Ofi Játékvilág 4

170 mm 20mm 170 mm
Raktári szám: NT-98524

ISBN 978-963-19-8103-2
Képes olvasókönyv 4.
240 mm
Játékvilág
okosportál.hu
Kattanj a tudásra!
4
Játékvilág
Képes olvasókönyv 4.
NT-98524 Játékvilág Képes olvasókönyv 4. SNI BORITO 170x240.indd 1 2019. 07. 11. 12:17
A kiadvány 2019. 04. 29-én tankönyvvé nyilvánítási engedélyt kapott
a TKV/63-18/2019. számú határozattal.
A kiadvány megfelel az 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI-rendelet 11. melléklete

11.1. Keret tanterv az enyhén értelmi fogyatékos tanulók számára (1–8. évfolyam)
megnevezésű kerettanterv előírásainak.
A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban közreműködő szakértők:

Takácsné Kiss Anikó, Nagy Károly
Átdolgozta: Hargitai Katalin
Bírálta: Vinczéné Bíró Etelka
Illusztrálta: Faltisz Alexandra, Borbás Zoltán
Felelős szerkesztő: Remeczné Komár Gabriella
Az átdolgozott kiadást szerkesztette: Boldizsárné Kovács Gizella
© Hargitai Katalin, Eszterházy Károly Egyetem, 2018
ISBN 978-963-19-8103-2
Eszterházy Károly Egyetem • 3300 Eger, Eszterházy tér 1.

Telefon: (+36-1) 460-1873 • Fax: (+36-1) 460-1822 • E-mail: kiado@ofi.hu
A kiadásért felel: dr. Liptai Kálmán rektor • Raktári szám: NT-98524

Műszakiiroda-vezető: Horváth Zoltán Ákos
Műszaki szerkesztő: Szabóné Szetey Ildikó, Marcsek Ildikó
Grafikai szerkesztő: Slezák Ilona, Róth Ágnes • Nyomdai előkészítés: Buris László
Terjedelem: 21,45 (A/5) ív • A tankönyv tömege: 520 gramm • 1. kiadás, 2019
Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen

Felelős vezető: György Géza vezérigazgató
A nyomdai rendelés törzsszáma:
Ez a tankönyv a Széchenyi 2020 Emberi Erőforrás Fejlesztési

Operatív Program EFOP-3.2.2-VEKOP-15-2016-00001.
számú, „A köznevelés tartalmi szabályozóinak meg-
felelő tankönyvek, taneszközök fejlesztése és digi-
tális tartalomfejlesztés” című projektje keretében
készült.
A projekt az Európai Unió támogatásával, az
Európai Szociális Alap társfinanszírozásával Európai Szociális
valósult meg. Alap
98524_jvil4tk-21.indd 2 2019. 06. 05. 12:26:09

Kedves Tanuló!
Ha harmadik osztályban a Játékváros című tankönyvből tanultál,

ismerős lesz az olvasókönyv szerkezete. Ha most találkozol elő-
ször a tankönyvsorozattal, talán hamar megbarátkozol vele. Bí-
zunk benne, hogy a sokféle olvasnivaló között találsz érdekeseket.
Búvárkodj, keress hasonló témájú könyveket! Kérd a felnőttek
segítségét! Szeretnénk, ha örömöd lelnéd az olvasásban. „Minden,
ami rossz, az csak tévedésből van, mert minden jó a világon…”
(Békeffi István)
Jó munkát, sikeres búvárkodást, eredményes tanulást kívánunk!
A tankönyv készítői
Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból
Isten, áldd meg a magyart Őseinket felhozád

Jó kedvvel, bőséggel, Kárpát szent bércére,
Nyújts feléje védő kart, Általad nyert szép hazát
Ha küzd ellenséggel; Bendegúznak vére.
Bal sors akit régen tép, S merre zúgnak habjai
Hozz rá víg esztendőt, Tiszának, Dunának,
Megbűnhődte már e nép Árpád hős magzatjai
A múltat s jövendőt! Felvirágozának. […]
(Kölcsey Ferenc – részlet)
98524_jvil4tk-21.indd 3 2019. 06. 04. 15:10:48

A látható emlékezet
Az emlékeztetés, a jelhagyás, a feljegyzés különböző mód--
jait eszelte ki az emberiség. Például vaspálca végébe jele--
ket véstek, és beleégették az állatok bőrébe. Ez volt a
tulajdonjegy, a billog.
Rováspálcát akkor készítettek, ha kölcsönadtak valamit.
A jeleket a pálcára metszették, azután hosszában kettéhasították.
A pálca egyik felét a hitelező, a másikat az adós kapta meg. Nor-
végiában törvény írta elő, hogy háború esetén hírnökbotot kell
végigvinni az országon. A régi magya-
rok a véres kardot hordozták körbe.
Ezzel szólították hadba a férfinépet.
MIÉRT HORDOZTÁK KÖRBE A VÉRES KARDOT?
Ausztráliában a követpálcával igazolták, hogy az üzenet átadója

nem csaló. A hírnökbotra üzenetet, meghívást véstek. A kínaiak
és az
a inkák csomójeleket használtak a számolásra,
az értékek nyilvántartására.
A négerek kagylófüzérekkel leveleztek.
Az észak-amerikai indiánok bölénybőrre írták a
képírásos feljegyzéseket.
KIK KÉSZÍTETTEK KÉPÍRÁSOS FELJEGYZÉSEKET?
A székely-magyar rovásírás a magyarság saját írása volt. A fenn-

maradt nikolsburgi1 ábécében megtalál-
ták a rovásírás negyvenhat betűjét.
Rovásírásos emlék a székelyderzsi, bö-
gözi, énlakai templomi felirat. Rovásírá-
sos lelet a csíkszentmártoni, csíkszent-
mihályi szövegek másolata is.
HÁNY BETŰBŐL ÁLL A SZÉKELY–MAGYAR ROVÁSÍRÁS?
1
Nikolsburgi – ejtsd: nikolszburgi.
98524_jvil4tk-21.indd 4 2019. 06. 04. 15:10:48

Oskolába, oskolába
Történt egyszer a régi világban, hogy volt egy
öreg házaspár. De nagyon-nagyon szegények
voltak. Nem jutott még annyi se, mit elpipáz-
gassék a szegény öregember.
Az öregasszony járogatott el, hogy rimánko-
dással, koldulással összeszedjen egy-egy kis falatot a kis szatyrába.
Így a többi koldulások közt gyakran befordult a főjegyző úrékhoz.
Látta, hogy ott örökké sütés-főzés, sürgés-forgás van. Kapott is
mindig egy jó darab fehér kenyeret, egy kis jó ételkét. Mindegyre
arra gondolt:
– Itt sohasem fogy ki. Hát itt örökkétig annyi minden jó, s olyan
jó szagok vannak a konyhán. Bizony ez nagy dolog!
Nekibátorodott, s megkérdezte a főjegyzőné asszonyt:
– Nagyságos asszony, hogy lehet az, hogy maguknál örökké min-
den van? Zsír, liszt, mindenféle jó hús. Nekünk meg semmi sincsen.
MIT KÉRDEZETT AZ ÖREGASSZONY A FŐJEGYZŐNÉTŐL?
– Hát drága öreg nénike, ez onnét van, hogy oskolába jártunk,

tanultunk, tanulás után meg boldogultunk.
Ej, gondolkozik az öregasszony. Elmegy, csoszog hazafelé. Mikorra
hazaért, kész volt a terv. Mondja az urának:
– Na öregem, rendbe jövünk, lesz nekünk is mit együnk. Urak le-
szünk mi is. Mától fogva mindennap el kell menni szépen az osko-
lába.
MIÉRT KELL ELMENNI ISKOLÁBA?
Az asszony elment az igazgató úrhoz, s megkérlel-

te, hagyja, hogy járjon az öregember az oskolába.
– Hogyne, hogy ott zavarja a gyermekeket!
– Nem zavarja, leül hátul, s ott elpipázgat.
– Nem, nem, azt semmiképpen sem hagyhatjuk! A gyermekek azt
nézegetnék, mint pipázik, s nem tanulhatnának!
98524_jvil4tk-21.indd 5 2019. 06. 04. 15:10:49

– Na, akkor leszoktatom én arról is, hogy az oskolába pipázzék,
de menjen csak oskolába. Ha már annyi sok ember boldogul utá-
na, mi miért ne boldogulhatnánk!
MIÉRT NEM PIPÁZGATHAT AZ ÖREGEMBER AZ ISKOLÁBAN?
Úgyhogy végül megengedte az igazgató úr. Elmegyen az öregem-

ber. Nagyon messze lakott az iskolától, kora hajnalban kellett el-
induljon, hogy mire megvirrad, odaérkezzék. Meg is történt, eljá-
rogatott néhányszor. Egyik reggel, amint ment az utcán, megbot-
lott valamiben.
– Ó, hát mi az ördög ez? – kérdezte mérgesen, mert majdnem
elesett. Alig tudott a pipára ügyelni, mert útközben csak pipázga-
tott, ha már az oskolában nem volt szabad. Na már lehajol, meg-
nézi, mi az. Felveszi, hát biza’ az egy jó súlyos, nehéz táska. Nem is
ment most az oskolába, vitte a feleségéhez, s mutatja: a::
– Nézd csak, mit kaptam oskolába menet!
Kinyitják a táskát. Hát az tele van pénzzel!
– Ó, drága jóisten, ez nagy baj! Ezt nem tarthatjuk
meg! Még azt hiszik, loptuk, és tömlöcbe zárnak bennünket!
MIT TALÁLT AZ ÖREGEMBER?
Fogják a táskát, és viszik egyenesen a csendőrőrsre.

– Ezt a táska pénzt találtam. Nem tudjuk, mit tegyünk vele! –
mondta ijedten az öregember az őrmesternek.
– Mikor találta ezt, öregapám? – kérdezte a csendőr.
– Hát én első osztályos koromban.
– Na, menjenek isten hírével, vigyék a táskát, és
használják a pénzt! Ki tudná azt most már kideríte-
ni,
n hogy kié volt? – mondta az őrmester.
MIÉRT VIHETTÉK HAZA A TÁSKA PÉNZT?
A két öreg elment haza. A pénzt boldogan elköltögették, jó életük

volt nekik! Okultak is rajta: az oskola segített. Ha a betűket nem
is tanulták meg, az oskola segítette ki őket.
98524_jvil4tk-21.indd 6 2019. 06. 04. 15:10:49

A császár új ruhája
Hajdanában, öreg időkben, élt egy hatalmas császár, aki a díszes,
szép ruhákat becsülte a legtöbbre a világon. Arra költötte minden
pénzét, hogy szebbnél szebb ruhákban pompázhasson. Nem örült
derék hadseregének, színházba sem kívánkozott. Még kocsikázni
sem akart az erdőben, ha új ruháját nyomban nem mutogathatta.
Más-más ruhát öltött a nap minden órájában. Ahogy más becsü-
letes királyról mindig azt hallani: „Most éppen az ország dolgairól
tanácskozik” – erről a császárról mást se mondtak: „Most éppen
öltözködik.” Vidám volt az élet a császár városában. Odatódult
messze földről a sok takács, szabó, szövőasszony.
MIVEL TÖLTÖTTE AZ IDŐT A CSÁSZÁR?
Egy nap aztán két csaló állított be a császári palotába. Azt mond-
ták magukról, hogy takácsok, s olyan szövetet tudnak szőni, hogy
a kerek világon nincs hozzá fogható. Nemcsak hogy páratlanul
szép a színe meg a mintája, de van egy bűvös tulajdonsága is: akik
nem méltók a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok nem lát-
hatják. Azok előtt láthatatlanná válik a kelme.
– Ez volna még csak a nagyszerű ruha! – gondolta a császár. – Fel-
ölteném, s egyszeriben megtudnám, kik azok az országomban,
akik nem méltók a tisztségükre, vagy buták, mint a föld. Megszö-
vetem azt a kelmét.
MILYEN KELMÉT SZÖVET MEG A CSÁSZÁR?
És kiszámíttatott a kincstárából száz csengő aranyat

a csalóknak, megparancsolva, hogy azonnal lássanak
munkához. Azok föl is állítottak két szövőszéket,
s úgy tettek, mintha dolgoznának, de persze csak
a levegőt szövögették. Odahordatták a legfinomabb
selyemszálakat, aranyfonalakat, de mindet a zsebük-
be gyömöszölték, és buzgón dolgoztak az üres szö-
vőszéken. Szőtték a levegőt sokszor éjszakáig.
98524_jvil4tk-21.indd 7 2019. 06. 04. 15:10:49

– Megnézem, mennyire haladtak a munkával – mondta egy napon
a császár. Bizony egy kicsit furcsán érezte magát, mert eszébe
jutott a kelme bűvös tulajdonsága. Úgy gondolta, neki magának
nem kellett tartania attól, hogy a szövet tisztségére méltatlannak
vagy ostobának mutatja. Azért óvatosságból jobbnak látta, ha
előbb elküld valakit megnézni, miféle is az a ruhaanyag. A város-
ban persze mindenki hallott már a kelme bűvös tulajdonságáról,
s előre várták, hogy megtudják, nem haszontalan vagy ostoba
ember-e a szomszédjuk.
MIRE VOLTAK KÍVÁNCSIAK AZ EMBEREK?
– Előbb az én derék öreg miniszteremet küldöm be a takácsok-

hoz – határozta el a császár. – Meglátja ő mindjárt, milyen a kel-
me, mert nagyeszű ember, és méltó a tisztségére.
Bement hát a derék, öreg miniszter a takácsok szobájába. Ott ült
a két csaló az üres szövőszék előtt, és buzgón
szőtte a semmit.
– Uramisten – rémült meg a miniszter,
amikor belépett –, én bizony semmit sem
látok! – És meresztette a szemét, meg is
dörzsölte, de hiába. Gyorsan összeszed-
te magát, és persze nem árult el semmit.
MIÉRT NEM LÁTOTT SEMMIT A MINISZTER?
A két csaló nyájasan közelebb tessékelte, s azt tudakolta, hogy

tetszik-e a kelme: szép-e a színe, finom-e a mintája? Szegény mi-
niszter bámulta a szövőszéket, de bizony nem látott semmit. Nem
hát, hiszen a levegőt senki sem látja.
– Istenem, istenem – töprengett magában a szegény miniszter –,
hát csakugyan buta volnék, mint a föld? Ezt bizony nem tudtam,
de ne tudja meg más sem! És méltatlan volnék a tisztségemre?
Nem, nem árulom el, hogy semmit se látok!
– Na, hogy tetszik? – kérdezte az egyik csaló, miközben fürgén
járt a keze.
98524_jvil4tk-21.indd 8 2019. 06. 04. 15:10:49

– Nagyon szép! Csodálatosan finom! – felelte az öreg
miniszter, s még a pápaszemét is az orrára biggyesz-
tette. – Gyönyörű a mintája, páratlanul szép a színe. Majd meg-
mondom a felséges császárnak, hogy nekem nagyon tetszik.
– Nagy örömet szerez vele – mondták a takácsok, aztán apróra
elmagyarázták a szövés mintáit és a színeit. Az öreg miniszter
nagyon figyelt, hogy szóról szóra elmondhassa a császárnak. El is
mondta.
MIT MESÉLT EL A CSÁSZÁRNAK AZ ÖREG MINISZTER?
A csalók most még több pénzt, selymet, aranyat kértek, azt mond-
ták, szükségük van rá a munkához. Megint zsebre gyömöszöltek
mindent, és szőtték tovább a semmit.
Hamarosan egy másik rangos udvari embert küldött a császár a
takácsokhoz, a főhopmestert: nézze meg, mennyire haladtak a
munkával, mikor készül el a szövet. A főhopmester is úgy járt,
mint a miniszter. Nézett, meresztette a szemét, de mert ahol
semmi sincs, ott semmit se látni. Hát ő se látott egyebet az üres
szövőszéknél.
– Ugye gyönyörű ez a kelme? – kérdezték a csalók, s neki is elma-
gyarázták a mintát, ami ott se volt.
– Buta nem vagyok! – mondta magában a főhopmester. – Akkor
hát méltatlan vagyok a tisztségemre. Bizony különös, de ezt nem
kell megtudnia senkinek.
MIRE GONDOLT A FŐHOPMESTER?
Csodálta hát a kelmét, amit nem látott, dicsértete

szép színeit, pompás mintáját.
– Valóban gyönyörű! – jelentette a császárnak.
A városban másról sem beszéltek, mint a ruhaanyagról.ól
Végre a császár is rászánta magát, hogy megnézze, még szövés
közben. Válogatott kíséretével – köztük volt a derék miniszter
meg a főhopmester is – benyitott a furfangos takácsokhoz, akik
serény kézzel szőtték a levegőt az üres szövőszéken.
98524_jvil4tk-21.indd 9 2019. 06. 04. 15:10:49

– Ugye, gyönyörű, felséges uram? – kérdezte a két rangos udvari
ember, aki előzőleg már ott járt. – Látja felséged páratlan mintáját,
csodálatos színeit? – S az üres szövőszékre mutattak, mert azt
hitték, a többiek látják a kelmét.
– Micsoda? – gondolta ijedten a császár. – Hisz ez szörnyűség!
Buta volnék, mint a föld? Vagy méltatlan a császári trónra? Rette-
netes dolog.
MIRE GONDOLT A CSÁSZÁR?
De fennhangon azt mondta:

– Szép, csakugyan szép. Megnyerte felséges tetszésemet. – Elége-
detten bólintott, és meresztette szemét az üres szövőszékre, ne-
hogy megtudják, hogy semmit sem lát.
Fényes kísérete ugyanúgy tett; nézték a szövő-
ő-
széket, mintha láttak volna valamit, s nagyy
buzgón bólogattak:
– Gyönyörű, gyönyörű! – És azt tanácsolták
a császárnak, hogy a küszöbön álló fényes,
ünnepi körmenetre vegye fel először a csodá--
latos ruhát.
– Remek, csodálatos, pompás! – járta körbe a császár.
Mindenki szívből örült, és a császár nyomban kinevezte a két csalót
császári udvari főtakácsnak, s lovagrendet tűzött a gomblyukukba.
MIKOR VESZI MAJD FEL A CSÁSZÁR AZ ÚJ RUHÁT?
A körmenet előtti napon hajnalig virrasztott a két takács. Nagy

sereg gyertyát gyújtottak, hadd lássa odalenn a nép, milyen nagyon
iparkodnak a császár új ruhájával. Aztán úgy tettek, mintha leemel-
nék a kelmét a szövőszékről, nagy ollókkal szabdalták, teregették
a semmit, varrótűkkel villogtak a levegőben, s kijelentették:
– Elkészült a felséges császár új ruhája!
A császár maga ment a takácsokhoz fényes kísérettel: a két csaló
magasra emelte a karját, mintha tartana valamit, s buzgón sürgött-
forgott:
10
98524_jvil4tk-21.indd 10 2019. 06. 04. 15:10:49

– Tessék a nadrág! Tessék a kabát! Tessék a palást! Könnyű, mint
a pókháló. Aki viseli, úgy érzi, mintha semmi sem volna rajta. Ép-
pen ez a nagyszerű!
– Bizony az a nagyszerű – bólintottak rá a rangos urak, de nem
láttak semmit, mert a levegőt senki sem láthatja.
– Kérjük, kegyeskedjék levetni a felsőruháit, hadd adjuk fel az újat
itt a tükör előtt! – serénykedtek a takácsok.
KIK SEGÍTETTEK ÖLTÖZKÖDNI A CSÁSZÁRNAK?
A császár levetette a ruháját, s a csalók úgy tettek,

ettek,
mintha az új ruha darabjait sorra ráadnák.
Megfogták a derekát, köréje csavartak vala-
mit. Ez lett volna az uszály.
A császár firgett-forgott a tükör előtt.
– Ó, milyen jól illik, felség! Mintha ráöntötték
volna! – lelkendezett a császár kísérete. – Pá-
ratlan a mintája, pompásak a színei! Sose láttunk hozzá foghatót!
MIÉRT VISELKEDTEK ÚGY, MINTHA LÁTNÁK AZ ÚJ RUHÁT?
– Odakinn már várnak a szolgák a selyemmennyezettel, amit majd

felséged fölé tartanak a körmeneten – jelentette a császárnak a
főhopmester.
– Megyek, már készen vagyok! – mondta a császár. – Ugye jól
festek? – Megint odaállt a tükör elé, s úgy tett, mintha apróra
szemügyre venné az új ruhát.
A kamarás urak, akiknek az volt a tisztségük, hogy a császár uszá-
lyát vigyék, lehajoltak, mintha felemelnék az uszályt, sürögtek-
forogtak, úgy tettek, mintha vinnének valamit, mert ők se merték
elárulni, hogy semmit se látnak.
MIÉRT NEM LÁTTÁK A RUHÁT ÉS AZ USZÁLYT?
Elindult hát a császár a körmenettel, méltóságosan lépegetett a

selyemmennyezet alatt. A nép pedig mind az utcán meg az abla-
kokban tolongott, és azt kiáltotta:
11
98524_jvil4tk-21.indd 11 2019. 06. 04. 15:10:50

– Milyen gyönyörű a császár új ruhája! Milyen díszes az uszálya, s
milyen jól illik neki! – Senki sem merte bevallani, hogy nem lát
semmit, hiszen akkor a többiek olyan butának tartanák, mint a
föld. Vagy azt gondolnák, hogy nem méltó a tisztségére. A csá-
szárnak még egy ruháját sem csodálták meg ennyire.
MIÉRT NEM MONDTÁK, HOGY NEM LÁTNAK SEMMIT?
– De hiszen nincs is rajta sem-

mi! – szólalt meg egyszer csak
egy kisgyerek.
– Nincs is rajta semmi!
– Ez a kisgyerek azt mondja, nincsen
ncsen rajta
semmi!
– Nincs is ruha a császáron! – rivalgott fel végül a tengernyi tö-
meg.
MIT MONDOTT A GYEREK?
A császár nagyon megütközött ezen. Maga is úgy vélte, hogy iga-

zat mondanak, de azt gondolta:
– Most már tovább kell mennem, nem futhatok haza szégyen-
szemre!
És még peckesebben lépegetett fényes kísérete élén, a kamarás
urak pedig még buzgóbban vitték mögötte palástja uszályát – a
levegőt.
12
98524_jvil4tk-21.indd 12 2019. 06. 04. 15:10:50

A macska
A gimnázium első osztályát Budapesten jártam.
Egy öreg házaspárnál laktam, s délutánonként
magamra maradtam. Az ablaknál, egy kalitkában
két éktelen hangú kanári süvöltött folytonosan.
Nem bírtam tőlük tanulni.
Azt találtam ki, hogy én is fütyültem. A zsebkésemet tet-
tem az ajkam elé, s ily módon élessé vált a fütyülésem. Persze nem
tudtam tanulni. Csak abban reménykedtem, hogy ta-
lán a kanárik is bosszankodnak az én fütyülésemen.
HOGYAN VÁLT ÉLESSÉ A FIÚ FÜTYÜLÉSE?
Egy nagy kandúrmacskája is volt a gazdámnak, vörhenyes-fehér.

Egyszer, ahogy így süvöltök, előfut az ágy alól, az asztalra ugrik, és
nyávogva néz rám. Aztán a vállamra lép, és ott nyávog. Látszott
rajta, hogy a süvöltés bántja. Ahogy abbahagytam, visszament az
ágy alá. Megint süvöltök, megint előfut. Hát eddig csak értem az
állat viselkedését. De hogyan magyarázzam meg, hogy amikor az
udvaron süvöltöttem unalmamban, a macska nyávogva futott hoz-
zám a pincéből, a padlásról, s addig ott nyugtalankodott, míg abba
nem hagytam? Hiszen az lett volna a természetes, hogy ne hoz-
zám fusson, hanem menjen el minél távolabb, ha bántja a hang.
MIT CSINÁLT A MACSKA?
Egyszer az asszonyom a csirke nyers apróságait bízta rám, hogy

adjam a macskának. Én, mint afféle unatkozó gyerek, egyesével
feldobáltam a szivattyús kút tetejére. A macska éhes volt, mohón
ugrott fel mindannyiszor a falatokért. Én mulattam az ugrándozá-
sain, ágaskodásain. Ez megtörtént többször is.
HOVA DOBÁLTA FEL A FIÚ A MACSKA ENNIVALÓJÁT?
Egyszer az asszonyom elbeszéli egy vendégének, hogy én betaní-

tottam a füttyszóra a macskát. Kértek, tegyek próbát. Fütyültem,
s a macska meg is jelent.
13
98524_jvil4tk-21.indd 13 2019. 06. 04. 15:10:50

– Ez semmi – mondom akkor –, a macska nekem másképp
ásképp
is engedelmeskedik.
Azzal azt mondom a macskának:
– Hopp, fel a kútra!
Azzal olyanformán mozdítottam a kezemet, mintha
ennivalót dobnék a kút tetejére.
A macska rohant, felugrott a kútra, és ott jobbra-balra
a-balra
ágaskodott.
Lehívtam, megint felküldtem.
MIÉRT UGROTT FEL A MACSKA A KÚTRA?
A nézők bámultak rajta. Nem értették, a macska miért engedel-

meskedik nekem. Én meg nem magyaráztam el. De azt hitték a
házban, hogy macskabűvölő vagyok.
Macskainduló
Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
baktat hat vad vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
Nyiáu-úu!
Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,

pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska-pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk, ha te se marsz,
Nyiáu-úu!
(Weöres Sándor)
14
98524_jvil4tk-21.indd 14 2019. 06. 04. 15:10:50

HALLGASD MEG A VERSET, MAJD OLVASD EL TE IS!
A kóró és a kis madár

Csip, csip, csip,
Csip, csirip,
Kóróra száll
A kis madár:
Ringass, rengess,
Azért szálltam rád.
– Bizony nem én senki madarát!
S kevély kóró nem ringatta
Isten madarát.
El is röpül a kis madár,

Kényes kecskét előtalál.
– Kedves kecském rágd a kórót.
– Rágtam mikor jó kedvem vót.
Kényes kecske kórót nem rág,
Kevély kóró nem ringatja
Isten madarát.
15
98524_jvil4tk-21.indd 15 2019. 06. 04. 15:10:50

Repül, repül a kis madár,
Futó farkast előtalál.
– Futó farkas fald fel kecskét.
– Faltam én már elegecskét.
Egyet sem lép kecske enni,
Isten madarát.
Tovább, tovább a kis madár,

Erdő-berdőt előtalál.
– Kergesd farkast a kedvemér!
– Kergesse az ördögszekér!…
Erdő nem megy farkas verni,
Farkas nem lép kecske enni,
Isten madarát.
16
98524_jvil4tk-21.indd 16 2019. 06. 04. 15:10:51

Száll, tovaszáll a kis madár,
Parázstüzet előtalál.
– Tűz égesd meg erdő fáját!
– Égesse meg maga magát!…
Tűz nem siet erdőt égni,
Isten madarát.
Siet tovább a kis madár,

Özönvizet előtalál.
– Oltsd el tüzet jó vízözön!
– Van is nekem ahhoz közöm!…
Víz nem szalad tűz oltani,
Isten madarát.
17
98524_jvil4tk-21.indd 17 2019. 06. 04. 15:10:51

Haraggal száll a kis madár,
Bömböm bikát előtalál.
– Bömböm bikám idd ki vizet!
– Nem én, ha száz pengőt fizet!…
Bika nem ront vizet inni,
Isten madarát.
Dühvel süvölt a kis madár,

Furkós fütyköst előtalál.
– Furkós fütykös üsd a bikát!
– Üsse guta a rossz fiát!…
Furkó nem zúg bika ütni,
Isten madarát.
18
98524_jvil4tk-21.indd 18 2019. 06. 04. 15:10:52

Csüggedve száll a kis madár,
Fúróférget előtalál.
– Féreg, furkót furd ki nekem!
– Furja ki a veszedelem!…
Féreg nem fut furkót fúrni,
Furkó nem zúg bika ütni,
Isten madarát.
Földre fárad szegény madár,

A kis kakas reá talál.
– Jaj kis kakas kapd fel férget!…
– Felkapom én szivem érted!!!
Csak egyet lép, férget kapni:
S féreg megy a furkót fúrni,
Furkó siet bika ütni,
Bika szalad vizet inni,
Víz is rohan tűz oltani,
Tűz is vágtat, erdőt égni,
Erdő zúdúl farkas verni,
Farkas ugrik kecske enni,
Kényes kecske kórót rágja,
Kevély kóró bezzeg kéri:
– Gyere ide ringatózni
Isten madárkája.
(Móricz Zsigmond)
19
98524_jvil4tk-21.indd 19 2019. 06. 04. 15:10:52

Szökevény szeplők
Marci utálta a szeplőit. Ami azt illeti, volt is neki mit utálnia, mert
hetvenhat szeplő virított az arcán. Pontosabban hetvenöt, mert
egy – a hetvenhatodik – a füle cimpáján hivalkodott. Az igazság
kedvéért el kell mondanom, hogy ebben az utálkozásban Marcinak
egyáltalán nem volt igaza. Mert helyre kis szeplői voltak. Csino-
sak, jóképűek, vidorak. A legnagyobb akkora volt, mint
egy jól táplált borsó, a legkisebb meg, mint egy fo-
gyókúrázó mákszem. Ennek a legkisebbnek neve is
volt. Úgy hívták: Szeplő Szepi. Ott lakott Marci orra
tövén. Nos hát, ezeket szidta-hordta folyvást Marci.
MIKET SZIDOTT FOLYTON MARCI?
Eladdig és olyannyira, hogy egy szép napon on

a szeplők megsértődtek.
– Még hogy mi vagyunk a csúnyák, ocs-
mondák, rútak, rettentőek?! Na megállj!
– kiabálták.
S éjszaka, mikor Marci aludt, uzsgyi, kisur-
rantak az ablakon. Még az is, amelyik a füle
cimpáján feszített, pedig a fülcimpánál elő-
kelőbb hely nemigen létezik egy szeplő számára. Ott maradt Mar-
ci egy mákszemnyi szeplő nélkül, mivel – mondanom sem kell –
Szeplő Szepi is ment a többivel.
Hogy merre mentek? Merre mehet hetvenhat sértődött szeplő?
Neki a vakvilágnak.
MIT CSINÁLTAK A SZEPLŐK?
Marci reggel fölébredt, s valami furcsát érzett. Szalad a konyhába

a mamájához, az meg ámulva néz rá, és így szól:
– Jó reggelt, kisfiú! Hát te hogy kerülsz ide?
– Kisfiú? – csodálkozott Marci. – De hiszen én a Marci vagyok.
– Jesszus! – kiáltott a mama, és a világosság felé fordította a fiát.
20
98524_jvil4tk-21.indd 20 2019. 06. 04. 15:10:53

– Tényleg a Marci! De hát hova lettek a gyönyörű
szeplőid?
– Nincs szeplőm? – csillant fel Marci szeme, és
rohant a tükörhöz.
Valami nem tetszhetett neki abban a tükörben,
mert elkomorodva mondta:
– Te anyu, rossz ez a tükör. Egy sápatag gyerek
van benne.
– Nem a tükör rossz, kisfiam – csóválta a fejét a mamája –, hanem
tudod, a szeplők…
MIT LÁTOTT MARCI A TÜKÖRBEN?
Marci most már nem örült annyira, hogy megléptek a szeplői.

„Egy azért maradhatott volna – gondolta magában. – Szeplő Szepi
vagy az, amelyik a fülcimpámon volt.” És szomorkásan indult be-
vásárolni. Mert mindig segített a mamájának, és szeretett is üzle-
tekbe járni. Őt is szerették az üzletekben, mert bár egy icipicit
nagy szája volt, azért igen kedves is tudott lenni.
De most furcsán, összehúzott szemmel nézett rá a hentes, a fű-
szeres, az újságos, a virágárus és a zöldséges is.
– Hát a Marci hol van? – kérdezték.
zték.
– Én vagyok – mondta rosszatt sejtve
Marci.
– Nono! – így a hentes.
– Na ne! – így a fűszeres.
– Naná! – így az újságos.
– Nana! – így a virágárus.
– No ne! – így a zöldséges.
– Merthogy a Marci egy szép
szeplős gyerek, te meg egy sá-
patag kis fehér bőrű. Nem
mondjuk, nem vagy csúnya gyerek,rek,
de a Marcihoz képest! Ajaj – mondták, és legyintettek.
MIÉRT NEM ISMERTÉK MEG AZ ÜZLETEKBEN?
21
98524_jvil4tk-21.indd 21 2019. 06. 04. 15:10:53

Marci elkeseredetten rohant fel a lépcsőn, majdnemm
sírt.
– Mi bajod? – kérdezte a mamája.
– A szeplőim – sóhajtott Marci –, a szeplőimet aka--
rom!
MIT AKART VISSZAKAPNI MARCI?
Nosza, nekiláttak, keresni kezdték őket a lakásban. Még a szőnyeg

alá is benéztek. De egy fia szeplőt sem találtak.
Mit volt mit tenni, Marci nekivágott a városnak. Elment a Talált
Tárgyak Osztályára.
– Jó napot! – köszönt.
– Jó napot! – válaszolta a Talált Tárgyak Osztályának főnöke, egy
szemüveges, öreg bácsi, s közben fel se nézett az újságjából. – Eser-
nyő? Kesztyű? Aktatáska? Pénztárca? Vagy netán a fejét méltózta-
tott elveszteni?
– A szeplőimet keresem – mondta Marci.
– Milyen volt?
– Barna, kerek. Mind a hetvenhat.
Az öregúr felállt, aztán Marci elé rakott egy disz-
koszt, egy csészealjat, egy pudingot, egy ceruza-
hegyezőt, egy lencsét, egy borsót, egy babot,
egy széntablettát, egy cipőgombot, egy inggom-
bot és egy pulykatojást.
– Tessék, mind kerek és barna. Melyik az?
– Sajnos, egyik se – szomorkodott Marci, és irigy-
kedve nézte a pulykatojást.
HOVA MENT ELŐSZÖR MARCI?
A Talált Tárgyak Osztályáról a rendőrségre ment. Itt egy őrmes-

ter fogadta.
– Szóval szökött szeplőket keresel?
– Igen.
– Részegesek?
22
98524_jvil4tk-21.indd 22 2019. 06. 04. 15:10:53

– Nem.
– Raboltak?
– Nem.
– Mit vétettek a törvény ellen?
– Semmit – mondta Marci.
– Hát akkor? – tárta szét a karját az őrmester.
HOVA MENT MÁSODSZOR MARCI?
Elnyargalt hát Marci a tanácsra.

– Szeplőügyben? – ráncolta a homlokát a portás. – Talán az állat-
tenyésztési osztály illetékes.
Az állattenyésztési osztályon egy bácsi éppen egy lovat rajzolt a
falra.
– Szeplő??? Talán szép ló ügyben, fiacskám!
– Nem szép ló, szeplő – morogta Marci.
A bácsi a fejét rázta, és nagy igyekezettel satírozta a ló sörényét.
– Talán a növénytermesztésnél – mondta.
A növénytermesztési osztályon egy barátságos fiatalember ült, a
bal füle mögött egy tulipán, a jobb füle mögött egy muskátli virí-
tott, a mellényzsebébe tűzve meg egy búza-, egy árpa- és egy
rozskalász.
– Szeplő? Egy pillanat. – Föllapozott egy nagy könyvet. – Várjunk
csak… szépcsalán, szépecske, széphártya, szépike, széplegényfű
– olvasta a könyvből, és felkiáltott: – Megvan! Szeplőlapu! Ezt ke-
resed?
– Nem laput, a saját szeplőimet – magyaráztaázta
Marci.
A felvirágozott fülű elkomorodott.
– Pedig olyan szép ez a szeplőlapu! Úgy iss
hívják, hogy Boldogasszony csepegtette fű,
forrasztófű, méregvonófű, párducfű meg
viaszfű.
A fiatalember belemelegedett az olvasás-
ba, már nem is nagyon törődött Marcival.
23
98524_jvil4tk-21.indd 23 2019. 06. 04. 15:10:54

– Azt is felolvasom neked – kiáltotta –, hogy a szittyót hányféle-
képpen hívják!
Marci óvatosan kihátrált a szobából, de a fiatalember észre se
vette, sorolta csak a szittyó neveit. Marci még a lépcsőházban is
hallotta: csirikló, csuhi, fülemülefű, kancsuka, kasztikó, semők,
sisák, sörkefű, szövőke.
– Ej – sóhajtott odakinn –, kasztikó, semők, sisák! Hol lehetnek a
szeplőim?
HOVA MENT HARMADSZOR MARCI?
Még szerencse, hogy meglátta

Mikkamakkát. Egy ligeti padon
ült Mikkamakka, és lógázta a lá-
bát.
– Hát te? – kérdezte tőle Marci,
és lehuppant mellé a padra.
– Kóbor szeplőket figyelek –
mondta Mikkamakka –, nagy ma a
szeplőjárás.
– Csak nem? – csillant fel Marci szeme. – Hány
szeplőt láttál?
– Hetvenhatot – mondta Mikkamakka, és a szeme sarkából Mar-
cira pislantott. – Itt masíroztak. Gyalog mentek szegények, mert
nem volt villamosjegyük.
– Merre mentek? – kérdezte izgatottan Marci.
– Erre – mutatta Mikkamakka.
KI LÁTTA MARCI SZEPLŐIT?
Marci meg uzsgyi, már ott se volt! Rohant a szeplők után.

Meg is találta őket hamar. Egy árokparton ültek és szomorkodtak.
Hetvenhat szomorú szeplő. Azaz csak hetvenöt, de ez majd ké-
sőbb derül ki.
– Olyan jó lenne, ha visszajönnétek! – mondta nekik Marci.
A szeplők gyanakodva néztek rá.
24
98524_jvil4tk-21.indd 24 2019. 06. 04. 15:10:54

– És nem szidsz többet bennünket?
– Soha – mondta mély meggyőződéssel Marci.
– Nem mondod, hogy rondák vagyunk, hogy csúfak vagyunk, hogy
rettenetesek vagyunk, hogy ocsmondák vagyunk?
Marci rázta a fejét.
A szeplők erre visszamasíroztak az arcára.
MIT ÍGÉRT MEG MARCI A SZEPLŐINEK?
Marci már-már elmosolyodott, amikor valami furcsát érzett.

– Mindnyájan megvagytok? – kérdezte aggodalmasan.
– Egy pillanat – mondta az, amelyik a fülcimpáján ült –, megszámo-
lom. – Aztán ijedten fölkiáltott: – Szeplő Szepi elveszett! Nincs
senki az orrod tövén.
MELYIK SZEPLŐ VESZETT EL?
Nosza, keresni kezdték. Ez már könnyebben

nnyebben n
ment, mert a szeplők is segítettek. Meg eg is
találták hamar. Egy akáclevélen ült.
– Szervusz, Szeplő Szepi, gyere vissza tee
is! – mondta neki Marci.
De Szeplő Szepi rázta a fejét.
– Nem mehetek – mondta –, mert ak-
kor ez egyedül maradna. – És maga
mellé mutatott.
Ekkor vették észre – Marci és a szeplők ők –,
hogy Szeplő Szepi mellett ül valaki. Egy ijedt, idegen kis szeplő.
– Bemutatom Szeplő Sziszit – mondta Szepi. – A legjobb barátom.
Szegény nagyon magányos.
– Bizony – mondta Szeplő Sziszi –, csak kódorgok, csámborgok,
kujtorgok, csavargok, lézengek, lődörgök, de szerencsére most
már van egy barátom. Igaz, Szepi?
– Igaz – mondta Szepi szomorúan. – S ezután már együtt kódor-
gunk, csámborgunk, kujtorgunk, csavargunk, lézengünk és… és…
mit is mondtál még?
25
98524_jvil4tk-21.indd 25 2019. 06. 04. 15:10:54

– Lődörgünk.
– Igen, lődörgünk, mert mi sosem hagyjuk el egymást.
KIT NEM AKAR EGYEDÜL HAGYNI SZEPLŐ SZEPI?
– Tudjátok mit? – mondta erre Marci. – Sziszi is költözzön az or-

rom tövére. Van ott még hely Szepi mellett.
– Igazán?! – kiáltották boldogan mindketten, és odapattantak
Marci orra tövére. Sziszi még kicsit izgett-mozgott a boldog-
ságtól.
– Gyönyörűséges! – mondta. – Legjobb szeplőnek lenni egy orr-
tövön.
– És a fülcimpa, az neked semmi? – méltatlankodott az, aki Marci
fülcimpáján lakott. De nem törődött vele senki.
Hazaértek.
– Na végre, hogy mindnyájan megvagytok – mondta Marci mamá-
ja, aztán jobban szemügyre vette a fiát. – Azért valami furcsa van
rajtad.
– Talán Szeplő Sziszire gondolsz – mondta Marci. – Nem enged-
hettem, hogy kódorogjon, csámborogjon, kujtorogjon, csavarog-
jon, lézengjen, lődörögjön, barát nélkül szomorkodjon.
Hát így történt. S ha találkoztok egy szép kisgyerekkel, akinek
éppen hetvenhét szeplője van, hát az a Marci.
HÁNY SZEPLŐJE LETT VÉGÜL MARCINAK?
26
98524_jvil4tk-21.indd 26 2019. 06. 04. 15:10:54

Szózat
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar,
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Melly ápol s eltakar.
A nagy világon e kivül

Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, mellyen annyiszor

Apáid vére folyt;
Ez mellyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.
És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
27
98524_jvil4tk-21.indd 27 2019. 06. 04. 15:10:55

S népek hazája, nagy világ! S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Hozzád bátran kiált: Népek veszik körűl,
„Egy ezredévi szenvedés S az ember millióinak
Kér éltet vagy halált!” Szemében gyászköny űl.
Az nem lehet, hogy annyi szív Légy híve rendületlenűl

Hiába onta vért, Hazádnak, oh magyar:
S keservben annyi hű kebel Ez éltetőd, s ha elbukál,
Szakadt meg a honért. Hantjával ez takar.
Az nem lehet, hogy ész, erő, A nagy világon e kivűl

És oly szent akarat Nincsen számodra hely;
Hiába sorvadozzanak Áldjon vagy verjen sors keze:
Egy átoksúly alatt. Itt élned, halnod kell.
(Vörösmarty Mihály)
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, melly után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
28
98524_jvil4tk-21.indd 28 2019. 06. 04. 15:10:55

Szállítás, közlekedés
Valószínűleg a sumérok használták először a kereket. Ez a nép a
mai Irak területén élt. Különféle szekereket, taligákat, harckocsi-
kat készítettek. A járműveken utaso-
kat, katonákat, fuvaroznivalókat szál-
lítottak.
A rómaiak utakat, hidakat építettek.
Az első és legismertebb római út a Via Appia.
MELYIK VÁROSBAN VAN AZ ELSŐ ISMERT ÚT?
A könnyű árukat málhás lovon, öszvéren szállították.

A szegényebbek nagy, négykerekű pos-
takocsin utazhattak, a gazdagok egye-
dül, kétkerekű kocsin közlekedtek.
A történelemben először a rómaiak-
nál volt közlekedési dugó is. Volt olyan
város, ahol nappalra betiltották a jár-
műközlekedést.
HOL VOLT AZ ELSŐ KÖZLEKEDÉSI DUGÓ?
A közlekedés ekkor még nagyon lassú és kényelmetlen

volt. Mégis sokan vállalkoztak hosszabb utakra is.
Az „állomáskocsikban” gyakran negyven utas zsúfo-
lódott össze. Nagy lépést jelentett a sín feltalálása.
A lovak sokkal nagyobb terhet húztak. Az utazás is ké-
nyelmesebb lett, de a sebesség
n ség
nem sokat nőtt.
Amikor gőzmozdonyok kerültek a lovak
helyére, az utazás rendkívül felgyorsult.
Volt, aki azt mondta, hogy a gőzmozdony
elpusztítja a környezetet, és ilyen sebes-
ség mellett az ember nem képes lélegezni.
MIVEL SIKERÜLT GYORSÍTANI AZ UTAZÁST?
29
98524_jvil4tk-21.indd 29 2019. 06. 04. 15:10:55

A vitorlás és evezős hajókat is lassan felváltotta a fejlettebb gőz-
hajó.
A vitorlásokhoz szokott tengerészek eleinte csak olyan gőzhajón
érezték biztonságban magukat, amin vitorla is volt. A gőzhajtással
felére csökkent a menetidő. Így aztán lassanként a matrózok is
megkedvelték. Az első gőzhajók még lapátkerekes meghajtással
épültek. Az igazi megoldás azonban a hajócsavar volt. Ezt nem
mindenki látta be. Volt, aki továbbra is a lapátkerékre esküdött.
A vitát egy érdekes kötélhúzó verseny döntötte el. Összekötöttek
egy lapátkerekes és egy hajócsavaros hajót. Vajon melyik tudja
elhúzni a másikat? A válasz nagyon hamar megszületett. A hajó-
csavarral működő Rattler1 gőzös nagy sebességgel vonszolta maga
után az Alecto2 nevű kerekes gőzhajót. Szegény kerekes hajó csak
csapkodta a vizet.
HOGYAN DÖNTÖTTÉK EL A VITÁT?
Az egyik vasból készült hadihajót – biztos, ami biztos – lapátke-

rékkel, hajócsavarral és vitorlákkal is felszerelték. Hamarosan
megindult a menetrendszerű hajójárat Európa és Észak-Amerika
között. A hajótársaságok egyre nagyobb személyszállító gőzösö-
ket állítottak forgalomba.
1
Rattler – ejtsd: ratler. 2
Alecto – ejtsd: alekto.
30
98524_jvil4tk-21.indd 30 2019. 06. 04. 15:10:56

Mister1 Fogg napirendje
Phileas2 Fogg feszesen ült a karosszékben, két lábát összeszorítot-
ta, két kezét két térdén nyugtatta. Törzse egyenes volt, és emelt
fővel figyelte az óra mutatóját. Phileas Fogg órája nagyon bonyo-
lult műszer volt. Az órákon, perceken és másodperceken kívül a
napot, a hónapot és az évet is mutatta. Fél tizenkettőre járt. Mis-
ter Fogg, mindennapos szokása szerint, pontosan fél tizenkettő-
kor hagyta el otthonát, hogy a Reform Clubba3 induljon.
MILYEN VOLT PHILEAS FOGG ÓRÁJA?
Ebben a pillanatban a régi inas kopogtatott a kis szalon ajtaján.

– Az új inas – jelentette.
Egy harminc év körüli fiatalember lé-
pett be, és köszönt.
– Ön ugye francia, és a neve József? –
kérdezte tőle Phileas Fogg.
– Engedelmével, uram, a nevem Já-
nos – felelte –, vagyis Talpraesett
János. Nekem született tehetségem
van arra, hogy mindig kivágjam magam. Így ragadt rám ez a név.
Az biztos, hogy sok mesterséget kipróbáltam. Voltam vándor-
énekes, cirkuszi lovas, kötéltáncos, tornatanár, őrmester. Most
éppen szobainas vagyok. Elég volt a kalandokból. Megtudtam,
hogy ön a legrendszeretőbb és legotthonülőbb ember egész Lon-
donban. Remélem, hogy önnél megtalálom a nyugalmat.
MILYEN EMBER VOLT AZ INAS?
– Engem a neve nem zavar. Ismerőseim ajánlották,

így alkalmazni kívánom. Ismeri a feltételeimet?
– Ismerem, uram.
– Helyes. Önnél most hány óra van?
1
Mister – ejtsd: miszter. 2
Phileas – ejtsd: fileász. 3
Clubba – ejtsd: klubba.
31
98524_jvil4tk-21.indd 31 2019. 06. 04. 15:10:56

– Tizenegy óra huszonkettő.
– Késik – szólt Phileas Fogg.
– Bocsásson meg, uram, ez lehetetlen.
– Négy percet késik. Lényegtelen. Fontos, hogy tudja
az eltérést. Tehát e perctől, vagyis 1872. október 2-án, szerdán
délelőtt tizenegy óra huszonkilenc perctől fogva ön nálam szolgá-
latban van. – Azzal Phileas1 Fogg felkelt.
Bal kezébe vette, majd fejére tette kalapját, és szó nélkül távozott.
HÁNY PERCET KÉSETT AZ INAS ÓRÁJA?
Phileas Fogg csupán néhány pillanatig volt a szeme előtt, de János

ezalatt gondosan és gyorsan szemügyre vette leendő gazdáját.
A ház ura negyvenéves lehetett, arca szép, termete magas, még
enyhe pocakja sem rútította el. Haja, szakálla szőke, homloka
sima. Nyugalmán, tekintetének tisztaságán meglátszott, hogy az a
tipikus hidegvérű angol, amilyenre gyakran bukkan errefelé az em-
ber. Phileas Fogg az a fajta pontos ember volt, aki soha nem siet,
de mindig készen áll, és gazdaságosan beosztja minden lépését.
Soha nem lép többet a kelleténél, mindig a legrövidebb úton jár.
MILYENNEK LÁTTA JÁNOS PHILEAS FOGGOT?
Mit is lehet tudni Phileas Foggról, erről a titokzatos angol úriem-

berről? A Reform Club2 tagja volt. Oda csak gazdag emberek ke-
rülhettek gazdag klubtagok ajánlására. Szóval ak-
kor gazdag volt Phileas Fogg? Kétségkívül. De a
legjobban értesültek sem tudták, hogyan szerezte
vagyonát. Mister Fogghoz fordulni e kérdéssel a
legkevésbé sem volt tanácsos. Elég annyi, hogy
nem volt pazarló, de nem is fukarkodott. Ahol
nemes, hasznos vagy nagylelkű célt kellett támo-
gatni, ő mindig ott volt, csendben, sőt névtelenül.
HOGYAN BÁNT A PÉNZZEL PHILEAS FOGG?
1
Club – ejtsd: klub.
32
98524_jvil4tk-21.indd 32 2019. 06. 04. 15:10:56

A lehető legkevesebbet beszélt, és ez a hallgatagság még titokzato-
sabbnak mutatta. Utazgatott valaha? Igen, valószínűleg,
mert a világ térképe a kisujjában volt. Egész külön-
n-
leges módon ismerte földünk legtávolabbi zegzu--
gait is. Úgy látszott, minden földet bejárt.
Legalábbis képzeletben.
Egy mindenesetre bizonyos: Phileas1 Fogg hosszú ú
évek óta nem mozdult ki Londonból.
MIT ISMERT NAGYON PHILEAS FOGG?
Két szórakozása volt: újságot olvasott és kártyázott. A kártyajá-

tékon gyakran nyert, de ezt a pénzt is jótékonysági célra fordítot-
ta. Mister Foggot a játék, és nem a nyereség érdekelte. A játékot
harcnak tekintette, küzdelemnek valamilyen nehézség ellen. Moz-
golódás, helyváltoztatás, fáradság nélküli küzdelemnek. S ez igen
jól illett a természetéhez.
MILYEN EMBER VOLT PHILEAS FOGG?
Phileas Fogg fél tizenkettőkor lépett ki a házából, és miután jobb

lábát ötszázhetvenötször bal lába elé, illetve bal lábát ötszázhet-
venhatszor a jobb lába elé helyezte, megérkezett a Reform Club-
ba2 . Azonnal az ebédlőbe ment. Itt elfoglalta
szokott helyét. Az asztal már terítve várta. Az
ebéd után, pontosan tizenkettő negyvenhétkor
felkelt az asztaltól, és a nagyszalon felé indult. Itt
az inas átnyújtotta neki a szokott újságot. A lap
olvasása három óra negyvenöt percig foglalta le
Phileas Foggot. Majd egy másik újság következett. Ezzel töltötte
az idejét vacsoráig. Második étkezése ugyanott és ugyanúgy zajlott
le, mint az első. Húsz perccel hat óra előtt Mister Fogg ismét
megjelent a nagyszalonban, és a harmadik újság olvasásába merült.
MIVEL TÖLTÖTTE PHILEAS FOGG A DÉLUTÁNT?
1
Clubba – ejtsd: klubba.
33
98524_jvil4tk-21.indd 33 2019. 06. 04. 15:10:56

Hamarosan szállingózni kezdtek a kártyapartnerek. Phileas1 Fogg-
nak állandó társasága volt. Csupa gazdag és tekintélyes személyi-
ség valamennyi.
– Van valami hír a bankrablásról? – kérdezte az egyik.
– Azt hiszem, a bank sirathatja a pénzét – mondta a másik.
– Szerintem meg hamarosan lefülelik a tettest. Nagyon tapasztalt
rendőröket küldtünk szét a kikötőkbe – szólt Ralph2 , a bank igaz-
gatója.
– Van a tolvajról személyleírás?
– Az igazság szerint nem is tolvaj.
– Hogyne volna tolvaj, amikor ötvenötezer fontot
vitt el bankjegyekben?!
MENNYI PÉNZT VITT EL A TOLVAJ?
– Az egyik újság szerint úriember az illető – szólt közbe Phileas

Fogg.
A rablás három nappal ezelőtt történt. Valaki az Angol Bank fő-
pénztárosának asztalkájáról elemelt egy köteg bankjegyet. Egy
egész vagyon volt: ötvenötezer font.
Azoknak, akik nem értették, hogyan lopha-
tott el valaki olyan könnyen ekkora összeget,
Ralph igazgató kurtán csak ennyit mondott:
– A lopás pillanatában a pénztárosnak dolga
volt. Éppen egy három shilling3 hat pennys4
bevételt könyvelt be. S végül is senki sem
szakadhat százfelé.
MIÉRT NEM FIGYELT A PÉNZTÁROS?
Egész Anglia erről a rablásról beszélt. Így nem csoda, hogy a Reform
Club5 előkelő tagjai is ezt tárgyalták. A játék közben nem beszéltek,
de a játszmák között mindannyiszor meg-megújult a társalgás.
MIRŐL BESZÉLGETTEK EGÉSZ ANGLIÁBAN?
1
Ralph – ejtsd: ralf. 3
Shilling – ejtsd: siling. 4
Penny – ejtsd: peni.
5
Club – ejtsd: klub.
34
98524_jvil4tk-21.indd 34 2019. 06. 04. 15:10:57

Cipekedés
Az embernek régen is kellett cipekednie. A szállítás nehezebb ré-
szét általában a férfiak végezték, de a nők szerepe sem volt elha-
nyagolható.
Európának ezen
a felén inkább
háton vitték
a terheket.
Vászonponyvában,
vállpántos kosárban
cipekedtek.
Afrika és
Dél-Európa
népei
inkább
a fejükre
Kelet- és Dél- tették
kelet-Ázsia a terheket.
népei előnyben
részesítették
a bambuszból
készült vállrudat.
Közép- és
Dél-Amerika
indián őslakossága
a homlokpántos,
háton való
cipekedést
vállalta inkább.
35
98524_jvil4tk-21.indd 35 2019. 06. 04. 15:10:57

A fogadás
– Szerintem hamarosan meglesz a tettes. A kitűzött jutalom erő-
sen ösztönzi majd a detektívek buzgalmát és leleményét – folytat-
ta Ralph1, a bank igazgatója.
– Szerintem a tolvajnak van nagyobb esélye. Aki valószínűleg na-
gyon ügyes ember – mondta Ralph munkatársa.
– Ugyan már! – válaszolta Ralph.
– Nincs olyan ország, ahol búvóhelyet találhat.
MIBEN BÍZIK RALPH, A BANKIGAZGATÓ?
– Nono! Azért elég nagy a világ.

– Csak nagy volt… – szólt közbe Phileas2 Fogg.
– Hogyhogy csak volt? Talán összezsugorodott a Föld?!
– Úgy van! – mondta Ralph munkatársa. – Csatlakozom Mister3
Fogg véleményéhez. Ma már tizedannyi idő alatt körülutazhatjuk,
mint száz éve. Tehát a Föld összezsugorodott. Ezért is folytatható
gyorsabban a nyomozás ebben az ügyben, és ugyanezért szökhet
meg gyorsabban a tolvaj.
HOGYAN ZSUGORODOTT ÖSSZE A FÖLD?
– Való igaz, Ralph úr. Ön igen mulatságosan fogalmazta meg, hogy

a Föld összezsugorodott! Mivel mostanság bárki körülutazhatja
kilencven nap, vagyis három hónap alatt…
– Mindössze nyolcvan nap alatt – szakította félbe Phileas Fogg.
– Úgy van, nyolcvan nap – kiáltott fel Ralph munkatársa –, de csak
ha nem számítjuk a rossz időt, az ellenszelet, a hajótörést, a vo-
natkisiklást és a többit.
– Akkor is, ha számítjuk – válaszolta Phileas Fogg.
– Akkor is, ha a hinduk vagy indiánok felszedik a síneket?! Ha meg-
állítják a vonatot, kifosztják a vagonokat, megskalpolják az utasokat?!
– Akkor is – válaszolta Phileas Fogg.
1
Ralph – ejtsd: ralf. 2
Phileas – ejtsd: fileász. 3 Mister – ejtsd: miszter.
36
98524_jvil4tk-21.indd 36 2019. 06. 04. 15:10:57

– Elméletben igaza van, Fogg úr, de a gyakorlatban…
– Gyakorlatban is.
MIT ÁLLÍT PHILEAS1 FOGG?
– Szeretném látni!
– Csak öntől függ. Vágjunk neki együtt!
– Isten ments! De szívesen fogadok négyezer fontba, hogy ilyen
utazás, ilyen adottságok mellett lehetetlen.
– Ellenkezőleg, lehetséges – válaszolta Mister2 Fogg.
– Hát akkor tessék, fogjon hozzá!
– Vagyis nyolcvan nap alatt a Föld körül!
– Úgy van.
– Rendben.
– És mikor?
– Azonnal. Azonban figyelmeztetem, hogy a
költségek önt terhelik – közölte Mister Fogg.
MIT ÁLLÍTOTT PHILEAS FOGG?
– Képtelenség! Képtelenség… De tudja mit, fogadok négyezer

fontba…
– Tartom! – szólt Mister Fogg. – Húszezer
zer font bank-
betétem van. Szívesen felteszem…
– Húszezer font?! Hisz egy kiszámíthatat-
at-
lan késedelem miatt elveszítheti!
– Kiszámíthatatlan! Ilyen nem létezik –
válaszolt egyszerűen Phileas Fogg.
– De az a nyolcvannapos számítás a legrövidebb időközökön alapul!
MIT ÁLLÍTANAK A TÖBBIEK?
– A legrövidebb idő is elég, ha jól felhasználjuk.

– De ha nem akar kifutni az időből, akkor matematikai pontosság-
gal kell átugrálnia vasútról gőzhajóra, gőzhajóról vasútra!
– Matematikai pontossággal ugrálok át.
1
Mister – ejtsd: miszter.
37
98524_jvil4tk-21.indd 37 2019. 06. 04. 15:10:57

– Ön tréfál!
– A fogadás komoly dolog. Igazi angol ezzel nem tréfál soha – vá-
laszolta Phileas Fogg. – Húszezer fontba fogadok bárki ellenében,
hogy nyolcvan vagy ennél is kevesebb nap p alatt megkerülöm a
földet. Tartják a fogadást?
– Tartjuk – válaszolták rövid tanácskozás után
tán
a többiek.
– Rendben van. A vonat nyolc óra negyven-
ötkor indul. Azzal megyek.
– Még ma este?
– Még ma este – válaszolta Phileas Fogg. – Tehát, mivel ma szerda
van, október 2-a, december 21-én este nyolc óra negyvenötre
vissza kell érnem Londonba. Különben húszezer font tény és jog
szerint az önök tulajdonába megy át. Addig is csekket adok róla.
MIBEN FOGADTAK? MIKOR INDUL PHILEAS FOGG A FÖLD KÖRÜLI ÚTRA?
– Szakítsuk félbe a kártyázást, hogy tudjon készülődni az utazás-

ra! – javasolták a többiek.
– Én mindig útra kész vagyok. Kártyázzunk csak tovább! – vála-
szolta higgadtan Phileas Fogg.
Hét óra huszonöt percig kártyáztak, majd Phileas Fogg távozott a
Reform Klubból.
MIKOR TÁVOZOTT A KLUBBÓL PHILEAS FOGG?
A napirend szerint a hazaérkezés csak pontban éjfélkor lett volna

esedékes. János, az inas nagyon meglepődött. Phileas Fogg a szo-
bájába ment, majd szólította az inast:
– Tíz perc múlva indulunk.
– Uraságod elutazik? – kérdezte meglepetten János.
– Igen. Utazást teszünk a Föld körül.
– A Föld körül… – János csak ennyit tudott kinyögni.
– Nyolcvan nap alatt – folytatta Phileas Fogg. – Tehát egy percet
sem veszíthetünk.
MIÉRT LEPŐDÖTT MEG AZ INAS?
38
98524_jvil4tk-21.indd 38 2019. 06. 04. 15:10:58

– De a poggyász…
– Semmi poggyász. Egy hálózsák elég. Tegyen bele két gyapjúinget,
három harisnyát! Saját részére ugyanannyit. Majd útközben vásá-
rolunk. Hozza le az esőköpenyemet és az úti takarómat! Erős ci-
pőt húzzon! Induljon!
János felbotorkált a saját szobájába, és leroskadt egy székre.
– Hát ez több a soknál! – dünnyögte maga elé. – És én még azt
hittem, hogy itt nyugton maradhatok…!
MIÉRT VOLT CSALÓDOTT JÁNOS?
Aztán gépies mozdulatokkal csomagolni kezdett.

Mister1 Fogg már készen várta.
– Nem felejtett el semmit?
– Nem, uram.
– Az esőköpeny és a takaró?
– Itt van, uram.
– Rendben. Fogja ezt a zsákot! Vigyázzon rá! Hú
Húszezer ffontt van bbenne.
János majdnem kiejtette a kezéből. Mintha a húszezer font arany-
ban volna, olyan súlyosnak érezte. A háziúr és inasa lejött az eme-
letről, és miután kiléptek a kapun, kétszer ráfordították a kulcsot.
MIT VITTEK MAGUKKAL?
Nyolc óra negyvenötkor sípolt a mozdony, s a vonat kifutott.

Phileas2 Fogg ült az első osztályú kupéban, és hallgatott. János
halkan felszisszent.
– Mi baja? – kérdezte Mister Fogg.
– Hát… a nagy sietségben… elfelejtet-
tem… a szobában lekapcsolni a gázt!
– Az pedig a maga számlájára ég, fiam!
Azt majd maga fogja kifizetni – vála-
szolta higgadtan Mister Fogg.
KI FIZETI A GÁZSZÁMLÁT?
1
Mister – ejtsd: miszter. 2 Phileas – ejtsd: fileász.
39
98524_jvil4tk-21.indd 39 2019. 06. 04. 15:10:58

Rákóczi1, a nemzet egyesítője
Akkoriban sokan láttak csodálatos égi jelenéseket. Ezekből a szebb
nemzeti jövendőt, a Rákóczi-ház dicsőségét jövendölték. Tudni
vélték, hogy a Rákóczi család valamelyik tagja lesz a magyar nem-
zet megmentője.
MELYIK CSALÁDBÓL VÁRTÁK A SEGÍTŐT?
Teltek-múltak az évek, a jóslatokat min-

denki hallotta, mindenki lelkesen várta
a jelet, a vezetőt. A szegény jobbágy is, a
nemes is, a főúr is készen állt lelkileg a
nemzeti felkelésre.
II. Rákóczi Ferenc is hallotta ezeket a jós-
latokat. Úgy érezte, rá vár a feladat.
KI VÁLLALTA A NEMZETI FELKELÉS VEZETÉSÉT?
Ő vezette azt a szabadságharcot, amelyben mindenki részt vett.

A magyar történelemben először harcolt közös célért, közös lel-
kesedéssel a nemzet minden rétege. A gazdag nemes, akinek nem-
csak a pénze volt több, de a joga is. A szegény, nincstelen jobbágy,
akinek se vagyona, se joga nem volt. II. Rákóczi Ferenc lett az első
élő összekötő kapocs a nemzet minden tagja között.
MIÉRT HÍVJUK A NEMZET EGYESÍTŐJÉNEK?
Később így írt erről az emlékirataiban:

„Az isteni gondviselés elküldött a puszta hazába, hogy fegyverre és
szabadságra kiáltó szózat legyek.
És meghallá e szózatot az ország minden népe. pe.
A szívek lángra lobbantak a szabadság ne-
vére, és siettek fegyvert fogni annak vissza-
nyerésére.”
1
Rákóczi – ejtsd: rákóci.
40
98524_jvil4tk-21.indd 40 2019. 06. 04. 15:10:58

A patkó nyoma
Salánk mellett találkozott a két sereg. A katonák összecsaptak,
küzdöttek derekasan. Rákóczi1 kurucai ütötték-vágták a labanco-
kat. Az ütközet még javában tartott, amikor a fejedelmet körül-
fogta egy labanc lovascsapat. Rákóczi megsarkantyúzta lovát, és
elvágtatott Salánk felé. Lova már félig kifulladva érte el a salánki
hegy lábát. Rákóczi visszanézett, s látta, hogy az üldözői ugyan jól
lemaradtak, de követik a nyomát. Azonnal cselekedett. Megfordí-
totta lovát, és a falusi kovácshoz irányította.
– Miben segíthetek, nagyságos fejedelem? – kérdezte a kovács.
– Amilyen gyorsan csak lehet, fordítsd meg a lovam lábán a pat-
kót. Azt akarom, hogy amikor előremegy, a nyomok hátrafelé
mutassanak – mondta Rákóczi.
MIT KÉRT A FEJEDELEM?
A kovács azonnal munkához látott. Hamar elkészült.

– Köszönöm szépen – mondta a fejedelem.
Már a ló hátán ült, és indult kifelé.
– Szerencse kísérjen utadon – intett utána a kovács. Rákóczi
újra a hegyhez lovagolt. Szerencsésen átjutott rajta. A labancok a
hegy lábához értek.
– Hát ez mi? – néztek nagyot, amikor meglátták a nyomokat.
– A másik irányba lovagolt, arra megyünk nk mi is
– mondta a labancok vezetője. Megfordították
tották a
lovaikat, és az ellenkező irányba elvágtattak.
tattak.
Rákóczi visszatért a csatamezőre, és to- o-
vább harcolt az ellenséggel. Megnyerték
ezt az ütközetet is. A maradék labanc ka-
tona fejvesztve menekült. A salánki hegyen
yen
még most is látszanak a patkónyomok. Ott
vannak egy nagy kőben a hegy tetején.
1
Rákóczi – ejtsd: rákóci.
41
98524_jvil4tk-21.indd 41 2019. 06. 04. 15:10:58

Kurucok a huszti várban
Akkor már egy ideje Huszt gyönyörű várában a labanc volt az úr.
Már nem is tudni, milyen módon fészkelték be magukat oda. Rá-
kóczi1 megbízta az egyik kuruc ezredest, Roszlaveczkyt,2 hogy
bármilyen eszközzel, de foglalja el a várat.
– Lovas katonáim és gyalogosaim nem boldogulnak ezzel a feladat-
tal. Tüzérségem nincs. Az a pár kis ágyú, ami van, meg sem tudja
karcolni a várfalat. A harcban a labancok győznének. Mást kell
kitalálni – mondta az ezredes.
MIÉRT NEM TÁMADTÁK MEG A VÁRAT?
A környéken elterjedt a hír, hogy a labanc várkapitányt ismeretlen

kór támadta meg, és ágynak esett. Valami ragályos betegség lehet,
mert az orvosát is megfertőzte.
– No, akkor megyek, és meglátogatom a kapitányt – mondta az
ezredes. Megparancsolta katonáinak, hogy készítsék elő díszes
hintóját, és három lovat fogjanak be.
A kocsis és a kíséret kezében fehér zász-
ló legyen. Aztán elindultak. A hintó kicsit
lassított a kapunál. Az őrség azt hitte,
hogy valami báró vagy herceg érkezett,
ezért nem merték megállítani őket.
MIÉRT NEM ÁLLÍTOTTA MEG ŐKET AZ ŐRSÉG?
Roszlaveczky ezredes megparancsolta, hogy azonnal vezessék a

beteg várkapitány elé. A labanc vezér legyengülten, sápadtan fe-
küdt az ágyban. Az ezredes baráti hangon üdvözölte.
– Amint meghallottam a betegségről szóló hírt, minden ellensé-
geskedést félretéve azonnal idesiettem. Szeretném kinyilvánítani
együttérzésemet. Annál is inkább, mert távoli rokonok is va-
gyunk – mondta az ezredes. A rokonság persze nem volt igaz. Azt
csak kitalálta az ezredes.
1
Rákóczi – ejtsd: rákóci. 2 Roszlaveczky – ejtsd: roszlavecki.
42
98524_jvil4tk-21.indd 42 2019. 06. 04. 15:10:58

– Most az ágyban fekszik, úgyse tudja kideríteni az igazságot –
gondolta. A beteg parancsnok teljesen elérzékenyült.
– Az isten hálálja meg önnek lovagias szolgálatát –
mondta elhaló hangon.
Ezután az ezredes részletesen kifaggatta a bete-
get: mikor kezdődött a betegség, hol, mije fáj, hogy
érzi magát? A kapitány készségesen elmesélt mindent.
– Egyáltalán, ki gyógykezeli? – kérdezte a kuruc ezredes.
– Senki sem törődik velem. A vár orvosa is megbetegedett – só-
hajtott panaszosan a beteg kapitány.
– Szeretném felajánlani a saját orvosomat. Ha megengedi, írok
néhány sort a fiaimnak.
– Áldja meg az isten ezért! Sohasem fogom elfelejteni az ön nagy-
lelkűségét. Magát az őrangyal küldte ide – hálálkodott a labanc
kapitány. A kuruc ezredes ott helyben levelet írt fiai-
nak, hogy itt várja őket Huszt várában.
Másnap a fiatal Roszlaveczky1 és az orvos
meg is érkezett. Mindegyik külön, saját
hintóval és kísérettel. Az orvos megvizs-
gálta a beteget, fölírta a gyógyszereket is.
MIÉRT VOLT HÁLÁS A BETEG?
Mivel Huszt környékén nem volt patika, ezért Debrecenből kellett

orvosságot hozatni. Pár nap múlva meg is érkezett.
Azonnal kiderült, hogy a rendelt orvosság kevés, megint el kel-
lett küldeni valakit. A labanc kapitány szófogadó beteg volt. Szed-
te az orvosságot, rágcsálta a gyógyfüveket, kenőcsökkel mázoltat-
ta magát, gyógyfürdőt vett.
Roszlaveczky ezredes senkit nem engedett a beteg közelébe, ne-
hogy megzavarják a nyugalmát. Különösen a labanc kapitány kato-
náit és szolgáit tartotta távol.
KI VIGYÁZOTT A BETEG NYUGALMÁRA?
1
Roszlaveczky – ejtsd: roszlavecki.
43
98524_jvil4tk-21.indd 43 2019. 06. 04. 15:10:59

Közben a kuruc ezredes újabb ismerősei, rokonai jöttek ilyen-
olyan orvossággal, kenőccsel. A labanc parancsnok érezte, hogy
egészségi állapota egyre javul. Most már más miatt érezte furcsán
magát. Kezdte összeszámolni, hogy tulajdonképpen hány idegen is
van a várban. Számolt-számolt, és bizony az jött ki, hogy több a
vendég, mint a várvédő labanc.
MITŐL ÉREZTE FURCSÁN MAGÁT A LABANC KAPITÁNY?
Egy nap aztán bejelentette, hogy meggyógyult.

– Köszönöm a segítséget, tisztelt uram! Azt hiszem, már nincs
szükségem önökre. Amúgy is túl sok idegen van a várban. Kérem,
hogy ön és a hozzátartozói távozzanak! Ideje hazaindulniuk –
mondta a labanc kapitány.
– Valóban sokan vagyunk, de eszünk ágában sincs elhagyni a várat.
Itt maradunk, és nem mi, hanem a mélyen tisztelt úr fogja elhagy-
ni a várat – nevetett Roszlaveczky1 kapitány.
– Azt mondja, hogy képes a várvédőimet leszerelni?
– Arra már nincs szükség. Már nincs kit leszerelni. Amikor orvo-
sért, gyógyszerért, ilyen-olyan kenőcsért küldtünk valakit, akkor
az ön egyik katonája ment ki a várból, akit az én katonáim elfog-
tak. Vissza már az én kurucaim jöttek.
MIÉRT NEM VOLTAK LABANCOK A VÁRBAN?
A labanc kapitány belátta, hogy tehetetlen. Maradék három kato-

nájával elhagyta a várat. A huszti várat így, csellel foglalták vissza
a kurucok. Ezután jjobban vigyáztak
gy rá. Sokáigg nem is került ide-
genek
ek kezére.
1
Roszlaveczky – ejtsd: roszlavecki.
44
98524_jvil4tk-21.indd 44 2019. 06. 04. 15:10:59

II. Rákóczi1 Ferenc életéről
Amikor II. Rákóczi Ferenc megszületett, édesapja, I. Rákóczi Fe-
renc már nem élt. Édesanyja, Zrínyi Ilona Sárospatakon lakott, ott
nevelte két kisgyermekét. II. Rákóczi Ferenc tizenkét éves volt,
amikor édesanyjától is elszakították. Gyámot jelöltek ki mellé.
Úgy gondolták, a Habsburg2 császár hűséges alattvalójává fogják
átnevelni. Ez azonban nem sikerült.
MILYEN EMBERT AKARTAK RÁKÓCZIBÓL NEVELNI?
Magyarországon a török elnyomás után a Habsburg-uralom követ-

kezett. II. Rákóczi Ferenc nem törődött ebbe bele. Ti-
tokban szövetkezni kezdett a francia királlyal, hátha
segít felszabadítani az országot. Tervét megtudták,,
és börtönbe zárták. Felesége segítségével megszökött,
és Lengyelországba menekült. Magyarországra 1703-
ban érkezett vissza a szabadságharc vezetésére. A zászlóin
lóiin ez állt:
Pro patria et libertate – A hazáért és a szabadságért.
3
MIÉRT HARCOLTAK A KURUCOK?
Majdnem nyolc évig tartott a szabadságharc. II. Rákóczi Ferenc min-

den vagyonáról lemondott, és elhagyta az országot. Többéves buj-
dosás után egy török kisvárosban, Rodostóban telepedett le. Itt is
halt meg 1735-ben. Földi maradványait később hazahozták, és Kas-
sán, a bazilikában temették el újra. Itt van édesanyja és fia sírja is.
HOL VAN ELTEMETVE II. RÁKÓCZI FERENC?
II. Rákóczi Ferenc soha nem volt hajlandó lemondani az Erdély

fejedelme címről. „…a rendek kívánsága […] minden bizodalmát
belém vetette, és szabad, törvényes választással ruházta rám méltósá-
gomat” – írta egyik levelében.
MIRŐL NEM MONDOTT LE SOHA?
1
Rákóczi – ejtsd: rákóci. 2
Habsburg – ejtsd: habzburg. 3
Pro patria et libertate – ejtsd: pro
pátria et libertáte.
45
98524_jvil4tk-21.indd 45 2019. 06. 04. 15:10:59

Ki a tündér?
Az államtanács összeült. Minden a feje tetejére állt a palotában.
Írisz, a tündérkirálynő az idegességtől már nem is látott. Amalfi
kapitány, a vőlegénye is csak egy kicsit tudta megnyugtatni. A han-
gos zokogást csendes sírás váltotta fel. De Lala eltűnésén kívül is
volt még baj elég.
– A törvény kimondja, hogy akinek nem minden
porcikája tündér, az nem maradhat Tündérföl-
dön – olvasta Jusztin.
– Igen – mondta Csill, az új varázsló –, így szól
a törvény. Nekem emberagyam van. Mehetek
Tündérországból.
MIÉRT KELLENE CSILLNEK ELMENNI?
– Te Tündérországból? De hisz akkor mindünknek végünk lesz.

Tündérország nem élhet meg a tudományod nélkül.
– Hát akkor nem tudok más megoldást, mint hogy válasszatok:
elmenjek-e, ahogy az alkotmány előírja, vagy inkább módosuljon a
törvény? Írisz királynő, a te fiad mindenestül emberré lett, te ki-
vételesen nem szavazhatsz, és te sem szavazhatsz, Amalfi kapitány,
mert te leszel a kisfiú apja.
MIRŐL KELLETT SZAVAZNI?
Akkora csend lett, hogy Csill még azt is hallotta, mennyire dobog
a királynő szíve.
– Csill a tudomány őre. Ha ő elmenne, vele menne minden tudo-
mány. Ha emberagya van is, sosem ártott senkinek az emberagyá-
val. Csill maradjon, változzék meg a törvény! – mondta Omikron,
a tündérek nevelője.
Jusztin, a tündérek jogásza könnyebben kezdett lélegezni.
– A népem tulajdonképpen csak a halászat miatt haragszik az
emberekre – mondta Und a víziemberek nevében. – Igazán kita-
lálhatnának már új ételeket maguknak. Egyébként mindig méltá-
46
98524_jvil4tk-21.indd 46 2019. 06. 04. 15:10:59

nyolták világunkat, meséket írtak rólunk, és zenében próbál-
ták visszaadni vizeink muzsikáját. A hajók igazán ügyes szerkeze-
tek. Ha emberagya van is, maradjon a varázsló, és változzék a
törvény!
HOGYAN DÖNTÖTT OMIKRON ÉS UND?
– Nem szurkapiszkált soha életében, és sosem öntött vizet föld

alatti üregeinkbe – szólt Minó, a törpék királya. – Ha nem mond-
ja, én ugyan észre nem veszem soha, hogy nem tündéragya van,
hogy más, mint mi. Maradjon a varázsló, és változzék a törvény!
HOGYAN DÖNTÖTT MINÓ?
Citó gyöngyszemecskéje telefutott könnyel. Ő, a gyík képviselte

az állatokat az államtanácsban. Most potyogtak a könnyei, és las-
san lehajtotta zöld fejecskéjét a karjára.
– Szavazz nemmel, Citó – mondta Csill, a varázsló, s annyi szere-
tet csengett a hangjában, hogy a gyíkkirály feltekintett –, szavazz
csak nemmel, becsületes kis barátom! Az állatok népének elég
oka van arra, hogy ne kedvelje az embereket. Szavazz nemmel,
néped érdekét nézd, ne az enyémet!
– De nem tudom kimondani – suttogta a kis király. – Én nem tu-
dom kimondani, Csill. Sehol Tündérországban nem éreztem olyan
jól magam, mint temelletted. Tudom, hogy nemet kellene monda-
nom, mert az emberek nem jók népemhez, de te annyira derék
tündér vagy, hogy én is azt kívánom: változzék a törvény.
MIÉRT DÖNTÖTT NEHEZEN CITÓ?
Csill átnyúlt a mohaterítőn, gyöngéden kezébe fogta a gyík uj-

jacskáit. Citó torka lihegett, s már mosolygott megint, mert va-
lami végtelen megnyugvás szállt bele Csill érintésétől. Olyan
édes nyugalom, amihez foghatót még so-
hasem érzett.
– Maradjon a varázsló, és változzék a tör-
vény! – szólt Dagi, az egyszemű óriásokk
47
98524_jvil4tk-21.indd 47 2019. 06. 04. 15:10:59

nevében. Ő nem szeretett sokat magyarázkodni. Jusztin rábólin-
tott, s azt mondta:
– Így legyen!
Aztán elővette a Törvénykönyvet, áthúzta benne azokat a soro-
kat, amelyekben az állt, hogy akinek nem minden porcikája tündér,
nem maradhat Tündérföldön, és odaírta mellé: „NEM ÉRVÉNYES!”
HOGYAN VÁLTOZOTT MEG A TÖRVÉNY?
– Köszönöm, barátaim – mondta Csill –, igazán köszönöm. Most

már csak azt kell eldöntenünk, mi történjék a királyfival, ha elő-
kerül. Az, hogy emberszíve van, eszerint nem hátrány. Ha a tör-
vény rám vonatkozik, vonatkozik Lalára is.
Írisz megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Na de mit kezdjünk vele, mikor egészen emberré
vált? – szólt Und. – Én szeretem Lalát, és igazán mindent
megtennék érte, haza is hoznám, csak azt nem tudom,
hogyan. Emberen nincs hatalmam.
– Nekem sincs – ingatta a fejét Minó. – Ez a törvény.
– Nincs nekem sem – mondta Citó. – Sajnos ember.
MIÉRT NEM TUDNAK LALÁN SEGÍTENI?
– Emberen nincs hatalmunk – bólogatott Dagi –, nem tudom,

miért, hogyan, de így van, mióta világ a világ. Vissza kellene változ-
tatni tündérré.
Omikron legyintett. Szegény Dagi! Teljesen művelet-
O
len.
– Azt mondtad, te tudsz valami megoldást, Csill –
szólt Jusztin. – Azt mondtad, azért tudsz, mert neked
meg emberagyad van, és tündérnek emberen nincs
hatalma, de van neked. Ezt hogy értetted?
– Hozd haza őt, Csill – könyörgött a királynő. Amalfi
kapitány is azt mondta csöndesen:
– Hozd haza őt, segíts rajta! Még csak tízesztendős.
MIT KÉRT A KIRÁLYNŐ ÉS AMALFI KAPITÁNY?
48
98524_jvil4tk-21.indd 48 2019. 06. 04. 15:10:59

– Királynő és államtanácstagok – állt fel Csill –, Lalán nem kell
segíteni, nincs veszedelemben. Mihelyt nyomára akad valaki vala-
hol, érte megyünk, és hazahozzuk. Itt fog élni megint velünk és
mellettünk, mintha mi sem történt volna. Mindazt, ami rossz volt,
elfeledjük, akár az álmot.
– No de hogy akarod hazahozni? – kérdezte megint Jusztin. – Be
se fér többé a házba, és nem tudod elvarázsolni, hogy megint csak
akkora legyen, mint egy tündér. Meg aztán rövidesen megöregszik
köztünk, és – bocsáss meg a szóért, királynő – egyszer meg is hal,
mert halandó lett. Ember.
MIÉRT NEM JÖHET VISSZA TÜNDÉRORSZÁGBA LALA?
– No de mért ne tudnám megint elvarázsolni, hogy

olyan tündér legyen, mint annak előtte? – kérdezte
csodálkozva Csill. – Mindent el tudok varázsolni,
amit akarok, mért ne tudnám éppen őt?
– Mert ember! – kiáltotta Omikron. – Hát nem
érted, vagy te is elfelejtetted, mi áll a tankönyvben??
Emberen tündérnek nincs hatalma. Csak másik tün- n-
déren.
– Ez az – mondta Csill, és felnevetett, aztán hirtelen
en
nagyon komoly lett megint. – Írisz királynő és barátaim, ne ijedje-
tek meg, de közölnöm kell veletek valamit, amit nem lesz egysze-
rű tudomásul vennetek. Az emberek is tündérek.
MIT MONDOTT A VARÁZSLÓ?
Írisz csak annyit értett meg, valahogyan visszakap-

szakap-
hatja a fiát, de a többiek teljesen elképedtek.
k. Und,
Citó, Minó, Amalfi és maga Jusztin is szoborrá
borrá
merevedett, aztán egyszerre kezdtek el kiabál-
bál-
ni. Csak Dagi fogadta teljes nyugalommal a köz-
öz-
lést. Csodálkozva pillantott körül, mint akii
nem érti, miért ez a nagy izgalom, aztán
azt mondta:
49
98524_jvil4tk-21.indd 49 2019. 06. 04. 15:11:00

– Nagyon igazad lehet, Csill. Kitűnően értenek a sporthoz. Néha
az a gyanúm, hogy fürgébbek, mint az egyszemű óriások.
– Tündérek? – kérdezte Citó, s megint meglihegett a nyakacská-
ja. – Akkor miért nem élnek békén a népemmel?
– Miért szurkapiszkálnak és öntöznek? – méltatlankodott
Minó. – Ugyan miért?
– Miért nem tudnak beszélni velünk? – érdeklődött Und. – És
miféle tündérek az olyanok, akik meghalnak?
MIÉRT LEPŐDTEK MEG A HÍR HALLATÁN?
– Fiatal tündérek – mondta Csill. – Még annyira fiatalok, hogy csak

egymás nyelvét értik, tündértestvéreik meg az állatok nyelvét
nem. A szokásaik is vadak, igazad van, Minó, szurkapiszkálnak és
öntöznek. Neked is igazad van, Citó, mert az állatok egy részét
megeszik, más részét meg fogságban tartják. Sajnos még
kicsit kezdetlegesek. Olykor egymást
mást is szurkapiszkál-
ják, sőt az is előfordul, hogy – sajnos –
megölik.
De majd megszelídülnek egészen.. Szállni
már tudnak, mint mi. Az űrben
kalandoznak, tűzzel fűtik a vilá-
gukat. Csodaszereikkel meg egy-
re hosszabbá teszik egymás életét.t.
Tudnak távolba látni, távolba beszélni,
eszélni,
mint mi. Holott csak néhány évtizednyi életük
van, s abban is akad bánat, csalódás, kudarc éppen elegendő, nagy
és nemes célokért szó nélkül odaadják ezt az egyetlen rövid kis
életüket is. Ha nem gondolkodnak, rossz tündérek, ha gondolkod-
nak, mindig jók.
MIKOR JÓ TÜNDÉREK AZ EMBEREK?
Egyáltalán nem csodálkoznék, ha egyszer csak, évmilliók múltán,

kitalálnának valamit, és legyőznék a halált is.
Ebben a pillanatban odakint megszólalt a rádió:
50
98524_jvil4tk-21.indd 50 2019. 06. 04. 15:11:00

– Itt Tündérföld beszél, Tündérföld beszél. Lalaa
a parti ösvényen gyalogol a város felé.
– Megyünk a fiúért! – javasolta Csill. – Nem
mindnyájan, csak te, Írisz, és te, Dagi barátom.
Az államtanács várjon vissza bennünket!
HOVA INDULT A VARÁZSLÓ?
Elindultam szép hazámból

Elindultam szép hazámból,
Híres kis Magyarországból.
Visszanéztem félutamból,
Szememből a könny kicsordult.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Jaj Istenem, rendelj szállást,

Mert meguntam a bujdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.
(Népköltés)
51
98524_jvil4tk-21.indd 51 2019. 06. 04. 15:11:00

Bél Mátyásról
1709-ben Bél Mátyás volt a besztercebányai gimnázium aligazgató-
ja. Akkor foglalták el a labancok a várost. Az osztrák tábornok
nemcsak az elfogott kuruc hadifoglyokat végeztette ki, hanem a
város lakosságát is megbüntette. Elrettentésül tömeges kivégzése-
ket hajtott végre. Bél Mátyást – aki lelkész is volt – kirendelték a
halálraítéltek lelki vigasztalására. A lelkész olyan odaadóan és jól
végezte munkáját, hogy a tábornok őt is halálra ítélte. Barátainak
végül is nagy nehezen sikerült megmenteniük Bél Mátyás életét.
MIÉRT ÍTÉLTÉK HALÁLRA BÉL MÁTYÁST?
Később a pozsonyi gimnázium igazgatója lett.

Ő volt az első, aki egy-egy osztályba megközelítően azonos élet-
korú és képességű tanulókat sorolt be. Így valódi osztályokat ho-
zott létre, és ezzel elérte, hogy a tanítás ne csak az egyes gyerek-
nek szóljon, hanem az egész tanulóközösségnek is.
Azt mondta, el kell érni, hogy a tanulók ne
csak okosodjanak, hanem élvezzék is az is-
kolába járást. Kötelezővé tette a térkép
használatát. Ő kezdte el elsőként taníttatni
a történelmet, földrajzot. Ő vezette be a
szemléltetőeszközök használatát. Tantervei,
módszerei az egész országban elterjedtek.
MILYEN ÚJÍTÁSAI VOLTAK AZ OKTATÁSBAN?
Bél Mátyás tudósi munkája kiterjedt a földrajz, a helytörténet, az

agrártörténet, a néprajz, az egyháztörténet, az irodalomtörténet,
a nyelvtudomány, a pedagógia, a tudományszervezés, a nevelés,
a sajtótörténet és az államismeret tanulmányozására, kutatására
is. Bél Mátyás polihisztor (egyetemes, sokoldalú tudós) volt.
A mai tudósok gyakran említik Bél Mátyás nevét. Elismerően nyi-
latkoznak tudományos eredményeiről.
MIÉRT MONDJUK, HOGY POLIHISZTOR VOLT?
52
98524_jvil4tk-21.indd 52 2019. 06. 04. 15:11:01

Fontosnak tartotta a magyar nyelv tudományos vizsgálatát, a ma-
gyar nyelv eredetének és történetének kutatását, foglalkozott a ro-
vásírással. A magyar nyelvről írt művében ő használta először nyelv-
tani meghatározásként többek között a határozó, a helyesírás, a
szenvedő ige, a műveltető ige, a magánhangzó, a mássalhangzó, a
jelentő mód, a parancsoló mód, a személyes névmás kifejezéseket.
Szólásokat, közmondásokat is gyűjtött. Neki köszönhetjük például
a következők fennmaradását.
Szomjú (szomjas) ökörnek zavaros víz iss jó.
Az ökör csak ökör, ha Bécsbe hajtják is..
Akinek szekere farán ülsz, annak nótá-
ját dúdoljad.
Aki nagyot hág, nagyot esik.
MILYEN KIFEJEZÉSEKET KÖSZÖNHETÜNK NEKI?
Az újkori Magyarország történeti-földrajzi ismertetése címen

megírta hazánk történetét. A hatalmas műben Magyarország át-
fogó történetét ismertette, és részletesen feldolgozta az ország
földrajzát. A mű nagy része még megtalálható kéziratban. Bél Má-
tyás kezdeményezésére született meg az első hazai hetilap, amely
az oktatás segítését tűzte ki célul. Ő vetette fel először egy hazai
tudós társaság alapításának gondolatát. 1718-ban már a Magyar
Tudományos Akadémia létrehozásáról beszélt.
MILYEN INTÉZMÉNYT SZERETETT VOLNA LÉTREHOZNI?
Bél Mátyás 1684-ben született.

Magyarul, szlovákul, németül és latinul tudott. A ber-
lini, olmützi1, londoni, jénai, szentpétervári tudomá-
nyos akadémia még életében tagjává választotta.
A szlovákiai besztercebányai Matej2 Bel Egyetem az ő
nevét viseli.
MELYIK EGYETEM VISELI BÉL MÁTYÁS NEVÉT?
1
olmützi – ejtsd: olmüci. 2
Matej – ejtsd: mátej.
53
98524_jvil4tk-21.indd 53 2019. 06. 04. 15:11:01

Szenecske kiskutyája
A gyerekek tarisznyáikba dobálták a kopott kis palatáblákat, aztán
egymást lökdösve sorba álltak. A tanító néni végignézett az osztá-
lyon, és csendre intette a gyerekeket.
– Figyelem! – emelte fel a hangját. – Hazafelé menet mindenki ren-
desen viselkedjen! Ne térjen le az útról, ne verekedjen! Értettétek?!
– Igen – motyogták, mint akik kivétel nélkül ludasak valamiben.
– Nem hallom! – ripakodott rájuk a tanító néni.
– Igen! – válaszolták egyszerre, de most már úgy, hogy belereme-
gett a tanterem.
– Na, így már más. És mikor jöttök iskolába?
– Holnap reggel nyolc órára – zengték egyszerre.
– Te is tudod, Szenecske?
– Holnap reggel nyolc órára – válaszolta Szenecske.
– Jól van, most menjetek haza! – mondta a tanító néni.
A gyerekek hangos jó napot kívánokkal elbúcsúztak. Csendben,
rendben elhagyták az iskolát. Ám a nagy fogadalom valahogy ott
rekedt az iskola kerítésén belül.
MIT FOGADTAK MEG A TANÍTÓ NÉNINEK?
Vásott, a legerősebb fiú kilépett a sorból, tarisznyájával a bokro-

kat csapkodta, majd fütyörészve visszaténfergett a sorba.
– Meg foglak mondani a tanító néninek – mondta Pöttyös –, hogy
fütyörésztél az utcán.
Vásott azonnal az ujjai közé fogta Pöttyös fülcimpáját.
– Na, ide figyelj, a tanító néni azt nem mondta, hogy
nem szabad fütyörészni!
ne
– Naaa, ereszd el a fülemet! – könyörgött Pöttyös.
– Majd ha fütyülsz helyettem! – azzal csavarintott
eegyet Pöttyös fülén.
– Jaj, fáj! – szipogott Pöttyös.
Abban
A a pillanatban éles fütty rezegtette meg a le-
vegőt. Nem Pöttyös fütyült, hanem a kis Pöttöm,
54
98524_jvil4tk-21.indd 54 2019. 06. 04. 15:11:01

aki még mindig a szájában tartotta az ujját, és újabb fütyülésre
készült.
– Téged kértelek meg, hogy fütyülj? – fogta meg őt is Vásott.
– Nem Pöttyös helyett fütyültem. Ott egy kutya a kerítés mellett.
– Hűha, ez tényleg egy blöki! – mondta
Vásott, és elengedte a füleket.
A többi gyerek is kórusban kiabált:
– Egy kiskutyus, egy kiskutyus…
MIT VETT ÉSZRE PÖTTÖM?
– Hogy reszket szegény, biztosan fél – jegyezte meg Szenecske.

– Biztos csak fázik. Gyertek, melegítsük meg! – ordított Vásott.
Az osztály teljesen megfeledkezett a tanító néni intelmeiről, nagy
ricsajjal elindult a kutyus irányába. Csak Szenecske maradt le,
aggódva a reszkető kiskutyáért.
– Állj! – fékezte meg a rohamot Vásott. – Körbekerítjük,
és aki felé szalad, az oldalba vágja a tarisznyájával. Ti ketten
elijesztitek a kerítés mellől, hogy felénk fusson! – adta ki
az utasítást.
– Vigyázz, Vásott, feléd szalad! – ordította Pöttyös. Vá-
sott készenlétben állt, és amikor közel futott a kutya,
a tarisznyájával jól oldalba vágta.
– Avuuuuuuuu, avuuuuuu – vonította a kutya, megfor-
dult, és most Pöttyös felé loholt. Pöttyös is eltalálta, és
újabb kutyavonítás hallatszott.
– Egy-egy – vigyorgott egymásra Vásott és Pöttyös. A kutyus na-
gyot hentergett az út porában.
MILYEN JÁTÉKOT TALÁLTAK KI A GYEREKEK?
Már nem tudta, merre szaladjon, mindenütt üvöltő gyerekek állták

útját. Az egyik gyerek közelebb ment a kutyához,, és
lendítette a tarisznyáját. Ő sem akart kimaradnii
a játékból. A kutyusnak sikerült elfutni mellet-
te. Csak egy rúgást kapott a farka mellé.
55
98524_jvil4tk-21.indd 55 2019. 06. 04. 15:11:02

– Gyere ide, kiskutyuskám! – hívogatta Szenecske. – Majd én megvé-
delek ezektől a gyerekektől, látod milyen rosszak, bántják a kiskutyát!
És a kutyus, mintha megértette volna Szenecske hívogatását, jaj-
gatva, reszketve a lába elé kúszott.
– Jól van, kiskutyuskám, most már ne félj! – emelte az ölébe Sze-
necske. – Na ne sírj! – simogatta.
MIT CSINÁLT SZENECSKE?
A gyerekek üvöltése egyszeriben megszűnt. Meglepetten nézték,

ahogy Szenecske felemeli a kutyust, aztán szép lassan elindultak
feléje. Még nem mondtak le a játékról.
– Tedd le azt a kutyát, Füstös! – rázta meg fenyegetően az öklét
Pöttyös.
Pö
– Nem teszem, nem bánt ez titeket – bújtatta be az
iinge alá Szenecske a kutyust.
– Mi az, hogy nem teszed?! – hördült fel Vásott. – Gye-
rekek,
rekk ki látta meg először a blökit? – kérdezte.
– Mi!
M – hangzott egyszerre a válasz.
– Akkor
A kié a blöki?
– A miénk! – zúgták kórusban.
– Hallottad,
Ha Füstös?
– Hallottam
H hát, de akkor sem engedem, hogy üssétek
szegénykémet, hisz nem bánt titeket – szorította magá-
sz
hoz a kutyust. A gyerekek teljesen elcsendesedtek. Min-
ho
denki tudta, hogy Vásott nem nagyon tűri az ellentmondást.
– Inkább megveszem tőletek! – kiáltotta Szenecske.
MIT MONDOTT SZENECSKE?
A gyerekek elkezdtek nevetni.

– Mit adsz a blökiért? Mid van neked egyáltalán? – tette fel a kér-
dést Vásott. – Tízórait sem tudsz hozni, a tanító néni mindig a
mienkéből ad neked! – mondta gúnyosan.
– Én azt gondoltam – simogatta meg a kutyust Szenecske –, hogy
a nagymamámmal fonatok nektek egy-egy parittyamadzagot.
56
98524_jvil4tk-21.indd 56 2019. 06. 04. 15:11:02

– Parittyamadzagot? Hát az egészen más – mondta Pöttöm.
– Nem szeretjük ám a hazugokat! Tudod, a tarisznyába tégladara-
bokat is tehetünk – figyelmeztette Vásott.
Szenecske rántott egyet a vállán, és otthagyta
ta
a ricsajozó gyerekeket.
MIT ÍGÉRT SZENECSKE A KUTYUSÉRT?
– Gyere, kiskutyusom! – szorította magához a még mindig reme-

gő kiskutyát. – Majd meglátod, hogy a nagymama örülni fog neked.
Az én nagymamám szereti a kis állatokat. Bizony, nekem is úgy
szokta mondani, hogy kiskutyám. De nem ám haragból, hanem
mert engem is szeret. Ezután majd mindkettőnket kiskutyámnak
hív. Majd ott alszol velem, és amikor nem kell iskolába menni, ak-
kor játszunk. – A kiskutya jól érezte magát Szenecske inge alatt.
Lassanként elnyomta az álom. Szenecske vidám mosollyal az arcán
lépett be a putriba.
– Csókollak, nagymama! – üdvözölte a mamit, aki elgondolkodva
gombolyította a gatyamadzagnak szánt fonalat.
MIT CSINÁLT A NAGYMAMA?
– Szervusz, kisbáránykám! – válaszolt Szenecske köszöntésére.

– Nem főztél semmit, nagymama? – kérdezte félénken Szenecske.
– Megéheztél, kis fekete bárányom? – riadt fel a mama a gondola-
taiból.
– Nem én, hanem a kiskutyám. Nézd szegénykét, milyen
sovány, még a csontjai is kilátszanak.
– Szent isten – csapta össze a tenyerét a nagymama –, csak
nem egy kutyát hoztál a házhoz! Mit adunk neki enni, fe-
kete gyöngyöm, tudod, nekünk is alig akad valami!
– Tudom, mama – simogatta meg Szenecske a kisku-
tyát –, de a tanító néni nekünk mindig azt szokta
mondani, hogy nincs olyan kicsi a világon, amit ket-
té ne lehetne osztani.
HOGYAN JUTHAT ENNIVALÓHOZ A KISKUTYA?
57
98524_jvil4tk-21.indd 57 2019. 06. 04. 15:11:02

– A te tanító nénid, báránykám – sóhajtotta a nagymama –, a
vanra gondolt, mert a nincsent ő se tudná kettétörni.
Szenecske szomorúan lekuporodott a kemence padkájára.
– Hát, kiskutyám, velem se jártál jobban, mint azokkal a tarisznyás
gyerekekkel. Nem én verlek, hanem a nincstelenség.
– Na jól van, báránykám, nem kell ennyire elszomorodni! Egy ke-
vés azért mindig akad. És ha igazán megtanultad, hogy a kicsit is
el lehet osztani, akkor a kutyusod sem marad éhen. Holnap már
sokkal több lesz. Nézd, mennyi gatyamadzagot fontam. Ezért egy
egész kosár ennivalót hozok nektek a faluból.
MIBŐL LESZ ENNIVALÓ HOLNAP?
Szenecske teljesen elkeseredve megszólalt:

– Hej, mama! Nekem holnap már nem kell ennivaló.
– Miért, drága fekete báránykám? – ijedt meg a nagymama.
– Tudod, nagymama, engem holnap úgy meg fognak verni a gyere-
kek, hogy belebetegszem. És hogy egyek betegen?
– Szentséges teremtőm! – rémüldözött tovább
a nagymama. – Miért vernek meg, mit tet-
tél, drága bogaram?
– Semmit, mama. De te nem ismered
Vásottat, Pöttyöst meg a többit.
Azok aztán, amit megmondanak,
nem másítják meg még a tanító né-
ninek sem!
– De valami oka csak van, amiért meg akarnak verni.
– Igen, mama. Ezt a kiskutyust megvettem tőlük.
A nagymama arcáról hirtelen eltűnt a kétségbeesés, megkönnyeb-
bülten felsóhajtott:
– Ugyan, mit tudtál ígérni nekik, amire el is hitték, hogy van? Hisz’
nincs nálunk szegényebb a faluban.
– Azt mondtam nekik, nagymama, hogy mindegyiknek fonsz egy
parittyamadzagot. Különben nem hagyták volna nálam a kiskutyust.
KI TUDJA MEGFONNI A PARITTYAMADZAGOT?
58
98524_jvil4tk-21.indd 58 2019. 06. 04. 15:11:02

– Vagy úgy, most már mindent értek. Nahát tudod, egy ilyen kis-
kutya igazából megéri, hogy két napig ne együnk. Majd vigyáz a
putrira. Legalább nem lopják el a szegénységünket.
– Tudom én, hogy nagyon szegények vagyunk – hajtotta le fejét
Szenecske –, de megsajnáltam szegény kiskutyust, mert verték a
gyerekek. Mondd, nagymama, te nem adnál értem parittyamadza-
got, ha engem vernének?
A nagymama szemét hirtelen elfutották a könnyek, keblére szorí-
totta unokáját. Simogatta, ölelte, közben sikerült elfojtani feltörő
zokogását.
– Dehogyisnem adnék, kiskutyám! – mondta síró nevetéssel.–
A világ minden parittyamadzagját odaadnám érted! Most pedig
menjetek, kiskutyáim – törölte le könnyeit a nagymama –, egyétek
meg azt a kis ételt, én meg leülök fonni. Holnapra mindenkinek
készítek egy parittyamadzagot.
MINEK ÁLL NEKI A NAGYMAMA?
Szenecske kitörő örömében előbb megcsókolta a kutyust, aztán

a nagymamát, és elszáguldott.
Az udvarról még visszafordult:
– Mama, nekem meg a tanító néninek
ne készíts parittyamadzagot, mert
mi nem szoktunk parittyázni.
A nagymama nem szólt, csak mo-
solyogva bólogatott. Aztán,
ahogy magára maradt, feltört
az elfojtott zokogás. Most már
szabadon futhattak a könnyek végig az arcán. A bánat és az öröm
könnyei, szépen együtt.
KIKNEK NEM KELL PARITTYAMADZAG?
59
98524_jvil4tk-21.indd 59 2019. 06. 04. 15:11:02

A kézi fonás
A kézi orsó végéhez erősítették a nyers gyapjút vagy a fon-
ni való lent, kendert. Pörgetéssel megcsavarták a szála-
kat, így azok fonallá álltak össze. Az orsó végére nehe-
ehe-
zéket tettek. Ezzel lendületesebb lett a forgatás.
HOGYAN HASZNÁLTÁK A KÉZI ORSÓT?
A kézi fonás nagyon lassú és gazdaságtalan volt. Sok embernek

kellett dolgozni ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű fonal elké-
szüljön. A fonal feldolgozása, a szövés sokkal gyorsabb volt. Egy
átlagos szövő ellátásához tizenkét fonó munkájára volt szükség.
HÁNY FONÓ TUDOTT EGY SZÖVŐT FONALLAL ELLÁTNI?
Indiában a falusi szövők adták a megfelelő mennyiségű szövetet az

ország számára. A fonás azonban itt is gondot jelentett. Gandhi,1
India vezetője minden indiait fonásra buzdított. Feltalált egy
hordozható rokkát, hogy az emberek utazás köz-
ben, az irodákban, pihenőidő alatt is tudjanak
fonni. A rokka a kézi orsó gépesített változata.
A fonalszál egyenletesebb lett, és kicsit gyor-
sabban készült el. Gandhi úgy gondolta, hogy
ha gyorsítani tudják a fonal előállítását, a nagy,
nemzetközi textilgyárakat nem kell beengedni az
országba. Akkor a sok-sok indiai falusi ember
munkájára továbbra is szükség lesz.
MIT GONDOLT GANDHI?
Még a képviselők is szorgalmasan fontak az indiai parlamentben,

miközben a tanácskozást hallgatták. Lehet, hogy így, fonás közben
a döntéseik is bölcsebbek lettek.
MIVEL FOGLALKOZTAK A KÉPVISELŐK?
1
Gandhi – ejtsd: gandi.
60
98524_jvil4tk-21.indd 60 2019. 06. 04. 15:11:03

Az öreg fazék titka
Aztán telt-múlt az idő. Szenecske, nagymama és a kiskutyus béké-
sen, szegényesen éldegélt a faluszéli putriban. Szenecske szorgal-
masan járt iskolába, bár nagyon szívesen otthon maradt volna ját-
szani. Az egyik nap megint mentek haza az iskolából, amikor Pöty-
työs egy kiscicát vett észre a sövény mellett. Szegény pára ott
keresett védelmet a gyerekek elől. Pöttyös odament a cicához,
amely ijedtében elfelejtett menekülni. Pöttyös nyúlt feléje, erre a
cica púposra húzta a hátgerincét, szőrét felborzolta és nagyot fújt.
Aztán éles karmait Pöttyös kezébe mélyesztette.
– Hát ez egy vadállat! – hőkölt vissza Pöttyös ijedten.
HOGYAN VÉDEKEZETT A CICA?
Vásott vigyorogva odament, leemelte Pöttyös fejéről a sapkát,

megpörgette az ujjaival, majd elengedte. A sapka huppanva borí-
totta be a cicát.
– Na, így kell elintézni egy ilyen vadállatot – mondta, és felemelte
a sapkát a cicával együtt.
– Éljen Vásott, éljen Vásott! – örvendeztek a többiek.
– Kinek kell a macska? Egy kabátgombért eladom! – kérdezte
Vásott. A többiek gyorsan elfordították a fejüket, nehogy valame-
lyikükre rásózza. Szenecske szomorúan nézte a macskát, és hall-
gatta a cica keserves nyávogását.
– Füsti, nem akarsz egy olcsó kiscicát? – kínálgatta Vásott.
– Nekem nincs kabátom, amiről levághatnám a gombot – válaszol-
ta Szenecske csendesen.
– De van gatyád – mondta Vásott.
– Azon sincs gomb… – Szenecske elhallgatott, mert
a gyerekek hangos nevetésben törtek ki.
– Nem gatyagomb kell nekem, hanem a jól megfont
gatyamadzag. Nekem ez is megteszi parittyának. A régi már elko-
pott. Tudod, amit a kutyáért adtál.
MIT KÉRT A CICÁÉRT CSERÉBE?
61
98524_jvil4tk-21.indd 61 2019. 06. 04. 15:11:03

– Nem adom a gatyamadzagom! – tiltakozott Szenecske, és meg-
fogta a madzag végét.
– Ha nem adod, hát nem adod. A parittyámmal egyet még
biztosan tudok hajítani. Azzal előszedte a parittyáját,
és meglóbálta Szenecske előtt.
– Na most szépen belefogom ezt a rühes dögöt,
jól megpörgetem, és meglátjuk, hogyan repül a cica!
Szenecske szája sírásra görbült, segélykérően nézett a többiekre.
A cica sorsa azonban senkit sem érdekelt.
– Ne! – könyörgött Szenecske. – Meg fog dögleni!
Vásott nem válaszolt, közelebb lépett Szenecskéhez. Kibogozta a
gatyamadzagot, a cicát meg odalökte az ölébe.
– Ez a tied – mondta –, ez meg az enyém.
HOGYAN LETT SZENECSKÉNEK CICÁJA?
A gyerekek nevetve kísérték egy darabig Szenecskét, aki az egyik

kezével a nadrágját tartotta, a másikkal pedig a cicát.
– Szenecskének van cicája, de leesik a gatyája – gúnyolták. Aztán
megunták, és szétszéledtek. Szenecske valahogy magára erősítet-
te a gatyát, és sietett haza.
– Te csúnya kiscica – mondta szemrehányóan –, miért kellett ne-
ked éppen erre járni? Hát nem tudod, hogy Vásotték is erre szok-
tak hazamenni? Most aztán mit mondunk a nagymaminak?
A cica ragaszkodó nyávogással felmászott Szenecske nyakához. Ar-
cát odadörzsölte a kisfiú arcához, és békés dorombolásba kezdett.
– Jól van – simogatta meg Szenecske –, de odahaza van ám egy
kiskutya is. Őt is madzagért vettem. Még szerencse, hogy érted
csak egy madzagot kértek.
A cicus nyávogva visszamászott Szenecske inge alá.
– Hallod, ez az én kutyusom hangja. Okos állat, messziről észre-
veszi, hogy jövök az iskolából. Neked nem kell félned, nem bánt.
Na, már itthon is vagyunk – emelte ki Szenecske a cicát.
– Szent isten! – csapta össze nagymama a kezét. – Mit hoztál már
megint a házhoz, drága bogaram?
62
98524_jvil4tk-21.indd 62 2019. 06. 04. 15:11:03

– Egy kiscicát hoztam a kutyusomnak, látod, hogy örül.
– Látom, hogyne látnám, majd kibújik a bőréből, annyira örül.
Örömében ugat és vicsorog ilyen veszettül – mondta a nagymama
fejcsóválva.
HOGYAN UGATOTT A KISKUTYUS?
– Ne legyél ilyen morcos, kutyuskám – próbálta csendesíteni Sze-

necske.
Aztán letette a földre a cicát. A kutyus elhallgatott, és hangosan
szimatolva közelebb ment. A cica leült, farkával elsimogatta maga
mögött a port, aztán igyekezett rendbe tenni a bundáját. A kutyát
meglepte a cica nyugalma.
– Mit bámulsz úgy, mintha még sosem láttál volna macskát? – nyá-
vogta neki a cicus. – Csak a hangod nagy,
de gyáva vagy, gyáva kutya.
– Én gyáva? – vakkantott a kutyus.
– Akkor gyere közelebb, hogy ne ilyen
hangosan kelljen veled vitatkoznom!
– Közelebb mehetek éppen – morogta
a kutyus, és a cica felé kúszott. A cica hirtelen pofon csapta.
– Avuuuuu! – jajdult fel a kutyus. – Hát ezt miért kaptam?
– Azért – mondta a cica nyugodtan –, hogy ne legyél hálátlan.
Nemrég még te is olyan kivert kutya voltál, mint amilyen kivert
macska én voltam. Ahelyett, hogy örülnél, hogy Szenecske hozott
valakit, aki napközben vigyázni fog rád, te már messziről fenyege-
tőzöl, hogy elüldözöl a háztól.
MIÉRT KAPOTT POFONT A KUTYUS?
– Jól van, cicus… – vinnyogta a kutyus.

– Semmi „jól van, cicus”. Tedd azt, amire Szenecske kért. Most ide-
jössz hozzám, és szépen megszeretgetsz, vagy kikaparom a szemedet.
– De nem kapok újabb pofont?
– Nyau! – mondta a cica finnyáskodva. – De nem
szeretem a gyáva kutyákat!
63
98524_jvil4tk-21.indd 63 2019. 06. 04. 15:11:03

A kutyus félénken odament a cicához, és mint akivel örök idők
óta barátok, megnyalogatta a cicuska arcát.
– Mama, mama! – örvendezett Szenecske. – Nézd, hogy szereti
egymást a kutyusom és a cicám!
A nagymama a fejét csóválta, de látszott, hogy tetszik neki.
– Na gyertek, itt a finom tejes kása, egyetek! – mondta.
Aztán amikor a nagymama eléjük tette a friss tejjel leöntött kását,
mindegyikük lakmározni kezdett. Amikor kor jóllaktak,
a cicus és a kutyus elnyújtózott.
Szenecske is melléjük heveredett.
– Jó lenne, ha mindig ilyen gazdagok
lennénk! – mondta.
– Milyen gazdagok, báránykám? – állt meg a nagymama kezében az
orsó.
– Hát olyanok, hogy mindig jóllakhatnánk, mi is, meg a kutyusom
és a cicám is. Én holnap estig ki fogom bírni.
– Nem kell holnap estig kibírnod. Nézd meg, mennyi fonalat fon-
tam! Ebből ma éjjel gatyamadzagot és ruhaszárító kötelet készítek.
Meglátjátok, mennyi jó falatot hoz nektek a nagymama a faluból.
HONNAN LESZ ENNIVALÓ?
– Azért csak jó lenne, ha mi is gazdagok lennénk. Akkor lenne

padlásunk, és lenne ott kolbász, hús, szalonna.
– Persze, hogy lenne, bogárkám, hisz’ azért padlás a padlás, hogy
legyen benne minden.
– Mi miért nem vagyunk gazdagok?
– Mert a gazdagság hét lakatra van zárva, bá-
ránykám, és akiknek nincs hozzá kulcsuk,
azokat úgy hívják, hogy szegények.
– Nekünk miért nincs ilyen kul-
csunk, mama?
– A jó ég tudja – bámult nagy-
mama a levegőbe. – Én úgy
hallottam a nagypapámtól,
64
98524_jvil4tk-21.indd 64 2019. 06. 04. 15:11:03

hogy az ő nagyapja még dúsgazdag ember volt, de hogy miért
lettek szegények, arra már nem emlékezett.
– Biztosan elhagyták a kulcsot, mama.
– Lehet – vonta meg a vállát.
– Tudod, ha megnő a kutyusom meg a cicám, én elmegyek, és
megkeresem azt a kulcsot.
MIT SZERETNE SZENECSKE?
– Azzal a kulccsal már nem sokat érnél, báránykám, mert a nagy-

apám nagyapjának a gazdagságából csak egy ócska cserépfazék
maradt, aminek semmi hasznát nem vesszük. Már magam sem
tudom, miért őrizgetem. Talán mert minden nagypapa és nagyma-
ma meghagyta az unokájának, hogy erre a cserépfazékra úgy vi-
gyázzanak, mint a két szemük világára. Hát én is csak ezt fogom
neked hagyni.
– Azt a cserépfazekat mondod, ami kint van az udvaron?
– Azt, báránykám.
– Na, holnap behozom és a kemence tetejére teszem.
– Ott sem kér enni, ahol most van. A kemence tetején is csak a
helyet foglalná, kár lenne vele a lomot szaporítani.
A cicus úgy tett, mintha aludna, de közben nagyon figyelt.
MI MARADT ÖRÖKSÉGÜL?
– Nagymama – szólalt meg újra Szenecske. – Mit szólnál hozzá, ha

holnap nem mennék iskolába, hanem a kutyusommal és a cicám-
mal vigyáznék a cserépfazékra? Biztos ők is örülnének neki.
– Én kötve hiszem, hogy örülnének, mert a buta gyerekeket, akik
nem járnak iskolába, a kutya sem szereti.
– Igazad van, mama. Akkor is játszhatok velük, ha hazajöttem. Az
öreg fazékra is akkor vigyázok – mondta Szenecske. Aztán szépen
lefeküdt aludni.
Nagymama letette az orsót, és betakarta.
– Aludj, kis fekete báránykám – suttogta. – Ki tudja,
mivel fogsz holnap meglepni.
65
98524_jvil4tk-21.indd 65 2019. 06. 04. 15:11:04

A cicus egy ideig bámulta nagymama orsóját, ahogy pörögve kö-
vérre duzzadt a fonaltól, aztán ő is elaludt.
MIT FIGYELT A CICUS?
Másnap Szenecske korán reggel elment az iskolába. A cicus és a

kutyus kiment az udvarra, és megkereste a fazekat.
– Hát ez lenne az? – állt meg a cica egy hatalmas cserépfazék mellett.
– Vajon miért vigyáztak rá a nagyapák, amikor még kecskéjük se
volt, hogy tejet öntsenek bele? – töprengett. Aztán felugrott a
fazék tetejére.
– Unatkozom, cicus – nyűgösködött a kutyus.
– Ne nyafogj, hanem gondolkozz te is! – mordult rá a cica.
A kutyus elnyújtózott, állát a mellső lábaira rakta, mint aki igazán
gondolkozik.
– Meddig kell még gondolkozni? – kérdezte kicsit később.
– Amíg ki nem találjuk az öreg fazék titkát.
– Ja, hát azon még nem gondolkoztam.
A cica szóra sem méltatta a kutyust. Elmélyülten
gondolkozott tovább a cserépfazék tetején. A nap
kellemesen melegítette a bundáját.
– Én is fel akarok menni a fazék tetejére – nyafo-
gott a kutyus.
– Gyere! – hagyta rá a cicus.
– De nem tudok felugrani. Segíts egy kicsit!
A cica leugrott. A kutyus két lábra állt, megkapaszkodott a fazék
oldalában, a cica meg teljes erejével nyomni kezdte. Már félig fent
volt a kutyus, amikor az öreg fazék billent egyet, az oldalára for-
dult, és eltörött.
HOGYAN TÖRÖTT EL A CSERÉPFAZÉK?
– Jaj, jaj – kapott a fejéhez sírva a cicus. – Mi lesz most?

A kutyus rémülten lapult a földhöz, és bámulta a fazekat.
– Tudod, mit találtam ki? – bátorodott meg kicsit később. – Le-
hordom a cserepeket a gödörbe. Akkor azt hiszik Szenecskéék,
hogy ellopták a fazekat.
66
98524_jvil4tk-21.indd 66 2019. 06. 04. 15:11:04

– Na, milyen ravasz vagy! – fintorgott a cica, de látszott, hogy
kezd megnyugodni. – Itt egy csont, tisztogasd meg!
– Hogy került ide egy csont? – csodálkozott a kutyus.
– A fazékból esett ki, te buta. Biztos valamelyik nagymamának a
nagypapája felejtette bent.
MI ESETT KI A FAZÉKBÓL?
A kutyus a szájába vette a csontot, és elkezdte ropogtatni. Hirte-

len hatalmas zúgás támadt, mintha szélvihar közeledne. Nagy zör-
géssel, csörömpöléssel hét szakállas óriás lépett a kutyus elé.
– Mi vagyunk a hét szellemóriás – mondtákdták egyszerre –, földnek
és vizeknek jó szellemei, kik hűséggel tartoznak
rtoznak gazdájuknak. Mit
tehetünk érted, szellemeknek parancsolója?
ója?
A kutyus ijedtében kiköpte a csontot. A szel-
lemek zúgva, csörömpölve eltűntek.
– Juj, mi volt ez? – kérdezte kutyuska.
– Nem tudom. Én, én azt hiszem, baj vann a
szememmel – suttogta a cicus.
– A szellemek itt keresték a gazdájukat kat –
mondta elgondolkozva a kutyus. – Élesítenini kell
a fogaimat, mert ha ilyenek járnak erre, szükségem lesz rá.
Aztán megkereste a csontot, és újra bekapta.
kapta
– Mi vagyunk a hét szellemóriás – jöttek ismét zúgva, csö-
römpölve –, földnek és vizeknek jó szellemei, kik hűséggel
éggel
tartoznak gazdájuknak. Mit tehetünk érted, szellemeknek
knek
parancsolója?
KIK JELENTEK MEG ÚJRA?
A kutyus moccanni sem mert. Nyitva felejtett szájából lassan ki-

esett a csont, és a szellemek újra eltűntek.
– Cicuskám – mondta rekedten –, gyere, karmolj meg, mert rosz-
szat álmodom.
– Dehogy álmodsz – remegett a cica. – Én is rémeket látok.
Egy jó ideig csak álltak. Nézték a cserepeket és a csontot.
67
98524_jvil4tk-21.indd 67 2019. 06. 04. 15:11:04

– A csontocska a fazékban volt, ugye? – tűnődött a cica. – És a
szőrös emberek akkor jöttek, amikor a szádba vetted. És amikor
kiköpted a csontot, mindjárt el is mentek.
– Igen, cicus – mondta a kutyus idegesen.
– Na, akkor én is megkóstolom – határozta el a cicus, aztán oda-
ment a csonthoz, és óvatosan a szájába vette.
– Mi vagyunk a hét szellemóriás – kezdték a mondókájukat az
óriások –, földnek és vizeknek jó szellemei, kik hűséggel tartoznak
gazdájuknak. Mit tehetünk érted, szellemeknek parancsolója?
– Azt akarom, hogy a fazekat varázsoljátok vissza!
Az öreg fazék egyszeriben ép lett, és ott állt a helyén.
– Most menjetek aludni, majd később hívlak benneteket – mondta
a cica.
– Megfejtettük az öreg fazék titkát – ujjongott a cicus és a ku-
tyuska.
MIRE JÖTT RÁ A CICUS ÉS A KUTYUS?
Alig várták, hogy Szenecske hazaérjen az iskolából. Ott várták az

öreg fazék mellett. Amint odaért hozzájuk, cicuska újra a szájába
vette a csontot.
– Mi vagyunk a hét szellemóriás, földnek és vizeknek jó szellemei,
kik hűséggel tartoznak gazdájuknak. Mit tehetünk érted,
szellemeknek parancsolója? – kérdezték a szellemek.
– Azt akarom, hogy Szenecske minden szavunkat értse tsee
– mondta a cicus.
– Mi volt ez? – kérdezte ijedten Szenecske.
– Ezek a te szellemóriásaid. Ha ezt a csontocskát
a szádba veszed, teljesítik minden kívánságodat.
– De mióta tudtok ti beszélni? – ámuldozott Szenecske.k
– Mi mindig tudtunk beszélni, csak ti nem értettetek meg bennün-
ket. Vedd magadhoz az örökségedet, és rendelj valami finomságot,
hogy mire a nagymama hazajön, őt is meleg étellel várjuk!
Szenecske gondolkodás nélkül felvette a csontocskát, megtöröl-
gette és bedugta a fogai közé.
68
98524_jvil4tk-21.indd 68 2019. 06. 04. 15:11:04

– Mi vagyunk a hét szellemóriás, földnek és vizeknek jó szellemei,
kik hűséggel tartoznak gazdájuknak. Mit tehetünk érted, szelle-
meknek parancsolója? – kérdezték Szenecskét a szellemóriások.
– Azt kívánom, hogy a kunyhónk helyén szép, padlásos ház legyen,
olyan, mint a falusi embereké. Padlásunkon, kamránkban bősége-
sen legyen enni-innivaló. A nagymamának ne kelljen többé gatya-
madzagért száraz kenyeret meg csírás krumplit könyörögni.
MIT KÍVÁNT SZENECSKE?
Szenecske még ki sem mondta a kívánságait, a rossz kis putri he-

lyén már ott állt a takaros, padlásos ház.
Olyan volt az egész, mint a mesében. A nagymama gazdasszonyo-
san öltözve, tejjel és kaláccsal közeledett Szenecskéékhez. Majd
elkezdődött a hancúrozás, a fogócskázás. Csak a jó vacsoraillat
csalta be őket az udvarról.
Aztán ahogy a vacsorának is vége lett, Szenecske bebújt dunyhás,
párnás ágyacskájába. Olyan természetesen, mintha mindig ott
aludt volna. A cicus a fejéhez kuporodott, a kutyus meg elhevert
az ágy elé terített csíkos, házilag szőtt szőnyegen. Nagymama Sze-
necske ágya szélére ülve énekelni kezdte a régi altatódalt. Mereng-
ve, boldogan, hogy lám, megesett velük a csoda!
Tente, tente, kiskutyáim,

tente, kiscica!
Álmotoknak édes ízét
őrzi nagymama.
Megölel a tarka álom,
elrepültök pilleszárnyon,
tente, tente, kiskutyáim,
tente, kiscica!
69
98524_jvil4tk-21.indd 69 2019. 06. 04. 15:11:04

Gandhi1 életéről
Móhandász Karamcsand Gandhi törékeny testalka-
tú ember volt. Erejét az adta, hogy rendületlenül
hitt az igazságban. India függetlenségéért küzdött.
Lelkierejével legyőzött egy világhatalmat, Angliát. Új nevet is
kapott, Nagy Léleknek, Mahátmának szólították az emberek.
MI LETT GANDHI NEVE?
Akkoriban India angol gyarmat volt. Az angolok vezették a hatal-

mas országot, ők birtokolták a természeti kincseket, ők irányítot-
ták a gazdaságot. Anglia nem is akart ezekről önként lemondani.
Gandhi rábírta az embereket, hogy békés eszközökkel tiltakozza-
nak, védekezzenek. Azt javasolta például, hogy a törvénytelen
adókat ne fizessék be. Amikor bizonyos helyekről kitiltották az
indiaiakat, ő odament, és megkérdezte, milyen jogszabály alapján
cselekszenek. Hamarosan mindenki tudta, hogy ezek az intézke-
dések törvénytelenek. A megegyezéseket időnként böjtöléssel
kényszerítette ki. Azt tanácsolta az indiaiaknak, hogy ne működ-
jenek együtt az angolok által kinevezett kormánnyal, az angolok
által működtetett intézményekkel, ne vásároljanak angol árukat.
A háziszőttes, a khaddar2 a hazafiság jelképe lett.
HOGYAN KÜZDÖTT GANDHI AZ ANGOLOK ELLEN?
Az angolok többször letartóztatták és börtönbe vetették. Volt

úgy, hogy több mint százezer ember ült börtönben. Az angolok-
nak végül ki kellett őket engedni, mert nem fértek el a foglyok, és
nem is volt kivel tárgyalni.
MIÉRT ENGEDTÉK KI ŐKET A BÖRTÖNBŐL?
India végül független lett. Gandhi többször említette a „csendes

kis belső hangot”, a lelkiismeret szavát. Az ő tetteit ez a kis belső
hang irányította.
1
Gandhi – ejtsd: gandi. 2
Khaddar – ejtsd: kadar.
70
98524_jvil4tk-21.indd 70 2019. 06. 04. 15:11:05

A didergő király
Mese, mese mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta; fázott keze-lába.
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
„Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”
Százegy kengyelfutó százkétfelé szaladt,

Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:
„Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?”
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!”
„Hallod-e bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.”
„Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak komám” – nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok arany kolomp.
71
98524_jvil4tk-21.indd 71 2019. 06. 04. 15:11:05

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!
„Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!”
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”
Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hívatni az udvari ácsot!”
Nekibúsult erre a didergő király,

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
„Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”
Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
72
98524_jvil4tk-21.indd 72 2019. 06. 04. 15:11:05

Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:
„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”
Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:
„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!”

Megfordul a király: „Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,
Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” –
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
„Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik;
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?”
Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszíve harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
„Ne félj, babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyem főkötője,
Lesz ezüstfőkötője, aranycipellője!”
73
98524_jvil4tk-21.indd 73 2019. 06. 04. 15:11:06

Most már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!
Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!”
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!”
Tódult is be nyomban a sok szegény ember;

A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,
Fussatok a hordót csapra ütögetni,
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem – nagy Meseországban…”
(Móra Ferenc)
74
98524_jvil4tk-21.indd 74 2019. 06. 04. 15:11:06

A falu vénei
Volt egyszer egy falu. Úgy hívták, hogy Chelm1. Ezt a községet a
falu vénei kormányozták, megannyi tökfej. A vének tanácsának feje
Gronam lett, aki mind közül a legbutább volt. Az ő háza volt a
legnagyobb, hát a vének rendszerint ott gyűltek össze. Gronam
felesége be-bevitt nekik egy kis ízelítőt – teát, süteményt, lekvárt.
Gronam majdnem teljesen boldog és elégedett volt. Csak az bán-
totta, hogy valahányszor elmennek a többiek, a felesége mindig
zsörtölődik vele:
– Ma megint mennyi butaságot hordtál össze! Te vagy a legosto-
bább fajankó a világon.
MIT MONDOTT GRONAM FELESÉGE?
Egyszer aztán Gronam így szólt a feleségéhez:

– Mi értelme most már mérgelődni? Ezentúl valahányszor meghal-
lod, hogy butaságokat beszélek, gyere be, és tudasd velem. Én
pedig azon nyomban más tárgyra térek.
– No de hogyan is tudathatnám a vének füle hallatára, hogy buta-
ságokat beszélsz? Mihelyt megtudják, hogy os-
s-
toba vagy, leváltanak a tanács éléről.
– Hát ha olyan okos vagy, találd meg a mód-
ját – mondta erre Gronam.
A feleség gondolkozott egy kicsit, majd hirtelen
l ffelkiáltott:
lkiál
– Megvan!
– Nos?
– Valahányszor butaságokat beszélsz, én bemegyek, és odaadom
neked a pénzes szekrényünk kulcsát. Abból tudod majd, hogy bo-
londot beszéltél.
Gronam örömében tapsolni kezdett:
– De jó ötlet! Látod, mellettem te is megokosodtál! – mondta a
feleségének.
MIT TALÁLT KI A FELESÉG?
1
Chelm – ejtsd: khelm.
75
98524_jvil4tk-21.indd 75 2019. 06. 04. 15:11:07

Néhány nap múlva újra összeültek a vének. A közelgő pünkösdről
tárgyaltak. Ezen az ünnepen sok tejfölt fogyasztanak a palacsintá-
hoz. Hanem abban az esztendőben szűkében voltak a tejfölnek.
Aszályos volt a tavasz, és kevés tejet adtak a tehenek. Nem volt
miből tejfölt készíteni. A tanácskozás elkezdődött. A vének a sza-
kállukat tépdesték, homlokukat dörzsölték.
MIRE KELLETT MEGOLDÁST TALÁLNI?
Látszott, hogy nagyon keményen dolgozik az agyuk. Ám egyikük

sem tudta kiokoskodni, hogyan szerezhetnének elegendő tejfölt
az ünnepre. Egyszer csak Gronam az asztalra csapott, és elkurjan-
totta magát:
– Hozzunk törvényt, hogy ezentúl a vizet tejfölnek nevezzük, a
tejfölt meg víznek. Mivelhogy Chelm1 kútjaiban bőségesen
van víz, minden
m háziasszony csurig töltheti a hordóját tej-
föllel.
– Csodálatos gondolat! Lángelméhez méltó öt-
let! – kiabáltak a többiek. A községi írnok felje-
ggyezte az új törvényt. És attól a naptól fogva a
vizet tejfölnek, a tejfölt pedig víznek kellett nevezni. Mihelyt a falu
dolgával végeztek, szokás szerint általánosabb dolgokkal kezdtek
foglalkozni.
MILYEN MEGOLDÁST FOGADTAK EL A VÉNEK?
– Az éjjel – mondta Gronam – egy szemhunyás nem sok, annyit

sem aludtam: váltig azon törtem a fejemet, miért van nyáron olyan
meleg. És nagy sokára ráleltem a válaszra.
– Mi volna az? – tudakolták kórusban a vének.
– Az, hogy a kályhákat egész télen fűtik, a melegük Chelmben, a
faluban marad, és ettől olyan forró a nyár.
A vének mind bólogattak. Aztán az egyikük megkérdezte:
– Akkor miért van télen hideg?
1
76
98524_jvil4tk-21.indd 76 2019. 06. 04. 15:11:07

– Mivel a kályhákat nyáron nem fűtik, így érthető, nem is marad
meleg télire.
MIÉRT VAN TÉLEN HIDEG ÉS NYÁRON MELEG?
A vének el voltak ragadtatva Gronam nagy tudományától. Ezután

a nagy szellemi erőfeszítés után egyre többször pillantgattak a
konyha felé: hozza-e már a feleség a teát, süteményt, lekvárt? Jött
is, hanem a tálca helyett kulcsot hozott, odaadta a férjének:
– Gronam, itt a pénzes szekrényünk kulcsa.
Ha máskor nem is, aznap Gronam szentül hitte, hogy szája csupa
bölcsességet szólott. És most mégis ott áll a feleség, kezében a
kulccsal! Ez pedig csak azt jelentheti, hogy megint ostobaságokat
mondott!
MIÉRT LEPŐDÖTT MEG GRONAM?
Annyira megdühödött, hogy a vénekhez fordult:

– Mondjátok csak, miféle ostobaságot szóltam, hogy a feleségem
behozza nekem a pénzes szekrényünk kulcsát?
Ha lett volna közöttük okos ember, az sem nagyon értette volna
ezt a kérdést. Így Gronam szépen elmagyarázta, hogy miben álla-
podott meg a feleségével.
MIT MAGYARÁZOTT EL GRONAM A VÉNEKNEK?
– De hiszen ma csupa nagy bölcsességet szóltam, igaz? Legyetek

bíráim!
A vének szörnyen dühösek lettek a feleségre.
– Mi vagyunk Chelm1 vénei, és mi mindent
értünk. Semmiféle asszonynép nem mond-
hatja meg nekünk, mi bölcs és mi ostoba.
Azután megvitatták a dolgot, és új törvényt
hoztak. Valahányszor a feleség úgy véli, hogy
az ura bolondokat beszél, jöjjön be, és adja
1
77
98524_jvil4tk-21.indd 77 2019. 06. 04. 15:11:07

a kulcsot a véneknek. Ha egyetértenek vele, megmondják Gronam-
nak, hogy térjen más tárgyra. Ha nem értenek egyet, a feleségnek
kétszeres adag teát, süteményt és lekvárt kell behoznia minden
egyes bölcsnek. Az írnok papírra rótta az új törvényt, és lepecsé-
telte Chelm1 falu pecsétjével, amely hatszarvú ökröt ábrázolt.
MIBEN ÁLLAPODTAK MEG A BÖLCSEK?
Ettől a naptól kezdve Gronam bátran szólhatott a gyűléseken: a

feleség ugyanis igen fukar volt, és nem akarta, hogy a falu vénei az
ő süteményeivel falják degeszre magukat.
Ezen a pünkösdön Chelm nem volt szűkében a „tejfölnek”, csak
néhány háziasszony panaszolta, hogy kevés a „víz”. Ez azonban
már új gond volt, amit majd az ünnep elmúltával fognak orvosolni.
MIÉRT PANASZKODTAK NÉHÁNYAN?
Gronamnak pedig az egész világon elterjedt a híre, mert az ő böl-

csességének – és egyetlenegy törvénynek – köszönhető, hogy
Chelmben tejföllel folyik a folyó, és tejfölben bővelkedik a falu
valamennyi kútja.
Ha mögötted Chelm,
Előtted is Chelm.
Ha nem ereszt Chelm,
Marad neked Chelm.
Mindig, mindenhol csak Chelm.
Az egész világ egy nagy Chelm.
1
78
98524_jvil4tk-21.indd 78 2019. 06. 04. 15:11:07

A szegény takács szerencséje
Volt egyszer egy takács, szegény, mint a templom egere. Egy nap
három dúsgazdag diák tért be hozzá. Megesett a szívük a taká-
cson, s adtak neki száz ezüstpénzt, könnyítsen a sorsán. Megörült
a szegény takács, elhatározta, hogy hasznos dologra fordítja a
pénzt, de egy darabig még gyönyörködni akart a csengő ezüstök-
ben. A feleségének nem szólt a szerencséjéről, s jól elrejtette a
pénzt előle olyan helyre, ahol senkinek sem jutott eszébe keresni:
a rongyok közé.
HOVA DUGTA A SZÁZ EZÜSTÖT A TAKÁCS?
Néhány nap múlva rongyszedő járt a faluban, s az asszony eladta

neki néhány garasért az egész halom ócska rongyot. Elbúsult a
szegény takács, mikor hazaért, s az asszony megmutatta neki a
rongyokért kapott pénzt.
Esztendő múlva megint arra járt a három gazdag
diák. Betértek a takács házikójába, azt gondol-
ták, meggyarapodott azóta. De még nagyobb
nyomorúságban találták. Elpanaszolta nekik sze-
gény takács, hogy mint járt a száz ezüsttel.
Megsajnálták a diákok, adtak neki újabb száz ezüstöt, s a lelkére
kötötték, hogy erre jobban vigyázzon.
A takács most megfogadta erősen, hogy okosabb lesz. Most sem
szólt a feleségének, s eldugta a pénzt a hamuvödörbe.
HOVA DUGTA A SZÁZ EZÜSTÖT A TAKÁCS?
De megint csak megjárta. Szappanfőző járt a faluban, összegyűj-

tötte a hamut a takács felesége is. Az ura éppen távol járt. Elöntöt-
te a takácsot a méreg meg a keserűség, amikor hazatérve megtud-
ta, mi történt. A következő esztendőben megint betértek hozzá
a diákok, s látták, hogy a takács koldusabb, mint valaha. Csupa
rongy a ruhája, s majd’ elviszi a szél, olyan sovány. Megmérgesed-
tek a diákok, egy darab ólmot vetettek elébe, s azt mondták:
79
98524_jvil4tk-21.indd 79 2019. 06. 04. 15:11:08

– Többet nem érdemelsz! Egy rézgarast is kár adni neked, ha ilyen
ostoba vagy! Most látsz bennünket utoljára!
Azzal bosszúsan otthagyták, a takács meg felvette a földről a da-
rab ólmot, és az ablakpárkányra tette.
MIT KAPOTT A TAKÁCS?
Nemsokára bekopogott hozzá a szomszédja, a halász, és megkér-

dezte:
– Kedves szomszéd, nincs-e egy darab ólmod vagy egyéb nehéz
tárgyad? A hálómra kellene nehezéknek.
Odaadta neki a takács az ólomdarabot, a halász megköszönte szép
szóval, és megígérte:
– Az első nagy hal, amit fogok, a tiéd lesz!
– Bizony jó hasznát látnám – örült meg a ta-
kács.
KINEK ADTA AZ ÓLMOT?
Amikor a halász hazatért, csakugyan hozott a takácsnak egy jóko-

ra halat. Felbontották, s egy nagy követ találtak a gyomrában.
Fogta a takács a követ, s az ablakba tette. Este,
amikor besötétedett, elámult a takács: a kő világí-
tani kezdett a sötétben, s minél sötétebb lett oda-
kinn, annál tündöklőbb fényt árasztott.
– Jó lesz lámpásnak – mondta a takács, s a feleségéhez fordult:
– Nehogy ezt is elkótyavetyéld, mint azt a kétszáz ezüstöt! – És
az asztal közepére tette a követ, hogy világos legyen tőle az egész
szoba.
MILYEN KŐ VOLT A HAL GYOMRÁBAN?
Másnap este tájban egy gazdag úr lovagolt el a ház előtt, s meglát-

ta az ablakból a tündöklő követ. Bekopogott, és azt mondta a
takácsnak:
– Add el nekem ezt a követ! Tíz ezüstpénzt adok
érte.
80
98524_jvil4tk-21.indd 80 2019. 06. 04. 15:11:08

– Nem eladó! – felelte a takács.
– Húszért sem?
– Annyiért sem.
A gazdag úr egyre többet kínált érte, végül már ezer ezüsttallért
ígért, mert a kő becses gyémánt volt, s még sokkal több pénzt is
megért. Amikor ezret kínált, a takács a markába csapott, s meg-
volt a vásár. Egy csapásra a falu leggazdagabb embere lett a sze-
gény takácsból. Akkor aztán előállt a felesége:
– Látod-e, ember! Ha nem adtam volna el
kétszer is a száz ezüstöt! Nekem köszön-
hetjük a szerencsénket!
MIT MONDOTT A FELESÉG?
Mi az?
Szárnya van, de el nem szállhat,
lába nincs, de gyorsabb nálad.
(Hal)
Egy apróság, kerek, kicsi,

egész világ dédelgeti.
(Pénz)
Lábam nincs, de járok folyton,

nyelvem sincsen, de
megmondom:
mikor feküdj, mikor egyél,
a munkához mikor kezdjél.
(Óra)
(Népköltés)
81
98524_jvil4tk-21.indd 81 2019. 06. 04. 15:11:08

A koppányi aga testamentuma
Koppányban élt egy aga már évtizedek óta. Oglu volt a neve. Va-
lamikor évekkel ezelőtt Babocsai Gáspár fejét vette bajvívásban.
Most Babocsai László levelét kapta kézhez.
„Kívánnám, hogy megjelentsed napját, mikoron bajt teszel velem egy szál
kardra. Te vitéz vagy, ki nem dugod el arcod előlem. Apám fejéért a tiedet
akarom, vagy a magamét is elveszejteni. Választ várok hamarsággal.”
A koppányi aga hamar válaszolt. Elfogadta a kihívást.
KINEK A KIHÍVÁSÁT FOGADTA EL AZ AGA?
Egy májusi reggelen találkoztak a látrányi réten. Elkezdődött a

küzdelem. A kísérők feszülten figyelték a kardcsapásokat. Aztán
a küzdők összeakaszkodtak, majd szétváltak, és újra felemelték a
kardjukat. A csapatok biztatták a harcosokat, csak Babocsai Lász-
ló kapitánya és az aga öreg janicsárja látta, hogy itt már minden
harcnak vége. Oglu leeresztette kardját. Tanácstalanul, kérdőn né-
zett körül, mi történt, aztán eldőlt, mint a zsák. Halálos csend
támadt a napsugaras réten.
KI GYŐZÖTT A BAJVÍVÁSBAN?
László odament a törökhöz. Oglu szeme kinyílt.

– Halj meg békében! – mondta neki László.
Oglu felemelte fejét, és kezét nagy fáradsággal előrenyújtotta kéz-
fogásra.
László megfogta a kinyújtott kezet.
Alig érzett már valamit a győzelem mámorából.
orából.
– Nagy vitéz leszel, Babocsai László – sut-
ut-
togta Oglu –, éltessen az isten… – És el--
hanyatlott a letiport virágok között.
László elindult a csapat felé. A magyarokk
fergetegesen éljeneztek, kucsmáikat dobál-ál-
ták a levegőbe, de megéljenezték a győztest
est
a törökök is.
82
98524_jvil4tk-21.indd 82 2019. 06. 04. 15:11:09

– Elvégeztem. Nyugodj békében, uramapám! – gondolta László,
miközben ment a helyére.
KIRE GONDOLT BABOCSAI LÁSZLÓ?
A többiek köréje tódultak, ölelték, lapogatták. A kapitány most

felemelte a kardját. Ezzel jelezte, hogy szólni kíván.
– Vitézek! A bajvívás megesett. Az igazlátók a harcot tisztának,
vitézekhez méltónak találták. Okuljatok rajta! Az isten egy felet-
tünk, harag ne maradjon a szívetekben! Jöjjenek a török vitézek is
egy kis áldomásra, ha nekik is úgy tetszik!
MIT MONDOTT A KAPITÁNY?
Mindkét csapat ujjongva éljenzett.

Először Oglut vitték el óvatosan a nagy fűzfa alá. Feje alá a nyergét
tették, és arccal keletnek fordították. Alig volt már benne élet. Az
öreg janicsár leborult mellette, és elkezdte a haldoklók szúráját.
HOVA VITTÉK AZ AGÁT?
Aztán átözönlöttek a törökök. Előkerültek a kulacsok, egy-két

csobolyó is akadt, és nagyokat ittak László egészségére. Allah szi-
gorúan tiltja a borivást, a török vitézek azonban úgy gondolták,
hogy Allahnak nagyon sok néznivalója van ezen a földön. Nem
valószínű, hogy éppen a látrányi rétre néz, és éppen akkor, mikor
ők isznak. Letelepedtek a fűre.
Hármas-négyes csoportokban tárgyalták az
esetet, és magasztalták a győztest.
Az öreg fűzfa felől a janicsár közeledett.
– Mi hírt hozol? – kérdezte a kaposi aga.
– Oglu pillanatait már meg lehet olvasni.
Kér benneteket, mielőtt arcát megfürdetné Allah ragyogásában.
Szólni kíván veletek. Elsősorban Babocsai Lászlóval.
– A haldokló már nem közülünk való, és jó vitézi cselekedet sza-
vára hajolni – mondta a kapitány. – Menjünk!
MIT KÉRT A HALDOKLÓ KOPPÁNYI AGA?
83
98524_jvil4tk-21.indd 83 2019. 06. 04. 15:11:09

Oglu a nap felé nézett, s alig hallhatóan megszólalt:
– Babocsai László! Hozzád szólok. Hallod-e?
– Hallom, Oglu, csak mondd!
A haldokló arca nyugalmas lett.
– Én elvettem apád életét, te az enyémet. Allah akarta, aki örök-
kévaló. Nem haragszom rád.
– Én sem haragszom, Oglu. Az isten legyen veled!
– Neked hagyom a kardom, a lovam, minden fegy-
verem. Fogadd el tőlem!
– Elfogadom.
Oglu elhallgatott.
Látszólag erőt gyűjtött.
Arca fehér volt, mint a hó.
– Babocsai László, neked anyád van, aki szeret téged, akinek én
megöltem az urát… nagyot kérek most tőled. Megteszed-e?
– Megteszem – ígérte László.
Oglu szemei fáradtan lecsukódtak.
– Nekem is volt feleségem. Magyar lány volt. Nem vettem más
asszonyt mellé. Meghalt, de maradt egy kislányom… – A lehunyt
szempillák között mintha könny csillant volna. – Vidd haza,
Babocsai László… anyádhoz. Ne maradjon a végeken, ahol elkal-
lódna. Nem tudnék nyugodni a föld alatt. Vidd haza, neveljétek
fel… Az anyja is keresztény volt… ezért rátok hagyom mindene-
met…
MIT KÉRT BABOCSAI LÁSZLÓTÓL OGLU?
– Amid van, Oglu, az a lányodé, akit elviszek anyámhoz. Tisztes-

ségben tartom, mint testvéremet.
A haldokló arca derűsen nyugodt lett.
– Allah már szólít… Az isten áldjon meg benneteket is, kik meg-
hallgattatok… Fogod a kezem, Babocsai László?
– Fogom, Oglu.
– Ezzel a kezeddel simogasd meg kislányomat… én küldöm, az
apja… Allah, de sötét lett…
84
98524_jvil4tk-21.indd 84 2019. 06. 04. 15:11:09

Oglu meghalt, László lassan elvette a kezét a halottéról.
– Amit fogadtam, megtartom – szólt László, és felállt.
– És mi kiadunk neked mindent – mondták a törökök. – A hal-
dokló száján Allah szólt. Gyertek érte ide mához egy hétre pár
vitézzel! És most hagyjuk a halottat!
MIT ÍGÉRT BABOCSAI LÁSZLÓ?
Egy hét múlva újra ott állt a kis csapat a látrányi réten. László
jobban félt a kis török lánytól, mint az apjától. Hogy néz ő annak
a szemébe? Megmondja-e neki mindjárt, hogy ő tette árvává? Vagy
talán már meg is mondták neki?
Ekkor tűntek fel a törökök a homályos dombol- l-
dalon. Öten voltak mindössze. László eléjük lé- é-
pett, de vacogott a foga. Megálltak. Oglu lovánn
egy nyúlánk lány ült, s az apja szomorú, melegg
szemeivel nézett Lászlóra.
– Te vagy ama Babocsai László?
– Én vagyok… húgom… – nyögte László –, mert ert
mától kezdve testvéremnek számítalak… ha akarod…
A törökök elköszöntek.
– Mehetünk? – kérdezte László a lánytól.
– Te parancsolsz…
– Nálunk az asszonyok szava az első, ha nem harcban járunk, azért
csak szólj, ha valami kívánságod lenne.
KIVEL TALÁLKOZOTT BABOCSAI LÁSZLÓ?
Elindultak. Mögöttük némán jöttek a lovasok. Néha vízben jártak,

ilyenkor csobogva prüszköltek a lovak.
– Jaj, mit szól anyám? – tanakodott magában
László. – Az majd megoldódik, de ezzel
a lánnyal is kell beszélnem!
Azzal fogta magát, és közelebb lovagolt.
– A harc becsületes volt… tudsz róla?
– Tudok.
85
98524_jvil4tk-21.indd 85 2019. 06. 04. 15:11:09

– Mindent tudsz?
– Mindent tudok.
– Megígértem, hogy hazaviszlek az anyámhoz, hol jó helyen le-
szel… Te keresztény vagy?
– Én az vagyok.
– Anyám egyedül van. Én nem vagyok otthon. Örül neked.
A lány összehúzta magát. Nem válaszolt.
László kereste még a mondanivalót, de a gondolatok elcsúsztak
előle. Belefáradt.
– Tulajdonképpen mindent elmondtam – nyugtatta magát –, csak
már otthon lennénk!
Szépen lassan poroszkáltak tovább. Alkonyatra járt az idő. Aztán
már látszott az öreg ház teteje. Lágy füst szállott felette, már lát-
szott a palánk, a kapu. A kapu nagy zörgetésre kinyílt. Megérkeztek.
HOVA ÉRKEZTEK?
– Asszonyanyád nincsen itthon, fiatal uram – mondta az udva-

ros –, de minden pillanatban várjuk.
László ennek a hírnek nagyon megörült. Talán tud addig egy-két szót
szólni a lánnyal. Leugrott a lóról, segíteni akart, de a lány nem fogad-
ta el. Most látszott csak, hogy majdnem olyan magas, mint László.
– Bizonyára átfáztál. Asszonyanyám szobájában átöltözhetsz.
A lány vontatottan megindult.
– Érezd itthon magad – mondta László –, és ha kellene valami,
beküldöm asszonycselédünket.
László kiment a szobából. Gyertyát gyújtott, és beko- eko-
pogtatott.
– Világot hozok, ne légy sötétségben.
A lány csak a köpenyét vetette le. Összeroskadva ült, lt,
és a földre nézett.
– Ha akarod, veled maradok, míg asszonyanyám meg-
érkezik.
A lány csak hallgatott, László pedig egyik lábáról a
másikra állt. Nehezen ment a beszéd.
86
98524_jvil4tk-21.indd 86 2019. 06. 04. 15:11:09

– Értem a szomorúságodat, és tudd meg, jó szívvel leszünk hoz-
zád… az én apám is így veszett el, de hát ezt te úgyis tudod.
– Nem ismertem úrapádat.
– Nem ismerted, de halálának körülményeiről bízvást hallottál.
– Nem hallottam – mondta, és még jobban összehúzta magát.
László egy pillanatra megszédült.
Úristen, ez nem tudja! Nem tudja, hogy Ogluval miért volt a harc.
Nem tudja, hogy neki joga volt Oglut megölni! Nemcsak joga,
hanem kötelessége is! – gondolta a vitéz zaklatottan. Összeszedte
magát, és kifordult a szobából.
MIRŐL NEM TUD OGLU LÁNYA?
Ekkor érkezett haza az anyja.

– Édes fiam! – mondta az anyja, és átölelte Lászlót.
– Asszonyanyám, menjünk ide a szélső szobába! Mondanivalóim
vannak.
– Menjünk, menjünk! Beszélj!
– Éveknek előtte, mikor az én atyámuram holttestét meghozták,
én megesküdtem a feszületre, hogy aki halálát okozta, az éntőlem
pusztul el, halálos viadalban.
– Nem! Nem! Nem engedem! – ugrott fel az asszony.
– Már megtörtént. Egy hete a látrányi réten.
– Úristen! Áldott légy, megvédett… – és sírdogált. – Hogy mer-
ted? – kiáltott fel.
– Nyugodjék, anyám! Oglu megfizetett. De még nincs vége. Oglu
nem halt meg mindjárt. Testamentumot tett, és rám
hagyta mindenét. Becsületes, nagy harc volt. Haldok-aldok-
lott, el kellett fogadnom. Mit tehettem volna?
– Igaz, nem cselekedhettél másként – mondta azz anyja,
és közelebb húzódott fiához.
– Még nincs vége. Van Oglunak egy lánya. Magyar yar volt
az anyja, a lány is keresztény. Elveszett volna a vége-
ége-
ken. Kért, hogy hozzam el asszonyanyámhoz…
megígértem.
87
98524_jvil4tk-21.indd 87 2019. 06. 04. 15:11:10

– És elh
elhoztad? – csattant fel az asszony.
– Elhoz
Elhoztam.
– Elhoztad?
Elh – Felugrott, és megrázta László vál-
lát. – Az apád gyilkosának a lányát az anyád há-
zába?
zá
– Megfizetett érte. Nem váltunk el haraggal.
Becsületes vitézi harc volt. Megígértem.
Be
– ÉÉs ennek a szégyentelen pogányfiókának volt
bátorsága idejönni? Annak a házába…
bá
– Éppen ez az – vágott a szavába László –,
hhiszen nem is tudja az árva.
– Nem tudja? Hát majd megtudja! Meg!
– Asszonyanyám… – könyörgött László.
De az asszony már fogta is a gyertyát, és
indult kifelé.
– Hol van? Az én szobámban? Ugyan jó helyre vitted!
HOVA SIETETT LÁSZLÓ ANYJA?
Az ajtó elé érve kicsit megtorpant az asszony.

– Csak vendég ez a lány… meg árva is… Megmondom neki szé-
pen, hogy ebben a házban nem maradhat. Menjen el békességgel
– gondolta kicsit lehiggadva.
A lány még mindig ott ült, ahova László ültette. Amint kinyílt az
ajtó, a lány felemelte fejét, aztán felállt, és elindult az asszony felé.
A lány szeme tele volt könnyel.
Az asszonyt megragadta valami régi, feltörő bánat. Szeme melegen
csillant. Karjai az anyák ősrégi, oltalmazó mozdulatával tárultak
széjjel, és a lány hüppögő sírással bújt közéjük. A gyertyát ekkor
már László fogta. Az anyjának mindkét kezére szüksége volt, hogy
simogatni tudja a pogányfiókát.
– Nono… kis bogaram. Nyughass már. Itt jó helyen vagy. Majd
elmúlik… – nyugtatta, csitította, simogatta az árvát.
László lábujjhegyen ment ki a szobából.
MIÉRT LÁSZLÓ FOGTA A GYERTYÁT?
88
98524_jvil4tk-21.indd 88 2019. 06. 04. 15:11:10

Reggel későn ébredt. Nyújtóz-
kodott, aztán hamar rendbe
szedte magát. Halkan ment
anyja szobája felé, melynek aj-
taja kissé nyitva volt.
Odabent beszélgettek.
– Bizony, kislányom, eltemető-
dik minden bánat…
– Asszonynénémnek megma-
radt a fia, öröme van benne.
– Örömöm, de bánatom is.
Mert mikor látom én a fiamat? Felneveltem, és elrepült. Hiszen,
ha szegény uram életét el nem vágja az a koppányi török.
– Koppányi? Ki légyen az?
László szemei tágra nyíltak… Az anyja egy pillanatra elhallgatott,
a távolba nézett, aztán így folytatta:
– Régen volt, már nem is emlékszem. Valami Kefir nevű. Úgy tu-
dom, elkerült Konstantinápolyba.
MIT MONDOTT LÁSZLÓ ANYJA, KI ÖLTE MEG A FÉRJÉT?
László csendesen kiment a házból. Eleget hallott.

– Nyergelünk – mondta a többieknek.
László a dombról még visszanézett. Búcsút intett, és ereiben örö-
mös melegség szaladt széjjel.
– Elvégeztem. Nyugodj meg most már, Oglu! A lányod jó helyen
van.
És megemelte kucsmáját.
KITŐL KÖSZÖNT EL GONDOLATBAN LÁSZLÓ?
„Mindég csak azon kötelességekrül szólunk, melyekkel szüleinkhez

köttetünk, azokrul soha vagy ritkán, melyekkel gyermekeink iránt tar-
tozunk, holott ezek még szentebbek.”
(Széchenyi1 István)
1
Széchenyi – ejtsd: szécsényi.
89
98524_jvil4tk-21.indd 89 2019. 06. 04. 15:11:10

A Pannon-tenger „ükunokája”
A Balaton helyén valamikor a Pannon-tenger vize hullámzott. En-
nek az ősi tengernek az élővilágára emlékeztet bennünket a „kecs-
keköröm”, ami tulajdonképpen kagylóbúb.
A nagyon régi Pannon-tenger maradványa a Balaton
mellett, Kővágóörsnél található kőtenger is.
Sok-sok év múlva alakult ki a mai tó. A lesüllyedt,
hatalmas agyagos medencében megmaradt az eső-
víz, a hó és a környező folyók, patakok vize.
HOGYAN KERÜLT VÍZ A BALATONBA?
Nagyon régóta élnek itt emberek. A part melletti dombokra sző-

lőt telepítettek, gyümölcsfákat ültettek. A Balatonból halásztak, a
tó környéki erdőkben élő állatokat vadászták.
MIVEL FOGLALKOZTAK AZ ITT ÉLŐ EMBEREK?
A magyar nyelv legrégibb összefüggő emlékei abban

az oklevélben maradtak ránk, amellyel András király
megalapította a tihanyi bencés apátságot 1055-ben.
A Balatonról készült első magyar térképet Lázár
deáknak köszönhetjük.
MIT ALAPÍTOTTAK 1055-BEN?
A török uralom idején csak Fonyód vára maradt magyar kézen.

A Balaton mellett felépült várak a kuruc harcokban is segítettek a
szabadságharcosoknak. Veszprém, Keszthely, Nagyvázsony és Sü-
meg váraival vagy a romjaikkal ma is találkozhatunk.
HOL TALÁLUNK VÁRAKAT, VÁRROMOKAT?
90
98524_jvil4tk-21.indd 90 2019. 06. 04. 15:11:10

A tihanyi visszhang
A hegyek csodaszép, aranyhajú tündérének Tihany volt a neve.
Minden este leterelte aranyszőrű kecskéit a tóra itatni. Amíg a
kecskéi ittak, leült egy parti sziklára, és énekelt. A hegytetőkről
gyönyörködve hallgatták énekét az óriások, és a barlangok odúi-
ban abbahagyták a szorgos munkát a törpék.
HOGY HÍVTÁK A TÜNDÉRT?
Balaton, a vizek ura, a tó mélyén élt hínárból szőtt sátrában, mely-

nek oszlopait a drágagyöngyök ezrei díszítették. Balaton egyetlen
fia, aki ott élt apjával a vizek mélységében, valahányszor meghal-
lotta Tihany énekét odafönt, fölemelkedett a felszínre, hogy köze-
lebbről hallhassa a csodálatos hangot.
– Ne figyelj Tihany csalogató hangjára, édes fiam – figyelmeztet-
te Balaton a fiát. – A hegyek tündére és a vizek ura nem illenek
össze. Ha magadba szívod a hegyek mérges levegőjét, beteg leszel!
MIÉRT HALLGATTA MINDENKI TIHANY ÉNEKÉT?
Gőgös teremtés volt Tihany, s amikor rájött, hogy éneklő hangját

szerte a hegyekben mindenki a világ legszebb hangjának véli, elha-
tározta, hogy nem pazarolja azt többé esténként a tó partján,
hanem csak akkor énekel az óriásoknak és a törpéknek, ha azok
gyémánttal fizetnek minden dalért. Lent, a tó mély- y
séges mélyén Balaton egyetlen fia megbetege-
betege-
dett. Kérlelte apját:
– Hadd halljam még egyszer Tihany szépsé- psé-
ges hangját, bizonyára meggyógyulok tőle. e.
Vén Balaton összegyűjtött egy ladikra
való igazgyöngyöt, és amikor este lejött
Tihany a kecskéit itatni a tó partjára, fölvitte hozzá a kincseket.
– Neked hoztam mindezt, leányom – mondta Balaton a tündérnek –,
és csak azt kérem érte cserébe, hogy énekelj szegény beteg fiamnak.
MIT VITT A VÉN BALATON A TÜNDÉRNEK?
91
98524_jvil4tk-21.indd 91 2019. 06. 04. 15:11:11

Tihanynak megtetszettek a gyöngyök, és énekelt értük. De attól
kezdve Balatonnak minden este fel kellett jönni a tó mélyéről egy
zsákra való kinccsel, mert ajándék nélkül a fösvény Tihany még
csak a száját sem nyitotta ki. Végül is Balaton minden kincse kifo-
gyott. Hiába könyörgött a szép tündérnek, hiába kérlelte, Ti-
hany nem énekelt többé. Még az sem hatotta meg, hogy a vén
Balaton fia meghal odalent a mélyben, ha nem hallja többé a szép
tündér énekét.
MIÉRT NEM ÉNEKELT TIHANY?
S Balaton fia meghalt. Sírtak az óriások, zokogtak a törpék, és a

tó fiatal urát eltemették mélyen a Badacsony hegyébe. Azóta van
a Badacsonynak koporsó formája.
A vizek ura nem felejtette el a szép tündér szívtelenségét. Bosz-
szúja rettenetes volt.
HOVA TEMETTÉK A TÓ FIATAL URÁT?
Mindaddig Balaton tavának sima tükre a kék eget tükrözte csupán,

a napot, a holdat meg a csillagokat. De ettől a naptól kezdve va-
lahányszor meglátta odafent a Badacsony koporsóját, eszébe ju-
tott gyásza és fájdalma, s haragjában
ában
felkavarta a tó vizét. Egy este hara-
ra-
gos hullámai zúgva, tajtékozva
csaptak föl a sziklaösvényre,
ahol a szép Tihany hajtotta itatni
aranygyapjas kecskéit. Egy rop-
pant hullám elkapta a kecskéket,
lesodorta őket a tóba, s a vén Ba-
laton valamennyit megfojtotta ha--
ragos bosszújában.
MI TÖRTÉNT A KECSKÉKKEL?
A megrémült Tihany egy közeli barlangba menekült a hullámok

csapásai elől, de vesztére! Nagyot rázkódott Balaton odalent, s
92
98524_jvil4tk-21.indd 92 2019. 06. 04. 15:11:11

rázkódásától megmozdult a hegy is, és sziklagörgeteggel temette
be a barlang száját, befalazva örök időkre a szívtelen Tihanyt.
HOVA KERÜLT A SZÉPSÉGES TIHANY?
A vén Balaton átkot vetett a szépséges tündérre:

– Büntetésből, amiért oly fösvény voltál a hangoddal, mostantól
kezdve bárki is szóljon hozzád, kétszer ismételd meg minden
szavát!
A tihanyi visszhang ott van ma is, sziklabörtönében, és gyönyörű
hangja engedelmesen ismétel minden szót. A Balaton, Európa leg-
nagyobb tava néha haragra gerjed ma is. Kék színe ilyenkor hara-
goszöldre fordul, és roppant hullámok nyargalnak fölötte egyik
partjától a másikig. Vihar után lehet találni megkövesedett kecske-
körmöket a parton. Tihany aranyszőrű kecskéinek a körmei
azok.
HOGYAN ÁTKOZTA MEG A TÜNDÉRT A VÉN BALATON?
A víz
A Nap a tűz,
a Föld
d az üst,
a pára, a gőz
olvadt
dt ezüst.
De hogyha
yha kihül,
tóvá kerekül,
földrészek
zek viselik
ékszerül.
erül.
(Orbán Ottó)
93
98524_jvil4tk-21.indd 93 2019. 06. 04. 15:11:11

Diótörő
A főtanácsos gyermekeinek december huszonnegyedikén egész
nap tilos volt bemenniük a nappali szobába, még inkább az abból
nyíló szalonba. Frici és Marika a hátsó szoba sarkában kuporogtak.
Frici nagy titokban megsúgta kishúgának (aki éppen a hetedik élet-
évét töltötte be), hogy a bezárt szobákból már kora reggel óta
különös zizegést, zörgést és halk koppanásokat hall.
A gyermekek előtt nem volt titok, hogy a szüleik vásárolták szá-
mukra a sok szép ajándékot, amelyet most rendezgetnek. De ab-
ban is biztosak voltak, hogy Jézuska barátságos és szelíd gyermek-
szeme világít hozzá. Ezért szereznek olyan nagy örömet, mint
semmi más. Lassacskán besötétedett. Frici és Marika egymáshoz
simult, s egy szót se mert szólni.
MIÉRT NEM MEHETTEK A NAPPALI SZOBÁBA?
Úgy érezték, mintha lágy szárnyak rebbennének körülöttük, s mint-

ha egészen távoli, de elragadó zenét hallanának. A falon fehér fény
suhant végig, s a gyerekek tudták, hogy a Jézuska most repül el ra-
gyogó felhőkön más boldog gyermekekhez. Ebben a pillanatban
ezüstcsengésű hang szólalt meg: kling-ling-klingling, az ajtó föltárult,
s a nagyszobából olyan ragyogás és fény ömlött, hogy a gyermekek
fölkiáltottak: – Ó! Ó! – s valósággal megdermedve álltak a küszöbön.
Papa és mama az ajtóhoz lépett, kézen fogta a kicsikéket, és így szólt:
–GGyertek csak, gyertek csak, gyerekek, nézzétek, mit hozott
a kis Jézus!
A szoba közepén álló nagy fenyőfa telis-tele volt arany- és
eezüstalmával, és minden ágból cukros mandulák, tarka cu-
korkák sarjadtak. A fa körül tarkán és pompásan fénylett a
sok gyönyörűséges holmi – ki tudná azt leírni!
MIKOR MEHETTEK BE?
Marika csodaszép babákat pillantott meg, takaros kis főzőedénye-

ket, és ami a legszebb volt: tarka szalagokkal díszített selyem-
94
98524_jvil4tk-21.indd 94 2019. 06. 04. 15:11:11

ruhácska csüngött előtte állványra akasztva úgy, hogy minden ol-
dalról megszemlélhette. Meg is szemlélte, folytonosan n kiáltozva:
– Jaj de szép, jaj de gyönyörű! És igazán, igazán föl
szabad majd vennem?
Frici eközben már háromszor, tán négyszer is körülnyargalta az asz-
talt, új sárga paripáját próbálgatva. Leszállt játék lováról, és kijelen-
tette, hogy bokros állat, de ez nem baj, majd elbír vele. Megvizsgálta
új huszárszázadát, amely pompás vörös és aranyruhába volt öltözve.
MILYEN AJÁNDÉKOKAT KAPTAK?
Marika nem tudott megválni az ajándékokkal teli asztaltól, mert

valami újat fedezett fel rajta. A karácsonyfa tövében láthatóvá vált
egy emberke, aki szerényen és csöndesen álldogált, mintha nyugod-
tan várná, hogy rákerüljön a sor. Minél tovább nézegette Marika a
csinos emberkét, akit az első pillanatban megkedvelt, annál jobban
észrevette annak jóságos arckifejezését. Világoszöld szeméből csupa
nyájasság, jóakarat sugárzott. Igen jól állt neki a gondosan fésült
ült
vattaszakáll, amely még erősebben kiemelte édes mosolyát.
– Ó! – kiáltott föl végre Marika. – Mondd, papa, kié az az
aranyos kis emberke ott a fa tövében?
– Ez, kislányom – felelte a papa –, mindnyájatokat fogja
szolgálni. Fogával föl kell törnie a kemény diót.
MI VOLT MÉG A FA ALATT?
Azzal óvatosan fölemelte az asztalról, s mikor faköpenyét meg-

emelte, az emberke eltátotta a száját roppant szélesre, s kivillant
két sor hófehér, hegyes foga.
Marika egy diót dugott az emberke szájába, az pedig – krákk –
szétharapta. A héj kihullott, és az édes dióbél Marika kezébe esett.
A lányka felujjongott örömében, amikor édesapja így szólt:
– Minthogy annyira tetszik neked, Marikám, Diótörő komát te
vedd védelmed alá. De a többieknek is ugyanolyan joguk van hasz-
nálni, mint neked!
KI KAPTA A DIÓTÖRŐT?
95
98524_jvil4tk-21.indd 95 2019. 06. 04. 15:11:11

Marika rögtön karjára vette Diótörő komát, és elkezdett diót
töretni vele. A legkisebb szemeket válogatta ki, hogy az emberké-
nek ne kelljen olyan szélesre tátani a száját, mert őszintén szólva
az nem volt olyan gyönyörű.
Frici is belefáradt a lovaglásba, és ő is diót akart enni. Diótörő
koma kézről kézre járt, szünet nélkül csattogott. Frici a legna-
gyobb és legkeményebb diókat tolta be a szájába, de egyszerre
csak – krakk-krakk – három fogacska esett ki
diótörő szájából, és alsó állkapcsa meglazult.
– Ó, szegény kis Diótörőm! – jajdult fel Marika,
és kikapta az emberkét Frici kezéből.
– Együgyű, hülye fickó – mondta Frici –, diótörő szeretne lenni,
de még becsületes foga sincs. Hogy érthetne akkor a mesterségé-
hez? Add csak ide, Marika! Föl kell törnie a diómat, még ha az
utolsó foga is kihull, vagy akár az álla is leesik a semmirekellőnek!
MIÉRT ESETT KI A DIÓTÖRŐ FOGA?
– Nem, nem – zokogott Marika –, nem adom oda szegény Diótö-

rőt! Nézd, milyen fájdalmasan néz rám, és hogy mutatja sebes
szájacskáját! Szívtelen vagy. Vered a lovaidat, és a katonáidat is
agyonlövetnéd!
– Annak úgy kell lenni, ahhoz te nem értesz – kiáltott Frici –, ha-
nem Diótörő éppúgy az enyém, mint a tied, add csak szépen ide!
Marika még jobban zokogott, és a beteg Diótörőt gyorsan a zseb-
kendőjébe pólyálta.
A szülők éppen beléptek. A papa így szólt:
– Én a Diótörőt Marika pártfogása alá helyeztem. Mivel látom, hogy
szegény koma segítségre szorul, Marikáé a jog, amibe senki sem szól-
hat bele. Különben is nagyon csodálkozom, hogy Frici további szolgá-
latot kíván valakitől, aki szolgálat közben betegedett meg. Mint jó
katona tudhatná, hogy sebesülteket sohasem állítanak csatasorba.
Frici kicsit elszégyellte magát. Nem törődött tovább a dióval, Dió-
törővel, az asztal másik oldalára surrant, ahol katonái táboroztak.
MIÉRT SZÉGYELLTE MAGÁT FRICI?
96
98524_jvil4tk-21.indd 96 2019. 06. 04. 15:11:11

Marika meg a Diótörő elveszett fogait keresgélte össze, s a beteg
állkapcsot fehér szalaggal kötötte át. Aztán a megrémült, egészen
sápadt emberkét még gondosabban bepatyókálta zsebkendőjébe,
s ringatni kezdte, mint egy kis gyereket.
– Ó, Diótörőcském – szólt nagyon halkan –, ne haragudj, hogy
Frici úgy megbántott. Nem akart rosszat, csak a sok vad katona
között egy kicsit kemény szívű lett. Különben nagyon jó fiú, elhihe-
ted. Én gondosan foglak ápolni, amíg egészséges és jókedvűdvű
nem leszel.
De be sem fejezhette Marika, mert Diótörő koma átko--
zottul keserves arcot vágott.
Marika már-már megijedt, de egy pillanat múlva ismét
a régi, derék Diótörő fájdalmasan mosolygó arcát látta.
A kislány nyugtatgatta és rémisztgette magát:
– Talán az ide-oda lobogó lámpafény változtatta úgy el
Diótörő arcát. Vagy mégsem?
MITŐL RÉMÜLT MEG A KISLÁNY?
Farkasüvöltő
Tél, tél – Ágak
zúg a szél, durrognak,
havat kavar kinn a szél, vad árnyékok
éjek éjén, forognak.
erdők mélyén Holdas
őzike tib-láb, – hegy-élen
jaj, hogy fél. ordas üvölt
kevélyen.
(Csanádi Imre)
97
98524_jvil4tk-21.indd 97 2019. 06. 04. 15:11:12

Zlata, a kecske
Hanuka idején rendszerint hó borítja a tájat, ám abban az eszten-
dőben enyhe volt a tél. A hanuka már a küszöbön állt, de még
alig hullott egy kevés hó. Majdnem mindig sütött a nap. A parasz-
tok panaszkodtak, hogy a szárazság miatt hitvány aratása lesz a
téli vetésnek. Új fű sarjadt, és a parasztok kicsapták marháikat
a legelőre.
MILYEN VOLT A TÉL?
Rossz éve volt a szűcsnek, és hosszas habozás után rászánta ma-

gát, hogy eladja kecskéjét, Zlatát. Öreg állat volt, alig adott már
tejet. A városi mészáros nyolc forintot ajánlott érte. Ennyiért meg
lehet venni a hanukagyertyákat, jut belőle krumplira meg olajra a
palacsintához, ajándékra a gyerekeknek és az ünnep egyéb tarto-
zékaira is. A szűcs azt mondta legidősebb gyermekének, Áronnak,
hogy vigye el a kecskét a városba.
MIÉRT KELLETT ELADNI A KECSKÉT?
Áron tudta, miért kell elvinnie a kecskét a mészároshoz, de enge-

delmeskednie kellett apjának. Édesanyja a könnyeit törölgette,
amikor hírét vette a dolognak. Áron húgai, Anna és Miriam han-
gosan sírtak. Áron felvette bélelt zekéjét, fülvédős sapkáját, Zlata
nyakára
y kötelet kötött, és úti elemózsiának zsebre tett két szelet
kenyeret meg sajtot.
Estére kellett átadnia a kecskét; az éjszakát a
mészárosnál tölti, és másnapra tér haza a pénz-
zel. A család istenhozzádot mondott a kecské-
nek, Áron pedig a nyaka köré kerítette a kötelet.
nek
Zlata most is olyan türelmesen, jóindulatúan ácsor-
Zlat
gott, mint mindig. Megrázta kis fehér kecskeszakál-
gott
lát. Megnyalogatta a szűcs kezét. Zlata bízott az emberekben.
Tudta, hogy mindig kap tőlük ennivalót, és soha nem ártanak neki.
MIÉRT NEM FÉLT A KECSKE AZ EMBEREKTŐL?
98
98524_jvil4tk-21.indd 98 2019. 06. 04. 15:11:12

Amikor Áron kivezette az országútra, Zlata mintha kissé megle-
pődött volna. Még sohasem vezették errefelé. Kérdőn nézett hát-
ra Áronra, mintha azt tudakolná: – Hová viszel? – Ám hamarosan
láthatólag arra a következtetésre jutott, hogy kecskének nem illik
kérdezősködnie. Pedig az út egészen más volt. Új mezők, legelők,
ismeretlen kunyhók mellett haladtak el. Olykor-olykor megugatta,
megkergette őket egy-egy kutya, de Áron a botjával elűzte őket.
Sütött a nap, amikor elhagyták a falu határát. Hanem az idő egy-
szeriben megváltozott. Keletről nagy, fekete felhő bukkant fel,
kékes volt a közepe, és sebesen terjeszkedett az égen. Hideg sze-
let hozott magával. Alacsonyan szálltak a károgó varjak. Kezdet-
ben úgy látszott, esni fog, ehelyettt
azonban jégeső támadt, akárcsak
nyáron. Korán volt még, de éjszakai
sötétség szállt rájuk. És a jégesőt
hamarosan havazás követte.
MILYEN IDŐ LETT?
Élete tizenkét esztendejében mindenféle időt látott már Áron, de

ilyen havazást még nem tapasztalt. Annyira sűrűn hullott a hó,
hogy az eget is elsötétítette. Hamarosan betemette az ösvényt.
A szél hideg volt, akár a jég. A városba vezető út keskeny és ka-
nyargós. Áron már nem tudta, hol jár. Nem is látott keresztül a
hófüggönyön. A hideg hamarosan behatolt bélelt zekéje alá.
Zlata eleinte ügyet sem vetett a megváltozott időre. Ő is tizenkét
esztendős volt, és tudta, milyen a tél. Hanem amikor a lába egyre
mélyebben süppedt a hóba, minduntalan hátrafordította a fejét, és
csodálkozva nézett Áronra. Szelíd szeme mintha azt kérdezte vol-
na: – Mit keresünk idekint ebben a viharban? – Áron abban re-
ménykedett, hogy előbb-utóbb beéri őket szekerével valamelyik
paraszt, de senki sem járt arra.
Egyre sűrűbben havazott, hatalmas, örvénylő pelyhek hullottak a
földre. Áron bakancsának talpa a hó alatt a felszántott föld puha-
ságát érezte. Rádöbbent, hogy már nem az úton jár. Eltévedt. Már
99
98524_jvil4tk-21.indd 99 2019. 06. 04. 15:11:12

azt sem tudta, merre van kelet, merre nyugat, merre visz az út a
faluba, merre a városba. A szél fütyült, üvöltött, örvénylő hófor-
gatagokat kavart. Mintha fehér koboldok kergetőznének a mezőn.
Fehér por szállt a talaj fölött. Zlata megtorpant. Nem tudott to-
vábbmenni. Patáját konokul a földbe vájta, és keservesen meke-
gett, mintha azt kérné, hogy vigyék haza. Fehér szakálláról jég-
csapok csüngtek, szarvát bevonta a fagy.
MIÉRT TÉRT LE ÁRON AZ ÚTRÓL?
Áron magának sem akarta bevallani, hogy veszedelembe kerültek,

pedig jól tudta: ha nem találnak menedéket, mind a ketten halálra
fagynak.
Nem volt ez közönséges
vihar, hanem valóságos hó-
förgeteg.
A hó már térdig ért. Áron
keze megdermedt, a lába
ujjait már nem is érezte.
Ha lélegzetet vett, elful-
ladt. Az orra mintha fából
volna, hát megdörzsölte hó- ó
val. Zlata mekegése már zokogásnak hallatszott. Az emberek,
akikben annyira bízott, csapdába vonszolták. Áron istenhez fo-
hászkodott, magáért meg az ártatlan állatért.
Egyszer csak egy domb körvonalait pillantotta meg. Vajon mi lehet
az? Ki hányta ilyen nagy halomba a havat? A domb felé vonszolta
magát, s maga után húzta Zlatát. Amikor a domb közelébe ért,
rájött, hogy hatalmas szénakazal az, amelyet beborított a hó.
MIT TALÁLT ÁRON?
Áron rögtön tudta, hogy megmenekültek. Nagy erőfeszítéssel ke-

resztülásta magát a havon. Falusi gyerek lévén tudta, mi a dolga.
Amikor elérte a szénát, fészket vájt magának meg a kecskének.
Akárhogyan fagy odakint, a szénában mindig meleg van. És a szé-
100
98524_jvil4tk-21.indd 100 2019. 06. 04. 15:11:12

nával Zlata is jóllakhat. Mihelyt megérezte az illatát, elégedetten
majszolni kezdte. Odakint tovább hullott a hó. Hamar belepte az
ösvényt, amit Áron kitaposott. De a gyereknek is, állatnak is léle-
geznie kell – márpedig búvóhelyükön igencsak kevés volt a levegő.
Áron ablakfélét fúrt a szénába meg a hóba, és gondosan kitiszto-
gatta az ösvényt.
HOGYAN KÉSZÍTETT MENEDÉKET ÁRON?
Amikor Zlata jóllakott, letelepedett hátsó lábára, és láthatólag

visszanyerte az emberekbe vetett bizalmát. Áron megette a két
szelet kenyeret meg a sajtot, de a keserves út után bizony éhes
volt. Zlatára pillantott: észrevette, hogy tele van a tőgye. Leheve-
redett a kecske mellé, úgy fejte, hogy a tej egyenesen a szájába
fröccsenjen. Zsíros, édes volt a kecsketej. Zlata ugyan nem szo-
kott hozzá, hogy így fejjék, de nem ellenkezett. Mintha csak meg
akarná hálálni Áronnak, hogy olyan menedékbe hozta, ahol még a
fal, a mennyezet meg a padló is csupa ennivaló.
HOGYAN IVOTT TEJET ÁRON?
Az ablakon át Áron megpillantotta a kint tomboló zűrzavart.

A szél hógörgetegeket terelt maga előtt. Szuroksötét volt, s Áron
nem tudta, vajon leszállt-e már az éj, vagy ez még a vihar sötétsé-
ge. Hála istennek, a szénában nem fáztak. A száraz széna, a fű, a
mezei virágok a nyári nap melegét árasztották.
MIÉRT NEM FAGYTAK MEG?
Zlata gyakran evett; rágcsált fentről,

ől, lent-
ről, balról, jobbról. Teste állati hőt
őt su-
gárzott, és Áron odahúzódott mellé. é.
Mindig szerette Zlatát, de most va--
lósággal a testvérének érezte. Egye--
dül volt, elszakadt a családjától, éss
beszélhetnékje támadt. Zlatához
intézte szavait.
101
98524_jvil4tk-21.indd 101 2019. 06. 04. 15:11:12

– Mi a véleményed, Zlata, mi történt velünk? – kérdezte.
– Meee – felelte Zlata.
– Ha nem találunk erre a szénakazalra, már rég megfagytunk vol-
na mind a ketten – mondta Áron.
– Meee – hangzott a kecske válasza.
– Ha továbbra is így havazik, napokig itt rostokolhatunk – magya-
rázta Áron.
– Meee – mekegett Zlata.
– Mit jelent ez a meee? – kérdezte Áron. – Beszélj, légy szíves,
értelmesen.
– Meee, meee – próbálkozott Zlata.
– Hát ha meee, akkor meee – mondta türelmesen Áron. – Beszél-
ni nem tudsz, de biztosan megértesz. Szükségem van rád, neked
is énrám. Igaz?
– Meee.
Áron elálmosodott. Összekapart part
magának egy kis szénát, ráhajtot- ot-
ta a fejét, és elszundított. Elaludt
dt
Zlata is.
Amikor Áron kinyitotta a sze-
mét, nem tudta, nappal van-e,
vagy éjszaka. A hó eltorlaszolta az ablakot. Megpróbálta kitiszto-
gatni, de a karját már tövig átfúrta a havon, mégsem ért ki a nap-
világra. Szerencsére vele volt a botja, és azzal kitörhetett a sza-
badba. Odakint sötét volt. Még mindig hullott a hó, süvített a szél,
előbb csak egy szólamban, aztán már több hangon. Néha úgy
hangzott, mintha ördögök hahotáznának.
MILYEN VOLT AZ IDŐ?
Zlata is felébredt, és amikor Áron üdvözölte, így válaszolt: – Meee.

Hát igen, Zlata tudománya ebből az egy szóból állt, csakhogy ez
sok mindent jelentett. Most például ezt mondta: – El kell fogad-
nunk, amit isten ád: meleget, hideget, éhséget, jóllakást, világossá-
got, sötétséget.
102
98524_jvil4tk-21.indd 102 2019. 06. 04. 15:11:13

Áron éhesen ébredt. Minden ennivalóját megette már, de Zlata
bőségesen szolgált tejjel.
Áron és Zlata három napig lakott a szénakazalban. Áron mindig
szerette Zlatát, de ebben a három napban egyre jobban a szívéhez
nőtt. Zlata a tejével táplálta, melegével melengette, türelmével
vigasztalta.
MIT EVETT ÁRON, ÉS MIT ZLATA?
Áron mesélt neki, Zlata pedig fülét hegyezve hallgatta. Amikor

Áron megveregette, Zlata megnyalta a fiú kezét meg az arcát.
Azután azt mondta: – Meee –, és Áron tudta, hogy ez annyit je-
lent: „Én is szeretlek, Áron.”
Három napig hullott a hó, bár már nem olyan sűrűn, mint kezdet-
ben, és a szél is alábbhagyott. Áron néha úgy érezte, sohasem volt
nyár, s mióta csak az eszét tudja, örökösen esik a hó. Neki, Áron-
nak pedig sohasem volt apja, anyja, testvére. Immár a hó gyerme-
ke; hóból született, akárcsak Zlata. Olyan nagy volt a csend a
szénában, hogy Áronnak valósággal csengett tőle a füle.
HOGY ÉREZTE MAGÁT ÁRON A SZÉNÁBAN?
Áron és Zlata átaludta az éjszakát, és majdnem az egész napot.

Áron álmában mindig meleg volt, zöldellt a mező, virág borította
a fákat, patak csörgedezett, madarak daloltak. Harmadnap estére
elállt a havazás, de Áron nem mert a sötétségben hazafelé indulni.
Kitisztult az ég; fényesen világított a hold, ezüsthálót vetett a hóra.
Áron utat ásott magának, és körülnézett
ülnézett a
világban. Fehér volt a világ, némán
álmodta álmait a mennyei pompá-
ról. Hatalmasak és közeliek voltak
a csillagok. Akár a tengeren, úgy úszott
szott
az égen a hold. A negyedik nap reggelén
gelén
száncsengő csilingelése ütötte meg Áron
fülét.
HÁNY NAPIG TARTOTT A HÓVIHAR?
103
98524_jvil4tk-21.indd 103 2019. 06. 04. 15:11:13

A szénakazal nem volt messze az úttól. A szánt hajtó paraszttól
megkérdezte Áron, merre vezet az út – nem a városba, hanem
hazafelé, a faluba. Még a szénakazalban elhatározta, hogy soha
nem válik meg Zlatától.
Áron családja meg a szomszédok mindenhol keresték a gyereket
meg a kecskét, de nem találták nyomukat a viharban. Attól tartot-
tak, hogy odaveszett mind a kettő. Áront édesanyja és húgai meg-
siratták, apja némán, komoran hallgatott. Hirtelen futva közele-
dett az egyik szomszéd a hírrel, hogy Áron és Zlata tart hazafelé
az úton.
MIT GONDOLT A CSALÁD, MI TÖRTÉNT VELÜK?
Nagy volt a család boldogsága. Áron elmesélte, hogyan talált a

szénakazalra, és hogyan táplálta Zlata a tejével. Áron húgai meg-
ölelték, megcsókolták Zlatát, és ínyenc csemegével: apróra vagdalt
répával, borsóhéjjal kínálták, amit Zlata legott fel is falt.
Soha többet nem gondolt senki arra, hogy eladják Zlatát, s most,
hogy végre beállt a fagy, a falubelieknek megint szükségük volt a
szűcs szolgálataira. Amikor elérkezett hanuka ünnepe, Áron édes-
anyja minden este süthette a palacsintát, és megkapta a maga
adagját Zlata is. Megvolt ugyan az ólja, de gyakran megkocogtatta
szarvával a konyhaajtót, ami arra vallott, hogy szívesen belátogat-
na – és be is eresztették mindig. Esténként Áron, Miriam és Anna
játszott, Zlata pedig a kályha mellett ült, és nézte a gyerekeket
meg a pislákoló hanukai gyertyákat.
MIÉRT ERESZTETTÉK BE A KECSKÉT?
Áron néha megkérdezte:

– Zlata, emlékszel-e az együtt töltött három
három napra?
Zlata pedig ilyenkor megvakarta szarvával
ával a
nyakát, megrázta fehér szakállát, és vá-
laszával minden gondolatát, egész sze-
retetét kifejezte:
– Meee…
104
98524_jvil4tk-21.indd 104 2019. 06. 04. 15:11:13

Tavaszünnep, karácsony, hanuka, ramadán
A kínaiak, a keresztény, a zsidó és az iszlám vallás hívei más-más
naptárt használnak, így ezeknek az ünnepeknek az ideje ritkán
esik egybe.
A kínaiak hagyományos ünnepei a hold-

naptárhoz kötődnek. Időpontjukat esze-
rint számolják ki.
A tavaszünnep a holdnaptár szerinti új év napja. A családok igye-
keznek minden tavaszünnepet együtt tölteni. Ilyenkor szokás ál-
dozni a házi tűzhely szellemének.
A házban különböző helyekre bol-
dogságot, jólétet, szerencsét kívánó
feliratokat helyeznek el. Az újévi ün-
nepségsorozat záróeseménye a lampio-
nok
no ünnepe.
HOGYAN ÜNNEPLIK A KÍNAIAK A TAVASZÜNNEPET?
A karácsony nem csak a keresztény emberek

ünnepe.
A keresztényeknek december 25-e Krisztus
születésének napja. A keresztény hagyomány
szerint advent első vasárnapján
rnapján
megkezdődik az új egyházi év és
a felkészülés a karácsonyra. A szó az adventustus
– eljövetel – latin szóból származik.
A karácsony előtti négy vasárnapon egy-egyy
gyertyát gyújtanak.
A hagyományos adventi koszorún három
lila és egy rózsaszínű gyertya van. Advent
harmadik vasárnapján, az örvendetes va-
sárnapon gyújtják meg a rózsaszínűt.
HOGY NÉZ KI A HAGYOMÁNYOS ADVENTI KOSZORÚ?
105
98524_jvil4tk-21.indd 105 2019. 06. 04. 15:11:13

A karácsony megünneplése, a karácsonyfa állítása, a szeretet ün-
nepe az egész világon hagyománnyá vált.
KIK ÁLLÍTANAK KARÁCSONYFÁT?
Az adventi naptáron huszonnégy kis ablakocska van. December

minden napjára jut egy-egy meglepetés szentestéig.
A számtalan régi szokásból a betlehemezés, a mendikálás maradt
fenn leginkább.
HÁNY ABLAK VAN AZ ADVENTI NAPTÁRON?
A ramadán a bö
böjti hónap (ramaida szárazságot jelent). Az iszlám
kilencedik hónapját a hívők böjttel és imádkozással töl-
naptár kilence
tik. Hitük szerint
s ebben a hónapban adatott Mohamed pró-
féta
fét kezébe az iszlám vallás szent könyve, a Korán.
Ez idő alatt pirkadattól napnyugtáig tiltott az
E
evés-ivás. A ramadán az együttérzés, a testvéri-
ség hónapja is. A böjt alatt testük is új életet
kezd, új tavaszra ébred. A családok, a barátok
együtt ünneplik a böjtölés, az önmegtartózta-
tás végét.
MIT JELENT A RAMADÁN?
Hanuka (Hanukkah), a fény ünnepe nyolc napig

tart.
Arra emlékeznek, hogy időszámításunk előtt
164-ben visszafoglalták és újraavatták a jeruzsá-
lemi szentélyt.
A vallásos zsidók feldíszítik otthonaikat saját val-
lási jelképeikkel, és megajándékozzák egymást.
A hétágú gyertyatartón, a menórán mindennap
eggyel több gyertyát gyújtanak. Elmondják a hálaadó zsoltárt, és
röviden elmesélik a hanukai történést. Olajban sült pogácsát szok-
tak enni, emlékezve az olaj által létrejött csodára.
HOGYAN ÜNNEPLIK A HANUKÁT?
106
98524_jvil4tk-21.indd 106 2019. 06. 04. 15:11:14

Külföldiek
Apa külföldi,
anya is külföldi,
én is külföldi vagyok
most,
pedig svédek vagyunk.
Mert most Dániában járunk!

Hahaha!
Erre nem gondoltál, ugye?

Hogy a svédek is külföldiek lesznek,
amint külföldre mennek!
(S. Widerberg)
107
98524_jvil4tk-21.indd 107 2019. 06. 04. 15:11:14

A brémai muzsikusok
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, s neki volt egy
szamara. Hosszú évek óta hordta már szegény jószág a malomba
a zsákokat. Fogyott az ereje, egyre gyengébb lett. – Minek abra-
koljak tovább ilyen semmirevaló állatot? – gondolta a gazdája, s
elhatározta, hogy lebunkózza.
A szamár azonban megneszelte, hogy valami készül ellene. Egy
óvatlan pillanatban megszökött, és elindult Bréma felé.
MIÉRT SZÖKÖTT MEG A SZAMÁR?
Úgy tervezte, majd ott beáll városi muzsikusnak.

Ment, mendegélt a szamár, egyszer csak meglátott egy vadászku-
tyát. Ott hevert szegény az úton a porban, és lihegett, mintha
halálra loholta volna magát.
– Mi a baj, Fogdmeg, miért lihegsz úgy? – kérdezte.
– Hagyd el – nyögte búsan a kutya –, öreg vagyok, napról napra
gyengülök, vadászni sem tudok már! A gazdám agyon akart ütni,
alig tudtam egérutat nyerni. Az irhámat megmentettem, de ilyen
vén fejjel ugyan mihez kezdjek, ugyan miből éljek?
MIÉRT SZÖKÖTT MEG A KUTYA?
– Tudod mit? – mondta a szamár. – Én Brémába tartok, ott felcsa-

pok muzsikusnak. Gyere velem, szegődjél be te is a zenekarba. Én
a lantot pengetem, te meg dobolsz hozzá.
A kutya elfogadta az ajánlatot, és most már kettesben mentek
tovább. Egyszer csak szimatolni kezdett az öreg vadászeb: egy
macska ült
ü nem messze tőlük az út szélén, girhesen, búsan,
akár a hhét szűk esztendő.
– Mit keseregsz, Bajszos? – érdeklődött a szamár.
– Kinek van jókedve, ha egyszer nyakán a kötél? –
felelte a macska. – Megvénültem, a fogaim kicsor-
bultak, jobb szeretek már a kályha mögött do-
rombolni, mint egereket hajkurászni. De az em-
108
98524_jvil4tk-21.indd 108 2019. 06. 04. 15:11:14

berek hálátlanok: a gazdasszonyom vízbe akart fojtani, hogy ne
kelljen tovább etetnie. Nagy nehezen eliszkoltam. Hanem aztán
most légy okos, pajtás: mihez kezdjek, miből éljek?
MIÉRT SZÖKÖTT MEG A MACSKA?
– Gyere velünk Brémába muzsikusnak! Te úgyis jól értesz az éjjeli

zenéhez, hasznodat vehetjük a zenekarban.
A macskának tetszett a tanács, és velük tartott.
Útjuk éppen egy major mellett vitt el. Az udvar kerítésén egy
kakas ült, és torkaszakadtából rikoltozott.
– Hát téged mi lelt? – kérdezte a szamár. – Mit rikoltasz olyan
irgalmatlanul?
– Jujuj! – felelte a kakas. – Hiába jósoltam jó időt holnapra: a gazd-
asszonyom vendégeket hívott, és ráparancsolt a szakácsnőre, főz-
zön levest belőlem. Estére elvágják a nyakamat, hát amíg lehet,
kiabálok, ahogy a torkomon kifér, úgysem tehetek mást.
MIÉRT RIKOLTOZOTT A KAKAS?
– Inkább gyere velünk, Tarajos – biztatta a szamár –, a halálnál jobb

foglalkozást mindenütt lelsz magadnak. Brémába
mába me-
gyünk muzsikusnak. Neked jó hangod van.
Az lesz ám a hangverseny, amit mi adunk!
A kakasnak nem kellett kétszer mondani,
és most már négyesben igyekeztek tovább.
Csakhogy Bréma még messze volt, a nap
pedig már lemenőben. Estére éppen csak egy
erdőig jutottak el. Elhatározták, hogy ott töltik az éjszakát. A sza-
már meg a kutya leheveredett egy fa alá, a macska meg a kakas
feltelepedett a fára.
HOGYAN HELYEZKEDTEK EL A PIHENÉSHEZ?
A macska meghúzta magát az egyik ág könyökében, a kakas azon-

ban felröpült egészen a fa tetejére. Onnét messzebbre látni, meg
biztonságosabb is a magasban, legalábbis a kakasfélének.
109
98524_jvil4tk-21.indd 109 2019. 06. 04. 15:11:14

Mielőtt elaludt volna, Tarajos koma szokása szerint körülkémlelt
a vidéken. Ahogy így szemlélgette a környéket, egyszer csak vilá-
gosságot látott nem messze tőlük. Nyomban leszólt a társainak:
– Amarra valami
vala kis fény csillog, ott háznak kell lennie.
– Akkor szedjük a sátorfánkat, és menjünk oda,
mert ez itt nem valami kényelmes szállás –
mondta a szamár.
– Ahol ház van, ott vacsorát is esznek, nekem
pedig már elkelne egy-két csont, kivált, ha húsos – je-
lentette ki a kutya.
lente
– ÉÉn is szívesebben tölteném az éjszakát a kemen-
cepadkán, mint a fán – tette hozzá a macska.
ce
MIÉRT INDULTAK EL A FÉNY FELÉ?
Fölkerekedtek hát, és elindultak arrafelé, ahonnét a világosság lát-

szott. Először csak akkora volt, mint egy mécsvilág, aztán nőttön-
nőtt, egyre jobban csillogott, s egyszerre csak ott álltak egy kivi-
lágított betyártanya előtt.
Négyük közül a szamár volt a legnagyobb. Odament az ablakhoz,
és benézett.
– Mit látsz, Szürke? – kérdezte a kakas.
– Mit látok? Terített asztalt, rakva minden jóval. Körülötte ülnek
és falatoznak a betyárok.
– Terített asztal – sóhajtotta a kakas. – Ez kellene nekünk!
– Az ám! – mondta a szamár. – Én is szívesen ülnék a helyükben.
Kissé félrevonultak, és tanakodni kezdtek, hogyan foghatnának a
dologhoz, hogyan ugraszthatnák ki a házból a betyárokat.
MIN TÖRTÉK A FEJÜKET?
Addig tanakodtak, míg ki nem főzték a haditervet.

A szamár feltette a két elülső lábát az ablakpárkányra, a kutya fel-
ugrott a szamár hátára, a macska felkúszott a kutya nyakába, végül
a kakas felröppent a macska feje búbjára. Mikor mindegyikük a he-
lyén volt, a szamár halkan jelt adott, s egyszeriben rákezdtek a
110
98524_jvil4tk-21.indd 110 2019. 06. 04. 15:11:14

muzsikára. A szamár ordított, a kutya ugatott, a macska nyávogott,
a kakas kukorékolt. Azzal zsupsz! – beugrottak a szobába.
A betyárok csak annyit láttak, hogy valami bezúdul az ablakon.
Rettenetes ordítást, rivalgást, vinnyogást hallottak, s hozzá iszo-
nyú üvegcsörömpölést. Rémülten ugrottak fel az asztaltól, azt hit-
ték, a ház szakad rájuk, vagy kísértet ront közéjük. Ijedtükben
felordítottak, s hanyatt-homlok menekültek az erdőbe.
HOGYAN MENTEK BE A HÁZBA?
A négy cimbora pedig letelepedett az elhagyott asztalhoz. Neki-

láttak a maradéknak, s úgy tömték magukba az ételt, mintha leg-
alább egy hónapja nem ettek volna.
Mikor befejezték a lakomát, fekvőhelyet kerestek maguknak. Ki-
oltották a lámpákat, és elpihentek, ki-ki szokása, kedve szerint.
A szamár kiment az udvarra, és a szemétdombra heveredett.
A kutya a küszöbre hasalt, a macska a tűzhelyen a langyos hamuba
kuporodott. A kakas meg felült a gerendára.
MOST HOGYAN HELYEZKEDTEK EL A PIHENÉSHEZ?
Fáradtak voltak a nagy úttól, hamarosanan elaludtak.

Valamikor éjfél táján a betyárok kimerészkedtek
részkedtek
a sűrűből, és elkezdték ügyelni a házat.
t.
Látták, hogy minden csendes, a lámpa
sem ég már.
– Azt mégsem kellett volna hagynunk,
hogy ilyen kurtán-furcsán kiebrudalja-
nak minket – mondta a bandavezér.
Elküldte az egyik betyárt, kémlelje ki
alaposan a házat.
MIÉRT MENT VISSZA AZ EGYIK RABLÓ?
A betyár nagy óvatosan odalopakodott az ajtóhoz. Fülelt egy ide-

ig, de semmi neszt nem hallott. Nyugalom, békesség volt odabent.
Erre bemerészkedett a konyhába. És mert ott sem észlelt semmi
111
98524_jvil4tk-21.indd 111 2019. 06. 04. 15:11:15

gyanúsat, világosságot akart gyújtani. A macska szeme világított a
sötétben.
A betyár azt hitte, hogy igazi parázs.
Odanyomott hozzá egy gyújtóst, hogy tüzet fogjon. A macska
nem vette tréfára a dolgot, fújt egy nagyot, nekiugrott a betyár-
nak, és összevissza karmolta.
MIÉRT KARMOLTA MEG A BETYÁR ARCÁT A MACSKA?
A rabló rettenetesen megijedt. Ki akart szaladni

aaz ajtón, a küszöbön azonban belebotlott a ku-
tyába. A vén eb mordult egyet, és belehara-
pott a hívatlan vendég lábába.
Az,
Az szegény, nagy üggyel-bajjal végre kivergődött
házból.
a há
Most
Mos s már csak azt nézte, hogy minél előbb odébb-
álljon. Elloholt a szemétdomb mellett.
álljo
Ott meg a szamár rúgott bele egy nagyot.
A lármára felriadt a kakas is, és harciasan lekiabált:
– Kukurikú!
A betyár szedte a lábát, ahogy bírta.
MI TÖRTÉNT A BETYÁRRAL?
Lélekszakadva rohant vissza a sűrűbe, és lihegve jelentette:

– A házban egy borzalmas boszorkány ül. Rám fújt, és összekar-
molta az arcomat. Az ajtónál egy ember áll, kés van a kezében,
azzal a lábamba szúrt. Az udvaron egy fekete szörnyeteg hever,
majd agyonvert a bunkójával. Fönt a tetőn pedig egy vitéz virraszt,
és azt kiáltotta:
„Hol az a gazember?” Örülök, hogy nem hagytam ott a fogamat!
Attól fogva a betyárok a háznak még a tájékára se merészkedtek
többé.
Elköltöztek a környékről is. A brémai muzsikusok meg véglegesen
a birtokukba vették, és még ma is ott laknak, ha azóta meg nem
haltak.
112
98524_jvil4tk-21.indd 112 2019. 06. 04. 15:11:15

A tűzgyújtás
Az állatok félnek a tűztől, és nem mernek a kö-
zelébe menni. Az ember ösztönösen vonzódik
hozzá. Az ősember még nem tudott tüzet gyújtani. Az égő faágat
a barlangjába vitte, vigyázott rá, nem hagyta, hogy elaludjon.
Jólesett a tűz melege, a biztonsága, a fénye. Kellemes volt a sült
hús íze, még később a főtt ételeké.
HOGYAN JUTOTT AZ ŐSEMBER A TŰZHÖZ?
A tűzgyújtásra sokféle eszközt talált ki az ember. A két fadarab

összedörzsölése szinte minden nép körében ismert volt. A tűzfű-
rész olyan eljárás, melynél az egyik fadarabot a másikkal egy pon-
ton dörzsölik.
A tűzgyújtás ősi eszköze a tűzszerszám, vagyis az
acél, a kova és a tapló.
Az acélt a kovával összeütögetik, s a kipattanó
szikrával meggyújtják a taplót. Ezt szalmából, szé-
nából készített tekercsbe, csóvába dugják, és addig
csóválják, amíg lángra lobban.
A pásztorok bőrerszénybe tették a taplót és a kovát. Az acél egy
szíjon lógott az erszény mellett. Ezt a tűzszerszámot a derékszí-
jukba akasztva viselték. Sok faluban a községházán tartották a
„hivatalos” acélt, onnan adta kölcsön a bíró.
MILYEN VOLT A TŰZSZERSZÁM?
A „zajtalan” gyufát 1837-ben találta fel Irinyi József.

Ez már nem robbant, de nagyon kellemetlen szagú és
veszélyes volt. A legkisebb dörzsölésre begyulladt.
Mérgező hatása is volt, amitől a gyufagyári munkások
megbetegedtek. A „biztonsági” gyufát a svéd G. E. Pasch1 szaba-
dalmaztatta. Ez terjedt el aztán egész Európában és Amerikában.
KI TALÁLTA FEL A „ZAJTALAN” GYUFÁT?
1
Pasch – ejtsd: pas.
113
98524_jvil4tk-21.indd 113 2019. 06. 04. 15:11:15

A tűzszerszám
Volt, nem volt a nagyvilágon egyszer egy obsitos katona. Ez a ka-
tona jártában-keltében eljutott egy városba, ahol éppen javában
állott a vásár. Addig kódorgott ott előre-hátra, amíg betévedt a
fazekasok sorába is.
– Ejnye, na – kap észbe az obsitos, amint meglátja azt a sok ki-
sebb-nagyobb csuprot –, mennyit jövök-megyek erre-arra, s még
egy fia csuprom sincsen, amivel útközben ivóvizet
óvizet
meríthessek, ha megszomjazom. Én aztán ké-
rek egyet ezektől a fazekasoktól, csak úgy
isten nevében.
MIÉRT KELLETT VOLNA A CSUPOR?
Kért is tüstént, nem is egytől, hanem az összestől szépen sorban.

Csakhogy egy garason alul, csak köszönömre semmit sem adtak.
Hiszen az obsitos adott volna egy garast is a csuporért, ha lett
volna neki. De szegény fejének nem volt egy vak krajcárja sem,
mert obsitot adtak ugyan, de krajcárt adni hozzá elfeledtek.
MIÉRT NEM FIZETTE KI A CSUPOR ÁRÁT A KATONA?
Nagyon mérges lett az obsitos, s azt határozta, hogy bosszút áll a

fazekasokon. Ahogy ott nézelődött, meglátott egy embert, aki
egy kétkerekű taligába fogott szamarat vezetett. Azt mondja az
obsitos az embernek:
– Álljon csak meg egy keveset, mert én ennek a szamárnak hírt
hoztam, hadd mondjam meg neki!
– Tessék, édes vitéz úr, ha úgy van kedve – mondta a szegény
ember. A katona egy szempillantás alatt égő taplót lopott a sza-
már fülébe. Az ember éppen a fazekasokhoz vezette a szamarat.
Hanem eközben égetni kezdte a szamár fülét a tapló. Járni kezdte
szegény állat a csűrdöngölőt végig a fazéksoron. Fel-le, fel-le, míg
valahogy kihullott a tapló a füléből.
MIÉRT UGRÁLT ÖSSZEVISSZA A SZAMÁR?
114
98524_jvil4tk-21.indd 114 2019. 06. 04. 15:11:15

De addigra a fazekasoknak alig maradt ép fazekuk. A szegény,
agyonijedt embert meg a törvény elé vitték. Fizesse ki a kárt, ha
megcsinálta.
– Édes, jó uraim – mondta az ember –, régi szamár ez nálam, soha
ilyen bolond dolgot nem tett. Most is egy vitéz súgott valamit a
fülébe, hát attól támadt ilyen veszekedett jókedve. Jó volna azt a
vitéz urat idekeríteni, mert ő a hibás, nem én.
Na, a katonát is a törvény elé vitték, vajon mi átokkal babonázta
úgy meg azt a szamarat. – Semmivel én a világon – mondta az
obsitos. – Most jöttem haza Debrecenből, s azt üzente a szamár
nővére, hogy a jövő héten lesz a lakodalma. Mondanám meg a
húgának, hogy szívesen látja, hát én csak azt súgtam neki. Nekem,
igaz, azt felelte vissza, hogy ő most nem ér rá lakodalomba menni,
hanem itt mindjárt eljár néhány csűrdöngölőt örömében. Ha a
fazekasok között tette a bolondját, arról én nem tehetek.
MIT MESÉLT A KATONA?
Elbocsátották a katonát, el a szamaras embert is. Mindegyik to-

vábbindult a maga útján. Az obsitos estére egy kis házikóhoz ért.
A kapuban egy vénasszony álldogált, s nagy örömmel hívogatta:
– Jöjjön, kedves gyermekem! – Az obsitos nézett szerteszéjjel,
hogy kinek szólhat ez a kegyes hívogatás..
– Magának, kedves gyermekem, magának ak –
mondja az asszony –, jöjjön csak, jöjjön!
Több hívást sem várva, bemegy a vitéz
úr, s ott ellátja az öregasszony étellel, itallal.
llal.
Aztán megkérdezte:
– Miért is van ez a nagy szívesség?
– Semmi egyébért – mondja az asszony –,
hanem ha a pincéből kihozna egy tűzvasat. at.
MIT KÉRT AZ ÖREGASSZONY?
– Ki én, akár tízet is, lelkem, öreganyám. Hol van az a pince? – kérdez-
te az obsitos. Az öreganyó megmutatta a lejáratot. Egy lyuk volt az.
115
98524_jvil4tk-21.indd 115 2019. 06. 04. 15:11:15

– Majd kötélen leengedem, és azonmód fel is húzom – ígérte. –
A pincében a mestergerendán van a tűzszerszám – mondta a ba-
nya. – Vannak a pincének oldaljáratai is. Ott kincsek vannak, ami-
ket vadállatok őriznek. De ne féljen tőlük, mert ártani nem tud-
nak.
Leereszkedett a katona, megtalálta a tűzszerszámot, zsebre is
rakta. Aztán bement az első oldalszobába. Ott egy kád rézpénzt
talált, amit egy farkas őrzött. Megy a másodikba, ott a kád ezüst,
de azt meg egy fenenagy tigris őrzi. Bemegy a harmadikba, ott
aranyat, gyémántot talál. Itt egy hatalmas oroszlán az őr.
– Csak megrakom magam ebből a sokféle drágaságból, hiszen jut
is, marad is – gondolta. Így is lett. A vadállatok forgatták a szemei-
ket, morogtak, vicsorogtak, de egyik sem bántotta. A katona alig
tudott kimászni a nagy teher alatt.
MIT RAKOTT A KABÁTJÁBA A KATONA?
Mikor kijöhetett, kérdi a mámitól:

– Na öreganyám, mire jó ez a tűzszerszám? m?
A mámi sehogy se akarta megmondani. Azt zt válaszolta:
– Mindent tudni főfájás.
Hát úgy felmérgesíti ezekkel a szavakkal az obsitost, hogy az nagy
dühösen otthagyja. Az öregasszony jajveszékelt, átkozódott, de a
katona csak ment mérgesen, zsebében a tűzszerszám, kabátjában
a sok kincs. Visszament a városba, s élt a sok drágaságból olyan
életet, hogy a király sem különbet. De hiába, mert amiből csak
mindig vesznek, de hozzá soha nem tesznek, egy időn túl csak
elfogy. Így járt az obsitos is. Úgy elfogyott a sok drága kincs, hogy
nem maradott még egy gyufára való pénze sem.
MIÉRT LETT ÚJRA SZEGÉNY A KATONA?
Nagy szegénysége közben eszébe jutott a tűzszerszám. Elővette,

hogy egy kis tüzet csiholjon vele. De alig csettintett hármat, meg-
szólal mellette egy hatalmas oroszlán:
– Mit parancsolsz, édes gazdám?
116
98524_jvil4tk-21.indd 116 2019. 06. 04. 15:11:15

Úgy megijedt az obsitos a nagy fenevadtól, hogy azt sem tudta,
mit mondjon. Nagy hebegve kinyögte végül:
– Hát, ha tényleg tenni akarsz értem valamit, hozz nekem pénzt
és aranyat!
Egy perc múlva már ott is volt a zsák arany és a zsák pénz. Bezzeg
megörült a vitéz erre. Most már tudta, mire is való a tűzszerszám.
MIRE VALÓ VOLT A TŰZSZERSZÁM?
Újból élte világát a katona. Egyebet se tett, evett-ivott, sétált és

pipált. S amint nap nap után eljárt a királyi palota előtt, s örökös-
örökké látta a királylányt az ablakban, úgy megtetszett neki, hogy
elhatározta, feleségül veszi.
Hazasietett, előcsettintette az oroszlánt:
nt:
– Mit parancsolsz, édes gazdám?
– Lopd ki a királyleányt a palotából, de
úgy, hogy senki észre ne vegye!
Meg is tette az oroszlán.
Senki nem látta, amikor ellopta, de azt se,
amikor visszalopta. Ettől kezdve minden éjszaka az alvó lány szép-
ségében gyönyörködött a katona.
A dajkák mégis észrevették, hogy eltűnik egy darabig a királylány.
Mentek a királyhoz, és mondták, hogy ők tovább felelősséget nem
vállalnak a lányért.
MIÉRT LOPATTA KI A KIRÁLYLÁNYT A KATONA?
Nagyon mérges lett a király. Azonnal tanácsot hívott össze. Azt

mondta egy térdig érő szakállú, öreg tudós:
– Már felséges király! Én addig ugyan egyet sem ítélek, amíg meg
nem tudom, mi az igaz. Őröket kell állítani a királylány mellé. Az
ágyat ki kell fúrni, és korpát kell beletenni. Amikor az ágyat viszik,
kiszóródik a korpa, és megtudjuk, hogy hova, merre hordozzák
azt a lányt.
– Jól van, legyen így – mondta a király.
MIT MONDOTT AZ ÖREG TUDÓS?
117
98524_jvil4tk-21.indd 117 2019. 06. 04. 15:11:15

Kiálltak az őrök a következő éjen. Annyit vettek észre, hogy volt
s nincs királyleány, kis idő múltán újra van leány.
– Na – mondja a király. – Én ilyen szemfényvesztést még nem
láttam. Aki ezt megteszi, az nem ügyefogyott senkifia.
Mennek az elhullott korpa nyomán, egyenest az obsitoshoz. Ott
azt mondja a király:
– Vitéz katonám! Ha a lányomnak sincs kifogása ellene, neked
adom, itt a kezem rá.
Persze hogy akarta a leány is, mert neki is tetszett az obsitos.
A katona olyan derék egy szál fiú volt, hogy belé lehetett szerel-
mesedni. Királyi lakodalmat csaptak, s boldogan éltek, amíg meg
nem haltak.
KI LETT AZ OBSITOS FELESÉGE?
Találós kérdés
Sokszor láttál, ismersz-e?
Börtönöm a kemence.
De rabságom nem örök,
kapom magam, kitörök.
Lángost sütök, kenyeret,
aki fázik, megszeret.
Ha locsolnak, elalszom,
minden vízre haragszom.
Kandallóban táncolok,
elviszem az álmotok,
ha kígyózva éjfelen
kibújok a kéményen.
Piros ruhám ég, lobog!
Találd ki, hogy ki vagyok!
(Népköltés)
118
98524_jvil4tk-21.indd 118 2019. 06. 04. 15:11:16

A szorgalmas és a rest leány
Volt egyszer egy özvegyember és egy özvegyasszony. Az asszony-
nak is volt egy leánya, s a férfinak is volt egy leánya az előző felesé-
gétől. Az asszony haragudott a férje lányára. Annyira jutottak, hogy
a leányt elhajtotta, menjen el szolgálni. Azt mondta az öregember:
– Ha nem szíveled az én leányomat, akkor süss neki hamuban sült
pogácsát, s menjen el, amerre a szeme lát!
Elindult a lány, s ment, ment egy darabig. Egyszer
elért egy körtefát. Azt mondja a körtefa neki:
– Hova mész, leányocska?
– Megyek szolgálni.
– Leányocska, gyere, tisztíts le engem a száraz
ágaktól! Hogyha engemet megtisztogatsz, jótettedért rt jót
kaphatsz.
Odament a leányocska, a körtefát szépen letakarította.
MIRE VOLT SZÜKSÉGE A KÖRTEFÁNAK?
Elért egy
e szőlőbokrot. A szőlőbokor azt mondta neki:
– Hova
Hov mész, leányocska?
Akkor azt mondta a szőlőbokor is neki:
– Leányocska, gyere, tisztíts meg a száraz vesszőktől! Metsszél meg,
s kapálj meg! Mikor visszafordulsz, meglásd, jótettedért jót kapsz.
A leányocska szépen megmetszette, megkapálta.
MIRE VOLT SZÜKSÉGE A SZŐLŐBOKORNAK?
Ment, ment, amíg elért egy kemencét. Az a kemence

összevissza volt omladozva, olyan rossz volt.
Azt mondta neki:
– Gyere ide, leányocska, tapassz meg engem,
meglásd, mikor visszafordulsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor a leányocska mindjárt földet gyúrt, és megtapasztotta.
MIRE VOLT SZÜKSÉGE A KEMENCÉNEK?
119
98524_jvil4tk-21.indd 119 2019. 06. 04. 15:11:16

Elért egy kutacskát. A kutacska rendetlen, elhanyagolt volt. Azt
mondja a kutacska:
– Hova mész, te leányocska?
– Megyek hosszú útra, szolgálatra.
– Gyere ide, takaríts meg engem szépen, meg-
lásd, mikor hazatérsz, jótettedért jót kapsz.
A lány szépen kitakarította, kimerte az állott
vizet belőle.
MIRE VOLT SZÜKSÉGE A KUTACSKÁNAK?
Ment, ment, s találkozott egy kiskutyával, s az azt kérdezi:

–H Hova mész, te leányocska?
– Gyere, takaríts meg engem, s nyírj meg, s mikor
vvisszafordulsz, jótettedért jót kapsz.
Akkor
Ak a leányocska megnyírta, szépen megtakarította.
MIRE VOLT SZÜKSÉGE A KISKUTYÁNAK?
Ment, ment s egyszer csak elért egy szép házat. Tündérek laktak
benne. Kérdezik, milyen útban van. Azt mondja nekik is, hogy
megy szolgálatot keresni.
– Maradj itt nálunk! Itt van hét szoba. Hatot seperj ki, de a hete-
dikbe ne menj be! – mondta az egyik tündér.
A leányocska ott maradt, és ott szolgált egy esztendeig. Úgy tett
mindent, ahogy a tündér meghagyta. Mikor az esztendőnek vége
lett, így szólt a tündérhez:
– Haza akarok menni, hogy megmutassam apámnak, anyámnak,
mit szolgáltam!
– Gyere velem, most megkapod, ami jár neked – mondta a tündér,
és benyitott a hetedik szobába. Ott volt egy gy rakás
akás
ezüstpénz és egy rakás aranypénz.
– Most hengergőzz meg ebben az ezüstpénzben!zben!
Mikor a leányocska felállott, megint az mondja:
dja:
– Hengergőzz meg szépen az aranyban!
120
98524_jvil4tk-21.indd 120 2019. 06. 04. 15:11:16

Akkor meghengergőzött a leányocska abban is, azután felállott s
elbúcsúzott. Ment az úton visszafelé.
MIT KAPOTT A SZOLGÁLATÉRT?
Elérte a kutyát. A kutya örömében táncolt, s azt mondta:

– Leányocska, vegyél innen rólam, ami neked tetszik, s amit te
szeretsz. A jótettedért most visszajár.
A kutya tele volt aggatva gyönggyel, s a leányocska
vett, amennyi kellett, s szépen felrakta magára.
MIT ADOTT A KUTYA?
Ment tovább. Mikor odaért a kutacskához, az olyan szép p volt,

hogy gyönyörűség volt ránézni is. Csészikék, kancsócs- s-
kák voltak ott kirakva, amivel lehetett merni. S a leá-
nyocska merített, egyet ivott, s megnyugodott.
MIT ADOTT A KUTACSKA?
Azután ment tovább. Mikor odaért a kemencéhez, ott

sültek a bélesek, kalácsok. Azt mondja a kemence:
– Gyere, egyél, amennyi jólesik, a jótettedért visszajár!
Evett is, hozott is.
MIT ADOTT A KEMENCE?
S ahogy jött hazafelé, odaért a szőlőbokorhoz. Hát ott annyi szép

szőlő volt, meg bor poharakban kitéve, ehetett-ihatott, amennyi
kellett. A bélesre éppen jólesett.
MIT ADOTT A SZŐLŐBOKOR?
Továbbjött hazafele, s odaért a körtefához. Nagyon

meleg volt, mikor odaért, s azt mondja a körtefa
neki:
– Gyere ide, leányocska, már nagyon sok ideje várlak.
Megérett a körte. Vegyél és egyél, amennyi jólesik!
MIT ADOTT A KÖRTEFA?
121
98524_jvil4tk-21.indd 121 2019. 06. 04. 15:11:16

Még jó messze volt, de a kakas meglátta. Felállott a kapu tetejére,
és kukorékolni kezdett:
– Kukurikú-gángu,
K jön az én nénikém ezüst-
tel,
tel arannyal telifuttatva.
Meghallotta
Me a lány is, s szaladni kezdett, hogy
örömet hozzon az apjának. Megint szólott
ö
a kakas:
– Kukurikú-gángu,
K jön az én nénikém ezüst-
tel, arannyal
a telifuttatva.
Az
A z öregasszony azt kiabálta:
– Hallgass,
H te, nem igaz!
Megint kiáltott a kakas:
– Kukurikú-gángu, jön az én nénikém ezüsttel, arannyal telifuttatva.
A leányocska bement a kapun. Mondta az öregasszony:
– Sokat kaptál, de az én leányom többet hoz, mint te hoztál!
Akkor az asszony sütött a leányának is hamuban sült pogácsát,
betette a tarisznyájába, és elment ő is.
MIÉRT MENT EL SZOLGÁLNI A MÁSIK LÁNY?
Hamar odaért a körtefához. Azt mondja a körtefa:

– Leányocska, gyere, tisztíts le engem a száraz ágaktól! Hogyha
engemet megtisztogatsz, jótettedért jót kaphatsz!
Akkor a leány azt mondja neki:
– Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet nem
csipkézem meg, akármi is lesz! – És továbbment.
Elérte a szőlőbokrot. A szőlőbokor azt mondta neki:
– Leányocska, gyere, tisztíts meg a száraz vesszőktől! Metsszél
meg, s kapálj meg! Jótettedért jót kapsz!
– Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet össze
nem szurkálom, akármi is lesz! – És továbbment.
Elérte a kemencét. Az a kemence azt mondta neki:
– Gyere ide, te leányocska, gyúrjál földet, s tapassz meg engem,
mert jótettedért jót kapsz.
122
98524_jvil4tk-21.indd 122 2019. 06. 04. 15:11:17

De a leány azt mondta neki:
– Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet nem
mártom sárba, akármi is lesz! – És továbbment.
Akkor elérte a kutat. Azt mondja a kutacska neki:
– Merd ki ezt az állott vizet, meglásd, jótettedért jót kapsz!
– Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa kezecskéimet be
nem piszkítom, akármi is lesz! – És továbbment.
Ment, ment, s elérte a kutyát. Azt mondja a kutyaa
neki:
– Gyere, nyírj meg, s jótettedért jót kapsz.
– Én a csecsebecse lábacskáimat s vacsavacsa ke-
zecskéimet be nem piszkítom, akármi is lesz! – És továbbment.
MIÉRT NEM SEGÍTETT A LÁNY?
Ment, ment, s elérte ő is a szép házat. A tündérek tőle is megkér-

dezték, milyen útban van. Azt mondja nekik, hogy megy szolgála-
tot keresni. Az egyik tündér így szól:
– Maradj itt nálunk! Volt már itt egy lány, nagyon jól viselte magát,
s jól is járt. Itt van hét szoba. Hatot ki kell seperni, de a hetedikbe
nem szabad bemenni!
A leányocska ott maradt. Egy darabig nem ment a hetedik szobá-
ba, de egyszer mégis megtette, pedig még a fele esztendő sem telt
le. Benyitott a szobába. Kígyók, békák voltak ott. Összemardos-
ták, hogy csupa seb lett.
MI TÖRTÉNT A LÁNNYAL?
Amikor kijött a szobáb

szobából, odament a tündérhez, s így szólt:
– Azonnal haza akarok
aka menni, nem szolgálok tovább!
Akkor azt mondja a tündér:
– Menj! Bért nem kapsz, mert nem
fogadtál szót!
MIÉRT NEM KAPOTT FIZETSÉGET?
123
98524_jvil4tk-21.indd 123 2019. 06. 04. 15:11:17

Ment az úton visszafelé. Elérte a kutyát. A kutya tele
Me
volt aggatva gyönggyel, s a leány odament, hogy vegyen
belőle. Azt mondta a kutya:
be
– Nem akartál megtisztítani, most maradsz a cse-
csebecse lábacskáiddal s vacsavacsa kezecskéiddel!
Mehetsz utadra!
A lány szomorúan ment tovább. Odaért a kúthoz. Nagyon szom-
jas volt. Le akart venni egy kancsót, hogy igyon, de a kancsó elhú-
zódott tőle. Azt mondta a kút:
– Menj el, sajnáltad a kezedet, lábadat! Semmit sem kapsz!
Odaért a kemencéhez, ott sültek a bélesek, kalácsok. Azt mond-
ja a kemence:
– Menj innen! Nem érdemled meg! Sajnáltad a csecsebecse lábacs-
káidat, vacsavacsa kezecskéidet!
Szegény lány lassan odaért a szőlőbokorhoz. Ott szép szőlő volt,
bor poharakban kitéve. Amint el akart venni egyet, a szőlőbokor
ellökte onnan a lány kezét, és azt mondta:
– Menj el innen, mert nem akartál megmetszeni, s nem akartál
megkapálni! Most nem érdemled meg.
Továbbvánszorgott hazafele, odaért a körtefához, de ott sem tu-
dott szakítani egy körtét sem.
MIÉRT NEM SEGÍTETT RAJTA SENKI?
Közeledett hazafelé, a kakas felállott a kapu tetejére, és kukoré-

kolni kezdett:
– Kukurikú-gángu, jön az én nénikém sebekkel kel futtatva.
De az öregasszony azt kiabálta:
– Nem igaz! Arannyal futtatva!
Megint kiáltott a kakas:
– Kukurikú-gángu, jön az én nénikém se-
bekkel futtatva.
De az öregasszony megint csak azt mondta:
– Nem igaz! Arannyal futtatva.
Harmadszor is mondta a kakas:
124
98524_jvil4tk-21.indd 124 2019. 06. 04. 15:11:17

– Kukurikú-gángu, jön az én nénikém sebekkel futtatva.
Addigra a lány belépett a kapun, s meglátta az anyja is:
– Nem igaz, nem igaz! – kiabálta mérgesen, de az öregember így
szólt:
– Látod, az én lányom jobban szolgált, mint a tied!
Ezen aztán úgy összevesztek, hogy végül az öregasszony és a lánya
elment a háztól. Az öregember és a lánya, ha meg nem halt, bi-
zony még ma is él.
Pajtások
Élt egyszer egy kis csikó, Szerették a kék alkonyt,
fekete volt, mint az ében, a tűzszemű hajnalt jobban,
piros szalag lobogott együtt rohangásztak ők
göndörfürtű sörényében. a hegyháti fehér porban.
Pajtása egy zöld kölyök, Látták őket népek,

csupa kéz és csupa láb volt, s nem tudták, hogy mire vágynak,
nadrágján és zekéjén fittyet hánytak boldogan
tél foga sok lyukat rágott. az életnek és halálnak.
Egyszer aztán tréfából

messze túl a vizes árkon,
két kis bárányfelhőben
szétfoszoltak, mint az álom.
(Kassák Lajos)
125
98524_jvil4tk-21.indd 125 2019. 06. 04. 15:11:17

A rátóti csikótojás
A rátóti csősz egyszer a mezőn egy hamvas úritököt talált.
– Tyű, fékomadta, teremtette, hát ez már megint mi?
Fölvette, megtapogatta, megszagolta, de a maga fejétől mégse
tudta kitalálni, hogy mi. Bevitte hát a községházára, ahol éppen
együtt ült a kupaktanács. Mikor a csősz a tököt letette, az éltes
elöljáró urak is mind elszörnyülködtek.
– Sok időt megértem, de ilyen istenteremtményét még nem lát-
tam világéletemben.
– Hát ’iszen, ami azt illeti, én se vagyok mai
gyerek, hanem azért a fene jobban tudja ám,
hogy mi a csoda lehet ez.
Itt aztán a bíró is beleszólt:
– Hát atyafiak, ez, miként a formája is mutatja,
a,
semmi, de semmi más nem lehet, csak tojás.
– Persze hogy tojás! Mert mi a durrogó ménkű is
lehetne, ha nem tojás?
MINEK VÉLTÉK AZ ÚRITÖKÖT?
Ezt aztán a csősz is megerősítette avval, hogy egészen meleg volt,

mikor a tarisznyájába tette. A bíró nem hiába volt okos ember,
mert még azt is tudni akarta, hogy a tojás micsoda tojás. Az öreg
elöljárók gyíksárkányra meg ludvércre gondoltak. A bíró inkább a
csőszre hallgatott, aki úgy emlékezett, hogy akkoriban egy idegen
csikó csatangolt a határban. Erre az elöljárók is rázendítettek.
– Úgy van! Ezt az idegen csikó tojta. Mert mi az isten csudája is
tojhatott volna nekünk ekkorát?
– No, ha eddig már szerencsésen eljutottunk – szólott a bíró –,
még csak azt mondják meg, atyafiak: mitévők legyünk?
– Kiköltetjük!
– Ki ám, de mivel? A mi lovaink nem tojnak, tehátlan tehát nem is
költenek.
Ámbátor mindenki törte a sütnivalóját, a bírónak támadt jó gon-
dolata.
126
98524_jvil4tk-21.indd 126 2019. 06. 04. 15:11:17

– Tudjátok mit, atyafiak, amihez nincs elég esze a rátóti lónak, van
a rátóti tanácsnak: én amondó vagyok, hogy a drágalátos tojást
költsük ki magunk!
Nagy szó volt biz ez, de azért bólintottak rá valamennyien. Jó
példának okáért először a bíró ülte meg, aztán ülték a többiek
rendben, amint következett.
MIT DÖNTÖTT A TANÁCS?
Bizony még ma is ülne rajta valaki, ha a szomszéd faluban rebes-

getni nem kezdték volna: a rátóti kupaktanácsra rázápult a csikó-
tojás. Erre aztán az elöljárók zúgolódni kezdtek, hogy ők biz nem
ülik tovább senki lova tojását.
A bíró nagyon elszomorodott. Szentül meg volt győződve, hogy a
kicsi csikó már mozog. Az elöljárók meg váltig állították, hogy a to-
jásnak már szaga van. Végtére is megállapodtak abban, hogy a záp-
tojást kiviszik a határra. Onnan egy dombról a szomszéd falu felé
gurítják. Az serénykedett leginkább a rátóti tanács megszólásában.
HOGYAN AKARTÁK MEGBÜNTETNI A SZOMSZÉD FALUT?
Most aztán egész Rátót kiállt annak a csudájára, hogy csúffá lesz
téve a rossznyelvű szomszéd falu. Mikor az orrukat valamennyien
befogták, a bíró gurítani kezdte a csikótojást. A tojás gurult, s a
domb alján belegurult egy bokorba. Ott rapityánként törött. A bo-
korból pedig ugyanakkor kiugrott egy nyúl. Egész Rátót kiáltotta:
– Ni, a piciny csikó! Fut a piciny csikó! Utána, em-
berek!
A sok nép utánaeredt. A dombon csak a bíró
maradt, és szomorúan mormogta magában:
– Nem megmondtam, hogy a csikó már mo-
zog? Hej, mért is nem ültük hát türelemmel
még egy-két nap azt az istenadta csikó-
tojást?
127
98524_jvil4tk-21.indd 127 2019. 06. 04. 15:11:18

A három kincs
Élt egyszer egy faluban egy öregasszony, volt neki két fia. Az idő-
sebb ravasz, okos legény volt, pénzzé vált minden a keze alatt.
Szerette is az anyja, ő volt a kedvence. Még a szomszédok is meg-
becsülték. Egyszerű, becsületes fiú volt a fiatalabb. Sejtelme sem
volt arról, hogyan lehet pénzt keresni. Mulyának, semmirekellőnek
nevezte az anyja, s az egész falu úgy hívta: a bolond.
Egy nap az anyja kezébe nyomott szegénynek néhány palacsintát,
és azt mondta:
– Fogd ezt, te mulya, és fel is út, le is út. Annyit
mondok: haza ne merj jönni üres kézzel.
A fiú a tarisznyájába tette a palacsintákat, és el-
indult.
MIÉRT KELLETT A FIÚNAK ELMENNIE OTTHONRÓL?
Igen ám, de semmi nem jutott eszébe. Céltalanul bolyongott, vé-

gül elért egy folyóhoz. Letelepedett a partján, elővette a palacsin-
tát, és majszolni kezdte. Alig evett néhány falást, egyszerre csak
egy kis kígyó tűnt a szemébe. Nem nagyobb egy evőpálcikánál.
Mozdulatlanul nyúlt el a földön. Betegnek nézett ki. A fiú megszán-
ta, előszedett egy kis papírdobozkát, és beletette. Gondosan
ápolta, megosztotta vele a palacsintát. A kígyó napról napra nö-
vekedett, hamarosan kicsi lett neki a papírdoboz. A fiú keresett
egy tavacskát, és abban nevelgette tovább. A fiúnak eszébe jutott,
hogy egyszer még pénzt is kaphat érte.
MI JUTOTT A FIÚ ESZÉBE?
Ha ételhez jutott, odament, és együtt fogyasztották

tották
el. A kígyó nőtt, növekedett, egykettőre olyann ha-
talmas kígyó lett, hogy nem fért már el a tóban.
n.
Egy nap aztán azt mondta a kígyó a fiúnak:
– Tégy át engem egy nagy folyóba! Megfulladokk itt.
MIT KÉRT A KÍGYÓ?
128
98524_jvil4tk-21.indd 128 2019. 06. 04. 15:11:18

A fiú zavartan hallgatott, s aztán így szólt:
– Megvallom, azt gondoltam, hogy eladlak, ha felnősz. Anyám nem
enged be a házba, ha nem viszek neki valamit.
A kígyó kis ideig gondolkozott, majd így válaszolt:
– Úgy lesz, ahogy kívánod. Csak tégy be engem a nagy folyóba, én
megjutalmazlak!
A jószívű fiú szerzett egy fonott kosarat, beletette a kígyót, és a
vállára vette. Így indult a folyóhoz. Amint a vízbe ért, sárkánnyá
vált a kígyó.
MI LETT A KÍGYÓBÓL?
Aranyból volt az uszonya, a pikkelye. Ide-oda

oda szökkent, égig verte
a hullámokat. Aztán odaúszott a fiúhoz.
– A jótettért jót várj – mondta. – Állom
a szavam. Íme, adok neked egy kismaj--
mot.
S ahogy ezt kimondta, a fiú elé állt egy kismajom.
ismajom.
– Ha pénzre lesz szükséged – folytatta a sárkány –, csak szólj a
majomnak: adj aranyat vagy ezüstöt!
No, boldog volt a fiú, köszönte a sárkánynak a kedvességét, és
útnak eredt. De a sárkány még utána is kiáltott:
– El ne feledd! Soha ne beszélj róla senki emberfiának!
MIT KAPOTT A FIÚ A SÁRKÁNYTÓL?
Ment hát a fiú és a majom a poros úton hazafelé. Amint rájuk

esteledett, betértek egy útszéli fogadóba. A fiú szállást kért.
A gazda bevezette a majmot az istállóba.
– Adj enni neki is, de ne kérj tőle aranyat vagy ezüstöt – mondta
a fiú. A gazda bólintott, a dolog azonban mégiscsak szöget ütött a
fejébe. Éj közepén kilopakodott az istállóba, és belesúgott a ma-
jom fülébe:
– Majmocskám, aranyat szeretnék! k!
Hát alighogy befejezte, egy halom m
arany feküdt máris a lábánál.
129
98524_jvil4tk-21.indd 129 2019. 06. 04. 15:11:18

A térde is megroggyant kapzsi örömében. Fogta, elcserélte a maj-
mot egy másikra. Úgy hasonlított egymáshoz a két majom, hogy
nem lehetett felismerni. A varázsmajmot pedig jól elrejtette. Reg-
gel úgy bánt a fiúval, mint a hímes tojással, elébe vezette a másik
majmot, és jó utat kívánt.
MELYIK MAJMOT VITTE TOVÁBB A FIÚ?
Ment aztán a fiú, míg haza nem ért. Anyja már az ajtóban megkér-
dezte, mit hozott. A fiú büszkén felelte:
– Édesanyám, nézd ezt a majmot. Aranyat, ezüstöt ad, amikor
akarom. Hozz egy pokrócot, mindjárt megmutatom!
Az asszony alig akart hinni a fülének. Azért leterített egy új pok-
rócot a földre. A fiú rátette a majmot, és azt mondta:
– Majmocskám, majmocskám, aranyat szeretnék.
Az állat értetlenül pislogott. A fiú újra meg újra elismételte a va-
rázsigét, de semmi sem történt. A majom állt egy darabig, majd
elunta magát, lefeküdt a pokrócra, és elaludt. Az asszony majd
szétpukkadt dühében. Fogta a seprűnyelet, alaposan elverte a fiát,
majd a majommal együtt kikergette a házból.
MI TÖRTÉNT A FIÚVAL?
A fiú bizony keserű szívvel gondolt a sárkányra, aki így becsap-

ta. Egyenesen a folyóhoz ment, és tele torokból kiáltozni kez-
dett. Egyszerre nagyot csobbant a víz, és kidugta fejét a sár-
kány.
– Mit akarsz? – kérdezte.
– Hát bolondot csinálsz belőlem? – kérdezte pana-
szosan a fiú. – Vedd vissza a majmodat, nem ad ara-
nyat!
A sárkány nem is magyarázkodott.
– Jól van – mondta –, ha nem szereted a majmot,
adok neked valami mást.
Azzal kidobott egy gyönyörű asztalterítőt.
MIT KAPOTT A FIÚ A SÁRKÁNYTÓL?
130
98524_jvil4tk-21.indd 130 2019. 06. 04. 15:11:18

– Vedd magadhoz ezt a terítőt – mondta. – Valahányszor megéhe-
zel, terítsd ki szépen, s adja, amit csak kívánsz!
A fiú fogta a terítőt, és elindult haza. Mire a fogadóhoz ért, ismét
ráesteledett. Benyitott hát, hogy megháljon. A gazda nem hitt a
szemének, úgy meglepődött, amikor a fiút megpillantotta. Resz-
ketett, hogy a majomért jön. De nagy megkönnyebbülésére az egy
szót se szólt róla.
MIÉRT IJEDT MEG A GAZDA?
Lefekvés előtt a fiú összehajtotta a terítőt, és figyelmeztette a

gazdát, nehogy valaki megérintse, vagy ételt kérjen tőle. A gonosz
ember rábólintott, de magában már örvendezett, hogy ismét va-
lami nagy kincsre tehet szert. Éjszaka, míg a fiú aludt, óvatosan
elcserélte a terítőt egy másikra.
Reggel a fiú felébredt, fogta az asztalterítőt, és útnak indult.
MELYIK TERÍTŐT VITTE A FIÚ?
Hazatérve vidáman nyitott be a házba.

– Most már minden rendben van – szólította meg az édesanyját.
– Kérj bármit, amit enni szeretnél!
– Hát ez meg miféle jószág? – képedt el az asszony.
A fiú kiterítette az asztalterítőt.
– Kérj akármit, amit csak kívánsz.
Az asszony kételkedve nevetett:
– No jó – mondta. – Először csak valami
egyszerűt. Legyen fűszeres főtt rizs.
A fiú a terítőhöz fordult, és ráparancsolt.
– Adj fűszeres főtt rizst!
Hiába kért, könyörgött, parancsolt, semmi sem történt. Az asz-
szony vörös lett mérgében, kapta a botot, és kiverte a fiát.
No szegény fiú, megint szaladt a folyóhoz, hívta a sárkányt.
– Hálátlan teremtés vagy te! – kiáltott rá. – Ne adj semmit se, ha
neked sincs! Már másodszor vernek meg miattad!
MIT MONDOTT A FIÚ A SÁRKÁNYNAK?
131
98524_jvil4tk-21.indd 131 2019. 06. 04. 15:11:18

A sárkány most sem faggatta a fiút, csak annyit mondott:
– Várj egy percig, adok neked valami mást.
Kis idő múlva visszatért egy furkósbottal, s a fiú kezébe nyomta.
Aztán a lelkére kötötte, ha a fogadóba ér, figyelmeztesse a gazdát,
nehogy így szóljon a bothoz:
– Furkósbot, furkósbot, üss engem!
MIRE FIGYELMEZTETTE A SÁRKÁNY A FIÚT?
A kapzsi gazda megörült a fiúnak. Majd kifúrta az oldalát a kíván-

csiság, hogy milyen csodadolgot hozott ezúttal. Szolgálatkészen
ugrált körülötte. A fiú jóllakott, s aludni készült, a botot maga
g
mellé fektette.
– Nehogy azt mondd a botnak – figyelmeztette a gazdát –,
furkósbot, furkósbot, üss engem.
A gazda mosolyogva bólintott.
– Sose félj attól – válaszolta.
De később, amikor már minden elcsendesedett, kilop-
ta a botot, s mihelyt a szobájába ért, rákiáltott:
– Furkósbot, furkósbot, üss engem!
MIT KÉRT A GAZDA A BOTTÓL?
Több se kellett a botnak, kiugrott a gazda kezéből, s ütlegelni

kezdte. A gazda jajgatott, sikítozott, de a bot nem ismert kegyel-
met. Lesújtott, fölemelkedett, egész testét ütötte, verte. A gazda
menekülni próbált, de bárhová futott, a bot követte.
mene
Kék-zöld volt már, és mégsem tudott elrejtőzni. Vé-
K
gül is beszaladt a fiú szobájába, és könyörögve kér-
te, hogy parancsoljon rá a botra.
– Nem bírom tovább! – kiáltotta. – Vess véget,
vess
v véget a verésnek! Visszaadom a majmot és
a terítőt!
Másnap
Má aztán a fiú fogta a terítőt, a botot, s karján a
varázsmajommal elindult haza.
vará
MIÉRT ADOTT MINDENT VISSZA A GAZDA?
132
98524_jvil4tk-21.indd 132 2019. 06. 04. 15:11:18

Az újszülött, a csecsemő
Régen nem a kórházban, hanem otthon születtek a kisbabák.
A szülésnél a bába segített. Ellátta az anyukát, aztán megfürdette
és bepólyálta az újszülöttet. A gazdag és a szegény családok is
nyugalmat próbáltak adni az anyukának.
KI SEGÍTETT A SZÜLÉSNÉL RÉGEN?
Általában külön szobába, kényelmes, szépen megvetett ágyba fek-

tették. Az ágy mellé tették a bölcsőt. Az anyuka egy-két hétig
feküdte a „gyermekágyat”. Ha előbb felkelt és segített a házimun-
kában, akkor sem vetette be az ágyat, hogy bármikor le tudjon
pihenni. A „gyermekágyban” fekve fogadta a látogatókat.
MI VOLT A „GYERMEKÁGY”?
A rokonok, barátok, szomszédok segítettek ellátni

a családot. Mindennap más hozta az enni-
valót. Erre volt külön edény is, a
komatál.
Mindenki bőséges, finom ételt
hozott, hogy gyorsan megerősöd-
jön az anyuka. Ez a segítség kölcsönös
nös
volt.
KI FŐZÖTT AZ ANYUKA HELYETT?
A kisbabát az anyuka szoptatta. Az anyatejre nagyon nagy szüksé-

ge van a kisbabának. Ebben minden olyan táplálék megtalálható,
amire az újszülött és a csecsemő szervezetének szüksége van.
Ha sírt a kisbaba, az anyuka megszoptatta. Ha utazás vagy mezei
munka közben kellett megetetni a csecsemőt, az anyuka valami
félreeső, nyugodt helyet keresett, és ott etette meg a kicsit. Ma-
gyarországon általában a gyerek egyéves koráig szoptattak az
anyukák.
MIÉRT FONTOS AZ ANYATEJ?
133
98524_jvil4tk-21.indd 133 2019. 06. 04. 15:11:19

A kicsi gyermeknek nemcsak az anyatejre, hanem az anya közelsé-
gére, melegére, simogatására, hangjára is legalább olyan szüksége
van. Az anya jelenléte védelmet, biztonságot jelent a csecsemőnek.
A kutatók szerint a kisbabák már magzatkorukban megismerik
az anyuka hangját, szívdobogását, és erre „emlékeznek” a születés
után is.
MIÉRT FONTOS AZ ANYA KÖZELSÉGE?
Régen a főúri családokban nem mindig az anyuka szoptat-

ta a kisbabát, hanem szoptatós dajkát hívtak. Ő táplálta
anyatejjel, és gondozta, ápolta a gyermeket. Volt, aki csak
a szoptatás idejére maradt a családnál, de gyakran előfor-
dult az is, hogy a dadus ott maradt a gyermek mellett, és
részt vett további nevelésében.
MI VOLT A DAJKA FELADATA?
A szülők keresztszülőt, komát választottak a gyerek mellé. Ez fe-

lelősségteljes döntés volt, és egy életre szólt. Igazából szülőtársi
kapcsolatot jelentett. Lelki rokonság jött létre a szü-
lők, a keresztszülők és a gyermek között. A ke-
resztszülőség, a komaság vállalása megtiszteltetést
ést
jelentett. Jogokkal és kötelezettségekkel járt.
KI LEHETETT KERESZTSZÜLŐ?
A szegények között elterjedt az a szokás, hogy a falu leggazdagabb

emberét kérték fel keresztszülőnek. Ő általában valamilyen aján-
dékot adott, de nem nagyon törődött a gyerekkel.
Erdély egyes vidékein nem a szülők
kérték fel a komákat, hanem a bará-
tok ajánlkoztak keresztszülőségre.
Még a gyermek születése előtt, ün-
nepi keretek között „kikérték” a
gyermeket.
MIT JELENT AZ, HOGY KIKÉRTÉK A GYEREKET?
134
98524_jvil4tk-21.indd 134 2019. 06. 04. 15:11:19

Szunnyadj, kisbaba
Szunnyadj, kisbaba,
őriz halk szoba,
zsongó éjszaka,
csillagfény.
Hold jár egymaga,

rád hull fátyola,
álmodj, kisbaba,
tündérkém.
Nagy a menny
ablaka,
süt a hold
éjszaka,
letekint
egymaga:
„Alugyál
kisbaba!”
(Weöres Sándor – részlet)
Fiam születésére
Ide, ide fiamat kezembe,
Hadd szorítsam a szivemhez őt!
Mintha volnék újonnan teremtve,
Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!
Üdvezellek, lelkem szép kis ága,

Üdvezellek, édes magzatom!
Sírásodnak bánatos zajába
Beleolvad örvendő dalom.
(Petőfi Sándor – részlet)
135
98524_jvil4tk-21.indd 135 2019. 06. 04. 15:11:19

Aisha1 és Fatime
Élt egyszer két lány: Aisha és Fatime. Az anyjuk Aishának valódi,
de Fatiménak csak mostohaanyja volt. Ezért ki nem állhatta. Egy-
szer aztán azt mondta a férjének:
– Csinálj valamit ezzel a lánnyal, látni sem
em
akarom többé!
Másnap az apja elvitte Fatimét a ház-
tól, és búcsúzóul azt mondta neki:
– Lányom, szívemből kívánom, hogy
megtaláld a boldogságodat!
MIÉRT MENT EL OTTHONRÓL FATIME?
Elindult a lány a poros mezei úton. A káposztáskert mellett szem-

bejött vele egy nyúl, és kérlelni kezdte:
– Testvérkém, kérlek, vedd ki a tüskéket a talpamból!
Fatime türelmesen kiszedegette a tüskéket, majd továbbment.
MIRE KÉRTE A NYÚL?
Ahogy ment-mendegélt a mezőn, egy almafához ért. Az meg így

kérlelte:
– Testvérkém, kérlek, tisztíts meg engem! Tördeld le a száraz
ágaimat! Hálából adok neked a termésemből.
Fatime ezt a kérést is teljesítette, majd folytatta vándorútját.
MIRE KÉRTE AZ ALMAFA?
Ahogy ment-mendegélt, egyszer csak elérkezett a forráshoz. Az

is megszólította:
– Testvérkém, ha kimeregeted belőlem az iszapot, adok neked
friss vizet cserébe.
Fatime felgyűrte ruhája ujját, és kitakarította a forrást.
MIRE KÉRTE A FORRÁS?
1
Aisha – ejtsd: ajsa.
136
98524_jvil4tk-21.indd 136 2019. 06. 04. 15:11:20

Aztán tovább vándorolt a poros mezei úton. Soká mendegélt-e,
vagy csak rövid ideig, nem tudom, ám egyszer csak egy kemencé-
hez ért.
– Testvérkém, kérlek, tapasszál meg engem! Hálából kenyeret
adok neked – szólította meg a kemence.
Fatime megtapasztotta a kemence falát, aztán mendegélt tovább.
MIRE KÉRTE A KEMENCE?
Ám az út befordult egy nagy, sötét erdőbe. Soká ment-e abban,

vagy sem, bizony én nem tudnám megmondani, de annyi biztos,
hogy egy öregasszonnyal találkozott, aki egy fa
alatt ült, és azt kérdezte:
– Mit csinálsz te itt, leányom?
– A mostohám rávette apámat, hogy űzzön el
a háztól – felelte Fatime –, s most megyek,
amerre a szemem lát.
Az öregasszony bevezette kunyhójába, elővett
egy ládát, és azt mondta Fatiménak:
– Lányom, ebben a ládában vannak az én gyerekeim. Etesd-itasd
meg őket, amíg távol vagyok a háztól – mondta, s azzal elment.
Fatime ennivalót főzött, majd kinyitotta a ládát, amelyből kí-
gyók és gyíkok másztak elő. A lány mindegyiket megetette, meg-
itatta.
MI VOLT FATIME DOLGA?
Mikor az öregasszony visszajött, látta, hogy minden rendben van.

A gyerekei vidáman mondták neki:
– Fatime jól tartott bennünket, semmiben sem láttunk hiányt.
Másnap reggel az öregasszony elvezette Fatimét a folyópartra.
Ott leült, és így szólt:
– Most pedig fésüld meg a hajam! Eközben sorra elfolyik majd a
fehér, a fekete és a sárga folyóvíz. Mikor a sárga víz jön, ébressz
fel, ha netán elbóbiskolnék!
MIRE KELLETT A LÁNYNAK FIGYELNIE?
137
98524_jvil4tk-21.indd 137 2019. 06. 04. 15:11:20

Fatime úgy tett, ahogy kérte. Mikor a sárga víz folyt, az öregasz-
szony belökte őt a folyóba. Fatime elmerült, de menten fel is buk-
kant egy ládikóval a vállán. Az öregasszony ekkor kezébe nyomott
egy kulcsot, mondván:
– Most pedig indulj haza, leányom, és nyisd ki otthon a ládikót!
Ezzel majd megnyered a mostohád tetszését.
MILYEN SZÍNŰ VÍZBE LÖKTE BE A LÁNYT?
Elindult hát Fatime vissza a faluba. A hosszú úton elfáradt, meg-

éhezett. A kemence kenyeret adott neki. Megint ment, s a hosszú
gyaloglásban megszomjazott. Mikor a forráshoz ért, az friss vizet
adott neki. Fatime ment tovább. Elért az almafához, megpihent az
árnyékában, és almát kapott a fától. Újra vállára vette a ládikót, és
folytatta útját szülőfaluja felé. Mikor a kert mellett ment el, a nyúl-
tól egy nagy fej káposztát kapott.
MIT KAPOTT FATIME?
Végre megérkezett a falujába. Ahogy a szemétdombon kapirgáló

kakas meglátta, tüstént elkiáltotta magát:
– Kukurikú! Megjött Fatimácska, arannyal borítva!
A gonosz mostoha, mikor meghallotta, azt mondta magában:
– Ugyan, hol van már az az ostoba Fatime! Hisz’ annak talán már
a csontjai is elporladtak.
Kisvártatva Fatime lépett a házba, vállán a ládikóval, és szebb
volt, mint valaha. Kinyitotta a ládikót,
dikót, hát
abban csupa aranypénz meg aranyy ékszer
csillogott.
Mikor a mostoha meglátta ezt, tüstént
üstént el-
küldte saját lányát is az erdőbe, e,
ahonnan Fatime olyan szerencsé-
sen visszatért.
MIT VITT HAZA FATIME? MIÉRT MENT EL OTTHONRÓL?
138
98524_jvil4tk-21.indd 138 2019. 06. 04. 15:11:20

Csakhogy a lány beképzelt, szeszélyes, lusta teremtés volt.
Mikor aztán Aisha1 elérte a nyúl kertjét, a nyúl megkérte őt:
– Húgocskám, kérlek, szedd ki a tüskéket a talpamból!
– Nincs nekem most időm veled bajlódni – felelte Aisha.
MIÉRT NEM SEGÍTETT A NYÚLNAK?
Mikor az almafához ért, az is megszólította:

– Testvérkém, szabadíts meg a száraz ágaimtól!
– Hogyisne! Hogy a szép új ruhám megszaggassák az ágak!
MIÉRT NEM SEGÍTETT AZ ALMAFÁNAK?
A forrás azt kérte, hogy tisztítsa meg. A lány így válaszolt:

– Kényes arany karkötőim még bepiszkolódnak az iszaptól!
MIÉRT NEM SEGÍTETT A FORRÁSNAK?
Mikor a kemencéhez ért, és meghallotta, hogyy

az tapasztást kér, ezt is elutasította:
– Hennázva vannak a kezeim, csak nem gon-
dolod, hogy összesarazom!
MIÉRT NEM SEGÍTETT A KEMENCÉNEK?
Aztán bement az erdőbe, és ő is találkozott az öregasszonnyal, aki

egy fa alatt üldögélt. Az elvezette a kunyhójához, s ott így szólt:
– Leányom, amíg távol leszek, etesd és itasd meg a gyermekeimet,
itt vannak ebben a ládában. – Azzal elment.
A lusta Aisha összekotyvasztott sebtiben valamit. Forró étellel
etette meg az öregasszony gyerekeit, majd jéghideg vizet itatott
velük. Mikor aztán este az öregasszony hazajött, a csúszómászók
sírva panaszolták:
– Ez a lány nagyon összeégette főztjével a szánkat, és jeges vizet
adott innunk.
MIRE PANASZKODTAK AZ ÖREGASSZONY GYEREKEI?
1
139
98524_jvil4tk-21.indd 139 2019. 06. 04. 15:11:20

Másnap reggel az öregasszony elvitte Aishát1 a folyóhoz. Ott leült
a parton, és azt mondta:
– Most pedig fésüld meg a hajam! Közben sorra elfolyik majd a
fehér meg a fekete víz. Mikor a fekete jön, ébressz fel, ha netán
elszundítanék egy kis időre.
Amint Aisha meglátta a fekete vizet, felébresztette az öregasz-
szonyt. Az belökte a lányt a folyóba, aki menten elmerült, de ha-
marosan felbukkant egy ládikával a vállán.
MILYEN SZÍNŰ VÍZBE LÖKTE BE A LÁNYT?
Az öregasszony neki is egy kulcsot adott hozzá, és azt mondta:

– Leányom, eredj haza, s csak otthon nyisd ki a ládikót!
A lány elindult a hazavezető úton.
Megéhezett, elfáradt a gyaloglásban, égette a szomjúság is, de a
kemencétől nem kapott kenyeret, sem a forrástól vizet. Az alma-
fa sem kínálta árnyékkal, almával, a nyúl meg nemhogy káposztát
nem adott neki, de még csak szóba sem állt vele.
MIÉRT NEM KAPOTT SEMMIT A LÁNY?
Félholtan ért haza a falujába. A kakas a szemétdombon az ő érke-

zését is nyomban világgá kürtölte.
– Kukurikú! Megjött Aisha szégyennel borítva!
A kertkapunál már türelmetlenül várta az anyja. Ketten vitték be
a ládikót, és tüstént kinyitották. A ládikóból mérges kígyók mász-
tak elő, a gonosz mostohát meg a lányát menten halálra marták.
Fatime és apja azonban
még sokáig élt jólét-
ben, békességben,
az egész környék
tiszteletét élvezve.
1
140
98524_jvil4tk-21.indd 140 2019. 06. 04. 15:11:20

Széchenyi1 István és családja
Gróf Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született Bécsben.
A nagy múltú és dúsgazdag Széchenyi csa-
sa-
ládban ő volt az ötödik gyermek.
Magántanuló volt, tanulmányait magán-
tanárok segítették, irányították.
Gyermekkorában Nagycenken és Bécsben en élt.
HOL TANULT SZÉCHENYI ISTVÁN?
Katonai pályára készült, több kitüntetést is kapott.

Sokat utazott. Hosszabb időt töltött Nyugat-Európában, Angliában
is. Hazatérve a közélettel kezdett foglalkozni. A Magyar Tudomá-
nyos Akadémia működésére hatalmas pénzösszeget adományo-
zott. Sokat foglalkozott a közlekedéssel,, a hajózással.
j A Lánchíd
megépülése is Széchenyi István ér--
deme. Ez volt az első állandó híd
Pest és Buda között.
Széchenyi írta le először azt, hogy
Pestet és Budát egyesíteni kelle-
ne Budapest néven, és fővárosi rangra kellene emelni. Megalapí-
totta a lóversenyzést, a kaszinót. Széchenyi nevéhez fűződik az
első, gőzzel hajtott hengermalom megépíttetése, a ló- és selyem-
hernyó-tenyésztés elterjesztése is. Óbudán téli kikötőt létesített.
Gondolatait, elképzeléseit, terveit több könyvben is leírta. Kos-
suth Lajos nevezte Széchenyi Istvánt a legnagyobb magyarnak.
MIVEL FOGLALKOZOTT SZÉCHENYI ISTVÁN? MI MINDEN FŰZŐDIK A NEVÉHEZ?
Édesapja, Széchényi Ferenc alapította a Magyar Nemzeti Múzeu-

mot. Széchenyi István nagybátyja, gróf Festetich2 György az első
magyarországi gazdasági főiskolát, a Georgicont3 hozta létre.
MIT ALAPÍTOTT AZ ÉDESAPJA ÉS A NAGYBÁTYJA?
1
Széchenyi – ejtsd: szécsényi. 2
Festetich – ejtsd: festetics. 3
Georgicon – ejtsd: georgikon.
141
98524_jvil4tk-21.indd 141 2019. 06. 04. 15:11:20

Széchenyi1 Istvánnak három gyermeke volt. Júlia nevű kislánya há-
romhetes korában meghalt. A nagyobbik fiú, Béla igazi világuta-
zó lett. Bejárta Angliát, Franciaországot, Itáliát, Görögországot,
az Amerikai Egyesült Államokat, Kanadát. Többször szervezett
oroszlánvadászatot Afrikában.
MILYEN ORSZÁGOKBA UTAZOTT SZÉCHENYI BÉLA?
Kutatócsoportot vezetett Belső-Ázsia földrajzának tanulmányozá-

sára. Eljutottak Tibetbe, Kínába, Japánba is. Valószínűleg Széchenyi
Béla volt az első magyar, aki megmászta
mászta a ja-
pánok szent hegyét, a Fudzsijamát. t.
Az utazáson nagyon sok kőzet- és
kövületmintát gyűjtöttek. Itthon
ezeket a tudósok feldolgozták,
rendszerezték. A megfigyelésekről,
felfedezésekről szóló kiadványokk
költségeit Széchenyi Béla fedezte. A kutatócsoport egyik tagja Lóczy
Lajos geológus volt. Az ő rendkívüli tehetsége Széchenyi Béla segítsé-
gének köszönhetően tudott kibontakozni. Széchenyi Béla több kitün-
tetést is kapott, és tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának.
MI VOLT LÓCZY LAJOS FOGLALKOZÁSA?
A kisebbik fiú, Ödön szervezte meg a pesti tűzoltóságot. Több

tűzoltó eszközt is feltalált. Széchenyi Ödön alapította meg a Budai
Hegypálya Társulatot, aminek segítségével 1870-ben megnyílt a
budai sikló. A szultán meghívására Törökországba ment, ahol lét-
rehozta az ottani tűzoltási szervezetet. Majdnem ötven évig élt
Törökországban. Ott is halt meg török pasaként. A pasa címet a
tűzoltóság megszervezéséért kapta a szultántól. Ez volt az első
eset, amikor keresztény ember úgy érte el ezt a magas méltósá-
got, hogy nem kellett áttérnie az iszlám vallásra.
HOGYAN LETT SZÉCHENYI ÖDÖN TÖRÖK PASA?
1
142
98524_jvil4tk-21.indd 142 2019. 06. 04. 15:11:21

Piroska és a farkas
Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány. Aki csak ismerte, min-
denki kedvelte, legjobban mégis a nagymamája szerette. A világ
minden kincsét nekiadta volna. Egyszer vett neki egy piros bár-
sonysapkát. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy
sonysa
mindig ezt hordta. El is nevezték róla Piroskának.
Piroskáék bent laktak a faluban, nagymama pedig
kkint az erdőben, egy takaros kis házban.
Egy szép napon azt mondta Piroskának az édesanyja:
– Gyere csak, kislányom! Itt van egy kalács meg egy üveg bor, vidd
el szaporán, mielőtt beáll a hőség. Aztán szépen, rendesen menj,
ne szaladgálj le az útról!
– Bízzad csak rám, édesanyám, minden úgy lesz, ahogy mondod –
felelte Piroska, azzal karjára vette a kosárkát, és útnak indult.
Átvágott a mezőn, beért az erdőbe.
HOVA MENT PIROSKA?
Hát ki jön vele szembe? Nem más, mint a farkas.

– Jó napot, Piroska! – köszönt a kislányra.
Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte:
– Neked is, kedves farkas! – Nem tudta még, milyen en
alattomos, gonosz állattal van dolga.
– Hová ilyen korán, lelkecském? – szívélyeskedett tovább a farkas.
– A nagymamához.
– Aztán mit viszel a kosaradban?
– Bort meg kalácsot. Tegnap sütöttük. Szegény jó nagymama gyen-
ge is, beteg is, jót fog tenni neki. Legalább egy kicsit erőre kap tőle.
– És hol lakik a nagymamád, Piroska?
– Itt az erdőben, a három tölgyfa alatt. Biztosan ismered a házát,
mogyorósövény van körülötte.
– Persze, persze, most már emlékszem rá.
„Ez a zsenge fiatalka jobb falat ám, mint az
öreg! – gondolta magában a farkas, és a
143
98524_jvil4tk-21.indd 143 2019. 06. 04. 15:11:21

szeme sarkából végigmustrálta a kislányt. – De vigyázat! Lássunk
furfangosan a dologhoz, hogy mind a kettőt bekaphassuk! Akár-
milyen öreg csont, azért a nagymama is elkel a bendőmbe!”
MIRE GONDOLT A FARKAS?
Egy darabig együtt mentek, aztán a far-

kas egyszerre csak felkiáltott:
– Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág
nyílik körülöttünk! Én a helyedben szed-
nék egy csokrot a nagymamámnak!
Piroska szétnézett: valóban, a fák alja
tele volt szebbnél szebb erdei virággal, a lombok között meg úgy
csicseregtek a madarak, hogy öröm volt hallgatni.
„Igaza van ennek a farkasnak – gondolta a lányka –, nem is hittem
volna róla, hogy ilyen figyelmes jószág! Korán van még, nem kell
sietnem. Nagymama biztosan örülni fog a virágnak!”
Azzal letért az útról, és tépegetni kezdte a sok tarka virágot.
Előbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb.
MIÉRT TÉRT LE AZ ÚTRÓL PIROSKA?
A farkas megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán

szaladt egyenesen a nagymamához, és bekopogtatott.
– Ki az? – kérdezte a nagymama az ágyból.
– Én vagyok, Piroska – felelte a farkas vékony hangon. – Nyisd ki
az ajtót, hoztam neked friss kalácsot,
finom bort!
– Nincs kulcsra zárva – mondta az
öregasszony –, csak a kilincset kell
lenyomnod.
A farkas benyitott, az ágyhoz ro-
hant, és bekapta a nagymamát.
– Ezzel hát megvolnánk – mondta
elégedetten –, lássuk a következő
fogást.
144
98524_jvil4tk-21.indd 144 2019. 06. 04. 15:11:21

Ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben.
A farkas magára kapta a szoknyát, belebújt a réklibe, föltette a
főkötőt. Befeküdt az ágyba, és behúzta az ágyfüggönyt. Jól magára
húzta a paplant, egészen az orráig.
MIT CSINÁLT A FARKAS?
Piroska ezalatt hatalmas csokrot szedett, aztán visszatért az útra,

és sietett a nagymama házához.
Kicsit furcsállotta, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva, de aztán azt gon-
dolta: „Szegény nagymama biztosan nagyon vár már. Nyitva hagy-
ta az ajtót, hogy meghallja, ha jövök.” Belépett a szobába, de va-
lahogy odabent is olyan furcsa volt minden, hogy egészen belebor-
zongott. Összeszedte magát, és jó hangosan köszönt:
– Jó reggelt kívánok, nagyanyókám!
Nem felelt senki. Hanem az ágy felől mintha elhaló nyögdécselést
hallott volna.
– Nagymama, mi bajod? – kiáltotta ijedten Piroska, és elrántotta
a függönyt.
– Ej, nagymama, de nagy a füled! – csapta össze a kezét Piroska.
– Hogy jobban halljalak! – hangzott a felelet, de az is olyan külö-
nös volt.
– Ej, nagymama, de nagy a szemed!!
– Hogy jobban lássalak!
– Ej, nagymama, de nagy lett a ke- e-
zed!
– Hogy jobban megfoghassalak!
– Ej, nagymama, de szörnyű nagy
a szád!
– Hogy jobban bekaphassalak!
Alighogy kimondta, felugrott a far-
kas, és bekapta szegény Piroskát. Aztán, mint aki jól végezte dol-
gát, visszafeküdt, és elaludt. Olyan horkolást csapott, hogy csak
úgy rezegtek tőle a kis ház ablakai.
MIT CSINÁLT A FARKAS?
145
98524_jvil4tk-21.indd 145 2019. 06. 04. 15:11:22

A vadásznak éppen arra vitt az útja.
„„Ejnye, hogy horkol ez az öregasszony – gondol-
ta. – Csak nincs valami baja?”
Bement a szobába, odalépett az ágyhoz. Hát látja,
B
hogy a farkas fekszik benne!
ho
– Megvagy, vén gonosztevő! – kiáltotta. – Mennyit
kerestelek!
ker
Kapta
Kapt a puskáját, le akarta puffantani. Már-már meg-
h
húzta a ravaszt, de akkor eszébe jutott: hátha a
farkas megette a nagymamát! Nem lőtt rá, hanem
fa
előkereste az ollót, és fölvágta a vén ragadozó hasát. Kiszabadí-
totta a nagymamát meg Piroskát. Szegény öreg alig pihegett
már.
KI SZABADÍTOTTA KI A NAGYMAMÁT ÉS PIROSKÁT?
Köveket hoztak, megtömték a farkas hasát, aztán a vadász össze-

varrta a bőrét. Az ordas nemsokára felébredt. Odébb akart állni,
de ahogy kiugrott az ágyból, a nehéz kövek lehúzták a földre. Le-
rogyott, elterült, és kiadta a páráját.
A vadász elvitte onnan a vadállatot. A nagymama megette a kalá-
csot, megitta a bort, és új erőre kapott tőle. Piroska pedig meg-
fogadta:
– Soha többé nem térek le az útról, és nem sza- za-
ladgálok be az erdőbe.
És ezzel vége is volna a mesének, ha folytatásaa
nem volna. Mert – így beszélik – Piroska egy--
szer, nem sokkal ezután, ismét kalácsot vitt
az erdőbe a nagymamának, és útközben ta-
lálkozott egy másik farkassal. Alattomos, komisz
misz
jószág volt ez is, szerette volna letéríteni a kislányt az útról.
De beszélhetett, amit akart! Akármilyen mézesmázosan szólítgat-
ta is, Piroska most már okosabb volt, ügyet sem vetett rá, sietett
egyenesen a nagymamához.
MIÉRT NEM TÉRT LE AZ ÚTRÓL PIROSKA?
146
98524_jvil4tk-21.indd 146 2019. 06. 04. 15:11:22

Letette a kosárkát az asztalra, aztán nyomban elmesélte:
élte:
– Képzeld, nagymama, megint találkoztam egy farkas-
sal! Tisztességgel köszönt, nyájasan szólt hozzám, de
a szeme semmi jót nem ígért.
– Akkor jó lesz bereteszelni az ajtót, nehogy ránk tör--
jön! – mondta a nagymama.
Csakhamar kopogtatott a farkas:
– Nyiss ajtót, nagyanyó, én vagyok itt, a kis unokád!
Hanem azok odabent egy mukkot sem szóltak. A farkas egy ideig
kapargatta az ajtót, de hiába.
MIÉRT NEM TUDOTT BEMENNI A FARKAS?
Bosszúsan odébb ment hát, aztán megint visszajött, kódorgott a

ház körül, végül felkapaszkodott a tetőre. Úgy gondolta, ott majd
kivárja, míg Piroska este hazaindul. Akkor utána lopakodik, és a
sötét erdőben felfalja.
De a nagymama túljárt az eszén. Azt mondta Piroskának:
– Fogd a vödröt, kislányom! Hurkát főztem tegnap, mit álljon itt a le-
ve? Hordd ki a házból, öntsd oda az eresz alá, abba a nagy kőteknőbe!
Piroska nekiállt, hordta a hurkalevet, egyik vödörrel a másik után,
míg tele nem lett vele az öblös kőteknő.
HOVA HORDTA A HURKALEVET PIROSKA?
Odafent a farkas orrát csakhamarr

megcsapta a hurkaszag. Ettől egy-
szerre nagyon nyugtalan lett, nyújto-
gatta a nyakát, szimatolt, topogott,
csiklandozta az ínyét a finom illat.
Addig izgett-mozgott, míg egyszer
csak megcsúszott. Elvesztette az
egyensúlyát, legurult a tetőről, bele-
pottyant a teknőbe, és megfulladt a
hurkalében. Meg is érdemelte!
MI TÖRTÉNT EZZEL A MÁSIK FARKASSAL?
147
98524_jvil4tk-21.indd 147 2019. 06. 04. 15:11:22

Magyar Tudományos Akadémia
Minden ország tudományos életét egy tudósokból álló testületnek
kellene irányítani, segíteni, szervezni, képviselni. Ezt nagyon sokan
mondták, leírták, míg végül Széchenyi1 1825-ben birtokainak egy-
éves jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudomá-
nyos Akadémia létrehozására. Ezt a célt más
főnemesek is jelentős összegekkel támogatták.
1827-ben törvénybe iktatták az alapítást.
A Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban
kezdte meg tényleges működését. Első elnöke
Teleki József, alelnöke Széchenyi István lett.
Később, 1860-ban újabb gyűjtés indult az Akadé-
mia felépítésére, amit öt év elteltével fel is avattak.
MIKOR KEZDTE EL MŰKÖDÉSÉT AZ AKADÉMIA? MIKOR AVATTÁK FEL AZ ÉPÜLETÉT?
Magyarország legmagasabb szintű tudományos testülete a Magyar

Tudományos Akadémia, rövidítve MTA. Tudományos köztestület.
Feladata a tudományok művelése, támogatása és képviselete. A tu-
dományos eredmények megismertetésével is foglalkozik.
MI A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FELADATA?
Az Akadémia élén az elnök áll. Vannak alelnökök, főtitkár, főtit-

kárhelyettes. Az elnök tanácsadó testülete az Akadémia elnöksé-
ge. Az Akadémia tagjait a közgyűlés választja.
Rendes, levelező, külső vagy tiszteletbeli tagság létezik.
MILYEN AKADÉMIAI TAGSÁG LEHETSÉGES?
Hazánkban kétszázan lehetnek az akadémikusok.

Mindegyiknek 70 évesnél fiatalabbnak kell lennie.
Napjainkban a Magyar Tudományos Akadémiának tizenegy tudo-
mányos osztálya működik.
Olvasd el a tudományos osztályok nevét!
1
148
98524_jvil4tk-21.indd 148 2019. 06. 04. 15:11:22

Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya,
Filozófiai és Történettudományok Osztálya,
Matematikai Tudományok Osztálya,
Agrártudományok Osztálya,
Orvosi Tudományok Osztálya,
Műszaki Tudományok Osztálya,
Kémiai Tudományok Osztálya,
Biológiai Tudományok Osztálya,
Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya,
Földtudományok Osztálya,
Fizikai Tudományok Osztálya.
A Magyar Tudományos Akadémia épülete Budapesten található.

Friedrich August Stüler1 tervezte, az építést többek között Ybl2 Mik-
lós irányította. A homlokzatot tudósokról készült szobrok díszítik.
A díszteremben levő freskókat Lotz3 Károly festette. Az MTA könyv-
tárának állománya több mint másfél millió kötetből áll.
1
Friedrich August Stüler – ejtsd: fridrik aguszt stüler. 2
Ybl – ejtsd: ibl. 3
Lotz – ejtsd: locc.
149
98524_jvil4tk-21.indd 149 2019. 06. 04. 15:11:22

Tót Antal körtéi
Az én gyermekkoromban két gazdag embere volt a mi kis falunk-
nak. Testvérek voltak. A fiatalabbnak Tót Gáspár, az öregebbnek
Tót Antal
An volt a becsületes neve. De a fiatalabbat csak
fukar Tótnak, az öregebbet csak Sebaj Tótnak vagy An-
tal úrnak
ú nevezte mindenki. Fukar Tót arról volt híres,
hogy még a kanárimadárnak is szemenként számolta ki
hog
kendermagot. Sebaj Tótot meg azért hívták így, mert
a ke
ha szegény ember panaszolta neki a baját, mindig az-
zal vigasztalta meg:
za
– Sebaj, barátom, amíg nekem ad az isten, neked is
van!
va
Mindenkin segített. Még kérni sem kellett, mert ha
M
hhírét hallotta valaki bajának, maga sietett oda a se-
gítséggel:
– Sebaj, atyámfia, megtámasztalak én addig, amíg a magad lábán
meg bírsz állni.
Tisztelte is mindenki Antal urat. Az emberek csak kalaplevéve
beszéltek Sebaj Tótról.
MILYEN EMBER VOLT ANTAL ÚR?
Egyszer a cigány is azzal állít be hozzá, nem lenne-e számára vala-

mi viseltes kalap a padláson.
– Minek az neked? – mosolygott Antal úr. – Hiszen nem tűri a te
bozontod a kalapot.
– Oka van annak, kérem szépen – hunyorgott a ci-
gány. – Szégyellem, hogy az egész város leveszi
a kalapját, és úgy köszön az úrnak, csak én nem
köszönhetek, mert már húsz esztendeje elveszejtet-
tem a kalapomat.
– Sebaj – nevetett Antal úr, s a kalaptól a csizmáig úgy kiruházta,
hogy grófnak is elmehetett volna, ha jobb dolga nem akad.
MIÉRT KELLETT A CIGÁNYNAK A KALAP?
150
98524_jvil4tk-21.indd 150 2019. 06. 04. 15:11:23

Fukar Tót Gáspár azonban mindig megcsóválta a fejét, mikor ezek
a hírek a fülébe jutottak.
– Azt mondom én, nagy baj lesz még ebből a sok sebajból.
S az lett abból, csakugyan. Antal úr egyszer hiába nyúlt
a ládafiába. Akkor éppen a felvégi szegénysoron on
akart kutat fúratni az iskola udvarán.
– Sebaj, no – vigasztalta magát –, van Gáspár
öcsémnek annyi, hogy számolni se győzi.
Volt annak annyi, hogy lapáttal mérte az ara-
nyát, szakajtóval a bankót. Nem is mondta a báty-
jának, hogy nem ad. Inkább azt mondta, hogy nem adja ingyen.
– Adok pénzt, bátya, ha eladod nekem az egyik rétet – szegezte
testvérére hideg nézésű szemét.
– Sebaj, no – csapott a tenyerébe Antal úr, s másnap már fúratta
a szegények kútját.
MIÉRT ADTA EL A RÉTET?
Iskolát, kórházat építtetett, éheseket etetett, rongyosokat ruhá-

zott, s lassanként minden pénzét elsebajozta a jó szívével. Föld,
erdő, szőlő, minden a fukar Tót kezére került. Antal úrnak nem
maradt egyebe, csak egy kis háza, meg ennek a végében egy nagy
körtefája.
HOVA KERÜLT ANTAL ÚR VAGYONA?
– Sebaj – mosolygott a jó ember –, megtalálnak engem a szegé-

nyeim a körtefám alatt is.
S úgy is lett. A körtefán mindig rengeteg körte termett. Annak az
ágait még a legínségesebb esztendőben is lehúzta a piros képű
csengettyűkörte. Vándor, gyerek, koldus az alól el nem ment éhe-
sen, s Antal úr együtt bólogatott a nevető körtékkel:
– Úgy bizony, ezt a fát a szegényeknek meg a gyerekeknek ha-
gyom, ha engem betakarítanak az isten csűribe.
S végigsimogatta tekintetével az öreg fát, mintha csak azt mondta
volna neki:
151
98524_jvil4tk-21.indd 151 2019. 06. 04. 15:11:23

– Aztán gondját viseld ám a szegényeimnek, akiket rád hagyok
örökségbe!
KIKRE AKARTA HAGYNI A KÖRTEFÁT?
Hanem végül a kovács özvegye állt a fa alá nagy jajszóval. Úgy kell
lenni, hogy lelke van a fának is, mert az öreg fa nagyon búsan csör-
gette meg az ágait.
– Nagy bajban vagyok, lelkem. Elvitte a tehénkémet zálogba Gás-
pár tekintetes úr. Mi lesz most már belőlem?
– Sebaj, lelkem – szaladt ki Antal úr száján a szó, de aztán megza-
varodva nézett körül. Hogyan is segíthetne ő ezen az isten szegé-
nyén, mikor egyebe sincs már egy körtefánál! S azt is elszánta már
a szegényeinek!
– Sebaj, lelkem! – villant fel újra az öreg úr két szeme.
Aztán elballagott az öccséhez.
KI KÉRT SEGÍTSÉGET?
Az akkor is pénzt számolgatott, s ahogy a báty-

ját meglátta, mérgesen taszította be a fiókot.
– Magam is szegény vagyok!
– Sebaj – könyökölt az asztalra Antal úr –, annyi nnnyi
pénzed csak van, hogy a körtefámat megveheted? ed?
Fukar Tót Gáspár mohón kapott a szón. Amúgy is régen szúrta a sze-
mét, hogy a bátyja a város minden szegényét odacsődítette a fája alá.
– Nem is kell érte pénz – folytatta Antal úr. – Visszaadod a Kovács-
né tehénkéjét, s tied a körtefa.
MIÉRT ADTA EL A KÖRTEFÁT?
– Nem bánom, de őszre kivágatom – mondta mogorván az öcs.

– Sebaj – szaladtak mosolyba Antal úr arcán a ráncok –, de van
egy kikötésem. Ha előbb találnék meghalni, mint a körtefa, temes-
setek el velem a síromba egy kosárka körtét. Legalább ennyit sze-
retnék megmenteni a vagyonomból.
MIT KÉRT ANTAL ÚR?
152
98524_jvil4tk-21.indd 152 2019. 06. 04. 15:11:23

– Hóbortos volt világéletében – nézett Gáspár úr a bátyja után.
Az pedig olyan vígan kocogott haza a körtefájához, ahogy más
ember a családjához szokott.
Odaült alája, végigcirógatta a törzsét, súgott-búgott neki. S úgy
kell lenni, hogy lelke van a fának, mert annak minden levele csör-
gött-zörgött egész éjszaka, pedig a szél se fújta.
Mit beszélgetett az öreg fa meg az öreg ember, ki tudná azt? Csak
az biztos, hogy Antal úr föl nem ébredt többet. Azon az éjszakán
örökre elaludt a fája alatt.
MI TÖRTÉNT ANTAL ÚRRAL?
De kedves, szelíd arcán mosoly futhatott végig, mikor odatették

ravatalára a kosárka körtét. S mintha a körték piros arca is mo-
solygott volna:
– Ne félj, megtartjuk, amit fogadtunk!
S bizony megtartották. Gáspár úr hiába vágatta ki másnap az öreg
körtefát, a bátyja emlékét nem vághatta ki vele az emberek szívé-
ből.
Az eltemetett körték kikeltek, megeredtek, s a temetőben ma is
Antal úrnak van a legszebb síremléke. A behorpadt sír felett kör-
tefaerdő zúgatja lombjait. A gyümölcsével szomját oltja a vándor,
a futkározó gyerek, az égi madár. Ilyenkor mindig vidáman suhan
át a szellő a fák koronáján:
– Ugye hogy a síromban is gondjukat viselem a szegényeimnek?
MILYEN SÍREMLÉKE LETT ANTAL ÚRNAK?
153
98524_jvil4tk-21.indd 153 2019. 06. 04. 15:11:23

Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgy is, ha
nem kérem.
(Nagy László)
154
98524_jvil4tk-21.indd 154 2019. 06. 04. 15:11:23

A betyár halála
Amikor dicsőséges szabadságharcunk elbukott, sok-sok vitéz kény-
szerült bujdosásra. Erdőkben, nádasokban, hegyek között vagy az
országhatáron túl kerestek menedéket. Az üldözők és besúgók
elől menekült két honvéd: egy őrnagy és egy közvitéz is. Zsadány
felé lopakodtak. Merthogy Zsadány határában akkor nádrengeteg
suhogott a szélben, a híres Sárrét.
HOL BUJDOSTAK A HONVÉDEK?
A két honvéd elérte a nádast, és beköltözött oda. A halászok,

pásztorok, méhészek segítettek nekik. Megtanították őket kuny-
hót építeni, halászni. Kenyeret, szalonnát, zsírt, takarót vittek ne-
kik. Mert az emberek, a szegényebbje is,, jó
szívvel volt a bujdosók iránt. Volt, hogy
télen el sem fért a kunyhóban már a
sok kóstoló. Úgy voltak az emberek,
hogy amíg azok ott rejtőznek honvéd-
ruhában, addig nincs vége a szabadság-
harcnak sem.
MIÉRT SEGÍTETTEK AZ EMBEREK?
A nádasban felbukkant egy-egy betyár is, ha a pandúrokkal meg-

gyűlt a bajuk, ha el akartak tűnni a puskacső elől.
Az itt élő emberek meg a betyárok egytől egyig kemények, az
eszük pedig mindig megelőzte a zsandárokét.
Régi mondás az is, hogy amit két-három ember tud, azt már min-
denki tudja. Így szimatolták meg a zsandárok is, hogy itt valahol
honvédeket találhatnak.
MIT TUDTAK MEG A ZSANDÁROK?
Hárman voltak, s a nádasig merészkedtek. Az egyik betyár, a Pista

éppen akkor lépett ki a csárdából. Azonnal észrevette, hogy baj
van. Nekilódult a lovával a zsandároknak, előkapta a puskáját, és
odakiáltott nekik:
155
98524_jvil4tk-21.indd 155 2019. 06. 04. 15:11:24

– Tán minket kerestek? Ebadta kutyák! Nem bújunk mi előletek,
gyertek, ha mertek!
A három osztrák erre megfordult, motyogtak valamit egymás közt,
és megindultak a betyár felé. A nádas szélén vigyázó pásztorok jól
látták, mire megy ki a dolog. Az egyik elszaladt a két bujdosóhoz,
hogy hagyják ott a kunyhót, húzódjanak a nádas mélyébe, ahova
idegen nem ismeri az utat. Aztán a pásztor szép csendesen vissza-
állott a társa mellé, s nagy pipával őrizgette tovább a jószágokat.
HOGYAN FIGYELMEZTETTÉK A HONVÉDEKET?
Erre várt a betyár. Elkezdett szép csendesenn

visszafelé kocogni a lóval, de az osztrákok
Pistára fogták a puskáikat, és rákiáltottak:
– Betyár! Add meg magad!
Csakhogy nem termett még a földön olyan
betyár, aki erre eldobja a puskáját. Akkor
sem, ha hárman vannak ellene. Pista is szép
csendesen megfordította a lovát, s visszacél--
zott. Az egyik zsandár máris lefordult a lóról.ról
A két másik rálőtt. Pista lábát és vállát érte a golyó. Közel voltak
a zsandárok nagyon, nem volt idő puskára tölteni. A betyár elő-
kapta hosszú csövű pisztolyát, azzal eltalálta a másik zsandárt is.
A harmadik már menekülés közben vaktában lőtt a sebesült be-
tyárra. Most a nyakán találta el a golyó. Pista megszédült tőle,
rádőlt a lovára, az meg vitte be a nádasba. Nemsokára holtan
esett le a hátáról. Akkor a ló megállott, felnyerített olyan keser-
vesen, hogy az egész nádas beleborzongott.
HOL HALT MEG PISTA BETYÁR?
A pásztorok az ölükben vitték a betyárt a honvédek kunyhójáig.

Visszaóvakodtak a honvédek is. Megilletődve nézték halott bajtár-
sukat. Mert bajtársak között esik meg az ilyesmi, hogy az egyik
életével menti a másikat.
MIÉRT LETT A BAJTÁRSUK PISTA BETYÁR?
156
98524_jvil4tk-21.indd 156 2019. 06. 04. 15:11:24

Mindenünnen gyűltek az emberek. Alig fértek már el, és mégis
olyan csend volt, hogy csak a vízimadarak kiáltása hallatszott.
A legöregebb halász úgy állt a betyár fejénél, mintha élete végéig
ott akarna állni, levett süveggel. Végül is az őrnagy belefogott a
búcsúbeszédbe. Nem úgy beszélt, mint ilyenkor szokás. Mindenki
helyett mondta, amit mondott. A nehéz életű szabad emberekről
beszélt, akikben a szabadság óhajtása a szív nemességével iker-
testvér.
MIRŐL BESZÉLT A BUJDOSÓ ŐRNAGY?
Zúgott az ima, azután a zsoltár. A pacsirta vitte szét a dallamot az

ő vékonyka hangján. A madár is megérzi, mikor kell énekelnie.
Ott, a nádasban ásták meg a sírt, és könnyezett még a keményszí-
vű is. Leengedték a gyékénykoporsót a földbe, és illendően rá-
hordták a halmot. Szép kis fejfát állítottak, rajta az írás:
„Itt nyugszik Pista, a betyár, élt harminc évet. Meghalt a hazáért.”
HOVA TEMETTÉK EL PISTA BETYÁRT?
Aztán, ahogy telt-múlt az idő, hozott valami jót is. Belefáradtak az

osztrákok az üldözésbe. Lassanként szabadultak a bujdosó vité-
zek. Ez a kettő is.
Egyszer visszajöttek négylovas hintóval meg egy nehéz diófa ko-
porsóval. Abban vitték Pista betyárt az őrnagy falujába, családi
sírboltba. Erdélyi székelyek voltak a mi bujdosóink, az egyik orvos,
a másik ezermester. Nevük azóta feledésbe ment, de mesélik a
bujdosásukat. A betyároknak is csak a hírük maradt fenn, meg a
suhogó nádrengetegnek is.
KIK VOLTAK A BUJDOSÓK?
157
98524_jvil4tk-21.indd 157 2019. 06. 04. 15:11:25

Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,

Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
Esküszünk,
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,

Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
Esküszünk,
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,

Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
158
98524_jvil4tk-21.indd 158 2019. 06. 04. 15:11:25

Esküszünk,
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
Esküszünk,
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
Esküszünk,
Nem leszünk!
(Petőfi Sándor, Pest, 1848. március 13.)
159
98524_jvil4tk-21.indd 159 2019. 06. 04. 15:11:25

A váratlan vendég
A dzsungelben is vannak törvények. Ezeket minden ott lakónak
ajánlatos betartania. A Dzsungel Törvénye minden vadállatnak
megtiltja például, hogy embert egyék. Ennek a tilalomnak az az
igazi oka, hogy az emberölés után, előbb vagy utóbb, emberek
jönnek elefántháton puskával, gongokkal, rakétákkal, fáklyákkal.
Ezt minden állat megsínyli a vadonban.
MIT TILT A DZSUNGEL TÖRVÉNYE?
– Valami felfelé jön a dombon – mondta fülét hegyezve Farkas

anyó. – Vigyázz!
A bozótban halkan megreccsentek a bokrok, és Farkas apó ugrás-
ra készen húzta össze magát. Nekilódult, mielőtt látta volna, mire
ugrik, aztán igyekezett megállni. Az eredmény az lett, hogy felug-
rott a levegőbe, s majdnem ott ért földet, ahonnan elindult.
– Ember! – kaffantotta. – Emberkölyök! Nézzétek!
Egyenest az orra előtt, egy alacsony ágba kapaszkodva, meztelen
kisgyerek állt. Akkora, hogy épp csak járni tudott. Soha még ilyen
pici vakarcs nem került éjnek idején farkas barlangjába. Fölnézett
Farkas apó arcába, és nevetett.
KI MENT A FARKASOK KÖZÉ?
– Emberkölyök? – kérdezte Farkas anyó. – Ilyet

yet sem
láttam még életemben! Hozd ide!
Farkas apó megfogta a szájával a gyereket, dee
a foga még csak meg sem karcolta a bőrét,
úgy tette le a kölykei közé.
– Milyen kicsi! Milyen csupasz és vakme-
rő! – mondta halkan Farkas anyó.
A csöppség utat tört magának a farkas-
kölykök között, hogy közelebb kerülhessen a meleg testhez.
– Nézd csak, együtt szopik a többivel. Lám, lám, ilyen az ember
kölyke. Volt már olyan farkas a világon, akinek emberkölyök volt
a gyerekei között?
160
98524_jvil4tk-21.indd 160 2019. 06. 04. 15:11:26

– Hallottam egyszer ilyesmiről, de nem a mi csapa-
a-
tunkban történt – mondta Farkas apó. – Egy szál ál
szőre sincs. Megölhetném, csak a lábammal kénee
hozzányúlnom. És nézd csak: fölnéz, nem fél!
HOGYAN VISELKEDETT A GYERMEK?
Ebben a pillanatban a barlang bejáratánál megjelent Sir Kán, a tigris.

– Nagyon megtisztel bennünket Sir Kán – mondta Farkas apó, de
igen haragos volt a tekintete. – Mit kíván Sir Kán?
– A zsákmányomat. Egy emberkölyök jött erre – mondta Sir
Kán. – A szülei elszaladtak. Add ide!
Sir Kán beugrott a favágók tüzébe, s igen dühös volt, mert meg-
égett a lába. Farkas apó tudta, hogy a barlang szája szűk. A tigris
nem fér be rajta.
– A farkasok népe szabad nép – mondta Farkas apó. – Nekünk
csak a Csapat Vezére parancsol. Holmi csíkos bőrű mészáros
soha. Az emberkölyök a miénk.
KIÉ AZ EMBERKÖLYÖK?
Sir Kán bömbölt egy nagyot. A hangja olyan volt, mint a menny-
dörgés. Farkas anyó előreugrott.
– Itt én beszélek, Ráksa, a Démon! Az emberkölyök az enyém!
Nem öli meg senki. Életben marad, együtt fog járni a Csapattal.
A végén pedig rád fog vadászni! Most pedig hordd el magad, mert
megjárod! Takarodjál!
Sir Kán szembe tudott volna nézni Farkas apóval, de Farkas anyó-
val nem. Tudta, hogy ezen a helyen minden élőlény Farkas anyóé,
és halálig harcolna.
– Majd meglátjuk, hogy a Csapat mit szól az emberkölyök nevel-
getéséhez. A kölyök az enyém, és végül is az én fogamra kerül –
mondta morogva a tigris, aztán elment.
MIÉRT MENT EL A BARLANGTÓL A TIGRIS?
Farkas anyó odament a kicsikhez, apó pedig így szólt:
161
98524_jvil4tk-21.indd 161 2019. 06. 04. 15:11:26

– SSir Kánnak igaza van. A kölyköt meg kell
mutatni a Csapatnak. Meg akarod tartani,
m
anyjuk?
– Hogy megtartom-e? – kérdezte lihegve
Farkas anyó. – Meztelenül jött ide, éjszaka,
Fa
egyedül, éhesen, de nem félt! Látod, most is, hogy félrelök-
te az egyik kicsikét. Hogy megtartom-e? Meg bizony!
Aztán az emberkölyökhöz fordult:
– Feküdj csak nyugton, te kis béka! Ez lesz a neved: Béka, vagyis
Maugli. Pihenj, Maugli! Eljön az idő, amikor te vadászol Sir Kánra,
úgy, ahogy ő vadászott rád.
– De mit szól majd a Csapat? – tűnődött Farkas apó.
HOGYAN NEVEZTÉK EL AZ EMBERKÖLYKÖT?
A Dzsungel Törvénye világosan kimondja, hogy a kölyköket min-

denki köteles elvinni a Csapatgyűlés elé, hogy a többi farkas is
megismerhesse. Miután itt szemügyre vették a kölyköket, szaba-
don járhatnak. Felnőtt farkas a csapatból semmi ürüggyel meg
nem ölheti őket.
MIT MOND A TÖRVÉNY?
Farkas apó a csapatgyűlés éjszakáján elvitte kölykeit, Mauglit és

Farkas anyót a Gyűlés Sziklájára, egy köves, sziklás dombtetőre,
ahol száz farkas is megbújhatott. A többi szülő is ezt tette. A köly-
kök egymás hegyén-hátán ugrándoztak a kör közepén, ahol apjuk-
anyjuk ült. Időnként egy-egy idősebb farkas odament valamelyik
kölyökhöz. Alaposan szemügyre vette, majd visszaült a helyére.
Néha egy anya előretuszkolta a fiát a holdfénybe: bizonyos akart
lenni, hogy meglátták.
MIÉRT VITTÉK EL A KÖLYKÖKET A CSAPATGYŰLÉSRE?
Akela, a farkasok vezére időnként elkiáltotta magát:

– Ismeritek a Törvényt! Ismeritek a Törvényt! Nézzétek meg őket
jól, farkasok!
162
98524_jvil4tk-21.indd 162 2019. 06. 04. 15:11:26

Végül Farkas apó Mauglit tuszkolta középre. Maugli nevetve ült
ott, és játszadozott a holdfényben csillogó kavicsokkal. A sziklák
mögül morgás hallatszott. Sir Kán azt kiáltotta:
– Ez a kölyök az enyém. Adjátok ide! Mi közee
a Szabad Népnek az ember kölykéhez?
Akela csak ennyit mondott:
– Mi köze a Szabad Népnek akárki más pa-
rancsához, aki nem a Szabad Népből való?
Az egyik fiatal farkas megkérdezte Akelától:l:
– Mi köze a Szabad Népnek az ember kölykéhez?
kéhez?
MIT KIÁLTOTT A TIGRIS?
A Dzsungel Törvénye azt parancsolja, hogy ha vita támad azon,

hogy befogadjanak-e egy kölyköt a csapatba, akkor két csapatbeli
farkasnak kell a pártját fogni.
– Ki fogja pártját ennek a kölyöknek? – kérdezte Akela. – Ki akar
szólani a Szabad Nép közül?
Semmi válasz. Farkas anyó pedig már készült a harcra. Tudta, hogy
ez lesz az utolsó harca, ha erre sor kerül. Akkor Balu, a barna
medve dörmögni kezdett.
– Az ember kölyke, az ember kölyke – mondta. Ő volt az egyetlen
idegen fajtabeli, akinek szabad megjelenni a csapat gyűlésén. Balu
tanítgatja a farkaskölyköket a Dzsungel Törvényére. – Hát én
pártját fogom az ember kölykének. Az ember kölyke a légynek
sem vét. Hadd járjon a Csapattal, fogadjátok be a többivel együtt!
Én magam tanítom majd.
KI FOGTA PÁRTJÁT MAUGLINAK?
– Ki áll Balu mellé? – kérdezte Akela.

Fekete árnyék suhant a körbe. Bagira volt, a fekete párduc. Tető-
től talpig fekete, mint a sötét éjszaka. Mindenki ismerte Bagirát,
és senkinek sem volt kedve összeakaszkodni vele. Ravasz volt,
merész és féktelen. De a hangja olyan édes volt, mint a méz, a
szőre pedig puha.
163
98524_jvil4tk-21.indd 163 2019. 06. 04. 15:11:27

– Ó, Akela, nekem nincs jogom, hogy a ti gyűléseteken szót emel-
jek, de a Vadon Törvénye azt mondja, hogy ha kétség támad, ak-
kor meg lehet váltani a kölyök életét. A Törvény nem mondja
meg, hogy ki fizetheti ki a váltságdíjat. Igazat szólok-e?
– A kölyköt meg lehet váltani! – kiáltották többen is.
– Tudom, hogy nincs jogom itt beszélni!
– Beszélj! – kiáltották húszan is.
– Egy meztelen kölyköt megölni szégyen. Balu már pártját fogta.
Én felajánlok egy kövér bikát, ha befogadjátok az emberkölyköt.
Az előbb ejtettem el a bikát, itt, nem messze.
KI AJÁNLOTTA FEL A VÁLTSÁGOT?
A farkasok zajongani kezdtek:

– Mit törődünk vele? Nekünk ugyan an nem
m árt-
hat ez a csupasz béka! Fogadjuk be!e!
Akkor Akela mély hangja hallat- t-
szott:
– Nézzétek meg jól, Farkasok,
nézzétek meg jól!
Mauglit csak a kavicsok érdekelték, s észre sem vette,
hogy a farkasok odaléptek hozzá, és egyenként szemügyre vették.
Végül valamennyien lementek a dombról a megölt bikát keresni.
Akela, Bagira, Balu meg Maugli nevelőszülei maradtak ott. Sir Kán
bömbölt. Nagyon haragudott, hogy Mauglit nem adták neki.
– Bömbölj csak – mormogta Bagira halkan –, ahogy én az embert
ismerem, bömbölsz te még emiatt a meztelen
ismer
kis jószág miatt.
– Az ember bölcs, és bölcs a kölyke is –
mondta Akela. – Valamikor még a segít-
ségünkre lehet. Vigyétek haza, s neveljétek
a Szabad Néphez méltóan!
Hát
H így került Maugli a farkascsapatba egy
bika
b árán és Balu jó szaváért.
MIT MONDOTT AKELA AZ EMBERRŐL?
164
98524_jvil4tk-21.indd 164 2019. 06. 04. 15:11:27

A farkasokról
A felnőtt farkas súlya elérheti a 80 kilót. Az állatok színe nagyon
különböző. Lehet szürke, barna, fekete, fehér. Valamikor szinte
mindenhol élt farkas. Mára egyes országokból teljesen eltűnt. Ma-
gyarországon kihalt fajnak számít, de időről időre néhány állat
áttéved az országhatáron. A farkas, ha teheti, kitér az ember út-
jából.
MILYEN SZÍNŰ A FARKASOK BUNDÁJA?
A farkasok falkákban élnek. A falkán belül szigorú rend uralkodik.

Minden falkának van vezére, és minden tagnak saját helye van a
falkán belül. Ez határozza meg, hogyan álljon, hogyan tartsa a far-
kát, ha egy másik farkassal találkozik. A rangsor dönti el azt is,
hogy a zsákmányból ki mennyit ehet. Kisebb termetű állatokra
vadásznak, de egy falka nagyobb állatot is megtámadhat. Együtt
képesek egy jávorszarvast is elejteni. A farkasfalka tagjai tisztában
vannak leendő áldozatuk sebezhetőségével. Nem teszik kockára
csontjaik épségét.
HOGYAN VADÁSZNAK?
A farkasok üvöltenek. A magányos farkas valószínűleg azért üvölt,

hogy kapcsolatban maradjon a falka tagjaival.
Néha az egész falka összegyűlik, és együtt üvöltenek, mintha kó-
rusban énekelnének. A kutatók még ma sem ismerik ennek a zajos
összejövetelnek az okát.
MIÉRT ÜVÖLTHETNEK A FARKASOK?
Általában hat-hét kisfarkas születik egyszerre..

Az anyafarkas két-három hónapig szoptatja a
kicsiket.
Hároméves korukban már felnőtt farkasnak
számítanak.
HÁNY ÉVES KORUKBAN VÁLNAK FELNŐTTÉ?
165
98524_jvil4tk-21.indd 165 2019. 06. 04. 15:11:27

Tíz évvel később
Maugli megnőtt, megerősödött. A farkaskölykök, akikkel együtt
nevelkedett, már felnőtt farkasok voltak, ő meg csak egy nagyob-
bacska gyerek. Farkas anyó mondta neki egyszer-másszor, hogy
Sir Kánban nem lehet megbízni, s neki előbb vagy utóbb meg kell
ölnie. Egy fiatal farkas a nap minden órájában emlékezett volna
erre. Maugli elfelejtette, mert ő csak emberfióka volt. Ámbár far-
kasnak mondta volna magát, ha emberi nyelven meg tud szólalni.
MIRE FIGYELMEZTETTE MAUGLIT FARKAS ANYÓ?
Bagira, a párduc is többször beszélt Mauglival erről, de a fiú nem

is figyelt rá igazán. Egy meleg napon új gondolata támadt Bagirának.
Amikor mélyen bent voltak a vadonban, s a fiú feje ott hevert Ba-
gira szép fekete szőrén, a párduc egy-
szer csak így szólt Mauglihoz:
– Testvérkém, hányszor mondtam már
neked, hogy Sir Kán az ellenséged?
– Annyiszor, ahány dió van ezen a pálmán –
felelte Maugli, mert számolni persze nem tudott.
– Most nagyon figyelj rám, testvérkém! A vadonban nem mer
megölni Sir Kán addig, amíg a csapatot Akela vezeti. De jusson
eszedbe, hogy Akela nagyon öreg! Hamarosan eljön a nap, amikor
nem tud elbánni egy őzbakkal. Akkor aztán nem vezérkedhet to-
vább. Megöregedtek azok a farkasok is, akik megnéztek, amikor
először vittek a Gyűlés elé. A fiataloknak pedig Sir Kán azt mond-
ta, hogy emberkölyöknek nincs helye a Csapatban.
MIT MONDOTT BAGIRA AKELÁRÓL?
– Micsoda az ember, hogy nem szabad neki a testvéreivel járni?! –

kiáltott fel Maugli. – Én a vadonban születtem. Engedelmeskedtem
a Vadon Törvényének. Nincs olyan farkas a csapatunkban, akinek
tüskét ne húztam volna ki a talpából. Ezek az én testvéreim!
Bagira egész hosszában elnyúlt, és félig behunyta a szemét.
166
98524_jvil4tk-21.indd 166 2019. 06. 04. 15:11:27

– Testvérkém – mondotta –, nyúlj csak az állam alá!
Maugli kinyújtotta erős kezét, és Bagira selymes álla alatt egy kis
kopasz helyre akadt. A párduc újra megszólalt:
– Az egész dzsungelban senki sem tudja, hogy én, Bagira ezt a bé-
lyeget viselem. A nyakörv bélyegét. Én emberek között születtem,
emberek között halt meg az anyám, a királyi palota ketrecében.
Rácsok közt etettek vaslábosból. Egy éjszaka megéreztem, hogy én
párduc vagyok, nem pedig az emberek játékszere.
Akkor a mancsom egyetlen csapásával széttör-
tem a zárat, és elszöktem. És mert kiismertem
az emberek furfangjait, félelmetesebbé váltam a
vadonban magánál Sir Kánnál is. Így van-e?
HOL SZÜLETETT A FEKETE PÁRDUC?
– Így – felelte Maugli –, a vadonban mindenki fél Bagirától, min-

denki, csak Maugli nem.
– Ó, te emberkölyök vagy – mondta gyengéden a fekete párduc –,
és úgy, ahogy én visszatértem a vadonba, neked is vissza kell tér-
ned az emberek közé. Az embertestvéreid közé, ha a Gyűlésen
meg nem ölnek.
– De hát miért akarna engem bárki is megölni? – kérdezte Maugli.
– Nézz rám – mondta Bagira, és Maugli keményen a szeme közé
nézett. A párduc fél perc múlva félrefordította a fejét.
– Hát ezért – mondta. – Még én sem tudok a szemed közé nézni,
pedig én emberek közt születtem, és szeretlek téged. A többiek
gyűlölnek, mert nem állják a tekintetedet, bölcs vagy, tüskét húz-
tál ki a lábukból. Mert ember vagy.
MIÉRT GYŰLÖLIK A TÖBBIEK MAUGLIT?
– Erre bizony nem gondoltam – mondta bosszúsan Maugli.

– Úgy érzem, hogy Akela elhibázza a következő zsákmányát –
folytatta Bagira. – Akkor a Csapat ellene és ellened fordul. A va-
donbeliek Gyűlést tartanak majd a Sziklán. Eredj le az emberek
kunyhóihoz a völgybe, és hozz fel olyan Piros Virágot, amit ők
167
98524_jvil4tk-21.indd 167 2019. 06. 04. 15:11:27

növesztenek. Ha eljön az ideje, erősebb barátod legyen, mint én
vagy Balu vagy azok, akik szeretnek a Csapatból. Szerezd meg a
Piros Virágot! – Piros Virágon a tüzet értette Bagira. Nincs olyan
teremtés a vadonban, aki a tüzet nevén nevezné.
Minden vadállat halálosan fél tőle.
– A Piros Virágot? – ismételte Maugli. – Az
a kunyhóikon kívül nyílik alkonyatkor. Majd
megszerzem. De bizonyos vagy abban, hogy
ez mind Sir Kán műve?
– A Letört Zárra mondom, amely megszaba-
dított: bizonyos vagyok benne, testvérkém.
– Hát akkor a Bikára fogadom, aki megváltott: megfizetek Sir Kán-
nak – mondta Maugli, s azzal már indult is.
– Ez aztán az ember! Ízről ízre ember – mondta magában Bagira. –
Ó, Sir Kán, gyászosabb vadászatod sose volt, mint amikor erre a
békára vadásztál tíz évvel ezelőtt.
MIT FOG MEGSZEREZNI MAUGLI? MIÉRT?
Maugli leszaladt a völgybe, a faluba, megbújt egy kunyhó mellett,

és figyelt. Amikor eljött a reggel, egy embergyerek fölkapott egy
földdel kitapasztott belsejű kosarat. Megrakta izzó parázzsal, és
ment, hogy ellássa a teheneket az istállóban.
– Hát ez az egész? – mondta magában Maugli. – Ha egy kölyök is
megteheti, nincs mit félni. – Megkerülte a házat, szembetalálko-
zott a fiúval, kivette kezéből a kosarat. Amíg a fiú rémülten üvöl-
tözött, Maugli eltűnt a ködben.
– Nagyon hasonlítanak hozzám – gondolta Maugli.
KITŐL VETTE EL A TÜZET MAUGLI?
– Ez az izé meghal, ha enni nem adok neki – és gallyat, háncsot

szórt a vörös valamire.
Félúton találkozott Bagirával.
– Akela elhibázta a vadászatot – mondta a párduc. – Már ma éjszaka
megölték volna, de rád is fájt a foguk. Kerestek odafent. Nem félsz?
168
98524_jvil4tk-21.indd 168 2019. 06. 04. 15:11:27

– Mitől félnék? Emlékszem most már, hacsak nem álmodtam, hogy
mielőtt farkassá lettem, hevertem a Piros Virág mellett, meleg
volt, és jólesett.
Maugli egész nap a barlangban ült, a tüzes kosarat gondozta. Száraz
ágakat dugdosott belé, hogy lássa, milyenné válnak. Talált egy ágat,
amellyel meg volt elégedve. Este, amikor jöttek érte, hogy várják a
Gyűlés Szikláján, nevetni kezdett. A Gyűlésbe is nevetve ment.
HOVA HÍVTÁK MAUGLIT?
Akela a szikla mellett hevert annak jeléül, hogy a Csapat vezérsé-

ge megüresedett. Sir Kán nyíltan járkált fel s alá. Hívei hízelkedve
vették körbe. Bagira Maugli mellé telepedett le. Maugli térde közé
szorította a tüzes kosarat. Amikor mind összeverődtek, megszó-
lalt Sir Kán. Ezt eddig sose merte megtenni.
KI MERT MEGSZÓLALNI A GYŰLÉSEN?
– Ki kért fel? – szólt közbe Maugli. – A Csa-

pat vezérsége egyedül a Csapat dolga.
Egyre hangosabb kiáltások hallatszottak,
végül mennydörgő hangon megszólaltak
a Csapat vénei:
– Engedjétek beszélni Akelát!
Akela nehézkesen felemelte öreg fejét:
– Szabad Nép! Tizenkét esztendeig vezet-
telek benneteket vadászatról vadászatra.
Ezalatt se csapdába nem került, se meg nem nyomorodott senki.
Most elhibáztam az ugrást. Tudjátok, hogyan szőtték-fonták ezt a
ravaszságot, csak hogy kiderüljön a gyengeségem. Ügyesen csinál-
ták. Most jogotok van, hogy megöljetek a Gyűlés Szikláján. Ki akar
végezni velem? Mert az az én jogom a Vadon Törvénye szerint,
hogy egyenként jöjjetek ellenem.
Hosszú csend támadt, mert egy farkas sem merészelt egymagában
halálos harcra szállni Akelával.
MIT MONDOTT AKELA?
169
98524_jvil4tk-21.indd 169 2019. 06. 04. 15:11:27

Ekkor elbődült Sir Kán:
– Eh, mit törődünk ezzel a fogatlan vén bolonddal? Meghal ez úgy
is! Hanem az ember kölyke, az már eddig is tovább élt a kelleténél.
Szabad Nép! Az emberkölyök első perctől fogva az én zsákmá-
nyom volt. Adjátok nekem! Unom már ezt az eszeveszett ember-
farkas históriát. Ember ez, ember fia, s én gyűlölöm, csontom
velejéig gyűlölöm!
Most a Csapat nagyobbik fele így üvöltött fel:
– Ember! Mi közünk az emberhez?
MIT MONDOTT A TIGRIS?
Akela újra felemelte a fejét, és így szólt:

– Velünk evett, velünk tanyázott. Hajtotta nekünk a vadat. Egyet-
len szavát sem szegte meg a Vadon Törvényének.
– Én pedig egy bikával váltottam meg, amikor befogadták. Egy bika
nem sokat ér, de Bagira becsülete ér any-
nyit, hogy verekedjék érte – mondta
legszelídebb hangján Bagira.
– Ember kölyke nem járhat a vadon né-
pével! – üvöltötte Sir Kán. – Adjátok ne-
kem!
– Ember! Ember! Ember! – harsogta a
Csapat, s a farkasok nagy része Sir Kán köré gyülekezett.
MIT HARSOGOTT A CSAPAT?
– Most rajtad a sor – szólt Bagira Mauglihoz. – Mi már mást nem

tehetünk, csak harcolhatunk.
Maugli felállt, kezében tartva a tüzes kosarat.
– Hallgassatok ide! Elég volt a csaholásból! – kiáltotta. – Ma éjszaka
annyiszor megmondtátok nekem, hogy ember vagyok, hogy most
már érzem, igazatok van. Így hát nem szólítalak többé testvérnek
benneteket, hanem kutyának, ahogy az ember szokott. Hogy mit
csinálok, mit nem, az az én dolgom. Én, az ember, elhoztam ide egy
keveset a Piros Virágból, amitől ti, kutyák, annyira féltek.
170
98524_jvil4tk-21.indd 170 2019. 06. 04. 15:11:28

Földhöz vágta a tüzes kosarat. Az egész Gyűlés rémülten hőkölt
vissza a terjedő lángok elől. Maugli bedugta a száraz ágat a tűzbe,
amíg csak meg nem gyulladt, aztán a feje felett forgatta a farkasok
között.
MIT CSINÁLT MAUGLI?
– Jól van! – mondta Maugli lassan körülnézve. – Látom, hogy kutyák

vagytok. Elmegyek tőletek az én népemhez – ha ugyan valóban az
én népem. Irgalmasabb akarok lenni, mint ti vagytok. Nem árullak el
benneteket az embereknek. Nem lesz háború köztem és a Csapat
között. De még egy adósságot meg kell fizetnem, mielőtt elmegyek.
Előrement, oda, ahol Sir Kán ült, bambán belebámulva a lán-
gokba, s megragadta a szakállánál fogva. Bagira utána-
sompolygott, hogy baj ne érhesse.
– Állj föl, kutya! – kiáltotta Maugli. – Állj fel, ha em-
ber beszél, mert kiégetem a bundádat!
Sir Kán füle hátralapult, a szemét pedig be-
hunyta, mert közel volt hozzá az izzó ág.
MITŐL FÉLT A TIGRIS?
– Ez a marhapusztító azt mondta, hogy megöl engem a Gyűlésen,

mert kölyökkoromban nem tudott megölni. No, hát így verjük a
kutyát, ha emberré cseperedünk! Meg ne moccanj, mert torkodba
szalasztom a Piros Virágot! – Fejbe verte Sir Kánt az ággal, s a
tigris vinnyogott, nyöszörgött halálos félelmében.
– No, most mehetsz, te megpörkölt vadmacska! De el ne felejt-
sétek, hogy amikor legközelebb idejövök a Gyűlés Sziklájához, fér-
fiként jövök, és Sir Kán bundája lesz rajtam. Egyebekben pedig
Akela elmehet, és szabadon élhet, ahol akar! Nem fogjátok meg-
ölni, mert én nem akarom!
MIÉRT NEM ÖLHETIK MEG AKELÁT?
– És ti se üljetek itt tovább, a nyelveteket lógatva, mintha valakik

volnátok! Kutyák vagytok, és én elkergetlek – így, ni! Mehettek!
171
98524_jvil4tk-21.indd 171 2019. 06. 04. 15:11:28

A tűz lángolva égett az ág végén, Maugli pedig jobbra-balra, körös-
körül vagdalózott vele. A farkasok üvöltve rohantak el, bundájukat
kiégette a szikraeső. Végül nem maradt ott más, csak Akela, Bagira
és vagy tíz farkas, aki Mauglinak fogta a pártját. Aztán valami fájni
kezdett Maugliban. De úgy, ahogy soha életében nem fájt neki
semmi. Elakadt a lélegzete, és zokogott. A könnyek csak úgy pa-
takzottak az arcán. Sohasem sírt még életében.
– Mi ez? Mi ez? Talán meg fogok halni? – kérdezte.
– Nem, testvérkém. Csak könnyek ezek, emberi könnyek – mond-
ta Bagira. – Most már tudom, hogy nem vagy többé emberkölyök,
hanem ember. A vadon csakugyan bezárult előtted.
Maugli úgy sírt, mintha a szíve szakadna meg.
– Most pedig – mondotta később – elmegyek az emberekhez. De
előbb még el kell búcsúznom az anyámtól.
KITŐL AKAR ELBÚCSÚZNI MAUGLI?
S elment a barlangba, ahol Farkas apóék laktak. Ráborult anyó

bundájára, és keservesen sírt. A négy kölyök siralmasan üvöltött.
– Nem fogtok elfelejteni? – kérdezte Maugli.
– Soha, míg nyomot tudunk szimatolni – mondták a kölykök. – Gye-
re el a domb tövéhez, ha ember leszel, s beszélünk veled. És lejá-
runk az irtásra, hogy együtt játsszunk éjszakánként.
HOL FOG TALÁLKOZNI A FARKASKÖLYKÖKKEL?
172
98524_jvil4tk-21.indd 172 2019. 06. 04. 15:11:28

– Gyere el hamar! – mondta Farkas apó. – Gyere el hamar, te
bölcs kis béka! Anyád meg én öregek vagyunk már.
– Gyere el hamar – mondta Farkas anyó –, kicsi meztelen fiam! Ide
hallgass, ember fia, jobban szerettelek, mint tulajdon kölykeimet.
– Ígérem, hogy eljövök – mondta Maugli –, s ha eljövök, kiterítem
Sir Kán bundáját a Gyűlés Sziklájára. Ne feledjetek el! Mondjátok
meg a vadon többi lakójának is, hogy gondoljanak rám!
Pirkadni kezdett, amikor Maugli magányosan lement a domb olda-
lán, hogy megismerkedjék azzal a titokzatos teremtéssel, amely-
nek a neve: ember.
MIT ÍGÉRT FARKAS ANYÓNAK MAUGLI?
Mese
Elindult a forrás
patak-iskolába,
Köveken, kavicson
porzott a lába.
Zöld mezőre érve

folyó lett belőle,
Vastag dereka,
zöld a bőre.
Világot járva
lett belőle ember,
A Nagytanácsban
ősz hajú tenger.
(Orbán Ottó)
173
98524_jvil4tk-21.indd 173 2019. 06. 04. 15:11:28

A zsákmányosztás titka
A oroszlán, a hiéna és a görény elment vadászni. Mi-
Az
után sok vadat ejtettek, leültek egy fa alá az árnyék-
ba, hogy elosszák a zsákmányt. Az oroszlán így szólt:
– Oszd el te, hiéna koma!
A hiéna magának tartotta a zsákmány javát, az oroszlánnak csak
keveset adott, a görénynek meg alig hagyott valamit.
Az oroszlán bosszúsan nézett a hiénára, egyet csapott a mancsá-
val, s a hiéna menten kimúlt.
MIÉRT ÖLTE MEG AZ OROSZLÁN A HIÉNÁT?
Az oroszlán ekkor a görényhez fordult:

– Oszd el te újra!
A görény tüstént odaadta az oroszlánnak a zsák-
mány nagyobbik részét, majd hozzátette a mara-
dékot is, és szerényen pislogva várta a hatást.
MENNYIT KAPOTT AZ OROSZLÁN?
Az oroszlán megkérdezte:
– Ugyan ki tanított téged a zsákmány ilyen bölcs és igaz-
ságos elosztására?
– Az – felelte a görény –, aki csak az imént múlt ki!
MIT TANULT MEG A GÖRÉNY A HIÉNÁTÓL?
A nagy természet
De szép is a Más szavunk sem m
nagy természet, lehet erre:
hol haldoklik, így is jó lesz,
hol meg éled! úgy is jó lesz!
Hóból víz lesz, (Tamkó Sirató Károly)
y)
vízből hó lesz…
174
98524_jvil4tk-21.indd 174 2019. 06. 04. 15:11:28

Örmény Vertán
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gazdag örmény. Olyan gazdag
volt, hogy azt se tudta, mije van. Hanem gyermeke már nem volt
egynél több, s azt Vertánnak hívták. Bezzeg meggyűlt a baja a
furcsa névvel. A falusi gyerekek állandóan csúfolták. Nem is tett
egyebet, csak a parittyájával lődözött egész nap. A falusi gye-
rekeket pedig kerülte. Meg is tanult annyira célozni, hogy a ma-
darat reptében lelőtte. Amikor legénysorba került, azt mondta
az apjának, hogy vegyen neki igazi puskát. Az anyjának meg azt
mondta, hogy süssön neki pogácsát, mert ő elmegy igazi vadá-
szatra.
HOVA MENT VERTÁN?
Azzal útnak indult. Bevetődött egy rengeteg erdőbe, és puskavég-

re kapott egy farkast. Megszólalt a farkas,
és azt mondta:
– Meg ne lőj, Örmény Vertán, inkább fo-
gadj társaságodba!
– Hát te beszélni is tudsz? – kérdi Vertán. – Hát gyere velem!
Addig mentek, míg rátaláltak egy tigrisre. Célba veszi Vertán, de
a tigris megszólalt:
– Meg ne lőj, Örmény Vertán, inkább fogadj társaságodba!
– Hát te beszélni is tudsz? – kérdi Vertán.
tán. –
Hát gyere velem!
Azzal elindultak hárman. Addig men-
tek-mendegéltek úttalan utakon, míg
egy oroszlánra találtak. Lőni akar
Vertán, de az oroszlán megszólalt:
– Meg ne lőj, Örmény Vertán, mert
nélkülem nincs életed, inkább fogadj társaságodba!
– Hát beszélni is tudsz? – kérdi Vertán. –
Gyere velünk!
KIKKEL TALÁLKOZOTT VERTÁN?
175
98524_jvil4tk-21.indd 175 2019. 06. 04. 15:11:29

Jól van, megindulnak négyen.
Estére éppen a király városába értek. A város szélénél egy kuny-
hót láttak. Vertán benyitott a kunyhóba, mert nagyon fáradt volt.
A tűzhelynél egy öregasszony sóhajtozott.
– Adjon isten jó estét, öreganyám! – köszönti az öreget. – Adna
nekem meg három kutyámnak szállást éjszakára?
– Adok én szívesen!
– Hát aztán miért olyan bús, lelkem öreganyám?
– Én azért, mert itt a városunkban csak egy kút van, s abba is
a hétfejű sárkány költözött – mondta az öregasszony. – Nem
ad egy csepp vizet sem a városnak addig, míg egy leányt nem ad-
nak neki váltságul. Akkor megtölti a város csatornáit vízzel. Aki
odafér a vízhez, az vesz belőle, s több újra nincs addig, amíg másik
lányt nem kap. Holnapra a király lánya van soron. Ha az is odake-
rül, akkor aztán mit csinálunk? Nincs több lány a városban.
MIÉRT BÚSULT AZ ÖREGASSZONY?
– Hogyan adják át a lányt, öreganyám?

– Hát úgy, lelkem, hogy tizenegy órakor odaviszik a lányt a kúthoz.
Tizenkét órakor jön a sárkány, s magával ragadja. Akkor meg-
ereszti a vizet. A király kihirdette, hogy aki
ki
megszabadítja a várost ettől a csapástól, an--
nak adja a lányát és fele királyságát. De máigg
nem akadt bátor legény, aki megpróbálná.
Aztán nyugovóra tértek. Másnap tizenegy gy
órakor hozták a királylányt, odakötöztékk a
kúthoz.
Vertán odament, és levette a lány szemé-
ről a kendőt.
– Menj innen, legény, mert te is az én sorsomra jutsz – mondta a
lány Vertánnak.
– Nem én, mert vagy éretted győzök, vagy veled halok, szépséges
királylány – válaszolta a legény.
MIT MONDOTT A KIRÁLYLÁNYNAK VERTÁN?
176
98524_jvil4tk-21.indd 176 2019. 06. 04. 15:11:29

A két fiatal azonnal egymásba szeretett. Gyűrűt és zsebbeli ken-
dőt cseréltek. Tizenkét órakor hánykolódni kezdett a víz. Jött a
sárkány, hét mérföldre okádta a lángot. Vertán odakiáltott az ál-
latainak. Azok nekiestek a sárkánynak, neki Vertán is a puskával,
s percek alatt lelőtte a sárkánynak mind a hét fejét. A lány nagy
örömmel hazament a viadal után. Vertán meg levágta a sárkány
karmait, aztán lepihent a bokor alá. Úgy elaludt ő is, meg az állatai
is, hogy jobban nem is lehetett volna.
MIT CSINÁLT VERTÁN A VIADAL UTÁN?
A királynak volt egy veres vitéze, akinek nagyon tetszett a király-

lány. Amikor látta, hogy a sárkány elpusztult, Vertán pedig elaludt,
gonosz dolog jutott az eszébe. Odalopózott a bokorhoz, és levág-
ta az örmény vitéz fejét. Csakhamar felébredt a három állat, és
nagyon megijedtek, amikor meglátták Vertánt holtan.
– Azonnal keresni kell ragasztófüvet – mondta az oroszlán. Mind
a hárman elindultak. Az oroszlán csakhamar észrevett egy kígyót,
amelyik ragasztófüvet vitt a szájában. Nem sokat kérdezősködött,
hanem elragadta a kígyótól. Gyorsan visszamentek a bokorhoz, s
pár perc múlva újra élő eleven volt a gazdájuk.
MIVEL TUDTÁK FELÉLESZTENI VERTÁNT?
Visszamentek az öregasszonyhoz pihenni. Reggel Vertán a királyi

udvarba küldte a farkast egy kosárral.
Meglátta a királykisasszony, azonnal megismerte.
A kosarat telitöltötte élelemmel. Másnap a tig- g-
rist küldte az örmény vitéz a királyi udvarba.
Megint meglátta a királylány, a tigrist is meg-
ismerte, és újra teletöltötte ennivalóval a
kosarat. Harmadnap, amikor az oroszlán
jött a kosárral, a királylány a nyomába sze-
gődött. Amint meglátta Vertánt, boldogan ug-
rott a nyakába.
HOL TALÁLTA MEG A KIRÁLYLÁNY VERTÁNT?
177
98524_jvil4tk-21.indd 177 2019. 06. 04. 15:11:29

– Édes megmentőm, menjünk apámhoz! – mondta a királylány.
A királyi udvarban éppen tanácskozás volt. A királylány boldog
örömmel mesélte el, hogyan is történt minden.
– Nem igaz! A királylányt én mentettem meg! Én győztem le a
sárkányt! – ugrott fel a veres vitéz. – Itt vannak a sárkány kar-
mai is – mondta, és a zsebéből előszedett valami sárkánykarom-
félét.
Vertán is letette az asztalra a sárkánykarmokat. A tanácsadók
megnézték, és azonnal látták, melyik az igazi. A veres vitézt azon-
nal tömlöcbe vetették.
MILYEN SÁRKÁNYKARMOK VOLTAK A VERES VITÉZNÉL?
Vertán pedig elvette a szép királylányt. Csaptak olyan lakodalmat,

hogy még Vertán öreg szállásadója is nagykanállal kanalazta az
édes kávét.
Kiszámoló
Jancsi, Julcsa, Ferke, Miska,
Nyél nélküli bugylibicska,
Búgócsiga pörge tánca,
Százesztendős hurkapálca.
Porban kisnyom, cinkelábé,
Sült krumpliból díszvacsora,
Malac lábán görkorcsolya,
Karácsonyi tiszta hó,
Egy, kettő, három, négy,
Te vagy a fogó!
(Népi mondóka)
178
98524_jvil4tk-21.indd 178 2019. 06. 04. 15:11:29

A furcsa koccintás
A gőzös hatalmas lapátkerekei szorgalmasan hasították a folyó
vizét. A perzselő nap elől mindenki elmenekült. Volt, aki a ládák,
hordók árnyékában húzta meg magát. Egy kifeszített ponyva alatt
kocsma üzemelt. Olcsó, de erős italt árultak. A kocsmaasztal kö-
rül egy társaság ült. Gyanús külsejükre és egyre hangosabb beszél-
getésükre a többi utas is felfigyelt.
– Akkor áll a fogadás. Három embert kínálok meg itallal, és egyik
sem meri visszautasítani – mondta az ezredes. A többiek is ezre-
desnek szólították, pedig ezt a címet csak ő adományozta magának.
MIBEN FOGADTAK?
– Rendben, azt a szakállast kínáld meg, akiről azt hiszed, hogy már
láttad valahol! Aztán azt a magas úriembert, aki a korlátnak tá-
maszkodik! A harmadik meg az öregebb indián legyen! Vagy talán
félsz tőle? – kérdezte Bruns.1
– Olyan rézbőrű még nem született, akitől én megijednék. Inkább
az a fehér óriás aggaszt ott a korlátnál, de vele is elbánok – vála-
szolta az ezredes, és elindult két pohárral a kezében.
– Jó napot, uram! Engedje meg, hogy megkínáljam egy pohár itó-
kával. Szeretek úriemberekkel koccintani, és látom, hogy ön az.
Igyunk hát egymás egészségére!
A szakállas úr nagyot nézett, és ajkán alig észrevehető mosoly
villant át.
– Rendben – mondta –, megtehetem önnek ezt a szívességet, ha
éppen akarja, de előbb szeretném tudni, kivel iszom.
– Brinkley2 ezredes vagyok. És ön?
– A nevem Thomas Grosser,3 ha nincs ellene ki-
fogása. Egészségére, ezredes.
Átvette a poharat, kiürítette, és visszaadta az ez-
redesnek. Brinkley arca a diadaltól sugárzott.
1
Bruns – ejtsd: bránsz. 2
Brinkley – ejtsd: brinkli. 3
Grosser – ejtsd: grosszer.
179
98524_jvil4tk-21.indd 179 2019. 06. 04. 15:11:30

– Grosser1? Ez holland név, ugye? Ha sejtettem volna, hogy egy
istenverte hollanddal van dolgom!
– Téved, uram – felelte a másik nyugodtan. – Az én bölcsőmet Né-
metországban ringatták. No mindegy. Köszönöm az italt. Isten vele!
Azzal sarkon fordult, és faképnél hagyta Brinkley-t2.
HOGYAN VISELKEDETT A SZAKÁLLAS FÉRFI?
Az ezredes bosszankodva nézett utána. Az első fogadást megnyer-

te, de jobban szerette volna, ha fenyegetés hatására fogadja el a
másik az italt. Sajnos több esze volt, és így elrontotta a mulatságot.
Brinkley káromkodott egyet, aztán újra megtöltötte a poharakat,
és elindult az indián felé. A fiatal és az idősebb indián egy ládának
támaszkodott. Egykedvűen, lesütött szemmel álltak ott. Akkor
ssem emelték fel a tekintetüket, amikor Brinkley
odalépett hozzájuk, és megszólította őket:
– Csuda meleg van, igaz? Ilyenkor jólesik egy
korty ital! Nesze, öreg, locsold meg a torkodat!
Az indián meg sem moccant. Tört angolsággal
felelte:
– Nem inni.
MIT VÁLASZOLT AZ INDIÁN?
– Micsoda? Nem akarsz inni? – rivallt rá az ezredes. – Egy úriem-

ber kínál, és te visszautasítod? Ez olyan sértés, ami vért kíván.
Milyen törzshöz tartozol?
– Tonkava.
– Aha. Nyápic tonkava vagy. Még egy koszos kismacskától is fél-
tek. Nos, iszol vagy nem iszol?
– Tüzes víz… Nem szeretni.
– Akkor kapsz valami mást! Nesze, te kutya! – ordította Brinkley,
és csattanó pofont mért az öregebb indián arcára.
MIÉRT ÜTÖTTE MEG AZ INDIÁNT?
1
Grosser – ejtsd: grosszer. 2
Brinkley – ejtsd: brinkli.
180
98524_jvil4tk-21.indd 180 2019. 06. 04. 15:11:30

A másik indián karja megrándult, mintha megragadna valamit. De
közben az apjára nézett, aki parancsoló pillantással nyugalomra
intette. Az idősebb indián arca és alakja egészen megváltozott.
Szeme lángolt, arcizmai megfeszültek, és termete mintha hirtelen
megnőtt volna. Csakhamar lesütötte a szemét, válla meggörnyedt,
és arca alázatos, türelmes kifejezést öltött.
– Nos, mit szólsz ehhez? – kérdezte az ezredes gúnyosan.
– Én köszöni – hangzott a válasz.
MIT VÁLASZOLT AZ INDIÁN?
– Annyira ízlett a nyakleves, hogy meg is köszönöd? No akkor

adok még egyet!
Karja megint nekilendült, de az indián villámgyorsan leguggolt, és
így Brinkley1 keze teljes erővel a láda falához csapódott. A ládából
előbb fenyegető morgás hallatszott, majd olyan vérfagyasztó or-
dítás, hogy a hajó is beleremegett. Nagy kiabálás, sikoltozás tá-
madt. Az ezredes hátraugrott, elejtette a poharat, és rémülten
felkiáltott:
– A teremtésit! Hát ez mi? Miféle vadál-
latot szállítanak ebben a ládában?
Előlépett egy pocakos úriember, és mézes--
mázas mosollyal igyekezett megnyugtatni az utasokat:
– Csigavér, hölgyeim és uraim! A riadalomra semmi ok! A láda az
enyém, és nincs benne más, csak egy párduc. Egy kedves kis pár-
duc, egy szófogadó fekete cica…
MIT SZÁLLÍTOTTAK A LÁDÁBAN?
Az utasok egymás szavába vágva kiabáltak. Az ezredes visszatért

cimboráihoz.
– Fiúk! – mondta. – Az egyik fogadást megnyertem, a másikat el-
veszítettem, mert az a buta indián visszautasította az italt. Hátra-
van a harmadik. Figyeljetek! Most megszólítom azt a magas fickót.
Két teli pohárral elindult a daliás termetű utas felé. A magas úri-
ember éppen a kapitánnyal beszélgetett.
1
181
98524_jvil4tk-21.indd 181 2019. 06. 04. 15:11:30

– Uram – lépett hozzá Brinkley1 –, megkínálom egy pohár konyak-
kal. Remélem, mint igazi úriember nem utasítja vissza, és elárulja,
kihez van szerencsém.
Az óriás csodálkozó pillantást vetett rá, de már el is fordította a
fejét, hogy folytassa beszélgetését a hajó kapitányával.
MIT CSINÁLT AZ ÓRIÁS?
– Hogyan? – kiáltott fel Brinkley. – Süket talán, vagy nem

méltat arra, hogy szóba álljon velem? Figyelmeztetem,
hogy az ilyen dolgokban nem ismerem a tréfát! Okul-
hatna annak az indiánnak a példáján!
Az elegáns úr könnyedén vállat vont, és megkérdezte a
A
kkapitányt:
– Mit szól ehhez a fickóhoz? Ön a tanúja, hogy nem én
kkötöttem belé!
– Micsoda? Fickónak merészel nevezni? – sziszegte Brinkley. – No,
majd én megtanítom tisztességre! De aztán…
Nem fejezhette be, mert az óriás ebben a pillanatban öklével úgy
állon vágta, hogy elterült a padlón, sőt még néhány lépésnyire
továbbgurult.
MIÉRT TERÜLT EL BRINKLEY?
De csakhamar feltápászkodott, kést rántott, és döfésre készen

elindult újra az óriás felé. A jól öltözött férfi zsebre tett kézzel állt
ott, mosolyogva, mintha semmi sem történt volna. Egyszerűen
levegőnek nézte Brinkley-t, aki toporzékolt dühében. n.
– Te rühes kutya! – ordította. – Ezért megfizetsz!
A hajó kapitánya közbe akart lépni, de az óriás sze-
líden félretolta. Nyugodtan megvárta, hogy támadója a közelébe
érjen, aztán felemelte jobb lábát, és gyomron rúgta. Olyan hatal-
mas rúgás volt, hogy Brinkley összeesett, és megint elgurult.
MIÉRT RÚGTA MEG BRINKLEY-T AZ ÓRIÁS?
1
182
98524_jvil4tk-21.indd 182 2019. 06. 04. 15:11:30

– Most már elég legyen! – kiáltott rá az óriás fenyegető hangon.
Brinkley megint talpra ugrott, visszadugta kését az övébe, és elő-
rántotta egyik pisztolyát. Az óriás kihúzta a jobbját a zsebéből.
Kezében kis revolver csillant meg. Egy… két… három éles, nem
is nagyon erős csattanás hallatszott, és az ezredes felsikoltott fáj-
dalmában. Kezéből kihullott a pisztoly. Pontosan az ujjait találták
el a kis revolver golyói.
MIÉRT EJTETTE EL A PISZTOLYT?
– Majd máskor meggondolod, mielőtt megtámadnál valakit csak

azért, mert utál a mocskos poharadból inni – jegyezte meg az
óriás szinte barátságos hangon.
– Fiúk! – kiáltott fel Brinkley.1 – Intézzük el ezt a ficsúrt!
Mindjárt kiderült, hogy egy szervezett zsiványbandáról van szó.
Valamennyien kést rántottak, és rohantak az óriás felé. Ő azon-
ban felemelte kezét, és rájuk rivallt:
– Gyertek csak! Hadd lássam, kinek van kedve Old Firehand2 ök-
lével megismerkedni!
HOGY HÍVTÁK AZ ÓRIÁST?
Ennek a névnek bűvös hatása volt. Amint meghallották, tüstént

megtorpantak. Még Brinkley is, aki kését a bal kezével mar-
kolta meg, rémülten visszahőkölt.
– Old Firehand! – kiáltotta megdöbbenve. – Ki gondolta vol-
na! Az ördögbe is, miért nem nevezte meg magát mindjárt?
t?
– Takarodjatok! – kiáltotta az óriás. – Húzódjatok megg
szépen csendben a fedélzet végében, és ne kerüljetek
többé a szemem elé! Akinek van esze, szót fogad!
MIT PARANCSOLT OLD FIREHAND?
– No, erről még beszélünk! – dünnyögte Brinkley, de sietett eliszkol-

ni. Közben vértől csöpögő ujjait egy kendőbe bugyolálta. Társai
csendben kullogtak utána. Leültek a fedélzet legtávolabbi sarkába, és
1
Firehand – ejtsd: fájörhend.
183
98524_jvil4tk-21.indd 183 2019. 06. 04. 15:11:30

suttogva tanácskoztak. Időnként gyűlölködő, de óvatos pillantásokat
küldtek a vadnyugat leghíresebb vadásza, a rettegett céllövő felé.
A vadász puszta neve elég volt ahhoz, hogy megfékezze őket. A töb-
bi utas is ámult-bámult. Egy sem akadt köztük, aki ne hallott volna
még Old Firehand1 vakmerő tetteiről, veszedelmes kalandjairól.
– Én is sajnálom, uram, hogy nem nevezte meg magát – mondta a
hajó kapitánya. – Saját kabinomat engedtem volna át önnek. Azt hal-
lom, olyan biztos a szeme és a keze, hogy sohasem téveszti el a célt.
MIRŐL ISMERI MINDENKI OLD FIREHANDET?
– Ugyan, ugyan! Itt sok ilyen céllövő van.

Ekkor odaért hozzájuk a szakállas útitárs.
– Óhajt valamit, uram? – kérdezte Old Fire-
hand. – Miben lehetek szolgálatára?
– Csak üdvözölni szeretném önt – felelte a má-
sik. – Ha már olyan szerencsém van, hogy Old
Firehandet szemtől szemben láthatom. Örü-
lök, hogy megleckéztette azt a pimasz fickót.
– Ismeri talán?
– Brinkley-nek 2 hívják, és most ezredesnek nevezi
magát. Volt már dolgom vele. De most nem akartam, hogy rám
ismerjen. Alkalmasabb pillanatot várok a leszámolásra. Most pénzt
viszek tutajostársaimnak.
– Akkor ön Tutajos Tom! – mondta a vadász. – Ismerem a nevét.
Sok szépet és jót hallottam önről. Bátorságáról és becsületessé-
géről. Most egy vállalkozásba kezdek, amihez segítőtársakra lenne
szükségem. Éppen olyan emberekre, mint ön. Nem volna kedve
hozzám csatlakozni?
– Nagyon örülnék neki, uram. De előbb el kell számolnom a tár-
saimmal. Remélem, nem gondolja, hogy ugyanolyan gyáván visel-
kedtem, mint az a két indián?
HOGY HÍVJÁK A SZAKÁLLAS UTAST?
1
Firehand – ejtsd: fájörhend. 2
184
98524_jvil4tk-21.indd 184 2019. 06. 04. 15:11:30

– Ők sem gyávák, nekem elhiheti. Nem látta, hogy a fiú a késéhez
kapott, de az apja egy pillantással leintette? Nyugodt lehet, hogy
ez a sértés nem marad bosszú nélkül. Az a pillantás Brinkley1 ha-
lálos ítéletét jelentette. Csak idő kérdése, mikor hajtják végre.
– Ismeri az indiánokat?
– Igen, az apa Nagymedve.
Kiváló harcos és híres törzsfőnök. k.
A fiáról pedig elmondhatom, hogy az alma nem esik messze a fá-
jától.
HOGY HÍVJÁK AZ IDŐSEBB INDIÁNT?
– De folytassuk majd a beszélgetést a kabinomban! Úgy látom,

kibontják a ládát, és egy kis cirkuszi mutatványt rendeznek az
utasoknak. A főszereplő a párduc és az állatszelídítő lesz. Menjünk
mi is – mondta Old Firehand.2 Aztán a két férfi elindult a rögtön-
zött nézőtér felé.
Állatszelídítés
A mérges tigris macskaként dorombol,
Fél a veréstől, fél az ostoroktól.
Szemében meg-megvillan vad haragja,

De bólogat csak némán jobbra-balra.
Nem véti el a tüzes karikákat,

Elvégez mindent, amit megkívánnak.
Ám szelídíthetik, szelíd sosem lesz,

Szelíd tigris nincsen, csak engedelmes!
(Markó Béla)
1
185
98524_jvil4tk-21.indd 185 2019. 06. 04. 15:11:30

Párduc is, leopárd is
A fekete párduc nem külön alfaj, hanem a párduc vagy más szóval
leopárd színváltozata. Ázsiában gyakoribb, elsősorban a sűrű dzsun-
gelekben. A párducoknak foltos bundájuk van. A fekete párduc
bundája is foltos. Láthatók a fekete alapon fekete foltok.
MILYEN A PÁRDUC BUNDÁJA?
Izmos, ruganyos a testük. Zajtalanul,

könnyedén mozognak.
Fejjel előre szaladnak le a fatörzseken.
Rendkívül jól másznak fára, sokszor on- n-
nan, lesből ugranak le áldozatukra. Vagy először becserkészik ál-
dozatukat, azaz ruganyos testükkel a lehető legközelebb lopakod-
nak áldozatukhoz, majd hirtelen ráugorva földre terítik.
HOGYAN VADÁSZNAK?
A fekete párduc éjszaka aktív, napközben a ta-

nyáján lustálkodik, szürkületkor kezd va-
dászni majmokra, madarakra, antilopokra,
és egyéb kisebb termetű állatokra. Az elej-
tett állat tetemét felvonszolja a fára, és csak
akkor eszik belőle, ha éhes. Így az oroszlá-
nnok, a hiénák nem veszik el tőle a húst.
HOVA VISZI AZ ELEJTETT ÁLLATOT?
A párduc vagy leopárd csendes állat. Nagyon ritkán ad ki hangot.

Magányosan él, és magányosan vadászik. A hím állat 90 kilós is
lehet. Egyszerre legfeljebb hat kis-
párduc születik. Az anyaállat egye-
dül látja el a kicsinyeket, de nagy
ritkán a hím is részt vállal az utódok
gondozásában.
HOGYAN NEVELIK A KICSINYEIKET?
186
98524_jvil4tk-21.indd 186 2019. 06. 04. 15:11:31

A rosszul sikerült mutatvány
A váratlan fény felingerelte a párducot. A lapátkerék zakatolása és
a sok ember is idegesítette. Amint meghallotta, hogy kinyitják a
ketrecet, villámgyors mozdulattal ott termett. Az ajtót nem lehe-
tett becsukni tőle. A párduc kiszabadult. A nézők soraiban eszeve-
szett kiáltozás támadt. Az emberek felugrottak, és rémülten elsza-
ladtak. Csak hárman maradtak a ketrec előtt: a párduc gazdája, Old
Firehand1 és Tutajos Tom. A fedélzeten leírhatatlan zűrzavar tá-
madt. Az emberek sikoltozva rohantak a kabinok felé, de a tolon-
gásban nem tudtak odajutni. Hordók és ládák mögé kuporodtak,
majd újra felugrottak, mert nem érezték magukat biztonságban.
MIÉRT MENEKÜLTEK AZ EMBEREK?
A kapitány a parancsnoki hídra futott, két-három lépcsőfokot

ugorva egyszerre. Old Firehand követte. A párduc gazdája a ket-
recláda mögött keresett menedéket. Tutajos Tom a poggyásza
felé rohant, de közben eszébe jutott, hogy puskáját a fejszéjéhez
kötötte. Sok időbe telik, míg eloldozza. Ekkor megpillantotta
Nagymedvét, és kikapta kezéből a puskát.
– Inkább a tonkava lő! – mondta az indián.
– Nem, nem! Ehhez én jobban értek! – felel-
te Tom, és visszafordult a ketrec felé.
A párduc már kibújt az ajtón, felemelte a fejét, és ordított.
Tutajos Tom a vállához emelte a fegyvert, és lőtt, de nem talált.
– Rosszul célozni, nem ismerni enyém puska – mondta Nagymed-
ve olyan nyugodtan, mintha a saját sátrában beszélgetne.
HONNAN VETTE TOM A PUSKÁT? MIÉRT NEM TALÁLT?
Tom eldobta a puskát, és arra szaladt, amerre a csavargók ültek,

hogy tőlük szerezzen fegyvert. De a csavargók eltűntek. Nem volt
kedvük a párduccal szembeszállni. Ekkor rémült sikoltozás hallat-
szott a parancsnoki híd felől. Egy hölgy oda akart menekülni, de a
1
187
98524_jvil4tk-21.indd 187 2019. 06. 04. 15:11:31

párduc észrevette. Old Firehand1 lehajolt, erős karjával felkapta
a hölgyet, és továbbadta a kapitánynak. Most már a párduc
is odaért, lábát az első lépcsőfokra tette, és arra ké-
szült, hogy Old Firehandra vesse magát. A va-
dász gondolkodás nélkül nagyot rúgott az állat
orrába, és kis revolverének három utolsó go-
lyóját az állat fejébe eresztette.
MIÉRT VOLT CSAK HÁROM GOLYÓ A REVOLVERBEN?
A rúgás és a három pici golyó nem elég egy párduc elriasztásához.

Old Firehand már azt hitte, hogy vége. De a párduc nem ugrott
rá, hanem lassan elfordította a fejét. Talán kissé elkábították a
golyók. Most már nem a híd felé nézett, hanem az első fedélzet
felé. Ott egy tizenhárom év körüli lány állt rémülten. A lány élénk
színű ruhája magára vonta a párduc figyelmét. Most már nem tö-
rődött a hídon levőkkel, hanem hosszú ugrásokkal a lányka felé
iramodott.
MERRE MENT A PÁRDUC?
– Jaj, a kislányom! – zokogott az anya.

Mindenki kiabált, jajveszékelt. Az indián fiú ledobta a válláról a
takarót, a kislányhoz rohant, derékon kapta, és a korláthoz von-
szolta. Szeme jobbra-balra cikázott, mintha a menekülés útját ke-
resné. Majd fellendült a korlátra, a lányt is magával rántva. A pár-
duc már a nyomukban volt, és az utolsó ugrásra készült. Ebben a
pillanatban a fiú a lánnyal együtt belevetette magát a folyóba. Még
arra is figyelt, hogy oldalt repüljön a vízbe. Így ki tud térni a pár-
duc elől, ha utánuk ugrik. A víz összecsapott a két fiatal feje felett.
MIT CSINÁLT AZ INDIÁN FIÚ?
A párduc lendülete olyan erős volt, hogy nem tudott megtorpanni.

Átszökkent a korláton, és hatalmas loccsanással a folyóba zuhant.
1
188
98524_jvil4tk-21.indd 188 2019. 06. 04. 15:11:31

– Megállni! Megállni! – küldte a kapitány a parancsot a gépházba.
A gépész ellengőzt adott, és a hajó megállt.
Az utasokat már nem fenyegette veszély. Az első fellélegzés után
a korláthoz rohantak. A kislány anyja elájult, apja pedigg eszeve
eszeve-
szetten kiabálta:
– Ezer dollárt annak, aki a gyermekemet
megmenti! Kétezret! Ötezer dollárt!
SSenki
enki sem figyelt rá. Az utasok kihajol-
tak a korláton, ééss a vízbe bámultak.
A párduc kitűnően tud úszni. Kiterjesztett lábakkal lebegett a ví-

zen, fejét jobbra-balra forgatva. Áldozatait kereste.
MIÉRT UGROTT A PÁRDUC A VÍZBE?
– Megfulladtak! A kerék alá kerültek! – jajgatott az apa a haját

tépve. Az idősebb indián harsány hangon kiáltotta:
– Nem félni! Kismedve okos. Elúszni a hajó alatt!
Tényleg! Szorosan a hajó mellett, nehogy az ár elsodorja, háton
úszott Kismedve, az ájult lányt a víz felszínén tartva. A kapitány
parancsára köteleket dobtak le. Kismedve az egyik kötelet meg-
erősítette a lányka karjai alatt, hogy felhúzhassák a fedélzetre.
Maga a másik kötélen kúszott fel. Odafönn dörgő éljenzés fogadta.
Az ifjú indián nem várta meg, hogy ünnepeljék. Büszke léptekkel,
szó nélkül elindult Nagymedve felé. A csavargók közben előbújtak,
hiszen már elmúlt a veszély. Amint Kismedve az ezredes mellett
ment el, odaszólt neki:
– Tonkava félni koszos kismacskától? Az ezredes nem félni? Az
ezredes és tonkava még találkozni.
MIT MONDOTT AZ INDIÁN FIÚ AZ EZREDESNEK?
189
98524_jvil4tk-21.indd 189 2019. 06. 04. 15:11:31

Átkelés a vízen
Az indiánok is nagyon leleményesek voltak. Ötletes módszereket
találtak ki arra, hogyan juthatnak át a folyókon, tavakon.
Például száraz farönkök segí
segítségével. Fatörzseket háncskötéllel
összekötöznek, s többnyire ketten erre a
össze
lélekvesztőre ülnek. Az átkelés tele van
léle
veszedelmekkel: azért is, mert ez a tá-
ve
kkolmány keskeny és egyenetlen, s
azért is, mert ha víz alatti fának üt-
kközik, egy pillanat alatt szétesik az
egész. Végül azért is, mert nagyon kevés-
egés
sé emelkedik ki a vízből, és a mindenfelé leselkedő krokodilok azt
hiszik, emberek úsznak a vízben; nyomban oda is sietnek, remél-
vén, hogy zsákmányuk akad. Az utasoknak alig van min ülniük. Ha
azonban több ilyen alkalmatosságot készítenek, és egyszerre so-
kan igyekeznek a túlsó partra, biztonságosabb az átkelés.
HOGYAN KÉSZÍTIK A FARÖNK CSÓNAKOT?
Ugyancsak érdekes módszer a kévéből készült hidacska. Pálmale-

veleket vagy vastagabb nádszálakat kötéllel kévébe kötnek, s a
kötelet úszva átviszik a túlsó partra. Ott egy másik kötéllel ugyan-
csak kévét kötnek, szembeállítják
lítják
az előbbivel, és mindkettőt egy-
gy-
más felé engedik, míg össze ze
nem érnek, s ívformává alakul--
nak. Ezután mindkét kévéree
botokat kötnek keresztbe.
Kicsit hasonlít a mi létránk-
hoz. Aztán az egyik oldalon
felmásznak, a másikon le-
ereszkednek.
HOGYAN KÉSZÜL A KÉVEHÍD?
190
98524_jvil4tk-21.indd 190 2019. 06. 04. 15:11:32

Ötletes az állatbőrből készült tákolmány. Marhabőrt késsel négy-
zet alakúra vágnak, oldalait felhajlítják, és belülről nádszálakhoz
vagy faágakhoz kötik. Végül is valami ami
négyzetes asztalszerűség alakul ki.
Ennek az egyik oldalához rövid kötelet et
erősítenek, majd a folyóra helyezikk
úgy, hogy a szőrös oldala érje a vi-
zet. Ebbe kerül a teher: ember vagy
rakomány. Ekkor azután az egyik indián á
megragadja a bothoz vagy bőrhöz erősített kötelet, és úszva von-
szolja a csónakot a túlsó partra. A bőr mindaddig használható, míg
nagyon át nem ázik. Akkor kiveszik a vízből, és megszárítják.
HOGYAN KÉSZÜL A BŐRBŐL KÉSZÜLT ALKALMATOSSÁG?
Ha lovas indiánnak akad folyó az útjába, először leveszi a ló fejéről

a kantárt, és a nyereghez köti. Ezután a lovat behajtja a vízbe.
Amikor az úszni kezd, a lovas is vagy
Amiko
eelőtte,
lő vagy utána úszik. Úgy is
llehet, hogy az egyik kezével a
lló sörényébe kapaszkodik, a
másik karjával meg úszik.
m
HOGYAN KEL ÁT A VÍZEN A LOVAS INDIÁN?
Az indiáncsónakban csak egy személynek van hely, s óvatosan kell

ülnie, különben elveszíti az egyensúlyát, és a vízbe bukik.
Valahányszor az evezőt felemeli, mindannyiszor az ellenkező rész-
re kell hajolnia, ha nem akar felbil--
lenni. Az indiánok nyílsebesen ha-
ladnak a csendes tavon. Valóban
bámulni lehet gyorsaságukat, mert
minden gőzhajóval versenyt „fut-
hatnának”.
HOGYAN MENNEK A CSÓNAKKAL AZ INDIÁNOK?
191
98524_jvil4tk-21.indd 191 2019. 06. 04. 15:11:32

Chelm1 bolondjai meg az ostoba harcsa
Chelmben minden háziasszony halat vásárol szombatra. A gazdagok
nagy halat, a szegények kicsit. A halat csütörtökön veszik meg, meg-
pucolják, felszeletelik, pénteken megtöltik, szombaton megeszik.
Egy csütörtök reggel nyílt Gronam ajtaja. Az egyik tanácstag,
Zejnvel lépett be. Nagy rocska vizet hozott, abban pedig egy jó-
kora, eleven harcsát.
– Hát ez mi? – kérdezte Gronam.
– Ajándék Ch Chelm bölcseitől – válaszolt Zejnvel. – Ez a legna-
gyobb
gyo harcsa, amit valaha is fogtak a tóban. Úgy
határoztunk, hogy neked ajándékozzuk. Lásd,
mennyire tiszteljük nagy bölcsességedet.
MIT KAPOTT GRONAM?
– Köszönöm szépen – válaszolt Gronam. – A feleségem is nagyon

fog örülni. Mind a ketten szeretjük a harcsát. Olvastam egy könyv-
ben, hogy aki megeszi a harcsa agyát, bölcsebb lesz. Mi itt Chelm-
ben roppant okosak vagyunk, de azért egy kis javulás mindig elkél.
Hadd nézzem meg közelebbről! Úgy hallottam, hogy a harcsának
akkora az agya, amekkora a farka – mondta, és lehajolt a rocská-
hoz, hogy szemügyre vegye a hal farkát.
MEKKORA AGYA VAN A HARCSÁNAK?
A harcsa felemelte a farkát, és arcul csapta Gro--

namot.
Gronam elképedt.
– Ilyesmi még sohasem történt velem! – kiáltottt
fel. – Nem is hiszem, hogy ezt a falu tavában fog--
ták. A chelmi harcsának több esze volna.
– Ez a világ legkomiszabb hala – állította Zejnvel..
MI TÖRTÉNT?
1
192
98524_jvil4tk-21.indd 192 2019. 06. 04. 15:11:32

Néhány perc múlva már Gronamnál tolongott a vének tanácsa. Min-
denki hallotta a szörnyű hírt, és jöttek megtanácskozni az esetet.
– Nem eszem meg szombaton ezt a halat! – jelentette ki Gronam.
– Ez a harcsa ostoba, és a tetejébe rosszindulatú. Ha megeszem,
utóbb magam is ostoba leszek ahelyett, hogy még okosabb lennék.
– Hát akkor mit csináljak vele? – tudakolta Zejnvel.
Gronam homlokához illesztette ujját annak jeléül, hogy erősen
töri a fejét. Néhány perc múltán felkiáltott:
– Chelmben1 sem ember, sem állat büntetlenül arcul nem csaphat-
ja Gronamot! Ez a hal büntetést érdemel.
MIÉRT KELL MEGBÜNTETNI A HALAT?
– Miféle büntetést kapjon? – kérdezték a többiek. – A halakat

mindenképpen agyoncsapják. Kétszer nem lehet megölni.
– Ne úgy lelje halálát, mint a többi hal – vélekedett valaki. – Hadd
tudja meg ország-világ, hogy a mi szeretett bölcsünket büntetlenül
senki meg nem pofozhatja!
– Mi lenne, ha tömlöcbe zárnánk? – kérdezte a másik.
– Chelmben nincs halnak való tömlöc – mondta Zejnvel. – Meg-
felelő börtönt építeni pedig igen sok időbe telnék.
– Talán fel kellene akasztani – mondta valaki.
– Hogyan akasztanál fel egy harcsát? A nyakánál
fogva lehet valakit felakasztani, a harcsának meg nincs nyaka.
– Dobjuk elevenen a kutyák elé – javasolta a másik bölcs.
– Nem jó – ingatta a fejét Gronam. – A mi kutyáink okosak is,
tisztességesek is. Ha megeszik ezt a harcsát, még utóbb olyan
ostobák és aljasak lesznek, mint ő.
MILYEN ÖTLETEIK VOLTAK A BÖLCSEKNEK?
– Akkor hát mitévők legyünk? – kérdezték a bölcsek.

– Ez az ügy hosszabb megfontolást igényel – jelentette ki Gro-
nam. – Hagyjuk a harcsát a rocskában, és fontolgassuk az ügyet
1
193
98524_jvil4tk-21.indd 193 2019. 06. 04. 15:11:33

addig, ameddig kell. Minthogy én vagyok Chelmben1 a
legbölcsebb, csakis olyan ítéletet hozhatok, ami minden
egyes ember csodálatát elnyeri.
– Ha a harcsa sokáig marad a rocskában, még utóbb el-
pusztul – magyarázta Zejnvel, aki régebben halakat árult.
– Ahhoz, hogy életben tarthassuk, nagy hordóba kell tennünk, és
gyakran cserélnünk kell a vizet. Meg rendesen etetnünk is kell.
– Helyesen szóltál, Zejnvel – bólintott Gronam. – Menjetek, ke-
ressétek meg Chelm legnagyobb hordóját, és gondoskodjatok a
harcsa épségéről, egészségéről az ítélet napjáig! Mihelyt elhatáro-
zásra jutok, hallani fogtok róla.
A vének kerestek egy nagy hordót, megtöltötték vízzel, beletet-
ték a bűnös harcsát. Raktak bele néhány falat kenyeret, finomsá-
gokat, amiről úgy gondolták, hogy szereti a harcsa. Gronam test-
őrét a hordó mellé állították.
HOVA TETTÉK A HARCSÁT?
Gronam halasztgatta a döntést. A harcsa azonban nem türelmet-

lenkedett. Evett, úszkált a hordóban, mind jobban kigömbölyödött.
Láthatóan fel sem fogta, hogy milyen súlyos ítélet lebeg a feje felett.
Néhány ellenzéki polgár azt terjesztette, hogy Gronam nem talál
megfelelő büntetést, és arra vár, hogy a harcsa kimúljon magától.
MIT TERJESZTETT NÉHÁNY POLGÁR?
Hanem mint mindig, ezúttal is keservesen csalódtak. Vagy fél esz-

tendő múlva egy délelőtt ismeretessé vált az ítélet. És mihelyt
ismeretessé vált, egész Chelm elámult. A harcsát vízbe kell fojtani.
MILYEN ÍTÉLET SZÜLETETT?
Gronam már régebben is sok bölcs ítéletet hozott, de ehhez fog-

hatóan zseniálisat még soha. Még az ellenségei is elámultak a bölcs
ítélet hallatán. A vízbe fojtás a legméltóbb halál egy hosszú farkú,
rövid eszű harcsának.
1
194
98524_jvil4tk-21.indd 194 2019. 06. 04. 15:11:33

Chelm1 lakossága összegyűlt az ítélet végrehajtásának napján.
A harcsát, amely jól meghízott közben, szekér vitte a tóhoz. Ez a
szekér szokta a főbenjáró bűnösöket szállítani. Megperdültek a
dobok. Felharsantak a trombiták. A hóhér fogta a harcsát, és nagy
csobbanással a tóba dobta.
Nagy kiáltás szakadt ki Chelm polgáraiból:
– Vesszen az áruló harcsa! Sokáig éljen Gronam! Hurrá!
Gronamot vállukra emelték, és énekelve vitték hazáig.
HOGYAN HAJTOTTÁK VÉGRE AZ ÍTÉLETET?
Chelmben, csakúgy, mint másutt, akadnak irigyek. Ők mindenben

hibát találnak. Most is mondogatni kezdték, hogy semmiféle bizo-
nyíték nincs arra nézve, csakugyan vízbe fulladt-e a harcsa.
– Miért fulladna egy harcsa vízbe? – kérdezgették. – Míg pénte-
kenként ártatlan halak százait mészárolják le – mondták –, az az
ostoba harcsa hónapokig éldegélt fényűzően az adófizetők pén-
zén. Aztán épségben, egészségben visszadobták a tóba. Biztos az-
óta is a chelmi igazságszolgáltatáson röhög.
MIT MONDTAK AZ IRIGYEK?
Ezekre a rosszindulatú szavakra senki sem figyelt. Kimutatták,

hogy hónapok teltek el, és a harcsát azóta sem fogták ki. Mi bizo-
nyíthatná hát ékesebben, hogy valóban kimúlt? Hanem azért a
biztonság kedvéért Chelm bölcsei határozatot hoztak. Ha a ko-
misz harcsa nem lett volna hajlandó vízbe
fulladni, és újra kifognák, akkor egy külön-
leges börtönt kell neki építeni.
Egy tavat, ahol rabságban sínylődhet élete
végéig. A határozatot a hivatalos közlöny-
ben nagy betűkkel kinyomtatták. Aláírta
Gronam és a falu többi bölcse is.
MILYEN HATÁROZATOT HOZTAK A FALU BÖLCSEI?
1
195
98524_jvil4tk-21.indd 195 2019. 06. 04. 15:11:33

Kezdődik a nyaralás
Gyula arra ébredt fel, hogy István bácsi
a karját rázza, és hűvös szellő ömlik be
az ablakon.
– Atyámfia, „zabba mennek a lovak”!
A fiú felugrott. A vonat állt, az utasok és a csomagok eltűntek.
– Ne ijedezz, mindenki leszállt, a csomagokat pedig már kiadogat-
tam az ablakon. Gyerünk, megfáznak a lovak.
Gyula álmos volt, és gondolatai nem foglalkoztak a lovakkal, ame-
lyek hol a zabba mennek, hol megfáznak. Később azonban meg-
tudta, hogy amikor az őr elalszik, akkor mennek a lovak a zabba,
azaz olyan helyre, ahol tilos legelniük. A pásztornak nem szabad
elaludni. Az pedig, hogy megfáznak a lovak, azt jelenti, hogy a ko-
csis levette a pokrócot a lovakról, s indulni kell, mert megfáznak.
Odakünn párás, hűvös hajnal volt. A nap sem kelt fel még.
MIÉRT MONDTA EZEKET ISTVÁN BÁCSI?
– Vedd fel ezt a gallért! Nancsi néni gondolt rád is – szólt István
bácsi a vacogó fiúhoz.
Ezek után Gyula is gondolt Nancsi nénire, mert a nagy körgallér
állandóan meleg volt. A kocsi robogása közben gondolatai is hely-
rerázódtak. Az állomás után kis erdő következett, majd a Balaton
nyugodt, zöldes víztükre.
A parti nádas nem mozdult, az egyik nyárfán
varjú károgott. Gyula szíve tele lett a táj ősi
szépségével.
– Nem vagy álmos?
– Dehogy… csak nézek. Ezt szeretem én…
István fél karját áttette a gyerek vállán.
– Ebben nem is csalódsz, elhiheted. Nem beszél, hát nem is hazu-
dik. Nem ígér, és mégis odaadja mindenét. Nem szól, és mégis
többet mond, mint amit valaha az ember mondott.
MILYEN VOLT A TÁJ?
196
98524_jvil4tk-21.indd 196 2019. 06. 04. 15:11:33

A nagy tó egy kis öblében sirályokat ringattak az apró hullámok.
Egy-egy fehér madár fellebbent, mintha nagy fehér pelyheket ka-
pott volna fel a szél.
– Dankasirályok.
– Azt mondják, kártékonyak, mert
ert
halat esznek.
István bácsi dühösen legyintett.
– Valószínűleg nem szeretik a
kuglófot, ámbár nem is kap-
nak kuglófot. A gazdaságot megtisztítják minden féregtől, amit
kivet az eke. Nálunk hógalamb a nevük. A törvény szerint tilos
hozzájuk nyúlni. Ez okos törvény.
HOGY HÍVJÁK A DANKASIRÁLYT MÁSKÉPP?
A kocsi zörögve szaladt a hajnali fényben. Gyula boldogan gondolt

arra, hogy a sirályokat nem szabad bántani.
Balról elmaradtak a dombok, és most már egész szélességében
kitárult a táj. Jobbról a Balaton ködös, csillogó messzesége, balról
a végtelen nádas egy-egy óriás fával, bokros ligettel. A közepén
kiemelkedő zöld halom.
– Az ott sziget? – mutatott Gyulaa
az erdőszerű kiemelkedésre.
– Tüskevár.
– Vár?
– Vár volt állítólag valamikor, de
akkor még sziget is volt. Ak-
kor még odáig ért a Balaton, de
a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt. Most már sekély a
víz, és nádas az egész. Annyi bizonyos, hogy Tüskevár nemigen
lehetett ellenség kezén. Aki egyszer beletévedt ebbe az irdatlan
nádasba, az örült, ha ép bőrrel kijutott belőle. Azt hiszem, inkább
búvóhelye lehetett a végvári vitézeknek, szegénylegényeknek, az
örökös rettegésben élő népnek is.
KIK LAKHATTAK A TÜSKEVÁRBAN?
197
98524_jvil4tk-21.indd 197 2019. 06. 04. 15:11:33

– Csodálatos – mondta Gyula vágyakozva.
– Hát tudod, én csak néhányszor jártam arra, de majdnem ott
maradt a nadrágom. Nagyon sűrű a nád, tüske, iszalag, és a világ
szúnyogtermésének háromnegyed része, azt hiszem, itt van… Úgy
összemartak, hogy Nancsi néni nem ismert meg.
– Van szúnyogolajam… – kockáztatta meg Gyula barátunk, abban
a reményben, hogy István bácsi bekapja a horgot.
– Majd beszélünk Matulával. Matula minden nádszálat ismer, és
minden szúnyog barátja… Igaz, Matulának olyan bagószaga van,
hogy ha szúnyog száll rá, azonnal mérgezést kap.
KI ISMERI JÓL A NÁDAST?
– István bácsi nem szokott horgászni?

– Ne beszélj bolondokat! Meghalni is csak akkor érek rá, ha al-
szom. Hajnali háromkor kelek, és este csak dőlök az ágyba. Ez a
gazdaság nagyon sok munkát ad, és nagy felelősség. De azt hi-
szem, jobb, ha nem kerülgeted a forró kását. Jobb, ha okosan,
világosan megmondod, mit akarsz. Aztán majd én megmondom,
mit lehet.
Gyula elpirult.
– István bácsi, én mindent megmondok. Én szeretnék kicsit körül-
nézni…
– A tüskevári erdőben?
– Ott is…
– Meg a nádban?
– Ott is…
– Meg horgászni?
– Igen…
– Meg vadászni?
– Hát…
MIT SZERETNE GYULA?
A mély hangú mezei ember elgondolkodva nézett maga elé, és

Gyula úgy érezte, hogy nagybátyja karja súlyosan nehezül a vállára.
198
98524_jvil4tk-21.indd 198 2019. 06. 04. 15:11:33

– Jól figyelj ide, fiam! Azért hoztalak el, hogy erősödj, és örülj a
szabadságnak. Korlátokat nem szabok, mert annyi eszed már le-
het, hogy nem mégy fejjel a falnak. Ha tehát bevered a fejed, az a
te dolgod. Ha bajba kerülsz, magadnak kell kilábalnod, mert eset-
leg nem lesz melletted senki. Annyira vállalkozz, amennyit elbírsz.
Nekem hiába nyivákolsz, ha elvágod a kezed, ha elrontod a gyom-
rod. Ez mind a te magánügyed. Úgy vélem, csak így tanulsz meg a
magad lábán járni. Pontosan rájössz majd, mit lehet, és mit szabad.
MIÉRT HOZTA EL ISTVÁN BÁCSI GYULÁT?
– Szivart lopni például lehet, de nem szabad…

– István bácsi… – és Gyula olyan lett, mint a pipacs.
– Jó, jó, nehogy azt hidd, hogy én számontartom a szivarjaimat…
de a szemem már megszokta. Megjegyez mindent, mert másként
nem bírnék ezzel a gazdasággal. Egyébként Matula nekem régebbi
barátom, mint neked.
– Megmondta a szivart? – háborgott Gyula.
– Nem szólt egy szót se, csak előttem gyújtott rá egy olyan szivar-
ra, amilyet Matula nem vesz. „Telik a jómódúaknak” – néztem rá.
„A fiatalság nem változik” – nevetett az öreg. Nem haragudhattam
rá én sem, mert én is ugyanúgy loptam Matulának szivart, mint te.
KINEK LOPTÁK A SZIVART?
– Csak arra kérlek, ne bujkálj előttem, és ne hazudj. Én megbo-

csátok, de ha nem hallgatsz rám, és be akarsz csapni, az első vo-
nattal hazaküldelek. Erre szavamat adom!
A kocsi zörögve szaladt az úton, mégis mintha nagy csend lett
volna körülöttük. Gyula egészen odasimult nagybátyjához, és sú-
lyos karját már nem is érezte.
199
98524_jvil4tk-21.indd 199 2019. 06. 04. 15:11:34

– Matulában megbízhatsz, akár bennem vagy az apádban. Darabos
az öreg, de ezt megszokod. Én átadlak neki, és – ha ráér – csinál-
jatok, amit akartok. Ez minden, amit mondani akartam.
– Nem lesz baj, István bácsi…
– Kezet rá!
Ekkor már felszálltak a párák, melegen sütött a nap, és Gyula szíve
vidám lett, és bátor, ámbár később bizonyos aggódással szólalt meg:
– Izé… István bácsi, én hazulról is hoztam szivart Matulának…
– Nagyon helyes! Most, hogy megmondtad: rendben is van, fiam.
Jó atyád nem hal bele, Matula meg örül neki, de meg is érdemli.
MIBEN ÁLLAPODTAK MEG?
István bácsi útközben leszállt, s így Gyula egyedül érkezett. Matula

nem volt sehol. Átesve Nancsi néni rajongásán és a reggelin, aludt
egy kicsit. Aztán kiténfergett a konyhába, visszaténfergett a szobába.
Olyan csendes volt a ház, mint aratás idején a falusi házak általában.
Kicsit elkedvetlenedett, mert úgy gondolta, jó lenne Matulával be-
szélni, és volt egy reménye, hogy talán várja is az öreg. És most nincs
sehol. Aztán kicsomagolta a holmiját, összeállította a horognyelet
is, de ezt – ha már nem volt más – legalább Nancsi néninek meg
kellett mutatnia. Az öregasszonyt nem nagyon érdekelte a nyél.
– Szép – mondta –, és milyen egyenes… vigyázz, a lámpát le ne verd!
Ja! – szólalt meg később. – Matulával nem akarsz beszélni? Kiment a
kertbe, mondta, hogy szóljak, ha kell, de én bizony elfelejtettem.
KI VÁRJA GYULÁT A KERTBEN?
Gyula – valljuk be – legszívesebben használatba vette volna a nye-

let az öregasszony szoknyáját illetőleg. Letette a bambuszt, és
kirohant a kertbe.
– Matula bácsi, hát mér’ nem szólt, hogy itt van?
– Mondtam ennek a Nancsinak. ak.
– Elfelejtette!
– El hát… amúgy hogy van?
– Jól, Matula bácsi, különösen, hogy
h magát
á látom.
lá
200
98524_jvil4tk-21.indd 200 2019. 06. 04. 15:11:34

Matula megsimogatta egyhetes szakállát, ami úgy hallatszott, mint-
ha padlót súroltak volna.
– Sok néznivaló nincs rajtam, ámbár valamikor én is legény voltam.
– Nem mennénk be, Matula bácsi? Megmutat-
nám a horognyelet, meg hoztam is valamit.
Az öreg csősz felkelt.
– Bicskát is kaptam, nézze!
Matula megállt, és komolyan
szemlélte a kést. Kinyitotta, becsattintotta, élét
a körmén kipróbálta.
– Nagyobb is lehetne, ámbár a vasát acélnak nézem, majd leviszem
a műhelybe megköszörülni. A bognár nagyon érti.
MILYEN GYULA BICSKÁJA?
– Én azt hittem, elég éles…

– Ez? – és Matula mosolygott. – A meleg vizet se viszi
iszi el.
– És ha elvágom a kezem?
– Elvágja? Minek vágja el… Vigyázzon, akinek esze van. V Vagy ké
kés,
vagy nem kés. Akár nyúzni kell, akár halat bontani vagy faragni
valamit, csakis éles bicsakkal lehet, nem valami kusztorával.
A horognyelet is hosszasan vizsgálta.
Aztán csak annyit kérdezett:
– Orsó, zsineg?
Gyula eddig azt hitte, a horogfelszerelés csodálatot és hangos el-
ismerést vált ki az öregből, de ahogy a kezébe vette a szerszámot,
látszott, hogy ehhez is ért.
– Jó! – mondta. – Tízkilósat is kivehet vele.
– Nem akarok én tízkilósat, Matula bácsi, de akkora hal talán nincs
is a folyóban és a tavakban.
– Nincs? Íváskor láttam egyet, ami inkább húsz volt.t.
Azt is meg lehet fogni.
– Ezzel?
– Ezzel! Módjával persze… de hát az még messze van.
MILYEN A HORGÁSZFELSZERELÉS?
201
98524_jvil4tk-21.indd 201 2019. 06. 04. 15:11:34

– Hát akkor miben maradtunk? A berekbe csak jókor érdemes
menni. Máma már eljárt az idő. Két óra oda, kettő vissza, meg
utazott is az éjjel.
– Majd megbeszélem István bácsival.
– Nem kell. Amit tudni kell, azt már tudom, az én kezem alatt fi-
cánkolt ő is valamikor. A mi dolgunk, hogy mikor jövünk-megyünk,
majd hajnalban bezörgök.
– Matula bácsi, hoztam pár szivart.
– Köszönöm, hogy gondolt rám.
– Sokszor, Matula bácsi, sokszor!
Meghaltam volna, ha nem eresztenek el.l
– Hát azt csak úgy mondja az ember, ámbár persze, hogy meghal.
Az ilyesmit azonban jobb utoljára hagyni. A bicsakot majd reggel
odaadom.
MIKOR ÉRDEMES A BEREKBE INDULNI?
– Milyen ennivalót vigyek?

– Már megmondtam Nancsinak. Víz meg van odakint, bár bor
lenne annyi. Csizmát hozott?
– Csizmát?
C Minek az nyáron? Szandált hoztam, me-
leg ilyenkor a csizma.
– Gumicsizmát gondoltam. Víz is van, szúnyog
is, csalán is… no meg pióca…
– Majd vigyázok, Matula bácsi.
– Akkor jó! – szedelőzködött az öreg. – Hát Istennek ajánlom.
GYULA SZERINT MIÉRT NEM KELL GUMICSIZMA?
202
98524_jvil4tk-21.indd 202 2019. 06. 04. 15:11:34

Sarjak
A nap nekünk van mégis,
nekünk a kényelmes
lmes házak
nekünk a zöld föld,
öld, az ég is,
a nagyúri kávéházak,
ázak,
a nagyurak karszéke,
széke,
jólesik ülni benne,
ne,
a Föld tán nem is lenne
lenne,
e,
ha mi nem lennénkénk éérte,
r te ,
mily boldog, akii lát:
a reménykedő nagyanyá
nagyanyák,ák ,
örül nekünk a világ
s csinosítja magát.
gát.
A tengert az isten
ten nekünkk kkitalálta
italálta
s a jó időt is, a lombot a ffákra,
ákra,
földek a magjuk, gyöngyük
k, kagylók a gyönng yük
nekünk hordják. k. Köszönjük.
Az egyszeregyree s hogy a Föld fforog,
orog,
rájöttünk. Mi nagyon
agyon okosok
vagyunk. Hajunkk fölött tétova dallal
a szél tovahajt friss nyári lombot,
nevetve szültek szőke nők, bolondok,
vihogva és egészséges
zséges fogakkal.
Mondják
apáink is éltek
hordták
őket is a rétek:
lehet.
(Márai Sándor)
203
98524_jvil4tk-21.indd 203 2019. 06. 04. 15:11:35

Fejjel a falnak?
Egy perccel később – de lehet, hogy csak fél perc volt – valaki
megzörgette az ablakot.
– Hajnal van – mondta egy re-
szelős hang –, indulni kell!
– Matula bácsi?
– Én hát, mást várt talán?
– Neem – ásított ifjú barátunk –, de hány óra?
– Négy!
Gyula úgy érezte, hogy ez lehetetlen. Hét órát aludt, de úgy érez-
te: nem volt ez hét perc sem.
– Megyek – mondta Gyula, és abban a pillanatban elaludt volna, ha
Matula nem folytatja:
– Két óra, amíg odaérünk, horgászásra az a legjobb idő.
– Nem verem fel István bácsit?
– Bajosan, merthogy a falu végén találkoztam vele.
Gyula sóhajtva bújt ki a paplan enyhéből, az ágy lágy öleléséből a
hajnal friss, de kíméletlen légkörébe.
HÁNY ÓRAKOR KELTETTE FEL GYULÁT MATULA BÁCSI?
Matula elcsoszogott az ablak alól, s amikor Gyula kiment, már a

konyhában pipázott.
– Annyit pakolt ez a Nancsi, hogy három kubikosnak elég
lenne.
– Nem hoztok ti abból haza egy darabot sem…
– A temetőből sem szokás halottat hazahívni – elmélkedett
az öreg –, de meg is haragudnál, hát inkább megesszük.
Elindulás előtt még egyszer megakadt a szeme a szép kis szandá-
lokon, de nem szólt semmit.
Keresztülvágtak a kerten, s a kert alatti gyalogúton ballagtak a rét
felé. A fiú tulajdonképpen csak most kezdett felébredni. A rét és
a mezők hűvös levegője mintha kimosta volna tüdejét, és megsi-
mogatta arcát harmatos érintésével.
204
98524_jvil4tk-21.indd 204 2019. 06. 04. 15:11:35

Most kelt a nap. A lekaszált rétek tarlóján pókhálók ragyogtak,
amelyeket nappal sosem lehetett látni.
Gyula az iskolára gondolt. Ha ezt látnák, ezt a valódi kirándulást
és Matulát, biztosan nem mernének többé szemtelenkedni, hogy
„tágulj, te langalló, mert összemorzsollak!”.
– Hová mennek a varjak, Matula bácsi?
– Fene jobban tudja. Lehet, hogy a tocsogóba kis-
halat fogni, de lehet az is, hogy dögöt tudnak vala-
hol. Ha sok a szöcske, arra is rájárnak. Ezek szürkék, és húst
esznek. A fekete varjak majd télen lesznek itt.
MIT ESZNEK A SZÜRKE VARJAK?
Matula megállt.
– Ha pedig többet akar tudni ezekről a madarakról, kérje el ott-
hon azt a könyvet, amit az a Lovassy nevű tanár úr írt. Az tud
mindent. Nem nehéz a hátizsák?
– Nem.
– Menjünk, mert jönnek a szúnyogék.
Igen, amint megálltak, a szúnyogok erősen érdeklődtek Gyula füle
iránt, pedig úgy tudta, hogy a szúnyogok csak estefelé csípnek.
– Meg reggel… meg nappal is a bokrok kö- ö-
zött – mondta Matula, és hátra sem for-
dult –, csak esőben meg szélben tűnnek el.
– Hova?
– Mindenféle odúba, lyukba, levelek alá. Majd a Tüskevárban meg-
láthatja. Annyi van ott, hogy ha az ember megrúg egy bokrot, hát
a fele elrepül.
– Matula bácsi, van ott valami vár?
– Csak volt, ámbár talán tüskéből volt, mert követ nemigen lehet
ott találni. Az öregapám mondta, hogy legénykorában még lát-
szottak valami maradék falak, de aztán elnyelte a föld azokat is.
Hó meg fagy mállasztotta, iszalag befonta, bokrok nőttek rajta.
Volt, nincs.
– Ásni kellene.
205
98524_jvil4tk-21.indd 205 2019. 06. 04. 15:11:36

– Azt lehetne, akinek van kedve hozzá, ámbár hogy megennék a
szúnyogok, az biztos.
MI MARADT MEG A RÉGI VÁRBÓL?
– Meleg lesz máma – nézett az égre Matula –, de majd délre be-

húzódunk a gunyhóba.
– Van?
– Ha mondom…
Gyula ebből megértette, hogy ez a kérdés ha-
szontalanul felesleges volt. Ha Matula azt
mondja, hogy „behúzódunk a gunyhóba”,
akkor nyilvánvalóan van is gunyhó.
– Nagy kunyhó?
– Amekkora kell. Majd meglátja.
A gyalogút most már tétován
kanyargott a zsombék között, s
itt-ott kis tócsák ragyogtak, mint szétszórt, nagy tükördarabok.
A sás némelyütt lehajlott a gyalogútról, és kellemetlenül súrolta
Gyula érzékeny bőrét. A sás – ámbár ezt nem várta volna tőle –
karcolt, sőt vágott, és lábszára rövid idő múlva szépen vonalazott
kottapapírhoz hasonlított, szép piros vonalazással.
Gyula nem szólt, de a gumicsizmára gondolt.
MIÉRT JUTOTT GYULA ESZÉBE A GUMICSIZMA?
– A nádlevél jobban vág – nézett Matula egy pillanatra Gyula lábai-

ra –, mint a beretva. És nehezen is gyógyul…
Gyula erre sem válaszolt.
„Miért beretva? – gondolta. – Apám is borotvát mond, István bá-
tyám is, mindenesetre megnézem az akadémiai helyesírási szótár-
ban. Ámbár – legyintett Gyula – arra sem lehet sokat adni…”
– Hogy a fene… – mondta ifjú barátunk. Ez annak a pocsétának
szólt, amelybe elgondolkozva belelépett. Az új szandál már a har-
matot se nagyon szerette, de a sárból olyan elgyalázottan került
ki, mintha a szemétdombon találták volna.
206
98524_jvil4tk-21.indd 206 2019. 06. 04. 15:11:36

Matula a cuppanásra megfordult, és jól megnézte a cipőipar csúffá
tett remekét.
– Majd lemossuk – mondta gyengéden –, ha vízhez érünk.
– Hát ez nem víz? – nézett Gyula a pocsolyasorozatra, ami – úgy
látszik – főleg a gyalogúton helyezkedik el, de nem szólt semmit.
Ez nem a diskurálás ideje volt, mert Matula ment, mint a gép, és
egyre nehezebben maradt nyomában.
HOGYAN NÉZETT KI A SZANDÁL?
A szandál szíjai meglazultak, vágtak, de nem tartottak, és Gyula

már attól félt: valamelyik tocsogóban bennragadnak.
– Matula bácsi!
– No?
– Jobb, ha mezítláb megyek.
– Jó! – mondta az öreg. – Azt is meg
lehet szokni.
Gyula gyorsan kibújt a megereszkedett szandálokból, de nem
mondta, hogy elkényeztetett lábának szokatlan a hideg harmat,
bár a tocsogók vize langyos volt, és fenekükön lekvárpuha a feke-
te sár.
A napba most már nem lehetett belenézni, és a tocsogók gőzö-
lögtek, mintha alulról fűtötték volna őket.
MIÉRT MENT MEZÍTLÁB?
A hátizsák egyre nehezebb lett, de ettől elvonta figyelmét valami

távoli zsivajgás.
– Mi aaz?
– A vadrécék meg a többiek. Ilyenkor za-
jonganak, de később már elcsendesednek.
– Miért zajonganak?
– Hát azt én nem tudom. Egész éjjel hall-
gattak, talán most kibeszélik magukat. Örülnek a világosságnak,
mert most már nem kell félni a rókától, vidrától, görénytől, me-
nyéttől, bár nappal is bajba kerülhetnek.
207
98524_jvil4tk-21.indd 207 2019. 06. 04. 15:11:36

– Hogyan?
– Hát úgy, hogy a kánya megfogja a nyakukat, vagy a nagy sas vagy
a héja, néha meg a sólyom vág közibük… Itt vigyázzon, gödör van.
A gödröt kikerülték, tehát bele kellett menni a térdig érő fűbe.
– Szszsz – mondta Gyula –, szszsz… álljon meg, Matula bácsi, va-
lami belement a talpamba.
– Jó – mondta Matula –, addig rágyújtok – és rá is gyújtott, fél
szemmel sandítva Gyulára, aki tanácstalanul nézett körül, egyik
lábát a levegőben tartva.
a.
– Le kell ülni. Így nem tudom…
– Hát üljön le.
A fű csupa víz, és a
rövidnadrág is csak
egyszer volt még rajta. Hogy gondolja ezt az egész ügyet Matula?
Belelép valami tüskébe, mire azt mondja, hogy: jó! S most meg
ebben a vadonatúj nadrágban üljön le?
– Tönkremegy a nadrágom.
– Vizes lesz, de az nem baj. Én addig lassan ballagok…
MIÉRT KELLETT MEGÁLLNI GYULÁNAK?
Gyula kinézett egy szárazabb helyet, mégis úgy érezte, mintha

lavórba ült volna, ezenkívül szúrt is. A lába csupa sár… a tüskét
nem lehet látni… Matula megy…
– Hol a pokolban van az a nyomorult tüske?
Mérgesen tépett egy csomó növényt, letö- ö-
rölte a sarat, de így sem talált semmit.
Megnyomta a talpát, de nem fájt.
– Csak megszúrta valami – mondta
Matula, amikor utolérte –, ez előfordul.
Ha megkeményedik a talpa, akkor már
nem megy bele a drót sem.
Gyula hallgatott. Újra eszébe jutott a
gumicsizma.
MIÉRT NEM VOLT GYULÁNAK GUMICSIZMÁJA?
208
98524_jvil4tk-21.indd 208 2019. 06. 04. 15:11:36

Lásd, kisfiam,
ezt mind neked adom most
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,
legyen tiéd örökre az egész.
Vedd a telet és a nyarat, a lombost,
itt van neked az epe és a méz.
Ez itt a keserű s ez itt az édes,
ez a fekete és ez a fehér,
ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,
ez itt a méreg és ez a kenyér.
Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,
ölelni lágyan és birkózni kart,
és harcot is, hogy harcolj csakazértis,
a rózsa mellett ott legyen a kard.
Van még néhány elhányt és csonka holmi,
egy kis verőfény és egy-két kacaj,
viaskodó kedv, várat ostromolni,
és végezetre egy nagy, tompa jaj.
Iker ajándékot veszel örökbe,
oly ember-ízű és oly felemás,
de ember adta, nem telt néki többre,
eget ne vívj, mély kútakat ne áss.
Sötéten nyújtom ezeket tenéked,
s koldus apád most tétovázva áll,
mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,
és a baljában ott van a halál.
(Kosztolányi Dezső)
209
98524_jvil4tk-21.indd 209 2019. 06. 04. 15:11:37

ÜNNEPEINK,
HAGYOMÁNYAINK
Október 6.
Október 23.
Halottak napja
Mikulás
Luca-nap
Karácsony
Újesztendő
Farsang
Március 15.
Húsvét
Pünkösd
Anyák napja
Születésnap
Névnap
Augusztus 20.
210
98524_jvil4tk-21.indd 210 2019. 06. 04. 15:11:37

Október 6., a magyar nemzet gyásznapja
A nyugati hatalmak jóváhagyásával az osztrák császár az orosz cár
segítségét kérte a magyar szabadságharc leveréséhez. A magyar
tábornok esélytelennek ítélte a honvédsereget ekkora túlerővel
szemben, ezért letette a fegyvert. A magyar hadsereg feltétel nél-
kül megadta magát az orosz cárnak.
KINEK ADTA MEG MAGÁT A MAGYAR HADSEREG?
Ezzel a ténnyel nyilvánvalóvá vált az osztrákok veresége is. Az

orosz hadsereg kivonult az országból.
MIÉRT JELENTETTE EZ AZ OSZTRÁKOK VERESÉGÉT IS?
A bosszúállás, a kegyetlen megtorlás elkezdődött. Az aradi haditör-

vényszéken ítélték halálra a tizenhárom magyar főtisztet. 1849. ok-
tóber 6-án kivégezték őket. Ezen a napon Pesten Batthyány1 Lajos
miniszterelnököt is megfosztották az életétől. Az elítéltek haláluk
pillanatában is hősként, hazájukhoz hűen és méltón viselkedtek.
HOL VÉGEZTÉK KI A HONVÉDTISZTEKET ÉS A MINISZTERELNÖKÖT?
Október 6-a ettől kezdve a magyar nemzet gyásznapja.

MIÉRT OKTÓBER 6-A A MAGYAR NEMZET GYÁSZNAPJA?
Később Aradon nemzeti közadakozásból elkészíttették és felállí-

tották a vértanúk szobrát. A szobrot Zala György készítette.
HOL TALÁLHATÓ A VÉRTANÚK SZOBRA?
A kivégzés után Batthyány Lajos holttestét titokban helyezték el

egy kriptában. A nemzet önbecsüléséhez méltó nyilvános temeté-
sére 1870. október 6-án került sor. Ezen, a feljegyzések szerint,
százezer ember vett részt. Batthyány Lajos, a ki-
végzett miniszterelnök sírja Budapesten, a Fiumei
ei
úti sírkertben (a Kerepesi temetőben) van.
1
Batthyány – ejtsd: battyányi.
211
98524_jvil4tk-21.indd 211 2019. 06. 04. 15:11:38

Az Aradon kivégzett tizenhárom
hős hazafi
Aulich1 Lajos tábornok, Damjanich2 János tábornok, Kné-
zich3 Károly tábornok, Lahner4 György tábornok, Leiningen-
Westerburg5 Károly tábornok, gróf Nagysándor József lo-
vassági parancsnok, Poeltenberg6 Ernő tábornok, Török Ignác
mérnökkari tiszt, Vécsey7 Károly tiszt, gróf Dessewffy8 Arisz-
tid vezérőrnagy, Kiss Ernő altábornagy, Lázár Vilmos ezredes,
Schweidel9 József vezérőrnagy.
A gólyához
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár. ár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy – volt! az is elveszett!
ett!
Repülj, repülj! és délen valahol

A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!
k…!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,

Kik élünk: járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél és sirván, megyen
Uj hont keresni túl a tengeren.
(Tompa Mihály – részlet)
Ezért a versért a költőt haditörvényszék elé idézték, és internálták.
1
Aulich – ejtsd: aulih. 2 Damjanich – ejtsd: damjanics. 3 Knézich – ejtsd: knézics. 4 Lahner –
ejtsd: láner. 5 Leiningen-Westerburg – ejtsd: lejningen-veszterburg. 6 Poeltenberg – ejtsd:
pöltenberg. 7 Vécsey – ejtsd: vécsei. 8 Dessewffy – ejtsd: dezsőfi. 9 Schweidel – ejtsd: svejdel.
212
98524_jvil4tk-21.indd 212 2019. 06. 04. 15:11:38

Október 23., nemzeti ünnep
1956 őszén a magyar nép reményei újra szertefoszlottak. Az ural-
kodó párt megint egyik bűnös tagjának adta a vezetés, irányítás
jogát. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem változik semmi. Az elégedet-
lenséget és a csalódottságot már nem lehetett elfojtani. Az embe-
rek gyűléseket szerveztek. Október 23-án több mint kétszázezer
ember vonult Budapesten a Kossuth térre, a Parlament elé.
HOVA VONULT A TÖMEG?
A forradalmárok függetlenséget, demokráciát követeltek.

Az emberek kivágták a magyar zászló közepéből ből a
gyűlölt, elnyomó, idegen hatalmat jelképező címert.
mert.
A forradalom az egész országra kiterjedt, a határon
áron
kívüli magyarok közül is sokan csatlakoztak.
A győztes forradalmat ünnepeljük október 23-án.án.
MIÉRT A LYUKAS NEMZETI SZÍNŰ ZÁSZLÓ LETT A FORRADALOM
ADALOM JELKÉPE?
Tizenhárom nap múlva megindult az idegen hatalom hadserege és

az uralkodó párt a magyar nép ellen. A véres harcokat kegyetlen
megtorlás követte: 341 forradalmárt végeztek ki, köztük Nagy
Imre miniszterelnököt. Több mint húszezer ember került börtön-
be. 1956 végéig kétszázezer ember hagyta el Magyarországot.
MI KÖVETKEZETT A FORRADALOM LEVERÉSE UTÁN?
„[…] csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol

el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha,
sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.”
(Albert Camus)
213
98524_jvil4tk-21.indd 213 2019. 06. 04. 15:11:38

Exodus
[…] Így mentünk északnak. Mögöttünk
nagymessziről géppuska szólt,
aztán zöld rakéta jelezte:
szabad az út. Olyik dúdolt,
más felsóhajtott, hogy hazáját

cipőtalpán nem viszi el,
más meg, hogy szabad költözési
jogát senki nem veszi el;
[…] Ugorj! A fájdalom veled jön,

sosem szabad elmúlnia.
Mint zseblámpa, melyet letettek:
Világol túlnan Ausztria.
(Faludy György – részlet)
Ne feledd a tért
Ne feledd a tért, ahol elestek
lestek ők,
a földet se feledd,
bárhol hulltak el ők, fajtánk
ánk hű férfiai,
az a föld szent ügy hős-helye
helye lett,
mert, hol tiszta ügyért s így lám temiattad –
érted is hulltak el ők:
terül az bárhol a föld,
rejtelmesen egy terület!
Úgy az övék, hogy már a tied.
(Illyés Gyula – részlet)
214
98524_jvil4tk-21.indd 214 2019. 06. 04. 15:11:39

Halottak napja
Október végén szinte mindenki kimegy a temetőbe, meglátogatja
elhunyt hozzátartozóit. November elseje mindenszentek ünnepe,
másodika halottak napja.
MIKOR VAN MINDENSZENTEK ÉS HALOTTAK NAPJA?
Az emberek mindig megemlékeztek halottaikról.

Az ünnephez több népi hiedelem is kapcsolódik. Például
azért kell fényességet teremteni, hogy a világosban a „vé-
letlenül kiszabadult lelkecskék” újra visszataláljanak a maguk
sírjába. Vagy azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a ha-
lottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor
ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy
számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra.
MILYEN HIEDELMEK KAPCSOLÓDNAK EHHEZ AZ ÜNNEPHEZ?
Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.

Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
(Kosztolányi Dezső – részlet)
215
98524_jvil4tk-21.indd 215 2019. 06. 04. 15:11:39

Mikulás
Miklós püspök a II. században, az Ázsiában lévő Myra nevű város-
ban élt. Már életében szentként tisztelték, „Noel Babának”, „Aján-
dékozó Apának” hívták. Titokban próbálta a segítséget eljuttatni
a rászorulókhoz. A nép sokáig úgy hitte, hogy a hegyről maga a
tél jár le ajándékozni.
MILYEN EMBER VOLT MIKLÓS PÜSPÖK?
December 6-án, Miklós-napon Szent Miklós püspök jószívűségére

is emlékezünk. Ajándékot kaphatunk, és mi is ajándékot adhatunk.
MIKOR VÁRJUK A MIKULÁST?
A Mikulás mosolya
Hogyha baj ér, bánat, szégyen,
Bízzál Myra püspökében.
Elhozza csillagos éjen
Ajándékát észrevétlen.
Cipődet ablakba tedd ki,

Kincseit szívedbe rejti,
Ahogy tette sokszor régen.
Megjön sűrű hóesésben.
Arcát senki meg ne lássa,

Rejti fehér nagy szakálla.
Találkozhatsz véle bárhol,
Megismered mosolyáról.
Kitől jót és szépet várhatsz,

Bizony Ő: a Mikulás az.
Csengettyűje szól a szánnak:
Itt volt, de már messze vágtat. […]
(Kozma László – részlet)
216
98524_jvil4tk-21.indd 216 2019. 06. 04. 15:11:40

Luca-nap: december 3.
„Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” A lux latin szó,
jelentése: fény. Ebből származik a Luca név. Ezen a napon a fény-
ből, világosságból nagyon kevés jutott a földre. December 13-a
volt valamikor régen az év legrövidebb napja. Az éjszaka hosszú,
a nappal rövid és általában ködös, felhős, borongós, szürke volt.
MILYEN NAP VOLT DECMBER 13-A?
Az emberek figyelték a napjárást, az évszakok, január 2018
a hold változásait. Az ismétlődéseket észre-

vették, és ebből különféle naptárrendszere-
ket hoztak létre. Európában sokáig a Julianus1-
naptárt használták. A XVI. század végére azonban az éves napjárás
és a naptári dátum közti különbség tíz napra nőtt.
HÁNY NAP VOLT AZ ELTÉRÉS?
Gergely pápa rendeletében úgy változtatta meg az addig haszná-

latos naptárt, hogy csökkentette a szökőévek számát. Ezt a vál-
toztatást visszafelé is elvégezték. Ezért 1582. október 4-e után
október 15-e következett.
MIÓTA HASZNÁLJUK A GERGELY-NAPTÁRT?
A Gergely-naptár számolási módszere pontosabb, mint a Julianus-

naptáré. Azért ennél is van eltérés, csak sokkal kisebb. A napjárás
és a naptár különbsége 3300 év alatt tesz ki egy napot.
MEKKORA AZ ELTÉRÉS?
Az országok, az uralkodók és a közemberek is nehezen fogadták

el az új napszámítást. A nyomdák hosszú ideig Ó és Új Kalendárium
címen mind a két naptárt közölték egymás mellett.
MIÉRT NEM A LUCA-NAP AZ ÉV LEGRÖVIDEBB NAPJA?
1
Julianus – ejtsd: júliánusz.
217
98524_jvil4tk-21.indd 217 2019. 06. 04. 15:11:40

Karácsony
A kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Akkor
Augustus1 császár rendelete szerint népszámlálást tartottak.
Mindenkinek a születési helyére kellett utaznia, ezért József és
Mária Betlehembe ment. Amikor odaértek, a város már nagyon
zsúfolt volt, nem volt üres szállás. József és Mária egy istállóban
húzódott meg. Itt született meg a gyermek.
MIÉRT BETLEHEMBEN SZÜLETETT JÉZUS?
December 24. szenteste. Ezen a napon állítjuk és díszítjük fel a

karácsonyfát. Szenteste minden elcsendesedik, leáll a közlekedés.
Az emberek otthonaikban csendesen, békésen ünnepelnek, örül-
nek a csodának.
HOGYAN ÜNNEPELÜNK SZENTESTE?
Magyarországon ezen az estén ajándékoz-

zák meg egymást a családtagok. A napkeleti
bölcsek a csecsemő Jézusnak ajándékokat
vittek Betlehembe. Egyes elméletek szerint
az ajándékozás szokása innen ered.
A családokban ilyenkor a hagyományos karácsonyi vacsorát készí-
tik el, például halat, pulykát, mákos és diós kalácsot. Van, ahol egy
szelet kalácsot vagy egy szép almát szétosztanak egymás között,
hogy a család mindig együtt maradjon és összetartson.
MILYEN HAGYOMÁNYAINK VANNAK?
1
Augustus – ejtsd: agusztusz.
218
98524_jvil4tk-21.indd 218 2019. 06. 04. 15:11:40

Régen valamilyen ágat vittek be a házba. Magyar-
országon általában rozmaringágacskát, nyár-
fa- vagy kökénybokorágat.
A gerendára függesztették fel, és aranyo-
zott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítet-
ték. A dió a rontást űzte el, a gyümölcs a bőséget, egészséget
jelképezte, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztetett.
MIT JELKÉPEZTEK EZEK A DÍSZEK?
Az első fenyőfa karácsonyfát a feljegyzések szerint a XV. század-

ban, Németországban állították. Kezdetben a gazdag családok kö-
rében terjedt el, később általánossá vált ez a szokás.
Egy tiszta fényes éjszakán…

Egy tiszta fényes éjszakán
csendült az ősi dal,
angyalsereg hajolt alá
arany hárfáival:
békesség és jóakarat
az Úrtól, emberek!
Némán hallgatta a világ
az angyalzengzetet.
De mételyezi bűn s viszály,

s a világ kínja nagy,
kétezer év rossz hömpölyög
az angyalok alatt,
s ember embernek farkasa,
hangjukra mit sem ád!
Csitt! Hallgassuk, viszálykodók,
az angyalok dalát!
(Angol karácsonyi ének)
219
98524_jvil4tk-21.indd 219 2019. 06. 04. 15:11:41

Karácsonyi ének
Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Bölcs bocik szájának langy fuvalma

jobb tán mint csillag-ür szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?
Istálló párája, jobb az neked,

mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult…
Becsesnek láttad te e földi test

koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy „megszületett”!
Szeress hát minket is, koldusokat!

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
(Babits Mihály)
220
98524_jvil4tk-21.indd 220 2019. 06. 04. 15:11:41

Betlehemi királyok
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Irul-pirul Mária, Mária
Három király mi vagyunk. boldogságos kis mama.
Lángos csillag állt felettünk, Hulló könnye záporán át
gyalog jöttünk, mert siettünk, alig látja Jézuskáját.
kis juhocska mondta – biztos A sok pásztor mind muzsikál.
itt lakik a Jézus Krisztus. Meg is kéne szoptatni már.
Menyhárt király a nevem, Kedves három királyok,
Segíts, édes Istenem. jóéjszakát kívánok!
(József Attila)
Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.
221
98524_jvil4tk-21.indd 221 2019. 06. 04. 15:11:42

Újesztendő
December 31-e az év utolsó napja. Ezen a napon a Szilveszter
nevű fiúk, férfiak a névnapjukat is ünneplik.
KINEK A NÉVNAPJA VAN DECEMBER 31-ÉN?
Az elmúlt évet búcsúztatjuk, és jót remélve várjuk az új évet. Az

emberek végiggondolják, mi sikerült az óévben vagy éppen mi
nem valósult meg, mi volt a rossz. Sokan megfogadják, hogy ezen-
túl – jövőre – változtatnak szokásaikon. Másképp, jobban, okosab-
ban fogják végezni a rájuk bízott feladatokat.
Alkalmi vers
[…] Kívül, belül maradjon A bíró is, mint eddig
Békében az ország; Tisztét jól betöltse:
A vásárra menőket Víz kedviért a babát
Sehol ki ne fosszák. Soha ki ne öntse;
Béke legyen a háznál Emberiség, igazság
És a szívredőben. Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs, Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben. Ez uj esztendőben. […]
(Arany János – részlet)
Farsang
A farsang január 6-tól (vízkereszttől) a húsvéti böjt kezdetéig tart.
Régen ekkor értek rá pihenni, szórakozni, mulatozni az emberek.
Az évben a legtöbb lakodalmat is farsang idején tartották. Majd-
nem minden farsangi szokásban előfordul az álarcos, jelmezes
„alakoskodás”. Az emberek átváltoznak kis időre. Ilyenkor termé-
szetes a vidámság, a tréfálkozás, a jókedv. Az emberek azt várják,
hogy a természet is átváltozzon, legyen a télből tavasz.
MIKOR VAN A FARSANGI IDŐSZAK? HOGYAN MULATOZNAK
AZ EMBEREK FARSANGKOR?
222
98524_jvil4tk-21.indd 222 2019. 06. 04. 15:11:42

Március 5., nemzeti ünnep
Magyarország 1848-ban már hosszú ideje a Habsburg1 Birodalom
része volt. Nem volt tényleges önkormányzata, nem tudott nem-
zeti érdekeinek megfelelő politikát folytatni.
MELYIK BIRODALOMHOZ TARTOZOTT MAGYARORSZÁG?
1848 első hónapjaiban Európa több nagyvárosában

forradalom tört ki. Ez kedvező körülménynek látszott.
Talán a változások törvényes úton is megvalósulhat-
nak! Kossuth Lajos a parlament küldöttségével 1848.
március 15-én Bécsbe utazott, hogy a követeléseket
elfogadtassák az uralkodóval.
MIKOR UTAZOTT KOSSUTH BÉCSBE?
Ugyanezen a napon kis létszámú, főleg írókból, költőkből álló értel-

miségi csoport Pesten az utcára ment. Felolvasták a Tizenkét pontot.
Ezek a magyar nemzet legfontosabb követeléseit tartalmazták.
MIT OLVASTAK FEL A MÁRCIUSI IFJAK?
A márciusi ifjak egyik vezetője, Petőfi Sándor elszavalta költemé-

nyét, a Nemzeti dalt. Az utca népe csatlakozott az ifjakhoz. Lefog-
laltak egy nyomdát, és kinyomtatták a két röpiratot. Néhány óra
múlva már több tízezres volt a tömeg. Kiszabadították Táncsics
Mihályt a börtönből.
KI OLVASTA FEL A NEMZETI DALT?
A Tizenkét pont legfontosabb követelése a sajtószabadság, a füg-

getlen magyar kormány, az évenkénti országgyűlés, a vallási és
polgári jogegyenlőség, a nemzeti hadsereg, a közteherviselés meg-
teremtése, a jobbágyság megszüntetése volt, valamint az újraegye-
sülés Erdéllyel.
MILYEN KÖVETELÉSEKET TARTALMAZOTT A TIZENKÉT PONT?
1
Habsburg – ejtsd: habzburg.
223
98524_jvil4tk-21.indd 223 2019. 06. 04. 15:11:42

Március 15-én a pesti forradalmat és a szabadságharc kezdetét
ünnepeljük. Kitűzzük a nemzeti színű szalagból készült kokárdát.
MIT ÜNNEPLÜNK MÁRCIUS 15-ÉN?
„Vasvári és én föl s alá jártunk a szobában. Vasvári az én botommal

hadonászott, nem tudva, hogy szurony van benne. Egyszerre kiröpül a
szurony, egyenesen Bécs felé anélkül, hogy valamelyikünket megsértett
volna. – Jó jel! Kiáltánk föl egyhangúlag.”
(Petőfi Sándor)
„Petőfi költő vezérlete alatt álló sokaság martzius 15-én ½ tíz órakor
a mérnöki és orvosi ifjúságot az előadások alatt megrohanván, azt
magához csatlakozásra buzdította.”
(Jedlik Ányos)
„E kiszegezett hirdetmények némelyikéhez 13. pontként, ceruzával

odaírták az államfoglyok kiszabadítását is, ez különösen az izgató írá-
sok terjesztéséért bebörtönzött, Stancsics (Táncsics) államfogolyra vo-
natkozik.”
(Ignatz von Lederer)
„[…] március 15-ike reggelén: kiváltképpen a közeli szomszédságban

levő gymnasiumbeli ifjúság élénksége, zsibaja jelenté nekem, hogy va-
lami szokatlan nagy dolog van készülőben.
Majd egész nap az ablak vasán csüngtem. Az eső szünet nélkül esett,
de azzal senki semmit nem gondolt.”
(Táncsics Mihály)
224
98524_jvil4tk-21.indd 224 2019. 06. 04. 15:11:42

Húsvét
A keresztény vallás legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását, a meg-
váltást, a halál legyőzését ünneplik a keresztények.
MIT ÜNNEPELNEK A KERESZTÉNYEK?
Úgynevezett mozgó ünnep. Nem adott naptári napon van, hanem

a Nap és a Hold járásához kapcsolódik az időpontja.
Húsvét vasárnapja a tavaszi
nap-éj egyenlőséget (március
21-ét) követő első holdtölte
utáni első vasárnap. Legkoráb-
ban március 22-én, legkésőbb április 25-én lehet húsvétvasárnap.
MIT JELENT AZ, HOGY MOZGÓ ÜNNEP?
A természet újjászületését, a tavaszt is ünnepeljük. Hagyományos

húsvéti ételeink és fennmaradt húsvéti szokásaink vannak. Egyik
ilyen régi szokás a tojásfestés.
Ez a lányok, asszonyok dolga.
Régebben házi festékanyagot használtak:
hagymalevelet, zöld dióhéj főzetét, vad-
körte vagy vadalma héját. A tojásokat
díszítik rajzzal, karcolással, növényi le-
velek mintázatával, viasszal. Nagy ügyes-
séget kíván a tojások patkolása.
MIVEL FESTETTÉK MEG RÉGEN A TOJÁSOKAT?
Húsvéthétfőn a fiúk, férfiak meglocsolják a lányokat, asszonyokat.

Régen a kútból húzott friss vízzel „öntöztek”, ma már „szagos
vízzel” locsolnak. Néhány helyen húsvétkor a locsolás helyett a
vesszőzés volt szokásban. Mindegyik a termékenységet és a meg-
tisztítást jelképezi. A lányok hímes tojást adnak a locsolóknak, a
vesszőzőknek.
HOGYAN ZAJLIK A LOCSOLKODÁS?
225
98524_jvil4tk-21.indd 225 2019. 06. 04. 15:11:42

Locsolóversek
Kelj föl párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással!
(Népköltés)
Kellemes és boldog
Ünnepet kívánok!
Öntözködni jöttem,
Hol vannak a lányok?
Rózsavizet hoztam,
Csak nem féltek tőle?
Gyertek hát közelebb
Hadd adjak belőle.
(Népköltés)
Tavasz
Zöldülni tanul a fű, Hazaszáll a fecskepár,
nő, növekszik egyre, nézd! a szúnyogoknak hada, nézd!
S mit csinál a napsugár? még csak zizzenni se mer,
Tanulja a napsütést. tanulja a remegést.
Bólogat a hóvirág, Zörögni is elfelejt

szél tanítja rá – na nézd! erdő alján a haraszt,
Hát a szagos ibolya? némán figyel: a világ
Tanulja a kékülést. most tanulja a tavaszt.
(Szilágyi Domokos)
226
98524_jvil4tk-21.indd 226 2019. 06. 04. 15:11:43

Pünkösd
A húsvét utáni ötvenedik napon van pünkösd (a pentekoszté gö-
rög szó, jelentése: ötvenedik). A keresztények az egyház születé-
sét és Jézus jelenlétét ünneplik.
MIT JELENT A PÜNKÖSD SZÓ?
A régi pünkösdi népszokások közül még élő hagyomány a pünkös-

dölés, a pünkösdi királynéjárás. A pünkösdi király választása sajnos
teljesen eltűnt. Erre már csak a régi szólás emlékeztet: rövid, mint
a pünkösdi királyság.
MILYEN NÉPSZOKÁSOK KAPCSOLÓDNAK PÜNKÖSDHÖZ?
Pünkösd idejére minden feléled, zsong, zsibong az élet. A nagy

nyári munkák előtt az emberek megállnak egy kicsit: ünnepelni,
örülni, fohászkodni a bő termésért.
Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.

„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
(Szabó Lőrinc)
227
98524_jvil4tk-21.indd 227 2019. 06. 04. 15:11:43

Anyák napja
Má
Május első vasárnapján köszöntjük az anyákat. Az
ókori
ó Görögország tavaszi ünnepe feledésbe me-
rült. Az 1600-as években éledt újjá Angliában. Ilyen-
rü
kor minden szolgáló, cseléd szabadságot kapott,
ko
hazamehetett, hogy együtt ünnepelhessen a csa-
h
lád. Magyarországon 1925-ben ünnepelték meg
először az anyák napját. 1928-ban egy miniszteri
rendelet iskolai ünneppé nyilvánította.
MIÓTA ÜNNEP MAGYARORSZÁGON AZ ANYÁK NAPJA?
A kisgyermeknek nagyon hosszú ideig szüksége van az anya közel-

ségére. Az ő gondoskodása, szeretete nyújtja azt a biztonságot,
ami az egészséges testi és lelki fejlődéshez kell. A kisbaba már
a méhen belüli életben „megismeri” anyukáját, és „felismeri őt” a
születés után. A csecsemő és a kisgyermek az anyukája mellett
tudja igazán megtapasztalni a környezetét, megtanulni az anya-
nyelvét, elsajátítani az együttélés szabályait.
MIÉRT NAGYON FONTOS AZ ANYUKA KÖZELSÉGE?
A négy-öt éves gyermek rövid ideig ügyesen elboldogul az anyu-

kája nélkül. Ebben a korban egy-egy délelőttöt szívesen eltölt tár-
sai között. Tud segítséget kérni és segítséget nyújtani.
Képes a többi gyerekre figyelni, velük együtt játszani. Meg tud
velük egyezni a játékszabályokban, és képes betartani őket. Azért,
ha érte megy az anyukája, nagyon örül. Boldogan megy haza, köz-
ben mindent megbeszélnek.
HÁNY ÉVES KORBAN TUDNAK A GYEREKEK EGYÜTT JÁTSZANI?
Ezt a gondoskodást, törődést köszönjük meg anyák napján. A szü-

lők, különösen az anya odaadása, kedvessége, szeretete nélkülöz-
hetetlen a gyermek, a család számára.
MIT KÖSZÖNÜNK MEG ANYÁK NAPJÁN?
228
98524_jvil4tk-21.indd 228 2019. 06. 04. 15:11:43

A királyfi három bánata
[…] Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előre követnek.
Amíg ő van, vígan élném a világom,

nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni.
A másik bánatom: hogyha ő majd holtan

fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki sem tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,

az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
(Mécs László – részlet)
229
98524_jvil4tk-21.indd 229 2019. 06. 04. 15:11:44

Születésnap
Van egy nap az évben, amikor biztosan mi vagyunk az ünnepeltek:
a mi születésnapunk. Ezen a napon hozzátartozóink, barátaink
megköszöntenek bennünket. A születésnapi tortára annyi gyertya
kerül, ahány évesek vagyunk. Ajándékot is kapunk. Szüleink, test-
véreink, barátaink születésnapját mi is megjegyezzük. Titokban
meglepetést szoktunk készíteni nekik.
HOGYAN ÜNNEPELJÜK A SZÜLETÉSNAPOKAT?
Az ember születésnapja nem mozgó ünnep. Minden évben ugyan-

abban a hónapban és annak a hónapnak azon az adott sorszámú
napján van. Ez a nap persze eshet keddre, szerdára, péntekre,
vasárnapra vagy a hét többi napjára. Az ember egyik fontos és
lényeges személyi adata a születésének ideje. Ezt hivatalos okmá-
nyokon fel kell tüntetni.
MIÉRT KELL PONTOSAN TUDNI A SZÜLETÉSI DÁTUMUNKAT?
Sietek
Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.
(I. Sjöstrand)
230
98524_jvil4tk-21.indd 230 2019. 06. 04. 15:11:44

Névnap
Amikor megszületik a kisbaba, kap nevet is. Az emberek neve két
részből áll. Magyarországon az első név a családnév. Apukájuk csa-
ládnevét kapják a gyermekek. Például Széchenyi1 Istvánnak három
gyermeke volt: Széchenyi Béla, Széchenyi Ödön és Széchenyi Júlia.
HONNAN KAPJA AZ EMBER A CSALÁDNEVÉT?
A második név az utónév vagy keresztnév. Ezt a nevet a szülők

választják a gyermeknek. Az utóneveknek általában is-
vál
merjük az eredetüket, a jelentésüket, és van becé--
me
zzett alakjuk is.
Például az Anna név héber eredetű. Jelentése::
kellem, báj, kecsesség. Szokták Ancsának, An-
nácskának, Aninak becézni.
A M Margit görög–magyar eredetű. Jelentése: a
tenger lánya, a világosság gyermeke, gyöngy. Szok--
teng
tákk Margónak, Margitkának, Grétinek becézni.
AC Csaba török–magyar eredetű. Jelentése: pásztor, kó-
borló. Szokták Csabikának, Csabinak becézni.
A Vilmos latin–germán eredetű. Jelentése: erős aka-
ratú, védelmező. Szokták Vilinek, Vilmoskának be-
cézni.
MIT TUDUNK AZ UTÓNEVEKRŐL?
A kisbaba hivatalosan is megkapja a nevét.

Ezt úgy hívjuk, hogy anyakönyvezik. Ettől
kezdve joga van ezt a nevet viselni, de köte-
les is ezt használni. Ennek segítségével azo-
nosítják és különböztetik őt meg másoktól.
MIÉRT FONTOSAK A NEVEK?
Az év egy bizonyos napján ünnepeljük a névnapunkat.

1
231
98524_jvil4tk-21.indd 231 2019. 06. 04. 15:11:44

Névnapra
Névnapodra mit vegyek?
Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építő-köveket?
Nem, már tudom mit tegyek:

néked tavaszt rendelek,
bodzafát és kék eget,
rajta csokros felleget.
Megrendelem jó előre
a virágot a mezőre,
tél után a lomb-nyílást,
betegségre gyógyulást.
És ha meglesz egy napon:

bedobom az ablakon.
(Nemes Nagy Ágnes)
Pufi
Pufinak hívja mindenki, Pufit Karl-Fredriknek hívják,

mert egy picurkát pufók. de ezzel senki se törődik,
Csak egy picurkát. csak Ulla.
Gyakran áll a tükör előtt, Karl-Fredrik! – kiabálja
és motyogja: „Csak egy picurkát.” jó hangosan, hogy
Pufinak fogynia kellene, hallja mindenki.
de ha olyan nagyon szereti Pufi szereti Ullát.
a húsgombócot! (B. G. Hallqvist)
232
98524_jvil4tk-21.indd 232 2019. 06. 04. 15:11:45

Augusztus 20., nemzeti és állami ünnep
Államalapító Szent István ünnepe
István király több mint ezer évvel ezelőtt erős magyar államot
alkotott. Államalapító volt politikai, vallási és társadalmi szem-
pontból. Tehetségével, bölcsességével elérte, hogy Magyarország
fennmaradjon és ne vesszen el az ország függetlensége. A függet-
lenség mellett megőriztük szokásainkat, magyar anyanyelvünket,
hagyományaink nagy részét is. Szent Istvánt az 1000. év karácso-
nyán koronázták királlyá Esztergomban.
MIT KÖSZÖNHETÜNK ISTVÁN KIRÁLYNAK?
István király apja, Géza fejedelem építtette fel Esztergomban a

hegyi kővárat, hhozzá a lakótornyot és a templomot.
iparos- és kereskedőtelep létesült. Ist-
A vár alatt ip
ván király 975
9 körül született Esztergomban (ak-
kor még Vajk volt a neve).
Az esztergomi vár volt több mint két-
száz évig a magyar királyok székhe-
lye. Az esztergomi érsek kizárólagos
jogában állt a magyar királyok koro-
názása.
KI KORONÁZHATTA MEG A MAGYAR KIRÁLYT?
István király a pápától kapta a királyi koronát. Az államalapítás

ezeréves évfordulója alkalmából emléktörvényt alkottak.
A Szent Koronának és a hozzá tartozó tozó jjelvé-
elvé-
nyeknek a védelmére, megóvására, intézke-
ntézke-
dések megtételére megalakították a Szent
Korona Testületet. A testület elnöke
a köztársasági elnök.
KI A SZENT KORONA TESTÜLET ELNÖKE?
233
98524_jvil4tk-21.indd 233 2019. 06. 04. 15:11:45

Az új kenyér
Az új kenyér ünnepe a XIX. század végétől vált általánossá Ma-

gyarországon. Az emberek a sikeres aratásért, az új búzáért, az
új kenyérért mondanak hálát. Bizakodva, reménykedve néznek a
hosszú tél elé.
„[…] nem akartunk mi semmi mást, csak élni.

Szántani, vetni és remélni
Szántani, vetni és remélni
jó munkáért vidám aratást.”
(Wass Albert – részlet)
„Fegyverkovácsok munkája közben, harci mének legeltetése alatt,

a holdfénynél éneklő pogány asszonyok dalolásából született a ma-
gyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit,
a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.”
(Krúdy Gyula – részlet)
Szó
Aki a szót megragadja
sugarát is ragyogtatja
árnyékát is megmutatja.
Aki a szót elcsépeli

fényét árnyát elkeveri
magasságát porba veri.
(Weöres Sándor)
234
98524_jvil4tk-21.indd 234 2019. 06. 04. 15:11:45

Szógyűjtemény
billog ................... 4. oldal kuruc .................. 41. oldal
székely ................ 4. oldal patika ................. 43. oldal
takács .................. 7. oldal ökör ................... 53. oldal
palást ................... 11. oldal palatábla ............ 54. oldal
selyem- parittya-
mennyezet ......... 11. oldal madzag ............... 56. oldal
kandúr ................13. oldal gatyamadzag ..... 57. oldal
szivattyús kút ....13. oldal orsó .................... 60. oldal
málhás ló ........... 29. oldal rokka ................. 60. oldal
szalon ................. 31. oldal háziszőttes ........ 70. oldal
poggyász .............39. oldal rokolya .............. 73. oldal
235
98524_jvil4tk-21.indd 235 2019. 06. 04. 15:11:46

gyémánt ............. 81. oldal derékszíj .......... 113. oldal
testamentum .... 82. oldal obsitos ............. 114. oldal
mester-
kucsma .............. 82. oldal
gerenda ........... 116. oldal
kagylóbúb ......... 90. oldal csikó ................. 125. oldal
diótörő .............. 94. oldal úritök ............... 126. oldal
ordas .................. 97. oldal uszony .............. 129. oldal
lampion ............ 105. oldal pólya ................ 133. oldal
lant ................... 108. oldal Lánchíd ............ 141. oldal
ggerenda ............ 111. oldal budai sikló ...... 142. oldal
kova ...................113. oldal kőteknő ........... 147. oldal
236
98524_jvil4tk-21.indd 236 2019. 06. 04. 15:11:46

Szakszavak
Himnusz: imaszerű ének. Istenhez, istenekhez fohászkodó, tőle,
tőlük segítséget kérő alkotás.
Ismeretterjesztő olvasmány: olyan szöveg, mely tényeket,
adatokat, tudományos eredményeket közérthetően bemutat,
megismertet.
Közmondás: tanulságos gondolat. Olyan tapasztalatot fogalmaz
meg, amely a közösség számára fontos. A néphagyomány részévé
vált.
Mese: kitalált történet.
Monda: történelmi eseményhez, helyszínhez, személyhez kap-
csolódó történet. A valóságos tények kiegészülnek, módosulnak
kitalált részekkel.
Műmese: olyan kitalált történet, melynek ismerjük a szerzőjét.
A mese szövege nem változik.
Népdal: ismeretlen szerzőjű dal. Szövege, dallama változik.
Népmese: olyan kitalált történet, amelynek nem ismerjük a
szerzőjét. A népmese szövege változik.
Regény: hosszú irodalmi mű. A főhős életét, életének egy ese-
ményét végigkísérő hosszú történet.
Történelmi olvasmány: olyan történet, mely történelmi ese-
ményekhez, híres történelmi személyekhez kapcsolódik.
Vers (költemény): kötött, szabályos szöveg. Minden versnek
van ritmusa, és bizonyos sorai gyakran rímelnek.
Versritmus: a versekben a szótagok szabályos váltakozása, a sza-
vak zenei hangzása.
237
98524_jvil4tk-21.indd 237 2019. 06. 04. 15:11:47

Tartalom
Himnusz (Kölcsey Ferenc – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
A látható emlékezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
Oskolába, oskolába (népmese nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
A császár új ruhája (Hans Christian Andersen) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
A macska (Gárdonyi Géza nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Macskainduló (Weöres Sándor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
A kóró és a kis madár (Móricz Zsigmond) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Szökevény szeplők (Lázár Ervin nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Szózat (Vörösmarty Mihály) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
Szállítás, közlekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
Mister Fogg napirendje (Jules Verne nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
Cipekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
A fogadás (Jules Verne nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
Rákóczi, a nemzet egyesítője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
A patkó nyoma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
Kurucok a huszti várban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
II. Rákóczi Ferenc életéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45
Ki a tündér? (Szabó Magda nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
Elindultam szép hazámból (népköltés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
Bél Mátyásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
Szenecske kiskutyája (Lakatos Menyhért nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54
A kézi fonás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60
Az öreg fazék titka (Lakatos Menyhért nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
Gandhi életéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70
A didergő király (Móra Ferenc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71
A falu vénei (Isaac Bashevis Singer nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
A szegény takács szerencséje (Ludwig Bechstein nyomán) . . . . . . . . . . . . 79
Mi az? (népköltés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81
A koppányi aga testamentuma (Fekete István nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . 82
A Pannon-tenger „ükunokája” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90
A tihanyi visszhang (Wass Albert nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
A víz (Orbán Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93
Diótörő (E. T. A. Hoffman nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94
Farkasüvöltő (Csanádi Imre) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97
Zlata, a kecske (Isaac Bashevis Singer nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98
Tavaszünnep, karácsony, hanuka, ramadán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
238
98524_jvil4tk-21.indd 238 2019. 06. 04. 15:11:47

Külföldiek (Siv Widerberg nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
A brémai muzsikusok (Grimm testvérek nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108
A tűzgyújtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
A tűzszerszám (népmese) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114
Találós kérdés (népköltés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118
A szorgalmas és a rest leány (székely népmese) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119
Pajtások (Kassák Lajos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125
A rátóti csikótojás (népmese) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126
A három kincs (ujgur népmese) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128
Az újszülött, a csecsemő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133
Szunnyadj, kisbaba (Weöres Sándor – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
Fiam születésére (Petőfi Sándor – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
Aisha és Fatime (török népmese nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
Széchenyi István és családja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
Piroska és a farkas (Grimm testvérek nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143
Magyar Tudományos Akadémia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
Tót Antal körtéi (Móra Ferenc nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150
Adjon az Isten (Nagy László) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
A betyár halála (népmese nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
Nemzeti dal (Petőfi Sándor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158
A váratlan vendég (Rudyard Kipling nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 160
A farkasokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
Tíz évvel később (Rudyard Kipling nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
Mese (Orbán Ottó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173
A zsákmányosztás titka (afrikai népmese) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
A nagy természet (Tamkó Sirató Károly) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
Örmény Vertán (erdélyi népmese nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
Kiszámoló (népi mondóka) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178
A furcsa koccintás (Karl May nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
Állatszelídítés (Markó Béla) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
Párduc is, leopárd is . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186
A rosszul sikerült mutatvány (Karl May nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187
Átkelés a vízen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190
Chelm bolondjai meg az ostoba harcsa (Isaac Bashevis Singer nyomán) . . 192
Kezdődik a nyaralás (Fekete István nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196
Sarjak (Márai Sándor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203
Fejjel a falnak? (Fekete István nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204
Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most (Kosztolányi Dezső) . . . . . . . . 209
239
98524_jvil4tk-21.indd 239 2019. 06. 04. 15:11:47

ÜNNEPEINK, HAGYOMÁNYAINK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210
Október 6., a magyar nemzet gyásznapja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211
Az Aradon kivégzett tizenhárom hős hazafi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212
A gólyához (Tompa Mihály – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212
Október 23., nemzeti ünnep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213
Exodus (Faludy György – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
Ne feledd a tért (Illyés Gyula – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214
Halottak napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
Halotti beszéd (Kosztolányi Dezső – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
Mikulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
A Mikulás mosolya (Kozma László – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
Luca-nap: december 13. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217
Karácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
Egy tiszta fényes éjszakán… (angol karácsonyi ének) . . . . . . . . . . . . . . . . 219
Karácsonyi ének (Babits Mihály) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220
Betlehemi királyok (József Attila) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221
Újesztendő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222
Alkalmi vers (Arany János – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222
Farsang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222
Március 15., nemzeti ünnep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
Húsvét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225
Locsolóversek (népköltés) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
Tavasz (Szilágyi Domokos) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226
Pünkösd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
Tavasz (Szabó Lőrinc) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
Anyák napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 228
A királyfi három bánata (Mécs László – részlet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
Születésnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230
Sietek (Ingrid Sjöstrand) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 230
Névnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
Névnapra (Nemes Nagy Ágnes) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232
Pufi (Britt Gerda Hallqvist) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 232
Augusztus 20., nemzeti és állami ünnep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
Az új kenyér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
Szó (Weöres Sándor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 234
Szógyűjtemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Szakszavak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237
240
98524_jvil4tk-21.indd 240 2019. 06. 04. 15:11:47

Ofi Játékvilág 4

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Ofi Játékvilág 4

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

170 mm 20mm 170 mm

Raktári szám: NT-98524

A kiadvány megfelel az 51/2012. (XII. 21.) számú EMMI-rendelet 11. melléklete

A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban közreműködő szakértők:

Átdolgozta: Hargitai Katalin

Bírálta: Vinczéné Bíró Etelka

Illusztrálta: Faltisz Alexandra, Borbás Zoltán

Felelős szerkesztő: Remeczné Komár Gabriella

Az átdolgozott kiadást szerkesztette: Boldizsárné Kovács Gizella

© Hargitai Katalin, Eszterházy Károly Egyetem, 2018

Eszterházy Károly Egyetem • 3300 Eger, Eszterházy tér 1.

A kiadásért felel: dr. Liptai Kálmán rektor • Raktári szám: NT-98524

Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen

Ez a tankönyv a Széchenyi 2020 Emberi Erőforrás Fejlesztési

98524_jvil4tk-21.indd 2 2019. 06. 05. 12:26:09

Ha harmadik osztályban a Játékváros című tankönyvből tanultál,

Isten, áldd meg a magyart Őseinket felhozád

98524_jvil4tk-21.indd 3 2019. 06. 04. 15:10:48

Ausztráliában a követpálcával igazolták, hogy az üzenet átadója

A székely-magyar rovásírás a magyarság saját írása volt. A fenn-

98524_jvil4tk-21.indd 4 2019. 06. 04. 15:10:48

– Hát drága öreg nénike, ez onnét van, hogy oskolába jártunk,

Az asszony elment az igazgató úrhoz, s megkérlel-

98524_jvil4tk-21.indd 5 2019. 06. 04. 15:10:49

Úgyhogy végül megengedte az igazgató úr. Elmegyen az öregem-

Fogják a táskát, és viszik egyenesen a csendőrőrsre.

A két öreg elment haza. A pénzt boldogan elköltögették, jó életük

98524_jvil4tk-21.indd 6 2019. 06. 04. 15:10:49

És kiszámíttatott a kincstárából száz csengő aranyat

98524_jvil4tk-21.indd 7 2019. 06. 04. 15:10:49

– Előbb az én derék öreg miniszteremet küldöm be a takácsok-

A két csaló nyájasan közelebb tessékelte, s azt tudakolta, hogy

98524_jvil4tk-21.indd 8 2019. 06. 04. 15:10:49

Csodálta hát a kelmét, amit nem látott, dicsértete

98524_jvil4tk-21.indd 9 2019. 06. 04. 15:10:49

De fennhangon azt mondta:

A körmenet előtti napon hajnalig virrasztott a két takács. Nagy

98524_jvil4tk-21.indd 10 2019. 06. 04. 15:10:49

A császár levetette a ruháját, s a csalók úgy tettek,

– Odakinn már várnak a szolgák a selyemmennyezettel, amit majd

Elindult hát a császár a körmenettel, méltóságosan lépegetett a

98524_jvil4tk-21.indd 11 2019. 06. 04. 15:10:50

– De hiszen nincs is rajta sem-

A császár nagyon megütközött ezen. Maga is úgy vélte, hogy iga-

98524_jvil4tk-21.indd 12 2019. 06. 04. 15:10:50

Egy nagy kandúrmacskája is volt a gazdámnak, vörhenyes-fehér.

Egyszer az asszonyom a csirke nyers apróságait bízta rám, hogy

Egyszer az asszonyom elbeszéli egy vendégének, hogy én betaní-

98524_jvil4tk-21.indd 13 2019. 06. 04. 15:10:50

A nézők bámultak rajta. Nem értették, a macska miért engedel-

Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,

98524_jvil4tk-21.indd 14 2019. 06. 04. 15:10:50

A kóró és a kis madár

El is röpül a kis madár,

98524_jvil4tk-21.indd 15 2019. 06. 04. 15:10:50

Tovább, tovább a kis madár,

98524_jvil4tk-21.indd 16 2019. 06. 04. 15:10:51

Siet tovább a kis madár,

98524_jvil4tk-21.indd 17 2019. 06. 04. 15:10:51

Dühvel süvölt a kis madár,

98524_jvil4tk-21.indd 18 2019. 06. 04. 15:10:52

Földre fárad szegény madár,

98524_jvil4tk-21.indd 19 2019. 06. 04. 15:10:52