AZ ERDŐ ANYJA

Honnan volt, honnan nem volt, volt a világon egy cigányasszony, annak volt egy legényfia. Földönfutóként tengették sanyarú
életsorsukat, állandóan vándoroltak egyik helyről a másikra, rótták a hosszú utakat télen is, nyáron is, naptámadattól
napszentületig. Ahol rájuk talált az éjszaka, ott verték fel a sátrukat, s ott főztek, ott ettek mindig az isten szabad ege alatt,
akár hóharmat, akár aszály hatalmaskodott a füveken. Bizony, sokszor megesett, hogy semmilyen főznivaló nem akadt az
átalvetőjükben; ilyenkor az összekotort hamuból sütöttek pogácsát, azzal csillapították meg egy kicsit az éhségüket, aztán
reggelre kelve indultak maguknak tovább. Egyszer elérkeztek egy erdő szélére és meglepte őket a sötétség.
- Hej, kedves vén anyácskám, most már megérett az idő a pihenésre! - mondta a legény. - Tanyát kéne ütnünk ezen a helyen,
csakhogy útközben el veszett valahol a sátorrúd!
Fölfelelt erre a cigányasszony:
- Ó, drága fiam, hát itt van egy lépésnyire ez az erdő! Eredj, vágjál ki egy suhanc fát tartórúdnak és csináld meg hamar a
sátrat, hogy minél előbb be húzódhassunk!
- Igazad van, anyám! - helyeselt a legény.
Azzal fogta a baltát és bement a sűrűbe. Néhány baltacsapással földre döntötte a legszebb fácskát, legallyazta simára és az
erdőszéli lombok alatt ráfeszítette a sátorponyvát.
És akkor iszonyatos dörgéssel és csattogással előtte termett az erdő anyja! A cigánylegénynek majd a két szeme pattant ki a
nagy fényességtől, mert az erdő anyja tündöklő tüzes alakként közeledett feléje: teljesen mezítelen bőre olyan vörösen izzott,
akár az izzó Nap; sascsőrhöz hasonlatos orra és hosszú gubancos haja pedig olyan csúf volt, hogy ország-világ rémületbe
esett, amikor meglátta.
Szörnyű hangon rárivallt a legényre:
- Hogy merészelted kivágni a legkedvesebb fámat, te országút koptatója?
Hogy merészelted ezt megcselekedni? Jól tudom, hogy itt van az anyád is, de én most mégis megbüntetlek téged, átkot teszek
az életedre! Adja a drága Isten, hogy egy rettenetes kígyóvá változzál! Legyél kígyó! Ebből a sátorból meg egy színarany
kastély váljon és süllyedjen le a föld alatti fekete mélységbe véled együtt, onnan járjál föl magadnak egy kis ennivalóért! És
ne szabadulj meg addig az átoktól, amíg egy leány meg nem szeret téged kígyó képében, de úgy, hogy véled is hál, és nem
árul el senkinek sem, amíg én meg nem jelenek nektek!
Ahogy ezt kiszólta a száján, a legény abban a szempillantásban kígyóvá változott és palotástól lesüllyedt a föld alá. A
cigányasszony meg sírva útnak indult egyedül.
És kint a falu végén lakott egy nagy, országos király, akinek olyan gyönyörű leánya volt, hogy sem ezen a világon, sem a
másik világon nem versenyezhetett véle senki szépségben. Egyszer a királyúr kisasszonyleánya elment az erdőbe, hogy
ágakat szedegessen a tűzre. Amint ott szedegette a lehullott, száraz ágakat, útjába akadt a föld alatti aranykastélyból előbújt
kígyó egy gallyra tekerőzve. Nem vette észre, föl akarta venni azt a gallyat is, ám a kígyó sziszegve rácsavarodott a testére. A
királykisasszony úgy megijedt, hogy elájult a félelemtől, elvesztette az eszméletét. Akkor a kígyó odacsúszott a forráshoz,
hozott egy kis vizet a szájában, megmosta a leány arcát és kedves szavakkal beszélt hozzá. Bizony, annyira összeegyeztek,
hogy össze is feküdtek, és a szép királyleány áldott állapotba került, napról napra nagyobb lett a hasa.
Vallatóra fogja az anyja:
- Leányom, én úgy látom, hogy neked nő a hasad! Hát miért nem mondod te, kitől vagy terhes?
Feleli erre a leány:
- Ó, kedves anyám, ha azt az én apám meghallaná, rögtön a fejemet venné!
- Ne félj, leányom! Nekem elárulhatod nyugodtan! Megbízhatsz bennem, hiszen az anyád vagyok!
- Tudd meg, kedves jó anyám, amikor elküldtél az erdőbe száraz ágakat szedegetni, volt ott egy rettenetes nagy kígyó, az hált
vélem és attól marad tam viselős!
A királyné azonmód továbbadta a hírt az urának, a koronás király meg olyan haragra gerjedt tőle, hogy a leányát nyomban
elhajtotta a háztól, amiért leszégyenítette a királyi koronáját. Fegyverbe állította az egész katonaságot és elrendelte nekik,
hogy vonuljanak ki az erdőbe, s lőjék le, öljék meg a kígyót.
A királyleány ott futott előttük és kiáltotta:
- Menj el, menekülj innen, kígyó kedvesem, mert az apám ellened vezényelte az egész katonaságot, hogy megöljenek!
Mondta erre a kígyó:
- Bizony, te voltál az, aki elárultál, kedves feleségem, s ezért most átkot teszek reád! Akkor tudd megszülni a kicsi
gyermekünket, ha már olyan nehéz lesz a terhed, hogy három vaspántot húzatol a hasad köré és ha hét esztendő vándorlás
után háromszor megölelsz majd engem! Akkor szabadulj föl te is, de akkor szabaduljak föl én is az átok alól!
És a kígyó eltűnt.
A királyleány pedig felöltözött vándorló ruhába és elindult zarándokolni. Rótta a hosszú utakat a rengeteg országokon
keresztül, éjjel és nappal csak ment, mendegélt, vándorolt megállás nélkül, mígnem elérkezett egy másik erdőbe. Az erdő
közepén rátalált egy házacskára, amelyben ördögök laktak.
Bekopogott hozzájuk a királyleány, s köszönt illendőképpen:
- Adjon Isten jó estét!
- Adjon az Isten, neked is, te szegény teremtés! Mi járatban vagy?
Előmondja, miben fáradozik:
- Jöttem volna szolgálatot keresni! Nem kérek pénzt a munkámért, csak eleséget adjatok mindennap, hogy ne haljak éhen!
Fölfelel az ördögvezér:
- Jó helyen jársz, mert én megfogadlak szolgálni!
És a királykisasszony beszegődött az ördögök tanyájára nyulakat pászto-rolni. Már várandós időben volt akkor, végezte
mégis a nyúlpásztorlást napról napra, ahogy annak a rendje volt: reggel kicsapta őket a mezőre, vigyázott rájuk alkonyatig,
szürkületkor pedig híja nélkül hazaterelte a jószágokat. Ami kevéske kis ennivalót adtak neki fizetségül, azt elfogyasztotta,
aztán csendben meghúzódott a fekhelyén és virradatig elő sem jött onnan, pi-hengetett, aludt magának.
Abban a régi világban még három napból állt egy esztendő, így a királykisasszonynak hamar letelt a szolgálata, s a
megkezdett zarándoklást folytatnia kellett tovább. Alighogy megpitymallott, neki is indult a kanyargó ösvénynek, de nagyon
nagy volt az erdő és egészen ráesteledett, mire kiért a szélére. A sok gyaloglástól rettenetesen elfáradt, legszívesebben
lefeküdt volna valamelyik bokornak a tövébe, ám attól félt, hogy ha a szabadban éjszakázik, fölfalják a vadállatok. Nem
tudta, mitévő legyen.
- Mit csináljak? Mit csináljak? - töprengett tanácstalanul, s egyszer csak a fák között megakadt a szeme egy rozoga
kunyhócskán, amelyben egy vénséges vén öregasszony lakott. Kopogtatott az ajtaján és bebocsájtást kért.
- Adjon Isten jó estét, öreganyám!
- Isten hozott, kedves leányom! Mi járatban vagy erre?
- Szolgálatot keresek, öreganyám! Száműzött leány vagyok, elvállalok minden munkát, ami adódik, s ott alszom mindig, ahol
felfogadnak!
Jó helyen jársz, kedves leányom, én felfogadlak téged egy esztendőre!
Az lesz majd a munkád, hogy kimégy a veteményes kertembe és kapálgatsz, amennyi az erődből telik! Ha elfáradsz,
nyugodtan gyere be ide a szobába és pihengessél!
Így is történt.
Szorgalmasan dolgozgatott az öregasszony szolgálatában, kapálgatta és gyérítgette a virágokat meg a palántákat, naplemente
után pedig vizet hozott a forrásból és meglocsolta őket. Amikor véget ért az esztendő, a királykisasszony szép szavakkal
megköszönte az öregasszony jóságát és útnak eredt ismét.
Bizony, már ott lett volna az idő, hogy világra hozza a gyermekét, nem jött el mégsem a szülés órája. Szomorúan sírdogált,
majdnem elepesztette a hatalmas bánat, de semmit sem tudott tenni az átok ellen. Fölkereste a kovácsmestert és egy erős
vaspántot abroncsoltatott magán körbe, hogy széjjel ne csattanjon. És indult tovább. Mihelyst megérkezett a másik országba,
legelső útja ott is a kovácsműhelybe vezetett és rátétetett egy újabb vaspántot a viselős hasára. Így kelt útra a harmadik
országba.
A hosszú, nehéz út során rongyokká szakadozott rajta a ruhája és olyan rettenetes fájdalmak érték utol néha, hogy csak
jajdókolva tudta lépésre mozdítani a lábait.
Sokszor belekiáltott a messzeségbe:
- Jaj, kígyó kedvesem, ne kínozz engem! Legyen benned szánalom és a szomorúsággal ne etesd meg a szívemet egészen, így
is csak a karéja van immár!
De a királykisasszony panaszszavaira nem felelt a távolból senki, ő pedig vánszorgott magának tovább fáradtan és betegen, és
elérkezett a harmadik ország kovácsmesteréhez, aki körülövezte a harmadik vasabronccsal is, hogy folytathassa a
zarándoklást hét fehér világon keresztül és hét fekete világon keresztül, átokkal megpecsételve.
Egy szép napon úgy határozott, hogy hazafelé veszi az útját.
Amikor visszaérkezett a kiindulási helyre, a kígyó ugyanaz alatt a fa alatt várt reá, mint ahol először találkoztak. A
királykisasszony kitárt karral, örvendezve futott oda hozzá, megölelte és megcsókolta háromszor, és a kígyó abban a szent
pillanatban daliás legénnyé változott megint. A királykisasszony hasáról is lepattantak a vasabroncsok és világra szülte a
kisgyermekét, aki olyan gyönyörű volt, akár egy gyönyörű virág!
És akkor megjelent előttük az erdő anyja és így szólt: - Kedves fiam és kedves leányom! Amiért ilyen sokat szenvedtetek és
bolyongtatok egymásért, én most azt parancsolom, hogy az a föld alatti aranykastély emelkedjen föl újból a napfényre, és
legyen a tiétek, lakjatok benne, akár a királyok, és kormányozzátok az országomat, mert nektek adom azt is, és éljétek a
világotokat!
Ahogyan hallottam, én is úgy mondtam!
 Az erdő anyja

Meseelemzés

A mesélő személye, a választott mese

Bari Károly mesegyűjteményében , a Mesék, eredetmondák, hiedelemtörténetek című fejezet harmadik meséjét,
a kötet címadó történetét választottam. Azért erre a mesére esett a választásom, mert kíváncsi voltam az erdő
anyjára, mint személyre, érdekelt, milyen jellegű mese kerekedhet ki ebből a címből. Választásomat az is
segítette, hogy nyilván nem véletlen, hogy Bari Károly ezt mesét választotta a kötet címének. A mesélés orális
műfaj, a mesélő személye általában férfi. A mese végén fel van tüntetve a mesélő, Balogh Elek Moldovány, aki
1943-ban született. A mese gyűjtőhelye Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Kántorjánosiban van.

A mese címe, szavai

Az erdő anyja. A cím egy birtokos szerkezet. Valakinek a valamije. Egy gyűjtő fogalom, az erdő anyjának a
személye, aki mesebeli lény, két arca van, egyrészt , ha felbosszantják, csúnya, dühös, félelmet keltő:

tündöklő, tüzes alak, mezítelen bőre olyan vörösen izzott, akár az izzó nap, sascsőrhöz hasonlatos orra és hosszú
, gubancos haja olyan csúf volt,hogy ország- világ rémületbe esett, amikor meglátta.

A történet végén megismerhetjük a kedves, anyai oldalát is.

A cím már sugallja, hogy központi helyet foglal el a mesében az erdő anyja. Ha nem is róla szól a mese, de
kulcsfigurája annak. Ebben a mesében az erdő anyja kétszer jelenik meg, ( a mese elején , illetve a végén) de
tette,átka kihat az egész mesére, a szereplők életére, sorsára és a mese végén is őáltala változik, fordul minden
jóra.

A történet összefoglalása

Röviden: Egy cigányasszony a fiával vándorlás közben egy erdőbe téved, ahol a fiú sátorverés miatt kivág egy
fát. Az erdő anyja mérgében átkával kígyóvá változtatja a fiút, a sátort pedig föld alá süllyedő kastéllyá. A király
lánya később találkozik a kígyóval, teherbe esik tőle, elárulja anyjának a kígyót, a király pedig meg akarta
öletni azt. A lány figyelmezteti kedvesét, aki árulóját elátkozza. A lányra hosszú vándorlás vár terhessége alatt.
Szolgál ördögöknél, vén öregasszonynál, majd szülés előtt a kovácsmesterhez viszi útja, aki vaspánttal
abroncsolja körbe terhét. Ez összesen 3szor ismétlődik meg. Hazatértekor minden jóra fordul, a kígyóból férfi
lesz, a gyermek megszületik és az erdő anyja megjutalmazza őket.

Szereplők- jellemzések

Főszereplők:

a cigányasszony fia, később ő a kígyó

a koronás király lánya, a királyleány

Mellékszereplők:

ördögök, vénséges vén öregasszony, 3 kovácsmester

továbbá a vándorló cigányasszony, a koronás király és a királyné

Kulcsszereplő:

az erdő anyja
Asszonyok a mesében, jellemzésük

Nem fontossági sorrendben említem meg, hanem időrendi sorrendben, ahogyan előfordulnak a mesében.

1. cigányasszony

Jelleméről, külsejéről nem tudunk meg a meséből szinte semmit. Az életútját megismerjük az első
bekezdésben. A sanyarú cigány életsorsot, a hontalanságot, a sátorverést, a fiával való összetartást beszéli el
a mese eleje. A valós elemek mesébe illesztése már a mese elején elkezdődik a cigányasszony életének
bemutatásával. A kedves, vén anyácskám megnevezés sejteti, hogy idősödő asszonyról lehet szó. Ezt
alátámasztja az is, hogy legényfia van már, aki ereje teljében képes kivágni az erdő legszebb fáját. Az átok
után a cigányasszony sírva útnak indul, többször nem is kerül szóba. Alakja elfelejtődik.

2. az erdő anyja

A mese kulcsfigurája. Minden bajnak és jónak közvetve/ közvetlenül ő az okozója. A cigány fiú kivágja az
erdő legszebb fáját. Ettől gerjed haragra. Hangzatos minden mozzanata. Dörgéssel, csattogással termett elő.
Talán egy démoni alak lehet, leírása és varázsereje erre a következtetésre enged. Látványosan, vizuálisan
meséli el a mesélő az erdő anyjának külsejét! Tündöklő, tüzes alak, vörösen izzó bőr, sasorr, hosszú,
gubancos haj. Nekem a magyar népmesék boszorkányait jutatta eszembe. Fellépése igen hatásos. A
cigánylegénynek majd a két szeme pattant ki a látványától! dörög, csattog, pattan, hangutánzó szavak egész
sorával szemléletessé teszi ezt a képet. Nemcsak szemléletessé, de hangossá is! Felelősségre vonja a fiút,
ismétléssel teszi erőteljesebbé a mesélő. (Hogy merészelted… ? Hogy merészelted…? ) Nagyon érdekes a
mesében az anyák fontossága, a matriarchális társadalomra következtetek ebből! Még az erdő anyja, aki
maga is édesanya átokszórás előtt azt mondja: Tudom, hogy itt van az anyád is, de…! Az átok Istenhez való
fohásszal indít. Egy egész bekezdés csak maga az átok. Tele felkiáltó mondatokkal, 4 hosszú összetett
mondattal. Büntetésnek szánja, nem gonoszságból átkoz, nevelő célzattal teszi, ezt bizonyítja az is, hogy
feloldozást ígér, természetesen feltételekkel, amiket nem is egyszerű teljesíteni, de nem lehetetlen! (És ne
szabadulj meg addig az átoktól, amíg egy leány meg nem szeret téged kígyó képében, de úgy, hogy véled is
hál, és nem árul el senkinek sem, amíg én meg nem jelenek nektek!)

A mese végén jóságos, jutalmazó anyaként a föld alatti aranykastélyt és saját országát adja ajándékul a fiatal
családnak.

3. királylány

Tulajdonképpen ő a mese főszereplője. Neki kell a legtöbb kínt elszenvednie. Szenved szerelméért, szenved
gyermekéért, saját nyugalmáért. Minden szépség, jóság benne testesül meg. gyönyörű leány,nem
versenyezhetett véle senki szépségben, kisasszonyleány, félénk, hiszen úgy megijedt, hogy elájult a
félelemtől. Naív is, annyira összeegyeztek, hogy össze is feküdtek…

A kígyó az első szerelme. Ez így nincs leírva, mégis ezt gondolom a királylányról. A kisasszonyleány azt
sugallja, hogy ártatlan, bájos, szép kamaszlány, aki a mese végére lesz felnőtt nő, anya. Ellentmondásos a
lány sztorija. Anyja azért faggatja, mert „neked nő a hasad”. A lány nem válaszol, mert „apám… rögtön a
fejemet venné!”. Ezen sokáig tűnődtem. Hogy lehet az, hogy ha szembetűnő a has növekedése, akkor az apa
nem veszi észre? Szerintem itt a megfelelő ruházkodás a kulcs, az anyja nyilván mezítelenül is látta lányát.
A kígyószerelmét faággyűjtögetés közben ismeri meg. A faág, az erdő a kapocs kettejük között. A
cigánylegény-kígyó is fáért indult. A királylány is, és közös bennük, hogy mindkettejüket anyjuk küldte. (
Eredj, vágjál ki, …; … amikor elküldtél…. )

A lány megbízva anyjában elárulja kedvesét, aki viszont ezt átokkal „köszöni” meg. Feleségemnek szólítja,
gyermekünk anyjának. Bár hivatalosan nem keltek egybe, mégis hivatalos a kapcsolatuk, ha a cigány
hagyományokat nézem. Olyan nehéz terhet kíván feleségének a kígyó, hogy a vándorlást csak 3 vaspánttal
a hasán viselheti el. A vaspánt szimbólum. próbatételre indul a királylány. A vas erőt ad majd, terhe
elviseléséhez. Tulajdonképpen varázseszköz, még ha a szó szoros értelmében nem is történik csoda.
 A próbatétel, a hét esztendős vándorlás viccesnek, hihetelennek tűnik. Egy terhesség nem tarthat olyan
sokáig. Erre később magyarázatot is kapok. ( Abban a régi világban még három napból állt egy esztendő. )

Tehát tulajdonképpen a vándorlás az utolsó , legnehezebb kilencedik hónapra vonatkozik. A vándorlást

előkészítendő a lány vándorló ruhát ölt. Megállás nélkül addig mendegél, országokon keresztül, amíg egy
erdőhöz, egy másik erdőhöz nem ér. Kulcsfontosságú maga az erdő is a mesében. Tudom, érzem, ha erdő,
akkor fordulat következik. Az első segítői az ördögök, akik házacskában laknak. Az ördögökről nekem
negatív figurák jutnak eszembe, de ezt a baljós képet a házacska feledteti. A formaságok után ( illendő
köszönés, áldás, jövetele célja) nyúlpásztornak szegődik . Csak ételt kért fizetségül. A második szolgálati
helye szintén az erdőben egy kunyhóban van, egy vénséges vén öregasszonynál. A veteményesben kell
gazolnia, de az öregasszony jóságos és tekintettel van a lány állapotára. (kimégy a veteményes kertembe és
kapálgatsz, amennyi az erődből telik! Ha elfáradsz, nyugodtan gyere be ide a szobába és pihengessél!)

A szülés órája eltolódik az átok miatt, ezt elviselendő három ország kovácsa egy-egy vaspántot helyez a
hasára. A lány tulajdonképpen ártatlan, hiszen meggondolatlansága, hiszékenysége miatt sodorta bajba
szerelmét. Mégis járja a rá szabott nehéz utat. Sokszor fohászkodik bocsánatért, kegyelemért
kedveséhez!Igaz szerelmét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy annyi szenvedés után, hazatértekor a rá
váró kígyót örömmel csókolja meg, igaz szerelemmel szívében, még arra is van ereje, hogy odaszaladjon a
kígyóhoz. Érzései oldják fel az átkot.

4. királyné

Kettős személyiség. Vallatja a lányát terhessége felől, Ne félj, leányom! Nekem elárulhatod nyugodtan!
Megbízhatsz bennem, hiszen az anyád vagyok!, de ez a megbízhatóság csak addig tart, amíg meg nem tudja,
amit akart. Azonmód elmondja a királynak a hírt. Szerepe ezzel sorsfordító, hiszen a megbízhatatlansága
vezet oda, hogy a terhes lányának vándorolnia kelljen. Bár nem közvetlen előidézője ennek, közvetetten
mégis hozzájárult a kígyó átkához. A király elkergeti lányát, itt sincs említés arról, hogy anyaként a lánya
védelmére kelne. Számomra negatív figura, ellentétbe kerül a kedves jó anyám megszólítással.

5. vénséges vén öregasszony

A második szolgálati évet tölti nála a terhes királylány. Rozoga kunyhócskában lakik az öregasszony,
vénséges, nagyon öreg. Jóságos a lánnyal. Annak ellenére, hogy a lány azzal kezdi, hogy ő száműzött, és
nyilvánvalóan köze lehet domborodó hasának a történtekhez. Ad is munkát, meg nem is, inkább lányaként,
egy igazi leendő nagymamaként viseli gondját a lánynak. Ő a pihenőállomás az igazi próba előtt.

Férfiak a mesében, jellemzésük

1. cigány legényfiú, a későbbi kígyó

A mese elején vándorló édesanyja kísérője. Legényként meg tudjuk róla, hogy erős legény, szófogadó,
életük sanyarú, szegények. De nem méltatlankodik, nem lázad, elfogadja az adott helyzetet,. a vándorlást, a
nélkülözést, a nincstelenséget. Általa betekintést nyerhetünk a sátorverés tudományába. A mesélő részletezi
a kivágott fa csupaszítását, darabolását. Kígyóként lent él a föld alatt, de feljár időnként. Így ismeri meg
szerelmét is. Csodás elem, amikor a kígyó, aki köztudottan kéz és lábnélküli, megmossa a leány arcát,
beszél hozzá, sőt össze is fekszik vele. Az árulást nehezen viseli. Dühösebb, hirtelen haragú. Erősebb átkot
szór kedvese fejére, mint annak idején az erdő anyja. Sőt! Saját magát is tovább átkozza. leendő gyermekét
sem kíméli így. Fontos szereplője a mesének, de a királylány vándorlásakor ő is eltűnik. Csak a történet
végén bukkan fel újra, amikor daliás legénnyé változik.

2. koronás király

Hirtelen haragú, leányát el is hajtja házától, nem törődve annak későbbi sorsával. Lehet a királyné ettől való
félelmében árulja el lányát? Erre nem kaptam választ. A király is közvetve sorsfordító szereplő, hiszen
 azzal, hogy a kígyó életére tör, elindítja a cselekményeket, a királylány kalandos vándorlását, a szerelmesek
elszakítását.

Út a mesében

Az erdő a kiindulópont és a vége helyszín. A kezdete, a közepe, de még a vége is az erdővel függ össze a
mesében. Az erdőt a királyi palota követi, majd újra visszatérünk az erdőbe. A királylány vándorlása során egy
másik erdőbe téved, és a fák között leli meg az ördögök házacskáját és a jóságos öregasszony kunyhóját. A
kiindulási helyen zárul a történet és boldogságukat is az erdőben találja meg az újsütetű család.

Helyszínek

Ha a vándorlást nem veszem állandósult pontnak, akkor a mese cselekménye összesen kétféle erdőben játszódik.
A második erdő megoszlik az ördögök házacskájára és a vén öregasszony kunyhójára. Kiindulóhelyszín az erdő,
ott történik az átkot elindító favágás, erre a helyszínre megy gallyat gyűjteni a királylány, itt ismerkednek meg a
szerelmesek. A megismerkedési pont lesz a „happy end” helye is.

Cselekmények

A vándorlás központi motívum a mesében. Főleg a női szereplők tevékenysége. A kígyó anyukája, a
királykisasszony hosszú időkön keresztül vándorolnak. Míg a szegény cigányasszony életkörülménye, sorsa
miatt kényszerül vándorlásra, addig a királykisasszony szankcióként éli meg a vándorlást. Mindkettő asszony
gyermekével vándorol . ( a királylány terhes) A cigányasszony az átok után, fia elvesztését követően sírva ugyan,
de folytatja vándorlását.

Meseszereplők

Meselények is szerepelnek ebben a mesében. Ilyen az erdő anyja, akinek nagyon érzékletes a leírása. Tündöklő
tüzes alak, vörös izzó, mezítelen bőr, sasorr, hosszú , gubancos haj. Leírása alapján csúnya, démoni külsővel,
hanggal rendelkezik. A mese végén, újbóli megjelenésekor már nyoma sincs a csúnya külsőnek, kedves,
anyáskodó, jutalmazó hangon beszél.

A beszélő, emberként viselkedő, élő kígyó is tipikus állatszereplő. Itt átok miatt emberből lett kígyó, de csak a
teste, hiszen érzelmeiben, gondolkodásaiban, életvitelében tulajdonképpen ember maradt.

Végül az ördögöket kell még megemlíteni. Általában negatív figurák, de ebben a mesében az erdőben,
házacskában laknak az ördögök, van vezérük, nyulakat tartanak, szolgálatukba fogadják a királykisasszonyt.
Nem mondhatom ezeket az ördögöket negatív tulajdonságú szereplőknek.

Jelkép

A sátor, amit a cigányasszony a fiával a kivágott fa felhasználásával húz fel, az otthon jelképe. Az átok része az
is, hogy a sátorból színarany kastély lesz, ami a föld alá süllyed. Ez lesz később a kígyóvá vált legény és
felesége, valamint gyermekük otthona. Tulajdonképpen a cigánylegény így otthonra lel, a vándorlásnak vége
szakad. állandóság következik.

Három vaspánt: mágikus erőt tulajdonítottak a vasnak. A királylány vándorútra, próbára indul, a vaspánt a
terhessége legvégén segíti a teher elviselését, tartást, erőt kölcsönöz neki. A mese végén a boldogság, az
egymásra találás még erősebb a vasnál, lepattan a hasáról mindhárom abroncs.

Konfliktus

Több konfliktusnak is részesei lehetünk ebben a mesében.

1. A cigánylegény és az erdő anyja között

 2. A királylány és az apja
3. A királylány és a kígyó

Ezeket a konfliktusokat fentebb már kifejtettem. Az első és az utolsó pontban említett nézeteltérés átokszórással
végződött. A királylány és az apja közötti konfliktus kitagadásban, elkergetésben végződött.

Megoldás, feloldás is született. A királylány és az elvarázsolt kígyó megbékél, kibékül egymással, és az erdő
anyja is megbocsát nekik, sőt elegyengeti sorsukat. Tulajdonképpen átveszi mindkét szereplő anyjának a helyét.
Igazi matriarcha az erdő anyja.

Idő a mesében

Maga a cselekmény szerintem maximum 10-12 hónapot ölel fel. Hiszen a fiú kígyóvá válását követően nem
sokkal már meg is ismeri a lányt. onnan kezdve felgyorsulnak az események, terhes lesz e lány, várandóssága
alatt már vándorol, szolgál, a szülés idejéhez közeledve még mindig hét fehér világon és hét fekete világon
keresztül megy és csak azután indul haza.

Az idő a mesében: 3 nap tesz ki egy esztendőt

Mesekezdés

Honnan volt, honnan nem volt, volt a világon…

Tipikusnak mondható mesekezdés, népmesékre igencsak jellemző szóhasználattal. Anafora használata (honnan,
volt)

Mesebefejezés

Ahogyan hallottam, én is úgy mondtam!

Jellemző a cigány mesék végére. orálisan terjedő műfaj, apáról- fiúra száll a mese . Ebben az egy mondatban
szól ki a hallgatóhoz a lírai én, a mesélő, ő mossa kezeit, mindent úgy adott tovább, ahogyan ő is hallotta azt
valakitől. Tipikus mesebefejezést, amit a népmeséknél megszoktunk, itt nem találtam: És boldogan éltek…

De az erdő anyja szavaival zárul a tulajdonképpeni mese, és az így végződik:

… mert nektek adom azt is, és éljétek a világotokat!

Jellegzetes mesei fordulatok

Adjon Isten jó estét!

Adjon isten jó estét, öreganyám!

…legyen a tiétek, lakjatok benne, akár a királyok, és kormányozzátok az országomat, mert nektek adom azt is, és
éljétek a világotokat!

A tipikus, magyar népmesékre jellemző , ismert fordulatokat , mint pl.: Szerencséd, hogy öreganyádnak
szólítottál! Neki adja a lánya kezét és fele királyságát. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. - nem
találtam.

Meseszámok

3: három vaspánt, háromszor megölelsz majd engem, három napból állt egy esztendő, harmadik
ország,megcsókolta háromszor

7:hét esztendő vándorlás, hét fehér világ, hét fekete világ

Összegzés

Ebben a mesében olyan élmények leírásával találkozunk, amelyek a vándorcigány létből eredő élményeken
alapulnak. A szegény, földönfutó, sanyarú életsors, a sátorverés.

Az eredeti cigány motívumokról is olvashattam (a király a falu végén lakik; a királykisasszony kijárogat az erdő
szélére száraz ágakat gyűjteni, hogy tüzelni tudjanak.)
Összességében a magyar népmeséhez tudnám hasonlítani, a vaspánt, a kígyóvá változott fiú Benedek Elek
gyűjtésében is szerepel.
Elemzéskor a szereplőkből indultam ki, illetve a formai és népmesékre jellemző jegyeket igyekeztem kigyűjteni.