Eszterlánc

A levegõ
Láthatatlan üstben
fõ a kék,
az üst alá gyújtós
kéne még.
Rity-roty, ha a hab
feljõ,
kibukik az üstbõl a
felhõ.

Parittya
Ez a kerek a világ,
az a gömb a Nap,
a zöld hajú föld fején
az arany kalap.
Azon fészkel a sugár,
különös madár,
csõre sincs, tolla sincs,
mégis szárnyon jár.
Gyerekszoba ablakán
huss, bekandikál.
Babszem Eszter mit csinál?
Nem babszem az, parittya,
a rekordot javítja.

Mi van a zsákban
Tisztelt Hallgatóság,
ez itt egy hálózsák,
benne szuszog Eszter,
a kisinge jeszter,
a kabátja raszter,
a nadrágja flaszter,
a sapkája muszter,
a papája suszter.
Elsõ Kormos István
Pista öcsém egyszer este,
ujjujjujjujjuj,
kiszökött a széntelepre,
ujjujjujjujjuj,
belebújt a német kokszba,
ujjujjujjujjuj,
az orrát is bekormozta,
ujjujjujjujjuj,
arra jöttek rémes árnyak,
ujjujjujjujjuj,
megválasztották királynak,
ujjujjujjujjuj,
arra jött egy pisze kislány,
ujjujjujjujjuj,
Szerbusz, Elsõ Kormos István ,
ujjujjujjujjuj.

Eszterlánc
Lánc, lánc, eszterlánc,
Eszter arcán van egy ránc.
Lánc, lánc, eszterga,
pörgött tegnap, pörög ma.
Lánc, lánc, eszterhéj:
De kócos vagy, Eszter, héj!

Az ég
Mibõl van az ég?
Levegõbõl.
Láthatatlan malma
szelet õröl.
Hajnalban a lisztje piros,
délben kék,
délutánra kosárban a
fényesség.

Latrok
Ifjabb Lator László
örökölt egy várat,
de nem is csak egyet,
hanem egy jó párat.
Barátait hítta,
a sok csuda kastélyt
kocsmában elitta.
Hej, te Lator László,
eszi is a bánat
útonállás közben
a lator apádat!

Rugdalódzó Gombóc Eszter

Rugdalódzó Gombóc Eszter
fûrészelõ mûvész,
torkában egy
dó-ré-mi-fá fûrész,
húzza-vonja:
khr-brr, le-le
a füle is kipirul be-le.
Eszter, Eszter,
hogy képzeled ezt el,
egy fejet ketté minek repesztel?
Heõ,
mondja erre õ:
tudomása szerint
így elõkelõ.

A szél
Mibõl van a szél?
Semmibõl.
A semmivel teli zsák,
hopp, kidõl,
zúg a kék üresség
sóhaja,
hogy lobog belé a
lány haja.

Pilóta
Kék, lebegõ kék,
tág levegõég.
Ott repül a pilóta,
ki tudja, mióta?
Egy hete,
két hete
száll az a
gép vele.
Járja a mennyboltot.
(A leszállója elromlott.)

A víz
A Nap a tûz,
a Föld az üst,
a pára, a gõz
olvadt ezüst.
De hogyha kihül,

tóvá kerekül,
földrészek viselik
ékszerül.

Torreádor

Bika, bika,
fekete
feje meg a
feneke.
Dúl-fúl, toporog,
a homok csikorog.
Jaj, a bika, jaj!

Jaj, jaj, jaj!

Itt van a baj.
Itt jön a bátor:
a torre, a torre,
a torreádor!

Mese
Elindult a forrás
patak-iskolába,
köveken, kavicson
porzott a lába.
Zöld mezõre érve
folyó lett belõle,
vastag dereka,
zöld a bõre.
Világot járva
lett belõle ember,
a Nagytanácsban
õsz hajú tenger.

Mi a jó
A folyónak mi a jó?

A hajó.
(Ha jó.)

Miért laknak a majmok délen?

Északnak ment egy pávián,
és túl is járt már Pávián,
amikor gondolt egy nagyot:
Ezek az északi fagyok,
a végén majd még megfagyok,
és pá szavanna pá lián!
S átvágott újból Pávián
a pávián.

Érdeklõdõ
Apa, figyelj, most kérdezek valamit,
te hallottál róla, hogy ez, ami itt,
ez az izé vagy, hogy úgy mondjam, micsoda,
ami innen jár le naponta oda,
vagyis úgy értem, hogy nem innen, csak itt,
és járni ugyan nem jár, ellenben közlekedik,
na szóval, hogy ez a tudod már, mire gondolok,
ez a bizonyos, nagyon is fontos dolog,
ami leginkább akkor, amikor van az a hogyhívják,
persze, lehet, hogy máshol és máskor még inkább,
ha valaki példának okáért éppen egy ilyesmit keres
Most mitõl vagy már megint ideges?

Családi titok
Hírnevünkön van egy folt:
anya régen gólya volt.
Reggel, amikor kelni kell,
szemébõl a könny pereg,
s nem is szól, csak kelepel:
Kelek már, kelek, kelek
Csak a fejét nem rejti a szárnya
arra ott van a kispárna.

Csillagok
Csillagok, csillagok,
zsákban fénymagok.
Csipegetik õket
fekete csibék,
hízik is ott fönn
a feketeség.

Erdõ sûrûjében
Jó reggel kimentem,
az erdõbe mentem,
erdõ sûrûjében
gallyat szedegettem,
virágom, virágom,
kertem ékessége,
szívem fényessége,
gyönyörûsége.
Az erdõbe mentem,
gallyat szedegettem,
erdõ sûrûjében
gyöngyen lépegettem,
virágom, virágom,
kertem ékessége,
szívem fényessége,
gyönyörûsége.
Gallyat szedegettem,
gyöngyen lépegettem,
feneketlen kútba,
szerelembe estem,
virágom, virágom,
kertem ékessége,
szívem sötétsége,
keserûsége.

A faállatok
Azt mondják a faállatok,
rémes ez a faállapot.
Ha így teszünk,
nyikorog,
ha úgy teszünk,
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
sehogy se forog.
Hogyha télen fabált csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!

Cigányok

Csillag alatt
betlehemi királyok,
áznak a, fáznak a,
harmonikáznak a
cigányok.
Fejükön a koronájuk,
bársonyból a ruhájuk,
a ruhájuk,
nótára áll a szájuk:
Isten napja, te árva,
süss a szegény cigányra!
Csillag alatt
betlehemi királyok,
áznak a, fáznak a,
harmonikáznak a
cigányok.

Telelõ

Kertek aranyán
mocsok és korom,
Zú, zú, zúg a szél
ajtón, ablakon.
Csikók, borjak
dideregnek, fáznak,
tenger sárban
áznak.
Tél, tél, tél,
minden hófehér,
csikorog a fákon a dér.

Indiában

Indiában, Indiában
a hidegben nagy hiány van.
Csupa seb
Június,
tüzesebb

Július,
hát még Augusztus!
Fagylaltra ott mindig van gusztus.

A föld
A Föld gömbölyû,
nagy labda,
a téren egy srác
rugdalja,
fölszáll,
jön a nyár,
földet ér,
itt a tél.

Mutatvány

Eszter,
mutatványod kezdd el!
Mélyen tisztelt közönség,
nézzék meg a vasöklét,
ha a szájába veszi,
a vasat is megeszi!
Eszter,
mutatványod kezdd el!
Ez a gomb itt a szeme,
hol bandzsít, hol néz vele,
aki ettõl meg nem rémül,
szívesen látjuk vendégül!
Eszter,
mutatványod kezdd el!

Mire vár
Mire vár a halász?
Halra.
Mire vár a merész?
Merszre.
Mire vár a fûrész?
Falra.
Igaz ez, te halász?
Persze.
(még egyszer)
Mire vár a fülész?
Fülre.
Mire vár a vadász?
Vadra.
Mire vár a fûrész?
Padra.
De minek neki az?
Fûre.

Két kis vers

1.

A kalapos
alapos,
jól érti a dolgát:
a kalap úgy divatos,
ha csúcsosan hordják,
nem is
ha lapos.
2.
Bûnös-e a fog abban,
hogy pösze a fogatlan?
Tyakif!
Tyakif!

Bábuk
Aj, te spanyol Eszmeralda,
csörgõdobos menyecske,
érted sírom napról napra
a két szemem veresre,
ej-haja, ej-haja,
a két szemem veresre.
Ne sírd értem, Kozák Iván,
a két szemed veresre,
mert akit én vágok kupán,
fektében is elesne,

ej-haja, ej-haja,
fektében is elesne.

Testvérek
Kati bújja a könyveket,
Eszter bõg, hogy bereked.
Kiforog,
beforog,
hasmánt mocorog,
elevenen ingó mérleg.
Kati már nagylány,
zsebében a tudomány:
Kétségkívül mászik, kérlek.

Egyformák
Kati és Eszter
egyformák,
nincs is náluk
egyformább.
Egyik kicsi, a
másik nagy,
mégis mása a
másiknak.
Ha kicsi, ha nagy,
békén sose hagy.

A világ
Zúgó malomkõ,
forog a világ,
hajtja az idõ a
csillagkarikát,
kék suhogásban
zöld méreg,
nyújtsd ki a kezed és
eléred!

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]