FBEVEZETÉS A PSZICHOLÓGIÁBA

Általános pszichológiai rész

 4az effektus törvénye: a viselkedés jutalmazásával megerősítjük a viselkedést magát,
minden viselkedés, amit megerősítés követ, megszilárdul, a többi elveszik. pl.
pizzakupon az olvasásért

 túlzott igazolás: az effektus törvényéhez kapcsolódó fogalom, miszerint, ha a

jutalmazás abbamarad, a személy abbahagyja a megerősített viselkedésformát. Ennek
magyarázata, hogy a személyes indítékokat figyelmen kívül hagyva, a jutalomért
végzünk el valamit, igy jutalom nélkül elveszítjük érdeklődésünk. (itt kivételt jelent a
teljesítmény alapú jutalmazás, pl. jegyek) pl. matematikai játékos kísérlet gyerekekkel,
azok, akik a teljesítményükért jutalmat kaptak, egy idő után nem játszottak, akik
viszont az élmény miatt csinálták és nem a jutalomért, azok később is játszottak

 prozopagnózia: az arcfelismerés képességének hiánya (agysérülés miatt) pl. a férfi,

aki kalapnak nézte a feleségét

 alapvető attribúciós hiba: megítéléskor a személyiségvonásokat túlbecsüljük, míg a

környezeti hatásokat alá pl. adakozás tömegben, megcsalás

 gyermekkori amnézia: gyermekkorunk első három évére való emlékezés hiánya

 elhízás: a súly legalább 30%-al meghaladja a testtömeg ideális mértékét. Előzetes

nélkülözés esetén súlygyarapodás

 katartikus hatás: Az agresszió kiélését követően az agresszió csökkenésének

feltételezése.

 fiziológia: élettan, az élőlények működésével foglalkozó tudomány

 nativista szemlélet: az ember születésekor a valóság megismeréséhez szükséges
minden eszközzel jön világra (Descartes)

 empirista szemlélet: a tudást a világról tapasztalatok útján szerezzük (Locke)

 tabula rasa: üres lap, melyre a világban szerzett tapasztalatok írják rá a tudást
 asszociációs pszichológia: empirista megközelítés, érzékelés útján ismerünk meg a
világról dolgokat, amelyek a hasonlóság, ellentétesség, szomszédosság elve alapján
asszociálódnak

 Wilhelm Wundt: 1879-ben létrehozta a lipcsei egyetemen az első tudományos

pszichológiai labort, a pszichológia kezdetének számítjuk.

 introspekció: a saját észleleteink, gondolataink, érzéseink leírása. Gyors mentális

események leírásánál haszontalannak minősül.

 strukturalizmus: mentális struktúrák meghatározására létrejött, introspekció

segítségével az észlelet különböző elemekre való felosztása (E. B. Titchener)

 funkcionalizmus: nem a strukturális, analitikus jelleg, hanem a tudat összetevőinek

elemzése, azoknak áramlása, folyamának vizsgálata, hogyan készíti fel az élőlényt az
elme a környezethez való alkalmazkodásra.

 behaviorizmus: Watson által létrehozott iskola, introspekciót nélkülöz. Nem tesz

megállapítást a tudatra vonatkozóan. Szerinte csaknem minden viselkedés
kondicionálás eredménye, a feltételes választ a viselkedés legkisebb, feloszthatatlan
egységének, a „viselkedés atomjának” tekintették, melyből még a legbonyolultabb
viselkedés is felépíthető. Szerintük minden, képzés vagy tanulás eredményeképpen
létrejött összetett viselkedés pusztán csak egymással összekapcsolódott feltételes
válaszok együttese. Törekednek az inger-válasz kategóriák segítségével leírni.

 alaklélektan: gestalt-pszichológia, Gestalttal foglalkozó pszichológusok elsődleges

érdeklődési területe a percepció volt; úgy gondolták, hogy az észlelési élmények az
ingermintázattól és az élmény szervezettségétől függenek.

 freud-i pszichoanalízis: Freud elméletének középpontjában a tudatunkon kívüli

gondolatokat, attitűdöket, késztetéseket, kívánságokat, motivációkat és érzelmeket
magában foglaló tudattalan koncepciója áll. Freud hitt abban, hogy a gyermekkor
elfogadhatatlan (tiltott, büntetett) vágyai kiszorulnak a tudatból, ám a tudattalan
részeként továbbra is befolyásolják gondolatainkat, érzéseinket és cselekedeteinket. A
tudattalan gondolatok álmokban, nyelvbotlásokban és tudattalan modorosságokban
nyilvánulnak meg.

 szabad asszociáció: lényege, hogy a betegek - elősegítendő a tudattalan vágyak

tudatosulását - minden eszükbe jutó dolgot mondjanak ki. Az álomelemzések is
hasonló célokat szolgálnak. A klasszikus freudi elméletben a tudattalanból származó
kívánságok mögött meghúzódó motivációs tényezők szinte mindig a szexualitás vagy
 az agresszió köré szerveződnek, ezért Freud elméletét annak idején nem fogadták
osztatlan lelkesedéssel.

 Biológiai nézőpont: A viselkedés és a mentális folyamatok hátterében álló

neurobiológiai folyamatok megértésére törekvő kutatási irányzat.

 Behaviorista nézőpont: A megfigyelhető viselkedés ábrázolása a kondicionálás és a

megerősítés fogalmain keresztül.

 kognitív nézőpont: Az észlelés, emlékezés, érvelés, döntéshozatal és

problémamegoldás mentális folyamatainak megértésére és a viselkedéssel való
kapcsolatuk feltárására irányuló törekvés.

 pszichoanalitikus nézőpont: A szexuális és agresszív impulzusokból eredő tudattalan

motivációk vezérelte viselkedés megértésére irányuló megközelítés. (Freud)

 szubjektivista nézőpont: A viselkedés és a mentális folyamatok megértésére irányuló

megközelítés az emberek aktívan megkonstruált szubjektív valóságain keresztül.

 redukcionizmus: pszichológiai fogalmak biológiaira való redukálása

 hipotézis: ellenőrizhető állítás.

 kísérleti csoport: amelyben jelen van a független változó. (feltételezett ok) pl.
matematikai játék kísérletben azok a gyerekek, akik jutalmat kapnak

 kontrollcsoport: amelyben nincs jelen a független változó, ellensúlyozza a kísérleti

csoport eredményeit (feltételezett ok) pl. matematikai játékos kísérletben azok a
gyerekek, akik nem kapnak semmit.
 független változó: A feltételezett „okot" képviselő, a kísérletvezető által a
legteljesebb mértékben ellenőrzött változó, amely független attól, hogy a résztvevők
mit tesznek. pl. matematikai játékos kísérletben a gyerekek teljesítménye

 függő változó: A feltételezett „okozatot" képviselő változó, amelynek értéke kizárólag

a független változón múlik. pl. matematikai játékos kísérletben a gyerekek
teljesítménye alapján kapott jutalom
 Véletlenszerű elrendezés: Olyan módszer, amely úgy osztja fel a résztvevőket
kísérleti és kontrollcsoportokba, hogy mindegyik résztvevő ugyanolyan eséllyel
kerülhetne bármelyikbe.

 Mérés: Olyan módszer, amely számokat rendel a változók különböző értékeihez.

 statisztika: Annak megállapítására szolgáló matematikai eljárás, hogy a rendelkezésre

álló adatok alkalmasak-e általánosításra vagy következtetések levonására.

 populáció: A megfigyelési egységek összessége.

 minta: A populáció egy kiválasztott része.

 megbízhatóság (reliabilitás): a mérés eredményei megismételhetőek és

konzisztensek.

 érvényesség (validitás): egy teszt valóban azt méri, amit akarunk.

 korrelációs együttható: Két változó együttjárásának mértéke. r = -1.00 - +1.00

korreláció nem egyenlő az oksági kapcsolattal: agresszív filmek és agresszív
viselkedés kapcsolata – ebben az esetben a film okoz agresszív viselkedést, vagy az
eleve agresszív természetű emberek néznek agresszív filmeket? – együttjárás megvan,
ok-okozat nincs
jó példa: iskolai teljesítmény és a hiányzások mértéke
 kérdőív: Az emberek nagy mintáját kérdezik meg bizonyos dolgokkal kapcsolatban.

 társas tetszésvágy: Sajátos torzítási forma, a felmérések során az emberek

megpróbálják magukat kedvezőbb színben feltűntetni a valóságnál.

 esettanulmány: tudományos céllal felvett önéletrajz – torzítás problémája

 narratív áttekintés: A szakirodalmi áttekintés egy formája, amelyben a szerző

összefoglalja a korábbi vizsgálatokat, és megvizsgálja a rendelkezésre álló
bizonyítékok erejét.

 Metaanalízis: A szakirodalmi áttekintés egy formája, amelyben a szerző statisztikai

módszerek segítségével összegzi a korábbi vizsgálatokat, és következtetéseket von le.

 Etikai alapelvek: informált hozzájárulás, minimális kockázat, személyiségi jogok.

 ÉRZÉKELÉS
 érzékelés (recepció): egyszerű ingerekhez kapcsolódó, jelentés nélküli élmény.
 5 érzékleti modalitás: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás
 visszavetítés: az agy egyik, az ingerek felvétele melletti legfőbb sajátossága, hogy
folyamatosan üzeneteket küld a magasabb szintekről az érzékleti feldolgozás korábbi
fázisaihoz. Ezek a visszavetítések módosítják az érzékleti bemenetek feldolgozásának
módját

 abszolút küszöb: azon legkisebb erősségű inger, amely megbízhatóan különbözik az

inger hiányától. (50% igen)

 pszichofizikai módszerek: az ingerek fizikai nagysága és a kiváltott ingernagyság

közötti kapcsolat mérésére kidolgozott eljárás.

 pszichofizikai függvény: görbe, amelyen az 50%-os érték a pszichológusok által

általánosan elfogadott abszolút küszöb. A teljesítményt az ingernagyság
függvényeként ábrázolja.
 éppen érzékelhető különbség/különbségi küszöb (éék): két inger
megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb intenzitáskülönbség. Kísérletben a
résztvevőknek ingerpárt mutatunk. Első a standard, másodikról el kell dönteni, hogy
erősebb vagy gyengébb. Ezzel mérhető az éék.

 Weber-Fechner törvény: egy az érzékelés-észlelés folyamatára vonatkozó

pszichofiziológiai törvény, mely szerint minél nagyobb egy észlelt jel valós intenzitása
(pl. fényerősség), annál nagyobb változás szükséges a jel erősségében, hogy annak
változását észleljük. pl. gyertyák: 20 gyertya esetén egy plusz gyertyát is
fényesebbnek érzünk, ez 5%, 100 gyertyához szintén +5%ot kell tenni, hogy
fényesebbnek lássuk

 Weber-állandó: Arányossági állandó – gyertyáknál 5%, áramütés esetén 1%

 Stevens-törvény: az alapfeltevések érvényessége esetén az érzékelt pszichikai erősség

(Ψ) a fizikai erősség (Φ) valamilyen hatványfüggvénye. Ez lényegében azt jelenti,
hogy az összefüggés Ψ és Φ között Ψ = Φ ^r alakba írható, ahol az r hatványkitevő
egy jól meghatározott, az adott érzékleti modalitás működésére jellemző szám.
Hatványfüggvény eltérő lehet, annak függvényében, hogy r kisebb vagy nagyobb-e
1nél. Ha kisebb, pl hangerő érzékelés, akkor a görbe konkáv lesz, a növekvő fizikai
intenzitás csökkenő pszichikai intenzitás növekedést vált ki. (hozzászokás). Ha r>1, a
görbe konvex, pl áramütésnél, mert a fizikai intenzitás emelkedése a pszichikai
 intenzitás növekvő emelkedését váltja ki. A hasznos érzékleti modalitások esetén az
r<1, míg a károsak esetén r>1.
 szignáldetekciós-elmélet: standard módon képes kimutatni az egymástól eltérő
helyzetekben elkövetett hibákat. Pl. a megfigyelők gyakran akkor is mondják, hogy
látják a fényt, mikor valójában nem látják, csak azt hiszik, hogy igen. Ennek különös
jelentősége van az orvostudományban – röntgenfelvételeken a zajtól
megkülönböztetni a jelet
Szignáldetekció előnye, hogy képes a reakciómódot az érzékenységtől elválasztani.
Két alany: egyik konzervatív, csak akkor jelez, ha megbizonyosodott róla, hogy jel
van. A másik alany liberális, kisebb gyanú esetén is jelez. Nála a találati és téves
riasztási arány is magas, míg az elsőnél mindkettő alacsony. A reakciómódjuk eltérő,
de az érzékenységük megegyezik.

 transzdukció: fizikai energiának át kell alakulnia az agy számára felfogható

elektromos jelekké. A műveletet az érzékszervek erre specializált sejtjei, a receptorok
hajtják végre.

 jel: amit egy megfigyelő próbál észrevenni egy kísérletben, releváns dolog a
környezetben

 zaj: A környezetben lévő bármilyen irreleváns dolog, amely akadályoz valaminek az

érzékelésében

 találat: helyesen azonosítjuk a jelet

 téves riasztás: akkor is jelet érzékelünk, mikor csak zaj van

Valóság
van jel nincs jel
van jel találat téves riasztás
Válasz nincs
kihagyás helyes elutasítás
jel

 tudatos: Amire figyelmünk éppen irányul.

 tudattalan: A tudatunkon kívüli gondolatok, attitűdök, késztetések, kívánságok,
motivációk és érzelmek; a tudat számára hozzáférhetetlen emlékképeket, impulzusokat
és vágyakat tartalmazza; elfojtott, ugyanakkor gondolatainkat és cselekedeteinket
befolyásoló késztetések, vágyak, hozzáférhetetlen emlékek egyfajta raktára.
 módosult tudatállapot: nem fogjuk fel, ami valójában történik, mivel a
gondolatainkba merülünk [vagy más hatás miatt, pl kábítószer] pl. olyan intenzív az
emlék, hogy valóságnak tűnik, nem tudom eldönteni, hogy csak álmodom-e,
autóvezetés közben csak megyek, nem tudom merre járok, elkalandozok

 A tudat: 1. önmagunk és környezetünk monitorozása,

vagyis érzékleteink, emlékeink és gondolataink pontos és értő leképezése; továbbá 2.
önmagunk és környezetünk folyamatos, viselkedéses és kognitív terveink elindítását
és befejezését szabályozó kontrollja

ÉSZLELÉS
 észlelés (percepció): A jelentés nélküli érzékletek integrált és jelentésteli értelmezései,
az élőlények hogyan dolgozzák fel és szervezik egybe a beérkező nyers információkat
abból a célból, hogy a világról koherens reprezentációt alakítsanak ki, és hogy meg
tudják oldani a környezetükben adódó problémákat a reprezentációk használatával
 ökológiai látvány-elmélet (Gibson): A környezetből származó információk,
pontosabban ezek kétdimenziós reprezentációja a retinánkon, ami szükséges ahhoz,
hogy normális életet éljünk.
 környezeti modell: A világ agyunkban leképezett reprezentációja, melynek
segítségével észleléseink, döntéseink vagy viselkedésünk tudatos lesz.
 Az észlelőrendszer öt főbb szerepe: 1. figyelem, a számunkra fontos szenzoros
ingerek kiválasztása; 2. lokalizáció, vagyis a tárgyak helyének meghatározása; 3.
felismerés, vagyis a tárgyak azonosítása; 4. absztrakció, vagyis a tárgy alapvető
tulajdonságainak megállapítása; és 5. konstancia, a tárgyak alakállandóságának
megtartása változó retinális képek mellett is. Egy másik tudományterület perceptuális
képességeink fejlődésével foglalkozik.
 figyelem: A képesség, hogy bizonyos információk részleteit kiemeljük, míg más
információkat ezzel egyidejűleg figyelmen kívül hagyunk.
 szelektív figyelem: néhány ingert további feldolgozásra választunk ki, másokat
figyelmen kívül hagyunk. (gorillakísérlet)

 vizuális letapogatás részei: fixációk (ezalatt a szem általában mozdulatlan, 300 ms) és
szakkádok (gyors ugrással vándorol a tekintet innen-oda, 20 ms). Csak a fixációkkal
gyűjtünk információt. Ott van fixáció, ahol sok az információ

 Fegyverfelismerés jelenség: az a tény, ha a képe vagy jelenetben megjelenik valahol

egy fegyver, azonnal magára vonja a figyelmet. (fegyveres támadások szemtanúi a
fegyvert mindig nagyon pontosan le tudják írni)
Úgy is meg lehet valamit figyelni, hogy nem nézünk rá, tehát nem mozgatjuk a
szemünket. Ezt egy kísérlet bizonyítja, amiben az alanyoknak egy üres képernyőt kellett
nézni, ahol egy jelzőmozzanat felvillant. A jelzőmozzanattal ellentétes oldalon jelent meg
az inger, olyan rövid idő telt el, hogy nem volt idejük a szemüket megmozdítani, mégis
észlelték az ingert.
 multimodális figyelem: a figyelem mozoghat egy modalitáson belül (pl koktélpartin
mindig más hangra koncentrálunk) de modalitások között is (autóvezetés közben), a
figyelmet meg tudjuk osztani
 figyelem és későbbi emlékezés kapcsolata: a nem figyelt információknak nem vagyunk
tudatában, így ezekre alig vagy egyáltalán nem emlékszünk. (követési technika kísérlet –
hallás)
A nem figyelt ingert is valamilyen szinten feldolgozzuk, még akkor is, ha ezek sosem
válnak tudatossá – saját nevünket jó eséllyel halljuk meg akkor is, ha nem figyelünk oda.

 követési technika, disztochikus hallás: a hallott szöveget azonnal és folyamatosan

ismételni kell. [két, párhuzamosan szóló hang esetén] ennek következtében a másik
szövegről szinte semmire sem emlékeznek.

 figura: a számunkra érdekes tárgy, mely a háttérnél összetartozóbbnak tűnik.

 háttér: a figura mögötti terület.

Ha az inger két vagy több elkülöníthető részből áll, akkor az egyik részt általában figurának
látjuk, a maradékot pedig háttérnek. A figura és háttér elkülönülése nem mindig egyértelmű,
ezek egyidejűleg sosem jelennek meg. A figura-háttér elkülönülésnek a legszembetűnőbb
példája a látáshoz kötődik, de ugyanúgy megjelenik a hallásban is: madárcsicsergés az utca
háttérzajával szemben pl.
Gestalt szervező elvei:
 proximitás (közelség) elve: ahogy pontokat közelitünk, új ábrát fedezünk fel

 hasonlóság elve: az egymáshoz jobban hasonlító elemeket csoportosítjuk

 jó folytatás elve

 zártság elve

 távolsági jelzőmozzanatok: a tárgy távolságáról logikai vagy matematikai

információval szolgáló különböző látási információk (monokuláris vagy binokuláris
attól függően, hogy 1 vagy 2 szem szükséges a távolság megállapításához)

 binokuláris diszparitás: a két szem különböző helyen érzékeli a tárgyat. a két

szemben keletkező kép különböző. Ennek segítségével látunk komplexen, a két szem
más perspektívából látja a valóságot. A diszparitás a közeli tárgyakra a legnagyobb,
távolodva egyre csökken. A binokuláris diszparitás segít a mélység érzékelésében, de
b is csaphat, olyan helyen is mélységet érzékeltet, ahol nincs.
 monokuláris jelzőmozzanatok:
1.Relatív nagyság. Ha egy képen hasonló, de különböző nagyságú tárgyak
látszódnak, akkor az észlelő a kisebb tárgyakat fogja távolabbinak látni
2. Takarás. Ha egy tárgy körvonalai keresztezik egy másikét - vagyis az egyik tárgy
takarásban van -, akkor az észlelő a takaró tárgyat fogja közelebbinek észlelni
3. Relatív magassági helyzet. Az egymáshoz hasonló tárgyak közül a horizonthoz
közelebbiek tűnnek távolabbiaknak.
4. Perspektíva. Az összetartó párhuzamos vonalakat olyannak látjuk, mintha a távolba
vesznének
5. Árnyékok és árnyékolás. Az árnyékok és az árnyékolás is szolgáltatnak
információt egy tárgy mélységéről. Ha valami megakadályozza, hogy egy felszínt
közvetlenül érjen a fény, akkor árnyék jön létre. Ha ez az árnyék ugyanarra a tárgyra
esik, mint ami a fény útjában áll, akkor önárnyékolásról beszélünk, ha azonban egy
olyan tárgyra esik, amely nem része az árnyékot vető tárgynak, akkor vetített
árnyékról van szó. Mind a kétfajta árnyék fontos jelzőmozzanat a távolság
észlelésében, hiszen információkkal lát el minket a tárgyak alakjáról, a tárgyak közötti
távolságról és a fényforrás elhelyezkedéséről is
6. Relatív mozgás. Az is lehet távolsági jelzőmozzanat, ha két tárgy egymáshoz
képest eltérő sebességgel mozog. Ki ne figyelt volna fel arra, hogy ha gyorsan halad -
mondjuk vonaton ülve -, a közel lévő tárgyak gyorsan suhannak el mellette, a távoliak
pedig alig látszanak mozdulni az ellenkező irányba? A nagyon messze lévő dolgok
ráadásul, mint mondjuk a Hold, egyáltalán nem is mozognak. A távolságészlelés egy
további jelzőmozzanatát, a tárgyak hozzánk viszonyított látszólagos
sebességkülönbségét mozgásparallaxisnak nevezzük.

 relatív mozgás: akkor jön létre, ha két tárgy egymáshoz képest eltérő sebességgel
mozog
 valódi mozgás: a tárgy a tér minden köztes pontján áthaladva mozog
 stroboszkopikus mozgás: Állóképek sorozatát mozgásként észleljük. Pl, ha sötétben
felvillantunk egy fényt, majd a közelében néhány ezred másodperccel később egy
másikat. A fénypont látszólagos elmozdulása egyik helyről a másikra
megkülönböztethetetlen a valódi mozgástól.

 szelektív adaptáció: ha valamit sokáig nézünk, csökken rá az érzékenységünk Az

érzékenység csökkenését nem vesszük észre, ugyanakkor az utóhatást igen, pl.
vízesést sokáig nézünk, elnézünk a sziklára, azt felfelé mozgónak látjuk.

 összeillesztési probléma: az agy különböző részeinek a tárgyak primitív jegyeihez,

színéhez, formájához illeszkedő aktivitása miként eredményezi a tárgy koherens
észlelését.
 illuzórikus összeillesztés: egy adott tárgy két különböző tulajdonságának helytelen
egymáshoz való rendelése. (pl. színes formák felvillantása, olvasás közben szavakat
vonunk össze)

 vonásintegrációs elmélet: Az alapgondolat értelmében egy figyelem előtti folyamat

során először a primitív vonásokat - mint például az alak és a szín - észleljük, majd
 egy következő, figyelmi szakaszban a fókuszált figyelem segítségével a vonásokat
„összeragasztjuk”, integrált egésszé alakítjuk át.

 primitív vonások: alak és szín pl.

 vizuális keresési feladat: primitív és összeragasztott vonások megkülönböztetésére

szolgál, a résztvevőnek el kell döntenie, hogy egy bizonyos inger jelen van-e a
képernyőn megjelenő ingerek között (pl. zöld L megtalálása)

 dinamikus kontrollelmélet: a rendszer a különböző feladatok végrehajtása érdekében

újra és újra átszervezi magát, és nem minden egyes lehetséges feladatra külön
alrendszer alakult ki.

 konnekcionista modell: a betűket bizonyos vonásaik alapján tároljuk, a vonások

betűkhöz rendelését pedig egy kapcsolati hálózat őrzi.

pl. K, R és P betűk kapcsolati hálózata. Ez nem tökéletes, ezért szükséges a kiegészítő

hálózat, amiben megjelennek a gátló kapcsolatok is, így kiadva a megfelelő egyezést a
korai szakaszban realizált vonásokkal.
A konnekcionista modell nem tudja megmagyarázni, hogy miért észlelünk
könnyebben egy betűt, ha szóban van, mint ha csak egymagában. Ezt a visszacsatoló
összeköttetések magyarázzák. A betű a szó részeként a szó csomópontjából kiinduló
kapcsolatokon keresztül további aktivációban részesül, ezért könnyebb felismerni, ha
szóban van.

 geonok: a tárgyak alapvető vonásait geometriai formák, ívek, hengerek, kúpok,

hasábok és gúlák alkotják. Biederman szerint 36 geon és ezek kombinációja elegendő,
hogy a világot leképezzük

 alulról felfele irányuló folyamatok: kizárólag a bemenet - a nyers szenzoros jel –

vezérli pl. tárgyat a geonok alapján ismerjük fel

 felülről lefelé irányuló folyamatok: a személy ismeretei, tapasztalatai, figyelme és

elvárásai irányítják pl. lámpát onnan ismerjük fel, hogy az ágy melletti szekrényen van

 agnózia: felismerés károsodása vagy zavara

 alexia: szavak felismerésének hiánya vagy zavara

 absztrakció: az információk csoportosítása

 TANULÁS, EMLÉKEZÉS, KONDICIONÁLÁS
 tanulás: viszonylag állandó, gyakorlás következtében kialakuló viselkedésváltozás
Formái:
 nem asszociációs tanulás: egyetlen ingerrel kapcsolatos tanulási folyamat.
Habituációt és szenzitizációt foglalja magában. Általában rövid ideig tartanak, de
kiváltó ingerek ismétlődése okozhat hosszabb tanulást.
 habituáció: olyan nem asszociációs tanulás, amely az ártalmatlan ingerekre
adott viselkedéses válaszok ritkulását eredményezi. (pl. nem ijedünk meg
egymás után kétszer ugyanattól)
 szenzitizáció: olyan nem asszociációs tanulási forma, amelyben egy adott
ingerre egyre erőteljesebb a viselkedéses változás. (pl. ha sötét sikátorban
ijesztenek meg, jobban megijedünk)
 asszociációs tanulás: Annak a felismerése, hogy bizonyos kapcsolatok vannak egyes
események között. a klasszikus kondicionálást, az instrumentális kondicionálást és a
komplex tanulást foglalja magában. (többek között)
 klasszikus kondicionálás: azt tanuljuk meg, hogy egy bizonyos eseményt
hamarosan egy másik követ. Egy előzőleg semleges inger kapcsolódik egy
másik ingerhez. (például a csecsemő rájön arra, hogy az anyamell megjelenése
után már nem kell a tej ízére sokáig várnia.)
 instrumentális kondicionálás: azt tanuljuk meg, hogy bizonyos válaszaink
bizonyos következményekkel járnak (testvér megütése szülői nemtetszést vált
ki)
 komplex tanulás: az asszociációképzésnél többet jelentő tanulást értjük, mint
például egy stratégia alkalmazása egy probléma megoldása során vagy a
környezetről egy mentális térkép kialakítása stb

KLASSZIKUS KONDICIONÁLÁS
 először Ivan Pavlov
Kutatása:
 a kutya nyáladzik, azaz összekapcsolja az ételt a tál látványával
 a nyáladzás feltétlen válasz (UCR azaz unconditioned response), ez tanulást nem
igényel, a feltétlen inger váltja ki, született tulajdonság
 a húsliszt (étel) a feltétlen inger (UCS azaz unconditioned stimulus), amely előzetes
kondicionálás nélkül kiváltja az UCR-t
 ha mindig lámpát kapcsolnak az étel előtt, a kutya már a fényre is nyáladzani fog, még
étel nélkül is
 ez nyáladzás a feltételes válasz (CR), azaz tanult válasz
 a fény pedig feltételes inger (CS), azaz tanult inger
 a CR tehát a CS által kiváltott válasz, amely az UCS előfordulásának valószínűségét
jelzi
 azonban a feltételes inger és feltétlen inger között bejóslási kapcsolat áll, ugyanis a
kutyák nem csak nyáladzottak, hanem ugráltak, ugattak stb.
  feltétlen inger (UCS): Egy adott választ automatikusan, tanulás nélkül kiváltó inger.
 feltétlen válasz (UCR): A feltétlen ingerre adott eredeti válasz.
 feltételes inger (CS): Egy korábban semleges inger, amely egy feltétlen ingerrel
párosítva feltételes választ eredményez.
 feltételes válasz (CR): Egy feltételes ingerhez kapcsolódó tanult válasz.
JELLEMZŐK
Feltételes inger és feltétlen inger párosításai: próbák
Próbák, amelyek alatt elsajátítják a két inger közti kapcsolatot: tanulási fázis
Ebben a fázisban a CS és UCS ismételt párosítása megerősíti a kapcsolatot
Ha ez kimarad, az állat megtanulja, hogy nem áll kapcsolatban a CS és UCS: kioltás
Ha a feltételes választ kioltják, majd az élőlényt új környezetbe helyezik, a feltételes válasz
újra megjelenhet: spontán felújulás
 sikerességét biológiai és evolúciós törvényszerűségek korlátozzák
etológusok – behavioristákhoz hasonló módon az állatok viselkedésével foglalkoznak,
ugyanakkor nagyobb a hangsúly az evolúció és genetikán, mint a tanuláson. Etológia
szerint az állatok be vannak programozva, hogy mit és milyen módon képesek
megtanulni.
ízaverziós vizsgálatok – vaníliás oldat a patkánynak, majd egy hányingert okozó anyag.
Következő alkalommal elkerüli az oldatot, mert tudja, hogy az ízt rosszullét követi.
Továbbmenve, ízesített oldathoz párosul egy kattanás+villanás. A patkányok egyik
csoportja áramütést kapott ezután, a másik pedig hányingert okozó szert. Az áramütést
kapó patkányokra a három inger közül a villanás+kattanás hatott és keltett félelmet, míg a
hányingert érző patkányokra az íz. Az ingerek tehát ugyanolyan erősségűek, nem ez lehet
a szelektálás oka. Itt kapcsolódnak az etológusok: azaz fontos a környezethez való
evolúciós alkalmazkodás, tehát a hányingert az ízleléssel köti össze, mert genetikailag
beépített a kapcsolat az ízlelés és emésztés között. Ez jelentősen különbözik a
behavioristák szemléletétől, szerintük a tanulás törvényei különböző fajoknál, különböző
alapállásokban azonosak.

KULCSA
 CS és UCS időbeli érintkezése – kontiguitás (Pavlov)
 CS előre jelzője kell legyen UCS-nek – bejósolhatóság (Rescorla)

Nem pavlovi kísérlet, de kondicionálás:

 averzív kondícionálás: Olyan tanítási-viselkedésformálási technika, amelyben a nem
kívánatos viselkedésformák megjelenését ismétlődő büntetéssel vagy kellemetlen
ingerek adásával szüntetik meg (gyerek összefesti a falat, ezért rácsapok a kezére)
 másodlagos kondicionálás: A másodlagos kondicionálás lényege, hogy a feltételes
inger (CS) úgy eredményez feltételes választ (CR), hogy soha nem volt a feltétlen
ingerrel (UCS) párosítva. pl. Pavlov kutyájának a fény előtt hangjelzést is adok. Egy
idő után tudja, hogy a hang is az étel bejóslója, így már a hangra is elkezd nyáladzani,
úgy, hogy ételt viszont nem kapott sosem
  generalizáció: ha valakit hozzászoktatunk egy ingerhez, akkor az ahhoz hasonló
ingerek is kiválthatják a feltételes választ. (hangvilla c-hangjára GBR [galvános
bőrreakció], de a kicsit mélyebb és magasabb hangok is előidézik)
 diszkrimináció: két inger (CS1 és CS2) esetén, ha CS1-t mindig áramütés követ, de
CS2-t sose, akkor CS1-re adott válasz növekszik, CS2-re csökken, a személy a hangok
közötti különbségtételre kondicionálódik, és a CS2 a tanult válasz gátlásának jelzésévé
válik.
Példa, mert ez így érthetetlen:
Egy gyerek először minden ebet szeretetre méltónak tart [generalizáció], később
különbséget tesz a saját és más ebek között a diszkrimináció segítségével, valószínűleg
egy ellenséges kutya gátolta le a generalizációt.

 serkentő kondicionálás: a feltételes inger növeli valamely adott viselkedés/válasz

valószínűségét. pl. összes eddigi példa
 gátló kondicionálás: a feltételes inger csökkenti valamely adott viselkedés/ válasz
valószínűségét.
példa: ha egy hangjelzés, amely korábban a mutatóujjra adott áramütést jelezte,
egyszer csak egy fényingerrel együtt érkezik, és az áramütés elmarad, akkor a
fényinger kondicionált gátlóvá válik, vagyis az áramütés hiányát fogja jelezni.

Instrumentális kondicionálás: során azt tanuljuk meg, hogy bizonyos válaszaink bizonyos
következménnyel járnak.
 Azért sajátítunk el bizonyos válaszokat, mert azok befolyásolják környezetünket,
azaz hatnak rá (operálnak rajta)
 Nem csak válaszol ingerre, hanem környezetét próbálja befolyásolni
 Az élőlény így a kívánt cél elérésének érdekében instrumentális.
Azaz: bizonyos viselkedés bizonyos cél eléréséhez vezet
pl. a csecsemő a szobában gőgicsél magától, próbálgatja a környezetét. Többet fog gőgicsélni,
ha a szülő ezt odafigyeléssel jutalmazza.

Thorndike és az effektus törvénye az instrumentális kondicionálásban

 bezárunk egy macskát egy ketrecbe, éhes, a ketrec elé pedig halat rakunk
 a macska megpróbálja kinyitni a ketrecet, de nem megy,
 a macska megtalálja a kilincset és véletlen rávág, majd kinyílik az ajtó, és megeszi a
halat
 minél többször megismételjük, a macska annál hamarabb rájön, hogy csak a kilincsre
kell rávágni, és kijut
Fontos: a macska nem értelmesen cselekszik, hanem próba-szerencse módra próbál kijutni
 effektus törvénye: minden viselkedés, melyet megerősítés követ, megszilárdul, a
többi kioltódik.
Skinner kutatásai az instrumentális kondicionálással
 egy patkányt dobozba zárunk, a doboz üres, csak egy pedál van benne
  ha a pedált megnyomja, étel jön belőle
 a patkány először járkál, majd megtalálja a pedált, ezután drámaian sokszor
nyomkodja
Azonban, ha az ételadagolás abbamarad, a patkányt sem érdekli többé a pedál.
 az instrumentális kondicionálás is kioltható

 pozitív megerősítés: Egy kellemes inger megjelenése a viselkedést követően. pl.

valentin napon virágot küldeni a párunknak, ha lelkesedik a virágért, akkor nagyobb
valószínűséggel tesszük meg
 negatív megerősítés: Egy kellemetlen inger megszüntetése a viselkedést követően.
befolyásolja, hogy mikor megyünk haza, ha otthon sok a veszekedés, veszekedés
elkerülése növeli a kimaradás valószínűségét
 büntetés: Egy kellemetlen inger megjelenése a viselkedést követően.
 negatív büntetés: Egy kellemes inger megszüntetése a viselkedést követően pl. nem
jön több kaja a pedálnyomásra
 pozitív büntetés: averzív inger megjelenése a viselkedést követően. pl.
pedálnyomogatásra áramütés
 formálás: a kísérletvezető által elvárt válaszok irányába mutató viselkedés lépcsőzetes
megerősítése.
pl. kutyát meg akarom tanítani, hogy hozza be az újságot. Minden egyes alkalommal,
amikor az ajtóhoz közelít, megjutalmazzuk, aztán egyszer csak eljutunk az újságig és
behozza azt. Tulajdonképpen rávezetem a kutyát, hogy mit szeretnék)
Priscilla a finnyás malac, híres show – kísérletvezetők alakították az állatok
viselkedését, delfineket tanítottak meg, hogy tárgyakat hozzanak a felszínre,
galambokat, hogy kutassák fel a hajótörötteket.
A mosómedvéket viszont nem lehetett megtanítani, hogy egy perselybe dobott pénzzel
szerezzenek ételt. A mosómedvék a pénzt dörgölték és nem dobták a perselybe, sőt, ki
is vették, ha került bele pénz. Az akadály a mosómedvék veleszületett viselkedési
hajlama, hogy az étellel kapcsolatos dolgokat sokáig babrálnak. Tehát az
instrumentális kondicionálásnak is vannak biológiai korlátai.
 kondicionált megerősítő: Egy inger, amely egy elsődleges megerősítő ingerrel való
kapcsolata miatt válik másodlagos megerősítővé. (pl. ha a patkány a pedált
nyomkodva hangot hall és ételt kap, akkor az elsődleges az étel (UCS), másodlagos a
hang (CS), később akkor is nyomkodja a pedált, ha ételt nem kap, csak a hangot
hallja)

Megerősítési tervek:
1. aránytervek: a megerősítés az élőlény válaszainak számától függ
 lehet rögzített arányú megerősítési terv (RA): A megerősítés egy adott,
előre meghatározott számú válasz után érkezik. (jellemzője, hogy egyes
megerősítések után válasz szünet áll be)
 lehet változó arányú meg. terv (VA): A megerősítés egy adott, de előre
nem felmérhető számú válasz után érkezik. (nincs válasz szünet, ugyanis
nem tudja az élőlény, hogy mikor jön a megerősítés) pl. félkarú rabló
2. időbeli megerősítési tervek: idő elteltével jön megerősítés
  rögzített idejű (RI) megerősítési tervek: A megerősítés egy adott, az utolsó
megerősítés óta eltelt idő után érkezik. (RI esetén válaszok utáni szünet
jellemző, ami hosszabb, mint az RA esetén) pl. levélkihordás a postán
 változó idejű (VI) megerősítési tervek: A megerősítés egy adott, az utolsó
megerősítés óta eltelt, de előre nem felmérhető idő után érkezik. (egyenletesen
magas válaszgyakoriságot eredményez) pl. ügyfélszolgálat nem veszi fel a
telefont, ezért folyamatosan hívom

 büntetés: Büntetés alkalmazásakor a megcélzott választ egy averzív, a válasz

következő megjelenését gyengítő, elnyomó inger vagy esemény követi. (eredménye
kevésbé bejósolhatatlan mint a jutalomé, ugyanis ’’állj’’ üzenetet közvetít, nem kínál
alternatívát)
Tanult válaszok averzív kondicionálás esetén:
 menekülő tanulás: megtanulja az egyed, hogy miként állíthatja meg a negatív ingert.
(pl. gyerek megtanulja elfordítani a csapot, hogy ne legyen forró a víz)
 elkerülő tanulás: megtanulja az egyed, hogy miként előzheti meg a negatív ingert.
(nem hajtok gyorsan, hogy elkerüljem a büntetést)

KOMPLEX TANULÁS: az élőlény egyfajta mentális reprezentációt képez a problémáról és

annak segítségével próbálja megoldani azt.
 kogntív térkép: A memóriában feltételezett struktúra, amely a tanulási helyzetben
felmerülő különböző helyzeteket szervezi és raktározza; a tanulási helyzet mentális
képe.
 belátásos tanulás: Az élőlény először kialakítja a probléma mentális reprezentációját,
majd addig manipulálja képzeletben az egyes komponenseket, amíg el nem jut a
megoldáshoz, és a valóságban is kivitelezi. (jellemzője, hogy látszólag hirtelen
történik)
Tolman kísérletei – bonyolult útvesztőkben futó patkány nem a jobbra és balra fordulások
sorozatát tanulja meg, hanem egyfajta kognitív térképet alakít ki, mely az útvesztő
alaprajzának mentális reprezentációja – csillagútvesztő kísérlet
Premack kísérletei csimpánzokkal – az állatok képesek voltak megtanulni különböző méretű
és színű, alakú zsetonokat azonosítani bizonyos fogalmakkal, amikre nem emlékeztett a
zseton kinézete. pl alma vagy papír. Ennél meglepőbb, hogy az azonos, különböző és ok
fogalmak is felfoghatóak számukra: két alma láttán alkalmazták az azonost jelentő zsetont.
Belátásos tanulás – Köhler – csimpánzt egy kívánatos gyümölccsel, ami elérhetetlennek
tűnik, bezárta. A csimpánznak a körülötte levő dolgokat felhasználva kell megszereznie a
gyümölcsöt, ez pedig egyfajta belátást feltételez

Ezek szerint a komplex tanulásnak két része van:

 elsőben problémamegoldás segítségével próbálunk eredményre jutni,
 a másodikban pedig a megoldást elraktározzuk, és hasonló problémákkal találkozva
mozgósítjuk.
 AZ EMLÉKEZET
Három alaptétel:
 az emlékezet három részre bontható fel: a kódolás, a tárolás és az előhívás szakaszára.
 a rövid, illetve a hosszú idejű tárolást különböző memóriatípusok végzik.
 az emlékezet fajtája az információk jellegétől is függ

 kódolás: A környezet információit jelentéssel bíró egységekké alakítjuk át és

elraktározzuk.
 tárolás: Valamennyi időre megőrizzük az információt.
 előhívás: A kódolt információt megpróbáljuk felidézni.
 pozitronemissziós tomográfia (PÉT): Számítógépen alapuló képalkotási eljárás. Az
agy egyes területein méri a helyi véráramlás változását, s ebből agyi aktivitásra
következtet.
 funkcionális mágneses rezonancia (fMRI): Agytérképező eljárás, amely a kísérleti
személyek agyműködését a feladat végrehajtása közben vizsgálja.
 Atkinson-Shiffrin elmélet: Az emlékezeti rendszerek idői alapon való
megkülönböztetése.
 Szenzoros tár: Idekerülnek először a környezet információi (minden), de csak
a fontos információkat tartja meg és továbbítja a rövid távú memóriába.
 rövid távú emlékezet: Ide kerülnek a szenzoros tárból fontosnak vélt
információk. Ezek már tudatosak és hozzáférhetőek, de ismétlés nélkül csak 20
másodpercig emlékszünk rájuk. Elaboráció során az információk átkerülnek a
hosszú távú emlékezetbe.
 hosszú távú emlékezet: Itt tároljuk az összes számunkra hozzáférhető
információt. Kapacitása végtelen. Ha valamit innen felidézünk az újra a rövid
távú memóriába kerül.
 explicit emlékezet: Adott helyen és időben megtörtént események tudatos felidézésére
szolgál. pl. nagymama temetése
 implicit emlékezet: A perceptuális és kognitív képességekért felelős emlékezet. Nem
tudatos. (pl. úszni tudás)

 memóriaterjedelem: A bemutatást követően közvetlenül felidézhető dolgok száma.

 tömbösítés: Az új anyag nagyobb, jelentőséggel bíró egységekbe kódolása és a
munkamemóriában való tárolása.
Jelentésre érdemes odafigyelni a tanulás során, nem a szavakra.
 felismerési feladat: Olyan feladat, amelyben arra kell válaszolnunk, hogy volt-e már
dolgunk egy bizonyos tétellel.
 felidézési feladat: Olyan feladat, amikor csak minimális előhívási támpontok állnak
rendelkezésünkre az egyszer megtanult tételek felidézésére.
 interferencia – ugyanazt az elérési utat alkalmazzuk két különböző információhoz. pl.
Ede telefonszáma – régi és új

A MOTIVÁCIÓ ÉS ÉRZELMEK
tudatelőttes: Mindazon információk, amelyekre az adott pillanatban nem gondolunk, de
amelyek szükség esetén tudatossá tehetők.
tudatelőttes emlékek: A személyes életünk eseményeire vonatkozó emlékeink és életünk
során megszerzett tudásunk hozzáférhető, de tudatunknak aktívan nem jelen levő része.
freudi elszólás: Pszichoanalitikus elmélet szerint a szóban vagy írásban elkövetett
szótévesztés vagy szócsere, amely ellentétes a beszélő tudatos szándékaival, feltehetőleg a
tudattalanba elfojtott vágyak vagy gondolatokat tükrözi. pl. 8. Henrik: Jóreggelt szívem
fejetlen… öööö… egyetlen királynője
automatikus készségek: Az eleinte tudatos figyelmet igénylő válaszok habituációjának
eredményeként kialakuló készségek.
disszociáció: Bizonyos körülmények között a gondolatok és a cselekedetek leválhatnak, azaz
disszociálódhatnak a tudat többi részéről, s a tudatos kontrolltól függetlenül működnek
tovább.
disszociatív személyiségzavar: leválnak egymásról a tudatos és tudattalan cselekvések pl. Jim
Carrey: My, myself and Iren
motiváció: A viselkedésünket energizáló és megfelelő irányba terelő állapot.
 alapvető motívumok: éhség, szomjúság, hőmérséklet-szabályozás, szexualitás
késztetés (drive) elmélet: A motiváció belső tényezőinek szerepét hangsúlyozó elmélet (pl
éhség)
incentív elmélet: A külső események vagy tárgyak motivációs szerepét hangsúlyozó elmélet.
(pl étel)
 elsődleges megerősítő: Egyes incentív célok előzetes tanulás nélkül is képesek
jutalomként szolgálni. (pl édes íz)
 másodlagos megerősítő: Egyes incentív célok csak részben rendelkeznek jutalmazó
tulajdonságokkal, mert környezetünktől megtanultuk más jó eseményekhez kapcsolni
őket. (pl alkohol vagy jó osztályzat, pénz, dicséret)
 incentív motiváció: Valaminek az akarása.
 akarás: Az élvezet sóvárgásban megnyilvánuló elővételezése.
 szeretés: Barátság és intim kapcsolatok kezdeti szakasza, adott pillanatban átélt
élvezet
 affektus: Tudatosan megélt kellemes vagy kellemetlen érzések.
 incentív érték: Tájékoztat bennünket arról, hogy a megjelölt tárgyak vagy események
bizonyos, általunk ismert következményekkel járnak – jó nekem, vagy nem jó
 agyi dopaminrendszer: A rendszeren belül az agytörzs felső részéből kiinduló
neuronok axonjaikat a nucleus accumbensen keresztül a prefrontális kéregbe
bocsátják, az üzenet továbbításához a dopamin nevű neurotranszmittert veszik
igénybe. (incentív motiváció aktiválja)
 drogfüggőség: Kényszeres drogfogyasztási mintázat.
 tolerancia: folyamatos használat következtében egyre nagyobb adag kell
ugyanolyan ugyanakkora hatás kiváltásához – élvezeti rendszer egyre
érzéketlenebbé válik az ingerléssel szemben
 megvonási tünetek: drog alkalmazásának megszüntetése kellemetlen testi és
pszichés tünetekkel jár.
  idegi szenzitizáció: rendszeres droghasználat következtében fellépő
maradandó agyi változás, minek következtében a dopaminrendszer idegsejtjeit
csak drogok vagy hasonló szerek lesznek képesek igazán aktiválni. Ez a
hiperaktiváció azzal jár, hogy akkor is sóvárgok a szer iránt, ha a fogyasztás
már nem okoz igazán örömet.

homeosztázis: A szervezet normális fiziológiai egyensúlya, állandó belső állapot. Egyensúlyi

pont pl. hőmérsékeltben, a szervezet azon dolgozik, hogy ezt az értéket fenn tudja tartani –
olyan, mint egy termosztát
egyensúlyi pont: Az a pont, amit a homeosztatikus rendszer igyekszik fenntartani. pl.
testsúly, hőmérséklet. Betegség esetén az egyensúlyi pont felborulhat, ekkor a szervezet a
módosult egyensúlyi ponthoz alkalmazkodik. Ez magyarázza azt, hogy ha lázasak vagyunk
miért didergünk: a hipotalamikus sejtjeink hőmérséklete nem éri el az emelt egyensúlyi
pontot.
Kulcs: hipotalamikus sejtek hőmérséklete. Agy becsapható: pl. ha a patkányok hipotalamuszát
hűtjük csak le, már fázni fog, noha a teste nem hűlt le.
szomjúság: A folyadékszükséglet pszichés megnyilvánulása.
 extracelluláris: Elégtelen folyadékbevitel, vagy intenzív testmozgás miatti
folyadékveszteség következében fellépő vízszükséglet – sejteken kívüli, vérben és
egyéb testnedvekben tárolt folyadék hiánya. pl: testmozgás és kevés folyadékpótlás:
esik a vérnyomás és az extracelluláris folyadék volumene
 intracelluláris: Általában sós ételek fogyasztása után jelentkezik. A vér sósabbá válik
ezért a sejtekben levő víz (ozmózis hatására) a sűrűbb koncentrációjú vér felé áramlik,
hogy kiegyenlítse a koncentráció különbséget. Ennek következtében viszont a sejtek
vizet vesztenek, amit pótolni kell – sejteken belüli, sejtek szerkezetét alkotó fehérjék,
zsírok és szénhidrátokkal keveredett folyadék hiánya
éhség – összetettebb, mint a szomjúság, mert sok összetevős a táplálkozás, oda kell figyelni a
tápanyagok megfelelő arányú bevitelére
evolúció szerepe: fontos tápanyagokat ki tudjuk választani, pl. cukrot, édes ízt szeretjük. Ami
mérgező, az általában keserű, így azt nem esszük meg – csecsemőkön végzett kísérlet az
ízekkel
kondicionált averzió: Olyan tanulási folyamat, mely során valamihez (pl étel) kapcsolódó
kellemetlen emlékeink a következő alkalommal azt kellemetlenné teszik- pl. egy étel miatt
rosszul lettem, így legközelebb már nem fog ízleni, ezért nem eszem meg.
 fordítva is működik: íz-következmény társítás: eleinte nem ízletes dolgokat, pl. kávé
vagy alkohol, a kedvező élettani hatásuk miatt megszeretjük
áltáplálás: egy sebészeti beavatkozás eredményeképpen a gyomorba került táplálék egy
sipolyon keresztül azonnal távozik – étel nem valódi abban az értelemben, hogy nem tud
megemésztődni, és így nem elégíti ki a kalóriaszükségletet
 tanult telítettség – sipoly az állatok gyomrában, az első néhány alkalommal normális
mennyiséget esznek, majd ez nő. Miért? mert rájöttek arra, hogy nem elég kalória,
amit megesznek, így több kell. Ezután sipoly lecsuk, az első pár etetésnél túleszik
magukat, míg nem rájönnek, hogy az étel most kalóriagazdag. konklúzió: étkezés után
érzett jóllakottság részben tanulás eredménye
  alliesztézia: jobban esik az étel, ha tényleg éhesek vagyunk. kísérletben éhesen
finomabbnak ítélték a résztvevők az italt, mint nem éhesen
hipotalamusz két része: laterális és ventromediális, ezekbe való beavatkozás másként
befolyásolja az éhséget.
laterális hipotalamikus szindróma: A laterális hipotalamusz roncsolása az étvágy
megszűnését eredményezi – patkányok mesterséges táplálás nélkül éhen halnának
ventromedális hipotalamikus szindróma: A ventromedális hipotalamusz roncsolása
farkasétvágyat/túlzott evést eredményez.
hipotalamusz elektromos és vegyi ingerlése más eredményeket hoz, mint a roncsolás: éppen
ellenkező – laterális ingerlése esetén túlevés, ventromediális esetén éhezés.
elhízás: ha valaki legalább 30%-kal nehezebb a normálisnak tekintett testsúlyánál
antiszociális személyiségzavar: Jellemzője, hogy a zavarban szenvedők nem rendelkeznek
normális normális érzelmi reakciókkal, különösen szégyennel, bűntudattal, félelemmel és
empátiával. pl. Ted Bundy
érzelem: Összetett, többkomponensű, cselekvésre sarkalló epizód.
hangulat: Szabadon lebegő, diffúz affektív állapot.
 különbség: időbeliség – érzelem rövid, hangulat hosszabb ideig tart; érzelem több
összetevős, hangulat szubjektív élmény alapján mutatkozik; érzelmeket könnyen
kategorizáljuk, hangulatot csak kellemes-kellemetlen megkülönböztetésben
értelmezzük
Az érzelem összetevői:
 kognitív kiértékelés: Felmérjük az adott érzelem adott pillanatban számunkra
hordozott jelentését.
 szubjektív élmény: Az érzelem által kiváltott affektív állapot vagy érzés.
 gondolkodási és cselekvési tendenciák: Gondolkodásunk és viselkedésünk egy
bizonyos irányba fordul
 fiziológiai változások: Elsősorban a vegetatív idegrendszerből kiinduló (szívritmus és
verejtékmirigyek működéséért felelős) változások
 arckifejezés: Az arcnak az izmok összehúzódása-ellazulása következtében kialakuló
játéka
 érzelemre adott válaszok: A saját érzelmi állapotunkra és az azt kiváltó helyzetre
adott reakcióink.
személy-környezet érintkezés: Arra a tőlünk független helyzetre utal, amelyben a világ
tényezőinek vagy a többiekhez képest aktuálisan találjuk magunkat. pl. belénk köt valaki;
naplemente látványa
 nem vált ki mindig érzelmet – egyes helyzeteket ki kell értékelnünk a személyes
célok, jólét fényében. pl. csak akkor leszek mérges, mikor belémkötnek, ha ezt
becsületsértésnek érzem
Kétfaktoros elmélet: az érzelmek a semleges arousal, valamint az arousal kognitív
kiértékelése kombinációjának eredményeként jön létre.
 pl. kísérletben a résztvevők fárasztó fizikai tevékenységet végeztek, ezután
provokálták őket. A semleges fiziológiai arousal ebben az esetben a testmozgás miatt
 van. A testmozgás után levők sokkal intenzívebben reagáltak a provokációra, mint
azok, akik nem mozogtak.
téves tulajdonítás: meglévő fiziológiai arousal állapotunkat tévesen valamely éppen
bekövetkező eseménynek tulajdonítjuk, és az érzelmi reakciónkat ezekhez a körülményekhez
igazítva túlreagáljuk. pl. futok a busz után, a vezető pedig éppen elindul. Ideges vagyok, mert
elindul a busz, valójában a fiziológiai arousal és a busz elmenetele összességében adja a
mérgemet.
vegetatív idegrendszer: A környéki idegrendszer azon része, amely a simaizmok működését
szabályozza.
 szimpatikus: A gerincvelő két oldalán elhelyezkedő gangilonláncok jellemzik. Az
idegrostjai a gerincvelő háti és ágyéki részéből erednek. Emocionális izgalom során
aktív – szervezetet vészreakciókra készíti fel
 paraszimpatikus: Idegrostjai a gerincvelő koponyához kapcsolódó és farkcsonti
részéből erednek. Ez az energiatartalékoló rendszer, visszaállítja a szervezet normális
állapotát.
zsigeri percepció: Saját arousalunk érzékelése. pl. érzékelem, hogy ver a szívem. Aki erre
képes, az erősebben éli meg az egyes érzelmeket
James-Lange elmélet: A testi változások észlelése hozza létre az érzelem szubjektív
élményét, és az érzelmeket a vegetatív arousal különbözteti meg. pl. azért szomorkodok, mert
sírok, vagy azért félek, mert reszketek, és nem azért sírok, mert szomorú vagyok, nem azért
reszketek, mert félek.
 sok támadás éri az elméletet: Cannon – belső szerevek érzéketlenek, belső változások
lassúak ahhoz, hogy az érzelem elsődleges forrásai legyenek; egyik érzelmi állapot
arousal mintázata nem sokban tér el a másiktól (harag – szerelmem megpillantása
ugyanúgy gyors szívverést okoz)
 Ekman kísérletei – bizonyítja, hogy vannak különbségek az egyes érzelmek arousal
mintázatában
 alapérzelmek: öröm, harag, szomorúság, félelem, meglepetés, undor
egyes érzelmek jelentése egyetemes – nyugati kultúráktól elzárt törzsek tagjai is felismerték
az alap érzelmeket az arckifejezések alapján. Darwin szerint az érzelemkifejezés egy öröklött
jelenség, amelynek a túlélés szempontjából jelentősége van
 mászó csecsemők és édesanyáikon végzett kísérlet vizuális szakadékkal. Ha az anya
mosolyog, a csecsemő továbbmászik, ha rémült arcot vág, nem megy a szakadék fölé
a gyerek
kimutatási szabályok: kultúránként változnak, és megszabják, hogy egyes helyzetekben
milyen érzelem kinyilvánítása kívánatos, és milyen viselkedés illik hozzájuk. pl. japán és
amerikai résztvevőkkel kísérlet, mindenki ugyanazt a gusztustalan filmet nézte meg, egyedül
vagy tekintélyszeméllyel. A magányos reakciók ugyanolyanok, viszont, ha más is volt a
teremben, a japánok elrejtették az undort mosollyal.
mimikai visszacsatolás: feltételezés, miszerint egy érzelem szubjektív élményét
meghatározza az arckifejezés által okozott fiziológiai arousal visszacsatolása – arckifejezés
visszajelentése fokozhatja az átélt érzelem intenzitását.
 rajzfilmes kísérlet, ceruzával a fogak vagy az ajkak között. Azok szórakoztatóbbnak
találták a filmet, akiknek a fogai közt volt a ceruza, mert „mosolyra állt a szájuk”