30 PSYCHIATRIC & NEUROLOGY TIMES
PSZICHIÁTRIA ÉS MŰVÉSZET
Thelonious Monk,
a modern zene géniusza
Herold Róbert dr., PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika
Thelonious Monk a modern dzsessz egyik
legnagyobb alakja volt, aki már életében
legendává vált, és nevét azóta is hihetet-
len nimbusz övezi. Kimagasló reputációját
természetesen elsősorban zenéjének kö-
szönheti. Alapvető szerepet játszott a jazz
művészetté válásában, zenei világát külön-
leges eredetiség, utánozhatatlan hangzás
jellemezte. Zenei kreativitása ugyanakkor
furcsa, különc viselkedéssel társult, és az
életrajzával foglalkozó könyvek szerint
több, kórházi kezelést igénylő pszichoti-
kus állapota is volt (1, 2). Ráadásul pályá-
ja csúcsán egyik napról a másikra elhall-
gatott, élete utolsó 6 évében nem lépett
fel nyilvánosan, a zongorához is mindösz-
sze egy alkalommal ült le egy rövid időre
(1,2). Hirtelen elhallgatásának okai a mai
napig talányt jelentenek. Thelonious
Monk kimagasló, originális zenéje és a
személyiségének furcsaságai, pszichiátriai
megbetegedései óhatatlanul a kreativitás
és pszichopatológia összefüggéseire irá-
nyították sokak figyelmét.
Persze a jazz önmagában olyan művé-
szeti ágat jelent, amely a kreativitás tanul-
mányozására különösen alkalmas. Lénye-
gét az improvizáció adja meg, ami nem
más, mint a spontán artisztikus kreativitás
kibontakoztatása. Művészeti értékét az
adott pillanatban létrehozott, a hangszer
mesterségbeli tudásán túlmutató, az „itt
és most”-ban megalkotott zenei variáció-
ban kibontott spontán és megismételhe-
tetlen műalkotás létrehozása adja. A
dzsessznek ez az arculata a bebop megje-
2019. 4. SZÁM
lenéshez köthető. E korszak dzsessz zené-
szei esetében különösen érdekesnek tűnik
a kreativitás és pszichopatológia összefüg-
géseinek a felvetése. A bebop-pal induló,
majd a cool és az egyéb irányzatokban ki-
teljesedő művészeti ág legtermékenyebb
korszakának a legnagyobb alakjai közül
ugyanis sokan szenvedtek valamilyen pszi-
chiátriai betegségben. Geoffrey Wills (3)
például 40 meghatározó zenész esetében
rekonstruált valamilyen pszichiátriai diag-
nózist. A diagnózisok között a különböző
függőségi zavarok mellett gyakori volt a
hangulatzavar, volt szuicidium és előfor-
dult szkizofrénia spektrum betegség is. A
40 zenész között olyan nevek szerepelnek,
mint Charlie Parker, Miles Davis, Dizzy
Gillespie, John Coltrane, Charles Mingus,
Bill Evans, vagy éppen Thelonious Monk.
Mindegyikük a korszak jelentős zenésze
volt, akik alapvetően meghatározták a
dzsessz fejlődését.
Thelonious Monk 1917-ben született
Észak Karolinában, Rocky Mountban.
1921-ben anyjával és nővérével New
Yorkba költöztek. Apja, aki feltehetően
bipoláris zavarban szenvedett és addig is
marginálisan volt jelen a család életében,
nem követte őket (2). Monk korán kez-
dett el zongorázni, és bár járt tanárhoz,
leginkább egyedül tanulta meg a zongorá-
zás alapjait. Zenei tehetsége miatt a
Stuyvesant középiskolába került felvétel-
re, majd később a híres Juillard School of
Music hallgatója lett, ahol zeneszerzést és
hangszerelést tanult, illetve megismerke-
dett a modern klasszikus zenével. A 40-es
évektől rendszeresen játszott a korszak hí-
rességeivel különféle dzsessz klubokban.
1947-ben minden álszerénységet nélkülöz-
ve „A modern zene géniusza” címmel je-
lentette meg első lemezét. Pályafutását
már a kezdetektől siker kísérte, lemezei
jól fogytak és koncertjei is telt ház előtt
zajlottak, annak ellenére, hogy zenéje egy-
általán nem tekinthető könnyen befogad-
hatónak. Játékát a bal kéz hangsúlya, a
disszonancia maximalizálása, a nem line-
áris, váratlan fordulatok és harmóniák jel-
lemezték. A dzsessz szokásos felépítésével
szemben, Monk nem arra törekedett,
hogy a téma eljátszását követően az imp-
rovizáción keresztül felfokozott feszültség
a téma újra visszatérésével oldódjon fel,
hanem a feszültséget még tovább fokozta
azzal, hogy darabjait nagyon gyakran har-
móniailag „hibás”, disszonáns hangokkal
zárta le.
Zenei stílusa mellett érdekes volt a vi-
szonya saját életművével is, ami jól tük-
rözte különös személyiségét. Jellemző volt
rá, hogy nagyon gyakran játszotta ugyan-
azokat a sztenderdeket, ráadásul darabja-
inak nagy részét már a 40-es években
megírta, és valójában egész életében újra
és újra eljátszotta, variálta, újraértelmezte
azokat. Úgy gondolta például, hogy nem
érdemes addig új témát írni, amíg a zené-
szek „nem tanulják meg a régieket sem
megfelelően játszani” (1). Ez a fajta fur-
csa, autocentrikus perspektíva felvételi
képesség nagyon is jellemző volt Thelo-
nious Monkra, akivel pont ezért nagyon
kevés zenész tudott tartósan együtt játsza-
ni, hiszen csak ritkán vette figyelembe a
másik nézőpontját.
Életrajza tele van olyan történetekkel,
amelyek azt mutatják, hogy Monk fiatal
felnőttkorától kezdve a társas és inter-
perszonális viszonyok terén átfogó defici-
tet mutatott. Kapcsolatteremtési képessé-
geit egocentrikus perspektíva jellemezte.
Bensőséges és tartós kapcsolatot csak na-
gyon kevés emberrel tudott kialakítani.
Életrajzai mindössze két párkapcsolatról
tudnak (1, 2). Húsz éves korától első, öt
évig tartó kapcsolata Ruby Richardsonhoz
fűzte, majd harminc évesen ismerkedett
meg Nellie Smith-szel, akivel bár soha nem
házasodott meg, élete végéig együtt élt, és
2 gyermekük született. Nellie gyakorlatilag
átvette Monk anyjának szerepét: közösen
töltött idejük alatt anyaként gondoskodott
a zenészről. A perspektíva váltási nehéz-
ségek mellett életrajzaiban rendre vissza-
tér a szociális naivitás, a nonkonformitás-
nak imponáló, de valójában a szociális
szabályok hiányos tudásából fakadó visel-
kedési problémák (1, 2). Gondolkodás ne-
hezen követhető volt, gyakori volt a külö-
2019. 4. SZÁM
PSZICHIÁTRIA ÉS MŰVÉSZET
nös, furcsa tartalmak, elvont témák meg-
jelenése. Jellemző volt a tangencionalitás,
a konkrét nyelvhasználat és a paranoiditás
is. Önmagának különleges képességeket
tulajdonított, különösen a zene vonatko-
zásában. Meggyőződése volt például, hogy
nem véletlen, hogy neve, MONK, a
KNOW tükrözése (1). Mindez különc vi-
selkedéssel, excentrikus öltözködéssel tár-
sult. Híres volt extrém kalapjairól, sapká-
iról, de színpadi viselkedése sem nélkülöz-
te a bizarrériát. Koncertjein nem volt ritka
a zenésztársak szólói alatt az archaikus és
rituális táncokra emlékeztető karlendíté-
sekkel tarkított forgó mozgás. Az életrajz-
okból összeségében tehát egy szkizotíp
személyiségzavar képe bontakozik ki.
A különcség mellett azonban egy másik
pszichopatológiai dimenzió is kirajzolódik
Thelonious Monk élettör-
ténetéből. Robin Kelley
2009-ben megjelent élet-
rajzi kötete határozottan bipo-
láris zavarban jelöli meg Monk be-
tegségét (2). Eszerint már a 1940-
es évek elejétől jelen vannak
markáns hangulatingadozásokra
utaló jelek, amelyek az ötve-
nes évek közepétől súlyos-
bodnak. Monk intellektusa
kifejezetten magas lehetett,
iskoláit jó eredménnyel
végezte, a zenei készsé-
gek mellett jó ma-
tematikai képessé-
gek is jellemezték. Az
affektív tünetek so-
káig az alkotóképes-
ségben tükröződtek.
Kreatív időszakaiban
jellemző volt, hogy napi
öt óránál ritkán aludt többet, de az is elő-
fordult, hogy 3-4 napig egyáltalán nem
aludt, hogy végül a zongoránál zuhanjon
álomba. Bár nővére szerint gyermekkorá-
ban is előfordultak depressziósnak impo-
náló időszakok, ezek sokáig nem voltak
feltűnőek. A leginkább hipomán állapot-
ként rekonstruálható időszakok jellemző-
en epizódikusan jelentkeztek, és funkcio-
nalitását nem befolyásolták jelentősen.
Voltak azonban olyan időszakok is, ami-
kor napokig ágyban volt, és hetekig nem
mozdul ki a lakásból. Mindezeket környe-
zete általában a művészi életforma kü-
löncségeként fogja fel. A korra és a zenész
szubkultúrára jellemzően időszakosan
drog és alkoholhasználat is előfordul. Ne-
héz megmondani, hogy mennyire volt in-
tenzív a szerhasználat. Leslie Gourse élet-
rajzi kötete a kortársakkal készült interjúk
alapján azt sugallja, hogy a drog és alko-
hol fogyasztás nem vált kontrollálhatat-
lanná (1). Robin Kelley könyve alapján ez
azért súlyosabbnak tűnik (2). Nehéz meg-
mondani, hogy a több-kevesebb rendsze-
rességgel visszatérő szerhasználat milyen
szerepet játszott vajon abban, hogy 1956-
ban pszichotikus tünetek jelentkeztek.
Ekkor 35 éves volt. Egy autóbaleset kap-
csán inadekvátan viselkedett, indokolatla-
nul nevetgélt, ezért az intézkedő rendőr a
Bellevue Kórházba szállíttatta, ahol 3 hé-
tig kezelték paranoid szkizofrénia diagnó-
zissal. Az ezt követő évtizedekben aztán
4-5 alkalommal is pszichotikus epizódok
miatt került kórházba. A család nem járult
hozzá a kórházi dokumentáció vagy a di-
agnózis nyilvánosságra hozatalához, így a
mai napig a szemtanúk, ismerősök, családi
interjúk alapján rekonstruált kép alapozza
meg a diagnózist, amely manapság a már
említett bipoláris zavart valószínűsíti. Úgy
tűnik, hogy a pszichotikus epizódokat
megelőzően gyakran volt jellemző a
hipomán-mániás ál-
lapot, ami a realitás-
vesztés súlyos álla-
potába torkollott, amikor is jellemző volt
a szinte teljes lekapcsolódás a külvilágról,
már-már katatóniaszerű állapotot ered-
ményezve. A legtöbb kórházi kezelés al-
kalmával szkizofrénia diagnózist kapott.
Általában klórpromazin kezelésben része-
sült, időnként extrém dózisban. 1970-ben
például San Francisco-ban kezelték, ahol
2500 mg klórpromazin medikáció mellett
ECT-kezelés is történt. Külön érdekessé-
ge ennek a kezelésnek, hogy a neves
dzsessz trombitás Eddie Henderson kezel-
te, aki még egy fellépést is szervezett
Monk számára a kezelés alatt. Az első epi-
zódot követően elmélyültek a depressziós
fázisok is, az élettörténetből több ilyen
időszak is rekonstruálható. Tovább súlyos-
bította a helyzetet, hogy az első kezelést
követően több, mint tíz évig Robert
Freymann kezelte, aki arról híresült el (ezt
tükrözi ragadványneve is: dr. Feelgood),
hogy mint számos művész és híresség or-
vosa, amfetamin tartalmú „vitamin” injek-
ciókkal kezelte pácienseit, így Monkot is.
Az epizódok között Monk funkcionalitása
megtartott, tulajdonképpen a 60-as évek-
ben ér karrierje csúcsára, amely egy 1964-
PSYCHIATRIC & NEUROLOGY TIMES 31
es Time címlapban kulminál. A dzsessz
zenészek közül addig ez csupán Louise
Amstrongnak és Duke Ellingtonnak sike-
rült, és azóta is csak Dave Brubeck és
Wynton Marsalis szerepeltek a Time cím-
lapján. Elismertsége egyre nagyobb, kon-
certjeinek és lemezfelvételeinek minősége
alapján a 70-es évek elején pályájának új
szakaszát vizionálták, amikor is 1972-ben
ismét kórházba került egy súlyos depresz-
sziós epizód miatt. Ekkor kezelték először
lítiummal, és úgy tűnik, hogy ez a beteg-
ség konszolidációját eredményezte. Ezt
követően azonban jelentős változás állt be
művészi karrierjében: egyre kevesebbet
lépett fel. 1976-ban két koncertet adott, a
beszámolók szerint az első zseniális volt, a
második azonban lé-
lektelen, monoton.
Ezt követően nem lé-
pett többet színpad-
ra, visszavonult a
nyilvánosságtól, élete
utolsó 6 évét a világ-
tól elvonultan töltöt-
te, de a környezeté-
ben lévők szerint
nem tűnt betegnek
(1, 2). 1982-ben
aneurysma ruptura
miatt hunyt el.
Thelonius Monk
életműve és betegsé-
ge közötti összefüg-
gés a mai napig iz-
galmas kérdés.
Monk különleges
kreativitása talán
pont abból fakadt, hogy egyszerre két
pszichopatológiai dimenzió tekintetében
is sérülékeny volt, de az esékenységét ké-
pes volt kreatívan transzformálni. Szkizo-
típ vonásai zenei világában képződtek le,
egyedi zenei asszociációi megismételhe-
tetlen zenei életművet teremtettek. Egyes
kutatások pont az ilyen jellegű váratlan,
nem szokványos asszociatív tevékenység-
gel hozzák összefüggésbe a kreativitást: a
szkizotípiára különösen jellemző diver-
gens gondolkodás lényege az egymással
látszólag össze nem tartozó elemek közöt-
ti kapcsolat megtalálása. Ez részben a lá-
tens gátlás csökkenésével is magyarázha-
tó, azaz az irrelevánsnak tűnő információ
nem szelektálódik. Affektív betegsége va-
lószínűleg az alkotáshoz szükséges kreatív
hajtóerőt biztosította, erre a visszaemlé-
kezésekben számos utalást találhatunk (1,
2). Ráadásul a kreativitással kapcsolatos
kutatások szerint a bipoláris zavar társul
talán leginkább a fokozott kreativitással
(4), különösen akkor, ha szkizotíp voná-
sok is jelen vannak (5). Thelonious Monk-
nál pont ez volt a helyzet. Azt persze ne-
héz megmondani, hogy Monk zenéje mi-
2019. 4. SZÁM
PSZICHIÁTRIA ÉS MŰVÉSZET
képpen illeszkedik a betegség hosszú távú
lefolyásába. A személyiségjegyekhez köt-
hető originalitáson túl ugyanis nem zárha-
tó ki, hogy pont a jelentős mértékű impro-
vizatív tevékenység – hiszen Monk évtize-
dekig naponta több órát töltött el impro-
vizációval – protektív szerepet is játszha-
tott a funkcionalitás megőrzésében. Erre
ma már konkrét vizsgálati adatok is van-
nak: a zenei hatások befolyásolhatják a
génexpressziót (6), és ezen keresztül neu-
roplasztikus hatásuk van (7). Érdekes
adalék lehet ehhez a dzsesszimprovizá-
cióval kapcsolatos agyi funkcionális vizs-
gálatok egyre növekvő eredményhalmaza,
amely teoretikusan akár azt is sugallhatja,
hogy a dzsesszimprovizációval társuló agyi
aktiváció(8) kompenzálhat egyes kórké-
pekre, például bipoláris zavarra jellemző
agyi aktivációs mintázati deficiteket.
A mai napig talány Thelonious Monk
hirtelen visszavonulása pályája csúcsán.
Egyesek úgy gondolják, hogy a pszichiát-
riai betegsége, a pszichotikus epizódok, az
időszakos drog és alkoholfogyasztások és
az egyre kiterjedtebb szomatikus betegsé-
gek lassú progressziója vezetett a visszavo-
nuláshoz (2). Ennek némileg ellentmond
az, hogy zenei teljesítménye az utolsó pil-
lanatig magas színvonalú volt, és a vissza-
vonulása utáni időszakról sincsenek olyan
adatok, amelyek ezt a progressziót való-
színűsítenék (1). Nem zárható ki az sem,
hogy az utolsó kezeléssel megtalált haté-
kony kezelés, a lítium terápia mellett pont
a kreativitás halványult el a tünetek kon-
szolidációjával. Van ugyanis olyan adat is,
amely arra utal, hogy a lítium a betegek
egy kisebb hányadánál csökkentheti a kre-
ativitást (9).
Thelonious Monk élete és betegsége sok
szempontból értelmezhető, de a gyakorló
pszichiáterek számára mindenképpen van
egy fontos üzenete, mely arra hívja fel a fi-
gyelmet, hogy a tüneti konszolidáción túl
a pszichiátriai kezelések egyik lényeges as-
pektusa, a kreativitás, a megfelelő funkci-
onalitás megőrzése, amihez egyrészről a
PSYCHIATRIC & NEUROLOGY TIMES 33
progresszió megelőzésére, másrészről a
funkcionalitást is támogató kezelés meg-
találására van szükség.
Irodalom
1. Gourse L. Straight, No Chaser. The Life and Genius of
Thelonious Monk. New York: Schirmer Trade Books; 1997.
2. Kelley R. Thelonious Monk. The Life and Times of an American
Original. Free Press; 2009.
3. Wills GI. Forty lives in the bebop business: mental health in a
group of eminent jazz musicians. The British Journal of
Psychiatry. 2003 Sep;183(3):255–9.
4. Johnson SL, Murray G, Fredrickson B, Youngstrom EA,
Hinshaw S, Bass JM, et al. Creativity and bipolar disorder:
touched by fire or burning with questions? Clinical psychology
review. 2012 Feb;32(1):1–12.
5. Rybakowski JK, Klonowska P. Bipolar Mood Disorder, Crea-
tivity and Schizotypy: An Experimental Study. Psychopathology.
2011;44(5):296–302.
6. Kanduri C, Raijas P, Ahvenainen M, Philips AK, Ukkola-Vuoti
L, Lähdesmäki H, et al. The effect of listening to music on human
transcriptome. PeerJ. 2015;3(2):e830–17.
7. Duffau H. Jazz improvisation, creativity, and brain plasticity.
World Neurosurg. 2014 Mar;81(3-4):508–10.
8. Beaty RE. The neuroscience of musical improvisation.
Neurosci Biobehav Rev. Elsevier Ltd; 2015 Apr 1;51:108–17.
9. Rothenberg A. Bipolar illness, creativity, and treatment. The
Psychiatric quarterly. 2001;72(2):131–47.