Kedvenc előadóm:

brakence

Randall ”Randy” Findell, művész nevén brakence kis ’b’-vel, egy

amerikai zeneszerző és énekes. 2001 decemberében született
Columbusban, Ohio államban és itt is nevelkedett.

A zene iránti szeretete már nagyon fiatal korában megnyilvánult. 13

éves korában készítette el első számát, de ez csak egy későbbi
időpontban, 2016-ban jelent meg. Szintén ebben az évben jelent meg első
kis albuma, a ’FifthEnigma’. Ezzel nagyon rövid idő alatt nagy rajongó
táborra tett szert. Az elkövetkező 3 évben független művészként
megjelentette két másik kis lemezét a ’Hypnogogia’-t 2018-ban és a
’Bhavana’-t 2019-ben. Utóbbival fel keltette a Columbia Records, avagy
Sony Music zenei kiadó érdeklődését, és rövidesen a ’Bhavana’
megjelenése után szerződtették is a kiadóhoz. Ezzel hozzáférést nyert
professzionális hangberendezésekhez melyekkel egy újabb szintre tudta
emelni zenéjét és teljes mértékben ki tudta fejleszteni zenéjének egyedi
hangzását.

Az újonnan szerzett profi felszereléssel rövid idő alatt megalkotta

első teljes albumát a Punk2-t. Ez az album óriási sikernek örvendett, mára
több mint 30 millió lejátszással rendelkezik különböző lejátszási
platformokon. Ez az album megjelenése után rövidesen nekiállt következő
projektjének, a ’Hypochondriac’-nek. Az új album befejezése kicsit több
mint két évig tartott, ezalatt semmit nem lehetett tudni arról hogy hova lett
brakence, amég 2022 december 2.-án megjelent a semmiből az album. Az
52 perc hosszú album 13 számból áll, melyek közt ”átfedések” vannak,
azaz ha az album sorrendben van hallgatva a 13 külön szám szinte
egynek tűnik, nincsenek pontosan meghatározható vágások magában a
zenében. Ez a legnépszerűbb műve és sok rajongó szerint az egyik
legjobb album az utóbbi években.

Zenéjében több műfaj stílusát ötvözi egy teljesen egyedi keverékké

amelyhez hasonlót nem nagyon találni. Többek közt a ’matek rock’
bonyolult, részletes és ritmikus gitárjait, az elektronikus zene szintetizált
hangjai, és az ’UK drill rap’ basszusa, és legfőképp a ’hyperpop’ és
’glitchcore’ hiperaktív, folyamatosan változó melódiái és az utóbbinak
nevet adó ’glitch’-ek keverednek egy erősen kísérleti stílussá, amit
brakence maga glitch-pop-nap, vagy csak simán pop-nak, azaz populáris
zenének nevez annak ellenére hogy maga a zene aligha illik ebbe a
besorolásba. Ezekhez az összetett, sokrétegű és sokszor már szinte
túlságosan túltengő melódiákhoz tökéletesen társul brakence hangja.
Mivel fiatal kora óta kórusban énekelt kitűnő technikája van. Erre a kitűnő
technikára épül a vokálok erőteljes elektronikus feldolgozása, melyben
még a torzításokon keresztül is hallatszik tehetsége.

Számomra brakence zenéje nagyon kitűnt az egyszabású modern

populáris zeneszerzők tengeréből, de éppen ez az egyedisége miatt volt
az, hogy amikor először hallottam nem igazán fogott meg. Az első
benyomás ellenére minél többet hallottam annál jobban megszerettem a
hangzását és kezdtem megérteni a rendszert a sokszor már nagyon
kaotikus zenében. Sokszínűségét is nagyon értékelem, sokszor egy gyors
gitárszólóból ugrik szinte közvetlen egy lassú zongora számba. Ezek
mellett azt is nagyon szeretem hogy minden hangszert amit hallani
zenéjében saját maga játszik, természetesen elektronikusan
megszerkesztve, mint minden más része a zenéjének.

Szerintem ezekbe a számokba érdemes belehallgatni hogy a stílusát

megismerjük, ezek mutatják be legjobban azt:

-5g : https://www.youtube.com/watch?v=V0Zo83Rtcws&ab_channel=brakenceVEVO

- deepfake : https://www.youtube.com/watch?
v=Zm7c2FDb7jQ&ab_channel=brakenceVEVO

- rosier : https://www.youtube.com/watch?
v=BPR7sTppBaA&list=OLAK5uy_kQXddfonE5e1o2CfOaumtF_hoW_d61nxo&index=7&a
b_channel=brakence