Karácsonyi köszöntő

Karácsonyra készül az egész világ. A kereszténység egyik legnagyobb

ünnepére: Jézus, a Megváltó születésének napjára. Ez az ünnep
hagyományaiban, szellemiségében, hangulatában emberek millióit érintik
meg. A szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe. A
szeretet ünnepén elfelejtjük, a hétköznapi gondokat. A fenyőillatú meleg
szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. Karácsonyi
fények gyúlnak a fenyőfákon, és az öröm az ajándékozásban is
megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, a szándék, a
figyelmesség, amellyel adják. Az ajándékozás lényege, hogy gondolunk
valakire, örömöt akarunk neki szerezni, készülünk rá. A karácsony az egyetlen
ünnep, amely dacolni képes a korok múlásával, a szokások és hitek változásával, az egész
ránk zúdult új világgal. Varázsa, szépsége évről évre visszatér. Ilyenkor megnő a szeretet
hőfoka, a családokon belül, s talán mások harci kedve is enyhül. Alig van ember, aki ki tudná
vonni magát a karácsony varázslatos hatása alól. Ünneplő ruhát húzunk, ünneplőbe öltöztetjük
a szívünket, mosolyunkat, s magunk bajai helyett másokra is figyelünk.
Máskor csak a saját magunk dolgait nézzük, most azon gondolkodunk, hogyan
szerezhetnénk másoknak örömöt. Minden karácsonykor felzendül ugyanaz a dal, mintha más
nem is lenne a világon. Mindenki másról álmodik, a gyerekek a karácsonyfa állandó
bőségéről, a szülők, nagyszülők jóságáról. A karácsony varázsát, szépségét a gyermekek értik
igazán. A kicsi gyermeknek még az a természetes, hogy világuk az örömökre épül,
boldogságban, békességben élnek, nem kell félniük semmitől. A karácsony mindenkiben
felidézi a boldogságot, és elgondolkodik azon, mi lenne, ha ez mindig így lenne, ilyen lenne a
világ. Ilyenkor a csillagok is enyhült szemmel nézik a földi utakat, ahol a fényes, díszített
ablakok kinevetik a sötétséget. Szabad-e Betlehemet köszönteni? Ezen az estén mindent
szabad, ami ének, zene, simogató, álomba ringató mese, képzelet és alkotó szertelenség.
Karácsonykor zeng a béke eljövendő valóságának hárfája. A fogyó hold ezen az estén igen
világos szokott lenni, mintha látni akarná a földi dolgokat. Benéz az ablakon, de tudja, hogy a
vágy, a reménykedés, az emberiség könyörgése az, hogy az elkövetkezendő időben a
gondolatokban és tettekben karácsony esti Béke legyen a világon.
Tisztelt egybegyűltek, most pedig fogadják nagyon nagy szeretettel a Nagydobronyi
Kultúrház karácsonyi műsorát!