JANIKOVSZKY ÉVA Nálunk is hasonló a helyzet.

Hosszú ideje folyik a vita — most már ta­

lán úgy mondhatnám, hogy hosszú ideig folyt a vita — vajon létezik-e gyermekirodalom, s ha
igen, mi az. Nem vagyok teoretikus, de íróként és kiadói lektorként huszonnyolc éve foglalko­
zom a gyermekirodalommal. így figyelemmel kísértem a gyermekirodaimat magát. Amely volt
és van. Nem régen, ez igaz; ha a kezdetektől eltekintünk, tulajdonképpen a század elején jelentek
meg a magyar irodalomban a valóban irodalmi színvonalú gyermekkönyvek. Csak egyetlen pél­
da: Molnár Ferenc 1907-ben írta A Pál utcai fiukat, a világ gyermekirodalmának egyik elismert
remekét. Ebben a kérdésben Lengyel Balázs megállapítására hivatkozom, aki azt írja a gyermek-
irodalomról szóló egyik tanulmányában, hogy nem lehet úgy elképzelni a dolgot, hogy létezik
egy csodálatos nagy fa : ez az irodalom, és a nagy fa mellett a XIX. század végén vagy a XX. szá­
zad elején nőtt egy kis fácska. A nagyot élvezik az okos felnőttek, a kicsit meg a butuska gyere­
kek veszik körül. Egy fa van - mondja most már nemcsak Lengyel Balázs, hanem az irodalmá­
rok zöme is - , s annak az egy fának vannak külön-külön ágai. Ami azt jelenti, hogy a gyermek-
irodalomban ugyanolyan esztétikai törvények érvényesülnek, mint a „felnőtt irodalomban”, az­
zal a megkötéssel,.hogy az írónak mindig figyelembe kell vennie az olvasók életkori sajátossá­
gait.
Mindebből következik, hogy a nem gyermekírók és felnőtt írók vannak az irodalomban, ha­
nem jó írók és rossz írók, és ezek egy része gyermekeknek vagy gyermekeknek is ír (a jó is, a rossz
is), a másik része pedig csak felnőtteknek.

— A gyermek- és ifjúsági irodalom tehát olyan irodalom, mely az esztétikai követelmények mel­
lett tekintettel van közönsége, olvasói érettségére, szellemi fejlettségére, befogadóképességére. Ez a
korlátozás milyen nehézségeket ró az íróra ?

SZERGEJ MIHALKOV A gyermekek előtt nincs tiltott téma. Ebben a műfajban minden az
író tehetségétől függ, attól, hogy rendelkezik-e megfelelő tapintattal. Természetes, hogy a gyer­
mekirodalomnak komoly nevelő szerepe van. A gyermekeknek szánt könyv azonban sohasem
lehet kioktató, a didaktikai szándék nem lehet primitív és nyílt. Az író úgy írjon, hogy elérje cél­
ját, de a gyermek ne sejtse, voltaképp mit is akarnak tőle. A gyermek elé töménytelen probléma
tornyosul. Minden leélt esztendő új gondokat, új kérdéseket tesz fel. S minél idősebb a gyermek,
ezek a kérdések, megoldásuk, megválaszolásuk egyre fontosabb lesz a számára. Amit egy felnőtt
kézlegyintéssel elintézhet, mint másodlagos, nem fontos dolgot, az egy gyermek számára rendkí­
vüli fontosságú lehet. Aztán vannak olyan problémák, olyan kérdések, melyekkel a gyermek, egy
serdülő sohasem fog tanítóihoz, nevelőihez fordulni. Sőt vannak kérdések, amelyekkel még szü­
leihez sem fordul, mert esetleg fél attól, hogy lekezelő, lekicsinylő választ kap, vagy egyáltalán
nem kap választ. Azt lökik oda neki, hogy „ez nem a te dolgod”, vagy azzal a sztereotip válasszal
utasítják el, hogy „verd ki a fejedből ezeket az ostobaságokat”. A felnőttek képtelenek bizonyos
dolgokat megmagyarázni, s ebben a könyv siet a gyermekek segítségére. Ezért is hangsúlyozom,
hogy a gyermekirodalom egy másik, igen fontos szempontja az írói tapintat érzékelése. Ha az író
vagy a nevelő csupán azt mondja, hogy mit szabad és mit nem, akkor voltaképp nem tekinthető
nevelőnek. Rendkívül fontos, hogy a gyermek megértse, átérezze, hogy mit miért szabad, és mit
miért nem ajánlatos tennie. S ez megint csak az író tehetségétől függ. És még valami. A könyv
nem sebezheti, nem sértheti meg a gyermeket. Nem szabad, hogy csüggedésbe, elkeseredésbe
kergesse. A gyermeki lélek roppant könnyen sebezhető. Hiszem és vallom, hogy a gyerekeknek
szánt könyv életigenlő, bizakodó érzéseket kell hogy keltsen ifjú olvasóiban, ösztönzően kell
hogy hasson rájuk, távlatokat kell hogy nyisson. Ez pedig igen gondos, érzékeny írói munkát
követel.

JANIKOVSZKY ÉVA Nagyon érdekes, amit Szergej Mihalkov a gyermekirodalom nevelő­

erejéről mondott. Bevallom, én csak az indirekt nevelőhatásban hiszek, amely a gyermekiroda­

175