Versek kézimunka órához
Sokat tud az én kezem, sokat tud az ujjam,
Kedves kezem, felébredjél,
Szám, te kedves, megpihenjél,
hogy segítse fülem, szemem
mindenben dolgos két kezem.
* Jár a rokka, pereg a rokka,
Jobb kezem, bal kezem,
Segítenek mindenben.
Munka közben ügyesednek,
Ketten együtt ügyesebbek.
* A kóristák felkészültek,
Hüvelyk ujjam kicsi, tömzsi,
Mutató ujj, ide süss!
Középső ujj nem utolsó, nem első,
Közbül van a középső.
Gyűrűs ujjam leggazdagabb,
a kis Gyuri a legkisebb,
mind a tízen jól megférnek,
segít testvér a testvérnek.
*
Arany kézen arany ujj,
Karikába kanyarulj!
Arany kézen arany lánc,
Tiéd, rózsám ez a tánc.
* Teli ház, kamara,
Tarka gyapjú, tarka kender,
Tarka asszony, tarka ember,
Megsodorta, felcsavarta,
Fonta, mosta, szőtte, varrta.
Kékre fonta, zöldre szőtte,
Bodzalében jól kifőzte,
jól kimosta és facsarta,
szép, szivárványosra varrta.
* Levendula ágastul,
Ül az őszi napon három kis anyóka,
Fonogatnak, pereg szaporán a rokka.
Öreg ujjbegyük közt nem is kenderszálak,
Fonallá a napnak sugarai válnak.
S lemenőben a nap azért ragyog vissza,
Finom fonalukat nehogy elszakítsa.
*
Benne mindenféle régi, s mindenféle új
van.
*
Fényes fonál röppen rajta.
*
Volt egy templom haranglábbal,
Benne emberek szép számmal.
Csendben a karzatra mentek,
Aztán csend lett, s mind a népek
A papra figyelmezének.
*
Hangok sírnak át az égen,
Vadlúd árnyak hosszú V-ben
Sarki tájról délre szállnak,
Búcsút mondva víznek, fának.
*
Egyszer volt, hol nem volt,
bizony, kerek erdő volt.
Egyik fa, másik fa
épült közé házacska.
kis egér bebújt abba.
Vacsora, vacsora.
a csapda, juj, megfogta.
Egyszer volt, hogy is volt?
Tudod azt a varázsszót?
Intyem, fintyem,
szabaduljak tüstént innen!
*
ugorj egyet párostul.
Azért adtam egyszer meggyet,
hogy velem is ugorj egyet.
*
Bebújtál a fészekbe,
kerek, puha, melegbe?
Gyere elő, madárka,
nézzél szét a világba!
* Két kezemtől minden szépül.
Az én madaram egyedül sose szeret lenni,
Elindul hát a világba testvérkére lelni.
Felrepül egy magas fára,
fáról a piros tetőre,
tetőről a mezőre,
mezőről a tó partjára,
Tó partján egy fűzfa ágra,
lám, a társát ott találja.
A friss vízben megfürödnek,
s szépen haza repülnek.
*
Ma két kezemmel dolgoztam,
Simogattam, sodortam,
Tekertem és csavartam.
Ami készült itt van végül,
Most már kezem megpihenjél,
Köszönöm, hogy segítettél.
*
Fürgén járt ma minden ujjam,
Ment a munkám vígan, gyorsan,
Hála neked, kedves kezem,
Hogy a munkám elvégeztem.
*

* Ami szép volt, mind én tettem,

Felettem a fényes ég,
alattam a szilárd föld.
Itt, lenn, ez a szilárd föld
lábaimba erőt tölt.
Ott, fönn, az a fényes Ég
két kezemben fényesség.
* festem, fonom, gombolyítom,
Nézz az égre, bársony kékre,
s láthatod, ott, fönn, mi szép!
Nézz a földre, üde zöldre,
s láthatod itt, lenn, mi jó!
Itt, lenn az a szilárd föld
lábaimba erőt tölt,
Ott, fönn az a fényes ég
két kezemben fényesség.
* szépen sorba szedegetni.
Éhemnek elejét vettem,
lekváros derelyét ettem.
Hirtelen nagy erős lettem,
jöhetnek ellenem ketten!
* Ki balról jön, megy majd jobbra,
Szép a világ, szép az ember,
Szép, mit teszek két kezemmel.
Két kezemben erő lakik,
a szemeimben figyelem,
engedd, Uram, hogy a világ
szebb legyen velem.
Kezeimnek köszönhetem,
Mert mindkettő fürge, ügyes,
A munkára sohasem rest.
*
Kisbáránynak finom gyapja,
Gyapjúfelhő gombolyagja,
szépen kötöm, alakítom.
Ruha lesz belőle meleg,
nem fáznak majd az emberek.
*
Ímhol kedvem kerekedik
fonalat fürgén fonogatni,
Sűrű szálat sodorgatni,
Veszem tűmet, vígan varrok
aranyszínűt, fenyőszínűt,
Felhőszínűt, rőtes tarkát,
Hét színből a szép szivárványt.
Ki jobbról jön, megy majd balra,
Találkozik titkok titka.
Két kezemben könnyű kapocs
köti őket örvendezve.
*
Most egy – igen- a tett s a szándék
Nem tudjuk, álmodunk, teszünk-e, s nem
tudjuk, mi jár eszünkbe.
Ilyenkor lelkünkben láng ég,
s amit kapunk, csupa ajándék.
(Goethe)
* Jó, amit látok az Égben
Ha Phoebus mosolyog rá az esőre
szivárvány gyullad legott ki tőle.
Az ember mosolyog, teszi a dolgát,
valóra váltja az istenek álmát.
Sohse hajolni
Földre idézi
Az Isteneket.
Goethe
*
Szép, amit látok a Földön
Igazság honol a szóban
Valóság szunnyad a tettben
Formálom művemet csodásra
Az alkotót dicséri alkotása
Artificem commendat opus.

*
Szeretettel Balogh Kláritól
A világ cél bennem,
fény és tiszta szándék,
engedem, hogy mindez
láthatóvá váljék.

*
Ott vár
Mindenben
Mindenben
A szép
A lét
Mélyén
Hangtalan
Csak van
Remegő
Finoman
Vibráló
Áram
Mely
Bekapcsol
Átjár
Mindeneket.
…
Hendi I.

*
Gyáva vesződés
Henye tűnődés
Asszonyi elme
Hiú ijedelme
Bajban erőssé
Sose tehet.
Harcra kiállni
Sújtson akármi
Küzdve dacolni