Grencsó István titkai

Hangszerelem

Hangszerelem rovatunkban a magyar jazz műhelyteremtő, fontos alkotója, Grencsó István

fedi fel titkait kollégája, Párniczky András faggatózásának engedve.

Rovatunkból megtudhatják, hogy milyen hangszeren játszanak és milyen eszközöket

használnak a legismertebb zenészek. Ezúttal a magyar jazz műhelyteremtő, fontos alkotója,
Grencsó István fedi fel titkait kollégája, Párniczky András faggatózásának engedve.

Azt hiszem nem tévedek nagyon, amikor felteszem, hogy abban a fajta zenében, amit ti
játszotok, a színpadi jelenlétnek és a zenészek közötti párbeszédnek különösen fontos a
szerepe. A hangszer képezi a megszólalás, a kommunikáció alapját,, ezért valószínűleg az is
nagy súllyal esik a latba, ahogy megszólal. Nálad mennyire tudatos munka a hang képzése,
fejlesztése?

Ha visszagondolok arra az időre, amikor elkezdtem a zenélést, a megszólaló hang nagyban

függ az ember rendelkezésére álló hangszer minőségétől. A kezdeti időkben nem volt
lehetőségem jó hangszereken játszani. Nem tudtam kiutazni egy jobb hangszerboltba, idehaza
pedig nem lett volt arra mód, hogy kipróbáljak nádakat, fúvókát hogy hogy és mint szólalnak
meg. A kérdés, amit feltettél valójában az elmúlt egy-két évben kapott kellő hangsúlyt nálam.
Mostanában sikerült egy olyan hangszerparkot kialakítanom, amivel meg vagyok elégedve. A
befújással, a hang megszólalásával is többet foglalkozom mostanában.

Melyik volt az a hangszer, ami a leghosszabb ideig volt a birtokodban?

Nagyon sokáig altón játszottam. Fuvolán kezdtem a fúvós hangszerek közül, de előtte a
gimnáziumban már doboltam. Fuvolázni nem autodidaktaként, hanem zeneiskolában
kezdtem anno, egy Amatin, az a hangszer azóta is megvan. A fuvola, mint váltóhangszer
később is tökéletesen megfelelt.

Úgy tudom, a fuvolán még az oktáv váltás sem túl könnyű.

Átfújással lehet oktávot váltani a második oktávnál, meg a fogások is mások. Aránylag
egyszerű.

Ez az időszak, amiről beszélünk, még a Masina zenekar megalakulása előtt volt, ugye?

Igen, ez akkoriban volt. Szombathelyre költöztünk, ott ismertem meg több barátomat, zenész
kollégámat, például Geröly Tomit, akikkel megalapítottuk a Masinát,. A Masinában még
mint fuvolista kezdtem játszani. Ez a hetvenes években történt. Cserélgettük a lemezeinket,
akkoriban már érdekelt a jazz így több értékesnek számító rock lemezemet cseréltem el jazz
albumra. Főleg a lengyel jazz zene volt a látóterünkben, vagy például Jiri Strivin. Adódott
tehát az ötlet, hogy be kéne szereznem egy altó szaxofont. 500 forintért vettem egy
Mogyorósi-féle, rossz állapotú hangszert. Magamtól kezdtem el átrakni a fuvoláról ismerős
fogásokat, ami persze azt jelenti, hogy a légzésen kívül szinte mindent hibásan sajátítottam el.
'79 körül ismerkedtem meg Dresch Miskával, aki akkoriban végzett a Konzervatóriumban,
tőle kaptam az első instrukciókat. Vele azóta is tart a barátságunk. Jazzoktatás vidéken akkor
persze még nem volt. Nagyon erősen hatott a játékomra a Polish jazz című sorozat is. Tomasz
Stanko és Tomasz Sukalski lemeze volt az egyik, ahol az amerikai Peter Warren bőgőzött,
ami maradandó hatással volt rám. Improvizatív zene volt, ahol teljesen szabadon játszanak,
néhány rövid témát leszámítva, de nem az amerikai értelembe vett free. Engem onnantól
kezdve ez érdekelt, sokkal jobban, mint mondjuk a jazz örökzöldek játéka. Minden
hangszeres egyenlően és kreatívan vett részt a lemezen a közös zenélésben, ami szintén
iránymutató volt számomra. Nem volt iskolázottságunk ezért fontosabbá vált, hogy a saját
ötleteinket valósítsuk meg. Ami a hangot, illeti nagy hatással volt rám Ornette Coleman éles,
kurjongatós sound-ja. Pénzem nem nagyon volt, de azért lecseréltem az altót egy Amati-ra.
Akkor már elkezdtünk kísérletezni a fúvókákkal és a fejekkel is. Magunknak reszeltük be
őket, természetesen nem mindig sikerült túl jól. A fúvósoknak a fúvóka olyan, mint a
dobosoknak a cintányér, soha sem lesz tökéletes.

Én mindig drukkolok, hogy egyszer a végére érjek...

A feleségem is mindig azt mondja, hogy ennek sosincs vége. Nagyon nehéz volt abban az
időben hozzájutni egy jó fúvókához. Kínálat sem igazán volt, bár Ausztriából be lehetett
szerezni sok mindent, de nekem nem adatott meg ez a lehetőség. Később sikerült vennem egy
Selmer Mark VI-os arany altót ötvenezer forintért, ami akkor nagyon nagy pénz volt. Az
maga volt a csoda. Onnan datálódik, hogy a hanggal érdemben tudtam foglalkozni. Minden
ember más, eltérő a fogazata, különböznek az izmok a szájában, ezért arra törekedni, hogy
valakinek a megszólalását utánozzuk, teljesen fölösleges. Azért nyilván van az embernek egy
hangkép-ideálja.

Utána néztél, hogy a kedvenc szaxofonosaid milyen hangszeren játszanak?

Igen, de akkoriban nem volt internet, ezért leginkább a fotókat meg a TV-felvételeket
nézegettük. Persze láttam Sonny Rollinst és Ornette Colemant is többféle fúvókával játszani,
hiszen ők is váltogatták. Én nem olyan régen, csak nyolc-tíz éve váltottam át tenorra, többek
között pont Rollins, valamint Rahsaan Roland Kirk és Coltrane hatására.

Mennyire volt inspiráló hozzájutni egy jó hangszerhez?

Mindenképpen, még most is az, ha veszek valami új összetevőt, akkor egészen beszippant a
hangszer.

Az a cső, amit most használsz, megegyezik azzal, amit nyolc éve vettél?

Nem, ez már nem az első tenorom. Amúgy sem egyik pillanatról a másikra álltam át a
tenorra. A Jeszy Gyurival (Jeszenszky György dobos) még sokáig altón játszottam. Az első
egy Amati tenor volt, amit elkezdtem az altó mellett használni. Elég jó, nyers, fanyar hangja
volt egyébként. Ezt követte egy nevesincs hangszer, azzal is elégedett voltam, de hirtelen
eladóvá vált a mostani hangszerem, így nagyon jó áron jutottam hozzá. Ebből a hangszerből
azt hallom vissza, amit szeretnék, elégedett vagyok vele.

Két éve, amikor egyszer együtt utaztunk, és velünk volt Benkő Robi, a Kollektíva bőgőse,
neki mesélted, hogy sikerült hozzájutnod egy régi csöves erősítőhöz. Megvan még?

Igen, fiatalkorom erősítője, ez egy Regent. Két hangszórós, csöves erősítő ami még point-to-
point technológiával készült, tehát kézzel vannak forrasztva az alkatrészek egy sasszéra.
Gyönyörű meleg hangja van.

Mihez használod?
Szoktam gitározgatni, volt is egy trióm a Hunorral és az Ernővel (Hock Ernő bőgős és G.
Szabó Hunor dobos).

Ez az a zenekar ahol mindenki más hangszeren játszik, mint ami tőle megszokott?

Igen, Ernő dobolt, Hunor pedig basszusozott, az volt a neve, hogy a Másik arc. Azt hiszem,
régimódi vagyok a hangzást illetően. A fúvós hangszereken, de akár a gitáron is a klasszikus
hangzást szeretem. Amit az ember húsz-harminc évesen magába szív, egy egész életen
keresztül meghatározó marad számára.

A Kollektívával kapcsolatban azt tapasztaltam, hogy a felállás akár koncertről koncertre is

változik, persze egy meghatározott zenészi körből kerülnek ki a zenészek. Van egy bizonyos
hangzás, amit egy adott fellépésen szeretnél és ahhoz kéred föl a partnereket?

Grencsó István: Vannak helyzetek, amik izgatnak, valóban, ilyen például a dupla
ritmusszekció. A megvalósulás persze nem csak rajtam múlik. A Kollektíva régi barátaimmal
működik, mint amilyen a Benkő Robi, de ez egy nyitott, befogadó művészeti csoportosulás.

Életrajz:

Grencsó István szaxofonos és fuvolista a magyar avantgard jazz kiemelkedő alakja.

Pályafutása 1979-ben, a Masina Jazz Csoport megalapításával indult, szélesebb körű
ismertségre pedig az 1980-as években Szabados György partnereként tett szert. 1984-ben
hozta létre a Kollektívát, amely azóta is első számú zenekara. Ezzel a folyton változó
formációval tíz albumot jelentetett meg, közülük legfontosabbak a Plays Monk (1996), a
Villa Negra (1997), a Fekete kenyér (1999), a 7 Ének az utolsó mohikánoknak (2000) és a
Dream Car (2003). Szőttes fekete – fehérben (2009).
Grencsó repertoárja rendkívül sokszínű, a zeneszerzőt a formai változtatások mesterének
tartják. Improvizatív zenei kísérletei mellett feldolgozott számtalan jazz-standardet, aktuális
divatirányzatoktól függetlenül játszott pop-, rock- és ethno zenét, újraértelmezte a hatvanas
évekbeli magyar tánczenéket, sanzonokat, komponált klasszikuszenébe hajló szvitet. Játszik a
a Kampec Doloresszel, állandó tagja a Szabados György vezette MAKUZ-nak és az
elektronikát is alkalmazó Budbudas-nak. Az utóbbi időben többször is fellépett saját neobeat
együttesével, az AMA-val, valamint együttműködött a noise rockot játszó Pozvakowski
zenekarral.
Koncertezett és felvételeket készített többek között Lewis Jordannel, Paul Termos-szal, Peter
Kowalddal, Tobias Deliusszal, Peter Brötzmannal és az orosz Noise Orchestrával. Ars
poeticáját, konvencióktól mentes gondolkodását örökítette meg a Duna Műhely által készített
Szabad vagyok című portréfilm (rendezte Medgyesi Gabriella).

GEARBOX
Tenorszaxofon:
- Selmer Reference 54
- Fúvóka: francia ebonit, ismeretlen gyártó
- Nád: Vandoren Jazz 3

Fuvola:
- Yamaha YF 21
- Yamato alto
További információ: www.grencso.hu

Videó: http://www.youtube.com/watch?v=t63Ei7fdY1k

Kapcsolt cikk: Grencsó interjú Jávorszky