Tömegzene – rétegzene

Amit én hallgatok (meg a spanok esetleg): rétegzene. Amit a többiek, az a tömegzene.

Nagyjából a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben vált ketté. Talán azért, mert a
modern zene bizonyos előadói, szerzői bizonyítani akartak: ők is értéket hoznak létre. Mások
pedig: eladható zene kell a közönségnek.
A kettő között nincs áthidalhatatlan ellentét. Ami hallgatható, könnyen dúdolható, az
nem feltétlenül ízlésromboló. Egy darabig legalábbis.
A rétegzenék jelentős része hallgathatatlan. Átverés. Azért dobták piacra, hogy néhány
buboréklakónak az egoját simogassák vele: „más vagy, mint a többiek.” Mostanság egyre
több fajta rétegzene kerül fel a hálózatra.
A Beatles a maga indulásakor egyértelműen tömegzene volt. Mára retro. A Pink Floyd
soha nem bírt azzá lenni. A Queen ott mozgott a határon.
Bármilyen kíméletlenül hangzik: a szó jó értelmében vett tömegzenét nem hallani
mostanság. Az egynyári slágerek nem azok. Mintha szándékosan arra dolgoznának a
megosztók, hogy két-három hónap alatt elfelejtsék őket.
Közhely, de van létjogosultsága a (jó) tömegzenének. Meg a (jó) rétegzenének is.