Versek kézimunka órához *

Kedves kezem, felébredjél, Volt egy templom haranglábbal,

Szám, te kedves, megpihenjél, Benne emberek szép számmal.
hogy segítse fülem, szemem A kóristák felkészültek,
mindenben dolgos két kezem. Csendben a karzatra mentek,
Aztán csend lett, s mind a népek
* A papra figyelmezének.

Jobb kezem, bal kezem, *

Segítenek mindenben.
Munka közben ügyesednek, Hangok sírnak át az égen,
Ketten együtt ügyesebbek. Vadlúd árnyak hosszú V-ben
* Sarki tájról délre szállnak,
Búcsút mondva víznek, fának.
Hüvelyk ujjam kicsi, tömzsi,
Mutató ujj, ide süss!
Középső ujj nem utolsó, nem első, *
Közbül van a középső.
Gyűrűs ujjam leggazdagabb, Egyszer volt, hol nem volt,
a kis Gyuri a legkisebb, bizony, kerek erdő volt.
mind a tízen jól megférnek, Egyik fa, másik fa
segít testvér a testvérnek. épült közé házacska.
* Teli ház, kamara,
kis egér bebújt abba.
Tarka gyapjú, tarka kender, Vacsora, vacsora.
Tarka asszony, tarka ember, a csapda, juj, megfogta.
Megsodorta, felcsavarta, Egyszer volt, hogy is volt?
Fonta, mosta, szőtte, varrta. Tudod azt a varázsszót?
Kékre fonta, zöldre szőtte, Intyem, fintyem,
Bodzalében jól kifőzte, szabaduljak tüstént innen!
jól kimosta és facsarta,
szép, szivárványosra varrta. *
*
Ül az őszi napon három kis anyóka, Levendula ágastul,
Fonogatnak, pereg szaporán a rokka. ugorj egyet párostul.
Öreg ujjbegyük közt nem is kenderszálak, Azért adtam egyszer meggyet,
Fonallá a napnak sugarai válnak. hogy velem is ugorj egyet.
S lemenőben a nap azért ragyog vissza,
Finom fonalukat nehogy elszakítsa. *
*
Sokat tud az én kezem, sokat tud az ujjam, Bebújtál a fészekbe,
Benne mindenféle régi, s mindenféle új kerek, puha, melegbe?
van. Gyere elő, madárka,
nézzél szét a világba!
* vagy
Bebújtál a fészekbe,
Jár a rokka, pereg a rokka, kerek, puha, melegbe?
Fényes fonál röppen rajta. Gyere elő te rigó,
ez a világ csuda jó!
* Két kezemtől minden szépül.
Az én madaram egyedül sose szeret lenni,
Elindul hát a világba testvérekre lelni.
Felrepül egy magas fára,
fáról a piros tetőre,
tetőről a mezőre,
mezőről a tó partjára,
Tó partján egy fűzfa ágra,
lám, a társát ott találja.
A friss vízben megfürödnek,
s szépen haza repülnek.
Most már kezem megpihenjél,
Köszönöm, hogy segítettél.
*
Fürgén járt ma minden ujjam,
Ment a munkám vígan, gyorsan,
Hála neked, kedves kezem,
Hogy a munkám elvégeztem.
*

* Ami szép volt, mind én tettem,

Kezeimnek köszönhetem,
Felettem a fényes ég, Mert mindkettő fürge, ügyes,
alattam a szilárd föld. A munkára sohasem rest.
Itt, lenn, ez a szilárd föld
lábaimba erőt tölt. *
Ott, fönn, az a fényes Ég
két kezemben fényesség. Kisbáránynak finom gyapja,
Gyapjúfelhő gombolyagja,
* festem, fonom, gombolyítom,
Nézz az égre, bársony kékre, szépen kötöm, alakítom.
s láthatod, ott, fönn, mi szép! Ruha lesz belőle meleg,
Nézz a földre, üde zöldre, nem fáznak majd az emberek.
s láthatod itt, lenn, mi jó!
Itt, lenn az a szilárd föld *
lábaimba erőt tölt,
Ott, fönn az a fényes ég Ímhol kedvem kerekedik
két kezemben fényesség. fonalat fürgén fonogatni,
Sűrű szálat sodorgatni,
* szépen sorba szedegetni.
Éhemnek elejét vettem, Veszem tűmet, vígan varrok
lekváros derelyét ettem. aranyszínűt, fenyőszínűt,
Hirtelen nagy erős lettem, Felhőszínűt, rőtes tarkát,
jöhetnek ellenem ketten! Hét színből a szép szivárványt.
Ki jobbról jön, megy majd balra,
* Ki balról jön, megy majd jobbra,
Szép a világ, szép az ember, Találkozik titkok titka.
Szép, mit teszek két kezemmel. Két kezemben könnyű kapocs
Két kezemben erő lakik, köti őket örvendezve.
a szemeimben figyelem,
engedd, Uram, hogy a világ *
szebb legyen velem. Most egy – igen- a tett s a szándék
* Nem tudjuk, álmodunk, teszünk-e, s nem
Ma két kezemmel dolgoztam, tudjuk, mi jár eszünkbe.
Simogattam, sodortam, Ilyenkor lelkünkben láng ég,
Tekertem és csavartam. s amit kapunk, csupa ajándék.
Ami készült itt van végül, (Goethe)
 Szép, amit látok a Földön
* Jó, amit látok az Égben
Igazság honol a szóban
Ha Phoebus mosolyog rá az esőre Valóság szunnyad a tettben
szivárvány gyullad legott ki tőle. Formálom művemet csodásra
Az ember mosolyog, teszi a dolgát, Az alkotót dicséri alkotása
valóra váltja az istenek álmát. Artificemcommendat opus.

*
Szeretettel Balogh Kláritól
A világ cél bennem,
fény és tiszta szándék,
engedem, hogy mindez
láthatóvá váljék.

*
Ott vár
Mindenben
Mindenben
A szép
A lét
Mélyén
Hangtalan
Csak van
Remegő
Finoman
Vibráló
Áram
Mely
Bekapcsol
Átjár
Mindeneket.
…
Hendi I.

*
Gyáva vesződés
Henye tűnődés
Asszonyi elme
Hiú ijedelme
Bajban erőssé
Sose tehet.
Harcra kiállni
Sújtson akármi
Küzdve dacolni
Sohse hajolni
Földre idézi
Az Isteneket.
Goethe