A zene jelentése az ókorban és napjainkban

A világban a legnagyobb a zene szerepe az összes többi ókori világ közül, mert
itt válik először az általános műveltség részévé. A zene itt alkotóeleme a vallási
szertartásoknak, a görög drámák előadásainak és az olimpiai játékoknak. A
görög zeneelmélet alapvető fontosságú a későbbi korok szempontjából,
ezenkívül foglalkozik a zenének a társadalomban betöltött szerepével és
hatásával is. A görögök szerint a zene isteni eredetű (a zene istene: Orfeusz),
és nagy erkölcsi hatása van, mely kiterjed az emberi jellemre és viselkedésre is.
Az egyik legrégebbi emlék i. sz. előtti 5. századból való. 

Az ókori Róma életében is közkedvelt volt a zene, nem szégyelltek tanulni a

görögöktől. A rómaiak átvették a görögök zeneelméletét, hangszereiket,
zenetanítóik rendszerint görög rabszolgákból kerültek ki. Főbb hangszereiket
nézve, kimutatható az etruszk hatás. Nagyon kedvelték a hidraulisz,
azaz víziorgona hangját, világi zene előadására használták. A vallási
szertartások alatt a hangszeres zenét tiltották. A zene a római társadalmi élet
fontos tényezője volt, lakomákon, szórakozás közben, népünnepélyeken,
például császári diadalmenetek alkalmával. Magyarországon található az ókori
római zene egyik világhírű régészeti lelete. A mai Óbuda területéről került elő,
ami régen az Aquincum nevet viselte, és egy víziorgonáról van szó, (neve azt
jelenti, hogy a víz nyomása jutatta a levegőt a sípokba). A lelet a római kori
tűzoltólaktanya pincéjéből került elő, ahová a tűzvészkor szakadt be. Az oldalán
tábla is volt, innen tudjuk, hogy Kr. u. 228-ban ajándékozta a tűzoltóegyleti
tagoknak a parancsnokuk. Sok alkatrésze elégett, vagy megolvadt a tűzben,
mégis sikerült újraalkotni és egy megszólaltatható másolat is készült. 1931-ben
találták meg, talán a legteljesebben fennmaradt víziorgona a világon.

A Nílus - parti Egyiptom virágzó zenei életét bizonyítják a meglévő leletek. A

lanthoz hasonló hangszer neve - replica, régen lyra-nak hívták. Az
Újbirodalomban a hárfák csoportja közkedvelt volt, a 10-12 húros álló-,
a vállhárfa, a sarló alakú, kis méretű kézi hárfa, de alkottak óriás hárfát is
papok számára. A vallásos szertartások, ünnepélyek, különböző társadalmi
események mind megannyi lehetőséget és alkalmat adtak a zenélésre. Az
államot vezető papság azonban erős befolyást gyakorolt a zenére, ebből
következett a régi hagyományokhoz való merev ragaszkodás.

A 19-20. századforduló zenéjének uralkodó irányzata kezdetben még

a romantika. Ennek képviselői túlfokozzák a romantika
érzéstartalmát, és kifejező eszközeit, és ezzel számos olyan művészi
vonást hoznak létre, amellyel egy új zenei stílus megszületését
készítik elő. Ez az új, haladó jellegű zenei törekvés új utakat, új
inspirációt keresett, a német zene szinte kizárólagos hegemóniájának
megdöntését tűzte ki célul. Az új művészet bölcsője Franciaország,
ahol az irodalom és a képzőművészet új irányzataival párhuzamosan
a zene is újjászületett, és a 20. század zenei nyelvének előkészítője
lett. Irodalmi vonatkozásban a francia szimbolizmus költői világa,
képzőművészeti téren pedig a festészet stílusa, az impresszionizmus
hatott legerősebben a zene fejlődésére. A muzsika a festészethez
hasonló impressziókat (impresszió = benyomás) ábrázol. A ZENEI
IMPRESSZIONIZMUS a korábbi "programzene" konkrétabb
megfogalmazása helyett pillanatnyi benyomásokat rögzít. Természeti
képeket, jelenségeket foglal zenébe - felhők gomolygását, a víz és a
szél játékát, mediterrán tájak ragyogását. A zenekari hangzást
pasztell színek jellemzik. Szordinált (hangfogóval tompított) vonósok
és rézfúvósok, halk fafúvók, puha hárfa futamok teremtik meg a
hangszerelésnek ezt a visszafogott művészetét. Az impresszionizmus
legszebb darabjaiban a zene maga is festészetté válik. Az új zenei
hangzásra való törekvést rendkívül jól kifejezi az egészhangúság,
mely e századforduló zenéjének és vele a tonalitás felbomlásának
dallamban és harmóniában egyaránt megnyilvánuló stílusjegye. Az
egész hangú skálán az oktávot 6 egyenlő nagy szekundra osztja, így
a dúr-moll hangnemű érzetet megszünteti. Hiányzik belőle a két
legszilárdabb hangköz, a tiszta kvint és a tiszta kvart. Hangjaiból
csak bővített hármasok építhetők. Akár a kromatika, úgy annak
ellentéte, az egészhangúság is tonális labilitást eredményez. Ez a
hangsor valami nyugtalanságot hordoz, és mindenképpen a
lezáratlanság érzetét kelti. 

21. század (2000-napjainkig) zenéje eklektikus zene, melyben többféle stílus,

irányzat keveredik. A női zeneszerzők száma is jelentősen megnövekedett. A
zenei életet bizonyos szempontból mindig is jellemző metamorfózis a 21.
században sem egy egyirányú és egységesen jellemezhető folyamat, hanem egy
összetett, bizonyos elemeiben hanyatlást, másokban viszont határozottan
fellendülést mutató átalakulás. Úgy tűnik a zene kettéhasadt - komoly és
könnyűzenei stílusra, bár valamilyen formában a szakadék mindig megvolt, csak
nem volt ilyen széles. Ahogy ez a szakadék szélesedik, a zeneszerzők számára
átléphetetlenné válik. Elképzelhetetlen, hogy Kurtág György valódi tánczenét
komponáljon, míg Schubert, a Befejezetlen szimfónia szerzője nemegyszer
megtette ezt. Vannak ugyan irányzatok, melyek megpróbálják a két stílust
ötvözni. Frank Zappa vérbeli rock zenész több szimfonikus, dodekafon mű
szerzője. Az eredmény azonban sokszor durva minőségromlás, kommersz
kompromisszumok tömkelege, és a komoly és könnyűzene legfőbb jellemzőinek
kiküszöbölése. A másik eredmény a posztromantikus stílus, amely egy könnyen
befogadható, még a romantika mércéjével sem mérhető irányzat, melynek
legfőbb területe a film. Ezek az alkotások azonban sokszor nyilvánvaló
szegénységük miatt nem állnak meg önálló koncertzeneként - bár akadnak
szerencsés kivételek. Sok filmzene tesz szert időleges népszerűségre, főleg, ha
maga a film is népszerű. A klasszikus zene egy szűk rétege csupán a kortárs
komolyzene, ami a 21. századra másodlagossá vált még a komolyzenén belül is.
A fiatal zeneszerzők zöme épp ezért a népzenében, a könnyűzenében keres új
utakat, vagy a 20. század derekán keletkezett művek stílusában próbálja
folytatni. Vannak, akik már megtalálták. A fiatal magyar zeneszerző, Bella Máté
arról beszélt, hogy Beyoncét is meg kell hallgatni. A klasszikus zene fokozatos
popularizálódása a kilencvenes években tetőzött. Egy új műfajban a klasszikus
alap a popzene forma- és zenei világával ötvöződött. A crossover jelentése
(kereszteződés) rávilágít az irányzat lényegére: a műfaj stílusok, technikák,
zenei nyelvezetek vagy akár művészeti ágak keveredésére épül. Az eleinte
stíluskísérlet jellegű próbálkozásokból mára rendkívül szerteágazó és divatos
irányzat lett. Másik újdonság külsőségekben nyilvánul meg - neve Interaktív
Látványkoncert - kép és zeneanyag kombinálása; megmutatja a hallgatóknak, a
zeneszerzők körülményeit, az impulzusokat, amelyek hatnak rájuk komponálás
közben (Rákász Gergely koncert orgonista újítása). Biztos, hogy a zene
fejlődését semmi sem fogja megakadályozni, míg emberi élet van a Földön.