Elöljáróban: kedves Hölgyeim és Uraim, kémeim jelentették, hogy a HÖK véleményező kédéseire

érkezett egy panasz, miszerint a zenetörténetre a távoktatás óta sokkal több időt kell fordítani, mint
azelőtt. Nos, haladok a korral, meghallgatom a nép hangját (jövőre úgy tervezem, konzultációs
íveket is szerteküldök, mint a politikusok). A most következő részt senkinek nem kötelező
megtanulnia, átnéznie, nehogy rámenjen a drága idő. Csak kötelességből adom közre, hátha akad
valaki, akit érdekel , sehol nem fogom számon kérni (különben is, fogalmam sincs, hogyan lesz a
vizsga, valamit majd csinálunk, amit előírnak és ami egy operett harmadik felvonására
emlékeztet).Szóval, szigorúan azoknak, akiket mégis érdekel:

WEBERN

Webern ma nem népszerű. Sok éves tapasztalatom alapján mondhatom: a többséget hidegen
hagyja. Részben értem, részben nem. Amikor én konzis voltam, nagyon érdekesnek találtam. Földes
tanár úr tartott pár előadást róla, igyekeztem mindegyiken ott lenni. Még mindig emlékeimben él,
mennyire hatott rám ez a zene. Ma más időket élünk, nyilván a fiatalságnak most kevésbé aktuális.
De kell tudni róla. És szerintem némi erőfeszítés árán meg is lehet szeretni.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Anton_Webern

Magyar cikk, elég hosszú és elég sok baromság van benne. Bevezetőjében rögtön szó van Mittersill-
ről (W. haláláról), ez aztán később is szóba kerül. Az ismert történet valóban a cigaretta (mint tudjuk,
káros az egészségre). Tény, az amerikaiak azért figyelték a házat, mert Webern veje fasiszta volt (és
feketézett is). Ma az a történet terjedt el, hogy bementek az amcsik a házba elfogni a vőt, és W.
hepciáskodni kezdett. Ott, bent lőtte le egy katona (aki egyébként később, mikor megtudta, egy
zeneszerzőt lőtt le, alkoholista lett és tíz év múlva öngyilkos). Manapság egyébként úgy tartják,
Weberntől sem állt nagyon távol idősebb korában a nemzeti szocializmus, az Anschlusst pl. üdvözölte
(más oldalról viszont zsidó barátait nem tagadta meg, időben figyelmeztette, hogy meneküljenek és
ehhez segítséget is adott). Erről ennyit. .

A „gyökeres szakítás a múlttal” kezdetű sorok butaságok. W. hitt abban, hogy amit tesz, az a (német)
tradÍció folytatása. Ahogy Schönberg is úgy gondolta, a zene „fejlődése” egyértelműen a
dodekafónia felé vezet. Az igaz, hogy W. még messzebb ment, mint mestere, zenéjében olykor a
ritmusra is szigorú, előre elhatározott szervezési szabályok érvényesek (ld. majd az Op. 21
elemzésénél). De azt azét nem lehet mondani, hogy a hangmagasságokon túl a zene más összetevőit
(ritmus, szín) szeriálisan szervezte volna, mint Boulez az ötvenes években, vagy Stockhausen. --- Az
„eszmevillanások” stb merő hülyeség. Nem egyszerű butaság, ez már hülyeség.

Az életrajz további részéből két várost érdemes megjegyezni: Danzig, ill. Stettin. (Ma mindkettő
Lengyelországba van, de akkor Németo.-hoz tartozott. Mai nevük Gdansk ill . Szczeczin.

A szanatóriumnál talán érdemes tudni, hogy Weben Alfred Adler kezelte (Freud, Jung mellet a
harmadik igen híres bécsi pszichológus – így Webern életét két Sas irányította, Guido A. és Alfred A.
--- Adler jelentése : sas).

A cikk szerint az első dodekafón mű a Drei Volkstexte (Opn 17). Ez nem egészen igaz. Az Op 17 volt
az első nyomtatásban megjelent dodekafon W. mű. . De korábban már írt két Gyermekdarabot
(amelyek életében nem jelentek meg). Ezek közül az egyik tiszta dodekafon. És már az Op. 15 egyik
tétele is igen közel áll a dodekafóniához.

Nem szól a cikk Weben utolsó évtizedének fontos baráti kapcsolatairól. Az egyik Joseph Humplick
szobászművész, aki két mellszobrot késztített róla, a másik Hunmplick tanítványa és felesége,
Hildegard Huber, aki a költői „Jone” nevet vette fel (az antik ión művészetre utalva). Az Op 23 után
W. csak Jone verseit zenésítette meg (Op23, 25, 26, 29, 31).

A művekről szólva elég nagy baromságot állít a cikk az 1924-es esztendővel kapcsolatban. Azt
sugallja, hogy W abbahagyta a vokális zenét és hangszeres dodekafón műveket írt. Marhaság. Az op
17, 18, 19, 23, 25, 26, 29 és 31 vokális mű! Az igaz, hogy a dodekafónia segített W-nek abban, hogy
újra megpróbálkozzék tisztán hangszeres művek komponálásával is. (Egyet, az Op 21-et ld. az
elemzésnél). Azt tanácsolom, hogy az 1924-es évről szóló mondattól az egészet hagyjuk figyelmen
kívül.

Sokat lehetne beszélni W. műveinek utóéletéről. Haláláig alig játszották (a kevés kivétel Svájc –
Wintethur városa – illetve a BBC, London). Halála után kb. fél évtizeddel kezdték „felfedezni”
Stockhausenék a darmstadti kurzusokon. 1955-re má Nyugateurópában valóságos Webern divat volt
(elsősorban pesze német nyelvterületen). Közben az USA-ban Robert Craft (róla Stravinskynél lesz
szó!) elkészíttette az első Webern lemezösszkiadást (az öreg Stravinsky ott volt a felvételeken).

Aztán mikor a Weben-divat már-már lecsengett, jött egy szenzációs felfedezés. Egy Hans
Moldenhauer nevű osztrák (de később az Usában megtelepedett) kutató fejébe vette, hogy
megkeresi azt a Webern mellszobrot, amelyikről csak fényképe volt (de erről megállapíthatta, hogy
nem azonos az addig ismerttel). A Weben-rokonok egy vidéki pajtához vezették, mondván, hogy a
zűrzavaros háborús években ide pakoltak mindent, mielőtt a Weben-család Mittersillbe ment. –
Megkérték a kecskét, hogy fáradjon odébb, és Moldenhauer megtalálta a keresett szobrot. De nem
csak azt! Óriási tömeg kotta hullott az ölébe. Addig kb. 3 és fél órányi Webern zene volt ismert. 31
opusz és néhány korai darab. Most kiderült, ez csak a jéghegy csúcsa. W. rengeteg művét nem
tartotta elég jónak ahhoz, hogy közreadja. – Azóta (vagyis 1965 óta) persze ezeknek a műveknek egy
részét közreadták. Kiderült, hogy egy-egy Webern ciklus legalább mégegyszer annyi tételből lett
kiválogatva…

FONTOSABB MŰVEK

Op 1 Passacaglia zenekarra – a „diplomadarab” a Schönberggel folytatott tanulóidőszak végén,

1908.Tonális mű, d-moll. Alapja egy nyolchangos melódia, amely basszusként jelenik meg. d-cisz- B
(felfelé szőkszeptim) – gisz (!)- f-e-a-d. Főleg a hangszerelésben látszik W. egyénisége. Pár percet
érdemes belőle meghallgatni.

https://www.youtube.com/watch?v=OLW1w675NHY

Op. 5 Öt tétel vonósnégyesre, mindössze egy esztendővel a Passacaglia után: egészen más világ.
Atonális zene. Van egy felvétele, amelyen kotta is látható. Javaslom a 3. és 4. tételt. A 3. egészen
rövid (a ciklus egyetlen igazi gyors tétele). A negyediknél tessék figyelemmel követni a kottát! Az
egész egy sűrített szonátaforma (nem vicc, W. így gondolkodott!). A „főtéma” csupán egy e-fisz
lépés. Ezt halljuk rögtön a tremolók szopránjában. Ezt emeli ki a brácsa a 3. ütemben. Az átvezetés a
hegedűkön (majd csellón)a kvint-kvartlépésekből álló lefeléhajló menet. A melléktéma az 5. ütem
előtt felütéssel kezdődik (c-f-desz-c stb.). Végül a zárótéma a 6. ütem tizenhatodfigurája, ppp, a 2.
hegedűn. Következik a „kidolgozás” (ezúttal inkább kontrasztáló középszakasz, majd a zárótéma
kezdi a visszatérést. A főtéma épphogy szerepel (kisszekundlépés a magasban), a melléktáma
azonban jól felismethető. És a végén megszólal a zárótéma is. A felvétel mellett követhetik a kottát, a
negyedik tétel 6’19” körül kezdődik. Figyeljük meg azt is, mennyi különleges színt, effektust, torzított
hangadást ír elő a kotta!

https://www.youtube.com/watch?v=ELAKF8ZxDmg

Op 6 – Hat zenekari darab. Először igen nagy együttesre készült, 1928-ban kicsit szűkítette az
apparátust. Ez volt az egyik első mű, aminek a partitúrája megjelent, saját költségén, még Op4
jelzéssel. Általában ezt a ciklust tatják a zenei expresszionizmus mintapéldájának. A negyedik tétel
felvételének linkjét adom meg. Ez egy gyászinduló, W. bevallása szerint édesanyja emlékére. A
felvétel nagyon halkan kezdődik és sokáig igen halk, a vége azonban megdöbbentően erős
dinamikájú. Aki t érdekel, hallgassa meg.

https://www.youtube.com/watch?v=LuwCicVRNxE

Op 9 – Hat bagatell vonósnégyesre. Igen rövid darabok. Mindegyik egyetlen partitúraoldal.

Talán ez a tétel mutatja legjobban azt a módszet, amelyet egy belga kutató (Henri Pousseur – Anri
Pusszőr) „organikus kromatikának” nevezett. Minden hang vonzza kromatikus szomszédait, és ez az
egyetlen vonzóerő. Nagyobb hangközök feszültséget teremtenek, mert kihagynak kromatikus
hangokat, amelyeket utóbb pótolni kell. Pl. az első ütemben a c-e nagyterc alatt cisz és disz szól (a c
ciszt, az e diszt vonz). A c ugyanakkor a h-t is vonzza, az e meg az f-et. A cisz és disz pedig egyaránt a
d-t. Ez meg is szólal a harmadik ütemben. Ez a folyamat tehát lezárul (e-disz-d, ill. c-cisz-d). Elindul
viszont a másik, az e után f, fisz stb. ill. a c után lefelé h, b stb. Itt az asz a végállomás (7. ütem). A 8.
ütem már visszatérés: ismét szól az e, mellette a disz (eszként) az első ütemből) és egy f jelzi azt a
folyamatot, amely a darab elején elindult. Ugyanakkor ritmikailag ez a legkevésbé hasonlít az első
ütem nyugodt és egyételmű ritmusára (az ütem főhangsúlyán nincs hang, viszont van triola-töredék).
Az egyszerűbb ritmus csak később tér vissza. A hangmagassági és ritmikai folyamat tehát nem esik
egybe. A darab második felében megint eljutunk az asz-ig és a d-ig. A ritmus is fokozatosan
bonyolultabb lesz, sőt, a tétel legvégén még a metrum is megváltozik. A felvételen mind a hat darab
hallható, annyira rövidek, hogy hallgassák végig. (Az V. tétel 2’49” körül kezdődik)

https://www.youtube.com/watch?v=oeA-VqQ4SMM https://www.youtube.com/watch?v=oeA-
VqQ4SMM

Op 10 Öt zenekai darab. – 18 tételből válogatta ki! Ez is nagyjából az organikus kromatikát követi. De

itt különösen érdekesek a hangszínek. Az első darab kezdete pofon egyszerű volna, semmi más, mint
egy h-c-h lépés. Csakhogy minden hang más színű. Az első h hárfa és trombita (a trombita
transzponál!), a c brácsa üveghang, hárfa üveghang (oktávval feljebb szól) és cseleszta (oktávval
feljebb szól), majd az újabb h hárfa és fuvola flatterzunge. 2/4 van előírva, de ez azonnal torzul és az
első világosan értelmezhető ritmus hármas (a kottában nagytriola, de aki hallja, ezt nem tudja, ¾-nek
véli a metrumot. Tulajdonképpen csak a darab utolsó előtti ütemében van egy világosan 2/4-es (4/8-
os) ütem. A zárás mintapéldája annak, amit Klangfarbenmelodie-nak neveznek (Schönbergnél volt
erről szó!). Csak f-ek szólnak, mind a négynek más a színe. A linken mind az öt tétel hallható,
kottával együtt, elég az elsőt meghallgatni. Akit érdekel (szoktam mondogatni: megesik ilyen a
legjobb családban is), az persze végighallgathatja a ciklust. Különösen jópofa a harmadik darab:
mintha Milkatehén-csorda ballagna hazafelé valahol a (még koronavírusmentes) Alpokban. A
negyedik darab meg mindössze 6 ütem!

https://www.youtube.com/watch?v=reqqQ-kBJQ0

Jön még az Op 21 elemzése a második adagban.