Házi stúdió felvétel számítógéppel

Beküldte fz - cs, 10/03/2013 - 23:44

Ha valaki zenét akar felvenni otthon, mire van szüksége?.

 Kell egy erős gép, sok szabad hely a HDD-n

 legalább közepes minőségű, kis zajú hangkártya.
 Olyan szoftver, amellyel ezt meg lehet valósítani. Lehetőség szerint midizhető,
pluginokkal ellátott multi tracker program.
 Kellenek hangszerek
 Kell mikrofon az énekhanghoz
 Fejhallgató a visszahallgatáshoz

és sok tudás... aminek egy részét most átadom nektek.

A piacon rengeteg olyan program van, amely alkalmas lehet: Fruity Loops, Abbleton Live,
Cakewalk, n-Track recorder, Steinberg Cubase

Számítógépet, hangszert mikrofont, fejhallgatót mindenki vegyen magénak...

Felkészülés a felvételhez

Egy szám felvételének menetét úgy mutatom be, mintha én lennék a zeneszerző, a szövegíró,
a felvétel vezetője, a zenész, az énekes, és a keverő ember is.

Néhány linket is adok a keveréshez:

http://www.soundonsound.com/sos/feb99/articles/20tips.478.htm

http://www.magicgardenmastering.com/tips.htm

http://www.digido.com/articles-and-demos12/13-bob-katz/19-mixing-tips-an...
01. A szám megírása
Beküldte fz - h, 01/06/2014 - 07:13

Tehát én vagyok a szeneszerző, a szövegíró, a zenész, az énekes, minden... Megjegyzem,

hogy a most leírtakon kívül másként is lehet számokat szerezni.

Az alábbi írásban néhány zenével kapcsolatos fogalmat nem magyarázok meg, azt itt
elolvashatod.

Motívum
Hogy a szöveg jön-e előbb vagy a zene teljesen közömbös. Tegyük fel, hogy megragadt a
fejemben egy dallam, eszembe jutott egy jó refrén, gitározás közben megtetszett egy riff, vagy
zongorázás közben megtetszett egy akkordmenet... Ez még nem szám. A pop és rock zenében
azért már közelítünk hozzá :-). Eldöntöm, hogy milyen jellegű számot szeretnék belőle
csinálni. Természetesen a dallam jellege sok mindent meghatároz, de azért ugyanazt a
dallamot száz féle módon is el lehet játszani, azaz lehet belőle rockot, jazzt, bluest, punkot,
világzenét stb... Ez a döntés irányt mutat a továbbiakra nézve.

Miután ez eldöntöttem az irányt elkezdem keresni a dallamhoz illő akkordokat, a hozzá illő
egyéb témákat, riffeket, az adott stílusban maradva. A könnyűzenében fontos, hogy a dal jól
megjegyezhető részeket tartalmazzon, azaz legyen refrénje. A refrén fülbemászó, nem túl
hosszú, a szám során többször megismétlődő szöveg és dallam. Tulajdonképpen ez adja meg a
szám mondanivalójának esszenciáját. Megjegyzem, hogy gyakram előfordul,  hogy a refrén
szövege jön először, és arra születik meg az énekdallam és a versszak (= verse) dallama is.

Hangnem, hangmagasság
A kiválasztandó hangmagsság elsősorban az énekes adottságainak a függvénye. Ha az
énekdallamban van olyan hang, amit az énekes nem, vagy nehezen tud kiénekelni, mert túl
magas vagy túl alacsony, akkor vagy a dallamot változtatom meg, vagy más hangnembe
teszem a dalt. Egy fél hang, egy egész hang transzponálás a dal stílusát, hangulatát még nem
nagyon változtatja meg, azonban a hangszeresek dolgát megnehezítheti. A giátorosok
kedvenc hangnemei az C, D, E, F, G, A, B, H dúr hangnemek, illetve moll párjaik. Ha már
több # vagy több b előjegyzés van egy hangnemben, akkor a gitárosoknak szűkülnek a
lehetőségei, egyszerű fogásokkal nem biztos, hogy végig lehet játszani a számot. A
billentyűsöknél kevésbé gáz a helyzet, de a fúvósoknál is vannak kedvenc hangnemek.

A szám részei
Általában elmondható, hogy egy könnyűzenei szám 3-4 témánál nem tartalmaz többet. A
témáknak kapcsolódni kell egymáshoz. A különböző témák hangnemét egyeztetni kell.
Lehetséges, hogy korábban meglévő témákat, riffeket egyeztetünk hozzá egy meglévő
dallamhoz. Miközben a számot próbálgatom, a belső hallásommal hozzáképzelek valami
énekdallamot, szöveget, ritmusképletet, hangszerelést.
Van már ritmus, van verse énekdallam, van refrén énekdallam és akkordmenet. Hogy a szám
érdekes legyen gyakran teszek egy csavart a számba, egy instrumentális átvezetést (= bridge),
egy hangnemváltást (= transzformálás), ami után visszatérünk az eredeti hangnembe,
ritmusképlet váltást, stb... Az a hatvanas években volt divat, hogy verse, refrén verse, refrén,
verse, refrén és puff lecsapjuk a szám végét.

Gyakran érdemes a szám elején egy bevezetést készíteni (= intro ), vagy a szám végére egy
lezáró dallamot (= outro). Lehet az intro a szám fő énekdallamának, akkordmenetének
énekhang nélküli eljátszása, vagy annak egy motivációja. Lezáráshoz jól szólhat, hogyha a
szám végén megismételjük az első versszakot vagy a refrént, csak egy hanggal feljebb, ami a
versszak mondanivalóját erősíti. Lezárásnak használható az introban eljátszott dallam megint.
Lezárásban lehet a refrént ismételgetni esetleg más akkordmenettel kísérve, más szólamokat
alájátszva.

Ezeket azért mondom itt el, mert a szám szerzése közben rengeteg lehetőségünk van és ezek
közül érdemes többet is használni. Temészetesen nem mindenki tudja fejben elképzelni az
egész számot. de az ilyen ötletek jól jöhetnek.

A szám szerkezete

A fenti részek alapján egy tipikus szám szerkezete: intro, verse, refrén .. ez a rész tetszőleges
módon és számban ismétlődik ... bridge vagy szóló(k), verse, refrén, outro.
Nagyjából összeállt a szám szerkezete, az egyes részek, hossza, a helyük a számban.
Természetesen lehet később még módosítás.

A szöveg

A következő lépés a szöveg. Ez nehéz kérdés, mert nem mindenki tud szöveget, vagy elég jó
szöveget írni (lehet hogy én sem). Szerintem egy szám szövege nem igazi vers, csak formai
jegyei hasonlítanak hozzá.

Az angolszász pop és rockzenében a szövegek gyakran nem érdekesek, sőt teljesen blőd,
egyszerű dolgok - szerelem, napfény, lányok, fiúk és ehhez hasonó csacskaságok. A rock
zenében a halál, vámpír, tűz, mítoszok, horror, vér, drog, szójátékoktra épülő szövegek, vicces
dolgok, A korábbi évek magyar szövegírói mindent megtettek, hogy a szövegeknek legyen
valamilyen értelme.

Eddig olyan szövegeket írtam, amelyek valamilyen módon kötődtek hozzám, akár megélt
élmények alapján, akár valamiről kialakított véleményem alapján. Csak meglévő dallamra
írtam eddig szöveget, sohasem a szövegre a dallamot, de ezt fordítva is lehet.

Általában a refrén szövegét érdemes először kitalálni, ami majd később módosulhat. Egy
zenére gyakran két három különböző szöveget is lehet írni.

Úgy szoktam kezdeni a szövegírást, hogy dúdolgatom a verse dallamát, esetleg kísérem
magamat, és közben a témához illő sorokat keresgélek. Ha valami érdekes eszembe jut
leírom.

Az utolsó számaim egyikében már megvolt a verse és a refrén, mikor megírtam vagy négy
versszakot a szám szövegéből, de nem tetszett. Gyakran a szám mondanivalója nem jön össze,
nincs értelme szövegnek. Ilyenkor újra kell gondolni az egészet és más koncepció alapján
újraírni. A szövegek tartalmáról nem mondok semmit, mert ez teljesen egyéni.

A szöveg ritmikája
A magyar nyelvben a szöveg ritmikáját a rövid és hosszú szótagok váltakozása adja meg. A
hosszú szótag körülbelül kétszer olyan hosszan énekelhető, mint a rövid. A magyar nyelvben
minden szó esetén az első szótagon van a hangsúly. Ezt a két minimális szabályt, érdemes a
dallammal összeegyeztetni ahhoz, hogy magyarul is énekelhető és jól hangzó szövegek
szülessenek. A magyar nyelv toldalékos, ezért hosszabbak a szavak, mint az angolban, ezért
nehezebb rövid verssorokat írni.

Egy versszak általában 4 vagy nyolc soros, de nem elvetemülség 5 vagy 6 soros verzéket sem
írni. Érdemes a verse sorainak a végére rímeket fabrikálni. Nem kell kettesével rímelnie a
soroknak. Rímelhet minden minden második sor, vagy keretes szerkezetet is használhatunk,
azaz az első és az utolsó sor rímel egymással, stb... Ha nincs rím az sem különösebben baj,
akkor a szöveg lüktetésének kell hasonlítania soronként. Lehetséges, hogy minden sor végén
ismétlünk egy kifejezést vagy frázist, erősítendő a mondanivalót. A verszakok lehetnek kissé
különböző ritmikájúak, rímelésűek is.

A verszakok száma nem meghatározó, de én úgy gondolom, hogy a könnyűzenében

maximum 5 perces számot érdemes készíteni, ami átlagos tempónál és verzénként 4 sor
esetén nem több, mint 5-6 verzét jelent, hiszen ott van az intro, outro, refrének, gitárszóló,
bridge is, ráadásul a majdani énekes nem tud megtanulni komplett köyveket, a hallgató is
feledékeny és csak egy-két sorra fog emlékezni.

Elkészült a szöveg, összeállt a fejünkben a dallam, a szám szerkezete, most már csak fel kell
venni.
02. A felvétel menete
Beküldte fz - h, 01/06/2014 - 16:38

Az előző részben összefoglaltam tömören, hogyan írok én egy számot, tehát abból indulok ki,
hogy van egy szám, aminek a dallama, kísérete, szerkezete többé kevésbé ismert. Nézzük,
milyen lépéseken keresztül jön végre a hallgatható termék.

Véglegesítem a szám szerkezetét

Meghatározom, hogy hány versszak van, a verzék között mennyi az átkötés, mikor jön a
refrén, mikor jön a bridge, a gitárszóló, vagy egyéb hangszeres szóló, van-e intro és van-e
outro és ezek milyen a hosszúak.

A szám tempójának rögzítése

Minden szekvencer programba van tempó állítási lehetőség, amely ütem per perc (=Beat Per
Minute) adja meg a szám sebességét. A 120 BPM ütem a régi ABBA számok, tánczenék
tempója, ennél lassabbak a balladák vagy lassú bluesok, 200 körül már a trash metál zenék
vnnak. Olyan tempó kell, amit a hangszeresek kényelmesen el tudnak játszani és az énekesnek
sem kell sem hadarnia, se túl hosszan, elnyújtva kitartani a hangokat.

A mankó elkészítése

A mankó a véglegesített szám szerkezete alapján valami minimális dobkíséretre (ami lehet
szekvencer is) feljátszott szám. Általában egy gitárral, vagy billentyűvel kísérve felénekelve a
számot, a verszakok dallamát nem kell pontosan felénekelni, de ütemre igen. A mankó
eredménye általában egy wav (vagy más típusú) hangfájl. Ha egyedül veszek fel egy számot,
akkor ezt a lépést kihagyom, mert a zene addig jár a fejemben, amíg össze nem áll rendesen.

A dobkíséret elkészítése

A zeneszerkesztő felvevő programok többéségben van olyan szekvencer program, aminek

segítségével komplett dobprogramot lehet felvenni. A dobkíséret sohasem lesz igazi dobos
kíséret, de közelíthet hozzá. Ehhez végig kell menni a dal részein és ki kell találni az egyes
részekhez tartozó dobritmusokat. Ha nincsenek dobos ismerőseid, akkor gyakran választhatsz
előre gyártott ritmusképletek között, de ha tudsz dobolni, vagy legalábbis ismersz megfelelő
dobritmusokat, akkor fel is játszhatodod őket. Ha van egy midi billentyűzeted, akkor te magad
kalapálhatod fel menet közben. Ha nincsen, akkor célszerű sémákat (=pattern) feldobolni,
amihez szokott lenni a programokban szerkesztő felület. A szerkesztő felületen dobonként
lehet felvinni a ritmust. A dobszerkesztő automatikusan ismétli a sémát és menet közben lehet
módosítani rajta. Vannak olyan szerkesztők, ahol előre be kell állítani a ritmus hosszát, ami
akármilyen hosszú is lehet.

Én először egy alapritmust szoktam feljátszani patternként, majd azt másolgatva hozok létre
variációkat a szám különböző részleteire. Minden pattern legalább néhány hangban
különbözzék a többitől. Lehetnek benne lepörgetések, beütések itt-ott, stb. A patternekben
lehet állítani egyesével az ütések hangerejét is, tehát eléggé el lehet hitetni egy átlagos
hallgatóval, hogy ez nem dobgép.
Miután megvannak a patternek össze kell szerkeszteni a teljes számot. Ekkor véglegesítődik a
szám szerkezete és van egy hangzó anyag.

A sávok felvételének sorrendje

Később lesz arról szó, hogyan érdemes a sávokat felvenni. Itt egyelőre csak azt írom le, hogy
milyen sorrendben vegyük fel a szám trackjeit.

1. Elsőként mindig a gitárkíséret alapot veszem fel. Addigra már annyiszor játszottam,
hogy egy-két próbálkozásra felmegy.
2. Felveszem a basszusgitár szólamát.
3. Felveszem a másik gitár kísérő szólamát. Fontosnak tartom, hogyha két gitár szól egy
zenében, akkor azok csak nagyon ritkán játszák ugyanazt a riffet. Ha meghallgatjuk pl.
az Aerosmith, Gun's and Roses vagy az AC/DC, illetve más két gitárral működő
zenekarok számait, akkor azt halljuk, hogy a két gitár sokszor teljesen más dolgot
játszik. Néha a ritmusalapokat előbb veszem fel és csak utána a basszust.
4. Felveszem a többi hangszer szólamait, kivéve a hangszeres szólókat. Billentyű,
harmadik gitár, színezés, intro és outro dallama, stb.
5. Felveszem a szólóének sávot
6. A vokálok következnek
7. A hangszeres szólók következnek
8. Színezés, tehát effektek, ilyen olyan vonyítások...
9. Mikor már kezd összeállni a zene, akkor többször meghallgatva és megkeverve
meghallgatom az eredményt autóban, a profi hangfalakon és gyakran a hallgatás
eredményeként bizonyos részeket újra rögzítek...

Megjegyzések
 A felvételkor törekedni kell arra, hogy minél kevesebb effekt legyen a felvett sávon
vagy ne is legyen rajta effekt,
 Minden lépés után érdemes a keveréssel annyit foglalkozni, hogy a következő lépés
előtt a zenész annyit halljon a zenéből, amennyire éppen szüksége van. Ne legyenek se
túl hangosak, se túl halkak a megfelelő sávok.

Végleges keverés (=Masterelés)

A végleges keverés során minden sávnak be kell állítani a többihez képest a hangerejét, a
hangszínét, a sztereo térben elfoglalt helyét, majd a legvégén a teljes zenének a hangszínét és
hangosságát. Valójában a mastereléskor áll össze a több féle hangrendszeren lejátszható és
hallgatható zene. A masterelés beállításai függnek zene stílusától, a hangmérnök fülétől, a
felvett sávoktól, a rendszer tulajdnoságaitól.
03. Egy sáv felvételéhez szükséges eszközök
Beküldte fz - h, 01/06/2014 - 16:40

A kellékek

 Kell egy 2-4 GHz-es legalább Core i5-ös processzorral ellátott, legalább 4 GB RAM-
mal felszerelt gép és rengeteg szabad tárterület... Egy db 4-5 perces szám trackjeinek
adatmennyisége 500 MB és 1 GB közötti helyet foglal el! Olyan apróságokról most ne
beszéljünk, hogy célszerű ha a rögzített anyagot nem arra a merevlemezre rögzítjük,
ahonnan maga a program és az operációs rendszer fut. Sokan esküsznek a
MacIntoshokon futó szoftverekre, de egy mai PC Windows XP vagy Windows 7
operációs rendszerrel hasonlóan alkalmas.
 Szükséges, hogy a számítógépben legyen egy megfelelő minőségű és képességű
hangkártya. A legtöbb 2-5 ezer Ft körüli hangkártya alkalmatlan ilyen célokra. A
hangkártya a zajának minimálisnak kell lennie és képesnek kell lennie párhuzamosan
felvételre és lejátszásra. Ráadásul olyan hang csippel kell rendelkeznie, amely
függetlenül végzi a munkáját a számítógép többi részétől. Ilyen kártyák vannak kb. 20
eFt-tól már PC-re lehet kapni ilyen kártyát. Ilyen pl. az Creative SB X-FI, de vannak
más hasonló kártyák is. Általában az ilyen kártyákhoz adott drivereknek van
zenefelvevő üzemmódjuk és csak akkor lehet párhuzamosan felvenni anyagot, míg
más sávokat lejátszunk. Léteznek USB-s hangkártyák (Focusrite) , amelyek külső
egységként funkcionálnak és 100dB körüli jel/zaj arányt produkálnak. Azzal már jó
felvételeket lehet készíteni.
 Szükség van egy zeneszerkesztő-felvevő programra. Ilyenek például, a teljesség
igénye nélkül: Steinberg Cubase, Cakewalk, Image-Line Fruity Loops, n-track,
Propellerhead Reason, vagy MacIntosh gépeken a Logic Studio, Avid Pro Tools, ,
stb... ezek a szoftverek hasonló tudásúak. Mindegyikben vannak beépülő programok
(=plugin), amelyek segítségével a felvett hangot százféleképpen lehet módosítani. Az
úgynevezett VST szabványú pluginokat mindegyik program támogatja. Ez azért
fontos, mert VST pluginokat több különböző cég készít és azokkal profibbnál profib
hangzásokat lehet előállítani. A továbbiakban még lesz szó róluk.
 Szükségesek a hangszerek is, vagy az énekes torka.
 Szükséges lehet egy midi billentyűzet, amellyel a szintetizátorok helyettesíthetők,
illetve amivel a dobkíséretet is fel lehet venni.
 Szükséges lehet egy midi dob vagy olyan midi billentyűzet, amelynek van külön a
dobok beütésére alkalmas része.

Lényeges különbség van a között, hogy midi-s hangszerrel veszünk fel egy tracket, elektromos gitár
vagy egy akusztikus hangszer hangját rögzítjük.

A midi billentyűzet olyan, mint egy elektromos zongora, de amikor játszik rajta a zenész nem hang jön
belőle, hanem vezérlőjeleket küld a számítógépbe és az azon futó szoftver ezeket a jeleket rögzíti. Az
előbb említett pluginok segítségével lehet különböző jellegű billentyűs hangszer hangokat készíteni a
rögzített midi jelekből, illetve léteznek olyan pluginok is, amelyek különböző fúvós hangszerek vagy
vonós hangszerek, hegedűk, stb. hangját hozzák létre. Meg kell mondanom, hogy ez a megoldás
igazán csak a billentyűs hangszerek esetén adnak valósághű eredményt. Egy hegedű vagy szaxofon
hangját nem igen tudja valósághűen visszadni, ráadásul az igazi hangszereken játszó zenész frázisait is
csak távolról lehet utánozni.
04. A digitális rögzítés fizikája
Beküldte fz - szo, 01/11/2014 - 10:52

A mai modern stúdiókban és az otthoni házi stúdiókban is digitális elven célszerű rögzíteni a
zenét. Mit jelent ez?

A mikrofon vagy gitár hangját a hangkártya bemenetére küldve a hangkártyában lévő analóg-
digitális (=AD) átalakító áramkör másodpercenként sokszor mintát vesz, és a minta nagyságát
összehasonlítja előre beállított szintekkel, amelynek alapján létrehoz egy számsorozatot. A
gépen futó szoftver ezeket a számokat rögzíti a merevlemezen egy fájlba. A lementett fájlokat
játszuk vissza később, keverjük ki belőlük a végleges zenét. Az összekevert zenét lejátszva a
hangkártya menet közben alakítja vissza a rögzített és megkevert digitális jelekből a
hangkártya kimenetén megjelenő hangot. Ehhez egy digitál-analóg (=DA) átalakító áramkört
használ.

A zene minősége függ a felhasznált és felvett fájlok minőségétől, ezért az átalakítás

Elsődleges fontosságú. Az átalakítás minőségét alapvetően három dolog befolyásolja:

 A mintavételi frekvencia. Ez azt jelenti, hogy a bejövő jelből a hangkártya

másodpercenként hányszor vesz mintát. A Shannon mintavételi törvénye azt mondja
ki, hogy a mintavételi frekvenciának legalább kétszer akkorának kell lennie, mint a
rögzíteni kívánt jel legmagasabb frekvenciájú komponense. Az emberi fül
csecsemőkorban maximálisan 20 000 Hz-es jelet hall meg, ami az életkor
előrehaldtával romlik, tehát ha 40 000 Hz-en veszünk mintákat akkor annak jónak kell
lennie. Technikai okok miatt a CD minőség mintavételi szabványát 44 100 Hz-ben
állapították meg. Itt most nem részletezett okok miatt a számítógépes felvételeknél
elegendő lenne ez a mintavételezési frekvencia, de mégis 48 000 HZ-en szoktak
mintát venni. A hangkártyákon be lehet állítani ennél kisebb mintavételezési
frekvenciákat is. A 11000 Hz eléggé pocsék eredényt ad, a 22000 Hz már élvezhető
hangot ad. Megjegyzem, hogy az MP3-as zenék legmagasabb hangja 15 400 Hz, tehát
elegendő lenne 31000 Hz-s mintavételi frekvencia.
 A kvantálás minősége. Ez azt jelenti, hogy a bemeneti jelet hány különböző féle előre
beállított szinttel hasonlítja össze az AD átalakító. Alapszabály, hogy minnél több
szinet használunk, annál pontosabban tudjuk leírni a bejövő jel alakját. Ha kevés a
kvantálási szint, akkor a bejövő jel finomabb változásait nem tudja visszaadni az
átalakítás. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a halk hangok, a finom változások az
átalakítás során eltűnnek és nem rögzíti őket a program lemezre, azokat nem lehet
sehogyan sem előcsalogatni. A számítástechnika hajnalán az átalakítók csak két
állapotot tudtak használni, ez zeneileg értékelhetetlen hangot adott ki. Ezt 1 bites, azaz
két állapotnak (=21) hívják. A 8 bites számítógépek idején C-64, Spektrum stb. 8 bites
átalakítást használtak (= 28 ) ami 256 különböző szintet jelent, azzal már élvezhető
hangot lehetett előállítani. A CD minőségjez 16 bites átalakításra van szükség, ami
65536 szintet jelent. A digitális stúdiók világában vagy ennél nagyobb kvantálást is
használnak, söt lebegőpontos kvantálást is. Mivel 1 bájt = 8 bit ez azt jelenti, hogy egy
minta mérete 2 bájt.
 A zaj mennyisége. A zaj az átviteltechnikában mindig megjelenő fals információ,
amely a bemeneti jelet torzítja. Miután digitalizálunk egy jelet zaj már nem kerül
hozzá, onnantól számítva nem szaporodik. Ennek mértékét nem tudjuk úgy
 szabályozni, általában a felvevő rendszer, a környezet, a hangszer, az elektronika
működéséből adódik hozzá a hangszer jeléhez, amit esetleg tudunk csökkenteni jobb
minőségű eszközökkel, illetve zajzárakkal, zajszűrő eljárásokkal. Sajnos 0-ra nem
tudjuk azokat csökkenteni.

A mintavételezés paraméterei, a kvantálás és a mintavételi frekvencia egyúttal meghatározza

a felvételkor létrejövő fájl nagyságát is.

Ha a mintavételezési frekvencia 48 000 Hz, és 16 bites kvantálást használunk, sztereo

üzemmódban, ami 2 csatornát jelent, akkor a létrejövő fájl mérete másodpercenként 48 000 *
2 bájt * 2 csatorna = 192 000 bájt / sec = 187,5 kbájt/sec. 1 perces zenefelvétel pedig 187,7
*60 = 11250 kbájt / perc, azaz kb. 11 MBájt/perc.

Ha egy szám felvételéhez 10 sztereo tracket rögzítünk és a szám 3,5 perc hosszú, akkor a
szükséges terület 10*11*3,5 = 385 MBájt lesz.

A fenti számolások alapján egy hosszabb szám felvételéhez 300 MB és 1 GB közötti helyre
lesz szükség a számítógép háttértárolóján.

Miért van szükség az ilyen túlméretezett mintákra.

A digitális minták keverésekor a végeredményt a számítógép összeadással hozza létre és

alakítja vissza az eredményt a hangkártya vagy egy lejátszóban lévő DA átalakító hanggá.

Hagyományos (analóg keverők esetében ) ha egy hangos és egy halk hangot összekeverek,
majd rögzítem, a két jel matematikailag összeadódik. Digitális feldolgozás esetén ha a két jel
szintje között túl nagy a hangerőkülönbség, és az összeadás során az összeg nem éri el a
következő kvantálási szintet, akkor a halk hang nem jelenik meg az eredményben.

Az emberi fül csodálatos műszer és sokkal nagyobb hangerőkülönbségeket képes felismerni

és azonosítani, mint a digitális feldolgozás áramkörei, ezért a digitális keverés eredménye
valójában mindig is kicsit furcsa, nem természetes erdményt ad a fül számára. A természetben
ugyanis soha nincsen zajmentes környezet (a háttérben akár a szél susogása, akár az állatok,
bogarak ciripelése ott van, aminek a hangereje nagyon kicsi, de a fül meghallja).

Zaj
Egy barátom (Sabolc) kedvéért külön részt írok a zajról.

A zaj olyan fals információ az átviteltechnikában, amely a hasznos jelek információtartalmát

torzítja, elfedi, szélsőséges esetben haszálhatatlanná teszi. A hangok esetén is hasonló a
helyzet. A zaj olyan hang, amely a zenei hangokat valamilyen módon elfedi, torzítja, nem
teszi értelmezhetővé. A zajok gyakran, de nem mindig véletlenszerűen keletkeznek. A
zajoknak gyakran nincsen jól meghatározható frekvenciájuk és egyéb matematikailag jól
kezelhető paramétereik. Ilyen lehet egy leeső tárgynak a hangja, a szél susogása, a kulcs
zörése és még sok egyéb. Ilyen az is, amikor a szél fúj, vagy beindítják egy sugárhajtású
repülőgép motorját és azt halljuk. Ez utóbbi azonban már tartalmazhat jól meghatározható
frekvenciájú összetevőket is, hiszen a sugárhajtómű rotorja forgás során hozzáad a
véletlenszerű hangokhoz bizonyos meghatározható frekvenciákat is.
Zajnak tekintjük például egy transzformátorház búgását, amiről lehet tudni, hogy 100 Hz
magas hang.

Impulzusok

A zajok egy része impulzusszerű, vagyis hirtelen, véletlenszerűen megjelenik. Ilyen egy
villámcsapás hangja, leeső tárgy hangja, avagy a gitár recsegő kapcsolójának a hangja, amikor
átkapcsoljuk másik állásba. Az ilyen zajok gyakran elnyomják az értékes zenei hangokat és a
felvételen egy reccsenésként hallatszanak. Matematikailag a jelben ilyenkor megjelenik egy
vagy több magas tüskeszerű jel, maximális vagy maximálishoz közeli intenzitással. Tele van
magas frekvenciájú összetevőkkel. Az ilyen hang elnyomja a zenei hangot és a zenében lévő
információ itt elveszik. Ezt átviteltechnikában impulzusnak hívják.

A kérdés, hogyan lehet kiküszöbölni vagy csökkenteni a hatását a felvételen. Ha sok ilyen zaj
van, akkor inkább vegyük fel újra a kérdéses részt! Ha csak egy-két helyen jelenik meg, akkor
a felvett tracket egy audio editorral (ingyenes AudaCity) nyissuk meg, keressük meg a
kérdéses részt, nullázzuk le, majd a zene szomszédos részéből meghatározott hosszban
másoljuk oda az eredeti jel darabját. Arra kell figyelni, hogy a másolásnál a zene hullámot a
null átmenetnél kell másolni és a null átmenethez kell csatolni. (A hangtrackek
szerkesztésével kapcsolatban a tudnivalókat máshol írom le). Az így beszúrt kb. 0,01-0,1
másodperc hosszú darab nagy valószínűséggel nem fog lényegesen különbözni a sáv
szomszédos részeitől, ezért a szerkesztés ténye nem fog feltűnni, ha pedig ez a sáv egy több
sávból álló összetett zenei anyag része, akkor még úgy sem tűnik fel.

Széles sávú, hosszabb ideig tartó zajok

Amikor egy felvétel alatt a háttérben például szél fúj, vagy autók zaja hallatszik be, akkor az
egy folytonos zajként jelenik meg a felvételen. Sajnos ezt nem lehet kiszűrni, hiszen a
felvételhez hozzáadódik és a rögzített anyag része. Két dolgot lehet vele tenni.

Az egyik az, hogy a felvétel szüneteiben - például amikor az énekes nem énekel verzét hanem
a következő belépésre vár - a track hangerejét nullára vesszük. lyenkor az énekes
lélegzetvételének hangja is eltűnik, de a zaj is eltűnik. Természetesen a nullára vétellel együtt
a beúsztatás (Fade In) és kiúsztatás (Fade Out) funkciót is használjuk. Levegősebb dalokban,
ahol a hangszerek is hagynak teret, az énekesek hangja ilyenkor a semmiből jön elő, ami nem
igazán jó, de mást nem tehetünk. Ilyenkor az énekes hangjára tett zengetés (Reverb)
valamelyest pótolja a hiányosságot.

A másik lehetőség az, hogyha a hangszerek hangja és a zaj között van frekvencia eltérés,
(például cinek hangja + autó motorja, gitár + elektromos hálózat 50 - 100 Hz) akkor
hangszínszabályozókkal (equalizer) levágjuk a zaj tartományát vagy erősítjük a hangszer
hasznos frekvenciáját. Ezzel nem lehet végleges és tökéletes eredményt elérni, de a zaj
zavarását lehet csökkenteni.

A következő három fajta zaj mindegyike folyamatosan keletkezik, de nem mindegyik lesz
egyformán rossz a felvételeken, sőt van, amelyik hasznos is.

Sörétzaj
Az elektronikus berendezések működés közben törvényszerűen termelnek zajokat, amit
sörétzajnak hívnak. A sörétzaj az elektronok véletlenszerű mozgásából és az így keletkező
mikroáramok miatt keletkezik. Ha egy ilyen zajos hangforrást felerősítek nagyon, akkor
törvényszerűen a zaj is hangosabbá válik. Ilyen módon a felvétel zajos lesz. mivel a
sörétzajnak nincsen tipikus frekvenciája, ezért ezt a felvétel után már nem lehet korrigálni.
Törekedni kel rá, hogy a hangszerek hangját minél nagyobb jelszinttel vegyük fel és a felvevő
rendszer egyes részeinek zaja legyen sokkal kisebb, mint a hasznos jel. A jel további
feldolgozásánál pedig használhatunk zajzárat, hogy a halkabb részeken vágja le a zajokat az
elektornika.

Fehér zaj

Fehér zajnak hívják azt a fajta zajt, amikor mindenféle frekvenciájú véletlenszerű zaj
megjelenik egy bemeneten a hallható tartományban. Ezt zenei rendszerek átvitelének
vizsgálatára használják olyan módon, hogy a bemenetre beküldik a folyamatosan szóló fehér
zajt, a rendszer kimenetén pedig mérő mikrofont használva vizsgálják, hogy a hangrendszer
és esetleg a környezet milyen frekvenciákon erősíti vagy gyengíti a megszólaló jelet. Ilyen
eszközöket használnak koncerteken, amikor beállítják a hangrendszer alapvető tulajdonságait,
mert így a környezet elnyelési és erősítési tulajdonságait nagyon pontos equalizerek
segítségével lehet kompenzálni. Amelyik frekvencián a környezet elnyel, ott erősíteni kell, ha
erősebb, mint az átlag, akkor csökkenteni az erősítést. Így lehet lineárissá tenni az átviteli
rendszert és ehhez képest lehet megfogalmazni egy koncert hangzását a későbbiekben.

Ezt az eljárás technikai megközelítésű és valóban lineárissá teszi a hangrendszert, de az

emberi fül nem lineáris szerkezet, ezért használják a rózsaszín zajt.

Rózsaszín zaj

A rózsaszín zajban is mindenféle frekvenciájú összetevő megtalálható, de a fül

érzékenységével és jelleggörbéjével korrigálva. Az emberi fül a hangosság fogalmát úgy
érzékeli, hogy az azonos teljesítményű különböző frekvenciájú hangok közül az 1-3 KHz
magasságú hangokat halljuk a leghangosabbnak és ettől lefelé és felfelé egyre halkabbnak
halljuk a jeleket. A rózsaszín zaj ezért az alsó tartományokban jóval hangosabb és a 3 KHz
feletti tartományokban fokozatosan hangosodik.

A hangrendszerek beállításakor a rózsaszín zajgenerátorral azt lehet letesztelni, hogy

hangosság érzése szempontjából hogyan viselkedik a hangrendszer.
05. Az elektromos gitár felvétel előkészítése
Beküldte fz - sze, 01/08/2014 - 07:21

A felvétel technikai lehetőségei

1. A zenész koncerteken használt komplett rendszerének használata

Összerakunk egy teljes erősítőrendszert, mint a koncerten, pedálokkal, ahogyan kell.

Bemikrofonozzuk és a mikrofon jelét vesszük fel a trackre. Előnye az, hogy a gitáros azt
hallja, amit begyakorolt, amit akár koncerten is használt.

Vannak problémák is, mert az eredmény függ

 A gitár minőségétől
 az effektpedálok minőségétől
 az erősítő minőségétől és hangjától
 a hangfal minőségétől és hangjától,
 nem mindegy, hogy milyen mikrofonnal vesszük fel,
 a mikrofont vagy mikrofonokat hová és hogyan helyezzük,
 a felvételkor használt helyiség nagyságától, berendezésétől, a zaj mennyiségétől.

Mint látható sok tényezős egyenlet, aminek a megoldása nem triviális és bármelyik rész
hibája kockáztatja, hogy nem lesz megfelelő az eredmény.

 A gitár valószínűleg adottság, azzal nem lehet sok mindent kezdeni.

 Az effektpedáloknál a legnagyobb probléma az lehet, hogy zajosak.
 Az erősítő és hangfal hagzásának gyengesége a felvételen kijöhet, zavaró lehet,
ráadásul nem is szokás felvételen úgy megküldeni az erősítő rendszert, mint egy
koncerten.
 A mikrofonkról azt kell tudni, hogy alapvetően minden típusnak más a
karakterisztikája, a hangátvitel görbéje, tehát ki kell választani azt a mikrofont, amely
a lehető legjobban szól. A dinamikus mikrofonok átvitele a mély hangokon jobb.

A mikrofonok által vett hang függ attól, hogy milyen közel van a hangforrás - a dinamikus
mikrofonok közel mikrofonok, tehát a hangforráshoz közel kell elhelyezni őket, míg a
kondenzátor mikrofonok távolabbról is veszik a hangot. Ha a mikrofont egy hangszóró
kónusza (közepe) közelébe helyezzük, akkor a hangszóró által kibocsátott hang magasabb
hangai jobban hallhatóak lesznek a felvételen, míg a közepétől távolabb helyezve lecsökken a
magas hangok aránya. Minél távolabb helyezzük el a mikrofont a hangfaltól, annál inkább
beleszól a a felvett hangba a hangdoboz méretezése és a felvevő terem akusztikája.

Ha két mikrofonnal vesznek fel egy gitárt és a két jelet külön sávokon rögzítik később a
keverésnél játszanak vele. Ekkor az egyiket a falhoz közel helyezik el, a másikat pedig
távolabb, hogy a terem hangja is benne legyen.
2. Hagyományos analóg vagy digitális effektpedálok és erősítő emulátor
segítségével vesszük fel a jelet

Az effektpedálokat meghagyjuk, de az effektpedálokon kijövő jelet bevezetjük a

számítógépbe és azt rögzítjük.

előnye, hogy a megszokott pedálok vannak, lehet váltogatni játék közben, mintha koncerten
lennénk. Nem fog beleszólni a hang minőségébe az akusztika semmiféleképpen.

 Ha az effektek zajosak, akkor az eredmény is zajos lesz, de ha az effektek jó

minőpségűek, akkor a kimenet is jó lesz.
 A felvételre felkerülnek nem jól szóló hangok is
 A felvétel alatt a gitáros nem azt hallja, mit szeretne hallani, ezért másképpen fog
játszani, mint élőben.

Ha az effektpedálban van erősítő szimulátor, akkor végülis olyan hangja lesz, amilyet a
gitáros hallana, ha az erősítőn játszana.

A gitárosnak fejhallgatón keresztül kell hallania a saját játékát, nem szól a külső fal, de ez
nem túlságosan nagy hátrány.

3. A gitár hangját közvetlenül vezetjük be a a számítógépbe, és zeneszerkesztő

plugint használunk

Például a Native Instruments Guitar Rig nevű önállóan is használható, vagy VST pluginként
is meglévő változatát használjuk.

Ekkor olyan szituációba kerül a gitáros, mint az előző esetben, csak biztosan jó minőségű
effektpedál működik. A gitár erősítő szimulátorok olyan programok, amelyekben a
kibocsátáskor találhat összes effekt típus, erősítő típus, hangdoboz típus és mikrofonozási
típus be van építve. Azeffektekből pedig fantázianévvel ellátott beállítások százai találhatók
stílusonként, előadónként neves számonként. Ez azt jelenti, hogy még a gyakorlatlanabb
gitárosok is készen kapnak jól használható összeállításoka és azokat később módosíthatják.

Ha a körülmények és az eszközök nem professzonálisak, azaz nincsen süketszoba, nincsen

profi gitárerősítő, nincsenek profi effektek, akkor ez a megoldás megnyugtatóan jól szól.

A hangszín beállítása
Ha a teljes hangrendszerrel rögzítjük a zenét, akkor kiinduláskor érdemes a hangszínhez a
koncerten használt beállításokat használni. Mindenképpen az erősítéshez kifejezetten
gitárerősítőt érdemes használni és ha lehet csöves erősítőt, mert a gitárhangok jellegéből
adódóan a gitár hangjának a 3-5000 Hz feletti részét csillapítani kell, hogy a hang ne legyen
"zizegős". A 200 HZ alatti részt pedig szintén csillapítani kell, mert az a basszusgitár
hangtartománya. A torzított gitárhang is csöves erősítőkön szólal meg igazán. Az erősítők
legalább 50%-ra kihajtva szólnak jól. A gitárerősítő beállításánál én mindig a lineáris
átvitelből indulok ki, azaz basszus, közép és magas sincsen kiemelve és vágva, majd a
hangzás alapján magasat és mélyet adok rá vagy veszek el belőle. A hangzás alapján adok
vagy veszek le a hangszínből és egy kis presence hangot teszek rá, amely kb. 1,5 KHz-nél
emeli a hangot. Függ a beállítás a használt hangszer jellegétől is, ami Elsősorban azt jelenti,
hogy single coil vagy humbucker hangszedővel (=pickup) szerelt gitárról van-e szó, hiszen a
Fender Stratocaster vagy Telecaster jellegű gitároknak vékonyabb a hangja (single coil), mint
a Gibsonok humbucker hangszedőkkel ellátott hangszerei.

Torzítást annyit szoktam beállítani, amennyi arra elég, hogy a lefogott kvint hangok torzan
szóljanak, a magasan játszott dallamok pedig "vijjogó" gitárhangot eredményezzenek. Ez a
hang olyan, hogy a lassan játszott és kitartott hangokból álló dallam tisztán hallható, van
dinamikája (pl. A Vándor című számban 3:20 körül ). Extrém esetekben nagyobb torzítás is
lehetséges.

Figyelem: Felvételkor a torzításnak sokkal kevesebbnek kell lennie, mint amit koncerten
használ a gitáros, mert akkor a gitárhangban nem lesz dinamika, csak egy kása!!!

Ha blues jellegű zenét játszunk, amelyben teljes akkordokat is szeretnénk játszani, akkor a
torzítást vissza kell venni úgy, hogy a kicsit megpengetett húr majdnem tiszta gitárhangot
eredményezzen, míg a dinamikusan pengetett már torz legyen. A megszólaló akkordban lehet
hallani az akkord összes hangját. Az ilyen felvétel esetén érdemes egy kicsit több magasat
adni a hangzásnak és a gitáron érdemes vékonyabb hangszínt használni. ( Mint a lecsúszott
tanárok bluesben 1 perc körül). Az ilyen beállításnál a hangszer hagjának tipikus jellege ki tud
domborodni. lehet a zene például "fenderes".

Lehetséges a torzítást úgy is szabályozni, hogy a gitáros a kíséret alatt egy alap hangszínt úgy
játszik, hogy leveszi a hangerő potmétert a gitárján. Ekkor sajnos egyes hangszerek használata
esetén megnőhet a zaj aránya a jelben, ami a kevésbé hangos részeknél hallhatóvá válhat és ez
elkerülendő.

Mindenképpen használjunk zajzárat. A zajzárat úgy kell beállítani, hogy a leghallkabb

játszani kívánt hangok hallatszanak, de az akkordváltások kéz-zaja, vagy a nem szóló hang
esetén a hangszedő zaja ne szólaljon meg.

Ne használjunk a felvételkor zengető (=reverb), visszhang (=delay), vagy bármilyen egyéb

durva effektet, amely beleavatkozik a kikevert gitárhangba, mert azt utólag nagyon nehéz
korrigálni és a pontos hangzást rontja. Ezeket az effekteket utólag hozzá lehet keverni a
hanghoz, jó minőségben. Ha a hang dinamikájától függő wah effektről vagy egyéb speciális
effektről van szó, akkor persze azt kell használni és nagyon pontosan kell beállítani a
hangzását.

A mikrofonozás
A gitárt célszerűen két mikrofonnal vegyük fel. Több stúdióban a Shure SM-57 dinamikus
mikrofonra esküsznek, illetve annak a különböző variánsaira. Ezt a mikrofont a Shure cég
több, mint 30 éve gyártja és mások pedig lekoppintották. Jó lehet még a Sennheiser E609 is.
A dinamikus mikrofonok irányérzékenyek és közeli hangokat tudják jól felvenni. A
hangforrás távolságától változik a karakterisztikájuk. Közelről szóló hangforrás esetén a mély
hangok aránya megnő. A hangszóróhoz viszonylag közel érdemes elhelyezni őket - kb 5-10
cm-re, szembe a hangszóróval. A  mikrofon elhelyezése a hangszórók előtt attól függ, hogy
milyen jellegű hangot szeretnénk. Ha a hangszóró közepéhez helyezzük el a mikrofont, akkor
magas hangokban gazdagabb lesz a felvétel. Ahogyan távolodunk a hangszóró középpontjától
a magas hangok aránya csökken és egyre melegebb hangzást érünk el vele.
Ha két mikrofont használunk, akkor a másik mikrofont a hangfaltól távolabb, akár 1 m
távolságban is elhelyezhetjük. Ez a mikrofon fogja venni a hangfal többi hangszórójából jövő
összetett hangot és a felvevő terem akusztikájából is tartalmaz összeteket. A két mikrofon
jelet két párhuzamos csatornára rögzítsük. Ide lehet egy irányérzékeny kondenzátor mikrofont
is helyezi, amely magasabb hangokban gazdagabb jelet eredményez. Ilyen például a AKG
Solid Tube kondenzátor mikrofon.

A mikrofonok átvitele nem lineáris, tehát az azokon átjövő hang hangzása más lesz, mint amit
az alapon beállítottunk.

A stúdiószobában a mikrofonok és a felvétel érzékenységét úgy kel beállítani, hogy a lehető

legnagyobb jelet kapjuk, de a játék során a felvétel soha ne vezérelje túl a csatornát.

Ha a második vagy a harmadik módszert használjuk, akkor mindenképpen érdemes egy

gitárerősítő szimulátor plugint használni a felvételkor, mert így közel ugyanazokat az
eredményeket tudjuk produkálni, mintha igazi erősítőn szólna a cucc.

Azok a digitális pedálok, amelyek az utóbbi 5-10 évben jelentek meg szinte kivétel nélkül
rendelkeznek erősítő szimulátorral és a mintavételezésük és effektjeik minősége van olyan jó,
hogy bátran használhatjuk az abból kijövő jelet egyenesen felvételi célokra.

A Native Instruments Guitar Rig gitár pluginje, ami önállóan is használható, képes arra is,
hogy emulálja a hangfal elé helyezett mikrofon karakterisztikáját is. Ebben az esetben ugyan
nem tudunk két csatornára rögzíteni egyszerre jelet, de minden másban hasonló eredményt
kapunk, mint egyébként. A szoftver beépített hangzásai, amelyek minden paraméterében
módosíthatóak pedig majdnem tökéletesen emulálják az igazi professzionális gitáros
cuccokat, ezért home recording esetén teljesen felesleges ennél jobb kütyüt használni.
06. A gitár sáv felvétele
Beküldte fz - sze, 10/30/2019 - 17:51

Ritmusgitár sáv felvétele

Feltételezzük, hogy a szám fejben megvan, van egy mankó vagy van már egy olyan
ritmusalap, amellyel a szám szerkezete egyértelmű.

Első lépések egyikeként a dob felvétele után a ritmusgitár felvétele következik. A rockzene
egy részében riffeket (=rövid, ismétlődő jellegzets gitárdallam) használnak a gitárosok, míg
más esetben valamiféle akkordmeneten zúznak.

Állítsunk be egy megfelelő hangszínt, ahogyan korábban leírtam.

Bármilyen módon is zajlik a felvétel a hangszeresnek fejhallgatóban illik feljátszani a

felvételt, hogy az addig felvett zene lényeges részei szóljanak a felvétel alatt. A felvétel előtt
indulnia kell a takk jelnek. Ez a megfelelő ütemben bejátszott ütem és a zene megindulásakor
a zenész elkezdi játszani a számot.

Ritmusgitárról van szó, tehát ez nem túlságosan bonyolult feladat. A lényeg az, hogy a gitáros
egyenletes ütemben, pontosan, lehetőség szerint állandó hangerővel játsza fel szólamát. A
gitárosok vannak annyira pontatlanok, hogy nem lesz gépies a feljátszott zene. Ha nem túl
bonyolult a szám, akkor a teljes számot végig lehet játszani, egyébként egy tracket több
részletben is fel lehet venni.

A felvevő szobában a technikusok hallgatják a felvételt és ha bármilyen hallható hibát követ

el a gitáros, azaz hallhatóan mellényúl megállítják a felvételt és elölről kezdi a zenész. Ha a
technikus egyúttal a zenész is, akkor saját magával kell következetesnek és maximalistának
lennie.

Ha a szám túl hosszú, vagy egyes részei nehezek és még nincsen begyakorolva, akkor
lehetséges az, hogy a tracket darabonként vesszük fel. Ez azt jelenti, hogy elindul a felvétel az
elején és a kritikus részhez érve a gitáros abbahagyja a játékot egy jól kiválasztott helyen. A
felvételt ettől a helytől folytatják új trackkel úgy, hogy amíg a korábban már feljátszott rész
megy, addig a hangszeres csendben marad, majd a folytatáskor pontosan belépve játszik
tovább.

Egy tracket általában 5-10 alkalommal feljátszik a zenész még akkor is, hogyha pontosan
játszik, mivel a pontos felvételek között is lehetnek jobban és rosszabbul szóló változatok.
Aki a teljes számot feljátszotta a hangszeres szerepe megszűnik.

A hangmérnök, a producer, a zenei rendező kiválasztja a legjobban szóló trackeket, a trackek

részeit, azokat véglegesen elhelyezi a szám érvényes felvételei közé, a többieket pedig vagy
elrakja későbbre, vagy letörli, mint felesleges, helyet foglaló anyagot.

Fontos, hogyha több darabban játsza fel a gitáros a tracket menet közben ne állítson semmit
sem a hangszerén, a hangszíneken, effekteken, a hangerősítés, a felvétel se legyen semmilyen
módon elállítva, mert csak így biztosítható 100%-osan, hogy a felvételben a különböző részek
nem fognak máskén szólni.
Jön a következő gitáros, a basszusgitáros, a billentyűs stb...
Gitárszólók felvétele
A gitárszóló a legtöbb számban más beállításokat kap, mint a kíséret és általában rövid,
maximum egy perces szólam szokott lenni. A korábbiakban leírt módon beállítjuk a hangszert
és a hangzást. Nem kell feltétlenül a ritmusgitár hangzását használni, hiszen a gitárszóló vagy
dallam játékánál alap, hogy a dallam kiemelkedik a többi zene közül és másként szól, mint
korábban.
A gitárosnak meg kell tervezni a szóló kezdetét, a menet közben játszott frázisokat, a szóló
végét, rögzíteni kell és begyakorolni. Ezt úgy lehet megtenni, hogy a zenét a szóló helyétől a
szóló végéig bejátszák a gitáros fülébe és ő rágyakorol. Mikor elrontja, vagy nem elég jó, amit
csinál, akkor elölről játszák neki. A digitális felvevőrendszereken akár automatikusan
ismételtetni lehet az adott részt, így nem kel másnak hallgatnia a próbálkozásokat. Külső
hallgató számára eléggé fárasztó egy ilyen gyakorlás. Ha egyébként a szóló már megvan,
akkor pontosan fel kell játszani. Mivel a gitárszóló kiemelkedik a többi hang közül és a
hallgatók arra figyelnek, ezért fokozottabban ügyelni kell arra, hogy bármilyen hiba esetén a
szólót újra fel kell játszani. Értem ezt félrenyúlt hangra, nem pontosan eljátszott dallamra,
béna nyújtásra, stb...
Érdemes egyes gitárszólókat úgy megtervezni, hogy a szóló két részében két különböző
gitárhangszínnel különböző jellegű szólókat játszunk. Még akkor is, ha a zenekarban nincsen
két gitáros a felvételen jól fog szólni ( mint például FZ- Bíbor por című számában 03:10-től ).
Néhány trükk, hogy a felvétel jobban szóljon
 Ha egy zenekarban egy ritmusgitár szólam van, akkor is érdemes lemezfelvételen
vagy stúdióban kétszer feljátszani a ritmuskíséretet és a két szólamot két különböző
oldalra keverni. Még akkor is ha ugyanazokat a szólamokat játsza egy gitáros kétszer,
jobban fog szólni a zene. Ha pedig a két kíséret kissé eltér egymástól, akkor
kifejezetten izgalmas lesz, mint például az Aerosmith esetén a két gitár vagy az alábbi
számban ( FZ: Mocskos ribi az élet.)
 Érdemes minden gitárt sztereoban rögzíteni.
 Érdemes a gitárt két mikrofonnal venni, ahogyan korábban leírtam és a végső
anyagban a két tracket kicsit eltolva a panorámában játszani. Külöböző effektekkel
kombinálva.
 Érdemes egyes fontosabb dallamokat többször is feljátszani gitáron, akár a dallamot
tercelve vagy kvintelve. ( Ilyen példa hallható az FZ - Találkozások című számában
3:56-tól).
Pár évvel ezelőtt egy haverom kérte, hogy játszak fel egy szólamot az általa leküldött anyagra,
majd küldjem ki a feljátszott tracket. Ne torzítóval vegyem fel és ne keverjem, ne módosítsak
rajta semmit. Akkor nem értettem, de ma már tudom, hogyha tiszta gitárhangot veszek fel egy
trackre, utána arra bármilyen hangszínt, torzítót, stb... tudok rátenni így utólag
kikisérletezhetem a legjobb hangszínt a szólóhoz.
Tehát a lényeg: a tiszta gitárhangot vegyük fel digitálisan és utólag egy torzítót és különböző
effekteket rátéve a trackre megkapjuk az igazi gitárhangot.
07. A gitár sávok keverése
Beküldte fz - szo, 01/11/2014 - 19:52
A keverés szól a hangszínről, a panorámáról, a hangosságról és a többi hangszerhez
viszonyított hangosságról.
Hangszín
A gitár hangmagassága a basszusgitár, bőgő hangmagassága felett van egy oktávval, tehát úgy
is kell beállítani a gitár track hangzását, hogy 200 Hz alatt már ne nagyon szóljon, inkább
vágjunk, de ne túl meredeken. Ha az alapon korrektül vannak beállítva a hangszínek, és a
mikrofonozás is megfelelő, akkor különösebben a hangszínen nem kell állítani.
Panorámázás
Ha több kísérő gitárszólam van, akkor az egyiket ki kell tenni a bal csatornára, a másikat a
jobb csatornára. A gitárszólókat középre illik helyezni, de ha több szólamú a gitárszóló, akkor
kicsit balra és jobbra érdemes elhelyezni. Ha a szám egyes részein további kísérő hangszín
akkordbontás jelenik meg, akkor azokat a két szélső gitárkiséret közé, de nem középre
helyezzük.
Hangosság
A gitárkíséret olyan hangos legyen, hogy a gitár riff hallható legyen, de ne legyen tolakodó, a
lábdob, a pergő és az énekes hangját ne nyomja el, ne is közelítse meg hangosságukat. A
gitárszóló legyen legalább olyan hangos, mint az énekhang. Mivel a dob hangja és a gitár
hangja más tartományban szólal meg, ezért ilyen módon a ritmus is hallatszani fog és a kíséret
is.
Effektek használata
A rock zenében valamilyen torzítót használnak a gitárosok általában. A torzító eleve
limiterként is funkcionál, ezért torzított gitárra kompresszort ne tegyünk rá. Limitert csak
akkor, hogyha a felvétel során néhány hang sokkal hangosabb, mint a többi és bántóan
kiugrana.
A kiséretre rá lehet engedni egy kis zengetést (reverb) vagy egy kis visszhangot (delay). A
visszhangnál célszerű az ismétlés idejét úgy beállítani, hogy az a szám ütemével szinkronban
legyen. Ha van visszhang, akkor azt érdemes átpanorámázni a sztero kép másik oldalára, nem
teljesen a szélső pozícióba, hanem a közép és a másik kisérő gitár közé. Ha csak egy kísérő
gitár van, akkor a sztereo kép másik oldalán a szélen is szólhat.
A kórus, phaser és ehhez hasonló effektek közül én a kórust szeretem, mert az lebegővé,
légiessé teszi a hangzást. Elsősorban gitárakkord szedéseknél, magas hangú
ritmusgitározásnál használható. Ha torzított kvintakkordokat fogó vagy mély riffeket játszik a
gitáros, akkor a kórus elmosódottá teszi a hangot, nem lesz annyira precíz, ráadásul
megváltozik a hang jellege is, tehát a hangszínt is kell állítani.
Hápogó, automata hápogó, phaser effekt használata esetén azt javaslom, hogy a beállításánál
csak annyira durva legyen az effekt, hogy ne lógjon ki a hangzása a zene többi részéből.
Szokás az is, hogy a durva effektet párhuzamosan keverjük az eredeti gitárhanggal és térben
szétválasztjuk a kettőt.
08. Akusztikus gitár felvétel készítése
Beküldte fz - cs, 01/09/2014 - 16:30
A legtöbb otthoni stúdióban felvett hangszer hangosítása közül az akusztikus gitár felvétele az
egyik legnehezebb.
Mikrofonválasztás
Először el kell dönteni, hogy egy vagy két mikrofonnal szeretnénk elkészíteni a felvételt.
Hogy az elkészülő felvétel a lehető legjobb minőségű legyen célszerűen kondenzátor
mikrofonokat kell használni. A kondenzátor mikrofonoknak sokkal jobb a magas átvitele,
márpdig az akusztikus hangszerek hangjában sok magas hang van. Ráadásul vannak olyan zaj
jellegű hangok, amelyek a hangszer hangjának jellegzetességei. Ezeket a jelfeldolgozásban
tranzienseknek nevezik, és általában nem tisztán leírható hangok, hanem átmenetek.
A mikrofon elhelyezése
Ha meghallgatjuk egy akusztikus gitár hangját, akkor úgy találjuk, hogy a legmélyebb
összetevő akkor van a hangjában, ha a hanglyuknál hallgatjuk a hangját a legtöbb magas hang
pedig akkor, amikor a 12 fekvés környékén hallgatjuk. Két helyre érdemes tehát tenni a
mikrofont.
Egy mikrofon használata
Ha csak egy mikrofont használunk, akkor azt helyezzük el a 12. fekvésnél, kb. 12-15 cm-re
távol. Ha nem adja az elvárt hangzást, akkor tegyük máshová a mikrofont és vegyük fel újra
így az anyagot, majd a keverésnél panorámázzuk szét a két csatornát. Ha egy mikrofont
használunk, akkor a gitár hangja élettelen, tompa lesz. Ha ez több csatornából álló keverés
része lesz, akkor ez nem is olyan nagy baj, de ha az akusztikus gitár hangja a fő attrakció,
akkor már probléma.
Két mikrofon használata - (Sztereo) Technika
Ha két mikrofont használsz, akkor tedd az egyiket a 12. fekvéshezés a másikat  húrlábhoz. A
két mikrofont panorámázd szét és úgy vedd fel, vagy a két csatornát később panorámázd szét.
Az így visszahallgatott hang sokkal nyitottabb, természetesebb lesz. Nem hiába. Az embernek
két füle van, amivel ugyanazt a hangforrást másképpen hallja. Az is lehetséges, hogy a két
mikrofont a 12. fekvésben félig a gitár teste felé fordítva helyezzük el, 90 fokos szögben
egymáshoz képest és így panorámázzuk szét a csatornákat.
Piezo hangszedő használata
Ha a gitáron van beépített piezo hangszedő, akkor használhatod a mikrofon mellett. Hallatszik
majd, hogy stúdióban vették fel, ha nem csúcsminőségű a hangszedő.
Az akusztikus gitár keverése
Ha az akusztikus gitár más hangszerekkel, gitárokkal szól együtt, akkor célszerűbb az egy
mikrofonos felvételt hsználni, mert a két csatornás akusztikus felvétel túl sok zenei
információt tesz a keverésbe és zavaros lesz a felvétel. Ha akusztikus gitár és ének szól csak,
akkor a sztereo vagy a dupla mono hangzás a legjobb.
Az akusztikus gitár hangjához is használhatunk kompresszort. Ha használunk kompresszort,
akkor csak kis mértékben 2:1 vagy kevesebb mértékben állítsuk be a kompresszálást. Az
akusztikus gitár dinamikus hangszer és ne akarjuk ezt a tulajdonságát elrontani.
10. Ének felvétel készítése
Beküldte fz - sze, 10/30/2019 - 16:28

Az énekesek stúdiózásáról már korábban írtam, amit itt lehet elolvasni. Ezen az oldalon
leírom a szólóének feléneklésével és a vokállal kapcsolatos tudnivalókat.

Az ének felvétele

Az ének felvételénél azt gondolja az egyszeri kezdő hangmérnök, hogy odateszem a lehető
legjobb mikrofont az énekes szája elé és hadd szóljon. Ne vezérelje túl a hangja az eszközöket
és ne legyen túl halk a felvétel. Az énekeseknek tudatában kell lennie annak, hogy a magas
hangok hangosabbak és képesek túlvezérelni a mikrofont illetve az egész felvételi láncot.
Régen ezt úgy oldották meg az énekesek, hogy amikor magas hang volt, akkor hátrébb vitték
a fejüket a mikrofontól vagy egy kicsit elfordították attól. Sajnos ettől a hang egy kicsit
elvékonyodik a mikrofonok tulajdonságai miatt. Ma már stúdióban és koncerten is van arra
lehetőség, hogy a felvételi csatornába beiktassanak egy kompresszor / limitert. Ennek hatására
a halkabb hangok aránya egy kicsit megnő és a nagyon hangos hangok pedig nem fogják
túlvezérelni, azaz torzzá tenni a bemenő jelet.

Hogyan szól ez a felvételen? A lihegés és a levegővétel hangosabbá válik, amitől az ének

bensőségesebb lesz. A halkabb mély hangok és a hangosabb magas hangok hangereje
kiegyenlített lesz. Az énekes jobban és hallhatóbban tud játszani a hangjával és az előadás
kifejezőbb lehet.

Az ének keverése

Hála a technika fejlődésének ma amár a digitális felvételek világában egy szólamot annyiszor
fel lehet venni, ahányszor akarod, akár egy otthoni stúdióban is. Kell egy számítógép, egy jó
mikrofon, hangkártya és jó szoftver. Persze nem lesz profi az eredmény, de bizonyos
kompromisszumokkal elfogadható is lehet. Egy jó stúdióban pedig maga a felvétel lehet közel
hibátlan is.

Általános szabály, ha megvan a véglegesnek szánt felvett anyag, azt a felvett nyers
állapotában kell elmenteni az utókornak. Ez azonban még nem az, ami a zenére végleg
felkerül, azt effektezni célszerű. Milyen effekteket szokás használni?

Hangszín, Equalizer

Mint korábban írtam, ha a hangi adottságok hibátlanok, széles tartományban egyenletesen

szól a hang, akkor nincs sok dolog ezzel. Nagyon sok énekesnél azonban a kijövő hangban
vannak hányosságok, akkor azt korrigálni kell.

Az énekhang túlnyomó többsége 250-3000Hz között van, de egyes hangok éneklése ennél
alacsonyabb, illetve magasabb hangösszetevőket is létrehozhatnak. Az alábbi hangok -
B,D,T,P - éneklése az említettnél alacsonyabb komponenseket tartalmaznak. Figyelni kell,
hogy 200 Hz alatt az énekhangot vágjuk le, hacsak nem basszus hangú az énekes, ugyanakkor
ebben az esetben összeakadhat a hangja a basszusgitárral.
A C,T,SZ,F hangok akár 10 kHz-es komponenst is tartalmazhatnak. Ha a felvétel során ezek a
komponensek benne vannak a felvételben, akkkor rendben van, de ha valamiért csökken
ezeknek az intenzitása, akkor ebben a tartományban emelni kell. 15 Khz felett már kevés
ember hallja a zenét, tehát ott már nem kell tovább emelni a frekvencián.

Ha az énekes hangja színtelen - ez technikailag azt jelenti, hogy sem mély, sem magas hang
komponens nincs a hangjában, akkor a középtartományt le kell venni, majd 300-320 Hz körül
a mélyet és 2000-3000 Hz felett a magasat emelni. A középtartományban, tehát kb. 500-1000
Hz között visszavenni. Ettől testesebb és életszerűbb is lesz a hang.

A hangmérnökök szokták emlegetni a fényes énekhangot. Ez azt jelenti, hogy a hallható

tartomány felső részében is vannak hangok, amelyek színesítik az énekhangot. Ha a hang
tompának tűnik, akkor 10 000 - 12 000 Hz között lehet emelni az EQ-val, ami fényesebbé
teszi a hangot. Azonban itt sem szabad túlzásokba esni, mert a túl sok emelés rikácsolóvá
teszi a hangot.

A basszus hangú énekesek esetén a közép és a magas tartományban érdemes emelni.

Figyelni kell arra, hogy a gitár hangjának bizonyos részei az énekhangszínnel vannak egy
magasságban és egymást üthetik. Ekkor panorámázással lehet szétválasztani a hangképben a
hangokat.

Hangosság

Az énekhang a zenében fontos, mert az adja a mondanivaló jelentős részét, így ki kell emelni.
Az énekhangot a zenekarban úgy kell kiemelni, hogy hangosabb legyen a kíséretnél, de a
ritmust, azaz a lábdob és a pergő hangját ne nyomja el.

Effektezés

A hangra szokás zengetőt (reverb) tenni vagy visszhangot (delay). Mind a két effekt azon
alapul, hogy az eredeti hanghoz hozzákeverünk egy késleltetett hangot a sajátunkból. A
zenegetőnél véletlenszerű a késleltetet hang, a visszhangnál ritmikus. Általában az effektek
használata rontja a szöveg érthetőségét, de kissé elfedi az intonációs hibákat, kisebb
hangmagasságbeli problémákat. A súlyosabb hibák azonban tovább szólnak!

A zengetett, visszhangos hangot célszerű a sztereo térben egy kicsit eltolni az eredeti
énekhanghoz képest.

Lehet a hangra dinamika kompresszort tenni. Ekkor a hangosabb és halkabban énekelt hangok
közötti dinamikakülönbség csökken, de az énekhang kicsit nyúlós lesz. Létezik olyan
kompresszor-limiter, amely a különböző frekvenciatartományokban beállítható módon
másként kompresszál. Ennek segítségével az énekes hangját optimalizálni lehet. A
hangossággal sem lesz baj és a hangját is egészségesen lehet alakítani.

Az utóbbi években terjedtek el a pitcher jellegű effektek. Ennek az a lényege, hogy a

felénekelt hangot elemzi az effekt és a megadott hangmagasságra korrigálja. Ha az énekes
nem találja el a hangmagasságot, akkor érdekes dolog sül ki belőle, mert kicsit robotszerű lesz
az ének. Kevésbé lesz rossz az eredmény ha csak kicsit korrigál az effekt és azt is lassan.
Megjegyzem, hogy az effekt használatánál néha ki lehet zárni a kotta bizonyos hangjait. Ha
erre szükség van, akkor azért el kell gondolkozni az énekes képességein.

Érdekes, hogyha kórus effektet tesznek az énekes hangjára, vagy torzítót enyhe torzítással.
Valójában ezeket csak speciális esetekben szabad használni.

Vokál

A vokál feléneklésekor a koncertről írtak mérvadóak. A vokalistának a saját szólamát

lehetőség szerint pontosan a szólóénekessel egy ütemben kell felénekelnie, vagy éppenséggel
a zene szabályait figyelembe véve, mivel ő ekkor egy hangszer. Fontos, hogy a vokál tényleg
másik szólam legyen, mint a szólóének. Tercelés alá, fölé, más dallam, más hangmagasság. A
kezdő zenekaroknál a hangszeresek gyakran nem elég jó énekesek és a szólóénekes énekli fel
a vokált a stúdióban. Ezzel az a gáz, hogy a vokálként énekelt hang is ugyanolyan jellegű
marad, mint a szólóénekes volt és az bizony unalmas lesz.

Ha fent van a vokál is, akkor célszerű a vokalisták hangját is úgy színezni, hogy illeszkedjen a
szólóénekeséhez. Lényeges, hogy a vokál más hangmagasságon szóljon, mint a szólóénekes.
Lehett mélyebb, magasabb is.

Panoráma

A felvett anyagot érdemes úgy panorámázni, hogy a vokalista hangja a sztereo térben
máshonnan szóljon, mint a szólóénekes. Ha több szólam van, akkor a szólamok egymáshoz
képest is máshonnan szóljanak. Tipikus, hogy a szólóénekes középről szól, a két vokál hang a
két szélről, de nem teljesen szélről.

Vokál hangossága

A vokálok hangereje legyen kisebb, mint a szólóének, de hallatszon. Technikailag ez 0,5 db 1

db körüli különbség (fél hangerő kb). Célszerűen halkabb, hogyha másik szólamot énekelnek
a vokalisták. A vokálokra is lehet tenni zengetőt vagy visszhangot, de ne essünk túlzásokba.
Ha visszahang kerül rájuk, akkor az ismétlés üteme olyan legyen, amilyen a zene tempója.
18. Effektek használata
Beküldte fz - cs, 01/09/2014 - 16:33

Ezen az oldalon két féle effektet fogok leírni.

Hangszerekhez használható effektek

A hangszerek hangját mára letisztultan, tipikus effektekkel szokás ellátni. Ezzel kapcsolatban
korábban itt részletesen leírtam, hogy milyen effektek mit valósítanak meg, hogyan érdemes
használni őket. Most csak felsorolásszerűen a leggyakoribb effekteket leírom:

 Zajzár - Minden hangszer hazsnálatakor keletkeznek a zenéhez nem tartozó

értelmezhetetlen hangok, amelykenek az összefoglaló neve a zaj. Ha szerencsénk van,
akkor ezek halkabbak, mint az értelmezhető zenei hangok. A zajzár a bejövő jel
hangerejéből megállapítja, hogy az zaj vagy zenei hang-e és a halk zajokat nem engedi
tovább, míg a zenei hangokat igen. Ha a zajzár vágási szintje túl magas, akkor a
játszott hangok furcsán indulhatnak és halkulhatnak el. Ha túl alacsony a szint, akkor
pedig zajos marad a felvétel.
 Kompresszor - A hangszer dinamikáját összenyomja, azaz a hangosabb részek nem
lesznek túl hangosak, a halkabb részek pedig bizonyos mértékig hangosabbakká
válnak. Akkordkíséreteknél lehet gitáron, vagy basszusgitárokon használni. A gitár
hanja jellgetelenné válik és eltűnnek a tranziensek.
 Limiter - Hasonlít a kompresszorhoz, de a halkabb részek nem válnak
hangosabbakká, hanem a túl hangos részek hangerejét fogja vissza, így a hangrendszer
további részei nem lesznek túlvezérelve. A masterelésnél használják
 Torzító (overdrive, distortion, fuzz, stb...) - A bejövő jelet egy elektronika limitálja,
vagyia a jel csúccsait levágja.A hang tipikus torzított hang lesz, sok felharmonikussal,
magas hanggal. Régen a hatást az erősítő rendszer túlvezérlésével oldották meg. A
blues zenében kevesebb torzítást használnak, ha akkord kíséret van kevesebb torzítást
használnak, ha a gitárosok kvinteket fognak, akkor többet, ízlés szerint. Kompresszort
és torzítót együtt használni nem illik, nem szabad. A modern rock zenében és
válfajaiban több torzítást használnak. Más hangszer (basszusgitár, elektromos zongora,
ének) esetén a torzítók különböző válfajai színesítésnek használandók.A torzítással a
felvételeken óvatosan kell bánni, mert az így felvett anyag nehezebben szerkeszthető,
hiszen a zajok is felerősödnek és torzítva belekerülnek a zenei anyagba.
 Choir (Kórus) - Olyan effekt, amely a zenének egyfajta lebegést ad. Ezt úgy teszi,
hogy a bejövő hanghoz hozzáadja kicsit késleltetve a korábban bejövő hangot. A
késleltetés mértékét ütemesen változtatja. A késleltetés idje néhány század másodperc.
Akkordszedésnél, lágyabb dallamoknál érdemes használni. Szólógitár, kísérő gitár,
basszusgitár, zongora, billentyűs hangszerek, akusztikus, fúvós hangszerek esetén is
használható, van értelme. A hangszer hangjában a magas hangok aránya csökkenni
fog.
 Phaser - Hasonlít a kórushoz, de erőteljesebb, jellegzetesebb effekt. A visszairányított
jel fázisát is módosítják, illetve különböző szűrőkön engedik át. Ritkán érdemes
használni. Főleg akkor, ha egy zenei részletben egy motívumot furcsává, nem
megszokottá akarunk tenni.
  Wah (automata Wah) - Ez az effekt egy olyan szűrőn alapul, amelyet egy pedál
segítségével (=Wah) játék közben a zenész a lábával állít. Állítás közben a szűrő
frekvenciája változik és ettől lesz "hápogás" a hangzás. Az automata Wah a bejövő
hang hangosságának függvényében változtatja a szűrő frekvenciáját. Ritkán
használandó, gitárszólóknál, rézfúvósoknál, néha basszusgitároknál esetleg
gitárkíséreteknél.
 Delay (Visszhang) - A bejövő jelhez halkabban hozzákeverik a korábban játszott
hangot késleltetve, és az így kapott eredményt megint hozzákeverik a bejövő hanghoz.
A késleltetés mértéke 0,1 - 2 másodperc is lehet. A visszhang használatakor a
késleltetés mértékét érdemes a zene üteméhez igazítani.
 Zengetés (Reverb) - Hasonló a visszhanghoz, de a visszaküldött, késleltetett hang
késleltetése kicsit véletlenszerű és általában rövid, 0,05 - 0,1 másodperc. Ilyenkor az
ember egy kisebb vagy nagyobb szobában, teremben érzi magát, ahol különböző
bútorok, falak vannak különböző távolságokban.
 A visszhang és / Zengetésnél az alábbiakat érdemes figyelembe venni: A lassú
számokhoz érdemes hosszabb késleltetést tenni! A gyors számokhoz rövidebb
késleltetési idő kell. A késleltetés hangszíne esetén a magas hangok visszatérése
esetén idegenszerű lesz a hang. Ha túl nagy a visszhang szintje, akkor a fül elveszti a
tér érzékelését.

Megjegyzések

 A fenti felsorolás körülbelül azt a sorrendet is megadja, amilyen sorrendbe egy

hangláncba ezeket az eszközöket be szokás kötni.
 Több effekt együttes használatát általában kerülni kell, mert a zenei hangok
zavarosakká, értelmezhetetlenekké válnak.
 Korábban írtam, hogy a kompresszor + torzító kerülendő.
 Delay + Reverb egyszerre kerülendő...

Zajok, előre felvett hanganyagok

Néha szükségessé válik a zenéhez hozzákeverni a természetből felvett zajokat, hangokat. Két
megoldás van.
Az ember kimegy a természetbe, megkeresi az adott hangforrást és a lehető legjobb
kondenzátor mikrofonnal felveszi. sztereoban, azaz két mikrofont kell használni. A
mikrofonokat pedig úgy helyezzük el, mint az ember két füle. Azért kondenzátor mikrofont
használjunk, mert annak a magas átvitele jobb, mint a dinamikusaké, és a távolabbi hangok is
jobban megjelennek. Gyakran nem lehet megfelelő hangforrást találni, vagy a felvétel torz
lesz, nem lesz tere, sok egyéb probléma lehet stb...
A másik lehetőség az, hogy az interneten vadászunk le a megfelelő témában zajokat,
hangokat. Szerencsére vannak az interneten különböző ingyenesen elérhető hang adatbázisok,
ahol tematikusan lehet találni hang fájlokat.A gond az, hogy ezek utólag visszahallgathatók
lesznek, esetleg nem eléggé specifikusak.
Amikor erre volt szükségem, azt tettem, hogy a témába vágóan több hangfájlt kerestem és
azokat úgy összekevertem, hogy az eredmény sem az egyik sem a másikkal ne egyezzen meg.
A lényeg az, hogy a fájlok sztereo jellegét mindenképpen meg kell őrizni, mert az ad teret a
fájloknak és a térben további odaillő zajokat érdemes bekeverni.
A legutolsó alkalommal egy kocsmai hangulatra volt szükségem és ezért egy ír és egy lengyel
kocsma hangját, egy felvett üvegcsörömpölést és eldőlő üvegek hangját kevertem össze. Az
eredmény egy mozgalmas kocsmai hangulat lett, de nem hallatszik ki az eredeti felvétel jól,
így új keletkezett.

19. Hangszerek hangzásának beállítása

keveréskor
Beküldte fz - p, 06/14/2013 - 06:38

A stúdiófelvétel keverésénél szabály, hogy a hangszerek egymástól megkülönböztethetőek

legyenek.

 A hangszínüket keverésnél úgy kell beállítani, hogy a felvételen a különböző

hangszerek más frekvencián szólaljanak meg.
 A sztereo térben a hangszereknek különböző irányokból érdemes szólni.

A felvétel közben nem érdemes a hangszínt beállítani, mert utólag esetleg már nem lehet
korrigálni semmit, ezért natúr hangzásokat vegyünk fel először. Ha a hangszert valamilyen
hangszínnel vetted fel, utána a masterelésnél a track hangszínét ne nagyon módosítsd.

Különböző hangszerek hangzásának beállításai ( A forrás innen származik:

http://www.audiorecording.me)

Basszusgitár
A basszusgitár keverésénél a fő probléma az, hogy szét kell választani a basszus hangját a
többi hangszer basszushangjától. Ilyenek a dob és a szólógitár, vagy billentyűk alsó hangjai.
Az 5 húros basszugitár legalsó frekvenciája 30 Hz, a négy húrosé pedig 45 Hz. Basszusgitár a
45 Hz és 250 Hz közötti hangtartományban szól.

 Reggae esetén 100Hz erősít kicsit, 200Hz erősít 3dB, 1kHz-nél vág 5-6 dB-t. A Low-
End egy kicsit erősebb
 Jaco hang - 100 HZ-nél erősít 1-2 dB-t, 200 Hz-nél vág 9-10 dB-t, vág 12kHz-nél 1-2
dB-t. Marcus Miller hangzás esetén 800 HZ-nél vág 200 HZ helyett
 Összefoglalva a basszusgitár hangját
o 100 Hz alatt csak az 5 húros hangszer legmélyebb hangja szólal meg, ezért 100
Hz alatt érdemes vágni
o 100-400 Hz között mély tónusú lesz a basszus hang
o 350-400 Hz emelés: A basszusgitár jelenléte erősebb lesz Ez a legjobb
választás általában - dallamot jobban lehet hallani. Ekkor a mélyebb hangokat
érdemes nem emelni.
o 800 Hz emelés - A basszusgitár szólam csillogóbb lesz. Gitár szerű lesz a
hangzása
o 1.5 -2,5 KHz - A pengetés zajok megerősödnek, de a stickelő basszus jobban
hallható. Önmagában zavaró lehet, de felvétel során lesznek benne jól hallható
csitt-csatt részek.
 o 3.0 KHz - A pengetés és az ujj zajok megerősödnek, a hangzás erősebb lesz.
Különösen funkynál lehet  használni
 Rock basszusgitár. Ha egy hangyányi torzítást keverünk a basszusgitár hangjához -
mint amikor a csöves basszus alapot túlvezérlik, akkor a magasabb hangok
megjelennek a hangzásban. Ilyenkor lesz igazán dögös rockos a hangzás és követhető
a basszus dallam.

Slappelő basszusgitár hangzás esetén kellenek a 300-400HZ közötti emelés és 2.3kHz körüli
emelés. Az adja majd a csattogó hangot.

További infokat innen lehet szerezni: http://www.guitars101.com/forums/f80/eqs-for-mixing-

bass-guitar-45854.html

Elektromos gitár (rock hangzás)

 200 Hz alatt mindent levágni - főleg azért, hogy a basszusgitárral ne akadjon össze a
hangzás
 400 Hz-nél erősíteni 3dB-t Q=1.0-lal. Ekkor a torzítós gitár hangja erőteljes lesz. Ha a
basszust levágjuk 400 Hz-nél, akkor a két hangszer elválik.
 800 Hz-nél -6dB Q=1,4. ez tisztává teszi a gitár hangzását és megszűnik az olcsó gitár
jellege.
 6000 Hz-nél 2dB erősítés country esetén. Ettől tiszta lesz a hangzás

Ha egy felvételen több gitár szól, akkor a szólamokat panorámázni kell.

A single coil hangszedők hangjában több a magas hang, a humbucker hangszedők esetén
gyakorlatilag nincsen csillogó magas hang.

A cintányérok hangja
A cintányérok réz tányérok, amelyeknek megütésekor széles spektrumú hang keletkezik. A
zenei felvételeken ugyanakkor az alacsonyabb frekvenciákat célszerű elnyomni és a 2-3 kHz
alatti hangokat le kell vágni. A beütő (crash) cinek hangja több mélyet tartalmaz és szélesebb
a spektruma, de ezeknél is az alacsonyabb frekvenciákat vágni kell.

Dob hang
Szerintem a dobszerelés hangját a legnehezebb belőni. A lábdob felépítéséből adódóan a
legalacsonyabb frekvencián szól meg, ennek megfelelően 50-300 Hz között kell szólnia, de ha
nem lesz magasabb összetevője, akkor a ritmus elmosódhat, ezért érdemes a 2-4 kHz között
kiemelni, mert ekkor hallatszik a lábgép végének a koppanása.

A pergődob élőben másképpen hangzik, mint a felvételeken. Sokkal kevesebb a mély benne
és sok a közép hang. A sodrony rezgése is kevésbé hallatszik élőben. A natúr hangzást a jazz
zenében szeretik, a rock és a blues zenében a pergő hangját el szokták mélyíteni 250-500 Hz
közé és 2-4 Khz között emelni. Ha a pergőnek nem elég dinamikus az ütése, akkor a 400Hz
körüli emelés segíthet rajta. Ha a pergő hangjába 8kHz körüli hangokat teszünk, akkor
levegősebb lesz a hangzás.
Az alsó és felső tamokat pedig szinte alig kell formázni. Lényeges, hogy a dobszerelést
panorámázni kell, körülbelül úgy, mint ahogyan a színpadon vannak az egyes tányérok és
dobok. A lábdob középen helyezkedik el, a pergő lehet egy kicsit az egyik irányba, a beütő
cin a másik irányba, a tamok pedig elhelyezkedésük sorrendjében.

További infokat innen lehet szerezni:

http://www.guitars101.com/forums/f80/getting-good-guitar-tones-tutorial-...

Énekhang
Az énekhang keverése mindig az énekes alapadottságaitól függ. Az a jó, ha az énekesnek van
mély közép és magas hang is az orgánumában. Ha ez nincsen, akkor az EQ-val úgy érdemes
játszani, hogy a bántóan erős hangszíneket kicsit visszavágva megfelelő mértékkel adni hozzá
mélyet és magasat. A susogó hangok miatt le kell vágni 300 Hz alatt. 2 Khz felett már nincsen
csak sziszegő hang. A beállításkor célszerű egy spektrométert használni és annak jelzései
alapján korrigálni alapvetően a hangot, majd utána emelni, ahol kell.

Például az én hangomban nincs túl sok mély (szinte semmi), ezért én a hangomat énekléskor
megtolom méllyel, a közép tartományból visszaveszek, a magasat pedig hagyom nullán. Ettől
kicsit teltebb lesz a hangom.

Az énekhang "fényesebb" lesz, ha keveréskor 8 Khz felett emelünk 2-3 dB-t. Nem szabad
túlzásokba esni, mert a túl sok magas hang esetén kotkodácsoló lesz a hang. Az így beállított
hang kissé vékonyabbá válik, de élettel telik meg.

Érdemes kondenzátor mikrofonnal felvenni az éneket, mert annak a magas átvitele jobb.

Keverés
A master keverés lényege, hogy rádióban hallgatható zene szülessen a zenékből. Ehhez jól be
kell állítani az arányokat. Sok felvételt meghallgatva az látszik, hogy a pop és rock zenében a
dobszerelés és az ének hangja mindig hangosabban szól, mint a többi hangszer. A basszus
mindig csak annyira hangos, hogy legyen a zenének alja. Sokszor kissé morgósan szól a
basszusgitár, amely a keveréséből adódik. Ilyenkor  képes egy plusz szólamot megszólaltatni
a zenében.

A gitár és egyéb kíséretek szinte mindig egy kicsit a háttérben szólnak. A kemény zenékben
kissé hangosabb a gitár, de mindig halkabb, mint az ének.

Panoráma - szetereo hangzás

A hangszereket panorámázni kell, hogy a hallgatás során a szólamok el tudjanak válni
egymástól.

A dobok panorámázását úgy csinálom, mintha egy élő dobszerelést használnék, azzal a
különbséggel, hogy a lábdob és a pergő közéről szól mindig. A különböző cinek sem egy
helyről szólnak, hanem kissé eltolva balra vagy jobbra, de nem annyira, hogy a másik oldalon
ne hallatszon a hangja. A tamok a természetes elhelyezkedés szerint panorámázva.
A kísérő gitár szólamok panorámáját szétrakom. Egyiket balra, másikat jobbra, hogy jól
megkülönböztethető legyen. A gitárszólók középről szólnak. Ha zengetést vagy delay-t teszek
a gitárhangra, és azt is lehet panorámázni, akkor a másik oldalon szólal meg a zengető / delay.

A basszust mindig középre kell tenni.

Az ének hang középen szólal meg, esetleg enyhén az egyik oldalon. A vokálok a másik
oldalon vagy ha van két vokál, akkor azokat is panorámázva.

A billentyűs hangszereket, fúvósokat is érdemes beilleszteni a panoráma képbe.

Ha a panorámát beállítottuk, akkor utólag a gitárokat, a vokálokat, a billentyűt és az egyéb

kiegészítő hangszereket úgy érdemes tovább szabályozni, hogy az egyes hangszerek ne pont
ugyanonnan szóljanak meg panorámát tekintve, hanem egymáshoz is kissé eltova. Ekkor lesz
egy teljes, nem zavaró hangkép, ahol minden hangszer meg tud szólalni és hallatszik is.

Tulajdonképpen az a jó, hogyha úgy szólal meg a felvett anyag, mintha a színpad előtt állnál
és a hangszerek előtted szétszórva szólnának.

Utólagos hangszín szabályozás

Ha a hangszerek egymáshoz viszonyított aránya megvan, utána a teljes zenét érdemes egy
hangszínszabályozással - spektroszkóp használatával beborítani, hogy a megszólaló hang
ténylegesen minden tartományban egyenletes legyen, majd utána kipróbálni az eredményt. Én
több módon is meghallgatom az eredményt. Hifi, zárt fejhallgatóban, kicsi fülhallgatóval,
HIFI cuccon, és autóban. Mindegyiknél kicsit mások az igények, de mindegyik esetben
elfogadhatóan kell szólnia.

Masterelés

Az elkészült és megkevert zenét a végén olyanná kell tenni, hogy a lehető legtöbb féle
hangsugárzó rendszeren lejátszva jó hangképet kapjunk. Ehhez célszerű az elkészült digitális
anyagot normalizálni, ami azt jelenti, hogy 0 db-ig felerősítem a teljes zenét egy audio vágó
programmal, vagy ha a zeneszerkesztő programnak van utólagos digitális szerkesztő
funkciója, akkor azzal. A legvégén egy kis kompreszzor limiter alkalmazásával felerősítem a
halkabb részeket, hogy a dinamika tartomány ne legyen olyan széles.

Nagyon fontos, hogy a zenének megfelelően kell alkalmazni a technikát! Akusztikus zene
általában levegősebb, itt csak a limiter funkciót szabad használni, hogy ne legyenek kiugróan
nagy csúcsok a zenében, míg elektromos gitárok, billentyű, stb esetén bátrabban lehet
hozzányúlni.

Az így masterelt zene hangzása tömör lesz, tehát a halkabb részek egy kicsit hangosabbá
válnak. A dobok ütnek, az ének néha  elnyomja a kíséretet. A részletek kevésbé válnak
kivehetővé.

Az utólagos kompresszió helyett az is lehetséges, hogy az egyes hangszerek hangjához

teszünk kompresszort és a végeredménynél csak a limiter funkciót használjuk.
20. Keverés
Beküldte fz - cs, 01/09/2014 - 07:45

Tegyük fel, hogy az előzőekben leírt módon minden sáv hangszínét beállítottuk. A szám
végső keverését kell kialakítanunk.

Alapvető cél, hogy minden track, azaz minden szólam jól hallható legyen, a hangszerek
elkülönüljenek egymástól, az egyes szólamok pontosan elkülöníthetőek legyenek, ugyanakkor
a hallgatónak mégis valamiféle összhangot adjanak. Minden számnál alapvető, hogy a
szólóének és a vokál hallható legyen, érthető legyen, tehát kicsit elöl legyen más
hangszerekhez képest.

Ezen felül néhány további cél is lebeghet a szemünk előtt, attól függően, hogy milyen a szám
jellege:

 Hogyha egy csendes akusztikus dal szólal meg, akkor célszerűen a keverés
eredményének egy lebegős, minden hangszert pontosan hallhatóan megszólaltató
eredménynek kell lennie a fentieken kívül és az sem baj, hogy a sztereo térben a
hangszerek távol állnak egymástól.
 Egy pop dalban, ahol sokféle hangszer előfordulhat, az éneknek, vokálnak elöl kell
lennie, a billentyűs hangszereknek a ritmusgitároknak háttérben szőnyegként kell
szólnia, az esetleges hangszeres szólóknak ki kell emelkednia. A gitárosok riffjei
ugyanakkor nem kell, hogy elöl legyenek. A basszusnak és a dobnak annyira kell elöl
lennie, hogy hallható legyen, de tényleg csak az ütemet adja.
 Egy tánczenének, drum and bass zenének a fentiek mind igazak, csak éppen a
basszusnak és a ritmusszekciónak hangsúlyosnak kell lennie.
 Egy blues, rock, heavy metál, stb... zenében a gitárok fontosak, ezért azokat úgy kell
megszólaltatni, hogy a gitáros szólamok pontosan kivehetők legyenek és a hangzásnak
is kicsit karcosnak kell lennie, ízléstől függően.

Az eredmény hangképét pedig a lehető leghangosabbra kell venni, a teljes médiaanyag többi
számához viszonyítva arányosan persze. Ez gyakorlatban a -1 db-t jelenti!

Az alábbiakban egy munkamódszert mutatok be, amellyel a megfelelő keverést lehet elérni.

Elsősorban a zenének a legfontosabb részeivel érdemes kezdeni. Ezek a lábdob, a pergődob, a

basszus, az ének, illetve a szólóhangszerek.

Lábdob, pergő, basszus

  Keressük meg a leghangosabb részt a zenében. Minden csatornát kacspoljunk ki,
kivéve a basszust, a lábdobot és a pergőt. Addig emeljük a szintjeiket, hogy játék
közben -10 -8dB-ig menjen fel a mérő.
 Ha a basszus szólam tele van mélyekkel, akkor a lábdobnak "kopogósabban" kell
szólnia, azaz a lábdob leg mélyebb hangjait csökkenteni kell és a lábgép koppanását
erősíteni. Ha pedig a basszus kicsit torzított, vagy magasabb hangok is vannak benne,
akkor vágni érdemes a mélyeit és a lábdobnak mélyebben kell szólnia.
 A lábdob és basszusnak 30Hz alatt 5-6dB-t csökkenteni kell.
 A basszus és a lábdob a sztereo térben mindig középen szól.
 A pergődob a rock esetén mindig kicsit hangosabb, mint a lábdob. A pergőt gyakran
kiemelik 2kHz környékén. Ha nem túl hangsúlyos, akkor 400Hz-nél emelni lehet. A
hangerejét úgy álltsuk e, hogy a master ne menjen -6dB fölé.

Ének

Fontos, hogy minden szót lehessen érteni. Hangosabbnak kell lenni, mint a zene többi
részének, érthetőnek. Nem szabad túl sok effektet használni, sőt néha a tiszta nyers hangzás a
legjobb hangzás. A kevesebb több. Ezt értjük a visszhangra (delay) és a zengetésre (reverb) is.
A szóló éneket a sztereo hangzás kellős közepébe tesszük.

A többi ütőhangszer

A cineknek nem kell túl hangosan szólnia. Gyakori, hogy 1 kHz alatt vágják a hangjukat
néhány dB-lel. A tamok és az egyéb kézzel lábbal püfölt hangszereknél az eredeti hangzást
érdemes megtartani és kipanorámázni őket középről. Ahogyan a színpadon elhelyezkednek.
Lehetőség szerint a hangszerek egyenletesen legyenek elosztva a panoráma térben. A mély
tamok esetén lehet, hogy vágásra van szükség a mély hangoknál. A magas tamoknál arra kell
vigyázni, hogy a pergődobbal ne akadjon össze a hangzás.

Akkordhangszerek, Vokál, háttérének

A többi hangszer feladata a kíséret. Nem szabad átvenni a vezetés szerepét, hanem csak
alátámasztani a hangzást. Ne szóljon hangosabban, mint az ének!

Kevés mély legyen bennük, hogy ne ütközzön a basszussal és a pergődobot se mossa el, azaz
ne legyen benne túl sok magas. A panorámázás során középről ki kell tenni a hangszert
valamelyik irányba és esetleg reverb vagy delay segítségével az ellenkező oldalra is kitenni.
azt is trükkös lehet, hogy lemásoljuk a sávot és a másolatot 4-3 ms delayyel a panoráma túlsó
oldalára tesszük. Ne menjen a master -6dB fölé.

Minden egyes sávnak, minden hangszernek legyen a frekvencia térben és a panorámatérben

önálló helye. Mit értek ez alatt? Ha két gitár hasonló hangzásra van állítva és a
panorámatérben ugyanonnan szól, akkor az egy gitár lesz. Ha hasonlóakat játszik a két gitár,
és ugyanonnan szól, akkor az a hangzás szempontjából egy gitár lesz. Ilyenkor a két gitár
legyen a panoráma térben különböző oldalakon! Az is lehet, hogy hasonló helyen van, ekkor a
két gitár hangzását (hangszínét) kell az EQ val elállítani. Mellesleg az sem baj, ha a két
gitárnak eleve más a hangszíne (mondjuk egy strato hangzás és egy Humbucker pickupos Les
Paul hangzás).
Kompresszor használata

A masterelés előtt kompresszort csak egészen speciális esetekben használjunk. Például

olyankor, ha a dobos nem volt képes hasonló hangerővel megütni a dobokat. Ilyenkor a dob
csatornát át kell küldeni egy másik csatornára, ott kompresszort használni és az eredeti és a
kompresszált anyagot keverve érdemes a végső dob hangzást kialakítani. A kompresszort
ilyenkor gyors felfutásúra és "hard" tömörítésre kell állítani. Az eredetire is szükség van, mert
így maradnak meg a tranziensek, amelyek a hang speciális jellegét adják meg és az ütéseknek
a dinamikáját a kompresszált hangok adják.

Hasonló eset lehet az is, amikor az énekes nem tudta felénekelni az anyagot egyenletes
hangerővel. Ilyenkor készíteni kell egy kompresszált csatornát az eredeti anyagból és az
eredeti és a kompresszált anyagot keverni össze.

A kompresszor használata során érdemes először 3dB-re állítani a tömörítés kezdetét és az

arányt 3-5 közé állítani. A felfutással és a lecsengéssel kell játszani. A rövid felfutás
unalmassá teszi a hangokat, mert a hang kezdetén lévő tranziensek (átmeneti zajok, hang
kezdés, stb...) jellegzetessége elveszik. Ezt esetleg a basszus szólamnál lehet használni, ha a
basszusnak nincsen külön jellegzetessége. Ha a basszusban vannak tranziensek, pl. pengető
hang, slap technika, akkor az felfutásnak (attack) lassabbnak kell lennie. Ha a lefutás (release)
túl nagy, akkor a hang eleresztése "pumpáló" érzést kelt, amit nem jó hallgatni.

Kellemes a fülnek

Miután készen vagyunk az egyes csatornák hangerejének beállításával szenteljünk figyelmet a

különböző effekteknek. Az effektek sohase legyenek bántóak, erőszakosak, hacsak nem az a
cél. Az összekevert anyagban ne legyenek kiugró hangos részek, hacsak nem az a cél. Egy
hangszer sávját manapság már sohasem veszik fel egyhuzamban, ezért előfordulhat, hogy
egyik rész hangosabb, mint a másik egy tracken belül. Figyelni kel arra, hogy a keverésben a
különböző hangerőn felvett részek legyenek kiegyenlítve hangerő szempontjából és
összességében a track mindig ugyanolyan hangos legyen.

Végső anyag

Mikor már minden sáv készen van pihenjünk egyet. Minimum 10 percet vagy egy éjszakát
pihenjünk, hogy a fülünk felrissüljön és megszabaduljon a nyomástól. A végső hallgatás
közben figyeljünk olyanra is, hogy van-e a felvett anyagban olyan, ami zavaró. Például
felesleges ütőhangszer, felesleges sikálás egy gitáron vagy hasonlóak. Ezeket könyörtelenül
vegyük ki az anyagból. Nem könnyű döntés, mert a zenész éppen azt a részt fogja szeretni, de
nekünk a teljes dalt kell figyelni és nem egyes részeit.

A végső hallgatás során ne csak egy helyről, hanem a lehallgató szoba sok részéről hallgassuk
a zenét. Figyeljünk, hogy minden dallam, motívum hallatszik-e. Vannak-e túl hangos vagy túl
halk részek. Hallgassuk meg fejhallgatón, mp3 lejátszón, autóban is. Esetleg ha van olyan
hely, ahol nagy hangrendszeren is meg tud szólalni, akkor azon is. Ha valahol valami nem
szólal meg, azt nem fogja a masterelés helyrehozni! Azt még a keverésnél kell helyretenni.

Néha csak az utolsó fázisnál, valamelyik hallgatásnál derül ki, hogy az anyag teljesen el van
keverve. Ekkor ne habozzunk! Minden EQ-t kapcsoljunk ki, minden hangerőt tegyünk nullára
és kezdjük elölről a munkát.
21. Masterelés
Beküldte fz - cs, 01/09/2014 - 16:32

A masterelés nem egyenlő a keveréssel. A masterelés célja, hogy a felvétel minden lejátszó
eszközön közel azonos minőségben legyen meghallgatható. Ez rengeteg kompromisszumal jár
együtt, hiszen ahány lejátszó eszköz, annyiféleképpen torzítja az eredeti hangképet. A jól
masterelt anyag egyformán jól szól az olcsó és a nagyon drága rendszereken is, az autóban és
a laptopon is. A keverés tehát egy dolog, míg a masterelés egy másik.

Ha úgy gondolod, hogy a keverés hiányosságait majd a masterelés helyrehozza nagyot

tévedsz. A mastereléssel alapvetően a felvétel hangosságát állítod be.

A kulcsszó a hangosság. A hangosság egy érzés, amely arról szól, hogy a hallgatott zenét
milyen hangosnak halljuk más anyagokhoz képest.

Egy kis fiziológiai kitérő. A fül szerkezete olyan, hogy a hallgatott zene hangosságától
függően változik az érzékenysége a különböző hangmagasságokban. A halk zene esetén a
mély és magas hangok érzése kisebb, mint a közepesen hangos hangok esetén, míg a nagyon
hangos zenék esetén közel lineárissá válik az emberi fül frekvencia és hangosságérzése közti
összefüggése. Ez azt jelenti, hogy ha egy bizonyos módon hangosan beállított hangszínen
szóló zenét halkan hallgatom, akkor a mély és magas hangok aránya látszólag lecsökken - a
hallgató érzése szerint. (Az erősítőkön ezt szokták pótoli a Loudness kapcsolóval). Erről egy
grafikon található itt.
A fenti képen a vonalak azt mutatják, hogy a különböző frekvenciákon mekkora
teljesítménnyel kell szólnia a zenének, hogy ugyanolyan hangosnak halljuk. A lényeg az,
hogy kb. 1500 Hz - 5000 Hz között a halkabb hangokat ugyanolyan hangosnak halljuk, mint
az alatta vagy felette lévő frekvenciáknál a sokkal nagyobb hangerejű zenét.

A fentiek alapján tehát nem mindegy, hogy a masterelésnél milyen hangosságon milyen
magas, közép és mély hang mennyiséget állítok be!

A 90-es években a pop és rock zenét úgy masterelték, hogy volt benne dinamika, azaz voltak
benne halkabb és hangosabb részek is. Mostanában az a divat, hogy a zene mindig a lehető
leghangosabb legyen, azaz kompresszor/limiterrel  bőségesen megküldik a felvételt, amitől a
zene hangzása hangos, de összenyomott lesz.

Szerintem a cél egy olyan hangzás kialakítása, amelyben a halk részeken a mély és magas
hangok kissé nagyobb szerepet kapnak, míg az elég hangos részeken a zenének ezek a
tartományai nem erősödnek. Ezt a módszert olyan compressor -ral, limiterrel lehet
megvalósítani, amely frekvenciatartományonként változó erősítést és kompresszálást képes
elérni.

Jó cél az is, főleg rock zene esetén, hogyha a masterelés eredményében a mély hangok aránya
egy kicsit kisebb, mint a megszokott, ugyanis majdnem minden lejátszó eszköz a mély
hangokat erősíti és a hallgatók hozzászoktak a mély hangok túlsúlyához. Egy hangszínt
hozzáadni még mindig könnyebb, mint levágni.

A 20 Hz alatti hangokat mindenképpen ki kell venni az anyagból és a 100 Hz alatti hangokat

is csökkenteni 20dB-lel. A 20 000 Hz feletti hangokat eleve ki kell vágni.a 300-400 Hz-es
tartományban megszólaló hangok a zenei hangok, arra vigyázni kell. .

A masterelés több próbálkozás után válhat véglegessé. A házi stúdiót érdemes felszerelni jó
minőségű stúdió hangfalakkal. Ezeknek az a jó tulajdonsága, hogy középteljesítményen közel
lineáris a karakterisztikájuk, a jel-zaj viszonyuk 100 dB felett van, ráadásul nem túl nagyok. A
keverés és a masterelés eredményét először ezen a készüléken hallgassuk meg, utána pedig
értékeljük más rendszereken és körülmények között is.

Meg kell hallgatni halkan, középhangosan, hangosan, autóban, fejhallgatóban, fülhallgatóval,

konyhai lejátszón, mp3 és DVD / CD változatban és HIFI cuccon is. Nincsen olyan felvétel,
amely minden körülmények között ugyanúgy szól, ezért a végső hangzás mindig
kompromisszumok eredménye lesz. Érdemes az elkészültnek gondolt zenét egymás után
többször is meghallgatni a fenti készülékeken, majd félretenni és mondjuk egy héttel később
megint meghallgatni. Addigra már egy kicsit friss füllel olyanokat is észreveszünk, amelyeken
korábban a megszokás miatt átsiklottunk.

Különböző rendszerek és szabványok

Manapság a legtöbb felvevő rendszer lebegőpontos fájlba veszi a sávokat és a kevert anyag is
ilyen lesz. Ebben az esetben a sávok dinamikája nagyon pontosan beállítható. Amikor a
végleges hangzó anyagot előállítjuk, akkor a CD szabványt használjuk, vagyis sztereo 16
bites anyag jön létre. Ez a csatornák dinamikájának egy részét eltünteti. A nagyon halk
csatornák nem fognak halltszani.
Manapság szinte mindenki tömörített formátumban hallgatja a zenét. Bár az mp3 szabvány
úgy jött létre, hogy elvileg az emberek döntő többsége nem hallja egy mp3 és egy CD közötti
különbséget, a gyakorlat azt mutatja, hogy az mp3-ba konvertálás eredményeként egy kicsit
elmosódottabb lesz a hangkép, ezért úgy kell masterelni, hogy mp3-ban is jól szóljon az
anyag.

Gyakori, hogy a stúdió hangfalakon szépen szól a zene, de az autóban vagy az mp3
lejátszóban sok a mély, akkor bizony vissza kell venni a mélyeket, ahogyan korábban leírtam.
A mélyeket ugyanis minden lejátszó rendszeren utólag hozzá lehet adni, mert manapság a
dübörgő basszusra optimalizálják a zenei eszközöket.

A zene kimeneti szintje, kompresszor, limiter használata

Mivel ezt a cikket olvasók reményeim szerint rendelkeznek valami tudással a hanghullámok
és a digitális megjelenés kapcsolatáról, ezért azt tudom mondani, hogyha betöltjük egy zene
szerkesztőbe a zenét, akkor célszerűen a csúcsok legyenek -0,2 dB környékén.

A mastereléskor érdemes limitert használni, amely a maximális hangosságú zenét egy kicsit
összenyomja, de a beavatkozás tényleg csak a maximum közeli jeleknél induljon, kb. -3dB-
nél. A legnagyobb csúcsok pedig -0.2 dB-nél ne legyenek magasabbak.

Ha a compresszor limitert túl intenzíven használjuk, akkor a zenében megjelenik egy fajta
lüktetés, ami azért van, mert a megszólaló intenzív hangok elnyomják a más frekvenciákat.
Ezt el kell kerülni, vagyis ilyenkor csökkenteni kell a limiter hatását. Célszerű olyan
kompresszor limitert használni, amelyik különböző frekvenciatartományokban más tömörítést
képes alkalmazni. Az is fontos, hogy a kompresszor felfutása milyen gyors legyen (attack -
0ms), és a kitartása (decay) is hosszú legyen, 2-3 sec. Ha a pluginban van előreolvasási
funkció, akkor azt is használni kell, így a tranziensek nem tűnnek el a zenéből.

Mivel a felvételek manapság már legalább 24 bitesek, vagy esetleg lebegőpontos fájlok, ezért
a végeredményt lekeverni 16 bitre problémát okoz: A 16 bitre lekevert fájlban zajok jelennek
meg (http://tarekith.com/assets/ditherexamples.zip). Ezeket a zajokat a "dither" plugin vagy
külön alkalmazás segítségével lehet kiszűrni az eredményből.

Levegős, széles sztereo hangzás

A kezdő házistúdiósok nem képesek elérni azt a hangzást, amikor a sztereo térben a
hangszerek jól meghatározott irányban szólnak és így kihallatszanak az anyagból. Erre a célre
vannak olyan matematikai alapon működő hangprocesszorok, amelyek a sztereo térben
megjelenő hangokat széthúzzák. ennek az eredménye kissé kevésbé dögös hangzás, de a
hangszerek jobban hallhatók és azonosíthatók. Olyan érzése lesz az embernek, mintha beülne
a zenekar közepébe. A mély hangok kicsit eltűnnek, de ezt a basszus hangszer erősítésével
lehet kompenzálni.

Néhány gyakorlati tudnivaló

Amikor a keverést elkészítjük, akkor érdemes a különböző hangszereket -6 és -3 dB közé
pozicionálni. Mint tudjuk az éneknek és a szóló hangszereknek olyan hangosaknak kell lenni,
hogy a dallamot ők adják, tehát jól hallhatóak legyenek. Ebben az esetben a kompresszor
limiternek van dinamika helye a zene hangosságának beállítására.
A teljes zene keverésekor a 20 Hz alatt semmi hang ne legyen, 100 Hz alatt pedig 6 dB /
oktáv meredekséggel vágni kell, illetve 20 kHz felett meredeken vágni kell. Valójában az
MP3 szabvány 15 KHz felett nem tartalmaz jeleket, ezért lehet 16 kHz-től is vágni.
Ha egy EQ-t ráeresztünk a hangzásra és azt tapasztaljuk, hogy valamelyik frekvencián
kiemelés van vagy csökkenés, akkor azt még enyhén korrigáljuk. Nem drasztikusan!
Utána jöhet a Stero Enhancer és legvégül a kompresszor / limiter. Valószínűleg több
masterelést is végig kell próbálnunk, mire elég jó beállításokat találunk. A legjobbat pedig
örök életen keresztül kereshetjük...

23. Hangszerek jellemző hangtartománya

Beküldte fz - v, 05/03/2015 - 13:39
Egy dolog, ami segíthet egy kicsit abban, hogy eldöntsd, hogy tudod, milyen frekvenciák
felelnek meg az egyes zenei hangszerek alapjainak. Elsősorban ez lehetővé teszi, hogy
meghatározd a hangok által generált frekvencia tartomány alsó határát. Az 1. ábra azt mutatja
be, hogy a különböző hangszerek hangmagasság-tartományai, és így az alapjaik tartományai
hogyan viszonyulnak a frekvenciákhoz. Ebből láthatjuk, hogy nem valószínű, hogy sok
haszna van, ha egy zene hegedű részét próbáljuk meg az EQ-val 150 Hz alatt kiemelni. A
hangszerek nem kívánatos zajainak kiszűrése érdekében általában magas áteresztő szűrőt
használnak.

A frekvenciák ismerete jó, ha az 50 Hz-es hálózati zajt akarjuk kiszűrni, mert a zajok
általában felharmonikusokkal együtt jelennek meg, tehát a 100 Hz, a 150 Hz és a 200 Hz is
megjelenik. Ilyne esetekben érdemes inkább digitális szűrőkkel kísérletezni, mert az analóg
rendszerek nem tudnak elég keskeny sávban szűrni.

Hasonló EQ technikákkal egyes ütőshangszerek hangszíneit emelik ki, hogy az ütések még
ütősebbek legyenek.

A hangszerek hangja
Az 1. táblázat adatait csak korlátozottan lehet használni a gyakorlatban, mert a hangzás
változásáról nem mond semmit.

A szükséges frekvenciákról többet mond az, ha egy keskenysávú szűrővel végigmegyünk a

frekveciatartományon és összehasonlítjuk a be- és kikapcsolt szűrővel a hangzást.
Megtaláljuk, hogy melyik tartományban okoz a szűrő érezhető változást a hangzásban.

Az alábbiakban az egyes hangszercsoportok hangzásának néhány jellemzőjét írjuk le.

A dob szerelés
Lábdob (Kick)

A legfontosabb összetevője a lábdob hangjának 80 - 100 Hz között van és itt üt például az

olyan számokban, mint az AC/DC's 'Back In Black' és Britney Spears' 'Baby One More Time'.
az ez alatti tartományt inkább érezni lehet, mint hallani. A melegebb lábdob hang főleg 200-
300 Hz-es tartományban van, mint például James Brown's 'I Got You (I Feel Good)' és Stevie
Wonder's 'Sir Duke' számaiban. Hogy kisebb hangszórókon is jól hallható legyen a lábdob,
ezért megfontolandó, hogy a 2,5-6KHz tartományban is legyen összetevője, hogy érezni
lehessen az ütést.Túl sok 80 HZ alatti hang ne legyen, mert az túlvezérli a csatornát, de nem
ad élményt. Miután megvan a hangzás tegyél rá compressziót.

Hibák: 600-HZ-1KHz  között dobozhang van. 2kHz-4kHz között kattan a hang.

Pergő dob (SNARE DRUM)

A "kövér" pergődob hangját a 120-400Hz tartomány adja és a fenti példák is ebben a

tartományban vannak. A doboz hang, mint például a Guns & Roses 'Sweet Child Of Mine'
című számában a legnagyobb energiát a 800Hz - 1.2kHz tartományban tartalmazza, és a dob
gyűrű rezonancája 2 - 4 kHz között van, hasonlóan a pergők hangjához  Bob Marley's 'Get Up
Stand Up' című reagge számában. A ropogós dob hangot a 4-8kHz tartomány adja meg, A
pergő 3-4kHz-es hangja gyakran ütközik a vokál ilyen frekvenciájú hangjaival, ezért
keveréskor érdemes a vokált és a pergőt együtt figyelni. A pergőre is érdemes kompresszort
tenni.

Tamok (TOM-TOMS)

Az álló tam hangja 100Hz körül a leggazdagabb, a felsőtamok pedig 300 Hz -ig. A kongás és
a bőr zaja akár 1-3kHz-is is elmehet.

Cinek (CYMBALS)

Bár a cineket azonosítják a magas hangokkal, a legnagyobb erősítés 100-300 Hz között van!
A megütött cin felhangjai (beütő és kísérő) 1-6kHz tartományban vannak. A "sistergős" cinek
hangjában 8-12kHz is érezhető.

Setting EQ Gain
a legfontosabb az, hogy jó hangú hangszerek legyenek és az EQ-val csak minimális
mértékben kelljen módosítani a hangokat.

Ha lehet több féle hangszínszabályozó egységet érdemes kipróbálni. A névlegesen ugyanazt

tudó analóg rendszerek fázisváltozásokat okozhatnak, ami befolyásolja az eredményt. A
digitáis rendszerek azonban képesek lehetnek fázisváltozás nélkül elérni a célokat.

Második szabály, hogy inkább vágjunk a hangból, mint emeljünk. Ez különösen akkor fontos,
ha keskeny tartományú szűrőket hazsnálunk, mert hajlamosak rezonanciát gerjeszteni. Ha
lehet szélesebb spektrumú szűrőket hazsnáljunk és vágjunk!

Az EQ-val való emeléskor csak kevés dB emelés életszerű, de a vágásnál sokkal mélyebb dB
értékeket hazsnálhatunk.

A szűrés nem csak a középfrekvenciára, hanem szélesebb spektrumra is hat, ezért érdemes
esetleg a szélesebb kisebb szintű csökkentés mellé egy nagyobb, keskenyebb vágást is tenni.

A munka során hasonlítsd össze a hangszínezett hangot az eredeti hanggal olyan módon, hogy
kikapcsolod a szűrőt és bekapcsolod azt. A keverésben így össze lehet hasonlítani a hatást.

Húros és fúvósok hangszerek

Húros hangszerek (STRING SECTIONS)

A 200-300Hz tartomány a hangzást gazdagabbá teszi. A közép tartomány a beállításoktól

függően hat, nincsen általános szabály. A magas tartomány 7,5-10kHz a húrzajt erősíti,
nagyobb, erőteljesebb húr hangot ad.
Rézfúvósok (BRASS SECTIONS)

A 200 - 400Hz tartomány erősítése melegebb hangzást ad, 1-3,5 kHz esetén egy
visszafogottabb hangzást ad. A 6-8kHz kicsit rezesebb hangot ad,  8-12kHz élesebb hangot
ad.

SOLO TRUMPET & SAX

A szóló trombita és szaxofon hangjában 200-400Hz tartományban van a legtöbb energia és

melegség. .Kontrasztként az 1-3 kHz kicsit orrhangot, nazálist eredményez. A 6-8 kHz
csillogást hoz a hangnak, viszonyt a 8-11 kHz fájdalmas eredményt hozhat.

Equalisation Or Enhancement?
A kezdők által elkövetett gyakori hiba, hogy megpróbálják a hangot ragyogóvá tenni
magasemeléssel, amivel a háttérzajt és a sötétséget növelik. Ez a dolgok értésének hiánya.
Rgy ekvaélizer akkor növelheti egy tartomány hangereét, ha az egyáltalán létezik a zenében.
Egy szintetikus hangzás vagy egy mikrofonnal erősített fendr zongora hangzásában nincs
magas hang, tehát ha magasat emelünk, akkor csak zajt erősítünk.

Ilyenkor a pszichoakusztikus erősítés használata lehet meogldás (korlátozott torzítás,

kompresszor, szűrő), mert az így létrejött hang az eredeti hangok felharmonikusait erősíti és a
fül jobban elfogadja azokat.

Guitars & Basses

ACOUSTIC GUITARS

A 80-120Hz erősítés kihozza a mélyeket, mint például The Beatles' 'Yesterday' című dalában.
A 200-300Hz közötti tartományban a hangzás kicsit nagyobb lesz, mint például a Nirvana's'
'Polly' című számában. Ez utóbbi dal jó példája a 2-5kHz közötti tartomány erősítésének, ami
a ritmusgitár tisztaságát jelenti. Az 1-1.5kHz tartomány a The Jam's 'That's Entertainment'
című számban egy kicsit nazális hangot eredményez. A 5-10kHz tartomány kiemeli az
acélhúros gitár hangzását, mint Natalie Imbruglia's 'Torn' dalában.

ELECTRIC GUITARS

Az elektromos gitárok hangja stílusról stílusra változik, de van néhány alapelv. Az első az,
hogy az elektromos gitár alsó hangja alatt csak zaj és zümmögés jön elő, ezért azt vágni kell
80Hz alatt. A gitár melegebb hangzású lesz, ha 125-250 Hz között emelünk, mint a gitárok a
Metallica's 'Enter Sandman' című számában.

a másik fontos dolog, hogy a gitár hangfalak 4 kHz felett erősen vágnak, így a gitár
élességének hangsúlyozásához a 3-5 kHz közötti tartomány a legjobb, mint például Nirvana's
'Smells Like Teen Spirit' and Chuck Berry's 'Johnny B Goode', for example. ezek feletti
frekvenciák csak a zajt növelik, tehát akár vágni is lehet. Ha nagyobb szólkó hangzást
szeretnénk, akkor érdemes fontolóra venni a pszichoakusztikus erősítőket (felharmonikus,
torzító, kompresszor), mint a Guns & Roses 'Sweet Child Of Mine',
BASSES

A basszusok hangjának legnagyobb része a 80-100 Hz-es régióban szól. a melegebb hangzás
érdekében a100-300 Hz-es tartományt emelni lehet. A 300-400 Hz-es tartomány
pregnánsabbá, jobban hallhatóvá teszi a basszus hangját, a dallamok megszólalnak rajta.
Az 500-1500 Hz egy kicsit dobozhangot ad a hangszernek. Ha egy kicsit zajossá és zavarossá
akarjuk tenni, akkor 2-5kHz között kell emelni. ebben a tartományban megjelennek az
érintőkhöz való csapódás hangjai is. A magas emelése kb. 2kHz felett sokkal tisztább hangást
adnak és több húr-hangot..

Vocals

Az énekhangok általában erősek az alapfrekvenciák közelében. A lélegzet és akéz zaj

csökkenthető, ha a100 Hz alatti tartományt vágjuk. bár ez az énekhang változásához vezethet
és ki kell egyenlíteni másképpen. Az orr hang az 1-3 kHz-es tartományban jelentkezik, míg a
jelenlét (presence) a 4-5 kHz-es tartományban. Ha az 1-3 kHz alatt és a 4 kHz--felett vágunk,
akkor telefonos hatást kapunk.

A 7-12 kHz-es tartomány a lélegzethangot veszi, míg a 16-18 kHz élénkséget, csillogást ad a
vokálnak.

24. További keverési gondolatok

Beküldte fz - h, 03/27/2017 - 11:25

Elektromos gitárok
Beállítását nagyban befolyásolják a felvétel körülményei. A kontextustól függően 300Hz
körül vághatunk vagy kiemelhetünk. 3kHz-es tartomány kiemelése élt adhat a hangzásának,
csökkentése növelheti az áttetszőségét(transparency). 6kHz körül növelhetjük a jelenlét
érzését(presence). 10kHz kiemelése adhat neki határozottságot(brightness).

100-250Hz ~ kiemelése testesebbé teszi

250-800Hz ~ zavaró terület
1-6Khz ~ kiemeli a mixen - jobban érzékelhető teszi
6-8kHz ~ tisztábbá teszi(clarity)
8 = ~ 12kHz sziszeg(hiss)

Akusztikus gitár
Zavaró hatások(mudiness) 100-300Hz-es tartományban szűrhetők. 1-3kHz-es tartomány kis
vágása növeli a megjelenését. 5kHz-es tartomány kis emelésével erősíthetjük a
jelenlétét(presence).

100-250Hz ~ testesebbé teszi

6-8kHz ~ tisztábbá teszi
8-12kHz ~ határozottabbá teszi

Vonósok
Hangzását teljes mértékben a keverés és a felhasznált hangok határozzák meg.

50-100Hz ~ alsó hangzást erősíti

100-250Hz ~ testesebbé teszi
250-800Hz ~ zavaró terület
1-6hHz ~ ropogóssá teszi(crunchy)
6-8kHz ~ tisztábbá teszi
8-12kHz ~ határozottabbá teszi

Frekvenciák
50 Hz

1. Növelésével telítettebbé tehetjük a legalacsonyabb frekvenciájú hangszereket mint pl. láb,

tamok vagy basszus
2. Csökkentésével a "boom" hatás redukálható, ez a basszust könnyebben felismerhetővé,
árnyaltabbá teszi (ez a Rap, és az R&B által kedvelt, bevett módszer)

100 Hz

1.Növelésével keményíthetjük a hangját az alacsony frekvenciájú hangszereknek

2.Növelésével telítettébe tehető a gitárok, pergők hangja
3.Növelésével melegebbé(warmth) tehető a zongorák hangja
4.Csökkentésével eltüntethető a bumm a gitárokról és növelhető a tisztaság

200 Hz

1. Növelésével az ének telítettebbé tehető

2. Növelésével telítettebbé tehető a pergő és gitárok hangja (keményít is)
3. Csökkentésével eltüntethető a zavaró(mudisness) hangzás az énekről, és a közép
tartományban szóló hangszerekről
4. Csökkenthető a cintányérok gong hangja

800 Hz

1. Növelésével fokozható a basszus hangok tisztasága és "ütőssége"

2. Csökkentésével redukálható a gitárok "olcsó" hangzása

1.5 kHz

1. Növeli a "világosság" és "tépős"(pluck) hangzását a basszusoknak

2. Csökkentésével gitárok hangja izgalmasabbá tehető (remove dullness)
3 kHz

1. Növelésével fokozható a basszus "pendítettsége(pluck)"

2. Növelésével fokozható a gitárok és zongora(alacsonyabb frekvenciájú összetevőjének)
attakja
3. Növelésével elősegíthető az énekhangok tisztasága és keménysége
4. Csökkentésével a háttér vokál szellősebbé, lágyabbá tehető
5. Csökkentésével elrejthető az ének-gitár közötti hamis hangzás

5 kHz

1. Növelésével kiemelhető az ének jelenlétét(presence)

2. Növeli alacsony frekvenciájú dobok attakját (láb / tam).
3. Növelhető az "kéz hang" a basszuson
4. Növeli zongora és akusztikus gitár attakját és a gitárok határozottságát(brightness)
5. Csökkentésével a háttérhangzás messzebb tolható
6. Csökkentével a gitárhangzás "vékonyabbá" tehető

7 kHz

1. Növelésével az alacsony frekvenciás dobok attakja növelhető (fémes hangzás)

2. Növelésével az ütőhangszerek attakja erősíthető
3. Növelésével az énekhang érdekesebbé tehető
4. Növelésével az akusztikus basszus "kézhangja" növelhető
5. Csökkentésével az ének sziszegő hangja redukálható
6. Növelésével élesíthető a szintetizátorok, rock gitárok, akusztikus gitárok és zongora hangja

10 kHz

1. Növelésével határozottabbá(brighten) tehető az énekhang

2. Növelésével "kifényesíthető" az akusztikus gitárok, zongorák hangzása
3. Növelésével fokozható a cintányér keménysége
4. Csökkenthető az énekhangok sziszegése: "s" hangja

15KHz

1. Növelése határozottabbá tesz(brighten) az énekhangot(levegősebbé).

2. Növelése határozottabbá teszi a cintányér, húros hangszerek és furulyák hangját
3. Növelésével a mintavételező szintetizátor hangja valóságosabbá válik

Tanácsok hangszerekhez

80 Hz - basszus zörgősebb
100 Hz - lábdob(kick) rúgósabb
200 Hz - gitár alja
250 Hz - ének melegsége
350 Hz - pörgő ütősebb
400 Hz - basszus testesebb
500 Hz - lábcin csengősebb
600 Hz - cintányérok csengősebb
800 Hz - cintányér pengősebb
1000 Hz - gitár teste
1200 Hz - pergő teste
1400 Hz - ének teste
1600 Hz - kick csattanóssága/ gitár pengése (támadás = attack)
2500 Hz - pergő csattanóssága észlelhetősége
3000 Hz - az ének jelenléte(presence)
4000 Hz - cintányér csengése / basszusgitár felső frekvenciája
6000 Hz - lábcin sistergése
7000 Hz - cintányérok sistergése
8000 Hz - lábdob(kick) felső frekvenciája
9000 Hz - határozottabbá teszi a pergő és a cinek hangját
10000 Hz - énekhang erősítése
12000 Hz - ének levegőssé tétele
14000 Hz - cintányérok levegőssé tétele

Frekvenciák és tulajdonságok

40 Hz - 200 Hz Basszus

Tartomány Karakterisztika Ha túl sok Ha túl kevés

40 Hz - 200 Hz - Dörgés, erőteljesség, Nehéz, dörög, vérszegény,ritka, vékony,
Basszus ütős, szilárd, vastag súlyos vézna
200 Hz - 800 Hz -
Testes, kövér, teljes,
Alsó közép   Távoli, üres, üreges, üres
robusztus meleg
tartomány
doboz, vaskos,
800 Hz - 5 kHz - tisztaság, jelenlét, fedett, tompa, burkolt,
telefon, fa,
Közép észrevehetőség fojtott, fátyolos
orrhang
5 kHz - 8 kHz - Csillogó, világos, tiszta, sötét, halott, pidzkos,
vágott, fémes,
Magas élő, jelelét, ködös, nem tiszta, homályos
8 KHz felett - Ultra Erőteljes, éles, metsző, törékeny, üveges, Olcsó, unalmas, lapos,
magas ragyogó, sugárzó perzselő, égető élettelen

 
AudaCity - egy zeneszerkesztő program
használata
Beküldte fz - szo, 04/29/2017 - 16:03

Az AudaCity innen ingyenesen letölthető nagyon jó zeneszerkesztő program. Mindent tud,

amit egy zeneszerkesztőnek tudnia kell. Létezk Windows, Mac, Linux operációs
rendszerekre. Jelenlegi változata a 2.1.3.

A kézikönyve itt található angolul. Mivel egy nagy tudású szoftverről van szó, ezért nem
vállalkozom arra, hogy az egész manualt lefordítsam, így csak az alapvető tulajdonságait és
műveleteket írom le.

A Magyar nyelvű kézikönyve itt és itt található.

Youtube video AudaCity témában

Tulajdonságai
 Több féle zenei formátumot tud megnyitni (AIFF, WAV, MP3, OGG, FLAC) és
megnyitás során szerkeszteni.
 A szerkesztett fájlokat az alábbi formátumokba tudja exportálni (menteni): WAV 32
bites lebegőpontos, WAV 16 bites, AIFF 16 bites, OGG, MP3, AC3, FLAC, stb...
 A szerkesztés során minden műveletet vissza tud vonni.
 Egy időben korlátlan számú fájlt lehet betölteni és egyszerre szerkeszteni, ugyanakkor
az eredmény exportja az éppen szerkesztett fájlok zenei tartalmának az összegzésével
jön létre!
 Exportálásnál ha ugyanolyan nevű fájlt talál, mint amit exportálni akarunk, akkor
sorszámozással elmenti először az eredeti fájlt, majd a megfelelő néven írja át a
másikat.
 Lehet vele felvételeket is készíteni a hangkártya inputján keresztül és természetesen
lejátszani is egy időben, ugyanakkor vannak nála jobb felvevő programok.
 Kiválóan lehet vele a zenei fájlokat sztereoban szerkeszteni. Zoomolni lehet olyan
mélységig, hogy a jel minden egyes mintáját külön-külön lehessen látni.

Használata általában
A fent említett kézikönyvekben van leírva

Néhány tipp és trükk a zeneszerkesztéskor

 A Shift, Ctrl és az egér segítségével nagyon gyorsan lehet mozogni a zenei fájlokban
 Ha két track tartalmát akarjuk úgy szerkeszteni, hogy az eredetihez képest
szerkesztjük a módosítandót, akkor előpször a módosítandót töltsük be és másodszor
az eredetit, mert az exportálásnál az eredeti fájlnév marad. Mivel az eredeti fájl
 felülírása helyett a korább változtato mindig lementi, ezért nem kell aggódni a felülírás
miatt.
 Ha két fájlt akarunk szerkeszteni párhuzamosan, akkor a File > Open menüpontból
megnyitva a másik fájlt, új AudaCity példány indul el, ami függetlenül szerkeszti a
másik hang fájlt.
 Zenei részek törlése, beszúrása nullpontnál: Ha egy zenei fájlból részeket törlünk,
akkor minden esetben az eredeti hanghullámnak azzal a részével indítsuk a törlés
kijelölését, ahol a hullám átmegy a nulla vonalon és ilyen helyen is fejezzük be. Null
átmenetnek hívják. Arra is figyelni kell, hogyha a törlés előtti és utáni szakaszon a
hullám fázisa ugyanolyan irányba haladjon tovább, azaz ha a törlendő terület előtt
felfelé ment, akkor a törlendő terlet után is felfelé haladjon.
 Énekesek szinkronba hozása: Ha egy zenei szakaszt meg kell hosszabbítani (mert
például az egyik énekes előbb befejezett egy hangot, mint a másik és nincsen
szinkron), akkor keressünk egy olyan részt a hullámban, ahol viszonylag egyenletes a
jel és nem változik. Onnan jelöüljünk ki egy rövid, néhány hullámból álló szakaszt, és
másoljuk közvetlenül az eredeti mellé. Minél kevesebbet változik a hang hangereje,
színezet, stb.. annál észrevehetetlenebb lesz a másolás. Tipikusan az ének sávot a
kitartott magánhangzóknál lehet hosszabbítani. Ha nem elég a néhány hullám, akkor
menjünk odébb az eredeti jelben és ismételjük meg ugyanezt egy másik szakasszal.
Fontos, hogy figyeljünk a másolásnál a fázishelyeeségre és arra, hogy a változás minél
isebb legyen.
 Ha lehetséges inkább a szüneteket nyújtsuk meg, mint másolgassunk.
 Torzított gitárhang: Torzított gitárhangot nem nagyon tudunk másolni, mert
meghallani a turpisságot benne, mivel a sok magas hang jellege megváltozik. A
torzított gitárhangot úgy tudjuk szerkeszteni, ha megkeressük egy hang végét,
lehallkítjuk a Fade Out (Kiúsztatás) pluginnel, a következő hangot a Fade In
(Beúsztatás) pluginnel indítjuk. Így lesz egy kis szünet és tologathatjuk a következő
hang indítását, mivel a szünetet lehet nyújtani.
 A trackek bevezető részét mindig az erősítővel (Amplifier) némítsuk le és az induló
hangot a Fade In-nel indítsuk. Ha az énekben vagy bármilyen trackben hosszabb
szünet van, akkor azt halkítsuk le 0-ra.
 Több track egy idejű szerkesztése: Ha dobot mikrofonnal veszünk fel, akkor az
egyes mikrofonok hangjában benne van a többi dobnak is a hangja valamennyire.
Ilynekor ha szerkeszteni kell a zent sajnos csak egyszerre lehet az összes tracket.
Megoldás: Tracks > Sync-Lock-Tracks. Ha a végére töltesz egy úgynevezett Label
Track-et (Tracks > Add New > Label Track), akkor az ez után betöltött tracket már
nem szerkeszti a program. Az így utolsóna betöltött track lehet az, amihez a többieket
hozzáigazítod.
Végre sikerült a Guitar Rig 4 és a Reaper
összeházasítása
Beküldte fz - v, 06/16/2013 - 18:52

A Guitar Rig 4 egy kiváló hangszer kütyü emulátor, amivel a mikrofon vagy a line in
bemenetre kötött gitár hangját lehet professzionális hanggá alakítani.

A Reaper pedig egy sok csatornás felvelő, amely segítségével egyszerű eszközökkel lehet a
már meglévő csatornák mellé felvenni további csatornákat, többek között most már a Guitar
Rig 4 által kibocsátott hangok csatornáját is.

Hogyan is?

 Felinstallálom a Guitar RIG 4-et és a Reaper-t.

 Elindítom a Reapert és az Options/Preferences beállítófelületre
 A Plug-ins/VST oldalon megkerestetem és beálítom a Guitar Rig 4 VST plugint
 Az Audio/Device oldalon
o Audio System: ASIO
o Asio Driver: Creative Asio (Ha más kártyád van, akkor azt)
o Enable Inputs: first: Windows Record left right: Windows Record R
o Output Range: Front L/R
 Kilépés a beállító felületről
 A fő oldalon jobb egérgomb Insert virtual instrument in a new track és kiválasztom a
Guitar Rig-et, mint Virtual hangszert. Az új track-en IN: Windows Record L/R

Ha ez mégsem megy, akkor is így kell csinálni.

Zeneszerzés
Beküldte fz - v, 12/07/2014 - 18:32

Elöljáróban - nem vagyok híres és sikeres zeneszerző, mégis a zeneszerzéssel kapcsolatos

gondolataimat megosztom azokkal, akiket ez érdekel. Eddig az elmúlt évek alatt körülbelül 50
számot vettem fel a házi stúdiómban, amelyek közül voltak olyanok, amelyek évekkel vagy
évtizedekkel (!) ezelőtt születtek.

A sikeres zenekar tagjainak gyakran teszik fel az ehhez hasonló kérdéseket.

Ki írja a zenét? A zene van-e előbb vagy a szöveg? Mit jelent az, hogy többen szerzik?

Ez nem ilyen egyszerű.

Úgy gondolom, hogy egy dal megírásának folyamatához több dolognak kell együtt lennie. A
dalt egy vagy több ember is írhatja, és mire elkészül a dal, több ember ötelete, munkája lesz
benne. Lehet egy személy munkája és lehetséges, hogy a zenét egy valaki hozza létre, a
szöveget pedig más valaki.

Mivel a könnyű zene már majdnem 50-60 éves, ezért majdnem mindent elmondtak már,
minden akkordmenetet leírtak, minden lehetséges dallamot kitaláltak. Persze ez nem igaz, de
sok igazság van benne.

A dal minősége
Beküldte fz - p, 10/23/2015 - 23:45

Mitől függ egy dal minősége? Nagyon sok összetevőtől, de ezek nagy része szubjektív, ezért
nincsen mérőszám hozzájuk.

A meghallgatható dalt meghatározza a dal szerkezete, a dallamok, a ritmus, a tempó, az

előadás minősége és a felvétel minősége is.

Lehet egyszerű számot is jól és pocsékul játszani és attól, hogy valami bonyolult, vagy
összetett, különleges hangnemű, hangszerelésű, még nem biztos, hogy jó.

Nagyon sokszor elcsodálkozom, hogy egy 50-60 évvel ezelőtt feljátszott blues mennyire
egyszerű és mégis mennyire ütős. Sokszor lehet hallani koncerteken olyan csapatokat, akik
bluest próbálnak játszani, de valami nem stimmel velük. Nincs meg a feeling!
Azt szoktam mondani, hogy ha egy szám hallgatása közben találsz egy olyan motívumot a
számban, ami miatt meg akarod hallgatni még egyszer, akkor az a szám már valamiért jó.

A zene ritmikája
Beküldte fz - szo, 12/27/2014 - 18:04

A ritmusképlet
A legtöbb pop, rockdal 4/4 vagy 2/4-ben íródott. A páros ütemű zenék eléggé megszokottak, a
fülnek ismerősen hangzanak, nincs vele semmi baj. A zenészek magabiztosan játszák, mert
ismerik, minden rendben van. Gyakran a ritmusa shuffle, főleg ha a stílusa rock and roll ( ZZ
Top:Tush ). Igaz, hogy ezek a páros ütemek néha unalmasak. Az ember kipipálja és kész.

Aki blues-t játszik általában 3/4, 6/4 vagy 6/8 ritmikát használ. Az így játszott zene hullámzik,
ringat, kicsit bús, merthogy blue.  Ha a tempó lassú és a zene hangos, akkor ez a zene lehet
"súlyos" is - akármit is jelentsen ez.

A reagge zenében a ritmus hasonló, mint a shuffle ritmika, csak a hangsúly az ütem második
ütésén van és az ütem első ütéséhez képest sokkal nagyobb a dinamikája (BobMarley: Iron
Lion Zion).

Eddig a szokásos zenék.

Ha már unjuk a hagyományos ritmusokat, akkor érdemes néha elővenni más ritmikákat.
Például a legegyszerűbb a 12/4. Az ilyen ritmusokban már a hangsúly nem feltétlenül kerül az
ütem felére, hanem például 2., 8. 11. negyedre. Ettől a zene egy kicsit hullámzóvá válik ( pl.
FZ: Találkozások ).

Ha tovább megyünk, akkor lehet 5/4-es ritmus, 7/8-os ritmus és ehhez hasonlók. Az 5/4-es
ritmus a délszláv zenében gyakori. A 7/8-os ritmust fel lehet bontani két szakaszra, például
egy 3/8-os és egy 4/8-os részre. Ilyen jellegű zenék voltak valaha a King Crimson korábbi
lemezein. Ezek a ritmusok a pop-rock-hoz szokott embereknek furcsák, mert nem lehet
egyenletesen ugrálni rájuk. Zavarbaejtőek és ezért nem is szoktak ilyen zenét írni a slágereket
írók. Ugyanakkor volt már Magyarországon is ilyen zenét játszó rock zenekar - Barbaro:
Adjon az isten - 7/8 ritmussal.

Ha egy dalban van egy ilyen ritmikájú rész, akkor a ritmustól kissé idegesé válik a zene és
egy szabályos ritmus visszatérése, feloldozást jelent.

A tempó
A zene tempóját BPM = Beat Per Minute = Ütés per perc (negyed / perc) mértékegységgel
mérik.

A zenék tempója régebben lassabb volt. Egészen a XX. század közepéig visszamenve a
számok sokkal lassabbak voltak, mivel tánczenének készültek. Az ember pedig rendesen nem
tudott táncolni akármilyen tempónál. Például a Bonny M. kb 100-120 BPM-es számokat írt.
Körülbelül 100-120 BPM a maximuma minden tánczenének ma is.

Az előadásra, nem tánczenének szánt zene viszont egész extrém tempóra is felgyorsulhat. A
heavy, punk és sok egyéb modern stílust játszó zenekarok akár 160 BPM-mel is dolgoznak.
Az ilyen koncerteken gyakran látni a tömegben ugráló, "rángatózó" gyerekeket. Ezt hívják
pogónak, és polgárpukkasztó, stb.

A slágerek nem gyorsultak fel, mivel nem lehet akármlyen gyorsan énekelni zenélni sem. A
hangszeresek technikai lehetőségei korlátozzák az elérhető tempót.

Minnél nagyobb a tempó, annál nehezebb pontosan bonyolult dolgokat játszani, ezért a nagy
tempójú számok általában egyszerűbb szerkezetűek, mert ott a tempó a lényeg.

A zenei ötlet
Beküldte fz - szo, 12/27/2014 - 11:41

Az általam írt dalok jelentős része úgy született, hogy a kezemben volt a gitárom és
játszogattam rajta különböző frázisokat, akkordmeneteket, riffeket, majd az egyik megtetszett
és társítottam hozzá egy hangulatot. A hozzá társított hangulat pedig az általam ismert zenék
valamelyikének hangulatát idézte.

Előfordult már, hogy azt gondoltam, hogy olyan zenét akarok írni, amely stílusában hasonlít
egy ismert előadó számaira (pl. Led Zeppelin, Van Halen, U2, Police, RHCP, Tankcsapda,
stb.) Volt olyan, hogy csak úgy játszogattam és a játszott dallam, akkordmenet plágiumgyanús
volt, de kis módosításokkal már nem lett az. Olyan is történt, hogy egy dal alapgondolata
fejben született, hangszer nélkül és a dallamot egy mobiltelefonon rögzítettem magamnak,
hogy el ne felejtsem.

Az első lépés tehát, hogy valamilyen ötlet megszülessen, amely egyúttal meghatározza majd a
születendő dal alapját. Hogy ne felejtsem el az ötletet a születendő dal alapmotívumát fel
szoktam venni, rögzítem valamilyen módon, ami később elővehető, mobiltelefonon,
számítógépen gitárral, stb...

 Gyakran több olyan zenei ötlet is tarsolyban van, amelyből még nem született dal, de
később születhet.
 Egy dal gyakran sohasem születik meg, mert az ötlet nem elég jó, az anyag nem
tetszik
A könnyűzenei dalok részei
Beküldte fz - szo, 12/27/2014 - 12:01

Itt kitérőként néhány fogalmat leírok, amely a pop / rock dalok szerkezetét magyarázza.

Versszak / verze (verse)

A szöveg alatti téma. Általában minden versszak alatt ugyanaz a kíséret megy. Az énekdallam
nem feltétlenül ugyanaz, sőt jó, ha vannak benne eltérések, súlypont eltolódások. A verse
énekdallama szorosan összefügg a szöveggel, egymásra hatnak. Amikor a szöveget megírja az
ember a korábban kitalált dallam változhat a szöveg ritmikájától és hangsúlyaitól függően.

Intro
Olyan bevezető dallam, amely felvezeti a teljes dalt. Gyakran ritmusában, hangosságában,
hangnemében, harsányságában eltér a dal többi részétől. Gyakran a fő verze akkordmenete
egy vivő dallammal kiegészítve, vagy a verze akkordmenete lerövidítve. Lehet a hangnem
alaphangján lejátszott néhány ütem. Az intronak jellegzetesnek kell lennie (AC/DC:
Thunderstruck intro), hogy a hallgató az első néhány hangból megismerje a számot és
ráhangolódjon a dalra. Lehet fele olyan tempó, vagy dupla olyan tempó, mint maga a verse.
Mindenképpen felhívó legyen. Lehet, hogy az intro egyúttal majd a refrén dallamához
hasonlít, vagy maga a refrén.

Refrén
A pop- és rockzenében a dalok legfontosabb része, hiszen ezt hallgatja meg a hallgató a
legtöbbször. Általában a refrén néhány jól kitalált mondattal, frázissal párosul a szövegben.
Gyakran ezt jegyzi meg a hallgató. Előfordul, hogy egy szám zenei ötlete maga a refrén lesz.
A refrénben csúcsosodik ki a szám mondanivalója (Mocskos ribanc 1:02-nél). Mindenképpen
különböznie kell a dallamának a verzétől, akár más akkordmenet, más hangnem is lehet. A
refrén gyakran harsányabb érzést ad, mint a verze, a hangszerelése is hangosabb. Gyakran a
verse dallama felfelé ívelő, aminek pszichológiai hatása a pezsdítés, az öröm, a kedv
felcsigázása.

Van olyan megoldás, hogy a refrén a verzéhez képest ugyanabban a hangnemben, vagy
szekundal, kisterccel lejjebb vagy feljebb lévő hangnemben van refrén. A refrénnek úgy kell
befejeződnie, hogy a következő verze elejéhez illeszkedjen.

Bridge
Olyan zenei rész, amely két önálló rész között átvezeti a dalt. Általában rövidebb, mint egy
verze, nem nagyon van benne szöveg, gyakran csak instrumentális. Rávezeti a zenei dallamot
a dal következő részére. Mivel nincsen szöveg, ezért egy kis feszültséget okozhat, és az utána
jövő dallam hatásosabb lehet. Arra is szokták használni, hogy a verze+refrén monotóniát
megtörjék vele. A bridge hangneme, dallam vezetése, ritmikája eltérhet a verzétől és a
refréntől, de itt is fontos, hogy a végére a következő részhez lehessen kapcsolódni. ( Ilyen pl.
a Led Zeppelin Stairway to Heaven 6:10 ) című számában a lassú és a gyors rész közötti két-
három akkord, ami felvezeti a gitárszólót)

Szóló
A könnyű zenében, különösen a rock zenében nagyon fontos rész. Itt mutathatja meg a
gitáros, hogy milyen nagyszerű zenész, milyen virtuóz, milyen ötletes, milyen jó a technikája.
Szólózni persze más hangszereken is lehet, billentyűs hangszeren, basszushangszeren,
fúvósokon. A szóló alatt sokszor ugyanaz az akkordmenet megy, mint a verzében, sőt a szóló
egy teljes verszakot átível. A szólózó ilyenkor elszakad a verze dallamától, de hangnemben,
stílusban marad. A szólónak szerintem nem szabad öncélúnak lennie. Mindenképpen egy
csúcspontot jelent a dal értelmében, hangulatában.

A gitárszóló lehet egykorábbi szövegi gondolat zenei továbbgondolása, megvalósítása.

Lehetséges olyan megoldás is, amikor a gitárszóló levezetésként funkcionál (ZZ Top: Sharp
dressed man - a szám végi gitárszóló)

A gitárszólókban lehetnek olyan részek, amelyek a technikai tudást mutatják meg és olyanok
is amelyek megjegyezhető dallamot is tartalmaznak (pl. Deep Purple: Higway star 4:15-tól a
gitárszóló vége ).

Outro (Befejezés)
Egy szám befejezése legalább olyan fontos, mint a kezdés, mivel ez okozza a katarzist, a
megkönnyebbülést és a dal végpontját. Gyakran akár dúr, akár moll hangnemű a szám,
egyszerűen beütik az alapakkordot és jól van. Lemezeken gyakori, hogy a refrént játsszák
sokáig és elhalkul a zene (repeat and fade). Néha a refrén, az intro, vagy a dal másik részét
eljátsszák egyszer és lecsapják. Előfordul, hogy tust húznak. A szám egy megadott, korábban
már játszott dallamát újra eljátsszák és lecsapják. Fontos, hogy a hallgató tudja hol van a dal
vége.

Az eddigiek alapján tehát egy sémát körülbelül így lehet

megfogalmazni
intro - verze1 - refrén - verze2 - refrén - bridge - szóló - verze3 - refrén - outro.

intro - verze1 - verze2 - refrén - szóló - refrén - verze3 - refrén - outro.

Természetesen, ha minden dalnak ez lenne a sémája, akkor szétunnánk az agyunkat, ezért a

fenti dolgokat bővíteni kell. Az viszont tanulságos, hogy egy számban 5 féle témánál több
nem szokott lenni. Inkább 3, mint 5.
A szöveg ötlete
Beküldte fz - szo, 12/27/2014 - 11:43

Sokan, sokféle módon írnak szöveget. Szerintem a dalszövegírás alkalmazott versírás.

Bizonyos értelemben versíró szakmunkások által létrehozott versek.

A kezem ügyében mindig van egy jegyzetek írására alkalmas eszköz. Régebben ez sima füzet
volt, ma már egy okostelefon, vagy egy számítógépes alkalmazás, amellyel az eszembe jutó
gondolatokat feljegyzem. Ezek lehetnek rímek, magvas, vagy kevésbé magvas szófordulatok,
szövegötletek. A feljegyzéseket nem túl struktúrált formában helyezem el az eszközeimen. A
feljegyzett szöveghez esetleg emlékeztetőt is írok. Ezek a feljegyzések egy-egy majdani
szöveg részei, alapjai lesznek, lehetnek.

Amikor zenei ötlethez keresek témát, akkor gyakran felcsapom a jegyzetfüzetet és nézegetem
a korábbi feljegyzéseket. Gyakran találok megfelelő ötletet a feljegyzések között a zenéhez.

Ha megvan a szöveg ötlete, akkor össze kell rakni a számot.

A szöveg ritmikája, rímei, alapvető

követelmények
Beküldte fz - szo, 12/27/2014 - 14:27

A szöveg írásakor igazodni kell a már megírt zenéhez. Ez az igazodás ugyanakkor dinamikus
folyamat, mert a szöveg módosíthatja a zene dallamát. Gyakori, hogy a versszak ritmikája
adott, azon változtatni nem lehet, akkor a szöveget is a ritmikához kell igazítani. A zenei
dallam is megmondja, hogy a szöveg sorai milyen hosszúak lehetnek. Mint korábban írtam a
refrén rövid, jellegzetes, összefoglaló jellegű. A szövegnek a refrén alatt is rövidnek,
jellegzetesnek és összefoglaló jellegűnek kell lennie.

Hangsúly, ritmika

A magyar nyelvben a hangsúly mindig a szó első szótagján van. A zenei hangok ritmusa
előírja azt, hogy a szövegben a szótagoknak milyen hosszúaknak kell lenni.

A magyar nyelvben rövid szótag minden olyan szótag, amelyben

 rövid magánhangzó van, továbbá nincsen két mássalhangzó vagy dupla mássalhangzó
a magánhangzó után,
 egy szótag rövid magánhangzóra végződik,
 az "egy", "a" és "az" névelők.

Hosszú szótagról beszélünk,

  ha hosszú magánhangzó van benne,
 dupla mássalhangzó van a magánhangzó után,
 másallhangzótorlódás van a magánhangzó után.

A fenti szabályok szerint két rövid szótag egy hosszú szótagnak felel meg.

A legjobb az, hogyha a zene dallamának ritmikája szerint lehet a rövid és a hosszú szótagokat
elénekelni.

Ha a dallam és a szöveg úgy jön ki, hogy egymás után két rövid hang van, más
hangmagassággal, akkor egy hosszú szótagot hajlítva rá lehet a két hangra ültetni.

Néha nem túl béna, hogy egy hosszú hangra rövid szótagot ültetünk rá. Ha egy rövid hangra
hosszú szótagot ültetünk, akkor kicsit angolszászos, furcsa zenét kapunk.

A szövegben lehet jászani a névelőkkel. Az "a" , "az", és "egy" névelők általában a sorok
elején szerepelhetnek és az énekes akár el is haraphatja őket. Énekléskor felütést jelent, vagyis
az ütem kezdete előtt énekli be az énekes. Így lehet az egyébként leírva értelmetlen szöveget
értelmesebbé tenni.

Rímek

A versekben fontosak a rímek. Az énekelt versekben is fontos. A rímek általában a szöveg

sorának utolsó szótagját jelentik. A rímelő sorok utolsó szótagjában ugyanaz a magánhangzó
van. Ha a verszak mássalhangzóra végződik, akkor ugyanaz a rímelő soroknál, vagy a zöngés
és a zöngétlen párok szerepelhetnek (Például pap, bab). Zöngés, zöngétlen párok a teljesség
nélkül:

b-p
g - k 
d-t
gy - ty

Ha a sorok végén vannak a rímek és A-val, B-vel és C-vel jelölöm a különböző rímképleteket.

Egy négy soros verzék leggyakoribb rímképlete A, A, B, B.

Ritkábban A, B, A, B vagy A, B, B, A.

Trükkök, lehetőségek

 A vers sorában belül rímel egy szó a sor végével.

 A sor közben lévő szó rímel az előző sorvégével, az aktuális sor vége pedig a
következő sor közepével.
 Az alábbi is lehetséges A, B, C, B, vagyis az első és harmadik sor nem rímel a többire.
 A versszak 6 vagy 12 soros. Ekkor az A, A, B, B C, C rímképlet lehet
 A versszak 5 soros. Ekkor A, A, B, B, B. 7 soros versszak felosztható egy 4 soros és
egy három soros versszakra: A, A, B, B, C, C, C

Az utóbbi esetekben a verze kicsit eltér a megszokottól.

Szóismétlés <-> szinonímák

Amikor fogalmazást tanultunk az általános és középiskolában megtanították (lehet, hogy csak

tanították), hogy a szóismétlést a szövegben kerülni kell. Ha ugyanazt a kifejezést akarjuk újra
elővenni, akkor használjunk szinonímát. P. az ember az úton megy, halad, jár, gyalogol, siet,
lépeget, ballag, stb... Ezek mind egymásnak szinonímái, bár nem pontosan ugyanaz a
jelentésük.

A szöveg megalkotása
Beküldte fz - szo, 12/27/2014 - 12:15

Mint korábban írtam én gyakran feljegyzek sok olyan szöveget, amely itt-ott az eszembe jut
és ha van egy dal, amihez szöveget akarok írni, akkor előveszem a jegyzeteimet.

Refrén

Egy dal sikeressége gyakran a refrén szövegén múlik. A jó refrén rövid, tömör mondanivaló,
esszenciája a szövegnek, találó, figyelemfelhívó, ötletes. Nyelvileg csak annyira furcsa, hogy
a hallgató elsőre megértse, de kellőképpen furcsa legyen, hogy megjegyezze. Mindezek miatt
nagyon fontos, hogy a refrénnel sok időt töltsön a szövegíró. Ne elégedjen meg semmitmondó
mondatokkal. Ide inkább reklámszöveg írónak kell lenni, mint költőnek.

Téma

Egy dal verse, mint korábban írtam egy alkalmazott vers. Lényeges, hogy legyen
mondanivalója, ha komolyak akarunk lenni. Lehetséges, hogy viccet, paródiát írunk - ekkor
kerülni kell minden logikus gondolatot és inkább a fonákságot, a kifacsarást, a humort, a
váratlant érdemes a szövegbe beírni.

A vers témája lehet bármi. Általában a velem történt eseteket, a környezetemben tapasztalt
eseményeket írom / írtam meg. Olyan dolgokat, amelyek foglalkoztattak, vagy
foglalkoztatnak. Gyakran a szövegem csak egy hangulat kifejezése. Gyakran több eseményt
összekapcsolok és egy szövegben írom meg. Néha általánosítom a gondolataimat egy témáról.
Néha a vágyaimat írom meg. Egy dal szövegében gyakran egy történetet mesélek el, vagy
legalábbis jelzem, hogy vannak események.

Az angolszász szövegek a magyar fülnek lefordítva eléggé bugyuták. (Love you yeah yeah
yeah, stb...) A popzene hajnalán a magyarok ennél sokkal többet képzeltek bele a külföldi
zenékbe, ezért a magyar szövegek sokkal tartalmasabbak voltak abban az időben, mint az
angolszász szövegek. A pop és rock zenének magyarországon sokáig társadalmi
mondanivalója volt. Ez körülbelül 1980-ban még így volt. A magyar hallgató ezért
hagyományosan hozzá van szokva a "magvas gondolatokhoz".

Persze a világ változik és ma már mindenféle zene és szöveg létezik. Van kifejezetten
hagyományos pop téma (zene, szerelem, utazás, távol vagy, szomorú vagyok, vidám vagyok,
stb...). Az összes egynyári sztár ilyen szövegeket szokott énekelni. Vannak egy adott témára
írt számok, pl. karácsony.

Vannak humoros számok (pl KFT, Magna Cum Laude, stb)

Néha előjönnek a hagyományos rock témák - az úton haladunk, (de sosem érünk oda, mert a
haladás maga a cél - Jack Kerouac).

Mostanában a magyar témák (Honfoglalás, Kárpátok, stb...)

A Tankcsapda a durva szövegekkel, kicsit útszéli kifejezésekkel, a társadalom sötét oldalára

kacsingatva lett sikeres.

Az alternatív szövegek, mint pl. a PUF.

Nem lehet kategorizálni, nem is kell.

"Zöld" témák, aktuálpolitikai témák, rossz kedv témák, elvont témák és még sorolhatnám
(Peter Gabriel: Red Rain).

Akkord kereső
Beküldte fz - sze, 06/12/2013 - 07:29

Ha szükséged van egy akkord nevére, de csak a hangjait tudod, az alábbi linken megtalálod
azt a programot, amely megmondja, hogy ez milyen akkord: http://www.scales-
chords.com/chordid.php

Basszusgitár tanulás 1 - a hangszer

Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 11:11

A basszusgitáros szerepét gyakran a kezdő zenekarokban az ügyetlenebb, nem annyira

gyakorlott tagok kapják meg. A basszusgitárosok szerepe nem annyira látványos, mint a
szólógitárosoké, azonban nélkülözhetetlenek a jó zenéhez.

A basszusgitár feladata
A basszusgitár feladata általában a dobos által diktált tempó alapján hangsúlyozni a ritmust és
a dallamnak megfelelő akkordok alsó hangját szolgáltatni. Ritmushangszer és dallamhangszer
együttvéve. Ez a kettős szerep egyébként megnehezíti a basszusgitáros énekesek dolgát, mert
a ritmizálási igényből adódóan nehéz az ének ritmusát és a basszus ritmusát összehozni a
legegyszerűbb eseteket leszámítva.
A basszugitár sokkal kevésbé virtuóz hangszer, mint a szólógitár, nem is szólózni kell vele. A
szólót hagyjuk meg az olyanoknak, mint Jaco Pastorius, Marcus Miller, Stanley Clark, John
Patitucci. Ők virtuózok.

A hangszer felépítése
Hangolás

A basszusgitár eredetileg a bőgőből fejlődött ki. Hagyományosan E-A-D-G hangokra hangolt

basszusgitárokat hallunk. A hangszer legalacsonyabb hangja 41,25 Hz-en szól. Ez olyan mély
hang, hogy a hangszer egy oktávval feljebb lévő felharmonikusa adja meg a hangnak a
magasságérzetét.

Az 5 húros basszusgitárok hangolása általában H-E-A-D-G és a hat húrosaké H-E-A-D-G-C.

Az 5. húrt speciális esetekben használják, ha a hangnem megköveteli az E-nél alacsonyabb

kíséretet. Ettől a hangzás sötét, mély tónusú lesz.

A 6 húros hangszerek esetén a felső húrt a virtuózok szokták használni, szólók játszására,
hiszen annak a hangja már a szólógitár felső E húrának a hangtartományába esik.

Test

A basszusgitár teste tömör fából van és csak az elektronika részére alkotnak üreget a testében.
Az előlapon a húrláb található, ami a húrok egyik végét tartja. Ez rozsdamentes acélból
készült szerkezet. Minden egyes húrt külön tartószerkezet állít be, amely tartószerkezeteket
két csavarral lehet állítani. Az egyik a húr hosszát állítja, a másik pedig a húr magasságát. A
hangszer húrjainak hossza 32" vagy 34". A hangszer előlapján található típustól függően egy
vagy két hangszedő (ezek szerepére majd később kitérek) és több potméter. A potméterekkel
a hangszedők hangerejét és hangszínét lehet szabályozni.

A basszusgitár teste és nyaka általában csavarokkal van összeillesztve.

Nyak

A hangszer nyaka szélesebb, mint egy szólógitár nyaka és általában enyhén domború. A
húrok közötti távolság a gitár nyakának végén kisebb, mint a gitár testénél. A gitárnyak végén
van a fej, amelyen a gitár hangolókulcsai találhatók. A hangolókulcsok a szólógitárokhoz
képest itt is robosztusabbak, szintén rozsdamentes acélból vannak. Nagyon fontos ennek az
anyaga, ugyanis a basszusgitár húrok sokkal nagyobb erőt fejtenek ki az alkatrészekre, mint a
szólógitár húrjai.

A gitár nyakán találhatók a bundok, amelyek a húr lefogásakor megadják a megfelelő

hangmagasságot. Egy húron a bundok lefogásával félhangonként emelkedik a lejátszható
hang magassága. A bundok távolsága változik, ahogy egyre magasabb fekvésben játszik a
zenész.

A bundok magassága és keresztmetszete is változó lehet. Általában elmondható, hogy minél

alacsonyabbak a bundok, annál könnyebb lefogni a hangokat. A bundoknak egyenletes
magasságúaknak kell elnniük, Hosszabb használat esetén Előfordul, hogy egyes bundok
jobban lekopnak, mint mások. Ekkor egyes hangok lejátszásakor a következő bundhoz
hozzáér a rezgő húr és zörgő hangot ad. Ha több fekvésben is ilyennek találjuk a hangokat,
akkor lehet, hogy a bundokat meg kell csiszolni, hogy egyenletesek legyenek vagy újra kell
bundozni a hangszert. Az is lehetséges, hogy nincsen jól beállítva a hangszer.

Léteznek az úgynevezett frettless vagyis bund nélküli basszusgitárok. Az ismertebb jazz

zenészek közül először Jaco Pastorius kezdett ilyen hangszeren játszani. Az ilyen hangszer
hangja hasonlít a bőgőére. A játék közben a csúszások sokkal simábban mennek, mint a
bundos hangszeren. sokkal "érzékibb" lehet a hang. Nehezebb rajta játszani, ugyanis a húrt
pontosan ott kell lefogni, ahol az érintő lenne. Már kis eltérés is hamis hangot eredményez.

A basszusgitár nyakában ugyanúgy, mint a szólógitárokéban van egy acélpálca (némelyik

típusban kettő is volt), amelynek az egyik végén egy imbuszkulccsal állítható csavar található.
Miért van erre szükség? Mivel a vastagabb húrok miatt nagyobb erő húzza a gitár nyakát,
továbbá az időjárás és a nedvesség is befolyásolja a hangszer viselkedését, ezért az
tapasztalható hogy néha be kell állítani a hangszert.

A basszusgitár nyakának beállítása

Első lépésként hangoljuk be a hangszert. A gitártesten lévő csavarokkal a húrokat hozzuk egy
magasságba, esetleg a két középső húr legyen egy kicsit magasabban (0,5 mm!), mint a két
szélső, ha a gitár nyaka domború.

A gitár testében lévő acélpálcát a hangszerhez adott imbusz kulccsal lehet állítani. Ha balra
forgatjuk a kulcsot, akkor a gitár nyaka hosszában homorúvá válik, míg jobbra forgatva
domborúvá válik. Az a jó, ha a kifeszített húrok húzása és az acélrúd beállítása
eredményeként a gitár nyaka egyenes. Mivel a különböző húrfajták másképpen feszítik meg a
nyakat, ezért húrcsere után érdemes a beállítást újra elvégezni. Az acélpálcát úgy állítsuk,
hogy közben a húrokat leengedjük, hogy ne legyen túl nagy a feszítő erő. Utána vissza kell
hangolni a húrokat.

Ezután kezdjük a húrokat a gitártesten lévő csavarokkal lejjebb engedni. Miközben állítunk
egy kicsit nézzük végig, hogy a húr minden fekvésben zizegés nélkül szól-e (a következő
bundon nem zörög-e a húr) . Ha elértük azt a határt, hogy a húr megpengetésekor már zizegő
hangok jelennek meg valamelyik fekvésben, akkor gy kicsit emeljük meg a húr magasságát.
Ezt minden húron tegyük meg. Figyeljünk arra, hogy a mélyebb húrok (A, E, esteleg H)
megpengetésekor nagyobb a húr kitérése, tehát ott előbb zizeg. Ezeket a húrokat kissé
magasabban kell tartani.

Mivel a húr magassága befolyásolja, hogy mennyire nyúlik meg a húr a hang lefogása küzben
ezért ekkor a húrhosszon is állítani kellhet. A húrhossz akkor helyes, hogyha az oktávnál (12.
bund) lefogott hang magassága ugyanolyan, mint az üveghangként megpengetett húr
hangmagassága (üveghang az, amikor a húrt úgy pengetjük meg, hogy az ujjunk hegyével a
húrt a1/2, 1/3, 1/4 stb húrhossznál megérintjük. Ekkor csak a felharmonikusok szólalnak
meg).

Ha alacsonyabb lesz a lefogott hang, akkor rövidíteni kell a húrhosszat, ha magasabb lesz a
lefogott hang, akkor növelni. Figyelem, itt is csak miliméterekről beszélek!

Ezek után már csak a hangszedő(k) beállítása van hátra.

Hangszedők

Mik ezek a hangszedők, és hogyan működnek? Itt van egy részletes leírás róluk.

A basszusgitár húrlábnál ( bridge ) lévő hangszedője középtónúsú, viszonylag sok magas hang
van benne. Funky vagy jazz zenében szokás használni, mint Jaco Pastorius.

A nyaknál lévő belső hangszedő általában mélyebb, vastagabb hangot ad. Ezt rockzenében
használják inkább.

Ha a két hangszedő együtt szól, akkor jó kis flap technikával játszott funky kíséretet lehet
előállítnai, mint például Marcus Miller.

Ha a basszusgitáros mégis szólóra vetemedik, akkor célszerű a húrlábnál lévő hangszedőt

megszólaltatni, a jellegzetesebb hangja miatt.

A basszusgitároknál is létezik aktív elektronikával ellátott hangszer. Ebben az esetben a gitár

testében van egy előerősítő, amely a gitárból kimenő jelet már kissé erősítve küldi ki. Ez jót
tesz a zajoknak és a hangszínek szabályozásának.

Találkoztam olyan speciális hangszerrel is, amelynél a húrlábban található piezo-elektromos

hangszedő van és amelynél a hangszín összes paraméterét egy elektronika állítja elő.

Hangszín állítása

A basszugitár jellegéből adódóan általában kevés felharmonikussal dolgozik. Amikor egy

hangzást be akarunk állítani a gitáralapon a 40 HZ alatti hangokat le kell vágni, 300-400 Hz
között emelni lehet egy kicsit, 500 Hz körül megint le kell vágni, mert a basszusgitár zörgő
húrjai itt szoktak a legzavaróbban megszólalni. 2KHz körül lehet emelni a hangszínen, mert a
finomságok így jönnek ki ha van saját szólama a hangszernek.

A basszusgitárosok általában a magas hangokat a hangszeren kicsit levágják kíséret alatt,

viszont szólónál, vagy slap technikánál ráadják, hogy a csattogások minnél jobban kijöjjenek.

Milyen hangszert vegyünk?

A megszólaló hang minősége 90%-ban a zenésztől függ, de egy jó hangszer inspirálhatja a

zenészt. Mielőtt megvásárolnánk egy hangszert, próbáljuk ki. Próbáljunk ki többet is,
ugyanazon az alapon. Kérjünk el egy tuti hangszert (például 250e FT-os Fender Jazz Bass) és
azzal hasonlítsuk össze a hangzást. Ha az eladó nem akarja kézbeadni a hangszert, vagy az
alapot, menjünk más boltba. Ha bármilyen okból nem tetszik egy hangszer, ne vegyük meg.
Fontos, hogy milyen célra vesszük a hangszert.

A távol keleten összeszerelt hangszerek általában olcsóbbak, és eléggé precízek, jó ár/ érték
arányúak. Az új hangszerek nyaka, húrjai általában nincsenek precízen beállítva, ezért azt
nem is igazán tudjuk vizsgálni. A hangszer hangzását azonban meg tudjuk ítélni. Az amerikai
új csúcsmodellek általában nem jó ár/ érték arányúak. Kezdőknek elegendő egy kb. max. 100e
Ft-os hangszer. Egy ilyennel már tudunk tanulni, próbálni és koncertezni is.
A használt hangszerek esetén két kategóriát különböztethetünk meg. Vagy azért veszünk
használtat, mert olcsó, vagy azért mert jó.

Az amerikában összeszerelt régi hangszerek azonban lélekkel rendelkeznek. Célszerűen nem

a kezdők választják ezeket. Használtan is magas az áruk, de igazi mesterhangszerek is
lehetnek.

A használt hangszerek másik kategóriája az, amikor valaki azért adja el a hangszerét, mert
nem kell neki, vagy talált jobbat, vagy már nem zenél. Ezeknél a hangszereknél vizsgáljunk
meg néhány dolgot, mielőtt megvennénk őket.

 Ha a húrmagasság túl magas, akkor nézzük, meg, hogy lejjebb lehet-e engedni a
húrokat. Azért magas-e, mert nem lehet lejjebb engedni vagy a gitár nyaka görbült?
 Lehet-e szabályozni a gitár nyakát?
 Milyen hangja van?
 Az elektronika vizsgálatához azt javaslom, hogy nézzük meg menniyre zajosak a
hangszedők, recsegnek-e a potméterek. A potméterek recsegése gyógyítható, akár
otthon is.

A gitár testének alakja általában lényegtelen, design elem. A gitár nyakának keresztmetszete
fontos. A domború fogólap jobban illik a zenész kezéhez, azonban az 5-6 húros hangszereknél
a sok húrt már nem lehet így elhelyezni, ezért az ilyen hangszerek nyaka lapos, vagy csak
enyhén domború. Én kifejezetten nem szeretem azt, hogyha magas bundok vannak a
hangszeren.

Azoknak a zenészeknek, akiknek rövidebb ujjai vannak, javaslom, hogy eleve 32"-os nyakkal
vásároljanak hangszert.

Nagyon jó hangszerkészítők vannak itthon, akik képesek világszínvonalú hangszereket

gyártani. Ha van rá lehetőségünk és már túl vagyunk az első lépéseken megpróbálkozhatunk
egy hangszer készíttetésével is.

A következő oldalon megnézzük, hogyan is érdemes megtanulni a hangszeren játszani.

Néhány link a sikeres basszusgitár tanuláshoz:

http://www.studybass.com/

http://berci.hu

https://numusician.com/learn-to-play-bass-guitar/#

Az alábbi cikk segítséget nyújthat a hangszer kiválasztásához (angol):

https://beginnerguitarhq.com/bass-guitar/
Basszusgitár tanulás 2 - pengetési technikák
Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 11:27

Mottó: avagy nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb kéz

A hangszer tartása
Tanuláshoz mindenképpen a hagyományos klasszikus gitár tartást használd, azaz enyhe
terpeszben ülve a gitár teste a lábad között a bal lábra feltámasztva, a gitár nyaka pedig
körülbelül 45 fokos szögben emelkedjen fel. Nem megfelelő, ha a gitár testét a hónod alá
veszed. Úgy állítsd be a hangszert, hogy a bal kezeddel kényelmesen elérd a nyak végét.

A húrok lefogásakor probléma lesz, hogy az ujjad gyenge, de törekedj arra, hogy a bal kéz
ujjait helyesen tartsd, ez így rögzüljön. Hogyan?

A bal kéz tartása

A hüvelykujjad, támassza meg a gitár nyakát hátul középen, a többi négy ujjad pedig
merőleges legyen a gitár nyakára úgy, hogy mindegyik ujjad egy hangfekvésben legyen.
Törekedj arra, hogy amikor lefogsz egy hangot, akkor az utolsó ujjperced merőleges legyen a
gitár nyakára, és az ujjad végével szorítsd a húrt a bundhoz. Akkor jó a lefogás, ha a húrt a
következő bundhoz közel fogod le.

lehetőség szerint a gyakorlatok alatt mindig csak azt az ujjadat emeld fel, amelyiket éppen
szükséges.

Az elején az ujjaid együtt fognak mozogni, ez természetes. Törekedj arra, hogy függetlenül
mozogjanak az ujjaid. Ha éppen buszon, vagy villamoson közlekedsz, vagy unalmas órán
ücsörögsz, nyugodtan gyakorolhatod az ujjaid függetlenítését úgy, hogy a bal kezeddel
"pókot" játszol, azaz úgy mászkálsz, hogy mindig csak az egyik ujjaddal lépsz. Később
mutatok ilyen pók gyakorlatot a hangszeren is.

A másik probléma az, hogy az elején az ujjaidat nem tudod eléggé terpeszbe állítani. A
basszusgitár nyakának végén a bundok eléggé távol vannak egymástól és ott is lehetőleg a
szabályos fogást kell alkalmazni.

A fenti tartás azért szükséges, mert később nem leszel elég gyors dallam játszásahoz. Miért a
basszusgitár játszik dallamot? Hallgasd meg az első részben megadott basszusgitárosok
számait és meghallod!

Hangok lejátszása
A leggyakoribb az az eset, amikor a bal kézzel lefogod a megfelelő húrt és jobb kézed egy
ujjával megpengeted a húrt. Az ujj merőlegesen nyomja a húrokat a fogólaphoz.

Kalapács hangoknak nevezzük azt a technikát, amikor a bal kéz egyik ujja az éppen rezgő
húrt megüti egy másik hangmagasságban. Ezt a legáto, azaz hajlított hangoknál szokás
használni. Akkor is használhatod ezt a módszert, ha túl gyors a dallam és a hangokat nem
tudod jobb kézzel kipengetni megfelelő gyorsasággal.

Ha a bal kéz kalapácsozó ujja a lefogás után kissé oldalt megtépi a húrt, akkor akár több
hangot is le lehet így játszani.

A bal kézzel megteheted azt is, hogy a húrt nem nyomod le a bundhoz, hanem csak
ráhelyezed az ujjadat a húrra. Ekkor a megpengetett húr kis kattanó hangot ad, ami
tulajdonképpen zaj, de van hangmagassága. Ritmikus kiséretnél lehet használni.

Üveghangok játszása. Amikor egy húrt megrezegtet a pengető a húr által kibocsátott hang
alapvetően a rezgő húr hosszán alapul. Ha a rezgő húrhoz odaérintjük a bal kéz ujjait a
húrhossz felénél, harmadánál, negyedénél, ötödénél, stb..., akkor úgynevezett
felharmonikusok szólalnak meg, más néven üveghangok.

Az is lehetséges, hogy a bal kézzel lefogjuk a húrt egy megadott magasságban, a jobb kézzel
pedig megütjük vagy lefogjuk a húrt az éppen szóló húrhossz felénél, harmadánál. Ilyenkor az
előző hanghoz tartozó üveghang szólal meg. Eléggé nehéz, sok gyakorlást igénylő dolog.

A jobb kéz, pengetési technikák

A hang megszólaltatásához meg kell pengetni a húrokat. Több technika létezik. A kezdő
basszusgitárosok gyakran, csak gitárpengetőt használnak. A leggyakoribb az, amikor a jobb
kéz ujjaival pengetjük meg a húrokat. Létezik a slap technika, amikor a jobb kéz hüvelykujja
csapkodja a mutató, illetve a középső ujj tépi a húrokat.

Szeretném leszögezni, hogy mindenki úgy pengeti a hangszert, ahogy tudja, de mindegyik
technikát érdemes megtanulni.

Pengető használata
A basszusgitár pengető 0,8-1,2 mm vastag, míg a szólógitár pengetője maximum 0,8 mm
vastag. leggyakrabban rock zenében használjuk a pengetőt, akkor amikor nagyon pontosan
zakatolásszerűen akarjuk megszólaltatni a hangokat. Mivel a basszusgitár húrjai között a
távolság nagyobb, mint a szólógitár húrjai között, ezért futamokat csak lassabban tudsz majd
kipengetni ezen a hangszeren, mert a pengető jobban megakad a húrokban. Ha pengetőt
használsz, törekedj arra, hogy ne a teljes alkarodat mozgasd, amikor pengeted a hangokat,
hanem csak a csuklódat, sőt még jobb, ha csak a pengetőt fogó ujjaidat mozgatod. A pengetés
során az alkarodat és/vagy a csuklódat és a kis ujjadat szintén támaszd le a gitár testére. Ebben
a tartásban a pengetőt fixálni tudod a húrok felett és pontosan eltalálod a húrokat. 

A pengetés során az egymás utáni hangokat váltakozó irányú pengetéssel szólaltasd meg, azaz
fel-le-fel-le, stb... Ezt így gyakorold be, mert a futamok játszása során csak így lehet
megfelelő sebességet elérni.

A jobb kéz pengeti a húrokat

A leggyakrabban használt pengetési technika. A kezdők általában csak a mutatóujjukkal
pengetik meg a húrokat, de ez nem helyes. A jobb kezed hüvelykujját támaszd le vagy a gitár
hangszedőjére, vagy a legmélyebb húrra, vagy a gitár nyakára vagy bármi alkalmas helyre ( a
régebbi Fender Jazz Bass és a Rickenbacker gitárokon volt egy fém ház a hangszedők felett az
ujj letámasztása végett, iiletve néha tesznek egy kis műanyag támasztót a gitár testére is ). Ez
fogja fixálni a tartást. A mutató és a középső ujjad pedig legyen közel merőleges a húrokra. A
helyes pengetés során ezt a két ujjadat felváltva használod.

A húrokat az ujjad végével pengesd, mintha simogatnád. Ne akadjon bele az ujjad a húrba. A
legtöbb embernek a a két ujjai nem egyformák, ezért másképpen kell behajlítania azokat. A
körmödet vágd le rövidre a jobb kezeden.

Van olyan technika is, amikor három ujj, a mutató (M), a középső (K) és a gyűrűs (Gy) ujj
pengeti a húrokat. Ezt akkor célszeű alkalmazni, ha nagyon gyors pengetésre van szükség.
Úgy gyakorold be a hangok pengetését, hogy a M-K-Gy-K-M-K-Gy-stb... sorrend legyen. Ha
gyors triolákat kell pengetni, akkor célszerű a Gy-K-M-Gy-K-M- stb... sorrendet használni.
Ezen a videon Staney Clark által használt technikát mutatja be egy vicces fiú, hogyan lehet
használni a jobb kéz három ujját is a gyors játékhoz.

Az alábbi videón Victor Wooten szólózik, a szóló elején a hagyományos technikát használva.
(Később slap-el)

Slap technika
A slap technika az utóbbi évek gyakori technikája. Valójában ezzel lehet a legfeszesebb
ritmusképleteket játszani, ugyanakkor a dallam ilyenkor szinte másodlagos. A technika
lényege a, hogy a jobb kéz hüvelykujjával az E vagy az A húrt megütöd, a mutatóujjaddal és /
vagy a középső ujjaddal a D vagy a G húrt megtéped. Az is lehetséges, hogy a mutató és 
középső ujjaddal ugyanazt a húrt téped meg gyors egymásutánban.

A slap technika esetén a bal kéznek is lehet szerepe, ha a megszólaló hang idején a húrt nem
szorítod a bundokhoz, akkor tompa hangot játszol, tulajdonképpen csak egy kattogást, illetve
ha a bal kézzel az éppen rezgő húrra kalapácsként ráütsz egy hangmagasságban, akkor az is
megszólalhat.

Tapping technika
Ez olyan technika, amikor a jobb kézzel (is) fogunk a fogólapon le hangokat. Gyakran nem túl
sokat, de nagyobb hangközök szólhatnak meg így, azaz "meredekebb" futamokat is lehet
játszani, mint hagyományos technikákkal. Itt van Victor Wooten egy leckéje a technikáról. Itt
egy eszméletlen szóló.

Az alábbi videon Gustavo Dal Farra venezuelai basszusgitáros a fent említett technikák majd
mindegyikét használva ad egy kis rövid szólót.

A Tapping technika használatához a basszusgitár húrjainak a felső tartományokban is közel

kell lennie a fogólapohoz!

Stick Bass
A stick basszus olyan hangszer, amelynél mind a két kéz dallamot játszik, ugyanis a hangok
megszólaltatása úgy megy, hogy a bal és a jobb kezünkkel is rácsapunk a megadott
hangmagasságnál a húrra, és ezáltal szólal meg. Tony Levin játszik gyakran így. Mivel nehéz
technika, ezért csak annak ajánlom, aki érdeklődik a dolog iránt, ugyanis más a hangszer és
sok gyakorlás után lehet csak így játszani. Maga a stick bass hangszer is más, más a húrok
hangolása és a hangszer tartása is. bővebben erről itt láthatsz képeket. Itt egy garázsproject -
ami nem fejeződött be - egy hangszer építéséről.

A két kéz összehangolása

Milyen gyakorlatokat érdemes játszani? Bármilyen dallamokat is játszol gyakorlásként ne
feledd el, hogy a bal kéz ujainak a mozgását függetleníteni kell a jobb kéztől, azaz a dallamok
játszása során a jobb kéz pengetése mindig felváltva történjen akár pengetővel (fel-le), akár
ujjakkal (M-K) játszol. Úgy gyakorolj, hogy a dallamok játszása során mindegy legyen, hogy
melyik ujjaddal vagy a pengető használata esetén fel vagy le kezded a pengetést. Csak hosszú
gyakorlás után alakul ki ez a függetlenítési képesség, de ha kialakul sokkal több dallamot
tudsz hibátlanul eljátszani, mint hogyha az egyes dallamokat csak bizonyos pengetési
sorrenddel tudnád eljátszani.

Az elején problémád lesz azzal, hogy mind a két kezedet nem tudod egyszerre figyelni.
Tulajdonképpen a bal kéz bonyolultabb mozgást végez, tehát az legyen a elsődleges, ha már
nézni akarod. A végcél az, hogy játék közben ne kelljen nézni a kezeidet, hanem érezd, hogy
hol vannak a hangszer nyakán.

A gyakorlás során legyen metronómod, vagy ha számítógépet használsz valami metronómféle

szoftver, ami szól. (Itt van egy online metronóm, itt pedig egy másik) A dallamokat mindig a
metronóm tempójában játszd. A zenekarban is a többiek tempójához kell igazodnod. A
metronóm ott a dobos lesz.

A gyakorlásnál mindig egyszerű dallammal és ujjrenddel kezd, amit lassan játszol. Amikor
már lassan megy a dallam, akkor a metronómot állítsd gyorsabbra és úgy is próbáld meg
lejátszani. Ezt fokozd addig, amíg képes vagy a hangokat tisztán, pontosan játszani.
Fontosabb, hogy pontos, mint hogy gyors legyél.

Ha már begyakoroltad a dallamot vegyél elő másikat.

A korábban begyakorolt dallamokat pedig később vedd elő megint és ugyanúgy a lassútól a
gyorsig játszd. Valójában addig kell gyakorolni egy futamot, amíg odafigyelés nélkül is el
tudod játszani. Ekkor már a kezedben van, kezdhetsz másik dallammal, gyakorlattal.

http://www.studybass.com/

http://berci.hu
Basszusgitár tanulás 3 - a gyakorlatok
Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 11:33

kezdő gyakorlatok

Minden gyakorlat így kezdődik: Vedd kezedbe a hangszert szabályosan ... ezért ezt soha nem
írom le. Egyelőre az alap technikákat tanuld meg. Gyakorlás közben természetesen a bal
kezed elfárad a görcsös és szokatlan tartástól. Időnként állj meg - a magad és környezeted
nagy örömére - és rázd le, lazítsd ki a bal kezedet, valahogy úgy, mintha lázmérőt ráznál le,
csak nyitott ujjakkal, majd hajrá. Ha másnap izomláz van az ujjaidban, az jó. A következő
napi gyakorlás után elmúlik.

Először csak egy ujjal, majd felváltva két ujjal pengess. Ha pengetőt használsz, akkor először
csak egy irányban, majd felváltva le és fel használd a pengetőt. A dallamot gyakorold úgy is,
hogy mutatóujjal kezded és úgy is, hogy gyűrűsujjal kezded. A cél az, hogy mindegyik dallam
így is és úgy is rögzüljön.

Ha egy dallamot be akarsz fejezni, akkor az utolsó hangot engedd kiszólni egy negyed hang
végéig és akkor fogd le a jobb kezeddel a húrokat. Utána állítsd le a metronómot.

A továbbiakban a lejátszott dallamot lekottázom a gyenge kezdők kottájával, a tabulatúrával.

A használt ujjrendet angol elnevezésekkel illetem: f - finger - mutató, m- middle - középső, r-
ring - gyűrűs, s - small - kis, x-letompított húr,

A lejátszandó hangot pedig a négyhúros basszusgitár húrjait jelképező vonalakra írom, a

fekvés jelölésével.

A 0 jelenti az üres húrt ...

Ez a dallam a G-A-C-D-F-G-B-C
Ujjrend:
f r f r f r f r
G|-------------3-5-|
D|---------3-5-----|
A|-----3-5---------|
E|-3-5-------------|

0. Gyakorlat - egy hang

A gyakorlat célja a legalapvetőbb húrlefogás és a pengetés tanulása.

A bal kezeddel bárhol az A húron fogj le egy hangot, és a jobb kézzel metronóm ütések
ütemében pengesd. A dallamokat indítsd úgy, ameddig már nem kell nézned a jobb kezedet,
mert érzed a húr távolságát. Figyelj az ütemes pengetésre. Ha már megy lassan, akkor fokozd
a tempót. Ha meguntad ezt a hangot, válassz egy másikat az A húrról, vagy egy másik húrról.
Előbb utóbb mindegyik húrnak sorra kell kerülnie.

1. Gyakorlat - egyszerű dallam

A gyakorlat célja, a különböző hangok közötti váltás tanulása több ujjal. Ez a gyakorlat
gyakoroltatja az üres húr utáni lefogást. Figyelj arra, hogy az ujjad mindig a megfelelő
hangmagasság felett maradjon, szabályos tartásban. Ehhez terpeszteni kell az ujjakat.

Pengesd meg az üres A húrt (A hang), majd az A húrt a harmadik fekvésben (C hang), majd
az 5. fekvésben (D hang), majd még egyszer a C hang.

Ez a dallam a
A-C-D-C-D A-C-D-C-D
Ujjrend:
f r f m s m
G|-----------|----------|
D|-----------|----------|
A|-0-3-5-3-0-|0-3-5-3-0-|
E|-----------|----------|

Ezt gyakorold az alábbi lefogással: a mutatóujj a 3. fekvés felett, gyűrűs ujj az 5. fekvés felett.

Miután megtaláltad a bal kéz helyét, a jobb kézzel pengesd, és próbáld a hang lefogását és a
pengetést összehangolni. A pengetés pont akkor kezdődjön, amikor a bal kéz lefogta a hangot.
Ha már megy, próbálj ki egy másik ujjrendet: a mutatóujj a 2. fekvés felett, középső ujj a
harmadik fekvés felett, kisujj az 5. fekvés felett. A dallam ugyanaz

A tempó fokozása után ugyanezzel a kéztartással az E, a D és a G húron is gyakorolj.

1. Gyakorlat bonyolítása
Az előbbi hangokat változatlan tartással: ||: A-A - C-C - D-D - C-C :||

Minden hang egy negyed, a hangokat felváltva pengesd.

Ez a dallam a
A-A-C-C-D-D-C-C-A-A
Ujjrend:
f f r r f f vagy
m m s s m m
G|---------------------|
D|---------------------|
A|-0-0-3-3-5-5-3-3-0-0-|
E|---------------------|

(Megjegyzés: az alábbi jelek ||:........ :|| közötti hangok a kottákban a dallam ismétlését
jelentik)

2. Gyakorlat - másik egyszerű dallam.

A gyakorlat célja, hogy három ujjadat használd a bal kezeden. Az ujjak mindig egy-egy hang
felett maradjanak. Csak azt az ujjadat emeld fel a húrról, amely az ereszkedő dallam miatt
kell. A felfelé menő dallamnál az alsó ujjak maradjanak a húron.

Ujjrend: mutató ujj a második fekvésben, középső ujj a harmadik fekvésben, kisujj az ötödik
fekvésben.
A dallam egy moll skála egy része: A-H-C-D-D-C-H-A

Ez a dallam a
A-H-C-D-D-C-H-A
Ujjrend:
f m s s m f
G|-----------------|
D|-----------------|
A|-0-2-3-5-5-3-2-0-|
E|-----------------|

2. Gyakorlat nehezítése.
Ugyanez a gyakorlat. Az ujjrend, mutató ujj a második fekvésben, gyűrűs ujj a negyedik
fekvésben, kisujj az ötödik fekvésben. A dallam egy dúr skála néhány hangja: A-H-C#-D-D-
C#-H-A

Ez a dallam a
A-H-C#-D-D-C#-H-A
Ujjrend:
f r s s r f
G|-----------------|
D|-----------------|
A|-0-2-4-5-5-4-2-0-|
E|-----------------|

A 2. gyakorlatokat ismételd meg minden húron.

3. Gyakorlat a Deep Purple Smoke on the water számának

a riffje
A gyakorlat célja egy ismert dal hangjainak eljátszása, örömszerző forrás .

Ujjrend: Mutató ujj a 3. fekvésben, gyűrűs ujj az 5. fekvésben, kisujj a 6. fekvésben

A dallam: ||: A - C - D - A - C - D#-D - A - C - D - D - C - A :||

Ez a dallam a
||: A-C-D-A-C-D#-D-A-C-D-D-C-A :||
Ujjrend:
f r s s r f
G|--------|-------|--------|---------|
D|--------|-------|--------|---------|
A|-0-3-5--|0-3-65-|-0-3-5-5|-3-0-----|
E|--------|-------|--------|---------|

A dallamban a D#-D egy kötés és 8-adokat kell játszani. Egyébként  a dallamban vannak
nyújtott hangok. Először csak gyakorold a hangokat, majd utána a ritmust is.

Az egy hangon lejátszott és az alaphangról induló gyakorlatoknak itt vége van.

A fenti gyakorlatok 4/4 ritmusban voltak, azaz egy ütem négy negyed.
4. Gyakorlat 3/4-ben.
A gyakorlat célja más ritmusképlet gyakorlása, a jobb kéz munkájának javítása, a bal kéz
ujjainak jobb függetlenítése. További cél, hogy a hangskálák alapvető ujjrendjét betanuld.

Ujjrend: 2. fekvés - Mutatóujj, 3. fekvés - Középső ujj, 4. fekvés- gyűrűsujj, 5. fekvés - kisujj

Dallam:   ||: H-C-D-H-C#-D :||

Ez a dallam a
||: H-C-D-H-C#-D :||
Ujjrend:
f m s f r s
G|--------|-------|
D|--------|-------|
A|-2-3-5--|-2-4-5-|
E|--------|-------|

4. Gyakorlat variáció 3/4-ben

Ujjrend, mint fent, a dallam pedig ez: ||: D-C-H-D-C#-H :||

Ez a dallam a
||: D-C-H-D-C#-H :||
Ujjrend:
s m f s r f
G|--------|-------|
D|--------|-------|
A|-5-3-2--|-5-4-2-|
E|--------|-------|

Ha megy az A húron, utána a tempót gyorsítsd és menj át másik húrokra is.

5. Gyakorlat - egy kis torna, hogy ne csak moll és dúr

legyen.
Ujjrend, mint fent, a dallam:    ||: H-C#-C-D :||, majd utána ||: D-C-C#-H :||

Ez a dallam a
||: D-C-H-D-C#-H :||
Ujjrend:
f r m s s m r f
G|---------|---------|
D|---------|---------|
A|-2-4-3-5-|-5-3-4-2-|
E|---------|---------|

Megjegyzések
 Idáig az alapgyakorlatok. A fenti gyakorlatok megfelelő tempójú elsajátítására, én kb
20-30 órát gondolok. Természetesen mást is lehet játszani, de ezek az alapok.
  Ha unod a gyakorlatot, próbáld meg változatlan ujjrenddel ugyanazt a dallamot a
következő húrra átlépve folyamatosan játszani. Ha a dallam felfelé halad, akkor a
vékonyabb húrra lépj át, ha lefelé megy, akkor a vastagabb húrra. Ez vezet oda, hogy
skálákat is játsz.
 Ha már mennek a dallamok, akkor úgy is gyakorold, hogy minden hangot a szabályos
rritmusképlet helyett Tá-ti-ti, Tá-ti-ti ritmusképlettel játszd, vagy a ti-ti tá
ritmusképletet használd. (ti - nyolcad hangot, tá negyed hangot jelent)

A következő gyakorlatsorban skálákat fogsz gyakorolni.

http://www.studybass.com/

http://berci.hu

Basszusgitár tanulás 4 - kicsit nehezebb

gyakorlatok
Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 11:39

0. Átlépés másik húrra

Az alábbi gyakorlatok célja, hogy folyamatosan át tudj lépni egyik húrról a másikra.

Dallam:  C-D-F-G

G|----------3-5-3---------|
D|-----3-5--------5-3-----|
A|-3-5----------------5-3-|
E|------------------------|

Ujjrend: Mutatóujj a 2. fekvésben, középső a 3., gyűrűs a 4., kisujj az 5. fekvésben.

először csak az egyik húrról a másikra való átlépést gyakorold, később jöhetnek a hosszabb
összekötések.

Megjegyzem, hogy ezt a dallamot nemigen fogod játszani élesben, mert kissé idétlen. Ha
azonban ugyanezt játszod az 5. fekvésből:

Ujjrend: f r f r f r f r f r f r
vagy m s m s m s m s m s m
Tab: G|---------5-7-5---------|
D|-----5-7-------7-5-----|
A|-5-7---------------7-5-|
E|-----------------------|

akkor ez bizony egy C dúr skála hangjaiból épített dallamszörny.

0. Átlépés nehezítve
Ujjrend: r f r f r f f r f r f r
vagy s m s m s m m s m s m s
Tab: G|---------7-5-5-7--------|
D|-----7-5---------5-7----|
A|-7-5----------------5-7-|
E|------------------------|

Idáig gyakoroltuk az átlépést az egyik húrról a másikra. Mint korábban írtam általában az
átlépés úgy néz ki, hogy ha a dallam felfelé megy, akkor a magasabb húrra lépünk, ha lefelé
megy, akkor a vastagabb húrra lépünk. Néha lehet kivétel.

Skálák

Ahogy az énekesek is, úgy a hangszereseknek is skálázniuk kel. Az a helyzet, hogy az alap
fekvést leszámítva minden hangnemben ugyanúgy el lehet játszani a skálákat, ezért ha egyik
fekvésben megtanuljuk, akkor a többiben is fogjuk (majdnem) tudni. Ezért, hogy a zongorán
ne kelljen fekete billentyűket használni először a C-dúr skálát fogjuk gyakorolni.

C-dúr skála gyakorlat

A C-dúr skála hangjai C,D, E, F, G, A, H, C. Az A húron a harmadik fevésben kezdődik.
Vagy másképpen do-re-mi-fá-szó-la-ti -dó.

A dallam: C-D-E-F-G-A-H-C, majd lefelé C-H-A-G-F-E-D-C

Basszusgitár TAB-ként így néz ki.

Ujjrend: m s f m s f r s s r f s m f s m
Tab: G|-----------2-4-5-|-5-4-2-----------|
D|-----2-3-5-------|-------5-3-2-----|
A|-3-5-------------|-------------5-3-|
E|-----------------|-----------------|

Ezt egy kicsit gyakoroljuk. Ha az alaphangot áttesszük máshová, akkor természetesen más
hangnemet találunk. Javaslom, hogy ha már teljesen görcsbe rándult a kezed, pihenésképpen
tanuld meg a többi hangnem hangjait is és játszd le különböző kezdőhangokról a dallamot. Ha
már megy ütemesen és lessan, akkor gyorsíts, dé végig ügyelj az ütemességre

A C-dúr skála hangjai kicsit össze-vissza

A dallam: D-C-E-D-F-E-G-F-A-G-H-A-C-H,

Ujjrend: m s f m s f r s s r f s m f s m
Tab: G|-----------------|-2---4-2-5-4---|
D|-----2---3-2-5-3-|---5-----------|
A|-5-3---5---------|---------------|
E|-----------------|---------------|

A C dúr skála hangjai össze-vissza másképp

Az idióta dallam és ujjrendállító gyötrés pedig itt következik:
A dallam:        H-C-A-H-G-A-F-G-E-F-D-E-C-D-C

Ujjrend: Eddigiek alapján ki kell találni :)

Tab: G|-4-5-2-4---2-----|-----------------|
D|---------5---3-5-|-2-3---2---------|
A|-----------------|-----5---3-5-3---|
E|-----------------|-----------------|

Mire ezeket a gyakorlatokat minden fekvésben és meglehetősen nagy sebességgel el tudod

játszani, addigra én is megírom a következő leckét.

Ha mégis unnád és megetted, akkor játszd le a boci-boci tarkát a basszusgitáron anélkül, hogy
fekvést váltanál. Itt van a tabulatúrája:

Ujjrend: mint fennt.

Tab: G|---------------|---------------|-5-4-2------2--|---------------|
D|---2---2-5--5--|---2---2-5--5--|-------5-3-----|-5-3-2-5-------|
A|-3---3---------|-3---3---------|---------------|---------3--3--|
E|---------------|---------------|---------------|---------------|

A következő gyakorlatsorban skálákat fogsz gyakorolni.

http://www.studybass.com/

http://berci.hu

Basszusgitár tanulás 7 - Szóló

Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 11:51

A basszusgitárosok egy része olyan szintű képességekre tehet szert, hogy vállalkozhat
szólókra. Mikor, miért és hogyan szólózzon? Lehet-e egyáltalán?

Lehet, ha a basszusgitáros elég jó technikával rendelkezik, hiszen a basszusgitár elsősorban

kísérőhangszer.

Akkor szólózzon, ha a zenében annak szerepe van, hiszen a basszusszóló vagy nyugalmat
áraszt, a hangzás mély hangjai miatt, vagy izgalmat, hogyha a ritmikája olyan.

A hogyanra általánosságban a következőket tudom mondani:

A szólóhangszernek ki kell emelkednie az addigi hangzásból, hogy a hallgató meghallja a

szólót. Ez gyakran azt jelenti, hogy az addig csak mély hangokat játszó hangszert és erősítőt
átállítod olyan hangzásra, hogy ez megtörténhessen.

Például a húrlábnál lévő hangszedőre kapcsolsz és / vagy magas hangokat nem vágod le,
hanem kiemeled. A dallamot akkor lehet jobban hallani, hogyha a kb 500-1000 Hz közötti
hangok emelkednek ki, de a felharmonikusok megléte erősíti a hangzást és a hallhatóságot.
Megemeled a hangszer hangerejét. Például ha van egy boost pedálod, vagy kompresszorod,
vagy a basszusalapon egy kicsit feljebb tekered a hangerőt, már jó lehet. Az is jó, hogyha
bekapcsolsz egy kompresszor hangzást, vagy egy basszustorzítót. Mindenképpen legyen
hangosabb a hangszered, mint ami addig volt.

Milyen fekvésben?
A basszusgitáron az alsó fekvésekben dallamot nehéz játszani, illetve nem is lehet jól kivenni
azt, ezért célszerű a dallamokat legalább az 5-7 fekvéstől felfelé játszani. Ez a hangmagasság
jelenti a szólógitár alsóbb hangjainak a magasságát. A basszusgitár G húrjának 14 fekvése
220 Hz, ami a szólógitár G húrjának a második fekvésével egy magasságú.

Csak olyan hangszeren lehet szólót játszani, amelyik ezekben a fekvésekben is pontosan szól,
a húrok távolsága a fogólapoktól megfelelő, azaz jól beállított hangszer.

A zenekarnak mialatt a basszusgitár szólózik, vissza kell csendesednie és ha a zene továbbra

is igényli a basszus szólamot, akkor egy billentyűs hangszernek, vagy egy szólógitárnak kell
az alapot biztosítania, ugyanis amikor a basszusgitár felmegy a felsőbb hangtartományokba,
akkor a zene "alja" kiürül. Célszerű a zenekarnak ilyenkor kitartott akkordmenetet játszani,
vagy a gitárosok tisztább hangzással megszólaltatott akkordokat "szedjenek".

Ha a zene nem teljesen improvizatív, mint például a free jazz, akkor a zenésznek a szólókra
készülnie kell. Tervezd meg magadban, hogy mit szeretnél játszani, figyelembe véve az
akkordmeneteket.

Ha a kíséret egy akkord...

A legegyszerűbb eset az, amikor a szóló alatt az akkordmenet statikus, ritkán változik. Ekkor
egyszerű és unalmas szólót lehet játszani az akkord által meghatározott hangnemben. Például
E dúr akkord esetén használhatjuk az E dúr skála hangjait (e, f#,g#,a,h,c#,d#). Ez triviális, de
gyorsan megunható.

Ha a fenti hangokat kibővítjük az alábbi módon: e, f#,g,g#,a,b,h,c#,d,d#, akkor máris kaptunk

egy Blues skálához hasonlító valamit, aminek a hangjai már eléggé sokrétűek, hogy lehessen
vele valamit kezdeni. Figyelem! a c hang kimaradt, mert elviselhetetlen disszonáns ebben az
esetben.

Játszhatjuk a fenti listából a pentaton skála (e,f#,g#,h,c#,e) hangjait is. Ebben az esetben a
dallamok meredekebbek, érdekesebbek lesznek. A pentaton skálában maradva azonban egy
idő múlva unalmassá válunk.

Gyakori technika az, hogy az alapakkord hangnemének akkordhangjait játszuk végig: E

dúr(e,g#,h) F#moll (f#,a,c#)

Érdekes hangzást kelt, amikor a dallam egy részében fél hanggal elcsúsztatjuk lejjebb a
dallamot az akkordmenethez, majd a dallam végén visszatérünk a "normális". hangnembe. A
dallam eleje disszonáns - izgalmas lesz, a vége pedig megnyugvást hoz.
Egy alapakkordra két különböző hangnem váltakozásával játszunk. Mondjuk a dallam elejét E
dúrban, majd E mixolíd-ban, vagy dallamos mollban

Lehet egy E dúrra a tervekből felépített hangnem a tritonus hangjait is bejátszani.

Az alábbiakban Frank Zappa Rubbert című számában a zenekar D alapon kíséri a

basszusgitárost.

Szóló egy akkordmenetre

Ha csak két akkordból áll a kíséret, akkor a két akkor által megadott hangnemben célszerű
játszani. Az alábbi példában két akkord Fmaj7 ( F, A, C, E) és Gdúr ( G, H, D) alkotja a
kíséretet és a kíséret nagy része C dúrban van. A kezdő hang az Fmaj akkord hangjain megy
végig és folyamatosan épít erre a kis feszültségre, amit a G dúr old fel. A példa az
Alarmsystem Együttes SBB című számában található 5:33-tól.

... Itt jön majd néhány példa később...

Nem hangnemben maradó szóló

Az egyik klasszikus darab, amit basszusgitárosoknak ajánlott Jaco Pastorius Teen Town című
száma. Az akkordmenet ||:C13 A13 F13 D13:||.

Az akkordok  hangjai (gitáron lefogva):

C13 - C, B, E, A

A13 - A, E, G, C#, F#

[A13:5,x,5,6,7,7]

F13 - C, D#, A, D, F

[F13:13,x,13,14,15,15]

D13 -  D, C, F#, A

[D13:10,x,10,11,12,12]
A kihívás itt az, hogy az első és második akkord alatt játszott dallamok lejátszhatók a
harmadik és negyedik alatt úgy is, hogy transzponáljuk a dallamot a kvarttal feljebb. Itt
található a szám tabulatúrája.

Például milyen hangok játszhatók ez alatt az akkordmenet alatt?

Az első és második akkord alatt: c,d,d#,e,f,f#,g, a, b. Kimarad a h hang!

Harmadik és negyedik akkord alatt: c,d,e,f#,g,a. Biztosan kimarad a d# hang!

Basszusgitár tanulás kezdőknek 8 - Belső

óra
Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 09:23

Az alábbi gyakorlatot Victor Wooten tanácsai alapján írom le.

A basszusgitárosok egyik legfontosabb képessége a belső óra pontossága. Ez azt jelenti, hogy
a basszernek egy képzeletbeli metronómnak kell ketyegnie a fejében. Ennek olyan pontosnak
kell lennie, hogy még akkor is tartsa a tempót, hogyha a dobos megáll, vagy pontatlanná
válik.

Biztosan volt már olyan élményetek, hogy egy koncerten megállt a zenekar és egy szólista
néhány ütemen keresztül egyedül szólózott, majd a zenekar többé kevésbé pontosan
visszaszállt a zenébe a megfelelő ritmusban.

Az alábbi gyakorlat a fentieket fejleszti.

Első lépésként indíts el egy dobgépet, metronómot, vagy bármilyen ritmust adó eszközt és
játsz rá egy egyszerű groovot (ismétlődő ritmikai frázis). Mikor már pontosan, stabilan tudod
játszani tempóban, akkor állj le egy ütemre, majd amikor vége az ütemnek, szállj vissza
tempóban és folytasd. Fontos, hogy ne verd a lábaddal a ritmust. Ezt addig gyakororld, amíg
stabilan vissza tudsz érni a tempóba.

Ha már jól megy, akkor úgy állj ki, hogy két ütemet, majd négy ütemet, majd nyolc ütemet
hagysz ki.

Ha már ezek a lehetőségek is megvannak, akkor az eredeti groovot díszítsed különböző

hangokkal és így állj ki 2-4-8 ütemre.

A dobosok egy része hullámzó tempóban dobol, ami azt jelenti, hogy a számok bizonyos
részénél kicsit (vagy nagyon) felgyorsul, máshol visszalassul. Ezek emocionális okokra
vezethetők vissza. Ilyen dobos esetén is a basszernak együtt kell dolgoznia a dobossal. Ennek
a gyakorlása úgy képzelhető el, hogy a dobgép tempóját valaki állítja, és ezzel a változó
tempóval kell ugyanezeket a gyakjorlatokat végezni.
Gitártanulás
Beküldte fz - sze, 01/14/2015 - 14:26

A gitározni tanulóknak meg kell fogalmazni maguknak azt a célt, hogy hová szeretnének
eljutni tanulmányaik végén. Véleményem szerint a szintek úgy néznek ki, hogy

1. "Tábortűz szint" - A gitáros néhány egyszerű számot, egyszerű akkordokkal el tud játszani
alapfekvésben.

2. Már bonyolultabb számokat is tud kísérni, esetleg egy zenekarban ritmusgitárosként is

elvan

3. Dallamokat játszik, szólózik...

A fenti három kategória nem választható el mereven egymástól. az első szintet megfelelő
tanár segítségével el lehet érni körülbelül 3-6 hónap alatt. A második szint kb. 1-2 év. A 3.
szint elérése több éves projekt és a szintentartása pedig örök élet...

Gitártanulás 01 - A gitár felépítése

Beküldte fz - sze, 01/14/2015 - 00:28

A gitár felépítése
A mai modern gitárok 6 húrosak. A húrok E, A, D, G, H, E hangokra vannak hangolva.
Léteznek más hangolások is, de ezzel most nem foglalkozom.

Minden gitárnak hasonló a felépítée:

gitár test, a gitár nyak, gitár fej,

A gitár teste

A gitár teste fából készül. Az akusztikus vagy fél-akusztikus gitárok teste üreges, hogy a
húrok rezgésében rejlő energiát az üreg segítségével jól át lehessen adni a levegőnek hallható
hang formájában. Mivel a húrok rezgési energiáját átadjuk a levegőnek, ezért az akusztikus
gitárok hangja gyorsan lecseng pengetés után.
Az elektromos gitárok (szólógitárok) teste tömör fa és csak akkora üregeket alkotnak ki
benne, hogy a hangszerhez tartozó elektronika elférjen benne. Az elektromos gitárokon a
rezgő húr kevéssé adja át az energiáját a fának és egyúttal a levegőnek, ezért a hang ezeken
sokáig szól. Hosszú a hang lecsengése.

A gitár testén a húrok egyik végének rögzítési pontja a bridge (híd). Ez egyúttal a húrok
megfelelő magasságba állítását is szolgálja. Az akusztikus hangszereken a bridge általában fix
módon van kialakítva, azaz a húr magasságát és a húr hosszát sem lehet szabályozni.

Az elektromos gitárokon azonban mind a húrhossz, mind a húr magassága állítható bizonyos
tartományokon belül. Az elektromos gitárok egy részén olyan bridge-et használnak, amely
egy karral használva "tremoló" hatást ér el. Ennek segítségével jobban vagyí éppen kevésbé
lesz megfeszítve a húr, ezáltal megváltoztatható a hang magassága. Ha a kart elengedi a
zenész, akkor visszaáll eredeti állapotába és a továbbiakban ugyanúgy szól - jó esetben - ,
mint korábban. Ilyen tremoló kar van a Fender Stratocaster és hasonmás, illetve a Floyd Rose
rendszerű bridge-dzsel felszerelt hangszereken.

Játék szempontjából még megemlíthető a koptató lemez, amely általában egy műanyag lemez,
amit azért szerelnek a testre, hogy a pengetéskor a pengető ne karcoljaössze a gitár testét,
illetve, hogymegtámassza a gitáros kisujjait. Erre majd később viszatérünk.hogy miért fontos
ez.
Az elektromos gitárokon még megtalálhatóak a hangszedők, amelyek az acélhúrok rezgéséből
elektromos jeleket állítanak elő. Erről itt lehet többet olvasni.

Az elektromos gitár testében helyezkednek el a működéshez szükséges elektronikai elemek,

továbbá a testén érhetők elazok a potméterekés kapcsolók, amellyel az elektromos gitár
hangzása állítható. Általában egy főhangerő potméter és egy-két hangszín potméter található a
testen, továbbá egy több állású kapcsoló, amely akkor érdekes, ha a gitáron több hangszedő
van. Ezzel lehet kapcsolni, hogy éppen melyik hangszedők jelét továbbítja az erősítőbe a
gitár.
A gitár nyaka

A gitár nyak általában több rétegű, és fából készül. A nyak végén van a gitár feje, amely a
húrok rögzítésének másik végpontja. A fejen minden húrnak van egy hangolókulcsa fémből
vagy műanyagból.

A gitár nyakának feladata, hogy a húrokat stabilan kifeszítve tartsa, a gitáros kezébe
kényelmesen belesimuljon a hátsó része és a zenész a gitár nyakán fogja le a húrokat a
megadott helyeken, ezáltal különböző magasságú hangokat tud játszani.

A gitár nyakának része a fogólap, amely felett haladnak a húrok A fogólap sík vagy egyhén
domború és általában kemény fából készül. A fogólapon a gitárny nyakára merőlegesen
vannak az általában rézből készült bundok. A gitáros játék közben a bundokhoz nyomja a
húrt, így szólal meg a kívánt hangmagasság. A jól beállított és felhúrozott gitár fogólapja
végig a nyak mentén egyenes, a bundok felett végigvitt húr mindenhol azonos távolságban
van a bundoktól, a húr lefogásakor egyik fekvésben sem "zörög" a húr a következő bundon. A
jól beállított hangszeren a húr bundoktól való távolsága nem több, mint 3-5 mm. Akusztikus
hangszereknél ez a távolság a felsőbb fekvésekben lehet valamivel nagyobb.

A gitár nyaka ragasztva, csavarozva vagy átmenő módon illeszkedik a gitár testéhez. Az
átmenő mód azt jelenti, hogy a gitár nyaka a gitár testével együtt van. Ragasztás esetén a gitár
nyaka nem vehető le a gitár testéről. Az akusztikus gitárok nyaka általában ragasztott, az
elektromosoké pedig csavarozott vagy átmenő.

Az elektromos gitárok nyakában szokott lenni egy acélból készült feszítő pálca, amely a
nyakon végighúzódik és egy imbusz kulccsal szabályozható. Segítségével a húrok feszítését
ellensúlyozva a lehető legoptimálisabb húrmagasságot lehet vele beállítani.

Az akusztikus gitárok bél, illetve műanyag húrjai nem húzzák annyira a nyakot, ezért azokat
általában nem lehet állítani, nincs benne feszítő pálca.

Gitártanulás 02 - A gitár tartása, pengetés

Beküldte fz - sze, 01/14/2015 - 14:33

A gitártanulás során mindennképpen célszerű ragaszkodni az elején a "szabályos" tartáshoz,

mert csak így lehet megtanulni jól kezelni a hangszert. Ha már az ember tud játszani a
hangszeren, akkor tarthatja különféle módon, ahogyan a show megkívánja!

Szabályos tartás

A gitár a zenész teste előtt van, a nyaka 25-45 fokos szögben áll felfelé olyan módon, hogy a
nulladik fekvés körülbelül a gitáros vállával van egy magasságban.
A gitáros kezének hüvelyk ujja a gitár nyakának hátulján a nyak középvonalán áll, a többi ujja
a bundokkal párhuzamosan indul, azaz a gitár nyakára merőlegesen áll. Az ujjak egymás utáni
fekvésekben találhatók.

Tipikus hibás tartások

 A gitáros a térdéig leereszti a gitárt, mert az jól néz ki! Az valóban jól néz ki, csak
feleslegesen okoz magának nehészéget a gitáros, mert a gyors pengetéseket
nehezebben tudja végrehajtani, mert a csuklója nem a megfelelő módon áll és nem
tudja pontosan pozicionálni. Ilyenkor a kézfej kitámasztása semlehetséges.
Akkordozásnál persze látványosan lehet sikálni... A bal kézzzel a gyors futamokat
nem éri el a gitáros, mert nem tudja a bal csuklóját úgy behajlítani, hogyvisszaérjenek
az ujjaiaz alsó húrokra (a legmélyebb húrokra)
 A gitáros felhúzza a nyakába a gitárt. A felsőfekvésekben kényelmes lehet, de a bal
kéznek az alsóbb fekvésekhez nagyon ki kell nyúlnia.

Húrok lefogása
  

Általában amikor a gitáros lefog egy hangot egy húron, akkor az ujjának utolsó ujjperce
merőlegesen nyomja a húrt a bundhoz. A másik alapvető fogás az, amikor több húrt kell
ugyanabban a fekvésben lefogni. Ekkor a mutatóujját végigfekteti az egyik hangmagasságon
párhuzamosan a bundokkal és a többi ujjával fogja le a megfelelő hangokat a húrokon. Ezt a
fogást hívják "barré"-nak:
A barré fogást sokat kell gyakorolni, mert a gitárakkordok egy része csak barréval, vagy főleg
barréval valósítható meg. Gyakran előfordul, hogyha két hangot kell egyszerre játszani, két
egymás melletti húron, akkor azt barréval érdemes megvalósítani.

A hangokat a magasabb érintőkhöz közeleb, de az érintő után kell lefogni. A lefogás nem azt
jelenti, hogy kiszorítjuk a szuszt a gitár nyakából, hanem annyira szorítjuk a húrt a bundhoz,
hogy stabilan rögzüljön az érintőn, de ne nyúljon meg a húr. A kezdő gitárosok gyorsan
elfáradnak és az ujjuk vége is fájhat egy idő múlva. Az elfáradás akkor jelentkezik, ha
túlságosan szorítja a húrt a bundhoz, vagy túl távol van a húr a nyaktól és kemény a húr. Az
ujj vége a gyakorlás során egy kicsit hozzászokik és egy idő múlva már nem fáj.

Hibás hang lefogás

 Túlságosan szorítja a húrt. Következménye az, hogy a gitáros ujjai elfáradnak gyorsan.
A másik következmény, hogyha a húrt rögzítettük és jobban szorítjuk, akkor a húr
megnyúlik és a gitáros éppen csak annyival magasabb hangokat játszik, hogy az nem
igazán hallható, csak érezhető. Ezt felülintonálásnak hívják. Csak annyira szorítsuk a
húrt a bundokhoz, hogy azok éppen rögzüljenek. Nem kell az ujjaknak elérni a
fogólapot!
 Nem elegendő erővel szorítja a gitáros a húrt. Ekkor a nem megfelelően lefogott húrok
nem adnak hangot, csak zörögnek.
 Az alatta lévő fekvés bundjához közelebb fogja le a húrt a gitáros. Ekkor nagy az
esélye annak, hogy egyes hangok nemszólalnak meg.

Pengetés

A pop és rock gitárosok jobb kezében tartják a pengetőt. A pengető szokásos tartása ilyen.
  

A gitáron a felfelé és lefelé a hang magasságának irányát jelenti. Ha azt mondom, hogy
magasabb fekvésben, akkor a hang magassága növekszik.

Korábban bemutattam, hogyan érdemes tartani a pengetőt. A pengető az egyik kézben

(általában a jobb kézben) van, míg a gitár nyakát a bal kézzel fogjuk. A két kéznek egyszerre
kell mozogni.

A kezdő gitárosok lágy pengetőt használnak, mert az nem akad bele a húrokba, de a
gyakorlottságtól függően érdemes keményebb pengetőket használni, mert a hang így lesz
pregnáns.

A pengetőt úgy kell tartani, hogy a pengető lapja párhuzamos legyen a gitárhúrral. A pengetőt
csak annyira kell szorosan tartani, hogy a pengetés során ne essen ki a gitáros kezéből.
Gyorsabb pengetés során érdemes a pegetőt kicsit elfordítani úgy, hogy annak éle találkozzon
először a húrral.

A dallam játszása esetén a pengetővel felváltva lefelé és felfelé kell pengetni. Gyakorlott
gitárosok szoktak bizonyos hangokat egyirányú pengetéssel kivitelezni. Ha akkordozunk
pengetővel, akkor a pengetőt végigsimítjuk a megfelelő húrokon megfelelő ütemben. Ha
keményebben fogjuk a pengetőt, akkor hangosabb, durvább lesz a megszólaló hang.

Akkordkíséret esetén a kéz mozgása egyúttal a ritmust is megadja és ha bizonyos irányoknál

kimarad a pengetés, akkor azzal lehet ritmikát változtatni.

A húrt akkor kell megpengetni, amikor már a húrt lefogta a bal kéz. Valójában a ritmust a
pengető kéz adja meg. A két kéznek szorosan együtt kell működnie természetesen.

A szólógitárosok pengetése

Nagyon fontos, hogy a szólógitárosok a hangok megszólaltatása során úgy gyakorolják be a

pengetést, hogy az egymás utáni hangok megszólaltatásakor a pengető iránya felváltva le és
fel legyen. A dallam játszása általában a gitáros letámasztja a kisujját a gitár testére, mert így
a kéz egy pontját rögzítve pontosabban lehet játszani. A pengetéskor figyelni kell arra, hogy a
hang megszólaljon és hosszan kiszóljon!

Hangok tompítása csuklóval

Egy másik pengetési technika, amikor a gitáros a húrlábnál a csuklójával tompítja a húrokat.
A húr megpengetésekor nagyon rövid kattanásszerű, rövid hang szólal meg. Ha jól végzi a
gitáros, akkor a hang magassága felismerhető. (Ilyen technikát használ például Al DiMeola,
John MacLauhglin, mind a kettő jazz, rock, fusion gitáros)

A szólógitárosok gyors dallamok játszásakor megtehetik, hogy nem minden hangot pengetnek
ki. Ilyenkor mondjuk minden második harmadik hangot pengetve a többit a bal kezül ujjaival
kötik (legato technika). Triolát, gyors futamokat így lehet játszani.

Gyors futamok pengetése

A gyors hangokat könnyebben lehetkipengetni, hogyha a pengető nem párhuzamos a

húrokkal, hanem kicsi vagy nagyobb szöget zár be (extrém esetben merőleges a húrokra),
mert így kevésbé akad bele a húrba a pengető a gyors játéknál. Ha lágyabb pengetőt
használunk, akkor az akadás esélye szintén csökken, de a pengetett hang elmosódottabb lesz.

Üveghangok pengetése

Olyan pengetési technika, amikor a pengetőt úgy fogja a gitáros, hogy éppen kilátszik az ujjak
közül. A pengetés után azonnal a hüvegykujj hozzáér a megpengetett húrhoz. Ha jó helyen ér
hozzá a húrhoz a kéz, akkor az alaphang felhangja szólal meg. Mivel nem minden hangot talál
el a gitáros a felhangnál, ezért az egymás utáni hangok között viszonylag nagy hangközök
lehetnek, ami érdekes hangzást okoz.

Hibás pengetési szokások

 A gitárosok az akkordozásnál gyakran alkarból pengetnek, ami rendben van, mert

ilyenkor nem csak egy húrt kell eltalálni és ha egy-egy húr kimarad az akkordból, az
nem túl vészes, mert a többi szól. Dallamjátéknál azonban az alkaros pengetéssel nem
tudja kellő pontossággal pozicionálni a pengetőt és egy-egy hang kimaradhat.
 Ökölbe szorított ujjakkal penget a gitáros. Ilyenkor csak a csukló izmai mozgatnak.
Lassabban mozog a csukló és nehezebben pozicionál, mert a kisujj nincen
letámasztva.

Gitártanulás 03 - Akkordozás
Beküldte fz - sze, 01/14/2015 - 19:14

Az akkordokról, összhangzatokról itt olvashattok. A gitártanulás első szintjén az egyszerű

akkordok használata lényeges.

Dúr akkord: alaphang, nagyterc, kisterc

Moll akkord: alaphang, kiterc, nagyterc

A gitáron egyszerűen lefogható akkordok és hangnemek (Az akkordok jelzésénél a C = C dúr,

Am = A moll , H0 = H szűkített)

C dúr / A moll hangnem. Használható akkordok: C, Dm, Em, F, G, Am, H0

G dúr / E moll hangnem. Használható akkordok: G, Am, Hm, C, D, Em, F0

A dúr / F# moll hangnem: Használható akkordok: A, Hm, C#m, D, E, F#m, G#0

A sötét jellel jelzett akkordok barréval foghatók csak le!

Az alábbi leírásban az első oszlopban az akkord neve, a másodikban az akkord megszólaló

hangjai, a harmadik oszlopban pedig az egyes húrokon melyikfekvésben kell lefogni a húrt. A
"0" azt jelenti, hogyahúr szabadon szól, az '1' az elsőfekvést, a '2' a máodikat jelenti, stb... Az
"x" jelzés azt jelenti, hogy azt ahúrt nem szabad megszólaltatni.

Az egyszerű akkordok

A fenti akkordok alapfekvésben, barré nélkül lefoghatók.

C dúr

Akkord elnevezése Az akkord hangjai A lefogás

    E,A,D,G,H,E
C e,c,e,g,c,e 0,3,2,0,1,0
Am e,a,e,a,c,e 0,0,2,2,1,0
Em e,h,e,g,h,e 0,2,2,0,0,0
Dm x,a,d,a,d,f x,0,0,2,3,1
G g,h,d,g,h,g 3,2,0,0,0,3
1. x,0,0,2,3,2
D x,a,d,a,d,f#

E e,h,e,g#,h,e 0,2,2,1,0,0
H0, F0, G#0* x,x,f,h,d,g# x,x,3,4,3,4
* A H0, F0, G#0 akkordok ugyanazokból a hangokból állnak,de nem alapfekvésben kell őket
lefogni!

A fenti felsorolásban barréval lefogható akkordok

Akkord elnevezése Az akkord hangjai A lefogás

    E,A,D,G,H,E
F f,c,f,a,c,f 1,3,3,2,1,1
Hm f#,h,f#,h,d,f# 2,2,4,4,3,2
C#m e,x,e,g#,c#,e 0,x,2,1,2,0
F#m f#,c#,f#,a,c#,f# 2,4,4,2,2,2

Akkordok táblázata

Fontos, hogy a fenti akkordokkal már sok számot ellehet játszani. Hogyan kell tanulni a
használatukat?

1. Kinézel egy olyan dalt, amiben maximum három akkor van, az egyszerűek közül.
Például innen: http://hzgitartab.blogspot.hu/ vagy innen https://gitartab.hu/hu
2. Megnézed, hogy melyik ujjaddal tudod elérni a megfelelő hangokat. Segítségül nézd
meg az akkordtáblázatot. Ezt hívják ujjrendnek. Kialakult ujjrendek vannak, hogy a
lehető legkényelmesebben tudjad lefogni az akkordokat.
3. A kinézett dal akkordjait külön külön megtanulod lefogni, illetve begyakorolod,
hogyan tudod az egyik akkordból átváltani a másik akkordra. Ha megvan a másodikra
való átváltás, akkor a harmadikra, stb.
4. Elindítod a zenét, amit letöltesz, vagy elkezded dúdolni, vagy énekelni és amikor a
váltás jön, akkor megpróbálod ütemre átváltani az akkordot. Ha nem megy ütemre,
akkor megállsz, átváltod és énekelsz tovább...
5. Először minden számot csak az eredetinél lassabban tudsz majd lejátszani. Ha már
akármilyen lassú ütemben, de ütemesen tudod az akkordokat váltani, akkor növelni
kell a tempót, hogy az eredeti tempóban menjen a zene.
6. Ha már az igazi tempót akarod játszani, akkor keríts egy metronómot vagy ma már azt
mondom, hogy indíts elegy metronóm alkalmazást és annak az ütemére gyakorold az
akkordok váltogatását.

Az első dal keservesen sokáig fog tartani... (Talán az egyik ilyen szám, amivel kezdhetsz a
Beatrice - Azok a boldogszép napok című száma. Ebben az akkordok a C, Am,F, G)

Ha már elég gyorsan tudsz váltani, akkor kiválasztasz egy másik számot, harmadikat, stb...
Lehetőleg először azokat a számokat válaszd, amiben a fenti egyszerűbb akkordok vannak.
Ha ezek már mennek, akkor választhatsz olyanokat, amelyek már nem csak az alap
akkordokat tartalmazzák. Általában azok a bonyolultan játszható számok, amelyekben sok a
"#" vagy "b" előjegyzésű akkord.

Lehetőség szerint több stílusú számot tanulj meg kívülről játszani. Ha az egyik szám
gyakorlását meguntad, térj át a  másikra!
Az alábbiakban közreadom a gitáron, alapfekvés közeli helyen játszható
akkordok táblázatát.

Megjegyzések:

 Észre fogod venni, hogy ugyanazt az akkordot néha két vagy több féle néven is
nevezik (pl. A6 és a F#m7).
 Azok az akkordok, ahol egymás melleti húrok ugyanott vannak lefogva szinte csak
barréval játszhatók.
 A "dim" jelzés a szűkített akkordot jelzi (alaphang,kisterc, kisterc, kisters)
 A "+" jelzés a bővített akkordot jelzi, azaz alaphang,nagyterc, nagyterc.
 A "sus" azt jelzi, hogy az alaphanghoz képest a negyedikfok is az akkod része.
Nem kell minden akkordot kívülről megtanulni, de nagyon hálás, hogyha egy akkordot
megtanulsz, akkor megérted, hogy miért is azok a hangok vannak az akkordban. Lásd a
zeneelméleti részt! Amikor már sok akkordot ismersz és olvasgattad a zeneelméletet, akkor rá
fogsz jönni a hangok rendszerének csodálatos világára.

Egy idő múlva rájössz, hogy mely hangnemek, akkordmenetek mennek neked könnyen és
melyek nehezebben. Jó gyakorlást!

Akkordozás egy kicsit jobban.

Amikor már unod az akkordok egyhangú sikálását, akkor megpróbálhatod azt, hogy nem az
összes húrt pengeted meg egy lendülettel, hanem apengetővel vagy ajobb kezed ujjaival az
akkor hangjait "bontva" szólaltatod meg, azaz a pengetővel ütemesen végigpengeted az
akkordhangjait és olyan módon váltasz, hogy a következő akkord első hangját akkor
szólaltato meg, amikor már átért a kezeda másik fogásra. Ha az ütem megfelelő, akkor kicsit
lebegősebb, szellősebb érzést kapsz, mint hogyha csak "sikálnád" az akkordot.

Gitártanulás 04 - Skálázás
Beküldte fz - p, 01/16/2015 - 17:44

A dallamjáték során a gitárosnak nagyon pontosan össze kell hangolni a bal kéz és a jobb kéz
munkáját.

A kéztartásról ezen az oldalon már volt szó. Itt csak annyit teszek hozzá, hogy a gitáros bal
kezén az ujjak mozgását egymástól függetleníteni kell tudni mozgatni. Ezt hívják
függetlenítésnek.

Az ujjaka az angol elnevezéssel szokták jelölni: Mutató ujj - Index finger - I, Középső -
Middle - M, Gyűrűs - Ring - R, Kisujj - Little - L, vagy 1,2,3,4-es ujjak!

Függetlenítési gyakorlatok

A függetlenítést tudjuk gyakorolni gitár nélkül is. Helyezzük az ujjainkat egy sík felületre és
egyesével próbáljuk meg felemelni úgy, hogy a többi lent marad a felületen. Ugyanezt meg
lehet például  akkor is tenni, ha kapaszkodunk a villamoson és a fogó rudat, mint egy gitár
nyakát használjuk.

1. gyakorlat

Az ujjainkat sorban emeljük fel és tegyük vissza, lehetőleg ütemesen. 1, 2, 3, 4, 3, 2, 1, 2, 3, 4,

stb...
Az ujjainkat ne sorban, hanem például az alábbi sorrendben emelgessük: 1, 3, 2, 4 vagy 4, 2,
3, 1
Ha egy körben 4 ujjat használunk, akkor egyúttal a 4/4 ritmust gyakoroljuk. Ha egy körben 6
ujjat használunk, az a 3/4-es ütem gyakorlására is jó.
Minden gyakorlatra igaz, hogy először lassan, az ujjakra ránézve, odafigyelve gyakoroljuk,
majd ha már megy, akkor figelem megosztással, végül a tempót gyorsítva.

Ha egy alkalommal már gyorsan odafigyelés nélkül is megy, akkor várjunk egy-két napot és
úgy ismételjük meg...

2. gyakorlat

A fenti gyakorlatokat végezzük a gitár nyakán valamelyik fekvésben.

Fekvések
Alapfekvésről beszélünk, amikor a megszólaló hangok közül vannak olyan hangok, amelyek
üres húron szólalnak meg. Ötödik fekvésről beszélünk, amikor a mutatóujj az ötödik bund
magasságában van.

Általában úgy játszuk a dallamot, hogy a mutató ujj fekvéséhez képest minden ujj egymás
utáni fekvésekben mozog a húrokon keresztül. Ez a legegyszerűbb eset, mert ekkor a bal kéz
hüvelykujja stabilizálja a kéztartást. Ha egy dallamot nem lehet egy fekvésben lejátszani,
akkor fekvést kell váltani. Ez bonyolult dolog és rengeteg gyakorlást igényel.

Skálák

A dallamokat vagy a dallamok egy részét általában egy-egy hangnemben játsza a gitáros,
ezért fontos, hogy az egy-egy hangnemhez tartozó hangok játszását a gitáros gyakorolja be
készség szinten. Amikor egy hangnem hangjait folyamatosan fel-le játszuk, azt skálázásnak
hívják. Az ujjak letételének sorrendjét pedig ujjrendnek. Egy-egy skálát többféle ujjrenddel is
le lehet játszani, és mindegyiket be kell gyakorolni.

Egy alaphangra építve több különböző, hangnemet lehet felépíteni. Erről bővebben itt lehet
olvasni. A cél az, hogy minél több hangnemben tudjon játszani a gitáros. Tulajonképpen nem
is ez a cél. A cél az, hogy bármilyen dallamot el tudjon játszani a gitáros. Persze ez nem
elérhető cél, mert vannak a hangszernek korlátai.

A legalapvetőbb és leggyakrabban használt skála a C dúr skála lenne, de inkább a G dúr skálát
játszuk először, mert azt egyszerűbb. Ennek hangjai : g, a, h, c, d, e, f#, g. A gitár hat húrján
két oktávot tudunk végigjátszani egy fekvésben, tehát a g, a, h, c, d, e, f#, g', a',h', c', d', e', f#',
g'.

A gitáron megtalálható hangok:

A nálunk H-val jelölt hangot az angolszász kultúrában B-vel jelölik, a nálunk B-vel jelölt
hangot nyugat európában A# jellel jelölik, ezért a nálunk A,B,H,C hangsort nyugat-európában
A, Bb, B, C jellel illetik. Ez egy kis zavart okozhat, de az angol területről származó kották
esetén ez egyértelmű.

A G dúr skálát így érdemes lejátszani (a vastagított betűk jelentik askála hangjait) és mellé
írom azt, hogy melyik ujjal kell lefogni a hangokat.

A kezünket úgy állítjuk be, hogy a mutatóujj a második fekvésben van, a középső a
harmadikban és így tovább... Úgy játszuk a hangokat, hogy a kezünket nem mozdítjuk el a
felvésből, amikor kell a megfelelő fekvésben lévő ujjunkkal lépünk át a következő húrra.
Miért így és miért nem másképpen tanuljuk meg? Így nem mozdul a csukló játék közben és
gyorsabban és pontosabb időzítésel lehet lefogni a húrokat.

Természetesen itt már játszani is kell, azaz a jobb kézzel pengetni kell a hangokat. Érdemes a
futam első hangját lefelé (↓) pengetéssel kell kezdeni, majd a másodikat felfelé (↑) és így
tovább, mindig felváltva. Mivel a gitáron a futam közben egy húron háromhangot játszunk le,
a pengetés le-fel viszont 2 hangot játszik, ezért ugyanannál az ujjnál a pengetés iránya
húronként megfordul, kivéve a H húrt, mert ott csakkéthangot játszunk. Ez külön érdekesség
és begyakorlandó furcsaság.

Az ábrákon jól látszik, hogy ugyanaz a hang, máshol is megtalálható a gitár húrjain, ezért
majd később érdemes más ujjrenddel is begyakorolni a hangnemet.

Gyakorlásképpen tanuljuk meg az A dúr skála játszását is!

Természetesen a gyakorláskor nem kell megállni a skála legmagasabb hangján, nyugodtan

tovább játszhatjuk a skála következő oktávjának hangjait és kezdhetjük lejjebb is. A lényeg
az, hogy ütemesen végig tudjuk játszani a hangokat a megfelelő irányú pengetéssel.

Ha a skála hangjai megvannak felfelé, akkor próbáljuk meg, fentről lefelé játszani a futamot.
Ha így is megvan, akkor a felfelé menő skála legmagasabb hangjának kijátszása után
automatikusan induljunk visszafelé és a futam legvége megint az alsó hang legyen.

A skála hangjait indíthatjuk más hangról is, például "h" hangról is. Ekkor ugyanazokat a
hangokat játszuk, de ekkor már nem dúr, hanem dór hangnemről beszélünk. A hangnem a
gyakorlás szempontjából mindegy, de felvetődik egy másik ujjrend kérdése!

Játszhatnánk ugyanazzal az ujjrenddel, mint korábban, de itt a skála közben fekvétkellváltani

kétszer is. A kezdő hangot a 7. fekvésben a mutató ujjal kezdjük, majd a D húrra érve eggyel
lejjebb kell csúsztatnunk a kezünket a 6. fekvésbe, majd a H húrhoz érve visszamegyünk az
eredeti, a 7. fekvésbe! Ráadásul az A húron csak két hangot játszunk ki, tehát a következő
húron megváltozik a pengetés iránya!

A harmadik ujjrendet úgy tanuljuk meg, hogy C#-ről indítjuk a skálát. Hangnem szerint ez
ilyenkor Líd hangnem. A skála hangjai ugyanazok!

Amint látható ebben az ujjrendben sem kell fekvést váltani, tehát egyszerűbb talán.

Ezt a három ujjrendet gyakoroljuk be minden hangnemben. A gitárosok leggyakrabban az C,

G, D, A, E, H, F, B dúr, illetve a moll párjuknak megfelelő hangnemekben szeretnek játszani,
ugyanakkor más hangszerek más hangnemben játszanak jól, az énekesek pedig külön világ...
Szóval először gyakoroljuk be az ujjrendeket néhány egyszerűbb hangnemben, utána
mehetnek a kacifántosak is.

Két részen lehet problémánk. Amikor egy ujjrend nem játszható ki, mert elérkezünk a gitár
alapfekvéséhez, illetve akkor, amikor az ujjrend hangjai az oktáv (12. fekvés) fölé érkeznek.
A gitárokegy részén már nehezen lehet játszani a 12. fekvés felett, vagy azért mert a gitár
teste már ott érintkezik a nyakkal (akusztikus gitároknál), a bundok olyan közel lehetnek,
hogy nehéz eltalálni a hangot, vagy a húr túl magasan van és nehéz helyesen, időben lefogni
(rosszul beállított gitár - Elektromos gitárok beállítása itt).
Gitárok beállítása otthon
Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 16:38

Gyakori dolog, hogy a gitárosok egy-két évente elviszik a hangszerüket mert nem jó a nyak,
vagy magasan vannak a húrok, vagy nem szól jól az oktáv, stb... Ez természetes, mert az
időjárás változásával a páratartalom is megváltozik, ami pedig a gitár testének és nyakának
tulajdonságait is módosítja.

Mit kell és lehet otthon beállítani?

Ahhoz, hogy egy gitár kényelmes és jól játszható legyen, a húroknak a lehető
legalacsonyabban kell lenni a gitár fogólapjához, egyébként megszokás kérdése.

Ha a húrok túl alacsonyan vannak, akkor egyes bundoknál a lefogott hang zizeg, nagyobb
erejű pengetéseknél - főleg basszusgitár esetén - odacsapódik a húr a bundokhoz.

Ha a húr túlságosan távol van a fogólaptól, akkor túl nagy erővel kell leszorítani a bundhoz a
húrt, illetve az ujjaknak túl sokat kell mozogniuk és ezért lassabb és bizonytalanabb lesz a
játék.

Az alapvető cél tehát, hogy a  húrok magasságát megfelelőre állítsuk.

A gitár nyakának felhúrozott állapotban hosszában egyenesnek kell lennie. Ha a gitár nyaka
hosszában domború, akkor a gitár nyakánál a fogólaphoz túl közel lesznek a húrok, a gitár
testénél pedig túl távoliak. Ha a gitár nyaka hosszában homorú, akkor a gitár fejénél gyorsan
távolodnak a húrok a fogólaptól, és később sem lehet őket elég közel állítani.

A gitár nyakának beállítása

A legtöbb elektromos gitár nyakában van egy acélrúd, amelynek az egyik vége ki van vezetve
vagy a gitár fejénél, vagy a testnél. Ez az acérúd biztosítja, hogy a gitár nyaka ne hajoljon
meg, ha felhúrozzuk, illetve ezzel lehet ellensúlyozni a húrok feszítését. Egy imbuszkulccsal
lehet állítani. Amikor a kulcsot jobbra tekerjük, akkor a nyak domborúbbá válik, amikor balra
tekerjük, akkor homorúbbá.

Húrozzuk fel és hangoljuk be a hangszert és tegyünk egy hosszú vonalzót a nyakon végig.
Vonalzó helyett lehet használni a megfeszített húrt is úgy, hogy a gitár testénél a
legmagasabban lévő bundhoz szorítjuk a húrt. Meglátszik, hogy hol ér a bundokhoz vagy hol
nem ér hozzájuk.

Kiderül, hogy a nyak homorú, domború vagy egyenes-e. Eresszük le a húrokat. Ha homorú
volt a nyak, akkor tekerjük jobbra az imbuszkulccsal a szabályozót, ha domború, akkor balra.
Mindig maximum negyed fordulatot állítsunk csak. Utána hangoljuk be megint a hangszert.

Nyak állító csavarok

Korábban az volt a tuti, hogy a gitár nyakának egyenesnek kell lennie, ha felhúrozták. A
hangszerészek egyöntetűen azt állítják, hogy a gitár nyakának enyhén homorúnak kell lennie
felhúrozott állapotban. Miért is?

Amikor egy üres húrt megpengetünk, akkor az oktávnál lesz a legnagyobb a húr kitérése.
Ahogy egyre magasabb fekvésben játszunk a legnagyobb kitérés egyre magasabbra kerül. Ha
egyenes a gitár nyaka, akkor az oktávnál hozzácsapódik a bundokhoz a húr. Domború nyak
esetén nem kétséges, hogy zörögni fog. Enyén homorú nyak esetén nem zörög a húr.

Ha a gitár nyaka jó helyzetben van, akkor az enyhén homorú nyak ellenére is a bridge-nél
eléggé le lehet ereszteni a húrt ahhoz, hogy kényelmesen lehessen játszani. Ha a gitár nyaka
nem áll megfelelően, akkor hiába a legalacsonyabbra eresztett húr, a gitár játszhatatlan lesz.

Azt szokták mondani, hogyha a hídnál beállították a húr magasságát, akkor az oktávnál a
vékony húroknak kb.1,58-2,38 mm között kell lennie, a vastag húroknál 2,38-3,17 mm
magasan kell lennie a húrnak a bundtól.

Megjegyzés: Ha a korábbiakban használt húrok helyett vastagabb, vékonyabb vagy akár más
típusú húrokat teszünk fel, azok másképpen feszíthetik a nyakat, tehát Előfordulhat, hogy újra
kell állítani a nyakat.

A húrok magasságának beállítása

Miután a nyak egyenessé vált, a gitár testén lévő gitárlábbal kell foglalkoznunk.

A gitárlábon kb. 2-4 mm-es imbuszkulccsal állítható csavarokat találnuk, húronként kettőt.
Ezek segítségével lehet olyan alacsonyra beállítani a húrokat, amennyire csak lehet. Általában
a vékonyabb húrokat érdemes közelebb vinni a bundokhoz és a vastagabbakat egy kicsit
távolabb. A fogólaptól való távolság vagy legyen minden húron ugyanannyi, vagy
egyenletesen növekedjen a vastagabb húrok irányában. A jó távolság a vékony húroknál
szólógitár esetén 1,58-2,38 mm, a vastagabb húroknál 2,38-3,17 mm. Előfordul, hogy
bizonyos fekvésekben megfelelő a távolság, míg máshol túl távoli vagy túl közeli. Ekkor
kompromisszumokat kell kötni. Ez olyankor lehetséges, ha a nyak nem áll megfelelően, vagy
a bundok nem egyenletesen koptak, vagy a nyak domború. Használt hangszerek esetén a nem
egyenletes kopás elég gyakori.

A húrmagasság állítása
Az oktáv beállítása
Amikor a szabadon szóló húrt lenyomjuk a bundhoz, akkor megváltozik a feszessége. Minél
távolabb van a húr a fogólaptól, annál jobban megfeszül a lenyomott húr. Ha egy húron
megpengetjük az első oktávnál az üveghangot, és lenyomjuk a húrt a 12. fekvésben és
meghallgatjuk a hangot, akkor jó a gitár oktávja, ha a két hang ugyanaz. Miután állítottuk a
nyakon és a húrmagasságon elengedhetetlenül szükséges az oktávon is állítani.

Ha az üveghanghoz képest a lefogott oktáv hang magasabb, az azt jelenti, hogy túl rövid a húr
távolsága, azaz hosszabb húrtávolságot kell beállítani. A bridgen a húr távolságát szabályozó
gombot a test végének az irányába kell eltolni. Ha a lefogott hang az üveghanghoz képest
alacsonyabb, akkor rövidebb húrtávolságot kell alkalmazni.

Erre a célra a gitár húrlábjánál minden húrhoz van egy állítócsavar. Általában kis méretű
keresztfejű csavar. Ha jobbra forgatjuk őket, akkor a húrtartó bak hosszabb, ha balra
csavarjuk, akkor rövidebb húrhosszat eredményez.

Tehát, ha magas az oktáv, akkor jobbra kell csavarni, hogy hosszabb legyen a húrhossz, ha
alacsony az oktáv, akkor balra.

Természetesen itt is a fokozatosság számít vagyis egy-két miliméternél többet ne állítsunk,

majd utána hangoljuk be megint a hangszert és próbálgassuk az oktávot.

Húrhossz állítása
Otthon nehezen elvégezhető beállítások
Bundok lecsiszolása
Mint már korábban említettem a használat során a bundok nem egyenletesen kopnak. Ez azt
jelenti, hogy a különböző fekvésekben másként kopnak a húrok, sőt egy bund különböző
részei is másképpen kopnak. Ez azt eredményezi, hogy a húrokat nem lehet megfelelően
beállítani. Ilyenkor a bundokat érdemes lecsiszolni, ha még nem csiszolták le. Eléggé
babramunka. A bundok általában rézötvözetből vannak. Finom csiszolólapokat kell használni
és törekedni kell, hogy a bund minden része azonos magasságú legyen, továbbá minden bund
is azonos magasságú, illetve egymáshoz képest egyenletes legyen.

Újrabundozás
Ha már a bundokat nem lehet lecsiszolni, akkor újra lehet bundozni a nyakat. Ekkor ki kell
venni a nyakból a régieket és a helyükre újakat kell beütni, majd lecsiszolni. Ezt csak
olyannak ajánlom, aki nem fél attól, hogy a korábban használható gitárját teljesen
tönkrevágja, illetve ha van rá sok-sok ideje.

Szakadó gitárhúrok, elhangolódó húrok

Szólógitároknál előfordul, hogy a húrok gyakran szakadnak a húrláb közelében. Ez akkor
fordul elő, amikor a használat során a húrtartó bakba a húr bevágást mar ki. Ilyenkor a húr is
jobban igénybe van véve. A húrtartó bak vájatát ki kell gömbölyíteni kerek keresztmetszetű
finom reszelővel és csiszolópapírral, és simára kell csiszolni, majd finom grafiporral kenjük
meg a húrtartó vájatot, ami növeli a vájatban a húr csúszását. Így a megfeszített húr
könnyebben visszaáll alap helyzetbe és nem fog a húrtartó vájatban akadni.

Hogyan lehet jó gitárhangzást beállítani

Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 16:44

Tudományos válasz nincs a témára, de van néhány szempont, amit érdemes végignézni.

A gitár hangolása, a kiadott jelek frekvenciája

A hagyományosan hangolt szólógitár legmélyebb hangja E, ami 82,4 Hz és a 12. fekvésben a
vékony E húron 656 Hz, és ha két oktávos a gitár nyaka, akkor a legmagasabb hang 1312 Hz.
Mivel a gitár húrjának a rezgésekor legalább az első három négy felharmonikus megszólal,
azért valójában mindig az alaphang első, második és harmadik felharmonikusa adja a hang
jellegét, ezért a legmagasabb hang második felharmonikusa 3900 Hz.

A fentiekből az következik, hogy 82 HZ alatt nem kell szólni az erősítőnek. Mivel ez a

hangmagasság még nagyon is benne van a basszusgitár hangzásába, ezért valójában inkább
160 Hz alatt vágnia kell a gitáralapnak. Tehát a gitárerősítő basszusait ha csak lehet vissza
kell venni.
A legmagasabb hang kérdése pedig úgy jön elő, hogy a torzított gitárhang tulajdonképpen egy
négyszög alakú jel, ami hullámtanilag azt jelenti, hogy a hullámban viszonylag sok a nagy
frekvenciás összetevő. Ez azt jelenti, hogy ha egy torzított gitárt ráteszünk a Hi-Fi erősítőre,
akkor zizegni fog, mert a 3-5 KHz-es jelek megjelennek benne.

Csöves erősítő esetén

A kihajtott szólógitár csöves végfokoknál a csövek karakterisztikája miatt a 3 KHz feletti

hangok már csillapodnak, mert a csövek nem lineárisan erősítenek.

Tranzisztoros erősítők esetén

A tranzisztoros erősítőknél az a helyzet, hogy a tranzisztoros végfokok lineárisan erősítenek,

ezért a magas hangokat jobban kell csillapítani.

Hangszín beállítása az gitárerősítőn

A mélyeket csillapítani kell és a magasakat is. A közepet viszont nem szabad emelni, mert
"fa" hangja lesz a hangszernek.
A gitáralapokon lévő prezent kapcsoló (vagy más is szokott lenni a szó) kb 1,5 KHz-nél ad
egy emelést a gitár hangjának. Ha van az alapon paraméteres potméter, akkor azzal szűk
sávban egy kis emelést lehet 1,5 KHz-nél adni neki.

A hangfal
Sohasem szabad gitárerősítőnek széles sávú falat használni, főleg ha tweeter is van benne. A
kombó erősítők általában hátul kivágottak, ezáltal a mély hangoknál akusztikai rövidzár jön
létre, azaz jelentősen csillapodik, a doboz saját méretei egy bizonyos közép tartományban
emelik az átvitelt, a túl magas hangok pedig a hangszórók kivitele miatt nem jönnek ki. A zárt
hátú falak jobban kiemelik az alsó tartományt, ezért az előerősítőben a basszust vágni kell.

Torzítók
A torzítók működéséről írtam már itt. Amikor a gitáralapba van beépítve a torzító, akkor a fej
előerősítőjébe épített torzító adja a torzítást.

Régebben a kihajtott végfok adta a torzítást, a végfokban lévő elektroncsövek nem lineáris
működése miatt, de ehhez csúcs hangerőn kellett szólni a végfoknak. Egy kisebb klubban nem
lehet úgy megküldeni egy komolyabb végfokot, hogy torzítson, mert lobog tőle az emberek
haja.

Régebb óta léteznek olyan pedálok, amelyeknek az elektronikája adja a jellegzetes hangot.

A torzítóból kijövő jel négyszöghöz hasonlít, tele van felharmonikusokkal. A felharmonikus

akár 4-6 KHz is lehet, tehát a korábban említett módon ezeket le kell vágni. A profi
torzítókban elee van olyan áramkör, ami csillapítja a magas hangokat.

A torzítás mértéke
A torzítók gyártásánál kitalálták a distorsion, overdrive, fuzz, stb... kifejezéseket. Ez
tulajdonképpen baromság, mert ezek ugyanazt jelentik, árnyalatnyi különbségekkel. Talán az
overdrive néven nevezett eszközök adják vissza leginkább a hagyománys túlhajtott erősítő
hangzást.

Úgy lehet a torzítást szabályozni, hogy a gitáros visszavesz a hangerő potméterrel és a gitár
jele már nem vezérli annyira túl a torzítót, tehát a kijövő jel nem lesz annyira négyszögletes.
Másik lehetőség volt, hogy a gitáros halkabban játszik. :). Ez is csökkenti a torzítást és
érzékibbé teszi a hangszer hangját.

Akkordszedésnél a rock / blues / jazz gitárosok gyakran használják ezt a módszert.

A gitár erősítő bemenetének kiválasztása

Ha a gitárerősítőn két bemenet van, az általában egy érzékenyebb, kisebb jelhez való bemenet
(low), a másik egy érzéketlenebb, nagyobb jelhez való (high).

A single coil hangszedős gitárok viszonylag kicsi jelet adnak le, tehát az érzékenyebb
bemenetre kell kötni. A torzított hang pedig úgy áll elő, hogy tekerjük felfelé az overdrive-ot
az előfokon.

Az aktív elektronikával rendelkező gitár vagy az olyan gitár, amely egy pedálon keresztül
megy az erősítőbe csakis az érzéketlenebb bemeneten szóljon, mert a kis jelszintű bemeneten
az előfok nem tervezetten fog torzítani és rondán szól.

Probléma még hogyha egy torzított gitárhangot a kis jelszintre dugunk, akkor a négyszögjel és
az előfok torzítása együtt visszacsatolást, azaz gerjedést okoz a hangrendszerben.

Ha az effektpedálon van a torzító, akkor ne használjuk a fejben lévő torzítót, vagy csak kis
mértékben állítsunk be torzítást, de a magas jelszinten.

A vijjogó gitárhang, a tömör rock, punk és a blues egy hangszeren?

A szólógitárosok azt szeretnék, hogyha a hangszerük mindig úgy szólna, ahogyan elképzelik.
Ez lehetetlen, csak kompromisszumokkal lehet dolgozni.

Általában tehát a mélyeket vágni kell, magasakat vágni kell, közép lineárisan, 1,5 kHz körül
egy kis emelés (presence). Az előfok nem túlhajtva, csak ha ott van a tozító.

A tömör rockban, punkban jellemzőek a kvintekkel lefogott akkordok. Jó ha van egy

humbucker pickupokkal ellátott gitár. A humbucker hangszedőkben a két tekercs ellentétesen
van tekerve egymástól nem távol, ezért kevesebb a magas felharmonikusa, és nem szedi össze
a hálózati 50 Hz-et. A rock és punk gitárosok azt szeretik, hogyha ezek a zúzós hangok
szólnának jól. A fenti beállításokkal ezeknek a kiséretnek lesz egy kis zsizsegő teteje, a
gitárszólók pedig a korábban elmondottak miatt már nem fognak zizegni.

A blues, jazz, fusion zenében fontos, hogy a gitár akkordokat is játszon, tehát kell egy
tisztához közeli hang (kis torzítással). Nem kell annyi mély hangjának lenni, mint a rock
zenében, ezért elegendő a single coil pickupos Stratocaster vagy Telecaster formátum. Ezek a
hangszedők kisebb, de élesebb, pregnánsabb jelet adnak le, nem annyira zúzósat.

A rockhoz képest kevesebbet kell vágni a mélyet, és leglább annyira vágni kell a magasat,
főleg akkor, ha a bridge-nél lévő hangszedőn szólózik a gitáros, mert abban sok magas hang
van, néha talán túl sok is. Ha van egy paraméteres EQ, akkor a bántó magasakat ki kell szedni
(A múltkor egy koncerten nem a saját cuccomon játszottam és egy bizonyos magas hangnál
bántó hangok jelentek meg az erősítő rendszerben).

Én hogyan használom
A gitáralapomon van tiszta csatorna és torzított csatorna is. A torzított továbbá szólhat egy
kicsit még durvábban is. Van torzítóval ellátott pedálom is.

Az erősítőmön a két csatorna hangereje nem egyforma, a torzítós kicsit hangosabb. A torzító
csak kicsit van kihajtva. A két csatorna hangszíne sem ugyanaz, de hasonló - mélyek
csillapítva, magasak csillapítva, közép lineárisan. A tiszta csatornán kicsit kevésbé vágom a
magasat.

Kiséretnél, akkordszedésnél a pedál torzítója szól csak, a tiszta csatorna szól. A pedálban lévő
EQ ki van kapcsolva.

Van olyan, hogy a pedálomban egy chórus szól, amit a torzított csatornára viszek ki. Ez kicsit
elvetemültség, mert a kórus miatt tiszta, de lebegő hang a tozítás miatt már kissé piszkossá
válik, de van egy kis bukéja a hangnak ettől.

Dallam játszásnál átkapcsolok a torzított csatornára, gitárszólónál a torzított csatorna a

nagyobb torzításon és hangerőn szól. A gitárszólóhoz a hang kiemelése elengedhetetlen.

Ha nem saját cuccon szólók, akkor ugyanazokkal a beállításokkal egymás mellett van két
beállítás, csak az egyik jóval hangosabb a szólók miatt és a tiszta bemenetet használom.

Mit javaslok neked kedves olvasó?

Ha van egy pedálod, és azt akarod állítsd be a pedálon a megfelelő hangszíneket - torzítós
kíséret, gitárszóló, akkordkíséret, kórusos kiséret stb... A hangerőket egymáshoz lődd be, akár
fülessel is. Egy kapcsolással tudjál váltani a beállítások között.

Az erősítőn állítsd be a tiszta csatornát, azzal a bemenettel, amelyen magas jelszintet fogad az
alap. A hangszíneket tekerd úgy, ahogyan korábban leírtam. Ha humbuckeres gitárod van,
akkor ne legyen csutka a torzítás a pedálon sem. Ne vezéreld túl az alap előfokát, de a
végfokot sem. Koncerten olyan hangerőn szóljon, hogy az alapot kihajtsad.

Gitártanulás 05 - Skálák alapfekvésben

Beküldte fz - v, 01/25/2015 - 08:44
Alapfekvésben megváltozik az ujjrend, ezért azt külön kell gyakorolni minden játszható
hangnem esetén! Alapfekvésben a C, G, D, A, E, H, F, B hangnemek elég jól játszhatók, de
majdnem minden hangnemnél más lesz az ujjrend.

További furcsaság, amit meg kell szokni, hogy a lefogás nélküli hang pengetési érzete más,
mint a lefogott hangé, ezért ezt a különbséget is be kell gyakorolni.

Alapfekvésben például az A dúr hangnem ujjrendje ilyen is lehet. Minden hangot, ha lehet
üres húron pengetünk meg. Ahhoz, hogy a legmagasabb A hangot is kijátsszuk, a vékony E
húrra való átlépéskor fekvést váltunk és a 2. fekvésbe helyezzük a kezünket.

Természetesen ennek a hangnemnek a hangjait játszhatjuk más ujjrenddel is. Azért hoztam ezt
a példát alapfekvésre, mert itt ebben a hangnemben egy húrt leszámítva (g húr) minden húron
meg lehet szólaltatni a hangnem egy-egy hangját.

Hasonló hatékonysággal lehet például C vagy G dúrban is játszani alapfekvésben.

A country gitárosok, illetve az elektro-akusztikus gitáron játszóknak kifejezetten hasznos

ezeknek az alapfekvésben játszott skáláknak a begyakorlása.

Nem véletlen, hogy a blues zenészek egyik kedvelt hangneme az A dúr, mivel gitáron
alapfekvésben elég egyszerűen játszhatók a számok.

Gitártanulás 06 - Pentaton és blues skála

Beküldte fz - h, 02/02/2015 - 07:55

A pentaton skála

A Pentaton skála az egyszerű (primitív?) népek egyszerű dallamokat játszó hangszereitől

indult ki. Ezekkel a hangszerekkel általában egy hangnemben lehetett jól játszani. Például a
magyar citera, vagy az indiai szitár, ahol vannak zengő húrok, amik mindig egy alaphangon
szólnak és a többi játszott hangnak ehhez az alaphanghoz képest kell jó szólnia.

A pentaton skálában 5 hang van egy oktávon belül és minden hang több-kevésbé
harmonikusan játszható a többivel együtt és az alaphanghoz képest.

Például az 'a' moll pentaton skála az alábbi hangokból áll: a, c, d, e, g.  Alaphang kis terc,
nagy szekund, nagy szekund, kis terc.

Nézzük, milyen ujjrenddel lehet ezt lejátszani:

Az a jó benne, hogy  a két oktávot végig lehet játszani fekvésváltás nélkül, ráadásul a mutató
ujj végig játssza a hangokat és a csak a gyűrűs, illetve a kisujj között kell váltogatni a fogást.
A pengetés is egyszerű, fel és le. Könnyen begyakorolható, ezért érdemes úgy is gyakorolni,
hogy a pengetést fordítva kezdjük, először fel, aztán le. Tagdahatatlan, hogyha begyakoroljuk,
akkor ugyanezt bármelyik fekvésben el tudjuk majd játszani, de hát az öt hang eléggé
unalmas.

A fent leírt pentaton skálát lehet játszani más ujjrenddel is. Fekvésváltás nélkül lehet játszani,
mert az 1-es és 2-es ujjak váltják egymást a húrokon, míg a 4-es ujj változatlan helyen van.

Gitártanulás 07 - Blues skálák

Beküldte fz - h, 06/15/2020 - 18:28

A blues skála

A rock, blues gitárosok egyik legfontosabb skálája a blues skála. A blues skálát
legkönnyebben a pentaton skála alapján lehet megérteni, tulajdonképpen annak kibővítése. A
blues skálában játszott dallam alapvetően egy moll pentaton skálát jelent, de a skála hangjai
kibővíthetőek szinte bármilyen hanggal, amelyek persze elsősorban átvezető, előke, stilizáló
szerepet töltenek be. Mivel a blues skála pentaton hangjai a fő hangok és szinte sohasem
játszuk végig az összes hangot, ezért ennek a skálának a hangjainál értelmetlen pengetési
irányról beszélni, mert a hangok közül ad-hoc ki lehet hagyni egyeseket.

Az alábbi skála egy kicsit módosított változat.

Ezt a példát hasonlítsd össze a korábban megmutatott pentaton skála hangjaival. Látszik, hogy
az ujjrend közel ugyanaz. A hangmagasságok jelölésénél azonban az eddigi '#' jel helyett a 'b'
jelet használom. A blues skálában vannak ugynevezett "blue" hangok, amelyek a
búskomorság, a fájdalom, a levertség kifejezésének hangjai. Ezeket a hangokat, mint például
a fenti "A blues" skálában a C hangot vagy az E hangot vagy magát az alaphangot kicsit
sokszor alulintonálva éneklik az énekesek, a gitárosok pedig a húr nyújtásával és tremolóval
szólaltatják meg. A billentyűsök gyakran az alatta levő félhanggal egyszerre játszák a hangot.
Ettől lesz az érzés bluesos.

Ebben a skálában a G húron a 6. fekvésben betettem egy C# hangot, kimarad a D hang,

továbbá a H húron a G hang helyett F# található. Ezt a skálát olyankor játsszuk, amikor
erőteljesebb érzést szeretnénk közvetíteni, azaz ez már nem "blue" érzés, hanem inkább
"rock" érzés. Például a Johhny Be Goodban az induló dallam ebben a skálában indul. A skála
a C# és a F# hangoktól válik érdessé és lesz erőteljes. Tulajdonképpen ez kicsit "dúr" blues
lesz, ha ez nem lenne képzavar.

A rock és blues gitárosok számai gyakran A vagy E blues hangnemben vannak, mivel
ezekben a hangnemekben könnyű blueosan gitározni. Tipikus bluesgitáros fogás, hogyha egy
énekesnek az A és E alapú hangnem magas, akkora hangszereket fél vagy egész hanggal
lehangolják és így a gitár ujjrend megmarad, de énekelhető lesz a dal és a hangzás sem lesz
nagyon különböző attól, mintha E vagy A hangnemet használnának. Annak idején Jimi
Hendrix, Stevie Ray Vaughan is alkalmazta ezt a fogást és a mostanában újra összeállt Led
Zeppelin is így énekel egyes számokat. Megjegyzem, hogy a Guns and Roses is így játszik
manapság.

Megjegyzés

 Mivel a blues skála hangjait akár két ujjal ( 1. és 3.) végiglépkedve a húrokon le
tudjuk játszani, a kezdő gitárosoknak roppant csábító, így játszani, de ez teljesen
amatőrnek hat! A pentatonba beékelődő blues hangokat csak módjával szabad
használni, akkor lesz a zene kifejező. Használni kell a "blue" hangok alulintonálását, a
nyújtás, a tremoló lehetőségeket.
 A nyújtás és a legato technika sem mindegy, hogy melyik hangra, hogyan
alkalmazzuk.

B.B King által használt gyakori skála a következő:

Gitártanulás 08 - Ritmika
Beküldte fz - k, 02/03/2015 - 00:11

A gitározás nem elhanyagolható eleme a ritmizálás. Eleve a gitárosok majdnem fele

ritmusgitáros, ami azt jelenti, hogy csak elvétve vagy szinte sohasem játszik dallamot. Ezért
most erre is kitérek.

Sok kezdő gitáros, miután megkapja (megveszi) az elsőelektromos gitárját és a torzítóját rövid
idő múlva úgy érzi, hogy már teljes értékű zenész mert egy kvintet le tud fogni.

A rock gitárosok egyszerű fogása a kvint. Egymás melleti húrokon (1.) ujj és a (3.) ujj fogja
le. Zeneelmélet szempontjából ez egy akkord alaphangjának és kvintjének felel meg, azaz
nem lehet róla eldönteni, hogy moll vagy dúr akkord hangjai-e, de jó eséllyel a játszott dal
többi részéből kiderül. Dallamjátékra is használható, csak megfelelő ütemben kell váltogatni a
fekvéseket, vagy a húrokat, vagy a kettőt együtt. A világ rockzenéjének riffjei túlnyomó
többségében erre a fogásra épül. Én kissé becsmérlően és elfogultan azt szoktam mondani,
hogy olyan gitáros játsza ezt, aki beállítja az ujjait, majd betekeri szigetelő szalaggal, hogy
rögzítse az ujjtartást és nekiáll gitározni... Ennél azért bonyolultabb dolog a gitározás.
Ritmika

Fontos, hogy a gitáros a gyakorlást ütemre végezze. Ehhez a legjobb eszköz a metronóm,
illetve ma már mobiltelefonra letölthető metronóm alkalmazás. A metronóm fegyelemre
szoktatja a gitárost. Egyes zenészek azt gondolják, hogy a metronóm használata gépiessé teszi
a játékot, mert nincsen benne "fíling=feeling".

A gépi zenék a metronómhoz képest halál pontosak, ezért kissé gépszerűek. Abban tényleg
nincsen sok feeling. Az emberi hangszeresek általában az emberi kvalitásokból adódóan egy
metronómhoz képest sohasem pontosak, hanem néha kicsit előbb, néha kicsit később játszák
le a hangokat. Ha ezek az időeltolódások érzékelhetők, akkor beszélünk "off beat" hatásról.

Hogyan jöhet létre off beat hatás?

A kezdő zenészek egy nehezebb futammal, fogással, feladattal szembetalálkozva tudat alatt
gyorsan teljesíteni akarnak és a játékuk felgyorsul. A metrum előtt játszanak ki hangokat.
Persze egyúttal pontatlanabbá is válnak a hangok és a lassabban begyakorolt futamok
tisztátlanokká és kicsit zavarosabbá is válnak. Lehet, hogy a szóló után a zenekar visszalassul,
de sohasem az eredeti tempóra.

Előfordul, hogy a jó zenészek, akik egy zeneszám kisérő részeiben a metrumot tartják, de a
szólók alatt kicsit előrébb játszák az ütemhez képest a hangokat. Ilyenkor egy sietős érzés jön
létre, ami akár virtuóz érzést is kelthet, illetve kicsit idegesebbé válik tőle a zene. Lehet azt is
mondani, hogy vérpezsdítőbb lesz. Például John McLauglin gitárszólói alatt voltak a kezdeti
időkben ilyen szólók. A korai Police számokban, illetve Sting számaiban van ilyen. Egyes
swinges jazz számok is ilyenek lehetnek.

Az off beat másik verziója, amikor a zenész a hangokat kissé a metrum után játssza. Ilyenkor
a tempót visszafogja. Ezt közép vagy lassú daloknál szokás - érdemes, mert a zene
súlyosabbá, kifejezőbbé válik. Ha a teljes zenekar így játszik, akkor arra azt mondják, hogy a
zene "húzóssá" válik.

Gitártanulás 09 - Hajlítások
Beküldte fz - cs, 02/05/2015 - 22:32

A blues és a rock gitárosok egyik gyakran használt szólisztikus eleme a hajlítás. A hajlítást
elektromos gitáron lehet használni leginkább és a G-H-E1 húrokon szokás. A mélyebb
húrokon nem szól jól, illetve nem feltétlenül lehet megcsinálni, próbálkozni lehet.

A skálázáshoz használt alap kéztartással ezt elég nehéz végrehajtani, ezért a technikát úgy
szokták alkalmazni, hogy a hüvelykujjal megtámasztva a gitár nyakát a 3. vagy a 4. ujjal
húzzuk meg a húrt a gitár nyakán felfelé vagy ritkábban lefelé. Az így felhúzott hang a kis
szekundtól a nagy tercig is terjehet. A kis szekundot még lefelé húzott húrral meg lehet
csinálni, de az egész hangot vagy a terceket már csak felfelé húzva. Ha a húzás lassú, akkor
azt kell begyakorolni, hogy a felhúzott hang pontos legyen, ne legyen sem alul- sem
felülintonált (ne legyen a megcélzott hang hamis). Gyakran az így felhúzott hangot a
gitárosok kitartják, ezért a kitartott hang végére néha érdemes egy tremolót is betenni. (A
tremolóról máshol írok).

Főleg a nagyobb hangközű felhúzásnál pontosabban és könnyebben lehet elérni a kívánt

hatást, ha a 3. ujjal húzom fel, de segítem a felhúzást az 1. vagy 2. ujjal is.

A lefelé húzást csak rövid díszítés jellegű hajlításnál szokták használni. Az ilyen hajlított hang
maximum félhang és rövid ideig tart, nem feltétlenül pontos.

A hajlításoknak van egy mellékhatása. Ilyenkor a húr elmozdul a gitárnyakon a helyéről és

főleg nagy hangközű hajlításnál az ujjak elérhetik (elérik) a többi húrt is és amikor
visszaengedjük az alapállapotba a húrt, akkor a többi húr is megszólalhat. Ezek a hangok
zavaróak lehetnek. Ezt úgy lehet csökkenteni, hogyha pengetéskor a csuklónk a bridgen úgy
helyezkedik el, hogy csak az a húr szólaljon meg, amin játszunk, a többit pedig tompítjuk.

Gitártanulás 10 - Legato technika

Beküldte fz - cs, 02/05/2015 - 22:38

A zenében a legató szó azt jelenti, hogy: "kötve". A gitározásnál ez egy olyan technikát jelent,
amikor két egymás utáni hangot nem pengetünk ki, hanem az ujjunkkal ráfogva a gitár egyik
bundjára a hangot így szólaltatjuk meg.

Mikor érdemes ezt használni?

 Ha a zenei kifejezés ezt kívánja,

 ha nem vagyunk elég gyorsak, hogy kipengessük a hangokat.

A második indok persze nem feltétlenül valós, mert gyakoroljunk annyit, hogy ki tudjuk
pengetni, de a gitárosoknak mindig vannak korlátaik, kinek hol. A technikára részletesen
áttérve:

Ha a skála hangjai felfelé mennek, csak akkor pengetjük meg a húrt, ha az 1. ujjunkkal
átlépünk a következő húrra, a többi ujj által lefogott hangokat úgy szólaltatjuk meg, hogy
rácsapunk a megfelelő bundra és megszólal a hang.

Ha a skála lefelé megy, akkor a 3. vagy 4. ujjal lefogott hangot pengetjük ki, majd ezzel az
ujjal egy kicsit meghúzzuk a húrt lelfelé. Amikor elengedjük a húrt, akkor a többi ujj által
lefogott alsóbb hang szólal meg.

Végül az 1. ujjal lefogunk egy hangot megpengetjük, majd valamelyik további ujjal rácsapunk
kalapácsként a megfelelő feljebb lévő hangra, majd utána azt elendejük és újra megszólal az
alaphang. Ez a klasszikus zenében egydíszítésnek felel meg. Ha afelsőbb hang a 2. ujjé, akkor
az alaphanghoz képest egy kis szekunddal lesz magasabb a díszítés.
Ennek a technikának hátránya a pontatlanság, a hangok elkenése. Hacsak lehet ne
alkalmazzuk, kivéve a fenti két esetet.

Ez a technika alapvetően elektromos gitárokon műköik, mert ott a hang kicsengése hosszú és
a nem megpengetett hang az erősítőknek és a többi effektnek köszönhetően elég hangosan
szólal meg.

04. A csapat szereplői

Beküldte fz - v, 09/07/2014 - 16:31

A projekt megvalósításához szükségesek olyan emberek, akik bizonyos szerepeket

elvállalnak, mert ezek a szerepek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a zenekar sikeres legyen. A
projektekben a demokrácia csak bizonyos szintig működik. ezekben az ügyekben a projekt
tagjainak konzultációs lehetőségei vannak, de a szerpet elvállaló emberdönt a megfelelő 
kérdésekben. Egy személy több szerepet is elvállalhat és aprojekt tagjai gyakran csak egy
szerepet vállalnak.

Zeneszerző - zenei rendező

Ha a projekt nem mások számait játsza, akkor fontos, hogy legyen olyan személy, aki zenét
szerez. A zeneszerző olyan számokat ír, amelyek a célnak megfelelő stílusban születnek.
Olyan számokat ír, amely az énekes hangterjedelmének, hangszínének megfelelő. Olyan
számokat ír, amelyet a zenekar tagjai biztonságosan el tudnak játszani. Lehet, hogy ő egy
kiváló, átlagon felüli képességekkel bíró zenész, de ismernie kell a többiek képeségét.
Tapasztalataim szerint a zeneszerzéshez nem elég egy bedobott riff, vagy három hang. Néha
működik az is, hogy a zenekar hozzáteszi a többi dolgot, de az a jó, ha a zeneszerző a
próbákra pontos utasításokkal megy és megmondja az egyes zenészeknek, hogy mit is kellene
játszaniuk. Az sem baj, ha demot készít, ahol minden szólam megszólal. A zenekar úgyis
átformálja a saját képére majd a zenét. Például az Aerosmith, mivel egy időben kiégett az
egész csapat, néhány számukat profi zeneszerzőkkel íratták meg. Ilyen számokat is lehet
hallani például a Get a Grip című lemezükön.

Szövegíró
A szövegírónak az énekessel kell a legszorosabban együttműködnie, mert az énekes lesz az,
aki a szövegben lévő gondolatokat megjeleníti. Az énekesnek és a projekt tagjainak egyet kell
értenie a szövegben megjelenő gondolatokkal, mert mindenkinek képviselnie kell azokat a
gondolatokat, amelyek a szövegben megfogalmazódnak. A szövegek témájának illeszkednie
kell a célközönség életébe, hogy a közönség azonosulni tudjon a számok mondanivalójával. A
szöveg nyelvezetének is illeszkednie kell a célközönség elvárásaihoz. Nem lehet egy heavy
metal közönségnek filozófiai eszmefuttatásokat leírni és tudományos kifejezéseket használni.

A szövegíró tulajdonkáppen egy alkalmazott költő. A normális számoknak vannak rímjeik,

van dallamuk, van ritmusuk. A szövegírónak a ritmika, a ritmus, a rímek világában otthon kell
lennie.
Fontos, hogy a szövegíró a zeneszerzővel rendszeresen kommunikáljon, mert a zene
dallamához, ritmikájához a szövegnek illenie kell. Gyakran lehet hallani olyan számokat,
amikor a magyar nyelv szabályait, ritmusát kifacsarják, hogy hozzáigazítsák a szám
dallamához. Ez furcsa lesz és rossz szöveg születik belőle. A hallgató ösztönösen érzi majd,
hogy nem odavaló.

Zenész
Ő az, aki felmegy a színpadra és a megfelelő szinten, stílusban eljátsza a számokat.
Kiagyhatatlan, bár vannak olyan projektek - mulatós zenék, egyes kocsmai zenék - ahol a
zenészeket egy zenei alap helyettesíti, amit korábban felvettek egy stúdióban. Ezt hívják
playback-nek és a költségek csökkentésének gyakori módja. Eléggé gusztustalan mód.

Menedzser - Szervező - Koncertszervező

A menedzser a projekt célja érdekében dolgozik. A zenekar működése logisztika is. Meg kell
szervezni a próbákat. Meg kell szervezni azt, hogy a próbákon mivel foglalkozik a zenekar.
Meg kell szervezni a fellépéseket. Felkell kutatnia a fellépési lehetőségeket és el kell
döntenie, hogy a lehetőségek közül melyiket válassza a zenekar. El kell dönteni, hogy egy
fellépést ingyen elvállal-e a projekt, vagy mekkora gázsit kér, milyen szolgáltatásokat vár a
szervezőtől. A szervező feladata az is, hogy nyilvános megjelenéseket szervezzen, ahol a
zenekar dedikál, fotózkodik, idióta TV műsorokban lép fel, azaz reklámozza önmagát. Ő
mondja meg azt is, hogy milyen helyekre mehet, vagy nem mehet a zenekar. Ő az, aki a nem
zenészek munkáját összehangolja. Mivel egy komolyabb projekt gazdasági vállalkozás
egyben, ezért ilyen területen is otthon kell lennie. Ez sok egyeztetést igényel. Egy komolyabb
produkciónál a menedzsment akár 5-10 embert is jelenhet, akiknek van egy főnökük.

A menedzser meglehetősen hálátlan feladat, mert a sikereket a zenészek aratják le, ők állnak a
reflektorfényben, a menedzsment tagjai a háttérben állnak és gyakran őket okolják az
esetleges kudarcokért. Egykomolyabb produkció esetén a menedzsment feladatokért külön
fizetés, díjazás, stb.. jár, amit a zenészek a produkcióból kapott bevételből, vagy a lemezekből
bejövő jogdíjakból adnak át.

Technikai háttér
Fontos, hogy egy produkciónak legyen technikai háttere. Általában, de nem mindig a
zenészeknek van saját hangszerük, a megszólaláshoz szükséges berendezéseik, de a
projekteknek nem szokott lenni saját hangosító berendezésük, mert annak a költsége olyan
nagy, hogy hobbiból a pincében tartani nagy megterhelés. A produkció sikere nagyban függ
attól, hogy a próbákon és a fellépéseken van-e megfelelő színpad, hangosítás, fény, és egyéb
kelékek, hogy a produkció színpadra tudjon állni. Gyakori, hogy a különböző fellépéseken a
helyben megszervezett hangosítást, fényt kell használni. Igaz, hogy általában az ilyen
helyeken  van helyi technikai személyzet, amely jó esetben tudja a dolgát, de a produkció
speciális igényeit nem ismeri, esetleg nem is érdekli. Érdemes tehát alkalmazni egy-két olyan
technikust, akik ismerik a a repertoárt, a zenészek előadói manírjait, a számokat és akár a
saját, akár a helyi technika felhasználásakor odaülnek a keverőpulthoz, a fényberendezéshez.

A technikai háttérhez tartozik még a szállítás. Ha távolabbra kell menni fellépésre érdemes
egy kisebb buszt bérelni, esetleg ha sokszor van rá szükség, akkor vásárolni, amellyel a
produkció tagjai gazdaságosan a fellépések helyszínére tudnak utazni. Érdemes az ilyen
buszokhoz külön sofőrt, esetleg a technikai személyzet egyik tagját alkalmazni, mert a
fellépésre a zenekar tagjainak csúcsformában kell lenniük a fellépéskor és ha lejöttek a
színpadról biztonságosan haza is kell érniük.

Ugyanígy a hangszereket, a hangosítással, a jelmezekkel és egyéb kellékekkel kapcsolatos

dolgokat is el kell szállítani a fellépés helyszínére.

Stylist
A show biznisz egyik fontos kelléke a látvány. Ez teljesen más műfaj, mint a zene, ezért
érdemes komolyabb produkció esetén olyan vizuális embereket alkalmazni, akik a produkció
stílusához, a célközönséghez igazítva alakítják a résztvevők kinézetét. Nyilvánvaló, hogy
ezeknek az embereknek nem kell állandóan a produkció tagjainak a nyomában loholniuk, de
alkalmanként tanácsot,javaslatot kell adniuk, hogy milyen ruhában lépjenek fel a tagok.
Különösen fontosabb médiamegjelenéskor, TV, rádiófelvételen, videoklipp felvételén
érdemes alkalmazni ilyen embert, mert fel tudja dobni a produkciót.

05. Színpadi jelenlét

Beküldte fz - v, 09/07/2014 - 16:33

Ez a fogalom azzal kapcsolatos, hogy a színpadra felmenő előadóknak a hétköznapi emberhez

képest olyat kell mutatni, amely sokak számára figyelemfelkeltő, érdekes és fontos. Ha 
nincsen figyelemfelkeltés, akkor a közönség nem figyel fel a produkcióra. Ha a produkció
nem kínál olyat, amely leköti a hallgatóságot, akkor megunják és elmennek. Akkor is
megunják a produkciót ha számukra nem fontos, hogy megnézzék, meghallgassák. Különösen
több helyszínen lévő fesztiválokon lehet olyat látni, hogy egy zenekar játszik egy kisebb
szinpadon és a családon, barátokon kívül az emberek megállnak, majd továbbmennek. Ebben
az esetben számukra érdektelen az esemény.

A jó produkció olyan, hogyha egy néző/hallgató odamegy a színpadhoz, akkor leköti és csak a
műsor végén megy el onnan. Hogyan lehet ezeket teljesíteni?

Külsőségek
Egy produkció ma már nem csak a zenéről szól, hanem a látványról is. Tegnap láttam egy
koncerten az alábbiakat: egy zenekar zúzós metált játszik, mindenki talpig feketében, szólnak
a heavy akkordok. Az énekes frontember talpig feketében, baseball sapka a fején, rajta
napszemüveg. A dobos hajpánttal, szintén rocker cuccokban. A basszgitáros kicsit világosabb
szerkóban, de láncok az övén, kissé tetovált, a karperecek rajta. Idáig rendben van, bár kissé
eklektikus a zenekar képe. A másik gitáros - egyébként "a" szólógitáros - egy szürkés színű
bő vászonnadrágban, kinyúlt barna-zöld pólóban, fehér tornacipőben és fehér zokniban. Teljes
amatőrizmus. Nyilván ennek a gitárosnak ez a hétköznapi viselete, de ettől az egész produkció
hiteltelenné válik.

A zenekar tagjai nem egyszerű emberek a színpadon. Olyan látványos, stílusos ruhákban kell
fellépniük, amely kifejezi a produkció világát, a mondanivalót. Valami különlegeset kell
adniuk, amitől a közönség nem csak hallgatja a zenét, hanem nézni is tudja a produkciót. A
színpadon valami mást kell nyújtani.

Kapcsolattartás a közönséggel
Az elsődleges kapcsolattartás mindig az előadott szám, amelynek mondanivalója, érzelmi
töltése szól a közönséghez. Hogy a tartalom és az érzelem eljusson, ezért az előadónak
érthetően kell megszólalnia. Ez technikai és technológiai kérdés is, amelyet az előadás
előkészítésekor kell megfelelően beállítani, de előadói stílus is.

Az előadónak szemkontaktusban kell lennie a közönséggel. A közönségnek éreznie kell, hogy

egy-egy sor, mondat személyesen neki szól. Nagy koncerten persze nem lehet szemkontaktust
tartani mindenkivel, de legalább az első sorokban lévőkhöz közvetlenül érdemes szólni. A
nagy színpadokon az előadók gyakran elmennek a színpad egyik részére, lehajolnak és az első
sornak énekelnek, majd átmennek a másik végére és ott ugyanaz teszik. Nagy koncerteken
sokszor építenek kifutót, amely benyúlik a közönség közé és oda is bemennek az előadók.
Vannak olyan esetek, mint például Bruce Springsteen egyik videoklippjében (
https://www.youtube.com/watch?v=129kuDCQtHs ), amikor egy lányt húz fel a színpadra és
együtt táncolnak. Persze ez megrendezett jelenet volt, de maga a lehetőség érdekes, mert a
teremben lévő összes lány beleképzelte magát ebbe a helyzetbe. A kapcsolattartás módja a
testbeszéd is. Az előadók a legkirívóbb eseteket leszámítva a közönséggel szemben állnak,
szinte sohasem fordíthatnak hátat a közönségnek, csak ha azt valami különösen nem
indokolja. Általában egyenesen állnak, kihúzzák magukat, ezzel is mutatva, hogy
magabiztosak és a mondanivaló a mozdulatokban is kifejeződik.

A közönség az előadások alatt távol van a színpadtól, így az előadók apróbb

megnyilvánulásait nem feltétlenül látja, veszi észre, ezért a megmozdulásoknak színpadiasnak
kell lennie, enyhén túlzónak, nagy mozdulatoknak. Távolról ez a mozgás egyáltalán nem
tűnik nagynak, csak mozgalmasnak érdekesnek.

A kapcsolattartás nem csak az énekes dolga, de elsősorban az övé. A zenekar többi tagjának is
úgy kell léteznie és mozognia a színpadon, hogy amikor ráérnek hasonlóan kommunikáljanak
a közönséggel. Ők is a show részei. A mozgásra a legalkalmasabbak a táncosok, ha vannak
ilyenek. A hangszeresek közül a gitárosok azok, akik nincsenek feltétlenül helyhez kötve, így
a kíséret alatt, vagy amíg a másik hangszeres szólózik nyugodtan járkálhatnak a színpadon.
Járkáljanak is. A produkció énekesével összehangolva. Vagy vele együtt, vagy pont
ellentétesen. Nagy színpadon gyakori, hogy az énekes elmegy a színpad egyik végére, mígy
egy gitáros elmegy a másikra, egymás tükörképeként dolgoznak.

Az is szokás, hogy két gitáros egymás mellé áll és együtt végeznek valamilyen mozdulatokat.
Ez erősíti a nézőkben az összetartozás érzését. Előfordul, hogy a zenészek - főleg ha a
megfelelő technika is megvan hozzá - játék közben kimennek a közönség közé. Ez is jó poén.
Szokták nekem mondani, hogy szóló alatt ne grimaszoljak. Bár ez öntudtalan, de egyúttal azt
is tudatja a nézővel, hogy ami most történik fontos dolog. Van Halen például egyes szólók
alatt a közönséget nézi és mosolyog. Ez egy másik megnyilvánulás.

Lényeges tehát, hogy a színpadon a számok alatt ne csak statikusan álldogáló zenészeket
lehessen látni, hanem mozgó, változató, érdekes színpadkép legyen.

A nem profi előadók gyakran elmulasztják azt a lehetőséget, hogy nem csak szövegeiken
keresztül szólhatnak a közönséghez. A számok szünetében, a következő szám felkonferálása
az a lehetőség, amikor az előre leírt dolgoktól el lehet és alkalmanként el kell térni, reagálni
lehet a közönségre. Ekkor lehet begyakorolt, vagy spontán vicceket, mondókákat mondani.
Az "üzenetet" erősíteni. Összekötni az előző szám gondolatiságát vagy érzelmeit a 
következővel. Felvezetni a következő számot. Bemutatni a zenekar tagjait. Vannak olyan
produkciók, amelyben a konferáló ember nem az énekes, mert esetleg az ő személye nem
annyira átütő. (P. Mobil - Shuszter Lóránt, vagy a Griff - Czverencz Ákos) Ilyenkor a zenekar
másik tagja, esetleg egy showman végzi a feladatot, aki a számok alatt a látvánnyal
foglalkozik, esetleg vokálozik. Lényeges, hogy a számok közötti átmenetek, szünetek is
lekössék a nézőket és felkészítsék a következő számokra.

06. Konfliktusok a produkción belül

Beküldte fz - v, 09/07/2014 - 16:36

Az intenzív együttlét

A sok közös munka törvényszerűen minden csapatban előbb-utóbb konfliktusokhoz vezet.

Minnél intenzívebb a közös együttlét, minnél több időt töltenek egymással a produkció tagjai,
annál gyakrabbak és mélyebbek a konfliktusok. Az időhiány, a frusztráció, a megfelelési
kényszer, a stressz, a fáradtság, az összezártság, a külső kapcsolatok hiánya, a komfortosság
érzésének hiánya mindegyik olyan ok, ami miatt a produkció tagjai között ilyen olyan
konfliktusok adódhatnak.

Ennek a fajta oknak a megoldása a legegyszerűbb. A közös munkában időnként szüneteket

kell tartani. Ki lehet tűzni célokat, időpontokat, elérendő mérföldköveket és ezekre kell gyúrni
intenzíven, míg máskor mással is kell foglalkozni, magánéletet hagyni a zenekar tagjainak.
Gyakori, hogy az intenzív munka miatt barátságok szövődnek, a tagok között, de ez
természetes, ugyanakkor nem szabad ok nélkül összekényszeríteni a csapatot. Időnként
érdemes egy-egy megbeszélést, próbát tartani szintentartási célból, de egyébként ha nem kell,
akkor nem muszály.

Egy tag ki akar válni a produkcióból

Előfordul, hogy egyik másik tag már ki akar szállnia produkcióból. A szándék mögött
gyakran a sikertelenség, a célok megváltozása, magánéleti változások, a költségek növekedése
vagy egyéb külső körülmény állhat.

Tisztességesen jár el a tag, hogy amikor felmerülnek a problémáit elmondja a többieknek és

nem próbál összeesküvéseket, klikkeket szervezni a többiek ellen. Ilyenkor a többi tag
bölcsességén és a csoport összetartó erején, és egyéb kapcsolatain is múlhat, hogy elválás
lesz-e a vége. Ha a szándékot külső, megváltoztathatatlan körülmény okozza, akkor az elválás
előbb-utóbb létrejön.

A csapat tagjai tisztességesen járnak el, hogyha megértéssel engedik el a kiválni akaró zenészt
és a kiválni akaró tag is ad lehetőséget az átmenetre, vagyis egy megfelelő határnapot biztosít
arra, hogy a helyettesét megtalálják.

Egy tagot ki arnak rúgni a csapatból

Az Aerosmith könyvben leírták, hogy az eredeti gitáros Joe Perry helyett egy másik gitárost
szerződtettek, mert egy időben Perry annyit drogozott, hogy nem volt képes helytállni a
produkcióban. Ez csak egy ok.

Millió oka lehet annak, hogy egy zenekar ki akarja rakni egy tagját a csapatból. Mivel a show-
biznisz rengeteg stresszel jár, ezért a tagok viselkedése megváltozhat. A teljesítményük
lecsökkenhet, és hátráltathatják is a zenekart. Ha régi csapattagról van szó ez akár a zenekar
jellegét is megváltoztathatja. Elmondható, hogy nélkülözhetetlen ember nincsen itt sem, mint
a munka világában máshol sem, ugyanakkor egy produkció alapjaiban megváltozhat, hogyha
egyik másik tag kiszáll, kiválik, kirúgják. Egy produkció sikere általában két-három emberen
múlik maximum. Ha egy zenekar énekes frontembere eltávozik, nehéz lehet találni helyette
hasonló képességűt. Ugyanez igaz a zeneszerző hangszeresekre is. Minél több olyan funkciót
töltött be a tag azok közül, amiket korábban felsoroltam, annál nehezebb megfelelőt találni a
helyére.

Jól meg kell gondolni, hogy a projekt meg akar-e válni egyik tagjától, mert gyakran fél-egy
évre is visszavetheti a produkciót a tag kiválása.

Ha lehetséges, akkor meg kell találni a kirúgás okát, megszüntetni, esetleg átrendezni a
sorokat, a feladatokat átadni másnak.

Az Aerosmith felvett a gitáros helyett másikat, majd miután Joe Perry pár év múlva
kigyógyult a drogból, visszavette, amit a közönség is hálásan fogadott.

A célok megváltozása

Előfordul, hogy egy zenész ízlése, érdeklődése megváltozik, már nem akarja azt a zenét
játszani, amiket korábban a többiekkel sokszor előadott. Ilyen volt a Beatles is. Ha a zenekar
meghatározó embere vagy emberei akarnak változtatni, akkor nyilván a többieknek el kell
döntenie, hogy a változást elfogadják-e. Ha nem fogadják el a többiek, akkor a zenekar, a
produkció felbomlik, vagy legalábbis a tagok átrendeződése jön létre.

Ha a változást nem meghatározó tag szeretné általában ő lesz az, aki kiválik a produkcióból,
ahogyan azt korábban leírtam.

Mindenesetre, amikor felmerül ez a konfliktus, tisztázni kell az álláspontokat, hogy az

esetleges folytatás ne legyen lehetetlen.

Zeneelmélet 01. - Elmélet

Beküldte fz - v, 05/26/2013 - 09:35

Érezted már, hogy a koncerten a gitáros az isten? Éreztél bizsergést zenehallgatás közben, és
szeretted volna lejátszani? Hallgattál más zenét tábortűz mellet, amikor egy srác egy szál
gitárral az egész estét végig szórakoztatta? Láttál már sztárt kiszállni limuzinból és olyan
akartál lenni, mint ő? Akkor lehet, hogy meg akarsz tanulni zenélni.

DE!!!!

Gitáron rosszul megtanulni elég egyszerű, de az sem két nap. Jól megtanulni egy élet is kevés.
Na mit kellene megtanulni?

Zeneelmélet
Rosszul hangzik, nem? Az a sok fekete pötty a vonalak között. Persze nem ez a lényeg.

A hangok fizikája

Hz-ek, felharmonikusok, oktáv miegymás. A normál A hang 440 Hz-en szól. Egy oktávval
feljebb 880Hz, egy oktávval lejjebb 220Hz. Ha megszólal egy hang, akkor gyengébben
általában megszólalnak a felharmonikusok is, azaz olyan hangok, amelyeknek a frekvenciája
az alaphang frekvenciájának 2x, 3x, 4x, 5x, 6x, stb... A felharmonikusok aránya egymáshoz
való hangosságának aránya adja meg a hangszínt.

Hangszín

A fuvola hangja kevés felhangot tartalmaz, ezért érezzük lágynak és behízelgőnek. A

trombita, vagy a rézfúvós hangszerek általában sokféle felhangot szólaltatnak meg, ezért
érezzük kicsit karcosnak, ércesnek a hangjukat. Az akusztikus, nylon húros gitár hangja
szintén kevés felhangot tartalmaz, mert a húr, a pengetés módja és a gitár teste a felhangokat
letompítja. Ha fémhúrt teszünk a gitárra, az már gazdagabb felharmonikusokat szólaltat
meg. Ha torzítót teszünk az elektromos gitárra, az hasonlóan a rézfúvósokhoz gazdag
felharmonikusokkal teli hangot hoz létre az erősítőn keresztül, néha talán túlságosan is.
Azonban míg a rézfúvosoknál minden  felharmonikus megszólal, a torzított gitárnál csak a
páratlan számú felharmonikusok. Ezért más a hangszíne a két hangszernek. Az elektronikus
hangszerek, szintetizátorok mesterséges úton állítják elő a hangokat, ezért olyan "tiszták" és
általában nem hallatszanak természetesnek.

Abszolút hangmagasság.

Egy oktávot 12 félhangra osztja fel az európai zene. A hangoknak van abszolút nevük.
Ugyanaz a hang egy oktávval odébb ugyanazt a nevet viseli. Az alaphangokat vastagon a
félhangokat simán írom. Ha az alaphangot felemeljük félhanggal, akkor a C-ből Cisz lesz és
így tovább (C, Cisz, D, Disz, E, F, Fisz, G, Gisz, A, B, H, C). Ha félhanggal leszállítjuk,
akkor a D-ből Desz lesz stb...
( C, Desz, D, Esz, E, F, Gesz, G, Aisz, A, B, H, C). Így is szokták jelölni: Cisz = C#,
Desz=Db, stb... Fontos még, hogy angolszász országokban a H hang nem létezik, helyette B
az elnevezése.

A hangok viszonya

A hangok abszolút értéke nem abszolút fontos. A zenében a hangok viszonya a fontos. A
hangközök, és a hangok egymáshoz viszonyított hossza. (Ez a Kodály módszer Dó, Re, Mi ,
Fá, Szó, Lá , Ti, Dó)

Hangközök

 két hang között félhangot kisszekund hívják (pl. C-C#).

 ha két hang között egész hangot nagyszekund (pl. C-D)
 két hang között három félhang neve kisterc (D-F), azaz egy egész hang és egy
félhang.
 két egész hang távolsága a nagyterc (pl. C-E)
 5 félhang, azaz két egész és egy fél hang lesz a kvart (C-F)
 három egész hang a bővített kvart (C-F#), vagy szükített kvint (C-Gb) is, amiből az
következik, hogy
 három egész hang plusz egy fél hang bizony a kvint (C-G).
 A következő a bővített kvint,(C-G#) vagy szűkített szext (C-Ab),
 utána jön a szext (C-A'),
 majd a szeptim (C-B'),
 végül a bővített szeptim vagy major szeptim (C-H').

Zavaros, hogy egyes hangközöknek két neve is van, de hát ez van.

Hangsorok

 A hangsor alaphangja az első fok. A szekund=második fok, a terc=harmadik fok, a negyedik

fok=kvart, az ötödik fok=kvint, a hatodik fok = szext, a hetedik fok=szeptim.

Hangok disszonanciája, konszonanciája

Ha két hangot egyszerre megszólaltatunk egyes hangpárok kellemes érzéseket okoznak a

hallgatónak. Ekkor azt mondjuk, hogy a hangok között konszonancia van, míg más
hangpárok feszültséget, viszolygást, ellenérzést, zavart érzést okoznak a hallgatóban. Ekkor
azt mondjuk, hogy disszonancia van. A zenében a konszonancia önmagában unalmas, a
disszonancia és a konszonancia megfelelő aránya és használata okozza azt az élvezetet, amit a
zene hallgatásakor érzünk.

Általában azt mondhatjuk, hogy az egymáshoz közeli hangok együttes megszólalása

disszonanciát okoz. (Pl. kisszekund, szekund hangköz esetén. C-C# vagy C-D egyszerre)

Ha a két hang távol van egymástól, az érzés egyre inkább a megnyugvás felé hajlik. (pl.
kisterc, nagyterc, kvart, kvint - E-G, C-E, C-A)
A fentiek fizikai magyarázata az, hogy amikor megszólal két hang, akkor az alaphangokon
kívül megszólalnak a felharmonikusok is. Ha a felharmonikusok nagy része összecseng
egymással, akkor érezzük a hangpárt konszonánsnak.

Akkordok

Ha egynél több hang szólal  meg egyszerre, akkor azt akkordnak hívjuk. Valójában három
hang kell az akkordhoz. Ha három hang van csak, akkor az Dúr, Moll, szűkített, bővített
akkord lehet. Ha négy hang  van az akkordban, akkor Dúr-Szeptim, Moll-szeptim, stb... Az
elnevezés attól függ, hogy a hangok egymáshoz képesti viszonya milyen. Mondjuk legyen
egy akkord alaphangja, az E. Ha arra kistercet, majd egy nagytercet teszünk, akkor moll
akkordot kapunk (pl. E-G-H = Emoll). Ha az alaphangra nagytercet teszünk, majd egy
kistercet, akkor dúr akkordot kapunk (pl. C-E-G = Gdúr). Ha az akkord tetejére teszünk még
egy kistercet, akkor szeptim (C-E-G-B) akkordot kapunk.

Ha az alaphangra egy kistercet teszünk, majd még egy kistercet, akkor kapjuk meg a szűkített
(H-D-F) akkordot. Ha az alaphangra nagytercet teszünk, majd arra még egy nagytercet, akkor
a bővített (C-E-G#) akkordot kapjuk. Az akkordok jelölése:

 A dúr akkordot az alaphangjával jelöljük: C

 A moll akkordot az alaphang utáni kis "m" betűvel jelöljük: pl Cm
 A szűkített akkordot egy kis karikával jelöljük: C
 A bővített akkordot egy + jel jelöl: C+
 A szexszt akkordot a név utáni 6 jelöli: C6 vagy Cm6
 A szeptim akkordot a név utáni 7 jelöli: C7, vagy Cm7
 A major szeptim akkor jele: Cmaj7
 Speciális akkord amikor egy kvarttal bővítjük az akkordot. A jele: Csus4
 Ha az alaphanghoz képest egy oktávval feljebb lévő kilencedik vagy második hangot
fogjuk be, akkor a jele: C9 vagy Csus2

Az alábbi weboldal az összes gitárakkord lefogását megmutatja.

Dallam

Különböző hangmagasságú hangok egymás utánja. Lehet ritmusos, ritmustalan. Ha a hangok

véletlenszerűen következnek egymás után - amit egy számítógép is meg tud valósítani - akkor
az nem dallam, hanem szörnyűség. Az emberi fül el tudja dönteni, hogy mit tekint dallamnak
és mit zajnak, zörejnek. A döntés több mindentől függ, van benne pszichológia, fizika,
pszichofiziológia, esztétika és még jó néhány tudomány, és van ízlés és megszokás is. Amit
tegnap szép dallamnak tekintettek ma, lehet hogy holnap már nem tekintik annak.
Dallam és akkord

A szépnek ítélt dallamok általában valamilyen hangsor hangjaiból tevődnek össze. Egy
hangsor hangjait megvizsgálva kiderül, hogy bizonyos akkordok hangjai egyeznek a hangsor
egyes hangjaival. Ebből az következik, hogy minden dallamhoz illenek akkordok, és minden
akkordhoz illik sokféle dallam. Ez adja meg a zene változatosságát. A kísérőzenészek a
szólistákat úgy kísérik, hogy a dallamhoz illő akkordmenetet játsszák a megfelelő tempóban
és ritmusban.

Zenei skálák

A fentiek alapján a zenészek általában egy skálában, vagy más néven egy hangnemben
szoktak dallamot játszani. A hagyományos zenében a zenész nem lép ki a
gitartab.hu/választott hangnemből, de a XVIII századtól már a komolyzene is el-el tért a
hangnemtől, a XX. században pedig a komolyzene, a jazz és később a rockzenészek is
váltogatják menet közben a skálákat.

Akkord Skála név Lépésközök Skála C-ben Alap akkord C-ben

C Major / Dúr 2,2,1,2,2,2,1 C,D,E,F,G,A,H CEG
C- Dór 2,1,2,2,2,1,2 C,D,Eb,F,G,A,B  
Cm7 Fríg 1,2,2,2,1,2,2 C,Db,Eb,F,G,Ab,B C Eb G B
Cmaj7 Líd 2,2,2,1,2,2,1 C,D,E,Gb,G,A,H CEGH
Dominant 7th,
C7 2,2,1,2,2,1,2 C,D,E,F,G,A,B CEGB
Mixolíd
C- Minor, Dorian / Mol 2,1,2,2,1,2,2 C,D,Eb,F,G,Ab,B C Eb G B D
 Lokriszi, Half
C0 Diminished,/ 1,2,2,1,2,2,2 C,Db,Eb,F,Gb,Ab,B C Eb Gb B
Félszűkített
C Eb Gb
C° Diminished / szűkített 1,2,2,1,2,2,2 C,D,Eb,F,Gb,Ab,A,B,C
A(Bbb=A=Beszesz)

Természetesn más alaphangot választva az abszolút hangok megváltoznak, de az alaphanghoz

képesti hangviszonyok nem. Ha a C dúr skála hangjaiból előállítható egyéb skálákra vagyunk
kiváncsiak, akkor az alábbi táblázatot nézzük át:

Akkord Skála név Skála C-ben Alap akkord C-ben

C C Dúr C,D,E,F,G,A,H C E G HD
Dm D dór D,E,F,G,A,H,C  
Em7 E fríg E,F,G,A,H,C,D C Eb G B
F F líd F,G,A,H,C,D,E CEGH
G G mixolíd G,A,H,C,D,E,F CEGB
Am A moll A,H,C,D,E,F,G C Eb G B D
H0 H lokriszi H,C,D,E,F,G,A C Eb Gb B