9.

Kraftwerk – “The Man Machine” (1970)

A Kraftwerk együttes Nyugat-Németországban,
Düsseldorfban alakult meg. A zenekart eredetileg Florian
Schneider és Ralf Hütter alapították, akik korábban már egy
duoként is próbáltak érvényesülni, az Organisation név alatt.
Ekkor még az érdeklődés igen csekély volt, ezért a zenekar
hamarossan feloszlott, és később 1970-ben új ötletekkel, új
zenei stílust hoztak létre.
A leghallgatottabb dalaik közül, pár a Man Machine
nagylemezükön találhatók, melyek a szintipop stílust képviselik.
Amikor LP-jük 1978 májusában a nyilvánosság elé került, az
emberek furcsának találták, de annak ellenére kritikai
elismerésben részesült s megmutatta nekik Kraftwerk innovatív
elektronikus zenei használatát.
Ezen az albumon belüli darab, amelynek szintén ezt a nevet
adták, véleményem szerint ez az egyik legfülbemászóbb a
benne lévő vokóderrel használt kórusának köszönhetően. A
szám egy kattogó motívummal kezdődik, melyhez lassan
csatlakozik egy szinti hang és egy pulzáló basszus is, ami
feltehetően egy Moog szintetizátor által készült el. A fő
szekcióban, pedig igen nagy jelentőséget hoznak, az egyszerű,
de hatásos elektronikus dobokkal megszólaltatott ütemek.
Valamint az az után következő nevezetes vokóderes kórus,
melyhez be-és kimenő külömböző szintetizátoros elemek
társulnak a mű során. Dalszövegében a “Man machine, super
human being” monológ hallatszik el, mellyel erőteljesen
összpontosít az emberek és a gépek kapcsolatára és a
technológiai fejlődésekre. Tehát a robotizálásról, a gépies
világról szól, ahol már szinte a gépek az uralkodók. Az
emberiség és a technika keveredésének futurisztikus víziója
hatja át az album címadó dalát.
Ezt a darabot sokszor koncertjeiken és fellépéseiken a zenekar
tagjai mechanikus mozdulatokkal és robotikus stílusú
öltözékekben adták elő. Bionikus bábokként piros ingbe és
fekete nyakkendőbe öltözve díszítették, a színpadot, evvel azt
az illúziót keltve, hogy a zenéjüket, teljes egészében androidok
hozták világra. Az album bemutatóján pedig, önmagukra
hasonlító robotok helyettesítették őket, ezek még ma is a
színpadi kellékeik része.
Az albumot számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták, mint pl:
1982-ben Brit Phonographic Industry, az év legjobb nemzetközi
albuma díjjal tüntette ki a csapatot. Ezenkívül az Egyesült
Királyságban arany minősítésben is részesültek, ami azt
jelentette, hogy legalább 100 000 példányt adtak el belőle az
országban. Zenéjük, erre a célra berendezett legendás
Klingklang studióban, Düsseldorfban készült. Ez volt a
főhadiszállásuk, tele elektronikus hangszerekkel s egyedi
berendezésekkel.
A banda hangzásvilágában ettől kezdve uralkodóvá vállnak a
folyton fejlődő szintetikus énekhangok is. Annyira megelőzték
saját korukat, hogy 3 évvel az album megjelenése után lettek
csak listavezetők.
 Mivel sok egyén szerint a Kraftwerk jóval előbb járt, az
akkori koránál, s az úttörő hangszerelési sajátosságuk még
mindig nagyon sok embert ihletnek meg, ezért elmondható
róluk, hogy ők a techno igazi ősatyai. Szerintem
bebizonyították, hogy az elektronikus zene ereje nem a
hangbűvészkedésben, hanem a meditatív egyszerűség
tudományában rejlik.