Professional Documents
Culture Documents
Könyvem első tanulmányában arról szeretnék írni, hogy miként használom a kar
ma jelentését asztrológiai elemzéseim során. Természetesen mindenki más és más
irányból közelíti meg a karma kérdéskörét az asztrológiai gyakorlatban. A „kar
ma" mint fogalom a keleti (elsősorban hindu) filozófiai rendszerek alapfogalmai
közé tartozik, mégis a nyugati asztrológiában előszeretettel használjuk az értel
mezések, elemzések során.
Manapság sokszor hallunk karmikus asztrológiáról, karmikus feladatokról. Ne
kem megvan a saját elképzelésem, a saját gondolatom, melynek alapján a karma
kérdését megközelítem.
Felfogásom legalapvetőbb mondanivalója, hogy a karma, a feladat nemcsak egy
bizonyos része horoszkópunknak, hanem az egész képlet maga a karma. Úgy gon
dolom, hogy nincs ilyen vagy olyan horoszkóp, ilyen vagy olyan asztrológia, csak
horoszkóp és asztrológia van. Az asztrológiának azonban a sorskérdések és élet
helyzetek tanulmányozására különböző módszerei vannak, ide tartozik a karma
fogalmának tisztázása, továbbá működésének megismerése is, vagyis személyisé
günknek és sorsunknak a vállalt feladat felőli megközelítése.
A karma lényegében más, mint a sors fordulatai, az események, a sorshelyzetek,
melyek mindig visszatérnek, újabb és újabb megoldandó nehézségeket állítva éle
tünk menetébe.
A magam részéről csak olyan felfogást tudok elfogadni, ami az emberi életet a
világ fejlődését szolgáló részként vizsgálja. Ezért nincs és nem is lehet felesleges
élet. S ezért nyilvánvaló számomra, hogy mindannyiunknak életfeladata van, mond
hatnánk: karmikus feladata.
A horoszkóp pedig sajátos egyéni szimbólumain keresztül ezt a feladatot mu
tatja. Kiemelhetünk részeket, bolygókat, különleges pontokat, hogy esetleg érthe
tőbb legyen a karma megközelítése, de ha megértjük horoszkópunkat, ráébredünk,
hogy annak teljes egésze maga a karma.
5
Háromfajta karmát különböztethetünk meg:
érett karma: a magunkkal hozott megváltoztathatatlan adottságok általi fela
datok,
rejtett karma: az élet során a későbbiekben megnyilvánuló, lappangó (láthatat
lan, szunnyadó, burkolt) és öröklött feladatok,
szerzett karma: a későbbi döntéseinkkel és cselekedeteinkkel megteremtett fel
adatok.
Ezt a háromfajta karmát azonban sosem szabad különválasztani. Elemezni kü
lön is lehet, de szétválasztani soha nem szabad.
Asztrológusként a világról alkotott felfogásom alapja az, hogy csak tökéletes em
ber és élet létezik. Viszont egész életünk kihívások, döntéshelyzetek, megpróbál
tatások sorozata, amelyek legyenek bármilyen nehezek is, fejlődésünket, felada
tunk megvalósítását szolgálják. Adottságainkat ehhez az egyetlen feladathoz kap
tuk, és ebben rejlik tökéletességünk. Hiszem, hogy nincs rossz horoszkóp, nincs
karmikus büntetés, nincs nehéz horoszkóp, egy dolog van: feladat, amit így vagy
úgy, de meg keh oldanunk. Ezeket a feladatokat mindig meg fogjuk oldani, be fog
juk teljesíteni, ezzel nem lesz problémánk. Ez azt jelenti, hogy születésünkkel már
készen hozzuk adottságainkat a megoldásokhoz. A sors hagy ugyan némi mozgás
teret, de egy biztos: életfeladatunknak meg kell felelnünk az életünk során. Ez
persze nem egyszerű vagy könnyű feladat, mert csak így biztosított az előrelépés
a fejlődésben, a tudatosodás a létben, illetve lehetséges létünkben a tudatosodás.
Három szintre oszthatjuk a feladatok megoldásának lehetőségét. Ez a már so
kunk által ismert és az asztrológia által is vallott hármasság: test, szellem, lélek.
Az alsó vagy fizikai szinten az ember ösztönösen éli a sorsát, még nem rendel
kezik tudatossággal (testi szint), középső szinten már tudatosan éli meg a dolgait,
de jelen van a polaritás, a jó és a rossz fogalma (lelki szint), a legmagasabb szint
a közösségért való élés, az egység felismerése, a szellemi szint, ahol megszűnik a
dolgok minősége. Ezen a három szinten valósulhatnak meg karmáink.
Szellemi szint
Magasabb eszményekért (emberiség, közösség) való lét, az egység feliserése
Felső szint
Lelki szint
Tudatos, de érzelmileg behatárolt élet
Középső szint
6
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
7
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Példa a megközelítésre. Valaki egy baleset kapcsán eltöri a kezét, ezért ki
esik a munkából. A hétköznapok szintjén azt mondjuk, eltörte a kezét, ezért
nem tud dolgozni. A saját megközelítésemben ugyanez: le kellene állnia, de
nem tud vagy nem akar, ezért a tudattalanja létrehoz egy olyan élethelyzetet,
hogy ezt mégis megtegye, emiatt eltöri a kezét. Ez egy tipikus Kos-megoldás,
hiszen az akaratáról csak erőszakkal lehet lemondatni.
Minden betegség valamilyen szinthez társul. A felső szinten nincs betegség, hi
szen ott csak tökéletesség van. Az egység szintjén nem lehet betegség.
8
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
A középső szinten már megjelenik a betegség. Itt a lélek még kommunikál ve
lünk, a lélek szintjéről jönnek a jelzések, hogy valami nincs rendben, valami fela
datunk van. Ezek kezdetben hétköznapi jelzések, nem tartalmaznak semmiféle
negatívumot, egyszerűen csak jön egy ismerősünk, egy barátunk, aki arra figyel
meztet, hogy végezzük el a feladatunkat. Amikor nem működnek a megvalósítási
formák, akkor jönnek az apróbb betegségek, amelyek által a sors folyamatosan
kommunikál velünk, megpróbálja elmondani, mi a problémánk. (Kos-Szaturnusz-
nál megjelenhet a baleset vagy folyamatosan migrénje van az iUetőnek.)
A probléma mindaddig fennáll, amíg egyáltalán kommunikálni akar velünk a
sors. Azonban minél erőteljesebben elnyomjuk magunkban feladatunk megértésé
nek és megvalósításának kötelezettségét, annál erőteljesebben jönnek a figyel
meztetések mindaddig, míg el nem jön az az időpont, hogy már nem érdemes
kommunikálnia velünk, s ekkor jön egy olyan betegség (például agyvérzés), amire
azt mondják, ez biztosan karmikus betegség, holott már voltak jelzések előzőleg is.
Az alsó szinten olyan betegségek jelentkeznek, amelyek már közvetlenül mon
datnak le az egónkról. Itt már nem a jelzések a fontosak, hanem a megélések.
Ezekben az esetekben a sors úgy ítéli meg, hogy magunktól már meg tudjuk ol
dani a feladatot. Amíg kommunikál a szervezet, addig miénk a döntés. Ilyen intés
lehet az agyvérzés előzményeként az aranyér, amely arra figyelmeztet, hogy vala
mi olyan akadályhoz értünk, amelyet csak elfogadni lehet, akarattal nem lehet
megoldani. Az aranyér az egót védi. így könnyebb megélni azt az akadályt, amit
magunktól sohasem fogadnánk el. Véd azoktól a helyzetektől, az olyan analógiák
tól, amelyeket rossz esetben valósíthatunk meg (agyvérzés). Egyébként az arany
ér nem más, mint egy, az agyvérzéssel azonos szimbólum, amely tulajdonképpen
a sors döntése előtti kommunikáció kezdete.
Ez nem azt jelenti, hogy akinek aranyere van, agyvérzést fog kapni, hanem azt,
hogy a sors le akarja mondatni az illetőt az akaratáról. Ha célt ér, persze soha
nem fog bekövetkezni az agyvérzés, hiába van aranyere. A dolog lényege az, hogy
ha ilyen betegség jelentkezik, azt egy kommunikációs formának keh tekintenünk,
amire érdemes odafigyelni. Jelez nekünk a betegség, hogy életünkben, megélése
inkben a Mars analógiájával baj van... Ezt próbálja elmondani a betegség.
Tehát a karma a feladat. A Kos-Szaturnusz elég nehéz feladat annak az em
bernek, aki erős önérvényesítéssel rendelkezik, hiszen akkor nehezen tud önös
érdekeiről lemondani és a vértanú szerepét eljátszani. Nehezen tudja megérteni
és felvállalni az „én azért vagyok, hogy a közösség javára működjek" magatartást.
Jönnek a problémái, azért, mert neki a feladatot így vagy úgy, de megkell oldania.
Ha a választ keressük, akkor csak meg kell néznünk a horoszkópot, hogy miért
van Kos-Szaturnusza. Mi az, amit kijelölt neki a sors, aminek a megvalósításához
a Kos-Szaturnusz által létrejött élethelyzetek elengedhetetlenül szükségesek az
életében.
9
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Mindig arra figyeljünk, hogy miben gátol a sors, melyik irányt akarja lezárni,
mert amilyen lehetőségeket, megéléseket és élethelyzeteket le akar zárni, az lesz
egyértelműen a karmánk, ott van tanulnivalónk. Természetesen semmitől sem fél
jobban egy Kos-Szaturnusszal rendelkező ember, mint attól, hogy a saját akara
táról le kelljen mondania. Az állandó összeütközés másokkal, a világgal akkor
következik be, ha a Szaturnusz helyzete által kínált eszközöket önmaga céljaira
használja, mert akkor karmaként üt vissza.
10
KARMA ÉS ASZTROIDGIA
11
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
12
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
ból legyen képes adni valamit. A sorsával, az életével kell tanítani. A középső
szint megnyilvánulása a „színész", aki mindig szerep közben van. Igazi kérdése:
„Miben veszek részt? Csak azt vállalom fel, amit képes vagyok elfogadni vagy elég
az, amit mások elfogadnak?" Számára ez lehet az alapvető kérdés. Mindig meg
akarja magát mutatni, bármibe is kerül. Ám ha nem kerül ilyen helyzetbe, üres
séget fog érezni (nem tudja, mi a dolga az életben). Görcsösen meg akar valósíta
ni valamit anélkül, hogy azzal valódi célja lenne.
Az Ikrek közvetítő jegy, ezért az Ikrek-szülött attól fél, hogy nem tud közvetí
teni, nem tud más emberekkel kapcsolatba kerülni. A sors rá fogja kényszeríteni,
hogy magából adjon, teljesen mindegy, hogyan (például: a nagyapa kiviszi az
unokáját a szőlőbe, és megmagyarázza neki, mit és hogyan kell csinálnia; ezzel a
nagyapa legalább annyit tanít, mint bármelyik nagy tanító). Az Ikrek-Szaturnuszú
ember legfontosabb tanulnivalója, hogy mindig azt adja magából, ami valójában.
Ha tesz valamit, azt teljes mellszélességgel vállalja fel. Mindig legyen hiteles, hi
szen akkor válik fontossá a szava, a véleménye. A hétköznapok szintjén azonban
az Ikrek-ember elsődlegesen csak közvetít, így lesz aztán kereskedő, járművezető
vagy akár tanár, színész. A színészet nagyon hasonló a tanításhoz, csak kérdés,
hogy a művész magát adja-e? Az írás is jó arra, hogy önmagunkból tudjunk adni,
ha saját gondolatainkat vetjük papírra. Az Ikrek-Szaturnusszal bíró embernek sa
ját magát kell adnia, ez tehát az életfeladata.
Minél nehezebben éli meg a kapcsolatait, minél inkább szenved a meg nem ér
téstől, környezete korlátozásától, annál inkább fel kell tennie a kérdést: „Te való
ban magadat adod vagy csak szerepet, színházat játszol?" Az Ikrek-Szaturnusz-
szal rendelkező emberek többségének előbb-utóbb kérdésessé válnak kapcsola
taik. Emiatt gyakran elmagányosodnak, mert mindig csak szerepet játszanak,
mindig csak a felszínes dolgokkal törődnek. Pedig környezetük arra vágyik, hogy
valódi dolgokat, őszinteséget és érzelmeket kapjanak tőlük. A többiekkel kapcso
latba kerülve mennyivel hitelesebb lenne, ha önmagukat adnák! Azért tartom iga
zán érdekesnek ezt az állást, mert az Ikrek-emberek sorsának a nyilvánosság előtt
kell zajlódnia, emiatt mindenképpen láthatóak a problémák. Ez megjelenhet úgy,
hogy a kapcsolatokon belül maradnak egyedül, vagy kommunikációs zavarok for
májában jelentkezhet, de mozgásszervi problémáik is lehetnek.
Amikor valaki mozgássérült lesz az Ikrek-Szaturnusszal, azt mondjuk, ez kar-
mikus megvalósulás, pedig csak a feladata valósult meg, az életével tanít. Tegyük
fel, hogy ez a mozgássérült ember kereskedő, akinek cipőboltja van. Miért lesz va
laki kereskedő, vállalkozó? Természetesen pénzért, a megélhetéséért. Mit kellene
neki árulnia (Ikrek-Szaturnuszú mozgássérültként), hogy hiteles legyen? Gyógy-
betétes cipőt. De ki fogja megvenni a gyógybetétes cipőt? Úgy gondolja, senki vagy
nem elegen ahhoz, hogy elég legyen a megélhetéséhez, ezért nem árulja. Viszont
ebben a pillanatban már nem hiteles.
13
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
14
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
15
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
16
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
17
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
tökéletes, ezért a sors csak olyan helyzeteket teremt, amelyekre szükségünk van.
Ez a felismerés viszont belekényszeríti a személyiséget az önmaga és sorsa elfo
gadásába.
A Szűz-Szaturnusszal bíró embereknek nehézségeik vannak az önbizalom terén.
Ennek az a magyarázata, hogy a mundán 6. ház (Szűz) a karma háza, ami csak
feladatokat és alárendeltséget ad. Azt gondolja a Szűz-Szaturnuszú ember, hogy
minden feladatot neki kell megoldania, mert csak úgy lesz tökéletes. Emiatt vál
hat munkamániássá, pedig neki a tudás megszerzése a feladata. A Szűz-Szatur
nusszal rendelkező ember szőrszálhasogató, mindene a precizitás, de ez mind az
alsó szinten jelenik meg, ekkor azonban gondjai vannak az elfogadással is. Ilyen
karmával az ember fél a sikertelenségtől, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy
szeretné. A történések megértéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy mindig felis
merjük a feladatot, mert úgy válik nyilvánvalóvá a dolgok szükségszerűsége. Hogy
mi fog történni, már adott, csak az út lehet az ismeretlen, a kérdés.
18
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
séről kiderül, hogy helytelen, akkor azt nehezen (vagy egyáltalán nem is) tudja
felvállalni. Nem hiszi, hogy van valódi tudás. Alábecsüli magát, elkezd képzelődni
(hipochondria), és akkor megjelennek a bélrendszer felszívódási zavarai, melyek
tulajdonképpen asszimilációs, azonosulási problémák. Nem véletlen, hogy amikor
olyan helyzetbe kerülünk, amelyben elvárásoknak kell megfelelnünk, összeszorul
a gyomrunk.
19
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
minden ember egyformán szép... Mert éppen ez a lényeg, nem egyformaság van,
hanem különbözőség, ezért minden ember gyönyörű...
Abban a pillanatban, hogy képes valaki elfogadni önmagát, megváltozik az éle
te. Nem azok fogják elfogadni őt, akik előtte semmire sem értékelték, hanem át
alakul a környezete, és olyan emberek fogják körülvenni, akikben már nem merül
föl az, hogy őt elfogadják-e vagy sem.
Járt nálam egy barátom gyereke, egy nagyon kedves, csinos lány. Orvosi
kezelésre jár, mert anorexia nervosával küszködik. A beszélgetés során kide
rült, hogy az édesapja fiút szeretett volna, őt is annak várta. A lány azzal
küzdött egész gyermekkorában, hogy elfogadja ezt, és valahogy megfeleljen
az apja fiúgyermekről alkotott képének. Ahogy nő lett, és nem is akármilyen,
már nem tudott azonosulni a külsejében is megnyilvánuló női mivoltával.
Nem képes elhinni, hogy ő nőként is kivívhatja mások részéről az elismerést,
személyének elfogadását. Zavarják nőies idomai, amin viszont nem tud vál
toztatni még az anorexia árán sem, viszont nem képes elfogadni a megvál
toztathatatlant.
20
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
A történet nagyon hétköznapi. Egy lány amiatt fordult hozzám, hogy sze
rinte a párjának van egy külső kapcsolata, ezért nagyon féltékeny. Amikor
megkérdeztem, hogy ha megtudná, valóban megcsalja-e a párja, mit tenne,
meglepődve nézett rám. Erre nem is gondolt. Azonnal elhagyná.
- És el szeretné hagyni?
- Nem - válaszolta. Úgy érzi, elég jó a kapcsolatuk, csak ő nagyon féltékeny.
- Akkor meg ne nyomozzon utána, fogadja el a helyzetet, és örüljön, hogy
nem tud róla - mondtam neki. - Miért akar olyasmit tudni, amit utána nem
tud feldolgozni?
- Mert bizonyosságot akarok - válaszolta.
- Azt tudnia kell, hogy a bizonyosság csak a negatív oldalon létezik. Ha
nem csalja meg, akkor azt hiszi, ügyes volt, és így sem lesz soha bizonyos a
hűségében, mert bizonyos csak a hűtlenségében lehet. Ha bizonyosságot akar,
akkor valójában azt akarja, hogy a párja megcsalja.
21
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
emberek annyira a vesztéstől, a haláltól. Tudják, hogy nincs halál, és mégis ret
tegnek tőle, mert nem mernek azonosulni vele. Ha beismernék, hogy nincs halál,
akkor nem kellene ragaszkodniuk annyira bármihez is. Mert ha elismerjük, hogy
nincs halál, akkor nem keUene félnünk, hogy elveszítünk valakit, ha meghal egy
hozzátartozónk.
Születés és halál nem különválasztható fogalom. Mert az anyának, aki gyereket
szült, tudnia kell, hogy „halálra ítélt egy embert". De lehet-e így gyereket vállalni?
A születés Skorpió-analógia, mert aki szült, annak egyben a halállal is szembe
keh néznie. Karmaként kell megélnie, ezért ragaszkodik az élethez.
Az ezoteria azt tanítja, hogy nincs halál és elmúlás. A Skorpió-Szaturnuszú em
ber is szívesen tanítaná ezt, de amikor ő kerül oda, akkorra elbizonytalanodik. A
vesztéssel nem akar szembesülni, ebből viszont egyenesen következik, hogy meg
jelennek az elfojtások, melyek azután könnyen testi tünetekhez vezetnek (vastag-
bélfekély).
22
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
kudarcokkal. A hit, a vallás számára olyan lesz, mint a máglyahalál, hiszen min
den eredményt el kellene fogadnia Isten akaratának. Persze ehhez el kellene kö
teleznie magát, holott csupán egyvalamit kellene elsajátítania: azonosulni a világ
gal, de neki ez nem megy. Ezért mondjuk a Nyilasra: mindenbe belefog, s ettől úgy
tűnik, hogy mindent félbehagy, felad. De nem adja ő fel, hanem megpróbálja, hátha
egy másik út jobb lesz talán.
Alsó szinten a Nyilas nagyképű. Azt hiszi, minden és mindenki őt szolgálja. Ha
sonló a felső szintű megnyilvánulásokhoz, de valódi hit nélkül, illetve az önhittség
van jelen.
Egyszer egy barátom azzal a kéréssel keresett fel, nézzük meg, hogyan fog
vizsgázni. Főiskolára jár, de tanulni nincs igazán kedve. Ha azt mondom
neki, hogy sikerülni fog a vizsgája, akkor elmegy, de ha nem, akkor el sem
megy. Kérdeztem, miért jár iskolába. Valóban tudni akar vagy csak a papir
kell? Azt válaszolta, hogy igazán egyik sem, csak hát mindenkinek van már
diplomája, ezért kell neki is. Alkalmazott úgysem akar lenni, tehát apapír
ra sincs szüksége igazán, de ne mondhassák azt, hogy ő még egy főiskolát
sem tudott elvégezni. Ezért aztán néhány év alatt majd csak elvégzi. A szép
ebben az, hogy végül el is végezte, anélkül, hogy egy szót is tanult volna.
23
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
24
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
De ki mondhatja el a mai világban magáról, hogy képes a másik célját saját cél
jának tekinteni? Nagyon kevesen. A Bak-Szaturnusszal a hétköznapokban kétféle
megélés lehetséges. Az egyik a cél-, a másik a vágyorientáltság. Aki a céljait akar
ja megvalósítani, úgy gondolja, hogy a célhoz megvannak az eszközei, mindenhez,
amihez akarja. Az emberek úgy gondolkodnak, hogy „bármit tehetek, mert meg
vannak az eszközeim...", de ez nem igaz. Ahhoz a feladathoz vannak meg az
eszközeik, amelyet a horoszkópjuk felvázol. Ezért téves minden olyan ideológia,
ami az egyenlőségről szól, mert nem egyenlőség van, hanem egység. Az évezredek
során mindenkinek meg-volt a sorsfeladatához mérten a maga helye és szerepe a
világban. Ehhez kapta az adottságait. Ebben kiteljesedhetett, másban nem. A tár
sadalom viszont nagyon erős nyomást gyakorol a személyiségre, mivel csak a tel
jesítményt és a sikert ismeri el. Ezért ragaszkodik a Bak-típusú ember középső
szinten a karrierhez, ami viszont kudarchoz vezeti. Lenéz más embereket, akik
csak olyan tehetséggel és adottsággal bírnak, amelyeket a társadalom nem
értékel. De minden ember része az egésznek, és mint ilyen, nélkülözhetetlen.
Ha megértjük, hogy egység van, akkor válunk beavatottá. Ha el tudjuk fogadni
helyzetünket, amiben élünk, lehetséges valóságként, akkor tudjuk megélni az
egységet, s benne saját magunkat is. Föl kell tennünk a kérdést, hogy élhetünk-e
másképpen, mint ahogyan most élünk? A válasz az, hogy: nem. Ha jobb lehetne,
jobb lenne, ha rosszabbnak kéne lennie, rosszabb lenne az életünk. Mindig a
lehető legjobban helyzetben és szituációban élünk a sorsunkhoz viszonyítva.
A beavatottság hiányzik az életünkből, mert nincs hozzá tudásunk. A beavatá
sok kapuk, melyeken keresztül egy újabb lépcsőhöz érünk, és már nem kérdőjéle
ződik meg az addig felismert tudás. Ezért terjed az ezoteria, mert ezt a felisme
résben hiányt próbálja pótolni. Ezért népszerűek a keleti vallások is, pedig egészen
más a világ azon táján a kulturális környezet. A keleti füozófiák lényege szerint
el kell fogadniuk helyzetüket olyannak, amilyen, ezt még (vagy már) Nyugaton mi
nem vagyunk képesek megtenni. Némelyek nem tudják megemészteni, hogy a szom
szédnak ötször annyija van, mint nekik, pedig a másiknak csak öt osztály iskolai
végzettsége van. Hiányzik a beavatottságuk ahhoz, hogy el tudják fogadni helyüket
a világban. „Abban legyél boldog, amiben vagy!" Ez lehet a megoldás. Hányszor
halljuk az önámítást: „Akkor lennék boldog, ha..." Ez nem igaz! Nehéz elfogadni,
hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha a mellettünk élő társunk és a környeze
tünkben élők boldogok, hiszen ez jelenti az egységet, ezt kell elfogadni, megérteni.
Ekkor jelenik meg a Bak-Szaturnusszal rendelkező embernél az, hogy már nem
is a célt látja, csak megy mereven előre, keményen és kérlelhetetlenül küzd el
képzelt vágyaiért. Ezért törik meg fizikálisan, mondjuk: fáj a térde, az ízületei be
merevednek, mert nem tudja elfogadni, hogy az a jó, ami van, mindig küzd ellene
(a hegyi kecske: ezerszer visszacsúszik, mégis újra nekiindul). Karmája az, hogy
nem tudja megvalósítani a beavatottságot.
25
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
26
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
mennyivel lett jobb a helyzet? Nem az a kérdés, melyik a jobb, hanem hogy kell-e
egyáltalán az a mosópor? Amikor ezt felismerjük, talán fel tudjuk állítani saját ha
tárainkat.
Egy lány azzal fordult hozzám, hogy gyermeket szeretne, de nem jön össze.
Már mindent megpróbáltak, s bár szervi problémát nem találtak az orvosok,
még beültetéssel sem fogant meg a baba. A horoszkópjában azt láttam, hogy
csak akkor lehet gyereke, ha ő nem akarja. Ez hogy lehetséges, ha neki csak
ez a vágya? A probléma azzal indult, hogy éveken át védekezett a gyerekfo
gantatás ellen. A védekezés vagy fogamzásgátlás szimbolikusan pedig azt
jelenti, hogy „csak akkor kell gyerek, ha én akarom", ha akarja, akkor vi
szont nem lehet, emiatt nem született gyermeke. Valójában neki a befogadó
szerepet kell vállalnia, és csak a párja akarhatja a babát. Ő egyet tehet: ha
lefekszik valakivel, nem védekezik.
27
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Egy asszony azt kérdezte, mit tehetne, mert a férje, akit szeret, alkoholista,
de már nem tudja elfogadni a helyzetet. A feladat nagyon érdekes. A horosz
kópjában „otthonban történő önfeláldozás" van. Ez történhet úgy, hogy elfo
gadja a helyzetet, de úgy is, hogy lemond az otthonról, a családról. Ebben a
helyzetben mik a lehetőségei? Az elv az, hogy a férfi addig lesz alkoholista,
amíg az asszonynak ezt kell megélnie. Ha analógiát vált, már nincs szüksége
arra, hogy a férje alkoholista legyen. De ha vált, mi fog történni? Az egyik
lehetőség, hogy a férj leszokik az ivásról, a másik, hogy elválnak, a harma
dik, hogy a férfi meghal. A tudattalan „tud" ezekről a lehetőségekről, emiatt
szinte sosem tudnak váltani.
28
KARMA ÉS ASZTROLÓGIA
Azt, hogy mi a Szaturnusz által kijelölt feladat megoldása, mindig a Jupiter ana
lógiái mutatják meg, a két sorsbolygó együtt pedig a Nap megvalósítását, szellemi
feladatunk megélését segíti.
A régi világ keretei sokkal inkább lehetőséget adtak életfeladatunk meg-élésé-
re. Ha például valakinek Oroszlán-Napja és Halak-Szaturnusza volt a születése
pülanatában, akkor a feladata az volt, hogy az egységet megteremtse, mert akkor
fölnéznek majd rá. Ezt az élethelyzetet legkönnyebben papként lehetett megvaló
sítani. Csakis akkor uralkodhatott (Oroszlán-Nap), ha mások hittek (Halak-Sza-
turnusz) benne. Ez szép és nem is túl nehéz feladat volt, mert ha önfeláldozó tu
dott lenni, felnéztek rá az emberek.
A mai világban azonban az a feladata, hogy felismerje, az elismerést, a feltétel
nélküli hitet másoktól kell kapnia. Ha nem tudatosul, hogy mi a feladata, akkor
alsó szinten áldozat lesz, mert ha nem tűri az alárendeltséget, azt, hogy ne ural
kodhasson, és erőszakosan törekszik rá, akkor áldozat lesz. De a másik oldal is
megjelenhet, ha úgy érzi, őt senki sem becsüli, nem néznek föl rá, és így válik ál
dozattá.
De nézzünk még egy példát a megvalósulásra! Ha valakinek Halak-Napja és Kos-
Szaturnusza van vagy volt a születése pillanatában, akkor az egyik legnehezebb
feladatot kapta: képesnek kell lennie arra, hogy másokért küzdjön vértanúként,
például gyógytornászként, orvosként vagy apácaként.
Természetesen, hogy valaki másokért tudjon élni (vértanúként az önérvényesí
téséről lemondva), ahhoz előbb alá kell rendelnie önös érdekeit mások céljainak.
Általában, ha a Szaturnusz kiemelt helyzetben van (I., IV., VII., X. házban, melyek
sarokházak), a sorsfordulatokkal segít, hogy a szülött le tudjon mondani az egó-
járól. A sors Halakká (önfeláldozóvá) akarja tenni, és olyan helyre „rakja" a Sza-
turnuszát, ahol legkönnyebb lemondani az egójáról. Persze a hétköznapokban egy
ilyen ember leginkább arra törekszik, hogy a vértanúság ne járjon számára a vá
gyairól, álmairól való lemondással, vagyis ne legyen mások áldozata, ne tudják
mások kihasználni.
Fölmerülhet még egy kérdés: mi van akkor, ha mondjuk a Szaturnusz és a Jupi
ter és még a Nap is ugyanabban a jegyben, teszem azt, a Bikában áll? Ebben az
esetben azonos a feladatunk (Szaturnusz) a feladat megvalósításához szükséges
úttal (Jupiter). Ez azért nagyszerű helyzet, mert itt megvan az esélyünk, hogy
azonosuljunk a feladatunkkal.
29
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Minden ember a Jupiterének érzi magát. Például ebben az esetben, ahol a Biká
ban áU a Jupiter, a Bikaság (birtoklás, biztonságra törekvés, stabilitás iránti vágy)
természetes életérzésként, igényként merül föl bennünk. A feladatunkat (az anyag
nélküli biztonság megteremtését) segíti a Jupiterünk, az anyaggal való azonosu
lás, a birtoklás. Ez azt jelenti: tehetjük a dolgunkat, mindig meglesz az anyagi biz
tonságunk (persze mindig annyi, amennyi a feladatunk szerint szükséges). Baj
akkor van, ha azt gondoljuk, magunk teremthetjük ezt meg. A Szaturnusz pedig
éppen azt fogja bebizonyítani, hogy a biztonság nem rajtunk múlik. Régen annak
az embernek lehetett üyen feladata (Bika-Szaturnusz és -Jupiter), aki földdel vagy
állatokkal foglalkozott. A természet megtanította, hogy a lehetőségeket csak kap
juk, nem rajtunk múlik a teremtés, a gazdagság, mert kiszolgáltatottak vagyunk
az időjárás viszontagságainak. Ezáltal megélte a Bika-Napot, csak a hitében ke
reshette a biztonságot. De ha éppen Nyilas-Napja volt az illetőnek (Bika-Jupiter
rel), elmehetett szerzetesnek, és úgy élte meg a feladatát. Hiszen a szerzetes is
abból élt, amit kapott (nem volt teremtése). Ma úgy a legegyszerűbb megvalósítani
a Bika-Napot, ha anyagi vonalon gondoskodunk a családról.
Sokszor beszélünk vagy hallunk az egóról, az énről, mint felelősről, ami a szemé
lyiséget a negatív irányba viszi. Az egót gyakran helyezik negatív megvilágításba,
mintha egy olyan rossz dolog lenne, ami által bűnöket követünk el. Természetesen
mindenhol, így az asztrológiában és az ezoteriában is vannak címkék, amelyeket
ráaggatunk bizonyos dolgokra. Az asztrológia azt vallja, hogy az ego nem más,
mint a születési képlet aszcendense, így kell vizsgálnunk és értékelnünk.
Az ego a hétköznapi használatban azt jelenti: tudatos én. Ez azonban egy pszi
chológiai fogalom, ami a nagy egót jelöli. A mi vizsgálatunkban ez nem más, mint
a szülött önérvényesítésének eszköze. Ha valaki önérvényesítő, az mondjuk rá,
hogy egoista. Az önérvényesítés megjelenése a hétköznapok szintjén nagyon sok
emberben visszatetszést kelt. Mit jelent az önérvényesítés, és miért zavar minket,
ha valaki önérvényesítő?
A horoszkópra tekinthetünk úgy is, mint egy olyan „építészeti" egységre, ame
lynek „bejárata" a születés időpontja, vagyis az aszcendens, ami pedig az egónk
világba helyezkedése és megjelenési formája. Az ego nem más, mint a lélek vagy
a szellem anyagi megjelenése. Ha az önérvényesítés és az ego szóba kerül, mindig
ebből az analógiából kell megközelítenünk ezeket a kifejezéseket.
Senki sem képes olyan döntést hozni, ami nem a saját érdekeit tükrözi. Csak az
a kérdés, hogy két ember találkozásakor melyikük tudja érvényesíteni az érdekeit.
Az önérvényesítésre törekvő embereket onnan ismerhetjük meg, hogy állandóan
ütköznek a többiekkel. Csak olyan emberre mondjuk, hogy egoista vagy erős az
egója, aki ütközik velünk. Ha ebből a megközelítésből szemléljük az úgynevezett
„erős" ego kérdését, akkor lehetséges, hogy ez attól függ, ki kivel találkozik? Mond
hatjuk-e egyáltalán valakire, hogy erős az egója? Ha egy erősebbel találkozik, nem
lesz egója? Akkor is van, de akkor hová lesz az önérvényesítése?
Horoszkópunk keleti oldala az aszcendens, az ego, az „én" oldala: „én vagyok".
Minden, ami nem „én" vagyok, a „te", vagyis a külvilág oldala, veled kerül kapcso-
31
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
32
AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA
Ilyen volt annak a lánynak az esete is, aki csak akkor szült volna gyereket,
ha a baba tradicionális családba születik. Horoszkópja viszont azt mutatta,
hogy gyermeke csak különleges körülmények között születhet meg. Ebben az
esetben tehát nem a lány akarata dönt afelől, hogy lesz-e gyermeke vagy
sem. Rendre „szállította" neki az élet a párkapcsolatokat, de a férfi, akivel a
szerinte tradicionális kapcsolat létrejöhetett volna, partnerként neki nem
felelt meg, akibe pedig szerelmes lett, az a férfi vagy nem akart családot,
vagy már foglalt volt. Ez a szituáció jellegzetesen mutatja, milyen alapon
dönt az ego: „Vagy úgy lesz, ahogy én akarom, vagy sehogy".
33
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
való lemondást fogja mutatni. Ilyenkor mindig olyan feladatot kap az illető, mely
nek megoldásaként mások céljait kell támogatnia. Az ego egyszerűen eszköz lesz
ahhoz, hogy a feladatainkat meg tudjuk oldani.
Ha megfigyeljük a zodiákus körét, minden egyes állatövi jegy az előző jegyben,
saját 12. házában tud kiteljesedni. 12. ház pedig az egység háza, az egóról való
lemondás területe. Ezért minden jegy az őt megelőző jegyben oldódik meg. A je
gyek csak a feladat minőségét jelölik. Egy embernek nemcsak Nap-jegye vagy asz-
cendense van, hanem rendelkezik más bolygók által jelzett feladatokkal és adott
ságokkal is. Emiatt mindenki találkozik minden jegy analógiájával, a kérdés csak
az, hogy milyen szinten éli meg.
A Kos azért kapta az erejét, hogy képes legyen másokért küzdeni. Amikor ezt
teszi, teljesen harmonikusan éli meg a feladatát, s nem fog feleslegesen tenni sem
mit, nem lesz türelmetlen és agresszív. Viszont másokért küzdeni csak akkor lesz
képes, ha készen áU az önfeláldozásra, mert így tudja megélni a Halak jegyét. Ez
esetben nem azt fogja érezni, hogy kihasználják, becsapják, és nem jelentkezik a
mártíromság negatív oldala.
Az ember önfeláldozóként csak úgy tud élni, ha látja, hogy ez számára is előre
vivő. Ez a Vízöntő szimbóluma: akkor tesz valamit, ha másokért teheti, akkor
pedig semmit sem tesz, ha azt a másik már teszi. így képes alkalmazkodni a többi
ekhez és része lenni egy közösségnek. A Vízöntő-ember azért cselekszik így, mert
sorsfeladata értelmében a tettei által mindig mások céljait kell segítenie, mint
például a Bak jegy szülötteinek. Nem saját céljait kell megvalósítania, a másik
ember célja épp olyan jó, hiszen cél csak egy van. Ilyenkor nem jelentkezik kielé-
gületlenség, mert az újabb és újabb célok hatástalanítják ezt az érzést.
Ezt azonban csak egyféleképpen tudja megtenni, ha a Nyilas hitével rendelke
zik, miszerint: „Minden úgy jó, ahogy van, ahogy Isten akarja". Ez esetben felis
meri, hogy akkor érheti el, amit akar, ha a sorsa engedi, valamint hogy minden,
ami az életében történik, a saját céljai megvalósítása érdekében következik be.
Tehát csak akkor lesz valódi hite, ha az belülről fakad, és így megjelenik a
Skorpió jegy sorsfeladata - a „remete" magányának megélése -, hogy elszakadva
a külvilágtól, a belső hitet élhesse. Ez azt jelenti, hogy minden ember egyedül van
a világban, mindenkinek saját sorsa, érzése és gondolatvilága van, amit ugyan
megoszthat másokkal, de senkitől sem várhatja el, hogy az ő problémáit átérezze.
Ha ezt képes megtanulni, akkor már nem okoz nehézséget, hogy Mérlegként
felvállalja önmagát, bízik magában, ezért szeretni fogják. Nem várhat viszonzást,
mert mindenkinek nem lehet megfelelni.
Aki képes önmagát elfogadni, az az ember képes tökéletesnek is érezni magát,
ami a Szűz leckéje. így tudja elfogadni, hogy „Csak az történhet velem, amire
szükségem van". Ez akkor fogadható el, ha nem viszonyít és mindent a feladatnak
rendel alá.
34
AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA
35
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
36
AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA
37
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
tása esetén csak kiszolgáltatott lehet, mit fog választani? Azonnal ki fog derülni,
müyen az egója. Ha Kos-egóval bír, akkor a függetlenséget, ha Rák-egóval, akkor
minden bizonnyal a párkapcsolatot választja. Ha nem választ, akkor mindkettőt
akarja. Csak akkor vall színt az ego, ha belekényszerítjük a választásba.
Ez minden jegyre igaz, mert minden jegynek megvan a kettős analógiája. Min
denkinek van egy rá jellemző megnyilvánulása. Ez vagy passzívvá, vagy aktívvá
teszi, attól függően, hogy az aszcendens milyen jegyben áll. Ha megkérdezünk egy
Bika-feladattal született embert, melyik a jobb: ha ő teremt és odaadja valakinek,
vagy ha ő kap, neki teremt valaki, akkor a Kos-egóval rendelkező önmagának akar
majd teremteni, a Halak-egóval rendelkező inkább kapni szeretne. Csak a válasz
tás mutatja meg a valódi ént. A Bikának egyébként az is a dolga, hogy teremtsen,
de mivel más valaki számára kellene teremtenie, oda is kellene adnia. S ez nem
véletlen, hiszen a választás felelősséggel jár.
Nem létezik olyan, hogy rossz aszcendenst kaptunk! Aki Oroszlánt kapott, ural
kodni akar, és mindent meg fog tenni, hogy felnézzenek rá, hogy bizonyítsa, „Va
gyok valaki". Ezt többféleképpen is elérheti: úgy, hogy maguktól néznek fel rá az
emberek, mert tisztelik a tudásáért vagy a személyiségéért; de ez akkor is meg
valósulhat, ha valaki kiszolgáltatott neki. Kérdés, hogy mit választ. Ha ehhez kap
valaki mondjuk egy Halak-Napot, akkor már egyértelmű a sorsfeladat: a kiszol
gáltatottságot kell megélnie, tehát vagy neki lesznek mások kiszolgáltatva (mint
például az orvos, akire a foglalkozása miatt néznek fel), vagy ő lesz kiszolgáltatva
valakinek, aki gondoskodik róla, de ő közben (érzelmileg) uralkodni fog rajta.
38
AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA
a párjáért tesz. Azonnal védekezni fog, hiszen az egónak így keh reagálnia. Nem
mondhatja ki: „Nem én teszek csak jót a másiknak, hanem a másik segít engem az
zal, hogy elfogadja, amit én adok".
A világ kimondja és rögzíti azt, hogy mi a jó és mi a rossz, de mi képtelenek va
gyunk ezt megtenni. Mi csak azt tehetjük, amit önmagunk számára jónak tartunk.
Ennek megfelelően a fogalomhoz tartozó érzéseket kell átalakítanunk. Ezért csak
egyet tudunk tenni: saját tökéletességünk felé irányítani a sorsunkat, az életün
ket, így kikerülhetjük a viszonyításokat, és az egónk nem tudja jónak vagy rossz
nak minősíteni az eseményeket.
Minden ember életét minősítés nélkül kell megközelítenünk, sosem szabad sen
kinek direktben mondanunk dolgokat, valamiféle választási esélyt hagyni kell min
denkinek, mert egyébként az egója elkezd hárítani. Ilyenkor még a jót sem fogad
hatja el, ha az ellentétes addigi elképzeléseivel. Mindenkiben erősítenünk kell a
személyiség tudatos felelősségvállalása iránti elkötelezettséget a döntéshozatal
során.
A Nap: amivé válnunk keh, a Hold: ennek megvalósításához kapott tehetségünk,
az aszcendens pedig az eszközünk. Ez az eszköz pedig maga az egónk. Csak ezek
igénybevételével tudjuk megfelelően élni az életünket. Ezt senki sem tudja meg
másítani.
Ez olyan, mint amikor valaki elmegy kapálni, és valaki más azt mondja neki,
hogy ne kapával kapáljon, hanem bottal. Az illető teljesen jogosan azt fogja erre
válaszolni, hogy ezt nem teszi meg, hiszen azért van a kapája, mert ezzel tudja
megfelelően elvégezni a munkáját.
Senkinek sincs túlzott egója. A probléma csak az lehet, ha valaki az adottságait
nem ott és nem úgy használja, ahogyan a sorsfeladata megkívánja. A sors próbál
ja erre rákényszeríteni, ekkor viszont kompenzálni fog. Ha Oroszlán Nap-jegyű az
illető, mindenképpen ki akarja vívni, hogy uralkodhasson. Ha nem adják meg neki
a lehetőséget és harcol érte, mindenki egoistának fogja nyilvánítani.
Minden olyan élethelyzetet, amelyben a vágyainkat, az akaratunkat el akarják
nyomni, az egónk élet elleni támadásnak nyilvánít. A tudattalanunk azt a jelzést
kapja, hogy le akarják győzni, ezért harcolni fog ellene. Az életünk függ ettől, hi
szen az I. ház az ego háza, Kos-analógia. Ameddig nem tudunk olyan élethelyzetbe
kerülni, amelyben lehetőségünk nyílik a kiteljesedésre, minden akadályt negatív
nak fogunk minősíteni, és kivétel nélkül mindannyian azt fogjuk megélni, hogy „El
vagyok nyomva".
Az emberek alapproblémája, hogy nem tudják mit, hogyan, hol és mikor kell
tenniük vagy mikor nem szabad cselekedniük. Az emberek többsége az élethely
zetekre csak reagál, teljesen mindegy, milyen a személyisége. Nem tudunk valódi
döntést hozni, mert nem ismerjük még az eredményét, legyen a Nap-jegyünk vagy
az aszcendensünk akár Kos (aki nagyon aktív), akár Oroszlán (aki uralkodni akar),
39
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
akár Bak (aki nagyon határozott), hiszen teljesen ki vagyunk szolgáltatva a sors
szeszélyének. Állandóan azt tapasztalhatjuk, hogy az adottságainkat, feladatain
kat akarjuk felülírni. Csak a vágyak és az önhittség az, ami irányít minket. Emiatt
nem ismerjük fel azokat az analógiákat, amelyeket a sors kínál nekünk. Nem tud
juk, mi a cél, ami felé megyünk, nincs meg az út sem, amin haladnunk kellene, és
amelyet követve személyiségünk kiteljesedhet. Az, aki a helyére kerül, észre fogja
venni, hogy mennyire ki tud teljesedni az egója, mert nem kérdőjelezik meg. Min
dig akkor ütközünk a világgal, ha valaki akadályoz minket. Az ütközési pontok
mindig azok, amelyek az egónkat megkérdőjelezik. Onnan ismerjük fel, hogy kinek
mi az igazi problémája, hogy az ütközési pont müyen analóglát jelez.
Érdemes megfigyelni, hogy a külvilágban megjelenő minket érzékenyen érintő
bármilyen esemény mindig arra a jegyanalógiára mutat rá, melyet az egónknak
meg kell tanulnia. Ha erőszakos valakivel a főnöke, ez a Kos analógiáit mutatja
neki. Ez pedig a Kossal szemben lévő jegy, a Mérleg problémáját jelzi, az önelfo-
gadási, felvállalási nehézségeket. Meg kell vizsgálnunk, miért viselkedik így velünk
szemben a főnökünk. Sokszor hallhatjuk, hogy a külvilág tulajdonképpen egy tü
kör, amelyben önmagunkat láthatjuk. Ez olyan formában biztosan nem igaz, hogy
amit a külvilágban negatívnak látunk, az bennünk van. Viszont az igaz, hogy amit
a külvüágban észreveszünk, problémaként érzékelünk, az érinti az egónkat, de
nem problémaként, hanem feladatként.
Hányan panaszkodnak, hogy nem tudják elfogadni, ha valaki hazudik nekik,
színészkedik, becsapja a másikat! Az egónk, az önérvényesítésért felelős részünk
nem tudja elfogadni, hogy nem hozhat döntést, nem dönthet a történésekről. Ami
kor valamit nem tudunk elfogadni, az azt jelenti, hogy abban a helyzetben, abban
az analógiában nem tudunk lemondani az önérvényesítésről. Ha valakit zavar,
hogy a másik lop, azt igazából az zavarja, hogy nem ő döntheti el, mennyit adjon,
hanem ezt a sors dönti el helyette.
Eljött hozzám egy fiú és azt kérdezte, miért csapják be őt a lányok. Amikor
valakivel megbeszél egy randit, vagy nem jön el, vagy valamilyen ürüggyel
kimenti magát. Mikor végre létrejön egy párkapcsolata, akkor viszont állan
dóan megcsalják. Úgy érzi, számára reménytelen dolog a szerelem és a pár
kapcsolat. A szélhámosság Ikrek-analógia. Az ezzel szemben álló jegy pedig
a Nyilas. Tehát itt kell keresnünk az ego problémáját, ami ebben az esetben
az önbizalom vagy annak hiánya. Amennyiben a fiú bízna önmagában, nem
akarna folyamatosan ígéreteket kapni partnereitől, ők pedig nem akarnák
ezzel lerázni.
Ha valaki hazudik, abban az zavarja a másik embert, hogy nem döntheti el, mi
történjen vele. Azért hazudnak neki, mert azt akarja haUani, ami nem sérti az egó-
40
AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA
ját. Mindig ott van bennünk a vágy, hogy megfeleljünk másoknak vagy egy adott
szituációnak. Az egónk el tudná fogadni a valódi válaszokat? Ha mindig igazat mon
danának az emberek, vajon miként reagálnánk? Amikor minket mutató tükörről
- mint a világban megjelenő helyzetekről vagy problémákról - van szó, mindig
ebből a szempontból kell megközelítenünk a kérdést: ami ellen tütakozunk, az a
dolog jelzi, hol nem tudunk önérvényesítő módon létezni. Ha valakitől ellopnak
valamit, az nem a benne lévő tolvajt mutatja, hanem arra figyelmezteti az illetőt,
hogy nem tud magától adni, így nem ő döntheti el, kinek és mikor ad. Itt a megta
nulni való feladat a Bikaság, a mások számára történő anyagi teremtés megélése.
Ha meglopják az embert, akkor is mások számára „teremt", csak nem magától,
nem önként, hanem kényszer hatására.
Gyakran megkérdezem a körülöttem élőktől, hogy szerintük melyik a nehezebb:
magunktól odaadni valamit, amiről nem hisszük és nem tudjuk, hogy oda kell ad
nunk, vagy elfogadni azt, ha ellopják. Biztos va-gyok benne, hogy mindannyian az
utóbbit választjuk.
Az asztrológiában az I. ház és az aszcendens mutatja meg, hogy a születésünk
müyen élethelyzeteket teremt. Ez lehet eszközünk a lehetőségek megvalósítására.
Ha valaki ezt felismeri és rátalál a feladatára, onnantól kezdve mindig tökélete
sen ki tudja fejezni, meg tudja jeleníteni az egóját, így nem fog ütközni másokkal.
Párkapcsolatainkat is mindig így választjuk. A szerelem és a vágy csak össze
hozza a kapcsolatot, de nem tartja meg. Ami megtartja: a feladat megoldása. Ami
kor létrejön egy párkapcsolat (I. és VII. házas analógia), a párunkkal kerülünk
egységbe. És ha valakivel egyek vagyunk, akkor amit a társunk tesz, azt értünk
teszi, továbbá ha a társunk akar valamit, az olyan, mintha mi magunk akarnánk.
Ez mindkét ember számára a Halak „egység" analógiáját mutatja. Mindig ennek
az analógiának a mentén dől el a házasság sorsa.
A horoszkópban ez az aspektus a mi 12. házunkban és a párunk 6. házában
jelenik meg. Ez természetesen fordítva is így van. A 6. ház a szolgálat háza. A
szolgálat tulajdonképpen azt jelenti, hogy alá kell rendelődnünk. Mindkettőnknek
a másik ember, a társa irányába: „Amit én teszek, azt a másikért teszem", és
ennek fordítva is igaznak kell lennie. Természetesen ez különböző módon megy
végbe, de mindenképpen létrejön. Nem véletlen, hogy akkor boldog az ember, ha a
másikat boldoggá teszi: így teljesedhet ki a szerelem, a teremtés, a vágyak, mert
ezen az alapon jön létre két ember közös boldogsága.
Ha valaki arra törekszik, hogy önmagának valósítsa meg a boldogságot, akkor
már most le kell mondania arról, hogy ez sikerülhet, mert a sors akadályozni fog
ja. Ha nem a másikat akarja boldoggá tenni, hanem önmagának akarja megterem
teni, akkor szembekerülhet a feladatával. A horoszkópunk 12. háza saját magunk
számára viszont a lemondások területe. Nem csoda hát, hogy ennyire félünk tőle!
Nézzünk egy példát!
41
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Mi van akkor, ha egy férfinek 12. házas Napja van? Természetesen meg sze
retné valósítani, de a sors nem engedi. Nem engedi az öncélúságot, tehát vagy
hoz neki egy olyan párt, aki megvalósíthatja számára, vagy akadályozni
fogja és a párja akar majd Nap lenni. így a férfi is lemond a Napjáról a 12.
házban, de a nő sem tudja megélni a Holdját. Hiszen az nem működhet hosszú
távon, hogy a férfi vigye a Hold-szerepet, a nő pedig a Nap-szerepet. Nem fog
ják érzékelni, hol van a probléma, s mire felfedezik, már késő. Természetesen
ez a helyzet ugyanígy igaz lány esetében is. Ő sem képes Hold lenni, ha nincs
egy Napja.
Ezért mondjuk azt, hogy a 12. ház az egóról való lemondás területe, mert ma
gunktól nem valósíthatjuk meg. Minél több bolygó áll itt, annál nehezebb a feladat
és annál jobban nyög az illető. Pedig milyen egyszerű lenne! Ha a párkapcsolatban
meg tudnánk élni, hogy a másikat tegyük Nappá, megmaradna a kapcsolatunk.
Mindenki harmonikus kapcsolatot szeretne, de annak ára van, mégpedig az, hogy
tudatosan kell a másikat boldoggá tenni.
Minden ember a jobbítás szándékával születik. Amit tesz és megvalósít az éle
tében, azt mindig azért teszi, mert úgy gondolja, hogy úgy jó. Sajnos sok esetben ez
a bűnözőkre is igaz. Az egónk mindig csak olyan döntést fog hozni, amit jónak tart.
Mindig el kell tudni fogadnunk az ego döntését, mert akkor abban a helyzetben
azt és úgy látjuk jónak. Rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e ezt megfelelő mó
don kezelni. Csak a hitrendszerünk átalakításával tudjuk ezt felülírni. Ehhez pedig
tudatosság szükséges. Erre szolgáltak a vallási előírások. Feltehetjük a kérdést:
„Hogy lehet az, hogy szinte mindannyian ismerjük a tízparancsolatot, mégsem
tartjuk be?" Úgy, hogy a hitrendszerünk felülírja. Ha nem jó a házasságunk, kere
sünk másikat. A hitrendszerünkben felülírtuk azt az alapanalógiát, hogy nem ön
magunkért születtünk, hanem másokért kell tennünk. Nem fogadjuk el, ennélfogva
nem is nagyon tudunk másért tenni, mint önmagunkért.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában mennyire vesszük komolyan sors
adta lehetőségeinket. Ha szembenézünk a valósággal, ki fog derülni, hogy az em
berek többségének valójában semmilyen egója nincs. Vegyünk egy nagyon egysze
rű példát!
Korunkban és társadalmunkban a legtöbb ember alkalmazottként dolgozik. Ez
természetesen alárendelődéssel jár. Ezt pedig nagyon nem szeretjük. Ezért sokan
olyan munkahelyre mennek dolgozni, amelyet valójában utálnak, mert valamiből
meg kell élniük. Hol van itt az ego? Ha az illetőnek egy szikrányi hite lenne, az
egója biztos nem váUalna olyan munkát, amit rossznak él meg, inkább kivárna egy
jobb lehetőséget. Emiatt a félelem alapján dönt, és azért, hogy pénze legyen, elvál
lalja azt a munkát, amit nem szeret. A jónak tartott döntése az: „A pénzért bármit
megteszek".
42
AZ ASZCENDENS MINT AZ EGO MEGNYILVÁNULÁSA
43
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
hogy mivel amúgy is el keh jönnünk a munkahelyünkről, egy olyan helyzetet válasz
tunk, amiben ez megvalósulhat, vagyis kirúg a főnökünk.
Az asztrológia egyik alapelve szerint előbb van a történés, azután a cselekvés,
és minden eseményben benne van annak eredménye is. Emiatt már csak az a kér
dés, hogy milyen úton érünk a célhoz, nem pedig az, hogy mi fog történni.
A hitrendszerünkben kell a változást végrehajtanunk. De a hitrendszerünket
csak akkor tudjuk átalakítani, ha valamiről azt gondoljuk, hogy az úgy jó. Arra
vagyunk teremtve, hogy mindig jó döntést hozzunk, a jó úton menjünk. A „jó" fo
galma azonban az ego meghatározása. Minden döntésünket úgy hozzuk meg, hogy
közben azt gondoljuk, jót cselekszünk általa. Ha a világ által sugallt „jó" mást dik
tál, mint az erkölcsi hitünk, akkor honnan fogjuk tudni, mi a jó? Mi választja el a
hitet az önhittségtől?
Itt bukik meg minden tanítás, mert ezzel nem tudnak mit kezdeni. Régen az egy
ház ezt nagyon jól megoldotta: „Fiam, ez volt Isten akarata". Isten akaratát pedig
nem kell magyarázni, indokolni. Azt elfogadni elég a hit. Ma már nagyon kevesen
fogadják el ezt válasznak. Pedig valójában csak ez lehet az út.
Előbb adni kell, aztán kapni, mert akkor indul be a kör. Ez mindenben így van
(érzelmek, anyagiak, hivatás, munka stb.). Abban a pillanatban, ahogy elindulunk
visszafelé, rögtön beindul ez a kör. Ne azért szeressük a társunkat, mert ő viszont
szeret!
Minden esélyt meg kell adnunk a sorsnak, hogy átalakíthassa a hitrendszerün
ket! Fel kell ismernünk, hogy az egónkra szükségünk van, de azt nem öncélúan
kaptuk! A világot úgy keh elképzelnünk, mint egy emberi testet, melyben mindnyá
jan egy-egy sejt vagyunk és az a dolgunk, hogy segítsünk és alárendelődjünk az
egész testnek. A sorsot nem érdekli, hogy egyetlen sejt mit akar, csak az egész test
fontos számára. Fel kell ismernünk, hogy a testért vagyunk! Minél több tanulás,
tudás szükséges ahhoz, hogy a hitrendszerünket átalakítsuk. Akkor a sorsunk is
átalakul.
A HÉTÉVES ELEETCIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
Mostani témánk egy közismert gondolatot jár körül. Mindannyian találkoztunk már
vele, gyakran hivatkozunk is rá, de gyökereit és szimbólumait mégsem ismerjük.
Ez a rendszer az úgynevezett hétéves ciklusok rendszere, amelyet ismerünk, de
most, remélhetően, meg is értünk. Ki ne hallott volna már ilyen mondatokat, hogy
„Minden hetedik év válságokat hoz a házasságban, hétévente minden sejtünk kicse
rélődik" és így tovább?
Amikor ezt a hétéves periódust említjük, az asztrológusok többsége azonnal a
Szaturnusz ritmusára asszociál, és természetesen nem véletlenül. Azonban ebben
az esetben nem erről szeretnék beszélni.
Most azt szeretném kifejteni, hogy létezik és ismert egy olyan hétéves ritmus,
amelyben minden meghatározott időszakhoz egy bolygó szimbólumát társítjuk,
melyben a bolygók hétévente változnak, ennek megfelelően a lehetséges élethely
zetek és az élethelyzetekhez kapcsolódó analógiák is átalakulnak. Ha megismer
jük ezt a rendszert, nagyon sok hasznos információt fog adni az életünkben felme
rülő kérdések megoldásához.
Az ismertek közül a 0-7 éves korig tartó korszakot a Hold korszakának hívjuk.
Ez a kisgyermekkor, amikor is nézeteink szerint a gyermek az édesanyjához van
kötve. Sokan használják is ezt az elvet, bár a gyökereit nem nagyon ismerik. Szin
te már közhelyszámba megy, hogy például a gyermekbetegségek is ebben az idő
szakban az anyához kötődnek, az anya problémáit mutatják. Ebben az időszak
ban nagyon erős az anyához fűződő kapcsolat, emiatt nagyon fontos lenne a gyer
meknevelésben ezt a korszakhatárt betartani. Egyszerűen arról van szó, hogy a
gyermek érettsége érzelmi adottságaitól függ. Amikor kimondjuk, hogy a gyerek
kel való kapcsolat érett, éppen emiatt az a gyerek hétéves korában kezdődik, mert
hétéves korig érzelmileg van benne minden helyzetben. Érzelmileg él meg mindent,
mert ez a Hold korszaka, így ilyen módon fogjuk vizsgálni.
45
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
46
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
47
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
nem azt jelenti, hogy valaki nem lehet sikeres, de már a Napságot, azt, amit a Nap
jelez, már nem lehet átélni, tehát az már nem megélhető szimbólum. Márpedig egy
ember életében a legfontosabb szimbólum a Nap.
48
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
49
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Képzeljük el azt a nem túl ritka élethelyzetet, hogy van egy fiatal pár, akik
szeretettel várták gyermeküket. Végre megszületett, világra jött, mindketten
nagyon boldogok. Az édesanya szeretetével veszi körül, lesi minden léleg
zetét. Az élet megy tovább, a gyermek cseperedik, és jönnek a hétköznapok. Az
élethelyzetek azonban folyamatosan változnak és átalakulnak. Nehézségek
adódnak a férj munkahelyén, anyagilag nehezebb időszakok jönnek. Az anyu
ka úgy érzi, neki is részt kell vállalnia a biztonság megteremtésében, mert
egyre nehezebb megélni. Menne dolgozni, de a gyermektől nem tud. Böl
csödébe, óvodába adná, de a gyermek nem bírja, hol ez a baja, hol az, de vala
mi mindig van. A gyermek egyszer csak azt látja, azt érzékeli az édesanyja
viselkedéséből, hogy az anyaság nem is olyan egyszerű dolog, korlátokat is
jelenthet. Azt tapasztalja, hogy az édesanyja szenved az anyaságától, az
öröm és a boldogság már a múlté. Az anya nehezen viseli, hogy a gyermek
től nem teheti meg azt, amit szeretne. Tudjuk, hogy a gyermekek nagy zsar
nokok képesek lenni, akik korlátokat és felelősségvállalást kényszerítenek ki
a szülőkből.
Az egyik anya talán éppen attól szenved, hogy a gyermekszülés következ
tében elhízott, már nem néz ki olyan jól, mint előtte, a másik lehet, hogy
azért szenved, mert a szüléstől a nőiessége már nem olyan, mint régen, a fér
fiak sem nézik meg az utcán. Sokan attól szenvednek, hogy a gyermek miatt
nem érvényesülhetnek az egzisztenciális úton vagy kénytelenek akaratukat
alárendelni párjuknak.
50
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
51
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
52
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
ahol mindig azt érezheti, hogy szükség van rá, mert így élheti át a biztonságot. Te
hát a kapcsolataiban erre kell törekednie, hogy ez a hétköznapokban is jelen legyen.
A feszültséget abban látom, hogy valójában teljesen mindegy, egy embernek Bi
ka-Holdja van-e vagy Oroszlán, vagy Bika-Merkúrja van-e vagy Bak, akkor is a
társadalmi elvárásoknak kell megfelelnie. Mindenki önmaga akar biztonságot te
remteni, függetlenül attól, hogy van-e hozzá tehetsége vagy sem. Lehetséges, hogy
ez mindenkinek sikerül? Ugye, nem? De akinek nem sikerül, milyem mintát fog
tanítani?
Ugyanazt kell tanulnia mindenkinek az iskolában, ugyanazt kell megcsinálnia,
ugyanúgy kell reagálnia, ugyanúgy meg keU felelnie, mindent ugyanúgy kellene
megtanulnia, mint a többieknek, függetlenül attól, hogy mihez van tehetsége, mi
hez van adottsága? Felteszi egyáltalán valaki ezt a kérdést?
53
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
hatása. Mit tanított a szülő? Tudja-e értékelni önmagát viszonyítás nélkül vagy ál
landóan másokhoz méri a képességeit?
Tehát egyszerűen nem indulunk egyenlő feltételekkel. Mondhatjuk azt, hogy a
társadalom megteremti az egyenlő feltételeket? Ez ülúzió! Akkor sem lenne így,
ha valóban egységesen ezt akarnánk. Az egyenlő feltétel az lenne, ha minden em
ber a tehetségének megfelelő feladatot kapná. De ez nem így van, mert a társada
lom különbséget tesz adottság és adottság között. Az egyiket elismeri, a másikat
lenézi, és éppen emiatt nem is tudjuk a tehetségünket megélni.
A gyermek ebben a merkúri korszakban, amilyen információkat kap a világról,
olyanokat próbál meg beépíteni és azoknak akar megfelelni, még akkor is, ha erre
semmi esélye. Ezért látjuk azt, hogy az egyik gyerek azért nem becsüli magát,
mert nem tud olvasni, és rá azt fogják mondani, hogy dislexiás, a másik nem tud
szekrényt ugrani, ő meg azért fogja érezni, hogy béna, a harmadik nem tud megta
nulni semmilyen idegen nyelvet, nem beszél sem angolul, sem oroszul, és örül, ha
magyarul megérteti magát, ő ettől érzi magát kevesebbnek, és persze kompenzál.
Mindenkiben meg lehet találni azt, hogy miben különbözik a többiektől, miben
kevesebb és így majd miben érzi rosszul magát. Ha meg szekrényt is ugrik és ta
lán még tud is beszélni meg számolni, meg olvasni is tud, akkor biztos lesz valami
a külsejében, amiről kiderül, hogy mégsem olyan jó. Hát ez a mai társadalom.
És amikor megtanították nekünk, hogy mitől vagyunk kevesebbek, mint mások,
akkor elérkezik a párkapcsolat választásának időszaka. Persze ezt a problémát
kisarkítom, és nem akarom úgy beállítani, mintha minden ember életében elkerül
hetetlen lenne. De nézzünk körbe a vüágban! Sajnos ez az általános, és akinek
van gyermeke, pontosan tudja, hogy miről beszélek. Aki emlékszik a gyermekko
rára, aki emlékszik, hogy mi volt az iskolában, emlékszik, mi volt a párválasztás
körül a szüleivel stb., pontosan tudja, hogy miről beszélek. Mert igenis erről szól
ez a korszak. A szülőnek egyszerűen kötelessége a gyermeke mellé állni a vüág
értékítéletével szemben. Persze, ehhez megfelelő minta kell. Mert erről nem csak
beszélni kell, ezt élni kell!
54
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
ezért azok a kis titkok, melyeket hordoztunk, mára már eltűntek. Hol vannak a
tabuink, amelyeket tiszteletben tartottunk? Rendelkezik-e ma a nő azzal a megbe
csüléssel, amely a leendő anyának jár? A tabuinkra szükség lenne, akár tetszik,
akár nem. Minden embernek szüksége lenne titkokra, és szüksége van arra, hogy
megfejthessen titkokat. Ennek az időszaknak a feladata lenne a nemiség titkai
nak megismerése. Mára a leghétköznapibb dologgá vált a nemiség kérdése. Eltűnt
belőle titok, a különlegesség és a megismerés izgalma. A nyers testiség dominál.
Az iskolákban szexuális felvüágosításról beszélnek. Biztos nagyon jó és nagyon
hasznos, hogy tizenkét éves gyermekeknek elmondják, mire jó az óvszer. Biztos
nagyon fontos, hogy a nemiségről elmondják, mi a szerepe, de egyetlen felvilágo
sító órán sem haUani, hogy „Tiszteld a másik nemet!" Most mindegy, hogy a női
vagy a férfi nemet. Mit tiszteljen a férfi egy nőben, mikor tudjon tisztelni egy nőt?
Hová tűnt az anyaság szentsége? Ki fogja ezt elmondani? Ki tud erre példát mu
tatni? Egy nő hogy nézhet fel egy férfira, és mi a férfi szerepe az ő életében? Hogy
alakul ki a kölcsönös tisztelet? Mitől férfi egy férfi és mitől nő egy nő? A tanárok
és tanárnők fogják átadni? Ők úgy élnek, ahogy mi a gyermekeinket látni szeret
nénk? A szexualitásról felvilágosítják a gyerekeket, hogy és miként kell szerel
meskedni, mit kell tenniük, hogy ne vigyenek haza tizennégy évesen egy csecse
mőt. Ugye, ezt el fogják mondani a felvilágosító órákon, de a nemi szerepeknek
nem ez a lényege. Vajon miért van az, hogy minden kislány hatévesen anyuka akar
lenni, a kisfiú meg katona vagy tűzoltó? Ez miért tűnik ez el az iskolában? Hova
tűnnek el ezek az ösztönök belőlük? Erről kellene felvilágosítást tartani!
Miként lehetséges az, hogy amikor odaérnek a 14-15 éves korhoz, minden kis
lány egy dologban biztos, abban, hogy nem akar anya lenni, és minden fiú egy dol
got tud, hogy semmiképpen sem akar katona lenni. Sajnos ezt nem én állítom, ez
ténykérdés. De hát így növünk fel! A nemi szerepeink megváltoztak, és nem ta
nítják meg nekünk, mit keUene tennünk, hogy ezeket jól megélhessük. Nem tanít
ják meg egy férfinak, egy fiúnak, hogy a Mars arra való, az erőt arra kapták, hogy
másokért küzdjenek. Nem tanuljuk meg, hogy egy fiú attól lesz férfi, ha felelős
séget vállal. És ezt azért nem tanuljuk meg, mert nem tanítják. Maradunk a Mars-
és a Vénusz-analógiák ösztönszintjénél, hogy azt gondoljuk, a Mars és a Vénusz
semmi más, csak a nemiség. Közben nem erről van szó! Egy fiúnak meg kell ta
nulnia a hódítást, meg kell tanulnia a küzdést, a harcot, meg kell tanulnia kiállni
az elveiért és meg kell tanulnia azt, hogy a tetteiért felelősséggel tartozik. Ugyan
így egy lánynak is meg kell tanulnia, hogy milyen női szerepei vannak, mit jelent
a befogadás, hogyan kell bánni az érzéseivel, az érzelmeivel, ezt egy lánynak meg
kell tanulnia, hiszen ez a női identitás lényege. De nem tanuljuk meg, mert már a
mintáink is sérültek. Amit leginkább megtanulunk, hogy tagadjuk a mintáinkat.
„Nem akarok olyan lenni, mint az anyám vagy az apám, és nem akarok ilyen párt
sem." Maradnak a külsőségek, és emiatt lehetséges az, hogy 17-18 éves lányok
55
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
A gyerekek egyszerűen nem tudják, hol van a helyük. A nagyobb gondot viszont
majd az fogja okozni, hogy ez a torzulás beépül a mintába, így ezt is adják tovább
feladatként. A szülőknek mintával együtt tovább kellene adni a megoldási
módokat is, de ez már nem nagyon működik. Ott fogunk igazán harmonikus fiatal
ságot látni, ahol a minták is megfelelőek, és ezekre épül majd rá a tanulás, később
pedig az ösztönös keresés.
56
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
Gyakran találkozom azzal a kérdéssel, hogy miért van olyan sok nő a hallgatók
között, s miért szinte csak férfiak tanítják az asztrológiát. A kulcs itt is a Nap és
a Hold szimbólumaiban keresendő.
A nőknek a Holdat kell beteljesíteniük, mert ezt hozzák feladatnak a nőiessé
gükkel. Tehát nem tudnak Nap-szerepben kiteljesedni, még akkor sem, ha sikere
sek, mert mindig marad bennük valamiféle hiányérzet, amit nem tudnak felülírni.
Egy férfinek is szüksége van ahhoz családra, gyerekre, hogy a Nap-szerepben
kiteljesedettnek érezhesse magát, bár a teremtés analógiáit másként is megélheti.
Emiatt elfogadott még ma is a férfiak egzisztenciális törekvése. Ezek a kérdések
dőlnek el ebben az időszakban.
57
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
58
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
rom? Egyszerűen bennük van ez a pánik, jelen van az életükben, miközben nem
kéne jelen lennie, nem kéne megnyüvánulnia, de mégis jelen van. Ugyanez a férfi
ak esetében sikerességük és teremtőképességük bizonytalanságát hozza. Szinte
kényszeresen jelenik meg a parancs, hogy sikeresek legyenek, érezniük kell, hogy
„vagyok valaki".
A horoszkópban a Nap és a Mars együttes vizsgálata fogja megmutatni, müyen
események és milyen lehetőségek adódnak egy adott életsorsban. Milyen analógi
ákat, jegyeket, milyen házakat kell vizsgálnunk, ahol a Nap és a Mars hatása
érvényesülhet, mert így tudja megélni a szülött ezt a korszakot. Teljesen nyilván
való, hogy nem mindegy, müyen bolygóállással érkezik el ehhez az időszakhoz. Ha
valakinek X. házas Napja van a képletében, az más analógiákat él meg a 35. élet
éve után, mint az akinek I. házas vagy 8. házas, vagy akár IV házas Napja van. Ez
még akkor is így van, ha a Mars ugyanazon a helyen áll. Természetesen alapvető
en lényeges, hogy az eddigi életében, müyen utat választott, milyen irányba ment.
Az eddig megtett életutat tekintve nagyon mások lehetnek az élethelyzetek.
Például amikor egy lánynak IV házas Napja van, ilyenkor már szinte másra sem
tud gondolni, csak arra, hogy mikor lesz végre családja, és ezen a területen jelenik
meg a pánik, hiszen fél. A VII. házas Nappal rendelkező viszont csak arra tud gon
dolni, hogy szüksége lenne párkapcsolatra, és ezzel összefüggésben jelentkeznek
a félelmei.
Megfigyelhetőek azok a folyamatok, amelyek a párválasztás során zajlanak.
Általában a lányok 28-30 éves korukig várják a „Nagy Őt". Várják azt a férfit, aki
megfelel annak az elvárásnak, amit a társadalom közvetít. Azonban szép lassan
leszámolnak az illúzióikkal. Ebben az időszakban ülnek át a fiúk a fehér lóról a
szürke szamárra. Ilyenkor teszik fel a lányok a kérdést: „Megtalálom-e az igazit?
Mert túl vagyok már egy-két párkapcsolaton, de a »Nagy Őt« még mindig nem ta
lálom." És rájönnek, hogy kompromisszumot kell kötni, valamit feladni az elvárá
sokból. Nehéz megtenni, de többnyire a sors megoldja a problémát, és olyan hely
zetet teremt, amelyben már kénytelenek felismerni, hogy nincs más megoldás.
Emiatt tartom azokat a sorsokat nagyon nehezeknek, amelyekben a személyiség
a tökéletességet keresi. Ez tipikus csapdahelyzet.
59
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
nak arra kell törekedniük, hogy a párjuknak legyen fontos az anyaság és a feleség
szerep, mert így könnyedén válnak Nappá. Mert ha még meg akarják valósítani a
Napot, ezt bizony ebben az időszakban már meg kell tenniük.
Tehát amikor azt mondjuk, hogy Nap-Mars-analógia, itt már nem arról van szó,
hogy választhatunk. Akár szeretjük, akár nem, az analógiák kötelezőek. A Nap-
Hold-időszakban még az érzelmek dominálnak. Azt az utat, azt a párt választ
hatjuk, akihez érzelmileg kötődünk. Nincs bennünk a késztetés, hogy valamit min
denáron megvalósítsunk, nincsenek félelmeink, hogy valamiről lemaradunk vagy
valamit elmulasztunk. Majd jön egy másik lehetőség, egy másik esély. Ebben még
nincs benne az, hogy „akarok!" Egy 24-25 éves lány, ha nem tetszik neki a pár
kapcsolat, mit fog mondani? „Majd jön másik!" Egy 35 éves nem ezt fogja monda
ni. Az érzelmeket ilyenkor már gyakran felülírja a cél és az akarat.
így lépünk tovább és érjük el az egyik legfontosabb határt, a 35 éves kort. Pon
tosan azért olyan fontos, mert a Nap Mars-korszaka zárul le. Innentől kezdve már
az akarat nagyon nehezen érvényesülhet. Van egy nagyon jellegzetes élethelyzet,
amit az elemzések során gyakran tapasztalok. Ez pedig a 35. év felett létrejött
párkapcsolatok megvalósulása.
Az elemzések során azt figyeltem meg, hogy azoknak a nőknek, akik 35. élet
évük után elválnak, már nem nagyon van esélyük arra, hogy egy új, tartós párkap-
60
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
61
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
62
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
vagyunk. Érezzük a lehetőséget, még az is, aki eddig sikertelen volt. Itt fogjuk ma
gunkat a csúcson érezni. Úgyhogy ez a korszak ezért ilyen izgalmas.
63
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
64
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
találjanak, egy férfinak fontosak legyenek, aki persze lehet saját férjük is. Min
denképpen újra át kell élniük ezt a szerepet, hiszen kiléptek a Hold-szerepekből.
Azonban a Vénusz feladata, hogy létrehozza a Holdat, emiatt ösztönösen feltámad
egy új család iránti vágy. Persze ez a vágy nem tudatos, hiszen a tudattalanban
alakul ki, mert a Vénusz Hold szeretne lenni. És ez okozza a problémát, mert aki
ilyenkor Vénusz lesz, nem feltétlenül akar egy új családot, sőt többnyire nem.
Természetesen ez az élethelyzet a férfiaknál is létrejön. Nekik is eljön a lezárás
időszaka, az utolsó időszak, amkor a Nap-szerepet még átélhetne. Természetesen
a gyermek születése a férfiakat is Nappá tenné, őket is védené, a sors kényszerí
téseitől. Sajnos, ahogy a nők nem szeretnének üyenkor már gyermeket, úgy a fér
fiak sem. Viszont át akarják élni saját szerepeiket, ezért küzdenek egzisztenciális
téren, harcolnak a sikerekért, stresszelik magukat az elismerésért, sokszor ered
ménytelenül, így a férfiak esetében is előjönnek a testi megnyüvánulások, melyek
az ő esetükben gerinc-, szív- és érrendszeri problémákban manifesztálódnak. Mon
danom se kell, hogy teljesen nyilvánvaló, ez a korosztály miért annyira veszélyez
tetett.
A férfiak is visszalépnek Mars-szerepeikhez, így bennük is fel fog merülni az
igény, hogy hódíthassanak. Hogy meddig mennek el a hódítószereppel, már más
kérdés. Van, aki megelégszik egy kis flörttel, van, aki teljesen más útra lép, de az
élethelyzetek ilyesmik miatt alakulnak ki. Ez szinte mindenki életében megjele
nik, legfeljebb nem szembesül vagy nem akar szembesülni vele. Mindenkiben ott
lesz ez az igény, de van, aki le tud mondani róla magától, van, aki el tudja fojtani,
van, aki a félelmei miatt nem vág bele, van, aki racionálisan gondolja végig, hogy
nem ér neki ennyit az egész, és végül van, aki meglépi és belemegy. Mert a sors
így próbál segíteni, hogy felkínálja a lehetőséget a továbblépésre. A kérdés csak
az lehet, hogy a párunkkal, a családunkkal éljük-e meg a változást vagy a sors egy
másik irányba kényszerít, de a lezárást semmi esetre sem kerülhetjük el. Le kell
zárni a Nap-korszakot. Ez lenne a Nap Szaturnusz-korszakának a feladata.
65
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
66
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
den rajtunk múlik, pedig a Jupiter korszakának éppen a sorsodba vetett hit lenne
a lényege. „Amit elértél, az által sikeres vagy, a csúcson vagy. Mindent elértél, amit
lehetett." És ezért szokták azt mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni. Elfelejt
jük azt, hogy ez a csúcs nem az a csúcs, amiről a hétköznapok szintjén beszélünk.
Nem a karrier a csúcs, nem az, amit a világ annak tart, nem az. A csúcs csak az
lehet, akkor érkeztünk a csúcsra, amikor az életünk teljében vagyunk, amikor min
dent elértünk, amit elérhettünk. Felismertük, hogy ezt kellett megtennünk és ebben
kell boldognak lennünk.
Van egy ismerősöm, akinek egy jól menő vállalkozása volt. Minden gon
dolata az üzlet sikere körül mozgott. Többet szeretett volna, próbált terjesz
kedni is. Egymás után nyitotta a boltokat. És nem értette, hogy ha lesz kettő,
három vagy akármennyi, ettől miért nem tudja többnek érezni magát. Ugyan
azt élte meg mindegyikben, de közben nem érzett kielégülést. Mert csak a te
remtés hozhat kielégülést, amikor megvalósítunk valami újat, létrehozunk
valamit, ami mi magunk vagyunk, igen, akkor átéljük a Jupitert. Ahogy a kül
ső szépség, úgy a külső siker sem tud boldogságot adni ebben az időszakban.
67
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
És így jutunk el a 63 éves korig, ez már a nyugdíjas évek kora. Bár én ezt a szót,
hogy „nyugdíjas", ki nem állom. Mert mit jelent? Hogy olyan korba értem, amikor
várhatom a postást a nyugdíjjal. Számomra ez pejoratív és visszataszító. Nyugal
mazott emberek vannak, akik mindent megtettek addigi életük során. A Szatur
nusz korszakába érkeztek, és ez az a korszak, amikor az emberek nyugalomba
vonulnak, amikor nekik már nem az lenne a dolguk, hogy küzdjenek a megélhe
tésért. Számomra az a törvény is visszataszító, amit nemrég hoztak, hogy a nyug
díjas korúak dolgozhatnak, ha aztán meg adóznak is. Ez egyszerűen nevetséges!
Nekik nem ez a dolguk! Egyszerűen nem szabadna ezt tenniük! Egy idős ember
nek csak azért szabadna valamivel foglalkozni, hogy jól érezze magát, s nem azért,
hogy megéljen belőle. Na, mindegy, füstölöghetek, mégis ez van!
Persze, magam is tudom, hogy ez nem feltétlenül a társadalom felelőssége, vagy
legalábbis nem olyan szinten, mint ahogy azt gondolnánk. Egyértelműen az egyén
problémája, ha a szülei, gyermekei, testvérei közötti kapcsolat nem úgy alakul,
hogy egységes családot alkothassanak. Külön-külön családok jönnek létre, és ter
mészetesen ezeknek a családoknak az anyagi megélhetése sokkal, de sokkal ne
hézkesebb, mintha együtt egy család lennének. Emiatt természetesen a problémák
is egyénivé válnak, s ezért a feladatok anélkül adódnak tovább, hogy az időseken
keresztül megoldódnánk.
68
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
69
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
70
A HÉTÉVES CIKLUSOK LEHETŐSÉGEI
merte-e, hogy mi a problémája, és ezt hogyan oldja meg. Ez majd a saját gyereké
nél fog kiderülni. Én azt érzem sokszor problémának, hogy nem megérteni igyek
szünk a lényeget, hanem üzletet akarunk kötni a sorssal. A minta továbbadásának
az a lényege, hogy amit teszünk, tudjuk-e, miért tesszük. Tudjuk-e, hogy nekünk
ez a dolgunk? Vagy például mint a lányod: csak az a fontos, hogy gyereke legyen
és ezért elmegy sérült gyerekek közé dolgozni. A két eset nem azonos. Mert akkor
ő ebből mit fog megtanulni? Azt, hogy ki lehet játszani a sorsot. És ha ő ezt így
tanulta meg, akkor az unokád képletében is ennek ott kell lennie. És ha szim
bólumokban gondolkodunk: ennek a „valamit valamiért" elvnek meg keU jelennie
a horoszkópban. És melyik jegy szimbóluma a „valamit valamiért"? Ez a Szűz
jegyé. Ez azt jelenti, hogy az unokádban a Szűzségnek, a Szűz jegyének jelen keU
lennie vagy a Hold, vagy az aszcendens, vagy a Nap, vagy a Jupiter által, de ott
kell lennie a Szűzségnek, tehát annak, hogy ő a „valamit valamiért" elvben szü
letett. Majd nézd meg az unokád horoszkópját, mert az ő képletében rögtön látni
kell, hogy az édesanyja valójában mit élt meg, és azt hogyan adta tovább.
A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI
FORMÁI
URANOSZ - URÁNUSZ
Függetlenség, szabadság, másság, kitörés valamiből.
Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy az uránuszi analógiák a független
ség meUett a kiszolgáltatottságot is hordozzák.
Uranosz az ég, a szabadság szimbóluma, de legjellemzőbb mondanivalója a vál
tozás és változtatás.
Gaia és Uranosz kapcsolatából születnek a titánok, küklopszok és a százkarú
szörnyek. Uranosz az összes szörnyet visszatolja Gaia hasába. Nem képes elfo
gadni, hogy az ő ivadékai szörnyszülöttek. Ez a tette a „mindig mást akarok" ér
zés megnyilvánulása, mert semmi sem elég jó. Mindig azt gondolja, ha egy másik
születik, az jobb lesz. Örök kielégületlenség jellemzi. Gaiának elege lesz abból, hogy
Uranosz minden gyermekét megsemmisíti, és Kronoszt, a gyermekét, akit meg
mentett Uranosztól, megajándékozza egy sarlóval, hogy ölje meg az apját. Legkö
zelebb, amikor apja anyjához közelít, Kronosz levágja apja férfiasságát, így elve
szi tőle a teremtés képességét, ami minden istennél elsődleges tulajdonság. Aki
nem tud teremteni, nem való főistennek, tehát letaszítják a trónról.
72
A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI
KRONOSZ - SZATURNUSZ
Célok, korlátok, félelem, feladat, felelősség, kötelesség, terméketlenség.
Kronosz (a római mitológiában Szaturnusz) egyike a titánoknak, akik az Ég is
tenének, Uranosznak és a Föld istennőjének, Gaiának gyermekei. Kronosz saját
nővérét, Rheiát veszi feleségül. Figyelmeztetik, hogy saját gyermekei fogják a vesz
tét okozni. Attól való félelmében, hogy elveszíti hatalmát, felfalja az újszülötteket.
Miután gyermekei, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Poszeidón elpusztultak, fe
lesége fellázad, és hatodik gyermeke, Zeusz helyett egy követ etet meg vele. Az így
megmenekült Zeusz titokban Krétán nevelkedik. Később feleségül veszi Métiszt,
aki hánytatószert ad Kronosznak, hogy ettől kihányja első öt gyermekét. így élet
re kelt gyermekei közösen harcot indítanak ellene, és Kronoszt legyőzése után a
Tartaroszba zárják.
ZEUSZ - JUPITER
Bölcsesség, törvény, hit, dicsőség, azonosulás.
Zeusz (a római mitológiában Jupiter) nem öli meg apját, csak száműzi, ezért
jupiteri analógiaként jelenik meg a megbocsátás. Viszont mivel ő is egy titánt, Mé
tiszt vett feleségül, Gaia figyelmezteti Zeuszt, az ő gyermeke is hatalma megdön
tésére fog törekedni. Ezért ő is felfalja újszülött gyermekét, aki később Athéné, a
bölcsesség istennőjeként pattan ki a fejéből.
73
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
74
A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI
egyben a főisten. Ez azt jelenti, hogy ha menni akarunk valamerre, csak Jupiteren
keresztül mehetünk és a Jupiteren keresztül tehetünk mindent. Ha rosszul áll a
Jupiter, ha nem vagyunk képesek elfogadni a helyzetet, amiben élünk, akkor szen
vedünk: még a Jupiter sem tud segíteni ha nem fogadjuk el a sorsunkat.
HÁDÉSZ - PLÚTÓ
Hatalom, gazdagság, szenvedély, tudattalan.
Itt is megjelenik a napisten mítosza, hiszen Hádész a sötétség ura, a láthatatlan
vüágot szimbolizálja. Aki önként nem akar alászállni az alvilágba, azt megragad
ja és leviszi, jobb, ha az ember megpróbál azonosulni vele. Hádésznek mindenki
fölött ereje van. A mélység, a tudattalan, az alvilág istene. Akit egyszer magához
hív, annak nincs visszaút. Jelenléte mindigaz anyaghoz és a fizikai léthez való kö
tődésünkjele. Őhozzá tartozik a föld minden kincse, így amilyen területen megje
lenik, ott a gazdagság lehetősége is fennáll. Azonban gyakran a lelkünket kéri cse
rébe. Hádész a mélység hatalmas ura, rajta még Zeusz sem bír, ahol a sötétség
ereje megjelenik, ott minden küzdelem hasztalan. Azonosulnunk kell vele, le kell
szállnunk az alvilágba, s meg se kíséreljünk szembefordulni vele!
75
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
ket: nem hajlandó elismerni, hogy valamiről le kell mondanunk. Az ego csak a po
zitív oldal irányában képes dönteni, a lemondás pedig a legkevésbé sem az. Nem
képes elfogadni a test múlandóságát, és mindent megtesz, hogy fizikai létformán
kat fenntartsa. Harcol az öregség és a betegség ellen, mert az a mulandóságra fi
gyelmezteti.
POSZEIDÓN - NEPTUN
Határtalanság, ködös, zavaros helyzetek, csalódás, illúziók, megváltozott tudat
állapot, lemondás.
Kronosz bukása után az istenek felosztották a világot. Poszeidón (a római mi
tológiában Neptunusz) így lett a tengerek istene. Nehezen fogadta el, hogy Zeusz
lett a főisten. Nem csoda, hogy ő képviseli a csalódás és a lemondás szimbólumát.
Könnyen teremt ködös, zavaros helyzeteket, melyek áttekinthetetlenek, nehezen
láthatóak. Minden határt és keretet megpróbál feloldani. Ennek megfelelően, ahol
megjelenik az életünkben a Neptun, ott a dolgok határtalanokká, tengernyivé vál
hatnak. Az ilyen területekre a csalódás és veszteségek vagy az illúziók lehetnek
a leginkább jellemzőek.
Poszeidón szintén nagyon gazdag, hiszen a világ nagy részét víz borítja. Ezért
az igazi gazdagsággal nem Hádészon, hanem a Neptunon keresztül azonosulunk.
Csak akkor érezzük ezt, amennyiben vágyaink és lehetőségeink határtalanná vál
nak. Azonban ennek hitrendszerünk lehet az alapja: a keresztény kultúrában is
tenger jelöli az igazi gazdagságot.
A tenger istenét sem csak jó szándékúnak látjuk, hanem nagyon is bosszúálló
nak érezzük időnként. Gondoljunk csak Minósz király történetére a bikával! Való
jában ez is egy tanítás, ami életünket segíti. Aki megtagadja a feladatát, ellenáll
az isteni parancsnak, az megsérti a törvényt. Ennek ered-ményeként látjuk a ten
gert olyan haragosnak, viharosnak.
Poszeidón igen nehezen viselte el, hogy nem tudott Zeusz helyére kerülni. Ezért
Hérának is őt volt a legkönnyebb megkörnyékezni és fellázítani Zeusz ellen, ami
kor meg akarta dönteni férje hatalmát.
76
A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI
HERMÉSZ - MERKÚR
Közvetítő, hírvivő, ravaszság, gyorsaság, mozgékonyság, változás, intelligencia,
kommunikáció.
Hermész (a római mitológiában Mercurius) Zeusz nagykövete, ő van legköze
lebb hozzá, a főistenhez. De Zeusz nemcsak Jupitert képviseli, hanem a Napot is.
Hermész tehát közvetítő a Nap és a Hold között, a tudat és a tudattalan világa kö
zött. Hermész gyorsaságának fokozására fejére szárnyas sisakot, lábára szárnya
kat kap, ezért Merkúr a mozgás és egyben a szelek istene is.
Az Ikrek jegyénél vágja ketté a Tejút az ekliptikát. A jegy uralkodó bolygója, a
Merkúr felelős minden kapcsolatért, legyen az emberek közötti vagy akár gondo
latok közötti kapcsolat. Mindenért, ami összeköt vagy közvetít, ő a felelős. így lett
Hermész az utak, a kereskedők istene is.
Hermész megszületése után néhány órával már kimászik a bölcsőből és ellopja
Apollón ötven tehenét. így a szélhámosságért is ő a felelős. Apollónt napistennek
ismerjük, de valójában a pásztorok istene volt. Az ő gulyáját hajtja el Hermész
úgy, mintha visszafelé menne, ezért senki sem látja meg. Kiderül a turpisság, any
ja megtudja, hogy ő követte el lopást. Apollón dühöngve követeli, hogy büntessék
megHermészt. Visszakapja Apollón a gulyát, Hermész csak egy tehenet tart meg,
azt feláldozza Zeusznak, hogy kibékítse. Annyit tart meg mindenből, amennyiről
úgy ítéli, neki mint istennek áldozatként jár. Ebből is az eszességére következtethe
tünk. Zeusz kénytelen megbüntetni, de olyan büntetést talál ki, ami inkább kitün
tetés: ő lesz az istenek követe. Bejárása lesz mindenhová és Zeusz védelmét élvezi
mindenkivel szemben.
77
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
sével tudunk megtenni. Amikor a belső Napunkhoz akarunk közelíteni, ezt is csak
a Merkúrunkon keresztül tudjuk megtenni. A Merkúr a gondolkodásunkat mutat
ja, amit látunk, amit tapasztalunk. Mindenhová csak rajta keresztül juthatunk el,
ezért nem mindegy, mit tapasztalnunk, mit tanulunk, mit közvetítünk általa.
Amikor Poszeidón összeveszett Athénével, Hermész próbálta meg kibékíteni a
feleket. Mindenki csak az általa jónak tartott dolgokat tudja képviselni. Ezért ter
mészetes tehát, hogy ahogyan gondolkodik az ember, úgy fog vitatkozni is. A Mer
kúr a személyiségünk azon részét képviseli, ami a tapasztalásaink következtében
alakul ki: amit nem tapasztalunk, azt nem tudjuk elfogadni. Ezért van olyan gyak
ran ellentmondás hitünk és tapasztalataink között. A mai világ nem a hitre, sok
kal inkább a tapasztalatokra épít. De ennek eredménye, hogy annyira megrendült
a biztonságtudat, hiszen a tapasztalatok azt mutatják és az összes média is azt
sugározza, hogy nincs valódi biztonság.
Azt az ősbizalmon alapuló hitet, amit a Jupiter képvisel, a Merkúrral nem tud
juk átérezni. Ezért, amit a tapasztalataink alapján tudunk és amit hiszünk, két
külön dolog. A tapasztalatok alapján való döntés mindig megkérdőjelezi a hitet,
hiszen nem élhetjük át azt, ami mással történik. A tapasztalás pedig a másik élete
és nem a mienk. így azt hihetjük, hogy a saját életünk csak a jó döntéseken múlik.
Azonban ezzel megkérdőjelezzük Isten akaratát, ez pedig a hit tagadása.
De ha van hitünk, nincs szükségünk tapasztalásra. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy
„Ha elértünk Zeuszhoz, minek nekünk a hírvivő, ha van hírvivő, nem kell Zeusz
hoz mennünk, mert akkor ő elviszi hozzá a híreket".
Jupiter a hitünk, Merkúr a hírvivőnk. Nem tudunk másként élni, mint ahogy ők
mutatják. Ezért nem egyformák az emberek: nem mondhatjuk senkinek, hogy higy-
gye el, amit mondunk, mert nem fogja elhinni, ha nem olyan a hitrendszere, ha
nem olyanok a tapasztalatai, mint a miénk. Csak azt hisszük el, amit tapasztalunk,
és a valódi kérdés, hogy szüksége van-e annak tapasztalásra, akinek van hite.
Hermész régen a jósok, az asztrológusok istene is volt, hiszen ők közvetítették,
fordították az égi jelek üzenetét a halandók számára. Az analógiák szerint ez ter
mészetes, hiszen bennük látták a reményt, hogy megmutatják a jövőt, amit lehe
tetlen volt megtapasztalni. Valójában ezt várják tőlünk az emberek a mai napig is.
Emiatt a horoszkóp nem más, mint a tudattalan üzenete a tudat számára, amit az
asztrológus közvetít.
A gyorsaság, a változás is Merkúr. Nem képes leállni, számára az élet maga az
állandó változás. Folyamatosan kapcsolatokat keres, minden és mindenki érdekli.
Hermész az Ikrek-analógiát testesíti meg, hiszen a levegő jegyeknek mindenkor
legfontosabb a kapcsolat, a közvetítés.
Hogyan lehet legkönnyebben fizikai szinten is kapcsolatot teremteni? A szelek
szárnyán. Mi gyorsabb ennél? A gondolat, ami szintén Merkúr-analógia. A kapcso
latok csak a Merkúr közvetítésével működnek. Azért tudunk emlékezni az álma-
78
A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI
APHRODITÉ - VÉNUSZ
A nőiség, anyag, forma, szépség, lágyság, biztonság, érzékiség.
Kétarcú isten, van egy hajnali és egy esti megjelenése.
A hajnalcsillag Phoszphorosz, az esti, a lenyugvó pedig Heszperosz.
Bika-analógiái: az anyag megfelelője, belemerül az anyagba, ezt képviseli, az
általános jó érzést (a hajnali Vénusz).
Mérleg-analógiái: önelfogadás, a külvilágban való megjelenés, a magasabb ré
giókat, a művészeket képviseli, az élet szépsége is megjelenik itt (az esti Vénusz).
Aphrodité születése Uranosz történetéhez kötődik. Amikor Kronosz levágja ap
ja, Uranosz nemi szervét, vére a tengerbe folyik, és megtermékenyít egy kagylót.
Ebből a kagylóból születik Aphrodité (a római mitológiában Vénusz). Aphrodité
tehát vízből születik, a partok, a sekély vizek védőistene, hozzá fohászkodnak az
emberek, kérve, ne engedje, hogy hajóik viharba kerüljenek. De Uranosz a káoszt
is képviseli, ennek halála létrehozza a biztonságot, ezt pedig Vénusz képviseli.
Aphrodité a szerelem istennője, aki képes bárkit szerelemre gyújtani. Zeusztól
kapott egy övet, ha azt felcsatolja, a kiszemelt szerelmi vágyra lobban, ha pedig
leveszi, elmúlik a vágya. Ebben az analógiában a Bika szimbólumai, az élvhajhász
megélései jelennek meg. Aphroditét gyakran ábrázolják úgy, mint aki nem tud ha
tárt szabni vágyainak, nem is a hűség és megbízhatóság szimbóluma!
Emiatt fontos, hogy a szerelmen túl mindig találjunk egy olyan életterületet, ami
összeköti a párkapcsolatot és biztosítja az együvé tartozást, hogy ne csak az ér
zelmeinkre, szerelmünkre bízzuk kapcsolatunkat, mert ha Aphrodité lecsatolja
övét, vége a szerelemnek, összeomlik a kapcsolat. Ezért mondjuk, hogy a szere
lem összehozza ugyan a párokat, de nem tartja meg.
Aphrodité és Árész (a római mitológiában Venus és Mars) a szerelem megjele
nítői, egyik gyermekük Harmónia. Gyakran halljuk, hogy a Mérleg-típusú embe
rek a harmóniát keresik. Ez igaz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez nem jelent
mást, mint: akkor érvényesülhet az akaratunk (Mars), haván, aki fogadja (Vénusz).
Ezért vannak oppozícióban egymással a marsikus és vénuszi jegyek (a Bika és a
Skorpió, illetve a Kos és a Mérleg).
Aphrodité mindenkit el tud bűvölni, ő adja az élet szépségét, mindent, ami él
vezhetővé teszi a mindennapokat. Megmutatja az anyagban megjelenő értéket, a
könnyedséget, a formát. Erre példa Parisz története az aranyalmával. Parisznak
kellett eldöntenie, ki a legszebb az istennők közül. Az aranyalmát Aphrodité nyerte
el, hiszen azonnal tudta, hogy Parisznak mire van szüksége, mivel lehet elcsábí
tani: a szerelmet ígérte neki. Rácsatolta Pariszra az övét, aki így elnyerte Helené
79
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
szerelmét. Az már egy másik történet, hogy tettének következménye a trójai hábo
rú kirobbanása lett.
Aphroditének is megtetszik Árész, és hogy meghódítsa, felcsatolja az övet, majd
szerelemben egyesül vele. Azonban Héliosz, a napisten mindent látott, és elárul
ta Héphaisztosznak, Aphrodité férjének a történteket. Héphaisztosz gyorsan lát
hatatlan hálót kovácsolt, rájuk borította, és így szégyenükre az összes isten rajtuk
nevetett. Hermész megsajnálta Aphroditét, alkut kötött vele, kiszabadította. Ter
mészetesen az alku tárgya egy szerelmi légyott volt Hermésszel, ami nem jelentett
problémát Aphroditének. így született meg kettőjük gyermeke, Hermaphroditosz
(Merkúr, Vénusz), aki se nem férfi, se nem nő. A tizenöt éves Szalmakisz megpró
bálta elcsábítani Hermaphroditoszt, de ő szemérmesen elutasította a nimfát. Szal
makisz erre úgy tett, mintha elvonulna, de titokban azonban lesben állva figyelte
az ifjút. Amikor aztán Hermaphroditosz levetette ruháit és megmártózott abban a
tóban, ami a nimfa otthona volt, Szalmakiszt, amint meglátta az ifjú testét, elra
gadta a vágy, és könyörögve fordult az istenekhez, hogy örökre egyesítsék testü
ket. Kívánsága rögtön teljesült: a két test eggyé forrt. Ekkor Hermaphroditosz -
új alakjában - arra kérte szüleit, változtassák olyanná a tó vizét, hogy bárki férfi
ezután megfürdik benne, elveszítse férfierejét. Ezért Hermaphroditosz a kétnemű-
ség szimbóluma. Hermaphroditosz a racionalitáson (Merkúr-Hermész) átszűrt ér
zelmek (Aphrodité-Vénusz) megélését is mutatja.
Kétneműségként értelmezhető tehát az is, ha a Vénusz merkúri jegyben jár, mert
hatására az ember igencsak racionálisan próbálja megélni az érzelmeit. „Megéri-e
szeretnem?" Ha merkúri az illető, nem lesz szerelmes, mert nem lesz képes szere
lembe esni, s ha mégis szerelmes lesz, akkor viszont hermafrodita válik belőle. A
Merkúrt félretéve nyílhat ki az ember érzelmileg. Mert a Vénusz és a Merkúr keve
redése soha nem egészséges.
80
A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI
ARÉSZ-MARS
Akarat, vágy, szenvedély.
Árész (a római mitológiában Mars) Zeusz egyetlen törvényes fia, aki Hérától
született. A hadisten vad, zabolátlan vágyaiban, akaratában, harciasságában, ezért
nem nagyon szereti a többi isten. Inkább szeretik az istennők, mert izmos, jó ala
kú férfi.
A férfiasságát csillogtató Árész vadságát, erejét szeretik az emberek, különö
sen a nőknek imponál, ezért az életerő szimbóluma is lesz. A vad szüajság, a nyers
erő lesz a sajátja. Arészt Mars képviseli a horoszkópban. Arészt, vagyis a Marsot
nem lehet megzabolázni, különben is azért van, hogy segítségével harcolni és küz
deni tudjunk. Mindig ösztönösen éljük, ezért nehezen tudjuk irányítani. Át kell
élnünk a Marsot, de próbáljuk meg mindig a Vénuszon keresztül, mert csak így
jöhet létre harmónia. Fontos, hogy tudatosítsuk: akármilyen a Marsunk, ne tagad
juk meg soha! Abban a pillanatban, hogy a Vénusszal szembetalálja magát, vége,
kioltódik a Mars ereje. A vágyat mindig kioltja a kielégülés.
Arésszal (Mars) szemben Aphrodité (Vénusz) áU, kettejük gyermeke pedig Har
mónia. Fordítsuk szembe a Marsot a horoszkópunkban a Vénusszal, és létrejön
életünkben a harmónia. Ahogyan a Kos a szemben áll a Mérleggel, úgy fordítsuk
szembe a Marsot a Vénusszal! Ez a titok, csak így lehet megélni a harmóniát. Csak
arra vágyjunk, amit megkaphatunk, mert minden más csak illúzió!
Arészt valójában csak a háború és a hadviselés érdekli. Mindent kihívásnak él
meg, mindig győzni akar. Nem tudja elviselni az ellenállást, azt támadásnak veszi.
Gyakran elönti a düh, ilyenkor nem tud gondolkodni. Számunkra is az egyik leg
nagyobb veszély, ha az indulataink elhatalmasodnak rajtunk. Ilyenkor a józan ész
81
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
NAP - HOLD
Az asztrológiában ez a két bolygó a fővilágosító. Ok mindig a főisteneket szim
bolizálják, attól függően, hogy éppen melyik isten képviseli azt. Voltak már Ura-
nosz, Szaturnusz, Zeusz, Gaia és Héra. Nem köthetőek egy meghatározott isten
hez, hiszen minden pillanatban más a megnyilvánulásuk. Ezt a két analógiát nem
lehet külön tárgyalni, csak egységben képzelhetőek el. Hold-istennő Szeléné is, de
minden Hold-alaknak megvan a saját külön megnyilvánulása.
A telihold (a Nap szembenállása a Holddal) szimbóluma Héra és Zeusz kap
csolata, mert Héra mindig korlátozni akarja Zeuszt, mindig szemben áU vele. Ez
a Nap-Hold-oppozíció csak akkor harmonikus, ha a férfi a Napot éli, a nő pedig a
Holdat. Az okozza mindig a problémát, ha valaki ezt meg szeretné fordítani, mert
abban a pillanatban megnyilvánul a szembenállás. Héra nem fogja engedni, hogy
párja más Napja legyen, az ő Napjának kell lennie, mert abban a pillanatban, ha
ki akar lépni ebből a szerepből, Hérától megkapja a beosztását.
A Hold másik arca Démétér. Ő az aggódó anya. Hadész ellopja Démétér lányát.
Ha egy horoszkópban az illető Holdja erősen áll, esetleg az X. házban, ami az édes
anya kiemelt szerepére utal a szülött életében, ne csodálkozzunk, ha az anyja nem
akarja elengedni. Kapaszkodik, ragaszkodik, gondoskodik róla, óvja, körülveszi a
szeretetével.
Démétér lánya Perszephoné, ő a fogyó Holdat jelképezi. Hadész magával vitte
az alvilágba. Egy kicsit kijöhet (az év harmadában), élhet, de aztán meg kell hal
nia, le keh újra vonulnia Hadészhez a sötétségbe.
A sötét Hold istennője Hekaté, ő az éjszakai Hold asszonya, a mágia, a varázslás
istennője. Soha nem mutatja meg az arcát, soha nem látjuk, ezért félünk tőle. Az
emberek leginkább az ismeretlentől félnek, mert nem látják, nem tapasztalják mi
benlétét. Azért félnek, mert kevés a hitük (Jupiter) ahhoz, hogy a sötétben eliga
zodjanak (Merkúr): félnek idegen helyen elaludni vagy idegen helyen felébredni.
Teliholdkor, éjszaka Zeusz isten szemben áll Hérával, a Hold istennőjével, ezért
van világos. Meg azért, mert a Nap és a Hold egységbe kerül egymással az oppozí
ció által. Amikor a Nap és a Hold is világít, akkor világosság van éjjel is. Tévedés
azt hinni, hogy a Nap-Hold-oppozíció negatív dolog! Igaz, Héra kicsit zsémbes lett,
mert Zeusz megunta, hogy háromszáz évig tart a nászéjszaka.
Itt említhetjük meg a magyar mítosz egyik nőalakját, Rékát, aki a törzse, népe
kollektív tudattalanjáért - mint Hold-analógia -, a faj fenntartásáért felelős, és aki
tehát sokkal inkább Héra, mint csupán a Hold egyik arca.
82
A BOLYGÓK MINT ISTENEK MEGJELENÉSI FORMÁI
Héra Zeusz párja, ezért kettőjüket nem lehet különválasztani. A Nap nem léte
zik a Hold nélkül, a Hold éjszakai útját pedig a Nap nappali útja követi. Héliosz el
indítja szekerét, világosságot hoz, de csak akkor van értelme a világosságnak, ha
sötétség is van. A sötétség után világosság jön, ezért van esélyük az embereknek
is megtalálni minden bajukból a kivezető utat.
84
ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL
Amit születésünk előtt felvállaltunk, azt a Nap mutatja meg minden horoszkóp
ban. A Nap legelső analógiája szerint: amivé válnunk kell. Nézzünk néhány példát!
85
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
86
ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROIDGIA SEGÍTSÉGÉVEL
Ennek megfelelően Jupiter nemcsak azt fogja kifejezni, hogy életünknek melyik
területével szeretnénk azonosulni, hanem létrehozza azokat a helyzeteket is,
melyeket akkor is el kell fogadnunk, ha számunkra kedvezőtlenek. Ennek a dolog
nak egyetlen kulcsa lehet csak: az önelfogadás, az azonosulás önmagunkkal.
Az eddig elmondottaknak megfelelően tehát minden sorskérdés e négy bolygón
(Nap, Hold, Szaturnusz, Jupiter) keresztül valósul meg.
87
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Minden olyan helyzetet és eseményt, ami az egót támadja, hárítunk, mert ezek
mögött nem áll tapasztalás. Mert nem látjuk azt, hogy ezek milyen további felada
tokat és helyzeteket teremthetnek. Az egónk, az énünk csak a tapasztaláshoz tud
viszonyítani. Ha tudnánk, hogy egy-egy döntésünk milyen élethelyzetet fog terem
teni, akkor mernénk dönteni. Pedig valójában nem ismerjük még ennek a megho
zandó döntésnek a valódi hatásait.
Ha egy lánynak megkérik a kezét, mi alapján fog döntést hozni? Szereti a fiút,
úgy érzi, ha vele lehet, az számára a boldogság, ezért igent mond. De tudja-e, hogy
valójában milyen döntést hozott? Tudja-e, hogy innentől kezdve neki gondoskod
nia kell, mert ez a sorsfeladata? Azt hiszem, nem!
88
ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL
A sors nem tesz kivételt, sem engedményt nem ad, egyszerűen végre kell hajta
nunk a feladatunkat, teljesen mindegy, hogy ennek mi az ára.
89
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
ne. Ennek megélése, hogy ,JLzért nézzenek fel rám, amit tudok". A férfinak
van egy vállalkozása, egy autószerelő műhelye. Horoszkópjában az Uránusz
a TV. házban áll, melynek analógiáit (például függetlenség) az otthonában
vagy a családjában kellene megvalósítania. Először gyermekkorában élte meg
ezt abban, hogy kollégista lett, elkerült otthonról, így függetlenné vált. Később
a válásában élte meg, így vált függetlenné.
Viszont a feladatokat nem pipálhatjuk ki, mindig újabb és újabb feladatok van
nak. Amint az egyiket megoldottuk, jön a következő.
A sorsunk sohasem úgy alakul, nem azon múlik, mit tanultunk, mit gondolunk.
Minden olyan pillanat, mely az önmegvalósítás, az önkifejezés felé visz, boldogság
tudattal tölt el minket. Ezt azonban a hétköznapok szintjén nem találjuk meg, azt
hisszük, elég, ha a vágyainkat megéljük. Ennek oka, hogy nem ismerjük sem az
adottságainkat, sem a feladatainkat. Az asztrológia viszont választ ad ezekre a
kérdésekre. Nem a vüág vagy az ember tökéletlen, hanem az élethelyzet, melyben
van. Olyan útra lépett, amelyet nem akart választani, rosszul érzi magát, pedig
minden csak attól függ, milyen helyzetben van.
Nem az a lényeg, hogy az Ikrek-Szaturnusz mit tanít, hanem az, hogyan. Beteg
séggel is lehet tanítani. Minden Ikrek-Szaturnusz tanítani és minden Rák-Sza-tur-
nusz gondoskodni fog, ez garantált. És itt vannak a mi választásaink is: a tanítás
és gondoskodás módja szerint, mert valójában ezek a választásaink. Mindent meg
lehet valósítani, csak az nem mindegy, mennyi az ára - és ezt felejtik el az em
berek! Mindennek ára van! Ennek tudatos felismerését kínálja az asztrológia.
Minden nő a Holddá válásra, a befogadásra és minden férfi a Nappá válásra, a
teremtésre törekszik. Ezt ösztönösen megteszi mindenki, amikor házasságot köt.
Ha azonban elválik, többé nem kaphat olyan párt, aki ezt az analógiát ösztönösen
hozza. Az a nő, aki egyszer elvált, csak olyan férfit kaphat, aki nem Nap, így neki
kell azzá tennie. Ugyanígy van az elvált férfiakkal is: soha többé nem kapnak olyan
nőt, aki ösztönösen Hold akar lenni meUettük, nekik kell belőle Holdat csinálniuk.
90
ÉLETFELADATUNK MEGOLDÁSA AZ ASZTROLÓGIA SEGÍTSÉGÉVEL
91
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Az ember nem tudja elképzelni, hogy saját akaratán kívül más is létezik. Abban
a pillanatban, amikor a gondolkodása, az akarata, a vágyai vagy a tettei realizálá
sa korlátokat kap, rögtön azon kezd gondolkodni, hogy miként lehetne mégis meg
valósítani azokat. Eszébe sem jut, hogy le kellene mondania valamelyikről, vagy
hogy elengedje bármelyiket is.
De talán azt a legnehezebb elfogadnia, hogy valamiféle dolgot annak ellenére,
hogy negatívnak érez, mégis jól kell megélnie. Egy negatív élethelyzetet nem lehet
jól megélni, mert a pillanatnyi megélés alapján mindig mindenki minősít. A felada
tok megoldása során a nehézségek elkerülésének tehát egyetlen lehetséges módja
van, ha az ember elébe megy. Ezt egy asztrológus talán meg tudja tenni, de ha bár
melyikünknek is azt tanácsolja, hogy ajándékozzon el valamit, mert különben kira
bolják, biztos, hogy képtelen lesz az illető megtenni, mert nem hiszi el, hogy le kell
mondania róla, különben úgyis elveszik. Az emberek ösztönösen kelnek az egójuk
védelmére, és inkább belenyugszanak abba, hogy elveszik javaikat, semmint hogy
önmaguk mondjanak le róluk.
Van egy mondás: „Ha tudom, hogy elesem, inkább leülök". Tapasztalataim azt
bizonyítják, hogy ez mára, átalakulva, kicsit másként hangzana: „Ha tudom, hogy
elesem, bízom benne, hátha mégsem történik ez meg".
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
93
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
94
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
Mit akarok ebből kihozni? A X. házas Nap az ember egész élete során X. házas
Nap marad, és ennek az analógiának a megnyilvánulása csak attól függ, hogy ké-
95
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
96
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
97
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
felelő helyzetbe hozhatóak. Az a pillanat, amit éppen most élünk, az alapja annak,
amit majd megélhetünk, és nem a jövőben tudjuk majd megváltoztatni magunkat,
hanem most áll módunkban más irányba fordulni, amely tettünkkel megváltoztat
hatjuk a jövőnket.
Tehát nem mi fogunk változni, hanem az analógiák. Az analógiák változása, az
élethelyzetet is megváltoztatja. De a jelen életünket már tíz évvel ezelőtt elintéz
tük, tehát amit most élünk, tökéletes. Mert tökéletes helyre jutottunk ahhoz, hogy
megéljük az általunk vállalt feladatokat. Aki például most asztrológiát tanul, azért
tudja ezt megtenni, mert tíz évvel ezelőtt csinált valamit, ami ide juttatta.
Ahogy az analógiák egymást követik a sorsunkban, úgy épül fel az életünk.
Nem változunk mi semmit! A sors mindig azt az analógiát adja, amelyik ott és
akkor kell. Amikor húszéves valaki és sportol, akkor a Marsát a sportban éli, de
már most előjegyzi magának, hogy mi lesz. Ezért van az, hogy amikor az élspor
toló befejezi az aktív sportolást, már tudnia kell, miként viszi tovább a Mars ana
lógiáját. Mert ha ő nem dönti el, akkor a sors teszi ugyanezt, és megjelenhet a
vérnyomásprobléma (mint Mars-analógia), a gerinc vagy a térd problémája, jöhet
nek a műtétek, mert ez is a Mars analógiáinak egyike.
Miért történik így? Mert amikor az illető még aktív sportoló volt, a sorsában
mutatkozó Mars-analógiákkal összefüggő problémák megoldását a sport területé
re helyezte ki. Nem afelől kell tehát idejekorán döntenie, hogy majd húsz év múlva
megműthetik, mert akkor már úgysem tudja másként megélni a Mars-analógiá
kat, hanem afelől, hogy amikor a sport már nem megfelelő analógia a számára,
hogyan éljen. Előre meghatározza a jövőjét, még akkor is, ha ennek nincs tuda
tában. 40 évesen már nem az élsport lesz a fontos számára, ezért ha nem talál
más lehetőséget, akkor azt fogja élni, amit a sors felkínál egy térdműtét vagy ma
gas vérnyomás stb. formájában.
Semmi nem változott: nem lett rosszabb ember, mert abbahagyta az élsportot,
de nem lett jobb ember sem, mert esetleg ki tudta választani, hogy mit csináljon
később. Egyszerűen analógiát választott. És az sors a jelenlegi megéléseihez ké
pest segít abban, hogy majd újabb analógiát választhasson. De az iUető semmit
nem fog változni. Nem lesz nyugodtabb, nem lesz türelmesebb, hanem máshol, más
formában, más analógiában éli meg azokat a helyzeteket, melyeket addig a sport
ban élt meg.
Tehát a változás nem változás, hanem egy választás. A változás semmi más,
mint egy analógia megválasztása. De hogyan válasszuk meg? Mert mindenki nem
tanulhat asztrológiát és asztrológus sem lehet. Ezzel egyetérthetünk.
Úgy kellene analógiát választanunk, hogy tisztában vagyunk a következményei
vel, azzal, hogy a választásunk mivel jár. Ezzel szemben mi történik a hétközna
pokban? Az, hogy nem kapcsoljuk össze tetteinket a várható következményekkel.
Magyarul: nincs rajta az árcédula a választásainkon. Ezért úgy élünk, mint hogyha
98
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
ez az árcédula nem is létezne. Tehát eszünkbe sem jut, hogy mindennek ára van,
ezért amikor választásaink felől döntést hozunk, már nem számolunk azzal, hogy
az árát is fel kell vállalnunk.
Bármilyen analógia esetén végigvezethetjük ezt a dilemmát. A házasság a leg
egyszerűbb példa erre. Megházasodunk... Ez milyen analógia? Egység, Halak-ana
lógia. Ha valakit párnak választunk, akkor megteremtjük vele az egységet: „ketten
egyek vagyunk". Ez egy analógia. Minden helyzetben egymásért teszünk. „Amit te
teszel, az értem van, amit én teszek, az érted", ezt jelenti az egység analógiája,
még akkor is, ha nem így érezzük.
Éljük az életünket, amelynek során döntéseket hozunk. Mindannyian. De ami
kor a másik dönt, mindig megkérdezzük: „Miért te döntöttél?" Erre a válasz: „Azért
döntök én, mert ha én felvállaltam a döntést, nem kell neked". „De miért nem asze
rint döntünk, amit én akarok?" - kérdezhetnénk. Azért, mert az egyikünknek alá
kell rendelődnie, mert az egységben - ennek óhatatlanul meg kell történnie - egy
szerre ketten nem dönthetnek. Ekkor szoktak egyesek ilyet mondani: „Én nem
azért házasodtam, hogy más eldöntse, én mit csináljak!" És itt van a probléma: a
házasságkötés pillanatában az ember tudatában van a választásának, hiszen a
templomi szöveget is felolvassák, melyben pontosan ott áll, hogyan kell a házassá
got megélni: „holtomiglan-holtodiglan, jóban-rosszban". De kigondolja ezt komo
lyan? Hányan élnének, ha ez a „holtomiglan-holtodiglan" igaz volna? Kiürülne a
fél város. De akkor miért gondoljuk, hogy ennek nem lesz ára? Milyen analógia a
„holtomiglan-holtodiglan"? Skorpió-analógia. A Skorpió jegy pedig az ego lemondá
sának területe. Továbbá: a lemondást és a vesztést az különbözteti meg egymás
tól, hogy a lemondásban mi döntünk, a vesztésben pedig a sors.
A hétköznapokban tudnunk kell, hogy a házasság mivel jár. Felelősséggel, amit
egymásért vállalunk. Ez mindig áldozatokkal jár, ami miatt gyakran veszítünk el
és adunk fel dolgokat. Legtöbbször persze az önérvényesítésünk szenved csorbát,
mert nem az történik, mint amit akarunk. Nem tudunk mást tenni, egyszerűen
nincs rá más mód. Mindig annak értelmében hozzuk meg az áldozatot, amit az
egység analógiájában felvállaltunk. Ez viszont végighúzódik egész életünkön, ha
elválunk, akkor is. Ha nem a párunkkal szemben mondunk le dolgokról, akkor a
sors segít nekünk egy másik lemondási terület megválasztásában. Lehet, hogy majd
a gyermekről kell lemondanunk, mert az elvált társunk fogja nevelni, lehet, hogy
a vagyonúnkról, mert kisemmiznek, lehet hogy az otthonunkról, az érzelmeinkről.
Mikor úgy érezzük, le kell mondani dolgokról, ezt mindig vesztésnek éljük meg.
Nagyon sok mindent el lehet veszíteni, de valamit biztosan fogunk veszíteni. Per
sze a vesztés nem feltétlenül negatív jelenség, mert egyszerűen csak vesztünk, mert
minden változás valaminek a végét jelenti.
Amikor a változásról beszélünk, akkor azt mindig egy bizonyos eseményhez
képest gondoljuk: nem azt tapasztaljuk az aktuális helyzetben, mint amit előtte.
99
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Nem mi változtunk meg, csak a sors által egy másik élethelyzetben, egy másik ana
lógiát kezdtünk el élni. Mert már nem tudjuk azt élni, amit az előzőekben, mert
ahhoz képest, amilyen abban a helyzetben volt, már nem olyan az életünk, mint
az aktuális jelenben. Ez igaz. De miért ahhoz, miért egy előzőhöz viszonyítunk?
Nézzük ezt a düemmát ahhoz a helyzethez képest, amit húszévesen választhat
tunk volna a házasság helyett, mondjuk, ha függetlenek maradunk. Akkor nem él
nénk most a lemondás vagy a vesztés analógiáit. Viszont élnénk a magányt és az
egyedüllétet, amivel szintén a Skorpió-analógiát valósítanánk meg.
Az az élethelyzet, amit mi kiválasztunk, egy másik élethelyzethez képest jelent
változást. Viszont a viszonyulásunk is igazodik az adott élethelyzethez, de mind
két esetben csak azonos analógiákon belül. Ettől kezdve úgy tűnik, mintha a vá
lasztásaink által a saját személyiségünk változott volna meg, pedig erről szó sincs.
Úgy képzelem, hogy az öt személyi jelölő bolygó, a Nap, a Hold, a Merkúr, a Vé
nusz és a Mars által jelképezett adottságaink és az ezek működéséhez szükséges
energiák (fényszögkapcsolatok) segítségével választhatjuk meg azokat a dolgokat
és életeseményeket, amelyekkel életünket és sorsunkat alakítani tudjuk. Ezekhez
társul a két sorsbolygó, a Jupiter és a Szaturnusz, s így már ez a hét bolygó fogja
meghatározni azt, milyen legyen a sorsunk, mit kell megtanulnunk. Ehhez a tanu
láshoz a személyiség minden olyan analógiát megad és feltételez, amit általa meg
tudunk élni.
Tehát ha valakinek Bika-Szaturnusza van, az azt jelenti, hogy az anyag nélküli
biztonságot kell megélnie: „Vagy odaadom, amim van, vagy ne legyen semmim, és
akkor kapok". Ha ehhez az ülető Rák-Jupitert kap, akkor mindezt megélheti a gon
doskodásban, abban, hogy szükség van rá, tehát képes lesz az anyagiakon keresz
tül gondoskodni. Ha ehhez Halak-Napot kap, az az egységen keresztül segíti, hogy
önfeláldozó lehessen. S ha még Skorpió-Holdat is kap mindezekhez, akkor az ér
zelmi kötődésen keresztül képes lesz befogadóvá válni. De azért kapja mindezeket,
hogy megélhesse a Bika-Szaturnuszt, az anyag nélküli biztonságot, az elengedést.
Ez az ember anélkül nem tud elengedni semmit sem, hogy az előzőleg ne lett
volna az övé. Ezért a sors megadja neki mindazokat az anyagi lehetőségeket -
nemcsak pénzt, feleséget, kocsit, gyereket, férjet, teljesen mindegy, mit, tehát mind
ezeket megadja -, amelyekkel a biztonságát úgymond megtudja teremteni. Ekkor
jön ismét a sors, és ezt a biztonságot úgy kellene megélnie, hogy mondjuk a Rák-
Jupiter okán a családban vagy a közösségben gondoskodik anyagiak segítségével.
Ez lehet az útja, amelyet végigjárva kiteljesedhet.
Ez a hét bolygó alakítja az ember sorsát. De maradt még három bolygó, az úgy
nevezett transzcendens bolygók, amelyek létre fogják hozni azokat az életese
ményeket a hétköznapok szintjén, amelyek által biztosan megéli az anyag nélküli
biztonságot: vagy ad magától, vagy elveszik tőle. Ez az ember biztos, hogy kényte-
100
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
len lesz átélni a gondoskodást: vagy ő gondoskodik, vagy róla gondoskodnak. Ez
által ő biztos, hogy önfeláldozó vagy áldozat lesz, mert az események olyan dönté
sek meghozatalába kényszerítik, amelyek által kénytelen lesz megélni a sorsfela
datát, az elengedést. Az illető biztos, hogy érzelmileg kötődni fog, ha másként nem,
akkor a féltékenység által, s akkor majd az érzelmein keresztül kell az elengedést
megtapasztalnia.
Aztán, amikor az ember élete halad előre, és a Bika-Szaturnuszával ahelyett,
hogy a családjáról gondoskodna, élvezni akarja az életet, és mondjuk, befiúzik vagy
becsajozik, akkor a sors azt mondja, hogy „Hohó! Hát nem azért kaptad ezeket az
adottságokat, hogy ne használd! Majd én megmutatom neked, hogy ez az anyag
nélküli biztonság mit jelent!" És akkor az illető elveszít valamit. Képletesen mond
va: kap egy „pofont", amiből érezni fogja, hogy a feladatai mit is jelentenek. Ettől
kezdve a sorsa úgy alakul tovább, hogy már tudja, lehet veszíteni is. Természe
tesen ez gyakran még nagyobb ellenállást eredményez, előbb-utóbb azonban felis
meri a feladatát.
Addig a pontig, ameddig nem veszített, nem tudta, mi a feladata. Onnan kezdve
már tudni fogja, hogy létezik egy ilyen fogalom: vesztés. Ennek hatására mit fog ő
csinálni? Két dolog lehetséges, amely megint saját választásának következménye
lesz: vagy még jobban kötődik az anyaghoz, és mindent megtesz azért, nehogy még
egyszer veszítsen, vagy megtanulja, hogyan kell elengedni.
A személyisége továbbra is ugyanaz, hiszen minden adottsága változatlan, és
a sorsa, amelyben ezek a változások, ezek az események történnek, továbbra is
ugyanaz, hiszen a feladata sem változott.
Az események pedig mindig olyan helyzeteket hoznak létre, hogy az ember a
sorsát meg tudja élni. De a sors mindig úgy alakítja a személyiségét, hogy az illető
viszonyulása mindig olyan legyen a helyzethez és az eseményekhez, hogy újra lét
rehozhassa azt az állapotot, amelyben a Bika-Szaturnuszát, vagyis az elengedést
meg tudja élni. Tehát a láncolat:
Miért kell ennek így történnie? Nagyon egyszerű! Mert feladataink vannak az
életben, ezért a személyiségünket, a sorsunkat az élet mindig úgy alakítja, hogy
ezeket a feladatokat meg tudjuk valósítani. Nem történik semmilyen változás, csak
egyszerűen az életkörben a viszonyulásiMszonyítási pontunkat változtatjuk meg.
Ez olyan, mint amikor táncolunk: lLépünk egyet erre, a párunk is lép egyet erre,
s tánc közben lehet, hogy változunk, de általában nem. Azt meg végképp nem szok
tuk mondani, hogy megváltoztunk tánc közben, mert most innen állunk, nem pe
dig onnan.
101
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
102
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
séget adhatunk át, annál több felelősséget vagyunk képesek vállalni másokért. Mit
jelent ez?
Minél több felelősséget tudunk átadni a másik embernek, annál szabadabbak
vagyunk. Az igazi szabadság az, amikor a kereteinket magunk választhatjuk meg.
Ez azért érdekes, mert a tudatunkban az Uránusz és a Szaturnusz analógiái vagy
megélési lehetőségei „fordítva vannak bekötve".
Amikor azt mondjuk, hogy függetlenség, akkor az Uránusz analógiáira gondo
lunk. Azt tesszük, amit szeretünk, azt csinálunk, amit akarunk, szabadok va
gyunk, függetlenek, nincsenek korlátok, senki nem szól bele az életembe, én sem
szólok bele a másikéba. Azonban a felelősség is az enyém, és nem vesszük észre,
hogy bizony-bizony ez a Szaturnusz megnyilvánulása. Mert nem teszünk mást,
mint hogy az életünkben minden viszonyulási pontot magunk vállalunk fel. Mivel
csak önmagunkra számítunk, minden egyes analógiát nekünk kell megélnünk.
Nekünk kell megteremtenünk az anyagiakat, nekünk kell megélnünk a munkát, a
hivatást, önmagunkban kell megélnünk a családot, az érzelmeket, minden ana
lógiát magunknak kell megélnünk, mert nincs más, aki megélje, nincs, aki felvál
lalja. Tehát minden a mi felelősségük, ami a Szaturnusz. Ezért van „fordítva be
kötve".
Emiatt függetlenségünkben sokkal inkább kiszolgáltatottak vagyunk, mint- ha
valakivel ezt megoszthatnánk, mert a viszonyulási pontjainkat nincs mihez mér
nünk. Viszont ha tudjuk, hogy mi az, amiben segítséget kapunk, mi az, amit nem
nekünk kell megtennünk, akkor ez egy viszonyulási pont lehet.
Amikor a családban a férj keresi a pénzt, akkor az asszonynak nem kell azzal
foglalkoznia, hogy mennyi pénzük van. Mivel kell foglalkoznia? Hogy hogyan tudja
elkölteni. Neki ez a feladata. Igazi lehetőségünk az egységben felismerni, hogy
egymást segítjük. Ha a feleség az otthont biztosítja, akkor a férfinak nem kell más
sal foglalkoznia, csak a munkájával. Ez természetesen fordítva is igaz: ha a férfi
van otthon és a nő megy dolgozni. Ez is egy viszonyulási pont, csak ekkor a viszo
nyulási pont az, hogy a férfi maradt otthon, és a nő teremti meg az otthon bizton
ságát. Ilyenkor a kérdés az: „Ki a Hold?" Ez esetben a férfi. Ki lesz az alárendelt?
Természetesen a férfi. Felcserélődnek az analógiák, ezért nehezebb kezelni a hely
zetet.
Kinek kellene a befogadónak lenni? A nőnek, mert a Hold alapanalógiája a női
ség. De ebben a helyzetben nem ez a baj. Ha a férfi az alárendelt, a Hold, akkor a
nő hogyan lesz Hold, hogyan lesz befogadó? A nőnek egy másik helyzetet keh lét
rehoznia, hogy az analógiát megélhesse.
A sorskerék elkezd pörögni, a sors keresi a megoldást. Azt mondja, hogy „Eb
ben a viszonyulási pontban nem tudom elhelyezni, mert ha ebben a helyzetben nem
befogadó a nő, akkor hogyan lesz Hold?" Nincs meg az a terület, ahol ezt megvaló
síthatja.
103
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
104
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
az ember a férjének vagy a feleségének, már nem jó. Mert nem ugyanahhoz a viszo-
nyulási ponthoz igazodnak, mint a kezdet kezdetén. Hiába kedvesek egymáshoz,
hiába gondoskodnának a másikról, hiába is lennének megértők egymással szem
ben, vihetnek akár virágot vagy ajándékot a másiknak, már nem kell, mert nem az
eredeti viszonyulási pont az alap. Ahhoz, hogy helyreálljon a rend és egy újabb
lehetőség születhessen, meg kell változtatniuk az analógiákat. Ezt felejtik el az
emberek, mert mindig úgy próbálják visszarendezni a dolgokat, hogy ugyanahhoz
a kiindulási ponthoz mérten értékelik a helyzetet.
Lehet, hogy megcsalt valakit a férje vagy a felesége, de kezdik újra. Minek? Mert
ha nem változtatják meg a viszonyulási pontot, esély sincs a kapcsolat rendbeté
telére. Hiszen azért történhetett meg bármi is, mert a múlt és a jövő összeért a
jelenben. Azért csalta meg az illetőt a férje vagy a felesége, mert a másik azt az
analógiát választotta ki, hogy szabad akar lenni, de nem tudja vagy meri megten
ni, ezért a sors a társának kínálta fel a választást. Ő megtette, hogy a szülött meg
élhesse a választását, még akkor is, ha ez a tudatában nincs jelen. A sors mindig
olyan helyzeteket hoz, amelyeket az ember, képességeinél fogva, az alternatívák
kal együtt meg tud élni. És a sors lehetőségként mindig azt az alternatívát ajánl
ja fel, amelyet elfogadhat. Aki akkor sem válna, ha a párja megcsalja, annak nem
ajánl a sors ilyen analógiát, neki az iszákos vagy felelőtlen, vagy szélhámos élet
társat kínálja fel, nem pedig a megcsalatást.
Ha az illető nem tudja megtenni, majd megteszi a párja. Ilyen a viszonyulás. Az
teszi meg a döntő lépést, aki a Nap-szerepet hordozza, aki pedig a Hold-szerepet,
az elviseli. Gyakran halljuk azt, hogy a férfiak sokkal könnyebben megcsalják a
másikat. Ez igaz. De kivel? Egy másik nővel. Azt, hogy ki csalja meg a másikat, a
horoszkóp égtáji felosztása mutatja meg legjobban, vagyis a kelet, nyugat, észak,
dél felosztásnál mutatkozik meg. Ki dönt kinek a sorsában? Ez általában elég lát
ványos.
A lehetséges változtatás megvalósulása érdekében létre kell hozni egy másik
analógiát, amely szimbolikusan a múltat és a jövőt foglalja magában, amint össze
ér a jelenben. Képesek vagyunk-e egy olyan analógiát létrehozni, a változtatás ér
dekében már tudatosan, amely a jövőben is összetartó erő marad, ha a házassá
gunkban a szerelem már nem az? Hiába bízunk benne, mégsem az. Hiába sze-ret-
nénk, nem az. Ha eddig nem rendelődött alá valamelyikünk, ekkor már felesleges.
Ha eddig nem tudott a férfi Nap lenni, ekkor már felesleges, nincs értelme, mert
megváltozott a viszonyulás. Ez nagyon gyakran tapasztalható, és észrevehetjük,
hogy nem lehet ott folytatni, ahol megtört a kapcsolat. Ezt a hétköznapokban úgy
szoktuk mondani, hogy „valami összetört bennünk", viszont sosem találjuk meg
azt a valamit, azt a pontot. Nem tudjuk meghatározni, melyik az a pont, ahonnan
kezdve a folyamatok már visszafordíthatatlanok. Ha még ma meg tudnánk vál
tozni, nem éreznénk azt, hogy holnap már nem lehet.
105
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Eljött hozzám egy lány azzal a kérdéssel, hogy miért hagyta őt ott a férje.
Ő gazdagabb, fiatalabb és sokkal intelligensebb, mint akiért a férje elhagy
ta. Kezdetben a férfi azt gondolta, nem baj, ha az asszony irányít, uralkodik
a kapcsolatukon a pénzével, mert akkor ő azt csinálhat, amit akar, élvezheti
az életet, hiszen mindene megvan, kényelmes ez így neki. Csakhogy a viszo
nyulás megváltozott: a férfi megszokta a jólétet, már nem volt elég, hogy
kényelmesen él, ő is „valaki" akart lenni. A férfinak ezért úgy kellett a pár
jához való viszonyulását megváltoztatnia, hogy ha a nő pénzén keresztül
nem tud Nappá válni, akkor valami más Nap-szerepet kell találnia, mert
másképpen nem tudja megélni, nem tudja elfogadni a helyzetét. Ezért kere
sett egy olyan lányt, aki felnéz rá, aki mellett „valaki" lehet.
Ez ugyanígy igaz a nőre is. Ha ő kilép ebből a kapcsolatból, kirúgja a fér
fit, akkor kell valami másik olyan élethelyzet, ahol valaki alárendelt lesz
neki, mert ha nem, akkor neki is problémái lesznek, hiszen nem tud semmi
lyen módon viszonyulni a párjához.
106
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
Amikor azt firtatjuk, miért volt könnyebb a régieknek, akkor pontosan ezt kell
értenünk alatta: akkoriban olyan merev viszonyulási pontok voltak, melyeket sen
ki nem kérdőjelezhetett meg.
Gondoljunk csak bele: a két fő tengely (aszcendens-deszcendens, IC-MC) pon
tjai abszolút viszonyulási pontok voltak. Hiszen ha megházasodott valaki, termé
szetesen válásról szó nem eshetett (deszcendens), ha volt egy hivatása, akkor
élete végéig azt csinálta (MC), ha volt egy háza, volt egy családja az élete végéig
úgy maradt (IC). A két tengely mind a négy végpontja fix volt a megélések szem
pontjából. Most, ha valakinek nem tetszik a családja, felül egy repülőgépre, és ki
megy Amerikába, nem tetszik a felesége, tart másik kettőt, nem tetszik a hiva
tása, tanul másikat és elmegy dolgozni máshová.
A viszonyulási pontjainkra alapozott életstüusunk teljesen szétesett. Senki nem
tudja, hogy közülünk melyikünk született molnárnak és melyikünk királynak, ki
született koldusnak. Mert ezek a társadalmi helyzetre alapozott viszonyulási pon
tok teljesen eltűntek az életből.
De hogyan fogunk ezek után a saját életünkhöz viszonyulni? Egy király termé
szetesen királyként, egy koldus koldusként. De elfogadja-e egy koldus, hogy a kol
dus sorsához kell viszonyulnia? Biztos, hogy nem, mert rögtön felteszi a kérdést,
hogy „Ha a többi ember nem koldus, akkor miért épp nekem kell koldulni? Ha van
nak még máshol királyok, akkor én miért ne lehetnék király?" Tehát a biztos és
elfogadott viszonyulási pontunk megszűnt. Lehet, hogy a régi nem volt jó és elég
liberális sem, de legalább volt. Ma viszont semmi sincs. Ha valaki király akar len
ni, de nem lehet, mit tesz? Küzdeni és harcolni fog. így sem király, sem koldus nem
lesz. Akkor mi lesz? Főleg boldogtalan. Mert az egyik analógiában király, a másik
ban koldus lesz. Ha éppen király, akkor másban akar az lenni, ha koldus, akkor
pedig király akar lenni. Ez a libikókajáték fog érvényesülni egész életünkben, mert
viszonyulási pontok híján az örök kielégületlenség állapotában maradunk.
A viszonyulási pontjainkat ki kell jelölnünk, mégpedig ahhoz képest, amit meg
akarunk élni az életünkben. De hogyan vagyunk képesek kijelölni a viszonyulási
pontjainkat? Erre csak egy jó válasz van: ha visszafelé élünk az időben. Magyarul:
ma, az aktuális jelenben foglaljuk el azt az élethelyzetet, amelybe öt év múlva
szeretnénk helyezkedni. Ha valaki öt év múlva családot akar, akkor már a jelenben
próbálja meg elfogadni az alárendelődés gondolatát. Ez azt fogja eredményezni,
hogy amikor a sors felkínálja az eseményt, aminek eredménye az alárendelődés
kell legyen, meg tudja tenni, alárendeltté fog válni. Mert akkor lehet családja, ha
készen áll vállalni az alárendeltséget. De ha viszonyulási pont híján még nem kész
az alárendeltség vállalására, akkor elmegy a családalapítás lehetősége mellett.
Nemrégiben megkeresett egy lány, hogy sehogy sem tud egy „normális,, pár
kapcsolatot létrehozni. Akivel el tudná képzelni az életét, vagy már foglalt,
107
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
vagy ő nem kell neki, akinek meg ő kellene, vagy szeretőnek akarja, vagy
neki nem felel meg. A horoszkópjában az áll, hogy csak alárendeltként tud
családot alapítani. Viszont nagyon erős személyiség, így nem az erősebb
fiúkat vonzza be párnak, hanem a gyengébbeket. A sors azzal segíti, hogy
azokkal az erősebb férfiakkal, akikre vágyik, csak szeretői viszonya alakul
hat ki, mert fel kellene ismernie, hogy a gyengébb férfiakra akkor tud majd
felnézni, ha képes alárendelődni nekik.
108
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
és a családunk is! Az életünk egyetlen más területén sem tudunk üyen viszonyu-
lási pontot találni, mert csak ezek lehetnek a fix pontjaink. Az egyik pont a négy
közül már feltételezi és minden esetben működésbe hozza az összes többit is.
Vegyük végig: egy embernek amilyen a hivatása, olyan az otthona, amilyen a
párja, olyan a személyisége, tehát ezek a négy viszonyulási pont által azonnal le
zártak és meghatározottak. Azonnal megkapjuk azokat a pontokat, amelyek men
tén már tudjuk tervezni az életünket, mert tudjuk, hogy mitől mit várhatunk. De
ha az egyik pont sem stabil, akkor úgy áUunk kint a világban, mintha pucérok len
nénk. Várjuk az eseményeket, hogy majd csak hoz valamit a sors. Nem irányít
hatjuk a sorsunkat anélkül, hogy ne vennénk figyelembe az életterületek kapcso
lódását.
Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az ideális az, ha a férfi az MC-n jelöli
ki a fix viszonyulási pontját, a nő pedig az IC-n. Ez megegyezik a tradicionális cs-
aládmodellel, azzal a különbséggel, hogy önmagunk választhatjuk meg a minőségét.
Amikor azzal jön hozzám egy lány, hogy még mm szeretne családot, majd
csak később, előbb szeretné elvégezni az iskoláit, elindulni a pályáján, és
majd ezek után szeretne családot - ez természetesen érthető és teljesen elfo
gadható érv -, már rögtön tudom, valójában ez azt jelenti, hogy ő egyelőre
nem akar vagy nem tud biztos pontot létesíteni az életében. Jelenleg az eg
zisztenciája megteremtése a fontos számára, bár lehet, hogy holnap már a
család lesz. De a férfiaknál is ugyanez tapasztalható: amikor valaki azt
mondja, hogy nem tudom, mit akarok csinálni, akkor nála a fixpont híján
ugyanaz a bizonytalanság jelenik meg, hiszen épp úgy a stabil irány hiány
zik esetében is. O sem fogja tudni, hogy mire mondjon igent vagy nemet.
Azoknak embereknek, akiknek nincs stabil viszonyulási pontjuk, az egész
életük ilyen bizonytalanná válik. Ez válasz arra is, hogy miért van annyi
céltalan, sodródó ember manapság.
109
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Úgy képzelhetjük ezt el, hogy ha már az MC-IC-tengely merev, akkor többé nem
tud kibillenni. Ha kijelöljük a családot, akkor már csak egy irányban mozgásra le
hetőségünk, mondjuk a hivatáson belül, más irányban nincs. így szabadon mozog
hatunk azokon az életterületeken, amelyeken adottak a változás lehetőségei. Mert
mondjuk, ha a család egy fix viszonyulási pont, akkor már mindegy lesz, hogy a
környezetünkben mi történik. A család fogja végigkövetni az összes változást. Köl
tözhetünk, elmehetnek a szülők, nagyszülők, az élethelyzet marad.
Ez ugyanolyan, mint amikor azt mondjuk, hogy ha valakinek a VII. háza fix,
tehát van egy párja, akkor az összes külvilágból jövő analógiát a párján keresztül
kell megélnie, mintegy a párja „szűrőként" áll a külvilágból érkező hatások és köz
te. Ami történés kívülről érkezik, azt a pár hozza.
Ilyenkor egészen másképp jelenik meg egy VII. házas Mars, Plútó, Szaturnusz
vagy Uránusz, ezek mind egészen másképpen jelentkeznek az életében, mintha
nem lenne párkapcsolata, mert ezek az analógiák csak a páron keresztül érvé
nyesülhetnek, vagyis az események csak rajta keresztül nyilvánulhatnak meg. A
viszonyulási pontja azonnal stabilizálódik, egész más élethelyzeteket produkál,
és a sors is egészen más sorshelyzetekbe vezeti az illetőt. Amikor a változásokról
beszélünk, ezeket a viszonyulási pontokat próbáljuk mindig kijelölni.
Sokan azt hiszik, hogy nekem a család fixa ideám. Gyakran kérdezik: miért min
dig a családban keresem a megoldást? Mit csináljak, ha nem tudok más viszonyu
lási pontot mutatni? Mutatnám én a nőknek is az MC-t viszonyulási pontként, de
az nem keh nekik, ők inkább az IC-t választanák. Persze a karrier akkor fontos,
ha a család és a párkapcsolat rendben van. Akkor meg az a kérdés: lehet a kettőt
együtt? Nem lehet. Egyszerre kettőt nem tudunk választani, mindig csak egyet le
het. Ha egyet élünk, a másik ahhoz fog viszonyulni. Hogyha a hivatást is jelentő
MC-t jelöljük ki egy nőnek viszonyulási pontként, akkor az összes többi analógiá
nak ehhez kell viszonyulnia. De azok között már nem feltétlenül szerepel a család,
mert a hivatás (mint az MC által jelzett X. ház egyik analógiája) lesz az alap, a
gyereknek, a párnak, az anyának, az otthonnak, a munkatársaknak, a szeretők
nek, mindennek és mindenkinek ahhoz kell igazodnia. Ha nem ez történik, akkor
összeomlik az addigi élete, és átalakul egy más formában.
Ha valaki a családot jelöli ki viszonyulási pontként, akkor ehhez kell igazítania
az életét: az MC-tengelyen például először is a hivatást, a párkapcsolatot, a gyere
ket, az anyagiakat stb. Minden ehhez a stabil ponthoz fog viszonyulni. Elmondha
tó tehát: ha egy nőnek a család lesz a viszonyítási pont az életében, akkor a gye
rek - amikor óvodába megy - sokszor betegséget produkál, csak azért, hogy ott
hon lehessen és magához kösse az anyját. „Akkor miért beteg a gyerek?" - kér
dezhetjük. Természetesen nem azért, hogy szenvedjen az anya és a gyermek is,
hanem azért, mert az anya számára a viszonyulási pont a család. A tudattalan
jában ezt jelölte ki magának, kezdve a sors hozza az eseményeket, amelyek ennek
110
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
111
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
112
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
113
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
114
MEG TUDUNK-E VÁLTOZNI AZ ÉLETÜNK SORÁN?
tunhoz neptuni módon viszonyul, akkor nagyon stabil lesz a háza (az az életterü
lete), de mindig neptuni. Ha egy Uránuszhoz uránuszi módon viszonyul, az is sta
bil lesz, de uránuszi. Attól válik bizonytalanná egy életterület, ha az ember nem
úgy viszonyul hozzá, mint ahogyan előzőleg a megélése viszonyulási pontját kije
lölte magának.
A felelősség kérdésének tehát nem ott kell felmerülnie, hogy jó döntést hozunk-
e vagy rosszat, hanem ott, hogy képesek vagyunk-e a döntésünk következményét
felvállalni és tudomásul venni.
Nincs nehezebb dolog, mint úgy élni, hogy folyamatosan a saját döntéseinket
kérdőjelezzük meg. De ha egyszer felismerjük, hogy nincsenek véletlenek, akkor
a döntéseink sorsszerűségét is könnyebb lesz elfogadnunk.
SZÜID-GYERMEK-KAPC SOLAT
A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
116
SZÜIŰ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
Az I. ház az ego háza; ugye, erről nem szeretnénk lemondani, hiszen minden
pillanatban döntéshelyzetekbe kerülünk, és nem szeretjük, ha a sorsunkban má
sok döntenek.
A 2. ház az anyagiak területe; ezekről sem mondanánk le szívesen, bár talán
még itt sikerülne legkönnyebben.
117
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Az előbbi felsorolás csak néhány példát hoz fel a különböző életterületeken való
lemondás analogikus lehetőségei közül. Azonban amiről magunktól le tudunk mon
dani, az nem fontos, ezért nem is ez a feladat. Amiről le kell mondani, az éppen
legfontosabb dolog az adott élethelyzetünkben. Ezért olyan nehéz.
Na most, ha azt kell megtanítanunk a gyermeknek, hogy önfeláldozó legyen, ak
kor saját magunknak kell lemondanunk valamiről, hiszen tulajdon példánkon ke
resztül tudjuk őt tanítani, és ezt tudjuk neki átadni. Miről fogunk lemondani? Lehet
tippelni, bár nagyon egyszerű a válasz: semmiről. Semmiről, ami fontos. Sőt, har
colunk az ellen, hogy bármiről is le kelljen mondanunk. De miről kellene lemonda
nunk? A sors kínál helyzeteket, de ezeket általában nem fogadjuk el. Emiatt, szin
te biztos, hogy ott és arról fogunk lemondani, ahol és ami felől nem dönthetünk mi
magunk. És miben nem dönthetünk mi magunk?
Két ilyen dolog van, közülük az egyik a párkapcsolat, mert ott mindig a másik
ember dönt. Lehet, hogy azt mondjuk: „Nem mondok le róla, ragaszkodom a párom
hoz, szeretem, és nem engedem el". De lehet, hogy a párunk megteszi ezt a „szí
vességet", lemond rólunk, és elhagy. El tudnánk fogadni ezt?
A másik dolog, amiben nem dönthetünk mi magunk: a gyerekkérdés. Ezt sem
dönthetjük el mi. Egy nő csak azt döntheti el, hogy befogadó kíván-e lenni vagy sem.
Védekezzen-e, ha szeretkezik, vagy sem. De azt, hogy születik-e gyereke vagy sem,
118
SZÜIŰ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
nem ő dönti el. Egy férfi is csak abban a kérdésben tud dönteni, hogy lefekszik-e
egy nővel vagy sem, védekezik-e vagy sem, de az aktus után már nem az övé a dön
tés joga.
Nem szeretnék ebbe mélyen belemenni, de meg tudnám mutatni néhány száz
olyan ember horoszkópját, akik nagyon szeretnének gyereket, mégsem teljesed
het be ez irányú vágyuk. Vajon a Káli Intézetben miért állnak sorba az asszo
nyok...? Miért? Mert gyereket akarnának. De gyereket „akarni" nem lehet, hiszen
nem az emberek akaratán múlik egy gyermek világra jötte, efelől csakis a sors
dönthet. És a sors megmutatja: képes lemondatni bárkit a gyerekről, hogy bebi
zonyítsa: nem az emberek akaratán múlik a döntés.
Hová jutunk, mit tanítunk meg gyermekinknek, milyen helyzeteket fognak elfo
gadni ők a sorsukban? Azt fogják tapasztalni, és a tapasztalataik alapján meg
tanulni, hogy a lemondás nem lehet megoldás. Szülőként mit mondunk gyerme
keinknek? Azt fogjuk mondani, hogy nagyszerű dolog lemondani dolgokról? Nem.
Azt fogjuk mondani: „Fiam, ne mondj le semmiről, küzdjél, harcoljál, nehogy már
lemondjál bármiről is, amiről nem muszáj!" Ezt tanítjuk szóban és viselkedésünk
kel. Mert miről is mondunk le magunktól? Semmiről. Úgy gondoljuk, ha valamit a
sors akadályoz, azt inkább kihívásnak keh tekinteni, és harcolunk érte/ellene,
amíg csak tudunk. Magyarul: megtanítjuk gyermekeinknek, hogy nem jó bármiről
is lemondani. Ez lesz az ő mintájuk.
Az élet során aztán el fogunk jutni ahhoz a ponthoz, ahol gyerekeinknek meg
kellene oldani életfeladataikat azoknak a megoldási mintáknak az alapján, ame
lyek segítségével már mi is megpróbáltuk több-kevesebb sikerrel megoldani saját
életünk feladatait. Azonban, ha a már nekünk sem sikerült megoldani például azt,
hogy önfeláldozóak legyünk - mert nem mondtunk le semmiről önként, és ezért
csak áldozatként, vesztesként éltük meg életünk kritikus helyzeteit -, akkor gyer
mekeink sem a helyes megoldási kulcsot kapják például önfeláldozó sorsukhoz,
hanem azt a kulcsot, ami által csak áldozattá válhatnak, hiszen muszáj valaho
gyan megélniük a sorsfeladataikat. A sors részéről, úgymond, a feladatok felkér
dezése már egészen korán, a legszorosabb érzelmi kapcsolatokban, először a gye
rek és szülő kapcsolatában jelenik meg, hogy biztosítsa a „tanulás hatékonysá
gát". Most már tudjuk, hogyan fogja megtanulni a lemondást a gyermek először?
Természetesen úgy, hogy a sors a szülő és a gyermek kapcsolatában elkezdi fel
erősíteni azokat az élethelyzeteket, amelyekben az önfeláldozás megjelenhet. Mi
provokáljuk a sorsot azzal, hogy nem vagyunk tisztában, mi az, amit életünkben
nem kerülhetünk el. És mivel nem tudjuk, ezért az önfeláldozást lemondásnak él
jük, amelyet a sors kényszerít ránk.
119
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
120
SZÜLD-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
gunktól oldani, akkor nem kellene annak gyerekünk betegsége által megjelennie.
Ahhoz, hogy a sors szimbólumait megértsük és komolyan vegyük, meg kellene
értenünk a betegség(ek) szimbolikáját is. Miről van szó?
Itt arra kell gondolnunk, hogy nincs sem betegség, sem egészség, szimbólumok
vannak, amelyek a hétköznapokban megjelenő problémákat jelzik. Ezért minden
egyes ember egy-egy szimbólumhalmazként fogható fel. Ez azt jelenti, hogy az éle
te, a teste, a környezete - külön-külön és együttesen is - analogikus módon ren
delkezik azokkal az adottságokkal, képességekkel, melyek a sorsa megéléséhez
szükségesek. Éppen emiatt adott élethelyzetekben bizonyos szimbólumokkal, és
éppen azokkal, amelyek adottságainkkal analogikus módon megegyeznek találko
znunk kell. Muszáj, hiszen adottságainkkal teremtjük meg azokat a helyzeteket,
amelyekben találkoznunk keh bizonyos energiákkal, eseményekkel, melyek szim
bólumokon (mint például egy gyermekbetegség) keresztül jelennek meg. Ezek a
találkozások arra kényszerítenek bennünket, hogy a reagálásainkkal megvalósít
sunk általuk dolgokat az életünkben. Muszáj válaszolnunk a kialakult helyzetek
re, mert ha nem tesszük meg, akkor helyettünk megteszi a sors.
Az életünk során adódhatnak olyan helyzetek, amikor nem tudunk másképpen
válaszolni, nem vagyunk képesek másképpen reagálni, mint betegségeken keresz
tül. Mindig olyan betegséggel válaszolunk, amely szimbolikusan éppen azt az ak
tuális problémánkat, helyzetünket jeleníti meg. Nézzünk egy egyszerű példát!
121
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
122
SZÜIŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
Mel Gibson amerikai színész mondta egy interjú során: „Egyet tudok ten
ni a gyermekeimért, hogy szeretem az édesanyjukat". És ez bizony így van.
123
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Talán így már nyilvánvaló, miért van óriási felelőssége abban a szülőnek, hogy
a gyerek mit és hogyan él meg. De nem az anyának és nem az apának van a fele
lőssége, ennél sokkal többről van szó.
Az anya és az apa úgy kerül kapcsolatba egymással, úgy kerülnek bele egy pár
kapcsolatba, hogy ők egymás életét segítik, egymás sorsát és feladatát támogat
ják. Minden párkapcsolat alapja, hogy a másik fél feladata megvalósuljon.
Persze elgondolkozhatunk azon, hogy mit tartunk segítségnek. Hiszen gondol
kodásunk a jó és a rossz közötti egyensúly meglétén és megkülönböztetésén ala
pul. Jogosan tesszük fel tehát a kérdést: „A betegség hogyan segít engem? Ez a
segítség? Akkor mi az, ha valaki ártani akar, ha ez a segítség?"
Sajnos nem a vágyainkhoz, ideáinkhoz kapjuk adottságainkat, hanem a felada
tunkhoz. Ezt a feladatot segít megélni minden ember, aki körülvesz minket: a szü
leink, testvéreink, barátaink, és elsősorban a párunk. Igen ám, de mi van akkor,
ha olyan feladatot kaptunk, ami nem tetszik? Akkor sem tehetünk mást, akkor
sem viselkedhetünk másként.
De nézzünk egy konkrét életfeladatot! Ilyen feladat, tegyük fel, a függetlenség
megélése: „Nekem függetlennek kell lennem". Ez egy konkrét életfeladat. Mit fog
tenni a párunk? Természetesen segíteni fog minket abban, hogy függetlenné vál
junk. Ez lesz a dolga. Ha nem ezt teszi, akkor nem a feladatát éli, és az esetben
nem lehet a párunk. De mivel azért választottuk éppen azt az embert társul, hogy
segítsen megélni az életfeladatunkat, egészen biztosak lehetünk abban, hogy így
vagy úgy, de függetlenné tesz majd bennünket.
Mi ennek a lényege? Csak annyi, hogy saját reagálásunk dönti el, mi fog történ
ni a kapcsolatunkban. De ha benne vagyunk egy házasságban, egy családban, és
nem akarunk függetlenné válni - legalábbis azon a szinten semmiképpen sem,
ahogy a hétköznapokban a függetlenséget gondoljuk -, akkor mit kell tennünk, ha
a másik függetlenné akar tenni bennünket? Magától értetődően küzdeni fogunk
ellene. De mit éreznénk, ha valaki ránk akarna kényszeríteni olyan helyzeteket,
amelyeket nem szeretnénk? Miért legyünk függetlenek, ha nem arra vágyunk, ha
nem azt akarjuk? Természetesen belül feszültségek képződnek bennünk. Megjele
nik tehát a probléma, az a feszültség, ami az életfeladatunk megoldása kapcsán
képződik. Azonban saját életfeladatunk gyermekeink számára is feladat, hiszen a
mintával a feladatot adjuk tovább. Tehát, ha nem akarjuk vagy nem tudjuk elviselni
a helyzetet, a tudattalanunkon keresztül rögtön közvetítjük is a gyerekünknek.
Ami számunkra nehézséget és boldogtalanságot okoz, azt a gyermekünk ugyan
úgy nem fogja akarni, mint ahogy magunk sem, és ahogy mi nem tudjuk megélni,
ugyanúgy nem tudja majd megélni gyerekünk sem.
124
SZÜID-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
125
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
126
SZÜIŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
szintet jelöl. Azt jelenti: „Beismerem, innentől kezdve önmagam nem tudom meg
oldani a problémát, nem vagyok elég erős hozzá. Beveszem a gyógyszert, kérek
kívülről egy kis segítséget, amivel ezt majd megoldom."
De mi ezzel a baj? Csak az, hogy ezek után még nehezebb lesz a problémáinkat
megoldani, mert már a tudattalanunk elfogadja, hogy ha valami nem megy, majd
jön a segítség. Egyszerűen a késztetés szűnik meg, hogy elfogadjunk bizonyos hely
zeteket vagy eseményeket. így a többi feladatot is sokkal nehezebb lesz megél
nünk.
Emiatt nagyon figyelni kell, ha a gyereket gyógyszerezzük. Természetesen alap
vetően ez ugyanazt jelenti, mintha a szülő önmaga venné be a gyógyszert anélkül,
hogy saját egója kapcsolatba kerülne vele. Nem azt fogja gondolni: „Én lemond
tam arról, hogy ezt megoldjam", hanem azt: „Én mindent megtettem, hogy a gye
reknek segítsek,,.
A tudat számára ez sokkal könnyebb feladat, mint a saját betegség megélése,
illetve megoldása. Tehát a betegséget átfordítjuk egy olyan analógiára, hogy „én
nem tudom megoldani". Viszont azzal, hogy önmagunktól nem tudjuk megoldani
a problémáinkat, egyikünk sem szívesen szembesül. De ha nem szembesülünk ve
lük, ha elnyomjuk a figyelmeztetéseket, akkor a sors egy mélyebb szinten megnyil
vánuló betegséget hoz, amely már drasztikusabb beavatkozást igényel.
A szimbólumok által képviselt problémákat valamilyen módon meg kell élni. Igen
ám, de amikor eltüntetjük a betegségek tüneteit, egyúttal eltüntetjük a szimbólu
mokat is. Nem tudunk azonosulni a feladatunkkal. A betegséget számunkra min
dig a tünetek jelölik. Semmi másnak nem érzékeljük a betegséget, mint tünetnek.
Mert ha valakinek nincs tünete, nem fáj semmije, nincs olyan tényező, ami az éle
tét zavarná, akkor, valljuk be, jogosan gondolhatja azt, hogy nem beteg. Mert csak
a tünet képes minket korlátozni, a betegség nem.
Ezért természetesen a tudatunk sem képes megérteni, hogy a betegség a prob
léma, nem pedig a tünet. Ha valakinek fáj a feje, esze ágában sincs okokat keresni,
pedig lehet hogy lúdtalpas, és ettől fáj a feje, de talán azért, mert rossz a szeme
vagy a vérnyomása; lehet, hogy nem eleget vagy éppenséggel sokat evett, cukor
vagy epeproblémája van - a fejfájás oka millió probléma lehet. De általában nem
ezzel kezdünk el foglalkozni, hanem a tünettel.
Saját betegségünk nem maga az ok, ami kiváltja a tüneteinket, hanem a beteg
ség már önmagában is tünete a problémáinknak. Ezért aztán természetes emberi
hozzáállás, hogy nem az érdekel bennünket, ami a problémánk, hanem hogy a tü
neteink elmúljanak. Mert ekkor, tünetmentesen, érezzük magunkat egészségesnek.
Ebben az esetben teljesen mindegy, milyen terápiával küzdünk a tünetek ellen.
Mindegy, hogy azt gyógyszerként vagy homeopátiás szerként használjuk-e vagy
gyógyteaként, mert ha ugyanarra használjuk, akkor nincs különbség. Miért nincs?
Hiszen állandóan halljuk a szólamokat a természetes és a kémiai anyagok közötti
127
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
különbségről! Azért, mert a cél ugyanaz: ugyanúgy a tünet ellen használjuk, nem
pedig a probléma megoldása érdekében. És ebben az esetben mindegy, mit alkal
mazunk. A tudattalanunk számára egyértelmű a beismerés: nem tudjuk önma
gunk megoldani a problémát, elfogadni meg még úgy sem.
A sors kisegít mindannyiunkat: olyan élethelyzetet teremtünk magunknak, mely
ben egy másik analógiával találkozunk, talán ez újabbat meg tudjuk oldani. De ha
valami feladatot muszáj megélnünk, amit folyton csak kikerülni akarunk, az ódáz-
gatással egyre mélyebb szintre helyezzük a problémát. És minél mélyebbre toljuk
a problémát, annál súlyosabb a betegség is. Tehát a sors nem tesz mást, csak
egyensúlyi helyzeteket keres a szimbólumok között. Ugyanolyan jó a betegség,
mint a feladat tudatos megoldása, de ez megfordítva is igaz.
Ezért azt vallom: ha valami problémám van, és az azzal együtt létrejövő élethely
zetet meg tudom oldani, akkor meg tudom oldani azt a betegséget is, mely a prob
lémámat szimbolizálja. Egyszerű oknál fogva: mert úgy gondolom, hogy egy szim
bólum jelenik meg, nem pedig egy betegség. A betegség - amit mi annak tartunk
- csak a tünet, ami magát a problémát szimbolizálja, és általa az életfeladatot.
Természetesen a tüneteket legnehezebben gyermekeink életében fogadjuk el,
ezért mindent meg fogunk tenni, hogy megszüntessük azokat.
Az eddigiekben megismerhettük néhány példán keresztül, hogy első hét évében
a gyermek miként reagálhat szülei problémáira. Azonban egy kicsit más a hely
zet, amikor a gyerek a hét- és tizennégy éves kora közötti időszakot éli, mert ter
mészetesen még ilyenkor is gyermekről beszélünk, ilyenkor is a szülő problémá
ja jelenik meg a gyermek betegségeiben, de már nem ugyanazon a szinten, és a
megoldások sem ugyanazok. Miért?
A választ az asztrológia életciklus-elmélete, az élet periódusokra való felosz
tása adja meg. Hétéves korára átveszi a gyermek azokat szülői mintákat, melye
ket majd egész élete során alkalmazni fog. Az anya és az apa saját feladatainak
megoldási sémáit adja át. Innentől, va-gyis hétéves kora után már egy olyan idő
szakról van szó, amikor a szülőtől kapott mintát a gyermeknek használnia kell.
Ezt az időszakot Merkúr-korszaknak hívjuk. Ez a kapcsolatteremtés, tapasztalat
szerzés és tanulás ideje. Ekkor járunk iskolába, megszerezzük első közösségi él
ményeinket, és tanulunk. De mit tanulunk?
Megint itt a nagy kérdés, hogy mit tanul meg egy gyerek? Mit mutat neki az
iskola, mit fogalmaz meg számára a pedagógus és rajta keresztül a társadalom?
Aki gyakorló szülő vagy emlékszik, müyen volt gyermeknek lenni, müyen volt isko
lába járni, biztosan érezte már, hogy valószínűleg nem az iskola számára a meg
felelő, nem az jó neki.
Gyermekkoromban mindig azt gondoltam, hogy azért kell iskolába járnom,
mert mindenki oda jár, mert tanulni kötelező, meg el is várják tőlem, hogy oda jár
jak. De sosem gondoltam, hogy jobb iskolába járni, mint játszani, pedig még nem
128
SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
is éreztem magam rosszul a suliban, szerettem tanulni. Mégis iskolába járunk, ta
nulunk, információt szerzünk. De mit vár tudattalanul egy gyerek, egy olyan lélek,
aki alkalmazni akarja a mintáit? Azt várja, hogy megtanítsák azokra az eszkö
zökre, melyekkel a mintáit alkalmazni tudja majd az életben. Keresi azokat a hely
zeteket, amelyek lehetőségeket nyújtanak számára, hogy valamüyen módon felis
merje az adottságait, esetleg a feladatát.
Ha valójában ezt várjuk el, akkor itt igen jelentős problémákkal kell szembesül
nünk. Érdemes lenne megkérdeznünk a szülőktől, hogy ki müyen iskolába járatja
a gyerekét, és hogy miért éppen oda. De azt is megkérdezhetnénk, egyáltalán mi
ért járatják iskolába gyermekeiket.
129
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
130
SZÜIŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
131
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
szem, ami nekem jó, aki meg nem fogad el, azzal megszűnik a kapcsolatom". „Ami
nekem jó, az a másiknak nem kell, ami nekem fáj, az a másiknak nem fáj, ami
nekem szép, az a másiknak úgysem szép." A Skorpió-gyerek csak annyit tud, hogy
egyedül van. Az érzéseit senki nem tudja felülírni, az a sajátunk. Neki is ezt kell
megtanulnia, ezt kell átélnie.
De hogyan fogja megtanulni akkor, ha mindenki csak azt sulykolja belé, hogy
amit tesz, rossz, pedig ő csak teszi, amit jónak tart, de ez másoknak nem jó. „Mi
ért teszed ezt vagy azt az iskolában, miért nem fogadsz szót az óvónéninek?..."
és így tovább. Mit fog megtanulni a Skorpió-gyerek? Természetesen ilyenkor, mint
minden gyerek, az adottságainak megfelelően megpróbál tenni valamit. Átvált egy
másik analógiára, a Mérleg-Merkúrral kifelé azt fogja mutatni, hogy „olyan va
gyok, amüyennek ti gondoltok", és belül elfojtja valódi énjét vagy fellázad és tagad
mindent, amit elvárnak tőle. Ezzel azt érhetjük el, hogy nem az lesz számára fon
tos, mit tesz és gondol, csak az, hogy megfeleljen. Ezzel egyrészt elhitetjük vele,
hogy mindenkinek egyformán kell élnie és viselkednie, másrészt megtanítjuk ha
zudni, mert rájön, hogy ha nem tud olyan lenni, mint a többiek, hátrányba kerül.
De miként fog ez jelentkezni?
132
SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
133
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
ezt a kérdést tettem fel a tanítónőnek: „És a szülők mikor mehetnek tanárlátoga
tásra?" Végsősoron azt gondolom, mi kockáztatunk nagyobbat, ha egy tanárban
megbízunk. Évszázadokon keresztül a tanító volt környezete egyik legtekintélye
sebb embere. De nem azért, mert kinevezték, hanem mert az életével példát muta
tott. Ma ki ismeri igazán a tanítót? Még látásból sem igen ismerjük. Láttunk már
olyat, hogy a pedagógus gyerekét eltanácsolták az iskolából. Mi nem tehetjük fel
ezeket a kérdéseket: „Akkor hogy fog harminc gyereket nevelni, ha az eggyel sem
bír? Akinek káosz a magánélete, milyen mintát tanít?" Tudom, hogy a problémát
nem szabad így leegyszerűsíteni, ám a gyermekeink megítélésénél néha érdemes
lenne erre is gondolnunk.
Természetesen a gyermek otthonról nagyon sok mindent hoz. Például a kapcso
latteremtés azon módszereit is, amelyekkel mi élünk. Nem a szavakkal, tettekkel
és gondolatokkal nevelünk. Mi saját életünkkel tanítjuk a gyereket, mi vagyunk
számukra a minta.
A következő történetet sosem felejtem. A Dessewffy utca végén van egy zeb
ra. Széles az út, emiatt nem lehet átérni annyi idő alatt, míg zöld a forgalom
irányító lámpa, normál tempóban haladva semmiképpen nem tudunk átérni,
vagy ha át akarunk érni, futnunk kell. Ez a két lehetőségünk van. Na most,
ha valakinek bokaficama volt, peches, vagy ha idősebb az átlagnál, megint
peches, mert nem tud átjutni. Megyünk a zebrához, éppen piros volt a lámpa,
és fogom a kislányom kezét. Várjuk, hogy zöldre váltson. És akkor minden
felnőtt zutty, még a pirosban elindult. Ők ismerték a lámpát. A kislányom is
ment volna, de én nem engedtem. Mondom neki: „Látod, hogy piros a lám
pa. .." „Na, és nekik?" - kérdezett vissza.
Mit tanul a gyerek? Mert a merkúri korszakban, amikor tanul a gyerek, a körü
lötte lévő világot figyeli. Ha figyelünk rájuk, észrevesszük, hogy a gyerek teljesen
egyértelműen azt firtatja, hogy a szülők, a környezete hogyan tartja be azokat a
szabályokat, amelyeket neki is feláUítanak. Csak neki vannak szabályok vagy a
szülőnek is? Mennyire becsületes, tisztességes a világ? Pontos-e a szülő vagy csak
neki keh pontosnak lennie? Megtartja-e, amit mond vagy csak ő nem hazudhat? Fe
gyelmezi-e önmagát, mikor olyan helyzetben van vagy sem? Ezt mind-mind figyeli
a gyerek. Mert ebből tanul, vagyis „tanul hozzá" a mintájához alapvető dolgokat.
Egy ismerős házaspár gyermekei sajnos nem azon az úton járnak, melyen
a szülők szeretnék látni őket. Sokat beszélgettem a szülőkkel, mivel szerették
volna megtudni, hogy fordulhatott elő, hogy míg ők becsületesen dolgoztak,
a gyerekeik autólopásért meg más dolgokért börtönbe kerültek. Úgy nevelték
a gyerekeket, hogy ha hozzányúltak egy másik gyerek ceruzájához, rögtön
134
SZÜID-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
135
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
tökéletesen elvan pici korában, aztán érdekes módon, amikor közösségbe ke
rül, s elmúlik a tejallergiája, mit mondunk? „Kinőtte." Természetesen kinőt
te, de nem az allergiát, hanem a mamát. Mert az a probléma szűnt meg, amit
az édesanyja hozott neki mintaként. Az anyának saját Hold-szerepével vol
takproblémái, és míg a gyermek ebben a korszakban volt, a tejallergiájával
jelezte ezt az anyának. Ez nem azt jelenti, hogy a mama tehet a gyermek tej
allergiájáról, hanem azt, hogy a mama nem tudta megélni azt az élethelyze
tet, melynek egyik szimbóluma a tejallergia volt. A sors szintjén ez a kiszol
gáltatottság és a függetlenség problematikája. Mert ha az édesanya akár a
kiszolgáltatottságot, akár a függetlenséget meg tudná élni magától, akkor
megélné, s nem lenne a gyerek tejallergiás, de valószínűleg épp ez nem ment,
így maradt a tejallergia.
136
SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
nánk élni, akkor már megtettük volna. Nincs olyan ember, aki ne azt akarná tenni,
amit szeretne, amire vágyik. Ilyen nincs. Minden ember azt teszi, amit jónak lát.
Amikor nem az történik, akkor arra mások kényszerítik.
Azért mondunk le az akaratunkról és azért fojtjuk el a vágyainkat, mert nem
élhetjük meg. És azt, hogy nem élhetjük meg a vágyainkat az akaratunkat, azt
nem tudjuk elfogadni, és azért nem, mert nem tudunk lemondani róluk. A megol
dás megtalálásához élethelyzetet kell váltanunk. Meg keUene változtatni a körül
ményeket, mégpedig úgy, hogy se az akarat, se a vágy ne ütközzön az életfeladat
tal, miközben azt a feladatot, amiért a korlát megjelent, meg tudjuk élni. Vegyünk
egy konkrét élethelyzetet!
137
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
tében is uránuszi vagy marsikus problémát fog jelenteni. így ez a probléma nem
csak a szüleinél jelentkezik, de a saját életében is. Emiatt a szüleinek kellene meg
tanítaniuk, hogyan lehet ezt megélni, csak sajnos többnyire nem tudják neki meg
tanítani. Olyan élethelyzetben vannak, amelyben ezt nem lehet megoldani, viszont
arra nem is gondolnak, hogy mint olyan, elkerülhetetlen. Ezért a gyerek, hogy ezt
mégis meg tudja oldani, kap a sorstól szimbólum formájában egy lehetőséget. Ez
a szimbólum akár egy betegség is lehet, például az asztma.
Milyen megoldást kínálhatunk a szülők számára? Természetesen egy másik
szimbólumot. Kell helyette egy új élethelyzet, amiben a problémát meg lehet élnie.
Meg kell találnia a lehetőséget, ha tudja. Ebben segíthetünk az asztrológia szim
bólumrendszerével.
Természetesen a gyerekbetegségek - amennyiben szimbólumokként fogjuk fel
őket - lényege: ha tudatosítjuk, hogy mi az „üzenete" az általuk megjelenített szim
bólumoknak a gyerekeknél, akkor a saját életünkben túlléphetünk ugyan az alap
problémán, bár ha nem oldjuk meg véglegesen, egy második, harmadik-negyedik
analógiában jelenik majd meg újra. Persze manapság általában elnyomjuk a tüne
teket, kap a gyermek egy légzéssegítő pumpát. Ez is jó lehet, hiszen ugyanazt az
analógiát képviseli mint a betegség, mert ha nem kap levegőt (akadályozott a kap
csolat), pumpál egy kicsit magának (a másik akarata érvényesül), és máris léleg
zethez jut, tud levegőt venni. Vagy legalábbis úgy tűnik, mintha kapna levegőt. Igaz,
külső segítséggel, mert görcsoldó szert adtak neki, amitől a görcs elenged, eler
nyednek az izmok, és akkor már képes a levegőt kifújni és újra tud lélegezni. De
csak úgy tűnik, mintha ez így történne, mert valójában nem az izom működött,
ugyanúgy nem tudta a funkcióit megvalósítani.
Annak érdekében, hogy megoldást találjunk, nincs más dolgunk, mint egy másik
analógiát keresnünk az Uránusz, a Mars és a Merkúr által szimbolizált meglévő
probléma helyett. Egy másik helyzetet kell a szülők körülményeiben létrehozni,
hogy átalakulhasson az életük, miközben a szimbólumot, ami éppen betegségként
van jelen az életünkben, megtartják. Önmagától, anélkül a változás nélkül, melyet
tudatosan hajtanak végre, nem fog átalakulni semmi. Illetve akkor történhet vala
miféle változás, akkor alakulhat át a gyerek élete, ha „kinőtte" a betegségét, vagy
is ha kikerült a szülők irányítási köréből, és saját kezébe adta a sors a megoldást.
Azonban a gyereknek érett emberként is meg kell élnie az analógiákat, emiatt for
dulhat elő, hogy miután felnőtt és elhagyta gyerekkori betegségeit, azok néhány
év után újra visszatérnek, hiszen ő sem oldotta meg a feladatát.
Amikor egy gyermekbetegség elmúlik, majd visszatér, azért fordulhat elő, mert
a gyermek merkúri korszakában a szülőknek kellett volna megoldaniuk a beteg
ség által jelzett problémát, mivel azonban ők nem találtak rá megoldást, a gyerek
viszi tovább. A gyereknek átkerülve egy másik életszakaszba, még egy esélye van,
hogy meg tudja élni és fel tudja dolgozni az alapproblémát, amit jó esetben nem
138
SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
kell majd betegségként továbbvinnie. Mivel azonban már van egy olyan mintája,
ami azzal a tehertétellel, hogy nem oldották meg, már nehezített minta, ezért a gye
rek tovább fogja vinni ezt a mintát, és a saját életében is kérdésessé válik a meg
oldás sikere. Amennyiben felismeri, hogy mit és miért kapott, az esélye is megnő.
A gyermekbetegségek általánosságban - bármilyen gyermekbetegségről legyen
is szó - mindenképpen olyan életterületeket fognak érinteni, amelyeket a szülő és
a gyermek csak együttesen tud kikerülni. Ez azért kapcsolódik össze, mert a gyer
mek megélései mindig befolyásolják a szülő megéléseit. Együtt kell megtalálniuk
a megoldást, nem külön a szülőnek és nem külön a gyereknek, hanem együtt, mert
ez a legfontosabb mozzanata a dolognak.
Amikor gyerekbetegségről van szó, sokszor az az érzésünk, mintha a gyerek
tanítaná a szülőt. Olvastam erről nemrégen egy történetet.
A történet egy sportoló lány iszonyatos harcáról szólt, aki heroikus küz
delem után elvesztette gyermekét. Ami miatt számomra a történet különleges
volt, az a szimbólumok hihetetlen tisztasága. Az orvosi vizsgálatok során
kiderítették, hogy a gyermeknek agydaganata van. A lány mindent megtett,
hogy valahogy segítsen a gyereken. Az analogikus összefüggés nagyon érde
kes volt: a betegség, amely az agyban megjelent, szimbolikusan az akarattal
és a célokkal való problémákra utalt. Természetesen az anya iszonyatos erő
vel küzdött a gyerekért. Azonban az egészben ez volt a legnehezebb analógia,
mert a Mars (az akarat, a küzdelem) nagyon markáns szimbólumként jelent
meg ebben a küzdelemben. Az anya óvta és vigyázta gyermekét, éjjel-nappal
ő volt a gyerekkel, a kórházban sem engedte, hogy hozzányúljanak az enge
délye nélkül. Mindenkit, még az orvosokat is csak ő engedhette a gyermek
közelébe. Kétségtelen, hősiesen küzdött a gyerekért.
Mielőtt az agyműtétre sor került volna, az apósa valahonnan külföldről,
nagyon messziről ideutazott, hogy vigyázzanak a gyerekre, az unokára. Fi
gyelmeztette az anyukát, megálmodta, hogy a gyereknél műtét közben prob
léma lesz, hiányozni fog valami.
Az anya azt gondolta, biztos a vérrel lesz probléma, és megkérte az orvo
sokat, hogy hozassanak vért. Mondták: „Minek, nem olyan jellegű a műtét,
nem lesz semmi szükség vérre". A lényeg: a műtét után kiderült, hogy nem
kellett volna a gyereket megoperálni. De valamilyen komplikáció lépett fel,
amihez viszont már szükség lett volna a plusz vérre, de nem volt vér, vala
miért nem rendelték meg. A műtét után minden rendben volt, ám a gyerek
agyában megpattant egy ér, valójában ezért lett volna szükség a vérre, ami
viszont nem volt.
Ez a betegség tökéletes szimbóluma volt az akarat problémájának. Az agyi
történés a Mars, a vérprobléma is a Mars, az ér megpattanása szintén a Mars
139
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
140
SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
érezné a problémát. Vagy amennyiben egy kismama a szülés után is igencsak von
zó nőnek érezhetné magát, nem lenne ekcémás a gyermeke sem.
Tehát ha nekünk vagy a gyerekünknek valamiféle betegsége támad, a jelenség
nem attól lesz probléma, hogy betegek vagyunk, mert nem a betegség maga a gond,
az inkább megoldás. Mert negatív érzéseinket az okozza, hogy a betegséget nem
úgy kezeljük, mint a szülő-gyermek-kapcsolat egyfajta vetületét vagy megoldását,
hanem úgy, mint egy legyőzendő nehézséget. Márpedig ha le akarjuk győzni gyer
mekünk betegségét, akkor ezt ő a tudattalanjában természetesen úgy reagálja le,
hogy „Ha valami probléma van velem, akkor bezzeg már nem vagyok elég jó", és
ezt nem tudja elfogadni, hanem elfojtani, eltüntetni, elnyomni akarja majd.
Amit nehéznek láthatunk a gyermekbetegségek és a szülő kapcsolatának prob
lematikájában, nem más, mint az elfogadás. Nagyon nehéz azzal azonosulni, hogy
beteg a gyermek. Tehát nagyon nehéz a szülőnek azt felvállalnia, hogy „Tudom,
beteg a gyerek, és ha ezt jól tudnám megélni, át tudnám alakítani, akkor nem len
ne beteg". Ez még nehezebb akkor, ha nem egy „könnyű kis" influenzáról van szó,
hanem egy ennél sokkal komolyabb betegségről. A problémakör legnehezebb kér
dése pedig: képes-e bárki is az életében felülemelkedni ezen? Mert ha nem, akkor
sajnos ez egész életében olyan tehertétel marad, amelyet talán soha nem tud fel
dolgozni. Bár természetesen ennek is megtalálhatja a módját.
Sokszor halljuk, hogy bizonyos betegségek pszichés eredetűek vagy épp velünk
született személyiségzavarok. Olyasmire gondolhatunk itt, mint például az örök
letes (családból hozott) pszichés zavarok.
Feltételezzük vagy legalábbis elfogadjuk, hogy ilyen zavarokkal születhet egy
ember. Itt is csak arról van szó, hogy a gyermek személyiségzavara müyen ana
lógiával érkezik. Vannak olyan gyerekek, akik csak a „tudományos" meghatározás
szerint rendelkeznek személyiségzavarral, valójában azonban „csak" üyen adott
sággal jönnek világra. Ha valóban személyiségzavara van egy gyereknek, akkor
ez egy pszichés betegség, tehát a betegség szimbólumait kell megnéznünk. Ilyen
eset lehet a paranoia vizsgálata.
A pszichés zavarok körének elemzését kezdjük korunk egyik legismertebb gye
rekkori pszichés problémájával, a hiperaktivitással. Szinte naponta hallunk hiper-
aktív gyerekekről, akiket a környezetük nemigen tud kezelni.
A hiperaktivitás szerintem egyáltalán nem személyiségzavar. Nincs hiperaktív
gyerek! Egyszerűen azért nincs, mert ha valamit minősítünk, azt valamihez képest
minősíthetjük csak. Már eleve felvetődik az a kérdés, hogy van-e egyáltalán hiper
aktív gyerek? Azért fogadjuk el, ha valaki az átlagtól lényegesen eltér, mert akkor
rá lehet aggatni valamilyen jelzőt.
Viszont a hiperaktivitás értelmezése nem más, mint: „Nem vagyok képes kere
teket állítani magamnak". Az ilyen emberek azt akarják megtanítani a világnak,
hogy önmagunk állítsunk korlátokat. A gyerek nem képes önmagának korlátokat
141
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
állítani, nem képes kijelölni azokat a kereteket, amelyeket az életében kapnia kell.
Ha ezt visszavezetjük a szülőkre, a szülők élethelyzetére, akkor ez valószínűleg
azt jelenti, hogy a gyermek születése idején vagy előtte olyan élethelyzetbe kerül
hettek, melyet maguktól nem tudtak vagy nem akartak felvállalni. Ki akartak me
nekülni a kényszerhelyzetből.
Ez a probléma, vagyis a fel nem váUalt élethelyzet megoldására való törekvés
olyan erős késztetés a szülők tudattalanja számára, hogy még a gyerek is meg
kapja mintaként, hogy „Ha nem állítasz korlátot magadnak, akkor a világ fog állí
tani neked". Mivel ezt problémaként kezelik, meg kell oldaniuk. Viszont mivel a
feladatot tovább adták, emiatt természetesen az is feladat az a szülők számára,
hogy megtanítsák a gyereket arra, hogyan állítson korlátot önmagának. Hogy ez
sikerült-e, majd a felnőttkorban fog kiderülni.
142
SZÜLŐ-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
ját tépi, mert tele van stresszel, aztán meg hogy ezt el tudja viselni, használja a kü
lönböző ajzószereket. Erről szól ma az élet. S mi mindannyian megpróbálunk, ha
különböző módon is, de megfelelni az elvárásoknak. Ezzel hozzuk létre azokat a
helyzeteket, amelyeket viszont már nem biztos, hogy kezelni tudunk.
Természetesen mindannyian lázadunk az ilyen módon történő beskatulyázá
sok ellen, csak lázadásunkat nem merjük felvállalni. Azt gondoljuk, akkor is bele
kell simulnunk ebbe, ha már egyetlen porcikánk sem vágyik rá. A gyerek viszont
azt mondja, hogy „Én ezt nem vállalom fel, nem akarok ennek megfelelni!" Nem
véletlen, hogy a tinédzserkorban csúcsosodik ki a lázadás, hiszen itt van a korszak
váltás, a 14. életévnél.
Természetesen vannak olyan betegségek is, amelyek nem egyedi esetek, hanem
nagyszámú megbetegedést idéznek elő, a járványok. Mondanom sem keh, hogy
ezeknek is megvan a szerepük az életünkben.
Járványok, függetlenül attól, hogy gyerekek vagy felnőttek betegszenek-e meg,
társadalmi szintű problémák esetén jönnek létre, amikor a megoldandó élethely
zet már nemcsak egyes családokat érint, hanem kiterjedtebb méretűvé vált, így a
sorsnak az a leginkább kézenfekvő, ha egycsapásra megoldja a betegség által jel
zett társadalmi problémát.
Akinek esetleg van orvos ismerőse, kérdezze meg őt! Biztosan elmondja, hogy
sokkal kevesebb egyéb betegséggel találkoznak influenzajárvány idején, mint más
kor. Egyszerűen azért, mert az influenza jelezte problémákat így éljük meg. Mivel
az influenzajárvány is, ugyanúgy, mint a legtöbb hasonló felső légúti megbetege
dés, kapcsolatbeli feszültségeket jelöli. Ezeket a szimbolikus jelzéseket egyetlen
betegségben éljük meg, nem kell külön ízületi, mozgásszervi vagy érrendszeri be
tegségben szenvednünk, mert az influenza ezek mindegyikét „képviseli" (min-de-
nünk fáj), tehát egy betegségben megélhetjük az összes problémát. Gyermekkori
fertőző betegségeknél is ugyanerről van szó. A sorsnak nem kell külön minden
gyereknek más és más betegségen keresztül megtanítania az életfeladatához tar
tozó dolgokat, hanem egyszerre, tömegesen szembesülhetnek vele. Megjelenik a
bárányhimlő, és fertőzött lesz minden gyermek az óvodában, vagy egyszerre csak
hajtetve lesz az osztály összes gyerekének.
Bizony, komolyan kéne venni azt a tanítást, amit a betegségeken keresztül meg
ismerhetünk a sors jóvoltából! Persze a tetvesedésnél nem a hajat vagy a viszke
tést, nem a megnyilvánulást, hanem a szimbólumot kell megvizsgálnunk: a haj Mars,
a tetű Merkúr, s rögtön meg is van a jelzés. Mars-Merkúr: újra előjön a megfelelés,
a kapcsolati feszültség stb. Minden betegség, ami egyszerre több embernél jelenik
meg (járvány), azért „jó" a sors szempontjából, mert szinte tömegesen oldhatja meg
a problémákat. Egy közösség mindig alkalmas példája ezeknek az élethelyzetek
nek. Sokkal markánsabb és nyomatékosabb az analógia, ha közösségi, társadal
mi szinten jelenik meg. Nézzünk néhány gyakori betegséget!
143
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
144
SZÜID-GYERMEK-KAPCSOLAT A GYERMEKBETEGSÉGEK TÜKRÉBEN
145
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
A betegség fogalma tehát nem egyenlő a rossz vagy az ellenség, a büntetés, vagy
a karma szinonimáival. A betegség egy kommunikációs forma a sors részéről,
amikor az általa megfogalmazott „üzenet" megértése elősegíti mindennapi életünk
problémás helyzeteinek megoldását, segít sorsunk kereteinek felismerésében. Nem
a betegségek ellen keh harcolnunk, hanem az egészségért. Erre viszont csak az
képes, aki tudja, hogy minden ember számára mást jelent ez a fogalom. Emiatt
minden megoldás és minden terápia csak egyéni lehet. Ebben nincs nagyobb segít
ség, mint az asztrológia.
146
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
147
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
laki az abortusz mellett dönt, azt eltudjuk fogadni, pedig lehet, hogy csak né
hány nap választja el a két helyzetet egymástól. Az egyik lány még „időben"
ment orvoshoz, a másik pedig későn vette észre a terhességét, de mindkét
esetben, nem kívánt gyermekről van szó. így is ugyan így gondoljuk?
Vállaljunk-e gyereket?
148
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
jától tudja megtanulni. A szülő pedig minden döntésével példát és ez által mintát
mutat.
Miért akarjuk mégis mi meghatározni, hogy mi legyen az, amire a gyerek szü
lessen? Azért, mert mindenkiben él egy ideális kép a családról. A nyugati társa
dalmakban ma már szinte elítélendő, ha valaki nem előre tervezetten vállal gye
reket. Ez pedig megint felvet egy kérdést: „El tudjuk-e fogadni, hogy nemcsak mi
hozhatunk döntéseket az életünket ületően?"
A megszületett gyerekek legalább harmadrésze nem várt gyerekként fogant meg!
A szülők nem készültek gyermekáldásra, csak úgy jött a baba. De akiket vártak,
azok nagy részét sem olyan neműnek várták, amilyennek született.
Azzal, hogy mi akarjuk eldönteni, mi a jó és mi a rossz a gyereknek, eleve gá
toljuk a fejlődését, gátoljuk a gyerekben az energiákat, amelyek kiteljesedhetnek.
Mindezt természetesen jó szándékkal, de mégsem biztos, hogy jót teszünk ezzel.
Hiszen a hétköznapokban a „jót akarok" kijelentés alatt nem ugyanaz értendő,
mint amit az asztrológiában „jó"-nak gondolunk. Az asztrológiában azt gondoljuk
„jó"-nak, ami életfeladatunk kiteljesítéséhez segít minket. Nekünk mint szülőnek
egyetlen feladatunk lehet, a mintánkat átadni.
Minden spirituális tanítás a fogamzástól számítja az életet. Bármikor előfordul
hat, hogy egy nő várandós lesz. Nem attól függ, hogy szeretné-e vagy sem, hanem
attól, hogy a sorsa, az élete megérett-e már arra, hogy megfoganjon. Nem véletlen,
hogy a védekezési módszerek mellett is sokan esnek teherbe. Ez azért történik,
mert azon a szinten, ahol az sorsfeladatuk szerint tartanak, az anyaságon keresz
tül kell megélniük valamit, amit másként nem tudnak feldolgozni. Azok a nők lesz
nek üyenkor terhesek, akiknek valamit ez által tanulniuk kell. Amikor elvetetik a
gyereket, a sors kínálta tanulási lehetőségtől fosztják meg magukat.
A sors alapmegközelítése: az a gyerek, akit az anya elvetet, akkor sem szüle
tett volna meg, ha megtartják, viszont nem az ego hozza meg a döntést, hanem a
sors. Tehát nem nekünk kellene döntenünk, hanem rábízni a sorsra, hogy mit kell
átélnünk általa. A probléma megint ott van, hogy mi jobban akarjuk tudni, mi a jó
nekünk, mint a sors.
Lehet, hogy valaki azért veteti el, mert az orvosok szerint beteg a gyerek. De a
beteg gyermeknek is valamit tanítania kell a szüleinek. Ha valakinek a sorsfela
data megéléséhez beteg gyerekre van szüksége, akkor azt úgy sem kerülheti el;
lehet, hogy genetikailag ép lesz, de a szülés során bármi történhet, de az is lehet,
hogy a már meglévő gyermekkel történik valami, de az is lehet, hogy majd a ké
sőbb születendő lesz beteg. Ezért kellene elfogadnunk azt, hogy bármi történik az
életünkben, szükségszerű. Ha egy nőnek gyermeke fogan, neki arra szüksége van.
Ha ezt elutasítja, akkor hogy fogja megoldani azt a sorsfeladatot, amit a gyermek
által kellene megélnie? Természetesen akkor egy másik élethelyzeten keresztül kell
ugyanezt átélnie.
149
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
150
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
151
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Ismerek egy lányt, aki mindig szeretett volna gyereket. Férjével mindent
megtettek, hogy valahogy összejöjjön a gyerek. Aztán néhány év múlva anya
lett, de a probléma az volt, hogy nem attól lett terhes, akitől gyereket szere
tett volna, nem a férjétől fogant. Aggódott, mi lesz, ha kiderül, hogy nem
egyezik a gyerek és a férje vércsoportja? Sokáig várt a gyerekre, most meg
azért imádkozott, hogy menjen el. De hát ezt kívánták évek óta, és eddig soha
nem fogant meg. Egy tranzitáló Hold-Jupiter-kvadrát idején megszületett a
kislány, aki, amíg él, mindig azt fogja érezni: „Nem kellettem". Lehet, hogy
nem tudatosodik, de a kettőjük kapcsolatában érzés szintem mindig jelen
lesz: „Nem kellettem az anyámnak, nekem sem kell az anyám". Ez persze nem
tudatos, de ezért nem tudja az anya a gyerek életét, sem pedig a gyerek az
anya életét elfogadni. És egyfolytában dúl a harc közöttük.
Az igazi problémát az a kérdés veti fel, hogy mi lesz a gyerekkel, ha felnő?
Mi lesz ennek a kislánynak a Holdjával, hogyan lesz ő feleség, anya? Nem
tud majd azonosulni a mintájával, mert az anya mintáját hárítja, más min
tát meg nem követhet. A tudattalanjában az van, hogy nem várták, amire a
válasz csak egyféle lehet:,Akkor én sem hozok világra gyereket!"
A Hold-Jupiter-kvadrát fényszögkapcsolat esetén biztos, hogy gondot fog
jelenteni az anyaság, a férjhezmenetel, az alárendeltség. Minden más ana
lógiávalproblémája lesz, amit ez a fény szögkapcsolat hozhat. Akkor úgy ér
tékelhetjük az ő sorsukat, hogy az anya tönkretette a gyermeke életét? Nem.
Egyáltalán nem erről van szó.
Arról van szó, hogy ez a gyerek azért született ebbe a családba, mert azt a
mintát kapta feladatául, amit a szülei képviselnek. A minta alapján pedig
azt kell megtanulnia az élete során, hogy családot alapítson, miközben a
gyermekvállalás részéről ösztönösen nem fog menni. Tud-e majd megfelelő
en cselekedni, miközben a tudattalanja ezt a szituációt egyértelműen kizár
ja. Ennek a dilemmának a megoldása lesz az ő sorsfeladata. Ezért természe
tesen olyan szülőkhöz születik, akik - bár nem egyértelmű örömmel várták
az ő érkezését - felnőtt korában mégis azt hajtogatják: „Miért nem mégy már
férjhez, miért nem szülsz már egy unokát nekem?" Az édesanyja rég elfelej
tette, hogyan várta ezt a gyereket. Ez a gyerek arra született, amire kellett
születnie. Az orvostudomány azt mondja, hogy a génjeinket örököljük, mi,
152
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
Sosem az a fontos, hogy egy nő akar-e gyereket, mert valószínűleg azért nincs
még gyermeke, mert éppen nem akar. Úgy gondolja, mindent megtesz érte, mégis,
ha megkérdezzük tőle, szereti-e az alárendeltséget, szereti-e, ha bezárják, elvise
li-e a kiszolgáltatott helyzetet, a válasza: „Egyáltalán nem!" Ő a gyereket szeretné,
csak azt nem, ami a gyerekkel együtt jár. Mivel azonos analógiákról van szó, a sors
pontosan tudja, hogy ezeket a nők életében hogyan keh létrehoznia.
Amikor egy gyermeket nem várnak, ugyanezzel a problémával fog születni, de
a szülei feladják neki a leckét: oldja meg a saját életében ezt a dilemmát.
Eljön a terhesség hatodik vagy hetedik hónapja, és kiderül, hogy milyen a gye
rek neme. Ha mást vártak, csalódnak és természetesen ez is meg fog jelenni a gye
rek horoszkópjában. Egy Vénusz-kvadrát vagy Vénusz-oppozíció fogja mutatni,
hogy képtelen lesz elfogadni önmagát, ahogy például az apja sem fogadta el őt. Nem
fogja tudni, mi a baj, miért érzi, hogy őt nem szeretik, vagy ha szeretik, miért keh
folyton csalódnia. Csalódást okozott a szüleinek, őneki is mindig csalódást fognak
okozni, mert az a probléma fogja végigkísérni egész életét, hogy „Hogyan tudom
magam elfogadtatni annak ellenére, hogy nem az vagyok, akinek szeretnének". El
kell tehát fogadtatnia magát. Főleg lányoknál óriási tehertétel a Vénusz-probléma.
Amikor egy gyermek nemét vagy őt elfogadjuk, tudattalanul minderről dön
tünk, és már nem is kérdéses, milyen lesz az újszülött horoszkópja: megjelennek
benne a sérült analógiák, az önelfogadási problémák. Természetesen a sorsfela
data az lesz, hogy megtanulja ezeket megoldani.
153
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Gyakran megkérdezik ilyenkor az anya: „Akkor most mit tegyek?" Már semmit.
Amikor a gyereket várta, akkor tudott volna tenni, most már nem tud változtatni
(Hold-Jupiter-kvadrát), biztos, hogy megvalósul az eredeti, a gyerek sorsfelada
tát kijelölő analógia, a kérdés csak az, lehetne-e valahogy másképpen megélni. Az
anyának innentől kezdve már az a feladata, hogy ezt megtanítsa.
Egy házaspár elvesztette egyéves kisfiát, aki leukémiás volt. A gyerek szü
letésének célja volt: a lány szüleinek „megpuhítása". A fiatalok eleinte imád
ták egymást, a lány értelmes, okos, több diplomával rendelkező ember, a fiú
egyszerű szakmunkás volt. A kettejük közötti különbség elég nyilvánvaló volt
mindenki számára. A lány szülei keményen tiltották a kapcsolatot, ám a
fiatalok úgy gondolták, hogy ha gyerekük születik, nem tiltakoznak már ők
sem. Mindent megtettek, hogy megszülessen a gyerek.
Gyereknek azonban nem szabad úgymond céllal születnie, mert ha meg
szűnik a cél, amiért megszületett, a sors szempontjából a gyermek léte kérdé
sessé válik. Ha céllal születik a gyermek, akkor abban a pillanatban, ahogy
a cél eltűnik, véget ér az élete is. Ez nagyon veszélyes dolog! Ez az egyik ma
gyarázat arra, hogy miért veszítenek el szülők korán gyereket.
Hathónapos volt a gyerek, amikor a fiatalok összeházasodtak. A lánynak
azonban Vízöntő-Napja, Bak-Holdja, Rák-aszcendense lévén, elég gyorsan
elege lett a bezártságból, de a közöttük kialakult feszültséget még fokozta az
is, hogy a fiú sokat dolgozott és nem volt lakásuk. Hét-nyolchónapos volt a
gyerek, amikor a szülők kapcsolata romlani kezdett. Már felvetődött a válás
gondolata is. A fiú nem akart válni, mert imádta a fiát. A gyerek egyéves szü
letésnapján (Mérleg-Napja volt!) azonban kiderült, hogy leukémiás. Január
elején meghalt a gyerek, két hónap múlva elváltak a szülők.
154
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
Az örökbefogadás
155
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
szülő megpróbálja őt megtanítani arra, hogyan kell megoldani a 8. házas Hold szim
bolizálta problémát.
Örökbe fogadó szülők általában azok, akiknek nem lehet gyerekük, vagyis ugyan
az a problémájuk (ez is lehet 8. házas Hold), mint annak a szülőnek, aki lemondott
a gyermekről. Az örökbe fogadó szülő azt mutatja, azt tanítja meg a gyermeknek,
mit kell tennie, ha nem lehet gyereke: „Fogadd el másban, ha már magadban nem
tudod!"
A 8. házas Hold-problémával nem lehet úgy élni, hogy az iUető fel tudja dolgoz
ni. Nem tudja a Hold-analógiákat önmagában elfogadni. Az örökbe fogadó szülő ezt
úgy oldja meg, hogy magához vesz egy gyereket. Ezzel arra tanítja, hogy a Hold-
analógiák megéléséről nem szabad lemondania, hanem más módon kell megva
lósítania. Aki ezen a mintán változtatni tud, az csakis a természetes szülő lehet a
saját mintájával, ha másképpen éli meg a 8. házas Holdat, például elmegy ápoló
nőnek, pszichológusnak, így más analógiában éli meg a problémát, nem a gyer
mekvállaláson keresztül. Amilyen mintát a szülő hoz magával, például a 8. házas
Holdon keresztül, azt továbbadja a gyerekének, de mindig adja hozzá a megoldást
is. A kérdés csak az: a gyerek is akarja-e ezt a megoldást?
A szülő valójában a gyerek nagykorúságáig képes rá hatni. Addig nem alakul
ki az önáUó egzisztenciális törekvés. Természetesen ezekben az időszakokban,
más és más helyzetekkel szembesülünk. A gyerek fejlődésével, a kapcsolat is áta
lakul. A mintákat is különböző analógiákban éljük meg. Minél inkább sikerül a
mintánkat átadni, annál könnyebb és harmonikusabb a kapcsolat is.
Az első hét évben a gyermek a Hold-korszakát éli, így szorosan anyjához kap
csolt élete alakulása. Ezért mondjuk azt az asztrológiában, hogy ha egy gyerek az
első hét évben beteg lesz, akkor a betegség analógiája az anya lelki problémájára,
betegségére utal, jelzi az anya kapcsolatát a világgal, a munkahellyel stb. Ter
mészetesen nem az anya miatt betegedik meg a gyerek, hanem saját öröklött fela
datának megnyilvánulása a betegség. A gyerek hétéves koráig úgy mentesül a be
tegségek alól, ha az anya megéli a saját problémáját. Nézzük meg ezt egy példán
keresztül!
156
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
A következő hét év a Merkúr időszaka. Itt már nemcsak a szülő tanítja a gyer
meket, hanem a világ is, a környezete is. Megjelenik az iskola, a gyerek figyel és
tanul. Emiatt olyan nehéz a televízió- vagy videónézés engedélyezésének vagy til
tásának a kérdése, mert a gyerek tudata hatásukra esetleg olyan megoldásokat
rögzíthet, amelyek számára nem megélhetőek. Ilyenkor csak a szülők értékrendje
adhat kellő támogatást, amely viszont a saját mintánk megélése alapján kialakult
kép. Az alábbi néhány példa megvilágítja ezt a problémát.
157
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
fogni, nehogy olyan legyen, mint az anyja. Persze a gyermek pont olyan lett,
mint az anyja és megszökött a örökbefogadó szülőktől.
Egy nőnek tönkrement az élete; több férje elhagyta, gyerekeiből tolvaj, be
törő, prostituált lett. Nem értette, hogyan történhetett ez, hiszen még a gyere
kei is azt látták, hogy ő állandóan dolgozik. Ez igaz, de azt is látták a gyere
kek, hogy munkával nem lehet pénzt keresni. Az apa azt sugallta nekik, hogy
nem érdemes dolgozni, mert „Ha ügyes vagy, anélkül is sikeres lehetsz". Meg
próbáltak olyan élethelyzetbe kerülni, amelyben ez a modell működik.
158
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
159
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
felmutatni. Ezért nem tudják a fiatalok, hogy mit válasszanak, a családot-e vagy
a függetlenséget. Viszont az ember társas lény, nem tud hosszútávon egyedül élni.
Mára egyre inkább felismerhető az emberek többségénél az elmagányosodás.
Napjainkban kevés olyan horoszkóp létezik, amelyben tökéletes női vagy férfi
mintát találhatunk. Elenyészően kevés azoknak az embereknek a száma, akik
ezeket a mintákat jól meg tudják élni.
Már az iskolában megjelenik egy olyan probléma, hogy a felső tagozaton túlnyo
mó többségben nők tanítanak. A Hold dolga a szeretet, márpedig a pedagógia sza-
turnuszi analógia. A Hold és a Szaturnusz elvi szembenállást képvisel. Egy Hold
csak akkor képviselhet Szaturnuszt, ha ezzel megtagadja nőiségét, mert mint nő
nem képviselheti, s ennek megfelelően nem is tud szaturnuszi mintát adni. Mit fog
tanítani egy pedagógusnő egy tizenéves fiúnak? Azt, hogy egy nő is tudja a férfia
kat korlátozni. Ez viszont rossz minta. Nem véletlen, hogy a tanárnők nehezen bír
nak a kamasz fiúkkal. A fiúkból a 14. évük után válik férfi. A tudattalan parancsa,
hogy ne rendelődjön alá a Holdnak, ennek megfelelően egy nőnek. Tehát kevere
dik az analógia, és ennek később meglesz az ára. A fiúk majd a magánéletük so
rán is áthárítják a felelősséget, hiszen az nem mond ellent a tanult példának.
Nem véletlen, hogy régen a nőket apácák tanították. Az apáca mint hivatás nep-
tuni analógia, az apáca a „Neptunt" tanítja, a szeretetet. Ennek a dolognak a meg
ítélése napjainkban igen ellentmondásos, bár ennek ellenére a lányok nevelése te
kintetében talán egy biztosabb keretet adott. Ma a lányokat pedagógusok tanítják,
akik között nagyon sok a szaturnuszi jellemvonásokat mutató tanárnő. Mint tud
juk, a Szaturnusz a célokhoz, az egzisztenciához nagyon jó, de a családhoz...
Nem visszafelé kellene fejlődni, de nem fogjuk fel tudatosan, mit teszünk! Az
előző korok mintái megszűntek, minden más lett, mint régen volt. Nem csoda, ha
úgy nőnek fel a lányok, hogy „majd akarok" gyermeket, családot. Ma már a legtöbb
lány nem tudja, mit akar, szemben azzal, hogy száz éve tudta, hogy férjhez kell
mennie, tudta mi lesz a sorsa, mit várhat. Ma senki nem tudja, lesz-e családja, hi
vatása. Nincs meg, hogy mit fog tenni, hová tart. Ezért, amikor eléri valaki a negy
venéves kort, felteszi magának a kér-dést: „Mit csináltam én eddig az életemben?"
Miért történnek így a dolgok? Talán azért, mert mi ezeket tanítjuk. Sosem az a
baj, ha valaki elválik a házastársától, mert az az ő problémája, hanem hogy ettől
kezdve egy olyan modellt, egy olyan alternatívát mutat a gyereknek, ami számára
is alkalmas lesz arra, hogy a házasságában felmerülő válságokat kezelje, tehát ő
is ugyanezt fogja csinálni: ha valami nem jó, elválik.
Saját felelősségünk súlyát mindig az hordozza, amit tanítunk. Amit átadunk,
mintának viszi magával a gyerek, és hasonló élethelyzetbe kerülve a kapott min
tát fogja követni: ha az apa ivott, a fiú (vagy a lány) is iszik. De a mintán keresztül
választhat más megoldást is, hiszen az analógiák adottak, azonban nagyon kevés
azoknak a száma, akik ezt tudják is. Ilyen értelemben a képletek kísértetiesen ha-
160
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
sonlítanak egymásra, bár a megoldásokban van némi különbség. Egy közös voná
sunk viszont van: mivel legtöbbünknek fogalmunk sincs, hogy müyen mintát keh
megélnünk, azt sem tudjuk eldönteni, hogy mit tanítanunk meg a gyerekeinknek.
Aki ma szülő, pontosan tudja, müyen nehéz okosan mintát tanítani. Ha végig
gondoljuk mit szeretnénk a gyermekeinknek, furcsa helyzetbe kerülünk. Ha egy
tizennyolc éves lány férjhez szeretne menni, nem helyeselnénk, ha egy tizennyolc
éves fiú megnősülne, szintén nem támogatnánk. Természetesen, hiszen még gye
rekek. De mikorra fognak felnőni? Harmincéves korukra? Mit gondolunk? Milyen
lesz egy felnőtt élete? Mennek az egyéni célok felé? Vagy a család? Nem hiszem,
hogy mára, maradt valódi alternatíva. Mindig a célok határozzák meg a tetteinket,
ezt nem felejthetjük el! És ezt a szülök közvetítik.
Gyermekeinkkel szemben felelősségünk van; nem abban, hogy mit szeretnénk
tanítani nekik, hanem hogy milyen élethelyzetet élünk mi, mit döntünk, müyen ér
téket képviselünk. Azt fogják utánozni, amit mutattunk nekik, azt a mintát fogják
követni, amelyet tizennégy éves korukig az életünkkel megtanítunk nekik.
161
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
162
GYERMEKVÁLLALÁS ÉS ASZTROLÓGIA
A nők többségének nagyon fontos a gyermekszülés vagy éppen az, hogy ne szü
lessen gyereke. Tartja is magát a mondás: „Egy nő két dologért tesz meg mindent:
hogy legyen gyermeke, illetve hogy ne legyen". Az asztrológia is sokat foglalkozik
ezzel a kérdéssel.
163
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
164
SZERELEM ÉS
SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
165
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Van egy kedves kis mese a szerelmes Lancelot lovagról. A lovag társai cso
dálkozva tették fel a kérdést, hogy neki, a leghíresebb harcosnak miért ninc
senek szerelmi ügyei? Ő ezt válaszolta: „Ó, ti balgák! Nem tudjátok, hogy a
szerelem csak addig él, míg ki nem teljesedik. Az ölelés öli meg a szerelmet.
En a halálomig akarok szeretni."
166
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
167
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Mindnyájan ismerünk történeteket, mikor két ember egymásra talál anélkül, hogy
valójában akarnák ezt. Gyakran előforduló élethelyzet például a munkahelyi kap
csolat. Sokan munkatársainkkal töltjük napjaink nagy részét, sokkal többet va
gyunk velük, mint esetleg a párunkkal. Otthonról, környezetünkből hozzuk a prob
lémákat, nehézségeket, ettől feszültek, rosszkedvűek vagyunk - de természetesen
ez fordítva is igaz, sok esetben a munkahelyi gondok sorjáznak be lakásunk falai
közé. Nem ritka, hogy akad közben valaki, aki kedves és megértő, mellette úgy
érezzük, könnyebb a világ rosszkedvét elviselni. Óhatatlanul kinyílunk irányába,
befogadóvá válunk. Nem gondoljuk végig, milyen kapcsolatot is szeretnénk, mi
lehet ennek a vége, de belemegyünk, mert nem érzékeljük a határokat. Nincsenek
elvárások, csak szeretnénk jól érezni magunkat. Talán szerelem lesz vagy csak a
szex kap túlzott jelentőséget, de lehet, hogy boldog házasság lesz a vége. Nem tud
hatjuk, mivel nincs célja, hiszen egy semleges élethelyzetben jött létre.
A Mars jelzi a horoszkópban a vágyak kiélésének mikéntjét. Ezzel éljük át a sze
relmet, de a szexuális élvezeteket is. Ezért mindenképpen szükséges, hogy a két
nemi jelölő, a Mars és a Vénusz valamihez kapcsolódjon a másik fél horoszkóp
jában. Erre azért van szükség, mert női és a férfi mintáinkat hordozzák. A nők a
férfiakban saját Mars-analógiáikat keresik, a férfiak pedig a nőkben saját Vénusz
ideáljukat. Valamiben megláthatjuk saját vágyainkat a másikban, és ennek meg kell
jelennie a képletben is. Nem gondolhatjuk, hogy a másik ember véletlenül került
mellénk!
Ha a Mars negatív jegyben áll, Skorpió-analógiákat hordoz, amikor pedig pozi
tív jegyben, akkor Kos-szimbólumokat. A férfi számára a Skorpió jegy az élveze
tek keresését, míg a Kos az ösztönös hódítást jelöli. Minden férfiban van vala
mennyi vadászösztön, amit a partnerválasztásban, a szerelemben is hasznosít.
Ugyanígy a Vénusz negatív jegyben a Bika analógiáit mutatja, pozitív jegyben
a Mérlegét. A Bika analógiái ösztönös bujaságot hordoznak, a Mérlegéi viszont a
női praktikákat. A nő életében a csábítás ösztöne a legfontosabb ösztönös szimbó
lumhordozó: el keh csábítania a férfit ahhoz, hogy anyává lehessen, mert ez a célja.
Természetesen a bolygók házhelyzete is befolyásolhatja kiteljesedésének aktív
vagy passzív voltát. A szexualitásban az aktív személyek sokkal kevésbé hajlan
dóak átadni magukat, ők irányítanak, de a passzív emberek szexualitása sokkal
erőteljesebb, jobban át tudják adni magukat, mindenhez képesek alkalmazkodni.
Erről még a későbbiekben lesz szó.
A Vénusz másik analógiája az anyag, ami ebben az olvasatban maga a test. Az
anyagot uralja a szellem, amely ennek megfelelő formában jön létre, így ad formát
a testnek. A Mars azért van, hogy kiszabadítsa ezt a szellemet, hiszen szimbó
lumában is az anyag, a test uralja a szellemet. így a természet tökéletes alkotása,
az ember életében sem az a szexualitás szerepe, hogy élvezeteket adjon, hanem
hogy a teremtés irányába vigyen. Ez pedig nem más, mint az egység szimbóluma,
168
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
169
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
170
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
találni a hozzánk tartozó párra. Ideális esetben meg is találjuk azt a társat, aki
tökéletesen kiegészítve saját személyiségünket, szinte második énünkké válik. Eze
ket a párokat szokták az asztrológiában diiálpároknak nevezni. Azt gondoljuk,
ha valakihez rendkívüli módon ragaszkodunk, csak olyan ember lehet, aki hozzánk
tartozik, a másik felünk, tehát duálpárunk. Természetesen ez akár igaz is lehet,
de nem szabad elfelejteni, hogy nem lehet olyan párunk, akivel nekünk nincs fela
datunk, bárhogy is hívjuk őt. Többnyire az erős érzelmi kötődéssel megáldott
kapcsolatot tartjuk duálnak, azonban sokkal nagyobb annak az esélye, hogy ez
inkább „csak" egy szenvedélyes, mindent elsöprő szerelem.
Amikor szerelemről beszélünk, ösztönösen, anélkül, hogy tudatosodna, ezt az
úgynevezett ideálképet keressük a külvilágban. Nem is látunk meg mást, csak azt
a valakit, aki valamilyen módon ezt képviseli; mintha egy tudattalanunkból felme
rülő periszkóppal keresnénk kiszemelt párunkat. De ilyenkor magunk is azokat a
tulajdonságainkat hangsúlyozzuk, amelyeket mutatni szeretnénk. A nők kicsino
sítják magukat a randevúra, minden női praktikát bevetnek, de a férfiak is hódí
tani akarnak, férfiasnak és meggyőzőnek szeretnének látszani, mert azt hiszik,
ezzel nagyobb esélyük nyílik kapcsolat létrehozására. Ez már a tanult formák
megjelenése. De az ösztöneink nem ilyenek, még ha a világ az ellenkezőjét is tanít
ja. Azonban a szerelem és a vonzalom nyilvánvalóan nem ezen múlik. Egyszerűen
egyikünknek sem lehet olyan partnere, aki különbözik saját mintáinktól és ideá
inktól. Mert lehet, hogy ezek a magunkkal hozott vagy tanult minták és ideálké
pek nem olyan formában jelennek meg társunk személyiségében, mint amilyennek
látni akarjuk, de az kizárt, hogy párválasztáskor ne a másik felünkre találjunk rá,
aki minket kiegészíthet. Ha valakinek az ideáiban vénuszi nő van, akkor arra fog
rátalálni. Lehet, hogy egy szép, dekoratív lányra gondol, akiről majd később kiderül,
hogy hízásra hajlamos vagy fontos neki a pénz - hiszen ezek mindegyike a Vénusz
megjelenési formája -, de a tudattalanjában megképzett vénuszi szimbólum vala
melyik analógiája biztosan jelen lesz a választott nő személyiségében. Ugyanígy
lehet, hogy egy erős, határozott férfit kereső lány választottjáról később kiderül,
hogy erőszakos, agresszív ember, de a minta, a keresett szimbólum a helyén lesz.
Ha valaki belső ideálképe ellenére mégis csak a külvilágnak tetsző, az elvárá
soknak látszatra megfelelő társat választ, a vele való kapcsolatnak az égvilágon
semmi jelentősége nem lesz az életében. Természetesen vele sem véletlenül talál
kozik az illető, de ez a férfi vagy nő nem párkapcsolat létesítése érdekében jelenik
meg. Mert aki nem tud rácsatlakozni a belső ideálképünkre, azzal szorosabb kap
csolat nem jöhet létre, hiszen a fellobbanó vágyak kiélése után innen már nincs
továbblépés, a további kibontakozás akadályozott. Ilyenkor bonyolódunk egyéjsza
kás vagy futó kapcsolatokba.
Az érdekkapcsolatok is a 8. házon keresztül jelennek meg. Természetesen ezek
is ugyanazt az analógiát testesítik meg, mint a szerelem. De hogy analogikus for-
171
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
mában ugyanott jelennek meg, annak egyszerű az oka van: a 8. ház jelzi azokat
az anyagi eszközöket is, melyeket másoktól kapunk. Ezért voltak az érdekházas
ságok és -kapcsolatok olyan tartósak a múlt századokban, akár ötszáz évvel eze
lőtt. A jelenség magyarázatát abban véljük felfedezni, hogy az anyagi érdekek
sokszor erősebben kötnek, mint a szerelem. Ennek az oka megint csak az, hogy a
szerelem dolga a párok összehozása, de megtartása már nem. A 8. ház a mások
pénzéhez való viszonyt is mutatja, és ez pontosan ugyanazt jelenti, mint az ideál
képhez való viszony. Valójában csak az analógia más, a képzet a tudattalanban
ugyanoda kapcsolódik, emiatt nem is nagyon tudjuk szétválasztani a kettőt. A pénz
és a vagyon is vénuszi szimbólum, csak a megélésük szintje más, mint az a te
rület, ahol ideálképeinket realizáljuk. A pénz anyagi szintű analógia, míg az ideál
a lelki szintre kapcsolódik, de érzésben nem különül el. Emiatt nem is látjuk a kü
lönbséget, és nagyon gyakran feltételezünk egy kapcsolatban is anyagi érdekeket.
Gyakran találkozhatunk olyan párkapcsolattal, melyben a két ember között
nagy korkülönbség van. Viszont tapasztalati tényként fogadhatjuk el, hogy ezek
ben a kapcsolatokban nagyon ritkán jelenik meg az anyagi érdek, amit azonban a
környezetük szinte biztosra vesz. Ezért is jelenthetjük ki bátran, hogy a társaal
mi elvárások nem az egyének hétköznapjait, nem a valóságot tükrözik vissza,
sokkal inkább egy olyan szokásjogot, ami csak általánosságban létezik.
A szexualitás is közvetlenül a 8. házhoz kapcsolódik. Itt is nagyon erős kötő
dések jönnek létre, és ebben az esetben is csak a megélési szintek mások. Ugyan
akkor ebben az esetben is az anyagi világ, a testiség szintjén vagyunk. Azon a mai
felfogáson azonban már nem érdemes vitatkozni, hogy a párkapcsolatok létreho
zásához és fenntartásához alapvető szükség van rá. Ennek megfelelően érdemes
a továbbiakat is megvizsgálni.
Talán nem is érdemes külön taglalni azt, hogy a szexualitás nem feltétlenül függ
a szerelemtől, hiszen a két dolog nem feltételez kölcsönösséget. A szexualitás a 8.
ház analógiáit hordozza, ezek között pedig a testi vágyak kielégítése is megjele
nik. Akkor beszélhetünk kölcsönösségről, ha a partnerek egymás vágyait sze-ret-
nék kielégíteni. Ez esetben előkerül a 8. ház egy másik alapszimbóluma: az egóról
való lemondás. Ennek is, mint minden másnak megvan a maga szerepe a párkap
csolatban, hiszen ebben nyilvánul meg a tudatvesztés: le kell mondani az önkont-
rollról, át kell adja magát az ember a másiknak. Az ego vágyainak nincs is még egy
olyan megélési formája, mint az orgazmus, amiben egyszerre van jelen a tudat és
a tudatvesztés. Ha eléri valódi célját, akkor hozzásegít a szerelem beteljesüléséhez.
A szerelem az 5. ház analógiái közé tartozik, mert célja a teremtés, hogy két
ember egymás iránti vágya a gyermekben valósuljon meg. Az ember életében meg
van a két analógiának külön-külön is a szerepe, de nem tudjuk tetten érni őket,
mert túlságosan összemosódnak.
172
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
173
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
174
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
Az 5. ház megmutatja azt is, milyen az a partner, akire az illető valójában vá
gyik. Ez nemcsak a testi vágyakról szól, hanem arról, amit a személyiségünk a
másikon keresztül meg szeretne élni. Nem véletlen, hogy az 5. egyben ez a terem
tés háza is, hiszen itt jelenik meg a gyermek. Az egymáshoz ülő pár kifejezés per
sze nem azt jelenti, hogy az ágyban is jól érzik majd magukat egymással, hiszen
nemcsak a testi kielégülést keresik az emberek, sokkal inkább a kiteljesedést. Az
5. házban jelenik meg a szerelem kérdése is. Amikor az ember szerelmes, sokkal
nyíltabb és odaadóbb lesz a párjával szemben, persze sokkal többet is vár tőle. így
teljesen elfogadható, hogy ugyanez a terület mutatja társunk vágyainak betel-
jesedését is.
175
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
176
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
177
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
178
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
179
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Persze vannak hasznos praktikák is, melyeket érdemes megfogadni. Egy újabb
találkozás mindig segít, hogy a kapcsolatban továbbléphessünk. Emiatt öntudat
lanul is érzékenyen figyeljük a másik ember reakcióit. Ilyen lehet például, ha vala
ki itallal kínálja az érkező vendéget. Ha a kapcsolat fontos, akkor az italt el kell
fogadni, hiszen a folyadék az érzelmeket szimbolizálja (lásd víz elem), így az ér
zelmi oldódásra figyelmeztet. Ekkor érzi azt a vendéglátó, hogy „fontos vagyok",
mert a másik közel enged magához. Gondolhatjuk, hogy a másik ösztönösen ho
gyan reagál, ha a vendég visszautasítja a kínált italt. Ezek mind-mind erősítik vagy
gyengítik a kapcsolatokat.
180
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
181
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
sikat érezni kell, így a megszokott, begyakorolt sémák már nem működnek. A prob
léma abból fakad, hogy a Merkúr hatása alatt az illető mindent kontroll alatt
szeretne tartani, azonban ez ezen a területen csak árthat. A 8. házban álló Mer
kúr a vesztéstől való félelmet hozhatja, hogy az ember nem meri az érzéseire bízni
magát, emiatt zavarok állhatnak be a kapcsolatban. Hagyni kellene elengedni ma
gát és lazítani, de ezt nem tudja megtenni. A sors így akarja rábírni, hogy ne akar
jon mindent egymaga látni és tapasztalni, és ismerje fel, hogy a tapasztalatok a
múltról szólnak, nem a jelenről.
A l i . ház a beteljesülés háza. Aki a Merkúrtól várja a beteljesülést, annál a vá
gyak fellobbanása csak zavaró körülmény lehet. A Merkúr tervez és kigondol dol
gokat, szereti, ha mindenről előre tud, hogy ne érje meglepetés. Viszont a betel
jesülés nem rajtunk múlik, mindig másokon, így jelen esetben a partneren. Emiatt
az a fontos, hogy a partnerben legyen meg a késztetés a vágyak megvalósítására.
Ezt nehezíti meg a racionális gondolkodás és elvárás. Gyakran ez a maximaliz-
mus akadályozza a vágyak megvalósulását.
182
SZERELEM ÉS SZEXUALITÁS A PÁRKAPCSOLATOKBAN
képes. Talán ezzel kényszeríti ki a sors a felekből, hogy vagy más alapokra he
lyezzék a kapcsolatukat, vagy bontsák fel, szüntessék meg.
A l i . házban álló Szaturnusz a beteljesülést gátolja. A sors olyan helyzetet te
remt, amelyben a két ember valamelyike azt érzi, hogy „a párom nem tudja vagy
nem akarja beteljesíteni a vágyaimat". Emiatt „elcsúsznak" egymás mellett a vá
gyak: vagy a párja nem akkor kívánja, mint ő, vagy nem úgy, vagy nem azt. Ez azon
ban nem azonnal jelentkezik, hanem időben is elnyújtva, ezért nem veszik észre
a hatásaikat, viszont amikor felfigyelnek rá, általában már késő. Ebben az esetben
valószínűleg azt akarja elérni a sors, hogy valamelyikük mondjon le az önér
vényesítéséről, fogadja el, amit a párja nyújtani tud. Mivel ez gyakran a kiszolgál
tatottság érzését kelti, nem sok valószínűsége van, hogy bármelyikük is el tudja
fogadni.
183
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
szeretné elérni, hogy felismerjük, csak azt valósíthatjuk meg, csak azt élhetjük át,
amit a párunk lehetővé tesz. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy amit szeretnénk,
nem mindig rajtunk múlik.
Természetesen a horoszkópban megjelenő jelzések adott analógiákat jelölnek.
Hogy ezeket miben és hogyan éljük meg, az mindig a döntéseinken múlik. Ez igaz
a szerelmi életünkre is. Fontos, hogy megtanuljuk kezelni a problémáinkat és fel
ismerjük a lehetőségeinket, hiszen amennyiben elfogadjuk a kereteinket, a boldog
ság is közelebb kerül hozzánk.
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
1. Immánuel Kant: A gyakorlati ész kritikája. Gondolat, Budapest, 1991, 283. oldal.
185
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
2. Carl Gustav Jung svájci ideggyógyász: Kesswil, 1875. július 26. - Küsnacht, 1961. június 6.; Alfréd
Adler osztrák pszichiáter: Bécs, 1870. február 7. - Aberdeen (Skócia), 1937. május 28.
3. Péter Orbán kortárs német szociálpszichológus, pszichoterapeuta és asztrológus: Wittenberg, 1944.
186
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
Nekem egyedi véleményem van erről. Azt gondolom, minden ember képes a sa
ját sorsát a kezébe venni, képes irányítani. De a kérdés mindig ott van, hogy az
élet melyik területén igaz ez.
Abból kell kiindulnunk, hogy minden ember tökéletes. Ezzel kapcsolatban egyet
len dolgot kell a helyére tennünk, nevezetesen: hogy tökéletességünket nem a vá
gyainkhoz, hanem a feladatunkhoz kaptuk. Ez a megállapítás egy újabb kérdéshez
vezet: „Létezhet-e, hogy egy ember feladattal születik?" Hiszen a feladat megjele
nése és az elvégzéséhez kellő képesség már tudatosságot feltételez. A magam ré
széről egy dolgot nem tudok elképzelni, miszerint véletlenül születünk a világra,
Amikor az asztrológia szóba kerül, sokan sokféleképpen vélekednek róla. Van,
aki feltétel nélkül elfogadja, van, aki kétkedik és van, aki teljesen elutasítja. Azon
ban ritkán teszi fel bárki is ezt az alapvető kérdést, ami azonnal tisztázná a hely
zetet: „Hiszünk-e abban, hogy nincsenek véletlenek?" Ennek kellene lenni az első
kérdésnek, és akkor a válasz is könnyen megadható lenne. Mert ez a kérdés min
dig fel fog vetődni, akár tetszik, akár nem. Minden esetben felteszem ezt a kérdést
a tanítványaimnak is, amikor tanulni kezdenek. Mert, ha elfogadjuk, hogy nincse
nek véletlenek, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy minden sorsszerű. A sorssze
rűség pedig magában hordozza életünk korlátait, ám ha azokat elfogadjuk, felis
merhetjük az ebben rejlő szabadságot is. Tudatunk számára ez egy alapvetően
problematikus kérdés. Gondoljuk csak végig: ha ezt elfogadjuk, fel kell adnunk azt
az alapvető hiedelmet, miszerint minden az akaratunkon múlik.
Minden ember horoszkópjában felismerhető az a sors- vagy életfeladat, aminek
beteljesítésére született. Szinte semmi mást nem teszünk az életünk folyamán,
csak így vagy úgy, de megpróbáljuk ezt megoldani. A nehézséget az okozza, hogy
ezt racionálisan éppúgy nem lehet megtapasztalni, mint az asztrológia egyéb alap
elveit. A sorsfeladat felismeréséhez analogikus gondolkodásra van szükség. Ezt
viszont többnyire már elfelejtettük. Meg kell találnunk a tehetségünk, az adottsá
gaink szimbólumait, amelyeken keresztül, az „én"-ünk kiteljesedhet.
Van egy nagyon egyszerű teszt arra, hogy mit tartunk a saját életünkről és ké
pességeinkről. Tegyük fel azt a kérdést: „Mire vágysz az életben?"
A válaszokból kiderül, hogy teljesen mindegy, milyen adottsága, lehetősége, ké
pessége van az ületőnek, vágyai szinte azonosak a többi ember vágyaival, amelye
ket meg szeretne valósítani az élete során, a lehetőségeitől függetlenül. Egyenként
végigmehetnénk az életterületein - az asztrológia 12 házán -, és megállapíthat
nánk, hogy vele együtt mindenkinek nagyjából ugyanazok a vágyai. Elképzelhető,
hogy minden ember ugyanazokat a célokat tudja megvalósítani? Természetesen
nem. De ha ez így van, akkor kell valaminek lennie, ami behatárolja azokat a le
hetőségeket, amelyeket bizonyos életterületeken az emberek elérhetnek.
Az asztrológusok alapfelfogása, hogy a születésünkkor kapott mintát, amelyet
egész életünkben hordozunk, s amelyen változtatni nem lehet, kell valamilyen mó-
187
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
don kiteljesítenünk. A tanult dolgok, a környezet csak erre a mintára épülhet rá.
A szociológusok azt mondják, hogy a család és a környezet határozza meg az em
ber sorsát, lehetőségeit. Az esélyegyenlőséget a körülményektől teszik függővé,
nem a mintáktól. Ez részben így is van, de ők nem vesznek tudomást arról, hogy
úgymond a sorsszerűség is létezik.
Asztrológusként azt vallom, hogy minden ember azokhoz a szülőkhöz születik,
akik majd megtanítják arra, amit a saját életében ki kell teljesítenie. Ebben biztos
vagyok.
Amikor felismertem, hogy az asztrológia tud valami olyasmit, amit szinte sem
mi más nem képes megadni számunkra, a r r a gondoltam, fel kell nyitnom az embe
rek szemét e tekintetben. De a r r a is rájöttem, hogy ez csak akkor lehet eredmé
nyes, ha az új felismerés nem ellenkezik meglevő hitrendszerükkel. Már egy ideje
7
nem vitatkozom senkivel sem arról, hogy az asztrológia valós tudományág-e vagy
sem. Megtanultam, hogy nem szabad senkivel se vitában szállni, mert a hitről nem
lehet vitatkozni. Vagy van, vagy nincs!
Ha az én véleményem vagy nézetem a másik emberben megkérdőjeleződik, ak
kor nem tudom vele elfogadtatni a saját hitemet. Hiszen ha nekem hitem van, akkor
keresem azokat a helyzeteket, ahol pozitív oldalról megerősítést kapok, a negatí
vat meg elutasítom vagy elkerülöm. De ha nincs hitem, akkor bizonyosság sem
lehet, mert minden bizonyíték csak azt fogja sugallni, hogy még nem találtam meg
a cáfolatot, és nem azt, hogy ez így van! Mert sajnos a bizonyosságok mindig a ne
gatív oldalon kerestetnek.
Minden pillanatban azt tapasztalom, hogy a pozitív oldalt folyamatosan megkér
dőjelezzük. Ha egy családban nincsenek nehézségek és problémák, azt nem a
boldogság bizonyítékának tartjuk, hanem úgy gondoljuk, eddig még nem jelentkez
tek a feszültségek. A pozitív oldalon mindig az adott pillanat igazsága jelenik meg,
s csak a negatív oldal hordozza a végleges bizonyosságot. A boldog házasság a pil
lanat része, s csak akkor válik véglegessé, amikor már elmúlt.
Nekünk is ez a problémánk ezzel a kérdéssel, hiszen az asztrológus sem azt ku
tatja, hogy megmarad-e az adott pillanat „varázsa", életünk épp aktuális mozza
nata, hanem hogy7 miért mehet tönkre, miért bomolhat, fel valami. Ha bizonyossá
got keresek, akkor mindig a negatív oldalról keresek és kapok bizonyítást. Pedig
minden ember pozitív bizonyosságra, megerősítésre vágyik.
Az asztrológiai elemzések során az előrejelzések vizsgálatakor sokan kérdezik
tőlem, hogy milyen lesz a párkapcsolatuk. Én erre nem tudok válaszolni, csak azt
tudom elmondani, hogy mit kell megélnie a párja által. Hogy az jó, vagy sem, csak
ő tudhatja, Ha benne vagyunk egy kapcsolatban, azt nem tudjuk mitől működik.
Viszont, ha már véget ér, vagy nem működik, azt biztosan tudjuk, hogy miért nem.
Ezért nehéz a párkapcsolati kérdésekre válaszolni, mert azt sosem tudjuk bebi
zonyítani, hogy mitől működik jól, csak azt, hogy mitől nem.
188
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
189
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
gyen; ha nincs párja, az érdekli, hogyan találhatna; ha nincs pénze, azon töri a fejét,
mit tegyen, hogy legyen. A kérdések mindegyike a hiány pótlásáról vagy megszün
tetéséről szól. De ez azt is jelenti, hogy a tanácsot kérő ember csak akkor hiszi el,
amit mondok, ha ezzel vágyai teljesítésére irányuló elgondolásait, erősítem meg.
Addig jár asztrológushoz, jósokhoz, míg valaki meg nem ígéri neki, hogy később
lesz gyereke, társa, vagy pénze. De csak akkor bizonyíthatom az igazamat, ha már
nincs neki. Megér ez ennyit?
Nemrégiben keresett meg egy lány, aki rendkívül féltékeny volt az élettár
sára. Megkérdezte tőlem, hogyan tudna leszokni a féltékenységről. Mondtam
neki: „Ha majd megcsalja a párja, leszokik róla". Gondolom, ez elég ciniku
san hangzott, de ez az igazság. Ez azért van így, mert ha valakinek bizo
nyossága van arról, hogy megcsalták, már nem lesz féltékeny, hiszen megta
pasztalta a valóságot. Amikor nem talál bizonyítékot, az nem azt jelenti, hogy
nem csalta meg a párja, csak azt, hogy ügyes volt. Miért? Mert csak az lehet
féltékeny, aki nem tud biztosat. Tehát ha valaki bizonyosságot szeretne, ak
kor tulajdonképpen arról szeretne bizonyítékot, hogy megcsalják. És ez éle
tünk minden területén így van.
190
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
191
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
192
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
193
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
megnyugtató lehetne. Az csak majd akkor jelenik meg, amikor már a hitrend-sze
rükbe is beépül az elv, hogy a sorsfeladat megvalósítása a lényeges, nem pedig az
események, melyek által beteljesíthetik azt.
A mindennapok szintjén azonban ez nem így van. Döntéseinket mindig a vá
gyaink irányítják. Emiatt a „jó"-ról és „rossz"-ról alkotott felfogás befolyásol min
ket. Ezért tapasztaljuk azt, hogy az emberek 99%-a aszerint dönt, hogy mit nem
akar: ha például már nem akar a házasságban élni, akkor válik. Ebben az esetben
is a félelmek jelennek meg. Ha valaki fél attól, hogy elveszíti a munkáját, akkor
mindent megtesz, hogy ezt elkerülje. Lehet, hogy többet fog dolgozni vagy elvállal
egy másodállást, vagy elkezd tanulni. A változtatásokat legtöbbször a félelem dik
tálja és nem a bizonyosság.
A kezdő asztrológus, amikor észrevesz egy kedvezőtlen bolygóállást, azt gon
dolhatja: „Jézusom, mit fog ezt nekem hozni?!" De ez csak abban az esetben ejti
kétségbe, ha nincs meg az a hite, hogy „Minden értem van". Ez azért lehet így, mert
az életünkben minden olyan helyzetet, melyet nem mi választunk, hanem a sors
hoz meg számunkra, negatívan élünk meg, mert nem tudjuk elfogadni, hogy nem
mi irányíthatjuk az életünket.
Gyakran előfordul, hogy valakinek olyan döntést kell meghozni, ami pénz
ügyi veszteségeket eredményez, mégpedig annak érdekében, hogy valamit
elérjen. Ilyen lehet az, ha valaki szerelmes, és is kilép kapcsolatából, ha az
anyagi veszteségekkel jár. Ha ennek érdekében le tud mondani a pénzről, és
ez a lemondás nem jelent problémát számára, akkor ez biztos nem tartozik a
sorsfeladatához. Nem is támadnak benne ezzel kapcsolatban kételyek. Elfo
gadja, hogy a megoldásnak ez az ára. De ha egy Bika-nap jegyű avagy Bika-
Szaturnuszú embernek mondjuk ugyanezt, aki nem, mond le egykönnyen az
anyagiakról, benne biztosan kétely támad a megoldást illetően. Mert ez neki
feladat. Biztos felmerül benne a kérdés: „Mi van, ha ez felesleges, és mégsem
kellett volna lemondanom?"
Mikor fog erről megbizonyosodni? Soha! Vagy felvállalja az anyagi lemon
dást, mert hisz benne, vagy nem fogja elhinni, és ezért meg sem teszi. De mi
ért olyan nehéz ez? Azért, mert ha elmegy, és mindenről lemond, nem tudja
megtapasztalni, hogy valóban elveszíti-e azt a pénzt vagy sem. Ha meg nem
194
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
mond le magától semmiről, de érmek ellenére veszít, így sem arról bizonyo
sodik meg, hogy azt kellett volna tennie, hanem csak a kételyei erősödnek.
Csak akkor tudjuk bizonyítani, hogy mit kell megtennie, ha elfogadja a
sors feladatát, miszerint neki azt kell felismernie, hogy mindennek ára van.
Ezt elfogadva képes lesz lemondani dolgokról, e gesztusával pedig áldozato
kat tud majd hozni, mert csak ezáltal juthat el oda, hogy bizonyosságot sze
rezzen bármiről is.
195
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
196
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
Sajnos az asztrológia nem tudja azt biztosítani, hogy az emberekkel mindig csak
jó dolgok fognak történni. Csak olyan bizonyosságot tud adni az asztrológus, hogy
a hozzá forduló egyénnek a horoszkóp segítségével feltárja, mi a sorsfeladata,
mert ha az illető tudja a dolgát, akkor mindig tudni fogja, milyen úton hova jut el,
és nem lesznek az életében meglepetések. Melyik a jobb? Az, ha meglepetések nél
kül olyan életet élhet, amelyben vannak lemondások is, vagy esetleg el kell fogad
nia mások akaratát, vagy olyan életet élhet, amelynek során nem mond le semmi
ről, csak ha muszáj, amikor is a sors mondatja le?
A világ, a többség az utóbbival ért egyet. Nagyon sok olyan emberrel találkozom,
aki éli az életét és nem mond le semmiről. Természetesen a kérdéseiben is ez fo
galmazódik meg. Ne kelljen semmit se elveszítenie, ne kelljen lemondania arról,
amiről nem akar. Ezért arra akar bizonyosságot, hogy mindig ugyanezen a szinten
fog élni, mindig jó lesz a párkapcsolata, sikeres lesz a vállalkozása. De erre nem
tud biztosítékot adni egyetlen asztrológus sem, és nem is várható el tőle, hogy bi
zonyosságot adjon. A döntéseiért mindenkinek magának kell felelősséget vállalni.
Persze, akiknek ilyen kérdéseik vannak, nem igazán kíváncsiak a feladatukra.
Hiába mondanánk meg nekik, miféle áldozatot kell hozniuk ezért vagy azért, nem
kíváncsiak rá, és nem fogadják el, mert hátha mégsem úgy alakul az élet, hogy ál
dozatot kell hozniuk. Az ilyen ember boldogan szeretné élni az életét, élvezni akar
ja minden percét, mert hátha mégsem történik semmi váratlan ővele.
Minden esetben megkérdezem a tanítványaimtól, amikor elkezdik az iskolát:
„Hisztek-e abban, hogy nincsenek véletlenek?" A válasz mindig „igen", majd négy
éven keresztül megtanuljuk, hogy ez igaz is! Sokszor találkozom a reinkarnáció
kérdésével is. Ezoterikus körökben nagyon népszerű ez a téma. Ezt is gyakran meg
kérdezem: „Biztos úgy gondoljuk mindannyian, hogy van élet az élet után?" Mert
sokan mondják, hisznek a mennyországban, az örök életben vagy az újjászületés
ben. Ha igen, akkor miféle téboly sarkallja örökösen az embereket az anyagi dol
gok megszerzésére? Biztos, hogy hisznek az újjászületésben? Mert én azt tapasz
talom, hogy nem. Ha velük valami rossz dolog történik, bizony a legelső, amit tesz
nek, hogy a hitet elutasítják. Csak addig nincsenek véletlenek, amíg nem a saját
életükben következik be valami váratlan esemény.
Ez azért van így, mert az ego (tudatos én) nem más, mint a saját önérvényesí
tésünk. Az ego, ha dönt, csak aszerint tud dönteni, amit jónak vél, ami neki jó. Amit
nem tart jónak, azt félresöpri. Tehát a megoldás a „jó" fogalmának átalakítása.
197
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
198
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
Egy másik eset szintén nagyon szépen mutatja a sors felkérdezésében rejlő di
lemmát.
Van egy ismerősöm, aki azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy nézzem meg
a kedvese horoszkópját, akit nagyon szeret, de férjnél van és még nem vált
el. Nézzem meg a horoszkópját, és mondjam meg, mit tegyen a lány, hogy
boldog lehessen.
El is jött a lány elemzésre, és elmondtam neki, mit tartok megfelelőnek a
képlete alapján. Azt láttam, hogy soha nem szabad elválnia, mert ezzel meg
nehezítené a saját életét. Ezután felhívott a barátom és megkérdezte: „Miért
mondtad a lánynak, hogy sosem szabadna elválnia? Ezzel csak megnehezí
tetted a kapcsolatunkat, és úgy érzem, ártottál nekünk!" Erre mit válaszol
hattam? „Ha azt gondolod, hogy csak akkor vagyok a barátod, ha azt mon
dom, amit hallani szeretnél, akkor összekevertél valakivel! Nem tudom, és
nem is akarom elhitetni senkivel, hogy jól éli az életét, ha egyszer nem úgy
van. Miért segítsem, hozzá, hogy boldogtalan legyen, ha van más út is? Miért
nem azt kérdezed meg, hogy mit tehettek egymásért? Miért akarod, hogy az
legyen, amit te szeretnél, bármibe is kerül?Ha tényleg a kapcsolatotok a fon
tos, el kell fogadnod, hogy csak abban az esetben lehettek együtt boldogok, ha
a barátnőd akkor válik el, amikor már képes egy másik kapcsolatban áldo
zatokat hozni,"
Ezt az okfejtést az ego (az ismerősöm egója) nem tudja elfogadni, mert
nem, azt veszi, figyelembe, hogy mi jó a lánynak, mi viszi előre az ő sorsát,
hanem csak azt, amit saját maga jónak tart, vagyis ami neki jó. Nem meri
elhinni, hogy birtoklás nélkül is lehet, valami az övé.
Soha nem az a kérdés, hogy mit teszünk, hanem az, hogy azzal a tettünkkel
azonosulunk-e, továbbá, hogy elfogadjuk-e az eredményét is? De ebben sosem
lehetünk biztosak, számunkra ez nem lehet bizonyosság. Tehát hit nélkül csak
a kétség létezik.
199
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
200
KÉTSÉGEKÉS BIZONYOSSÁG
201
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Például: eljött hozzám egy önmagát túlsúlyosnak tartó lány. Azt mondta,
hogy ő így képtelen élni. (Megjegyzem, egyáltalán nem volt túlsúlyos, csak
gömbölyű.)
- Persze, mert olyanhoz viszonyítja magát, akihez nem lehet, hiszen soha
sem lesz ő, soha nem lesz olyan.
- Igen, de a barátomnak is a vékonyabb lányok tetszenek, nem én.
- De ha ez így van, akkor miért van önnel, és nem egy olyan lánnyal aki
tetszik neki?
- Mert azoknak meg ő nem kell.
- Talán akkor csak az a baj, hogy vele van. Búgja ki, akkor majd maga is
tetszeni fog neki. Higgye el, sokat nem veszít vele! Nem hiszem, hogy túl nagy
becsben tartaná magát. Adok egy leckét, és hajó a válasz, már megoldotta, a
problémáját. Mit tenne, ha egy olyan gyermek lenne a környezetében, aki
nem lát, elvesztette a szeme világát. Őt hogyan győzné meg, hogy a világ egy
formán szép mindenkinek? Mert ha ezt a vak gyermekkel el tudja hitetni, ak
kor önmagát is el tudja fogadni olyannak, amilyen,
Önelfogadási gondjaink miatt van például az is, hogy ha valamit nem tudunk ma
gunkban megoldani, akkor azt a problémát kihelyezzük a külvilágba. Nem véletlen
az sem, hogy a pszichiáter és az őrült vagy a rendőr és a rabló horoszkópja részletei
ben azonos vagy legalábbis igen hasonló. A pszichiáter is saját felismert lelki prob
lémáit tanulmányozza mások segítése érdekében, míg a rend hű őre saját bűnre
való hajlamát próbálja kiélni bűnözőkön alkalmazva a törvény erejét („Rablóból
lesz a legjobb pandúr").
202
KÉTSÉGEK ÉS BIZONYOSSÁG
204
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
vagyok, hiszen ki mer- ide bejönni?"És amikor egy éjszaka arra ébredt, hogy
elemlámpával világítanak a szemébe, nagyon meglepődött: „Hol vannak a
kutyák? Mi történik?" Azóta szorongásos fóbiája van, nem mer aludni, mert
nem érzi magát biztonságban. Ha már ezekkel a kutyákkal sem (amelyekben
annyira bízott és hitt) valósíthatta meg a biztonságát, akkor mi fogja neki
végül azt megadni? Milyen rendszer? Mi lesz egyáltalán, ami a biztonságtu
datának alapját adhatja?
205
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
mi a hitének alapja, mert úgyis abban fog hinni, amit megtanult, megtapasztalt,
mert a biztonsága a tanultakon alapszik.
Azt a kérdést kell most feltennünk, hogy „Ha a biztonságunk a hit alapján mű
ködik, akkor tulajdonképpen kin múlik?" Mindig csak azon, aki hisz. Hogy lehet
mégis, hogy mégis annyi bizonytalan ember van a világon, ha csak azon múlik a
biztonságérzetünk, hogy mit hiszünk?
Itt elérkeztünk egy kulcsfontosságú fogalomhoz, ami életünk további alapvető
problémáit hordozza, ez pedig az önelfogadás. Önclfogadás, mégpedig abban az
értelemben, hogy képesek vagyunk-e önmagunkat tökéletes lényként elfogadni?
Képesek vagyunk-e hinni abban, hogy a saját életünk a tökéletes élet? Hinni tu
dunk-e abban, hogy Isten tökéletes embert teremtett? Véleményem szerint innen
indul a probléma e kérdések nyomán fakad az a dilemma, ami alapjában és való
jában hitrendszerünk problémáit tükrözi. Ha hiszünk abban, hogy tökéletes em
berek vagyunk, akkor hiszünk abban is, hogy az életünk tökéletes úton halad. És
ha tökéletes úton haladunk, akkor az állomások is, amelyek a tökéletesség felé
vezető út mérföldkövei, csak tökéletes állomások lehetnek. És ha az állomások is
tökéletesek, akkor biztonságban vagyunk, hiszen azokat az állomásokat érintjük,
amelyek dolgaink, feladataink megvalósulása, felé visznek.
Akkor miért van mégis ennyi probléma a biztonság megélése körül? Miért nem
tudjuk elhinni, elfogadni, hogy tökéletesek vagyunk? Fel kell ismernünk, hogy saját
egyéni életünk is a tökéletesség része! Az már más kérdés, más analógia, hogy a
tökéletesség nem a világ szimbólumaihoz, anyaghoz, tárgyhoz, hanem mindig egy
feladathoz, saját életfeladatunkhoz kötődik.
Tegyük fel, hogy van egy ember, akinek az a feladata, hogy lemondjon az anya
giakról. Ez az ember olyan biztonságtechnikával veheti körül magát, amilyennel
csak akarja, mégis minden létező anyagi dolgát el fogja veszíteni, mert számára ez
a sorsfeladatának a tökéletes megoldása. Biztonságban kizárólag akkor van, ha
nincs anyagi kötődése. Ez esetben tökéletes biztonságban lesz, hiszen ha le kell
mondania az anyagiakról, s le is mond róluk, akkor nincs semmi probléma. Ahogy
szoktuk mondani: a pénz csak akkor probléma, ha van, ha nincs, akkor nincs vele
gond.
206
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
207
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
juk azt, hogy „nekem rajta kellett volna lennem"? Aliért nem tudjuk elfogad
ni, hogy a történések értünk vannak?
Döbbenetes, szomorú példák vannak arra, milyen keservesen meg tud fizetni az
ember, ha nem veszi figyelembe a jelzéseket, ha megkérdőjelezi azt, hogy nincse
nek véletlenek.
Egy baj van tehát - úgy gondolom, ezt az asztrológusok pontosan tudják - hogy
aminek meg kell történnie, az meg is fog történni. Ezért hallgatom döbbenten,
amikor valaki azt mondja: „Képzeld, milyen szerencsés voltam, totálkárosra tört
az autóm, de nekem nem lett semmi bajom!" Megkérdeztem: „Ez miért szerencse?
Mi ebben a szerencse?" „Hát, mert nem maradtam ott" - hangzik a válasz. „De en
nek nincs köze a szerencséhez! Egyszerűen nem kellett ottmaradnod, nem kellett
még meghalnod. Ha ott kellett volna maradnod, nem kellett volna ahhoz az autót
totálkárosra törnöd, mert úgyis ottmaradsz."
Sorsunkban egyetlen biztos analógiát kell csak elfogadnunk, mégpedig azt, hogy
a történés előbb van, mint a történést megelőző cselekvés. Ez nagy biztonságot ad,
hiszen, ami holnap történik, ma már megvan. Egy dolgunk van, hogy kiválasszuk,
milyen módon menjen végbe az esemény.
Tegyük fel, ellopták valakinek a táskáját, amiben százezer forint volt. Mit hoz ez
létre? Az esemény a történése pillanatában mindig érzelmi szinten zajlik, s nagyon
fontos lenne, hogy ezt tudatosítani tudjuk. Jó lenne érzékelni, hogy a tudattalan
és a tudat egyre közelebb kerül egymáshoz, mert így gyorsabban tudatosulnának
a helyzetek. Sajnos napjainkban a tudattalan és a tudat inkább távolodik egymás
tól. Vissza kell tanulnunk azt, hogy „ha valami történik, akkor annak jelentése van,
és ha ez vagy az a jelentése, akkor így vagy úgy érthető meg, ennek ez a megér
tése, hogy..." A gyakorlatban ez egy lassú folyamat.
Szóval, ellopták a táskáját. Ha túl van már az érzelmi megrázkódtatáson, egy
szerűen fel kell tennie a kérdést: „Mennyiben tekinthetem ezt pozitívnak? Miért
208
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
lehet pozitív az ember számára, hogy valamit elveszít?" Akkor tudja pozitívnak el
fogadni a táska elvesztését, ha tudja, hogy valami helyett veszítette el, mert el tud
na veszíteni olyasmit is, amit sokkal nehezebben lenne képes nélkülözni. A vesztés
ezen a szinten még jól kezelhető. Nagyon fontos megérteni, hogy a történés a lé
nyeg, nem a cselekvés.
Lehet, hogy7 azért lopták el a táskáját, mert magától nem adta volna oda a száz
ezer forintot, amit kértek tőle. Hiába is gondolta volna végig, hogy odaadja-e vagy
se, a történés nem változhat: így sem kapja vissza a pénzét, hogy ellopták a táská
ját, meg úgy sem kapta volna vissza, ha önként odaadja. Könnyebb megélni az
egónak, ha elveszik, mert úgy legalább lelkiismeret-furdalása van, ami használ is
talán. így is megélhető. Mert ha logikusan végiggondoljuk az eseményt, amikor
történik velünk valami, és azt igazán meg akarjuk érteni, mindig rájövünk, hogy
a történés minek a következménye vagy minek az oka.
Az asztrológiában ez az, amit nagyon-nagyon fontos tudni: a tudatosodás a cse
lekvés előtt van és nem utána. Érzelmileg sokkal könnyebb előbb tudatosítani a
történést, mint annak lezajlása után, mert így érzelmileg sokkal könnyebben fel
tudjuk dolgozni a bekövetkező eseményeket.
Mi adhat tehát nagyobb biztonságot, szabadságot, hitet, mint az, ha tudjuk, hogy
bátran tehetjük a dolgunkat, mert ha már megvan, ami történni fog holnap, akkor
nem kell attól félnünk, hogy az más lesz, mint amire számítottunk! Mit kell ehhez
először is megélnünk? Az elfogadást.
Az elfogadást pedig mindig az önelfogadáson keresztül kell kezdenünk. Nem
tudunk olyan analógiát elfogadni, ami minősítést hordoz. Semmivel sem tudunk
azonosulni, ha azt hisszük, hogy egy történésnek egyáltalán a minősége lehet jó
vagy rossz, megvalósulása pedig pozitív vagy negatív. Ha minősítést feltételezünk,
és el is fogadjuk azt, akkor nem létezik biztonság, nem létezik semmi más, csak
véletlenek sorozata, és nem valósulhat meg az az analógia, amelynek alapján egy
pillanatra is biztonságban érezhetjük magunkat. Minősíteni csak az ego tud. Ak
kor minősíthető tehát egy esemény, ha a saját vágyainkhoz vagy akaratunkhoz vi
szonyítjuk.
Hányan mondják azt, hogy bármi előfordulhat: „Kimegyek az utcára és a fejem
re eshet egy tégla..." Ez így természetesen nem igaz. Semmi köze a valósághoz
ennek a feltételezésnek. Ez egy olyan analógia, amely azt a feltételezésünket ve
títi ki, hogy annak a téglának és annak az embernek semmi köze nincs egymáshoz
(mert a véletlenek egybeesése következtében történik a baleset). Ám ha az egész
életünk ilyen véletlenek sorozata, akkor minek bármit is tenni, hiszen semmiben
nem lehetünk biztosak! Sajnos ez az, amit nap mint nap hangoztatunk is. Ez az,
amit megpróbálunk a hétköznapok szintjén megvalósítani: a semmit. Nem csiná
lunk mást, mint reagálunk az eseményekre.
209
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
-
A mai világ - semmi bajom a világgal! - mit tanít nekünk? „Ha valamit el akarsz
érni, rajtad múlik, csináld!" Én is ezt mondom, csak nem így. Azt mondom: „Ha
valamit el akarsz érni, annak a sikere úgysem rajtad múlik, tehát tedd nyugodtan!
Viszont fogadd el az eredményét is! Fogadd el, hogy amit teszel, ide vagy oda visz,
vagy fogadd el, hogy ezt azért tetted, mert valamit meg akartál valósítani, mivel
akkor biztonságban érezhetted magad!,,
Az asztrológus könnyebb helyzetben van, hiszen pontosan tudja, melyik az az
analógia, amelyiket át kell élnie. Ha valamilyen analógiát nem kell átélnie valaki
nek, akkor nem is fogja átélni. Ez a gondolatsor tehát ad egy olyan biztonságot,
amit más nem adhat meg. Azok többsége, akik hozzám jönnek a horoszkópjukkal,
azért jönnek, hogy biztosak legyenek abban, bizonyos dolgok nem történnek meg
az életükben. A félelmek hozzák el őket, mert nem bíznak sem magukban, sem a
sorsukban. Ez azért érdekes, mert amikor valaki azzal jön hozzám, hogy gyereket
szeretne, ő is azért jön, mert biztos akar lenni abban, hogy nem azok közé tarto
zik, akiknek sosem lesz gyermekük... még akkor sem, ha a valóságban a harmin
cas éveit tapossa és még egyáltalán nem élt tartós párkapcsolatban.
Az emberek szeretnék pontosan érteni, hogy a tudattalanjuk és a tudatuk hol
kapcsolódik össze, ezek milyen eseményeket hoznak létre a sorsukban, hiszen a
történés már megvan előre. És ha ezt el tudják fogadni, akkor megélhetik a biz
tonságot. Az összes többi, amit mi biztonságnak, nyugalomnak vagy állandóság
nak nevezünk, nem más, mint kötődés.
A kötődés nem biztonságot, hanem valamitől való függést jelent. Mit feltételez
a kötődés? Egyszerűen azt, hogy kihelyezzük saját biztonságunk megélését egy má
sik életterületre, megnevezzük saját önelfogadásunkat valami másnak a viszony
latában, mert „akkor vagyunk biztonságban ha..." Megnevezzük, hogy „akkor le
hetünk boldogok, ha...", és már oda is dobtuk egy másik embernek a biztonsá
gunkat, és ha ez a másik azt akarja, hogy ne legyünk boldogok, akkor nem is le
szünk. Ha így fejezzük ki, hogy „akkor leszek gazdag, ha...", megint kihelyezzük
a biztonságunkat, kihelyezzük az életünket és függővé tettük valami/valaki más
tól. Ez máris kötődés. És ezzel csak egyetlen egy probléma van: hogy az anyag
szintjén nincs biztonság és állandóság. Stabilitás, biztonság és állandóság csak a
hit szintjén, az önelfogadás szintjén létezik.
íme egy egyszerű példa. Ha egy ötvenes években élő gazdag ember vagyo
nát ma odaadnánk egy embernek azzal, hogy „Ettől leszel gazdag, ettől leszel
biztonságban" (mondjuk, kapna két tehenet), mit szólna? Azt mondaná: áll
jon meg a menet! Nem tesz ez engem gazdaggá, biztonságot meg végképp nem
ad!"Miért nem? Mert ma nem két tehén jelenti a boldogságot, a gazdagságot,
a biztonságot. Mert a kötődését kihelyezte. Kihelyezte a gazdagság, a boldog
ság, a biztonság szimbólumát máshová, mindent kihelyezett magából, vala-
210
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
kinek valamiért odaadta, és számon kéri a sorstól, hogy akkor miért nem te
szi őt boldoggá, gazdaggá. Természetesen azért, mert innentől kezdve semmi
köze az életének a biztonsághoz. Ha valaki úgy gondolja, hogy ő a pénztől lesz
boldog, akkor vegyen egy pénzjegynyomdát és gyártson magának bankje
gyeket! De ettől ő mégsem, lesz boldog, mert semmi olyasmitől, amit kihelyez
magából, nem válik boldoggá az ember.
Előfordul, hogy azt gondoljuk, akkor vagyunk biztonságban, akkor lehetünk bol
dogok, ha teremteni tudunk. A teremtésnek azonban van egy problémája, még
pedig hogy magunknak sohasem teremthetünk, hiszen a teremtés mindig valaki
nek/valaminek való teremtés. Önmagunk számára nem tudunk teremteni, csak
nekünk teremthet valaki más. Azért ragaszkodunk a teremtéshez, mert aki teremt,
a saját továbbélését feltételezi teremtése által. Ezért olyan fontos a gyerek, úgy is,
mint teremtés. Egy művészi alkotás, egy zenemű, egy cég, egy könyv vagy egy gon
dolat létrehozása, megteremtése mind-mind valaki kedvéért történik. Amit/akit
teremtünk, ahhoz soha nem szabad ragaszkodnunk, mert a teremtésnek mindig
valaki kedvéért kell történnie. Nagyon nagy probléma, ha ragaszkodunk ahhoz,
amit/akit teremtettünk, mert akkor azt gondolhatjuk, hogy az bennünket emel.
Minket soha nem az emel, akit/amit teremtettünk, mindig csak azt emeli, akinek
teremtettük.
Ha így közelítjük meg a teremtést, egészen másképp viszonyulunk hozzá. Ter
mészetesen a birtoklás jelenik meg itt is, mert azt gondolhatjuk, hogy a birtoklá
son keresztül teljesedünk ki, holott ez nem így van. Amikor ellopnak egy műkin
cset és száz méter mélyre jól elássák, ezzel mit teremtettek? Semmit. Tehát a bir
toklás és a teremtés teljesen más fogalom. A két dolog ki is zárja egymást, hiszen
a saját teremtményünket birtokolni nem lehet, mert nem emel minket. A másik
nak való teremtés emel bennünket.
211
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
212
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
213
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
ember, sem nem azért, mert rossz ember, hanem azért, mert ember. Megszületett
és ez az ő sorsfeladata.
Azt a kérdést kell feltenni: „Ha el tudom fogadni, hogy bizonyos dolgokról le
kell mondanom, és tudatosan választom meg a lemondási területet, akkor elsza
kítom-e a kötődéseimet?" Esetleg az az ember jár jobban, akitől a sors „hajtja be"
a lemondást? Nem lehet eldönteni. Van olyan ember, aki azt mondja: „Majd hozza
a sors, addig legalább élvezem az életet, Megyek a gödör felé, egyszer csak hupp,
benne vagyok, megérkeztem." Van azonban a másik ember, aki megy a gödör felé,
beleesik, hupp... de vitt magával kötelet és kimászik. Ki jár jobban? Nem tudható.
A gödröt ugyanis senki nem kerülheti el. Egy barátom azt mondta: „Jó, de amed
dig nincs gödör, én boldog vagyok, te meg mindig arra figyelsz, mikor jön a gödör".
Ez is egy megközelítés, hiszen tökéletesen igaza van. Én úgy próbálok élni, hogy
a gödörben mindig legyen nálam kötél, ő pedig azt mondja, ha jön a gödör, jön,
majd akkor végiggondolom, mi legyen.
Nem tudom eldönteni a dilemmát, de egy biztos, mindkettőnknek el kell tudnunk
fogadni a gödröt, csak az a kérdés, hogyan? Persze, ebben a helyzetben a külön
böző emberek különböző cselekvési módot választanak. Ezért nem fogjuk tudni
sohasem, hogy mi jó és mi nem jó; hogy neked jó vagy nekem jó, hogy neki jó vagy
neki nem jó. Ezt nem fogjuk tudni, de egy dologban biztosak lehetünk: elfogadni
sokkal könnyebb azt, amit mi teszünk és választunk a saját életünkben. Azért
olyan nehéz a lemondás, mert a legnehezebb a mai ember számára azt a statikus
hozzáállást elfogadni, hogy nem szólhat bele a saját életébe. A horoszkópunk és
sorsfeladatunk szerint várható történések már jó előre készen vannak, adottak,
„meg vannak írva". Ezt iszonyatosan nehéz elfogadni.
Van egy tanítványom, aki néhány évvel ezelőtt beteg lett, de azután fel
gyógyult. Beiratkozott asztrológiára, elkezdett tanulni, s megbeszéltük, hogy
az ő sorsfeladata a kiszolgáltatottság megélése, ami azt jelenti, hogy vagy ő
lesz kiszolgáltatott, vagy neki lesznek más emberek kiszolgáltatottak. Nos, ez
eddig egyszerűnek tűnt. De gondoljuk végig! A kiszolgáltatottság azt jelenti:
„Más dönt az én sorsomban vagy én döntök más sorsában". Nem, könnyű fela
dat. Három évvel ezelőtt azonban a tanítványom édesanyja agyvérzést ka
pott, jelenleg ott él a lányánál. Mit mondott a tanítványom erre a helyzetre?
„Milyen kegyetlen velem a sors, nincs elég bajom, még az édesanyámat is
kénytelen vagyok ápolni, mert egyik testvérem sem vállalja. Soha nem, gon
doltam arra, hogy bárkit is képes vagyok ápolni."
Nem, tudom, mi a jó megoldás. Egy biztos: ha lemond az édesanyja ápolá
sáról, akkor a sors kénytelen lesz őt olyan helyzetbe hozni, amelyben ő lesz
kiszolgáltatott. Melyik a jobb? Megtegye vagy ne tegye meg?Nem tudom, neki
megmondani, rnert lehet, hogy képtelen ápolni az édesanyját. A biztonságát
214
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
215
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
tani". Valahogy így van ez az életünkkel is. Ezért sokkal jobban tesszük, ha
elfogadjuk a sorsunkat!
Nem mondom azt, hogy nem jó tudni a sorsunkat, mert éppen azért foglalkozom
asztrológiával, azért próbálok segíteni embereknek, hogy megismerjék a saját
sorsukat. De csak azokat tudom segíteni, akik tényleg azt akarják. Azt nem tu
dom megígérni, hogy ki tudják kerülni a sorsukat, mert mindig azt szeretnék: egy
kicsit könnyebbet, egy kicsit másképpen. Amikor elmondom egy-egy ember fela
datát, rögtön elkezdik keresgélni a kiskapukat, rögtön megkérdezik: „Nem lehetne
ezt esetleg másképpen?" Ha valakinek például az a feladata, hogy másokat ápol
jon, gondoskodjon róluk, rögtön azt kérdezi: „Nem lehetne úgy, hogy csak egyszer-
kétszer megyek be egy héten valahova segíteni...? Úgy nem lenne jó?" Nekem igen,
de neki elég-e? Nem tudhatom, neki mi a jó.
Saját életünkben úgy vagyunk mindannyian, hogy elmegyünk bárhová, csak ma
gunk dönthessük el, milyen úton. Azt is el tudjuk fogadni, hogy van olyan ember,
aki inkább becsukja a szemét, és azt mondja: „Jöjjön, aminek jönnie kell!" Egyet
azonban nem lehet elfogadni: ha valaki becsukott szemmel szalad és azt mondja:
„Nahát, milyen ez a világ, hogy nem látok semmit?" Ezt képtelenség elfogadni! Ez
önámítás és illúzió, és a mai ember számára ez a legveszélyesebb hozzáállás.
Korunkban például a média vagy a filmek azt segítik, hogy ne tudjuk eldönteni,
mi a valóság és mi az illúzió között a különbség. Ma az emberek többsége csak
tanulja a világot, nem éli. Sokat tudunk: ismerjük például a termeszhangyák vonu
lási szokásait, tudomásunk van arról, hogyan párosodnak a bálnák, de azt, hogy
a szomszédunkban mi történik, nem tudjuk, márpedig az életünk ott dől el, hogy
egymást hogyan tudjuk segíteni, mit tudunk adni egymásnak, továbbá hogy mi
lyen mértékben vállalunk felelősséget egymásért.
Tanítom, vallom, hiszem azt, hogy egy embernek semmire nincs szüksége, csak
barátokra. Barátokra minden embernek szüksége van. Ha barátaink vannak, ak
kor fontosak vagyunk, de aki egyedül marad, az nem fontos még önmagának sem.
Egy dolgunk van: önmagunkat és a barátainkat elfogadni. Hiszen ha önmagunkat
nem tudjuk elfogadni, akkor senkit sem tudunk elfogadni; ha nekünk vannak rossz
tulajdonságaink, akkor másnak is lehetnek; ha mi tökéletesek vagyunk, akkor más
nak is van esélye arra, hogy tökéletes legyen. Enélkül - valamint a gondolatkör
értelmezése nélkül - nem tudjuk elfogadni és megtalálni az azonosságot ember
társainkkal kapcsolatban, a világban. Úgy vagyaink teremtve, hogy azt szeretnénk
megélni: „Én vagyok valaki". És ez bűn? Dehogy az! Mi mindannyian fontos embe
rek vagyunk, ha elhisszük, hogy életünk minden egyes mozzanata mindig tökéletes.
Ha azonban önmagunk tökéletességét nem tudjuk elfogadni, és tökéletességünk
tudata nélkül hisszük azt, hogy „Én vagyok valaki", akkor mit fogunk gondolni a
többi emberről? Erre szoktam mondani: ha „bolond" a főnök, akkor milyen a be-
216
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
osztott? Ki néz fel egy „bolond"-ra? Ha ilyen a férj, milyen a feleség? Ha ilyen az
anya, milyen a gyermek? Ha ilyen a gyermek, milyen a szülő? Mindig egymáshoz
vagyunk kötve, olyan nincs, hogy egymagánkban tökéletesek vagyunk, a többiek
pedig nem azok. Hiszen mindig önmagunk tökéletessége az első és az egyetlen ki
indulópont! Mert ha saját tökéletességünket elfogadjuk, azzal automatikusan elfo
gadjuk a többiekét is.
217
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Tréfásan azt szoktam mondani, hogy beavatást lehet nyerni a „metrón lyukasz
tók" kasztjába. Ez azt jelenti: többé nem tudjuk megtenni, hogy ne lyukasszunk
jegyet a metrón. Azt még nem jelenti, hogy a buszon is fogunk lyukasztani, de leg
alább a metrón biztosan. Miért fogsz lyukasztani a metrón? Mert tudod, hogy mind
annyiszor megbüntetnek, amikor nem lyukasztasz. Ezzel a tudattal nem nehéz
beavatást nyerni ebbe a kasztba. De akkor meg miért nem lyukasztunk? Mert azt
hisszük, nem jön az ellenőr.
A sorsunkban is ugyanez történik. Beavatást nyerünk az „állandóan elválók"
kasztjába, csak nem akarjuk elfogadni. Beavatást nyerünk az „adót fizetni nem
szeretők" kasztjába, de ezért sem rajongunk teljes odaadással. Sok helyre nyerünk
beavatást, de a kérdés mindig az, hogy tudatosodik-e a beavatás ténye? A sorsunk
mindig az eseményeken keresztül adja meg számunkra a beavatást.
Tanítványaim mindig nehezményezve kérdik: „Miért hoz mindig nehezebb fel
adatot a sors az eddigieknél?" Azért, mert az élet is egy iskola, ami a fejlődésün
ket hivatott szolgálni. Elsőben megkérdezik: „Mennyi egyszer egy?" De második
ban, harmadikban, az egyetemen vagy a főiskolán már nem tehetik fel ugyanezt a
kérdést, mert különben megrekednének az előző szinten, nem léphetnének tovább,
nem lenne fejlődés.
Ha valamilyen tudást, információt megszerzünk, azonnal jön a következő fela
dat, A feladatsor, a tanulás addig tart, amíg élünk, és csak akkor mehetünk el, ha
egy feladatra nem tudunk válaszolni, nincs további fejlődésre, tudatosodásra le
hetőségünk. Hogy ez a születés pillanatában történik-e vagy ötévesen, százévesen,
mindig a sors által feltett kérdésekre elhangzó feleletektől függ. A halál pillanatát
ugyanúgy ki lehet tervelni, mint a születését. Csak úgy kell élni. Most is ezt tesz-
szük. Mindegyikünk rálépett arra az útra, amely elviszi saját haláláig, csak nem
tudja, hogy milyen hosszú és rögös az út odáig.
Mivel az ember nem ismeri előre a nehézségeket, ezért minden olyan esemény
re, amely számára negatív kicsengésű, azt mondja: rossz. A sors nem érti, hogy
miért akar valaki Szolnokon keresztül Debrecenbe jutni, ha neki egyszer Rijeká-
ban van dolga. Ezért kell tudatosodni az életünk során, ami persze azért nem olyan
nehéz, még asztrológia nélkül sem.
Minden eseményt próbáljunk meg olyan szemmel és értelemmel nézni, illetve
feldolgozni, hogy közben tudatosítjuk, az esemény maga a fix pont. Ami ma törté
nik velünk - lekéssük a buszt, hogy nem vagyunk rajta azon a járművön -, ez az
a tény, ami biztos. Hogyan lehet ezt azonnal átformálni, értelmezni? Nem úgy kell
az eseményt értelmezni, hogy „lekéstem a buszt", hanem úgy, hogy „nem kellett
rajta lennem". Ennyi. S ha az életünk minden egyes pillanatát úgy tudjuk felfogni
és értékelni, hogy „ez volt a fix pont", altkor már csak azt kell eldöntenünk, hogy
melyik analógia fedheti ezt le, és máris képesek vagyunk azonosulni a történés
sel. Emiatt tanítom, hogy „Élj visszafelé az jövőben!"
218
BIZTONSÁG VAGY KÖTŐDÉS?
Hasonlóan zajlik a mi életünk is, mert azt gondoljuk, hogy ami nem tapasztal
ható, nem látható, nem érzékelhető, nincs is. Pedig a nem látható, nem érzékelhe
tő, nem tapasztalható helyzeteknél kezdődik az igazi világ. A tudattalanunk ilyen
kor működésbe lép, és megtanít minket azonosulni a világgal.
Biztonságunkat tehát egyetlen ponttal való azonosulás garantálja, és ez önma
gunk tökéletessége, ami megkérdőjelezhetetlen analógia. Nem az anyagi szinten
létrejövő kötődések adják a biztonságot, mert azok csak fontosak, de nem sors
kérdések. A sorskérdés mindig a hit dolga, mert. a hitünk vezényel bennünket éle
tünk során.
219
ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN
Az ember életkorát meg tudjuk közelíteni úgy is, hogy az éveinek száma müven
bolygóprincípium alá tartozik. Az asztrológia ábécéjét alapszimbólumok alkotják,
amely szimbólumok mindegyikében ott van a kereszt (kivéve a Napot és a Holdat),
220
ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN
Például a 11. házas Holdra azt mondják, hogy idősebb női támogatókat
jelenthet. Amiatt idősebb, mert a női szerepek közül, a Hold később jön létre
mint« Vénusz. Ezért valójában nem a Holdnak lesz időmeghatározó szerepe,
hanem a Vénusznak, amely a fiatalságot jelöli, így 14 és 21 éves kor között
van jelen az ember életében. Mivel a Vénusz hozza létre a Holdat, ezért annál
a nőnél, aki már túllépett a vénuszi korszakán és a holdi korszakába ért,
megjelenik az érett nő szimbóluma.
Mi jelezheti egy embernek, hogy idős korában lesz gyereke? Biztos, hogy a Nap
önmagában nem jelölheti, bár tudjuk, hogy a Nap érettebb életkorban is jelen van.
Az időskori gyermekáldást néhány Szaturnusz-analógia jelezheti. Ha megjelenik
például egy Nap-Szaturnusz-együttállás vagy az 5. házban áll a Szaturnusz, rög
tön tudhatjuk, hogy időskori gyermekáldás várható.
Tehát Hold-Szaturnusz-együttállás esetén nyugodtan elmondhatjuk, hogy idős
kori anyaság vagy időskori házasság várható. Csak olyan bolygóanalógia jöhet
szóba időmeghatározásként, amely bolygóanalógia önmagában is időt jelez, tehát
egyfajta kormeghatározó szerepe van.
Ennek megfelelően a kormeghatározásban szerepet játszik a Merkúr, a Vénusz,
a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz. Ezek a bolygók mutatják meg tehát, hogyan éli
valaki az időt, hogyan tud alkalmazkodni az időhöz és milyen kapcsolatba tud ke
rülni az idővel.
Időmeghatározás szempontjából az első bolygó a Szaturnusz.
221
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
SZATURNUSZ
Az idő alapanalógiaként a Szaturnuszhoz tartozik. Ő az idő meghatározója (Kro-
nosz), a mulandóság hordozója.
A Szaturnusz az öregség és az elmúlás szimbóluma. „A céljaim már nem olya
nok, hogy távlatokat nyithatnának, inkább leszűkítik a lehetőségeimet," Ez bizony
a Szaturnusz analógiája.
Tehát amikor az öregség szóba kerül, az emberek többsége egyértelműen a Sza
turnusz analógiáira gondol, arra, hogy a Szaturnusz beszűkíti a lehetőségeinket.
Ha valaki céltudatos, öregkorában akkor is beszűkülnek a lehetőségei. Ennek meg
felelően korunktól függetlenül is érezhetjük magunkat öregnek, csak szaturnuszi
módon kell szemlélnünk a világot. Ha valaki már fiatalon „szaturnuszi szemléletű
nek" mutatkozik, koravénnek nevezzük.
Minden helyzetben, amikor fizikai szinten azonosulunk a Szaturnusszal, korlá
tokat élünk meg. Ez történik a testünkkel is. Az idő elmúlik felettünk, azonosulunk
a Szaturnusszal, ez pedig az öregség.
Az öregség adta korlátból egy úton lehet kilépni. Ezt a lehetőséget maga a Sza
turnusz adja. Hiszen, amikor a Szaturnuszi nem korlátként fogjuk fel, abban a pil
lanatban időkorlátozó szerepe is megszűnik. Gondoljunk itt arra, hogy ha valaki
a Szaturnuszi célként akarja megélni - mint feladatot, mint karmát -, a bolygó
azonnal elveszíti időmeghatározó szerepét, mert amikor benne vagyunk egy hely
zetben, az idő megszűnik.
Mikor egy feladat megoldása felmerül, időt kell társítanunk hozzá, hiszen ha a
feladatnak nincs ideje, akkor nem is feladat. Amikor valaki elfogadja a Szatur
nuszi, azonosul vele, az idő fogalma megszűnik számára, hiszen egész életünk fel
adatok megoldásának sorozata, nincs kezdete, sem vége, csak a feladatok és azok
megoldásai változnak. Ha képesek vagyunk azonosulni a Szaturnusszal, nem érez
zük a nyomását idő formájában sem. Ugyanis a nyomást fel is lehet szabadítani,
ha a Szaturnuszt képesek vagyunk tudatosan felvállalni az életünk során.
A Szaturnusz megoldása mindig a jegyben van, ahol áll, mert ott nem jelent
keznek az idő korlátai. Hiszen a korlát és nehézség csak a házak mint életterü
letek szintjén jelenik meg. Ezért egy 5. házas Szaturnuszt mindaddig mindenkép
pen időnek és korlátnak élünk meg, ameddig házban akarjuk megvalósítani. De
abban a pillanatban, ha jegyben álló bolygóként értelmezzük a Szaturnuszt - és
ez független attól, hogy melyik házban áll -, megszűnik időkorlátozó szerepe ezen
a területen. Egyszerűen azért, mert a feladat megélése során eltűnik az idő.
Lássunk egy példát, arra, hogy mi történik akkor, ha valaki időnek éli meg a Sza
turnuszt!
A VII. házas Szaturnusz az idősebb párt is jelentheti, vagyis hogy két em
ber közt a korkülönbség minimum hét-nyolc év. Ha valaki idősebb partner-
222
ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN
nek éli a VII. házas Szaturnuszát, akkor anyagi szinten éli meg. Ebben az
esetben nem a sors hozza meg azokat az analógiákat, amelyekkel a feladatát
meg kell élnie, hanem a társa fog segíteni neki abban, hogy a Szaturnusz
jegyhelyzete alapján megjelenő aktuális feladatát megvalósítsa. Tehát a tár
sa akár akarata ellenére is megteremti azt az élethelyzetet, amelyben a fela
data megoldódik. Abban a pillanatban, amikor anyagi szintre hozza, le vala
ki a Szaturnusz-jelezte feladata megélését, ezt el is kell fogadnia. Ekkor tehát
megvalósul a Szaturnusz szimbolikája, melynek értelmében a kereszt, ami
az anyagot jeleníti meg, uralja a félkört, a lélek szimbólumát. Nem számít,
szereti-e a helyzetet vagy sem, ezt kell megélnie.
Ugyanakkor van egy másik bolygó, amely ugyancsak az anyagi szinthez kötő
dik, ez a Mars. A Mars eredeti szimbóluma a kereszt és a kör, közülük a kereszt
alakult át nyíllá.
MARS
Mit jelent a Mars-szimbólum? Benne az anyag és a szellem kapcsolódik össze:
felül van a kereszt, az anyag szimbóluma, alul pedig a kör, a lélek szimbóluma. Ez
azt jelenti, hogy az anyag uralja a szellemet. Az anyag akarja irányítani a szelle
met, de ez csak időlegesen sikerülhet.
Ameddig az akaratunk, a vágyaink teljesülnek, s nem jelentkeznek fizikai szin
ten a korlátaink, addig nem is érezzük az öregséget. Hogy mikor és mennyire érez
zük, azt testünk izomzata árulja el. Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy ide
geink még emlékeznek ugyan egy mozgássorra, de a testünk már nem képes ezt
követni. Az majd jelzi a korunkat, hogy mekkora súlyt tudunk megemelni, milye
nek a mozdulataink. Életerőnk, életmegnyilvánulásaink jellemzőit, működőképes
ségét a horoszkópban a Mars fogja jelölni. Mégpedig azért, mert a Mars-szimbólum
ban a szellem és az anyag kapcsolódik össze, és a test uralja a szellemet. Ezért
van az, hogy egy férfi addig érzi magát ereje teljében, ameddig a Marsa él, vagyis
amíg van nő a láthatáron. Ameddig a vágyait meg tudja élni, mindig férfinak érzi
magát, addig nem érzi magát öregnek. Ez magyarázza, hogy gyakran az öregedés
első jelére a férfiak többsége újra hódítani akar, új kapcsolatot akar kialakítani.
Nem fogadják el, hogy már nem a Mars megélése a meghatározó az életükben. Ez
természetes is, ami abból adódik, hogy az anyag uralja a szellemet, s emiatt a hó
dításban a teremtés lehetőségét keresik.
Ugyanilyen fontos kormeghatározó szerepe van az akaratnak. Aki nem képvi
seli az akaratát, aki mindig visszahúzódik, az passzívnak, gyengének és így min
dig egy kicsit koravénnek tűnhet, mivel a korlátozottság szaturnuszi analógia, az
pedig az öregség szimbóluma is. Ez a Marsnak, a tűznek egyfajta hiánya a szemé
lyiségben.
223
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
224
ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN
VÉNUSZ
Mit jelent a Vénusz-szimbólum? Mindig csak azt az anyagi létet kapjuk meg,
ami az életünkhöz szükséges. Ennek megfelelően a testünk is az anyagi adottsá
gainkhoz tartozik. Ez az anyagi lét, valamint ennek minősége határozza meg, hogy
milyennek érezzük magunkat. Ez az érzés független attól, hogy müyennek szeret
nénk érezni, látni magunkat. Emiatt minden ember életében alapvető fontosságú
dolog keUene hogy legyen az önelfogadás. Az önelfogadás mértékét horoszkó
punkban a Vénusz mutatja meg. Megjeleníti, hogy miként viszonyulunk az anyagi
világhoz, ebben mit tartunk fontosnak, és müyennek érezzük magunkat. Ezért ez
a bolygó fogja megjeleníteni azt is, hogy a hétköznapok szintjén mit gondolunk az
öregedésről, az öregségről, és hogyan fogadjuk majd el testünk fizikai változásait.
Ennek kulcsa, hogy önmagunk elfogadása hogyan alakul, müyen mértékben válto
zik életünk változásaival együtt.
A Vénusz egyik analógiája: a vágyak felkeltése. Mindannyiunkban vannak vá
gyak, akár férfiak, akár nők vagyunk, legfeljebb megnyüvánulásaink mások. De a
vénuszi vágyak felkeltésének csak akkor van értelme, ha a Mars keltette vágyak
kal egy időben jelenhetnek meg, egyébként nincs. Ha nincs meg a túloldalon is a
vágy, akkor nincs mit felkelteni. Akkor tudok jóízűen enni, ha vágyom egy ételre.
Egy nő akkor tudja magát vénuszinak (vénuszi korban lévőnek) érezni - fiatalnak
és vonzónak -, hogyha általa el tudja érni a Marsot, érzi a vágyak felkeltődését,
érzi a férfiak érdeklődését.
A mai ember életében a vágyak megélése talán a legfontosabb tényező. A másuk
pedig a Szaturnuszé, amely ezeket korlátozni tudja. Gondoljuk végig! Napjaink jó
része az anyagiak megteremtésével és a veszteségek elleni küzdelemmel megy el.
Azt, hogy a vágyak müyen anyagi minőségben jelennek meg, a Vénusz mutatja.
Az egyik alapanalógiája a test. Ezt a Vénuszt - a tapasztalatainkon keresztül - a
hétköznapokban korjelölőként éljük meg. Mivel a vágyak felkeltésében óriási sze
repe van, így testünk állapotát is jelöli. A vénuszi test, fiatal és kívánatos. Nem vé
letlen, hogy szeretnénk örökre megőrizni. Azonban itt jelenik meg az önelfogadás:
szeretnénk a vüágban megfelelni és tetszeni.
Akik a fiatalságot a végletekig próbálják elhúzni, akik úgy érzik, képtelenek el
fogadni az öregedés tényét, azok az olyan vénuszi emberek, akik küzdenek ennek
megtartásáért. Ők lesznek tehát azok, akik mindent elkövetnek majd (plasztikai
műtét, fogyókúra), csakhogy a Vénuszt, külsejük vénusziságát mindenáron megő
rizzék. Nem véletlen, hogy a nyüvánosság előtt szereplőknél ez sokkal erőteljeseb
ben jelentkezik. A külvüágnak akar mindenáron megfelelni, ez a Vénusz alapprob
lémája. Ha ebben kudarcot vall, az akadályozza az önelfogadást, hiszen a vissza
utasítás azt jelenti, hogy „nem vagyok elég jó".
De mit jelent az, ha valaki a végletekig ragaszkodik a külsőségekhez? Lehet-e
Uyenkor valódi öregségről vagy öregedésről beszélni?
225
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
226
ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN
227
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
MERKÚR
Ez a bolygó dönti el, hogy az ember mennyi idősnek érzi magát, mennyire fia
talnak vagy öregnek. Mit jelent ez? Mindenki olyan idősnek érzékeli magát, ami
lyennek a fizikai valóját tapasztalja, ez a megfogalmazás pedig sokkal igazabb,
mintha azt mondanánk, hogy amilyennek érzi magát. Mert amit magunk körül ta
pasztalunk és amit meg tudunk valósítani, annak függvényében értékeljük önma
gunkat. Amíg van számunkra új tapasztalás, amíg nyitottak vagyunk az újra, ad
dig nem érezzük öregnek magunkat. Sokszor vetik az idős emberek szemére, hogy
napra nap csak a televízió előtt ülnek. Részben természetesen igazuk van azok
nak, akik ezt nehezményezik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az öregek szá
mára a tévé az információszerzés és a kapcsolattartás elsődleges forrása és for
mája lehet.
A Merkúr analógiái közé tartozik mindenféle kapcsolat, mozgás, tapasztalás és
közvetítés. Ha a Merkúr alapján szeretné valaki fiatalnak érezni magát, akkor ezt
elsődlegesen a kapcsolatai fogják jelezni: minél kiterjedtebbek a kapcsolatai, an
nál fiatalabbnak érezheti magát. A magány, az egyedüUét beszűkíti a kapcsolato
kat, és ez előbbre hozza az öregedést, felerősíti az öregség érzését.
A Merkúr analógiáin keresztül jelenhetnek meg a Vénusz és a Mars analógiái
is. Azáltal is tapasztal az ember, ha sok barátja vagy barátnője van, és az is a ta
pasztalások köréhez tartozik, ha megállapítja, kontrollálja, milyen teljesítményre
képes. Merkúri analógia esetében tehát mindig a tapasztalatainkhoz való viszo
nyítás fogja eldönteni, hogy ki hány évesnek, mennyi idősnek érzi magát, és az
adott viszonyítási ponton múlik majd, hogy az „időskálán" hová helyezi önmagát.
A merkúri emberekre jellemző leginkább a tapasztalatok racionalizálása, és
ettől függ, müyennek érzik magukat. Mindazonáltal többnyire azt mondják rájuk,
hogy fiatalosak, mert fürge mozgásúak. Ez azonban őket nem érdekli. A merkúri
emberek saját tapasztalásaik alapján fogják a korukat meghatározni. Nem a kül-
vüág véleményétől, hanem saját elvárásaiktól, mozgékonyságuktól teszik majd füg
gővé mindig viszonyulásukat az időhöz, hiszen ennek alapján is fiatalnak érezhe
tik magukat.
228
ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN
JUPITER
A Jupiter szimbólumában a félkör uralja a keresztet - a kereszt az anyag, a
félkör a lélek -, tehát a lélek uralja az anyagot. A Jupiter mindig az életigenlés, az
élettel való azonosulási képességünk szimbóluma.
A Jupiter a kiteljesedés, az egység szimbóluma. Abban az élethelyzetben, vala
mint azon a életterületen lehetünk sikeresek és teljesedhet ki az sorsunk, ahol a
horoszkópunkban Jupiter található. Ott érezhetjük át tehát az örök fiatalságot,
ott tudjuk igazán megélni, hogy „én mindig tettrekész vagyok". Mert amíg képesek
vagyunk élni a lehetőségeinkkel, addig fiatalnak is érezhetjük magunkat, életerős
nek, aktívnak.
A Jupiter az azonosulás bolygója is egyúttal, ezért ameddig az ember képes el
fogadni a helyzetét, addig nem öregszik meg. A Jupiter tehát a bölcsesség, de leg
inkább a kortalanság szimbóluma. Ezért az általa jelzett életkorban már megérti
az ember, hogy teljesen reménytelen a harc, a küzdelem, továbbá sokkal eredmé
nyesebb lehet, ha elfogadja a sorsát és kihasználja a felkínált lehetőségeket. Ek
korra már megérti, hogy az életért mindent meg kell tennie, viszont a halál ellen
semmit sem tehet.
Amikor az ember csak azt teszi, amit megtehet, akkor nem érzékel olyan viszo
nyítási pontot a sorsában, amit nehéznek élhetne meg. Mit jelent ez?
Mindenkiben létezik egy belső kép, melyet próbál megvalósítani. Amennyiben a
valósághoz közelít ez a belső kép, akkor a Jupiter segít azonosulni az általa inspi
rált eseményekkel. Nem arról van szó, hogy ki milyennek szeretne látszani, hanem
hogy mivel tud azonosulni. Tehát az életszakaszunkkal való azonosulásunk vagy
nem azonosulásunk dönti el, hogy milyennek - fiatalnak vagy öregnek, aktívnak
vagy passzívnak - gondoljuk magunkat.
Ennek megfelelően tehát a horoszkópban elsősorban a jupiteri analógia fogja
meghatározni, ki hogyan érzi magát, mikor érzi magát öregnek vagy éppenséggel
229
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
fiatalnak, mikor fogja azt érezni, hogy valami elkezdődött vagy valami véget ért.
Ez a Jupiter!
A Jupiter esetében a lélek uralja a testet. Amilyen analógiával azonosulni tu
dunk, amit fel tudunk vállalni, az azzal jelzett életkornak tudunk megfelelni. Min
den ember az, akinek érzi magát. Még a viszonyításaink sem működnek, ha nem
vagyunk képesek elfogadni magunkat. És itt felsorolhatunk különböző lehetősé
geket: mit tudunk még tenni, mire vagyunk még képesek, de ezek mindegyikével
csak azt írjuk körül, ahogyan érezzük magunkat. Innen indul ez az analógia: a Ju
piter megélése fogja meghatározni, hogy ki milyen élethelyzeteken keresztül juthat
el valahová. Önmagában egyik bolygó sem tudja érvényesíteni a maga analógiáját
az ember életében, sem a Vénusz, sem a Mars, sem a Merkúr, mert a Jupiteren ke
resztül kell azonosulnia az embernek az élethelyzetével.
Amikor egy horoszkópban a Jupitert vizsgáljuk, az első analógia, amit a kor
meghatározásánál néznünk kell, hogy mivel képes az illető azonosulni. Tehát egy
Bak-Jupiter egészen más analógiát fog hordozni, mint egy Nyilas-Jupiter. Minden
bolygó (kivétel a Nap és a Hold) egy pozitív és egy negatív jegy ura. Az analógiák
minden pozitív jegyben a fiatalság felé viszik a személyiséget, és minden negatív
jegyben az öregség felé.
Mit jelent ez? A Mars a Kos jegy uraként az életerőt, a fiatalságot szimbolizál
ja. A Skorpióban már inkább a lemondást és a visszavonulást.
Ha a fiatalságról van szó, akkor a Marsot keressük. A Mars a Kos és a Skorpió
jegy uraként van jelen egy horoszkópban. A Kos pozitív jegy, ezért fiatalnak, a Skor
pió negatív jegy, ezért idősnek tekinthetjük az adott analógiában a vizsgált szemé
lyiséget.
Ugyanez az eljárás követendő a Vénusz esetében is. A Vénusz a Bika és a Mér
leg jegy ura. A Bika negatív jegy, kényelmes, lassú, nyugodt, inkább az öregséget
szimbolizálja, míg a Mérleg pozitív jegy, a kapcsolatok, a külvilág, a mozgékony
ság, tehát inkább a fiatalságot jeleníti meg.
Ugyanígy értékeljük a Merkúrt, a Jupitert, valamint a Szaturnuszt is a horosz
kópokban.
Mi okozhat nehézséget? Nézzünk erre egy példát!
230
ÖREGSÉG ÉS FIATALSÁG AZ ASZTROLÓGIÁBAN
Természetesen csak az dönthet, hogy az ember mivel tud azonosulni, mit tud
elfogadni önmaga számára megfelelőnek. Ez pedig mindig az élethelyzettől függ,
amiben alapvető szerepe lehet a Napnak, a Holdnak és az aszcendensnek. Az ese
mények, amelyek a feladataink felé visznek, alapvetően alakítják az érzéseinket.
Minél közelebb vannak vágyaink a feladatunkhoz, annál könnyebben élünk. Ez
pedig csak a Napon, Holdon és az egón keresztül lehetséges. Az életkor érzéseit
pedig mindig az határozza meg, hogy melyiket vagyunk hajlandóak arra a szintre
emelni, amely analógián keresztül elérhetjük a tudatosodás magasabb szintjét.
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
232
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
a két hatás (tehát a marsi és vénuszi) egyszerre, egy időben van jelen az életünk
ben (mint Plútó). Gondoljunk csak bele: ha egy ember úgy érezné, nem valósulhat
meg az a vágya, amelynek kiteljesítésére törekszik, akarata sem irányulhat erre
(Mars), akkor nagyvalószínűséggel szenvedélye sem lenne, hiszen a szenvedélyt
valamivel fel keh kelteni, amit csak a Vénusz analógiáinak segítségével lehet meg
tenni.
De nem lehet egyszerűen csak kijelenteni, hogy a szenvedély káros. Bármiben
megjelenhet a szenvedély melynek tárgya akár a szerelem, a pénz, az alkohol vagy
a drog, de az asztrológia vagy ezoteria is, sőt még a munka is lehet. Meghatá
rozhatjuk tehát így is: az lehet szenvedély, ami mellett elkötelezzük magunkat.
A szenvedély fogalomnak bár általában negatív felhangja van, de pozitív aspek
tusát is fel kell ismernünk. Mi az oka ennek a minőségi megkülönböztetésnek?
Miért mondjuk, hogy az olvasás szenvedélye pozitív, az alkoholfüggőségé meg ne
gatív? Miért gondoljuk ezt?
Erre a kérdésre a választ a Plútó kapcsolataiból érthetjük meg. Abban az élet
helyzetben, amelyben Plútó - mint a szenvedélyek jelölője - megjelenik, az embe
rek mindenképpen eljutnak odáig, hogy lemondanak az egójukról, az önérvényesí
tésükről. Ezt jó esetben maguktól megteszik, amikor is formát ölthet egy pozitív
szenvedélyben, de akaratunk ellenére is létrehozhat ilyesmit a sors, ez pedig le
mondáshoz, áldozatisághoz, gyengeséghez, betegséghez, alkoholizmushoz, függő
séghez vezethet bárkit, továbbá az ezzel járó negatív életérzéshez, vagyis a Nep-
tunhoz.
Ezért elmondhatjuk, hogy csak azokat az önsorsrontó hatású neptuni analógiák
manifesztálódása következtében kialakuló szenvedélyeket nevezhetjük negatívu
moknak, amelyek megjelenése után az ember már nem képes többé irányítani a
saját sorsát. Emiatt azok a szenvedélyek hordoznak neptuni analógiákat, melye
ket a társadalom elítél és büntet vagy problémának bélyegez.
Századunkban a szenvedélynek Plútó-problémaként való megjelenésében ugyan
is az a legnagyobb rákfene, hogy a lemondáshoz, a vesztésekhez-veszteségekhez,
vagyis a Neptunhoz kapcsolódik. Ez független attól, hogy a Plútót szenvedélyben
vagy valami másban éljük-e meg.
Itt van például a játékszenvedély. Lehet-e a játékot szenvedélynek nevezni? Ter
mészetesen nem, mert a játék a Merkúr analógiája, tehát maga a játék sem szen
vedély, és sohasem is válhat szenvedéllyé.
A hétköznapi értelemben azonban az emberek úgy ítélkeznek afelől, ha valaki
elmegy egy kaszinóba játszani, hogy az illető a játékszenvedélyét éli ki. Ez nem
így van, mert ha így lenne, akkor otthonra venne magának egy házi rulettet, és azt
pörgetgetné. Ez esetben viszont még nem a játék a szenvedélye, ekkor még csak
a győzelem, a nyeremény, a siker iránti vágya támad fel: azt akarja érezni, hogy
kielégítette a vágyát, legyőzött valakit, megszerzett valamit, amit mindenki meg
233
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
234
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
női szerepről mit gondol, egészen biztosak lehetünk abban, nem a Hold klasszikus
szerepét említi majd, hanem a Vénuszét. Ezzel sincs azonban semmi probléma, hi
szen vele szemben megjelenik a Mars, amit megint megélhet a hétköznapok szint
jén, a vágyaiban, az akaratában. Azonban a férfiak többsége éppúgy nem a klasz-
szikus férfiszerepeket éli, így nagyon sok esetben a szerepek felcserélődnek. Ez
pedig nem az udvarláskor fog kiderülni, hanem majd az együttélés során. Ezzel
viszont az a probléma, hogy az a férfi és női szerep, amit az emberek a Napon és
Holdon keresztül minden további nélkül harmonikusan is megélhetnének, ilyen
módon már nem teljesedhet be, mivel a Mars és a Vénusz már nem tudja létre
hozni a klasszikus Nap- és Hold-szerepeket. E két bolygó analógiái kizárólag egyet
len másik egységet képesek létrehozni, ez pedig nem más, mint ismét a Plútó.
235
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
236
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
arra, hogy meg tudjuk-e élni az egységet, meg tudjuk-e élni a Nap és a Hold analó
giáiban a boldogságot? Ha erre a kérdésre nemleges a válasz, akkor fordulunk a
Vénusz és a Mars irányába, hogy majd arrafelé keressük a boldogságot. Ez utób
bi esetben viszont a következő alternatíva adódik: megéljük a plútói analógiák va
lamelyikét (hatalom, gazdagság, szenvedély) - és látszólag boldoggá válunk -,
aminek eredményeképpen eljutunk a Neptunig, illetve el sem jutunk a Plútóig,
egyből a neptuni analógiák valamelyikét éljük meg.
Ezek a neptuni analógiák pedig a csalódás, az illúziók, ezért a boldogtala-ság
is, de ugyanígy az áldozatiság, amihez el lehet jutni a Plútó „közreműködése"
nélkül is. Tehát két dolog irányából közelíthetjük meg a szenvedélyeket: az egyik
az egység, ami a Halak szimbóluma, a másik, pedig a Neptun, ami a Halak jegyé
nek bolygója. Ennek alapján a következő két dolog egyike mellett dönthet minden
ember: vagy kiválasztja, hogy kivel és miként fogja megélni az egységet, vagy a
Neptun által hozott életesemények közül választ egyet.
Nem véletlen, hogy a szenvedélybetegek terápiás kezeléseként gyakran alkal
mazzák valamelyik művészeti ág gyakoroltatását, azaz egy neptuni analógiát.
Sokszor hatásos a vallás iránti érdeklődés felkeltése, hiszen nagyon sok szenve
délybeteg megtér, ez is neptuni analógia. De ha valaki éppen egy plútói analógiát
él, akkor elég nehéz tudatosan a Neptunt választani. Márpedig a lemondás is Nep-
tun-analógia.
A leghétköznapibb szenvedély a dohányzás. Sok olyan embert ismerünk, aki
napról napra szenved tőle, mégsem tudja abbahagyni. Nagyon egyszerű azt han
goztatni, hogy a dohányzásról bármikor le lehet mondani, amíg azt hisszük, hogy
ez kizárólag az akaratunkon múlik, miközben pedig pont az akaratunk hozta lét
re. De nem az akaratunkon múlik a dohányzástól való megválás, hanem a Neptu-
non; kizárólag ezen bolygó analógiáin múlik, hogy fel tudjuk-e vállalni magunktól
az önfeláldozást, a lemondást vagy az áldozatiságot.
Amikor szenvedélyekről beszélünk - bármilyen szenvedélyről is legyen szó -,
fel kell ismerni, hogy az miért keletkezett. Aki szerelemben él, nem látja, hogy a
szerelem mit és mennyit ér, ellentétben azzal, aki rajta kívül áll. Benne lenni, átél
ni egészen más dolog, mint kívülről szemlélni. Amikor a szenvedélyről beszélünk,
könnyen mondjuk, hogy: „Le kell szokni róla!" Könnyen odavetjük az alkoholistá
nak, a játékszenvedélyben élőnek, a dohányzónak, hogy szokjon le róla. A kény
szerevőnek is lazán azt tanácsoljuk, hogy ne egyen állandóan, pedig rájöhetnénk,
hogy ő ezt nem tudja megtenni, hiszen ha le tudott volna szokni róla, már rég nem
enne kényszeresen. Az alkoholista is nagyon jól tudja, hogy jobb lenne, ha nem
inna, nagyon jól tudja a játékszenvedélyben élő ember is, hogy jobb lenne, ha ez a
szenvedélye nem lenne, de mégsem tud másképpen tenni, mert a tudatában lévő
megoldási lehetőségek közül hiányzik egy olyan analógia, „amire" válthatná. Nem
véletlenül beszélnek annyit a szenvedélybetegeknek a családról. Hiszen a család
237
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
238
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
gek, mert több esélyt ad önmagának is a leszokásra, ha azoknak segít, akik hason
ló problémával küzdenek. A váltást abban a fázisban kell kezdeni, amikor „tiszta"
a szervezete vagy a tudata, akkor kell változtatni a helyzetén.
A szenvedélybetegség réme ott lebeg mindannyiunk feje felett, hiszen holnapra
bármelyikünk szenvedélybeteg lehet, bár ma még nem gondoljuk, hogy ez megtör
ténhet. Azt hisszük, mert jelenleg még nincs részünk benne, soha nem is lesz.
Egyszer régen egy parasztember elment a paphoz, kérve, hogy segítsen ne
ki: ,^4.tyám, mit tegyek? Felfúvódott a tehén, és ha elpusztul odalesz az egész
239
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
Hogyan tudjuk ezt a társadalom szintjén megváltoztatni? Hiszen senki nem tud
úgy dolgozni, hogy amit a munkájával keres, amit az erőfeszítéseiért kap, azt azért
ne költse el, mert úgyis csak a szenvedélyeire költené. Ilyen nincs, így senki nem
tud élni. A megoldás az lehetne, ha az anyagilag tehetősebb emberek a Holdnak
például a gondoskodás analógiáját valósítanák meg. De hol vannak a gondosko
dásra alkalmat adó szerepek? Nem az a baj, hogy egy ember arra törekszik, hogy
minél többet keressen, hanem az, ha jövedelmét egyéni célú vágyai, szenvedélyei
kielégítésére költi.
240
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
241
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
juk a beteg emberek élvezik. Némileg viccesen szólva pedig: még az alkoholizmus
is lehet pozitív, ha az egyik alkoholista a többi elől inná el az szeszt. De egy alko
holista általában nem ezért iszik.
Ez a megállapítás még a sportra is igaz. Ebben az értelemben még az olimpiai
játékokat is negatív megélési formának tartom. Gondoljuk csak át, miről szól ma
az olimpia! Eddig az összes híradás mind azt taglalta, hogy mennyi pénz kell hoz
zá, hány első díjat fognak nyerni az olimpikonok stb. És arról senki nem értesül,
hogyan reagálják le a versenyzők, mikor nem sikerül nyerniük. A második helye
zettet lassan sajnálni kell, mert „csak" második lett. Vajon miért?
Szóval az olimpia is egy olyan eszme, ami nagyon jó, nagyon szép lenne, ha nem
arról szólna, amiről. Ha nem a pénzről, a szenvedélyekről, a hatalomról szólna,
hanem csakis a sportról. Az olimpia mai megközelítésében embert ember ellen
fordít, ami bármilyen analógiában negatív megélésnek tekintendő. Hiszen ha vala
ki az olimpián versenyezőként vesz részt, ez azt jelenti, hogy „Ha én győzök, ak
kor hatalmam van". A hatalom azonban a Plútó analógiája.
Az olyan szellemű verseny lenne jó, melynek során azért küzdenének, azért ten
nének meg mindent a győzelemért, hogy megajándékozzanak vele másokat. Mond
juk az olimpiai döntő 100 m-es síkfutásának győztese kijelölhetné, hogy a többi
sportoló közül ki kapja meg azt az aranyérmet, amelyet megnyert, kinek adja oda
a jutalmát. Ő így is a dicsőséges olimpiai bajnok maradna. De nem ez történik. Ha
nem az élre törők szurkálják, doppingolják magukat, hogy valahogy megnyerjék
a versenyt, mert a másodikra, az ezüstérmesre már senki sem emlékszik. Ez is
szenvedély: amikor valaki lent van az edzőteremben egész nap gyúrja magát, hogy
úgy érezze: „Én vagyok valaki", nehogy azt higgyük, hogy ez nem az. Ez is a szen
vedély megnyilvánulása.
A szenvedélyek egyre erősödnek, és főleg amikor önmagunkért küzdünk. Az a
küzdelem, amit azért folytatunk nap mint nap, hogy valamit elérjünk, mind-mind
szenvedély, hiszen saját céljaink megvalósítása érdekében hasznosítjuk energi
áinkat. Egy baj van ezzel: ha saját érdekünkben hasznosítjuk energiáinkat, akkor
nem tudjuk megélni a tekintélyt, hogy felnéznek ránk. Ki keUene tudnunk jelölni
azt a helyzetet, azt az embert, azt a lehetőséget, amiben és akivel ezt megélhetjük.
Sok olyan emberrel találkozhatunk, akinek valamifajta szenvedélye van vagy
volt, és itt nem feltétlenül szenvedélybetegekről van szó. Van olyan, aki szenvedé
lyesen gyűjti az autókat, olyan is akad, aki bélyeget gyűjt szenvedélyesen, olyan
is, aki nőket vagy férfiakat. Ezek is szenvedélyek. És egyikőjük sem azért él ilyes
mivel, mert azt jónak vagy rossznak gondolja, hanem mert nem tud másképpen
tenni. Mi lehet szenvedélyük oka? Mi lehet az oka annak, hogy egy nő vagy egy
férfi úgymond a másik nemre vadászik, és az elejtettek trófeáit gyűjti?
Ha innen indulunk, rá fogunk jönni a szenvedély problematikájának mibenlé
tére is. Hiszen müyen analógiát jelenít meg az a magatartás, hogy egy embernek
242
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
minden nap új és új barátja vagy barátnője van? Végiggondolva ezt, rögtön tudjuk,
hogy az életében valami sántít. Kinek és mit akar bizonyítani ezzel a mentalitás
sal? Tudjuk, ő önmagának akar ezzel valamit bizonyítani, mégpedig azt, hogy „Én
vagyok valaki". Bizony a szenvedélyek valahonnan innen táplálkoznak. Gondoljunk
bele, miért olyan fontos a fiataloknál is, hogy amikor társaságban vannak, dohá
nyozzanak vagy alkoholt igyanak! Miért olyan fontos, hogy például azon versenyez
zenek, ki tud több alkoholt fogyasztani? Miért versenyeznek? Miért versenyeznek
a drogok fogyasztásában? Miért jó az, ha egy fiatal elmegy a diszkóba és drogozik,
hogy reggelig bírja a mulatozást? Kinek akar bizonyítani, kinek?
Hiszen tudjuk, mindez a világot nem érdekli, mert mindig lesz gazdagabb, min
dig lesz hatalmasabb, lesz, aki többet iszik, lesz, aki jobban táncol, lesz, akit több
barátnő vesz körül.
A vüágot tehát nem érdekli, akkor kit érdekel? Csakis önmagunkat. Kizárólag
saját magunknak fontos a versenyeredmény, hiszen azért teszünk valamit, hogy
magunknak bizonyítsunk. Annak az embernek fontos, hogy „vagyok valaki", aki
nek problémája van az önelfogadásával. Ilyen esetben célravezető lenne, ha az
illető azt a kérdést tenné fel, hogy „El tudom-e és hogyan tudom önmagamat elfo
gadni?" Mert aki önmagát nem tudja elfogadni, az kívülről hoz be az életébe olyan
eszközöket, lehetőségeket, amelyek az önelfogadását segítik. Ha valaki állandóan
bizonyítani akar, akkor az azt jelenti, hogy nem tudja önmagát felvállalni, ezért
igyekszik a világgal elfogadtatni magát. Az önelfogadás az asztrológiában a Vénusz
legelső alapanalógiája. így el is jutottunk a szenvedélyek egyik eredőjéhez, az ön-
elfogadás problematikájához.
Tehát minden ember első problémája az önelfogadás körül jelentkezik. Mennyi
re képes önmagát elfogadni, önmagát a külsejével-belsejével, önmagát - a sorsá
val együtt? Mennyire tud vele azonosulni, mennyire tudja elfogadni, hogy „Én tö
kéletes lény vagyok"? Innen eredeztethető a szenvedély gyökere. Mert az, aki bel
ső harmóniában él önmagával, aki tudja, hogy „Én vagyok valaki anélkül, hogy ezt
nekem bizonyítanom kellene", az soha, de soha nem lesz szenvedélybeteg. De aki
folyamatosan bizonyít, aki folyamatosan küzd azért, hogy elismerjék, az azza vál
hat, ha még nem is az.
Gondoljunk bele: olyan emberek, akik több százmilliót keresnek évente, kevés
nek érzik azt. Belemennek olyan cselekbe, olyan botrányokba, olyan dolgokba, me
lyek egyszerűen megmagyarázhatatlanok, s nem érti senki, miért olyan fontos az
valakinek, hogy a nyolcszázmillió forintja mellé legyen még egy küencszázadik is,
a hárommilliárd mellé egy negyedik. Miért fontos ez, hiszen nem tud vele mit kez
deni, nem tudja felélni, nem tudja megélni, nem tud vele mit csinálni. Akkor miért
fontos ez neki? Csakis azért, mert bizonyítani szeretne magának, de azt gondol
ja, hogy a bizonyítás akkor lesz valós, ha mások látják meg, hogy ő mennyire szép,
ha mások méltányolják igazán, hogy ő mennyire gazdag, ha mások ismerik el, hogy
243
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
neki mekkora nagy hatalma van... ha másoktól kapja meg mindezeket, akkor érzi
jól magát.
Ez azonban nem így van, mert a Plútónak a gazdagságon, sikeren és hatalmon
kívül van még egy igen fontos analógiája, melyet az előbbiek birtokbavétele után
szintén meg kell élnie az embernek: a magány. Amit tehát minden ember megél a
szenvedélyeiben, az a magány. Nincs olyan szenvedélybeteg vagy a szenvedélyé
nek élő ember - és a bélyeggyűjtő is ide tartozik -, aki ne lenne magányos. Akár-
müyen szenvedélye legyen, még ha az a legpozitívabb is, mondjuk könyvgyűjtő,
akkor is, mert maga a szenvedély önmagában hordozza a magányt.
Nézzük meg a társadalmat, az embereket, hogyan élnek! Döbbenetes számokat
haUunk az elmagányosodás jelenségét vizsgálva, hogy például ma Magyarországon
az emberek 25%-a egyedül él. Természetesen, aki egyedül él, nem feltétlenül magá
nyos, de nagy részük igen. Ha azt kérdezzük, hogy hány szenvedélybeteg van ma
Magyarországon, akkor nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az emberek 25%-a
szenvedélybeteg, és számuk évről évre emelkedik. Nem az a szenvedélybeteg, akit
a kocsmából kell hazarángatni, nem az a szenvedélybeteg, akinek a drogambulan
cián van a helye, mert ők csak a jéghely csúcsát alkotják. Azokból lesznek szen
vedélybetegek, akik egyre magányosabban élnek, mert kapcsolataik egyre szegé
nyesebbé válnak, és mert nincs egyetlen ember, akinek ők fontosak lennének. Ok
a szenvedélybetegek, ők mind azok vagy azzá válhatnak. Mi azonban azért vagyunk
- mindenki azért van -, hogy erre a jelenségre felfigyeljünk.
Az is szívfájdító jelenség például, hogy sokkal jobban tudjuk, mi folyik Afga
nisztánban, mint hogy mi történik a szomszédban. Sokkal előbb ismerjük meg a
képernyőn Bush elnököt, mint a szemben lakó szomszédunkat. Hol vagyunk? Az
emberek kezdenek elmagányosodni. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban
szinte már nincs olyan ember, akinek ne lenne pszichiátere. Akinek per pillanat
önelfogadási problémái vannak, előbb-utóbb kerülni fogja a többieket, ettől egye
dül érzi majd magát, és aki egyedül érzi magát, begubózik, elkezd önmagába for
dulni, majd végül kitalál magának valami szenvedélyt, hogy ne érezze egyedülléte
súlyát.
Pedig nagyon egyszerű lenne a megoldás: meg kellene tanulnunk egymásért él
ni. Egymásnak segítve kellene élnünk, létre keUene hoznunk azokat a közössége
ket, ahová az ottani tíz ember befogadja a tizenegyediket, mert akkor a tizenegye
dik sem lenne magányos. És akkor nem lenne szenvedélybeteg sem, mert nem fél
ne attól senki, hogy egyedül marad, és nem keresne ösztönösen olyan társaságo
kat, amelyeket a közös szenvedély tart össze és ezen keresztül fogadja el egyik
ember a másikat. A szenvedélyeiknek élők ugyanis azt érzik, hogy a társadalom,
a környezetük, a családjuk csak akkor figyel rájuk, csak akkor érdekesek a szá
mukra, ha valamilyen szenvedélyük van. Ez az életérzés nagy gyakorisággal van
jelen ma a vüágban.
244
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
245
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
246
SZENVEDÉLYEINK HÁTTERE
Manapság az emberek többsége nem tudja, hogy miért született, mit kell csinál
nia, nem tudja, miért van. Pedig nagyon egyszerű erre a válasz: minden ember
azért született, hogy másokért tegyen. Ez az, ami nincs meg a mai világban, ez az,
ami egyre távolabb kerül tőlünk. Amikor a szenvedélyekről beszélünk, ezt kell tu
domásul vennünk. A szenvedély csirája a magány, önmagában hordozza azt.
Elvehetjük-e attól az embertől az italt, aki egyedül van, és magányában iszik?
De valójában csak az a magányos, aki egyedül él? Hány olyan ember van, aki azt
mondja: „Legalább annyi kis boldogságom legyen, amennyit az ital megad!" Hány
olyan ember van, aki azt mondja: „Jó, hogy van a tévé, ha nem lenne, mit is csinál
nék, legalább ennyi boldogságom legyen!" Van egy tévéje, ami elé reggel leül, estig
nézi, és másnap kezdi elölről az egészet. Neki ez a fontos, és még szerencsés em
bernek is mondják. Ez döbbenetes!
247
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI
A HÉTKÖZNAPOKBAN
248
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN
Van egy ismerősöm, aki Bika jegyében született. Azt mondja, neki ne mond
ják, hogy a bankban meg a papirokon ott van a pénze, mert ő érezni, tapasz
talni akarja. Epp ezért egy Bikának a mai korban a legnehezebb az anyagi
viszonyok megélése. Mert ilyen „mintha..." helyzetet teremt a bankkártya,
mert csak elhisszük, hogy ott van pénzünk, mégsincs ott. Magyarul: a Vízön-
tő-korban elanyagtalanodik a világ. De ugyanez a helyzet az élelmiszerekkel
kapcsolatban is. Mindenki tudja, ismeri, vásárolta már a málna izű szörpö
ket... azok is olyanok, mintha málnából lennének, holott mégsem abból van
nak. Kedvenc példám az élelmiszereknél a faforgács. Hogyan lesz a fafor
gácsból eperlekvár? A faforgácsnak egyik gyökéből eper ízt, a másikból meg
köményt tudnak késziteni. Ez is tipikusan Vízöntő-analógia, mert azt állí
tunk elő, amiről mi azt akarjuk hinni, hogy az, ami...
249
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
250
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN
251
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
252
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN
őket. Az ilyen szemlélettel csak egy baj van: csak ilyen párkapcsolatokat kaphat
nak. A helyzet tehát adott, s már lehet is választani: „Ha ilyen az én életem, hogy
korlátoz valaki, akkor vagy nem fogadom el a párkapcsolat korlátait és akkor füg
getlen leszek, mert menekülök, vagy ha elfogadom, amit a másik akar, nem érzem
jól magam és akkor kiszolgáltatottá válok". Egyetlen megoldás lenne: az elfo
gadás. Ezért vesztette el nagyrészt jelentőségét mára már a házasság is.
253
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
szimbólumokat vesznek föl. Régen ez a ház a nyílt ellenségek háza is volt. Ez azt
jelenti, hogy a kívülről jövő támadásokat, az ismert támadókat is innen kaptuk.
Tehát ha valakit támadtak, az is csak a környezetéből jöhetett. Ma nyílt ellen
ségként foghatjuk fel a baleseteket is, hiszen ha 200-zal jön valakivel szembe egy
őrült az országúton, akkor az egy nyílt, kívülről jövő ellenségnek számít. Uránuszi
kapcsolat támadja, hiszen az autó is uránuszi vívmánynak számít. De mondhat
nám az egyik kedvenc példámat is: „Ki lehet a tanító?" Évszázadokkal ezelőtt csak
az lehetett tanító, akit egy közösség maga fölé emelt. Hiszen ha az emberek oda
adták gyermekeiket egy tanítónak, hogy tanítsa őket, akkor az csak olyan ember
lehetett, akire felnéztek. Ma esetleg kiderülhet a tanárról, hogy alkoholista. Ho
gyan lehet abból tanító? Mit fog egy ilyen ember tanítani? Az már nem is fontos,
mert az iskola funkciója nem az, hogy megtanítsa a gyerekeket bármire is, hanem
hogy elvégezzék, és kész! Vizsgázni igen, azt kell, tudást szerezni nem. Sajnos má
ra nincs szükség a tudásra sem.
254
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN
változtak. Ilyen analógiák jelentek meg, mint például a szervátültetések vagy mű
anyag szerkentyűk, digitális eszközök szervekbe való beültetése.
Régen a 8. házas Mars a halált nemét jelölte, mondjuk akként, hogy hasba szúr
ták az illetőt és meghalt. Ma ugyanez a 8. házas Mars gyomorműtétet hoz. Régen
a 8. háznak volt egy olyan analógiája, hogy az egyik egót lemondató terület.
De itt jelentek meg a külvilágból érkező nagyobb pénzösszegek is, valamint ér
telemszerűen itt jelentek meg a nagy pénznyeremények is. Hogy miért? Mert ez az
esemény gyengíti az egót, ezért nem tudunk például a nagy lottónyereményekkel
mit kezdeni. Akkor is vágynánk a nyereményre, ha tudnánk az árát is? Biztosan
nem! Ha valaki életminőségét megváltoztató pénzhez jut, akkor könnyen össze
omlik az élete. Ez azért történhet, mert nem abban a közegben létezik, ahol meg
tudná élni a nyeremény adta lehetőségeket. A lottóötös addig jó, míg vágyunk rá.
Amikor megvan, azonmód összeomlik addigi életünk, mert hirtelen egy vákuum
keletkezik az életünkben. Amit eddig tettünk, azt már nem fogjuk, amit meg ezek
után tehetünk, ahhoz nincs meg a képességünk. Belül mindenki azt gondolja, hogy
ez nem így van, de szerintem mindenkinél így valósulhat meg. Az adott személy
hez viszonyított nagyobb nyeremény mindig csak feladat lehet. De a feladat ne
hézségeket hoz. Ezért van az, hogy akiknél az anyagiak bőségben vannak, azok
tudnak a nagy nyereménnyel bánni. Akiknek nincs adottságuk, azok roppannak
össze, mert nem tudnak a pénzzel bánni, viszont mindig azok vágynak a nyere
ményre, akiknek nincs pénzük. Akiknek van, nem véletlenül nem vágynak rá: más
a hozzáállásuk a pénzhez. Régi mondás, hogy pénzzel lehet pénzt csinálni. Mert
akkor lesz természetes ritmusa az életének. Hiszen általában ahogy az ember az
életét éli, úgy, abban a ritmusban fejlődik anyagiakban is. Aki életében még száz
ezer forintot sem látott egyben, de hirtelen nyer egymilliárdot, az nem tud vele mit
kezdeni, fel sem tudja fogni, mekkora összegről van szó. Elkezdi megélni kifelé az
összes vágyát, de arra meg nem alkalmas ez a helyzet, mert az nem a 8. ház része.
Régen nem örökölhetett mást az ember, mint ami az élete része volt.
A 9 ház a hit, a morál, a magasabb iskolák területe volt. Ide tartozott a főiskola
is. De magasabb iskolának számít ma még a főiskola? Háziasszonyképző főiskola
is van. Ez lehet magasabb iskola? Meggyőződésem, hogy nem lehet. Érdemes meg
vizsgálnunk azt a kérdést, hogy miért tartozhatott ide a magasabb iskola. Valószí
nűleg azért, mert akik felsőbb iskolákba jártak, morális tudást is magukévá te
hettek.
Régen Európában és természetesen szerte a világban egyházi kézben voltak az
egyetemek és főiskolák. Ez azért volt fontos, mert aki tudásra akart szert tenni,
annak a hitében is magasabb szintre kellett kerülnie. Ennek pedig a továbbiakban
abban volt szerepe, hogy a magasabb iskolát végzett emberek embereket irányí
tottak, példát mutattak, emberekre hatottak. Mára ennek a háznak a tartalmából
255
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
256
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN
ség van rájuk, mert különben ő nem lehetne gazdag. A koldus szerepét is fel kell
váUalnia valakinek a mai világban. Ez is a Vízöntő-kor társadalmi felépítéséhez
tartozik.
257
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
igen. Az ember mindig vágyik eljutni valahová, mindig tesz valamit, hogy eljusson
oda, ezért mozgósít elveket. Ez ma nincs meg, mert nincs hova eljutni. A hétköz
napok szintjén kinek vannak ma olyan céljai, amelyekkel előrébb juthatna? Alig-
alig találunk ilyet. Elhisszük, hogy az anyagiakat kell célul választanunk, és ami
kor felismerjük e szólam hamisságát, sokszor már késő. Milyen értelemet talál a
mai ember a létezésben? Meg tudja-e válaszolni, ha megkérdezzük, hogy mi léte
zésének célja azon kívül, hogy néhány tonna élelmiszert elfogyaszt? Mit adunk a
vüághoz? A szemetes is hozzátesz a világhoz, ha tudatosítani lehet benne azt, hogy
így ad a többieknek, vagy amikor az orvos operál, akkor azzal ad valamit a világ
hoz. De ma, ha bemegyünk egy szupermarketba, akkor az eladóról rögtön tudjuk,
hogy nem azért van ott, mert ő így tud és akar adni a világnak, hanem azért, mert
fizetést kap, tehát cél nélkül teszi a dolgát.
258
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN
Ha azt feltételezzük, hogy csak az lesz politikus, aki hülye és lop, akkor mi lesz
velünk? Ha még azt sem tudjuk feltételezni, hogy becsületes ember is választhat
ja ezt a hivatást, akkor mi lesz velünk? Azok vezetnek minket és döntenek helyet
tünk, akiket nem becsülünk? Lehet azzal a tudattal élni, hogy mindenki az ellen
ségünk? Ez a legfájóbb ebben, hogy a Vízöntő-kor megadhatná a közösséget, de
mégsem adja meg, így a közösség építése helyett külön-külön mindenki egyre job
ban elmagányosodik. A Vízöntő elvei megengedik, tehát kommunikálunk, interne
tezünk, s egyre közelebb kerülünk a másikhoz, ma már ebben sincsenek határok.
Ehelyett azonban egyre távolabb kerülünk a másiktól, mert már a fáradságot sem
is vesszük, hogy átmenjünk a barátunkhoz, írunk inkább neki egy sms-t vagy egy
e-mailt, és kész.
259
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
A12. ház a megpróbáltatások háza, amit mindenki valami nagyon nehéz, félel
metes területnek ír le, mert itt mondunk le az egónkról. De azt is tudnunk kell,
hogy magunkért mondunk le, nem másért. A 12. ház jelentéstartalma értelmében
mások tesznek azzá minket, akik vagyunk, tehát a másik ember tehet sikeressé,
gazdaggá, elismertté és boldoggá. Ez a lényege ennek a háznak. Az egóról való le
mondásnak pedig nem az az értelme, hogy szenvednünk kell, hanem hogy mindig
lesz valaki, aki segít olyanná válnunk, amilyen a 12. házunk. Ezért fontos szerep
jut ennek a háznak abban, hogy ezt valahogy meg tudjuk élni. Ez a legerősebb
betegség-ház, mert itt jelenik meg az, amikor elesettségünkben másokra leszünk
rászorulva. Tehát ez a rászorultság háza egyúttal.
Ma már többnyire nem otthon halnak meg az emberek, és ez azért furcsa, mert
mások veszik körül halálakor, például egy idegen környezetben, mondjuk egy kór
házban. Az is furcsa, hogy ha beteg valaki és leginkább rászorulna másra, akkor
idegenek veszik körül. Úgy gondolom, hogy ha valaki mellett ilyenkor a gyereke
van, a felesége vagy a testvére, olyasvalaki, akinek ő fontos, akkor az egészen más
szituáció. A Vízöntő-kor problémája tehát az is, hogy az emberek életében a leg
ritkább esetben jön létre olyan helyzet, hogy azok legyenek körülöttük, akiket sze
retnek, s inkább ápolónő gondoskodik róluk, mint a gyermeke, testvére vagy akár
a szülei. Mert ez sajnos már az otthonunkban is így van.
Éppen ez az egyik legfurcsább Vízöntő-kori sajátosság, hogy mindig a közvetlen
hozzátartozóinktól akarunk leginkább szabadulni. Az a célunk, hogy a szülőtől
minél távolabb kerüljünk, gyerekeinket minél előbb önállóságra neveljük, így mi
nél előbb kiröpüljenek otthonról, testvéreinkkel is talán ha évente egyszer-kétszer
találkozunk. A 12. házban éppen ezért jelenik meg az, hogy az egyént egy másik
embernek kell azzá tennie, akivé ott válik. Tehát egyedül nem megy. Pedig a Víz
öntő-kor erre szeretne rábírni mindannyiunkat. De kitől várhatjuk azt, hogy az
legyen számára fontos, hogy egy másik embernek jó legyen?
Régi történet, hogy a bajban mindig egyedül vagyunk. Ez régen is így volt, ma
is így van. Miért van az, hogy családok szétesnek, ha valaki munkanélküli lesz?
Ha még ma is tízen élnének együtt, mit számítana, hogy az egyik nem dolgozik?
De ma, amikor egy férfinak meg egy nőnek két gyermeke és az egyik szülő mun
kanélküli, akkor az már problémát jelent. Nem tudjuk megélni a 12. házban azt,
hogy azok az emberek emeljenek fel, akikkel érzelmileg a legszorosabb kontak
tusban vagyunk.
Az individuum ereje is a 12. házban jelenik meg, mégpedig úgy, hogy mindent
egyedül kell megoldanunk, nem számíthatunk senkire. De az egyedüllét mindig
veszteséget jelent. Ezért kevés az olyan emberek száma, akik nem érzik magukat
vesztesnek ilyen vagy olyan módon. Mert ha párkapcsolatban élünk, van párunk,
van pénzünk, de nincs gyermekünk, akkor is szenvedünk, meg ha van gyerekünk,
párunk, de nincs egzisztenciánk, akkor is. Mindez azért lehet, mert nem tudjuk el-
260
A VÍZÖNTŐ-KOR SAJÁTOSSÁGAI A HÉTKÖZNAPOKBAN
fogadni, hogy van vagy létezhet olyasmi, amit nem kaphatunk meg, nem lehet a
miénk De ha el tudnánk fogadni, hogy „ha nincs nekem, van a másiknak", akkor
sokkal könnyebb lenne az életünk.
261
TAKÁCS TIBOR / LÉTEZÉSÜNK TÜKRE
262