Moldva egyike Románia történelmi tartományainak, Havasalföld és a

tengerparti Dobrudzsa mellett. Régen Havasalfölddel együtt Oláhország névvel is illették

összefoglalóan őket.

Románia északkeleti részén található. Jelenleg két részből áll: a romániai Moldva, és a
Szovjetunió felbomlása után az 1990-es évek elején függetlenedett Moldova.

A két területet a Prut folyó választja el egymástól, amely egyben természetes államhatárt
képez Románia és Moldova között.

Az egész magyar nyelvterületet tekintve napjainkban a moldvai magyarok között a

legelevenebb a népi kultúra és leggazdagabb a népköltészet. Nyelvük és kultúrájuk sok román
hatást is mutat. A moldvai magyarok száma ma mintegy 40–50 000-re becsülhető. Okleveles
adatok szerint a 16–18. sz.-ban nagyobb területen éltek. Szórványos telepeik a Dnyeszterig
húzódtak. Ma legnagyobb csoportjuk a Keleti-Kárpátokban eredő, az Aranyos-Besztercébe
futó kisebb folyók völgyeiben él. Népi kultúrájuk az elmúlt századok folytonos székely
kivándorlása miatt erős székely hatást mutat 

Az összes terület közül a leg értékesebb terület ahol a Moldvai csángók élnek .

A moldvai csángók területileg 3 részen élnek.

•Északi csángók: Románvásártól Északra, legnagyobb településük Szabófalva és Kelgyes.

Az „északi csángók” Románvásár (Roman) közelében élnek. A legrégebbi csoportot

képviselik, sokáig megőrizték anyanyelvüket és katolikus hitüket.

•Déli csángók: Bákótól délre, legnagyobb településeik Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak.

•Székely csángók: A Tatros, Tázló, Beszterce folyók mentén Pusztina, Magyarfalu, Szászkút,
Gorzafalva, Tartos, Onyest, Bogáta stb.

A „déli csángók” és a „székelyes csángók” Bákó (Bacau) és Vráncsa (Vrancea) megyékben

laknak, az Aranyos-Besztercébe futó Tatros, Uz, Szalonc, Ojtoz és Tázló patakok völgyében,
valamint a Szeret folyó torkolatvidékén. A déli csángók hajdan az északi csángókkal
nagyjából megegyező vonásokkal rendelkeztek, ma már azonban nehéz megkülönböztetni
őket a székelyes csángóktól. Ugyanakkor néha ugyanazon falun belül is él még a külön
"magyar" és "székely" öntudat (például Klézsén). Tény, hogy ma a déli csángók és a
székelyes csángók kultúrája egyaránt jelentős székely jelleggel bír. A déli és a székelyes
csángók kevésbé asszimilálódtak a románsághoz, mint az északi csángók, így ma a
magyar anyanyelvű moldvai katolikusok mintegy 80%-a a székelyes réteghez tartozik.

Meg kell említeni a gyimesi csángókat is . A Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros folyó
völgyében, a Gyimesi-szorosban élő magyarok neve. Három községük – Gyimesfelsőlok,
Gyimesközéplok, és Gyimesbükk – a folyó néhány száz m széles, 30 km hosszú fővölgyében
és annak mellékágaiban, az ún. patakokban, szétszórt házcsoportokban helyezkedik el.
Területük eredetileg öt szomszédos csíki székely község tulajdona volt. A gyimesi csángók a
17. sz.-tól kezdték legelőbérletként benépesíteni mai lakóhelyüket. A Gyimesi-szoros
lakossága nagyobb részben csíki székelyekből, kisebb részben  moldvai magyarokból és
románokból származik. Csekély termőföldjük miatt főfoglalkozásuk a havasi állattenyésztés
és a fakitermelés. A népi kultúra zárt helyzete folytán a székely paraszti műveltség archaikus
rétegeit őrizték meg. – Irod. Vámszer Géza: A gyimesi csángók eredete, települése és
gazdasági viszonyai (Láthatár, 1940); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók
táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 

A moldvai népzene önálló dialektusnak számít. Híven őrzi régi hagyományait, régi stílusú
népdalaink száma jóval jelentősebb az új stílusúakhoz képest. Jellemző rá a gazdag
díszítettség, szöveg és dallamfordulatokban az idegen hatás (főleg román) jelenléte.
Népdalkincsük legszebb darabjai a balladák a keservesek.

Istenem , Istenem

Áraszd meg a vizet

Hogy vigyen el engem

Apám kapujába

Apám kapujából

S anyám ajtajára,

Hogy lássák meg űk es,

Kinek adtak ingem.

Nyóc ökrös gazdának,1

 Cifra katanának,

Jobb lett vóna, adjon

Disznyópásztorának.

(ballada, részlet )

Tánczenéjük is megőrizte régies jellegét. Legfontosabb hangszereik a

sültü (6 lyukú furulya),

a kobza (koboz),

a doromb
és a duda.

A moldvai csángók tánchagyománya a gyimesiekéhez hasonlóan a környező románság

tánckultúrájával mutat szoros rokonságot. Itt azonban a gyimesi lánctáncok korlátozott,
alkalmi szerepkörével ellentétben e táncok domináns jellegét tapasztalhatjuk, az ide sorolható
táncok a tánckincs gerincét alkotják. A balkáni eredetű lánctáncok mellett (pl. hora,
oficerászka) megtaláljuk a nyugatias, kötött páros táncokat is (pl. hojna, keresel, floricsika,
sarampoj, ruszászka), néhány táncuk az erdélyi táncanyaggal mutat kapcsolatot, ilyen a lapos
magyaros, magyaros/serény magyaros és a gyedoj (de doi).

A lánctáncokat zömében vegyesen, férfiak és nők is járják, azonban sok helyen a közelmúltig
nemenként elkülönülve táncolták őket. Itt is találkozunk mind a nyitott lánc-, mind a zárt
körformával. Az előzőre példa a bulgáros (bulgareászka), az utóbbit képviseli például a kezes.
Az ide sorolható táncok mindig hangszeres kíséretűek és többségükben szórakoztató
funkciójúak, vagy egy-egy motívum variált ismétlődésből épülnek fel
Viseletükben a legősibb ruhadarabok nyomai és román paraszti viselet hatása érzékelhető. A
lányok és az asszonyok nem viselnek kötényt, hosszú ingükre lepelszoknyát öltenek (katrinca
fáta, rokolya) fejükre tulpánt (virágos kendőt) kötöttek.
A férfiak viselete hosszú vászoning, szőttes övvel. A vászoning fölé vállon gombolt
bőrmellest télen szűrköpönyeget (szokmány) vettek. Nadrágjukat gyapjú háziszőttesből
varrták (icár), eleje, hátulja azonos szabású. Nyáron vászon gatyát viseltek. Lábukon bocskort
v. csizmát hordtak. Nemezkalapot, vagy fekete báránybőr kucsmát tettek fejükre.
A csángók nyelvjárásáról, „elkülönbözött beszédéről” elsőként GEGŐ ELEK könyvében
találunk feljegyzéseket.

Szerinte „...három eltávozó kellemetlen szokások rongálják, homályosítják, sőt érthetetlenné

is teszik nyelvüket.” – a székely nyelvjáráshoz képest. Ezek:

 magánhangzóik rendkívül nyitottak, mintha az ai, ao, au, ei, iö, uo,  stb. kettőződnék, s
mégis, egyikét csak félig hangoztatják

– gyakori kisebbítés a nevekben, „mellyel csak egyházi énekben nem élnek”;

 a cs és s helyetti cz  és sz: „czengő, sziszegő fogbetűk”

A moldvaiak vallási szempontból erősen katolikusak .

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Pedagógia és Pszihológia Tanszék

I. számú gyakorlati munka

Téma: Moldva

Készítette : Molnár T Ivett

Óvodapedagógia I/2

Beregszász,2019