Elektromágneses hullámok egy gyakorlati alkalmazásának bemutatása

A röntgen-sugárzás
A röntgensugárzás nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amelynek hullámhossza 10
nanométer és 10 pikométer között van. A határérték nem szigorú, de ennek megfelelően
frekvenciája nagyjából (30 PHz és 30 EHz (30·1015 Hz és 30·1018 Hz) között van. Főbb
felhasználási területei a gyógyászat és a krisztallográfia. Mivel a röntgenfotonok energiája
megközelítőleg 0,1 keV és 1 MeV, tehát ionizáló sugárzás, azaz élettanilag veszélyes.
Az elektromágneses spektrum hosszabb hullámhosszú (és ezért alacsonyabb energiájú)
részét, az úgynevezett röntgensugárzást, amely az ultraibolya sugárzáshoz kapcsolódik,
lágy röntgensugárzásnak nevezzük. Egy kisebb hullámhosszú (nagyobb energiájú) régió –
az úgynevezett kemény röntgensugárzás – szomszédos a gamma-sugárzással, és részben
átfedi azt. Ezért az utóbbi kettőt nem hullámhosszuk, hanem az eredetük mögött meghúzódó
fizikai folyamatok alapján különböztetjük meg. A gamma sugárzás a magátalakulások során,
míg a röntgensugárzás energetikai elektronikus folyamatok (az elektronok nagy sebességre
felgyorsult kölcsönhatása az anyag közegével) során keletkezik.
A megfigyelt röntgen színes kép hullámhossza 0,016 nm és 66 nm között van, széles
tartomány, körülbelül 12 oktáv.
Előállítása:
A röntgensugarak mesterséges előállításához használt eszköz egy röntgencső. Ha a
vákuumtérben az elektródákra nagy feszültséget kapcsolunk, a katódot elhagyó elektronok
az anód felé felgyorsulnak, ahol nekiütköznek az anódnak, amely magas olvadáspontú
fémből, általában volfrámból készül, és röntgensugárzást kelt. A sugárzás spektruma is
kétféle aláírást mutat, az eredetéhez vezető két fizikai folyamat szerint. További részletek a
Röntgencsövek cikkben.
A széles folytonos spektrum a bremsstrahlungból, a vonalszerű spektrum pedig a
karakterisztikus sugárzásból származik.
A Bremsstrahlung az elektronok szóródásával jön létre nagy atomszámú atommagok erős
elektromos mezőiben. A lassítás során az elektronok kis mennyiségű energiát bocsátanak ki
röntgenfotonok formájában, a maradék pedig hővé alakul. A sugárzás spektruma folytonos, a
rövid hullámhossz oldalán éles határvonallal.
Jellegzetes sugárzás keletkezik, amikor egy elég nagy energiájú elektron ütközik az anóddal
ahhoz, hogy az atommaghoz közeli atom belső elektronhéjából kiütjön egy elektront. Ekkor
az így kiürült energiaszintre egy nagyobb energiájú elektron kerül, és az átmenet során az
energiakülönbségnek megfelelő röntgenfoton bocsát ki. Spektruma lineáris, a vonalak
helyzete egy adott atomra jellemző.

Alkalmazása:
Orvostudomány
A röntgensugárzást legnagyobb mértékben az orvoslásban, ezen belül a diagnosztikában, az
eszközpozicionálásban, ezen kívül a terápiában használják. Az orvosi diagnosztikában
használt sugárzás erőssége 20–200 keV közti energiájú, amíg a terápiás sugárzás erőssége
akár egy-két MeV is lehet, ennek előállítására már gyorsítókat használnak. A röntgensugarak
biológiai hatása – gondos adagolás, valamint ellenőrzés esetekor – sok betegség
gyógyításánál előnyösen megfelelő az alkalmazásra (röntgenterápia, pl. rosszindulatú
daganatos és rákos megbetegedéseknél)

Élelmiszer-vizsgálat, -kezelés
A röntgentechnológia felhasználható az élelmiszerek ellenőrzésére, a fizikai
szennyeződések érzékelésére, valamint minőségi célkitűzések érdekének megfelelően az
élelmiszerek belső szerkezetének tanulmányozására is. Élelmiszerek tartósítására,
csírátlanítására is használható.
Felfedezése:
A röntgensugarak felfedezése a katódsugarakkal végzett kísérletek eredménye volt,
amelyeket akkoriban sokan tanulmányoztak. Ilyen kísérleteket végeztek Ivan Pruy, William
Crookes, Johann Wilhelm Hittorf, Eugen Goldstein, Heinrich Hertz, Lénárd Fülöp, Nikola
Tesla, Thomas Edison, Joseph John Thomson, és persze Ezt maga Wilhelm Conrad
Röntgen vezette. Hermann von Helmholtz elméleteket állított fel az akkor még
megmagyarázhatatlan jelenségekről. Edison és Charles Glover Barkla nem sokkal
felfedezésük után hasonló kísérleteket végeztek. Max von Laue volt a röntgendiffrakció
jelenségének felfedezője.
Johann Hittorf (1824-1914) fedezte fel, hogy a vákuumcső negatív elektródájából
kibocsátott sugárzás fluoreszkál, amikor a cső üvegfalába ütközik. Ezt a sugárzást Goldstein
1876-ban katódsugárzásnak nevezte el. Később William Crookes tanulmányozta a ritka
gázok energiakibocsátását, és megalkotta a nevét viselő Crookes-csövet. Ez volt az első
modern értelemben vett katódsugárcső, amelyben vákuumban lévő elektródák között magas
feszültséget alkalmaznak. Észrevette, hogy amikor egy nem exponált fotólemezt helyeztek a
cső közelébe, árnyékok keletkeztek, de nem vizsgálta tovább a jelenséget.
Tesla 1887 áprilisában kezdte vizsgálni ezt a jelenséget egy házilag készített
nagyfeszültségű vákuumcső és egy Crookes-cső segítségével. Műszaki publikációiból
kiderül, hogy kifejlesztett egy speciális egyelektródás csövet célelektróda nélkül; erről 1897-
ben számolt be a New York-i Tudományos Akadémián tartott előadásában.A Tesla
készülékének hátterében álló jelenséget ma bremsstrahlung néven ismerjük: 1892-től
kezdve Tesla számos kísérletet végzett, de nem tudta meghatározni a sugárzás természetét.
Nem publikálta és nem tette széles körben ismertté eredményeit; a későbbi röntgenkísérletei
voltak azok, amelyek felhívták a tudományos közösség figyelmét a röntgensugarak biológiai
veszélyeire.
Hertz 1892-ben kezdte tanulmányozni a sugárzást, és kimutatta, hogy az képes áthatolni a
nagyon vékony fémfóliákon, például az alumíniumon. Lénárd Fülöp, Hertz magyarországi
tanítványa, tovább vitte ezeket a kísérleteket. Kifejlesztett egy katódsugárcsövet, és
megvizsgálta, hogy a sugárzás milyen mértékben képes áthatolni a különböző anyagokon.
Helmholtz a fény elektromágneses elméletén alapuló matematikai összefüggéseket írt le
anélkül, hogy tudta volna, hogy röntgensugarakkal dolgozik; már a röntgensugarak
felfedezése előtt felvetette, hogy a diszperzió előfordulhat, de ő maga nem végzett
röntgensugarakkal kísérleteket
1895 novemberében a német tudós, Röntgen otthoni laboratóriumában elkezdte tesztelni és
rögzíteni Crooks kísérleteit egy vákuumcsővel.November 8-án észrevette, hogy egy kulcs
képe rejtélyes módon megjelent és "kivilágosodott" egy fekete csomagolópapírba csomagolt,
nem exponált képkereten, amely az íróasztala alsó fiókjában volt. A szobában a kertkapu
egyetlen kulcsa ugyanannak az íróasztalnak a legfelső fiókjában hevert, ahol már több mint
egy éve feküdt. A képkereten ennek a kulcsnak a képe volt.Röntgen észrevette, hogy az
asztal és a fiók egy vonalban van a falra szerelt Crooks-csővel. Mivel azonban a Crooks-cső
nem bocsát ki látható fényt, egyértelmű volt, hogy a felső fiókban lévő kulcs képe nem a
fotólemezre, hanem az alsó fiókból a benne lévő bőrszíjon és csomagolópapíron keresztül
jut el a fényképezőgépre. Ezért nem tudott áthatolni a kulcsnak nevezett fémtárgyon, és ez a
rész sötét maradt a fényképészeti lemezen.

Abban az időben más tudósok már felvetették, hogy Crooks csöve valamiféle sugárzást
bocsát ki, amit katódsugárzásnak neveztek el, mivel az üvegcsőben lévő fémlemezből
(katódnak nevezték) származik. Crooks úgy gondolta, hogy ezek a sugarak talán egy másik
világból származnak. Ezt az ismeretlen sugarat azonban még senki sem mérte vagy
tanulmányozta.Röntgen feltételezte, hogy ezek a katódsugarak lehetnek a fotoplafonon
megjelenő kép okozói; kéthetes kísérletezés után bebizonyította e titokzatos sugár létezését,
és röntgensugárnak nevezte el (a számításokban az x általában ismeretlent jelent).
Megállapította, hogy a sugarak áthatolnak a fán, a papíron, a ruhán és számos fémen,
kivéve a sűrű fémeket, például az ólmot.Röntgen úgy végzett kísérleteket laboratóriumában,
hogy platina-báriumsókkal (egyfajta fluoreszkáló só) átitatott papírt akasztott a falra. Amikor
bekapcsolta a Crookes-csövet, és a papírra irányította, a papír halványan világított (teljesen
feketének kellett lennie ahhoz, hogy megfigyelhető legyen), amikor pedig egy vaslemezt
helyezett a papír elé, a lemez helyén lévő terület fekete maradt, és csak a papír más részei
világítottak. A röntgenfelvétel megmutatta a tányért tartó kéz csontjait, amelyek feltűnően
tiszták voltak. Amikor megmozdította az ujjait, a zöld körvonal körülöttük ugyanúgy mozgott.
Amikor Röntgenné ezt meglátta, felsikoltott, hogy ez a halál előhírnöke (hiszen korábban
csak halott csontokat látott), de Röntgen hat hétig folytatta intenzív kísérleteit, és később
publikálta az általa röntgensugárzásnak nevezett sugárzás természetéről és alkalmazásáról
szóló eredményeit. Ennek illusztrálására megmutatott egy röntgenfelvételt a felesége
kezéről, amelyen egy gyűrű volt.
Egy hónapon belül az egész világ a röntgensugarakról beszélt. A szkeptikusok úgy
tekintettek rá, mint egy gyilkos sugárra, amely elpusztítaná az emberiséget. Az álmodozók
csodaként tekintettek rá Az 1990-es években létrehozták a Chandra
Röntgenobszervatóriumot, amely lehetővé tette a nagyenergiájú folyamatok
tanulmányozását röntgensugarak segítségével. Az Univerzum röntgenfelvételei nem
statikusak; nemcsak nagy változásokat mutatnak.