dolgokat. Addig ezzel kell beérnünk, nem nagyon tehetünk
semmit.
Délután értünk Tavistockba, ebbe a kis városba, amely a kör alakú nagy dartmoori pusztaság ke
közepén terül el, mint a pajzson a dudor. Két férfi várt minket az állomáson, egy oroszlánsör
as, átható tekintetû, világoskék szemû, szõke óriás és egy csinos frakkba és takaros lábszárv
ott pofaszakállú, monoklis, nyugtalan kis ember. Ez az utóbbi Ross ezredes volt, a nev
es sportember, a másik pedig Gregory felügyelõ, a fiatal, de híres nyomozó.
-??Örülök, hogy eljött, Mr. Holmes - mondta az ezredes. - A felügyelõ mindent megtet
t, amit megtehetett, de én meg akarom találni a lovamat, és meg akarom bosszulni Strak
er halálát, ha törik, ha szakad.
-??Van valami újabb fejlemény a dologban? - kérdezte Holmes.
-??Sajnos, nem sokat haladtunk elõbbre - felelte a felügyelõ. - Kint vár a kocsi
, és mert bizonyára még napvilágnál szeretné szemügyre venni a helyszínt, útközben fogom elmo
mi történt.
Egy perc múlva már a kényelmes hintóban ültünk, és a furcsa devonshire-i városka utcáin kocog
Gregory felügyelõ ontotta magából a minden gondolatát betöltõ bûnügyre vonatkozó észrevétele
néha-néha közbeszólt vagy kérdezett valamit. Ross ezredes összekulcsolt karral dõlt hátra az
, a kalapját a szemére húzta, én pedig érdeklõdve figyeltem a két nyomozó párbeszédét. Gregor
ta az esettel kapcsolatos elképzelését, és az nem sokban különbözött attól, amit Holmes megjó
vonaton.
-??Szorul a hurok Fitzroy Simpson körül - mondta a felügyelõ. - Azt hiszem, õ a mi
emberünk. De be kell vallanom, hogy csak közvetett bizonyítékaink vannak ellene, és hogy
bármilyen újabb fejlemény felboríthatja az elgondolásainkat.
-??Mi a véleményük Straker bicskájáról?
-??Arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy önmagát sebesítette meg elestében.
-??A barátom, Watson doktor is ezt mondta nekem a vonaton. Ha igazuk van,
ez is Simpson ellen szól.
-??Kétségkívül. Neki nincs kése, és sebesülés sincs rajta. A bizonyítékok azért éppen
eke fûzõdött hozzá, hogy eltüntesse a lovat, joggal gyanúsítható, hogy elkábította a lovászfi
ató, hogy a vihar idején a szabadban tartózkodott, nehéz fütyköse van, és a kendõje az áldoza
en volt. Ennyi az esküdtszéknek elég is lesz.
Holmes a fejét rázta.
-??Egy ügyes ügyvéd darabokra szaggathatja az egészet. Miért vitte el a lovat az i
stállóból? Ha meg akarta sebesíteni, ott is megtehette volna. Volt-e kulcsa az istállóhoz? M
elyik gyógyszerész adta el neki az ópiumport? És végül, hol rejthet el valaki, aki nem is is
merõs ezen a vidéken, egy lovat, méghozzá éppen ezt a lovat? Mit mond, milyen papír volt a k
ezében, mit akart a szolgálóval a fiúnak eljuttatni?
-??Állítása szerint egy tízfontos bankjegy. Akadt is egy tízfontos a tárcájában. De a
i ellenvetés nem ilyen hatásos. Ismerõs ezen a vidéken, nyáron kétszer is megszállt Tavistock
an. Az ópiumport valószínûleg Londonból hozta. A kulcsot késõbb bizonyára eldobta. A ló pedig
melyik dartmoori homokbánya vagy téglavetõ mélyén lehet.
-??És mit mond a kendõrõl?
-??Azt mondja, hogy az övé, de elvesztette. És megtudtunk valamit, ami talán meg
magyarázza, miért vezette ki a lovat az istállóból.
Holmes hegyezni kezdte a fülét.
-??A nyomok azt mutatják, hogy egy cigánykaraván hétfõn este alig egy mérföldnyire tá
ozott a gyilkosság színhelyétõl. Kedden már nem voltak ott. Feltételezhetjük, hogy Simpson me
lapodott ezekkel a cigányokkal, tehát valószínûleg hozzájuk vitte a lovat, mikor rajtaütöttek
a ló most is a cigányoknál lehet.
-??Elképzelhetõ.
-??Átkutattuk a környéket a cigányokért. És átkutattunk minden istállót és gazdasági
stockban és tíz mérföld sugarú körzetében.
-??Tudomásom szerint még egy versenyistálló van a közelben.
-??Igen, errõl sem feledkeztünk meg. Desborough, az õ lovuk a másik esélyes, vagyi
s érdekükben áll, hogy a nagy esélyest eltüntessék. Silas Brown, az idomár maga is nagy össze
ben játszott, és nem volt jó barátságban szegény Strakerrel. Átvizsgáltuk tehát az istállót,
róla, hogy Brownnak semmi köze sincs a dologhoz.
-??Arról is, hogy Simpsonnak nem volt-e köze a capletoni istállóhoz?
-??Arról is.
Holmes hátradõlt, a beszélgetés megszakadt. Néhány perc múlva megálltunk egy magas tetejû, cs
piros téglaépület elõtt az út mentén. Nem túl messzire, a bekerített kert végében egy hossz
et volt.
Körös-körül a szemhatárig a pusztaság hervadó páfrányoktól bronzszínû, szelíd lankáit láttuk
tornyai és nyugat felé a capletoni istálló elszórt épületei tarkították a képet. Leszálltunk,
mes ült még mindig a hintóban, gondolataiba merülve, hátradõlve, az égre szegezett tekintette
. Csak akkor eszmélt fel és szállt ki, amikor megérintettem a karját.
-??Talán mindjárt a tett színhelyére mehetnénk, Mr. Holmes - mondta Gregory.
-??Ha lehet, inkább itt maradnék egy kicsit, néhány apró részlettel szeretnék tisztáb
ni. Straker holttestét idehozták?
-??Igen, fent van az emeleten. Holnap lesz a halottszemle.
-??Régóta volt a maga szolgálatában, ezredes?
-??Mindig megbízható emberemnek tartottam.
-??Gondolom, felügyelõ úr, összeírták, mi volt a meggyilkolt ember zsebében.
-??A nappaliban vannak maguk a tárgyak is, ha meg akarja nézni õket.
-??Nagyon szeretném.
Átmentünk a nappaliba, leültünk a kerek asztal köré, a felügyelõ kinyitott egy szögletes fémd
letette elénk a benne levõ tárgyakat. Egy doboz viaszgyufa volt benne, egy kéthüvelykes f
aggyúgyertya, egy hangafa pipa, egy fókabõr dohányzacskó, egy fél uncia hosszúra vágott Caven
h-dohánnyal, egy aranyláncon függõ ezüstóra, öt font aranyban, egy alumínium toll-szár, néhán
és egy elefántcsont nyelû kés, finom pengéjén ezzel a felírással : Weiss és társa, London.
-??Kés ez, és nem bicska - mondta Holmes, felemelte, és jól megnézte. - A vérfoltokbó
azt látom, hogy ez az áldozat kezében talált kés. Watson, ehhez maga jobban ért.
-??Az ilyen kést mi hályoghasítónak nevezzük - mondtam.
-??Én is erre gondoltam. Nagyon finom munkára való nagyon finom penge. Furcsa,
hogy ezt vitte magával éjszakai kirándulására, hiszen ezt össze sem lehet csukni.
-??Az áldozat mellett megtaláltuk azt a dugót, ami a kés hegyét védte - mondta a felü
yelõ. - A felesége azt mondja, hogy napok óta éjjeliszekrényén volt ez a kés, és mikor éjjel
ndult Straker, felkapta. Nem valami jó fegyver, de úgy látszik, csak ez akadt a keze ügyéb
e.
 -??Meglehet. És mi van a papírokkal?
-??Három számla szénaeladásról. Egy levél Ross ezredes utasításaival. Egy divatszalon
lája harminchét font tizenöt shillingrõl, Madame Lesurier küldi a Bond Streetrõl William Dar
byshire-nek. Mrs. Straker elmondta, hogy Darbyshire a férjének jó barátja, néha a leveleit
ide küldték.
-??Mrs. Darbyshire-nek költséges szenvedélye lehet az öltözködés - mondta Holmes a sz
a pillantva; - Huszonkét guinea elég nagy ár egy kosztümért. Ügy látszik, itt már nem tudhatu
meg többet, mehetünk a tett színhelyére.
Amikor kijöttünk a nappaliból, odalépett hozzánk a folyosón várakozó asszony, és megérintette
elõ karját. Az arca sovány volt és beesett, a tekintete türelmetlen, de rémület is látszott r
a.
-??Elfogta? Megtalálta?
-??Még nem, Mrs. Straker. Látja, Mr. Holmes is megjött Londonból, hogy segítsen ne
künk. Mindent megteszünk, amit tehetünk.
-??Bocsánat, nem találkoztunk mi a közelmúltban Plymouthban egy kerti ünnepségen? -
kérdezte Holmes.
-??Nem, uram. Talán összetéveszt valakivel.
-??Pedig meg mertem volna esküdni rá. Galambszürke selyemkosztüm volt magán strucc
toll díszítéssel.
-??Sosem volt ilyen ruhám, uram - mondta az asszony.
-??Akkor bizonyára tévedtem - szabadkozott Holmes, és megindult a felügyelõ nyomában
.
Rövid ideig tartó gyaloglás után megérkeztünk ahhoz a mélyedéshez, amelyben a holttestet megt
. A rekettyebokor, amelyre az esõköpenyt terítették, a horpadás szélén volt.
-??Ügy tudom, aznap éjjel nem fújt a szél - mondta Holmes.
-??Nem, de zuhogott az esõ.
-??Ezek szerint a köpenyt nem a szél sodorta ide, hanem szántszándékkal idetették.
-??Igen, rá volt terítve a bokorra.
-??Nagyon érdekes. Attól félek, hogy a nyomokat már összetaposták. Sokan járhattak er
e hétfõ este óta.
-??Egy gyékényt tettünk ide oldalra, mindnyájan azon álltunk.
-??Pompás!
-??Ebben a zacskóban van Straker egyik cipõje, Fitzroy Simpson egyik cipõje és E
züstcsillag patkója.
- Kedves felügyelõ úr, maga mindenre gondol!
Holmes fogta a zacskót, lement a mélyedésbe, a gyékényt középre húzta, lehasalt rá, és állát
ztva gondosan vizsgálni kezdte az összetaposott sáros talajt.
-??Hoppá! - kiáltott fel. - Mi ez?
Egy félig elégett viaszgyufa volt, olyan sáros, hogy elõször valami kis szálkának nézte volna
ember.
-??Nem tudom, hogy kerülhette el a figyelmemet - mondta a felügyelõ bosszankod
va.
-??Nem is lehetett látni, bele volt taposva a sárba. Én is csak azért találtam meg
, mert éppen ezt kerestem.
- Maga tudta, hogy itt valahol egy viaszgyufa van?
-??Nem tudtam, de valószínûnek tartottam.
Kiszedte a zacskóból a lábbeliket, és elkezdte a lábnyomokba illesztgetni õket. Aztán felkapa
zkodott a horpadás szegélyére, és a páfrányok és bokrok közt nézelõdött.
-??Azt hiszem, nem talál több lábnyomot - mondta a felügyelõ. - Száz yard sugarú körb
a legalaposabban végignéztem mindent.
-??Helyes - mondta Holmes, és kiegyenesedett. - Ezek után arcátlanság volna tovább
kutakodnom. De azért körülnéznék egy kicsit a környéken, mielõtt besötétedik, hogy holnap kö
eligazodjak. Ezt a patkót kinevezem szerencsepatkónak, és zsebre vágom.
Ross ezredesen láttam, hogy türelmetlenül figyeli barátom lassú és módszeres munkáját. Most m
az óráját.
-??Nem bánnám, ha maga velem jönne, felügyelõ úr - mondta. - Jó néhány dologban a tan
, elsõsorban, hogy nem kell-e töröltetnem a lovam nevét az indulók sorából.
-??Ne töröltesse - mondta Holmes határozottan. - Csak legyen ott a neve az ind
ulók közt.
Az ezredes meghajolt.
 -??Köszönöm a tanácsát, uram - mondta. - Straker házában megtalál minket, ha visszaté
, és majd együtt bemegyünk Tavistockba.
Az ezredes és a felügyelõ visszafordult, Holmes meg én nekivágtunk a pusztaságnak. A nap mos
t bukott le a capletoni istálló mögött, aranyban úszott a szemünk elõtt elterülõ sík, csak ot
zsdás vörösesbarnává, ahol a nap sugara hervadó páfrányokra, tüskebokrokra esett. Barátom azo
mmit sem vett észre a táj szépségébõl, elmerült gondolataiban.
-??Jó úton járunk, Watson - mondta végül. - Egy pillanatra ne törõdjünk vele, ki ölte
John Strakert, szenteljük minden figyelmünket annak, hogy mi lett a lóval. Tételezzük fel,
hogy a tragédia pillanatában vagy utána megugrott. Hova mehetett? Tudjuk, hogy a ló is
társas lény. Ha magára maradt, vagy visszament King's Pylandbe, vagy elment Capletonba
. Miért rohangászna itt a pusztaságban? Különben is már rég meglátták volna. És miért raboltá
a cigányok? Ezek az emberek nem akarnak rendõrökkel találkozni, ha azt hallják, hogy valah
ol valami baj történt, odábbállnak. Egy ilyen lovat amúgy sem adhatnak el. Ha magukkal vis
zik, sok mindent kockáztatnak, és nem nyerhetnek semmit. Ez, azt hiszem, elég világos.
-??De hol van akkor a ló?
-??Mondtam már, hogy vagy King's Pylandbe, vagy Capletonba ment. King's Py
landben nincs, tehát Capletonban van. Fogadjuk el ezt a kiindulópontot, és nézzük meg, hov
a juthatunk el. Ez a rész nagyon száraz és kemény, a felügyelõ is mondta. De lejt egy kissé C
pleton felé, és látja, ott is van egy mélyedés. Nagyon nedves lehetett hétfõn este. Ha a felt
lezésünk helyes, a ló keresztülvágott azon a horpadáson. Ott kell tehát a nyomait keresnünk.
Gyors léptekkel haladtunk beszélgetés közben, és nemsokára megérkeztünk az említett helyhez.
s kérésére én a bemélyedés szegélyén jobbra indultam meg, õ pedig balra. Alig haladhattam ötv
hallottam, hogy Holmes kiabál, és láttam, hogy integet. Valóban tisztán látszott egy ló nyoma
a puha földben, és Ezüstcsillag patkója éppen beleillett a nyomokba.
-??Ezt a képzelõerõnek köszönhetjük - mondta Holmes. - Gregoryból ez a tulajdonság hi
k. Elképzeltük, mi történhetett, ezen a nyomon indultunk el, és az eredmény minket igazolt.
Menjünk tovább.
Átvágtunk a mocsaras részen, egy negyed mérföldön át száraz, kemény, füves talajon vezetett a
. Aztán egy újabb mélyedés, és megint megtaláltuk a nyomokat. Egy fél mérföldre ismét elveszt
Capleton közvetlen közelében megint ráakadtunk. Holmes vette észre, és örömtõl sugárzó képpe
le rá. A ló nyoma mellett egy ember nyomait is láttuk.
-??Eddig egyedül jött a ló - mondtam.
-??Igen. Eddig jött egyedül. De mi ez?
A két nyom elkanyarodott, King's Pyland felé vezetett. Holmes füttyentett, és megindultu
nk a nyomok mentén. Holmes a nyomokra szegezte a szemét, de én fel-felnéztem, és egyszerre
csak meglepetve láttam, hogy nem sokkal messzebb megint Capleton felé vezetnek a ny
omok.
-??Ez a maga érdeme, Watson - mondta Holmes, mi
helyt szóltam neki. - Hosszú utat takarítottunk meg,
mert a végén úgyis ide jutottunk volna. Kövessük a
Capleton felé vezetõ nyomokat.
Nem kellett messzire mennünk. Az istálló kapujához vezetõ aszfaltútnál értek véget. Közelebb
de egy lovászfiú elénk szaladt.
-??Erre nem szabad járni - mondta.
-??Csak kérdezni szeretnék valamit - mondta Holmes, és mutató- és hüvelykuj
ját a mellényzsebébe dugta. - Ha mondjuk holnap reggel öt óra tájt erre járok, itt van-e
a mester, Mr. Silas Brown?
-??Jaj, uram, biztosan itt lesz már, minden reggel õ kel fel legelsõnek. De már
jön is, tessék tõle megkérdezni. Nem, uram, nem fogadhatom el a pénzét, az állásomba kerülne.
majd utána.
Sherlock Holmes visszadugta a zsebébe a félkoronást. Egy haragos képû idõsebb ember lépett ki
a kapun lovaglópálcával a kezében.
-??Mit csinál, Dawson? - kiáltotta. - Ne fecsegjen! Menjen a dolgára! És maguk m
i a csudát keresnek itt?
-??Tíz percig szeretnénk beszélni magával - mondta Holmes mézédes hangon.
-??Nincs idõm mindenféle jöttment számára. Itt nem szabad mászkálni. Menjenek, vagy m
gukra uszítom a kutyát.
Holmes elõrehajolt, és az idomár fülébe súgott valamit. Az idomár összerezzent, és a füle töv
-??Hazugság! - ordította. - Szemérmetlen hazugság!
-??Helyes! Itt beszélgetünk róla, vagy négyszemközt odabent?
 -??Jöjjön be.
Holmes mosolygott.
-??Csak néhány perc, Watson - mondta. - Rendelkezésére állok, Mr. Brown.
Húsz perc telt el, a vörös fénybõl szürkület lett, mire Holmes és az idomár megjelent. Sohase
m, hogy ember néhány perc alatt ennyire megváltozzon, mint most Silas Brown. Az arca h
amuszürkére vált, verejték gyöngyözött a homlokán, a keze remegett, a lovaglópálca úgy táncol
nt gally a viharban. Oda volt a fölényeskedése, a nagy hangja, jámboran kullogott a baráto
m mellett, mint kutya a gazdája oldalán.
-??Megteszem, amit parancsol. Megteszem - mondta.
-??Nehogy valami félreértés legyen - mondta Holmes, és a szeme közé nézett.
A másik hunyorogni kezdett, mert megérezte Holmes pillantásában a fenyegetést.
-??Nem lesz semmi félreértés. Megérkezik. Tisztogassam meg, vagy ...
Holmes egy percnyi tûnõdés után felnevetett.
-??Inkább ne - mondta. - Majd megírom magának. De ne törje rosszban a fejét!
-??Megbízhat bennem, teljesen megbízhat bennem!
-??És úgy bánjon vele egész nap, mintha a magáé volna.
-??Számíthat rám.
-??Meghiszem azt! Holnap írok magának.
Holmes sarkon fordult, nem fogadta el a feléje nyújtott reszketõ kezet. Megindultunk K
ing's Pyland felé.
-??Ritkán találkoztam az aljasság, gyávaság és száj-hõsködés olyan tökéletes keveréké
Brown mester - mondta Holmes útközben.
-??Nála van a ló?
-??Megpróbálta letagadni az egészet, de olyan részletesen elmondtam neki, mit cs
inált, hogy meg van gyõzõdve róla, hogy láttam. Bizonyára maga is észrevette, milyen furcsa,
zögletes nyomok azok, amelyeket követtünk. Nos a csizmájának épp ilyen a formája. Különben is
n dolgot egy kis lovászfiú meg sem mert volna tenni. Elmondtam neki, hogy szokásához híven
, õ kelt föl leghamarabb. Észrevette, hogy egy gazdátlan ló közeledik az istálló felé. Kiment
sillagos homlokáról látta - hiszen errõl kapta a ló a nevét -, hogy a véletlen szerencse a ke
e játszotta azt az egyetlen lovat, amely megelõzheti az õ sok pénzzel megtett lovát. Azt i
s elmondtam neki, hogy elõször vissza akarta vinni King's Pylandbe, de aztán megkísértette
az ördög, eszébe jutott, hogyan rejtheti el a verseny utánig, visszafordult hát, és Capleto
nba vitte a lovat. Annyira részletesen mondtam el neki az egészet, hogy a végén megtört, és
mindent megtesz, csak hogy mentse a bõrét.
-??De hiszen átkutatták az istállóját!
-??Az ilyen ravasz lótolvaj sok mindent meg tud csinálni.
-??Nem fél ott hagyni azt a lovat? Brownnak érdeke, hogy tönkretegye.
-??Úgy fog vigyázni rá, kedves barátom, mint a szeme fényére. Tudja, hogy csak akkor
szabadul ép bõrrel, ha a lónak semmi baja sem lesz.
-??Ross ezredes nem az az ember, aki megbocsátja az ilyen aljasságot.
- Ebben a dologban nem Ross ezredes határoz. A magam útját járom, annyit mondok el, amen
nyit akarok. Ez az egyik elõnye, hogy nem vagyok hivatalos személy. Nem tudom, hogy
magának mi a véleménye, Watson, de nekem egy kicsit fennhéjázónak tetszik az ezredes. Megeng
edhetünk magunknak egy kis mulatságot a számlájára. Ne szóljon neki a lóról egy szót sem.
-??Természetesen nem szólok, ha ez a kívánsága.
-??Jelentéktelen ügy ez a másikhoz képest. Hogy ki ölhette meg John Strakert.
-??Értem, most ezzel akar foglalkozni.
-??Szó se róla! Most szépen hazamegyünk Londonba az éjszakai vonattal.
Villámcsapásként értek ezek a szavak. Nem értettem, miért hagyja abba ezt a remekül indult ny
mozást alig néhány óra devonshire-i tartózkodás után. De míg csak meg nem érkeztünk az idomár
szót sem tudtam kihúzni belõle. Az ezredes és a felügyelõ a fogadószobában vártak ránk.
-??Az éjféli gyorssal hazamegyünk - mondta Holmes. - Jól teleszívtuk a tüdõnket ezzel
a pompás dartmoori levegõvel.
A felügyelõnek fennakadt a szeme, az ezredes szája gúnyos vigyorra húzódott.
-??Vagyis nincs módja letartóztatni szegény Straker gyilkosát - mondta.
Holmes megvonta a vállát.
- Ez csakugyan bizonyos nehézségekbe ütközik - felelte. - De majdnem biztos vagyok
benne, hogy a lova indulni fog kedden. Kérem, hogy a zsoké álljon készenlétben. Kaphatnék e
gy fényképet John Strakerrõl?
A felügyelõ egy borítékot vett elõ a zsebébõl, kihúzott belõle egy fényképet és átadta.
 -??Kedves Gregory, maga a legtitkosabb kívánságaimat is teljesíti. Kérem, várjanak e
gy pillanatig, szeretnék kérdezni valamit a szolgálótól.
-??Meg kell mondanom, hogy csalódtam a londoni szaktekintélyben - mondta Ros
s ezredes mogorván, mihelyt a barátom kihúzta a lábát a szobából. - Egy lépéssel sem vagyunk
b a célhoz, mint a megérkezése elõtt.
-??De hiszen éppen most adta a szavát, hogy a lova indulni fog a versenyen -
mondtam.
- Igen - mondta az ezredes, és a vállát vonogatta -, de nekem nem elég a szó, nekem a ló kel
l!
Még valamit akartam mondani a barátom védelmében, de már be is lépett a szobába.
-??Uraim - mondta -, indulhatunk Tavistockba.
Egy lovászfiú nyitotta ki elõttünk a hintó ajtaját.
Holmesnak eszébe juthatott valami, mert odahajolt a fiúhoz, a karjára tette a kezét.
-??Látom, hogy a körülkerített legelõn juhok is vannak - mondta. - Ki gondozza õket?
-??Én, uram.
-??Nem vett észre rajtuk valami különöset az utóbbi idõben?
-??Semmi különöset, uram, csak azt, hogy három is megsántult közülük.
Holmes nagyon meg volt elégedve a válasszal, kuncogott, a kezét dörzsölte.
-??Finom húzás volt, Watson, nagyon finom húzás! - mondta, és belecsípett a karomba.
- Gregory, hadd hívjam fel a figyelmét erre a különös járványra. Mehetünk!
Ross ezredes arcán látszott, hogy nincs valami nagy véleménnyel barátom szellemi képességeirõ
de a felügyelõ ábrázata elárulta, hogy szöget ütött fejébe a dolog.
-??Az a véleménye, hogy ez fontos? - kérdezte.
-??A lehetõ legfontosabb.
-??Van még valami, amire fel akarja hívni a figyelmem?
-??A kutya különös viselkedésére aznap éjszaka.
-??De hiszen a kutya semmit sem csinált!
-??Éppen ez a különös - mondta Sherlock Holmes. Négy nap múlva megint vonatra szálltu
k Holmesszal, és Winchesterbe mentünk, a Wessex Kupáért vívott verseny megtekintésére. Ross e
redes az állomás elõtt várt bennünket, ahogy megbeszéltük, az õ batárján mentünk ki a városon
nypályára. Az ezredes arca komor volt, a modora a lehetõ legfagyosabb.
-??Nem került elõ a lovam - mondta.
-??Ha látná, megismerné? - kérdezte Holmes. Az ezredes nagyon mérges volt.
-??Húsz év óta járok versenyekre, de ilyen kérdést még senki sem mert feltenni nekem
mondta. - Egy gyerek is felismeri Ezüstcsillagot a fehér foltos homlokáról és a foltos jo
bb mellsõ lábáról.
-??Hogyan állnak a fogadások?
-??Ez a furcsa az egészben. Tegnap még egyre tizenötöt kínáltak, de ma megváltozott a
helyzet, most már alig adnak egyre hármat.
-??Úgy látszik, az emberek mégiscsak tudnak valamit mondta Holmes.
A batár a lelátó elõtti zárt részre kanyarodott. Elolvastam, mi van az indulók jegyzékén.
Wessex Kupa. Négy- és ötéves lovak. Nevezési díj ötven font. A fele+1000 font a gyõztesnek, 3
font a másodiknak, 200 font a harmadiknak. Új pálya. Táv: 1 5/8 mérföld.
1. Néger. Tulajdonos: Mr. Heath Newton. (Vörös sapka, fahéjszínû test.)
2. Ökölvívó. Tulajdonos : Wardlaw ezredes. (Rózsaszín sapka, kék-fekete test.)
3. Desborough. Tulajdonos: Lord Blackwater. (Sárga sapka és ujjak.)
4. Ezüstcsillag. Tulajdonos: Ross ezredes. (Fekete sapka, vörös test.)
5. Írisz. Tulajdonos: Balmoral herceg. (Sárga-fekete csíkok.)
6. Ráspoly. Tulajdonos: Lord Singleford. (Bíbor sapka, fekete ujjak.)
-??Levettük a másik lovat, a maga szavában bíztunk - mondta az ezredes. - Mi az,
mit kiabálnak? Ezüstcsillag az esélyes?
-??Négyre ötöt Ezüstcsillag ellen! - zsongott a fogadóirodák környéke. - Négyre ötöt
g ellen! Ötre tizenötöt Desborough ellen! Négyre ötöt a mezõnyre!
-??Már kint vannak a számok - kiáltottam. - Mind a hatan indulnak.
-??Mind a hatan indulnak! Az én lovam is indul! - kiabálta az ezredes izgato
ttan. - De nem látom. Még nem látom az én színeimet.
-??Még csak öten vonultak el. Most jön.
Alighogy ezt kimondtam, a mázsálóból egy hatalmas pej ló ugrott ki, könnyedén elügetett elõtt
zsokén az ezredes jól ismert vörös és fekete színei ékeskedtek.
 -??Ez nem az én lovam! - kiabálta a tulajdonos. - Egyetlen szál fehér szõre sincs!
Mit csinált, Mr. Holmes?
-??Nézzük csak, hogy állja meg a helyét - mondta barátom rendíthetetlen nyugalommal,
és néhány másodpercig szótlanul figyelte az eseményeket a messzelátómmal. - Nagyszerû! Remek
lt! - kiáltotta hirtelen. - Most jönnek a kanyarban!
A batárból pompásan szemmel tudtuk követni az egyenesbe forduló lovakat. Olyan közel voltak
egymáshoz, hogy egy szõnyegen elfértek volna. Fél távnál a capletoni istálló sárga színe vill
löl. De mire hozzánk értek, Desborough lova lelassult, az ezredesé egykettõre faképnél hagyta
és jó hat hosszal elsõnek futott be. Írisz volt az alaposan lemaradt harmadik.
-??Akárhogy is, de nyertem - mondta az ezredes, és eltakarta a szemét. - Beval
lom, hogy egy szót sem értek az egészbõl. Még most sem elég a titkolózásból, Mr. Holmes?
-??De igen, ezredes. Ideje, hogy mindent megtudjon. Menjünk át a lovakhoz, néz
zük meg õket együtt. Itt van - mondta, mikor a mázsálóba értünk.
Ide csak a tulajdonosok és az ismerõseik léphetnek be.
-??Ha tiszta szesszel megmossa a képét meg a lábát, kiderül, hogy ez a maga derék Ezü
tcsillagja.
-??Nem akarok hinni a szememnek!
-??Egy ügyeskedõ embertõl szereztem vissza. Elkövettem azt a merészséget, hogy úgy in
sam el, ahogy megérkezett.
-??Drága uram, maga csodát tett! A ló egészségesnek látszik. Soha ilyen jól nem futot
még. Ezerszeresen kérem az elnézését, hogy kétségbe mertem vonni a képességeit. Nagy szolgál
tt nekem a ló visszaszerzésével. Még nagyobb szolgálatot tenne, ha megtalálná John Straker gy
lkosát.
-??Megtettem - mondta Holmes csendesen. Döbbenten néztünk rá.
-??Elfogta? Hol van?
-??Itt.
-??Hogyhogy itt?
-??Ebben a percben is a társaságomban van. Az ezredes elvörösödött.
-??Tudom, hogy hálával tartozom magának, Mr. Holmes - mondta -, de amit most m
ondott, vagy ostoba tréfa, vagy közönséges sértés. Sherlock Holmes nevetett.
-??Gondolhatja, ezredes, hogy nem magát gyanúsítom a bûntett elkövetésével - mondta.
A gyilkos éppen maga mögött áll.
Az ezredes mögé lépett, és kezét a telivér fényes nyakára tette.
-??A ló?! - kiáltotta az ezredes is, én is.
-??Igen, a ló. Mentségére szolgál, hogy önvédelembõl cselekedett, és hogy John Strake
em volt méltó a maga bizalmára. De megszólalt a csengõ. A következõ futamon én is nyerni szer
valamit, tehát késõbbre halasztom a részletes beszámolót.
A pullmankocsi sarkába húzódtunk a London felé száguldó vonaton, és soha ilyen rövidnek nem t
zett az utazás Ross ezredesnek és jómagamnak, mint most, hogy Holmes beszámolóját hallgattuk
arról, mi történt tulajdonképpen a dartmoori istálló közelében múlt hétfõn éjjel,
te ki az igazságot.
-??Be kell vallanom - mondta -, hogy teljesen téves elképzeléseim voltak az újságc
ikkek alapján. Pedig a cikkekben a fontos tények is benne voltak, de a lényegtelen részl
etek teljesen elborították õket. Azzal a meggyõzõdéssel mentem le Devonshire-ba, hogy Fitzro
y Simpson a bûnös, bár tudtam, hogy az ellene szóló bizonyítékok még hiányosak. Csak a hintób
át, mikor az idomár házához értünk, hogy miért fontos a currys ürühús. Talán emlékeznek rá,
tan ültem a kocsiban, mikor maguk leszálltak. Azon csodálkoztam, hogyan is kerülhette el
a figyelmemet egy ilyen nyilvánvaló nyom.
-??Nekem meg azt kell bevallanom - mondta az ezredes -, hogy nem tudom,
mi jelentõsége van a currys húsnak.
-??Ez volt az elsõ láncszem a gondolatmenetemben. Az ópiumpor nem íztelen. Nem k
ellemetlen az íze, de észrevehetõ. Ha valamilyen megszokott ételbe keverik, nyomban megére
zné az, aki megkóstolja az ételt, és nem enne belõle. A curry a legalkalmasabb fûszer ennek
az íznek az elnyomására. De Fitzroy Simpson, az idegen. semmiképp sem tudhatta, hogy cur
rys húst fognak fõzni aznap az idomár házában, és túlzottan merész feltételezés volna arra go
hogy véletlenül éppen ópiumpor volt nála, amikor az ópiumíz elfojtására alkalmas ételt szolg
. Ez elképzelhetetlen. Simpsonnal tehát nem kellett tovább foglalkoznom, figyelmemet S
trakerre és a feleségére összpontosíthattam, hiszen õk választhatták aznap vacsorára a currys
z ópiumport akkor keverték bele a fiú ételébe, amikor külön tányérban volt már, mert a többie
a bajuk sem lett a vacsorától. Kinek volt tehát módja észrevétlenül ópiumport keverni az étel
e még nem is válaszoltam erre a kérdésre, mikor eszembe jutott, milyen fontos láncszem az
is, hogy a kutya nem ugatott aznap éjjel. Egy helyes következtetés valósággal vonzza a másik
at! Simpson történetébõl tudjuk, hogy az istállóban kutyát is tartottak, és bár éjszaka valak
t az istállóba, és kivezette a lovat, a kutya mégsem ugatott, hiszen a padláson alvó lovászfi
nem ébredtek fel. Az éjféli látogató olyan ember volt tehát, akit a kutya jól ismert. Ekkor m
meg voltam gyõzõdve róla, legalábbis majdnem biztosra vettem, hogy John Straker ment le
az éjszaka kellõs közepén az istállóba, és vitte ki Ezüstcsillagot valahova. De miért? Aligha
tességes céllal, hiszen elkábította a lovászfiút. De fogalmam sem volt róla, mi lehetett Stra
er célja. Hallottam olyan esetekrõl, hogy az idomárok úgy jutottak nagy pénzhez, hogy a tu
lajdon lovuk ellen fogadtak, és kimódolták egy kis csalással, hogy ne nyerjen. Néha a zsoké
fogta vissza kérésükre. De néha ravaszabb és alattomosabb eszközökhöz folyamodtak. Melyik ese
volt itt szó? Reméltem, hogy Straker zsebe tartalmának megvizsgálása segíteni fog a válaszadá
n. Segített is. Bizonyára emlékeznek a halott kezében talált különleges késre. Józan ember ne
ztotta volna ezt a kést önvédelmi fegyvernek. Watson doktortól tudjuk, hogy ezt a kést a l
egkényesebb mûtétek elvégzésére használják. Azon a bizonyos éjszakán is kényes mûtétre akartá
ezredes, maga sok mindent tud a lóversenyekrõl, azt is tudja tehát, hogy be lehet vágni
egy ló combján az inat bõr alatt, úgy, hogy semmi nyoma ne maradjon. De következménye lesz:
az ilyen ló sántikálni fog, és mindenki azt hiszi majd, hogy túlerõltetés vagy reuma okozta
baját. Nem gondolnak erre az aljasságra. - A gyalázatos! A gazember! - kiabálta az ezre
des.
-??Tudjuk tehát, miért akarta kivinni John Straker a lovat a pusztaságba. Ez a
tüzes állat a hétalvókat is felébresztette volna a tombolásával, mihelyt megérzi a kést. Ezé
ett a mûtétet az isten szabad ege alatt elvégezni.
-??Milyen vak is voltam! - kiáltotta az ezredes. - Ezért kellett neki a gye
rtya, ezért gyújtott gyufát!
-??Igen. De a zsebe tartalmának átvizsgálásakor szerencsére nemcsak azt tudtam meg
, mit akart csinálni, hanem azt is, hogy miért. Maga társaságot kedvelõ ember, ezredes,
nyilván maga is tapasztalta, hogy az ember nem hordja mások számláit a zsebében. Éppen e
lég a magunkét kifizetni. Arra következtettem, hogy Straker kettõs életet él, második lakása
van valahol. A számla elárulta, hogy nõ van a dologban, méghozzá nem is olcsó dáma. Maga bizo
yára jól fizeti az alkalmazottait, ezredes, de azért aligha vehetnek a fizetésükbõl húsz guin
a-s kosztümöket a kedvesüknek. Megkérdeztem Mrs. Strakertõl, tud-e valamit a ruháról, elégede
n hallottam, hogy nem. feljegyeztem hát a divatszalon címét, zsebre vágtam Straker fényképét,
hogy leleplezzem a titokzatos Darbyshire urat. Most már minden egyszerû volt. Strake
r kivitte a lovat a mélyedéshez, hogy ne lássák meg a gyertyafényt. Simpson menekültében elej
ette a kendõjét, Straker felszedte, valami célja lehetett vele, talán a ló lábát akarta megkö
vele. A horpadásban odaállt a ló mögé, és meggyújtotta a gyufát. Az állat kitûnõ ösztönével
tt valami gonoszság készül, kirúgott, és az acélpatkó homlokon találta Strakert. Straker nem
a zuhogó esõvel levetette már a köpenyét, hogy könnyebben boldoguljon, és estében a kés felh
a a combját. Elég érthetõ a magyarázatom?
-??A napnál is világosabb! - mondta az ezredes. - Csodálatos! Mintha végignézte vo
lna!
-??Az utolsó húzásom, be kell ismernem, finom volt, de vaktában történt. Az ilyen kör
ekintõ ember, gondoltam, elõször kísérletezik, csak aztán lát neki az inak vagdalásának. De m
kísérletezhetett? Megakadt a szemem a birkákon, meg is kérdeztem a dolgot, és kellemes meg
lepetésemre bebizonyosodott, hogy a feltevésem helytálló.
-??Mindent megmagyarázott, Mr. Holmes.
-??Londonban elsõ utam a divatszalonba vezetett. A tulajdonosnõ nyomban feli
smerte a kép alapján kedves vevõjét, Darbyshire urat, azaz Strakert. Azt mondta, hogy az
emberünk felesége szép és fiatal, nagyon szereti a drága ruhákat. Biztos voltam benne, hogy
Straker úszott az adósságban e miatt a nõ miatt, ezért akarta nyomorult tervét megvalósítani
-??Csak egy dolgot nem árult még el. Hol volt a ló? - kérdezte az ezredes.
-??Megugrott, és az egyik szomszédja gondoskodott róla. Azt hiszem, nem érdemel
sem büntetést, sem köszönetet. De ha nem tévedek, Glapham Junction állomáson vagyunk, tíz per
va megérkezünk a Victoria pályaudvarra. Ha feljön egy szivarra hozzánk, ezredes, szívesen el
mondok még egy-két részletet, talán érdekelni fogja.
A sárga arc
Barátom páratlan képességeinek köszönhetem, hogy jó néhány furcsa dráma nézõje, sõt, ol
 lehettem, és most, amikor közreadom ezeken az eseteken alapuló rövid feljegyzéseimet, ter
mészetesnek tartom, hogy inkább barátom sikereivel foglalkozzam, mint a kudarcaival. N
em is annyira a jó hírneve kedvéért, hiszen tettereje és találékonysága akkor volt a legcsodá
abb, amikor sarokba szorították, hanem azért, mert ha õ kudarcot vallott, többnyire senki
sem járt sikerrel, és a történetek mindörökre befejezetlenek maradtak. Egyszer-egyszer mégis
egtörtént, hogy az õ tévedése után kiderült, mi az igazság. Talán hat ilyen esetre vonatkozóa
k feljegyzéseim, és közülük A második folt esete tarthat leginkább számot érdeklõdésre - meg
, amit most elmondok.
Sherlock Holmes nem tartozott azok közé az emberek közé, akik a testgyakorlást pusztán a tes
tgyakorlás kedvéért végzik. Igaz, hogy a súlycsoportjában hozzá fogható kitûnõ ökölvívót nem
vesen voltak képesek akkora testi erõkifejtésre, mint õ; de a céltalan testi erõkifejtést ene
giapocsékolásnak ítélte, és jobbára csak akkor gyürkõzött neki valaminek, ha hivatásának célj
ték. Akkor aztán kitartó volt, szívós, fáradhatatlan. Talán meglepõ, hogy így is meg tudta õr
ejét, de szerencsére mértéktartó volt az étkezésben, az életmódja pedig szinte spártaian egys
etlen hibája volt, a kokain élvezete, nagy ritkán, mintegy tiltakozásul az élet egyhangúsága
llen, ha kevés dolga akadt, ha semmi érdekesre nem bukkant az újságokban.
Egy szép tavaszi napon olyan kipihent volt, hogy eljött velem sétálni a parkba, ahol már zöl
delltek a szilfák, és a vadgesztenyék hegyes hajtásaiból kibújtak az elsõ ötujjú levelek. Vag
hosszat kóboroltunk, szinte szótlanul, jó ismerõsök módjára. Majdnem öt óra volt már, mire v
a Baker Streetre.
-??Kérem szépen - mondta kisinasunk, mikor beeresztett -, egy úr kereste önt, ur
am.
Holmes szemrehányó pillantást vetett rám.
-??Így jár az ember, ha sétálni megy délután! - mondta. - És elment az az úr?
-??El, uram.
-??Miért nem hívta be?
-??Behívtam, uram. Be is jött.
-??Mennyi ideig várt?
-??Félóra hosszat, uram. Nagyon nyugtalan ember volt, csak topogott és járkált egész
idõ alatt, amíg itt volt. Kint vártam az ajtó elõtt, hallottam, mit csinál. Aztán kijött a f
osóra, és azt mondta: Hát sose jön haza ez az ember?" Szóról szóra ezt mondta, uram. Csak m
kicsit szíveskedjék várni" - mondtam neki. Majd kint várok a levegõn - felelte -, mert itt
meg lehet fulladni. Nemsokára visszajövök." És már rohant is kifelé, bármit mondtam neki, nem
lt meg.
-??Nem baj. maga megtette, amit megtehetett - mondta Holmes, miközben beme
ntünk a szobánkba. - Mégis bosszantó ez a dolog, Watson. Nagyon vártam már a következõ esetet
az emberünk türelmetlenségébõl ítélve ez az eset fontos lehetett. Nézze csak! Ez nem a maga p
, itt, az asztalon! Itt felejtette a pipáját. Szép, öreg pipa, hangafából, jó hosszú szára va
dohányboltos azt mondaná rá, hogy borostyánkõbõl van. Vajon hány igazi borostyán pipaszár aka
donban? Sokan azt hiszik, hogyha légy van a kõbe zárva, valódi a borostyán. Pedig ma már jöve
elmezõ mesterség mûlegyet rejteni a hamis borostyánba. Mindenesetre az emberünk zaklatott
idegállapotban lehetett, hogy itt felejtette hõn szeretett pipáját.
-??Honnan tudja, hogy hõn szereti a pipáját? - kérdeztem.
-??Ez a pipa körülbelül hét shilling hat pennybe került. Láthatja, hogy kétszer is me
javították, egyszer a szár farészét, egyszer pedig a borostyánkõ szopókát.
Mind a két helyen, nézze csak. ezüstpántot tettek rá, vagyis a javítás többe került, mint
a pipa annak idején. Az emberünk hõn szereti a pipáját, hiszen inkább megjavíttatja, mint ho
y ugyanannyi pénzért új pipát vegyen magának.
-??Tud róla még valamit? - kérdeztem, mert Holmes egyre csak forgatta a pipát, és
jellegzetes töprengõ arckifejezésével meredt rá.
Feltartotta, és hosszú, vékony mutatóujjával megkopogtatta, ahogy a csontot szokták az egyet
emi tanárok, ha elõadást tartanak róla.
-??A pipák sokszor felettébb érdekesek - mondta. - Legfeljebb az óráknak és a cipõfûz
van ennyi egyéni jellegzetességük. De ennek nincs különösebb vagy érdekesebb ismertetõjele.
ulajdonosa mindenesetre erõs ember, balkezes, kitûnõ fogai vannak, de nem valami gondo
s, és nincs is szüksége rá, hogy különösebben takarékoskodjon.
Barátom csak úgy odavetette ezeket a megállapításokat, de láttam rajta, hogy lesi, vajon köve
ni tudom-e a gondolatmenetét.
-??Nemcsak gazdag emberek szívhatnak hétshillinges pipát - mondtam.
-??Ez a dohány Grosvenor-keverék, nyolc penny belõle egy uncia - felelte Holme
s, és a pipából a tenyerébe ütögetett egy kis hamut. - Már négy pennyért is kitûnõ dohányt le
azaz emberünknek nincs szüksége rá, hogy különösebben takarékoskodjon.
-??És a többi tulajdonsága?
-??Az a szokása, hogy a lámpa vagy a gázégõ lángjánál gyújt rá a pipájára. Az egyik o
ja, egészen el van szenesedve. Gyufával természetesen nem csinálhatta. Miért tartaná oda a g
yufát a pipa oldalához? De ha az ember a lámpa lángjánál gyújt rá a pipájára, a pipa feje meg
nnek a pipának a jobb oldala pörkölõdött meg. ezért mondom, hogy a tulajdonosa balkezes. Mag
a is a lámpa lángjánál gyújt rá a pipájára, és mert maga jobbkezes, természetesen a pipa bal
artja oda a lánghoz. Egyszer-egyszer talán fordítva tartja oda, de nem rendszeresen. E
zt a pipát viszont mindig a jobb oldalával tartották a lánghoz. És az emberünk átharapta a bo
ostyánkövet. Ehhez pedig erõs ember kell, és ép fogsor. De ha nem tévedek, az emberünk most j
fel a lépcsõn, tehát érdekesebb tanulmányoznivalónk is lesz, mint ez a pipa.
Egy pillanat múlva kinyílt az ajtó, és egy magas fiatalember lépett be a szobába. Jól és ízlé
t, sötétszürke öltöny volt rajta, a kezében pedig egy széles karimájú barna mûvészkalap. Harm
mondtam volna, bár a valóságban néhány évvel idõsebb volt.
-??Bocsánatot kérek - mondta zavartan -. azt hiszem, illett volna kopognom.
Elnézést, persze, kopognom kellett volna. Nem tagadom, kissé izgatott vagyok, kérem, írják e
zt is ennek a számlájára.
Végigsimította homlokát, mintha megszédült volna, aztán leült, vagyis inkább lerogyott egy sz
-??Látom, hogy néhány napja nem aludt - mondta Holmes a rá jellemzõ szívélyes közvetl
gel. - Ez jobban megviseli az ember idegeit, mint a munka, sõt, jobban, mint a szóra
kozás. Megtudhatnám, miben lehetnék a segítségére?
-??A tanácsát szeretném kérni, uram. Nem tudom, mit tegyek, és úgy érzem, hogy minden
szetört körülöttem.
-??Tanácsadó nyomozóra van szüksége?
-??Még annál is többre. Szeretném megtudni, mi a véleménye, mint értelmes embernek, m
nt nagyvilági embernek. Szeretném tudni, mit is tegyek. Az egyetlen reményem, hogy mag
a meg tudja mondani.
Kapkodva, éles hangon, szaggatottan mondta, amit mondott. Látszott rajta, hogy nehezér
e esik a beszéd, és hogy erõs akaratával gyõzi le tiltakozó ösztöneit.
-??Kényes dologról van szó - mondta. - Az ember nem szívesen beszél a családi életérõ
geneknek. Borzalmas dolog, a feleségem viselkedésérõl kell beszélnem két embernek, akiket mo
st látok elõször életemben. Rettenetes, hogy ezt kell tennem. De már nem bírom tovább, tanács
van szükségein.
-??Kedves Grant Munro úr . . . - kezdte Holmes. Látogatónk felpattant.
-??Mi az? - kiabálta. - Maga tudja a nevem?
-??Ha titokban akarja tartani - mondta Holmes mosolyogva -, fogadja meg
a tanácsom, és vagy ne írassa be a nevét a kalapja bélésébe, vagy a kalap tetejét fordítsa a
ember felé, akivel beszél. Azt akartam mondani, hogy sok titkot hallgattunk meg ebb
en a szobában mi ketten, a barátom meg én, és sok zaklatott lelket sikerült már megnyugtatnu
nk. Bízom benne, hogy a maga esetében is meg tudjuk tenni. De mert a késlekedés bajt oko
zhat, hadd kérjem meg, hogy most már ne habozzon, és mondja el a tényeket.
Látogatónk megint végigsimította homlokát, mint aki keservesen nehéznek találja a feladatot.
tam az arcán, minden mozdulatán, hogy tartózkodó ember, zárkózott, büszkeség is van benne, és
ebben elrejtené a sebeit, mint mutogatná. Aztán az öklével széles mozdulatot tett, mintha fél
evetett volna minden tartózkodást, és beszélni kezdett.
-??A tények a következõk, Mr. Holmes - mondta. - Nõs vagyok, immár három év óta. Ez a
t a három év alatt olyan szeretetben és olyan boldogságban éltünk a feleségemmel, hogy ennél
b házasság nem is lehetett a világon. Sosem különböztünk össze, egyetlenegyszer sem, se gondo
ban, se szóban, se cselekedetben. És most, múlt hétfõ óta közénk tornyosult valami, és érzem,
gy olyan dolog van az életében, a gondolataiban, amirõl semmit sem tudok, annyit sem,
mint arról a nõrõl, aki véletlenül hozzám ér az utcán. Eltávolodtunk egymástól, és tudni akar
t. De van valami, amit szeretnék jól az agyába vésni, Mr. Holmes, mielõtt továbbmegyünk: Effi
szeret engem. Ne értsen félre. Szeret, szívvel-lélekkel szeret, jobban, mint valaha. Tu
dom, érzem. Nem akarom bizonygatni. Nagyon jól tudja az ember, szereti-e egy asszony
vagy sem. De ez a titok közénk tolakodott, és amíg el nem tûnik közülünk, semmi sem lehet ol
, mint régen volt.
-??A tényeket, Mr. Munro, ha szabadna kérnem - mondta Holmes kissé türelmetlenül.
-??Elmondom, mit tudok Effie-rõl. Amikor megismertem, özvegyasszony volt, fi
atal özvegy, alig huszonöt éves. Mrs. Hebron volt a neve. Egészen fiatalon ment ki Ameri
kába, Atlanta városában élt, ennek a Hebronnak, egy gazdag ügyvédnek volt a felesége. Volt eg
gyerekük is, de aztán kitört a városban a sárgaláz, és mind a férj, mind a gyerek meghalt. L
a férj halotti bizonyítványát. Effie-nek elege volt Amerikából, hazajött, és egy vénkisasszo
gynénjével lakott Pinnerben, Middlesex grófságban. Hadd említsem meg, hogy a férje tisztes jó
ban hagyta, négyezer-ötszáz font tõkéje volt, és olyan ügyesen fektette be, hogy átlagosan év
hét százalékot jövedelmezett. Effie alig hat hónapja lakott Pinnerben, amikor megismertem.
Megszerettük egymást, és néhány hét múlva összeházasodtunk.
Komlókereskedõ vagyok, a jövedelmem hét-nyolcszáz font - egyszóval jómódúak vagyunk, egy szép
lakunk Norburyben, nyolcvan font bért fizetünk évente. Ahhoz képest, milyen közel van a vár
oshoz, Norbury nagyon falusias. Rajtunk túl csak a fogadó van és két ház, szemben velünk, eg
y nagy rét túlsó oldalán egy másik villa, és semmi más, aztán már csak az állomásra vezetõ út
a házak. Én az év legnagyobb részében bejárok Londonba dolgozni, de nyáron kevesebb a tenniva
, olyankor aztán keresve se találhatott az ember boldogabb párt, mint mi ketten a falu
si házunkban. Amíg ez az átkozott dolog el nem kezdõdött, semmi sem árnyékolta be az életünke
Még valamit el kell mondanom, mielõtt folytatnám. Mikor összeházasodtunk, a feleségem rám ruh
a minden vagyonát - igazán az akaratom ellenére, éppen elég kínos lenne számomra, ha rosszra
ordulnának az üzleti ügyeim. De õ kérte, és én elfogadtam. Körülbelül hat hete egyszer csak h
dult.
- Jack - mondta -, amikor átvetted a pénzemet, azt mondtad, hogyha pénzre van szükség
em, csak kérjek tõled."
- Természetesen - feleltem. - Hiszen a te pénzed."
- Akkor kérnék tõled száz fontot" - mondta.
Megdöbbentem, mert mindaddig azt hittem, hogy csak egy új ruhára vagy valami hasonlóra v
an szüksége.
- Mire kell az a sok pénz?" - kérdeztem.
- Azt mondtad - felelte tréfálkozva -, hogy te leszel az én bankárom. Igazán tudhatnád
hogy a bankárok sohasem kérdezõsködnek."
- Ha csakugyan szükséged van a pénzre, természetesen megkapod" - mondtam.
- Csakugyan szükségem van rá."
- És nem mondod meg, hogy mire kell?"
- Egyszer talán megmondom, Jack, de most még nem."
Beértem ennyivel, bár ez volt az elsõ eset, hogy valamelyikünknek titka volt a másik
elõtt. Átadtam neki egy csekket, és el is feledkeztem az egészrõl. Lehet, hogy nincs is köz
e ahhoz, ami történt, de azért jobbnak tartottam, hogy megemlítsem.
Ahogy az elõbb mondtam is, van egy másik villa nem messzire tõlünk. Egy nagy rét van közöttün
de kényelmesebb az országúton és aztán egy bekötõ úton sétálni el odáig. A házon túl van egy
esen sétáltam arra, hiszen a fák közt olyan otthonosan érzi magát az ember. A ház már nyolc h
a lakatlan. Kár érte: szép, emeletes villa, régimódi fedett bejárattal, lonccal befuttatva.
De sokszor álltam elõtte, de sokszor gondoltam rá, milyen szép kis otthon lehetne belõle!
Múlt hétfõn este is arrafelé sétáltam. A bekötõ úton egy üres teherkocsi jött szembe velem, é
y a villa bejárata mellett szõnyegek és más holmik hevernek a fûben. Ügy látszik, végre kiadt
házat. Elmentem a ház mellett, aztán megálltam, ráérõsen végigjártattam rajta a szemem, azon
lkoztam, miféle emberek költözhetnek a szomszédságunkba. Ahogy nézelõdtem, egyszerre csak ész
ettem, hogy az egyik emeleti ablakból valaki figyel.
Nem tudom, Mr. Holmes, mi volt olyan ijesztõ abban az arcban, de végigfutott a hátamon
a hideg. Elég messze voltam, nem láttam tisztán a vonásait, de volt benne valami természe
tellenes, valami nem emberi. Én legalábbis ilyennek láttam, és közelebb léptem, hogy jobban
szemügyre vehessem a leselkedõt. De ahogy megindultam, az arc egyszerre csak eltûnt, o
lyan hirtelen, mintha valaki visszarántotta volna a sötét szobába, öt percig is állhattam ot
t, rendezgettem a benyomásaimat. Nem tudtam megítélni, hogy férfi vagy nõ arca volt-e, ami
t láttam. A színe volt az, ami megijesztett. Fakó sárga volt és mozdulatlan és merev, ijesztõ
n természetellenes. Annyira nyugtalan lettem, hogy elhatároztam, megnézem közelebbrõl is a
ház új lakóit. Odamentem a kapuhoz, és bezörgettem. A kapu nyomban kinyílt, egy barátságtala
magas, sovány asszony nyitotta ki.
- Mit akar?" - kérdezte jó északi kiejtéssel.
- A szomszédjuk vagyok, onnan - mondtam, és a házunk felé intettem. - Látom, hogy éppe
most költöznek be, és gondoltam, ha valami segítségre van szükségük ..."
- Ha lesz, majd szólunk" - mondta az asszony, és becsukta a kaput az orrom elõtt.
Bosszantott ez a goromba visszautasítás, sarkon fordultam hát, és hazamentem. Próbálta
m mindenfélére gondolni, de egész este csak az ablakban látott arc és az asszony gorombasága
 járt az eszemben. Elhatároztam, hogy az elõbbirõl nem szólok a feleségemnek. Ideges, túl érz
asszony, nem akartam, hogy õt is nyugtalanítsa az a kellemetlen érzés, amiben részem volt
. Annyit azért mondtam neki elalvás elõtt, hogy valaki beköltözött a házba, de õ nem válaszol
Általában nagyon mélyen alszom. Csúfolt is miatta a családom, hogy engem ágyúval sem lehet fe
reszteni. De ezen az éjjel, nem tudom, miért, talán a kalandom okozta kis izgalom miat
t, felszínesebben aludtam, mint máskor. Félálomban hallottam, hogy valami mozgás van a szo
bában, és lassan ráeszméltem, hogy a feleségem öltözködik, éppen a köpenyét meg a fõkötõjét v
tam, álmos hangon azt akartam morogni, hogy mi dolog ez a szokatlan készülõdés, de amikor
félig nyitott szemem feleségemnek a gyertya lángjától megvilágított arcára tévedt, a torkomon
t a szó. Sosem láttam még ilyennek az arcát - sosem gondoltam volna, hogy ilyen is tud l
enni. Halálsápadt volt, kapkodta a levegõt, és miközben megtûzte a köpenyét, lopva az ágy fel
hogy nem ébredtem-e fel. Azt hitte, alszom, nesztelenül kilopakodott a szobából, és
nemsokára hallottam, hogy valami nyikordul - ez csak a házunk kapuja lehetett. Felült
em az ágyban, rácsaptam az öklömmel a rácsra, hogy lássam, valóban ébren vagyok-e. Elõvettem
a párna alól. Hajnali három óra volt. Mit kereshet a feleségem hajnali háromkor kint az ors
zágúton?
Húsz percig ülhettem így, törtem a fejem, kerestem valami elfogadható magyarázatot. De mennél
többet gondolkoztam a dolgon, annál hihetetlenebb, annál rejtélyesebb volt. Még akkor is h
iába morfondíroztam, amikor meghallottam, hogy halkan becsukódik a kapu, és a feleségem jön
fölfele a lépcsõn.
- "Ugyan, hol jártál, Effie?" - kérdeztem, mihelyt belépett.
Összerezzent és felsikoltott, mikor a hangomat meghallotta, és ez az összerezzenés, ez a s
ikoltás mindennél rosszabbul esett nekem, olyan leírhatatlan bûntudatról árulkodott. Õszinte
becsületes asszony volt a feleségem mindeddig, és most borzadva kellett látnom, hogyan l
opózik be a szobába, hogyan sikolt fel, hogyan rezzen össze, amikor a férje szól hozzá.
- Ébren vagy, Jack? - kérdezte, és idegesen felnevetett. - Azt hittem, hogy téged s
emmi sem ébreszt fel."
- Hol voltál?" - kérdeztem szigorúan.
- Nem csoda, hogy meglepõdtél - mondta, és láttam, hogy reszket a keze, amikor a köpe
nyét gombolgatja. - Még sosem történt ilyesmi velem. Úgy éreztem, hogy mindjárt megfulladok,
ajd meghaltam egy kis friss levegõért. Ha nem mentem volna ki, elájulok. Lent voltam a
kapuban néhány percig, és most már egészen jól érzem magam."
De amikor mindezt elmesélte, nem mert rám nézni, a hangja sem olyan volt, mint máskor. T
udtam, hogy nem mond igazat. Nem válaszoltam semmit, befordultam a fal felé, fájt a szív
em, ezer kétség és gyanú mardosta a lelkem. Mit titkolhat elõlem a feleségem? Hova vezethete
tt ez a furcsa útja? Éreztem, hogy nem lesz nyugalmam, míg ezt meg nem tudom, de nem a
kartam még egyszer megkérdezni tõle, hiszen nem mondott igazat.
Egész éjszaka álmatlanul hánykolódtam, magyarázatokat agyaltam ki, de egyik hihetetlenebb v
olt, mint a másik.
Be kellett volna jönnöm Londonba reggel, de olyan nyugtalan voltam, hogy nem tudtam üz
leti ügyekkel foglalkozni. A feleségem éppolyan zaklatott volt, mint én magam, kérdõ kis pil
lantásokat vetett rám, láttam, tudja, hogy nem hiszem el, amit mondott, és fogalma sincs
róla, mit tegyen. Reggeli közben alig váltottunk néhány szót, és én rögtön utána elmentem sé
jó friss levegõn még egyszer végiggondolhassak mindent.
Bejöttem egészen a Crystal Palace-ig, egy órát sétáltam a parkban, de már egy órakor megint N
uryben voltam. Utam a másik ház elõtt vezetett el. Megálltam egy pillanatra, végignéztem az
ablakokat, hogy nem pillantom-e meg valahol azt az ábrázatot, amely tegnap figyelt e
ngem. Ott álltam, egyszerre csak kinyílt az ajtó, és legnagyobb meglepetésemre, Mr. Holmes
, a feleségem jött ki a házból!
A megdöbbenéstõl a földbe gyökerezett a lábam, de az én megdöbbenésem semmi sem volt ahhoz ké
mi az õ arcára kiült találkozásunk pillanatában. Szeretett volna visszamenekülni abba a házba
e aztán látta, hogy már nem rejtõzhet el, és megindult felém, mosolyogni próbált, de az arca
sápadt volt, a szeme riadt.
- Benéztem ide, Jack - mondta -, hogy nincs-e segítségre szükségük az új szomszédainkn
iért nézel így rám, Jack? Haragszol rám?"
- Szóval ide jöttél az éjszaka is" - mondtam.
- Miket beszélsz?" - kiáltotta.
- Ide jöttél. Biztos vagyok benne. Ki lakik itt, hogy abban az órában is meglátogatod
?"
- Most vagyok itt elõször."
 - Miért mondsz nekem olyasmit, ami nem igaz? - kérdeztem. - Elárul a hangod remegés
e. Mikor volt nekem titkom elõtted? De most bemegyek ebbe a házba, és mindent meg fogo
k tudni."
-??- Ne, Jack, ne tedd, az isten szerelmére!" - zihálta kétségbeesve.
Megindultam az ajtó felé, de õ elkapta a kabátom ujját, és görcsös erõvel visszarántott.
- Könyörgök, ne tedd meg, Jack! - kiabálta. - Megesküszöm, hogy mindent el fogok monda
i neked, de ha most bemész a házba, abból csak baj lehet."
Le akartam rázni magamról, de riadtan és esedezve kapaszkodott belém.
- Bízz bennem, Jack! - sírta. - Bízz bennem, csak most az egyszer. Sosem fogod megbánni.
Ha titkolok valamit elõtted, hidd el, hogy csak a te érdekedben teszem. Az életünk forog
kockán. Gyere haza velem, és minden rendben lesz. De ha betörsz ebbe a házba, mindennek
vége köztünk."
Olyan elszántan, olyan kétségbeesetten beszélt, hogy megtorpantam, habozva álltam az ajtó elõ
t.
- Bízom benned, de csak egy feltétellel - mondtam végül. - Legyen vége ennek a rejtély
ek egyszer s mindenkorra. Ha akarod, õrizd meg a titkodat, de ígérd meg nekem, hogy ne
m lesz több éjszakai látogatás, nem teszel semmit a tudtom nélkül. Ha megígéred, hogy semmi i
sfélét nem teszel a jövõben, én is elfelejtem mindazt, ami történt."
- Tudtam, hogy bízni fogsz bennem! - mondta, és megkönnyebbülten felsóhajtott. - Minden úgy
esz, ahogy akarod. Gyere már, gyere haza!"
A kabátom ujjánál fogva rángatott el a villa elõl. Visszafordultam és visszanéztem, láttam, h
az emeleti ablakban ott van a fakó sárga arc, és figyel minket. Milyen kapcsolat fûzhet
i a feleségemet ehhez a teremtményhez? Milyen szál köti össze azzal a nyers, goromba asszo
nnyal, akit tegnap láttam? Megfejthetetlen rejtélynek látszott, mégis tudtam, hogy nem l
esz nyugtom addig, amíg ki nem derítem.
Két napig otthon voltam, és a feleségem állta a szavát, tudomásom szerint ki se tette a lábát
házból. De a harmadik napon bebizonyosodott, hogy az ünnepélyes ígéreténél is erõsebb az a ti
tos hatalom, ami el akarja szakítani tõlem és a tisztesség útjáról.
Aznap már bejöttem Londonba, de nem a szokásos vonatommal, a 3 óra 36 percessel érkeztem
haza, hanem a 2 óra 40 percessel. Amikor beléptem a házba, a szobalány ijedt arccal jött e
lém.
- Hol van az úrnõje?" - kérdeztem.
- Azt hiszem, sétálni ment" - felelte.
Elöntötte agyamat a gyanakvás. Felrohantam a lépcsõn, megnéztem, nincs-e mégis otthon. Véletl
kinéztem az egyik emeleti ablakból, és láttam, hogy a szobalány, akivel épp az imént beszélte
a másik ház felé szalad a réten át. Mindent megértettem. A feleségem mégis átment oda, és meg
a lánynak, hogy szóljon neki, ha hazajönnék. Reszkettem haragomban, lerohantam a lépcsõn, el
indultam a másik ház felé, egyszer s mindenkorra tisztázni akartam a dolgot. Láttam, hogy
a feleségem meg a lány együtt jön visszafelé az ösvényen, de nem álltam meg, oda se szóltam h
. A titok, ami beárnyékolta az életemet, ott lappangott, abban a házban. Jöjjön, aminek jönni
kell, megfogadtam, hogy ez a titok nem lesz titok többé. Nem is zörgettem a kapun, cs
ak lenyomtam a kilincset, és berohantam.
A földszinten minden csendes volt. A konyhában egy fazék víz zubogott a tûzhelyen, egy nag
y fekete macska aludt összegömbölyödve a kosarában, de a már ismert asszonynak nyoma sem vol
t. Berohantam a másik szobába. Üres. Fel a lépcsõn. Az emeleti két szoba is kihalt, üres. Egy
lélek sem volt az egész házban. A bútorok és a képek a lehetõ legközönségesebbek, csak az az
ba volt különb, amelyiknek az ablakában a sárga arcot láttam. Ennek a szobának kényelmes és c
os volt a berendezése, és a keserû gyanú vad lobbot vetett a szívemben, amikor megláttam a k
andalló párkányán feleségem egészalakos fényképét, azt a képet, amit az én kérésemre csinálta
apja.
Csak addig maradtam a házban, míg meg nem bizonyosodtam róla, hogy üres. Hazaindultam, és
olyan nehéz volt a szívem, mint még soha. Mikor beléptem a házunkba, feleségem elém sietett,
e annyira tele volt a szívem fájdalommal és haraggal, hogy nem akartam beszélni vele, félr
etoltam, és a dolgozószobámba mentem. Utánam szaladt, és bejött, mielõtt az ajtót becsukhatta
olna.
- Nagyon sajnálom, Jack, hogy megszegtem az ígéretemet - mondta. - De ha ismernéd a
körülményeket, megbocsátanál."
- Mondj el mindent" - feleltem.
- Nem lehet, Jack, nem lehet!" - sírta.
- Amíg nem mondod meg, ki lakik abban a házban, és kinek adtad azt a fényképet, nincs
 közünk egymáshoz" - válaszoltam, kiszakítottam magam a kezébõl, és eljöttem hazulról. Ez teg
, Mr. Holmes, azóta nem láttam a feleségem, és semmi újabbat nem hallottam az egész különös ü
st elõször vetõdött árnyék a kettõnk életére, és ez annyira megrázott, hogy azt sem tudom, mi
tennem. Ma reggel végre eszembe jutott, hogy maga az az ember, aki tanácsot adhatna
nekem, ide rohantam tehát, és feltétel nélkül a kezébe adtam magamat. Ha van valami, amit n
em világítottam meg kellõképpen, kérem, faggasson ki róla. De mindenekelõtt mondja meg gyorsa
, mit tegyek, mert ezt a kínszenvedést nem tudom elviselni.
Holmes és én nagy figyelemmel hallgattuk ezt a felindultságtól szaggatott, töredezett hang
on elmondott szokatlan vallomást. Társam egy ideig hallgatagon ült, állát tenyerébe támasztva
gondolataiba mélyedt.
-??Mondja - szólalt meg végül -, meg merne esküdni rá, hogy az az arc az ablakban
egy férfi arca volt?
-??Nem tudom megmondani. Mindig elég messzirõl láttam.
-??Mégis kellemetlen hatást gyakorolt magára.
-??Természetellenes volt a színe, és rettenetesen merevek voltak a vonásai. Amik
or közelebb mentem, hirtelen eltûnt.
-??Mennyi ideje kérte magától a felesége a száz fontot?
-??Majdnem két hónapja.
-??Látta az elsõ férj képét?
-??Nem. A halála után nem sokkal nagy tûzvész volt Atlantában. A feleségem iratai is
mind odavesztek.
-??A halotti bizonyítvány mégis nála volt. Látta maga ezt a bizonyítványt?
-??Igen. Másolat, a tûzvész után kérte.
-??Találkozott valakivel, aki ismerte a feleségét Amerikából?
-??Nem.
-??Nem mondta a felesége, hogy szeretne elmenni Amerikába látogatóba? -??
-??Nem.
-??Nem kapott a felesége leveleket Amerikából?
-??Tudomásom szerint nem.
-??Köszönöm. Szeretném végiggondolni az ügyet még, egyszer. Ha az a ház csakugyan elh
atott, nehéz dolgunk lesz. De én azt tartom valószínûbbnek, hogy az ott lakókat figyelmeztet
ték, és õk el is hagyták a házat, mielõtt tegnap berontott hozzájuk, és most már rég visszakö
ben az esetben könnyû lesz kideríteni mindent. Azt tanácsolom, hogy menjen haza Norburyb
e, nézze meg azt a házat még egyszer. Ha úgy ítéli, hogy laknak benne, ne rontson be, hanem
táviratozzon nekünk. Egy órán belül ott leszünk, és egykettõre végére járunk a dolognak.
-??És ha üres a ház?
-??Holnap akkor is meglátogatom, és megbeszéljük a dolgot. Viszontlátásra, és kérem,
nyugtalankodjon, csak akkor, ha már biztos, hogy oka van rá.
Barátom kikísérte Grant Munrót.
-??Félek, hogy emögött valami csúnya dolog lappang - mondta, mikor visszajött. - M
agának mi a véleménye, Watson?
-??Nem hangzik valami szépen - feleltem.
-??Nem bizony. Zsarolás, hacsak nem tévedek nagyon nagyot.
-??És ki lehet a zsaroló?
-??Nyilvánvalóan az a figura, aki a ház egyetlen szép szobájában lakik, és az asszony
fényképét a kandallópárkányon õrizgeti. Szavamra, Watson, gyönyörû ez a történet az ablakba
nõ fakó ábrázatról, a világ minden kincséért sem mulasztottam volna el!
-??Van valamilyen elképzelése a dologról?
-??Igen, de csak ideiglenes feltevés. Bár csodálkoznék, ha nem bizonyulna helyes
nek. Abban a házban az asszony elsõ férje lakik.
-??Honnan gondolja?
-??Mi más magyarázhatná az asszony kétségbeesett iparkodását, hogy a második férje ne
en be a házba? A tények, ha helyesen rakom össze õket, nagyjából a következõk lehetnek: Az as
ny Amerikában férjhez ment. A férjének az idõk folyamán valamilyen szörnyû tulajdonsága alaku
, vagy tegyük fel, hogy valamilyen ocsmány betegséget szedett össze, leprás lett vagy meghül
yült. Az asszony megszökött tõle, hazajött Angliába, megváltoztatta a nevét, azt remélte, hog
et kezdhet. Három évvel ezelõtt újra férjhez ment, a férjének mutatott egy halotti bizonyítvá
egy olyan emberét, akinek a nevét fölvette; már biztonságban érzi magát, amikor az elsõ férje
zerre csak tudomást szerez a hollétérõl - talán nem is az elsõ férje, hanem valamilyen gátlás
asszony, aki most ezzel a nyomorulttal él. Írnak az asszonynak, megfenyegetik, hogy
 leleplezik. Az asszony száz fontot kér a férjétõl, meg akarja vásárolni a hallgatásukat. De
, azok csak megjelennek, és mikor az új férj odaveti a feleségének, hogy valaki beköltözött a
k házba, az asszony tudja, hogy az üldözõi érkeztek meg. Megvárja, míg a férje elalszik, aztá
an hozzájuk, megpróbálja rábeszélni õket, hogy hagyják békében. Hiába. Másnap reggel megint á
ikor kijön abból a házból, belebotlik férjébe, ahogy mesélte. Az asszony megígéri, hogy többe
egy át a másik házba, de két nap múlva túlságosan erõs a kísértés, azt reméli, hogy mégis csa
abadulni ezektõl a rettenetes szomszédoktól, még egy kísérletet tesz tehát, magával viszi azt
fényképet is, amit nyilván az üldözõi követeltek tõle. A beszélgetés kellõs közepén beszalad
gmondja, hogy a férj hazaérkezett. Az asszony tudja, hogy a férfi nyomban át fog jönni a v
illába, gyorsan kimenekíti a villa lakóit a hátsó ajtón, alighanem abba a közeli fenyvesbe, a
irõl már hallottunk. A férj senkit sem talál a házban. De ha ma este sincs senki a házban, n
agyon nagyot fogok nézni. Mi a véleménye az elméletemrõl?
-??Csupa feltételezés.
-??De legalább megfelel a tényeknek. Majd akkor tesszük újra megfontolás tárgyává az
et, ha akad egyetlen olyan adat, amit nem tudunk beleilleszteni. Amíg norburyi barát
unk nem jelentkezik, semmit sem tehetünk.
Nem kellett soká várakoznunk. Alighogy végeztünk a teánkkal, megjött az üzenet:
Laknak a házban. Megint láttam az arcot az ablakban. Várom magukat a hétórai vonatnál, addig
semmit sem teszek.
A vasútnál várt, amikor megérkeztünk. Az állomás lámpáinak fényében láthattuk, hogy nagyon sá
reszket a nyugtalanságtól.
-??Itt vannak a házban, Mr. Holmes - mondta, és barátom karjára tette a kezét. - Lát
tam a fényt az ablakban, amikor idejöttem. Most mindennek ki kell derülnie, lesz, ami
lesz.
-??Mi a terve? - kérdezte Holmes, amikor megindultunk a fasorral szegélyezet
t sötét úton.
-??Bemegyek, akár erõszakkal is, és megnézem, ki van a házban. Szeretném, ha maguk i
s ott lennének, tanúnak.
-??A felesége figyelmeztette magát, hogy jobb, ha nem bolygatja ezt a titkot
. Mégis rászánta magát?
-??Igen, rá.
-??Azt hiszem, igaza van. Ennél a bizonytalanságnál minden bizonyosság csak jobb
lehet. Legjobb, ha azonnal odamegyünk. Jogi szempontból elítélendõ az, amit teszünk, de azt
hiszem, hogy megéri.
Nagyon sötét volt az este, és amikor az országútról a mély, sövénnyel szegélyezett ösvényre t
ni kezdett az esõ. Grant Munro türelmetlenül nyargalt elõttünk, mi pedig követtük, ahogy
udtuk, botladozva.
-??Az ott az én házam - mormolta, és a fák közt pislákoló fények felé bökött. - És ez
elyikbe be fogunk hatolni.
Az ösvény még egyet kanyarodott, és már ott is voltunk a ház tövében. A fekete földön egy vék
sík látszott, elárulta, hogy a kapu nincs becsukva, és világos volt az egyik emeleti ablak
is. Odanéztünk, és láttuk, hogy a függöny mögött valami sötét folt megmozdul.
-??Ott van az az alak - kiáltotta Grant Munro - maguk is láthatják, hogy van o
tt valaki. Jöjjenek utánam, mindjárt megtudunk mindent!
Az ajtó felé tartottunk, de az árnyékból egyszerre csak egy asszony ugrott elénk, megállt az
ranyló lámpafényben. Nem vehettem ki az arcát a sötétben, de láttam, hogy a kezét könyörögve
lja.
-??Jack, ne, az isten szerelmére! - kiáltotta. - Éreztem, hogy ma este ide fog
sz jönni. Gondold meg a dolgot, drágám! Bízzál bennem, nem fogod soha megbánni!
-??Elég sokáig bíztam benned, Effie - mondta a férje zordul. - Ne állj az utamba!
Be kell mennem. A barátaim meg én mindent tisztázni fogunk.
Félrelökte az asszonyt. Követtük. Amikor az ajtót feltépte, egy idõsebb asszony szaladt elé,
próbálta feltartóztatni, de õ eltaszította, és a következõ pillanatban már a lépcsõn kapaszko
fele. Grant Munro berontott a kivilágított emeleti szobába, és rögtön utána mi is beléptünk.
Barátságos, csinosan bútorozott szoba volt, az asztalon is, a kandallón is két-két gyertya ég
tt. A sarokban, az íróasztal fölé görnyedve ült valaki - egy kislány. Háttal ült nekünk, amik
k, csak azt láttuk, hogy vörös ruha van rajta és hosszú fehér kesztyû. Megfordult, és mi megl
tésünkben-ijedtünkben felkiáltottunk. Különös, fakó ábrázat meredt ránk, és az arc vonásai te
zéstelenek voltak. A rejtély egy szempillantás múlva megoldódott. Holmes fölnevetett, a gye
rek füle mögé nyúlt, lehúzta az álarcot az arcáról - és egy szurokfekete néger kislány villog
a hófehér fogát, nevetett, hogy milyen álmélkodó képet vágtunk. Én is elnevettem magam, örült
a gyerek nevet, de Grant Munro csak állt és bámult, és a torkához kapkodott.
-??Mi ez? - hebegte. - Istenem, mit jelenthet ez?
-??Elmondom, mit jelent - szólalt meg a szobába belépõ büszke tekintetû asszony. - N
em akartam megmondani, de rákényszerítesz legjobb meggyõzõdésem ellenére. Nézzünk szembe a té
, ha tudunk. A férjem meghalt Atlantában. A gyerekem él.
-??A gyereked!
Az asszony keblébõl egy nagy ezüst medaliont húzott elõ.
-??Te ezt sosem láttad nyitva.
-??Nem is tudtam, hogy ki lehet nyitni.
Az asszony csak hozzáért, és a medalion kinyílt. Egy férfi képe volt benne, egy szép és értel
fi képe, akin azonban félreismerhetetlenül látszott, hogy afrikai származású.
-??Ez John Hebron, Atlanta városából - mondta az asszony. - Nála nemesebb ember
sosem volt a földön.
Szakítottam a fajtámbeliekkel, amikor hozzámentem, de soha, egyetlen pillanatra sem bánt
am meg. Sajnos, a gyermekünk inkább rá hasonlít, mint énrám. Sokszor megesik az ilyen házassá
ban, itt is az történt, hogy a kis Lucy még az apjánál is feketébb. De akár fekete, akár fehé
gyerekem, a kedvencem, az édesem!
A gyerek odaszaladt az anyjához, valósággal befúrta magát az asszony ruhájába.
-??Csak azért hagytam Amerikában - mondta az asszony -, mert nem volt egészséges
, és a környezet
változás megárthatott volna neki. Ez a hûséges skót asszony a szolgálónk, az õ gondjaira bízt
etlen pillanatra se gondoltam rá, hogy megtagadom a gyerekemet. De a véletlen az uta
mba hozott, Jack, megszerettelek, és nem mertem szólni neked a gyerekrõl. Isten bocsássa
meg, féltem tõle. Hogy elveszíthetlek, és nem mertem megmondani neked. Téged választottalak
, és gyengeségemben elfordultam a gyerekemtõl. Három évig titkoltam elõtted a létezését is, d
a dajka mindig értesített, tudtam, hogy megvan és jól van a gyerek. Aztán egyszerre minde
nnél erõsebben támadt fel bennem a vágy. hogy újra láthassam a gyerekemet. Küzdöttem ez ellen
érzés ellen, de hiába. Tudtam, hogy veszélyes a játék, de legalább néhány hétre át akartam h
a gyereket. Száz fontot küldtem a dajkának, és mindent elmagyaráztam neki, hogy ideköltözhess
n a házba, és mégse tudja meg senki, hogy ismerjük egymást. Annyira vigyáztam mindenre, hogy
a dajkának egész nap a házban kellett tartania a gyereket, a kezét is. az arcát is el kel
lett takarnia valamivel, nehogy meglássák az ablakban, és kibeszéljék, hogy egy néger gyerek
lakik ebben a házban. Talán okosabb lett volna, ha nem vagyok ilyen túlzottan óvatos, d
e majd megbolondultam a félelemtõl, rettegtem, hogy megtudod az igazságot. Te mondtad
meg nekem, hogy valaki beköltözött a házba. Várnom kellett volna reggelig, de nem tudtam a
ludni az izgalomtól, végül is kilopakodtam, mert tudtam, hogy te milyen mélyen alszol. D
e te észrevetted, mi történt, és ezzel megkezdõdtek az én gyötrelmeim. Másnap már a kegyelmed
lett könyörögnöm, és te valóban nemeslelkû voltál, nem éltél vissza vele, hogy a hatalmadban
De három nap múlva, amikor berontottál a házba, a gyerek meg a dajka alig tudtak elmene
külni elõled a hátsó kapun. Ma este aztán megtudtál mindent. Mondd meg, mi lesz a sorsunk, a
z én sorsom meg a gyerekemé?
Összekulcsolta a kezét, úgy várta a választ.
Grant Munro csak két perc múlva törte meg a csendet, de a válaszára mindig örömmel gondolok v
ssza. Felemelte a gyereket, megcsókolta, a karjára ültette, a másik kezét a feleségének nyújt
a, és az ajtó felé fordult.
-??Otthon kényelmesebben megbeszélhetjük a dolgot - mondta. - Nem vagyok különösebbe
n jó ember, Effie, de talán egy kicsit jobb vagyok, mint amilyennek gondolsz.
Holmes és én lekísértük õket az ösvényig. Ott aztán a barátom megrángatta a kabátom ujját.
-??Azt hiszem - mondta -, nagyobb szükség van ránk Londonban, mint Norburyben.
Nem is szólt a dologról egy szót sem egész este, csak akkor mondott valamit, amikor gyer
tyával a kezében elindult a hálószobája felé.
-??Watson, ha valaha észreveszi, hogy túlontúl biztos vagyok a képességeimben, vag
y hogy lusta vagyok egy ügyet kellõ alapossággal végiggondolni, legyen szíves, súgjon csak e
nnyit a fülembe: Norbury." Nagyon hálás leszek magának.
A tõzsdeügynök titkára
Nem sokkal a házasságom után megvásároltam egy orvosi körzetet a Paddington városnegyed
en. Az öreg Farquhar doktor, akitõl átvettem, hajdan nagyon jövedelmezõ orvosi gyakorlatot
 folytatott, de ahogy megöregedett, és elhatalmasodott rajta valami vitustáncra emlékezt
etõ nyavalya, egyre kevesebben fordultak hozzá. Nem csoda, hiszen az emberek abból ind
ulnak ki, hogy aki másokat meg akar gyógyítani, maga is legyen egészséges, és kétségbe vonják
k a gyógyítóképességeit, aki a maga baján sem tud segíteni az orvosszereivel. Elõdömnek tehát
k az ereje, hanem a jövedelme is csökkent, és amikor átvettem a körzetét, évi ezerkétszáz fon
alig háromszáz fontra zsugorodott. Én az ifjúságomban és a szorgalmamban bizakodtam, és meg v
ltam gyõzõdve róla, hogy néhány esztendõ munkájával felvirágoztatom majd az üzletem.
A munka megkezdése után három hónapig nagyon sok tennivalóm volt, még barátomat, Sherlock Hol
est is alig-alig láttam, mert nekem nem volt idõm eljárni a Baker Streetre, õ pedig ritkán
mozdult ki hazulról, ha hivatása nem kényszerítette rá. Meg is lepõdtem, amikor egy szép jún
i reggel - éppen az orvosi folyóiratot olvasgattam reggeli után - megszólalt a csengõ, és me
ghallottam régi barátom magas, mondhatnám, éles hangját.
-??Nagyon örülök, hogy újra láthatom, kedves Watson - mondta a szobába lépve. - Remél
Mrs. Watson kiheverte már annak az izgalomnak a következményeit, amit utolsó közös munkánk,
négyek jele jelentett számára.
-??Köszönöm, mind a ketten jól vagyunk - mondtam, és nagy örömmel ráztam meg a kezét.
-??És azt is remélem - mondta, és helyet foglalt a hintaszékben -, hogy az orvos
i munka gondjai nem ölték ki végképp a szívébõl azt az érdeklõdést, amellyel szerény következ
iránt viseltetett.
-??Éppen ellenkezõleg - válaszoltam -, tegnap este nézegettem régi feljegyzéseimet,
elért eredményeinket rendszereztem.
-??Szabad azt hinnem, hogy a gyûjteménye még nincs véglegesen lezárva?
-??Egyáltalán nincs lezárva. Nagyon szeretném, ha újabb tapasztalatokat is szerezh
etnék.
-??Akár már ma is?
-??Ma is, ha úgy gondolja.
-??És Birminghambe is hajlandó eljönni a kedvükért?
-??Szívesen, és a maga kedvéért.
-??Mi lesz a munkájával?
-??Ha a szomszédom elmegy, én helyettesítem. Örömmel fogja törleszteni ezt az adósság
-??Nagyszerû! Nem is lehetne jobb! - mondta Holmes, hátradõlt a székben, és félig hu
nyt szemhéja alól fürkészõ pillantást vetett rám. - Látom, hogy gyengélkedett nemrég. Ezek a
hûlések nagyon kellemetlenek.
-??Csúnyán megfáztam, a múlt héten három napig ki sem mozdultam hazulról. Azt hittem,
már nem látszanak rajtam a nyomai.
-??Nem látszanak. Inkább az látszik, hogy nagyon jó színben van.
-??Akkor mégis mibõl találta ki?
-??Ismeri a módszereimet, kedves barátom ...
-??Vagyis kikövetkeztette!
-??Úgy van.
-??És minek a segítségével?
-??A papucsa segítségével.
Lenéztem a lábamra, az új lakkpapucsomra.
-??Hogyhogy ... - kezdtem volna, de még ki sem mondhattam a kérdést, Holmes mári
s válaszolt.
-??Ez a papucs új, legföljebb néhány hetes lehet - mondta. - A talpa, amit éppen f
elém fordít, barátom, egy kissé meg van perzselõdve. Egy pillanatra azt hittem, hogy a pap
ucs átnedvesedett, és akkor égett meg, amikor kiszárították. De a felsõrész tövében van egy
rek papírcímke a boltos ákombákomjaival. Ha a papucs átnedvesedett volna, nem lenne rajta.
Ezek szerint maga a tûznél melengette a lábát, és bármilyen nedves is ez a június, egészsége
er mégsem tette volna ezt.
Az egész magától értetõdõnek tetszett, mint minden, amit Holmes elmagyarázott. Látta az arcom
mit gondolok, és kissé kesernyésen mosolyodott el.
-??Attól félek - mondta -, hogy leleplezem magam, ha így magyarázok. Magyarázat nélkü
sokkal hatásosabb az eredmény. Szóval mehetünk Birminghambe?
-??Igen. Mirõl van szó?
-??Majd a vonatban elmondom. Az ügyfelem kint ül egy bérkocsiban. Indulhatunk
máris?
-??Egy pillanat.
írtam néhány sort a szomszédomnak, felszaladtam a feleségemhez, hogy megmagyarázzam neki a d
olgokat, és a kapuban utolértem Holmest.
-??Látom, a szomszédja is orvos - mondta, és a réztáblára mutatott.
-??Igen. Õ is úgy vette a körzetét, ahogy én.
-??Az õ elõdje is régóta dolgozott itt?
-??Éppen annyi ideje, mint az enyém. Amióta ez a két ház megépült.
-??Akkor maga a kettõ közül a jobbikat vette meg.
-??Én is azt hiszem. De maga honnan tudja?
-??A lépcsõkrõl, barátom. A maga házának a lépcsõi három hüvelykkel mélyebbre vannak
Ez az úr itt a kocsiban az ügyfelem, Mr. Hall Pycroft. Engedje meg, hogy magát is bem
utassam. Kocsis, csapjon a lovak közé, nehogy lemaradjunk a vonatról!
A velem szemben ülõ férfi fiatal volt, erõs, sima képû, a bajusza hullámos és szõke, a tekint
yílt és becsületes. Látszott az öltözetén, a nagyon fényes keménykalapján, a szolid fekete ru
micsoda - hivatalnok a belvárosban, azok közül való, akiket cockney-nak szoktunk csúfolni
, pedig belõlük kerülnek ki a legjobb önkéntes ezredeink, és nincs ezeken a szigeteken nál
k különb társaság, közöttük van a legtöbb jó sportember és atléta. A fiatalember kerek vörös
istenadta derû, de a szája szélére mintha valami csalódott mosoly ült volna ki. De azt, hogy
milyen gondja-baja vezette el Sherlock Holmeshoz, csak a birminghami vonat egyi
k elsõ osztályú kocsijában tudtam meg, jóval az indulás után.
-??Most hetven percig nem zavarhat senki - jegyezte meg Holmes. - Arra kér
em, Mr. Hall Pycroft, mondja el a barátomnak is érdekes tapasztalatait, ugyanolyan rés
zletesen, mint nekem, sõt, ha lehet, még részletesebben. Nekem is csak hasznomra lesz,
ha még egyszer nyomon követhetem az események menetét. Lehet, hogy rejlik valami ennek
az ügynek a mélyén, Watson, lehet, hogy nem, de annyi szent, hogy tele van olyan váratla
n és meghökkentõ fordulatokkal, amelyek a maga szívének is, de az enyémnek is kedvesek. Tessé
, Mr. Pycroft, most már nem fogom félbeszakítani.
Fiatal útitársunknak megrebbent a szeme, ahogy rám nézett, és elkezdte:
-??Az a legrosszabb az egészben, hogy átkozottul szamár . módon viselkedtem. Per
sze, hogy rendbe jön minden, és azt se tudom, mit tehettem volna egyebet, de ha elve
sztem az állásom, és semmit se nyerek érte cserébe, bizony nagy szamár vagyok. Megpróbálom el
dani, mi történt velem, bár nincs nagy gyakorlatom az ilyesféle dolgokban, Watson doktor
úr.
A Coxon és Woodhouse cégnél dolgoztam, a Drapers' Gardensban. de kora tavasszal a cég be
leugrott abba a venezuelai kölcsönbe, biztosan emlékeznek rá, és csúfosan csõdbe jutott. Öt é
olgoztam náluk, nagyon jó bizonyítványt is kaptam az öreg Coxontól, amikor a baj bekövetkezet
, mert persze az alkalmazottakat mind elbocsátották, mind a huszonhetünket. Próbálkoztam m
indenfelé, de sokan jártak ugyanabban a cipõben, mint én, és hosszú ideig nem sikerült semmi.
Heti három fontot kerestem Coxonéknál, félre is raktam vagy hetven fontot, de nemsokára fe
léltem ezt is, az utolsó garasig. Semmi tartalékom se volt már, alig tudtam megvásár
olni a bélyegeket, hogy válaszolhassak az álláshirdetésekre, meg a borítékokat, hogy legyen m
re ragasztani a bélyegeket. A cipõm egészen elkopott, annyi lépcsõt másztam meg a különbözõ h
kban, de hiába, állásnak se híre, se hamva.
Láttam, hogy a Mawson és Williams cégnél megüresedett egy hely, a Lombard Street-i nagy tõzs
deügynökségen - tudom, hogy maguk nem nagyon foglalkoznak üzleti ügyekkel: ez London egyik
legnagyobb vállalata-. A pályázatokat levélben kellett beküldeni. Én is elküldtem a bizonyít
imat és a kérelmemet, bár nem bíztam a dologban. De postafordultával megjött a válasz, hogy h
menjek be, és ha a megjelenésem is megfelelõ, nyomban át is vehetem a munkámat. Isten tud
ja, hogy történhetett. Sokan azt mondják, hogy a személyzeti fõnök találomra húzza ki a level
a nagy csomagból. Akárhogy van is, tudtam, hogy itt a nagy lehetõség, boldogabb nem is l
ehettem volna. Körülbelül ugyanazt a munkát kellett végeznem, mint Coxonéknál, és heti egy fo
al többet ígértek.
És most jön a történetem furcsa fordulata. Albérleti szobában lakom Hampsteadben - a címem Po
ter's Terrace 17. Egy nappal azután, hogy papíron megkaptam az állást, otthon ültem este,
pöfékeltem, amikor egyszerre csak bejött a háziasszony, és egy névjegyet hozott. Arthur Pinn
r pénzügyi vezérképviselõ" - ez volt rajta. Sose hallottam ezt a nevet, fogalmam se volt ról
a, mit akarhat tõlem, de azért megkértem a háziasszonyt, hogy kísérje föl. Be is jött - közép
sötét hajú, sötét szemû, fekete szakállú ember, olyan kicsit kampós orral. Pattogósan beszélt
mozgott, mint aki tisztában van az idõ értékével.
- Mr. Hall Pycroft, ha nem tévedek" - mondta.
- Igen, uram" - feleltem, és odahúztam neki egy széket.
- Valamikor a Coxon és Woodhouse-nál dolgozott."
 - "Igen."
- És most Mawsonéknál."
- Úgy van, uram."
- Kérem - mondta -, én igen kedvezõ híreket hallottam a maga pénzügyi képességeirõl. N
lékszik Parkerra, Coxonék volt üzletvezetõjére. Nem gyõzte dicsérni magát."
Nem tagadom, örömmel hallgattam. Mindig igyekeztem a munkahelyemen, de nem gondoltam
volna, hogy így beszélnek rólam a Cityben.
- Milyen az emlékezõtehetsége?" - kérdezte.
- Elég jó" - feleltem szerényen.
- Figyelemmel kísérte az árakat, mikor nem dolgozott?" - kérdezte.
- Igen. Minden reggel elolvastam a tõzsdei híreket."
- Ez aztán szorgalom! - kiáltotta. - Ez az út vezet a gazdagsághoz! Ha nem haragszi
k, levizsgáztatnám. Na nézzük csak, hogyan áll az Ayrshire?"
- Százöt - százöt és egynegyed."
- És az Új-zélandi Általános?"
- Száznégy."
- És a Broken Hills?"
- Hét - hét egész hat."
- Nagyszerû! - kiabálta, és égnek emelte a kezét. - Azok után, amit hallottam magáról,
ezt vártam. Fiatalember, maga túl sokat tud ahhoz, hogy egyszerû hivatalnok legyen Maw
sonéknál!"
Gondolhatja, mennyire meglepett ez a kijelentés.
- Mások nem ítélnek olyan kedvezõen rólam, mint maga, Mr. Pinner - mondtam. - Nehezen
jutottam ehhez a helyhez, és nagyon meg tudom becsülni."
- Ugyan, barátom, maga fölötte áll ezeknek. Nem magához illõ munka! Nos, elmondom, mié
jöttem. A maga képességeihez mérten nem sok, amit adhatok, de Mawsonékhoz képest nagyon sok.
Nézzük csak! Mikor kellene munkába állnia Mawsonéknál?"
- "Hétfõn."
- Hahaha! Fogadni mernék, hogy el sem megy oda!"
- Hogy nem megyek el Mawsonékhoz?"
- Nem bizony. Akkorra maga már a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság üz
esz, egy olyan cégé, amelynek százharmincnégy fiókja van szerte Franciaországban, nem számítv
brüsszeli és a San Remó-i fiókot."
Elakadt a lélegzetem.
- Nem is hallottam errõl a részvénytársaságról" - mondtam.
- Nem csodálom. Csendben hoztuk össze, mert a szükséges tõkét könnyen elõ tudtuk terem
és nem akartuk, hogy a nagyközönség megszimatoljon valamit - túl jó üzlet ez ahhoz! Harry Pi
ner, a bátyám az alapító, a részvényjegyzés után õ lesz az ügyvezetõ igazgató. Tudja rólam, h
ismerek mindent és mindenkit, és megkért, hogy szerezzek neki egy tehetséges és olcsón megk
apható fiatalembert, olyat, akiben van vállalkozó szellem, aki csupa lendület. Parker ma
gát említette, ezért jöttem ide ma este. Egyelõre csak rongyos ötszáz fontot adhatunk ..."
- Évi ötszáz fontot!" - kiáltottam fel.
- Egyelõre. De az ügynökök forgalma után egy százalék jutalék magát illeti. Biztosítha
több pénzt jelent majd, mint a fizetése."
- Csakhogy én semmit sem értek a vas- és fémáruhoz."
- Nem baj, fiatalember. Az a fontos, hogy az árfolyamokhoz ért."
Már a fejem is zúgott, alig tudtam nyugton maradni a széken. Egyszerre csak végigfutott
a hátamon a hideg, elfogott a kétkedés.
- Meg kell mondanom õszintén - kezdtem -, hogy Mawsonék csak kétszáz fontot adnak nek
em, de az a kétszáz font biztos pénz. A maguk cégérõl pedig olyan keveset tudok, hogy ..."
- Pompás, igazán pompás! - kiabálta látogatóm valósággal ujjongva. - Maga a nekünk val
Nem lehet könnyen rábeszélni. És mennyire igaza van! Tessék, itt van egy százfontos. Ha megál
apodunk, tegye zsebre. Elõleg a fizetésére."
- Így már rendben van - mondtam. - Mikor kell elfoglalnom az állást?"
- Holnap egy órakor legyen Birminghamben - felelte. - Itt van a zsebemben egy
levél, ezt vigye el a bátyámnak. A társaság ideiglenes irodájában fogja megtalálni, Corporat
Street 126/B. Az alkalmazását neki még jóvá kell hagynia, de hát ez természetesen rendben le
z."
- Nem is tudom, hogy köszönjem meg magának, Mr. Pinner" - mondtam.
Ugyan, ugyan. Csak azt kapta meg, amit megérdemelt. Egy-két apróságot még meg kell b
eszélnünk, de ez csak üres formaság. Ott van egy darab papír maga elõtt. Legyen szíves, írja:
vállalom a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság üzletvezetõi állását évi ötszáz
l."
Leírtam, amit mondott, õ pedig zsebre tette a papírt.
- Még egy részletkérdés - mondta. - Mi lesz Mawsonékkal?"
Örömömben egészen megfeledkeztem róluk.
- Majd írok nekik, és lemondok az állásról" - feleltem.
- Én éppen azt szeretném, ha nem tenné. Nézeteltérésem volt maga miatt Mawsonék üzletv
Elmentem hozzá, hogy beszélgessünk magáról, és roppant indulatos volt, olyanokat mondott, h
ogy el akarom csábítani magát tõlük, meg más efféléket. Én is kijöttem a sodromból, azt mondt
hogy ha jó tisztviselõkkel akar dolgozni, jó fizetést is adjon nekik. Azt felelte, hogy
maga inkább az õ kis fizetésüket fogja választani, mint a mi nagy fizetésünket. Azt mondtam,
ogadjunk öt fontba, hogy maga nem is fog jelentkezni náluk, ha meghallja az én ajánlatom
at. Fogadtunk. Azt mondta, hogy maga nem fogja csak úgy otthagyni õket, hiszen õk emel
ték ki magát a legsötétebb nyomorból. Szóról szóra ezt mondta."
- Arcátlan fráter! - kiabáltam. - Hiszen még csak nem is láttam! Törõdöm is vele! Egy
sem írok neki, ha maga ezt akarja."
- Jól van, ebben megállapodtunk - mondta, és felállt. - Örülök, hogy ilyen értelmes em
szereztem a bátyámnak. Itt a száz font elõleg, és itt a levél. Jegyezze meg a címet: Corporat
on Street 126/B, és ne felejtse, hogy holnap egy órakor várják. Viszontlátásra. Remélem, szer
ncsével fog járni. Megérdemli."
Legjobb emlékezetem szerint mondtam el, ami történt. Képzelheti, Watson doktor úr, mennyir
e boldoggá tett ez a váratlan szerencse. Fél éjszaka csak ez járt az eszemben, és másnap elut
ztam Birminghambe. A vonatom jóval a megbeszélt idõ elõtt érkezett, elvittem hát a holmimat
egy szállodába, a New Streetre, és aztán elmentem a megadott címre.
Negyedórával hamarabb érkeztem, mint kellett volna, de azt gondoltam, hogy ez nem is b
aj. A 126/B keskeny kis átjáró volt két nagy üzlet közt, hátul kõ csigalépcsõ, sok lakás nyíl
d cégeknek vagy üzletembereknek volt bérbe adva, irodának. Lent a falra ki volt írva, hogy
kit-mit hol lehet találni, de a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság nevét hiá
. Nagyon megijedtem, percekig csak álltam, és azon töprengtem, hogy nem valami ravasz
szélhámosság-e az egész, amikor egyszerre csak odalépett hozzám egy ember, és megszólított. N
hasonlított az esti látogatómra, olyan volt a hangja is, az alakja is, csak éppen ennek
világosabb volt a haja és borotvált az ábrázata.
- Mr. Hall Pycroft?" - kérdezte.
- Én vagyok" - válaszoltam.
- Vártam magát, de maga hamarabb jött, mint amirõl szó volt. Levelet kaptam a testvére
tõl. Nagyon dicsérte magát."
- Éppen az irodát kerestem, uram, amikor jött."
- Még nem írták ki a nevünket, hiszen csak a múlt héten foglaltuk el ezt az ideiglenes
helyiséget. Jöjjön, menjünk fel, beszéljük meg a dolgokat."
Felmentünk a magas lépcsõ legtetejére. A tetõtérben volt néhány üres és poros szobácska, se s
e, se függöny. Ide vezetett be ez az ember. Én valamilyen nagy irodára számítottam, fényes te
ejû asztalokra, egész sor tisztviselõre, hiszen ehhez a látványhoz voltam szokva. Mondhato
m, megdöbbent arccal néztem a két fenyõfa székre meg a kis asztalra - ennyibõl állt a bútorza
meg a fõkönyvbõl és egy papírkosárból.
- Ne essen kétségbe, Mr. Pycroft - mondta újdonsült ismerõsöm, mert látta, hogy csalód
et vágok.
Rómát sem egy nap alatt építették, és azért mert az irodánk nem valami fényes, még éppen elé
. Üljön le, kérem, és adja ide a levelet."
Odaadtam, õ pedig gondosan elolvasta.
- Arthur öcsémnek nagyon jó a véleménye magáról - mondta -, pedig õ igazán jó emberism
õ Londonra esküszik, én meg Birminghamre, de most az egyszer megfogadom a tanácsát. Kérem,
tekintse magát végleges alkalmazottunknak."
- ,,És mi lesz a dolgom?" - kérdeztem.
- A párizsi nagy raktárát fogja vezetni. Onnan ömlik majd szét a sok angol evõeszköz s
rmincnégy fiókunkba, az ügynökeinkhez. Az üzletet egy héten belül megkötjük. Addig maradjon i
rminghamben, és végezzen valami hasznos munkát."
- Mi legyen az?"
Válaszul egy nagy vörös könyvet húzott elõ az asztalfiókból.
- Ez egy párizsi cím- és névtár. A nevek után a foglalkozást is feltünteti. Kérem, vig
, és írja ki belõle a vas- és fémkereskedõket, a címeket is. Nagy hasznát fogom venni."
- Vannak szakmai címtárak is" - vetettem közbe.
- Nem megbízhatók. Más rendszer szerint dolgoznak, mint mi. Fogjon csak neki, és ho
zza el a kész jegyzéket hétfõn tizenkét órára. Viszontlátásra, Mr. Pycroft, becsülje meg magá
meg fogjuk becsülni, jó munkahelye lesz itt."
Hónom alá csaptam a nagy vörös könyvet, és visszamentem a szállodába. Ellentmondásos érzések
k a szívemben. Igaz, hogy felvettek, hogy száz font van a zsebemben. De az is igaz,
hogy az iroda szánalmas, hogy a társaság neve nincs kiírva; ez, és még néhány apróság, ami ne
ti el az üzletember figyelmét, megrendítette munkaadóim anyagi helyzetébe vetett bizalmama
t. Lesz, ami lesz, gondoltam, a pénz itt van a zsebemben, üljünk le hát dolgozni. Egész áldo
tt vasárnap szorgalmasan dolgoztam, hétfõ délig mégis csak a H betûig jutottam el. Visszam
entem a csupasz irodába, beszéltem Mr. Harry Pinnerrel, azt mondta, hogy dolgozzam
tovább, és szerdán megint menjek be. Szerdára sem készültem el, megállás nélkül hajszoltam m
ekig, azaz tegnapig. Akkor végre átvihettem a listát Mr. Harry Pinnernek.
- Nagyon köszönöm - mondta. - Úgy látszik, nehezebb volt a munka, mint hittem. De a j
egyzékének nagyon jó hasznát fogom venni."
- Elég hosszú ideig dolgoztam rajta" - mondtam.
- Arra kérem - folytatta -, állítsa össze a bútorkereskedések jegyzékét is, hiszen õk
ak evõeszközt."
- Meglesz, uram."
- Kérem, jöjjön el holnap este hétkor, és számoljon be róla, hogy halad. De azért ne d
za agyon magát. Munka után, este, nem fog megártani, ha néhány órácskát a Day-féle zenés mula
"
Nagyot nevetett a mondásán, és én döbbenten láttam, hogy balról a második foga arannyal van p
a.
Sherlock Holmes elégedetten dörzsölte össze a kezét, én pedig álmélkodva néztem ügyfelünkre.
-??Látom, hogy csodálkozik, Watson doktor úr - mondta Pycroft. - Engedje meg,
hogy megmagyarázzam. Amikor Londonban beszélgettem azzal a másik emberrel, az is nevet
ett; tudja, mikor azt mondta, hogy nem megyek el Mawsonékhoz. Láttam, hogy neki is u
gyanúgy volt betömve a foga. Mind a kétszer az arany csillogásán akadt meg a szemem. Ugyan
az a hang, ugyanaz az alak, csak az változott, amit könnyûszerrel, borotvával-parókával meg
lehet másítani. Biztos vagyok benne, hogy a két testvér egy és ugyanaz az ember. Két testvér
asonlíthat ugyan egymásra, de lehetetlen, hogy ugyanaz a foguk ugyanúgy legyen betömve.
A munkaadóm kikísért, kint voltam az utcán, és azt se tudtam. fiú vagyok-e vagy lány. Visszam
ntem a szállodába, beledugtam a fejem a mosdótálba, megpróbáltam végiggondolni a dolgot. Miér
dött el Londonból Birminghambe? Miért utazott õ is oda? Miért írt levelet saját magának? Nem
tam megfejteni, túl kemény dió volt nekem. Akkor végre eszembe jutott, hogy amit én nem tu
dok megfejteni, Sherlock Holmes úr talán játszi könnyedséggel megoldja. Még éppen elértem az
kai vonatot, reggel felkerestem, és most kettejükkel utazom vissza Birminghambe.
A tõzsdeügynök titkára befejezte furcsa históriáját, mi pedig egy ideig hallgattunk. Aztán Sh
ock Holmes rám vetette a szemét, elégedett és mégis gondterhelt arccal dõlt hátra az ülésen,
a borszakértõ, aki most ízlelgeti a legfinomabb borokat.
-??Szép kis eset, ugye, Watson - mondta. - Egy-két apróság különösen tetszik nekem. D
azt hiszem, egyetérthetünk benne, hogy mindkettõnk számára tanulságos lesz, ha elbeszélgetün
gy kicsit Mr. Arthur Harry Pinnerrel a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság ide
es irodájában.
-??De mit mondunk neki? - kérdeztem.
-??Egyszerû az egész - mondta Hall Pycroft kedélyesen. - Maguk a barátaim, állást ke
resnek, tehát a lehetõ legtermészetesebb, hogy elviszem magukat a társaság ügyvezetõ igazgató
.
-??Nagyon helyes - mondta Holmes. - Elmegyünk! Szeretném szemügyre venni az em
berünket, hátha ki tudom deríteni, mi a titka ennek a furcsa játszadozásnak. Miért olyan érté
neki a maga munkája? Valamilyen szokatlan képessége van talán? Vagy inkább . ..
Elkezdte rágni a körmét, bámult kifelé az ablakon, szavát is alig hallottuk, amíg meg nem érk
k a New Streetre.
Este hétkor elindultunk hármasban a Corporation Streeten a társaság irodája felé.
-??Nincs értelme, hogy hamarabb érkezzünk - mondta az ügyfelünk. - Csak akkor jön od
a, ha megbeszéltük, és az iroda a találkozó idõpontja elõtt mindig üres.
-??Elég sokat sejtet - jegyezte meg Holmes.
-??Na ugye, mondtam! - kiáltotta a tisztviselõ. - Ott megy elõttünk!
Egy jól öltözött, alacsony, szõke férfira mutatott, aki az út túlsó oldalán furakodott elõre
Láttuk, hogy átnéz a mi oldalunkra, az esti újság legújabb kiadását kínálgató rikkancsra, az
a kocsik és az omnibuszok közt, vesz egy újságot, a hóna alá csapja, és belép egy házba.
-??Ott van! - mondta Hall Pycroft. - Abban a házban vannak a társaság irodái, od
a ment. Jöjjenek utánam, én mindent elintézek.
Felkapaszkodtunk a nyomában az ötödik emeletre, és megálltunk egy félig nyitott ajtó elõtt. Ü
k bekopogott. Valaki kiszólt, hogy menjünk be, és mi beléptünk a csupasz, bútorozatlan szobáb
- olyan volt, amilyennek Hall Pycroft leírta. Az utcán látott ember ott ült az egyetlen
asztalnál, elõtte az esti újság kiterítve. Felemelte a fejét - én még sohasem láttam emberi
a fájdalomnak ilyen rettenetes jegyeit, sõt, valami fájdalomnál is fájdalmasabb érzés jegyei
, a halálos rettegés kevesek által megtapasztalt gyötrelmét. Homlokán veríték gyöngyözött, az
ebb volt, mint a halak hasa, a tekintete vad és merev. Ránézett a titkárára, de nem ismert
e meg, és a vezetõnk arcára kiült döbbenet elárulta, hogy õ sem ilyennek szokta látni a munka
-??Rosszul van, Mr. Pinner? - kérdezte.
-??Nem vagyok jól - mondta a másik, megpróbálta összeszedni magát, megnyalta cserepe
s ajkát, mielõtt tovább beszélt volna. - Kik ezek az urak, akik magával jöttek?
-??Ez Mr. Harris Bermondseyból, ez meg Mr. Price, helybõl - hazudott folyékony
an a titkár. - Sok tapasztalattal rendelkezõ emberek, a barátaim. Nincs állásuk egy idõ óta,
abban reménykednek, hogy a társaság talán alkalmazni tudja õket.
-??Lehet - mondta Mr. Pinner torz mosollyal. - Könnyen lehet. Valószínûleg tudun
k tenni valamit magukért. Mi a maga szakterülete, Mr. Harris?
-??Könyvelõ vagyok - mondta Holmes.
-??Igen, könyvelõre szükségünk lesz. És maga, Mr. Price?
-??Írnok - feleltem.
-??Õszintén remélem, hogy a társaság alkalmazni tudja magukat. Mihelyt a döntésünk me
etett, értesítem mindkettõjüket. És most kérem, hogy távozzanak. Az isten szerelmére, hagyjan
már magamra!
Valósággal rikácsolta az utolsó szavakat, mintha végképp elhagyta volna a magára erõltetett ö
elem. Holmes és én egymásra pillantottunk. Hall Pycroft pedig odalépett az asztalhoz.
-??Ne felejtse el, Mr. Pinner, hogy maga rendelt ide engem, és hogy utasításokér
t jöttem - mondta.
-??Rendben van, Mr. Pycroft, rendben van - felelte a másik most már nyugodta
bb hangon. - Várjon egy pillanatot, és természetesen a barátai is itt maradhatnak. Három p
erc múlva, ha szabad ennyi idõre a türelmét kérnem, három perc múlva rendelkezésére állok.
Udvariasan felállt, meghajolt, kinyitotta a szoba túlsó felében levõ ajtót, kiment, és az ajt
becsukta maga mögött.
-??Mit csináljunk? - suttogta Holmes. - Csak nem akar megszökni?
-??Lehetetlen - mondta Pycroft.
-??Miért?
-??Az az ajtó a belsõ szobába vezet.
-??Hátsó kijárat?
-??Nincs.
-??Mi van abban a szobában?
-??Tegnap még üres volt.
-??Vajon mit csinálhat odabenn? Van valami ebben a dologban, amit nem értek.
Ha láttam már a félelemtõl félõrült embert, ez a Mr. Pinner volt az. Mitõl ijedhetett meg en
re?
-??Azt hiszi, hogy nyomozók vagyunk - mondtam.
-??Úgy van - mondta Pycroft.
Holmes a fejét rázta.
-??Ez az ember nem akkor sápadt el, amikor meglátott minket. Ez az ember már a
kkor sápadt volt, amikor beléptünk a szobába. Elképzelhetõ, hogy. . .
Szavait a belsõ ajtó felõl hallható erõteljes kopogás szakította félbe.
-??Mi az ördögnek kopog a saját ajtaján? - kérdezte Pycroft.
Megint kopogtak, még erõsebben. Érdeklõdve figyeltük az ajtót. Holmesra néztem, láttam, hogy
merevednek a vonásai, izgalmában elõrehajol. Aztán valami halk hörgõ hangot hallottunk, és me
int megzörgette valami az ajtót. Holmes keresztülszáguldott a szobán, ki akarta nyitni az
ajtót. Be volt zárva. Követtük a példáját, minden erõnkkel nekirohantunk az ajtónak. Elõbb az
pánt engedett, aztán a másik is, recsegve-ropogva beszakadt az ajtó. Berohantunk a belsõ s
zobába.
A szoba üres volt.
Csak egy másodpercig haboztunk. A szoba sarkában, a felénk esõ oldalon volt még egy ajtó. Ho
lmes feltépte. Egy kabát és egy mellény hevert a földön, és az ajtó mögött a nadrágtartójára
kampón lógott a Francia-Középangol Vas- és Fémáru Részvénytársaság ügyvezetõ igazgatója. A té
riasztóan oldalra billent, a két sarka pedig nekiverõdött az ajtónak. Ez volt az a kopogás,
ami félbeszakította beszélgetésünket. Nyomban elkaptam a derekát, megemeltem, Holmes és Pycr
ft pedig lefejtette a nyakáról a fakó bõrbe egészen belemélyedt gumiszalagot. Átvittük a mási
bába - csak a roncsa volt annak az embernek, akit alig öt perce láttunk, hamuszürke arcc
al feküdt, szederjes ajka meg-megrándult.
-??Mi a véleménye, Watson? - kérdezte Holmes.
-??A halál küszöbérõl rángattuk vissza - mondtam. - Életben marad. Nyissák ki az abla
, és adják ide a vizeskancsót.
Kigomboltam az ingét, az arcába loccsantottam a vizet, addig-addig húztam hátra és nyomtam
elõre a karját, míg lélegzeni nem kezdett.
-??Most már csak idõ kérdése, és magához tér - mondtam, és hátat ford
neki.
Holmes az asztal mellett állt zsebre vágott kézzel, mellére horgasztott állal.
-??Azt hiszem, hívnunk kellene a rendõrséget - mondta -, de bevallom, szívesebbe
n mondanám el nekik nemcsak az ügyet, hanem a megfejtését is.
-??Egy szót sem értek az egészbõl - mondta Pycroft, és a füle tövét vakargatta. - Mié
artak idehozni, hogyha a végén . . .
-??Hogy miért akarták idehozni, azt tudjuk - mondta Holmes türelmetlenül. - Csak
ezt a zárójelenetet nem értem.
-??A többit érti?
-??A többi egyszerû. Mit szól hozzá, Watson? Vállat vontam.
-??Megvallom, nem tudok kiigazodni - feleltem.
-??Ha végiggondoljuk a fontosabb dolgokat még egyszer, csak egy megoldást lehe
t elképzelni.
-??Mik azok a fontosabb dolgok?
-??Két érdekes ponton fordul meg az ügy. Az elsõ, hogy Pycroftnak írásban kellett köt
leznie magát, hogy a nem létezõ társaság szolgálatába áll. Ez sok mindent elárul, nem igaz?
-??Attól tartok, hogy nem értem.
-??Nos, miért kényszerítették rá? Nem üzleti okokból. Az ilyen megállapodásokat rends
t szóban kötik, és semmilyen üzleti meggondolás nem szólt amellett, hogy most kivételt tegyen
k. Nem érti, fiatal barátom, ezeknek szüksége volt a maga kézírására, és egyes-egyedül így tu
utni.
-??De miért?
-??Igen: miért? Ha erre választ tudunk adni, közelebb jutunk a kérdés megoldásához. M
t? Csak egy oka lehet. Valaki utánozni akarta a maga írását, elõször tehát meg kellett szerez
ie a kézírását. És ha megnézzük, mi a másik érdekes pont, láthatjuk, hogy ez a két pont valah
lágítja egymást. A másik pont az, hogy Pinner megkérte, ne mondjon le az állásáról, vagyis en
fontos cégnek a vezetõi hétfõ reggel annak rendje és módja szerint várják, hogy megérkezzen
odába az általuk sohasem látott Mr. Hall Pycroft.
-??Milyen vaksi vagyok, istenem! - kiáltotta ügyfelünk.
- Most már érti, mire kellett a kézírása? Ha valaki elfoglalja a maga helyét, és egészen másf
a, mint a magáé az álláskérelmén, vége van a játéknak.
De a fickó idõközben megtanulta utánozni a maga írását, tehát biztonságban érezhette magát, h
l Pycroftot személyesen senki sem ismerte Mawsonéknál.
-??Senki a világon - nyögte Hall Pycroft.
-??Nagyszerû. De azért az is fontos volt számukra, hogy maga ne gondolja meg a
dolgot, és ne találkozhasson senkivel, aki elárulhatta volna, hogy a maga nevén valaki
más dolgozik Mawsonéknál. Tehát elõleget adtak magának, felrendelték ide Közép-Angliába, anny
varrtak a nyakába, hogy ne mehessen vissza Londonba, nehogy leleplezõdjön véletlenül a kis
ded játékuk. Eddig elég egyszerû a dolog.
-??De miért játszotta el ez az ember a tulajdon bátyjának a szerepét?
-??Arra is könnyû válaszolni. Ketten eszelték ki az egészet. A másik ott ül a maga he
yén Mawsonéknál. Ez pedig felfogadta magát, de már igazgatót csak akkor keríthetett, ha valak
harmadikat is bevesz a vállalkozásba. Ezt pedig végképp nem akarta. Megváltoztatta a külsejé
, már amennyire tudta, és bízott benne, hogy maga a hasonlóságot családi hasonlóságnak fogja
tani, hiszen tudta, hogy észre fogja venni. És ha az arannyal pótolt fogon nem akad me
g a szeme, talán nem is fog gyanút.
Hall Pycroft az öklét rázta.
-??Az orromnál fogva vezettek, és közben isten tudja, mit csinál az a másik Hall P
ycroft Mawsonéknál! Mit tehetnénk, Mr. Holmes? Mondja meg, mit tehetnénk?!
-??Táviratozzunk Mawsonéknak.
-??Szombaton délben zárnak.
-??Nem baj, valaki csak van ott, portás, szolga . . .
-??Igen, a sok értékpapír miatt állandó õrt tartanak. A Cityben hallottam róla.
-??Helyes, táviratozunk tehát, megkérdezzük, hogy minden rendben van-e, és hogy do
lgozik-e ott egy Hall Pycroft nevû hivatalnok. Ez rendben is volna, de még most sem
tudjuk, miért rohant ki a szobából, és miért akasztotta fel magát ez a gazfickó, amikor megpi
lantott bennünket.
-??Az újság! - hörögte valaki a hátunk mögött.
Az emberünk felült. Sápadt volt, ijesztõ, de lassan visszatért szemébe az élet. Izgatottan ta
ogatta a nyakán még mindig látható széles vörös csíkot.
-??Az újság! - rikoltotta Holmes is megrészegedve az izgalomtól. - Gondolhattam
volna! Mekkora szamár vagyok! Mindig csak a látogatásunkra gondoltam eszembe se jutott
az újság. Pedig benne van a rejtély megfejtése.
Kiterítette az újságot az asztalra, és diadalittasan felkiáltott.
-??Nézze csak, Watson! Londoni újság, az Evening Standard korai kiadása. Ez az,
amit keresünk. Nézze csak a címet: Bûntény a Cityben - Gyilkosság Mawson és Williamsnél - Ra
let - A bûnöst elfogták." Mindannyiunkat nagyon érdekel. Kérem, Watson, olvassa fel.
A cikk szerint ez volt a nap legizgalmasabb eseménye Londonban. A tudósítás így szólt:
Elképesztõ rablási kísérlet zajlott le ma délután a Cityben; egy ember meghalt, a bûnö
gták. A híres Mawson és Williams cég páncélszekrényeiben több mint egymillió font értékû kötv
ek letétben. Az igazgatóság annyira tudatában volt, milyen nagy felelõsség hárul a cégre márc
hatalmas összeg miatt is, hogy a lehetõ legkorszerûbb páncélszekrényeket szereltette fel, és
jel-nappal fegyveres õr vigyázott az épületre. A múlt héten egy Hall Pycroft nevû új alkalmaz
lépett be a cég szolgálatába. Ez az ember azonban maga Beddington volt, a híres pénzhamisító
ankrabló, aki nemrég töltötte le ötéves börtönbüntetését bátyjával együtt. Egyelõre ismeretle
amis néven állást szereznie a pénzintézet irodájában. Ezt az állást arra használta fel, hogy
je a zárakat, és mindent megtudjon a páncélteremrõl és a páncélszekrényekrõl.
Mawsonéknál szombaton délben végeznek az irodai alkalmazottak. Tuson õrmestert, aki a belvár
osi rendõrségen teljesít szolgálatot, nagyon meglepte, amikor húsz perccel egy óra után egy z
ot cipelõ jól öltözött úriembert pillantott meg az épület lépcsõjén lefelé jövet.
Követte a gyanús embert, és Pollock közrendõr segítségével minden kétségbeesett ellenállása e
tóztatta a gonosztevõt. Nyomban kiderült, hogy milyen merész és hatalmas rablást kíséreltek m
A zsákban csaknem százezer font értékû amerikai vasúti kölcsön-kötvény volt, számos bányarés
Az épület átvizsgálásakor megtalálták az õr holttestét az egyik páncélszekrénybe gyömöszölve.
nem lép közbe, a bûntettet hétfõ reggelig nem fedezik fel. Az õr fejét tûzpiszkáló vassal bet
ütötték le. Beddington nyilván azzal az ürüggyel tért vissza, hogy az irodában felejtett val
t, megölte az õrt, kifosztotta a nagy páncélszekrényt, és a zsákmánnyal menekülni próbált. Bá
endszerint a bûntársa szokott lenni, a rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint úgy látszik
al nem vett részt a rablásban, de a rendõrség nagy erõvel nyomoz utána." - Ami azt illeti, m
egkönnyíthetnénk kissé a rendõrség munkáját - mondta Holmes, és az ablak elõtt heverõ alakra
t. - Furcsa az emberi természet, Watson. Még egy gonosztevõt, egy gyilkost is lehet an
nyira szeretni, hogy öngyilkos akar lenni miatta valaki, mikor megtudja, hogy elfo
gták, és sorsát el nem kerülheti. De mi is tegyük meg, amit meg kell tennünk. A doktor meg én
itt maradunk, és vigyázunk. Mr. Pycroft, legyen olyan szíves, értesítse a rendõrséget.

A Gloria Scott
-??Van itt néhány papír - mondta egy téli este barátom, Sherlock Holmes, mikor a k
andalló mellett üldögéltünk -, azt hiszem, kedves Watson, érdemes volna átnézni. Ezek a Glori
cott nevû hajó különleges esetére vonatkozó írások, ez pedig az az üzenet, amitõl Trevor béke
t, mihelyt elolvasta.
Egy kopott irattartóhengert vett elõ a fiókból, leszedte róla a szalagot, és átadta nekem a p
laszürke fél ív papírra írt kurta levelet. Ezt olvastam:
A vászon Londonban játéknak is olcsó, végje harminc shilling. Hudson fõvadász szerencsére min
t összevásárolt, az elmondott légypapírt beszerezte azonnal. A rõtvad szökni kezd, cserkészni
ll.
Elolvastam a rejtélyes üzenetet, fölvetettem a szemem, és láttam, hogy Holmes nagyon meg v
an elégedve tanácstalan arckifejezésemmel.
-??Mintha egy kissé zavarba jött volna - mondta.
-??Nem tudom, hogyan lehet holtra rémülni egy ilyen levéltõl. Úgy gondolom, hogy e
z inkább hóbortos, mint ijesztõ.
-??Valószínûleg. De aki elolvasta - egy erõs, egészséges öregember -, mégis úgy össze
t tõle, mintha egy pisztoly agyával vágták volna fõbe.
-??Kíváncsivá tett - mondtam. -- De miért mondta az imént, hogy feltétlenül kívánatos
smerkednem ezzel az üggyel?
-??Mert ez volt életemben az elsõ ügy, amivel foglalkoztam.
Sokszor megpróbáltam már kitudni barátomtól, mi terelte a bûnügyi nyomozás irányába a figyelm
dig sohasem volt ilyen közlékeny kedvében. Elõrehajolt karosszékében, és térdére terítette az
at. Aztán rágyújtott a pipájára, egy ideig szótlanul füstölt, és a papírokat tanulmányozta.
- Sosem beszéltem magának Victor Trevorról? - kérdezte. - Õ volt az egyetlen ember,
akivel összebarátkoztam az egyetemi kollégiumban töltött két esztendõ alatt. Tudhatja, Watso
, hogy sosem voltam társaságkedvelõ ember, szívesebben ültem magányosan a szobámban, és apró-
következtetéseimmel foglalkozgattam; nem nagyon barátkoztam az évfolyamtársaimmal. A víváson
az ökölvíváson kívül a sport nem nagyon érdekelt, más elõadásokat hallgattam, mint a többiek,
semmi, ami összehozhatott volna bennünket. Trevor volt az egyetlen, akivel megismer
kedtem, és vele is csak azért, mert a vadászkutyája egy szép reggel elkapta a bokámat templo
mba menet.
Elég prózai kiindulópont volt a barátkozáshoz, de felettébb hatásos. Tíz napig otthon kellett
radnom, és Trevor eljött, hogy a hogylétem felõl érdeklõdjön. Eleinte csak egy percig maradt,
de aztán egyre hosszabbak lettek a látogatásai, és az év végére nagyon összebarátkoztunk. Jók
ember volt, csupa lendület, csupa tettvágy, vagyis éppen az ellenkezõje annak, ami én volt
am, de azért akadt néhány közös gondolatunk, és összetartott bennünket az is, hogy neki sem v
ak barátai, mint megtudtam. Végül is meghívott magukhoz Donnithorpe-ba, Norfolk grófságba, és
a nyári szünet egyik hónapjára el is fogadtam a meghívását.
Az öreg Trevor meglehetõsen gazdag és tekintélyes ember volt, földbirtokos és békebíró. Donni
e egy kis falu a norfolki tavak közt, közvetlenül északra Langmere-tõl. A ház maga régimódi,
sen terpeszkedõ téglaépület volt szép tölgyfa gerendákkal; csinos hársfasor vezetett hozzá. J
terület volt, a mocsaras részen vadkacsára lehetett vadászni, a könyvtár, amit az elõzõ lakót
ek át, nem valami nagy, de gondosan összeválogatott gyûjtemény, a szakács elfogadható - válog
ember lehet, aki nem tud ebben a környezetben egy kellemes hónapot eltölteni!
Az idõsebb Trevor özvegyember volt, a barátom az egyetlen fia - a lánya, mint megtudtam
, egy birminghami utazáskor meghalt torokgyíkban. Nagyon érdekelt engem ez az ember. N
em volt mûvelt, de valami természetes nyers erõ áradt belõle, testébõl is, szellemébõl is. Se
sem olvasott, de sokat utazott, sok mindent látott a világból, és mindenre emlékezett, ami
t megtapasztalt. Tagbaszakadt, izmos ember volt, õsz haja bozontos, sok vihart látot
t ábrázata barna, szúrós szeme kék, szinte könyörtelen. Pedig jóságos és kedves ember hírében
közismerten enyhe ítéleteket hozott.
Egy este, nem sokkal megérkezésem után egy üveg portóival öblítettük le a vacsorát, és az ifj
vor a szokásaimról kezdett beszélni, a megfigyeléseimrõl és következtetéseimrõl, amelyeket má
zerré kovácsoltam, bár még nem tudtam, hogy milyen fontos szerepet fognak játszani az életem
ben. Ügy látszik, az öregember azt hitte, hogy a fia túloz, amikor egy-két szerény sikeremrõl
beszámol.
-??Velem is remekül lehet kísérletezni, Mr. Holmes - mondta, és jóízûen felnevetett.
Rólam mit tud kikövetkeztetni?
-??Nem valami sokat - feleltem. - Talán annyit, hogy mondjuk, egy éve attól fél,
hogy meg fogják támadni.
A mosoly lehervadt az arcáról, és megdöbbenve nézett rám.
-??Nem tagadom, igaz - mondta. - Emlékezz csak, Victor - fordult a fiához -,
amikor azokat a vadorzókat elítéltük, megfenyegettek, hogy megkéselnek mindnyájunkat. Sir E
dward Hobyt meg is támadták.
Azóta én is óvatosabb vagyok. De el sem tudom képzelni, hogyan jött rá.
-??Szép botja van, uram - feleltem. - A feliratán látom, hogy alig egy éve vette
. Mégsem átallotta kivájni a bot fejét, és ólmot önteni a lyukba. Nem megvetendõ fegyver. Azt
ndoltam, hogy ilyen óvintézkedéseket csak azért tehetett, mert úgy érezte, veszélyben forog.
-??Mi mást tud még? - kérdezte mosolyogva.
-??Fiatalkorában sokat öklözött.
-??Igaza van. Honnan tudja? Talán az orrom ferde egy kicsit?
-??Nem - mondtam. - A fülérõl látom. Laposabb
és vastagabb, igazi ökölvívófül.
-??Mi mást tud még?
-??A kérges tenyerén látom, hogy sokat forgatta az ásót.
-??Ott gazdagodtam meg, az aranymezõkön.
-??Új-Zélandban is járt. - Igen.
-??Japánban is.
-??Most se tévedett.
-??És közeli kapcsolatban volt valakivel, akinek J. A.
a monogramja, de késõbb mindenáron el akarta felejteni ezt a valakit.
Az idõsebb Trevor lassan felállt, kék szemét vadul rám meresztette, aztán arccal az abroszra
bukott, a szerteszét heverõ dióhéjak közé. Elájult.
Gondolhatja, Watson, mennyire megijedtünk. Szerencsére hamar magához tért, mihelyt kigom
boltuk a gallérját, és a kézöblítõ csészébõl egy kis vizet loccsantottunk az arcába, nagyot s
elült.
-??Jaj, fiúk, remélem, nem ijedtek meg - mondta erõltetett mosollyal. - Hiába va
gyok ilyen erõs, a szívem már gyenge, könnyen leesem a lábamról. Nem tudom, mi a maga titka,
Mr. Holmes, de az a szent meggyõzõdésem, hogy minden valóságos és kitalált nyomozó eltörpül
llett. Ez lesz a maga igazi hivatása, higgye el, hiszen egy olyan ember mondja, ak
i elég sok mindent tapasztalt már a világban.
Tudja meg, Watson, ennek a jó tanácsnak, képességeim iménti oktalan feldicsérésének köszönhet
gy elgondolkoztam rajta, nem kellene-e hivatásomnak választanom azt, amit mindaddig
csak szórakozásból csináltam. De abban a pillanatban nem tudtam másra gondolni, csak vendéglá
hirtelen rosszullétére.
-??Remélem, nem bántottam meg azzal, amit mondtam.
-??Szó, ami szó, érzékeny ponton talált. De most már
árulja el, honnan tud róla, és mi mást tud még?
Félig tréfásan kérdezõsködött, de a szemében még ott bujkált a rémület..
-??De hát ez a lehetõ legegyszerûbb - magyaráztam. - Amikor be akarta húzni azt a
halat a csónakba, feltûrte az inge ujját, és láttam, hogy két betû van a könyökhajlatába teto
A. A két betû maszatosságából, a bõr elszínezõdésébõl azt is ki lehetett következtetni, hogy
olítani a betûket, de így is olvashatók maradtak. Nyilvánvaló, hogy ennek a két betûnek a tul
onosa valamikor nagyon sokat jelentett a maga számára, de késõbb mindent elkövetett, hogy
megfeledkezzék róla.
-??Csodálatos szeme van - mondta megkönnyebbülve - Minden úgy volt, ahogy mondja
. De ne beszéljünk róla. Hajdani szeretteink kísértete még a kísértetek közt is a legveszedel
b. Menjünk át a biliárdszobába, szívjunk el egy jó szivart.
Bármilyen szívélyes volt is a történtek után hozzám Mr. Trevor, éreztem, hogy egy kicsit gyan
zik rám. Még a fia is észrevette.
-??Annyira megijesztetted az öreget - mondta -, hogy most már nem tudja megítéln
i, mit tudsz és mit nem tudsz.
Biztos voltam benne, hogy nem akarja éreztetni velem, de olyan erõsen dolgozott benn
e a gyanú, hogy minden mozdulatán látni lehetett. Sajnáltam, hogy ilyen kellemetlenséget o
koz neki a jelenlétem, és elhatároztam, hogy elutazom. De az elutazásom elõtti napon történt
alami, ami fontosnak bizonyult a késõbbi események szempontjából.
Kerti székekben üldögéltünk kint a gyepen, hármasban napoztunk, és csodáltuk a tavakat, amiko
egjelent a szobalány, azt mondta, hogy egy ember van itt, és Mr. Trevorral szeretne
beszélni.
-??Hogy hívják? - kérdezte a házigazdám.
-??Nem mondta meg a nevét.
-??És mit akar?
-??Azt mondta, uram, hogy jól ismeri, és hogy csak egy pillanatra szeretne b
eszélni önnel.
-??Vezesse ki ide.
Néhány pillanat múlva egy alázatoskodó modorú, csoszogó járású, összeaszott kis ember jelent
A kabátja nyitva volt, az ujján egy kátrányfolt; fekete-vörös kockás inget viselt, vászonnad
, kitaposott magas szárú cipõt. Az arca vékony volt, barna, ravasz, örökösen mosolygott, látn
ehetett összevissza nõtt sárga fogait, ráncos kezét félig ökölbe szorította, ahogy a matrózok
Ahogy megindult felénk, hallottam, hogy Mr. Trevornak elakad a lélegzete. Felpattan
t a székébõl, berohant a házba, és amikor visszajött, alig egy-két perc múlva, erõs pálinkasz
belõle.
-??Nos, barátom, mit tehetek magáért? - kérdezte.
A matróz csak állt, összehúzott szemmel nézett rá,
arcáról egy pillanatra sem tûnt el a visszataszító mosoly.
-??Nem ismer meg? - kérdezte végül.
-??Hiszen maga Hudson, csak most látom! - mondta Mr. Trevor csodálkozó hangon.
-??Igen, Hudson vagyok, uram - mondta a tengerész. - Több mint harminc éve, ho
gy utoljára találkoztunk. Maga itt ül a szép házában, én meg még most is a besózott húst esze
matrózcsajkából.
-??Majd meglátja, hogy nem feledkeztem meg azokról a régmúlt idõkrõl - mondta Mr. Tr
evor, odalépett a tengerészhez, és halkan, súgott neki valamit. - Menjen a konyhába - szólt
aztán fennhangon -, kap enni-inni. Majd csak találok valami munkát a maga számára.
-??Köszönöm, uram - mondta a matróz, és nem létezõ sapkájához emelte a kezét. - Két é
lccsomós alkalmi teherhajón szolgáltam, semmim sincs, és egy kis nyugalomra volna szükségem.
Azt reméltem, hogy Mr. Beddoes vagy maga tesz valamit értem.
-??Maga azt is tudja, hol van Mr. Beddoes? - kiáltotta Mr. Trevor.
-??Tudom, uram, hol vannak az én régi barátaim - mondta ez az ember sokat sejt
etõ mosollyal, és csoszogva megindult a konyha felé, a szobalány nyomában.
Mr. Trevor valami olyasfélét motyogott, hogy amikor visszament az aranymezõkre, egy ha
jón szolgált ezzel az emberrel, aztán bement, mi meg kinn maradtunk a gyepen. Egy óra múlv
a, mikor mi is bementünk, láttuk, hogy holtrészegen fekszik az ebédlõben, a heverõn. Kínos vo
t számomra az egész jelenet, nem bántam, hogy másnap elutazom Donnithorpe-ból, mert tudtam
, hogy a jelenlétem csak terhes volna a barátomnak.
Mindez a nyári szünet elsõ hónapjában történt. Londonba jöttem, és hét héten keresztül szerve
ket végeztem. Egy szép napon, már õsszel, a szünet vége felé táviratot kaptam a barátomtól. A
hogy menjek vissza Donnithorpe-ba, szüksége van a tanácsomra és a segítségemre. Minden munká
at félbehagytam, és újra elutaztam Kelet-Angliába.
Barátom az állomáson várt a kétkerekû kocsival, és azonnal láttam rajta, hogy az elmúlt két h
on megviselte. Sovány volt, gondterhelt, nem is emlékeztetett a hajdani jókedvû fiatalem
berre.
-??Haldoklik az öreg - ez volt az elsõ szava.
-??Lehetetlen! - kiáltottam. - Mi baja?
-??Szélhûdés. Idegösszeomlás. Élet és halál közt lebeg reggel óta. Nem is tudom, élet
k-e még.
Gondolhatja, Watson, mennyire megdöbbentett ez a nem várt rossz hír.
-??És mi váltotta ki? - kérdeztem.
-??Éppen errõl akarok beszélni. Ugorjon föl, útközben elmondom. Emlékszik arra az emb
rre, aki a maga elutazása elõtti este érkezett?
-??Emlékszem.
-??Tudja, hogy ki tette be a lábát vele a mi házunkba?
-??Fogalmam sincs róla.
-??Maga az ördög! -kiáltotta.
Csodálkozva néztem rá.
-??Igen, maga az ördög. Egyetlen nyugodt óránk nem volt azóta, egyetlenegy sem. Az
öreg nem mer az emberek szemébe nézni, nincs kedve élni, összetört a szíve, és mind e miatt
kozott Hudson miatt!
-??Hát ekkora hatalma van?
-??Azt én is szeretném tudni, mekkora. Szegény öreg, az a kedves, jóságos, szeretetr
e méltó ember! Hogyan is kerülhetett egy ilyen gazember karmai közé! Nagyon örülök, hogy eljö
olmes. Számítok a tapintatára, az ítélõképességére, tudom, hogy a legjobbat fogja tanácsolni.
Gyorsan gördültünk végig a sima, fehér úton, elõttünk meg-megcsillantak a hosszan elnyúló nor
avak a lenyugvó nap vörös sugaraiban. Balra, a ligetben már láttam a földbirtokos házának mag
kéményeit, és a tetõn a zászlórudat.
-??Apám megtette ezt a fickót kertésznek - mondta a barátom. - De mert ezzel nem
érte be, komornyik lett belõle. Kénye-kedve szerint rendelkezett az egész házzal, azt csi
nálta, amit akart. A lányok nem gyõztek panaszkodni, hogy milyen részeges, hogy milyen o
csmány a beszéde. Apám felemelte a bérüket, hogy a kellemetlenségekért kárpótolja õket. Ez az
fráter pedig képes fogni az apám kedvenc puskáját, elköti a csónakot, vadászni jár, mert örö
benne. És mindezt olyan pökhendi, tenyérbe mászó képpel teszi, hogy hússzor is felpofoztam vo
na, ha nem sokkal idõsebb, mint én. Mondhatom, Holmes, nehezen tudtam féken tartani ma
gam, és a történtek után nem tudom, nem az lett volna-e az okosabb, ha egyszer odaütök.
Mert így a dolgok rosszról még rosszabbra fordultak, Hudson, ez az állat, napról napra sze
mtelenebb lett, és egyszer olyan minõsíthetetlen hangon szólt rá az apámra az én jelenlétembe
hogy megfogtam a gallérját, és kipenderítettem a szobából. Sápadtan elkullogott, de olyan gyi
kos szemmel nézett vissza rám, hogy az minden fenyegetésnél beszédesebb volt. Nem tudom, m
it beszélt aztán az apámmal, de másnap az öreg azt kérdezte tõlem, nem volnék-e hajlandó bocs
kérni Hudsontól. Gondolhatja, hogy nem voltam hajlandó, sõt, megkérdeztem az apámtól, hogy me
zel ez a nyomorult így bánni vele és így uraskodni a házunkban.
- Fiam, fiam - mondta az öreg -, van valami igazság a szavaidban, de fogalmad s
incs róla, milyen helyzetben vagyok. Meg kell tudnod, Victor. Kötelességem, hogy megmo
ndjam neked, lesz, ami lesz! De ne gondolj rosszat öreg apádról! Ne gondolj rosszat!"
Nagyon zaklatott volt, egész napra bezárkózott a dolgozószobájába, az ablakon keresztül látta
hogy szorgalmasan ír.
Este történt valami, amitõl egy kicsit megnyugodtunk. Hudson bejelentette, hogy elmegy
. Az ebédlõben ültünk vacsora után, amikor egyszerre csak beállított, és a részegségtõl akado
bejelentette, mi a szándéka.
- Elegem van Norfolkból - mondta. - Lemegyek Mr. Beddoeshoz, Hampshire-be. Bi
ztos õ is olyan örömmel fogad, mint maga."
- Remélem, hogy nem rossz szívvel megy el, Hudson" - mondta az apám olyan nyájasan,
hogy forrni kezdett a vérem.
- Még nem kértek bocsánatot tõlem" - mondta Hudson méltatlankodva, és rám nézett.
- Nem tagadhatod, Victor, hogy elég gorombán bántál ezzel a derék emberrel" - fordult
hozzám apám.
- Azt hiszem, hogy túlontúl nagy kímélettel bántunk vele mind a ketten" - mondtam.
- Azt hiszi! - vicsorogta Hudson. - Jól van, barátom. Csak aztán meg ne bánja!"
Kivonszolta magát a szobából, egy félóra múlva elhagyta a házat. Apám szánalomra méltóan nyug
t. Éjszakáról éjszakára hallottam, hogy fel és alá jár a szobájában. Már-már kezdett magához
esújtott a végzet.
-??Hogyan sújtott le? - kérdeztem izgatottan.
-??Különös módon. Tegnap este levelet kapott az apám. A levélen fordingbridge-i bélye
zõ volt. Elolvasta, fejére szorította a kezét, körbe-körbe szaladgált a szobában, mint akinek
ment az esze. Végre sikerült lefektetnem a heverõre. A szeme fennakadt, a szája lefittye
dt, láttam, hogy szélhûdés érte. Fordham doktor azonnal átjött, lefektettük apámat. De a bénu
rosszabbodott, az eszméletét sem nyerte vissza, és tartok tõle, hogy nem is fogjuk életbe
n találni.
-??Halálra rémít, Trevor! - mondtam. - Mi volt abban a levélben, hogy ilyen végzet
es következménnyel járt?
-??Semmi. Éppen ez a megmagyarázhatatlan. Hóbortos és semmitmondó üzenet. Jaj, amitõl
tartottam, bekövetkezett!
Éppen akkor kanyarodtunk rá a házhoz vezetõ útra, és az alkonyi szürkületben láttam, hogy a h
ei le vannak eresztve. A kapuhoz siettünk. Barátomnak a fájdalomtól eltorzult az arca. E
gy fekete ruhás férfi lépett oda hozzánk.
-??Mikor történt, doktor úr? - kérdezte Trevor.
-??Nem sokkal azután, hogy eltávozott.
-??Visszanyerte az eszméletét?
-??Egy pillanatra, a végsõ perc elõtt.
-??Mondott valamit, ami nekem szól?
-??Csak annyit, hogy az iratok a japán szekrényke hátsó fiókjában vannak.
Barátom a doktorral felment a halottas szobába, én a dolgozószobában maradtam, törtem és tört
a fejem ezen az egész ügyön, és a lehetõ legrosszabb kedvem volt. Mi lehetett ennek a Trev
ornak, ennek az ökölvívónak, utazónak és aranyásónak a múltjában; miért volt ekkora hatalma f
nyú képû tengerésznek? Miért ájult el, amikor a karjáról félig eltávolított betûkrõl beszélte
a fordingbridge-i levél olvastára? Eszembe jutott, hogy Fordingbridge Hampshire grófság
ban van, és hogy Mr. Beddoes is, akit a tengerész meg akart látogatni, és alighanem meg
akart zsarolni, Hampshire-ben lakik. A levelet tehát vagy Hudson írta, és az volt benn
e, hogy elárulta az úgy látszik, mégiscsak létezõ sötét titkot, vagy Beddoes, aki hajdani tár
yelmeztethette, hogy küszöbön áll a leleplezésük. Eddig elég világos volt minden. De hogyan m
hatta arra a levélre az ifjabb Trevor, hogy hóbortos és semmitmondó? Félreértette. Lehet, ho
gy titkos nyelven írták, és minden szó valami mást jelent benne. Látnom kell a levelet. Ha
rejtjeles üzenet van benne, hitem szerint meg tudom fejteni. Egy óra hosszat gondo
lkoztam így a félhomályban, aztán bejött egy síró szobalány, egy lámpát hozott, és a nyomában
a barátom, Trevor, sápadtan, de fegyelmezetten - azok a papírok voltak a kezében, amelye
k most itt hevernek a térdemen. Trevor leült az asztal túlsó oldalára, a lámpát az asztal szé
tette, és átnyújtotta nekem a rövid levelet, ezt a szürke papírra írottat. A papíron ennyi ál
A vászon Londonban játéknak is olcsó, végje harminc shilling. Hudson fõvadász szerencsére min
t összevásárolt, az elmondott légypapírt beszerezte azonnal. A rõtvad szökni kezd, cserkészni
ll.
Én is olyan zavartan nézhettem a papírra, mint maga, mikor elõször olvastam a levelet. Gon
dosan elolvastam még egyszer. Úgy volt, ahogy gondoltam: valahol ezekbe a különös szavakba
burkolva más jelentése volt a levélnek. Légypapír", rõtvad" - ezek talán valami mást jelen
valamilyen megállapodás értelmében. De ezek a megállapodások önkényesek, nem lehet kikövetkez
õket. De nem akartam elfogadni ezt a megoldást, és a Hudson" szó láttán úgy gondoltam, hogy
s az eredeti elgondolásom a helyes, és hogy inkább Beddoes írhatta ezt a levelet, mint a
tengerész. Megpróbáltam hátulról elõre: Kell cserkészni kezd" - nem, ez nem vezet semmire.
próbáltam minden második szót összeolvasni: A Londonban is vége shilling", vászon játéknak
nc" - ez sem kecsegtetett sok jóval. És aztán egyszerre csak a kezemben volt a megoldás:
ha az elsõ szóval kezdem, és minden harmadik szót olvasok össze, elõttem van az üzenet, ami
sõ kétségbeesésbe taszította az öreg Trevort.
Rövid és tömör figyelmeztetés volt. Felolvastam a barátomnak: A játéknak vége. Hudson minden
dott. Azonnal szökni kell."
Victor Trevor remegõ kezébe temette az arcát.
-??Igen, ezt kell jelentenie - mondta. - És ez rosszabb, mint a halál, mert
ez maga a gyalázat. De hogyan kerül bele a fõvadász" meg a rõtvad"?
-??Az üzenet szempontjából semmit sem jelent, de a levélíró személyére vonatkozóan an
t, ha máshonnan nem tudnánk kideríteni, hogy ki írta. Ez az ember elõször ezt írta: A . .. j
. . . vége", és így tovább. Utána a megállapodás értelmében az üresen maradt helyekre két-ké
rinti szót kellett írnia. Azt írta, ami legelõször eszébe jutott, és mert annyi szó van benne
vadászatról, biztosra vehetjük, hogy buzgó vadász vagy jó vadtenyésztõ. Tud valamit errõl a B
sról?
-??Most, hogy említette, eszembe jutott, hogy minden õsszel meghívta az apámat v
adászatra a vadaskertjébe.
-??Akkor biztos, hogy õ küldte ezt a levelet - mondtam. - Most már csak azt ke
ll kiderítenünk, hogy milyen titok ismeretével zsarolhatott ez a Hudson két ilyen gazdag
és tekintélyes embert.
-??Attól tartok, Holmes, hogy valamilyen szégyenteljes bûnrõl tudott! - mondta a
barátom. - Maga elõtt nincs titkom. Itt van ez az írás. Akkor írta le az apám, amikor Hudso
n a színre lépett. A japán szekrénykében találtam, ahogy a doktor mondta. Kérem, fogja, és ol
sa fel, mert nekem sem erõm, sem bátorságom hozzá!
Ezek azok a papírok, Watson, amelyeket a kezembe nyomott, és most hadd olvassam fel
magának, ahogy annak idején éjszaka a dolgozószobában Trevornak is felolvastam. Az irat hátár
ez van írva, mint láthatja: Néhány feljegyzés a Gloria Scott háromárbocos útjáról, a falmou
tól, 1855. október 8-tól kezdve a hajó pusztulásáig, 1855. november 6-án, az északi szélesség
a nyugati hosszúság 25° 14' alatt." Az egész levélformában van írva, és így hangzik:
Kedves, szeretett fiam,
életem utolsó évei fölött a szégyen árnyéka kezd elterpeszkedni, és nem azért fáj miatta a sz
temre és szavamra mondhatom, mert félek a törvény szigorától, sajnálom elveszíteni megbecsült
zetemet, vagy mert az ismerõseim szemében mélyre fogok süllyedni; nem, csakis azért, mert
pirulnod kell majd miattam, pedig szeretsz, és - remélem, hogy a magatartásommal ezt
is kivívhattam - tisztelsz is. Ha lesújt rám a leselkedõ végzet, azt akarom," hogy tõlem és e
ekbõl a sorokból tudd meg. mi nyomja a lelkemet. De ha jóra fordulnak a dolgok (adja a
z Úristen!), és ez az írás mégis a kezedbe találna kerülni, mindenre kérlek, ami szent, anyád
, egymás iránt érzett szeretetünkre - dobd a tûzbe, és ne gondolj rá soha többet.
Ha ezt a sort is elolvasod, tudom, hogy mi történt: leleplezõdtem, elvonszoltak a házamból
, vagy ami még valószínûbb - tudod, hogy gyenge a szívem-, a halál, örökre megbénította a nye
titkolózásnak így is, úgy is vége, elmondom hát neked a põre igazságot - üdvösségemre mondom
gazság.
A nevem, kedves fiam, nem Trevor volt. Ifjabb éveimben James Armitage voltam, és mos
t már megértheted, miért riadtam meg annyira néhány hete, amikor az évfolyamtársad szavaiból
olvastam ki; hogy valamilyen úton-módon kitudta a titkomat. Armitage voltam akkor i
s, amikor egy londoni bankban dolgozni kezdtem, és Armitage voltam akkor is, amiko
r hazám törvényeinek megszegése miatt elítéltek, és büntetésül fegyenctelepre küldtek. Ne íté
em, kedves fiam. Egy úgynevezett becsületbeli adósságot kellett kifizetnem, és olyan pénzhez
nyúltam, amihez nem lett volna jogom, de biztosra vettem, hogy visszatehetem a pénz
t, jóval azelõtt, hogy fölfedezhetnék a hiányt. De a balszerencse ûzõbe vett. Nem kaptam meg
zt a pénzt, amire számítottam, és egy váratlan ellenõrzés leleplezte, mit tettem. Talán enyhé
is ítélhettek volna az ügyemben, de harminc évvel ezelõtt szigorúbban alkalmazták a törvények
int manapság. Huszonharmadik születésnapomat már láncra verve töltöttem harminchét más elítél
az Ausztráliába induló Gloria Scott háromárbocos hajó fedélközébe zárva.
1855-öt írtunk, a krími háború évét, és a szokásos fegyencszállító hajókat katonai szállításo
a Fekete-tengeren. Kisebb és kevésbé alkalmas hajókon kellett szállítani az elítélteket. A G
Scott korábban teát szállított Kínából, régi volt, súlyos orrú, széles fedélzetû, nem bírta
ors járatú új hajókkal. Ötszáz tonnás volt, harmincnyolc fegyencet, huszonhat fõnyi legénység
ennyolc katonát, négy börtönõrt, három tisztet, egy orvost, egy papot és egy kapitányt hordoz
a hátán. Összesen vagy százan voltunk rajta, amikor felvontuk a vitorlákat Falmouthban.
A cellák közötti válaszfal nem vastag tölgyfából volt, mint a rendes fegyencszállító hajókon,
ny és gyenge deszkából. A tat felé esõ szomszédomat már akkor nagyon megnéztem magamnak, amik
a hajóra vittek minket. Fiatalember volt, a képe csupasz, az orra hosszú és vékony, az álla
pedig, mint a diótörõ. Nagyon fennhordta az orrát, páváskodva járt, és ami a legkülönösebb is
volt, szörnyû nagyra nõtt. A mi fejünk legfeljebb a válláig ért volna, és biztos vagyok benn
hogy volt vagy két méter magas. Szokatlan látvány volt a sok szomorú és megtört arc közt egy
en elszánt, határozott ábrázat. Mint a tûz a hóvihar kellõs közepén! Örültem neki, amikor meg
ogy õ a szomszédom, és még jobban örültem, amikor az éjszaka síri csöndjében egyszerre csak s
kezdett valaki, és észrevettem, hogy sikerült átfúrnia a kettõnket elválasztó deszkafalat.
-??Hé, barátom - mondta -, mi a neve, és hogy kerül ide?
Megmondtam neki, és azt is megkérdeztem, hogy õt hogy hívják.
-??Jack Prendergast vagyok - mondta. - Istenemre, áldani fogja még ezt a nev
et!
Hallottam az ügyérõl, nem sokkal a letartóztatásom elõtt róla beszélt az egész ország. Jó csa
kitûnõ képességû ember volt, de aljas ösztönei elhatalmasodtak rajta, és hihetetlen ravaszság
i összegeket sikerült kicsalnia a leggazdagabb londoni kereskedõk zsebébõl.
-??Látom, emlékszik az ügyemre! - mondta büszkén. - Nagyon jól emlékszem.
-??Nem volt benne valami szokatlanul furcsa?
-??Mi volt az?
-??Majdnem negyedmilliót szedtem össze, nem igaz?
-??Azt mondták.
-??És semmi sem került elõ belõle.
-??Semmi sem.
-??Mit gondol, mégis hova lehetett? - kérdezte.
-??Fogalmam sincs róla - mondtam.
-??Itt van a hüvelykujjam és a mutatóujjam közt - mondta. - Istenemre, több pénzem v
an, mint ahány szál haja magának. És akinek pénze van, barátocskám, és tudja, hogy mit kell t
ie vele, és arra költi, amire kell, az mindent megtehet! Ne gondolja, hogy egy olyan
ember, aki mindent megtehet, azzal fogja tölteni a drága idejét, hogy egy patkányrágta, s
zúette, penészes teaszállító koporsó büdös gyomrában üldögél, míg csak el nem kopik a nadrágj
mber tudja, hogy mit tegyen, és gondja lesz a barátaira is. Számíthat rám. Csatlakozzon eh
hez az emberhez, és mérget vehet rá, ki fog szabadulni.
Ilyen volt a beszédmodora. Eleinte azt hittem, csak a szája jár, de néhány nap múlva tövirõl
yire kifaggatott, aztán ünnepélyesen megesketett, és elárulta, hogy megvan a tervük, hogyan
kerítsék hatalmukba a hajót. Vagy tizenketten fõzték ki, még mielõtt a hajóra hozták õket. Pr
st volt a vezérük, és Prendergast pénze volt az egész vállalkozás mozgatóereje.
-??Volt egy bûntársam - mondta. - Derék ember, összetartozunk, mint a puska csöve
meg a tusa. Nála van a pénz, és hol van õ most, mit gondol? Itt a hajón.
Õ a hajólelkész, õ, senki más! Felsétált a hajóra a fekete kabátjában, a remek irataival, és
van a ládájában, hogy megvehetné az egész hajót a fenekétõl az árboc csúcsáig. A legénység te
neki szolgál. Egy csekkjébe került, hogy megvásárolja valamennyiüket, és meg is tette, még m
t ide szerzõdtek.
Két börtönõrt is lepénzelt, és Mercert is, a másodtisztet.
Megvehette volna a kapitányt is, ha szükség lett volna rá.
-??És mit fogunk tenni? - kérdeztem.
-??Mit fogunk tenni? - mondta. - Vörösre festjük ezeknek a katonáknak a kabátját, vör
bbre, mint a kelmefestõ.
-??De hiszen fegyverük van - mondtam.
-??Nekünk is lesz, barátom. Egy pár pisztoly mindegyikünknek, és ha nem tudjuk elf
oglalni a hajót a legénység segítségével sem, megérdemeljük, hogy zárdába csukjanak bennünket
éjszaka a bal oldali szomszédjával, tudja meg, hogy megbízható ember-e.
Beszéltem is vele. Fiatalember volt, úgy került ide, ahogy én, de õ hamisításért. Evansnek hí
e ó is megváltoztatta késõbb a nevét, és most tekintélyes és tehetõs ember Dél-Angliában. Szí
akozott a vállalkozásunkhoz, tudta, hogy másképp nem szabadulhatunk. Még ki se kerültünk a ny
tengerre, és máris be volt szervezve mindenki két fegyenc kivételével. Az egyik gyengeelméjû
volt, nem mertük megkörnyékezni, a másik pedig sárgaságban szenvedett, nem sok hasznát vettük
lna.
Semmi sem akadályozhatott meg minket, a kezdet kezdetétõl fogva tudtuk, hogy elfoglalj
uk a hajót. A legénység gazemberekbõl állt, erre az útra fogadták fel õket. Az állelkész sorr
cellákat, hogy a lelkünkre beszéljen, egy nagy fekete táska volt nála, azt gondolták, hogy
szent könyvekkel van tele. Sûrûn járt hozzánk, a harmadik napon már mindegyikünk ágyában el v
ugva a ráspoly, egy pár pisztoly, egy font lõpor és húsz golyó. Két börtönõr is Prendergast e
olt, a másodtiszt pedig a bizalmasa. Ellenünk kevesen voltak, csak a kapitány, két tiszt
, két börtönõr, Martin hadnagy és tizennyolc katonája, meg az orvos. De bármennyire bíztunk i
vállalkozásunk sikerében, nem feledkeztünk meg a szükséges óvatosságról, éjszaka akartunk tá
jtaütésszerûen. De gyorsabban kellett cselekednünk, mint számítottuk.
Egy este, utunk harmadik hetében az orvos megvizsgált egy beteg fegyencet, és amikor a
z ágy végére tenyerelt, megérezte a két pisztoly jellegzetes körvonalait. Ha egy szót se szól
alán leleplezhetett volna mindnyájunkat, de amilyen ideges kis ember volt, ijedtében f
elkiáltott, el is sápadt, a fegyenc rögtön tudta, mi történt, ráugrott és leteperte. Nem volt
eje, hogy segítségért kiabáljon, mert a fegyenc betömte a száját, és. az ágyra kötözte. Aztán
a fedélzetre vezetõ ajtót, és mi egykettõre fent voltunk. A két õrt lelõttük, a; káplárt is,
zaladt, hogy megtudja, mi a baj. Az utasfülke elõtt is állt két katona, de az õ puskájuk nem
volt megtöltve, és mire szuronyt szegezhettek volna, lelõttük õket. A kapitány fülkéje felé
tunk, de mikor, fel , akartuk tépni az ajtaját, egy durranást hallottunk. A kapitány fej
jel az asztalra, az Atlanti-óceán térképére borult, és az állelkész ott állt mellette, füstöl
yal a kezében. A két tisztet a legénység lefegyverezte, úgy látszott, hogy minden rendben va
n. Az utasfülke a kapitány fülkéje mellett volt, oda csõdültünk be, levetettük magunkat a pad
a, egymás szavába vágtunk, azt se tudtuk, mit csinálunk örömünkben: szabadok voltunk! Szekrén
voltak körös-körül, és Wilson, az állelkész betörte az egyik szekrény ajtaját; tizenkét üveg
sherry volt benne. Letörtük a palackok nyakát vizespohárba öntöttük a bort, javában koccintga
nk, amikor egyszerre csak puskaropogás süketített meg bennünket; akkora lõporfüst volt a fülk
n, hogy alig láttuk az asztal túlsó oldalát. Amikor kitisztult, láttuk; hogy a fülke valóságo
omhalmaz. Wilson és nyolc társunk egymás hegyén-hátán vergõdött a földön; és még ma is felfor
om, ha eszembe jut az összekeveredett bor és vér az asztalon. Ha Prendergást nincs velünk,
talán meg is adtuk volna magunkat, úgy megborzadtunk ettõl a látványtól. De õ elbõdült, neki
t az ajtónak, és mi követtük. A hadnagy és tíz embere a hátsó fedélzeten volt.- Az asztal fö
gõ tetõablak kinyílt egy kissé, és, õk,a résen át tüzeltek ránk. Rájuk rohantunk, nem volt id
zer tölteni. Vitézül verekedtek, de-mi többen voltunk,- öt perc. alatt végeztünk velük. Isten
Olyan volt a hajó, mint valami mészárszék. Prendergást õrjöngött, felkapta' a katonákat, ele
et és holtakat, mintha nem is érezné, a súlyukat, és a tengerbe hajigálta õket;, Egy súlyosan
besült õrmester is volt közöttük, "csak úszott, és nem akart megfulladni, végre valaki megadt
eki a kegyelemlövést. Nem maradt más ellenségünk, csak. a két börtönõr, a két tiszt és az orv
Miattuk tört ki a nagy összeszólalkozás. Sokan beértük annyival, hogy kiszabadultunk, nem ak
artuk, hogy gyilkosság is terhelje a lelkiismeretünket. Mert más dolog fegyveres katonák
kal végezni, és más dolog végignézni védtelen emberek hidegvérû legyilkolását. Nyolcan - öt f
om tengerész - azt mondtuk, hogy ezt már nem tûrhetjük. De Prendergastnak meg az emberei
nek hiába beszéltünk. Csakis akkor érezhetjük magunkat biztonságban, mondta, ha alapos munkát
végzünk, és hogy senkit sem hagy életben, aki ellenünk tanúskodhatna. Már-már mi is a foglyok
rsára jutottunk, de a végén azt mondta, hogy ha akarjuk, vigyük el az egyik csónakot, és tak
arodjunk. Kapva kaptunk az ajánlatán, mert torkig voltunk ezzel a mészárlással, és tudtuk, h
ogy a legrosszabbja még hátravan. Kaptunk egy-egy matrózruhát, egy hordó vizet, két láda élel
 - egy láda sózott húst és egy láda kétszersültet - meg egy iránytût. Prendergast még egy tér
avetett nekünk, azt mondta, hogy hajótörött matrózok vagyunk, a hajónk az északi szélesség ti
fokán és a nyugati hosszúság huszonötödik fokán járt szerencsétlenül, azzal elvágta a kötele
ra bízott bennünket.
És most következik történetem legmeglepõbb fordulata, fiam. A matrózok a lázadáskor úgy állít
törzsvitorla-fát, hogy a vitorlák belobogjanak, de amikor otthagytuk õket, megint vissza
fordították, és mert volt egy kis északkeleti szél, a hajó lassan távolodni kezdett tõlünk. A
sónakunk a hosszú hullámok hátán táncolt; Evans meg én, a társaság két legmûveltebb tagja, a
lmányoztuk, meg akartuk állapítani a helyzetünket, meg akartuk tervezni, melyik part felé
induljunk. Tõlünk északra, ötszáz mérföldnyire voltak a Zöld-foki-szigetek, tõlünk keletre, h
yire Afrika partjai. Nehéz választás volt, de mert a szél északira fordult, azt gondoltuk,
hogy Sierra Leone lesz a legjobb úticélunk, arrafelé fordítottuk hát a csónak orrát. A hajó
essze járt tõlünk jobbra, csak a vitorláit láttuk. Amikor megint odanéztünk, láttuk, hogy
kete füstfelhõ borítja el a hajót, mint valamilyen baljós fa magasodik a víz fölé. Néhány más
a hallottuk a mennydörgésszerû robajt is, és mire a füst eloszlott, nyomát se láttuk a Gloria
Scottnak. Nyomban megfordultunk a csónakkal, eveztünk, ahogy csak tudtunk, a szerenc
sétlenség helye felé, amerre még egy kis homály lebegett a víz fölött.
Egy órába telt, amíg odaértünk, már-már azt hittük, hogy késõn érkeztünk, és nem segíthetünk
hol süllyedt el a hajó: egy csónak roncsai, néhány üres láda, egy-két vitorlafa táncolt a hu
hátán, de embereknek nyoma sem volt. Csüggedten fordultunk vissza, amikor segítségkiáltás ütö
eg a fülünket. Valamivel távolabb egy roncsdarabot pillantottunk meg, egy ember feküdt r
ajta. A csónakba vettük. Egy fiatal matróz volt, Hudsonnak hívták, de a kimerültségtõl és az
ektõl úgy elgyengült, hogy csak másnap tudta elmondani, mi történt a hajón.
A távozásunk után Prendergast és a bandája végezni akart az öt fogollyal. A két börtönõrt lel
erbe dobták. Ugyanerre a sorsra jutott a harmadik tiszt is. Prendergast lement a f
edélközbe, és elvágta a szerencsétlen orvos nyakát. Már csak az elsõtiszt volt életben, egy b
es ember. Valahogy meg tudta lazítani kötelékeit, és amikor látta, hogy a bandita megindul
felé a véres késsel a kezében, lerúgta magáról a béklyókat, lerohant a fedélzetrõl, és bevet
raktárba.
Egy tucat fegyenc pisztolyt rántva a keresésére indult, és meg is találta egy kinyitott lõpo
ros hordó mellett - száz ilyen hordó volt a hajón -, gyufával a kezében. Azt mondta, hogy fe
lrobbantja a hajót, ha közelebb merészkednek. Egy pillanat múlva felrobbant a hajó, Hudson
szerint inkább valamelyik fegyenc célt tévesztett golyójától, mint a tiszt gyufájának lángjá
y történt is, ez volt a vége a Gloria Scottnak, és annak a bandának, amelyik hatalmába keríte
te.
Kedves fiam, rövidre fogva ez az a borzalmas dolog, amibe belekeveredtem. Másnap egy
Ausztráliába tartó kétárbocos, a Hotspur ránk talált, és a kapitány készséggel elhitte, hogy
lsüllyedt személyszállító hajó életben maradt matrózai vagyunk. A Tengerészeti Hivatalban meg
ták, hogy a Gloria Scott nevû fegyencszállító hajó eltûnt a tengeren, igazi sorsáról soha sem
m derült ki. A Hotspur kellemes utazás után Sidneyben partra tett minket. Evans meg én m
egváltoztattuk a nevünket, az aranymezõkre mentünk, és ott a mindenünnen összesereglett ember
k tömegében könnyûszerrel új életet kezdhettünk.
A többit el sem kell mondanom. Meggazdagodtunk, sokat utaztunk, tehetõs gyarmati úrként
tértünk vissza Angliába, szép birtokot vásároltunk. Több mint húsz évig éltünk tisztességben
, azt hittük, hogy a múltunkra mindörökre fátyol borul. Gondolhatod, mit éreztem, amikor abb
an a váratlanul jött tengerészben felismertem a tengerbõl kimentett matrózt. Valahogyan si
került kinyomoznia, hol vagyunk, tudta, hogy félünk tõle, ebbõl akart megélni. Most már érthe
, miért próbáltam mindenáron békességben meglenni vele, most már talán megérted, milyen félel
ongatja a szívemet még ebben a pillanatban is, ha eszembe jut, hogy fenyegetõzve ment
el tõlünk a másik áldozatához."
A levél végére szinte olvashatatlan írással, remegõ kézzel ezt írták:
Beddoes rejtjeles üzenetben értesített, hogy H. elmondott mindent. Uram, irgalmazz árv
a lelkemnek!"
Ezt olvastam fel azon az éjszakán az ifjabb Trevor-nak, és higgye el, Watson, nem is e
lbeszélés volt ez, hanem dráma. Szegény fiatalembert teljesen összetörte. Kivándorolt egy tea
etvényre, azt hallottam, hogy jól megy a sora. Ami Hudsont és Beddoest illeti, egyikükrõl
sem tudunk semmit az üzenet napja óta. Mind a ketten, nyomtalanul eltûntek. Beddoes, úgy
látszik, azt hitte, hogy Hudson megtette, amivel fenyegetõzött, de tévedhetett, mert a
rendõrségen senki nem tett ehhez hasonló bejelentést. Hudson csavargására már felfigyelt a re
dõrség, az volt a véleményük, hogy megölte Beddoest, és aztán elmenekült. Én azt hiszem, éppe
ttja történt. Valószínûleg a kétségbeesett Beddoes, aki azt hitte, hogy leleplezték, bosszút
dsonon, magához vett annyi pénzt, amennyit csak tudott, és elhagyta az országot. Ennyi a
z, amit az ügyrõl tudunk. Ha bele tudja Illeszteni a gyûjteményébe, kedves doktor, készséggel
bocsátom a rendelkezésére.
A Musgrave-szertartás
Mindig megütközést keltett bennem barátomnak, Sherlock Holmesnak az a rossz tulajdonsága,
hogy - bár gondolkodásmódja kristálytiszta és a lehetõ leg-módszeresebb volt, és öltözködését
t elõkelõség jellemezte - szokásait tekintve a világ egyik legrendetlenebb embere volt, és l
akótársait kétségbeesésbe tudta kergetni. Nem mintha én ebbõl a szempontból példamutatóan ren
nék. Velem született nemtörõdömségemen még csak rontottak az afganisztáni szolgálat szokatlan
i, úgyhogy orvoshoz nem illõ módon hanyagnak vagyok mondható. De az én rendetlenségemnek van
határa, és ha azt látom, hogy valaki a szeneskannában tartja a, szivarjait, egy perzsa
papucs orrában a dohányát, és rugós késsel a fa kandallópárkány kellõs közepére kiszegezve a
lan leveleit, szinte hibátlannak érzem magam. Azt is mindig úgy éreztem, hogy a pisztoly
lövészet egyértelmûen szabadtéri foglalatosság, és amikor Holmes egyszer rosszkedvében leült
osszékébe, fogta gyorstüzelõ pisztolyát és száz dumdum golyót, és a szemközti falra golyónyom
föl hazafias buzgalmában a királynõ nevének kezdõbetûit, . meg kellett állapítanom, hogy sem
ba látványa, sem a szoba légköre nem lett tõle kellemesebb.
Szobáink mindig tele voltak vegyszerekkel és hajdani bûnügyek ereklyéivel, és ezek a legvára
lanabb pontokon bukkantak fel, például a vajtartóból kerültek elõ, vagy még ennél is kevésbé
elyekrõl. De a legnagyobb gyötrelmet az iratai jelentették. Reszketett attól a gondolattól
, hogy bármiféle írást, kivált ha korábbi kalandjaira vonatkozott, megsemmisítsen, és legfelj
egyszer egy évben (vagy két évben) szedett össze annyi lelkierõt, hogy rendezze és elrakja õ
et, mert, mint már említettem valahol ezekben a rendszertelen feljegyzésekben, tettere
jének heves fellobbanásait - ilyenkor vitte véghez a nevéhez fûzõdõ híres fegyvertényeket - m
y visszahatásként súlyos levertség követte, egész nap heverészett a könyvével vagy a hegedûjé
eljebb az ágytól az asztalig ment el és vissza. Hónapról hónapra gyûltek a papírok, végül már
minden sarkát ellepték a kéziratkötegek, amelyeket nem volt szabad elégetni, és tulajdonosuk
on kívül senki más nem nyúlhatott hozzájuk.
Egy téli este a kandalló mellett üldögéltünk, és én megkockáztattam azt a megjegyzést, hogy h
befejezte a kiszemelt iratoknak jegyzõkönyvébe ragasztgatását, néhány órát talán a szoba lak
k szentelhetne. Kérésem indokolt voltát nem tagadhatta, gyászos ábrázattal a hálószobájába me
majd kisvártatva visszajött, és egy jókora bádogdobozt húzott maga mögött a földön. A dobozt
a közepére tette, õ maga egy zsámolyra kuporodott, és kinyitotta a doboz fedelét. Láttam, hog
a doboz már csaknem félig van vörös szalaggal átkötött, kisebb csomókba rendezett iratkötege
-??Elég sok eset iratai vannak benne, Watson - mondta, és gonoszkodó pillantást
vetett rám. - Ha tudná, mi minden rejlik a dobozban, inkább azt kérné, vegyek ki belõle vala
mit, nem azt, hogy tegyek bele valamit.
-??Ezek szerint köztük vannak a korai, az elsõ esetekre vonatkozó feljegyzések - m
ondtam. - Bizony, szerettem volna beszámolni ezekrõl az ügyekrõl is.
-??Igen, barátom, ez mind akkor történt, amikor még nem adott az Isten életrajzírót m
llém, hogy dicsõségem megörökítse - mondta, és gyengéd szeretettel szedte ki a dobozból egyik
t a másik után. - Korántsem csupa sikeres ügy, Watson, de azért akad köztük néhány csinos kis
. Itt van például a tarletoni gyilkosságokról szóló beszámoló, ez itt Vamberrynek, a borkeres
ek az esete, ez az orosz öregasszony története, ez az alumínium mankó híres ügye, ez pedig a
uskólábú Ricolettire és szörnyû feleségére vonatkozik. És itt van ...
Igen, ez valami különleges ínyencfalat!
Lenyúlt a doboz fenekére, és egy elhúzható fedelû fadobozkát vett elõ, amilyenben gyerekjáték
okás tartani. Egy összegyûrt papírt, egy régimódi rézkulcsot, egy cövekhez erõsített zsineggo
ot és három rozsdás kis fémkorongot horgászott ki belõle.
-??Mit szól ezekhez a tárgyakhoz, barátom? - kérdezte, és arckifejezésemet látva elmo
olyodott.
-??Furcsa kis gyûjtemény.
-??Nagyon furcsa. És a hozzájuk fûzõdõ történetrõl azt fogja mondani, hogy még furcsá
-??Szóval ezeknek a tárgyaknak megvan a történetük?
-??Nem. Ezeknek a tárgyaknak történelmük van.
-??Hogy érti ezt?
Sherlock Holmes egyenként az asztal szélére rakta a tárgyakat. Visszaült karosszékébe, és elé
ten jártatta végig rajtuk a szemét.
-??Ez maradt meg nekem - mondta -, hogy mindörökre emlékeztessen a Musgrave-sz
ertartás esetére.
Nemegyszer hivatkozott már erre a kalandjára, de sohasem tudtam kiszedni belõle a részle
teket.
-??Nagyon örülnék - mondtam -, ha elmondaná a történetüket.
-??És mi lesz a rendetlenséggel? - vágott vissza gonoszkodva. - A rendszeretet
e tiltakozni fog ez ellen az idõhúzás ellen, Watson! De azért örülnék, ha krónikájában ez az
szerepelne, mert bizonyos részleteinek jóvoltából nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy ennek
az országnak, sõt, talán az egész világnak bûnügyi történelmében nem találni párját. Hiányos
munkásságomról szóló beszámoló, ha errõl az egyedülálló esetrõl nem számolna be.
Emlékezhet rá, hogy az életemet betöltõ hivatás útjára a Gloria Scott esete indított el, besz
azzal a szerencsétlen emberrel, akinek a történetét elmeséltem. Most már világszerte ismert
nevem, és mind a rendõrség, mind a nagyközönség azt tartja rólam, hogy megoldhatatlannak lát
ek esetében végsõ fokon hozzám lehet fordulni. Már megismerkedésünkkor, annak az ügynek az
jén, amirõl maga. A vörös szoba titka címen számolt be, kiterjedt, ha nem is nagyon jövedelme
nyomozói tevékenységet folytattam. El sem tudja képzelni, milyen nehezen indultam meg ez
en a pályán, mennyi idõbe telt, amíg valamire vittem.
Mikor Londonba jöttem, a British Museum tõszomszédságában, a Montague Streeten laktam; ele
inte sok ráérõ idõm volt, és mindenféle tudománnyal foglalkoztam, ami segítségemre lehetett a
ban. Néha-néha valóságos esetek is kerültek az utamba, rendszerint volt évfolyamtársaim, kerí
ték ezeket, mert utolsó egyetemi éveim alatt már elég sokat beszéltek rólam és . a módszeremr
m harmadik ügye a Musgrave-szertartás esete volt, és azt, hogy megindulhattam a mostan
i helyzetemhez vezetõ úton, annak az érdeklõdésnek köszönhetem, amit a vele kapcsolatos esemé
k egyedülálló láncolata váltott ki, és annak az értéknek, ami akkor kockán forgott.
Reginald Musgrave ugyanabban az egyetemi kollégiumban volt, mint én, futólag ismertem
is. Diáktársai nem nagyon szerették, de én gondoltam, hogy amit õk gõgnek éreznek, csak az er
dendõ félénkség palástolására szolgáló igyekezet. Határozottan arisztokratikus külsejû ember
, sasorrú, nagy szemû, bágyatag, de nagyon udvarias. Valóban az ország egyik legõsibb családj
k sarja volt, bár az ifjabb ágból származott, abból, amelyik a tizenhatodik században vált ki
az északi Musgrave családból, és Sussex grófság nyugati részében telepedett le, a hurlstone-i
stélyban, alighanem a környék legrégebbi idõ óta lakott épületében. Ügy látszik, rá is ragadh
i szülõházának hangulatából, mert valahányszor elõkelõ tartású koponyájára, sápadt, érdeklõdõ
indig boltíves, szürke folyosókra, kõbordás ablakokra, a középkori várak tiszteletre méltó ma
ra kellett gondolnom. Néha beszédbe elegyedtünk, és emlékezetem szerint többször is mondta, h
gy mennyire érdeklik a megfigyeléseim és következtetéseim.
Aztán négy évig nem láttam; de egy szép napon beállított hozzám, a Montague Streetre. Nem sok
változott, most is divatosan öltözött - mindig piperkõcnek tartottuk -, és a modora is olyan
volt, mint régen, jellegzetesen nyájas és szelíd.
-??Hogy megy a sora, Musgrave? - kérdeztem, és barátságosan megszorítottam a kezét.
-??Talán hallotta, hogy meghalt az apám - mondta. - Két évvel ezelõtt távozott el köz
. Azóta nekem kell foglalkoznom a hurlstone-i birtok ügyeivel, én vagyok a kerület képvise
lõje is, elég sok tehát a munkám. Azt hallottam, Holmes, hogy most már a gyakorlatban is h
asznosítja különleges tudományát, amivel hajdan elkápráztatott minket.
-??Igen - mondtam. - Iparkodom az eszembõl megélni.
-??Örömmel hallom, mert nagyon nagy szükségem volna a tanácsára. Különös dolgok törté
stone-ban, és a rendõrség tudománya csõdöt mondott. Az egész dolog valóban megmagyarázhatatla
ndkívüli.
Gondolhatja, Watson, milyen érdeklõdéssel követtem a szavait, hiszen végre elérhetõ közelségb
t valami, amirõl tétlenséggel töltött hónapjaimban szüntelenül álmodoztam. A szívem mélyén me
ve róla, hogy én meg tudom oldani azt, amit más nem, és most itt volt az alkalom, hogy p
róbára tegyem a képességeimet.
-??Kérem, mondjon el mindent részletesen - unszoltam.
Reginald Musgrave leült velem szemben, és rágyújtott a cigarettára, amivel megkínáltam.
-??Azzal kell kezdenem, hogy egyedül élek Hurlstoneban, mégis nagy személyzetet
kell tartanom. Az öreg kastély hatalmas, elég sok munka van vele, vadaskertem is van,
a fácánvadászat hónapjaiban sokan vendégeskednek nálam, szükség van a szorgalmas kezekre. Nyo
szobalány dolgozik nálam, két lakáj, egy inas, egy komornyik és a szakács. A kertnek meg az
istállónak külön cselédség viseli gondját.
Mindnyájuk közül Brunton, a komornyik van legrégebben nálunk. Állástalan fiatal tanító volt,
r az apám felfogadta, és a szorgalma, a megbízhatósága egykettõre nélkülözhetetlenné tette. M
zép, domború homlokú férfi, és bár húsz év óta nálunk szolgál, mindössze negyvenéves lehet. T
zél, minden hangszerhez ért, nem is tudom, hogy ennyi jó tulajdonsággal és különleges képessé
hogy maradhatott meg ennyi ideig ebben az állásban, de úgy látszik, jól érezte magát, és nem
t kedve más munka után nézni. A hurlstone-i komornyikot mindenki emlegeti, aki megford
ult már nálunk.
Egyetlen hibája volt ennek az eszményi férfiúnak. Nagy szoknyavadász, és ez egy ilyen tekinté
yes embernek a mi csendes vidékünkön éppen eléggé hálás szerep.
Amíg a felesége élt, nem volt vele semmi baj, de mióta özvegységre jutott, egyik kellemetlen
ség a másikat érte. Néhány hónappal ezelõtt már-már azt hittük, hogy rendbe jön minden, mert
e Rachel Howellst, a második szobalányunkat, de vele is szakított, és Janet Tregellist,
a fõerdész lányát tüntette ki a kegyeivel. Rachel nagyon derék lány, de walesi, forrófejû. Id
esett, és most úgy jár-kel a házban - vagy legalábbis tegnap úgy járt-kelt -, mint önmagának
kás szemû árnyéka. Ez volt az elsõ dráma Hurlstone-ban, és csakhamar követte és elhomályosíto
ik, aminek Brunton, a komornyik szégyenbe kerülése és elbocsátása volt az elsõ felvonása.
Ez a következõképp történt. Mondtam már, hogy Brunton nagyon értelmes ember volt, és éppen ez
ta a vesztét, mert gyógyíthatatlan kíváncsiságában olyasmibe ütötte az orrát, amihez semmi kö
s tudom, mit meg nem engedett volna magának, mert én csak véletlenül vettem észre az egészet
.
Említettem, hogy a kastély hatalmas és zegzugos. A múlt hét egyik éjszakáján - hogy pontosak
yünk, csütörtökön - nem tudtam elaludni, mert bolond fejjel egy csésze erõs feketekávét ittam
ora után. Két óráig hánykolódtam az ágyamban, de aztán feladtam a reménytelen küzdelmet, felk
meggyújtottam a gyertyát, és elhatároztam, hogy tovább olvasom azt a regényt, amibe belefogt
am. Igen ám, de a könyvet a biliárdszobában hagytam, fel kellett vennem a köntösömet, és leme
érte.
Hogy a biliárdszobába jussak, le kellett mennem egy sor lépcsõn, át kellett vágnom a könyvtár
a fegyvertárba vezetõ folyosón. Legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy a folyosó végén a
vtár nyitott ajtaján fény szûrõdik ki. Lefekvés elõtt én magam oltottam el a lámpát a könyvtá
jtaját is becsuktam. Elsõ gondolatom az volt, hogy tolvajok járnak a házban. A kastély fol
yosóinak falát fegyverek és páncélok díszítik. Lekaptam a falról egy csatabárdot, letettem a
yát, lábujjhegyen végigmentem a folyosón, és bekukucskáltam a nyitott ajtón.
Brunton, a komornyik volt a könyvtárban. Egy karosszékben ült, felöltözve, a térdén egy papír
tam, hogy térkép. Mélyen elgondolkozva a tenyerébe támasztotta a homlokát. A csodálkozástól m
ni sem tudtam, csak néztem a sötétbõl. Az asztal szélén álló gyertyácska gyér világosságában
ndesen fel van öltözve. Hirtelen felállt, odalépett a mellette levõ íróasztalhoz, kinyitotta,
kihúzta az egyik fiókot. Láttam, hogy egy papírt vesz ki belõle, aztán megint leült, kiterít
e a papírt az asztal szélére, a gyertya mellé, és gondosan tanulmányozni kezdte. Annyira meg
haragudtam, hogy ilyen nyugodtan kotorászik családi okmányaink között, hogy elõbbre léptem, B
unton felnézett, és meglátott az ajtóban. Felpattant, arca a félelemtõl halotthalványra vált,
zt a térképre emlékeztetõ papírt, amit eredetileg tanulmányozott, a zsebébe gyûrte.
- Így hálálja meg a bizalmunkat - mondtam. - Holnap el fogja hagyni a kastélyt!"
Teljesen megtörve hajolt meg elõttem, és szó nélkül kisurrant. A gyertyát az asztalon felejte
te, és én megnézhettem, mi volt az az írás, amit az íróasztalból kiszedett. Meglepetésemre ne
ami fontos okmány volt, csak a Musgrave-szertartás, egy furcsa, régi ceremónia kérdéseinek és
feleleteinek másolata. Ez a szertartás régi családi szokás, minden Musgrave-nek keresztül ke
ll esnie rajta évszázadok óta, a nagykorúsításának napján - családi szempontból érdekes
alán a régészt is érdekelheti, mint a címerünk vagy a jelmondatunk is, de gyakorlati haszná
nem lehet venni.
-??Azért csak térjünk vissza arra a papírra - mondtam.
-??Ha szükségesnek érzi - felelte Musgrave egy kis habozás után. - De hogy folytas
sam a mondókámat, Brunton ott felejtett kulcsával becsuktam az íróasztalt, és már menni készü
amikor döbbenten vettem észre, hogy a komornyik visszatért, és ott áll elõttem.
- Musgrave úr, kérem - mondta az izgalomtól rekedten -, nem tudom elviselni a szégy
ent. Mindig büszke ember voltam, büszkébb, mint ami az állásomhoz illik, és a megszégyenítés
. Ha kétségbeesésbe kerget, uram, a vérem a fejére fog szállni, igen, a fejére fog szállni, u
. Ha nem tart meg a szolgálatában a történtek után, az isten szerelmére, engedje meg, hogy én
mondjak fel és menjek el egy hónap múlva, mintha szabad akaratomból távoznék. Ezt elviselném,
Musgrave úr, kérem, de azt, hogy mindenki szeme láttára kipenderítsenek, azt nem."
- Nem sok kíméletet érdemel, Brunton - feleltem. - A viselkedésére nincs mentség. De m
rt sok éve áll már családunk szolgálatában, nem akarom nyilvánosan meg-szégyeníteni. Egy hóna
 adhatok. Találjon ki valamilyen okot, és távozzon egy héten belül."
- Egy héten belül - mondta kétségbeesetten. - Nem lehetne két hét? Csak két hét!"
- Egy hét - ismételtem. - És tudja meg, hogy még így is nagyon elnézõ vagyok."
Lehorgasztott fejjel elsomfordált, összetörve, én pedig eloltottam a gyertyát, és visszament
em a szobámba.
Brunton két napig a lehetõ legbuzgóbban látta el a feladatát. Egy szóval sem utaltam a történ
re, és némi érdeklõdéssel vártam, mit fog kitalálni megszégyenülésének elpalástolására. Harma
meg reggeli után, hogy az aznapra szóló utasításokat átvegye. Amikor az ebédlõbõl kijöttem,
Howellst, a szobalányt pillantottam meg. Mint már mondtam, nemrég épült fel betegségébõl, és
elképesztõen sápadt volt, hogy össze kellett szidnom, miért dolgozik.
?- Magának ágyban a helye - mondtam. - Majd akkor dolgozzon, ha megerõsödik egy k
issé."
Olyan furcsa tekintetet vetett rám, hogy már-már aggódtam az elmeállapota miatt.
- Éppen elég erõs vagyok, Musgrave úr" - mondta.
- Várjuk csak meg, mit mond az orvos - feleltem. - Ma ne dolgozzon, és ha lemeg
y, mondja meg Brunton-nak, hogy várom."
- A komornyik elment" - mondta.
- Elment? Hova ment?"
- Elment. Senki se látta. A szobájában sincs. Elment. Igen, elment!"
Nekizuhant a falnak, újra meg újra felnevetett, engem pedig annyira megijesztett ez
a hisztérikus roham, hogy a csengõhöz siettem, és segítséget hívtam. A nevetéstõl és zokogást
yt a szobájába vitték, én pedig kérdezõsködni kezdtem Brunton után. Kétségtelennek látszott,
nt. Az ágya érintetlen volt; tegnap este óta, amikor a szobájába ment, senki sem látta; de r
eggel minden ajtó és minden ablak zárva volt; nem lehetett tudni, hogyan hagyhatta el
mégis a házat. A ruhái, az órája, de még a pénze is a szobájában voltak - csak a szokott feke
hája hiányzott. A cipõjét megtaláltuk, de a papucsát nem. Hova mehetett Brunton az éjszaka sö
n, mi lehet vele most?
Pincétõl padlásig átkutattuk a házat, de nem akadtunk a nyomára. Mint említettem, a ház valós
sztõ, különösen a régi szárnya, ami most lakatlan, de mi minden szobába, minden padlásfülkébe
Az emberünk eltûnt, nyoma veszett. Lehetetlennek tartottam, hogy minden vagyonát hátrah
agyva távozzon, de hát akkor hol lehet? Kihívtam a helyi rendõrséget. Hiába keresték. Esõ ese
az éjszaka, végigjártuk az ösvényeket, a kertet, de hasztalan. Ez volt a helyzet, amikor m
egint valami váratlan dolog történt, és mi valósággal megfeledkeztünk az eredeti rejtélyrõl.
Rachel Howells két napig olyan rosszul volt. õrjöngött és félrebeszélt, hogy éjszakára ápolón
fogadnunk mellé. A Brunton eltûnése utáni harmadik éjszaka végre nyugodtan aludt a lány, és a
lónõ is elszundikált a karosszékében. Mikor reggel felébredt, látta, hogy az ablak tárva-nyit
az ágy üres, a betege eltûnt. Azonnal szóltak nekem, és én a lakájokkal keresni kezdtem a lá
. Nem volt nehéz kitalálnunk, merre ment, mert az ablakától kezdve követhettük a fûben a lábn
ait egészen a kerti tó partjáig. Itt, a parkból kivezetõ kavicsos út szélén véget értek a nyo
tó nyolc láb mély, és gondolhatja, mit éreztünk, amikor láttuk, hogy a szegény eszelõs lány n
sak idáig vezetnek.
Azonnal elõszedtük a kotróhálókat, hogy megkeressük a holttestet, de nem találtuk meg. Helyet
e valami nem várt holmit találtunk - egy vászonzacskót, benne rengeteg rozsdás és elszínezõdö
gyat és néhány homályos kavics- vagy üvegdarabot. A tóból semmi más nem került elõ, és bár te
felé kerestük és kerestettük az eltûnteket, semmit sem tudtunk meg Rachel Howells és Richard
Brunton sorsáról. A helyi rendõrség is tanácstalan, ezért fordulok magához, mint utolsó ment
mhoz.
Elképzelheti, Watson, milyen érdeklõdéssel hallgattam végig a különös eseményeknek ezt a lánc
egpróbáltam valahogy rendbe szedni magamban, és megkeresni azt a közös szálat, amire minden
részletét felfûzhettem.
A komornyik eltûnt. A szobalány eltûnt. A szobalány szerette a komornyikot, de késõbb volt o
ka, hogy meggyûlölje. Walesi volt, forrófejû és szenvedélyes. A komornyik eltûnése után rette
en nyugtalan volt. Beledobott a tóba egy furcsa tárgyakat tartalmazó zsákot. Mindezeket
a tényezõket figyelembe kellett vennem, de ezek a jelenségek nem vezettek el a rejtély s
zívéhez. Mi lehet tehát az események kiindulópontja? Hol kezdjem meg az összegabalyodott szál
kibogozását?
-??Látnom kell azt a papírt, Musgrave - mondtam.
-??Fontos lehet, ha a komornyik az állását is kockára vetette, csak hogy tanulmány
ozhassa egy kicsit.
-??Ennek a szertartásnak a szövege elég nevetséges -?? felelte -, csak anny
i szólhat a mentségére, hogy régi.
Itt a kérdések és a válaszok másolata, ha akarja, fussa át.
Átadta nekem ezt a papírt, amit most is a kezemben tartok. Halljuk tehát azt a furcsa
kátét, amit minden Musgrave-nek ismernie kellett, ha elért a férfikor küszöbére. Felolvasom a
kérdéseket és feleleteket, sorban, ahogy jönnek:
Kié volt?"
Aki elment."
Kié lesz?"
Aki eljön."
Melyik hónap volt?"
Az elsõvel kezdve a hatodik."
Hol volt a nap?"
A tölgy fölött."
Hol volt az árnyék?"
A szilfa alatt."
Hogyan léptek?"
Északnak tízet és tízet, keletnek ötöt és ötöt, délnek kettõt és kettõt, nyugatnak egyet és
Mit adjunk oda érte?"
Mindenünket."
Miért adjuk oda?"
Azért, amit ránk bíztak."
-??Az eredetin nincs évszám, de a helyesírás alapján a tizenhetedik század közepérõl
ik - mondta Musgrave. - Attól félek, hogy ez nem visz közelebb a rejtély megoldásához.
-??De van egy újabb rejtélyünk - mondtam -, ami az eddigieknél is érdekesebb. Lehe
t, hogy ha az egyiket megoldjuk, megoldjuk vele a másikat is. Ne haragudjon, hogy
ezt mondom Musgrave, de a maga komornyikja ügyes ember volt, gyorsabb volt a felfo
gása, mint a gazdáinak vagy tíz emberöltõ óta.
-??Nem nagyon értem, amit mond - felelte Musgrave. - Ennek az írásnak aligha v
an gyakorlati fontossága.
-??Szerintem nagyon is gyakorlati fontossága van, és azt hiszem, hogy Brunto
nnak is ez volt a véleménye.
Azt hiszem, hogy nem aznap éjjel látta elõször a kátét, amikor tetten érték.
-??Lehet. Hozzáférhetett.
-??Úgy érzem, hogy akkor csak fel akarta frissíteni az emlékezetét. Azt mondta, ug
ye, hogy valami térképféle volt nála, azzal hasonlította össze a szertartás szövegét és mikor
egjelent, a térképet a zsebébe gyûrte?
-??Úgy van. De mi érdekelhette a mi családi szertartásunkban, és mi lehet az értelme
az egész mondókának?
-??Azt hiszem, hogy ezt könnyûszerrel megállapíthatjuk - mondtam. - Ha nincs ell
ene kifogása, az elsõ vonattal lemehetnénk Sussexbe, és a helyszínen tüzetesebben megvizsgálh
tnánk a dolgot.
Aznap délután már mind a ketten Hurlstone-ban voltunk. Biztos látta már a híres öreg kastély
olvasta a róla szóló leírásokat, úgyhogy csak annyit mondok róla, hogy L alakú, az L hosszab
zára az újabb rész, a rövidebb szára pedig a régi épület, amelybõl az új is kinõtt. A régebbi
a vastag szemöldökfájú, alacsony kapu fölött az 1607-es évszám van kifaragva, de a szakértõk
tták, hogy a kövek és a gerendák ennél sokkal régebbiek. A vastag falak és a parányi ablakok
tt a család a múlt században kénytelen volt megépíteni az új szárnyat, és azóta a régi szárny
bb raktárnak és pincének használják, ha ugyan egyáltalán használják. A szép parkban pompás ör
, és az említett tó is ott volt alig kétszáz lépésre az épülettõl, a kastélyhoz vezetõ út men
Szentül meg voltam gyõzõdve róla, Watson, hogy nem három rejtéllyel állok szemben, hanem csak
eggyel, és ha helyesen értelmezem a Musgrave-szertartást, olyan nyomra bukkanok, ami e
lvezet majd Bruntonhoz, a komornyikhoz, és Howellshez, a szobalányhoz. Ennek a rejtély
nek szenteltem minden figyelmemet. Miért lehetett olyan fontos a komornyiknak, hog
y megszerezze ezt a régi szöveget? Nyilván látott benne valamit, amit a vidéki urak számos n
emzedéke nem vett észre, és nyilván valamilyen hasznot remélt belõle. Mit láthatott, és utána
en sors várt rá?
Napnál világosabb volt számomra, hogy a szertartásban a lépések valamilyen helyre utalnak, a
z írás többi része ezzel a hellyel foglalkozik, és hogyha a helyet megtaláljuk, talán az is k
derül, milyen titkot kellett a régi Musgrave-eknek ilyen furcsa módon továbbhagyományozni.
Két kiindulópontom is volt, a tölgyfa és a szilfa. A tölgyfát nem kellett keresnem, ott vol
t a ház elõtt, az úttól balra. Életemben kevés olyan csodálatos fát láttam, mint ez a tölgyma
-??Ez itt volt már akkor is, amikor a szertartást megszövegezték - mondtam, miko
r elhaladtunk mellette.
-??Valószínûleg már a normann hódításkor is itt volt - felelte Musgrave. - A körméret
zonhárom láb.
Az egyik pontot tehát meghatároztam.
-??Öreg szilfa nincs itt? - kérdeztem.
-??Volt egy nagyon öreg fa a túlsó oldalon, de tíz évvel ezelõtt belecsapott a villám
és ki kellett vágnunk.
-??Meg tudja mutatni, hol volt?
-??Természetesen.
-??Más öreg szilfa nincs?
-??Öreg nincs, de sok szép bükk van.
-??Megnézném annak a fának a helyét.
Kétkerekû kocsin érkeztünk a ház elé, be sem mentünk a házba, barátom nyomban a szilfa helyér
ett. Látni lehetett a füvön, hogy hol volt: körülbelül félúton a tölgy és a ház között. A nyo
-??Azt már aligha lehet megmondani, milyen magas lehetett az a szilfa - mo
ndtam.
-??Máris meg tudom mondani. Hatvannégy láb magas volt.
-??Honnan tudja? - kérdeztem meglepõdve.
-??A házitanítóm mindig magasságot számíttatott velem, hogy megtanuljam a trigonomet
riát. Kamaszkoromban kiszámítottam minden fa és minden épület magasságát.
Ez váratlan szerencse volt. Gyorsabban gyûltek az adatok, mint reméltem volna.
-??Mondja, a komornyik nem kérdezett magától valami ehhez hasonlót? - érdeklõdtem.
Reginald Musgrave döbbenten nézett rám.
-??Most, hogy felhívta a figyelmemet rá, eszembe jutott, hogy Brunton csakug
yan megkérdezte tõlem néhány hónappal ezelõtt, milyen magas lehetett az a fa.
Azt mondta, hogy a lovásszal vitatkoztak rajta - felelte.
Ez jó hír volt, Watson, azt mutatta, hogy helyes nyomon járok. Felnéztem a napra. Már elég a
lacsonyan járt, úgy számítottam, hogy egy óra múlva éppen az öreg tölgy legfelsõ ágai fölött
artásban elõírt dolgok közül' az elsõ megtörténik. Ami a szilfa árnyékát illeti, nyilván az á
nem a töve, hiszen akkor a fa tövét adták volna meg kiindulópontnak. Ki kellett számítanom,
ova esne a szilfa árnyéka abban a pillanatban, amikor a nap a tölgy fölött lesz.
-??Elég nehéz lehetett, Holmes, hiszen a szilfa már nem volt meg - szóltam közbe.
-??Abban bíztam, hogyha Brunton ki tudta számítani, én is ki tudom. És nem is volt
olyan nehéz. Egy cöveket faragtam, aztán bementem Musgrave dolgozószobájába, rákötöttem ezt
szú zsinórt a cövekre, és minden yardot megjelöltem egy csomóval. Fogtam egy hosszú horgászbo
, hat láb hosszú volt, és kimentem barátommal a szilfa helyére. A nap éppen elérte a tölgyfa
ejét. Letûztem a botot, megjelöltem az árnyék irányát, és megmértem a hosszát. Kilenc láb vol
Most már egyszerû volt a számítás. Ha a hat láb hosszú bot árnyéka kilenc láb, akkor a hatvan
gas fa árnyéka kilencvenhat láb, és a kettõ iránya természetesen egybeesik. Kimértem a távols
eszúrtam a földbe egy cöveket. Majdnem a ház falánál voltam. Gondolhatja, Watson, mekkora örö
l pillantottam meg a földön, alig két hüvelykre az én jelemtõl egy kis mélyedést. Tudtam, hog
z Brunton mérési jele volt, és hogy pontosan követem a nyomait.
Zsebben hordható iránytûmmel meghatároztam az égtájakat, és a cövektõl elindulva elkezdtem sz
a lépéseket. Tíz-tíz lépés, párhuzamosan a ház falával. Ezt a helyet is megjelöltem egy cö
-öt keletre, kettõ-kettõ délre. Az öreg kapu küszöbén álltam. Egy-egy nyugatra - ez annyit je
tt, hogy két lépésnyire be kellett mennem a kikövezett folyosóra. Ezt a helyet jelölte meg a
szertartás szövege.
Ritkán éreztem ilyen kegyetlen csalódást, Watson. Egy pillanatra azt hittem, hogy elvétett
em a számítást. A lenyugvó nap bevilágított a folyosóra, láttam, hogy a sok láb koptatta szür
pontosan illeszkednek egymáshoz, évek óta nem bolygathatták õket. Brunton nem nyúlt hozzájuk.
Megkopogtattam a köveket, de mindenütt ugyanazt a hangot hallottam, repedésnek, résnek n
em volt nyoma. Musgrave sejtette már, miben mesterkedem, és elõvette a szertartás szövegét,
hogy ellenõrizze a számításaimat.
-?? És aztán le" - kiabálta. - Megfeledkeztünk arról, hogy és aztán le"!
Én mindeddig azt hittem, ez csak annyit jelent, hogy ásni kell, de most megértettem, h
ogy tévedtem.
-??Van pince alattunk? - kérdeztem.
-??Van bizony, és az is olyan régi, mint a ház. Jöjjön, itt az ajtó.
Lementünk a kõ csigalépcsõn, barátom meggyújtott egy gyufát, aztán meggyújtott a sarokban egy
tetején álló lámpást. Látni lehetett, hogy jó helyen járunk, és hogy a közelmúltban rajtunk k
fordult itt.
A pincében fát tartottak, de a hasábokat, amik a földön heverhettek, a fal mellett szépen fe
lrakta valaki, hogy a pince közepe üres maradjon. A középsõ nagy kövön egy rozsdás vaskarika
t, a vaskarikán pedig egy fekete-fehér kockás sál.
-??Brunton sálja! - kiáltotta a barátom. - Láttam a nyakán, akár meg is esküszöm rá!
eresett itt a gazember?
Kérésemre néhány rendõrt is odahívtak. Aztán megpróbáltam a sálba kapaszkodva megemelni a köv
tudtam megmozdítani, de az egyik rendõr segítségével végül is félrehúztuk. Egy fekete üreg ny
lattunk, megpróbáltunk belenézni, Musgrave pedig letérdelt a nyílás mellé, és ledugta a lámpá
Az üreg hét láb mély és négy láb széles lehetett. Egyik fala mentén egy rézpántos nagy faláda
teje nyitva, a zárjában pedig ez a furcsa, régimódi kulcs. Vastag porréteg borította, a nedv
esség és a szú kikezdte az oldalát, úgyhogy a belsejét egészen elborította a gomba. A láda fe
y ilyen fémkorong hevert, régi pénzek lehettek, különben semmi sem volt benne.
De mi nem sokat törõdtünk a ládával, mert a mellette kuporgó emberi alakot bámultuk. Fekete r
hában volt, összeroskadva ült a láda mellett, feje a láda peremén, karja a láda két oldalán.
ind a fejébe szállhatott, torz, májszínû arca felismerhetetlen volt, de a ruhájáról, a termet
hajáról barátom meg tudta mondani, mihelyt kihúztuk a holttestet a lyukból, hogy valóban Br
unton az, az eltûnt komornyik. Néhány nap óta halott volt már, de a testén nem volt seb, nem
volt zúzódás, nem lehetett megállapítani, hogy mi okozta a halálát. Holttestét elvitték a pi
mi még egy rejtéllyel, az elõzõekkel vetekedõ rejtéllyel lettünk gazdagabbak.
Bevallom, Watson, hogy a nyomozásom csalódást jelentett nekem. Azt gondoltam, hogyha m
egtalálom a szertartásban megjelölt helyet, mindenre választ tudok adni; ott voltam, és fo
galmam sem volt róla, mi lehetett az, amit a család ilyen nagy gonddal elrejtett. Me
gtudtuk, mi történt Bruntonnal, de még azt is meg kellett állapítanom, hogy hogyan történt, é
ogy milyen szerepet játszott a dologban az eltûnt szobalány. Leültem a sarokban egy hordór
a, és alaposan végiggondoltam az ügyet.
Maga tudja, Watson, hogyan szoktam dolgozni ilyenkor. A másik ember helyébe képzelem m
agam, felmérem, hogy milyen okos, és megpróbálom elképzelni, mit csinálnék az õ helyében az a
körülmények között. Egyszerûsítette a dolgot, hogy Bruntonnak nagyon jó feje volt, nem kellet
személyes kiegyenlítés eszközéhez folyamodnom, ahogy tudományosan nevezni szokták. Tudta, ho
y valami értékes holmit elrejtettek. Megkereste a helyet. Megtalálta a zárókövet, és látta, h
egy ember egyedül nem boldogul vele. Mit tehetett? Külsõ segítségre nem számíthatott, még ha
adt volna is megbízható embere, mert ki kellett volna nyitnia a kaput, és könnyen lelepl
ezhették volna. Ha tehette, nyilván a házból próbált segítõtársat szerezni. Kit kérhetett meg
a lányt, aki szerette. A férfiak nehezen hiszik el, hogy valaki, akivel gonoszul bánta
k, már ne szeresse õket. Megpróbált kibékülni ezzel a Howells lánnyal, és aztán megkérte, hog
n neki. Együtt lejönnek a pincébe éjjel, együttes erõvel fel tudják emelni a követ. Eddig vil
n tudtam követni minden lépésüket, mintha szemem láttára tették volna meg.
De kettõjüknek - ráadásul az egyikük lány - elég nehéz munka lehetett megemelni a követ. Egy
zakadt sussexi rendõr meg jómagam is megszenvedtünk vele. Mit tehettek, hogy megkönnyítsék a
dolgukat? Azt, amit én is tettem volna. Felálltam, és gondosan szemügyre vettem a szert
eszét heverõ fahasábokat. Mindjárt meg is találtam, amit kerestem. Egy körülbelül három láb h
nak a vége volt összenyomva, jó néhány másiknak pedig az oldala, mintha valami nehéz tárgy ny
dott volna rajtuk. Ahogy megmozdították a követ, ezekkel a fákkal kiékelték, és amikor a nyíl
elég nagy volt hozzá, hogy Brunton bemásszon, a hosszú hasábbal támasztották ki. Nem csoda, h
benyomódott a vége, hiszen a kõ egész súlya ránehezedett. Ereztem, hogy még mindig biztos ta
ajon járok.
De most - hogyan tovább? Hogyan idézzem föl ezt az éjféli szomorújátékot? Az egyik nyilván be
az üregbe, mégpedig Brunton. A lány odafönt várt. Brunton kinyitotta a ládát, valószínûleg f
a a tartalmát - hiszen nem találtuk meg a ládában -, de mi történhetett aztán?
Milyen bosszúvágy kaphatott lángra ennek a szenvedélyes walesi lánynak a szívében, amikor meg
ette, hogy megrontója - isten tudja, mit tehetett vele - a hatalmában van? Véletlenül csús
zott-e ki a fa a kõ alól, véletlenül zárta-e a kõ ebbe a sírgödörré vált üregbe? Vajon csak a
lány bûne, hogy hallgatott róla? Vagy az õ keze ütötte ki a fát a kõ alól, így zuhant-e vissz
helyére? Akárhogy volt is, lelki szememmel láttam, hogyan rohan föl a lépcsõn a lány a kincse
et szorongatva - talán még visszhangzott a fülében a fojtott kiáltás, a kétségbeesett ököl dö
on, amely alatt aztán lassan megfulladt hûtlen szerelmese.
Ez a magyarázata a lány holtra vált arcának, tépett idegeinek, másnap reggeli hisztérikus nev
tésének. De mi lehetett a ládában? Mit csinált a zsákmánnyal? Csakis az a rozsdás fémtárgy és
avics tömeg lehetett az, amit barátom horgászott ki a tóból. Oda dobta, mihelyt alkalma vo
lt rá, hogy bûnének utolsó nyomai is elenyésszenek.
Húsz percig ültem a pince sarkában, szótlanul töprengve. Musgrave sápadt arccal állt mellette
, a lámpát lóbálta, és le-lenézett az üregbe.
-??I. Károly pénzei - mondta, és felém nyújtotta a láda fenekén maradt aranyakat. - H
lyesen határoztuk meg a szertartás szövegének korát.
-??Még valami maradhatott itt I. Károly dolgai közül - mondtam, mert eszembe jut
ott a szertartás elsõ két kérdésének megfejtése. - Mutassa meg, mi volt a tóból elõkerült zsá
Felmentünk a dolgozószobába, és kiraktuk a roncsokat. Nem csodálom, hogy elsõ tekintetre érde
telen romhalmaznak tartotta az egészet, hiszen a fém csaknem fekete volt, a kövek homály
osak és fénytelenek. A kabátom ujjához dörzsöltem az egyiket, és máris úgy villogott a tenyer
, mint a tûz. A fémtárgy kettõs gyûrû alakú volt, de összevissza horpadt, ki sem lehetett ven
az eredeti formáját.
-??Ne feledkezzünk meg róla, hogy a királypártiak a király kivégzése után is a kezükb
rtották Anglia egy részét, és mikor végül menekülniük kellett, sok értékes tárgyukat elrejtet
hon, hogy majd nyugalmasabb idõkben visszatérjenek érte.
-??Õsöm, Sir Ralph Musgrave, a királypártiak egyik vezetõje volt, és II. Károly bizal
asa minden vándorlásában - mondta a barátom.
-??Nagyszerû! - feleltem. - Ez volt az utolsó láncszem, amire még szükségünk volt. Fo
adja szerencsekívánataimat, hogy a birtokába került, bár elég gyászos körülmények között, egy
tékû, de még sokkal nagyobb történelmi érdekességû tárgy.
-??Mi az a tárgy? - álmélkodott.
-??Nem más, mint Anglia királyainak õsi koronája.
-??A korona!
-??Igen. Emlékszem rá, mit mond a szertartás. Hogyan is kezdõdik? Kié volt?" Aki el
ent." Mert ez I. Károly kivégzése után volt már. És aztán? Kié lesz?" Aki eljön." Ez II. Ká
akinek a visszatérésében bizakodtak. Semmi kétség, ez a horpadt és formátlan tárgy hajdan a S
rt-házbeli királyok homlokát ékesítette.
-??És hogy került a tóba?
-??Erre a kérdésre elég hosszadalmasan tudok csak válaszolni - feleltem, és elmond
tam azt a bonyolult következtetéssort, amit kiagyaltam, meg a hozzá tartozó bizonyítékokat;
közben leszállt az alkony, és mire a történetem végére értem, már a hold tündökölt az égen.
-??És hogyhogy II. Károly nem kapta vissza a koronát hazatérte után? - kérdezte Musg
rave, és visszacsúsztatta a kincset a vászonzsákba.
-??Olyan kérdést tett fel, amire valószínûleg sohasem tudunk választ adni. Úgy látszi
hogy a titkot ismerõ Musgrave meghalt a király visszajövetele elõtt, és óvatosságból csak a s
tartás szövegét hagyta a fiára, nem magyarázta el a szavak jelentését. Azóta is él a szertart
zöveg apáról fiúra száll, és az az ember, aki meg akarta fejteni a titkot, az életével fizete
merész vállalkozásáért.
Hát ez a Musgrave-szertartás története, Watson. A korona most is Hurlstone-ban van. Volt
ugyan valami jogi vita, és elég sokat kellett fizetniük érte, hogy megtarthassák. Ha mege
mlíti a nevemet, szívesen megmutatják magának. A szobalányról azóta sem hallott senki, valósz
sikerült kijutnia Angliából, most valahol a tengerentúl élhet, és talán él még benne bûnének
s.

A reigate-i urak
Elég sok idõbe telt, amíg barátomnak, Sherlock Holmesnak egészsége az 1887. tavaszi re
ttenetes fáradalmak után helyreállt. A Holland-Szumátrai Társaság ügye és Maupertuis báró elk
vei túlontúl sokat foglalkoztatják még az embereket, túlontúl sok szállal szövõdnek össze pol
pénzügyekkel, nem alkalmasak tehát rá, hogy belekerüljenek ezekbe a feljegyzésekbe. Közvetet
módon azonban elvezettek egy másik érdekes és bonyolult ügyhöz, és barátom ezúttal új fegyve
ki sikeresen a bûn elleni küzdelemnek szentelt élete gazdag fegyvertárából.
Jegyzeteimbõl látom, hogy április 14-én kaptam meg azt a táviratot Lyonból, amelybõl megtudta
, hogy Holmes betegen fekszik a Dulong-szállóban. Huszonnégy óra sem pergett le, én már ott
voltam a betegágya, mellett, és megkönnyebbülve láttam, hogy a tünetek nem veszélyesek. De mé
z õ vasszervezetét is megviselte a két hónapig tartó fáradságos nyomozás, aminek ideje alatt
alább tizenöt órát dolgozott napjában, és nemegyszer - maga mondta el nekem - öt álló napig t
volt egyhuzamban. Munkáját siker koronázta, de a szörnyûséges fáradalmak után összeroppant,
z Európa az õ nevét dicsõítette, és szobájában a szó szoros értelmében bokáig gázoltunk az üd
is erõt vett rajta a legsötétebb életuntság. Tudta, hogy megoldott valamit, amivel három ors
zág rendõrsége együttesen sem boldogult, tudta, hogy túljárt Európa legravaszabb szélhámosána
zén, de ez sem rázta föl levertségébõl.
Három nap múlva megint a Baker Streeten voltunk, de látni lehetett, hogy barátomnak környe
zetváltozásra van szüksége, és engem is nagyon csábított a gondolat, hogy egy hetet vidéken t
k tavasszal. Öreg barátom, Hayter ezredes, akit még Afganisztánban kezeltem, S
urrey grófságban, Reigate közelében vett házat, és többször is mondta már, hogy menjek le hoz
assam meg. Legutóbb azt is kijelentette, hogyha a barátomnak kedve támad velem jönni, õt i
s nagy örömmel látná vendégül. A dolog nem ment minden mesterkedés nélkül, de mikor Holmes me
a, hogy az ezredes legényember, és hogy õt senki és semmi nem fogja gátolni szabad mozgásában
beleegyezett, és alig egy héttel hazaérkezésünk után már az ezredes vendégszeretõ házában vo
yter, ez a derék öreg katona sok mindent látott a világból, és egykettõre megállapította - sz
is rá -, hogy Holmesnak és neki sok közös gondolata van.
Megérkezésünk estéjén, vacsora után az ezredes fegyvertermében üldögéltünk, Holmes ledõlt a h
er és én pedig a lõfegyverek gazdag gyûjteményét nézegettük.
-??Egy ilyen pisztolyt felviszek a szobámba - mondta az ezredes váratlanul.
- Lehet, hogy szükség lesz rá.
-??Szükség lesz rá? - visszhangoztam.
-??Igen, nemrég alaposan ránk ijesztettek. Múlt hétfõn betörtek az öreg Acton, az egy
k környékbeli földesúr házába. Nem okoztak nagy kárt, de még nem fogták el a tettesek
-??Nyomok? - kérdezte Holmes, és az ezredesre emelte a szemét.
-??Semmit sem találtak. Jelentéktelen ügy, falusi szamárság az egész, aligha érdekelh
ti magát, Mr. Holmes,
kivált az után a nagy nemzetközi szélhámosság után.
Holmes csak legyintett az udvarias megjegyzésre, de a mosolyán láttam, hogy jól
esik neki.
-??Van valami érdekes a dologban?
-??Nem hinném. A tolvajok átkutatták a könyvtárszobát, de nem sokat találtak. Felforg
tták az egész termet, feltörték a fiókokat, feldúlták a polcokat, de nem tûnt el más, csak Po
méroszának egy kötete, két ezüstözött gyertyatartó, egy elefántcsont levélnehezék, egy tölgyl
t légsúlymérõ és egy gombolyag zsineg.
-??Meglepõ összeállítás! - kiáltottam.
-??Nyilván azt vitték el, ami éppen a kezükbe akadt.
Holmes megint megszólalt a heverõrõl.
-??Ezen a nyomon már elindulhatna a helyi rendõrség - mondta. - A napnál világosab
b.. . Figyelmeztetõen emeltem fel az ujjamat.
-??Maga azért van itt, hogy pihenjen, barátom. Az ég szerelmére, ne kezdjen megi
nt nyomozni, hiszen ronggyá vannak tépve az idegei!
Holmes vállat vont, tréfás és lemondó pillantást vetett az ezredesre, és a beszélgetés kevésb
kérdések felé kanyarodott.
A végzet úgy akarta, hogy minden orvosi aggályoskodásom hiábavaló legyen, mert másnap reggel
én sem vehettem semmibe az ügyet, és falusi pihenõnk olyan fordulatot vett, amit igazán n
em láthattunk elõre. Éppen reggelinél ültünk, amikor az ezredes komornyikja minden méltóságár
edkezve berohant.
-??Hallotta, uram? - lihegte. - Cunninghaméknél!
-??Betörés? - kérdezte az ezredes, és a kávéscsészéje megállt a levegõben.
-??Gyilkosság!
Az ezredes füttyentett.
-??Az ördögbe is! - mondta. - És kit gyilkoltak meg? A békebírót vagy a fiát?
-??Egyiket sem, uram. Williamet, a kocsist. A szívét lõtték keresztül, meg se tudo
tt szólalni.
-??Ki lõtte le?
-??A betörõ, uram. És aztán elrohant, mint a villám, nem tudták megfogni. Éppen betör
a kamraablakot, amikor William észrevette, és szegény William az élete árán védte meg a gazdá
zágát.
 -??Mikor volt ez?
-??Éjszaka, uram, tizenkettõ körül.
-??Mindjárt át fogunk menni - mondta az ezredes, és nyugodtan visszaült a reggel
ije mellé. - Csúnya dolog - mondta, mikor a komornyik kiment, - Az öreg Cunningham a l
eggazdagabb földesúr itt, rokonszenves ember. Nagyon a szívére fogja venni, mert ez az e
mber évek óta szolgált nála, és igazán jól dolgozott. Azok a gazfickók tehették, akik Actonék
ak.
-??Akik azt a furcsa gyûjteményt elvitték? - szólalt meg Holmes elgondolkozva.
-??Azok.
-??Hm! Lehet, hogy ez csakugyan ilyen egyszerû, de azért elsõ pillantásra mégiscsa
k meglepõ. Az ilyen vidéki betörõbanda rendszerint gyorsan változtatja a mûködési területét,
ek be néhány napon belül kétszer ugyanazon a környéken. Nem tagadom, amikor tegnap este azt
mondta, hogy jó lesz résen lenni, úgy éreztem, hogy ez az a falu egész Angliában, amit a mi
tolvajunk vagy tolvajaink biztosan nem fognak fölkeresni. Ebbõl is látható, hogy van még m
it tanulnom.
-??Azt hiszem, hogy ez valamilyen helyi csirkefogó - mondta az ezredes. - És
ha igen, akkor természetes, hogy Actonéknál és Cunninghaméknél kísérletezik, õk a nagybirtok
-??És õk a leggazdagabbak?
-??Õk lennének, de évek óta pereskednek már, és ez kiadósan eret vághatott rajtuk, le
bis azt hiszem. Az öreg Actonnak állítólag jussa van a fél Cunningham-birtokra, és az ügyvéde
aptak a lehetõségen.
-??Ha helyi csirkefogó, nem lesz nehéz megtalálni - mondta Holmes, és ásított. - Ren
dben van, Watson, nem fogunk beleavatkozni.
-??Forrester felügyelõ - szólalt meg a komornyik, és kitárta az ajtót.
Egy jóképû, értelmes ábrázatú fiatalember lépett be.
-??Jó reggelt, ezredes úr - mondta. - Ne haragudjon, hogy zavarok, de azt ha
llottuk, hogy itt van Mr. Holmes a Baker Streetrõl.
Az ezredes a barátomra mutatott, a felügyelõ meghajolt.
-??Ha esetleg hajlandó volna átjönni, Mr. Holmes . . .
-??A sors maga ellen fordult, Watson - nevetett fel a barátom. - Éppen errõl a
z ügyrõl beszélgettünk, amikor megérkezett, felügyelõ úr. Magától talán megtudhatnánk a részl
Hátradõlt a székben. Ismertem ezt a mozdulatot, tudtam, hogy a helyzetem reménytelen.
-??Az Acton-féle betörés ügyében semmi bizonyíték sincs a kezünkben. De itt van mibõl
dulnunk, és biztosra vesszük, hogy ugyanaz az ember járt mind a két helyen. És ezt az embe
rt látták is.
-??Igazán?
-??Igen, uram. Lelõtte szegény William Kirwant, és elrohant. Mr. Cunningham a
hálószobájának az ablakából látta, Mr. Alec Cunningham pedig a hátsó folyosóról. Tíz perccel
t történt. Mr. Cunningham éppen lefeküdt, Mr. Alec pedig a hálóköntösében ült és pipázott. Ha
William, a kocsis segítségért kiabál, és Mr. Alec leszaladt, hogy megnézze, mi baj van. A há
só ajtó nyitva volt, és amikor a legalsó lépcsõhöz ért, látta, hogy két ember birkózik a kapu
lövés dördült, az egyik ember összeesett, és a gyilkos keresztülrohant a kerten, és átugrott
en. Mr. Cunningham, aki a hálószoba ablakán nézett ki, látta is, hogy eléri az országutat, de
aztán szem elõl tévesztette. Mr. Alec megállt, megnézte, hogy nem segíthet-e a haldoklón, és
n a gyilkos egérutat nyert. Csak annyit tudunk róla, hogy középmagas termetû volt, és valami
lyen sötét anyagból készült ruhát viselt, de nagy igyekezettel nyomozunk, és ha nem idevalósi
illetõ, hamarosan megfogjuk.
-??Mit keresett ott ez a William? Mondott-e valamit, mielõtt meghalt?
-??Egy szót sem. A kertkapu melletti kapusházban lakik az anyjával, és azt hisszük
, hogy amilyen hûséges fickó volt, körülnézett a ház körül, megnézte, hogy minden rendben van
Acton-féle betörés óta mindenki nagyon vigyáz. A betörõ éppen az ajtót nyitotta ki, felfeszít
zárat, mikor William rátámadt.
-??Mondott-e William az anyjának valamit, mielõtt elindult erre az útjára?
-??Az anyja öreg és süket, semmit sem tudtunk meg tõle. A szerencsétlenség elvette a
z eszét, és azt mondják, különben sem sok volt neki. Egy fontos dolgot mégis találtunk; kérem
ze meg.
Egy papírdarabkát vett elõ a zsebkönyvébõl, és a térdére tette.
- A halott hüvelyk- és mutatóujja között találtuk. Egy nagyobb papírról szakíthatták le. Láth
y a papíron olvasható idõpont a gyilkosság idõpontja. Vagy a gyilkos tépte ki a papírt az áld
t kezébõl, vagy a szerencsétlen ember szakította le ezt a darabkát a gyilkos papírjából. Olya
z egész, mintha találkára hívták volna.
Holmes a kezébe vette a papírt. Ez volt rajta: tíz perccel tizenkettõ elõtt megtudhat vala
mit, meglehet.
-??Ha csakugyan találkára hívták - folytatta a felügyelõ -, elképzelhetõ, hogy Willia
irwan, bármilyen becsületes embernek tartották is, együttmûködött a tolvajjal. Lehet, hogy ta
koztak is, együtt törték fel az ajtót, de utána hajba kaptak.
-??Az írás nagyon érdekes - mondta Holmes, és minden figyelmét a papírra összpontosít
a. -??Keményebb dió, mint gondoltam.
A tenyerébe hajtotta a fejét. A felügyelõ mosolyogva nézte, mennyire megviseli ez az ügy a hí
es londoni szakembert.
-??Ami azt a kijelentését illeti - mondta aztán Holmes -, hogy a kocsis és a betörõ ö
szejátszhattak, és hogy ezt a levelet valamelyikük küldte a másiknak, nos, ügyes feltételezés
em is elképzelhetetlen. De ez az írás . . .
Megint a tenyerébe hajtotta a fejét, és néhány percig elmélyülten gondolkozott. Aztán felnéze
örömmel láttam, hogy az arca kiszínesedik, és a szemében megint az a fény csillog, ami a bet
gsége elõtt. Felugrott, gyorsan, ahogy régen.
-??Megmondom, mit kell tenni! Elõször is szeretném nyugodtan szemügyre venni az
eset minden apró részletét. Van benne valami, ami nagyon érdekel. Ha megengedi, ezredes,
magára hagyom egy kicsit Watson barátommal együtt, és átmegyek a felügyelõ úrral Cunninghamé
hogy egy-két elképzelésem helytálló voltáról meggyõzõdhessek. Félóra múlva itt leszek. Másfé
lõ jelent meg, egyedül.
-??Mr. Holmes fel-alá jár a kertben - mondta. - Az a kérése, hogy mind a négyen eg
yütt menjünk be a házba.
-??Mr. Cunningham házába?
-??Igen, uram.
-??Miért?
A felügyelõ a vállát vonogatta.
-??Nem tudom, uram. Magunk közt szólva, azt hiszem, hogy Mr. Holmes még nem gyóg
yult meg teljesen. Nagyon furcsán viselkedik, és nagyon ideges.
-??Fölösleges nyugtalankodni - mondtam. - Az õ õrültségeiben mindig van rendszer.
-??Mások azt mondják, hogy az õ rendszerében nincs más, csak õrültség - morogta a fel
- Mindenesetre alig várja, hogy munkához láthasson. Ha készen van, ezredes úr, indulhatnánk
is.
Holmes kint sétált a kertben, fejét a mellére horgasztotta, kezét zsebre vágta.
-??Ez az ügy egyre érdekesebb - mondta. - Watson, a vidéki utazás gondolata sike
res gondolatnak bizonyult. Rég volt ilyen jó reggelem.
-??Megnézte a bûntett színhelyét? - kérdezte az ezredes.
-??Igen, a felügyelõ úr meg én egész jó kis felderítõ munkát végeztünk.
-??És milyen sikerrel?
-??Érdekes dolgokat vizsgáltunk végig. Útközben elmondom. Elõször is megnéztük az áld
lttestét. A jelentés nem tévedett, valóban pisztolygolyó végzett vele.
-??Hát ebben is kételkedett?
-??Nem, de azért a legjobb mindent megvizsgálni. És nem végeztünk hiábavaló munkát. B
tünk Mr. Cunninghammel és a fiával, megmutatták, hol kapaszkodott át a sövényen a betörõ mene
n. Ez is nagyon érdekes volt. -??
-??Igen.
-??Aztán meglátogattuk az áldozat édesanyját. Sajnos, semmit sem tudtunk meg tõle, n
agyon öreg már, és nagyon gyenge.
-??És mi a vizsgálat eredménye?
-??Az a szent meggyõzõdés, hogy nagyon különös ez a bûntény. Talán mostani látogatásu
s fényt fog deríteni rá. Azt hiszem, egyetérthetünk benne, felügyelõ úr, hogy a halott kezébe
t papírdarab, amelyen a halál perce olvasható, nagyon fontos bizonyíték.
-??Nyomra vezethet, Mr. Holmes.
-??Nyomra is vezet! Aki azt a levelet írta, az csalta ki William Kirwant i
de az ágyából az éjszaka. De hol lehet a papír többi része?
-??Gondosan megvizsgáltam a kertet, hátha megtalálom - mondta a felügyelõ.
-??Kitépték a halott kezébõl. De miért volt olyan fontos ez a papír valaki számára? M
terhelõ bizonyíték volt. Mit csinált vele? Valószínûleg zsebre vágta, észre sem vette, hogy
ke a holttest kezében maradt. Ha megtalálnánk a papír hiányzó részét, sokkal közelebb jutnánk
y megoldásához.
 -??Igen, de hogyan forgassuk ki a gyilkos zsebét, amíg nincs meg a gyilkos?
- Azért nem árt végiggondolni a dolgokat. És még egy fontos tudnivaló. Ezt a papírt Williamne
küldték. Aki küldte, nem vihette el személyesen, hiszen akkor szóban is megmondhatta voln
a, amit akart. Ki adta át az üzenetet? Vagy postán küldték?
-??Ennek már utánanéztem - mondta a felügyelõ. - William Kirwan tegnap délután levele
kapott a postán. A borítékot megsemmisítette.
-??Nagyszerû! - mondta Holmes, és megveregette a felügyelõ vállát. - Szóval beszélt a
stással. Élvezet magával dolgozni. Itt is vagyunk a kapuslakásnál. Ha velem tart, ezredes,
megmutatom, hol követték el a gyilkosságot.
Elmentünk a szép kis ház elõtt, amelyben az áldozat lakott, és a tölgyfákkal szegélyezett ker
elsétáltunk a pompás Anna-korabeli kis kastélyhoz. A kapu fölött a malplaquet-i csata évszám
zelgett. Holmes és a felügyelõ vezetésével megkerültük a házat, és az oldalsó kapuhoz mentünk
az út menti sövény között a kert egy darabja húzódott. A konyhaajtóban egy rendõr állt.
-??Kérem, nyissa ki azt az ajtót - szólt oda Holmes. - Azon a lépcsõn állt az ifjabb
Cunningham, onnan látta az itt birkózó embereket. Az idõsebb Cunningham abban az ablakb
an állt, balról a másodikban, onnan látta, hogy a gyilkos attól a bokortól balra mászik át a
n. A fia is látta. Hála a bokornak pontosan meg tudják mondani. Mr. Alec kiszaladt, le
térdelt az áldozat mellé. A talaj nagyon kemény, nyomokat nem találtunk.
Miközben Holmes magyarázott, két férfi közeledett a ház sarka felõl a kerti ösvényen. Az egyi
osabb ember volt, karikás szemû, barázdált képû. A másik fiatal és csinos, mosolygós képe és
sehogy sem illett ahhoz a szomorú ügyhöz, ami miatt idelátogattunk.
-??Még mindig gondolkozik? - kérdezte Holmestól. - Azt hittem, hogy maguk
londoniak mindent tudnak. Még a végén kiderül, hogy nem is olyan gyorsak.
-??A jó munkához idõ is kell - mondta Holmes kedélyesen.
-??Nem is kevés idõ - mondta Alec Cunningham. - Hiszen azt se tudja, honnan
induljon el.
-??Egy nyomra azért bukkantunk - felelte a felügyelõ. - Ha megtalálnánk ennek ....
Jaj, istenem! Mi van magával, Mr. Holmes?
Szegény barátom arca hirtelen halálra vált. A szeme fönnakadt, az arcvonásai rángatóztak, és
alk hörgéssel arcra bukott. Riasztó volt ez a hirtelen és heves roham, gyorsan bevittük a
konyhába, leültettük egy székre. Egy-két percig nehezen kapkodta a levegõt, aztán szégyenkezõ
sánatkérõ arckifejezéssel felállt.
-??Watson a megmondhatója, hogy csak nemrég gyógyultam ki súlyos betegségembõl - mag
yarázkodott. - Idõnként levesznek a lábamról ezek az idegrohamok.
-??Befogatok a kétkerekûbe, hazavitetem - mondta az Öreg Cunningham.
-??Ha már úgyis itt vagyok, hadd kérdezzek meg valamit, amiben nem látok tisztán.
Könnyû lesz felelni rá.
-??Tessék, kérdezzen.
-??Azt hiszem, lehetséges, hogy ez a szegény William nem akkor ért ide, amikor
a tolvaj be akart hatolni a házba, hanem akkor, amikor már be is hatolt. Miért olyan
biztosak benne, hogy a betörõ nem járt a házban? A zárat feltörte.
-??Erre valóban könnyû felelni - mondta Mr. Cunningham komoly arccal. - Alec f
iam még nem feküdt le, hallotta volna, ha valaki tesz-vesz a házban.
-??Hol volt Mr. Alec?
-??Az öltözõszobámban pipáztam.
-??Melyik annak a szobának az ablaka?
-??Balra az utolsó, az apám hálószobája mellett.
-??Mind a két szobában égett a lámpa?
-??Természetesen.
-??Különös eset ez - mondta Holmes mosolyogva. - Szokatlan dolog, hogy a betörõ, még
hozzá kellõ tapasztalattal rendelkezõ betörõ, megpróbáljon behatolni a házba, pedig az ablako
láthatja, hogy még ketten is ébren vannak.
-??Hidegvérû fickó lehetett.
-??Ha nem volna rendkívüli az ügy, nem kellett volna magához fordulnunk segítségért -
mondta az ifjabb Cunningham. - És ha arra gondol, hogy a betörõ már kirabolta a házunkat,
mire William észrevette, tudja meg, hogy ez képtelenség. Hiszen akkor a házat fenekestül f
elforgatták volna, és hiányoznának az ellopott dolgok.
-??Attól függ, mik azok a dolgok - mondta Holmes. - Nagyon különös fickóval állunk sz
mben, aki a maga útját járja. Emlékezzen csak, milyen furcsa dolgokat vitt el Actonéktól! Mi
ket is? Egy zsineggombolyagot, egy levélnehezéket és isten tudja, mi más szamárságot.
 -??Magára bíztuk az ügyünket, Mr. Holmes - mondta az öreg Cunningham. - Megtesszük m
indazt, amit maga vagy a felügyelõ úr jónak lát.
-??Szeretném, ha jutalmat ajánlana fel - mondta Holmes. - Maga nevezze meg a
z összeget, mert a hatóságok nehezen egyeznek meg. mennyi jár a kézre kerítõnek, pedig az ily
n esetekben a legfontosabb a gyorsaság. Már meg is fogalmaztam a szöveget, ha egyetért v
ele, írja alá. Gondolom, ötven font éppen elég lesz.
-??Ötszázat is szívesen adok - mondta a békebíró, és kivette Holmes kezébõl a papírt
eruzát. - Ebben a szövegben valami hiba van - tette hozzá, mikor végigolvasta az írást.
-??Hevenyészve fogalmaztam.
-??Látja, ezzel kezdõdik: Mivel a hétfõrõl keddre virradó éjszaka tíz perccel egy el
aki..." és így tovább. Nem tíz perccel egy elõtt volt, hanem tíz perccel tizenkettõ elõtt.
Elkeserített, hogy Holmes tévedett, mert tudtam, hogy nagyon rosszul esik neki. Kínosa
n ügyelt rá, hogy mindenben pontos legyen, de a betegsége megviselte, és ebbõl az apróságból
láthattam, hogy még korántsem a régi. Egy pillanatra meg is hökkent, a felügyelõ csodálkozva
húzta a szemöldökét, Alec Cunningham pedig felnevetett. Az öregúr kijavította a hibát, és vis
ta a papírt Holmesnak.
-??Nyomtassák ki, amilyen hamar csak lehet - mondta. - Azt hiszem, ez csak
ugyan jó gondolat.
Holmes gondosan a tárcájába tette az írást.
-??Most pedig legjobb volna együtt végigjárni a házat, hogy meggyõzõdjünk róla, nem v
-e el ez a kiszámíthatatlan betörõ mégis valamit.
Mielõtt körülnéztünk, Holmes megvizsgálta az ajtót és a felfeszített zárat. Szemmel láthatóla
kést használtak, azzal tolták vissza a zár nyelvét. A fán ott volt a vésõ vagy a kés nyoma.
-??Retesz nincs? - kérdezte.
-??Nem tartottuk szükségesnek.
-??Kutyájuk van-e?
-??Van, de láncon, és a ház túlsó oldalán.
-??A cselédség mikor fekszik le?
-??Tíz óra körül.
-??Éjfél tájban nyilván William is aludni szokott már.
-??Igen.
-??Érdekes, hogy ezen az estén mégis ébren volt. Hálás volnék, Mr. Cunningham, ha vég
ezetne a házon.
A kõpadlós folyosó, amelybõl a konyhák nyíltak, az emeletre vivõ falépcsõhöz vezetett. A falé
atával szemben volt az elõcsarnokból fölvezetõ díszlépcsõ torkolata. Ebbõl az emeleti folyosó
fogadószoba és több hálószoba, köztük Mr. Cunningham és Mr. Alec hálószobája is. Holmes lass
alaposan szemügyre vette a ház alaprajzát, láttam az arcán, hogy nyomon van, de elképzelni s
em tudtam, merrefelé viszik a következtetései.
-??Uram - mondta Mr. Cunningham némi türelmetlenséggel a hangjában -, nem tudom,
hogy szükséges-e továbbmennünk. Ez az én szobám, a lépcsõház melletti. Az ott a fiam szobája
lhatja, hogy észrevettük volna, ha a tolvaj idáig merészkedik.
-??Kezdje elölrõl, hátha most jobb nyomot szimatol meg - mondta a fia gúnyos mos
ollyal.
-??Ha lehet, viseljenek el még egy kis ideig. Szeretném tudni, lehet-e látni a
hálószobából a ház elõtti részt is. Ez tehát a fia szobája - és benyitott -, az pedig aligha
tözõszoba, amelyben a végzetes percekben pipázott. Ennek az ablaka hova néz? - kérdezte, ker
esztülsietett a hálószobán, kinyitotta a másik ajtót, és körülnézett.
-??Meg van elégedve? - kérdezte mogorván Mr. Cunningham.
-??Köszönöm, láttam, amit akartam.
-??Akkor menjünk át az én szobámba, ha csakugyan szükséges.
-??Ha megengedi.
A békebíró vállat vont, és bevezetett egyszerûen bútorozott, csúnya szobájába. Ahogy az ablak
ultunk, Holmes hátramaradt, mi ketten zártuk a sort. Az ágy lábánál egy kis négyszög alakú as
volt, rajta egy tálban narancs, meg egy kancsó víz. Ahogy elhaladtunk mellette. Holmes
legnagyobb elképedésemre átnyúlt az orrom elõtt, és szántszándékkal fölborította az egészet.
r darabra tört, a narancsok szétgurultak a szobában.
-??Hát ezt jól elintézte, Watson - mondta fagyosan.
-??Nézze meg, mit csinált a szõnyeggel.
Zavartan lehajoltam, és elkezdtem szedegetni a narancsokat, nem tudtam, hogy a barát
om miért akarja az én nyakamba varrni az egészet. A többiek is kapkodtak, és újra fölállított
sztalt.
-??Hova tûnt? - kiáltotta a felügyelõ.
Holmes csakugyan nem volt a szobában.
-??Várjanak meg itt - mondta az ifjabb Cunningham.
-??Ez az ember megtébolyodott. Jöjjön, apám, nézzük
meg, mi van vele!
Kiszaladtak a szobából. A felügyelõ, az ezredes meg én csodálkozva meredtünk egymásra.
-??Nem tudom, hogy nincs-e igaza Mr. Alecnek - mondta a felügyelõ. - Lehet,
hogy a betegség az oka, de...
Hangos kiáltás szakította félbe a szavait:
-??Segítség! Segítség! Gyilkos!
Megismertem a barátom hangját. Az izgalomtól félõrülten rohantam ki a folyosóra. A hangok - m
st már csak elhaló, hörgésbe fúló kiáltások - abból a szobából hallatszottak, amelyben az elõ
erohantam, átfutottam az öltözõszobába. A két Cunningham a földön heverõ Sherlock Holmeson té
a fiatalabb két kézzel fojtogatta, az öregebb pedig az egyik karját csavarta hátra. Egy sz
empillantás alatt szétválasztottuk õket. Holmes sápadtan, kimerülten tápászkodott fel.
-??Tartóztassa le õket, felügyelõ úr! - lihegte.
-??Igen! De miért?
-??Mert megölték a kocsisukat, William Kirwant!
A felügyelõ hitetlenkedve nézett rá.
-??Csak nem akarja azt mondani... - kezdte aztán.
-??Nézze meg az arcukat! - mondta Holmes kurtán.
Sosem láttam emberi arcon a bûntudat beszédesebb jeleit. Az öregember olyan volt, mintha
letaglózták volna, barázdált ábrázatára értetlen, mogorva arckifejezés ült ki. A fiú nem vol
yed világfi, aki eddig, szép vonásai eltorzultak, vadállati indulat sugárzott sötét szemébõl.
lügyelõ egy szót sem szólt, az ajtóhoz lépett, és belefújt a sípjába. Két rendõr nyomban ott
-??Nem tehetek mást, Mr. Cunningham - mondta. - Remélem, hogy sajnálatos félreértésn
ek fog bizonyulni . . . Megálljon! Dobja el! - kiáltotta, a fiatalember kezére csapott
; egy felhúzott pisztoly esett a földre csörömpölve.
-??Vigyázzunk rá - mondta Holmes, és gyorsan rátette a lábát. - A tárgyaláson nagy ha
fogja venni. De ez az, amit igazán kerestünk.
Egy gyûrött papírt mutatott fel.
-??A papír másik fele! - kiáltotta a felügyelõ.
-??Úgy van.
-??Hol volt?
-??Ahol szerintem lennie kellett. Mindjárt elmagyarázok mindent. Legjobb vol
na, ezredes úr, ha maga és Watson hazamennének. Legkésõbb egy óra múlva én is ott leszek. Ki
l hallgatnunk a foglyokat a felügyelõ úrral. Ebédre megérkezem.
Sherlock Holmes megtartotta a szavát, egy órakor õ is belépett az ezredes dohányzójába. Egy a
acsony, idõsebb ember volt a társaságában, a bemutatkozáskor megtudtam, hogy õ az a Mr. Acto
n, akinek a házában betörõ járt.
-??Szeretném, ha Mr. Acton is jelen lenne, amikor elmagyarázom a dolgot - mo
ndta Holmes -, hiszen õt is nagyon érdekelheti minden részlet. Attól tartok, kedves ezre
desem, százszor is megbánta, hogy egy ilyen viharmadarat fogadott be a házába, mint én.
-??Éppen ellenkezõleg - mondta az ezredes szívélyesen. - Megtiszteltetés számomra, h
ogy közelrõl tanulmányozhattam a munkamódszerét. Be kell vallanom, hogy minden várakozásomat
elülmúlta, és hogy képtelen vagyok magyarázatot találni a dolgokra. Mert én nyomnak - még a n
sem láttam.
-??Lehet, hogy a magyarázatom kiábrándítja, ezredes úr, de sem Watson barátom elõtt,
em mások elõtt, akik õszintén érdeklõdnek a következtetéseim iránt, nincsenek titkaim. De ha
d, elõször egy korty pálinkát innék, mert megviselt egy kissé az a verés, amit Cunninghamék ö
an kaptam. Elég sokat kellett fáradoznom az utóbbi idõben.
-??Remélem, hogy azóta nem voltak idegrohamai.
Sherlock Holmes jókedvûen felnevetett.
-??Arról is ejtek majd egy-két szót - mondta. - Szép sorjában beszámolok az egész ügy
elmondom, hogy mikor és mi ragadta meg a figyelmemet. Ha valamit nem ért, kérem, nyugo
dtan szakítson félbe. A nyomozás mesterségében az a legfontosabb, hogy külön tudjuk választan
lényeges elemeket és a lényegteleneket. Ha nem tesszük meg, szétforgácsoljuk az erõnket, ahe
yett hogy összpontosítanánk. Ebben az ügyben az elsõ pillanattól fogva meg voltam gyõzõdve ró
ogy a megfejtés kulcsa az a darab papír, amit az áldozat kezében találtak. De mielõtt a papír
 beszélnék, hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ha Alec Cunningham igazat mondott, és a gyil
kos William Kirwan megölése után csakugyan tüstént elmenekült, akkor a gyilkos nem téphette k
a papírt az áldozat kezébõl. De ha õ nem téphette ki, csak Alec Cunningham tehette meg, mer
t mire az öregember odaérkezett, már ott voltak a cselédek is. Ez elég egyszerû következtetés
e a felügyelõ nem gondolta végig, az volt a meggyõzõdése, hogy az uraknak nem lehet köze egy
lyen ügyhöz. Nekem is van meggyõzõdésem, az, hogy nincsenek elõítéleteim, és hogy engedelmese
em a felbukkanó nyomokat, így hát a nyomozás elsõ pillanatától kezdve gyanakodva figyeltem, m
lyen szerepet játszik az ügyben Alec Cunningham. Gondosan megvizsgáltam a felügyelõtõl kapot
t papírdarabot. Azonnal láttam rajta, hogy egy fölöttébb furcsa irat része. Nézzék meg. Még m
em látnak semmi különöset rajta?
-??Összevissza írás - mondta az ezredes.
-??De kedves ezredes úr - kiáltotta Holmes -, napnál világosabb, hogy két ember írta
a levelet, szavanként váltva. Nézze meg, milyen erõs a í az elõtt" szóban, és hasonlítsa ös
el a gyengébbekkel, a tíz", a tizenkettõ" szóban. Mindjárt felismerheti az igazságot. A fen
négy szó futólagos vizsgálata is elegendõ, hogy megállapítsuk, hogy a valamit" és a meglehe
z erõtlenebb kéz írta, a megtudhat" szót pedig az erõsebb.
-??Istenemre, igaz! - kiáltotta az ezredes. - De hogyan juthatott eszükbe, h
ogy így írják meg a levelüket?
-??Mert rosszban törték a fejüket, és az egyik nem bízott a másikban. Azt akarta, ho
gy mindenbõl egyformán vegyék ki a részüket. Kettõjük közül az volt a vezetõ, aki az elõtt"
-??Honnan állapította meg ezt?
-??Már a két írás jellegének az összehasonlításából is következtethetünk rá. De más b
, nemcsak ez a feltételezés. Ha megnézi ezt a papírdarabkát, arra a következtetésre juthat, h
gy az erõsebb írású ember írta le elõször a szavait, és üresen hagyta a másik ember szavainak
. De nem mindig hagyott elég üres helyet, a második ember kénytelen volt néhol valósággal bel
kényszeríteni a szavait, a tizenkettõ" alig fér el a perccel" és az elõtt" közt. Ebbõl is
ezt a két szót írták le elõször. És aki elõször írta le a szavait, az tervezte ki az egész v
-??Nagyszerû! - kiáltotta Mr. Acton.
-??Egyszerû - mondta Holmes. - Most elég fontos pont következik. Lehet, hogy n
em tudják, de a szakértõk ma már többé-kevésbé biztosan meg szokták állapítani az ember korát
megvan rá a mód, hogy legalább az évtizedet biztonságosan meghatározzák. Általában, mondom,
a betegség, a testi gyengeség öregkori jegyekkel jár akkor is, ha az írás fiatal embertõl szá
zik. A mi esetünkben az egyik írás erõs, lendületes, a másik kissé megtört, de jól olvasható,
elfelejti áthúzni a t betûket, megállapíthatjuk tehát, hogy az elsõ írás fiatal kéz írása, a
bé, de nem aggastyáné.
-??Nagyszerû! - kiáltotta Mr. Acton még egyszer.
-??Még valami érdekesség, de ez már nem olyan szembeszökõ. A két írás emlékeztet egym
konok írása. Talán leginkább az e betûkön látható, bár én számos apróbb vonásból is ugyanerre
tnék. Véleményem szerint ki lehet mutatni ebben a két írásban a közös családi vonásokat. Husz
lyen apróbb bizonyítékom van, de ez inkább csak a szakértõk számára mond valamit. Mindezek me
ették azt a meggyõzõdésemet, hogy a két Cunningham, az apa és a fiú írta ezt a levelet. Idáig
tottam tehát, a következõ teendõm pedig az volt, hogy a bûntény részleteit megvizsgáljam, lás
mire tudom felhasználni õket. Átmentem a felügyelõvel Cunninghamékhez, és megnéztem, amit lát
hetett. Teljes biztonsággal megállapíthattam, hogy a gyilkos lövést több mint négy lépés távo
le, mert az áldozat ruháján nem voltak lõpornyomok. Vagyis: Alec Cunningham hazudott, m
ikor azt mondta, hogy a két ember dulakodott, akkor dördült el a lövés. Aztán: apa és fia egy
ehangzóan mutatták meg a helyet, ahol a gyilkos kijutott az útra. Ezen a helyen történetes
en elég széles árok van az út mentén, a feneke csupa sár, és mert lábnyomokat nem találtam be
biztosra vettem, hogy a két Cunningham megint csak hazudott, sõt, hogy ez az állítólagos i
smeretlen sohasem létezett. Meg kellett még határoznom, mi volt a rugója ennek a furcsa
bûnténynek. Ehhez elõször a Mr. Acton házában elkövetett betörésre akartam megtalálni a magya
Az ezredes úr egyik kijelentésébõl tudtuk, hogy Mr. Acton és Cunninghamék között pereskedés v
yomban arra gondoltam, hogy valamilyen számukra fontos irat kedvéért látogattak el a könyv
tárterembe.
-??Úgy van - mondta Mr. Acton. - Világos, mi volt a szándékuk. Írásos bizonyítékom va
hogy a fele birtokukra igényt tarthatok. Ha ezt az egy írást megkaparinthatták volna (s
zerencsére az ügyvédem páncélszekrényében volt), kudarcba fullaszthatták volna az ügyemet.
-??Itt a magyarázat! - mondta Holmes mosolyogva.
-??Merész és veszélyes vállalkozás volt, szerintem az ifjú Alec lelkét terheli az ötl
Mivel nem találtak semmit, el akarták terelni magukról a gyanút, úgy csináltak, mintha betör
jártak volna a könyvtárban: elvittek mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Ez tehát elég világos
még sok dologra kellett fényt deríteni. Elsõsorban meg kellett levél hiányzó részét. Tudtam,
Alec tépte ki a halott markából, és majdnem biztosra vettem, hogy a köntösének a zsebébe gyûr
ova tehette volna máshova ? Az volt a kérdés, hogy még most is ott van-e. Gondoltam, érdem
es lesz megnézni, ezért néztünk tehát körül a házban. Emlékezhetnek rá, hogy Cunninghamék a k
lõtt csatlakoztak hozzánk. Nagyon fontos volt, hogy ne tudjanak meg semmit a papírdara
bról, mert akkor nyomban megsemmisítették volna a náluk levõ felét. A felügyelõ éppen arról k
beszélni, hogy milyen nagy jelentõsége volna, ha ... de én egy szerencsés gondolattal úgy cs
ináltam, mintha idegrohamom volna, összeestem, és a beszélgetés más útra kanyarodott.
-??Hûha! Hiába sajnálkoztunk magán, szemfényvesztés volt az egész rosszullét? - nevet
fel az ezredes.
-??Mint orvos, csak annyit mondhatok, hogy kitûnõen sikerült a mutatvány - kiáltot
tam, és ámulattal néztem fel arra az emberre, aki újra meg újra rászedett éleselméjûségének r
nyilatkozásaival.
-??Néha csakugyan hasznát lehet venni - mondta Holmes. - Amikor magamhoz térte
m, sikerült egy kis fortéllyal, nem túlzok talán, ha jó ötletnek nevezem, rábírni az öreg Cun
amet, hogy leírja a tizenkettõ" szót, mert össze akartam hasonlítani a papíron látható tize
l.
-??De nagy szamár voltam! - kaptam a fejemhez.
-??Láttam, hogy szánakozik a tévedésem miatt - nevette el magát Holmes. - Sajnáltam,
hogy egy kis fájdalmat okozok magának, mert tudtam, hogy mit érez. Aztán felmentünk az em
eletre, és az öltözõszoba ajtaja mögött megtaláltam a keresett köntöst. Felborítottam az aszt
gy egy pillanatra eltereljem a figyelmüket, és kisurrantam, hogy a köntös zsebeit kiforg
assam. Alighogy megtaláltam a papírt, mert mondanom sem kell, a köntös zsebében volt, rajt
am ütött a két Cunningham, és ha maguk nem sietnek gyorsan és szolgálatkészen a segítségemre,
lyszínen meggyilkoltak volna. Még most is érzem, hogy megszorongatta a torkomat az ifj
abbik, az öreg meg a kezemet csavarta hátra, hogy a papírt kiszedje belõle. Látták, hogy min
dent tudok, és hogy a vélt biztonságból hirtelen a legmélyebb kétségbeesésbe zuhantak, elvesz
ték a fejüket. Késõbb elbeszélgettem az öreg Cunninghammel a gyilkosság okáról. Õ elég kezelh
nyult, de a fia olyan volt, mint a megszállott, ha pisztolyhoz jutott volna, vagy ön
gyilkos lesz, vagy megöl valakit. Cunningham látta, hogy minden ellene szól, megtört, és m
indent szépen bevallott. Ez a William úgy látszik titkon követte a gazdáit éjszaka, amikor M
r. Actonnál jártak, és mert a markában érezte õket, feljelentéssel fenyegetõzött, ha nem fize
Mr. Alec azonban veszedelmes ember, nem lehet vele zsarolósdit játszani. Lángeszûen ism
erte fel a lehetõséget, hogy a betörés miatt az egész környéken elharapózott riadalmat felhas
atják rá. hogy megszabaduljanak ellenségüktõl. Tõrbe csalták Williamet, lelõtték, és ha az eg
et ki tudták volna szedni a markából, és ha egy kicsit jobban vigyáztak volna magukra a késõb
iek folyamán, könnyen lehet, hogy nem keverednek gyanúba.
-??És hogy szól a levél? - kérdeztem.
Sherlock Holmes összeillesztette a két papírt, és letette az asztalra.
Ha kijön tíz perccel tizenkettõ elõtt a keleti kapuhoz, megtudhat valamit, amin csodálkozn
i fog, de ami, meglehet, fontos a maga számára, sõt még Annie Morrison számára is. De ne szól
on az égvilágon senkinek se róla.
-??Éppen ilyenre számítottam - mondta. - Azt persze még nem tudjuk, milyen kapcs
olatban volt egymással Alec Cunningham, William Kirwan és Annie Morrison. Az eredmény
igazolta, hogy a csapdát ügyesen állították fel. Gondolom, maga is örömmel látja a családi vo
itt a p betûkben, meg a g betûk szárán.
Az is jellemzõ, hogy az öreg nem szereti kitenni az i betûre a pontot. Watson, csendes
falusi pihenésünk pompásan sikerült, valósággal újjászületve fogok visszatérni holnap a Bake
tre.
A nyomorék
Egy nyári éjszaka, néhány hónappal a házasságom után, a kandallónál üldögéltem, az esti
szívtam, és egy regénnyel a kezemben szunyókáltam, mert elég nehéz napom volt. Feleségem már
ent a hálószobába, és a kapu bezárásának hangjai azt is elárulták, hogy a cselédek is nyugovó
Felálltam, kivertem a hamut a pipámból, és egyszerre csak megszólalt a csengõ.
A faliórára pillantottam. Háromnegyed tizenkettõ. Látogató már nem lehet ilyen késõn. Akkor h
g, és valószínûleg az egész éjszakámat igénybe fogja venni. Savanyú képpel mentem ki az elõsz
yitottam az ajtót. Legnagyobb ámulatomra Sherlock Holmes állt a küszöbön.
 -??Kedves Watson - mondta -, reméltem, hogy nem jövök késõn, és még ébren találom.
-??Jöjjön be, kedves barátom!
-??Látom, hogy meglepõdött. Nem is csodálom. De azt hiszem, meg is könnyebbült egy k
icsit a lelke. Á, még most is azt az Arcadia-keveréket szívja, amit legénykorában! Ezt a bol
yhos hamut itt a kabátján el sem lehet téveszteni. Látszik magán, Watson, hogy megszokta a
z egyenruhát. Nem is fogják igazi civilnek tartani, amíg a kabátja ujjába gyûri a zsebkendõjé
Be tud fogadni ma éjszakára?
-??Örömmel.
-??A múltkor azt mondta, hogy egy vendég férfi számára van helye, és a fogas, a kala
ptartó elárulja, hogy nincs férfi vendég a háznál.
-??Boldog vagyok, ha marad.
-??Köszönöm. Keresek egy üres akasztót. Sajnálattal tapasztalom, hogy szerelõ járt a
Ez rosszat jelent. Csak nem a csatornahálózat?
-??Nem, a gáz.
-??Értem. A bakancsszögei két helyen is megkarcolták a linóleumot, éppen ráesik a fén
Köszönöm, már vacsoráztam a Waterloo pályaudvaron, de szívesen elszívnék egy pipát magával.
Odaadtam neki a dohányos zacskót. Leült velem szemben, és egy darabig csendben szívta a pi
páját. Tisztában voltam vele, hogy valami fontos ügy hozhatta ide ilyen késõi órán, és türelm
am, hogy belekezdjen a mondókájába.
-??Látom, hogy elég sok dolga van mostanában - mondta, és figyelmesen végignézett ra
jtam.
-??Igen, elég fáradságos napom volt - feleltem. - Lehet, hogy ez a maga szemében
gyerekes dolog - tettem hozzá -, de fogalmam sincs róla, hogyan következtette ki.
Holmes kuncogott.
-??Elõnyös helyzetben vagyok, kedves Watson - mondta. - Ismerem a szokásait. H
a kevés beteget kell meglátogatnia, gyalog szokott menni, ha sokat, kocsin. Látom a ci
põjén, hogy járt benne, de mégsem piszkos, vagyis elég sok dolga volt hozzá, hogy a kocsit m
egszavazza magának.
-??Nagyszerû! - kiáltottam.
-??Egyszerû - felelte. - Vannak pillanatok, amikor csodálatosnak tetszik az
ilyen következtetés, mert a hallgató nem vette észre azt a kicsiséget, ami az egész következt
tés alapja. De ezt, kedves barátom, a maga történetkéinek egyikérõl-másikáról is elmondhatjuk
maga az összes tények birtokában van, és néhányat közülük, felettébb erkölcstelen módon, sose
olvasónak. Én is abban a helyzetben vagyok most, mint a maga olvasói: ritkán teszi ilyen
különleges ügy próbára az ember eszét, máris sok szálát a kezemben tartom, de egy-két szál m
ozzá, hogy kidolgozhassam az elképzeléseimet. De nem sokáig fog hiányozni, Watson, nem sokái
g!
Felcsillant a szeme, sovány arca is kipirult egy kicsit. Egy pillanatra fellebbent
a mohó, érdeklõdõ természetét elrejtõ fátyol, de csak egy pillanatra. A következõ másodpercb
nt mozdulatlan volt az arca, akárcsak egy rézbõrûé - nem csoda, ha sokan inkább gépnek tart
tták, mint embernek.
-??Ennek az ügynek akadnak érdekes vonásai - mondta. - Talán azt is mondhatnám, ho
gy felettébb érdekes vonásai. Már foglalkoztam a dologgal, és úgy érzem, hogy a megoldás elér
lre került. Ha elkísérne erre az utolsó néhány lépésnyi útra, nagy segítségemre lehetne.
-??A legnagyobb örömmel.
-??Akár Aldershotba is eljönne velem holnap?
-??Jackson bizonyára hajlandó átvenni a betegeimet.
-??Kitûnõ. A tizenegy tízes vonattal szeretnék indulni, a Waterloo pályaudvar
ról.
-??Akkor épp elég idõm van még.
-??Ha nem álmos, elmondanám, mi történt eddig, és mit kell még megtenni.
-??Álmos voltam, amíg maga meg nem jött. Most már egy csöppet sem vagyok álmos.
-??Amennyire tudom, tömören mondom el a történetet, de semmi fontosat nem hagyok
el belõle. Elképzelhetõ, hogy olvasott már az esetrõl. Barclay ezredesnek, a Royal Mallow
s gyalogezred parancsnokának állítólagos meggyilkolása ügyében nyomozok Aldershotban.
-??Nem hallottam az ügyrõl.
-??Egyelõre nem vert fel nagy port, legföljebb Aldershotban. És csak két nappal
ezelõtt történtek meg maguk az események. A következõkrõl van szó:
A Royal Mallows gyalogezred az angol hadsereg egyik leghíresebb ír ezrede. Csodálatosa
n helytállt mind Krímben, mind az indiai lázadás idején, és azóta is minden elképzelhetõ alka
r kitüntette magát. Hétfõ estig James Barclay volt a parancsnoka, egy derék öreg katona, aki
közvitézként kezdte, az indiai lázadás idején tanúsított hõsiességéért nevezték ki tisztnek,
noka lett annak az ezrednek, ahol hajdan közlegényként a vállára vette a puskát.
Barclay ezredes õrmester korában nõsült meg, Nancy Devoy kisasszonyt, az ezred akkori zász
lótartó õrmesterének lányát vette feleségül. Gondolhatja, hogy volt is egy kis társadalmi fes
amikor ez a fiatal pár magasabb polcra emelkedett - mert még fiatalok voltak mind a
ketten. De úgy látszik, könnyen beleilleszkedtek új szerepükbe, mert Mrs. Barclayt, mint h
allom, nagyon megszerették az ezred tisztikarához tartozó hölgyek, a férjét pedig a tiszttárs
i. Hadd tegyem még hozzá, hogy az asszony nagyon szép volt, sõt, még ma, harmincévi házasság
is figyelemre méltó jelenség.
Barclay ezredes családi élete rendkívül boldognak volt mondható. Murphy õrnagy, akitõl értesü
java részét szereztem, azt állítja, hogy férj és feleség közt soha semmiféle nézeteltérés nem
véleménye, hogy Barclay nagyobb odaadással csüngött a feleségén, mint az asszony Barclayn. A
ezredes valósággal rosszul érezte magát, ha egy napra el kellett válnia a feleségétõl. Az as
ny is hûségesen ragaszkodott az urához, de nem volt ilyen tolakodóan szenvedélyes. Mindent
összevéve, õket tartották az ezredben az ideális középkorú házaspárnak. Semmi sem volt a kap
kban, ami elõre vetíthette volna a késõbbi tragédia árnyékát.
Barclay ezredes jellemében voltak furcsa vonások. Általában keménykötésû, jó kedélyû öreg kat
, de néhányszor elárulta, hogy nem egészen idegen tõle az erõszakosság, a bosszúállás. Egyéni
az oldalát azonban sohasem fordította a felesége felé. Murphy õrnagy még egy dolgot figyelt
meg, és ezt az öt tiszt közül, akikkel beszélgettem, hárman megerõsítették - az ezredesen idõ
amiféle levertség lett úrrá. Murphy õrnagy azt mondta, hogy néha az asztalnál, a jókedv és a
tetõpontján egyszerre csak lehervadt az ezredes arcáról a mosoly, mintha valami láthatatl
an kéz törölte volna le. Ilyenkor napokra gyászosan rosszkedve lett. Tiszttársainak megfig
yelése szerint az ezredes jellemében ez volt az egyedüli szokatlan vonás - és valami babonás
hajlandóság. Babonás volta leginkább abban nyilatkozott meg, hogy nem szeretett egyedül m
aradni, kivált sötétben. Sok megjegyzésre és találgatásra adott alkalmat az ezredes nagyon is
férfias természetének ez a gyermeteg vonása.
A Royal Mallows gyalogezred elsõ zászlóalja (a hajdani 117. ezred) évek óta Aldershotban ál
lomásozik. A nõs tisztek nem a laktanyában laknak, az ezredes maga az északi tábortól minteg
y fél mérföldnyire lakik egy Lachine nevû villában, mindig is itt lakott. A ház parkban van,
de nyugatról alig harminc lépésre esik az országúttól. Egy kocsis és két szobalány a személy
em is lakik más a Lachine-villában, csak õk meg a gazdáik, mert Barclayéknak nincs gyerekük,
és nem szoktak hálóvendégeket fogadni.
Most pedig térjünk rá a Lachine-villában hétfõ este kilenc és tíz között történt eseményekre.
Mrs. Barclay római katolikus, és tevékenyen részt vett a Szent György Jótékonysági Egyesület
n, amely a Watt Street-i kápolna mellett mûködik, és a szegényeket látja el levetett ruhával.
Az egyesület hétfõn este nyolc órakor tartott gyûlést, Mrs. Barclay nagyon sietett a vacsoráv
l, hogy részt vehessen rajta. A kocsis hallotta, hogy induláskor valami érdektelen dol
got mondott a férjének, és azt is mondta, hogy nemsokára otthon lesz. Aztán beszólt a szomszé
villában lakó Miss Morrisonért, és együtt mentek el a gyûlésre. A gyûlés negyven percig tart
Mrs. Barclay a szomszéd villa kapujában elköszönt Miss Morrisontól, és negyed tízkor már otth
is volt.
Az a szoba, amit nappalinak használnak a Lachine-villában, az útra néz, nagy üvegajtaja a
gyepre nyílik. Ez a gyep harminc lépés széles, az úttól csak egy alacsony kõfal meg a vaskerí
asztja el. Mrs. Barclay ebbe a szobába ment, mikor hazatért. A szobát este ritkán használták
, a redõny nem is volt leeresztve. Mrs. Barclay meggyújtotta a lámpát, csengetett Jane S
tewartnak, a szobalánynak, kérte, hogy vigyen be neki egy csésze teát. Mindez nagyon szo
katlan volt. Az ezredes az ebédlõben üldögélt, hallotta, hogy megérkezett a felesége, és beme
hozzá a nappaliba. A kocsis látta, hogy átmegy az elõcsarnokon, és belép a szobába. Senki sem
látta többé élve.
A kért teát tíz perc múlva hozták is, de mikor a szobalány az ajtó felé közeledett, meglepõdv
tta, hogy az úr és az úrnõ veszekszik. Kopogott, de senki sem felelt neki, megpróbált benyit
ni, de az ajtót belülrõl bezárták. Visszaszaladt a konyhába, természetesen mindent elmondott
másik lánynak, most már a kocsissal hármasban jöttek fel az elõcsarnokba, hallgatták az egyr
hevesebb szóváltást. Csak két hangot hallottak, az ezredesét és a feleségéét. Egybehangzóan
hogy Barclay halkan és szaggatottan beszélt, egyikük sem értette, mit mond. Az úrnõ annál in
ulatosabb volt, és mikor kiabálni kezdett, minden szavát érteni lehetett. Te gyáva!" - egyr
e csak ezt kiabálta. -?? Mit csináljak? Add vissza az életemet! Egy pillanatig se s
zívok egy levegõt veled! Te gyáva! Te gyáva!" - Ilyeneket mondott, aztán hirtelen felkiáltot
t-felhördült az ezredes, zuhanást lehetett hallani, és az asszony fülsiketítõ sikoltását. A k
tudta, hogy valami rettenetes dolog történt, nekirohant az ajtónak, megpróbálta betörni, be
ntrõl pedig egyre hallották az asszony sikoltozását. Az ajtó nem engedett, a lányok pedig an
nyira meg voltak ijedve, hogy nem tudtak segíteni a kocsisnak. Az ember gondolt eg
yet, kiszaladt, megkerülte a házat, a gyepre nyíló ajtóhoz sietett. Az ajtó egy szárnya nyitv
volt - azt mondják, nyáron nyitva szokott lenni -, a gyep felõl könnyen bejuthatott a s
zobába. Az asszony már nem sikoltozott, eszméletlenül feküdt a heverõn, a szerencsétlen ezred
s pedig egy vértócsában, holtan - a lába egy karosszék oldalába akadva, a feje a kandallórács
rka mellett.
A kocsis látta, hogy a gazdáján már nem segíthet, és természetesen azonnal ki akarta nyitni a
ajtót. De váratlan és megmagyarázhatatlan nehézségbe ütközött: a kulcs nem volt az ajtóban,
volt sehol sem a szobában. Megint a kertre nyíló ajtón ment ki, rendõrt és orvost hívott, és
tért vissza a szobába. Az asszonyt, aki még akkor is eszméletlen volt, és akit alapos jog
gal gyanúsíthattak, a szobájába vitték. Az ezredest lefektették a heverõre, és gondosan megvi
ták a szomorú eset színhelyét.
A szerencsétlen ezredes halálát egy tompa fegyver erõs ütése okozta: fején hátul egy körülbel
nyi zúzott sebet találtak. A fegyvert nem kellett sokáig keresni. A holttest mellett e
gy csontfogantyújú faragott keményfa fütykös hevert. Az ezredesnek gazdag fegyvergyûjteménye
olt, sok országban hadakozott, a rendõrség véleménye szerint ez a bot is hadizsákmány lehetet
. A cselédek azt mondják, hogy a botot sohasem látták, de annyi különös fegyver van a házban,
gy talán csak nem vették észre. Más fontos dolgot nem találtak a rendõrök a szobában, sõt, me
arázhatatlan módon a kulcsot sem találták meg sem Mrs. Barclaynál, sem az áldozatnál, sem más
. Az ajtót végül is egy aldershoti lakatos nyitotta ki.
Így álltak a dolgok, Watson, amikor kedden reggel Murphy õrnagy kérésére lementem Aldershotb
a, hogy a rendõrök segítségére legyek. Elismerheti, hogy az eset így sem érdektelen, de csakh
mar olyan dolgokra bukkantam, amelyek elárulták, hogy az ügy sokkal szövevényesebb, mint e
lsõ látásra gondolná az ember.
A szoba átvizsgálása elõtt kihallgattam a cselédeket, de csak azt tudtam meg tõlük, amit már
ondtam. Csak Jane Stewart, a szobalány említett valami figyelemre méltót. Talán emlékszik még
rá, hogy a lány a veszekedés hallatára visszaszaladt a konyhába, és harmadmagával tért vissza
mikor még egyedül volt az ajtóban, vallomása szerint a gazdái halkan beszéltek, alig hallott
valamit, inkább a beszédmódjukból, mint a szavaikból állapíthatta meg, hogy veszekednek. Add
g-addig faggattam, amíg eszébe nem jutott valami: az úrnõje kétszer is azt mondta, hangosa
n, hogy David". Ez a név nagyon fontos, elvezethet bennünket a hirtelen veszekedés okához
, hiszen az ezredes neve, mint tudja, James volt.
Mind a cselédségre, mind a rendõrségre nagy hatást gyakorolt valami, mégpedig az ezredes elt
orzult arca. Beszámolójuk szerint emberi arcon a rémület és borzalom szörnyûbb kifejezését el
i sem lehet. Olyan rémületes látvány volt, hogy többen is elájultak, mikor megnézték. Biztos
t, hogy az ezredes elõre látta végzetét, és hogy ez irtózatos félelemmel töltötte el. A rendõ
elésébe mindez pontosan beleillett: az ezredes látta, hogy a felesége meg akarja ölni. Nem
számít, hogy a seb hátul volt a fején: elfordult, hogy a végzetes csapást elkerülje. Az assz
nytól semmit sem tudtunk meg, a hirtelen támadt idegláz miatt beszámíthatatlan.
A rendõröktõl megtudtam, hogy Miss Morrison, aki aznap este Mrs. Barclay társaságában volt,
semmiféle felvilágosítást nem tudott adni róla, mi lehetett az ezredesné haragjának az oka.
Ezeket szedegettem össze, Watson, jó néhány pipát elszívtam fölöttük, megpróbáltam a fontosab
különválasztani a lényegtelenebbektõl. Vitathatatlanul a kulcs eltûnése az ügy legjelentõsebb
többet sejtetõ pontja. A szobában a legalaposabb kutatásra sem került elõ. Nyilvánvalóan vala
elvitte. De sem az ezredes, sem a felesége nem vihette el. Ez világos. Vagyis egy ha
rmadik személy is járt a szobában. Ez a harmadik ember csak a kertre nyíló ajtón juthatott b
e. Úgy gondoltam, hogy a szoba és a gyep átkutatása talán nyomra vezet, elárul valamit errõl
rejtélyes alakról. Ismeri a módszereimet, Watson. Ebben a kutatásban valamennyit végigpróbál
am. Találtam is nyomokat, de másmilyeneket, mint amire számítottam. Volt egy ember a szo
bában, az útról jött a gyepen keresztül. Öt nagyon tiszta lábnyomát találtam meg - egyet az ú
t, ahol átmászott az alacsony kõfalon, kettõt a gyepen, és két halvány nyomot a kertre nyíló
lében a padlón. A gyepen valósággal átszáguldott, mert a lábujja sokkal mélyebbre nyomódott,
a sarka. De nem is az ember döbbentett meg. A társa.
-??A társa?
Holmes egy nagy darab selyempapírt húzott ki a zsebébõl, és gondosan kiteregette a térdére.
-??Mit tud megállapítani belõle? - kérdezte.
A papíron valamilyen kis állat lábnyomait lehetett látni. Öt kis kerek folt volt minden ny
om, mondjuk, akkora, mint egy kávéskanál, ráadásul az állatnak hosszú karmai lehettek.
-??Kutya - mondtam.
-??Sohasem hallottam olyan kutyáról, amelyik felszalad a függönyön. Ez pedig felsz
aladt, megtaláltam a nyomait.
-??Talán majom.
-??A majom nyomai másfélék.
-??Hát akkor mi lehet?
-??Nem kutya, nem macska, nem majom, sõt, nem valamilyen ismerõs állat. Megpróbált
am a méreteibõl kiszámítani. Itt van négy nyom. Itt mozdulatlanul állt. A hátsó lábai tizenöt
e vannak a mellsõ lábaitól. Adjuk hozzá a nyak, a fej hosszát. Az állat hossza két láb lehet,
farka van, annyival több. De nézzük meg a többi méretet is. Az állat szaladt, láthatjuk a lé
hosszát. Alig három hüvelyk. Ez arra vall, hogy az állat hosszú, és a lába nagyon rövid. Sajn
olyan óvatos volt, hogy a szõrébõl nem hagyott nekünk mutatóba. De az alakja olyan lehetett,
amilyenrõl az imént beszéltem. A függönyre fel tud szaladni, és ragadozó.
-??Honnan tudja?
-??Onnan, hogy felszaladt a függönyre. Az ablakban egy kanári kalitkája van. Meg
akarta fogni a madarat.
-??Milyen állat lehetett?
-??Ha ezt tudnánk, mindjárt közelebb lennénk az ügy megoldásához. Valami menyét- vagy
rmelinféle lehet, de ekkora menyétet még nem láttam.
-??És mi köze volt a bûntényhez?
-??Ezt sem tudhatjuk. De azért sok mindent megtudtunk. Tudjuk, hogy egy em
ber az utcáról felfigyelt Barclayék veszekedésére. A redõnyök nem voltak leeresztve, és a szo
égett a lámpa. Tudjuk, hogy átszaladt a gyepen, bement a szobába, hogy vele volt ez a különö
állat, és vagy leütötte az ezredest, vagy az ezredes úgy megijedt tõle, hogy hanyatt vágódot
beverte a fejét a kandallórácsba. És tudjuk végül azt a furcsa tényt is, hogy a behatoló ide
magával vitte a kulcsot.
-??A maga kutatásának eredményeitõl még kuszább lett ez az ügy - mondtam.
-??Igen. Bebizonyosodott, hogy nem olyan egyszerû, ahogy eleinte gondolták.
Végiggondoltam a dolgot mégegyszer, és arra a megállapításra jutottam, hogy másképp kell foly
nom a munkát. De igazán nem szeretném feltartani, Watson. Elmondhatom mindezt holnap,
utazás közben.
-??Ahhoz mindenesetre túl sokat mondott, hogy most félbeszakítsa.
-??Biztosra vehetjük, hogy amikor Mrs. Barclay este fél nyolckor elment hazu
lról, a legjobb viszonyban volt a férjével. Soha nem volt látványosan szeretetteljes, ezt.
azt hiszem, mondtam is róla, de barátságosan beszélget, tett az ezredessel, a kocsis va
llomásából tudjuk. Azt is biztosra vehetjük, hogy hazatérve egyenesen abba a szobába ment, a
hol a férje sohasem szokott este tartózkodni, teát kért, ahogy a zaklatott hölgyek tenni s
zokták, és végül, mikor a férje bement hozzá, hevesen a szemére lobbantott valamit. Fél nyolc
ilenc között tehát történt valami, amitõl megváltoztak férje iránti érzései. Miss Morrison ez
másfél óra alatt mindvégig vele volt, nyilvánvaló tehát, hogy minden tagadása ellenére tud va
a dologról.
Elsõ gondolatom az volt, hogy az öreg katona és a fiatal lány bizalmas kapcsolatban lehe
tett, és a lány elárulta ezt Mrs. Barclaynak. Ez megmagyarázná, miért tért haza az asszony in
ulatosan, és miért mondja a lány, hogy semmi sem történt. Azokkal a szavakkal sincs ellentét
ben, amelyeket a cselédek hallottak a szobából, de ellene szól a David" név említése, az ezr
snek felesége iránt érzett heves szeretete, hogy ne is említsük a másik férfi szomorú végû be
szobába, bár az is lehet, hogy ez a korábban történtekkel semmiféle kapcsolatban sincs. Min
den lépést meg kellett gondolni, de végül inkább arra hajlottam, hogy az ezredes és a lány kö
nem volt semmi, meg voltam viszont gyõzõdve róla, hogy Miss Morrison tud valamit, miért
gyûlölte meg Mrs. Barclay a férjét. Azt tettem, amit tenni kellett, elmentem Miss Morris
onhoz, megmagyaráztam neki, honnan tudom, hogy milyen titok birtokába jutott, és hogyh
a nem tisztázzuk a dolgot, a barátnõjét fõbenjáró bûnnel vádolva bíróság elé fogják állítani.
Miss Morrison kicsi, törékeny, ijedt szemû, szõke lány, de megvan a magához való esze. Végigh
gatott, aztán egy ideig csendben ült, gondolkozott, majd hirtelen elszánta magát, határozo
ttan felém fordult, és igen érdekes vallomást tett. A maga kedvéért egy kissé rövidebbre fogo
- Megígértem a barátnõmnek, hogy nem beszélek a dologról - kezdte Miss Morrison -, és
etet illik megtartani. De ha ilyen súlyos dologgal vádolják, és õ nem tud védekezni a betegsé
e miatt, én pedig segíthetek rajta, úgy érzem, felmenthetem magam a hallgatási kötelezettség
lól. Elmondom pontosan, mi történt hétfõn este.
Háromnegyed kilenc tájban jöttünk vissza a Watt Street-i missziós házból. Utunk a Hudson Stre
ten, ezen a nagyon csöndes utcácskán vezetett keresztül. A Hudson Streeten csak egy lámpa
van, bal kéz felõl, és amikor a lámpához értünk, egy hajlott hátú ember jött szembe velünk, e
re kötött dobozfélét cipelve a vállán. Nyomorék volt, a feje lógott, a térde görbe volt. Amik
ntünk mellette, ránk emelte a tekintetét, hogy a lámpa fényében megnézzen bennünket, egyszerr
sak megállt, és ijesztõ hangon megszólalt:
-??Istenem! Ez Nancy!
Mrs. Barclay olyan fehér lett, mint a fal, ha a nyomorék el nem kapja, összeesik. Rendõrér
t akartam kiáltani, de meglepetésemre Mrs. Barclay nagyon udvarias hangon felelt enn
ek az alaknak.
-??Azt hittem, Henry, hogy harminc éve halott vagy - mondta reszketõ hangon.
-??Az is vagyok - mondta az ember, és rettenetes volt hallani, hogyan mond
ta.
Sötét és ijesztõ ábrázata volt, és álmomban is látom, hogy villogott a szeme. A haja és a pof
õszes volt, az arca összeaszott, ráncos, mint a fonnyadt alma.
-??Menj csak elõre, kedvesem - szólt hozzám Mrs. Barclay. - Szeretnék ezzel az e
mberrel beszélni. Ne félj semmitõl.
Iparkodott nyugodtan beszélni, de még akkor is halálsápadt volt, és úgy remegett a szája, hog
alig tudott megszólalni.
Megtettem, amire kért, õk pedig néhány percig beszélgettek. Aztán Mrs. Barclay égõ szemmel me
dult felém, és a nyomorék csak állt a lámpaoszlop tövében, az eget fenyegette az öklével, min
lment volna az esze. A barátnõm egy szót sem szólt, míg a kapuhoz nem értünk, akkor aztán meg
ta a kezem, úgy kérte, hogy ne beszéljek senkinek se arról, ami történt.
-??Régi ismerõsöm, de lecsúszott - mondta.
Megígértem, hogy hallgatni fogok, õ megcsókolt - azóta nem láttam. Ez a teljes igazság. A ren
nek azért nem mondtam el, mert nem tudtam, milyen veszedelemben forog a legkedvese
bb barátnõm. Tudom, hogy neki csak használhat, ha kiderül az igazság."
Így szólt a vallomása, Watson, és gondolhatja, olyan volt, mint fénysugár az éjszakában. Az ö
géstelen elemek a helyükre kerültek, és megsejtettem, hogyan is történhetett minden. A követk
zõ lépésem az volt, hogy megkeressem az embert, aki Mrs. Barclayra ilyen végzetes hatást g
yakorolt. Ha még Aldershotban van, gondoltam, nem lesz nehéz dolgom. Majdnem mindenk
i katona arrafelé, és egy nyomorékot mindenki észrevesz. Egy álló napig jártam az emberem utá
este, Watson, ma este megtaláltam. Henry Woodnak hívják, abban az utcában lakik, ahol a
hölgyek találkoztak vele. Öt nap óta van Aldershotban. Nyilvántartási hivatalnoknak mondtam
magam, és nagyon érdekes beszélgetést folytattam emberünk háziasszonyával. Henry Wood szemfé
esztõ és mutatványos, kantinról kantinra jár esténként, szórakoztatja a katonákat. Valamilyen
t cipel a dobozában, a háziasszony tagadhatatlanul tart is tõle, hiszen sohasem látott még
ilyet. Szerinte valamilyen mutatványhoz van szükség rá. Ennyit mondott a derék asszony, és
még azt is, hogy csoda, hogy ez az ember él, annyira meg van nyomorítva, és néha furcsa id
egen nyelven beszél, és két nap óta éjszakánként nyög és sír a szobájában. Pénzügyekben nagyo
oglalóba adott pénz közt volt egy hamis kétshillinges, mondta az asszony. Meg is mutatta
a pénzt. Egy indiai egyrúpiás volt, Watson. Hát itt tartunk, kedves barátom, és most már azt
is tudhatja, miért van szükségem magára. Nyilvánvaló, hogy ez az ember követte a hölgyeket, a
blakon keresztül szemtanúja volt az asszony és a férje összecsapásának, berohant, és a dobozb
tartott állat elszabadult. Ezt tudjuk. És õ az egyetlen ember, aki pontosan elmondhatj
a nekünk, mi történt abban a szobában.
-??Ki akarja kérdezni?
-??Természetesen, méghozzá tanú jelenlétében.
-??És én lennék a tanú?
-??Ha megtenné a kedvemért. Ha az emberünk tisztázza magát, rendben van. Ha nem be
szél, nem tehetünk egyebet, letartóztatási parancsot kérünk ellene.
-??És gondolja, hogy holnap meg is találjuk?
-??Magától értetõdik, hogy megtettem a szükséges óvintézkedéseket. Egy Baker Street-i
rtja szemmel, bárhova menne is, követni fogja. Holnap a Hudson Streeten találkozunk ve
le. De ha még most sem engedem lefeküdni, Watson, akkor én vagyok az igazi bûnös.
Délben a tragédia színhelyére érkeztünk, és barátom azonnal a Hudson Streetre vezetett. Bárme
e palástolta is az érzelmeit, láttam rajta, hogy fojtott izgalomban ég, én pedig a vadászat é
a szellemi sport gyönyöreivel egyszerre kecsegtetõ érzést éreztem, mint mindig, ha részt veh
ttem Sherlock Holmes nyomozásában.
-??Ez az az utca - mondta Holmes, mikor egy emeletes téglaházakkal szegélyezet
t rövid utcácskába kanyarodtunk. - És itt van maga Simpson is.
-??Otthon van, Holmes úr kérem - mondta egy kis utcagyerek hozzánk szaladva.
-??Jól van, Simpson - mondta Holmes, és megsimogatta a fejét. - Jöjjön, Watson. Ez
az a ház.
Beküldte a névjegyét, azt írta rá, hogy fontos dologról szeretne beszélni vele, és néhány pil
va találkoztunk is az emberünkkel. Meleg volt, de ez a férfi mégis a tûz elõtt kuporgott, ol
yan volt a szoba, mint a kemence. Végképp és leírhatatlanul elnyomorodva, kifacsart tago
kkal ült a székében, de felénk forduló arcán láttam, bármilyen füstös és barázdált volt is, h
gyon szép lehetett. Gyanakodva vetette ránk sárgás szemét, és egyetlen szó nélkül két székre
-??Mr. Henry Wodd, Indiából, ha nem tévedek - kezdte Holmes barátságosan. - Barcla
y ezredes halála ügyében kerestem fel.
-??Mit tudhatnék én róla?
-??Éppen erre vagyok kíváncsi. Tudnia kell, hogy ha nem tisztázódnak a dolgok, régi
ismerõsét, Mrs. Barclayt gyilkosság vádjával bíróság elé fogják állítani.
Emberünk ijedten összerázkódott.
-??Nem tudom, kik maguk - mondta -, és honnan tudják, amit tudnak, szóval esküdj
enek meg rá, hogy igaz, amit az elõbb mondtak.
-??Csak azt várják, hogy magához térjen, nyomban le fogják tartóztatni.
-??Szent isten! Maguk rendõrök?
-??Nem.
-??Akkor mi közük a dologhoz?
- Kötelességünk kideríteni az igazságot.
-??Becsületszavamra, az az asszony ártatlan.
-??És maga bûnös?
-??Nem vagyok.
-??Ki ölte meg James Barclay ezredest?
-??Az isteni gondviselés ölte meg. De jegyezzék meg, ha én vertem volna szét a fejét
, és meg akartam tenni, akkor is csak azt kapta volna, amit megérdemel. Ha a lelkifu
rdalás nem végzett volna vele, lehet, hogy a kezemen száradna a vére. Elmondjam az egész tör
ténetet? Miért is ne mondanám el, nincsen benne semmi, amit szégyellnem kellene. Hogy is
volt, uram? Itt ülök a púpostevére emlékeztetõ hátammal, a ferdére nyomorított bordáimmal. P
laha Henry Wood tizedes volt a 117. gyalogezred legcsinosabb katonája. Indiában táboro
ztunk akkoriban, egy Bhurtee nevû helyen. Barclay, aki most halt meg, abban a század
ban volt õrmester, amelyikben én is szolgáltam, az ezred Szép pedig - és a világ legkülönb te
tése - Nancy Devoy volt, a zászlótartó õrmester lánya. Ketten szerették, de õ csak egyet szer
tt. Lehet, hogy kinevetnek, ha meghallják, hogy a szépségemért szeretett, engem, aki itt
kuporgok nyomorultan a tûz elõtt. Engem szeretett, de az apja azt akarta, hogy Barc
layhoz menjen feleségül. Én meggondolatlan voltam, nagyszájú, õ meg jól nevelt, már akkor lát
, hogy tiszt lesz belõle. De a lány csak hozzám húzott, és talán meg is kaptam volna, ha ki
nem tör az indiai lázadás, ha el nem szabadul a pokol az országban. Az ezredet, egy fél üteg
gel, egy század szikh katonával és jó sok polgári személlyel meg asszonynéppel együtt körülzá
n ostromolták Bhurtee-t, mohón vártak, mint a kutya a patkánylyuk elõtt. A második héten már
ytán volt a vizünk, és nem tudtuk, összeköttetésbe tudunk-e lépni Neill tábornok hadoszlopáva
elyik felénk közeledett. Csak benne bízhattunk, mert mi a gyerekekkel és asszonyokkal ne
m törhettünk ki. Önként jelentkeztem, hogy kiszököm, és elmondom a tábornoknak, milyen veszed
mben forgunk. A jelentkezésemet elfogadták, és én megbeszéltem a vállalkozást Barclay õrmeste
l, aki mindnyájunknál jobban ismerte az ottani terepet, és megmutatta, milyen úton csúszha
tok keresztül a lázadók sorai közt. Aznap este tíz órakor indultam. Ezer ember élete függött
de én csak egyetlenegyre gondoltam, mikor éjszaka átvetettem magam a falon. Az utam eg
y kiszáradt vízmosásban vezetett, azt reméltük, hogy a lázadók õrszemei nem vesznek észre ben
e az elsõ kanyarban hat lázadóba ütköztem. Ott kuporogtak a sötétben, és rám vártak. Leütötte
pillantás alatt megkötözték kezemet lábamat. De nem is a fejemet sebezték meg, hanem a szívem
t, mert amikor magamhoz tértem, és figyeltem, hogy mit beszélnek, annyit tudtam kivenn
i a szavaikból, hogy a bajtársam, az, aki az útvonalamat megrajzolta, elárult, egy india
i õrmester segítségével az ellenség kezére juttatott. De minek ennyit beszélni róla? Most már
k is tudják, mi mindenre volt képes James Barclay. Neill tábornok másnap felmentette Bhu
rtee-t, de a visszavonuló lázadók magukkal hurcoltak engem, évekig nem is láttam európai arc
ot. Megkínoztak. Megpróbáltam megszökni, de elfogtak és megint megkínoztak. Láthatják, mi mar
belõlem. Néhányan Nepálba akartak menekülni, magukkal vittek Dardzsilingon túlra, a hegyekb
e. A hegyi törzsek megölték a lázadókat, az õ rabszolgájuk lettem. Megszöktem tõlük, de nem m
 dél felé, északra kényszerültem, afgánok közé jutottam. Velük vándoroltam egy évig, aztán vé
ottam a Pandzsábba. Bennszülöttek közt éltem, abból tartottam fenn magam, hogy a fogságban el
esett szemfényvesztõ mutatványokkal szórakoztattam õket. Mit segíthetett volna rajtam, a nyo
morékon, ha hazamegyek Angliába, ha megkeresem a régi bajtársaimat? Még a bosszúvágy se vitt
Jobb, ha Nancy meg a pajtásaim azt hiszik, hogy egyenes gerinccel haltam meg, min
t hogy ilyen görbén, majom módjára vánszorogva lássanak viszont. Azt hitték, hogy meghaltam,
is azt akartam, hogy azt higgyék. Hallottam, hogy Barclay feleségül vette Nancyt, és ho
gy gyorsan haladt az ezredben a ranglétrán, de még erre sem szólaltam meg. De ha megöregsz
ik az ember, hazavágyik. Évek óta Anglia zöld mezõirõl és sövényeirõl álmodom. Rászántam maga
szer megnézem, mielõtt meghalok. Összeszedegettem annyi pénzt, amennyi az utazáshoz kellet
t, és idejöttem a katonák közé. Ismerem a szokásaikat, el tudom szórakoztatni õket, meg is él
lahogy belõle.
-??Nagyon érdekes történet - mondta Sherlock Holmes. - Hallottam, hogyan találko
zott Mrs. Barclayval, hogyan ismerték fel egymást. Gondolom, követte õket, az ablakon be
nézve észrevette, hogy a férj és a feleség vitatkoznak. Tudta, hogy az asszony az ezredes
szemére lobbantja, hogy mit tett magával. Nem tudott parancsolni a haragjának, átvágott a
gyepen, rájuk tört.
-??Igen, uram, és amikor az az ember meglátott engem, úgy nézett rám, ahogy embert
még nem láttam nézni, és felbukott, beverte a fejét a kandallórácsba. De már halott volt, am
r összeesett. Olyan tisztán láttam az arcán a halál jegyét, ahogy a kandalló fölött az írást.
engem, és a félelem úgy járta át a szívét, mint a golyó.
-??És aztán?
-??Aztán Nancy elájult, én kikaptam a kezébõl a kulcsot, ki akartam nyitni az ajtót,
segítségért akartam szaladni. De aztán azt gondoltam, hogy legjobb, ha elmegyek, mert még
majd engem gyanúsítanak. És ha elfognak, megtudják a titkomat. Nagy sietségemben zsebre vág
tam a kulcsot. Amikor Teddyt kergettem, elejtettem a botomat. Teddy felszaladt a
függönyre, és mihelyt visszaimádkoztam a dobozába, menekültem, amilyen gyorsan csak tudtam.
-??Ki az a Teddy? - kérdezte Holmes.
Az emberünk elõrehajolt, és a sarokban levõ láda oldalát megnyitotta. A ládából egy gyönyörû
tka bújt elõ, karcsú és hajlékony, a lába mint a hermeliné, az orra hosszú és vékony, a szeme
a legszebb állatszem, amit valaha láttam.
-??Mongúz!-kiáltottam.
-??Igen, annak is mondják, meg ichneumonnak is - mondta a mi emberünk. - Mi
csak kígyófogónak hívjuk. Teddy csodálatos ügyesen fog kobrákat. Van is egy kobrám, ki van sz
e a méregfoga, és Teddy minden este megfogja a kantinban, a katonák gyönyörûségére. Akar még
it, uram?
-??Ha Mrs. Barclay bajba kerül, magához kell fordulnunk.
-??Ha bajba kerül, számíthatnak rám.
-??De ha nem, nem feltétlenül szükséges botrányt kavarni, bármilyen ocsmányságot köve
is el a néhai ezredes. Elégtételül szolgálhat magának, hogy harminc éven keresztül sokszor gy
Barclayt gonosz cselekedete miatt a lelkifurdalás. Ott megy Murphy õrnagy az utca túlsó
oldalán! Viszontlátásra, Wood. Meg akarom tudni, mi történt tegnap óta.
Az õrnagy még a sarokig sem jutott el. máris utolértük.
-??Hallotta, Holmes, hogy ez a sok hûhó mind semmiért volt? - mondta.
-??Hogyhogy?
-??Most volt vége a halottszemlének. A boncolás bebizonyította, hogy a halált szélhûd
okozta. A végén kiderült, hogy ez az ügy a lehetõ legegyszerûbb.
-??Semmiség - mondta Holmes mosolyogva. - Jöjjön, Watson, azt hiszem, hogy Ald
ershotban nincs már szükség ránk.
-??Egy dolgot szeretnék tudni - mondtam, ahogy az állomás felé ballagtunk. - Ha
az ezredes neve James volt, Woodé pedig Henry, miért emlegetett az asszony valami Da
videt?
-??Bizony, Watson, ha én olyan kitûnõ következtetõ volnék, amilyennek maga rajzol en
gem, ebbõl az egy szóból kibogozhattam volna az egész történetet. Szemrehányás volt.
-??Szemrehányás?
-??Igen. A bibliai Dávid néha letért a jó útról, és egyszer valami olyasfélét csinált
James Barclay õrmester. Nem emlékszik Uriás és Bethsabé történetére? A bibliai ismereteim egy
ssé fogyatékosak, de Sámuel elsõ vagy második könyvében elolvashatja.
A bentlakó beteg
Ha végignézek leírt emlékeim kevéssé összefüggõ sorozatán, melyben barátomnak, Sherlock
k különleges szellemi képességeirõl próbáltam meg beszámolni, mindig érzem, milyen nehézséget
omnak mindenben megfelelõ példák kiválasztása. Sok olyan bûnügyben megcsodáltam Holmes módsze
etkeztetésének remekléseit, egyéni nyomozó módszerének eredményeit, amikor maga az eset közna
lt, érdektelen. Nem is érdemli meg, hogy a nagy nyilvánosság elé terjesszem. De az is elég s
okszor megesett, hogy a bûnügy izgalmas volt, érdekes, Holmes is részt vett a nyomozásban,
de az okok kibogozásában vállalt szerepe nem volt olyan fontos, amilyennek én. az életraj
zíró, szeretném. A vörös szoba titka címen megírt eset és A Gloria Scott címmel megjelent, eg
pusztulásáról szóló késõbbi kaland jól példázza, milyen Szküllák és Kharübdiszek közt kell Ho
hajóznia. Lehet, hogy abban az ügyben, amirõl most beszámolok, barátom nem játszott elég jel
ntõs szerepet, de az események láncolata annyira érdekfeszítõ, hogy nincs szívem kihagyni bes
olóim sorából.
Egy fülledt, esõs augusztusi napon kezdõdött. Redõnyeink félig le voltak eresztve, Holmes pe
dig, kezében szorongatva a reggeli postával érkezett és már többször is elolvasott levelet, a
heverõn kucorgott. Nekem a londoni hõség meg sem kottyant, jobban bírtam a meleget, mint
a hideget, nemhiába szolgáltam Indiában. De az újságban nem volt semmi érdekes. A parlament
elnapolta az üléseit. Mindenki menekült a városból, én is New Forest tisztásaira. Southsea k
vicsos tengerpartjára áhítoztam. Sajnos, fogytán volt a pénzem a bankban, el kellett halas
ztanom a nyaralást, barátomat pedig a legkevésbé sem vonzotta az erdõ vagy a tenger. Itt s
zeretett heverészni a város kellõs közepén, ötmillió ember közt.
Kutató csápjait kibocsátva, indulásra készen a legkisebb megoldatlan bûnügy hírére vagy akár
anújára. A természet szépségei iránt nem volt fogékony, és csak akkor ment vidékre, ha nem vá
nosztevõre, hanem falusi bûnözõre vadászott.
Láttam, hogy Holmes elfoglalta magát valamivel, nincs kedve társalogni, letettem hát a s
ivár újságot, hátradõltem a székemben, elgondolkoztam valamin. Töprengésembõl barátom hangja
tt fel.
-??Igaza van. Watson - mondta. - Ostoba dolog egy vitát így dönteni el.
-??De még milyen ostoba! - kiáltottam, de hirtelen ráeszméltem, hogy Holmes a le
grejtettebb gondolatomat mondta ki, felegyenesedtem ültömben, és leplezetlen ámulattal m
eredtem rá. - Honnan tudja, Holmes? Hiszen ez elképzelhetetlen!
Csodálkozásom láttán jókedvûen elnevette magát.
-??Nemrégiben felolvastam magának egy részletet Poe egyik elbeszélésébõl - mondta. -
rról szólt, ha még emlékszik rá, hogy valaki lépésrõl lépésre követi társának kimondatlan gon
a írói bûvészmutatványnak tartotta az egészet, és mikor azt mondtam, hogy én is meg szoktam t
i ugyanezt, hitetlenkedett.
-??Nem, szó se róla!
-??Nem a szavai árulták el, kedves Watson, hanem a szemöldöke. És most, mikor láttam
, hogy leteszi az újságot, gondolkozni kezd valamin, örömmel ragadtam meg az alkalmat, h
ogy csatlakozzam a gondolatmenetéhez, és alkalomadtán majd közbeszóljak, bizonyítsam, hogy g
ondolataink összhangban vannak.
Nem értem be ennyivel.
-??Abban az elbeszélésben, amit felolvasott - mondtam -. a megfigyelõ társának moz
dulataiból vonta le a következtetéseit. Emlékezetem szerint a társa megbotlott egy kõrakásban
felnézett a csillagokra, és így tovább. Én meg mozdulatlanul ültem a székemben. Mibõl vonta
maga a következtetéseit?
-??Ne legyen igazságtalan saját magához. Az arcvonásaink arra szolgálnak, hogy érzel
meinket kifejezzék.
És a maga arcvonásai igazán jól megteszik a kötelességüket.
-??Azt akarja mondani, hogy az arcvonásaimról olvasta le a gondolataimat?
-??Az arcvonásairól olvastam le, és még inkább a szemébõl olvastam ki. Talán nem is t
a már felidézni, mivel kezdõdött az álmodozása.
-??Nem tudom.
-??Majd én megmondom. Ledobta az újságot. Ez a mozdulat hívta fel magára a figyelm
emet. Utána fél percig kifejezéstelen arccal nézett maga elé. Aztán Gordon tábornok frissen b
keretezett képére esett a tekintete, és az arckifejezésének megváltozásából láttam, hogy vala
gondolatmenet indult meg magában. De ez a gondolatmenet nem vezetett messzire. Tek
intete a bekeretezett képrõl Henry Ward Beecher bekeretezetlen képére tévedt, ami ott van
a könyvei tetején. Aztán megint felnézett a falra, és tudni lehetett, mire gondol: arra, h
ogyha bekeretezné a képet, kirakhatná oda, az üres helyre, és hogy milyen jó párost alkotnána
ordon tábornokkal.
-??Csodálatosan követte a gondolataimat! - kiáltottam.
-??Eddig szinte nem is téveszthettem el. De a maga gondolatai visszakanyar
odtak Beecherhez, a képre szögezte a szemét, mintha a jellemét akarná leolvasni az arcvonása
iról. Utána már nem volt összehúzva a szeme, de még mindig elgondolkozó arccal nézte a képet.
her életének eseményeire gondolt. Tisztában voltam vele, hogy arra a küldetésére is gondolni
og, amit a polgárháború idején az északiak érdekében vállalt Beecher, mert nekem egyszer felh
dva emlegette, milyen csúful fogadták õt nemzetünk szenvedélyesebb képviselõi. Maga annyira f
l volt háborodva rajta, hogy Beecherre gondolva ennek is eszébe kellett jutnia. Láttam
, hogy elfordul a képtõl, arra gondoltam, hogy most a polgárháború jár az eszében, és mihelyt
gfigyelhettem, hogy a szeme csillog, a keze ökölbe szorul, a szája megmerevedik, máris t
udtam, hogy arra a hõsiességre gondol, amit ebben a kétségbeesett küzdelemben mindkét fél tan
tt. De aztán megint elkomorodott az arca, és megrázta a fejét. A sok szörnyûség, a sok bánat,
emberélet oktalan pazarlása jutott eszébe. A kezét a régi sebére tette, és a mosolya elárult
mire gondol: hogy nevetséges dolog így oldani meg a nemzetközi élet kérdéseit. Egyetértettem
agával, kimondtam, hogy ez szerintem is ostobaság, és örömmel láttam, hogy a következtetéseim
lyesnek bizonyultak.
-??Tökéletesen helyesnek - mondtam. - És most, hogy mindent elmagyarázott, még cso
dálatosabbnak érzem az egészet.
-??Egyszerû dolog ez, kedves Watson. higgye el nekem. Ha a múltkor nem hitet
lenkedik, nem is hoztam volna szóba. Estére megenyhült egy kicsit az idõ. Nem sétálnánk egy k
csit London szívében?
Elegem volt a szûk szobából, örömmel mondtam igent. Három óra hosszat sétáltunk, figyeltük az
ka forgatagát, az emberek özönlését a Flett Streeten és a Stranden. Mulattatott, magával raga
ott Holmes jellegzetes csevegése, sok kitûnõ szemû megfigyelése, finom következtetése.
Tíz órakor értünk vissza a Baker Streetre. Egy zárt kétüléses kocsi várakozott a kapunk elõtt
-??Orvos - mondta Holmes. - Általános orvos, nem régóta dolgozik, de elég sokat. A
zt hiszem, tanácsért jött hozzánk! Szerencse, hogy hazajöttünk!
Ismertem Holmes módszereit, én is követni tudtam a gondolatmenetét - láttam, hogy a kocsi
kivilágított belsejében egy fonott kosárban díszelgõ orvosi szerszámok szolgáltattak alapot e
a gyors következtetésre. A szobánk ablakából kiszûrõdõ fény bizonyította, hogy valóban nekün
tás. Kíváncsi voltam, hogyan kerül hozzánk ez az orvostársam ilyen kései órán, sietve követte
sot közös szentélyünkbe.
A kandalló melletti székbõl egy sápadt, vékony arcú, szõke pofaszakállú férfi állt fel. mikor
egföljebb harminchárom-harmincnégy éves lehetett, de beesett képe, beteges színe elárulta, ho
y erejét felemésztette, ifjúságát megrabolta az élet. Ideges ember volt. zavarba jött, amikor
fölállt, megkapaszkodott a kandallópárkányban - vékony fehér keze inkább mûvészre, mint sebés
tt. Öltözéke komoran ünnepélyes: fekete kabát, sötét nadrág, csak a nyakkendõjében villant me
szín.
-??Jó estét, doktor - mondta Holmes szívélyesen. - Örömmel látom, hogy alig néhány pe
.
-??A kocsisom árulta el?
-??Nem, a gyertya az asztalon. Üljön le, kérem, és mondja el, miben lehetnék szolgál
atára.
-??Percy Trevelyan vagyok - kezdte látogatónk. - A Brook Street 403-ban lako
m.
-??Maga írt könyvet a rejtett idegártalmakról? - kérdeztem.
Kipirult a gyönyörûségtõl, hogy ismerem a munkáját.
-??Olyan ritkán emlegetik a könyvemet, hogy úgy gondolok rá. mint valami halottr
a - mondta. -??A kiadó szerint csüggesztõen lassan fogy. Maga is orvos, ha nem téved
ek.
-??Nyugállományú katonaorvos.
-??Én mindig az idegbetegségekkel foglalkoztam. Szeretném, ha ez lehetne az eg
yetlen szakmám, de az embernek meg kell alkudnia a lehetõségekkel. De hát ez nem tartozi
k ide, és higgye el, Holmes úr, tudom, hogy magának milyen drága az ideje. De a házamban,
a Brook Streeten különös események zajlottak le az utóbbi idõben, és a ma este történtek után
m, egy percet sem várhatok tovább, tanácsért és segítségért fordulok magához.
Sherlock Holmes leült, és rágyújtott a pipájára.
-??Szívesen adom mind a kettõt - mondta. - Kérem, számoljon be részletesen róla, mi
nyugtalanítja.
-??Néhány részlet annyira érdektelen, hogy valósággal szégyellem megemlíteni - kezdte
evelyan doktor -, de az egész ügy olyan megmagyarázhatatlan, és az utolsó fordulata olyan ér
thetetlen, hogy inkább elmondanék mindent, maga talán látni fogja, mi lényeges benne és mi n
em.
Bevezetésül kénytelen vagyok az egyetemi éveimrõl beszélni. A londoni egyetemre jártam, és ta
em tart szerénytelennek, ha elárulom, hogy a tanáraim nagyon tehetségesnek ítéltek. Kutatómun
al foglalkoztam azután is, hogy a vizsgáimat letettem, a King's College kórházban kaptam
egy kis állást, a katalepszia kórtanával kapcsolatos munkám elég nagy feltûnést keltett, és
egártalmakról írott könyvem, amirõl imént beszélt a barátja, elnyerte a Bruce Pinkerton díjat
nem túlzás, ha azt mondom: mindenki egyetértett benne, hogy nagy jövõ vár rám.
Egyetlen akadály volt csak az utamban: nem volt pénzem. Tudhatja, hogy a nagyralátó szak
orvosnak a Cavendish Square közvetlen környékén kell kezdenie, és ott a házbér, a felszerelés
tség elképesztõ. De nemcsak errõl a befektetésrõl van szó. Évekig meg kell élnie különösebb j
ráadásul szép kocsit és lovat kell tartania. Számomra ez elérhetetlen volt, azt reméltem, hog
talán tíz év alatt megtakarítok annyit, hogy kitehessem a névtáblámat. De egy váratlan esemé
lehetõséget nyitott meg elõttem.
Egy ismeretlen, Blessington nevû úriember keresett fel. Bejött a szobámba egy szép nap délelõ
tjén, és nyomban a tárgyra tért.
- Maga az a Percy Trevelyan, akire nagy jövõ vár, és aki díjat nyert mostanában?" - ké
zte.
Meghajoltam.
- Feleljen õszintén - folytatta -, nem bánja meg. Maga elég ügyes ember hozzá, hogy so
ra vigye. Elég becsületes is?"
A kérdés olyan otromba volt, hogy elmosolyodtam.
- Remélem, hogy ebbõl is, abból is jutott nekem" - mondtam.
- Rossz szokásai? Iszik?"
- Ugyan, kérem!" - csattantam fel.
- Jól van! Nagyon jól van! Meg kellett kérdeznem. És ha ilyen kitûnõ ember, miért nem
korló orvos?"
Vállat vontam.
- Ne szégyellje! - biztatott. - A régi nóta, nem igaz? Több van a fejében, mint a zse
bében. Mit szólna hozzá, ha a Brook Streetre kerülhetne a segítségemmel?"
Csodálkozva néztem rá.
- ,,Ez az én érdekem, nem a magáé - mondta. - Nyíltan beszélek. Ha magának megfelel, ne
em is megfelel. Be akarok fektetni néhány ezer fontot. Magába fogom fektetni."
- De miért?"
- Ez is csak olyan befektetés, mint a többi, sõt, még biztosabb."
- És mi lenne a dolgom?"
- Elmondom. Megveszem a házat, berendezem, fizetem a személyzetet, én tartok fenn
mindent. A maga dolga csak annyi, hogy koptassa a széket a rendelõben. Zsebpénzt, min
dent adok magának. De maga a jövedelmének háromnegyed részét nekem adja, és csak a negyedrész
rtja meg."
Így szólt az ajánlat, ezt mondta nekem Blessington. Nem részletezem, hogyan alkudoztunk,
hogyan állapodtunk meg. Március 25-én beköltöztem a Brook Street-i házba, és nagyjából az el
ondott feltételekkel láttam munkához. Blessington is odaköltözött, ahogy mondta, bentlakó bet
gnek. Állandó orvosi felügyeletre van szüksége, gyenge a szíve. Az elsõ emelet két legszebb s
foglalta le nappalinak és hálószobának. Furcsa ember, nem szereti a társaságot, és ritkán mo
l ki hazulról. Az életvitele rendszertelen, de egy dologban maga a megtestesült rendsz
eresség. Minden este, mindig ugyanakkor besétál a rendelõbe, átnézi a könyvelésem, minden gui
bevételemért fizet öt shilling három pennyt, a többit pedig elviszi a szobájába, a páncéldob
Nyugodtan állíthatom, hogy nem kellett megbánnia a választását. Jó befektetés volt az elsõ pi
ttól fogva. Néhány sikeres eset és a kórházból magammal hozott jó hírem segítségével gyorsan
s lett belõlem, az utolsó egy-két évben gazdag emberré tettem Blessingtont.
Ennyit, Mr. Holmes, a múltamról és Blessingtonhoz fûzõdõ kapcsolatomról. Most már csak azt ke
elmondanom, miért jöttem ide ma este.
Néhány héttel ezelõtt Mr. Blessington láthatóan nyugtalanul jött le hozzám. Valami környékbel
betörésrõl beszélt, nézetem szerint indokolatlanul kétségbeesett miatta, azt hajtogatta, hogy
haladéktalanul erõsebb zárakat kell az ajtókra-ablakokra szerelni. Egy hétig ilyen zaklato
tt volt. állandóan kilesett az ablakon, még a vacsora elõtti szokásos sétájáról is lemondott.
m a viselkedésébõl, hogy halálosan retteg valamitõl vagy valakitõl, de amikor kérdezgetni kez
tem, olyan ingerült lett, hogy kénytelen voltam takarodót fújni. Idõvel csillapodott a félel
me, visszatért korábbi szokásaihoz, de aztán történt valami, amitõl egészen összetört, most i
as állapotban hever otthon.
Elmondom, mi történt. Felolvasok egy levelet, két napja kaptam. Nincs rajta keltezés, ni
ncs rajta aláírás.
Egy Angliában élõ orosz nemes szeretné Percy Trevelyan doktor orvosi tudományát igénybe venni
Évek óta katalepsziás rohamai vannak, és tudomása szerint Trevelyan doktor ennek a betegség
nek kitûnõ szakembere. Ha Trevelyan doktornak megfelelne az idõpont, holnap este negye
d hétkor szeretné felkeresni.
Nagyon érdekelt ez a levél, mert a katalepszia tanulmányozásának egyik legfõbb akadálya, hogy
a betegség ritka. Természetesen a rendelõmben voltam a megbeszélt idõpontban. A kisinas be
kísérte a beteget.
Öregember volt, sovány, hallgatag, jelentéktelen, nem olyan, amilyennek az ember az or
osz nemeseket elképzeli. A társa annál feltûnõbb volt. Fiatal, magas, csinos, sötét arca sugá
karja, mellkasa herkulesi. Karon fogva támogatta a beteget, olyan gyengédséggel ültette
le, amit ki sem nézhetett volna belõle az ember.
- Bocsásson meg, hogy én is bejöttem, doktor - mondta egy kissé pösze angolsággal. - A
apám a beteg, és az egészsége mindennél fontosabb számomra."
Megindított ez a gyermeki aggodalom.
- A kezelés idejére is benn szeretne maradni?" - kérdeztem.
- A világért sem - kiáltotta riadt mozdulattal. - Olyan gyötrelem ez nekem, hogy el
sem tudom mondani. Ha végig kellene néznem egy ilyen rohamot, talán túl sem élném. Nagyon ér
eny az idegrendszerem. Engedelmével inkább a várószobában maradnék, amíg az apámmal foglalkoz
"
Természetesen megengedtem, és a fiatalember kiment. Hosszasan beszélgettem a beteggel
a bajáról, sok jegyzetet készítettem. Nem volt különösebben eszes ember, a válaszai gyakran h
osak voltak, gondokon, azért, mert nem beszélte tökéletesen a nyelvünket. Egyszerre csak n
em válaszolt a kérdésemre. Felnéztem a papírról, mert éppen írtam, és ijedten láttam, hogy me
a székben, üres arckifejezéssel néz rám Rejtélyes betegségének újabb rohama!
Elõször csak sajnálatot éreztem, mint már mondtam is. De aztán egy kis elégedettséget is. Meg
m a beteg hõmérsékletét, kitapintottam az érverését, megvizsgáltam a merev izmokat, kísérlete
a reflexeivel. Semmi különöset nem tapasztaltam, minden megegyezett korábbi elképzeléseimme
l. Ilyen esetekben jót szokott tenni az amilnitrátos belélegzés, és itt volt a ragyogó alkal
om, hogy meggyõzõdjem ennek a kezelésnek a használható mivoltáról. Az üveg lent volt a labora
momban, leszaladtam érte, ott hagytam a beteget a székben. Nem találtam meg azonnal a
gyógyszert, mondjuk öt perc múlva értem vissza. Legnagyobb ámulatomra a rendelõ üres volt, a
eteg eltûnt!
Azonnal kiszaladtam a várószobába. A fia is eltûnt. Az elõszoba ajtaja csukva volt, de nem
volt bezárva. A kis-inasom, aki a betegeket beereszti, új fiú, és nem nagyon ügyes. Lent
vár, csak akkor jön fel, ha csengetek, hogy kikísérheti a beteget. Nem hallott semmit. Ért
hetetlen volt az egész eset. Mr. Blessington nemsokára megjött az esti sétájáról, de nem szól
neki a történtekrõl, mert az utóbbi idõben olyan keveset társalogtam vele, amilyen keveset
csak lehetett.
Nem hittem, hogy hallok még az oroszomról meg a fiáról, de legnagyobb csodálkozásomra ma est
e megint besétáltak a rendelõmbe, ugyanabban az órában, mint a múltkor.
- Elnézését kell kérnem, doktor úr, hogy tegnap olyan hirtelen távoztam el" - mondta a
betegem.
- Bevallom, nagyon meglepõdtem" - feleltem.
- Ha a roham elmúlik, nem nagyon emlékszem, mi történt velem - mondta. - Felébredtem
egy ismeretlen szobában, legalábbis én annak éreztem, és míg maga távol volt, kibotorkáltam a
tcára."
- Amikor megláttam apámat a várószoba ajtajában - mondta a fiú -, természetesen azt hi
m, hogy vége a kezelésnek. Csak otthon eszméltem rá, mi történt tulajdonképpen."
- Semmi baj - mondtam nevetve, bár az egész dolog rettenetesen meglepett. - Ura
m, maga talán foglaljon helyet a várószobában, mi pedig folytassuk múltkor olyan sajnálatosa
n félbeszakadt beszélgetésünket."
Körülbelül félóráig társalogtam az öregúrral a tüneteirõl, felírtam neki a szükséges gyógysze
y fia karján távozik.
Mint mondtam, Mr. Blessington rendszerint a napnak ebben az órájában teszi meg esti sétáját.
 Nemsokára meg is érkezett, és felment az emeletre. Egyszerre csak azt hallom, hogy le
rohan a lépcsõn, és a riadalomtól tébolyultan berohan a rendelõbe.
- Ki volt a szobámban?" - kérdezte.
- Senki" - feleltem.
- Hazugság! - ordította. - Jöjjön velem, nézze meg!"
Nem törõdtem a gorombaságával, mert láttam, hogy a félelem elvette az eszét. Fölmentünk az em
e. A világos szõnyegen látható lábnyomokra mutatott.
- Azt mondja, hogy ezek az én lábnyomaim?" - kiabálta.
A nyomok valóban sokkal nagyobbak voltak, mint az õ nyomai, és tagadhatatlanul új keletûek
. Délután, mint tudják, zuhogott az esõ, nem is volt más betegem, csak az apa meg a fia. C
sak az történhetett, hogy amíg én a beteggel foglalkoztam, a másik ember a várószobából ismer
okból felment a bentlakó beteg szobájába. Semmihez nem nyúlt hozzá, semmit sem vitt el, de
a lábnyomok bizonyították, hogy valóban ott járt.
Az eset valóban nyugtalaníthatta az embert, de Mr. Blessington annyira kétségbeesett mia
tta, hogy én nem is tudtam rá magyarázatot találni. Sírva ült a karosszékében, és alig sikerü
egy értelmes mondatot kiszednem belõle. Ö mondta, hogy forduljak magához, és én értem is, mié
kért rá, hiszen az ügy felettébb különös, bár õ tagadhatatlanul túlzottan nagy jelentõséget t
i. Ha elvihetném a kocsimon, maga talán megnyugtathatná, bár erre a sajátos esetre talán még
aga sem tud magyarázatot találni.
Sherlock Holmes olyan figyelmesen hallgatta végig az orvos hosszú elbeszélését, hogy tudha
ttam, nagyon érdekli az eset. Az arca most is szenvtelen volt, de az elbeszélés minden
érdekes fordulatát jelezte szemhéjának jelentõségteljes le-lecsukódása, pipájának meg-megsûr
. Mihelyt befejezõdött a történet, Holmes felpattant, szótlanul a kezembe nyomta a kalapom
at, felkapta a magáét is az asztalról, és máris megindultunk Trevelyan doktor nyomában. Negy
edóra múlva megálltunk a doktor Brook Street-i házának kapujában. A ház nagy volt, komor, aho
y az ember a környékbeli orvosok házát elképzeli. Egy kisinas engedett be bennünket, és mi ny
mban nekivágtunk a széles, szõnyeggel borított lépcsõnek.
Egy meglepõ fordulat megállásra kényszerített. Az emeleti lámpát váratlanul eloltotta valaki,
sötétségbõl egy reszketeg hang szólt ránk:
-??Pisztoly van nálam. Ha közelebb jönnek, szavamra, megölöm magukat.
-??Ez már több a soknál, Mr. Blessington! - kiáltotta Trevelyan doktor.
-??Ó, maga az, doktor! - mondta a hang megkönnyebbülve. - De a másik két úr? Azok. a
kinek mondják magukat?
Éreztük, hogy a sötétségbõl hosszasan szemügyre vesz minket valaki.
-??Rendben van - mondta végül. - Jöjjenek fel.
Sajnálom, hogy az óvintézkedéseim miatt ilyen kellemetlenségben volt részük.
Újra meggyújtotta a lépcsõházi gázlámpát. Különös embert pillantottunk meg, és nemcsak a hang
lenése is elárulta, hogy tönkrementek az idegei. Nagyon kövér volt, de valaha még kövérebb le
ett, úgy lötyögött sápadt arcán a bõr, mint a véreb pofáján. Ritkás, szõke haja pedig valóság
zgalomtól. Pisztoly volt a kezében, de ahogy közelebb mentünk, zsebre vágta.
-??Jó estét, Mr. Holmes - mondta. - Nagy hálára kötelezett, hogy eljött. Nagyobb szük
em van a tanácsára, mint bárki másnak. Azt hiszem, hogy Trevelyan doktor elmondta ennek
a képtelen betörésnek a történetét.
-??Igen - mondta Holmes. - Ki ez a két ember, Mr. Blessington, és miért zaklat
ja magát?
-??Hát azt bizony nehéz megmondani - felelte a bentlakó beteg idegesen. - Mit
válaszolhatnék erre a kérdésre, Mr. Holmes?
-??Csak nem akarja azt mondani, hogy nem tudja?
-??Kérem, jöjjenek be. Ha volnának olyan szívesek ide átfáradni.
A hálószobájába vezetett. Kényelmesen berendezett, nagy szoba volt.
-??Látják azt a dobozt? - kérdezte, és az ágy végénél álló fekete ládára mutatott. -
különösebben gazdag, sose voltam. Trevelyan doktor a megmondhatója, hogy egyetlenegyszer
fektettem be a pénzem valamibe. De a bankárokban nem bízom. Nem hiszek nekik, Mr. Hol
mes. Ami kis vagyonom van, be kell vallanom, ebben a dobozban van. Megértheti, hog
y mit érzek, mikor azt hallom, hogy ismeretlen emberek behatolnak a szobámba!
Holmes kérdõ arccal nézett Blessingtonra, aztán megcsóválta a fejét.
-??Ha félre akar vezetni engem, nem adhatok tanácsot - mondta.
-??Mindent elmondtam. Holmes undorral fordult el tõle.
-??Jó éjszakát, doktor - mondtam
-??Hát nem tanácsol semmit? - kérdezte Blessington megtört hangon.
 -??De igen. Azt, hogy mondja el az igazat.
Egy perc múlva már az utcán voltunk, és megindultunk hazafelé. Átvágtunk az Oxford Streeten,
e csak a Harley Street közepén hallottam Holmes szájából az elsõ szavakat.
-??Sajnálom, az ördögnek tartoztunk ezzel az úttal, Watson - mondta. - Pedig ala
pjában véve érdekes ügy ez.
-??Nem sokat értettem meg belõle - vallottam meg.
-??Nyilvánvaló, hogy két ember - valószínûleg több is, de legalább kettõ - valamiért
számolni Blessingtonnal. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy mind a két esetben a fiatalember
járt Blessington szobájában, a társa pedig igen fondorlatosan megakadályozta a doktort, ho
gy megzavarja.
-??És a katalepszia?
-??Ügyesen megjátszották, kedves Watson, bár ezt nem szívesen árulnám el a híres szak
osnak. Könnyû megjátszani. Én is megtettem már.
-??És mi történt?
-??Blessington véletlenül egyik esetben sem volt otthon. Azok ketten azért válas
ztották ezt a szokatlan órát látogatásra, hogy más beteg ne legyen a várószobában. Ez az idõp
nban éppen egybeesett Blessington sétájának idejével. Láthatjuk, hogy nem nagyon ismerik az
idõbeosztását. Ha egyszerûen pénzt vagy értéket keresnének, megpróbálták volna megtalálni. Kü
ehet az ember szemén, ha fél, hogy az élete forog kockán. Lehetetlen, hogy valakinek ily
en halálos ellensége legyen, és ne tudja, miért. Biztosra veszem, hogy Blessington tudja
, kik ezek az emberek, de valamilyen ok miatt nem árulja el. Lehet, hogy holnap közlék
enyebb kedvében lesz.
-??Más megoldást is el tudnék képzelni - mondtam. - Valószínûtlen, de talán nem elkép
tetlen. Lehet, hogy a katalepsziás orosz és a fia csak Trevelyan doktor képzeletében él, és
hogy õ maga járt valamiért Blessington szobájában.
A gázláng fényében láttam, hogy Holmes jóindulatúan mosolyog kitûnõ elképzelésem hallatára.
-??Kedves barátom - kezdte - eleinte én is gondoltam erre a megoldásra, de aztán
láttam, hogy az orvos történetét a nyomok megerõsítik. A fiatalember olyan lábnyo
okat hagyott a lépcsõházi szõnyegen, hogy nem is voltam kíváncsi a szobában látható nyomokra.
põjének szögletes orra volt, Blessington cipõjének hegyes. A fiatalember cipõje legalább két
nyival hosszabb volt, mint a doktor cipõje. Ez sok mindent elárul a nyomokról. Aludjun
k egyet a dologra. Nem lepne meg különösebben, ha reggel friss híreket hallanánk a Brook S
treetrõl.
Sherlock Holmes jóslata drámai módon beteljesedett Másnap reggel fél nyolckor - alig világos
odott - az ágyam mellett állt köntösébe burkolózva.
-??Vár ránk a kocsi, Watson - mondta.
-??Mi a baj?
-??Az a Brook Street-i eset.
-??Történt valami?
-??Valami szomorú, csak azt nem tudjuk, hogy mi - mondta, és felhúzta a redõnyt.
- Nézze csak! Egy zsebkönyvbõl kiszakított lap. Ezt írták rá ceruzával: Az isten szerelmére
k azonnal. P. T." Barátunk, az orvos, nagy bajban volt, mikor ezt írta. Siessünk, sürgõs hívá
ról van szó.
Körülbelül negyedóra múlva már a doktor házában voltunk. Rémült arccal szaladt elénk.
-??Rettenetes! - kiabálta, és a fejére tapasztotta a kezét.
-??Mi történt?
-??Blessington megölte magát!
Holmes füttyentett.
-??Igen! Felakasztotta magát az éjszaka!
Beléptünk. Az orvos egy szobába, valószínûleg a váró
szobába vezetett bennünket.
-??Azt sem tudom, mit tegyek - panaszolta. - A rendõrök már fent vannak. Borza
lmasan megviselt az egész.
-??Mikor találták meg?
-??Mindennap korán reggel bevisznek neki egy csésze teát. Ma hétkor is felment a
szobalány, és Blessington ott lógott a szoba közepén. A kötelet arra a horogra erõsítette, a
a nagy lámpa lógott, és annak a ládának a tetejérõl ugrott le, amit tegnap mutogatott nekünk
Holmes egy percig mélyen elgondolkozott.
-??Ha megengedi - szólalt meg aztán -, felmennék,
és közelebbrõl is megvizsgálnám az ügyet.
Fölmentünk, velünk tartott a doktor is.
Szörnyû látvány fogadott, mikor a hálószobába léptünk. Említettem már, hogy Blessington kövér
. Ahogy lógott, még elképesztõbb volt, szinte már nem is emberi. A nyaka megnyúlt, mint a me
gkopasztott csirkéé, a teste pedig még ormótlanabb, természetellenesebb lett tõle. Csak egy
hosszú hálóing volt rajta, dagadt bokája, formátlan lába kikandikált belõle. Egy jóképû rendõ
ellette, és szorgalmasan írt valamit a zsebkönyvébe.
-??Örülök, hogy látom, Mr. Holmes - mondta, mikor a barátom belépett.
-??Jó reggelt, Lanner - felelte Holmes. - Bocsássa meg, hogy magára török. Hallott
a, hogy mi vezetett ehhez a szomorú esethez?
-??Hallottam róla valamit.
-??És mi a véleménye róla?
-??Amennyire meg tudom ítélni, ennek az embernek a félelemtõl elment az esze. Le
feküdt, látni az ágyon. A test körvonalai még látszanak. A legtöbb öngyilkosságot hajnali öt
követik el. Ö is körülbelül akkortájt akaszthatta fel magát. Azt hiszem, hogy mindent gondosa
kitervelt.
-??Az izmok merevségébõl ítélve körülbelül három órája halhatott meg - mondtam.
-??Talált valami szokatlant a szobában? - kérdezte Holmes.
-??Egy csavarhúzót és néhány csavart a mosdóállványon. És sokat dohányzott az éjszaka
llóban négy szivarvéget találtam.
-??A szipkája hol van?
-??Nem láttam sehol.
-??És a szivartárcája?
-??Az a zsebében volt.
Holmes kinyitotta, és megszagolgatta a benne levõ egyetlen szivart.
-??Ez havanna. A szivarvégek pedig holland szivarok, Indonéziából. Szalmába vannak
csomagolva, és sokkal vékonyabbak, mint a hozzájuk hasonló hosszúságú szivarok. - Felkapta a
szivarvégeket, és a zsebben hordható nagyítójával megvizsgálta õket. - Kettõt szipkából szívt
m. Kettõt egy nem nagyon éles késsel vágtak le, kettõt ép fogsorral haraptak le. Nem öngyilko
ság ez, Mr. Lanner. Hidegvérû, jól kitervelt gyilkosság.
-??Lehetetlen! - kiáltotta a felügyelõ.
-??Miért?
-??Miért végeztek volna ilyen körülményes halálnemmel az áldozatukkal?
-??Éppen ezt kell kiderítenünk.
-??Hogyan jutottak be?
-??A ház kapuján.
-??Reggel be volt zárva.
-??Valaki bezárta utánuk.
-??Honnan tudja?
-??Láttam a nyomaikat. Ha vár egy percet, talán többet is tudok mondani.
Az ajtóhoz ment, bezárta, szokott alaposságával megvizsgálta. A kulcs a belsõ oldalon volt,
kivette, megnézte azt is. Az ágy, a szõnyeg, a székek, a kandalló, a holttest, a kötél, mind
orra kerültek. Holmes végül azt mondta, hogy minden rendben van, és segítségemmel és a felügy
egítségével levágta a szerencsétlent a kötélrõl, és kegyeletes kézzel egy lepedõt terített rá
-??De honnan van a kötél? - kérdezte Holmes.
-??Innen - mondta Trevelyan doktor, és egy hosszú, összetekert kötelet húzott ki a
z ágy alól. -??Nagyon félt a tûztõl, azért tartotta ezt is magánál, hogy az ablakon kime
nekülhessen, ha ég a lépcsõház.
-??Ezzel megkönnyítette a dolgukat - mondta Holmes elgondolkozva. - Maguk a
tények a lehetõ legegyszerûbbek. Remélem, hogy délutánra az okokat is kideríthetem. Elvinném
ssington fényképét a kandallópárkányról, segítségemre lehet a nyomozásban.
-??De hiszen semmit sem árult el! - panaszolta az orvos.
- Az események menete nyilvánvaló - mondta Holmes. - Hárman voltak itt, a fiatalember, a
z öreg és egy harmadik, akirõl egyelõre semmit sem tudok. A másik kettõ, talán említenem sem
l, az állítólagos orosz gróf meg a fia, róluk személyleírást is adhatunk. Egy bûntársuk enged
t a házba. Ha elfogadna tõlem egy tanácsot, felügyelõ úr, tartóztassa le a kisinast, aki nemr
lt a doktor szolgálatába, ha jól emlékszem.
-??Eltûnt a semmirekellõ - mondta az orvos. - A szakácsnõ meg a szobalány éppen most
kereste.
Holmes megvonta a vállát.
-??Pedig az õ szerepe ebben a szomorújátékban nem volt jelentéktelen. A három ember
lábujjhegyen feljött a lépcsõn, elöl az öreg, utána a fiatal, leghátul az ismeretlen harmadik
. .
-??Holmes! - szaladt ki a számon.
-??Vitathatatlanul ebben a sorrendben nyomódtak egymásra a lábnyomok. Tegnap e
ste már megtanulhattam, melyik melyik. Mr. Blessington szobájába mentek. Az ajtó be volt
zárva. Egy drót segítségével megfordították a zárban a kulcsot. Még nagyító nélkül is látni
olták meg a zárat és a kulcsot. Elsõ dolguk az volt, hogy betömjék Mr. Blessington száját. Le
, hogy aludt, lehet, hogy ijedtében nem tudott segítségért kiáltani. A falak is vastagok,
még az is elképzelhetõ, hogy sikoltott, ha ideje volt rá, de senki sem hallotta. Megkötözték,
aztán tanácskozást tartottak. Azt hiszem, hogy ez valami bírósági tárgyalásféle lehetett. El
ltarthatott, közben szívták el a szivarokat. Az öregember a fonott székben ült, neki volt sz
ipkája. A fiatal ott ült, a hamut a fiókos szekrény mellé szórta. A harmadik fel és alá járt.
sington, gondolom, az ágyban ült, de nem vagyok biztos benne. A végén megragadták Blessing
tont, és felakasztották. Elõre kiterveltek mindent, valószínûleg még csigát is hoztak magukka
hogy könnyebb legyen a dolguk. A csavarhúzóval és a csavarokkal azt akarták felerõsíteni. De
eglátták a horgot, ezért nem fáradtak vele. Mikor elvégezték a munkájukat, elmentek, és a bûn
bezárta mögöttük a kaput.
Nagy érdeklõdéssel hallgattuk Holmes fejtegetését az éjszaka történtekrõl, de még most is ali
k követni a gondolatmenetét, olyan finom és apró jelekbõl következtette ki az egészet. A felü
lõ elsietett, hogy a kisinas felõl tudakozódjon, Holmes meg én hazamentünk a Baker Streetr
e reggelizni.
-??Három órára hazajövök - mondta a barátom reggeli után. - Akkorra kérettem ide a fe
lõt és a doktort is. Remélem, hogy addigra kiderítem, mi lappang még e mögött az ügy mögött.
Látogatóink meg is érkeztek a kijelölt órára, de Holmes csak háromnegyed négykor jelent meg.
láttam az arcáról, hogy sikerrel járt.
-??Mi újság, felügyelõ úr?
-??Megvan a fiú.
-??Nagyszerû! És megvannak az emberek is.
-??Elfogta õket? - kérdeztük mind a hárman.
-??Nem, csak megállapítottam, hogy kicsodák. Ezt a BIessingtont jól ismerték a Sco
tland Yardon, és persze a gyilkosait is. A három gyilkos: Biddle, Hayward és Moffat.
-??A worthingdoni bankrablók! - kiáltotta a felügyelõ.
-??Úgy van - mondta Holmes.
-??Ezek szerint Blessington nem más volt, mint a hírhedt Sutton.
-??Úgy van - mondta Holmes.
-??Hiszen akkor minden világos - mondta a felügyelõ.
Trevelyan és én értetlenül néztünk egymásra.
-??Bizonyára emlékeznek a worthingdoni nagy bankrablásra - mondta Holmes. - Öt t
agja volt a bandának, a mi négy ismerõsünk, és egy Cartwright nevû ember.
Megölték Tobint, az éjjeliõrt, és hétezer fontot zsákmányoltak. Mindez 1875-ben történt. Mind
tartóztatták, de nem volt elég bizonyíték ellenük. Blessington, vagyis inkább Sutton, a banda
legaljasabb tagja elárulta õket. Vallomása alapján Cartwrightot felakasztották, a másik három
pedig tizenöt-tizenöt évet kapott.
Mihelyt kiszabadultak, néhány évvel a teljes büntetés letelte elõtt, rögtön az áruló nyomába
gukat, meg akarták bosszulni társuk halálát. Kétszer próbálkoztak eredménytelenül. Harmadszor
rrel jártak. Mire kíváncsi még, Trevelyan doktor?
-??Azt hiszem, most már minden világos - mondta az orvos. - Azon a napon let
t olyan nyugtalan, amikor az újságban olvasta, hogy a társai kiszabadultak.
-??Igen. A betörésrõl szóló mese csakugyan mese volt.
-??De miért nem mondta el magának az igazságot?
-??Tudta, hogy a bûntársai bosszút akarnak állni, mindenki elõl elbújt tehát, ha tehe
te. A titka szégyenteljes titok volt, nem tudta rászánni magát, hogy elárulja. De akármekkor
a gazember volt is, a törvény pajzsa õt is védte, és ha megvédeni nem tudta is, a felügyelõ m
ent el fog követni, hogy a törvény bosszuló karja elérje a gyilkosait.
Ez a Brook Street-i orvos és a bentlakó beteg egyedülállóan érdekes története. A három gyilko
a sem hallott a rendõrség, és a Scotland Yardon azt gyanítják, hogy a portugál partok közeléb
Oporto mellett szerencsétlenül járt Norah Creina gõzös utasai közt voltak. A kisinast bizon
yítékok hiányában nem ítélhették el, és az úgynevezett Brook Street-i rejtélyrõl mind ez idei
ta meg az igazságot a világ.
A görög tolmács
Hosszú ideje voltam már bizalmas barátságban Sherlock Holmesszal, de még sohasem hallottam
, hogy a rokonait emlegette volna, és csak nagyon ritkán beszélt ifjú éveirõl. Ez a zárkózott
is hozzájárult, hogy alakját ne tekintsem egészen emberinek, és néha csakugyan úgy gondoltam
mint valamilyen egyedülálló jelenségre, szív nélküli agyra, szellemiekben gazdag, érzelmekbe
zegény személyre. Jellemzõ volt erre az egyáltalán nem érzelmes természetre, hogy kerülte a n
nem kötött újabb barátságot, de az is, hogy a családjára vonatkozó megjegyzésektõl is óvakod
azt hittem, hogy apátlan-anyátlan árva, nincsenek élõ rokonai, de egy szép napon nagy meglep
etésemre a testvérérõl kezdett beszélni.
Egy nyári este beszélgettünk, tea után, kapkodva és rendszertelenül, golfegyletekrõl, az ekli
tika ferdeségének változásáról és az okairól, végül pedig a tulajdonságok öröklõdésérõl és az
unk, hogy egy ember bármilyen tulajdonsága milyen mértékben köszönhetõ az õseinek, és milyen
a neveltetésének.
-??Mindabból, amit maga elárult nekem saját, magáról - mondtam -, világosan következi
, hogy megfigyelõképessége és következtetési készsége a módszeres felkészülésnek és gyakorlat
-??Bizonyos mértékig - felelte Holmes elgondolkozva. - Az õseim vidéki földbirtoko
sok voltak, úgy éltek, ahogy a földbirtokosok szoktak. Mégis nekik köszönhetem, hogy ezek fe
lé a dolgok felé fordultam, talán elsõsorban a nagyanyámnak, aki Vernet-nek, a híres francia
festõnek volt a húga. És a mûvészi hajlandóság a legkülönbözõbb formákban nyilatkozhat meg.
-??Honnan tudja, hogy ez öröklött képesség?
- Mert a testvéremben, Mycroftban még inkább megtalálható.
Ez újdonság volt számomra. Ha még egy ilyen csodálatos képességû ember van Angliában, hogyhog
a rendõrség, sem a nagyközönség nem tud róla? Megkérdeztem, és arra is célozgattam, hogy bar
ak szerénykedésbõl tartja magánál is különbnek a testvérét. Holmes csak nevetett a célozgatás
-??Kedves Watson - mondta -, sohasem értettem azokat, akik a szerénységet erényn
ek tartják. A módszeresen gondolkozó embernek mindent úgy kell látnia, amilyen, és ha valaki
lebecsüli magát, éppen úgy téved, mint aki túlbecsüli. És ha azt mondom, hogy Mycroft különb
yelõ, mint én, elhiheti, hogy csak a tiszta igazságot mondom.
-??Az öccse vagy a bátyja?
-??A bátyám. Hét évvel öregebb nálam.
-??És hogyhogy nem ismeri senki?
-??A maga körében nagyon jól ismerik.
-??És mi az õ köre?
-??Mondjuk a Diogenész Klub.
Sohasem hallottam errõl az intézményrõl, és a tudatlanságom kiülhetett az arcomra, mert Sherl
ck Holmes elõhúzta a zsebóráját.
-??A Diogenész Klub London egyik legfurcsább klubja, és Mycroft a világ egyik le
gfurcsább embere. Háromnegyed öttõl hét óra negyven percig mindig a klubjában van. Most éppen
t óra, és ha kedve van sétálni egy kicsit ezen a szép estén, szívesen bemutatom magának a két
tt furcsaságot.
Öt perc múlva már az utcán voltunk, és a Regent körtér felé tartottunk.
-??Maga csodálkozik rajta - mondta a barátom -, hogy Mycroft nem használja fel
a képességeit nyomozásra. Képtelen rá.
-??De hiszen azt mondta, hogy . . .
-??Azt mondtam, hogy jobb megfigyelõ és következtetõ nálam. Ha a nyomozás csak abból
na, hogy az ember ül a karosszékében és gondolkozik, a bátyám volna minden idõk legnagyobb
nyomozója. De nincs benne elég becsvágy és tetterõ. Egy lépést sem tenne, hogy a feltevé
nek igazáról meggyõzõdjön, inkább beismerné, hogy tévedett, mintsem igazságának a bebizonyítá
Sokszor fordultam hozzá az ügyeimben, és a feltevései mindig helytállónak bizonyultak. De te
ljességgel képtelen elvégezni azokat a gyakorlati tennivalókat, amelyek nélkül nem lehet bíró
gy esküdtszék elé vinni az ügyet.
-??Szóval nem ez a foglalkozása.
-??A legkevésbé sem. Számomra ez a munka a megélhetés forrása, számára mûkedvelõ játs
odálatos számtani képességei vannak, és több minisztérium könyvelését õ vizsgálja felül száms
A Pali Mailen lakik, minden reggel lesétál a Whitehallra, minden este hazasétál. Más test
mozgást évek óta nem végez, és nem jár sehova, csak a lakásával szemközt levõ Diogenész Klubb
-??Nem ismerem ezt a klubot.
-??Ne csodálkozzon rajta. Sok olyan ember van Londonban, aki félénkségbõl vagy emb
ergyûlöletbõl kerüli embertársainak társaságát. De azért õk is meg tudják becsülni a kényelme
vezik a legfrissebb folyóiratokat. Az õ kedvükért alapították a Diogenész Klubot, a város tár
és klubba végképp nem való embereinek paradicsomát. A tagoknak nem szabad egymásról tudomást
nniük. Beszélni semmiféle indokolással sem szabad, csak az idegenek fogadótermében, és ha val
ki háromszor vét a szabályok ellen, a bizottság elé kerül, és az ilyen fecsegõt ki lehet zárn
agok közül. Bátyám a klub egyik alapítója, és az intézménynek az én tapasztalataim szerint is
megnyugtató légköre van.
Beszélgetés közben kijutottunk a Pall Mailre, és a St. James-palota felõl végigsétáltunk rajt
Sherlock Holmes a Carlton Klubtól nem messze megállt egy ajtó elõtt, csendre intett, és be
vezetett az elõcsarnokba. Az üvegajtón keresztül beláttam egy fényûzõen berendezett nagy tere
, sokan üldögéltek, újságot olvastak benne, mindenki a maga kis kuckójában. Holmes egy kisebb
a Pali Mailre nézõ szobába vezetett, egy pillanatra magamra hagyott, és nemsokára másodmagáv
l tért vissza. Láttam, hogy ez csak a bátyja lehet.
Mycroft Holmes erõsebb, testesebb ember volt, mint Sherlock. A teste volt igazán kövér,
az arca - bár az sem volt sovány, inkább hegyes - emlékeztetett öccsének jellegzetes, kifeje
zésteli ábrázatára. Szeme nagyon világos, kékesszürke, mindig olyan távolba nézõ és befelé lá
néha Sherlock Holmesét láttam, a legnagyobb szellemi erõfeszítés pillanataiban.
-??Örülök, hogy megismerhettem - mondta, és megszorította a kezemet fókauszonyra emlé
eztetõ, széles, lapos kezével. - Mindenki Sherlockról beszél, amióta maga felcsapott a krónik
k. Azt hittem, Sherlock, eljössz hozzám a múlt héten, hogy azt a kastélybeli esetet megbes
zéljük. Úgy éreztem, hogy nem nagyon boldogulsz vele.
-??De azért megoldottam - felelte a barátom mosolyogva.
-??Adams volt a tettes, nem igaz?
-??Adams volt.
-??Az elsõ pillanattól kezdve tudtam.
Leültek a kiugró ablakmélyedésbe.
-??Ez a megfelelõ hely, hogy megfigyeljük embertársainkat - mondta Mycroft. -
Micsoda remek figurák! Nézd csak ezt a két embert, éppen errefelé jönnek.
-??A biliárdfelíró meg a másik?
-??Igen. Mit tudsz kisütni a másikról?
A két ember megállt az ablak alatt. Az egyik mellénye a zseb fölött krétafoltos volt, de más
elét a biliárdozásnak nem vettem észre rajta. A másik alacsony, sötét bõrû ember volt, a kala
atolta a homlokán, és több csomagot szorongatott a hóna alatt.
-??Ügy nézem, kiszolgált katona - mondta Sherlock.
-??És nemrég szerelt le - mondta a bátyja.
-??Látni, hogy Indiában szolgált.
-??És hogy altiszt volt.
-??Azt mondanám, hogy tüzér.
-??Özvegy.
-??De gyereke van - mondta Sherlock.
-??Gyerekei, barátom, gyerekei!
-??Ugyan! - nevettem fel. - Ami sok, az sok!
-??Nem is olyan nehéz megállapítani, hogy ez a tekintélyt parancsoló, napbarnította
ember katona, de nem közkatona, és hogy nemrég tért haza Indiából - felelte Holmes.
-??Azt, hogy nemrég szerelt le, az bizonyítja, hogy kincstári bakancs van a lábán
- mondta Mycroft.
-??Nem úgy jár, ahogy a lovasok szoktak, de a kalapját félrecsapva viselte, mert
a homlokának az egyik széle világosabb, mint a másik. Árkász nem lehet, mert sovány. Tehát t
-??A gyászruháján látni, hogy nagyon közeli hozzátartozóját veszítette el. Mivel õ ma
be, valószínûleg a feleségét. Gyerekholmikat vásárolt, láthatja. Csörgõt is, tehát egészen ap
van. Az asszony valószínûleg belehalt a szülésbe. De egy képeskönyv is van a hóna alatt, vag
egy nagyobbacska gyerekrõl is gondoskodnia kell.
Kezdtem érezni, miért mondta a barátom, hogy a bátyja nála is különb képességekkel rendelkezi
erlock Holmes rám nézett és mosolygott. Mycroft tubákot szippantott egy teknõchéj dobozból, m
jd nagy vörös selyem zsebkendõvel lesöpörte a kabátjáról az odatévedt szemeket.
-??Most jut eszembe, Sherlock, hogy egy szívedhez
nagyon közel álló ügyben, igazán egyedülálló esetben a tanácsomat kérték. Nem volt annyi kita
, hogy kellõképpen utánajárjak, alig tettem valamit, de igen kellemesen elgondolkozhatta
m rajta. Ha szívesen meghallgatnád a részleteket ...
-??De még milyen szívesen, kedves Mycroft!
Mycroft írt valamit a zsebkönyvébõl kiszakított lapra, aztán csengetett, és a levelet egy ajt
ak adta.
-??Megkértem Mr. Melast, hogy jöjjön át ide - mondta. - Egy emelettel fölöttem lakik
, futólag ismerjük egymást, ezért is fordult hozzám tanácstalanságában. Mr. Melas tudomásom s
t görög származású, és kitûnõ nyelvész. Ami a foglalkozását illeti, törvényszéki tolmács, de
olgozik, ha a Northumberland Avenue szállodáiban megszálló keleti hatalmasságok valamelyikén
ek erre van szüksége. Azt hiszem, leghelyesebb, ha õ maga mondja el rendkívüli kalandját. Ki
svártatva egy alacsony, zömök ember csatlakozott hozzánk. Olajbarna arca és szénfekete haja
elárulta, hogy déli országból származik, bár a beszéde olyan volt, mint akármelyik mûvelt ang
l rázott kezet Sherlock Holmesszal, és mikor meghallotta, hogy a híres szaktekintély a tör
ténetére kíváncsi, elégedetten villant meg a szeme.
-??Attól félek, hogy a rendõrség nem nagyon hisz nekem - mondta panaszosan. - Sz
avamra, nem. Azt hiszik, hogy ilyen dolog elképzelhetetlen, mert õk még nem hallottak
ilyesmirõl. De nincs nyugtom addig, amíg meg nem tudom, mi történt az én összevissza ragtapa
szozott arcú szerencsétlen ismerõsömmel.
-??Érdeklõdve hallgatom - mondta Sherlock Holmes.
-??Szerda este van - kezdte Mr. Melas -, tehát hétfõn éjszaka történt, amit elmesélek
vagyis alig két napja. A kedves szomszédom talán már említette, hogy tolmács vagyok. Sok ny
elvbõl fordítok, majdnem valamennyibõl, de mert görögnek születtem, és a nevem is görög, legi
zzel a nyelvvel foglalkozom. Évek óta én vagyok a legnevesebb görög tolmács Londonban, és a s
lodákban is jól ismerik a nevemet.
Elég gyakran megesik, hogy a legváratlanabb idõpontokban keresnek bajba jutott idegene
k vagy frissen ideérkezett utasok, akiknek szükségük van a szolgálataimra. Nem lepõdtem meg
tehát, mikor hétfõn este egy jól öltözött fiatalember, egy bizonyos Mr. Latimer jelent meg a
akásomban, azt mondta, hogy lent vár a bérkocsi, és hogy menjek vele. Egy görög ismerõse kere
te fel üzleti ügyekben, és mivel csak az anyanyelvén beszél, feltétlenül tolmácsra van szüksé
omásomra hozta, hogy a háza nem nagyon messze, Kensingtonban van. Szemmel láthatólag sie
tett, valósággal betuszkolt a bérkocsiba, mikor leértünk az utcára.
Bérkocsit mondtam, de csakhamar arra kellett gondolnom, hogy nem bérkocsi az, amiben
utazom. Tágasabb volt, mint London négykerekû szégyenei, a felszerelése kissé kopott, de elõ
elõ. Mr. Latimer leült a velem szemben levõ ülésre, és megindultunk a Charing Cross majd a S
haftesbury Avenue felé. Mikor az Oxford Streethez értünk, megjegyeztem, hogy nagy kerülõve
l közelítjük meg Kensingtont, de útitársam különös viselkedése láttán elakadt a szavam.
A kabátja alól egy kurta, de félelmetes ólmos botot húzott elõ, többször is meglóbálta, minth
a keménységét ellenõrizné. Aztán szótlanul letette maga mellé az ülésre. Utána mind a két ol
a a kocsi ablakát. Döbbenten láttam, hogy az ablakok papírral vannak beragasztva, hogy
ne lehessen kilátni rajtuk.
- Sajnálom, hogy megfosztom a szép kilátástól, Mr. Melas - mondta. - Be kell vallanom
, nem szeretném, ha megtudná, hova megyünk. Esetleg kellemetlen lehet számomra, ha máskor
is odatalál."
Gondolhatja, hogy ettõl a szónoklattól mennyire megijedtem. Ráadásul az útitársam fiatal volt
erõs, széles vállú, akkor sem szállhattam volna szembe vele, ha nincs ólmos botja.
- Nem helyénvaló ez a dolog, Mr. Latimer - dadogtam. - Tudja meg, hogy amit csi
nál, megengedhetetlen."
- Egy kissé önkényes, nem tagadom - mondta -, de majd kárpótolni fogjuk érte. De figye
meztetnem kell, Mr. Melas, hogyha feltûnést próbál kelteni, vagy bármi olyasfélét tesz, ami a
érdekeimet sérti, nagyon meg fogja bánni. Engedje meg, hogy emlékeztessem: senki sem tu
dja, hova ment, és ebben a kocsiban is, a házamban is az én kezemben van."
Halkan beszélt, de érdesen, nagyon fenyegetõen. Szótlanul ültem a helyemen, azon töprengtem,
miért rabolt el ilyen megmagyarázhatatlanul. Bármi volt is az oka, tudtam, hogy nincs
értelme tiltakozni, be kell várnom, mit hoz a jövõ.
Két óra hosszat kocsikáztunk, és fogalmam sem volt róla, merre járhatunk. Néha a kerekek zörg
llottam, hogy macskaköves utcában vagyunk, néha simán, csendesen suhantunk, mintha aszfa
ltozott úton haladnánk. De ezt az egy dolgot leszámítva semmi sem árulta el, hol vagyunk.
Az ablakokon levõ papíron nem hatolt át a fény, az elõrenézõ üveget kék függöny borította. Ne
or indultunk el a Pali Mailrõl, és az órám tanúsága szerint tíz perccel kilenc elõtt álltunk
re. Útitársam leeresztette az ablakot, és én egy alacsony, ívelt tetejû kaput pillantottam m
eg, lámpa égett fölötte. Kiszálltam a kocsiból, a kapu kinyílt, és én mintha füvet és fákat l
mikor beléptem. Hogy park volt-e ez vagy egyszerûen vidéki táj, nem tudnám megmondani.
Odabent egy színes burájú gázlámpa égett, de olyan halványan, hogy nem sokat láttam, csak ann
, hogy az elõcsarnok jó nagy, és képekkel van teliaggatva. A gyér világosságban is kivehettem
 hogy egy alacsony, görbe vállú, gyanús külsejû, középkorú ember nyitott ajtót nekünk. Mikor
ult, az üveg csillogásán láttam, hogy pápaszemet visel.
- Ez Mr. Melas, Harold?" - kérdezte.
- Igen."
- Pompás! Jó munka volt! Ne haragudjon, Mr. Melas, de maga nélkül nem boldogultunk.
Ha értelmesen viselkedik, nem fogja megbánni, de ha valami ostobasággal kísérletezne, Ist
en legyen irgalmas magának."
Idegesen, kapkodva beszélt, olykor nevetgélt is közben, és én még jobban féltem tõle, mint a
tól.
- Mit akarnak tõlem?" - kérdeztem.
- Néhány kérdést kell intéznie egy görög vendégünkhöz, és meg kell mondania, hogy mit
k annyit mondjon, amennyit magának mondanak, különben - és itt megint idegesen nevetett
- jobb lett volna meg sem születnie."
Közben kinyitott egy ajtót, és bevezetett egy elõkelõen berendezett szobába, már amennyire az
alig pislákoló lámpa fényében meg tudtam ítélni. Nagy szoba volt, gazdagságról árulkodott az
y minden lépésnél puha szõnyegbe süppedt a lábam. Bársonnyal behúzott székeket láttam, szép f
dallót és egy japáninak látszó páncélt a kandalló mellett a falon. A lámpa alatt volt egy szé
dõsebb ember intett, hogy oda üljek le. A fiatalabb kiment, és nemsokára egy másik ajtón jött
be, egy bõ köntösfélébe bújtatott, lassan lépegetõ embert vezetett. Mikor a lámpa halvány fén
alaposabban szemügyre vehettem az embert, borzongás járt át. Csont és bõr volt, halálsápadt;
dülledõ, fényes szemén láttam, hogy a teste erõtlen, de a lelke szilárd. Mégsem a testi elese
e rémített meg, hanem az, hogy ragtapasszal összevissza volt ragasztva az arca, és a száját
egy vastag rongycsomó takarta el.
- Megvan a palatábla, Harold? - kérdezte az öregebb, miközben a szerencsétlen leült, v
gyis inkább leroskadt egy székbe. - Levetted a kötést a kezérõl? Add oda neki a palavesszõt.
aga fogja feltenni a kérdéseket, Mr. Melas, õ meg majd leírja a feleleteket. Elõször is kérde
ze meg tõle, hajlandó-e aláírni az iratokat?"
A fogolynak szikrázott a szeme.
- Soha" - írta a táblára görögül.
- Mik a feltételei?" - kérdeztem zsarnokunk parancsára.
- Egy ismerõs görög pap elõtt kössenek házasságot az én jelenlétemben."
Megint az ideges, gonosz nevetés.
- Tudja, mi vár magára?"
- Nem érdekel."
Ezek csak szemelvények képtelen, félig elmondott, félig leírt társalgásunk kérdéseibõl
ból. Ismételten meg kellett kérdeznem tõle, nem hajlandó-e aláírni az iratokat. Mindig elutas
aszt kaptam. Egyszerre csak eszembe jutott valami. Minden kérdéshez hozzáfûztem valamit,
eleinte csak ártatlan dolgokat, hogy lássam, megértenek-e belõle valamit azok ketten, és
mikor láttam, hogy nem, veszélyesebb játékba kezdtem. Ilyesféleképp társalogtunk:
- Ez a csökönyösség nem vezet jóra. Ki maga?"
- Nem érdekel. Idegen vagyok Londonban."
- Csak magát okolhatja mindenért. Mióta van itt?"
- Rendben van. Három hete."
- Úgysem lesz magáé a vagyon. Mi baja van?"
- De gonosztevõké se legyen. Éheztetnek."
- Ha mindent aláír, kiszabadul. Miféle ház ez?"
- Nem írok alá semmit. Nem tudom."
- A lányon nem segít vele. Mi a neve?"
- Elhiszem, ha látom. Kratides."
- Láthatja, ha mindent aláírt. Honnan jött?"
- Akkor sosem fogom látni. Athénból."
Ha még öt percem lett volna, Mr. Holmes, mindent kiszedtem volna belõle, a többiek orra
elõtt. Talán már a következõ kérdésem tisztázta volna a történteket, de egyszerre csak kinyíl
egy nõ lépett a szobába. Nem láttam tisztán, csak annyit állapíthattam meg, hogy magas, csin
s, fekete hajú, és valami lobogó fehér köpeny van rajta.
- Nem tudtam tovább várni, Harold! - mondta tört angolsággal. - Olyan egyedül voltam
. . . Szent isten, hiszen ez Paolos!"
Az utolsó szavakat már görögül mondta. A férfi utolsó erejével letépte a ragtapaszt az arcáró
rjába vetette magát.
- Sofia! Sofia!" - kiabálta.
Csak egy pillanatra ölelhették meg egymást, mert a fiatalabb rabtartó megragadta a lányt és
kituszkolta a szobából, az öregebb pedig könnyûszerrel elbánt kiéheztetett áldozatával, és a
kivonszolta. Egy percre magamra maradtam, fel is ugrottam, abban a hiszemben, h
ogy elárulja valami, hol is vagyok tulajdonképpen. Szerencsére egyetlen lépést sem tettem,
mert amikor felnéztem, láttam, hogy az idõsebb ember az ajtóban áll, és le nem veszi rólam a
szemét.
- Készen is vagyunk, Mr. Melas - mondta. - Láthatja, hogy egy magántermészetû üggyel k
pcsolatban fogadtuk bizalmunkba. Azért kellett magához fordulnunk, mert az a görögül beszélõ
arátunk, aki tárgyalásainkat vezette, kénytelen volt visszautazni Keletre. Szükséges volt, h
ogy valaki átvegye a szerepét, és szerencsénkre hallottunk a maga kiváló képességeirõl."
Meghajoltam.
- Remélem, hogy a tiszteletdíjat megfelelõnek fogja találni - mondta, és odajött hozzá
- Tessék öt font. De ne felejtsen el valamit, kérem - és nevetgélve megkopogtatta a mellem
et. - Ha bárkinek, érti, bárkinek csak egy szót is szól a dologról, Isten irgalmazzon magának
"
Leírhatatlan undorral és rettegéssel töltött el ez a jelentéktelen külsejû ember. A lámpa épp
rcába világított, jobban megnézhettem magamnak. Az arca vékony volt és beesett, a szakálla he
yes, finom szálú és ritkás. Beszéd közben elõreszegte a fejét, az ajka, a szemhéja szüntelenü
, mintha vitustánc gyötörné. Arra gondoltam, hogy nyugtalan nevetgélése is valamilyen idegba
j jele. De a szeme riasztó volt, acélszürke, hidegen csillogó, iszonyatosan, engesztelhe
tetlenül kegyetlen.
- Megtudjuk, ha beszél róla - mondta. - Megvannak a magunk hírforrásai. A kocsi már vá
ja magát. A barátom elkíséri."
Keresztülvezettek az elõcsarnokon, felültettek a kocsira. Megint láttam egy pillanatra a
fákat és a kertet. Mr. Latimer szorosan a nyomomban lépkedett, a kocsiban szótlanul leült
a velem szemben levõ ülésre. Csendben kocsikáztunk nagyon sokáig, felhúzott ablakokkal. Nem
sokkal éjfél után megállt a kocsi.
- Itt ki kell szállnia, Mr. Melas - mondta az útitársam. - Sajnálom, hogy ilyen mes
sze van a lakásától, de nem tehetek mást. Ne próbálja meg a kocsit követni, mert rosszul járh
"
Ezzel kinyitotta az ajtót, és nekem alig volt annyi idõm, hogy kiugorjak, a kocsis máris
a lovak közé csapott, és a kocsi elrobogott. Kíváncsian néztem körül. Hangával benõtt, itt-o
ttyebokrok sötét foltjával tarkított réten voltam. A távolban egy házsort láttam, egy-egy eme
i ablakban még égett a lámpa. A másik oldalon pedig a vasút piros fényeit pillantottam meg.
A kocsi már eltûnt a szemem elõl. Nézelõdtem, azon törtem a fejem, hol lehetek. "Valaki felém
tartott a sötétségben. Közelebb érve láttam, hogy egy vasúti hordár.
- Meg tudja mondani, mi ez a hely?" - kérdeztem.
- Wandsworth Common" - felelte.
- Van még vonat Londonba?"
- Körülbelül egy mérföldet kell gyalogolni, Clapham Junction állomásig - mondta. - Még
elérheti az utolsó vonatot."
Így végzõdött a kalandom. Mr. Holmes. Nem tudom. hol voltam, nem tudom, kivel beszéltem, c
sak annyit tudok, amennyit elmondtam. De tudom, hogy itt valami nincs rendjén, és sz
eretnék segíteni azon a szerencsétlenen, ha lehet. Másnap elmondtam a történetet Mr. Mycroft
Holmesnak. aztán a rendõrségnek is.
Egy ideig szótlanul ültünk az elképesztõ beszámoló után. Aztán Sherlock Holmes a bátyjára néz
-??Mit tettetek? - kérdezte.
Mycroft felvette a mellette levõ kis asztalon heverõ újságot, a Daily Newst.
-?? Jutalom Paolos Kratides angolul nem beszélõ athéni görög férfi hollétére vonatkoz
lágosításért. Ugyancsak jutalom jár egy Sofia keresztnevû görög hölgy hollétére vonatkozó fel
473." Minden újságban megjelent. Eddig semmi válasz.
-??A görög követség mit mond?
-??Érdeklõdtem. Nem tudnak semmirõl.
-??Táviratozni kell az athéni rendõrfõnöknek. Mycroft felém fordult.
-??Sherlock az egyetlen tevékeny ember a családban - mondta. - Szeretném, ha a
kezedbe vennéd az ügyet, és tájékoztatnál, ha megtudsz valamit.
-??Meglesz - mondta a barátom, és felállt. - Értesítelek téged is, Mr. Melast is. Kér
m, Mr. Melas, vigyázzon magára, mert ezekbõl a hirdetésekbõl az emberrablók látni fogják, hog
lárulta a titkukat.
Hazafelé menet megálltunk egy távíróhivatalban. Holmes számos sürgönyt adott fel.
 -??Látja. Watson - mondta -, ez nem volt elvesztegetett este. Legérdekesebb
eseteim közül jó néhányat Mycroftnak köszönhetek. A most hallott esetnek, sajnos, csak egyfél
agyarázata van, de néhány részlete nagyon figyelemreméltó.
-??Reméli, hogy meg tudja oldani?
-??Sok mindent kisütöttünk már. meglepõ lenne, ha nem tudnánk meg a még hiányzó dolgo
s hozzá. Valószínûleg magának is van valami elképzelése, ami minden ismert részletet megmagya
-??Homályosan ugyan, de van.
-??Halljuk, mi az!
-??Szerintem nyilvánvaló, hogy ezt a görög lányt a Harold Latimer nevû fiatalember s
zöktette meg.
-??Szöktette meg, de honnan?
-??Talán Athénbõl.
Sherlock Holmes a fejét rázta.
-??A fiatalember egy szót sem tud görögül. A lány elég jól beszél angolul. Következés
y már egy ideje Angliában van, és a fiatalember sohasem járt Görögországban.
-??Tegyük föl akkor, hogy a hölgy eljött Angliába látogatóba, és Harold rábeszélte, h
meg vele.
-??Ez már elképzelhetõbb.
-??És a lány bátyja - mert alighanem ez a rokoni kapcsolat áll fenn közöttük - utánaj
rszágból, hogy közbelépjen. Vigyázatlanságában a fiatalember és öreg cinkosa kezébe esik. Fog
ják, és rá akarják kényszeríteni, hogy írjon alá bizonyos papírokat, mondjuk, adja át nekik a
yonát, hiszen õ lehet a gyámja. Megtagadja. A tárgyalásokhoz tolmácsra van szükség, elõször v
tolmácsol, aztán ezt a Mr. Melast veszik elõ. A lány nem tud a bátyja megérkezésérõl, és csa
nül deríti ki az igazat.
-??Kitûnõ, Watson! - kiáltotta Holmes. - Azt hiszem, nem jár messze az igazságtól. Lá
hatja, hogy minden ütõkártya a mi kezünkben van, legfeljebb attól kell félnünk, hogy megpróbá
végezni velünk. Ha elég idõnk lesz, kézre kerítjük õket.
-??De hogy fogjuk megtalálni azt a házat?
-??Ha az elképzelésünk helytálló, és a lányt valóban Sofia Kratidesnek hívják, könnye
fogunk bukkanni. Elsõsorban ebben bízhatunk, mert a bátyja nemrég érkezett Angliába, idegen
még itt. Bizonyos idõnek el kellett telnie azóta, hogy Harold barátunk kapcsolatba került
a lánnyal, legalábbis néhány hétnek, hiszen a lány bátyja Görögországban megtudta a dolgot,
Ha egész idõ alatt ugyanazon a helyen laktak, valószínûleg nyomra fog vezetni valaki, hála
Mycroft hirdetésének.
Beszélgetés közben meg is érkeztünk a Baker Streetre. Holmes ment föl elsõnek az emeletre, és
kor benyitott a szobánkba, meglepetten kiáltott fel. Átnéztem a válla fölött. Én is csodálkoz
A karosszékben ült és pipázott Mycroft, Holmes bátyja.
-??Kerülj beljebb, Sherlock! Fáradjon be, uram - mondta nyájasan, és mosolygott
megütközött arcunk láttán. - Ennyi tettrekészséget nem néztél ki belõlem, ugye, Sherlock? De
vallanom, érdekel ez az ügy.
-??Hogy kerültél ide?
-??Kocsival. Megelõztelek benneteket.
-??Van valami fejlemény?
-??Válasz jött a hirdetésemre.
-??Ne mondd!
-??De bizony. Alig néhány perccel azután, hogy elmentetek.
-??És mi van a válaszban?
Mycroft Holmes egy levelet vett elõ.
-??Itt van - mondta. - Vékony tollal írták csontszínû miniszterpapírra, az írás alapj
y beteges, középkorú ember küldte. Ezt írja: Uram, mai hirdetésére válaszolva van szerencsém
ogy jól ismerem a szóban forgó hölgyet. Ha felkeresne, tájékoztathatnám errõl a szomorú törté
gy jelenleg Beckenhamben lakik, a Mirtusz-villában. Tisztelõ híve: J. Davenport." Brix
tonból ír - tette hozzá Mycroft Holmes. - Nem kellene most mindjárt elmennünk hozzá, hogy me
ghallgassuk a szomorú történetrõl szóló tájékoztatást?
-??Kedves Mycroft, a férfi élete fontosabb számunkra, mint a lány története. Szóljunk
be a Scotland Yardra Gregson felügyelõért, és menjünk egyenesen Beckenhambe. Tudjuk, hogy
végezni akarnak vele, minden pillanat életbevágóan fontos lehet.
-??Útközben beszólhatnánk Mr. Melasért - javasoltam. - Szükségünk lehet tolmácsra.
-??Nagyszerû ötlet! - mondta Holmes. - A gyerek szaladjon el kocsiért, és máris in
dulhatunk.
Kihúzta az asztalfiókot, és láttam, hogy zsebre teszi a pisztolyát.
-??Szükség lehet rá - mondta kérdõ tekintetemet látva. - A hallottak alapján különöse
es társasággal van dolgunk.
Már majdnem besötétedett, mire Mr. Melas házához értünk, a Pall Mailre. Megtudtuk, hogy valak
érte jött, és magával vitte.
-??Nem tudja, hogy hova? - kérdezte Mycroft Holmes
-??Nem tudom, uram - felelte az asszony, aki ajtót nyitott. - Csak azt tud
om, hogy kocsival mentek.
-??Megmondta a látogató a nevét? - Nem, uram.
-??Egy elég magas, jóképû fiatalember volt?
-??Nem, uram, alacsony, pápaszemes kis ember volt,
beesett képû, de nagyon kedves, mindig nevetgélt, ahogy beszélt.
-??Gyerünk! - kiáltotta Sherlock Holmes türelmetlenül. - Egyre komolyabb a dolog
- mondta, miközben a Scotland Yard felé haladtunk. - Megint megfogták Melast. A múltkor
i tapasztalataikból tudják, hogy nem valami bátor ember. Most is csak megjelent ez a g
onosztevõ, és õ ijedten és ellenkezés nélkül követte. Megint a nyelvtudására van szükségük, d
munkájával, lehet, hogy vele is végezni akarnak, hiszen elárulta õket.
Azt reméltük, hogy vonattal hamarabb megérkezünk Beckenhambe, mint a kocsi, de legalábbis
vele egyszerre. Igen ám, de a Scotland Yardon egy órába telt, amíg elõkerítettük Gregson felü
lõt, és megszereztük a házkutatási engedélyt. Háromnegyed tízkor értünk a London Bridge állom
zenegykor érkeztünk meg Beckenhambe. Az állomástól fél mérföldnyire volt a Mirtusz-villa - eg
agy sötét épület egy park közepén, jó messzire az úttól. Elküldtük a kocsinkat, és megindultu
lé.
-??Minden ablak sötét - mondta a felügyelõ. - Ki
haltnak látszik a ház.
-??Kirepültek a madarak, üres a fészek - mondta Holmes.
-??Honnan tudja?
-??Az elmúlt órában egy sok csomaggal megrakott kocsi hajtott ki a parkból.
A felügyelõ nevetett.
-??Én is láttam a keréknyomokat a kertkapunál levõ lámpa fényében. De honnan szedi az
amit a csomagokról mond?
-??Láthatta, hogy ugyanaz a keréknyom vezet kifelé is, befelé is. De a kifelé menõ s
okkal mélyebb. Biztosra vehetjük, hogy nagy súlyt cipelt az a kocsi.
-??Ez több, mint amennyit én látok - mondta a felügyelõ a vállát vonogatva. - Nem les
könnyû betörni a kaput. Próbáljuk meg, hátha meghallanak bennünket.
Vadul megkopogtatta a kaput, megrángatta a csengõ zsinórját, de hiába. Holmes elosont, és néh
perc múlva már jött is visszafelé.
-??Egy ablak nyitva van - mondta.
-??Szerencse, hogy maga a mi oldalunkon van, Mr. Holmes, és nem ellenünk - m
ondta a felügyelõ, látva, milyen ügyesen pattantotta fel az ablakzárat a barátom. -- Ilyen kö
mények közt, gondolom, hívás nélkül is besétálhatunk.
Egyikünk a másik után mászott be egy nagy szobába, alighanem abba, amelyikrõl Mr. Melas beszé
t. A felügyelõ meggyújtotta a lámpást. Láttuk a két ajtót, a függönyt, a lámpát, a japáni vér
amirõl beszámolt. Az asztalon két pohár volt, egy üres konyakosüveg és a vacsora nyomai.
-??Mi ez? - kérdezte Holmes hirtelen.
Hallgattunk és füleltünk. Halk nyögést hallottunk
valahonnan a fejünk fölül. Holmes az ajtóhoz ugrott, kirohant az elõcsarnokba. A baljós hang
az emeletrõl hangzott. Felrohant a lépcsõn, a felügyelõ meg én a nyomában, és Mycroft is sie
t, már amennyire hatalmas teste megengedte.
Három ajtót láttunk az emeleten, és a középsõ mögül szivárgott ki a nyögés, sokszor elhalóan,
te a sikoltásig felerõsödve. Az ajtó be volt zárva, de a kulcs kívülrõl volt a zárban. Holmes
te az ajtót, beszaladt, de egy szempillantás múlva megint kijött, és a szája elé tartotta a k
zét.
-??Széngáz! - kiáltotta. - Várjunk. Ki fog tisztulni. Benéztünk, és láttuk, hogy a sz
n egy háromlábú rézüstbõl halvány, kékes láng csap fel. Csak ez világított a szobában, sápadt
ajzolt a padlóra, a fal tövében, az árnyékban pedig két összeroskadt emberalak körvonalait ve
tük ki. Rettenetes, fojtó gáz áradt ki a nyitott ajtón, fuldokoltunk, hörögtünk tõle. Holmes
aladt a lépcsõ legtetejére, hogy friss levegõt szippantson, aztán berohant a szobába, kinyit
otta az ablakot, és a rézüstöt kihajította a kertbe.
-??Egy perc múlva bemehetünk - mondta lihegve, mihelyt újra kint volt. - Hol v
an gyertya? Odabenn nem nagyon tudnánk még gyufát sem gyújtani. Tartsd ide a gyertyát az a
jtóhoz, Mycroft, és mi kihozzuk a szerencsétleneket. Gyerünk!
Berohantunk, és kirángattuk a megmérgezett embereket a szobából. Mind a kettõjüknek szederjes
volt a szája, puffadt, sötét az arca és dülledt a szeme. Eszméletlenek voltak. A vonásaik ann
ira eltorzultak, hogy ha a fekete szakáll és a tömzsi termet el nem árulja, talán fel sem
ismerjük a görög tolmácsot, akitõl alig néhány órája köszöntünk el a Diogenész Klubban. A kez
san össze volt kötve, a szeme fölött egy nagy ütés nyoma. A másik megkötözött ember magas vol
nttá-bõrré aszalódott, az arca ragtapasszal furcsán összevissza ragasztva. Amikor lefektettük
már nem is nyögött, és egyetlen pillantással megállapíthattam, hogy rajta már nem tudunk seg
. Mr. Melas azonban élt, és egy óra múlva elégedetten láttam, hogy az ammónia és a konyak hat
inyitja a szemét, és tudtam, hogy én hoztam vissza az élõk közé onnan, ahonnan egyszer nem le
z visszatérés.
A történet, amit elbeszélt, elég egyszerû volt, és mindenben megerõsítette következtetéseinke
gatója ólmos botot vett elõ a kabátja ujjából, mihelyt belépett hozzá, és õ annyira félt a rö
haláltól, hogy másodszor is elrabolhatták. A nevetgélõ gonosztevõ olyan delejes hatással vol
szerencsétlen nyelvészre, hogy még most is csak reszketõ kézzel és falfehér arccal tudott be
zélni róla. Nyomban Beckenhambe vitték, egy újabb tárgyaláson kellett betöltenie a tolmács sz
pét. Ez a tárgyalás még az elõzõnél is drámaibb volt: a két angol meggyilkolással fenyegette
ot, ha nem teljesíti követelésüket. De be kellett látniuk végül, hogy minden fenyegetésük hiá
isszavezették a fogságba, aztán Melast vették elõ, árulással vádolták, a hirdetést hozták fel
, leütötték az ólmos bottal. Utána már csak arra emlékszik, hogy fölé hajoltunk.
Ez volt a görög tolmács páratlanul érdekes esete - a megoldását még ma is egy kis rejtély öve
irdetésre válaszoló úriember jóvoltából megtudtuk, hogy a szerencsétlen görög lány gazdag csa
tt, látogatóba jött a barátaihoz Angliába, megismerkedett ezzel a Harold Latimer nevû fiatal
emberrel, beleszeretett, és a fiatalember rábeszélte, hogy szökjön meg vele. Megdöbbent barát
i megelégedtek azzal, hogy a bátyját értesítették - és mosták a kezüket. A lány bátyja Athénb
zott, és ügyetlenségében Latimer és a társa, egy William Kemp nevû, szörnyeteg elõdöktõl szár
võ kezébe került. Ezek ketten tudták, hogy a görög nem tud angolul, ki van szolgáltatva nekik
rabságban tartották, kegyetlenségükkel és az éheztetéssel azt akarták elérni, hogy rájuk ruh
ga és a lány vagyonát. A lány nem tudott róla, hogy a bátyját a házban tartják fogva, és Lati
is ragasztották összevissza a férfi arcát ragtapasszal, hogy ha véletlenül meglátja, ne isme
je fel egykönnyen. De a lány finom nõi ösztönével már az elsõ pillanatban, a görög tolmács lá
elismerte a bátyját. A lány is fogoly volt, hiszen rajtuk kívül csak ketten voltak a házban,
a kocsis meg a felesége, a két gonosztevõ engedelmes eszközei. Mikor megtudták, hogy a ti
tkuk kipattant, és megértették, hogy a foglyukat semmire sem tudják rákényszeríteni, néhány ó
kezésünk elõtt a lánnyal együtt megszöktek a bútorozottan bérelt házból, de elõbb még megprób
azon, aki dacolni mert velük, és azon, aki elárulta õket.
Néhány hónap múlva egy érdekes újságkivágást kaptunk Budapestrõl. Arról volt benne szó, hogy
, aki egy lánnyal utazott, tragikus körülmények közt meghalt. Egymást szúrták le, legalábbis
yar rendõrség véleménye szerint, hajba kaptak, és halálosan megsebezték egymást. Holmesnak az
an, úgy tudom, más a véleménye: mindmáig azt hiszi, hogy ha valaki megtalálná a görög lányt,
atná tõle, hogyan állt bosszút a maga megrontóin és a bátyja gyilkosain.
A haditengerészeti szerzõdés
A házasságkötésemet követõ júliust három érdekes eset tette emlékezetessé, mindháromban
em Sherlock Holmes oldalán, és tanulmányozhattam a módszereit. Mindhárom esetrõl készítettem
yzeteket, a címük: A második folt esete, A haditengerészeti szerzõdés esete és A fáradt kapit
sete. Az elsõben olyan komoly kérdések forogtak kockán, az országnak olyan neves családjai k
everedtek bele, hogy még évekig nem hozhatom nyilvánosságra. Pedig Holmes minden vállalkozás
a közül ebben bizonyította következtetéses módszerének fölényét a legcsattanósabban, ebben ví
nak legõszintébb tiszteletét, õrzöm annak a beszélgetésnek a csaknem szó szerinti jegyzõkönyv
ben Dubuque úrnak, a párizsi rendõrség egyik vezetõjének, és Fritz von Waldbaumnak, az ismert
danzigi szaktekintélynek elmagyarázta, mi történt valójában, mert a két úr másodrangú fontoss
goldására pazarolta erejét. Majd ha beköszönt az új évszázad, talán történetünket is el lehet
en ezért most a második említett esetre térek rá. hiszen néhány pillanatra ez is létfontosság
zott országunk számára, és számos részlete valóban egyedülállóan érdekessé teszi.
Középiskolás koromban jó barátságban voltam egy Percy Phelps nevû fiúval. Nem volt nagy korkü
tünk, két osztállyal járt fölöttem. Kitûnõ képességû fiú volt, minden megnyerhetõ iskolai jut
lt, ösztöndíjjal jutott be az egyetemre, és Cambridge-ben is sikert sikerre halmozott. Ráa
dásul kitûnõ összeköttetésekkel rendelkezett, már kisfiú korunkban is tudtuk róla, hogy anyai
bátyja Lord Holdhurst. a híres konzervatív politikus. Az iskolában nem sok hasznát vette e
nnek az elõkelõ rokonságnak: mi remek szórakozásnak tartottuk, ha megkergethettük a krikettpá
yán, ha megcsapkodhattuk a krikettkapu pálcáival. De minden megváltozott, mihelyt elvégezt
e az iskoláit. Hallottam valamit róla, hogy a jó fejének és a kitûnõ összeköttetéseinek hála,
kapott a külügyminisztériumban, de aztán még a létezésérõl is megfeledkeztem, míg a következ
be nem juttatta:
Biarbrae, Woking
Kedves Watson,
minden bizonnyal emlékszik még Phelpsre, az ebihalra", aki akkor járt ötödikbe, amiko
r maga harmadikba. Lehet, hogy még azt is tudja, hogy a nagybátyám jóvoltából kitûnõ állást k
külügyminisztériumban, becsültek és tiszteltek, de most egy rettenetes szerencsétlenség vége
ethet szépen ívelõ pályámnak.
Nincs értelme, hogy megírjam a szörnyû esemény részleteit. Ha eleget tesz a kérésemnek, úgyis
ndhatom személyesen. Kilenc hétig ideglázban feküdtem, és még most is nagyon gyenge vagyok.
Nem tudná-e elhozni hozzám a barátját, Mr. Holmest? Szívesen meghallgatnám, mi a véleménye az
, bár az illetékesek azt mondják, hogy nincs mit tenni. Kérem, próbálja meg idecsábítani, még
minél hamarabb. Rettenetes feszültségben élek, minden perc egy örökkévalóságnak látszik. Mon
neki, hogy nagyra becsülöm a képességeit, és csak azért nem fordultam hozzá hamarabb, mert a
végzetes csapás óta szinte még nem is tértem magamhoz. Most újra tisztább a fejem, de el sem
erem hinni, annyira félek a visszaeséstõl. Olyan gyenge vagyok, hogy tollba mondom ezt
a levelet is, mint az írásból láthatja. Kérem, próbálja meg magával hozni!
Hajdani iskolatársa Percy Phelps
Volt ebben a levélben valami, ami szíven ütött: a szánalomra méltó esedezés, hogy Holmest vig
magammal. Annyira meghatódtam, hogy egyedül is megpróbáltam volna mindent, bármilyen nehézn
ek ígérkezett is az ügy, de tudtam, hogy Holmes örömmel segít, olyan szívesen ad tanácsot, am
en szívesen fogadják. Feleségem egyetértett velem, azt mondta, hogy ne vesztegessük az idõt,
haladéktalanul terjesszük Holmes elé az esetet. Egy órával a reggeli után ott voltam ismét a
jól ismert Baker Street-i szobában.
Holmes a kis asztalnál ült házikabátban, valami vegytani kísérletet végzett. A kékes fényû Bu
a fölött vadul fortyogott valami a nagy retortában, a lepárolt cseppek egy kétliteres mérõedé
en gyûltek össze. A barátom alig nézett rám, amikor beléptem, és én, látva, hogy a kísérlet f
y karosszékbe telepedtem, és vártam. Holmes néhány csepp vegyszert szippantott fel különbözõ
a pipettájával, és a végén egy oldatot tartalmazó kémcsõvel állt meg az asztal mellett. Jobb
n egy darabka lakmuszpapírt szorongatott.
-??Sorsdöntõ pillanatra érkezett, Watson - mondta. - Ha a papír kék marad, minden
rendben van. Ha pirosra változik, egy ember eljátszotta az életét.
Beletette a papírt a kémcsõbe. Nyomban piszkosvörösre változott a színe.
-??Gondoltam! - mondta. - Egy pillanat, és a rendelkezésére állok, Watson. A per
zsa papucsban talál dohányt.
Leült az íróasztalához, megírt néhány táviratot, átadta õket az inasnak. Aztán a szemközti sz
magát, fölhúzta a térdét, átkulcsolta hosszú, vékony lábszárát.
-??Közönséges kis gyilkosság - mondta. - Remélem, hogy maga érdekesebb dolgot tartog
at a számomra. Maga valamilyen bûntény viharmadara, Watson. Mirõl van szó?
Átadtam neki a levelet. Nagy figyelemmel olvasta. - Nem sokat tudunk meg belõle -
jegyezte meg, és visszaadta.
-??Szinte semmit.
-??De a kézírás érdekes.
-??Nem õ maga írta.
-??Tudom. Egy nõ írta.
-??Nem! Biztosan férfi írta - kiáltottam.
-??Nõi írás, méghozzá erõs akaratú nõ írása. Tudja, a nyomozás kezdetén az is számít,
, hogy a barátja, szerencséjére vagy szerencsétlenségére, egy kivételes jellemû nõvel van köz
csolatban. Máris érdekel ez az ügy. Ha maga is útra kész, indulhatunk Wokingba. Megnézzük a b
jba keveredett diplomatát és a hölgyet, akinek a leveleit tollba mondja.
Kedvezett nekünk a szerencse, még elértük a legközelebbi vonatot a Waterloo pályaudvaron, és
gy óra múlva már Woking hangás rétjein és fenyõfái közt sétáltunk. Biarbrae egy nagy parkban
alig néhány percre az állomástól. Beküldtük a névjegyünket, bevezettek minket egy szépen bere
fogadószobába. Néhány perc múlva egy köpcös ember lépett be, és nagyon szívélyesen üdvözölt.
t a negyvenhez, mint a harminchoz, de pirospozsgás képe, fürge szeme láttán inkább valamiféle
kövérkés és haszontalan iskolás fiúnak tartotta az ember, mint férfinak.
-??Örülök, hogy eljöttek - mondta, és hevesen megrázta a kezünket. - Percy hajnal óta
gukat emlegeti. Szegény fickó! Ez az utolsó szalmaszál. Az apja meg az anyja megkért, hogy
fogadjam magukat. Nekik kínszenvedés volna beszélni errõl az eseményrõl.
-??A részleteket még nem ismerjük - mondta Holmes. - Látom, hogy maga nem tarto
zik a családhoz.
Új ismerõsünk meglepõdött, de aztán végignézett magán, és nevetni kezdett.
-??Szóval észrevette az óraláncomon a J. H. betûket! - mondta. - Egy pillanatra az
t hittem, hogy ez valami bûvészmutatvány. Joseph Harrison vagyok, és mivel Percy a húgomat
, Annie-t veszi feleségül, mégiscsak rokonságba fogok kerülni vele. A húgom ott is van melle
tte, a szobájában, õ ápolta az elmúlt két hónapban. De talán mehetnénk is, mert Percy már nag
metlen.
Átmentünk egy másik szobába, nem messze a fogadószobától. Minden zugát, minden sarkát virágok
maga a szoba félig nappali, félig háló volt. Az ablakon beáradt a kert, a balzsamos nyári l
evegõ illatja, az ablak elõtti heverõn pedig egy sápadt, törõdött fiatalember feküdt. Egy nõ
llette, és mikor beléptünk, felállt.
-??Elmenjek, Percy? - kérdezte.
A férfi megfogta a kezét, hogy el ne mehessen.
-??Hogy van, Watson? - üdvözölt barátságosan. - Meg sem ismertem ezzel a nagy baju
sszal, de azt hiszem, aga sem ismerne rám egykönnyen. Ha nem tévedek, ez Mr. Sherlock
Holmes, a maga híres barátja.
Gyorsan bemutattam õket egymásnak. Leültünk. A köpcös férfi magunkra hagyott bennünket, de a
ott maradt, fogta a beteg kezét. Érdekes nõ volt, alacsonyabb és erõsebb a megszokottnál, a
bõre gyönyörû, olajbarna, a szeme olaszosan nagy és sötét, a hajkoronája csodálatosan fekete.
ette még sápadtabbnak, még megviseltebbnek látszott társának fehér arca.
-??Nem akarok visszaélni a türelmükkel - mondta Phelps, és felült a heverõn. - Mindjá
t a közepén kezdem. Szerencsés és boldog ember voltam, éppen nõsülni készültem, amikor ez a v
és végzetes balszerencse tönkretette az életemet.
Watson alighanem elmondta, hogy a külügyminisztériumban dolgoztam, és a nagybátyám támogatásá
yorsan elég magas állásba jutottam. Mikor a nagybátyám a jelenlegi kormányban külügyminiszter
tt, több titkos munkát rám bízott, és mivel mindig sikerrel oldottam meg a feladatot, jó véle
ye volt tudásomról és tapintatomról. Körülbelül két hónappal ezelõtt, pontosan május 23-án be
ozószobájába, megdicsért, hogy jól végeztem a munkámat, és elárulta, hogy újabb bizalmas fela
szt ki rám.
- Ez itt - mondta, és egy szürke irattekercset vett elõ az asztalából - az Anglia és O
aszország közötti titkos szerzõdés eredeti példánya. A sajtó, sajnos, már megneszelt valamit
ogról. Nagyon fontos, hogy semmi további ne szivárogjon ki róla. A francia vagy az orosz
nagykövetség óriási összeget fizetne, ha megtudhatná, mi van ebben az iratban. Ha nem volna
elengedhetetlenül szükséges, hogy lemásoljuk, ki sem adnám a kezembõl. Van íróasztal a szobá
- Van, uram."
- Fogja a szerzõdést, és zárja el. Kiadom az utasítást, hogy maga itt maradhat, mikor
többiek elmennek, és akkor nyugodtan másolhatja, nem fogják kilesni a titkot. Ha elkészült
a munkával, zárja el az eredetit is, a másolatot is, és holnap reggel személyesen adja át ne
kem."
Fogtam az írást...
-??Bocsánat, egy pillanat! - mondta Holmes. - Négyszemközt beszélgettek?
-??Igen.
-??Nagy szobában?
-??Legalább kilencszer kilenc méteresben.
-??A szoba közepén?
-??Körülbelül.
-??Halkan?
-??A nagybátyám mindig nagyon halkan beszél. Én pedig szinte meg sem szólaltam.
-??Köszönöm - mondta Holmes, és lehunyta a szemét. - Kérem, folytassa.
-??Mindent úgy csináltam, ahogy mondta, és megvártam, hogy a többiek elmenjenek. E
gy szobatársamnak, Charles Gorotnak volt valami hátralékos munkája. Magára hagytam, elment
em vacsorázni. Mire visszajöttem, már elment. Sietni akartam a munkámmal, tudtam, hogy J
oseph - Mr. Harrison, akivel az elõbb találkoztak - a városban van, és hogy a tizenegyes
vonattal utazik haza Wokingba. Szerettem volna elérni ezt a vonatot, ha lehetséges.
Belenéztem a szerzõdésbe, és láttam, hogy a nagybátyám nem túlzott, mikor végzetesen fontosna
lvánította. Nem akarok a részletekrõl beszélni, de annyit elárulhatok, hogy Nagy-Britannia és
a hármas szövetség kapcsolatait szabályozza, és meghatározza, milyen politikát kövessen Angli
ha a francia flotta erõsebb lesz a Földközi-tengeren, mint az olasz. Csak haditengerésze
ti kérdésekrõl volt szó benne. A végén a szerzõdést megkötõ magas rangú megbízottak aláírása.
gészet, aztán nekiültem a másolásnak.
Hosszú irat volt, huszonhat cikkely, francia nyelven. Iparkodtam, ahogy csak tudta
m, de kilenc órára csak kilenc cikkellyel készültem el, láttam, hogy a vonatomat már nem érhe
em el. Szédültem, üres volt a fejem, talán a vacsora, talán az egész napi munka miatt. Egy c
sésze kávé talán felébresztene. A lépcsõházban, a portásfülkében egész éjszaka ül egy portás,
túlórázó hivatalnokoknak a borszeszlámpáján. Csöngettem neki.
Meglepetésemre egy asszony jelent meg a szobámban, egy középkorú, durva arcú, kötényes asszon
Azt mondta, hogy a portás felesége, õ szokott takarítani. Megrendeltem a kávét.
Még két cikkelyt lemásoltam, de álmosabb voltam, mint valaha. Felkeltem, sétáltam a szobában,
hogy megmozgassam a lábam. A kávénak se híre, se hamva, el sem tudtam képzelni, hogy miért n
em hozzák még. Kinyitottam az ajtót, kimentem a folyosóra, hogy utánanézzek. A szobámnak ninc
más kijárata, csak ez a rosszul világított, keskeny folyosó. Íves lépcsõben végzõdik, és a l
a portás fülkéje. A lépcsõbõl egy pihenõnél egy másik folyosó ágazik el. Ez egy keskeny lépc
ik, az oldalbejárathoz vezet. Itt jönnek be a hivatalszolgák, de a hivatalnokok is, ha
gyorsan be akarnak jutni a Charles Streetrõl.
-??Köszönöm, azt hiszem, hogy értem - mondta Sherlock Holmes.
-??Nagyon fontos, hogy ezt jól megjegyezze. Lementem a lépcsõn, és az elõcsarnokba
n láttam, hogy a portás alszik a fülkéje mélyén, forr a víz a borszeszlángon, ki-kifröccsen a
a földre. Már nyújtottam a karom, hogy felrázzam a portást, aki rendületlenül aludt, de egys
erre csak megszólalt a feje fölött a csengõ, és õ felriadt.
- Mr. Phelps?" - kérdezte csodálkozva.
- Lejöttem, hogy megnézzem, mi van a kávémmal."
- Feltettem a vizet, de elaludtam, uram - mondta, rám nézett, aztán fel a falra,
a csengõre, és egyre döbbentebb képet vágott. - De ha maga itt van, uram, ki csengetett?"
- Ki csengetett? - kérdeztem. - Milyen csengõ ez?"
- A maga szobájának a csengõje, uram."
Jeges kéz szorította össze a szívemet. Valaki van a szobámban, és a féltett írás az asztalon
! Felrohantam a lépcsõn, végigszáguldottam a folyosón. A folyosó üres volt, Mr. Holmes, és ür
lt a szoba is. Minden úgy volt, ahogy hagytam de a gondjaimra bízott irat eltûnt az as
ztalról. A másolat ott volt, de az eredeti eltûnt,
Holmes felegyenesedett ültében, a kezét dörzsölte. Láttam, hogy nagyon kedvére való a történe
-??És mit csinált? - kérdezte.
-??Rögtön tudtam, hogy a tolvaj az oldalkapu felõli lépcsõn jött fel. Ha a másikon jö
találkozunk.
-??Biztos benne, hogy nem rejtõzködhetett egész idõ alatt a szobában vagy a maga s
zavai szerint is nagyon rosszul világított folyosón?
-??Képtelenség. Még egy egér sem tudna ott megbújni. Nincs mi mögé elrejtõzni.
-??Köszönöm. Kérem, folytassa.
-??A portás a sápadt arcomról látta, hogy valami baj van, feljött velem a lépcsõn. Mi
d a ketten kirohantunk a folyosóra, leszaladtunk a Charles Streetre vezetõ lépcsõn. Az o
ldalkapu csukva volt, de nem volt bezárva. Feltéptük, kiugrottunk az utcára. Világosan emlék
szem, hogy a közeli templom órája hármat ütött. Háromnegyed tíz volt. - Ez fontos - mondta H
es, és felírta a kézelõjére.
-??Koromsötét volt az éjszaka, meleg esõ szemetelt. Egy lelket sem láttunk a Charl
es Streeten, de a sarkon, a Whitehallon nagy volt a forgalom. Ahogy voltunk, kal
ap-sapka nélkül kiszaladtunk a sarokra. A túlsó sarkon állt egy rendõr.
- Betörés! - lihegtem. - Egy nagy értékû iratot loptak el a külügyminisztériumból. Nem
alakit erre?"
- Negyedóra óta vagyok itt, uram - mondta a rendõr. - Azóta egyvalaki járt erre, egy
kockás kendõbe burkolózó, magas, idõs asszony."
- Az az én feleségem - mondta a portás. - Más nem járt erre?"
- Más nem."
- Akkor a másik úton ment a tolvaj" - kiabálta a portás, és megrángatta a kabátom ujjá
Nem tetszett nekem a dolog, és gyanakodni kezdtem, hogy mindenáron el akar távolítani in
nen.
 - Nem tudom, uram. Láttam, hogy erre jön, de nem volt okom rá, hogy szemmel tarts
am. Sietett."
- Mennyi ideje látta?"
- Néhány perce."
- Öt percen belül?"
- Nem lehetett több, mint öt perce."
- Csak az idejét vesztegeti, uram, pedig minden perc számít - kiabálta a portás. - Sz
avamra mondom, hogy a feleségemnek semmi köze az egészhez, jöjjön az utca másik végére! Ha ne
, megyek egyedül!" - és már futott volna az ellenkezõ irányba.
Utánakaptam, elcsíptem a kabátja ujját.
- Hol lakik?" - kérdeztem.
- Brixtonban. Ivy Street 16. - felelte. - Higgye el, hamis nyomot követ, Mr.
Phelps. Jöjjön az utca másik végére, hátha megtudunk valamit."
Nem tehettem egyebet, megfogadtam a tanácsát. A rendõr is velünk tartott. Itt is nagyon
forgalmas volt az utca, sok ember járt-kelt erre, de mindenki sietett, hogy behúzódjon
valahova az esõ elõl. Senki nem ácsorgott az utcán, senki sem tudott felvilágosítással szolg
i.
Visszamentünk a minisztériumba, átkutattuk a lépcsõházat és a folyosót, de hiába. A szobába v
yosót vajszínû linóleum borítja, nagyon jól látszanak rajta a lábnyomok. Gondosan megvizsgált
e nem láttunk rajta idegen nyomot.
-??Egész este esett?
-??Hét órától fogva.
-??Hogyhogy a takarítónõ, aki kilenc órakor ment be magához, nem sározott össze minde
t a cipõjével?
-??Jó, hogy szóvá teszi. Én is gondolkoztam rajta annak idején. A takarítónõk a portá
leveszik a cipõjüket, és posztópapucsba bújnak.
-??Értem. Szóval nem láttak lábnyomokat, pedig esõs volt az idõ aznap este. Rendkívül
kesen bonyolódnak az események. És mit csinált?
-??A szobát is átkutattuk. Titkos ajtó nincs sehol. Az ablakok kilenc méterre va
nnak az utcától. Mindkét ablak belülrõl volt bezárva. A szoba szõnyegborításos, tehát csapóaj
t benne. A mennyezet sima, fehér. A nyakamat teszem rá, hogy az, aki a papírokat elvit
te, csak az ajtón juthatott be a szobába.
-??És a kandalló?
-??Nincs kandalló. Kályha van. A csengõzsinór éppen az asztalom fölött lóg. Aki cseng
tt, oda kellett jönnie az asztalomhoz. És miért csenget az ilyen bûnözõ? Megoldhatatlan rejté
y.
-??Az eset valóban szokatlan. És ezek után mit tett? Körülnézett a szobában, gondolom
hogy nem fedezi-e fel a betolakodó nyomait - szivarvéget, ottfelejtett kesztyût, hajtût
, valami apróságot.
-??Semmit sem találtam.
-??Nem érzett valamilyen szagot?
-??Nem is gondoltam rá.
-??Pedig a dohány szaga nagy segítség lehet.
-??Nem dohányzom, éppen ezért, gondolom, megéreztem volna, ha dohányszag van a szo
bában. Semmi sem volt, ami útbaigazíthatott volna. Egyetlen kézzelfogható valami akadt: az
a tény, hogy a portás felesége, Mrs. Tangey elsietett a minisztériumból. A portás nem tudot
t magyarázatot adni a viselkedésére, csak azt mondta, hogy az asszony mindennap ilyen
idõ tájban szokott hazamenni. A rendõr meg én úgy éreztük, leghelyesebb azonnal megkeresni az
asszonyt, hogy ne szabadulhasson meg a papíroktól, ha ugyan egyáltalán nála vannak.
Ekkorra már a Scotland Yard is megtudta a dolgot, és egy nyomozó, Mr. Forbes meg is je
lent, és nagy buzgalommal látott munkához. Kocsit béreltünk, félóra múlva már meg is érkeztün
ott címre. Egy fiatal lány nyitott ajtót, mint megtudtuk, Mrs. Tangey legidõsebb lánya. Az
anyja még nem ért haza, így hát leültettek bennünket az utcai szobában.
Tíz perc múlva kopogtak az ajtón, és itt követtük el az egyetlen komoly hibát, engem terhel é
a felelõsség. Nem mi nyitottunk ajtót, hanem a lány. Hallottuk, hogy mit mond: Két ember vá
magára az utcai szobában, anyám." Hallottuk, hogy valaki nyomban ezután végigszaladt a fo
lyosón, Forbes felrántotta az ajtót, berohantunk a hátsó szobába vagy inkább konyhába. Sajnos
z asszony megelõzött minket. Dacos tekintettel nézett ránk. de amikor megismert, leesett
az álla.
 - Mr. Phelps az irodából!" - kiáltotta.
- Miért, mit gondolt, hogy kik vagyunk? Miért akart elszökni elõlünk?" - kérdezte a tá
m.
- Azt hittem, hogy a végrehajtó - mondta. - Meggyûlt a bajunk egy kereskedõvel."
- Nem valami ügyes kibúvó - mondta Forbes. - Minden okunk megvan rá, hogy feltételezzü
, hogy maga egy fontos iratot elhozott a külügyminisztériumból, és most azért szaladt be ide
. hogy megszabaduljon tõle. Velünk kell jönnie a Scotland Yardra, meg fogják motozni."
Hiába tiltakozott, hiába rúgkapált, kocsiba ültettük, és útnak indultunk. Elõbb természetesen
ttuk a konyhát, belenéztünk a tûzhelybe, hogy nem égette-e el a papírokat, amíg néhány pillan
egyedül volt. Nem láttunk sem papírfoszlányokat, sem iratra valló hamut. A Scotland Yardon
tüstént átadtuk egy nõi nyomozónak. Halálra válva vártam, hogy mit fog mondani. Az iratnak s
e, se hamva. Ekkor éreztem elõször, milyen kétségbeejtõ a helyzetem. Eddig csinálhattam valam
t, nem értem rá tépelõdni. Annyira bíztam benne, hogy visszaszerzem a szerzõdést, hogy nem is
gondoltam rá, mi lesz, ha nem sikerül. Most már nem tehettem semmit, nyugodtan gondolk
ozhattam a helyzetemrõl. Iszonyatos volt! Watson a megmondhatója, hogy már az iskolában
is túlérzékeny, ideges kölyök voltam. Ilyen a természetem. Nagybátyámra gondoltam, a miniszte
aira, a szégyenre, amit rájuk hoztam, de magamra is, a szeretteimre is. Rettenetes b
alszerencse áldozata voltam, de hiába, ha egy ország érdeke forog kockán, a balszerencse i
s megbocsáthatatlan. Tönkretettem magam, szégyenteljesen és jóvátehetetlenül tönkretettem. Ne
s tudom, mit csináltam. Azt hiszem, hogy valami kínos jelenetet rendeztem. Homályosan
emlékszem, hogy körülálltak a tisztviselõk, csitítgatni próbáltak. Az egyikük kivitt a Waterl
audvarra, és felültetett a wokingi vonatra. Azt hiszem, egészen hazáig kísért volna, ha nem
találkozunk össze a vonatnál a közelünkben lakó Ferrier doktorral. Az orvos igen kedvesen a
védõszárnyai alá vett, és jól tette, mert a wokingi állomáson kitört rajtam a roham, és valós
, mire hazaértünk.
Elgondolhatja, mit éreztek az otthoniak, amikor a doktor csengetése felverte õket álmukból
, és látták, milyen állapotban vagyok. Szegény Annie-nek és anyámnak majd meghasadt a szíve.
rier doktornak elmondott a nyomozó egyet-mást a pályaudvaron, tehát be tudott számolni róla,
mi történhetett, és ez a beszámoló nem nyugtatta meg a kedélyeket. Nyilvánvaló volt. hogy el
káig fogok betegeskedni, éppen ezért szegény Josephet kitették ebbõl a szép szobából, ezt ren
be nekem betegszobának. Kilenc hétig feküdtem itt eszméletlenül vagy az idegláztól tébolyodot
. Csak Miss Harrison ápolásának és az orvos gondosságának köszönhetem, hogy egyáltalán beszél
ukkal. Miss Harrison egész áldott nap velem volt, éjszaka pedig egy ápolónõ viselte a gondom
at, mert õrjöngésemben mindenre képes voltam. Lassan kezdett tisztulni az agyam, de csak
az utolsó három napban tért vissza az emlékezõtehetségem. Bár néha azt szeretném, ha sohasem
olna vissza. Mihelyt magamhoz tértem, táviratoztam a nyomozást vezetõ Mr. Forbesnak. El
is jött hozzám, és elmondta, hogy minden fáradozásuk ellenére sem bukkantak nyomra. Ízekre sz
dték a portást és a feleségét, de nem jutottak vele sehova. Aztán az ifjú Gorot-t kezdték gya
i, azt, aki aznap este valamilyen hátralékos munkája miatt benn maradt egy ideig a min
isztériumban. Semmi sem szólt ellene, csak az, hogy sokáig benn maradt, és hogy francia
neve van. De én csak akkor láttam munkához, amikor Gorot elment, és ez a hugenotta õsöktõl sz
azó fiatalember éppen olyan angol érzésû és neveltetésû, mint bármelyikünk. Semmi terhelõ ada
aláltak, ezt a szálat is el kellett ejteni. Maga az utolsó mentsváram, Mr. Holmes. Ha ma
ga sem tud segíteni rajtam, elveszítem az állásom is, a becsületem is.
A beteget kifárasztotta a hosszú szónoklat, visszahanyatlott a párnáira, a gondviselõje egy
pohárka erõsítõ orvosságot adott neki. Holmes szótlanul ült, a fejét hátravetette, a szemét l
- más talán azt hihette, hogy nem is figyel, de én tudtam, hogy ez a legteljesebb összp
ontosítás jele.
-??A beszámolója olyan alapos volt - mondta végül -, hogy csak egy-két kiegészítõ kér
ll feltennem. Egy dolog mindenesetre nagyon fontos. Említette-e bárkinek is. hogy mi
lyen munkát kell elvégeznie?
-??Senkinek.
-??Mondjuk Miss Harrisonnak?
-??Nem. Nem is voltam itthon a megbízatás és a munka megkezdése közötti idõben.
-??És egyetlen ismerõse sem kereste fel véletlenül?
-??Egyetlenegy sem.
-??Tudták az ismerõsei, hogyan juthatnak be magához a minisztériumba?
-??Tudták. Én magam mutattam meg nekik.
-??De ha nem szólt nekik a dologról, úgyis hiábavaló az érdeklõdésem.
-??Nem szóltam senkinek. - Mit tud a portásról?
 -??Semmit, csak azt. hogy kiszolgált katona.
-??Melyik ezredben szolgált?
-??Ezt véletlenül tudom. A Coldstream gárdaezredben.
-??Köszönöm. Forbestól bizonyára megtudhatom az összes részleteket. A rendõrség kitûn
zokta szedni az adatokat, de nem mindig használja fel õket kellõképpen. De hogy ez a rózsa
milyen szép!
Megkerülte a heverõt, odament a nyitott ablakhoz, megemelte egy moharózsa lehajló ágát, lenéz
tt erre a csodálatos vörös és zöld színfoltra. Ez még az én számomra is újdonság volt, hiszen
hasem tapasztalhattam, hogy érdeklik a természet szépségei.
-??A vallás az a terület, ahol a következtetések a legfontosabbak - mondta, és nek
idõlt az ablaktáblának. - A gondolkozó ember akár tudománnyá is emelheti.
A gondviselés jóságának legszebb bizonyítéka szerintem a virág. Minden más, a képességeink, a
, a betevõ falatunk elengedhetetlenül szükségesek az életünkhöz. De ez a rózsa ráadás. A szín
a megszépíti az életet, bár nélküle is élnénk. És az ilyén ráadást csak a jóság biztosítja sz
t mondhatom, hogy reményt meríthetünk ezekbõl a virágokból.
Percy Phelps és a hölgy csodálkozva nézett Holmesra, és szavai hallatán kiült az arcukra a cs
lódás. Holmes, az ujjai közt szorongatva a rózsát, álmodozott. A hölgy néhány másodperc múlva
lt hozzá.
-??Maga szerint, Mr. Holmes, van remény rá, hogy megoldódik ez a rejtély? - kérdez
te egy kicsit talán éles hangon.
-??Ó, a rejtély! - mondta Holmes, aki úgy látszik, újra ráeszmélt a nyers valóságra.
tagadhatom, az eset nagyon homályos és bonyolult, de megígérhetem, hogy megvizsgálom az ügy
et, és tudatni fogom, ha valami figyelemre méltóra bukkanok.
-??Van valamilyen nyom, amin elindulhat?
-??Hét nyomot is találtam az elbeszélésben, de még nem nyilatkozhatom róluk, meg kel
l vizsgálnom õket.
-??Gyanúsít valakit?
-??Magamat gyanúsítom ...
-??Tessék?!
-??... hogy túl gyorsan vonom le a következtetéseimet.
-??Menjen vissza Londonba, és vizsgálja meg a nyomokat.
-??Kitûnõ tanács, Miss Harrison - mondta Holmes, és máris indult. - Azt hiszem, Wa
tson, nem is tehetnénk okosabbat. Ne tápláljon indokolatlan reményeket, Mr. Phelps. Nagy
on szövevényes ez az ügy.
-??Izgatottan várom vissza magukat - mondta a diplomata.
-??Holnap is ezzel a vonattal fogok érkezni. Sajnos, valószínûleg kedvezõ hírek nélkü
-??Isten áldja meg, hogy eljön! - mondta betegünk. - Valósággal újjászülettem, mert t
m, hogy mégis történik valami. Kaptam egy levelet Lord Holdhurst-tõl is.
-??Mit ír?
-??Hidegen írt, de nem gorombán, bár azt hiszem, hogy csak a súlyos betegségemre v
aló tekintettel. Megint elmondta, milyen fontos a dolog, és hozzátette, hogy a jövõmrõl - te
rmészetesen az elbocsátásomat érti - csak felgyógyulásom után döntenek, és hogy még jóvá-tehe
.
-??Nagyon értelmes és tapintatos határozat - mondta Holmes. - Induljunk, Watso
n, sok munka vár ránk Londonban.
Joseph Harrison vitt ki minket az állomásra, és nemsokára már a portsmouth-londoni vonaton
száguldottunk. Holmes a gondolataiba mélyedt, és jóformán meg sem szólalt Clapham Junction á
lomásig.
-??Szívderítõ ezen az emelt pályán érkezni Londonba, letekinteni a mélybe, a házakra.
Azt hittem, hogy tréfál, mert a látvány elég elszomorító volt. de Holmes megmagyarázta a dolg
-??Nézze csak azokat a többi háztetõ fölé magasodó nagy épülettömböket. Szigetek
tengeren!
-??Iskolák.
-??Világítótornyok, barátom! A jövõ fényjelei! Száz és száz kis magot tartalmazó gubó
megszületni az új, a jobb, a bölcsebb Anglia. Remélem, hogy ez a Phelps nem iszik.
-??Nem hinném.
-??Én sem. De minden lehetõséggel számolnunk kell.
Szörnyû örvénybe került szegény fiú, és nem tudom, kitudjuk-e cibálni belõle. Mi a véleménye
onról?
-??Határozott nõ.
 -??Igen, de igazán derék teremtés, ha nem tévedek. Egy Northumberland vidéki vasip
aros gyereke õ is, a bátyja is. Phelps télen járt arra, akkor jegyezte el, és most a lány le
ment hozzájuk, hogy megismerkedjen Phelps szüleivel. A bátyja elkísérte. Mikor a baj megtörté
t, a lány Wokingban maradt, hogy ápolhassa a szerelmesét, és ez a Joseph éppen elég jól érzi
ahhoz, hogy õ is megüljön egy kicsit. Láthatja, hogy máris nyomoztam utánuk a magam szakállá
De ma aztán még több dolgot meg kell tudnunk.
-??A betegeim ... - kezdtem.
-??Ö, ha a maga orvosi esetei érdekesebbek-, mint az én eseteim ... - mondta H
olmes kesernyésen.
-??A betegeim nyugodtan várhatnak egy-két napig, ezt akartam mondani. Ez az év
legnyugalmasabb része.
-??Nagyszerû! - tért vissza Holmes jókedve. - Akkor együtt dolgozhatunk. Elõször talá
Forbest kellene felkeresnünk. Tõle megtudhatjuk mindazokat a részleteket, amelyekre s
zükségünk van. és kitapasztalhatjuk, merrõl közelíthetjük meg ezt a rejtélyt a legkönnyebben.
-??Azt mondta, hogy vannak nyomok, amiken elindulhat.
-??Több nyom is van, de csak további vizsgálatokkal dönthetjük el, melyik mit ér. Le
gnehezebb a cél és értelem nélküli bûntetteket kideríteni. Ennek a bûntettnek célja és értelm
húzhat hasznot belõle? A francia nagykövet, az orosz nagykövet, aztán azok, akik el akarják
adni nekik a zsákmányukat, és végül Lord Holdhurst.
-??Lord Holdhurst!
-??Elképzelhetõ olyan helyzet, hogy egy államférfi örül, ha egy ilyen okmány véletlen
gsemmisül.
-??De nem az olyan becsületes államférfi, mint Lord Holdhurst!
-??Természetesen ez csak egy lehetõség a sok közül, de figyelembe kell vennünk. Még m
felkeressük a nemes lordot, megnézzük, tud-e valami érdekeset mondani. A nyomozásunk egyébké
t máris megindult.
-??Máris?
-??Igen. A wokingi állomásról táviratoztam minden londoni esti lapnak. Mindegyik
ben meg fog jelenni ez a hirdetés.
Egy zsebkönyvbõl kitépett lapot adott át nekem. Ez volt rajta ceruzával írva:
Tíz font jutalom. - Milyen számú bérkocsi tett le utast május 23-án este háromnegyed tízkor
inisztérium Charles Street-i ajtajában vagy közelében. Értesítéseket Baker Street 221/B címre
-??Annyira biztos benne, hogy a tolvaj bérkocsin érkezett?
-??Ha nem, semmi baj. De ha Mr. Phelps igazat mond, és a szobában és folyosón ni
ncs búvóhely, kívülrõl kellett bejönnie a tolvajnak. És ha kívülrõl jött, és - bármilyen esõs
e - mégsem hagyott nedves nyomokat a linóleumon, több mint valószínû, hogy kocsin érkezett, m
rt a linóleumot alig néhány perccel a távozása után vizsgálták meg. Igen. azt hiszem, joggal
keztethetünk bérkocsira.
-??Valószínûnek látszik.
-??Ez az egyik nyom, amirõl beszéltem. Ezen a nyomon is eljuthatunk valahova
. Aztán ott van a csengõ, az egész eset legérdekesebb eleme. Miért szólalt meg a csengõ? Szem
elenségbõl csöngetett-e a tolvaj? Vagy volt vele valaki, aki meg akarta akadályozni a bûntén
yt? Vagy véletlenül csöngettek? Vagy talán . . .?
Visszasüppedt feszült és elmélyült töprengésébe, és én aki minden kedélyhullámzását jól ismer
valamilyen új lehetõség jutott az eszébe.
Három óra húsz perckor érkeztünk meg Londonba, gyorsan megebédeltünk a pályaudvaron, és azonn
Scotland Yardra siettünk. Holmes Forbesnak is táviratozott, és Forbes már várt is ránk. Rókak
is ember volt, az arckifejezése értelmes, de egy csöppet sem barátságos. A lehetõ leghûvösebb
fogadott bennünket, kivált mikor megtudta, mi járatban vagyunk.
-??Hallottam már a módszereirõl, Mr. Holmes - mondta mogorván. - Szívesen felhasznál
ja mindazt, amit a rendõrségtõl megtudhat, és aztán maga oldja meg az ügyet, és megszégyeníti
ndõrséget.
-??Éppen ellenkezõleg! - mondta Holmes. - Az ötvenhárom legutóbbi ügyemben csak négys
er említették meg a nevemet, negyvenkilencszer a rendõrségnek jutott minden dicsõség. Maga mé
fiatal és gyakorlatlan, talán ezért nem tudja mindezt. De ha jó munkát akar végezni, velem
dolgozzon, ne ellenem.
-??Köszönettel vennék egy-két jó ötletet - mondta megváltozott hangon a nyomozó. - Me
eddig nem sok dicséretet kaptam ezért az ügyért.
-??Mit csinált ez idáig?
-??Állandóan figyeljük Tangeyt, a portást. A testõrségtõl kitûnõ bizonyítvánnyal szer
i sem találtunk semmi gyanúsat a viselkedésében. De a felesége gyanús alak. Azt hiszem, hogy
többet tud a dologról, mint az ember gondolná.
-??Õt is szemmel tartják?
-??Egy nyomozónõt rászabadítottunk. Mrs. Tangey iszik, és a nyomozónõ kétszer is vele
lt, mikor jól elázott, de semmit sem tudott kiszedni belõle.
-??Hallom, hogy végrehajtó járt náluk.
-??Igen, de mindent kifizettek.
-??Honnan szereztek pénzt?
-??Tisztességes úton. Éppen esedékes volt az ember testõrségi nyugdíja. És semmi jele
ogy nagyobb összegû pénzt szereztek.
-??Mivel magyarázta, hogy ö jelent meg Mr. Phelps csengetésére, és nem a férje?
-??Azt mondta, hogy nagyon fáradt volt a férje, segíteni akart neki.
-??Igaz lehetett, hiszen nem sokkal késõbb alva találták a portást a fülkéjében. Tehá
mi terhelõ adat nem szól ellenük, hacsak az asszony rossz szokásai nem. Megkérdezte, miért s
ietett el aznap éjszaka? Még a rendõrnek is feltûnt, hogy mennyire sietett.
-??Késõbb indult, mint máskor, haza akart menni.
-??Nem mondta neki, hogy különös, hogy Mr. Phelps és maga hamarabb érkeztek meg ho
zzájuk, mint õ, pedig húsz perccel késõbb indultak?
-??Azt felelte, hogy ennyi különbség van a bérkocsi és az omnibusz között.
-??Mit mondott, miért rohant a konyhába, mikor hazaért?
-??Mert ott volt a pénzé, fizetni akart a végrehajtónak.
-??Mindenre tud válaszolni. Megkérdezte tõle, hogy nem találkozott-e valakivel v
agy nem látott-e valakit eltávozásakor a Charles Streeten ácsorogni?
-??Csak a rendõrt látta.
-??Látom, elég alaposan kikérdezte. Mit csinált még?
-??Kilenc hét óta követjük Gorot-t, azt a másik tisztviselõt. Semmi sem szól ellene.
-??És még mit csinált?
-??Mást nem nagyon tudtunk. Semmi nyom, amin elindulhatnánk.
-??Van valami elképzelése róla, miért szólalt meg a csengõ?
-??Be kell vallanom, hogy képtelen vagyok választ adni rá. Hidegvérû fickó lehetett,
akárki volt is, hogy õ maga riasztotta a házat.
-??Igen, ez legalábbis meglepõ. Köszönöm a tájékoztatást. Értesíteni fogom, ha a kezé
om a tettest. Mehetünk, Watson!
-??Hova megyünk? - kérdeztem, mikor elhagytuk az épületet.
-??Elbeszélgetünk Lord Holdhurst miniszter úrral, Anglia eljövendõ miniszterelnökével
Szerencsénkre Lord Holdhurst még a hivatali szobájában tartózkodott a Downing Streeten, és
mihelyt Holmes beküldte neki a névjegyét, bevezettek hozzá. Az államférfi a rá jellemzõ régim
ariassággal fogadott bennünket, a kandalló mellé ültetett egy-egy pompás karosszékbe. Elnézte
ony, magas alakját, szellemes, határozott arcát, korán megõszült, hullámos haját, ahogy megál
ttõnk közt a kandalló elõtti kis szõnyegen, és arra gondoltam, hogy ritka jelenséget látok, e
olyan nemesembert, aki valóban nemes.
-??Nagyon jól ismerem a nevét. Mr. Holmes - mondta mosolyogva. - És nem tagadh
atom, azt is tudom, mi járatban vannak. Csak egy olyan eset történt ebben a házban, ami
méltó a maga figyelmére. Kinek a megbízásából kerestek fel, ha szabad kérdeznem?
-??Mr. Percy Phelps kérésére - felelte Holmes.
-??Az én szerencsétlen unokaöcsém! Ez a rokonság természetesen még lehetetlenebbé tes
számomra, hogy megpróbáljam elpalástolni a történteket. Sajnos, ez a szerencsétlen eset nagyo
kedvezõtlenül fogja alakítani hivatali pályafutását.
-??És ha megkerül a szerzõdés?
-??Az mindent megváltoztatna.
-??Szeretnék néhány kérdést intézni magához, Lord Holdhurst.
-??Örömmel adok felvilágosítást mindenrõl, amirõl csak tudok.
-??Ebben a szobában adta ki az utasítást a szerzõdés lemásolására?
-??Igen.
-??Ezek szerint aligha hallgathatták ki.
-??Elképzelhetetlen.
-??Említette bárkinek is, hogy szándékában van lemásoltatni a szerzõdést?
-??Senkinek és soha.
-??Egészen biztos benne?
-??A lehetõ legbiztosabb.
 -??Ha maga sem beszélt a dologról semmit és Mr. Phelps sem, senki sem tudhato
tt róla, vagyis a tolvaj véletlenül jelent meg Phelps szobájában. Felismerte a lehetõséget, é
is vele. Az államférfi elmosolyodott.
-??Ez már nem az én szakterületem.
Holmes gondolkozott egy pillanatig.
-??Még egy nagyon fontos kérdést szeretnék megbeszélni magával - mondta. - Tudomásom
zerint tartott tõle. hogy kínos következményei lesznek, ha a szerzõdés részletei kiszivárogna
Most elkomorult az államférfi kifejezésteljes arca.
-??Nagyon kínos következményei.
-??És bekövetkezett-e, amitõl tartott?
-??Eddig még nem.
-??Tegyük fel, hogy a szerzõdés eljut a francia vagy az orosz nagykövetségre. Meg
fogja ezt tudni valamibõl?
-??Meg bizony - mondta fanyar ábrázattal Lord Holdhurst.
-??Majdnem tíz hét telt el, és nem történt semmi. Feltételezhetõ-e, hogy a szerzõdés
ilyen ok miatt nem jutott el hozzájuk?
Lord Holdhurst megvonta a vállát.
-??Aligha tételezhetjük fel, Mr. Holmes, hogy a tolvaj azért vitte el a szerzõdést
, hogy otthon bekeretezze és kiakassza.
-??Talán nagyobb összeget akar kicsikarni.
-??Ha sokáig vár. semmit sem fog kapni. Néhány hónap múlva már nem lesz titok a szerz
tartalma.
-??Ez nagyon fontos - mondta Holmes. - Elképzelhetõ, hogy a tolvaj hirtelen
megbetegedett.
- Csak nem ideglázra gondol? - kérdezte a miniszter, és fürkészve nézett Holmesra.
-??Semmi ilyesfélét nem mondtam - felelte Holmes rendíthetetlen nyugalommal. -
De már így is túl sokáig vettük igénybe drága idejét. Ideje, hogy jó napot kívánjunk.
-??Én pedig sikeres nyomozást kívánok, akárki legyen is a tolvaj - mondta a nemes
férfi, meghajolt, és kikísért bennünket.
-??Kitûnõ ember - mondta Holmes, mikor kiértünk a Whitehallra. - De meg kell küzde
nie az állásáért. Nem valami gazdag, és adósságai is vannak. Nyilván észrevette, hogy a cipõj
palták! Nos, Watson. visszaadom magát hivatásának. Ma már én sem csinálok semmit, hacsak a hi
detésemre nem jön válasz. Nagyon lekötelezne, ha holnap újra lejönne velem Wokingba. Azzal a
vonattal mehetnénk, amelyikkel ma.
Másnap reggel találkoztunk is, lementünk Wokingba. Holmest azt mondta, hogy a hirdetésre
nem jött válasz, és hogy semmi érdekeset sem tudott meg az ügyrõl. Olyan mozdulatlan volt a
z arca, mint egy indiáné, ezúttal sem tudtam leolvasni róla, hogy meg van-e elégedve a dol
gok állásával vagy sem. Emlékszem, a Bertillon-féle mérési módszerekrõl beszélgettünk, és Hol
n magasztalta a francia tudóst.
Ügyfelünkre most is tegnapi áldozatos ápolónõje vigyázott, és a beteg sokkal jobban volt. Föl
elt a heverõrõl, méghozzá könnyedén, mikor beléptünk, izgatottan üdvözölt bennünket, és megké
-??Van valami újság?
-??Sajnos, ahogy számítottam is rá, nem hoztam semmi kedvezõ hírt - mondta Holmes.
- Beszéltem Forbesszal, felkerestem a nagybátyját, elindítottam a nyomozást néhány szálon. T
mehetünk vele valamire.
-??De azért nem adta föl a reményt?
-??Szó sincs róla.
-??Áldja meg az isten ezekért a szavakért! - mondta Miss Harrison. - Ha van be
nnünk türelem, ha van bennünk lelkierõ, ki fog derülni az igazság.
-??Akkor mi több újságot mondhatunk magának, mint maga nekünk - mondta Phelps, és vi
sszaült a heverõre.
-??Reméltem, hogy történik valami.
-??Volt egy kis kalandunk az éjszaka, és könnyen baj lehetett volna belõle - mon
dta Phelps elkomoruló arccal, és mintha félelem villant volna meg a szemében. - Kezdem a
zt érezni, hogy akaratlanul is egy hatalmas összeesküvés középpontjába kerültem, és nemcsak a
etemre, hanem az életemre is törnek.
-??Ne mondja! - kiáltotta Holmes.
-??Hihetetlenül hangzik, mert tudomásom szerint nincsenek ellenségeim. Mégis err
e kell gondolnom az éjszaka történtek után.
-??Mondja el, kérem.
 -??Tegnap volt az elsõ nap, hogy éjszaka nem volt mellettem ápolónõ. Sokkal jobban
éreztem magam, úgy gondoltam, hogy megleszek nélküle. De azért égett egy kis lámpa a szobámb
Két óra tájban felületes alvásomból valami kis zaj felébresztett. Olyasféle zaj volt, mintha
rágná az ablakdeszkát. Figyeltem a hangot, és azt hittem, hogy valóban ez az oka. De egys
zerre csak hangosabb lett, és éles, fémes kattanást hallottam az ablak felõl. Csodálkozva ült
m fel. Semmi kétségem sem volt, hogy mi okozta a zajt. A halk zörgést az, hogy valaki eg
y szerszámot dugott be az ablaktáblák közé, a hangos csattanást pedig az, hogy a zár nyelvét
szanyomta. Körülbelül tíz percig nem történt semmi, mintha arra várt volna a betolakodó, hogy
lébredek-e a zajra. Aztán gyenge nyikorgást hallottam, mert valaki óvatosan felhúzta az ab
lakot. Az idegeim már nem a régiek, nem bírtam tovább. Kiugrottam az ágyból, feltéptem a fa a
laktáblát. Egy ember kuporgott az ablakban. Nem nagyon nézhettem meg, mert egy szempil
lantás alatt eltûnt. Valami köpenybe burkolózott, még a fél arcát is eltakarta. Csak egy dolg
t láttam tisztán, azt, hogy fegyver van a kezében. Hosszú késnek néztem. Megvillant a kezében
mikor sarkon fordult és futásnak eredt.
-??Nagyon érdekes - mondta Holmes. - És mit csinált utána?
-??Ha erõsebb volnék, kiugrottam volna az ablakon, hogy üldözõbe vegyem. Így csak a
csengõ zsinórját cibáltam meg. felvertem a házat. Nem valami gyorsan, mert a csengõ a konyháb
n szól. a cselédség pedig odafent alszik. Kiabáltam is. Joseph meghallotta, lejött, és szólt
többieknek. Joseph és a lovász találtak is néhány lábnyomot az ablak alatt, de az idõ mostan
olyan száraz volt, hogy nem követhették a nyomokat a fûben. De az út felõli fakerítésen, azt
dják, van valami sérülés, valaki átmászhatott rajta, az egyik léc le is tört. Nem szóltam sem
em a helybeli rendõrségnek, mert elõször is a maga véleményét akartam hallani.
Phelps elbeszélése elképesztõ hatással volt Holmesra. Barátom felpattant a székébõl, és fel-a
gált a szobában, nem tudott parancsolni az idegeinek.
-??A baj ritkán jár egyedül - mondta Phelps mosolyogva, bár látni lehetett rajta,
hogy az éjszakai kaland nagyon megviselte.
-??Magának jól kijutott mindenbõl - mondta Holmes. - Körül tudná járni a házat velem?
-??Talán jót tenne egy kis napfény. Joseph is elkísér minket.
-??Én is - mondta Miss Harrison.
-??Sajnos, nem lehet - mondta Holmes, és a fejét rázta. - Kérem, hogy maradjon i
tt. ne mozduljon a székébõl.
Miss Harrison elégedetlen arccal ült le. A bátyja velünk tartott, négyesben indultunk útnak.
Átmentünk a fiatal diplomata ablaka elõtti gyepre. Valóban láttunk is lábnyomokat a virágágy
, de reménytelenül elmosódottak és kuszák voltak. Holmes egy pillanatra leguggolt a nyomok
mellé, de aztán megvonta a vállát, és felállt.
-??Ebbõl nem sokat olvashatunk ki - mondta. - Járjuk körül a házat, gondolkozzunk,
miért éppen ezt az ablakot választotta a betörõ. Azt hinné az ember, hogy a fogadószoba és a
bédlõ nagy ablakait ígéretesebb kiindulási pontnak tartja.
-??De oda az útról jobban be lehet látni - mondta Joseph Harrison.
-??Igen. persze. De ezzel az ajtóval is kísérletezhetett volna. Milyen ajtó ez?
-??Oldalbejárat, a személyzetnek és a szállítóknak. Éjszakára természetesen be van zá
-??Próbáltak-e máskor is betörni a házba?
-??Soha - mondta Phelps.
-??Sok ezüstnemûjük van? Vagy bármi, amire különösebben fájni szokott a betörõk foga?
-??Semmi komoly érték.
Holmes zsebre vágta a kezét, hozzá nem is illõ nemtörõdömséggel járta körül a házat. Odaszólt
sonnak:
-??Hallom, hogy egy helyen a kerítést is megrongálta a betörõ. Mutassa meg, kérem, h
ol.
Harrison a kerítéshez vezetett bennünket. Az egyik lécbõl valóban letörtek egy darabot. Egy s
ilánk még ott fityegett a törés helyén. Holmes leszakította, és gondosan szemügyre vette.
-??Gondolja, hogy ezt tegnap este törték le? A törés elég réginek látszik.
-??Lehet, hogy igaza van.
-??És semmi jele, hogy a túloldalon leugrott valaki. Ezzel nem megyünk sokra.
Térjünk vissza a hálószobába, és beszéljük meg a dolgot.
Percy Phelps nagyon lassan járt, jövendõ sógora karjára támaszkodott. Holmes gyorsan lépkedet
a fûben, sokkal hamarabb értünk vissza a hálószoba nyitott ablakához, mint õk ketten.
-??Miss Harrison - mondta Holmes a lehetõ legkomolyabban -, kérem, ne mozdul
jon el ma errõl a helyrõl. Történjen bármi, ne hagyja el ezt a helyet. Életbevágóan fontos.
-??Megteszem, ha akarja, Mr. Holmes - mondta a lány meglepõdve.
 -??És ha lefekszik, zárja be ennek a szobának az ajtaját kívülrõl, és vigye el a kulc
. Ígérje meg, hogy megteszi!
-??És mi lesz Percyvel?
-??Velünk jön Londonba.
-??És én maradjak itt?
-??Az õ kedvéért. Neki segít vele. Gyorsan ígérje meg!
A lány bólintott. Most érkezett meg a másik két ember.
-??Mit búslakodsz itt, Annie? - kérdezte a bátyja. - Gyere ki a napra!
-??Köszönöm, Joseph, de inkább nem mennék. Fáj egy kicsit a fejem, és itt jó hûvös va
-??Mit tegyünk, Mr. Holmes? - kérdezte Percy Phelps.
-??Utánajárunk ennek a dolognak is, de ne feledkezzünk meg a fontosabbikról. Nag
y segítséget jelentene számomra, ha velünk tudna jönni Londonba.
-??Most mindjárt?
-??Amennyi idõ alatt el tud készülni. Mondjuk egy óra múlva.
-??Elég erõsnek érzem magam. Csakugyan segítek vele valamit?
-??Nagyon sokat.
-??Azt akarja, hogy Londonban töltsem az éjszakát?
-??Éppen erre szerettem volna kérni.
-??És ha az éjszakai látogató visszatér, csodálkozva fogja látni, hogy a madár kirepü
kalitkából. Mindnyájan a maga kezében vagyunk, Mr. Holmes, csak mondja meg, hogy mit teg
yünk. Talán Joseph is velünk jöhetne, hogy a gondomat viselje.
-??Nem szükséges, hiszen Watson orvos, majd õ ellátja magát. Ha szabad, megebédelünk
tt, és aztán hármasban indulunk Londonba.
Minden úgy történt, ahogy Holmes elrendezte, éppen csak Miss Harrison nem jött le a hálószobá
-??De hiszen ezt is Holmes kérte. Nem értettem, mi célja van ezeknek a hadmûveleteknek,
ha csak az nem, hogy elválassza egymástól a hölgyet és Phelpset, aki olyan jól érezte magát,
it annyira felvillanyozott az utazás, hogy velünk ebédelt a ház ebédlõjében. De Holmes még eg
eglepetést tartogatott nekünk, mert amikor az állomásra értünk, felültetett minket a vonatra,
nyugodt hangon azt mondta, hogy neki esze ágában sincs eljönni Wokingból.
-??Egy-két dolognak utána szeretnék nézni, mielõtt elmegyek innen - mondta. - A ma
ga távolléte, Mr. Phelps, meg fogja könnyíteni a munkámat. Nagyon hálás lennék, Watson, ha Lo
nba érve nyomban a Baker Streetre vinné a barátunkat. Maradjon vele, míg haza nem érek. Sz
erencse, hogy régi iskolatársak, nyilván lesz mit mesélniük egymásnak. Mr. Phelps a vendégszo
an alhatna. Reggeli idejére én is hazaérek, mert van egy vonat, amelyik reggel nyolcko
r van a Waterloo pályaudvaron.
-??És mi lesz a londoni nyomozással? - kérdezte Phelps panaszosan.
-??Arra holnap is ráérünk. Azt hiszem, hasznosabb munkát végezhetek most itt.
-??Mondja meg a többieknek a Biarbrae-ban, hogy holnap este remélhetõleg hazatér
ek - mondta Phelps, mikor a vonat megindult.
-??Nem hiszem, hogy eljutok oda - mondta Holmes, és barátságosan integetett a
kigördülõ vonat után.
Phelps és én megbeszéltük a dolgot útközben, de egyikünk sem tudott kielégítõ magyarázatot ad
rissebb fejleményekre.
-??Azt hiszem, hogy a tegnap esti betörésrõl akar megtudni valamit, ha ugyan b
etörés volt. De én nem hiszem, hogy tolvaj kísérletezett nálunk.
-??Hanem mit hisz?
-??Lehet, hogy a gyenge idegeim miatt, de az az érzésem, hogy valami nagy po
litikai cselszövény közepébe kerültem, és isten tudja, miért, de az életemre törnek az összee
om, hogy ez nevetségesen hangzik, de vegye csak szemügyre a tényeket! Miért akar valaki ép
pen az én hálószobámba betörni, ahol semmiféle zsákmányra nincs reménye? És miért van egy hos
en?
-??Nem feszítõvas volt az, amit látott?
-??Nem, kés volt. Tisztán láttam a pengét, ahogy megvillant.
-??De miért törne valaki a maga életére?
-??Igen, ez itt a kérdés.
-??Lehet, hogy Holmes is éppen ezt gondolja, és akkor mindjárt érthetõ, amit tesz.
Ha magának igaza van, és õ kézre tudja keríteni a tegnapi merénylõt, közelebb jut a szerzõdé
pó ember leleplezéséhez is. Nevetséges arra gondolni, hogy magának két ellensége van, egy, ak
ellopta a szerzõdést, és egy, aki az életére tör.
-?? De Mr. Holmes azt mondta, hogy nem megy vissza a Biarbrae-villába.
 -??Elég régóta ismerem - mondtam -, és tudom, hogy semmit sem tesz ok nélkül.
Társalgásunk másfelé kanyarodott. Nehéz nap várt rám. Phelps még gyenge volt a hosszas betege
déstõl, szerencsétlensége nyugtalanná és siránkozóvá tette. Hiába próbáltam Afganisztánról, I
désekrõl beszélgetni vele, semmi sem mozdította ki az agyát a régi kerékvágásból. Mindig az e
t szerzõdéssel hozakodott elõ, azt találgatta, fontolgatta, mit csinálhat Holmes, mit tesz
majd Lord Holdhurst, milyen hírek várnak ránk másnap reggel. Nyugtalansága az idõ múltával e
e kínosabb lett.
-??Vakon bízik Holmesban? - kérdezte.
-??Szemtanúja voltam néhány csodálatos munkájának.
-??De ilyen sötét üggyel még neki sem volt dolga.
-??Megoldott már olyan ügyeket is, ahol a mostaninál is kevesebb kézzelfogható ny
omon kellett elindulnia.
-??De azok nem voltak ilyen nagy fontosságú esetek.
-??Nem vagyok biztos benne. De annyit tudok, hogy nagyon fontos esetekke
l foglalkozott három európai uralkodó család megbízásából is.
-??Maga jól ismeri, Watson. Annyira kifürkészhetetlen, hogy nem tudok eligazod
ni rajta. Gondolja, hogy bízik a sikerben? Gondolja, hogy ki tudja bogozni ezt az üg
yet?
-??Nem mondott róla semmit sem.
-??Rossz jel.
-??Éppen ellenkezõleg, inkább azt szokta megmondani, ha nem halad elõre. Ha vala
milyen nyomot követ, de nem teljesen biztos benne, hogy helyes nyomon indult el, h
allgat. De azzal, hogy idegeskedünk, semmit sem segítünk a dolgokon, gondolom, jobb le
sz, ha lefekszünk, hogy legyen erõnk holnap mindarra, ami vár ránk.
Nagy nehezen rábeszéltem társamat, hogy tegye meg, amit kérek, bár izgatott viselkedésébõl ar
következtettem, hogy nem sokat fog aludni. Ez a kedélyállapota rám is rám ragadt, fél éjszaka
csak hánykolódtam az ágyban, örökösen ezzel a lehetetlen üggyel foglalkoztam, száz és száz el
olgoztam ki, de mindegyik csõdöt mondott a végén. Miért maradt Holmes Wokingban? Miért kérte
eg Miss Harrisont, hogy egész nap üljön a betegszobában? Miért titkolta el gondosan a Biar
brae-villa lakói elõl, hogy a közelükben akar maradni? Törtem a fejem, hogy olyan választ ta
láljak, ami mindenre magyarázatot ad, de a végén elaludtam.
Hét órakor ébredtem fel, és nyomban átmentem Phelps szobájába. Fáradt volt, törõdött, egész é
udt. Elsõ kérdése az volt, hogy megjött-e már Holmes.
-??Itt lesz, amikorra megígérte - mondtam. Egy perccel sem késõbben, de korábban s
em.
Úgy is történt, ahogy mondtam, mert nem sokkal nyolc óra után egy kocsi állt meg a ház elõtt,
arátom kászálódott ki belõle. Láttam az ablakból, hogy a bal keze be van kötve, és hogy az ar
gyon komor és sápadt. Bejött a házba, de csak elég sokára ért fel hozzánk.
-??Kudarcot vallott! - kiáltotta Phelps.
El kellett ismernem, hogy igaznak látszik, amit mond.
-??A megoldást valószínûleg itt kell keresnünk Londonban - tettem hozzá.
Phelps nagyot nyögött.
-??Nem tudom, mi lesz - mondta. - Mennyi mindent vártam a visszatértétõl! De a k
eze nem volt bekötve tegnap. Mi történhetett vele?
-??Megsebesült, Holmes? - kérdeztem, mikor belépett.
-??Csak egy karcolás - mondta, és üdvözlésül biccentett. - Azt is a magam ügyetlenség
köszönhetem. A maga ügye, Mr. Phelps, az egyik legnehezebb eset, amivel valaha foglalk
oztam.
-??Féltem is tõle, hogy még maga sem tudja megoldani.
-??Rendkívül érdekes tapasztalatokat szereztem.
-??A kötés izgalmas kalandokat sejtet - mondtam. - Nem árulná el, mi történt?
-??Reggeli után, kedves Watson. Harminc mérföldön keresztül kitûnõ surreyi levegõt sz
, ne felejtse el. Gondolom, hogy a bérkocsira vonatkozó hirdetésemre nem érkezett válasz.
Na, de nem sikerülhet minden.
Az asztal már meg volt terítve, és éppen amikor csengetni akartam, megjelent Mrs. Hudson
, behozta a kávét és a teát. néhány perc múlva pedig a letakart ételeket is. Letelepedtünk az
al mellé, Holmes farkasétvággyal, én kíváncsian, Phelps pedig kétségbeesve.
-??Mrs. Hudson felnõtt a pillanat nagyságához - mondta Holmes, mikor a currys
csirkérõl levette a fedõt. - Nem valami változatos a konyhája, de annyit õ is ért a reggelihe
, mint a többi skót asszony. Maga mit kapott, Watson?
 -??Sonkát tojással - feleltem.
-??És maga mit kér, Mr. Phelps? Currys húst, tojást, vagy inkább megnézi, és úgy vála
alamit?
-??Köszönöm, én semmit sem kérek - mondta Phelps.
-??Ugyan, ugyan! Nézze csak meg, mit rejteget a maga elõtt levõ tál!
-??Köszönöm, de inkább nem ennék.
-??De arra csak megkérhetem, hogy kínáljon meg engem - mondta Holmes ravaszul
hunyorítva.
Phelps levette a tálról a fedõt, felkiáltott, az arca olyan fehér volt, mint a tál az asztal
on. A tál közepén egy kékesszürke, összesodort irattekercs hevert. Phelps felkapta, nézte, fo
gatta, aztán végigtáncolt vele a szobán, a szívére szorította, örömében rikkantgatott. Utána
székbe zuhant, annyira kimerült a nagy lelkendezésben. hogy konyakot kellett a szájába tölte
nünk, nehogy elájuljon.
-??Jól van, jól van - nyugtatgatta Holmes, megveregette a vállát. - Nem volt szép
tõlem, hogy így ajtóstul törtem be a házba, de Watson a megmondhatója, hogy sohasem tudtam e
llenállni az ilyen színpadias jelenetek csábításának.
Phelps megragadta a kezét, még meg is csókolta.
-??Isten áldja meg magát! - kiabálta. - Megmentette a becsületemet.
-??Mar az én becsületem is kockán forgott - mondta Holmes. - Legalább annyira gyûlölö
eredménytelenül nyomozni, mint létfontosságú szerzõdéseket elveszíteni.
Phelps a belsõ zsebébe gyömöszölte az értékes iratot.
-??Nem akarom a jól megérdemelt reggelijében megzavarni, de alig várom, hogy meg
tudjam, hol találta meg és hogyan szerezte meg a szerzõdést.
Sherlock Holmes megitta a kávéját, nekilátott a tojásos sonkának. Aztán felállt, rágyújtott a
leült a karosszékébe.
-??Elõször azt mondom el, mit tettem, aztán azt, hogy miért - kezdte. - Elbúcsúztunk
az állomáson, aztán a szép surreyi vidéken sétáltam egyet, eljutottam egy csinos kis faluba,
Ripleybe, meguzsonnáztam a kocsmában, elõrelátóan megtöltöttem a palackomat, és zsebre tettem
szendvicset. Estig maradtam Ripleyben, aztán megindultam megint Woking felé, és nem s
okkal napnyugta után ott voltam a Briarbrae-villa elõtt az úton. Vártam, míg elnéptelenedik
az út, bár azt hiszem, hogy különösebben sohasem forgalmas, és átmásztam a kerítésen, be a pa
-??Nem volt nyitva a kapu? - kérdezte Phelps.
-??De igen, csakhogy nekem furcsa szokásaim vannak. Azt a helyet választotta
m ki a bemászásra. ahol a három fenyõ van, mert ott a legkönnyebb bejutni, és oda a legnehez
ebb ellátni a házból. Megbújtam a bokrok közt, egyiktõl a másikhoz kúsztam - ez mentse nadrág
ek szégyellnivaló állapotát -, míg csak el nem értem a maga betegszobájának ablaka alatti rod
ndron-bokrokat. Lekuporodtam és vártam. A maga szobájában nem volt becsukva a fa ablaktábl
a, láttam, hogy Miss Harrison az asztalnál ül és olvas. Negyed tizenegykor becsukta a köny
vét, bezárta az ablakot, és elment. Hallottam, hogy becsukja az ajtót, és biztos voltam be
nne, hogy megfordítja a kulcsot a zárban.
-??A kulcsot a zárban? - visszhangozta Phelps.
-??Igen. Én kértem meg Miss Harrisont, hogy zárja be kívülrõl az ajtót, és vigye magá
kulcsot, ha lefekszik. Mindent úgy is tett, ahogy mondtam, és ha õ nem segít nekünk, alig
ha volna most az irat a maga zsebében. Miss Harrison elment tehát, a lámpák kialudtak, és én
a rododendron-bokorban kuporogtam. Szép éjszaka volt, de azért csak fárasztó a virrasztás.
Igaz, van benne valami olyasféle izgalom, amit a vadász érez a vízmosás mellett, nagy vadr
a várva. De nagyon sokáig tartott, majdnem annyi ideig, amennyit a végzetes szobában töltöttü
k, Watson, a pöttyös szalag érdekes kis ügyére keresve a választ. Egy toronyóra Wokingban min
en negyedórát jelzett, bár néha már-már azt hittem, hogy megállt. Végre két óra tájt hallotta
gy reteszt félrehúznak, és kulcs fordul a zárban. A személyzeti ajtó kinyílt, és egy pillanat
a Mr. Joseph Harrison jelent meg a holdfényes éjszakában.
-??Joseph! - kiáltotta Phelps.
-??Kalap nem volt rajta, fekete köpenyt terített a vállára, hogy egy szempillantás
alatt el tudja takarni az arcát, ha baj van. Lábujjhegyen végigment a fal tövében, egy ho
sszú pengéjû kést dugott be az ablaktáblák közé, és hátranyomta a zár nyelvét. Feltolta az ab
a fa ablaktáblák közé dugta a kést, felütötte a csappantyút, és benyitott. Búvóhelyemrõl tis
zobát és Joseph minden mozdulatát. Meggyújtotta a kandallópárkányon levõ két gyertyát, és fel
az ajtó közelében a szõnyeget. Lehajolt, kiemelt egy kockát a padlóból, amilyet a szerelõknek
oktak szabadon hagy-, hogy a gázvezeték csatlakozásaihoz hozzáférhessenek. Ez a kocka például
a konyhába levezetõ elágazás T-csatlakozását borította. Ebbõl a rejtekhelybõl húzta ki az ira
set, visszatette a padló kiemelhetõ darabját, megigazította a szõnyeget, eloltotta a gyert
yákat, és egyenesen a karomba sétált, mert már lestem az ablak alatt. Elszántabb volt, mint
hittem volna. Kétszer is földhöz kellett teremtenem Joseph úrfit, hogy elismerje a vereségét
, és még így is megvágta a kezemet a késével. Gyilkos szemmel nézett rám, valóban csak egy sz
, mert a másikra már nem látott a küzdelem végére, de aztán hajlott az okos szóra, és szépen
papírokat. Futni hagytam, de ma reggel mindent megtáviratoztam Forbesnak. Ha gyorsan
cselekszik, és el tudja csípni a jó-madarat, rendben van. De ha a kalitka üres lesz - és én
erre számítok -, mire megérkezik, a kormány csak örülni fog neki. Gondolom, sem Lord Holdhu
rst, sem Mr. Percy Phelps nem ragaszkodik hozzá, hogy az ügy akár csak a rendõrbíróság elé ke
-??Édes istenem! - mondta ügyfelünk. - Tíz hétig gyötrõdtem, és nem tudtam, hogy a pa
ott vannak a szobában!
-??Pedig ott voltak.
-??És hogy Joseph! Hogy Joseph tolvaj, sõt még rosszabb!
-??Az ember nem is nézné ki Josephból, hogy ilyen veszélyes és bonyolult jellem. M
a hajnalban megtudtam tõle, hogy sok pénzt vesztett tõzsdejátékon, és hogy mindenre képes, ha
segíteni tud vele saját magán. Végtelenül önzõ ember, sem a húgának a boldogsága, sem a maga
nem volt fontos számára, annyira megörült ennek az alkalomnak.
Percy Phelps hátradõlt a székében.
-??Egészen elszédültem attól, amit mondott. Forog velem a világ.
-??A legnagyobb nehézség ebben az ügyben az volt - jegyezte meg Holmes -, hogy
túl sok mindent tudtunk. A lényeges dolgokat lényegtelenek takarták el. Ki kellett válasz
tanunk a számtalan apróság közül azt, ami fontos volt a számunkra, sorba-rendbe kellett szed
ni, hogy megismerjük a rendkívüli eseménysorozat egész történetét. Már csak amiatt is gyanako
Josephra, mert vele akart hazautazni aznap éjszaka, tehát könnyen elképzelhetõ volt, hogy
beszól magáért a minisztériumba. Tudtuk, hogy ismeri a járást. Mikor meghallottam, hogy vala
ki be akart hatolni a maga hálószobájába, ahol csak Joseph rejthetett el valamit - éppen m
aga mesélte el, hogy milyen hirtelen hajították ki a szobájából, mikor az orvos hazavitte ma
gát -, gyanakvásom bizonyossággá változott. Annyival is inkább, mert a behatolási kísérletet
znap követték el, amikor hosszú idõ után elsõ ízben ápolónõ nélkül aludt. Vagyis a behatoló s
e a ház szokásait.
-??Milyen vak voltam!
-??Az események láncolata, már amennyire össze tudtam állítani, a következõ: Joseph H
ison a Charles Street felõl ment be a minisztériumba. Ismerte a járást, egyenesen a maga
szobájába ment, éppen akkor, amikor maga elhagyta a szobát. Látta, hogy a szoba üres, cseng
etett, de aztán észrevette az asztalon heverõ szerzõdést. Egyetlen szempillantással felmérte,
hogy a vakszerencse egy nagy fontosságú titkos iratot vetett eléje, gyorsan zsebre dug
ta, és eltûnt. Emlékezzék csak, eltelt egy-két perc, mire az álmos portásnak eszébe jutott, h
felhívja a figyelmét a csengõre. Ez alatt az idõ alatt a tolvaj eltûnt. Az elsõ vonattal Wo
kingba utazott, alaposabban szemügyre vette a zsákmányát, látta, hogy kincset ér, elrejtette
a lehetõ legbiztosabb helyre, és egy-két nap múlva el akarta vinni a francia nagykövetségre
, bárhova, ahol sok pénzt kaphatott volna érte. De maga váratlanul megjelent. Egy szempi
llantás alatt kitették a szûrét a szobájából és attól a másodperctõl fogva legalább ketten mi
ltak a szobában. Tébolyító helyzet, gondolhatja. De aztán kínálkozott egy kis lehetõség. Be a
lopózni, de maga ébren volt és elijesztette. Emlékezzen csak, aznap nem vette be a szokáso
s esti orvosságát.
-??Igaz.
-??Joseph valószínûleg iparkodott, hogy az az ital elég hatásos orvosság legyen. Szám
tt rá, hogy maga eszméletlen lesz. Tudtam, hogy mihelyt alkalma adódik, megint kísérletezn
i fog. Maga velünk jött. Itt volt a jó alkalom. Miss Harrisonnak ezért kellett egész nap a
szobában tartózkodnia, hogy Joseph meg ne elõzhessen bennünket. Elhitettem Josephfal, h
ogy tiszta a levegõ, de lesbe álltam. Tudtam, hogy a szerzõdés valahol a szobában van, de
nem sok kedvem volt hozzá, hogy felszedjem a padlót, leszaggassam a falburkolatot. M
egvártam, hogy kiszedje a szerzõdést a rejtekhelyérõl, és sok fáradságtól kíméltem meg ezzel
Kíváncsi még valamire?
-??Miért az ablakkal próbálkozott elsõ alkalommal? - kérdeztem. - Bemehetett volna
az ajtón is.
-??Csakhogy akkor hét hálószoba ajtaja elõtt kellett volna elmennie. Innen pedig
egykettõre kiugorhatott a kertbe. Van még valami kérdeznivalójuk?
-??Ugye nem volt Josephnak semmiféle gyilkos szándéka? - kérdezte Phelps. - Csak
szerszámnak használta azt a kést.
 -??Lehet - mondta Holmes, és megvonta a vállát. - De én a magam részérõl egyetlen pil
anatra sem bíznék Joseph Harrison úr szívjóságában.
Az utolsó eset
Nehéz szívvel fogom meg a tollat, hogy belekezdjek barátom, Sherlock Holmes különleges képes
ségeirõl szóló végsõ beszámolómba. Megkíséreltem, hogy - kissé összefüggéstelenül és sajnos,
számot adjak a társaságában szerzett különös tapasztalataimról, attól kezdve, hogy a véletlen
oba titka idején összehozott bennünket, egészen addig, amíg be nem avatkozott A haditengerés
zeti szerzõdés ügyébe, és ezzel a beavatkozással kétségkívül nagy nemzetközi bonyodalmat elõz
olt a szándékom, hogy itt megállok, nem írok semmit arról az eseményrõl, amely üressé tette a
met - és ezen az elmúlt két esztendõ vajmi keveset változtatott. James Moriarty ezredes mo
st megjelent és bátyja emlékét védelmezõ levelei mégis megszólalásra kényszerítenek, el kell
az eseményeket, ahogy történtek, nincs más választásom. A teljes igazságot csak én ismerem, é
em, elérkezett az az idõ, amikor nincs értelme a további hallgatásnak. Tudomásom szerint csa
k három beszámoló látott napvilágot: a Journal de Genépe 1891. május 6-i cikke, a Reuter irod
k az angol újságokban megjelent május 7-i jelentése, és végül az elõbb említett levelek. Az e
tõ túlságosan tömör, az utóbbi pedig, mint most bizonyítani fogom, szemérmetlen kifacsarása a
nek. Az én feladatom tehát, hogy elmondjam - elsõnek -, mi történt Moriarty professzorral és
ellenfelével, Sherlock Holmesszal.
Talán emlékeznek rá, hogy házasságom után, és újra meginduló orvosi tevékenységem miatt némil
tt az a bizalmas kapcsolat, ami Holmeshoz kötött. Eljött néha hozzám, ha nyomozásaiban társra
volt szüksége, de ezek a látogatások egyre ritkábbak lettek. 1890-bõl már csak három esetrõl
k feljegyzéseim. 1890 telén és 1891 kora tavaszán azt olvastam az újságokban, hogy Holmest a
francia kormány kérte fel egy nagy fontosságú ügy kivizsgálására, és Holmes Narbonne-ból és
levelébõl arra következtethettem, hogy franciaországi tartózkodása hosszas lesz. Éppen ezért
glepõdtem, mikor április 24-én este egyszerre csak beállított a rendelõmbe. Még sápadtabb, mé
yabb volt, mint máskor.
-??Igen - felelte inkább kérdõ tekintetemre, mint a szavaimra -, könnyelmûen gazdálk
odtam az erõmmel.
Kicsit hajszolt napok ezek. Megengedi, hogy becsukjam a fatáblákat?
Egyetlen lámpa égett a szobámban, az asztalomon levõ olvasólámpa. Holmes a fal mentén lopózot
z ablakhoz, belökte a fatáblákat, gyorsan be is zárta.
-??Fél valamitõl? - kérdeztem.
-??Mi tagadás, igen.
-??Mitõl?
-??Légpuskától.
-??Komolyan gondolja, kedves Holmes?
-??Maga jól ismer engem, Watson, tudhatja, hogy igazán nem -vagyok nagyon id
eges természetû ember. De ha valaki nem hajlandó tudomásul venni a fenyegetõ veszélyt, nem bá
or, hanem ostoba.. Kérhetek egy szál gyufát?
Beszívta a cigaretta füstjét, szemmel láthatóan megnyugtatta ez az élvezet.
-??Elnézést, hogy ilyen késõn állítottam be - mondta -, és engedje meg, hogy kissé sz
tlan módon, vagyis a hátsó kert falán keresztül hagyjam el a házat hamarosan.
-??De miért ? - kérdeztem.
Megmutatta a kezét, és a lámpa fényében láttam, hogy az ökle két helyen is sebes, véres.
-??Láthatja, hogy nem épp semmiért - mondta mosolyogva. - Sõt, elég érezhetõ valamiér
legalábbis én érzem a kezem. Mrs. Watson itthon van?
-??Elutazott látogatóba.
-??Igazán? Egyedül van itthon, Watson?
-??Egyes- egyedül.
-??Akkor könnyebb szívvel kérdezem meg, nem jönne-e velem egy hétre külföldre.
-??
-??Hova?
-??Akárhova. Nekem mindegy. -??
Ez az egész nagyon különös volt. Holmes nem szokott céltalanul vakációzni, és sápadt, megvise
cáról leolvashattam, hogy az idegei pattanásig feszültek. Látta kérdõ tekintetemet, összeérin
az ujjait, a térdére támasztotta a könyökét, és belefogott a magyarázatba.
-??Hallott-e már Moriarty professzorról? - kérdezte.
-??Soha.
 -??Ez a legcsodálatosabb, ez a lángeszû benne! - kiáltotta Holmes. - Mindenhol o
tt van Londonban, és soha senki nem hallott róla. A legkomolyabban mondom magának, Wat
son, ha leszámolhatnék ezzel az emberrel, ha megszabadíthatnám tõle a társadalmat, pályám csú
tjára érnék, és hajlandó lennék valamilyen békésebb foglalatosság után nézni. Elárulhatom, ho
i eseteim jóvoltából - a skandináv királyi család és a Francia Köztársaság szolgálatában - ny
nék kedvemre, és minden figyelmemet vegyészeti kísérleteimre fordíthatnám. De nem nyughatom,
atson, nem ülhetek tétlenül, ha eszembe jut, hogy Londonban szabadon jár-kel egy olyan e
mber, mint Moriarty professzor.
-??Mit követett el a professzor?
-??Rendkívüli a pályafutása. Jó családból származik, kitûnõ iskolákba járt, és a term
tematikai képességgel áldotta meg. Huszonegy éves korában nemzetközi sikert aratott az érteke
e a Newton tételrõl. Ennek köszönhette, hogy egy kisebb egyetemen megkapta a matematikai
tanszéket, és minden jel arra mutatott, hogy fényes jövõ vár rá. De ez az ember ördögi gonos
ajdonságokat örökölt. A vérében levõ bûnözõ hajlandóságot nem változtatta meg, hanem még sokk
bbé tette rendkívül éles esze. Az egyetemi városkában egyre riasztóbb hírek terjedtek el róla
s kénytelen volt lemondani a tanszékérõl. Londonba jött, nevelõtiszt lett a hadseregben. Ez
az, amit tud róla a világ. Amit most elmondok, azt már én nyomoztam ki.
Senki sem ismeri olyan pontosan London nagy bûnözõinek világát, mint én, és ezt maga is tudja
Watson. Évek óta érzékelem, hogy a tettesek mögött valamilyen ismeretlen erõ dolgozik, valam
nagyszabású szervezõtehetség, amely megnehezíti a rendõrség munkáját, és védi a bûnösöket. A
, gyilkosságokban, rablásokban, hamisításokban éreztem ennek a titkos erõnek a jelenlétét, és
olyan megfejtetlen bûnügyben, amelyekkel kapcsolatban nem fordultak hozzám, következteth
ettem a mûködésére. Évekig kísérleteztem, hogy leránthassam róla a fátylat, a végén nyomra bu
z a nyom számos kacskaringó után a matematikai hírességhez, Moriarty hajdani egyetemi tanárh
oz vezetett el.
Ez az ember a bûn Napóleonja, Watson. A bûnügyeknek csaknem felét - és szinte valamennyi kid
erítetlen gaztettet - õ szervezi meg Londonban. Lángész, filozófus, igazi elvont gondolkodó.
Elsõrendû elme. Mozdulatlanul ül, mint a pók a háló közepén, de ennek a hálónak ezer szála v
osan ismeri minden szálnak minden rezdülését. Keveset dolgozik személyesen. Õ csak tervez. D
e sok embere van, és csodálatosan felépített szervezete. Ha el kell követni valamit, meg k
ell szerezni mondjuk egy papírt, ki kell rabolni egy házat, el kell intézni egy embert
, csak üzenni kell a tanár úrnak, õ megszervezi a dolgot, és gondoskodik a végrehajtásáról. L
hogy az emberét elfogják. Van pénz óvadékra, van pénz ügyvédekre. És az embereket mozgató ti
nem tudja elfogni a rendõrség, még csak nem is gyanítja a létezését. Kikövetkeztettem ennek
zervezetnek a felépítését, Watson, és minden erõmet a leleplezésére, a felszámolására fordíto
A tanár úr olyan óvatosan és ravaszul körülbástyázta magát, hogy akárhogy iparkodtam is, nem
a bíróság számára használható bizonyítékokat szerezni a mûködésérõl. Tudja, hogy sok mindenre
dves Watson, de három hónap múlva be kellett látnom, hogy ezúttal méltó, hozzám hasonló felké
enfélre bukkantam. Borzadva szemléltem a gonosztetteit, de csodáltam az ügyességét. Egyszer
végre elkövetett egy kis hibát, egészen parányi hibát, de ezt sem lett volna szabad, mert a
nyomában voltam. Itt volt a nagy alkalom, és én elkezdtem szorosabbra húzni a hurkot körülött
. Lassan bezárul a kör. Három nap múlva, vagyis jövõ hétfõn elérkezik az idõ, a rendõrség elf
anár urat és szervezetének vezetõit. Perük a század legnagyobb bûnügyi tárgyalása lesz, legal
en rejtélyes ügyre derít fényt, és valamennyien a hóhér kezére jutnak - de ha nem a kellõ idõ
csapunk le rájuk, még az utolsó pillanatban is kicsúszhatnak a kezünk közül.
Ha mindezt Moriarty professzor tudta nélkül érhettem volna el, nem lenne semmi bajom.
De õ sokkal ravaszabb ennél. Látta minden egyes mozdulatomat, ahogy megszõttem a hálót körülö
ra és újra megpróbált kitörni, de visszavertem a támadását. Szavamra, barátom, ha valaki megí
a néma párbajnak a részletes történetét, a nyomozás világtörténelmének legérdekesebb szellem
hatna be. Sohasem végeztem ilyen kitûnõ munkát, és sohasem hadakoztam keményebb ellenféllel.
inden döfése elevenbe vág, de most én viszem be a végsõ találatot. Ma reggel megtettem az uto
só szükséges lépéseket,' három nap múlva minden készen áll. A szobámban ültem, még egyszer vé
a dolgokat, és egyszerre csak kinyílt az ajtó, és Moriarty professzor állt a küszöbön.
Elég jók az idegeim. Watson, de be kell vallanom, összerezzentem, mikor megláttam, hogy
elõttem áll az az ember, akire oly sokat gondolok. Tudtam róla, hogy milyen. Nagyon ma
gas és sovány, hatalmas homloka fehér és domború, a szeme mélyen ülõ. Az arca borotvált, sápa
ketikus, még most is olyan, mint egy tanáré. A háta meggörbült egy kicsit a sok tanulástól, a
je lóg, lassan, szüntelenül mozog jobbra-balra, akár a hüllõké, Összehúzott szemmel, kíváncsi
Nem olyan magas a homloka, mint gondoltam - mondta. - Veszedelmes szokás, ha valaki
töltött fegyvert szorongat a köntöse zsebében."
Belépésekor valóban felismertem, milyen nagy veszedelemben forgok. Csak úgy menekülhet meg
, ha végez velem. Egy szempillantás alatt a fiókból a zsebembe csúsztattam a pisztolyomat,
és a köntösön keresztül rá szegeztem. Erre a megjegyzésére elõvettem a pisztolyt, és úgy, am
felhúzva az asztalra tettem. Õ csak mosolygott és hunyorgott, de láttam valamit a szemébe
n, és higgye el, nagyon örültem, hogy a pisztoly az asztalon van.
- Valószínûleg nem ismer engem" - mondta.
- Én inkább azt tartanám valószínûnek, hogy ismerem - feleltem. - Foglaljon helyet, ké
, öt percem van a maga számára, ha mondani akar valamit."
- Maga úgyis tudja mindazt, amit mondhatnék."
- Akkor maga is tudja mindazt, amit válaszolnék."
- Nem gondolta meg?"
- Nem."
A zsebébe nyúlt, és én felkaptam a pisztolyt az asztalról. De csak a zsebkönyvét vette elõ, n
tte, mit írt bele.
- Január 4-én keresztezte az utamat - kezdte. - 23-án már kellemetlen volt számomra.
Február közepén kényelmetlennek találtam a helyzetemet. Március végén már a terveimben is aka
tt. Most, április vége felé már az a veszély fenyeget, hogy elveszítem személyes szabadságoma
maga szakadatlan munkája miatt. A helyzet egyre tarthatatlanabb."
- Mit javasol?" - kérdeztem.
- Álljon félre az utamból, Mr. Holmes - mondta fejét ingatva. - Most már igazán álljon
e."
- Majd hétfõn" - mondtam.
- Ugyan, ugyan! - mondta. - Az olyan okos ember, mint maga, tudja, hogy enn
ek az ügynek mi lehet az egyetlen befejezése. Elengedhetetlenül szükséges, hogy félreálljon.
zok után, amit tett, egyetlen lehetõségünk maradt csak. Komoly tanulmány volt számomra figye
lni a maga húzásait ebben az ügyben, és minden érzelgõsség nélkül mondhatom, sajnálnám, ha jó
lépésre kellene ragadtatnom magamat. Hiába mosolyog, uram, csakugyan sajnálnám."
- A veszély vele jár a szakmámmal" - jegyeztem meg
- Itt nem veszélyrõl van szó - felelte. - Elkerülhetetlen pusztulásról. Nemcsak egy em
ernek, hanem egy hatalmas szervezetnek az útjába tolakodott, és ennek a szervezetnek a
nagyságát még a maga kitûnõ érzéke sem ismerte fel. Vagy félreáll, Mr. Holmes, vagy eltaposs
- Attól félek - álltam fel -, hogy ennek a beszélgetésnek a kedvéért más fontos tenniv
hanyagolom el."
A tanár úr is felállt, szótlanul nézett rám, és szomorúan csóválta a fejét. -??
- Sajnálom - mondta végül -, de amit tudtam, megtettem. Ebben a játszmában ismerem a
maga összes húzásait. Hétfõig semmit sem tehet. Párviadal volt ez kettõnk között, Mr. Holmes.
bíróság elé akar állítani engem. Kijelenthetem, hogy nem fog bíróság elé állítani soha. Le a
ijelenthetem, hogy nem fog legyõzni soha. Ha elég ügyes hozzá, megsemmisíthet, de kijelent
hetem, hogy én is megsemmisítem magát."
- Elhalmozott bókokkal, professzor úr - mondtam. - Hadd viszonozzam: ha biztos
lehetnék benne, hogy az elõzõ lehetõség valóra válik, a köz érdekében örömmel vállalnám az ut
- Az utóbbit megígérhetem magának, az elõbbit nem" - sziszegte a tanár úr, hátat fordí
kem, és még mindig hunyorogva és nézelõdve eltávozott.
így zajlott le érdekfeszítõ beszélgetésem Moriarty professzorral. Nem tagadom, kellemetlen h
atást gyakorolt rám. Szándékának komoly voltáról jobban meggyõzött ez a halk. szabatos beszéd
bármilyen hangoskodás. Bizonyára azt gondolja most, kedves Watson, hogy a rendõrségtõl kelle
ne védelmet kérnem ellene. De bizonyítékaim vannak, hogy nem õ, hanem valamelyik embere fo
g lecsapni rám.
-??Csak nem támadták meg máris?
-??Kedves Watson. a tanár úr nem tölti tétlenül, az idejét. Délben mentem el hazulról
alami dolgom volt az Oxford Streeten. Amikor a Bentinck Streetrõl a Welbeck Street
re vezetõ keresztezõdésen átmentem, hirtelen bekanyarodott én nekem tartott egy száguldó kétl
s teherkocsi. Egy másodperc törtrésze alatt a járdán teremtem, de így is alig menthettem meg
az életem. A kocsi a Marylebone Lane-rõl kanyarodott be, és egy szempillantás alatt eltûn
t. Most már a járdán maradtam, de ahogy a Vere Streeten végigsiettem, az egyik ház tetejérõl
gy tégla potyogott le. a lábam elõtt tört darabokra. Szóltam a rendõröknek, megvizsgálták a h
t. Valamilyen tatarozási munka miatt tégla és pala volt a ház tetején felhalmozva, és a rendõ
meg akartak gyõzni róla, hogy a szél verte le azt a téglát. Én tudtam, hogy nem, de nem vol
t rá bizonyítékom. Kocsiba szálltam, a bátyámhoz mentem a Pall Mailre, ott töltöttem a napot.
st, mikor átjöttem magához, megtámadott egy ólmos bottal felfegyverzett gazfickó. Leütöttem,
endõrség õrizetbe is vette. De nyugodt szívvel mondhatom, sohasem fog kiderülni, hogy ez a
z úriember, akinek a felsõ fogsora nyomot hagyott az öklömön, kapcsolatban van egy visszav
onult matematikussal, aki alighanem egy tábla elõtt ül most, és jó tíz mérföldnyivel odább sz
alamit. Ne csodálkozzon tehát, Watson, hogy elsõ dolgom a fatáblák gondos bezárása volt, és k
len voltam megkérni, engedje meg, hogy valamilyen kevésbé feltûnõ kijáraton hagyhassam el a
házát, mint a fõkapu.
Sokszor megcsodáltam már barátom bátorságát, de soha még annyira, mint most. Nyugodtan ülve s
lgatta az eseményeket, pedig szörnyûségek láncolata lehetett az egész napja.
-??Itt tölti az éjszakát? - kérdeztem.
-??Nem, barátom. Veszedelmes vendég lennék. Megvannak a terveim, meglátja, minde
n rendben lesz. A dolgok eljutottak odáig, hogy a rendõrség az én közremûködésem nélkül is le
hatja a társaságot, bár a tárgyaláson nekem is jelen kell majd lennem. Magától értetõdõ tehát
gokosabb eltûnnöm arra a néhány napra, amíg a rendõrség le nem sújt rájuk. Nagyon örülnék, ha
e külföldre.
-??Nincs sok dolgom - mondtam -, és a szomszédom nagyon szolgálatkész. Szívesen ma
gával megyek.
-??Holnap reggel már indulhatunk is?
-??Ha szükséges.
-??Szükségesebb már nem is lehetne. Hadd adjak utasításokat magának, kedves Watson, é
hadd kérjem meg, hogy pontosan azt tegye, amire kérem, mert Európa legügyesebb gonoszte
võjével és leghatalmasabb bûnszövetkezetével kell ujjat húznunk. Figyeljen jól! Minden csomag
dje el még ma éjjel címzés nélkül egy megbízható küldönccel a Victoria pályaudvarra. Reggel k
, de mondja meg az emberének, ne az elsõ, ne a második felbukkanó bérkocsit válassza. Ugorjo
n be a bérkocsiba, nyomja a címet a kocsis kezébe, de kérje meg, hogy el ne dobja a cédulát,
és hajtasson a Lowther Arcade-nak a Strand felõli végéhez. A pénzt tartsa a kezében, és mihe
yt a kocsi megáll, szaladjon keresztül az átjárón, és pontosan negyed tízkor legyen az átjáró
z út szélén egy csukott kétlovas hintó várakozik, a kocsisán vörössel díszített gallérú nagy
esz. Ebbe a kocsiba szálljon be, és éppen idejében fog megérkezni a Victoria pályaudvarra
-??Hol találkozunk?
-??A pályaudvaron. A mozdonytól számított második elsõ osztályú kocsit fenntartják ne
-??A vonatban találkozunk tehát?
-??Igen.
Hiába kértem Holmest, hogy töltse nálam az éjszakát. Tudtam, attól fél, hogy bajt hoz a házra
akar mindenáron elmenni. Néhány szót vetett még oda holnapi terveinkkel kapcsolatban, aztán
felpattant, kisietett a kertbe, átmászott a falon a Mortimer Streetre, füttyentett eg
y kocsinak, és máris hallottam, hogy elhajtanak.
Másnap reggel gondosan követtem Holmes utasításait. Nagy körültekintéssel választottam ki a b
sit, nehogy csapdába essünk, reggeli után nyomban az átjáróhoz hajtottam, végigszaladtam rajt
, ahogy csak bírta a lábam. A hintó már várt, és mihelyt beszálltam, a hatalmas, fekete köpen
burkolózó kocsis meglegyintette a lovát, meg sem álltunk a Victoria pályaudvarig. A pályaud
varon kiszálltam, a kocsis megfordult a kocsijával, és egyetlen pillantást sem vetve felém
, elszáguldott.
Eddig minden jól ment. A poggyászom már ott volt, és a Holmes megjelölte kocsit már csak azér
is könnyen megtaláltam, mert csak rajta lógott foglalt jelzés. Mégis aggódni kezdtem, mert
Holmes sehogysem akart felbukkanni. A nagy óra szerint már csak hét perc volt indulásig.
Hiába kerestem az utasok és kísérõk közt barátom karcsú alakját. Se híre, se hamva. Néhány p
iszteletre méltó olasz papnak kellett segítenem, aki tört angolsággal próbálta megértetni egy
rdárral, hogy a poggyászát közvetlenül Párizsba akarja küldetni. Aztán még egyszer körülnézte
entem a fülkénkbe. Csodálkozva láttam, hogy a foglalt tábla ellenére a hordár a mi kocsinkba
ette roskatag olasz ismerõsömet. Hasztalan próbáltam megértetni kéretlen útitársammal, hogy t
került ide, mert az én olasz tudásom még az õ angol nyelvismereténél is csekélyebb volt. Csü
en vállat vontam tehát, és tovább lestem a barátomat. Féltem is egy kicsit, mert a távolmarad
könnyen azt jelenthette, hogy baja esett az éjszaka. Már az ajtókat is becsukták, elhangz
ott az indulást jelzõ fütty, és . . .
-??Kedves Watson - szólalt meg valaki -, még annyit sem mond, hogy jó reggelt?
Csodálkozva fordultam meg. Az öreg pap rám nézett. Egy pillanatra kisimultak az arcán a ránc
ok, az orra már nem lógott bele a szájába, az alsó ajka nem fittyedt le, a szája nem rángatóz
, a szeme csillogni kezdett, a görnyedt test kiegyenesedett. De a következõ másodpercben
minden visszaváltozott, és Holmesból megint öreg pap lett.
-??Uram isten! - kiáltottam. - Hogy megijesztett!
 -??Ügyelnünk kell - suttogta - Azt hiszem, hogy a nyomunkban vannak Igen,
ott van maga Moriarty is.
Holmes utolsó szavai közben megindult a vonat. Kinéztem az ablakon, láttam, hogy egy mag
as ember iparkodik utat vágni magának a tömegben, integet, mintha meg akarná állítani a vona
tot Elkésett, mert mi egyre gyorsabban zakatoltunk már, és egykettõre kirobogtunk a pályau
dvarról.
-??Ezt ügyesen megcsináltuk, és láthatja, hogy nemhiába óvatoskodtunk annyira - mond
ta Holmes nevetve, felpattant, levette az álöltözetét, a fekete reverendát és birétumot. és m
ent gondosan a kézitáskájába gyömöszölt.
-??Olvasta a reggeli lapokat?
-??Nem.
-??Nem hallotta, mi volt a Baker Streeten?
-??A Baker Streeten?
-??Éjszaka kigyulladt a lakásunk. De nem történt nagyobb baj. -??
-??Istenemre, Holmes, ez már tûrhetetlen!
-??Ügy látszik, elvesztették a nyomomat, mikor a rendõrség õrizetbe vette az ólmos bo
os támadót. Másképp aligha gondolhatták volna, hogy hazamegyek a Baker Streetre. De magát go
ndosan szemmel tarthatták. Ezért bukkant fel Moriarty itt a pályaudvaron. Nem volt sem
mi baj reggel az úton?
-??Mindent úgy csináltam, ahogy mondta.
-??A hintó ott volt már?
-??Igen.
-??Megismerte a kocsist?
-??Nem.
-??A bátyám volt az, Mycroft. Nagy szerencse ilyen ügyekben, ha el lehet intézni
valamit idegenek közremûködése nélkül. És most gondoljuk ki. mit tegyünk Moriarty ellen!
-??Expresszvonaton ülünk, a vonatnak közvetlen csatlakozása van a hajóhoz. Azt his
zem, hogy egyszer s mindenkorra leráztuk.
-??Kedves Watson, maga, úgy látszik, elfelejtette, mit mondtam: ez az ember
ugyanolyan szellemi képességekkel rendelkezik, mint én. És gondolja, hogyha én kergetném õt,
ennakadnék az elsõ kis akadályon? Róla se tételezzen fel ilyen ügyetlenséget. '
-??Mit csinálhat Moriarty?
-??Amit én is tennék.
-??És maga mit tenne?
-??Különvonatot rendelnék.
-??Elkésett.
-??Szó sincs róla. A vonatunk megáll Canterburyben, és legalább negyedórát elvesztege
k a hajónál. Utolér.
-??Ügy csinálunk, mintha mi volnánk a bûnözõk. Le kell tartóztatni, mihelyt megérkezi
-??Három hónap munkáját tennénk tönkre vele. Igaz, a nagy halat horogra kerítenénk, d
kisebbek nyomban kiszöknének a hálóból. Hétfõn valamennyit kézre keríthetjük. Azaz: nem szab
rtóztatni.
-??És mit szabad tenni?
-??Le fogunk szállni Canterburyben.
-??És aztán?
-??És aztán elvonatozunk Newhavenbe, és áthajózunk Dieppe-be. Moriarty megint azt
fogja tenni, amit én is tennék. Párizsba megy, megkeresi a poggyászunkat, és két napig lesbe
n áll a poggyászkiadóban. Mi közben veszünk néhány útitáskát, vásárlásainkkal felvirágoztatju
et azokban az országokban, amelyeken keresztülutazunk, és Luxemburgon és Baselen át kényelme
sen eljutunk Svájcba.
Gyakorlott utazó vagyok, az útiholmim elvesztése egy pillanatra sem bosszantott, de ne
m tagadom, hogy mérgeskedtem, miért kell bujkálnunk egy ilyen gyalázatos és sötét gonosztevõ
De azt is tudtam, hogy Holmes tisztábban látja a dolgokat, mint én. Canterburyben les
zálltunk tehát, és megtudtuk, hogy egy óra múlva megy vonat Newhavenbe.
Gyászos arccal néztem a tovatûnõ poggyászkocsi és benne a bõröndöm után. Holmes egyszerre csa
atta a kabátom ujját, és a sínekre mutatott.
-??Máris, látja, máris - mondta.
A kenti erdõk közül egy kis füstfelhõ tört elõ. Egy perc múlva feltûnt az állomásra bevezetõ
gy mozdony és egy kocsi. Alig volt annyi idõnk, hogy megbújjunk egy halom csomag mögött, már
is megcsapta arcunkat a vonat forró gõze, és a különszerelvény nagy robajjal-zakatolással els
uldott mellettünk.
-??Ott megy - mondta Holmes a kanyarban megrázkódó, imbolygó kocsi után tekintve.
- Még barátunk eszének is megvannak a határai. Igazi mesterfogás lett volna, ha kikövetkezte
ti, mit következtettem ki én, és e szerint cselekszik.
-??És mit csinált volna, ha utolér?
-??Kétségkívül megpróbált volna eltenni láb alól. Szerencsére ezt a játékot ketten já
csak az a kérdés, hogy itt eszünk-e egy kis korai ebédet, vagy megpróbálunk étlen-szomjan elj
tni a newhaveni vasúti vendéglõig.
Még aznap éjszaka megérkeztünk Brüsszelbe, két napig ott is maradtunk, harmadnap Strasbourg-
ba utaltunk. Hétfõn reggel Holmes táviratozott a londoni rendõrségnek, és estére meg is jött
asz a szállodánkba Holmes feltépte a borítékot, és aztán elkeseredve a kandallóba hajította a
et.
-??Gondolhattam volna! - mondta. - Megszökött!
-??Moriarty?
-??Az egész társaságot lefülelték, csak õt nem. Kicsúszott a markukból. Nem voltam An
an, nem volt, aki elbánjon vele. Azt hittem, hogy ennyit már õk is meg tudnak tenni. L
egjobb, ha maga nyomban hazautazik Angliába, Watson.
-??Miért?
-??Mert túlzottan veszedelmes útitárs vagyok. Moriarty jövedelmezõ mesterségének befe
legzett. Ha visszatér Londonba, elveszett ember. De ha jól ítélem meg a jellemét, minden e
rejét össze fogja szedni, hogy bosszút álljon rajtam. Meg is mondta ezt rövid beszélgetésünk
, és szerintem komolyan gondolta. Azt tanácsolom, Watson, hogy maga szépen térjen haza a
betegeihez.
Öreg katona vagyok, régi jó barát, az efféle felszólítás nem járhatott sikerrel Félóra hossza
ztunk egy strasbourg-i vendéglõben, és éjszaka továbbutaztunk Genf felé.
Egy szép hetet töltöttünk a Rhone völgyében, aztán Leuknál a még mindig behavazott Gemmi-hágó
ltunk, és Interlakent érintve Meiringenbe mentünk. Szép út volt: lent a völgyek friss tavasz
i zöldben, fent a hegyek szûz fehér hólepelben. Éreztem, hogy Holmes egyetlen pillanatra s
em tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a tanár úr sötét árnyéka itt lebeg fölöttünk Látt
jár a szeme ide-oda a kedves hegyi falvakban és a magányos hágókon is, hogyan néz meg minden
arcot, és tudtam, meg van gyõzõdve róla, hogy bár hova menjen is, nem menekülhet a ránk lese
kedõ veszély elõl.
Mikor átkeltünk a Gemmin, és a borongós Dauben-tó partján sétáltunk, egy nagy szikla zuhant l
fejünk fölött húzódó hegygerincrõl, és nagy csobbanással hull! mögöttünk a vízbe. Holmes gyo
dt a hegyélre, megállt egy magas sziklán, és körülnézett. Hiába mondta a vezetõnk, hogy tavas
gyakori errefelé a hegyomlás. Holmes egy szót sem szólt, de a mosolyából megértettem, hogy mi
gondol : az történt, amire számított.
Éber volt, de egy pillanatra sem rosszkedvû. Éppen ellenkezõleg, nem is emlékszem, láttam
-e valaha ilyen túláradón derûsnek. Újra meg újra elismételte, hogy szívesen abbahagyja a nyo
unkát, mihelyt megszabadítja az emberiséget Moriarty professzortól.
-??Talán még azt is elmondhatnám, kedves Watson, hogy nem éltem hiába - jegyezte m
eg. - Ha ma este véget érne a pályafutásom, nyugodt lélekkel néznék vissza rá. Ha visszamegye
ondonba, tisztább lesz már a levegõ. Több mint ezer ügyet harcoltam végig, és sohasem a rossz
oldalon. Mostanában már szívesebben foglalkozom a természettudomány megoldandó kérdéseivel, m
az amúgy is mesterkélt társadalom felületi jelenségeivel, A maga beszámolói is véget érnek,
n, mihelyt felteszem a koronát mûvemre, azaz mihelyt elfogom vagy megsemmisítem Európa l
egveszedelmesebb és legügyesebb gonosztevõjét
Igyekszem röviden, de pontosan elmondani azt a keveset, ami még hátravan. Nem szívesen i
dõzöm ennél az eseménynél, de tudom, hogy kötelességem minden apró részletet megírni.
Május 3-án értünk Meiringen kis falujába, és idõsebb Peter Steiler szállodájában, az Englisch
an szálltunk meg. A házigazda értelmes ember volt, kitûnõen beszélt angolul - nem csoda, háro
évig pincérkedett a londoni Grosvenor-szállóban. Tanácsára 4-én délután útnak indultunk, át
vágni a hegyeken, és az éjszakát Rosenlauiban, egy parányi hegyi faluban akartuk tölteni. St
eiler azt is mondta, hogy semmiképp se mulasszuk el megtekinteni a reichenbachi víze
sést, hiszen csak egy kis kitérõ a hegyre felfelé vezetõ út közepe táján.
Félelmetesen szép vidék. Az olvadó hótól megduzzadt hegyi patak egy hatalmas szakadékba zuhan
a mélybõl úgy száll fel a permet, mint a füst az égõ házból. A hasadékot két oldalról fénylõ
lák szegélyezik, lent mérhetetlen mély, forrongó-fortyogó kútba torkollik, kicsap belõle a ví
csipkés sziklák közt továbbrohan. A zúgva lezuhanó zöld vízfüggöny és a sûrû felhõkben felcsa
tlan kavargása és robaja valósággal megszédíti az embert. Megálltunk a szakadék szélén, lenéz
te sziklákon megtörõ csillogó vízre, hallgattuk a mélységbõl a permettel együtt felszálló szi
i jajongást.
Az ösvény ívesen megkerüli a vízesést, hogy minden oldalról meg lehessen nézni, de aztán hirt
vége szakad, és a vándornak a maga nyomán kell visszatérnie. Mi is éppen visszafordultunk, m
ikor egy svájci legény szaladt oda hozzánk egy levéllel a kezében. A szállodánk levélpapírján
ulajdonos intézte hozzám. Megtudtam, hogy néhány perccel távozásunk után egy haldokló angol a
onyt vittek a szállodába. A tüdõvészes hölgy Davosban töltötte a telet, és most Luzernbe akar
zni a barátaihoz, de a tüdõvérzés útközben leverte a lábáról. Legfeljebb néhány órája lehet h
t jelentene számára, ha angol orvos vizsgálná meg, és ha lennék olyan szíves stb., stb. A der
eg Steiler azt is megírta az utóiratban, hogy nagy szívességet tennék neki. ha visszamennék,
mert a hölgy nem hajlandó svájci orvossal szóba állni, és õt nagyon nyomasztja ez a felelõss
A kérést nem lehetett megtagadni. Idegen országban haldokló honfitársnõnk utolsó kívánsága vo
m. akartam magára hagyni Holmest. Végül is megegyeztünk, hogy a levelet hozó legény vele m
arad útitársnak és vezetõnek, én pedig visszamegyek Meiringenbe. Barátom a vízesésnél kívánt
y keveset, aztán, mint mondta, átvág a hegyeken Rosenlauiba. Ott kellett volna találkozn
unk aznap este. Mikor megindultam visszafelé, Holmes hátát a sziklának vetve, karját összefo
nva állt, és lefelé nézett a kavargó örvénybe. Ekkor láttam utoljára.
Mikor leértem az út tövébe, visszanéztem. Innen már nem lehetett a vízesést látni, csak a hoz
tõ, a hegy nyúlványán nagyot kanyarodó utat. Emlékszem, hogy az úton sebes léptekkel haladt v
ki, fekete alakja kirajzolódott a zöld háttér elõtt. Megnéztem, megcsodáltam, milyen gyorsan
alad, de aztán megfeledkeztem róla, én is siettem az utamra.
Körülbelül egy óra múlva értem Meiringenbe. Az öreg Steiler kint állt a szálloda kapujában.
-??Remélem, hogy nincs rosszabbul a beteg - mondtam.
Meglepetve nézett rám, és roppant nehéz lett a szívem, mihelyt láttam, hogy csodálkozva húzza
l a szemöldökét.
-??Nem maga küldte ezt a levelet? - vettem ki a papírt a zsebembõl. - Nincs se
mmiféle beteg angol hölgy a szállodában?
-??Nincs - mondta. - Pedig ez a szálloda levélpapírja. Értem már! Az a magas angol
úr írhatta, aki nem sokkal a maguk indulása után érkezett meg. Azt mondta . . .
Nem vártam meg a további magyarázatot, ijedten sarkon fordultam, végigszaladtam a falu fõu
tcáján, nekivágtam annak az útnak, amelyiken éppen az elõbb jöttem lefelé. Lefelé egy óráig t
út. Bárhogy igyekeztem, csak két óra múlva értem újra fel a vízeséshez. Holmes hegymászó bot
s ott volt a sziklánál, ahol utoljára láttam. De Holmes maga nem volt sehol, hiába kiáltozta
m a nevét. Csak a saját hangom válaszolt vissza-visszaverõdve a sziklafalról.
A hegymászó bot megpillantása megdermesztett. Holmes nem ment át Rosenlauiba. Itt maradt
ezen a másfél lépésnyi szélességû ösvényen, itt várta be az ellen felét, a sziklafal tövében
. A svájci fiatalembernek is nyoma veszett. Moriarty cinkosa lehetett, nyilván magára
hagyta a két férfit. De mi történhetett ezután? Ki mondhatja meg?
Egy-két perc múlva összeszedtem magam, mert valósággal megbénultam a rettegéstõl. Holmes móds
re gondoltam, megpróbáltam a segítségükkel kikövetkeztetni, mi történt. Sajnos, nagyon is kön
adat volt! Mi ketten nem mentünk el az ösvény legvégéig, ott beszélgettünk, ahol a hegymászó
olt. A szerteszóródó permet miatt örökké nedves itt a fekete föld, még egy madár lába nyoma i
zana rajta. Két pár lábnyom vezetett az ösvény vége felé, de vissza már egy sem. Az ösvény vé
t túrva a talaj, a szakadék szélén levõ páfrányok és bokrok megszaggatva. Lehasaltam a földre
tem a mélységbe. Kavargott a permet körülöttem, de az egyre sötétebb estében csak a nedvesen
llogó sziklákat láttam, és messze lent, a szakadék mélyén megtörõ víz fel-felvillanását. Kiab
k a vízesés szinte emberi jajongása volt a válasz.
Mégis megtaláltam bajtársam és barátom utolsó üdvözletét. Hegymászó botja az ösvényre nyúló s
nnek a kiugró sziklának a tetején csillogott valami. Odanyúltam, és barátom ezüst cigarettatá
akadt a kezembe. Levettem a szikláról, és egy összehajtott papír hullott elém a földre. Kiny
tottam. Három lap volt Sherlock Holmes jegyzetfüzetébõl, nekem címezve. És mi sem volt jelle
mzõbb barátomra, mint az, hogy a címzés olyan szabatos, az írás olyan nyugodt és olvasható vo
mintha a dolgozószobájában írta volna. A levél így szólt:
Kedves Watson,
Moriarty professzor készségesen megengedte, hogy írjak néhány sort magának, mielõtt megpróbál
gyszer s mindenkorra elintézni vitánkat, Elmondta, milyen úton-módon játszotta ki az angol
rendõrséget, és hogyan szerzett tudomást minden lépésünkrõl. Ez a beszámoló is megerõsítette
rõl alkotott elismerõ véleményemet. Örömmel gondolok rá, hogy nemsokára megszabadíthatom az e
séget a tanár úr további jelenlététõl, bár attól félek, olyan áron, amely barátaimnak és elsõ
edves Watson, fájdalmat fog okozni. De hiszen elmondtam már, hogy pályafutásom elérte a csúc
sát, és hogy ez a legméltóbb lezárása Egy vallomással még tartozom magának: tudtam, hogy a me
eni levél hamis, és mégis elengedtem magát, mert sejtettem, hogy mi következik ezután. Mondj
a meg Patterson felügyelõnek, hogy a banda elítéléséhez szükséges feljegyzések az M betûs rek
vannak egy kék borítékban, Moriarty névvel jelezve. Vagyonomról még Angliából való elinduláso
endelkeztem, az iratok bátyámnál, Mycroftnál vannak. Adja át szíves üdvözletemet Mrs. Watsonn
és tartsa meg jó emlékezetében barátját, aki változatlanul õszinte híve
Sherlock Holmes
Most már valóban csak kevés elmondanivaló van hátra. A szakértõk megállapították, hogy
összecsapása úgy végzõdött, ahogy ilyen körülmények közt végzõdnie kellett: egymást átölelve
kadékba. A holttesteket természetesen nem lehetett kiemelni, örökre ott maradnak a kavar
gó víz és habos tajték szörnyû kútja mélyén - korunk legveszélyesebb gonosztevõje és legkivál
svájci legény soha többé nem került elõ, nyilvánvalóan Moriarty embere volt. Ami a bûnszövetk
illeti, sokan emlékezhetnek még rá, milyen tökéletesen leplezte le egész szervezetüket Holmes
nagy szorgalommal összegyûjtött bizonyítéktömege, milyen súlyosan nehezedett a gazemberekre a
halott ember csontkeze. Szörnyû vezérükrõl elég kevés szó esett a tárgyaláson, és én is csak
m most le, mert magukról megfeledkezett védelmezõi úgy akarják tisztára mosni az emlékét, hog
emocskolják annak a nevét, akit én a legjobb és legcsodálatosabb embernek tartok mindörökre.