EU-JOG

Harmadik, aktualizált és bővített kiadás

HARMADIK, AKTUALIZÁLT ÉS BŐVÍTETT KIADÁS

Szerkesztette:
OSZTOVITS ANDRÁS

~
Lap- és Könyvkiadó Kft.
 5

© Angyal Zoltán, 2021

© Asztalos Zsófia, 2021
TARTALOM
© Chronowski Nóra, 2021
© Fazekas Judit, 2021
© Gyeney Laura, 2021
© Metzinger Péter, 2021
© Milassin László, 2021
© Osztovits András, 2021
© Szabó Marcel, 2021
© HVG-ORAC Kft., 2021
ELŐSZÓ .................................................................... . 21

A kézirat lezárva: 2021. június 30. ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ ... . . .. .. .................... ..... ... . . ... . . 23

ELŐSZÓ A HARMADIK KIADÁSHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Angyal Zoltán: ,,N' rész III. fejezet: bevezető,
1-2. (Szabó Marcellal közösen), 3., 5., 6., 7., 8.;
Asztalos Zsófia: ,,A" rész VII. fejezet; „A" rész
JOG- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER
Chronowski Nóra: ,,A" rész II. fejezet (Osztovits Andrással közösen);
Fazekas Judit: ,,N' rész IV. és V. fejezet; I. FEJEZET
Gyeney Laura: ,,B" rész III. fejezet; AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE ..................................... . 29
Metzinger Péter: ,,B" rész IV., V., VI., VII. fejezet;
Milassin László: ,,B" rész I., II., III., VIII. fejezet; 1. Európa eredete . .. ........................................................... . 29
2. Európa az ókortól a második világháborúig ................ ... ... .... ............. . 29
Osztovits András: ,,N' rész VI. fejezet;
3. Európa a második világháború után .. .. .... ..... . ... .......... . .. .. ..... . ....... . 32
Szabó Marcel: ,,A" rész 1. fejezet, ,,N' rész III. fejezet: bevezető, 4. Az Európai Közösségek kialakulása ............................................. . 35
1-2. (Angyal Zoltánnal közösen), 4. 4.1. Az európai integráció első mérföldköve: az Európai Szén- és Acélközösség ......... . 35
4.2. Az Európai Védelmi Közösség terve ........................................ . 37
Szerkesztette: OSZTOVITS ANDRÁS 4.3. A Nyugat-európai Unió ............ . ..... ... . . ......... ... . .. .. .. ..... .... . 37
5. Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség ................ . 38
5.1. Az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés ... ... ................. . 39
A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit 5.2. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés ........................ . 39
tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel 5.3. Az 1957-es Intézményegyesítő Szerződés .................................... . 40
- elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül 5.4. Az 1965-ös Fúziós Szerződés ..................... .. ...... .. .............. . 40
közölni. 5.5. Euroszklerózis .......................................................... . 41
5.6. Az első bővítés .................... .... .. ... . ..... .. ... ..... ............ . 42
5.7. Déli bővítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
5.7.1. A második bővítés ................................................... . 42
ISBN 978 963 258 538 3 5.7.2. A harmadik bővítés ........... . ................................. .. ... . 42
6. Az Egységes Európai Okmány .. . ............................................ • • • 43
Budapest, 2021 7. A Maastrichti Szerződés előzményei ... . ............ . ........................... . 44
A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása 7.1. A Maastrichti Szerződés .. ................................................ . 46
Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője 8. A negyedik bővítés ........................................................ • • • 48
9. Az Amszterdami Szerződés .................... .. ..... ... . .. .................. . 49
Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu 10. A Nizzai Szerződés ..... ... .. .... ..... ......... .... ... .. .. .......... . .... . • • • 51
Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva 11. Az ötödik, hatodik és hetedik bővítési kör .... .. . . ............................ .. . . 53
 Tartalom 7
Tartalom
6
55 3.1.1. A biztosok száma és kinevezésük feltételei 95
12. Út az Alkotmányos Szerződés felé . ... . . . . .... .. . .. ... . .. . . .•• •• ••••• •• •••• ••• ••
56 3.1.2. A Bizottság tagjainak kinevezési eljárása é~ hi~~t~ii. id~j~k : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 96
J2.1. Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról. ... . . ... . . . .• ••• ••••• • • ••• •• •
58 3.2 . A Bizottság szervezeti felépítése és döntéshozatala 98
12.2. Az Alkotmányos Szerződés bukásától az ún. Reformszerződésig ••• •• • • •• • • . • ••• •
59 3.2.l. A Bizottság elnöke .. . . .... .. . . .. .... .. .. : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 98
13. A Lisszaboni Szerződés ... . . .. . ..... . .. . . ... . . .. . ... . .. . .. .•• ••••• • • • •• •••••••
60 3.2.2. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője .. . ... .. ..... .. ........ . 99
14. Az első „szűkü lés ": a Brexit . . ...... . . . . . . . . .. ... . . . .. . . . . . .••• • •• •• • ••• • • •• • • •
3.2.3. A biztosi kabinetek 99
3.2.4. A Bizottság főtitkára: : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 100
3.2.5. Főigazgatóságok és szolgálatok . .... . .... . .. . ... . .. . .... . ...... . ....... . 100
II. FEJEZET 62 3.2.6. Döntéshozatali eljárások a Bizottságban .. . ........... . .................. . 101
INTEGRÁCIÓS CÉLOK ÉS ÉRT ÉKEK AZ ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEKBEN •• • • •• •• •
3.3. A Bizottság és tagjainak függetlensége, elszámoltathatósága,
64 és megbízatásuk megszűnésének okai .. ... .... . . . . ... . ....... . .. . . . . . ....... . 102
1. A jogállamiság . . .... . .. . . .. .... . . . .. ... . . . . . . ..... .. . . .. . .. • •• •• • ••••• •• •• •• •
65 3.3.1. ~ függetlenség szerepe és garanciái . . .. .. . .. .. .. .. .. .. . ... ... . ..... . .... . 102
1.1. A jogállamiság az Európai Unió Bírósága gyakorlatában .... . ..•• ••• ••• • • •• • • ••• •
66 3.3.2. Osszeférhetetlenségi szabályok . .. .. ..... .. ..... ... . . .... . ..... . . . ... . . . 102
1.2. Jogállamiság és kondicionalitás .. .. . .. .. . .. . . . . . . .. .. . ...• • •• •• • •• ••• • • • • • • •
67 3.3.3. Az elszámoltathatóság eszközei ... . ..... . ... . . . . . .. . ... . ...... ... .. .... . 103
1.2.1. A Bizottság jogállamiság-kerete . .. . . . ... .. .. .. . ... . . ... • • • ••• • • • •• •.••• •
68 3.3.4. A biztosi megbízatás megszűnésének okai és esetei .. . ............ . ....... . . 104
1.2.2. Az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer •• • •• • •• • •• • •
3.4. A Bizottság feladatai. 105
3.4.1. Áttekintés .... .. : : : • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
105
3.4.2. A Szerződések, vala~i~; ~~ ~té~~é~;~k áit~i • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
III. FEJEZET 71 a Szerződések alapján elfogadott intézkedések alkalmazásáról való gondoskodás .. . 106
AZ EU INTÉZMÉNYRENDSZERE ...... . ..... . .. . .. . .. •• • •• • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
3.4.3. Az uniós jog alkalmazásának felügyelete ... ... . .. ... . ........... . ....... . 107
73 3.4.4. Az uniós költségvetés végrehajtása és a programok irányítása ... . .. .... . .. .. . . 107
1. Az Európai Tanács ... . ............ .. . .. . . ..... .. . . ...• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
73 3.4.5. Koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatok
1. 1. Európai Tanács - Európa Tanács . . . . . ......... . . . .. . . .• .••• • •• • • • • • • • • • • • • • •
73 a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint 108
3.4.6. Az Unió külső képviselete ..... . ........ . .... : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : :
1.1.1. Az Európa Tanács kapcsolata az Európai Unióval .. . .... • •••• • •• •• • • •• • • •• • •
74 108
1.1.2. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az EU .. ... . ..•• • •• • ••• • •• • • • • • • •
75 3.4.7. Javaslattétel jogalkotási aktusok elfogadására ..................... . ..... .. . 109
1.2. Az Európai Tanács ....... . . .... .. . . .. .. . ........ . . • .• • ••• • • • • • • • • • • • • • • • •
75 3.4.8. Indítványtétel az Unió tevékenységének éves és többéves programjára ... .... .. . 110
1.2.1. Az Európai Tanács létrejötte .. ..... . . .. . . ....... . ...• •• • •• • • • • • • • • • • • • •
76 4. Az Európai Parlament .... . ..... . .... . ....... . .... . .. . ...... . ........ . .. . .. . . . . 111
1.2.2. Az Európai Tanács összetétele ...... . . . ..... . ...... .• •••• • ••• •• • • • • • • • • •
77 4.1. Az Európai Parlament létrejötte ..... . ..... .. ...... . .. .. .... . .. . . ... . . . ... . . . 111
1.2.3. Az Európai Tanács feladatai és elnöke .. . . . .... . ... . ..• •• •• • ••• • • • • • • • • • • •
78 4.1.1. A Parlament elődei: a Közös Gyűlés és a Gyűlés .. . ........... . ... . .... .. . . . 111
1.2.4. Az Európai Tanács ülései . . .. . ....... . . .. . . .... . .. . •• ••• •• •• •. • ••• • ••• •
80 4.2. Az Európai Parlament működése 111
1.2.5. Az Európai Tanács döntéshozatala .. . .. . .... . . . .. . ..... • •••••• •• • • • • • • • • •
82 4.2.1. Az Európai Parlament székh~i;e· :: : :: :: :: ::: : : : ::: :: :: ::: : :: :: :: : : ::::: : 111
2. Az Európai Unió Tanácsa . .. ... . .... . .......... . .. . .... • •• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
82 4.2.2. Az Európai Parlament képviselői és választásuk . . .... . ........ . ........... . 112
2.1. A Tanács összetétele és működése . .. . . . ....... .. . . ... . .•• • ••• • •• • • • • • • • • • • • •
82 4.2.3. Az Európai Parlament tisztségviselői .. .................................. . 113
2.1.1. A tanácsi formációk .. .. .. . ..... .. . . ..... . .... .. . . ..•• • •• • • • • • • • • • • • • • •
84 4.2.4. Az Európai Parlament pártcsoportjai ................... . ............... . . 114
2.1.2. A Tanács ülései . .. . ... . ... . . .. . . .. . ....... . ......• • •• • ••• • • • • • • • • • • • •
85 4.2.5. Az Európai Parlament határozatképessége, nyelvei, bizottságok ............ . . . 115
2.1.3. A COREPER, a bizottságok és a munkacsoportok . ... . ..•• • • •• •••• • •• • •••• •
87 4.3. Az ombudsman és a Petíciós Bizottság ................................. . .. . . . 116
2.1.4. A Tanács soros elnöksége . . . .. . .. ... .... . .. .. . . .... •• •••••• • • • • • • • • • • • •
89 4.4. Az Európai Parlament hatáskörei 117
2.1.5. A Főtitkárság ....... . .... . . .. . . .. . .... . . . .. . .. • •••• • •• • •• • • • • • • • • • • • • 4.4.1. Önigazgatási hatáskör • • •• • •• • •• • •• • • •• •• • • • • •• •• • • •• • • •• • • •• • •• ••
90 117
2.2. A Tanács feladatai . . .. . .... .. . . .. . ... . .. . .. . . . ........••••• • • • • • • • • • • • • • • •
90 4.4.2. Részvétel a jogalkotásb~~: : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : • • • • • • • • • 117
2.2.1. Az uniós jogszabályok megvitatása és elfogadása . . .. . ...• • •• •• ••• • • •• • •• • • •
91 4.4.2.1. Konzultációs eljárás . .... .. . . ... . ........... . ... . .... ... . : : : : : : : : : 117
2.2.2. A tagállami szakpolitikák koordinálása . . . .. . . .... . ...•••• • •• •• •••• • • •• • • •
91 4.4.2.2. Rendes jogalkotási eljárás .. . .. . .. .. ..... . .... . ... .... ... . . . ...... . 118
2.2.3. Az EU közös kül-és biztonságpolitikájának alakítása . .... • •••••• • •• • •• • •• • •
92 4.4.2.3. Egyetértési eljárás .. . .. .. .... ..... . .. . ... .. ... . .. . ... . ... . ....... . 118
2.2.4. Nemzetközi megállapodások megkötése ..... .. .........•• • •• • •• • •• • ••• •.•
92 4.4.2.4. Költségvetési eljárás . . . . ... . ....... . ......... . ............. . .. . . . . 119
2.2.5. Az Unió költségvetésének elfogadása . . .... .. . . .......•••••••• • •• • •••• • • •
92 4.4.3. Politikai ellenőrző szerep ............................................. . 119
2.3. Döntéshozatal a Tanácsban . . .. . ...... . ..... . .. . . . . . ..• • •••• • •• • • • • • • • • • • • • •
93 4.4.4. Jogi ellenőrző szerep ...... .. ... .. . . ....... ... ......... .. . .. .. ....... . 120
2.3.1. Az egyhangú döntéshozatal . . .. . . . ....... . .. . ....... . . •• ••• • ••••• • • • . • •
93 4.5. Demokráciadeficit és európai parlamentarizmus ................. .. . .. .. . . ... . . . 121
2.3.2. A minősített többséggel történő döntéshozatal . ... . .. . ...• • •• • •••••••••••••
95 5. Az Európai Számvevőszék 123
5.1. A Számvevőszék létrej~~t~· : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : :
3. Az Európai Bizottság .. ... . .. ... . .... . . . .......... . ...• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
3.1. A Bizottság összetétele és tagjainak kinevezési eljárása . ....... • •• • ••••••••• • • •• •
95 123
 Tartalom Tartalom 9
8

5.2. A Számvevőszék összetétele és szervezete . ..... . ..... . .. .... ....... . . .. ... ••• 123 7.2.5. Az ítélkező testületek . . ...... . . . .. . . . ... .. ............ . ............... 152
124 7.2.6. A Bíróság hatáskörei . . ............................................... . 153
5.3. A Számvevőszék függetlensége ...... . . ... .. . .. . .. . . ..... . .. ... . .... .. . . ••• •
125 7.3. Törvényszék . .... ...... .. ... .. ... . ... .. .. . . . ................... . ........ . 155
5.4. A Számvevőszék működése .. ... .. . . .... .. . ... .. .. . . . . . .... ... .. . .... . . • •••
127 7. 3.1. Összetétele 155
6. A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank ....... .. . . .... • • • 7.3.2. A bírák, az .eÍ~~k -é~ ·; hj~;t~i~e·z~~ö . • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
6.1. A KBER és az EKB létrejötte . . . . . . . . ..... .. ..... .. .... . ... .. .... . ..... • .• • • 127 155
127 7.3.3. Ítélkező testületek ...... . ..... . . : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 156
6.1.1. A gazdasági és monetáris unió programja .. . . . .... . . . . .. . .. ... . .. ... . • • • . •
129 7.3.4. A Törvényszék hatáskörei . . ...... . .. . .. . .. .. .. . ..... . . .. .. . .. .. . .. .... . 157
6.1.2. A KBER kétszintű szervezeti felépítése és az eurórendszer ...... .. . . . . .... • • •
130 7.3.5. Fellebbezés a Törvényszék határozataival szemben .. .. .... .. . . . .. .. . ....... . 157
6.1.3. A tagállami jegybankok szerepe és jogi helyzete a KBER-ben . . ..... . ••• • ••• •
131 7.4. A Közszolgálati Törvényszék (2005-2016) ............ .. ..... .. .. .. ..... . . ... . 159
6.2. Az EKB célkitűzései ... ..... . .. . .. . .. .. . . .. .. .... . ..... . ... . .. . .. . . . ••••••
6.3. Az EKB feladatai .. .. . .. . .. .. . ...... .. .. . .. . . . .. .. .. . . .. . . . . ... ..•• • ••• • • 132 7.5. A bírósági rendszer reformja .. .. .......... . ..... .. .......... . . ............. . 160
132 7.6. Az Európai Unió Bírósága e lőtti eljárás fontosabb szabályai ... . . . ......... . . . ... . 164
6.3.1. Alapvető feladatok .. . .. ... . .. . .. . .. ... . . . . . . . . .. . . . . . .. . ..•.•• • • ••• ••
6.3.1.1. Az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása . . .• . ••• • • • 132 7.6.1. Eljárás a Bíróságon .. .. . . .. ......... . .... . .. . ....... . .. . ... . ......... . 164
6.3.1.2. A dev izaműveletek végzése .. . .. . . . . . . . . ... . . ... . . . . .. .. . •.• • •••• •• 132 7.6.2. Eljárás a Törvényszéken .. .. . . ... ... ...... . ................ . ... . ...... . 168
6.3.1.3. A tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése . •• •• •• • •••• 132 8. Tanácsadó testületek . . . .. . .... . . . ... . ...... .. . . . .. .. .. .. .... . ...... . ..... . .. . . 169
6.3.1.4. A fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása ..• . •• •• • •••• • 133 8.1. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ....... . ..... .. ........ . .. . ......... . 169
133 8.2. Régiók Európai Bizottsága .. . .. . ......... . .. . ....... . . . . .... .. ......... . . . . 170
6.3.2. A bankjegy- és érmekibocsátás szabályozása . . . .. ... . . . .. . . • • • • •• • • ••• • • • •
134 9. Az Európai Beruházási Bank .. .. .. . ... . . . ... . ... . ... . . .. ..... . .. . ......... . ... . 171
6.3.3. Egyéb feladatok . . . .. .. ....... . ... .. .. . . .. .. . . .. . ... . • • • • • • •• • • • • • • • • •
6.3.3.1. Konzultatív és véleményező funkció .. .. .. . . . .. ... ... . ..•••• • ••• • • • • • 134 9.1. Az EBB feladatai ....... . . . .... . ....... . . . . . . .... . .. . . .. .. .... . ....... . .. . 171
6.3.3.2. A hitelintézetek prudenciális felügyelete ... . .. . .. .. ... . . •.•• •••••••• • • 135 9.2. Finanszírozási alapelvek ............... .. . .. ... .. . . .. .. ........ . ... . . . .... . 172
6.3.3.3. Statisztikai feladatok . . . . . . . . ... . .... .. . .. .. .. .. . ... .• • • • • • • • • • • • • 135 9.3. Az EBB döntéshozatali rendszere . . . . .. .. ..... . ... . . ... ... . .. . ....... .. ... .. . 174
6.3.3.4. Jogalkotó és végrehajtó funkció ..... . . ...... .. . . . . . . . . .. . • • • • •• •••• • 136 9.3.1. A Kormányzótanács .... . .......... . . ... .... ... ....... .. . .. ........ . . . 174
6.4. Az EKB döntéshozatali rendszere .. . . ..... . . . . ... . . . . .. ........ . • •• • • • • • • • • • 136 9.3.2. Az Igazgatótanács ........... . . . .. .... ...... . ... .. .. . ..... .... .. . . .. . . 174
6.4.1. A Kormányzótanács . . . .. . ........ . . .. . . . . ... ... . .. . . .. ..••• • • . • • • • • • • 136 9.3.3. Az Igazgatási Bizottság .. .... . .... ..... . . .. ... . .. ... ... .. . .. . . ....... . 175
6.4.2. Az Igazgatóság ... .. ... . .. . ... . ... .. . ...... ..... .. ... . .. . ..• •• • • • • • • • 138 9.3.4. A Számvizsgáló Bizottság ... ... .... .. ..... ... . .. .. .... .... .. ... .. . .. . . 175
6.4.3. Az Általános Tanács ...... . . . . . . .. .. . . .. . .. ........... . .. • •. • • •• • • • • • • 138 9.4. Az EBB és az Európai Unió Bírósága. .. . .. .. . .... . ..... .. .......... .. ... . . . . . 175
6.5. A jegybanki függetlenség és annak uniós jogi biztosítékai .. .. ....... .• .•• • •• • •• • • 139
6.5.1. Elméleti alapvetés .. . .. . .... . ... . ........ . .. .. .. . .. ... ...•• . •• ••• • • • • • 139
6.5.2. Intézményi függetlenség . . . . . . . . . .. . ..... .. . . .... . .... . ...... • •• •• ••• • • 140 IV. FEJEZET
6.5.3. Személyi függetlenség ... . . .. .. . .. . . . . . .. . .. . ...... . . . . .. .. • ..•••• • • • • 140 AZ EU JOGRENDSZERE ... . .. ... . . ... .... . ...... ...... . ... .... . .. .. .. .. ... .. . 177
6.5.3.l. Alkalmassági kritérium és kinevezési eljárás .. .. . . .... ... .. . .. •• .•••• • 140
6.5.3.2. Hivatali idő és újraválaszthatóság . .. . . . . .... . ... ... ..... .. . .• ••• • •• • 140 1. Az Európai Unió jogi személyisége ........................................... .. . 177
6.5.3.3. A felmentési eljárás és garanciái .. .. . ... . . .. ... .. ............. •• • • •• 141 2. Az Európai Unió jogrendszere - az uniós jog forrásai .. . .. .. . . . . ....... .. . . ... . ..... . 178
6.5.3.4. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos biztosítékok .. . . . . . . . ......• • • •• • 141 2.1. Az Európai Unió jogrendszere . .. ...... . ...... . ............... . .. . ......... . 178
6.5.4. Funkcionális függetlenség . .. . . .. . .. . . .. . . . . .. . .... . . ..........••• • • • •• 142 2.2. Az uniós jog jogforrási rendszere . . ... . . .. ...... . ............. . ........ . . .. . 180
6.5.5. Pénzügyi-gazdasági függetlenség . . .. . . . ... . ... . ...... . .... . .. • •••••• •• • 142 2.2.1. Elsődleges uniós jogforrások ........ ... ...... . ....... .. ... . . .. .... ... . . 180
6.5.6. Jogforrástani megközelítés ....... .. . . . . ... . . . . . .... . ......... . •••• • • • •• 142 2.2.2. Másodlagos jogforrások . ... . .. . ....... . .. . . ... .. ... .. .. ... . .......... . 186
6.6. Az EKB demokratikus elszámoltathatósága és a bírói felülvizsgálat . .. ....•• • •• • • • • 143 2.2.2.1. Általános követelmények ............. . ........ . . . ......... . .. . . .. . 186
6.6.1. Az EKB kapcsolata a Tanáccsal és a Bizottsággal. ..... ... .... . . . ...••• •• • • • 143 2.2.2.2. A másodlagos jogforrások típusai ............. . .................... . 189
6.6.2. Az EKB beszámolási kötelezettsége . ..... . .. . ... . .. .. ... .. ...... . . •• ••• • 144 3. A másodlagos uniós jogi aktusok hierarchiája . . ...... . ... . .. . ......... . ... . . ... . . . . 195
6.6.3. Az EKB és az Európai Parlament monetáris párbeszéde ..... . . . ... . ••• •••••• 144 3.1. Jogalkotási aktusok ... . .... . . . . . . .. .. .. . . ... .. . ... . .. ... .. ... .... .. .. . .. . . 196
6.6.4. Az EKB és az Európai Unió Bírósága . . .. . . . .... . . . .. . ......... .. ... • • • •• 145 3.2. A nem jogalkotási aktusok . .. ... .. ..... . ... . ...... . ... . .... . ... . .... . ..... . 196
7. Az Európai Unió Bírósága . ... . . .. . . ...... . .. . .. .. . . ... . .. .. ... . .... • .• • •• ••• • • • 147 3.2.1. Felhatalmazáson (delegáláson) alapuló jogi aktusok (EUMSZ 290. cikk) ... . ... . 197
7.1. Az Unió bírósági rendszerének fejlődése . .... .. . .. . . .... . .... . ...... .• •••• • ••• 147 3.2.2. Végrehajtási aktusok (EUMSZ 291. cikk) . ............... ... ..... .. ..... . . 198
7.2. A Bíróság .......... . ......... .. . . ..... . .. .. .. . ...... . .... . .... • ..•• • ••• 148 3.3. Egyéb jogforrások ..... . .. . ... . .... . ............. . .. .. .. .. . . . . ... . .... . . . 199
7.2.1. Összetétele .... . . . ...... . ..... . .... .. ..... . .. .. ... . .... . . .. ..•••• • ••• 148 3.4. Az uniós acquis - uniós vívmányok ................................ . ..... ... . 199
7.2.2. A bírák és a főtanácsnokok kinevezése .. . ... ..... .. ... .. ......... • .• • •• • • 149 4. A jogi aktusok elfogadására irányuló eljárások ... . ...... .. ... . ... . ...... .. .. . . ... . . 199
7.2.3. A bírákra és a főtanácsnokokra vonatkozó közös szabályok .... . .......•• • •••• 150 4.1. A jogalkotási aktusok elfogadására irányuló eljárás .... . .. ... .. . . . ............. . 201
7.2.4. A Bíróság elnöke és hivatalvezetője . . .. . ..... .. ... . ...... . . .. . . . .. . • • •••• 151 4.1.1. A rendes jogalkotási eljárás . . . ..... . ........... . ....... . ... . ..... .. .... . 201
4.1.2. Különleges jogalkotási eljárások . .. . .. . .. . .... . .. . .... .. .. . .. . ......... . 206
 Tartalom
Tartalom 11
10

207 2. A tagállamok kártérítési felelőssége az uniós jog megsértése esetén ................... . 281
4.2. A nemzeti parlamentek szerepe a jogalkotási eljárásokban .... ..............••••••
4.3. A nem jogalkotási eljárások ........... . ... ..... ..... . .. ... .........•••••••• 209 2.1. A tagállami kártérítési felelősség elvénekjelentéstartalma.................... . .. 281
2 .2. A tagállamnak az uniós jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősségének feltételei 285
4.3.1. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása
(EUMSZ 290. cikk) .................. . .. . ... . ..... . ............•..•••• 210
4.3.2. Végrehajtási aktus elfogadására irányuló eljárás (komitológia, EUMSZ 291. cikk) 211
216 VI. FEJEZET
5. A hatáskör-átruházás elve - az Európai Unió hatáskörei ...................•..••••••••
217 AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK EGYES ELJÁRÁSAI. ...................... . 289
5.1. A hatáskör-átruházás elve (EUMSZ 5. cikk) . . ... . ..... . ............••• . •••••••
5.2. Az uniós hatáskörök fajtái ... . . ... ..... . .............. .. .......... • • • •••••• 217
220 1. Kötelezettségszegési eljárás ................................................... . 289
5.3. Az ún. rugalmassági klauzula (EUMSZ 352. cikk) ..... . ............••••••••• •.
221 1.1. Az uniós jog érvényesülését kikényszerítő eljárások ............ ................ . 289
5.4. A szubszidiaritás elve ... . .. .. .. .... ........ ........ ... . .. .. ......•••••• • • •
222 1.2. A kötelezettségszegési eljárás jellemzői ...................................... . 290
5.4.1. A szubszidiaritás elvének a jelentése .... ........ .. .. . ... .. . . .••• •• •••• • • •
224 1.3. A tagállami kötelezettségszegést megalapozó jogsértések ....................... . 291
5.5. Az arányosság elve ....... .. ........ .. . . . ...................•.••••••••••••
225 1.3.1. Az elsődleges és a másodlagos uniós jog rendelkezéseinek megsértése ......... . 291
6. Jogharmonizáció ...... .. .. . ...................................••••••••••••• • •
225 1.3.2. A tagállamokat terhelő együttműködési kötelezettség megsértése ............. . 292
6.1. A jogharmonizáció/jogközelítés fogalma és fajtái .... .. .. ..... . . .•. •.•••••••••••
227 1.3.3. Az Unió által, illetve az Unió és a tagállamok által harmadik országokkal kötött
6.2. Jogharmonizációs jogalapok . .. . .. . .... ... . . ... . .... .... . .• • • • • • • • • • • • • • • • • •
228 nemzetközi szerződések megsértése . ..... .. .... ... . .................... . 294
6.3. A jogharmonizációs intézkedések fajtái - a jogharmonizáció eszközei ••• • • •• •• • ••••
229 1.3.4. Az uniós jog általános elveinek megsértése . .. .... .. ....... .. ..... ........ . 294
6.4. A tagállami jogharmonizációs célú jogalkotási feladatok teljesítése . • . • ••• • ••••• •• •
233 1.3.5. Tagállami kötelezettségszegés jogalkotással vagy annak elmulasztásával. ... . .. . 294
6.5. Egyéb uniós szabályozási módszerek .. .. . .... ..... .... .. .. ..•• • • • ••• • •• ••••• •
234 1.3.6. A tagállam által kötött, az uniós joggal ellentétes nemzetközi megállapodások .. . 295
7. Az uniós jog alapelvei .............. . ... . ..... ... ...... . .. . ... •• •• • • • • • • • • • • • • •
234 1.3.7. A tagállam uniós joggal ellentétes közigazgatási gyakorlata ........ . ......... . 295
7.1. Az uniós jog elsőbbsége és autonómiája .. . ...... . . . ...... . .. • • • • • • • • • • • • • • • • • •
234 1.3.8. A tagállamnak uniós joggal ellentétes bírói gyakorlata ...................... . 296
7.1.1. Az uniós jog elsőbbsége . . ............................ • • • • • • • • • • • • • • • • • •
239 1.3.9. Az „általános és tartós" tagállami jogsértések ..... .. ...... .. .. .. .. . . ...... . 297
7.1.2. Az uniós jog autonómiája .......... . . .. . . .. .. . . . . ... •••.•••••••••••••••
240 1.4. A kötelezettségszegési eljárás megindítása ................................... . 297
7.2. Az uniós jog közvetlen hatályának elve . ..... .. . . ... . .. .. ... . .. ..••• • • ••••• • ••
240 1.5. A pert megelőző eljárás ................. .. ......... . ... ... .... ........... . . 298
7.2.1. A közvetlen hatály elvének fogalma és fajtái ................. .. • • ••• • ••••••
1.6. A bírósági eljárás ................ . ..... ... .......................... ..... . 301
7.2.2. A közvetlen hatály elvének kimunkálása az Európai Bíróság
ítélkezési gyakorlatában .... . .. .... . . ...... .. .............. . . • ••••••••• 241 1.6.1. A bírósági eljárás általános szabályai ................ .. .. .. .. . .. . .. ...... . 301
252 1.6.2. Bizonyítás .... . .. . ................................................. . 301
7.3. A közvetlen alkalmazhatóság elve . ..... . . .... ...... . ........ . ..• • •••• • ••••••
253 1.6.3. Az ítélet .. . ........... . ......... . ...... . ......................... . . . 302
7.4. A közvetett hatály- értelmezési kötelezettség elve ..... . ... . .......•••••• • • • ••••
7.5. A kölcsönös elismerés elve ..... . .. .. . .. .... .. . . ... . ... . .... . .•• • •• • ••••• •• • 255 1.7. 1:- tagál~~m által egy másik tagállam ellen indított kötelezettségszegési eljárás
258 Jellemzo1 .. .. .. .. .. .. ..... .. .......... ................... . ..... . ...... . 303
7.6. Az alapvető jogok védelme az Európai Unióban ...................••••• ••••• •• •
259 1.8. A tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtásának kikényszerítése .. . 305
7.6.1. Az alapvető jogok védelme az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában ••••••••
1.9. Az irányelvek átültetésének elmulasztása esetén alkalmazható szankciók ... . ....... . 307
7.6.2. Az alapvető jogok szabályozásának történeti fejlődése
az elsődleges uniós jogban . ... .. ...... . . ............ . . .......•••••• •• •• 262 2. Semmisségi eljárás ............... .. .... .... ......... .. ... .. .. ............... . 308
7.6.3. Az Európai Unió alapértékei és védelmük ... ... . . ........ . .....••••••••••• 264 2.1. A semmisségi eljárás általános jellemzői .................... .. ..... .. .... .. . . 308
2.1.1. Garanciális felülvizsgálat ............................................ . . 308
7.6.3.1. Az alapvető értékek tagállami megsértése estén követendő eljárás
és jogkövetkezmények.. ........ . . . .. . ....................... • • •••• 265 2.1.2. Hatásköri szabályok ........... . ..................................... . 309
7.6.4. Az alapvető jogok ... . .. . . ............ . . ..................•••••••••••• 266 2.2. A megtámadható jogi aktusok . ............ . ............................... . 309
7.6.5. Az Európai Unió Alapjogi Chartája ....... . . ... .. .............•••••••• • • • 266 2.2.1. Elsődleges jog, nemzetközi szerződések ............. ... . .. . ...... ... .... . 310
7.6.6. Az Unió csatlakozása az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló 2.2.2. Előkészítő, közbenső intézkedések ..................................... . 310
európai egyezményhez (EJEE) .... .... ... . .. ... . . .......... ...... • •••••• 271 2.2.3. Megerősítő intézkedések ..... . .. .. . . .. ... . .. . ....... .. .. . ...... . ..... . 311
2.2.4. Belső szervezeti intézkedések 311
2.2.5. Nem kötelező jellegű intézkedés~k· : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 311
2.2.6. Az uniós intézmény gyakorlata, hallgatása ............................... . 311
V. FEJEZET 2.2.7. A hatályon kívül helyezett jogi aktus helyébe lépő új jogi aktus . .. .......... . . 312
A TAGÁLLAMOK KÖTELEZETTSÉGEI
AZ UNIÓS JOG ÉRVÉNYESÜLÉSE ÉRDEKÉBEN .. .... ........... . .... • ••• • • • •• 275 2.2.8. Magánjogi szerződések. .... ........... ... ........ ........ ............ . 312
2.3. Peres felek 312
1. A lojális együttműködés elve . ... . . ...... .. .. .... ...... . .. . ... . ...••.••••••• • ••• 275 2.3.1. Felper~~~k : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 312
1.1. A lojális együttműködés elvének fogalma . ............ .. . ..........•••• • •••••• 276 2.3.1.1. Privilegizált felperesek . .. . .. .. ........... .... .... . ....... . ... ... . . 313
278 2.3.1.2. Kvázi privilegizált felperesek .................... . ... ........ ...... . 314
1.2. A tagállamokat terhelő általános kötelezettségek címzettjei ..... .. .. •• .•••••••••••
1.3. A lojális együttműködés elve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában .•••• • ••••• 280
 Tartalom 13
12 Tartalom

314 4.10.2. Kivételek az előterjesztési kötelezettség alól . .. ...... ...... .. . ..... .... .. . 345
2.3. l.3. Magánszemélyek keresetindítási joga (,,locus standi") ................•••
315 4.10.3. Az előterjesztési kötelezettség megszegésének jogkövetkezményei ........... . 345
2. 3.1.3.1. A jogi aktus címzettjei . .... .. .......... .. ......................•
315 4.10.3.1. Védelem az uniós jog alapján ............... ... ............. . ..... . 345
2.3.1.3.2. Közvetlen érintettség . ....................................••••••
315 4.11. Az előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott ítéletek hatálya ................. . 348
2.3.1.3.3. Személyes érintelfség ........................................••
316 4.11.1. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet hatálya
2.3.1.3.4. Rendeleti jellegű jogi aktu ok . ..............................•.•••
317 az eljárást kezdeményező bíróságra ............ .. ... ...... ..... ....... . . 349
2.3.2. Alperesek . . ............................ . ...................••• • ••••
317 4.11.2. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet időbeli hatálya ............ . 350
2.4. A semmisségi kereset jogcímei ............ . .. . ......................•.••••••
318 4.11.3. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet hatálya
2.4. 1. Hatáskör hiánya . ......................... .. ..... . .............•••••••
319 más tagállami bíróságokra ............................................. . 350
2.4.2. Lényeges eljárási szabálysértés ............ . .. . .... . ... . .. . ..•.• • •••••••
4.1 1.3. 1. Uniós jogi normát értelmező ítélet hatálya .......................... . 351
2.4.3. A Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely 4.1 1.3.2. Uniós jogi norma érvényességét vizsgáló ítélet hatálya ................. . 352
jogi rendelkezés megsértése .. .. ....... . . . ........ . .. . ... . ......• • •• • •• • 320
2.4.4. Hatáskörrel való visszaélés . ... . . ... . .. . . .. ...... .. . . .... .. .• . •••• • • • •• • 321
2.5. A semmisség vizsgálatának terjedelme . . .. . .. . . .... . .. . ... .. . . .....• . • • • • • • • • 321
322 VII. FEJEZET
2.6. A semmisségi eljárás menete . . . . ... . ..... . .. . . . .. .... . .. ........ . • • • • •• • • ••
324 AZ UNIÓS POLGÁRSÁG ......... . . . ...... . . .. . ... . . .... .. . ... .. ..... . . . ...... 354
2.7. Semmisséget megállapító határozat .... . ... . . .. . . .... . .. . . ... ...• . •• • ••• • • •• •
2.8. Fennmaradó joghatások .. . . ... . . .. .. . . . ... . .. .. .. .. .. . . . . . . .. . . .• • •• •• •• • • 324
1. Az uniós polgárság fogalma és tartalma 354
2.9. Az uniós intézmények kötelezettségei a jogi aktust semmisnek nyilvánító,
325 2. Az uniós polgárság alanyi köre .. .. .. . : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 355
illetve mulasztást megállapító ítéletek esetén .. . . . . . .. . . .... . . . .. . . . . •• • • •• ••• • •
326 3. Az uniós polgárokjogai .. .. . .. ... ..... . .. . ..... . ................ . ... . ..... . . . . . 359
2.10. A semmisségi kereset és a szerződésen kívüli felelősség kapcsolata . ...• • •••• • • • • •
327 3.1. A szabad mozgás joga .... . ................................... . ...... .... . . 359
3. Mulasztási eljárás .. . .. . ... .. . ... . ... . .. .. . . . . .... . .. . .. ... . . .••. •• ••• • •• ••• • •
327 3.2. Választójog .. . .... . ...... . .. .. .. . . . ... . .... . ...... .. .. . ... .. ..... . .. . .. . 361
3.1. Uniós intézmények, szervek, hivatalok mulasztásának megállapítása iránti eljárás • ••••
328 3.3. A diplomáciai és konzuli védelemhez való jog . .. ...... ... . .. ... . .. . ........ . . . 365
3.2. Peres felek . ...... .. . . .. . .. .. .. . . . .. .. .. .. . .. . . .. . . . ... ... .. •. .••••• • • •• •
329 3.4. Az európai ombudsmani (EO) panasz joga ... . .......................... . .... . 367
3.3. A mulasztási eljárás szakaszai .. . ..... .... . ... .. . .... . . . .... . . . ..••• • • ••• •• • 3.5. A pe f ICIOS
., JOg
• . .. . ........ . .. . .. .. .. . . .. . .... .. . . ... . ... .. ............... .
329 370
3.3.1. Perelőkészítő szakasz .. . . . . .. . . . . . . .... . ... .. ... . .. . . . . .. . .••• • • ••••••
330 3.6. Az uniós polgári kezdeményezéshez való jog ... ...... ... . .. .. ... .. . .. . . .. .. .. . 372
3.3.2. Peres eljárás .. . . .. . . .... . . . . . .. . .. .. ...... . .. . ... .. ... . ...• • •• • • •• •• •
3.3.2.1 . Tagállamok, uniós intézmények keresetei .. . .. . . . .. . . . . .. . . ...• • • •• • •• 330
3.3.2.2. Magánszemélyek keresetei .. . . . ...... . .. ... . .. . . . ... .. . .. . . •••• • ••• 331
332 „B" rész
4. Az előzetes döntéshozatali eljárás ... . ... .. . . . . ... . .. . ...... . .. . . .. ... • •• •• ••••• • •
332 BELSŐ PIAC JOGA
4.1. Az előzetes döntéshozatali eljárás célja, helye az EU jogvédelmi rendszerében ••• •• •••
4.2. Az előzetes döntéshozatali eljárás jogforrásai . . . .. ... . .... . ... . .. . ...• • •••• • • • • 333
333 I. FEJEZET
4.3. Az előzetes döntéshozatali eljárás szakaszai az EuB előtt . .... . .. ... . .. . • • • •• ••• • •
334 BELSŐ PIAC FOGALMA ÉS AZ ALAPSZABADSÁGOK .. ... ................... . . 377
4.3.1. A gyorsított előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó speciális szabályok •• • ••
4.3.2. A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó speciális szabályok • ••• 335
335 1. A belső piac ................................ .. ... .. .. . ... .. . .. .. .. . ..... . . 377
4.4. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére jogosultak .. . . .... • •• ••• • • •• •
335 2. Az alapszabadságok általános kérdései 378
4.4.1. Bíróságok .. ... ... .. . ...... . .. .. .. .. . . .. .. . . . . .. .. ... . ... .. . .• ••• • • ••
336 2.1. A négy szabadsággal kapcsolatos aÍ~~~~té~~k: : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 378
4.4.2. Választottbíróságok . . .. .. .. .. . . . .. ... . .. .. ...... . .... . ... . .. • .. ••• • ••
337 2.1.1. Az alapszabadságok jelentősége ...... . . . ... .. ... . ... . .. ... .. .. .. ....... . 378
4.4.3. Kamarák, köztestületek . ... ......... .. .. .... . . ........ . .. . ... •• . • •• •• •
337 2.1.2. Az alapszabadságok viszonya egymáshoz . . ... . .... . .. . ....... .. . . .... .. . 378
4.5. Az előterjeszthető kérdések . . .. . . . .. . . . . . . . ... . .. . .. .. ........ . ... • •• • •• • ••
338 3. Az alapszabadságok hatálya .. .. .. ... .. ... .. . ... . ... .. ... . . .. ... .. . ... . . .. .. . . . . 379
4.5.1. A Szerződések .. . . .. ..... . . . . .. . .. . .. . . ... .. . ... . ... .... . . •••• •••• • • •
338 3.1. Határokon átívelő viszonyok .... ...... . ...... .. ..... .. ... . ... . ...... . . .. .. . . 379
4.5.2. A másodlagos uniós jog .. . . ... . .. . .... . . .. .. . . .. .. . . . ... . .. • •. •••• • • ••
340 3.2. Kivételek 380
4.6. A peres felek jogai - a nemzeti bíróságok ezzel kapcsolatos feladatai . . .. .. . .• •• ••• • 3.3. Joggal való ·v·i~~;;é"ié~ ~~ ·a"i~;~;a·b-ad.sá~~k·k~;~sá~- • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 380
4.7. Az előterjesztés szükségességének mérlegelése . . .... . .. .. ...... ... . •• •• • •• •• • • • 341 4. Közvetlen alkalmazás •••••••••••••••••••••••••••••
342 381
4.8. Az előterjesztés megengedhetősége - az EuB hatáskörének vizsgálata . . . •• • • •• •• • • •
343 5. ~z alapszabadságokkaÍ k~~~~~ia·t~~ k~~~l~~~~t~é~~k : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 381
4.9. Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés tartalma . .. ..•.• ••• • • •• • •
344 .1. Tagállamok..... . .... . . ......... . ......... . 381
4.10. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére kötelezettek . .. .. . .. • . •• •••••
4.10.1. Az előterjesztési kötelezettség sajátos esetei . . ... .. .. .... .. .. ... . • .. • •• •• •
4.10.1.1. Nemperes eljárások ... . ... . . .. . . . . . .. ...... .. . . .... .. ... • .• •• • • ••
344
344 ;~: !: :i r:!~~é~~~Í::::::::::::::::::::::::: •• :.: ••••• :•••••• •••••••••••••
0 1 382
383
4.10.1.2. Uniós jogi norma érvényességének vizsgálata ... .. . .. . . ..... . ... . •• • • • 345
14 Tartalom Tartalom 15

6. Tilalmi rendelkezések ........... . ............................................ . 383 6.7.1 .4. Emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme ......... . 426
6.1. A diszkrimináció tilalma ................................................. . 383 6.7.1.5. Művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő
6.2. em diszkriminatív jellegű korlátozások .................................... . 384 nemzeti kincsek védelme .......................................... 427
7. Kivételek az alapszabadságok megsértését tiltó szabályok alól ........................ . 385 6.7.1.6. Ipari és kereskedelmi tulajdon védelme .............................. . 428
7.1. Az EUMSZ által rögzített kivételek ............................. . .. . ........ . 385 6.7.2. Íratlan kivételek, kényszerítő érdekek ................................... . 429
7.2. Az uniós írott jogban nem szereplő kivételek .. .... . .......................... . 386 6.8. Teszt a EUMSZ 34. cikke alkalmazására . ..................................... 431
7.3. Az arányosság elve ...... . .... . ........ . ................. . ............... . 386 7. Állami monopóliumok ....... . ................................................ . 431
7.4. Ütközés az uniós alapjogokkal ........... . . .. ..................... . ..... . .. . 388

III. FEJEZET
II. FEJEZET A MUN KAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSA .. . ................................ . 434
AZ ÁRUK SZABAD ÁRAMLÁSA . ..... .. . . .. . . ...... .... .... ...... . .. ...... . . . 390
1. A munkaerő szabad áramlásának koncepciója ... . ... . .. .. . ... .. .. .. .. .. . . .. ....... . 434
1. Az áruk szabad áramlására vonatkozó rendelkezések hatálya . ...... .. . ....... ... . . .. . . 390 2. A munkavállaló fogalma - az EUMSZ 45. cikkének személyi hatálya .... . .... .. ...... . 436
2. Az áruk szabad áramlására vonatkozó rendelkezések alanyai ... .... . . . ... . ... .. . .. . . . . 392 3. A munkavállalókat és családtagjaikat megillető jogosultságok ....... .. ........... . .. . . 440
3. Az Európai Unió mint vámunió ... .. . .. .. . ........... . .. .. ... .. ...... .. .... .. . . . 393 3.1 Az EUMSZ 45. cikke . ... . .. ... . . . . .. .. . . ... .. . ... .. . .. .. .. .. .. .. .. ... . ... . 440
3.1. Az áruforgalom alapszabadságának külső oldala . . .... .. ... ... ...... . .......... . 394 3.2. A Tanács 492/201 1/EU rendelete a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról . .. . 441
3.2. Az áruforgalom alapszabadságának belső oldala . .. .. .... ... ... . ... . ...... . .. . . 395 3.2.1 A foglalkoztatáshoz való jog ... .. . .. .. .. . ... . . . .... .. ..... .. .... .. . .. . . . 441
4. Vámok és vámokkal azonos hatású intézkedések . .. . .. .. ..... .. ........ . ..... .. .. . . 396 3.2.2. A foglalkoztatás során biztosított egyenlő bánásmód . ... . .. .. .. ....... . ... . . 444
5. A tagállamon belüli diszkriminatív és piacvédő adók ... .... ..... .. . ............... . . 397 3.2.2.1. Foglalkoztatási és munkafeltételek ..... .. ...... .. .. .. .. .. .. . .. .... . . 444
6. A mennyiségi korlátozások kiküszöbölése ...... . . ..... . ... . .. ....... .... ..... . .. . . 400 3.2.2.2. Szociális előnyök . . ...... . .. . .... .. .... . .. .. .... .. . . .... .. .. . ... . 445
6.1. Általános kérdések .. .. . . .... . .. .. . . .... .. .. .. . .. .. .. ... . ... .. ........... . 400 3.2.2.3. Adóelőnyök ..... . ... .. . . .. . .. .. .. . ... . .... . ...... .. . . .... .. .. . . 447
6.2. A behozatallal kapcsolatos mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású 3.2.2.4. Lakhatás ...... .. . .. . .. .... . .. . .. ... .. . ... ..... . .... . .. . .. ... .. . 449
intézkedésekre vonatkozó tilalmi rendelkezések tárgyi hatálya . ...... ... . .. .. . ... . 402 3.2.2.5. Szakiskolai képzés, átképzés .. . . . ... ........ .. ... .. ... . . .. .. . . .. .. . 449
6.3. A behozatallal kapcsolatos mennyiségi korlátozásokkal és az azokkal azonos hatású 3.2.2.6. Szakszervezeti jogok ... . .. ... . . . . .... .. .. ...... ...... ... .. . .. .. . . 451
intézkedésekre vonatkozó rendelkezések alanyi hatálya . ... ... .. .. ... . .. .. . .. ... . 402 3.3. A családtagokat megillető jogosítványok . ...... .. . ... .. . . . .... ... . ... . ... .. .. . 451
6.4. Az áruk behozatalára vonatkozó mennyiségi korlátozások tartalmi kérdései .. . .. .. . . 403 4. Nemzetközi elem szükségessége . .. .. .. ...... .. ... . .. .. ...... .. . .. ... . ..... . . .. . 452
6.4.1. Az import közvetlen tilalma vagy korlátozása .......... .. ... . .......... . .. . 403 5. Kivételek a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása alól . .... .. .. .. . .... .. . .. .. . 454
6.4.2. Diszkrimináció .. .. .. .. .. .. . . . ... . . .............. .. .. .. ...... .. ..... . 404 5.1. A közrendi, közbiztonsági kivételek ... .. . .. .. . ... .. . .. . ... .. .. .. .. . . . .. . .. .. . 454
6.5. A behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések ... . 406 5.2. A közszolgálatban történő foglalkoztatás ...... . ... . .. .. ... . .. . ... . .. .. .. . .... . 455
6.5.1. Általános alapvetések .. . . ... .. . ..... . . ............................... . 406 5.3. A bírói esetjog kivételei .. .. . .. .. ..... . . .. .. .. .. . .. .. .. . ... .. .. .. .. .. . . . ... . 456
6.5.2. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekkel kapcsolatos 6. Társadalombiztosítási szabályok. .. .. . .. .. .. . ...... . ... .. ... . .. ... ... . ..... .. .. . . 458
bírósági gyakorlat ... . ... . ..... . .. . .. .. . . . . . ....... ... . .............. . 408
6.5.2.1. Dassonville-ügy ... . .................. . ... .. ... . ........ . . .. ... . . 408
6.5.2.2. A Cassis de Dijon-ügy ................................. .. .. ... . .. . 414 IV. FEJEZET
6.5.2.3. Keck-ügy . .................... . ............... . ...... . .... . .. .. . 413 A LETELEPEDÉS, A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ÉS A TŐKEMOZGÁS
6.5.2.4. A Keck-formula alkalmazása a reklámok esetén ................. . ... . . . 415 SZABADSÁGÁNAK KÖZÖS ALAPJAI ......... . . .. . .. . .. .. . ... .. . ... ...... . .. . . 461
6.5.2.5. De Agostini-ügy . . ............... .. . .. ... . ... . .................. . 417
6.5.2.6. A termék bizonyos célra való használatának tilalma . .................. . 418 1. A szabályozás szintjei . .. .. ... .. . ...... .. . .. .. .. ..... . ... .. .. . ...... .. .. . .. . . . . 463
6.6. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés ..... . 419 2. Tagállamok közötti szituáció 464
6.6.1. A kiviteli korlátozások tilalmi szabályainak szerepe . .... . .................. . 419 3. A szabadságok elhatárolása e~;~á~~ól ·és.~á~ j~~i~té~~é~;~ktöi : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 465
6.6.2. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások .... .. .. ....... . . . .... .. ... . 419 3.1. Diszkriminációtilalom 466
6.6.3. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések .. . 420 3.2. Munkavállalás .... . . : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : : 467
6.7. A mennyiségi korlátozások tilalma alóli kivételek . .. .. . . .... ........... . .. . ... . . 421 3.3. Letelepedés és szolgáltatásnyújtás . .. . ..... . ..... . ... . ......... .. .... . . .. ... . 467
6.7.1. A kivételek általános kérdései . .................... . . . ..... .. ... . .. . .... . 421 3.4. Letelepedés és tőkemozgás .. .. .. . .. .. .. . ... . .. .. .. . .. . .... . .. .. . ... . . .... . . 468
6.7.1.1. Közerkölcs ... . ...... .. . ... . . ..... . ................ . ....... . .... . 423 3.5. Szolgáltatásnyújtás és tőkemozgás . . ........ .. .. . .. . ....... .. ...... . .. .. . .. . . 469
6.7.1.2. Közrend . ....... . .. ... . ...... . . .. .. .. . ............ . ... .. .. . .... . 424 4. Egyenlő bánásmód . . .. . ...... .. ...... . .... . .... . . .. . . ...... .. ..... . ... ... . ... . 470
6.7.1.3. Közbiztonság ................. . .. ... .. ...... ... . ... . ... .. .. . .... . 425 '5. Kölcsönös elismerés . .. .. . ... .. .. . .. .. .. . .. . ... .. .. . .. .. ...... .. .. . ... . .. ... . .
471
 Tartalom 17
16 Tartalom

472 VII. FEJEZET

6. A korlátozások igazolhatósága .. .. ..... .. . • • • • • • • • • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • A TÖKE- ÉS FIZETÉSI MŰVELETEK SZABADSÁGA . . ......................... . 511
473
6.1. Az EUMSZ alapján . . . . ..... . . .. · . · · · · · · · · · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
474
6.2. Az EuB gyakorlatában ........ . . ..... . . . • • • • • • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
474 1. A tőkemozgás és a fizetési műveletek tárgya . .. . .. ..... .. .. ...... .. . ... . . .. .. .... . . 511
6.3. A Gebhard-teszt ... . . ... .. .. . . • • • • • • • • • • • • • • · • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 1.1. Tőkemozgás . . . . . .. . ....... . ... . . . ......... . .. . ........ .. ........ . ...... . 511
477
7 Joggal való visszaélés .... ... . .. ..... • • . • • • • · · · · · · • • • • • • • • • •.• • • • • • • • • • • ·, • • • • • • • 1.1.1. Közvetlen befektetés - portfólió befektetés .. . .. .. . .. .... .... ......... . .... . 512
478
8·. A letelepedési jog, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadságamak alkalmazasa • • • • •
1.1.2. Beruházásvédelem ........... . ... . ............ ... ..... .. .. . .. ....... . 513
1.2. Fizetési műve letek ..... . ....... .. .... .. ..... . ...... .. ............ .. .... . . . 514
2. A jogosultak ..... . ............. . ... . . . .............. ... ....... . .. ... . . ... . 515
V. FEJEZET 480 3. Korlátozások és igazolások . ... .... . . . . . .. .. .. . . ....... . ............. . ......... . 515
LETELEPEDÉSI JOG . . . . . ... . . · . . · · · · · · · · · · · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3. 1. A tételes jogi korlátozások. .... ... . . .. . ... .... . .. . ......... .. .... . ...... . .. . 515
480 3.2. Kettő s adóztatás . .... . ..... .. ..... . ........ .. .. .... . .. . ... .. .... . ..... . . . 517
1. A letelepedés funkciója . .. ... . . .. ... . .. . . • .. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3. Állami protekcionizmus . . . . . . ... .... .. . . .. ... ..... .. . .. ... .. .. . .... .. .... . 518
481
2. A letelepedés fogalma .. . .. . . .. . . .. ... • . • • • • • • • • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1. Aranyrészvények ..... ... .. . . .. ..... . . . . ..... . .... . ....... . . .. ....... . 518
482
3. Elsődleges és másodlagos letelepedés . . .. . . .. . . • . • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.2. Hatósági ellenőrzés ... ... .. .... . .. .. . .. .. . .. . .. . .. . .. . ... .. .... . ..... . 519
482
4. Származási tagállam és fogadó tagállam . . .. ... • • . • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.4. További igazolási lehetőségek . . ... . .. . . .. .. .. .. . .. .. ... . ....... . . ... . ... ... . 521
483
5. A letelepedési jog alanyai . . . ....... . . . • . . • • • • • • • · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.4.1. A magyar termőföldre vonatkozó 2013-as szabályozás ..... . ....... . .... . ... . 522
483
6. A társaságok szabad letelepedése . . . . . . . .... • • • • • • • • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
483
6.1. A társaságjogi léte . .... . . . ... . .. . .. • • • • • • • · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
485
6.2. Székhely .. .. ..... . . .. .. .. . · · · · · · · · · · · · · • • • • • • • • ; ·; • • • • • • • • • • • • • • • • • • •• VIII. FEJEZET
486
6.3. Az EuB gyakorlata a társaságok letelepedési joga vonatkozasaban • • • • • • • • • • • • • • • • •
486 AZ EURÓPAI UNIÓ VERSENYJOGA ..... .. . .. .. ... .... .. .. . . . . . . . .... .. .. . . .. . 523
6.3.1. Daily Mail . ....... . ... .. .. . . .. · .. · · · · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
487
6.3.2. Centros, Überseering, Inspire Art, SEVIC • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
489 1. Célok . . .... .... . ....... . ... .. ... . . .. . .. . . .. . ... . .. . . . . . . ..... .. . .. .... .. .. . 523
6.3.3. Cartesio, VALE, Polbud ... . .... . · · · · · · • · • • • • • • • • • • •. · ; • • • • • • • • • • • • • • • • • 2. Hatáskör . ..... . ....... .. ...... . . . ... . ... . .. . .. ... . .. ... . .... . . . ... .. .. . . ... . 524
491
6.4. A nemzetközi átalakulás tételes jogi szabályozása: a 2019/2121 1ranyelv • • • • • • • • • • • • •
492 3. Az Európai Unió kartelljoga .. . ... . ..... .. .. . . .. ... . . . .... .. .... ... .. .. . .. .. ... . 525
7. A letelepedési jog és a nemzetközi adójog . . . • • • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.1. Az uniós kartelljog viszonya a hasonló nemzeti versenyjogi szabályokhoz ... . .. . .. . 525
492
7.1. A kettős adóztatás ... . ... . .. .. .. • • • • • • · · · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.2. Az uniós kartelljog hatálya .. . ......... . . .. ..... .. ............... . .. ..... .. . 525
492
7.2. Letelepedés és illetőség ...... ... • • • • • • • · · • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3. Kartelltilalom- EUMSZ 101. cikk . .. .. . .. .. . .. .. .. . . . . . ... . .... . . .. . .. .... . . 527
493
7.3. Az európai joggyakorlat ...... .. . . .. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1. A kartelltilalom tényállási elemei .... .. . ... .. .. . ... . ... ..... ... . . . ..... . . 527
3.3.1.1. Megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott döntések
és egyeztetett magatartások .. ........ .. ...... . ........ . ..... . .. . . . . 529
VI. FEJEZET , 497 3.3.1.1.1. A megállapodás fogalma .. .. . . .. . ....... .. ...... .. ...... .. ... . . . 529
A SZOLGÁLTATÁSOK SZABADSAGA .. . · . · · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1.1.2. A vállalkozások társulásai által hozott döntések . .. .. . ... . .. . .. . . . .. . 529
497 3.3.1.1.3. Összehangolt magatartás ... . .......... . .. . ... . ........ . . . . . . . . . 530
1. Szolgáltatás fogalma ...... .. . . .. • • • • • • • • · • · • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1.2. A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás .. . .. .. . .. . . . . .... . 531
499
2. A szabadság alanyai ... . ..... • .. • • • • • • • • • • · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1.3. A verseny korlátozása ........... .. ...... . ............ .. . . .. .. . .. . . 533
500
3. A szabadság tartalma . .......... .. • . • • • • • • • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
501 3.3.1.3.1. A verseny célzatos korlátozása ..... . ..... .. .................... . 533
3.1. A Carpenter-ügy . ... . ....... . • . • • • • • • • • · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
501 3.3.1.3.2. A nem kifejezetten, csak hatásukban versenykorlátozó megállapodások .. 533
3.2. A szolgáltatási irányelv .... . .. . . . . . • • • • • • • • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1.4. A kartelltilalom alóli mentesítés .. . ... .. .. .. .. .. ...... .. ....... . ... .
503 536
3.3. Szabályozott szakmák . .... . ..... .. • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
504 3.3.1.4.1. Rendelet a mentesítésről . . . ... ..... . .. .. . . . . .. . .... . .. . .. . .. . . . . 536
3.3.1. Ajogi szolgáltatások . . • • • • • • · · · · · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1.4.2. Csoportos mentesítések. .. . .. .... .......... .... . . ..... .. .. .... . . 537
507
4. Korlátozások és igazolások ... . ... . • • . • • • • • • • • · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 3.3.1.4.3. Vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira
508
4.1. Eltérő tagállami szabályok . .. . . .. ..... . • •, • • • • • •, • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
508 vonatkozó csoportmentességi rendelet . . ... .. ....... . ... . . ........ . 537
4.2. Közrend és közbiztonság, közérdeken alapulo nyomos ok . • . • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
509 3.3.1.5. A versenyt korlátozó, torzító megállapodások, a vállalkozások
4.3. Reklámozási és ajánlattételi tilalom . . .... . ... . • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
társulásai által hozott döntések és egyeztetett magatartások csoportosítása .. 538
3.3.1.5.1. Horizontális vállalati kooperációk . .. .. . . .. ......... . .. . ..... .... . 538
3.3.1.5.2. A tulajdonosi szerkezet megváltoztatása . . . ........... .. .......... . 540
3.3.1.5.3. Áruforgalmazás - Vertikális vállalati együttműködés .... .. ........ . . . 540
3.3.1.5.4. Technológiaátadás .................. . ...... ... .. . ........ . . . . . 541
18 Tartalom
Tartalom 19

4. A domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma - EUMSZ 102. cikk. . .. .... : : : : : : : : : 542
7. Állami támogatások • . .. . ..... ...... . .. ..... .. .. .. ... . ..... . ...... ... . .. .. . .. . . 562
4.1. Általános megközelítés .. • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 542
7. 1. Az állami támogatás megállapításának előfeltételei . . . ..... .. . . . . . .. ... . .. .. . . .. . 563
4.2. Piaci erőfölény .. • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · • • · • · • • • • • • • • · • • • • • • • • • • 542
7.1 .1. Az állami támogatás fogalmi elemei . .. . .. ... . . ...... . ... . . . . .. ..... . ... . . 565
4.2.1. Az erőfölény meghatározása .. . • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 542
7.1.1.1. Általános feltételek ................ ... . . ... .. ..... . . ... .......... . 565
4.2.1.1. Együttes (kollektív) piaci erőfölény . • • •, • · ·: · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 543
7.1.1.2. A tagállam tőkerészesedése az adott vállalkozásban . . ... . ... .. ..... .. .. . 565
4.2.1.2. A piaci erőfölény megállapításának feltetele1 • . • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 543
7.1.1.3. Keresztszubvenció . . .... . ... . .. . ....... . ... .. ... . . . .... . . . ... . . . . . 566
4.2.1.3. A releváns árupiac . • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · • · 543
7.1.1.4. Adók, járulékok, illetékek által finanszírozott állami támogatások ..... . ... . 566
4.3. A piaci erőfölénnyel való vis~zaélé~ • • ·: • • ·: ·, • •_- • • ·; ·, • • • • • • • • • • • • • : : : : : : : : : : : : 544
7.1.1.5. A tagállamok általi vagy állami forrásból származó támogatások . . . . . .. .. . 566
4.3.1. A piaci erőfölénnyel valo korlatozo hatasu v1sszaeles ...... .. .. . 545
7.1.2. A támogatott vállalkozások és áruk ......... . . ... .. . .......... . . . ....... . 567
4.3.1.1. Az üzleti kapcsolat megtagadása .. • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 545
7.1.3. A támogatás sajátos vonásai ..... . ......... . ................. . ......... . 567
4.3.1.2. Felfaló ár ••• • • • • • • • • • • • • • • • • · · · · · • ·: · • • · • • • · · · · · • • • • • • • • • • • • • • • • 546
7.1.4. A támogatás versenyt torzító hatása ........... . ................. . ....... . 568
4.3.1.3. Egyetlen márkához kötés, hűségkedvezmeny • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 547
7.1.5. A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége ........................... . 568
4.3.1.4. Árukapcsolás •••. • • • • · • • • · · • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · • • • · · • · • • • • • • • 548
7.1.6. De minimis szabály .... . . . ... .. . . . . .. ................. .. . .. ....... . . . 568
4.3.2. Kizsákmányoló jellegű visszaélések ... • • • · · · _- · · ·: · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 548
7.2. Kivételek az állami támogatások tilalma alól. ................................. . 569
4.3.2.1. Túlzottan magas ár és tisztességtelen üzleti feltetelek ... .. ......... .. .. . 549
7.3. Az állami támogatásokra vonatkozó eljárásjogi kérdések ........................ . 570
4.3.2.2. A termelés korlátozása .. • • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · • • • • · · • • · • • • · • 549
7.3.1. Új állami támogatásokkal kapcsolatos eljárás ..... .. . . . .... ... . . . ........ . . 570
43 .2.3. Az üzleti partnerek diszkriminációja. • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 549
7.3.1.1. Bejelentési kötelezettség .. . . ...... . ... ... .... . .... . ... . ..... . ..... . 570
4.3.2.4. Jogkövetkezmények ... • • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · • · · · • · · • • · · • • · • • • · • 549
7.3.1.2. Előzetes ellenőrzés ... ... ... . ...... . . ... . . .. ... .. ... . ..... ....... . 571
5. Fúziókontroll •••• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • : : : : : : : : : 550
7.3.1.3. Az állami szubvenció visszatérítése .... ... ... .. ... . . ........ . . .. .. .. . 571
5.1. Általános kérdések •.• • • • • • • • • • • · · • · · · · · · · · · · · · · · · • · · • • · · • • • • • • • • • 550
7.3.2. A már hatályban lévő támogatásokra vonatkozó eljárási szabályok ............ . 572
5.2. A Fúziós Rendelet hatálya • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · • · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 551
7.3.3. Rendkívüli körülmények. ... .. ..... .. ....... . ........ . ....... .. . . ..... . 572
5.2. 1. A fúziók formái ••• • • • • • • • · · • · · • • · · · • · · • • • · · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 551
5 2 1 1 Összeolvadás • •••• • • • • • · · • • • • · • · • • • · · • • • • • • • • • • • ·, • • • • • • • • • • • • • • • 551
5:2:1:2. Az adott vállalkozás feletti irányítás, ellenőrzés megszerzese .. .. .. .. .... . 551 1. számú függelék:
5.2.1.3. Közös vállalat ••. .. • • • • · · • · · · · · · · · · · · • • · • • · • · • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 551
AZ EURÓPAI UNIÓ ÜGYNÖKSÉGEI ÉS EGYÉB SZERVEI ...................... . 579
5.2.2. A fúziók ún. uniós (közösségi) léptéke . • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 552
5.2.3. A forgalom számításának elvei .. • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 553
1. Szabályozási ügynökségek és szervek . . . ........... . ............ .. .. . .. ..... . .. . .
5.2.3.1. Érintett vállalkozások .. • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · • · • • · · • · · · · • • · • • · • • • · • 553 579
1.1. Politikai ügynökségek .................................................... . 580
5.2.3.2. Kapcsolódó vállalkozások .. • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 553
1.1.1. Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) . .... ..... . 580
5.2.3.3. Forgalom ••• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 553
1.1.2. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) ........................ . 580
5.3. A fúziók engedélyezésének feltételei ... • • · • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 553
1.1.3. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) ............................ . 581
5.3.1. Dominanciateszt •• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • ·_- • • • • • • • ·_-_- • • • • • • • • • • • • • • • • 553
1.1.4. Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT) ....................... . 581
5.3.2. A „SIEC"-teszt (significant impediment of effectlve competlt10n) ...... . .. . .. . . 554
1.1.5. Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) .. . 582
5 3 3 Versen korlátozó mellékmegállapodások ...................... . . ;, ...... . . 556
1.1.6. Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER) .................. . 582
5.4. ic.:.~csolat a ~gállami fúziókontrollról szóló szabályokhoz; a „one-stop-shop ~ndszer_ 556
1.1.7. Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUREFOUND) .. .
557 583
5.5. Eljárási szabályok • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • ..... 1.1.8. Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) ............ . 583
5.5.1. Az összefonódás bejelentése .. • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · • · · 557
1.1.9. Európai GNSS Ügynökség (GSA) ..... . .. . ... .... .......... . . .... . ...... . 584
5.5.2. Kétszakaszos eljárás • • • • • • · • · · • • • • · · · • • • • · • • • · · • • • • · · • · · · • • · · • • • · • • · • 557
1.1.10. Európai Gyógyszerügynökség (EMA) .................................. . 584
5.6. Fúziókontroll (Fúziós Rendelet) - átekntés . ..... ............................. . 558
1.1.11. Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) ... ........... . .. . ... . .... ... . 585
6 _Állami és különleges státusú vállalatok . • • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · : 559
1.1.12. Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) . . ...... ..... . 585
6.1. Általános kérdések •.. • • · • • · · · • · · · • · · · · · · · · • • · • • · · · • • • • • · • · · • • • · • • • · • • • · · 559
1.1.13. Európai Határőrizeti Ügynökség (EMA) ................................ . 586
6.2. A 106. cikk (1) bekezdése• • • • • • • • · · • · · · • • · · • ·, • • ·; • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 559
1.1.14. Európai Képzési Alapítvány (ETF) .. .. . . ... .. . ......................... . 586
6.2.1. A köz- és privilegizált vállalkozások meghatarozasa . .. .... . .. ... . ... . .. . .. . 559
1.1.15. Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) . . ... .. ........ . . ........... . 587
6.2.2. Tilalmazott intézkedések .. • • • · · · · · · · · · · • · • • • · • · · • • · · · • · • • • · · · · · · • • • · · · 560
1.1.16. Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) .......... . .. . . . ... .. . . . 587
6.3. A 106. cikk (2) bekezdése• • • • • • • • • • • • • • • • ; • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • : : : 561
1.1.17. Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) .. .
6.3.1. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatas ..... .. ... ... . ... . .. .. ... . . . . 561 588
1.1.18. Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) . . ... ......... . ... .. . . .. .. . 588
6.3.2. Alkalmazhatóság előfeltételei . • • • • · · · · · · · · · · · · · ·: · · · ; · · · · · · · · · · · · · · · · · · 561
1.1.19. Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) . ...... ... . .. .... . .... . 589
6.3.3. A vállalkozásra rábízott szolgáltatás ellátásának akadalyozasa ............... . 561
1.1.20. Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA) . ... ...... . .. .. .... .. ...... . 589
6.4_ Az Európai Bizottság kompetenciája .. • • • · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 562
20 Tartalom

1.1.21. Európai Vasúti Ügynökség (ERA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 590

1.1.22. Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 590
1.1.23. Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA). . . 591
1.1 .24. Közösségi övényfajta-hivatal (CPVO). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591
1.1.25. emek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 591
1.2. Közös kül-és biztonságpolitikai ügynökségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 592
1.2.1. Az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete (ISS) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 592
1.2.2. Az Európai Unió Műholdközpontja (EUSC).... . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593
1.2.3. Európai Védelmi Ügynökség (EDA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 593
1.3. A bü n tetőügyekben folytatott ren dőrségi és igazságügyi együttműkö dési ügynökségek. . 593
1.3.1. Az Európai Unió Igazságügyi Együttműkö d és i Egysége (Eurojust).. . .......... 593
1.3.2. Európai Rendőrakadém ia (CEPOL) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 594
1.3.3. Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 595
2. Az Euratom-Szerződés alapján létesített ügynökségek és testületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596
2.1. A Fúzióenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596
2.2. Euratom Ellátási Ügynökség (ESA). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596
3. Végrehajtó ügynökségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597
3.1. A Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala (TEN-T EA). . . . . . . . . . . . . 597
3.2. Az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége (ERCEA). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597
3.3. Egészség- és Fogyasztóügyi Végrehajtó Ügynökség (EAHC) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 597
3.4. Kutatási Végrehajtási Ügynökség (REA). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598
3.5. Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) . . . . . . . . . . . . . 598
3.6. Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökség (BACI) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598
4. Pénzügyi felügyeleti szervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598
4.1. Eur~pai_~an~ható,sá~ ..· . .. : . ; . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 598
4.2. Europai Ertekpapup1ac1 Hatosag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599
4.3. Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-batóság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599
4.4. Európai Rendszerkockázati Testület. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599
5. Egyéb szervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599
5.1. Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599
5.2. Európai Adatvédelmi Biztos (EDPS) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 600

2. számú függelék:
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA HATÁROZATAINAK JEGYZÉKE .......... ...... 603
 I. FEJEZET

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE

1. Európa eredete

Kontinensünk elnevezése a görög mitológiából ered. A legenda szeri nt Európa

(1órodri) egy előkelő származású föníciai asszony volt, akit Zeusz, a görög főisten egy
fehér bika képében elrabolt és elcsábított.
Európa mint földrajzi elnevezés már a klasszikus ókor idején létezett, már Hérodo-
tosz is régóta létező fogalomként utalt rá. A mai földrajzi meghatározás szerint Európát
mint földrajzi egységet nyugatról és északról az Atlanti-óceán és az Északi-tenger,
délről a Földközi-tenger határolja, míg Ázsiától az Urál vízválasztója, a Kaszpi-tenger,
valamint a Kaukázus és a Fekete-tenger választja el. Európa a Föld felszínének mintegy
két százalékát foglalja el. Megjegyezendő, hogy földrajzi közelségük miatt egyes föld-
rajztudósok Máltát korábban Afrikához, Ciprust pedig Ázsiához sorolták, de a modern
kori földrajzi felfogásban az említett szigeteket Európához tartozóként szokták leírni.
Európa határait keleten, illetve délkeleten politikai-kulturális tényezők alakították ki,
ennek megfelelően azok bizonyos mértékig tetszőlegesek, hiszen a legtöbb helyen a
szárazföldön húzott határ választja el Ázsiától.
Egyesek Európát elsősorban kulturális fogalomként írták körül. A neves cseh író,
Milan Kundera például híressé vált esszéjében a római kereszténységből eredő spiri-
tuális egységként írta le. Joseph Weiler New York-i professzor hasonló álláspontot fo-
galmazott meg „Keresztény Európa" című könyvében. A kontinens utóbbi, több mint
fél évszázadát meghatározó integrációs szervezetnek, az Európai Uniónak csak az eu-
rópai kontinensen fekvő ország lehet a tagja. Mivel vitatott, hogy Európa földrajzi ,
kulturális vagy politikai fogalom, bizonyos országok esetében bizonytalan, hogy po-
tenciálisan tagjai lehetnének-e az Európai Uniónak.

2. Európa az ókortól a második világháborúig

Európában a Római Birodalom óta létezik a jog eszközeivel egységessé tett birodalom
koncepciója. A rómaiak a Földközi-tenger medencéjének meghódítását követően sem
igyekeztek a meghódított népek vallását, kultúráját, identitását lerombolni. Éppen ellen-
30 „A" RÉSZ - 1. FEJEZET
kezőleg, a rómaiak maguk állítottak a meghódított népek isteneinek szentélyeket a biro-
dalom fővárosában , és támogatták a görög kultúra meghonosodását Rómában is. A Ró-
mai Birodalmat valójában az erős hadsereg és a fejlett jogrendszer tartotta össze. Attól
kezdve, hogy 380-ban I. Theodosius császár a kereszténységet államvallássá tette, a Ró-
mai Birodalomban a jog és a hadsereg összetartó ereje mellett megjelent egy spirituális
tényező, amely a kü l önböző etnikai eredetű és ku ltúrájú népek egységét szolgálta.
Bár a barbár germán törzsek 476-ban megdöntötték a Nyugatrómai Birodalmat, a
középkor évszázadai során végig jelen volt a keresztény római birodalom visszaáll ítá-
sának ideája. Ennek el ső kísérletére 800-ban került sor, amikor a Nyugat-Európa nagy
részét uralma alá hajtó Frank Birodalom vezetője, Nagy Károly császárrá koronáztat-
ta magát. Nagy Károlyt mind a franciák, mind a németek korai történelmük kiemelke-
dő alakjának tartják. Hamarosan azonban a frank birodalom részekre szakadt, és a
nyugati - későbbi francia - része hosszú időre széttöredezett maradt.
A német-római császár és a pápa XI-XII. századon végighúzódó küzdelmének oka
az volt, hogy mind a Pápai Állam, mind pedig a magyar történelemkönyvekből Né-
met-Római Császárságként ismert, de hivatalosan Római Szent Birodalomnak nevezett
államalakulat képesnek és felhatalmazottnak érezte magát a keresztény európai egység
megteremtésére és vezetésére. A pápaság és a császárság elhúzódó küzdelméből a csá-
szárság került ki győztesen.
Az első császár, Ottó 962-ben koronáztatta meg magát, mint a Római Szent Biroda-
lom császára, és az államalakulat formailag egészen 1806-ig fennállt. A birodalom
eredetileg a mai Németországra, Ausztriára, Svájcra, a Benelux államokra, Csehor-
szágra, Szlovéniára, valamint Franciaország és Lengyelország egyes részeire terjedt
ki. A birodalom számos kisebb egységre, királyságokra, hercegségekre és grófságokra
tagolódott. Bár a császár egyes területeket közvetlenül kormányzott, az uralma alá tar-
tozó területek jelentős részét a hűbéri láncolatban alárendelt hercegségek, grófságok
stb. vezetőin keresztül irányította. IV. Károly bullája alapján 1356-tól a birodalom ve-
zető uralkodói, a cseh király, a szász herceg, a brandenburgi őrgróf és a rajnai palotag-
róf, a kölni, a trieri és a mainzi érsek választották meg a császárt (Kurfürsten).
A választófejedelemségeken túl a birodalom több tucat ún. birodalmi államból állt,
ezen államok egy-egy szavazattal rendelkeztek a Birodalmi Gyűlésben . Ez a többszin-
tű államszervezet és irányítási struktúra az Európai Unió intézményrendszere szem-
pontjából is figyelemre méltó.
A korábban katolikus német fejedelemségek egy része a reformáció következtében
protestáns vallásúvá vált. Ezzel megbomlott a Római Szent Birodalom tagállamainak
egysége, ami katonai összetűzésekhez vezetett. A kibontakozó háborús konfliktusba
beavatkozott Franciaország, Spanyolország és Svédország. A harmincéves háborút
(1618-1648) lezáró vesztfáliai békével született meg a nemzetközi jog legfontosabb kon-
cepciója, az államok szuverén egyenlőségének gondolata. A koncepció kidolgozása a
Richelieu bíboros vezette francia tárgyalódelegációhoz fűződik. A szuverén egyenlőség
tétele alapján az addigra mintegy háromszázra duzzadó kisebb német államalakulatokat
Az európai integrác ió története 31
a legnagyobb európai államokkal egyenrangúnak mondták ki. A német fejedelmeknek
minden bizonnyal nagyon imponált, hogy a békét követően jogilag egyenrangúnak érez-
hették magukat az akkor uralkodó XIV. Lajossal, a Napkirállyal, ez azonban névleges-
sé tette a német-római császár uralmát, ezzel gyakorlatilag megszűnt a Római Szent
Birodalom és az európai erőegyensúly Franciaország irányába tolódott el.
A német egységet 1871-ben, a porosz- francia háborút követően állították helyre,
Versailles-ban kiáltva ki a Német Birodalom megalakulását. A francia- porosz hábo-
rúban Franciaország Elzászt és Lotaringiát is elvesztette, mely maradandóan mély se-
bet ütött a franciákban. A régió a későbbiek során is területi viták és revizionizmus
tárgya lett, míg végül a versailles-i békét követően ismét Franciaországhoz került és
- a második világháború időszakát leszámítva - francia fennhatóság alatt maradt a
német nyelvű lakosság fokozatos elvándorlása mellett.
Ausztria kimaradt a német egységből , sőt észak-olaszországi területeit is sorra el-
vesztette, ezért kénytelen volt megállapodni a negyvennyolcas hősies forradalom után
kitartó és szilárd passzív ellenállást folytató magyarokkal. Az 1867-ben megkötött ki-
egyezés alapján jött létre az Osztrák- Magyar Monarchia. Ausztria és Magyarország
között vámunió jött létre, egyúttal megállapodtak arról, hogy a két ország polgárai a
másik államban munkavállalás céljából szabadon mozoghatnak, és ott a többi munka-
vállalóval egyenlő gazdasági jogok illetik őket meg, a vállalkozások pedig jogosultak
telepeket és fióktelepeket létrehozni, azaz élhetnek a letelepedés szabadságával.
Az 1848/49-es magyar forradalom idején az osztrák, a német és az orosz császár egy
közös hatalmi csoportosuláshoz, a Szent Szövetséghez tartozott. Ezen közös hatalmi ér-
dek felbomlása (nevezetesen az Orosz Birodalom balkáni terjeszkedési szándéka és az
Osztrák-Magyar Monarchia ennek megakadályozására irányuló törekvései) vezettek el
végső soron az első világháború kirobbanásához: amikor 1914-ben Gavrilo Princip Sza-
rajevóban merényletet követett el a Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd ellen, a
Monarchia hadat üzent Szerbiának, amire válaszul Oroszország is mozgósításba kezdett.
Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés felosztotta az Osztrák- Ma-
gyar Monarchiát, területeket csatolt el Németországtól és rendkívül súlyos jóvátételi
feltételeket írt elő. Foch francia tábornok a versailles-i szerződés aláírásakor azt mond-
ta: ,,Ez nem békeszerződés, csak fegyverszünet húsz évre". A francia álláspont szerint
ugyanis a szerződés nem volt elég szigorú a németekkel. A brit miniszterelnök, Lloyd
George éppen az ellenkezőjétől tartott, hogy a túl szigorú feltételek ellen Németország
egy napon fellázad. Az Egyesült Államok Kongresszusa pedig egyenesen megtagadta,
hogy az igazságtalan békerendszert ratifikálja. Keynes a békeszerződés gazdasági ren-
del~ezéseit ~arthágói megoldásnak nevezte és az egyik legostobább megállapodásnak,
amit valaha 1s kötöttek.
A két világháború közötti időszak az első világháború megoldatlan kérdéseinek fe-
~zültségében telt. A német ajkú népesség kollektív bűnösségének kimondása, a vesztes
allamokat érő megaláztatások és tömeges kitelepítések, a drasztikus területvesztések
keserű érzelmeket gerjesztettek a szövetséges erőkkel szemben. Az újonnan alakult
32 „A" RÉSZ - 1. FEJEZET
Az európai integráció története
33
, • azdasá i kapcsolatot a korábbi anyaállamokkal. Ez
nemzetállamok elv~gtak mmden g , ti lbg lasztásával - akár a felbomlott Osztrák- élelmiszeradag Németország nyugati zónájában 1000 kalóriára esett, míg az ország
k ' bb. d ági munkamegosztas e om , . 'kh
a ora I gaz as • , , •, • lítve - szétzilált és erőtlen gazdasági konstellac10 oz keleti felében ennek az adagnak még mindig a másfélszeresét tudták bizto ítani. A
Magyar Monarch1~ ~eldaJat is,e~ , , n omán szárnyaló hiperi nfláció és mun kanél- helyzet aggasztó volt, különösen, mivel a kommunista fordulat esélyét hordozta magá-
vezetett. A nagy v_Ilagg~_zd~sagt v~s~gtt ~ a szélsőséges ideológiák felerősödésének ban egész Németországban. Az Egyesült Államok azonban 1946 szeptemberében, fel-
kü liség társadalmi fes_z ultsegekelt e: e _e~ , mellett megjelentek és gyors fejlődés­ ismerve a fokozódó szovjet veszélyt, radikálisan megváltoztatta a Németországgal
kedvezett. A komm~n~sta mozgal_~a. terJe e:~t a nemzeti felsőbbrendűséggel ötvöző kapcsolatos politikáját. James Byrnes amerikai külügyminiszter a remény beszédének
k • dultak a szocializmus ega itanus eszm
ne m • 1, · , k · is nevezett stuttgarti nyi latkozatában visszautasította Franciaország arra vonatkozó
• • • , T1t ' s fasiszta 1deo ogia 1s. .
nemzet1szoc1ahsta es mi ~n 1, , ' t , gazdasági összeomlását követően ÚJra terveit, hogy megszerezhesse émetországtól a Ruhr-vidéket és a Rajna-vidéket (bár
Németország törté~~l~1, mega azta~asa, es , en a német kormánynak teljesen át a Saar-vidék elcsatolását tová bbra is támogatta).
fejlődésnek ind~lt: a Jovatetel~k fi,zet:s~ée~~~~;:zág is jelentős amerikai bankkölcsö- A háború kezdetén Churchill és a brit kormány felaján lotta, hogy Franciaország és
kellett szervez~1e ~-nemzetgaz asago • , , háború után húsz évvel erősebb volt, agy-Britann ia egyesüljenek egy államban, de a terveket a német c apatok fra nciaor-
nökhöz jutott, es UJrasze,r;e~~~tk~azdas;g:~:~aként nagyhatalmi ambícióinak betelje- szági gyors előrenyomulása é a fran cia kapituláció gyorsan meghaladottá tette. Ahá-
mint valaha. Gyarmatos1tas o imara , ,, 1 békeszerződés nyomán ki- ború után azonban a Németországgal kapcsolatos félelem fennmaradt, és Franciaország
sü tését elsősorban a keleti ter~esz~e.?ésben Jatt: ~~~:~:n aben lemaradt Franciaország és Nagy-Britannia 1947 márciusában kölcsönös védelmi megállapodást kötött egy más-
alakított gy~nge ~llamo~ vet~ek kl?rulk a ~a;.?as fteni Né;etország jóvátételi terhein. sal. Ugyanakkor Churchi ll már 1946-ban, Zürichben megtartott beszédében arról pró-
és Nagy-Bntanrna pedig ahg-a tg ~ ar o_~ny
, • , • k.. 1 egbe kerult bálta meggyőzni Franciaországot, hogy béküljön ki Németországgal, és közösen épít-
A háború újra karny~Jtasny1 oze s k. , I' , felelős érzelmű francia politikus, Arist- senek fel egy európai föderációt.
Ebben a történelmi helyzetben egy iva o es , , , zására A Bri-
Bár agy-Britannia határozottan biztatta Franciaországot, hogy álljon az élére egy
ide Briand lépett fel, kétségbeeset~- ~ít;i::~~é~: ;r~:~~;~r::~~:~~~:zi, bog~ eluta- európai szövetségi állam megteremtésének, saját maga ehhez a formációhoz tagként
and-
, •, Kellog-paktumban
h, b , ~z Egyesu
• t viták , , k az esz ko··ze't· Briand 1929-ben a Nemzetek
rendezesene , nem kívánt csatlakozni, mivel úgy számított, hogy Nagy-Britannia egyszerre három
s1tJak a a orut, m_m a_ . -Kaler i róf tervét az európai egyseg politikai csoportosuláshoz is kötődhet: egyrészt az angolul beszélő hatalmak csoport-
Szövetsége elé te~!es,zt'., Rtchard K~u?e.~h~:~nos a j:va~lat megkésett, és a több mint jához, másrészt a Brit Nemzetközösséghez, harmadrészt laza szálakkal az európai
föderális alapon torten~ ~egt~:e~te,serod .k. -~1, háború után teremtődtek meg csak az együttműködéshez, és ez az egyedü lálló helyzet rendkívüli hatalmi pozícióhoz juttat-
hatvanmillió ember halalaval Jaro maso L v1 ag
ja. Ez volt az ún . három kör elmélete.
európai integráció politikai feltételei.
Az Egyesült Államok 1947-től a Marshall-segéllyel igyekezett a háborúban megy-
gyengült európai gazdaságokba, köztük a német gazdaságba is, új életet lehelni. A se-
gélyeket az Egyesü lt Államok valamennyi európai országnak felajánlotta, azonban a
3. Európa a második világháború után
szovjet megszállás alatt álló országoknak a segélyt Sztálin utasítására vissza kellett
•1, , , k d 'k •·vetségesek a háború utáni idő- utasítaniuk. A segélyt igénybe vevő tizenhat nyugat-európai ország az Egyesült Államok
Mkrár a m!t~~~\:~ ;:::s~~:~v:::1:~~z~:s!~. : :~~önböző
forgatókö?,yveket vé ~ül által adott anyagi támogatás elosztásának hatékony koordinálására 1948 áprilisában
létrehozta az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetet (OEEC). A szervezet a
sza a von , , , . •et csapatok gyors elorenyomu 1asa
felülírta a kontinens, ket reszre_sz~~da:a. a :;~~Jeti felének szovjet megszállásához nemzeti elképzeléseket megvizsgálva az amerikai segélyek elosztásának egységes prog-
Kelet- és Közé~-Eur~pa, ;alammt , e:: ~~:tetését szorgalmazta és területi követelé- ramját dolgozta ki, amellyel maga is hatékonyan hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági
vezetett. Franc1aorszag Ne?1etorsza~ g dt ,s évei kapcsolatban az amerikai együttműködés szálai újraszövődjenek a nyugat-európai országok között, és ilyen mó-
sekkel is fellépett, míg Nemetorszag megm~r~- re t:stet Mor enthau az Egyesült don maga is katalizátorává vált az európai gazdasági integrációnak. A szervezet fő elvei
elképzelések eleinte a Morgentha~-terv~en ~ltot~ej~ett ter~letek!t Ném~tországtól le erőteljesen em lékeztetnek a később megvalósított közös piac leglényegesebb momentu-
Államok pénzügyminisztere, szennt ,az ip~n ag e relni és az országot mezőgazda­ maira: a részes államok szoros együttműködése; a kereskedelmi akadályok, így a vámok
kellett volna választani, egyuttal a nem~t t~~:
le~z:z a k~dvezőtlen természeti körül-
sági és „pásztor" állammá kel~ett volna,ata tm~:~1.azdaság nem volt képes az alapvető
fokozatos lebontása és ezáltal az európai kereskedelem növelése; egy vámunió (vagy
szabadkereskedelmi övezet) létrehozása; a kifizetések szabad áramlásának é a munka-
mények miatt aggályos volt, h1s~e~ a, ~e~e
mezőgazdasági szükségletek k1eleg1tesere sem.
!
háborút követően az átlagos napi erő korszerűbb hasznosításának biztosítása. 1950-ben létrejött az Európai Fizetési Unió
az európai valuták konvertibilitásának elősegítésére és ugyanabban az évben Dirk Stik-
34 „A" RÉSZ - 1. FEJEZET
Az európai integráció története
35
ker benyújtotta egy Európai Egységes Piac tervét is. 1952-ben azonban a hidegháborús védelmet nyújtanak az érintett államnak To··rte' , k • .
viszonyok az észak-atlanti egy üttműköd és hangsú lyát a gazdasági újjáépítésről a kato- ,, . ., • nesze szerint a NATO-nak köszönhe-
to, hogy a SzovJetun io nem te1jeszkedett túl a vasfüggöny hat , . El 1 ,
nai fegyverkezés irányába tolták el és a Marshall-terv lekerü lt az aszta lról. t 'kb h '·, 1 aram. 11ez nagymer-
1947-ben csak Truman elnök határozott anyagi segítségnyújtása akadályozta meg a e en ozz~Ja:u t, hogy a koreai háborúban egy katonai struktúrát is létrehoztak a
szervezet szamara - egyesek szerint a NATO katonai kiadásai a vi lá tere . . ,,
kommunista hatalomátvételt Görögországban. A konti nensen egyre élesedett a hideghá- kiadásainak mintegy 70%-át teszik ki . A hideghábo , 1 , 1 , lg ~ s 1lyen1,ellegu
borús helyzet. A szovjetek 1948 februárjában szárazföldi blokád alá vonták az amerikai, , lk , . . ru ezaru tava a NATO tevekeny-
sege a 8 a anra, maJd Afganisztánra és Irakra tevődött át. Végül a , B 1· PI
brit és francia csapatok által e ll e nőrzött Ny ugat-Berlint, így a szövetségesek légi híddal csomag (2002) I 1 " , , z un. er m usz
biztosítottá k a városrész élelmiszer-ellátását. 1948 márciusában Franciaország, Nagy-Bri- . , e 1etove tette az Unió számára, hogy nemzetközi válságh I t kb
1genybe vegye a NATO eszközeit. e yze e en
ta nnia és a Benelux államok - bár formálisan a német agresszió veszélyére hivatkozva,
de ténylegesen már szovjetellenes éllel - kötötték meg a Szerződést a Gazdasági, Társa-
dalmi és Kulturális Együttműködésről és a Kölcsönös Védelemről (Nyugati Unió).
A Brüsszeli Szerződés tagállamai úgy vélték, hogy a katonai szövetség megterem-
4. Az Európai Közösségek kialakulása
tésén túl a demokratikus értékrend megvédésére irányuló elkötelezettségüket is ki kell
fejezniük. Ennek érdekében 1948 májusában tartották meg Churchill elnöklete alatt az 4.1. Az európai integráció első mérföldköve:
Európai Kongresszust, amelynek eredményeként 1949. május 5-én, Strasbourgban az Európai Szén- és Acélközösség
megalakult az Európa Tanács. Az új regionális szervezet célja a tagjai közötti minél
szorosabb egység létrehozása, hogy az államok kölcsönös együttműködésével bizto- , l~~?.~_ben a szöve~séges hatalmak megengedték, hogy az általuk megszáll t területen
sítsa a kontinensen a békét a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben letreJOJJOn a szuveren Nyugat-Németország, ám azzal a feltétellel hogy a t t , . .
szén é 'lt J" ·d 'k · . , s ra eg1a1
tartása mellett. Az Európa Tanács eredetileg föderalista elképzelések alapján jött létre. h 1 - -~ace erm~- o_ v1 e et amenka1- francia- brit- benelux nemzetközi ellenőrzés alá
Az alapítók úgy képzelték, hogy az ebben részt vevő demokratikus államok lépésről e yez_1 nemzetkoz1 Ruhr Hatóság név alatt. Ennek az intézmén nek a , ,
lépésre közelítik egymáshoz jogrendjüket és a politikai berendezkedésüket, és ez lassan ~ szovJetellenes kat?na,i egy~ttműködésbe Németországot is be:Onni ki~~:a;tas:~i~
az államok közötti egyre szorosabb szövetséghez vezet majd. Ebben a tekintetben az ~llamok egyre kevesbe volt erdekelt, és az Egyesült Királyság is vonakodott , gyt
□ 1 az ··tt "k-·d , b resz ven-
Európa Tanács nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az együttműködés túl szé- kegyu ~u o e,s en. A hatóságot gyakorlatilag uraló franciák tudták hogy a né-
les alapon kezdődött ahhoz, hogy az ebben részt vevő államok ténylegesen készek le- mett~ ,az els,o lekhetseges alkalommal megkísérelnek megszabadulni a nem;etközi Ruhr
gyenek feladni a nemzeti szuverenitásból fakadó hatásköreiket. Az Európa Tanács mint Ha osag gyam odásától.
föderalista szervezet megmaradt embrionisztikus szinten és hamarosan klasszikus F~anciaországban ebben a történelmi légkörben nagy formátumú személ . , k -
nemzetközi szervezetté vált. Regionális nemzetközi szervezetként azonban jelentős
sikereket ért el és mára 47 európai állam tagja a szervezetnek. Az Európa Tanács égi-
fao.?zto~tktü~kaglu~hhozl a kekzdlelményezést és tettek meghatározó lépéseket a megb~~~~:; f:i:
e so e yen e említenünk J M • •
nök ,t k. . , ., ,, ean .on net-t, a francia tervezési bizottság el-
sze alatt kötötték meg az Emberi Jogok Európai Egyezményét és ennek eredményekép- . e.:~ J az _m_tegrac1oh~z ve~eto tervek alapJait dolgozta ki, és Robert Schuman fran-
pen állították fel a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságát is. Az Európa Tanács cia ku!ugym1111sztert, aki elzaszi születésű lévén, az első világhábo , b , ,
fő szervei a Parlamenti Közgyűlés és a Miniszteri Bizottság. munderban harcolt Franciaország ellen. ru an meg nemet
1949. április 4-én a „vörös veszedelem" tükrében amerikai kezdeményezésre létrejött Robert Schuman 1950 m „ 9 , , . ., ,
fegyverszüneti me áll • , aJu~ , ~e?, a ~~~0~1~ vilagbaború európai frontját lezáró
a NATO, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. Lord lsmay, a NATO első főtitkára Európai Szén- , ! ,~{~d-~s ~la1rasanak ot~d~k„evfordulóján terjesztette elő tervét az
szerint a szervezet célja az volt, hogy „kívül tartsa az oroszokat, bent tartsa az ameri- tartalmazó iratoetsSchceumoazodssekgl ~e~~erekmteserol. A külügyminiszter előterjesztését
kaiakat és lenyomja a németeket". A NATO létrehozása a Truman-doktrína egyenes n- e arac1ona ne ··k , ,. ,
miatt viseli az E , vezzu ' es maJus 9-e eppen az előbbiek
következményének tekinthető, mellyel az Egyesült Államok elkötelezte magát amellett, Robert Seb urop~-nJap nevet, amely aranybetűs nap az Európai Unió naptárában is
hogy a szovjet terjeszkedés megállítása érdekében segítségére siet bármely harmadik uman es ean Monnet zsenialitása abban állt ho F · , •
nyegető kényszerhelyzetb „ , . . ,, , , gy a ranc1aorszagot fe-
államnak. A szervezethez a Brüsszeli Szerződés alapítóin és az Amerikai Egyesült 1
hogy a sze'n e' 'l o UJ mmoseget teremtve voltak képesek kitörni. Tudták azt
Államokon túl Kanada, Izland, Olaszország, Norvégia és Dánia is csatlakozott, és azóta - s az ace termelés k .. • k '
hogy bármelyik részt vevő állam ~~~ze~ ~z1 , ontroll ~l~tt tartása lehetetlenné teszi,
is folyamatosan bővül. A NATO egy kollektív védelmi rendszer, melynek keretében a verkezésre így ninc ,d U a orut md1tson a mas1k ellen - hiszen titkos fegy-
felek kölcsönösen kötelezettséget vállalnak arra, hogy harmadik állam támadása esetén s mo • gyanakkor a német szén- és acéltermelés Európa gazda-
I 36
„A" RÉSZ - !. FEJEZET
sági motorja, melynek a kellő nemzetközi garanciák mellett történ? újraindítása egész
Nyugat-Európa gazdaságát lendületbe hozhatja. Robert,Schu1:1an es Jean M_onnet sza-
vait örömmel fogadta Konrad Adenauer német kancellar, Alc1de de Gasp~n olasz mi-
niszterelnök és Paul-Henri Spaak belga miniszterelnök. Ezeket a keresztenydemokra-
ta irányzatú 'politikusokat tartjuk az Európai Unió alapít? at_yáinak; . , . - Különleges Minisztertanács. A Különleges Minisztertanács feladata az volt, hogy
A fra nciák elképzelése az volt: ahelyett, hogy egy europa_1fo~erac1onak __mm?e~ t~-
rületen, egy lépésben való megteremtésére törekedn~ne~, 1~ka~b az,egyutt~ukod~s
egy szűk, de kardinális jelentőségű területén: az europai szen- es acel:ermelesben ,es
-kereskedelemben indították útjára a regionális integrációt és teremtettek meg hozza a
szükséges intézményi rendet.
Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) megteremtő Párizsi Szerződést 1951.
április 18-án hat európai állam, Franciaország, ~yugat-~ém~tors~~g, ~uxemb~rg, Bel-
gium, Hollandia és Olaszország kötötte meg, es 1952. Januar ~-J~n l_epett ~atalyba. ~
szerződés alapján az ESZAK nemzetközi közjogi ér~ele~ben_'.s Jogi sze1:1ely_nek sza-
mított. A szerződést ötven évre kötötték, így az 2003. Januar 1-Jevel megszunt,Joganya-
ga és struktúrái az Európai Közösségbe olvadtak. . ,
Bár az Egyesült Királyságot is felkérték a csatlakozásra, London mkabb az EFTA
létrehozása mellett döntött. Az 1960-ban megalakuló EFTA (European Free Trade As-
sociation), az Európai Szabadkereskedelmi Társulás az 1958-t~l _létező Európai Gazda-
sági Közösség versenytársaként kezdte meg m~ködés~t,'. tagJ~I ~zo~b~n ~okozatos,an
csatlakoztak a mélyebb gazdasági integrációs szmtet elero Europa1 Kozoss~ghez. ~a~a
mindössze négy ország maradt az EFTA keretei között: Izland, ~i_echte~ste1~: Norveg1a
és Svájc. Az Európai Gazdasági Közösség és az EFTA 1992. maJUS 2-an alaJrta az Eu-
rópai Gazdasági Térség (EGT) (angolul: Euro?ean Eco~~mic ~~~) létrehozásáról szóló
szerződést, amely 1994. január l-jén lépett hatalyba, a ket mtegrac1os szervezet szorosabb
kapcsolatát eredményezve.
A Párizsi Szerződés az alábbi intézményeket hozta létre:
_ Főhatóság (első elnöke: Jean Monnet). Az intézmény a tagállamok kormányától
független , általuk nem utasítható, és egyben a szerződés legfőbb v~~re~a~~ó szer-
ve. A Főhatóság kilenc főből állt. Tagjai közül nyolca~ a hat ~lap1to koz~s ~-e~-
egyezéssel jelölt, egyet pedig maguk a Főhatóság tagjai kooptal,tak a soraik ko~e:
A Főhatóság olyan szerv volt, amelynek a létezése a hagyomany~s nemz:t~oz1
szervezetekben elképzelhetetlen. A nemzetközi szervezetekben a reszt vev~ all~-
mok együttműködésének legfőbb módja, hogy az államok közös ~kara~tal: altal~-
ban egyhangúlag megállapodnak, hogy a nemzetközi szervezet milyen m:ezk~?~-
seket valósítson meg. Az ilyen típusú együttműködéseket nevezzük kormanykozi-
nek, hiszen az együttes cselekvés az általuk megkötött megállapodástól függ. Itt
azonban a szerződésben részes államok arról állapodnak meg, hogy egy szerv~t
saját maguk fölé emelnek, és készek a szerv által kiadott ut_asításokat _maguk is
végrehajtani, illetve a szóban forgó szerv az államokon belüli szervezeti rendsze-
Az európai integráció története 37
reket és intézményeket közvetlenül is utasíthatja. Az együttműkö dés ezen speci-
ális, új formáját szupranacional itásnak hívjuk. A szupranacionalitás közel áll a
födera li zmus gondolatához, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben az álla-
mok csak a működésük egy jól meghatározott körében ruházzák át hatáskörüket
egy saját maguk fölé emelt intézmény részére.
az ESZAK-ban az egyes tagállamok akaratát a szervezet szintjén megjelenítse.
- Közös Gyűlés (első elnöke: Paul-Henri Spaak). A Közös Gyűlés szintén különle-
ges jellegzetessége a szupranacionál is szervezetnek. Egy közönséges nemzetközi
szervezet a tagállamok együttműködéséről szól. A Közös Gyűlés azonban annak
a kifejezésére volt hivatott, hogy az ESZAK-ot létrehozó államok polgárai jogo-
sultak a szervezet tevékenységébe való beleszólásra. Ez eleinte persze inkább csak
sz!mbolikus formában valósult meg, hi szen a Közös Gyű l és képviselőit a tagálla-
mi parlamentek delegálták.
- Bíróság. A Párizsi Szerződés rendelkezéseinek értelmezésére, az ESZAK intézmé-
nyeinek és a tagállamok közötti viták rendezésére alapították meg a Bíróságot.
4.2. Az Európai Védelmi Közösség terve
Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok 1952. május 27-én
szerződést írtak alá az Európai Védelmi Közösség létrehozásáról. A védelmi közösség
egységes európai hadsereget hozott volna létre. Az Európai Védelmi Közösség meg-
alakulását Pleven francia miniszterelnök kezdeményezte (Pleven-terv), és a megalaku-
lás körülményei némileg hasonlítottak az ESZAK létrejöttéhez. A szovjet fenyegetés
ellensúlyozására szükség volt a német fegyveres erőkre, de a német hadsereg felfegy-
verzése Franciaországban félelmeket ébresztett. A megoldást abban vélték megtalálni ,
ho~y a hat ál!am ha~seregét egy szupranacionális, tagállamok feletti parancsnokság
:elugyelete ala helyezik. A szervezet Bizottságból, Tanácsból , Bíróságból és Gyűlésből
all~ volna. A Szerződés~ végül valamennyi aláíró állam ratifikálta Franciaország kivé-
t~level, ahol a kommumsta és gaulle-ista képviselők leszavazták, így a védelmi közös-
seg terve megbukott.
4.3. A Nyugat-európai Unió
~ra~ci~ors~ág: Németország, Olaszország és a Benelux államok végül 1954. október
23-~n 1rtak ala vedel mi megállapodásukat, a Brüsszeli Szerződést, amellyel megalapí-
totta,k a ~yugat-európai Uniót (NYEU). A tagállamok vállalták, hogy külső támadás
eseten kolcsönösen megvédik egymást, de közös hadsereg létrehozását nem tűzték ki
38 „A" RÉSZ - 1. FEJEZET
célul. A Nyugat-európai Unió Tanácsában a tagállamok külügyminiszterei évente há-
romszor találkoztak, a Gyű l ésben a tagállamok által a nemzeti parlamentekből delegált
képviselők jelentek meg, ugyanazok, akik egyben az Európa Tanács Közgyűlésében is
képviselték hazájukat. A Ny ugat-európai Unió a védelmi szövetségen túl Európa gaz-
dasági újjáélesztésében és fokozatos integrációjában is szerepet kívánt vá llaln i a Szer-
ződésekben megfogalmazott célok szeri nt. A NYEU azonban megalakulása után ki-
zárólag védelempolitikai kérdésekkel kezdett fog lalkozni. Megfel e l ő infrastruktúra
nélkül, valam int a NATO hangs úlyos európai katonai és politikai szerepének árnyéká-
ban néhány év múlva tetszhalott állapotba került, egészen 1997-ig, amikortól a szerve-
zet elkezdett beépülni az Európai Unióba, mint annak védelmi dimenzióját megteste-
sítő szerv. Az újjáélesztési kísérletek azonban végül zátonyra futottak. 2010 márciusá-
ban mind az angol , mind a német külügyminiszter kifejezte országa szándékát a szer-
vezetből való kilépésre. A hivatalos indokolás szerint a kölcsönös segítségnyújtás kö-
telezettségét (szolidaritási klauzula) már maga a Lisszaboni Szerződés is tartalmazza,
ezzel pedig a NYEU „bevégezte történelmi feladatát". Sze_rveit felszámolták és a Nyu-
gat-európai Unió 2011. június 30-án megszűnt.
5. Az Európai Gazdasági Közösség
és az Európai Atomenergia Közösség
Az ESZAK külügyminisztereinek 1955. évi messinai találkozóján Paul-Henri Spaak
belga külügyminiszter jelentést terjesztett elő az európai integráció továbbfejlesztéséről,
és a közös piac megteremtéséről a tagállamok között. A franciák eleinte szkeptikusan
viszonyultak a tervekhez és a legenda szerint a belga külügyminiszternek egész éjszaka
szóval kellett őket tartani, hogy beleegyezzenek egy, a témát részletesen feltáró kor-
mányközi konferencia összehívásába. A megállapodáscsomagnak az az elsősorban fran-
cia részről támogatott elképzelés is részét képezte, hogy megvizsgálják egy, az atom-
energia előállítását és felügyeletét irányító közösség megállapításának lehetőségét is.
A tárgyalások sikerét nagyban segítette a szuezi válság és az '56-os magyar forrada-
lom. Európában már a második világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy fosszilis-
energiahordozó-szükségleteinek tekintetében a kontinens nagymértékben függ a kö-
zel-keleti államoktól. A tagállamok 1956-os konferenciáján felkért három szakértő rö-
videsen el is készítette jelentését Európa jövőbeli energiaszükségleteiről és az atomener-
gia-fejlesztésben rejlő lehetőségekről. A jelentés szerint Európa olajszükségletei a kö-
vetkező években akár háromszorosára is nőhettek. A kontinens olajfüggősége erőteljes
politikai nyomást jelentett, megoldásként az atomenergiára való átállás és ezáltal Euró-
pa nemzetközi függőségének felszámolása kínálkozott. Franciaország addigra jelentős
előrelépéseket tett az atomenergia-fejlesztésben, ám Németország húzódozott a tervtől.
Az 1956-ban kirobban Szuezi válság hatására néhány nap alatt teljesen leállt Európa
Az európai integráció története
39
ü_zemany_ag-ellá~á~a, Németország pedig belement az Euratom tervébe. A Közösségek
sikeres letrehozasahoz a magyar forradalom híre is jelentősen hozzájárult, hiszen az
ESZAK alapító országai felismerték Európa összetartozásának, demokratikus értékei-
nek fontosságát A magyar forradalom szerepéről az Európai integráció megteremtésé-
ben az E_urópa1_Parl~ment is megemlékezett 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján.
Franc1aorszag, Nemetország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1957.
március 25-én Rómában három szerződést írt alá. Ezek az Európai Gazdasági Közös-
séget létrehozó Szerződés, az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés
és az Intézmények egyesítéséről szóló Szerződés. Mindhárom szerződés a ratifikációt
követően 1958. január l-jén lépett hatályba.
5.1. Az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés
Az Európai Atomenergia Közösség (a továbbiakban: Euratom) célja, hogy egyesít-
se a tagállamok között ~z atomenergia termelésére vonatkozó erőfeszítéseket, egyben
megteremtse a feltételeit a Közösségben termelt energia exportjának. Az Euratom, az
ESZ~~--boz_hasonlóan ún . tr~ité loi vagy szerződéses törvény. Ez azt jelenti, hogy a
Szerzodes reszletesen lefekteti az együttműködés céljait és a megvalósítás módozata-
it. Az Euratom intézményei a Bizottság, a Gyűlés, a Bíróság és a Miniszterek Tanácsa
~ Biz~tt~ág _lett az E~ r~tom végrehajtó szerve, elnevezése a Főhatósággal összehason~
l1tva kifeJez1 a szerzodo felek szándékát, hogy egy némileg kevésbé föderalista szem-
léletet kövessenek, és ilyen módon kevesebb hatalommal ruházzák fel ezt a szervet
mint azt az ESZAK végrehajtó szerve esetében tették. '
Az Euratom megalapítása óta szinte vá ltozatlan formában áll fenn. Az Euratom
n~~zetközi jogi értelemben jogi személynek minősül , szerződéseket köthet, diplomá-
c1_31 ka~csolatokat l~t~_síthet és az el követett jogsértéseiért nem zetközi felelősséget kel 1
vallalrn~. Eredeti celJat - Európa energiaellátásának atomenergiára történő átállítását
- ,nem sikerült elérnie, ez az atomenergia társadalmi megítélésének tükrében a jövőre
nezve sem valószínű.
5.2. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés
,, Az Eur?~ai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: EGK) megteremtésével a szerző­
do -~elek ,celJa az volt, hogy kiépítsék a vámuniót a tagállamok között. A vá munió egy-
iiel~l a vamok és mennyiségi korlátozások lebontását jelenti a tagállamok között más-
~lol a ~armadik országokkal szemben alkalmazandó vámtételek közös meghatározá-
sat _v~nJa _maga után . A vá munió létrehozását három, egyenként négyéves fázisban
valositottak meg a vá mok tagállamok közötti befagyasztásával, majd fokozatos leépí-

„A" RÉSZ - !. FEJEZET
40
tésével illetve a közös külső vámok és vámeljárások meghatározásával. A vámunió
1970-r~ sikeresen kiépült. Az EGK ezenfelül azt is célul tűzte ki, hogy a kö~öss~gen
belül megvalósuljon a termelési tényezők, azaz a munkaerő, az áruk, a szolgaltatasok
és a töke szabad áram lása a tagállamok között (,,piaci szabadságok").
Az EGK-Szerzödés célul tűzte még a közös mezőgazdasági politika kialakítását,
valamint a közös közlekedési politika lefektetését. Bár a Szerződés az Európai Védel-
mi Közösség kudarcából kiindulva csak a gazdasági együttműködés megte~e~tés~~e
koncentrált, a Szerződés preambulumából érdemes kiemelni , hogy a Szerzodes celJa
az egyre szorosabb egység megteremtése volt a t~gállamok kö~.öt~. ,
Miután számos részletet a Szerződés megalkotasakor a szerzodo felek nem latbattak
előre, jogi formája ún. traité cadre, azaz keretszerzöd~s, a~e~y a le~fontosabb célokat,
elveket és az elérésüket szolgáló intézményi kereteket Jelöli k1, de tag teret hagy a fel_ek
közötti további megállapodásokra a részletek szabályozását illetően. A Közösség in-
tézményei a Bizottság, a Miniszterek Tanácsa, a Gyűlés és a Bír?sá~. ,, , ,
Az Európai Gazdasági Közösséget a szerződő felek a maastncht1 szerzodesmodo-
sítással Európai Közösségre nevezték át (EK), hangsúlyozván~ ~ö~öss~g elrug~~zko-
dását a pusztán gazdasági jellegű céloktól. A ~öznyelvbe~ a k1~uz_ott c~lok alapJa_n a,z
intézményt bosszú időn keresztül a Közös Piac elnevezessel 1s illettek. A fenti ket
szervezethez hasonlóan az Európai Közösség is jogi személyiséggel rendelkezett.
5.3. Az 1957-es Intézményegyesítő Szerződés
A Szerződés urai már 1957-ben megállapodtak arról, nem kívánnak közösségenként
külön Bíróságot és Gyűlést létrehozni. Éppen ezért az Intézményegyesítö Szerződés
alapján az EGK és az Euratom megalakulásától kezdve a három közösség részére egyet-
len Gyűlés és Bíróság létezik.
5.4. Az 1965-ös Fúziós Szerződés
Miután a szerződő felek azt tapasztalták, hogy egészségtelen rivalizálás bontakozott
ki az ESZAK Főhatósága valamint az EGK és az Euratom Bizottságai között, 1965-
ben úgy határoztak, hogy ezeket az intézményeket is egyesítik, é,s egy intézm~n~be
vonják össze az ESZAK Különleges Minisztertanácsát és az EGK es Euratom Mm1sz-
terek Tanácsát. ,
A három közösség intézményrendszerének összeolvadása következtéb_en a ha.rom
szupranacionális szervezetről együttesen mint Európai Közösségekről 1s besze!te~
(mely elnevezés nem azonos a csak a Maastrichti Szerződéssel bevezetett, az Europai
Gazdasági Közösséget felváltó Európai Közösség elnevezéssel).
Az európai integráció története 41
5.5. Euroszklerózis
Franciaországban 1958-ban Charles de Gaulle lett a köztársaság elnöke, aki alapve-
tően nem értett egyet az európai integráció szupranacionális jellegével. De Gaulle 1961-
ig az algériai háborúval volt elfoglalva, de 1961-töl mind határozottabban igyekezett
visszafogni az európai integráció során teret nyerő szupranacionális tendenciákat. A
konfliktus 1965-ben csúcsosodott ki, amikor a Bizottság erőfeszítéseket tett, hogy a
Közösség a tagállamok befizetéseitöl független pénzügyi forrásokat teremtsen. A
konfliktus oda vezetett, hogy Franciaország ideiglenesen visszavonta képviselőit a kö-
zösségi intéz ményekből az ún . üres székek politikáját alkalmazva. A konfliktus lezá-
rásaként 1966 januárjában megszületett a lu xembourgi kompromisszum. A megálla-
podás lényege, hogy azokban az esetekben, amikor az alapító szerződések többségi
döntéshozatalt írt elő, de a döntés valamelyik tagállam a lapvető nemzeti érdekébe üt-
közi~, a döntést elhalasztják mindaddig, amíg tárgyalások során a megegyezésig el
nem Jutnak. Ez lényegében vétójogot biztosított a tagállamok részére, lényegesen lel-
assítva az európai integráció kezdeti induló sebességét, ezért az ezt követő két évtize-
des korszakot az euroszklerózis évei ként szokták emlegetni.
De Gaulle mindazonáltal csak a Közösség szupranacionális burjánzását kívánta le-
nyesegetni, egyébként híve volt az elért eredmények megőrzésének, sőt kizárólagosan
kormányközi alapon még az együttműködés politikai irányba történő továbbfejlesztésé-
re i~ j_avaslatot tett az ún. Fouchet-terv keretei között. A Fouchet-terv (1962) egy kormány-
közt Jellegű együttműködést irányzott elő a tagállamok között a kül- és biztonságpoliti-
ka terü_letén: Habár Franciaország sokáig törekedett arra, hogy az Egyesült Államok és
a SzovJ~tu~1ó ~?zött egy életképes védelmi tömörülést létrehozzon, hasonlóan a Nyu-
gat-eu~opa, Uniohoz a Fouchet-terv sem vezetett közös európai védelempolitikához .
.. A~1kor Nagy-Britannia 1961 júliusában első ízben jelentkezett tagnak az Európai Kö-
zossegekbe, ~e Gaulle hevesen ellenezte felvételét, mert úgy vélte, hogy Nagy-Britannia
az E~yesült Allamok „trójai falova" lenne az integrációban, és a vétót megismételte 1967-
ben ,_s. Tö~bször azonban nem volt erre lehetősége, mert 1969-ben lemondott, Nagy-Bri-
tannia pedig hamarosan az Európai Közösségek tagjává vált.
A h:tvenes években sem gyorsult fel a Közösségek munkája. A stagnálás oka kettős :
eg~felol a hetvenes évek olajválságai és a nyomában kialakult gazdasági recessziók a
politikusok figyelmét elsősorban a nemzeti szint felé irányította, másfelől a döntésho-
z~talban, széles körben alkalmazott egyhangúsági követelmény körülményessé és ne-
hezkesse tette az aktusok elfogadását és a továbblépést.
 „A" RÉSZ - 1. FEJEZET
Az európa i integráció története 43
42
évekre „
ugyanis
d , · igencsak
, felszaporodtak a Közösség feladatai és kiadásai , különo"s en a
5.6. Az első bővítés mezogaz
„
asag1
d , · •. tu 1termelésre ösztönző intervenciós árak következtében. A k.. ..
ozos me _
zogaz ,as~g1poh,t1k~ a közösségi költségvetés több mint fe lét emésztette fel, miközben
Az első bővítési körben az Európai Közösségek négy tagjelölt országgal kötöttek
az europa1gazdaktol gara ntá lt áron fe lvásárolt felesleges és drága termények eladha-
csatlakozási szerződést: az Egyesült Királysággal, Írországgal , Dániával és Norvégiá-
tatlan nak bizonyultak és csak fogla lták a helyet a Közösség raktáraiban. A n„ k "
val. A csatlakozási szerződés megkötését valamennyi országban népszavazás követte, . d, k · d k ove vo
kia ,as~ min e özben csökkenő bevételekkel párosultak, ugyanis a Közösség saját
Norvégiában azonban a szavazók többsége elutasította a megállapodást, így 1973-ban
forrasa inak legfontosabb tételét jelentő vámbevételek a nemzetközi kereskedelem fo-
az Európai Közösségek kilenc tagállamra bővült. kozatos"kliberalizációjával folyamatosan csökkentek. A Bizottság évről évre szamv1e1
' ·t 1·
Az első bővítési körben csatlakoztak azok az államok, melyek gyakran különutas ',
koz~et1 azassal görgette a hiányt a következő pénzügyi évre.
megoldásokat választanak, kimaradnak bizonyos integrációs lépésekből (pl. euró be-
Mmdezek
,, . , tükrében
.. , ,, igen , b ~ nagy
. kihívásnak bizonyult a déli bővítés és a k"ozos
•• piac
•
vezetése, schengeni övezethez csatlakozás). Ezt a különutasságot jól érzékelteti, hogy
b e,so
1 p1a~ca t~1-teno to~a b1eJ~esztésének terve. Az 1980-as évekre ugyanis Franciaor-
az ekkor csatlakozó államok egyike, az Egyesült Királyság azóta (az európai integráció
szag,ba? ,es, Nemetorszag_ban 1sm_ét megérett a politikai akarat az európai integráció
történetében egyetlenként) ki is lépett az Európai Unióból. elmely1tesere.
, · d A baloldali Fran901s Mitterand és a konzervatív Helmut Kohl ösz t"onze'_
sere napiren re került a belső piac kiépítésének terve. A Bizottság Lord Cockfield • ' _
' ' ' 1198 5- b:n .a~t~ k1• a bels~ p!ac! Fehér Könyvet, mely csaknem 300 közösségi
~y1~asava ira
5.7. Déli bővítések Jogi aktus elfogadasat 1ranyozta elo p1ac1 szabadságok érvényesülését korlátozó fizikai
technikai
„l , és
, ·fiskális
h akadályok
. lebontására. Ehhez jött a déli bővítés és az ezze t Jaro
·' :
5. 7.1. A második bővítés ko tsegvetes1 ter ek, hiszen előre lehetett látni, hogy a három déli állam csatlakozásá-
val mintegy duplájára fognak nőni a Közösség mezőgazdasági kiadásai miközben a
Görögországban a második vi lágháborút követően meglehetősen instabil volt a poli- formálód~ r~gi~~ál is pol iti ~ai ,fo_rrásai nak jelentős részét is lekötik majd.'
tikai helyzet, jelentős esélye volt a kommunista hatalomátvételnek is. 1967-ben szélső­ , J?~_lors 1rany1ta~a alatt ket lepesben valósult meg a közösségi költségvetés konszoli-
jobboldali tábornokok pucscsal ragadták magukhoz a hatalmat, uralmuk egészen 1974-ig dac10Ja, (?elo~~ I. e_s II. csomag). Delors elérte, hogy a tagállamok egy saját forrás meg-
tartott. Miután a demokrácia helyreállt Görögországban, a viszonyok stabilizálása érde- tere~tesehe~ JarulJan~k ,hozzá~ bru_ttó, hazai termék (GNI) arányában, intézményközi
kében az Európai Közösségek tagállamai késznek bizonyultak tagjaik közé felvenni az ~eg~llapod~sokka~ ~e~1tette ~1 a~ _mtezi:n_én~e~et, miközben elérte a mezőgazdasági
országot. Az Európai Bizottság országjelentése Görögországot a tagságra éretlennek kiadasok csokkenteset es a reg1onahs po1Jt1ka1 kiadásoknak a legrászorultabb régiókra
ítélte, de a tagállamok politikai akaratából mégis sor kerülhetett a bővítésre. Görögország való k~n~ent~álását. A Delors-csomagokkal helyreállt a közösségi feladatok finanszí-
felvételével 1981-ben bővült ki az Európai Közösségek létszáma tíz tagállamra. rozhatosaga, Javult a Közösség hatékonysága.

5.7.2. A harmadik bővítés 6. Az Egységes Európai Okmány

Portugália a Salazar-diktatúra, Spanyolország pedig a Franco-rezsim alól szabadult
fel az 1970-es évek középen. Mindkét ország már 1977-ben benyújtotta a csatlakozási
kérelmét, de az országok nagyobb mérete és a mezőgazdasági termeléssel és a halászat
kérdésével összefüggő problémák megoldása hosszabb időt emésztett fel, ezért a két
országgal csak 1986-ban bővült ki az Európai Közösségek, amelynek következtében a
tagállamok száma tizenkettőre emelkedett.
A déli államok csatlakozása különös kihívást jelentett az EGK számára a nyolcvanas
években. Ebben az időszakban ugyanis Európa majdhogynem csődközeli állapotba
jutott és csak az Európai Bizottság akkori, karizmatikus elnöke, Jacques Delors (el-
nöksége: 1985- 1994) tudta elterelni a Közösséget a biztos válságból. A nyolcvanas
Hágában írták alá 1985. február 17-én a tagállamok az Egységes Európai Okmányt
az E?K~~zerzödés első módosító szerződését, ami 1986-ban lépett hatályba. A megálla~
~o?as celja az volt, hogy a belső piac megteremtése 1992. december 31-ig befejeződjék
~s i~y a megvalósításhoz szükséges intenzív jogharmonizációs és jogalkotási folyamatot
md'.tott el a közö~ségen belül. A belső piac megvalósításához nem elegendő ugyanis hogy
a~ ~~uk, a s~emelyek, a szolgáltatások és a töke szabadon áramolhatnak a tagáliamok
fikozott
.k .' arra, is sz~,
„kseg
, van, hogy a négy piaci szabadságnak eltűnjenek a másodlagos
ai:d: <:~~arellenorz~sek),, technikai (kötelező nemzeti szabványok) és pénzügyi jellegű
1
, k1Y, 1_is. Ennek erdekeben az EGK-Szerzödésbe bekerült a belső piac megvalósítá-
sana celja a megfelelő jogalkotási fe lhatalmazással [EGK Szerződés 100. cikk a) pont].

„A" RÉSZ - 1. FEJEZET
44
A Szerződés az 1970-től létező Európai Politikai Együttműködést ( EPE) is intézmé-
nyesítette. Az EPE a Fouchet-tervből nőtt ki , de nélkülözte a Párizsba~ célul .t?zött
állandó intézményi struktúrát. Ehelyett az Európai Közösség külügymin1sztere1 even-
te legalább kétszer találkoztak, hogy áttekintsék a világpolitikai helyzetet. A találko-
zókkal a későbbiekben megteremtett kü l- és biztonságpolitikai együttműködés alapja-
it rakták le.
A módosítással nőttek a Gyűlésről Európai Parlamentre átkeresztelt és 1979 óta köz-
vetlenül választott képviselőkből álló intézmény hatáskörei is, hiszen megjelent a (mára
megsz üntetett) együttműködési eljárás, mely a korábbi konzultációs döntéshozatali
eljárással szemben csak a Tanácsban elért egyhangúsággal tette lehetővé az Európai
Parlament leszavazását. Az Európai Parlamentet erősítette a hozzájárulási eljárás be-
vezetése is, mely az új tagállamok csatlakozásához a tanácsi döntésen túl megkövetel-
te a Parlament hozzájárulását is. Fontos hozadéka az Egységes Európai Okmánynak,
hogy számos területen a konszenzusos döntéshozatal helyett a többségi döntéshozatal
irányába mozdult el, ami felszámolta a vétóval való fenyegetést és lehetővé tette a gyor-
sabb és hatékonyabb jogalkotást. Erre szükség is volt, hiszen a belső piac kiépítéséhez
összesen 282 jogi aktust kellett elfogadni. Végül , érdemes megemlíteni, hogy az Egy-
séges Európai Okmány módosításainak köszönhetően új területekkel bővültek az EGK
tevékenységi területei, ilyen a környezetvédelmi politika, a regionális politika vagy a
fogyasztóvédelem.
7. A Maastrichti Szerződés előzményei
A nyolcvanas évek végén radikális, a nyugati világ számára nem várt események
indultak el Kelet-Közép-Európában . Lengyelországban a nyolcvanas évek középétől
feszült volt a helyzet: 1988-ban a Szolidaritás ellenzéki politikai mozgalom sztrájkokat
kezdeményezett és a meggyengült kommunista hatalom kénytelen volt tárgyalásokat
kezdeni az ellenzékkel, amelynek eredményeképpen 1989 áprilisától a Szolidaritás jogi
elismerést nyert, és 1989. június 4-én szabad választásokat tartottak Lengyelországban.
A Magyarországon történt események jelentették a változások második, igen jelen-
tős állomását. 1989 tavaszán aktivizálódtak az ellenzéki szervezetek, 1989 áprilisától
kerekasztal-tárgyalásokat folytattak az MSZMP-vel, 1989. október 23-án Magyarország
népköztársaságból köztársaság lett, demokratikussá tett alkotmánnyal, a szabad vá-
lasztásokat pedig 1990 tavaszán tartották. A változások sorra lezajlottak Csehszlová-
kiában, Bulgáriában és végül Romániában is, így 1990-ben egész Kelet-Közép-Euró-
pában bekövetkezett a demokratikus fordulat.
Ami a németországi eseményeket illeti, 1989 nyarától mindennapossá váltak a tün-
tetések Kelet-Németországban is, melynek egyik fő követelése volt a Nyugat- és Ke-
let-Berlint elválasztó fal lerombolása. Egyre több keletnémet hagyta el hazáját, és uta-
zott Magyarországra abban a reményben, hogy innen könnyebben átjuthat a szabad
Az európai integráció története 45
világba (Kelet-Németországból csak a szocialista tábor országaiba utazhattak az állam-
polgárok.) A vasfüggönyt a magyar- osztrák határon 1989 februárjától kezdték el le-
bontani. Alois Moc~ os_ztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszterek megállapodtak
abban, hogy 1989. Június 27-én Sopronkőhidán három órára megnyitják a határokat.
Ekkor tö?~ mint 600 keletnémet állampolgár menekült el a vasfüggöny rabságából a
szabad vdagba. 1989. augusztus 19-én ugyanitt zaj lott le a Habsburg Ottó és Pozsgay
Imre által szervezett, ún. páneurópai pikn ik. A páneurópai piknikként ismert béketün-
tetést az MDF, az SZDSZ, a Fidesz és az Független Kisgazdapárt szervezte. A tünte-
tésbe belügymi~isztériu mi utasításra a h atárőrök nem avatkozhattak be, sőt aznap még
fegyvert sem viselhettek. Végül Magyarország 1989. szeptember 11-én valamennyi
kelet-európai ország állampolgára számára megnyitotta határait és ezzel l evegővé por-
ladt a fél évszázada rozsdásodó szovjet vasfü ggöny. Néhány napon belül 13 OOO kelet-
német jutott így át 1989. augusztus 23-a után a szabad világba.
Mindez katartikus érzéseket ébresztett a keletnémetekben és hatalmas lendületet
adott a keletnémet szabadságtörekvéseknek. A keletnémet kormány a társadalmi rob-
banás elkerülése érdekében novemberre kénytelen volt megnyitni a német- német ha-
tárátkelőhelyeket, amely rövidesen a kommunista rendszer teljes bukásához és 1990
márciusában szabad választásokhoz vezetett Kelet-Németországban is. 1990 ~zeptem-
berében Franciaország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok, Oroszország és a
~ét N~metorsz?g aláírta a ~érnetország újraegyesítését lehetővé tevő megállapodást,
es az ot keletnemet tartomany beleolvadt a Német Szövetségi Köztársaságba.
_A briteket és a franciákat ugyanakkor rendkívül aggasztotta a német újraegyesülés.
Mind Margaret Thatcher brit miniszterelnök, mind Frarn;ois Mitterrand francia köz-
~~rsasági ~l~ök meg~ísé_relte rávenni a Szovjetuniót, hogy akadályozza meg a német
UJraegye~ulest, de M1ha1I Gorbacsov szovjet pártfötitkárban ebben nem találtak part-
ne~re. ~1tt~~rand még az első világháború előtti francia- brit- orosz szövetség gondo-
l_ataval 1s ~l~at~zott. yégül azonb_an Mitterrand-ban győzött az államférfiúi bölcsesség,
es a franciak es a nemetek megallapodtak, hogy a német újraegyesítést összekötik az
európai integ~áció mélyítésével. A szorosabb európai politikai egység megteremtését
~el1:1ut Kohl 1s támogatta, és francia kérésre a pénzügyi és gazdasági unió gondolatát
is kesz volt Németország részéről elfogadni. Az erős és emblematikus német márka
feladása tekinthető tehát a német egység árának. •
, A_Maas~ricbti ~zerződés másik közvetlen előzménye az volt, hogy a kelet-közép-eu-
rop~'. o_rszagok fn_ssen_hatal~rnra került ellenzéki erői új lendületet vittek az európai
P0!1t1kaba._A 40 evny1 szovJet elnyomás után ezek az országok lelkesen és idealista
:odon tekmt~~tek az_ e~_rópai politikai egység megteremtésének irányába, és szerették
,~!na, ha bazaJuk m1elobb csatlakozik az egységes Európához. A gazdasági jólétben
elo Nyug~t-E~róp~t a kelet-közép-európaiak dinamizmusa arra sarkallta, hogy igye-
kezzenek 1smet mmél többet megvalósítani az alapító atyák politikai álmai közül.
 „A" RÉSZ - I. FEJEZET
46
7.1. A Maastrichti Szerződés
Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződést (az európai integráció történe-
tének talán legjelentősebb módosító szerződését) 1992 februárjában írták alá és 1993.
november l-jén lépett hatályba.
A Maastrichti Szerződés legfontosabb vívmányai a következők:
Megteremtette az Európai Uniót mint politikai fogalmat. Az elnevezéssel kifejezés-
re kívánták juttatni, hogy az európai államok célja a gazdasági együttműködés megte-
remtésén túl a mind szorosabb politikai egység megteremtése. El sősorban a brit ellen-
állás következtében azonban az Európai Uniót, az ESZAK-kal, EK-val és Euratommal
ellentétben nem ruházták fel jogi személyiséggel , melyen csak mintegy két évtizeddel
később a Lisszaboni Szerződés változtatott.
Létrejött az Európai Unió pilléres szerkezete. Az első pillér az Európai Közösségből
állt, amely maga is három szerkezeti elemre oszlott, az EK-ra, az Euratomra és az
ESZAK-ra. Mindaz, ami eddig az európai integrációban létezett tehát a Maastrichti
Szerződést megelőzően , az első pillérbe került. Más néven az első pillért szokás volt
az Európai Unió szupranacionális pillérének is nevezni .
Az Európai Unió második pillére a Közös Kül- és Biztonságpolitika (KKBP). A
kül- és biztonságpolitika nem szupranacionál is formában jött létre, tehát a tagállamok
nem emeltek maguk fölé olyan szervet, amely kötelező utasításokkal láthatta volna el
őket. Ez a második világháborút követően kialakított ENSZ-struktúra miatt is nehezen
elképzelhető, hiszen Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak vétójoga volt az
ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az Európai Unió külügyminiszterei a Miniszterek Ta-
nácsában, az állam- és kormányfők az Európai Tanácsban vitatják meg az európai kül-
politika stratégiáját és annak végrehajtását. A tanácskozásokon a megegyezés fő sza-
bálya az egyhangúság, csak az állam- és kormányfők által elfogadott külpolitikai stra-
tégia végrehajtásának módjáról dönthetnek a külügyminiszterek minősített többséggel,
de ennek is vannak korlátai. Nemes elképzelés volt, hogy az Európai Unió egy hangon
szóljon a világhoz, de a hamarosan bekövetkező jugoszláv válság bizonyította, hogy a
tényleges politikai akarat a külpolitikai együttműködés tekintetében a lassan fél évszá-
zados együttműködés ellenére nem érett meg.
A belső piac megteremtésével és a schengeni övezet létrehozásával az Unió terüle-
tének nagy részén megvalósult a személyek szabad áramlása. A határellenőrzések meg-
szüntetése nagymértékben megkönnyítette a szabad mozgást és kézzelfoghatóvá tette
az európai egységet, ugyanakkor azt is jelentette, hogy könnyebbé vált a bűnözők, be-
vándorlók és menekültek szabad mozgása, így ellenőrzésük, szabályozásuk közös erő­
feszítést igényelt. Az integráció elért eredményeinek fenntartása érdekében ezért szük-
ségessé vált a be!- és igazságügyi együttműködés megteremtése, amely az Európai
Unió harmadik pillérét képviselte. A be!- és igazságügyi együttműködés lehetőséget
biztosított arra, hogy a tagállamok kiépítsék a szabadság, a biztonság és a jog érvénye-
sülésének térségét. A szabadság térsége alatt a szabad mozgás feltételeinek megterem-
Az európai integráció története 47
tés~t_é~tjük, így az utazási okmányokra, a közös vízum-, menekült- és bevándorlás-
poht1kara: va_la,~rnt a határrendészeti együttműködésre gondolhatunk elsősorban.
A b1ztonsag tersege alatt a nyomozó hatóságok együttműködésének különböző fo ' _
it_ é;tj_ü~, mí~ a jog érvényesü lésének térsége a batáron átnyúló jogérvényesítés/:aa
~1ro~ag1 ~-atar?z~to~ k~!cs~nös ~!ismerését és végrehajtását jelenti. Abel- és igazság-
ugy1 egyuttmukode~ donteshozo szerve a_Miniszterek Tanácsának olyan formációja
l~tt, amelyben a tag~ ll?mok~t a bel- vagy igazságügyi miniszterek képviselik. A dön-
teshozatal ebben a p!I lerben 1s egyhangúsággal történt, mint a második pillér esetébe
tehát itt is a kormányközi együttműködés egy formájával találkozhatunk. n,
A, Maastrichti Szerződés rendelkezett az Európai Tanács sze repéről. Az Eur ' •
M · • opa,
Tanac~_a _aastncht1 Szerződéssel nem vált az európai integráció intézményévé, hanem
az Umo csucsszerve maradt: egy olyan jogilag szabályozott működésű politikai testü-
let, _a_me_lynek ~el_a~ata, hogy az európai integráció három pillére fe lett a legfontosabb
p_o1Itika1, strat~g1~1 ~-önt~se~ meg~ozat~l~ró_l g?nd,oskodjon. Ezenfelül a második pil-
lerben, az ~uropa1 kul- es b1ztonsagpo1It1ka1 kerdesekben jogalkotó hatásköre is volt.
Az Eur?pa1 Tanács az európai állam-, illetőleg kormányfőkből áll, az egyes tagállamok
al~otm.~n~os _ber_endezked~sét?I függ, hogy az adott államot az államfő vagy a kor-
~anyfo ~ep~~~elI~e az E~ropa, Ta_nácsban. A tagállamok többsége, így Magyarország
1~, kor~any~o, ~z~nten kepv1seltet1 magát, de néhány tagállam (Bulgária, Ciprus, Fran-
~1aorszag, L1tvama, Románia) alkotmányos berendezkedéséből az államfő képviseleti
Joga következik.
, A M~as~ri~hti_Sz~rződés megteremtette az uniós polgárság intézményét is. Az uni-
os_ ~olgarsa~ _rnt~z'.~e nye közvetlen közjogi kapcsolatot teremt az Európai Unió polgá-
rai_es az Un_,o kozo~. Az E~SZ-nek vagy éppen a Nemzetközi Postaügyi Uniónak, de
meg az Europa Tanacsnak smcsenek polgárai, a nemzetközi szervezetek általában csak
a ~a~államaikk~l. állnak_ka?csolatban -~~ sem~i sem köti össze őket a tagállamok pol-
~ara,va_l. Az urn~s p_olgar~ag koncepc10Ja tehat az Európai Unió államszerű jellegéből
l~d~.I ki. ~z Europa1 Umonak vannak ugyan föderatív aspektusai, de nem igazi föde-
ra~io,.~zert az uni~s polgárság nem lép a tagállami állampolgárság helyébe, csak ki-
egesz,ti_ az~. Az urnós polgárok az alábbi fontosabb jogosítványokkal rendelkeznek a
Maastncht1 Szerződés alapján:
- Jog~k ~an szabadon mozogni és letelepedni valamennyi tagállam területén.
- Ak~iv es pa~szív választójoggal rendelkeznek állampolgárságuk szerinti és más
tagallambe!I lakóhelyükön a helyhatósági és az európai uniós választásokon.
- Jogu_k v_an a~ra, hogy az Unió valamelyik hivatalos nyelvén írásban fordulianak az
Europa,
, . Umó m • tezmenye1
• • 'hez, pet1c1oval, •• az Európai Parlamenthez, panasszal~ az
europa, om~udsmanhoz és ahhoz, hogy az általuk benyújtott anyagokra ugyanezen
a nyelven valaszt kaphassanak.
- Harmadik orszag
• teru.. ,eten
• Jogosultak
•
., konzuli• és diplomáciai védelmet kérni más
un,os ország k"lk • • 1 , "I ,
u epv1se eteto , ha az adott orszagban nincs az állampolgárságuk
- 48 „A" RÉSZ - 1. FEJEZET
Az európai integráció története
49
szerinti országnak külképviselete. (Érdemes azonban megemlíteni , hogy a tar_tóz-
mölcs édes íze is hozzájárult. Érdekes, hogy Norvégia ebben a körben is csatlakozott
kodás szerinti harmadik állam a nemzetközi jog alapján nem köteles automatiku-
vo~na ~z Eur?pa! Unióhoz. N?rvé~ia azonban a hidegháború alatt a NATO tagja volt,
san elfogadni a másik tagállam által nyújtott konzuli vagy diplomáciai védelmet;
ezert erzelm1 szalak nem seg1tettek a csatlakozás folyamatát - ismételten el is bukott
ez a kérdés az állam diszkrecionális jogkörébe tartozik).
~ csatl~kozás üg~e a néps~ava~áso_n,' ~ cs,atlakozási tárgyalások 1993 középétől folytak,
es ~ harom orszag 1995. Januar I-Jetol valt az Európai Unió tagjává.
A Maastrichti Szerződés a Gazdasági és Pénzügyi Unió megteremtését tűzi ki célul.
Erdemes még megemlíteni , hogy Ausztria, Svédország és Finnország 1960-ban ré-
Annak érdekében, hogy a tagállamok áttérhessenek a közös pénzre, az euróra, az aláb-
szese lett az EK-hoz csatlakozni nem kívánó britek által szervezett Európai Szabadke-
bi feltételeket kell teljesíteni ük:
r~s~edel1;1i ~ársulásnak ,(~FT~), amely csak a tagállamok közötti vámok és mennyi-
seg1korlatozasok lebontasara torekedett, de nem határozott meg közös vámokat a har-
- A tagállam inflációs rátája nem lehet több mint l,5 százalékkal magasabb, mint a
madik országok fe lé. Az EFTA további alapítói voltak Portugália, Svájc és Norvégia
három legalacsonyabb inflációval rendelkező uniós ország átlaga;
akiket együttesen a Külső Heteknek neveztek, szemben az EK-tag bel ső hatokkal. A;
- A költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át;
E_FTA-tagállamo~, Sváj~.ki;ételével, J992.~b~n csatlakoztak az Európai Gazdasági Tér-
- A bruttó államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át;
seg_e,t me~~er~m~o Szerzodeshez. E Szerzodes tagállamaira kiterjesztették az Európai
_ A nem zeti bank alapkamata nem haladhatja meg 2%-kal magasabb mértékben a
U1110 belso p1acat, de nem vesznek részt az EU intézményrendszerében.
három legalacsonyabb kamatlábbal rendelkező országét;
- Az országnak csatlakoznia kell az Európai Monetáris Rendszer 11-höz - azaz rög-
zítenie kell az átváltási árfolyamot a többi európai valutához képest, és ezen az 9. Az Amszterdami Szerződés
értéken két éven keresztül nem szabad változtatnia.

Az egységes pénzügyi rendszerhez történő csatlakozás a tagállamok jo~i kötelezett- ~ z Amszterd ami Szerz?dést 1997. október 2-án írták alá és 1999. május l-jén lépett
sége volt, amely alól csak az Egyesült K!rályság és Dáni~ kapott fel.~~ntest. hatalyba. Az Amszterdami Szerződés is két részből áll: egyrészt az Európai Közössé-
Érdemes végezetül azt is megemlítem, hogy a Maastncht1 Szerzod~s a~ 1992 ..~e~- get alapító Szerződés módosításából, másrészt az Európai Unióról szóló Szerződés
módosításából.
ruári megállapodásnak csak a köznyelv~en elfogad?tt neve. ~ N.laas~~1c~t1 Szer~o~~s
valójában két részből áll. Egyrészt magaban foglalJa az Europa1 Umo letrehozasarol , Az Amszte'.d~mi Sz,erződés a legjelentősebb változásokat a harmadik pillér terüle-
szóló Szerződést másrészt pedig az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló ten hozta. A ptller nevet bel-és igazságügyi együttműködésről átkeresztelték büntető
Szerződés módo,sítását, melynek neve ezentúl: az Európai Közösség létrehozásáról üg~ekben v_a!ó rendőrségi és igazságügyi együttműködésre. Az illegális bevándorlás,
szóló Szerződés. a .:'1~u~pol'.~1ka, a menekültügy és a polgári ügyekben történő igazságügyi együttmű­
kodes atkerult a szupranacionális első pillérbe. Igy tehát ezekben a kérdésekben a dön-
téshozatal főszabályként a kormányközi egyhangúságból a minősített többséggel foly-
tatott szupranacionális keretek közé került át.
8. A negyedik bővítés , A~_Ar:iszterdami Szerző_déssel vált a schengeni megállapodások eredményeképpen
letre~ott un. schengen acqu1s az Európai Unió jogának szerves részévé. Az Amszter-
da~i Szerződés óta tehát a schengeni övezethez is kötelező csatlakozni ám a csatla-
Az Európai Unió következő bővítési körét Ausztria, Finnország és Svédország cs~t-
lakozása jelentette. A három ország a hidegháború végétől foglalkozott ~z El!~ta~~ag
k,oza~hoz (az eurózónához való csatlakozáshoz hasonlóan) bizonyos feltételeket telje-
gondolatával, Svédországot és Finnországot _a földraj~i „közelség a ~zovJe~~mo vtlag-
sitem ke!I. A Schengen I megállapodást 1985-ben Franciaország, Németország valamint
hatalmi érdekeire is kénytelen-kelletlen tekmtettel levo semlegessegre kotelezte (ne
Hollandia, Belgium és Luxemburg kötötte meg Schengenben, egy apró, luxemburgi
~al~ban. ~ megállapodás célja az volt, hogy fizikailag is lebontsák egymás között a
felejtsük el, hogy a második világháborút közv_etlenül megelő~ő_en a ~.zovjetunió ,meg-
atarokat es fokozatosan, kölcsönösen eltöröljék a határellenőrzéseket. A megállapodás
támadta Finnországot is és Hitler későbbi szovJetellenes terveit Jelentosen befolyasol~a
a tény, hogy a nagy Szovjetunió nem tudta térdre kényszeríte~i Finnországo~.) ~usztna 1990
az 1 -e,s Schengeni Végrehajtási Egyezménnyel (Schengen II) vált végrehajthatóvá
~e,yne~ e_~tel,mében az aláíró országok eltörölték a személyek ellenőrzését a közös ha~
keleti részét a második világháborút követően részben szovJet csapatok szalltak meg,
és a kivonulás ára a szintén a szovjetekkel szemben fokozottan óvatosságot feltételező aratkelokon es közös vízumpolitikát vezettek be.
osztrák semlegesség lett. Így tehát a három ország uniós csatlakozásához a tiltott gyü-
- 50
,,A" RÉSZ - !. FEJEZET
Az európai integráció története 51

, . le már az Európai Unió legtöbb tagállama ré- Az Európai Unió védelmi dimenziójának kérdése érzékenyen érintette a tagállamok
A Schengeni MegállapodasnakJelen 2r , ti kozott (nem részese a Schengeni együttműködését a NATO-val. Egyfe lől jogos igényként merült fel, hogy valamennyi
szese, Magyarország 20?7. d_ecem~r .;:~s~:; Írország és Románia). Még az amsz- európai uniós tagállam - a sem legesek is - vállalják, hogy külső támadás esetén meg-
Megállapodásnak Bulgária, Ciprus, . orva ,, ' dt k.1 a schengeni rendszerből az védik egymást, hiszen az együttműködés más területeken olyannyira szoros, hogy az
, ., l" "en Jogszeruen mara .,
terdam i inkorporac1ot mege ozo , h ·'k k a külső határok umos elle- Európai Unió tagállamainak szoros politikai együttműködéséből ez logikusan követ-
. , , 1 m tartotta eleg ate onyna kezne. Az Európai Unió tagállamainak jelentős része azonban az atlanti gondolat híve
Egyesült K1ralysag, ame ~ n~ . . , , . k"\ , tt) továbbá Írország, amelynek fonto-
nőrzését (és utóbb az Euro~a1 U~1~bo,1 i~ .. 1-~t~~sz~bad átjárhatóságához, mint a schen- maradt, azaz továbbra is az Egyesült Államokkal szoros szövetségben kívánt bizton-
sabb érdeke fűződött az ír- eszak1r ~~al rK?z_ol a·g csatlakozásáig nem kívánt a megál- ságpolitikai kérdésekben fellépni , az európai védelempolitikának a franciák által szor-
' h ·tazEgyesu t 1rays ,, . galmazott teljes függetlenedésével sok tagállam nem értett egyet. A NATO árnyékában
geni csatlakozas oz, ezer . .. .. t·· .. k konfliktus rendezese1g, az e1 nem
, . e· s pedig a gorog- oro . , 1· tengőd ő Nyugat-európai Unió végül 2011-ben megszűnt.
tapodásban reszt venn1. tpru , , k ,. 1 . tekintettel szintén nem rat1fika Ja
• · • T•• "k Köztarsasag a 01ra va1 O 1
ismert Eszak-c1prus1 oro 1· , tlakozott államok nevezetesen Bu -
, E , • u •óhoz uto 1ara csa ' ,
a megállapodast. Az uropat , m . . , em állnak teljes mértékben keszen
1
gária, Románia és Horvátorsz~g pedig Jele~ eglm~g na csatlakozást tűzték ki céljukul. 10. A Nizzai Szerződés
, , n tagallamok egyerte muen . . , k' ..
a csatlakozasra, am eze tk·· . ·og1· alapon az Európai Umon ivu-
, , , 11 odásnak nemze ozi J k..
Erdekesseg, hogy a mega ~P. d , S , . ) továbbá az hogy Dánia is nemzet O- A közép- és kelet-európai országok a '90-es évek közepétől egyre határozottabban
li országok is tagjai (Norveg1a, Izla~. ~s , vaJC , , kopogtattak az Európai Unió ajtaján, teljes jogú bebocsáttatásra várva. Az Európai
, t együttmukodesben. , . k
zi jogi alapon vesz resz az , .. k t 'b az egyezmény részes orszagama te- Unió azonban természetesen politikai és gazdasági feltételeket támasztott a tagjelölt
. , 11 odasok kovet ez e en ,, ,,
A schengem mega ap , , •k. ,, en léphetik át a határt erdon, mezon, országokkal szemben. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy saját magának is intéz-
rületénjogszerűen tartózkodo szemelye J?gskzerlul o"rze'sét a tagállami határellenőrök ményi reformokat kell majd végrehajtania, hogy képes legyen befogadni a csatlakozás-
, , ' tk l Akülsőhataro e en .. , , k
folyón atuszva, tavon a • e ve. , , ai jog rendelkezései az 1ranyadoa • ra váró új tagállamokat is.
önállóan látják el, de eljárásukra az eghyseges elurtiopmation System), azaz schengeni in- Az intézményi reform legfontosabb eleme a szavazati arányok meghatározása a
, k , , a a SIS (Se engen n or .. ,
Az egyezmenye v1vmany . , k eszt·u··1 köti össze a részt vevo a1- Tanácsban, valamint a képviselői helyek számának rögzítése az Európai Parlamentben a
központi egysegen er , .
formációs rendszer, me1Y egy , ,, "kés a rendőrség számára hozzáférest b1zto- tagjelölt országok számára is. Az akkori rendszer legkényesebb pontja a tagállamot a
lamokat. A vámhatóságok, a hatarellenor? . ·1 1 hata' lya alatt álló személyekre és Tanácsban megillető szavazatszám a meghatározása volt, hiszen ez a politikai alkuban
„ k•• •• ött beutazas1 t1 a om ,b
sító rendszerben e1tunt, oroz ' • tk , •ntiormációk tárolhatók és tova - kikristályosodó szám nem volt teljesen pontos kritériumokhoz kötve. A Nizzai Szerződés
, , , ti lh ' lh tó tárgyakra vona ozo 1 , , 1·
bizony1tekkent e aszna a , 'l ek esetében eljárás lefolytatása, tanukent va o rögzítette a tagjelölt országok szavazatszámát, és ennek során Lengyelország részére
bíthatók. Ennek oka lehet magansz~me y h b" lekmény elkövetési eszközéül szol- például Spanyolországgal azonos, Németországnál, Franciaországnál, Olaszországnál és
meghallgatásuk, gépjárművek esetebe~, a un~se k Nagy-Britanniánál pedig csak alig valamennyivel kisebb szavazati súlyt biztosítottak.
, , k • t ás miatt keresik eze et. .
gáltak, vagy szemelygep ocs1- op l" l ' e'st tett az Európai Unió védelmi d1men- A német újraegyesülést követően Németország lakossága harmadával haladta meg Fran-
Az Amszterdami zerzo
. s "dés nagy e ore ep . . , -1..
. ht· S zo"dés is az Európai Umo feJ o- ciaországét, azonban tradicionálisan a két ország, mint az európai integráció egyenrangú
, , k • , ' b Már a Maastnc 1 zer
ziója megalkotasana iranya a. , . U . , t felkérve egyben, hogy dolgoz- hajtóerejeként működő tandemországok, azonos politikai súllyal és szavazatszámmal
désének szerves rész~vé avatta ~-Ny,ugat-e~ropa~k::1~ döntéseit. . rendelkeztek, és ezen a Nizzai Szerződés német nyomás ellenére sem változtatott. Érde-
za ki az Uniónak a vedelem teruletere hatasht g_y t legtiontosabb védelmi feladatait. kes megvizsgálni, hogy Spanyolország és Lengyelország népességarányukboz képest
, · u ·, 1992 ben meg ataroz a ,
A Nyugat-europa1 ni? , . ~ kuációs fellépés válságkezelés, békefenntartas (Lengyelország: 38 millió, Spanyolország: 46,5 millió) miként szerezhetett meglehetősen
Ezek a feladatok a humamta~1us es eva . ti 1 d t kat,az Amszterdami Szerződés az fölülreprezentált befolyást a Tanács szavazati rendszerében. A négy nagy tagállam
és béke~ere~~és. Ezek~t ~z u_n. -~etersber~/l:s~terdami Szerződés meg~llapította, Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság és Olaszország (utóbbiak lakosság-
Európai Umo feladata,1ke~t Jelolte„m~g~i lehetőségek igénybevételét biztosítJa. ,A ~zer- száma a 60 millióhoz közelítettek) azonos szavazatszámmal rendelkeztek (29), amelyhez
hogy a NYEU az EU reszere _had~~ve ~ .. , s erősítését írta elő amely az Europa1 Ta- viszonyítva Spanyolország és Lengyelország szavazati aránya (27) túlzott mértékűnek
ződés a két szervezet közötti egyuttmuko~~ h t , ta szerint'a NYEU-nak az Euró- mondható.
nács erre vonatkozó, a jövőben rneghozan o a aroza Mégis hogyan alakulhatott ki ez az aránytalan struktúra, milyen tényezők mentén
pai Unióba történő beolvadásához vezethetett volna. döntenek a tagállamok a szavazatszámok elosztásáról? Látni kell, hogy a tanácsi sza-
52 ,.A'" RÉ 7 1. FEJ EZET
Az európai integráció története
53
vazati súlyok elosztása, amely az Un ióban megszülető döntések legfontosabb színterén Természetesen a Nizzai Szerződés is két ré b"l , 11 • , , .
határozza meg az erőv i szo n yokat, döntően politikai kompromisszum eredménye, amely létrehozó Szerződés, másrészt az Európai U sz, ~ a •,~~yreszt .~z ,Europa1 Közösséget
11 1 01
a tagállamok hosszas, jellemzően az Európai Tanács ülésein fo lyó egyeztetései során Nizzai Szerződést 200 1 februa' r 26 a' , ·t, k ?~ szo O Szerzodes modosításából. A
• - n 11 a a1a es 2003 fi b • 1 ·, l '
kristályosodik ki . A döntések a Tanácsban lényegében politikai alkuk eredményekép- A ratifikáció el hú zódását az indokolta ho Í , b • e_ ruar . -Jen epett hatályba.
pen születnek, melynek során döntő fontosságú, hogy az egyes államok éppen milyen szólítani a választókat mert első ízbe~ gy rors_zkag an ke~sz~r is ~z urnákhoz kellett
, 1eszavazta a Szerzodes ratifikációját.
érdekek mentén találnak szövetségesre. A tagá llamok pillanatnyi érdekszövetségei
ké rd és rő l kérdésre változhatnak. A szavazatszám nemcsak azért fontos , mert közvet-
lenül meghatározza a tagá llam befolyását a sz ül etendő döntésre, de azért is, me rt mér-
11. Az ötödik, hatodik és hetedik bővítési kör
téke egyenesen arányos a tagállam politika i mozgásterének mértékével, azaz azzal,
hogy milyen kompromisszumokat tud kicsika rni a többi tagállamból egy adott döntés A kommunizmus összeom lását követően az E , . ., .. .
tá mogatásá hoz (bargaining power). felvetődött, hogy a térségnek a Marshall-tervhe ~ropat ~n!o egye~ po!1t1ka: köreiben
Ahhoz, hogy megérthessük a ni zzai aránytalanság mögött meghúzódó okokat, visz- Marshall-segély keretei között az Egyesü lt Álla~o~:nlo tam~~~tast b1zt?s1tsanak. A
sza kell lépni az időben egészen 1986-ig - a harmadik bőv ítési körig -, amikor Spa- százalékát költötte Európa újjáépítésére A r .. nemzett Jovedelmenek kb. egy
nyolország csatlakozott az Európai Közösségekhez. Abban az időpontban a Közösségek a napirendről , és végül az Európai Unio: p o~ram odtlete az~nban hamarosan lekerült
tagállamainak legkézenfekvőbb szövetségesi rendszere a következő három szint szerint .. , , nagysagren ekkel kisebb öss 1 ,
ta a kozep- es kelet-európai országok "'el , k , , , . zegge ta mogat-
, , , 11 za r ozasat Az anyagi se 't , ,. , ,
tagozódott. Voltak a nagy és gazdag tagállamok, aztán a kicsi és gazdag tagállamok, tesre melto eleme volt mindazonáltal az ú PHAR E. ( gi segnyuJtas emlt-
valami nt a nem túl gazdag és kicsi tagállamok - és végül: az egyik csoportba sem tar- for tbe Restructuring of the Economy) r n. - Pola,~d ~nd Hungary Assistance
tozó Spanyolország. Ennélfogva Spanyolországnak nehezebb volt „természetes szövet- kulásban élen járó Lengyelország és i ogram, a~elyet eloszor a demokratikus átala-
ségest" találni az egyes döntések során a Tanácsban, amire tekintettel - és remek tár- ezt fokozatosan a többi volt szocialista o~gszya~rors_zakg. ré~zére hozott létre az EU, majd
gyalási stratégiával - sikerült elérnie, hogy fölü lreprezentált szavazati sú llyal csatla- A , • ., gra 1s 1ter1esztette
z Europa1U1110 a kilencvenes évek el ·, , , , . •
kozhasson az Európai Közösséghez, így a döntési folyamatokban ne szenvedjen hátrányt si megállapodások (,,Európa megállapodá:~~?')a~:s; ~ ~r~zagaival ,elei?te csak társulá-
a többi tagállammal szemben sem a minősített többségi szavazás, sem pedig a blokko- gyelországgal, Szlovéniával és Magyar , l g otesere volt kesz, tgy például Len-
ló kisebbség (a döntés meghozatalának megakadályozásához szükséges szavazatszám) su lás i megállapodá okat hogy ezekk ors~:~?a ·, Sokan úg~ értelmezték ezeket a tár-
I
elérése esetében. Azonban Spanyolország pozíciójára hivatkozva a Nizzai Szerződés vá nó volt szocialista or;zágokat _ a e pro a~~ _tavol ~artani, az Unió a csatlakozni kí-
tárgyalásakor a hasonló népességszámú Lengyelország joggal ragaszkodhatott az azo- státusát, ahelyett, hogy teljes jogú ta~:: ;~:~: ~~k'.,k a tam'._lt ?rsz,ág privilegizált
nos befolyás megszerzéséhez a Tanácsban. Így válhatott a szavazati arányok kérdésében országok politikai vezetői azonban kitartottak . , e _oket. A koze~- es kelet-európai
Lengyelország a spanyolok „potyautasává" (free rider). A Nizzai Szerződés ugyanakkor és folyamatosan bangs úlyozta' k b ,01 zaga1k csatlakozási szándéka mellett
., , ogy szeretnek ha az Eu , • ·u · , , , '
bevezette a kettős többség koncepcióját, a tanácsi döntés meghozatalát bármely tagál- un,os csatlakozás feltételeit Az a'tt·· , E ,' . ropai nro meghatarozna az
lam kérésére ahhoz is kötötték, hogy a döntést támogató tagállamok egyben elérik-e • oresre az uropa1 Tanác 1993 ·, • ,
koppenhágai csúcsán került sor ahol az E , . U . s Junrnsaban megtartott
az Európai Unió népességének meghatározott százalékát. A Nizzai Szerződ és ben meg- a csatlakozni kívánó európai or~ , kk Iuropai n1ó az alábbi feltételeket támasztotta
határozott erőviszonyok során az alku része volt továbbá az is, hogy bár a nagy tagál- zago a szemben (,,koppenhágai kritériumok"):
lamoknak kedvezőbb pozíciója volt a Tanácsban, a hagyományosan nekik járó, máso-
~) megsz! l~rd~lt jogál 1am és parlamenti demokrácia.
dik európai biztosi pozícióról le kellett mondaniuk és ezzel egy ütt minden tagállam emben es kisebbségi jogok védelme· '
delegálhatott bi ztost, amely az ő pozíciójukat erősítette . c) működ ő piacgazdas , k , ' .
ag, ame 1Y epes elviselni a b 1 " • •
A Nizzai Szerződés legfontosabb intézményi változtatása abban állt, hogy az Euró- konvergenciafeltételek vállalása· e so p1ac1 verseny nyomását, a
pai Bíróság jelentős munkaterhe következtében egy újabb bírói fórumot teremtettek az d) nemzeti 1·ogha • , ·, '
. , , rmo111zac10, az európai jog átvétele·
európai jog alkalmazásával és értelmezésével kapcsolatos jogviták elbírálására. Ez az e) az Un,o kesz legyen ú·abb t fi 1 , , , ..'
újabb bírói testület az El sőfokú Bíróság volt (melynek elnevezése a Lisszaboni Szerző­ csorbát szenvedne. ~ ag e vetelere anelkul , hogy az integráció lendülete
dés hatálybalépése óta immáron Törvényszék), melynek döntései ellen jogkérdésben
az Európai Bírósághoz lehetett fe llebbezni. Az Európai Unió által közölt felt , 1 k ,, . ,
felvételi tárgyalásokra ete e„ egyfelol Jeleztek az Unió nyitottságát a tag-
, ugyanakkor kelloen rugalmasak voltak ahbo h
z, ogy az egyes
 Az európai integráció története 55
„A" RÉSZ - !. FEJEZET
54

közép- és kelet-európai országokban eltérő remények alakuljanak ki a ~-satla~ozás_ me-

12. Út az Alkotmányos Szerződés felé
netrendjéről. Magyarország abban reménykedett, hogy az ezredfordulo~_g az un. viseg-
Bár számos kelet- é közép-európai országban voltak olyan remények, hogy a volt
rádi országokkal, Lengyelországgal, Szlovákiával és Csehországgal egy~tt csatla,ko~hat
szocialista országok csatlakozása fokozatos lesz, és több csatlakozási körben ölt testet
az Európai Unióhoz. Csehország viszont abban reménykedett, hogy minden mas alla-
valószínűleg Európa nyugati fe lének politikusai túl akartak esni a bővítésen, még mi~
mot megelőzve külön fe lveszik az Európai Un ióba. , . , . ,, . •, el őtt a közvélemény magához térne Csipkerózsika-álmából és ellenezni kezdené a fo-
Az Egyesült Államok valamennyi közép- és k~let-e~ropa1 o~szag m1elob~1 unios
lyamatot. A bővítés anyagi fedezetére is egyetlen pénzügyi csomagot alkudtak ki egy-
felvételére buzdított, és ennek érdekében kész voltjelentos nyo~ast gyakor~l~t ~z ,E,~-
más között, amelyet ke ll ő politikai akarat hiányában nehéz lett volna további források-
, a· Unióra hiszen féltette a térséget Oroszország esetleges Újabb m,egerosodesetol.
rop 1 , • ' 11 E t ' L t kal kiegészíteni , így azt egysze rűbb volt az összes csatlakozni kívánó ország fej leszté-
Stratégiai fontosságúnak bizonyult ez a törekvés a három balti a a'.11_: sz ?r.~zag, -~ -
sére együttesen felhasználni . Végezetül, a több ütemre bontott bőv ítés számtalan jogi
tország és Litvánia tekintetében, melyeknek ~ATO-fe~vétele ~öld'.ajZt fekves~k alapja,n
problémát okozott volna az intézményi képviselet, valamint a szavazási metódusok
előnyösnek, ugyanakkor egy ilyen csatlakozas akkonban meg tu_l P,'.ovokat1vn,ak ~~a- onatkozásában, így a nyugati kormányok végül ezt is csak egy csomag keretében tud-
mított volna. Ennek megfelelően az USA ezeket az államokat m1~lobb az ,eur?,p~1 ,1~-
ták átfogóan rendezni . Az Európai Unió 2004-ben így példátlanul sok, egyszerre tíz új
tegráció biztos védőbástyái mögött akarta t~dni, hog~ a védelmi közösse~ bovtt~set
tagállam csatlakozását valósította meg (,,ősrobbanás-bővítés"), melyet csupán három
már az uniós tagország balti államokkal tudja folyta~n,1. Emellett a, sz~~szedos Finn-
évvel később , 2007-ben két újabb tagállam csatlakozása követett. Mindez intézményi
ország és Svédország is elkötelezetten küzdött a balti alla~ok fe~veteleer~. .. , ,
és költségvetési szempontból alapjaiban rengette meg az egyre átláthatatlanabb és el-
Az Európai Unió eleinte hangsúlyozta, hogy nem egy tombk~nt kezelt, a ~oz~p~ ~.s
avult integrációs szervezetet és egy átfogó szerződésmódosítást tett szükségessé.
kelet-európai országokat és a tagfelvétel elbírálása az egyes orszagok felke~zu!ts~getol
A Nizzai Szerződés sok tekintetben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az
függ. Az Európai Tanács 1997 decemberében úgy döntött, hogy a tagfe~vetelt targya-
Európai Tanács 2001-ben a laekeni csúcson úgy határozott, hogy új kormányközi kon-
lásokat a hat legfelkészültebb országgal, Magyarország~al, Lengyelorszaggal , Csehor-
ferenciát hív össze a Szerződés és az ezáltal kialakított struktúra módosítása, az integ-
szággal, Észtországgal, Szlovéniával és Ciprussal kezdi meg. . .. , , , .. ..
Két esztendővel később, az Európai Tanács 1999-es, decembert ulesen ug,y donto~t,
rációs szervezet megreformálása érdekében. A csúcs egyben meghatározta a változások
fő irányát is:
hogy a csatlakozásra váró többi közép- és kel,e~-,európai o,rsz~gga,l (~ett~rszaggal '. ~tt-
Át kellett alakítani az EU intézményeit, hogy alkalmasak legyenek az Unió előrelát­
vániával, Szlovákiával, Romániával és Bulganaval), tov~bb~ Maltav~I ~s me~n~'.tja a
hatólag erősödő és bővülő globális szerepvállalására.
csatlakozási tárgyalásokat. 2001 decemberében a laekent csucson mar ugy d~ntott~k,
Polgárközelibb Európát kel lett kialakítani , átláthatóan működő, hozzáférhető intéz-
hogy Románia és Bulgária kivételével~ csatl~koz~si t~_rgyal~sok 200~ fo,IY~,~ an lez~r-
ményekkel és joganyaggal. Ennek érdekében az Európai Unió joganyagát egyszerűsí­
hatóak két esztendőt hagyva a tíz tag_ielölt es a t1zenot tagallam rat1fikac101ra,- A tar-
teni, és egy egységes dokumentumba kellett rendezni. A cél az volt, hogy az Unió
gyalás~kat valóban sikerült 2002 decem?e~ében lezárni, ~n~ek eredmé~ye~~ppen, a
működé_se mindenki számára elérhetővé és felfoghatóvá váljék, vagyis annak céljait,
Csatlakozási Szerződést hazánk és a többi kilenc csatlakozo allam 2,003. apnhs 26-~n
mecha01zmusát az uniós polgárok is megérthessék, hogy könnyebben tudjanak azono-
írta alá. A Csatlakozási Szerződés 2004. május l-jén lépett hatályba, 1gy Magyarorszag
ulni azzal.
és csatlakozó társai ettől a naptól teljes jogú tagjai az Unión~k; . , , , , ?~v~s?l~i kellett a demokráciadeficitet, mely az uniós tevékenységek és jogi aktusok
A tizenötök az új közép- és kelet-európai tagok csatlakozasa1g lenyegeben l~zarta,k
t,egmm1tasanak zálogát jelentette. Az uniós demokráciadeficit egyebek között abban
a csatlakozási tárgyalásokat Bulgáriával és Romániával,,e~ér~ 2004 d,e~emberere ~a~
all!, hogy a k?z;etlenül választott képviselőkből álló Európai Parlament a delegált kor-
csak az elkészült Szerződés jóváhagyása maradt. Romama es Bulgana ~satl~kozas1
tárgyalásai egyszerűbbnek is bizonyultak az elődeiknél, mert valamennyi, a t1zekk~l
man~tagokbol alló Tanácshoz képest még mindig kisebb szerepet játszott a döntésho-
z~ta~: ~~l~am~tokban. A domináns jogalkotót, a Tanácsot hosszú, ún. ,,legitimációs
folytatott tárgyalási formulát készek_ vo~tak,a gy?rs meg~l~apodás érdekében elfogadni.
~~ne kotot:e ossze ~~ uniós polgárokkal: a Tanács feladata ugyanis a tagállamok kép-
E két állam 2007. január l-je óta teljes jogu tag_ia az Unionak. , . , , , tselete_, m1g az uotos polgárokkal való kapcsolata csupán áttételes, hiszen tagjai a
A volt Jugoszlávia utódállamai közül mindegyikj,elezte ~ár ~satlakoza_s,1 ~zand~~~t
~emzett parlament! választásokon győztes párt vezetője által alakított kormány tagjai
tl~etve képviselői. Igya polgárközeliség és a demokrácia jegyében az uniós tevékeny~
az Európai Unió felé. Eddig ez egyedül Horvátorsza_~nak s1ke,rult. :0~3. !ultus l-jetol
az Európai Unió bővítésének hetedik körében az Unto 28. tagallamava valt.
seg:k, aktusok legitimitását a közvetlenül választott Európai Parlament jogalkotói sze-
repenek növelésével kívánták elérni.
 Az európai integráció története 57
.,A" RÉSZ I. FEJEZET
56
Külön figyelmet érdemel az Alkotmányos Szerződés alapjogi dimenziója. ,,Alkot-
., , , k hatásköreinek pontos elkülönítése is. A ha-
Szükséges volt az ~1110 ~s a taga l1amo , , rződések szabályozták, hanem azt az mányosodásával" az Unió továbblépett a hagyományos nemzetközi szervezetek kere-
tásköri rendet ugya_111s add ig ~e_m az alap;to -~e A tagállamok nem kívánták az Eu- tein és az Alkotmányos Szerződésben egyszerre érvényesítette a demokratikus jogállam
Európai Bí róság feJlesztette k1 Joggyakor ~tda' an.k dezését így alapszerződésben működésének alkotmányos garanciáit, valamint a polgárokat megillető emberi jogokat
, . , , , b' • k érzékeny ker esne a ren ' és a lapvető szabadságokat. Az Európai Unión belül , amely hosszú időn keresztül ki-
ropai B1rosagra 1z111 enne, a~ ., , , mok közötti hatáskörelosztási rendet.
11
kívánták rögzíteni az Eur~pai_Unt?, e_s a _taga / endszerét is egyszerűsíten i kellett, zárólag a gazdasági integrációra koncentrált, hosszú út vezetett az emberi jogok elis-
Ezzel egy idejűleg az Europa1 Umo Jogi eszh ozrt l ' volt lehetőség meréséig és szerepének m egerősö d ésé ig. Az Európai Tanács 1999-ben kezdeményezte,
. • , 15 f: ·t • • aktus meg oza a ara • hogy a kormányok és nemzeti parlamentek képviselőiből, valami nt az Európai Parla-
ugyant s add igra mar - aJ a Jogi "k ' tl ' th tó előkészítése érdekében megalkották
A szerződéses reform demokratl us, a ~ll a . , tagjelölt országok kormányainak ment delegáltjaiból álló Konvent dolgozza ki az emberi jogi kódexet az Európai Unió
az ún. Európ_ai_Konv~nt~t, ~.1:11elyben a tag~ó a; ~::lament és a Bizottság által delegált részére. A konvent 2000 októberében elfogadta az Alapjogi Chartát, amelyet 2001 de-
és parlamentJemek kepviseloi mellett a~ E~- ~ , . lnök Valéry Giscard d'Estaing cemberében az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács „ünnepélyes nyilatkozat-
. l"k. . 1 lt k A volt fran cia koztarsasag1 e , ,, ként" hirdetett ki. Ettől azonban a dokumentum nem nyert kötelező erőt. Az Alkotmá-
képv1se o 1s Je en vo a • . . t kba rendeződve dolgoztak a leendo
elnöklése alatt a Konvent tagJal munkacsopor o nyos Szerződés azonban az Alapjogi Chartát teljes egészében beépítette a Szerződésbe,
alapító szerződés szövegrész~in . h ajánlásokat" vagy alternatív „cse- annak II. részét képezte volna.
A Konvent feladata eredet~leg az lett vo1na, kogy ''. k„ i konferencia számára. Ám Az Alkotmányos Szerző dés b őv ítette az Európai Parlament hatásköreit, és valódi
lekvési lehetőségeket" vázolJon f~l a 2d0dO~E-ets . ogrmhaa;isá~: - kezdettől fogva alkotmá- társjogalkotóvá tette a Tanács mellett. Hatálybalépésével az együttdöntési eljárás vá lt
t l ósorban G1scar s am .. ,, volna az általános jogalkotási form ává a döntéshozatali eljárás során. Az Unió rende-
a Konvent - nem u O ~ ,
1 ' lkitüzéssel hogy egyetlen, összefuggo
nyozó gyűlésnek tekmtette ~agatkazza_ :i~zi konfere;cia elé tárni. Érdekes mozza- letek és irányelvek helyett immár „európai törvényeket" és „európai kerettörvényeket"
alkotmányo~ dokumentum?~! og: ::1T::ólagosan hozzá is járultak, hiszen végső so- alkotott volna az Alkotmányos Szerző dés szerint. Az Alkotmányos Szerződésben új-
nat, hogy mmdehhez a taga amo k k , . ]" .. s részt vettek a Konventben és ezáltal a raosztották a szavazati súlyokat a Tanácsban, módosították a minős ített többségi dön-
ron a kormányok és a parlai~ente . ep~1se 01 t ltak azzal is hogy a kész szerződésszö­ téshozatalra vonatkozó szavazati arányokat és a blokkoló ki sebbségre vonatkozó sza-
dokumentum alakításában; illet:'e tiszta~an ;? . lök alá/rási majd tagállamok eset- bályokat is. A Tanácsban a döntéshozatalhoz a Tanács tagjai legal ább 55%-ának a
veget végül át kell majd futtatm _a k?r~any_,e~v1~e . ' szavazata lett volna szükséges, amely a tagá llamok népességének legalább 65%-át
leges népszavazási, valami,nt rat1~kac1ods el13r::r~.;sés 2003. július 18-án az Európai képviseli és legalább 15 tagtól származik. Végül , ún. ,,blokkoló ki sebbséget" minimum
A Konvent 2002. februar 28 -an kez te mu aJa .. , ' ll ok a 2003 4 tag formálhatott volna.
Tanács elé terjesztette az általa ja~~s_o~ sz;rződ~ ~r::::~:~~:;:~:1~::e::Szerződé~
st Az Alkotmányos Szerződés az Európai Tanácsot immár form álisan is az Európai
ok:óbe~ 4-én_kde2zOdoő1őo:~:!nJ:~: R~::~:c~:tá: alá az Alkotmányos Szerződést. Unió intézményei közé sorolta, amelyet a Szerződés szerint az állam- és kormányfők
által két és fél évre választott elnöke vezetett volna. Az unió nemzetközi kapcsolatai-
szoveget, maJ •
nak az építésében meghatározó szerepet játszott volna a Külügyminiszter.
Az Alkotmányos Szerződés az Unió tevékenységi területeinek szupranacionalizá-
12.1. Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról lása mellett megszüntette volna az Európai Unió hárompilléres struktúráját, beolvasz-
totta volna az Európai Közösséget az Európai Unióba. Az Unió egységes nemzetközi
E , • A lk tmány Létre-
A dokumentum nem véletlenül viselte~ Szerződés egy uropai , -~- . lkotmány- jogi személyiséget nyert az Alkotmányos Szerződés rendelkezései alapj án, amellyel
hozásáról elnevezést. Bá~ egy~s _nemztkö~i .8t:~~:z:t~t~:~:;~
0
t;:~:~~
:kik az Eu-
nak nevezik, az elneveze~ 1:11~g1s azo sz1ve'k I látni Az Alkotmányos Szerződés
széles körű szerződéskötés i kompetencia és nem zetközi szervezeti tagság is járt volna.
Végül, az Alkotmányos Szerződés rendelkezett az Unió jelképeiről is. Ekkor álla-
rópai Uniót mint szövetseg1 a~lam?t sz~rette, :'~lnl am alk~tmányára hogy szabályozta podtak meg a tagállamok hivatalosan is az évtizedek óta használt jelkép, a ti zenkét
. l 'k tetett egy 1gaz1" szovetseg1 a a ' aranycsillaggal díszített kék lobogó használatáról, valamint arról, hogy az Unió him-
annyiban em e ez " ., , , 11 k között rendezte a hatalom
nusza Beethoven Örömódája Schiller szövegével. Az Unió föderalisztikus jelmondata

~~::~~:! 1;.:;:1::~:~n~ó:~;:~;,~r:~;~;:1:7~~::~:::~:i:;~g~;;:~:~yd~:::
a hatáskörök vertikális eloszlását ~z. Umo e~ a _taga _a~o 1 , .. 1' az Alapjogi Charta
ez lett volna: ,,Egység a sokféleségben", mely egyszerre fejezi ki az Unió népei sokfé-
leségének fenntartására irányuló igényt, és a népek egyre szorosabb egységbe vonásá-
nak integrációs célját.
jogi és egyéb garanc1a1t a vegErKe SaZJ ~ a EUSZ addigi - az uniós polgárok számára
mentumból állt, szemben az es az
kissé kusza - szerződéses megoldásával.
58 „A" RÉSZ - 1. FEJEZET
Az európai integráció története
59
12.2. Az Alkotmányos Szerződés bukásától támogatta a Refo rm szerződést Ezzel d. lh , • ,
az ún. Reformsze rződésig hatá lybalépése e lől. • pe ,g e arul t az akadaly a szerződésmódosítások
Mindazonáltal a reform mihamarabbi hatáJ bal , , , .. ,, ..
Az Alkotmányos Sze rződ ést összességében 18 európai állam e rős í tette meg. Nép- mait kihasználva, bizonyos tagá llamok és árt"~ik ?es:t ~urge~o poltt1kusok aggodal-
szavazást csak Luxemburgban, Spanyolországban, Fra nciaországban és Hollandiában kációért cserébe kompromisszumokat cs .k p . J k k~hetoseg_et !attak arra, hogy a ratifi-
, , , 1 arjana I nemzeti vag k • • · •
tartottak. Luxemburgban és Spanyolországban a népszavazás az igenek győze lm é t Igy peldaul Olaszország kikötötte hog k kk . Ya ar europa1 szmten.
eredményezte, azonban 2005. május 29-én Fra nciaországban, majd 2005 . június l-jén ha egy tová bbi képviselői hellyel no·'. vel.kY csal a or, ha~Jandó ratifikálni a Szerződést,
. , az o asz europa1 parlam t·I k , • I"
Hollandiában utasította el a nép a Szerződ és ratifikációját, és ez egész Európában fél- Mivel a 27 tagá llam között hiánytalanul I t ' k ,, , en epv1se ok számát.
beszakította a ratifi kációs fo lyamatot. európai parlamenti képviselői helyeket ae oEsz ?tta_ a Szerzodesben 750 főre maximált
,,,, , z uropa, Parlament 750 + J fi" b" .. 1
A kudarc okait leginkább abban lehetne megragadni, hogy az Alkotmányos Szerződés a „p1usz egy fo a parlament elnökét jelent' M' d k" . ore ovu t, ahol
létrehozásával párhuzamosan nagyon jelentős és nagyszabású változások zajlottak Eu- tagjai az alkotmá nybírósághoz fordultak h~ :~ e ?~ben -~ c eh jO~bközép ODS párt
1
rópában mind az integráció bővítését, mind pedig a mélyítését ill etően . Mindezeket a foglalt hatáskör-átruházások alkotma' ' ,g~ Lzsgalja felul a szerzodésmódosításban
. . nyossagat. engyelors , b ,
változásokat anélkül hajtották végre, hogy a folyamatokba Európa népeinek belelátása, Alapjog, Chartában foglaltak az azonos n „ k h , , , zag ~n aggodtak, hogy az
illetve beleszólása lett volna. Az Alkotmányos Szerződés bukását Európa vezető politikai za~védelmi szabályok lazulásá hoz vezet::::k a:assaganak ~ltsme~éséhez és a mag-
köreiben döbbent tanácstalanság követte, amelyet - némi eufemizmussal - ,,reflexiós masodik vi lágháború után elű zöttek é , ' m,g C_sehorszag attol tartott, hogy a
1
periódusnak" neveztek. Valójában az integrációs fej lődés mintegy két évig stagnált. igénnyel lépnek fel az országgal szembe~. ~s::r:~zott~1k a Cha:,ta, alapján kártérítési
Az Európai Unió vezetői a német elnökség alatt, 2007. március 25-én Berlinben ta- kozatban fejtette ki hogy a Charta . gy ?rszag a Szerzodeshez csatolt nyilat-
. , , ,, semmi 1yen modo , • • ,
lálkoztak, hogy megemlékezzenek a Római Szerződés aláírásának ötvenedik évfordu- a jogat, hogy jogszabályokat alkossanak a köz k"I n nem 7n_nt1 a tagall_amoknak azt
lójáról. A találkozó során kibocsátott Berlini Nyilatkozatban az állam- és kormányfők ?
méltóság védelme és az ember fizikai és szelle:i cs: a_ csala_djog, valamint az emberi
elhatározták, hogy újabb kormányközi konferenciát hívnak össze, hogy az Alkotmányos tén", míg Csehország a Benes dekr 't k fi epsegenek tiszteletben tartása terüle-
. - e umo enntartása érd k 'b , ,.
Szerződésnek legalább a legfontosabb vívmányait átmentsék egy újabb szerződéses hogy a teljes Alapjogi Charta kötelező ere· 't k" , , -~ e en ~geszen odarg ment,
dokumentumba. erőfeszítéseinek köszönhetően a Refo ~e "di ~arta. Vegul, a tagallamok ratifikációs
A kormányközi konferenciát 2007 júliusában tartották meg, melynek során elfogad- rmszerzo es 2009. december l-jén lépett hatályba.
ták a Reformszerződés eln evezésű megállapodást. A Reformszerződést 2007. december
30-án, Lisszabonban írták alá. Az állam- és kormányfők azt állították, hogy az Alkot- 13. A Lisszaboni Szerződés
mányos Szerződéssel ellentétben a Reform szerződés csak technikai módosításokat
tartalmaz, ezért az újabb Szerződés kapcsán népszavazás kiírására nincs szükség. Tar- Tekintettel arra, hogy a Reformszerződé d 1 , . .,
tottak ugyanis attól, hogy a Reformszerződés sem állná ki fe ltétlenü l a demokratikus lenleg hatályos alkotmányos berendezkedé ~ rei ~ k~z_ese1 adjak a~ Európai Unió je-
megmérettetést és így próbálták elkerülni, hogy a népszavazásokon ismét megbukjon sa a tankönyv központi témá"át k , . Ssene„ a_ apja1t, melynek reszletes bemutatá-
, Y epezi, a zerzodes rendelk • • bb •
a várva várt szerződéses reform ügye. resz1etesen nem tárgyaljuk EJT' ' b ezese,t e en a fejezetben
Az új Szerződésről végül egyedü l Írországban, az ír alkotmány előírásai miatt kellett S~e~ződ~sb~n lényegében i~teg~ln:;o:;áab::n~:n ~-\ kell ~o_nd~ni, hogy a ~isszaboni
népszavazást tartani. A felkészülés során az Alkotmányos Szerződést ellenzők tábora zodes v1vmanyait. A reformok Ifi d , , e:u t megonzrn az Alkotmanyos Szer-
koncentráltan és sikeresen mozgósította erőit a „nem" kampány mellett. Részben ennek alábbiakról: e oga asa erdekeben azonban le kellett mondani az
is volt köszönhető, hogy 2008. június 12-én az ír szavazók elutasították a Reformszer-
ződés ratifikációját. A népszavazás eredményének tükrében az írek a többi tagállamtól a) a föderális berendezkedésre emlékeztet " 1 , ,, ,
garanciát kaptak arra, hogy a Reforrnszerződés elfogadása nem érinti a semlegességü- ról, mint a „külügyminiszter" , _o -~ n~ve~esekrol, igy például az olyanok-
ket, az abortusz tiltásával kapcsolatos alkotmányos rendelkezéseiket, valamint fenn- pai alkotmány"; ' ,,europa1 torveny ' ,,európai kerettörvény", ,,euró-
marad az „egy tagállam, egy biztos" elve is a Bizottságban. A csupán egy évvel később, b) arról, hogy az Eur , •U . , 1 „
2009. október 2-án tartott megismételt népszavazáson immár a szavazók 67 százaléka valamint opa, nro a apveto normáit egyetlen dokumentumba rendezzék·
c) az európai szimbólumok ,, , . , , , . '
zászló és a himnusz. szerzodesbe rktatasarol, mrnt amilyen a jelmondat, a
60 „A" RÉSZ - !. FEJEZET
Az európa i integráció története
61
14. Az első „szűkü lés": a Brexit AJÁNLOTT IRODALOM
Az európai integráció történetének első ötven éve lényegében az integráció folya-
matos bővülésérő l és mélyüléséről szólt, amelyet csak néhány kisebb „döcce nő" akasz- - BEREND T. Iván: The History of the European lntegration: A New Perspective
(Routledge, 20 16).
tott meg időről időre. A 2010-es évek második felében ugyanakkor az Európai Unió,
addig példátlan módon, nem egy-egy újabb tagjelölt csatlakozásával kapcsolatos prob- - BÓK~ Éva: _Az,európai integráció. Elméletek történelmi perspektívában (Budapest
Corvrna K1ado Kft., 2008.) '
lémákkal, hanem egyik tagja, nevezetesen az Egyesü lt Kirá lyság kilépési szándékával
- AMATO, Giuliano - MOAVERO-MILANESI Enzo - PASQUINO G" f R
volt kénytelen foglalkozni . L . •. . ' , 1an ranco - EICH-
LIN,. u~1ez1a. The H1story of the European Union: Constructing Utopia (Hart
Az Egyesült Királyság csak 1973-ban csatlakozott az Európai Közösségek hez, ám Publishrng, 2019).
már 1975-ben népszavazást tartottak arról , hogy az állam az Európai Közösségek tag-
ja maradjon-e. Ezen a népszavazáson (akkor még) elsöprő, kétharmados győzelmet - KAISER, Wolfra~ - LEUCHT, Brigitte - RASMUSSEN, Morten (eds.): The History of
arattak az integrációpártiak. Az Egyesü lt Királyság azonban az Európai Közösségeken, the European Un1on: Origins of a Trans- and Supranational Polity 1950-72 (R t
ledge, 2008). ou -
majd az Európai Unión belül is több tekintetben „különutas" politikát folytatott: így
például sem a schengeni térségnek, sem az euroövezetnek nem vált a részesévé. - Kiss J. László (szerk.): A huszonötök Európái (Budapest: Osi ris, 2005).
David Cameron akkori brit miniszterelnök még 2013-ban jelentette be, hogy ameny-
nyiben a Konzervatív Párt kormányon marad a 2015-ös parlamenti választásokat kö-
vetőe n is, akkor l egkésőbb 2017-ig népszavazást fognak tartani az Egyesü lt Kirá lyság
európai uniós tagságáról. Cameron célja eredendően az volt, hogy újratárgyalja az
Egyesü lt Királyság Európai Unióhoz fűződő viszonyrendszerét, melyet el is kezdett,
majd a 2016. június 23-án megtartott népszavazáson az Egyesü lt Királyság szavazásra
jogosu lt polgárai szűk többséggel (51,9%) az Európai Unióból történő kilépésre sza-
vaztak. A népszavazás sokak számára döbbenetes eredményeként az Európai Unió
történetében elsőként aktiválni kellett az EUSz. Lisszaboni Szerződéssel bevezetett 50.
cikkét, melynek értelmében „Saját alkotmányos követelményeivel összhangban a tag-
államok bármelyike úgy határozhat, hogy kilép az Un ióból."
Az Egyes ült Királyság parlamentjének jóváhagyásával Theresa May brit miniszter-
elnök 2017. március 29-én jelentette be hivatalosan az Egyesült Királyság kilépési
szándékát, mellyel megkezdődtek az Unió történetében az első „kilépési tárgyalások".
Az integráció mélyülésével ugyanis nem csupán az ahhoz történő csatlakozás, hanem
az Európai Unió elhagyása is egyre bonyolultabb feladattá vált. A tárgyalások nehéz-
kességét jól jelzi, hogy előbb Theresa May, majd hivatali utódja, Boris Jobnson is ha-
lasztást kért az EUSz. 50. cikkéből következő, eredeti leg 2019. március 29-i kilépésre,
melyet az Európai Unió rendre elfogadott.
A hosszas tárgyalások eredményeként végül 2019 decemberében a brit parlament,
2020. január 29-én pedig az Európai Parlament is jóváhagyta az Egyesült Királyság
ki lépésérő l szóló megállapodást. Ezzel eldő lt, hogy az Egyesü lt Királyság 2020. janu-
ár 31-én jogilag rendezett keretek között lép ki az Európai Unióból (,,rendezett brexit"),
amelynek immáron ismét csak 27 tagja van.
 IV. FEJEZET

AZ EU JOGRENDSZERE

1. Az Európai Unió jogi személyisége

Az Európai Uniót a Lisszaboni Szerződés önálló jogi személyiséggel ruházta fel

(EUSZ 47. cikk). Az Európai Unióról szóló sze rződés 1. cikke úgy rendelkezik, hogy
az Unió az Európai Közösség helyébe lép, annak jogutódja, ami azt jelenti, hogy 2009.
december l-jétől az Unió az alanya mindazon jogoknak és kötelezettségeknek, ame-
lyekkel korábban az Európai Közösség bírt. A Lisszaboni Szerződés ezzel megszün-
tette az Európai Közösség és az Európai Unió párhuzamos egymás mellett létezését,
így 2009. december l-jétől már nem használható - legfeljebb csak történeti megköze-
1ítésben - az Európai Közösség (EK) elnevezés. Ez természetesen azt is jelenti, hogy
a korábban az Európai Közösséghez kötődő ún. sui generis önálló intézmény- és jog-
rendszer is az Unió attribútuma lett. Az EUSZ 13. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy
,,[a]z Unió saját intézményi kerettel rendelkezik, amelynek célja az Unió értékeinek
érvényesítése, célkitűzéseinek előmozdítása , az Unió, valamint polgárai és a tagálla-
mok érdekeinek szolgálata, továbbá az Unió politikái és intézkedései egységességének,
eredményességének előmozdítása".
Az Unió teljes jogképességgel, szerzőképességgel és perképességgel rendelkezik.
Ennek terjedelmét és tartalmát az EUMSZ 335. cikke határozza meg. Eszerint ,,[a]z
Unió valamennyi tagállamban az adott tagállam jogában a jogi személyeknek biztosí-
tott legteljesebb jogképességgel rendelkezik; így különösen ingó és ingatlanvagyont
szerez het és idegeníthet el, továbbá bíróság előtt eljárhat". A jogi személy Uniót fősza­
bályként a Bizottság képviseli, de igazgatási autonómiájuk alapján a saját működé s ük­
kel kapcsolatos ügyekben az egyes intézményeket is megilleti a képviselet joga. Az
Unió jogi személyiséggel való felruházása egyszerűbbé és átláthatóbbá tette az Unió
képviseletét a harmadik országokkal, valamint nemzetközi szervezetekkel fo lytatott
tárgyalások és megállapodások megkötése során. Erre vonatkozóan az Európai Unió
működéséről szóló szerződés 218. cikke - a korábban az EKSZ 300. cikkében és az
EUSZ 24. cikkében külön szabályozott kettős eljárásrendet megszüntetve - egységes
eljárási rendet állapít meg.
Megjegyzendő, hogy az Euratom mint szektorális megállapodás a Lisszaboni Szer-
ződés után is fennmaradt, a közös intézmények és az uniós jogrendszerhez való szoros
178 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
kapcsolódása ellenére sem olvadt be az Európai Unióba, hanem megtartotta önálló jogi
személyiségét, és elkülönült nemzetközi sze rződési státusát.
Az U11ió egységes jogi személyisége lényeges változásokat idézett elő a hatályos
alapszerződések , az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről
szóló szerződés kapcsolata és belső összefüggései tekintetében is. A két szerződés szo-
ros szimbiózisban áll egymással. Az EUSZ tartalmazza az európai integráció alkotmá-
nyos keretét, alapjait meghatározó alapértékeket, alapelveket és az alapintézményekre
vonatkozó keretszabályokat, az EUMSZ pedig az Unió működésére vonatkozó primer
jogi normákat, az uniós intézményekre, az uniós jogra, a belső piacra és az uniós po-
litikákra vonatkozó funkcionális szabályokat tartalmazza.
2. Az Európai Unió jogrendszere - az uniós jog forrásai
2.1. Az Európai Unió jogrendszere
Az uniós jog egységes, autonóm jogrendszert alkot. Az Európai Unió jogrendszere
sajátos, sui generis jogrend.
Az Unió jogrendszere egyszerre önálló és származékos, ami abból ered, hogy a tag-
államok jogalkotási szuverenitásuk egy részét a Szerződésekben az Unióra ruházták,
és felhatalmazást adtak az uniós intézmények - kiemelten a Tanács, az Európai Parla-
ment és Bizottság - számára, hogy az uniós jogban szabályozott, sajátos döntéshoza-
tali eljárások szerint egy a tagállami jogrendszer felett álló (szupranacionális) közös
jogot, egy új európai ius communét hozza nak létre.
Az uniós jog különbözik a nemzeti jogtól, ugyanakkor illeszkedik is a tagállamok
belső jogába és egyaránt kötelező a tagállamokra és magánszemélyekre, a tagállami
jogalkalmazókra és a nemzeti bíróságokra. A tagállami jog és az uniós jog összhangját
a jogközelítés különböző módszerei , a jogharmonizáció, a végrehajtást segítő illeszke-
dési szabályok megalkotása, a jogegységesítés, valamint a tagállami jog és az uniós jog
viszonyát meghatározó jogelvek biztosítják.
Az uniós jog különbözik a nemzetközi jogtól is, mivel a nemzetközi jog esetében
főszabályként nem beszélhetünk arról, hogy a részes államok korlátozzák jogalkotási
szuverenitásukat, míg az európai integráció esetében a tagállamok az alapító és módo-
sító szerződése kben megállapodtak egyes területeken a jogalkotási hatáskörök részbe-
ni átengedéséről , egyes esetekben pedig közös gyakorlásáról.
Az uniós jog önállóságának alapját képező hatáskörtranszfer nem statikus, hanem
az európai integráció elmélyülése érdekében a tagállamok az elmúlt évtizedekben fo-
kozatosan újabb és újabb területeket engedtek át az uniós jogalkotás számára.
Az uniós jogrendszer (az időben közösségi jogrendszer) sui generis jellegét az Eu-
rópai Bíróság - máig érvényes módon - a 6/64. sz. Flaminio Costa-ügyben 1965. júli-
us 15-én hozott ítéletében értelmezte.
Az EU jogrendszere 179
Az Európai Bíróság a Costa-ügyben kifejtette, hogy az EGK-Szerződés önálló jog-
rendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendsze-
rébe illeszkedik, és amely a nemzeti bíróságokra nézve kötelező. A Közösség saját
intézményrendszerrel bír, saját jogi személyisége van, saját jogképessége és képvise-
leti joga, és olyan valós hatalma, amely az államok szuverenitásának korlátozásából
vagy az államok hatásköreinek a Közösségre történő átruházásából származ ik. Ezzel
a tagállamok olyan joganyagot hoztak létre, amely kötelezi mind a tagállamokat, mind
azok állampolgárait. A Szerződés szövege és szelleme sz ükségszerűen kizárja, hogy
az államok az általuk viszonossági alapon elfogadott jogrendszerrel szemben utólagos,
egyoldalú intézkedést érvényesítsenek, amely így nem érvényesülhet e jogrendszer el-
lenében, ez ugyanis veszélyeztetné a közösségi hűség elvét.
A Lisszaboni Szerződés eredményeként a korábban csak a közösségi pillérben létező
koherens, közösségi jog helyébe egy egységes, uniós jog lépett, amely a kül- és bizton-
ságpolitikai együttműködés kivételével valamennyi integrációs területen általánossá
tette a szupranacionális működési modellt és a szupranacionális uniós jogot. Ebből kö-
vetkezően az uniós jog és a közösségi jog közötti megkülönböztetés okafogyottá vált. A
közösségi jog fogalma így már csak az Euratom-Szerződés alapján elfogadott jogi aktu-
sok tekintetében használható.
A Lisszaboni Szerződés előtt, az Unió három pillérében eltérő jogrend érvényesült. Az
első pillér az ún. közösségi pillér, szupranacionális működési modell szerint működött. A
Közösségnek önálló jogi személyisége, közösségi jog néven önálló jogrendje volt, valamint
a Közösséghez rendelte a Szerződés az intézményrendszert is. A közösségi jog alá az Eu-
rópai Gazdasági Közösség, majd az Európai Közösség, az Európai Atomenergia-közösség,
valamint 2002-ig az Európai Szén- és Acélközösség - szűkebb értelemben az Európai
Gazdasági Közösség/Európai Közösség - keretében elfogadott jogi aktusok tartoztak.
Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés a Közösségeket jelentő ún. első
pillér mellett az együttműködés további két pillérét is kialakította. A második pillér az
EU-Szerződés V. címében szabályozott közös kül-és biztonságpolitika, harmadik pil-
lére pedig a VI. cím alatt meghatározott bel-és igazságügyi együttműködés volt. Ezen
pillérekben a kezdeti időszakban még nem történt jogalkotás, de az Amszterdami Szer-
ződés már lehetővé tette, hogy a közös kül- és biztonságpolitika területén a Tanács
együttes fellépéseket és közös álláspontokat fogadjon el , a harmadik pillérben pedig
- a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésben - lehető­
vé vált sajátos uniós jogi aktusok, kerethatározatok, határozatok, valamint közös állás-
pontok és egyezmények elfogadása.
A II. és Ill. pilléres jogi aktusok lényegesen eltértek a közösségi jogtól és az el határolás
érdekében uniós jognak nevezték, bár az Európai Unió nem rendelkezett jogi személyiség-
gel és az uniós jog főszabályként nem volt kikényszeríthető az Európai Bíróság előtt.

180 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
2.2. Az uniós jog jogforrási rendszere
Az Európai Unió jogrendszerét egy több szintű , egymással hierarchikus k~pcsolat-
ban álló jogforrási rendszer alkotja. Az Unió jogforrásai töb?féle ~ó?on osztalyo~ha-
tók. Megkülönböztethetjük a jogforrásokat aszerint, hogy milyen J~gt aktus formaban
fogadják el azokat, de aszerint is, hogy kik jogosultak azt elf~gad_n1. , . .
Az EU-jogforrások legáltalánosabb osztályozási szempontJa a Jogforrast h1erarch1,a
szerinti csoportképzés. Eszerint megkülönböztetjü_k az elsődlege: j_og (pr'.~i~r) for~a-
sait, melyek az alapító, az azokat módosító, valamint a csatlakoza~t ,szerzode~~~et ~e-
lentik, a másodlagos (szekunder) jogforrásokat, melyek me~alkotasara az Unto, t~t~z-
ményei jogosultak a Szerződésekben meghatározott célok es feladatok megvalo~t~as~
érdekében. A primer, illetőleg a szekunder jogforrások körébe nem besorol~at~ JOgt
normák alkotják az ún. egyéb jogforrások csoportját. E csoportba tartoznak peld~ul az
Unió által kötött nemzetközi szerződések , továbbá az Európai Bíróság ítélkezést gya-
korlata. Az uniós jogforrási hierarchiában az elsődleges jog megelőzi jogforrási hierar-
chia alacsonyabb szintjén elhelyezkedő, intézmények ált~l k!bocsát?,tt jogforrások~_t,
tehát a másodlagos és egyéb jogforrásokat, mert ez utóbbtakJogalapJat a~ alap~zerzo-
dések határozzák meg. Ebből következően az intézmények által alkotott un. szarmaz-
tatott jog nem lehet el len tétes az elsődleges joggal. A továbbiakban a jogforrási hierar-
chia szerint tekintjük át az uniós jogforrási rendet.
2.2.1. Elsődleges uniós jogforrások
Az elsődleges (primer) jogot alkotó jogforrások körébe tartoznak az alapító szerző­
dések és ezek módosításai (együttesen alapszerződések), a csatlakozási szerződések, a
tagállamok egymás között kötött - nem alapszerződési szintű - kiemelt fontosságú , az
alapszerződéseket kiegészítő nemzetközi szerződések, pl. az ún. költségvetési szerző­
dések valamint az általános jogelvek.
Az,elsődleges uniós jog alapvető elemei a tagállamok által kötött alapító s_ze~ződés~k
és az azokat módosító szerződések. Ezek a szerződések az uniós jogforrást h1erarch1a
csúcsán helyezkednek el , és az Európai Unió ún. alkotmányos keretét alkotják. Az ala-
pító és az ezeket módosító szerződéseket együttesen alapszerződéseknek nevezzük.
Ugyancsak az elsődleges joganyag részét képezik az alapító szerződés,ekh~z és a mó_d?-
sító szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek és a tagállamok egyoldalu ny1latkozata1 ts.
Az alapszerződések az európai integráció több mint hat évtizedes fejlődéstörténete
során számos alkalommal módosultak, átnevezésre kerültek. Az alapszerződések rend-
szerében a legutolsó nagy módosítás a 2009. december l-jétől hatályos, eredetileg Re-
formszerződésnek is nevezett Lisszaboni Szerződéssel ment végbe. A módosítás ered-
ményeképpen, 2009. december l-jétől az Európai Unióról szóló szerződés (rö vidítve
Az EU jogrendszere 181
EUSZ vagy EU-Szerződés) és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (rövidítve
EUMSZ vagy EUM-Szerződés), i ll ető l eg az ezekhez csatolt - a Szerződésekkel azonos
kötő erejű - j egyzőkönyvek alkotják az Európai Unió hatályos a l apsze rződése it.
A Maastrichti Szerződés sel létrehozott, Európai Unióról szóló sze rződés elnevezése
nem változott, viszont az un iós pillérek megszüntetése és az Unió jogi személyiséggel
való felruhá zása következtében a Szerződés tartalma lényegesen átalakult. Az 55 cikk-
. ből álló hatályos EUSZ rögzíti az európai integráció alkotmányos keretét, meghatározza
az Európai Unió céljait, alapértékeit, alapelveit és az uniós intézményrendszerre
vonatkozó keretszabályokat.
Az EUSZ preambulumból és rendelkező részből áll. A rendelkező rész hat cím köré
csoportosítja az Unió alkotmányos vázát:
- J. cím: Közös rendelkezések: az Unió alapértékei és céljai, a hatáskör-átruházás elve,
a szubszidiaritás és arányosság elve, az Unió által elismert alapjogok védelme;
- II. cím: A demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések: az Unió demokratikus
legitimációját biztosító elvek, nevezetesen a közvetlen és a közvetett képviseleti
demokrácia elve, az érdekképviseleti szervezetek véleménynyilvánítási joga, az
uniós intézmények, illetőleg az érdekképviseleti szervezetek és a civil társadalom
közötti nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd, az Európai Bizottság előzetes kon-
zultációs kötelezettsége, az európai polgári kezdeményezés, a tagállamok nemze-
ti parlamentjeinek biztosított jogok;
- UI. cím: Az intézményekre vonatkozó rendelkezések: az uniós intézmények fel-
sorolása és működésük legalapvetőbb szabályai;
- IV. cím: A megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezések;
- V. cím: Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések és a kö-
zös kül-és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések;
- VI. cím: Záró rendelkezések: az Unió jogi személyiségének deklarálása, a Szer-
ződések felülvizsgálatának /módosításának eljárási szabályai, az Unióhoz való
csatlakozás/kilépés szabályai, a Szerződés területi , időbeli hatálya, a Szerződ és
ratifikálásának szabályai.
A korábban hatályos Európai Közösségekről szóló szerződést a Lisszaboni Szerző­
dés átnevezte. A Szerződés új elnevezése: Európai Unió működéséről szóló szerződés
(EUMSZ). A Szerződés nevének változása utal a két alapszerződés szoros kapcsolódá-
sára, nevezetesen arra, hogy az EUMSZ hatálya az Unió valamennyi integrációs terü-
letére, és a teljes uniós jogrendre kiterjed. Az EUMSZ az Unió egészére vonatkozóan
- nem csak a korábbi közösségi pillér területeire - tartalmazza a működés elsődleges
jogi szabályait. A preambulumból és 358 cikkből álló EUMSZ tehát az Unió működ é­
sére vonatkozó primer jogi normákat, az uniós intézményekre, az uniós jogra, a bel ső
piacra és az uniós politikákra vonatkozó funkcionáli s rendelkezéseket szabályozza. Az
EUMSZ hét részből áll:
182 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
- Elsőrész: Alapelvek; az Un ió hatásköreinek típusai és területei ; általánosan alkal-
mazandó rendelkezések;
- Második rész: A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság;
- Harmadik rész: Az Unió belső politikái és tevékenységei;
- Negyedik rész: A tengerentúli országok és területek társulása;
- Ötödik rész: Az Unió külső tevékenysége;
- Hatodik rész: Intézményi és pénzügyi rendelkezések;
- Hetedik rész: Általános és záró rendelkezések.
Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerző­
dés egységes szerkezetbe foglalt, ún. konszolidált változata az Európai Unió Hivatalos
Lapjában, a HL C 326. számú 2012. 10. 26-án megjelent lapszámban érhető el mind
nyomtatott, mind elektronikus formátumban.
Az alapszerződések keletkezésük időrendje szerint - az aláírás helyét, valamint meg-
kötésük és hatálybalépésük évét feltüntetve - az alábbiak:
- Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozásáról szóló szerződés (Párizs,
1951. április 18., 1952. július 23.);
- Európai Gazdasági Közösség (EGK) létrehozásáról szóló szerződés (Róma, 1957.
március 25., 1958. január 1.);
- Európai Atomenergia-közösség (Euratom) létrehozásáról szóló szerződés (Róma,
1957. március 25., 1958. január 1.);
- Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozá-
sáról szóló szerződés (Egyesítő Szerződés, Brüsszel, 1965. április 8., 1967. július
1.); (az Amszterdami Szerződés hatályon kívül helyezte);
- Egységes Európai Okmány (Luxembourg, 1986. február 17., 1987. július 1.);
- Európai Unióról szóló szerződés (Maastrichti Szerződés , 1992. február 7., 1993.
november 1.), két fő részből áll: az Európai Unióról szóló szerződés, valamint az
Európai Közösségről szóló szerződés, az Európai Atomenergia-közösség létreho-
zásáról szóló szerződés és az Európai Szén- és Acélközösségről szóló szerződés
módosítása;
- Amszterdami Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közös-
ségeket létrehozó szerződések és okmányok módosításáról (1997. október 2., 1999.
május 1.);
- Nizzai Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösségeket
létrehozó sze rződések és okmányok módosításáról (2001. február 26., 2003. feb-
ruár l .);
- Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló sze rződés és az Európai Közössé-
get létrehozó szerződés és okmányok módosításáról (Reformszerződés, 2007. de-
cember 13., 2009. december 1.). A Lisszaboni Szerződés két részből áll , az egyik
az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ), a másik pedig az Európai Unió mű-
Az EU jogrendszere 183
ködéséről szóló szerződés (EUMSZ), amely az Európai Közösségről szóló szer-
ződés helyébe lépett.
Az alapszerződések közül alapító szerződésnek nevezzük azokat, amelyek új joga-
lanyt hoztak/hoznak létre. Az alapító szerződések a következők :
- Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) létrehozásáról szóló szerződés ;
- Európai Gazdasági Közösség (EGK) létrehozásáról szóló sze rződés , amelyet a
Maastrichti Szerződés átnevezett az Európai Közösségekről (EKSZ) szóló szer-
ző désnek ;
- Európai Atomenergia-közösség (Euratom) létrehozásáról szóló szerződés;
- Európai Unióról szóló szerződés (Maastrichti Szerződés , EUSZ).
Az alapító szerződések közül az ESZAK 2002. július 23-ig volt hatályban, mivel
ötvenéves határozott időre kötötték, az Euratom-szerződés pedig a Lisszaboni Szerző­
dést követően sem olvadt be az EU működéséről szóló szerződésbe, hanem fenntartot-
ta önálló jogi személyiségét és szektorális jellegét.
Az alapszerződések felsorolásakor nem említettük az Alkotmányszerződést, amely
az Európai Unió történetében az egyetlen olyan Szerződés , amely elfogadásra/aláírás-
ra került, de a hatálybalépéséhez szükséges tagállami ratifikációk sikertelensége miatt
nem léphetett hatályba . Az európai konvent által előkészített ún. Alkotmányos Szerző­
dést a tagállamok 2004. október 29-én Rómában írták alá és 2005-ben lépett volna
hatályba. Az Alkotmányos Szerződés a korábbi alapszerződéseket egységes alkotmány
típusú szerződési keretbe foglalta, illetőleg olyan alkotmányos alaptörvénybe illő kér-
déseket szabályozott, mint az Unió értékei, szimbólumai, az uniós jog elsődlegessége.
Az Alkotmányszerződés új jogforrási rendszert hozott (volna) létre az európai törvény,
európai kerettörvény, európai rendelet bevezetésével. A tagállami megerő sítés i folya-
mat azonban eredménytelenül zárult, köszönhetően annak, hogy egyes tagállamokban
- elsősorban belpolitikai okokból - a korábban szokásos parlamenti ratifikáció helyett
népszavazást tartottak az Alkotmányszerződésről. Annak ellenére, hogy voltak olyan
tagállamok, ahol a referendum támogatta az Alkotmányszerződést, a Hollandiában és
Franciaországban negatív eredménnyel zárult népszavazás miatt lehetetlenné vált az
ASZ hatálybalépése. Mindazonáltal a tagállamok két évvel később megmentették a
reformfolyamatot azzal, hogy visszatértek/vissza léptek a meglévő alapszerződések
módosításának korábbi technikájához és elhagyták a föderatív európai integrációs ala-
kulat létrehozására utaló klauzulákat és Írország kivételével lemondtak a népszavazás
útján történő ratifikációról. A kompromisszumoknak köszönhetően a tagállamok 2007.
december 13-án aláírták Lisszabonban az ún. Reformszerződést/Lisszaboni Szerződést,
és ezzel trójai falóként az Alkotmányszerződés célkitűzéseinek túlnyomó többségét
átemelték az Európai Unióról szóló, illetőleg az Európai Unió működéséről szóló Szer-
ződésbe.
184 „A" RÉSZ - IV. FEJ EZET
Módosító szerződéseknek nevezzük azokat a szerződéseket, amelyek az alapító szer-
ződéseket módosítják. Ilyennek minősülnek az Egyesítő Szerződés, az Egységes Eu-
rópai Okmány, az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződésnek az ESZAK-, az
EGK- és Euratom-Szerződések módosításáról szóló része (a Maastrichti Szerződés
egyben alapító és módosító szerződés), az Amszterdami Szerződés , a Nizzai Szerződés
és a Lisszaboni Szerződés.
Az uniós jog elsődleges forrásai körébe tartoznak a csatlakozási szerződések .
A csatlakozási szerződés ún. vegyes szerződés , mely az Unió, a tagállamok és a csat-
lakozó ország vagy országok között jön létre. A csatlakozási szerződés a tagállami ra-
tifikációs eljárások lefolytatása után, a megerősítés i okmányok letétbe helyezésének
napján lép hatályba. Ekkor a csatlakozó ország az Unió teljes jogú tagjává válik.
A csatlakozás időpontjától kezdve az új tagállamra nézve kötelezők az alapító és mó-
dosító szerződések , valamint a csatlakozást megelőzően az uniós intézmények által el-
fogadott jogi aktusok. Az új tagállam ugyancsak kötelezi magát, hogy csatlakozik az
Unió által kötött nemzetközi egyezményekhez. A csatlakozási szerződésben megálla-
pításra kerülnek az Unió alapját képező Szerződéseknek a felvétellel együttjáró intéz-
ményi jellegű kiigazításai és módosításai: a csatlakozási szerződésben ugyanis meg kell
határozni, hogy az új tagállam hány fős (képvisel ői) helyet kap az egyes uniós intézmé-
nyekben, illetve a Tanácson belül hogyan alakul az új tagállam szavazati súlya. Ebben
a tekintetben - valamint amiatt, hogy a tagállamok száma változik - a csatlakozási
szerződés a Szerződések módosításaként fogható fel, hiszen a szervezeti-intézményi
rendelkezések szükségszerűen módosításra kerülnek egy új tagállam felvételekor.
Az eddigi csatlakozási szerződések az aláírás évének és a hatálybalépés időpontjának
a feltüntetésével:
- Dánia, Írország, Egyesü lt Királyság (1972., hatály: 1973. január 1.)
- Görögország (1979., 1981. január 1.)
- Spanyolország, Portugália (1985., 1986. január 1.)
- Ausztria, Finnország, Svédország (1994., 1995. január 1.)
- Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyaror-
szág, Málta, Szlovákia, Szlovénia (2003. ápril is 16., 2004. május 1.)
- Románia, Bulgária (2004. ápri lis 25., 2007. január 1.)
- Horvátország (aláírás 2011. december 9., 2013. július 1.)
Az elsődleges uniós jogforrás részét képezik továbbá a költség vetési szerződések.
Ezek az alábbiak:
- Luxemburgi Szerződés (1970. április 22., 1971. január 1.),
- Brüsszeli Szerződés (1975. július 22., 1977. június 1.).
Az EU jogrendszere 185
A fent említetteken kívül az Unió el sődl eges jogforrásaiba tartozik a Tanács 1970.
április 21-i határozata a Közösségek saját forrásairól, valamint az Európai Parlament
képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történ ő választásá ról szóló
okmány (I 976. szeptember 20., J978. július 1.), amelynek eredményként 19 79-től a tag-
államok állampolgárai közvetlenül választják az európai parlamenti képvi selőket.
Az elsődleges uniós jog részét alkotják az általános jogelvek, az olyan íratlan jog-
források, melyek Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenysége fol ytán váltak a közössé-
gi jogrend, majd az uniós jogrend részévé, és lehetővé tették, hogy olyan területekre is
szabályokat határozzanak meg, amelyekről az integráció adott fokán a Szerződések
nem rendelkeztek. Ezek a j ogelvek közösségi/uniós j ogalkotás, jogalkalmazás általá-
nosan érvényesülő követelményeit képezik. Az általános jogelvek egy része az integrá-
ció fej l ődése során beépült a Szerződésekbe, más részük maradt íratlan jog. Az általá-
nos jogelvek körébe tartoznak az arányosság elve, a jogbiztonság elve, a visszaható
hatály tilalma, az egyenlő elbánás elve, a jóhiszemű eljárás, a védekezéshez való jog
(audietur et altera pars elve), a hatékony jogi felülvizsgálat elve, a méltányosság (equity)
elve, a szerzett jogok védelmének elve. Ezeket a garanciális jogelveket az Európai Bí-
róság alkalmazza mind az uniós jog értelmezése, mind pedig a jogalkalmazás során,
illetőleg kötik az Unió intézményeit is mind jogai kotóként, mind jogalkalmazóként, sőt
a tagállami intézményeket is, amennyiben uniós jogot alkalmaznak. Az általános jog-
elvek között kiemelkedő helyet foglal el az alapjogok védelme, amelyet szintén az Eu-
rópai Bíróság gyakorlata vont be az ítélkezési és értelmezési elvek körébe amikor 1969-
ben a 29/69. sz. Stauder-ügyben hozott ítéletében először ál lapította meg, hogy az
alapjogok a Közösségekben az általános jogelvek részét képezik és ezeket a Bíróság
védelemben részesíti, majd 1970-ben a 11/70. sz. lnternationale Handelsgesellschaft-ügy-
beo az alapjogok tartalmára utalva kimondja, hogy azokat a tagállamok közös alkot-
mányos hagyományai ihlették, 1974-ben pedig a 4/ 73. sz. Nold-ügyben a Bíróság ennél
is továbbmegy, és utal arra, hogy az alapjogok közösségi jogi tartalmát illetően irány-
mutatóak azok az emberi jogi egyezmények, amelyeket a tagállamok aláírtak.
A Szerződés szi ntjén e l őször a Maastrichti Szerződés inkorporálta az Európai Bíró-
ság ítélkezési gyakorlatának alapjogi eredményeit. Az Európai Unióról szóló szerződés
korábbi F) cikk (2) bekezdése ezt akként fogalmazta meg, hogy „Az Unió a közösségi
jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az em-
beri jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában
aláírt európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkot-
mányos hagyományaiból erednek".
Az alapvető jogoknak az uniós jogba történő beilleszkedését jelezte, hogy az alap-
vető jogok 2000-től összefoglalásra kerültek az Európai Unió Alapjogi Chartájában,
amelyet aztán a Lisszaboni Szerződés kötelező jogi erőre emelt, illetől eg kimondta,
hogy a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések , tehát expressis ver-
bis beemelte az e l sődleges jog körébe [EUSZ 6. cikk (1) bekezdés].
186 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
A Lisszaboni Szerződés 2009. december l-jétől az alapvető jogok védelmének elvét
a Szerződés szintjére emelte, kiemelve hogy ,, [a]z alapvető jogok, ahogyan azokat az
emberi jogok és alap vető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja,
továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek,
az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei" (EUSZ 7. cikk).
2.2.2. Másodlagos jogforrások
Másodlagos uniós jogforrásoknak nevezzük azokat a jogi aktusokat, amelyeket az
Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében a - Szerződésekben meghatározott eljárási
rend szerint - az Európai Unió intézményei fogadnak el. Az uniós jogrendszer legna-
gyobb részét a másodlagos aktusok alkotják. Mint ahogy azt az uniós jogforrások hi-
erarchiája kapcsán megjegyeztük, a másodlagos uniós aktusok rendelkezései nem le-
hetnek ellentétesek az elsődleges uniós joggal, ugyanakkor a másodlagos jogforrások
egyes fajtái között ilyen egyértelmű hierarchia legfeljebb a kötelező és nem kötelező
másodlagos jogi aktusok közötti viszonyt tekintve mutatható ki .
Az EUMSZ 288. cikke értelmében ,, [a]z Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében
az uniós intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véle-
ményeket fogadnak el".
A másodlagos uniós jogi aktusok egyes fajtái között különbségek vannak a kötelező
erő, a hatály, a kötelezettek köre és a tagállami (nemzeti) joghoz való viszony tekinte-
tében.
Kötelező erővel rendelkezik a rendelet, az irányelv és a határozat, és főszabá l yként
nincs kötelező ereje, hanem ún. puha jogként (sajt law) érvényesülnek az ajánlások és
a vélemények. A továbbiakban a másodlagos jogi aktusokat ebben a sorrendben tekint-
jük át, mielőtt azonban erre rátérnénk, a kötelező másodlagos jogi aktusok általános
követelményeit vizsgáljuk meg.
2.2.2.1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK
a) A jogi aktus típusának megválasztása
A jogi aktus típusának megválasztása tekintetében az EUMSZ 296. cikk (1) bekez-
dése az irányadó. Eszerint „ha a Szerződések nem határozzák meg, milyen típusú jogi
aktust kell elfogadni, a jogi aktus típusát az intézmények az alkalmazandó eljárásoknak
megfelelően, eseti alapon maguk választják meg, az arányosság elvével összhangban".
Ebbő l következően , ha a Szerződések meghatározzák az uniós jogi aktus típusát az
adott feladat vagy uniós politika szabályozásakor, akkor ettő l nem lehet eltérni. Minden
más esetben az Unió intézményei a szabályozás tárgya szerint, az arányosság és a szük-
ségesség elvével összhangban döntenek a jogi aktus típusáról.
Az EU jogrendszere 187
Fontos megemlíteni, hogy a Szerződ ések értelmében a jogalkotási aktusok terveze-
tének mérlegelésekor az Európai Parlament és a Tanács tartózkodik az adott területen
alkalmazandó jogalkotási eljárásban előírtaktól eltérő jogi aktusok elfogadásátó l.
b) A másodlagos jogi aktusokjogalapja
A hatáskör-átruházás elvéből következően az uniós intézmények kizárólag a Szer-
ződésekben adott jogalkotási felhatalmazás alapján fogadhatnak el másod lagos uniós
jogi aktusokat, amelyek nem lehetnek el lentétesek a Szerződések rendelkezéseivel.
A jogi aktusban konkrétan fel kell tüntetni , hogy a Szerződés (EUSZ vagy EUMSZ)
mely cikke hatalmazza fel az uniós intézményt az adott aktus elfogadására.
A jogalapnak és az elfogadandó jogi aktus céljának, illetőleg tartalmának összhang-
ban kell állnia. A helytelen jogalap vagy a jogalap hiánya - pl. ha egy kiegészítő, ösz-
szehangoló hatáskörbe tartozó területen, ahol kizárt a jogharmonizáció (pl. kultúra,
oktatás stb.) az EUMSZ 114. cikkét, a belső piaci jogharmonizációs cikket jelölik meg
jogalapnak - a jogi aktus megsemmisítésére vezethet.
A jogalap feltüntetésének a követelménye nemcsak az új aktusok elfogadáskor jelent
szigorú követelményt, hanem ugyanezek a szabályok érvényesülnek az ún. jogsza-
bály-módosító aktusok esetében is.
e) A másodlagos jogi aktusok indokolása
Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében ,, [aj jogi aktusoknak indoko-
lást kell tartalmazniuk, és azokban utalni kell minden olyanjavaslatra, kezdeménye-
zésre, ajánlásra, kérésre vagy véleményre, amelyet a Szerződések előírnak ".
Az uniós jogi aktusok indoklását az ún. preambulumbekezdések tartalmazzák, ame-
lyek megelőzik a rendelkező részt. Az indokolásban foglaltak főszabályként nem ren-
delkeznek kötelező erőve l , de fontos szerepük van mind az aktus értelmezése során,
mind érvényességének vizsgálatakor. Az indokolási kötelezettség valamennyi másod-
lagos uniós jogi aktusra vonatkozik, függetlenül attól, hogy az intézmények milyen
eljárásban fogadják el azokat. Az indokolási kötelezettség megsértése közjogi érvény-
telenségi ok, és a jogi aktus megsemmisítését vonhatja maga után.
Az indokolás tartalma és terjedelme függ az adott jogi aktusban szabá lyozott tárgy-
kör természetétől és terjedelmétől. Az indokolásnak ki kell terjedni a szabályozás in-
dokára, céljára, e l őzményeire, a rendelkező rész legfontosabb elemeinek magyaráza-
tára, de nem kell a szabályozás minden technikai részletére kitérnie.
d) A másodlagos jogi aktusok hatálya
A másodlagos uniós jogi aktusok esetében is megkülönböztethető a területi, időbe­
li és tárgyi hatály.
A jogi aktusok területi hatálya, amennyiben a Szerződések vagy az adott jogi aktus
másként nem rendelkezi k, a tagállamok területére terjed ki. Ugyanakkor megemlíten-
dő, hogy a másodlagos uniós jogi aktusok nagy része nemcsak az uniós tagállamokban
188 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
alkalmazandó, hanem kiterjed az ún. Európai Gazdasági Térség területére, tehát ún.
EGT-vonatkozású jogi aktus, tekintettel arra, hogy az Európai Közösség és az Európai
Szabadkereskedelmi Megállapodás (EFTA) országai 1992-ben létrehozták az ún. Eu-
rópai Gazdasági Térséget. Az EGT-megállapodásban lefedett területeken - a négy
alapszabadság, a versenyjog, a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés és az oktatás -
elfogadott uniós jogi aktusok területi hatálya az EGT-re is kiterjed. Meghatározott
esetekben pedig - pi. az uniós versenyjog egyes területein - a másodlagos jogi aktusok
főszabályként extraterritoriális hatályúak, tehát a belső piacon és az EGT-n is túlter-
jeszkedő hatályúak lehetnek.
A jogi aktusok személyi hatálya a jogi aktus típusától függően lehet általános hatályú,
egyedi és csak a tagállamokra kötelező hatály ú is. Az általános hatályú jogi aktus (pl.
a rendelet vagy az általános hatályú határozat) általánosan kötelező valamennyi uniós
jogalanyra, a tagállamokra, a magánszemélyekre, uniós és tagállami intézményekre.
Az egyedi aktusok (címzett határozatok) személyi hatálya címzettjei re, míg pl. az irány-
elv címzettjei a tagállamok, tehát az a tagállamokra hárít jogközelítési kötelezettséget.
Az unió jogi aktus tárgyi hatályát az adott jogi aktus határozza meg, ugyanakkor
abszolút korlátot jelentenek az Unió hatáskörei, hiszen az adott jogi aktus nem te1jesz-
kedhet túl a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörökön, feladatokon.
e) A másodlagos jogi aktusok kihirdetése és hatálybalépése
A másodlagos uniós aktusok kihirdetésének és hatálybalépésének közös szabályait
az EUMSZ 297. cikke határozza meg.
Eszerint a jogalkotási aktusokat, továbbá a valamennyi tagállamnak címzett rende-
leteket és irányelveket, valamint a külön címzetti kört nem tartalmazó határozatokat
az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek a bennük megjelölt napon,
illetve ennek hiányában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba. Az
egyéb irányelvekről és a címzett határozatokról értesíteni kell a címzetteket, és azok
az értesítéssel lépnek hatályba.
Az Európai Unió Hivatalos Lapja hosszú időn keresztül nyomtatott formában és - a
http://eur-lex.europa.eu weboldalon - elektronikus formában is hozzáférhető volt. A
korábbi szabályok szerint azonban a nyomtatott kiadás jelentette a jogi aktusok hiteles
és hivatalos közzétételét.
2011-ben a Bizottságjavaslatotterjesztett elő az Európai Unió Hivatalos Lapjának
elektronikus közzétételéről , amelynek tanácsi elfogadásával megváltozott a jogi rezsim.
2013. július l-j étő l a Hivatalos Lap elektronikus kiadása minősül hiteles és hivatalos
közzétételnek és ez alkalmas a joghatások kiváltására.
j) A másodlagos jogi aktusok számozása
2015. január l-jétő l megváltozott az uniós jogi aktusok számozása. Az Európai Unió
Hivatalos Lapjának L sorozatában található dokumentumok számát ettől az időponttól
kezdve új eljárás alapján határozzák meg. A jogi aktus számának első eleme a szabá-
Az EU jogrendszere 189
lyozási területet jelöli zárójelben (pl. EU, EURATOM, KKPB), a második elem a meg-
jelenés évének számjegye (pl. 2014), a harmadik elem pedig a jogforrás sorszáma, amely
az adott év e l ejétő l , az elfogadás sorrendje szerinti folyamatos számozás, függetlenül
a jogi aktus típusától és a szabályozási terül ettő l.
(A Bizottság által elfogadott alábbi rendelet címében jól látható az új számozás ille-
tőleg a régi számozás közötti különbség: a BIZOTTSÁG (EU) 2015/7 RENDELETE
(2015. január 6.) egy nem a betegségek kockázatának csökkentését, illetve a gyermekek
fej lődését és egészségét é rintő, élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó ál-
lítás engedélyezéséről és a 432/2012/EU rendelet módosításáról.)
Az új hivatkozási rendszer nem érinti a 2015. január 1-jét megelőzően megjelent do-
kumentumok számozását és az azokra való hi vatkozás módját, úgyszintén nem vonat-
kozik a Hivatalos Lap L sorozatától különböző sorozatokban megjelent dokumentu-
mokat (például a C sorozat). Változatlan marad továbbá a CELEX-szám képzésének
módszere.
A jogi aktusok új számozási rendjéről az Európai Unió Kiadóhivatalának tájékozta-
tója az alábbi internetes oldalon található: http://eur-lex.europa.eu/content/tools/elaw.
A másodlagos jogi aktusok közös, általános követelményei után megvizsgáljuk az
egyes másodlagos jogforrási típusokat.
2.2.2.2. A MÁSODLAGOS JOGFORRÁSOK TÍPUSAI
a) Rendelet
Az EUMSZ 288. cikkének második bekezdése által adott meghatározás szerint „a
rendelet általános hatállyal bir. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó
valamennyi tagállamban ".
A Szerződésben meghatározott fogalmi kritériumok közül az „általános hatály" a
jogi aktus által érintett jogalanyok körének absztrakt meghatározását jelenti. A rende-
let valamennyi uniós jogalanyra - az uniós intézményekre, a tagállamokra, valamint a
természetes és jogi személyekre (magánszemélyekre) - terjed ki.
A rendelet „teljes egészében kötelező " jellege azt takarja, hogy a rendeletekben meg-
határozott valamennyi norma valamennyi jogalanyra kötelező erővel bír. A rendeletek
záró rendelkezései között utolsóként - megismételve a szerződési rendelkezéseket -
mindig megtalálható a következő rendelkezés is: ,,[e]z a rendelet teljes egészében kö-
telező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban".
A rendelet fogalmi kritériumainak harmadik eleme a „közvetlenül alkalmazható-
ság". Ez azt jelenti, hogy a rendelet minden további tagállami aktus elfogadása nélkül,
közvetlenül a tagállamok jogának részévé válik. A rendelet hatálybalépése és alkalma-
zása tehát nem függhet semmilyen tagállami jogalkotástól, intézkedéstő l.
Az Európai Bíróság a 34/73. sz. Variola-ügyben kiemelte, hogy tilos a tagállamok szá-
mára, hogy a rendelettel azonos szövegű vagy tartalmú nemzeti jogszabályt fogadjanak
el , elleplezve így annak uniós jogi eredetét és az abból fakadó következményeket.
. - ---.-- - -- - r
190 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
Ugyanakkor a tagállamok a rendeletek végrehajtását segítendő, ún. illeszkedési, vég-
rehajtási szabályokat alkothatnak vagy egyes esetekben kötelesek ezeket kibocsátani.
Példaként említhető a rendelet végrehajtására hatáskörrel bíró, eljáró hatóságokat kijelölő
nemzeti jogszabályok elfogadása. Előfordul , hogy maga az uniós rendelet ítja elő, hogy
egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a tagállamoknak nemzeti rendelkezéseket
kell elfogadniuk. A rendeletek záró rendelkezései ilyenkor az alábbi formulával kötelezik
a tagállamokat ennek notifikálására: ,,Minden tagállam értesíti a Bizottságot az e rendelet
végrehajtása céljából általa elfogadott konkrét rendelkezésekről".
A rendeletek közvetlen hatály ú kötelező jogi aktusok. Ez azt jelenti, hogy valamennyi
uniós jogalany tekintetében közvetlenül jogokat és kötelezettségeket állapíthatnak meg,
melyeket a jogalanyok a nemzeti bíróságok előtt érvényesíthetnek, illetőleg amelyekre
a tagállami bíróság előtt hivatkozhatnak. A közvetlen hatályú rendelet a belső jog ré-
szévé válik és a jogalkalmazó szervek - közigazgatási szervek, bíróságok - számára
ugyanolyan közvetlen alkalmazási kötelezettséget jelentenek, mint a „tisztán" nemze-
ti jogszabályok.
A rendeleteket az Unió valamennyi hivatalos nyelvén - jelenleg 24 - az Európai Unió
Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.
Az Európai Bíróság a C-345/06. sz. Gottfried Heinrich-ügyben rámutatott arra, hogy
amennyiben egy rendeletet nem tettek közzé, nem rendelkezik kötelező erővel abban a
részében, amelyben magánszemélyekre vonatkozó kötelezettségek keletkeztetésére
irányul. A C-161/06. sz. Skoma-Lux-iigyben pedig kiemelte, hogy a rendelet nem érvé-
nyesíthető a jogalanyokkal szemben abban a tagállamban, amelynek hivatalos nyelvén
nem tették közzé. Ez a probléma a 2004-es csatlakozási körben is felmerült, mivel az EU
Kiadóhjvatala csak több hónapos késéssel tudott eleget tenni a 10 új tagállam hivatalos
nyelvein az uniós jogszabályok hiteles és hivatalos közzétételi kötelezettségnek. Ennek
alapvető oka az volt, hogy az uniós acquis minden új ruvatalos nyelven 200- 205 vaskos
- kb. összesen 80 ezer oldalas - kompendium-kötet megjelentetését követelte meg.
A rendeletek főszabályként vagy a bennük megjelölt napon vagy az Európai Unió
Hivatalos Lapjában való kihirdetés napján, ennek hiányában pedig a kihirdetésüket
követő huszadik napon lépnek hatályba és ez időtől lesznek alkalmazhatóak. Előfor­
dulhat az is, hogy a hatálybalépés és az alkalmazhatóság kezdő időpontja elválik egy-
mástól, és a rendeletet egy meghatározott, későbbi időponttól lehet alkalmazni. A pol-
gári kezdeményezésről szóló, 2011. február 16-i 211/2011/EU európai parlamenti és
tanácsi rendelet 23. cikke példának okáért úgy rendelkezik, hogy „Ez a rendelet az
Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatály-
ba. Ezt a rendeletet 2012. április l-jétől kell alkalmazni".
b) Az irányelv
Az EUMSZ 288. cikkének (3) bekezdése által adott meghatározás szerint „az irány -
~lv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma
es az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja ".
Az EU jogrendszere 191
Az irányelv olyan sajátos, uniós másodlagos jogi aktus, amely az e l é rend ő célt ille-
tően köti a címzett tagállamokat, de szabad kezet ad nekik a szabályozási módszerek
és az átültetésre szolgáló jogi eszközök megválasztásában. Ez utóbbiakat a tagállamok
jogforrási rendszere, jogalkotási és alkotmányos szabályai determinálják.
A C-235/91. sz. Bizottság kontra Írország ügyben az Európai Bíróság rámutatott, hogy
az átültetést olyan jogforrási szinten kell megvalósítani, amelyet az adott szabályozási
tárgykörre a nemzeti szabályok előírnak, illetőleg a módosító jogszabálynak ugyanolyan
kötőerővel kell rendelkezni, mint amivel a módosított jogi norma rendelkezett.
Az irányelv definíciójában szereplő „nemzeti hatóságok" is tágan értelmezendők ,
beleértendő valamennyi (központi és helyi) tagállami jogalkotó szerv, attól függően ,
hogy az átültetetés jogi formáját hogyan jelöli ki a tagállam.
Az irányelvek címzettjei kizárólag a tagállamok. Főszabályként az irányelv az összes
tagállamot kötelezi, azonban előfordulhat olyan eset, hogy csak meghatározott tagál-
lamokat kötelez. Ez utóbbi esetben természetszerűleg azokat a tagállamokat kötelezi,
amelyek a címzettjei.
Az irányelv jogalkotási kötelezettséget keletkeztet a tagállamok törvényhozása vagy
nemzeti hatóságai számára. Az átültetésre irányuló jogalkotási folyamatot más néven
jogharmonizációnak vagy jogközelítésnek nevezzük. Minthogy a jogharmonizációs
kötelezettség uniós előírása leggyakrabban irányelvben történik, az irányelv a joghar-
monizáció legfontosabb eszközének tekinthető. A jogharmonizáció fajtáit (pozitív és
negatív stb.) a későbbiekben tárgyaljuk.
A jogharmonizációt az irányelvben megjelölt átültetési (implementációs, transzpozí-
ciós) határidőn belül kell megvalósítani . Az irányelvek kötelező tartalmi elemét képezi
az ún. implementációs záradék, amely meghatározza az átültetési határidőt. A kialakult
szokások szerint az átültetési határidő általában hat hónaptól három évig terjedhet.
Az átültetési határidő lejárta előtt a tagállam nem vonható felelősségre az átültetés
elmulasztásáért. Az Európai Bíróság többek között a C-144/04. sz. Mangold-ügy ben is
megerősítette , hogy az irányelv hatálybalépése és az irányelvben meghatározott átül-
tetési határidő közötti időtartam alatt a tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan
rendelkezés meghozatalától, amely komolyan veszélyeztetné az irányelvben foglalt
célok elérését.
Amennyiben a tagállam az átültetésre meghatározott időben nem tesz eleget imple-
mentációs kötelezettségének, a Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezhet
a tagállam ellen. Ennek speciális esete az, amikor az EUMSZ 260. cikke értelmében a
Bizottság már azon az alapon is benyújthat keresetet a tagállammal szemben az Euró-
pai Unió Bíróságán, ha az érintett tagállam nem tesz eleget valamely jogalkotási eljá-
rásban elfogadott irányelv átültetésére irányuló intézkedéseinek bejelentésével kapcso-
latos kötelezettségének.
Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy az irányelvek átültetésének a kötelezettsége
nemcsak jogalkotási feladatot ró a tagállamokra, hanem a tagállamoknak a jogalkal-
mazás során is biztosítaniuk kell az irányelvek teljes mértékű érvényesülését. Mind-
 192
„A" RÉSZ - IV. FEJEZET
""--- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
azonáltal az ir ·
tási gyakorlat "nyelv megfelelő átültetéséhez önmagában nem elegendő a közigazga-
jogalkotás. lnegváltoztatása, hanem mindig szükséges a jogharmonizációs célú
Az Európai h~,·rosag
is leszögezte , • t'"bb
o ekk ozo
.. "'tt a 429''100 5• sz. B 1zottsag
. ' kontra Ol.aszorszag
, ugy
.. ben
minősülő - k~z _l:lgy egy adott irányelv átültetését szolgáló - jogalkotási aktusnak nem
gatási gyakorla~~~zgatási utasítások és/vagy iránymutatások, tehát a megfelelő közigaz-
minthogy ezek 0 nmagában véve nem minősülhet az irányelv megfelelő átültetésének,
és bármikor me<l'?. egyének számára nem rögzítenek világos és jól megismerhető jogokat,
kotási aktussal ~Változtathatók. A jogbiztonság érdekében feltétlenül szükséges jogai-
megalkotásával l~ átültetni az irányelvet. Abban az esetben is szükséges jogszabályok
közigazgatási g iltültetni az adott irányelvet, ha egyébként egy tagállamban a létező
Az átültetés/a_korlat minden szempontból megfelel az adott irányelvnek.
és jelennek meg ~óvetően az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok alkalmazandók
elvek az átültet a„inagánszemélyek és a jogalkalmazók számára, tehát az uniós irány-
mazhatóvá. Az ~to_ nemzeti jogszabályokon keresztül válnak a tagállamokban alkal-
látható. Ez azon~n tós jogi eredet a gyakorlati életben tehát alig játszik szerepet és alig
amíg hatályban an nem jelenti azt, hogy jogi értelemben ne lenne kötelező: mindaddig,
sággal bír (lásd 'van egy irányelv, a tagállami jog értelmezése során elsődleges folltos-
szében köti az i ~ közvetett hatály elvét), továbbá a tagállami jogalkotót is teljes egé-
hatályban vall _ t~nyelv, hiszen az ebben foglalt rendelkezésekkel - amíg az irányelv
Az átültetés n~llentétes nemzeti jogszabályokat nem hozhat.
delkezései tartal~0 rnon követését segíti, hogy az átültető nemzeti jogszabály záró ren-
kerül, hogy az aJnaz?ak eg~ ún. joghar~o~i~ációs záradékot, ~melyben felsorolásra
Az irányelv re l)tt Jogszabaly mely umos 1ranyelveket ültette at.
bírnak, vagyis mtid~lkezései bizonyos feltételek mellett vertikális közvetlen hatállyal
ésJ·ogot alapíthat ~ganszemélyek a tagállammal szemben közvetlenül hivatkozhatnak,
Nincs azonban l'tak • , 1vre.
„ az iranye
az irányelvek cím foszabályként az irányelveknek horizontális közvetlen hatálya, mivel
döntéseiben _ töbtettjei kizárólag a tagállamok lehetnek. Az Európai Bíróság irányadó
is _ kimondta ho ek között a 152/84. sz Marshall- és a 91/92. sz. Faccini Dori-ügyben
szemben nem hiv ~y közvetlenül az irányelvre magánszemélyek, magánszemélyekkel
(Az irányelvek köé\tkozhatnak, és nem alapíthatnak jogot az irányelvek rendelkezéseire.
letesen foglalkoz:vetlen hatályának problémájával az uniós jog alapelvi körében rész-
. , Iveket bk)•
A z 1ranye
jogforrásokboz _ ~~z EUMSZ 297. cikke értelmében - hasonlóan az egyéb másodlagos
bennük megjelölt!)_ 1 kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos lapjában. Az irányelvek a
lépnek hatályba. tv:\apon, ennek hiányában pedig a kihirdetésüket követő huszadik napon
fejtett átültetési ha ~g- kell különböztetni az irányelv hatálybalépésének idejét a fent ki-
de a nemzeti jogb ~andőtől. Az irányelv a hatálybalépés napjától kötelezi tagállamokat,
követően indítható"'- való átültetés hiánya miatt csak az átültetés határidejének lejártát
'--- az EUMSZ 258. cikke szeri nti - kötelezettségszegési eljárás.
Az EU jogrendszere 193
e) A határozat
Az EUMSZ 288. cikkének negyedik bekezdése által adott meghatározás szeri nt „a
határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei,
a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl."
A Lisszaboni Szerződés a másodlagos jogi aktusok közül egyedül a határozat fogal-
ma tekintetében vitt végbe lényegi módosítást. Ha összevetjük az EUMSZ 288. cikké-
ben lévő határozat definíciót az EK-Szerződés 249. cikkével, mely úgy rendelkezett,
hogy a határozat „teljes egészében kötelező azokra nézve, akiket címzettként megjelöl",
látható, hogy a korábbi Szerződés csak az egyedi határozatot definiálta, vagyis másod-
lagos jogi aktusnak minősülő határozatnak csak a címzett határozatot ismerte el.
Az EUMSZ a határozatoknak két fajtáját nevesíti, egyrészről a normatív tartalmú
(általános hatály ú) határozatokat, másrészről pedig - a korábban is szabályozott-cím-
zett (egyedij határozatokat.
A két kategória elhatárolása azért vált szükségessé, mert az ún. normatív tartalmú
határozatokat az EKSZ nem szabályozta, ugyanakkor ezek az uniós jogalkotásban jelen
voltak. Így pl. normatív tartalmú határozatot fogadott el a Tanács a Közszolgálati Tör-
vényszék felállításáról (2004/752. sz. tanácsi határozat) vagy ugyancsak normatív ha-
tározatban fogadta el a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre
irányuló, határokon átnyúló együttműködés erősítéséről szóló ún. prümi határozatokat
(2008/615/IB tanácsi határozat).
A Lisszaboni Szerződés egyértelmű helyzetet teremtett a határozat fogalmának pon-
tosításával és a két határozati fajta nevesítésével: főszabályként a határozat normatív
tartalmú jogi aktus és teljes egészében, általánosan kötelező. Amennyiben pedig külön
megjelöli , hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket
címzettként megjelöl.
A normatív tartalmú határozatnak nincs konkrét címzettje, általános hatállyal bír,
kötelezettségeket írhat elő az uniós intézmények, a tagállamok vagy a tagállami ható-
ságok számára, amennyiben uniós jogot hajtanak végre, ugyanakkor nincs közvetlen
hatályuk a magánszemélyek tekintetében . A normatív határozatokat az Európai Unió
Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ezek az ebben megjelölt napon, illetve ennek hiá-
nyában a kihirdetésüket követő huszadik napon lépnek hatályba.
Tipikusan határozat formájában kerülnek elfogadásra az Unió által kötött nemzet-
közi megállapodásokra adott felhatalmazások, a nemzetközi szerződések kihirdetése,
az uniós intézményekbe és szervekbe történő kinevezések, uniós ügynökségek és egyéb
szervek létrehozása, az uniós intézmények eljárási szabályzatai.
A címzett határozat viszont közvetlenül kötelezi a címzettjét, legyen az magánsze-
mély (természetes vagy jogi személy) vagy tagállam. A címzett (egyedi) határozat ki-
zá rólag a határozat címzettjére, illetve címzettjeire nézve kötelező. A címzetti kört
tartalmazó határozatokról értesíteni kell a címzetteket, ezek a határozatok az értesítés-
sel lépnek hatályba.
 194 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
A címzett határozatok tartalmukat tekintve egyedi, közigazgatási jellegű aktusok,
amelyek e tekintetben a tagállamok nemzeti jogi közigazgatási határozataihoz hasonlí-
tanak. Tipikusan ilyen egyedi határozatok formáját öltik például az egyes tagállamokat
vagy vállalkozásokat érintő versenyjogi döntések, ideértve az állami támogatás terüle-
tét is, valamint a mezőgazdasági és halászati támogatások terén hozott döntések.
A határozatok teljes terjedelmükben , minden elemükben kötelező aktusok. A cím-
zett határozat értelemszerűen csak a címzetteket kötelezi , a normatív tartalmú határo-
zat pedig általános hatállyal mindenkire vonatkozik. A határozatokra a magánszemélyek
a tagállami bíróságokon közvetlenül hivatkozhatnak és azokra jogot alapíthatnak. Az
Európai Bíróság 1970-ben a 9/70. sz. Grad-ügyben adott meghatározása szerint a cím-
zett határozatok is rendelkezhetnek közvetlen hatállyal. Álláspontunk szerint ez az
értelmezés a Lisszaboni Szerződés által nevesített normatív határozatok tekintetében
még inkább érvényes, mivel az általánosan kötelező határozatok jellegükben nagyon
közel ál Inak a rendelethez. A normatív határozat - ugyanúgy, mint a rendelet - közvet-
len joghatások kiváltására alkalmas, illetőleg személyi hatálya az alanyok általános
körére vonatkozik. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy valamennyi határozat rendel-
kezik közvetlen hatállyal. Így pl. az ún. sajátos, sui generis határozatok, amelyek az
uniós intézmények által elfogadott belső eljárási szabályzatok, programok, cselekvési
tervek elfogadására szolgálnak, nem keletkeztethetnek a tagállamok vagy magánsze-
mélyek tekintetében jogokat és/vagy kötelezettségeket.
dJ A nem kötelező erejű másodlagos jogforrások: a vélemény és az ajánlás (soft law/
puha jog)
Az EUMSZ 288. cikk első bekezdése szerint az Unió intézményei jogosultak aján-
lásokat és véleményeket is kibocsátani. A (4) bekezdés értelmében „az ajánlások és a
vélemények nem kötelezőek ".
Az ajánlások és a vélemények ún. soft law jellegű , nem kötelező jogi aktusok, ame-
lyeket az Unió intézményei bocsáthatnak ki. Az ajánlás az intézmények javaslata
(iránymutatása) egy adott kérdés kezelésére, adott feladat vagy cél megvalósítására a
címzettek részére. Ajánlások általában azon területeken születnek, amikor a Szerző­
dések értelmében nincs uniós hatáskör kötelező erejű normák meghozatalára, vagy az
Unió nem kívánja az adott területet kötelező jogi aktussal szabályozni. Általában po-
litikai , társadalmi elvárásokat fogalmaznak meg. A vélemény az uniós intézmény által
egy adott kérdésben gyakran a címzettjének kérésére megfogalmazott intézményi ál-
láspont. A vélemény az uniós intézmény egy adott kérdésre vonatkozó nem kötelező
jogi erejű álláspontja. Állásfoglalást a Tanács kifejezetten olyan kérdésekben ad, ame-
lyek re nézve nem áll fenn jogalkotási hatáskör. A puha jog körébe sorolhatók még az
intézmények belső eljárási rendjét bizonyos kérdésekben szabályozó, vagy egy kötele-
ző e rejű jogi aktust érte! mező puha jogi iránymutatások, valamint az intézmények kö-
zötti megállapodások. A puha jog alkalmazása célszerű az olyan területeken, ahol nincs
jogalkotási vagy jogharmonizációs lehetőség az uniós érdekek érvényesítésére. Ilyenek
Az EU jogrendszere 195
azok a területek, ahol az Unió csak összehangoló, kiegészítő hatáskörrel bír, például a
kultúra, az oktatás- és foglalkoztatáspolitika stb. E körben az intézmények általában
állásfoglalásokat, programokat fogadnak el.
Az EUMSZ 292. cikke általános jogkörrel feljogosítja a Tanácsot arra, hogy az Unió
hatáskörébe tartozó ügyekben ajánlásokat bocsásson ki .
Abban az esetben, ha a jogalkotás kezdeményezésére a Bizottságnak kizárólagos
joga va n, a Tanács a Bizottság javaslatára fogad el ajánlást. Az ajánlást a Tanács fősza­
bályként minősített többséggel fogadja el, kivéve azokat a területeket, ahol az uniós
jogi aktus elfogadásához egyhangúság szükséges. Ilyen esetekben az ajánlást is egy-
hangú döntéssel kell elfogadni.
A Tanács mellett a Bizottság és az Európai Központi Bank is jogosult ajánlást elfo-
gadni, de csak a Szerződésekben külön meghatározott esetekben (EUMSZ 292. cikk).
Bár az uniós intézmények véleményei és ajánlásai nem bírnak kötelező jogi erővel ,
de mégis kiválthatnak joghatást. A puha jogi jogforrás gyakran tagállami hatáskörbe
tartozó területeken fogalmaz meg előírásokat. A tagállam ilyenkor értelemszerűen nem
veszíti el szabályozási jogosultságát az adott területen, de előfordulhat, hogy a jogfor-
rás átvétele esetén a lojalitási elv értelmében a nemzeti bíróságnak úgy kell értelmez-
nie a nemzeti jogot, hogy az a puha jogi jogforrásnak megfeleljen.
Az Európai Bíróság a C-322/88. sz. Grimaldi-ügyben hangsúlyozta, hogy az ajánlás
ugyan nem keletkeztethet olyan következményeket, mint a rendelet, és ezért nem is
ruházhat közvetlenül jogokat és kötelezettségeket egyes jogalanyokra, mégsem lehet
eltekinteni az ajánlás figyelembevételétől , ha a nemzeti bíróság olyan nem zeti szabá-
lyokat értelmez, amelyek az ajánlást kívánják végrehajtani, vagy ha az ajánlás célja
kötelező erejű közösségi jogi aktusok kiegészítése.
3. A másodlagos uniós jogi aktusok hierarchiája
A Lisszaboni Szerződés - az uniós jogforrási rendszer átláthatóságának erősítése
céljából - a másodlagos uniós jogi aktusok új hierarchiáját alakította ki , melynek lé-
nyege a jogalkotási és nem jogalkotási jellegű jogi aktusok markáns elhatárolása. Az
EUMSZ 289., 290. és 291. cikkei a másodlagos jogi aktusok két kategóriáját különböz-
tetik meg: a jogalkotási aktusokat és a nem jogalkotási aktusokat. A nem jogalkotási
aktusokon belül szintén két fajtát nevesít a Szerződés , az ún.Jelhatalmazáson alapuló,
valamint a végrehajtási aktusokat.
A jogalkotási jogi aktusok, valamint a nem jogalkotási aktusok (felhatalmazáson
alapuló, illetőleg végrehajtási aktusok) elhatárolásával egy átlátható hierarchia jött lét-
re a jogi aktusok között. A jogalkotási aktusok a jogforrási hierarchiában magasabb
szinten állnak, mint a nem jogalkotási aktusok, ami azt is jelenti, hogy a nem jogalko-
tási aktusok rendelkezései nem lehetnek ellentétesek a jogalkotási aktusokéval.
 196 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
Meg kell jegyezni, hogy mind a jogalkotási, mind a nem jogalkotási aktusok elfo-
gadása során az uniós intézményeknek főszabá l yként az EUMSZ 288. cikke szerinti
kötelező jogiaktus-típusok valamelyikét - rendelet, irányelv, határozat - kell választa-
niuk. Arra, hogy mikor melyik jogi aktus formájában kell a kérdést szabályozni, a
Szerződések rendelkezései irányadóak. Amennyiben pedig a Szerződések rendelkezé-
sei nem határozzák meg, hogy milyen típusú jogi aktust kell elfogadni, a jogi aktus
típusát az intézmények az alkalmazandó eljárásoknak megfelelően , eseti alapon maguk
választják meg (EUMSZ 296. cikk).
3.1. Jogalkotási aktusok
Az EUMSZ 289. cikk (3) bekezdése szerint jogalkotási aktusoknak minősülnek a
jogalkotási eljárás keretében hozott jogi aktusok. A jogalkotási aktusok - az elfogadá-
sukra szolgá ló eljárás alapján - rendes vagy különleges jogalkotási eljárás keretében
fogadhatók el. Azt, hogy egy jogalkotási aktust rendes vagy különleges jogalkotási
eljárásban kell elfogadni, a Szerződések egyes rendelkezései határozzák meg. A jogal-
kotási aktus a fogalomból következően tehát nem elsősorban a tartalom, hanem az al-
kalmazott eljárási forma alapján határolható körül.
A jogalkotási aktusok kezdeményezését illetően említeni kell, hogy amíg a Bizottság
a rendes jogai kotási eljárásban elfogadott jogi aktusok terén kizárólagos kezdeménye-
zési joggal rendelkezik, a Szerződések által külön meghatározott esetekben, jogalko-
tási aktusok a tagállamok egy csoportjának vagy az Európai Parlament a kezdeménye-
zésére, az Európai Központi Bank ajánlására vagy a Bíróság, illetve az Európai Beru-
házási Bank kérelme alapján is elfogadhatók [EUMSZ 289. cikk (4) bek.]. Ez a változás
egyrészről a pillérrendszer megszüntetésének következménye, másrészről viszont az
intézményközi egyensúly erősítését szolgáló lépésként is felfogható.
3.2. A nem jogalkotási aktusok
A nem jogalkotási aktusoknak az EUMSZ két fajtáját nevesíti : a f elhatalmazáson
alapuló (EUMSZ 290. cikk) és a végrehajtási (EUMSZ 291. cikk) aktusokat. A „nem
jogalkotási aktus" fogalmát a Szerződés konkrétan nem határozza meg, de a jogalko-
tási aktusokhoz viszonyítva azt mondhatjuk, hogy minden olyan uniós aktus, amelyet
nem jogalkotási eljárásban fogadtak el , ún . nem jogalkotási aktusnak minősül.
A jogforrási formát alapul véve: a nem jogalkotási aktusok mindhárom kötelező
erővel bíró másodlagos uniós jogi aktus (rendelet, irányelv, határozat) típusát ölthetik,
sőt egyéb speciális, a Szerződésekben meghatározott elnevezéssel (pl. intézkedés, uta-
sítás, védintézkedés stb.) is illethetők .
Az EU jogrendszere 197
A nem jogalkotási aktusok jogalapja az ún. alapjogi aktus, tehát az a jogalkotási el-
járásban elfogadott jogi aktus, amelyben felhatalmazzák az adott uniós intézményt,
főszabályként a Bizottságot, a nem jogalkotási aktus elfogadására.
3.2.1. Felhatalmazáson (delegáláson) alapuló jogi aktusok
(EUMSZ 290. cikk)
Az EUMSZ 290. cikke értelmében „a jogalkotási aktusokban felhatalmazás adható
a Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogai kotási aktusok elfogadására, ame-
lyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve mó-
dosítják".
A definícióból következik, hogy a felhatalmazáson alapuló aktusok elfogadása a
Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik. A felhatalmazás csak a jogalkotási aktusok
nem alapvető rendelkezéseinek módosítására vagy kiegészítésére szólhat. A felhatal-
mazás alapján hozott jogi aktus módosíthatja az alap jogai kotási aktust, tehát tartalma
jogalkotási aktust érint, de nem minősü l jogalkotási aktusnak a jogforrási hierarchia
szempontjából. Az EUMSZ kifejezetten előírja, hogy egy adott szabályozási terület
alapvető elemei kizárólag a jogai kotási aktusban szabályozhatók, és így ezekre vonat-
kozóan nem adható felhatalmazás.
A Szerződés követelményként szabja meg, hogy a felhatalmazást tartalmazó jogal-
kotási aktusokban kifejezetten meg kell határozni a felhatalmazás céljait, tartalmát,
alkalmazási körét és időtartamát. A felhatalmazás időtartamának behatárolása, az ún.
,,sunset" klauzula biztosítékot jelent arra, hogy a meghatározott időtartam után a fel-
hatalmazás megszűnjön , és így a jogalkotó - a Tanács és az Európai Parlament - visz-
szakapja az egykor delegált hatáskört. A jogalkotási és nem jogalkotási aktusok közöt-
ti „demarkációs vonalként" szolgál az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdésének második
fordulatában rögzített elv, mely előírja , hogy az adott szabályozási terület alapvető
elemeire vonatkozóan nem adható felhatalmazás, azok kizárólag jogalkotási aktusban
szabályozhatók.
A felhata lmazást tartalmazó jogalkotási aktusban kötelezően meg kell határozni a
fe lhatalmazás gyakorlásának fe ltételeit. Az EUMSZ 290. cikk (2) bekezdése értelmé-
ben a Bizottság a jogalkotói hatáskört gyakorló Tanács és az Európai Parlament együt-
tes kontrollja alatt áll, amely azt célozza, hogy a delegált jogkör gyakorlója ne léphes-
se túl a hatáskörét. Ennek keretében az Európai Parlament vagy a Tanács úgy határoz-
hat, hogy a felhatalmazást visszavonja, ill etőleg a felhatalmazáson alapuló jogi aktus
csak akkor léphet hatályba, ha az Európai Parlament vagy a Tanács a jogalkotási ak-
tusban előírt határidőn belül nem emel ellene kifogást. Egyik eset sem teszi lehetővé,
hogy maga a Tanács vagy a Parlament módosító javaslattal álljon elő. A felhatalmazá-
son alapuló aktus egyértelmű megkü l önböztethetőségét szolgálja, hogy a jogi aktus
címében fel kell tüntetni a „felhata lmazáson alapuló" kifejezést.
198 „A" RÉSZ - IV. FEJEZET
Példaként említhető a Bizottság 1060/2010/EU fel hatalmazáson alapuló rendelete
(2010. szeptember 28.) a 2010/30/EU európai parlamenti és ta nácsi irányelvnek a ház-
tartási hűtőkészülékek energiafogyasztásának címkézése tekintetében törté nő kiegé-
sz ítéséről.
3.2.2. Végrehajtási aktusok (EUMSZ 291. cikk)
Az uniós jog végrehajtása - minthogy az Uniónak nincsenek a klasszikus értelem-
ben vett végrehajtó szervei - főszabá l yként a tagállamok fe ladata. Az EUMSZ 291. cikk
(l) bekezdése szeri nt „a tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelező erejű uni-
ós jogi aktusok végrehajtásá hoz szükséges intézkedéseket".
A másodlagos jogforrási hierarchia szerinti ún. végrehajtási aktus elfogadására az
uniós jog végrehajtása céljából a Bizottság - kivételes esetben, valamint a közös kül-és
biztonságpolitika területén a Tanács - kaphat jogosultságot, ha a kötelező uniós jogi ak-
tus végrehajtásának az Unió egészében egységes feltételek szerint kell megtörténnie.
Az EUMSZ 291. cikke értelmében „ha valamely kötelező erejíi uniós jogi aktus
végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehaj-
tási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellően indokolt esetekben,
valamint az EUSZ 24. és 26. cikkében előírt esetekben a Tanácsra ".
A végrehajtási aktusok alapja mindig egy ún. alapjogi aktus, amely feljogosítja a
Bizottságot - kivételes esetekben a Tanácsot - a végrehajtási aktus (rendelet, határozat,
irányelv) elfogadására. A végrehajtási aktusok címében kötelezően fel kell tüntetni a
,,végrehajtási" kifejezést.
Példaként említhető a Bizottság 1179/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. novem-
ber 17.) az online gyűjtési rendszerekre vonatkozó technikai előírásoknak a polgári
kezdeményezésről szóló 211 /2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében
történő megállapításáról. A tanácsi végrehajtási aktusokra pedig példaként felhozható
a Tanács 2015/356/EU végrehajtási határozata (2015. március 2.) az Egyesült Királyság
számára egyes fö ldrajzi területeken differenciált üzemanyag-adómértékek alkalmazá-
sának a 2003/96/EK irányelv 19. cikkével összhangban történő engedélyezéséről.
A nem jogalkotási jogi aktusok két kategóriáját, a fe lhatalmazáson alapuló jogi aktust
és a végrehajtási jogi aktust összevetve megállapítható, hogy felhatalmazás alapján csak
a Bizottság fogadhat el jogszabályt, míg végrehajtási j ellegű jogi aktusokat alkothatnak
a tagállamok, a Bizottság és kivételesen a Tanács is. A másodlagos jogforrási hierarchiá-
ba tartozó végrehajtási aktusnak a Bizottság, ill etőleg a Tanács által elfogadott kötelező
aktusokat nevezz ük. Különbözik a két csoport az e ll enőrzés i jogosultságok terén is,
minthogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében az ellenőrzés i jogot az Eu-
rópai Parlament és a Tanács gyakorolhatja, a végrehajtási aktusok Bizottság általi elfo-
gadását pedig a tagállamok képv i se l ő iből álló komitológiai bizottságok e llenőrzik .
Az EU jogrendszere 199
3.3. Egyéb jogforrások
Az ún . egyéb jogforrások képezik az Európai Unió jogforrási rendszerének harma-
dik csoportját. Ebbe a körbe sorolhatók az Unió intézményei , szervei, hivatalai, ügy-
nökségei által kiadott jogforrások - jogi aktusok, dokumentumok, közlemények, egyéb
aktusok, szerződ ések , az Európai Bíróság joggyakorlata, határozatai tb. -, amelyek
nem sorolhatók sem az elődl eges jog, sem a másodlagos jog körébe, viszont kiegészítő,
hiátu sk itöltő szerepük és kötelező jellegük fo lytán a jogrendszer fontos elemeinek te-
kinthetőek. Az EUMSZ 289., 290. és 291. cikkeiben említett másodlagos jogi aktusokon
kívü l ugyanis egyéb kötelező jogi aktusok is fellelhetők a Szerződésekben , melyek
egyik kategóriába sem tartoznak. Idesorolhatóak például a közös kül-és biztonságpo-
litika területén szü letett határozatok, az Un ió által kötött - az e l sődl eges jogba nem
tartozó - nemzetközi sze rződ ések (EUMSZ 216. cikk), továbbá a szerződési szintre
emelt intézményközi megállapodások (EUMSZ 295. cikk), valamint az ügynökségek
nem végrehaj tási aktusai. Ezek száma ugyan csökkent a Lisszaboni Szerződés előtti
állapothoz képest, azonban sajátos karakterük és/vagy funkciójuk miatt külön csopor-
tot képeznek. Az egyéb jogforrások között említett Európai Bíróság/Törvényszékjogy-
gyakorlata, határozatai - bár semmilyen értelem ben sem tekinthetők klasszikus jogi
normáknak, mégis - fontos szerepük van az uniós jog fej lesztésében, az uniós jog ér-
telmezésében és az uniós jog egységes alkalmazásában.
3.4. Az uniós acquis - uniós vívmányok
A teljes uniós joganyagot, amely magában foglalja az e l sődl eges jogforrásokat, a
másodlagos jogot és az ún. egyéb uniós jogforrásokat „uniós vívmá nyoknak"/uniós
acquis-nak nevezzük.
A Lisszaboni Szerződés előtt nem az uniós acquis elnevezés, hanem - mivelhogy
az Európai Közösség bírt jogi személyiséggel, és elkülönült jogrendszerrel (közösségi
jog) - ,,közösségi vívmányok /acqui s communautaire" elnevezés volt használatos.
4. A jogi aktusok elfogadására irányuló eljárások
A jogalkotás minőségé nek javítása a 2000-es évek kezdete óta szerepel az uniós
célkitűzésekben . Az Európai Bizottságnak az európai korm ányzásról szóló fehér köny-
vét [COM(2001) 727] követte 2002-ben a szabályozási környezet egyszerűsítését és
javítását célzó ún . Better Regulation Program, amely egyé rte lm űvé tette, hogy szabá-
lyozási környezet fej lesztése nélkülözhetetlen a versenyképesség, a növekedés és a
fog lalkoztatás megerősítéséhez . A cselekvési terv azt is rögzítette, hogy a minőségi
jogalkotás fej lesztéséhez az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tagállamok
200 „N' RÉSZ - 1V. FEJEZET
közös erőfesz ítésére van szükség. Az uniós joga lkotásban érintett intézmények 2003-
ban fogadták el a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapo-
dást (HL C 321 , 2003. december 31., 1. o.).
A jogai kotás minőségének javítása a 2001-es Laekeni Nyilatkozatban is prioritások
között jelent meg. A Nyilatkozat célul tűzte kis a jogi aktusok elfogadására irányuló
eljárások egyszerűbbé és átláthatóbbá tételét. Az uniós jogalkotási eljárások újraszabá-
sa végül a Lisszaboni Szerződésben valósult meg, amely az uniós jogi aktusok elfoga-
dására szolgáló eljárások transzparenciájának növelése érdekében átalakította a jogi
aktusok elfogadásának rendjét, éles különbséget téve az ún. jogalkotási és a nem jog-
alkotási eljárások között. A jogalkotási aktusok elfogadása főszabá l yként rendes jog-
alkotási eljárásban, bizonyos esetekben pedig az ún . különleges jogalkotási eljárásban
történhet.
A nem jogalkotási eljárásoknak is két csoportja van: a felhatalmazáson alapu ló ak-
tusok elfogadására irányuló eljárás, valamint a végrehajtási aktusok elfogadására irá-
nyuló eljárás.
Az uniós jogalkotás minőségének javítása érdekében a Lisszaboni Szerződés elfo-
gadását követően is számos program és intézkedés szü letett. Az Európai Bizottság
2012-ben a Better Regulation policy továbbfejlesztéseként a Regulatory Fitness (REFIT
Program) elnevezéssel közleményt [COM(2012)746] adott ki az intelligens szabályozás
célkitűzéseiről. A REFIT program célul tűzte ki, hogy tovább kell erős íteni az uniós
jogalkotás hatékonyságát, átláthatóságát, megalapozottságát, csökkenteni kell az ad-
minisztratív terheket, azonosítani kell az inkonzisztens, nem hatékony szabályokat, fel
kell tárni a joghézagokat.
A REFIT program végrehajtásának szervezeti kereteit teremtette meg a Bizottság
az ún. REFIT Platform létrehozásával [C(2015) 3261]. A REFIT szabályozási platform
lehetővé teszi az uniós jog alkalmazása terén közvetlen tapasztalattal bíró aktorokkal
való konzultációt az uniós jogszabályok előkészítésének szakaszában. A REFJT plat-
form résztvevői egyrészrő l a tagállamok képviselői , másrészről az ún. érdekképviseleti
csoportban a két uniós konzultatív szerv, az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottsága, illetve a Régiók Bizottsága képviselői , továbbá a vállalkozások és civil
szervezetek delegáltjai vesznek részt. A REFIT platform összegyűjti a bürokrácia
csökkentését, az adminisztratív terhek csökkentését célzó javaslatokat, és kiegészí-
téseivel együtt megküldi a Bizottságnak. A Bizottság megvizsgálja a platform javas-
latait, illetőleg visszacsatolást küld az ajánlásokkal kapcsolatos álláspontjáról, lépé-
seiről.
Az EU jogrendszere 201
4.1. A jogalkotási aktusok elfogadására irányuló eljárás
A Lisszaboni Szerződ és a jogalkotás i aktusok elfogadására irányuló eljárás két faj-
táját különbözteti meg: a rendes jogalkotási eljárást, illetőleg a különleges jogalkotási
eljárást.
A jogalkotási aktusokra irányuló tervezetek - a Lisszaboni Szerződé s értelmében -
a nemzeti parlamentek ex ante szubszidiaritási kontrolljának vannak alávetve. Eszerint
jogalkotási tervezetet továbbítani kell a nemzeti parlamenteknek is, melyek indokolt
véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek arra
vonatkozóan, hogy egy jogalkotási aktus tervezete összhangban van-e a szubszidiari-
tás elvével.
4.1.1. A rendes jogalkotási eljárás
A Lisszaboni Szerződés szerint a jogalkotási aktusok elfogadására főszabályként az
ún . rendes jogalkotási eljárás szolgál. Az EUMSZ 289. cikk (1) bekezdésében szabá-
lyozott rendes jogalkotási eljárás lényege, hogy az Európai Parlament és a Tanács
egyenrangú társjogalkotóként működik együtt a döntéshozatalban . A főszabályként
érvényesü lő rendes jogalkotáshoz képest minden más eljárás kivételesnek tekintendő.
A rendes jogalkotási eljárás alapjaiban azonos a Maastrichti Szerződés által beve-
zetett ún. együttdöntési (kodecíziós) eljárással. A Lisszaboni Szerződés azon túl , hogy
tovább finomította a Tanács és az Európai Parlament együttdöntésén alapuló rendes
jogalkotási eljárást, a korábbiakhoz képest mintegy 40 további jogalkotási tárgykörre
kiterjesztette a társjogalkotói döntéshozatalt.
Anélkül, hogy a rendes jogalkotási eljárás alá vont összes esetet felsorolnánk, ér-
demes néhány politikát külön is kiemelni . Talán az egyik legjelentősebb változás, hogy
a volt III. pillér, a rendőri és büntetőjogi együttműködés területe is a rendes jogalkotá-
si eljárás alá került, de nem elhanyagolható az sem, hogy társjogalkotói jogkörbe ke-
rü ltek olyan fontos uniós politikák, mint a mezőgazdaság, határellenőrzés, menekültügy,
migráció, valami nt - a csa ládi jogi kérdések kivételével - a teljes polgári igazságügyi
együttműködés területe. A rendes jogalkotási eljárás alá vont területek között új poli-
tikák is találhatók, így a szerzői tulajdon, sport, űr, igazgatási együttműködés , energia,
turizmus és a polgári védelem, de példának okáért társjogalkotói jogkörben fogadta el
a Tanács és az Európai Parlament a komitológia új rendjét szabályozó ( EU) 182/2011
rendeletet, illetve az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeleteket, az (EU)
211/2011 rendeletet, illetőleg a helyébe lépett (EU) 2019/788 rendeletet.
A rendes jogalkotási eljárással összefüggésben 2017-ben megjelent az Európai Par-
lament új kézikönyve http://www.epgencms .europarl.europa.eu/cm sdata/uplo-
ad/Oeacd86c-6200-400e-al 1c-4e5b4738e434/handbook-olp-hu.pdf
 I. FEJEZET

BELSŐ PIAC FOGALMA

ÉS AZ ALAPSZABADSÁGOK

1. A belső piac
Az Európai Unió gazdasági rendszerének egyik legfontosabb eleme az európai bel-
ső piac, amely egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben az uniós jog rendel-
kezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke
szabad mozgása [EUMSZ 26. cikk (2) bek.]. Ezen a lapvető szabadságjogok biztosítják
és szavatolják a szabad belső piac működőképességét. Ez az Európai Unióról szóló
szerződés 3. cikk (3) bekezdése alapján az Un ió egyik legfontosabb fe ladata és célki-
tűzése. Az európai integrációt eredetileg éppen azért alapították, hogy az európai ál-
lamok gazdasági egy üttműködését elősegítsék . Az uniós jogszabályok nem öncélúan
rendezik és fej lesztik a közös bel ső piacot, hanem az Európai Unió polgárainak, afo-
gyasztóknak az érdekeit veszik e l sősorban figye lembe. Ez azt jelenti, hogy e jogszabá-
lyok egyfajta védelmet nyújtanak a tagá llamok protekcionista és diszkriminatív piac-
védelmi intézkedéseivel szemben. Ugyanakkor egy egészséges versengést is biztosíta-
nak a tagállamok határon átívelő gazdasági kapcsolataiban.

Az EU azon munkálkodik, hogy ezen a be l ső piaconfenntartható fej l ődés valósuljon

meg, amelyre

- kiegyensúlyozott gazdasági növekedés,

- árstabilitás,
- magas versenyképesség,
- teljes foglalkoztatottság megcélzása,
- társadalmi haladás elő segítése,
- szociális piacgazdaság,
- a környezet magas sz intű védelme és javítása a jellemző.

Az Unió fontos cé lkitű zésé nek tartja továbbá, hogy elősegítse a tudományos és mű­
szaki haladást [EUSZ 3. cikk (3) bek.].
Ezeknek a célkitűzéseknek a megtartására kötelezett minden uniós szerv és a tagál-
lamok sem veszélyeztethetik saját intézkedéseikkel. Az Európai Unió megalkotja azokat
a szabályokat, amelyek a belső piac működésének biztosításához szükségesek.
378 „B" RÉSZ - 1. FEJEZET
2. Az alapszabadságok általános kérdései
2.1. A négy szabadsággal kapcsolatos alapvetések
2.1.1. Az alapszabadságok jelentősége
Az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke belső piacon belüli szabad mozgásának
biztosítása az európai gazdasági integráció leglényegesebb eleme. Az uniós jogharmo-
nizáció mellett ezek szolgálnak a belső piac megteremtésének alapjául. Fontos tudnunk,
hogy a tagállamok belső piacon kialakuló kapcsolatait, viszonyait érintik az alapsza-
badságok, kivéve a tőke szabad áramlásáról szóló szabályokat, amelyek hatálya kiterjed
harmadik országokra is. A harmadik országokkal fennálló uniós gazdasági kapcsola-
tokra az EU közös kereskedelempolitikája vonatkozik.
Az alapszabadságok nem tévesztendők össze az EU Alapjogi Chartájában rögzített
jogokkal, szabadságokkal és elvekkel. Ugyanakkor mind az alapszabadságok, mind az
alapjogok tartalmaznak közös komponenseket: a diszkrimináció és a korlátozás tilalma.
Az elhatárolás alapjogok és az alapszabadságok között abban vonható meg, hogy utób-
biak speciálisan a határokon átívelő gazdasági tevékenység kapcsán alkalmazhatók és
rögzítenek e l sősorban a tagállamoknak tilalmakat. Az alapjogok viszont elsődlegesen
az uniós polgárok részére fogalmaznak meg szabadságjogokat.
2.1.2. Az alapszabadságok viszonya egymáshoz
Az alapszabadságok (áruk, munkavállalók, a letelepedés, a szolgáltatások, a tőke, a
fizetések szabad mozgása) egymáshoz való viszonyával kapcsolatosan az Európai Bíró-
ság kiemelte, hogy dogmatikus alapszerkezetükben hasonlóságok, párhuzamosságok
mutathatók ki, különösen a tilalmak és kivételek értelmezése vonatkozásában. A párhu-
zamosságok miatt szükséges a felmerülő jogvitákban az alapszabadságokat egymástól
gondosan elhatárolni, tehát pl. az áruforgalommal kapcsolatos szabadságot a tőke szabad
mozgására vonatkozó szabadságtól. Abban az esetben, ha ugyanaz a jogvita több szabad-
ságot érintene, akkor a gazdasági tevékenység súlyponti területe alapján határozhatjuk
meg az adott alapszabadságot. Más esetekben az alapszabadságot ért korlátozással érin-
tett személyek jogi szempontjait kell figyelembe vennünk annak meghatározására, hogy
melyik alapszabadságra vonatkozó rendelkezéséket kell a jogvitában alkalmaznunk.
Például a C-405/98. sz. Gourmet International-ügyben egy, a tagállamban az alko-
holos italok tv, rádió és sajtó útján megvalósuló reklámját tiltotta a jogszabály. Az al-
koholos italok gyártói az áruk szabad mozgásának megsértésére hivatkoztak, míg a
kiadó a sajtótermékek, mint az előbbitől eltérő kategóriájú áru forgalmának akadályo-
zására panaszkodott. A reklámokból é l ő kereskedelmi televízió pedig a szolgáltatások
szabad áramlásának megsértéséről beszélt ugyanazon intézkedés kapcsán.
B e l ső piac foga lma és az alapszabadságok 379
3. Az alapszabadságok hatálya
3.1. Határokon átívelő viszonyok
Az EUMSZ 18. cikke általános jelleggel rögzíti a diszkrimináció tilalmát a Szerző ­
dések, azaz az EUMSZ és az EUSZ alkalmazási körében. Ugyanez vonatkozik az alap-
szabadságokra is, azaz tilos az olyan intézkedés, amely hátrányos megkülönböztetést
tartalmaz az állampolgárságra, iIletve az áruk és tőke származására nézve a hazai áruk,
szolgáltatások és belföldi személyek e l őnyére.
Az alapszabadságok tárgyi hatálya abban az esetben áll fenn , ha olyan viszonyról
van szó, ahol legalább két uniós tagállam érintett (interstate). Problémát jelenthet'. ha
az adott intézkedés alapvetően hazai viszonyokat céloz meg, és más tagállamok Jog-
szabályait nem érinti. Mégis kialakulhat olyan helyzet, hogy az alapszabadságokról
szóló uniós rendelkezések nem diszkriminatív célzattal foganatosított intézkedéseket
is tiltanak. Ennek tipikus példája a már évszázadok óta hatályban lévő német sörfőzés­
rőt szóló törvény (Reinheitsgebot), amely meghatározza, hogy milyen anyagokból lehet
sört főzni . A szabályozás célja nem a más tagállamból származó, hasonló termékek
német piacról való kiszorítása, de hatásában mégis ezt a helyzetet idézi elő. Ezért Né-
metország ezt az e l őírást csak saját államában működő sörfőzdéknek írhatja e l ő, ami a
belföldiekre nézve megkülönböztető helyzetet eredményez. Ez viszont azért állott elő,
mert Németország vonakodott a sörfőzésre érvényben lévő szabványelőírásait az uniós
előírásokhoz igazítani. Itt tehát nem tudjuk megállapítani az uniós jog hatályát, azaz
nem beszélhetünk diszkriminációról. Erre a helyzetre a német alkotmányjogi rendel-
kezések alkalmazhatók.
Ugyanakkor egy tagállam állampolgára, élve az alapszabadságok által biztosított
jogokkal (személyek szabad áramlása az Európai Unióban), diszkriminatív helyzetbe
kerülhet saját hazájában, annak nemzeti szabályai miatt.
Ez történt a C-19/92. sz. Kraus-ügyben, Németországban. Kraus, német állampolgár,
diákként jogot tanult és szerzett mester diplomát Skóciában. Németországba hazatérve
szerette volna a mester címet használni ügyvédi irodája levélpapírján. A meglehetősen
korlátolt és rosszhiszemű német hatóság ezt megtiltotta. Az Európai Bíróság megálla-
pította, hogy Kraus egy uniós alapszabadság által biztosított lehetőséggel élt, amikor
tanu lmányait egy más uniós tagországban folytatta és szerzett ottani diplomát. Ennek
folytán quasi más külföldi uniós állampolgárokkal „azonos" helyzetbe került, azaz a
német hatóságok ebben az esetben lényegében diszkriminációt követtek el saját állam-
polgárukkal szemben. Valójában az általa, skót egyetemen megszerzett diploma diszk-
riminációját állapította meg az Európai Bíróság.
380 „B" RÉSZ - l. FEJEZET
3.2. Kivételek
Az EUMSZ főszabály szerint nem fogadja el az írásban nem rögzített kivételeket az
alapszabadságok rovására. Ebből következően csak az egyes alapszabadságokra vonat-
kozó, az EUMSZ cikkeiben rögzített kivételekkel él hetnek a tagállamok. A tagállamok
érdekei szerinti fenntartásokról csak akkor lehet szó, ha az EUMSZ a kivételek alkal-
mazásáról kifejezetten rendelkezik. Például az EUMSZ 45. cikk (4) bekezdése alapján
a közszolgálatban történő foglalkoztatottságra nem alkalmazandók a munkavállalásról
szóló uniós szabályok. Itt arról van szó, hogy az állam és a munkavállaló között sajá-
tos, szoros bizalmi kapcsolat van, ahol elengedhetetlen az, hogy az ilyen munkahelyet
betöltő személy saját állampolgár legyen. Ez az uniós szabály különös eljárást tesz a
tagállam számára lehetővé, de nem enged meg általános jellegű felmentést az alapsza-
badságra vonatkozó kötelező rendelkezések alól. Ez azt jelenti, hogy az alapszabadsá-
gokra vonatkozó szabályokat megszorítóan kell értelmezni.
Az Európai Unió Bírósága a nem írásban rögzített kivételek alkalmazását is elfo-
gadja különös szabályként, ha az adott korlátozó intézkedést a közérdek figyelembevé-
telének kényszere indokolja. Például közegészségügyi védintézkedés, fogyasztóvédelem,
munkavállalók védelme, közlekedés biztonsága. Az írásban nem rögzített kivételeket
az Európai Unió Bírósága esetről esetre konkretizálja és továbbfejleszti.
3.3. Joggal való visszaélés az alapszabadságok kapcsán
Az alapszabadságok kapcsán felmerülő joggal való visszaélés a belső piac működé­
sére nézve fontos kérdéseket vet fel. Itt ugyanis a más jogterületeken negatívan értel-
mezett és szándékosságon alapuló ún. ,,law shoppingról" van szó. Azaz az egyes uniós
tagállamok jogrendszerei közötti válogatásról aszerint, hogy az az adott uniós állam-
polgárt vagy jogi személyt milyen mértékben hozza előnyös helyzetbe saját országának
jogi előírásaihoz képest. Például, ha adott ország állampolgárai egy másik országban
olcsóbban tudnak vállalatot alapítani, majd gazdasági tevékenységüket saját országuk-
ban fejtik ki, nem mást tesznek, mint saját előnyükre kihasználják a két jogrendszerben
meglévő különbségeket (Centros-ügy). Magyarán egyszerűen megkerülik a hazai szi-
gorúbb szabályokat. Ezt a tagállami hatóságok nem vettékjónéven és felvették ;i harcot
az ilyen „ügyeskedőkkel" szemben. Az Európai Bíróság leszögezte, hogy az olyan
magatartás, amikor az uniós polgárok saját jogi előnyükre kihasználják az uniós alap-
szabadságok adta jobb lehetőségeket, ez nem tekinthető jogsértő tevékenységnek. Itt
ugyanis arról van szó, hogy a belső piac működése szempontjából az a kívánatos, ha a
tagállamok az uniós szervekkel karöltve törekednek a nemzeti szabályokjogharmoni-
zációjára. Ilyenformán szükséges, hogy a tagállamok jogrendszerei között egészséges
verseny álljon fenn az uniós állampolgárok javára.
Belső piac fogalma és az alapszabadságok 381
4. Közvetlen alkalmazás
Az uniós alapszabadságok világosan és feltételek nélkül rögzített szabályok, amelyek
közvetlenül és elsődlegesen alkalmazandók. Ezekre hivatkozhatnak a személyek és a
tagállamok illetékes hatóságai, ezeket kötelesek közvetlenül végrehajtani. Az alapsza-
badságok direkt alkalmazásának gyakorlati megvalósulását jelenti, hogy az alapszabad-
ság megsértése esetén jogorvoslatért közvetlenül a tagállami bíróságokhoz lehet fordulni.
Az áruk szabad áramlásának szabadsága nem kötődik személyekhez közvetlenül, hi-
szen az uniós áru tulajdonosa lehet harmadik országban honos természetes és jogi sze-
mély. Lényeges szempont itt az áru származási helye. Más a helyzet a személyek szabad
mozgásáról szóló alapszabadságnál. Itt pl. a személy állampolgársága jelentős szempont.
Hasonlóképpen kevés jelentőséggel bír az állampolgárság a tőke és pénz alapszabadsá-
gánál, sőt ezek hatálya kiterjedhet harmadik országokból származó személyekre is.
5. Az alapszabadságokkal kapcsolatos kötelezettségek
Az uniós alapszabadságok szabályaira jellemző az eredményorientáltság, ami szerint
fő cél a szabad áramlást ellehetetlenítő akadályok lebontása. Az lényegtelen kérdés,
hogy ki az okozója a kérdéses akadálynak. Az EUMSZ is alapvetően a tagállamok kö-
zötti akadályok tilalmáról beszél, és nem foglalkozik annak okozójával.
5.1. Tagállamok
Az alapszabadságok érvényesülést gátló akadályok az esetek jelentős részében a
tagállamok szerveinek intézkedéseihez köthetők. Kétségtelen, hogy főképpen politikai
érdekből , társadalmi okok miatt, a tagállamok kormányai „vonzódnak" a belső piaci
szabad mozgásokat korlátozó, saját állampolgárait, nemzeti vállalkozásait védő intéz-
kedéseket hozni vagy fenntartani. A protekcionizmus ilyen megnyilvánulása érthető,
de el nem fogadható gyakorlat. Ez rombolja az integrációt és károkat okoz a külkeres-
kedelem komparatív előnyeinek csökkentésével.
Az alapszabadságokra vonatkozó rendelkezések világos és egyértelmű kötelezettsé-
get fogalmaznak meg a tagállamok felé. Erre jó példa az EUMSZ 37. cikk (2) bekez-
dése, amely szerint a tagállamok tartózkodni kötelesek minden olyan új intézkedéstől,
amely diszkriminatív kereskedelmi monopólium bevezetéséhez vezetne (stillstand).
Az alapszabadságokra vonatkozó uniós szabályozás tartalmaz a tagállamokat köte-
lező olyan előírásokat is, amelyek révén a tagállam pozitív cselekvésre kötelezhető a
nemzeti szabályok vagy joggyakorlat eltörlésére, ha azok sértik az alapszabadságokat.
Például minden állampolgárságon alapuló megkülönböztetést meg kell szüntetni a tag-
382 „B" RÉSZ - !. FEJ EZET
államok munkavállalói között [EUMSZ 45. cikk (2) bek.]. Ez a rendelkezés kellően
világos ahhoz, hogy az egyes uniós állampolgárok is számon kérhessék a tagállamtól
ennek teljesítését.
Az alapszabadságokra vonatkozó rendelkezések jelentős része meglehetősen általános
megfogalmazásokat tartalmaz. Például az EUMSZ 30. cikke kimondja az áruk szabad
áramlásának tilalmát, de nem határozza meg az intézkedésre kötelezetteket. Az általános
megfogalmazásból ugyanakkor levezethető a tagállamok kötelezettsége az alapszabad-
ságok védelmére vonatkozóan. A tagállam köteles intézkedni, ha észleli az alapszabad-
sággal kapcsolatos szabályok megsértését. Ezt a kötelezettséget levezethetjük az EUSZ
4. cikkéből , amely az Unió és a tagállamok lojális együttmííködésének elvét fejti ki. Bár
az adott esetben a konkrét intézkedést a tagállam saját belátása szerint hozza meg, még-
is beavatkozási kötelezettsége akár az állampolgárok indítványa alapján is felvethető.
5.2. Személyek
Nem kizárt az a helyzet sem, hogy természetes személy vagy jogi személy által alkal-
mazott gyakorlat eredményezze az alapszabadságok érvényesülésének korlátozását. Ere-
detileg a munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatosan alakult ki az Európai Bíróság
ítélkezési gyakorlata, különösen az olyan kollektív intézkedésekre vonatkozóan, mint a
bértarifa-megállapodások vagy üzemi megállapodások (horizontális hatály). A különbö-
ző egyesületek és vállalkozások jelentős hatalomhoz jutva szintén hozhatnak olyan in-
tézkedéseket, amelyek jelentősen akadályozzák az alapszabadságokat. Utalni lehet itt a
C-415/93. sz. Bosman-ügyre, ahol Bosman, belga profi labdarúgó egy, a francia sporte-
gyesületekre vonatkozó szabályzattal konfrontálódott. A francia profi labdarúgók szer-
vezete korlátozta az egyesületbe felvehető nem francia származású labdarúgók számát.
Látható, hogy itt egy monopolszeríí helyzetben lévő magánszervezet a személyek szabad
mozgásának alapszabadságát sértő előírást alkalmazott. Az Európai Bíróság éppen ennek
az ügynek kapcsán emelte ki, hogy a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós
szabály az összes olyan előírásra kiterjed, amelyek az alkalmazotti viszonyban álló mun-
kavállalókra kollektív szabályozást tartalmaznak. Egy későbbi ügyben az Európai Bíró-
ság leszögezte, hogy az uniós diszkrimináció tilalma minden, természetes és jogi szemé-
lyek között létrejött szerződéses viszonyra kiterjed. (C-281/98. sz. Angonese-ügy). Erre
azért van elsősorban szükség, mert miközben az alapszabadságok ellen ható tagállami
korlátozásokat fokról fokra leépítették az EU-ban, nem lenne jó, hogy ezek helyett a„ ma-
gánszférában" alkalmazott akadályok terjednének el. Magától értetődően a személyek
inkább a személyek, a szolgáltatások és tőke szabad áramlása alapszabadságok terén ké-
pesek jogellenes cselekményekre. Az áruk szabad áramlására az uniós kartelljogi ren-
delkezések bírnak relevanciával a személyek, azaz a vállalkozások szempontjából.
Az alapszabadságokkal kapcsolatos szabályokat a személyek közötti jogvitában (ho-
rizontális jogviszonyok) a nemzeti bíróságok közvetlen hatállyal alkalmazzák.
Bel ső piac fogalma és az alapszabadságok 383
5.3. Az EU intézményei
Az EU intézményei az uniós jogszabályok által rájuk ruházott hatáskörök határain
belül, az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok szerint járnak el. Az EU intéz-
ményei az áruk szabad áramlása vonatkozásban vezethetnek be korlátozásokat. Erre
akkor kerülhet sor, ha olyan szabályokat léptetnek hatályba, amelyek ugyan az árukra
nézve tartalmaznak harmonizációs célú előírásokat, de közben ezek inkább akadályoz-
zák a tagállamok közötti kereskedelmet a belső piacon. Például ilyenek a termékek
cím kézésére, csomagolására, összetételére, gyártására, környezeti hatásaira, egészség-
re való hatásra stb. alkalmazandó szabályok. Az uniós szervek által hozott szabályokat
- főképpen azt, hogy ezek az arányosság elvének megfelelnek - az Európai Unió Bí-
rósága kontrollálja, de tapasztalat szerint kevésbé szigorúan, mint a tagállamokkal és
a személyekkel szemben.
6. Tilalmi rendelkezések
Az alapszabadságok lényeges alkotóeleme a tilalmi rendelkezés, amely a korlátozó
rendelkezésekre vonatkozik. A tilalmi rendelkezések az alábbi kategóriák szerint oszt-
hatók fel.
6.1. A diszkrimináció tilalma
A diszkrimináció az állampolgárság alapján vagy a termékek származása alapján
valósulhat meg az alapszabadságokra vonatkozó szabályok szerint [EUMSZ 45. cikk
(2) bek. ; 49. cikk (2) bek.; 57. cikk (3) bek.]. A diszkriminatív intézkedések korlátozzák
az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgását a közös belső piacon. Két
formában jelentkeznek: közvetlenül vagy közvetve.
a) A közvetlen diszkrimináció kifejezetten megkülönböztet állampolgárság és az áru
származása szerint. Például előírja egy tagállam intézkedése, hogy egy munkahelyen
hány százalékban dolgozhatnak az EU más tagállamaiból származó munkavállalók vagy
egyáltalán külföldiek. Az ilyen közvetlenül és leplezetlenül diszkriminatív szabály ritka.
b) Annál gyakrabban fordul elő az egyenlő elbánás elvét sértő közvetett vagy rejtett
diszkrimináció, amelyek ugyan függetlenek például az állampolgárságtól, de más meg-
különböztető elemük miatt, hatásuk végül is a közvetlen diszkriminációéval egyezik
meg. A hatás az ilyen intézkedések által támasztott feltételek miatt alakul ki . Ezek a
feltételek tipikusan vagy túlnyomó részben külföldieket vagy külföldi árut éri ntenek,
vagy éppen olyanokat, amelyeket a hazai személyeknek könnyebb teljesíteni. Az ilyen
diszkriminatív szabályok esetén szükségtelen azt megkövetelni, hogy ezek hatása
---;-,
"
384 „B" RÉSZ - 1. FEJEZET
konkrétan megállapítható legyen, hanem elég az, ha alkalmas arra, hogy a megkülön-
böztető elbánást megvalósítsák. (Például egy munka elvállalását olyan feltételekhez
kötni, amelyet a hazai lakosok könnyebben tudnak teljesíteni, mint a külföldi munka~
vállalók. Tipikusan ilyen, hogy a külföldi munkavállaló rendelkezzen az adott fogado
országban lakóhellyel. Sok esetben ugyanis egy uniós országból származó munkavál-
laló csak azután bérelne pl. lakást, ha az adott munkahelyet megkapja.)
6.2. Nem diszkriminatív jellegű korlátozások
A korlátozások egy része nem diszkriminatív jellegű , de akadályozza az alapsza-
badságok belső piaci megvalósulását. Az áruk szabad áramlásáról szóló EUMSZ
34. cikke mennyiségi korlátozások összességéről szól, míg a személyek szabad moz-
gását szabályozó EUMSZ 49. cikke a letelepedésre vonatkozó minden korlátozást em-
lít. Például a német égetett szeszes italokról szóló törvény előírta a likőrök alkoholtar-
tamát, de ebben a jogszabályban a diszkrimináció nem mutatható ki. A jogszabály
hatásában mégis diszkriminatív korlátozáshoz hasonló helyzet előidézésére volt alkal-
mas, mivel a külföldi áru esetén is megkövetelte ezeknek az előírásoknak a betartását.
Ennek a francia likőr nem tudott megfelelni, mert Franciaországban más szinteket ha-
tározott meg az ottani nemzeti intézkedés (120/ 78. sz. Cassis de Dijon-ügy).
Korábban azzal , hogy az áruk és a személyek szabadságát érintő lehetséges korlá-
tozások valamennyi formájára kiterjedt a közösségi, illetve uniós szabályok hatálya, a
kereskedelmi viszonyokat rendező nemzeti szabályok egyre inkább a figyelem közép-
pontjába kerültek. Történt ez annak ellenére, hogy számos nemzeti jogszabály (ver-
senyjog, boltok nyitvatartása, adózás, minimálbér stb.) irreleváns volt az EU belső
piaci viszonyai szempontjából. Ezért az Európai Bíróság kénytelen volt több ítéletében
leszögezni, hogy bizonyos nemzeti előírások nem alkalmasak a belső piacra jutás aka-
dályozására akkor, ha nem diszkriminatív jellegűek. Ilyenek az áruk értékesítésére
vonatkozó általános módozatok és magukra az árukra vonatkozó szabályok (címkézés,
csomagolás, összetétel stb.) Például az áru áron aluli értékesítésének módozata nem
minősül olyan rendelkezésnek, amely a belső piacon korlátozó hatású lenne (C-267/91.
és 268/91. sz. Keck és Mithourd-ügy).
A nem diszkriminatív, de korlátozásokat tartalmazó nemzeti szabályok kapcsán az
Európai Bíróság az ún. ok-okozati kritériumot alkalmazta. Ez azt jelenti, hogy egy
nemzeti intézkedés akkor tekinthető korlátozásnak a belső piacon, ha az közvetlen és
valóságos eseménnyel van összefüggésben, nem pedig közvetett és bizonytalan, a jö-
vőben csak hipotetikusan bekövetkezővel. Ez utóbbi ugyanis alkalmatlan arra, hogy a
tagállamok közti kereskedelmet akadályozza (C-44/98. sz. BASF-ügy).
Belső piac fogalma és az alapszabadságok 385
7. Kivételek az alapszabadságok megsértését tiltó
szabályok alól
A kivételek lehetővé teszik a tagállamoknak, hogy az EUMSZ-ban tilalmazott kor-
látozó intézkedéseket bizonyo körülmények között mégiscsak alkalmazhassák. Abban
az esetben, ha valamely kivételt szekunder jogi rendelkezések (rendelet, irányelv) sza-
bályozzák, alapvetően ezeket kell alkalmazni. Itt azonban érvényesülnie kell a primer
jog (EUMSZ) alapján ny ugvó értelmezés elvének, azaz a szekunder jogi szabály alap-
jaiban nem kerülhet szöges ellentétbe a primer jogi szabályokkal.
Az alapszabadságok tiltó szabályai alóli kivételek általános jellemvonása, hogy ezek
nem gazdasági természetűek. Sőt ezek a kivételek gazdasági jellegű rendkívüli hely-
zetekre sem alkalmazhatók, hiszen az árupiacok integrációját az EU bel ő piacán ki-
alakuló egészséges verseny határozza meg.
Például a Bizottság és Franciaország közötti jogvitában (C-265/95. sz. ügy), amely a
francia farmerek által kirobbantott tiltakozások kapcsán hozott intézkedések miatt in-
dult, az Európa Bíróság az alábbi tartalmú ítéletet hozta:
A Franciaország el len mulasztás megállapítása iránti keresetben az alperes arra hi-
vatkozott, hogy az EUMSZ 34. cikke alapján azért kellett az áruk szabad áramlása
kapcsán kivételes intézkedéseket alkalmazni, mert a francia farmerek válságos szoci-
ális helyzete a közrend és a közbiztonság terén súlyos problémákat idézhet elő. Az Eu-
rópai Bíróság a perben követelte, hogy Franciaország hitelt érdemlően igazolja is e
veszélyhelyzetet. Világosan leszögezte végül , hogy belső problémák, különösen gaz-
dasági jellegű nehézségek okán nem lehet az EUMSZ 34. cikkére hivatkozva a tilalmak
alóli kivételeket alkalmazni .
7.1. Az EUMSZ által rögzített kivételek
Az EUMSZ 36. cikke, 45. cikk (3) bekezdése, 52. és 62., valamit 65. cikkei rögzítik
azokat a kivételeket, amelyeket a tagállamok alkalmazhatnak, és a tilalmi intézkedések
hatál ya alól mentesü lhetnek. Ezeknek a kivételeknek a jellegzetessége, hogy alapvető­
en a közrend és közbiztonság, közerkölcs, közegészség védelmébő l indulnak ki , de
ezeknek a fontos társadalmi érdekeknek a védelmében hozott tagállami intézkedéseket,
- függetlenü l attól, hogy megkülönböztető vagy nem megkülönböztető korlátozásokat
eredményeznek - szűken kell értelmezni. Több jogesetben az adott tagállam hivatkozott
az importáru egészségre káros hatására (1 78/84. sz. Reinheitsgebot-ügy), de az Európai
Bíróság nem értett egyet a közegészséget védő tagá llami jogszabállyal, mert az elég-
telennek tűnt éppen a védelmi cél , az emberi egészség védelmére. Így ezt a jogszabályt
a tilalmi rendelkezések alóli jogszerű kivételként sem lehetett alkalmazni .
 „B" RÉSZ - I. FEJEZET
Bel ső piac foga lma és az alapszabadságok 387
386

7.2. Az uniós írott jogban nem szereplő kivételek u 1. Alapszabadságok hatálya

1
1

Az uniós írott jogban felelhető kivételeken túlmenően az Európai Bíróság először a) Tárgyi _hat_á l_y . - a tagá llam. ok határa in átívelő viszonyok (pl. a csak hazai áll ampolgárok 1

d1szkr1m111ac10Jarol nem beszélh etünk.)

Cassis de Díjon-ügyben rögzítette, hogy a tagállam mikor alkalmazhat kivételeket 1

(nincs speciális uniós szabály, a nemzeti szabály nem diszkriminatív, közérdek védel- b) Személyi hatály: munkavá llalók, .a tagá llamokból származó és 3. országokbó l érkező és a ta át- ,
lamban szabad forga lomba lévő
termékek. g
mében lett kibocsátva: hatékony adóellenőrzés, közegészségügy, tisztességes üzletvitel, 1
1
fogyasztóvédelem céljával). Külön kiemelte, hogy az ilyen kivételt teremtő tagállami e) lrásban nem rögzített kivételek nem fogadhatók el. Az EUM SZ tartalmaz a tagállam javára kife- 1

jogszabályoknak arányosnak, azaz a társadalmi érdek védelmére megfelelőnek, szük- Jezett ki vételeket pl. közti sztv i sel ők fog lalkoztatása. •
1
1
ségesnek és célszerűnek kell lenniük. d) Nincs ~ex specialis. Vannak kül ön szabályozott területek (pl. mezőgazdaság, hadi anyagok má- ,
A Cassis de Dijon-ügyben foglalt kivételeken túl, az Európai Bíróság továbbiakat is sodlagos Jog). Ezek összhangban az alapszabadságokkal. '
1
megfogalmazott, mint pl. a kulturális kérdések, környezetvédelmi követelmények, a
média sokszínűsége, a társadalombiztosítási rendszer védelme. Hasonlóképpen az áruk
szabad áramlása terén történtekhez, az Európai Bíróság a személy alapszabadsága kap- u 2. Intézkedések
1

csán is megfogalmazott külön feltételeket a kivételek alkalmazására (C-55/94. sz. Geb- ~

hard-ügy). (Nem írhatók elő diszkriminatív módon, a közérdeken kell , hogy alapulja-
nak, valamint a kitűzött célnak kell megfelelniük, és csak a szükséges és arányos mér- 1
vagy annak elmulasztása
--------
állam általi intézkedés
l személyek intézkedései: egyéni
(Angonese) vagy kollektív
(Bosman)
1
az uni ós szervek intézkedései

tékig követelhetők meg.)

l
7.3. Az arányosság elve ~ 3. Korlátozások

közvetlen vagy közvetett,_ té~yl:ges v?gy potenciáli s akadályozása az Unión belüli kereskedelemnek
17
Már fentiekben elmondottakban is találtunk utalást az arányosság elvére, mint a ki- (Dasonv,lle-formula), Ill. mtezkedesek, _am~lyek ~z ~lapszabadságok gyakorlását akadályozzák
vagy azokat kevesbe vonzova teszik (Kraus-iigy)
vételek szűk értelmezését biztosító feltételre. Az EUMSZ 36. cikk második mondata és J,, J,,
az 58. cikk (3) bekezdése fogalmazza meg általánosságban az arányosság elvét, utalva
arra, hogy a tagállamok által kivételként bevezetett tilalmak és korlátozások nem le- 4 Diszkrimináci ó 1 ij Nem di szkriminatív korl átozások

/ l
·~

hetnek önkényes megkülönböztetés és a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlá-

Közve/e/1: m egkü l önbözető kritérium
tozásának eszközei. A tagállami szabályozásnak alkalmasnak kell lennie a védendő alkalmazása, amely
Közve!len: állam- Alap ve tőe n nincs hatása
célkitűzés eléréséhez. polgársághoz, áru • tipikusan vagy túlnyomóan kü lfö ldi ekre a piacra j utásra :
Az Európai Bíróság az arányosság elvét követve szigorú vizsgálatnak veti alá az eredetéhez kö tőd ő vagy külföldi árura vonatkozik és
intézkedések. • ~em objektív, az állampolgárságtól, az • b_izonyos eladá-
adott tagál !ami jogszabályt. Több esetben ezek arány talanságát állapítja meg. Minden- aru e redetétő l fü ggetlen , és ezenfe lül SI mó-dozatok,
esetre - érthető módon - a diszkriminatív jellegű korlátozásokat szigorúbban kezeli, nem arányos megfontolásokon nyugszik. ill. csak a tevé-
mint a nem diszkriminatívakat. Különösen azoknál a rendelkezéseknél merül fel az w kenység gyakorlására
van hatása;
aránytalanság problémája, amelyek a nemzeti ellenőrzési és engedélyezési szabályok-
kal dupla terhet rónak a belső piacon mozgó személyekre, árukra. Ez akkor áll elő, ha ~ 4. Ki vételek
~ • Hatása : túl ságosan bi-
-- " ' ' " ' " -
✓ ~
pl. az importőr ország magasabb szabványkövetelményeket ír elő az árukra, mint az
exportőr ország. Ebben az esetben az importőr országon a bizonyítási teher, hogy kel- Kifej ezellen a primer jogban szerepl ő ki vételek, ~em írott ki vételek, a közérdek kényszere alapj án
pl. EUM SZ 36. cikk szűk értelmezés, all (Gebhard-ügy), ill. kén yszerítő követelmények
lőképpen igazolja a magasabb szintű követelmények szükségességét. A bizonyítás vi- nem gazdaságilag moti váltak. (Cassis de Dijon-iigy) addig amíg nem tisztán
szont az esetek többségében eredménytelen, így az importőr ország kénytelen lesz el- ' tudományos.

ismerni az exportőr ország követelményeit. Ebből vezethető le az általános elfogadott

kötelezettsége a tagállamoknak, hogy az alapszabadságok érvényesülése érdekében Lu 5. Arányosság elve
µ
1 7
ismerjék el kölcsönösen egymás szabványainak védelmi szintjeit. [ a) Alkalmasság b) Szükségesség e) Célszerííség
1 1 1 1
388 „B" RÉSZ - 1. FEJEZET
Végül az arányosság elvének alkalmazása kapcsán szükséges azt megjegyezni, hogy
a tagállamok bizonyos területeken rendelkeznek a lehetőséggel , hogy részben saját
megítélésük alapján vezessenek be kivételes intézkedéseket. Ilyen terület lehet pl. a
környezetvédelem vagy az egészségvédelem, ahol tudományosan még nem igazolt,
hogy a tagállam által veszélyesnek minősített helyzet fennáll-e. Ugyanakkor az elővi­
gyázatosság indokolt lehet, tehát ebben az esetben a tagállam bizonyítási kötelezettsé-
ge enyhíthető. Idézhetjük ezzel kapcsolatosan az EUMSZ környezetvédelemre vonat-
kozó rendelkezéseit, amelyek szerint az Unió környezetvédelmi politikája az elővigyá­
zatosság és a prevenció elvén nyugszik [EUMSZ 191. cikk (2) bek.].
7.4. Ütközés az uniós alapjogokkal
Problémát jelenthet, ha az alapszabadságok korlátozása az uniós alapjogokra hivat-
kozással valósul meg egy tagállamban. Gyakori probléma, hogy egy adott tagállam
állampolgárai szólás- és gyülekezési szabadságukat gyakorolva utakat, tereket vesznek
igénybe, illetve kérnek engedélyt az igénybevételre a rendőrségtől. Ennek következté-
ben a rendőrség biztosítja pl. egy tüntetés idejére az adott területet és lezár egy útsza-
kaszt. Emiatt az áruszállítást akadályozzák, amit joggal sérelmeznek más tagállamok
fuvarozói, főképpen akkor, ha egy fontos és forgalmas európai tranzitútszakasz lezá-
rásáról van szó (C-I/2/00. sz. Schmidberger kontra Ausztria ügy). A szólás- és gyü le-
kezési szabadság egyben uniós alapjog is. Így a hatóság nem jár el helytelenül, ha az
alapvetően nem gazdasági jellegű alapjognak helyt ad az uniós alapszabadsággal, az
áru szabad áramlásával szemben.
AJÁNLOTT IRODALOM
- BARNARD, Catherine: The Substantive Law of the EU: The Four Freedoms, 4th
edition, Oxford University Press, 2013.
- BISHOP, Bernard: European Un ion Law for lnternational Business, Cambridge
University Press, 2009.
- BLASER- EPINEY- PROGIN- TuEUERKAUF: Droit de l'Union europeenne-Les libertés
fondamentales, Stampfli Yerlag AG, 2013.
- BLUTMANN László: A belső piac joga az Európai Unióban, Szegedi Európa-jogi
Szakkönyvtár, Szeged, 2005.
- BONTAY EB, Chahira: Droit matériel de l'Union européenne, 2e édition, L.G.D.J.,
Paris, 2012.
- CALLIESS, Ruffert: EUV - AEUV, Kommentar, 4. Auflage, C. H. Beck, 2011.
- CARO DESousA, Pedro: The European Fundementa l Freedoms: A Contextual Ap-
proch (Oxford Studies in European Law), Oxford University Press, 20 15.
Be l ső piac fogalma és az alapszabadságok 389
- CHALMERS, Damian - DAVIES, Gareth - MONTI, Giorgio: European Union Law,
Cambridge, 2014.
- CRA IG, Paul - BÚRCA, de Gráinne: EU Law, Oxford, 2003.
- CREMONA, Marise: The Single Market as a Global Export Brand: Exporting the
Single Markel' Issue 5, 663- 680. o. European Business Law Review, Yolume 21
(2010).
- CUTHBERT, Michael: Q & A European Union Law, 10th Edition, Routledge, Lon-
don and New York, 2015.
- DAVIES, Karen: Understanding European Un ion Law, 5th Edition, Routledge, Lon-
don and New York, 2012.
- EILMANNSBERGER, Thomas: Europarecht II, LexisNexis, Bécs, 2010.
- GIANNANTONIO Benacchio: Az Európai Közösség magánjoga: Polgári jog. Keres-
kedelmi jog, Osiris, Budapest, 2003.
- HANKE, Stefan: Lex mercatoria und Schiedsverfahrenrecht in Europa, Südwest-
deutscher Verlag, 2009.
- HARTLEY, T. C.: The Fondation ofEuropean Un ion Law, Oxford University Press,
2014.
- HERTGEN, Matthias: Europarecht, 16. Auflage, C. H. Beck, 2015.
- KACZOROWSKA, Alina: European Union Law, Routledge, London and New York,
2013.
- KIRÁLY Miklós: Az Európai Unió gazdasági joga 1., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest,
2010.
- MoENS, Gabriel - ThON E, John: Commercial Law of the European Union (Ius
Gentium: Comparative Perspectives on Law and Justice), Springer, Heidelberg,
London, New York, 2010.
- MOLINIER, Joel - DEGROVE-YALDEYRON, Nathalie: Droit au marché interieur euro-
péen, L.G.D.J., Paris, 2011.
- Mouss1s, Nicholas: Acess to European Union: Law, Economics, Policies, Europe-
an Study Service, Rixensart, 2011
- PECHSTEIN, Matthias: Entscheidungen des EuGH, Mohr Siebeck, Tübingen, 2005.
- REICH, Norbert - NORDHAUSEN ScHOLES, Annette - SCHOLES, Jeremy: Understan-
ding EU Internal Markel Law, 3rd Edition, Intersentia, 2015.
- Sem EK, Dag mar: Comparative Law and European Harmon isation - a Match Made
in Heaven or Uneasy Bedfellows? Issue 2, 203- 225. o. European Business Law
Review, Yolume 21 (20 10)
- SCHÜTZE, Robert: European Union Law, Cambridge, 2015.
- SZABÓ Marcel: Álta lános jogelvek a nem zetközi bíróságok és az Európai Bíróság
joggyakorlatában, Európai Jog, 12. évf. 2. sz. 2012.
- SZABÓ, Marcell: Az európai jog és a nemzetközi jogrend - hierarchia és összefo-
nódás, Állam- és Jogtudomány 2012. (53. évf.) 2- 3. sz. 191- 211. o.

II. FEJEZET
AZ ÁRUK SZABAD ÁRAMLÁSA
Az áruk mozgása alapszabadságára vonatkozó uniós jogalkotás kiemelt célja, hogy
a belső piacon teljesen liberalizálja, ,,akadálymentesítse" a kiviteli és behozatali tevé-
kenységet. Az Európai Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed.
A vámunió folytán az áru szabadon mozog az Unió belső piacán, hasonlóan a nemze-
ti piacokon kialakult árumozgások.hoz. Az uniós szabályozás kiterjedt voltát ezen a
téren az indokolja, hogy a tagállamok szinte gravitációszerűen törekednek saját állam-
polgáraik, vállalataik előnyére intézkedéseket hozni, ami viszont diszkriminatív elbá-
nást eredményez más tagállam állampolgáraival és vállalkozásaival szemben. Szabá-
lyozás híján a már megteremtett belső piac darabolódna fel újra a tagá llamok határai
mentén. A belső piacon az áru szabad mozgása élénkíti a tagállamokban a termelést,
gazdasági növekedést, munkahelyeket teremt, életszínvonal-növekedést eredményez,
azaz az EU legfontosabb célkitűzéséit valósíthatja meg.
Az áruforgalom alapszabadságának szabályai az alábbiak szerint csoportosíthatók:
- a tagállamok közötti vámok és azzal azonos hatású díjak tilalma, illetve a 3. or-
szágok felé közös vámtarifa kialakítása (EUMSZ 30. és 31. cikkek),
- a mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedések tilalma (EUMSZ
34- 36. cikkek),
- az állami kereskedelmi monopóliumok kiigazításának kötelezettsége (EUMSZ
37. cikk).
Az EUMSZ-ban foglalt rendelkezéseket kiegészítik a szekunder jogforrások, ame-
lyekhez az EUMSZ 114. cikke adja meg alapot, és amelynek tárgya a belső piac meg-
teremtésének és működésének a biztosítása. Maga az uniós szabályozás (primer és
szekunder) meglehetősen általános rendelkezéseket tartalmaz. Ezért komoly kiegészí-
tő szerepet tölt be az Európai Bíróság, ill. az Európai Unió Bíróságának esetjoga.
1. Az áruk szabad áramlására vonatkozó rendelkezések hatálya
Az áruk szabad áramlására vonatkozó rendelkezések hatálya a tagállamokból szár-
mazó, illetve harmadik országokból érkező és a tagállamokban szabad forgalomban
Az áruk szabad áramlása 391
lévő termékekre terjed ki [EUMSZ 28. cikk (2) bek.]. Ilyen módon két nagy kategóri-
ára oszthatók az uniós áruk:
- egy tagállamból származik, tehát egy tagállamban szerezték be, gyártották le, ill.
jelentős emelkedés állott be értékében, vagy
- ugyan egy 3. országból származik az áru, de azt egy tagállamban hozták szabad
forgalomba. Ilyennek akkor tekintendők a 3. országból származó áruk, ha az im-
portőr tagállamban eleget tettek a behozatal alaki követelményeinek és a kirótt
vámot, dijat befizették, és azt semmi lyen formában részben vagy egészen nem té-
rítették vissza.
Az uniós áruk, amelyek a tagállamok közötti vagy a tagá llamok határait átlépik.
Általában az áru definíciója viszonylag problémamentes: megtestesült tárgy, amely
legyártásra került és pénzbeli értéke alapján kereskedelmi forgalomba hozható. Ugyan-
akkor az áru foga lma alá eshetnek olyan dolgok, mint például energiahordozók, amely-
nek áru mivolta tüzetesebb vizsgálatot igényel. Itt jegyzendő meg, hogy az olyan pén-
zek, amelyek törvényes fizetőeszközök, nem tekinthetők árunak. Ezekre a tőke szabad
áramlására vonatkozó szabályok alkalmazandók (EUMSZ 63- 66. §§). Viszont azok a
pénzek, amelyek már nincsenek forgalomban, nem tekinthetők ugyan törvényes fize-
tőesz köznek , de áruforgalom tárgyai lehetnek.
Külön problémakört képez az áruk és a szolgáltatások elhatárolása. Ezek a kérdések
az Európai Bíróság több döntésében is megjelennek. A különbségtételre szükség van,
hiszen ez alapján lehet megállapítani , hogy adott árura valóban alkalmazni lehet az
erre vonatkozó uniós jogot.
Az Európai Bizottság által Belgiummal szemben indított (C-2/90. sz) ügyben az uni-
ós áru és szolgáltatás különbségtételével foglalkozott a Bíróság. Belgium egy dekrétu-
mot bocsátott ki az egyre növekvő lakossági hulladékok hasznosítására vonatkozóan.
Ebben megtiltotta, hogy más országból származó hulladékot belga szemétlerakó helye-
ken tároljanak. Ezt a rendelkezést az Európai Bizottság az áruk Unión belüli szabad
áramlása megsértésének minősítette mondván, hogy a hulladék is megfelel az uniós
termékekre vonatkozó szabályoknak. Belgium az Európai Bíróság egy régebbi dönté-
sére hivatkozott, amely szerint fontos kritérium az uniós áru estén az, hogy az kereske-
delemi forgalomba kerüljön, tehát legyen piaci ára. Viszont a hulladéknak nincs ára, sőt
még az elviteléért külön fizetni is kell. Ez azt jelenti, hogy a hulladék nem áru, hanem
egy szolgáltatás (tudniillik a gyűjtése, elszáll ítása), hangsúlyozta az alperes tagállam.
Így a hulladékokra nem az áru, hanem a szolgáltatások alapszabadságára vonatkozó jogi
e l őírásokat kell a kérdés megítélésénél figyelembe venni (EUMSZ 56. cikk).
Mivel a jogvitában erősen vitatott volt az áru foga ima, lényegében három álláspont
kristályosodott ki: (i) Kiindu lópont az EUMSZ 28. cikk (2) bekezdése. Eszerint a hul-
ladék nem áru, mert lényegében nincs a kereskedelmi forgalomban értéke, de állami
szabályok sem teszik lehetővé áruként való forgalmazását. Így az áru alapszabadságá-
392 „B" RÉSZ - II. FEJEZET Az áruk szabad áramlása 393

ra vonatkozó uniós rendelkezések nem alkalmazhatók. (ii) Az ún . differenciált álláspont

szerint: az újrafe lhasználhatóság következtében az értéktelen hulladéknak kereskedel- Az áru szabad áramlására vonatkozó szabályok hatálya
mi értéke lesz, tehát áruvá válik. Míg a megsemmisítendő vagy véglegesen lerakandó
hulladék nem áru, nincs kereskedelmi értéke. (iii) A gyakorlatias megközelítés szerint Föcél:
Az Unió közös belső piacán minden áru korlátozások né/kii /, azonos f eltételek melle// legyen forgalmaz ható,
az áruk szabad forgalmáról szóló uniós rendelkezéseket kell alkalmazni anélkül , hogy fiigget leniil a/ló/, hogy az ado/1 áru melyik tagállamból származik.
egyedi eseteket vizsgálnának, vajon egyáltalán és milyen mértékig lehet a hulladékot
újrahasznosítani, azaz ez műszakilag és gazdaságilag célszerű-e? Ez utóbbi nézetet
Alkalmazás f eltétele, Az un iós sza bályozás tarta lma,
képviselte az Európai Bíróság is. Az Európai Bíróság elutasította az alperesi érvelést hogy az áru az EUMSZ 28. cikke mint az áruk sza bad mozgása
és rámutatott arra, hogy a hulladék a műszaki fejlődés eredményeként árunak tekint- szerinti uniós áru legyen: biztosításá nak eszköze
hető, mert új ra hasz nosítható, azaz egyfajta nyersanyag, amelynek ára is van, és a tag- (i) áru: megtestes ült tárgya k, ame-
államok közötti termékforgalomban is megjelenhet. Tehát idővel megváltoztak a kö- lyeket legyártottak és pénzben
k ifej ez h e tő értékük va n, így
rülmények - a hulladék áruvá vált. kereskedelmi ügyletek tárgya i Vámunió EUMSZ 30. cikk Mennyiségi korlátozások
Megemlíte ndő még az Európai Bizottság által Olaszországgal szemben indított lehetn ek. megszüntetése,
Vámok és ezekkel azonos
C-7/68. sz. ügy. Ez egy korábbi olasz jogszabályról szólt, amely külön díjat állapított hatás ú díj ak eltörlése EUMSZ 34- 37. cikkek
(i i) Az uniós áru lehet
meg olyan tárgyak kivitelére, amelyek régészeti, történelmi, folklórértékkel bírtak, azaz (vá makad ályok)
Ez olya n intézkedésekre
ezzel próbálta más államokba való exportjukat korlátozni az állam. Az Európai Bizott- is vonatkozik, amelyek
olya n hatásúak, mint a
ság az uniós rendelkezésekbe ütközőnek vélte az olasz jogszabályt. Az olasz kormány mennyiségi korl átozások
Egy ragállamból Bár az áru egy 3. or-
arra hivatkozott, hogy olyan tárgyakról van szó, amelyek nem kerülnek fogyasztói származik, azaz szágból szá rm azik,
forgalomba, tehát nem áruk . Az Európai Bizottság kétségbe vonta ezt. A kérdéses tár- egy tagá ll amban
vagy de egy tagá ll amban
gyá rtották, ill. hozták szabad fo r-
gyakra a külön díjat a termékek értéke bázisán számították ki, tehát vételáruk megál- értékében j e l e ntős galomba
lapítható volt, ezért árunak tekintendők , azaz potenciálisan kereskedelmi forgalomba növekedés állt be (EUM SZ 29. cikk)
hozhatók. Következésképpen az áruk szabad mozgásának akadályozását tiltó uniós
(közösségi) rendelkezések hatálya megállapítható volt.
Végül, az uniós áruk kapcsán szükséges megjegyezni, hogy az áruforgalomra vo-
natkozó uniós szabályok alkalmazandók a mezőgazdasági termékekre is, kivéve, ha 3. Az Európai Unió mint vámunió
ezekre a termékekre nézve külön szekunder jogi előírások vannak hatályban. Speciális
rendelkezések alkalmazandók a fegyverekre, lőszerre és hadipari termékekre. Mindenekelőtt utalnunk kell az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT
1947) XXIV. cikkelyére, amely lehetővé tette a szerződésben részes államoknak, hogy-
ha az egymás közötti kereskedelmi együttműködést még szorosabbá és liberalizáltab-
2. Az áruk szabad áramlására vonatkozó rendelkezések alanyai bá kívánják tenni, akkor ezt szabadkereskedelmi övezet, illetve vámunió megalapítá-
sával valósíthatják meg. A GATT a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg a legna-
Az EUMSZ 34. cikke kifejezetten nem jelöli meg az alanyi hatályát az áru szabad gyobb kedvezményes elbánásról szóló alapelvében. Ez alól mégis pozitív kivételt je-
áramlására vonatkozó rendelkezéseknek. Ezek alapvetően a tagállamokat és az uniós lenthet a szabadkereskedelmi övezet és a vámunió. Ez utóbbi esetében két vagy több
szerveket kötelezik. Az Európai Bíróság, ill. az Európai Unió Bírósága még nem álla- ország egymás közötti kereskedelmében teljes mértékben eltörli a vámokat, mennyisé-
pított meg horizontális (személyek közötti) viszonyt ezen a téren . Ugyanakkor a tagál- gi korlátozásokat és az ezekkel egyenlő hatású intézkedéseket, azaz megteremti a ke-
lam felel azokért a korlátozásokért, amelyet személyek alkalmaztak az ország területén. reskedelem teljes szabadságát. Az ilyen külön megállapodáson alapuló jogok és köte-
A tagállami intézkedéseken túl, szintén felel a tagállam a nem általa hozott, de általa lezettségek harmadik államokra nem terjednek ki.
támogatott beavatkozásokért. A szabadkereskedelmi övezetben (pl. EFTA , NAFTA) a részt vevő államok meg-
tartják az ellenőrzést külkereskedelmi kapcsolataik kialakítását illetően. Ezért fenn-
tartják a külkereskedelmi áruforgalom ellenőrzésének jogát a szabadkereskedelmi
 394 „B" RÉSZ - fi . FEJEZET
övezetben részt vevő országok belső határain, saját és bi- és multilaterális kereskedel-
mi szabályaiknak érvényesítésére. Itt az importáru ellenőrzése, elvámolása attól függ,
honnan származik a termék. Amennyiben az az áru származására megállapított sza-
bályok szerint a szabadkereskedelmi övezet partnerállamából származik, nincs vám
- az áru zöld utat kap.
A vámunió esetén az abban részt vevő állam lemond arról a jogáról, hogy a külke-
reskedelmi kapcsolatait önállóan alakítsa ki. Lényege, hogy közös külső vámtarifát
alkalmaznak és teljesen eltörlik a vámokat a tagállamok közötti kereskedelemben.
A vámunió előfeltétele a belső piac létrejöttének és működésének, egyben a gazdasági
és pénzügyi unió létezésének is. Ilyenformán a vámunión belül belső vámhatárok szük-
ségtelenné válnak azzal, hogy a harmadik országokkal szemben a vámunió külső ha-
táraira tevődik át a vámkontroll.
A Vámunió EUMSZ 28- 32 . cikkek
• az Európai Unió alapja;
• kiterjed a belső piacon lebonyolódó teljes árufo rgalomra;
• átfogja
TILALOM- ELŐÍRÁS
a tagállamok között, harmadik országokból származó term ékekre
(i) behozatali és ki- közös vámrarifák alkalmazása. A közös vám-
viteli vámok, vala- tarifa vámtételeit a Tanács az Európai Bizott-
mint (ii) az azokkal ság javaslata alapján ál lapítja meg
azonos hatású díjak
3.1. Az áruforgalom alapszabadságának külső oldala
A vámunió létrejötte következtében szükségessé vált a tagállamok külkereskedel-
mének európai integrálása. Ennek egyik legfontosabb eleme a közös (közösségi) vám-
rendszer kiépítése és működtetése.
Ez a rendszer az alábbi alkotóelemekből tevődik össze:
- Közös Vámtarifa, amely több ezer vámpozíciót tartalmaz a hozzárendelt vámté-
telekkel együtt, amelyeket 1986-tól kezdve folyamatosan csökkentettek. Fontos itt
a Kombinált Nómenklatúra, amely a vámunió vám- és statisztikai nómenklatúrá-
ja. Ez egy olyan árunómenklatúra, amely eleget tesz mind a közös vámtarifa, mind
az EU külkereskedelmi statisztikája által támasztott követelményeknek. A közös
vámtarifa az a külső vámtarifa, amelyet az EU-ba behozott termékekre alkalmaz-
nak. A TARIC (Tariflntégré des Communauté européennes) - az Európai Unió
integrált vámtarifája, tulajdonképpen egy online vámtarifa adatbank. A TARIC
az EU-ba importált és exportált termékek vonatkozásában valamennyi uniós ke-
Az áru k sza bad áramlása 395
reskedelempolitikai intézkedést átfog. A TARIC kezelése és naponta történő ak-
tualizálása az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik.
- A vámkódex szintén fontos alkotóeleme az alapszabadság kül ső oldalának. 2008-
ban a Modernizált Vám kódexet dolgozták ki, amely tartalmazza az áruk export-
jára és importjára vonatkozóan az EU és 3. országok közötti kereskedelemben
alkalmazandó vámjogi és a vámok kiszabására vonatkozó eljárásjogi rendelkezé-
seket. (Az Európai Parlament és Tanács 952/2013. sz. rendelete az Uniós Vámkó-
dex létrehozásáról). A Modernizált Vámkódex egy új, elektronikus vámkörnye-
zetet teremt meg. A Vámkódex végrehajtása, a vámkezelés, a vámok kiszabása a
tagállami vámszervek feladata. Ezért a tagállami vámhatóságok a vámbevételek
10%-át kapják meg tevékenységük ellátásához.
3.2. Az áruforgalom alapszabadságának belső oldala
A fentiekben már szó volt arról, hogy a vámunió központi eleme: a belső piacon
meglévő kereskedelmi akadályok teljes lebontása. Amennyiben ez megvalósul, akkor
az EU belső piaca lényegében úgy funkcionál, mint bármelyik nemzeti piac. A keres-
kedelmi akadályoktól megtisztított és ilyenformán liberalizált belső piacon, mind a
tagállamokban előállított termékek, mind a 3. országból származó, az Unióba Jogsze-
rűen behozott áruk szabadon áramolhatnak. Ezeknek az áruknak a vonatkozásában
minden megkülönböztető elbánás tiltott az Unió közös belső piacán. Ez azt is jelenti,
hogy az EU-ban forgalmazott árukra rendszerint nem kell eredetigazoló dokumentu-
mokat bemutatni. Amennyiben ugyanis egy 3. országból származó áru az Európai Unió
egy tagállamában már szabad forgalomba került, ez elegendő igazolás arra, hogy az
adott terméket, megfelelő vámeljárást követően az uniós belső piaci forgalom számára
is szabaddá tették. Ennek az igaz előnye a végfogyasztónál jelentkezik, különösen a
reexportra szánt termékek esetében. Például Japánból importált szórakoztató elektro-
nikai termékek csupán egy alkalommal „drágulhatnak" az árura kiszabott vám össze-
gével és nem többször. A Hamburgban vámkezelt japán áru szabadon, további vámke-
zelés nélkül juthat el Magyarországra a fogyasztókhoz, anélkül, hogy cseh vagy szlo-
vák hasonló eljárás alá kerülne. Így a magyar fogyasztói ár jelentősen nem tér el pl. a
Münchenben hasonló termékért kért vételártól.
A belső piac liberalizált áruforgalma fókuszában az EUMSZ 34. cikke áll, amely sze-
rint tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású
intézkedés. Az EUMSZ 34. cikke akkor kerül alkalmazásra, ha az áruforgalmat korlá-
tozó nemzeti intézkedést más speciális uniós szabály hatálya nem érinti. Tehát pl., ha a
vámunióról szóló EUMSZ 28. cikk tilalmába ütközik a tagállami rendelkezés - mondjuk
azáltal, hogy beviteli vámokat vezetne be -, akkor a 28. cikk alapján kell a nemzeti jog-
szabály jogellenességét megállapítani.
396 „ B" RÉSZ - II. FEJEZET
4. Vámok és vámokkal azonos hatású intézkedések
Vámnak minősül minden olyan díj, amelyet egy tagállam egy adott áru exportja vagy
importja estén ró ki , miközben a hasonló hazai terméket ilyen díj megfizetésének kö-
telezettsége nem terheli . A korábban már említett EUMSZ 28. cikke értelmében a vá-
munió lényege az a tilalmi szabály, amely szerint nem lehet export- és importvámokat,
valamint ezekkel azonos hatású díjakat kiszabni a tagállamok között. E szabály szigo-
rú kötelezettségeket ró a tagállamokra, azaz nem ad teret kivételeknek. Sőt a Tanácsnak
sincs lehetősége szekunder jogi előírások útján (rendelettel) enyhébb elbánásnak helyt
adni. Erre még piaczavarásra hivatkozással sem kerülhet sor.
Mint az az EUMSZ 28. cikkének szövegéből kiolvasható, nemcsak vámok alkalma-
zását tilalmazza, banem az azokkal azonos hatású díjakat is. Ma már nehezen elkép-
zelhető, hogy egy tagállam vámot vezessen be, hiszen ezek jól elhatárolhatók más ál-
lami bevételektől. Csak árukra szabhatók ki és a „vám" megnevezéssel lehet ezeket
bevezetni. Így könnyen tetten érhetők és uniós eljárás alá vonhatók.
Sokkal inkább elterjedt, hogy a tagállamok a tilalmat megkerülő intézkedéseket hoz-
nak adók és más díjak bevezetésével, amelyeknek aztán a hatásuk éppen olyan, mint a
vámoké. A hatásuk ugyanis az, hogy a vámokhoz hasonlóan, növekedést idéznek elő
a termék piaci árában, ezzel csökkentve az ilyen módon megterhelt áru eladhatóságát,
piacképességét. Az Európai Bíróság a C-2169. és C-3/69. sz. Diamantarbeiders-ügyben
definiálta a vámokkal azonos hatású díjak fogalmát:
- az áru határon való átlépése kapcsán egyoldalúan kiszabott pénzügyi teher, ame-
lyet az adott állam más tagállamból érkező vagy oda szállított árukra vet ki, mi-
közben hazai terméket ilyen kötelezettség nem terheli ;
- teljesen függetlenül elnevezésüktől és kivetésük módjától, vámmal azonos hatású
díjnak tekintendők,
- még akkor is, ha nem az állam javára.fizetendők meg,
- nem vezetnek diszkriminatív vagy protekcionista elbánáshoz, és
- a díjjal terhelt áru nem áll versenyben hazai termékkel.
A C-77/72. sz. Capolongo-iigy kapcsán az Európai Bíróság kimondta, hogy
- az olyan előírások, amelyek ugyan megkülönböztetés nélkül terhelik a külföldi és
a hazai termékeket, de a tilalmazott vámmal azonos hatású díjjá válnak, ha
- a beszedett összeget direkt vagy indirekt módon a hazai gyártóknak - de külföl-
dieknek nem - visszatérítik.
A C-72/03. sz. Carbonati Aquani-ügyben szögezte le az Bíróság, hogy nemcsak a
tagállamok határain átlépő áruk esetén kiszabott pénzügyi teher eredményez a vámok-
kal azonos hatást, hanem a tagállamok határain belül is elképzelhetők ilyen, egyébként
Az áruk szabad áramlása 397
tilos intézkedések. Például az egyes tagállamokon belüli régiók határainak átlépése
miatt kivetett díjak. Ez az adott országban előállított és a más tagállamból importált
terméket egyaránt éri nti.
A fent említett vámmal azonos hatású díjak rendszerint statisztikai és az áru kezelése
miatt beszedett illetékek, az áru kötelező minőség-ellenőrzése vagy egészségügyi ható-
sági ellenőrzés okán fizetendő díjak, amelyeket az áru behozatala kapcsán szabnak ki.
Megjegyzendő, hogy miközben az ilyen illetékek és díjak kiszabásával az EUMSZ
30. cikkét (tilos minden import- vagy exportvám és azzal azonos hatású díj) megsért-
hetik a tagállamok, azt is vizsgálni kell, hogy az illetékek vagy díjak kiszabására al-
kalmazott intézkedések nem sértenek-e más, az Unión belül az áruk szabad mozgását
biztosító szabályt. Az áruk határon történő átlépésekor rendszeresen alkalmazott elle-
nőrzések az EUMSZ 34. cikkében tilalmazott mennyiségi korlátozással azonos hatású
intézkedést valósíthatnak meg.
Vannak azonban olyan díjkiszabások is, amelyek nem tekinthetők vámmal azonos
hatású díjaknak.
- Ezeket szintén az áru tagállamok közötti határon való átlépésekor szedik be, va-
lamilyen hatósági előírásra hivatkozva. Ez megtörténhet akkor is, amikor az árut
a vevő által megjelölt rendeltetési helyre leszállítják. (Ezt követően más, az áru
határátlépése miatti kontrollra nem kerülhet sor).
- Az uniós jog rendeli el az áru határon történő e ll enőrzését és a tagállam illetékes
hatósága ennek tesz eleget.
- Akkor sem sérti meg a tagállami intézkedés az általa kiszabott díjjal a belső piac
szabadságát, ha az nem az állam bevételeit növeli, hanem az állam által a szemé-
lyeknek teljesített valamilyen szolgáltatás arányos ellentételezéséként fizették meg.
A C-63/74. sz. Cadsky-ügyben az olasz hatóságok a Cadsky cég által kivitelre szánt
zöldségek és gyümölcsök minőség-ellenőrzését végezték el, illetve engedélyezték
egy, az áru minőségét garantáló árumegjelölés alkalmazásával. Ezért az akkor kö-
zösségi szabályokkal is alátámasztott intézkedés kapcsán szedtek be díjakat, amelyek
a vizsgálat költségeit fedezték. Ugyanakkor olyan díjak rendszeres kivetése a batáron
történő ellenőrzés keretében, amelyeket pl. növény-egészségügyi indokok alapján
szednek be kifejezetten exportra szánt árukra - szintén a vámokkal azonos hatású
intézkedésnek minősülnek (C -111/89. sz. Bakker Hillegom-iigy). Az ilyen, közérde-
ket szolgáló intézkedések költségeit igazságtalan lenne az exportőrökre vagy im-
portőrökre terhelni - ezt viselje a közösség, azaz a tagállami költségvetés.
5. A tagállamon belüli diszkriminatív és piacvédő adók
A vámok eltörlése következtében az EU belső piacán kialakult szabad árumozgást
jelentősen
korlátozhatják a tagállamok diszkriminatív adói, amelyekkel a más tagálla-
398 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
mokból származó termékeket sújtják. Itt pusztán a vám adóra történő „átnevezéséről "
van szó. A hatás ugyanaz lenne, vagyis növelné az importtermék árát és ezzel kedvezőbb
pozícióba hozná a piacon a hazai termelőket, kereskedőket. Az EUMSZ 110. cikke le-
szögezi, hogy a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vethetnek ki más tagál-
lamok termékeire, a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett
adónál magasabb belső adót. A tagállamok továbbá nem vethetnek ki más tagállamok
áruira olyan jellegű adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.
A kissé komplikált megfogalmazásból kitűnik a jogalkotó célja: tilos azt a külföldi
terméket diszkriminatív elbánásban részesíteni, amely közvetve vagy közvetlenül ver-
senyhelyzetben van a hazai áruval. Különösen fontos , hogy a közvetlenül kiszabott adók
(áfa,jövedéki adók) lehetőleg versenysemleges módon kerüljenek bevezetésre. Az, hogy
ez a versenyhelyzet az adott esetben milyen mértékű , azt mindig az áru fogyasztóinak
a szempontjából kell vizsgálni.
Itt mindjárt hangsúlyoznunk kell, hogy az adók kivetése alapvetően a tagállamok
hatáskörébe tartozik. Csupán az adók diszkriminatív jellegű alkalmazása ütközik az
uniós rendelkezésekbe.
Az EUMSZ fent említett 110. cikke mind a formális és mind a materiális megkülön-
böztetést tiltja. Tehát, ha egy adószabály különbséget tesz az adóalanyok között objek-
tív szempontokra hivatkozva, de valójában mégis a külföldről származó áruk kedve-
zőtlenebb piaci helyzetét idézi elő, akkor ezzel ténylegesen megvalósul a diszkriminá-
ció. Ennek kapcsán érdemes felidézni az Európai Bizottság Franciaország ellen, az
alkoholadó ügyében az Európai Bíróság előtt indított jogvitáját (168/ 78. sz. ügy).
A tényállás lényege, hogy Franciaországban az ún. röviditalokat általában egységes
forgalmi adó terhelte, de ez alól kivették a gint és az alapvetően gabonából készített
italokat (pl. whisky), és ezeket különadóval sújtották. Bár itt nem lehetett azt kimutat-
ni formailag, hogy a francia adószabályok nyíltan diszkrimináltak volna más tagállam-
ból származó árukat, mégis a tényleges eredménye a szabályozásnak ez lett. Az alap-
vetően francia származású röviditalok (cognac, calvados, armagnac) alacsonyabban
adóztak, mint a jobbára az Egyesült Királyságból származó gin és whisky-félék. Miu-
tán a Bizottság sérelmezte és az uniós rendelkezéssel - miszerint a tagállamok nem
vethetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más ter-
mékek közvetlen védelmét szolgálja - összeegyeztethetetlennek vélte. Ezt követően az
Európai Bizottság kikényszerítési pert indított az Európai Bíróság előtt Franciaország-
gal szemben. A perben Franciaország arra hivatkozott, hogy a magasabb adózás alá
eső italokat rendszerint étkezés előtt fogyasztják, míg az alacsonyabb adóval terhelt,
egyébként jobbára francia származású italokat, étkezés után. Ezzel Franciaország ob-
jektív tényezőket próbált felsorakoztatni érvként arra, hogy az adózási különbségek
nem valamiféle hátsó szándékkal lettek kialakítva. Az Európai Bíróság nem fogadta el
ezt az álláspontot és jogsértőnek találta a francia adószabályt, mint olyan adóztatási
gyakorlatot, amelynek célja a piacvédelem, azaz a külföldi termékkel szemben hazai
italáruk előnyös helyzetbe való pozicionálása.
Az áruk szabad áramlása 399
A gyakorlatban a belföldi adókat nem könnyű megkülönböztetni a vámoktól, ill. a
vámokkal azonos hatású intéz kedésektől. Például, ha egy olyan termékre vetnek ki
adót, amely kizárólag importtermék, akkor felmerül a kérdés, hogy itt valóban csak
adóztatásról vagy pedig a „ kieső" vá mot „helyettesítő" pénzügyi teherről van szó? (Je-
lesül Magyarországon, ahol déligyümölcsök nem honosak, magasabb forga lmi adót
vetnének ki ezekre, mint az almára, körtére, szilvára stb.) Kézenfekvő ennek a kérdés-
nek az eldöntésénél, hogy a vámokkal azonos hatású adóintézkedések rendszerint olyan
termékeknél fordulhatnak elő, amelyek zömmel külföldi importtermékeket érintenek.
Ugyanakkor azok az adók, amelyek egyaránt terhelik a hazai és importárukat, nem
tekinthetők ilyennek. Ezeknél ugyanis a megkülönböztető jellegről nem beszélhetünk.
Mégis egy pénzügyi teher abban az esetben is a vámokkal azonos hatású, azaz tiltott
adókivetést jelenthet, ha ugyan mind a hazai , mind külföldi termékekre azonosan al-
kalmazzák, de az állam a bevételezett adót a hazai vállalkozásoknak visszatéríti, míg
az EU-tagállamokból származó külföldieknek nem.
Az Európai Bíróság a C-77/72. sz. Capolongo kontra Azienda Agricola Maya ügyben
vizsgálta ezt a kérdést. A tényállás szerint a felperes Campolongo egy nagyobb meny-
ny iségű tojást vásárolt Olaszországban az Azienda Agricola Maya termelőtől. A fize-
téskor azt tapasztalta, hogy a tojás ára mellett még egy különadót is kellett fizetni a
papír tojástartók után. Ezt az adót nemcsak az Olaszországban előállított papír tojás-
tartók, hanem a külföldön, azaz más tagállamban előállított ilyen anyag után is felszá-
mították. Az olasz állam ebből az adóbevételből támogatta a hazai papír- és karton-
gyártást Az Európai Bíróság leszögezte, hogy a vámmal azonos hatású adók kivetése
tilos, ez mindenféle előfeltétel nélkül és közvetlenül érvényesülő uniós szabály. Azok
az adók, amelyek kivetésével nem valósul meg a megkülönböztető elbánás a hazai és
más tagállamból származó termékek között, nem tekinthető vámmal azonos hatású,
tehát tilalmazott eljárásnak. Az Európai Bíróság azonban rámutatott arra, hogy az ügy-
ben szereplő adót a hazai papírgyártás támogatására, azaz az olasz ipar támogatására
szedték be a hazai és importőr vállalakozásoktól. Ezzel az olasz csomagolt tojás ára
alacsonyabb, tehát piacilag kedvezőbb lett, mint a más tagállamokból, pl. Németország-
ból származó termék ára, hiszen gyakorlatilag az „adó-v isszatérítésből " csak az olasz
vállalkozások profitálhattak. A hazai vállalkozások ilyen formában történő támogatá-
sa nemcsak a vámokkal azonos hatású díjak tilalmába ütközik, hanem az állami szub-
venciókat tilalmazó uniós szabályokba is [EUMSZ 107. cikk (l) bekezdés]. Egyébként
az ilyen jellegű intézkedéseket az Európai Bizottságnak be kell jelenteni.
Az Európai Bíróság a fenti ügyhöz hasonló ügyekben különbséget tett a hazai vál-
lalkozások támogatását célzó juttatások között menny iségi szempontból. (i) Abban az
esetben, ha az állam - az ugyan hazai és külföldi gazdasági szereplőktől egyenlő mér-
tékben beszedett adóból - a hazai vállalkozásoknak teljes adó-visszatérítést realizál,
akkor itt vámokkal azonos hatású intézkedésekről (EUMSZ 30. cikk) van szó. (ii) Ab-
ban az esetben, ha csak részben történik ennek az összegnek a visszatérítése, akkor
viszont diszkriminatív adóról beszélünk (EUMSZ 110. cikk). A különbségtétel elmé-
leti, gyakorlati jelentősége elenyésző.
400 „B" RÉSZ - II. FEJEZET Az áruk szabad ára mlása 401

6. A mennyiségi korlátozások kiküszöbölése Itt jegyzendő meg, hogy a mennyiségi korlátozások alá nem tartoznak a minőségi
előírásokat tartalmazó olyan rendelkezések, amelyek mind a hazai és mind a más tag-
államból származó termékekre egyaránt vonatkoznak. Németországban még a múlt
6.1. Általános kérdések
század '80-as éveiben hatályban volt egy olya n rendelet, amely a húskészítmények mi-
n őség i előírása it tartalmazta (Reinheitsgebot für Wurst). Ez tilalmazta olyan anyagok
A be l ső piac működése szempontjából a mennyiségi korlátozások jelentik az egyik
felhasználását, amelyek a hústól idegenek voltak (pl. szójaliszt). Ez az el őírás azért nem
legproblematikusabb területet. Ez nincs másképpen a vi lágkereskedelemben sem, hi-
tekinthető mennyiségi korlátozásnak, mert általában nem korlátozza a húskészítmények
szen a második világháború után a GATT-együttmüködés keretében a vámok leépíté-
kereskedelmét a bel ső piacon, pusztán azoknak a termékek forgalmát tiltja, amelyek
se terén komoly eredménnyel járó változások mentek végbe (GATT XI. cikk). Az egy-
idegen anyagokat tartalmaznak (274/87. sz. Bizottság kontra Németország ügy).
mást követő tárgyalási fordulókban a világkereskedelmet nagymértékben fellendítette
a vámok leépítése és a legnagyobb kedvezményes elbánás (most favoured nation treat-
ment - MFN) elvének következetes alkalmazása. A múlt század '80-as éveire egyre
inkább a mennyiségi korlátozások, illetve ezekkel egyen l ő hatású intézkedések képez- Mennyiségi korlátozások kiküszöbölése, EUMSZ 34-37 . cikkek
ték a világkereskedelmet lassító korlátozásokat.

Az EUMSZ 34.cikke szerinti mennyiségi korlátozás lehet (i) az adott áru behozata-
lának teljes tilalma, vagy (ii) mennyiség, érték valamint időszak szerinti behatárolása
(konti ngentálás).

A vámok jellegzetessége az, hogy jól azonosíthatók, a külkereskedők számára jól

kiszámíthatók az exportárak kialakításakor. Jóval nagyobb problémát jelenthetnek a
mennyiségi korlátozások (érték vagy mennyiség által meghatározott áru kontingensek),
különösen az ezekkel azonos hatással bíró gyakorlat. Ez utóbbiak azonosítása és bizo- Mennyiségi Azonos hatású Mennyiségi Azonos hatású
nyítása sok esetben rendkívül körülményes. Az ezeket az intézkedéseket alkalmazó behozatali intézkedések ki viteli intézkedések
államok törekednek saját piacuk védelme érdekében nehezen fe l fed hető vagy vitatható korlátozások korlátozások
előírásokat érvényre juttatni. Egyébként is a legkülönbféle formában és típusban jelen-
nek meg ezek az állami előírások, eljárások. Éppen ezeknek a helyzeteknek az elkerü-
lésére rögzíti az uniós jog, hogy tilalmazott a tagállamok között az importra és az ex- Az EUMSZ 34. és 35. cikkeiben megfogalmazott tilalmi rendelkezések alól a 36. cikk
portra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és az azzal azonos hatású intézkedés. ad felmentésre lehetőséget. Ez megengedi a behozatalra és kivitelre vagy tranzitárukra
(EUMSZ 34. és 35. cikkek). olyan tilalmak alkalmazását, amelyek a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az embe-
Bár az uniós jog mind az import, mind az export mennyiségi korlátozásokra, illetve rek, állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy
az azonos hatású intézkedésekre kiterjed, mégis aránytalanul kevesebb esetben folya- régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulaj-
modnak a tagállamok az exportot akadályozó gyakorlat folytatásához. A saját nemze- don védelme indokol. A fent említett okok alapján alkalmazott kivételes tilalmi intézke-
ti piac védelme, a saját vállalkozások támogatása sokkal nagyobb részben tárgya az dések és korlátozások azonban nem alkalmazhatók önkényesen, diszkriminatív módon
ezen a területen felmerülő jogvitáknak. Tehát az Európai Bíróság ítéletei is jobbára a vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközeként.
behozatali korlátozásokat érintik. Itt is a lapvetően nem a teljesen nyilvánvaló mennyi- Az árukra vonatkozó alapszabadságok alábbi elemzése során tett megállapítások
ségi korlátozások jelentik a fő problémát, hanem a mennyiségi korlátozásokkal azonos érte lem sze rűen alkalmazhatók a többi alapszabadságra is.
hatású intézkedések.
Az EUMSZ 36. cikkében nemcsak a kivitelre és behozatalra utal , hanem a tranzi-
tárukra is. Erre szintén vonatkozik az import mennyiségi korlátozására, az EUMSZ
34. cikkében kimondott tilalom.

-- .....1 ■
402 „B" RÉSZ - II. FEJEZET Az áruk szabad áram lása 403

6.2. A behozatallal kapcsolatos mennyiségi korlátozások ilyen jellegű intézkedései igenis az EUMSZ 34. cikkében foglalt rendelkezések hatálya
és azokkal azonos hatású intézkedésekre vonatkozó tilalmi alá esnek annyiban, amennyiben érintik a tagállamok közötti kereskedelmet.
A másik eset a 249/81. sz. ,, Buy Jrish"-ügy, ahol a magánszemélyek szervezetének
rendelkezések tárgyi hatálya intézkedéséről volt szó, de ezt az ál 1am irányította. A későbbiekben részletesen kifejtett
jogesetben egy hároméves, az ír kormány által a hazai termékek támogatására irányu-
A mennyiségi korlátozásokról szóló rendelkezések tárgya az áru. Ez egyrészről
ló programban, az Irish Goods Council nevű társaság játszotta az irányító szerepet. Az
megtestesült dolog, másrészről olyan dolog, amelynek pénzben kifejezhető érték_e, te~át
ír kormány eredménytelenül hivatkozott arra, hogy itt egy magántársaság intézkedé-
ára van, és kereskedelmi ügy letek tárgya lehet. ldeértendők az energiahordózók 1s, mmt
séről van szó, az Európai Bíróság ezt nem látta bizonyítottnak. Rámutatott arra, hogy
gáz és elektromos áram. , , ,
a magántársaság programirányító vezetőit a kormány nevezte ki, a társaság támogatást
Az áru elhatárolása szükségessé válhat a tőke és a szolgáltatások szabad aramlasat
kapott a tevékenysége folytatáshoz az állami büdzséből , és a kormány határozta meg
illetően.Az előbbi esetén aforgalomban lévő pénzt, mint a tőke szabad áramlásáról szó-
a „Vásárolj ír termékeket!" kampány fő célkitűzéseit. A program a közös belső piacon
ló szabályozás tárgyát kell elhatárolni a csak numizmatikai értéket, tehát kereskedelmi
a kereskedelmet korlátozta, és e tevékenységet végső soron az ír kormány szervezte,
forgalomban lévő árut képező pénzérmétől (7/78. sz. Regina-ügy). Az áru és szolgáltatás
pénzelte és irányította.
közötti elhatárolásra a már fent részletesen kifejtett „bulladékügy" jó példa.
Említést érdemel még az Európai Bizottság által Franciaországgal szemben, indított
jogvita (C- 265/95. sz. ügy), ahol a francia agrártermelők érdekképviseleti szervezete
útlezárásokkal akadályozta a más tagállamokból származó áruk szállítását Franciaor-
6.3. A behozatallal kapcsolatos mennyiségi korlátozásokkal szágba. Az Európai Bíróság szerint itt ugyan nem közvetlen, aktív állami intézkedésről
és az azokkal azonos hatású intézkedésekre vonatkozó van szó, hanem az állam passzivitásáról, mulasztásáról, hogy nem tette meg a szük-
rendelkezések alanyi hatálya séges lépéseket az áruk szabad mozgásának biztosítására. Nem tett semmit egy ma-
gánszervezet korlátozó intézkedéseinek megszüntetésére, ami lényegében ugyanarra
A rendelkezések címzettje kizárólag a tagállam. A mennyiségi korlátozásokkal azo- az eredményre vezetett, mintha aktív intézkedéssel idézett volna elő az áruk szabad
nos hatású intézkedések állami intézkedések formájában jelennek meg. Ezek jobbára áramlásának korlátozását.
jogszabályként látnak napvilágot (pl. törvény, kormányrendelet). Jogszabályban rögzí-
tett kötelezettség teljesítésének elmulasztásával is megvalósulhat a tilalom megsértése,
ha ezáltal az importtermék szállítása akadályba ütközik. 6.4. Az áruk behozatalára vonatkozó mennyiségi korlátozások
Az állami intézkedések fogalmát szélesen kell értelmezni. Idetartoznak a közigaz- tartalmi kérdései
gatási szervek előírásai, de a regionális hatóságoké, önkormányzatoké, közalapítvá-
nyoké, illetve olyan magánszemélyeké vagy szervezeteké, amelyekre, ha korlátozottan
6.4.1. Az import közvetlen tilalma vagy korlátozása
is, közhatalmi jogosítványokat ruháztak. Ugyancsak az állam által külön jogkörrel
felruházott hatóságok intézkedései vagy magánjellegű egyesületek intézkedései, ame-
Az EUMSZ 34. cikke elsősorban azokra a tilalmi intézkedésekre vonatkozik, ame-
lyek tevékenységének finanszírozása államigazgatási felügyeleti szervektől függ vagy
lyek magát az árut érintik a batáron való átlépéskor. A mennyiségi korlátozások tilalma
ezekhez áll közel. Sőt adott esetben egy állami köztisztviselő ny ilatkozata is eredmé-
kiterjed minden olyan intézkedésre, amely részben vagy teljesen megakadályozza az
nyezhet mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést, ha~ körülménye~-
áruk behozatalát, kivitelét vagy tranzit szállítását. A 2/73. sz. Geddo-ügyben mondta
ből arra lehet következtetni , hogy a köztisztviselő e nyilatkozatát állami felhatalmazas
ezt ki az Európai Bíróság.
alapján tette. Mindenesetre magánjellegű (természetes vagy jogi személyek) intézke-
A behozatali korlátokat az alábbi példákkal lehetne illusztrálni :
dések nem esnek az EUMSZ idevonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá.
A fentiekkel kapcsolatosan érdemes utalni a C-292/92. sz. Hünermund-ügyre, amely~
- a behozatal kvótákban való meghatározása - ez a legszembeötlőbb és legkemé-
nek tényállása szerint a Baden-Württembergi Gyógyszerész Kamara hozott szakmai
nyebb formája a jogsértésnek,
etikai szabályt, amely tilalmazta gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmé-
- bizonyos termékekre nézve a határon való átlépési helyek számát csökkentik,
nyek gyógyszertáron kívüli reklámozását. A Bíróság ítélete szerint a szakmai kamarák
- alkoholos italok magánszemélyek általi behozatalának megtiltása,
404 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
- egy másik tagállamban forgalomba helyezett gépjárműre átírási követelmények
bevezetése,
- bizonyos tanúsítványok bemutatásának előírása (pl. export-import engedélyek),
- minőségi és eredettanúsítványok, vagy
- eredetiségi igazolás.
Külön kell szólni az egyes áruk forgalmának olyan általános tilalmáról, amely kül-
földi áruk importját is lehetetlenné teszik. Az ilyen korlátozások a hazai termékeket is
érintik, de ettől fennmarad az intézkedés importkorlátozó jellege. Más kérdés, hogy
ezt a tényt a Bíróság mentesítési okként veszi figyelembe.
Erre jó példaként szolgált a 34/79. sz. Henn és Darby ügy: az angol vámszabályok
ti ltották pornográf filmek és képeslapok importját az Egyesült Királyságba annak el-
lenére, hogy ezeknek a termékeknek a nemzeti piacon való forgalmazására nem állott
fenn teljes tilalom . Az ilyen termékek belföldön történő forgalmazását ugyan részle-
gesen korlátozták, bár puszta birtoklásuk megengedett volt, sőt oktatási, tudományos
vagy művészeti célzattal forgalmazhatók is voltak. Az Európai Bíróság leszögezte,
hogy minden tagállam maga határozhatja meg, hogy mit ért a közerkölcs kritériumai
alatt. Az Európai Bíróság elfogadta az Egyesült Királyság kormányának érvelését,
amely az áruimport tilalmát a közerkölcsre hivatkozva foganatosította , kihangsúlyoz-
va azt, hogy szükségtelen a pornográf termékek forgalmának növekedését el ősegíteni.
A szabályozás tehát nem valósított meg diszkriminációt és alkalmazása kellően alátá-
masztott volt.
A Henn és Darby ügyben az Európai Bíróság arra is rámutatott, hogy a behozatalra
vonatkozó mennyiségi korlátozás tilalma az áru behozatalának teljes megakadályozá-
sára is kiterjed (EUMSZ 34. cikk). Az EUMSZ 36. cikkében „a behozatalra, a kivitel-
re vagy a tranzitárukra vonatkozó tilalmak vagy korlátozások" kitétel azonos a fent
idézett mennyiségi korlátozások ti lalmával.
Mennyiségi korlátozásról akkor beszélünk, ha az importra vonatkozik és a tagállami
piacra jutást gátolja. Ha a tagállam a behozatali ti lai mat bizonyos árukra írja elő, akkor
menny iségi korlátozásokkal azonos intézkedésről beszélhetünk inkább.
6.4.2. Diszkrimináció
Az árumozgást biztosító alapszabadságról szóló szabályokban is az általános diszk-
riminációmentesség fejeződik ki. Ilyenformán a behozatalra vonatkozó (EUMSZ 34. cikk)
tilalmi rendelkezés magában foglalja a diszkrimináció tiltását is. Ez egyrészről a nyílt,
közvetlen diszkriminációt nem engedi meg, másrészről nem fogadja el jogszerű intézke-
désnek, ha egy olyan rendelkezésről van szó, amely ugyan nem diszkriminatív az áru
eredetére nézve, de végeredményben megkülönböztető hatást valósít meg.
Az áruk szabad áram lása 405
a) A közvetlen és nyílt megkülönböztető elbánás egyik iskolapéldája a 249/81. sz.,
ún. Buy lrish-ügy, amelyben a diszkriminatív rendelkezés belföldi termékek reklám-
kampányára vonatkozott.
Az Ír Köztársaság kormánya 1978-ban egy hároméves programot hirdetett az ország
gazdasági helyzetének javítására. Az egyik lényeges eleme e programnak az volt, hogy
a hazai fogyasztókat az Írországban előállított termékek vásárlására biztatta (Buy Irish!
- Vásárolj ír termékeket!). A kampány egy országos plakáthirdetési akcióval indult és
felállítottak ingyenes információs pontokat, ahol az ír fogyasztókat tájékoztatták az ír
áruk beszerzési lehetőségeiről. Az Európai Bizottság az akciót az áruk alapszabadsága
megsértésének vélte és a primer szerződések megsértése miatt eljárást indított Íror-
szággal szemben .
Az Európai Bíróság döntése alapjainak kialakításakor figyelembe vette egyrészről
azt a szempontot, hogy a kampány, a „Guaranteed Irish" (,,Gara ntáltan ír áru") felirat
és az információs pontok magukban azért nem olyan jelentősek, hogy az ír piacot dön-
tően az ír termékek számára biztosította volna. Másrészről azonban arra azért alkalmas
volt, hogy a tagállamok közötti kereskedelmi áruk mennyiségére befolyással bírjon.
Az ír termékek forgalmazását és vásárlását ösztönző hirdetési kampány összefüg-
gésben áll és része egy kormányprogramnak. Szintén nem választható el a kampány a
fent említett áru megjelölésétől és attól a jogszabálytól , amely azoknak az ír termékkel
kapcsolatos panaszoknak külön kezelését írja elő, amelyek a „Guarateed lrish" feliratot
viselték. Mindenesetre ez utóbbi szabályozás igazolni látszik az Európai Bizottság ál-
lítását, hogy itt diszkriminációs akcióról van szó.
Ezek a körülmények támasztják alá azt a feltételezést, hogy ez egy olyan intézkedés,
amely hatásában hasonló a más tagállamból származó importot korlátozó kötelező jel-
legű kormányintézkedésekhez. Megállapítható, hogy az ír kormány kampánya nem
igazolható az EUMSZ 36. cikkére hivatkozással.
A fentiekben kifejtetteknek megfelelően az Európai Bíróság megállapította, hogy az
ír kormány intézkedésének meg kell felelnie az EUMSZ 34. cikkében foglaltaknak.
Ilyenformán az Ír Köztársaság megsértette a szerződéses kötelezettségeit a fentiekben
leírt belföldi kampány megszervezésével.
b) A rejtett diszkriminatív szabályozás akkor valósul meg, amikor egy olyan e lőírás­
ról va n szó, amely kifejezetten nem tesz különbséget a hazai és más tagállamból szár-
mazó áruk között, azonban a gyakorlatban az importárukat sújtja.
Például a 152/ 78. sz. Bizottság kontra Franciaország - ,, Alkoholreklám" - ügyben
egy francia jogszabály az italokat öt kategóriába sorolta be. Az első csoportba tartoztak
a nem alkohol tartalmú termékek. A törvény második fejezetében szabályozta az italok
reklámját és eladását. Az ötödik csoportba tartozó alkoholos italokra vonatkozó reklám
tilos volt, miközben a többi csoportba tartózó alkoholos italoknál csak korlátozásokat
fogalmaztak meg a hirdetésekre. Az Európai Bizottság a rendelkezések rejtett diszk-
riminatív volta miatt fordult az Európai Bírósághoz.
406 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
Az Európai Bíróság elismerte a tagállam, azaz Franciaország jogát, hogy az alko-
holizmus elleni harc okán a szeszes italok reklámját szabályozza. Vitathatatlan ugyan-
is, hogy a reklám a szeszes italok fogyasztásának növekedését idézi e lő, így az ezekre
nézve bevezetett korlátozások közegészség-védelmi célokat szolgálnak, azaz alkalmaz-
hatók rájuk nézve az EUMSZ 36. cikke szerinti kivételek. Ugyanakkor ezek a tilalmak
és korlátozások nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti
kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.
Az Európai Bíróság rámutatott arra, hogy az egészségvédelem szempontjából min-
den szeszes ital egyaránt káros lehet. Ilyen módon az italok között különbséget tenni
nem lehet. Miközben elfogadható kivételként az közegészségügyi szempont, nem fo-
gad ható el ennek diszkriminatív alkalmazása úgy, hogy ezzel a hazai termékek a más
tagállamból származó importárukkal szemben előnyösebb piaci helyzetbe kerüljenek.
Az EUMSZ 36. cikkében foglalt kivételeket az áruk származásától függetlenül kell
alkalmazni.
Itt kell említést tenni a tanúsító védjegyek alkalmazásával kapcsolatos nemzeti sza-
bályokról. Jogszerű utalni a hazai termék eredetére, de ezt túl erősen sem szabad ki-
emelni. Fenn kell tartani bizonyos egyensúlyt a termék tulajdonságai és a termék nem-
zeti eredetét részletező információk között. A tanúsító védjegy nem terjeszkedhet túl
eredeti funkcióján , nevezetesen azon, hogy jelezze a termék egyfajta minőségét. Ez
azonban nem vezethet oda, hogy a külföldi termékeket kiszorítsa a piacról és fokozza
a hazai termékek vásárlását, annak eredetének túlhangsúlyozásával. Regionális és he-
lyi utalást a tanúsító védjegyek akkor tartalmazhatnak, ha földrajzilag védett ere-
det-megjelöléssel ellátott termékekre vonatkoznak.
Végül diszkriminatív lehet, ha egy tagország a más tagállamból származó áru for-
galomképességére vonatkozóan, az ebben a tagállamban hatályos jogi szabályozásra
utal, és ezzel fogyasztóban azt a képzetet kelti, hogy az adott áru a hazai előírásoknak
nem felel meg.
6.5. A behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos
hatású intézkedések
6.5.1. Általános alapvetések
Minden olyan, a kifejezett mennyiségi korlátozásokon (kontingensek) túlmenő tag-
állami intézkedést, amely az áru behozatalát, tranzitját vagy kivitelét megnehezíti,
megdrágítja vagy akadályozza - mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézke-
désnek nevezz ük.
Az EUMSZ 34. cikke a tagállamok közötti behozatalra vonatkozó mennyiségi kor-
látozásokkal azonos hatású intézkedésekre kiterjeszti a tilalmat. Ezek az Unión belüli
Az áruk szabad áramlása 407
kereskedelemre legalább olyan mértékben jelenthetnek hátrányt, mint a mennyiségi
korlátozások. A legfontosabb gyakorlati kérdés, hogy az adott intézkedés hatásában
ugyanazt eredményezi-e, mint a mennyiségi kontingensek. Ugyanakkor az ilyen tagál-
lami rendelkezések azonosítása sokszor bonyolult és nehéz feladat. A mennyiségi kor-
látozásokkal azonos hatású intézkedések sokféle formában és típusban jelennek meg.
Az uniós áru mozgás alapszabadságának bi ztosítása szempontjából kiemelkedő feladat
az ilyen j ell egű kereskedelmi akadályok teljes felszámolása a be l ső piacon. Ezért nem
csoda, hogy az Európai Bíróság „gazdag" ítélkezési gyakorlattal rendelkezik e téren.
Érdemes utalni a GATT-egyezmény IX. cikkére, amely hasonló célk i tűzéseket tartal-
maz. Noha a WTO keretében folyó munkák a vámok és vámokkal azonos hatású ille-
tékek, díjak csökkentésével is fogla lkoznak, a Kereskedelmi Világszervezetnek már
évtizedek óta kiemelkedő napirendi pontja a mennyiségi korlátozások, és az ezekkel
azonos hatású állami szabályozások, ún . ,,szürkezónás intézkedések" leépítése.
A történelmi hűség kedvéért megemlítendő az Európai Bizottság 1969-ben elfoga-
dott irányelve (70/50/EGK), amely a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intéz-
kedéseket mérte fe l és a primer jogi rendelkezések értelmezésnek megkönnyítésére
törekedett. Ez az irányelv alapvetően azokkal az intézkedésekkel foglalkozott, amelyek
hatásukban megkülönböztetett elbánásban részesítik a más tagállamokból származó
árukat a hazai termékek j avára. Az irányelv egy meglehetősen bosszú katalógusban
sorolja fel azokat az aktusokat, amelyek az importáruk hátrányos megkülönböztetését
eredményezik. Ilyenek többek között például:
- kizárólag az importtermékekre megállapított minimális és maximális árak, ame-
lyek alatt és fe lett a termékek behozatalát megtiltják vagy korlátozzák, illetve fel-
tételektől teszik függővé;
- a fogyasztóvédelmi szabályok, a hazai versenyszabályok (tisztességtelen üzleti
gyakorlat) megkülönböztető alkalmazása az importáruk hátrányára;
- ha az importtermékre külön nyersanyaghányadot írnak e l ő;
- kizárólag a hazai termékek bekerülési ára vagy minősége alapján, olyan szi nten
rögzítik az árakat, amelyek hátráltatják a behozatalt;
- ha az importtermékek behozatalát ahhoz a fe ltételhez kötik, hogy van-e az impor-
táló tagállamban a terméknek képviselője vagy megbízottja;
- ha kizárólag az importra garancia nyújtására vagy előleg.fizetésére kötelezettséget
írnak elő;
- ha csak a behozatali termékekre formát, méretet, súly t, összetételt, külső megje-
lenést, azonosítást és kiszerelést írnak elő, amelyek eltérőek és nehezebben telje-
s íthetők , mint a hazaiakra e l őírtak;
- ha csak az importtermékek vonatkozásában tiltják a reklámot, vagy csak a hazai
termékekre írják elő;
- ha csak a hazai termékek számára tartják fenn az olyan elnevezéseket, amelyek
nem jelzik a termék származását vagy eredetét.
 „ B" RÉSZ - 11. FEJEZET Az áruk szabad áraml ása 409
408

Az Európai Bizottság láthatóan abból indult ki irányelvének megfogalmazásakor, hatóságok is kiállítottak külön egy hasonló igazolást. Dassonville természetesen, az
hogy azok a tagállami rendelkezések, amelyek nem diszkriminatív jellegűek, nem tar- előállító ország által kiállított igazolást nehezen tudott beszerezni, hiszen ő a terméket
toznak az importra vonatkozó mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású in- Franciaországból szállíttatta a szomszédos Belgiumba. Egyébkén a francia vámszervek
tézkedések tilalmáról szóló primer jogi előírás hatálya alá. Másképpen fogalmazva, az mindent rendben találtak a szállítmánynál. Ezenkívül mindegyik üvegen feltüntették
Európai Bizottság irányelve a fenti primer jogi rendelkezést elsősorban a diszkriminá- a termék eredetét. Mivel a belga Dassonville nem rendelkezett az eredeti, brit hatósá-
ció tilalmaként értelmezi. goktól származó igazolással , amelyből az is kitűnt volna, hogy jogosan használja az
általa kínált árun a skót whisky megjelölést, a belga hatóságok büntetőeljárást kezde-
ményeztek ellene.
Kivételek Az ügy az Európai Bíróság elé került, ahol Dassonville arra hivatkozott, hogy neki,
az EUMSZ 36. cikke
Diszkriminatív a lapján mfot nem közvetlenül a gyártótól importáló kereskedőnek nagyobb nehézségbe ütközik
az eredetigazolás beszerzése, mint a Nagy-Britanniából közvetlenül importáló cégnek.
llyenformán a belga hatósági előírás a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású
importkorlátozásnak tek inth ető.
Mit jelent a parallel import? Nagy-Britannia az áru eredetének országa. A whisky gyár-
Mennyiségi tója megnehezítette az eredetigazolás beszerzését a francia parallel importőrnek . Belgium-
korlátozásokkal ban az importőr, Dassonville belga nagykereskedő Franciaországból hozza be a whiskyt,
azonos hatású de egy belga hatósági el őírás megtiltja ezt, ha az importőr nem tudja bemutatni a Nagy-Bri-
intézkedések tanniából, a termék gyártójától származó eredetigazolást. (A francia ilyen tartalmú doku-
EUMSZ 34. cikk
mentum nem elégséges.) Franciaországban székhellyel rendelkező Dassonville whiskyex-
portőr Nagy-Britanniából importált italt jogszerűen reexportáJja Belgiumba.

Kivételek
Az Európai Bíróság az ügyben kifejtette, hogy mindaddig, amíg a szeszes italokkal
Nem di szkriminat ív az EUMSZ 36. cikke kapcsolatosan egységes közösségi (uniós) előírások nincsenek, amelyek a fogyasztók
(megkülönböztetés nélkül VAGY felé meggyőzően bizonyítják a termék eredetét, a tagállamok megfelelő intézkedéseket
alka lmazott) kényszer ítő érdekek alapján
foganatosíthatnak e téren. Az ilyen módon hatályba léptetett előírások azonban ahhoz
a feltételhez vannak kötve, hogy bevezetésük célirányos legyen, és hatásában ne kor-
látozza a tagállamok közötti kereskedelmet. A belga hatóságok által alkalmazott és
Forrás: Lacbmayer/Stöger: casebook Eropa recht Facultas Verlags- und Buchhandels AG, Wien, 20 10, Dassonville által kifogásolt jogszabályról nem mondható el, hogy kifejezetten diszkri-
143. 0. minatív rendelkezéseket tartalmazna, és azt sem, hogy a tilalom alóli kivétel valamelyik
formája lenne. Itt arról van szó, hogy a belga hatóság egy olyan formai követelményt
állít fel egy vállalkozással szemben, amelyet az nyilvánvalóan csak nehézségek árán
6.5.2. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekkel tudna teljesíteni. A dokumentum prezentálása csupán a skót termelő cégnek nem je-
kapcsolatos bírósági gyakorlat lentene nehézséget. Az Európai Bíróság az ügyben azt is lényeges szempontnak tartot-
ta, hogy a francia hatóságok, azaz egy tagállam hatósága már egyszer megvizsgálta
6.5.2 .1. DA SSONV ILL E-ÜG Y ezeket a termékeket és minden rendben talált, ideértve az eredetigazolásokat is.
A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések fogalmi elemeit az Eu- Az Európai Bíróság ítéletében elfogadta a belga Dassonville érvelését, azaz a belga
rópai Bíróság a 8/74. sz. Dassonville-ügy kapcsán dolgozta ki 1974-ben. hatósági előírás valóban mennyiségi korlátozáshoz hasonló hatású intézkedésnek tekint-
hető. Az ítélet fontos elvet szögez le, amely a Dassonville-formula néven vált ismertté:
Dassonville franciaországi székhelyű nagykereskedő Belgiumba exportált (reexport,
„ Minden olyan, a tagállamok által bevezetett kereskedelmi előírás, amely képes
ill. parallel import) skót whiskyt a fia által igazgatott, szintén Dassonville név alatt mű­
ködő importőr ital-nagykereskedésnek. A belga hatósági e lőírások szerint alkoholt csak
közvetve vagy közvetlenül, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozni a Közösségen
az áru,jelen esetben skót whisky el őállítójától közvetlenül beszerzett eredetigazolással [Unión] belüli kereskedelmet, a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedés-
lehetett a Belga Királyságban kereskedelmi forgalomba hozni amellett, hogy a belga nek tekintendő."
410 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
Az Európai Bíróság e döntésében nemcsak a mennyiségi korlátozásokkal azonos
hatású olyan intézkedéseket fog át, amelyek a más tagországból származó árukat nyíl-
tan vagy rejtett módon diszkriminálják, hanem azokat is, amelyek megkülönböztetés
nélkül hatnak. Ezeket az intézkedéseket a lehetséges hatásaik szerint kell, hogy meg-
ítéljük és nem az általuk követett célok szerint. A Dassonville-formula az áruk alap-
szabadságának fontos elvi tétele is, hozzájárulva az uniós piacon rendre felbukkanó
kereskedelmi korlátozások könnyebb értelmezéséhez.
Ugyanakkor az Európai Bíróság a Dassonville-formulával kiterjesztette az EUMSZ
34. cikkében foglalt szabályozás tárgyi hatályát. A formulának az a kitétele, hogy ele-
gendő már a behozatal potenciális korlátozása is, szükségtelenné tette annak bizonyí-
tását, hogy az adott intézkedés korlátozó hatású legyen . Elégséges az, ha a kérdéses
intézkedés hátrányt okozhat a belső piacon folyó kereskedelemnek.
Másik sokat vitatott kérdés, hogy a Dassonville-formula arra nem utal, hogy az
EUMSZ 34. cikk hatálya alá tartoznak azok a rendelkezések is, amelyek nem tesznek
különbséget látszólag a hazai és importtermékek között. Mégis a Dassonville-döntés
és az azt követő bírósági gyakorlat a diszkriminatívjellegű mennyiségi korlátozásokkal
azonos hatású intézkedéseket tartotta alapvetően tilalom alá esőnek.
Az Európai Bíróság által mintegy 46 éve megfogalmazott formula ~a is kiinduló-
pontként szolgál az Európai Unió Bíróságának az EUMSZ 34.cikkére vonatkozó dön-
téseihez. Ennek oka a Dassonville-formula kellően széles, átfogó jellege. Ugyanis
nemcsak a tényleges akadályt jelentő tagállami intézkedésről van szó, hanem arról is,
amely felveti a kereskedelem korlátozásának lehetőségét, azaz potenciálisan akadályoz-
ni képes az EU-n belüli kereskedelmet. Itt jegyzendő meg, hogy nem csak tagállami
intézkedések jelenthetnek kereskedelmi akadályt, hanem a tagállam mulasztása is
konkrét védelmi intézkedések elmulasztása esetén. Jó példa volt erre a Brenner autó-
pálya blokádja kamionosok, azaz a természetes személyek által. Mivel az osztrák ille-
tékes állami szervek elmulasztottak intézkedéseket hozni a blokád feloszlatására, így
előidézték az olasz áruszállítások fennakadását. Ezzel megsértették az EUMSZ 34. cik-
kében rögzített áruforgalom korlátozásának általános tilalmát.
A megkülönböztetést nem tartalmazó, de kereskedelmet korlátozó intézkedésekkel
kapcsolatos Cassis de Dijon-ügy jelentett fordulatot az Európai Bíróság szemléletében.
6.5.2.2. A CASSJS DE DIJON-ÜGY
Az Európai Bíróság 1979-ben hozott ítéletet ebben az ügyben. A tényállás szerint
egy NSZK cég (REWE) Cassis de Dijon francia feketeribizli-likőrt akart Németország-
ba importálni és ott árusítani . Az ital 15- 20%-ban tartalmazott alkoholt, ám a német
előírások szerint (Branntweinmonopolgesetz) tilos volt a 25%-os alkoholtartalom alat-
ti gyümölcsből készült szeszes italokat kereskedelmi forgalomba hozni a Német Szö-
vetségi Köztársaságban . Így a REWE cégnek azzal kellett számolnia, hogy vagy egy-
Az áruk szabad áramlása 411
általán nem importálja a francia likőrt, vagy a behozni szándékolt francia likőrnek
valamilyen más nevet ad, ami viszont a termék piacképességét, eladhatóságát rontotta
volna jelentős mértékben . A REWE engedélyért folyamodott a szövetségi monopolhi-
vata lhoz (Bundesmonopolverwaltung), hogy adjon ki engedélyt a likőr forgalmazásá-
ra, de az ezt megtagadta. Az ügyben eljáró, helyi pénzügyi bíróság e lőzetes döntésért
az Európai Bírósághoz fordult. A REWE szerint a tilalom a mennyiségi korlátozások-
ka l azonos hatású intézkedést jelentett. A német hatóság azzal indokolta a tilalmi ren-
delkezést, hogy
a) amennyiben eltekintene ettől a szigorú szabálytól , akkor alkalmazkodnia kellene
a Közösségen belüli legalacsonyabb szabványokhoz.
b) az alacsonyabb alkoholtartalmú szeszes italok fogyasztása az alkoholizmus ter-
jedését segítené elő, hiszen ezek az italok jobban „itatják" magukat, ami viszont kö-
zérdeket sértene. Ez pedig a Római Szerződés alapján indokolttá teszi a korlátozó in-
tézkedések fenntartását „közegészségügyi" okok alapján.
Az Európai Bíróságnak arra a kérdésre kellett elsősorban válaszolni, hogy a német
hatóság intézkedése olyan előírás-e, amely képes közvetve vagy közvetlenül, ténylege-
sen vagy potenciálisan akadályozni a Közösségen (Unión) belüli kereskedelmet, és
ezáltal a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek tekintendő-e (Das-
sonville-formula)?
Az Európai Bíróság elutasította a német hatóság érveit és indokait, teljes mértékben
a német importőr vállalatnak, a REWE-nek adott igazat. Hangsúlyozta, hogy a fogyasz-
tók egészségének védelmét kellően biztosítja a csomagoláson feltüntetett áruismertetés,
ami egyben a közérdek figyelembevételét is garantálja. Tehát a közérdekre, egészség-
védelmi okokra hivatkozni itt nem lehet.
Az Európai Bíróság döntésének megalkotásakor úgy érvelt, hogy a szeszes italok
e lőállítására és forgalmazására vonatkozóan a tagállamok különböző szabályozást tar-
tottak fenn . Tény, hogy harmonizált közösségi szabályozás nem volt hatályban . Ezért
az Európai Bíróság megfogalmazta a „ kölcsönös elismerés elvét": az áruk szabad moz-
gását a tagállamok, nemzeti jogrendszereik különbözősége alapján csak akkor korlá-
tozhatják, ha erre az Európai Bíróság ítélete alapján
- pénzügyi felügyelet hatékonysága,
- közegészség védelme,
- kereskedelmi ügyletek tisztessége,
- fogyasztók védelme
szempontjából fontos érdekek indokolják (kényszerítő érdekek).
A jogvitában felhozott érvek és ellenérvek:
- Németország kormánya a fentiekben felsorolt érdekek közül az egészség védelmére
hivatkozott, mondván, hogy a minimális alkoholtartalom meghatározásának célja,
41 2 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
hogy az alacsony alkohol tartalmú italok ne terjedjenek el a német piacon, és ezzel
az alkoholos italok fogyasztása társadalomra veszélyes mértékben ne növekedjen
Németországban (pl. a függőségben lévő alkoholisták számának növekedése).
- Az Európai Bíróság alaptalanak vélte a német hatóság aggodalmát a francia fe-
keteribizli-likőr lehetséges közegészséget fenyegető hatása miatt, mert Németor-
szágban más alacsony alkoholtartalmú italt is forgalma znak (sör, Radler stb.), il-
letve a 25%-on felüli szeszes italokat is gyakran hígítva fogyasztják (pl. Campari
szódával , Bloody Mary paradicsomlével, whisky jéggel stb.).
- A jogvitában a német kormány.fogyasztóvédelmi okokra is hivatkozott a minimális
alkoholérték meghatározásakor, mivel a gyártók és forgalmazók az alkoholtartalom
csökkentésével versenyelőnyre tehetnek szert a magasabb alkoholtartalmú italokkal
szemben. A szeszes italok árában jelentős mértékű ugyanis az adótartalom.
- Az Európai Bíróság egyetértett az Európai Bizottság érvelésével, miszerint az al-
koholtartalom határértékének meghatározása e termékek szabványosítását segíti
elő. Ez javítja a fogyasztók tájékozódását. Ám a minimális alkoholtartalom kötele-
ző előírása túlzó követelmény a tisztességes kereskedelem biztosítására. A vevők
kellő tájékoztatására elegendő, ha az ital csomagolásán származását és alkoholtar-
talmát feltüntetik.
- A fentiek alapján a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szeszes italok mi-
nimális alkoholtartalmának kötelező rögzítése nem tekinthető közérdekű célnak.
Emiatt az erre vonatkozó intézkedések nem élveznek elsőbbségi kivételt az áruk
alapszabadságának uniós szabályaival szemben. A minimális alkoholszintet elő­
író rendelkezés a Franciaországból származó termék kiszorítását eredményezte a
német piacról, ami egyoldalú kereskedelmi korlátozást valósított meg. Ez össze-
egyeztethetetlen az EUMSZ 34. cikkében foglaltakkal.
Az Európai Bíróság Cassis de Díjon-ügyben hozott döntése a Dassonville-formula
szűkítő értelmezését célozta meg. Ez a szűkítés azonban csak a megkülönböztetés nél-
kül alkalmazott intézkedésekre vonatkozik. A diszkriminatív jellegű előírásokra a Das-
sonville-formula továbbra is korlátozás nélkül alkalmazandó. Természetesen az EUMSZ
36. cikkében megfogalmazott kivételekre figyelemmel.
A pénzügyi felügyelet hatékonysága, közegészség védelme, kereskedelmi ügyletek
tisztessége és a fogyasztók védelme követelményeire való hivatkozással alkalmazott
indirekt vagy akár direkt diszkriminatív intézkedések kapcsán kialakult bizony talan-
ság éppen az Európai Bíróság nem következetes döntései folytán alakult ki. Egyébként
a fent leírt katalógus egyáltalán nem lezárt.
A mai helyzet az, hogy ezek a kivételi követelmények egyelőre „nem írott" kivételek
és ezeket a jogvitákban így is kezelik. Az Európai Bíróság minden egyes ügyben szi-
gorú arány ossági vizsgálat alá veszi az adott tagállami intézkedést. Például a fogyasz-
tók védelmére bevezetett kötelező tagállami intézkedést összeveti az áruk szabad áram-
Az áruk szabad áramlása 413
lása biztonságának követelményeivel. Az ilyen kényszerítő érdekeken alapuló intézke-
désnek szükségesnek, alkalmasnak és arányosnak kell lennie.
A Cassis de Dijon-ügyben hozott döntés továbbá két szempontból is je le ntős:
- az Európai Bíróság leszögezte: ha egy terméket jogszerűe n állítottak e lő és for-
galmaznak az egyik tagországban, akkor ezt az árut az egész Unió területén, sza-
badon lehet forgalmazni. Jogszerűtlen , ha a külföldi tennék csak azzal a feltétel-
lel hozható forgalomba, ha a nemzeti speciális szabályoknak is megfelel.
- kiterjesztette az E UMSZ 34. cikkének hatályát nemcsak a diszkriminatív, de a
megkülönböztetés nélkül bevezetett intézkedésekre is, tehát minden olyan intézke-
désre, amely a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású lehet.
A Cassis de Díjon-ügyben hozott ítélet megakadályozza, hogy a tagállamok külön
előírásokkal, szabványokkal védjék nemzeti termékeiket. A kölcsönös elismerés elve
az Egységes Európai Okmánnyal vált általánossá, biztosítva az áruk szabad mozgásá-
val kapcsolatos nemzeti intézkedések harmonizációját. Ezen elv alkalmazása kapcsán
felmerült annak a veszélye, hogy mindig a legalacsonyabb szintű szabályozást beveze-
tő tagország szabványaihoz, intézkedéseihez idomul na a többi tagállam is. Ennek meg-
előzésére folyamatos, rendszeres és mélyreható harmonizáció folyik az Európai Unió-
ban a szabványok, technikai előírások egységesítésére, közelitésére. Például az élelmi-
szerekre, vegyi anyagokra vonatkozó biztonsági szabályok uniós szintű rögzítése.
Mindez az alapja annak, hogy a tagállamok bizalommal legyenek a másik tagállam
által bevezetett nemzeti szabályozás iránt. Egyébként, ha egy tagállam új szabványt,
illetve előírásokat akar bevezetni, erről köteles az Európai Bizottságot tájékoztatni.
6.5.2.3. KE CK-ÜGY
. A Cassis-ügyben a Bíróság meglehetősen szélesre nyitotta az ajtót minden olyan pia-
ci beavatkozásra nézve, amely a belső piaci áruforgalomra hatással lehetett és a mennyi-
ségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősülhetett (pl. az áru előállítására,
csomagolására és árusítására vonatkozó követelmények). Ennek következtében az EUMSZ
34. cikke az árubehozatali tilalomból áruforgalmazásokra vonatkozó tilalmi szabállyá
alakult át. Erre reagálva a Bíróság a Dassonville-formula alkalmazását a C-267 és 268/91.
sz. Keck és Mithouard-ügyben 1993-ban hozott döntésével határolta be.
Keck és Mithouard francia kiskereskedők, akik Strasbourgban, közel Németország
határához, egy bevásárlóközpontot üzemeltettek. Itt olyan kávét és sört kínáltak eladás-
ra, amelyek ára a termékek beszerzési ára alatt került rögzítésre. A tisztességtelen üz-
leti praktikákról szóló francia törvény ezt az ármegállapítási gyakorlatot jogellenesnek
mondta ki. Keck és Mithouard azonban ezzel a rendelkezéssel szemben továbbra is
áron alul kínálta portékáját. A két francia kereskedő, a velük szemben indított szabály-
sértési eljárásban arra hivatkozott, hogy a francia jogszabály hátrányos helyzetbe hoz-
414 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
za őket a szomszédos németországi kereskedőkkel szemben, akiket nem sújt a beszer-
zési áron aluli ármegállapítást tiltó versenyjogi rendelkezés. Ilyeténképpen a francia
jogszabály korlátozza a közös belső piacon belüli árukereskedelem szabadságát.
A perben a következő kérdések vizsgálatára került sor:
- Kétségtelen, hogy az áron alul történő kínálattal bizonyos mérvű forgalomcsök-
kenés idézhető elő a más tagországokbeli versenytársaknál. Például a sört olcsób-
ban kínáló német italdepókat valószínűleg kevesebben fogják felkeresni a stras-
bourgi fogyasztók, ha a terméket lakóhelyük közelében is beszerezhetik hasonló
áron. Ugyanakkor az azért kérdéses, hogy az ilyen és ehhez hasonló forgalomnö-
velő módszereket a behozatali mennyiségi korlátozásokhoz hasonló hatású korlá-
tozásoknak minősítsük.
- Az Európai Bíróság foglalkozott ez ügyben azzal a tendenciával , miszerint az
egyes tagállamok belső kereskedelme kapcsán is egyre gyakrabban hivatkoztak a
piaci szereplők az áru alapszabadságának uniós (közösségi) szabályaira a bírósá-
gok előtt. Szükségessé vált tehát, hogy az Európai Bíróság megvonja azt a határt
ameddig az uniós jog kiterjedhet, más szóval megvizsgálta és világossá tette ezen
a téren ítélkezési gyakorlatát.
- Az Európai Bíróság döntésében megfogalmazta az ún . Keck-formulát: ellentétben
eddigi ítélkezési gyakorlatával, azok a nemzeti rendelkezések, amelyek
- meghatározott áruértékesítésiformákat korlátoznak vagy tiltanak más tagálla-
mokból származó termékek eladására vonatkozóan, nem tekinthetők a Dasson-
ville-formula értelmében a tagországok közötti kereskedelmet közvetlenül vagy
közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan korlátozóknak,
- amennyiben ezek a nemzeti rendelkezések az összes érintett piaci szereplőre
nézve alkalmazandók, akik tevékenységüket belföldön fejtik ki (alanyi hatály),
és amennyiben eme rendelkezések
- mind a belföldi termékek forgalmát, mind a más tagállamokból származó ter-
mékeket jogilag és ténylegesen egyformán érintik (tárgyi hatály).
Abban az esetben, ha a fenti feltételek teljesülnek, akkor az ilyen rendelkezések-
mint az áron alul történő kereskedés tiltása - alkalmatlanok arra, hogy a más tagálla-
mokból származó termékek piacra jutását korlátozzák vagy jelentősen akadályozzák
legalább olyan mértékben, ahogy ezek az előírások a hazai termékeket érintik. Mind-
ebből az következik, hogy ezek az állami előírások nem esnek az EUMSZ 34. cikke
hatálya alá.
A Keck-formulával az Európai Bíróság bizonyos eladási módozatokat egyszerűen
kivett az EUMSZ 34. cikk hatálya alól.
Az áru k szabad ára mlása 415
Mit jelentenek az eladási módozatok? Olyan kereskedelmi tevékenységrő l van szó,
amelyeket egy adott tagállam hazai piacán fejtenek ki . Érvényesek e módozatokat elő­
író szabályok a hazai és külföldi piaci szereplőkre egyaránt és mind a honi, mind ide-
gen (más uniós tagállam) áruforgalmát ténylegesen (de facto) és jogilag (dejure) egy-
aránt érintik (diszkriminációmentes eladási módozatok). Ilyenek például az üzletek
nyitvatartási ideje, az áruterítés mikéntje, árképzés stb.
Az eladási módozatoktól meg kell különböztetni a termékekre vonatkozó szabályo-
kat. Ez alatt az árukat köz vetlenül érintő, az áru formájára, összetételére, csomagolá-
sára, címkézésére, súlyára és méreteire vonatkozó előírásokat értjük.
A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések fenti f elosztása - külö-
nösen a termékekre irányuló szabályozásokra, amelyek egyértelműen az EUMSZ
34. cikke hatálya alá esnek, és tilalmazottak, ha diszkriminációt valósítanak meg -
meglehetősen nagy bizonytalanságot idézett elő annak megítélésében, hogy az áruk
eladására vonatkozó piaci stratégia melyik csoportba tartozik? Sokan ugyanis úgy
vélték, hogy itt a Dassonville-formula egyfajta szűkítő értelmezéséről van szó, vagy
éppen a diszkriminációs tilalmi rendelkezés „erősítéséről". Mindenesetre a Bíróság
több ítéletében megpróbálta megvonni azokat a határokat, amelyek az EUMSZ 34. cikk
alkalmazása szempontjából szükségszerű volt, azaz valóban csak azokra az intézke-
désekre lehessen ezt a cikket alkalmazni , amelyek hatásukban a mennyiségi korláto-
zásokkal azonosak, és az áru piacra jutásával állnak jobbára kapcsolatban .
6.5.2.4. A KECK-FORMULA ALKALMAZÁSA A REKLÁMOK ESET ÉN
A fent említett elhatárolás a gyakorlatban és főleg az áruk forgalmazását elősegítő
reklámok esetén egyáltalán nem volt könnyű feladat. A kereskedelmi hirdetés fontos
központi kérdés, mivel a termékek egy jelentős része kevésbé ismert az ezt gyártó, for-
galmazó tagállamon kívül. Ezért a hirdetés, az áru más tagállamok fogyasztóival való
megismertetése kulcsfontosságú, ha a kereskedők más piacokra is be akarnak törni
termékeikkel. Azok a tagállami rendelkezések, amelyek tiltják, hátráltatják vagy kor-
látozzák a kereskedelmi hirdetéseket, elkerülhetetlenül afelé hatnak, hogy jogellenesen
védjék a hazai gyártókat és forgalmazókat, és előnytelen helyzetbe hozzák a más tag-
államokból származó versenytársakat. A reklámokkal kapcsolatosan két jellemző ese-
tet lehet felhozni az Európai Bíróság esetjogából.
A C-405/98. sz. Gourmet-ügy tényállása szerint Svédországban közismerten és már
huzamos idő óta korlátozták a szeszes italok fogyasztását, és ehhez kapcsolódva e ter-
mékek reklámozását is. Ez alól csak kevés kivétel volt. Például lehetett az italt reklá-
mozni az árusítás helyén , tehát az üzletben, valamint olyan kiadványokban, amelyek
alapvetően a gyártók és forgalmazók, és nem a fogyasztók részére készültek. Így a
Gourmet International Products AB által az élelmiszeripari ágazatban kiadott Gourmet
képeslapban is több oldalon szeszesital-reklámokat jelentettek meg. A fogyasztóvédel-
41 6 „B" RÉSZ - II. FEJEZ ET
mi kérdésekben illetékes ombudsman jogsértőnek vélte ezeket a hirdetéseket és a jog-
sértéstől való elti ltást és bírság kiszabását indítványozta az illetékes svéd bíróságnál.
A Gourmet cég viszont arra hivatkozott, hogy a jogszabály ellentétes az uniós joggal.
Az ügyben a svéd bíróság az Európai Bírósághoz fordult, amely leszögezte, hogy a
szeszes italok reklámozásának teljes ti lalma egy tagállamban hátrányosabban érinthe-
ti más tagállamok kereskedőit, mint a hazai forga lmazókat. A külföldi kereskedőknek
ugyanis nincs lehetőségük termékeiket a hazai fogyasztókkal megismertetni. Viszont
a honi termékeket a helyi lakosság már hirdetések nélkül is ismeri. Bár „a jó bornak
nem kell cégér", mégis különösen a svéd piacra újonnan belépni próbálkozó külföldi
eladóknak a helyzete szinte reménytelen, hiszen termékeiket a fogyasztóknak először
„fel kell fedezniük", miközben a hazai italok ilyen problémával nem szembesülnek. A
reklámtilalom de facto különbözőképpen hat a piaci szereplőkre, következésképpen a
svéd szabályozás mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású rendelkezésnek minősül.
Látható, hogy a fenti ügy a Keck-formula hatálya alá esőnek tűnt, mivel az értéke-
sítéssel kapcsolatos körülményre és nem magára a termékre vonatkozott, valamint
alkalmazásánál diszkriminációt az áru eredete szerint nem lehetet kimutatni. Ennek
ellenére az Európai Bíróság erre az esetre is alkalmazta az EUMSZ 34. cikkének elő­
írásait. (Itt jegyzendő meg, hogy az adott ügyben végü l az Európai Bíróság igazoltnak
látta a reklám korlátozását az EUMSZ 36. cikkében, az emberek egészségének védel-
mére hivatkozó kivétel alapján.)
A másik reklámra vonatkozó eset, hogy ne csak mindig szeszes italokról legyen szó,
a C-470/93. sz. Mars j égkrémszelet ügy.
A Mars korlátolt felel ősségű társaság Franciaországban gyárt jégkrémszeletet egysé-
ges csomagolásban, amely egy részén a következő rányomásos fe lirat volt látható: ,,+10%".
A Mars e termékeit Németországban is forgalmazta. Itt azonban pert indítottak ellene a
német tisztességtelen üzleti gyakorlatot szabályozó törvény megsértése miatt (UWG 3. §).
Eszerint a reklám tisztességtelen és félrevezeti a fogyasztót, mivel a jégkrém csomagján
a 10%-nál jóval nagyobb részt fogla l el az a feltűnő színnel kijelölt rész, amely a plusz-
mennyiség ígéretével kínálja a terméket. A jogvitában az Európai Bíróság arról döntött,
hogy a német törvényi előírás összhangban van-e az uniós szabályokkal. (A nem gazda-
sági okokra visszavezethető tilalmak és korlátozások nem lehetnek önkényes megkülön-
böztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei.)
Az idekapcsolódó uniós ítélkezési gyakorlat a tagországok olyan kereskedelmi sza-
bályaira vonatkozik, amelyek alka lmasak a belső piacon kialakult kereskedelem köz-
vetlen vagy közvetett, tényleges vagy potenciális korlátozására (Dassonvi lle-formu la).
A Bíróság kiemelte, hogy tilos az olyan, a tagállamok között lebonyolódó kereskedel-
mi kapcsolatokat akadályozó importőr tagállami intézkedéseket hozni , amelyek a má-
sik tagállamból származó, ott rendeltetésszerűen előá llított és forgalomba hozott ter-
mékek kiállítására, címkézésére és csomagolására vonatkozóan tartalmaznak előírá­
sokat. Ez még akkor is így van, ha az adott intézkedést mind a hazai , mind a más tag-
államból importált árura megkülönböztetés nélkül alkalmazzák. A konkrét esetben a
Az áruk szabad ára mlása 417
Mars cég terméke lényegében olya n rekl ámötletet valósít meg, amely bármely más
tagállamban is megtalálható. Egy ilyen termék forgalmazását akadályozták Németor-
szágban, ami alkalmas a be lső piaci kereskedelem korlátozására. Itt al apvetően arról
van szó, hogy az importőrt arra „kényszerítse", hogy mindig változtassa meg terméke
küllemét annak az országnak az előírásai szerint, ahová az áru érkezik, és természete-
sen viselje ennek többletköltségeit. Ilyenformán a német hatóság korlátozó intézkedése
a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozását jelentette (EUMSZ 36. cikk).
Az Európai Bíróság ebben az ügyben is az áru eladása módjának értelmezésével
foglalkozott, és megkísérelte meghatározni az áruk szabad áramlása és a bel ső piac
határain átlépő reklám közötti választóvonalat. Az Európaj Bíróság egyrészt különb-
séget tett az áruhoz közvetlenül kapcsolódó forgalmi rend (EUMSZ 34. cikk) és a köz-
vetlenül az áruhoz nem kapcsolódó árusítási módozat között. A reklámokról szóló
nemzeti szabályozás e vonatkozásban kettős arculatú :
- az adott konkrét piacon uralkodó feltételeket rendezi általában, illetve
- közvetlen hatással bírhat magára a termékre is (pl. fizikai megjelenés).
Amennyiben a fenti két hatás közül csak az első következik be, akkor nem beszél-
hetünk arról, hogy a kérdéses reklámszabályozás az áru szabad áramlását korlátozta
volna. Viszont abban az esetben, ha a második hatás jut érvényre, akkor az EUMSZ
34. cikke szerinti mennyiségi korlátozással azonos hatású szabályozásról van szó.
6.5.2.5. DE AGOSTJNI-ÜGY
Egyik gyenge pontja a Keck-ítéletnek, hogy nem vette tudomásul azt a tényt, hogy
bizonyos korlátozó intézkedések - mint az import ellenőrzése, a közbeszerzési szerző­
dések odaítélése kapcsán alkalmazott megkülönböztetések engedélyezése - nem kö-
tődnek sem a termékhez, sem az értékesítési módozatokhoz. Az Európai Bíróság az
ilyen esetekben a piacra jutás kritériumát, és ezzel a belső piac fontos ságát helyezte
előtérbe [EUMSZ 26. cikk (2) bek.].
A C-34/95., C-35/95. és C-36/95. sz. DeAgostini és TV-Shop ügyben foglalt tényállás
szerint a De Agostini cég egy enciklopédikus gyermekújságot szerkesztett és terjesztett
dinoszauruszokról. A kiadványt folytatásos, azaz szériaformán publikálták és minden
számhoz tartozott egy dinoszaurusz-modell. A sorozat befejeztével az össze dino-mo-
dellhez hozzá lehetett jutni. A dinoszaurusz-modelleket reklámozó hirdetést az Egyesült
Királyságból sugározták szatelliten keresztül Svédországba. A hirdetés célja az volt, hogy
a 12 év alatti gyermekek érdek l ődését felkeltse a modellek iránt. A svéd jogszabályok
tilalmazták ifjúságvédelmi közérdek miatt a 12 éven aluliaknak szóló hirdetéseket. Az
üggyel az Európai Bíróság e l őzetes határozathozatali eljárás keretében foglalkozott.
Az Európai Bíróság itt is leszögezte: az nem zárható ki, hogy egy tagállamban az
adott termék forgalmazásának támogatása teljesen tilos és ez a tilalom erősebben hat
azokra a termékekre, amelyeket ebbe az országba más tagállamból hoztak be.
418 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
Az Európa Bíróság feladata, hogy a különböző értékesítési formákat megvizsgálja.
De Agostini a perben arra hi vatkozott, hogy a tv-reklámon kívül nem állt f enn más le-
hetőség a termékek hirdetésére. Ez volt számára az egyetlen út, amin a svéd fogyasz-
tókat elérhette.
A 12 éven aluliaknak szóló reklámtilalom nem esik az EUMSZ 36. cikke kivételi
szabályai alá mindaddig, amíg be nem igazolódik, hogy a tilalom a hazai és más tag-
államból származó termékeket jogilag és ténylegesen egyaránt sújtja.
Amennyiben megállapítható, hogy az összes, a belső piacon forgalmazott terméket
egyaránt érinti, akkor az vizsgálandó, hogy a tilalom a közérdek kényszerén vagy az
EUMSZ 36. cikkében felsorolt valamely ok alapján kellett bevezetni. Továbbá azt is,
hogy a belső piaci forgalmat kevésbé érintő más intézkedéssel is el lehetett volna érni
az adott közérdek, j elen esetben a gyermekek érdekeinek védelmét. (Arányosság elvé-
nek vizsgálata és érvényesítése.)
Az Európai Bíróság ebben az ügyben kiemelte, hogy a reklám az áru eladását elő­
segítő eszköz, és az áru eladásával kapcsolatos módozatok nem diszkriminatív szabá-
lyai alapvetően nem esnek az EUMSZ 34. cikkében megfogalmazott tilalom hatálya
alá. Viszont abban az esetben, ha az árut forgalmazó kereskedő egyetlen lehetősége a
reklámozásra a tv-ben való hirdetés, amit az importőr tagállama tilt, akkor az EUMSZ
34. cikkében foglalt tilalmi rendelkezés megsértéséről van szó. Egyébként egy adott
áru vonatkozásában bevezetett teljes hirdetési tilalom olyan intézkedésnek tekintendő,
amely akadályozza a termék piacra jutását.
De Agostini-ügy az íratlan kivételekre példa.
6.5.2.6. A TERM ÉK BIZONYOS CÉLRA VALÓ HASZNÁLATÁNA K TILALMA
Itt olyan esetről van szó, amelyet nem igazán lehet besorolni a termékre vagy az áru
értékesítésére vonatkozó intézkedések kategóriáiba. Ezek olyan kereskedelmet akadá-
lyozó rendelkezések, amelyek egy termék bizonyos célra történő alkalmazását tiltják
vagy erősen korlátozzák. A Mickelsson-ügyben (C-142/05) merült fel konkrétan ez az
eset. Egy svéd jogszabály előírta, hogy tilos bizonyos személyeket szállító vízi jármű­
vek használata bizonyos vízi utakon Svédországban. (A „vízi jármű" fogalmát úgy ha-
tározták meg, hogy az egy négy méternél nem hosszabb tárgy, amelynek vízsugárhaj-
tással ellátott belső égésű motorja van, mint a meghajtás elsődleges forrása. Ajárművet
egy vagy több, a hajótesten , és nem azon belül, álló, ülő vagy térdelő személy működ­
teti.) Ugyan ez a rendelkezés a használatra vonatkozóan nem tartalmazott de facto, il-
letve de jure megkülönböztetést, mégis a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az
ilyen intézkedések elriasztanák a vásárlókat ennek a terméknek a beszerzésétől. Tehát
az ilyen használatot korlátozó szabály a termék piacra jutását lehetetleníti el.
Végül volt néhány olyan ügy, ahol az Európai Bíróság nem kategorizálta az esetet
sem az áruvonzatú, sem pedig az eladásokra vonatkozó csoportba, de a piacra jutás
kritériumával sem érvelt. A belső piacot korlátozó hatású nemzeti intézkedéseket töb-
Az áruk szabad áramlása 419
bek közöt~ túlságosan bizonytalannak és túlságosan indirektnek nevezte, mivelhogy az
ezekben tamasztott kötelezettségek alkalmasak arra, hogy a tagállamok közötti keres-
kedelmet korlátozzák.
. E~y közös szál hú zódik keresztül a fenti ügyek mindegyikén: az Európai Bíróság
kiterJ~s~tette az ~UMSZ 34. cikkének hatályát olyan széles körben, amennyire ezt a
~ec~-1telet k~r:te1 me?~ngedt~k. Itt azonban a de facto diszkrimináció fogalmának túl
tag ertelmezeseben reJlo kockazatok nyilvánvalóak.
6.6. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozás és azzal azonos
hatású intézkedés
6.6.1. A kiviteli korlátozások tilalmi szabályainak szerepe
Az EUMSZ 35. cikke szerint a tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden
m,ennyiségi ko:látozás és azzal azonos hatású intézkedés. Látható, hogy ez a rendel ke-
zes_ megegy~z1k a behozatalra vonatkozó cikkben foglaltakkal. A kiviteli tilalom for-
~atl?~ ~egielenhet az exportkontingens, azaz mennyiség, érték vagy kiviteli időtartam
rogz1tesevel.
Haso~lóan az __EUMSZ 34. cikkéhez, itt is egyértelmű, világos szabályról van szó,
amel~ kozvetlenul alkalmazható, tehát a tagországok állampolgárai hivatkozhatnak rá
a,ta,gallamuk bíróságai előtti jogvitákban. Ugyanakkor láthattuk, hogy az Európai Bí-
r~sag a beh?~atalra vo?atko~ó EUMSZ 34. cikkét meglehetősen tágan értelmezte, ad-
~ig ezt a k1v1,telt_ sz~~al,yozo EUMSZ 35. cikkéről már nem mondhatjuk el, mert itt
eppen az Europa1 B1rosag megszorító értelmezése volt az uralkodó. Ebből következik
hogy jóv?I ke;esebb a vitás ügy a kiviteli korlátozó intézkedések kapcsán, mint a be~
h~~atalnal. ~1g,a behoz,ata_lnál az adott tagállam kormányának politikai érdeke, hogy
~aJat nemzet~ :allalkozasa1t előnyösebb helyzetbe hozza azáltal, hogy korlátozza az
1~portot, a k1v1telnél a tagállami érdek általában az, hogy éppen elősegítse az exportot,
h~szen ezzel a termelés bővül , növekszik a termelők, kereskedők bevétele és nem utol-
sosorban a foglalkoztatottság.
6.6.2. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások
E~ek~ől_ a korlátozásokról akkor beszélünk, ha egy tagállam exportkontingenseket
alaktt k1 b1zon_yos termékekre, azaz az adott áru kivitelét csak egy bizonyos terjede-
lemben engedi meg vagy éppen teljesen megtiltja. A kiviteli korlátozás két további
formáját állapította meg az Európai Bíróság:
420 „ B" RÉ Z - 11 . FEJEZET
- ha tagállam illetékes hatósága megtagadja az exportengedély kiadását, ez kivitel-
re vonatkozó mennyiségi korlátozásnak min ősü l ;
- ha a tagállam olyan rendelkezést léptet életbe, hogy bizonyo termékeket csak
belföldön lehet értékesíteni, ez is a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak
tek inte ndő.
6.6. 3. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos
hatású intézkedések
Ezek azok a nemzeti intézkedések, amelyeknek az a cé lkitű zése, illetve azt eredmé-
nyezik, hogy a kivitelt bizonyos módon behatárolják vagy akár megtiltsák. A lényeg
az, hogy az ilyen intézkedés által az adott tagállam kül- és belkereskedelme között
olyan eltérő feltételek alaku lnak ki, amelyek a tagállam termelőit és keres kedőit előnyös
helyzetet hozzák. Tehát a nemzeti intézkedés akkor ütközik a EUMSZ 35. cikkébe, ha
- e l őidézi a kül- és belkereskedelem közötti eltérő f eltételeket, és
- a nemzeti termelésnek vagy az adott tagállam belső piacának különleges előnyt
biztosít.
Mindeze kből két következtetés vonható le: egyrészt a kiviteli mennyiségi korláto-
zásokkal azonos hatású intézkedésekre vonatkozó jogviták száma viszony lag alacsony,
mi vel e kettős fe ltételnek kell, hogy eleget tegyenek a tagállami rendelkezések; másrészt
a Bíróság alapvetően a diszkriminációra koncentrál az elé kerülő ügyek megítélésében.
Ez megfelel a fe nti fogalommeghatározás követelményeinek (eltérő fe ltételek, külön-
leges e l ő ny).
Az EUMSZ 34. és 35. cikke, azaz a behozatali és kiviteli korlátozó intézkedések
közötti különbség a diszkrimináció szempontjából az, hogy a behozatalnál tipikusan a
hazai és az importáruk közötti megkülönböztető elbánásról van szó, míg a kiviteli kor-
látozásoknál a korl átozó intézkedés kizárólag a hazai termékre vonatkozik.
A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekre a
Belgium és Spanyolország között kirobbant jogvita (C-388/95. sz. ügy) szolgál jó pél-
dául. Spanyolország a borok származási megjelöléséről szóló törvényében el őírta, hogy
csak azok a borok viselhetik az adott spanyol helység re utaló származási hely nevét,
amelyeket ott is palackoztak. Tehát azok a borok, amelyeket például tartályban töltöttek
be, elszál lították egy másik tagállamba és ott palackoztá k, nem viselhetik a származá-
si hely nevét. Belgium álláspontja szerint ez a rendelkezés hatásában specifikusan kor-
látozza a borok kivitelét, ezzel különböző fe ltételeket teremt a spanyol bel- és külke-
reskedelemnek. Az Európai Bíróság nem vitatta azt a spanyol érvelést, hogy a borok a
tartályban, hordóban való szállítással majd egy távoli helyen törté nő palackozással
veszthetnek eredeti min őség ükből. Mégis az ügyet nem ebből a szempontból ítélte meg.
Hivatkozott az EUMSZ 36. cikkére, amely kivételként em líti az ipari és kereskedelmi
Az áruk szabad áram lása
421
tulajdon védelmét. Mivel a származá i hely megjelölése is ebbe az iparjogvédelmi ka-
~egóriá~a tart~zik, az E~r~pai Bíró ág ezen az alapon jogszerűnek ítélte a spanyol
Jogszabaly hatalyban ta rtasat. Ezen tú lmenően, mint kényszerítő követelmény vehető
figyelembe a fogyasztóvédelem szempontja is.
6.7. A mennyiségi korlátozások tilalma alóli kivételek
6. 7.1. A kivételek általános kérdései
_ A k_iv~~e_l_eke~, amelye~et n_evezhetünk a korlátozó intézkedéseket indokoló vagy
1gazolo korulmenyeknek 1s, ket csoportra lehet felosztan i:
- A~ ,,íratlan" kivételek, amelyeket az Európai Bíróság állapított meg a Cassis de
D1Jon-ügyben. Ezek az ún. kényszerítő érdekek: a pénzügyi felügye let hatékony-
sága, közegészség védelme, kereskedelmi ügyletek tisztessége és a fogyasztók
védel~e. E~ek esetében az általános közérdekű indokok alapján lehetséges és iga-
zolhato az aruforgalom szabadságának korlátozása.
- Az „ írott" kivételek, amelyek a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások és
azokkal azonos hatású intézkedések ti lalma alól adnak fe lmentést. Ezeket a ki vé-
teleket az EUMSZ 36. cikke tartalmazza: a tagállamok közötti menny iségi korlá-
tozásokra és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalmára vonatkozó rende!-
k_ezések nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárura hozott olyan
lllalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság,
az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művésze­
~;, t~r~énelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az
tpan es kereskedelmi tulajdon védelme indokol. Ezek a tilalmak és korlátozások
nem lehetnek önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem
rejtett korlátozásának eszközei.
- Az Európai Bíróság mindaddig elfogadja mind az „írott" és mind az „íratlan" kivé-
t~lekre való hivatkozást, ha azok a lapvetően nem gazdasági indokokra vezethetők
vissza. A tagállamok rendelkeznek bizonyos szabadsággal, hogy maguk ítéUék meg,
h?gy a kivételes intézkedések megfelelőek-e és összhangban vannak-e az Unió jo-
gaval és az Európai Bíróság ítéleteivel. Ez azonban nem gyakorolható korlátlanul.
- A -~ír~s~g megszorítóan értelmezi az áru k szabad mozgásának alapszabadsága
alolt k1vetelek alkalmazását·
'
- A kivételek alkalmazását a feltétlenül szükséges mértékre kell leszorítani ·
- A kivételes intézkedések az Európai Bíróság kontrollja alatt állnak· '
- A_z Európai Bíróság nemcsak a kivétel alapján bevezetett korlátozás'szükségessé-
get, de annak arányos alkalmazását is vizsgá lja.
422 „B" RÉSZ - II. FEJEZET Az áruk szabad áramlása 423

Az arányosság elve vonja meg azokat a határokat, amelyeken belül ~ t~g~llam~.k a Megengedettek az EUMSZ 36. cikke Az Európai Bíróság által a Cassis
kivételeket alkalmazhatják. Az Európai Bíróság ennek az elvnek a seg1tsegevel dont- alapján az ún. ,, írott " kivételek: de Dijon-ügy kapcsán megállapított
heti el, hogy a nemzeti intézkedés valóban megfelelő, szükséges és ar~nyos az é~v~- további„ íratlan" kivételek:
nyesítendő érdek védelmére. Az arányosság elvének ilyeténképpen valo alkalmazasa- Szíiken értelmezve Az Európai Bíróság által a Cassis de
ra a 174/82. sz. Sandoz-iigy kínálkozik például. Dijon-ügy kapcsán megállapított to-
A Sandoz cégnek azt rótták fel, hogy Hollandiában engedély nélkül forgalmaz em- - a közerkölcs, vábbi kivételek (kényszerítő érdekek):
beri fogyasztásra élelmiszereket és italokat, amelyekhez állítólag vitaminok~t ad~gol- - a közrend,
tak. Hollandiában azonban külön engedélyre van szükség ahhoz, hogy az elelm1sze- - közbiztonság, - adóügyi felügyelet hatékonysága,
rekhez vitaminokat adagolhassanak. A Sandoz hivatkozott az EUMSZ 34. cikkére, - az emberek, állatok és növények - a kereskedelmi ügyletek tisztessége,
mondván , itt a mennyiségi korlátozással azonos hatású rendelkezé~ről van szó. Az egészségének és életének védelmét, - fogyasztók védelme,
Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében olyan döntest hozott, hogy a - a művészeti , történelmi és régészeti - környezetvédelem,
kifogásolt nemzeti szabályozás nem áll ellentétben az .uniós jogg~l. , . , , értéket képviselő nemzeti kincsek - a sajtó és média sokszínűsége,
Az EUMSZ 36. cikke alapján a tagállam bevezethet 1mportkorlatozo tntezkedeseket, - vagy ipari és kereskedelmi tulajdon - egy tagállam kulturális sajátosságai,
sőt tilalmat is olyan mértékben, amilyen mértékben ez a közegészség-védelmi cél el- megóvását szolgáló intézkedések. - biztonságos munkahelyek,
érése érdekében szükséges. Ennek megítélése persze a gyakorlatban meglehetősen ne- - a nemzeti társadalombiztosítás pénz-
héz különösen a vitaminok esetében. Az, hogy ezek milyen mennyiségben juthatnak ügyi egyensúlya.
az ;mberi szervezetbe, meglehetősen nehéz előre látni és megállapítani. Továbbá azt
is, hogy milyen mértékben lehetnek egészségre károsak. . NEM lehet kivételes szempont a tagál-
A tagállamok élhetnek az uniós jogharmonizáció adta lehetőséggel , de amennyiben lamok nemzetgazdasági érdeke!
erre nem került sor, akkor - éppen az említett bizonytalanság miatt - engedélyhez köt-
hetik a vitaminok élelmiszerekhez adagolásának tevékenységét, betartva az arányosság
Kizárt a fent említett kivételek alkalmazása, ha a felsorolt védelmi érdekek az
elvét. Adott esetben ez azért is volt indokolt, mert a vitaminkiegészítők iránt valós igény
EU által hatályba léptetett szabályozással kellően biztosított. Minden esetben meg kell
mutatkozott. Viszont abban az esetben, ha nincs uniós szabályozás a termékre nézve,
vizsgálni, hogy a kivételesen alkalmazott intézkedés vajon nem valósít-e meg önkényes
a tagállamoknak meg kell engedniük az áru - jelen esetben a vitamin - forgalmazását,
megkülönböztetést az importáru származására nézve vagy éppen a tagállamok közöt-
ha a vitamin élelmiszerhez való hozzáadása olyan szükségletet elégít ki, amely tudo-
ti kereskedelem korlátozását leplezi.
mányosan és technológiailag is indokolt.
Annak bizonyítása, hogy egy kivételes intézkedés összeegyeztethető az EUMSZ
Az EUMSZ 36. cikke szerint tehát a következő indokok alapján állapíthatók meg a
36. cikkében foglaltakkal , az intézkedést foganatosító tagállamot terheli .
tilalom alól kivételek:
Végül az EUMSZ 36. cikke hatályával kapcsolatosan kiemelendő, hogy ezek a ren-
delkezések
- Közerkölcs;
- Közrend és közbiztonság;
- kizárólag az áruk szabad mozgását érintik,
- Emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme;
- kiterjednek mind a diszkriminatív, mind a megkülönböztetés nélküli intézkedésekre,
- Művészi , történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme;
- az EUMSZ 36. cikke kivételeivel nem indokolható vámmal azonos hatású díj be-
- Ipari és kereskedelmi tulajdon védelme.
vezetése, tehát ezek kizárólag nem vámjellegű korlátozásokat érintenek.
E kivételi indokok alapján lehetővé válik adott tagország számára, hogy beviteli,
kiviteli és tranzit áruforgalmat tiltó vagy korlátozó, illetve más intézkedéseket (ellenőr­ 6.7. 1.1. KÖZERKÖLCS
zést vagy áruvizsgálatot) vezessen be vagy tartson fenn. Megjegyzendő, hogy ezeket Az Európai Unió joga nem határozza meg azt, hogy mit kell az erkölcs fogalmán
az intézkedéseket akkor nem vezetheti be az importőr tagállam, ha az exportőr tagállam érteni . Az Európai Bíróság szerint a tagállam belső ügye, hogy a közerkölcsre vonat-
már az áruforgalom kontrollját elrendelte vagy annak végrehajtását tervezi. Ezeket az kozó követelményeket kialakítsa, illetve összhangba hozza saját értékrendjével, formai
importőr államnak, mint „egyenértékíi" intézkedéseket kell elfogadnia.
424 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
követelményeivel. Általánosságban a közerkölcs alatt azokat az erkölcsi követelménye-
ket értjük, amelyek az emberek együttélését egy adott területen és időben meghatároz-
zák. Mindenesetre a tagállam meglehetősen széles hatáskörrel rendelkezik annak meg-
ítélésére, hogy adott termékek mennyire sértik akkor és ott a közerkölcs normáit. Ebbő l
következik, hogy az EUMSZ 36. cikkének első mondata szerint a tagállamok szabá-
lyozzák azt, hogy az adott termék sérti-e az importőr ország közerkölcsét.
A közerkölcsre mint kivételre utaló uniós ítélkezési gyakorlatból két esetet érdemes
kiemelni . Az egyik, az áruk behozatalára vonatkozó mennyiségi korlátozások tartalmi
kérdései kapcsán már említett Henn és Darby ügy.
A másik, az e l ő bbihez hason ló jogeset, a 121/85. sz. Conegate-ügy volt. A Conegate
Ltd., brit vállalat Németországból pornográf tárgyakat importált az Egyesült Király-
ságba. A brit vámhatóságok megállapították, hogy a termékek „illetlen és szemérem-
sértő" tárgyak, amelyeknek behozatala az idevágó, brit hatályos rendelkezések szerint
tilos volt. A vámhatóság így az árut elkobozta. A Conegate Ltd. ezt jogtalannak vélte,
hivatkozott jogorvoslati kérelmében arra a tényre, hogy a brit előírások az EUMSZ
36. cikk zárómondata szerint önkényes megkülönböztetést valósítanak meg, mivel az
Egyesü lt Királyságban a pornográf termékek gyártása és forgalmazása általában nem
tiltott. A Bíróság szerint is a szeméremsértő termékek importjának tilalma csak akkor
fogadható el, ha az importőr országban az ehhez hasonló termékek forgalmazását és
előállítását szintén tilalommal sújtják.
/ /
HENN és DARBY ÜGY CONEGATE-ÜGY
• Importtilalom=mennyiségi korlátozás (szó sze- • Importtilalom= mennyiségi korláto-
rint nem korlátozás). zás (szó szerint nem korlátozás).
• A pornográf termékek behozatalának korlátozása, • A pornográf termékek behozatalá-
közerkölcsre hivatkozással. nak korlátozása, közerkölcsre hivat-
• Az, hogy Nagy-Britanniában bizonyos mértékig kozással.
korlátozott a pornográf termékek forgalma, nem • Tény, hogy hasonló termékeket
jelent önkényes megkülönböztetést, mert minden Nagy-Britanniában is gyártanak és
korlátozó rendelkezés (belföldi és külföldi) célja forgalmaznak, tehát ez diszkriminatív
az, hogy ezeknek a termékeknek a forgalmát tilt- intézkedést sejtet.
"\..
\. sa, de legalább korlátozza.
-------------
Az EUMSZ 36. cikke szerinti közerkölcs védelmére szolgáló tilalom alkalmazása esetén
szükséges, hogy az importtilalommal sújtott termékhez hasonló hazai termék gyártása és
forgalmazása az adott tagállamban is tilos vagy korlátozott legyen!
6.7. 1.2. KÖZREND
Az Európai Bíróság mind ez ideig nem definiálta ugyan a közrend fogalmát, mégis
több esetben értelmezte és hagyományosan a tagállamok alapvető érdekeként kezelte
Az áruk szabad áram lása 425
azt. Mégis a közrend viszonylag alárendelt szerepet játszott az Európai Bíróság dönté-
sei között. Ez abban nyilvánult meg, hogy az Európai Bíróság akkor folyamodott ehhez
a kivételhez, ha a többit nem lehetett alkalmazni az adott ügyben. Egyfajta „mindent
átfogó" jellegű igazoló indokként szerepelt. A közrend veszélyeztetésének kérdése, sú-
lyánál fogva nem általánosan, hanem esetenként vizsgálandó meg. A közrendre való
hivatkozásnál tipikusan olyan szabályozásokról volt szó, amelyek szabálysértések és
bűncselekmények üldözését vagy megakadályozását hivatottak szolgálni. A Bíróság
ugyanakkor kiemelte, hogy pusztán az a tény, hogy egy nemzeti szabály büntetőjogi
következményeket tartalmaz, magában még nem jelenti azt, hogy a közrendi kivételre
lehessen hivatkozni.
A közrend kivételként való alkalmazására példaként érdemes felidézni a C-239/90.
sz. Boscher-iigyet.
Egy német autókereskedő-ház Párizsban használt autókat akart elárverezni (jobbá-
ra gyűjtők által keresett oldtimereket, illetve nagy értékű, alacsony kilométert futott
személygépkocsikat). A francia hatóság megtiltotta az árverést, hivatkozva arra, hogy
a német kereskedőház nem szerepel a francia cégjegyzékben, és francia adószáma sincs.
Az Európai Bíróság megállapította, hogy ez egy, a mennyiségi korlátozásokkal azonos
hatású intézkedés, amely alkalmas az EU belső piacán a szabad áruforgalom akadá-
lyozására. A francia hatóság az EUMSZ 36. cikke közrendi kivételére hivatkozott,
mondván, a hatósági intézkedésre az autólopások, az orgazdaság és a csalás bűntetté­
nek megelőzése miatt van szükség. Az Európai Bíróság ezt az indoklást nem fogadta
......
el, mert aránytalan intézkedésnek tartotta. Ugyanis a lopott gépjárművek kiszűrésére
elegendő lett volna ezek alvázszámának azonosítása is.
6.7.1.3. KÖZBIZTONSÁG
A globális kereskedelempolitikában, a GATT XXI. cikke révén már 1947-ben megje-
lent a nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozás lehetősége. Természetesen ennek a meg-
lehetősen általános megfogalmazott klauzulának az alkalmazása sok vitát váltott ki,
hiszen az, hogy mi minősült nemzetbiztonsági érdeknek, azt az adott állam döntötte el.
~
Viszonylag kevés jogeset került az Európai Bíróság elé ebben a témában, ezért nem
alakult ki egységes fogalom e kivétel alkalmazásával kapcsolatosan.
A közbiztonság a tagállam mind belső, mind külső biztonságát jelenti. Alapvetően
akkor lehet a közbiztonságra hivatkozni, ha olyan kérdésről van szó, amely „az állam
léte szempontjából bír jelentőséggel". Ez akkor fordul elő, ha a tagállam gazdaságának
működése, intézményei , fontos közszolgáltatásai és a lakosság megélhetése kerül ve-
szélybe. Hangsúlyozni kell, hogy itt az említett veszélyhelyzeteknekjelentős mérvűnek
kell lenniük.
A legjellemzőbb jogeset a közbiztonság vonatkozásában a 72/83. sz. Campus Oil ügy
volt. Az ír jogszabályi rendelkezések szerint a kőolaj- és kőolajszármazékok importőrei ,
szükségletük egy bizonyos százalékát kötelesek voltak az illetékes minisztérium által
426 „B" RÉSZ - II. FEJEZ ET
meghatározott áron és kijelölt hazai cégnél beszerezni. Ez a cég lényegében egy olyan
kőolaj-finomító volt, amely csak az ír piacon forgalmazta termékeit. Az ír kőolaj-keres­
kedők és az ír állam között kirobbant jogvita kapcsán kérte az ír Legfelsőbb Bíróság az
Európai Bíróság előzetes döntését arra vonatkozóan, hogy az ír jogszabály összhangban
van-e az uniós joggal. Az Európai Bíróság szerint az ír intézkedés ugyan ellentétes az
EUMSZ 34. cikkében foglaltakkal , de éppen az EUMSZ 36. cikkében foglalt kivételek
alapján, konkrétan a közbiztonságra hivatkozással jogszerűen hatályban tartható.
Az Európai Bíróság álláspontja arra alapozódott, hogy egy ilyen állami intézkedés
indoka még akkor sem gazdasági indíttatású, ha ez látszólag kifejezett és közvetlen,
valamint megkülönböztető importkorlátozást valósít meg. Nevezetesen a korlátozó
jogszabályt az ír állam azzal a céllal vezette be, hogy egy, a társadalom számára stra-
tégiailag is fontos termékből a legszükségesebb mennyiséget az ország ellátására biz-
tosítsa, ami az állam léte szempontjából kiemelkedő jelentőségű.
6.7.1.4. EMB EREK, ÁLLATOK ÉS NÖVÉNYEK EGÉSZSÉG'ÉNEK ÉS ÉLETÉN EK
VÉDELME
Kivételek közül ez az a terület, ahol a legtöbb konfliktus állott elő az uniós jog és a
tagállam joga között. Az emberek, állatok és növények egészségének és életének vé-
delme kiemelten fontos f eladata az államoknak. A védelmi intézkedések formái a legy-
gyakrabban:
a) behozatali tilalom,
b) a termékre vonatkozó előírások,
c) élelmiszereknél adalékanyagok felhasználásának tilalma,
d) ember-, állat- és növényegészségügyi vizsgálatok, ellenőrzések ,
e) behozatali engedélyek vagy igazolások.
Ezek a védelmi intézkedések akkor alkalmazhatók, ha az ellenőrzést vagy vizsgá-
latot az exportőr országban nem végezték el, vagy ugyan elvégezték már, de potenci-
álisan veszélyes anyagokról és termékekről van szó, ahol az importőr országnak is el
kell végezni a szükséges engedélyezési eljárást.
Az intézkedést foganatosító államnak kell bizony ítania az egészségügyi kockázat
fennforgását, illetve az egészség veszélyeztetésének tényét is elegendő hihetővé tenni,
ha ezt tudományosan és nemzetközileg is elfogadott védelmi előírások által alátámasz-
tották. Ez utóbbi a bizonyítási teher némi könnyítését is jelenti.
A fentiekben már történt utalás a Sandoz-ügyre az arányosság elvével kapcsolatosan.
Ez az ügy jól példázza az emberek egészségének védelmére nézve alkalmazott kivételt
és annak kereteit.
Szintén az emberek egészségének megóvása címén alkalmazott kivételre vonatkozik,
az ún. Sörtisztasági ítélet (Reinheitsgebot für deutsches Bier) (178/84. sz. ügy).
Az Európai Bíróság ebben az ügyben megerősítette a Cassis de Dijon-perben kimondott
doktrínáját. A jogvitát az Európai Bizottság kezdeményezte Németországgal szemben.
Az áruk szabad ára mlása 427
A Bizottság álláspontja szerint a német söradóról szóló törvény (Biersteuergesetz) meg-
sértette az áruk szabad áramlásának akadályozását tiltó közösségi szabályokat azzal, hogy
előírta: Németországban csak malátából, komlóból, élesztőből és vízből előállított sört
szabad kereskedelmi forgalomba hozni. (Reinheitsgebot, azaz az 1516-ból származó német
törvényi szabályozás, amelyet IV. Vilmos bajor herceg rendelt el lngolstadtban abból a
célból, hogy javítsa a hercegség területén főzött sör minőségét.) Amennyiben nem a tör-
vényben meghatározott összetételű sört forgalmaznak (pl. kukorica vagy rizs felhaszná-
lásával készült italt), akkor ez mindenképpen a sörfogyasztók megtévesztéséhez vezethet.
Az Európai Bíróság visszautasította a német állam érvelését azzal, hogy bár egy
tagállam jogosult különböző nemzeti előírásokat hozni, ez magában még nem jelent-
heti, hogy a hazai szokásokat abból a célból jelenítsen meg merev szabályozásként,
hogy ezzel a hazai termelők részére nyújtson védelmet, és ezzel egyúttal versenyelőnyt
a hasonló importtermékek.kel szemben. Az Európai Bíróság szerint a fogyasztók érde-
keinek védelméhez elegendő a terméken feltüntetett tájékoztatás, amely részletezi,
például a sör esetében az italt alkotó összetevőket. Itt fel lehet azt is tüntetni, hogy az
importsör mennyiben tér el a német sörtől alkotóanyagaiban.
A német hatóság ez ügyben is hivatkozott arra, hogy a korlátozó intézkedéseket a
lakosság egészsége megóvása érdekében vezette be, mondván köztudott, hogy a néme-
tek sok sört fogyasztanak. Az Európai Bíróság arány talannak tartotta a német intéz-
kedést az állítólagos „közegészségügyi" veszéllyel kapcsolatosan. Rámutatott, hogy az
importsörökben lévő adalékanyagok Németországban más élelmiszerekben is megta-
lálhatók anélkül , hogy ezek kapcsán bármifele intézkedést vezettek volna be a lakosság
egészségének megóvása érdekében (pl. színezékek, édesítőszerek , konzerválóanyagok,
habstabilizátor stb.). A német hatóság nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy az
importsörökben lévő anyagok valóban veszélyeztetnék a hazai sörivókat. Így az Euró-
pai Bíróság megállapította, hogy a sörgyártás ősi szabályai a mennyiségi korlátozások-
kal azonos hatású intézkedéseket jelentenek, tehát sértik a közösségi jogot.
Az állatok egészségének védelme viszonylag jelentéktelen szerepet játszott az Unió
eddigi joggyakorlatában, még akkor is, ha ennek a kérdésnek a jelentősége az utóbbi
időben megnövekedett. A viszonylag csekély számú jogvita a kereskedelmi korlátozás-
ra és kiviteli engedély megtagadására vonatkozott.
6.7.1.5. M Ű V ÉSZI , TÖRT ÉN ELMI VAGY RÉGÉSZETI ÉRTÉKET K ÉPVIS E LŐ NEMZETI
KI NCSEK VÉDELM E
Ez a kivétel lehetővé teszi, hogy az adott tagállam megakadályozza, esetleg korlátoz-
za a nemzeti kulturális értékek kivételét az országból. Például képzőművészeti tárgyak
(képek, szobrok) kivitelének megtiltása az EUMSZ 36. cikke alapján, még akkor is, ha
ezeknek a hazai piacon anyagi értéke van és forgalomkép esek. A kivitel korlátozása vi-
szont nem nyilvánulhat meg kiviteli illeték, díj beszedésében, mert ez gazdasági jellegű
intézkedésnek minősül , ami az EUMSZ 36. cikkével már nem egyeztethető össze.
428 „B" RÉSZ - 11. FEJEZET
6.7. 1.6. IPARI ÉS KERES KEDELM I TULAJDO VÉ DEL ME
Az iparjogvédelemrő l és a sze rzői jog védelm é ről szóló jogszabályok a tagállamok
nemzeti joga által megalap ozottak (találmányok, védjegy, know-how, eredetmegjelölés,
szerzői jogok és szomszédos jogok). E jogok gyakorlása ütközhet a belső piacon az áruk
alapszabadságát biztosító uniós rendelkezésekkel. Megjegyzendő, hogy az EUMSZ
36. cikke jellegével nem nagyon egyeztethető össze a magánérdek védelme (horizon-
tális hatás). Behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású in-
tézkedések tilalmának megsértése, nem az iparjog vagy szerzői jog magánszemély
általi védelmi cselekmények révén valósul meg. A magánszemélyek jogi helyzetének
védelme az állam által hozott jogszabályok útján érvényesül. Ezeknek a jogszabályok-
nak a hatását és jogszerűségét kell vizsgálnunk.
Az EUMSZ 345. cikke leszögezi: az uniós jog nem sértheti a tagállamokban f enn-
álló tulajdoni rendet. Tehát egyrészről tiszteletben kell tartani minden országnak az
adott tagállamban fennálló alkotmányos tulajdoni rendet, másrészről ezeknek a jogok-
nak a gyakorlása összhangban kell , hogy legyen az uniós áruk mozgásának alapsza-
badságával.
Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az áruk szabad áramlá-
sának alapelve alóli kivételt csak annyiban teszi lehetővé, amilyen mértékben ezt
a kivételt az ipari és kereskedelmi tulajdon speciális tárgyának védelme indokolja.
A központi eleme ennek, az ún. uniós jogkimerülés elvének alkalmazása. Ez azt jelen-
ti, hogy az ipari vagy szerzői jog tulajdonosa, kizárólagos joga alapján, a szellemi ter-
mék felhasználásával előállított termék példányainak forgalmazását engedélyezte (vagy
más a felhatalmazásával engedélyezte) egy adott tagállam területén és megkapta az
ezért járó ellenszolgáltatást. Tehát, ha az ilyen terméket egyszer egy tagállamban már
forgalomba hozták, akkor többé ennek szabad áramlása az Európai Unión belül nem
akadályozható meg az ipari vagy szerzői jogokra való hivatkozással. Az ilyen áruk az
Unión belül szabadon értékes íthetők.
Abban az esetben azonban, ha a védelmet élvező terméket először nem az EU vala-
melyik tagállamában, hanem harmadik ország piacán hozták forgalomba, akkor nem
lehet szó uniós jogkimerülésről. Egy kivétellel, ha a jogtulajdonos kifej ezetten hozzá-
járult a harmadik piacra kiszállított terméknek az EU valamenny i tagországába irá-
ny uló reexportjához.
A védjegyjogoknál is fontos kritériuma az uniós jogkimerülés érvényesülésének, a
védjegyjog tulajdonosának hozzájárulása ahhoz, hogy a védjeggyel ellátott terméket
az Unió egy tagállamában forgalomba hozzák. Pusztán a védjegyjog elidegenítése nem
jelent jogkimerülést.
Jellemző jogesetként megemlítendő a C-10/89. sz. HAG-ügy. Egy német cégnek, a
HAG részvénytársaságnak volt egy leányvállalata Belgiumban és 1907-ben itt bejegyez-
tette a „Kaffe HAG" védjegyet. 1944-ben kisajátították ezt a leányvállalatot, a jogi for-
mája aztán többször változott. Az 1970-es évek végén ennek a leányvállalatnak a jog-
Az áruk szabad áramlása 429
utódja koffeinmentes kávét kezdett el gyártani és „Kaffe HAG" védjeggyel ellátva szál-
lította Németországba. Az eredeti német HAG cég viszont meg akarta akadályozni, hogy
a belga cég termékei a német jogtulajdonos védjegyével kerüljenek forgalomba az NSZK
piacán. Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretében foglalkozott az ügy-
gyel és kjmondta, hogy a kényszer alatt megosztott védjegyjog esetében a jogkimerülés
nem következhetett be, mert az eredeti védjegyjog tulajdonosa, a német cég nem járult
hozzá az ezzel a védjeggyel ellátott termék egy tagállamban (Németország) történő for-
galmazásához. A Bíróság leszögezte, hogy a nemzeti előírások megtilthatják egy más
tagállamból származó áru beszállítását abban az esetben, ha a fent leírt tényállás áll fenn .
A jogeset rávilágít a jogtulajdonosok kizárólagos rendelkezési jogának fontosságára
és tiszteletben tartására. Ez láthatóan megelőzi az áruk mozgása alapszabadságát is,
hiszen itt egy szellemi tulajdonjog védelméről és nem gazdasági érdekről van szó.
A fentiekből kitűnik, hogy a belső piaci szabad áruforgalomra vonatkozó uniós ren-
delkezések a tagállamokat nem akadályozhatják meg abban, hogy az anyagi értéket
képviselő tulajdonjogok tulajdonosait kellő védelembe részesítsék.
6. 7.2. Íratlan kivételek, kényszerítő érdekek
A Cassis de Dijon-ügyben a Bíróság a közérdek szempontjából indokolt kényszerítő
érdekeket határozott meg, úgymint
- pénzügyi felügyelet hatékonysága,
- közegészség védelme,
- kereskedelmi ügyletek tisztessége,
- fogyasztók védelme.
A felsorolt kategóriák közül a közegészség védelme igazán az írott, azaz az EUMSZ
36. cikkén alapuló kivételek között megtalálható. Az ezzel a kivétellel kapcsolatos, a
Cassis-ügyet követő ítéletek sem említik ezt a területet a kényszerítő érdekek között.
Mint arról már a korábbiakban említés történt, a kényszerítő érdekeken alapuló ki-
vételek sora nem zárt, tehát ezek kiegészülhetnek az idő múlásával továbbiakkal.
A fent felsorolt kivételek időközben kiegészültek a
- környezetvédelem,
- média sokszínűségének f enntartása,
- lakosság hely i ellátása,
- közlekedés biztonsága,
- szociális biztonság, valamint
- köny vek mint kulturális értékek védelme kapcsán alkalmazandó kivételekkel.
430 „B" RÉSZ - II. FEJEZET
Ezen kivételek folyamatos kibőv ítése szakmai körök részéről kritikát is kapott, mert
ellentmondásosnak látják ezt az EUMSZ 36. cikkének megszorító értelmezésével. Ezt
az ellentmondást feloldandó, az Európai Bíróság szigorú arányossági vizsgálat alá veti
a tagállamok által hivatkozott kényszerítő érdekeket és restriktív módon értelmezi azo-
kat. Ez különösen vonatkozik a fogyasztóvédelemmel indokolt tagállami korlátozó in-
tézkedésekre. Egyébként ez az az íratlan kivétel, amelyre a tagállamok leggyakrabban
hivatkoznak. Ehhez a kivételhez a tagállamok azokat a nemzeti szabályokat szeretnék
fenntartani, amelyek egy bizonyos termékminőséget biztosítanak. Ide lehet sorolni
azokat a rendelkezéseket, amelyek megtiltják a nem az adott normának megfelelő áruk
forgalmazását, vagy az ilyen áruknál nem engedélyezik a fajta szerinti besorolást.
(Például a szója alapú tej esetén a tej név használatát.) A tapasztalat az, hogy az ezek-
re kivételként való hivatkozás az esetek többségében eredménytelen. Az Európai Bí-
róság ezeknek az eseteknek a túlnyomó többségében, az arányosság elve alapján uta-
sítja el a kivételek alkalmazását.
Az Európai Bíróság a C-220/98. sz. Estée Lauder-ügyben fogalmazta meg a fogyasz-
tóktól elvárható magatartást, amely alapul szolgált az adott intézkedés arányossága meg-
állapításához. A Lancaster kozmetikai cikkeket árusító cég az egész Unió területén egy
olyan ránctalanító krémet forgalmazott, amelynek dobozára a „lifting" szót írta rá. Ez a
konkurens cég, az Estée Lauder szerint a fogyasztókra nézve megtévesztő, mert olyan
hatást ígér a krém használata, amelyet amúgy csak arckozmetikai műtéttel lehet elérni,
azaz a bőrön lévő ráncok műtét útján való eltávolításával. A német tisztességtelen üzleti
cselekményekről szóló törvény szerint kérte az Estée Lauder az ügy megítélését az ille-
tékes helyi bíróságtól. A Lancaster viszont arra hivatkozott, hogy az ügy ilyen megítélé-
se az EUMSZ 34. cikkében említett tilalom megszegését jelentené, mint a mennyiségi
korlátozással azonos hatású intézkedését, mivel a „lifting" szó megváltoztatása a termék
dobozán és a többi termékismertető információs felületeken, jelentős többletköltséget
jelentene a Lancaster cégnek. Az Európai Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy
itt „írott", az EUMSZ 36. cikkén alapuló kivételre, nevezetesen emberek egészségének
védelmére nem lehet hivatkozni, mivel a krém hatásával kapcsolatos fogyasztói tévedés
nincs semmiféle hatással az emberek egészségére. Az Európai Bíróság megkérdőjelezte
afogyasztóvédelmi kényszerítő érdekfennforgását, az arányosság elvére hivatkozva. Ezen
az alapon ezt az érdeket nem látta veszélyeztetettnek. Egy ilyen megjelölés, mint a „lif-
ting" megítélésekor, tehát, hogy az áru megjelölése megtévesztő-e,figyelembe kell ven-
ni, hogyfeltehetően mi várható el egy átlagosan tájékozott,figyelmes és értelmes fogyasz-
tótól, aki képes érdekeit kellő módon felismerni. Annak a kérdésnek az eldöntését, hogy
a „lifting" szó nem ugyanazt jelenti a német fogyasztóknak, mint a többi tagállam fo-
gyasztóinak, az Európai Bíróság a helyi bíróság megítélésére bízta. Megjegyezte, hogy
egy értelmes fogyasztó egy arcránctalanító krémtől tartós változást aligha vár el.
Az áruk szabad áramlása 431
6.8. Teszt a EUMSZ 34. cikke alkalmazására
Az EUMSZ 34. cikke (,,A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden
mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés") alkalmazására az alábbi fel-
tételeknek halmozottan kell jelen lenniük. Amennyiben ezek közül csak egy is hiányzik,
a tilalmi rendelkezést nem lehet alkalmazni .
- Nincs speciális uniós jogi rendelkezés;
- a behozatali korlátozás uniós termékre vonatkozik [EUMSZ 28. cikk (2) bek.];
- a korlátozás tagállami intézkedésre vezethető vissza;
- az intézkedés korlátozza az importot magát, akadályozza a piacra jutást, diszkri-
minatív vagy de jure vagy de facto az importtermék re nézve súlyosabb terheket
ró, mint a hasonló hazai árukra (különbségtétel az árura vonatkozó és az árufor-
galmazás módozatait érintő előírások között);
- nem áll fenn az EUMSZ 36. cikke szerinti, illetve az íratlan kivételek, kényszerí-
tő érdekek alapján alkalmazható kivételek egyike sem. (Az utóbbi azért nem áll
fenn , mert valamilyen okból alkalmazása aránytalan).
7. Állami monopóliumok
Az állami monopóliumokról szóló rendelkezések egészítik ki a vámokra és meny-
nyiségi korlátozásokra irányuló szabályokat, ezzel teljessé téve az áruk szabad mozgá-
sára vonatkozó uniósjoganyagot.
Az állami monopóliumok.fiskális vagy közellátási célokat szolgálnak. Ez az államot
megillető különös jog, hogy adott termék belföldi kereskedelmét, gyártását, behozata-
lát és kivitelét teljesen a kezében tartsa, ellenőrizze, azaz monopolizálja.
Az ilyen monopóliumot rögzítő jogszabályok korlátozzák az áruk szabad áramlását
mint uniós alapszabadságot minden más partnerrel szemben, továbbá befolyásolják a
szabad árképzést, illetve a hazai termelőt védik a külföldi konkurenciától. Ezáltal a
külföldi versenytársaknak a piaci árra gyakorolt, és a fogyasztók javára történő ked-
vező hatását kiiktatja.
Az EUMSZ 37. cikke foglalkozik az állami monopóliumokkal, de nem tiltja azokat.
A tagállamok kötelezettsége, hogy minden kereskedelmi jellegű monopóliumot kiiga-
zitsanak oly módon, hogy az áruk beszerzési és értékesítési feltételeire vonatkozóan a
tagállamok állampolgárai között ne álljon fenn diszkrimináció. Ezt a cikket egyébként
,,kiigazítási" klauzulának is nevezik.
A rendelkezés nemcsak a kifejezetten állami monopóliumnak deklarált szabályokra
vonatkozik (pl. dohánymonopólium), hanem minden ilyenjellegíí állami intézkedésre,
432 „B" RÉSZ - 11. FEJEZET
amelyet az állam vagy az állam által ezzel meghatalmazott szerv foganatosít. Főbb
tartami elemei a következők :
- A diszkrimináció tilalma emelendő ki az EUMSZ 37. cikk (1) bekezdésében meg-
foga lmazottakból.
- A másik fontos eleme a jogszabálynak az új monopóliumok bevezetésének tilalma,
az ún. ,,standstill" záradék. Ez feltétel nélküli és közvetlenül alkalmazandó tilalmat
ír elő újabb olyan intézkedések bevezetésére, amelyek megsértenék az EUMSZ
37. cikkében rögzített elveket, vagy amelyek korlátoznák a tagállamok közötti vá-
mok és mennyiségi korlátozások tilalmára vonatkozó rendelkezések hatályát.
- A 37. cikk nem minden állami monopólium alkalmazását tiltja. Csak azokra vo-
natkozik, amelyek a tagállamok közötti kereskedelemre fejtik ki hatásukat. Tehát
a monopólium tárgya egy olyan termék, amely a belső piacon ténylegesen forgal-
mazott vagy potenciálisan forgalmazható . Fontos továbbá az is, hogy a monopó-
lium befolyásolja az áru kereskedelmét, és hatása legyen arra.
- A 37. cikk csak az árukra vonatkozik és nem érvényes a szolgáltatásokra, különö-
sen nem a kommunális szolgáltatások terén fennálló monopóliumokra.
A gyakorlatban a tagállam monopolszabályainak kiigazítási kötelezettsége alapve-
tően a kizárólagos importra és exportra, illetve kizárólagos értékesítésre fennálló ren-
delkezésekre vonatkozik. Az ilyen monopólium sértheti harmadik fél import- és ex-
porttevékenységét, illetve az értékesítésekre vonatkozó kizárólagosság pedig megaka-
dályozhatja a harmadik felet abban, hogy termékét közvetlenül és önállóan a fogyasz-
tóknak eladhassa. Itt láthatóan az adott termékek forgalmának jelentős befolyásolása
áll fenn, függetlenül attól, hogy a kizárólagos értékesítési jogok csak a nagykereske-
dőknek és/vagy a kiskereskedőknek vannak fenntartva.
A termékek előállításra vonatkozó monopólium nem tárgya az EUMSZ 37. cikké-
nek. Ám, ha egy termék előállításának monopóliumával rendelkező vállalkozás mégis
ki akarná használni ezt a helyzetét, akkor a domináns piaci helyzetével élne vissza és
az EUMSZ 102. cikkébe ütköző cselekedetet valósítana meg.
AJÁNLOTT IRODALOM
- BALDASTY: EU - Zollrecht, textausgabe, Österreich, Bécs, 2012.
- BLUTMANN László: EU-jog működésben , Szeged, 2004.
- CERIONI, Luca: The European Un ion and Direct Taxation, Routledge, London and
New York, 2015.
- CREMONA, Marise: The Single Market as a Global Export Band: Exporting the
Single Market, lssue 5, European Business Law, Yol. 21 , 2010.
- DONY, Marianne: Droit de l'Union européenne, Editions de l'Universite De Bru-
xelles, 2014.
Az áruk szabad áramlása 433
- DuBou1s, Louis - BLUMANN, Claude: Droit matériel de l'Union européenne, Mont-
chrestien, Párizs, 2009.
- EPINEY, Astrid: Free Movement of Goods, ln: Dirk Ehlers (ed.), European Funda-
rnental Rights and Freedoms, Berlin 2007.
- FAmo, Massimo: Customs Law ofthe European Union - 3rd edition, Kluwer Law
International BV., 2011.
- GoRMLEY, Laurence, W: Free Movement of Goods and Their Use - What Is the Use
oflt? Fordham International Law Journal,Yolume 33, Issue 6, 2011, Article 1.
- GREAVES, Rosa: A Commentary on Selected Opinions of Advocate General Jacobs,
Fordham International Law Journal, Yolume 29, Issue 4/2005, Article 6.
- HAK EN BERG, Waltraud: Europarecht (EuR), 7. Auflage, Vahlen JURA Lehrbuch,
2015.
- LACHMAYER, Konrad - STÖGER, Karl: Casebook Europarecht mit dem Yertrag von
Lissabon, facultas.wuv, Bécs, 2010.
- LENAERTS, Koen - PIET van Nuffel: Constitutional Law of the European Union,
Thomson, Sweet & Maxwell, London, 2005.
- MACLEAN, Robert: EU Trade Barrier Regulation: Tackling unfair foreign trade
practice, Palladian Law Publcations, Bembridge, Isle of Wigbt, 2000.
- MAYER, Franz C.: Die Warenvekehrsfreihet im Europarecbt - eine Rekonstruktion,
Nomos Yerlages, Baden-Baden, 2004.
- VARJÚ, Márton - VÁRNAY, Ernő (szerk.): The Law ofthe European Union in Hun-
gary, Institutions, Processes and the Law, HVG-ORAC, Budapest, 2015.
- MICHAEL, Lothar - SAUER, Heiko: - Übungsfall: ,,Grenzganger" - Autobahnbloc-
kade im Spiegel deutscber und europaischer Grundrechte und Grundfreiheiten,
Düsseldorf ZJS l/2010Zeitscbrift für das Juristische Studium - www.zjs-online.
com
- MILARG, Ivo: Die Schranken des freien Warenverkehrs in der EG: Systematik und
Zusammenwirken von Cassis-Rechtsprechung und Art. 30 EG-Yertrag, Nomos
Verlag
- OLI VER , P. - JARVIS, M: Free Movement of Good sin the European Community,
London, 2003.
- PERISIN, Tamara: Free Movement of Goods and Limits of Regulatory Autonomy
in the EU and WTO, TMC Asser Press, 02.02.2009.
- PANURJASZ, Anett Antigoné: Az áruk szabad áramlása, Európai Tükör, 2014. (19.
évf.) 2. sz. 93- 107. o.
- ScHROEDER, Werner: Grundkurs Europarecht, Yerlag C. H. Beck, München, 2011.
- SOMSSICH Réka: Az uniós jogba ütköző adók visszatérítése a magyar jogban, Eu-
rópai jog, 10. évf. 4. sz. 2010.
- SüMMER, Christian: Europarecht, 12. Auflage, Alpmann Schmidt, Münster, 2018.
- SPAVENTA, Eleonor: Leaving Keck beh ind? The free movement of goods, Europe-
an Law Review, 2009. 35 (6) pp. 914- 932.

III. FEJEZET
A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSA
1. A munkaerő szabad áramlásának koncepciója
A munkaerő szabad áramlása kezdetben egy klasszikus gazdasági szabadságként je-
lent meg az integráció szerződéses joganyagában. E szabadság biztosította a tagállami
polgárságú munkavállalók részére, hogy a Közösség területén álláskeresés céljából sza-
badon mozogjanak, valamint egy másik tagállam területén a fogadó ország polgáraival
azonos feltételek szerint munkát vállaljanak. Jelenleg e jogokat az EUMSZ 45. cikke
tartalmazza.
A munkaerő szabad áramlása mint belső piaci szabadság megvalósítása mögött a ter-
melési tényezők hatékony elosztásának koncepciója állt. A gazdasági hatékonyság jel-
szava alatt a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályok egyfelől hozzájárul-
tak a munkaerőpiaci kereslet és kínálat kiegyenlítődéséhez , másfelől elősegítették, hogy
a munkavállalók megtalálják a jobb és magasabb bérezésű állásokat. A szabadság vezér-
lőelvéül szolgáló állampolgárságon alapuló diszkriminációtilalmi elv lehetővé tette to-
vábbá, hogy a munkáltató a munkavállalók közül ne azok származása, hanem érdemei
alapján válasszon. A Bíróság ugyanakkor már igen korán szembesült a ténnyel , hogy a
diszkrimináció tilalma önmagában nem elegendő a munkaerő szabad mozgása akadá-
lyainak lebontásához. Így a '90-es évek elejétől kezdődő gyakorlatában lényegében már
minden olyan szabályt összeegyeztethetetlennek talált az uniós joggal, amely puszta
léténél fogva gátolta a munkavállalók szabad mozgását. Ezzel párhuzamosan, ítéletei-
ben egyre nagyobb hangsú lyt fektetett a tisztán gazdasági szempontokon túlmutató
megfontolásoknak. E szemléletváltás később elvezetett a korábban kizárólag a munka-
vállalókat és a vállalkozókat megillető tartózkodási jogosítvány önállósulásához, -
amely a jogalkotás szintjén elsőként a nyugdíjasok, a diákok és az önfenntartó szemé-
lyek szabad mozgását biztosító irányelvekben jelent meg- , végül pedig, az uniós pol-
gárok szabad mozgásáról szóló irányelv elfogadásához.
Az uniós polgárság intézményének megerősödéséve l, ill. az európai szolidaritás el-
vének meggyökeresedésével mára az uniós munkavállaló már nem pusztán termelési
tényezőként, hanem a fogadó állam társadalmába immár hosszú távon integrálódni kí-
vánó polgárként jelenik meg az európai térben . A gazdasági, politikai és a szociális
szempontok egyidejű érvényesítésének követelménye ugyanakkor nem kevés feszült-
A munkavá ll alók szabad mozgása 435
séget generál az uniós jogalkalmazás során. A fenti ambivalenciára jól rávi lágít - töb-
bek között - a munkaerő szabad áramlása mint bel s ő piaci cél megvalósítása és a mun-
kavállalókkal letelepedni kívánó harmadik országbeli családtagok beutazása feletti
tagállam i kontroll vágya között fesz ül ő ellentmondás. A tagállamok ugyan a belső
piaci célokat szem előtt tartva, de továbbra is igyekeznek saját gazdasági, politikai
szempontjaikat érvényre juttatni a munkavállalók tagállamközi mozgása során.
Ez utóbbi szempontok domináltak példának okáért a keleti bővítés során. Az olcsó
keleti munkaerő tömeges bevándorlása és az ezt kísérő jóléti turizmus generálta tagál-
lami félelmek okán, a csatlakozást követő első két évben valamennyi régi tagállam a
saját nemzeti jogszabályai szerint engedélyezhette a csatlakozó országok állampolgá-
rainak munkavállalását.
Noha a Bizottság bővítés hatásait vizsgáló közleményében kimutatta, hogy az újon-
nan csatlakozó tagállamok köréből érkező munkavállalók összességében pozitív hatás-
sal voltak az uniós tagállamok gazdasági növekedésére, azóta is folyamatos és szűnni
nem akaró támadások érik e jogintézményt Jól példázza ezt a brit miniszterelnök - lé-
nyegében Nagy-Britannia Európai Unióból történő ki lépéséhez vezető - azon kijelen-
tése, amely szerint Nagy-Britanniának nem áll szándékában a brit adófizetők pénzéből
korlátozások nélkül finanszírozni az ott dolgozó európai uniós (főként kelet-közép-eu-
rópai) polgárok szociális juttatásait. Ezzel szemben az EU által éves rendszerességgel
kiadott munkaerőmozgásról szóló jelentések valójában azt jelzik, hogy a fogadó ország
területére munkavállalási célzattal utazó polgárok - kellő információk hiányában - csak
csekély mértékben veszik igénybe az egyébként számukra elvben rendelkezésre álló
szociális ellátásokat. A bizottsági közleményben leírtak igazolni látszanak továbbá az
alapítók eredeti elképzeléseit is. A gazdasági recesszió eredményeként csökkent az
újonnan érkező uniós munkavállalók száma és ezzel párhuzamosan megindult a visz-
szaáramlás, ami azt jelzi, hogy ugyan kereslet idején a beáramló munkaerő száma va-
lóban növekedést mutat, a feltételek kedvezőtlenné válásával azonban sokan visszatér-
nek eredeti hazájukba.
A mobilitási hajlandóságot a gazdasági szempontokon túl persze számos más ténye-
ző is befolyásolja. Visszahúzó erőt jelentenek a nyelvi akadályok, a kulturális különb-
ségek és a megszokott környezettől , legföbbképp a családtól való elszakadás nehézsé-
ge. Utóbbit jelentősen enyhítették a mobil munkavállalók családtagjainak a munkavál-
lalóval együtt való letelepedését biztosító másodlagos jogi rendelkezések.
Végül, említést kell tennünk a szabad mozgást befolyásoló olyan krízishelyzetekről ,
mint amit például a Covid- 19 pandémia idézett elő. A válság kirobbanásával, tömege-
sen tértek haza a más tagállamban é lő állampolgárok, még ha ezt az utazási korlátozá-
sok meg is nehezítették. A hazatérés mint döntés, persze sok esetben v i sszavezethető
a fogadó állambeli munkahely elvesztésére, és a fogadó államban igénybe vehető szo-
ciális ellátásokról való kellő ismeretek hiányára. Általánosságban mégis elmondható,
hogy a biztonságos környezet iránt vágy, amely elsősorban az anyaországot jelenti,
fe l értéke l ődni látszik pandémia idején.
436 „B" R ÉSZ- Ill. FEJ EZET
2. A munkavállaló fogalma - az EUMSZ 45. cikkének
személyi hatálya
A munkavállalói minőség elnyerése tartózkodási és egyéb széles körű jogosítványo-
kat generál, így messze nem közömbös, hogy az uniós jog értelmében kit tekinthetünk
munkavállalónak.
Mindenekelőtt szükséges rögzíteni, hogy noha a munkaerő szabad mozgásának jo-
gát rögzítő EUMSZ 45. cikke nem szól arról, hogy mely állampolgárságú munkavál-
lalókra terjed ki annak hatálya, az alább bemutatandó és a munkavállalói jogokat ki-
bontó másodlagos jogforrás, így a 492/2011 /EU rendelet hangsúlyozza, hogy kizárólag
a tagállami állampolgárok élhetnek e jogokkal.
Tekintettel továbbá arra, hogy maga a Szerződés nem definiálja a munkavállaló fo-
galmát, annak tartalommal való megtöltése az Európai Unió Bíróságára várt. A Bíró-
ság az egyes nemzeti jogok e lté rő fogalom használatának csapdáját kikerülve, joggya-
korlatában mindenekelőtt egyérte lművé tette, hogy a munkavállaló fogalma a nemzeti
jogoktól független , önálló tartalommal bíró uniós jogi foga lom.
A fogalom objektív kritériumait a Bíróság a Lawrie Blum-ügy kapcsán hozott dön-
tésében fektette le (C-66/85. sz. Lawrie Blum-ügy). Ennek értelmében a munkaviszony
lényege, hogy egy személy, meghatározott ideig, egy másik személy számára és irá-
nyítása alapján díjazás ellenében tevékenységet fejt ki. A munkavállalói státus megha-
tározásakor így teljességgel közömbös a belső jog által meghatározott jogviszony for-
mája, a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolat jellege. A kérdéses ügyben egy
a freiburgi egyetem tanár szakán végzett brit állampolgár szeretett volna részt venni
egy szakv i zsga-fe lkészítőn , melynek ideje alatt közalkalmazotti jogállást szerzett vol-
na. Az oktatási hi vatal azonban nem engedélyezte a részvételét, arra való hivatkozással,
hogy nem volt német állampolgár. Az ügy kapcsán az a kérdés merült fel , vajon a brit
hölgy munkavállalónak tekintendő-e, ami alapján kiterjed rá az állampolgárságon ala-
puló diszkrimináció tilalma. A Bíróság a fenti meghatározás alapján úgy találta, hogy
a konkrét esetben a gyakorló tanári pozíció kimeríti a munkavállaló fogalmát, ugyan-
is a tanári tevékenységét va lamely oktatási intézmény irányítása alatt végezte, amely
előírta számára a nyújtandó szolgáltatást és a munkaidőt, és amelynek utasításait kö-
teles volt végrehajtani. Az sem volt kétséges továbbá, hogy az intézmény részére gaz-
dasági értékű szolgáltatást nyújtott, amikor az intézmény diákjai számára órákat adott
és ezen tevékenységéért ellentételezésben részesült.
A Bíróság a fenti esetben kimondta ezenfelü l azt is, hogy a munkavállalásnak „va-
lós és tényleges" gazdasági tevékenységet kell magában foglalnia. Mit értünk e fogalom
alatt? A Bíróság ítélkezési gya korlata szerint ugyan a legtöbb tevékenység kimeríti ezt
a foga lmat, legyen szó professzionális sporttevékenységrő l , vagy akár prostitúcióról,
azonban nem minden esetben ez a helyzet. Így egy vallási alapon nyugvó közösség
számára végzett munka természeténél fogva nem tekinthető gazdasági jellegű tevé-
A munkavállalók szabad mozgá a 437
kenységnek. A Bíróság a Steymann-esetben mégis úgy határozott, hogy a kereskedel-
mi tevékenységet is fo lytató vallási közösség számára a közösség tagja által kifejtett
munkavégzés gazdasági tevékenységnek minősül , amennyiben a közösség által adott
ellenszolgáltatás - jelen esetben az anyagi szü kségletek fedezése, azaz a koszt, kvártély
és némi zsebpénz - a ténylegesen kifejtett munkavégzés egyfajta díjazása ként szolgál
(C- 196/87. sz. Steymann-iigy).
A Bíróság általi tág értelmezésnek is megvannak persze a határai, ahogy az a drog-
rehabilitációs program keretében való munkavégzés kérdésével foglalkozó Bettray-íté-
l etből is kitűnik (C-344/87. sz. Bettray-iigy). A tényállás szerint, a német állampolgár-
ságú Bettrayt egy speciális, munkaterápiás program keretében foglalkoztatták Hollan-
diában. A holland hatóságok arra hivatkozással utasították el annak tartózkodás iránti
kérelmét, miszerint a beilleszkedési terv alapján történő munkavégzés nem mjnős ül
valós és tényleges gazdasági tevékenységnek, tekintve, hogy kizárólagos célja az adott
személy társadalomba való visszavezetése.
A Trojani-ügyben szintén egy egyedi beilleszkedési terv alapján történő munkavég-
zés ről volt szó, a Bíróság ebben az esetben azonban már finomított fenti nézetén (C-
456/02. sz. Trojani-iigy). Trojani francia polgárként az Üdvhadsereg részére végzett
munkát Belgiumban, ellenszolgáltatásként zállást és némi zsebpénzt kapott. A Bíróság
ugyan a nemzeti fórumra hagyta annak eldöntését, hogy a konkrét esetben valós és
tényleges munkavégzésről van-e szó, mégis érzékeltette, önmagában a társadalmi re-
integráció mint a munkavégzés fő célja nem zárja ki a fenti minőség elnyerését. Így a
tagállami fó rum egyedi vizsgálatának többek között arra kell kiterjednie, hogy a kér-
déses személy által ténylegesen teljesített szolgáltatások vajon a munkaerőpiacon szo-
kásos szolgáltatásnak tekinthetők-e.
Az uniós munkavállaló fogalmának lényegi elemét képezi továbbá, hogy a munka-
végzés nem minősülhet csekély jelentőségűnek és mellékesnek. E kritérium teljesítése
problematikus lehet a részállású munkavállalók esetében. A Bíróság joggyakorlatában
mégsem szentel túl nagy jelentőséget e körülménynek. Ezt példázza a Levin-ügy,
amelyben a Bíróság a munkavállalók körébe tartozónak tekintette azt a brit hölgyet,
akinek részállású bére nem érte el a nemzeti jogszabályok által meghatározott, a lét-
fenntartáshoz szükséges minimális jövedelemküszöböt (C-53/81. sz. Levin-ügy). Ezt
támasztják alá a Kempf-ügyben foglaltak is (C-139/85. sz. Kempfügy), amelyben a
Bíróság egy részmunkaidős zenetanári tevékenységet is a munkaerő szabad áramlását
kimondó cikkely hatálya alá vont, függetlenül attól , hogy a kérdéses személy jövedel-
mét - létfenntartása érdekében - különböző szociális juttatásokból egészítette ki. Kö-
zömbös tehát, hogy a tényleges és va lóságos tevékenységet végző személy keresetét
saját vagyonából, valamely hozzátartozója jövedelméből , avagy az alacsony keresetű­
eknek járó szociális segé l ybő l egészíti-e ki.
E ponton ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Kempf-döntésben foglaltak ma
már sokkal komolyabb következménnyel járnak, mint azt valaha i ejteni lehetett.
Amíg ugyanis az integráció kezdetén a Kempf-ügy képezte a kivételt, mára a részrnun-
438 „B" RÉSZ - Ill. FEJEZET
kaidős foglalkoztatás, illetve az alacsony bérezésű munkákhoz kötődő különleges szo-
ciális juttatások (in work benefit) igénylése egyre elterjedtebbé vált. A feltevés, amin a
szabad mozgás eredeti elképzelése alapult, nevezetesen, hogy a munkavállalók teljes
mértékben önfenntartók, így számos esetben már nem állja meg a helyét. Ez pedig
egyre nehezebben kezelhető tényállásokhoz vezet a gazdaságilag aktív és az inaktív
polgárok elhatárolását illetően.
Úgy tűnik, a munkavégzés időtartama sem bizonyul döntő faktornak az uniós mun-
kavállalói státus megállapíthatósága szempontjából. Mi sem igazolja ezt jobban, mint
a Bíróság azon döntése, amely értelmében a felsőoktatási tanulmányaihoz támogatást
igénylő, a fogadó országban mindössze két és fél hónapig dolgozó pincérnő is az uniós
munkavállalók körébe sorolandó (C-413/01. sz. Ninni-Orasche-ügy). A munkavégzés
rövid ideje azonban kétséget támaszthat az alkalmazás valódi és tényleges voltát ille-
tően. A Bíróság ezt a kérdést vizsgálta a Raulin-ügyben egy eseti munkáltatói behívás
alapján pincérnői állásban, az elméletben fennálló jogviszony ellenére ténylegesen
csupán hatvan órát tevékenykedő holland diáklány esetében. Ennek kapcsán a Bíróság
megjegyezte, hogy a csekély óraszám a tevékenység kiegészítő és járulékos jellegét
jelezheti, végső soron azonban a nemzeti bíróságra hagyta a kérdés megválaszolását.
Hasonlóképpen járt el a Bíróság a Tarola-ügyben, ahol úgy találta, hogy kizárólag a
nemzeti bíróságra tartozik annak eldöntése, hogy a mindössze két hétig az ír építőipar­
ban dolgozó, majd ezt követően elbocsátott román állampolgár a munkavállalói kate-
gória alá sorolandó-e. Tekintve, hogy az előterjesztő bíróság e kérdésre megerősítő
választ adott, ez alapján már megállapítást nyerhetett Tarol a munkavállalói jogállásának
fennmaradása, és az ebből fakadó jogok összessége (C-483/17. sz. Tarola-ügy).
A fentieket figyelembe véve a Bíróság 2008-as Vatsouras-ügyben hozott döntésében
foglaltakat tekinthetjük irányadónak, nevezetesen azt, hogy ahol lehetséges, ott a Bí-
róság megállapítja majd a munkavállalói státus fennállását (C-22/08. sz. Vatsouras-ügy).
A Vatsouras-ügyben a nürnbergi munkaügyi központ megtagadta az álláskeresőknek
járó alapellátás folyósítását két, Németországban élő görög állampolgár részére, mivel
azok korábban csak néhány hónapig dolgoztak Németországban, mi több, egyikük cse-
kély mértékű tevékenysége még a megélhetését sem biztosította. A Bíróság megerősít­
ve korábbi kiterjesztő hatályú gyakorlatát, deklarálta, miszerint a díjazás korlátozott
volta és a keresőtevékenység rövid időtartama sem zárja ki, hogy az érintett személyt
az EUMSZ 45. cikke szerinti munkavállaló fogalma körébe sorolják.
A Bíróság munkavállaló fogalmát kiterjesztően értelmező gyakorlatának további
példájául szolgál az Antonissen-ügy, amelyben megerősítésre került, hogy azok is a
45. cikk hatálya alá tartoznak, akik épp állást keresnek (C-292/89. sz. Antonissen-iigy).
Az álláskeresőket megillető tartózkodási jog azonban időben korlátozható. Uniós sza-
bályozás hiányában maguk a tagállamok jogosultak arra, hogy e célból határidőt szab-
janak, ami főszabályként nem lehet kevesebb, mint három hónap. Az Antonissen-dön-
tés idején ez a határidő az Egyesült Királyságban hat hónap volt, amit a Bíróság az
uniós joggal összhangban állónak ítélt meg. A tényállás szerint Antonissen belga ál-
A munkavállalók szabad mozgása 439
lampolgárt az Egyesült Királyságban való több mint hat hónapos sikertelen álláskere-
sés után kokain illegális birtoklása miatt szabadságvesztésre ítéltek, szabadulását kö-
vetőe n pedig kiutasították az ország területéről. A Bíróság ezzel szemben kimondta,
hogy mindaddig, amíg észszerű esélye van annak, hogy a kérdéses személy munkát
találjon, nem utasítható ki a fogadó állam területéről , még akkor sem ha a tagállam
által szabott eredeti határidő lejárt.
A Bíróság nagyvonalú értelmezésének köszönhetően a munkaviszony megszűnése
sem jelenti feltétlenül a munkavállaló és/vagy családja számára a munkavállalói stá-
tusszal járó összes jog elvesztését. Így a Lair-eset tanulsága szerint azt a munkavállalót,
aki szakmai tevékenysége befejezését követően a fogadó államban egyetemi tanulmá-
nyokba kezd, úgy kell tekinteni, mint aki megtartja munkavállalói jogállását (C-39/86.
sz. Lair-ügy). Ennek szigorú feltétele ugyanakkor, hogy kapcsolat álljon fent a korábbi
szakmai tevékenység folytatása és a kérdéses egyetemi tanulmányok között, kivéve,
ha a munkavállaló önhibáján kívül lett munkanélküli és ez okból kényszerül átképzés-
re. A fenti korlátozás indoka a munkavállalói státushoz kapcsolódó széles körű okta-
tási jogosítványokkal való visszaélés elkerülése. A Bíróság által a Lair-ügyben kimon-
dottak azóta beépítésre kerültek a már korábbiakban ismertetett szabad mozgás irány-
elv 7(3) cikk d) pontjába, amely értelmében a munkavállaló megtartja jogállását,
amennyiben a korábbi munkájával összefüggő szakképzésben vesz részt.
Mint láthatjuk, a Bíróság a munkaerő szabad áramlásának gazdasági szabadsága
alatt a jogalanyok igen széles köre számára biztosít tartózkodási jogosítványokat.
Mindennek ellenére a munkavállalói státusszal összefüggő esetek száma markánsan
csökkent az elmúlt két évtizedben. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a tartózko-
dási jog, mint a munkavállalás szabadságának részjogosítványa, a '90-es években
önállósodott. Amint az fent már említésre került, az uniós jogalkotó elfogadta a gaz-
daságilag inaktív személyek szabad mozgásáról szóló irányelveket, amelyek rendel-
kezései, azóta már beépültek az uniós polgárok és családtagjaik szabad mozgását
szabályozó 2004/38/EK irányelvbe. E rendelkezések értelmében tehát a keresőkép­
telen személyek is szabadon letelepedhetnek más tagállamban, feltéve, ha rendelkez-
nek egészségbiztosítással és a tartózkodáshoz szükséges anyagi forrásokkal. Ezzel
együtt továbbra is indokolt a munkaerő szabad áramlásának önálló alapokon álló
szabályozása, tekintettel arra, hogy a munkavállalói státus elnyerése nem csupán
tartózkodási jogot, hanem széles körű szociális jogokat garantál a munkavállalók és
családtagjaik számára.
440 „B" RÉSZ - Ill. FEJEZET
3. A munkavállalókat és családtagjaikat megillető
jogosultságok
3.1 Az EUMSZ 45. cikke
A munkaerő szabad áramlását deklaráló elsődleges jogi rendelkezést az EUMSZ
IV. címében a munkavállalókra vonatkozó első fejezet 45. cikke tartalmazza. Az EUMSZ
45. cikk (1) bekezdése értelmében az Unión belül biztosítani kell a munkavállalók sza-
bad mozgását, ami a (2) bekezdés szerint magában foglalja az állampolgárság alapján
történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállami munkavállalók között,
a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltéte-
lek tekintetében. A (3) bekezdés a szabadság részjogosítványait sorolja fel, amely ér-
telmében a munkavállalónak joga van, hogy:
- tényleges ál lásaján la tokra jelentkezzen,
- e célból a tagállamok területén szabadon mozogjon,
- munkavállalás céljából valamely tagállamban tartózkodjon,
- a foglalkoztatás megszűnését követően bizonyos feltételekkel a tagállam területén
maradjon.
A Bíróság joggyakorlatában mindvégig hangsúlyozta, hogy a fenti, a diszkrimináció
tilalmát kifejezetten a munkavállalók vonatkozásában deklaráló szerződéses rendelke-
zést az általános diszkriminációtilalmi rendelkezés kivetüléseként, az EUMSZ 18. cik-
ke fényében kell értelmezni. Az EUMSZ 45. cikke közvetlen hatállyal rendelkezik, így
az hivatkozható a nemzeti bíróságok előtt. Mi több, nemcsak a munkavállalók hívhatják
fel a 45. cikket az állammal szemben (vertikális közvetlen hatály), hanem maguk a mun-
káltatók is. Mindez azon osztrák szabály uniós joggal való összhangját vizsgáló Clean
Car-ügyben (C-350/96. sz. Clean Car-ügy) került kimondásra, amely szerint az osztrák
vállalkozások ügyvezetőinek Ausztriában kell lakóhellyel rendelkezniük. A kérdéses
vállalkozás ezzel szemben egy Berlinben állandó lakóhellyel rendelkező személyt kívánt
bejegyeztetni a vállalkozás ügyvezetőjeként. A Bíróság az ügy kapcsán deklarálta, hogy
a munkáltatóknak joguk van arra, hogy állampolgárságtól függetlenül válasszák ki al-
kalmazottaikat, és e célból szabadon hivatkozhatnak a 45. cikkre a tagállami bíróságok
előtt. A munkavállalókat megillető szerződéses jogok körét számos másodlagos forrás
egészítette ki, ill. konkretizálta. Jelenleg a szerződéses rendelkezéseken túl, a már fent
említett, az uniós polgárok és családtagjaik tagállamok területén való szabad mozgá-
sáról és tartózkodásáról szóló 2004/38/EK irányelv és a munkavállalók Unión belüli
szabad mozgásáról szóló 492/201 l/EU rendelet szabályai részletezik a munkavállalókat
megillető jogokat. Utóbbi rendelet lényegében kodifikálja a munkavállalók szabad moz-
gását korábban szabályozó, többször módosított 1612/68/EGK rendeletet, továbbá né-
A munkavállalók szabad mozgása 441
hány új rendelkezést is lefektet a megüresedett munkahelyek betöltésének uniós szintű
előseg ítésére (EURES Koordinációs Iroda). Megemlítendő továbbá a 2014/54/EU irány-
elv, amely a mobil munkavállalók kiszolgáltatott helyzetére figyelemmel, az EUMSZ
15. cikkéből és a rendeletből eredő jogok gyakorlati érvényesülését hivatott e lősegíteni.
Igy a hatékonyabb jogvédelem céljából az irányelv bevezeti az actio popularis elvét,
azaz lehetővé teszi, hogy bizonyos egyesületek vagy egyéb jogi személyek - a szociá-
lis partnereket is beleértve - a nemzeti jogokkal összhangban részt vehessenek az uni-
ós munkavállalók nevében vagy érdekében folytatott bírósági és/vagy közigazgatási
eljárásban. Az irányelv továbbá arra kötelezi a tagállamokat, hogy kijelöljék azokat a
szabad mozgást támogató szerveket, amelyek a mobil munkavállalók egyenlő bánás-
módjának előmozdításával, népszerűsítésével foglalkoznak. Végül a jogszabály előírja,
hogy a munkavállalók tájékoztatásának elősegítésére a tagállamoknak kapcsolattartó
pontokat kell létrehozniuk. A Bíróság a szerződéses rendelkezéseket legtöbb esetben
a másodlagos jogi szabályokra tekintettel értelmezi, mégis azok konfliktusa esetén ér-
telemszerűen a szerződéses rendelkezések nyernek érvényt. Az alábbiakban a rendelet
főbb szabályait és a vonatkozó jogeseteket tekintjük át, hiszen ez utóbbi vonatkozik
kifejezetten magára a mobil munkavállalói körre.
3.2. A Tanács 492/2011/EU rendelete a munkavállalók Unión belüli
szabad mozgásáról
A 492/2011 /EU rendelet célja egyfelől a munkavállalók és családtagjaik szabad moz-
gásának megkönnyítése, másfelől azok társadalmi integrációjának elősegítése. A ren-
delet alapvetően a jogosítványok két fő csoportja köré rendeződik, így egyfelől a mun-
kához jutással kapcsolatos jogokat, másfelől a munkavállalót a foglalkoztatási jogvi-
szony során megillető jogosítványokat rögzíti .
3.2.1 A foglalkoztatáshoz való jog
A / rendelet l. cikke biztosítja a jogot, hogy egy uniós polgár munkavállalóként egy
másik tagállam területén a fogadó ország polgáraival azonos feltételek mellett munkát
vállalhasson. A rendelet tilt mindennemű , a más tagállam polgáraival szemben alkal-
mazott korlátozást, amelyet a fogadó ország polgáraival szemben nem érvényesítenek.
[gy tilalmazott az olyan tagállami gyakorlat, amely akadályozza a külföldi lakóhellyel
rendelkező munkavállalók toborzását, korlátozza a betölthető munkahelyek hirdetését
a médiában, avagy a foglalkoztatás feltételéül szabja, hogy a külföldi munkavállalók a
munkaügyi hivatalnál bejelentkezzenek. Nem alkalmazhatók továbbá azok a szabályok
442 „B" RÉSZ - III. FEJEZET
sem, amelyek vállalkozásonként, tevékenységi ág szerint, regionális vagy nemzeti szin-
ten meghatározzák a külföldi fog lalkoztatottak számát vagy számarányát.
(a) A közvetlen diszkrimináció tilalma
A közvetlenül diszkriminatív és ezen jellegénél fogva a sze rződésbe ütköző intéz-
kedések illusztratív példáját szolgáltatja a professzionális labdarúgók körében felme-
rülő Bosman-eset, amelyben egy lejárt sze rződésű belga focista szeretett volna átszer-
ződni egy francia klubhoz (C-415/93. sz. Bosman-ügy). Ma már mindenki számára
természetes, hogy egy klubcsapatban legfeljebb csak mutatóban van hazai futballista,
korábban azonban az UEFA szabályai szerint megállapított kvóták erősen limitálták a
külföldi játékosok számát, tekintet nélkül az uniós jog vonatkozó rendelkezéseire. A
Bíróság épp ezért az említett Bosman-döntésében kimondta, a tagállami állampolgárok
számbeli korlátozás nélkül szerepelhetnek a más tagállamok klubcsapataiban.
Hasonlóan problematikusnak tűnt a francia tengeri munka-törvénykönyv azon ren-
delkezése, amely értelmében a hajók legénységének csupán egyharmada lehetett kül-
földi polgár, sőt a hajó bizonyos részein, így a gépházban vagy a rádiószobában kizá-
rólag francia állampolgár szolgálhatott. A Bíróság ez esetben is deklarálta a nyílt diszk-
rimináció tilalmát és megállapította a kérdéses rendelkezés szerződésbe ütközését.
Meglepő, de maga a bírósági ítélet sem tántorította el Franciaországot attól, hogy még
további 20 évig fenntartsa a jogsértő szabályozást. Az ilyen nyíltan diszkriminatív sza-
bályok ma már meglehetősen ritkák, és súlyosan korlátozó jellegükre tekintettel csak
kivételesen, a szerződésben és az annak végrehajtására szolgáló másodlagos jogi sza-
bályokban foglalt kimentési okokkal nyerhetnek igazolást.
(b) A közvetett diszkrimináció tilalma
A könnyen tetten érhető nyíltan diszkriminatív intézkedésekkel szemben a tagálla-
mok előszeretettel élnek olyan közvetetten diszkriminatív eszközökkel, amelyek lát-
szólag semlegesek, hatásukban azonban ugyanolyan korlátozók. A rendelet ezért egy-
aránt tiltja azokat a tagállami szabályokat, amelyek ugyan állampolgárságtól függetle-
nül alkalmazandók, azonban kizárólagos vagy fő céljuk, illetve hatásuk az, hogy távol
tartsák a többi tagállam állampolgárát a betölthető munkahelyektől. Itt tehát azon fel-
tételekről van szó, amely nem nyíltan az állampolgárság, hanem más ismérv, így pél-
dául a lakóhely alapján tesz különbséget a munkavállalók között. E körben klasszikus
példaként szolgálnak azok az ügyek, amelyekben a fogadó tagállamban letöltött szol-
gálati időhöz vagy a helyben lakás feltételéhez kötik az állás elnyerését. Így a Scholz-ügy-
ben egy eredetileg német állampolgárságú hölgy esetében - aki Olaszországba ment
férjhez és ott később állampolgárságot is szerzett - elutasították a még Németországban
szerzett szolgálati ideje beszámítását egy egyetemi men zai álláshely betöltése kapcsán
(C-419/92. sz. Scholz-ügy).
Hasonlóképpen közvetetten diszkriminatívnak minősült az a brit intézkedés, amely
egy álláskeresési támogatás ír-amerikai kettő s állampolgár általi elnyerését az Egyesült
A mun kavá llalók szabad mozgása 443
Királyságban való tényleges ott-tartózkodás követelményétől tette függővé. A fenti
megállapításnak helyet adó Colli ns-döntés kapcsán szükséges azonban megjegyezni,
hogy egy igen egyedi esetrő l volt szó (C-138/02. sz. Col/ins-ügy). A kérelmező a jára-
dékjgénylést mege lőző majd két évtizeddel korábban, mindössze tíz hónapot tartózko-
dott az Egyesült Királyságban . Ennek fényében a Bíróság elfogadta a brit igazolást,
miszerint az Egyesült Királyság csak olyan személyeknek nyújt szociális támogatást,
akinek integráns kapcsolata van a munkaerőpiaccal , amit alátámaszthat az adott tag-
államban való bizonyos ideig tartózkodás.
A külföldi állások elnyerése tekintetében - a hazai képesítések elismertetése mel-
lett - különös jelentő séggel bír a nyel vismeret megkövetelhetősége . Az anyanyelvhasz-
nálat követelménye, mint a nemzeti önazonosság kifejeződése, könnyen feszültséget
generálhat az alapvetően gazdasági szempontokat hangsúlyozó belső piacon, ahogy azt
a Groener-eset is jól példázza (C-379/87. sz. Groener-ügy). Anita Groener - ma már
befutott festőművész - holland állampolgárságú rajztanárként dolgozott egy dublini
főiskolán , ahol két év után megpályázott egy határozatlan idejű tanári állást. A feltéte-
lek között szerepelt az ír állam mindkét hivatalos nyelvének, így az angol és a gael
nyelvnek az ismerete, annak ellenére, hogy az oktatás csupán angolul folyt. Az ügy
kapcsán a Bíróság elismerte a tagállamok jogát a nemzeti nyelv védelmét elősegítő po-
litika érvényesítésére, amennyiben ezt a követelményt az arányosság elvére figyelem-
mel alkalmazzák. Mjndez összhangban áll a 492/2011 /EU-es rendelet 3(1) cikkével,
melynek értelmében a nyelvtudás megkövetelése önmagában nem ellentétes az uniós
joggal, amennyiben a betölthető állás természete ezt megkívánja. Márpedig a tanár és
a diák kapcsolata speciális kapcsolat, előbbiek ugyanis fontos szerepet játszanak nem-
csak az oktatás, hanem az iskola mindennapos életében egyaránt.
Ami pedig a nyelvismeret igazolását illeti, a Bíróság az Angonese-esetben kimond-
ta, a tagállamok nem támaszthatnak olyan aránytalan követelményt, amely szerint a
nyelvtudás igazolására kizárólag az ország egyik tartományában kiállított különleges
bizonyítvány fogadható el (C-281/98. sz. Angonese-ügy).
(e) A piacra j utást gátló nem diszkriminatív szabályok
A Bíróság számára már igen korán nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a diszkrimi-
natív intézkedések jelenthetnek veszélyt a belső piaci szabadság megvalósulására. Bi-
zonyos szabályok, noha egyformán alkalmazandók a hazai és a más tagállami munka-
vállalókra, összességében mégis akadályt jelenthetnek a munkaerő szabad ára mlására
nézve - jogszerű igazolás hiányában - , megsértve ezzel az EUMSZ 45. cikkét Ennek
sarkalatos példája a fent már idézett Bosman-ügy, amelyben a belga focista francia
klubhoz való átigazolásának a nemzeti labdarúgó-szövetségek azon szabályai is gátját
szabták, melyek szerint a hivatásos játékosok csak egy nagyobb összegű , a kinevelő
klubok részére történő képzési díj kifizetése után szerződhettek le egy más ik tagállami
csapathoz. A Bíróság deklarálta azt a nagyon fontos tételt, miszerint a szerződés lejár-
tát követően fizetendő átigazolási díj pusztán azon oknál fogva jogsértő, hogy akadá-
 444 „B" RÉSZ - Ill. FEJEZET
lyozza a munkaerő szabad áram lását. Bosman ügye által nyerhetett megerős ítést, hogy
azok a nemzeti rendelkezések, amelyek valamely tagállam állampolgárát visszatartják
attól, hogy a szabad mozgására vonatkozó jogát gyakorol va elhagyja származási or-
szágát, e szabadság akadályát képezik, még akkor is, ha a munkavállaló állampolgár-
ságától függetlenül alkalmazandóak.
A Bíróság fenti döntésében lényegében a már az áruk szabad áramlása körében is-
mertetett Dassonville-formula logikája érvényesül annyiban, hogy minden tagállami
intézkedést a szerződésbe ütközőnek tekint, amely akadályozza a belső piaci szabadság
érvényesülését.
3.2.2. A foglalkoztatás során biztosított egyenlő bánásmód
A jogok e csoportja kifejezetten a munkavégzés során biztosít a más tagállami pol-
gár munkavállalóknak a hazai munkavállalókkal egyenlő bánásmódot bizonyos terü-
leteken. A rendelet igen kiterjedt körben nevesít ilyen jogokat. A 492/2011 /EU rendelet
7- 9. cikkei értelmében a fogadó állam hatóságaitól megkövetelhető, hogy:
- egy másik tagállam munkavállalója a foglalkoztatási és munkafeltételek tekinte-
tében a hazai állampolgárokkal azonos bánásmódban részesüljön, különösen, ami
a javadalmazást, a munkaviszony megszüntetését és munkanélkülivé válás esetén
az újra elhelyezkedést illeti [7. cikk (1) bekezdés];
- a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvezzen
[7. cikk (2) bekezdés];
- a hazai munkavállalókkal azonos feltételek szerint részesüljön szakiskolai képzés-
ben és átképzésben [7. cikk (3) bekezdés];
- egyenlő bánásmód illesse meg a szakszervezeti tagság és az azzal kapcsolatos jo-
gok gyakorlása vonatkozásában (8. cikk);
- ugyanazokat a jogokat és kedvezményeket élvezhesse, amelyeket a hazai állam-
polgároknak nyújtanak lakhatási ügyekben (9. cikk).
3.2.2.1. FOGLALKOZTATÁSI ÉS MUNKAFELTÉTELEK
A Bíróság gyakorlatában igen gyakori, amikor a külföldi munkavállalót a hazai
munkavállalókénál hátrányosabb munkafeltételek miatt éri sérelem. Ez történt az Allué
és ~oonan-ügyben, amely tárgyát azon olasz rendelkezés képezte, amely értelmében
az idegen nyelvi lektorok kizárólag határozott idejű munkasze rződést köthettek az őket
foglal,koztató olasz egyetemekkel, amíg más tanárok határozatlan idejű munkaviszony
kereteben dolgoztak (C-33/88. sz. Allue és Coonan-iigy). Az olasz egyetemeken tanító
idegennyelv-tanároknak azonban mindössze negyede volt olasz állampolgár, így ez a
szabályozás főként a más tagállami munkavállalókat sújtotta. A Bíróság úgy találta, a
A munkavállalók szabad mozgása 445
fenti rendelkezés a közvetett diszkrimináció körébe tartozik és ily módon összeegyez-
tethetetlen a közösségi joggal. Hasonlóképpen közvetett diszkrimi nációt állapított meg
a Bíróság a C-15/96 sz. Schöning-Kougebetopoulou-ügyben, méghozzá egy olyan kol-
lektív szerződéses rendelkezés kapcsán, amely a közszférában nem vette figyelembe a
külföldön eltöltött szolgálati időt a magasabb fizetési fokozatba sorolás szempontjából.
3.2.2.2. SZOC IÁLIS E LŐNYÖK
Az Európai Biróság az egyenlő bánásmódot a szociális előnyök tekintetében kimon-
dó rendelkezést igen szélesen értelmezte. A Bíróság gyakorlata értelmében így szoci-
ális előnynek minősül minden kedvezmény, amelyet a hazai munkavállalóknak általá-
nos jelleggel, objektív alapon, elsősorban a munkavállalói minőségük alapján, vagy
azon egyszerű tény folytán biztosítanak, hogy a tagállam területén élnek, mindezt azért,
hogy megkönnyítsék Unión belüli mozgásukat. Ennek tükrében minden olyan szociá-
lis juttatás e kategória alá vonható, amely a munkavállaló munka- és életfeltételeinek
javítását, illetve szociális integrációját szolgálja, pusztán annak státusa alapján. A Bí-
róság a szociális juttatások fogalmát tehát nem kötötte magához a munkaszerződéshez .
A szociális kedvezmények megillethetik mind magát a munkavállalót, mind pedig an-
nak családtagjait.
Így a Reina-esetben a Bíróság szociális előnynek minősítette a gyermekszületéssel
összefüggésben kapott kamatmentes kölcsönt (C-65/81. sz. Reina-ügy). A Bíróság ki-
mondta, ez a kedvezmény diszkrecionális jellegétől függetlenül olyan előnynek minősül ,
amely alkalmas a munkavállalók szabad áramlásának ösztönzésére és ily módon a pá-
lyázási lehetőségből a más tagállami munkavállalók sem zárhatóak ki .
A Bíróság hasonlóképpen úgy találta, a személyek szabad mozgása szempontjából
különös jelentőséggel bír a nyelvi jellegű jogok biztosítása. Így valamely tagállam ál-
lampolgárságával rendelkező munkavállaló a nyelvhasználati jogra, mint olyan társa-
dalmi előnyre hivatkozhat, amit a tagállamnak a területén tartózkodó más tagállami
állampolgárságú munkavállalók számára is biztosítania kell. A Mutsch-esetben egy
távollétében pénzbüntetésre ítélt luxemburgi munkavállaló kérelmezte Belgiumban,
hogy a fellebbezési eljárást vele szemben német nyelven folytassák le, ahogy arra a
hazai munkavállalóknak lehetőségük is nyílt (C-137/84. sz. Mutsch-ügy). A Bíróság
döntését azzal indokolta, miszerint a mobil munkavállalónak az a joga, hogy a bírósá-
gi eljárásokban saját nyelvét a többi munkavállalóval azonos feltétel mellett használ-
hassa, fontos szerepet játszik a beilleszkedésben.
Az O' Flynn-ügyben a Bíróság egy az Egyesült Királyság szociális alapjából teme-
tés céljára biztosított támogatás esetében határozott úgy, miszerint az szociális előny­
nek minősül (C-237/94. sz. O' Flynn-ügy). O' Flynn úr fiát Írországban kívánta elte-
mettetni, a temetés költségeinek megtérítésére azonban csak az Egyesült Királyság
területén végzett szertartások esetében kerülhetett sor. A Bíróság ezt a közvetetten
diszkriminatív esetek közé sorolta, tekintettel arra, hogy a mobil munkavállalók ese-
446 „B" RÉSZ - Ill . FEJEZET
tében a hozzátartozókat legtöbbször a származás szerinti tagállamban temetik el. Mivel
a térítés csak magára a temetésre, és nem pedig a szállítással kapcsolatos költségekre
vonatkozott, az semmiféle többletköltséget nem jelentett a hazai munkavállalókkal
szemben, s így kimentésként sem szolgálhatott a hazai szabály védelmében.
Hasonlóképpen közvetetten diszkriminatívnak találta a Bíróság azt a luxemburgi
jogszabályt, amely úgy rendelkezett, hogy a Luxemburgban foglalkoztatott határ men-
ti ingázó munkavállalók gyermekei (akik tehát az adott államban tartózkodási hellyel
nem rendelkeznek) azzal a feltétellel kérelmezhetnek felsőfokú tanulmányokhoz nyúj-
tott pénzügyi támogatást (lényegében tanulmányi ösztöndíjat), hogy a munkavállaló a
kérelem benyújtásakor már öt éve megszakítás nélkül Luxemburgban dolgozik. Ezzel
szemben a kérdéses szabály nem írt e l ő ugyanilyen követelményt az ott élő hallgatók-
nak. A Bíróság nem fogadta a luxemburgi kormány érvelését, miszerint a szabályozás
célja a felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek arányának növelése Luxembur-
gban (C-238/15. sz. Verruga-ügy).
A Christini-döntés értelmében a szociális kedvezmény fogalma alá esett az a sok-
gyermekes családok számára biztosított vasúti kedvezmény is, amit egy olasz állam-
polgárságú nagycsaládos özvegyasszony igényelt, aki a korábban a szabad mozgás
jogával élő munkavállaló férje halálát követően Franciaországban maradt (C-32/75. sz.
Christini-ügy). A Bíróság ítélete szerint mivel ez a kedvezmény megilleti az elhunyt
francia munkavállalók hozzátartozóit, ezen az alapon nem zárható el a másik tagállami
munkavállaló családtagjaitól sem.
Arra a kérdésre, hogy az álláskeresőket megilletik-e a fent említett szociális kedvez-
mények, a Bíróság válasza kezdetben nemleges volt. A Bíróság a fent már ismertetett
Collins-esetben azonban úgy találta, amennyiben a fogadó ország munkaerőpiacával
integráns kapcsolat mutatható ki, az uniós polgári koncepció alapján az á lláskereső sem
zárható ki a támogatásból. Az egyenlő bánásmód elvét tehát kiterjesztette azokra az
uniós polgárokra is, akik álláskeresőként vannak jelen egy tagállamban. Kérdéses
ugyanakkor, hogy a Bíróság fenti gyakorlata hogyan egyeztethető össze a Collins-íté-
let óta hatályba lépett szabad mozgás irányelv 24(2) cikkével, amely kimondja, hogy a
fogadó állam nem köteles szociális segítségnyújtásra való jogot biztosítani az álláske-
resőknek a jogszerű ott-tartózkodásuk hosszabb időszakára.
A már fent ugyancsak ismertetett Vatsouras-ügyben épp ez a kérdés merült fel.
A Bíróság ily módon - a munkavállaló fogalmán túl - a munkavállalónak nem minősü­
lő á lláskeresők részére nyújtandó szociális segély megtagadhatóságának kérdéskörét
is vizsgálta. Ennek során megerősítette a Collins-ügyben foglaltakat, amely szerint - az
uniós polgári jogállásra is figyelemmel - nem lehet a tagállami munkavállalókat meg-
illető egyenlő bánásmódról rendelkező cikk [EUMSZ 45(2) cikk] hatálya alól kizárni
az olyan pénzbeli ellátást, amelynek célja valamely tagállam munkaerőpiacán az állás-
hoz való hozzáférés megkönnyítése. Jogszerű ugyanakkor, hogy a tagállam csak azon
álláskeresőknek nyújtja ezt az ellátást, akik tényleges kapcsolatot létesítettek ezen állam
munkaerőpiacával.
A munkavállalók szabad mozgása 447
Azzal, hogy a Bíróság az uniós polgári intézményre tekintettel a 45. cikk hatálya alá
vonta az álláskeresési támogatást, lényegében leszű kült a szabad mozgás irányelv
24(2) cikkében szere plő derogációk köre. Elő bbi rendelkezés ugyan továbbra is hivat-
kozási alapként szolgálhat az á lláskeresők által igényelt egyéb szociális juttatások (így
alapvetően a létfenntartást célzó juttatások) megtagadására, de semmiképp nem azok-
ra, amelyek célja az álláshoz való hozzáférés megkönnyítése. Annak a kérdésnek a
megválaszolását ugyanakkor, hogy mi is a szóban forgó ellátás célja, a Bíróság jelen
esetben a nemzeti bíróságra hagyta.
E ponton érdemes azonban megjegyezni, hogy egy későbbi ügyben (C-67/14. sz. Ali-
manovic-ügy) a Bíróság ugyanezt a német el látást - az utaló fórum által előterjesztettek­
re, illetőleg a fötanácsnoki véleményre figyelemmel - már egyértelműen a minimális
létfenntartást célzó juttatásként határozta meg, lényegében az irányelv 24(2) cikke sze-
rinti derogációs kör alá vonva azt. Mindez pedig egyben azt is jelenti, hogy az Európai
Bíróság is elfogadni látszik azt a tagállami, fiskális szempontokon alapuló megközelítést,
miszerint a tagállamok nem kötelesek korlátlanul támogatni a területükre érkező, más
tagállamokból származó áll áskeresőket.
Bármilyen tágan értelmezi is persze a Bíróság a szociális előny fogalmát, egyes jut-
tatások, így példának okáért a katonai szolgálattal összefüggő kedvezmények nem tar-
toznak annak hatálya alá, hiszen az az államnak tett szolgálatok ellentételezéseként
kerül folyósításra (C-207/78. sz. Even-iigy).
3.2.2.3. ADÓ ELÖNYÖK
A rendelet 7(2) cikke értelmében a munkavállalók nemcsak a szociális előnyök , ha-
nem az adózás tekintetében is azonos bánásmódot élveznek a hazai polgárokkal.
A nemzetközi adójog előírásai értelmében a belföldi és a külföldi (más tagállami)
illetőségű személyek adózási szempontból - bizonyos tekintetben - eltérő módon ke-
zelendők (például a jövedelemadók tekintetében az illetőség szerinti állam a vi lágjö-
vedelmet, míg az ettől e ltérő forrásállam csak az ott megszerzett jövedelmet adóztatja).
Ez azonban nem vezethet az adóalanyok hátrányos megkülönböztetéséhez. Egyes ese-
tekben mégis előfordul , hogy valamely tagállam kedvezőbb adózási feltételeket bizto-
sít azon adóalanyoknak, akik ott állandó lakóhellyel rendelkeznek, ami viszont uniós
jogi szempontból - a kérdéses rendelkezések közvetetten diszkriminatív volta miatt
- aggályos lehet, különösen az ingázó munkavállalók speciális helyzetére figyelemmel.
Ezt példázza a Schumacher-ügy, amelyben egy ingázó munkavállalót komoly hát-
rány ért egy német jövedelemadóval kapcsolatos rendelkezés miatt (C-215/87. sz. Schu-
macher-ügy). Az ügy egy Belgiumban élő, de Németországban dolgozó belga állam-
polgár esetében merült fe l, aki a német adószabályok értelmében pusztán azon az ala-
pon, hogy nem utóbbiban rendelkezett állandó lakóhellyel, nem vehetett igénybe bizo-
nyos adókedvezményeket. A Bíróság úgy találta, hogy az uniós jog igenis korlátozhat-
ja egy tagállam jogát a saját területén szerzett jövedelem tekintetében fennálló adózá-
448 „B" RÉSZ - Ill. FEJEZET
si feltételek megállapításában, amennyiben az kedvezőtlenebb bánásmódot eredmé-
nyezne a szabad munkavál lalást gyakorló másik tagállami személlyel szemben. A
szerződéssel tehát összeegyeztethetetlen az a rendelkezés, ami bizonyos adókedvez-
ményt csak a huzamosan német területen tartózkodó munkavállalóknak biztosít, te-
kintve hogy az ingázók legnagyobb része külföldi.
Hasonlóképpen megállapítást nyert azon belga szabály közvetetten diszkriminatív
volta, amely csak abban az esetben tette lehetővé a betegség- és életbiztosítási díjak le-
vonását a jövedelemadó-alapból, ha a biztosítást Belgiumban kötötték és ott teljesítették
e kifizetéseket. Bachmann úr (egy ideiglenesen Belgiumban dolgozó német állampolgát)
sérelmezte ezt, mivel ő ily módon nem érvényesíthette ezt a kedvezményt, ugyanis még
Németországban kötött biztosítást. Ez a szabályozás jellemzően a külföldi állampolgá-
rokat érintette hátrányosan, akik csak időlegesen dolgoztak Belgiumban. A Bíróság,
miközben megállapította a szabály közvetett megkülönböztető jellegét, elfogadta Bel-
gium érvelését, hogy csak ily módon biztosítható az adórendszer kohéziója. A belga
szabályozás értelmében ugyanis, amennyiben a biztosítási díjat levonták az adóalapból,
a biztosítási szerződés alapján történő kifizetések adókötelesek, míg ha a biztosítási díj
adókedvezményét nem érvényesítették, akkor a biztosítási szerződés alapján történő
kifizetések adómentessé váltak, ekként ha Belgiumnak lehetővé kellene tennie a másik
tagállamban kötött biztosítási szerződés utáni adókedvezmény érvényesítését, egyben
Belgium számára biztosítani kellene egy másik tagállamban megkötött biztosítási szer-
ződés alapján történő kifizetés esetén a kifizetés belga állam általi megadóztatását,
melyre az uniós jog nem biztosít lehetőséget (C-204/90 sz. Bachmann-ügy).
Ugyanakkor a Bíróság ítélkezési gyakorlatában nem csak az állampolgárságon ala-
puló diszkriminatív tagállami szabályokat tekinti szerződés be ütközőnek, hanem azo-
kat is, amelyek alkalmasak arra, hogy, akadályozzák, vagy kevésbé vonzóvá tegyék a
szabadság érvényesü lését. Így a Bíróság megállapította azon német szabály uniós jog-
ba ütközését, amely értelmében a Németországban teljes körű jövedelemadó-kötele-
zettséggel rendelkező személyek csak akkor tarthatnak igényt a saját lakás céljára szol-
gáló lakóingatlan után járó támogatásra, ha ez az ingatlan német területen található.
A Bíróság elviekben elfogadta a német kormány kimentését, miszerint ezzel kívánta
ösztönözni a lakáskereslet kielégítésére szolgáló lakásépítést. Végső soron azonban
mégis aránytalannak ítélte azt, ugyanis e cél akkor is megvalósul , ha kérdéses személy
a német terület helyett azt máshol kívánja megvalósítani (C- 152/05. sz. Bizottság kont-
ra Németország-ügy) .
A Bíróság fenti, a szabad mozgás akadá lyaira koncentráló gyakorlata ugyanakkor
könnyen visszaélésekhez vezethet, amikor is a tagállami polgárok azzal érvelnek, hogy
a magasabb jövedelemadók elriasztják őket a másik tagállamban való munkavállalás-
tól. A Bíróság épp ezért igyekszik gátat szabni az ilyen irányú törekvéseknek. Ezt iga-
zolja a Weigel-ügy is, amely tárgya egy német házaspár motorkerékpárjának szárma-
zási országból a férj munkahelye szerinti országba, Ausztriába történő átszállítása volt
(C-387/01.. sz. Weigel-ügy). Egy motorkerékpár Ausztriában történő nyilvántartásba
A mun kavá ll alók sza bad mozgása 449
vételekor a házaspárnak túlzott összegű adót kellett fizetnie, és azzal érveltek, hogy az
adó gátolja őket az EUMSZ 45. cikke szerinti jogaik gyakorlásában. A Bíróság elsőként
megál lapította, hogy az adó állampolgárságra tekintet nélkül kerül kivetésre, ugyanis
mindenkire, aki Ausztriában gépj árművet regisztráltat, egyformán vonatkozik. A Bí-
róság ugyan azt is kimondta, hogy a kérdéses adó vélhetően kedvezőtlenül hat a más
tagálla mban való munkavállalási kedvre, azonban ennek ellenére elutasította a házas-
pár fenti érvelését és kizárólag a diszkriminációmentesség elvére fokuszálva deklarál-
ta, az adórendszerek tagállamonkénti eltérése önmagában nem eredményezi az uniós
jog sérelmét.
3.2.2.4. LAKHATÁS
A rendelet értelmében a mobil munkavállalóknak ugyanazokat a jogokat és kedvez-
ményeket ~ell biztosítani lakhatási ügyekben, mint amelyeket a hazai polgároknak
nyúj tanak. Igya Bizottság kontra Görögország ügyben a Bíróság az uniós jogba ütkö-
zőnek ítélte azt a görög jogszabályt, amely értelmében csakis görög állampolgárok
vásárolhattak ingatlant az ország több mint felét kitevő görög határ menti övezetben
(C-305/87. sz. Bizottság kontra Görögország-ügy).
3.2.2 .5. SZAKISKOLAI KÉPZÉS, ÁTKÉPZÉS
A szakképzés igen hangsúlyos eleme a munkavállalói jogosítványoknak, hiszen ha-
tékonysága meghatározó módon befolyásolja a munkaerő képzettségének szintjét.
A szakképzéssel kapcsolatos jogosítványok gyakorlása körében mindenekelőtt az a lé-
nyegi kérdés merült fe l a Bíróság gyakorlatában, hogy milyen típusú oktatás minősül
szakképzésnek. A Bíróság a (C-293/83. sz. Gravier-ügyben) kimondta, hogy az olyan
oktatás, amely egy meghatározott szakmához, munkavállaláshoz szükséges képesítés-
re készít fel, illetve szakmához, munkához szükséges gyakorlat vagy szaktudás meg-
szerzését biztosítja, szakképzésnek minősül. Azaz az egyetemi oktatás általában szak-
képzés, kivéve, ha olyan különleges oktatási modulról van szó, amely inkább az érin-
tettek általános tudását kívánja e l őmozdítani és nem egy foglalkozás gyakorlására
készít fe l.
A Gravier-ügyben egy francia polgár szeretett volna részt venni Liege város művé­
szeti akadémiájának a képzésén. A belga szabályok értelmében azonban - szemben a
hazai polgárokkal - beiratkozási díjat kellett fizetnie. A Bíróság ítéletében ki mondta,
hogy mivel a szakképzéshez való hozzáférés különösen alkalmas a munkaerő szabad
áram lásának el őmozdítására, így annak feltételei az uniós jog hatóköre alá tartoznak
é~ kite1jed arra az egyenlő bánásmód elve. Következésképp, az egyetemek a mobil pol-
garokkal szemben nem vethetnek ki diszkriminatív tandíjakat, amely viszont komoly
finanszírozási kérdéseket vet fe l a külföldiek által betöltendő egyetemi férőhelyek vo-
natkozásában.
450 „ B" RÉSZ - Ill. FEJ EZET
Mint látjuk, a szabad mozgás jogával élő polgárok- a Bíróság szakképzés fogalmát
kiterjesztő ítélkezési gyakorlatnak köszönhetően - a hazai polgárokkal azonos feltéte-
lekkel vehetnek részt a felső oktatási képzéseken . Felmerül ugyanakkor a kérdés, mi a
helyzet abban az esetben, ha a jelentős számú külföldi hallgató jelentkezik-e képzésekre.
Mindez különösen érzékeny kérdésként jelenik meg azokban a tagállamokban, így pél-
dául Belgiumban és Ausztriában, ahol a képzési nyelv azonossága és a földrajzi közelség
komoly vonzerőt jelent a külföldi, nevezetesen a francia és a német hallgatók számára.
Ez volt a helyzet a C-147/03. sz. Bizottság kontra Ausztria-ügy tárgyát képező osztrák
szabály esetében is, amely a középiskolai tanulmányaikat nem Ausztriában befejező di-
ákok számára jóval szigorúbb feltételeket támasztott bizonyos képzésekre való bejutás-
hoz. Ausztria azzal védekezett, hogy e rendelkezés hiányában az egyébként „nyitottabb
osztrák rendszer vonzereje", hosszú távon veszélyeztetné az oktatási rendszer egységes-
ségét és pénzügyi egyensúlyát. A Bíróság azonban nem fogadta el a fenti hivatkozást,
különösen mivel maga az osztrák kormány is elismerte annak preventív jellegét.
Ugyanakkor azon belga szabály esetében, amely az orvosi és paramedicinális képzé-
sekre beiratkozni jogosult, nem belga illetőségű diákok számát korlátozta, már elfogadta
a belga kormány kimentését miszerint a külföldi illetőségű diákok nagy száma miatt
idővel egész Belgiumban hiány lehet a képzett egészségügyi dolgozókból, ezzel veszé-
lyeztetve a Francia közösség közegészségügyi rendszerét (C-73/08. sz. Bressol-ügy).
A fenti esetek kifejezetten a képzésre való felvétel tekintetében merültek fel, azon-
ban hasonlóan érzékeny kérdésként vetődik fel e körben a más tagállami polgárok által
igényelt megélhetési ösztöndíjak kérdésköre. A Bíróság a Matteucci-esetben egy Bel-
giumban dolgozó és egy német ösztöndíjra pályázó olasz állampolgár esetében rögzí-
tette elsőként, hogy a megélhetési ösztöndíjak a rendelet 7(2) cikk szerinti szociális
előnynek minősülnek , így e tekintetben is érvényesül az egyenlő bánásmód követel-
ménye (C-235/87. sz. Matteucci-ügy).
Más volt a helyzet a Brown-esetben, ahol a munkavégzési elem marginálisnak mi-
nősült az azt követő tanulmányokhoz képest (C-197/86. sz. Brown-ügy). Az ügyben egy
Brown nevű francia-brit kettős állampolgársággal rendelkező fiatalember helyezkedett
el pár hónapra egy skóciai cégnél gyakornokként, kifejezetten azért, hogy mérnöki
tanulmányait később a Cambridge-i egyetemen folytassa. Brown megélhetési ösztön-
díjért folyamodott, amit a brit hatóságok arra hivatkozással utasítottak el, hogy nem
tartózkodott korábban huzamos ideig az ország területén . A Bíróság az ügy kapcsán
úgy találta, hogy mivel a munka Brown egyetemi tanulmányainak az előfeltétele volt,
és a cég kizárólag a tanulmányokra tekintettel alkalmazta őt, munkavállalói minőség
hiányában nem jogosult a 7(2) cikke szerinti szociális előnyként a megélhetési ösztön-
díjra. A Bíróság ezen álláspontja tükröződik a már tárgyalt szabad mozgás irányelv
24(2) cikkében , amely értelmében a fogadó tagállam nem köteles a huzamos tartózko-
dási jog megszerzését megelőzően szociális segítséget nyújtani a tanulmányok folyta-
tásához, beleértve a szakképzést, értve ez alatt a tanulmányi ösztöndíjat vagy diákhitelt
A munkavá llalók szabad mozgása 451
a munkavállalókon, önálló vállalkozókon, e jogállásukat megtartó személyeken és csa-
ládtagjaikon kívüli személyeknek.
A dö~tő faktor tehát a munkavállalói minőség adott esetben történő megállapítha-
tósága. lgy a Bíróság C-46/12. sz. LN-ügyben hozott döntése értelmében egy olyan
uniós polgár, aki a fogadó államban tanulmányokat folytat, és ezzel párhuzamosan
keresőtevékenységet végez, a hazai polgárokkal azonos feltétek szerint jogosult a tá-
mogatásra, még abban az esetben is, ha elsődlegesen tanulmányok folytatása céljából
utazott az országba.
3.2.2.6. SZA KSZERVEZETI JOGOK
Más tagállami munkavállalók a saját állampolgárságú munkavállalókkal azonos
feltételekkel válhatnak szakszervezeti tagokká. Az ASTI-ügyben a Bíróság a szakszer-
v~zet fogalm~na~ autonóm uniós jelentést tulajdonítva kimondta, a rendelet tiltja, hogy
a Jogalkotó ktzárJa a külföldi munkavállalókat egy olyan szakmai kamara tagválasz-
tásán való részvételből , ahova a belépés kötelező, tagdíjat kell fizetniük, és amely szer-
vezet a tag munkavállalók érdekvédelmét látja el (C-213/90. sz. ASTI-iigy).
3.3. A családtagokat megillető jogosítványok
A m_unkavállaló családtagjait származékos úton illetik meg bizonyos jogosítványok,
amely Jogok biztosítása elsősorban azt célozza, hogy a munkavállalók számára ne ké-
pezze akadályát a szabad mozgásnak, hogy családtagjaikat hátra kell hagyniuk a szár-
mazási országban Azt, hogy ki minősül a mobil munkavállaló kedvezményezett csa-
ládtagjának, illetve hozzátartozójának, jelenleg szabad mozgás irányelv 2- 3. cikkei
szabályozzák.
Milyen jogosítványok illetik meg a családtagokat? Mindenekelőtt a mobil munkavál-
lalót családtagjaik szabadon elkísérhetik a foglalkoztatás államába, sőt immár közvet-
lenül is csatlakozhatnak hozzá egy harmadik országból. A más tagállamban munkát
vállaló személy házastársát és gyermekeit megilleti továbbá a jog, hogy a foglalkoztatás
helye szerinti állam területén keresőtevékenységet folytassanak, méghozzá állampol-
gárságtól függetlenül. A Mattern és Cikotic ügyben egy luxemburgi hölgy harmadik
országbeli férje szeretett volna munkát vállalni Luxemburgban úgy, hogy közben fele-
s~g~ Belgiumban dolgozott és ott is éltek (C-10/05. sz. Mattern és Cikotic-iigy). A Bí-
rosag ítéletében hangsúlyozta, a férj csak Belgiumban, azaz a feleség foglalkoztatása
szerinti országban juthat a hazai polgárokéhoz hasonló feltételekkel a tagállam munka-
e rőpiacára.
_A k~lföldi munkavállalók integrációja szempontjából szintén fontos jogosítvány,
m1szennt a mobil munkavállaló gyermekei az egyenlő bánásmód elve alapján jogosul-
tak oktatásra a fogadó tagállamban . A 492/20Ll /EU rendelet 10. cikke értelmében, ha
452 „B" RÉSZ - Ill. FEJEZET
a gyermekek a munkavégzés helye szerinti tagállam területén laknak, azonos feltéte-
lekkel nyernek felvételt általános oktatási intézménybe, szakmunkás- és egyéb szak-
képzésre. A rendeletben foglaltak célja ugyanis a munkavállaló és családtagja társa-
dalmi beilleszkedésének megkönnyítése.
A Bíróság a fenti rendelkezésre hivatkozással a Baumbast-ügyben hozott ítéletében
(C-413/88. sz. Baumbast-ügy) kimondta továbbá, miszerint egy uniós polgár gyerme-
kei, akik a más tagállamban munkát vállaló szülővel együtt telepedtek le a fogadó or-
szág területén, a munkavállaló távozását, illetve a szülők válását követően is jogosultak
iskolai tanulmányaik folytatása céljából a fogadó ország területén maradni. Döntését
a Bíróság azzal indokolta, hogy a gyermek tartózkodási jogának megvonása a munka-
vállaló szabad mozgását visszatartó hatással bírna.
A fenti jogok gyakorlását elősegítendő, a gyermeket ténylegesen nevelő szülő is hi-
vatkozhat a fenti tartózkodási jogokra, anélkül, hogy eleget tenne a megfelelő anyagi
forrás valamint a teljes körű egészségbiztosítással való rendelkezés másodlagos jogban
lefektetett követelményének (C-310/08. sz. Ibrahim-ügy).
Végül a Bíróság kiterjesztő hatályú ítélkezési gyakorlatában megállapítást nyert az
is, hogy a mobil munkavállaló gyermekei tartózkodási helyüktől függetlenül jogosultak
tanulmányi támogatásra. Így a Németországban dolgozó más tagállamból származó
munkavállaló olasz nemzetiségű lányát akkor is megilleti a támogatás, ha azt olaszor-
szági tanulmányaihoz kívánja igénybe venni. A Bíróság fenti ítéletei bői egyértelműen
kitűnik, hogy szabad mozgás jogával élő munkavállalók gyermekei irányában igen
liberális gyakorlatot folytat (C-9/74. sz. Casagrande-ügy).
4. Nemzetközi elem szükségessége
Mindahhoz, hogy e széles körű jogosítványok felhívásra kerülhessenek, egyfajta
tagállamközi elemet szükséges felmutatni az adott tényállás kapcsán . E követelmény
teljességgel érthető, hiszen az integráció születésekor a szerződéses rendelkezések ki-
fejezetten a másik tagállamban történő munkavégzést voltak hivatottak elősegíteni. Így
ha az adott jogviszony nem terjeszkedett túl egy tagállam határain, az esetben a meg-
felelő nemzeti szabályozást kellett alkalmazni. Ezt példázza a Saunders-eset, amelyben
egy brit munkavállaló hölgy bolti lopást követett el, ezért az Egyesült Királyságon be-
lül kitiltották Anglia és Wales területéről , és a továbbiakban csak Észak-Írországban
tartózkodhatott (C-175/ 78. sz. Saunders-ügy). A Bíróság úgy találta, ha az állam egy
hatósága korlátozza a saját állampolgára mozgásszabadságát saját területén belül, az
belügy és nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe. Ez azonban fordított diszkri-
minációt eredményez, azaz a másik tagállami munkavállalóval szemben a fogadó or-
szág saját polgárai hátrányosabb helyzetbe kerülnek.
A Bíróság épp ez okból - enyhítve a fenti gyakorlat szigorán - úgy határozott, asa-
ját állam polgára is hivatkozhat az uniós jogra, ha a tényállás valamely eleme tagállam-
A munkavállalók szabad mozgása 453
közi relevanciával bír. Így történt ez a Knoors-ügyben a korábban Belgiumban dolgo-
zó, holland állampolgár esetében, aki bár a holland jog szerinti szakmai képesítéssel
nem rendelkezett, saját hazája a Belgiumban szerzett szakmai gyakorlatát az uniós jog
rendelkezései alapján mégis kénytelen volt elismerni (C-II5/ 78. sz. Knoors-ügy). A Bí-
róság úgy találta, Knoors úr saját hazájával szemben is felhívhatja azt az irányelvet,
amely értelmében a tagállami hatóságoknak a megfelelő szakmai képesítés helyett egy
másik tagállamban folytatott szakmai gyakorlatot is el kell fogadniuk .
A Bíróság logikája szerint, ha valaki él a szabad mozgás kínálta jogokkal, majd visz-
szatér eredeti hazájába, ott legalább olyan jogokat kel I élvezzen, mint amit az uniós jog
alapján egy másik tagállamban élvezne. ABíróság fenti döntése ugyanakkor nem prob-
lémamentes, hiszen utat nyit a nemzeti jog megkerülésének. Épp ez történt az Akri-
ch-ügyben, amelyben egy marokkói állampolgár az Egyesült Királyság területéről való
többszöri kiu~asítását és illegális visszatérését követően elvett egy brit hölgyet feleségül,
majd együtt Irországba utaztak, kizárólag azzal a céllal, hogy a hölgy uniós munka-
vállalói státust szerezzen ott (C-109/01. sz. Akrich-ügy). A kérdés lényegében az volt,
Akrich úr hivatkozhat-e az uniós jogra annak érdekében, hogy ily módon legalizálja a
brit területen való tartózkodását. A Bíróság ebben az esetben ugyan nem állapította
meg az uniós joggal való visszaélést, de kimondta, egy harmadik országbeli családtag
csakis akkor hivatkozhat az uniós családegyesítési jogosítványokra, ha már korábban
jogszerű tartózkodást nyert valamely uniós tagállamban. A Bíróság az Akrich-ügyben
kimondott „e lőzetes jogszerű tartózkodás" doktrínáját később felülírta a szabad mozgás
irányelv keretében már ismertetett Metock-ügyben (C-127/08. sz. Metock-ügy). Ebben
segítségére szolgált az azóta hatályba lépett 2004/38/EK irányelv, amely már egyértel-
műen kimondja, az irányelvben foglalt jogok az uniós polgárokat kísérő vagy hozzájuk
csatlakozó családtagokat is megilletik, méghozzá a házastársnak a fogadó államba való
érkezése körülményeitől függetlenül. A Bíróság a döntését azzal indokolta, miszerint
ez esetben biztosítható csak az egységes jogalkalmazás követelménye az uniós polgá-
rok belső piaci jogainak gyakorlását illetően.
A belső piac létrejötte és az uniós polgárság intézményének megerősödése, mint
láthatjuk, igen erős éllel veti fel a tagállamköziség követelményének fenntarthatósá-
gát. A Bíróság a 2011-es Zambrano-ügyben (C-34/09. sz. Zambrano-iigy) hozott íté-
letében ezért már úgy határozott, az uniós polgárságból fakadó lényegi jogok tény-
leges élvezetének sérelme egy lényegében tisztán belföldi tényállás esetén is tartóz-
kodási és munkavállalási jogokat generálhat az uniós polgár harmadik országbeli
családtagjai számára, amennyiben az uniós polgárt az Unió területe kényszerű elha-
gyásának veszélye fenyegeti.
454 „B" RÉSZ - III. FEJEZET A munkavállalók szabad mozgása 455

5. Kivételek a munkavállalók szabad mozgásának A Van Duyn-esetet követő Adoui és Cornuaille egyesített ügyekben a Bíróság már
eltérő szemléletet követett, amikor is egyértelműen kifejezésre juttatta, mennyire nem
biztosítása alól nézi jó szemmel a hazai és a külföldi polgárok magatartásának eltérő értékelését (C-
115- 116/81. sz. Adoui és Cornuaille-ügy). Az eset kapcsán a Bíróság rögzítette, hogy a
A Szerződés 45. cikkében rögzített állampolgárságon alapuló megkülönböztetés ti-
közrendre való hivatkozás feltételezi a társadalom valamely alapvető érdekét sértő
lalma nem egy abszolút tilalom, azaz korlátozás alá eshet. Így a Szerződés és az annak
tényleges és kellőképpen súlyos fenyegetés létét. A tényállás szerint két francia pincér-
végrehajtását célzó másodlagos joganyag a munkavállalók sza?ad ára~lásá~ak korlát-
nőt utasítottak ki Belgiumból, akik a belga hatóság szeri nt veszélyt jelentettek a köz-
!.e-
jaként ismeri el a közrendi, közbiztons_ági és köz~g~s,zségü~y1 al~p_ú_1gaz_?lasok~t.
rendre pusztán azon oknál fogva , hogy tevékenységük szorosan összefonódott az éj-
lenleo a 2004/38/EK irányelv foglalkoz1k a beutazas1 es tartozkodas1 Jog kozrend1, koz-
bizto~sági és közegészségügyi okokból történő korlátozásával, amely szabályozási ker~t
szakai élettel. A Bíróság azonban kimondta, hogy nem lehet a kiutasítást megalapozó
magatartásnak tekinteni azt a magatartást, amely kapcsán a tagállam nem alkalmaz
már a szabad mozgás tárgyalása kapcsán ismertetésre került, ezért itt csak a közrend 1,
megtorló vagy tényleges és hatékony intézkedéseket akkor, ha azt saját polgárai köve-
közbiztonsági korlátozással kapcsolatos releváns esetjog bemutatásra szorítkozunk.
tik el. Márpedig a belgák, saját prostituáltjaikkal szemben messze nem léptek fel olyan
határozottan, mint a más tagállami polgárokkal szemben, akiket sorra kiutasítottak az
ország területéről.
5.1. A közrendi, közbiztonsági kivételek
Mindenekelőtt szükséges leszögezni, hogy a közrendi, közbiztonsági okokból hozott
intézkedések kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhatnak. A sze-
5.2. A közszolgálatban történő foglalkoztatás
mélyes magatartás kérdésével foglalkozott többek között a híres Van Duyn-eset (C-
Az EUMSZ 45. cikkének (4) bekezdése értelmében a munkavállalók szabad moz-
41/74. sz. Van Duyn-ügy). A tényállás szerint Van Duyn kisasszony holland állampol-
gását rögzítő rendelkezések nem vonatkoznak a közszo lgálatban történő foglalkozta-
gárként az Egyesült Királyságban kívánt munkát vállalni, méghozzá a szcientológiai
tásra. A kivétel alkalmazhatósága az állam és az ilyen állást betöltő személyek közti
egyháznál. A brit hatóság azonban megtagadta tőle a beutazást, tekintettel arra, hogy
speciális kapcsolatot feltételez, így azt, hogy a tagállamok saját állampolgárai azok,
e szervezet az Egyesült Királyság megítélése szerint társadalmilag káros tevékenységet
akik kellően lojálisak az állam felé, továbbá akik legitimnek tűnnek a lakosság szemé-
fejt ki. Az Egyesült Királyság a közrendre hivatkozással igyekezett _ki_menteni_a bíró-
ben . A közszolgálat kivétele a többi kivételhez hasonlóan szűken értelmezendő. Mi
ságon a brit hatóság döntését, úgy azonban, hogy a szervezet a bnt Jog szennt nem
több, a közszolgálat kivételét csak az állás betöltésénél lehet alkalmazni , így az csak a
minősült tilalmazottnak, ill. maguknak a brit állampolgároknak sem tiltották az ott
közszolgálati beosztásba történő felvételre vonatkozik. Amennyiben a kérdéses személy
történő foglalkoztatást.
felvételt nyer a közszolgálatba, akkor vele szemben már érvényesül az állampolgársá-
A Bíróság döntésében mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy noha a közrend fogalmá-
gon alapuló megkülönböztetés ti lalma mind a javadalmazás, mind az egyéb munka-
nak uniós tartalma van, az annak érdekében foganatosított intézkedések során a tagál-
feltételek vonatkozásában. A közszolgálatban való fog lalkoztatás mint uniós fogalom
lamok széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek. A Bíróság az ügy kapcsán rög-
tartalma magából a Bíróság joggyakorlatából ismerhető meg. A Bíróság a C-149/79 sz.
zítette továbbá, hogy egy szervezetnél történő munkavállalás is az irányelv szerinti
Bizottság kontra Belgium-ügyben mondta ki elsőként, hogy a kivétel csak azokra az
személyes magatartásként értékelhető, mivel az a szervezet céljaival való azonosulást
álláshelyekre vonatkozik, amelyek gyakorlása a közhatalomban való közvetlen vagy
jelenti. Az a körülmény ugyanakkor, hogy a kérdéses szervezet tevékenységét az állam
közvetett részvételt igényel , valamint az állami vagy más hivatalos szerv általános ér-
jogilag nem tilalmazta, illetve hogy a kérdéses korlátozást nem alkalmazták magukra
dekeinek védelmét szolgálja.
a brit állampolgárokra, láthatóan nem bírt relevanciával az ügy kimenetele szempont-
Az hogy a két feltételnek együttesen kell-e fennállnia, a mai napig vitatott, ugyan-
jából. A Van Duyn-eset körülményeinek Bíróság általi egyedi megítélése vél~ető_en
akkor a kivétel megszorító jellegű alkalmazása egyértelműen egy ilyen értelmezés
annak köszönhető, hogy az nem kívánt olyan érzékeny kérdésekkel foglalkozm, mmt
irányába mutat.
az egyházak társadalmi megítélése az Egyesült Királyságban . Az eset mégis különös
Annak meghatározására, hogy egy állás a ~özszolgálat kivétele alá tartozik-e vagy
jelentőségge l bír, hiszen ezen ügy kapcsán ismerte el a Bíróság, hogy nem pusztán az
sem, alapvetően kétféle megközelítés létezik. Igy az intézményi szemlélet, amely alap-
alapító szerződések , hanem egyes irányelvek rendelkezései is hivatkozhatók a tagálla-
ján minden közigazgatási szervnél alkalmazott személy a közszolgálati kivétel hatálya
mi bíróságok előtt.
alá vonható, tevéke nységtől függetlenül. A Bíróság által követett funkcionális szemlé-
456 „B" RÉSZ - Ill. FEJEZET
let értelmében ezzel szemben egyazon szervezeten belül is minden állást öná llóan,
eset ről esetre meg kell vizsgál ni , hogy a beosztással párosuló hatáskörök a közhata-
lomban való részvételnek minősülnek-e vagy sem. Nem az a döntő faktor tehát, hogy
minisztériumi állásról van-e szó, hanem, hogy az álláshoz kapcsolódó munkakörrel
együtt jár-e a közhatalom gyakorlása vagy az állami közérdek védelme. A kivétel meg-
szorító jellege a funkcionális szem lélet érvényesítésére sarkallta a Bíróságot, így az a
legtöbb esetben nem vonta a 45. cikk (4) bekezdésének hatálya alá a kérdéses állást. Az
ítélkezési gyakorlat szerint ekképp nem tartozik a kivétel alá: az állami iskolában ok-
tató tanár, a közkórházban dolgozó nővér, az egyetemi idegen nyelvi lektor, valamint
az állami vasútnál dolgozó vas utas.
Ezzel szemben a közszolgálati kivétel alá tartozhatnak akár az önkormányzatnál al-
kalmazott felügyelők és éjjeliőrök is, amennyiben megállapítható, hogy közhatalmat
gyakorolnak vagy az állami közérdeket védik. A közszolgálati álláshelyekről kiadott bi-
zottsági közleményben a kivétel alá sorolhatók továbbá a fegyveres erők, a rendőrség, a
bíróság és adóhatóságok azon álláshelyei, amelyek a közhatalom gyakorlásával járnak.
A Bizottság a '90-es évek során kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett több
tagállammal, így például Görögországgal és Luxemburggal szemben, amiért azok túl-
ságosan átfogóan alkalmazták az állampolgárság követelményét az oktatásban , az
egészségügyben , a tömegközlekedésben, a víz-gáz-elektromos szolgáltatóknál, a táv-
közlésben, a postánál , valamint az állami operában való felvételnél is. A jogsértés
mindkét tagállam esetében megállapítást nyert. Noha a Bíróság elvi síkon elfogadta a
lu xemburgi kormány érvelését, miszerint a nemzeti identitás megőrzése - az ország
speciális demográfiai helyzetét is figyelembe véve - megköveteli az oktatásban az ál-
lampolgársági fe ltétel előírását, végső soron azt ilyen széles körben történő alkalmazás
esetén aránytalannak találta.
5.3. A bírói esetjog kivételei
Az áruk szabad áramlását igazoló kényszerítő követelmények bírósági kivételrend-
szeréhez hasonlóan a munkaerő szabad mozgását korlátozó szabályok is kimentést
nyerhetnek nyomós közérdeken alapuló indokok alapján. Így a Köhler-esetben a Bíró-
ság elismerte annak elvi lehetőségét, hogy egy javadalmazással kapcsolatos és a mun-
kaerő szabad áramlását gátló intézkedés a szerződéses kivételeken túl, objektív alapon
igazolást nyerhessen (C-224/01. sz. Köbler-iigy).
Köbler egyetemi tanárként dolgozott Ausztriában, majd 10 év munkaviszony után
megpályázott egy hű ségi kedvezményt, amely azon tanároknak járt, akik 15 éve taní-
tottak az adott országban. Köbler kérelmezte, hogy a jubileumi jutalom elnyeréséhez
számítsák be a más tagállamban (jelesül Németországban) egyetemi tanárként eltöltött
éveit, e kérését azonban elutasították. A Bíróság szerint, a kérdéses szabály ellentétes a
munkaerő szabad áramlására vonatkozó rendelkezéssel, tekintettel arra, hogy az eltérő
A munkavállalók szabad mozgása 457
módon kezeli egy tagállam más tagállam területén foglalkoztatott munkavállalóját a
javadalmazási fe ltételek tekintetében. Azzal, hogy kizárja a más tagállamban szerzett
szolgálati idő beszámítását, egyúttal kevésbé vonzóvá teszi a szabadság gyakorlását.
A Bíróság ítéletében mégsem zárta ki annak elvi l ehetőségét, hogy a munkavállalók
munkáltató iránti hűségének jutalmazása az egyetemi oktatás területén közérdekű kény-
szerítő indokként szolgáljon, még ha az a konkrét ügyben nem is nyert megállapítást.
Hasonlóképpen az egyetemi oktatás körében merült fel a Lyyski-eset, amely kapcsán
a Bíróság azt a kérdést vizsgálta, az EUMSZ 45. cikkébe ütközik-e a svéd követelmény,
miszerint egy speciális képzésre jelentkező tanárok svéd oktatási intézmény alkalma-
zásában kell, hogy álljanak (C-40/05. sz. Lyyski-iigy). A svéd állampolgárságú Lyyski
úr részvételi kérelme elutasításra került azon az alapon, hogy egy svéd tannyelvű , de
finnországi iskola alkalmazásában állt. A Bíróság az ügy kapcsán úgy találta, a svéd
szabály hátrányosan érinti azon oktatókat, akiket Lyyski úrhoz hasonlóan valamely
másik tagállam oktatási intézményében alkalmaznak, így különösen azokat, akik az
alapügy felpereséhez hasonlóan éltek a szabad mozgáshoz való jogukkal. Kimondásra
került tehát, hogy a svéd szabály az EUMSZ 45. cikkébe ütközik, amely azonban iga-
zolást nyerhet a svéd oktatási rendszer fenntartásának közérdekű követelménye alapján.
A tanárhiány orvoslását szolgáló program gyakorlati része ugyanis nehezebben való-
sítható meg, ha arra a svéd iskolarendszertől eltérő környezetben kerül sor. A Bíróság
ugyanakkor megjegyezte, hogy az arányosság követelményére is figyelemmel nem
utasíthatók el automatikusan a nem svéd intézmény által foglalkoztatott oktatók kérel-
mei, hanem minden esetben egyedi mérlegelésre van szükség, mindenekelőtt a pályá-
zó egyéni érdemeire, illetve adott esetben akár a képzés gyakorlati része alóli felmen-
tés lehetőségére is kiterjedően .
Végül megemlítendő a magyar vonatkozású C-5/13. sz. Kovács kontra Vas Megyei
Rendőr-főkapitányság-ügy, amelyben a magyar kormány az adócsalás el leni küzdelem
célját hozta fel védekezésként egy, az EUMSZ 45. cikk sérelmét megvalósító magyar
szabály kimentésére. A kérdéses szabály - amely a regisztrációs adó megfizetése alóli
kibújás lehetőségének megakadályozását célozta - előírta, hogy a magyarországi ille-
tőségű személy közúti forgalomban külföldi rendszámmal ellátott gépjárművet - bizo-
nyos kivételekkel - nem használhat. Ezen kivételek egyike, ha az érintett személy azt
Magyarország területén kívüli rendszeres munkavégzés érdekében használja és ezt
okirattal is tudja igazolni. Az alapügy felperese Magyarországon lakó, de Ausztriában
dolgozó magyar állampolgár volt, akinek a munkáltatója bocsátotta rendelkezésére a
járművet munkába járás céljából. Ezt a tényt azonban a helyszínen nem tudta igazolni,
így 200 ezer forintos közigazgatási bírsággal sújtották. A felperes utólag ugyan igazol-
ta a gépjármű jogos használatát, de ez a bírság kiszabását nem érintette, az ugyanis
nem a jármű jogszerű használatának kérdéséhez, hanem a jogszerű használat helyszí-
nen történő igazolása elmulasztásához kapcsolódott, a bírság összege pedig pontosan
akkora volt, mintha Kovács úr a külföldi rendszámú járművet jogellenesen használta
volna Magyarországon. A Bíróság az ügy kapcsán kimondta, hogy önmagában az, ha
458 „ B" RÉSZ - Ill. FEJEZET
a tagállam előírja, hogy a gépjárművezető bizonyos iratokat magánál tartson , nem kor-
látozza a szabad mozgást. Az ennek megszegése esetén alkalmazott aránytalan szank-
ció viszont már a szabad mozgás akadályának minősül. Jelen esetben, figyelemmel a
közigazgatási bírság összegére, továbbá arra, hogy az megegyezett a nyilvántartási
kötelezettség megszegése esetén kiszabható bírsággal (azaz a jármű jogellenes haszná-
latával), valamint a kimentés lehetőségének kifejezett kizárására, a szabályozás nyil-
vánvalóan aránytalannak minősült.
6. Társadalombiztosítási szabályok
A munkavállalók szabad mozgása illuzórikussá válna, ha a dolgozók elvesztenék
korábban megszerzett társadalombiztosítási jogosítványaikat. Épp ezért az EUMSZ
48. cikke jogalkotási felhatalmazást ad, hogy a szociális biztonság területén elfogadás-
ra kerüljenek azok az intézkedések, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biz-
tosításához szükségesek. Ebből a célból került elfogadásra a ma már nem hatályos, a
szociális biztonsági koordinációról szóló 1408/71 EGK rendelet, amelynek hatálya
azonban kizárólag a munkavállalókra és családtagjaikra terjedt ki.
2010. május l-jétől a szociális biztonság európai uniós koordinációjára vonatkozó
szabályozás megváltozott. A rendeletet felváltotta a 883/2004/EK rendelet, valamint
az annak végrehajtására szolgáló 987/2009/EK rendelet.
Az új uniós szabályozás középpontjában már nem pusztán a munkaerő szabad áram-
lásának biztosítása, hanem az Unió polgárainak szabad mozgáshoz való joga áll, így a
rendelet személyi hatálya a munkavállalókon túl - hasonlóan a tartózkodási jogokhoz
- kiterjed minden olyan uniós polgárra, aki valamely szociális biztonsági rendszer ha-
tálya alá tartozik és élni kíván a szabad mozgás jogával. Az uniós rendelkezések azon-
ban továbbra is csupán koordinációra törekednek, nem pedig a tagállami szociális
rendszerek összehangolására.
A rendelet többek között biztosítja:
- A különböző tagállamok jogszabályai szerint figyelembe vehető összes időszak
összevonását a juttatáshoz való jog megszerzése és fenntartása, valamint a jutta-
tások összegének kiszámítása céljából.
- A juttatások kifizetését a tagállamok területén lakó személyek számára, függetlenül
attól, hogy a jogosultságot mely tagállam vagy tagállamok terü letén szerezte meg.
A szociális biztonsági koordinációnak tehát nem célja egy egységes uniós szintű
szociális biztonsági rendszer létrehozása. A rendelet továbbra is tiszteletben tartja a
tagállamok hatáskörét saját szociális biztonsági rendszerük kialakítására, így a ked-
vezményezettek körének, a jogosultsági fe ltételeknek, illetve az ellátás szintjének a
meghatározására.
A munkavállalók szabad mozgása 459
A rendelet felsorolja azokat a tagállami szociális biztonsági ágakat, amely tekinte-
tében azt alkalmazni kell. Így a rendelet alkalmazási körébe tartoznak a betegségi el-
látások, az anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások, a rokkantsági ellátások,
az öregségi ellátások, a túlélő hozzátartozói ellátások, a munkahelyi balesetekkel és
foglalkoztatási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások, a haláleseti juttatások, a mun-
kanélküli-ellátások, az előnyugdíjak, illetve a családi ellátások tekintetében. A koráb-
bi rendelet szabályaihoz képest eltérés tehát, hogy az anyasági ellátások koordinációját
a jogalkotó kiterjeszti az apasági ellátások koordinációjára is, illetve bevezeti az elő-
nyugdíjak exportálásának lehetőségét. ,
A rendelet meghatározza a tagállamok által követendő elveket. Igy:
- az egyenlő bánásmód követelményét, amely értelmében a rendelet hatálya alá tarto-
zó személyeket bármely tagál 1am jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg,
és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait;
- az időszakok összesítésének elvét, amely szerint az el látást megállapító hatóságnak
az ellátás nyújtása során figyelembe kell vennie a többi tagállam területén szerzett
jogosító időket (munkavállalási, biztosítási, tartózkodási időszakok);
- az ellátások exportálhatóságának elvét, amely biztosítja annak lehetőségét, hogy
a jogosult számára a kifizetéseket egy másik tagállamban való tartózkodása esetén
is teljesítsék;
- az alkalmazandó jog meghatározásának elvét, amely szintén a l apvető jelentőséggel
bír a koordinációs mechanizmus szempontjából. Ennek célja, hogy meghatározza,
hogy az érintett személynek mely államban kell járulékot fizetnie, illetve hogy me-
lyik tagállam köteles az ellátás nyújtására. A rendelet az alkalmazandó jog megha-
tározásakor azon elvet követi, hogy egy személyre mindig csak egy tagállam szoci-
ális biztonsági jogszabályai vonatkozzanak, megakadályozva ezzel több tagállam
jogszabályainak együttes alkalmazását, illetve azt, hogy a különböző tagállami
szabályok miatt végül egyik tagállam joga se legyen alkalmazandó.
AJÁNLOTT IRODALOM
- 8ARNARD, Catherine: Free Movement ofWorkers and the Self-Employed. ln: BAR-
NARD, Catherine: The Substantive Law of the EU, 6th ed, Oxford, 2019.
- COSTA, Marios - PEERS, Steve: Economic Rights: Workers, Establishment and
Services. ln: COSTA, Marios - Peers, STEVE: Steiner - Woods EU Law, 14th ed.,
Oxford University Press, 2020.
- GYENEY Laura: Legal Challenges of the Retention of Worker Status as Reflected
in Recent Case-Law of the CJEU, Hungarian Yearbook oflnternational Law and
European Law, Vol. 7, 2019, 303-325. o. ,
- HUNGLER SÁRA - GELLÉRN É DR. LUKÁCS EVA - PETROVICS ZOLTÁN - DUDÁS
KATALIN: Az Európai Unió szociális és munkajoga. ELTE Eötvös Kiadó, Buda-
pest, 2020.
460 „B" RÉSZ - 111. FEJEZET

IV. FEJEZET
- SÁNCHEZ, Sara lglesias: Free Movement Law within the European Un ion: Workers,
Citizens and Third-Country Nationals. ln: PANIZZON, Marion, ZüRCHER, Gottfried,
FORNALÉ, Elisa: The Palgrave Handbook of lnternational Labour Migration. Law
and Policy Perspectices. Palgrave Macmillan, London, 2015, 361- 381. o. A LETELEPEDÉS, A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS
- SPAVENTA, Eleanor: The Free Movement of Workers in the Twenty-first Century.
Oxford University Press, 2015. ÉS A TŐKEMOZGÁS
SZABADSÁGÁNAK KÖZÖS ALAPJAI

A belső piaci szabadságok nem öncélú dogmatikai képződmények , nem azért alkot-
ta meg ezeket az európai jogalkotó, hogy azokat tananyagként számon lehessen kérni .
A szabadságoknak konkrét gazdaságpolitikai funkciójuk van: a belső piac megterem-
tése és hatékony működtetése, és ennek érdekében a jogalanyok számára a tagállamok-
kal szemben is közvetlenül kikényszeríthető alanyi jogok biztosítása. Az EUMSZ
26. cikk (2) bekezdése értelmében a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség,
amelyben biztosított a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása is.
A piac az a reális vagy virtuális hely, ahol a gazdasági kereslet és a kínálat találkoz-
hat. Ahhoz, hogy a kereslet és a kínálat a piacon megjelenhessen, a termékek (áruk és
szolgáltatások) mellett gazdasági szereplőkre (önfoglalkoztatókra) is szükség van.
A gazdasági szereplők a - különböző jogi formákban megszervezett - vállalkozások,
amelyek a kínálati és a keresleti oldalon is megjelennek. Az áruk és szolgáltatások elő­
állítása és forgalmazása nem nélkülözheti továbbá a tőkét és a pénzeszközöket, vala-
mint az ezekkel végzett műveleteket.
A fenti gyakorlati funkció felől közelítve indokolt a letelepedés, a szolgáltatásnyúj-
tás és a tőkemozgás szabadságait először közösen vizsgálni. Így egyrészt elkerülhető­
ek az ismétlések, másrészt mert e három - nem dologi - szabadság egymással bizonyos
fokig párhuzamos, és egymást helyettesítő képességgel rendelkezhet. Az EUMSZ le-
telepedési jogot szabályozó 49. cikkének második bekezdése például kifejezetten utal
a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is, míg a szolgáltatást „definiáló" 57. cikk
visszautal mindhárom másik szabadságra (áruk, személyek, tőke szabad mozgása), az
57. cikk harmadik bekezdése pedig a letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás közötti
funkcionális kapcsolatot is szabályozza. Az EUMSZ 58. cikk (2) bekezdése értelmében
a tőkemozgásokkal kapcsolatos banki és biztosítási szolgáltatások liberalizációja a tő­
kemozgások liberalizációjával összhangban valósul meg. Mindez jelzi, hogy már a
jogalkotás során sem kezelték e szabadságokat egymástól elszigetelten.
A másodlagos európai jog szintén tanúsítja, hogy a szabadságok szorosan kapcso-
lódhatnak egymáshoz: így például az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK
irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról a letelepedési jogot és a
szolgáltatásokat egymásra tekintettel, a maguk funkcionális egységében szabályozza.
462 „B" RÉSZ - IV. FEJEZET
Az EUMSZ szóban forgó szabadságokra vonatkozó különböző rendelkezéseinek az
összehasonlítása alapján az EuB is arra jutott (vö. pl. C-106/91. sz. Ramrath-ügy, 17.
pont), hogy azok ugyanazokon az elveken nyugszanak: egyrészt az EUMSZ hatálya
alá tartozó személyek a tagállamok területére beléphetnek és ott gazdasági tevékeny-
séget is kifejthetnek, másrészt tilos e személyeknek a nemzeti alapon történő bármifé-
le megkülönböztetése.
Példa
Azt, hogy a letelepedés, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadsága funkcio-
nálisan milyen közel állnak egymáshoz, az alábbi példán szeretnénk bemutatni:
Tegyük fel, hogy egy magyar természetes személy Ausztriában, Bécsben szeretne
idegenvezetői szolgáltatást nyújtani magyar turistáknak. Ezt a gazdasági célt az il-
lető személy számos formában megvalósíthatja: létrehozhat egy magyar honosságú
(azaz Magyarországon bejegyzett, a magyar társasági törvény szerint működő) gaz-
dasági társaságot (pl. kft.-t) magyarországi székhellyel, majd ezen gazdasági társa-
ság hirdetheti a szolgáltatását Magyarországon azon turisták számára, akik magya-
rul beszélő idegenvezetőt kívánnak Bécsben igénybe venni, és a kft. esetről estre
utaztatná ki az idegenvezetőt Bécsbe, hogy ott teljesítsen a kiránduló magyar turis-
ták számára. Úgy is dönthet azonban emberünk, hogy Ausztriában alapít gazdasági
társaságot az osztrák jog szerint, ausztriai székhellyel, és ezen a gazdasági társasá-
gon keresztül nyújtja szolgáltatásait odaát. Az is lehet azonban, hogy a magyar sze-
mély többségi részesedést vásárol egy már létező osztrák gazdasági társaságban, és
ennek a gazdasági társaságnak a segítségével nyújtja szolgáltatásait (az osztrák tár-
saság kisebbségi tagjával, illetve a társasággal megfelelően elszámolva). Avagy, az
illető kisebbségi részesedést vásárol egy Bécsben már magyar nyelvű idegenvezetői
szolgáltatást (is) nyújtó osztrák társaságban, maga nem is végez ilyen tevékenységet,
hanem csak a rá eső osztalékból részesedik. Vagy, első látásra talán a legegyszerűbb
lehetőséggel élve, a magyar illető kiköltözik Bécsbe, és ausztriai lakos természetes
személyként (gyakorlatilag egyéni vállalkozóként) tevékenykedik idegenvezetőként
az osztrák fővárosban. És ezzel a lehetőségeknek még egyáltalán nincs vége: elkép-
zelhető az is, hogy a magyar személy magyar honosságú gazdasági társasága fiók-
telepet hoz létre Bécsben, és ezen keresztül végzi tevékenységét, vagy a magyar cég
áthelyezi a tényleges székhelyét (a központi ügyintézési helyét) Pozsonyba, és onnan
ingázva nyújtja szolgáltatásait az osztrák fővárosban , esetleg az illető idegenvezetői
állást vállal egy tőle független osztrák cégnél. ..
A fenti szituációk mindegyike ugyanannak a gazdasági célnak a megvalósítására
irányul, más-más jogi formában . A gazdasági cél tehát (többé-kevésbé) azonos, az
eltérő jogi forma miatt azonban a konkrét szituációra nem feltétlenül ugyanaz asza-
badság fog vonatkozni: ha például a magyar állampolgár átköltözik Bécsbe, hogy
ott idegenvezetői szolgáltatásokat nyújtson, akkor a természetes személyek letele-
pedési szabadságára vonatozó rendelkezések alkalmazandóak, ha viszont a magyar
A letelepedés, a szolgá ltatásnyújtás és a tőke m ozgás szabadságának közös alapjai 463
állampolgár, vagy az ő magyar cége innen Magyarországról jár át Bécsbe alkalman-
ként, kizárólag a szolgáltatásnyújtás céljából, akkor a szolgáltatásokra vonatkozó
szabályok az irányadóak, mert nincs szó letelepedésről ; ha pedig a magyar állam-
polgá r kisebbségi részesedést vásárol az osztrák cégben, akkor önállóan megítélen-
dő tőkeművelettel állunk szemben.
Az alábbiakban ezért a letelepedési jogot, a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a tőke­
mozgásra vonatkozó szabályozást először együttesen tárgyaljuk, bemutatva e három
szabadság közös logikáját. A három szabadság az átfedések ellenére természetesen nem
azonos egymással, sem tartalmában, sem működésében , ezért az egyes szabadságokat a
már leszűrt közös jellemzőkre támaszkodva a későbbiekben külön is vizsgálni szükséges.
1. A szabályozás szintjei
A letelepedés, a szolgáltatások és a tőkemozgás szabadságát az elsődleges jog, az
EUMSZ tételezi. A letelepedési jogra az EUMSZ Harmadik Rész IV. Címének 2. Fe-
jezete (49- 55. cikkek), a szolgáltatásokra a 3. Fejezete (56- 62. cikkek), míg a tőke- és
fizetési műveletekre a 4. Fejezete (63- 66. cikkek) vonatkozik. A másodlagos jog for-
rásai - rendeletek és irányelvek formájában egyaránt - meglehetősen eklektikusan, de
az alkalmazási körükben igen részletesen szabályoznak.
Az elsődleges és a másodlagos jog mellett nagyon fontos e három szabadság min-
dennapos alkalmazása szempontjából is az EuB ítélkezési gyakorlata, mely a kötele-
zettségszegési és az előzetes döntéshozatali eljárások keretében bontakozott ki, és fo-
lyamatosan fejlődik. Az EuB mindhárom szabadság esetében megállapította, hogy az
EUMSZ vonatkozó rendelkezései köz vetlen hatállyal bírnak: a letelepedési jogot ille-
tően a C-2/ 74. sz. Reyners-ügyben, a szolgáltatásnyújtás kapcsán a 33/ 74. sz. Van Bins-
bergen-ügyben, míg a tőkemozgás kapcsán a C-163/94. sz. Sanz de Lera-ügyben mond-
ta ki először kifejezetten a bíróság, hogy az alapszerződés említett rendelkezései köz-
vetlen hatállyal bírnak.
Az európai jog és joggyakorlat a letelepedés, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás
kapcsán lényegében azonos logikát követ: tilos az adott szabadság gyakorlásának a
tagállamok általi indokolatlan korlátozása az adott tagállam határán átny úló szituá-
ciókban. Az alapszerződési szint szabályozásának a célja elsősorban - negatív oldalról
- a diszkrimináció tilalma, illetve - ezen túlmenően , pozitív oldalról - az a követel-
mény, hogy a tagállamok azonos feltételek mellett biztosítsák a saját piacaikhoz való
hozzáférést a más tagállamból származó gazdasági szereplők számára, és ne akadá-
lyozzák a saját gazdasági szereplőiket, fogyasztóikat a többi tagállam piacához és fo-
gyasztói hoz való hozzáférésükben.
464 „B" RÉSZ - IV. FEJEZET
Az EuB egyes szabadságokra vonatkozó gyakorlatát, valamint a letelepedés, a szol-
gáltatások és a tőkemozgás szabadságát szabályozó egyes másodlagos jogforrásokat
lentebb, az egyes szabadságoknál tárgyaljuk részletesen.
2. Tagállamok közötti szituáció
A letelepedés, a szolgáltatások és a tőkemozgás szabadsága a kizárólag egyetlen
tagállamon belli li tényállásokra - mely tényállásoknak sem közvetve, sem közvetlenül
nincs valós kapcsolatuk egyetlen más (tag)állammal sem - nem vonatkoznak. A kizá-
rólag egy tagállamon belüli tényállásokat a tagállam a letelepedés, a szolgáltatásnyúj-
tás és a tőkemozgás szabadságára való tekintet nélkül szabályozhatja (ami természete-
sen nem jelenti, hogy az adott tagállam teljesen figyelmen kívül hagyhatná az európai
jog - egyéb - rendelkezéseit).
Az EuB is számos ügyben rámutatott, hogy a szabad mozgásra vonatkozó rendel-
kezések nem alkalmazhatóak azon tényállásokra, melyek teljes egészében egyetlen
tagállamon belüli tényállások (lásd pl. C-52/79. sz. Debauve-iigy, 9. pont). Ebből kö-
vetkezik, hogy a tagállamok állampolgárai nem hivatkozhatnak a saját tagállamukkal
szemben például a szabad mozgáshoz való joguk sérelmére, kivéve ha éppen valamely
szabad mozgáshoz való joguk gyakorlásában akadályozta őket a saját tagállamuk (mint
pl. C-9/02. sz. de Lasteyrie du Saillant-ügy). Itt nem az a lényeg, hogy a mozgási sza-
badságra hivatkozó személy nem annak a tagállamnak az állampolgára vagy honosa,
amely - szerinte - megsérti a szabad mozgáshoz való jogát, hanem az, hogy a tényállás
kihathat-e (akár csak potenciálisan is) a tagállamok közötti, batáron átnyúló letelepe-
désre, szolgáltatásnyújtásra vagy tőkemozgásra.
A tagállamnak a saját nemzeti szabályozása kialakításakor ugyanakkor körültekin-
tően mérlegelnie kell, hogy a releváns tényállás valóban saját kizárólagos „nemzeti"
tényállása-e. Így például a magyarországi termőföldek tulajdonjogára és hasznosítására
vonatkozó magyar szabályozás - első látásra - olyan területnek tűnik , amelynek nincs
közösségi vetülete, hiszen a termőföld mozdíthatatlan, és így nem is képezheti határon
átnyúló tényállás tárgyát. Valójában azonban nem ez a helyzet: egyáltalán nem kizárt,
hogy Magyarországon egy másik tagállam állampolgára vagy egy másik tagállamban
alapított gazdasági társaság kíván termőföldet vásárolni vagy művelni , vagy egy magyar
állampolgár szeretné a tulajdonában álló magyar termőföldet biztosítékként jelzálog-
joggal megterhelni például egy osztrák bank javára. Ezen szituációk természetesen fel-
vetik az európai jog közvetlen alkalmazását, akár az állampolgárságon alapuló diszkri-
mináció tilalma, akár a szabad letelepedés, akár a tőkemozgás szabadsága felől. Nem
véletlen, hogy a magyar Csatlakozási Szerződés (kihirdette a 2004. évi XXX. törvény)
külön foglalkozott [B rész, X. Melléklet 3., (2) bekezdés] a termőföldtulajdonra vonat-
kozó magyar szabályozással, és biztosított Magyarország számára átmeneti derogációt
a tőke szabad mozgásának elve alól, de aztán a derogáció lejárata (2014. május 1.) után
A letelepedés, a szolgá ltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadságának közös alapja i 465
a magyar termőföldekre vonatkozó magyar szabályozás és a tőkemozgás szabadságának
kérdése már az EuB elé került (C-235/17. sz. kötelezettségszegési eljárás, lásd lentebb).
A szóban forgó tényállásnak tehát két vonatkozásban lehet batáron átnyúló - és így az
európai jog alkalmazását implikáló - jellege: egyrészt tárgyi oldalról, ha pl. maga a nyúj-
tott szolgáltatás vagy a fizetés (pl. a banki átutalás) lépi át a tagállami határokat, másrészt
alanyi oldalról, ba az egyik tagállamból származó gazdasági szereplő egy másik tagál-
lamban kíván letelepedni, vagy ha az egyik tagállamban letelepedett szolgáltató másik
tagállamban letelepedett fogyasztóknak kíván szolgáltatni. Éppen ezért ha adott szituáció
minden releváns eleme adott pillanatban egyetlen tagállamban lokalizálható, még egyál-
talán nincs kizárva az európai jog alkalmazása, például ha a tényállásban szereplő egyik
alany egy másik tagállamhoz is köthető (pl. a szolgáltatás nyújtója egy másik tagállamban
szerezte a szolgáltatás nyújtáshoz szükséges képesítését), vagy a tényállás tárgyát képe-
ző jogügylet egy másik tagállamhoz kapcsolódik (pl. az értékesített turisztikai szolgál-
tatást egy másik tagállamban kell teljesíteni). Ezenkívül a tagállamok attól sincsenek
elzárva, hogy az európai jogot a saját belső tényállásaikban is alkalmazni rendeljék: a
tagállamok egyénileg nem korlátozhatják az európai jog hatályát, kiterjeszteni viszont
kiterjeszthetik azt, így az EuB akkor is megválaszolja a tagállami bíróságtól hozzá inté-
zett előzetes döntéshozatali kérelmet, ha az első látásra tisztán belső tényállásra vonat-
kozik, hiszen lehet, hogy a tagállami jog tisztán belső tényállásokban is biztosítani kí-
vánja a belső piaci jogokat (lásd pl. C448/98. sz. Guimont-ügy, 23. pont).
Valamely nemzeti szabályozás végül akkor is az európai jog hatálya alá tartozhat,
ba in concreto ugyan nem is korlátozza a tagállamok közötti mozgást, de in abstracto,
hipotetikusan már alkalmas !ebet arra (lásd pl. C-36/02. sz. Omega Spielhallen-ügy,
21. pont, C-98/14. sz. Berlington-ügy, 27. pont).
3. A szabadságok elhatárolása egymástól
és más jogintézményektől
Mivel a letelepedés, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadságai által bizto-
sított tevékenységek átfedésben állhatnak egymással, dogmatikai szempontból feltét-
lenül szükséges, de gyakorlati oldalról is kívánatos, hogy adott esetben eldönthető le-
gyen, e három szóba jöhető szabadság közül melyiket kell in concreto alkalmazni .
A tőkemozgás szabadsága például nemcsak a tagállamok közötti, hanem a tagállamok
és harmadik országok közötti relációban is érvényesül, míg a szolgáltatásnyújtás sza-
badsága nem: ebből következik, hogy egyáltalán nem mindegy, egy Magyarország és
valamelyik adóparadicsom (például a Kajmán-szigetek) közötti banki műveletet mint
szolgáltatást vagy mint tőkeműveletet definiálunk, mert csak az utóbbi esetben lehet
az európai jogra hivatkozni esetleges tagállami korlátozással szemben.
466 „ B" RÉSZ - IV. FEJEZET
Az EuB által elsősorban alkalmazott teleologikus jogértelmezési mó? ~ze~ből követ-
kezik, hogy miként kell állást foglalni a szóban forgó, korlátozó nemze~1 !og1 rendelke-
zés európai jogi minősítése kapcsán, mely minősítést so_sem a, nem~et1 JO~, hanem az
európai jog elvei szerint kell elvégezni. Ha adott nemz~~J ~za?aly~zas ko~l~tozza vala-
mely tagállami állampolgárt vagy piaci szerep l őt a belso p1a~1 teveke~ys,egeben, akk~r
azt a kérdést illetően , hogy e nemzeti szabályozás e szabadsagok egyiken~~ vagy ma-
"k' k körébe tartozik-e a következetes ítélkezési gyakorlat szennt az enntett nem-
SI ana a , ,; H tb·· k ··
zeti szabályozás céljára figyelemmel kell állást foglalni (;ö. pl. C-l 5'.r05. -~z. o oc ~~gy,
22. pont). E releváns cél alatt természetesen nemcsak ~s nem feltetlen ul a nemz~~J J~g-
szabályban deklarált nemzeti jogalkotói célt kell érteni, hanem az adott nemzeti JOgm-
tézmény objektív gazdasági célját vagy hatásá\ . , . .. ,, , ,
Ha adott ügyben több szabadság alkalmazasa zs szoba Johet, a~kor_fos:abalykent
azt a szabadságot kell vizsgálni, amelyik az adott ügyben a meghatarozo, mzg az _amel_-
lett csak járulékos jelleggel szereplő mási_k s~ab_adság tárg~alá~ától,~l ,tehet tekm~e~t.
Ezért ha valamely nemzeti intézkedés énnt1 mmd a szolgaltatasny~Jtas szab~ds~~~~•
mind az áruk szabad mozgását, az EuB főszabá lyként a két alapv_eto szaba?sag,koz~I
csupán az egyik vonatkozásában végzi el a ~izsgá~a~ot, ame,nny1be~ m~gallap1t,hato,
hogy az adott ügy körülményei között az egyik a mas1khoz kepest telJesseggel maso~-
lagos és ahhoz kapcsolódik (C-36/02. sz. Omega Spielhallen-ügy, 26. pon~)- H~so~lo~
képpen, a C-79/85. sz. Segers-ügyben az EuB arra juto~t, hogy -~a eg~ ~arsa~ag Jogi
helyzete a letelepedés szabadságára vonatkoz~ r~ndelkezesek,ala~Jan elb1ralhato,_ ak_k~r
nem szükséges a szolgáltatásnyújtás szabadsagara vonatkozo FeJezet ren?elkez_ese1t !s
megvizsgálni. Ezzel szemben az is előfordulhat, h~gy val_amely nemzeti szaba~yoza,s
egyszerre két szabadságot egymástól függetlenül _1s ko:latoz; mel~ esetb_en_mmdket
szabadság oldaláról vizsgálni kell, hogy a nemzeti szabalyozas valoba~ ~-ertJ-e az eu-
rópai jogot, avagy igazolható-e; erre volt példa a C-243/01. sz. G~mbel/1-ugy, melyben
az EuB a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát egymas mellett alkalmazta.
3.1. Diszkri minációtilalom
A vizsgált szabadságok e l sődleges célja a nemzeti a l apon_törté~ő m~gkü,lö~böztetés
tilalma. Ezt azonban az EUMSZ 18. cikke külön is tételezi a Masod1k Reszeben._Az
EuB esetjoga szerint az állampolgárságon alapu ló diszkrimináció ezen általá~os_tilal-
mát az általuk szabályozott egyes területeken éppen az EUMSZ 49. (letelepedes) es 56.
(szolgáltatásnyújtás) cikkei implementálják, ezért az e rendelkezése_kke! ~ssze __ nem
egyeztethető szabá lyok természetszerű l eg sértik az EUMSZ 1~. ~1kket 1s ~vo. ~l.
C-311/97. sz. Royal Bank of Scotland-ügy, 20. pont). A letelepedes es a szolgaltatas-
nyújtás szabadsága tehát a különös-általános viszonyában áll az állampolgárságon ala-
puló megkülönböztetés generális tilalmával.
A letelepedés, a szolgáltatásnyújtás és a tő ke mozgás szabadságának közös alapjai 467
3.2. Munkavállalás
A munkaviszony és a letelepedés elhatáro lását illetően az EuB a C-268/99. sz.
Jany-iigyben is rámutatott, hogy míg az EUMSZ 45. cikke által szabályozott munka-
viszony lényege az, hogy az adott személy (munkavállaló) bizonyos ideig egy másik
személy számára és irányítása alatt nyújtja szolgáltatásait díjazás fejében , addig az a
tevékenység, amelyet adott személy (az önfoglalkoztató, azaz a vállalkozó) egy ilyen
alá-fölé rendeltségi jogviszonyon kívül - önfoglalkoztatás keretében - folytat, a szabad
letelepedés (az EUMSZ 49. cikkének) hatálya alá tartozik. Ha tehát adott természetes
személy nem önálló gazdasági tevékenységet fejt ki , azaz nem saját kockázatára jár el,
hanem hierarchikus viszonyban dolgozik (másnak az irányítása, ellenőrzése alatt, és
tevékenységének a gazdasági kockázatát ezen másik személy viseli), akkor közvetlenül
az adott természetes személy szempontjából a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás sza-
badsága nem jöhet szóba (mert annak az alanya közvetlenül csak a munkáltatója lehet).
Ugyanakkor magától értetődik, hogy a munkavállalót is megilleti a tőke- és fizetési
műveletek gyakorlásának, valamint a szolgáltatások igénybevételének a szabadsága.
3.3. Letelepedés és szolgáltatásnyújtás
Az EUMSZ 57. cikk harmadik bekezdése kimondja, hogy a letelepedési jogra vo-
natkozó fejezet rendelkezéseinek sérelme nélkül a szolgáltatást nyújtó személy a szol-
gáltatásnyújtás érdekében tevékenységét ideiglenesen a szolgáltatásnyújtás helye sze-
rinti tagá llamban is folytathatja az ezen állam saját állampolgáraira irányadó feltéte lek
szerint.
A 2006/123/EK irányelv indokolása is rámutat, hogy a szolgáltatások bel ső piacán
létező akadályok egyrészt azokat a szolgáltatókat érintik, akik egy másik tagállam te-
rületén kívánnak letelepedni, másrészt azokat, akik egy másik tagállam területén szol-
gáltatást nyújtanak, de ott nem kívánnak letelepedni, ezért lehetővé kell tenni, hogy a
zolgáltatók - az egyes tagállamokra vonatkozó növekedési stratégiájuk függvényé-
ben - választhassanak az említett két szabadság között.
Ha tehát egy gazdasági szereplő abbó l a célból utazik egy másik tagállamba, hogy
ott szolgá ltatási tevékenységet fo lytasson, különbséget kell tenni a letelepedés szabad-
sága által szabályozott helyzetek és azon helyzetek között, amelyeket az adott tevé-
kenység ideiglenes jellege miatt a szolgáltatások szabad mozgásának elve szabályoz.
A letelepedés szabadsága és a szolgáltatások szabad mozgása elve közötti különbség
tekintetében kulcsfontosságú az a kérdés, hogy a gazdasági szereplő letelepedett-e ab-
ban a tagállamban, amelyben az adott szolgáltatást nyújtja. Ha ugyanis a gazdasági
szereplő letelepedett abban a tagállamban, amelyben a szolgáltatást nyújtja, ügye a le-
telepedés szabadságának alkalmazási körébe esik. Ezzel szemben, ha a gazdasági sze-
468 „B" RÉSZ - IV. FEJEZET
replő nem telepedett le a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban , mert csak ide-
iglenesen, az eseti szolgáltatásnyújtáshoz feltétlenül szükséges időre utazott át e másik
tagállamba, akkor a szolgáltatások szabad mozgása vonatkozik tevékenységére. Az
EuB a C-55/94. sz. Gebhard-ügyben kifejtette, hogy adott tevékenység ideiglenes j el-
legének meghatározásakor nem kizárólag a szolgáltatásnyújtás időtartamát kel/figye-
lembe venni, hanem annak rendszerességét, időszakos vagy folyamatos jellegét is.
A tevékenység ideiglenes jellege semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szolgáltató ab-
ban a tagállamban, ahol a szolgáltatást nyújtja, ne alakíthatna ki bizonyos infrastruk-
túrát - például irodát vagy helyiséget - , amennyiben ez az adott szolgáltatás nyújtásá-
hoz szükséges, de ezen infrastruktúra fenntartásával önmagában még nem telepedett
le ebben a tagállamban.
Noha az EuB a Gebhard-ügyben meghozott ítéletének 20. pontjában úgy foglalt ál-
lást, hogy az EUMSZ letelepedési jogra, illetve a szolgáltatásokra vonatkozó fejezetei
kölcsönösen kizárják egymást, a C-243/01. sz. Gambelli-ügyben mégis egyszerre vizs-
gálta mindkét szabadságot, és megállapította, hogy a szóban forgó olasz nemzeti sza-
bályozás (amely büntetőjogi szankciók terhe mellett tiltotta többek között a sportese-
ményekre vonatkozó fogadási ajánlatok gyűjtésére, elfogadására, rögzítésére és továb-
bítására irányuló tevékenységnek az olasz állam által kibocsátott koncesszió vagy
engedély nélkül történő végzését, lásd lentebb) a letelepedés szabadsága és a szolgál-
tatásnyújtás szabadsága korlátozásának is minősül.
Az ügyvédi szolgáltatások belső piaci szabadságát illetően a közösségi jogalkotó
párhuzamosan szabályoz, egyrészt mint határon átnyúló szolgáltatást (lásd lentebb a
77/249/EGK irányelvet), másrészt a szabad letelepedési jog gyakorlása keretében (lásd
lentebb a 98/5/EK irányelvet).
3.4. Letelepedés és tőkemozgás
A letelepedés és a tőkemozgás szabadságátazEuB elvi éllel a C-251/98. sz. Baars-ügy-
ben határolta el egymástól: abban az esetben, ha olyan társasági részesedésről (üzlet-
részről vagy részvénytulajdonról) van szó, amely irányító befolyást biztosít a részesedés
tulajdonosa számára a társaság döntései felett, és lehetővé teszi számára a társaság te-
vékenységének meghatározását, az EUMSZ letelepedési szabadságra vonatkozó rendel-
kezéseit kell alkalmazni. Még annak feltételezése esetén is, hogy e szabályozás korlá-
tozó hatást gyakorol a tőke szabad mozgására, e hatás a letelepedés szabadsága esetleges
korlátozásának elkerülhetetlen következménye, ezért az nem indokolja az említett sza-
bályozásnak az EUMSZ 63. cikke szempontjából történő önálló vizsgálatát.
A C-212/09. sz. Bizottság kontra Portugália ügyben az EuB megerősítette, hogy a
letelepedés szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. cikke rendelkezéseinek a hatálya alá
tartoznak azok a nemzeti rendelkezések, amelyek az érintett tagállam állampolgárának
a valamely más tagállamban letelepedett társaság tőkéjében fennálló olyan részesedé-
A letelepedés, a szolgá ltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadságá nak közös alapjai 469
sére vonatkoznak, amely lehetővé teszi számára, hogy irányítást biztosító befolyást
gyakoroljon e társaság döntéseire, és meghatározza annak tevékenységét. Ezzel szem-
ben a tőke szabad mozgására vonatkozó EUMSZ 63. cikke rendelkezéseinek hatálya
alá tartoznak különösen a közvetlen befektetések, azaz minden olyan természetes vagy
jogi személy által végrehajtott befektetés, amely a tőkét biztosító személy és azon tár-
saság közötti tartós és közvetlen kapcsolat létrehozását, illetve fenntartását szolgálja,
amelynek részére e tőkét gazdasági tevékenység folytatása céljából szánják. E célki-
tűzés feltételezi, hogy a részvényes tulajdonában álló részvények biztosítják számára,
hogy ténylegesen részt vegyen a társaság irányításában vagy ellenőrzésében .
Az EuB a fentiekből arra a következtetésre jutott, hogy az a nemzeti szabályozás,
amely célja szerint nem kizárólag a társaság döntéseinek meghatározó befolyásolását
és tevékenységének meghatározását lehetővé tevő részesedésekre alkalmazandó, hanem
amely a részvényesnek a társaságban fennálló részesedése mértékétől függetlenül al-
kalmaza ndó, éppúgy tartozhat az EUMSZ 49. cikke, mint az EUMSZ 63. cikke hatálya
alá. Amennyiben azonban a tagállamnak mint részvényesnek különleges jogokat biz-
tosító részvények a letelepedés szabadságának korlátozását vonják maguk után, az ilyen
korlátozások a szabad tőkemozgás akadályainak közvetlen következményei , és elvá-
laszthatatlanok tőlük. Ezért ha megállapításra kerül az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdé-
sének megsértése, a kérdéses intézkedéseket már nem szükséges külön, az EUMSZ
letelepedési szabadságra vonatkozó szabályai alapján is megvizsgálni (C-282. és 283/04.
sz. Bizottság kontra Hollandia ügy, 43. pont).
A letelepedés és a tőkemozgás szabadsága közötti jogi különbség - a társasági ré-
szesedések kapcsán - a fokozatosság kérdéseként is felfogható: ha adott tagállamban
letelepedett személy részesedést vásárol egy rnási k tagállamban letelepedett gazdasági
társaságban, akkor ezen szituáció primafacie a letelepedés és a tőkemozgás szabadsá-
gának a tárgyi hatálya alá is tartozhat, éppen a részesedés mértékétől függően . Ha a
másik tagállamban letelepedett társaság tőkéjébe□ megszerzett részesedés aránya re-
latíve alacsony, tehát az - figyelemmel elsősorban a többi részvényes számára és része-
sedésének a mértékére - nem biztosít a részesedést szerző személynek közvetlen irá-
nyítást a társaság felett, akkor tőkeművelettel állunk szemben, ha viszont a megszerzett
részesedés mértéke már elég nagy ahhoz, hogy a társaság tevékenységét a részesedés
tulajdonosa határozza meg, akkor a letelepedési jog alkalmazása jöo szóba.
3.5. Szolgáltatásnyújtás és tőkemozgás
Az EUMSZ 57. cikk első bekezdése a szolgáltatások szabadságát általában is a tőke­
mozgás szabadsága „mögött" szabályozza csak. Ezenkívül az EUMSZ 58. cikk (2) be-
k~zdése kifejezetten és külön is kimondja, hogy a tőkemozgásokkal kapcsolatos banki és
biztosítási szolgáltatások liberalizációja a tőkemozgásokkal összhangban valósul meg. Az
EuB is megállapította, hogy ha valamely ügyben megállapítható, hogy az a szabad tőke-
470 „B" RÉSZ - IV. FEJ EZET
mozgásra vonatkozó rendelkezések tárgyi hatálya alá esik, úgy már nem szükséges vizs-
gálni, hogy vajon az érintett magánszemély szolgáltatásnyújtónak minősül-e az EUMSZ
alapján (vö.: C-386/04. sz. Centro di Musicologia Walter Stauffer-ügy, 24. pont).
4. Egyenlő bánásmód
A letelepedés, a szolgáltatások és a tőkemozgás szabadsága kapcsán az EUMSZ a
tagállamokkal szemben korlátozási tilalmat állít fel , tehát a magánszemélyeket megil-
lető ezen szabadságok pozitív tartalma a tagállamokkal szembeni negatív kötelezettség
felől határozható meg.
Az EUMSZ 49., 56. és 63. cikkei a korlátozást két - egy személyi és egy tárgyi -
kritérium mentén tételezik: az állampolgárságon alapuló, illetve a határokon átnyúló
mozgást akadályozó korlátozás a tiltott.
A tiltott korlátozást elsősorban és közvetlenül a nemzeti - a természetesek szemé-
lyek esetében állampolgársági, a társaságok esetén honossági - alapon történő indoko-
latlan megkülönböztetést alkalmazó tagállami intézkedés (tagállami jogszabály vagy
közigazgatási gyakorlat) valósítja meg. Pozitív oldalról ezt úgy fogalmazhatjuk meg,
hogy a tagállamok kötelesek biztosítani - saját állampolgáraikhoz, társaságaikhoz ké-
pest - az egyenlő bánásmódot a más tagállamok állampolgárainak, társaságainak a
letelepedés, a szolgáltatásny újtás és a tőkemozgások területén is. A hátrányos megkü-
lönböztetés ugyanakkor nemcsak azzal valósulhat meg, hogy különböző szabályokat
alkalmaznak objektíve összehasonlítható helyzetben lévő személyekre, hanem azzal
is, hogy ugyanazt a szabályt alkalmazzák az objektíve különböző helyzetekben lévő
jogalanyokra (vö. pl. C-279/93. sz. Schumacker-ügy, 30. pont).
A diszkrimináció ezen egyszerű tilalmánál azonban az EuB továbbment, és a tagál-
lamokkal szembeni korlátozás tilalmát - vagyis, másik oldalról, a magánszemélyeket
megillető szabadságok tartalmát - kiterjesztette: Egyrészt az EuB kimondta, hogy a kor-
látozási tilalom nemcsak a meglévő diszkriminációk megszüntetését követeli meg a tag-
államoktól, hanem a nemzeti piachoz való hozzáférés egyébként diszkriminációmentesen
alkalmazott akadályainak a lebontását is (vö. pl. C-76/90. sz. Siiger-ügy, 12. pont). Más-
részt az EuB arra is rámutatott, hogy a tagállamok számára nemcsak az tilos, hogy a más
tagállamok állampolgárait és társaságait korlátozzák a saját piacukra való belépésben,
hanem főszabályként az is, hogy a saját állampolgáraikat, társaságaikat akadályozzák
abban, hogy egy másik tagállam piacához hozzáférjenek, akár gazdasági szereplőként,
akár fogyasztóként: az ún. származási tagállam nem akadályozhatja meg állampolgára
vagy a nemzeti joga szerint alapított társaság számára, hogy egy másik tagállamban te-
lepedjen le vagy ott vegyen igénybe szolgáltatást (a letelepedést illetően pl. C-264/96. sz.
!Cl-ügy, a szolgáltatások kapcsán pl. C-286/82. sz. Luisi és Carbone-ügy).
Ehhez a C-378/10. sz. VA LE-ügyben az EuB hozzátette: valamely speciális területre
vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogalanyok uniós jogból származó jogainak
A letelepedés, a szolgá ltatásnyújtá és a tőkemozgás szabadságának közös alapjai 471
a védelmét biztosító eljárási szabályok meghatározása ugyan minden egyes tagállam
be l ső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy azok nem lehetnek kedve-
ző tl e nebbek, mint a hasonló jellegű bel ső esetekre vonatkozók (az egyenértékű ség elve),
és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend
által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).
Fontos végül rögzíteni, hogy egy tagállami szabályozás természetesen nemcsak
akkor sértheti a belső piaci jogokat, ha diszkriminál, hanem akkor is, ha diszkriminá-
ció-mentesen korlátozza a határon átnyúló belső piaci műveleteket. A diszkrimináció
tilalma tehát fontos eleme a belső piac európai jogi szabályozásának, de a tagállami
szabályozás diszkriminatív jellege önmagában nem feltétlenül perdöntő abban a kér-
désben, hogy az adott szabályozás sérti-e az európai jogot vagy sem.
5. Kölcsönös elismerés
Az ún. kölcsönös elismerés elvét az EuB a C-120/ 78. sz. Rewe-Zentral- (Cassis de
Díjon-) ügyben - az áruk szabad mozgása kapcsán - fektette le. Ezen elv funkcionális
lényege, hogy a tagállamok - az egymás iránti kölcsönös bizalom alapján - főszabály­
ként kötelesek elfogadni egymás jogi szabályozását annyiban, amennyiben az valamely
piaci magatartást engedélyez. A Bizottság 1985-ös - a belső piac megvalósulására vo-
natkozó - Fehér Könyvében úgy fogalmazott, hogy a kölcsönös elismerés követelménye
a szubszidiaritás elvét konkretizálja.
Az EuB gyakorlata a kölcsönös elismerés elvét kiterjesztette a letelepedés és a szol-
gáltatásnyújtás szabadságaira is.
A C-76/90. sz. Siiger-ügyben az EuB a szolgáltatásokkal kapcsolatban rögzítette,
hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága megköveteli mindazon korlátozások megszün-
tetését, melyek - még ha megkülönböztetésmentesen is alkalmazandóak a másik tag-
államból származó szolgáltatókra - alkalmasak arra, hogy megakadályozzák vagy
megnehezítsék olyan, másik tagállamban letelepedett szolgáltatók tevékenységét, akik
e másik tagállamban jogosultak hasonló szolgáltatásokat nyújtani. Vagyis, főszabály­
ként, ha adott gazdasági szereplő az egyik tagállamban jogosult valamely szolgáltatás
nyújtására, akkor a többi tagállam sem akadályozhatja meg, hogy e gazdasági szerep-
lő a területükön is ugyanazt a szolgáltatást nyújtsa. A C-340/89. sz. Vlassopoulou-ügy -
ből azt a következtetést lehet levonni, hogy a kölcsönös elismerés elve arra minimálisan
kötelezi a tagállamot, hogy objektív szempontok szerint vizsgálja meg a szolgáltatás-
nyújtáshoz szükséges képesítés igazolására felhasználni kívánt, másik tagállamban
megszerzett diplomát, bizonyítványt, és azt hasonlítsa össze a saját követelményeivel,
és ha a külföldi képesítés a hazai követelményeket kielégíti , akkor azt el kell ismerni .
A szolgáltatásokat illetően a kölcsönös elismerés elvét az EuB negatív és a tagállamok-
ra nézve sokkal kevésbé szigorú formában is megfogalmazta: a C-379/92. sz. Peral-
 „ B" RÉSZ - 1V. FEJEZET
472
ta-ügyben meghozott ítélet 48. bekezdése szerint valamely nemzeti jogszabályi tilalom
önmagában és csak azért még nem minősül a szolgáltatásnyújtás szabadsága korláto-
zásának, mert más tagállamok kevésbé szigorú szabályokat alkalmaznak a saját terü-
letükön letelepedett hasonló szolgáltatásokat nyújtó gazdálkodókkal szemben: ebből
elvileg azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy a szolgáltatásokat illetően a köl-
csönös elismerés elve nem is feltétlenül működik, hiszen az „A" tagállam nem köteles
automatikusan elismerni a „B" tagállambanjogszerüen szolgáltató gazdasági szereplő
azon jogát, hogy az,,/>:.' tagállam területén is nyújthassa ugyanazt a szolgáltatást, vál-
tozatlan feltételek mellett, többletkövetelmények teljesítése nélkül.
A C-106/91. sz. Ramrath-ügyben az EuB azt mondta ki , hogy a személyek szabad
mozgása csak közérdek által igazolt szabályozással korlátozható, amely megkülönböz-
tetés nélkül alkalmazandó az adott tagállam területén a szóban forgó tevékenységet
folytató személyekre és vállalkozásokra, feltéve, hogy ezen közérdeket még nem óvják
annak a tagállamnak a szabályai, ahol e személyek letelepedtek. Vagyis, az egyik tag-
államnak meg kell elégednie a másik, a letelepedés tagállamának jogszabályai által
nyújtott biztosítékokkal: azokat elégségesnek kell elismernie, azokhoz nem tehet hoz-
zá további követelményeket. A letelepedés szabadságát - azon belül is a társaságok
jogalanyiságát - illetően még egyértelműbb volt az EuB a C-208/00. sz. Überseering-
iigyben, melyben kimondta, hogy a tagállamoknak nem kell a társaságok kölcsönös
elismeréséről szóló egyezményt elfogadniuk ahhoz, hogy az EUMSZ 54. cikkében
kimondott feltételeket teljesítő társaságok gyakorolhassák a letelepedés szabadságát.
Ebben az ügyben tehát az EuB a kölcsönös elismerést kifejezetten a vonatkozó európai
jogalkotói aktus hiányában, azt pótolandó alkalmazta.
A tőkemozgás szabadságát illetően ugyanakkor a kölcsönös elismerés elve a kettős
adóztatás témájában kifejezetten kizárt az EuB álláspontja szerint: az európai pénzügyi
jog vonatkozó harmonizációjának hiányában a jogi értelemben vett kettős adóztatás
(tehát az a helyzet, amikor adott személy ugyanazon jövedelme után két különböző
tagállamban is adózni köteles) önmagában nem tiltott az európai jog alapján, az nem
minősül a tőkemozgás tiltott korlátozásának, a tagállamok adóztatási joghatóságának
párhuzamos gyakorlásából ezért olyan hátrányos következmények eredhetnek, ame-
lyeket a magánszemély adóalanyoknak kell viselniük (C-513/04. sz. Kerckhaert és
Morres-ügy), vagyis jogharmonizáció hiányában az egyik tagállamnak nem kell figye-
lemmel lennie a többi tagállam adójogi szabályozására, azt nem kell elismernie.
6. A korlátozások igazolhatósága
Az EUMSZ által a belső piacon biztosított mozgási szabadságok nem szabadossá-
gok, azok nem érvényesülnek korlátlanul. A tagállamokkal szemben megszabott kor-
látozási tilalom nem abszolút: a tagállami korlátozások korlátozása tehát korlátozott.
A letelepedés, a szolgá ltatás nyújtás és a tőke mozgás szabadságá nak közös alapjai 473
A tagállamok így jogosultak lehetnek arra, hogy a magánszemélyeket megillető sza-
badságok gyakorlását korlátozzák, feltéve, hogy ennek során betartják az EUMSZ,
illetve az EuB vonatkozó feltételeit.
6.1. Az EUMSZ alapján
Az EUMSZ maga is meghatároz olyan eseteket, amelyekre a szabadságok nem vo-
natkoznak: így például a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységekre a
szabadságok eleve nem is alkalmazhatóak (EUMSZ 51., 62. és 65. cikkei): a belső piac
ugya nis funkcionális, az nem érinti a tagállamok szuverenitását a maga teljességében,
a közhatalom gyakorlása pedig a szuverenitás azon területére tartozik, amely fősza­
bályként kívül esik a bel ső piac megvalósításához szükséges körön.
Az EUMSZ azt is kimondja (52., 62. és 65. cikkek), hogy a szabadságok nem érin-
tik azoknak a tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az
alkalmazhatóságát, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból
különleges elbánást írnak elő a külföldi állampolgárokra, társaságokra, szolgáltatók-
ra nézve. Remélhetőleg múló epizódot képeznek csak az európai integráció történe-
tében a COVID-járvány miatti (tehát közegészségügyi célokból meghozott) azon
tagállami intézkedések, amelyek a belső piaci szabadságok gyakorlását is korlátozták,
korlátozzák. A Bizottság és a tagállamok külön munkacsoportot is felállítottak, hogy
a belső piac megóvása érdekében megvizsgálják a járvánnyal kapcsolatos tagállami
korlátozásokat.
Valamely alapvető szabadság korlátozásának igazolásakor a közrend fogalmát szi-
gorúan kell értelmezni, oly módon, hogy annak tartalmát az egyes tagállamok ne ha-
tározhassák meg egyoldalúan a közösségi intézmények ellenőrzése nélkül ; ugyanakkor
azok a sajátos körülmények, amelyek igazolhatják a közrend fogalmára történő hivat-
kozást, országonként és koronként változhatnak. Ezért e tekintetben a hatáskörrel ren-
delkező nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörét - az EUMSZ-ban rögzített korlátok
között - el kell ismerni. Nem ütközik például az európai jogba, hogy egy emberölési
cselekményeket szimuláló játék kereskedelmi hasznosításából álló gazdasági tevékeny-
séggel szemben a közrendvédelem érdekében arra hivatkozva hoznak nemzeti tiltó
intézkedést, hogy a tevékenység sérti az emberi méltóságot (C-36/02. sz. Omega
Spielhallen-iigy, 30- 31., 41. pont).
A közbiztonsági követelményeket ugyancsak szigorúan kell értelmezni, ezért a köz-
biztonságra csak a társadalom valamely alapvető érdekének tényleges és kellően súlyos
veszélyeztetése esetén lehet hivatkozni .
474 „B" RÉSZ - JY. FEJEZET
6.2. Az EuB gyakorlatában
Az EuB jogfejlesztő gyakorlata a korlátozások kapcsán is egyértelműen jelentkezett.
Az EUMSZ-ban kifejezetten meghatározott okok mellett ugyanis az EuB további olyan
indokokat is meghatározott, melyekre hivatkozással a tagállamok jogszerűen korlátoz-
hatják az alapszabadságok magánszemélyek általi gyakorlását. Ezen további indokokat,
melyek igazolhatják a korlátozást, közérdeken alapuló kényszerítő indokoknak (raisons
impérieuses d'intérét général; pressing reasons ofpublic interest) nevezzük (lásd pl.
C-250/95. sz. Futura Participations-ügy, 26. pont), melyek a letelepedés, a szolgáltatá-
sok és a tőkemozgás területén lényegében azonos funkciót töltenek be, mint az áruk
szabad mozgását illetően az EuB által a C-120/78. sz. Cassis de Dijon-ügyben kimun-
kált feltétlenül érvényesítendő követelmények (exigences impératives; mandatory
requirements).
A közérdeken alapuló kényszerítő indokok fogalmát az EuB az EUMSZ 49. és
56. cikkével kapcsolatos joggyakorlatában fokozatosan dolgozta ki, és az továbbra is
folyamatosan alakulhat. A fogalom az EuB joggyakorlatában el ismerteknek megfele-
lően legalább a következő indokokat tartalmazza: közrend, közbiztonság és közegész-
ségügy az EUMSZ 52. és 62. cikke értelmében, a rendfenntartás a társadalomban, az
adófelügyelet hatékonyságának és a kereskedelmi tevékenység tisztességének a bizto-
sítása, szociálpolitikai célok, a szolgáltatások igénybevevőinek védelme, a fogyasztó-
védelem, a kisebbségi részvényesek és a munkavállalók érdekeinek a védelme, bele-
értve a munkavállalók szociális védelmét, az állatok jóléte, a szociális biztonsági rend-
szer pénzügyi egyensúlyának megőrzése, a csalások megakadályozása, a tisztességte-
len verseny megakadályozása, a környezet és a városi környezet védelme, beleértve a
város- és vidéktervezést, a hitelezők védelme, a hatékony és eredményes igazságszol-
gáltatás megóvása, közúti biztonság, a szellemi tulajdon védelme, kultúrpolitikai célok,
beleértve a különböző társadalmi alkotóelemek - különösen a társadalmi, kulturális,
vallási és filozófiai értékek - kifejezési szabadságának védelmét; a magas szintű okta-
tás biztosításának szükségessége, a sajtó sokszínűségének fenntartása és a nemzeti
nyelv támogatása, a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzése, valamint az
állategészségügyi politika.
6.3. A Gebhard-teszt
A korlátozások alkalmazhatósága azonban maga sem korlátlan. A tagállamok ter-
mészetesen élhetnek az EUMSZ által biztosított korlátozási lehetőséggel , de azt csak
a rendeltetésszerű joggyakorlás keretei között tehetik, és a tagállam köteles bizonyíta-
ni, hogy az általa alkalmazott korlátozás megengedhető, összeegyeztethető az európai
joggal. Hogy mikor fér bele az EUMSZ által biztosított mozgási szabadságok tagálla-
A letelepedés, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadságának közös alapjai 475
mi korlátozása a rendeltetésszerű joggyakorlás keretei közé, az az ún. Gebhard-teszt
alapján dönthető el. Az EuB ugyanis a C-55/94. sz. Gebhard-ügyben fogalmazta meg
elvi éllel azokat a feltételeket, melyeket a tagállami szabályozásnak annak érdekében
ki kell elégítenie, hogy az abban foglalt, az európai jog hatálya alá tartozó személyeket
korlátozó rendelkezések elfogadhatóak legyenek az európai jog szempontjából. Ezek
az egyébként teljesen logikus - konjunktív - feltételek a következők:
A tagállam korlátozó szabályozását
(l) megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni a belföldi és a külföldi személyekre;
(2) közérdeken alapuló kényszerítő indokoknak kell alátámasztaniuk·
(3) alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt cél megvalósítására; és '
(4) nem haladhatja meg a szükséges mértéket.
Ha a tagállam korlátozó szabályozása nem felel meg e feltételeknek, akár csak egy-
nek, akkor a korlátozás sérti az európai jogot, és nem lehet alkalmazni a közvetlenül
alkalmazandó európai jogi rendelkezés elsőbbsége alapján.
A Gebhard-teszt alkalmazására a konkrét ügyben a nemzeti bíró jogosult, akinek az
EuB természetesen - előzetes döntéshozatali eljárás keretében - támogatást adhat: az
előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott ítéletében az EuB megjelölheti, hogy a
korlátozás igazolhatósága kapcsán mely tényállási elemek relevánsak (azaz hogy a tag-
állami bírónak mit kell vizsgálnia) és mennyiben (azaz hogy azokat a tagállami bírónak
miként kell értékelnie). Ezen iránymutatás keretei között a konkrét ügyet elbíráló nem-
zeti bírónak kell majd megítélnie, hogy a szóban forgó tagállami intézkedés korláto-
zásnak minősül-e, és ha igen, akkor az vajon igazolható-e; az, hogy az EuB előzetes
döntéshozatali eljárásban meghozott ítélete mekkora mozgásteret hagy a nemzeti bíró-
ságra, esetenként változik.
A fentiek gyakorlati működését egy konkrét példán keresztül érdemes áttekinteni:
A C-243/01. sz. Gambelli-ügyben az olasz bíróság terjesztett elő előzetes döntésho-
zatal iránti kérelmet az előtte Piergiorgio Gambelli és társai ellen folytatott bünte-
tőeljárásban, a letelepedési jogra és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó
rendelkezések (ma EUMSZ 49. és 56. cikkek) értelmezése végett.
Az olasz büntetőeljárásban Gambellit és társait azzal vádolták, hogy jogellenesen
titkos fogadásokat szerveztek. Az olasz nyomozó hatóság megállapításai szerint az
olasz ügynökségekből álló szervezet a liverpooli bukmékerrel, a Stanley Internatio-
nal Betting Ltd.-vel (a továbbiakban : Stanley) az interneten állt kapcsolatban, és vele
Olaszország területén fogadások gyűjtésére irányuló tevékenységben működtek
együtt, amit az olasz törvény főszabály szerint az állam számára tart fenn. A Stan-
ley a brit jog alá tartozó, az Egyesü lt Királyságban bejegyzett tőketársaság, amely
az angol jog értelmében kiadott licenc alapján folytatott bukmékeri tevékenységet
az Egyes ült Királyságban és külföldön.
476 „B" R ÉSZ - IV. FEJ EZET
(i) Korlátozás
Az EuB először azt vizsgálta, hogy a szóban forgó olasz jogszabály a letelepedés és/
vagy a szolgáltatás szabadságának a korlátozását képezte-e. Majd, miután arra jutott,
hogy igen, azt kellett a továbbiakban vizsgálnia, hogy megengedhetők-e az ilyen
korlátozások az EUMSZ 51. és 52. cikkében kifejezetten szabályozott eltérések cí-
mén, illetve hogy az EuB ítélkezési gyakorlata értelmében azokat igazolja-e közér-
deken alapuló kényszerítő ok.
(ii) A korlátozást igazolható okok
Az EuB egyrészt emlékeztetett, hogy az adóból származó bevételek csökkenése vagy
csökkentése nem szerepel az EUMSZ 52. cikkében felsorolt okok között, és nem mi-
nősül olyan közérdeken alapuló kényszerítő oknak sem, amelyre a szabadságok kor-
látozásának igazolása végett hivatkozni lehetne. Az EuB ugyanakkor arra is rámutatott,
hogy az erkölcsi, vallási vagy kulturális rend sajátosságai, valamint a szerencsejáté-
koknak és fogadásoknak a társadalomra és az egyénre nézve erkölcsi, illetve anyagi
szempontból egyaránt káros következményei alkalmasak lehetnek annak igazolására,
hogy a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek a fogyasztók, illetve
a szociális rend védelmével kapcsolatos követelmények megállapítása terén.
(iii) A korlátozás megengedhetősége
Az EuB kiemelte, hogy a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata annak eldön-
tése, hogy az alapügyben a letelepedés szabadságának és a szolgáltatásnyújtás sza-
badságának az olasz törvény által bevezetett korlátozása tiszteletben tartja-e a Geb-
hard-teszt feltételeit, ugyanakkor elhatárolta az ennek érdekében figyelembe veendő
szempontokat:
A játéktevékenységek korlátozását közérdeken alapuló kényszerítő okok igazolhat-
ják, mint például a fogyasztók védelme, a csalásnak, valamint annak megakadályo-
zása, hogy az állampolgárok túlzott összegeket költsenek szerencsejátékra, de ezzel
együtt szükséges, hogy az ilyen korlátozások az említett célok megvalósításának
biztosításához megfelelőek legyenek abban az értelemben, hogy e korlátozásoknak
következetesen és szisztematikusan hozzá kell járulniuk a fogadási tevékenységek
mértékének csökkentéséhez. Az adott üggyel összefüggésben azonban megállapít-
ható volt, hogy az olasz állam belföldön a szerencsejátékok és fogadás területén be-
vételszerzési céllal erőteljes terjeszkedést folytatott; márpedig, amennyiben valamely
tagállam hatóságai - az államkincstár gyarapítása céljából - ösztönzik és támogat-
ják azt, hogy a fogyasztók sorsolásos játékokban, szerencsejátékokban vagy foga-
dási ügyletekben vegyenek részt, az ilyen tagállam hatóságai nem hivatkozhatnak a
játéklehetőségek csökkentésének igényével összefüggő társadalmi közrend védel-
mére a nemzeti korlátozó intézkedés igazolása érdekében.
További feltétel , hogy az olasz szabályozás által előírt korlátozásoknak megkülönböz-
tetés nélkül alkalmazandónak kell lenniük abban az értelemben, hogy azokat azonos
módon és azonos kritériumok szerint kell alkalmazni az Olaszországban és a más
A letelepedés, a szolgáltatásnyúj tás és a tőkemozgás szabadságának közös alapjai 477
tagállamban székhellyel rende lkező gazdasági szereplőkre. Az EuB rámutatott, hogy
a kérdést előterjesztő olasz nemzeti bíróság feladata lesz majd ennek vizsgálata.
Végül arra is emlékeztetett az EuB, hogy a korlátozások nem léphetik túl a kitűzött
cél eléréséhez szükséges mértéket. E tekintetben szintén a kérdést előte rj esztő bíró-
ságra maradt annak vizsgálata, hogy az a büntetőjogi szankció, amelyet mindenkivel
szemben kiszabnak, aki a fogadásokat más tagállamban letelepedett bukmékerrel
az interneten keresztül , olaszországi lakhelyéről köti, nem minősül-e aránytalan
büntetésnek, különös tekintettel arra, hogy a fogadásokban való részvételt az enge-
déllyel rendelkező nemzeti szervezetek által szervezett játékok esetében Olaszország
éppen hogy nem tiltja, hanem ösztönzi.
7. Joggal való visszaélés
A joggal való visszaélés intézményének a funkciója annak megakadályozása, hogy
valamely alanyi jog jogosultja e jogával annak rendeltetésével össze nem egyeztethető
módon éljen, hogy a formálisan jogszerű magatartásával ne valósíthasson meg társa-
dalmilag egy tartalmában negatív magatartást. A belső piaci jogok gyakorlása során
tehát arra is figyelemmel kell lenni, hogy miként kerül sor az adott jog konkrét gya-
korlására. A visszaélést mindig eseti alapon kell megítélni, és csak eseti alapon lehet
megállapítani, az nem vélelmezhető.
A magánszemélyek - mint az EUMSZ által biztosított szabad mozgási jogok ala-
nyai - ezen jogaikat rendeltetésszerűen kötelesek gyakorolni, azokkal nem élhetnek
vissza. Az EuB következetes joggyakorlata szerint a tagállam megőrzi jogát, hogy in-
tézkedéseket tegyen annak megakadályozására, hogy a szolgáltatók visszaéljenek a
belső piaci elvekkel: a tagállamnak jogában áll olyan intézkedéseket hozni, amelyek
célja annak megakadályozása, hogy állampolgárai az alapszerződésekben biztosított
jogokkal visszaélve megpróbálják a nemzeti jogszabályok alkalmazása alól kivonni
magukat, és hogy a jogalanyok a közösségi jogi rendelkezésekből csalárd módon vagy
visszaélésszerűen előnyt szerezzenek (a szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében
lásd pl. C-33/74. sz. Van Binsbergen-ügy, 13. pont). Bár a nemzeti bíróságok objektív
bizonyítékokat alapul véve esetről esetre figyelembe vehetik az érintett személyek visz-
szaélésszerű vagy csalárd magatartását annak érdekében, hogy adott esetben megtagad-
ják tőlük az általuk felhívott közösségi jogi rendelkezések révén biztosított kedvezmé-
nyeket, az ilyen magatartás megítélése során mégis tekintettel kell lenniük a szóban
forgó közösségi rendelkezések által követett célokra (C-212/97. sz. Centros-ügy, 25. pont).
A Centros-ügyben az EuB azt is kifejtette, hogy az EUMSZ valamely belső piaci sza-
badságot szabályozó rendelkezése alkalmazásának a kérdése különbözik attól a kérdés-
től , hogy a tagállam hozhat-e intézkedéseket annak megakadályozására, hogy egyes
állampolgárai az EUMSZ által nyújtott lehetőségek igénybevételével próbálják meg
kivonni magukat a nemzeti jogszabályok hatálya alól. A Centros-ügyben azonban azok
........--
478 „B" RÉSZ - IV. FEJEZET A letelepedés, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadságának közös alapjai 479

a dán nemzeti jogszabályok, amelyeknek megkerülésére a fe lek törekedtek, a társaságok Ha nem,

létrehozására, és nem bizonyos szakmai tevékenységek gyakorlására vonatkoztak. Az (iv) a nemzeti szabályozás korlátozza-e a jogalany joggyakorlását?
EUMSZ letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései azonban éppen arra irányul- Ha igen,
nak, hogy a valamely tagállam jogszabályaival összhangban létrehozott társaság más (v) a tagállami korlátozás az EUMSZ alapján megengedett, avagy az közérdeken
tagállamban gyakorolhassa tevékenységét. Ilyen feltételek közötti nem tekinthető a le- alapuló kényszerítő okkal igazolható? és
telepedési joggal való visszaélésnek önmagában az, ha a tagállam állampolgára, aki (vi) nem valósít-e meg a jogalany joggal való visszaélést?
társaságot akar alapítani, azt a tagállamot választja, amelynek társasági jogi szabályai Ha nem,
számára a legkevésbé szigorúnak tűnnek, és más tagállamban alapít fióktelepet. Ugyan- a nemzeti szabályozás sérti az európai jogot és nem alkalmazható.
is az a jog, hogy valamely tagállam jogszabályaival összhangban társaságot lehessen
létrehozni, valamint valamely másik tagállamban fióktelepet lehessen alapítani, szerves
része az egységes piacon az EUMSZ által biztosított letelepedési szabadság gyakorlá-
sának. E tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a társasági jog ösz-
szehangolása nem teljes az Unióban.
Ezenkívül a C-79/85. sz. Segers-ügyből következik, hogy az a tény, hogy valamely
társaság nem folytat kereskedelmi tevékenységet abban a tagállamban, ahol létesítő
okirat szerinti székhellyel rendelkezik, és kizárólag abban a tagállamban gyakorolja
tevékenységét, ahol fióktelepe van, nem elégséges a visszaé lésszerű és csalárd maga-
tartás bizonyítására, ami alapján ez utóbbi tagállam megtagadhatná e társaságtól a le-
telepedési jog által biztosított kedvezményeket.
Abban az esetben azonban már igazolható a letelepedés szabadságának korlátozása
a visszaélésszerű magatartásokkal szembeni küzdelem indokával , ha e korlátozás sa-
játos célja az, hogy megakadályozza a teljesen mesterséges, valós gazdasági tartalmat
nélkülöző megállapodásokra irányuló magatartásokat, amelyek a nemzeti területen
folytatott tevékenységből származó nyereség után általában fizetendő adó elkerülésére
irányulnak (C-196/04. sz. Cadbury Schweppes-ügy, 55. pont).

8. A letelepedési jog, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás

szabadságainak alkalmazása

A fentieket mintegy összefoglalva, célszerű vázolni, hogy a jogalanyok belső piaci

joggyakorlását első látásra korlátozó nem zeti szabályozás esetén milyen algoritmus
szerint kell eljárni annak vizsgálata végett, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás
sérti-e a jogalanynak az EUMSZ tárgyalt fejezeteiből fakadó alanyi jogait:

(i) A jogalany az EUMSZ alanyi hatálya alá tartozik-e?

Ha igen,
(ii) letelepedésről , szolgáltatásnyújtásról vagy tőkemozgásról van-e szó?
Ha igen,
(iii) a releváns tényállás nem kizárólag egyetlen tagállam belső tényállása-e?

V. FEJEZET
LETELEPEDÉSI JOG
1. A letelepedés funkciója
A letelepedési szabadság vizsgálatakor mindvégig szem előtt kell tartani azt a funk-
ciót, amit a letelepedés a piacon betölt: ez a funkció pedig nem más, mint az, hogy a
vállalkozó, ill. a vállalkozás a legkedvezőbb földrajzi pozícióba kerüljön, mind a szo-
rosan vett piaci-kereskedelmi szempontokból, mind jogilag. A letelepedési szabadság
célja, hogy lehetővé tegye valamely tagállam állampolgárának (társaságának), hogy
telephelyet létesítsen egy másik tagállamban annak érdekében, hogy ott tevékenységet
végezzen, és ezáltal az önálló vállalkozói tevékenység terén el ősegítse az Unión belüli
gazdasági és társadalmi összefonódást (C-2/ 74. sz. Reyners-ügy, 21. pont).
A letelepedés szabadsága az európai jog által a magánszemélyeknek (vállalkozások-
nak és természetes személyeknek egyaránt) biztosított azon alanyi jog, amely alapján
a magánszemélyek eldönthetik, hogy valamely gazdasági tevékenységük folytatása
céljából az Európai Unió területén belül hol rendezkednek be e tevékenység irányítá-
sára. Az EuB gyakorlata alapján a letelepedési szabadság magja az a lehetőség, hogy
az uniós állampolgár vagy társaság állandó és folyamatos jelleggel részt vegyen a
származási államától eltérő másik tagállam gazdasági életében, és ott haszonra tegyen
szert (vö. C-55/94. sz. Gebhard-ügy, 25. pont).
Az elektronikus térben végzett gazdasági tevékenységek folyamatos bővülésével
érte lem szerűen csökken annak a fizikai helynek a jelentősége, ahová az adott piaci
szereplő tevékenységének a központja köthető. E folyamat azonban még nem jutott el
oda - és a belátható időn belül, elsősorban adójogi okokból nem is fog eljutni - , hogy
a jogi szabályozás figyelmen kívül hagyhassa azt, hogy az adott piaci szereplő melyik
tagállam területéhez kötődik, köthető, kötendő. A jelen jogi keretek között a piaci sze-
replőket - objektív szempontok mentén - akkor is adott tagállamhoz, tagállamokhoz
kell hozzárendelni, ha a piaci tevékenységüket de facto teljes egészében a virtuális tér-
ben fejtik ki. Másként fogalmazva : a letelepedés nélküli piaci szerep l ő (társaság) ideje
egye lőre még nem érkezett el.
Letelepedési jog 481
2. A letelepedés fogalma
A letelepedés fogalmát az EUMSZ közvetlenül nem határozza meg, csak azt mond-
ja ki, hogy a letelepedési jog mire jogosítja fel a ma~ánsze~élyeket, _illetve ~ a 1'.1ásik
oldalról - mit tilt a tagállamoknak: az EUMSZ 49. cikk elso bekezdese szen nt tilos a
valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történ ő szabad le-
telepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a tilalmat azokra az esetekre is alkal-
mazni kell, amikor az egyik tagállamban letelepedett állampolgár egy másik tagállam-
ban kíván képviseletet, fióktelepet vagy leányvállalatot alapítani .
A 49. cikk második bekezdése rögzíti , hogy a szabad letelepedés magában foglalja
a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folyta-
tására, vállalkozások és társaságok alapítására és irányítására.
A letelep edés állandó helyszínen (telephelyen), határozatlan ideig ténylegesen vég-
zett gazdasági tevékenységet jelent (C-213/89. sz. Factortame 11.-ügy, 20. pont). Ez ak-
kor is teljesü lhet, ha valamely társaságot határozott időre alapítanak, vagy ha az a te-
vékenysége végzéséhez használt épületet vagy berendezést nem tulajdonolja, hanem
csak bérli. Akkor is szó lehet továbbá letelepedésről, ha valamely tagállam bizonyos
gazdasági szolgáltatások nyújtásával kapcsolatban csak korlátozott időtartamra nyújt
engedélyt. A letelepedés fizikai helyének, a telephelynek nem szükséges leányvállalat-
nak, fiókte lepnek vagy képviseletnek lennie, hanem lehet olyan iroda is, amelyet a
szolgáltató saját személyzete vagy olyan személy irányít, aki független, de felhatalma-
zással rendelkezik arra, hogy a vállalkozás nevében folyamatosan eljárjon, ahogyan az
a képviselet esetében is lenne. E meghatározás értelmében - amely előírja , hogy a szol-
gáltató telephelyén ténylegesen gazdasági tevékenységet kell végezni - postafiók léte-
zése önmagában természetesen nem tekinthető telephelynek. Ha pedig egy gazdasági
szereplőnek mint szolgáltatónak több telephelye is van (azaz gazdasági tevékenységét
több helyen is nyújtja, pl. egy kiskereskedő több üzletet is működtet), fontos meghatá-
rozni, hogy melyik telephelyről nyújtja az érintett tényleges szolgáltatást (mert adott
esetben ez fogja eldönteni , hogy egyáltalán tagállamközi tényállásról van-e szó vagy
sem, ami eldönti, hogy az európai jog alkalmazandó-e az ügyben). Amennyiben nehéz
meghatározni, hogy a több telephely közül melyikről nyújtanak egy adott szolgáltatást,
azt a helyet kell a szolgáltatásnyújtás helyének tekinteni, ahol a szolgáltató adott szol-
gáltatással kapcsolatos tevékenységeinek a központja van.
Ahhoz, hogy a letelepedés jogára vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni lehessen,
elvben szükséges, hogy a fogadó tagállamban biztosítva legyen az érintett jogalany
állandó jelenléte, és ingatlanjavak megszerzése vagy birtoklása esetén e javak aktív
kezelése is. Ha tehát az alapügyben érintett magánszemély az adott másik tagállamban
nem rendelkezik a tevékenységei gyakorlására használt ingatlantulajdonnal, és az in-
gatlanjavak bérbeadásához és haszonbérbeadásához kapcsolódó teendőket egy ebben
a másik tagállamban honos megbízott látja el, úgy a letelepedés szabadságára vonat-
kozó rendelkezések nem alkalmazhatóak (C-386/04. sz. Centro di Musicologia Walter
Staufj'er-ügy, 19- 20. pont).
482 „B" RÉSZ - V. FEJEZET
3. Elsődleges és másodlagos letelepedés
Mind a természetes személyeknek, mind a társaságoknak joguk van ahhoz, hogy egy-
szerre több helyen, több tagállamban is huzamosan gazdasági tevékenységet fo lytassanak.
Az EUMSZ 49. cikke, valami nt az EuB kapcsolódó gyakorlata alapján a jogirodalom
különböztette meg az e l sőd leges és a másodlagos letelepedést: a 49. cikk terminológiája
alapján az el sődl eges letelepedés a vállalkozói tevékenység közvetlen megkezdése és
folytatása, míg a másodlagos a társaság (leányvállalat), képviselet, fióktelep alapítása.
E dichotómiában tehát az elsődleges letelep edés az a hely, ahol a jogalany gazda-
sági tevékenységét maga köz vetlenül és elsősorban folytatja, míg a másodlagos letele-
pedés - ehhez képest - az a hely, ahol ugyanezen jogalany a gazdasági tevékenységét
vagy közvetve (pl. leány vállalaton vagy fióktelepen keresztül), vagy másodlagos jel-
leggel szintén folytatja. Ha például adott román állampolgár az év nagyobb részében
Budapesten végez idegenvezetői tevékenységet, de minden nyáron a szlovén tenger-
parton nyúj tja szolgáltatásait, és ennek érdekében június köze pétő l augusztus végéig
Koperben él, akkor el sődl egesen Magyarországon, míg másodlagosan Szlovéniában
van letelepedve. Hasonlóképpen, ha egy magyar állampolgár Szlovák iában alapít tár-
saságot bizonyos pénzügyi szolgáltatások nyújtása céljából, majd ezen szlovák társaság
Lengyelországban fióktelepet nyit, hogy azon keresztül tevékenykedjen a lengyel
piacon, akkor e társaság e lsődl eges letelepedésének (amely az alapító magyar állam-
polgárnak már a másodlagos letelepedését jelenti) a helye Szlovákia, míg a társaság
másodlagos letelepedésének a helye Lengyelország lesz (amely a magyar állampolgár-
nak, ha úgy tetszik, már a harmadlagos letelepedését fogja jelenteni).
4. Származási tagállam és fogadó tagállam
Mivel a letelepedés szabadsága is csak tagállamok közötti tényállásokban alkalma-
zandó, a letelepedés logikai lag mint a letelepedési jogot gyakorló jogalany „útjának" a
céljaként é rte lm ez hető : az eredetileg az „N' tagállamban letelepedett jogalany a „B"
tagállamban szeretne - el sődl eges vagy másodlagos jelleggel - letelepedni, mely szi-
tuációban az „N' tagállam az érintett jogalany származási tagállama, míg a „B" tagál-
lam - mint célország - a letelepedést foga dó tagállam.
Az EUMSZ letelepedési szabadságra vonatkozó rendelkezéseinek szövege szerint
azok célja a nemzeti elbánásnak a fogadó tagállamban történő biztosítása, ugyanakkor
az EuB gyakorlata egyérte lm űvé tette, hogy azok egyaránt kizárják, hogy valamely
tagállam (az ún. származási tagállam) megakadályozza az állampolgára vagy a nem-
zeti joga szerint alapított társaság számára, hogy egy másik tagállamban telepedjen le
(lásd pl. különösen C-264/96. sz. JCJ-ügy, 21. pont). A tagá llamok tehát főszabá ly sze-
ri nt nem korlátozhatják sem a gazdasági szerep lők „bevándorlását" egy másik tagál-
lamból, sem a „kivándorlásukat" egy másik tagállamba.
Letelepedési jog 483
5. A letelepedési jog alanyai
Az EUMSZ 49. cikke alapján a letelepedési joggal egyrészt a tagállamok állampol-
gárai, vagyis a természetes személyek élhetnek. Az, hogy ki min ősül valamely tagállam
állampolgárának, príma facie nem európai jogi kérdés: a tagállamok alkotmányjogának
hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy adott személy rendelkezik-e az adott tag-
állam állampolgárságával. Amennyiben igen, úgy az adott természetes személy - mint
tagállami állampolgár - jogosult a szabad letelepedéshez. Ebből következik, hogy har-
madik államok állampolgárai nem hivatkozhatnak az EUMSZ 49. cikkére egyetlen
tagá llam mal szemben sem (ami persze nem zárja ki, hogy esetleg ne hi vatkozhatnának
valamely más európai jogforrásból fakadó jogra, mint pl. a tőkemozgás szabadságára,
lásd lentebb).
Az EUMSZ 54. cikke a szabad letelepedés jogának személyi hatályát kiterjeszti a
jogi személyekre is, meghatározott körben : a valamely tagállam jogszabályai alapján
létrehozott olyan társaságok, amelyek létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügy-
vezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unió terü letén van, a szabad letele-
pedésre vonatkozó fejezet alkalmazása szempontjából egy tekintet alá esnek a tagálla-
mi állampolgárokkal. Az alábbiakban részletesen foglalkozunk a társaságokat megil-
lető letelepedési jog gyakorlati terjedelmével, de csak közvetlenül az EUMSZ alapján,
és nem tárgyaljuk a másodlagos európai társasági jogi forrásokkal.
6. A társaságok szabad letelepedése
A letelepedés szabadsága az EUMSZ 54. cikkének megfelelően magában fog lalja,
hogy a valamely tagállam jogszabályai alapján létrehozott olyan társaságok, amelyek
létesítő okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének
fő helye az Európai Unió területén van, jogosultak tevékenységüket az érintett tagál-
lamban leányvá llalat, fióktelep vagy képviselet útján gyakorolni.
Az EUMSZ 54. cikk második bekezdése értelmében társaság a polgári vagy keres-
kedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteteket és a közjog vagy a
magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket.
6.1. A társaság jogi léte
A C-81/87. sz. Daily Maii-ügyben az EuB leszögezte, hogy a társaságok ljogi sze-
mélyek) jogilag csak mint valamely tagállami jogrend alkotásai léteznek. Ezt az alap-
elvet a C-210/06. sz. Cartesio-ügy egyértelműen megerősítette. A társaságok tehát - a
484 „B" RÉSZ - V. FEJEZET
természetes személyekkel szemben - nem ipso fa cto válnak jogalannyá. Az EuB ezzel
- lényegében Salei lles elméletét követve - a társaságokat jogi real itásként fogja fel.
Jogot pedig az állam alkot, ezért a társaság jogi léte az államra vezethető vissza. Vala-
mely társaság tehát csak akkor létezik jogilag, akkor lesz jogalany, ha az ő létét, joga-
lany iságát valamely állami jogrend el ismeri.
Ez az állami elismerés általában két szinten jelentkezik: egyrészt a jogalkotás abszt-
rakt szintjén, amikor az állam mint jogalkotó kialakítja azokat a jogi formákat, amelyek
szerint a társaságok létezhetnek és működhetnek. Az elismerés ezenkívül egyedileg is
jelentkezik, a jogalkalmazás szintjén, amikor a m egfele l ő hatóság az egyedi társaságot
nyilvántartásba veszi. A tagá llamok jogrendszereiben tehát valamely társaság fősza­
bályként csak akkor létezhet, ha egyrészt a létét az adott tagállam jogi szabályozása
eleve megengedi, másrészt ha a jogi létesítését a tagállam arra illetékes hatósága kife-
jezetten és külön is jóváhagyja, általában nyilvá ntartásba vétel útján.
A Cartesio-ítélet alapján egyérte lmű , hogy a letelepedés szabadságával csak az a
társaság élhet, amely nemcsak valamely tagállam joga szerint alakul meg, hanem fo-
lyamatosan ennek a tagállami jognak m egfe l e l ően létezik, működik . A társaság jog-
szerű léte egy olyan e l őzetes, ontológiai kérdés, ami - érte lem szerűe n - megelőzi az
EUMSZ 49. és 54. cikkeinek az alkalmazását. Ha valamely társaság a létrehozása sze-
rinti állam joga szerint nem létezik jogszerűen (nem jogszerűen létezik), akkor nem is
gyakorolhatja a szabad letelepedés jogát. A társaságok jogi léte a szabad letelepedés
joga gyakorlásának e l őfe ltéte l e, nem következménye, a jogi lét pedig kizárólag a tag-
állami jogre ndtől függ. Az a tagállami jog, amely adott társaság jogi létét meghatároz-
za (megadja, biztosítja), nemzetközi magánjogi szempontból az adott társaság személyes
joga (a /ex societatis).
A tagállam tehát meghatározhatja, hogy milyen kapcsolat szükséges ahhoz, hogy a
társaságot a nemzeti joga alapján létrejöttnek lehessen tekinteni, és ennek alapján a
társaságot megillesse-e a letelepedési jog, valamint azt is, hogy milyen kapcsolat szük-
séges e minőség későbbi fenntartásához. Ebbő l következik, hogy a társaság és a léte-
sítését elismerő tagállam között fo lyamatos jogi köldök zsi nórra van szükség annak
érdekében, hogy e társaság hivatkozhassék a letelepedés jogára: nem e l egen dő, hogy a
társaság valamely tagállam joga alapján jöjjön létre, hanem az is szükséges, hogy fo-
lya matosan ezen tagállami jognak megfelelően létezzék. Arra ugyanakkor már az eu-
rópai jog alapján is l ehetősége van a va lamely tagállami jog alapján szabál yszerűen
l étező társaságnak, hogy az el sőd l eges letelepedési jogát akként gyakorolja, hogy annak
eredményeként megváltozzon a személyes joga (a /ex societatis), tehát a be l ső piacon
a társaságokat megilleti a statútumvá ltás joga, az ún . nemzetközi átalakulás keretében
(lásd lentebb).
Letelepedési jog 485
6.2. Székhely
Az EUMSZ 54. cikkének első bekezdése az állampolgárokat megillető letelepedési
jogot kiterjeszti a tagál lamok jogszabályai alapján létrehozott azon társaságokra is,
melyek l étesítő okirat szerinti székhelye vagy a központi ügyvezetése, vagy üzleti te-
vékenységének a fő helye az Un ió területén van. Az EUMSZ 54. cikke tehát tekintetbe
veszi a nemzeti jogszabályok eltéréseit: am ikor meghatározta azon társaságok körét,
amelyek élhetnek a letelepedési joggal, a kapcsoló elv szempontjából azonos szintre
helyezte a társaság l étes ítő okiratban megjelölt székhelyét, központi ügyintézése helyét
és fő telephelyét (pl. C-210/06. sz. Cartesio-iigy, 106. pont).
A társaságok tekintetében az EUMSZ 54. cikke szerinti székhely a természetes sze-
mélyek állampolgárságával szemben annak megállapítására szolgál, hogy a társaság
mely tagá llam jogrendje alá tartozik. Kiüresítené e cikk tartalmát, ha a letelepedés sze-
rinti tagállam belátása szerint eltérő bánásmódot alkalmazhatna kizárólag azon az ala-
pon, hogy a társaság székhelye valamely más tagállamban található (C-2 70/83. sz. Bi-
zottság kontra Franciaország ügy, 18. pont).
A társaságokat megi llethető letelepedési szabadság problémájának megalapozott vizs-
gálatához ezért is elengedhetetlen, hogy lege lőször magát a probléma tárgyát tisztázzuk:
mit értünk székhelyen?
Az európai társasági jogokban - jogi természete és funkciója alapján - a legáltalá-
nosabb szinten kétféle székhely különböztethető meg. Az egyik archetípus az angol
társasági jog registered office (bejegyzett iroda) intézménye, mely gyakorlati lag mint
postací m csupán arra szolgál, hogy ott a társaság harmadik személyek és hatóságok
számára megtalálható legyen. Ettől független, hogy használja-e a társaság a bejegyzett
irodáját egyéb - érdemi, operatív - célokra is, mindazonáltal az angol jog a bejegyzett
irodától azt nem követeli meg. Ezzel szemben a másik archetípus, a tényleges székhely
érdemi funkciót lát el, az a társaság gazdasági tevékenységének a központja, a közpon-
ti ügyintézés helye. A továbbiakban a bejegyzett irodát formá lis székhelyként is em-
lítjük, hozzátéve, hogy természetesen a társaság formális és tényleges székhelye egybe
is eshet, és a gyakorlatban általában egybe is esik, egyrészt mert a tényleges székhely
könnyen elláthatja a bejegyzett iroda funkcióit is, másrészt mert logikus és egyszerű ,
ha a társaság tevékenységét onnan irányítják, ahol a társaságot harmadik személyek
megtalálhatják, illetve a társaságra alkalmazandó jog sem fe ltétlenül engedi meg, hogy
a társaság tényleges székhelye és levelezési címe egymástól elváljon .
A társasági székhelyre vonatkozó - az egyes nemzeti jogokban és jogágakban hasz-
nálatos - különböző elnevezéseket az alábbi táblázatban foglalj uk össze:
486 „ B" R ÉSZ - V. FEJEZET Letelepedési jog 487

Tényleges székhely
jog a kincstár előzetes jóváhagyása hiányában tiltotta a központi ügyintézés más or-
Formális székhely
funkció : kommunikációs kapcsolati funkció : fizikai hely a tevékenység szágba történő áthelyezését. Az ítélet arra is utalt, hogy a Daily Maii - amely mint
pont folytatásához holdingtársaság működött - illetőségét adócsökkentési célból kívánta megváltoztatni ,
a kedvező bb holland adójogszabályok szerint szeretett volna adót fizetni .
- bejegyzett iroda - siege réel
(registered office) - központi ügyintézés helye Az illetőség megváltoztatása és az adófizetés feltételei tekintetében (vagyis hogy az
- levelezési cím (centre réel de direction) illetőség megváltoztatása előtt a Daily Mail még mennyi adót fizessen Angliában) a
- okirati szék hely - tényleges üzletvezetés helye Daily Mail és a kincstár hosszas tárgyalásokat fo lytattak, majd a társaság bírósághoz
(siege statutaire) (place of effective management) fordult, azzal érvelve, hogy az EGK-Szerződés (akkori) 52. és 58. cikkei (ma EUMSZ
- fő érdekeltség központja (COMI) 49. és 54. cikkek) alapján előzetes jóváhagyás nélkül is jogosult központi ügyintézésnek
- central management and control
- head office, headquarters
helyét áthelyezni , illetve joga van ahhoz, hogy e jóváhagyást feltétel nélkül megkapja.
Fontos kiemelni tehát, hogy az angol szabályozás nem tiltotta, hanem csak feltételhez
kötötte a központi ügyintézés áthelyezését, mely feltétel lényegében abban állott, hogy
A nemzetközi székhelyáthelyezésnél tehát az egyik első kérdés, hogy a társaság me- az áthelyezés előtt a kincstárral az adóalanynak el kellett számolnia.
lyik székhelyét kívánja áthelyezni? A letelepedés az EuB értelmezésében a fogadó Az ügyben a High Court of Justice a letelepedési jogra vonatkozó előzetes döntés-
tagállamban állandó telephelyen, határozatlan ideig ténylegesen végzett gazdasági te- hozatali kérelemmel fordu lt az EuB-hoz, amely megállapította, hogy a közösségi jog
vékenységet fog lalja magában, ami azt feltételezi, hogy az érintett társaság valóban akkori állapotában a valamely tagállamban megalakult és bejegyzett irodával rendel-
letelepedett a fogadó tagállamban, és ott ténylegesen gazdasági tevékenységet végez. kező társaságnak közvetlenül a szabad letelepedést biztosító alapszerződési rendelke-
Mivel pedig egy egyszerű bejegyzett irodán (pl. postafiókon) keresztül tényleges gaz- zések alapján nem volt joga ahhoz, hogy központi ügyintézési helyét (azaz tényleges
dasági tevékenységet nem lehet folytatni, magától értetődik, hogy a szabad letelepedés székhelyét) másik tagállamba helyezze át.
kontextusában értelmesen a tényleges székhely mozgatása jöhet csak szóba, mert ön-
magában a bejegyzett iroda áthelyezése - ha attól a tényleges székhely elkülönül - nem
minősül letelepedésnek.
6.3.2. Centros, Überseering, Inspire Art, SEVIC

6.3. Az EuB gyakorlata a társaságok letelepedési joga
vonatkozásában
6.3.1. Daily Maii
A C-81/87. sz. Daily Maii-ügy tényállása szerint az Angliában bejegyzett és az angol
jog szerint ott működő Daily Maii and General Trust Plc. (a továbbiakban Daily Maii)
a tényleges székhelyét (a központi ügyintézésének helyét, central management and
control) át kívánta helyezni Hol landiába, ugyanakkor okirati székhelyét (registered
office) továbbra is az Egyesült Királyságban tartotta volna: a társaság tehát megőrizte
volna angol honosságát, de hollandra változtatta volna adójogi illetőségét. Az angol jog
- és a kettős adóztatás tárgyában megkötött angol- holland egyezmény - értelmében a
társaság abban az államban bír illetőséggel , ahol központi ügyintézésének helye talál-
ható, ami azt jelenti, hogy a társaság akkor adóköteles az Egyesült Királyságban, ha
központi ügyintézésének helye ott van, ellenben ha az külföldön található, a társaságot
fősza bá lyké nt nem terheli adófizetési kötelezettség az angol kincstár felé, függetlenü l
attól, hogy a társaság mely jog szerint jött létre és hol vették nyilvántartásba. Az angol
A C-212/97. sz. Centros-ügy tényállása szerint egy élelmes dán házaspár, kikerülen-
dő a dán jog korlátolt fele l ősségű társaságokra vonatkozó minimumtőke-előírását, nem
Dániában alapított társaságot a dán jog szerint, hanem Angliában az angol jog szerint,
és Dániában csak az angol társaság fiókte lepének bejegyzését kérte. Az angol társaság
Angliában semmiféle gazdasági tevékenységet nem végzett, és egész üzleti működését
a dániai fióktelep útján kívánta kifejteni (a dán fióktelep tehát lényegében a Centros
Ltd . tényleges székhelyeként funkcionált). A fióktelep dániai bejegyzését azonban a
dán hatóság megtagadta, arra hivatkozással, hogy az angol Centros Ltd . - pontosabban
a társaság jogalanyiságának leple mögött meghúzódó dán házaspár - valójában a dán
jogszabályokat kívánta kijátszani, és a fióktelep-megalakítási szándékuk joggal való
visszaélést valósított meg. A Centros-ítélet talán legfontosabb hozadéka, hogy 19. pont-
jában megerősítette : az EUMSZ 54. cikke a letelepedés szabadsága tekintetében a kö-
zösségi társaságokat a természetes személyekkel azonosan kezeli (asszimiláció elve).
Az ítélet azt is leszögezte, hogy a közösségi jog alapján a tagállami állampolgároknak
kifejezetten lehetőségük van arra, hogy a számukra legkedvező bb társasági jog szerint
alapítsanak társaságot. Az EuB megerősítette továbbá a 79/85. sz. Segers-ügyben le-
fektetett elvet, miszerint önmagában nem valósít meg joggal való visszaélést, ha a tár-
saság gazdasági tevékenységet a székhelye országában egyáltalán nem, hanem csak a
488 „B" RÉSZ - V. FEJEZET
fióktelepe államában fo lytat, ezért az adóelkerüléssel szembeni harc nem igazolja a
fióktelep nyilvántartásba vételének megtagadását.
A C-208/00. sz. Überseering-ügyben valódi nemzetközi magánjogi probléma került
terítékre. A tényállás szerint a holland bejegyzésű Überseering BV mint megrendelő
egy 1990-es szerződés alapján - melynek tárgya egy németországi ingatlan felújítása
volt - 1996-ban szavatossági igényt kívánt érvényesíteni német bíróság előtt a felújítá-
si munkálatokat el végző német céggel szemben. Időközben azonban az Überseering
BV üzletrészének 100%-át két düsseldorfi illetőségű német állampolgár szerezte meg.
A német bíróságok álláspontja szerint azzal, hogy a társaság összes üzletrészét két né-
met lakos szerezte meg, a társaság székhelye Németországba került át, mondván, hogy
a társaságot valójában onnan irányítják. Mivel pedig a német jog a székhely elve szerint
határozta meg a jogi személyek honosságát, az Überseering BV személyes joga - lévén
hogy, a bíróság szerint, tényleges székhelye Düsseldorfba került - a német jog lett, és
a német jog szerint egy német székhelyű társaság csak akkor lesz jogképes Németor-
szágban, ha a német jog szerint (újra) megalapítják, ami az adott ügyben nem történt
meg. Minderre tekintettel az Überseering BV felperes keresetét jogképesség hiányában
elutasították.
Ami az ügy európai jogi megítélését illeti , az EuB vonatkozó ítéletében úgy foglalt
állást, hogy az EUMSZ 49. és 54. cikkeivel összeegyeztethetetlen az a tagállami sza-
bályozás, amely egy másik tagállamban jogszerűen megalapított társaságtól megtagad-
ja a jogképességet arra hivatkozással, hogy a másik tagállamban okirati székhellyel
bíró társaság tényleges székhelye ebbe a tagállamba került át (hozzátéve, hogy az Über-
seering BV valójában nem is akarta székhelyét Németországba áthelyezni): a valamely
tagállam joga szerint létrejött társaságot a többi tagállam köteles jogalanyként elismer-
ni, függetlenül attól, hogy az adott tagállam belső (nemzetközi magán-) joga szerint a
társaság tényleges székhelyének nemzetközi megváltozása miatt esetleg ne lenne joga-
lanynak te kinthető. Ebből következik, hogy a tényleges székhely elve, mint nemzetkö-
zi magánjogi kapcsoló elv, nem alkalmazható az eredetileg más tagállamban megalakult
társaságokkal szemben. (De adójogilag természetesen már igen.)
A C-167/01. sz. lnspire Art-ügyben az azonos nevű angol társaság fióktelepet hozott
létre Hollandiában, de nem jelölte meg, hogy formálisan külföldi társaságnak minősül ,
amit a holland jogszabály alapján a nyilvántartó hatóság szükségesnek tartott, mond-
ván, hogy a fióktelepet létrehozó cég tevékenységét kizárólag Hollandiában gyakorol-
ja, és nincs valós kapcsolata az alapítás államával. Az lnspire Art Ltd. persze vitatta,
hogy formálisan külföldi társaság lenne, és arra is hivatkozott, hogy a formálisan kül-
földi társaságokra vonatkozó bol land jogszabályi rendelkezések ellentétesek az EUMSZ
49. és 54. cikkeivel. A holland norma ugyanis a formálisan külföldi társasággal szem-
ben előírta , hogy jegyeztesse be magát a holland cégnyilvántartásba (létesítő okiratát
is mellékelve), minek hiányában az ügyvezető a társasággal egyetemlegesen felel az
ügyvezetése során kötött ügyletekért. Ezenkívül a formálisan külföldinek minősített
társaságok hivatalos levelezésükben kötelesek feltüntetni ebbéli minőségüket, továbbá
Letelepedési jog 489
oki rati székhelyüket és el sődleges telephelyüket, teljes cégnev üket, eredeti bejegyzési
számukat és a bejegyzés idejét, valamint az őket nyilvántartó hatóságot. Az sem elha-
nyagolható, hogy a formálisan külföldi cég jegyzett tőkéjének el kell érnie a holland
törvény által a kft.-k számára előírt minimumot.
Az ügyben az EuB arra a megállapításra jutott, hogy a holland törvénynek a formá-
lisan külföldi társaságok minimumtőkéjére és ügyvezetésük felelősségére vonatkozó
szabályai ellentétesek az EUMSZ 49. és 54. cikkeivel.
A C-411/03. sz. SEVJC-ügyben meghozott ítélettel a tagállami társaságok székhely
szerinti megkülönböztetése került reflektorfénybe. Megint csak német tényállásról volt
szó, mely szerint a SEVIC AG (a továbbiakban: Sevic) német székhelyű társaság magá-
ba kívánta olvasztani a Security Vision SA luxemburgi társaságot. A vonatkozó fúziós
szerződés megkötése után a Sevic kérte az egyesülés bejegyzését a német hatóságnál,
amely azonban azt megtagadta, arra hivatkozással, hogy a vonatkozó német jogszabály
csak a német székhelyű társaságok közötti fúziót engedélyezi. A Sevic természetesen
fellebbezett a döntés ellen, a másodfokon eljáró Koblenzi Bíróság pedig előzetes döntés-
hozatali kérelemmel fordult az EuB-hoz, hogy vajon nem ütközik-e az EUMSZ 49. és
54. cikkeibe a német szabályozás, mert elutasítja a különböző tagállamok közötti fúzió
bejegyzését. Az EuB rámutatott, hogy mivel a német jogszabály csak a belső fúziót sza-
bályozza, a transznacionális fúziót viszont nem, nem biztosította az egyenlő bánásmódot
a közösségi társaságok közötti fúziót illetően , ami gátolja az alapszerződésben szentesí-
tett szabad letelepedéshez való jog gyakorlását. Ezzel kapcsolatban a holland kormány
azzal érvelt, hogy a batáron átnyúló fúzió tárgyában nincs még közösségi szabályozás,
a vonatkozó irányelv tervezetét a Bizottság 2003 novemberében terjesztette csak elő.
Ezzel kapcsolatban az EuB azonban azt mondta ki, hogy noha az irányelv persze hasznos
lesz a batáron átnyúló fúziók számára, de a témára vonatkozó harmonizációs szabályok
nem képezik előfeltételét az EUMSZ 49. és 54. cikkeiben biztosított letelepedési szabad-
ság érvényesülésének. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a német szabályozás által meg-
valósított korlátozás igazolható-e, az EuB arra a következtetésre jutott, hogy a határokon
átnyúló fúziók általános tilalma nem jogszerű , mert azokat a fúziókat is megakadályoz-
za, melyek nem sértenek semmiféle imperatív közérdeket. Vagyis végső soron az EuB
kimondta, hogy összeegyeztethetetlen a letelepedési szabadsággal az a tagállami szabá-
lyozás, amely általában utasítja el azon egyesülés cégjegyzékbe történő bejegyzését, ami
két különböző tagállamban székhellyel rendelkező társaság között megy végbe.
6.3.3. Cartesio, VALE, Polbud
A C-210/06. sz. Cartesio-ügy alaptényállásában a magyar jog szerint létrejött Cartesio
Bt. tagjai határozatot hoztak arról, hogy a társaság székhelyét (mint központi ügyintézé-
si helyét) Olaszországba helyezik át. A vonatkozó változásbejegyzési kérelmet az illetékes
cégbíróság elutasította, mondván, hogy magyar társaság nem helyezheti át székhelyét
490 „B" RÉSZ - V. FEJ EZET
másik tagállamba. A végzés ellen a társaság fellebbezett, azzal érvelve, hogy a szabad
letelepedés jogának gyakorlása keretében, az EK-Szerződés 43. és 48. (EUMSZ 49. és
54.) cikkei alapján joga van székhelyét áthelyezni egy másik tagállamba, valamint indít-
ványozta az EuB megkeresését előzetes döntéshozatal keretében . A másodfokon eljáró
Szegedi Ítélőtábla eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatali eljárást kezdemé-
nyezett.. Az EuB ítélete a fötanácsnoki indítvánnyal szemben úgy foglalt állást, hogy a
közösségi joggal nem összeegyeztethetetlen az olyan tagállami szabályozás, amely ki-
zárja, hogy a tagállam joga szerint megalakult társaság a tényleges székhelyét másik
tagállamba helyezze át eredeti magánjogi státusának megőrzése mellett.
Az EuB nem szakított tehát a Daily Maii-ügyben húsz évvel korábban lefektetett
doktrínával, miszerint valamely társaság csak adott tagállam jogrendje szerint létezik,
és közvetlenül az EUMSZ 49. és 54. cikkeire hivatkozással nincs joga ahhoz, hogy
tényleges székhelyét másik tagállamba helyezze át.
A C-378/10. sz. VALE-ügyben lényegében a Cartesio-ügyhöz képest kétszeresen is
„fordított" tényállás került az EuB elé: egyrészt a VALE S.r.l. Olaszországól, Rómából
kívánt Magyarországra, Budapestre áttelepülni , másrészt közben megváltoztatta volna
a személyes jogát is, olasz társaságból magyar társasággá kívánt átalakulni: az erede-
tileg olasz VALE Costruzioni S.r.l. társaság tagjai úgy döntöttek, hogy a társaság át-
helyezi a székhelyét Budapestre, mire tekintettel kérték a társaság törlését az olasz
cégnyilvántartásból. Az olasz cégnyilvántartás illetékes szerve e kérelemre a VALE
Costruzioni S.r.l. társaságot azzal a hivatkozással törölte az olasz cégjegyzékből , hogy
a társaság áthelyezte a székhelyét Magyarországra. Ezt követően a társaság - részben
megváltozott - tagjai a magyar jog szerint elfogadták a VALE Építési Kft. létesítő ok-
iratát, majd kérték a magyar társaság bejegyzését a magyar cégjegyzékbe, azzal, hogy
kerüljön feltüntetésre, hogy a VALE Építési Kft.-nek a jogelődje az olasz VALE
Costruzioni S.r.l. A magyar cégbejegyzési kérelmet a cégbíróság csak azért utasította
el, mert a cég kérte az olasz jogelőd feltüntetését is a cégjegyzékben. Az elutasítással
szemben az elutasítás miatt jogilag egyébként létre sem jött VALE Építési Kft. fel leb-
bezett, de a Fővárosi hélőtábla a cégbíróság elutasító végzését - a Cartesio-ügyre hi-
vatkozással - helybenhagyta. Ezt követően fordult a magyar cég a Legfelsőbb Bíróság-
hoz felülvizsgálati kérelemmel.
A Legfelsőbb Bíróság lényegében azért fordult előzetes döntéshozatali kérelemmel
az EuB-hoz, mert a Cartesio-ügyben meghozott ítélet 111. pontja nyitva hagyta a nem-
zetközi átalakulás megengedhetőségének a kérdését. A Cartesio-ügyben ugyanis az
EuB megkülönböztette a nemzetközi székhelyáthelyezés azon esetét, amikor a szék-
helyét áthelyező társaság magánjogi státusa nem változik meg, a nemzetközi átalaku-
lástól, vagyis amikor a társaság úgy helyezi át a székhelyét egy másik tagállamba, hogy
azzal jogot is kíván vá ltani, és a továbbiakban az új székhely tagállamának a joga sze-
rint működne tovább.
Ítéletében az EuB úgy rendelkezett, hogy az EUMSZ 49. és 54. cikkeit úgy kell ér-
telmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a belső jog sze-
Letelepedési jog 491
rinti társaságok számára biztosítja az átalakulás lehetőségét, a valamely másik tagállam
joga alá tartozó társaság számára azonban nem teszi általános jelleggel lehetővé a nem-
zeti jog szerinti társasággá való átalakulást ilyen társaság létrehozása révén. A fogadó
tagállam ugyanakkor jogosult az ilyen átalakulási jogügyletre irányadó bel ső jog meg-
határozására, de az egyenértékűség, illetve a tényleges érvényesülés elvével ellentétes
az, ha a fogadó tagállam a nemzetközi átalakulások esetén megtagadja az átalakulást
kérő társaságjogelődként történő feltüntetését, ha a belföldi átalakulások esetén lehet-
séges a jogelőd társaság cégjegyzékben való feltüntetése, és ha a cégbejegyzési kérelem
vizsgálata során megtagadja a származási tagállam hatóságaitól származó iratok kellő
figyelembevételét. Az EuB előzetes döntéshozatali ítélete alapján aztán a Kúria hatá-
lyában fenntartotta a VALE Kft. cégbejegyzési kérelmét elutasító határozatot, azon az
alapon, hogy a magyar cég létesítő okiratát azt követően írták csak alá a tagok, hogy
az olasz céget az olasz nyilvántartó hatóság már törölte az olasz cégjegyzékből, tehát
nem volt folyamatosan létező olyan jogalany, amely a szabad letelepedés jogát gyako-
rolhatta volna (EH 2013.G3).
A C-106/16 sz. Polbud ügyben egy lengyel társaság kívánta a székhelyét úgy áthe-
lyezni Luxemburgba, hogy egyidejűleg luxemburgi társasággá kívánt átalakulni . Az
erre vonatkozó kérelmét a lengyel cégbíróság elutasította, mert a lengyel jog szerint
ehhez a művelethez előbb a lengyel céget végelszámolni kell. Ez az ügy az alaptényál-
lását illetően tehát megegyezik a VALE-üggyel, a különbség annyi, hogy itt nem a
célországban, hanem a származási tagállamban keletkezett a kapcsolódó jogvita. A
jogorvoslati eljárásban a lengyel fellebbviteli bíróság előzetes döntéshozatali kérelmet
terjesztett elő, melynek eredményeként az EuB megállapította, hogy sérti a letelepedé-
si szabadságot az a származási tagállami szabályozás, amely a nemzetközi átalakulást
megcélzó (másik tagállam joga szerint tovább működni kívánó, a székhelyét e másik
tagállamba áthelyezni szándékozó), a saját joga alapján létesült társaságtól azt követe-
li meg, hogy előbb végelszámolás útján szűnjön meg a származási tagállamban.
6.4. A nemzetközi átalakulás tételes jogi szabályozása:
a 2019/2121/EU irányelv
A Tanács 2019/2121/EU irányelve annyiban új fejezet nyit a társaságok szabad le-
telepedését illetően , hogy - a 2017/1132/EU irányelv vonatkozó módosításával - a
másod lagos uniós jog keretében kifejezetten szabályozza a társaságok határokon át-
nyúló átalakulását (egyesülését és szétválását). Az EuB fent bemutatott joggyakorlata
alapján a társaságok a tagállami társasági-cégjogi szabályozásokkal szemben lépésről
lépésre ugyan kivívták maguknak a belső piacon a nem zetközi átalakuláshoz való
jogot, de a kiszámítható piaci környezethez szükséges, hogy efféle - a társaságoknak
a szó szoros értelemben életbevágó - jogi kérdésekre a választ ne az esetjog, hanem
492 „B" RÉSZ - V. FEJ EZET
a tételes jog adja meg. A 20 19/2121/EU irányelv alapján a tagállami jogok szerint mű­
ködő társaságokat már egyérte lműen megilleti az a jog, hogy - meghatározott eljárás-
ban - másik tagállami jog szerint működő társaságokká alakuljanak át. Az irányelv
átültetési határideje 2023. január 31.
7. A letelepedési jog és a nemzetközi adójog
7.1. A kettős adóztatás
A kettős adóztatásra vonatkozó nemzetközi adójogban alapelv, hogy adott adóalany
abban az államban bír illetőséggel (vagyis abban az államban terheli őt főszabály sze-
rint adófizetési kötelezettség), amelyikben a természetes személyek lakóhelye, illetve
a társaságok tényleges üzletvezetésének a fő helye van.
A kettős adóztatás elkerülése érdekében - vagyis annak megakadályozása végett,
hogy adott személy mint adóalany ugyanazon jövedelme után két államban is adófize-
tésre legyen köteles - az államok kétoldalú nemzetközi szerződéseket kötnek, jellem-
zően az OECD vonatkozó modellegyezményét követve. Ezen kétoldalú egyezmények
általában úgy rendelkeznek, hogy ha adott személy primafacie mindkét államban ille-
tőséggel bír (mindkét államban rezidens), például azért, mert mindkét államban rendel-
kezik lakóhellyel vagy telephellyel, akkor ezen személy főszabályként abban az állam-
ban minősül illetőséggel bírónak (vagyis adófizetésre kötelezettnek), amelyikben:
(i) a természetes személy állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben a természe-
tes személy mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az állam-
ban tekintendő belföldi illetőség űnek , amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai
szorosabbak (a létérdekek központja);
(ii) a jogi személy pedig abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek , amely-
ben a tényleges üzletvezetésének a helye van.
A társaságok szabad letelepedésének tárgyalása során már láttuk, hogy a társaság
tényleges üzletvezetésének a helye a társaság tényleges székhelyének felel meg.
7.2. Letelepedés és illetőség
Fentebb már volt róla szó, hogy a letelepedés állandó helyszínen (telephelyen), ha-
tározatlan ideig ténylegesen végzett gazdasági tevékenységet jelent.
Az európai jogi értelemben vett letelepedés ezért meghatározza a nem zetközi adó-
jogi illető séget: adott gazdasági szereplő főszabályként abban a tagállamban rendelke-
Letelepedési jog 493
zik illetőséggel , amelyikben letelepedett. Ha tehát a szabad letelepedési jog alanyi ha-
tály alá tartozó gazdasági szereplő gyakorolja ezen letelepedési jogát, úgy arra is jogo-
sult, hogy megváltoztassa adójogi illetőségét. Ez egyrészt azt a l ehetőséget biztosítja
a gazdasági szereplőknek, hogy válogassanak a tagállamok által kínált adójogi feltéte-
lek között, és abban a tagállamban telepedjenek le (és legyenek így ezen tagállamban
illetőséggel bíró adózók), amelyik a legkedvezőbb feltételeket biztosítja számukra.
Másrészről pedig ez a tagállamokra nézve veszélyeket is rejt, hiszen a gazdasági sze-
replők a letelepedési joguk gyakorlásával saját jövedelmüket elvonhatják adott tagállam
adójogi fennhatósága alól, és azt egy másik tagállam fennhatósága alá helyezhetik.
Kérdés tehát, hogy ebben a kontextusban meddig terjed a magánszemélyeket megille-
tő letelepedési jog, illetve azt mennyiben jogosultak korlátozni a tagállamok. Nem
szabad persze figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos jövedelmek (pl. az ingatlanból
származó jövedelmek) a jövedelemszerző adóalany illetőségétől függetlenül abban az
államban adóznak, ahol a jövedelem forrása (az ingatlan) található; ezen esetekben te-
hát az európai letelepedési jog nemzetközi adójogilag semleges.
7.3. Az európai joggyakorlat
Az EuB adóztatással kapcsolatos gyakorlata igen gazdag. Ezen joggyakorlat részben
az EUMSZ adózásra vonatkozó rendelkezésein (III. Rész, VII. Cím, 2. Fejezet, 110-
113. cikkek) alapul (melyekkel e helyütt nem foglalkozunk), részben pedig a szabad
letelepedés jogára vonatkozó rendelkezéseken, illetve a letelepedés helyére tekintettel
alkalmazott tagállami megkülönböztetés tilalmán/megengedhetőségén.
Az adózás kérdése a tagállamok számára közvetlen anyagi jelentőséggel bír. Nem
meglepő ezért, hogy a tagállamok a nemzeti szabályozásaikat úgy igyekeznek kialakí-
tani , hogy az legalábbis ne sértse saját adóztatási érdekeiket. Az EuB azonban számos
esetben rámutatott arra, hogy a tagállami költségvetési érdekek önmagukban nem iga-
zolhatják az európai szabadságok korlátozását (C-324/00. sz. Lankhorst- Hohorst-ügy,
36. pont), azt nem lehet közérdeken alapuló kényszerítő indoknak tekinteni.
A C-324/00. sz. Lankhorst- Hohorst-ügyben a leányvállalat által az anyacégtől felvett
kölcsön után fizetett kamat adójogi szabályozása (ami gyakorlatilag az ún . alu ltőkésítés
tágabb tényállása), illetőleg ennek európai jogi megítélése került az EuB elé. Az ügy-
ben lényegében az a német szabályozás okozott gondot, amely a német illetőségű le-
ányvá llalat által a külföldi illetőségű (itt holland) anyacégnek fizetett kamatokat rejtett
osztaléknak minősítette (ami tehát már nem adóalapot csökkentő költség, hanem adó-
köteles jövedelem). Az ügyben konkrétan érintett Lankhorst- Hohorst GmbH úgy érvelt,
hogy ez a német szabályozás diszkriminatív, mert a nem német székhe lyű társaságokat
olyan adóval sújtja, ami alól a német székhelyű társaságok mentesülnek, ami sérti az
EUMSZ 49. cikkét. Az EuB rámutatott, hogy a német szabályozás nem azonosan ke-
494 „ B" RÉSZ - V. FEJEZET
zeli a német illetőségű leányvállalatokat, attól függően , hogy anyacégük székhelye
Németországban van-e vagy sem, ez pedig a letelepedési szabadság akadálya, amit az
EUMSZ 49. cikke főszabályként tilt. Az EuB előtt a nemzeti szabályozás védelmében
a német kormány (többek között a Bizottság által is támogatva) úgy érvelt, hogy az
alultőkésítésben megnyilvánuló adóelkerülés érdekében arra szükség van: amikor
ugyanis a leányvállalat és az anyacég székhelye különböző államokban van, a kamatok
segítségével az adóköteles jövedelem az egyik országból a másikba transzferálható. E
tekintetben az EuB egyrészt kiemelte, hogy az állandó ítélkezési gyakorlata szerint az
adóbevételek csökkenése nem igazolhatja valamely alapszabadság korlátozását, más-
részt nem jöhet szóba az adórendszer ún. koherenciájának a védelme sem, mert a német
szabályozás kapcsán nincs semmiféle közvetlen kapcsolat a nem rezidens anyacég le-
ányvállalata által elszenvedett kedvezőtlen adójogi bánásmód és az ezzel szembeállít-
ható valamiféle adójogi előny között. Mindezek alapján pedig az EuB úgy ítélte meg,
hogy a vitatott német szabályozás ellentétes az EUMSZ 49. cikke által biztosított sza-
bad letelepedés jogával.
A C-9/02. sz. De Lasteyrie du Saillant-ügyben a francia személyek illetőségének
(adózási székhelyének) a megváltozásával kapcsolatban speciális adókötelezettséget
előíró francia szabályozás került a luxemburgi fórum elé előzetes döntéshozatali ügy
keretében. A francia adókódex alapján, ha egy személy, aki a megelőző tíz évben leg-
alább hat évig francia illetőséggel bírt, és illetőségét meg kívánta változtatni, adót kö-
teles fizetni társasági részesedései értékének növekedése után, értéknövekedés alatt a
társasági részesedés megszerzése és az illetőség megváltoztatásának időpontjai közöt-
ti értékkülönbséget értve. Az alapügyben érintett De Lasteyrie úr 1998-ban átköltözött
Belgiumba, s ezzel illetősége megváltozott. Az átköltözés idején De Lasteyrie úr ré-
szesedéssel rendelkezett egy Franciaországban rezidens társaságban, s mivel annak
aktuális értéke magasabb volt a szerzéskori értéknél, a francia adóhatóság a különbö-
zet után adót vetett ki. A francia szabályozás szerint ha De Lasteyrie úr nem költözött
volna át Belgiumba, csak akkor keletkezett volna adókötelezettsége, amikor (nyereség-
gel) értékesíti részesedését. A francia szabályozás ugyan lehetőséget adott arra, hogy
az elköltöző személy kérje a fizetés felfüggesztését, illetve elengedését, azzal a felté-
tellel, hogy a költözést követő öt éven keresztül tulajdonában marad a részesedés; e
kedvezmény azonban csak biztosíték nyújtása mellett volt igényelhető, és franciaor-
szági képviselőt is meg kellett jelölni. Az adó kiszabásával szemben az érintett jogor-
voslati eljárást kezdeményezett, azzal védekezve, hogy az ellentétes a szabad letelepe-
désnek az EUMSZ 49. cikkében biztosított jogával. Az ügyben eljáró Conseil d'État az
EuB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte. Az eljárásban a francia kormány
maga sem vitatta, hogy a francia szabályozás akadályozza a közösségen belüli szabad
mozgást, de azzal érvelt, hogy mindez igazolható. Az ítélet 42. pontja először is vilá-
gosan kimondja, hogy az EUMSZ 49. cikke nemcsak a fogadó, hanem a származási
államnak is tiltja, hogy akadályozza a szabad letelepedési jog gyakorlását, amihez a
Letelepedési jog 495
44. pont hozzáteszi, hogy a letelepedési szabadság az adójogban is érvényesül. Az EuB
a francia kormánynak az intézkedés igazolásával kapcsolatos álláspontját nem fogadta
el, és kimondta, hogy ellentétes a szabad letelepedés jogával az a szabályozás, amely
pusztán az illetőség közösségen belüli megváltoztatása miatt ró ki adót, még akkor is,
ha e szabályozást az adóelkerülés kivédése érdekében alkották meg, mert általánosan
nem vé lelmezhető, hogy a természetes személy tartózkodási helyének (ill etőségének)
megváltoztatása adóelkerülési vagy adócsalási célból történik, illetve mert a korlátozás
célja enyhébb eszközökkel is elérhető.
A belső piacon belül tehát az adóalanynak a letelepedési szabadsága alapján joga
van az illetősége megváltoztatásához, még akkor is - különben nem is nagyon lenne
értelme - , ha ennek a célja a kisebb adóteher választása. Mivel pedig a Centros-ügyben
az EuB megerősítette, hogy a letelepedés szabadsága tekintetében a jogi személyek a
természetes személyekkel egy megítélés alá esnek, az illetőség megváltoztatásához
való európai jog elvileg az európai társaságokat is megilleti.
A C-196/04. sz. Cadbury Schweppes-ügyben az EuB az angol adójogi szabályozást
vizsgálta a társaságokat megillető letelepedési jog szempontjából. Az ügy tárgyát az
a nemzeti szabályozás képezte, miszerint az Egyesült Királyságban rezidens anyacég
adóalapjába beszámították a külföldön - más tagállamban - rezidens leány nyereségét,
ha azt ebben a másik tagállamban alacsonyabb mértékű adó terhelte, mint amekkora
az adóteher az Egyesült Királyságban volt, függetlenül attól, hogy a külföldi leány-
vá llalat ténylegesen letelepedett-e a másik tagállamban . Az EuB úgy foglalt állást,
hogy egy efféle általános szabályozás sérti a közösségi jog szabad letelepedésre vo-
natkozó rendelkezéseit, kivéve ha a kizárólag adókijátszásra irányuló, mesterséges
helyzetekre alkalmazzák. Ha azonban a leányvállalat valóban letelepedett az adott
másik tagállamban, és ott tényleges gazdasági tevékenységet végez, akkor az anyacég
illetősége szerinti tagállam (az ügyben az Egyesült Királyság) nem adóztathatja meg
a másik tagállamban (az ügyben Írországban) letelepedett leányvállalat nyereségét az
anyacégen keresztül.
Egy részről a tagállamok adószuverenitása (és így költségvetési érdeke), másrészről
az adóalanyokat megillető letelepedési szabadság (és az ebből következő potenciális
adóoptimalizációs jog) között az egyensúlyi pontot az EuB a C-231/05. sz. Oy AA-ügy-
ben jelölte ki. A tényállása szerint egy 1986-os finn törvény lehetővé tette, hogy adott
vállalatcsoporton belül az egyik társaság ingyenes pénzügyi transzfert hajtson végre
a csoport egy másik társasága javára, és hogy ezt a transzfert az előbbi társaság saját
jövedelméből (adóalapjából) levonja, míg az utóbbi, kedvezményezett társaság ahhoz
hozzászámítsa. A csoporton belüli , az érintett társaságok adóalapját módosító pénzügyi
transzfer azonban csak akkor volt engedélyezett, ha az két finn ill etőség ű társaság kö-
zött valósult meg. A mű ve let azonban tilos volt, ha a transzfer a finn illetőségű társa-
ságtól külföldi társaság felé irányult. Ezt a szabályozást az érintett csoport az EUMSZ
49. cikkére hivatkozással kifogásolta, mondván, hogy a tagállamnak nincs joga a tár-
496 „B" RÉSZ - V. FEJEZET

saságokat székhelyük alapján különböztetni meg (az illetőséget a székhely határozta VI. FEJEZET
meg). Az EuB ítéletében rámutatott, hogy főszabá l yként ugyan valóban nincs helye a
társaságok (adójogi) jogait attól tenni függővé, hogy melyik tagállamban van a szék-
helyük, mert ez a letelepedési szabadság akadálya, ugyanakkor azonban ez a megkü-
lönböztetés igazolható azzal, hogy az elengedhetetlen ahhoz, hogy a tagállam adójogi A SZOLGÁLTATÁSOK SZABADSÁGA
joghatóságának gyakorlását ne lehessen meghiúsítani ; ha ugyanis az adott csoportba
tartozó társaságok maguk dönthetnék el, hogy veszteségeiket melyik tagállamban szá-
molják el, ezzel meghiúsítanák az adókivetési jog tagállamok közötti kiegyensúlyozott
elosztását, ami szükséges, és ami az adószuverén tagállamok kompetenciája.

Az Európai Unió gazdaságában a szolgáltatási szektor - az egyéb ágazatokkal (me-

zőgazdaság, ipar) összevetve - messze a legjelentősebb: a szolgáltatások a gazdasági
kibocsátás motorját képezik, és a tagállamok többségében a GDP és a foglalkoztatás
70%-át teszik ki. Az EU belső piaca ezért nyilván nem valósítható meg a szolgáltatás-
nyújtás szabadságának a garantálása nélkül.
Az EUMSZ 57. cikke a szolgáltatásnyújtást szubszidiáriusan szabályozza: csak ak-
kor alkalmazandó, ha az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó ren-
delkezések hatálya nem állapítható meg. Ez a szabályozási koncepció mindazonáltal
nem zárja ki sem azt, hogy a szolgáltatásnyújtás egy másik szabadsággal konkuráljon
adott ügyben, és nem oldja meg azt a gyakorlati kérdést sem, hogy efféle konkurencia
esetén melyik szabadságra vonatkozó fejezetet kell alkalmazni. Valamely konkrét (pl.
ügyvédi) szolgáltatás belső piaci szabadsága gyakorlása érdekében továbbá előfordul,
hogy az európai jogalkotó nemcsak a szolgáltatások szabadsága felől lép fel, hanem az
egyéb bel ső piaci szabadságokon (pl. a letelepedési jogon) keresztül éri el a célját.

1. Szolgáltatás fogalma
A szolgáltatás foga lma a belső piaci kontextusban eltér a magyar kötelmi jog szol-
gáltatás fogalmátó l, annál szűkebb. A hazai szerződéses jogban a szolgáltatás ugyanis
a szerződés alapján teljesítendő, illetve, vice versa, követelhető dolog vagy tevékenység.
Ehhez képest az EUMSZ szolgáltatásokra vonatkozó Harmadik Rész, IV. cím 3. feje-
zetében a szolgáltatás mint reziduális fogalom szerepel: az 57. cikk első bekezdésének
tautologikus megfogalmazásában szolgáltatás a rendszerint díjazás ellenében nyújtott
minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a másik három belső piaci szabadságra
vonatkozó rendelkezések hatálya alá. A közösségi jogalkotó ezzel a kiegészítő, hézag-
pótló, nyitott definícióval érte el, hogy a belső piaci szabályozás minden piactényezőre
és szituációra kiterjedjen, kivétel nélkül.

A 2006/123/EK számú, ún. szolgáltatási irányelv 4. cikkének meghatározásában szol-

gáltatás a rendszerint díjazás ellenében nyújtott, önálló gazdasági tevékenység.
498 „B" RÉSZ - VI. FEJEZET
A munkavállaló által a munkaszerződés keretében nyújtott „szolgáltatás" ezért nem esik
az EUMSZ 57. cikkének tárgyi hatálya alá, hiszen a munkavállaló nem önálló gazdasági
tevékenységet, hanem alárendelt munkát végez. Díjazás hiányában szintén nem beszél-
hetünk olyan szolgáltatásról, amelyre kiterjedne az EUMSZ 57. cikkének a hatálya.
Az EUMSZ 57. cikk második bekezdése szerint szolgáltatásnak minősülnek külö-
nösen: a) az ipari jellegű tevékenységek; b) a kereskedelmi jellegű tevékenységek; c) a
kézműipari tevékenységek; d) a szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek. A gaz-
dasági szolgáltatások listája tehát nyitott, taxatív fe lsorolás nem lehetséges.
Az EuB joggyakorlata szerint annak megállapítását, hogy valamely tevékenység -
különösen valamely államilag finanszírozott vagy közintézmény által nyújtott tevé-
kenység - szolgáltatásnak minősül-e, eseti alapon, az összes jellemző, különösen a
tevékenység nyújtásának, megszervezésének és finanszírozásának az érintett tagállam-
ban jellemző módja figyelembevételével kell elvégezni. A díjazás szükséges jellemző­
je az, hogy az az adott szolgáltatásokért járó ellenszolgáltatás; a díjazás ezen jellegze-
tes tényezője hiányzik az állam által vagy az állam nevében, az állam szociális, kultu-
rális, oktatási és jogi területen ellátandó fe ladataival összefüggésben ellenszolgáltatás
nélkül végzett olyan tevékenységek esetében, mint például a nemzeti oktatási rendszer
keretében biztosított oktatás vagy a gazdasági tevékenység folytatásával nem járó szo-
ci átis biztonsági rendszerek irányítása. A szolgáltatás igénybevevője által a rendszer
működési költségeihez való hozzájárulás céljából fizetett díj, például a diákok által fi-
zetett tandíj vagy beiratkozási díj , önmagában nemjelent díjazást, mivel a szolgáltatást
lényegében véve továbbra is állami pénzeszközökből finanszírozzák. Ezekre a tevé-
kenységekre ezért nem vonatkozik a szolgáltatásnak az EUMSZ 57. cikkében adott
meghatározása. így a közpénzekből finanszírozott közoktatás nem minősü l szolgálta-
tásnak (C-263/86. sz. Humbel-ügy), míg a fizetett magánoktatás már igen (C-109/92.
sz. Wirth-ügy). Ugyanakkor az a kórházi ellátás, amiért az ápolt beteg közvetlenül nem
fizet a kórháznak, de a betegbiztosítási pénztár már igen, szolgáltatásnak minősül
(C-157/99. sz. Smits és Peerbooms ügy).
A sokat hivatkozott C-159/90. sz. Grogan-iigyben az EuB-nak előzetes döntéshoza-
tali eljárásban azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy az abortusz vajon szolgáltatásnak
minősül-e az EUMSZ értelmében. Az abortuszt a tagállamok különbözőképpen szabá-
lyozzák, így például Írország tiltja, míg az Egyesü lt Királyság engedélyezi. Az alapügy-
ben a magzati életet védő ír társaság azért perelte be Stephen Grogant és tizennégy
társát, mert Írországban a más tagállamban orvosi terhességmegszakítást végző klini-
kákra vonatkozó információkat terjesztettek. Az ír jog alapján ugyanis tilos volt Íror-
szágban várandós nőt abban segíteni - többek között az abortuszt végző klinikákra
vonatkozó tájékoztatással -, hogy abortusz végett külföldre utazzon. Grogan és társai
egy olyan diákszövetségnek voltak a tisztségviselői , amely a diákokat olyan kiadvá-
nyokkal látta el, amely az Egyesült Királyságban jogszerűen működő és terhességmeg-
szakítást végző kórházak adatait is tartalmazta, ugyanakkor a diákszövetségnek nem
volt semmi lyen kapcsolata a megjelölt kórházakkal . Az EuB rámutatott, hogy az EUMSZ
A szolgá ltatások szabadsága 499
57. cikk második bekezdés d) pontja kifejezetten kimondja, hogy a szellemi szabad-
foglalkozás szolgáltatásnak minősül. A több tagállamban is jogszerűen végzett terhes-
ségmegszakítás orvosi tevékenység, amit jellemzően díjazás ellenében nyújtanak; az
orvosi tevékenység pedig az EUMSZ értelmében szolgáltatásnak tekintendő. A morális
érvektől függetlenü l ezért a terhességmegszakítás, ha azt a tevékenység végzése helye
szerinti államban jogszerűen végzik, szintén szolgáltatásnak minősül. Ugyanakkor a
konkrét ügyben felmerült tájékoztatás tiltását az EuB nem tekintette a szolgáltatás sza-
badsága korlátozásának, mert a szóban forgó információkat nem azon gazdasági szol-
gáltatók (az Egyesült Királyságban letelepedett, abortuszt végző klinikák) nevében
terjesztették, akikre az információk vonatkoztak, hiszen a terjesztő diákszövetség
semmilyen kapcsolatban sem állt ezen klinikákkal, nem az ő megbízásukból publikál-
ta az adataikat. Ezzel szemben az adott tagállamban alkalmazott speciális reklámozá-
si tilalmat az EuB az áruk szabad mozgása korlátozásának minősítette a C-362/88. sz.
GB-JNNO-BM ügyben, de attól a Grogan-ügyet a fentiek szerint - az információk ter-
jesztői és a gazdasági tevékenységet végző jogalanyok közötti gazdasági kapcsolat hi-
ánya miatt - megkülönböztette. Érdekesség, hogy a Magyarországgal egyidejűleg az
Unióhoz csatlakozó Málta a csatlakozási szerződéshez fűzött 7. jegyzőkönyvben elér-
te annak elismerését, hogy az európai jog egyetlen rendelkezése sem érintheti az abor-
tuszra vonatkozó nemzeti jogszabályok Málta területén történő alkalmazását. Vagyis,
a terhességmegszakítás Málta vonatkozásában nem minősül szolgáltatásnak.
A szolgáltatás fogalma magában fog lalja a szolgáltatás nyújtására vonatkozó aján lat
szabadságát is, amit a szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplő a potenciális fogyasztók-
hoz intéz. Az a tény, hogy a szóban forgó ajánlatoknak még nem volt meghatározott
címzettje, nem zárja ki a szolgáltatás szabadságának az alkalmazását. A szolgáltatás-
nyújtás szabadsága ugyanis illuzórikussá válna, ha a nemzeti szabályok szabadon kor-
látozhatnák a szolgáltatásnyújtásra irányuló ajánlattételt. A szolgáltatásnyújtás szabad-
ságára vonatkozó rendelkezések alkalmazandóságát tehát nem lehet attól függővé ten-
ni, hogy van-e a szolgáltatásnak e l őre meghatározott igénybevevője (C-384/93. sz.
Alpine Jnvestments-iigy}.
2. A szabadság alanyai
A letelepedés és a tőkemozgás szabadságaitól eltérően a szolgáltatásnyújtás szabad-
sága kapcsán nemcsak az aktív, hanem a passzív alanyi oldal is jelentőséggel bír.
A szolgáltatásnyújtás ugyanis a dolog természete szerint egy interperszonális viszony-
ban értelmezhető tevékenység: a szolgáltatás nyújtója (az aktív oldal) azért kínálja
szolgáltatásait a piacon, hogy azokat mások - mint vevők , mint fogyasztók - igénybe
is vegyék (a passzív oldal).
A szolgáltatás nyújtója az EUMSZ rendszerében csak önálló gazdálkodó (önfoglal-
koztató) lehet, azonban belül viszont bármely természetes személy, aki valamely tag-
500 „B" RÉSZ - VI. FEJEZET
állam állampolgára, vagy bármely, az EUMSZ 54. cikkében em lített jogi személy,
amely valamely tagállamban letelepedett, és aki vagy amely szolgá ltatást kínál vagy
nyújt. A szolgáltatás i génybevevője pedig az a természetes személy, aki valamely tag-
állam állampolgára vagy a közösségi jogi aktusok által ráruházott jogokkal rendelkezik,
vagy bármely, az EUMSZ 54. cikkében említett jogi személy, amely va lamely tagál-
lamban letelepedett, és aki vagy amely szakmai vagy nem szakmai célok ra igénybe
vesz vagy igénybe kíván ven ni valamely szolgáltatást. A szolgáltatás igénybevevője
tehát lehet önfoglalkoztató és munkavállaló is. A szolgáltatást természetesen igénybe
veheti nem tagállami állampolgár is, azonban esetleges korlátozás esetén ő maga nem
tud közvetlenül hivatkozni az EUMSZ szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseire (de
közvetve már igen, lásd lentebb a Carpenter-ügyet).
3. A szabadság tartalma
Az EUMSZ 56. cikk e l ső bekezdése szerint tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás
szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olya n állampolgárai teki nte-
tében, akik nem abban a tagállamban telepedtek le, mint a szolgáltatást igénybe vevő
személy. Mivel ez a rendelkezés általános jelleggel tiltja az Unión belüli szolgáltatás-
nyújtás szabadságának korlátozását, az alapján nemcsak a fogadó állam, hanem a szol-
gáltatást nyújtó (származásij tagállama által előírt korlátozások is tiltottak. Ahogy azt
az EuB többször megállapította, a szolgáltatásnyújtás szabadságára egy vállalkozás
azzal az állammal szemben is hivatkozhat, amelyben letelepedett, ha a szolgáltatásait
más tagá llambeli személyeknek nyújtja. A C-286/82. sz. Luisi és Carbone-ügyben az
EuB ezzel kapcsolatban kifejtette: a szolgáltatásny újtás érdekében a szolgáltatást nyúj-
tó személy beléphet azon tagállam területére, ahol a szolgáltatás i gé nybevevője (fo-
gyasztó) letelepedett, és maga az igénybevevő (fogyasztó) is ellátogathat abba a tagál-
lamba, ahol a szolgáltatást nyújtó telepedett le. Míg az e l őbbi esetet kifejezetten sza-
bályozza az EUMSZ 57. cikk harmadik bekezdése, a második eset ennek a szükség-
szerű következménye (korollári uma), amely kiteljesíti az áruk, a személyek és a tőke
szabad mozgása által le nem fedett tevékenységek liberalizációjának a célját.
A szolgáltatás szabadságának a tartalma bizonyos tekintetben bővebbnek tűnik az
áruk szabad mozgására vonatkozó elv tartalmánál. Míg ugyanis az áruk szabad mozgá-
sa kapcsán az EuB a C-267/91. és C-268/91. sz. Keck és Mithouard-ügyben azt mondta
ki, hogy az áruk értékesítésének módjára vonatkozó, nem megkülönböztető j ellegű nem-
zeti szabályozás kívül esik az EUMSZ tárgyi hatályán, addig a C-384/93. sz. Alpine ln-
vestments-ügyben a szolgáltatások kapcsán úgy foglalt állást, hogy az abban vizsgált
holland tilalom - mely a szolgáltatás reklámozásának egyik speciális módját (az ún. cold
callingot) tiltotta - egyrészt ugyan szintén általános és nem megkülönböztető jellegű ,
továbbá nem célja a nemzeti piac el ő nyben részesítése a más tagállambeli szolgáltatókkal
szemben, és nem is fej t ki ilyen hatást, másrészt mégis korlátozhatja a határokon átnyú-
A szolgáltatások sza badsága 501
ló szolgáltatások nyújtását. Ezt az EuB úgy indokolta, hogy a holland tilalom a szolgál-
tatást nyújtó letelepedési helye szerinti tagállamtól származik, és nem pusztán azokat az
ajánlatokat érinti, amelyeket a szolgáltatást nyújtó személy azok számára tesz, akiknek
a letelepedési helye ugyanabban a tagállamban van, vagy a szolgáltatás igénybevétele
céljából ott tartózkodnak, hanem azokat az ajánlatokat is, amelyek más tagállamok terü-
letén lévő személyek felé irányulnak. Ennek következtében a tilalom közvetlenül meg-
határozza a többi tagállamban a szolgáltatások piacára történő bejutás lehetőségét, ezért
alkalmas a szolgáltatások belső piaci kereskedelmének az akadályozására.
3.1. A Carpenter-ügy
A C-60/00. sz. Carpenter-iigyben a szolgáltatásnyújtás szabadságának a hatókörét az
EuB meg l ehetőse n kiterjesztette. Az angol alapügy tényállása szerint egy Fülöp-szige-
teki állampolgárságú hölgy jogszerűen beutazott hat hónapra az Egyesült Királyságba,
melynek leteltével is ott maradt, és elmulasztotta tartózkodási engedélye meghosszabbí-
tását kérni, majd házasságot kötött a brit állampolgár Peter Carpenter úrral. Carpenter
úr tudományos folyóiratokban reklámhelyeket értékesítő vállalkozást vezetett, melynek
székhelye az Egyesült Királyságban volt, de tevékenysége jelentős részét az Unió más
tagállamaiban letelepedett hirdetőkkel folytatta, és rendszeresen utazott más tagálla-
mokba. Carpenter asszony már mint Carpenter úr felesége egyesült királyságbeli tartóz-
kodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő az illetékes brit hatósághoz, amelyet azon-
ban elutasítottak, és kiutasították a Fülöp-szigetekre. Carpenter asszony keresetet nyújtott
be a kiutasítási határozat ellen arra hivatkozva, hogy a brit hatóságnak nem volt joga
kiutasítani őt, mivel az európai jog alapján tartózkodási jog illeti meg az Egyesült Ki-
rályságban : úgy érvelt, hogy mivel férjének vállalkozása szükségletei miatt szolgáltatások
nyújtása és igénybevétele érdekében utazn ia kell egyéb tagállamokba, ezt könnyebben
megteheti, ha közben ő fog lalkozik az első házasságából származó gyermekeivel, ily
módon az ő kiutasítása korlátozza férjének a szolgáltatások nyújtásához és igénybevételé-
hez való jogát. Az EuB ezt az érvelést elfogadta, és megállapította, hogy a szolgáltatás-
nyújtás szabadságának hatálya - a szolgáltató férjen keresztül - kiterjed a tagállami ál-
lampolgársággal nem is rendelkező Carpenter asszony bevándorlási ügyére is. A kiuta-
sítás mint korlátozás igazolhatóságának a kérdésével lentebb fog lalkozunk.
3.2. A szolgáltatási irányelv
Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a
belső piaci szolgáltatásokat átfogóan - a letelepedési jog és a szolgáltatásnyújtás sza-
badságainak kölcsönös összefüggésében - szabályozza. Az irányelvet a szolgá ltatási
502 „B" RÉSZ - VI. FEJEZET
tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi
LXXVI. törvény ültette át a magyar jogba.
Az irányelv indokolása kiemeli, hogy a versenyképes szolgáltatási piac nélkülözhetet-
len a gazdasági növekedés ösztönzéséhez és a munkahelyteremtéshez az Európai Unió-
ban. A belső piacon számos akadály gátolja a szolgáltatókat, különösen a kis- és közép-
vállalkozásokat abban, hogy működési területüket kiterjeszthessék országuk határain
túl, és a belső piac nyújtotta előnyöket teljes mértékben kihasználhassák, ami gyengíti
az Európai Unió szolgáltatóinak világpiaci versenyképességét. A fogyasztók számára
szintén szélesebb körű választási lehetőséget, valamint jobb és olcsóbb szolgáltatásokat
biztosíthat egy olyan szabad piac, amely a tagállamokat arra készteti, hogy megszüntes-
sék a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás korlátozásait, ugyanakkor növeljék az átlát-
hatóságot, és bővítsék a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatást. Az irányelv szerint
ezért szükséges a szolgáltatók letelepedési szabadságát, valamint a szolgáltatások tag-
államok közötti szabad mozgását gátló akadályok elhárítása, valamint e két alapvető
szabadság gyakorlásához szükséges jogbiztonság garantálása a szolgáltatások igénybe-
vevői és a szolgáltatók számára. Mivel a szolgáltatások belső piacán létező akadályok
egyrészt azokat a szolgáltatókat érintik, akik egy másik tagállam területén kívánnak
letelepedni, másrészt azokat, akik egy másik tagállam területén szolgáltatást nyújtanak,
de ott nem kívánnak letelepedni, szükséges biztosítani a szolgáltatók számára, hogy
szolgáltatási tevékenységüket a belső piacon belül valamely tagállamban való letelepedés
útján, vagy a szolgáltatások szabad mozgásának jogával élve fejleszthessék. Lehetővé
kell tenni, hogy a szolgáltatók - az egyes tagállamokra vonatkozó növekedési stratégiá-
juk függvényében - választhassanak az említett két szabadság között.
Az irányelv olyan általános jogi keretet hoz létre, amely előnyös a szolgáltatások
széles köre számára, miközben figyelembe veszi a tevékenységek és szakmák vala-
mennyi típusának sajátosságait és szabályozási rendszerét.
Az irányelv rendelkezéseit csak olyan mértékben kötelező alkalmazni, amilyen mér-
tékben az érintett tevékenységek a versenyre nyitottak, így a tagállamokat sem az álta-
lános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjára, sem a szolgáltatásokat nyújtó
közintézmények magánosítására, sem az egyéb tevékenységek vagy egyes szolgáltatá-
sok esetében meglévő monopóliumok eltörlésére nem kötelezettek.
Az irányelv csak azokra a követelményekre alkalmazandó, amelyek a szolgáltatási
tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik, és össz-
hangban áll a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/
EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel , azt nem érinti.
Az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások fo lyamatosan változó tevékenységek
széles körét ölelik fel, beleértve az üzleti jellegű szolgáltatásokat, például a vállalatve-
zetési tanácsadást, a tanúsítást és a bevizsgálást; a létesítmények működtetését, bele-
értve az irodafenntartást; a reklámtevékenységet; a személyi állomány kiválasztásával
kapcsolatos szolgáltatásokat; valamint a kereskedelmi ügynökök szolgáltatásait. Az
irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások magukban fog lalják az olyan, vállalatoknak
A szolgá ltatások szabadsága 503
és fogyasztóknak is nyújtott szolgáltatásokat, mint a jogi vagy pénzügyi tanácsadás;
az ingatlannal kapcsolatos szolgáltatások, például az ingatlanügynökségek; az építőipa­
ri szolgáltatások, beleértve az építészek által nyújtott szolgáltatásokat is; a forgalmazói
szolgáltatások; a kereskedelmi vásárok szervezése; az autókölcsönzés; az utazási iro-
dák. Szabályozza az irányelv továbbá a fogyasztói szolgáltatásokat, például a turizmus
területén, beleértve az idegenvezetőket is; a szabadidős szolgáltatásokat, sportcentru-
mokat és vidámparkokat; valamint - amennyiben nem zárták ki ezeket az irányelv
alkalmazási köréből - a háztartási támogató szolgáltatásokat, például az időseket se-
gítő szolgáltatásokat. Az említett tevékenységek magukban foglalhatnak olyan szol-
gáltatásokat, amelyek esetében szükséges a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevő­
jének földrajzi közelsége, olyan szolgáltatásokat, amelyek esetében szükséges a szol-
gáltató vagy a szolgáltatás igénybevevőjének utazása, valamint olyanokat, amelyek
távolról , például az interneten keresztül is nyújthatók.
3.3. Szabályozott szakmák
A szolgáltatások megfelelő nyújtásához olyan speciális szakismeret lehet szükséges
(pl. az orvosi, mérnöki vagy az ügyvédi szolgáltatások területén), melynek megléte és
ellenőrizhetősége a fogyasztók alapvető jogainak biztosításához szükséges. Az egyes
tagállamoknak az ezen képesítésekre vonatkozó, saját belső szabályozása természete-
sen nem egyforma; ez azonban önmagában nem lehet elegendő ok arra, hogy az egyik
tagállam megtagadja a másik tagállamban képesítést szerzett szemé l ytől , hogy a terü-
letén nyújtsa az adott, képesítéshez kötött szolgáltatást.
Amikor valamely szolgáltatás nyújtásához meghatározott végzettség vagy szakmai
képzettség szükséges, a kölcsönös elismerés elve speciálisan érvényesül, amelynek lé-
nyegét az EuB a C-340/89. sz. Vlassopoulou-ügyben fejtette ki. A szakképzettségre
vonatkozó nemzeti követelményeknek, még akkor is, ha a nemzeti alapon történő meg-
különböztetés nélkül alkalmazzák azokat, korlátozhatják az EUMSZ által garantált
szabadságok magánszemélyek általi gyakorlását. Ez lehet a helyzet, ha a nemzeti sza-
bályozás nem veszi figyelembe az érintett személy által egy másik tagállamban meg-
szerzett tudást és képesítéseket. Ha a tagállami hatósághoz valamely diplomához vagy
szakmai képesítéshez kötött szakma gyakorlására vonatkozó kérelmet intéznek, akkor
figyelembe kell venni az illető kérelmező által a másik tagállamban ugyanezen szakma
gyakorlása érdekében megszerzett diplomákat, bizonyítványokat és egyéb képzettségi
igazolásokat, majd az ezen diplomák és bizonyítványok által igazolt speciális tudást és
képességeket össze kell hasonlítani a nemzeti szabályokban előírt képzettségi követel-
ményekkel. Ezen összehasonlító vizsgá lat alapján a fogadó tagállam hatósága objektív
alapon meg tudja ítélni, hogy vajon a külföldi diploma birtokában az illető személy
tudása - ha nem is azonos, de legalább - egyenértékű-e a nemzeti diplomával tanúsított
tudással. Ennek során kizárólag az adott külföldi diploma által lefedett tanulmányok
504 „B" RÉSZ - VI. FEJEZET
és gyakorlati képzés idejét és természetét kell értékelni. A vizsgálat során ugyanakkor
az érintett tagállam hatósága figyelemme l lehet azon objektív különbségekre, melyek
a szóban forgó szakma jogi szabályozását és a szakmai gyakorlását illetően a fogadó
és a származási tagállam között fennállnak. Ha ezen összehasonlító vizsgálat eredmé-
nye az, hogy a külföldi diploma vagy bizonyítvány által tanúsított tudás és képzettség
megfelel a nemzeti jogszabályok által megkívántaknak, a fogadó tagállam köteles el-
fogadni a külföldi diplomát, mint ami kielégíti a nemzeti rendelkezésekben lefektetett
követelményeket. Ha azonban az az eredmény, hogy a külföldi diploma által tanúsított
tudás csak részben felel meg a nemzeti szabályozásban megfogalmazott követelmé-
nyeknek, a fogadó tagállam jogszerűen írhatja elő, hogy az illető személy igazolja, hogy
megszerezte a hiányzó tudást és képesítéseket.
A fenti bírói gyakorlatot a jogalkotó konszolidálta: az Európai Parlament és a Tanács
2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismerését szabá-
lyozza, hogy így könnyítse meg a képesítésekhez kötött szolgáltatások nyújtását a szol-
gáltatásnyújtás szándékolt helyétől eltérő, másik tagállamban képesítést szerzett szemé-
lyek számára. A szolgáltatásnyújtóra alkalmazni kell a fogadó tagállamnak a szakmai
képesítésekhez közvetlenül és konkrétan kapcsolódó fegyelmi szabályait, így a szakma
meghatározására, a szakma keretébe tartozó vagy a szakma számára fenntartott tevé-
kenységek körére, a címek használatára, valamint a fogyasztók védelméhez és bizton-
ságához közvetlenül és konkrétan kapcsolódó súlyos szakmai mulasztásokra vonatkozó
szabályokat. A tagállamok azonban nem követelhetik meg a tagállam állampolgárától,
hogy olyan képesítéseket szerezzen, amelyeket a tagállamok általában csak a saját nem-
zeti oktatási rendszerükben szerezhető oklevelekre hivatkozással határoznak meg,
amennyiben az érintett személy e képesítéseket egészben vagy részben egy másik tag-
államban már megszerezte. Következésképpen minden olyan fogadó tagállam, amely
egy szakmát szabályoz, köteles.figyelembe venni a másik tagállamban szerzett képesí-
téseket, és meg kell vizsgálnia, hogy azok megfelelnek-e az általa megkövetelt képesí-
téseknek. Ez az általános elismerési rendszer azonban nem zárja ki azt, hogy egy tag-
állam minden olyan személy felé, aki az adott tagállamban szakmát gyakorol, külön
követelményeket támasszon, amelyek alapját a közérdek által igazolt foglalkozási sza-
bályok képezik. Ezek különösen a szakma szabályozásával, a szakmai normákkal kap-
csolatos szabályokat éri ntik, beleértve az etikai, felügyeleti és felelősségi előírásokat.
3.3.1. A jogi szolgáltatások
A belső piacon jogi szolgáltatásokra is szükség van, nem utolsósorban éppen ahhoz,
hogy a jogalanyok élni tudjanak a belső piaci szabadságokkal. A jogi szolgáltatások
ugyanakkor nem csak azért tekinthetők speciálisnak, mert külön elméleti és gyakorla-
ti képzettség szükséges e szolgáltatások nyújtásához, hanem azért is, mert rendkívül
szorosan kötődnek ahhoz a nyelvhez, amelyen a szolgáltatást nyújtják, hiszen a jog
A szolgá ltatások szabadsága 505
eleve nyelvi jelenségrendszer. Ennek megfele lően a jogi szolgáltatásokat is csak adott
nyelven lehet nyújtani és igénybe venni. Ezenkívül az a jogi tudás, amely a jogi szol-
gáltatások nyújtásához szükséges, jellemzően szintén valamely konkrét tagállami jog-
rendszerhez kötődik, és noha az egyik tagállami jogrendszerre vonatkozó módszeres
tudás jelentősen megkönnyíti egy másik tagállami jogrendszer megértését, az abban
való eligazodást, de nem jelenti automatik usan azt, hogy az egyik tagállami jogrend-
szerben képzett jogász azonos szintű szolgáltatásokat tudna nyújtani egy másik jog-
rendszerben is. (Ezzel szemben a műszaki vagy éppen az orvosi ismeretek ipso facto
nemzetköziek.) Az egyes jogrendszerek nyelvi meghatározottsága és tartalmi különb-
sége - a vonatkozó jogi szabályozástól függetlenül - eleve rendkívül erős korlátot jelent
a mindennapos jogi szolgáltatások nemzetközi , belső piaci forgalmával szemben. Ter-
mészetesen a jogi szolgáltatásoknak létezik nemzetközi és európai piaca is, és vannak
olyan szolgáltatók (elsősorban a nagy nemzetközi ügyvédi irodák), melyek több tagál-
lamban, ezen belül a tagállami határokon átnyúlva (tehát belső piaci tényállásokban) is
képesek szolgáltatásokat nyújtani, de a szolgáltatásnyújtás európai szabadsága agya-
korlatban inkább csak kivételes jelleggel jelenik meg a jogi szolgáltatások piacán.
Ettől függetlenül a közösségi jogalkotó már igen korán fellépett a jogi szolgáltatások
nyújtásának szabadsága érdekében: a Tanács 77/249/EGK irányelve az ügyvédi szol-
gáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának az e l ősegítését célozza, és csak
azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyek elősegítik az ügyvédi tevékenység szol-
gáltatásnyújtás formájában megvalósuló tényleges gyakorlását (elismerve, hogy rész-
letesebben kidolgozott intézkedések szükségesek az ügyvédek letelepedési joga tény-
leges gyakorlásához, lásd lentebb). Az irányelv kimondja, hogy az ügyvédek szolgál-
tatásnyújtási szabadságának tényleges gyakorlásához a fogadó tagállamoknak ügyvéd-
ként el kell ismerniük azokat a személyeket, akik a származási tagállamban ugyanezt
a hivatást gyakorolják, de mivel az irányelv nem tartalmaz rendelkezéseket a diplomák
kölcsönös elismeréséről, az irányelv hatálya alá tartozó személynek (pl. a magyar ügy-
védnek) azt a szakmai megnevezést kell használnia, amelyet a tevékenysége helye sze-
rinti, származási tagállamban használ. Ergo egy magyar ügyvéd Olaszországban nem
nyújthatja a szolgáltatásait az avvocato megnevezés alatt, míg az olasz avvocato nem
működhet Magyarországon ügyvédként.
A különböző tagállamokban megszerzett jogi képesítések közötti különböző tudás-
ból fakadó korlátozások részleges feloldására is irányult a Tanács 89/48/EGK irányel-
ve a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elis-
merésének általános rend szeréről. Ez alapján az irányelv alapján az egyik tagállamban
teljes képesítést nyert ügyvéd - adaptációs időszak eltöltése vagy alkalmassági vizsga
letétele után - kérhette az oklevele elismerését valamely másik tagállamban törté nő
letelepedése esetén, hogy ebben a tagállamban használatos szakmai címet viselve foly-
tathassa ügyvédi tevékenységét. Az irányelv alapján az EuB a 118/09. sz. Koller-ügyben
506 „B" RÉSZ - VI. FEJEZET
kimondta, hogy az ügyvédi hivatásnak a fogadó államban való megkezdése céljából
- amely alkalmassági vizsga sikeres letételétől függ - hivatkozhat az irányelv rendel-
kezéseire az, aki az e tagállamban adott, és több mint három év tartamú felsőfokú ta-
nulmányokat lezáró címmel, valamint a kevesebb mint három év tartamú kiegészítő
képzést követően , más tagállamban adott egyenértékű , és ezen utóbbi tagállamban a
szabályozott ügyvédi hivatás gyakorlására jogosító címmel rendelkezik, és a szabályo-
zott ügyvédi hivatást ténylegesen gyakorolta ezen utóbbi tagállamban abban az idő­
pontban, amikor az alkalmassági vizsgára bocsátást kérelmezte.
Az ügyvédeket megillető letelepedési jogot a Parlament és a Tanács 98/5/EK irány-
elve szabályozza, az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tag-
államokban történő folyamatos gyakorlásának az elősegítése érdekében. Az irányelv
elsődleges célkitűzése, hogy lehetővé tegye az ügyvédek számára, hogy a saját orszá-
gukban használt szakmai címüket viselve működhessenek egy másik tagállamban,
ugyanakkor a fogadó tagállam szakmai címének megszerzését is megkönnyíti számuk-
ra. Az irányelv a hatálya alá tartozó ügyvédektől megkívánja, hogy a fogadó tagállam
hatáskörrel rendelkező hatóságánál (Magyarországon az illetékes ügyvédi kamaránál)
bejegyeztessék magukat, hogy e hatóság meggyőződhessen arról, hogy az ügyvéd az
adott tagállamban hatályos szakmai szabályoknak megfelel. A fogadó tagállam ügy-
védekre vonatkozó jogszabályai határozzák meg, hogy az ügyvédek milyen szintű és
típusú igazságszolgáltatási szervek előtt gyakorolhatják hivatásukat. A fogadó tagál-
lamban azoknak az ügyvédeknek, akik még nem illeszkedtek be a fogadó tagállam
ügyvédi szakmájába, az adott tagállamban a saját országuk szakmai címüket viselve
kell végezniük tevékenységüket annak érdekében, hogy a fogyasztók megfelelően tá-
jékozódhassanak, és különbséget tudjanak tenni az ilyen ügyvédek és a fogadó tagál-
lamban működő, az ott használatos szakmai címet viselő ügyvédek között; Az irányelv
a hatálya alá tartozó ügyvédek számára lehetővé teszi , hogy jogi tanácsot adjanak,
különösen a saját tagállamuk jogáról, a közösségi jogról, a nemzetközi jogról és a fo-
gadó tagállam jogáról.
Az érintett jogalanyokra figyelemmel nem meglepő, hogy az EuB gyakorlatában is
többször fe lbukkant az ügyvédi tevékenység a belső piaci szabadságok kontextusában.
A 2/74. sz. Reyners-ügyben az EuB rögzítette, hogy az ügyvédi tevékenység - még
akkor sem, ha adott ügyben a jogi képviselet (védelem) kötelező - nem minősül köz-
hatalmi tevékenységnek, ezért erre hivatkozással nem korlátozhatják a tagállamok az
ügyvédi hivatás - mint belső piaci szolgáltatás - gyakorlását. A fentebb is már érintett,
33/74. sz. Van Bisbergen-ügyben az EuB azt mondta ki, hogy az ügyvédi szolgáltatások
nyújtása sem korlátozható olyan tagállami szabályozással, amely az ebben a tagállam-
ban történő jogi szolgáltatás (peres képviselet) nyújtásához azt követeli meg, hogy a
szolgáltatást nyújtó ügyvéd ebben a tagállamban legyen letelepedve. A 71/76 sz. Theiff-
rey-ügyben pedig azt mondta ki az EuB, hogy az egyik tagállamban jogi diplomát
A zolgáltatások sza badsága 507
szerzett azon személytől , aki egy másik tagállamban telepedett le annak érdekében,
hogy ott ügyvédi tevékenységet végezzen, és akinek a jogi diplomáját a letelepedési
tagállam eli smerte, nem követelheti meg a letelepedési állam az ebben a tagállamban
kibocsátott jogi diploma megszerzését, mert az érti a letelepedés szabadságát, vonat-
kozó, másod lagos közösségi jog hiányában is.
Magyar vonatkozású ügy a C-359/09. sz. Ebert-ügy. A tényállás szerint a német ál-
lampolgár Ebert úr a jogi tanulmányait Németországban végezte, és a Düsseldorfi Ügy-
védi Kamara tagjaként 1997 óta „Rechtsanwalt" megnevezéssel jogosult ügyvédi te-
vékenység folytatására. Ebert úr a '90-es évek vége óta Magyarországon él, ahol - mi-
után tanulmányokat folytatott a Miskolci Egyetemen - 2002-ben jogi doktori (PhD)
címet szerzett. 2004-ben Ebert úr együttműködési megállapodást kötött egy magyar-
országi ügyvédi irodával, majd az ügyvédekről szóló törvény alapján a Budapesti Ügy-
védi Kamara 2004-ben felvette az európai közösségi jogászok névjegyzékébe, ily mó-
don ügyvédi tevékenységet folytathat e tagállamban a saját tagállamában megszerzett
szakmai megnevezéssel. Ebert úr 2005-ben saját ügyvédi irodát alapított Magyaror-
szágon, amit 2005-ben Budapesti Ügyvédi Kamara nyilvántartásba vett. Ezt követően
Ebert úr az iránt indított pert a Budapesti Ügyvédi Kamara ellen magyar bíróságon,
hogy az át lapítsa meg, hogy a magyar „ügyvéd" cím használatára anélkül jogosult Ma-
gyarországon, hogy az ügyvédi kamarának tagja lenne. Az EuB a másodfokon eljáró
Fővárosi Ítélőtábla előzetes döntéshozatali kérelme alapján azt állapította meg, hogy
sem a 89/48/EGK irányelvvel, sem a 98/5/EK irányelvvel nem ellentétes az a tagállami
(in concreto magyar) szabályozás, amely az ügyvédi hivatásnak az ügyvédi címmel
történő gyakorlása érdekében el őírja a kamarai tagság kötelezettségét. Az EuB arra is
rámutatott, hogy 89/48/EGK és a 98/5/EK irányelvek kiegészítik egymást azáltal, hogy
két módot vezetnek be a tagállamok ügyvédei számára arra vonatkozóan, hogy miként
kezdhetik meg az ügyvédi hivatás gyakorlását a fogadó tagállamban ez utóbbi szakmai
megnevezésével.
4. Korlátozások és igazolások
A korlátozás kapcsán elsősorban visszautalunk a szabadságok közös alapjainak ke-
retében fentebb írottakra. A szolgáltatások szabad mozgása szintén az EUMSZ, a má-
sodlagos jog és az EuB gyakorlata alapján közérdeken alapuló kényszerítő okokból
korlátozható a tagállamok által, természetesen a Gebhard-teszt feltételei szerint.
508 „B" R ÉSZ - VI. FEJEZET
4.1. Eltérő tagállami szabályok
Az EuB utalt olyan erkölcsi, vallási vagy kulturális megfontolásokra, amelyek min-
den tagállamot arra vezetnek, hogy a sorsjáték vagy egyéb nyereményjátékok szerve-
zését korlátozásoknak vesse alá. Az e tárgyban meghozott nemzeti rendelkezések
szükségességét és arányosságát nem zárja ki az a puszta körülmény, hogy egy tagállam
egy másik állam által felállítottól eltérő védelmi rendszert választott (C-36/02. sz. Om-
ega Spielhallen-ügy). Ezzel összhangban arra is rámutatott az EuB, hogy az a tény,
hogy az egyik tagállam enyhébb szabályokat alkalmaz a másik tagállamban hatályban
lévő szabályoknál, még nem jelenti azt, hogy ez utóbbiak aránytalanok, tehát össze-
egyeztethetetlenek lennének a közösségi joggal (C-384/93. sz. Alpine lnvestments-ügy).
4.2. Közrend és közbiztonság, közérdeken alapuló nyomós ok
A szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó intézkedések csak akkor igazolhatók a köz-
rendhez kapcsolódó indokokkal, ha az általuk biztosítani kívánt érdekek védelméhez szük-
ségesek, és csak annyiban, amennyiben e célkitűzések kevésbé korlátozó intézkedésekkel
nem érhetők el. Nem nélkülözhetetlen e tekintetben, hogy a tagállami hatóságok által ki-
bocsátott korlátozó intézkedés megfeleljen egy, a szóban forgó alapjog vagy jogos érdek
védelmének módjára vonatkozóan a tagállamok összessége által osztott felfogásnak.
A fentebb már tárgyalt, C-60/00. sz. Carpenter-ügyet ezúttal a korlátozás igazolha-
tóságának szempontjából ismertetjük. Carpenter asszony kiutasítását az EuB a Car-
penter urat megillető szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozásának minősítette . A
kiutasító határozatot az Egyesült Királyság a közérdeket védő bevándorlási jogi ren-
delkezésekkel kívánta igazolni. Az EuB kifejtette, hogy a tagállamok csak akkor hi-
vatkozhatnak közérdekkel összefüggő indokokra egy olyan nemzeti intézkedés igazo-
lásaként, amely akadályozhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságát, ha ez az intézkedés
összhangban van azokkal az alapvető jogokkal, amelyeknek az EuB biztosítja a tiszte-
letben tartását. A kiutasító határozat egyrészt beavatkozásnak minősül Carpenter úrnak
a családi élet tiszteletben tartásához való joga gyakorlásába, mely jog azon alapvető
jogok részét képezi, amelyek az EuB állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a közös-
ségi jogrendben védelemben részesülnek, másrészt a kiutasító határozat nem veszi fi-
gyelembe a szerepet játszó érdekek, azaz egyrészt a Carpenter úr családi élethez való
jogának tiszteletben tartásához, másrészt a közrend és közbiztonság védelméhez fűző­
dő érdekek közötti igazságos egyensúlyt, és a követett célhoz képest aránytalan beavat-
kozásnak minősül , mert igaz ugyan, hogy Carpenter asszony megsértette az Egyesült
Királyság bevándorlási törvényeit azzal, hogy nem hagyta el a nemzeti területet a tar-
tózkodási engedélye lejártát követően , de magatartása az Egyesült Királyságba történő
megérkezésétől kezdődően semmilyen egyéb olyan kifogásra nem adott okot, amely
A szolgáltatások szabadsága 509
alapján attól kellene tartani, hogy a jövőben veszélyeztetni fogja a közrendet és a köz-
biztonságot. Eb ből az EuB arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatásnyújtás
szabadságát - a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joggal összefüggésben
- úgy kell értelmezni, hogy a kiutasító határozat azt nem igazolható módon sértette.
A C-98/14. sz. Berlington-ügynek az a magyar szabályozás volt a tárgya, amely
2012-ben gyakorlatilag egyik napról a másikra megtiltotta, hogy ún. pénznyerő auto-
matákat kaszinókon kívül lehessen üzemeltetni Magyarországon, aminek következté-
ben azoknak a gazdasági társaságoknak a működése, melyek lényegében egyetlen
Uogszerű) tevékenysége az automaták játéktermekben való üzemeltetése volt, ellehe-
tetlenült. A magyar szabályozást az Alkotmánybíróság ugyan nem találta alaptörvény-el-
lenesnek, de azt megállapította, hogy a szolgáltatók kártalanítása a jogállamiságból
fakadó követelmény [26/2013. (X.4.) AB határozat]. Több érintett társaság a szabályo-
zás miatt kártérítési pert indított a magyar állam ellen, melyben a szolgáltatásnyújtási
szabadság magyar jogszabályi megsértésére is hivatkoztak. Az előzetes döntéshozata-
li eljárásban azaz EuB - egyebek mellett - kimondta, hogy a pénznyerő automaták
kaszinókon kívüli üzemeltetésének átmeneti időszak biztosítása és a játékterem-üze-
meltetők kártalanításának előírása nélküli jogszabályi megtiltása a szolgáltatásnyújtás
szabadsága korlátozásának minősül. Ami a korlátozás kimentését illeti, az EuB rámu-
tatott, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások csak annyiban
igazolhatók közérdeken alapuló nyomós okokkal, amennyiben a nemzeti bíróság a
vonatkozó körülmények átfogó értékelése alapján megállapítja, hogy azok elsősorban
ténylegesen a fogyasztókjátékfüggőséggel szembeni védelmére és a szerencsejátékok-
hoz kapcsolódó bűncselekmények és csalások megelőzésére vonatkozó célokat követ-
nek, mégpedig koherens és szisztematikus módon, és nem sértik az uniós jog általános
elveibő l fakadó követelményeket, mint a jogbiztonság és a tulajdonhoz való jog.
4.3. Reklámozási és ajánlattételi tilalom
A C-176/11. sz. HJT Larix-ügyben az EuB azt a tagállami szabályozást vizsgálta,
mely engedélyhez kötötte a másik tagállamban nyújtott szolgáltatásoknak az ebben a
tagállamban történő reklámozását. Ausztriában a külföldi kaszinók reklámozása elő­
zetes engedélyhez kötött, melynek feltétele, hogy a másik tagállamban található kaszi-
nó üzemeltetője bizonyítsa, hogy ezen másik tagállamban a játékosok jogvédelme leg-
alább egyenértékű az osztrák jogvédelemmel. Az alapügy felperesei Szlovéniában
kaszinókat üzemeltető szlovén társaságok, melyek az illetékes osztrák minisztériumtól
engedélyt kértek a Szlovéniában található kaszinóik ausztriai reklámozásához. A mi-
nisztérium azért utasította el a kérelmet, mert a kérelmezők nem bizonyították, hogy
a szerencsejátékokra vonatkozó szlovén jogszabályi rendelkezések a játékosok védel-
mének hasonló szintjét biztosítják, mint az osztrák szabályok. Az EuB ítéletében rá-
mutatott, hogy a szerencsejátékok szabályozása azon területek közé tartozik, amelyek
510 „B" RÉSZ - VI. FEJEZET
tekintetében jelentős erkölcsi, vallási és kulturális különbségek állnak fenn a tagálla-
mok között. Így - vonatkozó harmonizáció hiányában - a tagállamok szabadon álla-
píthatják meg a szerencsejátékokkal kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit, és szabadon
határozhatják meg a kívánt védelem pontos szintjét. Következésképpen pusztán az a
tény, hogy valamely tagállam egy másik tagállamétól eltérő védelmi rendszert válasz-
tott, nem befolyásolhatja az e területen hozott rendelkezések arányosságának megíté-
lését. Az ilyen rendelkezéseket kizárólag az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező
nemzeti hatóságai által kitűzött célok és az általuk biztosítani kívánt védelmi szint fi-
gyelembevételével kell értékelni. Vagyis az osztrák szabályozás nem ellentétes az uni-
ós joggal, mivel a reklámozáshoz szükséges engedély megadásához mindössze annak
bizonyítását követeli meg, hogy a másik tagállamban az alkalmazandó szabályozás
lényegében azzal azonos szintű védelmet biztosít a játék veszélyeivel szemben, mint
amelyet ő maga is biztosít. Ezen ítélet tanulsága, hogy a kölcsönös elismerés elvének
gyakorlati alkalmazása során megengedett, hogy a tagállamok eltérő jogi szabályozása
közötti tartalmi megfelelőség bizonyításának a terhét a fogadó tagállam a szabadságra
hivatkozó magánszemélyre telepítse.
A más tagállambeli lehetséges ügyfelekkel - azok előzetes hozzájárulása nélkül -
történő telefonos kapcsolatfelvétel tilalma korlátozhatja a szolgáltatásnyújtás szabad-
ságát, mert az ilyen korlátozás megfosztja a szóban forgó piaci szereplőket a reklám-
tevékenység, valamint a más tagállambeli lehetséges ügyfelekkel történő kapcsolatfel-
vétel gyors és közvetlen módjától. Ugyanakkor a nemzeti pénzpiac jó hírének fenntar-
tása szintén olyan, közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül , amely alkalmas
arra, hogy igazolja a szolgáltatásnyújtás (a telefonos kapcsolatfelvétel) szabadságának
korlátozását (C-384/93. sz. Alpine Investments-ügy, 44. pont).
VII. FEJEZET
A TÖKE- ÉS FIZETÉSI MŰVELETEK
SZABADSÁGA
A fejlett piacgazdaság elképzelhetetlen a tőke megfelelően rugalmas áramlása és a
fizetési műveletek gyors és megbízható lebonyolítása nélkül. A tőke, illetve a pénz-
eszközök mozgása biztosíthatja csak a belső piac hatékony működését, hiszen példá-
ul már az áru- és szolgáltatásforgalom is megbénulna az ellentétes irányú pénzforga-
lom hiányában.
A tőke- és fizetési műveletekre vonatkozó rendelkezések hatálya annyiban tágabb a
letelepedésre és a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó fejezetek hatályánál, hogy e szabad-
ság nemcsak a tagállamok közötti szituációkban alkalmazandó, hanem a tagállamok
és harmadik országok közötti relációkban is, elvileg függetlenül attól, hogy az adott
harmadik ország biztosítja-e ugyanezen szabadságot a tagállamok vonatkozásában. Az
is közömbös, hogy a tőke- vagy fizetési műveletet tagállami állampolgár vagy európai
társaság kívánja-e végezni, mert e szabadsággal harmadik országok állampolgárai és
honosai is élhetnek.
1. A tőkemozgás és a fizetési műveletek tárgya
Az EUMSZ nem definiálja sem a tőkemozgás, sem a fizetési művelet fogalmát.
1.1. Tőkemozgás
Az EuB számos ügyben rámutatott, hogy mivel az EUMSZ szerinti tőkemozgások
fogalommeghatározása hiányzik az elsődleges jogból, az 1988. június 24-i 88/361/EGK
tanácsi irányelvhez mellékletként fűzött nómenklatúrának jelzésértéke van. Vagyis az
EuB az elsődleges jogban szereplő fogalmat a másodlagos jogban ezzel kapcsolatban
megfogalmazott - nem kimerítő - lista segítségével töltött meg tartalommal. Ennél-
fogva az EUMSZ 63. cikke szerinti tőkemozgásoknak minősü lnek különösen a köz-
vetlen befektetések, azaz minden olyan természetes vagy jogi személy által végrehajtott
befektetés, amely a tőkét biztosító személy és azon társaság közötti tartós és közvetlen
kapcsolat létrehozását, illetve fenntartását szolgálja, amelynek részére e tőkét gazda-
51 2 „B" RÉSZ - VII. FEJ EZET
sági tevékenység folytatása céljából szánják. Ami az új vagy meglévő vállalkozásokban
való részesedéseket illeti , a tartós gazdasági kapcsolatok létrehozásának, illetve fenn-
tartásának célja feltételezi , hogy a részvényes tulajdonában álló részvények - a rész-
vénytársaságokra vonatkozó nemzeti jogszabályok vagy más rendelkezések alapján -
biztosítják számára, hogy ténylegesen részt vegyen a társaság irányításában vagy elle-
nőrzésében .
A 88/361/EGK irányelv értelmében a tőkemozgások felölelik a tőkemozgások lebo-
nyolításához szükséges valamennyi művelet, így az ügylet megkötését és teljesítését,
továbbá a kapcsolódó átutalásokat is. Az ügyletek általában különböző tagállamok ho-
nos személyei között jönnek létre, bár bizonyos tőkemozgásokat egyetlen személy is
bonyolíthat saját számlájára (pl. kivándorlók tulajdonát képező aktívák átutalásai); az
érintett művelet lebonyolításához igénybe vett piacon rendelkezésre álló valamennyi
pénzügyi technikához való hozzáférés a gazdasági szereplő számára. Például az érték-
papírok és egyéb pénzügyi eszközök megszerzésének fogalmába nemcsak a prompt
ügyletek tartoznak, hanem a rendelkezésre álló valamennyi ügyleti technika is: hatá-
ridős ügyletek, opciós ügyletek vagy opciós utalvánnyal lebonyolított ügyletek, swap-
ügyletek más aktívákkal szemben stb. Hasonlóképpen tőkeműveletek a pénzügyi in-
tézményeknél elhelyezett folyó- és betétszámlákon végrehajtott műveletek fogalmába
nemcsak a számlanyitás és pénzeszközök számlán való elhelyezése tartozik, hanem
határidős devizaügyletek is, függetlenül attól, hogy azokat árfolyamkockázat fedezé-
sére vagy egy nyitott devizapozíció felvételére szánják. A hitel- és kölcsönműveletek
természetesen szintén a tőkeműveletek körébe tartoznak. Az irányelv ezen felsorolása
nem kimerítő, vagyis a tőkeműveletek köre - miként a szolgáltatásoké - nem zárt.
1.1.1. Közvetlen befektetés - portfólióbefektetés
Az EuB megállapította, hogy az EUMSZ szerinti tőkemozgásnak minősülnek kü-
lönösen a valamely vállalkozás irányításában és ellenőrzésében a megszerzett részvé-
nyek értékével arányosan történő tényleges részvételt lehetővé tevő részesedésszerzés
formájában megvalósuló, ún. közvetlen befektetések, valamint a tőkepiacon értékpa-
pírok egyedül pénzügyi befektetési célzattal, a vállalkozás irányítása és ellenőrzése
befolyásolásának szándéka nélkül történő megvásárlása, az ún. portfólióbefektetések.
E két befektetési formát illetően az EuB megállapította, hogy az EUMSZ 63. cikk sze-
rinti korlátozásoknak kell minősíteni azon nemzeti intézkedéseket, amelyek megaka-
dályozhatják vagy korlátozhatják az érintett társaságok részvényeinek megszerzését,
vagy más tagállamok befektetőit elriaszthatják attól, hogy e társaságokba befektessenek
(lásd pl. a C-212/05. sz. Bizottság kontra Portugália ügy 47- 48. pontjait).
A 88/361/EGK irányelv melléklete szerint a közvetlen befektetések a következők:
1. Fióktelepek alapítása vagy kiterjesztése vagy új vállalkozások létrehozása, amelyek
A töke- és fizetési műve letek sza badsága 513
ki zárólag a tökét biztosító személy tulajdonában vannak, valamint a m eg lévő vállalko-
zások teljes mértékben törté n ő megszerzése. 2. Részesedés új vagy m eg l évő vállalko-
zásban tartós gazdasági kapcsolatok létrehozása vagy fe nntartása céljából. 3. Hosszú
távú kölcsönök tartós gazdasági kapcsolatok létrehozása vagy fenntartása céljából.
4. Jövedelmek újrabefektetése tartós gazdasági kapcsolatok fenntartása céljából.
1.1.2. Beruházásvédelem
A nemzetközi tőkeműveletek egyik fajtáját képezik a külföldi beruházások (mint
közvetlen befektetések). A nemzetközi beruházásvédelem a nemzetközi közjogban,
két- és többoldalú államközi egyezmények, valamint az erre épülő nemzetközi választott-
bírósági joggyakorlat mentén épült ki és fejlődött. A kétoldalú beruházásvédelmi egyez-
mények (bevett angol rövidítéssel: BIT) száma csak az uniós tagállamok egymás kö-
zötti relációjában meghaladja a 180-at. A legfontosabb multilaterális beruházásvédelmi
egyezmény az Államok és más államok természetes és jogi személyei közötti beruhá-
zási viták rendezéséről szóló, Washingtonban, 1965. március 18-án kelt egyezmény
(kihirdette az 1987. évi 27. törvényerejű rendelet). A nemzetközi beruházások nem
nélkülözhetik sem a tőkemozgást (hiszen a befektetéshez tökére van szükség, amit a
külföldi befektető biztosít), sem a fizetési műveleteket (hiszen például a beruházás
nyereségét a beruházó általában, legalábbis egy idő után, legalább részben, szeretné
repatriáln i).
A nemzetközi beruházásvédelem egyik lényegi eleme, hogy a valamely államban
beruházó külföldi befektető, ha a beruházásával kapcsolatosan a fogadó állam részéről
sérelem éri , az erre vonatkozó jogvitát - ha a fogadó állam és a beruházó származási
állama között van hatályos BIT, ami ezt lehetővé teszi - közvetlenül maga is nemzet-
közi választottbíróság elé utalhatja, vagyis a nemzetközi beruházásvédelem nemzet-
közi közjogi eszközei közvetlenül érvényesíthető jogokat ruháznak a magánszemély
külföldi befektetőkre.
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével azonban az Unió a közös kereskedelem-
politika keretében kizárólagos hatáskört szerzett a külföldi közvetlen befektetések tár-
gyában [EUMSZ 207. cikk (l) bek.]. A Bizottság vonatkozó álláspontja szerint a tag-
államok között korábban megkötött BIT-ek nem feltétlenül egyeztethetők össze az
európai jog kötelező rendelkezéseivel, anomáliát jelentenek a belső piacon belül. Az
európai jog elsőbbségének az elvéből a Bizottság szerint az következik, hogy ha az eu-
rópai jog valamely rendelkezése összeütközik valamely tagállamok között hatályban
lévő BIT rendelkezésével, úgy ezen utóbbi nem alkalmazható: a magánszemélyek sem
hivatkozhatnak ugyanis nemzetközi egyezményekre az európai jog megsértése érde-
kében. A Bizottság szerint márpedig a BIT-ek sérthetik a megkülönböztetés tilalmának
alapelvét (amikor a különböző tagállamokból származó befektetőket aszerint külön-
----
514 „ B" RÉSZ - VII. FEJEZET
böztetik meg, hogy a befektető származási tagállamának milyen kétoldalú beruhá-
zásvédelmi egyezménye van a beruházást fogadó tagállammal), ezért a BIT-eket a
tagállamoknak fel kellene mondaniuk, illetve nem szabadna alkalmazniuk. Ennek ér-
dekében a Bizottság konkrét beruházásvédelmi jogvitákban is fellépett (pl. az EURE-
KO BV kontra Szlovákia, PCA Case 2008-13. sz. ügyben és az Eastern Sugar kontra
Cseh Köztársaság, SCC No. 088/2004. sz. ügyekben), és nemperes félként előadta vo-
natkozó álláspontját, amelyet azonban az eljáró választottbírói tanácsok elutasítottak,
részletes indokolás mellett. Ezen indokolás bennünket érdeklő része éppen abból indult
ki, hogy az EUMSZ biztosítja a tőkemozgás szabadságát, vagyis az egyik tagállamból
származó befektetők beruházhatnak a másik tagállamban, majd a képződött profitot,
sőt akár magát az egész beruházást, ki is vonhatják ebből a másik tagállamból. A tő­
kemozgás ezen szabadsága azonban nem azonos a BIT által nyújtott beruházás védelem-
mel, a két intézmény kiegészíti egymást. Ha az európai jog több jogosultságot biztosít
adott befektetőnek, mint a vonatkozó BIT, akkor természetesen hivatkozhat ezen jo-
gokra; ha azonban a BIT olyan jogot biztosít valamely tagállami befektetőnek, amelyet
nem minden másik BIT biztosít a többi tagállami befektetőnek , akkor az a megoldás,
hogy ezen többi befektető követelje magának az egyenlő elbánást, nem pedig az, hogy
a szóban forgó befektetőt megfosszuk az őt az alkalmazandó BIT alapján megillető
valamely jogtól. Ehhez hozzátehetjük, hogy a közvetlen hatály elve alapján a magán-
személyek hivatkozhatnak a tagállamokkal szemben közvetlenül az európai jogra, még
az azzal ellentétes tagállami jogi rendelkezéssel szemben is; a Bizottság fenti álláspont-
ja szerint viszont - amit a választottbírói tanácsok nem fogadtak el - éppen a tagállam
hivatkozhatna (és az említett jogvitákban hivatkozott is, igaz, hiába) a magánszemély
befektetőkkel szemben úgy és azért az európai jogra, hogy azzal megfossza ezen ma-
gánszemélyeket egy, a tagállam által vállalt nemzetközi kötelezettségből közvetlenül
fakadó alanyi joguktól.
1.2. Fizetési műveletek
A fizetési műveletek a tőkeműveleteknél részben tágabb, részben szűkebb halmazt
jelentenek. Egyrészt a fizetési művelet csak a kifizetéseket, átutalásokat jelenti (tehát pl.
a tőkeműveletnek minősülő részvénycserét vagy jelzálogjog-bejegyzést nem), másrészt
viszont minden fizetési műveletet magában foglal, ideértve a nem gazdasági célú mű­
veleteket is (mint pl. a családtagok közötti, tagállami határokat átlépő transzferek).
A fizetési műveletek magukban foglalják a készpénzforgalmat is. Az 1889/2005/
EK rendelet értelmében készpénz egyrészt a bemutatóra szóló és átruházható érték-
papír, beleértve a bemutatóra szóló pénzügyi eszközöket (pl. utazási csekkek, váltók),
másrészt a valuta (bankjegyek és pénzérmék, amelyek csereeszközként forgalomban
vannak).
A tő ke - és fi zetési mű ve l etek szabadsága 515
2. A jogosultak
Az EUMSZ 63. cikke alanyi szempontból nem húz meg korlátokat, a tőkemozgást
és a fizetési műveleteket közvetlenül védi a tagállami korlátozásoktól. Ebbő l követke-
zik, hogy a tőkemozgás szabadsága mindenkit megillet, aki képes arra, hogy határokon
átnyúló tőke- és/vagy fizetési műveletben vegyen részt. Ezzel kapcsolatban az EuB
többek között arra mutatott rá, hogy az EUMSZ szabad tőkemozgásról szóló rendelke-
zései sem a magán-, sem a közvállalkozások, sem pedig az erőfölényben lévő, illetve
az ilyen helyzettel nem rendelkező vállalkozások között nem tesznek különbséget
(C-1 74/04. sz. Bizottság kontra Olaszország ügy, 32. pont).
A valamely tagállamban letelepedett magánszemélynek a valamely másik tagállamban
meglévő ingatlantulajdona és annak felhasználása (pl. bérbeadása) a tőke szabad moz-
gásának alkalmazási körébe tartozik, függetlenül az érintett magánszemély magánjogi
státusától (C-386/04. sz. Centro di Musicologia Walter Stauffer-ügy, 24. pont).
3. Korlátozások és igazolások
A szabad tőkemozgást is korlátozhatják az EUMSZ 65. cikkében szereplő okok vagy
a közérdeken alapuló kényszerítő okok által indokolt nemzeti szabályozások, ameny-
nyiben nem léteznek olyan közösségi harmonizációs intézkedések, amelyek előírnák
az ezen érdekek védelmének biztosításához szükséges intézkedéseket. Uniós harmo-
nizáció hiányában tehát főszabály szerint a tagállamokra tartozik, hogy meghatározzák
a jogos érdekek biztosítani kívánt védelmi szintjét, valamint azt, hogy e szintet milyen
módon kell elérni. Ugyanakkor kizárólag az EUMSZ által kijelölt korlátok között és
különösen az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett tehetik ezt meg, és ez
utóbbi megköveteli, hogy az elfogadott intézkedések alkalmasak legyenek az elérni
kívánt célkitűzés megvalósítására és ne lépjenek túl az eléréséhez szükséges mértéken
(C-282. és 283/04. sz. Bizottság kontra Hollandia ügy, 32- 33. pont).
3.1. A tételes jogi korlátozások
Az EUMSZ a többi szabadsághoz hasonlóan maga is megfogalmaz kivételeket a
szabadság korlátozásának tilalma alól. A letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabad-
ságaihoz képest azonban eltérő logika mentén teszi ezt.
A tilalom egyrészt a harmadik országok vonatkozásában nem érinti azokat az 1993.
december 31-én hatályban lévő korlátozásokat (Magyarország esetében a releváns idő­
pont 1999. december 31.), amelyek a harmadik országokba irányuló vagy onnan szár-
mazó olyan tőkemozgásokat érintik, s amelyek közvetlen befektetéssel (az ingatlan-
516 „B" RÉSZ - VII. FEJ EZET
befektetéseket is beleértve), letelepedéssel , pénzügyi szolgáltatások nyújtásával vagy
értékpapírok tőkepiacokra történő bevezetésével függenek össze.
Mivel a nemzetközi adójogban evidencia a lakóhely (a székhely), azaz a letelepedés
helye (vagyis az illetőség) szerinti megkülönböztetés, természetes, hogy az ezen ala-
puló tagállami megkülönböztető szabályozások érvényesen fenntarthatóak a tőkemoz­
gásokat illetően. A 65. cikk ezért kimondja, hogy a korlátozási tilalom nem érinti a
tagállamoknak azt a jogát, hogy: a) alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelke-
zéseit, amelyek a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján az adózók között kü-
lönbséget tesznek; b) meghozzák a szükséges intézkedéseket a nem zeti törvények és
rendeletek megsértésének megakadályozására, különösen az adózás és a pénzügyi
szervezetek prudenciális felügyelete terén, vagy hogy eljárásokat alakítsanak ki a tő­
kemozgások igazgatási vagy statisztikai célú bejelentésére, illetve hogy a közrend vagy
a közbiztonság által indokolt intézkedéseket hozzanak.
Ugyanakkor e kivételek nem szolgálhatnak a szabad tőkemozgásra és fizetési mű­
veletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül.
Vagyis, a korlátozásokkal még akkor sem szabad in concreto visszaélni, ha azok egyéb-
ként, in abstracto megengedettek. Az EuB a 65. cikk (1) bekezdés a) pontjával kapcso-
latban ezért kifejezetten rámutatott, hogy az nem értelmezhető úgy, hogy minden olyan
szabályozás, amely az adózók között a lakóhely vagy a tőkebefektetés helye alapján
különbséget tesz, automatikusan összeegyeztethető az európai joggal. A 65. cikk (1)
bekezdésének a) pontjában előírt kivételt ugyanis korlátozza a 65. cikk (3) bekezdése,
amely szerint az (1) bekezdésében említett nemzeti intézkedések nem szolgálhatnak a
szabad tőkemozgásra és fizetési műveletekre vonatkozó önkényes megkülönböztetés
vagy rejtett korlátozás eszközéül. Különbséget kell tehát tenni a 65. cikk (1) bekezdé-
sének a) pontja értelmében megengedett egyenlőtlen bánásmód és a (3) bekezdése által
tiltott önkényes megkülönböztetés között. E tekintetben az ítélkezési gyakorlat szerint
az a nemzeti rendelkezés, amely a teljes körű adókötelezettség alá eső személy vonat-
kozásában az érintett tagállamban különbséget tesz a nemzeti osztalékból és a külföl-
di osztalékból származó jövedelmek között, csak akkor egyeztethető össze a tőke sza-
bad mozgásának elvével, ha az eltérő bánásmód olyan helyzetekre vonatkozik, amelyek
egymással objektíve nem összehasonlíthatóak, vagy azt nyomós közérdek indokolja,
különösen annak szüksége, hogy biztosítsák az adórendszer koherenciáját. Ezenkívül
az osztalékok különböző kategóriáinak eltérő kezelése nem haladhatja meg azt a mér-
téket, amely a szóban forgó szabályozás céljának eléréséhez szükséges (C-319/02. sz.
Manninen-iigy, 28- 29. pont).
A tőkemozgás szabadságának az elve továbbá nem érinti a letelepedési jogra vonat-
kozó és az EUMSZ által megengedett korlátozásokat sem.
A tőke- és pénzmozgást a másodlagos európai jog is korlátozza. Az Európai Parla-
ment és a Tanács 1889/2005/EK rendelete (2005. október 26.) például az Unió terüle-
tére belépő, illetve azt elhagyó készpénz ellenőrzését rendeli el. E szabályozás oka,
hogy a jogellenes tevékenységekből származó jövedelmeknek a pénzügyi rendszerbe
A tőke- és fizetési műveletek szabadsága 517
történ ő bevezetése, valamint azok pénzmosást követő befektetése károsítja a megbíz-
ható és fenntartható gazdasági fejlődést. A rendelet értelmében az Unióba belépő, vagy
azt elhagyó természetes személy, aki 10 OOO euró vagy azt meghaladó értékű készpénzt
tart magánál, köteles erről az összegről azon tagállam hatóságának - szankció terhe
mellett - nyilatkozni , amelyen keresztül az Unióba belép vagy elhagyja azt.
Mivel a jelentős feketepénz-áramlás árthat a pénzügyi szektor stabilitásának és te-
kintélyének, és fenyegetést jelent az egységes piacra nézve, a terrorizmus pedig a tár-
sadalom alapjait támadja meg, az európai jogalkotó úgy döntött, hogy a büntetőjogi
megközelítésen túl a pénzügyi rendszeren keresztül is erőfeszítéseket tesz a pénzmosás
elleni harcban. Ezért született meg az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irány-
elve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus
finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (Magyarországon imple-
mentálta a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzésérő l és megakadályo-
zásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény).
3.2. Kettős adóztatás
Az európai pénzügyi jog vonatkozó harmonizációjának hiányában a kettős adózta-
tás önmagában nem tiltott az európai jog alapján, az nem minősül a tőkemozgás tiltott
korlátozásának, jóllehet a kettős adóztatás de facto korlátozza a tagállamok közötti
tőkemozgást (a befektetéseket), mert a befektető számára nyilvánvalóan kedvezőtlen ,
ha ugyanazon jövedelem után két tagállamban is adót fizet. E tekintetben az ún. jogi
értelemben vett kettős adóztatásról van szó, vagyis arról az esetről, amikor ugyanazt
a jövedelmet két tagállam is megadóztatja egymástól függetlenül (pl. az egyik tagál-
lamban letelepedett társaság által a másik tagállamban tulajdonolt ingatlan bérbeadá-
sából származó bevételt megadóztatja a társaság letelepedési állama is és az ingatlan
fekvése helye szerinti tagállam is). Ettől megkülönböztetendő az ún. gazdasági érte-
lemben vett kettős adóztatás, ami kor egy már adózott jövedelmet terhel újabb adó az
időben később (pl. adott társaság nyereségadót fizet a profitja után , majd az ezen adó-
zott profitból a részvényesnek fizetett osztalék után osztalékadót fizet maga a részvé-
nyes is).
Ami a jogi értelemben vett kettős adóztatást illeti, az EuB a C-513/04. sz. Kerckha-
ert és Morres-ügyben kifejtette, hogy az ügyben érintett két tagállam adóztatási jog-
hatóságának párhuzamos gyakorlásából erednek azok a hátrányos következmények,
amelyeket az alapügyben érintett magánszemélyeknek el kellett szenvedniük. A kettős
adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények éppen arra szolgálnak, hogy kiküszöböljék
vagy enyhítsék azokat a káros hatásokat, amelyeket a tagállamok nemzeti adórendsze-
reinek egyidejű fennállása gyakorol a belső piacra. Mivel pedig az európai jog ezekre
a helyzetekre nem írta elő a joghatóság tagállamok közötti megosztásának általános
feltéte leit a kettős adóztatás Unión belüli kiküszöbölését illetően , a bekövetkező hát-
51 8 „B" RÉSZ - VU. FEJ EZET
rányokat a magánszemélyeknek kell viselniük, és eredménnyel nem hivatkozhatnak a
tőkemozgás szabadságnak elvére.
Az adott tagállam által alkalmazott, gazdasági értelemben vett kettős adóztatás
azonban nem lehet hátrányosabb a másik tagállamban letelepedett jogalanyokra nézve.
Az EuB a C-292/04. sz. Meilicke, Weyde és Stöffier-ügy ben megállapította, hogy az
ügy tárgyát képező német adójogi szabályozásnak az volt a hatása, hogy a Németor-
szágban teljes körű adókötelezettség alá eső személyeket visszatartotta attól, hogy tő­
kéjüket más tagállamokban honos társaságokba fektessék be. Ez a német szabályozás
továbbá a más tagállamokban honos társaságokra is korlátozó hatást gyakorolt, mivel
akadályozta őket abban, hogy Németországban tőkét gyűjtsenek. Amenny iben ugyan-
is a nem német eredetű tőkejövedelmek adójogi szempontból kedvezőtlenebb bánás-
módban részesülnek a Németországban bonos társaságok által kifizetett osztaléknál, a
más tagállamokban honos társaságok részvényei a Németországban lakóhellyel rendel-
kező befektetők számára kevésbé vonzók, mint az utóbbi tagállamban bonos társaságok
részvényei . Az EuB ezért arra a konklúzióra jutott, hogy az EUMSZ tőkemozgásra
vonatkozó 63. és 65. cikkeivel ellentétes az olyan adójogi szabályozás, amelynek értel-
mében a valamely tőketársaság álta li osztalékfizetés esetén az adott tagállamban teljes
körű adókötelezettség alá eső részvényes jogosult a felosztott nyereségre vonatkozó
társaságiadó-kulcs alapján kiszámított adójóváírásra, ha az osztalékfizető társaság
ugyanazon tagállamban honos, azonban nem jogosult erre, ha a hivatkozott társaság
valamely más tagállamban honos.
3.3. Állami protekcionizmus
A tagállami kormányok hajlamosak arra, hogy politikai okokból fellépjenek a nem-
zetgazdasági vagy politikai szempontból jelentős (olykor szimbolikus értékű) nemzeti
válla latok védelme érdekében. Ennek alapvetően két jogi formája lehet: az egyik az ún.
aranyrészvények esete, a másik pedig az az eset, amikor az állam hatósági ellenőrzés
útján kíván ellenőrzést, felügyeletet gyakorolni a jelentősnek minősített társaságokban
megvalósuló tőkeműveletek (részesedésszerzések) felett.
3.3.1. Aranyrészvények
Az államot megillető szavazate lsőbbségi részvény jogintézményének megszünteté-
sérő l és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló 2007.
évi XXVI. törvény annak érdekében rendelkezett az ún. magyar aranyrészvényekrő l ,
hogy az állam számára szavazatelsőbbséget biztosító részvény jogintézménye az euró-
pai joggal összhangban megszüntetésre kerüljön. E törvény alapján az érintett társasá-
gok legfőbb szerve köteles volt az aranyrészvényekhez kapcsolódó elsőbbségi jogokat
A töke- és fizetési műve l etek szabadsága 519
megsz üntetni, melynek elmulasztása esetén ezen el ső bbségi jogok a törvény erejénél
fogva megszűntek.
Az aranyrészvény lényege, hogy annak tulajdonosa - jellemzően az állam vagy az
állami tulajdont kezelő jogalany - többletjogosultságokkal rendelkezik az aranyrész-
vény névértékéhez képest. Az aranyrészvény - általában erre vonatkozó, a társasági
jog általános szabályaitól eltérő, kü lön jogszabályi rendelkezés alapján - a részvényt
kibocsátó társaságban nagyobb befolyást biztosít a tulajdonosának, mint amekkora
befolyást egyébként a részvény névértéke alapján, az általános társasági jogi szabályok
szerint, ki tudna fejteni a társaság életére.
Az aranyrészvények ügye több ízben is az EuB elé került. Portugália például - nem
egyedi módon - a nemzeti energiaszolgáltató társaságban (GALP) a saját maga javára
jogokat biztosító elsőbbségi részvényeket (aranyrészvényeket) tartott fenn. Ezen el-
sőbbségi jogok alapján az állam volt jogosult az igazgatóság elnökének ki nevezésére,
továbbá bizonyos kérdésekben vétójogot biztosítottak az államnak. A Bizottság ezért
kötelezettségszegési eljárásban annak megállapítását kérte az EuB-tól, hogy Portugália
megszegte a szabad letelepedésre és a tőkemozgás szabadságára vonatkozó uniós ren-
delkezéseket. Az EuB ítéletében rámutatott, hogy maga Portugália volt az, aki egyrészt
jogalkotói minőségében lehetővé tette az elsőbbség i részvények létrehozását a GALP
alaptőkéjében, másrészt közhatalmi minőségében a szóban forgó tőkében e l sőbbségi
részvények létrehozásáról, azok állami tu lajdonba adásáról és az e részvények által
biztosított különleges jogok létrehozásáról határozott. A szóban forgó elsőbbségi jogok
nem a társasági jog szokásos alkalmazásból erednek, hanem Portugáliának tudhatók
be, ezért a tőkemozgás szabadságára vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak.
Ezen különleges jogokat biztosító elsőbbségi részvények ugyanis alkalmasak arra, hogy
a más tagállambeli gazdasági szerep l őket elriasszák attól, hogy e társaság tőkéjébe
fektessenek be, mert nem teszik lehetővé, hogy a külföldi befektetők ténylegesen rész-
vényeik értékével arányosan vegyenek részt e társaság irányításában és ellenőrzésében.
Ugyan igaz, hogy a szóban forgó korlátozások kivétel nélkül alkalmazandóak voltak
mind az adott tagállamban honos, mind pedig a más tagállamokban honos személyek-
re, az EuB mégis megállapította, hogy a részesedést szerző helyzetét önmagában be-
folyásolják , ezáltal alkalmasak arra, hogy a más tagállamból származó befektetőket az
ilyen befektetésektől visszatartsák, és ezáltal befolyásolják a piacra jutást.
3.3.2. Hatósági ellenőrzés
A francia politikában és jogi szabályozásban egyaránt felmerült a gazdasági patrio-
tizmus igénye, abból a célból, hogy a francia hatóságok megvédhessék a francia vál-
lalkozásokat az ellenséges felvásárlásoktól, illetve attól a kockázattól, amit a külföldi
tulajdon jelenthet a nemzetbiztonságra vagy az ország gazdasági egyensúlyára. Miután
520 „ B" RÉSZ - V I 1. FEJEZET
a Pepsi megkísérelte megszerezni a Danone-t, a francia kormány rendeletet készített,
amely jóváhagyáshoz kívánta kötni a nemzetgazdaságilag érzékeny gazdaság i ágaza-
tokban történő külföldi befektetéseket. Az Európai Bizottsággal folytatott konzultá-
ciókat követően a francia szabályozásban az érzékeny ágazatok listáját sz űkítették, és
megkülönböztették a nem tagállami befektetőket és a tagállamokból származó befek-
tetőket; az előbbi esetben a befektetés tizenegy ágazatban (pl. a honvédelemhez köthe-
tő tevékenységekkel kapcsolatban) előzetes jóváhagyáshoz lett kötve, míg a második
esetben csak 8 ágazatban van szükség jóváhagyásra.
Magyar példa: a Lex MOL
Az osztrák olajipari óriás, az OMV 2007 szeptemberében közleményt adott ki , mi-
szerint vételi ajánlatot kíván tenni a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett MOL részvé-
nyeseinek. Mivel e szándékot a magyar politikai elit egységesen ellenségesnek te-
kintette, a szándék bejelentésére adott politikai reakció keretében az Országgyűlés
- igen gyorsan, a pártok nagy egyetértése mellett - elfogadta a közellátás biztonsá-
ga szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények
módosításáról szóló 2007. év i CXVI. törvényt (a továbbiakban: lex MOL).
A törvény értelmében az ország közellátásnak biztonsága szempontjából stratégiai
jelentőségű vá llalkozások (a továbbiakban VIP-vállalkozások) azok a társaságok,
amelyek az ország energia- és vízellátása biztonsága szempontjából stratégiai fon-
tossággal bírnak.
A törvény úgy rendelkezett, hogy fe lvásá rlási ajánlat esetén - ha a megszerezni kívánt
társaság VIP-vállalkozás - az ajánlatot tevő társaságnak az ajánlatához csatolt straté-
giai tervét jóvá kell hagynia az aján latot tevő társaság közgyűlésének, mielőtt az aján-
lat benyújtásra kerülne az illetékes magyar hatósághoz. Ezenkívü l a törvény kimond-
ta, hogy a VIP-társaság igazgatóságának, illetve felügyel ő bi zottságának a tagjait a
közgyűlés csak 3/4-es szótöbbséggel hívhatja vissza, kivéve, ba a tagokat több mint 5
éve határozott időre vagy határozatlan időre nevezték ki. A törvény felhatalmazta a
Magyar Energia Hivatalt, hogy kijelöije a VIP-társaság igazgatóságának és fe lügye-
l őbizottságának egy-egy tagját. Az így kijelölt személyeket a kijelölést követő e l ső
ülésén a VIP-társaság közgyűlése köteles volt megválasztani törvényes kizáró ok hi-
ányában. Végül a törvény módosította a Gt.-t is oly módon , hogy a létesítő okirat ma-
ximalizálhatja a részvényesek adott csoportját megillető szavazati jog mértékét. Az
Európai Bizottság úgy vélte, hogy a Lex MOL elfogadásával Magyarország meg-
sértette az a l apszerző désből fakadó kötelezettségeit Uelesü l a szabad letelepedésre
és a tőkemozgás szabadságára vonatkozóakat), ezért 2007 novemberében indokolás-
sal ellátott véleményt küldött Magyarországnak kötelezettségszegési eljárás kereté-
ben (ma EUMSZ 258. cikke). Ezen véleményre tekintettel az Országgyűlés módo-
sította a kifogásolt törvényt: egyrészt törölte az ajá nl attevővel szemben megállapított
azon kötelezettséget, miszerint a stratégiai tervet a közgyűlésének előzetesen jóvá
A tőke- és fizetési mű ve l etek szabadsága 521
kell hagynia, másrészt törölték az Energia Hivatal igazgatósági és felügyelőbizott­
sági tagok kijelölésére vonatkozó jogát is. Ezen módosításokra figyelemmel a Bi-
zottság megszüntette az eljárást, tehát a törvény a jelenlegi formájában nem sérti a
tőke szabad áramlásának elvét.
3.4. További igazolási lehetőségek
Az adórendszer koherenciájának a megőrzése igazol hatja az EUMSZ által biztosított
a l apvető szabadságok gyakorlásának korlátozását. Az ilyen igazoláson alapuló érv
azonban csak akkor lehet sikeres, ba kimutatják az érintett adókedvezmény és az e
kedvezmény va lamely meghatározott adó levonás által történő kiegyenlítése közötti
közvetlen összefüggést (C-264/96. sz. !Cl-ügy, 29. pont). Az adóellenőrzések hatékony-
sága szintén olyan nyomós közérdeknek minősül, amely alkalmas az EUMSZ által
biztosított alapvető szabadságok gyakorlása korlátozásának igazolására. A kultúra és
a magas színvonalú oktatás nemzeti szintű e lőmozdításá hoz kapcsolódó egyes célok
szintén olyan nyomós közérdeknek minősülhetnek , amely igazolhatóan korlátozhatja
a tőkemozgás szabadságát. A bűnözés elleni küzdelem - mint nyomós közérdek - el-
vileg ugyancsak igazolhatja a tőkemozgás szabadságának a tagállami korlátozását,
ugyanakkor a bűncselekmények általános vélelmét nem !ebet arra a körülményre ala-
pítani, hogy a magánszemély más tagállamban rendelkezik székhellyel. Ezért az adott
tagállamban ingatlantulajdont hasznosító, de másik tagállamban székhellyel rendelke-
ző magánszemélyek kizárása az adómentesség kedvezményéből - jóllehet számos esz-
köz áll rendelkezésre ezen alapítványok könyvelésének és tevékenységeinek ellen őrzé­
sére - olyan intézkedésnek tűnik, amely túllép a bűnözés elleni küzdelemhez szükséges
mértéken (C-386/04. sz. Centro di Musicologia Walter Stauffer-ügy, 61. pont).
Az energiaellátás biztosításának szükségessége elvi leg szintén igazolhatja az EUMSZ
alapszabadságainak - így a tőkemozgásnak - a korlátozását. A C-174/04. sz. Bizottság
kontra Olaszország ügyben azonban az EuB álláspontja szerint az olasz kormány nem
tudta bebizonyítani, hogy a szavazati jogok korlátozása, amely kizárólag a közvállal-
kozások egy pontosan meghatározott kategóriájára vonatkozik, elengedhetetlen a szó-
ban forgó - a korlátozás igazolásának eli smerhető - cél elérésére. Különösen azt nem
fejtette ki, hogy miért van szükség arra, hogy magánrészvényesek rendelkezzenek
Olaszországban az energiaágazatban tevékenykedő vál lalkozások részvényeivel, ahhoz,
hogy az érintett vállalkozások kielégítő és megszakítás nélküli villamosenergia- és
földgáze llátást tudjanak biztosítani az olasz piacon. Ha pedig a korlátozás nem alkal-
mas a nyomós közérdeken alapu ló közérdek elérésére, akkor a korlátozás nem igazol-
ható a Gebhard-teszt alapján.
Pusztán a kérdéses piac versenystruktúrájának erősítésében álló tagállami érdek ugyan-
akkor nemjelent elfogadható indokot a szabad tőkemozgás korlátozására, az nem minősül
nyomós közérdeknek (C-174/04. sz. Bizottság kontra Olaszország ügy, 37. pont).
522 „B" RÉSZ- VII. FEJEZET
3.4.1. A magyar termőföldre vonatkozó 2013-as szabályozás
A mezőgazdasági földekre vonatkozóan 2013-ban megalkotott új magyar jogi rezsim
- egyebek mellett - kimondta, hogy a termőföldeken korábban (egyébként jogszerűen)
létesített, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jogok (néhány kivétel-
lel) 2014. május l-jével a törvény erejénél fogva megszűnnek. E szabályozás miatt a
Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, és a C-235/17. sz.
ügyben az EuB megállapította, hogy a magyar szabályozás - a Magyarországon fekvő
mezőgazdasági földterületeken közvetlenül vagy közvetetten más tagállambeli állam-
polgárok javára fennálló haszonélvezeti jogoknak a törvény erejénél fogva történő
megszüntetésével - megsértette a tőkemozgás szabadságát. Jól látható tehát, hogy a
magyar szabályozás csak határon átnyúló tényállásban sérti az európai jogot, minek
következtében azok a magyar személyek, akiknek a törvény alapján a földhivatal tö-
rölte a bejegyzett haszonélvezeti jogát, nem léphettek fel sikerrel e törléssel szemben,
míg azok a személyek (pl. a más tagállamban letelepedett személyek által ellenőrzött
magyar társaságok), akiket határon átnyúló tényállásban ért a jogsérelem, elérhették a
törölt haszonélvezeti joguk helyreállítását, amint az történt a C-52/16. sz. SEGRO-ügy-
ben is. Az EuB vizsgálta, hogy a magyar törvényből következő, a tőkeműveletek sza-
badságának a korlátozása indokolható-e közérdeken alapuló nyomós indokokkal (mint
pl. a mezőgazdasági földek hasznosításához fűződő közérdek, vagy a nemzeti jog meg-
kerülésére irányuló gyakorlattal szembeni küzdelem), és arra jutott, hogy a korlátozá-
sok nem koherensek és nem is arányosak, így nem fogadhatóak el.
VIII. FEJEZET
AZ EURÓPAI UNIÓ VERSENYJOGA
1. Célok
A versenyjog az egyik legfontosabb területe az Európai Unió joganyagának. A ver-
seny szabályozása meghatározó jelentőségű a piacgazdaság szempontjából, biztosítja
annak dinamikáját, működőképességét. (Talán leginkább a labdarúgás játékszabályai-
hoz, a les szabályhoz hasonlítható.) A nem korlátlanul rendelkezésre álló források szük-
ségletek szerinti elosztása viszonylag fair alapon működő mechanizmuson kell, hogy
nyugodjon. Erre vagy egy központilag irányított tervgazdaság vagy a piaci automatiz-
musok érvényre jutása ad lehetőséget. A jól funkcionáló piacgazdaság az alapja az
európai közös belső piac eredményes működésének. Itt a vállalkozások versenyben
állnak egymással, hogy a fogyasztók által leginkább keresett árukat és szolgáltatásokat
kínálják a piacon. Ez a versengés azt is eredményezi, hogy a termékek a fogyasztók
számára legkedvezőbb áron kerüljenek az árupultokra.
A vállalkozások oldaláról megközelítve a kérdést, megállapíthatjuk, hogy ezek vi-
szont abban érdekeltek, hogy a tevékenységükkel kapcsolatos kockázatokat és veszé-
lyeket megkíséreljék egymás közötti megállapodásokkal és együttműködésekkel csök-
kenteni vagy kiiktatni. Ilyenformán egy piacgazdaságra orientált jogrend nem csupán
a tisztességes verseny szabályait kell, hogy rögzítse, de a kartellekre vonatkozó előírá­
saival meg kell akadályozza, hogy a vállalkozások a piaci versenyt gyengítsék vagy
teljesen kiiktassák.
A versenyszabályok a belső piac (EUMSZ 26. cikk) harmonikus működését bizto-
sítják, amely a piacgazdaság alapelvein nyugszik (EUMSZ 119. és 120. cikkek).
A Lisszaboni Szerződéshez csatolt 27. számú jegyzőkönyv ennek megfelelően olyan
rendszer fenntartását követeli meg, amely biztosítja azt, hogy a verseny a belső piacon
ne torzuljon. Az Unió külön versenypolitikáját és versenyszabályainak fenntartását
alapvetően a belső piac fenntartásának és hatékony működésének célja vezérli.
Bár minden egyes tagállam rendelkezik saját versenyjoggal , ez mégis kevés a belső
piac dinamikájának biztosításához, tehát szükséges az uniós versenyjog és eljárási rend
annak megelőzésére, hogy a tagállamok vállalatainak versenyt korlátozó magatartása
közvetlenül a határokon átnyúló kereskedelemre lehessen hatással. Fennáll ugyanis
annak veszélye, hogy az évtizedek fáradságos munkájával lebontott tagállami keres-
kedelmi akadályokat éppen a versenytorzító megállapodások révén építik fel újra a