Beethoven ifjúkora

Beethoven kitanulta a mestersége csínját-bínját, elsősorban Shenk, egy didaktikus tehetségű

zenész vezetésével. Huszonnégy éves korára már ismerte a korabeli zenei formák, műfajok
minden mesterfogását – eljött az idő, hogy nagy alkotásokat hozzon létre. Hanem Beethoven
nem bontakoztatta ki olyan hirtelen és gyorsan ellobbanó lángként tehetségét, mint Mozart:
neki időre volt szüksége, amíg megérett, amíg egyéniségét fel merte vállalni.
Eleinte zongoristaként volt híres, nem zeneszerzőként. Bennfentesként járta a nagy grófi
családok kastélyait, reggelenként lovagolt, udvarolt a grófkisasszonyoknak, még házasságról
is álmodozott. Élénk társasági életet élt, azonban ő kicsit mindig kívülálló maradt, alantasabb
származású művészember a nemesek, gazdagok között. Előkelően lépdelt társaságukban,
kedvelték, támogatták, de valójában sosem fogadták be maguk közé egyenrangú emberként.
Beethoven mesterien zongorázott; akkoriban divatos volt még a zenészek erőpróbája,
párbaja: egy-egy muzsikus kis közönség előtt igyekezett bebizonyítani, hogy jobb, virtuózabb
zenész a másiknál. Beethoven több nagynevű játékost is legyőzött. Sokan csodájára jártak
drámaiságának, muzsikája titáni erejének.
Hamarosan elérkezett a nagy alkotások és nagy szenvedések fennsíkjára. Pár évig az élet
egyszerű, hétköznapi örömeiben sütkérezett, ám újra felsorakoztak a beethoveni sors
viharfelhői. Az alig harmincéves fiatalember elkezdte elveszíteni a hallását… ő, Beethoven,
aki zenésznek készült kisgyermekkora óta, s aki szabad muzsikusként élt, zenei tudásából és
tehetségéből. Akinek annyira fontos volt a hangok világa – rohamosan elkezdett
megsüketülni.
A mai napig nem lehet tudni, pontosan mi okozta a muzsikus betegségét – apja
bántalmazása, korábbi betegségeinek szövődménye… talán felmenőitől örökölte a hajlamot a
degeneratív betegségre.
Beethoven a szerelemhez fordult vigaszért. Valószínűleg ekkoriban kezdődött a
csodálatos, titkos idill, melyet a történetírás a „halhatatlan kedves” nevével fűz össze. 1799-
ben ismerkedett össze a Brunsvik családdal; annak két lányát, Terézt és Jozefint tanította, majd
meleg barátságot kötött velük. El is látogatott hozzájuk Martonvásárra, Korompára és
Budára. Teréz jelentéktelenebb külsejű volt, de csodálatosan mély lélek, Jozefin csupa
muzsika, csupa romantikus lelkesedés. Egy harmadik lány is elbűvölte őt, a lányok
unokahúga, Giulietta Giucciardi. Beethoven beleadta minden komolyságát, egyéniségének
teljes súlyát ebbe a szerelmes idillbe. Élete végéig seb maradt a szívében utána – a
megértésért sóvárgó ember magára maradt, társtalan, kihűlt álmaival. Legalább ekkora
csalódást jelentett neki az is, ami ekkoriban Európában történt – Napóleon története, akiért a
kezdetekben rajongott.