Az állatok karácsonya.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy őzike. Ez az őzike kitalálta, hogy bizony a karácsonyt az
erdőben is meg kellene ünnepelni. Szólt is minden állatnak, hogy a nagy tisztáson, az erdő közepén
gyűljön össze minden állat szentestén, így köszöntsék szeretetben, békességben a kis Jézust a születése
napján.
Úgy is lett. Mikor alkonyodott, elkezdtek gyülekezni az állatok. A nagy tisztáson állt egy szép fenyőfa, azt
díszítették fel: a mókusok mogyorót és diót hoztak, a madárkák piros bogyókat kerestek, galagonyát,
csipkebogyót, az egérkék fehér bogyókat. Még a téli álmukat alvó sünik is felkeltek, és hoztak néhány
piros almát az állatok karácsonyfájára. Az őzek és szarvasok száraz füvet gyűjtöttek, a ragadozó állatok: a
róka, farkas és az erős medve fát hoztak magukkal, amiből nagy halmot raktak a tisztás közepén. Aki nem
tudott semmit hozni, az is sürgött-forgott, próbált segíteni a fadíszítésben és a máglya megrakásában.
Amikor teljesen besötétedett, és már minden állat ott volt, meggyújtották a tüzet, és énekelni kezdtek.
Elénekelték a Mennyből az angyalt, és a Kis karácsony nagy karácsonyt is, aztán megint a Mennyből az
angyalt, mert több karácsonyi éneket nem tudtak.
Egy kis csillag az égen meglátta a nagy tüzet. Majd megette a kíváncsiság, mi lehet az a nagy éneklés,
patadobogás odalenn az erdő közepén. Addig-addig nézegetett, nyújtogatta a nyakát, míg egyszerre
lepottyant az égből, és éppen odaesett az állatok karácsonyfájának a tetejére. Ahogy odapottyant, sok-
sok kicsi fényes darabka szóródott szét belőle, és hullott a fenyő ágaira, a kis kíváncsi csillag pedig ott
ült a fa tetején. Csak úgy csillogott-villogott, szikrázott a karácsonyfa, még szebb lett, mint előtte.
A kicsi csillag egy cseppet megszeppent, megszólalni sem mert, félt, hogy valami rosszat csinált, de az
állatok nagyon örültek neki.
- Köszönjük, hogy eljöttél hozzánk, és ilyen gyönyörűvé varázsoltad a karácsonyfánkat!
- Milyen jó csillag vagy te, hogy a fényeddel is dicséred az Urat!
- Énekelj velünk te is, kicsi csillag! - ilyeneket kiáltoztak az állatok. Ettől a csillag is felbátorodott, és
elmesélte, hogy került hozzájuk. Aztán elkezdtek újból énekelni, elénekelték megint a Mennyből az
angyalt meg a Kiskarácsonyt, és újból nekifogtak a Mennyből az angyalnak, mikor a csillag közbeszólt.
- De hiszen ezt már énekeltük!
- Hát, igen, énekeltük - válaszolta az őzike. - De sajnos nem tudunk több karácsonyi éneket.
- Akkor majd én tanítok nektek! - kiáltotta örömmel a csillag. - elég kíváncsi csillag vagyok, és nagyon sok
éneket megtanultam, mikor az embereket lestem.
Meg is tanította az állatoknak a Pásztorok, pásztorokat, meg az Ó gyönyörű szépet. Énekeltek, énekeltek,
olyan sokáig, hogy már többet ásítoztak, mint énekeltek. Ideje volt elbúcsúzni és mindenkinek hazatérni a
vackára. A kis csillag elszomorodott.
- Jaj, de kár! Én nem szeretnék hazamenni! És igaziból nem is tudom, hogy mehetnék, elvégre felfelé nem
lehet esni, csak lefelé. Nem maradhatnék inkább veletek?
- De! Nagyon jó lenne! És akkor minden évben te ragyognál a karácsonyfánkon!
Így is lett. Minden állat hazavitt egy pici darabot a csillagból, mindenkinek pont jutott egy. A legnagyobbat
pedig, ami a fa tetején volt, a medve vitte magával, mert az ő barlangjába senki emberfia nem mer
bemenni. És azóta minden évben az erdő állatai összegyűlnek a tisztáson, mindenki viszi magával a kis
darab csillagját, felteszi a fára, és minden évben új karácsonyi énekeket tanulnak.
Szavaló:

Bácsik, nénik, apák, anyák, Cseng a dalunk, zeng a versünk,

Isten hozta ide hozzánk! Örüljenek együtt velünk

De jól tették, hogy eljöttek, Ennek a szép, víg órának,

Látni a mi ünnepünket. Kis Jézuska áldásának.

Zene: Vivaldi: Négy évszak: Tél (alatta mondják a verseket)

Szavaló:

(néhány fenyőfának öltözött gyerek jön be)

Hallgat a nagy erdő, Színt hímez a földre. Hangtalan száll a hír

Lomb, levél nincs rajta. Fenyők tobozáról.

Fázó kopárságát Színt hímez a földre,

Hópihe takarja. Mind frissebb, vidámabb. Készüljetek fenyők!

Valami nagy titka Ha virrad a holnap,

Hópihe takarja, Van a fenyőfának. Vigyetek örömhírt.

Védi, altatgatja. Kicsiknek, nagyoknak.

Tavaszról álmodik Toboza csöndesebb,

Ága-boga gallya. Mint a madár szárnya. Kicsiknek, nagyoknak,

Csak a tűlevelű Mintha csillag hullna, Országnak, világnak

Fenyők üde zöldje Mintha lepke szállna, - jövendő békéjét -

Virraszt hóban-fagyban. Szirom a rózsáról Népek erre várnak.

Szavaló:

Decemberben minden fa ezüsttel van borítva. De aztán, úgy reggel tájban újra élénk, üde
már.
Patak vizét, mint mesékben, fagy kövezi
éjszaka. Tűlevele lágyan rezeg, ha gyertyák gyúlanak,

A fölszentelt szánkó éppen fenyőfával tér
haza.
A fenyő a meleg házban eleinte sírdogált,
Ágain az apró tüzek fénye szinte égre kap.
Csillognak az aranyágak, az ezüstös csillagok,
Ragyogásuk szerteárad, bátor fénnyel
felragyog.

Zene: Szép a fenyő télen, nyáron… (esetleg énekelhetik a gyerekek)

/Kicsik játéka/

Mesélő:

Messze a nagyerdőn (az előbbi fenyőerdőben játszódik)

Élt egy kis fenyőfa.

Nem volt szép virága,

Nem volt sűrű lombja.

Szomorúan nézett szét

Erdőn, réten, tájon.

Fenyő:

Nem lát meg senki sem

Hiába is várom!

Ó, ha szép lehetnék,

De gyönyörű álom!

Mesélő:

Elmúlt a nyár, az ősz,

Elérkezett a tél.

Hópelyhekkel játszott

A fagyos téli szél.

A kicsi fenyőfa

Szívét bánat rágta:

Fenyő:

Nem leszek szép soha, Nincsenek virágok!

Hiába, hiába! Ágak között a szél

De nicsak! Ki jár itt? (kislány, kisfiú, apa jönnek Fütyülve muzsikál.

be)
Hó lepi az erdőt,
Embereket látok!
Csend hona itt a táj.
Ugyan mit keresnek?
Mesélő:

Az erdőben vidám

Kiáltozás hallik:

Lány: Apám! Édesapám!

Megtaláltam! Itt ni!

Fiú: Édesapám jöjjön!

Hol a kisbaltácska?

Lány: Ne keressük tovább,

Itt egy fenyőfácska.

Fiú: Zúzmarás az ága

Szép zöld a levele.

Fiú, Lány: Jöjjön édesapám,

Menjünk haza vele!

Apa: Jövök fiam, lányom,

Hozom a kisbaltát!

Együtt visszük haza

Ezt a kis fenyőfát. (apa, gyerekek elmennek)

Mesélő:

A kisfát kivágták, (a fenyők kivonulnak, a Rajta csillogó dísz,

kisfenyő marad)
Aranyalma, dió,
Elhozták hozzátok.
Alatta sok játék,
Így lett karácsonyfa,
Minden mi szép, mi jó.
Szép zöld fenyőfátok.

Együtt:

Ő lett a világnak,

Legboldogabb fája.

Így teljesedett be

A fenyőfa álma.
Ének: Jaj, de pompás fa…

Jaj, de pompás fa

A zöld fenyőfa!

Nincs árnyéka, csak játéka,

Jaj, de pompás fa!

Minden ága ég,

Gyönyörűen ég.

Sok kis pajtás vigyáz rája,

El ne aludjék!

/Kicsik játéka/

Fenyőfa:

Szabad-e bejönnöm (az előbbi kisfenyő mondja)

Zöldfenyő vagyok.

Kicsiknek, nagyoknak

Békés jónapot!

Kislány: Jónapot zöldfenyő!

Régen várunk rád.

Maradj itt minálunk,

Díszítsd a szobát.

Fenyő: Nincs tarka virágom!

Egyetlen tobozban

A távoli erdők

Üzenetét hoztam!

Kisfiú: Zúzmara díszíti

Tobozod, ágad.

Maradj itt minálunk

Kiskarácsonyfának!

Fenyő: Szeretettel jöttem,

Szívesen maradok,
Hogy veletek töltsem

E szép ünnepnapot.

Együtt:

Állj ide középre, (a fenyő megfordítja ruháját, így már egy feldíszített fa áll ott)

Feldíszítünk szépen,

Te leszel a legszebb

A földkerekségen.

Ének: A zöld fenyőfán…

(néhány gyerek kört alkotva az ének alatt körbejárják a fát)

A zöld fenyőfán

Kigyúltak a gyertyák,

Kispajtások örvendezve

Köröskörül járják.

Te szép zöld fenyő,

Köszöntünk mi téged.

Hozz örömet mindnyájunknak

És boldog új évet!

Szavaló:

Csillogó szép fenyőfa! (aprócska gyerek mondja)

Oly jó az illatod

S milyen magasra nőttél.

Lám én mily csöpp vagyok. (lábujjhegyre áll)

Jól fel kell ágaskodnom,

Hogy megcsodáljalak.

Álmodni sem lehet szebb,

Aranyló ágakat.

Úgy vártalak, karácsony!

Esték legszebbike!

Fény, szeretet, ajándék,

Szállongó hópihe.

Zene: Karácsonyfa, karácsony…

(a dal alatt a fenyő kimegy, az igazi fenyőfa marad)

Szavaló:

Szép ragyogó karácsonyfa,

Megérkeztél végre!

Hálás szívvel, nagy örömmel

Tekintünk az égre.

Áldott legyen a Jézuska,

Aki nekünk küldte,

Aki gondol, mindig gondol,

A jó gyermekekre.

Jó Istenünk, kérünk téged,

Nézz le reánk mostan,

Áldj meg minket, szüleinket,

S mindenkit, ki itt van.