Az angyali ajándék

Victor Eftimiu: A csillagok közt szeretnék élni című meséje nyomán

Átdolgozta: Papp Zsuzsanna

Zene: Karácsonyi dallam pánsípon, /aláfestés/

Hallgat a nagyerdő. Toboza csöndesebb,
Lomb, levél nincs rajta. mint a madár szárnya.
Fázó kopárságát Mintha csillag hullna,
hópihe takarja. mintha lepke szállna.
Hópihe takarja, Mintha lepke szállna
védi, altatgatja, - Szirom a rózsáról -
tavaszról álmodik hangtalan száll a hír
ága-boga, gallya. fenyők tobozáról.

Csak a tűlevelű - Készüljetek fenyők!

fenyők üde zöldje Ha virrad a holnap,
virraszt, hóban-fagyban. vigyetek örömhírt
Színt hímez a földre. kicsiknek, nagyoknak.
Színt hímez a földre: Kicsiknek, nagyoknak,
mind frissebb, vidámabb. országnak, világnak:
Valami nagy titka - Jövendőnk békéjét. -
van a fenyőfának. Népek erre várnak.

1. kép
/A színpadon fenyők állnak/
Fenyőcske: Anyu! Olyan sötét van, félek!
Anyu: Ne félj kisfiam! Nálunk, fenyőknél mindig sötét az erdő.
Fenyőcske: Apu! Olyan nagy vagy! Eltakarod előlem a csillagokat!
Apu: Csendesebben! Az egész erdő alszik már!
Fenyőcske: Nagypapa! Hajtsd le a fejed kérlek, mert tőled sem látom a csillagokat!
Nagyapa: Ezeknek a fiataloknak semmi sem tetszik! Légy türelmes! Majd megnősz te is!
Fenyőcske: De én most akarom látni a csillagokat! / sírva/
Fenyők: Légy nyugott Fenyőcske! Majd, ha nagy leszel, te is látod a csillagokat!
/ Elalszanak a Kisfenyő kivételével/

2. kép

1
Fenyőcske: Ó, de nagy a csönd! Már biztosan alszik az egész erdő! Mi lenne, ha
megszöknék? Itt a kitűnő alkalom! Máris indulok a csillagok közé. / lopakodva elindul, fenyők
visszalépnek/
Hol vannak a csillagok? Még most sem látom őket! Hű, de elfáradtam! Nem is gondoltam,
hogy ilyen nehéz lesz az út!
Nyuszi: Jé! Egy fenyő! Hát te hogy kerülsz ide?
Fenyőcske: Elszöktem hazulról. De el ne árulj!
Nyuszi: Miért szöktél el? Nem szerettél a szüleid mellett lenni?
Fenyőcske: Szerettem, szerettem... De eltakarták előlem a csillagokat!
Nyuszi: Hát, örültem, hogy találkoztunk! De tudod, én nagyon szeretek otthon lenni, s most
már indulok is haza!

3. kép
Fenyőcske: Ismét egyedül vagyok. De sebaj, megyek tovább! Egyszer csak meglátom a
csillagokat! /elindul/
Nagyon fázom! Egyre hidegebb van! Milyen furcsa a fenyőfák is eltűntek! Mi lesz velem?
Reszketek! Tűleveleim megdermedtek! / pityereg/
Fenyőrigó: Miért sírsz fenyőcske?
Fenyőcske: Mert fázom és egyedül vagyok.
Fenyőrigó: Hogyan jutottál ilyen magasra? Ezen a vidéken nem élnek fenyőgyerekek!
Fenyőcske: Elszöktem hazulról. De el ne árulj!
Fenyőrigó: Elszöktél? Miért?
Fenyőcske: Mert unom a sötét erdőt! A csillagok közt szeretnék élni!
Fenyőrigó: Ó, te kis butuska! Oda soha nem juthatsz el!
4. kép
/ Fenyőrigó elrepül. Kitör a vihar. Szél hangja, a kis fát tépázza a szél. Fokozatosan
lecsendesül minden, szelek lelassulnak, majd ki/
Fenyőcske: Micsoda fergeteg! Azt hittem darabokra szaggat a vihar! Nem is tudom, érdemes
volt-e elindulnom…? De!!! Most már mindenképpen felmászok a csillagok közé!
Nyuszi: Fenyőcske! /hozzászalad/
Fenyőcske: Szervusz, Tapsifüles, de örülök, hogy látlak!
Nyuszi: Fölszaladtam, hogy megnézzem, nem esett-e valami bajod ebben a rettenetes
förgetegben!
Fenyőrigó: Én is pont ezért jöttem! Jól vagy Fenyőcske?

2
Fenyőcske: Ó, igen! Köszönöm! Nagyon kedvesek vagytok, hogy nem feledkeztetek meg
rólam!
Fenyőrigó: Gyere vissza Fenyőcske! Ne menj tovább! A csillagokhoz sohasem juthatsz el!
Nyuszi: Hallgass ránk Fenyőcske! A csillagokat sohasem érheted el! Még senki sem játszott a
csillagokkal! Ez teljesen lehetetlen vállalkozás!
Fenyőcske: Már hogy lenne lehetetlen? Higgyétek el sikerülni fog! Gyertek ti is velem!
Fenyőrigó: Köszönöm, én nem kérek ebből a kalandból! Megyek vissza az erdőbe!
Nyuszi: Szervusz, Fenyőcske! Én Fenyőrigóval tartok! Különben is már nagyon éhes vagyok,
s itt még fű sem terem! /kimennek/
Fenyőcske: Ne menjetek el! Maradjatok velem! Igaz! Milyen sivár minden! Sehol egy fa
vagy bokor. Mindenütt csak kő és szikla. Ó de magányos vagyok! Alaposan el is fáradtam.
Nagyon rám tört az álmosság… / ásít, elalszik/
5. kép
/ A csillagok csöndben bejönnek, Fenyőcske felébred, játszani akar velük, de nem éri el őket.
A csillagok csak kacagnak, ugrándoznak/
Zene: Harangjáték /aláfestés/
/A csillagok egyenként eltűnnek/
Fenyőcske: /utolsó csillagnak/ Legalább te ne hagyj itt! Hová sietsz fényes csillag?
Csillag: Megyek napkeletre.
Istállóban kicsiny gyermek,
Megállok felette.
Betlehembe szállok,
Nagy ünnep lesz az éjszaka,
Angyalszóra várok.
Fenyőcske: A csillagok csak kinevettek, incselkedtek velem! Nem is játszottunk! De a
legfényesebb csillag milyen különös dolgokat mondott.
Angyal: Szervusz, kicsi fenyő!
Fenyőcske: Ó, te vagy az angyal, akiről a csillag beszélt!
Angyal: Igen, én vagyok. De miért szomorkodsz itt egyedül?
Fenyőcske: Találkozni szerettem volna a csillagokkal. Itt voltak, láttam őket. De elmentek.
Nem értek rá velem játszani!
Angyal: Nincs kivel játszanod? Volna kedved a gyerekekkel játszani?
Fenyőcske: A gyerekek nem jönnek ilyen magasra! Hogyan játsszam hát velük?
Angyal: Ha akarod, én segítek. Le kell mennünk innen a hegycsúcsról a faluba. Induljunk?
Fenyőcske: Igen, igen, igen!

3
/ elindulnak/
Angyal: Itt van a ház ahová igyekeztünk. Menj bátran! /angyal kimegy/
Gyerekek:
 Ó, de szép!
 Gyönyörű
 Milyen formás!
 Üde zöldek a tűlevelei!
Gyerek1
Köszöntelek, te zöld fenyő!
Megszépítetted házunk.
Hózuzmarás karod körül
Kitárt szívünkkel állunk.
Gyerek2.
Ott hagytad rég otthonod:
fenyőbarátod, társad.
Az erdők gyantás illata
bezárt szobákban száll csak.
Gyerek3.
A szín és élet is te vagy,
s ameddig ágad zöldell,
betöltesz otthont és szívet
a békességes csönddel.

Gyerekek: Díszítsük fel!

Fenyőcske: Aggass rám csillagot, gyertyát is, fehéret.
Kinyújtom ágaim, könnyebben elérhesd!
Díszíts fel ezüsttel, öcsédnek, húgodnak.
Megrakott ágaim elébük hajolnak.
Mondjatok éneket! Zengőt és vidámat!
Békesség reményét nyújtom a világnak!

4
Zene: Bojtorján: A kisfenyő
/ A 4 gyerek feldíszíti a fenyőt, közben a többiek a fenyő körül kört alkotva énekelnek/

Fenyőcske: Sikerült! Sikerült! Ez csodálatos! A csillagok között élek! Itt szikráznak rajtam!
Erre vágytam! Ezt akartam! Köszönöm! Köszönöm!

Vers:
Üzenem mindenkinek, hogy a Csillag
fényéből semmi sem kopott,
értelme lett csak megszokott.

Üzenem mindenkinek, hogy a GYERMEK

ma is a testté lett csoda,
ISTEN jósága, mosolya.

Üzenem mindenkinek, hogy a pásztor,

király egyformán kedves ott,
s Előtte boldog lesz legott.

Üzenem mindenkinek, hogy a bölcsek

serege most is útra kel,
elég nekik a régi jel.

Üzenem mindenkinek, hogy a szívem

ma is repesve fut Felé,
ma is azé a Gyermeké.

Zene: Tudd van egy gyertya /közös ének/