You are on page 1of 6

Karácsonyi versek

Szép a fenyő… Kányádi Sándor: Téli fák

Szép a fenyő télen-nyáron, Elhullatta leveleit


sose lepi dermedt álom, kertek, erdők minden fája,
míg az ágán jég szikrázik szélnek, télnek vad szigorát
üde zöldje csak pompázik. egyedül a fenyő állja.
   
Nagykarácsony immár eljő, Gazdag Erzsi:
érkezik az új esztendő.
Míg a mező dermed, fázik, Fehér karácsony -részlet-
a zöld fenyves csak pompázik.
  Itt van a Karácsony
  Most nyílik virága:
Csanádi Imre: A karácsony hócsillagot bontott
minden bokor ága.
akkor szép…  
Ünnepel a tél is;
A Karácsony akkor szép, felöltözött szépen,
hogyha fehér hóba lép. kint sétál az utcán
Nem is sárba, latyakba, ünnepi fehérben.
ropog a hó alatta.  
   

1
Hegyek hátán zöld fenyő, Várkonyi Katalin:
kis madárnak pihenő,
búcsúzik a madártól, Karácsony este
őzikétől elpártol.
  Kint hideg a téli szél
Beszegődik, beáll csak Kergeti a havat,
a karácsony fájának, Jó itt bent a fényes
derét-havát lerázza, Karácsonyfa alatt.
áll csillogva, szikrázva.  
   
Ahány csengő, csendüljön, Kányádi Sándor:
ahány gyerek, örüljön,
ahány gyertya, mind égjen Fülig kucsma
karácsonyi szépségben.
  Fülig kucsma, gyapjúkendő,
  Ideért az új esztendő.
Madár János: Karácsony A csizmáján csengő patkó,
A subáján araszos hó.
Hű de jó, az a jó,
Csillagfényben aranyág, Hogyha térdig ér a hó!
Aranyágon alma. De azért, hogy meg ne fagyjon,
Őrzi három Télapó. Ki teheti, ajtót nyisson
Úgysem alszom el ma! Engedje be, bebebe, ide a jó
  melegbe!
Egész éjjel csodálom Hű de jó, az a jó,
Ezt a szép fenyőfát, hogyha térdig ér a hó!
Gyertyafényes, csillagfényes  
Csilingelő ágát…
Szentmihályi Szabó Péter:
Fenyő-menet
Kérlelő Karácsonykor minden fenyő
elindul
Kedves fenyő kérve kérünk, a nagy útra.
Karácsonykor légy vendégünk! Gyalogolnak tömött sorban,
Engedd, hogy felöltöztessünk, Nagy a kicsit húzza.
fénylő gyertyákkal díszítsünk! Szép ruháról álmodoznak,
  díszről, gyertyafényről,
Lurkók körbe táncoljanak, csilingelő csengettyűről,
díszeiden ámuljanak. gyermeknevetésről.
Köszöntsenek új énekkel,
öröm-osztó csengettyűkkel.
 
 

2
Kányádi Sándor: Betemetett a Karácsonyfa, Karácsony!
nagy hó

Betemetett a nagy hó Karácsonyfa, Karácsony!


Erdőt, mezőt, rétet. Aranydió zöld ágon,
Minden, mint a nagyanyó Csillagszóró, gyertyafény
haja, hófehér lett. ég a fenyő ünnepén.
Minden, mint a nagyapó Csilingel a csengettyű,
bajsza, hófehér lett, szép vagy ünnep, gyönyörű!
Csak a feketerigó  
maradt feketének.
  Gyere be, Karácsony…
 
Bűvölet A kályhánkban láng lobog.
  Gyere be, Karácsony!
Csöndes téli éjben Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród
angyal szárnya lebben. a fenyőfa ágon!
Gyertyafény az ágon, Melegedj meg idebent, légy
néha meg-meglibben. vendégünk mára!
  Karácsonyi csillagod tedd a
Nem tudom ki adja fenyőfánkra!
e mesés perceket,  
de az érzés, mi átjár,
nem más, mint a szeretet. Kívánságlista
Donászy Magda: Karácsony csak egyszer van,
Karácsony délután ezer ötlet agyamban!
Mit is kérjek ajándékba,
Karácsony délután mit hozzon a kisangyalka?
lassan jön az alkony.  
Kíváncsiság bújkál Kérjek labdát, meleg kesztyűt,
minden gyerekarcon. búgócsigát vagy pörgettyűt?
  Mégsem kérek más egyebet,
Végre sötétedik… boldog, békés ünnepeket!
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
  Somogyi Imre: KARÁCSONY
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul, Betlehemi fényes csillag
piros alma nevet A szívemben ragyog,
rám fenyőfárul. Ezért nagy a boldogságom,
  Mert Jézusé vagyok.
Kicsi szívem mint a gyémánt

3
Tudom, az erdőből Szerte szórja fényét,
édesapám hozta, És a fényben megláthatom
a diót meg anyám Az Úr Jézus képét.
be is aranyozta…
  Ó, de jó így, mert nem félek,
Azért olyan kedves, Bátor az én szívem,
azért olyan drága, Betlehemből mennyországba
meghatottan nézek Ő elvezet híven.
apára…anyára.
Betlehemi fényes csillag
Ragyogj mindig szebben,
Hogy örökké ketten járjunk,
Karácsonynak szép, zöld fája, Jézus és én, ketten.
Térj be a mi kis házunkba,
Hozzál fényt és jó meleget,
Boldogságot, szeretetet!
  József Attila: Betlehemi
Karácsonyi csengő hangja királyok
giling-galang, ezt dalolja,
Ünnep van ma, szép Karácsony, Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
mindenkit az Isten áldjon! Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
Sarkady Sándor: Kérlelő itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Fenyő ága Segíts, édes Istenem!
hósugárban,
mire vársz a Istenfia, jónapot, jónapot!
hófúvásban? Nem vagyunk mi vén papok.
Hideg az a Úgy hallottuk, megszülettél,
kristálybunda, szegények királya lettél.
gyere haza Benéztünk hát kicsit hozzád,
kisházunkba. Üdvösségünk, égi ország!
Karácsonyfám Gáspár volnék, afféle
te lehetnél, földi király személye.
gyertyalángnál
melegednél. Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
Dsida Jenő: Itt van a szép fényes csizmánk is megrogyott,
karácsony hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Itt van a szép, víg karácsony, Én vagyok a Boldizsár,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege! aki szerecsen király.
Kicsi szíved remeg-e?

4
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született. Irul-pirul Mária, Mária,
Jó gyermekek mind örülnek, boldogságos kis mama.
kályha mellett körben ülnek, Hulló könnye záporán át
aranymese, áhítat alig látja Jézuskáját.
minden szívet átitat. A sok pásztor mind muzsikál.
Pásztorjátszók be-bejönnek Meg is kéne szoptatni már.
és kántálva ráköszönnek Kedves három királyok,
a családra. Fura nép, jóéjszakát kívánok!
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég Weöres Sándor: Suttog a
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet: fenyves
Kis Jézuska született!
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Weöres Sándor: Szép a fenyő Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Szép a fenyő télen, nyáron Elkel most a nagykendő.
Sose lepi dermedt álom Libben a tarka nagykendő,
Míg az ágán jég szikrázik Húzza-rázza hűs szellő.
Üde zöldje csak pompázik. Suttog a fenyves, zöld erdő,
Nagykarácsony immár eljő, Rászitál a hófelhő.
Érkezik az új esztendő Végire jár az esztendő,
míg a mező dermed, fázik, Cseng a fürge száncsengő.
a zöld fenyves csak pompázik.

 Weöres Sándor: Száncsengő


Éj-mélyből fölzengő
-- Csing-ling-ling -- száncsengő.
Száncsengő -- csing-ling-ling --
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
-- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.
Nyolc patkó -- kop-kop-kop --
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
-- Csing-ling-ling -- száncsengő.
Száncsengő -- csing-ling-ling --
Tél öblén távol ring.

5
 

You might also like