CSABAI DÁNIEL

HANGTECHNIKA
AMATŐRÖKNEK
 Csabai Dániel

Hangtechnika amatőröknek
Csabai Dániel

Hangtechnika
amatőröknek
Lektor:

Barcsay Kálmán
oki. villamosmérnök

0 Csabai Dániel, Budapest, 1980

E T O : 621.39
681.8
689

ISBN 963 10 3291 4

Felelős szerkesztő:

Magyar! Béla
oki. elektrom érnök
Tartalomjegyzék

Előszó 9
Bevezetés 11

I . A hangátviteli eszkö zö k 15

1.1. Jelforrások 16
1.1.1. M ikrofonok 17
• Akusztikai és elektromos jellemzők 20
• A mozgótekercses (dinamikus) mikrofon 23
• A szalagmikrofon 27
• A kondenzátormikrofon 30
• A z elekt rét mikrofon 34
1.1.2. A m ikrofonok alkalmazása 37
1.1.3. Mikrofontechnika 46
1.1.4. Hangszedők 54
• Mechanikai és elektromos jellemzők 55
• A kristályhangszedő 58
• A kerámia hangszedő 61
• A mágneses hangszedő 62
• A dinamikus hangszedő 65
• A kondenzátorhangszedő 66
• A hangszedők alkalmazása 69
• Felszerelés, kezelés és karbantartás 72
1.1.5. Magnófejek 74
• Minőségi jellemzők 76
• A törlőfej 77
• A felvevőfej 79
• A lejátszófej 81
• A kombináltfej 82
• Összetett magnófejek 84
• A magnófejek beszerelése és beállítása 84
1.2. Hangerősítők 89
1.2.1. Általános minőségi jellemzők 90
1.2.2. Mikrofon-előerősítők 94
 • Elektroncsöves előerősítők 95
• Tranzisztoros előerősítők 99
• Integrált áramkörös előerősítők 102
1.2.3. Hangszedő-elöerősítők 104
• ElektroncsöveSi előerősítők 107
• Tranzisztoros előerősítők 110
• Integrált áramkörös előerősítők 113
1.2.4. Magnófej-előerősítők 115
• Tranzisztoros előerősítők 117
• Integrált áramkörös előerősítők 118
• Tranzisztoros lejátszóerősítők 120
• Integrált áramkörös lejátszóerősítők 123
1.2.5. Nagyszintű feszültségerősítők 125^
• Elektroncsöves feszültségerősítők 126
• Tranzisztoros feszültségerősítők 128^
• Integrált áramkörös feszültségerősítők 130
1.2.6. Hangszínszabályozók 134
• Passzív hangszínszabályozók 137
• A ktív elektroncsöves hangszínszabályozók 139
• A ktív tranzisztoros hangszínszabályozók 140
• A ktív integrált áramkörös hangszínszabályozók 142
1.2.7. Végerősítők 145
• Elektroncsöves végfokozatok 147
• Tranzisztoros végfokozatok 149
• Integrált áramkörös végfokozatok 151
1.3. Hangsugárzók 153
1.3.1. Általános minőségi jellemzők 154
1.3.2. Hangszórók 155
• Mélyhang-sugárzók 159
• Középhang-sugárzók 161
• Magashang-sugárzók 162
• Szélessávú hangsugárzók 164
1.3.3. Hangfalak 166
1.3.4. Hangdobozok 167
• Z á rt dobozok 168
• Reflexnyílásos dobozok 170
• Akusztikai labirintusok 172
• Hangtölcsérek 173
1.3.5. Hangszórórendszerek 175
• Egyutas hangszórórendszer 177
• Kétutas hangszórórendszer 177
• Többutas hangszórórendszer 180
1.3.6. Fejhallgatók 182

2 . H a n g k ö z v e t í t ő é s h a n g r ö g z í t ő k é s z ü l é k e k 187

2.1. A lemezjátszó 188

2.1.1. Nem zetközi szabványok 189
2.1.2. Minőségi jellemzők 192
2.1.3. A lemezjátszó felépítése 194
• A futómű 195
• A m otor 201
• A lejátszókar 204
• A vezérlő elektronika 210
 2.1.4. Lemezjátszófajták 213
• Végerősítő nélküli lemezjátszók 214
• Végerősítővel egybeépített lemezjátszók 215
• H í— Fi minőségű lemezjátszók 217
2.1.5. Kezelés és karbantartás 223
2.2. A rádiókészülék 225
2.2.1. Nem zetközi szabványok 226
2.2.2. Minőségi jellemzők 228
2.2.3. A rádió-vevőkészülékek felépítése 230
• Rádiófrekvenciás fokozatok 232
• Hangfrekvenciás fokozatok 238
• Tápegység 240
2.2.4. Rádiókészülék-fajták 242
• A M rendszerű vevőkészülékek 242
• FM rendszerű vevőkészülékek 243
• Kom binált vevőkészülékek 244
2.2.5. Kezelés és karbantartás 247
2.3. A mágneses hangrögzítő 248
2.3.1. Nem zetközi szabványok 250
2.3.2. Minőségi jellemzők 254
2.3.3. A mágneses hangrögzítő felépítése 257
• A futómű 258
• A szalagpálya és a fejegység 263
• A z erősítőrendszer 266
• A vezérlő elektronika 268
• A tápegység 269
2.3.4. Mágneses hangrögzítőfajták 270
• Közhasználatú orsós magnók 270
• H i— Fi orsós magnók 272
• Com pact Cassette rendszerű magnók 274
• Cartridge rendszerű magnók 280
2.3.5. Kezelés és karbantartás 282
2.4. A hangerősítő berendezés 286
2.4.1. A hangerősítő berendezés felépítése 286
2.4.2. Hangerősítő-fajták 289
• Mono hangerősítők 289
• Sztereo hangerősítők 290
• Kvadro hangerősítők 292
2.4.3 Kezelés és karbantartás 293

3. Jelhordozók 295

3.1. A hanglemez 295

3.1.1. A hanglemez műszaki jellemzői 296
3.1.2. Kezelés, tárolás, karbantartás 297
3.2. A magnószalag 298
3.2.1. A jelhordozó réteg és a hordozófólia 298
3.2.2. Minőségi jellemzők 300
3.2.3. Magnószalagfajták 302
• Orsós magnószalagok 303
• Kazettás magnószalagok 303
3.2.4. Kezelés és tárolás 305

A jánlott szakirodalom 307

7
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980
Előszó

A hetvenes években jelentős fejlődés következett be a hazai hang-

technikában. Bár a hazai elektroakusztikai készülékgyártás elma­
radt a világszínvonaltól, a külföldi készülékek behozatala meggyor­
sult, s ezáltal sokkal fejlettebbé vált a hazai amatőrök és közintéz­
mények hangtechnikai készülékállománya, mintha csak a magyar
gyárak term ékeire támaszkodtak volna.
A korszerű készülékek szélesebb körű elterjedése magával hoz­
ta a H i-Fi és a sztereo hangközlés térhódítását is. Igaz ugyan, hogy
az európai színvonal ismeretében ezen a téren még jelentős tech­
nikai pótolnivalóink vannak, mégis tény az, hogy a hetvenes évek
végén a magyar amatőrök és a kulturális intézmények birtokában
levő összes hangközvetítő és -rögzítő készülék egyharmad része
már alkalmas H i-F i minőségű sztereó hangvisszaadásra.
A korszerű és jó minőségű készülékek alkalmazása és elterjesz­
tése azonban magával hozott egy sajátos problémát: a felhaszná­
lók és a tulajdonosok kezelési és használati tájékozatlanságát.
Nem is olyan régen, nyolc-tíz évvel ezelőtt még egyszerű felépí­
tésű magnók, lemezjátszók és rádiók kerültek ki, főként magyar
gyárakból. A z egyszerű kivitelű, hat— nyolc kezelőszervet tartalmazó
BRG vagy Terta magnókon nevelkedett amatőrök számára bonyo­
lult repülőgép-műszerfalhoz hasonlít egy-egy Akai vagy Sony kazet­
tás vagy orsós magnó, a huszonöt-harminc kezelőszervvel.
A z em lített példa csupán egy a sok közül. A sok modern hang-
technikai készülék kezelése, üzemeltetése és szolgáltatásainak ren­
deltetésszerű kihasználása sok műszaki ismeretet igényel.
A hazai szakirodalomban elsőként próbálkozunk azzal, hogy át­
tekintő képet nyújtsunk a hangátviteli közvetítő- és rögzítőeszkö­
zök alkalmazástechnikájáról a felhasználónak.

9
 Egy adott könyv keretein belül természetesen nem vállalkozhatunk
arra, hogy a hazai forgalomban levő összes hangtechnikai készülék
kezelését és használatát leírjuk, hiszen ez még több ilyen könyv­
ben sem lehetséges.
A különféle készülékfajták és hangtechnikai eszközök kezelési
és alkalmazási ism ereteit olyan típusokon keresztül mutatjuk be,
amelyek jellegzetes képviselői az adott eszközfajtának.
A hangtechnika gyakorlatában alkalmazott készüléktípusoknak
- a gyártmánytól és típustól függetlenül - van egy közös jellemző­
jük: az adott készülékfajtán belül minden típust vagy bármely
gyártmányt ugyanarra a célra használunk: pl. minden lemezjátszót
hanglemezek lejátszására, minden magnetofont hangfelvételre és le­
játszásra, minden hangerősítőt valamilyen műsorjel felerősítésére
stb.
Ezek a közös jellem zők valamelyest m egkönnyítik az alkalmazás-
technikai ismeretek elsajátítását. Gyakorlati tapasztalatok alapján
elmondható, hogy egy-egy hangamatőr vagy szakember számára ele­
gendő négy-öt készüléktípus kezelésének és használatának az isme­
rete egy-egy készülékfajtából, s ennek az ismeretanyagnak a bir­
tokában már akárhány új készüléket rövid idő alatt megismerhet,
vagy minden előzetes tanulmányozás nélkül is könnyűszerrel hasz­
nálhat.
Ilyen meggondolások alapján készült ez a könyv, aminek tartalmát
- reméljük - eredményesen és hasznosan alkalmazza majd az érdek­
lődő olvasó.
Csabai Dániel
Bevezetés

A hangtechnika az elektroakusztika egyik részterülete. Tárgya mind­

azon műszaki szerkezetek, eljárások, berendezések, készülékek
kivitelezése, üzemben tartása vagy vizsgálata, amelyeknek valami­
lyen kapcsolatuk van a hanggal. Hangtechnikai eljárásnak nevezünk
minden olyan műszaki módszert, amely a hangtechnika révén, a ki­
tűzött akusztikai vagy elektroakusztikai cél megvalósítását teszi
lehetővé.
Ebben a könyvben elsősorban a közhasználati célú hangtechnikai
eszközök alkalmazásával, használatával és működésével foglalkozunk.
A hangtechnika gyakorlatában általánosságban véve, hangátalakító,
hangközvetítő, hangrögzítő és jelhordozó eszközöket, készülékeket,
berendezéseket és egyéb kiegészítő használati tárgyakat különböz­
tetünk meg.
A felhasználó szempontjából minden készüléket vagy eszközt
önálló egységként kizsgálunk abból a célból, hogy a különféle ké­
szülékek összekapcsolása után milyen rendeltetést vagy célt szol­
gálnak a hangátvitel folyamatában.
összefoglaló módon négyféle csoportba sorolhatjuk a hangtechni­
kai készülékeket és eszközöket:
1. Hangátviteli eszközök
2. Műsorforrások
3. Jelhordozók
4. Segédeszközök, tartozékok
Ez a csoportosítás nem önkényes felosztási módszer alapján
adódik, hanem az egyes készülékek és tartozékok célja és rendel­
tetése szerint.
A z első csoportba tartoznak mindazok az eszközök és készülé­
kek, amelyek az időben folyamatos, megszakítás nélküli, ún. „egye­

li
nes” hangátvitelt vagy hangközvetítést szolgálják. Ezek három faj­
tája:
a) Jelforrások
b) Erősítők
c) Hangsugárzók
A z egyes fajtákhoz tartozó készülékek vagy eszközök összefog­
laló felosztását az 1. ábra szemlélteti.
A második csoportba soroljuk azokat a hangtechnikai készülé­
keket vagy berendezéseket, amelyeknek fő rendeltetése a hang­
műsorok rögzítése és visszaadása, ill. közvetítése. E készülékfajták
többsége az időben megszakított, ún. „ tá ro lt” hangátvitelt vagy
hangközvetítést szolgálja. Ezek is három fajta szerint csoportosít­
hatók:
a) Lemezjátszók
b) Rádiókészülékek
c) Mágneses hangrögzítők
A műsorforrások felosztásánál nem soroljuk ide a hangtechnika
szempontjából csak másodlagos jellegű, s nem kifejezetten hangköz­
vetítő műsorforrást, a tv-készüléket és a telefont. A z egyes fajták­
hoz tartozó készülékek összefoglaló felosztását a 2. ábrán látható
tömbvázlat szemlélteti.
A harmadik csoportba soroljuk a hangrögzítés és a műsortárolás
folyamatában döntő jelentőségű jel hordozókat, amelyek a lemez­
játszók és mágneses hangrögzítők kiegészítő tartozékainak tekint-

1. ábra
A hangátviteli eszközök felosztásának a tömbvázlata

12
hetők azzal a kiegészítéssel, hogy működésük és használatuk enél-
kül elképzelhetetlen. Fajtáik:
a) Hanglemezek
b) Mágnesezhető szalagok
ej Mágnesezhető lemezek
A z egyes fajtákhoz tartozó jel hordozó-féleségeket a 3. ábrán
látható tömbvázlatban foglaljuk össze.
A negyedik csoportba sorolható segédeszközök és tartozékok
fajtái megszámlálhatatlanul sokfélék lehetnek. A teljesség igénye
nélkül, az alábbiakat soroljuk fel:
a) Hálózati adapterek
b) Hangfrekvenciás adapterek
c) Hangkeverők
d) Hangfrekvenciás kábelek és dugaszok
3. ábra
A jelhordozók felosztásának a tömbvázlata

e) Hangfrekvenciás csatlakozóátalakítók
f) Szalagorsók, orsótároló dobozok
g) Szalagragasztó készülékek
h) Hangszalag-montázsasztal
i) Hanglemeztörlők és -tisztítók
j) Magnófej- és szalagpálya-tisztítók
k) Színes befutószalagok
I) Hangszalagragasztók
A segédeszközök és tartozékok széles körű választéka teszi
lehetővé, hogy ezekről összefoglaló tömbvázlatot készítsünk.

14
 I.

A hangátviteli eszközök

A hangtechnika gyakorlatában alkalmazott hangátviteli eszközök

egyik közös, fő jellemzője, hogy az ide sorolható készülékek egyike
sem üzemeltethető önállóan: több hangátviteli eszköz összekapcso­
lására van szükség ahhoz, hogy megszülessen egy-egy hangátviteli
lánc, ami lehetővé teszi a hang időben folytonos, megszakítás
nélküli közvetítését.
Ahhoz, hogy a különféle hangátviteli eszközöket összekapcsolva
hangátviteli lánccá alakítsuk ki, a következő feltételeket kell telje­
síteni.
1. Szükség van egy jelforrásra, amely
a) a mechanikai, (ill. a mechanikai vagy mágneses jelként
tárolt) hangrezgéseket elektromos jelfeszültséggé alakítja át,
b) vagv önállóan gerjeszt olyan elektromos jelfeszültséget, amely
kellő erősítés után mechanikai hangrezgésekké alakítható át.
2. A kiválasztott — és a céljainknak megfelelő — jelforrás által
szolgáltatott jelfeszültséget fel kell erősíteni nagyobb szintre,
a) egy olyan teljes erősítő készülékkel, amely egyaránt tartal­
maz kis szintű feszültségerősítőt, nagy szintű feszültségerő­
sítőt és teljesítmény-végerősítőt,
b) vagy olyan erősítőfokozattal, amelynek kimeneti szintje lehe­
tővé teszi nagyobb szintű feszültségerősítő, ill. teljesítmény­
végerősítő meghajtását, a teljes erősítés céljából.
3. A teljesítmény-végerősítő kimenetét megfelelő terheléssel kell
lezárni (ún. fogyasztóval), ami a hangtechnikában nem más,
mint egy hangsugárzó, ami az elektrom os rezgéseket hang-
frekvenciás mechanikai rezgésekké alakítja. Rendeltetése és
jellege szerint lehet:
a) önállóan működő hangszóró,

IS
 b) meghatározott méretű és alakú, hangszóróval ellátott hang­
fal,
c) meghatározott űrtartalmú, hangszóróval ellátott hangdoboz,
d) vagy fejhallgató.
Bár a hangközvetítés szempontjából nemcsak a vezetékekkel ösz-
szekapcsolt közvetítőrendszert nevezik hangátviteli láncnak, hanem
a vezeték nélküli rádióadó- és vevőberendezés komplexumát is, a
hangtechnika gyakorlatában (s különösen a közhasználati célú hang-
technikában) csak a műsorvételre használt rádiókészüléket alkalmaz­
zuk. A műsorszóró rádióadót nem tekintjük hangtechnikai eszköznek.
így a vevőkészüléket műsorforrásként tartjuk számon az alkalma­
zott hangtechnikában.

E.l.
Jelforrások
Működési elv alapján a hangfrekvenciás jelforrások három fő csoport­
ba sorolhatók. Első csoportba tartoznak az összefoglaló néven mec-
hanoelektromos átalakítóknak nevezett m ikrofonok és hangszedők,
a második csoportba a mágneses jelátalakítók (magnófejek), a harma­
dik csoportba pedig az olyan jelfeszültséget szolgáltató oszcillátorok
(jelfeszültség-generátorok), amelyeknek elektrom os rezgései fel­
erősítve az emberi hallástartományba tartoznak.
A z első csoportba tartozó mechanoelektromos átalakítók közül a
mikrofonfajták azok, amelyek a természetben keletkező hangjelen­
ségek mechanikai rezgéseinek felfogására alkalmasak, s ezt elektro­
mos rezgésekké alakítják át. A hangszedők célja kétféle lehet: egy­
részt a hanglemezeken rögzített, hangjelenségeket leképező mecha­
nikai barázdák keltette rezgéseket alakítják át elektromos rezgé­
sekké; másrészt a különféle fémhúros hangszerek húrjainak a mecha­
nikai rezgését elektrom os feszültségingadozássá.
A második csoportba tartozó mágneses jelátalakítók kettős átala­
kítást végeznek. Egyrészt elektromos jeleket alakítanak mágnesessé,
amelyet mágnesezhető szalagra rögzítenek; másrészt az e szalagról
letapogatott mágneses jeleket alakítják át elektrom os rezgésekké.
A harmadik csoportba tartozó jelfeszültség-generátorok főként
tisztahangnak tekinthető, meghatározott frekvenciájú szinuszos
jelet szolgáltatnak, amely felerősítés után mérési vagy elektronikus
zenei célokat szolgál. Hangtechnikai szempontból a generátorok fő­
ként mérési és frekvenciahitelesítési célokra használhatók. A mecha­
nikai eszközök nélküli elektronikus hangszerek nem a hangtechnika,
hanem az elektronikus zene tárgykörébe tartoznak. Ezekkel e könyv­
ben nem foglalkozunk.

16
I .l.l.
M ikrofonok

A különféle jelforrások között a m ikrofonok tekinthetők a legfon­

tosabbnak. Ezek az egyetlen olyan hangtechnikai eszközök, amelyek
a természetes hangrezgés felfogására használhatók. Ún. primer jel­
források.
A mikrofon mechanikai energiát alakít át elektrom os energiává.
Ez oly módon megy végbe, hogy a mechanikai rezgésváltozás időbe­
li lefolyása az elektrom os rezgéseknél változatlan marad.
A mikrofonok többféle felosztási elv szerint csoportosíthatók:
1. Fizikai szempontból
2. Akusztikai szempontból
3. Működési elv szerint
4. Felépítés szerint
5. Irányérzé kény ség szerint
6. Kimeneti impedancia szerint
A különböző mikrofonfajtákat a fenti elvek alapján nevezték el.
Fizikai szempontból két mikrofonfajtát különböztetünk meg.
A z egyik a vezérléssel működő mikrofonok csoportja. Ide sorolha­
tók a különféle szénmikrofonok, amelyeket főként a távbeszélő­
technikában alkalmaznak. Jelentőségük a hangtechnika gyakorlatá­
ban elenyészően csekély. A másik — a jelentősebb csoport — , az
energiaátalakítással működő mikrofonoké. A hangtechnikában
használt m ikrofonok mind ebbe a csoportba sorolhatók.
Akusztikai szempontból szintén két csoportra oszthatók a
különféle mikrofonfajták. A mikrofonok egyik csoportja nyomásérzé­
keny. Ezeket nyomásmikrofonnak nevezik. Membránjuk zárt akusz­
tikai üreg előtt rezeg és csak az egyik oldalról (élőiről) éri hang­
nyomás.
A m ikrofonok másik csoportja sebességérzékeny. Ezeket sebesség­
mikrofonnak nevezik. Membránjukra mindkét oldalról hat hang­
nyomás. A membrán tehát a két oldalán keletkező hangnyomás­
különbség hatására mozog. Átveszi a vele együtt rezgő közvetítő
közeg (levegőrészecskék) sebességét és a membrán kitérési sebes­
ségével arányos nagyságú jelfeszültséget hoz létre.
Működési elv szerint öt mikrofonfajta ismeretes: változó ellen­
állású, elektrodinamikus, elektromágneses, elektrosztatikus és
piezoelektromos. A különféle működési elvű mikrofonokat fel­
építés szerint is csoportosíthatjuk.
Felépítés szerint a következő mikrofonfajták ismertek:
1. Változó ellenállású:
a) Szénmikrofonok

17
 Kpfrnlrirllf

4. ábra
A nyomásérzékeny és a sebességérzékeny mikrofon működési elvének a vázlata

2. Elektrodinamikus:
a) Mozgótekercses mikrofonok,
b) Szalagmikrofonok
3. Elektromágneses:
a) Állótekercses mikrofon
4. Elektrosztatikus:
a) Kondenzátormikrofon
b) Elektretm ikrofon
5. Piezoelektromos:
o) Kristálymikrofon
Irányérzékenység szerint csoportosítva a mikrofonokat, talál­
hatunk egyszerű jelleggörbéjű és kombinált jelleggörbéjű típusokat.
A z irányérzékenység a mikrofon működési elvétől, konstrukció­
jától és méreteinek a megválasztásától függ. A nyomásmikrofonok­
nál, ahol a membrán mögött zárt akusztikai üreg van, az érzékeny­
ség minden irányban egyforma, tehát az érzékenységi jelleggörbe
síkban kör alakú.
A sebességmikrofon membránja mindkét oldaláról érzékel hang­
nyomást, érzékenységi jelleggörbéje tehát nyolcas alakú. Ez a két
jelleggörbetípus egyszerűnek tekinthető, mivel a m ikrofonok
akusztikai jellegéből adódik.
A jelenleg használatos, és általánosan elterjedt m ikrofonok több­
sége kombinált jelleggörbével rendelkezik, ún. kardioid érzékenysé­
gű típus. Ez a nyomásérzékeny és a sebességérzékeny mikrofonok
kombinációjának is tekinthető, azonban ezt a kombinációt egy szer­
kezeten belül valósítják meg. A kardioid jelleggörbéjű mikrofon
membránjának az első oldala a szabad hangtérbe nyílik, hátsó oldala
pedig részben állandó nyomást jelentő lezárásba, részben pedig szin­
tén szabad hangtérbe.
Általánosságban tehát, háromféle irányérzékenységű mikrofon­
fajtát ismerünk:
 a) kör, ill. gömbkarakterisztikájú,
b) nyolcas, ill. kettős gömbkarakterisztikájú,
c) kardioid, ill. vesekarakterisztikájú.
Kimeneti impedancia szerint két mikrofonfajta ismeretes:
kisimpedanciás és nagyimpedanciás. A kisimpedanciájú mikrofon­
típusok főként 50 O-os, 150 íl-os, 200 . . . 250 íl-o s kivitelben for­
dulnak elő. A nagyimpedanciájú m ikrofonok 2 0 . . . 50 kQ nagyság­
rendűek lehetnek, gyártmányonként változók.
Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a mikrofon illesztő
transzformátorok kimeneti impedanciáját nem soroljuk a mikrofon-
impedanciához. A fenti kis- és nagyimpedanciájú m ikrofonok ugyanis
illesztőtranszformátor használata mellett, a legkülönfélébb beme­
neti impedanciájú erősítőkhöz illeszthetők. A z illesztőtranszfor­
mátort sok esetben beépítik a mikrofonházba. Ekkor már a ki­
meneti impedancia egészen eltérő lehet, m int a mikrofon eredeti
impedanciája.

Nyolcas

Gömb K c ra k- Kardioid Kettős gömb

te r is r tik a karakterisztika
karak terisztika

5. ábra
A különböző irányérzékenységű mikrofonok jelleggörbéinek az összehasonlítása

19
 A kimeneti, vagy illesztési impedancia részben a mikrofon műkö­
dési elvétől, részben felépítésének a jellegétől függ. Jelentősége
azonban igen nagy, hiszen alapvetően meghatározza, hogy az adott
mikrofontípus milyen bemeneti impedanciájú erősítőfokozathoz
illeszthető.
A hangtechnikai gyakorlatban főként a felépítés, az irányérzékeny-
ség és a kimeneti impedancia határozza meg egy-egy mikrofontípus
alkalmazási körét és használhatóságát.
A különböző felépítésű mikrofonfajták közül a korszerű hangtech­
nikában ma már csak mozgótekercses (dinamikus) mikrofont, sza­
lagmikrofont, kondenzátorm ikrofont és elektretm ikrofont hasz­
nálnak. E mikrofonfajták bőséges típusválasztékban állnak rendelke­
zésre mind a professzionális stúdiótechnika, mind a közhasználati
célú hangfelvételek számára.
A széles körű típusválaszték és gyártmányskála lehetőséget nyújt
arra, hogy a legkülönfélébb jellegű hangfelvételi munkához az arra
legalkalmasabb mikrofonfajtát, ill. -típust válasszuk ki.

• A ku sztika i és elektrom o s jellem zők

A különféle m ikrofonok fizikai tulajdonságai akusztikai és elektro­

mos jellemzőkkel írhatók le. A z akusztikai tulajdonságok közül leg­
fontosabb az irányhatás. A z elektromos tulajdonságok közül a hang-
technikában az érzékenységet, a hangátviteli jellem zőket (frekven­
ciaátvitel, torzítás, sajátzaj) és a belső ellenállást vizsgáljuk — mint a
hangátvitel leglényegesebb befolyásoló tényezőit.
A z irányhatás
A különféle mikrofonfajták a tér különböző irányaiból érkező hang­
rezgéseket az iránytól függően különböző mértékben alakítják át
elektromos jellé még akkor is, ha intenzitásuk adott esetben egyenlő
egymással. A különböző irányból érkező hangrezgések azonban a
gyakorlatban nemcsak eltérő intenzitásúak, de különböző frekven-
ciájúak is. Ahhoz, hogy a különböző térirányokból a membránfe­
lületre érkező hanghullámok hatását az elektrom os jelátalakítás so­
rán egyértelműen jellemezzük, szükség van egy olyan jellemző be­
vezetésére, ami kifejezi a mikrofon adott iránytól és frekvenciától
függő érzékenységét és az iránytól függő frekvenciamenetét.
Ezt az irányérzékenységet a mikrofon irány hatásának nevezik és
a gyakorlatban számszerűen az irányjelleggörbével jellem zik. Ezen a
görbén általában polárdiagram formájában adják meg az egyes irá­
nyokból eredő, különböző rezgésszámú hanghullámoknak megfele­

lő
lő feszültségeket. A polár- vagy kördiagramban az intenzitásoknak
nem az abszolút értékeit, hanem csak az arányait adják meg.
Frekvenciaátvitel
Mint minden hangtechnikai készüléknek, a m ikrofon hangátviteli
minőségét is alapvetően meghatározza a frekvenciaátvitel. Ha az em­
beri hallástartományt vesszük alapul, kívánatos, hogy a 2 0 . . .
...2 0 0 0 0 Hz-ig terjedő hangfrekvenciás rezgéseket a mikrofon is
egyenletesen és arányosan vigye át e tartomány minden egyes frek­
venciapontján. A z ideális mikrofon minden frekvenciánál ugyanak­
kora szintű kimeneti feszültséget szolgáltat, ha azonos intenzitású
hangnyomás éri a membránját. Ezért a mikrofon frekvenciaátvitelét
jellemző görbét ráfelelési görbének is nevezik, ami közvetlenül az át­
viteli tulajdonságait mutatja és megadja, hogy az egyes frekvencia­
pontokat egy viszonyítási alaphoz képest milyen arányban viszi át.
Vonatkoztatási szintnek többnyire közepes kimeneti feszültséget
választanak. A frekvenciamenet kiegyenlítetlenségét általában az 1000
Hz-nél mért feszültségszinthez viszonyított legkisebb és legnagyobb
eltérések megjelölésével adják meg. A frekvencia-jelleggörbét de­
rékszögű koordináta-rendszerben adják meg. A függőleges tengelyt
dB-skálával látják el, a vízszintes tengelyen pedig az átviteli sáv
frekvenciáit jelzik logaritmikus léptékben.
A frekvenciamenetet dB-ben meghatározott tűréshatárok között
adják meg, ami azt jelenti, hogy a jelzett frekvenciatartományon
belül az 1 kHz-en kapott jelfeszültséghez viszonyítva mekkora el­
térés mutatkozik a frekvenciamenet többi pontján.
Torzítás
A hangátviteli hűség alapvető feltétele, hogy a közvetített hangkép
csakis ugyanazokat a frekvenciákat tartalmazza, mint az eredeti. A
mikrofonnal szemben is elsőrendű követelmény, hogy a hangátala­
kítás során minél kisebb mértékben hozzon létre olyan új frekven­
ciákat, amelyek az eredeti hangképben nem voltak jelen, és az erede­
ti hangot nemlineáris torzítás formájában megváltoztatják.
Mivel ez a jelenség maradéktalanul nem szüntethető meg, csupán
minimálisra csökkentéséről lehet szó. A nemlineáris, vagy alaktor­
zítás az eredeti hangot megváltoztatja, mivel a nemkívánt új frek­
venciák eltorzítják a megszólaltatott tisztahang szinuszos alakját.
A torzításokra érzékeny emberi fül már 2%-os nemlineáris to r­
zítást is észlel, 10%-on felüli torzításnál pedig már kevésbé élvez­
hető a közvetített hangkép számunkra. Ez különösen zenei műso­
roknál jelentős. A korszerű mikrofontechnikában általános az 1%
körüli nemlineáris torzítási érték abban az esetben, ha a membrán­

21
ra ható hangintenzitás 30 . . .120 phon. Nem ritka azonban az olyan
stúdiócélú vagy H i-F i mikrofon sem, amelynek maximális nemline­
áris torzítása a 20 .. .20 000 Hz-es frekvenciaátviteli tartományon
belül mindenütt kisebb, mint 0,5%.
Jel— zaj viszony
A mikrofonok szolgáltatta hangátviteli minőség jósága nagymérték­
ben függ a mikrofon sajátzajától.
A sajátzaj forrása vagy a mikrofon konstrukciójában, vagy a hozzá
kapcsolódó erősítőben van. Kondenzátor- és elektretm ikrofonok-
nál a zajfeszültséget a bemeneti kapcsokon levő nagyimpedanciájú
ellenállások okozzák: minden ellenállás sarkain hőzaj keletkezik az
elektronok hőmozgása következtében. A mozgótekercses m ikrofo­
noknál a tekercs ellenállása a zajfeszültség forrása.
A sajátzajt számszerűen a mikrofonra jellemző jel— zaj viszony ér­
tékével jellemezhetjük. A magasabb minőségi igényeket kielégítő
mikrofonoknál 1 ^bzr hangnyomásnál a hasznos jel és a sajátzaj vi­
szonya 60 dB.

A belső ellenállás
A mikrofon felépítési módja és működési elve meghatározza annak
belső ellenállását is. Ez a m ikrofonok többségénél azonosnak tekint­
hető a kimeneti impedanciával. Ha egy mikrofon elektromos telje­
sítményét szükséges megadni, meg kell jelölni, hogy a szolgáltatott
jelfeszültség mekkora kimeneti ellenállás értékhez tartozik.
A belső ellenállás azt is meghatározza, hogy milyen hosszúságú ve­
zetéket lehet a mikrofon és az erősítőrendszer közé kapcsolni, a
veszteségek jelentős növekedése nélkül.
A mikrofonok alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy az elő­
erősítők kapcsain megjelenő zajfeszültség értéke annál kisebb, mi­
nél kisebb a bemeneti, vagy más néven lezáró ellenállása. Ez tehát a
kis belső ellenállású, ill. kis kimeneti impedanciájú mikrofonok al­
kalmazását teszi indokolttá.
A kis belső ellenállású mikrofonokhoz hosszabb vezeték csatlakoz­
tatható az erősítőhöz való hozzákapcsolásukhoz, a nagy belső ellen­
állású mikrofonok pedig csak rövid vezetékkel kapcsolhatók az erő­
sítőhöz.

Vezetékkapacitás
A hangtechnika gyakorlatában közismert tény, hogy a nemkívánt
zajfeszültség növekedését úgy lehet megelőzni, ha a vezetékpárt
fémhuzalból szőtt „árnyékolóharisnyával” vesszük körül, amit az

22
erősítő „földpont” -jához kapcsolunk. Ez a módszer azonban bizo­
nyos határon túl nem csökkenti a zajt.
Egy vezetékpár két ere között adott mértékű kapacitás van, ami a
vezeték hosszával arányosan nő. Ez a vezetékkapacitás a mikrofon
és az erősítő összekapcsolásakor jelentősen befolyásolja a hangfrek­
venciás átvitelt, m ert úgy működik e komplexumban, mint a m ikro­
fonnal párhuzamosan kapcsolt kondenzátor.
Minél nagyobb egy mikrofon belső ellenállása, annál jobban érvé­
nyesül a vezetékkapacitás „kondenzátorhatása” , ami abban nyilvá­
nul meg, hogy a közvetített hangképben erősen vágja a magas hango­
kat. Viszont minél kisebb a mikrofon belső ellenállása, ez a vezeték­
kapacitás annál kevésbé érvényesül, még hosszabb vezeték alkalmazá­
sakor is.
Korszerű mikrofonfajták
Am int az előzőekben már szó volt róla, a hangtechnika jelenlegi gya­
korlatában főként négy mikrofonfajtát alkalmaznak szélesebb kör­
ben. Ezek a következők:
a) A dinamikus (mozgótekercses) mikrofon
b) Szalagmikrofon
c) Kondenzátormikrofon
d) Elektretm ikrofon
A továbbiakban mi is csak e négy mikrofonfajta közelebbi megisme­
résével foglalkozunk.

• A m ozgótekercses (dinam ikus) m ikrofon

A z általánosan csak dinamikus mikrofonnak nevezett mikrofonfajta

felépítése leginkább egy dinamikus hangszóróéhoz hasonlítható. Ru­
galmas felfüggesztésű műanyag membránja állandó mágnessaruk előtt
helyezkedik el. A membrán egyik oldala közvetlenül érintkezik a lég­
térrel. Hátoldalára gyűrű alakú tekercs van rögzítve. A tekercs a
mágnessaruk közé süllyed be, s ebben az állandó mágneses térben
mozog, ha a membrán felületére jutó hanghullámok megrezegtetik.
A tekercs végpontjairól az így indukált hangfrekvenciás váltakozó­
feszültség elvezethető.
A z egyszerű mozgótekercses mikrofon nyomásérzékeny. Jelleggör­
béje nagymértékben függ a membrán alakjától, méreteitől és külső
kivitelétől. A különböző mozgótekercses mikrofonokban körkörös
alakú, félgömbölyű vagy kúpszerű, esetleg gömbsüveg alakú memb­
ránokat alkalmaznak. A kombinált felépítésű mozgótekercses mik­
rofonok lehetnek sebességérzékenyek is, vagy kardioid jelleggörbé-
jűek.

23
 Felfüggesztés

A z elektrodinamikus jelátalakítás elvileg torzításmentes. A gya­

korlatban azonban, ha viszonylag nagy a membránfelület és a hang­
forrás pontszerű, s erősen irányított hanghullámnyalábokat sugároz
ki a membránra, időkülönbség keletkezik az oldalirányból érkező
hanghullámok útkülönbsége miatt. A membránátmérőnél kisebb
hullámhosszúságú hangfrekvenciás rezgés esetében már jelentős mér­
tékű fázistorzítás keletkezik az elektromos jelnél.
Ha a membránátmérővel azonos hullámhosszúságú hangrezgés jut
a felületére, akkor a jobb oldalra ható nyomás kiegyenlítődik a bal
oldalra ható nyomással és ellenfázisban van vele. Ilyenkor nulla ki­
meneti feszültséget kapunk. Mindkét jelenség a magasabb hangú rez­
gések tartományában jelentős, és csökkenti a m ikrofonok érzékeny­
ségét az oldalirányból érkező nagyobb frekvenciájú rezgésekkel
szemben.
E jelenségek csökkentésére igen kis méretű membránfelület alkal­
mazása a lehetőség. Minél kisebbek a membránfelületek, annál na­
gyobb frekvencián észlelhetők ezek a káros hatások. Teljes mérték­
ben ugyan nem küszöbölhetők ki, de a hatás kitolható a hallástarto­
mány felső határáig, ahol már nincs túlzo tt jelentősége.
A mikrofon felépítésének és külső kivitelének hátrányai elsősor­
ban a frekvenciaátvitel minőségét befolyásolják. E tekintetben leg­
előnyösebb a gömbszerű mikrofonház, vagy az áramvonalas, szivar
alakú vékony mikrofonház. A korszerű hangtechnikában mindkettő
megtalálható.
A mozgótekercses m ikrofonok érzékenysége típusonként válto­
zó: 0,1 .. .0,2 mV/;jibar. Kimeneti jelfeszültségük igen kicsi, 0,1 . . .
. . . 0,5 mV. A m int az előzőekben erről már szó volt, kimeneti impe­
danciájuk 2 0 .. .200 Q közötti érték. A kis jelfeszültség és impedan­
cia nem teszi lehetővé, hogy a mikrofont túl hosszú kábellel csatla-

24
koztassuk az erősítőhöz. Ezért azt a megoldást alkalmazzák, hogy a
max. 2 m hosszúságú közvetlen mikrofon vezeték után vagy előerő­
sítőt, vagy m ikrofontranszformátort iktatnak be, és ennek felerősí­
tett jelfeszültségét vezetik tovább — ha ez szükséges — nagyobb
távolságra.
A jelenleg gyártott, korszerű dinamikus m ikrofonokat sok eset­
ben beépített, kis méretű illesztőtranszformátorral látják el és már a
mikrofonházból kivezetett jeláram igen hosszú kábelen is elvezet­
hető az erősítőhöz.
A mozgótekercses m ikrofonok frekvenciaátviteli jellemzői t í­
pusonként változók. Egy adott tűréshatáron belüli frekvenciaátvitelt
befolyásolja a mikrofon membránjának a kivitele, minősége és alak­
ja, valamint az ezt körülvevő mikrofonház külső kivitele.
Míg korábban, tíz-tizenöt évvel ezelőtt jelentős részben alumíni­
umból készítették a membránokat, ma már szinte kivétel nélkül mű­
anyagból készítik. A műanyag rugalmassága, tehetetlensége és fel­
függesztési módja, mind függvénye a frekvenciamenet egyenletessé­
gének.
A z átlagos minőségű, ún. beszéd m ikrofonok frekvenciaátvitele
80 . . .12 000 Hz, ± 4 . . .6 dB tűréshatáron belül. Természetesen
ez a frekvenciamenet tágabb határok között is megadható (egyes
gyárak meg is teszik) s ezáltal látványosabb frekvenciamenet is „rá ­
fogható” egy-egy gyengébb típusra. Pl. 6 0 . . . 16 000 Hz±10 dB.
Csakhogy egy ilyen adatból ugyanazt olvashatjuk ki, mint egy korrek-

7. ábra
A dinamikus mikrofon membránjára jutó,
oldalirányból érkező hanghullámnál
K a n g íc rró s
keletkező időkülönbség szemléltető vázlata

25
(dB)

20 50 100 200 500 1000 2000 5000 10000 20000

0)
(dB)

(dB)

8. ábra
Összehasonlító jelleggörbék a különböző minőségű dinamikus mikrofonok
frekvenciaátvitelének a jellemzésére
a) átlagos minőségű beszédm ikrofon; b) H i— Fi minőségű dinamikus m ikro fon ; c) stúdióminőségű
m ikrofon

tebbül megadott, szűkebb tűréshatárok közötti, kisebb frekvencia­

átvitelből: az adott mikrofontípus közepes minőségű.
A félprofesszionális és H i— Fi minőségű mozgótekercses mikrofo­
nok frekvenciaátvitele 6 0 ... 16000 H z ± 4 dB-en belül, de nem rit­
ka e kategóriában a még kisebb tűréshatáron belüli széles sávú át­
vitel sem. Ezeket a mikrofonokat már nemcsak dialógus közvetíté­
sére ajánlják, hanem zenei tárgyú felvétel készítéshez is. Itt azonban
meg kell jegyezni, hogy a mozgótekercses (dinamikus) mikrofonok

26
főként szólófelvételekre alkalmasak. Zenekari játék- vagy kórusfel­
vételhez egyetlen m ikrofont használni nem célszerű.
A z elektrodinam ikus jelátalakítás elvileg torzításmentes. A gya­
korlatban a membránátmérő szabja meg, hogy a már em lített fázis­
torzítás milyen mértékű az átvitelben. A jelenleg gyártott, viszony­
lag kis méretű membránok használatával még az átlagos minőségű
mozgótekercses m ikrofonok torzítása sem nagyobb 2%-nál, a fél­
professzionális és H i— Fi mikrofonok pedig 0 ,5 .. .1,5% közötti to r­
zítási érték m ellett közvetítik a megadott frekvenciaátviteli sávot.

# A szalagm ikrofon

A z egyébként szintén elektrodinamikus elven működő mikrofonfaj-

ta elvi működése a mágneses fejhallgatóéhoz hasonlítható leginkább.
Rugalmas felfüggesztésű, leheletvékony alumínium membránja egy
vagy két tekerccsel ellátott állandómágnesű pofák előtt mozog a
felületére jutó hanghullámok rezgéseinek az ütemében. Ennek hatá­
sára folyamatosan változik a membrán és a mágneses pólusok közöt­
ti légrés szélessége is. Ez a légrésváltozás folyamatosan változtatja a
mágneskör mágneses ellenállását, s így a mágneskör fluxusa is inga­
dozik a hangrezgés ütemében. Ily módon a hangrezgéssel arányos
váltakozófeszültség indukálódik a tekercsekben, ami arról elvezet­
hető.
A szalagmembrán belső ellenállása önmagában rendkívül csekély,
általában 0,1 Q. Emellett a hanghullámok hatására keletkező rezgé­
se közben igen kis jelfeszültség keletkezik, ami csak úgy vezethető
el hosszabb távolságra (akár 1 . . . 2 m-re is), hogy a mikrofonházba
kis méretű transzform átort építenek be. Ez egyrészt feltranszfor­
málja az igen kis feszültséget, másrészt a szalag kis ellenállását illesz­
ti a kimeneti vonalhoz.

27
 A felhasznált transzform átorok általában 1 :45 áttételűek, ami 200
Q-os kimeneti impedanciát eredményez.
A szalagmikrofon működési módjánál fogva sebességérzékeny és
nyomásérzékeny m ikrofonként is kialakítható. Ha a mikrofonház
olyan kivitelű, hogy a*hanghullámok mindkét oldalról akadálytala­
nul a szalagmembrán felületére juthatnak, akkor sebességi m ikro­
fon állítható elő, nyolcas alakú irányjelleggörbével (kettős gömbka­
rakterisztika). Ha azonban a szalagmembrán egy akusztikailag zárt
üreg előtt rezeg (tehát csak élőiről juthatnak a felületére hanghullá­
mok), akkor nyomásmikrofon állítható elő, amelynek kör alakú irány­
jelleggörbéje van (egyes gömbkarakterisztika).
A korszerű szalag mikrofonokat kardioid jelleggörbével is készí­
tik. Ilyenkor a szalagmembránt két részre osztják a mikrofonházon
belül. A z egyik szalagrész zárt akusztikai labirinthoz csatlakozik és
nyomásmikrofonként m űködik; a másik szalagfél mindkét oldalán
nyitott és sebességi m ikrofonként működik. E kombinációval létre­
jövő irányjelleggörbe vese alakú, mivel az egyes membránrészek egy­
mással elektromosan sorba vannak kapcsolva. A kör és a nyolcas
irányjelleggörbéjük összeadódva egyoldalas vese alakú jelleggörbét
alakít ki.
A szalagmikrofonok egyes típusai igen jó hangátvitelt biztosítanak.
Ezért főként stúdiócélokra alkalmazzák őket, bár az utóbbi években
számos félprofesszionális H i— Fi m ikrofont is gyártottak ilyen kivi­
telben. A stúdiócélú mikrofonokat beszéd- és zenei közvetítésre
egyaránt használják. Különleges tulajdonságai közé tartozik, hogy a
közeltéri közvetítés esetén nagymértékben kiemeli a mély hango­
kat, ami az emberi hang visszaadásában irreális hangzást — öblös,
mély hangzást — eredményez (különösen a férfi hangnál érvényesül
ez a hatás).
Membrán Membrán Z á rt labirintus

m a
El < □
a!
■£
ESI < C3 . Jű
E3 „ <
Q , <
E3
13
,
.
N
s
a "■ ez
□ < El 7“ re

Zárt ürea
a) b) " c)
10. ábra
A szalagmikrofon háromféle érzékenysége szerinti kialakításmódja
a) nyolcas karakterisztika; b) körkarakterisztika; c) vese alakú karakterisztika

28
 20 50 100 200 500 1000 2000 5000 10000 20000 Hz
Frekvencia-----

a)

i dB
T 40
-S 30
E

^ 0
20 50 100 200 500 1000 2000 5000 10000 20000 Hz
F re k v e n c ia ------ » -

b)

c)
11. ábra
összehasonlító jelleggörbék a különböző minőségű szalagmikrofonok jellemzésére
a) közhasználatú szalagmikrofon; b) H i— Fi minőségű szalagmikrofon; c) stúdióminőségű
szalagmikrofon

A zenei hangközvetítésnél ezt a hatását direkt felhasználják a

mély hangú szólóhangszerek kiemelésénél. Pl. jazz-felvételeknél
bőgőmikrofonként alkalmazzák, de ugyanígy közvetítik a basszusgi­
tár hangját is.
Kardioid jelleggörbéje révén, előnyösen használható a felvételi
helyszínen keletkező zajok és az akusztikai visszacsatolás csökkenté­
sére, ill. a stúdióterem káros utózengésének' a csökkentésére is, a
közvetített hangképben.
 E mikrofonfajták erősen Irányítottak. Érzékenységük 0,1 mV/[i.bar.
A közepes minőségű szalagmikrofon frekvenciaátvitele 3 0 ... 14000
H z± 6 dB-en belül, a stúdióminőségű típusoké 3 0 ... 16 000 H z±
4 dB-en belül.
Zajszintje kisebb, mint a mozgótekercses mikrofoné. Torzítása
0,5 . . . 1,5% között típusonként változó.

• A kondenzátorm ikrofon

A különféle mikrofonfajták közül az elektrosztatikus elven működő

kondenzátormikrofon a legjobb minőségű hangátalakító. Felépítése
alapján egy olyan levegő dielektrikum ú kondenzátorhoz hasonlít­
ható, amelynek egyik fegyverzete rögzített, töm ör, a másik pedig
könnyű, mozgatható. E kondenzátor két fegyverzete közötti távol­
ságot a könnyű, mozgatható fegyverzetre jutó hanghullámok rezgé­
sei folyamatosan változtatják. E rezgések hatására változik a két fegy­
verzet közötti kapacitás is.
A mikrofonban kialakított kondenzátor mozgó fegyverzete a
membrán. A gyakorlatban ezt erősen kifeszített alumínium vagy
aranyfóliából, vagy a felületén fémbevonattal vezetővétett műanyag
hártyából készítik. A membrán vastagsága 0,3 .. . 0,5 (jim, felülete
3 . . . 5 cm2.
A mozgó és a rögzített fegyverzet kb. 10 ^ím távolságra van egymás­
tól. A z em lített membránfelület m ellett 7 0 — 100 pF kapacitás
adódik. A fegyverzetek között légpárna van, ami azt biztosítja, hogy
a mozgó elektróda (membrán) mindig alaphelyzetbe térjen vissza a
hangrezgés megszűnte után. E légpárna rugalmasságát, s ezzel
együtt a membrán-visszatérítő erőt úgy növelik, hogy az álló fegy­
verzet töm ör anyagába apró lyukakat fúrnak. A furatok nem befolyá­
solják lényegesen a mikrofon kapacitásértékét.

Ellenelektróda

12. ábra
Szigetelés A kondenzátormikrofon felépítési vázlata

30
 A z így kialakított kondenzátort egy MQ nagyságrendű ellenállá­
son keresztül, adott üzemi feszültségre tö ltik fel egyenáramú fe­
szültségforrásról. Ha a membránfelületre hangrezgés jut, megválto­
zik a két fegyverzet távolsága, s ezzel együtt változik a kapacitásuk
is. A töltéskiegyenlítés hatására áram folyik át az ellenálláson, ami
a kimeneti kapcsokról hangfrekvenciás váltakozófeszültségként el­
vezethető.
Mivel a mikrofon által keltett feszültség a membrán kitérésével
arányos, állandó hangnyomás esetén minden frekvenciaponton azo­
nos mértékű membrán kitérést kapunk. Ez viszonylag könnyen meg­
valósítható, hiszen a membrán saját tömege elenyészően kicsi, s
igen erősen kifeszített. Ez lehetővé teszi, hogy nem keletkeznek re­
zonanciacsúcsok az átviteli jelleggörbén. A membrán önrezgései ál­
talában a közvetítendő hangfrekvenciás sáv felett vannak, s nincse­
nek hatással a hallástartományba eső hangképre.
A kifeszített membrán kitérése igen csekély, ezért tehetetlensé­
ge elenyésző. Ez okozza, hogy a kondenzátor m ikrofonok harmoni­
kus torzítása nagyon kicsi. A gyakorlatban 0 ,3 .. .1% közötti to rzí­
tási tényezővel számolhatunk, gyártmánytól és típustól függően.
A kondenzátormikrofon belső ellenállása igen nagy, kimeneti jel­
feszültsége pedig igen kicsi. Erősítő nélkül csupán 0,05 . . . 1 mV jel­
feszültséget szolgáltat a membránra ható hangnyomástól függően,
1 0 ... 100 MQ kimeneti impedancián. Ilyen viszonyok mellett a
hangfrekvenciás jelfeszültség még rövidebb (0,5 . . . 1 m-es) kábelen
sem vezethető, a jel— zaj viszony jelentős romlása nélkül. Emiatt a
mikrofonházba építik be a 1 0 0 ...2 0 0 M ü bemeneti impedanciájú
előerősítőt, amihez 3 . . . 4 cm hosszú vezetékkel csatlakoztatják a
mikrofont.
A kondenzátorm ikrofon-erősítők kivitele és felépítése az elektro­
nikai erősítőelemek fejlődésével együtt korszakonként változott.
A z elektroncsöves erősítéstechnika idején egy- és kétcsöves elő­
erősítőket építettek be a viszonylag nagy méretű mikrofonházba.
Ez szolgáltatta egyúttal a kondenzátor számára szükséges 1 0 0 ... 150
V polarizáló feszültséget is.
A tranzisztoros erősítéstechnika bevezetése maga után vonta a mi­
niatürizálás lehetőségét is. A hatvanas évek elejétől kezdődően diszk­
rét áramkörös, tranzisztoros előerősítőket készítettek. Itt külön
megjegyzendő, hogy kezdetben, a germánium tranzisztoros előerő­
sítőkkel nem értek el túl jó jel— zaj viszonyt, e tranzisztorok viszony­
lag nagy zaja miatt. A kis egyenfeszültséggel működő előerősítőkben
transzformátorral állították elő a polarizáló feszültséget.
A z integrált áramkörös erősítéstechnika tette lehetővé, az eddig
készíthető legjobb jel— zaj viszony mellett működő kondenzátor-

31
dB I
40 4-4-4 --- — lfl°
:5dB
30 i
---
20 Iö U _
r-J
10 |
0 I |
20 50 100 200 500 1000 2000 5000 10000 20000 Hz
F re k v e n c ia -------

a)

d3
AD IL5dB
f
30
20 - IÖU
K'
\
10
0
50 100 200 500 1000 2000 5000 10000 20000 Hz
F r e k v e n c ia -------

b)
13. ábra
Összehasonlító jelleggörbék a különböző minőségű kondenzátormikrofonok
jellemzésére
a) H i— Fi kondenzátorm ikrofon; b) stúdiócélú kondenzátorm ikrofon

m ikrofonok gyártását. Itt már az igen kis méretű mikrofon ház al­
kalmazása a jellemző, beépített erősítővel.
A kondenzátormikrofon frekvenciaátvitele és jel— zaj viszonya —
a már em lített tényezők miatt — szorosan összefügg az alkalmazott
előerősítő fajtájával és annak minőségével.
A z elektroncsöves előerősítők használata mellett, s a korabeli
technológiával készített kondenzátormikrofonok frekvenciaátvitele
átlagosan 4 0 ... 16 000 H z ,± 2 dB-en belül. A tranzisztoros erősítés­
technika bevezetése javított a frekvenciaátvitelen (általában 3 0 . . .
18 000 H z ± 2 dB), azonban az elektroncsöves erősítőkhöz viszonyít­
va rom lott a jel— zaj viszony. Addig, amíg egy jó elektroncsöves erő­
sítővel a kondenzátor mikrofon jel— zaj viszonya 6 0 ... 65 dB volt, a
germánium tranzisztorokkal működő mikrofoné 5 5 ...6 0 dB.
Később sikerült ezt a helyzetet jelentősen javítani, a szilícium
tranzisztorok bevezetésével. A jelenlegi is gyártott szilícium tran­
zisztoros, diszkrét áramkörű előerősítővel működő professzionális
kondenzátormikrofonok frekvenciaátvitele 2 0 ... 20 000 Hz + 1dB.
Jel— zaj viszonya 65 .. .70 dB.

32
 A z integrált áramkörös előerősítővel működő kondenzátormikro-
fonok frekvenciaátviteli és jel— zaj viszony jellem zői hasonlók a szi­
lícium tranzisztoros erősítővel működőéhez.
A z előerősítők kimeneti impedanciáját nemzetközileg egységesen
200 Q-ra készítik. Kim eneti jelfeszültség: 5 . . . 10 mV. Ez már lehe­
tővé teszi a hangfrekvenciás jelfeszültség hosszabb árnyékolt kábel­
re kapcsolását is, a jel— zaj viszony jelentősebb romlása nélkül.
A kondenzátorm ikrofonok különböző típusait nyomásérzékeny,
sebességérzékeny és kombinált kivitelben készítik. A rögzített, tö ­
mör fegyverzet mechanikai kialakításával meghatározható a m ikro­
fon fizikai működésmódja és irányjellege. A rögzített fegyverzetbe
fúrt lyukak helyzete és alakja meghatározza a mikrofon nyomás-,
vagy sebességérzékeny jellegét. Emellett kialakítható kombinált
nyomás- és sebességérzékeny mikrofonfajta is.
Ha a töm ör fegyverzetbe fúrt lyukak mindegyike a rezgő membrán
oldaláról indul befelé, de nem halad végig az álló fegyverzeten, nyo­
másmikrofont kapunk, mivel a membrán egyik oldala zárt és csak
elölről juthatnak rá hangrezgések. Ilyenkor az irányjelleggörbe sík­
ban körkörös, egyoldalas, gömb alakú.
Ha a rögzített fegyverzetbe fúrt lyukak keresztülhaladnak annak
anyagán (vagyis a töm ör fegyverzetet teljesen keresztülfúrják), a
membránra két oldalról juthatnak hangrezgések. Ez kétoldalas irány­
jelleggörbét eredményez, ami síkban nyolcas alakú (a nyolcas nyaka
a membrán közepén van), térben kétoldalas gömb alakú. E megoldás
esetén az irányjelleggörbe független a beeső hang frekvenciájától,
így alakítják ki a sebességérzékeny mikrofontípusokat.
A kombinált nyomás- és sebességérzékeny mikrofontípusokat a
körkörös és nyolcas síkbeli jelleggörbéjű m ikrofonjellem zők egye-

b) c)
r- °'i£
•goxr
§ E°
Furdok u v ta,
Bssftaa -aj-J
G
>
Ul'—

tzzzz-

Ellen-,
elektróda I '>

14. ábra
A kondenzátormikrofon háromféle érzékenység szerinti kialakításmódja
a) körkarakterisztika; b) nyolcas karakterisztika; c) kardioid karakterisztika

33
sítésével hozzák létre. A rögzített töm ör fegyverzet furatai részben
áthaladnak anyagán, részben pedig csak üregeket képeznek mindkét
oldalon. A z álló fegyverzet egyik oldalán van kifeszítve a főmembrán,
a másik oldalán pedig egy segédmembrán, ami elektromosan nem
kapcsolódik a rendszerhez. A két membrán együttes hatására kelet­
kezik a síkban egyoldalas kardioid, vagy térben vesejellegű irány-
karakterisztika.
A kondenzátorm ikrofonok átlagos érzékenysége 0,1 . . . 0,3
mV/{Abar, zajszintje a beépített erősítőétől függ.

• A z e lek tretm lk ro fo n

A z utóbbi tíz év alatt világszerte elterjedt mikrofonfajta a hagyomá­

nyos felépítésű kondenzátormikrofon m ódosított változata, amely­
nél kiküszöbölték a kondenzátormikrofon valamennyi hátrányát,
előnyös tulajdonságainak megtartása mellett. Működési és felépítési
elve hasonló a kondenzátormikrofonéhoz, azonban nem igényel
nagy bemeneti impedanciájú előerősítőt és polarizáló tápfeszültsé­
get.
A mikrofon membránja ún. „elektretrétegből” készül. Ez nem más,
mint vékony szigetelőfólia, aminek két oldali felületén egymással
ellentétes polaritású töltés van felhalmozva. Ezt a elektretfóliát úgy
készítik, hogy a szigetelőanyagot fel melegítve elektrom os erőtérbe
helyezik, ahol molekulái polarizálódnak. A szigetelőfóliát ebben az
elektromos térben hagyják kihűlni. Ezzel a megoldással a két felüle­
ten polarizált töltés rögzítődik, és hasonlóan az állandómágneses tér­
erőhöz, állandó elektrom os töltésű té r keletkezik.
A z elektretfólia külső felületére vékony fémréteget gőzölögtet-
nek, s ez képezi a kondenzátor egyik fegyverzetét. A másik fegyver­
zet rögzített, merev fémtest, amelyhez az elektretfólia szigetelőol­
dalával hozzásimul.
A z elektretfólia és a fémtest között |xm nagyságrendű légrés van.
A merev fegyverzetet apró furatokkal perforálják. így a légrés akusz­
tikusán kapcsolódik a merev fegyverzet mögötti zárt üreghez. A z
ebben levő levegő nyomása növeli a membrán rugalmasságát — így
a rezgési amplitúdót is. Ezáltal nő a mikrofon érzékenysége is.
A membránfólia rendkívüli vékonysága viszonylag nagy kapacitást
eredményez, ami kb. háromszorosa a hagyományos felépítésű kon­
denzátormikrofonénak. Ezzel arányosan a belső ellenállása kisebb,
mint a kondenzátor mikrofoné. Ez könnyebbé teszi a hozzá szüksé­
ges előerősítő építését is, ugyanakkor polarizáló feszültségre egy­
általán nincs szüksége.

34
 Fémezés
E le k t r e t fó lia
\
1
'A V/Z,

L é g té r
W /M /M

s i N ,/ i i
D o b o z fe n e k A z e lle n e le k tro d a E lle n e le k t r o d a
p e r f o r á c ió i H a n g f r e k v e n c iá s
e lő e r ő s ít ő
a)

15. ábra
A z elektretmikrofon felépítési vázlata

A z átlagos minőségű elektretm ikrofon frekvenciaátvitele 2 0 . . .

...2 0 000 Hz között ± 3 dB-en belül lineáris. A leggyakrabban elő­
forduló kimeneti impedanciák 50 Q, 250 Q, 600 O és 1 kQ.
A z egyszerűbb felépítésű elektretm ikrofonokkal elérhető jel— zaj
viszony 4 6 ...5 5 dB, a kiemelkedően jó minőségű típusoknál 6 0 ...
...6 5 dB.
A z elektretm ikrofon használatánál felmerülhet több olyan fizi­
kai tényező, ami magyarázatra szorul. Közism ert, hogy az elektre-
tek Idővel arányosan veszítenek töltésükből, tehát csökken a kapa­
citásuk. A z elektretm lkrofonok tömeges gyártása előtt végzett japán
vizsgálatok kimutatták, hogy a mikrofon membrán céljára gyártott
elektret felezési ideje (az az idő, amíg az eredeti töltés a felére csök­
ken), 1 0 0 ... 110 év. A z ezzel együtt járó érzékenységcsökkenés még
ennél is lassúbb az elektretm ikrofonoknál. A fóliaszerű elektretré-
tegeknél különleges kompenzáló hatás érvényesül. Am int csökken
az elektret töltése, csökken a fegyverzetek közötti vonzóerő is,
ami a membrán nagyobb amplitúdójú kiteresét teszi lehetőve. Ez­
által az elektretm ikrofon érzékenysége a töltéscsökkenés ellenére,
megközelítőleg állandó marad 8 0 ... 100 év időtartamban.

35
 F re k v e n cia ------ »-

Q)

i I ’
I j . r
—
4-. - p * ! =

4- !
. X
- *■%
1 — T T
—

t T - r r
20 50 100 200 500 1000 2000 5000 10000 20000 H í
Frekvencia-----

b)
16. ábra
Összehasonlító jelleggörbék a különböző minőségű elektretm ikrofonok
jellemzésére
a) egyszerű, kazettás magnóba b eé p ített típus; b) H i— Fi elektretm ikrofon

A z elektretm ikrofonokat különféle kivitelben készítik. Ha túlsá­

gosan csökkentik a membrán méreteit, a mikrofon kevésbé érzékeny
a mély hangokra, s csak a 1 0 0 ... 150 Hz fölötti tartományban biz­
tosított lineáris átvitelt.
A kis méretű telepes kazettás magnókba beépített elektretm ik­
rofonok mind 1 ...1 ,5 cm2 membránfelületűek, hogy a magnetofon
futóművének a rezgéseit (amik főként a 100 Hz alatti tartományba
esnek) ne vegyék fel a hasznos jellel együtt.
A H i— Fi célokra használt elektretm ikrofonok membránfelülete
2 . . . 5 cm2, típustól függően. Átlagos érzékenység kis méretű mik­
rofonoknál 0 ,1 ...0 ,2 mV/fjibar, H i— Fi mikrofonoknál 0 .5 ...1
mV/^bar.
A z elektretm ikrofon kis jelfeszültségének felerősítésére korszerű
térvezérlésű tranzisztoros bemenetű diszkrét, vagy integrált áram­
körös előerősítőt alkalmaznak, amelyet többnyire beépítenek a
mikrofonházba.
A magnetofonokba beépített elektretm ikrofon előerősítőjét több­
nyire egyetlen integrált áramkörben vonják össze, amit a magnóerő­
sítővel közös panelon helyeznek el.

36
1.1.2.
A m ikrofonok alkalmazása

A különféle hangtechnikai eszközök és készülékek közül, a m ikrofo­

nok alkalmazása és használata kívánja a legtöbb kísérletezést és ta­
pasztalatot. A z a cél, hogy a természetben keletkező különféle
hangjelenségeket valósághű jelleggel közvetítsük vagy rögzítsük,
már az első lépésnél, az alkalmazott mikrofontípusnál vagy annak el­
helyezésénél meghiúsulhat.
A z előzőekben ism ertetett négy mikrofonfajta — amelyeket ma
is széles körben alkalmaznak — , igen széles minőségi skálát képvisel.
Bár a H i— Fi célú típusok között minden fajta képviselőjét megtalál­
hatjuk, mégsem helyettesíthető egyik a másikkal (pl. egy kondenzá­
torm ikrofon egy mozgótekercses mikrofonnal).
Mint tudjuk, az emberi hallástartomány igen széles frekvenciaha­
tárok között mozog. A normális kétfülű hallással rendelkező, egész­
séges átlagéletkorú ember kb. 2 0 ... 16 000 Hz közötti tartomány­
ban érzékeli az alaphangokat, és kb. 2 0 ... 20 000 Hz között a felhar-
monikusokat. Fiziológiai kutatások során azonban kimutatták, hogy
az abszolút hallású, vagy az „éleshallású” emberek még a 20 000 Hz
feletti felharmonikusokat is hallják.
Mindezt figyelembe véve, számításba kell venni, hogy a különféle
működési elvű m ikrofonok milyen tartományban képesek lineárisan
vagy még elfogadható tűrés mellett átalakítani az alaphangokat és a
felharmonikusokat.
A z egyes mikrofonfajták általában egységesen alkalmasak a 40 . . .
16 000 Hz közötti alaphangtartomány közvetítésére. A felharmo­
nikusok maradéktalan átalakítása, vagy megfelelő szintű jelfeszült­
séggé alakítása azonban már nem ilyen egységes. A z egyszerűbb ki­
vitelű mikrofonmembránok 16 000 Hz felett már nemcsak az alap­
hangokat, de a felharmonikusokat sem képesek kellő feszültség-
szintté alakítani. Ennek ismeretében tehát szükség van olyan mér­
legelésre, amely lehetőséget nyújt a megfelelő összhang megterem­
tésére a mikrofon által képviselt hangátviteli minőség és a közvetí­
tendő hangjelenség frekvenciatartománya között.
A természetben előforduló, közvetítendő hangjelenségeket a
gyakorlatban négy csoportra oszthatjuk:
• Dialógus
• Állathangok
• Zajok és zörejek
• Zene
E hangjelenségek műfaji megoszlása rendkívül szerteágazó.

3
 Dialógusnak az emberi beszédet nevezzük. A z emberi beszéd —
mint közvetítendő hangjelenség — szinte minden hangfelvételi mű­
fajban előfordul:
• Nyelvtanulás
• Oktatás, tanulás
• Fi lm hangosítás
• Riportfelvételek
• Hangjátékok
• Versmondás
• Családi beszélgetések
• Értekezletek
• Társasági beszélgetések
• Gyűléstermi felvételek
Természetesen ez a felsorolás sem teljes, de a legjellemzőbb dialógus­
felvételi műfajokat összefoglalja. Mindezek ismeretében már lehető­
ségünk van arra, hogy a műfaji sajátosságok figyelembevételével,
meghatározzuk a szükséges mikrofonfajtát.
Ahhoz, hogy a közvetítendő hangjelenséget a lehető legjobb minő­
ségben vigyük át, feltételezzük, hogy minden műfaj felvételéhez op­
timális minőségű hangátviteli berendezés vagy hangrögzítő készülék
áll rendelkezésünkre.
A hangtechnikai gyakorlat szerint közepes minőségű, mozgóteker­
cses m ikrofont használhatunk nyelvtanulási, oktatási, tanulási dialó­
gusfelvételekhez és családi beszélgetésekhez. Felépítésénél és olcsó­
ságánál fogva, ez a mikrofonfajta a legelterjedtebb. A nagy sorozat­
ban gyártható mozgótekercses mikrofonkapszulákat fröccsöntött
műanyag házba szerelik. E mikrofonok közepes érzékenységűek,
általában síkban kör- vagy kardioid karakterisztikájúak.
Riportfelvételekhez, hangjátékokhoz, filmhangosítási célra több mik­
rofonfajta is alkalmazható. Egyrészt felhasználhatók a magasabb mi­
nőségi követelményeket kielégítő mozgótekercses mikrofonok, a
H i— Fi célra gyártott szalagmikrofonok és a széles körben elterjedt
elektretm ikrofonok.

17. ábra
Egyszerű felépítésű, magnóhoz csatlakoztatható, közepés minőségű dinamikus
mikrofon pillanat— állj távkapcsolóval ellátva, nyelvtanulási, oktatási és tanulási
célokra

38
 18. ábra
H i— Fi minőségű dinamikus mikrofon hangfelvételekhez
( A K G D 170E)

A z elektretm ikrofonok alkalmazásával kapcsolatban azonban mi­

nőségi megkülönböztetés szükséges, a különféle kazettás magnókba
beépített típusok és az önálló mikrofonházba szerelt elektretkapszu-
lák között.
A hangfelvételi tapasztalat azt mutatja, hogy a hangrögzítő ké­
szülékekbe beépített elektretm ikrofonnal rögzített felvételek jel—
zaj viszonya kb. 8 . . . 10 dB-lel rosszabb, mint az önálló m ikrofonok­
kal készített felvételeké. Ennek egyrészt az az oka, hogy a beépített
mikrofon kapszulák olcsó szériapéldányok, amelyek már eleve gyen­
gébb minőséggel rendelkeznek. Másrészt rontja az elérhető jel— zaj
viszonyt a magnetofon futóművének mechanikai eredetű zaja, ame­
lyet bármilyen kis mértékben is, de felvesz a mikrofon. A beépített
elektretm ikrofonoknál figyelembe kell venni azt is, hogy az alsó
frekvenciahatár (éppen a mechanikai eredetű zajok kirekesztése ér­
dekében), csak 1 0 0 . .. 150 Hz körüli. Ez már önmagában is irreális­
sá teszi a hangvisszaadást.
A z önálló m ikrofonként készített elektretm ikrofonok hangátvi­
teli minősége és jel— zaj viszonya ma már vetekszik a legjobb minő­
ségű kondenzátormikrofonokéval. Ez is az oka annak, hogy dialógus­
felvételre — az énekhangfelvétel kivételével — nem ajánlunk kon­
denzátormikrofont, főként az indokolatlan költségnövekedés miatt.
A z értekezletek, társasági beszélgetések és gyűléstermi beszédfel­
vételek közvetítéséhez két mikrofonfajtát alkalmaznak szélesebb kör­
ben: mozgótekercses m ikrofont és elektretm ikrofont. Mindkét mik­
rofon használatakor az érthetőség a legfőbb cél. Ezt különösen olyan

39
19. ábra
Értekezletek, gyűlések felvételéhez és közvetítéséhez a nagyobb jelfeszültség
elérésére több mikrofont helyeznek el egy állványra, amelyeknek a jelét
hangkeverővel egyesítik

helyiségekben, nagyobb termekben nehéz megvalósítani, ahol már

elég nagy az utózengési idő és a visszhang.
Utoljára hagytuk a versmondás felvételét és közvetítését, ami az
összes dialógusműfaj közül a legnehezebb feladat. A vers zenei jel­
legénél fogva nem hasonlítható egyetlen más dialógusfajtához sem.
Közvetítése vagy felvétele esetén két fontos irányadó szempont me­
rül fel: vagy egyéni versmondást közvetítünk, vagy szavalókórust.
Mindkét esetben szélessávú mozgótekercses, kondenzátor-, vagy
elektretm ikrofont célszerű használni. Mozgótekercses m ikrofonok­
nál főként azt kell figyelembe venni, hogy van-e mélyhangvágó szű­
rője vagy nincs. Ilyen hiányában ugyanis, különösen mély férfiének
esetén, számítani lehet a mély hang túlzott kiemelésére, ami a mozgó­
tekercses m ikrofonok működési elvéből adódó jelenség.
Állathangnak nevezünk minden olyan eredetű és a természetben
előforduló hangjelenséget, amit emlősállatok, madarak, rovarok,

40
hüllők stb. adnak ki, és az emberi hallószervvel is felfogható, érzé­
kelhető. Hangfelvételi célként főként a következők fordulhatnak
elő:
# Emlősállatok hangja
# Madárhangok
# Rovarhangok
# H üllők hangja
# Vízi állatok hangja
A z állathangok felvétele és rögzítése különleges felkészültséget
igényel, amatőrtől és hivatásos szakembertől egyaránt. A használt
mikrofontípusnak nagyérzékenységűnek, és széles frekvenciasáv át­
vitelére alkalmasnak kell lennie.

20. ábra
Versmondás és szavalókórus közvetítéséhez igen jól használható az A K G c 34
típusjelű sztereo kondenzátormikrofon

41
 Ezért legcélszerűbb a kondenzátorm ikrofonok és az elektretm ik­
rofonok használata. Míg a stúdiótechnikában főként kondenzátor­
mikrofont, az amatőrtechnikában elektretm ikrofont alkalmaznak.
Ez utóbbit főként az olcsósága miatt.
A ttól függően, hogy a rögzíteni kívánt állathangok milyen térben
keletkeznek, cserélni kell a m ikrofonokat irányérzékenység szerint.
Emlősállatok szólóhangjának felvételéhez irányított jelleggörbéjű,
kardioid m ikrofontípust használjunk, míg pl. erdei madárhangfel­
vételhez kettős gömbérzékenységű, síkban nyolcas karakterisztiká­
jú mikrofont.
A vízi állatok hangjának a felvételéhez különleges kivitelű „hid-
rofon” szükséges. Ez olyan mikrofon, ami vízhatlan búrában leenged­
hető a víz szintje alá és a vízi állatok (halak, békák) hangrezgéseit a
vízben terjedő rezgések nyomásingadozásaként érzékeli.
A zajok és zörejek értelmezése kétféle szempontból lehetséges. Lé­
lektanilag zajnak nevezzük minden olyan hangot, ami színképétől
függetlenül zavarólag hat az emberre, figyelmét elvonja vagy életta-
nilag káros a szervezetre. Elektroakusztikai szempontból zörejnek
nevezzük a nem harmonikus felhangokból összetevődő, folytonos
színképű hangjelenségeket, függetlenül attól, hogy azt természetes
vagy mesterséges hangforrás bocsátotta ki.
A zörejfelvételek készítése legtöbb esetben nem öncélú hangfelvé­
tel. Főként filmhangosításhoz és hangjátékokhoz használják kiegészí­
tő hatásként. Rögzítésük azonban a megfelelő hangsúlyozhatóság
miatt külön történik, s ezután keverik a dialógushoz aláfestésként.
Zörejfelvételi célokra az eddig ism ertetett mikrofonfajták bármelyi­
ke alkalmazható attól függően, hogy milyen a zörej jellege, hangszí­
nezete és intenzitása és milyen frekvenciasávban szólal meg. Műfaji
csoportosításban a következő zörejfajták fordulhatnak elő:
• Természeti atmoszférák
• Ipari zörejek
• Közlekedési zörejek
• Háztartási zörejek
• Vízparti és vízi zörejek
• Különleges effektusok
• Harci zörejek
A zörejfelvételekhez alkalmazott mikrofonoknál elsődleges köve­
telmény a nagy érzékenység és a széles frekvenciasáv-átvitel. A z érzé­
kenységgel kapcsolatosan szükséges megjegyezni, hogy a különféle
természetes és mesterséges zörejjelenségek között előfordulhat
olyan, ami csupán néhány [xV teljesítményű (pl. szúnyogzümmögés)
és előfordulhat olyan, ami több száz W teljesítményű, (pl. lökhajtásos
repülőgép hangja közelről).

42
21. ábra
Énekhang és szóló zenei felvételhez ajánlott dinamikus mikrofon (A K G D 222)

A zörejforrások hangteljesítményén túl azonban jelentősebb a ke­

letkező hangnyomás. Ezzel kapcsolatosan különösen megszívlelendő
tapasztalatok alakultak ki a hangtechnikában.
A viszonylag kis hangnyomást keltő zörejforrások közvetítése és
felvétele nyomásmikrofonnal célszerű. E mikrofonfajtát kiválaszthat­
juk a mozgótekercses vagy a kondenzátorm ikrofonok közül egyaránt.
A zörejek között azonban számos olyan akad, amelynek forrása
rendkívül nagy hangnyomást kelt (pl. lökhajtásos repülőgép, külön­
böző ágyúlövések, robbanáshangok).
Ha ilyen zörejt közvetítünk nyomásmikrofonnal, gyakran előfor­
dulhat, hogy a membrán nem képes elviselni a rájutó hangnyomást
és elszakad vagy felakad. M indkét esetben használhatatlanná válik a

43
mikrofon. Ilyen detonációjellegű zörejjelenségek közvetítéséhez te­
hát csakis sebességérzékeny m ikrofont használjunk, amelynek memb­
ránjára mindkét oldalról hat a hangnyomás s így az kiegyenlítődik a
membránfelületek között.
Zenei hangnak nevezünk minden periodikus, összetett hangot,
függetlenül attól, hogy az természetes vagy mesterséges hangforrás­
tól származik. A hangtechnika szempontjából azonban csak a hang­
szereket és az emberi hangképző szerveket soroljuk a zenei hang kel­
tői közé.
Zenei produkciók felvételéhez és közvetítéséhez a professzioná­
lis stúdiótechnikában mozgótekercses és kondenzátorm ikrofont al­
kalmaznak. A mikrofonfajta kiválasztását az befolyásolja, hogy mi­
lyen rendszerű a közvetített zenei anyag, milyen hangszerek szólal­
nak meg, továbbá, hogy milyen rezonáns rendszerű hangszerek van­
nak többségben.
A z amatőr gyakorlatban — attól függően, hogy H i— Fi minőségű
felszereléssel közvetítjük a zenei műsort, vagy csak egyszerű házi
felszereléssel — használható mozgótekercses, kondenzátor-, vagy
elektretm ikrofon. Szalagmikrofont amatőrcélra nem készítenek
olyan jó minőségben, hogy az zenei felvételekhez használható lehet­
ne.
Hangfelvételi szempontból csoportosítva, a következő zenei fel­
vételek fordulnak elő a gyakorlatban:
• Szóló ének felvétele
• Szóló hangszer felvétele
• Szóló ének+egy hangszer felvétele
• Kamaraegyüttesek, vonósnégyesek felvétele
• Kis létszámú vegyes hangszeres együttesek felvétele
• Kórusfelvétel
• Nagy létszámú zenekarok felvétele
A felsorolt zenei felvételi műfajok előfordulásakor minden eset­
ben más-más mikrofonfajta szükséges. Énekhang felvételéhez spe­
ciális „énekm ikrofonokat” gyártanak, amelyek többsége mozgóte­
kercses mikrofon. H i— Fi felvételek készítésénél, énekhangfelvételé­
hez jól használhatók a megfelelő minőségű elektretm ikrofonok is.
Szóló hangszeres zene felvételéhez aszerint határozzuk meg az al­
kalmazandó mikrofonfajtát, amilyen a hangszer rezonátorjellege.
Rézfúvós hangszerekhez legcélszerűbb szélessávú kondenzátorm ikro­
font vagy elektretm ikrofont használni.
Fafúvós hangszerekhez és mélyhangú vonós hangszerekhez (bőgő,
brácsa, cselló) igen alkalmas a szélessávú mozgótekercses mikrofon
alkalmazása.

44
22. ábra
Szélessávú dinamikus mikrofon vonóshangszerek hangjának a közvetítéséhez

A szóló hegedű és a pengetős hangszerek hangjának a felvételéhez

szintén kondenzátor-, vagy elektretm ikrofon használata szükséges.
A z ütőhangszerek közül a dobfélék hangja jól közvetíthető kon­
denzátor- és mozgótekercses mikrofonnal is, a cintányér hangjához
azonban csak szélessávú kondenzátor-, vagy elektretm ikrofon hasz­
nálható.
Mivel a korszerű zenei felvételeket általában nem egy mikrofonnal
(vagy sztereo felvételnél egy mikrofon párral) közvetítik, hanem több
m ikrofont alkalmaznak, különféle hangszerek együttes játékához
célszerű vegyes mikrofon parkot használni. Ennek kiválasztását nem­
csak a hangszer- és mikrofonfajták párosítása jelenti, hanem a külön­

45
böző gyártmányok és típusok kiválasztása is. Ez a munka már nem­
csak általános minőségi elvi ismereteket igényel, hanem az egyes tí­
pusok és gyártmányok konkrét minőségi jellem zőinek szambavéte­
lét igényli a hangfelvétel készítőitől.

1.1.3.
Mikrofontechnika

A hangtechnikában három kategória szerint osztályozhatók a m ikro­

fonok attól függően, hogy milyen minőségű hangátviteli rendszerben
alkalmazzuk:
• Amatőrcélú m ikrofonok
• H i— Fi m ikrofonok
• Stúdiócélú m ikrofonok
Ez a csoportosítás nem önkényesen, hanem a különféle mikrofon­
típusok és gyártmányok minőségi jellemzői alapján jö tt létre.
A z amatőrcélú mikrofonok körébe sorolható minden olyan m ikro­
fon, amelynek frekvenciaátvitele nem nagyobb mint 7 0 . .. 16 000 Hz,
az átlaggörbe szerint ± 6 dB tűréssel. E m ikrofonok között főként
elektrodinamikus mikrofonfajták találhatók. A z ide tartozó típusok
közepes érzékenységűek, és viszonylag nagy harmonikus torzítással
közvetítik az átviteli sáv szélső frekvenciáit. A minőségi jellemzőket
figyelembe véve, nem használhatók szélesebb körben, csupán igény­
telenebb dialógusfelvételekhez. Ilyenek lehetnek: családi beszélge­
tések, nyelvtanulás, oktatás, tanulás. Minden olyan területen alkal­
matlanok, ahol szélesebb frekvenciasávban, bőséges felharmonikus-

46
H i— Fi minőségű elektretmikrofon, zenei és igényes dialógusfelvételekhez

tartománnyal fordulnak elő a hangjelenségek (pl. állathangok, zöre­

jek és zene).
A Hi— Fi mikrofonok körébe sorolható minden olyan mikrofon,
amelynek frekvenciaátvitele legalább 5 0 ... 16 000 Hz, vagy nagyobb
ennél, az átlaggörbe szerint ±3 dB tűréssel. E mikrofonok között
elektrodinamikus és kondenzátortípusok egyaránt találhatók. Nem
ritka a 2 0 ... 20 000 H z frekvenciaátvitelű kondenzátor-, vagy elekt­
retmikrofon sem, amelynek e frekvenciasávja ±3 dB az átlaggörbe
szerint.
A H i— Fi kondenzátor- és elektretm ikrofonok érzékenysége ál­
talában 0 .2 ...1 mV/[xbar. Harmonikustorzításuk az átviteli sáv

47
 25. ábra
Stúdiócélú szélessávú kondenzátormikrofon

szélső frekvenciáin is csekély. A H i— Fi hangfelvételek követelmé­

nyei szerint az adott felvételi műfajnak megfelelő mikrofontípus vá­
lasztandó ki ezek közül.
A stúdiócélú mikrofonok körébe sorolható minden olyan mikrofon,
amelynek frekvenciaátvitele legalább 5 0 ... 16000 Hz vagy nagyobb
ennél, az átlaggörbe szerinti +3 dB tűréssel. M int látható, ez az
adat azonos a H i— Fi mikrofonoknál le írt követelménnyel. Tulajdon­
képpen valójában ma már nincs nagy különbség e két csoport minő­
ségi jellemzői között.
A mikrofontechnika fő feladata az egyes m ikrofonok használati
módjának a meghatározása. Amióta a H i— Fi technika té rt hódított,
a hangamatőr-gyakorlatban is előfordulhat bármilyen hangfelvételi
műfaj, nemcsak a stúdiótechnikában. A m ikrofonok alkalmazását két
fontos tényező befolyásolja. A z egyik a közvetítendő hangjelenség faj­
tája, a másik pedig az a hangátviteli lánc, amihez a mikrofon kapcso­
lódik. Régóta m ondott közhely, mégsem érdektelen leírni: a hang-
átviteli lánc összesített minősége — a közvetített hangminőség
szempontjából — az első láncszem átviteli jellem zőitől függ legin­
kább. Éppen ezért különösen fontos, hogy az adott minőségű hang-
felvételi vagy hangátviteli lánchoz megfelelő minőségű m ikrofont
vagy mikrofonokat használjunk.

48
 A z amatőrcélú és a H i— Fi mikrofonokat aszimmetrikus kimenet­
tel hozzák forgalomba. A stúdiócélú m ikrofonokat pedig szimmet­
rikus kimenettel. A z aszimmetrikus kimenetű mikrofonnak egy me­
legpontja és egy hidegpontja van. A fémházas mikrofonokat ezenkí­
vül még földelési kivezetéssel is ellátják, ami azonban nem tévesz­
tendő össze a hidegponttal.
A z aszimmetrikus kimenetű mikrofonoknak leginkább az a fő hát­
rányuk a szimm etrikus kimenetűekkel szemben, hogy azonos mik­
rofontípus esetén a jel— zaj viszonyuk 6 dB-lel kisebb.
Szimmetrikus kimenetnél két melegpont és egy hidegpont jön ki a

26. ábra
Aszimmetrikus kimenetű mikrofonok bekötési vázlata

49
mikrofonból. A fémházas típusokat itt is külön föld pont-kivezetés­
sel látják el.
Azokban az elektrodinam ikus mikrofonokban, ahol illesztőtransz­
form átort építenek be a mikrofon házba, a transzformátor kimenetét
készítik szimmetrikusra, vagy aszimmetrikusra. Ugyanilyen elven a
kondenzátormikrofon házába beépített előerősítő kimenete is lehet
aszimmetrikus, vagy szimmetrikus.
Megfelelő földelés esetén a mikrofon jel— zaj viszonyát nem befo­
lyásolja a felvételi környezet, vagy a tartószerkezet. Ha azonban a
földelés nem kielégítő minőségű — vagy esetleg elmulasztottuk — ,
különféle zavarjelek kerülhetnek a közvetített vagy rögzített hang-
jelenségbe. Ez különösen a fémházas, aszimmetrikus kimenetű mik­
rofonoknál fordulhat elő. Ilyen típusoknál földeletlenség esetén még
az emberi kéz érintése is jelentős búgást okoz a hangátviteli lánc ki­
menetén.
A mikrofon kimenetén megjelenő hangfrekvenciás áramot kettő
vagy többeres árnyékolt kábelen vezetjük az előerősítőbe. A z árnyé­
kolt kábel minősége és a mikrofon kimeneti impedanciája együtte­
sen szabja meg a vezeték hosszát. Mivel a legkisebb veszteséggel kis
kimeneti impedanciáról lehet hosszabb távra elvezetni a viszonylag
kis szintű hangfrekvenciás jelet, a gyakorlatban ilyenre alakítják ki a
mikrofonokat. A z elektrodinam ikus rendszerű m ikrofonok kimeneti
impedanciája főként 1 5 0 ...2 0 0 Q. A kondenzátorm ikrofonok elő­
erősítőjének kimeneti impedanciáját szintén 200 Q-ra méretezik.

27. ábra
Szimmetrikus kimenetű m ikrofonok bekötési vázlata

so
28. ábra
a) Egyszerű teleszkópos mikrofonállvány
b) Dönthető kereszttartós, teleszkópos mikrofonállvány

A z alkalmazott árnyékolt kábel árnyékoló fémharisnyáját — attól

függően, hogy szimmetrikus vagy aszimmetrikus mikrofon ki menetet
vezetnek el az erősítőbe — vagy földelési vezetékként (szimmetri­
kus kimenetnél), vagy hidegpont-vezetékként (aszimmetrikus ki­
menetnél) használják. Ha fémházas aszimmetrikus kimenetű m ikro­
font alkalmaznak, az árnyékolás a szimmetrikus kimenethez hason­
lóan földelési célt szolgál. .
A z árnyékolt kábelt kétféle — nemzetközileg szabvanyositott —
csatlakozódugasszal kapcsolják az erősítőhöz. Aszimm etrikus kimé-
netnél DIN szabványú, ún. Mignon-tuchelt alkalmaznak, szimmetri­
kus kimenetnél pedig ún. Canon-tuchelt. Ez utóbbit kizárólag a
stúdiótechnikában használják.
A mikrofonokat — a felvételi körülm ényektől függően — külön­
féle állványokra helyezve vagy kézben tartva rözítjük a felvétel idő­
tartamára. A z egyszerű m ikrofonok használatához, amatőrcélú csa­
ládi felvételekhez csak általános tanácsok adhatók. Műhelyfogások
csak a H i— Fi és a stúdiócélú felvételek készítésénél alakultak ki.
Kézben tartott mikrofonnal készítjük felvételeinket családi be­
szélgetéseknél, nyelvtanulásnál és riportkészítés közben. Ebben a
helyzetben az az egyetlen fontos követelmény, hogy a mikrofon ár­
nyékolt kábele ne legyen megfeszített állapotban az erősítő és a mik­
rofonház között. Megfelelő hosszúságú kábel esetén célszerű a m ik­
rofonházhoz tekert egyszeri húrokkal fogni a vezetéket. Ez különö­
sen forgalmas helyeken, riportfelvétel készítésekor célszerű, amikor
fennállhat a kábel kiszakadásának a veszélye a mikrofonházból.
A z állványos rögzítésnél háromféle mikrofonállvány terjedt el:
• Asztali állvány
• Földre állítható lábas állvány
• Függőtartó
Asztali mikrofonállványt kerekasztal-beszélgetéseknél, értekez­
letek, gyűlések felvételénél használhatunk, am ikor a beszélgető
partnerek asztal előtt ülnek. Ebben az esetben földre állítható áll­
ványt nem célszerű használni, mert a legtöbb esetben zavarja az asz­
tal körül ülőket.

29. ábra
Egyszerű kivitelű asztali állvány dinamikus m ikrofonhoz (BEAG)

SÍ
30. ábra
Függő mikrofontartó nyélre rögzített sztereo stúdiómikrofon (AKG C 422)

Földre állítható lábas mikrofonállványt főként a különféle műfajú

zenefelvételeknél, rltábban szónoki emelvényeken használnak.
Függő m ikrofontartó nyélre főként rádió- és hangstúdiókban he­
lyezik a mikrofont, am ikor az egyik cél az, hogy a földön hallható lé­
pés- és mozgászajok ne kerüljenek be a felvételbe (pl. rádiójátékok
készítésénél). Ezt a mikrofonrögzítési módszert az amatőrgyakorlat­
ban ritkábban alkalmazzák, főként a függőtartó speciális felfüggesz­
tési követelménye miatt.

53
1.1.4.
Hangszedők

A hangtechnikában alkalmazott jelforrások között fontossági sor­

rendben, másodikként a hangszedők következnek. Am int már az
1.1. szakaszban szó volt róla, a hangszedőket kétféle céllal alkalmaz­
zák: a hanglemezlejátszásban és afém húros hangszerek rezgéseinek
a felfogására. Ez utóbbiakkal ebben a könyvben nem foglalkozunk.
A hanglemez barázdáiban tárolt hangrezgések letapogatására és
elektromos rezgésekké alakítására használt hangszedők az ún. sze­
kunder jelforrások. Csoportosításuk többféle elv szerint lehetséges:
1. A barázdaletapogatás módja szerint
2. A jelátalakítás módja szerint
3. A z átalakító rendszer alapelve szerint
4. Működési elve szerint
5. Felépítés szerint
6. A szolgáltatott hangminőség alapján
A barázdaletapogatás módja szerint két hangszedőfajtát különböz­
tetünk meg. A z egyik az érintéses hangszedők csoportja, amelyek
lejátszótűvel tapogatják le a barázdákban tárolt mechanikai rezgése­
ket. A másik az érintés nélküli hangszedők csoportja, amelyek ko­
herens fény kibocsátásával és a hanglemez barázdáiból való vissza­
verődésének optikai érzékelésével alakítják át a mechanikai rezgé­
seket elektromos jelekké. Ezek ma még ritkaságnak számítanak, és
főként az első csoportba sorolt hangszedőfajták használatosak világ­
szerte.
A jelátalakítás módja szerint szintén két hangszedőfajtát különböz­
tetünk meg. A hanglemeztechnika őskorából származó mechanikus
hangszedőt, amely a lejátszótű által érzékelt mechanikai rezgéseket
akusztikusán felerősítve teszi hallhatóvá, és a mechanoelektromos
hangszedőt, amelyet különféle működési elv szerint felépítve jelen­
leg is használnak világszerte.
A jelátalakítás módja szerinti hangszedőfajták mindegyike az érin­
téses hangszedőkhöz tartozik.
Az átalakító rendszer alapelve szerint passzív és aktív rendszerű
hangszedőket különböztetünk meg. Ezek mindegyike a mechano­
elektromos, érintéses letapogatási rendszerű hangszedők csoportjá­
ba tartozik.
Működési elv szerint a különféle passzív és aktív rendszerű hangsze­
dők a következő csoportokba sorolhatók:
1. Passzív rendszerű hangszedők
a) Piezoelektromos
b) Induktív jellegű

54
 2. A k tív rendszerű hangszedők
c) Kapacitív jellegű
d) Elektronikus
Felépítés szerint az alábbi hangszedőfajták ismeretesek:
a) Piezoelektromos
• Kristályhangszedők
• Kerámia hangszedők
b) Induktív jellegű
• Mágneses hangszedők
• Dinamikus hangszedők
c) Kapacitív jellegű
• Kondenzátorhangszedők
d) Elektronikus
• Fotoelektrom os hangszedők
• Félvezetős hangszedők
A szolgáltatott hangminőség alapján, felépítéstől és működési elv­
től függően háromféle minőségi kategóriába sorolhatók a különböző
típusú hangszedők:
• Stúdiócélú hangszedők
• H i— Fi hangszedők
• Közhasználatú hangszedők

• Mechanikai és elek trom o s Jellemzők

A jelenleg használt hangszedők 99,9%-a érintéses letapogatási elven

működik. E hangszedők közös jellemzője az a három fő alkotóegység,
ami minden ilyen hangszedőben megtalálható. Ezek:
— a lejátszótű,
— a tű befogó és
— a jelátalakító.
Mivel a szóban forgó hangszedőfajták mindegyike mechanoelekt-
romos jelátalakító, különféle minőségi tulajdonságaikat mechanikai
és elektromos jellem zőkkel határozzák meg.
A mechanikai jellem zők közül legfontosabb az effektív tűtömeg, a
lejátszótű hegyének kivitele, a tűnyomóerő, a rugóengedékenység és
a barázdakövetési rugalmasság.
A z elektromos jellem zők közül a frekvenciaátvitelt, az áthallási csil­
lapítást, a nemlineáris torzításokat, a geometriai torzításokat és a
csatornaszimmetriát tartjuk a legfontosabbnak, egy hangszedő álta­
lános minőségi megítéléséhez.

SS
A z effektív tűtömeg
A hanglemez lejátszásakor, részben a lejátszótű és a barázda kapcso­
latának a minősége szabja meg a kapott hangminőséget. A lejátszó­
tű, a tű befogó, a tűtartó.és a jelátalakító mozgó részeinek apró töme­
ge egyesített hatást gyakorol a tű hegyére. Ha e mozgó tömegpon­
tokat a tű hegyére redukáljuk, megkapjuk az effektív tűtömeg
mennyiségét. Stúdiócélú és H i— Fi minőségű hangszedőknél ez az
érték nem lehet több mint 2 ku N (DIN szabvány). Közhasználatú
hangszedőknél 3 . . . 5 ixN.
A lejátszótű hegyének kivitele
Ez a minőségi jellemző nem minden esetben adható meg számérték­
kel. A lejátszótű barázdalekövetési képességét nagymértékben befo­
lyásolja hegyének kivitele és mérete. A gyakorlatban négyféle kivi­
telű tűhegy ismeretes: körkörös lekerekítésű (félgömb hegyű tű),
elliptikus lekerekítésű, négyszögletes és hatszögletes metszésű tű-
hegy.
A tűhegy kivitelére vonatkozó számadat a lekerekítési sugár,
amely — sztereo hangszedőt feltételezve — félgömb hegyű tűnél
13 . . . 18 tum, elliptikus hegyű tűnél Ri /R2 = 5 . . . 10/17 . . . 22 |j.m.
A négyszögletes és a hatszögletes metszésű tűhegyeket a kvadro
hanglemeztechnikához fejlesztették ki. Ezek a barázda két oldalfa­
lához lényegesen nagyobb felületen fekszenek fel, mint a gömbölyí­
tett hegyű tűk. Erre azért van szükség, mert a kvadro hanglemezek
négycsatornás műsoranyaga m átrixolt és kódolt állapotban van rög­
zítve a hanglemezre és a barázdák 40 . . . 45 kHz-es frekvenciájú
rezgések mechanikai képét is tartalmazzák. Ezek a rezgések oly ap­
rók és finomak, hogy a hagyományos gömbölyítésű tűhegyek a le­
játszás során nem képesek érzékelni és megfelelően átalakítani.
A tűnyomóerő
Ez az adat a hangszedő és a lejátszótű minőségétől függő és a névleges
kimeneti jelfeszültség leadásához szükséges tűnyom óerő cN-ban
(régebben g-ban) kifejezett értéke. A z induktív és kapacitív jellegű
hangszedőknél alkalmazott tűnyomóerő a típustól és a hangszedő­
minőségtől függően 0 ,5 ... 3 cN ; a piezoelektromos hangszedőknél
5 . . . 12 cN közötti érték. A szükséges tűnyom óerő értékét az al­
kalmazott lejátszótű hegyének a kivitele is befolyásolja.
A rugóengedékenység
A hangszedő tűbefogási merevsége meghatározza a tűtartó rugóen­
gedékenységét, amit az angolszász országokban ,,Compliance” -nak
neveznek. A z 1974-ben módosított, ide vonatkozó DIN szabvány

56
szerint a H i— Fi hangszedőkre vonatkoztatott engedékenység
8 x 1 0 -6 cm/dyn = 0,08 mm/cN. A korszerű hangszedők engedé­
kenysége ennél jóval nagyobb.
A barázdakövetési rugalmasság
Ez a jellemző azt mutatja, hogy egy adott frekvencián mekkora az
a legnagyobb barázdakitérés, amit a hangszedő a beállított tűnyo­
móerő mellett még torzítás nélkül képes követni. Ez főként a hang­
szedő felépítésétől és a tűtartó kivitelétől függ, s számadattal a
rugóengedékenység jellemzi. Műszeres ellenőrzéséhez a mérőleme­
zek 400 Hz frekvenciájú, 6 9 ...2 7 0 mm/s-ig növekvő vágási sebes­
ségű barázdacsoportját használják, s a lejátszott jeleket oszcillosz­
kópon mérik.
Frekvenciaátvitel
A DIN szabvány normái szerint egy hangszedőnek a következő
frekvenciaátvitelt kell biztosítania a DIN mérőlemez lejátszásakor:
4 0...63.5 Hz között ± 5 dB, 63,5...8000 H z között ± 2 dB, és
8000...12 500 H z között ± 5 dB. A korszerű induktív jellegű
hangszedők jóval túlhaladják ezt az átviteli sávot. A gyakorlatban
2 0 ...2 0 000 Hz közötti átviteli sávban a következő tűréshatárok
fordulnak elő: 2 0 .. .40 Hz ± 5 dB, 4 0 ...6 3 ,5 Hz ± 3 dB,
63.5...10 000 Hz ± 1 dB, 10 000.. .14 000 H z ±3 dB, 1 4 ...2 0 0 0 0
Hz ± 3 dB. A hangszedők frekvenciaátvitelének mérési eredmé­
nye csak akkor hiteles, ha megadják a mérőlemez típusát is.
Áthallási csillapítás
A hangszedő áthallási csillapítását jellemző számadat azt mutatja,
hogy a modulált csatornához képest hány dB-lel kisebb jelet ad le a
modulátlan csatorna. Ez az adat nem azonos a teljes átviteli sáv­
ban, hanem a frakvencia függvényében változó. Ha csak egyetlen
adatot adnak meg (pl. 20 dB), akkor ez az 1 kHz-es vonatkoz­
tatási frekvencián érvényes. A z induktív jellegű hangszedőknél —
ha 1 kHz-en 20 dB az áthallási csillapítás, akkor az átviteli frekven­
ciasáv egyéb pontjain, ill. szakaszain a következő értékek adódnak:
40.. .500 Hz között 10 dB, 500.. .6300 Hz között 15 dB, 6300...
...1 2 500 Hz között 12 dB.
Nemlineáris torzítások
Keletkezésük, ill. eredetük alapján két csoportba sorolhatók. A
jelátalakítás nemlineáris jellege miatt főként amplitudómodulációt
okozó torzítások keletkeznek. A lejátszás során egy-egy nagyobb
frekvenciájú rezgés vivőhullám ként jelenik meg, s körülötte az

57
oldalsávok frekvenciái mint kombinációs hangok szólalnak meg. En­
nek nagysága azonban állandó és független a frekvenciától. A kor­
szerű — és jelenleg széles körben használt induktív jellegű — hang­
szedőknél ez a torzítás elenyészően kis mértékű. Műszeres mérés­
sel nem kimutatható,’ és a hangszedő gyártó cége nem is adja meg
az egyéb adatok között.
A z elsővel ellentétben, a második torzításfajta hatása igen zavaró
a lejátszott hangképben. Ez a lemezvágás és a lejátszás közötti
geometriai eltérésekből adódó barázdakövetési torzítások fajtája, ami
főként fázismodulációban nyilvánul meg.
Mivel a fázismoduláció közel arányosan nő a frekvenciával, hatá­
sa rendkívül hátrányos. A fázismoduláció egyben frekvenciamodulá­
ció is, s ez lehetővé teszi a követési torzítások pontos mérését
a frekvencia-intermoduláció mérése révén.
A frekvencia-intermoduláció megengedett legnagyobb értéke — 6
dB-nél 1%, azonban a korszerű hangszedőknél még 0,5% intermodu-
láció sem keletkezik. A z intermodulációs torzítást a kivezérlés és
a tűnyomóerő függvényében mérik.

• A kristályhangszedő

A piezoelektromos elven működő hangszedők között a legelavul-

tabb és a leggyengébb minőségű hangszedőfajta. Hangátalakító rend­
szerének felépítése a következő: egy rögzítőjáromba két 45°-os
szögben megdöntött, téglalap alakú kristálylapocskát fognak be egy­
mással szemben. Ez a két átalakítóelem kb. 0 ,2 ...0 ,3 mm vastag­
ságú Seignette-só egykristály szelete, amit különleges vágóeszköz­
zel, a nyers kristály optikai és elektromos tengelyének az irányában
hasítanak le.
A két kristálylapot speciális, elektromosan vezető lakkréteggel
vonják be. A kristálylap külső felületére felvitt lakkréteg alkotja
az egyik kivezetési felületet, s a kristálylap belső felülete a másik
kivezetést.
Mindkét kristálylap végén egy-egy műanyag nyelvet helyeznek
el, ami közrefogja a tűtartót. A sztereo hanglemez lejátszásakor a
barázdában mozgó tű jobbra-balra kitérő mozgást végez, s ezáltal
mozgatja a kristálylapocskákat is. A kristálylapokban feszültség jön
létre a hajlítgatás hatására, ami a kivezetéseken át elvezethető.
Ha a kristálylapok vége szilárd rögzítésű, a hangszedő a barázda­
rezgés amplitúdójával arányos jelet ad le. Ha viszont a kristálylapok
rugalmas rögzítésűek, akkor a hangszedő sebességérzékeny. A kris­
tályhangszedő elvben torzításmentes feszültséget szolgáltat. A gya-

58
]. k ris tá ly la p ll.k ris tá ly la p

31. ábra
A kristályhangszedő felépítési vázlata

korlatban azonban a kristálylapokat rögzítő szerkezet és a nedvesség

ellen védő lakkréteg a hangfrekvenciás átviteli sávot torzítja, ami
jelentős egyenetlenséget okoz a frekvenciaátvitelben.
A kristályhangszedőket igen kis méretben és csekély tömeggel
lehet előállítani. Mivel azonban a hangfrekvenciás jelfeszültséget a
kristály lapok mechanikai deformációja útján szolgáltatja, az érzé­
kenységük nem nagyobb 0,04 mm/cN-nál. Ahhoz, hogy megfelelő
szintű jelfeszültséget kapjunk, a kristályt viszonylag nagy tűerővel
kell kényszeríteni a barázdakitérések követésére. Még a legjobb
minőségű kristályhangszedőknél sem lehet kisebb a tűnyomóerő
3 ...5 c N - n á l.
A nagy tű nyomóerő a barázda es a tű kapcsolataban a barazdafal
maradandó deformációját idézheti elő, ami a hanginformáció tönkre­
meneteléhez vezet. Ez csak úgy kerülhető el, ha a lejátszótű hegyé­
nek a gömbölyítési sugarát olyan nagyra választják, hogy a tű fel­
fekvésekor ne okozzon károsodást a barázdában. A nagy gömbölyí­
tési sugarú tű viszont nem érzékeli kellő mértékben a nagyobb
frekvenciájú hangrezgések keltette mechanikai hangképet a baráz­
dában* . .
E körülmények miatt csak kompromisszumos megoldások szület­
hetnek a kristályhangszedők gyártásakor, ennek következtében a
gyakorlatban elég nagy torzítással játsszak le a hanglemezen rög­
zített információt.
A közepes minőségű kristályhangszedők 4 .. .5%, a jobb minősé­
gűek 2 . . . 3% torzítással működnek, s ez a torzítás különösen a
8 kH z feletti frekvenciákon érvényesül.
A hagyományos felépítésű kristályhangszedőkhöz zafírból készült
lejátszótűt használnak, aminek körkörös lekerekítésű hegye 1 5 ...
25 jxm lekerekítési sugarú. E tű legfőbb előnye az olcsóság, élet­
tartamát pedig a hangszedő érzékenysége befolyásolja. Ha a hang­
szedő kevésbé érzékeny, nagyobb tűnyomás szükséges és így jobban
érvényesül a tűre jutó koptato hatas. A z érzékenyebb hangsze­
dőknél kisebb tűnyomás is elegendő, s ilyenkor a hangszedőt kop­
tató hatás is kevésbé érvényesül. Használhatósága a tűnyomástól
függően 200...500 üzemóra. A jelenleg gyártott zafírtűk azonban
— a tapasztalat szerint — 200 üzemóránál tovább nem használ­
hatók.

59
 b)
32. ábra
A z amplitúdóérzékeny a) és a sebességérzékeny b) kristályhangszedő jellemző
frekvenciaátviteli görbéje

A kristályhangszedők legfőbb hátránya a hő- és nedvességérzé­

kenység, amit előidézhet a környezeti hőmérséklet vagy a pára-
tartalom gyors és nagymértékű megváltozása is. Működési tulaj­
donságuk nem stabil, 10 °C hőmérséklet-növekedés (az átlagos
18.. .22 °C-hoz képest) már 25%-os kimeneti feszültségcsökkenést
idézhet elő. Mindezek mellett, a kristálylapok a mechanikai hatá­
sokra (pl. ütésre, rázkódásra) is érzékenyen reagálnak.
Frekvenciaátviteli tulajdonságuk is nagymértékben függ attól, hogy
hangátalakító rendszerük amplitúdó-, vagy sebességérzékeny. A z
amplitúdóérzékeny kristályhangszedők frekvenciaátvitele közepes,
kb. 6 0 ... 80 H z és 1 0 ... 12 kHz, ± 6 d B tű réshatárok között. A sebes­
ségérzékeny hangszedők között elvileg H i— Fi minőségű is kialakít­
ható, ami megfelel e fejezet elején ism ertett frekvenciaátviteli nor­
máknak.
A kristályhangszedők egyetlen előnyös tulajdonsága, a viszonylag
nagyszintű jelfeszültség, ami 400...800 mV, 0 ,5 ...2 MlQ kimeneti
impedancia mellett.

60
• A kerám ia hangszedő

Szintén piezoelektrom os elven működő hangszedőfajta. Alapvető

felépítése a kristályhangszedőével azonos. A hangfrekvenciás jelát­
alakításra azonban nem Seignette-sóból vágott kirstálylapkát hasz­
nálnak, hanem polikristályos kerámiát, ún. piezooxidot. Leggyak­
rabban báriumtitanát vagy ólomtitanát alapanyagot alkalmaznak,
amelyek önmagukban nem piezoelektromos jellegűek, és csak kü­
lönleges színterelési és hőkezelési eljárással teszik őket azzá. A po-
likristályos kerámia lapka sokkal vékonyabbra készíthető és sokkal
rugalmasabb, mint a hagyományos kristálylap, s ezáltal kisebb
hajlító hatásra is megfelelő szintű jelfeszültséget szolgáltat.
Bár a leadott jelfeszültség valamelyest kisebb, m int a Seignette-só
kristálylappal működő hangszedőké, 2 . . . 4 cN m ellett elérhető az
500 mV körüli hangfrekvenciás jelfeszültség (1 kHz-en 80 mm/s
vágási sebességnél).
A poli kristályos kerámia legfőbb előnye, hogy szélesebb hőmér­
séklet-tartományban használható és + 70 °C-ig szinte érzéketlen a
hőmérséklet-változásra. A környezeti páratartalom nem befolyásolja
elektromos tulajdonságait. A mechanikai hatásokra (ütődésre, ráz­
kódásra) azonban fokozottabban érzékeny, mint az egyszerű kris­
tályhangszedő.
Frekvenciaátviteli jellemzői is jobbak a kristályhangszedőénél. A
közepes minőségűeké 3 0.. .16 000 H z között + 6 dB, a jó minőségű-
eké 30.. .18 000 H z + 6 dB. Torzításuk típusonként változó, általá­
ban 0 ,5 ...2 % közötti érték. A kerámia hangszedőkben főként
gyémántból készült lejátszótűket alkalmaznak. Ezáltal a hangszedő
használati ideje arányban áll a lejátszótű elkopási jellemzőivel.
A 15.. .18 [i.m sugarú, körkörös legömbölyítésű tűk általában 6 0 0 ...
800 üzemórán át használhatók 5 cN tűnyom óerő mellett. Itt meg-

61
 10 20 50 100 200 500 1k 2k 5k 10 K 20 k Hz

b)
34. ábra
Egy közepes minőségű a) és egy H i— Fi minőségű b) kerámia hangszedő
frekvenciamenetének az összehasonlítása

jegyzendő, hogy a gyémánt lejátszótűkre általában 1000 üzemóra

játékidőt adnak meg a különböző szakirodalmak; azonban amikor ezt
az adatot közük, mindig a 3 cN alatti, főleg 0 ,5 ...2 cN körüli
tűnyomóerővel működő mágneses és dinamikus hangszedőkre vo­
natkoztatják. A kerámia hangszedőknél szükséges nagyobb tűnyomó­
erő miatt a tű jobban kopik, hamarabb elhasználódik.

• A mágneses hangszedő

A z induktív jellegű hangszedők között, a H i— Fi technikában leg­

elterjedtebbek a mágneses hangszedők. Felépítésük szerint három­
féle különböztethető meg:
— mozgó mágneses (magnetodinamikus),
— mozgó lágyvasas (indukált mágnesű),
— változó mágneses ellenállású.
A mozgó mágneses hangszedő a hangbarázdában mozgó lejátszótű
mechanikai rezgésének megfelelő hangfrekvenciás kimenő jelet a
mágneses indukció elve alapján állítja elő: ha egy tekercsen át­
haladó mágneses erővonalak száma változó, a tekercsben áram indu­

62
kálódik, ami a kivezetéseken feszültségváltozásként jelenik meg.
E hangszedőben tehát egy vagy több tekercs a jelátalakító, amelynek
vasmagja előtt a lejátszótű tartószára egy parányi mágnesrudat
rezegtet, a lejátszott barázdák rezgéseinek megfelelően. A rezgések
ütemében folyamatosan változik a mágneskör fluxusa is, aminek
eredményeként hangfrekvenciás váltakozóáram indukálódik a te­
kercsben. A mozgó mágneses hangszedő sebességérzékeny, mert a
kimenetein megjelenő feszültségszint nem a barázdában rögzített
amplitúdó abszolút értékétől, hanem a vágási sebességtől — a
frekvenciától és a kitéréstől is — függ.
A korszerű mozgó mágneses hangszedőkben kettő vagy négy te­
kercset helyeznek el. Ezek számától függ a leadott hangfrekven­
ciás jelfeszültség szintje is. Kéttekercses hangszedőből 2 .. .5 mV,
négytekercses hangszedőből 5 ...1 0 mV jelfeszültség vezethető el.
Kimeneti impedanciájuk az alkalmazott tekercsek számától és az
egy-egy tekercsre csévélt menetszámtól függően 10.. .50 k ü között
változó.
A mozgó lágyvasas hangszedő felépítése és működési elve hasonló
a mozgó mágneses hangszedőéhez. Ennél azonban a hangszedő mozgó
eleme nem mágnes, hanem lágyvas (ami a tűtartó szárához van rög­
zítve). E lágyvas azonban a hangszedő belsejében állandó szórt mág­
neses térben van, s ezáltal másodlagos mágnesként viselkedik. A
lejátszótű rezgési ütemében itt is folyamatosan változik a mágneskör
fluxusa, ami hangfrekvenciás váltakozóáramot indukál a tekercs­
ben. A mozgó lágyvas alkalmazásának az a legfőbb előnye, hogy
a mozgó rendszerben nincs mágnes, így tömege nem kötött. Ezáltal
az effektív tűtömeg rendkívül kicsi, a rugóengedékenység pedig a le­
hető legnagyobb.
A változó mágneses ellenállású hangszedő szerkezeti felépítése lénye­
gesen különbözik az előbbi két induktív jellegű hangszedőétől.
A változó mágneses sönt elven működő — vagy más néven pola­
rizált fegyverzetű — hangszedő felépítésében az a lényeges különb-

Tekercsek

-Lágyvas pólusok

Mozgó mágnes

35. áb ra
A mozgó mágneses hangszedő felépítési vázlata

63
 ■ \ , ,
-^ Állandó mágnes

Lejatszötíí
\
\ Műanyag kengyel
Mekercs'
Lagyvas lapocska
36. ábra
A mozgó lágyvasas hangszedő felépítési
vázlata

ség az eddigiekhez képest, hogy a mágneses erővonalak forrása és a

tekercsek azonos mágneses körben helyezkednek el.
Míg a mozgó mágneses és mozgó lágy vasas hangszedőkben, nyu­
galmi helyzetben a tekercsek lágyvas magja mágnesezetlen, s a
fluxusváltozás a lejátszás közben ezek felmágneseződése alapján jön
létre, addig a változó mágneses ellenállású hangszedő tekercsében
állandómágnes van, s a lejátszótű egy lágyvas keresztet mozgat, ami
lejátszás közben „mágneses söntként” viselkedik.
Nyugalmi helyzetben az adott mágneses erővonal-sűrűséget a
légrésben levő lágyvas kereszt egyenlő arányban megfelezi a két
tekercs körében. Lejátszás közben azonban ez a mágneses sönt
felborítja az eddigi egyensúlyt, s hatására az egyik tekercságban
növekedni, a másik tekercságban csökkenni fog a fluxussűrűség.
A két tekercs kivezetéseinek párhuzamos összekapcsolásával afeszült-
ségek összeadódnak, s ezáltal a lágyvas mágnesezési aszimmetriája
kiegyenlítődik.
A z így indukált hangfrekvenciás áram a tekercskivezetésektől el­
vezetve, pontos arányban követi a barázdakitérést. Működésének
legfőbb előnye az előbbi kettővel szemben a kisebb harmonikus
torzítás és a külső indukciós zavaroktól való védettség.
A mágneses hangszedők minőségéről általánosan leírható, hogy
frekvenciaátvitelük 3 0 ...2 0 0 0 0 Hz között ± 2 dB-en belül egyen-

Mozgőke'
(Mu-Met

Rögzi
koron

'T e kercsek 37. ábra ^ •

A iu m inium csövecske A változó mágneses ellenállású hangszedo
itta felépítési vázlata

64
 C)
38. ábra
Összehasonlító jelleggörbék a különböző mágneses hangszedők
frekvenciaátviteléről
a) mozgó mágneses; b) mozgó lágyvasas; c) változó mágneses ellenállású

letes, harmonikus torzításuk 0,1...0,5% . A korszerű típusok kö­

zött azonban ennél sokkal jobb minőségi jellem zőkkel működő
példányok is találhatók.

• A dinam ikus hangszedő

A dinamikus hangszedő tekercset a lejátszótű tartójára tekercse­

lik. E megoldás miatt mozgótekercses hangszedőnek is nevezik. A
tűtartóra csévélt 4 0 ...1 0 0 menetnyi tekercs állandómágneses tér-

65
Lejötszotű
és tüfartó

39. ábra
A dinamikus hangszedő felépítési vázalata

ben mozog lejátszás közben, s ezáltal a barázdakitéréssel arányos

feszültség indukálódik meneteiben, ami a kivezetéseiről elvezethető.
Mivel a tekercs tömege elenyésző, az effektív tutömeg is cse­
kély. Ezáltal e hangszedőben igen jó a tű rugóengedékenysege es
a barázdakövetési rugalmassága. Azonban a csekély menetszámú
tekercsben — még a nagy mágneses té r ellenére is csak tized
mV-nyi jelfeszültség indukálódik. Ez a feszültség igen csekély tor-
zítású. A megfelelő jel— zaj viszony érdekében, a hangszedot illesz­
tőtranszformátor közbeiktatásával csatlakoztatják az eloerősítohoz.
Adinam ikus h a n g s z e d ő k e t főként stúdiótechnikai célokra gyártják.
Mivel a tekercs a tűtartón van felerősítve, az elkopott tű csereje
csak gyárilag oldható meg. Amatőrcélú H i— Fi hangszedók között
nem találunk dinamikus kivitelűt. ,
Frekvenciaátvitele 2 0 ...2 5 000 Hz, de a legmodernebb studio-
célú hangszedők között található 1 0 ... 50 000 H z frekvenciaatvi-
telű típus is, ami kvadrofon hanglemezek lejátszásara alkalmas. A z
elérhető jel— zaj viszony nagymértékben függ a felhasznait illeszto-
transzformátortól és előerősítőtől is. Harmonikus torzitasa 0 ,1 ...
.. .0,2%. Ezekben a hangszedőkben kizárólag gyémánttűt alkalmaznak.

• A kondenzátorhangszedő

A kapacitív jellegű hangszedők kétféle kivitelben készülhetnek: nagy-

frekvenciás jelátalakító vagy hangfrekvenciás jelátalakító rendszer­
ben. A jelenleg gyártott hangszedők között m indkettőre található
egy-egy gyakorlati példa.
A nagyfrekvenciás átalakító rendszerű hangszedőben a tűtartó
egy kb. 3,5 MHz-es oszcillátor rezgőköri kondenzátorának mozgó
fegyverzetét alkotja. A lejátszás során e mozgó fegyverzet hatására
az oszcillátor frekvenciája pontról pontra változik és minden idő­
pillanatban arányos a barázdakitéréssel.
A z oszcillátorban így gerjesztett váltakozófrekvenciájú jelfeszült­
ség FM demodulátorral alakítható át hangfrekvenciás feszültséggé,ami

66
felerősítve hallhatóvá tehető. Ennek a megoldásnak a hangszedőhöz
tartozó elektronikai áramkör bonyolultsága jelenti a legnagyobb
hátrányát. Előnye, hogy akár 1 0...1 00 0 0 0 Hz frekvenciaátvitel is
elérhető vele, és igen jó a jel— zaj viszonya. Ez az oka annak,
hogy egyre több japán cég kísérletezik vele kvadro hanglemezek
lejátszásával.
A hangfrekvenciás átalakító rendszerű kondenzátorhangszedőben
szintén a tűtartó alkotja a kondenzátor mozgó fegyverzetét, amin
állandó töltésmennyiség tárolódik. A lejátszótű barázdában mozgása
által létrejövő kapacitásváltozás a kondenzátor kivezetésein fe­
szültségváltozást idéz elő. E hangszedő legnagyobb hátránya az,
hogy az állandó töltésmennyiség biztosítására egyenfeszültség-gene-
rátort kell hozzákapcsolni egy nagy ellenálláson keresztül. Ez
viszont nagy kimeneti ellenállást és gyenge jel— zaj viszonyt ered­
ményez.
A kondenzátorhangszedő ebben a változatában nem is terjedt el.
Modernebb utódja az ún. elektrethangszedő, amely nem igényel
egyenfeszültség-generátort és szerkezeti felépítése rendkívül egy­
szerű.
A hangszedőben föld potenciálra kötött tűtartó fémcsövecske a
kondenzátor mozgó fegyverzete. Ezzel szemben két derékszögben
álló 1 x 2 mm-es műanyag elektretfólia csíkot helyeztek el, hát­
oldalaikon az ellenelektródákkal. A lejátszótű mozgása során
változó kapacitás az ellenelektródák kim enetéről feszültségingado­
zásként vezethető el. Mivel ez a hangfrekvenciás jelfeszültség

40. ábra
Nagyfrekvenciás átalakítórendszerű kondenzátorhangszedő felépítési vázlata

67
 /Hó fegyverzetek
H on gszed ó /

Hangfrekvencias
Hangfrekvenciás
előerősítő

Tűtprtc és mozgó
fegyverzet

41. ábra
Hangfrekvenciás átalakítórendszerű kondenzátorhangszedő felépítési vázlata

olyan minimális, hogy még több cm-re sem lehet elvezetni a jel— zaj
viszony jelentős romlása nélkül, a hangszedőbe integrált áramkörös
előerősítőt építettek be, aminek kim enetéről 1 kHz-en 200 mV
jelfeszültség vezethető el.
A z elektretkondenzátoros hangszedők frekvenciaátvitele kvadro
hanglemezek lejátszásához is megfelelő, ha arra alkalmas lejátszótűt
építenek bele.

42. ábra
Nagyfrekvenciás átalakítórendszerű a) és hangfrekvenciás átalakítórendszerű b)
kondenzátorhangszedő frekvenciaátviteli jelleggörbéje
 A jelenleg gyártott elektretkondenzátoros hangszedők frekven­
ciamenete 1 0 ...5 5 000 H z között ±1 dB-en belül lineáris. Jel— zaj
viszonya megközelíti a legjobb mágneses és dinamikus hangszedő­
két, rugóengedékenysége és barázdakövetési rugalmassága azonban
sokkal jobb azokénál.

• A hangszedők alkalmazása

A z eddigiek során azokat a hangszedőfajtákat ism ertettük, amelyek

széles körben elterjedtek és hazánban is használatosak. A hangsze­
dők megismerésén kívül azonban szükséges bővebben foglalkozni
alkalmazási lehetőségeikkel is.
A hazai amatőrök gyakorlatában hosszú évtizedeken keresztül
csupán a kristályhangszedők használata fordult elő. Bár ma már
elavult hangszedőfajtának tekinthetők, mégis több százezer ilyen
hangszedővel működő lemezjátszó m űködik a nagyközönség és az
intézmények birtokában. Nem közömbös tehát, hogy milyen ered­
ménnyel használjuk ezeket.
A lemezjátszóba beépített hangszedő hangvisszaadási minősége
elsősorban a benne levő lejátszótű állapotától függ. A kristály-
hangszedőkbe szinte kivétel nélkül zafírtűt szerelnek,a kerámia hang­
szedőkbe pedig típustól függően zafír- vagy gyémánttűt. Mindkét
tűfajtára egyaránt jellemző, hogy a hosszirányú ütődések hatására
könnyen e ltö rik vagy megreped és leválik egy rész belőle.
A zafír- és a gyémánttű közötti fő különbség a kopásállóság — s
ebből eredően a hasznos üzemórák száma. A zafírtűk 6 cN tűnyo­
móerő mellett 200 üzemórán át használhatók hanglemezek lejátszá­
sára, utána cserélni kell a hangszedőben. A gyémánttűk — ame­
lyek főként kerámia hangszedőben fordulnak elő, a piezoelektromos
elven működők között — 5 cN tűnyomóerőnél 800, 6 cN tűnyomó-
erőnéí 600 üzemórán át használhatók.
A lejátszótűk kopása azonban folyamatos. A zafírtűknél különösen
100. üzemóra után kezd kopni a tűhegy, a gyémánttűknél ez csak az
500. üzemóra után észlelhető jelentősebb mértékben. Ebben az
időszakban már nem célszerű ilyen kopású tű t használni hanglemez­
műsor magnószalagra másolásához.
A mágnesesésadinamikus hangszedőknél sokkal kedvezőbb a hely­
zet. A z általánosan alkalmazott gyémánttűk — a mágneses és a
dinamikus hangszedők működési jellege miatt — csupán 0,5...2,5
cN tű nyomóerővel játszák le a hanglemezt. Ez az előbbi hangsze­
dőkhöz képest jóval hosszabb élettartam ot éredményez a tűk ese­
tében. A z általánosan emlegetett 1000 üzemóra egy-egy gyémánttű

69
esetében a mágneses hangszedőknél használt (és megengedett) leg­
nagyobb tűnyomóerőre, 3 cN-ra vonatkozik.
Gyakorlati megfigyelések bizonyítják, hogy pl. 2 cN tűnyomóerő
m ellett 1200, 1 cN-ál 1400 és 0,5 cN-nál 1500 hasznos üzemórán
át használható a gyémánttű, jelentősebb kopás nélkül. Ehhez az is
hozzájárul, hogy a mágneses és a dinamikus hangszedők tűit
kisebb gömbölyítési sugárral alakítják ki, mint a kristály hangszedők­
höz készített tű két. Éppen ezért, ezek sokkal kisebb koptatófelületen
érintkeznek a lemezbarázdával.
A hangszedők alkalmazásának másik fontos kulcspontja a lejátszó­
karba szerelhetőség, ill. a csereszabatosság. A kristály- és a kerámia
hangszedők e tekintetben egyedinek tekinthetők: minden gyártó
cég saját lemezjátszótípusához készíti a kristály- vagy kerámia hang­
szedőt, s ezek egyáltalán nem csereszabatosak egy másik gyár
hasonló célú típusával.
A kristályhangszedőket rugós pánttal vagy csavarral rögzítik
a lejátszókarba. Újabban egyes gyártmányokat úgy alakítanak ki,
hogy a lejátszókarba két csúszósínen tolható be a kétoldalt meg­
felelő horonnyal ellátott hangszedő, amelynek érintkező szegmensei
egy dugaszolóaljzatba csúsznak be.
A kerámia hangszedőket bajonettfoglalattal látják el, ami szorító­
csavarral rögzíthető a lejátszókarhoz.
A H i - F i lemezjátszók kialakításakor oldották meg először, hogy
nemzetközileg egységes, csavaros felerősítésű hangszedőket készí­
tettek. Ezek a mágneses és dinamikus hangszedőfajták, amelyeket,
jelenleg is világszerte egységes szélességi méretben gyártanak,
függetlenül attól, hogy az milyen típusú. Felerősítésükre az ún.
hangszedőtartó kagylót (shell) használják, ami a lejátszókar végén
helyezkedik el. Ebben két 3,2 mm-es furat van, egymástól 1/2 coll
távolságra. Ugyanez, hasonló elrendezésben, a hengszedőn is meg­
található.

43. ábra
Egyedi hangszedőrögzítés a lejátszókarban, kristályhangszedő esetén

70
 A k a r túlnyúlásál
sza b á lyo zó c s a v a r

44. ábra
Nemzetközileg egységesített mágneses és dinamikus hangszedő felerősítési módszere

A hangszedők kimenetei szimmetrikusak, s így mindegyiken négy

kivezetés található. A kivezetőszegmensekre a lejátszókarban futó
vezeték végére forrasztott rézpapucsok húzhatók fel, amik szoros
kontaktust biztosítanak.
Felerősítésre 3 mm-es, 1 cm hosszú alumínium csavart és csavar­
anyát használnak, hogy minél kisebb effektív tömeg növelje a le­
játszókart.
A lemezjátszóba beépített hangszedő működési jellege határozza
meg, hogy milyen erősítőhöz kell csatlakoztatni. A kristály- és kerá­
mia hangszedőfajták — attól függetlenül, hogy milyen típusúak —
közvetlenül csatlakoztathatók minden olyan hangerősítőhöz, aminek
csak nagyszintű bemenete van. Ilyenek leginkább a rádiókészülékek
végerősítő fokozatai,amelyeknek lemezjátszó-bemenetére többnyire
nem is kapcsolható 200 mV-nál kisebb jelfeszültséget szolgáltató
hangszedő.
A mágneses, dinamikus és kondenzátorhangszedők — fajtától és
típustól függően — 1 .. .10 mV nagyságrendű jelfeszültséget adnak
le 10.. .50 kQ közötti impedancián. Ezeknek a használata csak olyan
erősítővel összakapcsolva vezet eredményre, aminek a bemeneti
érzékenysége is 1 ...1 0 mV nagyságrendű. Ha olyan végerősítőhöz
akarunk pl. mágneses hangszedőt csatlakoztatni, aminek csak nagy­
szintű bemenete van, akkor a hangszedő és a végerősítő közé
előerősítő fokozatot kell beiktatni.
A z előerősítőt minden esetben legcélszerűbb a lemezjátszó
dobozába beszerelni, hogy a kis jelfeszültséget leadó hangszedőt
minél rövidebb hangfrekvenciás kábellel csatlakoztathassuk a beme­
netére.

71
• Felszerelés, kezelés és karbantartás

A kristály- és a kerámia hangszedők felszerelése csak akkor mehet

végbe akadálytalanul, ha a használt lemezjátszóhoz a gyárilag előírt
hangszedőtípust akarjuk betenni a lejátszókarba. Ilyen esetben csak
az a feladat, hogy a cserélendő régi hangszedőt törés nélkül,
biztonságosan emeljük ki a karból, és az újat ugyanolyan rögzítési
móddal helyezzük vissza, ahogyan az gyárilag volt felszerelve. Sok­
kal nehezebb feladat olyan lejátszókarba kristály- vagy kerámia
hangszedőt beépíteni, amelyikhez valamilyen oknál fogva nem kap­
ható az eredeti, hozzá gyártott típus. Ilyenkor csak az egyedi átala­
kítás segíthet, am ikor a lejátszókar hangszedőtartó fejét átalakítjuk,
s az új, beépítendő hangszedőhöz átméretezzük.
A gyakorlatban igen sokan próbálkoznak mágneses hangszedő
alkalmazásával, az eredeti kristályhangszedő helyettesítésére. E
módszernek az a legnagyobb hátránya, hogy a kristályhangszedőhöz
készített lemezjátszó-futóművek általában dörzsáttételű hajtással mű­
ködnek, s igen nagy a dübörgésük. Ez a kristály- és kerámia
hangszedőkben — amelyek elég érzéketlenek az 50 Hz alatti
mechanikai eredetű zajokra — nem okoz jelentős zaj növekedést.
A z utólag beszerelt mágneses hangszedők — még a gyengébb mi­
nőségűek is — viszont még a 20 Hz körüli rezgéseket is igen jól
érzékelik. Ez, a hasznos jel mellett igen nagy mechanikai eredetű
zajt okoz.
A mágneses hangszedők felszerelése a nemzetközileg meghatáro­
zott felerősítőfurat-távolság eredményeként igen egyszerű. Külön
előnyös megoldás, hogy a lejátszókar végén a hangszedőtartó kagyló
bajonettzáras rögzítésű. Ez lehetővé teszi, hogy a hangszedőt a
legkényelmesebb körülmények között szereljük be a helyére, s miu­
tán a szerelést elvégeztük, a hangszedőt a kagylóval együtt erősít­
hetjük fel a kar végére. Mágneses hangszedők cseréjekor azt kell
számításba venni, hogyha nem az eredeti típust építjük be a karba,
hanem egy újat, akkor annak tömegéhez kell átalakítani a kar
kiegyensúlyozását, a tű nyomóerőt és az antiskating-erőt.
A dinamikus hangszedők nem terjedtek el az amatőrgyakorlat­
ban, csupán stúdió-lemezjátszókba építenek be ilyeneket. A hang­
szedő külső foglalatát úgy alakítják ki, hogy a bajonettzáras karba

K o au ii

45. ábra
Nemzetközileg egységesített, bajonettzáras
hangszedőtartó kagyló (Shell)

72
 H a n g s ie d ö -fa r ló
P ir o s : J (+ )
Z ö ld - J (-)
Kagyló
F ehér: B (+ )
K é k: 3 (-)

t-ehér

46. ábra
A mágneses hangszedők egységes színhelyes bekötése és csatlakoztatása a lejátszókarba

könnyedén befogható legyen. Ezért pl. az O rtofon-EM T gyártmá­

nyú TSD 15 típusú stúdióminőségű dinamikus hangszedőt könnye­
dén befoghatjuk egy bajonettzáras H i— Fi lejátszókarba is.
A különféle hangszedőfajták mind érzékenyek valamilyen külső
zavaró hatásra. A z egyszerűbb hatások csak zavarják működésüket,
a jelentősebbek tönkreteszik a hangszedőket.
A kristályhangszedők leginkább a gyors hőmérséklet-változásra
és a túl erős páratartalomra érzékenyek. A kristálylapocskákon
levő védő lakkréteg bizonyos idő után megrepedezik és lepereg.
Ezután a kristálylapkák szabadon érintkeznek a levegővel, s annak
változásaira úgy reagálnak, hogy csökken a leadott jelfeszültségük,
frekvenciaátvitelük és megnő a belső ellenállásuk. A kerámia
hangszedők a hőmérséklet-változásra nem érzékenyek, a páratar­
talom változása sem rontja a működésüket
A mágneses hangszedők főként a külső mágneses terek hatására, a
felmágneseződésre érzékenyek. A felmágneseződés (egy esetleges
erős mágnesség hatására) véglegesen elronthatja a hangszedő
jel— zaj viszonyát. A jelenség a lejátszást kísérő igen nagy búgásbán
nyilvánul meg.
Ugyanígy erős felmágneseződést okozhat, ha a hangszedő teker­
cseit egyszerű csővoltm érővel próbáljuk mérni. Ebben az esetben
a „megm ért” hangszedő használhatatlanná válik.
A hangszedők legkényesebb, leggyengébb pontja a lejátszótű.
Ennek állapota és tisztasága szabja meg a lejátszott műsor minden
minőségi alapjellemzőjét. Szükséges tehát, hogy minden lejátszás
előtt a tű garantáltan tiszta legyen.
Tisztán tartásához és tisztaságának az ellenőrzéséhez tisztító­
készlet szükséges. Ez különösen a nagyértékű gyémánttűkhöz elen­
gedhetetlen. A felszerelés egy 2 5.. .50-szeres nagyítású nagyítóból,
rövidszárú mókusszőr ecsetből és esetleg tűtisztító spray-ből áll.

73
A nagyítóval minden nyolc— tíz üzemóra után ellenőrizzük a tű
tisztaságát és ha szükséges tisztítsuk meg. A száraz tisztítás esetén
az ecsettel hosszirányban húzzuk le a tűről a szennyezéket.
A tisztán tartás ellenőrzése kapcsán is felmerül, de egyébként is
célszerű a lejátszótű élettartamának a mérése, ami különösen a tű ­
csere miatt szükséges. Ezt a legegyszerűbben a lejátszott lemezol­
dalak összeszámolásával kísérhetjük figyelemmel. Tökéletesen ele­
gendő, ha egy nagylemezoldalt áltagosan 25 perc játékidőnek, egy
kislemezoldalt átlagosan 4,5 perc játékidőnek számolunk.

1.1.5.
Magnófejek
A hangtechnikában használt mágneses hangrögzítőkben alkalmazott
ún. kettős jelforrás. Egyrészt a magnószalagra rögzítendő, a hang-
frekvenciás jelfeszültséggel keltett mágneses erővonalakat bocsátja
ki, másrészt a magnószalagról letapogatott mágneses jeleket alakítja
át hangfrekvenciás feszültségingadozássá.
A magnófejek csoportosítása is többféle szempont alapján lehet­
séges :
1. Rendeltetés szerint
2. A rögzített, ill. lejátszott sávok száma szerint
3. Illesztés szerint
4. Mechanikai kivitel szerint
Rendeltetés szerint négyféle magnófejet különböztetünk meg:
a) Törlőfej, ami a magnószalag törléséhez szükséges mágneses
teret állítja elő.
b) Felvevőfej, ami a rögzítendő, nagyfrekvenciára szuperponált
hangfrekvenciás jelet mágneses térré alakítja és az előtte elhaladó
szalagra rögzíti.
c) Lejátszófej, ami az előtte elhaladó, korábban már felmágnese­
zett magnószalagon levő fluxusváltozások hatására, azzal arányos
hangfrekvenciás váltakozófeszültséget állít elő.
d) Kombináltfej, ami egyaránt használható felvevő-, ill. lejátszó­
fejként és a hozzákapcsolt erősítőrendszer működésmódjától függő­
en hol felvevő-, hol lejátszófejként funkcionál.
A rögzített, ill. lejátszott sávok száma szerint, a következő mag-
nófejfajtákat különböztetjük meg, függetlenül azok rendeltetésétől:
a) Teljessávos fej, ami a szalagot teljes szélességében felmágne­
sezi, ill. letapogatja.
b) Félsávos fej, ami a szalagot fél szélességben mágnesezi fel, ill.
tapogatja le. így a szalag megfordítható és még egy fél sáv áll
rendelkezésre.

74
 0) Teljessávos mono d) N egyedsávos mono

-1 .

.-II.
— *- i i/i 1. sáv 1
2. sáv ’
— *- n ■" -
!----------------------l/l " 3 . sáv !
U. sáv

e) 2 x negyedsávos sztereo

m n. ni. ív.

i — Ül — / / " l.s á v I
\ — - ^ L1 1 __ j . / 2.sáv i
) ! " '- ír '' 1 --------------m
___ m— i r*"*
r_ 3.sáv
- ---- í i—
/ - -
) - —
f:
s ,— ^ 1
------------------------------ ---------------1 _________________ — j / L i _ — 4.s áv I

C) 2 x fé lsá v o s s z te re o f) n e g ije d sá v o s kva d ro

47. ábra
A magnófejek megkülönböztetése a rögzített, ill. a lejátszott sávok száma szerint

c) Kétszer negyedsávos fej, ami a nemzetközileg egységes sávbe­

osztás szerint két negyedsávban vagy egy negyedsávban mágnesezi
fel, ill. tapogatja le a szalagot. Kétszer negyedsávos rögzítésnél
kétszeresen, negyedsávos rögzítésnél négyszeresen használható ki
a szalag mágnesezhető oldala.
d) Kétszer félsávos fej, ami két félsáv szélességben mágnesezi fel,
ill. tapogatja le a magnószalagot.
e) Négyszer negyedsávos fej, ami egyszerre négy negyedsávban
mágnesezi fel vagy tapogatja le a magnószalagot.
Illesztés szerint kétféle felvevő-, lejátszó-, ill. kombináltfejfajtát
különböztetünk meg. A z egyik a nagyimpedanciájú fej, aminek az
induktivitása is nagy. Ilyenek az 500...200 mH índuktivitású fejek,
amelyek csak elektroncsöves erősítőkhöz illeszthetők.
A másik — jelenleg szinte kizárólag használt — a kisimpedan-
ciájú fej, aminek az induktivitása is csekély. Ezek azok a 150.. .25

75
mH induktivitású fejek, amelyek integrált áramkörös és tranzisz­
toros erősítőkhöz illeszthetők. Külön megemlítendők a törlőfejek,
amelyek általában kis impedanciájúak és kis induktivitásúak.
Mechanikai kivitel szerint — a rendeltetéstől függetlenül — meg­
különböztetünk gyűrűs, háromszögletű és négyszögletű fejmagú mag­
nófejeket.

• Minőségi Jellemzők

A magnófejek minőségi jellemzésére mechanikai és elektromos

adatokat használnak. Ezek a következők: résszélesség, résmagasság,
kopásállóság, induktivitás, egyenáramú ellenállás és az adott mág-
nesezéshez tartozó felvételi hangáram.
A résszélesség
A magnófejek vasmagja (fejmag) elől légréssel megszakított, itt
lépnek ki a mágneses erővonalak, amelyek a magnószalag mágne­
sezhető rétegén keresztül záródnak. A résszélesség azt befolyásolja,
hogy az adott szalagsebesség mellett, milyen szélességű frekvencia-
sávban rögzíthetők vagy játszhatók le a hangfrekvenciás jelek. A
résszélesség attól függ, hogy milyen rendeltetésű az adott magnófej.
A törlőfejeknél 1 5 .. .50 ^m, a felvevőfejeknél 2 .. .4 [xm, a lejátszó­
fejeknél 1 .. .3 jxm, a kombináltfejeknél 2 ,5 ...3 ^m az előforduló
résszéiesség. Ezek az adatok csak a közhasználatú és H i— Fi magnók
fejeire vonatkoznak. Stúdiócélú magnók fejeinél ennél nagyobb rész­
szélességű fejeket is alkalmaznak.
A résmagasság
A szalagra rögzíthető, ill. lejátszható sávok számát határozza meg,
egyébként a fej vasmagjának a magasságát jelenti. Teljessávos felvé­
telhez és lejátszáshoz 6,3 mm, félsávos felvételhez és lejátszáshoz 2,5
.. .3 mm, negyedsávos felvételhez és lejátszáshoz 1,2.. .1,5 mm rés­
magasságú fej magot használnak.
A kopásállóság
A magnófejek vasmagja különböző keménységű mágneses anyagok­
ból készülhet. A törlőfejek vasmagja ferritből, az egyszerű felvevő-,
lejátszó- és kombináltfejek vasmagja lágy permalloyból, a modernebb
fejek vasmagja kem ényített permalloyból, recovacötvözetből, ferrit­
ből, üvegszálas kristályferritből készül. Ettől függően változó a fejre
vonatkozó kopásállóság is, amit üzemórában adnak meg. A lágy per-
malloy magok 1000...1200 üzemórán át, a keményített permalloy

76
magok 5000.. .10 OCX) üzemórán át, a recovacból készült magok
10 000.. .15 000 üzemórán át, a ferritm agok 5 0 .. .80 000 üzemórán
át, az üvegszálas kristályferrit magok 150 000 üzemórán át használha­
tók, a kopás kritiku s határáig.
Induktivitás
A magnófej tekercsének és vasmagjának együttes adata, mH-ben.
A felvevő-, lejátszó-, ill. kombináltfej illeszthetőségét határozza meg.
Am int már szó v o lt róla, a nagyinduktivitású fejek elektroncsöves
erősítőhöz, a kisinduktivitású fejek tranzisztoros vagy integrált áram­
körös erősítőhöz illeszthetők optimálisan.
Egyenáramú ellenállás
A magnófej tekercsét jellemző adat, aminek értéke az induktivitással
is összefügg. A nagyinduktivitású fejek egyenáramú ellenállása is
nagy, és a kisinduktivitású fejek egyenáramú ellenállása is kicsi. A kor­
szerű, félvezetős erősítőkhöz illeszkedő magnófejek egyenáramú el­
lenállása 500__2000 fí.
A z adott mágnesezéshez tartozó felvételi hangáram
Értéke (mA-ban kifejezve) azt mutatja meg, hogy felvétel esetén egy
adott frekvencián (vagy frekvenciasávban), m ekkora hasznos jeláram
szükséges ahhoz, hogy a felvevőfej a magnószalagot az e lő írt értékre
fel mágnesezhesse. (A felvételi hangáram fordítottja a lejátszáskor le­
adott hangáram, ami a lejátszófej kapcsain hangfrekvenciás feszültség­
ként jelenik meg.)

• A törlőfej

A törlés módja szerint egyenáramú és váltakozóáramú törlést külön­

böztetünk meg. Ennek megfelelően alakítják ki a törlőfejeket is.
A korszerű mágneses hangrögzítőkben ma már kizárólag nagyfrek­
venciás, váltakozóáramú törlést és ehhez megfelelő törlőfejeket alkal­
maznak.
A nagyfrekvenciás törlőárammal gerjesztett törlőfej csak a felvé­
telre kapcsolt erősítőrendszerrel együtt m űködik. Lejátszáskor a ger­
jesztőoszcillátorral együtt kikapcsolt állapotban van, s teljesen hatás­
talan a fel mágnesezett szalagra.
A nagyfrekvenciás törlőfejek vasmagja általában gyűrű alakú. Anya­
ga 4%-os szilíciumsav, permalloy, mumetall, ferrit, vagy - a korszerű
technológiával gyártott - recovac, ill, üvegszálas kristályferrit (G X)
lehet. Ma már nem használnak lemezeit vasmagokat, hanem a magot

77
 T e k e rcs
/

•Vasmag

7
Rés
Rés

48. ábra
A törlőfejek szokványos kivitele
a) gyűrű alakú; b ) szög eces

egybepréselt formában alakítják ki, s erre helyezik el a tekercset.

A törlőfejeknél igen nagy résszélességet alakítanak ki, sőt egyes tö r­
lőfejeket két réssel látnak el. A résszélesség 15.. .50 fj.m (a kissebes­
ségű magnókhoz gyártott törlőfejeknél) és 0,1.. .0,3 mm (a nagyse­
bességű és stúdiócélú magnókhoz gyártott törlőfejeknél).
A törlőfejek induktivitása 0,1.. .0,5 mH. A gerjesztés során kelet­
kező mágneses veszteségek miatt, a fej vasmagja erősen felmelegszik.
A kétszer negyedsávos törlőfejek üzemi hőmérséklete 25.. .35 °C,
a kétszer félsávos és a teljessávos törlőfejek hőmérséklete 50.. .60
°C-ot is elérhet. A törlőfejek rését réz-, vagy bronzlemezzel tö ltik
ki. Árnyékolás céljából a teljes fejet réz-, vagy alumínium búrába
helyezik. A z árnyékolásnak ez esetben nem is annyira az a célja, hogy
a törlőfejet a zavaró mágneses terektől védje, hanem a törlőfej szórt
mágneses terétől óvja a többi beépített magnófejet. A törlőfejben
100.. .200 m A törlőáram folyik, de még a kazettás magnók törlőfejé­
nek a gerjesztéséhez is 60.. .80 m A szükséges.
.Tekercs

1...4 sa v
fejm agja
Szak­
vezetők
Tekercs

2...3 sav 49. ábra

fejm agja Kétszeres negyedsávos törlőfej
felépítési vázlata

78
 , . x 50. ábra
Feivevo e, QumjgjjrgS a t ö r lő f e j h e ly e a szalag pályán

A törlőfejek felerősítése rögzített megoldású a szalagpályán. Tehát

a gyárilag meghatározott réshelyzet magassága és dőlésszöge utólagos
beállítással nem változtatható.

• A felvevőfej

A felvevőfej a magnószalag felmágnesezését végzi, lágyvasmagra csé­

vélt tekercs, ami elektromágnesként működik, ha a tekercsbe ára­
mot vezetünk. A vasmag alakja lehet háromszög, sokszög, vagy gyűrű
alakú, aminek folytonosságát kis légrés szakítja meg. A légrésen ke­
resztül lépnek ki a mágneses erővonalak az előtte elhaladó jelhordozó
irányába, amelynek mágnesezhető rétegén keresztül záródnak. A lég­
rést nem mágnesezhető anyaggal, rézzel vagy bronzzal tö ltik ki. A fej
előtt elhaladó mágnesezhető jelhordozó a hangfrekvenciás árammal
keltett (és az előmágnesező árammal kellő szintre erősített) erőtér­
ingadozások hatására átmágneseződik, és a maradó mágnessége min­
den pontban a hangfrekvenciás áram nagyságával arányos.
A felvétel során egyenáramú és nagyfrekvenciás váltakozóáramú
előmágnesezés használható. Mindkét eljárásnál az szükséges, hogy a
mágnesezőtér és a mágnesezőáram között egyenes arányosság legyen
és a mágneses té r élesen határolt legyen. A korszerű mágneses hang­
rögzítőkben kizárólag nagyfrekvenciás előmágnesezést alkalmaznak,
amelynek frekvenciája 5 0 .. .120 kH z körüli érték, de kivételes minő­
ségű H i— Fi készülékekben található 200 kHz-es előmágnesező áram
is.

79
 /Légrés Légrés Légrés
V Vasmag j/

51. ábra
A felvevőfejek szokványos kivitele
a) gyűrű alakú; b) négyszögletű; c) háromszögletű

A nagyfrekvenciás előmágnesezésnél csak a legminimálisabb to rzí­

tások fordulnak elő, azonban a felvételi réshatás frekvenciafüggő
csillapításának a kiküszöbölése miatt szükséges az élesen határolt
mágneses té r és az ezt előállító keskeny légrés.
A tartós használat során bekövetkező kopás miatt csökken a vas­
keresztmetszet a szalag felfekvési felülete mentén. Ezáltal megnő a fej
mágneses ellenállása és a kibocsátott mágneses tér szóródása nagyobb
lesz. A z erővonalak szóródása az effektív résszélesség növekedését
eredményezi, s az ezáltal keletkező felvételi réshatás a magas hangok
szintcsökkenésében nyilvánul meg.
A korszerű felvevőfejek induktivitását 5 ...5 0 mH értékűre vá­
lasztják. A z induktivitásból és a menetkapacitásból kialakuló rezgő­
kör rezonanciafrekvenciájának a hangfrekvenciás átviteli sávon túl
kell esnie. A fejmag hátsó oldalán egy szélesebb légrést alakítanak ki,
a mag mágneses telítődésének, ill. a remanens felmágneseződésnek
a megakadályozására.
A felvevőhely tekercsén átfolyó felvételi mágnesezőáram a nagy-
frekvenciás előmágnesező és a hangfrekvenciás áram komponenseiből
áll. A 320 pWb/mm felmágnesezést adó fejben kb. 4 .. .5 m A a hang-
frekvenciás, és 1 0 .. .15 m A a nagyfrekvenciás áram. A 250 pWb/mm

52. ábra
Teljessávos felvevőfej felépítési vázlata

80
felmágnesezést adó fejben 2 .. .3 mA a hangfrekvenciás és 5 .. .10 mA
a nagyfrekvenciás áram.
A viszonylag nagy áramerősség mellett keletkező külső, zavaró
mágneses terek által a fejben indukált áramok nem jelentősek. Azon­
ban a kisebb felvételi árammal működő kazettás és orsós magnók feje­
it a külső mágneses te re k ellen permalloy árnyékolóbúrával védik.
A felvevőfej rögzítését rugós rendszerű fémlappal oldják meg.
Ezzel lehetővé teszik, hogy a fej magassága és a rés dőlésszöge utólag
is változtatható legyen. A vertikális és horizontális állításokat csak
műszeres ellenőrzéssel célszerű végezni. A felerősítés rendszere két­
féle lehet: felső tartólappal vagy alsó tartólappal.

• A lejátszófej

A fel mágnesezett szalag lejátszásakor a rajta levő változó remanencia

hangfrekvenciás váltakozófeszültséget indukál a lejátszófej tekercsé­
ben. Ez a kimeneti pontokról elvezethető és felerősíthető. A szalagra
rögzített mágneses erőtér rendkívül gyenge, ezért csak olyan lágy­
mágneses anyagok használhatók fel a fejmag anyagaként, amelyek
nagy permeabilitásúak és veszteségeik a legminimálisabbak. A z előző­
ekben már felsorolt fejmaganyagokat jelenleg egyaránt használják
lejátszófej készítésére is.
A lejátszófejek magjánál hátsó rést nem készítenek, mert ez a fej
érzékenységének a csökkenéséhez vezetne. A z első rés szélességét -
a réshatás csökkentése miatt - kisebbre készítik, mint a felvevőfejnél.
A jelenleg gyártott korszerű lejátszófejekben 1 .. .3 p.m résszélességű
fejmagot találhatunk, de egyes japán gyártmányú kazettás magnó­
fejek 0,5 (xm résszélességű fejmagot tartalmaznak. Ennél kisebb rés­
szélesség ma nem készíthető.
A fel mágnesezett szalag remanenciája egy olyan mágneses jelfor­
rásnak tekinthető, amire a fej mágneses ellenállása fogyasztóként
csatlakozik. A fej ellenállása két párhuzamosan kapcsolt komponens­
ből áll: a résellenállásból és a fejmag ellenállásából. A rés söntöt képez
a hasznos ellenállású fejmag mellett. Éppen ezért,a rés mágneses ellen­
állását célszerű megnövelni, ami úgy érhető el, hogy csökkentik a fej­
mag keresztmetszetét a légrés közelében. E keresztmetszet-csökken­
tés növeli a rás mágneses ellenállását, miáltal kisebbé válik a söntölő
hatás és megnő a fej érzékenysége. A rés mélységét 1 .. .1,5 mm-re
alakítják ki.
A lejátszó fejmag állandó mágneseződése az alapzaj jelentős növeke­
dését idézi elő a használat során. Ehhez hozzájárulhat még az is, ha a
lejátszófej közelében fel mágnesezett szerszámmal dolgozunk, vagy

81
53. ábra
Kétszer félsávos sztereo lejátszófej felépítési vázlata

karbantartást végzünk. Ilyen eset a fej tartós felmágneseződését idézi

elő és jelentősen rontja a jel— zaj viszonyt.
Mivel a lejátszófejek igen érzékenyek (ezt indokolja a szalagon levő
csekély mágneses erőtér is és a fejben indukált kis váltakozófeszültség
is), nagyon zavaró a mágneses és elektromos terek kisugárzása. A fej­
ben indukált búgófeszültség legfőbb forrása a futómű elektrom otor­
jának szórt mágneses tere. Emiatt a lejátszófejet kettős árnyékoló­
bú rában helyezik el. Árnyékolásra permailoyt vagy mumetálIt hasz­
nálnak. A kettős búra közé rézlemezből készült palástot helyeznek.
Ezzel a külső elektrom os té r zavaró hatása szűrhető ki.
A felmágneseződés megszüntetését legegyszerűbben demagneti-
zálással lehet végezni, az e célra gyártott (vagy házilag készített) de-
magnetizálókészülékkel.
A lejátszófejek induktivitása nagyobb, mint a felvevőfejeké. A kor­
szerű, félvezetős erősítőkhöz készített lejátszófejek 1 5 ...1 0 0 mH
induktivitásúak, gyártmánytól és típustól függően.
Felerősítési és rögzítési rendszerük a felvevőfejekéhez hasonló
változatokban lehetséges.

• A kom bináltfej

A közhasználatú és az egyszerűbb kivitelű H i— Fi magnókban olyan

kombináltfejeket alkalmaznak (kombinált erősítőrendszerrel), ame­
lyek egyaránt ellátják a felvevőfej és a lejátszófej funkcióját. A z alap­
vető feltételek és minőségi követelmények - amelyeket az eddigiek­
ben már leírtunk a felvevő- és lejátszófej kapcsán - a kombináltfej re
is vonatkoznak, aminél azonban mindezek csak minőségi engedmé­
nyek, egy célszerű kompromisszum árán teljesíthetők.
Külön szükséges megjegyezni, hogy régebben olyan kombináltfe-
jeket is gyártottak, amelyekben egyesítették a törlő-, a felvevő-, és

82
a lejátszófej funkcióját. Ezeket egyszerűbb, amatőrcélú orsós mag­
nókban alkalmazták. Jelenleg ez a megoldás egyes Com pact Cassette
rendszerű magnókban fedezhető fel ismét, esetleg azzal a módosí­
tással, hogy a törlő-, és felvevőfejet kombinálják. Ez a megoldás
azonban nem tévesztendő össze az összetett fejekkel, amiről külön
szakaszban lesz szó.
A kombináltfej ne k egyrészt teljesítenie kell a felvevőfejjel szem­
ben támasztott követelményeket: kis induktivitás, élesen határolt
mágneses té r kibocsátása, minél kisebb réshatás elérése; másrészt
teljesítenie kell a lejátszófejjel szemben támasztott követelménye­
ket; minél kisebb résszélesség, minél nagyobb mágneses érzékenység
és a lehető legnagyobb ellenálló képesség a zavaró mágneses és elekt­
romos terekkel szemben.
A korszerű félvezetős erősítőkhöz m éretezett kombináltfejek in­
duktivitása 25.. .100 mH, típustól és gyártmánytól függően, egyen­
áramú ellenállása 1000.. .2000 £L A z alkalmazható előmágnesező
áram frekvenciája típusonként más-más, leggyakrabban 5 0 ... 100
kH z közötti érték lehet. A résszélesség 2 ...3 ,5 (i.m.
A kombináltfejet szintén óvni kell a magnóban keletkező szórt
mágneses és elektrom os terektől, ezért kettős permalloy búrába
szerelik be. A z élőiről ható zavarok kiküszöbölésére a felvétel vagy
lejátszás során automatikusan becsukódó árnyékolókaput szerelnek
fel.

54. ábra
Kétszer negyedsávos kombináltfej felépítési vázlata

83
• Összetett magnófejek

A korszerű, Compact Cassette rendszerű H i— Fi magnókban úgy

valósítják meg a háromfejes szalagpályát (törlő-, felvevő-, lejátszófej),
hogy a felvevő- és a lejátszófejet közös búrában helyezik el. Ez a meg­
oldás azonban feltételezi a két fej együttes működését is (tehát nem
hasonlítható a kombináltfejhez, ami vagy felvevő-, vagy lejátszófej­
ként működik, de a két feladatot egyszerre nem végezheti).
A z összetett magnófejek kialakítása csak a kazettás magnó techni­
kában célszerű, mivel a felvevőfejnél itt igen kis áramok folynak,
amelyek a fejet gerjesztve, nem keltenek túl nagy szórt mágneses
teret, és megfelelő elválasztóárnyékolással nincsenek hatással a leját­
szófejre.

E fejek közös búrába építése a Compact Cassette mechanikai kivite­

léhez való alkalmazkodás és a háromfejes szalagpálya összeegyezteté­
séből adódik. A z a cél, hogy a szalagra rögzített műsor azonnal hall­
gatható legyen a lejátszófejjel lejátszva és felerősítve.
A megoldás lényege az, hogy az igen kis résszélességűre készített
fej magok (felvevőfej 1 [im, lejátszófej 0,8 p.m, pl. Akai-fejek) nincse­
nek egymásra hatással. A felvevőfej olyan erősen irányított mágneses
erővonalakat bocsát ki, hogy az semmilyen mágneses zavart nem kelt
a vele paralel működő lejátszófejben.

• A magnófejek beszerelése és beállítása

A mágneses hangrögzítők szalagpályáján kétféle fej rögzítési mód­

szert alkalmaznak. A z egyik a stabil rögzítés, a másik az utanaliithato
(korrigálható) rugós rögzítés. Vegyük sorra, hogy melyiket, hol hasz­
nálják.

84
Merolegesség-áUitc M erőlegesség-áülfi
csővár T a r lö fe j c sa v a r

Fejma
csavaroK / Fejmagasság-állitó
Kombináltfej csavarok
56. ábra
Orsós magnó szalagpályáján elhelyezett magnófejek alsó fejrögzítéssel

Stabil fejrögzítést alkalmaznak az orsós magnók törlőfejeinél, a ka­

zettás magnók törlőfejeinél és a diktafonok törlő-, ill. kombináltfejei-
nél.
Utánállítható, rugós rögzítést alkalmaznak az orsós magnók fel­
vevő-, lejátszó- és kombináltfejeinél, valamint a kazettás magnók
hasonló funkciót ellátó fejeinél.
A fejek rögzítése a szalagpálya tartólemezén található. Ez a tartó­
lemez orsós magnóknál állandó helyen áll, tartócsavarokkal felszerel­
ve. Kazettás magnókban viszont egy csúszópályán előre-hátra tolható.
A törlőfejet egy vagy két csavarral rögzítik a szalagpálya tartóle­
mezéből kiemelkedő, meghatározott magasságú fémtuskóra. Ez meg­
szabja a törlőfej szalaghoz viszonyított réshelyzetét és a résmerőleges­
séget is. A felvevő-, lejátszó- és kombináltfejet kis méretű, három-,
vagy négyszögletű fémlapra erősítik fel. A fémlap két-, három-, vagy
négycsavaros kitámasztású.
Két rögzítőcsavart főként a kazettás magnófejek felszereléséhez
használnak. Itta tartólem ez egyik oldala egy megszabott magasságú

Rögzit-eU M e rő le g esség -ó llito

csavcr csavar

57. ábra
Kazettás magnó szalagpályáján elhelyezett magnófejek rögzítése

85
Meröiegesség-állitó
- re jm o g c s s a g -
áü itó c s a v a r

-Rugós ellencsavar

í-ejmagcsscg-
niíífó csavar

58. ábra
Három- és négycsavaros fej rögzítési módszer

59. á b ra
Felső fejrögzítési módszer stúdiócélú és Hi— Fi orsós magnókban

fémtuskóhoz van hozzácsavarozva, a másik oldala pedig egy spirál­

rugó alátéttel le-fel csavarható és ezáltal a résmerőlegesség beállít­
ható.
Három rögzítőcsavart az orsós közhasználatú és H i— Fi magnóknál
alkalmaznak. Ezek mindegyike alatt spirálrugót helyeznek el. Utóla­
gosan mind a résmerőlegesség, mind a fejmagasság állítható.
A négy rögzítőcsavart tartalmazó tartólemezeknél két csavar a fej-
magasságot határozza meg (ezek alatt nincs spirálrugó), két csavar
pedig a résmerőlegességet. Itt csak egy csavar alá kell rugót elhe­
lyezni.

86
 A z eddig ism ertetett felerősítési módszerek elsősorban az alsó
fejrögzítésre vonatkoznak. A nagy teljesítményű H i— Fi, és a pro­
fesszionális stúdiómagnókban főként a felső fejrögzítést alkalmazzák.
A pontosabb beállítás érdekében a fejtartó lemezbe is menetes fura­
to t készítenek és nem spirálrugóval, hanem a csavar menetemelke­
désével határozzák meg a fej magasságot és a résmerőlegességet.
A magnófejek beszerelése (vagy cseréje) után, kizárólag a törlőfej
utólagos beszabályozására nincs szükség és elegendő, ha az eredeti
fémtuskóra megfelelő szorosan újra rögzítjük az új törlőfejet. A kom­
bináltfej, ill. a felvevő- és lejátszófej cseréje és az új fej beszerelése
után minden esetben műszeres beállításra van szükség.
A felvevő- és lejátszófej beállítása. Elsőként a lejátszófej magassá­
gát és résmerőlegességét kell beállítani. A fejmagasságot úgy állít-

I.fá zis: a lejátszófej beállítása

n. fázis: a felvevő fej beállítása

F e lv é te lt rö g z ítő szalag

R ögzítendő szin uszo s je l

H anggenerátor Magnó

60. ábra
Fejmerőlegesség-műszer a beállítása különálló felvevő- és lejátszófejes magnóban

87
 Jelm axim um
\

H"
Lej átszőtt jel
O ^

DIN beáü'itószalcg H a n g fre k v e n c iá s

c s o v o lfm e ro
61. ábra
Fejmerőlegesség-műszer beállítása kombináltfejes magnóban

suk be, hogy a szalagpályán futó magnószalag felső szélétől a félsávos

fejmag 0,2 mm-re, a negyedsávos fejmag 0,1 mm-re álljon ki. A fej­
magasság rögzítése után DIN szabványú beállítószalaggal (Bezugs-
band), adott szalagsebesség mellett ellenőrizzük a feszültségki mene­
ten a lejátszott frekvenciákhoz tartozó jelszintet. A z ellenőrzést a
feszültségkimenetre kapcsolt hangfrekvenciás csővoltmérővel vé­
gezzük.
A fejmerőlegességet úgy állítsuk be a fejállító csavarral, hogy mind
1 kHz-en, mind 10 kHz-en maximális legyen a kimeneti jelszint. Elő­
zetes merőlegesség próbával ellenőrizzük azt is, nehogy az ál maxi­
mumra állítsuk be a fejet.
A lejátszófej merőlegességének DIN szabványú beállítása után kö­
vetkezhet a felvevőfej beállítása. A fej magasságot ugyanúgy állítsuk
be, mint azt az előbb a lejátszófejnél már ism ertettük. A fejmerőle­
gesség beállítását szintén a feszültségkimenetre kapcsolt csővolt­
mérővel ellenőrizzük. A magnó feszültségbemenetére hanggenerá­
torból adjunk előbb 1 kHz-es jelet, s a készüléket felvételre kapcsol­
va, rögzítsük a szalagon. A most már garantált merőlegességű lejátszó­
fejen keresztül ellenőrizzük a szalagról lejövő jelszíntet, s az 1 kHz-es
jel folyamatos felvétele közben, addig állítsuk folyamatosan a felvevő­
fej merőlegességbeállító csavarját, amíg a csővoltmérőn maximumot
nem mérünk. Ugyanezt ismételjük meg 5 kHz-en és 10 kHz-en is.
Ha mindhárom értéknél ugyanabban a helyzetben m utatkozik a fej­
merőlegesség, optim álisra állítottuk a felvevőfej résmerőlegességét
is. Ezután minden fejrögzítő és állítócsavart sűrű nitrólakkal fessünk
le. Ez száradás után megakadályozza a csavarok esetleges kirázódását.
Akom bináltfej beállítása hasonlóan megy végbe, mint a lejátszófejé.
Itt is először a fejmagasságot kell meghatározni, s ennek a rögzítése
után az adott sebességű DIN mérőszalag frekvenciáinak lejátszásával
a merőlegességet. A z optimális jelszintet feszültségkimenetre kap­
csolt hangfrekvenciás csővoltmérővel ellenőrizzük. A kombináltfej
beállításához felvételt készíteni nem kell.

88
 A kazettás magnók kombináltfejét DIN mérőkazetta lejátszása
közben állíthatjuk be. Mivel a fejmagasságot az egyik oldalon rögzítő
fémtuskó már gyárilag meghatározza, csak a résmerőlegesség beál­
lítására kerülhet sor.

..
12
Hangerősítők
Míg a természetes hangforrás közvetlenül szolgáltatja a hangesemény
információját a közvetítő közeg számára, a hangfrekvenciás elektro­
mos jel közvetlenül nem alkalmas arra, hogy megszólaltassa a hang­
sugárzót. A z általában előforduló kis jelszintet ezért erősíteni kell,
s eközben arra is lehetőség nyílik, hogy a szükséges vagy célszerű kor­
rekciókat vagy szabályozásokat elvégezzük az eredeti műsoranyagon.
A z erősítőrendszer rendeltetése kétirányú: egyrészt bemeneti
jellemzőivel illeszkedik a jelforráshoz, lehetőséget nyújt a szükséges
módosítások megoldására, másrészt kimeneti jellemzőivel az akusz­
tikai hangátalakító eszközhöz illeszkedik.
A hangtechnikában használt különféle erősítők és erősítőrend­
szerek különféle szempontok szerint csoportosíthatók, ill. osztá­
lyozhatók:
1. Rendeltetés szerint
2. A z alkalmazott erősítőelem ek szerint
3. Munkapont-beállítás szerint
Rendeltetés szerint az alábbi hangerősítő-fajtákat különböztetjük
meg:
a) Mikrofon-előerősítők
b) Hangszedő-előerősítők
c) Magnófej-előerősítők
d) Nagyszintű feszültségerősítők
e) Hangszínszabályozók
f) Végerősítők
Ezeket az erősítőfajtákat ismét különböző csoportokba sorolhat­
juk, az áramköreikben működő erősítőelemek alapján.
Az alkalmazott erősítőelemek szerint megkülönböztethetünk elekt­
roncsöves, tranzisztoros és integrált áramkörös erősítőket.
Munkapont-beállítás szerint elsősorban a végerősítőket osztályoz­
zuk, a következő csoportokban:
a) A-osztályú végerősítők
b) B-osztályú végerősítők
c) AB-osztályú végerősítők
d) C-osztályú végerősítők

89
 A hangtechnikai alkalmazás szempontjából nem osztályozzuk az
erősítőket a különféle áramköri kapcsolástechnika alapján (pl. emit-
terkapcsolás, komplementer kapcsolás stb.).

...
12 1
Általános minőségi Jellemzők
A különféle rendeltetésű és felépítésű hangerősítők minőségének
a megítéléséhez a működési jellem zők ismerete szükséges. A leg­
fontosabbak: frekvenciaátviteli sávszélesség, jel— zaj viszony, teljes
harmonikus torzítás, intermodulációs torzítás, zajszint, áthallás,
kimeneti teljesítmény, teljesítmény-sávszélesség, fázismenet, futási
idő, hangszórókimeneti illesztés, bemeneti érzékenység.
Természetesen nem m i n d e g y i k erősítőfajtára vonatkoztatható min­
den minőségi jellemző; a kimeneti teljesítmény, a teljesítmény-sáv­
szélesség és a hangszórókimeneti illesztés csak a végerősítőkre érvé­
nyes jellemző
Frekvenciaátviteli sávszélesség
A különféle szakirodalmakban gyakran hivatkoznak arra, hogy a hang-
frekvenciás erősítőnek elegendő átvinnie az emberi hallástartomány­
ba eső hangokat. Ezt régebben 20.. .16 000 Hz-ben jelölték meg, a
hetvenes években folytatott kutatási eredmények során azonban ki­
mutatták, hogy a 35 évnél nem öregebb em berek hallástartománya
20.. .20 000 Hz-ig terjedhet.
Ennek alapján m ódosították - és tartják kívánatosnak jelenleg is -
e frekvenciasáv adott tűréshatáron belüli átvitelét a hangtechniká­
ban.
A H i— Fi erősítéstechnika térhódítása azonban e szemléletre is rá­
cáfolt. A frekvenciaátviteli egyenetlenség egy erősítőben nem más,
mint frekvenciatorzítás - a lineáris torzításfajták egyike. Ha figye­
lembe vesszük, hogy egy adott erősítő vagy erősítőrendszer a 2 0 ...
20 000 Hz-es sávban ± 3 dB-es tűréshatárok között közvetíti a hang-
jelenségeket, ez már jelentős eltérésnek számít a lineáris átvitelhez
képest. Ha tehát azt tartjuk kívánatosnak, hogy egy erősítő a már
em lített emberi hallástartományba eső hangokat, hangjelenségeket
lineárisan közvetítse, nagyobb frekvenciaátviteli sávszélességre van
szükségünk, amelynél feltételezhető, hogy az adott tűréshatárok csak
az átviteli sávok szélső pontjainál nagyok, befelé (sávközép felé)
haladva egyre csökkennek. így tehát ahhoz, hogy a 2 0 .. .20 000 Hz-
es sávot lineárisan közvetítsük, szükség van egy 1 0.. .30 000 Hz-es
átvitelű erősítőre, ami +3 dB tűréshatárok között közvetíti a hang-
jelenségeket.

90
 A frekvenciaátviteli sávszélesség egyébként mindig a ±3 dB-es
erősítőcsökkenési pontokhoz tartozó határfrekvenciák Hz-ben meg­
adott értéke és az átviteli karakterisztika e sávon belüli ingadozásai­
nak a tűréshatára + dB-ben kifejezve.

Jel— zaj viszony

A hangerősítőkre vonatkoztatva kétféle módon adható meg.
a) A legnagyobb szinuszos teljesítményre vonatkoztatva (végerősí­
tőknél). Ilyen esetben a jel— zaj viszony a megadott legnagyobb szi­
nuszos kimeneti teljesítményhez tartozó kimeneti feszültség és az
erősítőben keletkező zajfeszültség dB-ben kifejezett viszonya.
b) A z erősítőben keletkező zajfeszültség és egy adott szabványban
elő írt szinuszos kimeneti teljesítményhez (vagy szinuszos kimeneti
jelszinthez) tartozó feszültség dB-ben kifejezett viszonya.

Teljes harmonikus torzítás

A hangerősítő nemlineáris átviteli tulajdonságát jellemző adat.
A z angolul Totál Harmonic Distortion-nak (THD) nevezett jellemző
azt mutatja, hogy az erősítő bemenetére adott tiszta szinuszos hang-
frekvenciás jelből — az erősítőn keresztül haladva — annak áram­
köreinek a hatására milyen arányban keletkeznek olyan felharmoni­
kusok, amik a bemeneten még nem voltak jelen.
A teljes harmonikus torzítás az összes felharmonikusra vonatkozó
adat, s értékét %-ban adják meg, az alapharmonikushoz viszonyítva.

Intermodulációs torzítás
A hangerősítő áramköreinek intermodulációs torzítása egy nagyobb
frekvenciájú, kisebb amplitúdójú jelnek egy olyan kisebb frekvenciá­
jú, nagyobb amplitúdójú szinuszos jel hatására bekövetkező modu­
lációjával jellemezhető, amelyeknek feszültsége meghatározott ará­
nyú (pl. a DIN szabvány szerint ez az arány 4 :1 ) .
A keletkező modulációs jelek nagysága %-ban kifejezhető, és jel­
lemzi az erősítőnek azt a tulajdonságát, hogy a bemenetére adott,
összetett hangjel átvitelekor a kimenetén milyen mértékben jelennek
meg összeg- és különbségi frekvenciakomponensek az eredeti hang­
jelhez képest, amelyek egyébként a bemenő jelben nem voltak jelen.
A z intermodulációs torzítást is az erősítő nemlineáris átvitele okozza.

Zajszint
A hasznos hangfrekvenciás jel mellett mindig jelen van egy zavarjel
az erősítőben, ami kétféle forrásból eredhet: egyrészt az áramkörök

91
működése során folyamatosan keletkező term ikus zaj, másrészt a kü­
lönféle jelforrások által keltett és az erősítőbe indukált zavarjej.
A z erősítők minőségét befolyásoló zajszint tehát term ikus eredetű,
amit kiegészít még az ún. „ellenállászaj” .
A zajszintet az erősítő legnagyobb szinuszos kimeneti teljesítmé­
nye (végerősítőknél) vagy maximális erősítése (előerősítőknél) ese­
tén, a kimenetén — bemeneti vezérlés nélkül — megjelenő zaj dB-ben
meghatározott értékével jellemzik.
Áthallási csillapítás
A többcsatornás keverőerősítők és a sztereo erősítők dB-ben kife­
jezhető minőségi jellemzője. Általában nem egyes fokozatokra, ha­
nem a teljes erősítőegységre vonatkozik. A z t jelzi, hogy a kiválasz­
to tt átviteli csatorna bemenetére adott névleges szinuszos vezérlő­
feszültség erősítése ill. átvitele esetén, mekkora jelszint mérhető
a kivezéreletlen, szomszédos erősítőcsatorna kimenetén abból a jel­
ből, ami átszűrődött a kivezérelt csatornából. Minél nagyobb a dB-
ben megadott érték, annál kisebb a két vizsgált csatorna közötti át­
hallás.
Kimeneti teljesítmény
A hangfrekvenciás teljesítm ényerősítőkre jellemző az a szinuszos
teljesítmény, amit az erősítő az adott frekvencián — vagy frekvencia-
sávban — meghatározott torzítási tényező m ellett tetszőleges ideig
képes szolgáltatni a névleges szinuszos bemeneti vezérlőfeszültség
erősítésekor, teljes kivezérlés esetén.
A teljesítm ényerősítőkre megadható még a zenei teljesítmény,
amit az erősítő névleges beállítási és erősítési körülmények között,
összetett zenei jellel vezérelve, a szinuszos teljesítményhez meg­
adott harmonikus torzítás megnövekedése nélkül képes szolgáltatni,
elő írt terhelőimpedanciával lezárt kimeneten.
T el jesítmény-sávszélesség
A hangfrekvenciás végerősítőket jellemző átviteli frekvenciasáv,
amelyen belül az erősítő elő írt állandó harmonikus torzítás mellett
leadott kimeneti teljesítménye legfeljebb 3 dB-lel kisebb a vonat­
koztatási frekvenciára megadott értéknél.
Fázismenet, futási idő
A hangfrekvenciás erősítőkkel szemben támasztott általános köve­
telmény, a H i— Fi erősítőkre vonatkozóan szabványos előírás a line­
áris fázismenet — az állandó futási idő. Különösen a tranziens jellegű
hanghatások frekvenciakomponensei egymáshoz viszonyított fázis­

92
helyzetének a megtartása a legfontosabb az átvitel során. Ha egy ze­
nei hangkeverékben a hangösszetevők — a részhangok — fázismene­
te eltolódik egymáshoz képest, a visszahallgatott hangkép „tiszta­
sága” eltűnik. Szubjektív hatása a Hl— Fi hangközléssel foglalkozók
előtt közismert: a meghallgatott zene „grizesen” szól.
A fázishű étvitel mértékét, ill. a közvetített szinuszos hang fázis­
tolását a bemenet és a kimenet között °-ban adják meg. Mivel abszo­
lút lineáris fázismenetű erősítő nincs, a jelenleg gyártott H i— Fi erő­
sítőkkel szemben az a követelmény, hogy a közvetített hangfrekven­
ciás sávban minden frekvencián azonos legyen a fázistolás mértéke
(pl. 10.. .18 000 H z között 90°).
Hangszórókimeneti illesztés
Hangfrekvenciás végerősítőknél az a terhelőimpedancia, aminél az
erősítő a legnagyobb szinuszos kimeneti teljesítm ényt szolgáltatja,
a névleges torzítási tényező megnövekedése nélkül.
Bemeneti érzékenység
Kétféle vonatkozásban adható meg attól függően, hogy feszültség­
erősítőt vagy teljesítm ényerősítőt vezérlünk a beadott jelfeszültség­
gel-
a) Hangfrekvenciás feszültségerősítőkre vonatkoztatva az a névle­
ges legkisebb bemeneti feszültség, ami elegendő az erősítő olyan
mértékű kivezérlésére, hogy a kimenetén az elő írt névleges kimeneti
feszültség jelenjen meg.
b) Hangfrekvenciás végerősítőkre vonatkoztatva az a névleges leg­
kisebb bemeneti feszültség, ami ahhoz szükséges, hogy az erősítő ki­
menetén a névleges szinuszos kimeneti teljesítmény jelenjen meg,
az elő írt terhelőimpedancián.
A bemeneti érzékenység névleges értékét mV-ban, az illesztőim­
pedanciát Q-ban vagy kü-ban adják meg. Különleges esetekben „ -tó i­
ig” adják meg a bemeneti érzékenységet. Ilyenkor a legkisebb beme­
neti vezérlőfeszültség értéke azt mutatja, hogy milyen legkisebb
feszültséggel vezérelhető az erősítő úgy, hogy legalább a névleges
kimeneti teljesítmény felét szolgáltassa, ill. hogy milyen legnagyobb
bemeneti feszültséggel lehet az erősítőt kivezérelni úgy, hogy a leg­
nagyobb kimeneti teljesítménynél se növekedjék meg jobban a to r­
zítási tényező az előírtnál.

93
 ...
12 2
Mikrofon-előerősítők

A különféle jelforrások kis szintű jelfeszültségének kívánt mértékű

felerősítésére feszültség-előerősítőt használunk. A legegyszerűbb fel­
építésű előerősítőnek a m ikrofon-előerősítőt tekintjük.
A jelenleg használt m ikrofonok mindegyike igen kis jelfeszültséget
szolgáltat. Ahhoz, hogy ezt a kis jelfeszültséget kellő mértékben fel­
erősítsük, igen nagy bemeneti érzékenységű előerősítőre van szük­
ség. Közismert az a megállapítás, hogy egy hangátviteli lánc zajszint­
jét a legnagyobb érzékenységű — tehát az első — erősítőfokozat zaj­
szintje befolyásolja leginkább. Minél nagyobb azonban egy erősítő
bemeneti érzékenysége, annál jobban fennáll a zajszint növekedésé­
nek a veszélye is.
A hangtechnika jelenlegi gyakorlatában, a korszerű félvezetős
erősítőelemek m ellett a hagyományos, elektroncsöves erősítők is
megtalálhatók. Bár a szilíciumtranzisztoros és integrált áramkörös
erősítők széles körű bevezetésével az elektroncsöves technika hát­
térbe szorult, teljesen nem szűnt meg a használata. A z utóbbi évek
során pedig — épp a H i— Fi technika fejlesztésén dolgozó kutató­
laboratóriumok mérnökei vetették fel azt a kérdést, hogy tényleg
elavult-e az elektroncsöves erősítéstechnika, a hangtechnikában?
Objektív mérések és szubjektív vizsgálatok sorozatával bizonyítot­
ták, hogy bizonyos torzításfajták vonatkozásában legerdményesebben
az elektroncsöves erősítő használható. Azt, hogy mégsem terjedt el
ismét szélesebb körben, egyedül a félvezető erősítőelem ek olcsósága
és kis fogyasztása indokolja.
A m ikrofon-előerősítőket az alkalmazott erősítőelem ek fajtája és
a bemeneti impedancia szerint különböztetjük meg. A bemeneti
Impedancia nagyságát minden esetben az előerősítőhöz kapcsolt mik­
rofonimpedancia határozza meg. Legfontosabb minőségi követelmé­
nyek: széles átviteli frekvenciasáv, kis harmonikus és intermodulá­
ciós torzítás, minimális zajszint és nagy túlvezérelhetőség az adott
torzítási érték túllépése nélkül.
A nagy bemeneti impedanciájú m ikrofon-előerősítők 0,1.. .1 MQ-
os bemenettel rendelkeznek. Ezeket elsősorban kondenzátor m ikro­
fonokhoz használják. A kondenzátorm ikrofonok előerősítőit a nagy
bemeneti impedancia mellett, kis kimeneti impedanciával készítik
(200 Ü . . .2 kÜ). Ugyanis így illeszthetők leginkább a következő erő­
sítőfokozathoz.
A kis bemeneti impedanciájú előerősítők 200 Q . . .1 kQ-os beme­
nettel rendelkeznek, kimeneti impedanciájuk szintén ilyen értékű.
A m ikrofon-előerősítők részletesebb megismerése előtt nagyon

94
fontos szempont — és megkülönböztetési alap — az, hogy önálló
erősítőegységről van-e szó, vagy egy kom plett erősítőrendszerben
alkalmazott fokozatról. A z önálló előerősítőket ugyanis egységesen
200 Q kimeneti impedanciával készítik. A teljes erősítőrendszerbe
beépített előerősítő fokozatot pedig minden esetben az adott erősítő
következő fokozatához illesztve méretezik.
A korszerű m ikrofonerősítők frekvenciaátvitele 2 0 ...2 0 0 0 0 Hz
között ±1 dB-en belül lineáris. A közepes minőségűek 35.. .65 dB-t,
a kimagaslóan jó minőségűek 50.. .70 dB-t erősítenek. Kimeneti jel­
feszültségük 100.. .1500 mV nagyságrendű.
A z amatőr hangtechnikában nagyobbrészt aszimmetrikus be-, és
kimenetű előerősítőket használnak.

• Elektroncsöves előerősítők

Mikrofon-előerősítőhöz leginkább a kis zajú, búgás- és mikrofónia-

mentes triódák, vagy a triódának kapcsolt, nagy erősítésű pentódák
alkalmasak. Ilyenek pl. az EC 92, ECC 80, E C C 83, EF 86 stb.
A gyakorlatban használt elektroncsöves m ikrofon-előerősítők ál­
talában nem egyfokozatúak. A mikrofon által leadott viszonylag kis
jelfeszültség nagy erősítést kíván, ugyanakkor meg kell oldani a kis
kimeneti impedanciaillesztést is, amit egy külön triódával alakítanak
ki.
E könyvben is ism ertetett, jelenleg használt mikrofonfajták közül
leginkább a dinamikus és a szalagmikrofonhoz használnak elektron­
csöves előerősítőt. Korábban a kondenzátorm ikrofonokhoz is gyár­
tottak elektroncsöves erősítőket, azonban a félvezetős erősítéstech­
nika innen teljesen kiszorította az elektroncsövet. A z elektretm ik-
rofonhoz pedig már kezdettől fogva csak félvezetős erősítőelemeket
használnak.
A dinamikus m ikrofonok kis belső ellenállása és az elektroncsöves
előerősítők nagy bemeneti impedanciája leginkább transzformátoros
illesztéssel kapcsolható össze. Ez a bemeneti transzformátor nemcsak
az impedanciaillesztést biztosítja, hanem a m ikrofon jelfeszültségét
feltranszformálja. A frekvenciaátviteli jellem zőket ebben az esetben
a mikrofontranszformátor tulajdonságai befolyásolják.
Ha ugyanis túl nagy a transzformátor menetszámáttétele, a sze­
kunder oldalon rezgőkör alakul ki, ami korlátozza — ill. rontja —
a mikrofon frekvenciaátviteli lehetőségét. A gyakorlatban 50 Q ki­
meneti impedanciájú dinamikus m ikrofonhoz 1 : 20, a 200 Q, impe­
danciájú m ikrofonhoz pedig 1 : 1 0 áttételű transzformátort kell ké­
szíteni.

95
 10 20 50 100 200 500 1k 2k ‘ 5 k 10k 2 0 k H z

b)
62. ábra
Egyfokozatú elektroncsöves mikrofon-előerősítő, bemeneti transzformátorral a)
és frekvenciaátviteli jelleggörbéje b)

Ha első erősítőcsőként pentódát alkalmazunk (pl. EF 86), az elérhe­

tő erősítés 150.. .170-szeres. Második fokozatként célszerű triódát
használni, ami nem erősít, hanem a kis kimeneti impedanciaillesztést
biztosítja.
Ha a dinamikus m ikrofonhoz megfelelő transzform átort alkal­
mazunk, az erősítővel 60.. .75 dB jel— zaj viszony is elérhető. A z elő­
erősítő kivitelénél kétféle gyakorlat alakult ki. Ha olyan m ikrofont
használunk, aminek házába beépítették a transzformátort, akkor
hosszú (10.. .25 m) árnyékolt kábellel is csatlakoztathatjuk az erő­
sítő bemenetére. Ilyenkor az erősítőben már nincs szükség még egy
transzformátorra. Ha azonban a felhasznált mikrofonban nincs be-

96
 EC 92 ECC 83

OE. ni i M E 3 M i m — 1 i i i i t t m .1 .j , ± - i m i n i í-l I
10 20 50 100 200 500 1 k, 2k 5k IQk 2 0 k H z

b)
63. ábra
Kétfokozatú elektroncsöves m ikrofon-előerősítő bemeneti transzformátorral,
dinamikus mikrofonhoz a) és frekvenciaátviteli jelleggörbéje b), frekvenciaátviteli
sávszélessége 2 0 ...2 0 000 Hz + 1 dB, jel— zaj viszony = 65 dB, teljes harmonikus
torzítás 0,2%

épített transzformátor, akkor azt csak rövid (1,5.. .3 m) árnyékolt

kábellel csatlakoztathatjuk az előerősítőhöz, aminek bemenetére rá
kell kapcsolni az illesztőtranszformátort.
A kis zajszint és a minimális torzítás érdekében, legfontosabb köve­
telmény a jól szűrt anódfeszültség, ami nem lehet több 120.. .150 V-
nál.
A korszerű elektroncsöves m ikrofon-előerősítőkkel elérhető a 20
...1 8 000 Hz frekvenciaátvitel, +1 dB tűréshatáron belül. Harmo­
nikus torzításuk kisebb, mint 0,5%.

97
 64. ábra
Kondenzátormikrofonhoz
m éretezett előerősítő
elektroncsővel és a polarizáló
feszültséget is előállító
tápegységgel (A K G )
a); az erősítő frekvencia­
átviteli jelleggörbéje b)

98
• Tranzisztoros előerősítők

A tranzisztoros mikrofon-előerősítőkben általában kis munkaponti

árammal és feszültséggel működnek a tranzisztorok. Míg tíz-tizenöt
évvel ezelőtt szinte kizárólag germániumalapú félvezetőket használ­
tak, ma egyeduralkodók a szilícium tranzisztorok. A jelenleg használt
mikrofon-előerősítőkben a kis zajú BC sorozatú szilícium tranzisz­
torokat, ill. ezek A , B, C jelzésű változatait alkalmazzák.
Ha a felhasznált m ikrofon impedanciája, vagy az alkalmazott árnyé­
kolt kábel hossza szükségessé teszi, a tranzisztoros előerősítőhöz is
használható bemeneti transzformátor. A tranzisztorok közvetlen
csatolással vagy visszacsatolással megnövelt belső ellenállása azonban
csak kis áttételű (1 : 3; 1 : 5) illesztőtranszform átor alkalmazását teszi
lehetővé.

a)

dB dB

b)
65. ábra
Kétfokozatú mikrofon-előerősítő bemeneti transzformátorral, dinamikus mikrofonhoz
a)t és frekvenciaátviteli jelleggörbéje b)

99
 4,7 k

10 2C 52 100 20G 500 1k 2k 5k 10k 20kH 2

b)
66. ábra
Kétfokozatú mikrofon-előerősítő kisimpedanciás mikrofonokhoz,
illesztőtranszformátor nélkül a) és frekvenciaátviteli jelleggörbéje b)

A kiszajú szilícium tranzisztorokkal bemeneti transzformátor al­

kalmazása nélkül is, igen jó minőségű előerősítők készíthetők. Sőt,
a mikrofontranszformátor frekvenciaátviteli korlátaitól is megsza­
badulhatunk. A jól méretezett tranzisztoros előerősítő kiszajú műkö­
dését egyrészt visszacsatolásokkal, másrészt a bemeneti fokozat kis
munkaponti áramra való beállításával (100...150 (j.A) érhetjük el.
A tényleges erősítési szintet vagy a beépített szabályozóelemmel,
vagy ennek hiányában a visszacsatolás kismértékű változtatásával
szabályozhatjuk. A szoros negatív visszacsatolás általában a frekven­
ciaátviteli sávszélesség növekedésével és torzításcsökkenéssel, a visz-
szacsatolás lazítása viszont a sávszélesség csökkeQésével és a torzítás
növekedésével jár.
A kis torzítás és az erős visszacsatolás legalább kéttranzisztoros,
nyílt hurkú erősítést igényel. A m ikrofon-előerősítők felépítésénél

100
azonban azt is figyelembe kell venni, hogy milyen mikrofonfajta jelé­
nek az erősítéséhez készülnek.
A széles körben használt dinamikus és szalagmikrofonokhoz két­
vagy háromfokozatú tranzisztoros erősítőt használnak. A z illesztő­
transzformátor nélküli előerősítők bemeneti impedanciája 200 O . ..

67. ábra
Kondenzátormikrofonhoz készült kétfokozatú előerősítő. A bemeneti
fokozatban FET működik

Fh

68. ábra
Háromfokozatú előerősítő kondenzátormikrofonhoz

101
69. ábra
Közhasználatú kazettás magnóba épitett elektretmikrofon előerősítő
kapcsolási vázlata

50 kQ közötti, bemeneti érzékenysége 1 .. .25 mV. Ezek az erősítők

kb. kétszeres túlvezérlést is elbírnak. Frekvenciaátvitelük — meg­
felelő visszacsatolás esetén — 20.. .20 000 H z között ±1 dB-en belül
lineáris, de nem ritkák a 1 0 ...5 0 0 0 0 H z ± 2 dB frekvenciaátvitelű
előerősítők sem.
A kondenzátorm ikrofonhoz és az elektretm ikrofonhoz térvezérelt
tranzisztoros bemeneti fokozattal működő előerősítőt használnak,
aminek a bemeneti impedanciája 0,5.. .1,5 MQ, típusonként változó.
A nagyobb kimeneti impedanciájú kondenzátormikrofon-kapszulát
előtétellenállással illesztik az előerősítő bemenetéhez. A kétfokozatú
kondenzátormikrofon-előerősítő 100.. .350 mV jelfeszültséget, a há­
romfokozatú pedig 200.. .700 mV jelfeszültséget szolgáltat adott
hangnyomás mellett.
A z elektretm ikrofonokhoz készített előerősítők általában egyfoko-
zatúak, térvezérlésű tranzisztorral működnek. Kim eneti jelfeszültsé­
gük 10.. .40 mV, az adott hangnyomástól függően.
A térvezérelt tranzisztoros bemeneti fokozat alkalmazásával még
a legkisebb jelfeszültséget szolgáltató kondenzátormikrofonnal is
elérhető a 60.. .65 dB-es jel— zaj viszony.

• Integrált á ra m k ö rö s előerősítők

A z integrált áram körök hangtechnikai alkalmazása még csupán egy év­

tizedes múltra tekinthet vissza. Hangfrekvenciás feszültségerősítésre
kétféle analóg IC-t alkalmaznak a gyakorlatban. Egyrészt eleve erre a

102
célra terveznek speciális felépítésű és rendeltetésű, igen magas minő­
ségi követelményeket kielégítő egyedi integrált áramköröket. Ezek
az IC-k általában csak meghatározott célra használhatók, egy-egy
készülék vagy készülékcsalád adott áramköri egységében beépítve.
Ezeket a nagy elektronikai gyárak saját tervezésük alapján készítte­
tik el egy-egy nagykapacitású IC-gyártó vállalattal. Másrészt viszont
a legtöbb műveleti erősítő alkalmas hangerősítési célokra. Európában
legelterjedtebbek a 709-es és 741-es erősítők különféle gyártmány-
változatban. Ezek néha egymástól eltérő jelöléssel kerülnek forga­
lomba, mint pl. a Texas SN 72709, vagy a Fairchild fiA 709 stb. A nem
speciális hangtechnikai célú IC-k közös jellemzője, hogy általános
célra ugyan jól használhatók, minőségi jellem zőik átlagosak, azonban
legfőképpen előerősítőként nem állják meg helyüket a viszonylag
nagy saját zaj miatt.
M ikrofon-előerősítő céljára leginkább a kondenzátorm ikrofonok­
hoz és az elektretm ikrofonokhoz használnak speciális áramkörű,
egyedi integrált áramköröket. A 70. ábrán egy olyan integrált áram­
k ö r belső kapcsolását mutatjuk be, ami professzionális célú konden­
zátorm ikrofonokba építhető be. Ez lényegesen jobb hangfrekvenciás
átviteli jellem zőkkel működik, mint az előbb em lített 709-es vagy
741-es IC-sorozat bármelyike. Frekvenciaátvitele 1 0 ...3 0 0 0 0 Hz-ig

70. ábra
Kondenzátormikrofonba beépíthető integrált áramkörös előerősítő
kapcsolási vázlata

103
71. ábra
Elektretmikrofon integrált áramkörös előerősítőjének kapcsolási vázlata

±1 dB-en belül lineáris, teljes harmonikus torzítása 0,1 %, zajszintje

— 70 dB, a névleges kimeneti jelfeszültségre vonatkoztatva.
Gyakrabban találkozhatunk integrált áram körök alkalmazásával
a kazettás magnókba beépített elektretm ikrofonok előerősítőiben,
valamint az egyedi tokozású elektretm ikrofonok előerősítője is leg­
többször integrált áramkörű kivitelben készül.
A 71. ábrán látható integrált áramkörös kapcsolás önálló tokozású
elektretm ikrofon előerősítője. Mivel ez is egyedi tervezésű (nem álta­
lános célú műveleti erősítő), hangfrekvenciás jellemzői jobbak az
átlagosnál. Frekvenciaátvitele 20.. .20 000 Hz ± 2 dB, zajszintje -—-65
dB, névleges kimeneti feszültségszintre vonatkoztatva. Torzítása
0,15% a teljes átviteli sávban.

1.2.3.
Hangszedő-előerősítök

A z általánosan használt — és könyvünkben is bemutatott — hang­

szedőfajták közül a mágneses és dinamikus hangszedők kerülnek úgy
forgalomba, hogy használatukhoz előerősítő közbeiktatása szükséges.
E hangszedők hangfrekvenciás jelének erősítését kis zajú, nagy
érzékenységű, nagy kivezérlési tartalékú és kis torzítású áram­

104
körrel kell megoldani, hogy a további nagyszintű feszültség- és
teljesítményerősítés során se növekedjék a torzítás a kívántnál na­
gyobbra.
A z előerősítő bemeneti ellenállásának optimális értékét a hang­
szedőkhöz m ellékelt adatlapon tüntetik fel. így tehát az egymástól
lényegesen különböző kimeneti impedanciájú hangszedőkhöz az
előerősítő bemeneti impedanciáját is illeszteni kell. A z elektroncsö­
ves erősítőkben ezt nem egy esetben bemeneti transzformátorral
oldják meg.
A hanglemezek vágása különféle szabványok és normák által meg­
határozott frekvenciamenet szerint megy végbe. A hanglemez leját­
szása során tehát az a cél, hogy a vágással ellentétes korrekció beik­
tatásával, helyreállítsuk az eredeti hangképet. Mivel a mágneses és
dinamikus hangszedők közelítően lineáris frekvenciamenetet biztosí­
tanak, a lejátszott és felerősítendő hangfrekvenciás jelet az előerősí­
tőben kell korrigálni.
A különböző időszakokból és gyártó cégektől származó hangleme­
zek vágási korrekcióját sok esetben lehetetlen azonosítani. Viszo­
nyítási alapként legcélszerűbb a RIAA lejátszási karakterisztikát hasz­
nálni, amelyet egyre szélesebb körben használnak világszerte, s ez
megközelíti az Európában használatos IEC jelleggörbét.
A RIAA korrekció jellemzője a három törésponti frekvencia:
50 Hz (3183 [xs), 500 Hz (318 jas) és 2122 H z (75 [xs). A gyakorlatban

A r e la tív (dB)

72. ábra
A RIAA szabvány által használt lemezvágási korrekció jelleggörbéje

105
használt előerősítők az alsó töréspont megvalósításához többnyire
nem tartalmaznak pontosan méretezett RC-tagot az időállandó pon­
tos betartására, mivel a használt csatolókondenzátorok és bemeneti
impedanciák ezt önmagukban megvalósítják.
Mivel a hanglemez vágásakor 31,5 Hz-en — 18,5 dB vágást és 16 000
Hz-en 17,7 dB emelést állítanak be, ennek szem elő tt tartása rendkí­
vül fontos az előerősítő kialakításakor. A lejátszási korrekciót is meg­
valósító előerősítőnek igen nagy feszültségerősítéssel kell rendelkez­
nie ahhoz, hogy 1 ...1 0 m V bemenő jel esetén a mélyhang-tarto-
mányban is megfelelő szintű k i m e n ő jelet szolgáltasson, de ugyanak­
kor a magashang-tartományú, nagy amplitúdójú jeleket is minimális
torzítási határon belül vigye át. Ez azt jelenti, hogy egy nagy előto­
lással felvett (nagy kivezérlési szintű) hanglemez 16 000 Hz-en 7 .. .8-
szor nagyobb jelfeszültséget szolgáltat, mint 1000 Hz-en. A gyakor­
latban ez általában nem fordul elő, m ert sem a zene, sem a beszéd
spektrumában nem találhatók ilyen nagy amplitúdójú nagyfrekvenciás
összetevők.
A z elérhető maximális jel— zaj viszony érdekében az előerősítőt
mindig mágnesesen is árnyékoló permalloy dobozban kell elhelyezni.
A kábelkapacitás csökkentése érdekében pedig a lehető legrövidebb

A r e la t ív (dB)

73. ábra
RIAA szabványú lejátszási korrekció jelleggörbéje
árnyékolt vezetékkel kapcsoljuk össze a hangszedő kimenetét az elő­
erősítő bemenetével.
A gyakorlatban szokásos szabványos kábelhossz (DIN szerint) 1,2
m. Ennél hosszabb csatlakozó vezetéket a lemezjátszó és a végerősítő
közé beiktatni csak akkor lehet a je l- z a j viszony romlása nélkül, ha
az előerősítőt beszereljük a lemezjátszó dobozába, s annak nagyszintű
feszültségkimenetéről vezetjük tovább a hangfrekvenciás jelet.
A hangszedő előerősítő zajszintje akkor tartható a legminimáli­
sabb szinten, ha egyenáramú tápforrásként száraztelepet vagy akku­
m ulátort használunk. Mivel a gyakorlatban ez több esetben nem meg­
valósítható (pl. az előerősítő táplálása 2 4 .. .30 V -ot igényel, ami igen
költséges és terjedelmes telepkészletet tenne szükségessé), legcél­
szerűbb stabilizált tápegyenfeszültséget alkalmazni a táplálására.
A jelenleg használt mágneses és dinamikus hangszedőkhöz egyaránt
alkalmaznak elektroncsöves, tranzisztoros és integrált áramkörös elő­
erősítőket. Legfontosabb követelmény: a minimális zajszint, széles­
sávú frekvenciaátvitel, megfelelő korrekció, kis harmonikus torzítás.
Azt, hogy miként valósíthatók meg ezek az áramkörök, a következő
szakaszokból ismerhetjük meg.

• Elektroncsöves előerősítők

A z elektroncsővel működő előerősítőkben leggyakrabban alkalma­

zott csőtípus az E C C 83 kettős trióda és az EF 86 pentóda. Felépítés
szempontjából ezek az erősítők az előzőleg ism ertetett elektroncsö­
ves m ikrofon-előerősítőkhöz hasonlíthatók. Két lényeges ponton
térnek el: az egyik a korrekció, a másik a sztereo kivitel.
Míg a m ikrofon-előerősítővel szemben az a követelmény, hogy
lineáris (vagy közelítőleg egyenletes) frekvenciaátvitelt biztosítson,
a hangszedő előerősítőben megfelelő korrekciós tagokkal kell helyre­
állítani a lemezvágás során — az eredetihez képest átalakított —
hangképet. A korrekciós RC-komplexumot minden hangszedő-elő-
erősítőben a negatív visszacsatoló ágban helyezik el. Korábban, ami­
kor még szinte kizárólag csöves erősítőket alkalmaztak, készítettek
olyan H i— Fi előerősítőt is, amiben többféle lemezvágási korrekció­
nak megfelelő lejátszási korrekciót lehetett átkapcsolni. Jelenleg erre
már nincs szükség. A m int az előző szakaszban leírtuk, ma már az
IEC és RIAA korrekciót használja a legtöbb hanglemezgyár, lehet
elegendő ennek megfelelő lejátszási korrekciót készíteni (a kettő
nagyon hasonló egymáshoz).
A z előerősítők kialakításakor kétféle módszert követnek azok a cé­
gek, ahol csöves erősítőt gyártanak vagy gyártottak.

107
74. ábra
Kétfokozatú elektroncsöves sztereo előerősítő bemeneti transzformátorral

a) A hangszedő kimeneti impedanciáját és az előerősítő bemeneti

impedanciáját 1 : 5 . . . 1 : 1 0 áttételű bemeneti transzformátorral
illesztik egymáshoz. Itt meg kell jegyezni azonban, hogy e transzfor­
mátor méretezése és elkészítése rendkívül kényes dolog, s egyszerű
eszközökkel többnyire nem vezet jó eredményhez (főleg ami a frek­
venciaátvitel korlátait illeti).
b) A z előerősítő bemenetére közvetlenül csatlakoztatják a hang­
szedőt, s a ki- és bemeneti impedanciát a bemenetre párhuzamosan
kapcsolt rácsellenállással illesztik egymáshoz. Elvileg e megoldással
akár 10.. .30 000 H z frekvenciasáv átvitelére alkalmas előerősítő is
készíthető.
A 74. ábrán bem utatott hangszedő-előerősítő stúdiócélú és H i— Fi
lemezjátszókhoz készült, bemeneti transzformátorral. A z erősítő­
csövek stabilizált anódfeszültséget és szim m etrizált fűtőfeszültséget
kapnak, ami biztosítja a minimális búgófeszültséget, s ezzel együtt
a kis zajszintet. Frekvenciaátvitele 30.. .20 000 Hz-ig ±1 dB-en belül
lineáris, ha a korrekciós tagok hatását nem számítjuk. Elérhető jel—
zaj viszony 70 dB. Teljes harmonikus torzítás 0,2%.
Bemeneti érzékenysége 1 ...1 0 mV; erősítése 120.. .170-szeres.

108
 2* ECC 83
22 k 56 k

75. ábra
Bem eneti tran szform átor n élküli elektro n csö ves e lő e rő sítő
 A 75. ábrán látható előerősítő H i— Fi erősítőkhöz készült, mág­
neses hangszedőkhöz méretezve. A bemeneti transzformátor nélküli
erősítő sztereo kapcsolásban, csatornánként egy-egy E C C 83 csővel
működik. Erősítése 100.. .150-szeres. Frekvenciaátvitele 30.. .20 00
Hz ±3 dB, jel— zaj viszony 65 dB. Teljes harmonikus torzítása 0,3%.
Bemeneti érzékenysége 0,5.. .5 mV. A búgófeszültség-minimumot a
fűtőkörben elhelyezett fűtésszimmetrizáló potenciométerrel lehet
beállítani.

• Tranzisztoros előerősítők

A z igen kis jelfeszültséget szolgáltató mágneses és dinamikus hang­

szedők előerősítőjeként használt — kezdetben germánium tranzisz­
torokkal működő előerősítő fokozatok sem torzításban, sem a zaj­
minimum kérdésében nem vehették fel a versenyt a jól bevált csöves
erősítőkkel.
Csak a szilícium tranzisztorok megjelenése és alkalmazása változ­
tatta meg gyökeresen e helyzetet. A jelenleg diszkrét elemekkel
kialakított előerősítők többsége szilícium tranzisztorokkal működik.
A hangszedőkhöz készített tranzisztoros előerősítőknek szintén tar­
talmaznia kell a lejátszási korrekciós RC-tagokat, mint az elektron­
csöves erősítőknek. Ezt — csakúgy mint a csöves változatban — a ne­
gatív visszacsatoló ágban helyezik el.
Ahhoz, hogy az előerősítő kellő erősítéstartalékkal rendelkezzék
— még néhány tized jelfeszültséget leadó hangszedőhöz kapcsolva is
— két-, ill. háromfokozatú előerősítő csatornákat kell kialakítani.

110
77. ábra
Kétfokozatú sztereo előerősítő, változtatható időállandójú korrekcióvá!
és munkaponttal

A korszerű, tranzisztoros előerősítő bemenetét közvetlenül illesztik

a hangszedőhöz, nem alkalmaznak bemeneti transzformátort.
A minimális zajszint és a széles frekvenciaátviteli tartomány mel­
lett legfőbb előnyük a kis áramfelvétel és a kis tápfeszültségigény.
A legkisebb zajszint — mint már em lítettük — telepes táplálással
érhető el. Mivel azonban ez a gyakorlatban többnyire nem valósítható
meg, hálózati tápegységet alkamaznak. Nagy igényeket kielégítő H i—
Fi előerősítőkhöz stabilizált tápegységet kapcsolnak.
A 76. ábrán látható kétfokozatú előerősítő csatornánként két db
B C 109 C szilícium tranzisztorral működik. 1 kHz-en 34,5 dB-t erősít.
Max. kimeneti jelszintje kb. 2,3 V, s emellett 0,02% harmonikus to r­
zítással működik, ha + 2 4 V-nál nem nagyobb tápegyenfeszültséget
kap. A második fokozat kollektoráról kettős — sorbakapcsolt — RC
tag állítja be a visszacsatolásba a szükséges lejátszási korrekciót. En­
nek a kapcsolásnak azonban jelentős hátránya, hogy sem a munka­
pontja, sem az időállandók nem változtathatók, ill. csak a fix tagok
értékének a cseréjével.
A 77. ábrán bemutatott — szintén kétfokozatú — kapcsolásban
a tranzisztor, vagy az egyéb áramköri szórást kiegyenlítő utánállítá-
sokra is lehetőség van. A hangfrekvenciás átviteli hibák (különösen
mélyhang-tartományban) a P7 potenciométerekkel kiegyenlíthetők.
Ezek a 3180 jas időállandót változtatják csekély mértékben. A z idő­
állandó csekély változtatásával kismértékben ellensúlyozhatok a
hangszedő vagy a csatolókondenzátorok okozta átviteli fogyatékos­
ságok.

in
78. ábra ............................ ....
Háromfokozatú sztereo előerősítő, az első fokozatban kialakított korrekcióval

A P5 jelű potenciométerekkel az előerősítő egyenáramú munka­

pontja és feszültségerősítése együttesen változtatható. A potencio-
méterek nem közös tengelyűek, így a sztereo közvetítésnél esetleg
előforduló kisebb aszimmetriák is kiegyenlíthetők. A z erősítő beme­
neti érzékenysége 2 mV, túlvezérlési tartománya 10 mV. Feszültség­
erősítése 35 dB, 1 kHz-en. Bemeneti impedanciája 50 kQ.
Frekvenciaátvitele — a korrekció kiiktatása m ellett merve
20.. .20 000 Hz között ±1 dB-en belül lineáris, zajszintje 2,5 V max.
kimeneti feszültség mellett (10 mV bemeneti feszültséggel vezérelve)
8 ...1 0 jxV. Torzítása 2 . . . 5 mV-tal vezérelve nem nagyobb mint
0,01%, 10 mV-tal vezérelve 0,1%.
A z eddig le írt előerősítők az általánosan alkalmazott kapcsolas-
technikával készültek. A 78. ábrán viszont egy olyan háromfokozatú
sztereo előerősítőt ismertetünk, ami a lejátszási korrekciós tagokat
az első fokozatban tartalmazza, a munkaellenállás helyén létesített
kettős RC komplexumban. E megoldásnak az az előnye, hogy az első
tranzisztor kollektorkörében megjelenő zajfeszültség is ugyanolyan
nagyfrekvenciás elnyomás mellett jut tovább, mint a hasznos jel, s ez­
által jelentősen csökken a fokozat zajszintje. A második es a harma­
dik fokozat erős visszacsatolásban működő, széles frekvenciasavu
átvitelt biztosító, nagy bemeneti és kis kimeneti impedanciájú erő­
sítő. így nem terheli az első fokozatot és nem befolyásolja az RC-tagok
által beállított időállandókat sem.
Frekvenciaátviteli sávszélessége 1 0 ...3 0 000 H z ±1 dB-en belül
lineáris — a korrekciós tagok kiiktatásával. Bemeneti érzekenysege

112
1 mV, túlvezérlési tartománya 12 mV. Teljes harmonikus torzítása
5 mV-ig nem nagyobb mint 0,1%, 12 mV vezérlőfeszültségnél 0,5%.
Erősítése 38 dB, zajszintje 1,5 V kimeneti feszültségszintre vonat­
koztatva 8 .. .10 /iV. Ezáltal az elérhető max. jel— zaj viszony jobb,
mint 80 dB.

• Integrált á ra m k ö rö s előerősítők

A hanglemeztechnikában használt előerősítőkhöz — csakúgy mint

a m ikrofon-előerősítőkhöz is— legelterjedtebben a709-es és a 741-es
sorozatú műveleti erősítőket használják, vagy kivételes esetekben
direkt e célra készített és tervezett, „dual” tokozású sztereo előerő­
sítőket.
A z általános minőségi szempontokra vonatkozóan annyi megje­
gyezhető, hogy míg a speciális célú előerősítő IC-k minőségi jellem­
zői kimagaslóan jók, az általános célú (709-es, 741-es) IC-kel megépí­
tett — vagy megépíthető hangszedő-előerősítők csak átlagos minősé­
gűek, s egy-egy jól méretezett diszkrét áramkörös, tranzisztoros elő­
erősítővel túlszárnyalhatok ezek a minőségi mutatók. Ez is a magya­
rázata annak, hogy a jelesebb elektroakusztikai gyárakban jelenleg
is diszkrét áramkörös előerősítőket építenek be készülékeikbe és
csak legritkább esetekben alkalmaznak IC-t.

+ 15 V

79. ábra
Csatornánként két műveleti erősítővel működő sztereo előerősítő
kapcsolási vázlata

113
 +25 V

680

80. ábra
Egy műveleti erősítővel m űködő sztereo előerősítő kapcsolási vázlata

A 79. ábrán műveleti erősítőkkel felépített sztereo előerősítő lát­

ható. A z erősítést az IC erősítőelemei, a k orrekciót és az impedancia­
illesztést külső diszkrét alkatelemek valósítják meg. A z első fokozat­
ban állítják elő a szükséges frekvenciakorrekciót, míg az első és má­
sodik fokozat együttesen mély hangvágó szűrőt képez, a 20 Hz alatti
hangok 12 dB/oktáv meredekségű vágására. Ez a megoldás jelentősen
csökkenti a lemezjátszók mechanikai zajszintjének a közvetített mű­
sorjelbe jutását.
A z első fokozat 1 kHz-en 17 dB-t erősít, a második 40 dB-t. A máso­
dik fokozat erősítése a visszacsatolás szorosabbá tételével csökken,
lazításával nő; azonban ezzel együtt változik a frekvenciaátviteli sáv
szélessége is. Megfelelő beállításban a frekvenciaátviteli sávszélesség
30.. .20 000 Hz-ig ± 2 dB-en belül lineáris (a korrekciós kiiktatását
feltételezve), zajszintje — 65 dB. Bemeneti érzékenysége 2 .. .5 mV,
e bemeneti feszültséghatárok között vezérelve, a teljes harmonikus
torzítása nem nagyobb 0,1%-nál. Túlvezérlési tartalék 10 mV, azon­
ban e feszültségszintnél már 0,5% fölé nő a torzítás mértéke.
A 80. ábrán egy olyan sztereo előerősítőt mutatunk be, amelyben
csupán egy műveleti erősítő m űködik csatornánként. Típusjel szerint
egyaránt felhasználható hozzá a jxA 739 vagy a T B A 231. Erre a kap­
csolásra is jellemző, hogy a korrekciós és impedanciaillesztő ki- és
bemeneti elemek az IC-n kívül helyezkednek el, diszkrét alkatrészek­
ből összeállítva. Ennek az előerősítőnek a bemenetére nemcsak mág­
neses vagy dinamikus,hanem kerámia hangszedő is rákapcsolható, egy
pozíciókapcsoló átállítása után.
A teljes erősítő frekvenciaátvitele korrekció nélkül 2 0 .. .25 000
Hz között ±1 dB-en belül lineáris, zajszintje kisebb mint — 68 dB.

114
Bemeneti érzékenysége (a kapcsoló mágneses pu. állásánál) 2 mV,
s ekkora jelszinttel vezérelve kb. 0,1% a torzítása, kb. 36 dB-es erő­
sítés mellett. Túlvezérlési tartaléka 15 mV, s a torzítás ekkor sem
emelkedik 0,6% fölé.

1.2.4.
Magnófej-előerősítők

A jelenlegi hangtechnikai gyakorlatban sem az amatőrcélú, sem a stú­

diócélú magnetofonokban nem alkalmaznak elektroncsöves erősítőt.
Kizárólag diszkrét áramkörű (tranzisztoros) és integrált áramkörös
erősítőkkel hozzák forgalomba a különféle igényeket kielégítő, ill.
célú mágneses hangrögzítőket. Mivel a hangamatőröknek különösen
nem célja a magnóáramkörök egyedi építése, az elektroncsöves
magnófej-előerősítőket időszerűtlenségük miatt nem ismertetjük.
Magnófej-előerősítőre a felvevő-, a lejátszó- és a kombináltfejhez
van szükség. Ezeket az előerősítőket általában csak felvevőerősítőnek
lemezjátszóerősítőnek, ill. kombinált, felvevő— lejátszó erősítőnek
nevezik.
A felvevőerősítő a bemenetre kapcsolt hangfrekvenciás feszültsé­
get felerősíti és előállítja a felvevőfej táplálásához szükséges hang­
áramot.
A lejátszóerősítő a lejátszófejben indukálódott feszültséget felerő­
síti, előállítja a szükséges korrekciót és megfelelő szintű hangfrek­
venciás feszültséget ad a teljesítmény-végerősítő számára.
A kombinált, felvevő— lejátszó erősítő átkapcsolható mindkét
üzemmódnak megfelelően. Felvétel üzemmódban bemenetére kap-

81. ábra
Felvéteíi frekvenciakorrekció a leggyakoribb szalagsebességek függvényében

I lf
82. ábra
Lejátszási frekvenciakorrekció a leggyakoribb szalagsebességek függvényében

csolódik a hangfrekvenciás feszültségforrás és kimenetére a kombi­

náltfej, ami ilyenkor felvevőfejként működik. Lejátszás üzemmódban
bemenetére kapcsolódik a kombináltfej — ami ilyenkor lejátszófej­
ként működik — és az erősítő kimenetét a végerősítő bemenetére
kapcsoljuk.
A felvétel és a lejátszás során azonban nemlineáris átvitelre van
szükség. A szalag lemágneseződése és a fej veszteségei miatt, szint­
csökkenés következik be már a felvétel során a nagyobb frekvenciá­
kon. A szükséges frekvenciakorrekció elvileg bármely arányban meg­
osztható a felvétel és a lejátszás üzemmódja között. A korrekció mér­
tékét a felvételben és a lejátszásban nemzeti és nemzetközi szabvá­
nyok írják elő, aminek betartása az egységes műsorcsere miatt szük­
séges. A veszteségek m iatt bekövetkező szintcsökkenést a felvevő­
erősítőben olyan nagyságrendű magashang-emeléssel kell korrigálni,
amekkora a felső határfrekvenciákon keletkező szintesés, a lejátszás­
kor mért feszültséggörbe csúcspontjához képest.
A szükséges korrekció mértéke és helye az átviteli sávban a felvé­
teli szalagsebességtől függ. Ennek megfelelően, a többsebességű mag­
nókban többfokozatú korrekciós egységet alakítanak ki, amit egy kap­
csolóval automatikusan átkapcsol a sebességváltó.
A felvételi korrekció hatását — a túl meredek kiemelések miatt —
lejátszásakor, a lejátszóerősítőben szükséges ellensúlyozni. Ezt a le­
játszóerősítő korrekciós fokozata végzi el, szintén minden sebességi
fokozatban külön korrekciós tagokkal.

116
• Tran zisztoros előerősítők

A felvevőerősítő rendeltetése állandó fejáram előállítása és a szüksé­

ges magashang-kiemelés biztosítása korrekcióval. Elvileg az lenne
a legegyszerűbb megoldás, ha a felvevőfejet illesztőtranszformá­
torral kapcsolnák be a kollektorkörbe, am ikor a tranzisztor belső
ellenállása biztosítaná az állandó fejáramot. Ez a megoldás azonban
csak stúdiócélú magnetofonoknál valósítható meg, a költséges transz­
formátorkészítés és a kényes méretezési szempontok miatt. Meg­
jegyzendő, hogy a korszerű erősítéstechnikában már itt sem szüksé­
ges transzformátor használata.
A 83. ábrán látható felvevőerősítő-kapcsolásnál em itterkövető
táplálja az állandó áramot biztosító fejáramkört. A fokozat maximális
kimeneti feszültsége 3 . . . 4 V, ezért az elérhető legnagyobb fej­
áram 0,3-. .0,4 mA. A z LC soros rezgőkör az előmágnesező nagy-
frekvenciás áram söntölődését akadályozza meg. Rezonanciapontját
pontosan az előmágnesező frekvenciára kell hangolni. A sorosellen­
állást söntölő kondenzátor magashang-kiemelést szolgál.
A 84. ábrán egy háromfokozatú felvevőerősítőt mutatunk be. Az
első fokozat 2 mV bemeneti érzékenységű, kiszajú beállításban
működik. A z első fokozat nyugalmi kollektoráram a 50 [xA. A három-
fokozatú előerősítő nagy erősítéstartalékkal rendelkezik, éppen ezért
lehetőség van a nagyobb visszacsatolásra, ami viszont a szélesebb
frekvenciaátvitelt és a jobb jel— zaj viszonyt eredményezi.

83. ábra
Egyfokozatú felvevőerősítő kapcsolási vázlata

117
84. ábra
Háromfokozatú felvevőerősítő kapcsolási vázlata

A z első fokozat hőstabilitását bázisosztó és emitter-ellenállás szol­

gálja. A második és harmadik fokozat egyenáramúlag is csatolásban
áll egymással. Ezáltal minden fokozatban kevesebb alkatelem szük­
séges, ezenkívül pedig a második tranzisztor bázis— em itter feszültsé­
gének a harmadik tranzisztor em itteréről való leosztása az első
fokozaténál is hatásosabb hőstabilitást eredményez. A felvételi
korrekciót frekvenciafüggő alkatelemeken keresztül a harmadik
fokozat kollektoráról a második fokozat tranzisztorának em itter-
ellenállásán létesített visszacsatolással állítják be. A z első és második
fokozat között található a felvételi szintszabályozó potenciométer.

• Integrált á ra m k ö rö s előerősítők

Integrált áram köröket ma még csak ritkán alkalmaznak felvevő­

vagy lejátszóerősítőként. A stúdiócélú és H i— Fi orsós magnókban
alig találni erre példát. Annál több viszont a kazettás magnókban
működő IC-k száma.
Általános minőségi jellemzésként szükséges megemlíteni, hogy a
nagyobb minőségi követelményeket kielégítő kazettás magnókba
speciális kivitelű integrált áramköröket építenek be felvevő- vagy
lejátszóerősítő céljára. A z általában beszerezhető IC-k közül főleg
a 741-es sorozatú típusok használhatók, bár az ezekkel elérhető
jel— zaj viszony csak közepes minőséget eredményez.
A 85. ábrán bemutatott, két db jjlA 741 típusjelű IC-vel felépí­
te tt felvevőerősítő közepes minőségi igényeket elégít ki. A z első
IC-vel működő fokozat a bemeneti jelfeszültséget erősíti a kívánt

118
85. ábra
K ét db jjlA 741 típusú IC-vel felépített felvevőerősítő kapcsolási vázlata

Egyfokozatú integrált áramkörös felvevőerősítő, amely lejátszásra átkapcsolható

kivitelben is készíthető

119
szintre. Külön előnye, hogy a felvételi szintszabályozó potenciomé-
te rt a bemenet előtt helyezték el, így az erősítő áramkör túlvezér-
lése — és ezzel együttjáró nagy torzítása — kiküszöbölhető, a be­
meneti feszültség leosztásával.
A második IC a felvevőfej számára szükséges hangáramot állítja
elő. A felvételi korrekció vasoxidos és króm dioxidos szalaghoz
kapcsolható át, egy kétállású kapcsolóval. A felvételi magasemelés
mértéke és meredeksége folyamatosan a P2 pozíciószámú trim m er-
potenciométerrel állítható be. A magashang-kiemelési csúcs frekven­
ciapontja a C12 és a C 15 jelű korrekciós láncbeli kondenzátorok érté­
kének a változtatásával tolható el a frekvenciaátviteli sávban (ennél
az erősítőnél 4 0 .. .10 000-tői 4 0 ...1 2 500 Hz-ig). A magashang-
kiemelési csúcsot mindig a felvevőfej jellem zőitől függően kell meg­
választani.
A fejre jutó hangáram szintjét az R26 pozíciószámú ellenállás
értéke szabja meg. A kivezérlésmérő áramköre a D 2 diódán át
csatlakozik a második IC kimeneti pontjára. így a kivezérlésmérő
mindig a fejre jutó hangáram egyenirányított feszültségértékét
mutatja.
Ezzel az erősítővel 4 0 ...1 2 500 Hz frekvenciamenet beállítása
mellett, 3,5.. .4% harmonikus torzítás és kb. 4 4 .. .46 dB felvételi
jel— zaj viszony érhető el.
A 86. ábrán kombináltfejhez kapcsolható, felvevő— lejátszó erősí­
tőként használható integrált áramkörös kapcsolás látható. Ebben az
áramkörben bármilyen 709-es sorozatú műveleti erősítő felhasznál­
ható. A felvételi és lejátszási korrekciót 9,53 cm/s szalagsebesség­
hez méretezték.
A korrekciós áramkörben a felvételi és lejátszási magashang-
emelés a Px és P2 potenciométerrel állítható be a kívánt szintre.
A z U Q rezgőkör hangolásával a kiemelési csúcs frekvenciapontja
határozható meg. A felvételi kivezérlési szintet a P3 potenciomé­
terrel állíthatjuk be.
A z erősítő 280 pWb/mm mágnesezési szint előállításához szük­
séges hangáramot á llít elő a felvevőfej számára. Előmágnesező osz­
cillátorként 70.. .85 kH z frekvenciájút szükséges alkalmazni.

• Tranzisztoros lejátszóerősítők

Külön lejátszóerősítőt azokban a közhasználatú magnetofonokban

alkalmaznak, amelyek különálló felvevő- és lejátszófejjel működnek.
Ezek elsősorban nagyobb teljesítményű, H i— Fi minőségű készülékek.
Míg korábban germánium tranzisztorokkal építették fel a magno-

120
 18 k

87. ábra
Háromfokozatú lejátszóerősítő kapcsolási vázlata

M
erősítőket is, ma kizárólag kiszajú, szilícium tranzisztoros erősítő­
ket készítenek. A lejátszóerősítő rendeltetése az, hogy a fel­
mágnesezett szalagról letapogatott, és a lejátszófej által elektromos
feszültséggé alakított hangfrekvenciás jeleket kellő szintre felerősít­
se, és a frekvenciamenet kiegyenlítése céljából szükséges korrekciót
elvégezze.
A tranzisztoros lejátszóerősítőkhöz közvetlenül csak kisimpedan-
ciájú lejátszófejet kapcsolhatunk. A lejátszóerősítőben alkalmazott
korrekcióval mind a mély hang, mind a magas hang frekvenciakom­
ponenseit ki kell emelni bizonyos mértékig ahhoz, hogy megfelelően
egyenletes lejátszási frekvenciamenetet érjünk el. A legnagyobb erő­
sítés a legkisebb frekvencián adódik, ez az erősítő átviteli minőségétől
függően 2 0 ...4 0 Hz-es szélső határfrekvenciát jelent. Ebből adó­
dóan ezek a fokozatok jelentősebben érzékenyek a hálózati búgó­
feszültségre és a szórt mágneses terek okozta mélyhang-frekvenciás
zavarokra.
Ahhoz, hogy megfelelő kimeneti feszültségszintet érjünk el, több-
fokozatú előerősítőt kell készíteni. A 87. ábrán bemutatott kapcso­
lás háromfokozatú, kiszajú előerősítő. Első fokozata (Tj) kiszajú
bemeneti erősítő, második fokozata a frekvenciakorrekciót megvaló­
sító osztólánc (T2), harmadik fokozata lineáris erősítő (T3).
A bemeneti fokozathoz illesztett kis impedanciájú lejátszófej és a
vele párhuzamosan kötött 560 pF-os kondenzátor rezgőkörként mű­
ködik, amelynek önfrekvenciája — vagyis magashang-emelő hatása —
a frekvenciaátviteli jelleggörbe felső határán érvényesül.
A Tj tranzisztor kis munkaponti árammal (100...150 [xA) műkö­
dik, a fej illeszthetősége és a szükséges jel— zaj viszony elérése cél­
jából. A második fokozatban kialakított osztólánc fix tagokkal biz­
tosítja a szükséges mély hang-kiemelést és a potenciométerrel lehe­
tővé teszi a folyamatos magashang-kiemelés szabályozását. A második

88. ábra
Egyfokozatú lejátszóerősítő kapcsolási
vázlata

122
és a harmadik fokozatban működő tranzisztorok erős visszacsatolás­
ban dolgoznak, kis torzítású, kb. 100...150 m V szintű kimeneti
feszültséget szolgáltatnak.
A teljes előerősítő frekvenciamenete 4,76 cm/s szalagsebesség mel­
lett 6 0 ...1 2 000 Hz, ±3 dB tűréshatárok között. Lejátszási to rzí­
tás 0,5%.
A 88. ábrán földelt emitteres beállításban működő, egyfokozatú
lejátszóerősítő látható. A BC 149 C típusú szilícium tranzisztorral
működő fokozat nem tartalmaz korrekciós tagokat, ezt egy további
fokozatban kell kialakítani, ahol már nagyobb szintre erősítettük
fel a jelfeszültséget. A z előerősítő 2 0 ...3 0 000 Hz-ig ±1 dB-en
belül lineáris frekvenciaátvitelt biztosít. Bemenetére kisimpedanciás
(4 0 ...6 0 mH induktivitású) lejátszófej illeszthető. A kiszajú beállí­
tásban működő fokozat a 60 Hz alatti rezgésű zavarjelekre is érzé­
ketlen, így 75 dB jel— zaj viszony alakítható ki, ami a további
erősítőfokozatokban sem rom lik lényegesen.

• Integrált ára m kö rö s lejátszóerősítők

A lejátszófejek által szolgáltatott jelfeszültség lényegesen kisebb,

mint pl. a mágneses hangszedőké. Ez a tény már eleve szűkíti az
egyébként is nagyobb alapzajjal működő műveleti erősítő IC-k al­
kalmazási körét a lejátszóerősítő készítésénél. Nagyobb minőségi igé­
nyek kielégítésére gyártott H i— Fi magnókban nem alkalmaznak be­
meneti erősítő céljaira integrált áramköröket. Ha ez mégis elő­
fordul, akkor csak speciálisan e célra tervezett és gyártott IC-ket
építenek be.
A szélesebb körben használt műveleti erősítőket diszkrét tran­
zisztoros fokozatokkal kombinálják, s így alakítanak ki lejátszóerő­
sítőt. E megoldásra mutatunk be egy példát a 89. ábrán. A kazettás
magnóhoz készített előerősítő első fokozata BC 179B típusú pnp
tranzisztort tartalmaz, mivel a szilícium tranzisztorok között is e
pnp típusok a legkisebb zajúak. A T±— Ta tranzisztor váltakozó-
áramúlag kompozit darlingtont képez, aminek a Ts jelű térvezér­
lésű tranzisztor alkotja a munkáéilenallását. A tranzisztoros beme­
neti fokozatban erős negatív visszacsatolást alakítottak ki az R4
és R7 ellenállással. Ezek hatására a bemeneti fokozat erősítése
40 dB körüli érték. A kisimpedanciájú lejátszófejről 0 .8...1 mV
jelfeszültség jut a bemeneti fokozatra, amit a kb. 7 .. .10 mV-ra erősít
fel a korrekciós fokozat számára. A jaA 741 műveleti erősítő
negatív visszacsatoló láncban biztosítja a lejátszási frekvenciakor­
rekciót, az erősítés csökkenése nélkül. A korrekciós láncban

123
elhelyezett kapcsolóval vasoxidos és króm dioxidos szalaghoz állít­
ható be a lejátszási korrekció.
A speciális IC-k alkalmazására mutatunk be példát a 90. ábrán.
A z itt látható lejátszóerősítő LM 381 típusú kiszajú műveleti erő­
sítővel működik, közvetlenül a lejátszófejhez kapcsolva, bemeneti
fokozatként. A fokozat erősítése — az erős negatív visszacsatolás
ellenére is, mintegy 60 dB. Bemenetére 35 mH induktivitású leját­
szófej csatlakoztatható.

12 V J - -J -
89. ábra
Tranzisztoros bemeneti fokozattal ellátott, integrált áramkörös lejátszóerősítc
kapcsolási vázlata

90. ábra
LM 381 típusjelű JC-vel megvalósított lejátszóerősítő bemeneti fokozata

124
 A z előerősítő 1 0 ...3 0 0 0 0 Hz-ig ±1 dB-en belül lineáris frek­
venciamenettel m űködik, az elérhető legjobb jel— zaj viszony 75 dB.

1.2.5.
Nagyszintű feszültségerősítők

A hangtechnikában használt erősítők között az 50.. .100 mV be­

meneti érzékenységűeket nevezzük nagyszintű feszültségerősítők­
nek. Általában az a rendeltetésük, hogy az előerősítő által szol­
gáltatott kisebb jelfeszültséget 500.. .750 mV nagyságúra felerő­
sítsék, s ezzel a teljesítmény-végerősítőket vezéreljék.
A hangtechnikai készülékek közül a hangerősítő berendezések­
ben, magnetofonokban és hangkeverőkben alkalmaznak nagyszintű
feszültségerősítőt. Ugyanakkor, önálló fokozatként nem készítik
és nem használják. Ha a teljes erősítőegység felépítése megkívánja,
e fokozatban helyezik el a hangerő-szabályozó szervet is, vagy kiegé­
szítik hangszínszabályozó fokozattal.
A nagy szintű feszültségerősítővel szemben támasztott legfonto­
sabb minőségi követelmények a következők:
— lineáris frekvenciaátvitel,
— kis harmonikus torzítás,
— jó jel— zaj viszony,
— megfelelő erősítés- és túlvezérléstartalék, az adott torzítási
határon belül.
A közhasználatú erősítőberendezésekben olyan végfokozatokat
alkalmaznak, amelyeknek teljes kivezérléséhez 300, 500 vagy 750
mV bemeneti jelfeszültség szükséges. A nagyszintű feszültség­
erősítőnek e kimeneti feszültségek valamelyikét kell leadnia — attól
függően, hogy milyen bemeneti végerősítőhöz csatlakoztatjuk.
Legfontosabb feltétel, hogy a bemenetére kapcsolt előerősítő
frekvenciaátviteli és torzítási valamint jel— zaj viszony jellemzőit ne
rontsa, hanem jobb legyen annál.
Bizonyos esetekben közvetlenül is csatlakoztatható hozzá jelforrás,
mint pl. a nagy jelfeszültséget leadó kristályhangszedő. Ebben az
esetben a feszültségerősítőnek biztosítania kell a szükséges kor­
rekciót is.
A nagyszintű feszültségerősítők széles sávú frekvenciaátvitellel
működnek, leginkább a 2 0 .. .20 000 Hz-es frekvenciatartományban.
Nem ritka azonban — különösen a korszerű szilícium tranzisztoros
erősítők között — a 1 0 .. .30 000 Hz ±1 dB tartományban lineári­
san működő erősítő sem.

125
• Elektroncsöves feszültségerősítők

A korszerű erősítéstechnikában ritkán használnak elektroncsöveket.

Ha mégis ezt alkalmazzák, csak a modernebbek kerülhetnek szóba,
mint pl. az EC C 83, 'E C C 80, EF 86 stb. Ezekkel az elektroncsö­
vekkel — megfelelő kapcsolás elkészítésével — akár 2 0 ... 16000
Hz-es frekvenciaátvitel is megvalósítható.
A 91. ábrán látható, kettős triódával megvalósított feszültség­
erősítő 300 mV bementi érzékenységű. A z első fokozat erősítése
kb. 25-szörös, a másodiké kb. 40-szeres. A második triódáról katód-
kimenetről vezérelhető a végerősítő, s ez egyúttal biztosítja a szük­
séges impedanciaillesztést is a végerősítő meghajtófokozatához.
Ezzel az erősítővel 3 0 .. .16 000 H z ±3 dB frekvenciaátvitel érhető
el, kb. 60 dB jel— zaj viszony mellett. Harmonikus torzítása 0,2%.
A 92. ábrán bemutatott kétfokozatú feszültségerősítő egy ma is
használt, E C C 808 típusú elektroncsővel működik. Ezzel a csővel
még nagyobb erősítés m ellett is, minimális zajszint és kis torzítás
érhető el. A bemutatott kapcsolásban az erősítő érzékenysége
150 mV. A z első fokozat erősítése kb. 40-szeres, a második foko­
zaté kb. 60-szoros. A frekvenciamenet 1 0 ...3 0 0 0 0 H z között ± 2
dB-en belül lineáris. Maximális kivezérlés esetén a harmonikus
torzítás nem nagyobb mint 0,2%. A két fokozat közé beiktatott
potenciométerrel a hangerő szabályozható.
A z elektroncsöves nagyszintű feszültségerősítőkre végezetül egy

91. ábra
Kettős triódával m űködő feszültségerősítő kapcsolási vázlata

126
 i+ 2 6 0 V
ECC 808

92. ábra
Kétfokozatú feszültségerősítő E C C 808 csővel

680k 100k 22k

93. ábra
Kristályhangszedőhöz használható nagyszintű feszültségerősítő

kristályhangszedő-erősítőt mutatunk be. A z EF 86-os pentódáva!

működő kristályhangszedő előerősítő frekvenciafüggő anód— rács
visszacsatolással működik. Erősítése 300 mV bemeneti jelfeszültség­
nél kb. 25-szörös. A kis torzítás elérése érdekében nem alkal­
maznak 180 V-nál nagyobb anódfeszültséget. Frekvenciaátvitele
kb. 2 0 ...1 8 0 0 0 Hz-ig ± 2 dB-en belül egyenletes. Harmonikus
torzítása 0,2%. Megfelelő árnyékolás és anódfeszültség-szűrés esetén
6 0 ...6 5 dB jel— zaj viszony érhető el.

127
• Tranzisztoros feszültségerősítők

A nagyszintű feszültségerősítők felépítése kevesebb követelményt

támaszt, mint pl. az előerősítőké, ahol a minimális zajszint és a nagy
erősítés mellett, minimális torzítással kell működnie a fokozatnak.
A z általánosan használt BC 107, BC 108, BC 109 típusú tranzisz­
torokkal kiváló minőségű feszültségerősítők készíthetők.
A 94. ábrán kétfokozatú feszültségerősítőt mutatunk be. A be­
meneti feszültség leosztására 50 kQ-os potenciom étert helyeztek
el a bemeneten. Ezáltal megakadályozható, hogy az egyébként
100 mV bemeneti érzékenységű és maximum 150 mV-tal túlvezé-
relhető erősítőre nagyobb feszültséget kapcsolva, megnövekedjék a
torzítása, mivel a szükséges feszültség a nagyobb jelszintből le­
osztható. A z első tranzisztor BC 107 B típusú, amelynek munka­
pontját úgy választották meg, hogy a szükséges (kb. 40-szeres)
erősítés mellett a lehető legkisebb zajjal működjék. A második
fokozatban BSY 54 típusú tranzisztor működik. Kim enetéről 770 mV
jelfeszültség vezethető el, 600 Q kimeneti impedancián. A z erősítő
frekvenciaátvitele 2 0 .. .20 000 Hz ±0,5 dB-es tűréshatárok között.
Torzítása 0,3%, jel— zaj viszonya 70 dB.
A következő kapcsolás szintén kétfokozatú. Itt azonban mindkét
fokozatban BC 107 B típusú tranzisztor m űködik (95. ábra). A z erő­
sítő bemenetére 100 mV jelfeszültség adható, de 200 mV-ig még to r­
zításnövekedés nélkül túlvezérelhető. A z első fokozatban viszony­
lag kicsi az erősítés, kb. 25-szörös. A második fokozat bemenetére
hangerő-szabályozó potenciométeren keresztül jut a jelfeszültség.
A második fokozat erősítése kb. 50-szeres. A z erősítő kimenetéről

04 +27 V/20 mA

^kÍ2
o2 770 mV/600SÍ
max. 3 V

94. ábra
Kétfokozatú feszültségerősítő B C 107 B és BSY 54 típusú tranzisztorral

128
95. ábra
Két db BC 107 B tranzisztorral működő feszültségerősítő
levehető legnagyobb jel 770 mV, de egy közbeiktatott osztóellenál­
láson keresztül 300 mV is levehető.
A z erősítő frekvenciaátvitele 2 0 ...2 0 000 H z +0,5 dB, jel— zaj
viszony 75 dB. Teljes harmonikus torzítás 0,2%, maximális kive­
zérlés esetén. Bemenéti impedancia 100 kQ, kimeneti impedancia
18 kQ *
A z itt ism ertetett erősítőkapcsolások elegendő erősítéstartalék­
kal rendelkeznek ahhoz, hogy a bemenetűkre kapcsolt előerősítő,
ill. a bemenet közé különféle passzív hangszínszabályozót kapcsol­
hassunk. (A hangszínszabályozók ismertetése az 1. 2. 6. szakaszban
következik.)

• Integrált á ra m kö rö s feszültségerősítők

A z általánosan használt műveleti erősítőkkel felépített feszültség­

erősítők közepes zajszinttel működnek, speciális H i— Fi célokra
nem használhatók. Közepes minőségű hangerősítésre viszont külö­
nösen jól alkalmazhatók, hiszen az áramkörön belüli alkatelemek ga­
rantáltan jó minőségűek, s a kis számú diszkrét alkatrészt tartalmazó
erősítő meghibásodási lehetősége is kisebb.
A 96. ábrán egy T A A 861 típusú műveleti erősítős IC-vel működő
feszültségerősítőt mutatunk be. Bemeneti érzékenysége 300 mV,
50 k£2 bemeneti impedancián. Maximális kimeneti jelszintje 2 V,
10 k ü kimeneti impedancián. Jel— zaj viszonya 50 dB, torzítása 0,4%
(maximális kivezérlés esetén).
A z erősítő 30 V egyenfeszültséggel működik, legnagyobb áramfel­
vétele mindössze 12 mA. A kis méretű, körtokozású T A A 861 típu­
sú IC-ben 8 db szilícium tranzisztor működik. Belső kapcsolási váz­
latát a 97. ábrán láthatjuk.
A jobb minőség elérésére speciális integrált áram köröket gyárta­
nak, hangtechnikai alkalmazásra. Ezek között számos kettős (ún.
ikerfokozatot tartalmazó) IC is található. Erre mutatunk be kapcso­
lási példát a 98. ábrán. Itt egy Motorola gyártmányú M C 1303 típus­
jelű, kettős fokozatú sztereo előerősítő látható. Ugyanezt a típust
a National cég LM 1303 jelzéssel gyártja. A teljes erősítő két­
fokozatú differenciálerősítőt és kompozit darlington végfokozatot
tartalmaz. A közös tokban elhelyezett sztereo feszültségerősítő
áthallási viszonyai igen jók: 10 kHz-en 70 dB, 1 kHz-en 50 dB. A
±15 V tápegyenfeszültséggel működő erősítő csatornánként 80
dB-t erősít. Bemeneti érzékenység: 2 x 1 0 0 mV, 0,5% torzítás mel­
lett. Maximális kimeneti jelfeszültség 5 V. Frekvenciaátvitele 1 0 . . .
20 000 Hz között ±1 dB-en belül lineáris. Jel— zaj viszonya 10 mV
bemeneti feszültségre vonatkoztatva jobb, mint 70 dB.

130
96. ábra
Egy db műveleti erősítővel felépített nagyszintű feszültségerősítő kapcsolási vázlata
 E

TAA 861

97. ábra
A T A A 861 típusjelű IC kapcsolási vázlata

A nagyszintű feszültségerősítőknek nem egy esetben különleges

rendeltetésük is van. Erre mutatunk be példát a következőkben. A
jelenleg használt H i— Fi rendszerekben számos kis méretű hangdo­
bozt használnak, amikbe nagyon rugalmas membránfelfüggesztésű
hangszórókat építenek be. Bár e hangszóróknak elvileg a 2 5 . .. 30
Hz-es rezgéseket is közvetíteniük kellene, egy nagyobb hangdoboz­
ba épített, nagyobb átmérőjű hangszóróhoz képest jelentősen
gyengébb a mély hang-átvitel ük. Ennek kompenzálására olyan erősí­
tőt készítenek, amely mélyhang-kiemelő áram körrel kombinálva és
megfelelő teljesítményű végfokozathoz kapcsolva, kiegyenlíti e kis
hangdobozok veszteségét a mélyhang-átvitelben.
A 99. ábrán bem utatott kapcsolási vázlaton egy tranzisztoros be­
meneti fokozattal kombinált, (xA 741 típusjelű, IC-vel felépített fe­
szültségerősítő látható. A benne megvalósított korrekciós lánc 55
Hz-en 9 dB, 40 Hz-en 14 dB kiemelést hoz létre, 300 Hz feletti ha­
tása a teljes átviteli sávra azonban csekély. Frekvenciaátvitele 30 . . .
150 Hz között a kiemelési csúcshoz viszonyítva +3 dB, 1 5 0 . ..
25 000 Hz között +1 dB. Jel— zaj viszonya 100 mV bemeneti jel­
szintre vonatkoztatva 70 dB. Harmonikus torzítási tényezője 0,1%.

132
 Komp. Komp. Komp.
10 11 12

98. ábra
Motorola gyártmányú, sztereo feszültségerősítő kapcsolási vázlata

133
 + 10 V

99. ábra
Mélyhang-kiemelővel kombinált feszültségerősítő tranzisztoros bemeneti fokozattal és
a A 741 típusjelű IC-vel

...
12 6
Hangszínszabályozók

A korszerű hangtechnikai szemlélet szerint, a hangszínszabályozók-

nak elsősorban nem az a céljuk, hogy a közvetített hangjelenség bi­
zonyos frekvenciasávjait vágják, hanem az, hogy kiemeljék a többi­
hez képest. A gyakorlatban azonban — a gyakran előforduló gyen­
gébb minőségű hangműsorok miatt — nagyon sokszor szükséges a
mély-, vagy magashang-vágók használata is. Ez azonban a H i— Fi
technikában elfogadhatatlan. Ezért különválasztják az általános cél­
ra használt, mély-, és magashang-kiemelésre és -vágásra egyaránt
alkalmas hangszínszabályozókat a H i— Fi készülékekbe ajánlott spe­
ciális hangszínszabályozóktól.
A hangszínszabályozás igénye részben a lehallgatási körülmények
objektív hatásától, részben szubjektív hatástól függ, ami sok esetben
nem mindig a leghelyesebb minőség- és ízlésbeli hangszín kiválasztást
eredményezi a lehallgatás során.
Mivel a hangszí nszabályozás mértéke nem szabályozható műszaki
normákkal és mérhető adatai sincsenek, amelyek általános érvényű­
ek lennének, csak általános alapelveket és tapasztalati véleményeket
írhatunk le.
A z élő műsorok hangzása, valamint a közvetített és rögzített mű­
sorok, ill. az átviteli lánc minőségi körülményei azt eredményezik,
hogy a hallgatóban szubjektív igény merül fel a hallott műsor dina­
mikai hatásának a módosítására, ami hangszínszabályozással valósít­
ható meg a legkönnyebben.

134
 Fiziológiai szempontból a hangfrekvenciás sávot három jól elkülö­
níthető frekvenciaszakaszra oszthatjuk. A z első a mély hangok tar­
tománya, ami az emberi hallástartomány alsó határától (20 Hz-től)
kb. 1 5 0 ...2 0 0 Hz-ig terjed. A másik szélesebb frekvenciasáv a kö­
zéphangok tartománya, ami 1 0 0 0 ... 5000 Hz között helyezkedik el,
s a harmadik a magas hangok tartománya, ami 8 0 0 0 ...2 0 0 0 0 Hz

Aurél (dB)
1 16| s E m e lt m é iy és m a g a s
12! / >

\
>

"

10 ZQ EQ100 500 2 k 5 k 2 0 k 100k

200 lk 10 k 50 k
. f (H z) -------►
a; A'u (dB)

f (Hz)
C)
b)

100. ábra
Hangszínszabályozó jelleggörbék a lineáris frekvenciamenethez viszonyítva
a) Frekvenciaszakasz-kiemelő
b) Frekvenciaszak asz-vágó
c) Frekvenciasáv-bontó

135
között helyezkedik el. A z e frekvenciaszakaszok közötti hangokat
átmeneti hangzású hangoknak nevezik.
A hangszínszabályozókat is e három frekvenciaszakaszban előfor­
duló hangok kiemelésére vagy vágására készítik. Erősítéstechnikai-
lag a hangszínszabályozókat különböző szempontok szerint külön­
böztetjük meg:
a) rendeltetés szerint,
b) kapcsolástechnika szerint.
Rendeltetés szerint megkülönböztetünk frekvenciaszakasz-kiemelő,
frekvenciaszakasz-vágó és frekvenciasáv-bontó hangszínszabályozó­
kat. A frekvenciaszakasz-kiemelőnek az a célja, hogy a közvetített
hangfrekvenciás sáv kiválasztott szakaszán meghatározott szinttel
kiemelje az e sávba tartozó hangokat, pl. magashang-kiemelő, mély-
hang-kiemelő, középhang-kiemelő.
A frekvenciaszakasz-vágónak éppen ellentétes rendeltetése van a
kiemelővel szemben: a közvetített hangfrekvenciás sáv kiválasztott
szakaszán, meghatározott szinttel vágja az e sávba tartozó hangokat
— vagyis csökkentse átviteli szintjüket. Pl. magashang-vágó, mély-
hang-vágó, középhang-vágó.
A frekvenciasáv-bontó a hangszín és a hangosság együttes szabá­
lyozására, szinte korlátlan mértékű korrekciók beállítására szolgál.
A z átviteli frekvenciasávot több szakaszra felosztó kiemelő- és vágó­
erősítők az egy-egy szakaszba eső hangok szintjének és színezetének
egymástól független szabályozására alkalmasak. A gyakorlatban olyan
sávbontókat alkalmaznak, amelyek legalább öt szakaszra bontják az
átviteli sávot. Pl:
3 0 ...1 0 0 Hz
1 0 0 ...4 0 0 Hz
4 0 0 ... 1500 Hz
1 5 0 0 ... 4000 Hz
4 0 0 0 ... 15 000 Hz
A hangszínszabályozókra általános érvényű, hogy a szabályozási
szakaszban nem egyenletesen, hanem egy kitüntetett frekvencia­
ponthoz képest különböző meredekséggel szabályoznak. A gyártó
cégek ezért legtöbbször e kitüntetett frekvenciapontra vonatkoz­
tatva adják meg a hangszínszabályozók kiemelési és vágási szintjét
dB-ben, ami e frekvenciaponttól távolodó frekvenciákon egyre csök­
kenő hatást mutat, s a szabályozott szakasz két szélső pontján a leg­
kisebb mértékű.
Kapcsolástechnika szerint kétféle hangszínszabályozót ismerünk:
passzív áramkörűt és aktív áramkörűt. A passzív áramkörű hangszín-
szabályozó nem tartalmaz erősítőelemet, így ezzel már eleve nem
valósítható meg egy kiválasztott frekvenciasáv kiemelése, csak vágá­

136
sa. Ha a gyakorlatban egy passzív hangszí nszabályozóra azt írják rá,
hogy kiemeli az x . . .y közötti frekvenciasávot, ez csak úgy értelmez­
hető, hogy a kiválasztott frekvenciasáv körüli frekvenciák jelét gyen-
gíti.
A z aktív áramkörű hangszínszabályozó erősítőelem et is tartalmaz,
ezáltal nemcsak az egyes frekvenciasávok gyengítése, hanem az erő­
sítése is megvalósítható vele. Valójában e módszerrel lehetséges
egy kitüntetett frekvenciaszakasz kiemelése anélkül, hogy az átvi­
teli sáv egyéb pontjain megszólaló hangokat gyengítenénk.
A z aktív áramkörű hangszínszabályozók általában a nagyszintű
feszültségerősítőnek felelnek meg, ill. annak is egy olyan változatá­
nak, aminél az átviteli jelleggörbe a hangszínszabályozó szervek ál­
lításával változtatható.

• Passzív hangszínszabályozók

A passzív szabályozóval lehetőség van a már felerősített, nagyszintű

jel leosztására, majd frekvenciafüggő elemekkel az osztási arány
frekvenciafüggő módosítására további leosztással, vagy az osztó rész­
leges áthidalásával.
A passzív hangszínszabályozó egyszerű felépítésű, szabályozóele­
meivel jól irányítható a frekvenciamenet. A kívánt frekvenciaszakasz
„kiemelésének” mértéke a sávközéphez viszonyítva, a sávközép le­
osztásával azonos, ugyanis a kiemelt jel az eredeti, leosztatlan jel­
lel megegyező szintet képvisel. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a
hangszínszabályozó átlagos jelszintvesztesége a sávközépre vonatkoz­
tatott leosztás mértékével közel azonos.
Ha tehát olyan passzív hangszínszabályozót használunk, ami a sáv
két végén — pl. 40 Hz-en és 16 000 Hz-en — kb. 18 dB-t emel ki,
akkor olyan RC-tagokból álló hálózatot vezérlünk, ami 1 kHz-en
18 dB-t csillapít, de ugyanakkor lehetővé teszi az átviteli sáv egyen­
letes közvetítését is. Ez két hátránnyal is jár: egyrészt szükségessé
válik a leosztott jel utólagos erősítése, másrészt a feszültségerősítő­
ből a hangszínszabályozóba jutó jel azon áthaladva, igen kis szintre
csökken, s az újabb erősítés rontja a jel— zaj viszonyt.
A passzív hangszínszabályozókra vonatkozóan tehát két szempon­
tot kell figyelembe vennünk. A z egyik az, hogy csak kellő erősítés-
tartalékú feszültségerősítő és végerősítő közé szabad elhelyezni; a
másik pedig az, hogy használata mellett elkerülhetetlenül rom lik az
erősítő jel— zaj viszonya.
A 101. ábrán látható passzív hangszínszabályozó ún. „lepkekarak­
terisztika” szerinti hangszínbeállítást tesz lehetővé. Mind a mélyhang-,

137
Be

a)
Aupel (oB)

f (Hz) ----- -
b)
101. ábra
Passzív hangszínszabályozó és szabályozási jelleggörbéje

mind a magashang-kiemelés a középhangok gyengítésével érhető el,

+ 1 2 ...1 6 dB-es szabályozással. Nagyobb mértékű emelés és vágás
csak többszörös RC-taggal valósítható meg, azonban ez már igen nagy
erősítésveszteséggel jár együtt. A folyamatos hangszínszabályozást
két lineáris potenciom éterrel végezhetjük. A mély hangok szabályo­
zásának a töréspontja 80 Hz-nél, a magas hangok szabályozásának a
töréspontja 10 kHz-nél van.
A felhasznált alkatelemek értékének a tűréshatára azt Is meghatá­
rozza, hogy a potenciom éterek középállásában milyen mértékben
közelíthető meg a lineáris átvitel. A gyakorlatban ez csak ±3 dB kö­
zelítéssel érhető el. A passzív RC-tagok jellegéből és a szintcsökke-
nésből adódik, hogyha pl. egy nagyszintű feszültségerősítő kimeneté­
hez csatlakoztatjuk ezt a szabályozót, akkor az egyébként 500 mV

138
kimeneti jelszint a hangszínszabályozón kb. 450 mV-ra csökken line­
áris állásban, és kb. 300 mV-ra csökken teljes kiemelés vagy vágás
alkalmával. Ezt egy végerősítőhöz való csatlakoztatáskor szükséges
figyelembe venni.

• A k tfv elektroncsöves hangszínszabályozók

A z elektroncsöves hangszínszabályozók gyakorlatilag olyan nagy­

szintű feszültségerősítők, amelyeknek frekvenciaátviteli jellegük min­
dig a szabályozóelemek állásától függ. A különböző erősítő rendsze­
rekben működő hangszínszabályozók olyan erősítőfokozatban kap­
nak helyet, amelynek a bemenetére már 100.. .500 mV nagyságrendű
jelfeszültség érkezik. A passzív hangszínszabályozókkal ellentétben,
az erősítőelemekkel nemcsak a hang színezete állítható be, de erő­
sítéscsökkenés sem keletkezik és nem rom lik számottevően a jel—
zaj viszony sem.
A legegyszerűbb elektroncsöves hangszínszabályozók egy kettős
triódával valósíthatók meg. így egyetlen elektroncső elegendő a két
erősítőfokozat felépítésére, amelyek között elhelyezkednek a hang­
szín beállítására szolgáló RC-tagok.

102. ábra
E C C 83 csővel működő hangszínszabályozó kapcsolási vázlata

139
 A 102. ábrán bemutatott kapcsolási vázlat egy E C C 83 elektron­
csővel működő hangszínszabályozó erősítőt mutat. A z erősítő nagy-
impedanciájú bemenettel rendelkezik (1 MO). A z első trióda rácsára
jut a bemenetre kapcsolt, 100.. .500 mV szintű hangfrekvenciás jel.
A z első trióda az 5*kQ-os anódköri munkaellenállás hatására csak
kismértékben erősíti a beadott jelet; ez az erősítés kb. 20-szoros.
A z első trióda anódjáról a hangszínszabályozó RC komplexumra jut
a hangfrekvenciás jel. A P4 pozíciószámú potenciométerrel a mély
hangokat, a P5 jelű potenciométerrel a magas hangokat szabályoz­
hatjuk. A potenciom éterek középállásában megközelítően lineáris
a feszültségerősítő átvitele. Ilyenkor a teljes frekvenciamenete 4 0 ...
16 000 Hz ± 4 dB között.
A potenciométerek pozitív szélső állásában 60 Hz-es töréspontnál
a maximális kiemelés 16 dB, 12 kHz-es töréspontnál a maximális
kiemelés 14 dB. Mivel a magasabb hangok ennél nagyobb kiemelése
már jelentős torzításnövekedéssel is járna, úgy méretezték a magas­
emelő RC-komplexumot, hogy 14 dB-nél nagyobb kiemelés ne le­
gyen lehetséges. A hangszínszabályozó potenciométerek negatív
szélső állásában a vágás mértéke ugyanennyi a már em lített törésponti
frekvenciákon. A kapcsolási rajzból látható, hogy ez a hangszínszabá­
lyozó nem más, mint két erősítőfokozat közé beépített passzív lepke­
szabályozó.
A második trióda rácsára jutó — hangszínben korrigált — jélfe-
szültséget a második fokozat a kellő szintre felerősíti, s ezáltal pótolja
a hangszínszabályozásból eredő szint veszteséget. így a teljes hang­
színszabályozó erősítése kb. egyszeres, ami közelítően a jel— zaj
viszony megtartásával jár együtt.

• A k t ív tra n ziszto ros hangszínszabályozók

A z egyszerűbb felépítésű tranzisztoros erősítővel működő hangszín­

szabályozók hasonló elven működnek, m int az előzőleg bemutatott
elektroncsöves változatok: a passzív RC-tagokból álló szabályozó­
komplexum elé egy erősítőfokozatot iktatnak be, amely kellő erősí­
téstartalékot biztosít a hangszínszabályozás során gyengülő jel szá­
mára. Ilyen megoldás szerint működik a példaként bemutatott és a
103. ábrán látható kapcsolás.
A z egyfokozatú tranzisztoros erősítőben egy kiszajú BC 109 B
típusú szilícium tranzisztor működik. A bemeneti fokozat ellenállása
120 kQ. Bemeneti érzékenysége 250 mV, 120 kQ-on.
A magashangszín-szabályozó 15 kHz-en + 1 2 . . . — 18 dB-t, a mély-
hangszín-szabályozó 30 Hz-en szintén + 1 2 . . . — 18 dB-t szabályoz.

140
 R 7 920

103. ábra
Egyfokozatú tranzisztoros hangszínszabályozó kapcsolási vázlata

104. ábra
Kétfokozatú, ellenfázisú kimenetű hangszínszabályozó

A szabályozó potenciom éterek középállásában a teljes átviteli sáv

4 0 ...2 0 000 Hz között +1 dB-en belül lineáris.
A z elérhető legjobb jel— zaj viszony 65 dB. A hangszínszabályozó
komplexum kapcsolása az ún. „lepkekarakterisztika” szerint alakítja
ki a magas- és mélyhang-kiemelést, ill. -vágást.
A 104. ábrán bemutatott kétfokozatú hangszínszabályozó ún. „e l­
lenfázisú” kimenettel rendelkezik. Bemeneti érzékenysége 500 mV/

141
330 k£L A bemeneti fokozatban BC 413 típusú tranzisztor működik,
de beépíthető a helyére BC 109 B típus is. A legkisebb tápegyenfe-
szültség 9 V lehet, de kedvezőbb jel— zaj viszony érhető el 12.. .24 V
alkalmazása esetén. Ebben az esetben kb. 70 dB a jel— zaj viszony,
a szabályozó potenciométerek középállásánál. Középállásban egyéb­
ként 30.. .20 000 Hz-ig ±0,5 dB-en belül egyenletes frekvenciaátvi­
tel valósítható meg.
A mély hangszín ± 12 dB-lel, a magas hangszín ±12 dB-lel szabá­
lyozható. A második erősítőfokozatban szintén BC 413 vagy BC 109 B
tranzisztor használható, amelynek kimenetéről ellentétes fázisban
vezethető tovább a jel a bemenethez képest.

• A k t ív integrált á ra m kö rö s hangszínszabályozók

A z aktív hangszínszabályozó áramkörökben a frekvenciamenet legvál­

tozatosabb módjai alakíthatók ki a megfelelő impedanciaviszonyok
megválasztásával. A hagyományos RC-tagokkal kialakított lepkekarak­
terisztikát előállító hangszínszabályozót P. J. Baxandall módosította
1952-ben, amelyet ma széles körben alkalmaznak a H i— Fi techniká­
ban is. E megoldás lényege az, hogy a szabályozó láncot egy fázisfor­
dító erősítő negatív visszacsatoló ágában helyezik el. így a visszacsa­
tolt feszültség frekvenciamenete, s ezzel együtt az erősítő frekvencia­
menete is módosítható, míg a teljes szabályozó rendszer aktív szűrő­
ként működik. A kialakuló szabályozási jelleggörbe hasonló a lepke­
karakterisztikához, azonban abban különbözik tőle, hogy a mélyhang-
kiemelés, ill. -vágás során vándorol az emelési vagy vágási töréspont
a lineáris frekvenciamenethez képest.
Ezt a hangszínszabályozót többféle aktív erősítőelemmel is megépí­
tették, használható elektroncsöves és tranzisztoros kivitelben is.
Leginkább azonban a jelenlegi műveleti erősítő IC-kel kialakított
kapcsolást alkalmazzák. Erre mutatunk be példát a 105. ábrán. A jaA
709 típusú műveleti erősítővel működő hangszínszabályozó igen kis
torzítással és nagy kimeneti amplitúdóval működik. Még az effektív
6 .. .8 V kimeneti jelfeszültségnél is csak 1% körüli harmonikus to r­
zítással erősít. Ez azonban kétszeres túlvezérlést jelent. Névleges
200mVbemeneti feszültségnél (18kQ bemeneti impedancián) 1 V a ki­
meneti jelfeszültsége és torzítása kisebb, mint 0,2%. A mély hang­
szín szabályozási tartománya 20 Hz-en ±20 dB és 18 kHz-en ±16 dB.
A potenciométerek középállásában kialakuló frekvenciamenet 2 0 ...
20 000 Hz között ±1 dB-en belül lineáris.
A 106. ábrán két műveleti erősítővel működő, kombinált hang­
színszabályozót láthatunk. Ez a két jxA 709 típusú IC-vel működő

142
 Au rel (dB)

és a szabályozási jelleggörbéje b)

áramkör nemcsak a mély és magas hangszín kiemelésére, ill. vágására

alkalmas, hanem a középhangok szabályozására ún. ,,jelenlétszűrőt”
is tartalmaz.
A középhang-szabályozó potenciométerrel folyamatosan ki- és be­
iktatva, a 2,5 kH z körüli középhangok aránya változtatható, a hang-
frekvenciás sávban előforduló egyéb hangokhoz viszonyítva. A szűrő
hatásossága kb. 15 dB „kiem elésre” elegendő, a 2500 Hz-es közép­
hangok lineáris átviteléhez viszonyítva. Mivel az átlagos hangműso­
rokban a középhangok jelentik a teljes hangkeverék jelentős részét,
kiemelésükkel a relatív hangosság erősen nő. A z első fokozat erősíté-

143
s BC 109 C

vázlata
se a potenciométer lineáris (középhelyzetű) állásában egységnyi,
frekvenciaátvitele 2 0 ...2 0 0 0 0 Hz között ±0,5 dB-en belül egyen­
letes.
A második fokozat Baxandall-rendszerű hangszínszabályozó, amely­
nek szabályozási tartománya a mélyhang-tartományban 30 Hz-en
±20 dB, a magashang-tartományban 15 kHz-en ±17 dB.
A teljes erősítő bemeneti érzékenysége 700 mV, s maximális ki­
vezérlés esetén effektív 8 V kimeneti feszültséget ad le a végerősítő
vezérléséhez. A bemeneti fokozat BC 109 C típusú tranzisztoros
áramkör, amelynek az első műveleti erősítővel + 9 V tápfeszültsé­
get adunk, a kis zaj elérése érdekében. A Baxandall-rendszerű
hangszínszabályozó fokozat IC-je +18 V tápegyenfeszültséggel mű­
ködik. E tápfeszültségek m ellett kb. 68 dB jel— zaj viszony érhető
el a jjlA 709 típusú IC-k alkalmazásával. Ez a háromsávos hangszín­
szabályozó maximális kiemelési és vágási üzemmódban is csak 0,5%
harmonikus torzítással üzemel.

1.2.7.
Végerősítők

A z elő- és feszültségerősítők által szolgáltatott, kellő szintre felerő­

sített hangfrekvenciás jelfeszültség teljesítményerősítésére általá­
nosan háromféle üzemmódban működő végerősítőt használunk,
függetlenül attól, hogy az abban működő erősítőelem ek milyen faj-
tájúak.
• A — osztályú végerősítő
• B— osztályú végerősítő
• A B — osztályú végerősítő
A z A — osztályú végerősítő olyan együtemű teljesítmény­
erősítő, amellyel az erősítőelem munkapontja a munkaegyenes ki­
vezérelhető (lineáris) szakaszának a közepén helyezkedik el. Harmo­
nikus torzítása viszonylag kicsi, a teljes erősítő azonban igen rossz
(kb. 50%-os) hatásfokkal működik. Ez nagyobb teljesítményű vég­
fokozatoknál jelentős energiaveszteséget okoz.

Felsó végpont

C^kMunkavoncl
Munkapont

Üzemi, AI*° v^P°nt 107. ábra

feszültség j . A z A-osztályú beállításban működő erősítő
'J0 UA munkapontja az erősítési jelleggörbén

145
 A B— osztályú végerősítő olyan együtemű vagy eilenütemű
beállításban működő teljesítményerősítő, amelynél az erősítőelem
munkapontja éppen a lezárási pontban van, tehát csak a vezérlőfe­
szültség pozitív félperiódusainak idején folyik anód-, ill. em itter-
áram. Kis torzítású erősítés csak úgy valósítható meg, ha az erősítőele­
mek ellenütemű beállításban működnek. A B— osztályú beállításban
működő teljesítm ényerősítőknél kiküszöbölhető az A — osztályú
erősítők legfőbb hátránya, az állandó nyugalmi áram. Itt ugyanis az
áramfelvétel minden pillanatban a kivezérlés mértékétől függ,
tehát a felvett teljesítmény a hangfrekvenciás kimeneti teljesít­
ménnyel arányosan változik. Ezáltal a B— osztályú végerősítők
hatásfoka 70 . . . 75%-os, de egyes jó minőségű erősítőknél 80%-os
hatásfok is elérhető.

Felső végpont

Munkapont az
IA = 0,olso véggont-
/ t a l meghatározva 108. ábra
A B-osztályú beállításban m űködő erősítő
Uk munkapontja az erősítési jelleggörbén

A z A B — osztályú végerősítő ellenütemű beállításban működő

teljesítményerősítő, amelyben egyesítik az A — osztályú és a B—
osztályú végerősítők működési előnyeit. A z erősítő munkapontja az
erősítési karakterisztika alsó könyökpontja felett van. Kis vezérlő­
feszültség esetén A — osztályú, nagy vezérlőfeszültség esetén pedig
B— osztályú erősítőként működik. Hatásfoka 60 . . . 65%-os.

Felső végpont

. \ K í s kivezérlésnél

\ f y ’Munkapontok
V / N a g y kivezérlésnél
A z AB-osztályú beállításban m űködő erősítő
munkapontja az erősítési jelleggörbén

A teljesítm ényerősítő rendeltetése az, hogy a bemenetére adott

hangfrekvenciás vezérlőfeszültséget megfelelő hangfrekvenciás tel­
jesítménnyé erősítse fel, s ezt a kimenetére kapcsolt hangszóró­
vagy hangsugárzó rendszer meghajtásával hallható hanggá alakítsa.
A ttól függően, hogy milyen erősítőelemek működnek a végfoko­
zatban ;

146
 • elektroncsöves végfokozatot,
• tranzisztoros végfokozatot,
• integrált áramkörös végfokozatot
különböztetünk meg. A továbbiakban ezek kapcsolási kivitelére mu­
tatunk be példákat.

• Elektroncsöves végfokozatok

A korábban széles körben alkalmazott elektroncsöves végerősítő­

ket ma már ritkán használják, bár jóllehet a minőségi mutatók egy-
egy jól elkészített elektroncsöves erősítőnél nem rosszabbak, mint
a tranzisztoros vagy az IC-s változatoknál. ^
A 110. ábrán bemutatott A — osztályú beállításban működő erősí­
tő két db elektroncsővel működik. A z egyébként három fokozatból
álló végerősítő első két fokozatában egy kettős trióda (ECC 83) van
elhelyezve. A z első trióda rácsára egy 500 kQ-os potenciométeren
keresztül adható a hangfrekvenciás feszültség. A z erősítő bemeneti
érzékenysége 300 mV, s maximum 1 V-ig túl vezérelhető, jelentősebb
torzításnövekedés nélkül. A z első trióda rácselőfeszültsége a katód-
körbe kapcsolt 2,5 kO ellenálláson jön létre. A negatív visszacsato-

ECC 83 EL 84
0,5 M 20 k

Háromfokozatú, A-osztályú végerősítő kapcsolási vázlata

147
111. ábra
B-osztályú beállításban m űködő, ellenütemű végerősítő kapcsolási vázlata

lás megakadályozására ezt az ellenállást egy 10 p-F-os kondenzátor

hidalja át.
A második trióda által tovább erősített hangfrekvenciás jel már
elegendő a végerősítő fokozat vezérléséhez. Végerősítő csőként EL
84 működik a harmadik fokozatban, amely a kimeneti transzformá­
to r prim er tekercsét táplálja. A frekvenciafüggő negatív visszacsato­
lással a végerősítő cső anódján megjelenő hangfrekvenciás feszült­
ség egy részét visszavezeti az előző elektroncső anódjára, egy
20 kQ-os és egy 0,5 MQ-os ellenálláson keresztül. Ezáltal az elérhető
torzításcsökkenés több mint 3%, s a végerősítő3 W -os kimeneti tel­
jesítménynél is csak 2% torzítással működik.
6,3 V-os fűtőfeszültség és 250 V anódfeszültség esetén, az elérhető
frekvenciamenet 4 0 __ 14 000 Hz, a jel— zaj viszony 60 dB.
A 111. ábrán látható ellenütemű B— osztályú végerősítő 12W
szinuszos teljesítmény leadására alkalmas, 1% torzítás mellett. N e­
gatív visszacsatolással a teljesítmény 10 W -ra csökken, de a torzítás
emellett csak 0,5% lesz.
A z első két fokozatban — a hangfrekvenciás erősítőkben szokásos
— ECC 83 kettős trióda működik. A z első trióda előerősítő, amely­
nek a bemenetére legalább 500 mV jelfeszültség kell a végfokozat
teljes kivezérléséhez. Ez afokozat földelt katódú kapcsolásban műkö­
dik. A második trióda fázisfordító cső, ami azért szükséges, mert a

148
végfokozatban működő két EL 84 elektroncső egymáshoz képest fá­
zisban 180°-kal e ltolt vezérlőfeszültséget igényel.
A fázisfordító cső katódkörében ugyanakkora ellenállás van, mint
amilyen az anódköri munkaellenállás. A két ellenálláson ugyanakko­
ra szintű, de egymással ellentétes fázisú hangfrekvenciás feszültség
jelenik meg, amivel az ellenütemű végfokozat két elektroncsöve ve­
zérelhető. A két cső katódját összekötötték és közös, 130 Q ellen­
állással látták el, amit egy 200 [i.F kapacitású elektrolitkondenzátor
hidal át.
A gerjedés megakadályozására mindkét végerősítő cső vezérlő-
és segédrácsa elé egy-egy 100 fí-os ellenállást kapcsoltak. A két vég­
cső anódja a kimeneti transzformátor prim er tekercsének a két vé­
géhez kapcsolódik. A prim er tekercs középső kivezetése pedig a se­
gédrácsokkal együtt az anódfeszültséget adó tápforráshoz csatlako­
zik.
Megfelelő erősítőelem ek és alkatrészek beépítésével 4 0 ...
18 000 Hz ±1 dB frekvenciaátvitel és 65 dB-es jel— zaj viszony
érhető el ezzel a végfokozattal. A szekunder tekercsre 7,5 Q im ­
pedanciájú hangszóró vagy hangszóró-komplexum kapcsolható.

• Tranzisztoros végfokozatok

A korszerű felépítésű, diszkrét áramköri elemekkel működő tran­

zisztoros végfokozatok szinte kivétel nélkül szilícium tranzisztoro­
kat tartalmaznak. Alapvető követelmény, hogy az adott kimeneti
teljesítménynél a végerősítő kis torzítású, széles frekvenciasáv­
átvitelű és lehetőleg rövidzár-védett áramkörű legyen.
A korszerű tranzisztoros végfokozatok fázisfordító és kimeneti
transzformátor nélkül is képesek igen nagy teljesítmény leadására.
Kapcsolástechnikailag elterjedten alkalmazzák komplementer és
kvázi komplementer kapcsolású végerősítőket, amelyek igen jó ha­
tásfokkal, nagy teljesítménnyel és kis torzítással üzemeltethetők.
A végtranzisztorok jelentős meghajtóteljesítményt igényelnek.
Ezt a meghajtótranzisztorokkal állítják elő. A meghajtófokozat és a
végfokozat általában egységnyi feszültségerősítéssel működik, s ezért
a bemeneti kis amplitúdójú vezérlőjelből egy vagy többfokozatú
előerősítővel állítják elő a vezérlőjelet a végerősítő számára.
A tranzisztoros végfokozatok között ugyanúgy megtalálhatók a
különböző osztályú beállítások szerint működő erősítők, mint az
elektroncsöves változatoknál.
A 112. ábrán egy A — osztályú beállításban működő, egyszerű fel­
építésű végfokozatot mutatunk be. A mindössze négy tranzisztorral

149
A-osztályú beállításban m űködő, ellenütemű végerősítő kapcsolási vázlata

2 N 1613 2 N 3055

113. ábra
Kvázikomplementer beállításban m űködő végerősítő kapcsolási vázlata

ISO
működő végfokozat kimeneti teljesítménye 10 W , erősítése 22 dB,
frekvenciaátvitele 3 0 ...7 0 0 0 0 Hz között ±1 dB-en belül egyenle­
tes. Kim eneti impedanciája 0,16 Ü.
A bemenetre 500 mV vezérlőfeszültséget kell beadni. A Tt előerő­
sítő a T2 kollektor— em itter fázisfordítón keresztül hajtja meg az
A — osztályú beállításban működő, ellenütemű végfokozatot. E be­
állítási mód egyetlen hátránya, hogy a végtranzisztorok állandóan
nagy árammal üzemelnek, s emiatt jelentősen melegednek. Ezzel
szemben azonban az erősítő torzítása 10 W -nál mindössze 0,1%.
A 113. ábrán látható végfokozat kvázi komplementer beállításban
működik, amelynek az a különlegessége, hogy igen kis torzítás
(0,1%) m ellett 20 W szinuszos kimeneti teljesítm ényt szolgáltat. A
nagyjelű feszültségerősítő fokozat Darlington-kapcsolásban műkö­
dik. A z erősítő bemenetére 500 mV vezérlőfeszültséget szükséges
kapcsolni ahhoz, hogy teljesítménykimenetén 20 W levehető legyen,
8 £2 impedanciájú hangszóróval. A végfokozat nyugalmi árama
5 . . . 20 m A közötti érték. A z erősítővel 2 0 . . . 40 000 H z frekvencia­
átvitel valósítható meg, ±0,5 dB tűréshatáron belül. Jel— zaj viszo­
nya 500 mV bemeneti jelfeszültségnél 70 dB.

• Integrált á ra m k ö rö s végfokozatok

A jelenleg használt általános célú integrált áram köröket kis kimene­

ti teljesítmény és a visszacsatolás ellenére is viszonylag nagy harmo­
nikus és intermodulációs torzítás jellemzi. Csupán azokkal a speciá­
lis végerősítő IC-kel érhető el jobb minőség, amelyeket direkt e
célra terveztek.
A 114. ábrán látható 4 W szinuszos teljesítményű végerősítő egy
TB A 641 típusjelű IC-vel működik. A z erősítő bemenetére egy
22 k£2-os trim m er-potenciom éteren keresztül adható a bemeneti
vezérlőfeszültség. Bemeneti érzékenység 100 mV. A z elérhető 4 W
teljesítmény 4 £2-os hangszórón vehető le. Frekvenciaátvitel 40 . . .
15 000 Hz — 3 dB, harmonikus torzítás 5%. A z erősítő jel— zaj vi­
szonya 5 0 . . . 55 dB.
Kisebb teljesítményű végerősítő IC-vel is nagyobb kimeneti tel­
jesítményt érhetünk el, ha pl. két IC-t híd kapcsolásban működte­
tünk. Erre mutatunk be példát a 115. ábrán, 2 db PA 246 típusú in­
tegrált áramkörrel. A két ellenütemű erősítő balansz-kapcsolásával
elvileg négyszeres kimeneti teljesítményt kaphatnánk, azonban meg­
akadályozza ezt a viszonylag kis tápfeszültség, a határadatok és a
könyökfeszültség növekedése.
A két erősítőt azonos amplitúdójú, de ellentétes fázisú jellel ve-

ISI
114. ábra
4 W szinuszos teljesítményű integrált áramkörös végfokozat kapcsolási vázlata

115. ábra
Ellenütemű végfokozat, híd kapcsolásban működő integrált áramkörökkel

152
zérlik. A PA 246 típusú IC-nek két bemenete van, m ert differenciál­
erősítőt is tartalmaz. így az ellenfázisú vezérlés könnyen megoldha­
tó. A z egyik IC-nél a fázisfordító, a másiknál a fázist nem fordító be­
menetre kapcsolják a jelet. így a vezérléshez ugyanaz a bemeneti
jelfeszültség felhasználható.
A z erősítő bemeneti érzékenysége 47 kQ-on 700 mV. Teljes nyu­
galmi áramfelvétele 20 mA. Teljes kivezérlés esetén 10W színuszos
teljesítményt szolgáltat, 1 % harmonikus torzítás mellett. Frekven­
ciaátvitele 20 . . . 20 000 Hz között ±1 dB-en belül egyenletes. A
végfokozat kimenetére 32 Q összegimpedanciájú hangszóró kapcsol­
ható (pl. 4 x 8 f í sorbakötve). A jel— zaj viszony 70 mV bemeneti
jelfeszültségre vonatkoztatva 65 dB.

1 .3 .
Hangsugárzók
A jelforrásokból eredő és megfelelően felerősített hangfrekvenciás
feszültség teljesítménnyé erősítve akkor tehető hallhatóvá, ha a tel­
jesítményerősítő kimenetére megfelelő elektromechanikus átalakí­
tót — hangszórót, ill. hangsugárzórendszert kapcsolunk. A korszerű
hangtechnika alapproblémája ugyanaz, mint régebben: a különféle
hangátviteli láncok részegységei közül ma is a hangsugárzó vagy
hangszóró a leggyengébb láncszem.
A hangsugárzórendszerrel szemben ugyanolyan minőségi követel­
ményeket támasztunk, mint a hangátviteli lánc bármely más tagjával
szemben:
• Egyenletes frekvenciaátvitel
• Minimális torzítás
• jó tranziens átvitel
• Megfelelő irányjelleggörbe
• Jó hatásfok
A jelenleg használt hangsugárzórendszereknek két fajtáját ismer­
jük, a hangszórókat és a fejhallgatókat. Míg a hangszórókat önmaguk­
ban, segédberendezés nélkül nem üzemeltetjük, a fejhallgatók ön­
álló hangsugárzórendszert alkotnak.
Ugyanilyen önálló hangsugárzórendszer a különféle hangszórókkal
csak sugárzást javító segédberendezésekkel alakítható ki. Ezek a kö­
vetkezők:
• hangfalak,
• hangdobozok,
• akusztikai labirintusok,
• tölcsérek.

153
 A hangszórók és a sugárzást javító segédberendezések együttesé­
vel szemben módosulnak a minőségi követelmények is:
• elérhető legyen a szélessávú frekvenciaátvitel,
• a hangsugárzórendszer kedvező sugárzási tulajdonságokkal ren­
delkezzen,
• rövid berezgési és lecsengés! idővel rendelkezzen,
• hangsugárzórendszer együttes önrezonanciája minél kisebb le­
gyen,
• nagy hatásfokkal működjön.
Ezeket a követelményeket egyetlen hangszóró önmagában, fizi­
kai működési adottságaiból eredően nem képes maradéktalanul tel­
jesíteni. Éppen ezért, a szélessávú sugárzórendszereket több külön­
féle jellegű hangszórót magában foglaló hangszórórendszerből — ún.
többutas hangsugárzóként építik fel.

1.3.1.
Általános minőségi Jellemzők
A hangsugárzók minőségi jellemzésére megadható műszaki adatok
fontossági sorrendben a következők.
Legnagyobb terhelhetőség szinuszos vezérléssel
W-ban megadott számérték, amely azt mutatja, hogy egy hangsugár­
zó az adott illesztési impedancián hány W szinuszos teljesítménnyel
vezérelhető tartósan, bármilyen károsodás nélkül.
Legnagyobb terhelhetőség zenei vezérléssel
W-ban megadott számérték, amely azt mutatja, hogy egy hangsugárzó
az adott illesztési impedancián hányW zenei teljesítménnyel vezérel­
hető tartósan, bármilyen károsodás nélkül. Ez az adat a hangsugárzó
csúcsterhelhetőségét jellemzi.
Im pedancia
A z adott hangsugárzó, ill. hangsugárzórendszer illesztési terhelőim ­
pedanciája, amivel a teljesítm ényerősítő kim enetét effektíven terhe­
li. fi-bán megadott számérték.
Frekvenciaátvitel
A teljes hangsugárzórendszer frekvenciaátviteli sávja, a határétékek
és az átviteli tűréshatár megadása mellett.
Rezonanciafrekvencia
A hangszórórendszer önrezgési frekvenciapontja, amely a vele azo­
nos periódusú és fázisú megszólaló frekvenciát gyengíti, ill. kioltja.
Minél kisebb értékű, annál jobb a hangszórórendszer.

IS4
Keresztezési frekvencia
Többutas hangsugárzórendszerre jellemző adat. A zt a frekvencia­
pontot jelenti, amelynél a két hangszóró, vagy hangszórórendszer
megközelítően azonos intenzitással sugározza a hangot.
Űrtartalom
A hangdoboz belső terének az űrtartalma literben.
A hangsugárzó mint elektroakusztikai átalakító, a rákapcsolt
elektromos teljesítm ényt mechanikai hangrezgésekké alakítja át, s a
rezgő rendszerrel csatolt membránfelület e hangrezgéseket adja át
a levegőnek. A levegő molekuláinak a rezgéseit érzékeljük hallható
hangként. Ez az átalakítási folyamat azonban számos követelményt
támaszt a hangsugárzórendszerrel szemben.
a) A mélyhangfrekvenciák sugárzása — az eredetit megközelítő
intenzitással — csak nagy membránfelületű hangszórókkal valósítható
meg.
b) Egy hangszóróban minél nagyobb a hatásos membránátmérő,
annál gyengébb a hangszóró hatásos és torzítatlan magashangátvitele.
c) Ahhoz, hogy a magashangfrekvenciák is kellő intenzitással szólal­
janak meg egy hangsugárzórendszerben, különálló, kis membránát­
mérőjű magas hang-sugárzó hangszórókat kell alkalmazni, többutas
hangsugárzórendszerben.
d) Ha kettőnél többutas hangsugárzórendszert üzemeltetünk vagy
készítünk, ügyelni kell arra, hogy a keresztezési frekvenciák ne le­
gyenek egymás fel-, ill. alharmonikusai.

1.3.2.
Hangszórók

A korszerű hangtechnikában alkalmazott hangsugárzókban — le­

gyenek azok fejhallgatók vagy hangszórók — kizárólag dinamikus
elven működő típusokat használnak.
Mély-, közép- és magashang-sugárzásra egyaránt, permanens
mágneses dinamikus hangszórókat alkalmaznak. Ezek felépítési elve
hasonló egymáshoz. A z erős fazék vagy gyűrű alakú permanens mág­
nes mágneses teret kelt a gyűrű alakú légrésben, amelyben a lengő­
tekercs szabadon mozoghat. Ez a tekercs a széle mentén rugalmasan
befogadott, tölcsér alakú és dugattyúszerűen mozgó membránhoz
van erősítve. A z alkalmazott membrán általában papírtölcsér. Ha a
lengőtekercsen hangfrekvenciás áramot vezetünk keresztül, az áram
hatására keletkező mágneses erőtér kölcsönhatásba kerül a perma­
nens (állandó) mágnes erőterével. Ennek hatására a hangfrekven­

I SS
ciás feszültség pillanatról pillanatra változó polaritásától függően, a
mágnes vagy befelé húzza, vagy kifelé löki magából a tekercset. A
tekerccsel együtt a hozzárögzített papírmembrán is követi az áram
változásait. A membrán dugattyú módjára hat a környező levegőre:
nyomáshullámokat kelt maga előtt és mögött. Ezek a nyomáshullá­
mok a mikrofon membránjára ható, eredeti hangrezgések nyomás­
ingadozásának felelnek meg. így tehát a hangfrekvenciás áramválto-
zások mechanikai hangrezgésekké alakulnak.
A ttó l függően, hogy a papírból készült membrántölcsér milyen
átmérőjű és mekkora alapterületű a hangszóró, különböző hang-
frekvenciás sáv lesugárzására alkalmas. Általánosan meghatározva, a
nagy membránátmérőjű és felületű hangszórók mélyhang-sugárzás-
ra, a közepes membránátmérőjű és felületű hangszórók középhang­
sugárzásra, a kis membránátmérőjű és felületű hangszórók pedig
magashang-sugárzásra alkalmasak. A szélessávú hangszórók viszony­
lag széles frekvenciasáv lesugárzására képesek, azonban csak minő­
ségi engedmények árán teljesítik ezt. Ahhoz, hogy a hangszórók
hangátalakítási folyamatát egészében megismerjük, az átalakítás f i­
zikai és akusztikai tényezőivel részletesebben is foglalkoznunk kell.
Ha önmagában vizsgáljuk a membrán működését, láthatjuk, hogy
a gerjesztő áram egyik félperiódusában a membrán előre mozog,
tehát maga előtt „to lja ” a levegőt. Ebben a pillanatban tehát növek­
szik a membrán előtti nyomás, aminek a levegőben egy egyenes vo­
nal mentén kellene terjednie tovább. A gyakorlatban nem ez tö rté ­
nik. Mivel ugyanebben a pillanatban a membrán mögött nyomás-

K ivezeíés

116. ábra
A permanens dinamikus hangszóró általános működési elve

156
 Ö rv é n y h u lla m o k

M em brán eleje

H a n g h u llá m

117. ábra
A hangnyomás kiegyenlítődése a membrán
első és hátsó oldala között

csökkenés lép fel, elöl valamivel nagyobb, hátul pedig valamivel ki­
sebb nyomást észlelhetünk. Ez a nyomáskülönbség a membrán szélei
mentén körben kiegyenlítődik, s a membrán nem sugározza ki a tel­
jes nyomáshullámot. Mindez azonban csak egy pillanatnyi állapot. A
hangfrekvenciás áram következő félperiódusa alatt megfordulnak a
nyomásviszonyok: elöl lesz kisebb és hátul nagyobb a nyomás. A z
már magától értetődő, hogy minél nagyobb rezgésszámú a közölt
hangfrekvencia, ezek a periódusok annál szaporábban követik egy­
mást.
Tehát a membrán előtt periodikusan váltakozó, kisebb-nagyobb
nyomású zónák jönnek létre, attól függően, ahogyan a hangfrekven­
ciás áram pozitív és negatív fél periódusai váltakoznak. A membrán
szélein csak akkor egyenlítődhet ki a nyomáskülönbség, ha a kisebb
és nagyobb nyomású zónák közötti távolság nem kisebb, a membrán
első és hátsó oldala közötti úthossznál. Ez azt jelenti, hogy a nyomás­
kiegyenlítődés előfeltételeként a hullámhossznak meg kell haladnia
egy bizonyos határértéket.
Minél nagyobb a frekvencia, annál kisebb a hullámhossz, tehát a
membrán első és hátsó oldala közötti akusztikai „rövidzár” csak a
kisebb frekvenciákon keletkezhet. Leginkább ezek a frekvenciák
hiányoznak a lesugárzott hanganyagból. Ha tehát a mély hangokat
is megfelelő intenzitással akarjuk kisugározni, meg kell növelni a
nyomáskiegyenlítés „ke rü lő útját” , s így a legkisebb frekvenciájú
mély hangok esetében sem jöhet létre rövidzár. Ezt a célt szolgál­
ják a hangfalak és a hangdobozok, amelyekről a következő szakasz­
ban lesz szó.

157
 Egy hangszóróval minél nagyobb hangerősséget akarunk elérni,
annál nagyobb amplitúdóval (kitéréssel) kell mozognia a membrán­
nak. Ez azt jelenti, hogy a hangerősség növeléséhez nagyobb elektro­
mos teljesítményt kell a hangszóró lengőtekercsébe vezetni. A hang­
szórót a szerkezeti felépítésétől és m éreteitől függő határértéknél
nagyobb teljesítménnyel nem terhelhetjük, m ert ez vagy a lengőte­
kercs leégéséhez, vagy a membrán kiszakadásához vezethet. Am int
az általános minőségi jellem zők leírásánál már em lítettük, a legna­
gyobb terhelhetőség megadható a szinuszos vezérlésre is és a zenei
vezérlésre vonatkoztatva. Ezt a névleges terhelhetőséget semmikép­
pen nem szabad túllépni. Kisebb teljesítmény minden hangsugárzó­
nál megengedhető, sőt kifejezetten előnyös hatású.
A korszerű hangtechnikai elvek szerint legalkalmasabb, ha a tel­
jesítmény-végerősítő legnagyobb kimeneti teljesítménye és a hang­
szóró megengedett legnagyobb terhelhetősége között 1:2 viszony áll
fenn. Ha tehát pl. egy 2 x 1 0 W zenei teljesítményű sztereo erősítőt
üzemeltetünk, ehhez legcélszerűbb 2 db 20 W zenei vezérléssel
terhelhető hangsugárzót kapcsolni.
Ha ezt a teljesítmény- és terhelési viszonyt fenntartjuk, akkor je­
lentősen csökken a hangszóró működése közben, csúcsterhelésnél
keletkező harmonikus és Doppler-torzítások mértéke.
A hangszóró erősítőhöz való kapcsolásához a névleges teljesítmé­
nyén kívül, ismerni kell még az impedanciáját is. Ez fontos tényező
az erősítő teljesítményillesztésére vonatkozóan. Am atőr eszközök­
kel ezt az impedanciát csak közelítő pontossággal mérhetjük, mert
egyrészt 1 kH z mérőfrekvenciára lenne szükségünk (amit a hangszó­
róra kapcsolunk), másrészt az impedanciamérés nem végezhető
egyszerűen az ellenállásmérés analógjaként, mivel a látszólagos el­
lenállás fázistolását is meg kellene határozni.
Mégis előfordulhat a hangamatőr gyakorlatában is, hogy egy-egy
adat nélküli hangszórónak meg kell állapítani az impedanciáját. Ilyen
esetben igen egyszerű közelítő mérési módszert alkalmazhatunk,
ha figyelembe vesszük, hogy a kis impedanciájú (4 .. .15 fí-os) hang­
szórók lengőtekercsének impedanciájában a réz ellenállása a jelentő­
sebb tényező. Ilyenkor egyszerű ellenállásmérővel megmérjük a len­
gőtekercs ellenállását és a mért értéket megnöveljük annak 20%-
ával. Ez közelítően a hangszóró impedanciájának az értékét adja.
A hangszórómembrán teljes felülete nem rezeg minden frekven­
cián. A frekvencia növekedésével arányosan nő a membrán tehetet­
lensége. A magas hangok sugárzásakor már csak a lengőtekercs körü­
li középső membránrész rezeg. Tehát nagyobb frekvenciákon kisebb
a hatásos membránfelület és ezzel arányosan kisebb a kisugárzott
hangteljesítmény is.

158
 A membrán és a lengőtekercs önmagában is rezgőképes rendszert
alkot, s így az egész egységnek a tömegétől és alakjától függő ön rezo­
nanciája van. Ez az önrezonancia általában 100 Hz alatti. E frekvencia-
tartományban lehetőség van ugyan a sugárzási veszteségek kiegyen­
lítésére, de csakis e meghatározott rezonanciafrekvencián. A mély
hangok tiszta és jól megkülönböztethető visszaadása helyett, ez idézi
elő igen sok hangsugárzó dübörgő mélyhang-visszaadását.

• Mélyhang-sugárzók

Mély hang visszaadására általában 2 0 ...2 5 Hz-től 1500...2000 Hz

között egyenletesen sugárzó hangszórót használnak. A mély hang
visszaadásakor a következőket kell teljesítenie egy hangszórónak,
ha hangfalba, rezonáns dobozba vagy zárt dobozba építik be:
1 .A mélyhang-sugárzó membránja lehetőleg nagy átmérőjű és
nagy felületű legyen, hogy jó hatásfokkal, nagy teljesítmény lesugár­
zására legyen alkalmas.
2. Rezonanciafrekvenciája 20 Hz-nél kisebb legyen.
3. A lehető legkedvezőbb hatásfok és a jó impulzusüzem érdeké­
ben, könnyű legyen a membrán. Felerősítésének igen lágynak kell

118. ábra
Kétféle kivitelű mélyhang-sugárzó hangszóró a) préselt gyűrűs peremű
membránrögzítéssel, b) gumiperemű membránrögzítéssel

IS9
119. ábra
A mélyhang-sugárzó hangszórókra jellemző jellegzetes frekvenciaátviteli
jelleggörbe

lennie ahhoz, hogy a szükséges kis rezonanciafrekvencia megvaló­

suljon.
4. A légrésben minél nagyobb legyen a mágneses térerő, mert et­
től függ a hatásfok és a csillapítás.
A jó mélyhang-sugárzó hangszóró kivitelére jellemző a préselt
gyűrűs membrán, a nagy lengőtekercs- és membránátmérő, és az
öntvényből készült nagy hangszórókosár. A membrán külső széleit
alátéttel, a lengőtekercs széleit központosító gyűrűvel erősítik fel
a hangszórókosárhoz. A korszerű mélyhang-sugárzó hangszórókat
— a nagyobb membránkitérés elérése érdekében — gumiperemes
membránnal szerelik. A legnagyobb membránkitérés e hangszóró­
fajtánál érhető el.
A mélyhangsugárzó hangszórók membránátmérője 2 0 0 ...2 5 0
mm-től akár 500 mm-es átmérőig is terjedhet. A H i— Fi hangközlés­
ben 400 mm-esnél nagyobb membránátmérőjű hangszórót már alkal­
maznak. Ezeket főleg zenekari hangerősítőkhöz készítik. A lengőte­
kercs átmérője 3 0 .. .60 mm közötti,típusonként és gyártmányon­
ként változó. Rezonanciafrekvenciájuk — bár mint em lítettük a kí­
vánatos a 20 H z alatti — leggyakrabban 2 5 . . . 40 H z körül van.
Csak néhány kiemelkedően jó minőségű típusnál érhető el a 20 Hz
körüli rezonanciafrekvencia. A nemzetközi gyakorlatban egységes
szabványként elfogadott impedancia 4, 8 és 15 ü . E hangszórófajták
között 1 0 .. .100 W terhelhetőségű típusok fordulnak elő.

160
• Középhang-sugárzók

A középhang-sugárzó hangszórónak a 3 0 0 ... 5000 Hz-es frekvencia-

tartományt lineárisan kell lesugároznia, a lehető legkisebb nemline­
áris torzítás mellett. E hangfrekvenciás sáv közvetítéséhez a követ­
kező követelmények a legfontosabbak:
1 .A hangszóró membránátmérője legalább 100 — 120 mm, vagy
ennél nagyobb legyen. (Legalkalmasabbak a 1 5 0 ...2 0 0 mm memb­
ránátmérőjű típusok.)
2. Rezonanciafrekvenciája a lineáris sugárzási tartomány alsó ha­
tárfrekvenciájánál kisebb legyen.
Mivel az átviteli sáv felső határfrekvenciája közelében már bizo­
nyos mértékű hangnyalábolás tapasztalható, ez egy hangszórórend­
szeren belül különböző irányba sugárzó hangszórókkal egyenlít­
hető ki.
Szélesebb hangsugárzási szög érhető el ovál hangszóró alkalmazá­
sával, amit egy hangszórórendszerbe (hangfalba, hangdobozba) cél­
szerű függőleges nagytengellyel beépíteni.
E hangszórófajták membránszéleit leginkább préselt gyűrűs pere­
mű rögzítéssel kapcsolják a hangszórókosárhoz. Ritkábban gumipe­
remű membrán rögzítést is alkalmaznak.
A középhangsugárzó hangszórók membránátmérője 1 2 0 ... 150
mm-től 2 5 0 ... 300 mm-ig terjed. A z ovál hangszóróké 100/140 mm-
től 150/250 mm-ig a leggyakoribb. A H i— Fi hangátvitelre gyártott

120. ábra
Kétféle kivitelű középhang-sugárzó hangszóró, mindkettő préselt gyűrűs peremű
membránrögzítéssel a) kör alakú középhang-sugárzó, b) ovális középhang-sugárzó

161
121. ábra
A középhang-sugárzó hangszórókra jellemző jellegzetes frekvenciaátviteli jelleggörbe

hangdobozokba kettő— négy középhang-sugárzót építenek be, egy­

mással párhuzamosan vagy sorbakapcsolva, attól függően, hogy mi­
lyen összegezett kimeneti impedancia szükséges. A lengőtekercs
átmérője 2 0 ... 30 mm közötti, típusonként változó. Rezonancia­
frekvenciájuk 3 0 0 ...5 0 0 Hz körül van. Többutas hangszórórend­
szerben, megfelelő hangváltó alkalmazásával ennek hatása jelentős
mértékben ellensúlyozható. Egy-egy hangszóró impedanciája e faj­
tánál is 4,8 és 15 Q. E hangszórófajták között 5 . . . 25 W terhelthető-
ségű típusok a leggyakoribbak.

• Magashang-sugárzók

A magashang-sugárzók a legnagyobb kisugárzott frekvencia hullám­

hosszához képest mindig nagyobb méretű membránnal rendelkez­
nek. Ez erős hangnyaláboláshoz vezet, ami kedvezőtlen a besugár­
zott hangtérben. Többutas hangszórórendszerekben ezért mindig
több magashang-sugárzót használnak, amelyek egymáshoz képest kü­
lönböző irányba sugároznak. Legfőbb jellegzetességeik:
a) Merev, könnyű membrán, impregnált papírból, műanyagból,
esetleg alumíniumból préselve.
b) Viszonylag nagy rezonanciafrekvencia, ami legalább egy oktáv­
val kisebb a kisugárzott frekvenciasáv alsó határfrekvenciájánál.
A magashang-sugárzó hangszórókat többféle elv szerint és kivitel­
ben készítik. Ezek közül a legáltalánosabban elterjedtek a követke­
zők:
• Papírtölcsér membrános magashang-sugárzók
• Műanyag tölcsér membrános magashang-sugárzók
• Műanyag félgömbsüveg membrános magashang-sugárzók
• Magashang-sugárzó fémmembrános tölcsérek

162
122. ábra
Papírtölcsér membrános magashang-sugárzó hangszórók

A papírtölcsér membrános magashang-sugárzó hangszórók kis

méretű lengőtekerccsel és kis átmérőjű papírmembránnal működ­
nek. A papírmembrán szokásos átmérője 5 0 ... 100 mm közötti, a
lengőtekercs 1 0 ...2 0 mm átmérőjű. Frekvenciaátvitelük általában
500 0 .. .12 000 Hz között max. ±3 dB tűréssel egyenletes.
Ezek azonban nagyobb rezgésszámú magas hangok lesugárzására
nem alkalmasak. Terhelhetőségük 1 . . . 5 W közötti érték — típus­
tól függően.
A műanyag tölcsér membrános magashang-sugárzó hangszórók
felépítése hasonló a papírtolcsér membrános hangszóróéhoz. Itt
azonban a membrán merevebb és keményebb, s ezáltal a magashang-
sugárzási frekvenciatartomány is szélesebb, ill. jobban kitolódik a
magas hangok irányába. Frekvenciaátvitelük 8 0 0 0 ... 14000 Hz
között +1 dB-en belül egyenletes, de nem ritka a 8000 .. .16 000 Hz
frekvenciaátviteli típus sem. A terhelhetőség e típusoknál is 1 . . .
5 W.

dB

123. ábra
A papírtölcsér membrános magashang-sugárzók jellemző jellegzetes frekvenciaátviteli
jelleggörbéje

163
 124. ábra
Félgömbsüveg membrános magashang-sugárzó
hangszórók (dómsugárzók)

A műanyag félgömbsüveg membrános magashang-sugárzókat —

a membrán formája után — dómsugárzónak is nevezik. Jelenleg
ezek a legalkalmasabbak a 1 0 0 0 0 ...2 0 000 Hz-es frekvenciasáv
egyenletes lesugárzására. A félgömbsüveg alakú membrán egyúttal
arra is alkalmas, hogy csökkentse a magas hangok irányítottságát. A
membrán anyaga műanyag. Átm érője 2 0 ... 50 mm között fordul
elő, ugyanekkora a lengőtekercs-átmérő is. Terhelhetősége típus­
tól függően 1 . . . 5 W .

• Szélessávú hangsugárzók

A szélessávú hangsugárzóknak az a rendeltetésük, hogy önmagukban

alkalmasak legyenek a teljes hangfrekvenciás sáv — közelítőleg egyen­
letes — lesugárzására. Egy jó minőségű szélessávú hangszóróban a
lengőtekercsnek, a membránnak és felerősítésének a következő
követelményeket kell kielégítenie:
1. A membrán az egész hangfrekvenciás sávban sugározza a hang­
rezgéseket. A membránfelületről kibocsátott, egyre nagyobb frek­
venciájú rezgések csillapításának úgy kell történnie, hogy az ne
okozzon szint ingadozást az átviteli sávban. (Ez a követelmény annál
nehezebben valósítható meg, minél szélesebb frekvenciasávot kívá­
nunk közvetíteni.)
2. A membránrögzítésnek kis és nagy kitérés esetén is egyenletes
visszatérítő erőt kell szolgáltatnia.
3. A hangszóró rezonanciafrekvenciájának 20 Hz alatt kell lennie.
A szélessávú hangsugárzók egyetlen papírmembránnal nem képe­
sek lesugározni és kellő intenzitással átfogva visszaadni a teljes
frekvenciasávot. Különösen a 10 kHz feletti frekvenciák kisugárzá­
sát kell javítani. Ezért a gyakorlatban azt a megoldást alkalmazzák,

164
125. ábra
Szélessávú hangsugárzó hangszórók

hogy a mély és a középhangok visszaadására szolgáló nagy méretű

papírmembrán közepébe egy kis méretű magashang-sugárzó papír­
tölcsért erősítenek, ami főként a magas hangok sugárzását javítja meg.
A szélessávú hangszórók nagy membránátmérője 200.. .250 mm,
kis membránátmérője 5 0 ... 70 mm. Frekvenciaátvitelük 4 0 . . .
16 000 Hz, általában + 4 dB tűréssel. A papírmembrán alsó rögzíté­
sét nem központosító gyűrűvel oldják meg, ugyanis ez a nagyobb
frekvenciákon megakadályozná a membrán visszatérítő erejének az
egyenletes hatását. Általában háromszögletű, műanyagból készült
laprugóval függesztik fel a hangszórókosárhoz. A kisugárzott telje­
sítmény általában 5 . . . 8 W , ugyanis nagyobb teljesítményű, szélessá­
vú hangszórókat - a különféle torzításnövekedések miatt - nem
gyártanak.
A H i— Fi technikában nem alkalmazzák e hangszórófajtákat. Fő­
ként a kommersz rádiókészülékekbe és tv-vevőkészülékekbe építik
be, ahol nincs lehetőség többutas hangszórórendszer használatára.

A szélessávú hangszórókra jellemző frekvenciaátviteli jelleggörbe

165
1.3.3.
Hangfalak

A hangszórókról le írt általános szempontoknál már volt arról szó,

hogy ha a mély hangú frekvenciákat is kellő intenzitással akarjuk ki­
sugározni, a membrán első és hátsó oldala közötti nyomáskiegyenlí­
tés kerülő útját meg kell növelni. Ez a hangfalakkal és különféle
hangdobozokkal valósítható meg.
A mély hang-sugárzás intenzitásnövelését a legegyszerűbben egy
nagy hangfallal érhetjük el. Tekintsük meg a 127. ábrán látható elvi
vázlatot. A nyomáskiegyenlítődés megakadályozását a legegyszerűb­
ben egy hangfal biztosítja. A hangfal nyílásába helyezett membrán
által kisugárzott leghosszabb hanghullámok számára is túlságosan
nagy az a kerülőút, ami a membrán hátsó oldalával kapcsolatos lég­
térhez vezet.
Minél mélyebb hangokat akarunk azonban kisugároztatni, annál
nagyobbra kell választani a hangfal felületét. Pl. egy 100 Hz-es mély
hang hullámhossza közelítően 3 m. Ennek maradéktalan lesugárzásá-
hoz egy 3 x 3 m-es hangfal lenne szükséges, amelynek a közepén he­
lyezkedik el a hangszóró. Ha viszont egy 30 Hz-es frekvenciájú han­
got akarunk kellő intenzitással, egy kb. 1 2 x 1 2 m-es hangfalra lenne
szükségünk. Ez a gyakorlatban nem valósítható meg.
A korszerű hangtechnikában a hangfalat már nem alkalmazzák. A
stúdió-lehallgatótermek hangszóróitól kezdve a H i— Fi hangsugárzó­
kig, mindegyiket hangdobozban helyezik el. A hangdoboz tulajdon­
képpen olyan hangfalnak tekinthető, aminek az oldalait körben hát-

Hangfal

Hanghuilám

M em brán

127. ábra
A membrán és a hangfal oldalirányú
vázlata a nyomáskiegyenlítődés
megakadályozásának a szemléltetéséhez

166
 128. ábra
Egyszerű felépítésű, szobasarokba helyezhető

■
hangfal, egy hangszóróval

rahajlítottuk — megtartva ezáltal a nagyobb felületet — , majd a hát­

oldalt lezártuk.
A hangdobozok felépítésük variációi szerint sokféleképpen kiala­
kíthatók. Különösen alkalmasak többutas hangszórórendszerek k i­
alakítására is.

1.3.4.
Hangdobozok

A hangdobozok kialakításában háromféle elvet követnek. Ennek

alapján készítenek zárt dobozokat, reflexnyílásos dobozokat és akusz­
tikai labirintusokat. Jelenleg legszélesebb körben a teljesen zárt, be­
lül csillapítóanyaggal tö ltö tt hangdobozokat használják, amelyekbe
vagy szélessávú hangszórókat egyutas rendszerben, vagy különféle
mély-, közép- és magashang-sugárzó hangszórókat, többutas rend­
szerben építenek be.
A zárt doboz elvileg egyenértékűnek tekinthető a végtelen nagy
hangfallal, ami a hangközlés szempontjából ideális lenne. Gyakorla­
tilag azonban nem így van, m ert egy lényeges zavaró hatás keletke­
zik: a zárt dobozba épített hangszóró ön rezonanciája a dobozba
zárt levegő rugalmassága miatt megnő, aminek hatására csökken a
mélyhang-átvitel. Ennek az a magyarázata, hogy a hangszóró rezonan­

167
ciafrekvenciája alatti frekvenciákon meredeken esik a hangszóró
hangnyomás-intenzitása.
A rezonanciapont-eltolódás két tényező függvénye. Részben a
zárt doboz űrtartalmától, részben a membránfelület nagyságától
függ. A z eltolódás mértéke annál kisebb, minél nagyobb a hangdoboz
űrtartalma és minél kisebb a hatásos membránfelület. A legrosszabb
megoldás az, ha nagy méretű hangszórót kis űrtartalmú hangdoboz­
ba építünk be. A kis membránfelületű, de önmagában nagyon kis
rezonanciafrekvenciájú (1 0 ... 12 Hz) hangszóró a kisebb méretű
hangdobozokban is kielégítően működik, azonban a hatásfoka — ép­
pen a kis membránfelület miatt — igen rossz.
A kis méretű hangsugárzókat nem lehet kis teljesítmény mellett
hallgatni, mert a fül a mély hangok érzékelésében hangnyomásfüggő
érzékenységű, s a kis teljesítmény mellett, a hangszóró kis intenzi­
tással sugározza a mély hangokat. Nagyobb hangteljesítménnyel kel­
tett hangnyomásszinten kiegyenlítődik a fül érzékenysége, s^ így
már a kis hangsugárzóból is kellő intenzitású mély hangot érzékel­
hetünk.
A z önrezonancia-pont eltolódására érdemes néhány példát emlí­
teni. Ha egy 150 mm átmérőjű, 30 Hz önrezonanciájú hangszórót 6
liter űrtartalmú zárt dobozba építenek be, rezonanciapontja 75
Hz-re tolódik el. Egy 300 mm átmérőjű, 18 Hz önrezonanciájú hang­
szórót egy 50 lite r űrtartalmú zárt dobozba építenek be, rezonan­
ciapontja 45 Hz-re to ló d ik el. E példákból is kitűnik, hogyha növel­
jük a doboz űrtartalmát, kevésbé nő a rezonanciapont és javulnak a
mélyhang-visszaadási viszonyok.
Általános jelenség az is, hogy ha egy igen jó minőségű, mély rezo­
nanciapontú hangszórót építenek be zárt dobozba, a hangsugárzó­
rendszer eredő rezonanciapontja sokkal jobban emelkedik, mint egy
magasabb rezonanciapontú hangszóró beépítése esetén. Tehát a
zárt doboz sokkal jobban csökkenti egy alacsony rezonanciapontú
hangszóró mélyhang-visszaadását, mint egy gyengébb minőségűét.

• Z á r t dobozok

Am int már szó volt róla, a hangdoboz hátoldalának a lezárása elvi­

leg teljesen megszünteti az akusztikai rövidzárat, viszont a dobozba
zárt levegő rugalmas közegként hatást gyakorol a hangszóró memb­
ránjára. A rugalmas visszahatás idézi elő az eredő rezonanciafrekven­
cia emelkedését.
A zárt doboz űrtartalmának a növelésével elvileg elérhető egy olyan
határeset, amikor a hangszórómembránra ható visszatérítő erőt

168
 A m e m b rá n
h á tra m o z d u lá s a k c r
ö ssze n y o m o tt
b e lső levegő

A m e m b rá n
Hangelnyelő
elc're m o zd u lá sak o r
anyag
m egm ozg atott
k ü ls ő lég té r

Doboz
o ld a lfa la
129. ábra
A zárt doboz keresztmetszeti vázlata

már nem befolyásolja lényegesen a dobozba zárt légtömeg, s így nem

emelkedik jelentős mértékben az önrezonancia-pont sem. A z ehhez
szükséges dobozméretek megállapításához azonban a membránfel-
függesztés rugalmas visszatérítő erejének a nagyságát kellene ismer­
ni, aminek mérése egyszerű módon nem végezhető.
Azokon a frekvenciákon, ahol a doboz párhuzamos oldalainak a
távolsága azonos méretű a hullámhossz felének egész számú többszö­
rösével, állóhullámok keletkezhetnek, amelyek az átviteli egyenle­
tességet csúcsokkal és völgyekkel tö rik meg. Ez a jelenség úgy aka­
dályozható meg, hogy a hangdobozt akusztikailag csillapítjuk. E cél­
ból a belső teret 40 . . . 50 mm vastag vatta-, vagy habszivacs réteg­
gel kell kibélelni.
Fontos követelmény, hogy a doboz oldalfalának megfelelően vas­
tagnak és merevnek kell lennie, mert ellenkező esetben a hangnyo­
más hatására rezgésbe jöhetnek és káros rezonanciák keletkezhet­
nek. A doboz falai a bent levő levegő hangnyomásának a hatására
meghatározott frekvenciákon rezeghetnek. Ezek a frekvenciák a
hangdoboz anyagának a tömegétől és rugalmasságától függenek. A
berezgő dobozfal ellenőrizhetetlen hangokat sugároz ki, mert az
együttrezgés intenzitása frekvenciafüggő. Ezek a jelenségek a doboz­
rezonanciákhoz hasonlóan rontják a hangzásbeli és sugárzási tulaj­
donságokat. Megfelelően vastag falemez használata és merevítőlé­
cek beépítése szükséges ahhoz, hogy a dobozfalak rezgéseit a szük­
séges mértékben csökkentsük.
Mivel a zárt doboz nem kívánatos rezonanciáit csak úgy lehet
csökkenteni, hogy a belső teret megfelelően csillapítjuk, ezzel a
membrán által hátrafelé (befelé) sugárzott hangenergiát tulajdonkép­
pen elnyeletjük a hangdobozzal. Emiatt a hatásfoka a felére csök-

169
 130. ábra
Egy zárt hangdoboz metszeti fényképe.
Jól látható a belső rezgéscsiliapító
vattabélelés

ken, s vele együtt a kisugárzott hangteljesítmény is. Az, hogy ma

mégis elterjedten használják a különféle zárt dobozokat, azzal ma­
gyarázható, hogy a legegyszerűbben gyárthatók nagy mennyiség­
ben, s összeszerelésük nem igényel különleges eljárásokat, módsze­
reket. Mint látni fogjuk a következőkben, a különféle reflexdobozok
előállításának egyik legkomplikáltabb művelete a doboz hangolása,
ami nagyüzemi módszerekkel nem valósítható meg gazdaságosan.

• Reflexnyilásos d ob ozo k

Ha a zárt hangdoboz arra alkalmas helyén nyílást vágunk, megválto­

zik az akusztikai jellege. A dobozban levő és a nyíláson át a külső
légtérrel érintkező levegő önálló mechanikai rezgőrendszert képez,
aminek a rezonanciafrekvenciája csak a doboz méreteitől — űrtar­
talmától — függ, a benne működő hangszórótól azonban nem.
Általában a hangdoboz előlapján alakítanak ki nyílást, ott, ahol a
hangszóró is elhelyezkedik. Ezt reflexnyílásnak nevezik. A nyílással
ellátott hangdoboz rezonanciafrekvenciáját a nyílásban levő levegő
tömege és a bezárt levegő rugóállandója határozza meg. A rezonan­
ciafrekvencia annál kisebb, minél nagyobb a doboz térfogata és minél
nagyobb a reflexnyílásban levő légtömeg.

170
 A reflexnyilásos hangdobozok között is legszélesebb körben az
ún. „m élyreflex” dobozok terjedtek el. A reflexnyíláson át a doboz­
ban összenyomott levegő a membrán hátrafelé mozgásakor kiegyen­
lítődhet. Ezáltal a doboz jelentősége is megváltozik a zárt dobozhoz
képest, mert rezonátorként is működik: a belső térben keletkező
rezgéseket a reflexnyíláson keresztül átadhatja a külső légtérnek.
A hangdoboznak is és a beépített hangszórónak is saját rezonan­
ciafrekvenciája van ebben a rendszerben. A két rezgőrendszer szo­
ros csatolásba kerül egymással, s működési elve a rádiótechnikában
használt sávszűrőkhöz — csatolt rezgőkörökhöz — hasonlítható.
Ebből következik, hogy a mélyreflex-dobozt úgy kell méretezni,
hogy rezonanciafrekvenciája azonos legyen a hangszóróéval. A gya­
korlatban ez azt jelenti, hogy a hangdoboz csak akkor működik ki­
elégítően, ha a hangszórót és a dobozt pontosan egymásra „hangol­
tu k ” . A helyesen méretezett és elkészített hangdoboznál a hangsu­
gárzórendszer impedancia-jelleggörbéjén két csúcs adódik, a rezgő­
rendszerek szoros csatolása miatt. A két csúcs közül az egyik kisebb,
mint az egyedi rezgőrendszerek önrezonanciája, s ezért a hangszóró
átviteli egyenletessége az ön rezonancia-pont alatt is javul.
A mélyreflex-dobozok méretezéséhez elegendő a hangszóró rezo­
nanciapontját és membránátmérőjét ismerni. A z átmérőtől függ a
doboz űrtartalma, a rezonanciafrekvencia alapján pedig a reflexnyí­
lás mérete határozható meg.
A rosszul méretezett és hangolatlan reflexdobozok nem adnak jó
hangzást. Különösen a mélyhang-visszaadásuk válik dübörgővé.
Optimális impulzusátvitel és frekvenciamenet akkor érhető el,$|ft
a mélyreflex-doboz a következő követelményeket kielégíti: *

H angdoboz
/

A m e m b rá n
e íő re m o z d u lá s a k o r
le s u g á r z o tt hang

"H a n g szó ró

Ref lexn ytió son ^

A. n
hat* umuz.uuiu'0uftur
le su g á rzo tt hang
k iá ra m ló levegő
(k ö z v e tv e le s u ­
g á r z o tt h a n g )
R e fle xn yilas 131. ábra
A mélyreflex-doboz működési vázlata

171
 1. A dobozba zárt levegő rugóállandója egyenlő legyen a hangszó­
ró membránfefüggesztésének a rugóállandójával.
2. A hangszóró és a doboz ön rezonancia-pontja azonos legyen.
Ha e követelmények teljesülnek, akkor a reflexnyílásban levő le­
vegőtömeg egyenlő 'a membrán tömegével. Ebben az esetben a
mélyreflex-doboz rezonanciafrekvenciája lezárt nyílásnál a hangszó­
ró rezonanciafrekvenciájának j/2-szerese.
A dobozba zárt és a nyílásban levő levegő olyan rezgőrendszert
képez, ami a hangszóró rezonanciafrekvenciájára hangolva, igen ha­
tásosan csillapítja a hangszórót a rezonanciapont körül, ezáltal ja­
vítja a tranziens átvitelt és csökkenti a nagy amplitúdók miatt kelet­
kező torzítást.
A reflexnyílás a dobozban keletkező fázisfordítás miatt, a hangszó­
róval közelítően azonos fázisban sugároz, s ezzel 4 . . . 6 dB-lel növeli
a sugárzási hangnyomást. A lesugárzási torzítást azáltal is csökkenti,
hogy a nyílásban mozgó levegő teljesen lineáris közvetítő közeg, s
ezáltal igen nagy amplitúdójú rezgéseket is képes torzítás nélkül ki­
sugározni. Mivel a doboz és a nyílás rezgőrendszerének rezonanciá­
ját mindkét elem méretei befolyásolják, a kis rezonanciafrekvencia-
pont nagy méretű doboz nélkül is elérhető.
A mélyreflex-dobozban a membrán sugárzási csillapítása frekven­
ciafüggő. Ez a mély reflex-dobozok legnagyobb hátránya a teljesen
zárt dobozokkal szemben. Ez azonban ellensúlyozható azzal, ha a
beépítésre kiválasztott hangszórók a lehető legnagyobb sajátcsilla-
pkással rendelkeznek — pl. erős mágnesük révén. A reflexnyílással
íp ít o t t doboz hangsugárzási hatásfoka azonban sokkal jobb a zárt
dobozénál.

• A k u sztik a i labirin tusok

Ha egy hangszórómembrán hátoldalához hangelnyelő anyaggal vas­

tagon bélelt hosszú csövet kapcsolunk, az ön rezonancia-pont környe­
zetében aránylag széles sávban érhetünk el kedvező csillapítást. A
bélelés következtében javul a hangsugárzó tranziens átvitele, csök­
kennek a rezonanciafrekvencián fellépő nem kívánt nagy amplitú­
dók és a torzítások. A frekvenciaátviteli egyenletességet kiegyen­
súlyozó hatása igen jó. Hátránya a rossz hatásfok, ami abból ered,
hogy a hosszú cső a membrán hátoldali sugárzását egyáltalán nem
hasznosítja.
Ha a csövet többszörösen megtörjük, hangdobozként kialakít­
ható, amelynek nyílása — a cső vége — a doboz membránnyílással
ellentétes oldalán helyezkedik el. Innen ered a hanglabirintus elne-

172
vezés. A membrán hátoldalához kapcsolódó cső teljes hosszát a
közvetítendő átviteli sáv alsó határfrekvenciájához tartozó hullám­
hossz negyedénél hosszabbra kell méretezni, mert így megközelít­
hető a végtelen cső hatása. A labirintus keresztmetszetének leg­
alább akkorának kell lennie, mint a membránfelület 70%-a.
A gyengébb hatásfokot nagyobb teljesítményű végerősítővel lehet
ellensúlyozni. Ez torzításnövekedés nélkül elérhető, mivel a labirin­
tus csillapítása olyan jó, hogy az elektromos és az akusztikai telje­
sítmény növelésekor sem növekszik jelentős mértékben a torzítás.
A korszerű hangtechnikában már csak elvétve alkalmazzák, mlyel
a széles körben elterjesztett zárt dobozokban használt többiítas
hangszórórendszerek nem építhetők be labirintusba. Ennél ugyanis
csak egy szélessávú hangszóró használható, s ugyanakkor a labirin­
tus méretezése több műszaki nehézséget jelent — csakúgy, mint a
reflexdobozok hangolása.

• Hangtölcsérek

A hangtölcsérrel javítható a kis méretű hangszórómembrán akusz­

tikai illesztése a levegőhöz, jobb lesugárzási hatásfok és nagyobb
kisugárzott hangteljesítmény érhető el. Működési jellegénél fogva
akusztikai transzformátornak tekinthető. A tölcsérszáj kisebb sugár­
zási impedanciáját a tölcsértorok nagyobb impedanciájához illeszt­
jük. Működési elve röviden a következő: egy végtelen hosszúnak
tekintett tölcsér torkában helyezkedik el a hangszóró, ami a tölcsé­
ren kívülre nem sugározza a hangot. A tölcsérben — annak adott

173
pontján — annál nagyobb a hangintenzitás, minél kisebb a tölcsér
által megszabott térszög, amibe a hangot kisugározza.
A valóságban a hangtölcsér véges hosszúságú. Ha a tölcsér hosz-
szabb, mint a kisugárzott hang hullámhossza, akkor ehhez képest
végtelennek tekinthető. Ha viszont a kisugárzott hullámhossz na­
gyobb, mint a tölcsérhossz, hangelhajlás jön létre.
A tölcsér keresztmetszete sokféle lehet. Leggyakoribb a kúpos és
az exponenciális keresztmetszet. A kettő közül az exponenciális
tölcsér használata az előnyösebb, mivel a sugárzási impedanciája egy
bizonyos határfrekvencián alul állandó és nagy értékű. A tölcsér
egyik előnye, hogy nem keletkeznek benne ön rezonancia-pontok.
A z exponenciális tölcsér keresztmetszete mindig azonos arány sze­
rint nő a hossztengely irányában.
A hangtölcsér a teljes hangfrekvenciás sáv átvitelére két ok miatt
sem alkalmas. Egyrészt, ha olyan hangszóró-felfüggesztést alkalma­
zunk, ahol a zárt hangszórómembrán csak a tölcsért táplálja, a tölcsér­
ben keletkező torzítások korlátozzák a magas hangok — pontosabban
a 10 kHz feletti hangok — kisugárzását. Másrészt a magas hangok ki­
sugárzási intenzitását korlátozza az is, hogy a tölcsér csak abban az
esetben ad egyenletes átvitelt egy bizonyos sávban, ha a toroknyílás
egész felületén azonos fázisú hullámok lépnek be. Fáziskülönbség ese­
tén pedig káros interferenciajelenség keletkezik.
A gyakorlati megvalósításnál számos változat fordul elő. A tölcsért
sok esetben a membrán hátoldalára csatlakoztatják (hasonlóan a labi­
rintushoz) és a membrán első oldalát közvetlen sugárzóként építik be
egv olyan dobozba, amelynek belsejében a hajtogatott tölcsér helyez­
kedik el.

174
 A lu ló te re s rtÖ
szű rő

Ilyen esetben az elő- és a hátoldali sugárzás között, a tölcsér hosz-

szának megfelelő útkülönbség jön létre, ami bizonyos frekvenciákat
kiolt a hangképből.

1.3.5.
Hangszórórendszerek

A hangszórórendszerek több önálló hangszóróból állnak, amelyeket

egy hangfal vagy hangdoboz foglal egységbe. Több hangszóró haszná­
latára akkor van szükség, ha Igen széles hangfrekvenciás sávban aka­
runk egyenletes sugárzási intenzitást biztosítani. A H i— Fi hangszó­
rórendszereknél pl. alapvető követelmény, hogy a 2 0 ...2 0 0 0 0 Hz
közötti frekvenciákat + 6 dB tűrésen belül egyenletesen közvetítsék.
Ekkora sáv átfogására egyetlen szélessávú hangszóró sem alkalmas
önmagában. Ha lenne is ilyen, akkor sem célszerű használni, hiszen
az egyes frekvenciaszakaszok kisugárzásánál a torzítás minimális szin­
ten tartása egy hangszóróval nem valósítható meg.
A hangszórórendszerekben alkalmazott hangszórókombinációk
többféle módon valósíthatók meg. A leggyakoribb az a mód, amikor
a lesugárzási sávot két vagy három szakaszra osztva, két- vagy három­
féle hangszóróval sugározzák ki egy hangdobozból. Ma is alkalmaznak
azonban jól bevált szélessávú hangszórókat is, amelyekből egy-egy
hangdobozba többet is beépítenek.

175
135, ábra
Egyszerű felépítésű egyutas hangszorórendszer zárt dobozban

A ttó l függően, hogy egy hangsugarzórendszerbe hányféle szakaszra

bontva sugározzák ki az átviteli sávot, megkülönböztetünk egyutas,
kétutas és többutas hangszórórendszereket.
Egy hangsugárzórendszeren belül a különböző (mély-, közép- és
magashang-sugárzó) hangszórókat frekvenciaváltok beiktatásával kap­
csolják össze. A frekvenciaváltók biztosítják, hogy az adott frekven­
ciaszakaszban sugárzó hangszóróra főként csak az ide tartozó hang­
frekvenciák jussanak.
A felhasznált hangszórók tulajdonságaitól és a hangvezetés fajtájá­
tól függően 6,12, vagy 18 dB/oktáv meredekségű frekvenciaváltókat
kell alkalmazni. A keresztezési frekvencia helye is függ a hangszórók­
tól, ill. a hangvezetéstől. Ha bizonyos határok között ezek szabadon
választhatók meg, akkor a fül számára legkedvezőbb frekvenciákat
kell felvenni keresztezési frekvenciaként.
Néhány klasszikus példát érdemes megemlíteni ennek alátámasztá­
sára. A normál C hangot, amelynek rezgésszáma 261 Hz, a hallási
tartomány zenei közepeként érzékeljük. A z e frekvencián keletkező
kis szintugrás kevésbé zavaró, mint más frekvencián. Ezért a mély­

176
hang- és középhang-sugárzó keresztezési frekvenciáját is célszerű
261 Hz-re választani.
Ha kétutas rendszerben egy mélyhang-sugárzót és egy szélessávú
hangsugárzót használunk, a keresztezési frekvenciát célszerű 250 Hz-
re választani.
A z általánosan használt frekvenciaváltók esetében a teljes hang­
sugárzórendszertől csak akkor kapunk jó frekvenciamenetet, ha az
egyes frekvenciaszakaszokban sugárzó hangszórók a keresztezési
frekvencián túl is lineáris frekvenciaátvitellel sugároznak.

C Egyutas hangszórórendszer

A gyakorlatban minden olyan hangsugárzó-rendszer egy utasnak te­

kinthető, amelyben csupán egyetlen hangszóró helyezkedik el. En­
nek alapján egyutasnak tekinthető az egy hangszóróval felszerelt
hangfal, a zárt doboz, a reflexnyilásos doboz. A különféle tölcsérek
azonban egy hangszóróval is kétutas hangsugárzónak számítanak.
A z egyutas hangszórórendszer úgy alakul hangsugárzórendszerré,
hogy a felhasznált hangszórót egy akusztikai rezonátorral (hangfal,
hangdoboz) kombináljuk, s így működtetjük. Összehangolt működé­
sük alapján nevezzük rendszernek. Általában szélessávú hangszórót
használnak fel, ami önmagában is alkalmas a minimális 40.. .16 000 Hz-
es frekvenciasáv átvitelére. A hangszóróval összekapcsolt rezo­
nátorral tulajdonképpen az egyébként gyenge átviteli egyenletessé­
get javítjuk, de a frekvenciamenet kiszélesítését nem tudjuk elérni.
A zt már az eddig leírtakból is láthatjuk, hogy kifejezetten H i— Fi
hangközlésre alkalmas egyutas hangszórórendszereket nem lehet ké­
szíteni. A z egyszerűbb felépítésű hangközvetítő berendezésekhez
azonban kiválóan használható, jó minőségű zárt dobozos egyutas
hangsugárzók készíthetők és ma is használják ezeket (135. ábra).
A z egyutas rendszerek másik alkalmazási területe a speciális célú
hangközlés. Gitárzenekaroknál pl. a basszusgitár hangerősítője spe­
ciális nagymembránú, mélyhang-sugárzó hangszóróval felszerelt egy­
utas rendszert táplál.

• Kétutas hangszórórendszer

A kétutas hangszórórendszerekben alapvetően kétféle hangszóró­

kombinációt lehet alkalmazni:
1. A hangdobozba beépítenek egy mély- és középhang-sugárzásra
alkalmas hangszórót és egy magashang-sugárzó hangszórót.

177
 136. ábra
A kétutas hangszórórendszerhez kialakított
egyszerű, 6 dB/oktáv meredekségű
frekvenciaváltó

2. A hangdobozba egy mélyhang-sugárzó és egy szélessávú hang­

sugárzó hangszórót építenek be.
Mindkét esetben a két hangszórót frekvenciaváltón keresztül kap­
csolják össze, és kimenetűk együttes eredője képezi az erősítővel
szembeni terhelőimpedanciát.
A frekvenciaváltók bekapcsolása a hangszórórendszerbe a követ­
kező módon lehetséges: a frekvenciaváltás szempontjából a két hang­
szórót úgy különböztetjük meg, hogy m elyik alkalmas inkább a mély
hangok sugárzására és m elyik a magas hangok sugárzására. Ennek
alapján a mély hang kiemelése céljából a mélyhang-sugárzóval egy
tekercset (L-tagot) kapcsolunk sorba, a magashang-sugárzóval pedig
egy kondenzátort (C-tagot) kapcsolunk sorba. A két hangszórót a
hozzájuk kapcsolt L-, ill. C-taggal együtt párhuzamosan kapcsoljuk
össze (136. ábra).
Egyszerű kétutas rendszereknél bizonyos esetekben előnyös, ha
a mély és a magas hangú tartomány keresztezési frekvenciáját egy­
mástól függetlenül választják ki. Ez valósítható meg a 136. ábrán lát­
ható 6 dB/oktáv meredekségű frekvenciaváltóval is.
Nagyméretű zárt dobozokhoz és jó hatásfokú mélyhang-sugárzó
rendszerekhez a keresztezési frekvenciákat nem lehet egymástól füg­
getlenül kiválasztani. Itt már nagyobb (pl. 12 dB/oktáv) meredekségű

137. ábra
12 dB/oktáv meredekségű frekvenciaváltó
kapcsolási vázlata. Keresztezési
frekvencia 250 H z

178
 100}i | 3 , 2 mH 138. ábra
18 dB/oktáv meredekségű
Mélyhcng- M cgashang- frekvenciaváltó kapcsolási vázlata.
sugórzó sugórzó Keresztezési frekvencia 250 Hz

frekvenciaváltót kell használni, ami kétutas rendszernél azonos érté­

kű LC-tagok váltókapcsolásával alakítható ki (137. ábra).
A mélyhang-sugárzó hangszóróval sorbakapcsoljuk az tekercset
és párhuzamosan a Cx kondenzátort. A magashang-sugárzó hangszó­
róval sorbakapcsoljuk a C2 kondenzátort és párhuzamosan az L2teker­
cset. Megjegyzendő, hogy Lt — L2-vel és Cl = C2-vel.
 Kétutas rendszereknél használják még a 18 dB/oktáv meredekségű
hangváltót, ami nagyon kis keresztezési frekvenciákon, vagy közép-
és magashang-sugárzó egységgel kombinált exponenciális tölcsérű
mélyhang-sugárzóknál megfelelő (138. ábra).
A kétutas hangszórórendszereket főként zárt dobozba építik be.
A z utóbbi években zárt dobozt osztott akusztikai üreggel készítenek.
Ez azt jelenti, hogy a dobozon belül különválasztják a mélyhang-sugár­
zó és a magashang-sugárzó légterét, s a kettő nem áll egymással akusz­
tikai csatolásban. Példaként egy Pioneer gyártmányú hangdobozt mu­
tatunk be erre a 139. ábrán. Itt a magashang-sugárzó számára belső
labirintust alakítottak ki.
A kétutas rendszerekkel már elérhető a 40.. .20 000 Hz-es frek­
venciamenet, kedvező tűréshatárok mellett. Teljesítmény szempont­
jából ezek között 20.. .40 W -os típusokat találhatunk leginkább.

• Többutas hangszórórendszer

A jelenleg használt zárt hangdobozok többségében háromutas hang­

szórórendszer működik, egyes ritkább esetekben négyutas hangszó­
rórendszer. E megoldás szerint három, ill. négy szakaszra osztják fel
a közvetítendő hangfrekvenciás sávot, s a szükséges hangszórókat is
ennek megfelelően válogatják össze. Egy háromutas rendszernél pl.
a 3 0...500 Hz-ig terjedő sávra mélyhang-sugárzót, az 500...6000
Hz-ig terjedő sávra középhang-sugárzót, a 6000.. .20 000 Hz-ig ter­
jedő sávra magashang-sugárzót építenek be.
A 140. ábrán látható háromutas hangszórórendszerben ilyen be­
osztás szerint válogatták össze a hangszórókat. 8 ü-os hangszórók
beépítése esetén 8 Q illesztési impedancia adódik a kimeneten is.

Mélyhang- 140. ábra

sugárzó Háromutas hangszórórendszer
frekvenciaváltó kapcsolása

180
 141. ábra
Z á rt dobozba beépített háromutas
hangszórórendszer,
hangszóróselyem nélkül,
védő fémráccsal

A többutas hangsugárzórendszerek átviteli egyenletessége nem­

csak a hangszórótól és a hangdoboztól függ, hanem a sugárzási kör­
nyezettől is. A z első befolyásoló tényező a hangszóró előtt elhelyezett
hangszóróselyem, ami a doboz előlapját díszíti. Különösen a magas
hangok lesugárzásában van káros hatása. Kiküszöbölésére egy-egy igé­
nyesebb kivitelű hangdoboz elejét nem fedik le hangszóróselyem­
mel. Inkább azt a megoldást választják, hogy a membrán védelmére
közepes sűrűségű fémrácsot szerelnek fel, ami azonban nem befolyá­
solja a hangsugárzás egyenletességét (141. ábra).
A hangszórórendszer által lesugárzott frekvenciamenet egyenletes­
ségét több esetben olyan frekvenciaváltóval alakítják ki, amibe változ­
tatható értékű R-tagokat (potenciométereket) is beépítenek. Ezzel
főként a6 kHz feletti frekvenciasávban változtatható az átviteli egyen-

181
 15 0 0 C ...2 0 0 0 0 H z-es
dóm su górzó % '
10 000...15 0 0 0 Hz-es
dóm sugórzó
F re k v e n c ia m e n e t-g ö rb e

------K ö zé p h a n g -sza b á ly o zó

M a g a s h a n g -s z a b á ly o z ó

— 20 0 0 0 ...1 6 0 0 0 H z-es
széle ssá vú hangsugárzó

142. ábra
Háromutas hangszórórendszer változtatható frekvenciamenettel
(Pioneer gyártmány)

letesség, a mélyhang-kiemelés javára. Ilyen megoldás látható a 142.

ábrán bemutatott CS— 3000A típusjelű, Pioneer hangdobozon. A két
potenciométerrel szabályozható frekvenciamenet jelleggörbéje, ill.
a változtatás utáni jelleggörbe az előlapon elhelyezett nyomtatott
lapocskán látható, s a kívánt átviteli karakterisztika e szerint állít­
ható be.

1.3.6.
Fejhallgatók

A hangtechnikában használt fejhallgatók többsége H i— Fi minőségű

hangközlésre alkalmas, sztereo vagy kvadro rendszerű. A fejhallgató
használatára ugyanúgy vonatkozik az a megáilapítas, mint a hangszó­
róra: hogy minőségi jellem zőik alapvetően befolyásolják a teljes
hangátviteli lánc minőségét. A fejhallgatós műsorhallgatás teljesen
más akusztikai élményt ad, mint a hangszórós. A kettő közötti kü­
lönbség abból adódik, hogy a hangszóróból megszólaló műsor hang­
zását jelentősen befolyásolja a lehallgatótér akusztikája: saját rezo­
nanciákkal, káros utózengéssel, esetleg kedvező hatással módosítja.

182
 A fejhallgató használatakor megszűnik a két fülbe jutó hanginfor­
máció közötti akusztikai csatolás, elmaradnak a tökéletlen akusztikai
tér káros hatásai, viszont a fej mozgásával együtt mozog a hangkép is.
A fejhallgatós műsor hallgatás több személy számára csak úgy old­
ható meg, ha több fejhallgatópárt használnak és megfelelő impedan­
ciaillesztésű elosztón keresztül csatlakoztatják a műsorforrás kimene­
téhez (143. ábra).
A különféle célra használt fejhallgatókat az alábbi felosztás szerint
csoportosíthatjuk, felépítésük alapján:
• Papírmembrános, dinamikus fejhallgatók
• Műanyag membrános, dinamikus fejhallgatók
• Elektrosztatikus fejhallgatók
• Fémmembrános, dinamikus fejhallgatók
• Fémmembrános, dinamikus hallgatók (telefonkészülékhez)
E típusok részletes ismertetésére azért nem térünk ki, mert a hang-
technikában, szélessávú átvitelre kizárólag a papírmembrános, dina­
mikus fejhallgatókat használják, a többi hangtechnikai célra alkal­
matlan.
A papírmembrános dinamikus fejhallgatók tulajdonképpen kis
méretű dinamikus hangszórók, amelyek megfelelő zárt és rugalmas
légterű üregben szélessávú hangátvitelre alkalmasak. Terhelési impe­
danciájuk 8 .. .150 Q közötti értékű.

2. Fejhallgató

n e 390
U V2Vv
f
^ ü<w í'± \
.j 3 i i

f s j r j'lc o fc

T
1

A
I li i A A
! jiA {A A „t, A
Hangszóró ki E riis'/ö Nar>gszó~ó ki E rő sítő
l.c s a fc rr.a 2. c s a to rn a

143. ábra
Három 15 Q impedanciájú fejhallgatópár impedanciaillesztő elosztója, 15 íi-os
fejhallgató-kimenetű készülékhez

183
 A dinamikus fejhallgató működési jellemzői hasonlók a hangdo­
bozokba épített hangszórókéhoz. A hangzásbeli különbség főként
a méretekből adódik és abban nyilvánul meg, hogy míg a hangdobo­
zokba épített egy-, két- vagy többutas hangszórórendszerek között
külön mély- és magashang-sugárzó hangszóró működik, addig a fej­
hallgatóban egy-egy miniatűr hangszóró sugározza a teljes hang-
frekvenciás sávban megszólaló hangokat.
A hangdobozok esetében sem mindegy, hogy milyen hangnyomás
mellett, milyen távolságból hallgatjuk a megszólaló műsort. A le­
hallgatóhelyiség méretét és a lesugárzott teljesítményt pedig össz­
hangba kell hozni a hangdoboz űrtartalmával és a hangsugárzó­
rendszer terhelhetőségével.
A hangszórók membránminősége és -felülete alapvetően befo­
lyásolja a nemlineáris torzítás mértékét. A torzítások hatása főként
második harmonikus jellegű. A zárt rendszerű hangdobozban levő
levegő ugyanis az összenyomás hatására másként viselkedik, mint
nyomáscsökkenésre. Tehát minél nagyobb a hangszóró okozta nyo­
másváltozás, annál jelentékenyebb a zárt légoszlop által kiváltott
torzítások hatása is. A mély hangok csak a membránamplitúdóval
sugározhatók le megfelelő intenzitásszinten. A mély hangoknál
viszont a zárt légtömeg to rzító hatása erősebben érvényesül.

144. ábra
A K G gyártmányú H i— Fi fejhallgató, műbőr huzattal rögzített,^habszivacs légelzáró
gyűrűvel a membrán körül

184
145. ábra
Pioneer gyártmányú H i— Fi fejhallgató nyitott membrán üreggel

Ugyanez a jelenség a dinamikus fejhallgatók esetében is felfedez­

hető. Mivel ezeknél még kisebb a membránfelület, mint a hangszó­
róknál és még inkább érvényesül a belső térbe zárt levegő hatása,
a mélyhang-visszaadás különösen gyenge. A mély hang-átvitel javí­
tására főként a következő két módszert alkalmazzák.
A z egyik közism ert módszer: a külső légpárna kialakítása. Ezt a
hallgatómembrán köré vont habszivacs kerettel érik el, ami a mem­
brán és a fül között lezárja a levegő mozgását. Rugalmas, légelzáró
hatása következtében a fül és a membrán között egy, a külső
légtértől elszigetelt, ún. akusztikai üreg keletkezik. A habszivacs
körgyűrűt műbőr huzattal védik a szennyeződéstől, ugyanakkor ez
szorítja le légmentesen a hallgató műanyag háza köré. Ilyen megol­
dást láthatunk a 144. ábrán bemutatott A K G gyártmányú, K 240
típusjelű H i— Fi fejhallgatónál is.
A másik módszer főként az 500 Hz alatti mély hangok jobb
hatásfokú visszaadását segíti elő. A fejhallgató műanyag házának
belső, zárt üregét a membrán hátsó oldala felől légnyílásokkal
látják el. Ekkor a membrán befelé történő mozgásakor az össze­
nyomott levegő egy hátsó nyíláson át kifelé áramlik, míg a membrán
kifelé mozgásakor visszaszívódik az üregbe. Ezt a fejhallgatófajtát
nevezik „lélegzőmembrános hallgatónak” . A Pioneer cég SE— L40

■85
típusjelű H i— Fi fejhallgatóján pl. sűrű szövetű fémrács zárja le a
műanyag ház hátoldalát, amin keresztül a levegő ki- és beáram­
lását biztosítják (145. ábra).
Általános megállapításként leírható, hogy a jelenleg használt H i—
Fi fejhallgatók alkalmasak a 4 0 ...2 0 000 Hz-es frekvenciasáv ±8
dB-en belüli közvetítésére. Annek ellenére, hogy a fejhallgatók
kis méretű dinamikus hangszórói viszonylag nagy Doppler-torzítást
is keltenek, használatukkal sok esetben kedvezőbb hanghatás érhe­
tő el, mint bármilyen jó minőségű hangdobozokkal. Ennek a már
em lített lehallgatási környezet akusztikai tökéletlensége a legfőbb
oka.
 2 .
Hangközvetítő és hangrögzítő
készülékek

A hangtechnikában alkalmazott hangközvetítő készülékeket hang-

felvételre és rögzítésre (ill. tárolásra) vagy közvetlen hangátvitelre
használják. A bevezetőben leírt felosztás szerint három alapkészü­
léket használunk, a lemezjátszót, a rádiókészüléket és a mágneses
hangrögzítőt. Ez a három készülékfajta számos változatban és kivi­
telben fordul elő, a legkülönfélébb minőségi kategóriákban.
A korszerű hangtechnika gyakorlata alapján e hangközvetítő és
-rögzítő készülékekkel szemben az alábbi általános követelménye­
ket támasztjuk a célból, hogy rendeltetésszerűen használhassuk
mindegyiket.
a) A lemezjátszó alkalmas legyen a jelenleg nemzetközileg gyár­
to tt kis- és nagylemezek lejátszására, tehát rendelkezzék a szükséges
lejátszási fordulatszámokkal. A fordulatszám-ingadozása elfogad­
hatóan kis értékű legyen. Hangszedő- és hangerősítő rendszere
alkalmas legyen a hanglemezen rögzített hanganyag kívánt minőségű
visszaadására és felerősítésére. Rendszeres üzemeltetése és műkö­
dése ne károsítsa a hanglemezen mechanikai rezgések formájában
tárolt hanginformációt — többszöri lejátszás után sem.
b) A rádiókészülék tegye lehetővé a jelenleg nemzetközileg hasz­
nált műsorsávok vételét, alkalmas legyen a mono és a sztereo
vételre egyaránt. Ultrarövidhullám ú sávban mind az OIRT, mind
a C C IR norma szerint sugárzó adók vételét tegye lehetővé. Hang-
átviteli minősége megfeleljen a nemzetközi normáknak, szelektivi­
tása kielégítő legyen.
c) A mágneses hangrögzítő a nemzetközileg használt szalagsebes­
ségek valamelyikével (vagy többel is) működjön, sebességingadozása
a lehető legkisebb legyen. A hangfelvételi minősége minél jobban
közelítse meg az érthetőség és a felismerhetőség követelményét,

187
hangvisszaadási jellemzői és torzítása a nemzetközi normáknak felel­
jen meg, csakúgy mint a szalagra rögzített sávrendszere is.
A felsorolt általános követelmények csak körvonalazzák azt a
sokoldalú elvárást, amit e készülékek képviselőivel szemben tá­
masztunk. Egy fontos-szempontot azonban külön hangsúlyozni kell:
a különböző célú felhasználás egyúttal meghatározza a kívánt
minőséget is. A hangátviteli minőség felső határát jelenleg is a
stúdiócélú hangtechnika jelenti, de ugyanezt közelíti a H i— Fi
technika is. A z ilyen célú készülékekre különleges — és az átlagos­
hoz mérve — magas minőségi normák vonatkoznak.
A hangtechnikában használt hangközvetítő és -rögzítő készüléke­
ket általánosan műsorforrásoknak nevezzük. Ez egyben azt is jelenti,
hogy legfőbb rendeltetésük a különféle zenei vagy prózai témájú
hangműsorok rögzítése, tárolása és közvetítése. E vonatkozásban
e készülékektől leginkább a hangvisszaadás élethűségét várjuk.

2 .1 .
A lemezjátszó
A műszakilag elavult Fonográf után az emberiség második — és
legelterjedtebb — hangközvetítő készüléke, amely a hanglemezen
rögzített műsorok lejátszására használható. Mivel a hanglemezre
rögzített műsor elvileg stúdióminőségűnek és zavarmentesnek te­
kinthető, az is feltételezhető, hogy ezt ugyanilyen minőségben le
is tudjuk játszani, megfelelő lejátszószerkezet használatával.
A gyakorlatban ez a lehetőség nem mindig adott, sőt sok esetben
nagyon is gyenge minőségű lejátszószerkezetek kerülnek forgalom­
ba. Még a közhasználatú lemezjátszók között is óriási különbségek
vannak. Általános felhasználási csoportosítás szerint megkülönböz­
tetünk:
— gyermek-lemezjátszót,
— hordozható telepes lemezjátszót,
— hordozható hálózati lemezjátszót,
— automatikus hálózati lemezjátszót,
— hálózati asztali lemezjátszót,
— Hi— Fi lemezjátszót.
E készülékfajták többsége még kisebb igényeknél sem jöhet
számításba az amatőr hangtechnika gyakorlatában. Egyrészt azért
nem, mert amint a 2. fejezet bevezetőjében már em lítettük, a
lemezjátszók egy csoportja még a hanglemez minősége megóvásá­
nak a követelményét sem elégíti ki. (Az előbb felsoroltak közül

188
az első négy lemezjátszófajta ide tartozik.) Másrészt azért nem,
mert a gyengébb minőségű (olcsóbb) lemezjátszók műszaki paramé­
terei még a minimális hangátviteli követelményeket sem elégítik ki.

...
2 11
Nemzetközi szabványok

A műsoros hanglemezek egységesítése és világméretű elterjesztése

érdekében, nemzetközileg egységesítették azokat a műszaki normá­
kat, amelyek minden lemezjátszó készülékre egyaránt vonatkoznak
a célból, hogy azok a világ bármely táján gyártott hanglemez
lejátszására alkalmasak legyenek.
A nemzetközileg egységes normák ismertetésénél szükséges ki­
térni egy — csupán a hanglemeztechnikára jellemző — norma­
váltásra. Ez nem más, mint a percenkénti 78 fordulatú normál-
barázdás hanglemezek és a percenként 45, ill. 331/3 fordulatú
mikrobarázdás hanglemezek nemzetközi szabványának a váltása. En­
nek alapján a régebben mintegy 70 éven keresztül használt nor­
mál barázdás hanglemezek és lemezjátszók ma már elavultnak te­
kinthetők, csupán muzeális érdekességek. Sebességük nem szab­
ványos, s az ilyen sebességgel is működő lemezjátszók gyártása nem
kötelező. (Az elektroakusztikai gyárak többsége nem is készít
ilyen sebességi fokozattal is működő lemezjátszót.)
A lemezjátszókra és hanglemezekre egyaránt vonatkozó, egységes
előírások a következők:
• A hanglemez forgási iránya
• A hangszedő haladási iránya
• Lejátszási fordulatszámok
• Lejátszótű-méretek
• Lejátszási korrekció
A hanglemez forgási iránya
Bármely vágási sebességgel felvett hanglemezre és a lemezjátszó
futóművére egyaránt vonatkozó forgási irány: jobbról balfelé.
A hangszedő haladási iránya
Bármilyen fordulatszámmal lejátszott hanglemez műsorkezdete a
hanglemez külső átmérőjének peremétől befelé haladó beterelő­
barázdákkal kezdődik, s a középpont felé csigavonalban haladó
műsoros barázdákkal folytatódik, amelyek 'a hangszedőt — a tű
és a barázda kapcsolatánál fogva — a lemezközép felé vezetik.

189
Lejátszási fordulatszámok
A hanglemeztechnika fejlődésével párhuzamosan a következő
— nemzetközileg szabványosított — lejátszási fordulatszámok ala­
kultak ki:
• 78 ford./perc: ' normál barázdás hanglemezek lejátszási se­
bessége ;
• 45 ford./perc: mikrobarázdás mono, vagy sztereo kisleme­
zek lejátszási sebessége;
• 33 1/3 ford./perc: mikrobarázdás mono, sztereo vagy kvadro
nagylemezek lejátszási sebessége;
• 16 ford./perc: régi DIN szabványú, beszédsávrögzítő m ikro­
barázdás mono nagylemezek lejátszási sebes­
sége.
Lejátszótű-méretek
A hangszedőbe épített lejátszótűk méretei a lejátszandó hanglemez
barázdaméreteitől függnek. A ttól függően, hogy normál-, vagy mik­
robarázdás, ill. mono, sztereo vagy kvadro hanglemezt játszunk
le, más-más tűm éret szükséges. A lejátszótűk méretét a tűhegy
legömbölyítési sugarával jellemezhetjük. A ttó l függően, hogy kör­
körös vagy ellipsztikus hegyű tűt használunk, egy vagy két legöm­
bölyítési sugár mérete adható meg. Ennek alapján a következő
méretű tűket használják:

146. ábra
A lejátszótűk méretei és alakja

190
 dB

147. ábra
A különféle szabványok szerint megvalósított lejátszási korrekciós jelleggörbék

• Normál barázdás hanglemeznél r == 5 0 .. .75 (xm

• Mikrobarázdás mono hanglemeznál r = 2 0 .. .25 [xm
• Mikrobarázdás sztereo hanglemezeknél
r = 12.. .16 jxm (körkörös)
r = 5 .. .7/12.. .25 txm (elliptikus)
r = 5 .. .6/10.. .18 jxm (bi-elliptikus)
• Mikrobarázdás kvadro hanglemezeknél
r = 6 .. .8 [xm (Shibata-tű)
Lejátszási korrekció
A hanglemez lejátszásakor szükséges mélyhang-kiemelési és magas-
hang-vágási korrekciót úgy kell kialakítani, hogy a kapott jelleg­
görbe tükörképe legyen a hanglemezvágás során kialakított korrek­
ciós jelleggörbének. Igen fontos figyejembe venni, hogy nemzet­
közi megállapodás alapján 1970 óta világszerte az IEC által javasolt
vágási és lejátszási 3180/318/75 kus időállandójú korrekciós jelleg­
görbét követik a világ hanglemezgyárai, s ezt a korrekciót kell
megvalósítani a lejátszás során is. Ez három töréspontot jelent a
frekvenciamenetben: 50 Hz (3180 jxs), 500 .Hz (318 4 us), 2122 Hz
(75 jas). A 147. ábrán az IEC lejátszási korrekció mellett bemutatjuk
az egyéb — korábban használt — lejátszási korrekciókat is.

191
 IEC DIN N AB-N ARTB

i_________________________ i i__________________________i i_________________________ J

148. ábra
A különféle szabványok s ze rin t m egvalósított k o rre k ció s lánc kapcsolási vázlata

A lejátszási korrekció RC-tagokból álló korrekciós lánccal való­

sítható meg. A leggyakrabban használt korrekciós láncok egyik
lehetséges változatát a 148. ábrán mutatjuk be.

2.1.2.
Minőségi Jellemzők

A lemezjátszók minőségét mechanikai és elektroakusztikai para­

méterekkel jellemezhetjük. A következőkben ism ertetett minőségi
fogalmakat elsősorban a H i— Fi minőségű lemezjátszókra vonatkoz­
tatva adják meg.

• Mechanikai jellem zők

Lemeztányér-átmérő
A hanglemezforgató tányér átmérője mm-ben. A lejátszási hang­
visszaadás szempontjából az ideális, ha a hanglemez teljes felületén
felfekszik a lemeztányérra és nem ér túl rajta. Kívánatos tehát
a legalább 300 mm-es átmérőjű lemeztányér alkalmazása.
A lemeztányér tömege
A közvetlen hajtású lemezjátszók kivételével jelentős szerepe van
a lemeztányér tömegének is a fordulatszám-ingadozás csökkentésé­
ben, ami a tányér tehetetlenségéből és lendítőerejéből adódik. A kg-
ban megadott értékből következtetni lehet ezekre a jellemzőkre.
Hi— Fi minőségű lemezjátszóknál előnyös az 1 ,5 ...2 kg, vagy az
ennél nagyobb tömegű lemeztányér alkalmazása.

192
A lemeztányér hajtása
A hajtási mód kivitelétől függően lehet közvetlen dörzsáttételű,
közvetlen szíjáttételű, közvetett szíjáttételű és közvetlen, motor-
forgórészes. Elsőrendűen befolyásolja a fordulatszám-ingadozást és a
mechanikai zajszintet.
Fordulatszám-ingadozás
A hanglemez lejátszásához szükséges percenkénti névleges fordu­
latszám %-ában kifejezett ingadozás, amelyet a csapágyakból, az
áttételből és a terhelésből eredő fékezőerők, valamint a forgóré­
szek excentrikussága (ütése) és a m otor forgásának az egyenetlen­
sége okoz. A z egyszerű felépítésű lemezjátszóknál ez az érték
0,5% körüli, H i— Fi lemezjátszóknál kívánatos a 0,1% alatti érték.
Lejátszási fordulatszámok
A z előzőleg már ismertetett,^nemzetközileg egységesített percen­
kénti lemeztányér-fordulatszám, ami a hanglemez lejátszásához
szükséges.
Antiskating
Csak a kis tűnyomóerővel működő H i— Fi lemezjátszóknál keletkező
skating-hatás kiküszöbölésére szolgáló, ellennyomatékot keltő szer­
kezet, amely a lejátszókar tehetetlenségéből eredő és a hanglemez
középpontja felé mutató káros erőt ellensúlyozza ki. Hatékonysága
tN-ban kifejezhető érték. A z antiskating szerkezettel felszerelt
lemezjátszón mindig annyi cN antiskating-erőt kell beállítani, ameny-
nyi a tűnyomóerő.

• Elektroakusztikai Jellemzők
A beépített hangszedő frekvenciaátvitele
A hangszedőre jellemző frekvenciaátviteli sáv, a határértékek és
a tűrési pontok feltüntetésével. A közhasználatú, átlagminőségű
lemezjátszók hangszedőinél legalább 40.. .16 000 Hz, a H i— Fi lemez­
játszók hangszedőinéi legalább 2 0 ...2 0 000 H z a frekvenciaátviteli
követelmény, ±3 dB-en belül.
Áthallás a csatornák között
A sztereo hangszedőben keletkező áthallás mértéke dB-ben, a mé­
rőlemezen adott vágási sebességgel rögzített 1 kHz-es szinuszos je­
lét a lejátszásakor mérve, előbb A csatornán, majd B csatornán.
Gyengébb hangszedőkben 20 dB, jobb hangszedőkben 3 0...3 5 dB
az áthallás.

193
Kimeneti impedancia
A hangszedő névleges kimeneti impedanciája. Kristály- és kerámia
hangszedőknél ez általában 0 ,5 ... 1,5 M ii közötti érték, mágneses
és dinamikus hangszedőknél pedig 1 0 ...5 0 kü.
Kimeneti jel feszültség
A z a legnagyobb hangfrekvenciás jelszint, ami a hangszedő kimeneti
kapcsain mérhető, adott terhelőimpedancián, 0 dB-es, 1 kHz-es,
adott vágási sebességgel rögzített jel lejátszásakor.
Állítható tűnyomóerő
A hangszedő lejátszótűjének és a hangszedőnek a minőségétől
függő, s a névleges kimeneti jelfeszültség leadásához szükséges tű ­
nyomóerő cN-ban kifejezett értéke. Mágneses és dinamikus hang­
szedőknél 0 ,5 ...2,5 cN , kristály- és kerámia hangszedőknél 3 . . . 8
cN a szükséges tűnyom óerő — típusonként változó.
Mechanikai eredetű zajszint
A közismert elnevezéssel dübörgésnek nevezett zaj a hanglemez
lejátszása közben, a lemezforgató mechanika működése által oko­
zott mechanikai rezgések hatása a hangszedőre, aminek a kimenetén
ez hangfrekvenciás zajfeszültségként mérhető, dB-en kifejezhető
érték. A mechanikai eredetű zaj csak a futómű forgásakor, a hang­
lemez és a lejátszótű érintkezése közvetítése által kerül a hang­
szedőbe. Mérése csak üres barázdában végezhető, a barázdazaEj
leszámításával.

2.1.3.
A lemezjátszó felépítése

A lemezjátszó mechanikai és elektromos szerkezetek kombinációjá­

ból kialakított készülék, amelyeknek összehangolt működése teszi
lehetővé a hanglemezre rögzített hang lejátszását és megszólalta­
tását.
A fő mechanikai alkatelemek a következők: lemeztányér, hajtó­
motor, lejátszókar és alváz. A z elektronikai alkatelemek: hangszedő,
motoráramkör, vezérlő- és kapcsoló elektronika.
Kiegészítő mechanikai elemek: karlift, be- és kikapcsoló automa­
tika, antiskating-szer kezet.

194
 mwwja - T engelu-ráfét 45 fo rd u lo tú lem ezekhez

G u m ip a lá s t

149. ábra
A lemezjátszó felépítési vázlata a legfontosabb alkatelemekkel

• A fu tóm ű

A lemezjátszónak azt a mechanikai egységét, amely lehetővé teszi

a hanglemez egyenletes, Ingadozás nélküli és adott fordulatszámú
folyamatos forgatását, futóműnek nevezzük. A futómű egysége
három fő alkatelemből áll: lemeztányér, hajtómotor és a forgató-
nyomatékot közvetítő elem.

195
 A futóműveket ía forgatónyomaték átviteli rendszere — a lemez­
tányér hajtási módja — alapján csoportosíthatjuk. Ennek alapján
ismeretes:
• közvetlen dörzsáttétellel hajtott,
• közvetlen szíj áttétel lel hajtott,
• közvetett szíjáttétellel hajtott és
• közvetlen, motor-forgó részes tányérú futómű.
Közvetlen dörzsáttéteIG hajtás
A z olcsóbb lemezjátszókban szinte kivétel nélkül ezt alkalmazzák.
A lemeztányér hajtására telepes lemezjátszókban centrifugálszabá-
lyozós egyenáramú elektrom otort, a hálózati lemezjátszókban pedig
váltakozóáramú aszinkron, vagy hiszterézis szinkron m otort hasz­
nálnak. E m otorok fordulatszáma 50 Hz-es hálózatnál percenként
1500.. .3000. A motortengelycsonkra felerősített lépcsős tengelyvég
és a lemeztányér belső pereme között gumiperemű bolygókerék
közvetíti a forgatónyomatékot. Mivel a lemeztányér peremátmérő­
je viszonylag nagy és a hajtómotor fordulatszáma is nagy, igen
vékony tengelyátmérő adódik a 33 1/3 és 45 percenkénti fordulat­
szám biztosításához. Ez magában hordozza a közvetlen dörzshaj-
tású futómű legfőbb hátrányát is: a gumiperemű közlőgörgő defor­
málódási lehetőségét és az ebből származó sebességingadozást.
A lépcsős motortengelycsonk és a lemeztányér pereme között
alkalmazott gumigörgő átmérője a fordulatszám szempontjából
közömbös, hiszen az egyik oldalon felvett elmozdulást a másik
oldalon változatlanul adja le. Mégis a nagyobb átmérőjű közlőgör­
gő használata az előnyösebb, a sebességingadozás szempontja miatt.
Általában 0,1%-os fordulatszám-ingadozásnál kisebb nem érhető
el közhasználatú dörzshajtású futóműnél. Fő hátránya a 100 Hz

150. ábra
K ö zvetlen dörzsáttételű hajtás függőleges m otorfelfüggesztéssel

196
151. ábra
K özvetle n d örzsá ttételű hajtás vízszintes m otorfelfüggesztéssel

alatti hangok tartományába eső hangmagasság-ingadozás és a nagy

mechanikai zajszint, ami egyrészt a m otorból másrészt az áttételi
egyenetlenségekből ered.
A közvetlen dörzshajtásnak két módszere terjedt el. A z egyik a
függőleges motorfelfüggesztésű hajtás, am ikor a motortengelycsonk
függőlegesen áll, párhuzamosan a lemeztányér belső peremével. A
kettő között, vízszintesen fekvő gumi peremű dörzstárcsa közvetíti
a forgatónyomatékot (150. ábra).
A másik, a vízszintes motorfelfüggesztésű hajtás, amikor a mo­
tortengelycsonk vízszintesen áll és kúpos tengelyvég van rajta elhe­
lyezve. Itt a gumi peremű közlőkerék áll függőlegesen és nem a
lemeztányér belső peremére, hanem a belső lapjára közvetíti a for­
gatónyomatékot. Ilyen megoldás található pl. a Lenco cég L 72
típusú lemezjátszójában (151. ábra).
Közvetlen szijáttételű hajtás
A H i— Fi lemezjátszók futóműveinél alkalmazott megoldás. A m otor
tengelycsonkjára szerelt szíjtárcsa és a lemeztányér között hajtószíj
közvetíti a forgatónyomatékot. E futóműben a lemeztányér két
részből áll: egy kisebb fém-, vagy műanyag tányérból, amelynek
peremén fut a hajtószíj, és egy nagy fémtányérból (ez maga a lemez­
tányér) amely a kis tányérra fekszik fel. Legfőbb követelmény a
nagy lemeztányér-tömeg, amely a lendítőerőt biztosítja a tehetet­
lenségénél fogva.
A lemeztányér könnyű futásának alapvető feltétele a jó csapágya­
zás. Ezt biztosítja az alsó csőcsapágy, amelynek alján acélgolyó
tartja a tengelyt.
A közvetlen szíjáttételű hajtás csak kis fordulatszámú elektrom o­
torokkal valósítható meg. Hajtási célra főként egyenáramú, tran-

197
Lem eztányér

S z ijtá

M o to r

Hajtószíj----------------

152. ábra
A közvetlen szíjáttételű hajtás mechanikai vázlata

zisztoros áramkörrel vezérelt fordulatszámú m otorokat használnak.

Ezeknek külön az az előnyük, hogy az áramköri vezérléssel vál­
toztatható a fordulatszámuk. A fordulatszám-változtatás lehetővé
teszí a lemeztányér mindenkori terhelése szerinti lassuló fordulat­
szám utólagos — lejátszás közbeni — korrigálását, ködfénylámpás
stroboszkóp ellenőrzése mellett. E hajtási módnál sokkal kisebb
mechanikai eredetű zaj keletkezik, mint a dörzsáttételű futómű­
nél.
A felhasznált hajtószíj leginkább körkörös vagy szögletes kereszt­
metszetű, de igen gyakran alkalmaznak lapszíjat is.
Közvetett szíjáttételű hajtás
Világviszonylatban is ritkán alkalmazott hajtási mód. Egyik változat
szerint a motortengelycsonkra szerelt szíjtárcsáról, egy szíjátté­
tellel hajtott gumiperemű dörzstárcsához közvetítik a forgatónyo­
matékot, s ez a dörzstárcsa adja tovább a lemeztányér számára. E
megoldás jellegénél fogva vegyes hajtási módnak számít, ahol
kombinálják a szíj- és a dörzshajtás lehetőségeit.
A másik változat szerint a m otor tengelycsonkján nem szíjtárcsát,
hanem lépcsős tárcsát helyeznek el. Ehhez egy szíjperemmel ellá­
to tt gumiperemű közlőkerék nyomódik, az egyes sebességi fokoza­
toknak megfelelő lépcsővel kerülve kényszerkapcsolatba. A szíjpe­
remről a lemeztányér belső peremén átvetett szíj fut körbe, ami fiz
állandó forgatónyomatékot közvetíti.
E hajtási módoknál a fordulatszám-finomszabályozás csak a motor
fékezésével érhető el. A feszültségingadozás és a terhelésváltozás
káros hatásának a csökkentésére igen nagy teljesítményű aszinkron
m otort építenek be ezekbe a futóművekbe. így tehát lehetőség
van a finomszabályozás fékezéssel való megoldására, mivel a m otor­

198
L e m e zta n y e r •

G um iperem u W2ZZZZZZZZZZZ 7ZZZZZZZZZZZZZ7,

közlögörgo

153. ábra
Közvetett szíjáttételű hajtás, lemeztányér-dörzskerék kapcsolattal

nak van forgatónyomaték-tartaléka. Itt azonban csak súrlódásmentes

fék használható, mint pl. az örvényáramú fék. A lépcsőstárcsa
alján egy kb. 50 mm átmérőjű réz- vagy alumínium korongot he­
lyeznek el, ami egy állandómágnes pólusai között forog. A mágnes
helyzetének a változtatásával, vagy a mágneskör söntölésével vál­
tozik az örvényáramú fékezőerő és ezáltal változik a motor ter­
helése (s ezzel együtt a fordulatszáma) is.
Közvetlen motor-forgórészes hajtás
Am ióta viszonylag könnyen készíthető olyan kis fordulatszámú
elektrom otor, amely lehetővé teszi a közvetlen hajtást, nagyon
leegyszerűsíthető a futómű felépítése. Lényege egy 33 1/3/45
ford./perc fordulatszámmal, működő, nyomtatott áramkörű válta­
kozóáramú motor. Ebben az álló tekercseket nyomtatott teker­
cselés helyettesíti, amely — hasonlóan a nyomtatott áramkörhöz —

154. ábra
Közvetett szíjáttételű hajtás, lépcsős tárcsa-dörzskerék kapcsolattal

199
egy sík panelen van elhelyezve. E nyomtatott tekercselés fölött
egypont-kitámasztású tengelyen forog a korong alakú mágneses pó­
lusokkal ellátott forgórész, s erre van ráhelyezve a nagy méretű
lemeztányér.
A motor fordulatszámát tranzisztoros — integrált áramkörös
szabályozó áramkör vezérli, s a lemeztányér pontos fordulatszáma
stroboszkóp tárcsán ellenőrizve beállítható. A jelenlegi hanglemez­
forgató mechanikák közül ez a legkisebb sebességingadozású futó­
mű.
Mivel a lemeztányér közvetlenül a motoron van, a m otor mecha­
nikai rezgéseitől nincs elszigetelve. A közvetlen hajtású lemeztá­
nyéron főleg a sebességkorrekciók miatt keletkeznek nagyobb rez­
gések, mivel a forgó tömeg segbességingadozásai csak nagy áramim­
pulzusokkal egyenlíthetők ki. Ezek olyan mechanikai rezgéseket
keltenek, amelyek főként a 20 Hz alatti tartományban növelik a
mechanikai zajszintet.
Minél kisebb pólusszámú a hajtómotor, annál kisebb frekvencián
jelentkezik a dübörgés, és minél nagyobb pólusszámú, annál na­
gyobb a mechanikai zaj frekvenciája is.
A sebességváltás
A jelenleg használt futóművekben főként a már többször emlí­
tett 33 1/3 és 45 percenkénti fordulatszám biztosítása adott. A köz­
vetlen dörzshajtású futóművekben ezt a motortengelycsonkon elhe­
lyezett lépcsőstárcsa és a dörzstárcsa egymáshoz képest változtat­
ható helyzetével állíthatjuk be, egyszerű mechanikai lépcsőváltás­
sal. Itt a hajtómotor fordulatszáma állandó, utólagos korrekcióra
nincs lehetőség.
A közvetlen szíjhajtású futóművekben kétféle lehetőség van se­
bességváltásra. A z egyik — az egyszerűbb megoldás — az, amikor
a motortengelycsonkon elhelyezett kettős átmérőjű szíjtárcsán az
egyik a kisebb, a másik a nagyobb sebességnek felel meg, s ezek
egyikéből a másikba egy váltóvillával — mechanikusan átdobva —
helyezzük a hajtószíjat. A másik módszer esetében a tengelycson­
kon levő szíjtárcsa egyetlen átmérővel rendelkezik, s a kétféle
sebességet a m otor fordulatszámának a növelésével, ill. csökken­
tésével érjük el — a tranzisztoros vagy IC-s vezérlő elektronika
átkapcsolásakor. lA z ilyen sebességváltással működő futóművek
sebessége elektronikus finomszabályozóval folyamatosan változtat­
ható.
A közvetlen hajtású motor-forgórészes futóműnél a sebesség- -
váltás kizárólag a m otor fordulatszámának a növelésével vagy csök­
kentésével érhető el.

200
 I

• A m o to r

A futómű hajtására használt elektrom otorokat táplálás és működési

jelleg szempontjából a következő csoportokba sorolhatjuk:
• váltakozóáramú aszinkron motor,
• váltakozóáramú szinkron motor,
• egyenáramú, nagy fordulatszámú motor,
• egyenáramú, kis fordulatszámú motor.
A váltakozóáramú aszinkron (indukciós) m otor forgórészében réz
vezetékdarabok helyezkednek el, egymással összekötött végekkel.
(Innen ered a rövidrezárt forgórészes m otor elnevezés.) A forgó­
részt körülvevő állórész mágneskörét kívülről tekercs fogja körül.
Ha a tekercsbe áramot vezetünk, az állórészben forgó mágneses
mező jön létre, ami a forgórészt forgatni kezdi.
Minden indítás alkalmával szükség van a mágnestér szimmetriájá­
nak a megbontására. Ezt vagy indítókondenzátorral (3.. .5 [aF), vagy
néhány rövidrezárt tekercsmenettel (amely az állórészen van elhe­
lyezve) lehet megvalósítani.

Csötengely

H elyzer-beql-
litó la p o k <

Felső ta r t'
csa p á g y Ö s s z e s z e r e li
m otor

T e k e rc s e lt
á ü ó ré sz

F o rg ó ré sz

A ls ó i
csapágy 155. ábra
Aszinkron elektromotor mechanikai vázlata

201
Csötengely

A forgórész fordulatszáma mindig kisebb, mint a mágneses mező

fordulatszáma — tehát nincs szinkronban vele.
A névleges fordulatszám a tápfeszültségtől és a terhelés nagy­
ságától függ. A szükséges állandó fordulatszám csak nagy nyomaték­
tartalékkal rendelkező motorral valósítható meg.
A váltakozóáramú szinkronm otorokat hiszterézis szinkronm otor­
nak is nevezik. Ebben a forgórészt egy állandómágnes alkotja. A z
állórész tekercseiben a hálózati frekvenciával azonos^ frekvenciával
lüktető mágneses mező jön létre, ami két, egymással szemben
haladó körbeforgó mágneses té r eredőjének tekinthető. Ez a ma­
gyarázata, hogy a forgórész mindkét irányba képes forogni. A szük­
séges forgásirányt egy segédáramkörrel határozzák meg.
Legfőbb előnye, hogy a fordulatszám nem függ sem a hálózati
feszültségtől, sem a terheléstől. Hátránya viszont az, hogy az állandó­
mágnesű forgórész forgása közben pólusugrások keletkeznek. Ez
azonban a pólusszám növelésével annyira csökkenthető, hogy az
ebből eredő mechanikai rezgések jóval kisebbek, mint az aszinkron
motornál.
A z egyenáramú, nagyfordulatszámú m otorok felépítése épp ellen­
tétes a váltakozóáramú motorokéval. Ezeknél a forgórészen helyez­
kedik el a tekercs, amibe forgó érintkezőkön (kommutátorokon)
keresztül vezetik az egyenáramot. A z állórész pedig állandómágnes.
A z érintkezők a forgórész félfordulatainál periodikusan változtat­
ják a tekercsben folyó áram irányát. A kommutáláskor keletkező

202
elektrom os szikrázást az érintkezőkre kapcsolt feszültségfüggő
V D R ellenállásokkal csökkentik, s egyúttal jelentősen növeli az
érintkezők élettartamát is.
A z egyenáramú m otor forgatónyomatéka arányosan nő az áram­
felvétellel, a fordulatszáma nagymértékben feszültségfüggő. A stabil
fordulatszámot e motorfajtáknál úgy biztosítják a lemezjátszókban,
hogy egy feszültség- (és egyben fordulatszám-) stabilizáló áramkör­
rel látják el, ami állandó feszültséget és áramot biztosít a táplá­
láshoz.
Általában az elektronikus fordulatszám-szabályozást, ill. -változ­
tatást is ezzel az áram körrel oldják meg.
A z egyenáramú m otorok korszerűbb fajtája az érintkezők nélküli,
elektronikus kommutálású motor, amelyet mechanikai felépítésében
a hiszterézis szinkronm otorhoz hasonlíthatunk.
A táplálásra szolgáló egyenáram irányát egy tranzisztoros áramkör
változtatja félfordulatnyi periódusonként. Ezekben rendszerint folya­
matos fordulatszám-változtatásra is alkalmas szabályozó áramkör is
működik.
A közvetlen hajtású motor-forgórészes futóművek motorjai is
elektronikus kommutálású típusok. A z egyenáramú m otorok elek­
tronikus vezérlését „ A vezérlő elektronika” c. szakaszban ismer­
tetjük.

157. ábra
Egyenáram ú k om m u tá toros e le k t ro m o to r m echanikai vázlata

203
• A lejátszókar

A hangszedőt a forgó hanglemez barázdáiban a lejátszókar vezeti

végig, geometriailag jneghatározott helyzetben. A lejátszókarok
hossza jelentős mértékben befolyásolja a lejátszott hangbarázdából
kapott hangminőséget is. Általánosan háromféle karhosszúságot al­
kalmaznak a jó minőségű, közhasználatú és H i— Fi lemezjátszók­
ban:
• 10" = 254 mm
• 12" = 304,8 mm
# 1 6 " = 406,4 mm
Ahhoz, hogy egy lejátszókar maradéktalanul megfeleljen a hang­
lemez barázdáinak a letapogatására, a következő követelményeknek
kell megfelelnie:
a) A hangszedő hossztengelye minden pillanatban érintőleges le­
gyen a körbenfutó barázdával. Ez azt jelenti, hogy a hangszedő hossz-
tengelye és a lemezek a lejátszótű pontján átfutó sugara derék­
szöget zárjon be egymással.
b) A tűhegyre és a barázdafalra csak olyan erő hasson, ami a mo­
duláció lekövetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Tehát a leját­
szókar effektív tömege minél kisebb legyen, tehetetlenségi nyoma-
téka pedig elhanyagolhatóan csekély.
c) A lejátszókar sem mechanikus, sem elektrom os hatással ne
befolyásolja a lejátszási frekvenciamenetet. E követelményt úgy
fogalmazzák még meg, hogy a lejátszókar semleges legyen a leját­
szás elektromechanikai folyamatában.
d) A lejátszókarnak biztosítania kell, hogy a hozzá rögzített
hangszedő tűjének a hegye a lejátszás folyamán állandóan érintse
a barázda két oldalfalát, s ez a kontaktus még pillanatnyi időre
sem szűnhessen meg.
A z eddig felsorolt követelményeken túl, szükséges megismerni
azokat a hiányosságokat is, amelyek negatív módon befolyásolják
a lejátszókar működését.
A hanglemez lejátszásakor az a követelmény, hogy ugyanazt az
elektromechanikai állapotot reprodukáljuk, mint ami a lemez vágá­
sakor fennállott. A lakklemezt vágó szerkezet vágófeje egy egyenes
vonal mentén, pontosan a lemez sugarának az irányában halad a külső
kerülettől a belső felé, folyamatos csigavonalban vágva a hangba­
rázdákat.
A lemezjátszók többségénél (kb. 99,5%-ánál) viszont az egy pont
körül elforduló lejátszókarok vezetik a hangszedő tűjét a barázdá­
ban. Ha a hangszedőt úgy szerelik fel a lejátszókar végére, hogy
hossztengelyeik egybeesnek, akkor csak egyetlen lemezsugáron

204
követi pontosan érintőlegesen a barázdát, míg ettől kifelé és befelé
a barázdaérintő és a hangszedő hossztengelye között eltérés adó­
dik, amit vízszintes lekövetési szöghibának neveznek. Ez minél
nagyobb, annál nagyobb a lejátszott hang harmonikus torzítása és a
sztereo csatornák közötti áthallás mértéke.
A vízszintes lekövetési szöghibát csak a lejátszott barázdakor
sugara, ill. a tű és a kar forgáspontja közötti távolság effektív
hossza befolyásolja. Végtelen hosszú lejátszókar esetén a szöghiba
megközelíti a 0°-ot, ez azonban a gyakorlatban megvalósíthatatlan.
A szöghiba csökkentésére kétféle módszer kínálkozik az egy pont
körül elforduló lejátszókaroknál. Egyrészt a lejátszókart a hossz­
irányához képest a lemez belseje felé mutató szögben kismérték­
ben megtörik; másrészt a tűhegy és a kar tengelyének távolságát

158. ábra
A vízszintes lekövetési szöghiba keletkezésén ek vázlata, egyenes szárú karnál
és csökkentési leh etőségén ek vázlata a k a r túlnyúlásával, ill. törési szögével

20S
— az effektív karhosszt — a lemezközéppontja és a kar forgás-
tengelye közötti távolságnál hosszabbra készítik.
Ebből alakult ki a már felsorolt, háromféle szabványos karhosz-
szúság is. A vízszintes lekövetési szöghiba nagyságát a hanglemez
sugarától függően adják meg. Ez azért szükséges, mert egy lemez­
oldalra vonatkoztatva e szöghiba miatt a belső (kisebb átmérőjű)
barázdaköröknél nagyobb torzítás keletkezik, mint a külső (na­
gyobb átmérőjű) barázdakörök lejátszásakor.
Igen sok lemezjátszótípusban szabványos méretektől eltérő hosszú­
ságú lejátszókart alkalmaznak. A z előbb felsorolt lejátszókar-hosz-
szakat főként az angolszász országokban működő gyárak alkalmaz­
zák. A rövidebb lejátszókarokat főként az olcsóbb, kristályhang-
szedős lemezjátszókba építik be, s ezek H i— Fi lemezhallgatáshoz
alkalmatlanok.
A z egyszerű, rövid karok egyenes fémcsőből (főként alumíniumból)
készülnek, aminek egyik végén van az egy pont-rögzítésű forgó
csapágyszerkezet, másik végén pedig meghatározott törésszögben
felerősítve a hangszedőtartó kagyló.
A z ilyen egyszerű karba rugós szorítóbilinccsel erősítik és rög­
zítik be a hangszedőt. A precízebb megoldás még az egyszerűbb le­
játszókaroknál is a bajonettzáras hangszedőrögzítés.
A H i— Fi lemezjátszókban legalább 10"-os szintén könnyű fémből
készített lejátszókarokat használnak, amelyeket háromféle alak sze­
rint préselnek:

206
160. ábra
A z angol S M E gyártm ányú H i— Fi lejátszókar

• egyenes szárú,
• egyirányba tö rt szárú,
• kétirányba tö rt szárú (ún. „S ” kar).
A z egyenes szárú lejátszókarok a H i— Fi lemezjátszókban is ha­
sonlók a rövidebb, olcsóbb lejátszókarokhoz. Csupán a hosszuk
nagyobb és a csapágyazásuk jobb. A kar végén a hangszedőtartó
kagylót nem bontható rögzítéssel erősítik fel, s ebben csavarral
rögzítik a hangszedőt.
A z egyirányba tö rt szárú karoknál nem a hangszedőtartó kagyló
van bizonyos szögben illesztve az egyenes kar végéhez, hanem a kar
szárát tö rik meg, kb. a csapágyazástól szám ított 2/3-ad hossznál,
15...25°-os szögben, a csapágyazás felől nézve, jobb felé hajlítva.
E hangszedőkar egyik legrégebbi képviselője az angol SME cég
H i— Fi lejátszókarja, amely csapágyazással és tartószerkezetével
együtt egy egységet alkot, karliftet tartalmaz és az e célra alkalmas
H i— Fi lemezjátszókba könnyen beépíthető (159. ábra). Ennek min­
tájára számos külföldi cég gyárt hasonló kivitelű lejátszó karó kát. E
külön egységként gyártott lejátszókarok egyik érdekessége a lég­
dugattyúval m űködtetett karlift, ami a lejátszókar csapágyának a
tövében van elhelyezve és a kar lassú, egyenletes leengedését
szolgálja.
A kétirányba tö rt szárú lejátszókarokat köznapi szóhasználattal
S-karnak nevezik. Ezek a lehető legkisebb barázdakövetési szög­
hiba mellett vezetik a hangszedőt a barázdában, a tengely körül
elforduló lejátszókarok közül.
Am int a hangszedők ismertetésénél már szó volt róla, a szabvá­
nyos méretű hangszedőket nemzetközileg egységesített bajonettzá­
ras kagylóba szerelik be. Ez a kagyló a bajonettzár oldásával kiemel­
hető a karból és dugaszolással bármely m ás'— hasonló szabványú
karba behelyezhető és ott rögzíthető.

207
161. ábra
Kétirányba tört szárú lejátszókar (S-kar)

A z egypont körül elforduló hagyományos felépítésű lejátszókarok

mellett, készítenek ún. „tangenciális lejátszókart” is, amely műkö­
désében a vágófejhez hasonló vezetést biztosít a hangszedőnek és
a tűnek. A z egyik legismertebb ilyen kartípus az amerikai Rabco
cégnél készül (SL— 8E típus), de hasonlót gyárt a Bang és Olufsen
cég is a Beogram 4000 típusú lemezjátszójához és legújabban a
Revox cég hozott forgalomba hasonlót.
Működése röviden a következő: a tangenciális lejátszókar hátsó
pontja párhuzamosan halad a lemez sugarával, a külső átmérőtől
a belső felé. Ezáltal a karon levő hangszedő minden barázdát derék­
szög alatt érint. A kar előtolását elektronikai áramkör végzi, azon­
ban a változó barázdaemelkedés miatt nem folyamatos egyenletes­
séggel, hanem pillanatról pillanatra változóan, szakaszosan. Am int a
tű néhány tized mm-t halad befelé a barázdában, a karon levő
elektromos érintkezők záródnak és az előtolást végző szervomotor
ismét merőleges helyzetbe húzza a lejátszókart. Ezzel a módszerrel
érhető el a legkisebb vízszintes lekövetési szöghiba. A bonyolult

Vonószál

Szervomotor

Lejátszókor

Hongszedö

Lem eztányér
162. ábra
A tangenciális k a r m echanikai vázlata

208
mechanika és a költséges vezérlő elektronika miatt azonban ez a
megoldás nem terjedt el szélesebb körben.
Kezelési szempontból egyetlen hátránya, hogy a hanglemezen ki­
választott egyes szakaszok gyors lejátszása — az egypont körül elfor­
duló karokkal ellentétben — nehézkesebb és lassúbb.
A lejátszókarok kapcsán szükséges még kitérni ezek egyik kiegé­
szítő tartozékára, a karliftre. A lejátszókart nem célszerű kézzel
hélyezni a hanglemez fölé. A vékony lejátszótű könnyen megreped,
vagy eltörik, ha egy rossz kézmozdulattal ráejtjük a kart a lemezre.
Ennek kiküszöbölésére készítik a karleengedő liftet. Kikapcsolt
állapotban, ill. a futómű beindítása után a lejátszókar tövében egy
támasztóhíd tartja fel a kart. A m ikor a lemez fölé helyezzük, kb.
1 0 .. .20 mm magasságban van a tű a lemez fölött. A híd egy kapcsoló­
kar (liftkar) elmozdítása után lassan és egyenletesen engedi le a
kart — s vele együtt a hangszedő tűjét — a barázdába. Ez a lassú
leengedés feszítés- és rezdülésmentes mechanikai kapcsolatfelvételt
biztosít a hangbarázda és a tű között (163. ábra).

163. ábra
A lejátszókar leengedése a liftkapcsolóval

209
 Ugyanez a liftkar a végigjátszott lemezoldal végén lehetővé teszi
a íejátszókar egyenletes, rezdülés mentes felemelését Is, s így a le-
játszótű egyenletesen emelkedhet ki a barázdából.

• A vezérlő elek tron ika

A z egyszerű és olcsó kivitelű lemezjátszókban a futóművet hajtó

motor áramköre egy kapcsolón keresztül közvetlenül csatlakozik a
hálózatra, vagy egy leválasztó-transzformátorra. A nagyobb telje­
sítményű H i— Fi lemezjátszókban azonban olyan hajtómotorokat
alkalmaznak, amelyeknek a fordulatszámát feszültségstabilizáló elekt­
ronikus áramkör vezérli. Ez a névleges fordulatszám stabilizálása
mellett lehetővé teszi, hogy széles tűréshatárok között folyamato­
san is szabályozhassuk a lejátszási sebességet, s változtassuk a név­
leges fordulatszámot. A fordulatszám-szabályozó áramkörök vezér-
léstechnikailag három csoportba sorolhatók.
a) A z egyszerűbb megoldás szerint a m otor fordulatszámát nagy
pontosságú áram kör vezérli, azonban ennek működését sem a motor,
sem a tányér tényleges fordulatszáma nem befolyásolja. Ez a mód­
szer főként a terheléstől független fordulatszámú szinkron m otorok­
nál alkalmazható.
b) A terhelésre érzékeny hajtómotoroknál a motortengely fordu­
latszámával arányos jelet visszacsatolva, egy szabályozó és össze-

164. ábra
A Tesla N C 440 típ usú lem ezjátszó fordulatszám -szabályozó ele ktro n iká ja

210
hasonlító áramkör határozza meg — a m indenkori terheléstől
függően — a szükséges fordulatszámot. Ettől alkalmasabb az a meg­
oldás, am ikor a fordulatszám-hibajelet a lemeztányér fordulatszáma
alapján állítják elő. Ez utóbbi megoldás alkalmazható kizárólag
a közvetlen hajtású lemeztányéroknál is.
c) A z elektronikus kommutálású hajtómotoroknál és a közvetlen
hajtású lemeztányérok motorjainál a m otor forgását nagyfrekvenciás
vagy Hall-generátoros elektronikus áram kör biztosítja.
A m otor vezérlésére beépített áram körök rendeltetésüktől füg­
getlenül lehetnek diszkrét áramkörös, tranzisztoros felépítésűek és
integrált áramkörösek. A lejátszási fordulatszám szabályozását az
áramkörbe iktatott és szabályozókarral kivezetett potenciométer­
rel végezhetjük. A m indenkor fennálló fordulatszámot a legtöbb
lemezjátszóban nincs lehetőségünk ellenőrizni.
A z egyszerűbb kivitelű — és még az igényesebb — H i— Fi készü­
lékek esetében is csupán stroboszkóptárcsa áll rendelkezésre,
amelyet egy ködfénylámpávai megvilágítva, csupán a beállítandó
szinkron-fordulatszám pontosságát olvashatjuk le. A névlegestől
nagyobb fordulatszámnál a szinkronvonások a tányérral azonos
Irányba haladnak, kisebb fordulatszámnál pedig azzal ellentétesen.
Ha a névleges sebességgel forog a lemeztányér, a vonások egy hely­
ben állnak, s nem vándorolnak sem előre, sem hátra.
A korszerű digitális áram körrel kiegészített lemezjátszókban a
mindenkori fordulatszámot nem stroboszkóptárcsán, hanem LED

211
212

165. ábra
A Len co L 85 IC típusú lem ezjátszó ford ulatszám -vezérlő elektro n ikája
számjegyes kijelzőn olvashatjuk le. Itt a pontos eltérést is számjegy
mutatja.
A z elektronikus fordulatszám-vezérlő áram körök korszerűbb for­
mája az integrált áramkörös elektronika alkalmazása. A hazai ke­
reskedelemben is forgalomba került Lenco L 85 IC típusú lemez­
játszóban pl. háromszögjel-generátorral vezérelt elektronika szabá­
lyozza a m otor fordulatszámát. E megoldásnál 16 pólusú szinkron­
m otort alkalmaznak, amely számára két integrált áramkörből álló
generátor állítja elő a feszültséget.
A z IC2 jelű integrált áramkör háromszög- vagy négyszögjel leadá­
sára alkalmas. Jelen kapcsolásban csak háromszögjel előállítására van
bekötve. A z oszcillátor-áram kör kis kimeneti teljesítményt szolgál­
tat, ezért a kimenő jelet az IC3 jelű teljesítm ényerősítő erősíti
a kívánt szintre. A fordulatszám finomszabályozását a Pj jelű poten­
ciom éterrel végezhetjük. Megfelelő beállítású áramkörben az osz­
cillátorfrekvencia 48,5 és 53,5 H z között változtatható, ami — 3/4-7
%-nak felel meg.
A m otorvezérlő elektronikai áram körök m ellett, egyre gyakrab­
ban alkalmaznak egyéb kiegészítő áram köröket is, mint pl. a vég­
álláskapcsoló elektronikát. Ezek leggyakoribb változatai az induktív
és optoelektronikai érzékelővel vezérelt, végálláskapcsoló elekt­
romos áramkörök.

2.1.4.
Lemezjátszófajták

A z amatőr hangtechnika jelenlegi gyakorlatában, a hangközvetítési

minőség iránti igény növekedése eredményeként már számos, ré­
gebben használt lemezjátszófajtát nem veszünk figyelembe és nem
tartják alkalmazhatónak világszerte.
E fejezet elején ism ertetett — és felhasználási csoportpsítás sze­
rint megkülönböztetett — lemezjátszók közül még az amatőr hang-
technikában sem alkalmazzák a gyermek-lemezjátszót, a hordoz­
ható telepes lemezjátszót, a hordozható hálózati lemezjátszót és az
automatikus hálózati lemezjátszót.
A közhasználati célra (tehát nem stúdiócélra) forgalomba hozott
lemezjátszók két fő kategóriája a
— hálózati asztali lemezjátszó, és a
— H i— Fi lemezjátszó.
Mindkétfajta nagyobb minőségi igények kielégítésére alkalmas. A
hálózati asztali lemezjátszók hangvisszaadási'minősége ugyan nem éri
el, de megközelíti a H i— Fi hangvisszaadás minőségi követelmé­

213
nyeit. Ide tartoznak a különböző kristály- és kerámia hangszedők­
kel működő, dörzsáttétellel hajtott lemezjátszók. Alapvető megkü­
lönböztetéssel két fajtájuk ismeretes:
a) végerősítő nélküli,
b) végerősítővel egybeépített.
A H i— Fi kategóriába sorolható lemezjátszók között is számos
minőségi fokozat található. Itt azonban egy közös vonása van min­
den típusnak, mégpedig az, hogy minőségi jellem zőik elérik vagy
meghaladják a H i— Fi szabványban e lő írt technikai minimumot.
E készülékek között is található számos végerősítő (sőt előerősítő)
nélküli típus, és ugyanakkor gyártanak végerősítővel egybeépített
H i— Fi lemezjátszókat is. Ennek alapján azonban nem különböztet­
jük meg a H i— Fi lemezjátszókat, mivel a végfokozattal való egybe­
építés nem befolyásolja a minőségi követelmények rendszerét.

• Végerősítő nélküli lem ezjátszók

A végerősítő nélküli lemezjátszók egyszerű felépítésűek. A régebbi

elnevezéssel „sasszi” -ként ismert készülékek futóművet, lejátszó­
kart, a beépített hangszedőt és annak feszültségkivezetését tartal­
mazzák. A teljes egységet műanyag vagy fakávába építik be, az
előlapra pedig plexitető hajtható.

166. ábra
Egyszerű felépítésű, v é g e rő sítő n é lk ü li lem ezjátszó ke zelőszervei

214
 E lemezjátszók általában nem tartalmaznak különleges szolgál­
tatásokat és automatikát. A beépített hangszedő olcsóbb típusok­
ban kristály- vagy kerámiatípus, az igényesebb kivitelűeknél mág­
neses. Beépített előerősítőt csak néhány mágneses hangszedővel
ellátott típusoknál alkalmaznak.
A kristály- és kerámia hangszedőkről közvetlenül feszültségkime­
neti csatlakozást készítenek, amit egy ötpólusú mignon-tuchelbe
kötnek be. A z előerősítővel ellátott mágneses hangszedők kimeneti
jelfeszültségét az erősítő kimenetéről vezetik a tuchel aljzatba.
A futóművet többnyire hálózati aszinkron m otor hajtja dörzs-
áttétellel, ritkább esetekben szíjáttétellel. A lejátszási fordulatszám
45 és 331/3. A fordulatszám-finomszabályozás nem lehetséges. For-
dulatszám-ingadozásuk 0 ,2...0,4% között van. Egyes típusokban
a régi normál barázdás lemezek lejátszásához szükséges 78 percen­
kénti fordulatszám is beállítható.
Jelenleg még az egyszerűbb felépítésű lemezjátszókba is beépíte­
nek karliftet, amit mechanikai áttétel működtet. Egyes típusok
automatikus végálláskapcsolót és karfelemelőt is tartalmaznak.
E készülékfajták üzemeltetésével kapcsolatban viszonylag kevés
szakismeret szükséges. A mindenkori tűnyom óerőt a lejátszókar vé­
gén elhelyezett ellensúly előre-hátra mozgatásával állíthatjuk be. A
kétirányú mozgást egy pici csavarral idézhetjük elő. A szükséges tű­
nyomóerőt minden esetben a beépített hangszedő működési jellege
és fajtája határozza meg. A z erre vonatkozó adatot mindig mellé­
kelik a szakleírásban vagy a kezelési utasításban.
A 166. ábrán látható végerősítő nélküli lemezjátszó a svájci
Lenco cég gyártmánya, L 725 típus. Futóművét szíjáttétel hajtja, a
sebességváltás a m otor tengely csonkján elhelyezett lépcsős szíjtár­
csán megy végbe, a kisebb horonyból a nagyobba való szíját­
dobással, vagy fordítva. A végerősítő nélküli közhasználatú lemez­
játszók közepes hangminőséget szolgáltatnak, viszonylag nagy for-
dulatszám-lngadozással működnek. H i— Fi hangvisszaadásra alkalmat­
lanok.

• végerősítővel egybeépített lem ezjátszók

A végerősítőt is tartalmazó lemezjátszók mechanikai rendszerét úgy

alakítják ki, hogy az egységben legyen a beépített erősítővel.
A nagy teljesítményű végfokozatokkal működő lemezjátszót többlet­
szolgáltatásokkal egészítik ki, ún. „luxusjelleget” adnak a készülék­
nek. Mindez nem jelenti azt, hogy az ilyenfajta készülékek
H i— Fi minőségű lejátszásra is alkalmasak.

215
167. ábra
Végerősítővel egybeépített lemezjátszó

A beépített futóművet dörzsáttételű vagy szíjhajtással hajtja a

hálózati aszinkron motor, vagy a hiszterézis szinkron motor. A for­
dulatszám stabilizálásra alkalmas elektronika nincs beépítve, fordu-
latszám-szabályozás nem lehetséges.
A z alkalmazott lejátszókar megközelíti vagy eléri a minimális
10” -os hosszúságot. A beépített hangszedő jobb minőségű kerámia,
vagy mágneses típus.
A lejátszókart mechanikai vagy légdugattyús karlifttel szerelik
fel, de többnyire ellátják automatikus végálláskapcsolóval és kar­
felemelő automatával is.
A beépített végerősítők elektroncsövesek, tranzisztorosak vagy
integrált áramkörösek lehetnek. A ttó l függően, hogy a beépített
hangszedő nagy jelszintet vagy kis jelszintet szolgáltat, a következő
fokozatokat tartalmazza a beépített erősítő.
Nagy jelszintű kerámia hangszedőnél: feszültségerősítő és hang­
színszabályozó fokozat, meghajtófokozat, végfokozat. A kerámia
hangszedővel működő végerősítőben nincs különválasztott magas-

216
és mélyhangszín-szabályozó, hanem egyfokozatú, ún. „univerzális
hangszínszabályozó” működik. Kezelőszervei: hangerő-szabályozó
hangszínszabályozó, balansz-szabályozó. Egyes típusokba beépítenek
még ún. „dübörgés” - vagy rumpliszűrőt, a mély hangú zavarjelek
vágására.
A feszültségerősítő kimenetéről (vagy közvetlenül a hangszedőről)
magnófelvételi csatlakozást vezetnek ki, ötpólusú mignon-tuchelre.
Bárhonnan is indul e kivezetés, a beépített végerősítő hangerő-,
hangszín- és balansz-szabályozója hatástalan a magnófelvételben (te­
hát ezeket megelőző fokozatból csatlakozik ki).
A végerősítő kim enetéről két külső hangdoboz vagy fejhallgató
táplálható. A fejhallgató csatlakoztatásakor a hangszórók táplálása
automatikusan megszűnik (lekapcsolódnak a kimenetről).
A kis jelszintű mágneses hangszedő használata m ellett előerősítő,
feszültségerősítő és hangszínszabályozó fokozat, meghajtófokozat és
végfokozat m űködik a lemezjátszóban. A hangszín szabályozására
többnyire különválasztott magas- és mélyhangszín-szabályozót alkal­
maznak.
Kezelőszervei: hangerő-szabályozó, magashangszín-szabályozó,
mélyhangszín-szabályozó, balansz-szabályozó. Egyes típusokban dü­
börgésszűrő, magashang-vágó (sercegésszűrő) és középhang-kieme-
lő-, ill. -vágó kapcsoló is található.
A z előerősítő kim enetéről magnófelvételi csatlakozást vezetnek
ki mignon-tuchel kimenetre. E feszültségkimenet lineáris jellegű, a
beépített szabályozószervek egyike sem hatásos benne. Ugyanakkor
viszont az előerősítő korrekciója szerinti jelfeszültség rögzíthető
magnószalagra, tehát további korrekcióra már nincs szükség.
Mivel a jelenlegi hangszedők mindegyike sztereo lejátszásra al­
kalmas, a beépített erősítőrendszer is sztereo hangközvetítést tesz
lehetővé.
A kisebb teljesítményű végerősítők 2 x 5 . . .10 W szinuszos telje­
sítményt szolgáltatnak, a nagyobb teljesítményűek pedig 2 x 2 0 . . .
25 W -ot. Minőségi jellem zőik m egközelítik a H i— Fi hangátvitelt,
azonban a lemezjátszó mechanikai működése minőségi hiányossá­
gokat mutat a legtöbb típusnál.

• H i- F i minőségű lem ezjátszók

A H i— Fi szabvány normáinak megfelelő lemezjátszók többségét elő-

és végerősítő nélkül hozzák forgalomba. Kisebb számban készítenek
végerősítővel egybeépített típusokat is, és újabban szélesebb kör­
ben té rt hódított a H i— Fi kompakt divatja, ami a lemezjátszón
és a végerősítőn kívül, kazettás magnót és rádiót is tartalmaz.

217
 A H i— Fi lemezjátszókat kivétel nélkül mágneses vagy dinamikus
hangszedővel szerelik fel. A futómű legalább 300 mm átmérőjű,
nagy tömegű lemeztányérral működik, amelynek a hajtását hiszte-
rézis szinkron motorral, vagy finomszabályozóval is ellátott, fordu-
latszám-szabályozóval vezérelt egyenáramú elektrom otorral bizto­
sítják.
A lemeztányér hajtása néhány típusnál dörzsáttételű, a többségnél
pedig szíjáttételű. A z utóbbi években szélesebb körben terjed a
közvetlen hajtású futómű is. A lejátszási fordulatszámok többnyire
45 és 331/3 percenként. A sebességváltás dörzsáttétel-váltással,
szíjátdobással vagy a m otor fordulatszám-változtatással lehetséges,
az áttétel jellegétől függően.
A z alkalmazott lejátszókarok hossza legalább 10", vagy annál
hosszabb. A lejátszókart állítható ellensúllyal, bajonettzáras hangsze­
dőtartó kagylóval, mechanikai áttételű vagy légdugattyus karlifttel
és antiskatinggel látják el.
A teljes mechanikát végál lás kapcsolóval, automatikus karfelemelő-
vel, esetleg karkiemelőrendszerrel is felszerelik.
A H i— Fi lemezjátszók egyik legfontosabb alkateleme az antiska-
ting-szerkezet, aminek Ismerete és használata elengedhetetlen a le­
mezjátszó kezeléséhez.
A z antiskating-szerkezet a skating-hatás kiküszöbölésére szolgál.
Skating-hatásnak nevezik, a lejátszókarra ható, állandó erősségű,
oldalirányú nyomóerőt, ami a hanglemez középpontja felé eső

168. ábra
A skating-hatás keletkezésének mechanikai vázlata

218
 169. ábra
Egyszerű antiskating mechanikai
vázlata

barázdaoldalhoz nyomja a lejátszótűt. A barázdában futó lejátszó­

tűre ható függőleges irányú súlyerő (Q), valamint a hanglemez
forgása által okozott relatív tűmozgás súrlódása következtében,
több olyan erő keletkezik a barázda és a tű érintkezését kísérve
ami mind a tű mozgását akadályozza és befolyásolja a tű és a
barázda ideális mechanikai kapcsolatát.
A lejátszás alkalmával keletkező súrlódóerő értéke a P = juQ
összefüggéssel írható le, ahol ju a súrlódási tényező, ami a lejátszó­
tű alakjától és az effektív tűtömegtől is függ. A lejátszókarra ható
P erő felbontható egy P0 és egy Pk irányú komponensre. Am íg a P0
erő csak a kar csapágyát terheli, addig a Pk erő a lejátszókart a
lemeztányér középpontja felé tolja a Pkx nyomaték hatására. Ez
a karra ható erő nyomja a lejátszótűt a hangbarázda belső oldalá­
hoz — sokkal nagyobb nyomatékkai, mint amilyennel a külső oldal­
falhoz nyomódik. Ez a hatás a sztereo hanglemezek lejátszásakor
a belső barázdaoldalra rögzített (tehát a bal csatorna) hanginfor­
mációt sokkal nagyobb torzítás mellett engedi lejátszani, mint a
jobb csatorna jelét.
A zt is szükséges még megjegyezni, hogy a skating-hatás csak
a 3 cN alatti tű nyomóerőnél keletkezik. így tehát főként a mág­
neses és a dinamikus hangszedőkkel működő — és kis tűnyomóerő­
vel üzemelő — H i— Fi lemezjátszókban érezteti hatását. Kiküszö­
bölése az ún. antiskating-gel lehetséges.
A z antiskating nem más, mint a lejátszókar állandó erősségű,
aszimmetrikus oldal nyomásának a mechanikus kiegyenlítése egy
ellentétes irányú erővel. A lejátszókart a lemezközép felé nyomó
erővel szemben egy olyan ellenerőt kell kelteni, ami a kart a leját­
szás során egyenletes erővel az ellenkező irányba húzza. Ennek ki­
vitelét a különböző típusú H i— Fi lemezjátszókban többféle mó­
don valósítják meg. A legegyszerűbb antiskating-megoldást a 169.
ábrán láthatjuk.
A lejátszókar csapágyazott tengelye mögött, .a lemeztányér felőli
oldalon fémpálcikára rögzített műselyem szálon függ az ellensúly,
ami egy rögzített kereszttartón lóg alá. Ha a terelőkar és a lejátszó­

219
kar között viszonylag nagy a távolság, az antiskating-erő függetlenné
válik a lemezsugár hosszától, míg kisebb távolság esetén a zsinór
és a kar által bezárt szög és az ellenerő a kar elfordulásakor
csökken.
A zsinóros antiskating mellett másik gyakori megoldás a rugós
skating-hatás kiegyenlítő. Itt az antiskating erő a rugó előfeszítésé-
vel változtatható. E célból a rugónak a lejátszókarral ellentétes
végét elmozdíthatóan rögzítik egy szabályozókarhoz, ami egy — az
előlapra kivezetett — forgató- vagy tológom b elmozdításával a fel­
rajzolt skálabeosztás szerint beállítható. A skálabeosztást a változ­
tatható tűnyom óerő szerint készítik és az antiskating-erőt (ami kb.
tizedrésze a tű nyomóerőnek) mindig ehhez hozzárendelve kell be­
állítani.
A z igényesebb, nagy teljesítményű H i— Fi lemezjátszókban mecha­
nikai elemek nélküli antiskatinget alkalmaznak, amely főként mág­
neses kiegyenlítéssel működik.
A H i— Fi lemezjátszók között is lehet minőségi kategóriákat fel­
állítani, s ennek alapján az egyes típusokat besorolni. A z egysze­
rűbb felépítésű H i— Fi lemezjátszók dörzsáttételű futóművel és
egyenes szárú karral működnek. Ilyen pl. a 170. ábrán látható
Lenco L 78 típus is.
Viszonylag egyszerű mechanikai rendszere és kevés kezelőszerve,
megbízható működést biztosít felhasználójának. E készülék azon
kevesek közé tartozik, amely 78 percenkénti fordulatú normál-
barázdás lemezek lejátszására is alkalmas. A sebességváltás egy
mechanikus kapcsolókarral lehetséges. Egyenes szárú lejátszókarja
zsinóros antiskatinget és mechanikai áttételű karliftet tartalmaz.

Fordulatszar
v á la s z tó

Liftkapcsoló

M o to rin d itó
kap csoló

170. ábra
A Lenco L 7ö Kezelőszervei

220
 Fordulatszá mváltó

Stroboszkóp- -Liftkopcsoló
Motorkapcsaló
Fordulatszám -
-finom szabályozi

171. ábra
A Thorens T D 125 típusú H i— Fi lemezjátszó kezelőszervei

A kar kiegyensúlyozása egy hátsó (a forgáspont mögött levő)

súllyal lehetséges, a tűnyom óerő beállítása pedig egy kis méretű
ellensúllyal. A z antiskating-erőt a vezetőkaron átvetett szál egyes
rovátkáiban elhelyezve (vagy egyikből a másikba áttéve) állíthat­
juk be.
A H i— Fi készülékek között egy jó középkategóriába sorolható
a második példaként bemutatott Thorens T D 125 típusjelű H i— Fi
lemezjátszó. Futóműve különlegesen zajcsillapított alvázon működik,
s ez teszi lehetővé, hogy a mechanikai zajszintje még súlyozatlanul
mérve is jobb, mint 45 dB. Szíjhajtású futóművében az elektronikus
fordulatszám-váltós m otor biztosítja a háromféle lejátszási fordulat­
szám beállítását.
Ködfény lám pávai megvilágított stroboszkóptárcsán ellenőrizve, a
finomszabályozóval — 4/+5% között szabályozható a lejátszási for­
dulatszám.
Egyirányba tö rt szárú lejátszókarja bajonettzárral rögzíthető
kagylóban rögzíti a mágneses hangszedőt. A karlift mechanikai át­
tételű, az antiskating-erőt pedig függősúlyos zsinóros szerkezet
biztosítja.
Előerősítőt nem tartalmaz, a mágneses hangszedő jelfeszültsége
közvetlenül a mignon-tuchelbe van kivezetve. A z ilyen jellegű le­
mezjátszókhoz nem célszerű 1,5 m-nél hosszabb hangfrekvenciás
kábelt csatlakoztatni, mert jelentősen rom lik a jel— zaj viszony.

221
 Lemezt cinyer

Lcpszrj Peremsúlyos
oloptanyér

rugó
rugó

172. ábra
A Thorens T D 125 típusú lemezjátszó mechanikai keresztmetszete

A hetvenes években széles körben elterjedt az S-kar (kétirányba

tö rt szárú kar) alkalmazása.
A jelenleg gyártott nagy teljesítményű H i— Fi lemezjátszókat ál­
talában S-alakú lejátszókarokkal szerelik fel. A 173. ábrán bemu­
tatott Pioneer gyártmányú lemezjátszó nagy teljesítményű futómű­
vel működik, magas minőségi követelmények kielégítésére alkalmas.
A lemeztányért szíjáttétellel hajtja egy kis fordulatszámú, kommutá­
to ro k nélküli egyenáramú motor, aminek a fordulatszámát 12
tranzisztoros szabályozó áramkör vezérli.
A két lejátszási fordulatszám (331/3 és 45 ford./perc) ±2%

Antiskating-szabólyozo

Fordulatszám finom ­
szabályozó (3 3 1/3)
Fordulatszam finom­
szabályozó (45)

33 V 3 ford./perc

45 fo rd ./p e rc
Autom atika-kapcsoló

222
tűréshatáron belül finoman szabályozható és a lemeztányér oldalán
kialakított stroboszkópcsíkon ellenőrizhető a szinkronsebesség.
Mivel ez a készülék 50 Hz-es és 60 Hz-es hálózatról egyaránt
táplálható, a stroboszkópcsíkot is e kétféle periódushoz szinkroni­
zálták.
A S-alakú lejátszókarba nemzetközileg szabványosított hangszedő­
tartó kagyló rögzíthető bajonettzárral. A lejátszókart légdugattyús
karlift, antiskating-szerkezet és karmozgató automata egészíti ki.
A z ellensúllyal 0 ,5 ...4 cN között állítható be a tűnyomóerő. A
futóműve igen csekély mechanikai zajszintet kelt, ezzel magya­
rázható, hogy sűlyozatlanul mérve, ez 55 dB.

2.1.5.
Kezelés és karbantartás

A lemezjátszók kezelése és karbantartási igénye típusonként más

és más követelményt jelent. Van azonban egy általános követel­
ményrendszer, amit minden lemezjátszó használatánál célszerű be­
tartani, ha megfelelő minőséget akarunk elérni.
Elsőként szükséges felhívni a figyelmet az üzembe helyezés
előtti vagy az üzemeltetések közötti — szükséges — szállításra.
Ha hosszabb vagy rövidebb távra kell lemezjátszónkat szállítani
üzembe helyezés előtt, rendkívül fontos a szakszerű csomagolás
és rögzítés. A H i— Fi minőségű lemezjátszókban általában rugós
felfüggesztésűek a hajtómotorok, ezeket szállítás előtt rezgésmen­
tessé kell tenni a két rögzítőcsavarral. Ugyanígy megbízható rög­
zítése szükséges a lejátszókarnak és esetenként az antiskating-
szerkezetnek is. Szállítás előtt a lemeztányért és a hajtószíjat min­
dig emeljük le és külön becsomagolva helyezzük el. A lejátszókarból
célszerű kivenni a hangszedőt és azt saját dobozába betéve szál­
lítani.
Ha nem végezzük el a szakszerű csomagolási műveleteket, szá­
míthatunk rá, hogy néhányszori szállítás után a lemeztányér csap­
ágya ütni fog, és az egész készülék mechanikai zaja megnő. A hang­
szedő és a lejátszótű pedig minden esetben ki van téve a törés ve­
szélyének.
A szállítási nehézségeket figyelembe véve tehát azt javasoljuk,
hogy a megvásárlás utáni hazaszállítást leszámítva, ne „utaztassuk”
rendszeresen H i— Fi lemezjátszónkat.
A lemezjátszó kezelése az üzembe helyezéssel kezdődik és a rend­
szeres további használattal folytatódik. Üzembe helyezés előtt még a
szakismeretekkel rendelkező amatőröknek és szakembereknek is azt

223
ajánljuk, hogy tüzetesen olvassák el a m ellékelt használati utasí­
tást és csak ezután lássanak munkához.
Ha feltételezzük, hogy a készülék gondosan be volt csomagolva
m ielőtt felbontottuk, akkor az üzembe helyezéshez szükséges mű­
veleteket az alábbi sorrend szerint végezzük.
a) O ldjuk meg a m otorrögzítő csavarokat, ellenőrizzük, hogy a
motorfelfüggesztő rugók egyenletesen, középpontban tartják-e a
motort.
b) Helyezzük fel a hajtószíjat a motorszíjtárcsára és a lemez-
tányérperemre. Ha az erőátvitel dörzsáttételű, ellenőrizzük a gumi­
peremű bolygókerék helyzetét és működőképességét.
c) Helyezzük fel tengelyére a lemeztányért, majd ennek tetőlap­
jára a gumitányért. Ha megbizonyosodtunk pontos felfekvéséről,
a m otorindító kapcsolóval indítsuk meg a lemeztányért, ellenőriz­
zük a sebesség szinkronizál hatóságát.
d) Ha a lejátszókar is ki volt véve, következő műveletként
szereljük fel a megjelölt helyére, a használati utasításban leírt
módon.
e) A lejátszókarba helyezzük be a hangszedőt, tegyük fel az el­
lensúlyt. Ezután az egész készüléket állítsuk be vízszintes helyzetbe
egy vízszint mérővel.
f) Ezután következik a kar kiegyensúlyozása. Ezt akkor végezzük,
am ikor a lejátszókarra már minden tartozékot felszereltünk, s az
antiskating-szerkezettet nullára állítottuk.
g) A lejátszókar végén levő ellensúllyal (annak forgatásával, vagy
előre-hátra tologatásával) kiegyensúlyozzuk a kart úgy, hogy az elen­
gedve a mérleg nyelvéhez hasonlóan billegjen. Ezután a tűnyomóerő-
szabályozó súllyal állítsuk be a szükséges erőt. A nullára állított anti­
skatinget pedig a beállított tűnyomóerőhöz megadott osztásvonalhoz
állítsuk be.
h) Ha lemezjátszónk automata kapcsolót, karemelőt vagy karmoz­
gató automatát is tartalmaz, ellenőrizzük ennek működését.
Ha a fenti műveletsort megfelelő gondossággal elvégeztük és a hasz­
nálati utasításban le írt beállítási módszereket is betartottuk, lemez­
játszónknak elvileg kifogástalanul kell működnie.
A lemezjátszó további kezelése elsősorban már nem szakértel­
met, hanem gondosságot és figyelmet igényel. Fontos szempont a le­
játszótű tisztasága. Ez csak akkor érhető el, ha a lejátszandó hang­
lemezoldalt a lejátszás előtt mindig tisztára töröljük. Ehhez — jó
állapotban levő lemez esetén — csak száraz, antisztatikus lemeztörlő
ruhát használjunk. Ha az antisztatikus töltődést a lejátszás közben is
meg akarjuk akadályozni, célszerű a lemezjátszóhoz mellékelt gumi­
tányért kicserélni antisztatikusra. Ilyen pl. a hazánkban is árusított

224
svéd gyártmányú „ST A T — O — M ATIC” elnevezésű antisztatikus le­
meztányér.
Egy bizonyos használati időn túl még ezután is előfordulhat, hogy
a lejátszótű hegye beszennyeződik. Ilyenkor a rárakódott piszok ki­
emeli a tű hegyét a barázdából, to rz lesz a lejátszás és eltűnnek a ma­
gas hangok. Ennek megelőzésére kell rendszeresíteni egy kis méretű
mókusszőr ecsetet, amellyel finom kézmozdulatokkal „lekefélhető”
a tűről a szennyezők. A tű hegyének az ellenőrzésére legalkalmasabb
egy megfelelő nagyító (25.. .50-szeres nagyítással).
A lemezjátszók futóműcsapágyait — a szinterbronz miatt — ele­
gendő kétévenként finom műszerolajjal kenni. Ha azonban a haszná­
lati utasításban az áll, hogy a csapágynak egyáltalán nincs szüksége
kenésre, ajánlatos ezt betartani.
Gyakorlati tapasztalatok alapján a dörzsáttételt biztosító gumi­
peremű tárcsákat 200 üzemóránként, a hajtószíjakat 250.. .300 üzem­
óránként célszerű kicserélni.
A lemezjátszóban főként a futómű szorul rendszeres tisztításra.
Ezt a karbantartási műveletet leemelt lemeztányér és a hajtószerke­
zet eltávolítása m ellett kell végezni, a m otor tengelycsonkján levő
szíjtárcsa és a lemeztányér peremének a megtisztításával. A tisztí­
tásra tiszta alkoholt vagy sebbenzint használjunk, amit szálmentes
barchent ruhadarabbal törölgetünk fel.

22..
A rádiókészülék
A z amatőr hangtechnika gyakorlatában jelentős szerepe van a rádió­
vevőkészüléknek. A hangamatőr számára nemcsak a legmegbízhatóbb
hangközvetítési eszköz, hanem jelentős műsorforrás is. A z utóbbi
években a rádiókészülékek fejlődését is jelentősen befolyásolta a tran­
zisztorok és integrált áram körök térhódítása. A jelenleg gyártott és
forgalomba hozott különféle típusú és kategóriájú rádiókészülékek
már korszerű félvezetős erősítőelemekkel működnek.
Ha a jelenleg használt vevőkészülékeket csoportosítani akarjuk,
az alábbi sorrendet állíthatjuk fel:
9 játékrádiók;
©Zsebrádiók, retikülrádiók;
9 Mono táskarádiók;
9 Sztereo táskarádiók;
9 Mono és sztereo autórádiók;
9 Mono és sztereo autórádió-magnók;
9 Mono rádiómagnók;

22S
 • Sztereo rádiómagnók;
• Asztali mono rádiók;
• H i— Fi sztereo tunerek;
• H i— Fi sztereo rádiók végerősítővel;
9 H i— Fi kompakt {rádió+m agnó+ lemezjátszó).
E közhasználatra gyártott rádióvevőkészülékek között találha­
tunk információs és szórakoztató célú, valamint hangtechnikai célú
készüléket. Általános minőségi ismérvek alapján leírható, hogy még
amatőrcélú hangtechnikai alkalmazásra sem alkalmasak az első kilenc
csoportba tartozó készüléktípusok, csupán az utóbbi három készü­
lékfajta.

2.2.1.
Nemzetközi szabványok

A rádió-műsorszórással és a vevőkészülékekkel kapcsolatban két

alapvető nemzetközi szabványt alkalmaznak. A z egyik a műsorsugár­
zó adásrendszerek és frekvenciasávok szabványa, a másik a vevőké­
szülékek frekvencia- és jelátalakítási szabványa.
Műsorsugárzó adásrendszerek
A műsorszóró rádióadók világszerte kétféle adásrendszerben sugá­
rozzák műsoraikat. A z egyik az amplitúdómodulált (AM) adásrend­
szer, a másik a frekvenciamodulált (FM) adásrendszer.
A z amplitúdómodulált adásrendszer lényege az, hogy a rádióadó
által gerjesztett nagyfrekvenciás vivőhullámot a műsorjel hullámai
az amplitúdó függvényében modulálják, s ezt sugározza ki az adó­
antenna. A z ilyen rádióadók frekvenciasávszélessége csekély, mind­
össze 9 kHz. A z ún. kétoldalsávos amplitúdómoduláció következté­
ben ez a sávszélesség csupán 4500 Hz-ig terjedő hangfrekvenciás jelek
egyenletes kisugárzására alkalmas.
A frekvenciamodulált adásrendszerben működő adó által gerjesz­
tett nagyfrekvenciás vivőhullámot a műsorjel hullámai a frekvencia
függvényében modulálják, s ezt sugározza ki az adóantenna. E rádió­
adók frekvenciasávszélessége kezdetben 300 kH z volt, majd az adók
szaporodása miatt 100 kHz-re csökkentették. Azonban ez a sávszé­
lesség is tökéletesen elegendő a 4 0.. .15 000 Hz-es hangfrekvenciás
sáv átvitelére.
A z AM-rendszerű rádióadók háromféle hullámsávban működhet­
nek:
• Hosszúhullámon;
9 Középhullámon;

226
 • Rövidhullámon.
A z FM-rendszerű rádióadók egyetlen hullámsávba az ultrarövid-
hullám (URH).
Míg az AM-rendszerben működő rádióadók világszerte egységes
műszaki elv alapján sugározzák műsoraikat — s így vételük a világ
bármely táján gyártott vevőkészülékkel megvalósítható — addig az
FM-rendszerű rádióadók világviszonylatban kétféle elv (ill. szabvány)
szerint sugározzák műsoraikat. A világszerte működő URH-adók
háromnegyed része C C IR szabvány szerint, a kelet-európai országok
adói pedig OIRT szabvány szerint sugározzák műsoraikat. A z egyik
szabványú adásrendszerhez készített FM-vevőkészülékkel a másik
szabványú adás nem vehető. Ennek áthidalására sok országban — köz­
tük hazánkban is — ún. „kétnorm ás” FM-vevőkészü lé ke két gyárta­
nak.
A műsorsugárzás és -vétel szempontjából fontos tényező, hogy míg
az AM-rendszerű adók mind mono műsort sugároznak, addig az
FM-rendszerű adók többsége sztereo műsorok kisugárzására is alkal­
masak.

• Vételi hullám sávok

o) H o s s z ú h u llá m : 1000 . . . 2000 m/150 . . . 300 kHz. A z AM -

rendszerű adók legrégebbi műsorsávja. Jelenleg már csak kevés adó
m űködik e sávban, mono rendszerben. A z átvihető hangfrekvenciás
sáv 4,5 kHz. Hazánkban ilyen hullámsávú adó nem működik.
b) K ö z é p h u llá m : 200 . . . 600 m/500 . . . 1500 kHz. A z AM-rend-
szerű adók által legzsúfoltabb hullámsáv. A z e frekvenciatarto­
mányba tartozó hullámok terjedési viszonyai közepes hatótávolságot
biztosítanak az adóknak.
A hullámsáv túlzsúfoltsága miatt a közvetíthető 4,5 kHz-es hang-
frekvenciás sávban is nagy az áthallás, ami a rossz frekvenciaátvitel
mellett rontja a vevőkészülékek szelektivitását is. A z e hullámsávon
működő adók mind mono rendszerűek, középhullámon sztereo adás
jelenleg nem valósítható meg.
c) R ö v id h u llá m : 1 0 . . . 160 m /1 ,7 ...2 9 MHz. E hullámsávban
nemcsak polgári műsorszóró rádióadók működnek, hanem katonai,
kereskedelmi, hajózási és egyéb adóállomások is. Mivel e hullámsáv­
ban sokkal több adóállomás működhet 9 kHz-es sávszélességben,
mint az előző kettőn, felosztották részsávokra:
I . 10 m-es sáv 28,3 . . . . 29,8 M Hz
II. 10 m-es sáv 26,9 . . . 28,35 M Hz
11 m-es sáv 2 5 ,5 5 ... 26,7 MHz
13 m-es sáv 2 1 ,3 ... 22,1 MHz

227
 16 m-es sáv 17,65 . . . 18,35 M H z
19 m-es sáv 15,05 . . . 15,7 M H z
25 m-es sáv 11,67. ..1 2 ,2 M H z
31 m-es sáv9,47 . . . 9,9 M H z
41 m-es sáv7,07 . . . 7,38 M H z
49 m-es sáv5,96 . . . 6,25 M H z
d) Ultrarövidhullám : 4 . . . 2,5 m/65 . . . 110 MHz. E hullamsav-
ban működnek az O IRT és a C C IR s z a b v á n y szerinti FM-adók, ame­
lyek mono vagy sztereo rendszerben sugározzák műsoraikat. Pon­
tos adóállomás-beosztás szerint az OIRT szabvány szerint működő
adók a 66 . . . 73 M H z (4,5 . . . 4,1 m)-es sávban, aC C IR szabvány
szerint működő adók a 87,5.. .108 M H z (3,43.. .3 m)-es sávban sugá­
rozzák műsoraikat. E hullámok terjedési viszonyaival magyarázható,
hogy az URH-adók hatótávolsága kicsi, mindössze 80 . . . 100 km.

...
2 2 2
Minőségi jellemzők

A különfélefelépítésű és minőségű rádió-vevőkészülékekre vonatkoz­

tatva nem lehetséges egységes minőségi követelményrendszert ki­
dolgozni. Ennek határt szab az egyes készülékek minimális teljesít­
ménye és minőségi színvonala, másrészt az összehasonlítási alap hiánya
(Természetes, hogy egy zsebrádiót nem hasonlíthatunk össze minősé­
gileg egy sztereo H i— Fi tunerrel.) Ezért ismételten az amatőr hang-
technika gyakorlatára hivatkozva, az itt használható készülékekkel
szemben támasztott követelményeket és minőségi jellem zőiket vesz-
szük sorra.
Vételi érzékenység
Elsősorban a rádiófrekvenciás fokozatra jellemző, piV-ban kifejezhető
számérték, ami megmutatja, hogy mekkora az a legkisebb antennajel,
ami még elegendő ahhoz, hogy demodulátorfokozat kimenetén a vég­
erősítő teljes kivezérléséhez szükséges hangfrekvenciás jelfeszültség
legyen. A vételi érzékenység függ az erősítéstől, a zajtényezőtől és
a sávszélességtől.
A gyenge rádiókészülék érzékenysége AM-sávokon kisebb, mint
150(iV, FM-sávon kisebb, mint 50 [aV. A kiemelkedően jó rádiók érzé­
kenysége pedig AM-sávokon nagyobb, mint 2 5 ...5 0 jxV , FM-sávon
nagyobb, mint 5 .. .10 [xV.

228
Zajhatárolt érzékenység
Ezt a követelményt főként az FM-vevőkészü lékekre, ill. a minden
hullámsávot vevő rádióknál az FM-sáv vételére vonatkozatva állapít­
ják meg. Általában [i,V-ban megadott érték, ami azt mutatja, hogy
a kielégítő hang közvetítési minőséghez szükséges minimális megen­
gedett jel— zaj viszony megtartásához m ekkora szintű antennabeme­
neti jel szükséges. Megadható mono és sztereo vételre vonatkoztatva.
A H i— Fi rádióműsor-vételre vonatkozó előírások szerint az FM-
vétel minősége akkor kielégítő, ha a hasznos jel mellett előforduló
zaj a jel amplitúdójának 3%-át teszi ki maximum. Ez a követelmény
a DIN szabvány szerint pl. abban nyilvánul meg, hogy mono vételnél
a minimális jel— zaj viszony 26 dB, sztereo vételnél 46 dB legyen.
Szelektivitás
A vevőkészülék rádiófrekvenciás fokozataira vonatkozó, dB-ben
megadható mérőszám. Ennek ismeretében következtetni lehet arra,
hogy két egymással szomszédos frekvencián működő adóállomás kö­
zül az egyik vételére hangolva a készüléket, milyen mértékben érvé­
nyesül a szomszédos frekvencián működő adó műsorjelének zavaró
hatása, ill., hogy milyen mértékben képes ezt elnyomni a vevőkészü­
lék rádiófrekvenciás fokozata.
Tökörszelektivitás
A szuper-heterodin rendszerben működő vevőkészülék rádiófrek­
venciás fokozatát jellemző mérőszám, dB-ben megadva. A zt mutatja,
hogy egy adóállomás vételére hangolva a készüléket, annak tükör­
frekvenciáján jelentkező adóállomás jelét milyen mértékben képes
elnyomni a vevőkészülék, a hasznos jelhez képest.
Zajszint
A rádió-vevőkészülékre kétféle vonatkozásban is megadható. Egy­
részt a demodulátor kimenetén megjelenő zavarfeszültség, ami akkor
is jelen van, ha az antennabemenetre nem kerül semmilyen jelfeszült-
ség. Egy jó minőségű készülékben FM sávon ez a zavarjel nem lehet
nagyobb, m in t— 6 0 ...6 5 dB. Ez esetben a zavarfeszültség csupán
0,1%-át jelenti a hasznos jelmaximumnak. Másrészt megadható a ter­
heléssel lezárt hangfrekvenciás végerősítő kimenetén mérhető zaj­
feszültség dB-ben kifejezett értékével, az adott kimeneti szinuszos
teljesítményre vonatkoztatva, névleges forrásellenállással lezárt be­
menet esetén.

229
Frekvenciaátvitel

A rádió-vevőkészülék esetében ez az adat is kétféle vonatkozásban

adható meg. Egyrészt közvetlenül a demodulátor fokozat utáni effek­
tív hangfrekvenciás sávszélességként; másrészt a hangfrekvenciás vég­
erősítő átviteli frekvenciameneteként. Mindkét esetben a 3 dB-es
erősítéscsökkenéshez tartozó határfrekvenciákat adják meg Hz-ben,
és az átviteli karakterisztika e sávon belüli ingadozásának tűréshatá­
rait + dB-ben.

Teljes harmonikus torzítás

Ez az adat is kétféle módon, egyrészt a rádiófrekvenciás fokozatokra,
másrészt a hangfrekvenciás fokozatokra vonatkoztatva adható meg.
A rádiófrekvenciás fokozatra vonatkoztatva a névleges antennabe­
meneti jel esetén szinuszos 1 kHtz-es jellel modulált vivőfrekvencia
demodulálása után, a demodulátor fokozat kimenetén mérhető to r­
zítás %-ban megadott értéke.
A hangfrekvenciás fokozatokra vonatkoztatva, a végerősítő hang­
szórókimenetén, névleges terhelőimpedancia mellett, névleges szi­
nuszos kimeneti teljesítménynél mért legnagyobb torzítás %-ban
kifejezett értéke, adott frekvencián (pl. 1 kHz) vagy frekvenciasáv­
ban.

2.2.3.
A rádió-vevőkészülék felépítése

A z amatőr hangtechnika gyakorlatában az A M hullámsávú adók műso­

rának vételéhez használhatók ún. „egyenes” vevőkészülékek is, ame­
lyek viszonylag szélesebb frekvenciasávot biztosítanak, mint a szu­
per-rendszerű vevőkészülékek. Mivel azonban a jelenlegi H i— Fi
hangzásbeli követelmények csak az FM hullámsávban működő mono
és sztereo adókkal érhetők el, s ezeknek a vétele már egyenes vevő­
vel nem lehetséges, főként az univerzális (AM és FM vételre egyaránt
alkalmas) szuper rendszerű vevőkészülékeket használják — még a
H i— Fi technikában is.
Feltételezve, hogy az olvasó előtt ismeretes a rádió-adás és -vétel
elve, a szuper-rendszerű vevőkészülék működését röviden a követ­
kezőképpen foglalhat jük össze. A vevőkészülék saját oszcillátora
nagyfrekvenciás segédIrezgést gerjeszt, amit összekever az antenna-
bemenetről a nagyfre kvenciás erősítőbe jutó vett adóállomás nagy-
frekvenciás jeleivel. A két rezgés különbségéből egy harmadik — ún.
középfrekvenciás — rezgés jön létre. Ezt a középfrekvenciát erősíti

230
Antenna

A szuperrendszerű vevőkészülék felépítésének egyszerűsített tömbvázlata

tovább a rádió középfrekvenciás erősítőfokozata, amely után a de­

modulátor, majd a hangfrekvenciás elő- és végerősítő következik.
A szuper-elv alkalmazása a következő előnyöket biztosítja:
a) A rádiókészülék minden állomás jelét középfrekvencián erősíti,
ezért az erősítés bárm elyik hullámsávban egyformán nagy, és egy­
formán jó a szelektivitás.
b) A középfrekvencián valamennyi rezgőkör véglegesre van behan­
golva. Ezért az állomások kiválasztásakor csak a segédrezgés-keltő és
egy ún. „előszűrő” m odulátorkor rezgőkörét kell hangolni.
c) A középfrekvencián nagyobb a körjóság és a rezonancia-ellen­
állás, nagyobb az erősítés és a szelektivitás.
A közhasználati célra gyártott rádiókészülékeket általában az A M
és FM sávok vételére egyaránt alkalmas kivitelben állítják elő. A frek­
venciamodulált adás vételére azonban csak olyan vevőkészülékek al­
kalmasak, amelyeket elláttak az ehhez szükséges nagyfrekvenciás
fokozatokkal.
Egy kombinált A M — FM vevőkészülék költségtöbblete mindössze
3 0.. .35%-kal több egy normál A M vevőénél. Ha azonban a felhasz­
nálás szemszögéből nézzük, a hangtechnikában alkalmazott rádió
műsorvételi módszerek között kezdettől fogva az FM sávot részesítik
előnyben. Ez az oka annak, hogy nagyon sok külföldi cég készít ún.
FM-tunert, csupán az U R H sáv vételére alkalmas vevőkészüléket,
végerősítő nélkül.
A jelenlegi gyakorlat szerint a hangtechnika által biztosított lehető­
ségek a sztereo hangátvitelnél kezdődnek. Éppen ezért — mint min­
den egyéb hangtechnikai készüléket is — a rádióvevőkészüléket is
a sztereo hangközvetítésre alkalmas felépítés szerint ismertetjük.
A sztereo hangátvitelre jelenleg kizárólag az FM-rendszerű, U RH
sávban működő adók alkalmasak. Ennek alapján számunkra az ultra
rövidhullámú sáv jelenti a fő vételi sávot és az A M sávok a kiegészítő
(másodrendű) vételi sávokat.
A korszerű rádió-vevőkészülékek felépítését tehát e szemlélet-
mód szerint ismertetjük.

211
• Rádiófrekvenciás fo ko za to k

A korszerű vevőkészülékek rádiófrekvenciás fokozatait két csoportra

oszthatjuk attól függően, hogy azok FM-rendszerűek, vagy AM-rend-
szerűek.
FM rendszerű rádiófrekvenciás fokozatok:
a) Nagyfrekvenciás előerősítő
b) FM oszcillátor
c) FM keverőfokozat
d) FM kf-erősítő
e) Aránydetektor + hangolásjelző
f) A F C fokozat
g) Sztereo dekóder
AM-rendszerű rádiófrekvenciás fokozatok:
a) A M keverőfokozat
b) A M oszcillátor
c) AM kf-erősítő
d) AM demodulátor
e) A G C fokozat
Ezek után vegyük sorra a felsorolt fokozatok felépítés-szerinti ren­
deltetését. A z FM-rendszerű rádiófrekvenciás fokozatokat együtte­
sen FM-tunernek nevezik. Ha kizárólag végerősítők nélküli, U RH
vételre alkalmas rádiókészüléket gyártanak és önálló dobozban hoz­
zák forgalomba, ezt is FM-tunernek nevezik, amely csupán hangfrek­
venciás feszültségkimenettel rendelkezik.
A nagyfrekvenciás előerősítő bemenetére csatlakoztatható az
FM-vételre alkalmas dipólus antenna, amelyről a jelet szimmetrikus
(240 Q-os) szalagkábellel, vagy aszimmetrikus (60 ...75 ü-os) ko­
axiális kábellel vezethetjük le. A tunerben működő oszcillátor által
előállított nagyfrekvenciás jel és a bemenetre érkező nagyfrekvenciás
jelből kiválasztott frekvencia az FM keverőfokozatban keverődik
össze, s a kiadódó középfrekvencia mindig 10,7 MHz.
Ezt a középfrekvenciát erősíti tovább az FM kf-erősítő, amelyből
az FM demodulátorba, az aránydetektorba jut a jel. Ez választja le
a hangfrekvenciás jelet a nagyfrekvenciás vivőhullám ról. Ha az FM-
adás sztereo rendszerű, akkor a vett hangfrekvenciás jel kódolt, ame­
lyet a sztereo dekóderben kell átalakítani és helyreállítani a bal és
jobb csatorna jelét.
A z aránydetektorhoz kapcsolódik az ún. A F C (automaticfrekvency
controll) áramkör is. Ez az FM-vételnél gyakran előforduló frekven­
ciaeltolódást akadályozza meg, visszacsatolásban állva az FM-oszcilIá-
torral. A jó minőségű FM vevőknél előírt norma — az ún. „behúzási
tartomány” ±300 kHz, ami igen nagy teljesítményű A F C áramkört

232
U l
tételez fel. Hasonlóan az aránydetektorhoz kapcsolódik a hangolás­
jelző is, ami a korszerű FM-vevőben 100 jxA-es Deprez-műszer, a
szükséges egyenirányító áramkörrel.
Ha az aránydetektorról kijövő jel kódolatlan, mono hanginformá­
ció, akkor közvetlenül a hangfrekvenciás végerősítő bemenetére
kapcsolható és felerősíthető. Ha azonban a demodulálás után kapott
hangfrekvenciás jel ún. m ultiplex (M PX) rendszerben kódolt szte­
reo információ, még a felerősítés előtt szükség van ennek dekódo­
lására, ill. a bal és jobb csatorna eredeti sztereo információjának
oidalhelyes helyreállítására is.
Ezt a célt szolgálja a sztereo dekóder, ami a korszerű FM-vevők-
ben automatikusan lép működésbe, ha a bemenetére sztereo jel
érkezik.
A sztereo jelek megfelelő minőségű szétválasztásához legalább 30
dB-es csatorna elválasztás szükséges, ami legangyobb mértékben
a dekódolási jóságtól függ és csak kisebb mértékben a tuner nagyfrek­
venciás előerősítőjétől és kf-erősítőjétől. A sztereo dekódereket
működési elvük és felépítésük alapján három csoportba sorolhatjuk:
a) Frekvenciamultiplex, vagy m átrixdekóderek
b) Időmultiplex, vagy mintavételes dekóderek
c) Polármodulációs, vagy burkológörbés dekóderek
A frekvenciamultiplex rendszerű dekóderek működési elve könnyen
megérthető a m ultiplex jel frekvenciatartomány-beli eloszlásából,
a 176. ábra alapján. A 30.. .15 000 Hz-es frekvenciasávot (M-jelet)
egy aluláteresztő szűrővel választják le. A 23 .. .53 kHz-es S-jelet pe­
dig egy sávszűrőbe vezetik. E módszer lehetővé teszi a mono és szte­
reo jelek egyszerű szétválasztását. A z oldaljelek azonban így még

176. ábra
A frekvenciamultiplex vagy m átrixdekóder felépítésének a tömbvázlata

214
csak összeg- és különbség-jel alakjában vannak jelen. A sávszűrőből
kijövő S-jel rem átrixoló áramkörbe kerül, ahol előállítják belőle a
sztereo visszaadáshoz szükséges oldal információkat.
A z S-jel demodulálása — az elnyom ott - vivőjű kétoldalsávos
amplitúdómoduláció miatt — úgy megy végbe, hogy egy pilotszűrő
19 kHz-et állít elő, majd ezt frekvenciakétszerezővel 38 kHz-re ala­
kítják át és az S-jellel együtt egy szorzó demodulátorba vezetik.
A frekvenciam ultiplex rendszerű dekóderek alkalmazása főként
Amerikában és Japánban terjedt el. Egyszerű felépítése és a szűrők
elégtelen oldalsáv-meredeksége miatt már többféle változtatást is
végrehajtottak az utóbbi évtizedben e dekóderfajták megvalósított
áramkörein, ami főként az áthallás mértékét hivatott csökkenteni.
Megjegyzendő, hogy az előzőleg felsorolt, háromféle dekóder között
ennél legnagyobb a sztereo csatornák közötti áthallás mértéke.
A z időmultiplex elven alapuló dekóderek működési rendszere a kö­
vetkező. A pilotvívőből előállított 38 kHz-es, szimmetrikus 1 :1 ki­
töltési tényezőjű négyszögjellel hol az egyik, hol a másik csatornából
vesz mintát a mintavevő áramkör. A segédvivő előállítása kétféle
módszerrel is megoldható.
A z egyik megoldás szerint egy 38 kHz-es, e célra szolgáló oszcil­
látort szinkronizálnak a beérkező 19 kHz-es pilotjellel. A másik meg­
oldás szerint a19-es pilotjelből frekvenciakétszerező áramkör állítja
elő a kapcsolójelet. Ez a második megoldás annyiban előnyösebb,
hogy a19 kHz-es pilotjel és a 38 kHz-es kapcsolójel között fáziskötött­
ség van. A kapcsolójelet egy fázisérzékeny nullapont-detektor állítja
elő. Ha a két jel közül az egyik nullapontra vált, akkor ott előjelet vált
a kapcsolójel. Ezáltal két egymáshoz kötött fázisú mintavételi soroza-

177. ábra
A z időmultiplex vagy mintavételes dekóder felépítésének a tömbvázlata

23 5
tót kapunk: Mx (t) és Ma (t). Ha ezt megszorozzuk a beérkező mul­
tip lex jellel, akkor a megfelelő oldalirányú információkat kapjuk:
faipx • fMi(t) = í-(t) és fjipx • fMa(t) = R(t).
A z MPX-jel egy elvalasztóerősítőbe jut, ami a pilotjel szempontjá­
ból hangolt erősítőként, a m ultiplex jel számára em itterkövetőként
működik. A felerősített pilotjel (19 kHz-et) frekvenciakétszerezőbe
vezetik és erről veszik le a kapcsolójelet. Ezt egy középleágazású,
szimmetrikus, hangolt transzformátorra vezetik, a m ultiplex jelet
pedig ennek leágazásához kapcsolják. A hangolt transzformátor két
szélső pontjára kapcsolódik az oldalanként két-két diódából kialakí­
tott mátrix-áramkör (ringmodulátor). A hídszimmetriát ellenállások
biztosítják.
A kapcsoló vezérlőjel hatására hol az egyik diódaág, hol a másik
vezet, így a két oldal információja szétválik. Mivel e diódás híd sem
nyitóirányban, sem záróirányban nem egyenlíthető ki azonos m érték­
ben, 30 dB-nél jobb áthallás nem érhető el a sztereo csatornák között.
A mono— sztereo átkapcsolás automatikus, a pilotjel segítségével
megy végbe. Ha nincs pilotjel, nincs kapcsolójel sem. A mono jel
nyitóirányban előfeszített diódaágakon a kimenetre jut, ha nincs pi­
lotjel.
A polármodulációs rendszerű sztereo dekódereknél a segédvívő elő­
állítása hasonló az időm ultiplex rendszerű dekóderekéhez. Egy ellen­
állásmátrix összegezi a m ultiplex jelet és a 38 kHz-es kapcsolójelet.
Ezek két, egymással szembekapcsolt burkolódetektorra jutnak (csúcs
egyenirányítás) és a két detektor kimenetén megjelenik a bal és jobb
oldalinformáció.
Ennek az eljárásnak a nagymértékű nemlineáris torzítás keletkezé­
se a legnagyobb hátránya. Ez a torzítás különösen az oldalinformá-

Deem phasis
Csúcsdetek^or ía g ck

178. ábra
A polármodulációs vagy burkológörbés dekóder felépítésének a tömbvázlata

216
cíóknál jelentős. A z egyen irányítás közben keveredik a hasznos jel
és a pilotje\, ami interferenciás füttyhöz vezet.
A sztereo dekóderek áramköri kivitele sokat változott az utóbbi
húsz év során — amióta rendszeres sztereo rádióadás van Európában
és a tengeren túli országokban. A kezdetben alkalmazott elektron­
csöves (és működésében igen labilis) dekódereket később diszkrét
áramkörű, tranzisztoros dekóderekkel váltották fel, majd az utóbbi
öt év során szélesebb körben alkalmazni kezdték az integrált áram­
körű dekódereket. Ma már a hazai kereskedelemben kapható sztereo
rádiókészülékeket is integrált áramkörű dekóderrel látják el.
A rádiófrekvenciás fokozatok felépítésének további ismertetését
az AM-fokozatokkal folytatjuk. Ezek működése lényegesen egysze­
rűbb, s az AM-jel átalakítása hangfrekvenciás jellé rövidebb úton
megy végbe. A z antennáról bejutó jelfeszültség a A M keverőfoko­
zatba jut, ahol a A M oszcillátor által előállított nagyfrekvenciás jelet
és az antennáról bejutó, kiválasztott (venni kívánt adóállomás) nagy-
frekvenciás jelét összekeveri az áramkör és így kiadódik az A M közép-
frekvencia, ami általában 480 kHz. Ezt erősíti megfelelő szintre az
A M kf-erősítő, amelyből a felerősített jelfeszültség az AM demodu-
látorba jut. Itt az áramkör leválasztja a vivőfrekvenciáról a hangfrek­
venciás jelet, s kimenetén megjelenik a végerősítő vezérlésére alkal­
mas mono műsorjel.
A z A M demodulátorhoz kapcsolódik a hangolásjelző áramköre és
az AG C-áram kör (Autom atic Gain Control), amely visszacsatolásban
áll az A M kf-erősítővel. Ez az automatikus erősítés-szabályozó áram­
kör a gyengébb térerősség m ellett vehető adóállomások jelének auto­
matikus felerősítésére szolgál.
A rádiófrekvenciás fokozatok működését az elérhető hangminőség­
gel jellemezve, az alábbiak állapíthatók meg:
A z FM adások vételekor elérhető hangfrekvenciás sávszélesség
a 40.. .15 000 Hz-es tartományban van, ± 1 ,5 .. .3 dB tűréshatárok
között; mono vételnél elérhető jel— zaj viszony 4 0 .. .45 dB, a közve­
títhető dinamikatartomány max. 40 dB. Sztereo vételnél elérhető
jel— zaj viszony max. 4 5 ...5 0 dB, a közvetíthető dinamikatarto­
mány 45 dB. A teljes harmonikus torzítás mono vételnél kisebb,
mint 2,5.. .3%, sztereo vételnél kisebb, mint 1,5.. .2%. Természe­
tesen ezek csak kívánatos elérendő értékek, de típusonként és
gyártmányonként változók.
A z AM-adások vételekor elérhető hangfrekvenciás sávszélesség
két tényezőtől függ. Egyrészt a vevőkészülék A M kf-erősítőinek szo­
ros, avagy laza!csatolásától, másrészt a kívánt szelektivitás mértéké­
től. Mivel az ÁM-sávok adóállomásai csupán 9 kHz-nyi frekvenciatá­
volságban vannak egymástól, a különböző távolságban, különböző

237
adóteljesítménnyel működő adóállomásak között kisebb-nagyobb
áthallás keletkezik a vétel során. Ennek megakadályozása az kf-erősí-
tőben szoros csatolással történhet. Ezt a korszerű rádiókban ún.
piezokeramikus szűrőkkel valósítják meg. A szoros csatolás azonban
a hangfrekvenciás sávszélességet csökkenti. Éppen ezért a H i— Fi
célú rádiókészülékekbe ún. sávszélesség-kapcsolót építenek be, ami
a kf-fokozatokat laza, vagy szoros csatolásra tudja beállítani. Ilyenkor
viszont csökken a szelektivitás. Tehát csak a helyi, nagy teljesítményű
adók műsora hallgatható a szélesebb hangfrekvenciás sávban.
A leírtak ismerete után következzék néhány minőségjellemző
adat. A z A M adások vételekor elérhető hangfrekvenciás sávszélesség,
szoros csatolású kf-tekercsekkel kb. 60...3000 Hz, laza csatolású
kf-tekercsekkel kb. 40...4 50 0 Hz, ±1 dB-es tűréshatárok között.
A z elérhető jel— zaj viszony 30.. .35 dB. Legnagyobb közvetíthető
dinamikatartomány 30 dB. A teljes harmonikus torzítás kisebb mint
5%.

• Hangfrekvenciás fo k o za to k

A korszerű, H i— Fi sztereo vételre szánt rádió-vevőkészülékekben

működő hangfrekvenciás fokozatok felépítése hasonló az 1.2. fejezet­
ben ismertetett erősítőkéhez, amelyek általában megtalálhatók a rá­
diókészülékekben is.
A felépítésre vonatkozóan azonban meg kell különböztetnünk az
ún. tuner-rendszerű vevőket a teljes hangfrekvenciás erősítőrend­
szerrel ellátott vevőktől. A z alapvető különbség az, hogy a tuner­
rendszerű vevőkészülékek csupán hangfrekvenciás előerősítőt tartal­
maznak, amely kellő szintre erősíti a demodulátor, ill. dekóder ki­
menetéről levett hangfrekvenciás jelet ahhoz, hogy azt külső végerő­
sítőbe vagy magnetofonba vezethessük. Egyes tuner-típusok ezen
kívül fejhallgató kimenetet is tartalmaznak.
A hangfrekvenciás végerősítővel is ellátott közepes- vagy nagy
teljesítményű sztereo H i— Fi rádió-készülékek a következő hang-
frekvenciás fokozatokat tartalmazzák:
• Mono/sztereo átkapcsolóval ellátott bemeneti erősítő
• Hangszín- és balansz-szabályozó sztereo feszültségerősítő
• Meghajtófokozat
• Végfokozat
A nagy teljesítményű sztereo rádiókészülékekbe mágneses hang-
szedő-előerősítőt is beépítenek. A közepes és kisteljesítményű rádió-
készülékekhez azonban csak kristály- és kerámia hangszedő csatla­
koztatható közvetlenül, mágneses hangszedőt csak külső előerősítő
közbeiktatásával kapcsolhatunk a rádió bemenetére.

238
179. ábra
A közepes és kis teljesítményű sztereo rádiókészülék hangfrekvenciás
fokozatainak a tömbvázlata

A sztereo H i— Fi rádió-készülékek hangfrekvenciás be- és kimene­

tei a következők:
Közepes és kis teljesítményű készülékekben:
• Kristály- vagy kerámia hangszedő bemenet
• Magnetofon feszültség, ki-/bemenet
• Sztereo fejhallgató kimenet (hangszóró-leválasztóval)
• Csatornánként egy hangszórókimenet
Nagy teljesítményű készülékekben:
• Mágneses hangszedő bemenet
• Kristály- vagy kerámiai hangszedő bemenet
• Magnetofon feszültség ki-/bemenet
• Sztereo fejhallgató kimenet (hangszóró-leválasztóval)
• Csatornánként egy vagy két hangszórókimenet
A mágneses hangszedő-előerősítővel ellátott rádiókészülékek mag­
netofon-csatlakozását úgy kötik be, hogy a lemezjátszóról az előerősí­
tőn keresztül lehessen felvételt készíteni, külön csatlakoztatás nélkül.
A magnetofon be-és kimeneti csatlakozót a hangfrekvenciás fokoza­
to k előtti körbe csatlakoztatják, közvetlenül a sztereo dekóder ki­
menetére, ill. A M fokozatoknál a demodulátor kimenetére. Ezáltal a
rádió hangerő-és hangszínszabályozó szervei, ill. a balansz-szabályozó
állása hatástalan a magnóval rögzített műsor minőségére és szintjére.
Gyakorlatilag bekapcsolt és behangolt rádiókészülékről akkor is ké­
szíthetünk műsorfelvételt, ha annak hangerőszabályozója teljesen
lehalkította a hangerőt.

239
 Sztereo dekóderről

180. ábra
Nagy teljesítményű sztereo rádiókészülék hangfrekvenciás fokozatainak
a tömbvázlata

• Tápegység

A hangtechnikában alkalmazott rádiókészülékeket hálózati feszült­

ségről táplálják. A tápegység rendeltetése az, hogy a 220 V-os hálózati
feszültség átalakításával előállítsa azokat a szükséges egyenfeszültsé-
geket, amelyek a készülék egyes fokozatainak az üzemeltetéséhez
szükségesek.
A korszerű tranzisztoros és integrált áramkörös fokozatokkal
működő rádiókészülékek tápegységét a hálózattól galvanikusan elvá­
lasztó primer— szekunder tekercselésű hálózati transzformátorral,
diódás egyenirányítóval és tranzisztoros vagy integrált áramkörös
stabilizátorral szerelik fel. A z egyes fokozatok — az erősítési és a
minimális torzítási követelmények szem előtt tartásával — kisebb
vagy nagyobb stabilizált tápegyenfeszültséggel működnek.
A 181. ábrán bemutatott hálózati tápegységgel a következő feszült­
ségeket állítják elő egy közepes teljesítményű sztereo rádiókészülék
áramkörei számára:
— 6,4 V és — 8,4 V az FM fokozatok részére
— 22 V hangolófeszültség az FM fokozatok részére
— 30 V az első stabilizátor részére
+30 V a hangfrekvenciás feszültségerősítő részére
+36 V a hangfrekvenciás végerősítő részére
— 16 V az A M fokozatok részére
6,5 V váltakozófeszültség a skálavilágítást biztosító izzók részére.

240
 A C 128 U BC 177

50*^.
• XX
A * 6,5 V 0,1 A c-'b ,tF? ny \ 705 l

- \ i 220° X w t :
c~+
706 707 708 709

181. ábra # .
Sztereo Hi— Fi rádió tranzisztoros tápegységének kapcsolási vazlata
 Azokban a rádiókészülékekben, amelyekben mágneses hangszedő­
előerősítő is működik, külön kis tápegyenfeszültséget (8.. .12 V) biz­
tosítanak.

Rádiókészülék-fajták

A hangtechnikai célra használt rádiókészülékeknek az a rendeltetése,

hogy a vett rádióműsorokat H i— Fi — vagy legalábbis ezt megközelítő
— minőségben a kívánt teljesítményre felerősítve hallgathassuk, vagy
magnetofonszalagra rögzíthessük. Ez a követelmény — mint már az
előzőekben is rámutattunk — egyúttal azt is meghatározza, hogy
milyen felépítésű és minőségű készülékeket használjunk és melyek
azok, amik számításba sem kerülhetnek.
A rangsorolásban és minősítésben jelentős szerepe van annak,
hogy egy^ készülék csupán A M rendszerű műsorvételre vagy FM-
rendszerű műsorvételre alkalmas, vagy m indkettőre egyaránt.

• A M rendszerű vevőkészülékek

Kizárólag AM-rendszerű (hosszú-, közép- és rövidhullámú) adások

vételére alkalmas rádiót ma már nem hoznak kereskedelmi forgalom­
ba. Mégis szükséges e készülékfajtáról külön is beszélni; egyrészt
azért, mert pl. hazai állományban jelenleg is m űködik kb. kétm illió
ilyen készülék (régebbi gyártmányú), másrészt azért, mert az ezekkel
kapcsolatos műszaki ismeretek szinte teljesen hiányoznak a hangama­
tő r számára.
A régebben gyártott elektroncsöves, AM-hullámsávok vételére
alkalmas hálózati rádiókészülékek között számos olyan típus is van,
amely igen jó minőségű vételt tesz lehetővé (már amilyen elérhető e
sávokon). Ezek a készülékek torzításban, frekvenciaátvitelben és sze­
lektivitásban hasonlók a jelenleg gyártott, kombinált FM— A M sávos
korszerű vevőkészülékekhez, ill. az ilyen új típusú vevőkkel elérhető
A M vételi minőséget biztosítják.
Am i célszerűtlenné teszi használatukat, az a viszonylag nagy zaj­
szint és az elektroncsöves erősítőrendszer nagyobb fogyasztása.
Ezért terjedt el világszerte az AM-sávos egyenesvevő, ami ugyan
nem újdonság, hiszen elődje a detektoros rádió már ötven évvel ez­
előtt is létezett, viszont a hangátviteli minőség szempontjából ma
is a legkisebb torzítással, a lehető legszélesebb frekvenciaátvitellel és
jó jel— zaj viszonnyal m űködik, ami különösen a magnófelvételek
szempontjából fontos.

242
 Ilyen készüléket azonban nem készítenek a gyárak és nem árusít
a kereskedelem. Oka, hogy működése kizárólag a vett adóállomás
térerősségétől függ, használata pedig — a jó minőség követelménye
mellett — mindössze az adó 10.. .15 km-es körzetében lehetséges.
Működésének lényege az, hogy nem tartalmaz középfrekvenciás
fokozatokat, s a nagyfrekvenciás vivőjelet egyetlen diódával választja
le a hangfrekvenciás jelről, ami közvetlenül elvezethető az erősítőbe
vagy a magnetofon bemenetére. A z egyenes demodulálási elvből kö­
vetkezik azonban legnagyobb hátránya is, hogy nem szelektív, s az
egymáshoz frekvenciában közel eső adóállomások jele „egymásba
lóg” , jelentős az áthallás és a beszűrődő interferenciafütty. Bizonyos
helyzetekben mégis elfogadható használatuk, s egyszerű felépítésük
miatt könnyen elkészíthetők házilag is.

• FM rendszerű vevőkészülékek

A korszerű hangtechnika és a H i— Fi hangközlés gyakorlatában világ­

szerte a legelterjedtebb és a hangamatőrök által legközkedveltebb
vevőkészülékfajta. Angolszász területen FM-tunernek nevezik. Am int
korábban már em lítettük, fő jellegzetessége, hogy nem tartalmaz vég­
erősítőt, csupán hangfrekvenciás feszültségkimenettel rendelkezik.
Használatát indokolja az a tény, hogy a természethű hangzást meg­
közelítő hangközvetítés kizárólag a frekvenciamodulált adásrend­
szerben, U RH sávon valósítható meg. Itt közvetítik a műsorokat
sztereo rendszerben, de ugyanakkor a mono műsorok is széles hang-
frekvenciás sávban hallhatók.
E készülékfajta felépítését és szolgáltatásait a 182. ábrán látható
Yamaha gyártmányú sztereo FM-tuneren mutatjuk be. Típusjel:

C V m l-C T n h n li * . I I
/ — —-— Allomas-SKOIa

Fejhallgató-kimeneti
szjntszcbólyozó-----
Fejhallgató-kimenet-

Szintváltá kapcsoló -Világításkapcsoló

Sávszéíesség-kapcsaló -Mono/sztereo átkapcsoló
Műszer-átkapcsoló -A utom ata sávszükitö
182. ábra
Yamaha gyártmányú sztereo FM-tuner kezelőszervei

243
C T — 7000. Kizárólag FM-vételre alkalmas, a 8 8.. .108 MHz-es CCIR
norma szerinti U R H sávban. Áram köreiben 108 db tranzisztor, 12 db
FET, 33 db szilícium dióda, 9 db Z-dióda és 7 db IC működik.
A z állomáskereső folyamatos hangolású, a keresett adóállomást egy
frekvenciaskálán futó* skálamutató állása alapján választhatjuk ki.
A pontos állomásra hangolást két műszer könnyíti meg. A z egyik
a vett antennajel erősségét, a másik a sztereo adás csatornaszimmetri­
áját mutatja. Áram körei között számos automatika könnyíti meg az
állomáskiválasztást, a pontos állomásra hangolást és a természethű
hangvisszaadást. Ezt szolgálja az automatikus FM-multiplex demo­
dulátor, a 4 db középfrekvenciás kerámia-szűrő az automatikus A F C
áramkör és sztereo dekóder.
Hangfrekvenciás feszültségerősítőjéről végerősítő-kimenet, mag­
netofon kimenet és fejhallgató kimenet csatlakoztatható tovább.
A z FM-rendszerű vevőkészülékek között egyre több olyan típus
található, amely kétnormás kivitelben készül és mind a CCIR, mind
az OIRT szabvány szerinti U RH sáv vételére alkalmas. A z önálló ké­
szülékként forgalomba hozott FM-vevőket mindig a kiemelkedően
magas minőség és természethű hangvisszaadás jellemzi.

• Kom binált vevőkészülékek

A rádió-vevőkészülékek esetében kétféle módon értelmezhetjük

a kombinációt. Egyrészt a tuner-rendszerű készülékeknél az FM és
A M sávok vételére egyaránt alkalmas készülékeket tekintjük kombi-
náltnak; másrészt a végerősítővel egybeépített és az FM és AM sávok­
ra szintén alkalmas vevőkészülékeket is kombináltnak nevezzük.

183. ábra
A Pioneer TX-6200 típusjelű készülék kezelőszervei

244
CsatornoszimmefríQ-jelző -

184. ábra
A Pioneer TX-7100 típusjelű készülék kezelőszervei

A jelenleg gyártott tunerek többségét az FM sáv vételi lehetőségén

kívül a középhullámú A M sáv vételi lehetőségével is ellátják. Ez lé­
nyeges alkatrésztöbbletet igényel, hiszen az AM-sáv vételéhez külön
rádiófrekvenciás fokozatokat kell kialakítani. A z egyszerű felépítésű
FM/AM vevőkészülékre jó példát jelent a Pioneer gyártmányú T X —
—-6200 típusjelű vevőkészülék, amelyet a 183. ábrán láthatunk.
Ez a készülék a 88.. .108 MHz-es C C IR normás U R H sáv vételére
kívül alkalmas még az 550.. .1600 kHz-es középhullámú sáv vételére
is. A z állomáskiválasztás folyamatos állomáskeresővel lehetséges,
a pontos állomásra hangolást egy hangolásjelző Depréz-műszer köny-
nyíti meg. A készüléknek csak hangfrekvenciás feszültségkimenete
van, fejhallgató nem csatlakoztatható hozzá.
Egy fokozattal nagyobb kategóriába tartozik a következő Pioneer
gyártmányú készülék, amelynek típusjele T X — 7100. Ez a készülék
szintén FM/AM tuner, s ugyanazokat a hullámsávokat képes venni,
mint az előbb bemutatott típus. Szolgáltatásai azonban sokoldalúbbak
(184. ábra).
A z állomásra hangolást a hangolásjelző Depréz-műszeren kívül —
sztereo vétel esetén — csatorna szimmetria-jelző műszer is meg­
könnyíti. A hullámváltó kapcsolón kívül m ultiplex zaj-szűrő és pilot-
jelszűrő is bekapcsolható. A kimeneti feszültségszint pedig két poten­
ciométerrel szabályozható 2 x 7 0 mV-tól 2 V-ig.
A kombinált rádiókészülékek második csoportja a végerősítővel
egybeépített, FM/AM vételre egyaránt alkalmas vevő, ami széles
típusválasztékban található a hazai kereskedelemben is. A különféle
gyártmányok és típusok egymástól eltérő szolgáltatásokat és vételi
lehetőségeket kínálnak.

245
 A z egyszerűbb rádiófrekvenciás fokozatokkal működő készülék
szintén csak az U R H és a középhullámú sáv vételére alkalmas, folya­
matos hangolású állomáskeresővel. A 185. ábrán látható Yamaha
gyártmányú H i— Fi sztereo rádiókészülék az egyszerűbb rádiófrekven­
ciás résszel, de ugyanakkor sokoldalú szolgáltatásokkal működő tí­
pus. A z AM középhullámú sáv hangolását hangolásjelző Deprez-
műszer, az FM URH-sáv hangolását hangolásjelző és egy csatorna­
szimmetria jelző műszer könnyíti meg. Sztereo vételnél egy pirosán
világító LED jelzi a dekóder működését.
A hangfrekvenciás sztereo erősítő kisszintű mikrofon és mágneses
hangszedő-előerősítővel rendelkezik, ezenkívül mágneses hangrögzí­
tő is bemenetére kapcsolható. A magnóra egyúttal felvétel készíthető
a rádióműsorokról és a készülékhez csatlakoztatott feszültségforrá­
sokról. A végerősítő fokozat 2 x 2 0 W szinuszos és 2 x 3 8 W zenei
teljesítményt szolgáltat 4 Q-os hangszórókon. A feszültségerősítő be­
menetére kapcsolt magnetofon céljára beépítettek egy ún. m onitor
kapcsolót is. Ez magnófelvétel esetén azt a célt szolgálja, hogyha
különválasztott felvevő- és lejátszófejes készüléket alkalmazunk, a fel­
vételi minőség ellenőrzésére felvétel közben is bekapcsolhassuk az
azonnal lejátszott, szalagra rögzített műsort.
A végerősítővel működő, nagyteljesítményű H i— Fi sztereo rádió-
készülékekben gyakran alkalmazzák az FM-sávon használható prog­
ramozó állomásválasztót. Erre a hazai Videoton gyár Prometheus,
RA 5350 S típusú készülékét mutatjuk be példaként (186. ábra).
A készülék rádiófrekvenciás fokozatai FM-sávon a CCIR-norma
szerinti 88.. .108 MHz-es és az OIRT norma szerinti 65,5.. .74 MHz-
es URH műsorok és az AM-rendszerű középhullámú és rövidhullámú

Allomás-skála

Csafornoszimmelria
ellenőrző műszer ^—Állomáskereső
Hangolásjelző műszer—
-Üzemmód-kapcsoló
Hangszóró-kapcso ló—
Fejhallgató-kimenet
Hálózati kapcsoló
Sztereo/Mono átkapcsoló
Fiziológiai hangerő-kapcsoló
Mikrofon-bemenet --------- Hangerőszobályozó

Mikrofon-jelszint
szabályozó---------------------
Mélyhangszín-szabályozó

185. ábra
A Yamaha gyártmányú CR-400 típusjelű kombinált rádiókészülék kezelőszervei

246
 Érő s! fő Állomás-skála
Hongolásjelzö
Rövid es középhullámú
Mélyhdngszin- állomáskereső
-szabályozó— URH állomáskereső

B alansz----- -— Magashangszin-
Hangerő - — -szabalyozó
Fejhallgató-kimenet-----
Lineáris átvitel kapcsoló URH programválasztó

Mágneses hangszedö Hálózati kikapcsoló

Röv dhullám 3.
Kristály hangszedö
Rövidhullám 2.
Magnó
Rövidhullám 1.
CCIR URH
Középhullám
Helyi adó/Mono
URH
Széles sáv kapcsoló

186. ábra
A Videoton gyár R A 5350 S típusjelű készülékének kezelőszervei

sávon sugárzott műsorok vételére adnak lehetőséget. URH-sávon

öt állomás programozására van lehetőség. Minden egyes gomb benyo­
másakor a külső, forgatható palásttal behangolható egy-egy venni
kívánt állomás frekvenciája, amely később mindig ugyanazon a ponton
vehető, ha azt a gombot ismét benyomjuk U RH vétel esetén.
A sztereo végerősítőhöz mágneses-hangszedő előerősítő kapcso­
lódik, amelynek bemenetére mágneses vagy dinamikus hangszedőt
csatlakoztathatunk. A hangfrekvenciás fokozat program kapcsoló
egysége lehetővé teszi a megfelelő műsorforrás bekapcsolását a vég­
erősítőre, valamint a hangszínszabályozók kiiktatását az ún.
„L IN E A R ” jelzésű kapcsolóval.

2.2.5.
Kezelés és karbantartás

A z eddigiek során már kialakulhatott egy kép az olvasóban arról,

hogy a hangtechnikai célra alkalmazott rádiókészülékek a magasabb
minőségi igényeket kielégítő, drágább készülékek közül kerülnek ki.
Ez egyúttal befolyásolja a velük való bánásmódot és kezelést is.
A rádió-vevőkészülékek üzemeltetése és kezelése nem igényel
széles körű szakismeretet. Kielégítő működéséhez elegendő, ha a ké­
szüléket megfelelően hozzáférhető helyre tesszük, kontakthiba nél­
küli konnektorba csatlakoztatjuk és megfelelő minőségű hangfrek­
venciás kábeleken keresztül összekapcsoljuk a hangfrekvenciás mű­
sorforrásokkal (magnó, lemezjátszó).

247
 Sokkal nagyobb feladat viszont a hangszórók szakszerácsatlakozta­
tása. Ha nagy teljesítményű sztereo végerősítő m űködik a rádiókészü­
lékben, elengedhetetlen követelmény a hangszórókimenetek zárlat­
mentes leterhelése. Ezjegegyszerűbben külső hangdobozokkal lehet­
séges. Nem mindegy azonban, hogy milyen kábelekkel és csatlakozó
dugaszokkal kapcsoljuk a hangdobozokat a végfokozatok kimenetére.
A legtöbb esetben nem valószínű, hogy a kereskedelemben kap­
ható, viszonylag rövid 3 m-es hosszúságú hangszóró kábelek elegen­
dők. Ilyen esetben nem célszerű ezek egyik végét megtoldani. A to l­
dalék ugyanis egyrészt a zárlat veszélyét rejti magában, másrészt pó­
luscserére ad módot, ami asztereo h a n g k é p b e n fázisfordulást eredmé­
nyez. Hosszabb kábel szükségessége esetén célszerű új hangszóró­
csatlakozót készíteni. E munkánál a következőkre ügyeljünk:
o) A felhasznált hangszóróvezeték ne legyen vékonyabb kereszt­
metszetű az eredetinél. Ha lehet inkább vastagabbat használjunk. A
túl vékony keresztmetszet jóval nagyobb ellenállást és ebből eredően
teljesítményveszteséget jelent.
b) Csak szabványos hangszórócsatlakoztató dugaszokat használ­
junk, amelyekbe szabályos forrasztással, pólushelyesen rögzítjük
a két vezetékvéget.
c) Még akkor is egyenlő hosszúságú vezetékeket készítsünk a két
csatornához, ha az egyik hangdoboz közelebb van a készülékhez és
oda rövidebb is elég lenne. Csakis így tartható meg a csatorna-szim­
metria.
A rádiókészülékek tartós használat után sem igényelnek nagyobb
mértékű karbantartást. A z magától értetődik, hogy káváját rend­
szeresen portalanítani kell, s hogyha kiégnek cseréljünk skálaizzót.
A nagyteljesítményű, bonyolult áramkörű H i— Fi sztereo készülékek
házi javításával (hiba esetén) csak akkor foglalkozzék a hangamatőr,
ha kellő szakismeretekkel rendelkezik. Ellenkező esetben csak növel­
heti a hibalehetőségek számát.

..
2 3
A mágneses hangrögzítő
A hangamatőr gyakorlatában a legfontosabb hangtechnikai eszköz,
amely nemcsak előre gyártott hangfelvételek reprodukálására, ha­
nem saját célú hangfelvételek készítésére is alkalmas. A z amatőr
hangtechnikában használt mágneses hangrögzítőfajták minőségi ská­
lája sokkal szélesebb határok között mozog, mint a stúdiócélú mag­
netofonok esetében. Emiatt igen fontos annak ismerete, hogy a kü­
lönféle magnófajtákat és típusokat milyen célra használhatjuk és mi­
lyen minőséget várhatunk tőlük.

248
187. ábra
A mágneses hangrögzítők szalagtárolási rendszer szerinti felosztása

A z amatőrcélú mágneses hangrögzítők minősége jelentős műszaki

fejlesztés következtében jutott arra a színvonalra, ahol ma áll.
A z elektroakusztika nemzetközi gyakorlatában igen sok újítás, gyár­
tástechnológiai szabadalom látott napvilágot,amit azonnal be is vezet­
tek a sorozatgyártásban. A z új eljárások jelentősen javították a nem
stúdiócélra készített mágneses hangrögzítők átviteli minőségét és
műszaki jellemzőit.
A minőségi színvonal emelkedésével egyidejűleg új magnófajták,
új hangrögzítési rendszerek és eljárások alakultak ki világszerte.
A nemzetközileg elfogadott és alkalmazott szabványok és normák
szerint új magnófajta-kategóriák alakultak ki, amelyek különféle
szempontok szerint osztályozzák a mágneses hangrögzítőket. Ezek
a következők:
• Szalagtárolási rendszer szerint
• Üzemrendszer és sávrendszer szerint
• Rendeltetés szerint
• Minőségi jellem zők szerint
A legegyszerűbb megkülönböztetési mód — mely nem kötődik
nemzetközi szabványokhoz — a szalagtárolási rendszer szerinti fel­
osztás (187. ábra). A jelenleg használt szalagtárolási rendszerek világ­
szerte egységesek, s elvben minden országban használhatók — bár
mindegyiket nem alkalmazzák mindenütt — főként a gazdasági meg­
fontolások miatt.

249
2.3.1.
Nemzetközi szabványok

A z amatőr hangtechnikában jelenleg két alapvető magnófajta számos

típusváltozatát alkalmazzák. A z egyik az orsós magnók csoportja,
a másik a kazettás magnók csoportja. Mindkét csoport igen sokféle
elv szerint működő magnótípust foglal magába. Legegyszerűbb meg­
különböztetésük az üzemrendszer alapján lehetséges.
A 188. ábrán elsőként az orsós rendszerű magnók üzemrendszer
szerinti csoportjait mutatjuk be. Ezen jól látható, hogy az alapvető
tápfeszültségellátáson túl, a közvetített csatornák száma, ezt követő­
en pedig a szalagra rögzíthető műsorsávok száma képezi a felosztás
alapját.
A kazettás magnókat már nem lehet ilyen egyértelmű felosztásban
csoportosítani. A hangtechnikában használt jelenlegi kazettás mag­
nók háromféle csoportba sorolhatók:
a) Compact Cassette
b) Cartridge
c) ELCASET
Mindhárom csoportba megszámlálhatatlanul sok magnófajta tarto­
zik. Ha az előbbi felosztási alapot követjük, akkor a következő cso­
portosítás adódik. A 189. ábrán látható tömbvázlaton a Compact
Cassette rendszerű magnók üzemrendszer szerinti felosztását mutat­
juk be. Itt is a tápfeszültség-ellátást vettük alapul, ám ezt követően

188. ábra
A z orsós magnók üzemrendszer szerinti felosztása

250
189. ábra
A Com pact Cassette rendszerű magnók üzemrendszer szerinti felosztása

egyéb üzemrendszer szerinti szempontok adódtak. Telepes üzemű

készülékeknél a hordozhatóság és beépíthetőség, hálózati üzemű
készülékeknél a végerősítő nélküli és a végerősítővel egybeépített
kivitel. A következő csoportosítási szempont a rögzíthető és lejátsz­
ható sávok száma, ill. a közvetíthető csatornák száma. Ehhez hozzá­
adódik még a hordozható típusokra jellemző megkülönböztetési lehe­
tőség, hogy csak lejátszók-e vagy lejátszásra és felvételre is alkalma­
sak. A telepes készülékek további kiegészítési lehetősége a rádióval
egybeépített változat.
A Cartridge rendszerű magnók üzemrendszer szerinti felosztását
a 190. ábrán mutatjuk be. E magnófajták jóval kevesebb csoportba
sorolhatók, mivel az előzőekkel szemben kisebb az alkalmazási lehe­
tőségük.
A z ELCASET kazettarendszer szerint működő magnók száma és
fajta szerinti megoszlása ma még oly kevés, hogy ezekről üzemrend­
szer szerinti felosztást készíteni nem lehet.

251
 A mágneses hangrögzítők rendeltetés szerinti felosztása a követ­
kező:
• Ipari célú mágneses hangrögzítők
• Stűdiócélú mágneses hangrögzítők
• H i— Fi célú mágneses hangrögzítők
• Közhasználatra szánt mágneses hangrögzítők
• Irodai mágneses hangrögzítők, diktafonok
E felsorolásból már kitűnik, hogy az amatőr hangtechnika gyakor­
latában csupán a H i— Fi célú és a közhasználatra szánt mágneses
hangrögzítők azok, amelyeket használunk. A házi stúdiók és H i— Fi
amatőrök számára széles típusválasztékban gyártanak orsós és kazet­
tás magnókat, amelyek magas minőségi követelményeket elégítenek
ki, igen sok szolgáltatást és trükkfelvételi lehetőséget biztosítanak.
Igen sok típus ezek közül jól használható amatőr filmhangosításra,
filmszinkronizálásra és diavetítő automatikus vezérlésére is.
A közhasználati célra gyártott mágneses hangrögzítők csak részben
alkalmasak a házi hangstúdió céljaira, inkább a nagyközönség általá­
nos hangfelvételi igényeit hivatottak kielégíteni, közepes minőségi
szinten.
A mágneses hangrögzítőkre vonatkozó legfontosabb nemzetközi
szabvány a szalagra (jelhordozóra) rögzíthető és lejátszható műsor-
sávok rendszere, amely szintén világszerte egységes, a nemzetközi
csere biztosítása céljából. Bár erről már igen sok hazai szakirodalom­
ban írtunk, a 191. ábrán röviden összefoglaljuk a használatos rögzít-

C a rtrid g e rend szerű m agn ók

G épkocsiba
építhető H a lo za ti

4x2 2x4 4x2 4x2 2x4 2x4

c sa to rn a s c s a to rn á s c s a to r n á s c s a to r n a s c s a to r n á s c s a to r n á s
sztereo k v a d ro fo n s z te re o sztereo kvadrofon k vadrofon
c sa k csak végerősitö- v ég erősítő­ vég erősítő­ végerősítő
lejátszó le já tszó nélkül vel vel nélkül
felvevő. felvevő. felvevő, felvevő.
le já tszó le já ts z ó le já ts zó le já ts z ó

190. ábra
A Cartridge rendszerű magnók üzemrendszer szerinti felosztása

252
 Bajoldali hátsó
erősítő és hangszóró

i B aloldali
Teljessávos Bal 1 -4 m cno Bal erősítő és hangszóró
mono c s a to rn a c s a to r n a c s a to r n a
í K é ts z e r N e g y e d -1 K é ts z e r f N égyszer f
fé ls á v o s sávos | negyedsávosj negyedsávos j
s z te re o kvadro

Jobb
csaforna
r J o b b o ld a li f (
e r ő s ítő és h a n g s z ó ró

Jobboldali hátsó t
erösitö és hangszóró

( Baloldali
erősítő és hangszóró
Bal i .
csatorna r

Félscvos
mono

J o b b o ld a li
e ro s irő és h a n g s zó ró
191. ábra
A rögzíthető és lejátszható sávrendszerek összefoglalása a) orsós magnóknál, b)
Compact Cassette magnóknál

hető és lejátszható sávrendszerek fogalmát. Itt csupán az orsós és

a Compact Cassette sávrendszerét vettük figyelembe, mivel ezek
terjedtek el széles körben hazánkban.

253
2.3.2.
Minőségi Jellemzők
A mágneses hangrögzítők fajtái minőségi jellem zők alapján is csopor­
tosíthatók. Gyakorlatilag ez a felosztási rendszer a legobjektívebb,
mivel itt a konkrét műszaki adatok alapján sorolják be az egyes készü­
lékfajtákat. E felosztási rendszer szerint megkülönböztetünk:
• Stúdióminőségű magnókat
• H i— Fi minőségű magnókat
• Átlagminőségű magnókat, és
• Beszédfelvételre alkalmas magnókat
A nemzetközi szabványokban meghatározzák azokat a minőségi
követelményeket, amelyek alapján egy-egy mágneses hangrögzítő
hangátviteli tulajdonsága megítélhető. Ezek összefoglalva az alábbiak.
Felvételi és lejátszási szaiagsebesség
Közhasználatra szánt és H i— Fi célú magnóknál négyféle szalagsebes­
ségi fokozatot alkalmazhatnak, amelyeknél a kisebb sebességi érték
mindig fele az eggyel nagyobb sebességi fokozat értékének. A z alkal­
mazott sebességi fokozatok: 2,38 cm/s, 4,76 cm/s, 9,53 cm/s és 19,05
cm/s. Ez az érték azt mutatja, hogy a magnó futóműve felvétel és
lejátszás üzemmódban hány cm/s sebességgel húzza el a szalagot a fej-
egység előtt.
Szalagsebesség-ingadozás
A z angolszász szakirodalomból közismert el nevezése wow and flutter.
A z egyes sebességi fokozatokhoz tartozó sebességingadozás súlyozat-
lan négyzetes középértéke a névleges sebesség %-ában kifejezve.
Frekvenciaátviteli sávszélesség
A közepes hangfrekvenciás sáv átviteléhez viszonyított — 3 dB-es
átviteli pontokhoz tartozó alsó és felső határfrekvencia közötti frek­
venciatartomány szalagról mérve, a felvételi és lejátszási folyamat
együttes eredményeként, a megnevezett névleges szalagsebességnél.
Emellett megadható az átvitel egyenletességének tűréshatára is,
± dB-ben kifejezve.
Szalagról m ért je l — z a j viszony
1 kHz-es bemeneti jelnél, 0 dB-es, 100%-os kivezérléshez tartozó
feszültségkimeneti szint és rövidrezárt bemenettel, ugyanolyan hang­
erőszabályozó állásnál készített felvétel lejátszásakor mért zajszint
viszonya dB-ben. O ptim ális jel— zaj viszony csak annál a szalagnál
érhető el, amelyikhez a magnó előmágnesező áramát optimálisan
beállították.

214
Törlési csillapítás
A szalag törlési jóságára jellemző, dB-ben kifejezett viszonyszám, ami
azt mutatja, hogy a szalagra rögzített 1 kHz-es 0 dB szintű jelből mek­
kora szint marad meg egyszeri végigtörlés után. A törlési csillapítás
jelentős mértékben függ a beállított törlőáram nagyságától.
Szalagról mért torzítás feszültségki meneten
A z egyes feszültségbemenetekre adott névleges bemeneti hangfrek­
venciás szinuszos feszültséggel, 0 dB-re kivezérelt szalagról mérhető
teljes harmonikus torzítás értéke %-ban kifejezve, a névleges szalag-
sebességnél és adott mérési frekvencián, optim álisra beállított elő­
mágnesező áram mellett. Ha külön nem jelölik a vonatkoztatási frek­
venciát, a torzítási érték a teljes átviteli sávban előforduló legna­
gyobb torzítás-értéket jelenti.
Szalagról mérhető áthallás
Kétféle módon adható meg attól függően, hogy mono vagy sztereo
készüléket jellemzünk vele. Ha sztereo készülékre vonatkoztatjuk,
akkor a dB-ben kifejezett mérőszám úgy értelmezendő, hogy az A
bemeneti csatornára adott s szalagra rögzített 1 kHz-es 0 dB-es jelet
a B csatorna kimenetén mérjük és a mért, átszűrődő jel szintjét adjuk
meg a dB-ben, a 0 dB-es teljes kivezéreltségi szinthez viszonyítva.
Mono készülékre vonatkoztatva a szalagra rögzített sávok közötti
áthallást adjuk meg dB-ben. A hasonló módon kifejezett mérőszám
azt mutatja, hogy a szalagra rögzített A sáv milyen mértékben zavarja
a szomszédos, kivezéreletlen B sávot.
A mágneses hangrögzítők minőségi normáit világszerte a német
DIN szabvány előírásai alapján értékelik. A DIN 45 500 sz. szabvány
a H i— Fi magnókra, a DIN 45 511 sz. szabvány a közhasználati célra
szánt mágneses hangrögzítők normáit tartalmazza. Ezeket ismertet­
jük az alábbiakban.
H i - F i magnók. DIN 45500 szabvány
1. Legnagyobb tartós szalagsebesség-eltérés a névlegestől: ±1%
lehet.
2. A megengedett legnagyobb szalagsebesség-ingadozás:
19.05 cm/s-nál ±0,2%
9.53 cm/s-nál ±0,2%
A z 1975-ben m ódosított szabvány alapján:
4,76 cm/s-nál ±0,25%.
3. A feszültségkimeneten szalagról mérhető legnagyobb torzítás
333 Hz-en, a 3. felharmonikusra vonatkozatva (K 3):
19.05 cm/s-nál 5%
9.53 cm/s-nál 5%

255
 4. Nyugalmi zajfeszültség a teljes erősítőre vonatkoztatva, kivezé-
reletlen állapotban maximum
— 50 dB lehet.
5. Szalagról mérhető jel— zaj viszony feszültségkimeneten;
19.05 cm/s-nál minimum 45 dB
9.53 cm/s-nál minimum 45 dB
6. A megengedett legnagyobb áthallás 1 kHz-en, a szalagra rögzí­
tett mono sávok között:
— 60 dB.
7. A megengedett legnagyobb áthallás sztereo üzemmódban, a sza­
lagra rögzített sávok között:
— 25 dB.
8. A megengedett legkisebb törlési csillapítás:
1 kHz-en 60 dB.
9. Frekvenciaátvitel szalagról mérve:
19.05 cm/s-nál 4 0 ...1 2 5 0 0 Hz ±3 dB
9.53 cm/s-nál 4 0 .. .12 500 Hz ±3 dB.
10. A megállapított legnagyobb szalagorsó-átmérő:
180 mm.
Ezeket a normákat végigolvasva, könnyen felismerhető, hogy a je­
lenlegi H i— Fi magnók minősége túlszárnyalja a több mint egy évti­
zede megállapított szabványt. Legszembetűnőbb azonban a H i— Fi
kazettás magnók példája, amelyek közül számos típus 4,76 cm/s
szalagsebesség m ellett jobb minőségi jellem zőkkel működik, mint az
itt megállapított értékek.
Jelenleg a nemzetközi szakirodalomban háromféle norma szerint
értékelik a H i— Fi készülékeket, köztük a magnókat is:
• DIN szabvány (Deutsche Industrie Norm )
• N A B szabvány (National Assotiation of Broadcasters)
• IEC szabvány (International Electrotechnical Comission)

Közhasználatú magnók. DIN 45511 szabvány

1. Legnagyobb tartós szalagsebesség-eltérés a névlegestől: ±2%
lehet.
2. Legnagyobb szalagsebesség-ingadozás:
19.05 cm/s-nál ±0,2%
9,53 cm/s-nál ±0,3%
4,76 cm/s-nál ±0,6%
2,38 cm/s-nál ± 1% lehet.
3. A feszültségkimeneten szalagról mérhető legnagyobb torzítás
333 Hz-en, a harmadik felharmonikusra vonatkoztatva (K 3):
19.05 cm/s-nál 5%

256
 9.53 cm/s-nál 5%
4.76 cm/s-nál 5%
2,38 cm/s-nál 8%
4. Nyugalmi zajfeszültség a teljes erősítőre vonatkoztatva, kivezé-
reletlen állapotban legfeljebb:
— 45 dB lehet.
5. A feszültségkimeneten, szalagról mérhető jel— zaj viszony­
minimum:
19.05 cm/s-nál 40 dB,
9.53 cm/s-nál 40 dB legyen.
6. A megengedett legnagyobb áthallás 1 kHz-en, a szalagra rögzí­
te tt mono sávok között: — 50 dB.
7. A megengedett legnagyobb áthallás sztereo üzemmódban: — 20
dB.
8. A megengedett minimális törlési csillapítás: 1 kHz-en 48 dB.
9. Frekvenciaátvitel szalagról mérve:
19.05 cm/s-nál 4 0 ...1 2 500 Hz ±5 dB
9.53 cm/s-nál 6 3 ...1 0 000 Hz ±5 dB
4.76 cm/s-nál 80.. .6 300 Hz ±5 dB.

2.3.3.
A mágneses hangrögzítő felépítése

A különféle célra készített mágneses hangrögzítők közös jellemzője,

hogy felépítésük — az egyes részegységek rendeltetését és célját
illetően — megegyező. Ennek alapján minden magnó tartalmaz egy
futóművet, amely a szalagtároló orsókon (vagy magokon) előre-hátra
képes csévélni gyorstekercseléskor a magnószalagot, felvétel és le­
játszás üzemben pedig egyenletesen képes mozgatni a szalagpályán,
ami a második legfontosabb egység. A mechanikai alkatelemek mel­
lett felvevő- és lejátszó-erősítőrendszert tartalmaz, ami a hangfrek­
venciás jel mágneses jellé alakítását, ill. a mágneses jel hangfrekven­
ciás jellé alakítását végzi, majd hallhatóvá teszi a rögzített és leját­
szott hangot.
A kiegészítő elektronikai rendszer tápfeszültség-ellátást biztosító
egységet, m otor-áramkört esetleg vezérlő-elektronikát tartalmaz.
Együttesen tehát a magnetofon is egy precíz, mechanikai és elektroni­
kai egységekből kialakított készülék.

2S7
• A fu tó m ű

A mágneses hangrögzítők futóművét egy, kettő, vagy három elektro­

m otor hajtja. A z erőátvitel történhet szíjáttétellel, dörzsáttétellel,
vagy közvetlenhajtással.
A szíjáttételű és a dörzsáttételű futóművek hajtásához elegendő
egy motor is, azonban ilyen esetben számolni kell a nagyobb szalag-
sebesség-ingadozással és a m otor jelentősebb terhelésével. Két motor
alkalmazása idején már lehetőség van az erőátvitel megosztására.
Hárommotoros futóműveknél minden szalagtovábbítási funkciót
külön m otor lát el.
A három motoros futómű alapvetően háromféle változatban ké­
szülhet:
a) A szalagtekercs-csévélő tengelycsonkokat közvetlenül a m otor­
tengely hajtja, a szalaghúzó főtengelyt pedig egy harmadik m otor
a lendkeréken keresztül szíjáttétel lel.
b) Mind a szalagtekercs-csévélő tengelycsonkok, mind a szalag­
húzó főtengely közvetlen motortengelycsonk (ez a teljes közvetlen­
hajtási mód).
c) Mind a szalagtekercs-csévélő tengelycsonkokat, mind a szalag­
húzó főtengelyt (a lendkereket) szíjáttétellel hajtja egy-egy motor.
Kétmotoros futómű alkalmazásakor kétféle hajtási mód adódik:
a) A szalagtekercs-csévélő tengelycsonkokat dörzsáttétellel hajtja
az egyik motor, a lendkereket és szalaghúzó tengelyét pedig szíj-,
vagy dörzsáttétellel hajtja a másik motor.
b) A szalagtekercs-csévélő tengelycsonkokat szíjáttétellel hajtja
az egyik motor, a szalaghúzó tengelyt pedig a másik m otor tengely­
csonkja képezi.
Egymotoros futóműben a forgatónyomaték-átvitel vagy tisztán

192. ábra
H á ro m m o to ro s fu tóm ű vázlata szíjáttételű hajtással

2S8
193. ábra
K é tm o to ro s futóm ű vázlatos szíjáttételű hajtással

szíjáttételű, vagy tisztán dörzsáttételű, vagy vegyesen mindkét átté­

teli módot alkalmazzák. Ez utóbbi a leggyakoribb módszer.
A futómű legfontosabb alkotóelemei: két csévélő tengelycsonk,
amely a két szalagtekercset tartja és forgatja. Szalaghúzó tengely,
ami az egyenletes felvételi és lejátszási szalagsebességet biztosítja
a gumigörgővel hozzányomott szalag számára. Kiegészítő tartozékai
a számlálószerkezet, szíjtárcsák, hajtószíjak és gumiperemű dörzs-
kerekek, fékek.
A felvétel és lejátszás közbeni egyenletes szalagcsévélést csúszó­
betétes dörzstárcsa, ún. dörzskuplung biztosítja, ami a forgatónyoma­
tékot vagy közvetlenül a m otor tengelycsonkról vagy egy közvetítő­
kerékről kapja szíj- vagy dörzsáttétellel. Ez a közvetítőkerék eseten­
ként a lendkerék is lehet.
A kazettás magnók futóműve hasonló hajtási elvek alapján műkö­
dik; Itt is megtalálható az egymotoros, a kétmotoros és három moto­
ros hajtás, attól függően, hogy milyen szalagtovábbítási egyenletesség
elérése a cél.
Legszélesebb körben a Compact Cassette rendszerű futóműveket
használják, mivel ezek terjedtek el világszerte a legnagyobb számban.
A legegyszerűbb egymotoros futóművet számos mechanikai válto­
zatban gyártják. Ennél egységesen szíjáttétel hajtja a lendkereket.
A csévélő tengelycsonkok hajtása régebben (dörzsáttételű, újabban
pedig — a műanyag térhódítása folytán — fogaskerekes.
A mágneses hangrögzítő futóművének több követelményt is ki kell

259
elégítenie ahhoz, hogy a magnószalagot minden üzemmódban meg­
felelően továbbítsa. Ezek röviden összefoglalva a következők.
1. Mivel a szalagtekercs átmérője felvétel és lejátszás közben állan­
dóan változik, gondoskodni kell az egyenletes szalagfeszítésről, feszes
csévélés és egyenletes*szalagfutás mellett. A szalag egyenletes elhú­
zását a fejek előtt a lendkerék biztosítja, amelynek tengelycsonkja
húzza a szalagot, egy gumigörgő hozzányomásával.
A hajtómotor és a lendkerék egyenletes forgásán kívül igen fontos
a tengely sima és ütésmentes megmunkálása, m ert a legcsekélyebb
excentritás sebességingadozást okoz a felvételben vagy a lejátszás­
ban. A gumipalástú nyomógörgő felületének szintén simának, ütés­
mentesnek kell lennie és alapvető követelmény, hogy a görgő tenge­
lye és a szalaghúzó tengelycsonk párhuzamos legyen. Ha ez a köve­
telmény nem teljesül, forgás közben egy tengelyirányú erő is keletke­
zik, ami a szalag fel-, ill. lefelé csúszását és begyűrődését idézi elő.
2. A felvételi és lejátszási szalagtovábbításon kívül biztosítani kell
a szalag gyors előre— hátra csévélését is, a gyorsabb műsorkiválasztás
érdekében, legalább 1 8.. .25-szörös sebességgel a lejátszási sebesség­
hez képest.
3. A korszerű mágneses hangrögzítő iránti követelmény, hogy leg­
alább kettő vagy több felvételi és lejátszási sebességgel működjék.
Ennek biztosítására többféle megoldás is létezik. Amatőrcélú mag­
nókban általában dörzsáttételes vagy szíjáttételes sebességváltási
módszert alkalmaznak. Dörzsáttételű hajtás esetén a m otor tengely­
csonkjára erősített, vagy egy különálló, szíjjal hajtott lépcsőstárcsa

194. ábra
Vegyes, szíj- és d ö rzsá tté te lű , eg ym o to ro s fu tóm ű vázlata

260
195. ábra
E gym o to ro s C o m p a ct Cassette fu tóm ű vázlata

és a lendkerék között rugós szorítással egy igen finom felületű gumi-

peremű bolygókerék közvetíti a forgatónyomatékot (196. ábra).
Szíjáttételű hajtás esetén kétféle módszer alkalmazható a sebesség-
váltására. A z egyik, a régebbi módszer szerint a, lépcsős szíjtárcsa
a motor tengelycsonkján van felszerelve, a lendkerék oldalán pedig
egyetlen szíjhorony van kialakítva. Ez esetben a sebességváltás a mo­
to r tengelycsonkján elhelyezett szíjtárcsán megy végbe, a szíj átdo­
básával a kisebb horonyból a nagyobba, vagy fordítva. Ez a sebesség­
váltási mód általában két sebességi fokozatú magnónál alkalmazható,
mivel jelentős mértékű a hajtószíj megnyúlása.
A másik megoldás szerint a lendkerék oldalán is ugyanannyi szíj-
horonyt alakítanak ki, mint a m otor tengelycsonkján. így amikor
sebességváltás következik, a szíj mindkét oldalon új átmérőjű horony­
ba kerül, s minden sebességi fokozatnál azonos átmérőjű marad.
A z eddigieken kívül még kétféle sebességváltási mód ismert.
A z egyik a motor fordulatszám váltása elektronikus úton, a másik
pedig az összes lehetséges közül a legegyszerűbb: a szalaghúzó ten­
gelycsonkra egy kétszeres átmérőjű csőtengely erősíthető, s ezáltal
az eredetihez képest kétszeres sebességet kapunk.
4. A szalagtovábbítás megállításakor minden üzemmód után mind­

261
két orsózó tárcsának pillanatszerűen kell megállni a szalagfeszítés
egyenletessége érdekében. Ezt segítik elő a fékek.
Szalaghúzás közben (felvétel és lejátszás során) is szükséges bizo­
nyos mértékű fékezőerő a lecsévélődő szalag egyenletes feszítése ér­
dekében. Ezt azonban csúszó kuplungos megoldással biztosítja a leg­
több magnó; esetleg — a három motoros futóműveknél — a csévélő
motor ad ellenirányú fékező nyomatékot.
5. A futómű hajtásához hiszterézis szinkron m otort vagy hálózati
aszinkron m otort használnak a leggyakrabban. Egyes esetekben — a
korszerű mágneses hangrögzítőkben — egyenáramú, elektromos
áramkörökkel vezérelt motorokat is alkalmaznak.
Külön említést érdemel a telepes magnók futóműveiben alkalma­
zott motorfajta. A legfontosabb szempont ezekben a sebességinga­
dozás csökkentése. Ezt az egyszerűbb készülékeknél centrifugál-
szabályozós, kommutátoros motorral érik el, de igen gyakran kiegé­
szítik a motor áramkörét egy fordulatszám-stabilizáló áramkörrel is.
A nagyobb teljesítményű telepes magnókban elektrom os kommutá­
lású, kontaktusok nélküli forgórészes m otort használnak, nagytelje­
sítményű stabilizátorral.

196. ábra
Három sebességű fu tóm ű d örzsá tté te lű sebességváltójának vázlata

262
 Szciaghúzc
Gumigörgő tengely S e b e s s é g v á ltó

S z ijá td o b ő v illa

Lépcsős
hcrnyű Csapagy
lendkerék -M otor

197. ábra
Három sebességű fu tó m ű szíjáttételű sebességváltójának vázlata

• A szalagpálya és a fejegység

A futóműhöz kapcsolódó és azzal szerves mechanikai kapcsolatot

képező egység a szalagpálya és az azon található fejegység. A szalag­
pálya mechanikai alkatelemei szalagvezető babák, amelyek a szalag
merőleges felfekvését és vízszintes vezetését biztosítják a fejek előtt;
Elektromos alkatelemei a mágnesező fejek, amelyek lehetnek: tö rlő ­
fej, felvevőfej, lejátszófej, vagy kombináltfej. Rendeltetésükről, fel­
építésükről és használatukról részletes leírás találhatí az 1.1.3. sza­
kaszban.
A szalagpálya további fő alkateleme a szalaghúzó tengely és a gumi­
görgő, amelyek felvétel és lejátszás üzemmódban egymáshoz nyomva
továbbítják a közöttük levő szalagot.
A szalagpálya és a fejegység felépítése hasonló elvek szerint törté­
nik, mind az orsós, mind a kazettás magnókban. Mechanikai kivite­
lük azonban eltér egymástól. Amatőrcélú és H i— Fi orsós magnók­
ban általában alsó rögzítésű fejeket és szalagvezető elemeket alkal­
maznak. A szalagpálya kiegészítő tartozékai a szalagnyomó papu­
csok, amelyek felvétel és lejátszás üzemmódban a felvevőfejre és a le­
játszófejre nyomják a szalagot, a jobb felfekvés érdekében (198. ábra).
A Compact Cassette rendszerű magnókban a kazetta méretei nem
teszik lehetővé, hogy az orsós magnókéhoz hasonló fejegységet ala­
kítsanak ki. Kezdetben — és hosszú éveken keresztül — emiatt nem

263
198. ábra
H árom fejes szalagpálya orsós magnóban

is használtak mást, mint törlő- és kombinál tfej et ezekben a készülé­

kekben. A fejegységet és a szalagpálya alkotóelem eit egy fémlapra
szerelik fel a gumigörgő tartóhídjával együtt. Ez a fémlap együttesen
tolja előre a fajegység minden alkatelemét felvételre vagy lejátszásra
kapcsoláskor (199. ábra).
A z utóbbi évek során azonban számos megoldás született a Com ­
pact Cassette magnókban alkalmazható háromfejes fejegységek és
szalagpálya kialakításában. A legfontosabb négy változatot a 200. ábra
alapján mutatjuk be.
a) A szalagtovábbítás két húzótengellyel és két gumigörgővel
megy végbe, ezek lefoglalják a kazetta két szélső nagy ablakát. A kö­
zépső nagy ablakba kerül az egybeépített felvevőfej és lejátszófej,
a bal szélső kis ablakba pedig a törlőfej.
b) Itt szintén két húzótengely és gumigörgő továbbítja a szalagot.
A törlőfej a bal oldali gumigörgő m ellett íves vonal mentén illeszke­
dik a szalaghoz, a bal oldali nagyméretű ablakon keresztül. A középső
nagyméretű ablakon keresztül a kombináltfej, a bal oldali és a középső

199. ábra
Kétfejes szalagpálya C o m p a ct Cassette rendszerű magnóban

264
 L ejá ts zó ié i FelvevöfeJ
S zalagvezető \ / Törtofej
Gumigörgő
Gumigörgő
s za la g v e ze to

S zalagvezeto S zalag v eze tő

görgő Szolaghúzó tengely görgő
a)
Lejátszófej Felvevofej
Gumigb’rgí.

Szalaghüzó tengely ^ g ö rg ö ^ 0

b)

Lejátszófe] Felvevöfe]
G um igörgő \ / ^Torlöfe]
S zalagvezeto
görgő

'Szalagbíizó tengelg S za la g v e zeto

görgő
«)

M onitorfej K om bináltfej
Gumigörgő Töriőfej
Szqlagvezeto
S zalagvezeto görgő
görgő

d)
200. ábra
C o m p a ct Cassette ren d szerű m agnók háromfejes szalagpálya-rendszereinek^vázlata

nagy ablak közötti kis ablakon pedig a felvevőfej nyomódik a szalag­

hoz felvétel és lejátszás üzemmódban.
c) Egytengelyes, egygumigörgős futómöveknél használt megoldás,
ahol a törlőfej a bal oldali és a középső nagyméretű ablakok közötti
kis ablakocskába illeszkedik be, s a középső nagyméretű ablakba az
egy burába épített felvevőfej és lejátszófej. Itt a bal oldali nagyméretű
ablak nincs kihasználva.

265
 d) A negyedik megoldás szerint hagyományos méretű és kivitelű
törlőfejet és kombináltfejet használnak, s egy külön ellenőrzési célra
készített „m on itor” fejet építenek be, ami a jobb oldali és a középső
nagyméretű abakok közötti kis ablakba illeszkedik. Ez azonban csak
a felvételi szalagra rögzített műsor ellenőrzést hivatott szolgálni,
mert lejátszás üzemmódban a kombináltfej m űködik lejátszófejként.

• A z erősítőrendszer

A mágneses hangrögzítő üzemeltetéséhez több áramköri egység

együttes és váltott működésére van szükség ahhoz, hogy a felvétel és
a lejátszás megvalósítható legyen. A legfontosabb erősítőrendszerbeli
egységek a következők.
a) Felvevőerősítő, ami a bemenetre adott hangfrekvenciás feszült­
séget felerősíti és előállítja a felvevőfej táplálásához szükséges hang­
áramot (201. ábra).
b) Kivezérlésmérő fokozat és műszer, ami a felvevőerősítő beme­
netére adott hangfrekvenciás jellel arányos, műszerrel mérhető
egyenáramot állít elő. Célja a túlvezérlés megakadályozása, az opti­
mális kivezérlési szint beállítása.
c) T örlő és előmágnesező oszcillátor, ami a magnószalag törléséhez
szükséges törlőáram ot és a felvevőfej számára szükséges nagyfrekven­
ciás előmágnesező áramot állítja elő.
d) Lejátszóerősítő, ami a lejátszófejben indukálódott feszültséget
felerősíti, elvégzi a szükséges korrekciót és hangfrekvenciás jelfe­
szültséget ad a végerősítő vezérléséhez (202. ábra).

M ik ro fo n Felvevofej

201. ábra
A felv evő erősítő felé pítésén e k a töm bvázlata

Lejátszófej L e já ts z ó e rö s itö Hangszóró

202. ábra
A lejátszóerősítő felépítésének a tömbvázlata

266
 Lejátszó erősítő VegerositB Jo b b
KivezérlésmérS
(jobb) Hangero-( (jobb) hangszóró
szabályozó
<

Jobb csatorna r í Felvevofej (jobb)

bemenet
}----- E >
Lejátszófej (jobb)
-EE>
1 -4 s á v
Felvevő erősítők
E>Törlőfejek
O szcillátor
*>
Felvevofej (bal)
< E>
B al csatorna Lejatszófej (bal)
bemenet
sz
Hangerő-
^ szabályozó
S Z Q D O iy
<
Lejátszó erősítő j f t Végerősítő Bal t
KivezérlésmérS
(b al) (bal) hangszóró
203. ábra Párhuzamos működésű erősítőrendszer felépítési és működési tömbvázlata

ej Végerősítő, ami a hangfrekvenciás teljesítm ényt állítja elő leját­

száskor, a hangszóró meghajtására.
A z erősítőrendszer két legfontosabb egységét, a felvevőerősítőt és
a lejátszóerősítőt már ism ertettük az 1.2.4. szakaszban, így erre most
nem térünk ki ismét.
Szükséges azonban megismernünk a magnók erősítőrendszerének
két legfontosabb változatát, az ún. párhuzamos működésű erősítő­
rendszert és a kombinált erősítőrendszert.
A 203. ábrán látható párhuzamos működésű erősítőrendszer fel­
építésének lényege a háromfejes fejegységből adódik. Mivel a fej-
egység különálló felvevőfejet és lejátszófejet tartalmaz, lehetőség
van arra, hogy felvétel idején a felvevőerősítővel párhuzamosan a le­
játszóerősítő és természetesen a végerősítő is működjék. Ez lehe­
tővé teszi, hogy a szalagra rögzített műsort azonnal visszahallgassuk
a lejátszófej— lejátszóerősítő— végerősítő láncon keresztül, hang­
szóróval vagy fejhallgatóval. Ebben az erősítőrendszerben minden
fokozat önálló funkciót lát el. A felvétel közbeni lehallgatást pedig
ún. „m onitor üzemmódnak” nevezik.

267
 Kivezérlésmérő U jifs z ó erősítő Feszültségkimenet (jobb)

£
(jobb) 1_______ r -
Végerősítő Hangszóró
<
< Jobb

Jobb csatorna ^Lejátszás M s -v

bemenet
> -
Felvétel Kombinált fej
(jobb) Elomágnesezés

Töriöfejek

(bpl) Elcmcgr.esezés

Kombinált fej
Bal csctorna
bemenef
Lejátszás 2-6 scv
V
Vécercsitc Hangszóró
✓
-------- 1 | Bdl
<
Kivezérlésmérő -CFeszültségkim enet (bal)
Lejátszó erősítő
(cc!)
204. ábra
Kombinált működésű erősítőrendszer felépítési és működési tömbvázlata

A 204. ábrán látható kombinált működésű erősítőrendszer kombi-

náltfejes fejegységhez kapcsolódik. Ennél a felvételi és lejátszási
funkciót egyetlen kombinált erősítő végzi, ami korrekciós lánc és
kimenet/bemenet átkapcsolással felvételkor felvevőerősítőként, le­
játszáskor lejátszóerősítőként működik. A z ilyen erősítőrendszerű
magnóban felvételi üzemmódban csupán ún. „együtthallgatási” lehe­
tőség van, ami azt jelenti, hogy a felvevőerősítő bemenetére adott
hangfrekvenciás jel eljut a végerősítőre is és a felvétellel egyidejűleg
a végerősítőn keresztül is hallhatjuk a rögzítendő műsort. A zt azon­
ban, hogy milyen lesz a szalagról lejátszott műsor minősége, csak
a felvétel befejezése után, a kombinált erősítő lejátszására kapcsolá­
sakor — és a szalag visszacsévélése után hallgathatjuk meg.

• A vezérlő e lek tro n ika

A z egyszerű felépítésű közhasználatú mágneses hangrögzítőben nem

alkalmaznak vezérlő automatát. A mechanikai és elektromos üzem­
módokat mechanikai áttételű kapcsolókkal és rugóérintkezős, vagy
csúszóérintkezős elektrom os kapcsolókkal állíthatjuk be.

268
 A H i— Fi minőségű orsós és kazettás magnókban azonban elterjed-
ten használják a korszerű félvezetős áramkörű, diszkrét vagy integ­
rált alkatelemekkel felépített elektronikai rendszereket. Legelter­
jedtebben a mikroszámítógépes vezérlést alkalmazzák, valamint a zaj­
mentes kapcsolódiódákat és m ultivibrátoros jelfogókat.
Rendeltetés szerint az alábbi funkciókat látják el a vezérlő elektro­
nikus áramkörök:
• Motorfordulatszám-váltás elektromos átkapcsolással
• Mechanikai üzemmódok be-, ill. kikapcsolása, mágneses húzó­
relé vezérlésével
• Elektromos üzemmódok be- és kikapcsolása kézi (nyomógombos
vezérléssel vagy elektronikus (órás) programozással
• Távirányítás mind a mechanikai, mind az elektromos üzem­
módokban
• Többnapos műsorfelvételi és lejátszási programozás, szakaszos
vagy folyamatos üzemeltetésre, kvarcórával és mikroszámítógéppel
A z elektromos vezérlőáram körök legfőbb előnye a zavarmentes
üzemmód, az egymással ellentétes kapcsolások kiküszöbölése a vezér­
lőjel kioltásával és a programozhatóság, mechanikai elemek kizárása
mellett.

• A tápegység

A mágneses hangrögzítők tápfeszültségellátása telepről és hálózati

feszültségről lehetséges. Mindkét táplálás esetén megfelelő feszült­
ségátalakító és stabilizáló áramkörrel is ellátott tápegység szükséges
ahhoz, hogy készülékünk működése minden üzemmódban megbíz­
ható legyen. A z előállított tápfeszültség minőségétől nagymértékben
függ az erősítőrendszer működése és a hangátalakítás minősége.
A tápegység kis mérete és célszerű elhelyezése a mágneses hang­
rögzítő áramkörei között, a mágneses és elektrom os zavarjelek csök­
kentésének egyik alapvető feltétele. Nem közömbös ugyanis, hogy
a viszonylag kisméretű dobozba épített magnetofonban milyen hatás­
sal van a fejegységre, az erősítő érzékeny pontjaira és a szalagra a há­
lózati egység és főként a transzformátor zavaró mágneses tere. A jó
hatásfok és a kis szórt mágneses tér biztosítására a korszerű magnók
tápegységébe nem lemezeit magú, hanem tekercselt vasmagú, ún.
„to ro id ” transzform átort építenek be, prim er— szekunder teker­
cseléssel, ami galvanikusan elválasztja a készüléket a hálózattól.
A nagyobb teljesítményű sztereo Hi— Fi magnók áramkörei számá­
ra stabilizált tápfeszültség szükséges. Ilyen készülékek tápegységét
két-három tranzisztoros stabilizátorral egészítik ki.

269
205. ábra
Stabilizált tápfeszültséget szolgáltató magnó-tápegység kapcsolási vázlata

A 205. ábrán bemutatott stabilizált tápfeszültséget is szolgáltató

magnó-tápegység a következő fokozatokat látja el külön-külön táp-
egyenfeszültséggel:
— a felvevő-, és lejátszóerősítőt,
— a törlő és előmágnesező oszcillátort,
— a végerősítőt,
— a kivezérlésmérő áramkörét.
A z egyszerűbb felépítésű és a kisfogyasztású erősítőrendszereket
egyenirányított és jól szűrt, de stabilizálatlan tápfeszültséggel lát­
ják el.

2.3.4.
Mágneses hangrögzítőfajták

A z amatőr hangtechnikában — mint már em lítettük — H i— Fi célú

és közhasználati célú mágneses hangrögzítőket alkalmazunk. Ezek
azonban olyan bőséges típusválasztékban állnak rendelkezésre, e két
fajtán belüli széles minőségi skálán, hogy áttekintésük csak további
csoportosítás alapján lehetséges.

• Közhasználatú orsós m agnók

Míg régebben számos telepes üzemű közhasználatra szánt orsós mag­

nót is gyártottak, ma már csupán hálózati üzemre alkalmas készülé­
keket hoznak forgalomba ebben a kategóriában. Két leggyakoribb
változatuk, mono és sztereo kivitelű. A mono készülékek ritkábban
félsávos, gyakrabban negyedsávos felvételi és lejátszási lehetőséggel

270
rendelkeznek. A sztereo készülékek ebben a kategóriában kizárólag
kétszer negyedsávos sztereo felvételt és lejátszást tesznek lehetővé.
A z elsőként bemutatott mintakészülék e kategóriában SABA
gyártmányú, T G — 440 automatic típusjelzéssel (206. ábra). 9,53
cm/s felvételi és lejátszási szalagsebességgel működik, negyedsávos
mono felvételre és lejátszásra alkalmas, végerősítővel egybeépített
hangrögzítő. A mechanikai és elektromos üzemmódokat nyomógom­
bos mechanikai áttételű kapcsolókkal állíthatjuk be. A készülék
kezelőszervei egyszerű működést tételeznek fel, könnyen áttekint­
hetők, logikus elrendezésűek. A fő üzemmód kapcsolókon kívül sáv­
választót, automatikus és kézi kivezérlésszabályozó átkapcsolót, egy
Depréz-műszert, valamint hangerő- és hangszínszabályozó poten-
ciom étert tartalmaz. A hangszínszabályozó felvételi üzemmódban ki­
vezérlési szintszabályozóként működik.
A készülék tö rlő és kombináltfejet tartalmaz, amely egy kombinált
erősítőrendszerhez kapcsolódik. A beépített mono végerősítő fel­
vétel és lejátszás üzemmódban egyránt működik, így megvalósítható
vele a felvételi együtthalIgatás.
A 207. ábrán bemutatott mintakészülékünk U H E R gyártmányú.
A z SG— 520 típusjelű „V A R IO C O R D ” készülék sokoldalúan hasz­
nálható amatőrcélú berendezés. Futóművét váltakozóáramú hiszteré-
zis szinkronm otor hajtja dörzsáttétellel. A szalagtovábbítás felvétel
és lejátszás üzemmódban háromféle sebességgel lehetséges (4,76
cm/s, 9,53 cm/s, 19,05 cm/s). Különlegessége, hogy fejegysége két
csavar kioldása után kivehető és a 2 x negyedsávos fejegység helyére
2 xfélsávos sztereo fejegység helyezhető. Mindkét fejegység kétcsa­
tornás sztereo felvételre és lejátszásra alkalmas, törlő- és kombinált­
fejet tartalmaz.
Kivezérlésméro
Kézi kivezérlés
y —"Automfllikus
M A Á kivezérlés

Felvételi szín i-
szabályozó
Lejátszási hang-
erőszabályozo
- S z á m lá ló

— Sávválasztó
Hálózati kapcsoló-
Gyors v is s z a ----- — Felvétel
Gyors e lő r e ------ — Lejátszás
- Á llj
Pillanat-állj

206. ábra
A S A B A gyártmányú TG-440 automatic típusjelű mono magnó kezelőszervei

271
 Kivezérlésméi

Felvételi szintsza-
balyozo (2.csatornc Szám láló
Felvételi szintsza-
bályozo (l.csatorna Sebességváltó

Mikrofon be/ki
FÖ üzemmódkapcsoló

Hangsz nszabályozi Sávválasztó

Hangeröszabólyozá Felvételkapcsoló
207. ábra
U H E R gyártmányú SG 520 típusjelű sztereo magnó kezelőszervei

Kezelőszervei csak a legfontosabb üzemmódok beállítását teszik

lehetővé. Semmilyen kényelmi szolgáltatást nem tartalmaz. Egy ki­
egészítő adapter csatlakoztatásával azonban lehetőség van diavetítő
vagy mozgófilmvetítő szinkronizálására.

• H i- F i orsós m agnók

A H i— Fi minőségű mágneses hangrögzítők között is széles minőségi

határok között fordulnak elő az egyes típusok. A z előzőekben már
ismertetett DIN 45 500 H i— Fi szabvány előírásait egyes készülékek
épp hogy teljesítik, mások pedig lényegesen túlszárnyalják. Egy
közös vonása azonban minden H i— Fi magnónak, hogy sztereo hang-
felvételre és lejátszásra alkalmas.
A H i— Fi magnók általános szolgáltatásai a következők:
• Pillanat— állj üzemmód
• Szalagvégkapcsoló automata
• dB-skálás Depréz-műszer kivezérlés jelzésére
• Felvételi együtthalIgatás
• Háromfejes rendszereknél m onitor üzemmód
• Hangkeverési lehetőség
Speciális szolgáltatások:
• Mikroszámítógépes programozhatóság
• Diafilm vetítő vagy mozgófilmvetítő szinkronizálása
• Visszahangosítás (háromfejes magnóval)
• Playback és multiplayback felvétel

272
 Példaként először egy egyszerű felépítésű, ugyanakkor a H i - F i
minőségi követelményeknek megfelelő készüléket mutatunk be
(208. ábra). A Telefunken gyártmányú M 2000 H i— Fi típusjelű mag­
nó 2 x negyedsávos sztereo felvételre és lejátszásra alkalmas,
19,05 cm/s, 9,53 cm/s és 4,76 cm/s szalagsebességen. Beépített vég­
erősítője nincs, ún. tape-deck készülék. Futóművét egy váltakozó­
áramú aszinkronmotor hajtja, kettős szíjáttétellel. A sebességváltás
a lendkeréken és a szíjtárcsán való szíjátdobással történik.
Hangfrekvenciás bemenetei közül két sztereo csatorna keverhető
egymással. Fejegysége egy törlőfejet és egy kombináltfejet tartal­
maz. A felvételi kivezérlés két nagy méretű Depréz-műszeren
ellenőrizhető és kézzel szabályozható. Üzem mód kapcsolói nyomó­
gombok, amelyek egy mágnesrelérendszert működtetnek, s ez a
relé végzi a mechanikai és elektromos üzemmódok kapcsolását.
A nagyteljesítményű, félprofesszionális H i— Fi magnó felépítésére
jellemző példa a Teac cég egyik fél professziónál is készüléke (209.
ábra). Ez a magnó 2 x félsávos sztereo felvételre és lejátszásra al­
kalmas, 38,1 cm/s, 19,05 cm/s és 9,53 cm/s sebességen. Három­
motoros futóműve a H i— Fi magnók között is szokatlanul kis se­
bességingadozást eredményez. Egyes üzemmódkapcsolói m ultivib­
rátorokkal vezérelt kapcsoló elektronikát működtetnek, amely tel­
jesen zajmentesen kapcsolja a készülék erősítőrendszerét és futó­
művét.
A két sztereo csatorna számára különválasztott felvevő- és leját­
szóerősítő rendszer van beépítve, két nagyméretű Depréz-műszerrel

Sebességváltó—
Kivezérlésm érök

Á llj Hálózati kapcsoló

Felvétel
Szám láló
Gyors e Pillanat-állj
Gyars előre, le­ Felvételi szintszat alyozo
játszás közben (Rádió/lemezjátszó)

Lejátszás Fejhallgató-kimenet
szintszabályozója
Gyors vissza
Trükk Felvételi szintszabályozó
(Mikrofon bal/jobb)
Mikrofon bemenet II.
M ikrofon bemenet I-
Fejhallgatá kim enet
208. ábra
A Telefunken cég M 2000 H i— Fi típusjelű készülékének kezelőszervei

273
 S e b e ssé g v á ltó s z a la g fe s z itö

S z a la g fe s z itö - és
végkapcsoló
P illa n a t- á llj
Lejátszás
G y o rs v is s z a
S z á m lá ló
G y o rs e lő re Á llj

K o rre k c ió -k a p c s o ló H áló za ti kap csoló

M ik ro fo n fe lvé te li szin t K iv e z é r lé s m é r ö
V on al fe lv é te li s z in t Fejhallgató kim en et
B e m e n e ti v á la s z tó
K im e n e ti s z in t
kapcsoló
K o rre k c ió -k a p c s o ló H áló zati kap csoló

M ik ro fo n fe lv é te li sz in t­ K iv e z é rlé s m é rö

v o n a l fe lvé te li s z in t F e jh a llg a tó -k im e n e t

K im e n e ti s z in t B e m e n e ti v á la s z t ó
k a p cso ló
209. ábra
Teac gyártmányú fél professziónál is Hi-Fi sztereo magnó kezelőszervei

ellátva. Mivel a készülék fejegysége különálló felvevőfejet és le­

játszófejet tartalmaz, így felvételkor megvalósítható a szalaglehall­
gatás (monitor üzemmód). E készülékben trükkfelvételi lehetőségek
és különleges szolgáltatások nincsenek. A szalagsebesség váltása
a főmotor fordulatszámváltásával végezhető.

• Com pact Cassette rendszerű magnók

A világszerte széles körben elterjedt Compact Cassette magnó­

rendszer a kis méretű kazettás magnók számos új fajtáját vezette be
a hangtechnikába és az amatőrök köztudatába. E könyv terjedelme
nem teszi lehetővé ezek részletes ismertetését, hiszen arra egy
egész kötet lenne szükséges (I. Csabai: Kazettás magnók, Műszaki
Könyvkiadó, 1977). A következőkben csupán vázlatosan foglaljuk
össze az e csoportba tartozó magnófajták legfontosabb ismérveit,
egy-egy jellegzetes típussal szemléltetve a leírtakat.

274
Lejátszómagnók
Kis méretű, hordozható készülékek, amelyek általában csak telepről
üzemeltethetők (210. ábra). Műsoros kazetták lejátszására használ­
hatók. Szalagtovábbító futóművüket egy kis méretű kollektoros
egyenáramú m otor hajtja szíjáttétellel. Felvétel-készítésre nem
alkalmasak; törlőfejet és felvevőerősítőt, ill. oszcillátort nem tar­
talmaznak. Kimeneti teljesítményük 2 0 0 ...6 0 0 mW. Csak mono
hangközlésre használhatók.

210. ábra
Philips lejátszómagnó kezelőszervei

275
Gépkocsiba építhető lejátszómagnók
Műszerfalba beszerelhető, akkum ulátorról üzemeltethető kazettás
magnók, viszonylag nagy teljesítményű végerősítővel. Mechanikai
szempontból két főfajtájuk van, a kézi kapcsolású és az automata
kapcsolású készülékek.*
A kézi kapcsolású gépkocsi-magnót üzem mód kapcsol óval helyez­
hetjük üzembe, az egyéb hordozható készülékekhez hasonlóan.
Ezzel szemben az automatikus kapcsolású magnóba csak be kell
tolni a kazettát a kazettafészekbe, és automatikusan elkezdődik
a lejátszás. A szalagtekercs végén a készülék önmagától kikapcsol.
A kézi kapcsolókkal működő készülék a lejátszási üzemmódon
kívül alkalmas gyors előre-hátra csévélésre is, az automatikus
azonban a lejátszáson kívül csak gyors előrecsévélésre alkalmas
mechanikával rendelkezik.
Mindkét készüíékfajtában egyetlen kis méretű elektrom otor hajtja
szíjáttétellel a futóművet.

KazeHafészek
Gyors előre szabályozó

Bal hangszóró Jobb hangszóró

211. ábra
Schaub-Lorenz gyártmányú automatikus gépkocsi-magnó kezelőszervei

Hordozható felvevő— lejátszó magnók

A Compact Cassette rendszeren kívül közös jellemzőjük, hogy
közepes hangminőség m ellett felvételre és lejátszásra egyaránt
használhatók. Telepről és hálózati feszültségről egyaránt üzemeltet­
hetők. Mono felvételre alkalmasak. A korszerűbb típusokba kis
méretű elektretm ikrofont építenek be, amely beszéd sáv-rögzítést
tesz lehetővé. Általában egy kis és egy nagy szintű hangfrekven­
ciás bemenettel rendelkeznek. Egyes típusokba kis méretű Depréz-
műszert építenek be, s ennek ellenőrzése mellett kézzel szabá­
lyozható a felvételi kivezérlés. Más típusokban a felvételi kivezér­
lést automatikus szintszabályozó állítja be optimális szintre.

276
212. ábra
Schaub-Lorenz gyártmányú hordozható felvevő-lejátszó magnó

Futóművűket egy db egyenáramú m otor hajtja szíjáttétellel, amely­

nek fordulatszámát tranzisztoros stabilizáló áramkörrel tartják
állandó szinten. E készülékfajta telepfeszültsége 6, 7,5 és 9 V.
Hangfrekvenciás kimeneti teljesítményük 0,5.. .2 W közötti.
Asztali felvevő— lejátszó magnók
Általában hálózati üzemű, nem hordozható kivitelű, mono vagy
sztereo felvételre és lejátszásra alkalmas készülékek. Minőségi jel­
lem zőik közepesek, H i— Fi minőség elérésére nem alkalmasak.

213. ábra
Asztali felvevő-lejátszó
magnó

277
Hangfrekvenciás jellem zőik a hordozható magnókénál jobbak, a
H i— Fi magnókénál gyengébbek. E készülékekkel bármely műsor­
forrásból készíthető hangfelvétel. Beépített végerősítőik 2 .. .5 W
kimeneti teljesítményt szolgáltatnak, amivel külső hangdoboz hajt­
ható meg. Szalagtovábbító futóművűket egy db m otor hajtja.
H i— Fi kazettás magnók
A jelenleg gyártott korszerű készülékek szinte kizárólag hálózati
üzemre alkalmasak. Ez alól főként a riportcélokat szolgáló telepes
kazettás magnók kivételek, amik telepes és hálózati üzemre egy­
aránt használhatók, de ugyanakkor H i— Fi minőséggel üzemelnek.
A kis szalagsebesség-ingadozást vagy többm otoros futóművel, vagy
egyetlen, nagy nyomatékú fordulatszám-vezérelt egyenáramú m otor­
ral biztosítják. A beépített erősítőrendszer a készülékek egy ré­
szében végerősítővel együtt készül, a gyakoribb azonban atape-deck
rendszerű H i— Fi magnó. Ma már csak sztereo hangfelvételre és
lejátszásra alkalmas H i— Fi kazettás magnókat gyártanak. A z erő­
sítőrendszer többletszolgáltatásai révén hasonló minőséget nyújt,
mint az orsós készülékeké. A beépített zajcsökkentő rendszerekkel
pedig a kis sebességből adódó zajszint hatásosan csökkenthető.

214. ábra
Hi-Fi kazettás magnó

Hordozható rádió— magnók

Mono vagy sztereo kivitelben készülő, műsorvevő rádiókészü­
lékkel egybeépített, felvételre és lejátszásra egyaránt alkalmas
készülékek. A korszerű típusokba elektretm ikrofont is beépíte­
nek. így mind a mikrofonfelvételt, mind a rádióműsor rögzítését,
külső műsorforrás csatlakoztatása nélkül végezhetjük.
Telepes és hálózati üzemre egyaránt alkalmasak. Futóművük egy­
motoros, tranzisztoros fordulatszám-szabályozóval vezérelve. Minő­
ségi jellemzőik közepesek, a sztereo rádió-magnóké jók. A H i— Fi

278
215. ábra
o) Mono rádió-magno
b) Sztereo rádió-magno
179
hangfelvételi minőséget csupán egy-két különleges típus éri el, a
sztereo készülékek között. Hangfrekvenciás kimeneti teljesítmé­
nyük 2 .. .5 W , ill. a sztereo típusoknál 2 x 5 . . .8 W .
Általános jellemzők
A korszerű Compact Cassette rendszerű magnókat sokoldalú szol­
gáltatás jellemzi. A z egyszerűbb felépítésű típusokba pillanat— állj
kapcsolót és számlálószerkezetet, esetleg automatikus végálláskap­
csolót szerelnek. A közepes teljesítményű és hangminőségű készü­
lékek felvevő erősítőrendszerét automatikus felvételi szintszabá­
lyozóval is ellátják. A króm dioxldos és a kombinált jelhordozójú,
ún. „ferrokróm ” szalagok használatát előmágnesezés és korrekció
átkapcsolásával teszik lehetővé.
A jobb minőségű készülékekbe hosszú élettartamú fejeket, ko­
pásálló mechanikát és zajcsökkentő erősítőrendszert is beépítenek.

• Cartridge rendszerű m agnók

A Cartridge kazettához kialakított magnók mechanikai rendszere

sokkal egyszerűbb, mint akár az orsós magnóké, alár a Compact
Cassette rendszerű magnóké. E mechanikai egyszerűség a kazetta
működési és felépítési elvéből ered és ennek korlátait viseli magán.

H úzó te ng ely

S z a la g -
te k e rc s

K a z e tta

M otor / Toriöfej A rr e tá ló rugó

Kom bináltfej
216. ábra
Cartridge rendszerű magnó futóműve

280
217. ábra
Cartridge rendszerű hálózati tape-deck

A kazettában futó végtelenített szalagtekercs csak a felvételi és

lejátszási szalagsebességgel továbbítható. Emellett gyorsított előre-
csévélés lehetséges, max. 5-szörös sebességgel a felvételi és leját­
szási sebességhez képest. A kazetta felépítéséből eredően jelentősen
egyszerűbb a futómű is bármely más készülékfajtánál. Nincs
szükség csévélő tengelycsonkokra, ill. ezek szíj- vagy dörzsáttételű
hajtására. A kazettában futó szalag érintkezési rendszere a magnó
mechanikai elemeivel és fejegységével rendkívül egyszerű.
A kazettában levő mechanikai forgóelemek közül mindössze a
gumigörgőnek kell érintkeznie a magnó szalagtovábbító tengelyével.
Emellett a szalag két kazettaablakon keresztül érintkezik a fejegy­
séggel.
A Cartridge-hoz alkalmas magnó futóműve csupán egy motorból
és egy lendkerékből áll, amelynek tengelye a szalagtovábbító ten­
gely. A beépített elektrom otor egyenáramú táplálást kap, regulá-
toros vagy tranzisztoros fordulatszám-szabályozóval vezérelve. Ten­
gelycsonkján egyetlen szíjtárcsa van, ami ékszíj vagy lapszíj átté­
tellel hajtja a lendkereket. A z áttételi viszonyok, a fordulatszám-
és a szalagtovábbító tengely átmérőjéből eredően adódik e magnó­
fajta nemzetközileg egységes és egyetlen 9,53 cm/s szalagsebessége.
A magnó üzem behelyezéséhez ill. különböző üzemmódjainak be­
kapcsolásához minimális kezelőszerv szükséges, amelyek a követ­
kező üzemmódokat kapcsolják: felvétel, lejátszás, állj, gyorsított
előrecsévélés.
A Cartridge rendszerű magnók között igen kevés fajta van
Leggyakoribbak a következők:
• Gépkocsiba építhető lejátszómagnók
• Végerősítő nélküli tape-deck (hálózati, sztereo)
• Végerősítővel egybeépített (hálózati sztereo vagy kvadro)

281
 • Rádiókészülékkel egybeépített.
A 217. ábrán egy jellegzetes felépítésű, tape-deck rendszerű C a r­
tridge kazettás magnót mutatunk be.

2.3.1.
Kezelés és karbantartás

A mágneses hangrögzítők kezelése szélesebb körű szakismeretet

kíván üzembentartójától, mint a lemezjátszó, vagy a rádiókészülék.
Ennek legegyszerűbb magyarázata a bonyolultabb felépítésű és ké­
nyes működésű mechanika és a felvételi, ill. lejátszási minőséget
jobban befolyásoló erősítő rendszer.
Természetesen, a jó mágneses hangrögzítő adottságai és minő­
ségi jellemzői szerint működik, ha úgymond „rendeltetésszerűen”
használjuk. Mégis szükséges néhány általános alapelvet leírni azzal
kapcsolatban, hogy miként üzemeltessük a korszerű, ám bonyolult
kapcsolórendszerénél fogva kom plikált mágneses hangrögzítőnket.
1. Használatbavétel és üzem behelyezés előtt gondosan olvassuk
át a használati utasítást és a készülék ismertetését. Jól jegyezzük
meg minden kezelőszerv funkcióját és a leírtakat azonosítsuk a ké­
szüléket szemlélve, eredetiben.
2. Üzembehelyezés és működtetés céljából egyszerre csak egy
üzemmódra kapcsoljuk a készüléket. Minden üzem mód kapcsolót
csak elmozdíthatósága szerinti irányba kapcsoljuk. Felesleges eről­
tetéssel, kapcsolási helyzeteivel ellentétes irányba egyik kapcsolót
sem erőltessük.
3. A z általános kezelőszerveken kívül behatóan ismerjük meg a spe­
ciális kezelőszervek rendeltetését és hatását a felvételben, ill. leját­
szásban. A leggyakrabban alkalmazott speciális kezelőszervek rendel­
tetése a következő:

a) Visszhangosító. A háromfejes magnók felvételi szolgáltatása.

A rendszerint E C H O felirattal jelzett kapcsoló bekapcsolásával a fel­
vétel idején visszacsatolást állítunk be a lejátszófejről a felvevőfejre,
s a szintszabályozóval fokozható, ill. csökkenthető a visszhangosító
hatás.
b) Playback. A negyedsávos fejegységű magnók felvételi üzem­
módjában egyszeri rájátszást biztosít, egy — a másik sávba már
rögzített — műsorral szinkronban.
c) Multi playback. A negyedsávos fejegységű mono vagy sztereo
magnókban többszörös keveréses egymásra-felvett rájátszást bizto­
sító eljárás.

282
 d) D N L (Dynamic Nőise Limiter). Dinamikus zajcsökkentő áram­
kör, amelynek bekapcsolása után a lejátszott műsorban főként a
8 .. .10 kHz feletti zajok és a sistergő szalagzaj csökkenthető. Csak
a lejátszásban hatásos, a felvevőerősftőbe be sem lehet iktatni.
Ugyanakkor bármely régebbi felvétel zajszintját hatásosan csökkenti.
e) Dolby áramkör. Felvétel-kompatibilis zajcsökkentő áramkör.
Azokban a magnókban, ahová ez be van építve, tetszés szerint
be-, ill. kikapcsolható. A D O L B Y O N kapcsolóállásnál a zajcsök­
kentő áramkör be van kapcsolva, s mind a felvételben, mind a
lejátszásban érezteti zajcsökkentő hatását. A D O L B Y O U T kapcso­
lóállásnál a zajcsökkentő áramkör sem felvételben sem lejátszásnál
nem funkcionál. Működése csak olyan műsor lejátszásakor hatásos,
amit Dolbyval vettek fel.
f) Memory. Általában programozó áram körrel is vezérelhető, ill.
be-/ki kapcsol ható magnetofon automata kapcsolója. Egyszerű prog­
ramozás: a felvétel vagy a lejátszás végén a magnó kikapcsol, esetleg
a számlálómű kijelölt állásánál bekapcsol. Kom binált programozás:
mikroszámítógépes (mikroprocesszoros) elektronikus vezérlőrend­
szer beállítása, esetleg több napi, váltott üzemű programra.
g) REC CA LIB R A T IO N . A nagy teljesítményű H i— Fi magnók
felvétel készítése előtt optimálisra beállíthatók egy-egy szalagtípus­
hoz. E kapcsoló benyomásakor — egy beépített oszcillátorral ger­
jesztett mérőjel előállításával és rögzítésével — a műszeren ellen­
őrizve beállíthatjuk a kívánt hangáramot, az e célra kivezetett
potenciométer forgatásával.
h) M onitor kapcsoló. Háromfejes magnók üzemmódja a felvételi
minőségellenőrzés szalagról lejátszott jel hallgatásával.
Mind az orsós, mind a kazettás mágneses hangrögzítők üzemel­
tetés közbeni karbantartása elsősorban a rendszeres szalagpálya­
tisztításból áll, valamint hosszabb-rövidebb időközönkénti futómű
ellenőrzésből. A z elektrom os áramkörök és erősítőrendszerek —
hacsak nem keletkezik valamilyen kontakthiba, vagy konkrét meg­
hibásodás — nem igényelnek karbantartást.
A szalagpálya tisztítását a szalagvezető elemek és a fejek porta­
lanításával kezdjük. Ha a felrakódott szennyezék egyszerű letör­
léssel nem távolítható el, oldószert kell használni. E célra speciális
szalagpálya tisztító spray-ket hoznak forgalomba, de ennek hiányá­
ban tökéletesen megfelel az alkohol 75%-nál nem hígabb változata
is. A szennyezékek száraz vagy nedves letörlésére szálmentes
puha flanel! ruhadarabot használjunk, műanyag vagy rézcsipeszre
tekerve. Óvakodjunk a lágyvas szerszámok használatától, amelyek
felmágnesezettek lehetnek, s a szalagpálya'elemeitől kezdve a fe­
jekig mindent felmágnesezhetnek.

283
 A tartós felmágneseződés, minden óvintézkedésünk ellenére is
bekövetkezik a fejeknél, a tartós használat során. Ez azonban a
különböző anyagú fejmagoktól függ. A z egyszerű lágy permalloy­
ból készült felvevő-, lejátszó- és kombináltfejek felmágneseződése
viszonylag lassan megy végbe a lágy mágneses anyag tulajdonságai
miatt. Ugyanakkor az egyszerű felépítésű magnók fejegysége min­
den üzemmódon kívül is rákapcsolódik az erősítőkre, s nyugalmi
alapjáratban is áram járja át. Egy-egy hálózatiJkikapcsolás során
impulzusszerü áramlökés halad át a fejek tekercsein, s ez az im­
pulzusáram egyúttal öndemagnetizálást is okoz, tehát az esetleg
keletkező tartós felmágneseződést megszünteti. A z ennek ellenére
bekövetkező felmágneseződés pedig oly hosszú idő után jelent­
kezik, hogy akkorra már ki is lehet cserélni a fejet, mert elkopott
és használhatatlanná vált.
Ugyanakkor vannak olyan magnófejek, főleg a keményebb — nagy
remanenciájú mágneses anyagokból — amelyeket ez az imént leírt
önlemágnesezés nem demagnetizál. Ilyenek pl. a GX-fejek, HPF-
fejek, — általában minden ferrit alapú fej mag, valamint az utóbbi
években szélesebb körben elterjedt R E C O V A C anyagból készített
kemény permalloy fej. Ezeket általában 100 üzemóra után szük­
séges demagnetizál ni.
A demagnetizálásra (lemágnesezésre) kétféle lemágnesező készü­
léket gyártanak, m indkettő hálózati feszültséggel működik. A z
egyik az ún. „m onopólusú” , a másik ún. „váltópólusú” demagneti-
záló. Mivel a hazai kereskedelemben nem kaphatók ilyenek, házilag
kell a hangamatőröknek elkészíteniük. Ehhez ad útbaigazítást a
218. ábrán látható vázlat.
A lemágnesezés művelete kétféle módon végezhető, a kétféle
lemágnesező szerkezetnek megfelelően.
A monopólusú demagnetizáló egyetlen lágyvasrúd, amelyre meg­
felelő menetszámú tekercs van elhelyezve. A m ik o r áram járja át, a
lágyvas egyik vége Északi, a másik vége Déli pólusúvá válik és erős
irányított mágneses te ret bocsát ki. Ez szolgál a lemágnesezésre.
A monopólusú demagnetizálóval történő lemágnesezés előtt ki kell
kapcsolni a magnót, s a lemágnesezendő fejek egyik kivezetését
leforrasztani, hogy a tekercs ne legyen kisfrekvenciás szempontból
rövidrezárva. Ezután vékony műanyag hártyát helyezzünk a fejtü­
körre, hogy a lemágnesezőt hozzá közelítve, azzal ne kerüljön gal-
vanikus kapcsolatba. A bakapcsolt demagnetizálót folyamatosan szű­
külő körkörös csigavonalban mozgatva közelítsük a fejhez, majd
amikor teljesen elértük a hegyével, ugyanolyan irányú körkörös
mozgással távolítsuk el. Ezt a műveletet célszerű egyetlen alkalom­
mai elvégezni.

284
 25

Tekercs: 1600 me, 0,2 CuL

a) b)
218. ábra
Demagnetizáló szerkezet felépítési vázlata
a) Monopólusú demagnetizáló
b) Váltópólusú demagnetizáló

A monopólusú lemágnesező használata egyes zsúfolt felépítésű

fejegységekben szinte lehetetlen. E célra inkább alkalmas a váltó­
pólusú demagnetizáló, amelynek tekercséből, egy „ U ” alakban haj­
líto tt lágyvas lap áll ki, két végén elkeskenyített és 10.. .15°-os szög­
ben meghajlított végződéssel. A tekercsbe váltakozóáramot vezetve,
az 50 Hz-es periódusnak megfelelően e két egymással szembenálló
„pofa” is felmágneseződik, méghozzá az Északi és Déli pólusok a két
oldalon szintén 50-szer váltják egymást másodpercenként. Ezzel a
demagnetizálóval csupán függőleges ie-feihaiadó mozgást kell végezni
a fejmag előtt, 0 .5 ...1 mm-re tőle, gondosan ügyelve arra, hogy
hozzá ne érjen a fej maghoz.
A kiegészítő karbantartási műveletek közé tartozik még a hajtó­
szíjak cseréje és a futómű forgó alkatrészeinek benzines vagy
alkoholos tisztítása, aminek rendszerességét mindig a használati
környezet szennyező hatása dönti el.

28S
2.4.
A hangerősítő berendezés
A z eddigiek során az 1.2. fejezetből már részletesen megismer­
hettük az egyes erősítőfokozatok felépítését, rendeltetését és áram­
köri kialakítását. A hangtechnikában azonban főként e fokozatok­
ból összeállított, kom plett erősítőket — erősítőberendezéseket —
használunk, amelyekben az egyes fokozatok minőségi jellegéből
összegeződik a teljes erősítő hangátviteli minősége. Ezt legjobban
a leggyengébb erősítőlánc-szem befolyásolja.
A H i— Fi technika fellendülésével különösen előtérbe került a
hangerősítők minősége és az egyes jellem zők fontosságának meg­
ítélése.

2.4.1.
A hangerősítő berendezés felépítése

A teljes hangerősítő berendezés rendeltetése kettős célú. Egy­

részt bemeneti jellemzőivel illeszkedik a hozzákapcsolt jelforrások­
hoz, lehetővé teszi a különböző szintű hangfrekvenciás jelek foga­
dását, biztosítja a szükséges hangkép-módosításokat, kellő szintre
és teljesítményre erősíti a beadott jelet, majd kimenetéről hang­
visszaadó eszközöket (hangszórókat) hajt meg, kimeneti jellem zői­
vel tehát lehetővé teszi ezek megfelelő illesztését.
A z előerősítő rendszer a bemenetre adott jelforrások hang-
frekvenciás jelét erősíti fel. Bemeneti impedanciája az adott jelfor­
rásokhoz illeszkedik. A z előerősítők érzékenysége igen nagy, figye­
lembe véve a m ikrofonok és mágneses hangszedők kis kimeneti
jelfeszültségét.
A nagyszintű feszültségerősítő a legtöbb erősítőrendszerben több­
féle funkciót is ellát. Egyrészt az előerősítő kimenetéről érkező jelet
erősíti, másrészt a nagyszinti műsorforrások bemenetre adott jelét
erősíti tovább. Emellett itt találhatók meg a hangszínszabályozók.
az esetleges szükséges szűrő és zajvágó áram körök és a hangerő­
szabályozó.
A teljesítményerősítő két részből áll. A meghajtófokozatból és
a végfokozatból. Ezekben már nem helyeznek el olyan szabáiyozó-
egységeket, amelyek a hangzást korrigálják. A végfokozat kimene­
téről az illesztési impedancia szerinti hangszórók táplálhatok. A zo ­
kat a végerősítőket, amelyeknél a hangszórókat automatikusan lekap­
csolja a fejhallgató dugasza, úgy építik fel, hogy a fejhallgató üze­
meltetésekor a fölösleges teljesítményt műterhelésre vezetik.

286
 Elóerösiti (BAL)

219. ábra
Egy teljes sztereo hangerősítő berendezés felépítésének a tömbvázlata

A felépítési áttekintés után célszerű az egyes fokozatok ren­

deltetéséről is szólni. A z erősítő bemenetére adott hangfrekvenciás
jelek nem minden esetben lineárisak. Leginkább csak a lemezját­
szóról érkező jelet szükséges utólagosan korrigálni. Ez a hangszedő­
előerősítőben fix korrekciós tagokkal történik. A mágneses hangrög­
zítőről kapott jelfeszültséget már a magnó lejátszóerősítőjében kor­
rigálják a beépített korrekciós tagok, ennek további, lényeges kor­
rekciójára nincs szükség. Illetve, ami szükséges lenne, az nem végez­
hető el utólag, a hangzás jelentős romlása nélkül (pl. a magashan­
gokban szegény felvételek lejátszásakor sokszor indokolt lenne a
magashangkiemelés).

287
 A z előerősítő egyes fokozatai alkalmasak lehetnek a térhatású
hang rögzített és különféle módon kódolt jelének dekódolására
és felerősítésére is. Ez főleg az utóbbi években elterjedt kvadro
hanglemezek különféle módon kódolt jelének dekódolására vonat­
kozik. A z U R H sávon vett sztereo vagy kvadro műsor kódolt jelé­
nek dekódolását a rádió-vevőkészülék megfelelő fokozata végzi el.
A z előerősítőkkel kialakított bemeneti rendszer számos esetben
többcsatornás hangkeverésre is alkalmas, ill. egyes esetekben spe­
ciális hanghatásokat keltő egységekkel is kiegészítik.
A közvetített különféle műsorok hangzásbeli különbsége és a hall­
gatóság változó hangzásbeli ízlése indokolttá teszi a hangszínszabá­
lyozók használatát. A z erősítőberendezésekben általában csak két­
sávos (magas és mély) hangszínszabályozót alkalmaznak. Speciális
célú erősítőkbe azonban többsávos hangszí nszabályozót is beépíte­
nek, ami a teljes hangkép hangzásbeli változtatására is alkalmas.
Ezek szabályozási tartománya ± 1 2 ...2 4 dB között helyezkedik el.
A hangerő és a kimeneti teljesítményszint szabályozása a feszült­
ségerősítő fokozatban elhelyezett szabályozókkal lehetséges. Szte­
reo és kvadro erősítőknél a szokásos hangérőszabályözáson kívül
szükség van még a két-, ill. négy csatorna jelének egyensúlyi
szabályozására is, ezt biztosítja a balansz- vagy kvadro erősítőnél
a térbalansz-szabályozó. Ennek hatása úgy érvényesül, hogy az
egyik csatorna jelét jobban erősítjük a másik csatorna rovására.
A z egyszerűbb felépítésű erősítőkben a hangerő szabályozását
lineáris feszültségosztóval, nagyobb igényeket is kielégítő készülé­
kekben emellett a hallás élettani sajátosságai alapján működő fizio ­
lógiai hangerőszabályozóval végezhetjük.
A végerősítő rendeltetése a szükséges hangteljesítmény előállí­
tása. Ezt a teljesítményt hangszóróba vagy fejhallgatóba vezetve
tehetjük hallhatóvá a hangot. A kis teljesítményű erősítők hátránya,
hogy nagyobb hangerő biztosítására megfeszített — erőltetett —
üzemmódban dolgoznak, s viszonylag nagy a torzításuk. A nagy
teljesítményű erősítők kis teljesítménnyel üzemeltetve pedig eset­
leg gyengébb jel— zaj viszonyt produkálhatnak. A szükséges komp­
romisszum: minden lehallgatási helyszínhez a legideálisabb teljesít­
ményű erősítőt kiválasztani, s azt az eredeti névleges színus tel­
jesítmény háromnegyed részénél nem nagyobb kivezérlés mellett
üzemeltetni.

288
2.4.2.
Hangerősítő-fajták

A z amatőr hangtechnikában használt hangerősftő berendezések a

gyakorlatban az erősítő csatornák száma szerint csoportosíthatók.
Ennek alapján használunk:
— mono (egycsatornás) berendezést,
— sztereo (kétcsatornás) berendezést,
— kvadro (négycsatornás) berendezést.
E felosztást nem befolyásolja az egyes erősítőfajták hangteljesít­
ménye, ami típusonként változó lehet. A különféle csatornaszámú
erősítőberendezésekre vonatkozóan általánosan elmondható, hogy
mono erősítőberendezést az amatőr stúdióban ma már nem hasz­
nálnak H i— Fi lehallgatásra. Ezek szinte kizárólag az információs
célokat szolgáló hangosítórendszerekben, mint nagy teljesítményű
erősítőberendezések működnek (pl. laktanyák, kollégiumok hango­
sítása, iskolarádió, kultúrházak teremhangosítása és szabadtéri han­
gosítás).
Nagyobb term ek és amatőr lehallgató helyiségek hangosítását
általános gyakorlat szerint sztereo erősítőberendezésekkel oldják
meg. Ma még ritkább, de elterjedése rövidesen szélesebb körben is
várható, a négycsatornás kvadro hangosítás és a kvadro erősítő­
berendezés alkalmazása.

• Mono hangerősítők

A jelenleg gyártott mono hangerősítő berendezések hangteljesít­

ménye 2 0.. .200 W között típusonként változó. A 20.. .100 W -ig
terjedő teljesítményű erősítők többsége tranzisztoros felépítésű, a
100.. .200 W teljesítményűké pedig elektroncsövesek. Egyes gyárt­
mányokat ugyan találhatunk, amelyek tranzisztoros áramkörrel
200 W teljesítményt szolgáltatnak, azonban ezek nagyon ritkák.
A mono hangerősítőknek két változatát használják a hangtechnika
gyakorlatában. A kis és közepes teljesítményű erősítőkben kis be­
meneti jelszint erősítésére is alkalmas előerősítő működik. A z ilyen
erősítőhöz, mikrofon, mágneses hangszedő és egyéb kis szintű jel­
forrás is csatlakoztatható. Általánosan használt bemeneti:
• Mikrofon
• Mágneses hangszedő
• Kristályhangszedő
• Magnetofon
• Rádiókészülék

289
 K iv e z e r lé s m é r ó

Hálózott H angerőszobályozó
kapcsoló

Bekapcsolást K iv ezn rlé sje lzö

jelző lámpa lám p a

220. á b ra
Egy nagy teljesítményű mono erősítőrendszer kezelőszervei

A bemeneti feszültségek egyenként, egy műsorforrás-választó

kapcsolóval adhatók a végerősítőre. Hangkeverésre nincs lehető­
ség.
A nagy teljesítményű (80...200 W -os) mono erősítők a DIN
szabvány által előírt nagy szintű kimenetű hangfrekvenciás jelforrá­
sok fogadására alkalmasak (1,55 V 600 Ü).
Ezekhez az erősítőberendezésekhez megfelelő előerősítő, vagy ke­
verőerősítő csatlakoztatható, s ennek a bemenetelre kapcsolhatjuk
a műsorforrásokat.
A kis és közepes teljesítményű mono erősítők a hangerősza­
bályozón kívül egy-, vagy kétsávos hangszínszabályozóval, műsor-
forrás-választó kapcsolóval és esetleg zajvágó kapcsolóval rendel­
keznek. A z igényesebb kivitelű készülékekbe kimeneti teljesítmény­
ellenőrző Depréz-műszert is beépítenek.
A nagy teljesítményű végerősítők csak hangerőszabályozót és telje­
sítmény-ellenőrző műszert tartalmaznak. A nagy kimeneti teljesít­
mény hangszóróra kapcsolásakor figyelembe kell venni a kimeneti
feszültséget, ami nem egy esetben akár 100 V is lehet. Ha ilyen nagy
váltakozófeszültséget a meghajtott hangszóró nem bír el, illesztő­
transzformátort kell közbeiktatni. A bekötéseket úgy kell elvégezni,
hogy áramütés ne veszélyeztesse a készülékek kezelőit.

• Sztereo hangerősítők

A jelenleg gyártott sztereo erősítőberendezések 2 x 1 0 ...2 5 0 W

teljesítményűek lehetnek. Leggyakrabban azonban a 2 x 1 0 ...5 0
W -os típusok fordulnak elő, hiszen a főként amatőr célra, házi
használatra gyártott készülékek ennél nagyobb teljesítménnyel
még az egyedülálló lakásokban sem üzemeltethetők.
A sztereo erősítők — bármely teljesítményűek is legyenek —
minden esetben tartalmaznak kis bemeneti jelszintet fogadó elő-

290
erősítő fokozatokat is. Amiben az egyes típusok egymástól külön­
böznek, az az, hogy egy-egy típus alkalmas sztereo mikrofonpár
jelének erősítésére is, más típus viszont a kis szintű jelforrások
közül csak a mágneses hangszedő jelét erősíti.
Általánosan használt hangfrekvenciás bemenetek:
• Sztereo mágneses hangszedő
• Sztereo kristályhangszedő
• Sztereo magnetofon
• Sztereo FM-tuner
A sztereo magnetofon hangfrekvenciás csatlakozó aljzata nem­
csak feszültségbemeneti, hanem kimeneti csatlakozás is. Ez arra a
célra használható, hogy az erősítőre kapcsolt egyéb műsorforrá­
sokról a magnóval felvételt készíthessünk. E feszültségkimenet a
mágneses hangszedő-előerősítő után, a feszültségerősítő előtti pont­
ról csatlakozik a magnóhoz, így sem az erősítő hangerőszabályozója,
sem a hangszínszabályozók nincsenek hatással a felvett jelre.
A z igényesebb kivitelű erősítőkbe m onitor kapcsolót is beépíte­
nek, ami a háromfejes magnó és erősítő összekapcsolásakor, a fel­
vételi minőségellenőrzést teszi lehetővé a szalagról lejátszott jel
hallgatásával.
A sztereo erősítőberendezések a szokásos hangszín- és hangerő­
szabályozón kívül tartalmaznak még balansz-szabályozót, zajvágó kap­
csolót, esetleg mélyhangvágó kapcsolót. Ezek használata főként régi
hanglemezek lehallgatásakor szükséges.
A sztereo végerősítők hangszóróki menete 50 W teljesítményig
nem életveszélyes váltakozófeszültséget tartalmaz, azonban nagyobb
teljesítménynél már szükséges bizonyos életvédelmi szabályokat is
betartani az áramütés elkerülésére.

Mélyhangszin-
-szabályozo
Magashangszin-
Bolonsz -szabályozó

Hangerő Mono/sztereo
átkapcsoló
Üzemmódválasztó
Hálózati kapcsoló

Monitor-kapcsoló

221. ábra
Sztereo hangerősítő berendezés kezelőszervei

291
• K va dro hangerősftők

A jelenleg gyártott kvadro hangerősítő berendezéseket a sztereo

készülékek analógjára építik fel. Rendeltetésük a kvadro műsorjel
dekódolása, felerősítése és megszólaltatása. A kvadrofónia gyakorla­
tában a rádiófrekvenciás kvadro műsorközlés és a négycsatornás
hanglemezek kódolt, vagy m átrixolt rendszerben tartalmazzák a
négy csatorna információját. Ehhez a hangvisszaadó berendezésben
dekódoló egység használata szükséges. A rádiófrekvenciás műsor
átalakításához szükséges dekódereket általában beépítik a vevőkészü­
lékbe. A kvadro hanglemezek lejátszott jelének dekódolását azon­
ban legtöbb esetben a kvadro erősítő e célra kialakított dekódoló
fokozatában alakítják át.
A jelenlegi gyakorlat szerint a következő műsorforrások csatla­
koztathatók a kvadro erősítő bemeneteire:
• Kvadro hangszedő
• Kvadro FM-turner
• Kvadro magnó
A 222. ábrán bemutatott kvadro erősítő a kvadro müsorforrá-
sokon kívül sztereo műsorforrások fogadására és műsorjelük erősíté­
sére is alkalmas. Mind a négy csatorna kivezérlési szintjét külön-
külön egy-egy Depréz-műszeren ellenőrizhetjük. A szabályozószer­
vek kivitelét úgy oldották meg, hogy a hangerő-, a balansz-, a mély-
hangszín- és a magashangszín-szabályozók két-két csatornát közösen
szabályoznak. Ez a két első és a két hátsó csatorna. Ebben a beren­
dezésben térbalansz-szabályozót nem alkalmaztak.

Magashangszin-szabályozó KivezérlésmérSk

Hálózati kapcsoló
Mélyhangszin-szabályozó-

Balansz-szobályozó Fejhallgató-kimenet

Hangeroszabőlyozó ( . Al-kvadró kapcsoló

Hangerőszabályozó
Dübörgés-szűrő Monitor-kapcsoló
Magashang-vágó Magnetofon
Mono pozíció bemenet kapcsoló

Sztereo pozíció Mágneses hangszedö

bemenet
Rádióbemenet
-SQ-dekóder kapcsoló
Kvadro pozició

222. ábra
K v a d ro hangerősftő b e ren d ezés ke zelőszervei

292
 A hangszórókon kívül négycsatornás kvadro fejhallgató is csat­
lakoztatható az erősítőhöz. Beépített dekódoló egysége SQ-rend-
szerű kvadro hanglemezek lejátszott jelének lineáris négycsator­
nássá alakítására alkalmas.

2.4.3.
Kezelés és karbantartás
A z erősítőberendezések kezelése, ill. használata a műsorforrások
megfelelő csatlakoztatásával kezdődik. Ha az erősítőberendezés ki­
elégítő minőségi állapotban van és hangfrekvenciás be-, ill. kimene­
tei megfelelnek valamilyen szabványnak, akkor az összekapcsolás és
üzemeltetési minőség csak a hangfrekvenciás kábelek és csatla­
kozók minőségén múlik. Egyébként az erősítőberendezések keze­
lése és üzemben tartása nem igényel nagyobb szakértelmet, mint
egy sztereo rádiókészüléké.
A z üzem behelyezés előtti összekapcsoláshoz a következő művele­
teket kell elvégezni, ill. betartani.
a) A z erősítőberendezést mindaddig ne kapcsoljuk be a hálózatba,
amíg megfelelő hangszórót nem kapcsoltunk a kimenetére. A hang­
szórókimenetre kapcsolt hangszóró — vagy hangszórók — zárlat­
mentes, szabványos csatlakozódugaszokkal kapcsolódjanak az erősí­
tőhöz, feszülésmentes, de ugyanakkor a szükségesnél nem hosszabb
kábelen keresztül.
b) A z erősítő kimeneteire kapcsolt hangszórók működőképesek
legyenek, illesztési impedanciájuk az erősítő kimenetéhez illesz­
kedjék, terhelhetőségük legalább annyi, — de inkább nagyobb
legyen, mint az erősítő legnagyobb kimeneti zenei teljesítménye.
c) A hangszóró vezetékeket — sztereo vagy kvadro erősítő esetén
azonos pólushellyel kössük be minden hangszóróhoz. Csak fix kötésű,
forrasztott vezetékcsatlakozást alkalmazzunk.
d) A hangfrekvenciás műsorjelek csatlakoztatásához az alábbi hosz-
szúságú árnyékolt vezetékeket használjuk:
— kristály-, vagy kerámiahangszedőhöz 1 ,5 ...2 m-t vagy ennél
rövidebbet,
— mágneses vagy dinamikus hangszedőhöz 1 .. .1,5 m-t vagy ennél
rövidebbet,
— előerősítővel működő hangszedőhöz, az előerősítő kimeneti
impedanciájától függően 2 . . . 5 m-t vagy ennél rövidebbet,
— nagyimpedanciájú m ikrofonhoz 1,5.. .2 m-t vagy ennél rövideb­
bet,
— kisimpedanciájú mikrofonhoz, transzformátoros illesztés után
1 ,5 ...1 0 m-t vagy ennél rövidebbet,

293
 — mágneses hangrögzítő feszültségkimenetéhez 1,5.. .3 m-t vagy
ennél rövidebbet,
— rádiókészülék feszültségkimenetéhez 1 ,2 ...2 m-t vagy ennél
rövidebbet.
A z árnyékolt vezetékeket szabványos csatlakozódugaszokkal lás­
suk el, amelyekben forrasztással rögzítjük a vezetékereket. Ne hasz­
náljunk bontható toldalékú vezetéket, m ert az növeli a zajszintet.
Minden bemenetre csak az elő írt névleges jelfeszültséget csatlakoz­
tassuk, a megengedett maximális jelnél nagyobb szintet még véletle­
nül sem kapcsoljunk rá, mert ez a bemeneti fokozat tönkretételéhez
vezet.

294
 3 .
Jelhordozók

A hangtechnikában használt hangrögzítő és hangtároló eszközök jel­

hordozó bázisa a hanglemez és a magnószalag. A hanglemez préselés­
sel sokszorosított, stúdióban készült hangfelvételeket tartalmaz, ami
megfelelő lejátszó és hangerősítő berendezéssel bárm ikor lehallgat­
ható. A magnószalag általában üresen (felmágnesezetlenül) kerül afel-
használóhoz, aki a megfelelő mágneses hangrögzítőbe helyezve hang-
felvételeket készíthet és azokat visszahallgathatja róla.
A magnószalag legnagyobb előnye a hanglemezzel szemben az ama­
tő r számára az, hogy a rárögzített felvételek bárm ikor tetszés sze­
rint letörölhetők és a helyén új felvételek készíthetők. A hanglemez­
nek ezzel szemben főként minőségi előnyei vannak: megkímélt álla­
potban hosszú ideig jó minőségű hangvisszaadást, zavarmentes műsor­
közlést biztosít. A lejátszott — főleg zenei — műsorok jobb minőség­
ben szólalnak meg, mint amilyent a hangamatőr házilag készíthet.

3.le
A hanglemez
A hanglemezre rögzítendő műsort a stúdiókban sokcsatornás mag­
netofonra veszik fel és a szükséges — műszaki és művészi — szem­
pontok alapján végzett keverés után kétcsatornás sztereo magnóval
rögzítik. Erről a sztereo mesterszalagról játszák át a hanglemezvágóra
a rögzített műsort. A hanglemezvágó fűtött tűvel lakklemezbe (eset­
leg néha még viaszlemezbe) vágja a magnóról lejátszott információt.
A z így elkészített — viszonylag képlékeny felületű lemez, a gyártási
és sokszorosítási folyamatban az első mechanikai jeleket tartalmazó
információtároló.
A vágott lemez felületét ezüstözik, majd az ezüstözött felületre
galvanikus úton, kb. 1 mm vastagságú nikkelréteget visznek fel. Ezt

295
leválasztják a lakklemezről, s erről az alaplemezről további galvani-
kus másolatot, ún. anyalemezt készítenek. A z anyalemezről — szintén
galvanoplasztikával — a sokszorosítandó mennyiség figyelembevéte­
lével több tucat „fiúlerpezt” készítenek. Egy-egy fiúlem ezről 3 0 0 ...
.. .400 műanyag másolatú lemez préselhető.
E fiúlemezeket nevezik prés-matricáknak, amelyeket egymással
szembefordítva (A és B oldal) szerelik be a présgépbe. A sokszorosí­
to tt hanglemezt hőre lágyuló PVC alapanyagú vinilitből préselik.

3.1.1.
A hanglemez műszaki Jellemzői

A korszerű hanglemezek kétféle méretben készülnek. A hosszanját­

szó, ún. „longplay” lemezek 300 mm névleges átmérővel, a kisleme­
zek 170 mm névleges átmérővel. A 300 mm-es lemezek lejátszási
fordulatszáma331/3, a 170 mm-es lemezek lejátszási fordulatszáma 45
fordulat percenként. A hanglemez vastagsága kb. 1,5.. .2 mm. A 300
mm-es lemez középpontjában 7,24 +0,09/— 0 mm átmérőjű furat
van, a 170 mm-es lemez nagyméretű középponti furata 38 mm átmé­
rőjű.
A sztereo hanglemez barázdáit egymással 90°-os, a lemez síkjával
±45°-os szögben vágják. így a két barázdaoldalba rögzített sztereo
információ „m onokom patibilis” . Ez azt jelenti, hogy mono hangsze­
dővel is lejátszható. A középpont felé eső belső barázdafal hordozza
a bal csatorna információit, a hanglemez külső kerülete felé eső külső
barázdafal hordozza a jobb csatorna információit.
Egy 300 mm-es nagylemez-oldalra rögzíthető műsoridőt az szabja
meg, hogy milyen barázdaszélességgel és milyen barázdatávolsággal
vették fel a rögzített műsort. A sztereo barázdaszélesség a lemez
felületén 40 (xm, a barázdamozgás maximális sebessége pedig 80
mm/s.
A korszerű sztereo hanglemezeken 1 kHz-es, 80 mm/s vágási sebes­
ségű barázdamodulációnál — 60 dB zajszint mérhető szelektív mérés­
sel. A DIN szabvány normája szerint, 500 H z alatt 40 dB/dekád mere­
dekséggel vágó felüláteresztő szűrővel — 4 0 . .. — 50 dB zajszint mér­
hető, a lemez anyagától és a préselés jóságától függően.
A kétcsatornás sztereo információt hordozó hanglemezek átlagos
frekvenciatartománya 4 0 .. .15 000 Hz a — 3 dB-es pontokhoz képest.
A sztereo hanglemezen — a hetvenes években már világszerte elfo­
gadott — az IEC által javasolt 3180/318/75 jxs töréspontú vágási jelleg­
görbét alkalmazzák. A tényleges vágási jelleggörbe eltérése a névle­
gestől ±2 dB, az 5 0 ...1 0 0 0 0 Hz-es frekvenciasávban.

296
3.1.2.
Kezelés, tárolás, karbantartás

A hanglemezek helyes kezelésére és tárolására már számos megbíz­

ható módszert dolgoztak ki lelkes amatőrök és az anyagilag érdekelt
üzletemberek. Ennek nyomán megannyi hanglemezvédő és kímélő
eljárás született, s megalkotóik minden esetben saját eljárásukat
tartják a legjobbnak.
A jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható hanglemezek csoma­
golása rendkívül változatos képet mutat. Még egyetlen hazai hang-
lemezgyárunk is két-háromféle belső csomagolóanyagot használ
a hanglemezekhez. Egyetlen csomagolási mód, amiben minden lemez­
gyár követi a hagyományt, a külső keménypapírból készült, mindkét
oldalán színes nyomattal ellátott lemezboríték. Ez azonban önmagá­
ban nem védi a lemez barázdáit a külső szennyeződéstől, portól, és
a sztatikus töltődéstől sem. Ezt a cél szolgálja a belső antisztatikus
impregnáló folyadékkal átitatott papírboríték. A P VC fóliából hegesz­
te tt védőtasak azonban sem a portól, sem a sztatikus töltődéstől nem
óvja a lemezt, sőt elősegíti mind a szennyeződés lerakódását, mind az
elektrosztatikus töltőd és felhalmozódását.
A hanglemezek kezelésére vonatkozó alapszabály, hogy használa­
ton kívül mindkét tároló tasakjában legyen elhelyezve és pormentes
helyen tárolva. Ha lejátszásra elővesszük, pormentesített lemeztá­
nyérra helyezzük, és minden lejátszás előtt gondosan töröljük meg
forgás közben. E célra antisztatikus lem eztörlő kendőket hoznak
forgalomba, amelyek megakadályozzák a lemez forgás közbeni feltöl­
tőd ését.
A hanglemez lejátszásánál fontos követelmény, hogy csak jó minő­
ségű, lemezkímélő lemezjátszót és hangszedőt használjunk, s a készü­
léket pormentes környezetben, vízszintmérővel pontosan beállítva
üzemeltessük. Új hanglemezt csak száraz kendővel szabad törölni!
A folyadékos lem eztisztítók a már sokszor használt, erősebben el­
szennyeződött hanglemezek tisztítására alkalmasak. Ilyen pl. a Lenco
cég L E N C O C L E A N SUPER T O N IC elnevezésű tisztítószere, amely
a hozzá mellékelt tisztítószerkezettel lejátszás közben, a lejátszótű
előtt tisztítja és nedvesíti a barázdákat.
Emellett számos száraz- és nedvestisztító szerkezet elterjedt világ­
szerte, amelyeknek azonban egységesen legfőbb hátrányuk, hogy ha
egyszer már kezelték e tisztítószerrel, később enélkül lejátszva még
erősebb a sercegés, pattogás, mint a tisztítás előtt. Tehát egyszeri
tisztítás után minden további lejátszás során js alkalmazni kell a tisz­
títószert.
A hanglemezeket tömeges tárolás esetén főként a portól, a hőmér­

297
séklet-változásoktól és a mechanikai erőhatásoktól kell óvni. Ezt
figyelembe véve, célszerű kimerevítve, álló helyzetben tárolni, fűtő­
testtől távol eső, pormentes szekrényben elhelyezni. Üvegezetlen
könyvespolcon tartani hanglemezeket nagy könnyelműség, hiszen a
por akkor is behatol védőborítóik alá, ha szorosan egymáshoz rögzít­
jük őket.
A hanglemezek tízesével vagy tucatjával való tárolására külföldön
elöl nyitott, kartonból vagy műanyagból készített tárolódobozokat
készítenek, amelyek állítva tartják a lemezeket, ugyanakkor megóv­
ják minden külső mechanikai sérüléstől is.
A gondosan kezelt és megfelelően tárolt új hanglemez hosszú évek
múltán sem igényel karbantartást, és gyakorlatilag még tíz-húsz év
múlva is azonos minőségű marad.

3.2.
A magnószalag
A hangtechnikában ma már csak korszerű alapanyagú magnószalago­
kat használnak. A korszerű magnószalagokkal szemben támasztott
alapvető követelmények a következők:
1. A hordozófólia poliészter vagy nyújtott poliészter, esetleg mylar
legyen. E műanyagok érzéketlenek a nedvességgel és a porral szem­
ben, ugyanakkor hosszú időn át tárolhatók, nem öregednek, nem
törnek, s igen nagy a szakítószilárdságuk.
2. A mágnesezhető réteg fekete vasoxid, kobaltoxiddal dúsított
vasoxid vagy króm dioxid legyen. E jel hordozó anyagok igen jó mág-
nesezhetőségi tulajdonságokkal rendelkeznek, finom szemcsézetűek,
jól polírozhatok és ezáltal jól töm öríthetők a diszperzión belül.
Kedvező jel— zaj viszony és kis torzítás érhető el használatukkal, és
a modulációs zaj kisebb, mint egyéb szalagok esetében.
3. A z orsón vagy kazettában elhelyezett és fel mágnesezett szalag
ne veszítsen az idők során koercitivitásából, ne mágneseződjön át és
ne váljék le a fóliáról a mágnesezhető réteg.
A jelenleg használt korszerű szalagok mindegyike kielégíti ezt
a követelményt.

3.2.1.
A jelhordozó réteg és a hordozófólia
Elektroakusztikai szempontból a szalag mágnesezhető rétege szabja
meg a magnószalag hangátviteli minőségét és felhasználási lehetősége­
it. A mágnesezhető réteg mágneses jellem zőit az alkalmazott anyag

298
minősége és a gyártástechnológiája határozza meg. A hagyományos
magnószalaggyártás alapanyaga vasoxid por, az Fe2O a gammafázisa,
amit vegyipari üzemben, szintetikus úton állítanak elő. A z Fe20 3
(vörösvasoxid) finomítással elérhető szemcsenagysága 2 fxm.
Emellett a gyakran alkalmazott másik jelhordozó fekete vasoxid,
aminek előállítása egy munkafázissal kevesebb, de megnehezíti a gyár­
tástechnológiáját az, hogy a szintetikus úton kapott fekete vasoxid
rendkívül egyenetlen, változó szemcsenagyságú. A z Fe30 4 gamma­
változatát csak a hatvanas évek óta használják szélesebb körben mág­
neses jelhordozó gyártására, amióta sikeresen megoldották a váku­
umkamrás őrlés és porlasztás technológiáját.
A magnószalaggyártás folyamatában rendkívül fontos tényező a
megfelelő kötőlakk használata. A vasoxid por és a kötőlakk diszper­
zióvá keverése alapvetően megszabja a felöntött jel hordozó rema-
nenciáját és egyenletességét. Igen fontos még az egyes szalagöntések
betartása. Eszerint egy adott fóliahosszúságot azonos diszperzióból
öntenek fel, s ha ez elfogyott, új fóliát kezdenek, új diszperziókeve­
rékkel.
A felöntött mágnesezhető réteg még felületi tömörítés, polírozás
után is csak kb. 75%-os egyenletességű. Ez azt jelenti, hogy a kialakí­
to tt térfogat-összetételben 7 0 ...7 5 % mágnesezhető részecske és
25.. .30% kötőanyag van. Ez ugyan előnyös a rögzítendő jelek szem­
pontjából, hiszen az egyes szemcséket elektrom os szigetelőanyag
veszi körül, s ez megakadályozza a káros örvényáramok keletkezését.
Ugyanakkor viszont ez az elszigeteltség jelentős mértékben rontja
a hordozó remanenciaértékét, ami a rögzített és lejátszott jelek,
valamint a szalagrajz viszonyát jelentősen befolyásolja. De csökken
ezáltal a rögzíthető dinamika is.
A 7 0 . . . 75%-os egyenletességű mágnesezhető réteg eloszlását
elsősorban a vasoxid szemcsék nagysága határozza meg. A vasoxid
őrlésekor elérhető legkisebb szemcsenagyság 1 .. .1,5 jum, a másod­
rendű részecskék pedig 2 .. .3 fxm nagyságúak. Ezekből azonban 10%-
nál több nem lehet egy adott diszperziómennyiségben. A z inhomogén
jelhordozók esetében a 100%-os telítettség és az egyenletes részecs­
keeloszlás több okból sem érhető el. Ez különösen a vörösvasoxid
és a feketevasoxid esetében érvényes. A m int a továbbiakban látni
fogjuk, a krómoxid-alapú jelhordozóknál már egészen más jelenség
tapasztalható. A vasoxidos jelhordozók fogyatékosságait pedig az
utóbbi évek során jelentősen ellensúlyozták, az új gyártási eljárá­
sokkal.
Korunk legfontosabb jelhordozó rétege — ami a mágneses hang-
és képrögzítésben egyaránt használatos — a króm dioxid. Kristály­
szemcséink nagysága tökéletesen egyenletes, és 5 .. .6-szor kisebb,

299
mint a vasoxid legkisebb szemcsenagysága. A króm dioxidot kötőlak­
kal elegyítve, kb. 90...95% -os egyenletességgel lehet felönteni a
hordozófóliára.
A krómdioxidos magnószalag hordozófóliája hőkezelt, elnyújtott
poliészter, ami igen nagy szilárdságot és további jó mechanikai tulaj­
donságokat mutat. A z egyenletes nagyságú króm dioxid kristályszem­
csék optimális hosszirányú elhelyezkedése a felöntés után számos
olyan jó elektromágneses tulajdonságot eredményez, ami nem érhető
el a vasoxidos jelhordozóknál. Legfőbb előnyei a következők:
a) A jelhordozó optimális telítési szintje 90.. .95%. A maximális
telítési szint sokkal nagyobb remanenciaértéket eredményez, mint
amennyi a vasoxidos jel hordozóknál lehetséges.
b) A vasoxidos jelhordozóhoz képest egynegyedére csökken a sza­
lagzaj. Hangfrekvenciás jelek rögzítésekor az elérhető jel— zaj v i­
szony 12.. .16 dB-lel jobb, mint a vasoxidos jelhordozóknál. Ugyan­
akkor csökken a mágneses jelek torzítottsága a szalagon.
c) A vasoxidos jelhordozóknál ismert és a nagyobb frekvenciák
keltette mágneses jeleknél keletkező öndemagnetizálódás a króm­
dioxidos jel hordozóknál szinte elenyésző.
d) A krómdioxidos jelhordozóra rögzített és a lejátszott jel között
nincs szintkülönbség.
A magnószalag mechanikai jellem zőit a hordozófólia tulajdonságai
határozzák meg. Míg régebben számos gyengébb minőségű fólia­
alapanyagot is használtak, ma már kizárólag poliésztert, vagy ennek
hőkezelt változatait gyártják magnószalaggyártás céljaira.
A korszerű szalag legfontosabb mechanikai tulajdonságai a nagy­
mértékű hajlékonyság, a nagy szakítószilárdság, a rugalmas nyúlásra
való hajlam és a maradó nyúlástól való mentesség. E követelménye­
ket a poliészter fóliák mind kiválóan teljesítik.

3.2.2.
Minőségi jellemzők

A magnószalagok minőségi jellem zőit a számadatokkal mérhető és

meghatározható mechanikai, mágneses és elektroakusztikai tulajdon­
ságokkal fejezik ki.
Szalagvastagság
A magnószalag teljes vastagsága, a hordozófóliával és a jelhordozóval
együtt. A különböző célra gyártott szalagokat 9 .. .50 p.m közötti vas­
tagságban hozzák forgalomba. Orsós szalagokat csak 18{xm-es vagy
ennél vastagabb kivitelben gyártanak.

300
Szalagszélesség
A hangtechnikában jelenleg kétféle szélességű közhasználatra gyár­
to tt szalagot Ismerünk. A z egyik a 6,25 mm szélességű orsós szalag
és a Cartridge kazettába tö ltö tt szalag, a másik a 3,81 mm szélességű
Compact Cassettébe tö ltö tt szalag.
Szakítószilárdság
A hordozófólia hosszirányú terhelhetőségére vonatkozó adat, ami azt
mutatja, hogy a fólia anyaga hány N/cm2szakítőerő hatására szakad el.
M aradó nyúlás 1 m-en
A z 1 m hosszú magnószalagra vonatkozó számadat, amely azt mutat­
ja, hogy hány N erő kell ahhoz, hogy a fólia anyaga tartósan meg­
nyúljék.
Rugalmas nyúlás 1 m-en
A z 1 m hosszú magnószalagra vonatkozó számadat, ami azt mutatja,
hogy mekkora az a legnagyobb nyújtóerő, amivel a szalagot terhelve
és ezt a terhelést tetszés szerinti ideig fenntartva, annak megszakí­
tása után a fólia — rugalmasságánál fogva — nem szenved tartós alak-
változást.
Előmágnesezési szint
A nagyfrekvenciás előmágnesezés optimális szintje, ami az etalon sza­
lagnál mért frekvenciamenetet az adott szalagra rögzítve, és adott
készülékkel felvéve, a legjobban megközelíti és a legegyenletesebben
biztosítja az elérhető legkisebb torzítás mellett.
Érzékenység
A mágnesezhető réteg érzékenysége, ami megmutatja a szalag kime­
neti jelfeszültségét konstans felvételi hangáramnál, optimális előmág­
nesezés mellett. Viszonyítási alap, a DIN beállítószalag üres szakasza.

Frekvenciamenet
A z adott szalagra e lő írt optimális előmágnesezés mellett az adott
töréspontok között lineárisan rögzíthető frekvenciasáv, a szélső érté­
kek feltüntetésével.

Szalag fluxus teljes kivezérlésnél

Viszonyító adat arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben kell az
adott szalagot kivezérelni a vonatkoztatási szinthez képest úgy, hogy
a lejátszás során mérhető torzítás ne legyen több 5%-nál (DIN szab­

301
vány szerint). E torzításon jelen esetben kizárólag a szalag torzítását
értjük, ami annak következménye, hogy a kivezérlés növelésével
a szalag kezdi elérni a telítettséget és a rajta maradó fluxus már nem
lesz arányos a kivezérléssel. A szalag harmadik harmonikus jellegű
torzítást kelt.
Törölhetőség
Egy adott szalagra jellemző, dB-ben kifejezhető érték, ami azt mutat­
ja, hogy a névleges ki vezérlési szinten, optimális előmágnesezéssel
felvett 1 kHz-es jel letörlése után milyen mértékű jel marad vissza
a szalagon.
Átmásolási csillapítás
dB-ben megadott mérőszám, ami azt mutatja, hogy a fel mágnesezett,
tekercsben tárolt, egymáson fekvő szalagrétegek között milyen mér­
tékű a mágneses jelek áthatása a szomszédos menetekre.

3.2.3.
Magnószalagfajták

A hangtechnikában használt magnószalagokat megkülönböztethetjük

a jelhordozó minősége és anyaga alapján, a teljes vastagság alapján és
a szalagtárolási rendszer szerint. A jel hordozó minősége és anyaga
alapján megkülönböztetünk:
— vörösvasoxidos,
— feketevasoxidos,
— kobaltoxiddal kevert vörösvasoxidos,
— krómdioxidos és
— vasoxidos-f króm dioxidos keverékű, ún. ferrokróm jelhordo­
zót.
A teljes vastagság alapján csak az orsós szalagokat különböztetik
meg.
• Standard play (47.. .42 jjim)
• Long play (36.. .34 ^m)
• Double play (28.. .25 (j.m)
• Triple play (20.. .16 ^m)
A szalagtárolási rendszer szerint a következő szalagfajtákat ismerjük:
• Orsós szalagok
• Compact Cassette rendszerű szalagok
• Cartridge rendszerű szalagok
• ELCASET rendszerű szalagok
• Unísette rendszerű szalagok

302
 • M icro Cassette rendszerű szalagok.
A hazai gyakorlatban az imént felsoroltak közül kizárólag az orsós
és a Compact Cassette rendszerű szalagok terjedtek el.

• Orsós magnószalagok

A DIN szabvány szerint szabványosított 6,25 mm-es szalagtárolásra

alkalmas orsók, 100 mm, 127 mm, 150 mm és 180 mm átmérőjűek
lehetnek. A z orsós magnókhoz alkalmas szalagokat ilyen orsókon
hozzák forgalomba. Míg korábban szigorúan betartották a magnó­
szalaggyárak azt a normát, hogy 26 (xm-nél vékonyabb szalagot nem
hoznak forgalomba 127 mm-nél nagyobb átmérőjű orsón, ma már
mindenfajta vastagságú szalagot mindenfajta szalagorsón forgalomba
hoznak.
A z orsós magnószalagok többségét vörösvasoxidos jelhordozóval
hozzák forgalomba. Ritkábban fordul elő a feketevasoxidos jelhor­
dozó, s ma még csak néhány cég gyárt ferrokróm jelhordozójú orsós
magnószalagot.
A leggyakrabban alkalmazott szalagvastagság a 35 és a 26 [xm. Ezek­
nél vastagabb fóliájú szalagot csak stúdiómagnókhoz, nagy szalagse­
bességű üzemre készítenek.
A hetvenes években széles körben elterjedtek a H i— Fi Low Nőise
elnevezésű, kis alapzajú orsós szalagok, amelyek dúsított vörösvas­
oxidos jelhordozót tartalmaznak.

• Kazettás magnószalagok

Mivel a hazai hangtechnikában szinte egyeduralkodó a Compact

Cassette rendszer, a következőkben csak az ilyen kazettákban hasz­
nált szalagokról írunk.
A kazettában levő magnószalag háromféle vastagságú lehet: 18 [xm,
12 jxm és 9 [xm. A z orsós magnók technikájából tudjuk, hogy a 18 (xm-
es magnószalagok az összes többi között gyengébb minőségűek. En­
nek az az oka, hogy nemcsak a hordozófólia vékonyabb a többi sza­
laghoz képest, hanem a jel hordozó réteg vastagsága is. Amíg a vasta­
gabb szalagoknál a vastagabb jelhordozó réteg kisebb öntési egyenet­
lenségei nem okoznak lényeges minőségi változást a hangfrekvenciás
átvitelben, addig a vékony szalagoknál előforduló ugyanilyen sza­
laghiba már jelentős mértékben érezteti negatív hatását. Ez mind a
mágneses, mind az elektroakusztikai jellemzőket rontja, s megbízha­
tatlanná teszi a vékony magnószalagot.

303
 Természetes, a ma gyártott korszerű vékony fóliára öntött disz­
perziók igen jó minőségűek és egyenletesek. Azonban van egy fő hát­
rányuk a vastagabb szalagokkal szemben: a vékonyabb mágnesezhető
rétegnek kisebb a mágneses koercitivitása, s emiatt kisebb jelszint
vehető le róla, mint egy vastagabb mágnesezhető rétegű szalagról.
A kazettás magnókba szükséges 3,81 mm szélességű vékony szala­
gok jelhordozóinak gyártására új, korszerű technológiai eljárások
születtek. Ezek során számos új jelhordozó réteg gyártását dolgoz­
ták ki, amelyek röviden összefoglalva a következők.
Monokristályos, vörösvasoxidos jelhordozó
Míg a hagyományos mechanikai őrléssel előállított vörösvasoxid
szemcsék igen eltérő nagyságúak és a felöntött diszperzióban ez a
szemcsenagyság-váltakozás növeli a szalagzajt és részben jelszintinga-
dozást is okoz, addig az új technológiával, vegyi úton vákuumban elő­
állított vörösvasoxid kristályszemcsés állapotban készül el. Anélkül,
hogy őrölni kellene, minden kristály különálló (ezért monokristály)
és közel azonos szemcsenagyságú.
A z így készített diszperzió még akkor is sokkal jobb hangrögzítési
minőséget nyújt, ha semmilyen adalékanyagot (pl. kobaltoxidot)
nem kevernek hozzá. A z egyenletes szemcsézettségű, töm örített és
polírozott jelhordozóról szinte alig hallható szalagzaj, kisebb a jel­
szinti ngadozás és jobb az elérhető jel— zaj viszony. Magashang-átvi-
tele 6 .. .8 dB-lel jobb a hagyományos vörösvasoxidéhoz képest.
Vörösvasoxidos jelhordozó kobaltoxiddal dúsítva
E jelhordozó gyártásakor a diszperzió készítése során kobaltoxid
adalékot kevernek a vörösvasoxidhoz, s ezt a keveréket lakkal el­
egyítve, öntik fel a jelhordozó réteget. A z itt felhasznált vörösvas­
oxid lehet hagyományos szemcsézettségű is, vagy monokristály-
sze mesés.
Jó magnetikai és elektroakusztikai hatása abban nyilvánul meg,
hogy a vasoxid közé kevert kobaltoxid növeli a mágnesezhető réteg
koercitivitását, ellensúlyozza a vasoxid változó szemcsenagyságából
eredő egyenetlenséget és javítja a magashang-átvitelt.
Feketevasoxidos jelhordozó kobaltoxiddal dúsítva
Ezt a jelhordozót az előzőhöz hasonló technológiai alapelv szerint
készítik. Itt azonban nem vörös-, hanem feketevasoxidot használnak
fel, s ehhez kevernek bizonyos %-ban kobaltoxidot. A jobb jelhor­
dozó tulajdonságok nemcsak a kisebb zajban és a jobb magashang­
átvitelben nyilvánulnak meg, hanem nagyobb jelszint is vehető le
a szalagról. Ez a diszperzió vékony rétegben felöntve is hangátvitelt
tesz lehetővé.

304
Krómdioxidos jelhordozó
A korszerű jelhordozók között ezzel valósítható meg a legjobb és
legegyenletesebb minőségű jelrögzítés. A jelrögzítő bázis optimális
telítési szintű (90...95% ), jóval nagyobb remanenciaértéket ered­
ményez, mint a vasoxidos jelhordozók 7 0 .. .75%-os telítési szintje.
Legfőbb előnye, hogy a rögzített és visszajátszott mágneses jel között
nincs szintkülönbség még a magasabb hangokhoz tartozó nagyobb
frekvenciákon sem. A Compact Cassette rendszerű magnókhoz hasz­
nált szalagfajták között ez nyújtja a legjobb minőségű hangátvitelt.
Vasoxidos— krómdioxidos (ferrokróm) jelhordozó
Ez a legújabb magnószalaggyártási eljárás, aminél nem elegyítik a vas-
oxidot a króm dioxidhoz a diszperzió készítésekor, hanem kétféle
diszperziót készítenek. Egyrészt vasoxid és kötőlakk keverékéből,
másrészt króm dioxid és kötőlakk keverékéből. A magnószalagot
úgy készítik, hogy a hordozófóliára először felöntenek egy réteg vas­
oxidos diszperziót, s ezt megszárítják, töm örítik, majd ennek a tete­
jére felöntenek egy réteg króm dioxidos jelhordozót, amit szintén
tömörítenék, szárítanak és végül políroznak. A két egymásra öntött
jelhordozó réteg arányai: vasoxidos diszperzióból öt rész, króm di­
oxidos diszperzióból egy rész. Ha pl. egy 18 jjim vastag magnószala­
got gyártanak, akkor a következő arányok adódnak: 12 jxm vastag
hordozófólián 5 (xm vastag vasoxidos réteg és 1 fim vastag króm di­
oxidos réteg. A z ezzel az eljárással készített szalagnál jelentősen nő
a frekvenciaátvitel sávszélesség-linearitása, csökken a torzítás és a
zajszint, s javul az elérhető je l—zaj viszony.

3.2.4.
Kezelés és tárolás

A kereskedelmi forgalomban vásárolható orsós és kazettás szalagok

kivétel nélkül megfelelő kivitelű csomagolásban kerülnek a felhasz­
nálóhoz. A z orsós szalagokat tárolódobozban, polietilén tasakban,
műanyag orsón hozzák forgalomba. A z amatőrök sok esetben már az
első használat során eldobják a csomagolóanyagot és doboz nélkül tá­
rolják a szalagtekercseket. A z ilyen tárolási mód nagyon helytelen,
hiszen még a legtisztábbnak vélt helyiségben is rakódik le por, s egyéb
szennyezék, amit a sztatikus töltődésre hajlamos magnószalag magá­
hoz vonz.
A szalagkazetták nem kettős csomagolásban kerülnek forgalomba,
hanem csupán egy műanyag doboz védi őket — főként a mechanikai
sérülésektől. A szalag por elleni védelmét maga a kazettaház szolgálja.

30S
 A z állandó tárolási helyet úgy válasszuk ki, hogy a szalagok ne ke­
rüljenek szórt mágneses térbe. Ezért óvakodjunk attól, hogy nagy-
feszültségű elektromos berendezések, vezetékek, tv-készülék, vagy
hangdoboz közelében helyezzük el. Nem alkalmas továbbá a normá­
lisnál nagyobb páratartalmú vagy túlságosan száraz helyiség sem.
Szalagjaink minőségét jelentősen befolyásolja kezelésük és mag­
nóba fűzésük az üzemeltetés során. Ez azonban nemcsak a figyelem
és a kézügyesség függvénye, hanem jelentős mértékben a magnetofon
mechanikai állapotától is függ. A rosszul beállított gyorstekercselő
üzemmód pl. már igen sokat ronthat azzal is, hogy a szalagot lépcső­
sen csévéli fel tekercsbe, ezáltal a kiálló szalagrészek betörnek, meg­
rongálódnak, s jobban lerakódik a por közöttük. Felvétel és lejátszás
üzemmódban sokat romolhat a szalag mechanikai állapota, ha a szalag­
pálya elemei egyenetlenek, piszkosak, kopottak és nem merőlegesek.
Mindezek kijavítása nagymértékben hozzájárul szalagjaink hosszú
élettartamához.
Ajánlott szakirodalom

Csabai Dániel
M A G N Ó S O K É V K Ö N Y V E 1977
Csabai Dániel
K A Z E T T Á S M A G N Ó K (1977)
Csabai Dániel
A H A N G F E L V É T E L G Y A K O R L A T A (1977)
Degrell László
L E M E Z J Á T S Z Ó K ÉS H A N G L E M E Z E K (1978)
ö rle y Gábor
E L E K T R O N IK U S S Z I N T E T I Z Á T O R O K (1979)
Schöne P.
H i - F i S Z T E R E O T E C H N I K A (1976)
Sípos Gyula
H i - F i E R Ő S ÍT Ő K ÉPÍTÉSE (1978)
Vologyin— Glofák
E L E K T R O N IK U S H A N G S Z E R E K (1976)

Műszaki Könyvkiadó

307
Kiadja a Műszaki K ö n y v k ia d ó
Felelős kiadó: Fischer H e r b e r t igazgató

A th en a eu m N y o m d a , 79.3024 Budapest, 1980

Felelős ve zető: S o p ro n i Béla vezérigazgató

Műszaki ve zető : H egedűs E rn ő

Műszaki szerkesztő: M o ln á r József
A b o r ító t és a kö té st te rv e z te : M o ln á r V . József
A kö n yv ábráit rajzolta: Fisch b orn Lajosné
A kön yv form átu m a: A 5
ív terje delm e: 19,25 (A5)
Á b rá k száma: 222
Példányszám : 28 900
Papír m inősége: 80 g ofszet
Betűcsalád és -m é re t: gm/gm G ill m on ó
Azonossági szám : 60 965
M Ű : 2942— h— 8083
K észült az M S Z 5601 és 5602 s z e rin t
ClCKTROn
E le k tro a k u sztik a i cik k e k , h a n g fa la k ,
h írad ástech n ik ai készülékek
nagy választékban k a p h a tó k .
ECHO ELEKTRON SZAKÜZLET
B UD APEST VI., BAJCSY-ZSILINSZKY Ú T 19/A
TELEFO N: I 17-698