Tartalom

Az Uránusz a születési horoszkópban

Rendhagyó és individuális............................................................................................ 9
Az Uránusz a mitológiában......................................................................................... 11
Asszociációk az Uránusszal kapcsolatban...................................................... 12
Prométheusz, a titán.......................................................................................... 13
Az uránikus szenvedés és Prométheusz büntetése........................................ 17
Az egyén prométheuszi szenvedése ............................................................... 20
Az Uránusz és a püthagoraszi számok............................................................ 23
Uranosz kasztrálása........................................................................................... 26
Az Uránusz mint Frankenstein........................................................................ 27
Alice Bailey és más uránikus szerzők.............................................................. 28
Az Uránusz a kabbalában és a rituális mágiában.......................................... 30
Az uránikus ellenőrzés...................................................................................... 31
Az uránikus fundamentalizmus...................................................................... 33
A Nap és a Szaturnusz mint az uránikus energiák hordozói....................... 36
Uranosz mítoszának jelentése a modern korban.......................................... 37
Az Uránusz és a felvilágosodás........................................................................ 40
Az Uránusz a horoszkóp házaiban............................................................................. 42
Az Uránusz az I. házban................................................................................... 49
Az Uránusz a VII. házban................................................................................ 53
Prométheusz mája és az uránikus depresszió................................................ 60
Az Uránusz a 2. és a 8. házban......................................................................... 63
Az Uránusz a 3. és a 9. házban......................................................................... 70
Az Uránusz a IV. és a X. házban...................................................................... 76
Hold–Uránusz fényszögek és a gyermekkori félelmek................................. 77
Az Uránusztól megszállva................................................................................ 82
Az Uránusz a IV. és a X. házban (folytatás).................................................... 84
Az Uránusz az 5. és a 11. házban..................................................................... 93
Az Uránusz a 6. és a 12. házban.....................................................................100
Az Uránusz és a test.........................................................................................108
Az Uránusz és a személyes planéták fényszögei.....................................................111
Egy példahoroszkóp...................................................................................................116

7
A Szaturnusz és az Uránusz tranzitjai

A tranzitok jelentése...................................................................................................121
A tranzit ciklusok............................................................................................121
A tranzitok mint teleológia............................................................................123
A tranzitok mint pszichológiai minták.........................................................124
A tranzitok mint események..........................................................................126
A tranzitok orbisza..........................................................................................128
A Szaturnusz ciklusainak jelentése...........................................................................130
A Szaturnusz és az elválás...............................................................................131
A Szaturnusz mint „A karma ura”................................................................135
Az első Szaturnusz-ciklus állomásai.............................................................139
A második Szaturnusz-ciklus szakaszai.......................................................146
Záró megjegyzések a Szaturnusz ciklusaihoz..............................................148
A Szaturnusz és a Neptunusz kapcsolatai.....................................................153
Túl sok a Szaturnusz?......................................................................................155
A Szaturnusz védekező mechanizmusai.......................................................158
A Szaturnusz tranzitjai más planétákkal......................................................161
A Vénuszon áthaladó Szaturnusz..................................................................163
Az Uránusz-ciklus jelentése......................................................................................165
Individualitás és kollektivitás.........................................................................168
Az Uránusz a húszas évek elején...................................................................168
Az Uránusz az élet közepén...........................................................................170
Az Uránusz az élet későbbi szakaszában......................................................174
Az Uránusz visszatérése..................................................................................176
A Szaturnusz és az Uránusz ciklusainak kapcsolata...................................176
Az események lényege.....................................................................................180
Az Uránusz tranzitjai más planétákkal....................................................................184
A résztvevők horoszkópjai........................................................................................190
A tranzitáló Szaturnusz konjunkciója a Nappal..........................................191
A tranzitáló Szaturnusz az MC-n..................................................................192
Az Uránusz tranzitja a szilárd jegyekben álló karmikus kereszten...........197
A szerelem sötét oldala...................................................................................201
A Vénusz a Vízöntőben...................................................................................203
A Szaturnusz tranzitja az újholdon...............................................................204
A tranzit Uránusz szextilben az újholddal...................................................211
A tranzit Szaturnusz kvadrátja a radix Szaturnusszal.................................212
A Szaturnusz tranzitja a Vénusz-kvadráton.................................................213

8
Az Uránusz a születési horoszkópban1

Rendhagyó és individuális

Ma egy izgalmas, úgy is mondhatnám, felvillanyozó témával foglalkozunk.

Minden külső planéta értelmezése nehéz feladat elé állít bennünket, mivel itt ku-
tatásainkat nem támasztják alá régi asztrológiai hagyományok. Először azt sze-
retném taglalni, hogy nézetem szerint mit nem jelent az Uránusz. Az asztrológiai
szimbólumok lefordítása során nagyon gondosan kell megválogatni szavainkat.
Az asztrológiai elvek pontos megfogalmazásának óriási jelentősége van, akár
szakemberekkel beszélgetünk, akár egy tanácskérővel. A hanyag vagy ködös meg-
fogalmazás félreértésekhez vezethet. Gyakran hallottam, hogy az asztrológusok
az Uránuszt az „individualitás planétájának” nevezik. Az individualitás egy in-
dividuumra vonatkozik, tehát Önre, vagy énrám mint egyedi, jól megkülönböz-
tethető személyiségre – olyanra, aki egyedüli, senki máshoz nem hasonlítható, és
belső fejlődési tervéből adódóan mindenki mástól különbözik.
Az Uránusz lassú bolygó. Mivel a külső planéták a kollektív pszichében vég-
bemenő folyamatokat tükrözik – vagyis amiben mindannyian részt veszünk –,
az Uránusz nem az individuális fejlődéssel foglalkozik. Sőt, még ellenségesen is
viselkedhet az egyéni értékrendszerrel és az érzelmi szükségletekkel szemben. Az
Uránusz kollektív természetét abból a puszta tényből is leszűrhetjük, hogy társ-
uralkodója annak a jegynek, amely szemben áll a Nap által uralt állatövi jeggyel: a
Szaturnusszal együtt uralkodik a Vízöntőben, amely az Oroszlánnal szemben áll.
Ez már önmagában azt jelenti, hogy az Uránusz az individuális (szoláris) kifejező-
dés ellentétét szimbolizálja, mivel a csoport itt az individuum felett áll.
Lehet, hogy egy olyan ember, akit nagyon uránikusnak nevezhetünk, szoláris
értelemben egyáltalán nem individualista. Az ilyen embernek gyakran nincsen
saját értékrendszere, és alig van tudatában személyes identitásának. Az Uránusz
hajlamos madártávlatból szemlélni a világot. Eközben a mindennapi élet dolgait
könnyen szem elől téveszti, vagy lényegtelennek tekinti. Egy uránikus ember va-
lószínűleg lázadni fog a fennálló struktúrák vagy viszonyok ellen, vagy elutasít egy
általa elavultnak tartott világnézetet. Szoros kapcsolatban állhat olyan progresszív
eszmékkel vagy inspirációkkal, amelyek messze megelőzik korukat. Így az uráni-
kus ember nagyon rendhagyó lehet, de ez nem jelenti azt, hogy individuális.
Látta valaki Monty Python Brian élete című filmjét? Talán emlékeznek arra a
jelenetre, ahol több száz felszabadulni vágyó New Age-hívő áll a kiválasztott meg-
váltó ajtaja előtt, és kórusban mondják: „Mi mind egyéniségek vagyunk!” A rend-
hagyó lehet ilyen hihetetlenül szokványos. Néha meglepően nem individuális az
1
Ezt a tanfolyamot 1996. január 20-án tartotta a szerző Londonban, a Regents College-ban. A tanfolyam
a Centre for Psychological Astrology programjába tartozott.

9
ilyen viselkedés, bár ezt az uránikus beállítottságú személyek ritkán ismerik fel.
A lázadás ugyanis azt jelenti, hogy a lázadót láthatatlanul behálózza pontosan az a
dolog, amit elutasít. Ez nem az individualitás kifejeződése, mert ez belülről jön, és
nem az a vágy irányítja, hogy egy külvilágban észlelt dolog ellentétét tegye. Ezért
kérem, hogy próbáljanak elszakadni az „Uránusz = individualitás” elképzeléstől,
mert ha egy horoszkóp értelmezésénél ehhez ragaszkodnak, akkor könnyen té-
vedhetnek.
Sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy az uránikusan érintett személy nem
képes individuális önkifejezésre. Előfordulhat, hogy egy kollektív világnézet vagy
kinyilatkoztatás uralja és vezérli a tudatát. Lehet ez egy forradalmi eszme vagy
egy transzformáló világnézet, akkor is általános. Ezért az uránikus gondolatok ál-
talában készen érik el az emberi tudatot, személyes kikristályosodás vagy tapasz-
talat nélkül. Ha valaki fogékony a kollektív tartalmakra, és nincsen individuális
szűrője, akkor elveszítheti a kapcsolatot saját belső, teremtő, tápláló világával, és
elnyomhatja egyéni élete fontos aspektusait.
Ilyenkor azt kell mondani: „Na, várjunk csak egy kicsit! Ez egy csodálatos, ins-
piráló jövőbe mutató eszme, de vajon alkalmazható-e abban a világban, ahol most
élek? Tapasztalataim alapján és az emberi természet szerint egyáltalán életképes
ez? Szívvel-lélekkel hiszek benne – vagy csak az eszemmel? Van valódi értelme
ennek az eszmének? Mennyi időre van szükség hozzá? Hozzájárulhatok-e valami-
vel személyesen is, hogy ez a dolog sikerüljön?”
Ilyen szemlélet nélkül az Uránusz kiolthatja az egyéni érték- és hiedelemrend-
szert, csak a polémiát hagyva meg. Ez pedig a legrosszabb esetben terrorizmus,
vagy egy olyan tömegmozgalom, amely szét akar zúzni egy olyan berendezést
vagy struktúrát, amelynek radikális megváltoztatását elengedhetetlennek tartja.
A változtatás szükségességének felismerése helyénvaló lehet – de ez sokszor egyé-
ni megítélésű, ugyanúgy, mint a szépség.
Az Uránusz nem ismeri fel az idő értékét és lényegét, ugyanígy a lassú fejlő-
dés vagy egy kompromisszum jelentőségét sem, mint ahogyan az egyéni emberi
érzékelés realitását sem. A jövőre vonatkozó elképzeléseit azonnal meg akarja va-
lósítani, és úgy gondolja, hogy szét kell zúznia – vagy legalábbis át kell alakítania
mindent, ami az útjában áll. Ez mind az egyénnek, mint a közösségnek hatalmas
fájdalmakat okozhat. Az Uránusz alapvető filozófiája: ha rántottát akarok csinálni,
akkor fel kell törnöm a tojásokat. A probléma az, hogy a „tojások” gyakran em-
beri érzésekre és ösztönös szükségletekre vonatkoznak. A forradalmak mindig a
kontroll elvesztésével járnak.
Ha mindez dühíti az uránikus felszabadító front embereit, az teljesen rendjén
van. A tanfolyam ideje alatt Önöknek joguk van kifejezni az érzéseiket. Nem gon-
dolom azonban, hogy az Uránusz csak a bajt hozza ránk. Szerintem az asztroló­
giában felruháztuk őt némi varázserővel, mivel azt mondjuk, hogy a változás min-
dig jó. Ez gyakran így is van; de abban nincsen semmi alkotó, ha csak a változtatás
10
kedvéért akarunk változtatni. Az a döntő, hogy milyen módon változtatunk, és az
Uránusz nem éppen tapintatosan és tisztelettudóan jelzi a változtatás szükségét az
individuumnak. Az uránikus személyek gyakran hangoztatják a „jogokat”, de az
egyén mély, belső jogairól kevés elképzelésük van az Uránusz elvont eszméi miatt.
Remélem, hogy a tanfolyam további részében rá fognak jönni, hogy miért szem-
lélem így az Uránuszt.
Életemben az egyik leguránikusabb személlyel néhány évvel ezelőtt találkoz-
tam, egy horoszkóp kifejtése során. A hölgy Napja a Vízöntőben állt, trigonban az
Ikrekben lévő Uránusszal. Elmesélte az életét, a családja történetét, és így tovább.
Amikor egy eseményt, egy érzékelést vagy egy véleményt említett meg, mindig
azt mondta „mi”. „Mi vidékre akartunk költözni”, „érdeklődünk az asztrológia
iránt”, „nehéz időket éltünk meg az utóbbi két évben”, „nem értünk egyet a kor-
mány egészségügyi politikájával”. Amikor megkérdeztem tőle, hogy ki az a „mi”,
akkor azt válaszolta, hogy a férje, a három kutyájuk, a két gyerekük és a velük élő
édesanyja. Többször próbáltam kicsikarni belőle egy személyes megnyilvánulást,
próbáltam rábírni, hogy legalább egy „én”-t mondjon a sok általánosság között,
ezért ismételten rákérdeztem: „De mit gondol erről Ön?” Ő pedig így válaszolt:
„Igen, igen, szerintünk,…” Egyszerűen nem tudta azt mondani: „én”. Ijesztő volt.
Semmilyen érzéssel nem kapcsolódott önmagához mint önálló lényhez. Valóban
nagyon excentrikus és rendhagyó volt. De individuális? Az nem.

Az Uránusz a mitológiában

Most néhány összefüggést szeretnék felvázolni, amelyek segítenek az Uránusz

jobb megértésében. Biztos vagyok benne, hogy még sok más kép és asszociáció is
eszünkbe fog jutni. Fontos lenne, hogy mindenki kidolgozza a saját elképzeléseit
az Uránusszal és a többi planétával kapcsolatosan, mivel mindenki más tapasz-
talatokkal és előképzettséggel rendelkezik, amelyek ugyan különbözhetnek az
enyéimtől, de lehetnek ugyanolyan szakszerűek.
Ha mélyebb kutatásokat szeretnénk végezni, akkor mindegyik asszociációról
kellene tartanunk egy külön tanfolyamot. Én például hozzárendeltem a kabbala
Hokmá fogalmát, aminek megértéséhez alaposan kellene tanulmányozni a kab-
balát. Ezért a kommentárjaim nem lehetnek teljesek. Ezek a gondolati összeköt-
tetések az Uránusszal csupán ugródeszkául szolgálnak a fantázia és az intellektus
számára. Most, a tanfolyam elején szeretnék ezen végigmenni, hogy a lehető leg-
teljesebb képet kapjuk az Uránuszról, mielőtt a születési horoszkópban elfoglalt
helyéről beszélnénk.

11
Asszociációk az Uránusszal kapcsolatban

Prométheusz Uránusz

Jahve, a héberek istene

Alice Bailey Csoportlelkek és Az isteni terv című könyvei

Mary Shelley: Frankenstein

a felvilágosodás

a püthagoraszi számok a „platóni testek”

rituális mágia Alice Bailey: A hét sugár

Urania, a múzsa

Nut, egyiptomi istennő Brahma, hindu isten

Hokmá a kabbalában a Tarot-kártya „Torony” lapja

az amerikai, a francia és az orosz forradalom

Az ilyen asszociációs láncolatok mélyebb belátást engednek e planéta jelen-

tésébe, hiszen érzelmileg, intuitíven és racionálisan is fel kell fognunk központi
lényegét. Ha nem ismerjük átfogóan az Uránusz jelentését, akkor nem tudjuk he-
lyesen értelmezni a jegyekben vagy a házakban. A kulcsfogalmak tulajdonképpen
nem segítenek ebben, hiszen nem a bolygó élő energiájával kötnek össze; és az
olyan kulcsszavak, mint az „individualitás”, inkább gátolnak, mint segítenek. Em-
lékezzünk arra, hogy a planéták pszichológiai értelemben megfelelnek az istenek-
nek. Élő, eleven energiájuk, célratörő szándékuk és akaratuk van, ugyanúgy, mint
az embernek, csak sokkal erősebbek.
Minden planétának van saját neve, egyéni szükségletei és vágyai, és van saját
világnézete is. A bolygók mozognak; céltudatosak és intelligensek. Belső világunk-
ban lelkünk aspektusait testesítik meg. Nem kell pogánynak lennünk ahhoz, hogy
így szemléljük a planétákat. Az „isten” fogalmat inkább istenség értelemben és az
életenergia szimbólumaként, olyan archetipikus mintaként használom, amely az
élet alapjaihoz tartozik. Mivel a planéták rajtunk kívül és bennünk is megtalálha-
12
tók, ezért élők, és meghatározott identitásuk van – nekünk pedig meg kell érez-
nünk, hogy miből áll ez az identitás. Ha meg akarnánk ismerni egy embert, akkor
meg kellene éreznünk a belső magját – azt, ami kitölti ezt az embert.

Prométheusz, a titán

Mi az Uránusz legbelső magja, és milyen is ez az istenség? Kezdjük Promé­

theusszal, hiszen a kritikus asztrológusok őt hozzák legtöbbször kapcsolatba az
Uránusszal. Olvassák el Rick Tarnas Uránusz és Prométheusz2 című kitűnő köny-
vecskéjét. Nagy hasznukra lesz az Uránusz megértésében.

Bár nincsen olyan monda, amely Uranosz isten és a titán Prométheusz közvet-
len kapcsolatáról szólna, de végül is minden titán, így Prométheusz is, Uranosz
utóda.
Feltételezem, hogy nagy vonalakban ismerik Prométheusz mítoszát, ezért
nem ismételjük át az egész történetet. Nagyon hasznos lenne, ha figyelmünket
a fő pontokra irányítanánk. A titánok nem istenek, nem laknak az Olümposzon,
mint Zeusz-Jupiter vagy Aphrodité-Vénusz. A mítoszok leírása ugyanolyan pre-
cíz, mint az álmoké. Nem elmosódottak, nem hanyagok, nem logikátlanok, akkor
sem, ha az idők folyamán jöttek létre, és közben mindig az adott kultúrához alkal-
mazkodtak. A mítoszok nagyon pontosan ábrázolják a dolgokat, tehát, ha egy ti-
tánt említenek, aki nem az Olümposz lakója, akkor az fontos kijelentés. A titánok
az ég gyermekei, de földi karakterük és testük van, hiszen Gaia, a Föld az anyjuk.
Így Prométheusz nem lakik az egekben. Uránikus szelleme van, de a teste földi,
és érzi a fájdalmat, amiben része is lesz. Azt mondhatjuk, hogy kapcsolatban áll
az inkarnált égi vagy isteni szellemmel – másképp kifejezve: az emberi természet
törekvő, vagy látomásokkal* megáldott részével, amely a formák világába van zár-
va. Valójában Prométheusznak – akinek a neve „előrelátást” jelent – tulajdonítják
az ember teremtését. Ő formálja meg agyagból, amibe aztán Athéné lehel életet.

Prométheusz mágus, művész és kultúrateremtő. Asztrológiát, építészetet és

navigációt tanít az embereknek – olyan tudományokat, amelyeknek a művelésé-
hez ismerni kell a kozmikus vagy holisztikus rendszer működési módját. Ebből a
szempontból különbözik azoktól a kultúrateremtőktől, akik speciális művészete-
ket vagy képességeket közvetítenek, mint amilyen például a szövés (Athéné egyik
adománya). Prométheusz tudásának lényege mindig az égi, kozmikus dolgok át-
2
Rick Tarnas: Uranus und Prometheus (Zollikon, 1996).
* A látomás szónak a magyar nyelvben kissé pejoratív jelentése van, mivel főként az elmebetegséggel kö-
tik össze. A fejlett spirituális kultúrákban a látomásnak központi jelentősége van az ember szellemi fejlődé-
sében, hiszen ez vezeti el élete értelméhez, valódi, szellemi céljához. A szerző ebben az értelemben használja
ezt a kifejezést. (A ford.)

13
adása a földi formába. Az építészethez meg kell érteni a geometriát, amely végül is
kozmikus természetű, ahogyan azt Platón óta tudjuk. Az asztrológia és a csillagá-
szat nyilvánvalóan kozmikus tudományok. Ahhoz, hogy valaki ezekkel a tudomá-
nyokkal foglalkozzon, átfogó ismeretekkel kell rendelkeznie az egész rendszerről.
Prométheusz ezért egyfajta inspiráló szellem. Olyan erőt képvisel a lelken belül,
amely tudja, hogyan működik a kozmikus rendszer, és hogyan lehet ezt a minden-
napos, emberi dolgokban alkalmazni.
A legfontosabb az, hogy Prométheusz ellopta az égi tüzet, és Zeusz akarata
ellenére az embereknek adta. Ez a téma már évszázadok óta foglalkoztatja a mű-
vészeket és az írókat. Mit jelent a tűz elrablása? Ha ezt megértjük, akkor közelebb
jutunk az Uránusz lényegéhez. Rick Tarnas a prométheuszi tüzet a „kreatív szik-
rával, a kulturális és technológiai áttöréssel, az emberi autonómia növekedésével,
a felszabadulás égi ajándékával, a hirtelen megvilágosodással, az intellektuális és
spirituális ébredéssel” kapcsolja össze. Még egy dolgot szeretnék hozzátenni eh-
hez a felsoroláshoz: Prométheusz ellopta az istenektől a tudatossági potenciált.
A tűz, amit ő alkalmaz, szoláris; ez a halhatatlan isteni szikra, az önvaló tudata,
ami minden emberben él. Ez az imaginációk és a látomások tüze is, amelynek ré-
vén a szoláris isteni tudat és az individuális kreativitás megjelenik.
A tűz a mítoszokban mindig az istenekkel és a halhatatlan szellemmel kap-
csolódik össze, aminek szimbolikáját még ma is őrizzük, amikor az ismeretlen
katona sírjánál vagy a jeruzsálemi holokauszt-emlékműnél azt mondjuk: „az
örök világosság fényeskedjen nékik”. Azzal, hogy ez a fény, ez a láng folyton ég,
arra emlékeztet bennünket, hogy az embernek örök élete van akkor is, ha a teste
már meghalt. A mondában a Prométheusz teremtette emberek nem kapták meg
a tűz ajándékát, különben olyanok lettek volna, mint az istenek, és ugyanolyan
teremtőerejük lett volna. Ezt Zeusz megtiltotta, aminek következtében az embe-
rek csoport lények lettek, mint az állatok, és teljesen alá voltak vetve a természet
erőinek. Más szóval: nem voltak tudatában önmaguknak és saját teremtőerejük-
nek.
Mivel Prométheusz előre látta a dolgokat, felismerte az emberi tudat potenci-
álját. Itt fedezhetjük fel e titán másik fontos jellegzetességét. Látomása volt arról,
hogy mivé lehet az ember, ha megengedik neki, hogy a benne szunnyadó lehető-
ségeket kifejlessze. Ezért nem törődött Zeusz parancsával, és ellopta a szoláris tűz
egy picinyke szikráját. Elrejtette egy üreges édesköményszárban, lehozta a földre,
és odaadta az embereknek. Nem egy különleges vagy egy kiválasztott embernek
adta oda, hanem mindenkinek. A lopás bűntettéért szörnyű büntetést kapott; és
ugyanez történt az emberekkel is Pandora szelencéje révén, amely minden bor-
zalmat tartalmazott. De mivel az emberiség már megkapta a tüzet, nem lehetett
tőle visszavenni.
Ebben a mítoszban összekapcsolódik néhány fontos téma. A szoláris tűz el-
rablása, az istenek bosszúja és az emberiségben rejlő lehetőségek meglátása mind
14
elementáris archetipikus kép. Ezekből következtethetünk az Uránusz igazi lényé-
re. Az Uránusz felismeri ezeket a lehetőségeket, mivel tudja, hogyan működik a
kozmikus rendszer. Ez nem „mediális” képesség. Prométheusz „előrelátása” pon-
tosan megfelel a nevének: képes előre látni a dolgokat. Inkább látomásai vannak,
és nem tisztánlátó vagy intuitív.
Az Uránusz tisztán látja a dolgokat, és pontosan felismeri a mintákat és a le-
hetőségeket. Prométheusz, aki egy uránikus szellem, képes előre látni a dolgokat,
mivel tudja, hogyan zajlanak a kozmikus evolúció folyamatai. Tudja, hogy a tűz
átadásával bizonyos dolgok meg fognak történni az emberiséggel, és bizonyos le-
hetőségek ki fognak bontakozni. Pontosan ismeri ezeket a lehetőségeket, hiszen
végül is ő teremtette az embert. Mivel odaadta neki a tüzet, az ember képes elsa-
játítani és intelligens, kreatív módon felhasználni a tőle tanult tudományokat és
művészeteket, így nem mechanikusan fogja őt utánozni. Így az ember megértheti
e bonyolult tanításokat a bennük rejlő lehetőségekkel együtt, hiszen a szoláris tűz
szikráját hordozzák magukban. A tudás és a tűz összetartoznak. A legmagasabb
szinten ugyanazok.
Amit Prométheusz tanít, az a szoláris tűz. Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz
című művében a sziklához láncolt titán egy monológot mond. Először arról a
sajnálatra méltó állapotról beszél, amelyben az emberiség az ő beavatkozása előtt
volt:

Ők, akiknek kezdetben volt szemük, de nem láttak,

Volt fülük, de nem hallottak, hanem mint az álomképek
Hosszú életükben mindvégig vakok voltak
És semmit sem tudtak a napsütötte
Téglaházakról, sem az ácsok munkájáról.3

Majd arról beszél, hogy mit adott az emberiségnek:

Megmutattam nekik a nehezen látható

Csillagok felemelkedését és hanyatlását,
Megmutattam nekik a számokat is,
Az igazán értelmes dolgokat,
És az írást is, minden dolgok emlékeztetőjét,
A múzsák anyját.4

Valójában lehetőséget adott az embernek arra, hogy látomásai segítségével és

ismervén a kozmikus rendet és törvényeket, legyőzze a természetet. Ez lehetővé
3
Aiszkhülosz: Leláncolt Prométheusz Aiszkhülosz Drámái. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1962. 128-
129 Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása
4
Ugyanott, 129.

15
teszi, hogy az ember kiszabaduljon az ösztönökhöz kötött földi ciklusok rabszol-
gaságából, és uralja azt a planétát, amelyen él. Olyasmit tud teremteni, amit mi
eufemisztikusan „civilizációnak” nevezünk. Ez a hatása annak a tűznek, amit el-
rabolt. Vagy, ahogy Aiszkhülosz igazán uránikusan és hatásosan kifejezi:

A halandókat hozzásegítettem, hogy előre tudják halálukat.5

Ha Prométheuszt pszichológiai szempontból vizsgáljuk, és egy olyan erőnek

tekintjük, amely minden emberben ott van, akkor már az emberiség történelmé-
nek kezdetétől felismerhetjük az uránikus szellem hatásait. Az Uránusz természe-
tesen már a felfedezése előtt is kifejtette hatását. De 1781 óta, mint csoport tudjuk,
hogy él bennünk egy ilyen szellemiség – akármennyire letompítva vagy nehezen
is, de mindig ott volt. Az Uránusz felfedezését időben szinte azonnal követte egy
szellemi áramlat, amit „felvilágosodásnak” nevezünk. Erre később még visszaté-
rünk. George Bernard Shaw-nak van egy kijelentése: „A kiegyensúlyozott ember
elfogadja a világot úgy, ahogy van, a kiegyensúlyozatlan pedig állandóan meg-
próbálja megváltoztatni. Ezért minden haladás a kiegyensúlyozatlanoktól függ.”
Lehet, hogy egy kicsit őrültnek kell lennünk ahhoz, hogy felfogjuk, amit Promé­
theusz akar tanítani nekünk.
Ha a növények és az állatok evolúcióját nézzük, akkor felismerjük, hogy nem
úgy fejlődnek, mint mi. Nincsen olyan késztetésük, hogy a tökéletesség eléréséhez
le kell győzniük a természetet. Szükségből fejlődnek. A természetben a változá-
sok csak nagyon lassan és csak meghatározott mértékben mennek végbe az adott
éghajlat, táplálék vagy az emberi mohóság függvényében. A növények és az álla-
tok egy hatalmas, egybetartozó, lassan fejlődő életszövedék részei. A régi korok
embere tudta ezt, mi pedig most illesztjük be modern világnézetünkbe. Azok az
emberek viszont, akik megkapták a szoláris tűz ajándékát, nem tudják elnyomni
azt az elképzelésüket, hogy a természet erőit és struktúráit le kell igázniuk.
Ha jól megértjük a prométheuszi látomást, akkor a történelemben világosan
felismerhető az Uránusz hatása. Mindig eljön egy olyan korszak, ahol egy ember
vagy egy csoport hirtelen rájön, hogy valamit lehetne jobban használni, megjaví-
tani, átalakítani, felszabadítani vagy megváltoztatni. Ilyenkor tudatossá válik egy
addig ugyan meglévő, de fel nem ismert potenciál. Úgy tűnik, az Uránusznak van
egy látomása az emberiség lehetőségeiről, és arról a képességéről, hogy hasonló-
vá válhat Istenhez, és egy egész univerzumot teremthet. Itt arról az emberről van
szó, aki istenné akar válni. Prométheusz, a titán, nem akar isten lenni; nem lakik
ugyan az Olümposzon, de a tüzet nem tartja meg magának, bár megtehette vol-
na. Ehelyett felébreszti az emberben azt a vágyat, hogy Istenhez hasonlóvá váljon,
méghozzá úgy, hogy megteremti benne azt a látomást, amely az ember isteni po-
tenciáljáról szól.
5
Ugyanott, 122.

16
Az uránikus szenvedés és Prométheusz büntetése

A titán borzasztó büntetést kap. Zeusz, az ég ura, nincs megértéssel Promé­

theusz iránt, hiszen az emberiség kapott egy kis részt abból, ami Zeuszt istenné
teszi. Jellegzetesen jupiteri módon viselkedik, és dühöng, hogy a színpadot meg
kell osztani hétköznapi résztvevőkkel. Prométheuszt egy hegycsúcshoz láncolják,
és minden nap jön egy sas, aki kitép egy darabot a májából. A máj éjjel regene-
rálódik, de másnap újra jön a sas, és minden kezdődik elölről. Ez szörnyűséges
mitikus kép – a nemes titán egy nagy hegyhez láncolva, elszigetelten, nincsen
kapcsolatban sem istennel, sem emberekkel, közben olyan testi és lelki kínokat él
át, amelyek ugyan nem ölik meg, de állandóan kínozzák.
Közelebbről meg kell vizsgálnunk a mondának ezt a részét, mert ez mutatja
meg azt az árat, amit az uránikus tudásért kell fizetnünk. Nem léphetünk egysze-
rűen túl rajta azzal, hogy: „Ha eleget meditálok, terápiára járok vagy elmegyek
egy asztrológushoz, esetleg elegendő tudományos ismeretet szerzek, akkor elke-
rülhetem ezt a máj-problémát.” Ha profitálunk ebből az ellopott tűzből, márpedig
mindannyian ezt tesszük, akkor meg kell értenünk ezt a szimbólumot, hiszen a
számlát mindig benyújtják. Senki sem kivétel ez alól, mivel Prométheusz ajándé-
kát az emberiség egésze fogadta el. Lehet, hogy azok, akikben különösen fejlett az
uránikus szellem, jóval magasabb számlát kapnak. Az azonban valamelyest meg-
nyugtató, hogy Prométheusz a mondában nem örökre marad a sziklához láncol-
va. Végül kiszabadul. De tulajdonképpen mitől szenved? Mit jelenthet ez a lélek
belső világában?

Tanfolyami résztvevő: Elszigeteltséget.

Liz: Igen, azt hiszem, az elszigeteltség nagyon fontos része ennek, mind az egyén,
mind a csoport számára. Régebben sok vita volt az „elidegenedésről” és arról a
nagy árról, amit mint közösség fizetünk a tudományos és technikai haladásért.
Azok, akik „mélyebb”, vagy „emelkedettebb” kutatásokat folytatnak, mint például
az asztrológusok is, gyakran érzik magukat magányosnak, különösnek, abnormá-
lisnak vagy társadalmilag nem elfogadhatónak. Akik ma itt vannak, azok több-
sége, de lehet, hogy mindannyian, személyes tapasztalatból jól ismerik a promé­
theuszi elszigeteltséget.

Tanfolyami résztvevő: Prométheusz szétdúlta a fennálló rendet, ami azokkal a lá-

zadókkal köti össze az alakját, akik nem tisztelik a törvényt és a rendet. Megvál-
toztatta a világot, és megkapta érte a büntetését.

Liz: Igen, Nietzsche is pontosan ilyennek látta őt – egy vakmerő isteni lázadónak,
akinek volt bátorsága szembeszállni a természetes renddel. A természetes rendet
17
az istenek teremtették, amit úgy is mondhatunk, hogy az ösztönök uralma és a
természet hatalma. Prométheusz semmibe vette a természet törvényeit, amelyek
egyben az istenek törvényei is, és ez tette őt lázadóvá, törvénytelenné, kitaszítottá,
megvetett prófétává. Az a rend, amit ő szétzúzott, a természetes folyamatok által
diktált rend. Emberi szintre lefordítva, az Uránusz hatására magunkra nézünk, és
azt mondjuk: „Az emberi természet a maga ösztönös formájában nem elég jó. Le-
hetne rajta valamit változtatni. Lehetnénk másmilyenek is. Jobbak is lehetnénk.”
Az isteneket úgy is tekinthetjük, mint archetipikus erőket a kollektív tudat-
talanban. Ezek a velünk született minták adják ki azt, amit „sorsnak” nevezünk
– meghatározott alapok vagy energiaáramlások alapján irányítják a fejlődést az
életben. A tudatosság és a rendszer működésének ismerete megváltoztathatja a
kapcsolatunkat ezekkel az archetipikus erőkkel, de nem tudunk kibújni valódi
természetünkből. Durván leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ha tudatosabbak
vagyunk, akkor kevésbé vagyunk kitéve a sorsnak. Ilyenkor Istent belül keressük,
ami ahhoz vezet, hogy kevesebb hatalmat vetítünk ki a kozmoszra, ami erősíti az
értelmünket, és növeli az emberi befolyás tudatát. Természetesen ez a folyamat
nagy veszélyekkel jár. Ha istennek hisszük magunkat, az felfuvalkodottá, arro-
gánssá és rendkívül destruktívvá tehet. Viszont hihetetlenül megnöveli a kreativi-
tást, hiszen a kozmikus folyamatok társteremtőivé válhatunk.
Az Uránuszt a forradalommal vagy egy ideológiai indíttatású felforgatóval as-
szociálják. Az uránikus lázadásnál nem olyan egyszerű gyakorlati problémáról
van szó, amelynek megoldásához általában alkalmazkodás vagy kompromisszum
szükséges, és nem is egy mindent megsemmisítő nagy tűz. Az uránikus lázadás
egy ideán nyugszik, amely a társadalmat feltüzeli, amire számos történelmi példa
van. Ne gondolják azt, hogy az Uránusz politikailag mindig „baloldali”, hiszen az
uránikus szellem követhet szélsőségesen jobboldali politikai eszméket is. A diktá-
torok többnyire egy fennálló rendszer megdöntésével jutnak hatalomhoz. Hitler
Ascendense például együtt állt az Uránusszal.
Akár jobb-, akár baloldali az Uránusz (amit nem mindig lehet könnyen meg-
különböztetni), mindig egy ideológiáról van szó, a tökéletes társadalom megva-
lósításáról, ezzel a magyarázattal: „Megszabadulunk az emberi természet minden
alantas, sötét és barbár elemétől, létrehozunk egy tökéletes társadalmat, amelyben
az emberek hibátlanok és istenhez hasonlóak.” Az Uránusz szembehelyezkedik az
emberi természettel, ezért az uránikus forradalmak rendszerint ijesztően eltor-
zulnak, és rengeteg vért ontanak ki feleslegesen. Az emberi természet individuális
tudat és egyéni megfontolás nélkül nem tudja befogadni az uránikus eszméket.
Ez utóbbiak gyakran elszabadulnak, és maguk alá temetik az értelmet és az egyén
érzeteit.
Ez Prométheusz szenvedésének egy másik aspektusa. Az uránikus látomás ha-
tására nemcsak elidegenedünk, hanem lehet, hogy rá kell jönnünk: az ideális világ,
a tökéletességről szőtt álmunk soha nem válik valóra. Amikor azt hisszük, hogy
18
elértünk, megoldottunk valamit, azonnal felbukkan valami más, és be kell lát-
nunk, hogy még nagyon messze vagyunk ettől a céltól. 200 évvel ezelőtt az ember
le akart győzni bizonyos betegségeket, mint például a szifiliszt, amelyet ma már
tudunk kezelni. Időközben azonban felbukkant az AIDS, sőt a tbc is – amiről már
úgy gondoltuk, hogy legyőztük –, és még rosszabb formában tért vissza, amely
ellenáll az antibiotikumoknak. Ijesztő az a felismerés, hogy azok a módszereink,
amelyeket a természet uralására fejlesztettünk ki, még nagyobb problémákat ger-
jesztenek, mint korábban, hiszen bolygónk természetes rendjét már szétziláltuk.
Jó példa erre az ózonlyuk. Ez az egyik közvetlen következménye emberi beavat-
kozásunknak, amely még egy sor éghajlati problémát hozhat a jövőben, a bőrrák
veszélyéről nem is beszélve. Most learatjuk uránikus felfuvalkodottságunk gyü-
mölcseit. Prométheusz tüzének sok következménye van – nem azért, mert rossz,
hanem mert az ember lassan tanulja meg felelősségteljesen kezelni ezt a tüzet.
Ha egy uránikus eszme felmerül, azt nem lehet teljesen megvalósítani, mivel
a természettel ellentétes. Az Uránusznál mindig félresikerül valami, vagy vala-
milyen engedményt kell tennie. Azt hiszem, ez is Prométheusz szenvedései közé
tartozik. Mintha Zeusz azt mondaná a lázadó titánnak: „Na, ezt jól megcsináltad!
Odaadtad az embereknek a tüzet, és most megnézheted, hogy mit művelnek vele!
Ez mind a te bűnöd!”
Az atombomba feltalálója teljesen összeomlott, amikor Hirosimára és Naga-
szakira ledobták a bombát. Nem tudott együtt élni a bűnével. Valójában nem tud-
ta, mit indított el, és amikor meglátta a következményeit, nem tudta elviselni. Ez
a fajta szenvedés nem szokatlan a tudomány területén. Nem szeretnék annak a
helyében lenni, aki feltalálta a Thalidomidot (Contergan), vagy más olyan szert,
amit eredetileg gyógyításra szántak, de később nagyon károsnak, sőt halálosnak
bizonyult. Az uránikus tudósok bizonyos fokig vakok, amikor olyan területeken
dolgoznak, mint a génmanipuláció vagy a fegyvergyártás.
Az Uránusz hatására sokszor ártalmatlannak tűnik valami, és nem vizsgálják
meg, hogy milyen következményei vannak az egyénre nézve. A felfedezés öröme
félresöpri a meggondolásokat, és a tudósok többnyire nem saját hasznukra fejlesz-
tenek ki valamit, hanem a fejlődés érdekében. Annyira el vannak foglalva azzal,
hogy tökéletes rántották készítsenek, hogy nem veszik észre a feltört tojások siko-
lyát. Ilyenkor az új találmány alkalmazása során derül ki a szörnyűség, és a dolog
megalkotójának együtt kell élnie azzal, amit létrehozott. Mivel mindannyian em-
berek vagyunk, és a kor szelleme mindannyiunkra hat, benne vagyunk ezekben
a találmányokban és felhasználásukban, következésképpen ki vagyunk téve Pro-
métheusz szenvedésének is.

19
Az egyén prométheuszi szenvedése

Prométheusz sorsa ismétlődik kicsiben, amikor a tudat kitágulásának szen-

vedés a következménye. Sőt, állítom, hogy az emberi tudat tágulásának minden
lépése szenvedéssel jár, hiszen olyan, mintha a kollektív tudattalant „rabolná” ki.
C. G. Jung ezt írja erről: „Minél erősebb és magától értetődőbb lesz a tudat és
vele együtt a tudatos akarat, annál inkább háttérbe szorul a tudattalan, és annál
nagyobb a lehetősége annak, hogy a tudat kialakulása függetleníti magát a tudat-
talan mintától, ezzel egyre több szabadsága lesz, széttöri az ösztönösség bilincseit,
míg végül eljut az ösztönöktől mentes, vagy azzal ellentétes állapotba. Ez a gyö-
kértelen tudat, amely már nem hivatkozhat az ősképek autoritására, ugyan pro-
métheuszi szabadsággal rendelkezik, de ugyanakkor istentelen hübrisszel is. Bár a
dolgok felett lebeg, sőt az emberek felett, de fennáll a veszély, hogy felborul…”6

Jung valószínűleg nagyon jól tudta, mit beszél, hiszen az Uránusz volt horosz-
kópja uralkodója, amely oppozícióban állt a Szaturnusszal, horoszkópja másik
uralkodójával. Freud valószínűleg szintén fel tudta ezt ismerni, mivel Nap–Urá-
nusz konjunkciója volt.
Az egyénre nézve az Uránusz legnagyobb problémája, hogy nem látjuk elő-
re azokat a következményeket és reakciókat, amelyeket a tűz elrablása okoz. Bár
Prométheusz rendelkezik az előrelátás képességével, mi emberek azonban gyak-
ran nem, és elfelejtjük, vagy nem ismerjük fel, hogy milyen árat kell fizetnünk. E
rablás következményei előre nem kiszámíthatók, mivel nem tudjuk, hogy amikor
elfogadjuk a tüzet, akkor morális minőségeink megfelelők-e ahhoz, hogy terem-
tően és ne pusztítóan bánjunk a tűzzel. Ezért az uránikus ember számára szörnyű
megrázkódtatás, amikor nemcsak azt fedezi fel, hogy mások mit csinálnak a Nap
tüzével, hanem arra is rájön, hogy ő mit okozott.

Tanfolyami résztvevő: Tudna egy kicsit többet mondani arról a szenvedésről, amit
a kitágult tudat okoz?

Liz: Azt hiszem, hogy az a tudatosság, amit a pszichológia iránt érdeklődők elméle-
tileg olyan fontos célnak tartanak, gyakran több szenvedést okoz, mint előtte volt,
bár ez legtöbbször más jellegű szenvedés. Sok életmód-tanácsadó és terapeuta csak
akkor fedezi fel ezt, amikor ő maga is hosszú terápián ment keresztül, és egy pár
évet már dolgozott kliensekkel. Sok asztrológus is rájön erre, amikor már elegendő
tapasztalata van. Először azt hisszük, hogy felvilágosíthatjuk az embereket. Csodá-
latos elképzeléseink vannak egy rendezett kozmoszról, mélyen hiszünk az emberi
evolúcióban, és amikor átadjuk az embereknek ezt a szoláris tüzet, akkor feltételez-
zük, hogy megjavítjuk az életüket. Sokan ezért lesznek terapeuták, mert ilyen re-
6
C. G. Jung: Studien über alchemistische Vorstellungen. Gesammelte Werke Bd. 13. Olten, 1993, Abs. 13.

20
formokról álmodnak. Azt ember azt hiszi, mindent meg lehet gyógyítani, fel lehet
emelni és meg lehet változtatni. Ez a látomás hatotta át a kollektív tudatot a hatva-
nas években, amikor az Uránusz együtt állt a Plútóval. Akkoriban nagyon sokan
hitték, hogy csak fel kell emelkedni egy kicsit, és minden harmóniában lesz.
Nemrégiben (amikor Uránusz–Neptunusz konjunkció volt a Bakban) az Urá-
nusz újító szellemének ismét erős hatása volt a kollektív tudatra, amely elsősorban
politikai területen mutatkozott meg. Mindenki azt hitte, hogy a glásznoszty telje-
sen átalakítja majd Kelet-Európát, ehelyett azonban most nagy felfordulás van,
mint mindig, amikor a régi struktúrák széttörnek, és az emberek nem tudják, mi-
vel helyettesítsék a régit. Ha valaki tudatosabb lesz, akkor már nem engedheti meg
magának, hogy másokra hárítsa a saját hibáját. Ez nagyon fájdalmas, mert lelki
szemetét már nem tudja a külvilágba kiönteni. A tudatosodás azt jelenti, hogy
visszahívjuk a kivetítéseinket, tehát a látszólag megoldhatatlan konfliktusokat
magukban oldjuk meg. Az ennek során keletkező szenvedés nagyon nagy lehet,
amit sokan rossz „üzletnek” tartanak.
Úgy gondolom, hogy amíg az ember szembe nem néz saját belső konfliktu-
saival, addig nem jöhet létre valódi prométheuszi szenvedés. Természetesen el
lehet lopni a tüzet úgy is, hogy nem lepleződik le az ember. Egy azonban biztos:
ha a bennünk élő prométheuszi szellem nem kész arra, hogy viselje e rablás kö-
vetkezményeit, és átélje az átmeneti rítust (amit a titán szenvedése szimbolizál),
akkor valaki másnak kell szenvednie – a társnak, a gyerekeknek, a szomszédnak,
egy társadalmi csoportnak, egy fajnak vagy egy másik nemzetnek. Akkor nem
segít sem a kiabálás, sem a sóhajtozás, sem a sírás. Az a fajta szenvedés azonban,
amit Prométheusz él át a mondában, akkor ér el bennünket, amikor megbirkó-
zunk azzal, akik vagyunk, és amit csinálunk. Ez a tűz elrablását szükségszerűen
kísérő kreatív jelenség. Jung úgy vélte, hogy csak akkor múlhat el a szenvedés, ha
a társadalomnak valamit visszaadunk – valamit, amit mi teremtettünk, ami he-
lyettesítheti azt, amit elraboltunk. Az Uránusz individuális jelentésének talán ez a
legmélyebb szemlélete.

Tanfolyami résztvevő: Hogyan viszonyul az Uránusz a természethez, hiszen ezt

teszi felelőssé az emberi szenvedésért? Ha az Uránusz egy ideális világot szeretne
teremteni, akkor a természet minden baj forrása.

Liz: Az Uránusz nem tekinti rossznak a természetet; inkább befejezetlennek tart-

ja. Ez kissé hasonlít a középkori alkimisták magyarázatához: „A mi művészetünk
tökéletesíti azt, amit a természet tökéletlenül hagyott.” Nem hiszem, hogy egy tu-
dós, miközben a tuberkulózis elleni antibiotikumot keresi, azt mondja magában:
„Ezek az átkozott baktériumok! Ti vagytok minden baj okozói!” Sokkal inkább
azt gondolja: „Ezek a baktériumok a természet felesleges pusztító erői közé tartoz-
nak, de az emberi tudás majd javít ezen.”
21
Tanfolyami résztvevő: Úgy érti, hogy „Ez nem maradhat így”?

Liz: Igen is, meg nem is. Az Uránusz ugyan azt mondja: „Ez nem maradhat így”,
de nem a jó és a rossz általános morális értelmében gondolja így. Pontosabban
úgy lehetne kifejezni, hogy „Nem kell ennek így lennie”. Ennek a bolygónak nem
ugyanolyanok a morális alaptörvényei, mint nekünk, individuumoknak – ez
a másik oka annak, hogy miért nem illik az Uránuszra az „individuális” jelző.
A morális vagy az erkölcsi gondolkodás nagyon individuális dolog. Erkölcsi fel-
fogásunk alapjában véve ösztönös, mély meggyőződéseinkből származik, amely
nincsen összhangban ideáljainkkal, vagy azzal, amit a legfőbb jónak tartunk.

Tanfolyami résztvevő: Ez inkább a Neptunusznak felel meg?

Liz: A tapasztalataim szerint nem. A Neptunusz szintén külső planéta, és ugyan-

úgy a csoporttendenciákhoz és -trendekhez van köze. Ha egy horoszkópban uta-
lást keres a szülött morális alapjaira, akkor véleményem szerint a Napra, a Vé-
nuszra, a Jupiterre, az Ascendensre és a 9. házra kell figyelnie. A külső planéták
ebben nem segítenek.
Az Uránusz nem foglalkozik a morállal; ő a racionálisan működő rendszerek-
ben, a „kozmikus terv” kimunkálásában van otthon. Ez is egyfajta moralizmus, de
nagyon személytelen, amely nem kapcsolódik a mi emberi félelmeinkhez, szük-
ségleteinkhez és törekvéseinkhez. Maga Prométheusz – akit időnként egyfajta
szociális munkásnak is tekintenek – még nem morális; ő tolvaj, és nem viselkedik
lojálisan Zeusszal szemben. Van egy látomása az emberben rejlő lehetőségekről,
és arra akar rájönni, hogy ezt hogyan lehet kibontakoztatni. Az uránikus embe-
rekben ritkán van olyan moralitás, amely egyéni érzékenységgel kapcsolódik ös-
sze.
Lehet, hogy egy ideál alapján fejlett morális nézeteket képviselnek. Amikor
azonban jobban megnézzük az ideál alkalmazását, akkor az emelkedett morális
nézetek gyakran eltűnnek. Ez ismét a feltört tojások esete. Az Uránusz látomása
egy olyan rendszerre vonatkozik, amely csodálatosan és racionálisan működik, és
ez a látomás inkább a lehetőségek megismeréséből származik, nem pedig együtt-
érzésből. Az Uránusz nem hoz létre kapcsolatokat együttérzésből. Az Uránusz
egy látomás vagy egy kinyilatkoztatás alapján kapcsolódik valamihez, ez pedig
nem a szívéből fakad, ami számomra a morál alapja lenne. Ezért fontos, hogy az
uránikus emberek rendelkezzenek saját értékrenddel és megfelelő identitástudat-
tal, hogy össze tudják egyeztetni uránikus látomásaikat személyes moráljukkal és
tényleges élettapasztalataikkal.

22
Az Uránusz és a püthagoraszi számok

Prométheusz mítosza az eredeti Uranosz-monda megismétlése egy ismert sí-

kon. Most ahhoz az istenséghez fordulunk, akiről a bolygó a nevét kapta. Ő volt
Prométheusz őse, hiszen ő nemzette a titánokat Gaiával, aki a testvére és a fele-
sége is volt. Görögül az ouranosz szó „a csillagos eget” vagy az „égboltot” jelenti.
Születésének két változatát ismerem. Az egyikben Uranosz és Gaia együtt léptek
ki a káoszból. A másikban először Gaia létezett, ő szülte Uranoszt, majd egybe-
kelt vele. Még abban az esetben is archetipikus teremtő isten maradt, amikor a
Nagy Anya öléből született. Ezért írtam fel a diagramra Jahve, isten héber nevét.
Uranosznak több közös tulajdonsága van a Genezis istenével, aki feltette az égre a
csillagokat, megteremtette a Napot és a Holdat, és akinek orcája a vizek felett lebe-
gett. Uranosz székhelye a csillagos ég legmagasabb, elérhetetlen szférája, a „kris-
tály-szféra”, amelyet az állócsillagok díszítenek.
Az ókorban nem volt Uranosznak kultusza. Mivel ő az első és az egyetlen, így el
sem lehet képzelni, ő vitte végbe a teremtést, ezért nincsen alakja. Mi volt a meg-
nyilvánult kozmosz előtt? Nem tudunk erről képet alkotni, mert ez alak nélküli.
A teremtés egész potenciálja Uranoszban létezik, de amíg nem nyilvánul meg,
addig „egy eszme marad isten gondolatában”. Ezek a „platóni testek”, a megnyil-
vánulás tervezetei.
Néhány évvel ezelőtt vettem a British Museumban egy gyönyörű nyomatot,
amelyen egy középkori festett kódexlap van. Az látható rajta, hogy Isten hogyan
teremtette meg az univerzumot – a Földet, a Napot, a Holdat, a csillagokat és a
négy elemet – egy körző segítségével. A középkorban szívesen ábrázolták képen
Istent, időnként igen meglepő módokon is. Jó lenne tudni, mi volt a művész fe-
jében, de még inkább, hogy hogyan nézett ki az apja. Ezen az említett nyomaton
Isten úgy néz ki, mint Raszputyin és Jeremy Irons keveréke – rosszabb napjaik-
ban. A görögök óvatosabban voltak, és a csillagos ég szellemének ábrázolásához a
geometriát alkalmazták.
A matematika területén a görögök jutottak legközelebb Uranosz ábrázolásá-
hoz és jelentéséhez, de tudnunk kell, hogy a görögök matematikája és tudománya
nem hasonlít a mi matematikánkhoz és tudományunkhoz. A görögök a priori
feltételezték a kozmosszal való kapcsolatot. A mai tudomány nem ismer a priori
feltételezéseket; nincsen áttekintése, nem rendelkezik azzal a valódi prométheu-
szi képességgel, hogy átlássa az egészet. Csak néhány tudós van, akik ezt a nézetet
képviselik, őket azonban többnyire nem fogadják el. Napjaink elismert tudomá-
nya inkább szaturnikus, mint uránikus. Lassanként kénytelen lesz felismerni az
egységes világrendet – még akkor is, ha nagyon ellenkezik vele. A görög tudo-
mány az élet minden aspektusát egy hatalmas élő rendszer részének tekintette.
Ennek következtében a görög geometria azon az elképzelésen alapul, hogy a szá-
mok a kozmosz belső rendjének alapjai.
23
 Ha megvizsgáljuk a püthagoraszi világképet, akkor mélyebb ismereteket sze-
rezhetünk az Uránuszról. Minden teremtett dolog egy elvont ideával kezdődik,
amely legtisztább formájában szám. Az első az egyes, amelyet egy ponttal vagy egy
körrel lehet kifejezni, amelynek nincsen sem kezdete, sem vége. Ez Szent Ágoston
híres analógiája, aki Istent egy körrel írta le, amelynek középpontja sehol nincs,
kerülete pedig mindenhol van. Az egyből jön létre a kettő, a kettő hozza létre a
hármat, ezután keletkezhet egy sík. A szám az univerzum legfontosabb alkotó-
része. Végül a számból sík jön létre: először a háromszög, majd a négyzet; majd a
síkok testeket alkotnak: piramist, amelyet a kocka követ. Ezek a testek – amelyek-
ről Platón részletesen írt – alkotják annak a rendnek az alapját, amit mi látható
realitásként ismerünk.
Valószínűleg emlékezni fognak arra, hogy milyen csodálatos lehet csak egy
körző segítségével síkokat és testeket alkotni. A görögök számológép, számítógép
és más találmányok – amitől mi ma függünk – nélkül tudtak a semmiből abszolút
harmonikus, szimmetrikus és tökéletes formákat alkotni. Nem meglepő, hogy a
geometriát az isteni minőség ősformájának tekintették. Egy körzővel lehet kört,
háromszöget és hatszöget rajzolni, illetve szerkeszteni, és végül lehet dodekaé-
dert (tizenkét oldalú) és ikozaédert (húszoldalú) alkotni, amelyeket ha kivágunk
papírból, és a végeiknél összeragasztjuk, majd egy zsinórra felfüggesztjük, ak-
kor egyfajta laterna magicát kapunk. Platón nyomatékosan hangsúlyozta, hogy
a geometria és az ezzel kapcsolatos asztrológia tanulmányozása a gondolkodást
felemeli „az örök valósághoz”. Ha elég időnk lenne, akkor mindenkinek adnék
egy körzőt és egy papírlapot, hogy egy látható univerzumot teremtve utánozhas-
sák Istent. Ezzel egy teljesen más síkon tapasztalnánk meg az Uránuszt.
A Prométheusz által ellopott tüzet másként is lehet értelmezni. Az Uránusz
abban segít, hogy megismerjük a kozmikus rendszer kvintesszenciáját, akár az
asztrológián, akár a kabbalán, a „szent” geometrián, az emelkedettebb szintű ma-
tematikán, a zenén vagy bármi máson keresztül, ami az univerzum alapmintáit és
működését mutatja be. Az Uránuszt általában az asztrológiával kapcsoljuk össze,
mert a görög mitológiában van egy Urania nevű múzsa, akihez az asztrológia tar-
tozik. De van egy sokkal mélyebb összefüggés is.
Isten, a mindenség ura, a látható világ teremtője az univerzum numerikus és
geometriai felépítésében testesül meg látható módon, és ez az asztrológia numeri-
kus és geometrikus struktúrájában nyilvánul meg a legjobban. A horoszkóp való-
di jelentése nem uránikus. Az Uránusz akkor ismerhető fel tisztábban, ha az aszt-
rológiai harmonikust vizsgáljuk, amely a püthagoraszi elmélet modern változata.
Sok asztrológus nehezen érti ezeket a harmonikusokat, mert az egész elméletet
elvontnak és személytelennek tartják. Hogyan alkalmazzuk akkor ezt egy szeren-
csétlen kliensnél, aki éppen válófélben van? Az uránikus asztrológus ragaszkodni
fog ahhoz, hogy az asztrológiai struktúrák mélyebb megértése nélkül nem láthat-
juk helyesen az emberi tapasztalatok darabkáit.
24
 Az uránikus nézet e dimenzióinak jobb megértéséhez olvassák el John Addey
Harmonics in Astrology7 és Charles Harvay–Mike Harding Working with Astro-
logy című műveit.

És ne felejtsük el megemlíteni C. G. Jungot, aki mind az asztrológiával, mind

Platón filozófiájával intenzíven foglalkozott. Jungnak egyébként Vízöntő Ascen-
dense volt, erőben lévő Szaturnusszal, ami szemben állt az Uránusszal. Munkái-
ban a számokat és a geometriát alapvető eszközökként használta a lélek megérté-
séhez. Jung személyiségértelmezésében lényeges szerepet játszik a hármasság, a
négyesség és a kör. Három alkímiai művének – Psychologie und Alchimie, Studien
über alchemistische Vorstellungen, Mysterium Coniunctionis8 – nagy részét a pszi-
ché geometriai struktúrájának kutatása teszi ki.

Ez a rendkívül uránikus tétel sok asztrológus számára nem túl célszerű a gya-
korlatban, mégis fontos, hogy legalább sejtésünk legyen ezekről az összefüggé-
sekről – már csak azért is, mert e tétel nélkül nem érthetjük meg az uránikus
látásmódot.
Az Uránusz az asztrológia alapszerkezetét befolyásolja. Az „isteni szellem” mű-
ködését, a kozmoszt mint teljes egészet ismerteti meg velünk. Mindenkinek, aki
asztrológiát tanul, azzal a ténnyel kell kezdenie, hogy ez a tudomány a geometrián
alapul, és tervszerűen, numerikus sorrendben folytatódik. Tizenkét állatövi jegy
van, amit az ekliptika négyes felosztásából (a két napéjegyenlőségből és a két nap-
fordulóból) lehet levezetni. Három jegy van mind a négy elemen belül, és mind a
három minőségben négy jegy.
Mindennek az eredetét a körző csodájában kell keresnünk. A fő aspektusok
mértékét a hármas és a négyes számból vezetjük le. Ha egy kicsit hátralépünk, és
innen nézzük meg az asztrológiai rendszert, mint egy geometriai rajzot, akkor lé-
legzetelállítóan szép és szimmetrikus. Püthagorikus természetű és azon az a priori
feltételezésen alapul, hogy az isteni szellemben, Uranosz csillagos egén a minden-
ség alapelvei már kidolgozottan állnak; mindez a számokkal kezdődik, és lépésről
lépésre differenciálódik, egészen a látható forma négyességéig. Ha így tekintünk
egy horoszkópra, akkor igénybe vesszük a Prométheusz által ellopott tüzet. Ura-
nosz egy nehezen felfogható alak. Nincsenek olyan karakterisztikus tulajdonságai,
mint Zeusznak vagy Aphroditének – nincsen „személyisége”, mint az Olümposz
emberiesített isteneinek. Nem tudunk Uranosz házasságon kívüli kapcsolatairól.
Mégis van néhány jelentős támpontunk. Először is: rendkívül termékeny, amit el is
várunk egy égi teremtő istentől; minden éjjel „meglátogatja” Gaiát, aki egy újabb
gyermeket fogan. A másik támpont, hogy megszületett gyermekeivel szemben kü-
lönösen elutasító. Nem tartja őket tökéleteseknek, nem felelnek meg az ő elképze-
7
John Addey: Harmonics in Astrology (London, 1990)
8
C. G. Jung: Gesammelte Werke, Band 12, 13, 14.

25
léseinek. Nem vette figyelembe azt a tényt, hogy gyermekei Gaiától a földiességet
öröklik, s ezzel a természet kimeríthetetlen formaalkotó képességét. Ezek a gyere-
kek nem illedelmesek, nem szépek, hanem olyanok, mint egy geometriai vázlat.
Gaia először a titánokat szüli meg, akik hatalmasok, szőrösek és durvák, nin-
csen bennük kellem és báj. Ezután még néhány óriást szül, akik még nagyobbak és
otrombábbak, majd végül néhány százkezű monstrumot szül. Ez nem éppen az,
amit Uranosz elképzelt, és egyszer, amikor rátör az undor, gyerekeit az alvilágba
dobja le, hogy ne is lássa őket. Gaia szinte belebetegszik, hogy Uranosz így eltaszí-
totta ivadékait, és az apjuk elleni lázadásra bátorítja őket. Kedvenc gyermekének,
a titán Kronosz/Szaturnusznak ad egy sarlót. Amikor Uranosz az egyik éjszakai
gyermeknemzéstől kimerülve elalszik, Kronosz az apjához lopakodik. Bal kezével
megfogja heréjét, és a jobb kezében lévő sarlóval lemetszi, s ezzel elfoglalhatja a
trónt mint az istenek királya.
A sebből a földre csepegett a vér, s ebből születtek meg a fúriák. Kronosz apja
levágott genitáliáit a tengerbe hajította, ahol a víz megtermékenyült Uranosz sper-
máitól, és a tenger habjaiból kiemelkedett Aphrodité. E kasztrálásból két külön-
leges női minőség született. Az egyik a szépséget és a harmóniát testesíti meg, a
másik a bosszút és a megtorlást.

Uranosz kasztrálása

Tanfolyami résztvevő: Az egyik történetben az áll, hogy Uranosz éppen szeretke-

zett Gaiával, amikor Kronosz odaosont. Ha ez igaz, akkor nemcsak heréjét veszí-
tette el, hanem Gaiát is.

Liz: Igen, az isteni szülők elválasztásáról van szó, az ég és a föld kapcsolatának

végéről, ami egyúttal az elkülönült földi realitás kezdete is. Kicsit nehéz elképzel-
ni, hogy hogy is zajlott le mindez, hogy melyik kezével mit csinált. A kasztrálást
több, különböző síkon értelmezhetjük. Ahogyan mondtuk, Kronosz tette elvá-
lasztó aktus volt; elválasztotta a szellemet az anyagtól, ami azt a meggyőződést
szülte az emberben, hogy e két világ örökre összeegyeztethetetlen. A kasztrálás
egyben megfosztotta Uranoszt nemzőerejétől, amit nem szabad elfelejtenünk, ha
az Uránusz és a Szaturnusz közötti asztrológiai kapcsolatot nézzük. A Szaturnusz
lerombolja a végtelen uránikus teremtő potenciált. A látomásokkal teli prométhe-
uszi szellem tehát nem tud új lehetőségeket teremteni, miután a Szaturnusz ezen a
helyen megragadta. Többé már nem termékeny. A tökéletesség potenciálját meg-
csonkították, korlátozták, behatárolták. Így aztán egy földi világban kell élnünk,
egy körülhatárolt formájú világban, ami nem tud mássá fejlődni, mint ami.
A mítoszban így fejeződik be Uranosz története. Ellentétben más istenségek-
kel, az ő hatalma csak korlátozott ideig élt. Ugyan nem hal meg, de nem tartozik
26