A gyakorlaton megfigyelt szabályjátékot az óvodapedagógus kezdeményezte a szabad

játék idejében. Az óvodai kisasztalt lefektette a lábaival a levegőbe fordítva, majd egy
fekete terítővel borította be és nyolc darab sárga szemet készített neki papírból. Így
egy pókot készített a gyerekek örömére, akik kíváncsian vizsgálták hogy mi lett az
asztalból.
Az asztalba beleszórt egy táskányi különböző színű és formájú zoknit. A gyerekeknek
pedig az volt a feladata hogy minél több zoknit húzzanak fel a pók lábaira, azaz asztal
lábaira megadott idő alatt. A gyerekek szívesen próbálták ki ezt a játékot,átlagosan 10-
15 zoknit sikerült felhúzni. Több kört is végigjátszottak.
Ezt követte hogy az óvodapedagógus egy ruhaszárító kötelet húzott ki a teremben olyan
magasságban, amit a gyerekek is könnyen elértek, majd a feladat pedig az lett, hogy a
zoknikat párosával cipeszéljék fel a kötélre. Ebbe nagyon sokan becsatlakoztak.
Ezután pedig a szabály az lett hogy a gyerekek az óvónő által kiválasztott zoknikat
nagyság szerint állítsák sorrendbe. Vegül pedig a bátor jelentkezők feladat az volt,
hogy bekötött szemmel tapintás alapján párosítsanak néhány zoknit a különböző
aanyagok alapján.
A játék továbbfejlesztésével egyre több képesség területet mozgatott meg. Alkalmazkodva
az életkorhoz és a fejlettségi szinthez, hiszen az egész játék egy gyakorló játékból
indult ki, ezután kapcsolt hozzá az óvónő kisebb szabályokat, de ezeket az elmondás
után a gyerekek önállóan is végretudták hajtani. Addig is teregették a zoknikat, míg az
óvónő a vizuális asztalnál segített. Nem csak a finommotorikus képességeket, de a
gyorsaságot a figyelmet is fejlesztette. Az anyagok ismeretét is elősegítette, de a
matematika ismereteket is becsempészte a zoknik összehasonlításával.

A szerep játék pedig a gyerekek által játszott éttermes játék volt. Ahol a pincér
kötelességtudóan szolgálta ki az ide betérő vendéget. A folyamat eljátszása hűen
tükrözte a valóságot, teljesen megfelelt a való életben is létrejövő szituációnak. Csak
az eszközeiben volt más, az étlapot például egy szivacs kocka helyettesítette, ezáltál a
szimbolikus elem is fellelhető benne.

A konstruáló játék pedig egy szellem készítése volt, fa pálcikából és tortapapírból. A fa

pálcikát beborították ezzel a fehér tortapapírral és egy madzaggal megkötötték, majd
szemet rajzoltak neki, Ezt a viszonylag egyszerűbb feladatot a háro négyévesek is
megtudták oldani, néhol egy kis segítséggel. Majd egymást ijetsztegették a kis
szellemmekkel és mindenki büszke volt saját keze munkájára.