II.

Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Pedagógia és Pszichológia Tanszék

Gyakorlati munka

Téma: Emésztőrendszer betegségei gyerekeknél.

Készítette: Molnár T Ivett

Óvodapedagógia lev. III/5

Beregszász, 2021.
 A nyelőcső veleszületett elzáródása, hiánya (Oesophagus atresia)

A betegség általános tünetei:

A terhesség során végzett ultrahang szűrések alkalmával felszaporodott magzatvíz

(polyhydromnion) már utalhat a kórképre.

 Az újszülött orrán és száján át habos nyál ürül. Az itatási kísérletek alkalmával az

újszülött köhög, leszürkül, légzése nehezített.

 Az újszülött hasa puffadt, elődomborodó.

 A nyelőcsőbe vezetett szonda az orrhegytől számított 10-11 cm-es távolságra elakad.

 Fő veszély a nyál vagy a sipolyon át gyomornedv bejutása a tüdőbe, mely

tüdőgyulladás kialakulásához vezethet.A táplálási képtelenség miatt műtéti
beavatkozás nélkül az újszülött életképtelen.

Achalasia

Az achalasia (a cardia achalasia, a nyelőcső achalasia) az alsó nyelőcső sphincter

neurogenikus betegsége, amelyben teljesen vagy részlegesen elveszíti képességét az étkezés
folyamán.

A betegség általános jellemzői

Az achalasia diagnózisával az alsó nyelőcső (szívizom) izomgyűrű (izomgyűrű) nem látja el

az élelmet a nyelőcsőből a gyomorba juttatását. A nyelési folyamat során nem pihen, az étel
elhúzódik a nyelőcsőben, amelynek eredményeként a nyelőcső annyira meghosszabbodik,
hogy idővel elveszíti hajtóképességét és ennek megfelelően képességét arra, hogy az ételt a
gyomorba nyomja..

Így az achalasia esetén a nyelőcső motilitása romlik, a hangja csökken, és a szívizom teljesen
vagy részben elveszíti a nyitóképesség reflexióját..

Úgy gondolják, hogy a betegség oka a nyelőcső motilitásáért felelős idegszabályozó

mechanizmusok és az alsó gerinc működése közötti eltérés. A nyelőcső achalasia
gyermekeknél gyakran veleszületett természetű és genetikai hajlamban rejlik, néha olyan
betegségekkel, mint például Hirschsprung-kór, Down-szindróma, Alport-szindróma és mások.

A nyelőcső achalasia tünetei.

A nyelőcső achalasia-ját a klasszikus tünetek triája jellemzi: nyelési nehézségek (dysphagia),

az ételek hátrameneti mozgása a szájban levő cseppgel (regurgitáció) és a fájdalom.

 A nyelési nehézség egyénnél hirtelen jelentkezik (általában az erős érzések, a stressz

hátterében), vagy fokozatosan alakul ki. Kezdetben epizodikus jellegű, és bizonyos
élelmiszerek fogyasztására adott válaszként megfigyelhető, vagy a túlzott érzelmi
izgalom következménye lehet. A nyelési nehézség arra készteti a betegeket, hogy
megkönnyítsék állapotát. Néhányan levegőt tartanak, mások inkább egy pohár vizet
innak. Ez a viselkedés az achalasia jellegzetes tünetének tekinthető..
 Az emésztetlen ételek fordított mozgása az achalasia második leggyakoribb tünete. A
nyelőcső táplálékkal történő túlcsordulásának az oka, hogy a gyomorba való átjutása
lehetetlen. A regurgitáció változatos: előfordulhat étkezés közben vagy után,
regurgitáció formájában (1-2. Szakasz) vagy erőteljes hányás formájában (3-4.
Szakasz). Időnként előfordul éjszakai regurgitáció, amikor az étel fordított mozgása
álomban fordul elő, ami az áramlását a légzőrendszerbe okozza, és köhögési
rohamokat okoz. A törés előrehaladásával növekszik a regurgitáció valószínűsége.
 A fájdalom szindróma a nyelőcső achalasia harmadik klasszikus tünete. Rendszerint
ez egy mellkasi fájdalom, amely a lapocka, a nyak és az állkapocs közötti területre
terjed ki. Időnként a fájdalom időnként nagyon erős, és a nyelőcső nem nyelési
összehúzódásával jár. Az ilyen támadás regurgitációval vagy étel átjutásával a
gyomorba ér véget. A helyzet enyhítésére görcsoldó gyógyszert is szedhet. Az
achalasia utolsó szakaszában a fájdalom szorosan összefügg a nyelőcső gyulladásával
és más szövődményekkel.

Az achalasiában szenvedő betegek lefogynak, csökkent a fogyatékosságuk, gyakran

hörghurutban és tüdőgyulladásban szenvednek, kényelmetlen a rossz levegő miatt.

A nyelőcső achalasia tünetei gyermekeknél alapvetően nem különböznek a felnőttkori

tünetektől. A "gyermekek" achalasia jellemző tulajdonsága az alacsony hemoglobinszint.

A betegség stádiumai
 1. szakasz Jellemzője az, hogy az étel a nyelőcsőn áthalad átmenetileg, az alsó
(funkcionális) nyelőcső sphincterének nyelés közbeni rövid idejű zavara és az alaptónus
mérsékelt növekedése miatt. Nincs nyelőcső-expanzió.

2 szakasz az alsó nyelőcső sphincterének bazális tónusának stabil növekedése,

nyugtatásának jelentős megsértése és a nyelőcső mérsékelt kiterjesztése az
alsó nyelőcső sphincter állandó funkcionális görcsének helyén.

3 szakasz A nyelőcső disztális részében ciklikus változásokat figyelnek meg, melyeket

a szomszédos szakaszok éles szerves szűkülése (stenosis) és jelentős
(legalább kétszer) kiterjesztése kíséri..

4 szakasz A nyelőcső kifejezett cikicatricialis szűkítése van annak kibővítésével, S

alakú deformációkkal és szövődmények kialakulásával - nyelőcsőgyulladás
és paraesophagitis.

Pylorus stenosis

A pylorus stenosis leginkább újszülöttek és 3-5 hetes csecsemők körében fordul elő.

Kórképére jellemző, hogy a gyomorkimenet ürülését szabályozó izomzat megduzzad, és
elszorítja a gyomorból a patkóbélbe átvezető rövid pyloruscsatornát. Így az étel nem tud
eljutni a vékonybélbe. Ez súlyos állapotot eredményez, amelyet műtéti úton lehet csak
korrigálni. A pylorus stenosis kiváltó okai ismeretlenek, leginkább genetikai tényezők
sejthetők hátterében.

A betegséget a gyomor pylorus nevű izmának megnagyobbodása eredményezi: külső

átmérője ennek következtében nagyobb a normálisnál, míg a belső átmérője túl szűk, így a
táplálék nem tud rajta áthaladni. A has vizsgálatakor a fejlett pylorus általában dudor
formájában tapintható a gyomortájékon, illetve nem egyszer a gyomor visszafele irányuló
mozgása is látható a hasfalon keresztül. Hasi ultrahang vizsgálattal meg lehet mérni a pylorus
átmérőjét, mely a normál értéktől nagyobb.
Szövődmények

 Elektrolit-egyensúlyzavarok. Az elektrolitok ásványi anyagok, mint például a

kálium-klorid, melyek a szervezetünkben keringő folyadékokban találhatók és számos
létfontosságú funkciót szabályoznak, így a szívverést is. Amikor a baba minden
étkezést követően hány, kiszárad, és végül felborul a szervezetében az elektrolit-
egyensúly is.
 Gyomorirritáció. A gyakori hányás irritálja a baba gyomrát és ez vérzéshez is
vezethet.
 Sárgaság. A pylorus stenosis ritkább szövődménye lehet a bőr és a szem alatti rész
sárgás elszíneződése, melyet a máj által kiválasztott bilirubin okoz.

Vizsgálatok és diagnózis

Mivel a csecsemőkori hányás és a pylorus stenosis egyéb tünete más betegségre is utalhat
ezért fontos a betegség pontos diagnózisa. Pylorus stenosis esetén a baba hasán egy kisebb
dudort tapinthatunk ki. Egy vérvizsgálat tájékoztathat minket az elektrolitok hiányáról. Az
érintett területről pontos képet kaphatunk ultrahang, vagy kontraszt anyagos röntgenvizsgálat
után.

Veleszületett vékonybél elzáródások (vékonybél atresia)

Meghatározás:

Egy a bélszakasz adott pontján lévő elzárodás, a béllumen folytonosságának a hiánya,

komplett mehanikus passage akadállyal.

Osztályozás:

Az elzáródás helye , azaz az érintett bélszakasz szerint ismerünk, duodenum, jejeunum, ileum
atresiát, ill. lényegesen ritkábban előforduló vastagbél atresiát. A duodenum és az anus
atresiát eltérő etiologiája miatt általában külön tárgyalják.

A vékonybél atresiák alak szerint osztályozhatók:

1. membrános elzáródás
2. egyszeres elzáródás a két bélvég között húzódó köteggel
 3. egyszeres elzáródás a két bélvég között húzódó köteg nélkül
4. többszörös vékonybél elzáródás
5. egy különleges a terminalis ileumon lévő Ún. " apple-peel" ( hámozott almahéj) alakú
elzáródás, ahol a distalis szakasz az a. colica médiából kapja a vérellátását az a.
ileocolica helyett, ami hiányzik. A bél spirál alakban veszi körül az eret.

Tünetek:

A tünetek a passage teljes stopja miatt az ileus tüneteivel egyeznek meg. Hányás, nagy
mennyiségű gyomorresidum, haspuffadás, meconium ürítés elmaradása.Minnél magasabb az
elzáródás, a tünetek annál hamarabb alakulnak ki. A haspuffadás inkább a distalis szakaszok
elzáródására jellemző.A hányadékban lévő epe a Vater papilla utáni stopra utal.A meconium
ürítés nem mindig marad el. Az ürített (de a normálisnál biztos hogy kisebb mennyiségű)
meconium lehet akár epével festenyzett is ,mert az epe a bélfalon át is kiválsztódhat kis
mennyiségben.

Szövődmények:

Elkésett diagnózis esetén az ionháztartás felborulása meltt bélperforatio is előfordulhat.

Felszívódási zavarok gyermekkorban

Szervezetünkben különböző enzimek teszik lehetővé a bekerülő tápanyagok alkotórészeikre

való bomlását és a felszívódást. Ezek hiánya vagy csökkent működése felszívódási
zavarokhoz (maiabszorpció) vezet melyek nagymértékben befolyásolják a csecsemő és
gyermek testi-szellemi fejlődését.

Szénhidrát-felszívódási zavarok

Valamennyi szénhidrát-felszívódási zavarra jellemző az ún. erjesztéses hasmenés. Oka, hogy

a táplálék cukortartalma pang a bélben, a bélbaktériumok hatására erjedésnek indul, tejsav,
H2, ill. metángáz képződik. A tejsav a bélhámsejteket izgatja, ezzel tovább károsítva az
enzimfunkciót.

Ha a táplálékkal malabszorpciót okozó cukorfajta kerül a szervezetbe, azonnal vizes,

fecskendező, savanyú szagú hasmenés jelentkezik. Az állandó hasmenés miatt a csecsemő
rosszul fejlődik, nyűgös, neurotikus, fertőzésekre fokozottabban érzékeny. Enzimhiányon
alapuló szénhidrát-felszívódási zavarok esetében általában örökletes betegségekről van szó, és
a korai felismerés döntő jelentőségű, mert a kérdéses szénhidrát teljes megvonásával a
betegek tünetmentessé válnak.
Okozhat felszívódási zavart a csökkent enzimműködés is, de ez átmeneti jellegű, bár tünetei
mindenben hasonlítanak az örökletes formákhoz. Ezek a későbbi életkorban az esetek nagy
részében rendeződnek. A tüneteket valamilyen súlyosabb alapbetegség, rendszerint a
gyomorbél rendszer fertőzése váltja ki, ennek gyógyulása után a felszívódás is
normalizálódik.
A folyamatot elindító első fertőzés károsítja a bélnyálkahártyát, csökken az enzimaktivitás,
tovább súlyosbítja az antibiotikus terápia, ami szintén károsíthatja a bélbolyhokat és
zavarhatja a bélnedvek képződését – ez a folyamat okozza a tüneteket. Leggyakrabban a
laktóz (tejcukor) és szacharóz felszívódása károsodik, ilyen esetekben a megfelelő
gyógytápszerek adásával tünetmentességet lehet elérni.

Zsírfelszívódási zavarok

A legismertebb kórkép a lisztérzékenység (coeliákia). Normálisan a szervezetbe jutó zsír

mintegy 90 százaléka felszívódik. Lisztérzékeny gyermekek székletében a bevitt zsír nagy
százaléka megtalálható. Nem szívódnak fel megfelelően a zsírban oldódó vitaminok: K-
vitamin hiányában vérzékenység, A-vitamin-hiány következtében fertőzésre való hajlam, a D-
vitamin és a kalcium felszívódásának elégtelensége miatt (angolkór) rachitis és tetániás
görcsök jelentkezhetnek.
A betegség tünetei a krónikus hasmenés, a fejlődésben való elmaradás. (Jellemző, hogy ez
utóbbi a coeliákiás csecsemőkben féléves korig nem mutatkozik.) Teljesen az 12. életév táján
fejlődik ki a betegség, a gyermek sovány, pókhasú, étvágytalan, kedvetlen, nyűgös. Minden
tünetet az okoz, hogy a lisztfehérje, a glutén izgató hatást fejt ki a bélnyálkahártya falára. Ez
magyarázza meg, hogy amíg a csecsemő lisztes ételt nem kap, tünetmentes. A liszt
elhagyására a tünetek azonnal javulnak. (Kukorica- és rizslisztből készült táplálék nem okoz
panaszt.) A glutén hatására a bél nyálkahártyája súlyosan károsodik, ennek következménye a
zsírfelszívódás zavara. Ha a folyamat tartósan fennáll, másodlagosan kialakulhat
laktózintolerancia is.
Itt kell megemlíteni, hogy a coeliákiára mindenben hasonló kórképet okozhat a masszív
Giardia protozoon-fertőzés. A bélférgek a patkóbélben telepednek meg, a bélfalat teljesen
befedhetik, ezáltal felszívódási zavart okozhatnak. Leggyakoribb kisgyermekkorban, de
minden életkorban előfordulhat. Az élősdi cisztáit a székletben ki lehet mutatni, gyógyszeres
kezeléssel a szervezetből kiirtható, utána a beteg teljesen tünetmentessé válik.

Fehérje-felszívódási zavarok

A betegség lényege, hogy a beteg plazmafehérjét veszít a bélfalon át. Emiatt viszonylag
jelentős fehérjebevitel ellenére kevés a fehérje. Lazább a széklet, bár kifejezett hasmenés
nincs; a beteg nem tűnik nagyon soványnak, mert ödémás. A háttérben a nyirokerek keringési
zavara és a bélbolyhok következményes károsodása áll.
A fehérje, poliszacharid- és zsírfelszívódás együttes zavara a mukoviszcidózis vagy cisztás
fibrózis. Az ilyen gyermekek születésüktől fogva rosszul fejlődnek, és noha sokat esznek,
nem gyarapodnak. Székletük nagy tömegű, laza. Légúti hurutos állapot jellemzi, makacs
köhögéssel, ismételt, nehezen befolyásolható légúti fertőzésekkel. A hasnyálmirigyenzimek
hiánya, valamint a külső elválasztású mirigy elégtelen működése okozza a betegséget, mely
öröklődik. Itt is nagy szerepe van a korai felismerésnek és kezelésnek.

Gyermekkori gyulladásos bélbetegség

Az ebbe a betegségcsoportba tartozó két leggyakoribb kórkép, a Crohn-betegség és a colitis

ulcerosa az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban lép fel már gyermekkorban is. Mindkét
betegség igen változatos tünetekkel jelentkezhet, számtalan szövõdmény kísérheti õket. Ezek
a korábban reménytelennek tûnõ betegségek az utóbbi évtizedekben az újabb és korszerûbb
gyógyszerek elterjedésével és a modern sebészi eljárások alkalmazásával egyre jobban
kezelhetõvé váltak.

Definíció

A colitis ulcerosa a vastagbél és a rectum hyperaemiával, ulceratióval és ödémával járó

krónikus gyulladása, ami csak a mucosára és a submucosára terjed, és a beteg bél folyamatos
gyulladást mutat. Ritka esetben érintett lehet a terminális ileum is, de további bélszakaszokat
a betegség nem involvál.

A Crohn-betegség a gastrointestinalis traktus krónikus, ismeretlen eredetû gyulladásos

megbetegedése, ami - szemben a colitis ulcerosával - a gyomor-bél rendszer bármelyik
szakaszán felléphet. Megjelenése általában szegmentális, és a bélfal minden rétegére
kiterjedhet (transmuralis). Leggyakoribb lokalizációja az alsó vékonybélszakasz és/vagy a
vastagbél.

Panaszok, tünetek, általános jellemzõk

A Crohn-betegség tünetei közé legtöbbször az alábbiak tartoznak:

 hasi fájdalom, gyakran evést követõen;

 növekedésbeli elmaradás;

 pubertás késése;

 véres széklet;

 fissurák, fisztulák, perianalis fekélyek;

 bõrfüggelék az anus körül;

 étvágytalanság;

 rossz közérzet, fogyás, láz;

 iridocyclitis;

 erythema nodosum.
A típusos Crohn-betegségre legjellemzõbb a hasi fájdalom és a fogyás, amit rossz közérzet
kísér, gyakori a láz. Elõfordulhat a legtöbbször az ileocaecalis régiónak megfelelõen
tapintható hasi terime is, amit bélkonglomerátumok okoznak. Ilyen tünetegyüttes esetén
többnyire a vékonybél, elsõsorban a terminális ileum érintett. Gyermekkorban gyakrabban
fordul elõ, hogy a tünetek elõterében kizárólag a malnutritio áll, amit az étvágytalanság és a
rossz felszívódás okoz. Kiemelést érdemel, hogy sokszor csupán a növekedésbeli elmaradás
és/vagy a pubertas tarda lehet a Crohn-betegség egyetlen manifesztációja, így ilyenkor erre a
kórképre mindenképpen gondolni kell.

A colitis ulcerosa jellemzõ tünetei:

 hasmenés, gennyes, véres székletek;

 tenesmus;

 láz;

 hasi fájdalom (gyakran székelés elõtt);

 növekedési elmaradás (ritkább, mint Crohn-betegségben).

A véres, nyákos székletek és a tenesmus a colon gyulladását jelzik, de önmagukban
természetesen nem bizonyítják a colitis ulcerosa fennállását. Hangsúlyozandó, hogy a Crohn-
betegség is jelentkezhet colitis ulcerosára jellemzõ tünetekkel, abban az esetben, ha
elsõsorban a colont érinti a gyulladás. A colitises tünetegyüttes esetén a hasi fájdalom gyakran
lehet diffúz, égõ jellegû, és jellemzõen a székletürítéshez társul.

Elõfordulási gyakoriság, jellemzõ életkor

Az utóbbi évtizedekben a gyulladásos bélbetegségek gyakorisága jelentõs mértékben

növekedett gyermekkorban is. A 10–19 éves korcsoportban a colitis ulcerosa korspecifikus
incidenciája 2–3/100 000, míg a Crohn-betegségé 3–4/100 000 körüli. Hangsúlyozandó, hogy
a Crohn-betegségben szenvedõk 25–30%-ánál, colitis ulcerosa esetén pedig 20%-ban
kezdõdik a betegség 20 éves kor alatt, vagyis mindkét kórképnek nagy a gyermekgyógyászati
jelentõsége.

Hirschsprung-kór

A Hirschsprung-kór vagy másik nevén congenitalis megacolon (veleszületett

vastagbéltágulat) oka a vastagbél veleszületett beidegzési zavara. Ez azt eredményezi, hogy az
említett bélszakasz nem tudja megfelelően továbbítani tartalmát, és ott az felhalmozódik.

Az idegfonatok hiánya a vastagbél teljes hosszán előfordulhat, de leggyakrabban - 80

százalékban - a végbél és a szigmabél szakaszon, tehát a legutolsó vastagbélszakaszon fordul
elő.

A Hirschsprung-kór tünetei

Már újszülött korban feltűnhet, hogy a kisbaba nehezen és későn ürít magzatszurkot, sőt
súlyos esetben már újszülött korban bélelzáródás tünetei jelentkezhetnek.

Amennyiben nem okoz ilyen súlyos képet a betegség, azt veszik észre a szülők, hogy a
gyermek ritkán ürít székletet, és hasa nagyon felpuffad. A székrekedést hasmenések váltják
fel. Ez azonban nem valódi hasmenés. A pangó bélsár feletti hígabb béltartalom a
székletrögök mellett kifolyik, és folytonos székletcsorgást eredményezhet. Ezt nézik tévesen
hasmenésnek.
E mellett valódi hasmenés is létre jöhet, mert a pangó béltartalom kedvez a kórokozó
baktériumok felszaporodásának. Ez súlyos állapotba sodorhatja a gyermeket.

A betegségben szenvedő gyermekek krónikus hasi fájdalomról panaszkodnak, fejlődésük

elmarad. A bél extrém módon kitágulhat, és a fala nagyon elvékonyodhat. Az elvékonyodott
bélfalon keresztül kórokozó baktériumok bekerülhetnek a véráramba is, ami életveszélyes
állapotot válthat ki.

A Hirschsprung-kóros gyermek vizsgálatakor az orvos a hasban tapintja a székletrögöket és e

mellett a végbél üres. Ez, valamint a gyermek előredomborodó hasa, vékony végtagjai és
sápadtabb bőre hívja fel a szülő által elmondott tüneteken kívül a betegség gyanújára a
figyelmet.

Diagnózis

Képalkotó vizsgálatok során a tágult beleket rajzolja ki a röntgenfelvétel. Speciális

vizsgálattal a bélben kialakuló nyomásértékek megmérhetők és ebből a gasztoenterológus
következtetni tud a betegség fennállására. A végső diagnózist a gyanús vastagbélszakaszból
vett szövettani minta vizsgálati eredménye alapján mondhatjuk ki. Itt látszik, hogy nincsenek
meg a normális idegi elemek a bélszakaszban.

Encopresis
Előfordulás:
4 éves kortól
Betegség leírása:
Az ürítési funkciók zavarai közé tartozik az encopresis amikor a székletürítés akaratlagosan
vagy akaratlanul szociálisan nem elfogadott helyzetben, nem megfelelő helyen történik.
Betegség lefolyása:
Az ürítési funkciók zavarai közé olyan tünetcsoportokat sorolunk, amelyek nem belszervi
vagy neurológiai megbetegedés, vagy fejlődési rendellenesség következményei. Az ürítési
funkciók kontrollja a 2. életév körül alakul ki., ez azonban nagy egyéni változatosságot mutat.
Az ürítési funkciók zavarait a 4. életév előtt nem diagnosztizáljuk. A zavar elsődleges, ha a
gyermek a vizeletét vagy a székletét a 4.- 5. életév után sem tudja szabályozni. Másodlagos
abban az esetben amikor a már kialakult kontrollfunkció újra elvész. A székletürítési funkció
zavara esetén az ürítési kontroll zavaráról, máskor a szociális normakövetelmények
elutasításáról vagy a széklet visszatartásának eredményeképpen létrejövő tünetről van szó. Az
esetek többségében a szobatisztasággal kapcsolatos túlzott követelmények, a szülői szigor áll
a tünetek hátterében.. A gyermekek 99 %-ánál 5 éves korra a székletürítés kontrollja teljessé
válik. 7-8 éves korban 1.5 %-nál fordul elő a tünet, fiúk esetében 3-szor gyakrabban. Az
encopresis általában monoszimptómás zavar (ez az egyetlen tünet), de lehet emócionális
zavarok részjelensége is. 25 %-ban enuresis (bevizelés) is társul hozzá.
Differenciáldiagnosztikai szempontból kizárandóak a szervi okok, a neurológiai, belszervi
betegségek és a fejlődési rendellenességek!
Előzmények:
 Családi halmozódás ismeretlen öröklésmenettel
 Szomatoform vegetatív (autonóm) diszfunkció
 Férfi / fiú
 Alacsonyabb társadalmi réteg
 Intézeti, nevelőotthoni nevelés
 Rossz szociális körülmények
 Patológiás családi kapcsolatok
 Patológiás anya-gyermek kapcsolat
 Nehéz, pszichésen megterhelő élethelyzet
 Kistestvér születése
 Stresszhelyzet
 Szülők különélése
 Szocializáció zavara
 Szülők általi elhagyás
 Szeretett személy elvesztése
 Szülőtől, gondozótól való elszakítás
 Szobatisztaságra szoktatással kapcsolatos nevelési hibák
Gyakoribb panaszok, tünetek:
 Akaratlan székelés
 Tanulási nehézségek
 Társadalmi kapcsolatok csökkenése
  Hangulati labilitás
 Szorongás
 Fokozott törődést, odafordulást igénylő viselkedés

Direkt bilirubinaemia csecsemőkorban

Okai:
 congenitalis infectiok
 CMV
 HSV
Előfordul:
 sepsisben
 genetikai és metabolikus okok miatt (galaktozaemia, tirozinaemia)
 strukturális okok miatt (atresia)
Klinikai tünetek:
 sárgás, zöldes szín
 sötét vizelet
 agyagszínű széklet
 étvágytalanság
 fejlődési visszamaradás, stagnálás
 maj és lépmegnagyobbodás
 hasűri folyadék
 elégtelen szívműködés, szívzörej
 K – vitamin hiány
 spontán vérzések

Bélbetüremkedés (invaginatio)
Oka:
Ha a bél egyik szakaszának mozgása kórosan lelassul, a felette lévőé viszont kórosan
fokozott, akkor a kórosan fokozott rész betüremkedik a lelassult bélszakasz űrterébe.
Bélhurut, gyomorrontás, vírusfertőzés.
Okoz:
 mesenterális vénák beszorulása
 belek vérellátásának romlása
 belek nyálkahártyájának vérzése
 bélmozgás leállása
 bélelhalás
Előfordulása:
 5 – 9 hónapos korban
 leggyakrabban fiúknál
 leginkább a vékony- és a vastagbél határán
Tünetek:
 teljes jólét közben hiretlen kezdődnek
 a has közepén görcsös fájdalom
 a csecsemő csillapíthatalanul sír, lábát felhúzza
 hányinger, hányás
 széklet, és bélgáz ürítésénak megszűnése → véres nyálka ürül
 rossz közérzet, nyugtalan, riadt tekintet, sápadság
 periodikus rosszullétek kísérik: néhány perces keserves fájdalom után félórás
nyugalmi állapot
 a has jobb oldalán tapintható a betüremkedett hurkaszerű béltömeg
 később nagyfokú haspuffadás alakul ki
 a végbélbe betapintva gumikesztűs ujjunkra vércsíkok tapadnak

Appendicitis acuta (féregnyúlvány gyulladás, vakbélgyulladás)

Rövid leírás
A köztudatban elterjedt vakbélgyulladás elnevezés anatómiailag helytelen, mert
vakbélgyulladáson nem a vakbél, hanem a féregnyúlvány (appendix veriformis)
gyulladását értjük. Az appendix a bélfalhoz hasonlóan tartalmaz simaizom szövetet,
nyálkahártyája csekély mennyiségű nyákot termel, amely a vakbélbe távozik. A
féregnyúlvány fala nyiroksejteket tartalmaz, mely a szervezet immunrendszerének a része,
ellenanyagok termelésére képes.
 
Előfordulás
100 000 főből évente várhatóan 86 kap féregnyúlvány-gyulladást. Férfiakban gyakoribb.
Bármely életkorban előfordulhat, de leginkább 10 és 30 éves kor között alakulhat ki. A
terhes nőknél sokszor komoly diagnosztikus problémát okozhat.
 
Okok
Az esetek többségében az appendicitis elindítója a féregnyúlvány vakbélbe szájadzó
nyílásának elzáródása. Az elzáródást kiválthatja idegentest, bélférgek, székletrög vagy
besűrűsödött nyák. Más, a béltraktus gyulladásával járó megbetegedések folyományaként
is begyulladhat a vakbél. Máskor a nyirokszövet megduzzadása zárja el a féregnyúlvány
kimenetét. A féregnyúlványban normálisan is jelen lévő baktériumok hatására körülírt
gennygyülem keletkezik, a gyulladás beszűri az appendix falát is.
 
Tünetek, kórlefolyás
A féregnyúlvány-gyulladás okozta fájdalom jellemzően a gyomorszáj tájékáról indul,
majd vándorol a jobb oldali csípőlapát irányába. A fájdalom rövid idő alatt jelentősen
fokozódik, hányinger, hányás kíséri. Gyakori a hőemelkedés, magas lázzal rendszerint
már csak szövődményes esetekben találkozhatunk. A hasfal kemény és feszes. A beteg
étvágytalan, olykor székrekedése van, szapora a pulzusa. Várandósoknál a féregnyúlvány
helyzetének átmeneti megváltozása miatt - ugyanis a növekvő méh felfelé tolja a vakbelet
és a féregnyúlványt - a fájdalmak nem jellegzetes helyen jelentkeznek, hanem följebb,
esetleg közelebb a has középvonalához. Idős korban és gyermekeknél pedig egészen
furcsa, bizarr tünetegyüttes jelentkezhet, akár csak minimális fájdalommal és enyhébb
hőemelkedéssel, a jellegzetes fehérvérsejtszám-emelkedés nélkül, ami nehezíti a
diagnózist. Az appendicitis olykor spontán, kiterjedt, hashártya-összenövés
hátrahagyásával gyógyulhat. A perforációval fenyegető, gyulladt vakbél körül keletkező
hashártya-letapadások lényegében a szervezetet igyekeznek megvédeni a féregnyúlvány
kilyukadásakor kiáramló baktériumok okozta fertőzéstől. Ha perforációkor a
féregnyúlvány tartalma az összenövések által elzárt térbe ürül, féregnyúlvány körüli
tályog keletkezik. A perforáció nyomán a betegség körülhatárolt, majd diffúz, kiterjedt
hashártyagyulladás irányába fejlődik, magas lázzal, hasi izomvédekezéssel jár, azaz a
hasfal izmai reflexesen megfeszülnek, ezzel akadályozzák meg a hasfal erős fájdalommal
járó mozgását. Végül keringési elégtelenség is kialakulhat, így a féregnyúlvány-gyulladás,
megfelelő kezelés híján halálos lehet. Az appendicitis megelőzéséhez hatékony
módszerrel nem rendelkezünk. A szövődmények megelőzéséhez gyors diagnózis és
időben végzett műtét szükséges.