A tél fehér takarója,

Nyáron kenyér, gyümölcs érik,

vetéseink fagytól óvja,
Ének szárnyal a kék égig.
Megbirkózik a hideggel,
Tüzel a nap egyre jobban,
Szánkózik a sok kis ember.
Lubickolunk hűs habokban.

Tavasszal a világ éled, Ősszel a táj piros, sárga,

Kizöldülnek mezők, rétek. Százféle színt ölt magára.
Bimbó serken, rügy kipattan, Zörgő levél hull a fákról –
Hancúroznak a szabadban. S újra itt az első vándor.