II.

Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Pedagógia és Pszichológia Tanszék

I. számú gyakorlati munka

Téma: Komplex típusú foglalkozásterv egy szabadon választott

tevékenységhez, egy konkrét korcsoport életkori sajátosságainak megfelelően.

Készítette: Molnár T Ivett

Óvodapedagógia II/4

Beregszász, 2020
 Komplex foglalkozásterv
Készítette: Molnár T Ivett;
Téma: Ébred a természet.
Csoport: Középsőcsoport;
Cél:
 Megismertetni a tavaszi növényeket;
 Megtanulni hogyan gondozzuk a növényeket;
 A gyermekek vegyék észre a környezetükbe található természetes szépségeket;
 Megismerjék a tavaszi zöldségeket;
 Természetvédelemre nevelés;
Ezt a foglalkozást arra terveztem, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék a természetet és
a körülöttük lévő világot. Megismerjék a növényeket és állatokat, hogy hogyan kell velük
foglalkozni és gondozni őket.

Foglalkozás menete
Ébred a természet.
1. Külső világ tevékeny megismerése.
- Természet újjászületése, környezetünk megfigyelése.
- Tavaszi természet, időjárás változása.
- Költöző madarak.
- Közös séta: rügyező fák, tavaszi virágok megfigyelése.
- Tavaszi munkák a kertben.
Módszer:
Beszélgetés a gyerekekkel arról hogy a természet újjászületik. Az időjárás változásáról
beszélni, , mit tudnak elmondani arról hogy milyen idő van ma. Az időjárástérképen kitesszük
az mai időjárásnak megfelelő képeket.
Elmondjuk hogy a növények ilyenkor elkezdenek rügyezni, ezt szemléltetni az
időjárástérképen hogy a fára virágokat ragasztunk.
Ismertetni a gyerekekkel hogy a madarak vissza költöznek régi fészkeikbe, melyek azok a
madarak amelyek visszatérnek. A közös séta során pedig egy már előkészített madáretetőt
elhelyezni majd magvakat is bele tenni a madaraknak. A séta során figyeljük meg a fákat és a
növényeket.
Megbeszéljük hogy tavasszal megkezdődnek a munkálatok a kertben, szemléltetőkkel pedig
ábrázoljuk hogy milyen eszközöket lehet használni. Mutassuk be a tavaszi zöldségeket.
Eszközök: Szemléltetők, képek növényekről, zöldségekről vagy élő növények, zöldségek
bemutatása, madáretető a sétához, magvak.
Képességfejlesztés:
- Fogalomismeret bővítése
- Megfigyelő képesség, következtetés
- Szókincsbővítés
- Emlékezet fejlesztés
- Beszédkészség fejlesztés

2. Mesélés
A feketepapucsos
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Annak a falunak a girbe-gurba
utcájában egy ütött-kopott házikó kéményén volt egy ágbogas gólyafészek. Ebben
laktak Gólyáék.

Gólya papa meg gólya mama már kora hajnalban elrepült a falu széli nádastóba békát
halászni. A két kis gólyagyerek, Kele meg Pele ezalatt a kelepelést gyakorolták, meg a
fél lábon állást. Hangos jókedvükben észre sem vették a sanda szemű szarkát, aki a
közeli jegenyefáról leste őket.

- Micsoda lármás népség! Egész nap csak kelepelnek s közben a kasziba lábukkal
majd szétrúgják a fészküket! No, de majd ráncba szedem én őket! -Így pusmogott,
zsörtölődött magában a vén madár, s nagy dérrel-dúrral előbújt a lombok sűrűjéből.

- Hát ti, két kelekótya, mit viháncoltok, hangoskodtok folyton folyvást? nem féltek,
hogy meghallja a Feketepapucsos?

- Feketepapucsos? - csillant fel a kisgólyák szeme a kíváncsiságtól. - Ki az?

- Ejnye, ejnye! Hát ti még ezt sem tudjátok? - méltatlankodott a szarka. - No, de majd
megtudjátok! Nézzetek csak oda! - mutatott az utca végére. - Látjátok azt a piros tetős
házat?

- Látjuk - mondták a gólyák és várakozva néztek a szarkára. Az meg szemét ijesztően

forgatva suttogta:

- Ott lakik a Feketepapucsos, akinek fekete a ruhája, fekete a sapkája...és fekete a

csittegő-csattogó papucsa is.

- De szeretném látni - sóhajtott Kele.

- Én is - bólintott rá Pele.

A szarka akkor már majd megpukkadt a méregtől.

- Várjatok csak mihasznák! - rikácsolta. - Tudom, másképp beszéltek majd, ha a

Feketepapucsos feljön a fekete létráján kéményt kotorni, és itt talál benneteket!

A két kis gólya erre csakugyan megrémült. Riadt, kérdő szemmel meredtek a szarkára,
aki kajánkodva sápítozta:

- El sem merem mondani, hogy mi lesz akkor! Kár-kár! Jaj nektek, szegény gólyák! -
aztán elhallgatott, s a farkát megbillentve eltűnt az ágak között.

A két megszeppent fióka félelemtől remegve bámult utána.

- Jaj, csak már jönnének mamáék - keseregte Pele.

- Várj, testvérkém, én majd felkapaszkodom a fészek szélére, és onnan integetek

mamáéknak. - Azzal már ugrott is, de amikor felért, ingadozva egyensúlyozott egy
darabig, míg egyszer csak zsupsz, előrebukott, s már csúszott is lefelé a tetőn.
Szerencsére az egyik lába fennakadt a csatornában. Ott lógott az ártatlan, fejjel lefelé,
verdeső szárnyakkal.

- Segítség! Papa, mama segítség! - kiabálta Pele a fészekből. De egyszerre elakadt a

szava, amikor az utca végéről valami csattogást hallott. Lenézett. Hát, uramfia, mit
látott! A Feketepapucsos futott feléjük. Azt is hallotta, amikor a létráját a falnak
támasztotta és csitt-csatt, már jött is felfelé.
 - Ne félj tőlem, te kis buta, nem bántalak - mondta barátságos hangon, s már hozta is a
kiszabadított Kelét a hóna alatt.

- Nincs semmi baj. Ülj ide a testvéred mellé, de máskor ne állj ki a fészek szélére! Te
meg vigyázz rá! - szólt mosolyogva Peléhez. S azután, ahogy jött, úgy el is tűnt a
szemük elől.

Gólya papa és mama nemsokára megérkezett. A két kis fióka egymás szavába vágva
mesélte el, hogy a Feketepapucsos hogyan szabadította ki Kelét a bajból, s tette vissza
a fészekbe.

- Ki lehet az a Feketepapucsos? - tűnődött gólya papa.

- Szarka néni azt mondta, hogy ott lakik az utca végén! - mutatott Pele a pirostetejű
házra.

- De hisz akkor ő a kéményseprő, a mi jóbarátunk! - örvendezett Gólya papa.

- A nagy vihar után ő javította meg a fészkünket! - bólogatott Gólya mama. - Nem kell
félni tőle.

Nem is féltek ezután a kis gólyák! Ahányszor csak meghallották a papucs csattogását,
már dugták is elő a fejüket és teli torokkal kelepelték:

"Kéményseprő bácsi
Jöjjön vacsorázni!
Főzze meg a vacsorát,
Egye meg a papucsát!"

De a végét egészen halkan és mindig csak gólyanyelven mondták.

Tavasztündér

A Tavasztündér egy öreg, odvas fa mélyén alussza téli álmát az erdő közepén. Őszanyó,
vastag, színes levelekkel díszített mohapaplannal takarja be december elején, nehogy
megfázzon, míg Télapó kint fújdogálja a jégcsapokat, havat meg a deret. Nem is árt a meleg
takaró a lenge, nárciszszirom szoknyás, barkatopánkás, törékeny lánykának, aki a langyos,
tavaszi napsütéshez szokott. Mikor március elején felkel, bizony gyakran lesz kék a
kezecskéje Télapó ott felejtett minuszaitól. Ilyenkor magára húzza Őszanyó köd köntösét s le
sem veszi magáról, míg a nap fel nem szárítja a tavaszi harmatot. 

Tavasztündérnek nagyon sok a dolga, március első napjától fáradhatatlanul járja a tájat,
varázspálcájával ébresztgeti az alvó természetet: fákat, bokrokat, virágokat, állatokat. 

A növényeknek és állatoknak azonban nincs ám kedve felkelni a hidegben. Olyanok, mint a

kis óvodások, akik este sokáig játszottak, s nem akarnak reggel kibújni a takaró alól. Várják,
hogy Tavasztündér finom, langyos szellőt keverjen szélből és napsugárból, s megitassa őket
simogató, illatos tavaszi esővel. Ilyenkor álmosan, de huncutul mosolyogva elkezdik
bontogatni rügyecskéiket, sőt, a szorgalmasabbak rögtön virágba is borulnak. 

Tavasztündér minden hajnalban kedves ébresztő dallal kelti fel virágait, s mosolyogva
gyönyörködik bennük még májusban is, mikor legjobb barátnőjével, Nyárral találkozik egy
kis csevegésre az öreg, odvas fa tövében, az erdő közepén: 

- Olyan feledékeny az öreg Télapó, gyakran még áprilisban is a hófelhőit kell terelgetnünk a
széllel. Képzeld tavaly képes volt lefagyasztani az alma meg a cseresznyefa szirmait.
Majdnem sírtam, mikor megláttam milyen bajt csinált. Pedig nem akar ő rosszat, csak
nehezen alszik, s néha álmában jár kel szegény.  - mesélte Tavasztündér egy májusi
eleji délután, mikor Nyár megérkezett hozzá, s együtt megittak egy eperturmixot uzsonnára.

- De jut is eszembe. Olyan hamar érkeztél az idén is. Te sem tudsz aludni, kedvesem? 

- Tudod Tavasztündér, mostanában Őszanyó gyakran már augusztusban betoppan. Nem tudok
rá haragudni, kedves, szorgos, öreg anyóka. Ő is kicsit bolondos már, meg nehezen jár
szegény. S hát, hogy ilyen korán jön nekem meg annyi dolgom van, úgy gondoltam, tán te
sem haragszol, ha kicsit hamarabb látok neki a munkának. Lombot növeszteni, zöldséget,
gyümölcsöt, gabonát érlelni, vizet melegíteni a gyerekeknek a strandon. Minden percem
drága. Pláne, hogy mostanában olyan gyakran kiömlenek a zivatarfelhők az üvegből. Hiába,
már a zivatarkészítők sem a régiek. Aztán van csim-bum, riccs-reccs, alig győzöm felszárítani
utánuk azt a sok vizet. Meg megvigasztalni a rémült gyerekeket napsütéssel, szivárvánnyal. -
ráncolta össze homlokát Nyár.

- A zivatarok valóban szörnyűek. Nem is értem, te hogy nem félsz tőlük. Még jó, hogy
tavasszal csak záporok vannak. Azok olyan kedves, finom dolgok. Jót is tesznek a
virágaimnak. Attól ilyen szépek. A tavaszi zápor talán a legjobb öntözővíz egész évben. A
csigák ilyenkor örömtáncot járnak, s a gyerekek is nagyon élvezik a kicsi pocsolyákat, amikbe
összegyűlik. - lelkendezett Tavasztündér, majd fogta a pálcáját, megigazította nárciszszirom
szoknyáját és felröppent. 

- Dolgozz csak bátran Nyár, a te munkád mégiscsak a legfontosabb. Én még gyönyörködöm

kicsit a tájban, mielőtt lefeküdnék aludni. Már nagyon elfáradtam. 

Tavasztündér körberepült a mezők, erdők, kertek felett, s varázslatos sziromhullató tánccal

búcsúzott el boldogan mosolygó, zöld ruhás növényeitől. Lefekvés előtt megmosta kezecskéit
és arcocskáját az öreg, odvas fa mellett csörgedező patak vizében, aztán lefeküdt, a puha
virágszirmokkal bélelt odúba és hallgatta a madarak vidám énekét, míg el nem aludt. 

A répa

Az apóka ültetett egy répát, és így biztatgatta: - Nőj, nőj, répa, növekedjél, gyökérke, jó
édesre, szép kövérre, óriási nagyra! Meg is nőtt a répa, jó édes lett, szép kövér lett, óriási nagy
lett. Ment az apóka, hogy kihúzza. Húzta-húzta, tépte-cibálta, ráncigálta, de hiába – nem
mozdult a répa. Hívta az apóka az anyókát.
Anyóka húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem
mozdult a répa. Hívta az anyóka az unokáját. Unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa. Hívta az
unoka a kutyát, Bogárkát. Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát,
apóka húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába nem mozdult a répa. Hívta Bogárka
a tarka macskát.
Macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka húzta apókát, apóka
húzta a répát - húzták-húzták, ráncigálták, de hiába – nem mozdult a répa. Hívta a macska az egérkét.
Egérke húzta a macskát, macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát, unoka húzta anyókát, anyóka
húzta apókát, apóka húzta a répát - húzták-húzták, hót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa,
kifordult a földből.

Módszer: A meséket elmeséljük, közben képekkel is illusztrálhatjuk, vagy akár bábos

mesemondás formájában is előadhatjuk, vagy dramatizálás formájában jelmezekkel és
egyéb eszközökkel
Eszközök: Könyv, bábozáshoz bábok, dramatizáláshoz jelmezek.
Képességfejlesztés:
- Verbális emlékezet
- Nyelvi kifejező képesség
- Képzelet fejlesztés
- Figyelem fejlesztés
- Szókincs fejlesztés

3. Verselés
Fúj szél
Fújj szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél.
Nem fúj már, és nem havaz,
Itt van, itt van a tavasz.

Madárhívogató

Kicsi madár ül az ágon,

nincs egyedül a világon:
      otthonába várja
      szürke tollú párja.

Kicsi madár, hol a fészked?

Elfáradtál, mire kész lett?
      Van-e benne asztal,
      s ágy, amely marasztal?

Kicsi madár, ha az égen

elfáradsz a repülésben,
      rövid pihenőre
      szállj a háztetőre!

Magot lelhetsz az ereszben,

és gilisztát, mit zsebedben
      hazavihetsz délre
      fiadnak ebédre.

Kicsi madár, rám találj te,

párkányomra inni szállj le.
      Jöttödet kivárom,
      nálam lakj a nyáron!

Kiskertemben uborka
Kis kertemben uborka;
Reákapott a róka.
– Várj meg, róka, megleslek,
Komáromba vitetlek!
Komáromba vitetlek!
A tömlöcbe tetetlek;
Kurta vasra veretlek,
Onnan ki sem eresztlek

A kiskertész

Kora reggel talpon vagyok,

kis kertembe kiszaladok,
várnak énrám a virágok,
rózsák, szegfűk, tulipánok.

Hogyha beszélni tudnának,

tán jóreggelt kívánnának,
hangos szóval köszönnének
szomszéd kertnek, napnak, szélnek.

De én így is értem őket,

látom, milyen vígan nőnek,
látom, milyen vígan élnek –
színnel, illattal beszélnek.

Este alusznak a fák is,

mind elalszik a virág is,
nincs paplanuk, nincs párnájuk,
mégis gyönyörű az álmuk.

Módszer: Bemutatjuk a verseket, majd gyakoroltatjuk a gyerekekkel. Könnyebbé

tehetjük a tanulást ha szemléltetőket is használunk.
Képességfejlesztés:
- Verbális emlékezet
- Nyelvi kifejező képesség
- Képzelet fejlesztés
- Figyelem fejlesztés
- Szókincs fejlesztés

4. Rajzolás, mintázás, kézimunka

- Élményrajz: Tavasztündér
- Gyurma zöldségek
- Tavaszi virágok készítése
Módszer: A gyerekeket kérjük meg rajzolják le a tavasztündért (amit a mesébe
hallottak) olyannak amilyennek ők elképzelik. A gyurmából készítsük tavaszi
zöldségeket amit majd kiállítunk hogy a szülők is jól láthassák. Készítsünk
papírból, vagy más anyagokból papírvirágokat, minden nap másfajtát.
Eszközök: Papír, színes ceruza, gyurma, gyurmatábla, színes papír, ragaszték
(óvónői felügyelettel használható), olló (óvónői felügyelettel használható),
hurkapálca.
Képességfejlesztés:
- Finommotoriak fejlesztése
- Vizuális emlékezet fejlesztése
- Képzelet fejlesztése

5. Külső világ tevékenység megismerése: matematikai tartalommal

- Madarak számlása
- Zöldségek összehasonlítása
- Kicsi-nagy, vastag-vékony, egészséges-egészségtelen.

Módszer: A madarak számlálását az udvaron vagy egy séta közben is végre

tudjuk hajtani. Hetente többször is megismételhetjük hogy gyakorolják a
számokat is. Hasonlítsuk össze zöldségeket pl: színük szerint. Vizsgáljuk meg
hogy melyik növény nagy vagy kicsi, melyik vékony és melyik vastag, melyik
egészsége és melyik nem. Szemléltessük őket ábrákkal, képekkel, vagy elő
zöldségekkel, gyümölcsökkel.

Eszközök: Szemléltetők, zöldségek, gyümölcsök.

 Képességfejlesztés:
- Számolási készség fejlesztése
- Finommotoriak fejlesztése
- Kitartás fejlesztése

6. Ének, zene, énekes játék, gyermektánc.

Eresz alól fecske fia

Eresz alól fecske fia idenéz, odanéz,
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.

Kémény tetején

Kémény tetején kelepel a gólya.

Fészkét gallyakból, kis ágakból hordja.
Belseje néhány puha-pihe szalma,
gólyafiókák kicsi birodalma.

De mikorra aztán vége van a nyárnak,

felnőnek a gólyák, csak az őszre várnak.
Messzire szállnak, napsütötte délnek,
övék már az egész világ, mégis visszatérnek.

Fehér liliomszál
Fehér liliomszál ugorj a Dunába,
Támaszd meg magadat
Az arany pálcával,
Meg is mosakodjál,
Meg is fésülködjél,
Valakinek kötényébe,
Meg is törölközzél.

A gyermekek körben állnak, egyikük, a „liliomszál” a kör közepén áll. Utánzó

mozgással eljátsszák a dal szövegét.A „meg is törülközzél!”-re a kör közepén álló
odamegy valamelyik gyermekhez, és a kötényébe megtöröli a kezét. Akinek a
kötényébe törülközött, az lesz az új liliomszál. A játék helycserével folytatódik.

Módszer: Először mutassuk be a játékot, vagy a dalt. Aztán kezdjük el játszani

közösen vagy énekelni a dalt.

Képességfejlesztés:
- Ritmusérzék fejlesztése
 - Hallásfejlesztés
- Zenei hangok differenciálásának fejlesztése

7. Mozgás
- Bemelegítés
- Virággyűjtő futójáték
- Nyuszi ugrás

Módszer: A bemelegítést mindig fejtől lábig vagy lábtól fejig végezzük.

A virággyűjtő futójátékhoz szükségesek képek amiken virágok vannak. a szobába
vagy az udvaron helyezzük el ezeket össze vissza. A gyerekeknek az a feladatuk
hogy minél többet összegyűjtsenek. A nyuszi ugráshoz a gyerekek guggoljanak le és
vagy körbe vagy versenyszerűen ugráljanak.
Eszközök: Képek virágokról.
Képességfejlesztés:
- Szem- kéz koordináció fejlesztése
- Nagymozgás fejlesztése
- Egyensúlyérzék fejlesztése.