SZEMEREDY ZOLTÁN

SZEMERÉDY

FOTÓBARKÁCS
 SZEMERÉDY ZOLTÁN

FOTÓBARKÁCS

MŰSZAK! KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1971

 Lektor:
VÁSÁRHELYI ISTVÁN

(C) Szemerédy Zoltán, Budapest, 1970

ETO : 771.2:689

Felelős kiadó: So/t Sándor igazgató

Felelős szerkesztő: Pávó Elemér oki. gépészmérnök
 TARTALOMJEGYZÉK

Előszó ........... ....................................................................... .................................... 7

I. Bevezetés a barkácsolásba.................................................................................. . 9

1. A barkácsolás anyagai ......................................................................... .......... 9

a) Műanyagok ......... ........................................... ........................... ................ 9
b) Egyéb anyagok .................................................................. ......................... 15
2. Szerszámok, eszközök ....................................................... ........................... 15
3. Tervezés........................................................................................................ . 22
4. Megmunkálás ................................................................................................... 22
a) Műanyagok megmunkálása ........................................................................ 22
b) Egyéb anyagok megmunkálása.................................................................... 31
5. Elektromos berendezések................................................... ........................... 33

II. A felvételezés segédeszközei ................................................................................ 35

1. Oldaltáska ............................ ............................................................. .......... . 35
2. Fényképezőgép-állvány ................................................................................... 45
a) Az állvány csavarjának átalakítása ............................................................ 45
b) Állványmerevítő ....... ......................... ................................................... 47
ej Állványtoldalék ..................................................... .......... ....................... 51
d) Állványcsukló ........................................................................................... 54
3. Fényszóróállvány.................. ............................................... .......................... 61
a) Egyszerű állvány .......................................................................................... 61
b) Univerzális állvány .................................................................. .................... 68
4. Fényszóró....... ................................................. .......... .................................... 73
a) Csuklós foglalattartó Tungsraflex izzóhoz ............................................ 73
b) Csukló a fényszóróburára ........................... ......................................... 76
e) Fén yterelő....... ......................................................................................... 80
5. Reprodukció .......................................... .................................................. 83
a) Reprocsavar, reprokar ............... ......................................... ..................... 83
b) Re promegvilágító berendezés ....................................................... .......... 85
6. Vaku papucs ....... ........................................................ ................................... 87

///. A laboratórium ........................................................................................ ............ 90

1. Térválasztó f a l ............................... ....................... .......... ..................... ....... 90

5
 2. Elektromos berendezés ................................................................................ 96

aj A labor kapcsolótáblája............................................................................... 96
b) Sötétkamralámpa ...................................................................................... 97
ej Óram egvilágító............................................................................................ 97
3. Általános eszközök.......................................................................................... 103
aj Tölcsérek készítése .................................................................................... 103
b)K íö n tő du gó .................................................................................................. 103
ej Ülepítőedény ............................................................................................. 108
dj Desztillálóberendezés ................................................................................. 109
4. Vízszűrő berendezések .................................................................................. 120
a) Vízcsapcsatlakozó........................................................................................ 120
b) Közgyűrű ................................................................................................. 122
ej Vízkifolyó ................................................................................................... 125
d) Cserélhető tartozékok ............................................................................... 129
ej Kis teljesítményű, egyszerű szűrő ............................................................. 129
f) Zsákbetétes sz ű rő te s t................................................................................ 132
g) Szűrőtest cserélhető betéttel ....................................................... . 135
5. A negatív ki dől gozás eszközei ........................................................................ 141
a) FLirdetőedény ............................................................................................ 141
b) Kétrészes film mosó .................................................................................. 144
ej Filmmosó (körbenforgó vízzel) ............................................................... 152
d) „Emeletes” előhívás ................................................................................... 160
6. A pozitivkidolgozás eszközei ....................................................................... 161
a) H iv ó tá l........................................................................................................ 161
b) Papirképmosó t á l ....................................................................... ............... 163
ej Vízirányító ................................................................................................. 167
dj Papírtartó doboz ........................................................................................ 169
ej Üveglapos papírleszorító ......................................................................... 170
fj Csík másolat-készítő.................................................................................... 171
gj El ötét lencse nagyi tó géphez ....................................................................... 173

IV. Tárolás ................................................................................................................ 174

1. Negatívtároló ........................................................................ .................. 175

2. Papír képtárolás............................................................................................... 175
a) Fényképalbumok készítése......................................................................... 175
b) Fényképek albumba ragasztása .................................................................. 176
ej Fényképtartó ............................................................................................. 177
dj ,,Dob” fényképek fel ragasztásához............................................................ 178
3. Diatartozékok................................................................................................. 179
űj Diakeretek Jelölése, üvegkeretek ragasztása ............................................ 179
b)„C E N E I” dianéző átalakítása ...................................................................... 1®0

6
 ELŐSZÓ

A barkácsolás napjainkban reneszánszát éli. Az ügyes kezű amatőr

fotós sok mindent kevesebb költséggel és főként saját elképzeléseivel és
lehetőségeivel összhangban, célszerűbben készíthet el annál, amit az üzle­
tekben vásárolhat. Igen sok szükséges berendezés, eszköz egyáltalán nincs
forgalomban, nem kapható, legalábbis amatőr viszonylatban nem jutha­
tunk hozzá. Egyébként is, üzemi teljesítményű eszközök megszerzése
nem kifizetődő, nem tudjuk kihasználni.
Ennek megfelelően olyan berendezések és eszközök elkészítési módját
írom le, amelyeket a fényképezo-laboráló amatőr kevés készség birto­
kában is elkészíthet, ami munkájában eddig is nélkülözhetetlen volt, de
vagy nem lehetett beszerezni, vagy beszerzése nem Ígérkezett rentábi­
lisnak.
Gyakorlati útmutatásaimban külön gondot fordítok a műanyagokra,
mert ezek felhasználásával a laboráló fotoamatőröknek — ellentétben a
régebben rendelkezésre álló anyagokkal — most először nyílik arra lehe­
tőségük, hogy a labormunkához megkívánt, a vegyszerek hatásának ellen­
álló, egyszerű, de minden fotós igényt kielégítő eszközöket készíthesse­
nek.
A háztartásba igen sokféle műanyag edény, palack, doboz, tégely kerül
a müanyagcsomagolás elterjedése révén, amelyeket használat után általá­
ban eldobnak, holott ezeket igen sokféle módon lehet hasznosítani.
A műanyagokból készült eszközökön kívül ismertetek hagyományos
(fa és fém felhasználásával készült) eszközöket is.
Külön ki kell emelnem, hogy csak olyan eszközök készítését írom le,
amelyek jelentősen hozzájárulnak a fényképező-laboráló magas színvo­
nalú munkájának biztosításához.
Könyvemben azoknak az eszközöknek elkészítését írom le, amelyeknek
beszerzése jelentős anyagi megterhelést jelentene, vagy a kereskedelem­
ben egyáltalán nem szerezhetők be.
Nem ismertetem és nem is javasolom olyan eszközök, berendezések
elkészítését, amelyek egyrészt beszerezhetők, másrészt házi előállításuk
nemcsak veszélyeztetné, hanem egyáltalán kétségessé tenné a biztonságos
labormunkát. Ezeket a barkácsoló csak lényegesen gyengébb, kifogásol­

7
ható minőségben tudná előállítani. Előhívódobozt, orsót, Correx szala­
got stb. ne is kíséreljünk meg házilag előállítani, mert beszerezhetők, és
minden körülmények között sokkal jobbak, mint amilyet mi előállítha­
tunk, és beszerzési költségük sem magas. Vannak esetek amikor a taka­
rékosság pazarlás.
Nem mindegy, mit és milyen anyagból készítünk. Folyadékkal, olda­
tokkal érintkező eszközeinket, de még alkatrészeiket sem készíthetjük
fémből vagy fából, csak könnyen és tökéletesen tisztítható és tisztán tart­
ható műanyagból. Fa és fém használata minden eredményünket tönkre­
teheti. Fa- és fémanyagokat csak a felvételezés eszközeihez használhatunk.
A fotósbarkács alapszabálya : csak olyan eszközt készítsünk el házilag,
amely rendeltetésének maradék nélkül megfelel, és hozzájárul munkánk
technikai színvonalának javításához, emeléséhez.
A szerző

a
 I. B E V E Z E T É S A BARKÁCSOLÁSBA

1. A barkácsolás anyagai

A fotósbarkács anyagszükséglete csekély, túlnyomórészt a háztartás­

ban fellelhető, a többi pedig fillérekért megvásárolható.
Különösebb anyagismeretre nincs szükség, mert csupán a legegyszerűbb
alakítási, megmunkálási módokkal élünk. Az anyagnak tehát csak az alkal­
mazhatóságát, megmunkálási (pl. ragasztási, vágási) tulajdonságait kell
megismernünk, hogy felhasználásáról dönthessünk.

a ) M űanyagok

A műanyagokat különféle szempontok szerint csoportosítják. A bar­

kácsoló fotóst ezek közül csak a feldolgozás módja szerinti csoportosítás
érdekli. E szerint hő hatására keményedé, illetve lágyuló tulajdonságaik
alapján különböztetjük meg a műanyagokat.
A hőre keményedő műanyagok esetén a keményedés végleges, ú]bóli
lágyításukra nincs lehetőség. Ezek a mi gyakorlatunkban nem nagyon for­
dulnak elő.
A ho hatására lágyuló műanyagok megfelelő hőmérsékleten meglágyul­
nak, képlékennyé válnak, tehát könnyen formálhatjuk, alakíthatjuk, le­
hűlve pedig megszilárdulnak, és alakjukat újbóli hőhatásig megtartják.
A felmelegítés, alakítás, lehűtés műveletsort végtelen sokszor megismé­
telhetjük.
A műanyagok használata esetén természetesen ügyelnünk kell arra,
hogy a belőlük készült eszközök a használat során ne melegedjenek fel a
lágyulási hőmérsékletre, mert elvesztik kialakított formájukat.
A barkácsoló fotós leginkább a hőre lágyuló anyagokat használhatja,
mert a könnyű alakítási lehetőségen kívül savaknak, lúgoknak jól ellen­
állnak.
Ezek közül a legfontosabbak :
— a polietilén 110 °C hőmérséklet körül olvadó, rugalmas, zsíros tapin­
tású anyag. Szobahőmérsékleten nem oldható és nem ragasztható. Fő­
leg háztartási mosó- és tisztítószerek csomagolására használatos;

9
 — a polipropilén 180 °C körül olvad, hasonló a polietilénhez, de annál
merevebb, hőállóbb és szakítószilárdsága is jobb, ezért nagyobb igény-
bevételnek is kitehető. Többek között nyomócsövek, dobozok, játék­
szerek készülnek belőle. Szobahőmérsékleten ez sem oldható és nem
ragasztható;
— a plexiüveg 90 °C hőmérsékleten lágyul, 140 °C hőmérsékleten jól
alakítható, hajlítható. Általánosságban elterjedt barkácsanyag. Savak­
kal, lúgokkal szemben kevésbé ellenálló;
— a polisztirol 80—90 °C körül lágyul, 130 °C hőmérsékleten alakít­
ható. Rideg, törékeny anyag, felhasználási területe a barkácsoló fotós
részére korlátozott. Benzol oldja és ragasztja. Általános felhasználási
területe viszont igen nagy: fésűk, gombok, játékok, edények, tálcák,
dobozok készülnek belőle;
— PVC , kemény és lágy (rugalmas) PVC-t különböztetünk meg. Felme­
legítve jól alakítható, savaknak, lúgoknak jól ellenáll, megfelelő oldó­
szere nincs, PVC-ragasztóval ragasztható, és forrólevegős eljárással
hegeszthető. Vízelvezető csöveket, saválló béléseket, edényeket és
fóliát készítenek belőle.
A barkácsoló fotós által használatos műanyagok túlnyomó többségük­
ben az előbb ismertetett csoportok valamelyikébe tartoznak. Egy részük
élelmiszerek, mosó- és tisztítószerek, gyógyszerek csomagolóanyagaként
kerül a háztartásba, kisebb részüket műanyagszaküzletekben (Ezermes­
terboltokban) vásárolhatjuk meg.
Mindazt, ami a háztartásba kerül, tegyük félre, gyűjtsük, mert ezeket
elŐbb-utóbb — néha igazán meglepő módon — hasznosítani tudjuk.
Ilyenek a: MOS 6,
Unimo,
TIP 67,
folyékony sampon,
étolaj (1 l-es),
Florovit (1 és 2 l-es),
ecet,
Alma vodka palackjai;
tejfölöspohár,
tormás- és lekvárosdoboz,
üvegzáró kupakok,
ultrásdoboz,
krémsajtosdoboz,
orvosságosfiolák
stb., stb., tehát minden, ami műanyag.

Ezeket nemcsak azért kell félretennünk, mert feltétlenül készítünk

majd belőlük valamit, hanem azért is, mert változatlan állapotukban is
felhasználhatók.
Az étolajos (1 l-es), a florovitos (1 és 2 l-es), az ecetes (0,8 l-es), az alma
vodkás (0,5 l-es), a^fertőtlenítő MOS 6-os (0,85 l-es) palackok megfelelő

10
kimosás után különféle oldatok tárolására alkalmasak, amint az a képeken
is látható (1., 2., 3. kép). Fixir-, megszakítóoldat, csepptelenrtŐ, papir-
elohívó tárolására rendkívül alkalmasak. Azonkívül, hogy egy fillérbe sem
kerülnek, legfőbb előnyük, hogy nem törékenyek. A tormás- és lekváros­
dobozt mérlegünk tényérjaként hasznosíthatjuk. Mindkét tányérba egyet
elhelyezünk, kitárázzuk, és a vegyszert ebben mérjük ki, újabb vegyszer
mérése előtt ezt[a tányért könnyűszerrel kimoshatjuk. Az50g-os mérlegen
nagyobb mennyiségű vegyszert csak többszöri méréssel mérhetünk ki,
részletekben, ezeknek összegyűjtésére alkalmas például a háromszögletű
ultrásdoboz, amely éppen alakjánál fogva igen alkalmas a vegyszernek az
oldóedénybe való adagolására. Munkánkat könnyítjük meg, ha vegysze-

1. kép. Unimóspalack, tormásdoboz (vagy lekváros), MOS 6-os palack

11
 2. kép, Florovitospalackok; négyszögletes 2 l-es, hengeres 1 és 2 l-es

reinket előre kimérjük, és ultrás, krémsajtos stb. dobozokban tároljuk az

oldásig. De alkalmasak például nagyításkor a csipeszek alá. Ha ebbe he­
lyezzük a csipeszt, nem szennyeződik munkaasztalunk. Továbbá használ­
hatók még függesztőcsipeszek, dugók és egyéb apróbb eszközeink tárolá­
sára, különösképpen akkor, ha egyik oldalukra felragasztott födelet is
készítünk. A műanyag zárókupakok csavaros fedelű palackok biztos lezá­
rását teszik lehetővé. A négyszögletes étolajos edény — felső részét le­
vágva — kiöntőedényt helyettesít. Ha Coroplastot ragasztunk rá, és be­
jelöljük rá az ú'rtartalom jelzéseit, mérőedénynek is használható. A 2 l-es
florovitospalack sem fölösleges, mert tetejét levágva, oldóedénynek ki­
válóan alkalmas. Ezek a palackok nem törékenyek, könnyen tisztán tart­
hatók, sőt sósavval is tisztíthatok. A műanyag ruhaakasztó (vállfa) nadrág­
tartó része igen könnyen és hamar letörik. Ne dobjuk el! Ebből is készít­
hető keverőpálca, nemcsak plexiből. A mély edénybe öntött folyadék egy­
részt szétfröccsen, másrészt levegőt visz be a folyadékba. Mindkettőt meg­
előzhetjük, ha egy unimóspalack alját és tetejét levágjuk, majd a palackot
is hosszanti tengelye mentén kettévágjuk. Ezt a fél hengert beállítjuk elő-
hfvódobozunkba, fixires edényünkbe, és az oldatot a „vályún” keresztül
engedjük edényünkbe; biztosan nem fog szétfröccsenni, és fölösleges le­

12
vegőtöbbletet sem visz bele az oldatba. Műanyagból készített kocsonyás­
vagy más célra készült nagyobb tányért megfelelő tisztítás után előhívó­
dobozunk alá helyezhetünk, így a folyadéktöbblet (biztonságból néha
bőven töltjük edényünkbe!) nem vész kárba, az üvegbe visszatölthető, és
asztalunkat sem szennyezi fölöslegesen. Tartsuk ezt szem előtt elsősorban
a színes negatív, fordítós filmek, papírok laborálásakor! A kisebb műanyag
tányér, vagy cserép alátét kiválóan alkalmas a negatív, a színesfilm ki­
dolgozásához használt és a később ismertetendő edényeink lefedésére.

3. kép. Ecetespalack 0,8 l-es, alma vodkás 0,5 l-es palack

 A felsorolt külŐnféle~edények természetesen nemcsak a laborban hasz­
nálhatók fel, a háztartás is hasznosíthatja kellő — sósavas, majd szappa­
nos — kimosás és bőséges Öblítés után. Az alma vodkás, ecetes palackban
szörpöket tarthatunk, kirándulásra üdítő italt vihetünk benne (nem törik,
mint az üveg!), a tejfölöspohár kiváló fogmosópohár: különösen a család
legifjabb tagjai számára, de főzéskor is használható, pl. a tojást előre bele­
üthetjük; virágkedvelőknek magok hajtatására, palántázásra is alkalmas.
A tormás- és lekvárosdobozoknak jól záródó fedelük van, így alkalmasak
a tízóraira csomagolt vaj, lekvár tárolására, de sót, fűszert is tárolhatunk
benne. A találékony barkácsoló műanyag lemezből fűszeres polcot készít,
a polcba a doboz középső részének megfelelő kerületű nyílást vág, így a
dobozok nem eshetnek le. Az ultrásdoboz kupakján nyílást vágunk, a
dobozba a kimérve kapható tisztítószereket (pl. Superdol, VIM stb.) tart­
hatjuk, így nem kell az eredeti doboz árát újra megfizetnünk. A drazsé
alakban forgalomba kerülő orvosságok üvegei megfelelnek fűszerek táro­
lására. Ezekben tartsuk azokat, amelyek illó olajat tartalmaznak (pl. bors).
A MOS 6-os palackból virágpermetezőt készíthetünk. A kupakját meg-
tüzesített gombostűvel több helyen kifúrjuk, ez lesz a permetezőrózsa.
A palackot megtöltjük vízzel, az oldalát összenyomva, a rózsán át permet-
szerűen szóródik szét a víz. A fertőtlenítő MOS 6-os palackból kis ügyes­
séggel tetszetős locsolókannát készíthetünk.
Ez a néhány példa kellőképpen alátámasztja és indokolttá teszi, hogy
érdemes minden műanyagféleséget, ami a háztartásba kerül, gyűjteni, fél­
retenni, mert mindegyik előbb-utóbb felhasználható valamire.
Néhány műanyagot azonban szaküzletben kell beszereznünk. Beszer­
zésük — mennyiségükre való tekintettel — azonban nem okoz számottevő
anyagi megterhelést. Ezek:
— műanyag lemez 1 mm vastagságban. Ha szerencsénk van, kaphatunk
leértékelt árut is szinte fillérekért;
— vízlefolyó cső, 32 és 110 mm külső átmérővel. Feltétlenül lefolyó-
csövet (zöld színű) kérjünk, mert a nyomócső lényegesen többe kerül.
Csőből a legkisebb vásárolható mennyiség egy méter, ez több, mint
amennyire szükségünk lesz;
— hajlékony, vastag falú cső, 6 és 8 mm belső átmérővel. Biztonság ked­
véért vigyünk magunkkal egy darabka szifonvízcsövet, és azt a méretet
vásároljuk meg, amelyikbe legjobban illeszkedik;
— műanyag tégelyek csavarmenetes fedéllel, 43 és 54 mm belső átmérő­
vel. A 43 mm-es átmérőjű tégely a MOS 6-os, az 54 mm-es átmérőjű az
unimós-, TIP 67-es palackokba illik bele pontosan. A későbbiek során
még kitérek arra, hogy a méreten kívül miért említek meg ilyen is­
mérvet is;

14
— kerti öntöző gumicső, külső átmérője 32 mm;
— autoszifondugó és vízcső;
— műanyag szívószál;
— üvegzáró gumi kupak;
— alátéttányér virágcseréphez;
— szúnyogháló műanyagból;
— sky, illetve tetszésünk szerinti bármilyen műbőr. Beszerezhető a Nép­
színház utcai alkalmi üzletben;
— égőfoglalat csillárközgyűrűje a kisebb falvastagságú csőanyával. Ez
ugyan nem műanyag, hanem alumínium, de itt kell megemlíteni, mert
a műanyagbarkácsolás egyetlen fém alkatrésze.

b) Egyéb anyagok

A faanyagok közül a rétegelt (furnér-) lemezt és a 40x20, 40x10,

30 x 10, 20 x20 mm méretű fenyő- vagy bükkfa léceket használjuk fel.
Ezek beszerezhetők a Dekorációs- és az Ezermesterboltokban, továbbá
egyes, kizárólag barkácsanyagot árusító fatelepeken is. Vásárláskor gya­
lult fenyőfa lécet vegyünk, így nem kell fölöslegesen a gyalulással bajlód­
nunk.
A fémek közül csak az alumínium, esetleg a horganyzott lemez jöhet
számításba (jobb a tiszta horganylemez). Az alumínium könnyen meg­
munkálható, alig korrodáló fém, de lúgokra érzékeny!
Szükségünk lesz még egy-két üveglemezre is. Céljainknak megfelel né­
hány régi, zselatin rétegétől megtisztított fotográfiai lemez is. Az üveg­
lappal szembeni követelmény, hogy síkjai párhuzamosak, anyaga pedig
hibátlan, torzításmentes legyen. Szükségünk van még néhány „normál” és
zseb lámpaízzó-foglalatra, erős- és gyengeáramú vezetékre, valamint kü­
lönféle méretű facsavarokra és szárnyasanyákra is.

2. Szerszámok, eszközök

A barkácsoláshoz szükséges szerszámok legnagyobb része majdnem

minden háztartásban fellelhető, ami esetleg hiányzik, az olcsón beszerez­
hető.
A tervezéshez, elorajzoláshoz B2-es grafitirónra, golyóstollra, 50 cm-es
vonalzóra és körzőre lesz szükségünk.
Szükséges még néhány fogó (4. kép), közepes méretű lapos és félgöm­
bölyű reszelő, gömbölyű és négyszögletes türeszelő (5. kép), továbbá ki­
sebb és nagyobb méretű csavarhúzó, egy széles és egy keskeny kenőlapát,
éles kés és fém fűrészlap (6. kép). Ha további igényeink indokolják, be-

15
 4. kép. Két különböző laposfogó és harapófogó

5. kép. Félgömbölyű, lapos, négyszögletes tű- és gömbölyű tűreszelő

szerezhetünk kézifúrót (7. kép) a hozzávaló 2—8 mm-es fúrókkal (8. kép).
Ha azonban a kézifúró beszerzése nem indokolt, helyette megfelelnek az
ugyanolyan méretű fofúrók (9. kép) is. A fafúrókkal fát, hőre lágyuló mű­
anyagot meg tudunk munkálni, /óbb híján még vékony horganyzott és lágy
alumínium lemezt is fúrhatunk. Ez ugyan nem használ az élének, de a fa­
fúró olyan olcsó, hogy pótlása nem okoz különösebb költséget.
Nélkülözhetetlen a 10. képen látható szorító és a barkácssatu (11. kép)
is. Jól hasznosíthatjuk, ha éppen van vagy kölcsönkérhető, az asztalosipar­
ban használt gyorsszorítót a ragasztott felületek egymáshoz préseléséhez.

6. kép. Nagyobb és kisebb csavarhúzó, széles kenölapát,

keskeny kenölapát (egyikvégén hegyes), kés, fém fűrészlap

17
 7. kép. Kézifúró

Egy közepes nagyságú és egy kisebb, hajlított o[ló szintén szerszámaink

közé tartozik.
A ,,vinklit” magunk is elkészíthetjük (12. kép), és ez ugyanúgy megfelel
a célnak, mint amit az üzletben vásárolhatunk, csak lényegesen olcsóbb.
Az 1. ábra szerint állíthatjuk össze fa vagy műanyag háromszögvonal­
zóból és két fenyőfa lécből. Célszerűbb egyenlőszárú háromszögvonal­
zóból készíteni, mert akkor 45°-os szöget bezáró egyenest is húzhatunk
mellette.
A vonalzó lapjával 20 x 20 mm-es lécdarabra fekszik fel, az alsó éle pedig
30 X 10 mm-es lécre vagy rétegelt lemezre.

18
 8. kép. Fúróhegyek

2* 19
 10. kép. Szorító

11. kép. Barkácssatu

 i re:.":.,

1. ábra. „V in k li" készítése derékszögű háromszögű

műanyag vonalzóból
Az összeállítás vazlata és a kász vinkli axonometrikus rajza:
I alaplap ; 2 a facsavar helye; 3 fa- vagy műanyagvonalzó; 4 vonalzó-
eartólec

12. kép. Saját készítésű

vinkli

szorítóval az J-es élhez préseljük. A csavarokat csak a szorítás, préselés

után hajtsuk be. A szorítót csak 48 órás száradás után távolítsuk el.
\ Rendkívül lényeges, hogy a lécek oldalai párhuzamosak legyenek, külön­
ben a vinkli használhatatlan lesz.
Az illesztési felületeket csiszolóvászonnal óvatosan átcsiszoljuk, majd
acetonos vattával letörölgetjük, zsírtalanítjuk. A ragasztási felületeket vé­
konyan bekenjük Technokol Rapiddal, és néhány percig száradni hagyjuk.
Teljes száradás után ismét vékony Technokol Rapid réteget viszünk fel a
két lécdarabra (1 és 4), és facsavarral összeerősítjük. A csavarok helyét
ajánlatos előre kifúrni. Néhány órai száradás után a kipréselődött, fölös­
leges ragasztóanyagot eltávolítjuk, és a háromszögvonalzó illesztési felü­
letét bevonjuk a második réteg ragasztóval, majd az ábra szerint a lécek­
hez illesztjük. A csavarok helyét a vonalzón is előre fúrjuk ki. A vonalzót

21
 Az 1 léc azért szélesebb a vonalzó és a 4 léc szélességénél, hogy mind­
két oldali felfekvéssel használhassuk a vinklit.
A vinklit úgy ellenőrizzük, hogy egyenes élű karton, deszka (esetleg
iskolai rajztáblára erősített papír) éléhez illesztjük a 4 lécet, és vonalzó
mellett annak teljes hosszában egyenest húzunk, majd megfordítjuk a
vonalzót, és az 1 lécet illesztjük a szélhez, pontosan ott, ahol az előbb
egyenest húztunk. Ha a függőleges tartású ceruzával, golyóstollal húzott
egyenesek pontosan fedik egymást, akkor a vinkli jó, használható.
A vinklit vonjuk be csónaklakkal, így könnyebb tisztántartani.

3. Tervezés
Kivitelezés előtt jól gondoljuk át, hogy milyen anyagokra van szüksé­
günk, azok milyen minőségben és méretben szerezhetők be, esetleg mivel
helyettesíthetők. Ezután tervezzük meg, rajzoljuk le, amit el akarunk ké­
szíteni. A tervezéshez milliméterpapírt használjunk, ezen nem kell a
méreteket külön mérni, a merőleges vonalak és a45°-os szögek is adottak.
Kisebb eszközöket 1:1 arányban rajzoljunk fel, a nagyobbakat természe­
tesen kicsinyítve, de a méretarányokat ne tévesszük szem elől. A bonyo­
lultabb részeket a teljes rajzon ne tüntessük feí és ne részletezzük, azok­
ról külön, nagyobb léptékarányú vázlatot készítsünk. Az eszköz terv­
rajzát helyes több nézetből is elkészíteni.
A vázlatok elkészítéséhez mintául vehetők a könyv ábrái, amelyek ere­
detileg szintén milliméterpapírra készültek.
y> A nagyobb biztonság miatt erősebbre tervezzük az igénybevételnek

jobban kitett részeket. Itt ne sajnáljuk az anyagot, mert csekély többlet-

ráfordítással megelőzhetjük az egésznek a kárbaveszését.
A beszerzett anyagra a tervrajz alapján visszük fel a méreteket. Mére­
tezés alkalmával mindig ugyanazt a vonalzót, mérőeszközt használjuk!
Erre azért kell a figyelmet hangsúlyozottan felhívnom, mert sajnos, a
vonalzók, mérőeszközök cm, mm beosztása egymástól eltérő. Egyes vonal­
zók között 200 mm-es hosszúságon 10 mm-es különbség is mutatkozik.
Ez az eltérés már nem engedhető meg. Csak azzal küszöbölhető ki az ebből
eredő hibalehetőség, ha mindig ugyanazt a vonalzót, mérőeszközt hasz­
náljuk a méretezés során.

4. Megmunkálás
a ) M űan yagok m egm unkálása

A műanyagok megmunkálása során néhány segédanyagra lesz szüksé­

günk :
Technokol Rapid. Tubusban kapható, általános ragasztószer(13. kcp).
Teljes kötési ideje 48 óra. Szabad felülete pár óra alatt szárad.

22
 PVC 6. Speciális műanyag (PVC) ragasztó. Műanyagok ragasztására lé­
nyegesen megfelelőbb mint a Technokol Rapid, vagy az egyéb általános
ragasztók. Felhasználási eljárása műanyagokhoz ugyanaz, mint a Technokol
Rapidé. Ritkán kapható, akkor is inkább kg-os dobozban. Ha be tudjuk
szerezni, inkább a PVC 6-ot használjuk a műanyagok ragasztásához.

13. kép. Technokol Rapid univerzális ragasztó

Epokitt. Két tubusban kerül forgalomba, univerzális ragasztó és tö-

mítő anyag (14. kép). Teljes száradás, kötés után megmunkálható. Szá­
radás közben térfogata nem változik. A kisebbik tubusban levő barna
színű ,,T” anyag az érzékeny bőrűeknek ekcémát okozhat, ezért óvatosan
kezeljük. A nagyobbikban az ,,A” jelzésű, fehér színű anyag van. A fehér
színűből kétszer annyit kell vennünk, mint a barna színűből. Mindig csak

14. kép. Epokitt

23
annyit keverjünk össze, amennyit 2—3 óra alatt fel is használunk. Aceton
oldja, tehát a fölösleges, elcsorgott ragasztót acetonos vattával eltávolít­
hatjuk. Az epokitt 12—24 órás száradás után még képlékeny, ezért gon­
dos óvatossággal a durvább felületi hibákat kiigazíthatjuk, a túlfolyásokat
késsel, reszelővei eltávolíthatjuk. Kötési ideje 48 óra. Az állott, régi epo-
kittre jellemző, hogy a tubusokból előbb barna, illetve fehér, híg folyadék
jön ki, s csak utána a pépes massza. Gyakorlatom szerint még ez is hasz­
nálható, csak kötési ideje lényegesen hosszabb, és ellentétben a friss ra­
gasztóval, amely elég sűrű, az állott már meglehetősen híg.
Cellux, Tixo. A hasonló típusú ragasztószalagok közül ezek a legjobb
minőségűek (1S. kép). Különféle szélességben és hosszúságban kaphatók.
Hátrányuk, hogy a víz leoldja, és hosszabb idő után kiszáradnak, leválnak.
A ragasztásnak — amint majd látni fogjuk — nélkülözhetetlen segéd­
anyaga.

15. kép. Cellux és Tixo ragasztószalag

Coroplast. Különböző szélességben és színekben kapható (Dekorá­

ciósbolt, Autófelszerelési cikkek üzletei) PVC-alapú ragasztó. Rendkívül
jó ragasztó tulajdonságú, hőálló, —10 és +90 °C hőmérséklet között
megtartja ragasztóképességét. Víz nem oldja. Ragasztóképességének meg­
tartása mellett többször is felhasználható. Végleges ragasztásra is alkal­
mas, vagyis amikor a ragasztószalagot már nem fogjuk többé eltávolítani.
Horgász-zsinór. A ragasztásos kötés fontos segédanyaga. Lényegében
bármelyik horgász-zsinórt használhatjuk, azonban azok alkalmasabbak,
amelyek hajlékonyak és meghajlítva afaktartók, nem rugóznak vissza.
Ilyen például a S/mpson’s Suref//g/)t Nylon, erre csomót is köthetünk.
Aceton. Gyógyszertárban, vegyszerboltban beszerezhető, gyúlékony,
tűzveszélyes, színtelen folyadék. Gyakorlatunkban tisztító-, zsírtalanító­
szerként használjuk. A műanyagtégely felületét felmarja, érdessé teszi

24
így felületén jobban kőt a ragasztó. Éppen ezért ügyeljünk arra, hogy a
tégely csavarmenetes részét ne érje aceton, mert érdes lesz a felülete,
és így nehezebben csavarható. Használata közben ne dohányozzunk, a
közelben ne legyen nyílt láng, mert rendkívül gyúlékony, elpárolgó gőze
felrobbanhat.
Csiszolóvászon (smirglivászon). Szükség szerint finomabb és durvább
szemcsézetűt használunk. A műanyagok ragasztás előtti megmunkálására
és a faanyagok lecsiszolására használjuk. Olyan dörzspapírt, amit már fé­
mekhez, háztartási edényekhez használtak, se műanyaghoz, se faanyaghoz
ne használjunk, a bele- és rátapadt fémforgácsot, piszkot beledőrzsőli a
műanyagba.
Festék. A fekete nitrolakkot műanyag festésére, a színtelen csónak­
lakkot fa és fém bevonására használjuk a dobozon feltüntetett utasítás
szerint. Ezek szintén robbanás- és tűzveszélyesek. Használatuk közben ne
dohányozzunk, nyílt láng a közelben ne legyen.
Párolgó, tűzveszélyes anyaggal lehetőleg nyitott ablak mellett dolgoz­
zunk, de legalább időnként és munkánk befejezése után alaposan szellőz­
tessünk. A nitrózus gőzök fejfájást, émelygést és rosszul létet okoznak!
A barkácsoló fotós a műanyagok megmunkálási módjai közül csak a
legegyszerűbbeket alkalmazza:
Lemezhajlítás. 1 mm vastagságig a műanyag lemezeket — még hosszabb
élvonalon is (nagyobb hosszúságon) — normál szobahőmérsékleten (hi­
degen) jól hajlíthatjuk. Ennél vastagabbat pedig nem szükséges használ­
nunk. A hideg hajlítás némi ügyességet és gondosságot kíván, hogy az él
pontosan ott képződjék, ahol bejelöltük. A melegen hajlítás házilag több­
féleképpen oldható meg. A lemezt egyenletesen kellő hőmérsékletre me­
legítjük. A felmelegítésre alkalmas a tűzhely sütője, a gáztűzhely lángja,
ha fémlemezt helyezünk föléje — a műanyag lemeznél nagyobb kiterjedé­
sűt. Használatos még a spirituszláng, a benzin forrasztólámpa, a meleg
olaj- és a meleg vízfürdő is. A meleg olajfürdő használatáról esetünkben
szó sem lehet, mert körülményes, nehéz a lemezt az olajtól teljesen meg­
tisztítani. A barkácsoló fotós szempontjából legalkalmasabb módja a fel-
melegítésnek a hajszárító vagy a villamos képszárító.
A lemezt az előre felrajzolt hajlítási vonal mentén fa vagy fém szorító­
pofák közé fogjuk, és léc vagy fémlemez segítségével hajlítjuk meg. A le­
mez lehűlve felvett alakját a következő fölmelegedésig megtartja.
Csőhajlítás. A csövet egyik végén parafadugóval bedugaszolva, főime­
legített homokkal megtöltjük. Közben oldalát ütőgetjük, így jobban tö­
mörülnek a szemcsék, majd a másik'végét is parafadugóval bedugaszoljuk,
és az előre elkészítet^ sablon szerint hajlítjuk, utána lehűtjük.
Vágás. A vékony lemez és általában az általunk használt műanyagok
ollóval vághatok. A vágási vonalakat természetesen előre fel kell rajzol­
nunk. Vastagabb lemezt fém fűrészlappal fűrészeljünk, de a lemezt szo­

25
 rítsuk fa- (esetleg fém-) pofák közé. A pofák a fűrészelés egész vonalán
szorítsák le a lemezt. A fém fűrészlapot én nem teszem keretbe, az egyik
végére enyvezett papírt tekercselek tenyér- (fogási) szélességben. így a
keret nem korlátozza a fűrészelés mélységét. A keret nélküli fűrészelés­
nek az a titka, hogy a fűrészlapot ne rángassuk, hanem egyenletesen ve­
zessük. Az Unimo, TIP 67 palackja ollóval nehezen vágható, ezért ezt is
és a csöveket is fűrésszel vágjuk. Hengeres munkadarabot úgy fűrészel­
jünk, hogy a vágási vonal mentén — amjt előre felrajzolunk vagy enyve­
zett papírszalagot ragasztunk fel — először vájatot mélyítünk körbe fű­
részünkkel, majd az anyagot körbeforgatva egyenletes fogásokkal fűré­
szelünk. Fűrészelés közben ügyeljünk arra, hogy a műanyag ne meleged­
jék fel, mert a fűrész beragad.
Lyukasztás. Lemezbe fém- vagy fafúróval fúrhatunk lyukat. A MOS 6-os
palack annyira lágy, hogy kisebb ollóval is vághatunk rajta nagyobb lyukat,
a kisebb lyukat viszont megfelelő átmérőjű megtüzesített szeggel lyu­
kaszthatjuk, de tartsuk szem előtt, hogy a szeg átmérőjénél valamivel
nagyobb lesz a lyuk átmérője. Az Unimo, TIP 67 palackján és a tégelyen
js megtüzesített szeggel készítsünk lyukakat, mert ezek eléggé rideg, tö­
rékeny anyagok.
Akár fa-, akár fémfúróval fúrunk, a fúrást általában ne azonnal a végső
méretre, hanem fokozatosan végezzük. A gyors forgású fémfúró föl me­
legíti a műanyagot, beragad. A nagy átmérőjű (pl. 8 mm-es) fafúró élei
,,mellé” fúrják a lyukat, mert a vékony anyagban a hegynek nincs ,,ka­
paszkodás!” lehetősége, mint például a vastagabb fában. Minden lyukat
először a legkisebb átmérőjű fúróval fúrjunk ki, és fokozatosan haladjunk
a végső méretig.
A megtüzesített szeggel vigyázzunk, mert a túlhevített szeg elégeti a
műanyagot.
A vágások, fűrészelések éleit, a furatok széleit megfelelő reszelővei dol­
gozzuk el, szükség szerint igazítsuk ki.
Nagyobb átmérőjű kör vagy egyéb alakzat kivágását a lemezen, a mű­
anyag tégely fedelén vagy alján úgy oldjuk meg, hogy a kört, ill. egyéb
alakzatot előre pontosan felrajzoljuk, majd fel hevített szeggel a vonal
mentén kivágjuk. A szeget laposfogóba fogjuk be, gáz- vagy borszeszlán-
gon kellő hőmérsékletűre hevítjük, és a műanyagon átszúrva úgy vezet­
jük, hogy a szeg külső része pontosan a berajzolt vonalat érintve haladjon.
A szeget közben többször is fel kell hevítenünk- A vágás után az alakzat
széleit reszelővei megtisztítjuk, az éleket lapos vagy félgömbölyű resze-
lŐvel kiigazítjuk. Nyitott ablaknál dolgozzunk, mert e művelet közben
kellemetlen szag keletkezik.
Ragasztás, illesztés. Munkánknak ezek a legfontosabb műveletei, mi­
nőségük a használhatóság és a tartósság meghatározója. Márcsak azért is
döntő jelentőségű műveletek, mert az egyes általunk felhasznált műanya­

26

I
 gok a barkácsolás körülményei között egyáltalán nem ragaszthatok. Ennek
ellenére ezekre az anyagokra rá vagyunk utalva, ezek felhasználására van
lehetőségünk, sőt ezeket ragasztanunk is kell, illetve illesztéssel és ragasz­
tással olyan körülményeket kell létrehoznunk, amelyek a szükséges igény-
bevételnek tartósan megfelelnek. A MOS 6 palackját például semmivel sem
tudjuk ragasztani, mégis tudunk tartós igénybevételt tűrő és kiálló illesz­
tést, kötést létrehozni. Az lllatszerboltokban beszerezhető 43 mm átmé­
rőjű tégelybe a MOS 6, az 54 mm átmérőjű tégelybe az Unimo, TIP 67
palackja olyan pontosan illeszkedik, hogy azokba szinte bele kell erősza­
kolnunk. Ha a tégely és a palack illeszkedési felületét dörzsvászonnal
durvára csiszoljuk, acetonnal tisztítjuk és Technokol Rapid ragasztóval
„ragasztjuk” , egymásba illesztjük, akkor a tégely és a palack oly erősen
feszül egymásnak, hogy az általunk megkövetelt igénybevételnek mara­
déktalanul megfelel. Tehát nem ragasztottunk, hiszen a tégely és a palack
szétszedhető és kifejthető a ragasztóréteg is, mégis rendkívül tartós illesz­
tést hoztunk létre.
Hasonlóképpen használjuk az epokitt ragasztót is. Ha két felület az
előbb említett pontossággal nem illeszthető egymásba, a közt töltjük ki
epokittel. Az anyag bordázatát használjuk ki, vagy ha nem bordázott, az
igénybevétel erőhatásával ellentétes irányú vájatot képezzünk ki, vagy ép­
pen éket alkalmazzunk. A vájatokat, bordázatot az epokitt kitölti, és szá­
radás után tartós ,,kötést” hoz létre ott is, ahol nem ragaszt; az éket nem
engedi elmozdulni.
A ragasztási felületeket minden esetben dörzsvászonnal (smirgli) erősen
letisztítjuk, durva felületet hozunk létre, amit acetonos vattával letörölve
zsírtalanítunk. Ügyeljünk arra, hogy minden szennyeződéstől, még ujj­
lenyomattól is megtisztítsuk a ragasztási felületet, de a reszelékmarad­
ványokat is le kell törölnünk, különben a ragasztás, a kötés nem lesz meg­
felelő.
A Technokol Rapid használatakor minden esetben mindkét illesztési,
ragasztási felületet először vékonyan bekenjük a ragasztóval, és néhány
percig száradni hagyjuk, egészen addig, amíg tapintásra már nem ragad.
Ezután felvihetjük a második réteg ragasztót, és felületeket egymásra
illesztjük, majd összepréseljük. A kipréselődött ragasztót eltávolítjuk.
A teljes kötési idő legalább 48 óra.
Az epokitt ragasztót nemcsak ragasztásra használjuk, hanem kiváló
szilárdsági tulajdonságai miatt tömítésre, hézagkitöltésre is alkalmas.
Az ábrákon látható esetben például megerősítjük, az igénybevétellel
szemben ellenállóbbá tesszük a műanyag tégely egyébként gyenge, töré­
keny fedelét. így a vízcsap csatlakozó csövet szinte letörhetetlen szilárd­
sággal tudjuk a tégely fedeléhez rögzíteni csak kalapáccsal verhetjük szét.
Az epokitt ragasztót épp úgy, mint a Technokol Rapidot kenőlapáttal
visszük a ragasztási felületre. A kenőlapát kis hézagokba, résekbe már nem

27
fér be, ilyen helyekre kis méretű csavarhúzóval zsjlettpengével tömköd-
jük az epokittet. Ha két hengert illesztünk egymásba, akkor a belső ki­
sebb henger külső felületét a nagyobb hengernek pedig a belső felületét
egymásba helyezés előtt jó bőven kenjük be epokittel. A fölösleg alul
felül kinyomódik, ez nem vész kárba, mert a kenőlapáttal felszedve fel­
használható. így viszont maradék nélkül kitölthetjük a bordázat és vaja­
tok mélyedéseit, és az egymásba illesztett hengerek közötti hézag köny-
nyebben tölthető ki.
A ragasztáskor kifolyt, a felületre cseppent epokittet a tárgyról — köz­
vetlenül a ragasztás befejezése után — acetonos vattával letörölhetjük.
Az epokitt kötési ideje 48 óra — melegebb helyiségben esetleg rövi-
debb, 12—24 óra —, elteltével annyira megszilárdul, hogy a szabad felü­
leteket kiigazíthatjuk, formázhatjuk, természetesen igen óvatosan. Az
acetonnal le nem tisztított vagy fölösleges részeket, foltokat késsel, zsi­
lettpengével, óvatos reszeléssel tüntethetjük el.
Olyan esetekben amikor az igénybevétel nagyobb, nem kielégítő módon
ragasztható kis felületek esetén a ragasztás előtt, illetve közben horgász­
zsinórral erősítjük egymáshoz az illeszkedési felületeket, lényegében
tehát varrjuk. Mégpedig úgy, hogy vékony szeggel, tűvel, vastagabb mű­
anyag esetében pedig a fúró (fafúró) hegyével az átfűzési lyukakat előre
elkészítjük, majd a már ismertetett módon ragasztunk és közvetlenül
utána befűzzük a horgász-zsinórt, megfeszítjük és csomót kötünk rá, a
csomó végeit az utolsó varrat alá visszanyomjuk. A csomót és az átfűzési
lyukakat Technokol Rapiddal vagy epokittel bekenjük. A csomó így nem
oldódik ki, az átfűzési lyukakon pedig a víz, a folyadék nem szivárog át.
Illesztés. A műanyag barkácsolás legkritikusabb művelete az illesztés
és a ragasztások megfelelő préselése, összeszorítása.
Két hajlítás nélküli lemez illesztése, préselése vagy olyan hajlított le­
mezek préselése, ahol keresztirányú hajlítás vagy egyéb akadályozó rész
nincsen, egyszerű dolog. Az összeragasztott felületekre kellő hosszúságú
lécet, a lécre pedig súlyokat teszünk. A súlyok lehetnek 2—3 literes, víz­
zel töltött befőttesüvegek is. Megoldhatjuk úgyis, hogy a ragasztott
felületeket két léc vagy fém pofa közé fogjuk, és a pofákat szorítóval fogjuk
össze. A felületek egymás fölötti elcsúszását megakadályozhatjuk a mind­
két oldalra helyezett Cellux, Tixo vagy Coroplast ragasztószalaggal. A sza­
laggal a felületeket keresztirányban ragasztjuk át, a ragasztás* hosszától
függően több helyen.
Nehezebb a dolgunk, ha belső térben kell illeszteni és préselni. Hasz­
nálhatjuk az asztalosiparban használatos gyorsszorftót is. Ezekkel még na­
gyobb mélységben is megfelelően préselhetünk. Fontos, hogy a ragasz­
tott felületek egészét fedő |éc- vagy deszkadarabot helyezzünk a gyors-
szorítók pofái és a műanyag felületek közé.
A 2- ábrán néhány gyakorlati megoldást mutatunk be.

28
 1 6
.

1
b)

c)

2. ábra. A műanyagok ragasztásának, illesztésének néhány módszere vázlatosan

a) belső választó hajlítása, illesztése és „p ré s e lé s e "; b) külső íap hajlítása, illesztése és „préselése” ; c) ragasz­
tás és feszítés hengeres testre; d) a tégelyfedél-alsóperem ragasztás előtti előkészítése Cellux-szal; e) a haj­
lékony műanyag cső érintkező végeinek kialakítása; f) a tégely és a műanyag cső behelyezése az unimós-
palackba; J Cellux szalag; 2 műanyag doboz (test); 3 a lemez hajlítása; 4 a leniez beillesztése; 5 feszítő lec-
darab; 6 beillesztett léc; 7 hengeres test; 8 ragasztandó műanyag; 9 a műanyag tégely alsó perem e; 10 meg­
hajlított műanyag cső; 11 unimóspalack palástja; Í2 műanyag tégely

Felhasználhatjuk az anyag természetes rugalmasságát is, mégpedig ak­

kor, ha két párhuzamos oldal közé, azokra merőlegesen választólemezt
akarunk ragasztani. Ha a ragasztási felületet nem hajlítjuk pontosan de­
rékszögűre, akkor illesztéskor a felületek egymásnak feszülnek, amint a
2, (a) ábrán látható. Az elcsúszást itt is ragasztószalagokkal akadályozhat­
juk meg. Fokozhatjuk a „préselést” , ha kissé nagyobbra vágott léccel a

29
 ragasztási felületeket egymásnak feszítjük. Hasonló módon járunk el, ha
külső fenéklapot ragasztunk fel. A lap széleit a derékszögnél kisebb he­
gyesszögben hajlítjuk, amint a 2. (b) ábrán látható.
Hengeres felületre viszont úgy ragasztunk, hogy a ragasztószalaggal
(pl. Cellux) körkörös feszítést hozunk létre a 2. (c) ábra mintájára.
Az egyik leglényegesebb anyagunk a műanyag tégely, eléggé törékeny,
és különösen a födelét kell jól megerősíteni. Fel kell használnunk, mert
csavarmenetek és anyák kiképzése megoldhatatlan feladat számunkra.
A műanyag tégely ezt a gondunkat fillérekért leveszi vállunkról. Csak meg
kell erősítenünk. Szerencsénkre az Unimo és a TIP 67 palackjának belső
átmérője éppen a szükségessel nagyobb, mint a tégely külső átmérője.
A kettőt tehát egymásba helyezzük, és az üres közt a már leírt módon
epokittel kitöltjük. A födél magasságának kétszeresét vágjuk ki az unimós
palack bordázott részéből: ez kb. négy bordának felel meg. A bordázat
a kötést szilárdítja. Az epokittel természetesen nemcsak a födél és a bor­
dás henger közötti részt töltjük ki, hanem a födél fölötti részt is, a külső
palástot a bordás henger magasságáig. így erősítjük a tégely födelét, és
megoldjuk a belőle kinyúló cső rögzítését is,
A munkát azzal kezdjük, hogy a tégely födelének peremét alul Cellux
szalaggal a 2, (d) ábrán látható módon kör beragasztjuk: így az epokitt
nem folyhat ki alul, és nem kerülhet a fedél csavarmenetébe. Ezután a
tégelyfödél rovátkolt peremét bekenjük kellő mennyiségű (ne takarékos­
kodjunk!) epokittel. Ügyeljünk arra, hogy a Cellux és a födél peremének
találkozásánál bőven legyen ragasztó. Az Unimo levágott darabjának belső
részét ugyancsak kenjük be bőven epokittel legalább annyira hogy a bor­
dázat telítődjék ragasztóval. A bordázott részt rácsúsztatjuk a födélre.
Alul a fölösleges epokitt kinyomódik. A bordázott részt jól nyomjuk le,
a fölösleges epokittet pedig a kenőlapáttal szedjük föl, és kenjük a doboz
födelére. A széleken bőségesen adagoljunk epokittet, és kis csavarhúzóval,
kettétört zsilettpengével a ragasztót a résekbe tomködjük be. Ezután a
födélre fölvisszük a szükséges mennyiségű ragasztót. Az oldalakon kifolyt
fölösleges epokittet acetonos vattával azonnal töröljük le.
Amikor a tégely alsó részét illesztjük Unimo vagy TIP 67 palackjába, két
dologra különösen ügyelnünk kell. Egyrészt meg kell gátolnunk, hogy az
epokitt a tégely mellett elfolyjék, másrészt meg kell óvnunk a tégely csa­
varmenetét a ragasztótól.
Először hajlékony és vékony műanyag csőből a tégely kerületének meg­
felelő hosszúságú darabot a 2. (e) ábra szerint levágunk.
A 2. (f) ábra szemlélteti a tégely behelyezésének módját az unimóspa-
lackba. A műanyag csövet a tégely alsó részére ráfeszítjük, és a kettőt
együtt az unimóspalackba nyomjuk. Ez elég nehéz művelet, a csodarab
behelyezés közben minden valószínűség szerint el fog mozdulni. A csövet
lapos, tompa élű eszközzel a helyére igazítjuk. Ha a cső két vége nem ér

30
össze pontosan, bármilyen kis rés legyen is, azt tömíteni, fedni kell. Fe­
désre a műanyag csőből is levághatunk egy megfelelő darabkát, amelyet
azután Technokol Rapiddal felragasztunk. De tökéletesen megfelel egy
darabka papír fel ragasztása is, mert kizárólag arra való, hogy az epokitt
elfolyását megakadályozza. A ragasztás (Technokol Rapiddal) néhány perc
alatt annyira megszárad, hogy az epokitt rávihető, az esetben nem kell
kivárni a szükséges kötési időt. A tégely csavarmenetére a 2. (f) ábrán
látható módon körbe Cellux szalagot ragasztunk.
Csak ezután kezdhetjük meg a rés tömítését epokittel. Ebben az eset­
ben természetesen nem vihettük fel előre az oldalfalakra az epokittet —
amint azt más hasonló esetben javasoltuk —, ugyanis az előre felvitt ra­
gasztó szinte lehetetlenné tenné a tégely becsúsztatását a palackba. A ra­
gasztóval való tömítést alaposan és igen nagy gonddal kell végeznünk.
A tégely csavarmenetéről 12—24 órás száradás után levehetjük a védő
Cellux-szalagot, és késsel, kettétört zsilettpengével, esetleg reszelővei
nagyon óvatosan kiigazítjuk az egyenetlenségeket.
Mindenképpen ügyeljünk arra, hogy a tömítés a tégely csavarmenete
alatt levő peremmel egy vonalban legyen, mert így a rácsavart tartozé­
kokkal jobban zár.

b ) Egyéb anyagok m egm unkálása

Fa- és fémanyagokat ritkábban használunk fel. Ezek felületi és alakítási

munkáira a fotós barkácsolónak nem érdemes berendezkednie. Ezért
lehetőleg felületileg előre megmunkált, kész idomanyagokat szerezzünk
be, amelyeket csupán leszabással és igazítással kell céljainknak megfele­
lően kialakítani. Ezért a fa- és fémipari megmunkálások közül csak a leg­
szükségesebbekkel foglalkozunk,
A gyalult faanyagot a Dekorációs-, Ezermesterboltokban szerezhetjük
be. A gyalulást, ha csak egyéb barkácsoló tevékenységünkhöz nem szük­
séges, lehetőleg kerüljük el, mert a szükséges eszközök beszerzése a csak
fotós barkácsoló számára nem fizetődi|< ki, nem tudja az eszközöket ki­
használni. A vásárlás alkalmával ügyeljünk arra, hogy a faanyag szépen,
egyenletesen gyalult legyen, görcs és repedés ne legyen rajta. Nagy ke­
lendősége miatt általában nem eléggé szárazon kerül forgalomba, ezért
szobahőmérsékleten több napig, egy hétig — ha szükséges, akár tovább
is — hagyjuk száradni, hogy nedvességtartalmát elveszítse. A nedves fa
feldolgozás után száradva könnyen vetemedik.
Egyenetlenségeit reszelővei, dörzsvászonnal igazítsuk ki.
Fafűrész helyett a fémfűrész használatát javasoljuk, egyrészt mert így
egy fűrésszel minden fűrészelési műveletet el tudunk végezni, és nincs
szükségünk egész fűrészkészletre, másrészt a fémfűrész fogazata finomabb,
mint a fafűrészé. így a fémfűrész szebb fűrészelési felületet ad, és vágata
is keskenyebb, tehát pontosabban tudunk vele méretre vágni.

31
 A fűrészelés vonalát még kis hosszúságon is vonalzóval, szögletmérővel
(vinklivel) rajzoljuk ki jól láthatóan. Ez biztosíték az egyenes vonalú fű­
részvezetéshez. Fűrészeléshez a faanyagot jól, elmozdulásmentesen rög­
zítsük. Gyakorlatunkban tökéletesen megfelelő rögzítést érhetünk el a
már ismertetett szorítóval (I.a10. képet) és a barkácssatuval (l.a 11. ké­
pet). A barkácssatuban a lécet rögzíthetjük függőleges fűrészelési iránnyal,
és széken ülve, kényelmesen fűrészelhetünk.
A fűrészt egyenletes mozgatással vezessük, ne rángassuk, és a teljes
átvágás előtt legyünk óvatosak, különösen akkor, ha a leeső rész nagyobb
darab, mert az súlyánál fogva a teljes átvágás előtt letörhet, és a kedve­
zőtlenebb esetben a szükséges lécrészből tör ki egy darabot.
A fűrészelt éleket lapos reszelővei igazítsuk ki.
A faanyagok végleges egymáshoz kötését ragasztással és facsavarral
együttesen oldjuk meg. Asztalosenyv helyett használjuk a jobb, célsze­
rűbb Technokol Rapidot. Faanyagot oly ritkán ragasztunk, hogy nem
érdemes az asztalosenyvvel bajlódni, feloldásához és melegítéséhez is
külön edényre van szükség. A Technokol Rapid amúgy is kéznél van, és
igényeinket kielégítően ragasztja a fát is. A dörszvászonnal előkészített
felületet a reszeléktől megtisztítjuk, acetonos vattával letöröljük. Mind­
két illesztési felületet ragasztóval vékonyan bekenjük, néhány perces
száradás után újabb vékony réteget viszünk fel, és illesztés után facsavar­
ral összeszorítjuk. A facsavar helyét fúrjuk ki előre, de átmérőjénél ki­
sebb fúróval. A facsavart behajtás előtt gyertyázzuk be oly módon, hogy a
csavart rányomjuk egy közönséges gyertyára és azon többször körbefor­
gatjuk. így könnyebb a behajtása, kevésbé korrodál, s ha szükséges köny-
nyebb a ki hajtása is.
Barkácsmunkánkban a szegezést mint végleges kötési módot ne hasz­
náljuk. A vékony és hosszú szegeket faanyagok ragasztásakor szorítok
helyett alkalmazhatjuk. Az összeragasztott faanyagokat szeggel több
helyen átütjük, hogy az összeszorítsa a ragasztási felületeket a teljes
kötésig. A szegeket úgy üssük be, hogy azokat könnyűszerrel eltávolít­
hassuk. A 48 óra elteltével eltávolított szegek helyét epokittel tömit-
hetjük.
A dörzsvászonnal lecsiszolt fát színtelen csónaklakkal bevonhatjuk,
tisztán tartása könnyebb és tetszetősebb is.
Femet gyakorlatilag alig használunk. Az 1 mm vastag kemény, félkemény,
esetleg lágy alumínium lemezt már a szaküzletben vágassuk méretre.
Ha erre nincs lehetőség, fémfűrészlappal vagy lombfűrésszel fűrészelhet
jük. Fűrészeléskor — ugyanúgy, mint a műanyag lemezt — fogjuk fa- vagy
fém pofák köze és rögzítsük. A széleket lapos reszelővei munkáljuk tom­
pára. A lemezből úgy vághatunk ki nagyobb kör vagy egyéb alakzatot,
hogy előre befúrt lyukból kiindulva lombfűrésszel fűrészelünk.

32
 A félkemény és lágy vékony alumínium lemezt fafúróval is kifúrhatjuk,
természetesen itt is a legkisebb átmérőjű fúróval kezdve a fúrást, fokoza­
tosan haladunk a végső méret felé. Fémlemezen a fúrás előtt pontozóval
kell beütni a fúrási pontot. Pontozót fölösleges beszereznünk, egy kissé
lereszelt hegyű nagyobb szeg — alumínium és horganyzott lemezhez —
megfelelően helyettesíti. Kemény alumínium lemezt és egyéb fémet
természetesen csak fémfúróval fúrhatunk. Fúrás után a lyuk kerületét
megfelelő reszelővei igazítjuk ki.
A fémek kötési módjai; hegesztés, forrasztás, csavarozás, szegecselés
és ragasztás (epokitt). Barkácsmunkáinkhoz csak a csavarozási és forrasz­
tási kötésmódokat válassszuk, végleges kötéshez anyáscsavart és forrasz­
tást, ideiglenes, állandóan megbontásnak kitett kötésekhez szárnyas­
anyát és csavart. A végleges kötésekhez helyes biztosítóanyát is fel­
csavarni. A csavar feje és az anyáscsavar alá is helyezzünk alátétet, ez fa­
anyagok esetén különösen célszerű, meggátolja a fa roncsolódását.
A nagyobb igénybevételnek kitett farészeket (például erőteljes csavar­
szorításkor) vékony alumínium vagy horganyzott lemez borítással erősít­
sük meg. A lemezburkolatot facsavarral a már ismertetett módon erősít­
sük fel. A burkolat éleit reszelővei gömbölyítsük le, egyébként könnyen
sérülést okozhatnak.
Színtelen, szintetikus lakkal a fémeket is bevonhatjuk. A lakk védi,
lakkozva tetszetősebb; és könnyebb tisztán tartant is.
Festés. A fa festésére színtelen csónaklakkot használjunk. Ezzel a
fémeket is bevonhatjuk. A színtelen lakkal bevonhatjuk még műanyag
eszközeink nagyobb, epokittel fedett felületeit is. Műanyag eszközeinket
nitrolakkal festhetjük be. Festés előtt a műanyag felületét dörzsvászon­
nal durvára csiszoljuk, a csiszolási port acetonos vattával jól letöröljük.
Az aceton teljes száradása után kezdhetjük a festést. A nitrolakk aceton-
nal bármikor lemosható. A műanyag eszközeink közül csak a rögzítő­
edényt és a födelét kell fekete nitrolakkal befestenünk. Ezt is csak azért,
hogy a negatívnak a rögzítőbe helyezése után biztonságosan és azonnal
fehér fényt gyújthassunk. A műanyag festése egyébként nem könnyű
feladat. Mindkét festék párolog és tűzveszélyes. Ezért nyitott ablaknál
dolgozzunk, ne dohányozzunk, és nyílt láng se legyen a közelben. Ha nem
tudunk nyitott ablaknál dolgozni, akkor festés közben és a befejeztével
is alaposan szellőztessük ki a helyiséget.

5. Elektrom os berendezések

Elektromos berendezésünket magunk is elkészíthetjük, de a berende­

zés biztonsági felülvizsgálatát és a vezetékek bekötését bízzuk szak­
emberre.

33
 Kapcsolóink/fali csatlakozóink a vizes berendezésektől legalább olyan
távolságra legyenek, hogy azokat egyszerre ne érinthessük, ne foghassuk
meg. Erősáramú (110 és 220 volt feszültségű) berendezéseinket, kapcsoló­
inkat, fali csatlakozóinkat, amikor feszültség alatt vannak, a falra erősít­
sük fel (legjobb véglegesen ott elhelyezni), így megelőzhetjük, hogy
folyadék, víz hatoljon beléjük. A kapcsolókat úgy helyezzük el, hogy jobb
kézzel lehessen kapcsolni. Előre nem látható zárlat esetén nem a szív
felőli (bal), hanem a jobb oldalon záródik az áram a földdel.
Elektromos berendezésünk meghibásodása esetén a javítást bízzuk
szakemberre.
A berendezések elkészítéséhez nem szükséges egyéb megmunkálási
módszer az ismertetetteken kívül.

34
 II. A F E L V É T E L E Z É S SEGÉDESZKÖZEI

1. Oldaltáska

Az oldaltáska célszerűségéről, gondolom, nem kell egyetlen amatőrt

sem meggyőznöm. Az oldaltáska méretei, rekeszeinek beosztása mindig
attól függ, hogy milyen fényképezőgépet és felszerelést kívánunk magunk­
kal vinni. Egyes gyárak gépeikhez készítenek ugyan oldaltáskát, de ezt
más típushoz és eltérő felszereléshez nem lehet használni, nálunk több­
nyire nem is kaphatók. Ezért kell az oldaltáskát magunknak, igényeink­
nek megfelelően elkészíteni.
Az oldaltáskát műanyag lemezből készítsük el és műbőrrel (sky vagy
egyéb) vonjuk be. Műanyag helyett használhatunk prespánlemezt is, de
ezt csak végszükségben tegyük, mert a műanyag gyakorlatom szerint
lényegesen jobb és megfelelőbb a nehezen hajlítható és keményebb
prespánlemeznél. Az oldaltáskát a 16. kép felülnézetben, kiemelve a
rekeszbeosztást, a 17. kép nyitva, a 18. kép csukottan mutatja. A minta
alapján mindenki saját elgondolása szerint elkészítheti.
Az oldaltáskát az ábrák szerinti sorrendben szabjuk és állítsuk össze
Aszabás, hajlítás és ragasztás már ismert műveletek. Ragasztáshoz Techno­
kol Rapidot használjunk. A teljes kötést mindig várjuk meg, és a Cellux
ragasztásokat csak akkor távolítsuk el, ha már a következő műveletet
akadályoznák.
Az alább megadott méretek Exa, Exacta típusú gépekre vonatkoznak,
egy teleobjektívot (100 mm) és egy nagy látószögű objektívot figyelembe
véve.
Eltérő géptípus és fölszerelés vagy egyéb igények a méreteket változ­
tathatják, de ezek megtervezése az ábrák szisztémája szerint nem okoz
gondot.
A méreteket a szabásmintaábrák szerint adom meg.
A 3. ábrához: teljes hosszúság 300 mm, ebből mindkét oldalon 45 —
45 mm a behajtási, illetve a ragasztási szél (szaggatott vonal). A magasság
155 mm.
A 4. ábrához: teljes hosszúság 250 mm, a teljes szélesség 135 mm,
ezekből minden oldalon a ragasztási szél 20—20 mm, vagyis a hasznos
alapterület, amit kihasználhatunk 210x115 mm.
Ezután szabjuk ki az oldallemezeket, amelyeknek méretét az előbbiek

3* 35
 16. kép. Oldaltáska rekeszbeosztása felülnézetben

mérete határozza meg, vagyis 115x155 mm-es oldallapot szabunk ki.

A szokásos és ismert módon az oldaltáska oldalait összeragasztjuk,
préseljük, és teljes száradás után az alját is föl ragasztjuk.
Az 5. ábrához: teljes hosszúsága 246 mm, teljes szélessége 150 mm,
amelyekből három oldalon 30—30 mm a lehajtási szél. Az oldal hossza azért
több 3—3 mm-rel, mert a fedéllaphoz figyelembe kell venni az összes
hajtogatásból, a lapok fel ragasztásából adódó méretnövekedést is.
Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy bármilyen pontosan is mérete­
zünk és rajzoljuk elő a szabásmintát, eltérések adódhatnak a hajtogatás
alkalmával, sőt már a szabásminta felrajzolása közben (például a ceruza
nem azonos tartása miatt) is. Ezért — ezt megelőzendő — egy-egy munka­
darab elkészülte után az ehhez illeszkedőt újbóli méretfeívétel alapján
szabjuk ki.
A 6. ábrához: teljes hosszúsága 330 mm, teljes szélessége 130 mm,
amelyekből három oldalán 60—60 mm a behajtási és részben ragasztási
felület. A toldalék megadott méreteitől tetszőlegesen el lehet térni,

36
hiszen nagyságát az határozza meg, hogy mit kívánunk ott tartani. A tolda­
lékot kiszabása után ragasszuk fel a táskára.
A 7. ábrához: a rekeszek választófalainak magassága ne legyen több
90 mm-nél, mert így könnyen hozzáférhetünk kisebb és mélyebben levő
eszközeinkhez is. Az 1. és 2. rekesz fala 35 mm magas legyen, hogy az
1. rekeszbe helyezett gép objektívja a fal fölött elférjen. Ugyanis az objek-

17. kép. Oldaltáska, födelén ragasztott toldattal

37
 18. kép. Oldaltáska elölnézetben

tív alatt, a 2. rekeszben két filmkazetta helyezhető el, tehát ezt a teret ki
tudjuk használni.
A rekeszelválasztó lemezek szélességét a táska belső mérete határozza
meg, vagyis 115 mm, ha nem sikerült pontosan a hajtogatás, akkor a
megfelelő méretet vesszük alapul. Az oldalfalakra ragasztjuk fel a reke­
szeket. Felragasztási felületnek elegendő mindkét oldalon 20—20 mm-t
meghagyni.

A rekeszek szélessége: 1. rekesz 65 mm,

2. rekesz 35 mm,
3. rekesz 40 mm,
4—5. rekesz 70 mm.

A 4. és 5. rekeszt elválasztó fal 70 mm-re kerül a hátfaltól számítva.

Az oldaltáska összeállításának és ragasztásának módját a 8. ábra szem­
lélteti.
A műbőrt nem szabhatjuk ki másképp, mint hogy a kész műanyag
táskát lemérjük, és papírra felrajzoljuk a 9. ábra szerint a szabásmintát,
és a papírból kivágva, hajtogatva „felpróbáljuk” . A sikeres próba után a
szabásmintát a próbaminta alapján a műbőr belső felére felrajzoljuk és
kivágjuk.

38
 3. ábra. Oldaltáska, az elülső és hátsó műanyag lap szabásmintája
J behajlítási szélek; 2 első, illetve hátsó lap

4 . ábra. Oldaltáska, az alsó (fenék) lap szabásmintája

J felhajtandó illeszkedési szélek; 2 fenékrész

3 i
i
____ L
5. ábra. Oldaltáska, a zárófedél műanyag lapjának szabásmintája
behajtandó oldalrész; 2 fedőlap (tető ); 3 ragasztási nyelv; 4 felhajtandó előlaprész
 6, ábra. Oldaltáska, a toldalék műanyag lapjának szabásmintája
I behajtandó oldalak; 2 homloklap; 3 fcncklap

7. ábra. Oldaltáska, a rekeszbeosztás alaprajza

1 fényképezőgép; 2 film ek; 3 filmek cs fénym érő; 4 teleobjektív; í nagylálószogu objektív
vagy egyéb tartozékok

8. ábra. Oldaltáska, oldalnézet! metszet a toldalékkal

I táska; 2 toldalék; 3 a fenéklap fel ragasztása; 4 a vállszíj tartócsavarának helye; 5 a 3, ábra (1) behajtott
részeinek élét jelző vonal; 6 a rekeszválasztő lapok magassági éle

40
 Ezután kivágjuk a 10., 11., 12. ábra szerinti szabásminták (papír próba!)
alapján a megfelelő műbőr darabokat is.
A műbőr felragasztásának menetét a 13. ábra mutatja. A szabásminták
betűjelei a ragasztási ábra felületeivel azonos műbőrfelületeket jelölik.
A műanyagon minden ragasztási felületet dörzsvászonnal lecsiszoíunk és
acetonos vattával jól letörölünk. A műbőrt Technokol Rapiddal ragaszt­
juk. A ragasztás az eddigiektől részben eltérő.
A műanyag lemez felületét bevonjuk vékony rétegben ragasztóval,
néhány perces száradás után felvisszük a második réteg ragasztót is, és
rögtön a műbőr megfelelő belső felületét kenjük be ragasztóval. Nagyon
gyorsan kell dolgoznunk, mert a műbőr felülete gyorsan beissza a ragasz­
tót. Ezérta tubusból hullámvonalban nyomunk ragasztót az egész felületre.
A lemezt és a műbőrt azonnal illesszük össze, simítsuk ki. Gyorsan kell
dolgoznunk, mert ez esetben a ragasztó meglepően gyorsan köt.
Helyes a 9. ábra szerinti hálót teljes egészében felrajzolni a műbőrre is,
sőt nagyon javaslom a betűjelek beírását is. De tegyük magunk elé a
13. ábra szerinti ragasztási ,.ütemtervet” is, nehogy a ragasztás kellős
közepén kelljen azon töprengenünk, hogy mit és hová kell ragasztanunk.
Könnyen tévedhetünk!
Először a C és B részek ragasztását javaslom, majd a 0 részét. Ezután a
C-B-D felületekhez csatlakozó fel hajtási széleket ragasszuk fel.
A fedél belső részébe felragasztjuk a G felületet, a födelet a táskához
illesztjük, és a G felület nyúlványát a táska belső peremére ragasztjuk.
Száradás után a födelet ráhajtjuk a táskára, és az A felületet ráhajtott
állapotban ragasztjuk fel. Ez azért lényeges, mert egyébként a műbőr ter­
mészetes rugalmassága mindig „felhúzná” , fölemelné a födelet Az A lap
széleit is behajtjuk és ragasztjuk.
A következőkben a H, majd a J felület és legvégül az E és F ragasztására
kerül sor.
A műbőr kismértékben nyújtható. Ezt a tulajdonságát kihasználhatjuk
ahol kissé szűkén szabtunk. A bővebben szabott fölösleges részeket zsilett­
pengével levághatjuk. Egyébként sem árt ragasztás közben kissé nyújtani
a műbőrt, mert jobban tudjuk biztosítani a teljes felületen a ragasztást,
nyújtáskor felfeszül a műbőr a táskára. A műbőrre az ajánlott ragasztó-
szalagok kiválóan tapadnak és nyom nélkül eltávolíthatók. Ragasztásunkat
legjobb ezekkel a szalagokkal biztosítani száradásig. A műbőr ragasztási
széleit jól megnyújtjuk és a szalagokkal sűrűn rögzítjük.
A kinyomódott, fölösleges Technokol Rapidot hagyjuk kb. félórát
száradni, majd tisztítsuk le.
Valószínűleg előfordul majd, hogy a széleken nem ragad meg a műbőr,
ez a gyors száradás következménye, nem tudtunk elég gyorsan dolgozni.
Teljes száradás után kíméletlenül kíséreljük meg a széleket a keskenyebb
kenőlapáttal felhajtogatni. Ezt nem úgy értem, hogy mindenütt feltépjük,

41
 9. ábra. Oldaltáska, a műbőr borítás szabásmintája
A fedőlap: A-1 a fedőlap lehajlított széleinek külső borítása; A-2 az előbbinek belső borítása; A-3 átfedő
toldalék . 6 a hátsó lapra kerülő borítás; C a fenék borítórésze; C-1 a fenék felhajtási széle; D a toldalék
homlokfalára eső borítás; D-1 a toldalék oldalborítása; D-2 a toldalék homlokfalának felső belső peremére
cső borítás; E és F a jobb és bal oldalra eső borítás; E-I és F-1 a két oldal behajtandó átfedő toldaléka

10. ábra. Oldaltáska, a zárófedél belső műbőr borításának szabásmintája

G I első műbőr borítás

42
 11. ábra. Oldaltáska, a homlokfal műbőr borításának szabásmintája
H a homlokfalra kerülő borítás; H-J a homlokfal felső belső peremének behajtási része;
H-2 a toldalékba benyúló rész

12. ábra. Oldaltáska, a toldalék zárófödelének műbőr borításához szabásminta

J a toldalék fedélrésze; J-1 a toldalék felragasztasz része; ]-2 a fedél lehajló része

c
13. ábra. Oldaltáska, a műbőr fel ragasztásának sematikus ábrája
A betűjelek a szabásminták betűjeleivel azonos részeket jelölnek

43
csak ott ahol könnyen enged. Ott viszont a rést jól kitágítjuk és kenő­
lapáttal bőven adagolunk a résbe ragasztót, majd Cellux-szal erősen
feszítve leragasztjuk.

A 14. ábrán láthatjuk a csattokat és a nyelveket. A csattokat a használa­

ton kívül helyezett női cipőkről szereltem le, megtisztítottam, és a 15. áb­
rán (2) látható füllel a megfelelő helyekre felragasztottam. A füleket mű­
bőrből vágtam ki, ugyanúgy a nyel­
veket is. Ezek formája és mérete
tetszőleges, mindenki Ízlése szerint
alakíthatja ki.
A 15. ábra a vállszíj csatlakozó­
jának felerősítését mutatja. A táska
oldalán, a középvonalon mintegy 90
és 100 mm magasságban (ettől is el
0 ,5 a' ESf)
[ehet térni) fúrunk két lyukat, és kis
0 méretű anyáscsavarral és ragasztás­
y sal erősítjük fel a vállszíjcsatlakozót.
A vállszíjat egy használaton kívüli
sport-ol daltáskából termeltem ki.
A csatlakozóját felerősítés után mű­
bőrrel fedtem, hogy barna színe ne
üssön el atáskafekete színétől. A nem
15. ábra. Oldaitáska, a vállszíj csatla­ fekete vállszíjat nagyon jó minőségű
kozójának felerősítési vázlata bőrfestékkel feketére festhetjük.
I a táska oldalfala; 2 csatlakozó; 3 felerősítő Festés előtt tanácsos egy fölösleges
csavarok; 4 és 5 a csavarok helyei; 6 csavar­
anyák bőrdarabkán kipróbálni, nem fog-e

44
a festék. Ha ezt a próbát elhagyjuk, a festék tönkreteheti ruhánkat.
Az ismertetett módszerrel nemcsak fotós oldaltáskát készíthetünk. Gon­
dos munkával az óvodás gyermek részére kis tízórais táskát, az iskolás
gyermek részére pedig az igényeknek legjobban megfelelő iskolatáskát,
sportszatyort, tornazsákot, a háziasszonynak pedig bevásár látás kát. A nagyobb
gyermek — különösen, ha szeret barkácsolni — szívesen készíti el a
saját iskolatáskáját.

2. Fényképezőgép-állvány

a ) A z á llv á n y csavarján ak áta la k ítá sa

A fényképezogép-állvány csuklórögzítő
csavarja kényelmetlen kiképzésű. Átalakí­
tása nagyon egyszerű.
Az állvány csavarját kiszereljük, és a
16. ábrán vázoltak szerint egy Ultra Daisy
mosogatószeres palack fedőkupakját közé­
pen és felül kifúrjuk. A furaton átnyomjuk
a csavart, és a kupak üreges részét a pere­
mig epokittel töltjük ki. Száradás után a
csavart visszaszerel/ük. Az átalakított csa­
var a 19. képen látható.
Ez a megoldás minden olyan esetben
megfelelő, amikor kényelmes, biztos fogást
akarunk biztosítani a szárnyasanya gyors
oldására és szorítására. Ilyen esetben
viszont az anyán túlhaladó csavar részére
üreget kell képeznünk. Az eljárás menete:
a kupakot a csavar méreténél nagyobb
átmérőjű furattal látjuk el, és pontosan a
furat fölé illesztjük a szárnyasanyát. A
furatba előbb egy pontosan illeszkedő
műanyag csövecskét fűztünk, majd erre a
csövecskére felülről ráhúzunk egy másik
műanyag csövecskét, de ennek külső átmé­
rője nagyobb legyen legalább 1 mm-rel a 16. ábra. A fényképezogép-
csavar átmérőjénél. Az üreget csak ezután állvány csavarjának átalakítása
töltsük ki Epokittel. Száradás után a csö­ 1 az eredeti csavar; 2 U L T R A D A ISY
mosogatószer tartályának csavaros
vecskéket eltávolítjuk. kupakja; 3 epokitt

45
 ... - ' M :;

19. kép. A fényképezőgép-álívány csavarjának átalakítása

46
 b) Állványmerevítő
Sok bosszúságot okoznak a szétcsúszó állványlábak, de az is, amikor az
állvány odábbhelyezésekor összecsukódnak. Síkos parkettán, kövön
ugyancsak bizonytalanul állítható fel állványunk.
Az állvány lábaira fölszerelt merevítő (20. kép) nemcsak az említett
„baleseteket” előzi meg, hanem ezen túlmenően az állvány berezdülésé-
nek veszélyét is csökkenti. A rugalmas falábak hajlását, rezgését mint fix
rögzítő, támasztó hatásosan ellensúlyozza.
A merevítőt (21. kép) a 17. ábra alapján állítsuk össze.
Rétegelt falemezből két egyenlő oldalú háromszöget vágunk ki, amely­
nek minden oldala 130 mm hosszú. A karokat 20x20 mm-es gyalult
fenyőfa lécből vágjuk le. A középső fix kar hossza 210 mm, a két mozgat­
ható kar hossza pedig 140 mm egyenként. Az ábra szerint először a fix
kart erősítjük a rétegelt lemezekhez Technokol Rapiddal és anyáscsavar­
ral. Azért nem facsavarral, mert az anyáscsavar kötése szilárdabb, és
kilazulását az anya meghúzásával megelőzhetjük. A facsavar kilazulását
megszüntetni már körülményesebb.

20. kép. Az állványmerevitő használatban

47
 A mozgó karok illesztéséhez szárnyasanyát használjunk, hogy a karok
összehajtásával kis helyen elférjen a stabilizáló (22, kép).
A képeken megfigyelhető, hogy a háromszögnek a mozgó karoknál
levő oldalára a jobb merevítés végett egy fémlemezt is erősíthetünk.
A karokat megfelelő szögben meghajlított fém lemezcsíkkal és szárnyas­
csavarral erősítjük az állványra (18. ábra). A lemezcsík vastagsága 2 mm,
szélessége 30 mm. A 20. képen jól kivehető az állványhoz való illesztés
módja.

21. kép. Az állványmerevítő alulnézetben

48
kép. Az állványmerevítő összecsukott állapotban
 17. ábra. Állványmerevítő, összeállítási rajz
J fém- vagy műanyag lemez; 2 m erevítőlécek; 3 az
illvínycsaclakozó furata; 4 rögzítő csavarok furatai

Az állványmerevítőhöz hasonlóan a kétágú létrához is készíthetünk

rögzítőt. Természetesen ez csak kétágú legyen, és a két lécet olyan módon
erősítsük össze, mint az
egyszerű fényszóróállvány
(későbbi fejezetben) csúszó­
léceit, hogy a létra minden
nyílása esetén rögzíthető
legyen.
Egy szétcsúszó létra ko­
moly balesetet okozhat, de
ha ez nem is következne be,
akkor is felettébb kellemet­
len például egy padlóra esett
rajzszegbe lépni. Ilyenkor
ennek a hegye mindig felül
van, és természetesen a
18. ábra. Állványmerevítő. Állványrögzitési mód
papucs mindig pont ilyen­
? merevítőléc: 2 hajlítoct fémlemez; 3 a fémlemezt rögzítő
csavar; 4 az állványlábhoz csatlakoztató csavar kor esik le lábunkról.

50
 c) Állványtoldalék

A 23. képen látható állványtoldalék sok célra használható fel. Repro-

állványt pótol, különösen ha nagyobb felületet reprózunk, lehetővé
teszi kisebb tárgy esetében a felülről való fényképezést állványról. Közel­
fényképezés esetén is jó szolgálatot tesz, mert amikor az állvány lábazata
miatt nem tudjuk eléggé megközelíteni a témát, a toldalékon elcsúsztatott
gépet egészen közel tudjuk vinni. Közgyűrűs fényképezés alkalmával
— egy bizonyos határon túl — már csak a fényképezőgép távolságának
változtatásával lehet az élességet beállítani. Ilyenkor az állvány centi­
méterenkénti továbbmozdítása rendkívül körülményes, még abban az

á~2
19. ábra
Állványtoldalék 20. ábra
alulnézetben
Állványtoldalék oldalnézetben
? két párhuzamos
20x40 mm-es fenyőfa a támasztékkal
léc; 2 kózdarab; 3 a 1 20 x40 mm-es lécek; 2 furac a támasztékcsavar
fé ny ke pciögépál Ivany- számára; 3 az állványhoz csatlakozó menetes
hoz csatlakozó menetes tárcsa; 4 fémlemezből hajlított támaszték;
tárcsa csavarokkal 5 csavar az állvány lábához való erősítésre;
felerősítve 6 csavar a toldalék és a támaszték összeerősítéséhez

4* 51
23. kép. Az állványtoldalék felhasználásának bemutatása
 24. kép. Az állványtoldalék alulnézetben

25. kép. Az áliványtoldalék oldalnézetben a támasztóval

53
esetben is, ha ennek térbelileg nincs akadálya, de rendszerint valami
mindig útban van. A toldalék segítségével viszont kényelmesen, akár a
mm-es távolságváltoztatást is könnyűszerrel meg tudjuk oldani.
A toldalékot a 19. ábra alapján állítsuk össze. Gyalult, 20x40 mm-es
fenyőfa lécből 2 db 300 mm hosszú darabot vágunk le, és két végükön
10x40 mm-es lécből közdarabot iktatunk közéjük, hogy az állványcsuklót
folyamatosan és minden távolságban csavarral rögzíthessük.
Az egyik végére furatot készítünk a támaszték csavarja részére, a másik
végére menetes tárcsát erősítünk két anyáscsavarral. Ez a tárcsa csatlako­
zik a gépállványhoz. A léceket Technokol Rapiddal és facsavarral erősítjük
össze. A kész toldalékot csónaklakkal bevonhatjuk. A 24. kép alulnézet­
ben ábrázolja a toldalékot.
A berezdüléstől óv a legalább 2 mm vastag, kemény fémből készült
támaszték, amelynek teljes hossza kb. 300 mm. A 20. ábra szerint állítjuk
össze a 25. képen oldalnézetben látható toldalékot és a támasztóját. A tá­
masztót szárnyasanyás csavarral erősítjük az ál Iván ^ lábához.
Akinek megfelelő szerszámai vannak, az fémből is elkészítheti. Ha a
leírás szerint fából készítjük, a toldalék hossza ne legyen több a megadott
300 mm-nél, mert akkor növekszik a berezdülés veszélye. A megadott
méretekkel nem tapasztaltam berezdülést.

d ) Á llvá n yc su k ló

A szaküzletben beszerezhető gömbcsuklók a komoly amatőr igényeit

nem elégítik ki. Részben igen kis méretűek is. A Góliát csukló ára 180 Ft,
de még ez — nagy mérete ellenére — sem tartja szilárdan a fényképező­
gépet, különösen akkor nem, ha teleobjektívot is használunk. A magam
gyakorlatában is előfordult, hogy már a 100 mm-es objektívval is lebillent,
és az állvány is felborult.
Megsérülhet az objektív, a fényképezőgép, ez is lehet jelentős anyagi
kár; de elképzelhető, milyen vihart válthat ki, ha csendélet-fényképezés
közben a legféltettebb vázát töri össze a felboruló állvány.
A 26. képen látható áiiványcsukió rendkívüli biztonsággal rögzíti a fény­
képezőgépet bármilyen szögű állásban is. Elkészítését a 21. ábra szemlél­
teti. Anyaga legalább 50—60 mm széles és 2 mm vastag fémlemez, amely
elfogadhatóan hajlítható legyen.
Először a csukló felső részének belső lemezét hajlítsuk meg, úgy hogy
két behajlított oldal távolsága mintegy 70 mm legyen, a magassága pedig
kb. 80 mm. Majd a külső lemezt hajlítsuk meg, de ügyeljünk arra, hogy a
két lemez között 1 mm-es köz maradjon. Az ábrán látható furatok elké­
szítése után a lemezek egymás felé eső felületét érdesre munkáljuk. Előbb
a külső hajlított alkatrészt lapjára állítjuk, epokittel bőven bevonjuk, és
két darab kb. 10x10 mm-es nagyságú és 1 mm vastagságú lemezkét he­

54
lyezünk rá, ez teszi lehetővé a száradás ideje közben az 1 mm-es köz tar­
tását. Majd a belső lemez illeszkedési felületeit vonjuk be epokittel, ez­
után a két hajlított lemezt egymásba csúsztatjuk. A ki nyom ód ott ragasz­
tót letisztítjuk. A teljes száradás előtt, tehát míg a ragasztó képlékeny, a
széleket óvatosan kiigazítjuk, és újabb epokitt felvitelével tömítjük az
üregeket.
Az alsó csuklórész hajításának módszere azonos a felsőével. Az oldalak
magassága 40 mm körül legyen. Egyik csuklórészt se készítsük túlzottan
magasra, mert a magasság növekedése a berezgési veszélyt fokozza. A meg-

26. kép. Az állványcsukló összeállítva

55
 I az alsó és felső rész hajlított lemezei; 2 furat a fényképezőgép felerősítésére való csavar számára; 3 az alsó- és
felsőrész forgástengelyében levő furatok a rögzítő csavarok részére; 4)a csukló felerősítésére való furat;
5 menetes tárcsa az állványcsavar számára; ó epokitt

22, ábra. Állványcsukló, A nagy tárcsa összeállítása

I alumínium orvosságosdoboz fedele; 2 korong rétegelt lemezből; 3 szirnyasanya; 4 epokitt

23. ábra. Állványcsukló. A nagy tárcsa elhelyezése

J a csukló felső része; 2 nagy tárcsa; 3 a szárnyasanya furata

56
adott méretekkel még teleobjektív használata esetén sem rezeg be acsukló.
A csuklót az állványra menetes tárcsa közbeiktatásával szereljük. Alsó
csuklórész két lemeze közé iktatjuk a menetes tárcsát, amelynek mindkét
felületét érdessé munkáljuk és epokittel ragasztjuk, rögzítjük. A ragasztás
során a menetet itt is befűzött műanyag csővel védjük az epokittől. A két
lemezrész összeragasztásának menete a felső részéhez hasonló.
Tapasztalatom szerint, az érdessé mun­
kált fémfelületeket az epokitt kiválóan WS//A
köti egymáshoz.
A nagy tárcsa fogja fel a fényképezőgépet
az állványcsuklóra. A tárcsát egy fém-
alumínium) doboz (például orvosságos­
doboz) menetes kiképzésű fedeléből készít­
sük. Elsőrendű követelmény, hogy átmérője
acsukló szélességénél nagyobb legyen, így
lazítása, szorítása könnyebb. Átmérője
tehát kb. 60—65 mm, magassága 10 mm
körül legyen. Elkészítési módja a 22. ábrán,
elhelyezése a 23. ábrán látható.
24. ábra. Állványcsukló
5—6 mm vastagságú rétegelt lemezből
A fényképezőgép felerősítésére való
a fedél belső átmérőjénél 10 mm-rel a) csavar; fc) tárcsaanya

27. kép. A fényképezőgép felerősítésére való csavar és koronganya

57
 28. kép. A komplett állványcsukló

kisebb átmérőjű korongot vágunk ki. Közepére helyet készítünk egy

szárnyasanya részére, ügyelve a szárnyak helyének kiképzésére. A
s~.'myasanya szárnyaiba a lemez szintje fölött 2 mm átmérőjű lyukat fú-
rur k, és a szárnyaknak a dobozfedél szintje fölött kiálló részeit lefűrészel­
jük. A födél belső felületét, a fakorong mindkét felületét és a szárnyas­
anyát is érdesre munkáljuk.
Ragasztás előtt azonban készítsük el a 27. képen látható koronganyás
csavart a 24. ábra szerint. Ez a csavar azonos a 42. ábrán látható reprocsa-

58
varral. A koronganya átmérője 40 mm, vastagsága pedig 10 mm. A csavar
magassága 35 mm. Azért kell előbb elkészíteni ezt a koronganyás csavart,
mert a nagy tárcsa ragasztásához fogjuk segédeszközként felhasználni.

29. kép. Az állványcsukló használata

59
 A nagy tárcsa összeállításakor a fémfedél belső, érdesített felületére
vékony rétegben epokitt ragasztót viszünk, majd a fakorong fedélhez
illeszkedő felületére is, és behelyezzük a fedélbe. A lefűrészelt, csonka
szárnyú anyába a csavart behajtjuk, és az anyát a helyére illesztjük. A do­
boz fedelét is természetesen már előre kifúrtuk. A csavarra felhajtjuk a
tárcsaanyát és kellőképpen meghúzzuk. Ezzel biztosítjuk, hogy a bera­
gasztott csonka szárnyasanyában a csavar a nagy tárcsára merőleges állású
legyen. Ezután a szárnyakon fúrt lyukakba levágott fejű szeget illesztünk.
Ezzel is biztosítjuk, hogy az anya ne mozdulhasson el.
A fedél peremének szintjéig epokittel töltjük ki a réseket, üregeket.

25. ábra. Állványcsukló. A csukló használatának vázlata

1 fényképezőgép; 2 a fényképezőgépet felerősítő csavar tárcsaanyája; 3 nagy (vagy szorító) tárcsa;
4 állványcsukló; 5 fényképezőgép-állvány; 6 áll vány csavar (4a 16. ábra szerint módosítva)

60
 Kellő szilárdulás, de teljes száradás előtt a csavart óvatosan kihajtjuk,
a meneteket hegyes eszközzel, tűvel megtisztítjuk a ragasztótól. A teljes
száradás után a tárcsán reszelővei igazítjuk ki az egyenetlenségeket.
A komplett csuklót a 28. és 29. képen láthatjuk.
A 25. ábra mutatja be a csukló használatát.

3. Fényszóróállvány

a ) Egyszerű á llv á n y

A következőkben ismertetett fényszóróállvány rendkívül gyorsan szed­

hető szét és állítható össze. Újszerűsége és sokoldalúsága leginkább abban
nyilvánul, hogy a lábazat főrészét alkotó asztalosipari gyorsszorítóval asz-

27. ábra. Fényszóróállvány.

26. ábra. Fényszóróállvány.
Összeállított csúszórész
1 20x20 mm-es fenyőfa léc:
2 csúszólécrögzítő; 3 a fényszóró
felerősítésére való furat; 4 furatok
a csúszó részeknek a gyorsszorltóra
való rögzítéséhez
Rögzítő a csúszórészhez
, a csúszó!écek e|heiyexkedése:
2 fémpalást; 3 csavaranya epokittel
vagy forrasztással rögzítve; 4 csavar
rögzített szárnyasanyával; 5 furat a
felerősítő csavarok részére; 6 epo-
kitt réteg

61
 tallapra (vagy más hasonló alkalma­
tosságra is) felerősíthető, kisebb
méretben elkészítve — különösen
nagyobb tárgyak esetében — közel­
fényképezéshez és reprodukcióhoz
is kiválóan használható.
Előszóra csúszórészt készítsük el.
Anyaga 20x 20 mm-es gyalult fenyőfa
léc. Beszerezhető a Dekorációs- vagy
Ezermesterboltokban. A két, egy­
máson csúszó léc hosszúságát vég­
eredményben tetszőlegesen, igénye­
ink szerint állapíthatjuk meg. Álta­
lános használatra a legmegfelelőbb
mérete 1000—1200 mm. Ha közel­
fényképezéshez is gyakran szükséges,
akkor helyes mintegy 600 mm-es
lécekből is készíteni egyet (26. ábra).
A lécek kiszabása után a rögzítőket
készítsük el a 27. ábra szerint.
A rögzítőhöz 20—30 mm széles
fémszalagot használjunk, vastagságát
28. ábra. Fényszóróállvány. Szárnyas­ a fém hailíthatósága adja meg. Nehe­
anya rögzítése a csavaron (felülnézet) zen hajlítható, vastag szalagot nem
I csavar; 2 szárnyasanya; 3 az anya és a csavar érdemes használni, mert itt az igény-
befűrészelesi iránya; 4 az anya szárnyainak át­
fúrása; 5 a vágatba, illetve furatokba kötéssel bevétel nem túl nagy. A fémszalagot
(epokitt vagy forrasztás) rögzített elmozdu­
lást gátló fémhuzal
úgy hajlítsuk a lécek mérete szerint,
hogy a lécek csúszását ne akadályozza.
A megadott lécmcretek esetében a
szorító hajlított hosszúsága (oldala) mintegy 60 min legyen. A két lemez­
véget hajlítsuk egymásra, és középen fúrjunk két lyukat a felerősítő fa­
csavarok részére. Hajlítás után ellenőrizzük, hogy a lécek könnyen
csúsznak-e a szorítóban.
Az ábrán látható szorítócsavar a kereskedelemben nem kapható, azt
magunknak kell elkészítenünk. Lapos fejű csavart és hozzávaló anyáscsavart
és egy szárnyasanyát kell beszereznünk. Méretét az szabja meg, hogy mi­
lyent lehet kapni pillanatnyilag. Vastagsága 6 mm körül legyen. Első teen­
dőnk, hogy a csavaranya belső méreténél nagyobb átmérőjű furatot ké­
szítünk a szorítólemezen. A csavart is és a szorító belső felületét is letisz­
títjuk és érdessé munkáljuk. Ezután az anyába egy feszülve illeszkedő, 40
mm hosszú műanyag cső darabkát illesztünk. Ez gátolja meg, hogy epo­
kitt kerülhessen a menetek közé. A szorító belső felületét bőven kenjük
epokittel, majd az anya szabad, külső felületét is. Az anyát a furatra illeszt­

62
jük, a szorítóra Cellux szalagot csavarunk körbe olyan magasságban, hogy
az anyánál 1—2 mm-rel magasabb rétegben vihessünk fel epokittet. A le­
mez és a Cellux által határolt részt kitöltjük epokittel. A száradás tarta­
mára üreges állványra tesszük száradni a szorítót, hogy a csövecskét semmi
ne nyomja fel, mert ellenkező esetben az anya fölfekvése a lemezre nincs
biztosítva. Arra feltétlenül ügyeljünk, hogy az anya jól felfeküdjék a leme­
zen, mert a majd később beillesztett csavarnak helyes (függőleges) irány­
ban kell fejével felfeküdnie, nekifeszülnie a lécnek.
 31. kép. A csúszóállvány szorítója zárt állapotban

Száradás után az epokitt felületét eligazítjuk, a műanyag csövecskét az

anyából eltávolítjuk.
A rögzítő részt úgy készítjük el, hogy a szárnyasanyát csak annyira hajt­
juk a csavarra, hogy az ne érjen túl rajta, majd az anyánál fogva satuba
fogjuk, és a 28. ábra szerint mindkettőt felülről mintegy 2 mm mélységben
fémfűrésszel befűrészeljük. A fűrészelés éleit elsimítjuk. Az anya két
szárnyát 2 mm-es fúróval átfúrjuk. A csavart behajtjuk a fémszalagra fel­
ragasztott anyába, ráhajtjuk a szárnyasanyát, a keresztvágatba és a két
szárnyon levő furatba fémhuzalt illesztünk, amit forrasztással vagy epokitt

64
ragasztással rögzítünk. A két csúszóléc végeire csak ezután erősítjük fel
facsavarral a szorítókat. A 30. képen nyitott, a 31. képen pedig becsavart
helyzetben láthatók a szorítok.
A két lécet a 75. ábrán [átható módon egymásba csúsztatjuk. Az egyik
léc szabad végére 100 mm széles horganyzott lemezt hajtogatunk és fa­
csavarral fölerősítjük. A lemezzel borított részen két furatot készítünk.
Ezeken keresztül két szárnyasanyás csavarral a gyorsszorítóra rögzíthetők
(32. kép). A furatokat természetesen azon az oldalon készítsük, ahol a fa­
csavarok gömbölyű fejei nem gátolják a fölfekvést.
A másik léc szabad végére 50 mm széles horganyzott lemezt hajtogatunk
fel, hogy az ide csatlakoztatott fényszóró fölerösítő csavarjának megszo­
rításával okozott igénybevételének a léc jobban ellenálljon.
A lábazat összeállításához úgy kezdjünk hozzá, hogy először a gyors-
szorítón levő csúszásgátló szegecs két gömbölyű felületét lefűrészeljük,
a megmaradt szegecsrészt kiütjük, és a furatot végső méretre fúrjuk.
A másik furatot a csúszórészen levő fölerősítőfuratok távolságának meg­
felelően készítjük el (29. ábra).
A gyorsszorító alsó, fix szorító pofájába a merevítőtől kétoldalra két
furatot készítünk a hídtartó csavarok részére (33. kép).
A lábazat támasztórészét a 30. ábra szerint készítjük el, mintegy 600
mm hosszúságú, 20x40 mm-es gyalult fenyőfa lécből. Két támasztórészre
van szükségünk. Ezeknek egyik végétől kb. 15—20 mm-re a hosszabbik
oldallal párhuzamosan az összeerősítö csavaroknak furatot készítünk.
A támasztólécek hídja 120—150 mm hosszú, és 20x40 mm-es fenyőfa
lécből készül. Közepén két furatot készítünk a gyorsszorító merev
,,po-fájára” való felerősítéshez. A két végére, a végektölbefelé számított

32. kép. A csúszóállvány védőlemezzel ellátott vége

5 F o t o b a r k ie s 65
 20—25 mm-re pedig a tá-
masztólécek fölerősítésére
való furatokat készítjük el.
A lábazat összeállítási rajza
a 31. ábrán látható.
Az összeállított lábazat a
34. képen látható. A gyors­
szorító mozgatható pofaré­
sze a képen bemutatott
összeállításon nincsen rajta
(bár nem szükséges lehúzni).
Ha asztallapra vagy más
hasonlóra erősítjük állvá­
nyunkat, akkor a gyorsszo­
rító mozgatható pofarészét
is fennhagyjuk, és ezzel
erősítjük fel állványunkat.
Ebben az esetben helyes az
asztallap kímélése végett
mindkét szorítópofa alá linó­
leumból vagy más hasonló
anyagból védőalátétet he­
29. ábra. Fényszóróállvány. Állványlábazat gyors­ lyezni. A gyorsszorító
szorító ból
egyébként továbbra is ren­
7 a csúszásgátló szegecs helyén készített furat; 2 az állvány- deltetésszerűen felhasznál­
csúszórészénekfelerősítésére való második furat; 3 a támasz­
tólécek felerősítésére való léchíd tartócsavarjainak furata ható egyéb munkáinkhoz.

- H

66
 31. ábra. Fényszóróállvány. A lábazat összeállítása
1 támasztólécek csavarral a tartóhídra erősítve; 2 a gyorsszorító
merev „pofa” -része; 3 a támasztó részek hídja 20 X 40 mm-es fenyőfa
lécből; 4 a hipat felerősítő csavarok furata

A fényszóróállvány rögzítőit kis

. hangulatlámpát nem kell két lécből
33. kép. A csúszó állványhoz készített
gyorsszorító a támasztó lécek hídjával
átalakítással polctartónak is használ­
hatjuk. Ebben az esetben a rög­
zítőt egyenlőtlen szárúra készítjük
el, és a hosszabb szárat derékszög­
ben meghajlítjuk, erre helyezzük a
fürdőszobai üvegpolcot, és a csavart
ráhajtva rögzítjük. Áfáihoz illeszkedő
részébe két lyukat fúrunk a felerősí­
tésére való facsavar részére. Egy-egy
polchoz két-két darabot készítünk
belőle.
Az ismertetett módszerrel álló
hangulatlámpát is készíthetünk, csak
a lábazata ne gyorsszorító legyen. A
készíteni, a magasságot ugyanis nem
változtatjuk. A burát szeparátor­
lemezből készítsük hengeres alakúra.
A hengeres alakú burában a levegő
áramlása annyira intenzív, hogy az
izzó hőjétől a bura nem melegszik fel.

67
 34. kép. A csúszóállvány lábazatának összeállítása

Léc helyett készíthetjük a2 Ezermesterboltokban beszerezhető alumí­

nium csőből is.
A csúszóléces megoldással — kisebb méretekkel — egyebütt is hasz­
nálható lámpát készíthetünk, mint például a barkács asztal fölé, rajzasztal­
hoz vagy éppen tanu/ö/ámpót.

b) U n iv e rz á lis á llván y

A kereskedelemben legföljebb asztali állvánnyal együtt kerül forgalomba

a fényvető. Külön nem kapható állvány, pedig forgalomba kerültek az ún.
Tungsraflex izzók, amelyekhez nem kell külön fényvető.
Az állványt gyalult fenyőfa lécből készítjük. A Dekorációsboltban úgy­
szólván állandóan kapható.
A mozgatható részeket 10x30 mm-es lécből készítsük a 32. ábra sze­
rint. Két db 1000 vagy 1200 mm hosszú lécet 50 mm-es darabon egyik
végükön összeragasztunk és facsavarral egymáshoz erősítünk, 50 mm-t
hagyunk a lábazatba csúsztatáshoz (35. kép). A kettő közé kerül ugyancsak

68
XX
|o;, o)

32. ábra. Univerziális fényszóróállvány

csúszóléce és tartozékai
1 lécp ír (sín); 2 csúszóléc; 3 csavar furata; 4 mozgó
kar; 5 csúszólécrögzítő; J a szorító fapofák;
5b szárnyasanyás csavar
 2o ó 2a

2b 2c 2d 2c 2b

3 2a 3 ?a

-1c
-!d
-1c
1

3 3
1 T I Fi1 1, 1
33. ábra. Univerzális fényszóróállvány
talpa
1 csúszótarcó rész; 1o a két külső léc; J b a középső
léc; 1c a külső és belső léceket összekapcsoló fabetét;
íd a lécpár (sín) illesztési helye; 2 a két talp; 2a alap­
léc; 2b merevítés; 2c illeszkedő lécek; 2d illeszkedési
rész az Ib-nek és kívülről az la-nak; 3 csavarfuratok

36. kép. A csúszólécet rögzítő szorítok

70

I
 38. kép, A fényszóróállvány talpazata

10x30 mm-es lécből 1000 mm hosszú csúszóléc. A léc végére 6 mm át­

mérőjű lyukat fúrunk. A léc végét tanácsos a már ismertetett módon vé­
kony fémiemezzeí megerősíteni. A csúszólécet az 5 rögzítővel tetszőleges
magasságban rögzíthetjük (36. kép). Ezekből két darab szükséges.
A csúszóléc felső részéhez szárnyascsavarral erősítjük az 5 mozgó
vagy benyúló kart. Két, kb. 6x12 mm-es lécből készítsük, a két végén
anyáscsavarral erősítsük össze olyan vastagságú közdarabbal, amilyen a
szárnyascsavar hosszúságához szükséges. A benyúlókar 360°-os szögben
elforgatható, és benyúlása saját hosszától függ. Tapasztalatom szerint
700—800 mm-nél nem szükséges hosszabbra készíteni.
A lábazatot készítsük (37. és 38. kép) 10x50 mm-es gyalult fenyőfa léc­
ből. Teljes hossz 600 mm. A függőleges csúszólécet egyik végétől 200
mm-re fogjuk illeszteni, hogy a benyúló kar mély benyúlását is ellensú­
lyozzuk. A 33. ábra szerint állítsuk össze.
Azért készül három párhuzamos lécből, hogy a függőleges csúszórészek
kihajlásának ellenálljon. A lécekből levágott darabokkal összeragasztjuk
és facsavarral erősítjük (1c). A csúszólécek részére természetesen nyílást
(1d) biztosítunk.

72
 Az állvány talpát (2) 10x50
mm-es lécbői készítjük 500 mm
hosszúságban, és az ábra szerinti
csatlakoztatást (2c), valamint ezek
merevítését (2b) ragasztással és
facsavarral felerősítjük. A talpa­
kat a keresztlécekhez szárnyas­
csavarral csatlakoztatjuk.
Az állvány teljesen szétszedhető
és kis helyen tárolható.
A 39. képen láthatjuk az össze­
állított állványt. A nagy felületű
lábazat kellő stabilitást biztosít. Az
egyetlen függőleges rész és a
lapos lábazat lehetővé teszi, hogy
pl. az asztal mellé kerülhessen a
függőleges rész, a benyúló kar.
A csukló minden irányú mozgat­
hatósága a fényforrás legjobb elhe­
lyezését teszi lehetővé.

4. Fényszóró
a ) Csuklós fo g la la tta rtó
T un g sraflex izzóhoz

A következőkben ismertetett
égőtartót a 40., a 41. és a 42.
képek mutatják.
Először a 34. ábra szerint a
homlokfalat készítjük el rétegelt
(fu rnér-) lemezből, 80x90 mm
méretben. Középvonalán levő
középponttal, a felső résztől 10
mm-re kezdődően, 34 mm-es át­
mérővel kört vágunk ki, ebbe
kerül az égőfoglalat. Alsó részén 39. kép. Az univerzális fényszóróálivány
kifúrjuk a csavarok helyét.
A 35. és 36. ábra szerint elkészítjük a minden irányban elforgatható
csuklót 2x30 mm-es fémlemezből. Vásárláskor lehetőleg méretre vágas­
suk. Ebben az esetben a megadott méretek szerint kétszer 300 mm-es hosz-
szúságú csíkra van szükségünk.

73
 42. kép. A fényszóró csuklója, égőfoglalattal és Tungsraflex izzóval
2 fényhatások oldhatók meg vele: maradan­
34. ábra. Univerzális fényszóró­
állvány, a minden irányban moz­
gatható égőtartó homlokfala a
foglalat felerősítésére
1 az égőfoglalat kivágása; 2 a csavarod
fu ratai
A csukló pántjainak hajtogatási mérete:
36. ábrán 2: 60—60—60 mm;
36. ábrán 3: 30—56—30 mm.
A csuklópántok leszabása után teeső szalag­
darabkákból készíthetjük az alátétleme­
zeket. A csuklót szárnyascsavarral rögzít­
jük a kívánt helyzetben.
A Tungsraflex izzókból különféle fény-
erejűek szerezhetők be. A 60—150 W-os
izzók általános célokra is jól használhatók.
A modern lakásban kellemes és különös
dóan a fényképfelvételek után is. De a
képek (szobrok) igazán csak külön-külön
megvilágítva hatásosak.
A csuklós foglalattartó biztosítja a fény
megfelelő irányításának lehetőségét, más-
75
 35. ábra. Univerzális fényszóróállvány.
A minden irányban forgatható égőtartó
oldalnézetben
1 homlokfal; 2 a csukló homlokfalra erősített résre ;
3 a csukló állványhoz kapcsolódó része; 4 alátét;
5 anyáscsavarok; 6 a csuklót rögzítő szárnyas­
anyás csavar; 7 az állványhoz scatlakoztató
szárnyasanyás csavar; 8 égőfoglalat
36. ábra. Univerzális fényszóróállvány.
A minden irányban mozgatható égőtartó
felülnézetben
1 homlokfal; 2 a csukló homlokfalra erősített
része; 3 a csukló állványhoz kapcsolódó része;
4 alátét; 5 anyáscsavarok; 6 csuklórógzítő
szárnyasanyás csavarok; 7 az állványhoz csatla­
koztató szárnyasanyás csavar

részt kisebb költséggel megvalósítható megoldás, mint a több száz

forintba kerülő lámpa.
Ha a csuklóra borotválkozó- vagy fésülködőtükröt erősítünk fel, azt
mindig a legmegfelelőbb helyzetbe állíthatjuk.

b) C su k ló fényszó ró b u rára

Az ismertetett fényszóróállványok csak akkor teljes értékűek, ha a fény­

szórót megfelelően tudjuk irányítani. Bizonyos határok között maga az
állvány is mozgatható, ha csak nem asztallapra erősítettük. Az állvány
mozgatásának határt szab egyrészt maga a ,,terep” , vagyis amatőrviszony­
latban a lakás és az elhelyezett bútorok. (Nyilván, egyetlen háziasszony
sem örül, ha a fényképezéshez felforgatjuk a lakást. De a fotósnak is fá­
radság már a felforgatás is, a rendberakásról nem is szólva.) Másrészt az is
előfordul, hogy afényszórót kellene olyan helyzetbe elhelyezni, ami viszont
magát a fényképezést gátolná, zavarná. Az univerzális fényszóróállvány
leírásánál ismertetett ún. benyúló kar részben megoldja problémáinkat. A
teljes megoldást afényszóró minden irányú mozgatását megoldó csukló adja.
Az univerzális állványról szóló fejezetben már ismertettem egy, a Tungs­
raflex izzókhoz megfelelő csukló készítésének módját. Azonban felmerül
egy lényeges kérdés: a műfény-fényképezéshez sok fényre van szüksé-

76
37. ábra. Fényszóróburára szerelt
csukló hátúiról nézve
1 fényszóróbura; 2 a csukló felső része; 3 a
csukló alsó része; 4 rögzítő csavarok; 5
csavar az állványhoz erősítésre; 6 a csukló
felső részenek rögzítésére való csavarok; 7
az izzófoglalat helye

günk, minimálisan két 500 W-os égőre, de inkább háromra. Eztviszont nem
minden háztartás villanyórája bírja el, és végeredményben az sem közöm­
bös, hogy egy 500 W-os Tungsraflex izzó ára 132 Ft. Sokkal olcsóbb a
250W-os Tungsraphot S izzó, ára 17,80 Ft. Ehhez viszont fényvető fény­
szóróbura kell. A fényszóróburát fémnyomó kisiparostól igényeink szerinti
méretben szerezhetjük be, nem is nagy költséggel. Ebben az esetben
viszont gondoskodnunk kell a felerősítés megoldásáról.
A szaküzletben beszerezhető fényszóróállvány (burával együtt) több­
szörösébe kerül annak, mint amit a leírás alapján magunk is elkészíthetünk.
Az amatőr szempontjából figyelembe jöhető fényszóróállvány lényegében
csak kis asztali állvány, gyakorlatilag nem oldja meg problémánkat, főként
a magassági elhelyezése okoz szinte megoldhatatlan feladatot. A ténylege­
sen használható mú'termi állvány ára több mint ezer forint.
A csuklót 30—50 mm széles fémszalagból készíthetjük el. Vastagságát
a hajlíthatósága dönti el. Túl nagy igénybevételnek nincs kitéve, így véko­
nyabb horganyzott lemezből is elkészíthető. Összeállítását és burára sze­
relését a 37. ábra és a 43. kép szemlélteti.
A fémszalagot a fényszóróbura végződésére hajlítjuk, és kijelöljük, majd
elkészítjük a felerősítő csavarok furatait a szalagon és a burán is. Meghaj­
lítjuk az állványhoz csatlakozó lemezdarabot is, közepére furatot készí­
tünk a rögzítőcsavar részére. A forgatási tengely furataiba szárnyasanyás
csavart helyezünk.

77
 43. kép. A fényszóróburára szerelt csukló hátulnézetben

A felerősítő, rögzítő csavar oldásával (37. ábra, 5) a bura 360°-os szög­

ben elforgatható, a csuklócsavarok (37. ábra, 4) oldásával pedig függő­
leges irányban minden helyzetbe beállítható.
A szalag felerősítését a burára a 44. kép mutatja.
A csukló felerősítése és összeállítása oldalnézetben a 38. ábrán és a
45. képen látható.
A 38. ábrán és képeken láthatók a hűtő szellőzőfuratok. Az égők ugyan­
is a zárt burában az égőfogiafatot igen erősen föfmelegítik, az idővel meg­
repedezik, majd szétesik. A szellőzőnyílások hatásos levegőáramlást
tesznek lehetővé.
A találékony barkácsoló a közölt ötletek alkalmazási körét jelentősen
kibővítheti. Például a fényszóróburát a csuklóval nemcsak a míífény

78
44. kép. A fényszóróra szerelt csukló felerősítése felulnézetben

45. kép. A fényszóróra szerelt csukló oldalnézetben

79
 38. ábra. Fényszóróburára szerelt csukló oldalnézetben
? fényszóróimra; 2 a csukló felső része; 3 a csukló alsó része; 4 csuklórógzitő
csavarok; 5 csavar az állványra erősítéshez; 6 a csukló felső részének rög­
zítésére való csavarok; 7 az izzófoglalat helye; 8 szellőzőnyílások

fényképezéshez használhatjuk. Rajz- vagy munkaasztal megvilágítására is

használhatjuk, de felerősíthetjük a fürdőszoba tükre fölé is, elhelyezhetjük
a tv mögött (ilyenkor a falra irányítjuk a fényét), tetszetős állványra erősít­
ve íróasztallámpának is megfelel, megoldhatja a varrógép megvilágítását is,

c ) F é n yte re lő

A fényszóróburák által sugárzott fény sok esetben a szükségesnél na­

gyobb felületet világít meg, A fénynyaláb korlátozása, szűkítése nem egy­
szerű feladat. Rendszerint úgy szokták megoldani, hogy valaki karton­
lapot tart a fénysugár útjába, vagy papírból eszkábáíunk hengert, tölcsért.
Csak az tudhatja, hogy ez milyen vesződséges dolog, aki már kísérletezett
vele,
A fényszóró átmérőjével azonos szélességű vékony fémlemezből a 39.
ábra szerint kevés munkával készíthetjük el a burára erősíthető fény­
terelőt, A fényterelő hosszúsága a bura mélységével azonos, vagy annál
valamivel rövídebb legyen.

80
 A fényterelőt a 40. ábrán látható módon meghajlított lemezdarabok­
kal erősítjük a burára. A mozgatását, illetve a rögzítését szárnyasanyás
csavarral oldjuk meg.
A felerősítés, illetve a kiképzés módját oldalnézetben a 41. ábra mu­
tatja. A burára erősített hajlított lemezt — a rajzon látható módon —
úgy képezzük ki, hogy az a fényterelő elforgatását ne akadályozza.
A fényterelő nemcsak a fényképészeti fényszóróra szerelhető. Egyéb
lámpákra szerelve korlátozhatjuk vele a másokat zavaró fényt.

39. ábra. Fényterelő. A fényszóróra szerelt fényterelő felülnézetben

) fényszóróbura; 2 fényterelő lemez; 3 hajlított lemezkék a fényszóróburán;
4 hajlított lemezke a fényterelőn; £ rögzítőcsavar

6 F o to b arkács 81
 _ , - -1

1 ■ 1 1 1

a) b)
40. ábra. Fényterelő. Alkatrészek hajlított lemezből a fényterelő felerősítéséhez
a) a fényszóró burán; b) a fényterelőn; I a csavarok furatai

41. ábra. Fényterelő. A fényterelő felszerelése a fényszóróburára oldalnézetben

1 fényszóróbura; 2 fényterelő lemez; 3 a fényszóróra szerelt hajlított tartólemezke; 4 a fényterelőre szerelt
hajlított lemezke; 5 rogzitőcsavar

82
 5. Reprodukció

a ) R ep ro csavar, re p ro k a r

A 42. ábrán látható csavarral a fényképezőgépet erősíthetjük fe) a

nagyítógép helyére. A csavar 3a menete a fényképezőgép, a 3b része a
nagyító menetével egyezik. A koronganya (4) a gép vázának alsó lapjára
illeszkedik. A fényképezőgép felerősítését az ábra kellőképpen mutatja
A 43. ábra reprokarjával lényegében és többek között a nagyító rúdját
hosszabbítjuk meg, amikor az nem biztosít elegendő távolságot a gép
részére.
Magassága 2—5 mm, szélessége 50 mm, hosszúsága tetszőleges, de
200 mm fölött berezdülhet. A két csavar mérete és menete megegyezik a
fényképezőgép, illetve nagyítógép megfelelő menetével.

3a 3b

42. ábra. Reprocsavar és a felerősítés vázlata

1 fényképezőgép; 2 táskacsavar menete; 3a a csavarnak a táskacsavarba illő menete; 3b a csavarnak a nagyító-
gép csavarába illő menete; 4 feszícő vagy biztosító korong; 5 a nagyító csúszó része; 6 a nagyító felerősítő
csavarja

A felerősítés vázlatát a 44, ábra mutatja.

A reprokar anyaga lehet kemény alumínium vagy más, megfelelő fém.
A fényképezőgépek állványcsavarjainak mérete 3/8” -os vagy 1/4” -os
Wíthworth menet. Ezt lakatossal a megfelelő méretben vágatjuk a csavar
anyagára.

6* 83
 o o
— /
i y_
\\
_ l _ ..... 11

1 1

43. ábra. Reprokar elöl- és oldalnézetben a két csavarral

44, ábra. Reprokar használatának sematikus vázlata

( fémlemez (elöl- és oldalnézetben); 2 nagyítóhoz csatlakozó csavar; 3 a fényképezőgép felerősítő c s a v a rj;
4 fényképezőgép; 5 a nagyító csúszó része; 6 a nagyító felerősítő csavarja

84
 b) Repromegvilágító berendezés

A 46. képen látható megvilágító kis költséggel előállítható. Méretét a

reprózási igény szabja meg, azonban 18x24 cm-es nagyságnál nagyobbat
nem érdemes készíteni, mert nagyobb felvételeket már egyszerűbb
állványra helyezett géppel lehet készíteni.
Az alapdeszka (45. ábra) méretezésekor abból kell kiindulnunk, hogy a
fényvetők 45°-os szögben vetítsék a fényt az alapdeszka középpontjára.
Az alapdeszkára fehér (mérnöki rajz-) papírt ragasztunk, kijelöljük a
középpontot, és az ábrán látható hálót berajzoljuk. A háló a reprózandó
képek mindkét irányú helyes, központos elhelyezését segíti elő. A köz­
pontos elhelyezés jelen esetben az egyenletes megvilágítást biztosítja.
A 46. ábra szerint állítjuk össze a megvilágítót. Többféle megoldási lehe­
tőség van. Az egy-egy lámpás berendezés esetén — a 46. ábra szerint — a
függőleges lécre erősítjük az égőfoglalatot a 47. ábra alapján. A 46. képen
bemutatott megoldás során pedig a benyúló karra erősítjük a két-két
mignonégő foglalatát.
A fényvetők vékony horganyzott lemezből készülhetnek. Ezeket a Vas-
és edényboltokban vásárolható fóliával vonjuk be.

46. kép. Repromegvilágító

85
 U 2 ' 2 k

45. ábra. Repromegvilágító berendezés alaplapja felülnézetben

1 az alapdeszka a bejelölt középponttal és mindkét iránya képm éretekkel; 2 rogzítőléc; 3 lámpanyél;
4 a csavar furata

46. ábra. Repromegvilágító berendezés elöl nézetben, összeállítási vázlat

I alaplap; 2 rögzítőléc; 3 lámpanyél; 4 a csavarok furatai; 5 lábféc; 6 fényvető; 7 égő

A fényvetők elkészítésekor tudnunk kell, hogy a körívhez tartozó

középponton túl elhelyezett fényforrás irányított, szűk nyalábú fényt ad,
a középponton belül, tehát a burához közelebb elhelyezett fényforrás
szórt fényt biztosít. A fényvetőt egyébként fémnyomóval is elkészíttet­
hetjük.
Amatőrgyakorlatban reprózáskor célszerűbb a szórt fény.

86
 Tájékoztatásul megadom a 46. képen íevő megvilágítóberendezés mére­
teit:
alapdeszka: 270x 390 mm;
lámpanyél magassága: 230 mm;
a benyúló kar hosszúsága 210 mm.
Az összeállításhoz szárnyascsavarokat használjunk, mert így könnyen
szétszedhető, és lényegesen kisebb helyen elfér.
A fényforrás 4 db 60 W-os mignonégő. Saját gyakorlatomban 17DIN°-os
filmre az alapexpozíció 22 blendével 1/4 másodperc. A közgyűrűk hosszab­
bítási tényezőit természetesen figyelembe kell venni. Az előhívó A 49
vagy R 09 1:40 hígításban. Ajánlatos próbafelvételt készíteni!

6. Vakupapucs

A vakupapucs elkészí­
tését főképpen az indo­
kolja, hogy Exa, Exacta
típusú gépek vakupapu-
csához (ha nagy néha
kapható is!) a szem­
kagyló nem csatlakoztat­
ható!
A 47. és 48. képen lát­
ható vakupapucshoz a
szemkagyló csatlakoztat­
ható.
Elkészítése a 48. ábra
szabásmintája és a hajto­
gatást, ragasztást bemu­
tató 49. ábra alapján nem
nehéz, de gondos munka
kell hozzá: csupán hajto­
gatnunk, ragasztanunk és
préselnünk kell.
A két ábrán az azonos
részeknek azonos a szá­
mozása. A méreteket a
számozás szerint közlöm
azzal, hogy más mérő­
eszközzel mérve külön­ 47. ábra. Repromegvilágító berendezés. Az égő
felerősítésének vázlatos rajza
bözet adódhat. Ezért ta­
1 égő; 2 égőfoglalac; 3 égocartó nyél; 4 az égőfoglalac
nácsos, hogy mindenki anyáscsavarja

87
 47. kép. Vakupapucs a szemkagyló- 48. kép. Vakupapucs
csatlakoztatással oldalnézetben

saját mérőeszközével fölvett méretek alapján dolgozzék, elsősorban a

szemkagylót illetően.
1 papucsrés: FIL M10 vakuhoz: szélesség 13 mm,
hosszúság 27 mm;
2 felső lemezrész: 52x34 mm;
3 hajlítási rész: 52x3 mm (belméret!)
4 alsó lemezrész; 52x35+12 mm, a +12 mm a már
lehajlított részhez tartozik;
5 tartórész: 82x44 mm, a belső kivágása 54x26 mm;
 6 szemkagyló csatlakoztatok:
7—8—9 alátétek, merevítők és
betétek:
48. ábra. Vakupapucs Exa,
Exacta típusú gépek szem-
kagylójához (műanyag lemez­
szabásminta)
J papucsres; 2 felső lemezrész: 3
hasítási vonalak; 4 alsó lemezrész;
5 tartőrész; 6 a szemkagylő csusz­
kájába illeszkedő lemezkék
a lemezkék magassága 24 mm, szélük
az 5 tartórész széléhez illeszkedik,
belső éleik távolsága 23,5 mm. A belső
élek egymástól való távolságát úgy
alakítsuk ki, hogy nagyobb, illetve
szélesebb lemezkéket ragasszunk fel,
és finom reszelővei — a szemkagyló
időnkénti illesztgetésével — addig re­
szeljük, amíg el nem érjük a megfelelő
méretet.
méretüket a csatlakozó felületek ha­
tározzák meg.
49. ábra. Vakupapucs Exa,
Exacta típusú gépek szem-
kagyló] ához: v) fel ül nézet,
b ) oldalnézet
1 papucsrés; 2 felső lemezrész; 3
hajlítási rész; 4 alsó lemezrész; 5
tartőrész; 6 a szemkagyló csúszká­
jába illeszkedő lemezkék; 7 alátét­
lemez; S a tartórész alsó m ereví­
tője; 9 lemezbetétek (3 db) az alsó
és felső lemezek között
89
 III. A L A B O R A T Ó R I U M

1. Térválasztó fal

A labor kialakítása sokszor gond. A fürdőszoba nem minden esetben

vehető teljes egészében birtokba, mert ez gátolná a háztartási teendők
megszokott ellátását, rendjét. De a fotókörök laborjában is előfordulhat,
hogy a helyiséget meg kell osztani. A labor részére területet a fürdő­
szobából vagy más alkalmas helyiségből: például nagyobb méretű konyhá­
ból, előszobából is leválaszthatunk.
Az ajánlott módszerrel azonban nemcsak labort választhatunk le. Na­
gyobb, kétablakos szobát térválasztó fallal oszthatunk meg, kialakíthatunk
hálófülkét; konyhában, előszobában vagy éppen szobában étkezőfülkét.
Ott ahol nincs fürdőszoba, zuhanyozófülkét képezhetünk ki. Hétvégi
házak belső terének kialakítása ezzel a módszerrel kielégítően megold­
ható.
Egyik változata hangszigetelőnek is használható.
Az ismertetett térválasztó fal nagy előnye, hogy viszonylag könnyű­
szerrel szétszedhető, így a belső tér átalakítása bármikor az igények
szerint megoldható.
Nem csekély előnye, hogy építéséhez nem kell építési engedélyt kérni.
A térválasztó fai léchálóra ragasztott műanyag szeparátor- vagy 920x
520 mm nagyságú dombornyomású lemezből áll.
A térválasztó falat készíthetjük vagy a szeparátor, vagy a dombornyomású
lemez felhasználásával, de kombinálhatjuk egy falon mindkettőt.
A szeporótorjemez tekercsben matt, vaj- és kék színekben kapható.
A dombornyomásií Jemez hang- és hőszigetelő lemez elnevezéssel, a
már megadott méretben vaj-, szürke és téglavörös színekben kerül for­
galomba. Domborzata a terméskőfal alakzatát mintázza. Annak ellenére,
hogy mint hang- és hőszigetelő lemezt árusítják, tapasztalatom szerint a
hangot észrevehető mértékben nem szigeteli. Viszont feltétlenül tetszetős.
A ,.zajos” falra felszereltem a „hangszigetelő” lemezeket és szubjek-
tíve úgy érzékeltem, mintha dobként inkább fokozná a hangerőt. Viszont
feltétlenül tetszetős volt. Sokáig törtem a fejemet, hogyan lehetne ezzel
a hangot szigetelni. A humoros ebben az volt, hogy az üzlet hivatalos
..szaktanácsadó’’ szolgálata sem tudott tanácsot adni. A végén csak rá­
jöttem, és a későbbiekben leírtak szerint meg is oldottam.

90
 A térválasztó falnak először a léchálóját készítjük el, mégpedig 20x
40 mm-es gyalult fenyőfa lécből, az 50. ábra szerint. A háló méretét nem
adom meg, mert azt a leválasztandó tér és a felhasznált lemezfajta méretei
határozzák meg. Megtervezéskor azonban úgy kell eljárnunk, hogy a
hálóra ragasztott lemezek szélei egyrészt a hálóra felfeküdjenek, másrészt
érintkező szélei mintegy 10—15 mm-es csíkban fedjék egymást.
A háló keresztléceit a függőleges lécekhez az 51. ábra szerint illesszük,
illetve erősítsük.
A hálónak négy felületre kell felfeküdnie: a két oldalfalra, a mennyezetre
és a padlózatra. A felfekvést és a fal szilárdságát úgy biztosítjuk, hogy az
oldalfalakra támaszkodó léceket a falba erősített fa-, vagy műanyag tip­
likre facsavarral erősítjük fel. A padlózathoz ugyancsak facsavarral erősít­
jük, rögzítjük. A mennyezethez ne erősítsük csavarral, hanem a háló függő­
leges lécei fölé helyezett ékkel feszítsük meg a hálót (52. ábra).
Az ajtónyílás oszlopát vagy 40x40 mm-es lécből készítsük, vagy két
darab 20x40 mm-es lécet ragasztással és facsavarral erősítsünk össze.
A ragasztáshoz használjunk Technokol Rapidot.
Mindkét lemez Technokol Rapiddal meglepő tartóssággal ragasztható
fel. A 49. képen látható fal az ismertetett módszerrel készült, és a ragasz­
tása meglepően jól köt már több mint két esztendje.
A műanyag lemezek széleit bőségesen vonjuk be Technokol Rapiddal,
és azonnal illesszük helyükre. Az érdesre munkált széleket előzőleg ter-

■
í

i
! Í
r ................. ............. 1
2
I
i
í
l

j
I
I
l

50. ábra. Térválasztó fal hálójának szerkezeti vázlata

a műanyag lapok mérete szerinti hálónyílások; 2 ajtónyilás

91
 mészetesen acetonnal zsírta­
lanítjuk, tisztítjuk. Felillesztés
után, ujj unkkal vagy gö m-
bölyűvégződésű szerszámmal
felnyomkodjuk, simítjuk a ra­
gasztási felületeket. A ragasztó
szinte azonnal megköt. Bizton­
ság kedvéért az egymásra
illesztett lemezeket Tixo sza­
11
laggal erősíthetjük meg, amit
száradás után eltávolíthatunk.
Fürdőszobában vagy nem
lakószobában inkább a szepa­
rátorlemezt választjuk, mert
olcsóbb. Ha szobában hasz­
náljuk a szeparátorlemezt,
akkor tapétával fedjük be.
51. ábra. Térválasztó fal. A háló elemeinek
A há|ó mindkét oldalára
ósszeerősítése ragasszunk lemezt, szobában
1 függőleges léc; 2 vízszintes léc; 3 az osszcerősitö inkább dombornyomásút. Há­
femszalag a facsavarokkal
lófülkében a belső felületre
ragaszthatunk szeparátorle­
mezt, mert az kevésbé van
szem előtt. Természetesen
minden esetben igényeink és
tetszésünk szerint járjunk el.
Egyik megoldási lehetőség,
52. ábra. Térválasztó fal. Háló rögzítéséhez, hogy a térválasztó falba szek­
feszítéséhez használható ck rényt építünk az 53. ábra
szerint. így nemcsak a szoba
alapterületét tudjuk jobban kihasználni, hanem a szekrény tetejére épített
hálóa felső térkihasználását is biztosítja. A szekrény oldalai fölött levő
hálórésztlemezzel fedjük, az ajtókfölötti részt megfelelő színű és
mintájú textílfüggönnyel zárjuk.
A ,,túl zajos” falak hangszigetelésekor a léchálót a falba erősített fa- vagy
műanyag tiplikre erősítjük facsavarral. Hangszigetelés esetén a lécháló
20 mm-relegyena faltól.A háló belső, afal felé eső felületére szeparátor­
lemeztragasztunk, és alemez és a falközötti rést száraz fűrészporral
töltjük. E művelet alkalmával vegyük figyelembe, hogy a fűrészpor igen
laza szerkezetet ad és később ,,összemegy” . Ha tehát túlságosan siettünk
a fal elkészítésével, felül nagyobb rész fűrészpor nélkül marad. Ezt úgy
kerülhetjük el, hogy a fűrészporos feltöltést nem egyszerre végezzük el,

49. kép. Térválasztó fal

A fényképen látható, hogy a falra készített hangszigetelő felületből ágazik le a cerválasztó fal<
A leágazásnál olvasósarok van kiképezve
hanem rétegenként adagoljuk, és közben a feltöltött felület egészén a
szeparátor lemezt enyhén ütögetjük, kopogtatjuk. Az ütögetést többször
ismételjük meg. A fűrészporos feítöltósre szánjunk inkább néhány napot,
naponta többször is ismételve az ütögetést, kopogtatást, mert csak így
érhetjük el a tökéletes feltöltést.
Ajánlatos a fűrészpor közé rovarirtó port adagolni, mert ezzel meg­
előzhetjük a kellemetlen, nem kívánatos
,,háziállatok” megtelepedését.
A fűrészporos feltöltés befejezése után
a háló külső felületére vagy a dombor­
nyomású lemezt ragasztjuk, vagy a szepa­
rátorlemezt. Ha szeparátorlemezt válasz­
tottunk, akkor azt vonjuk be tapétával.
A hő- és hangszigetelő, dombornyomású
lemezt helyezhetjük a szobafalára festés
helyett is. Ez első pillanatra költséges meg­
oldásnak tűnik, de ha figyelembe vesszük,
hogy a lakó 2—3 évenként köteles a szobát,
lakást festetni, akkor végeredményben
viszonylag rövid időn belül megtérülő
kiadásról van szó. A dombornyomású
lemezt lapos, rézfejű képakasztó szeggel
erősítsük a falra. Arra ügyeljünk, hogy a
szegek egymástól azonos távolsgában vagy
legalábbis szabályos alakzatokban helyez­
kedjenek el, különben a falunk nem lesz
tetszetős. A fal könnyen tisztán tartható
tollseprővel. Minden további nélkül le is
mosható. Ha színe nem felel meg, porszívó­
hoz kapcsolt festékszóróval műanyagon
tapadó festékkel átfesthetjük.
Természetesen nem szükséges minden
falunkat dombornyomású le-mezzel borí­
tani. Kellő ízléssel hangulatos sarkokat ala­
kíthatunk ki például kandalló körül, virág­
saroknál is. Felhasználhatjuk mindenütt,
ahol erre mód adódik és ízléssel megold­
ható.
A leválasztott laborhelyiség vagy a ketté­
53. ábra. Térválasztó fal. Beépí­ választott szoba ajtónyílására tehetünk
tett szekrényes változat ugyan valami függönyszerűséget is, de jó
1 szekrény; 2 a szekrény tetejére épí­ megoldás az ajtó készí-tése.
tett h iíü ; 3 a térválasztó faháló; 4 ajtó-
nyílás; S a szoba (helyiség) fala Az ajtót rétegelt lemezből az 54. ábra

94
szerint készítsük el. Az ajtó-
nyílás mérete szerinti nagyság­
ban rétegelt lemezből vágunk
ki két darabot. Az egyik belső
felületére, a szélekhez ponto­
san illeszkedve 20x30 mm-es
fenyőfa léceket ragasztunk
Technokol Rapiddal, és facsa­
varral is megerősítjük. Utána a
merevítőléceket ragasztjuk fel
átlósan, és ugyancsak facsavar­
ral erősítjük meg. A lécek itt is
20x20 mm-es fenyőfa lécek.
Az egy darabból álló merevítő
a zár felőli alsó sarokból indul­
jon ki, mert így „tartja” az
ajtót. A lécekre ezután felra­
gasztjuk a másik rétegelt le­
mezt, és ezt is facsavarral erő­
sítjük meg.
Az ajtóra kilincset szerelni
túlzás. Tökéletesen megfelel
a lényegesen kisebb költséggel
beszerezhető Elzett mágneszár.
Az ajtót a térválasztó fal
színének megfelelő festékkel
54. ábra. Térválasztó fal ajtaja
festhetjük be.
I rétegelt lem éi; 2 a rétegelt lemezajtó széleire illesztett
A műanyag lemezek aján­ falécek; 3 a két darabból álló keresztléc; 4 az egy darabból
lott fajtái (szeparátor, dóm bor álló keresztléc; 5 az Elzett migneszár felerősítési helye

nyomású) színüktől függően

különböző mértékben engedik át a fényt. A labor elválasztó falán ez
nem engedhető meg. Megszüntethetjük a fényáteresztést úgy, hogy a
háló nyílásaiba kék csomagolópapírt ragasztunk. A papírt a keret belső
falára ragasszuk, illetve a lécek belső oldalára, hogy a lemezek ragasztási
felülete alá ne kerüljön papir, mert az a lemez ragasztásának szilárdságát,
megfelelő kötését gátolja.
A térválasztó fal elkészíthető mozgatható spanyolfalként is. Különösen
kis, egyszobás lakásban tesz jó szolgálatot. Rendkívül hatásosan változ­
tathatjuk különféle módon való elhelyezésével a szoba hangulatát, de a
váratlanul érkezett vendég elől is eltakarhatja a rendetlenséget. Alkalmas
hangulatos sarkok változatos kiképzésére. A késő éjszakába nyúló munka
alkalmával a pihenni vágyókat kíméli a fénytől, s nem utolsó sorban jó
háttér is a fényképezéshez.

95
 2. Elektrom os berendezés

a) A la b o r k apcsolótáb lája

Az 50. képen látható kapcsolótábla 240x280 mm nagyságú lapja készül­

het rétegelt (furnér-) vagy farost lemezből. A nyomott felületére, a szé­
leken élével fölfekve, 20x40 mm-es gyalult fenyőfa lécet erŐsitsünk fel

50. kép. A labor kapcsolótáblája

96
'acsavarral. Ebben a térben helyezkednek el a vezetékek és a csengő-
reduktor. Mielőtt elhelyeznénk a falon, hátsó részét vastagabb karton-
lemezzel vagy vékony rétegelt lemezzel borítsuk. Ez védi a porosodástól.
Középen felül ollós kihuzatú lámpát helyezünk el. Ez az irányítható
fényforrás retusmunkához és egyéb műveletekhez jól hasznosítható.
Anyáscsavarral felerősítünk két fali csatlakozót (konnektor). A kép
jobb oldalán levő fali csatlakozó kétféle módon működtethető. Az egyik a
szokásos, a másik az ún. pillanatkapcsoló, ez csak a gomb benyomásának
időtartama alatt ad áramot a konnektorba. A csengőreduktor gyenge­
áramú leágazását a gyengeáramú csatlakozóhüvelyekhez vezetjük kapcsoló
közbeiktatásával.
A kapcsolók a táblán alul helyezendok el, mindegyiket az alatt szereljük
fel, amelyiket működteti. Középen a lámpa kapcsolója helyezkedik el.
A vezetékeket szakember kösse be, és egyben biztonsági szempontból
is ellenőrizze kapcsolótáblánkat.
A csengoreduktorra kapcsoljuk az óramegvilágító lámpánkat.

b) S ö té tk a m ra lá m p a

Az 51. képen látható lámpát 200x270 mm nagyságú farost vagy rétegelt

lemezre erősítjük.
A képen látható bura hajlított, rétegelt lemezből készült. A lemezhaj-
lítás eléggé bonyolult művelet. A burát nyugodtan készíthetjük szögle­
tesre, ennek nincsen semmiféle hátránya. Hosszúsága 120 mm, szélessége
90 mm, magassága 100 mm; egyedül csak a magassági mérettől térhetünk e|.
A szűrőüveget beszerezhetjük szaküzletben, de magunk is elkészíthet­
jük. Két darab 9x 12-es fotográfiai lemez közé két réteg vörös papírt he­
lyezünk (fotópapír csomagolási anyaga), és a széleken a lemezeket Cellux,
Coroplast szalaggal Összeragasztjuk.
A lámpába 15—25 W-os égőnél erősebb fényűt ne tegyünk. Úgy ellen­
őrizzük, hogy a lámpát végleges helyére felfüggesztjük, 6x9-es nagyító­
papírt helyezünk alája, de egyik felét letakarjuk. Négy—Öt perc után tel­
jes sötétben hosszan, 4—5 percig hívjuk. Megszakítás és fixálás után, ha
a szabad felület nem mutat eltérést a lefedettel szemben, akkor lámpánk
megfelel a célnak.
A bura fölött elhelyezhetünk egy fali csatlakozót.

c) Ó ra m e g v ilá g ító

Laborunkban a papírképek hívási idejét különösen karóra másodperc-

mutatóján a labor világítási körülményei között fárasztó figyelemmel kí­
sérni, a szem igénybevételét növeli. Az 52. és 53. képen látható megvilá­
gítólámpát a laborasztal fölött levő polc aljára anyáscsavarral erősítettem

7 F o to b a rk ic s 97
51. kép. Sötétkamralámpa rétegelt lemezből, három elágazást! fali csatlakozóval
 52. kép. Óramegvilágító kiemelt égővel

7*
99
kép. Óramegvilágító összeállítva
 fel, és a karórát úgy függesztettem a falra, hogy számlapjára essék a lámpa
fénye.
Az 55. és 56. ábra alapján könnyen elkészíthetjük lámpánkat. A 32 mm-es
vízlevezető cső mintegy 100 mm-es darabja képezi a lámpatestet. Erre
Technokol Rapiddal ragasszunk körbe fekete papírt, az egyik csőnyílásra
pedig két rétegben piros papírt (fotopapír-csomagoló) Coroplasttal.
A cső másik végébe orvosságosüveg (például dipankrinos) zárófedelét
fogjuk behelyezni, szerencsénkre nagyon pontosan beilleszthető, ez és az
alsó peremére ragasztott, 4 mm-rel nagyobb átmérőjű kerek műanyag
lap képezi az égőfoglalat tartólapját. Az összeragasztás és száradás után

55. ábra. Óramcgvilágító

56. ábra. Óramegvilágító, összeállítási metszet

1 kor alakú műanyagi emez; 2 uvegzárö kupak; 3 egófoglalat; 4 zseblámpaégő; 5 műanyag csó;
6 vörös-szűrő; 7 a vezetek forrasztása; 8 gyengeáramú vezetek

kis rést vágunk, és ebbe illesztjük a zseblámpafoglalatot, úgy hogy a kis

rézlemez lapocskák átérjenek a túlsó oldalra. A kerek lemezlapra ugyan­
csak fekete papírt ragasztunk, majd a kiálló lemezkékre ráforrasztjuk az
alacsonyfeszültségű vezetéket. Lámpánk ugyanis csengőreduktorról kapja
az áramot, amelyet a kapcsolótáblába (I. az 50. képet) építünk be.
Az óramegvilágító izzója 3,5 voltos vagy 6,3 voltos skálaizzó legyen.
Az előbbit a 3 voltos, míg az utóbbit az 5 voltos kivezetéssel kötjük össze
a csengőreduktoron.

101

4
I

Az 57. és 58. ábrák a fémlemezből

57. ábra. Óramegvilágító felérő-
sítésének kialakítása
készített és minden irányban elmoz­
dítható felfüggesztést mutatják. A
fényképek és az ábrák alapján alumíni­
um vagy horganyzott lemezből készít­
sük el. Különösebb igénybevételnek
nincs kitéve, ezért megfelel egy egé­
szen vékony lemezcsík is.
A csengőreduktoros megoldással
egyéb problémákat is megoldhatunk.
Ahol csecsemő vagy]súlyos beteg van,
célszerű, ha állandóan ég egy lámpa.
A normál izzó állandóan égetve sokat
fogyaszt, és fénye is zavaró. Az óra-
megvilágitó égője alig fogyaszt áramot,
és a fénye sem zavar. Az égő elé
azonban a piros papír helyett kék mű­
anyag fóliát helyezzünk. Opálanyag-
bó1 (esetleS szeparátorlemezből) ké-
szült névtábla is kivilágítható vele.

5 *f

58. ábra. Óramegvilágító fölszerelve, oldalnézetben

I csöfoglalat; 2 anyáscsavar, 3 lámpatarco; 4 faléc vagy deszka; 5 anyáscsavar

102
 3. Általános eszközök
a ) T ö lc sé re k készítése

A tölcséreket (54. és 55. képek) azért készítsük magunk, mert több

tölcsér használata kívánatos, és ezeket igényeinknek megfelelően, filléres
ráfordítással állíthatjuk elő. Legalább három tölcsérre van szükségünk, egy
az előhívó oldatoknak, egy a megszakító- és fixálóoldatnak, egy a színes­
előhívóhoz. A tölcsérek készítésének, illetve átalakításának elsősorban az
a célja, hogy kellő hosszúságú kifolyójuk legyen. A magasból lecsorgó
folyadék szemmel láthatóan is nagy mennyiségű levegőt visz az oldatba.
Az előhívó oldatokra az egyenesen ártalmas. Egy üveg megtöltése után
jól megfigyelhetjük, hogy az oldalfalán milyen nagy mennyiségű levegő­
buborék rakódik le. Ha viszont tölcsérünket meghosszabbítottuk, ez a
jelenség már nem tapasztalható.
Tölcséreinket készíthetjük tejfölöspohárból, étolajospalackból vagy
egyéb, alkalmas edényből, palackból is,
A hosszabbítást megoldhatjuk egyrészt úgy, hogy a tölcsér csőrére meg­
felelő átmérőjű és hosszúságú műanyag csövet húzunk, másrészt egy szi­
fonvízcsövet szifondugó segítségével erősítünk a csőrre.
Az 59. ábra szerint a tejfölöspohár aljára horgász-zsinór varrattal és
ragasztással szifondugót erősítünk, száradás után fúrjuk csak ki 6 mm-es
fafúróval a pohár alját. A dugóba szifonvízcsövet tolunk, és azt, ha kell, a
szükséges hosszúságúra levágjuk.
Meglevő műanyag tölcsérünket a 60. ábra alapján alakíthatjuk át. A töl­
csérből a csőr fölött annyit vágunk le, hogy a szifondugó beilleszthető le­
gyen. A dugót horgász-zsinór varrattal erősítjük meg, és a tölcsér fala és
a dugó közötti hézagot epokittel töltjük ki. A dugóba szifonvízcsövet te­
szünk.
Szűréshez háztartási vattát használjunk. Vastagságának változtatásával
a szűrés minőségét megfelelő módon szabályozhatjuk. Szűrés előtt a vat­
tát vízzel nedvesítsük be.
Az oldatok magas falú edénybe (pl. hívótank, fixíres edény) töltésekor
a magasról ömlő folyadék szétfröccsen, és egyéb oldatainkat megfertőz­
heti, de levegőt is visz oldatunkba.
Mindkettőt megelőzhetjük, ha unimóspalackból beöntővályút készí­
tünk, és ezer. a vályún folyatjuk oldatunkat az edénybe. A vályút úgy ké­
szíthetjük el, hogy az unimóspalack tetejét és alját körben levágjuk, a meg­
maradt hengeres részt két szemben levő oldalán hosszában kettévágjuk.

b) Kiöntődugó

Az 56. képen látható kiöntődugók használata megelőzi — az egyenle­

tes, buborékképződés nélküli kiöntéssel együtt — az üledék felkavaro­
dását is.

103
 54. kép. Olajospalackbó] készített tölcsér és egyszerű tölcsérhosszabbítás

104
55. kép. Tölcsérhosszabbítás szifondugóval és vízcsővel, tejfölös­
pohárból készített tölcsér

105
 A 61. ábrán levő kiöntőt tömör gumidugóból készítjük. A dugót kifúr­
juk két helyen, Technokol Rapiddal két meghajlított műanyag csövet ra­
gasztunk bele.
A 62. ábra szerint az üreges gumi kupakba először 5 mm széles műanyag
karikát illesztünk, kívülre 12—15 mm széles karikát húzunk fel, és ezeket
horgász-zsinór varrattal a gumi kupakhoz erősítjük. A kupak tetejébe két
nyílást fúrunk, és azokba pontosan illeszkedő, ugyancsak meghajlott mű­
anyagcsövet helyezünk.

ti -

— ____ 3

59. ábra. Tölcsér tejfölös­ 60. ábra. Műanyag tölcsér átalakítása

pohárból 1 a tölcsér levágott felső része; 2 epokitt;
J tejfölös pohár; 2 autoszifondugó; 3 3 horgász-zsinór varrat; 4 autoszifondugó;
aucoszifon-vízcső 4 horgász-zsinór varrat 5 au toszi fon-vízcső

106
 A karikák szintjéig először belülről, majd teljes száradás után kívülről
epokittet adagolunk.
Műanyag cső helyett használhatunk műanyag szívószálat is. Ennek ki­
sebb az átmérője.
A kiöntődugót a háztartásban különféle folyadékos üvegekre, tetszetős
kivitelben elkészítve Iikőrös, konyakos, pálinkás stb. üvegekre is használ­
hatjuk.

c ) Ü le p ítő e d é n y

Oldataink általában szennyeződéseket tartalmaznak. Ezek a nem oldódó

szennyeződések elsősorban negatívunk minőségét veszélyeztetik. A film
forgatása közben rendszerint a negatív emulziós oldatát sérthetik meg —
kisfilm esetében ez orvosolhatatlan károsodás —, vagy rátapadnak az emul­
ziós rétegre, és abba beleszáradva csak retussal javítható hibát okoznak.
Ezt előzi meg az ülepítőedényünk (57. kép).
Az ülepítőedényt a 63. ábra szerint florovitosedényből készítjük. A két
literes edény aljára egy szifondugót ragasztunk, és teljes kötés után
a dugón keresztül 6 mm-es fafúróval az edény falát átfúrjuk. Ez a nyílás
azért szükséges, hogy az oldat lefejtésekor levegőnyomást biztosíthassunk
az edény belsejében, egyébként oldatunk nem fejthető le. A nyílást az
oldat betöltésekor sósborszeszes dugóval vagy kis méretű gumidugóval
zárjuk el.
A palack csavarmenetes zárókupakjára horgász-zsinór varrattal és ra­
gasztással ugyancsak szifondugót erősítünk. Teljes kötés után a dugón ke­
resztül a zárókupakot 6 mm-es fafúróval átfúrjuk, és szifonvízcsövet nyo­
munk bele annyira, hogy a fedél felcsavarása után a cső vége 2—3 mm-rel
túl érjen az edény felső, illetve most már alsó részén. A csőre megfelelő
átmérőjű és hosszúságú hajlékony műanyag csövet húzunk.
Edényünket eredeti nyílásán keresztül töltjük meg, rácsavarjuk a fö­
delet és a hajlékony csőre rászorítjuk a Hoffmann-szorítót. Az edényt
állványra állítjuk vagy felfüggesztjük, természetesen a csővel lefelé. A szük­
séges ideig hagyjuk oldatunkat ülepedni.
Oldatunk lefejtésekor először a felső levegőnyílás dugóját nyitjuk ki,
majd a Hoffmann-szorítót lazítjuk ki. A lefejtőcsövet tölcsérbe irányítjuk.
Ha nagyon gondosak akarunk lenni, akkor a tölcsérbe még vattaszűrőt is
tehetünk, bár ez nem szükséges, mert lassú kifolyás esetén az üledék nem
kavarodhat fel, tiszta, üledékmentes oldatot fejthetünk le.
Hoffmann-szorítót magunk is készíthetünk két fém szalagból és két anyás­
csavarból a 63. ábrán feltüntetett módon.
Saját ülepítőedényemre két átfúrt műanyag csíkot ragasztottam, ezek­
nél fogva függesztem fel az edényt.

108
 57. kép. Ülepítöedény a Hoffmann-szorítóval

d ) D esztillálóberen dezés

A vízvezetéki, a kútvíz nem minden esetben alkalmas fotográfiai oldatok

készítéséhez. Vannak akik forralják a vizet, mások — különösen azok, akik
színes negatív- és pozitívanyaggal laborálnak — szívesebben használnának
desztillált vizet. Gyógyszertárban nem mindig és nem kellő mennyiségben
lehet beszerezni.
A háztartási ,,kukta” felhasználásával rendkívül jó hatásfokú desztilláló-
berendezést készíthetünk.

109
I autoszifondugó ; 2 florovitosedény; 3 az edény zárókupak|a; 4 autoszifondugó; 5 autoszifon-vizcső,- ó mű­
anyag kifolyócső; 7 horgász-zsinór varrat; 3 a szorító csavarja; 9 anyacsavar; 10 felsö) mozgatható lemez;
) í alsó lemez

A desztilláló hűtőrészét nagy méretű paradicsomkonzerves dobozból

a 64. ábra alapján állítjuk össze. A konzerves doboz magassága 250 mm,
átmérője 156 mm.
A doboz födelét lefejtjük, és a peremet elmunkáljuk. A fenékrésztől
5—10 mm távolságban rézcsövet illesztünk a doboz palástjába, és forrasz­
tással vagy epokittel rögzítjük. A palást felső pereme alatt mintegy 20 mm-
re két — az alsónál nagyobb átmérőjű — csövet erősítünk be az előző
módon. Az alsó, kisebb átmérőjű cső a hűtővíz bevezetésére, a két felső,
nagyobb átmérőjű cső a hűtővíz elvezetésére való. Azért használunk a
hűtővíz elvezetésére két nagyobb átmérőjű csövet, hogy a vízáramlás fo­
kozódása esetében is biztosítva legyen a víz elvezetése anélkül, hogy ál­
landóan ügyelnünk kelljen működésére.

110
 64. ábra. Desztillálóberendezés. A berendezés metszete
7 konzervdoboz; 2 hűtő cső; 3 a hutőcső peremes csatlakozórésze az üreges, szeles peremű csavarral;
4 a hűtőcső kifolyóvégződése; 5 hűtővizet bevezető cső; 6 hűtővízelfolyó

65. ábra. Desztillálóberendezés. Felülnézet

I konzervdoboz; 2 hűtőcső; 3 a hűtőcső peremes csatlakozó része; 4 hűtővízelfolyó; 5 hűtővízbeveiető cső

111
 66. ábra. Desztillálóberendezés. Csatlakozócső a kuktához
I réz csatlakozócső; 2 peremes csővégzödések; 3 csatlakoztatóanyák; 4 üreges csatlakozócsavar;
5 a hűtőcső-, illetve a kuktacsatlakozás; á tömítés

A hűtőbe spirálisan hajlított rézcsövet helyezünk. A csövet az előzők­

ben ismertetett módon, vagyis homokkal megtöltve és állandó melegítés
közben hajlítsuk nagyon gondosan. Felső végződésére csőből képzett és
széles peremmel ellátott csavart helyezünk, majd a csővéget peremezzük,
az alsó végződését forrasztással vagy epokittel erősítjük a doboz aljába
vágott furatba. A felső csővégződés elmozdulását fémhuzallal vagy szalag­
gal meggátoljuk.
A hűtőberendezés Összeállítását felülnézetben a 65. ábra szemlélteti.
A kukta és a hűtő csatlakoztató rézcsövét (66. ábra) igényeink szerinti
hosszúságban és a megfelelő magasságban hajlítva készítjük el. Méreteit a
kukta elhelyezési magassága és a vízcsap, illetve a lefolyó egymáshoz való
viszonya határozza meg. A cső mindkét végét peremezzük, de előtte a már
említett csavarhoz illő, ábra szerinti anyákat helyezzük rá.
A csővégződések peremei között helyezkedik el a légmentes záródást
biztosító tömítés.
A kuktaszelep csatlakoztatásának egyik lehetősége a 67. ábrán látható.
Eszerint a külön erre a célra beszerzett kuktaszelep felső részét lefú'ré­
szeljük, és peremezett rézcsövet forrasztunk rá, előbb azonban az üreges
csavart a csőre helyezzük.
A csatlakoztatás más módon is megoldható. Például a szelep helyére a
menetesre vágott csővéget hajtjuk be. Ebben az esetben viszont a csövön
két anyával — a kuktafödél mindkét oldalán — és két tömítéssel kell biz­
tosítani a légmentes záródást (68. ábra).
A kuktához való csatlakoztatást mindenképpen úgy oldjuk meg, hogy
a kukta a háztartásban továbbra is rendeltetésszerűen használható legyen.

112
 A 69. ábrán a desztillálóberendezés működési vázlatát közöljük.
Az 58—63. képek a desztillálóberendezés Összeállításához adnak segít­
séget, a 64. kép pedig a berendezést működés közben ábrázolja.

------ 2

- 1

67. ábra. Desztillálóberendezés. Kuktaszelep átalakítása a csőcsatlakoztatáshoz

? lefűrészelt végű kuktaszelep; 2 rézcső; 3 üreges csavar

□HU 3
68. ábra. Desztillálóberendezés. Csőcsatlakoztatás a kukta födeléhez
’ia kukta födele; 2 csatlakozócső: 3 szorítóanyák; 4 tömítések

8 Fotobarkács 113
 58. kép. Desztillálóberendezés elölnézetben

114
 69. ábra. Desztillálóberendezés. A működtetés vázlata
J gáztűzhely (vagy egyéb melegítő): 2 vízcsap és [efolyó; 3 kukta; 4 c$at[akoztatócsö; 5 hűtőberendezés;
6 hűtővíz-bevezetés; 7 hűtővízelfolyó; 8 asztalka; 9 vfzfelfogó edény

59. kép. Desztillálóberendezés felülnézetben

8* 115
 60. kép. Desztillálóberendezés. A hűtővíz kivezetése
Az egyik nyíláson a hosszabbító gumicső, a m isik nyílás szabadon
 62. kép. Desztillálóberendezés. A kuktafedélhez csatlakoztatott cső

63. kép. Desztillálóberendezés. A kukta födele a hozzá csatlakoztatott csővel

118
 64. kép. Desztillálóberendezés. A berendezés működés közben
A kukta a gáztűzhely láng|an, a hutőedeny a gáztűzhely oldalrácsán, a csövek a konyhai vízcsaphoz
csatlakoztatva

119
 4. Vízszűrő berendezések

A laborálás alapvető feltétele az elegendő mennyiségű és tisztaságú víz,

A vízvezetéki víz különböző mértékben ugyan, de állandóan az ásványi
sókon kívül egyéb szilárd anyagrészecskékkel is szennyezett. Régebben
szárítás után a papírképek fehér foltjai apró, szürke pontokkal voltak tele,
mert a vízben levő szilárd szennyeződések lerakodtak az emulzióra.
Ezért minden képet külön-külön le kellett mosni szárítás előtt. A víz
szennyezettsége néha olyan nagy mérvű, hogy szemmel is fátható a szeny-
nyezők kavargása az üvegpohárban. A papírképről ugyan le lehet mosni,
de a negatívunkat, színesfilmünket teljesen tönkreteszi. Megsérti az emul­
ziót, és rátapadva beleszárad. A szilárd szennyeződés szinte rézkarcsze­
rűvé tette a képet. Nem vitás, mintázata érdekes volt, de a fénykép vi­
szont használhatatlan.
A következőkben leírt szűrőberendezéseket hosszabb ideje használom
saját laboromban, tökéletesen beváltak, a különböző betétekkel minden
szennyeződést, még a vegyi szennyeződést is ki lehet szűrni. Szaküzletben
(OFOTÉRT) szűrőberendezés nem kapható. Ezek elkészítése tehát a
laborálóra marad. Előállításuk tényleg — s nemcsak képletesen — fillé­
rekbe kerül. Előnyük még, hogy tartozékaik cserélhetők, tehát a külön­
böző szűrőtestekhez nem kell külön-külön elkészíteni a tartozékokat,
ami még rentábilisabbá teszi használatukat.

a ) V ízcsapcsatlakozó

A vízcsapcsatlakozó (65. kép) anyagszükséglete 32 mm átmérőjű víz­

lefolyócső (zöld színű), 43 mm-es műanyag tégely födele és az unimós-
palack négybordányi része.
Elkészítési módját a 70. és 71. ábra szemlélteti. A tégely fedelére a
csatlakozócső méretét előre felrajzoljuk, majd az ismertetett módon, föl­
hevített szeggel kivágjuk, a széleket reszelővei eligazítjuk. Szükséges
esetben ugyancsak reszelővei módosíthatjuk kivágásunkat. Óvatosan bán­
junk a reszelővei, mert a tégely törékeny! Kivágjuk az Unimo vagy TIP 67
palackjából a négybordányi részt, a vágást szintén reszelővei igazítjuk ki.
A 32 mm-es csőből kb. 80 mm-es darabot lefűrészelünk. Ezután előkészít­
jük a ragasztást. Dörzsvászonnal a ragasztási felületeket durvára csiszoljuk,
és acetonos vattával jól letöröljük. A tégely födelét a 2. (d) ábra szerint
Cellux-szal előkészítjük. A csatlakozó csodarabot behelyezzük a födél
nyílásába, s ha pontosan derékszögben fűrészeltünk, az függőlegesen fog
állni. A csőre pontosan illeszkedő papírkarikát húzunk alulról, és azt
Cellux-szal a tégelyfödél belső részéhez erősítjük, ez akadályozza meg
az epokitt kifolyását.
Az előkészületek után kezdhetjük a ragasztást. Először a tégelyfödél
külső peremére viszünk fel bőven epokittet, majd az unimóspalack bor-

120
 65. kép. Szűrőberendezés vízcsapcsatlakozója alulnézetben

dázatára, természetesen belülről. A bordázott részt a födélre csúsztatjuk

— körkörösen azonos távolságban legyenek egymástól —, az alul kifolyt
ragasztót kenőlapáttal fölszedjük és a födélre fölvisszük. A ragasztót addig
kell fölvinni, míg el nem éri a bordázott rész fölső részét. Közben termé­
szetesen a résekbe jól tömkodjünk be epokittet. Az egész művelet közben
a munkadarab legyen a csatlakozó kartonlapon, hogy ennél fogva mozgat­
hassuk munkadarabunkat, és ezen vihessük száradni.

70. ábra. Szűrőberendezés 71. ábra. Szűrőberendezés

vízcsapcsatlakozója, metszet vízcsapcsatlakozója, alulnézet
1 műanyag cső; 2 epokitc; 3 mű­ 1 műanyag cső; 2 epokitc; 3 mű­
anyag tcgcly födele anyag tégely födele

121
 A vízcsapcsatlakozó egyéb célra is használható. Az említett tégely alsó
részének fenekén tüzesített gombostűvel fúrjunk sok apró lyukat. Ha
ezt a vízcsapcsatlakozóra felcsavarjuk, használhatjuk gyümölcs mosására
is, de így a kézmosás is alaposabb.

b) K özgyűrű

A közgfürü (66. és 67. kép) a zsákszűrő alkalmazásához szükséges. Elké­

szítését a 72., 73. és 74. ábra szemlélteti. Műanyag tégely aljából és födelé­
ből, unimóspalackból, 32 mm-es vízlefolyócsőből készül.
A tégely aljára a födelét ráillesztjük, és körberagasztott Cellux-szal
ideiglenesen rögzítjük egymáshoz. Középre berajzoljuk a cső mértét, és
tüzesített szeggel a vonal mentén kivágjuk. A magas hő hatására a két mű­
anyag összeolvad, mintegy összeheged olyan tartós kötést alkotva, hogy
csak töréssel lehet szétválasztani. Az unimóspalackból mintegy ötbor-
dányi részt vágunk le (a fényképen jól kivehető), a lényeg az, hogy a külső,
bordázott burkolat magassága megegyezzék a födél és a tégely alsó részén
levő csavarmenet peremének együttes magasságával. A 32 mm-es csőből
35 mm-es darabot vágunk le. Ezt úgy kell beillesztenünk, hogy belső ma-

66. kép. Szűrőberendezés közgyűrűje felülnézetben

122
 67. kép. Szűrőbe rendezés közgyűrűje alulnézetben

gassága kb. 3 mm-rel a tégely alsó részén levő csavarmenet szintje alatt
legyen, így alul kb. 10 mm-es része fog kiállni.
A ragasztást a következő sorrendben célszerű elvégezni: a tégely föde­
lének alsó peremét a 2 (d) ábra szerint Cellux-szal előkészítjük, és a már
említett módon előbb a bordázott külső részt ragasztjuk a tégelyhez.
Csak ennek teljes kötése után illesztjük középre a 32 mm-es csövet. A kellő
magasságban előbb Technokol Rapiddal ragasztjuk be, hogy a későbbiek
során ne mozdulhasson el. Mintegy 12 órás
száradás elegendő a munka további folytatá­
sához. Mielőtt az epokittet a tégely belső
részébe beadagolnánk, ellenőrizzük, hogy a
cső pontosan függőleges helyzetben van-e.
Ha nincs, akkor beigazítjuk, a Technokol fej 4( l \
Rapid ezt lehetővé teszi, és Cellux-szal a
kívánt helyzetbe feszítjük.
A tégely alsó részének (most már felül van) 72. ábra. Szűrőberendezés
közgyűrűje, metszet
fala és a cső közé epokittet viszünk be, de ter­ 1 mii Anyag tégely alsó része; 2 epo-
mészetesen nem sokat, csak mintegy 4—5 mm kitt; 3 műanyag tégely födele; 4
mííanyag cső; 5 ummóspalack
vastagságban, mert helyet kell biztosítanunk palástja

123
 73. ábra. Szűrőberendezés
közgyűrűje felül nézetben
1 műanyag tégely alsó része; 2
epokitc; 3 műanyag cső; 4 unimós-
palack palástja
74. ábra. Szűrőberendezés
közgyűrűje alulnézetben
1 epokitt; 2 műanyag tégely födele;
3 műanyag cső; 4 unimóspalack
palástja

a zsákszűrő szegélyének is, azt ugyanis a cső és a tégely fala közötti résbe
fogjuk betöm köd ni és peremes gyűrűvel lezárni (68. és 69. kép). A pere­
mes gyűrűt MOS 6-os palackból készítjük, a palack felső részéből, a
kiöntőnyílás alatt annyit vágunk ki, amilyen szélesre a peremet készíteni
kívánjuk. A vágott nyílással lefelé, a közgyűrű felső részébe nyomjuk a
palackot, egészen addig, amíg el nem éri a belső cső szintjét. Ebben a
helyzetben a közgyűrű pereme szélén vezetett golyóstollal bejelöljük
a vágási vonalat, és a vonal mentén levágjuk a palack felső részét. Ez lesz
a peremes szorítógyűrű. Azért vágjuk le a zsák nélkül mért oldalmagassá­
got, mert így, ha a zsákot behelyezzük, és a födelet, illetve a vízcsapcsatla­
kozót felcsavarjuk, az a gyűrűt a zsákra rászorítja és nem engedi kicsúszni.

68. kép. Szűrőzsák behelyezése a közgyűrűbe, mellette a leszorító peremes gyűrű

 69. kép. A szűrőzsák leszorítása a közgyűrűben

c) V íz k ifo ly ó

A szűrőtestből a szűrt víz a kifolyón keresztül jut a mosóedénybe. Két­

féle kifolyót készítünk, mindkettő a szűrőtest aljára felcsavarható, egy­
mással felcserélhető.
Az egynyílású kifolyó (70. és 71. kép) csavarmenetes csövére gumicső
erősíthető. A szűrőberendezést a fürdőkád csapjához csatlakoztatva, a
csövet a fürdőkádba elhelyezett műanyag mosdótál oldalfalára irányítva
engedjük a vizet a tálba (72, kép). A kör alakú tál falától kényszerítve a
víz körforgásban áramlik, és ezzel a papírképeket mozgásba, forgásba
hozza. Ezáltal a kifogástalan mosás, a víz cserélődése biztosított. Ez a leg­
ideálisabb módszer, mosás közben a vízzel együtt forog a papírkép is.
A mosóvíz a tál felső pereme fölött távozik.
A kétcsöves kifolyó (73. kép) a saját készítésű mosóedények vízellátásához
készült, és azért kétcsöves, hogy a különböző rendszerű mosóedényekhez
egyaránt használható legyen, és ne kelljen mindegyikhez külön-külön
kifolyót készíteni. A képen a két cső szemben áll egymással, az ábrán és
egyes képeken is látható olyan változata, ahol a csövek azonos irányban
helyezkednek el. A kifolyócsöveket a nekünk legcélszerűbb helyen helyez­
zük el.
Az egynyílású vízkifolyót a 75. és 76. ábra alapján készítjük el. A 43 mm-es
műanyag tégely alsó részén az égőfoglalat csillárközgyűrű/ének (M 10—
—10 mm finommenetes csodarab) megfelelő lyukat fúrunk fölhevített szeg­
gel. A lyuk széleit kiigazítjuk, és a csavarmenetes csövet beleillesztjük.

125

7 5 .ábra. Szűrőberendezés
vízkifolyója, metszet
1 műanyag tégely a|só része; 2 epokitt:
3 csillár-égőfoglalat közgyűrűjének csa-
varanyája; 4 csi||ár-égőfogla|at csavar­
mentes közgyűrűje
76. ábra. Szűrőberende­
zés vízkifolyója felüíné­
zetben
1 műanyag tégely a|só része; 2
cS|||ár-égőfog|a|at közgyűrűjé­
nek csavaranyája; 3 csillár-cgő-
foglalat csavarmenetes közgyű­
rűje

A cső körül mindkét oldalon kevés epokittet kenünk fel, és a lapos anya­
csavarokat ugyancsak mindkét oldalon — nem túl szorosan — meg­
húzzuk. Vigyázzunk, hogy a tégely ne repedjen el. A tégely belső részébe
annyi epokittet adagolunk, hogy a cső szélének szintjét elérje (I. a 70.
képet). A ragasztó kötése után az alsó anyát biztosítjuk a 71. képen lát­
ható módon kevés epokjttel. A csillárközgyűrű csőanyájára gumicsövet
húzunk, a cső hosszúságát úgy határozzuk meg, hogy a fürdőkád csapjára

70. kép. Egynyílásos vízkífolyó felülnézetben

126
71. kép. Egynyílásos vízkifolyó alulnézetben

72. kép. Egynyílásos vizkifolyó a csővel

127
 73. kép. Kétnyílásos vízkifolyó felülnézetben

csatlakoztatott szűrőről kb. 100- 150

77. ábra. Szűrőberendezés vjzki-
folyója, metszet
1 műanyag tégely alsó része; 2 autoszifon-
vizcsö; 3 epokitc; 4 gyürú (Cellux gyűrűje)
78. ábra. Szűrőberendezés vízkifo­
lyója felülnézetben
3 műanyag tégely alsó része; 2 aucoszjfon-
vízcső; 3 epokitt; 4 gyűrű (Cellux gyűrűje)
mm-re nyúljon a mosótálba.
A kétcsöves vízkifolyót a 77. és 78. ábra
útmutatása alapján készítsük el. A mű­
anyag tégely oldalán a szifoncső mére­
tének megfelelő két lyukat készítünk
felhevített szeggel. Az ábrán látható
gyűrű a Cellux, Tixo szalaggyűrűje,
amire a szalagot tekercselik. Ezen kivág­
juk a két cső helyét, és a tégelybe helyez­
zük. A gyűrű készülhet kartonpapírból
is, mert szerepe csupán annyi, hogy a
ragasztót megszárad ásig ne engedje
szétfolyni. A gyűrű és a tégely fala közé
epokittet adagolunk. Ügyeljünk arra,
hogy a cső nyílását a ragasztó ne zárja
el.
A szifon vízcsövét dörzsvászonnal
csiszoljuk durvára; fűzzünk át rajta
horgász-zsinórt, amelynek kiálló végei­
re csomókat kötünk és azt beleágyaz­
zuk az epokittbe mert ezzel biztosít­
hatjuk hogy a cső nem fog kilazulni.
A szifoncsövet ugyanis epokittel nem

128
tudjuk ragasztani. A végleges kötés előtt a csövet ne mozgassuk,
különben már eleve kilazul. A magam gyakorlatában elegendőnek bizo­
nyult a cső durvára csiszolása is és még egyik csövem sem lazult ki,

d ) C se ré lh e tő ta rto z é k o k

A szűrőberendezések eddig ismertetett tartozékai mindegyik szűrő-

testhez használhatók, a vízkifolyók pedig mindegyik mosóberendezéshez
csatlakoztathatók. A cserélhető tartozékokat a 74, kép ábrázolja.
A vízcsapcsatlakozó csövét a csap eltérő mérete esetében más méretű
csőből is elkészíthetjük. A konyhai vízcsaphoz például 10 mm-es csőből
készítettem a csatlakozót.

74. kép. Cserélhető szűrőtartozékok: vízcsapcsatlakozó, közgyűrű, kétnyílásos víz-

kifolyó, egynyílásos vízkifolyó, csőtoldalék

e ) Kis te lje sítm é n yű , egyszerű szűrő

Ezt a szűrőt azért készítettem el, mert a többit, nagyságuk miatt körül­
ményes a normál mosdókagylóba helyezett mosóberendezéshez használni.
Nem kell hozzá a közgyűrű (bár erre is felcsavarható), és a szűrőtest
magassága mindössze 100 mm. Rövidebb ideig tartó mosások esetén jól
bevált, de ha túlságosan szennyezett a víz, gyakran kell zsákot cserélni
vagy tisztítani.
A szűrőt a 79. ábra alapján készítsük el.
Anyagszükséglete a már szokásos unimóspalack, műanyag tégely alsó
része, 32 mm-es cső, két szifondugó és két szifonvízcső-darabka. A tapadás­
gátló betét itt nem feltétlenül MOS 6-os palack, hanem annál kisebb ma­
gasságú. Ha ilyenhez nem jutunk hozzá, akkor a MOS 6-os palack felső,
kiöntőrészéből le kell vágnunk a megfelelő darabot,
A műanyag tégely alsó részébe ugyanúgy ragasztjuk, erősítjük be a
csövet, ahogyan a közgyűrűnél már szó volt erről. Az alsó csővégződésre

9 Foto b arkács 129

húzzuk rá a tapadásgátlót. Ezt nem kell ragasztanunk, mert a palack össze­
tartó részéből úgy vágjunk nyílást, hogy az rászoruljon a csőre.
Az unimóspalackra két szifondugót ragasztunk és varrunk fel horgász­
zsinórral. A dugók egymással érintkező részénél a karimát előbb levágjuk.
A dugókat epokitt réteggel vesszük körül, majd a falat kifúrjuk.
A tégelyből kiálló csővégre felhúzzuk a tapadásgátlót, és a tégelyt a
2. (f) ábra szerint helyezzük az unimóspalackba. A tapadásgátlónak ter-

7S. kép. Egyszerű, kis teljesítményű szűrő

130
 76. kép. A kis teljesítményű szűrő felülnézetben

i 2
\

79. ábra. Egyszerű szűrő összeállítási

metszete
1 műanyag cső; 2 muanyagj tégely alsó része; 3
epokitt; 4 unimóspalack; S autoszifondugó; 6
autoszifonvízcső; 7 horgász-zsinór varrat; 8 M OS
6-os palack; 9 vízáteresztő lyukak

9* 131
mészetesen a szűrő aljáig kell érnie, és ne felejtsünk kiömlőnyílásokat
vágni rá.
Végül a dugók nyílásába^helyezzük a szifonvízcső kb. 50—60 mm hosszú
darabkáit.
A kész szűrőberendezést a 75. kép mutatja, a 76. kép pedig a vízbeömlő
nyílás kiképzését szemlélteti. A szűrőzsákot egyébként ugyanúgy helyez­
zük be és szorítjuk le a peremes karikával, amint az a 68., illetve a 69.
képen látható.
A szűrő hátránya, hogy nem szedhető szét, csak fix, nem cserélhető
vízkifolyója van, a szűrőbetét sem cserélhető. Ezek ellenére is jó szolgálatot
tesz éppen kis mérete miatt. Kisegítő szűrőként is használhatjuk, ha a
fürdőkádban is és a mosdóban is egyidőben akarunk szűrni, illetve mosni.
A szűrőket egyébként nemcsak a labor használhatja, hanem a háztartás
is. Sokszor — különösen csőrepedés után — annyira szennyezett a fürdő-,
de az ivóvíz is, hogy a laborszűrővel szűrni kell és lehet is.

f ) Z sá k b e té te s sz ű rő test

Nagy teljesítményű szűrőtest, betétje textilzsák. A zsák (a 24. képen)

nagy mérete sok vizet képes befogadni és átszűrni. Ez azért lényeges, mert
a kisebb zsákot az erősen szennyezett víz néha 10—15 perc után használ­
hatatlanná teszi.
Az összeállított szűrőberendezést a 77. kép ábrázolja, míg a 78. kép a
vízkifolyó csatlakozásának kiképzését mutatja.
A szűrőtest elkészítéséhez a 80. ábra ad útmutatást.
A szűrőtest anyagszükséglete: egy 43 és 54 mm átmérőjű műanyag
tégely, unimós- vagy T1P 67-es palack, MOS 6-os palack és műanyag
szúnyogháló.
Munkánkat azzal kezdjük, hogy a MOS 6-os palack alsó részét a görbület­
nél levágjuk, a palack oldalán négy ablakot vágunk az ábra szerint. A mű­
anyag szúnyoghálóból a MOS 6-os palack kerületénél 20 mm-rel szélesebb
és a palack hosszúságának megfelelő méretet levágunk. A palack belső
részét csiszolóvászonnal durvára munkáljuk, és acetonnal lemossuk, véko­
nyan bekenjük Technokol Rapiddal, száradás után újra ne kenjük be,
hanem a szúnyoghálót helyezzük el belül. A hálót nem kell rögzítenünk,
feszítenünk, saját rugalmassága szorítja a palack falának. A hálóra — ahol az
a palack falával érintkezik — bőségesen viszünk fel ragasztót. A ragasztó
száradása után ismét bőséges ragasztóréteget kenünk szét. Ezt a műveletet
legalább még egyszer megismételjük. Ügyeljünk arra, hogy a háló szélei a
palack két ablaka között levő csíkra kerüljenek.
Ezt követően az 54 mm-es tégely aljára a 43 mm-es tégely födelét
Technokol Rapiddal felragasztjuk, és középre 20—25 mm átmérőjű lyukat
fúrunk fölhevített szeggel. A szűrt víz ezen a nyíláson fog távozni. A na-

132
77. kép. Nagy teljesítményű zsákos szűrő összeszerelve, a vlzkifolyó cserélhető

133
 78. kép. A nagy teljesítményű zsákos szűrő vízkífolyó-csatlakoztatásának kiképzése

g/obbik tégely belső részét és a két tégely Össze ragasztásakor képződött

peremet ragasztásra előkészítjük. A nagyobbik tégely külső és alsó pere­
mére Cellux szalagot ragasztunk. A Cellux és a kisebbik tégely födelének
fala közé visszük majd az epokittet.
A 43 mm-es tégely alsó részének fenekét fölhevített szeggel teljes
egészében eltávolítjuk, majd félgömbölyű reszelővei a fal alsó részét egyen­
letesre munkáljuk. A szúnyoghálós MOS 6 betétet a szokásos módon
beragasztjuk.
Az unimós- (vagy TIP 67-es) palackból 130—140 mm-es, alul-felül nyitott
darabot levágunk. A 2. (e) ábra szerinti csővel a2. (f) ábra szerint a palackba
illesztjük, és a cső fölötti részt epokittel megtöltjük. Ezzel együtt töltjük
fel az alsó rész peremét is epokittel.
A teljes kötés után az unimóspalack alsó részét készítsük elő ragasz­
táshoz. Az 54 mm-es, tehát nagyobbik tégely belső falát és a palackot is
Technokol Rapiddal bekenjük, és a szokásos módon, a palack alsó részét a
tégelybe csúsztatva ragasztjuk.
A szúnyoghálós betét helyett más megoldásként azt is tehetjük, hogy a
MOS 6-os palackra kis, görbe ollóval a 79. ábrán látható módon lyukakat

134
vágunk. Ez a betét meggátolja, hogy a
szűrőzsák a szűrőtest falához tapadhasson.
A betét nélkül a víz nyomására a zsák a
falhoz tapadna, és így tekintélyes mérték­
ben csökkentené a zsák hasznos szűrőfelü­
letét. A betét nyílásai lehetővé teszik a zsák
felületének jó kihasználását. A szúnyogháló
azért célszerűbb az említett szükségmeg­
oldásnál, mert nagy teljesítményű szűrő
esetén a teljesítményt, tehát az átszűrt víz
mennyiségét a zsák nagyságán kívül az
átengedő nyílások nagy száma, továbbá a
biztosított szabad felület határozzák meg.
Városi lakos előtt nem ismeretlen a sok
csőrepedés, és az azt követően annyira
szennyezett vízvezetéki víz, hogy az ivásra
semmiképp, de még tisztálkodásra sem
használható. Ilyenkor jó, ha van a házban
egy igényes fotós, aki hajlandó a háztartás
rendelkezésére bocsátani a féltett szűrő-
berendezését. Természetesen nem árt, ha
a ház úrnője engedményeket helyez kilá­
tásba a fürdőszoba használatát illetően.
80. ábra. Szűrőberendezés: szu-
rőtest cserélhető betéttel, met­
g) S z ű rő te s t cse rélh ető b etéttel
szet
Az előző fejezetben ismertetett szűrőnél J műanyag tégely alsó része; 2 epokitt;
3 unimóspalack; 4 M OS 6-os palack és
ugyan kisebb teljesítményű, előnye viszont, ráragasztott műanyag szúnyogháló; 5
hogy a cserélhető szűrőbetét a legkisebb műanyag tégely
nagyobbik műanyag tégely alsó része; ó
(kisebbik) zárófedele; 7 a
szemcséjű és vegyi szennyeződés kiszűrését műanyag tégelyekbe fúrt kifolyónyllás

is lehetővé teszi.
A szörőtest (79. kép) alkalmas műanyag szivacs, üvegszál és aktív szén
szűrőanyagok befogadására. A 80. képen látható betéttel zsákszűrővel is
használható.
Műanyag szivacsból a szűrőtest átmérőjének megfelelő nagyságú kari­
kát vágunk ki. Vastagságát a kívánt szűrési igény szabja meg, minél vas­
tagabb a szivacsréteg, annál tökéletesebben szűr. Természetesen a vas­
tagabb rétegű szivacs gyorsabban telítődik szennyeződéssel, tehát gyak­
rabban kell cserélni, illetve tisztítani. Szappannal mossuk ki, és többször
alaposan nyomkodjuk ki belőle a vizet.
Használhatjuk betétnek a hőszigetelő üvegszálat is. Az üvegszálakat jó
erősen nyomkodjuk a szűrőtestbe, minél több üvegszálat helyezünk bele,
annál jobban szűr. Vigyázzunk, hogy a vékony üvegszálak ne fúródjanak
kezünkbe, ujjunkba.

135
 79. kép. Szűrőtest cserélhető szűrőbetétekhez

136
80. kép. A cserélhető betétű szűrőtest betétje zsákos szűréshez

137
 81. kép. A zsákos szűréshez szükséges betét behelyezése

A szűrőtest belső méreténél nagyobb és laza szerkezetű (szövésű)

textilzsákba helyezzük az eléggé apró szemcsékre tört aktív szenet. A vegyi
szennyeződéseket ezzel kiszűrhetjük.
Zsákszürő használata esetén a 81. képen látható módon toljuk a betétet
a szűrőtestbe; a közgyűrűbe belehelyezzük a zsákot, a közgyűrűt a szűrő­
testre csavarjuk.
A betét egyébként arra is alkalmas, hogy a műanyag szivacs szűrő­
betétet leszorítsa. Ebben az esetben a betétet fordítva nyomjuk a szűrő­
testbe, így a szivacsot leszorítja.
A közgyűrűt — magától értetődően — csak a zsákos szűrőbetéthez
használjuk, a többi betéthez nem.
A szűrőtestet a 81. ábra alapján készítsük el. Anyagigénye egy MOS 6-os
palack, műanyag tégely két alsó része és egy födele.

138
82. kép. A cserélhető betétü szűrőtest vízkifolyó-csatlakoztatásának kiképzése

83. kép. A cserélhető betétű szűrő tartozékai

Szurőtest, zsákos szűréshez betét, vízcsapcs tlakozó, közgyűrű, egynyílásos vízkifolyó,
kétnyílásos vízkifolyo

139
 I I --1

81. ábra. Szűrőberen­ 82, ábra. Szűrőberen­

dezés: szűrőtest cserél­
hető szűrőbetétekhez (a
vízkifolyó cserélhető),
metszet
J műanyag tégely alsó része;
2 M OS 6-os palack; 3 műanyag
tégely fődele; 4 felhevftett szeg­
gel fúrt kifolyőlyukak
dezés : betét a 81. ábrán
levő szűrőtesthez
1 hajmosó samponos palack
levágott palástja; 2 műanyag
szívószál; 3 haj mosó sampon
palackjának felső része; 4
műanyag szúnyogháló

A tégely alsó részére Technokol Rapiddal fölragasztjuk a födelet, kerü­

letüket Coroplasttal körberagasztjuk (végleges ragasztás), majd fölhevített
szeggel minél több helyen kifúrjuk (82. kép). Együttes fúrásuk ily módon
— amint már arról szó volt — a két műanyagot szinte összehegeszti.
A másik tégely fenéklapját felhevített szeggel teljes egészében eltávolít­
juk, és a széleket félgömbölyű reszelővei óvatosan eldolgozzuk. A két
tégely belső oldalfalait ragasztásra előkészítjük.
A MOS 6-os palack alsó és felső részét levágjuk, úgy hogy csak a pár­
huzamos részek maradjanak meg. Ezt is előkészítjük ragasztásra, és az
ábra szerint a tégelyeket felragasztjuk Technokol Rapid dal.
A betéthez egy folyékony samponos vagy egyéb alkalmas edényt,
palackot a 82. ábra és a fénykép szerint kettévágunk, ragasztásra elő­
készítjük mind a két darabot. Műanyag szúnyoghálóból az edényke kerü-

140
léténél mintegy 15—20 mm-rel szélesebb, és olyan hosszú darabot vágunk
le, hogy a betét még becsúsztatható legyen a testbe. A betét magassága
összesen 110 mm, a szúnyogháló hossza pedig 85 mm, a szúrőtest 130 mm
magas. Ezek csak tájékoztató adatok, a saját eszközeim méretei, ezektől
el lehet térni.
A szúnyoghálót felragasztjuk a két hengerre, befőttesgumival leszorít­
juk, esetleg a már említett horgász-zsinórral varrjuk össze és a hengerek­
hez is. Egymással szemben négy műanyag szívószálat ragasztunk a hálóra
kívülről, ez gátolja meg, hogy a betét a szűrőtest falához tapadhasson.
A szürőtestet a cserélhető tartozékokkal a 83. kép, az összedí/ftott szűrőt
pedig a 84. kép mutatja.

5. A negatívkidolgozás eszközei

a ) Fü rd ető ed én y

Előhívódobozunkban (tank) az előhíváson kívül egyéb (megszakítás,

fixálás) műveletet ne végezzünk. Az edények elégtelen kimosása veszé­
lyeztetheti további eredményeinket. A gondos és haladó amatőr minden
művelethez külön edényt használ. A gondosság még fokozottabban m j u o -
kolt a színes negatív és fordítós filmek kidolgozásakor. Több előhívó­
doboz (tank) beszerzése költséges, de fölösleges is, mert a 85. képen
látható fürdetőedények csekély költséggel elkészíthetők. A műanyag­
boltban vásárolhatunk 110 mm átmérőjű zöld színű vízlevezető csövet
(egy méteres hosszúság a legkisebb, amit levágnak). Ebből hat darab
fürdetőedényt készíthetünk, és a megmaradó darabot is hasznosíthatjuk a
későbbiek folyamán.
A fürdetőedényt a 83. ábra szerint készítsük el. Az edény magassága
150 mm. Pontos levágását úgy oldhatjuk meg, hogy a magasságnak meg­
felelő, tehát 150 mm szélességű párhuzamos oldalú papírlapot vágunk ki
rajzpapírból vagy elrontott 30x40-es nagyítópapírból. Rövidebb oldalai
az alapra merőlegesek, függőlegesek legyenek, hossza mintegy 50 mm-rel
legyen nagyobb, mint a cső kerülete. Ezt a szalagot a cső köré hajtjuk,
az oldalak természetesen pontosan illeszkedjenek egymásra, ezután
Cellux-szal a két széléhez közel összeragasztjuk. A papír két oldalán a
vágási vonalat grafitceruzával megrajzoljuk. A papírhengert továbbcsúsz­
tatva kijelöljük a további vágási vonalakat is. Erre azért van szükségünk,
mert a boltban nem pontosan merőlegesen fűrészelik le a csodarabot.
Arra ügyeljünk, hogy a cső pontosan kör alakú legyen, mert deformálódott
cső is akad az üzletben.
Vágás után az éleket eldolgozzuk, majd a csövet MOS 6-os oldattal
megmossuk és szárazra töröljük. A fenéklap kb. 10 mm-rel legyen nagyobb

141
 84. kép. A cserélhető betétű szűrő összeállítva

142
 átmérőjű, mint a cső. A csövet és a fenéklapot ragasztáshoz a már ismer­
tetett módon előkészítjük. A csőnek a fenéklappal érintkező felületét vé­
konyan bekenjük Technokol Rapid dal és rögtön a lemezre illesztjük.
A cső tetejére deszkát teszünk, erre egy 2—3 l-es befőttesüveget vízzel
megtöltve. Elegendő 24 órás száradás is, mert ennek a ragasztásnak csak
az a feladata, hogy egyrészt az epokitt ne szivároghasson az edény bel­
sejébe, másrészt a végleges ragasztás közben a fenéklap ne mozduljon el.
A végső ragasztás előtt a fenéklap peremére kb. 5 mm szélességű igen
vékony műanyag csíkot ragasztunk. A csík a fenéklapra merőleges, az
edény falával párhuzamos legyen. A csíkot Cellux-szal rögzítsük. A csík és
az edény fala közé epokittet adagolunk.
A fürdetőedény használható más célokra is. Tárolhatunk benne gipszet,
festékport, aki vegyészkedik is, oldatokat készíthet benne. A műanyag
csőből készíthetünk virágcserép alá tálkát, sőt modern vázát is, ha olda-

110 mm

Cellux rögzítés
83. ábra. Fürdetőedény keresztmetszete
1 az adeny fala; 2 fenéklap; 3 epokitt

143

I
Iára díszítő motívumokat viszünk fel. Ezt úgy oldhatjuk meg, hogy meg-
tüzesített szeggel óvatosan vájatot képezünk ki, és azt epokittel kitöltjük.
Díszíthetjük fekete és fehér, függőleges vagy vízszintes irányú műanyag
csíkok fel ragasztásával Is.

85. kép. Furdetőedény elöl- és alulnézetben

b) K étrészes film m o só

A laborálás egyik leglényegesebb művelete a negatívok alapos mosása.

A 86. képen látható kétrészes filmmosó vízcseréje intenzív. Különösen
azok számára előnyös, akik egyszerre két vagy több filmet dolgoznak ki
(pl. nyaralás, utazás után), de fotokör laborjában is gyorsítja a munkát.
A moso't a 87. kép üzem közben ábrázolja, a fürdőkád csapjához szűrő
közbeiktatásával csatlakoztatva.
A mosót készíthetjük műanyag lemezből a már ismertetett hajtogatási
és ragasztási módszerrel.
Magassága 230 mm, szélessége 120 mm, teljes hosszúsága 240 mm, és
középen fallal választjuk ketté. Egy-egy orsó részére tehát 120X 120 mm
nagyságú a rekeszrész.
Elkészítésének módja megegyezik a papírmosó készítésével, ugyan­
azokat az anyagokat használjuk fel. Az összeállítást a 84. ábra szemlélteti.
A különbség lényegében a vízbevezetésben és az állítható magasságú
vízelvezetőben van, amit a 85. ábrán megfigyelhetünk. A vízbevezető
szifon vízcsövet horgász-zsinórral és epokittel (88. kép) erősítjük fel.
A vízkivezetéshez használatos zárókupakokat a 89. kép illusztrálja.

144
 86. kép. Kétrészes filmmosó elólnézetben

I vízbevezető szifonvízcsoból; 2 túlfolyónyílások; 3 a mosó felső peremerősítiSse; 4 vízelfolyó állítható cső-

végződése szí fon vízcső bői; 5 hajlékony műanyag cső; 6 a vízkifolyó fix csöve szí nfoncsőből; 7 a mosó fala;
8 a mosó aljának felhajtása; 9 uvegzáró műanyag kupak

10 Fotobarkács
145
 87. kép. Kétrészes filmmosó működés közben, szűrővel

88. kép. A kétrészes filmmosó vízbevezetései

146
 1

1 vízbevezető szifon vízcsőből; 2 túlfolyónyílás; 3 a mosó oldala; 4 o rsőtartó ; 5 a vízelfolyást állító lyukak;
6 a vizkifolyó fix csöve szifoncsőből; 7 uvegzái ó műanyag kupak; 8 laposabb üvegzáró kupak; 9 szifondugo

A vízelvezető cső magasságát (90, kép) két okból szükséges állítani.

Egyrészt azért, mert időnként rövid időközökben is változik a víz nyomása,
így a csökkenő nyomás miatt kevesebb víz juthat az edénybe, mint amennyi
elfolyik, negatívunk teljesen vagy részben a vízszint fölé kerülhet. Ha az
elvezetőcsövet a legmagasabb szintre állítjuk, akár teljesen is megszűnhet
a mosó vízellátása, negatívunk akkor is víz alatt marad. Másrészt, azért is
szükséges, mert télen a csapvíz igen alacsony hőmérsékletű, általában
alig haladja meg az 5 °C-ot, és ilyen nagy hőmérséklet-ingadozás a kidolgo­
zás oldatai és fürdői között az emulzió márványosodását idézheti elő.
Télen tehát úgy járunk el, hogy az elvezetőcsövet a legmagasabb szintre
állítjuk, az edényt kellő hőmérsékletű vízzel feltöltjük, és az orsót az
edénybe helyezzük. A csapból lassan engedjük meg a vizet, hogy az edény­
ben levő víz lassan, fokozatosan hűljön le. Ha a víz elérte a 10 °C-ot, a
csapot teljesen kinyithatjuk és a vízelvezetőket olyan mélyre állítjuk,
hogy a mosóban a vízszint állandó legyen.

10* 147
 Ha nem akarunk a lemezhajlítással és ragasztással bajlódni, akkor edé­
nyünket elkészíthetjük 2 db literes florovitospalackból is, amelyeket
összeragasztunk. A többi művelet természetesen itt is szükséges.
Az orsót orsótartóra helyezzük (91. kép). A felfüggesztő magassága
135 mm, a tartólapot 105 mm-es oldalú, négyzetes alakú műanyag lemez-

89. kép. A vízkivezetés megoldása

148
bői készítjük, sarkait levágjuk, és sűrűn egymás mellett 6—8 mm-es
lyukakat fúrunk, hogy a víz cserélődését mindenképpen biztosítsuk. Az or­
sótartó elhelyezését a 86. ábra és a 92. kép mutatja.
Az orsótartó ragasztásának technikáját a 87. ábra szemlélteti.

90. kép. A vízkifol/ó szintállítása

149
 91. kép. Orsótartók

1 vízbevezetés; 2 választófal; 3 a mosó fala; 4 a vízelfolyó szabályozónyúlványa; J orsótartók

150
 92. kcp. A kétrészes íiímmosó felülnézetben

87. ábra. Kétrészes fiimmosó orsótartójánakragasztási módja

1 a mosó falára akasztható függesztő; 2 lyukas íencklap; 3 erositőcsík
 c) Filmmosó (körben forgó vízzel)

A 93. képen látható mosóberendezés biztosítja a tökéletes mosást,

ezért különösen a színes negatív és fordítós színesfilmet kidolgozó amatő­
rök figyelmébe lehet ajánlani. A két csövön beáramló víz az edény falán

93. kép. Egyrészes filmmosó (körben forgó vízzel)

152
 94. kép. Egyrészes filmmosó működés közben, szűrővel

kórirányban mozog, és az igen mélyen elhelyezett, szintén kétcsöves

kifolyó rendkívül gyors vízcserélődést tesz lehetővé. Ez azért lényeges,
mert különösen a színestechnikában a kisfilm perforációjánál és Correx
szalag gömböcskéinél nem egyenlő a mosóvíz cseréje. Ez elsősorban a
színesfilmeken okozhat csíkosodást, ami a nagy, összefüggő színes felüle­
teken rendkívül bántó hiba, élvezhetetlenné teszi a képet, a diát. Ez meg­
előzhető mosóberendezésünkkel, amelynek használatát a 94. képen lát­
hatjuk.
Két darab 2 l-es, hengeres alakú florovitosedényből készítjük a 88., a
89. és a 90. ábra alapján.
Az egyik edénynek levágjuk az alját, zárófödelére keresztirányban vaja­
tokat készítünk {epokitt ragasztáshoz) kívül és belül, valamint a palack
kiöntőnyílását ragasztáshoz előkészítjük, Technokol Rapiddal a födelet
a nyílásra ragasztjuk, fúróval két lyukat fúrunk rajta, egymással szem­
ben. Unimóspalakcból kétbordányí részt levágunk, kétoldalt szintén
kifúrjuk, ráillesztjük. A florovitospalack tetejére, a két lyukon keresztül
szifoncsövet illesztünk a palackon fúrt nyílásba. Az unimóspalást és a
zárófödél közé, a külső henger magasságáig epokitt ragasztót adagolunk
(95. kép).

153
 -6

88. ábra. Filmmosó (körben forgó vízzel)

oldalnézetben
1 hengeres florovitospaiack, alja levágva; 2 hengeres
florovitospalackból készült lábazat; 3 az alsó vízbe-
vezetőcső rögzítése horgász-zsinór varrattal; 4 a
vízbevezetőcsövet rögzítő szifondugó; 5 vízbevezető
cső szifonvízcsőből; 6 vízelvezető cső; 7 túlfolyó-
nyílás; 5 felső vízbevezető cső és rögzítése horgász­
zsinór varrattal

89. ábra. Filmmosó (körben forgó vízzel)

metszete
1 a mosórész fala; 2 lábazat; 3alsóvízbevezetó; 4 víz-
kifolyócső; 5 a palack csavarmenetes szája a záróku­
pakkal. 6 epokitt; 7 a vízelvezető fix csöve szifon-
vízcsóböl; 8 a cső rogzícése műanyag pálcikával; 9
unimóspalackból vágott henger

154
 90. ábra. Filmmosó (korben forgó vízzel) felulnczeti metszete
1 a mosóvíz bevezetése; 2 a víz beáramlása a mosóba; 3 szifon szintszabályozó csobetétjéből készített rögzítő:
4 csőcsatlakoztatás; 5 a mosóedény fala; ó a yizbevezető cső bevezetése az edenybe és rögzítése horgász­
zsinórral; 7 a szifondugo felerősítése a palackra; 8 a palack kifolyónyilasa a két vízelvezető csövei

A palack két szemben levő oldalán nyílást vágunk a vízbevezetőnek.

Az alsó vízbevezető 110 mm-re, a felső 75 mm-re [egyen az edény levágott
felső részétől. A nyílások hosszúsága 40 és 60 mm között legyen, attól
függően, hogy a cső törés nélküli bevezetésére melyik alkalmasabb.
A nyílás szélessége a cső vastagságával legyen egyenlő. Az ábrákon és a
96. képen is látható módon készítsük el a vízbevezető cső tartórészét
szifondugóból és annak megfelelő méretű csőből. A csőtartöt Technokol
Rapiddal és horgász-zsinórral rögzítsük, ragasszuk. A csőtartók felerősí­
tését felülnézetben — az ábrákon kívül — még a 97. kép is szemlélteti.
A vízbevezetőket szintén előbb horgász-zsinórral rögzítjük, majd epo­
kittel bőségesen bevonjuk. A bevezetőcső elhelyezését, ragasztását a 98. kép
illusztrálja.
A 99. képen látható orsótartót a 91. ábra szerint ragasztjuk össze,
felső karikája a 110 mm átmérőjű vízelvezető csőből (92. ábra) készül,

155
95. kép. A filmmosó alulnézetben

91. ábra. Filmmosó (körben forgó vízzel)

orsótartójának ragasztási vázlata
í a függesztik hajlítása; 2 110 mm-es csőből
vágott gyűrű; 3 függesztő; 4 afűggeszcőt erősítő
lapocska; 5 a lyukas fenéklap
szélessége 20 mm. Az orsótartó lap 105 mm átmérőjű legyen, és a vízcseré­
lődése végett sűrűn egymás mellett 6—8 mm-es lyukakat fúrjunk rajta
(93. ábra).
A másik florovitospalackból levágunk egy 100 mm-es darabot, és azt a
mosóedényre húzva Technokol Rapiddal felragasztjuk. Természetesen a
vízkifolyó csöveknek a szemben levő oldalakon megfelelő nyílást vágunk ki.
Az orsótartóra nemcsak azért van szükségünk, hogy a negatívot kellő
magasságban tartsa, hanem azért is, hogy a spirálos orsóban szabadon
levő negatív a vízbevezető csövek epokitt ragasztásától ne sérülhessen
meg.

96. kép. A vízbevezetés felerősítése

157
 97. kép. A filmmosó felülnézetben, orsótartóval

92. ábra. Filmmosó (körben forgó vízzel) orsótartójának karikája

 98. kép. A vízbevezető cső belső rögzítése

93. ábra. Film mosó (körben forgó vízzel) orsótartójának lyukasztott alsó lapja,
az oldalfalat képező műanyag csíkok ragasztási helyeivel
I az orsótarcó fenéklapja; 2 a fuggesitok ragasztási helyei; 3 vízátengedő nyílások

159
 99, kép. Az orsótartó

d) „ E m e le t e s " előhívás

A szaküzletekben beszerezhető az ún. ,,emeletes” előhívódoboz is

(például az Inversa elnevezésű doboz). Ez azonban csak a kisfilmek eseté­
ben emeletes. Ugyanis csak kisfilmből dolgozható ki egyszerre a két egy­
más fölötti tekercs. A 60 mm széles (6x6, 6x 9cm-es) vagy a 40 mm széfes
(4x6,5 cm-es) tekercsfflmekből csak egyetlen tekercs fűzhető be.
A tekercsfilmekből is befűzhetünk kettőt, ha a kibontott filmek egymás
felé eső végeit Coroplast ragasztószalaggal összeragasztjuk. Az össze-
ragasztás azért szükséges, mert különben mozgatás közben a filmek végei
egymásra csúszhatnak, és az összetapadt részek vagy egyáltalán nem, vagy
foltosán hívódnak elő.

160
 Megfelelő ez a módszer az egyébként nem emeletes, de változtatható
méretű spirálos orsók esetében is (például a Paterson Universal 3 típusú
előhívódoboz). Az előhívódoboz itt csak a tekercsfilmek szempontjából
lesz „emeletes” .

6. A pozitívkidolgozás eszközei

a) H ív ó tá l

A hívótál készítésekor a legegyszerűbb műveleteket gyakorolhatjuk,

sajátíthatjuk el, vagyis a szabást, a hajlítást és a ragasztást és természetesen
a préselést.
A lemez vastagsága 1 mm legyen, a tál méreteit a leggyakrabban használt
legnagyobb papír mérete alapján szabjuk meg. A tál szélességében és
hosszúságában 2—3 cm-rel haladja meg a papír méretét (itt kivételesen
cm-t használunk mértékegységül, mert a papírok mérete is cm-ben van
megadva), tehát a 13x18 cm-es papírhoz legalább 15x20 cm-es nagyságú
tálat készítsünk. Ennél kisebb tálat nem érdemes késztenünk a kisebb
méretű papírokhoz sem, mert a nagyobb méretű tál jobb folyadékáram­
lást biztosít, és megelőzhető a foltosodás. Megszakításhoz és fixáláshoz

100. kép. Hívótál

11 H o tob a rkfltii 161

viszont csak egyféle méretű tálakat készítsünk (18x24 cm-es papírméret­
nek megfelelőt), mert ebben egyszerre több papírt is fürdetünk, és azok
a nagyobb tálban kevésbé tapadhatnak egymáshoz. A 18x24 cm-es papí­
rokhoz célszerű a 22x28 cm-es tálnagyság.
A tálak magassága legalább 4 cm legyen. Ilyen magasság esetén a képet
és az oldatot a tál felénk eső oldalát emelgetve is mozgathatjuk.
A kiválasztott méretek alapján a műanyag lemezre felrajzoljuk a szabás­
mintát a 94. ábra szerint. A kivágás után a széleket reszelővei dolgozzuk
egyenletesre, majd a hajtogatási vonal mentén a hajításokat végezzük el.
Ezután az illesztési felületeket összeragasztjuk, szorítóval összepréseljük.
Szorító hiányában Cellux szalaggal ragasztjuk az ábrán 1-gyei jelölt ragasz­
tási hajtásokat az oldalakhoz kereszt- és hosszanti irányban egyaránt.
A kész hívótálat (100. kép) vízzel megtöltjük, és száraz papírra helyezzük
mintegy fél napra, hogy a tökéletes ragasztásról, kötésről meggyőződhes­
sünk. A papír nedveslesz ott, ahola ragasztás nem kielégítő. Ettől
függetlenülajánlatosa száradás után a lemezrészek végződéseit
a ragasztások helyén Technokol Rapiddal bekenni.
A tálakat Technokol
Rapiddal ragasszuk.
mr T 7
A laboráló fotós olykor
összeütközésbe kerül a
házirenddel, különösen
akkor, ha nagyon sürgő­
sen kell filmet hívnia
vagy nagyítania. A vitákat
megelőzendő, bizonyít­
suk be, hogy a fotós tevé­
I
kenysége a háztartásnak
í 1
is hasznos lehet.
| T'A hívótál mintájára, ha
abba rekeszeket ragasz­
tunk, evőeszköztartót ké­
szíthetünk. Ha a tál alsó
felére is oldalakat ragasz­
tunk és a fenekét kilyu­
kasztjuk, akkor mosoga­
tás után az edények lecsor-
gatására lesz alkalmas.
Felhasználható vegyész­
kedésre is, és többek kö­
zött, aki rézmetszeteket
94. ábra. a) A hívótál szabásmintája; b) a kész hívótál is készít, a maratás al­
1 ragasztó hajtás; 2 a tát oldalai, 3 a tál alja kalmával használhatja.

162
 b) Papírképmosó tál

A 95. ábra szerint elkészített mosótál a mosdó kagylójába helyezhető.

Hossza 300 mm, szélessége 230 mm, magassága 120 mm.
A kagylóban, annak görbülete miatt, csak úgy helyezhetjük el, ha a
lefolyónyílásra több helyen nyílásokkal ellátott tormás edényt helyezünk,
és mosóedényünk erre az edényre támaszkodik egyik oldalával, a másikkal
a kagyló falára.
A mosótálat a hívótálnál ismertetett módszer szerint szabjuk ki, haj­
lítjuk és ragasztjuk.
A víikivezető nyílásokra (101. kép) orvosságos- (folyadéküveg) üveg
zárókupakját ragasztjuk Technokol Rapiddal, ennek tetejét kifúrjuk,

95. ábra. Papírképmosó metszete oldalról

í vízelvezető műanyag csú; 2 a u to s z ifo n - v íz c s o 3 uv-gzáró műanyag kupak; 4 r5csbctét (I a 98 á b rá n );
5 v iz u tk á z ), 6 a? cdűriy fala; 7 a Jio sz ifo n d u g o , S a u to sz ifo i- v íz csó ; 9 horgász-zsinor va rra t

101. kép. Papírképmosó elölnézetben

11* 163
 102. kép. Papírképmosó hátulról

szifonvízcső darabkát illesztünk és ragasztunk hozzá, erre hajlékony mű­

anyag csövet húzunk. Biztonság kedvéért horgász-zsinórral erősíthetjük.
A vízbevezető (102. kép) nyílására szifondugó, ebbe szifonvízcső kerül.
A vlzbevezető nyílása elé belülről félhenger alakú vályút erősítsünk. Ez a
beáramló vizet mindkét oldal irányába eltereli. Terelővályú hiányában az
erősen és közvetlenül a képekre áramló víz a képeket összegyűri.
A vízbevezetést a 96. ábra, az elvezetést a 97. ábra szerint készítsük el.
A mosóedénybe szúnyoghálóból készített betétet helyezünk (103. kép).

9/- ábra. Papírképmosó a vízkifolyók

96. ábra. Papírképmosó a víz- felöl nézve
befolyók felöl nézve 1 t u i fo ly ó n y ila s ; 2 a i t o s x if o r v v iíL s ü ; 3 ü ve g -
J aiitoszifondugo Záró irriMnyaj kupak

164
Ezzel a mosást gyorsítjuk, ugyanis a fixír nehezebb a víznél, és a betét
kb. 20—30 mm magasságban tartja a képeket. A 95. ábrán megfigyelhető,
hogy a vízbevezető nyílás a betét szintje fölött, az elvezetőnyílás pedig a
szint alatt helyezkedik el.
A 98. ábra alapján műanyagból az edény belméreténél 2—3 mm-rel
kisebb keretet készítünk és előkészítjük ragasztásra. A szúnyoghálót a
keret méretének megfelelően vágjuk ki, ráhelyezzük a keretre, és bősé­
gesen kenünk rá Technokol Rapídot. Száradás után még kétszer viszünk
fel a hálóra ragasztót, természetesen csak az előző réteg száradása után.

103. kép. Papírképmosó rácsbetétje

165
 1 -----___j 7 -------- J
98. Ábra. Papírképmosó szita fenékbetétje
1 i bott't k é n re . J i k r r f 't t í m a w t o i ; 3 uui.iny.if> sninyO(;li.-i|ó

A keret túlsó oldalára 20—30 mm magasságú /ábokot ragasztunk.

Ügyeljünk arra, hogy a lábak hossza vagy egymástól való távolsága olyan
legyen, hogy a keret a képek súlyától ne hajoljon meg. A lábak felragasztá­
sakor arra is ügyelnünk kell, hogy azok ne zárják el a kifolyónyílásokat.
A mosóberendezés üzembe helyezését a 104. kép szemlélteti.

104. kép. A papirképinoso a mosdókagylóban, üzemkész állnpotban a szűrő

közbeiktatásával

166
 A kereskedelemben közel azonos méretű műanyag tál vásárolható, és a
mosóedényt ebből is elkészíthetjük. Nem kell a lemez hajtogatásával és
ragasztásával bajlódnunk, és még így sem lesz költséges.
A mosótál betétjének készítésekor a fölösleges műanyag szúnyogháló
felhasználásával készíthetünk egyúttal gyümölcsmosó kosarat és a külön­
féle lábasokra födelet.
Az edény, pohár átmérőjénél 10—15 mm-rel nagyobb átmérőjű, 10 mm
széles műanyag karikát vágunk ki műanyag lemezből, és az ismertetett
módon szúnyoghálót ragasztunk rá. (Különösen nyáron tesz jó szolgálatot,
legyek, lepkék, bogarak nem kerülhetnek az ételbe.) De bura alakúra
készítve süteményes-, tortástálra is használhatjuk, sőt a kenyér, gyü­
mölcs lefedésére is készíthetünk egyet.

c) V íz irá n y ító

Az előző fejezetben ismertetett mosótálban túl sok képet egyszerre

nem moshatunk, mert a viszonylag kevés vízben a képek összetapadnak.
Különösen vonatkozik ez a nagyobb (például 18x24 cm-es) méretű ké­
pekre, amelyekből 20—25 db-nál többet ne mossunk egyszerre az említett
edényben. Nagyobb mennyiségű kép mosását, illetve a második mosást
helyes igen bő és lehetőleg körforgású vízben végezni. Erre a célra leg­
inkább a háztartásban egyébként is használt műanyag mosdótál felel meg.
Ehhez semmiféle átalakítás nem szükséges, csupán olyan vízbevezetőt kell
készítenünk, amely a víz intenzív körforgását létrehozza.
Egy 140x230 mm-es műanyag lemez sarkait a 105. képen látható módon
lekerekítjük. Az Edény- és Műanyagboltokban kapható műanyag asztal-
terítő-lcszorítóból két darabot vásárolunk, és ezek részére két rést vágunk

105. kép. Műanyag mosdótálra erősíthető vizirányíto

167
 107. kép. A vizirányító működés közben, szűrővel

168
a lemez felső éle alatt 10—15 mm-re. Technokol Rapiddal a leszorító
egyenes szárát a lemezhez ragasztjuk és horgász-zsinórral megerősítjük.
Két vastag falú, hajlékony műanyag cső szélességében és a lemezre átlós
irányban a varrat részére lyukakat fúrunk. A két csövet a két sor lyuk közé
ragasztjuk Technokol Rapiddal, és horgász-zsinórral varratot készítünk,
a zsinórt csomóra kötjük, a csomót és a levágott végeket ragasztóval
bekenjük (106. kép),
A vízbevezetőt a mosdótál szélére a két abroszleszorítóval erősítjük fel.
A két csövet a fürdőkád csapjához szűrő közbeiktatásával csatlakoztatjuk.
A berendezés működését a 107. kép mutatja be, amelyen a víz áramlása
eléggé kivehető. Ha nagyobb mennyiségű, nagy méretű kép nem is forogna
állandóan, a körforgásban áramló víz akkor is megfelelően mos, és a képek
összetapadását gátolja.
A vízirányítót a megfelelő edényre szerelve befőzéskor használhatok
nagyobb mennyiségű gyümölcs gyors mosására, továbbá saláta, főzelék­
félék mosására, edények öblítésére.

d ) P a p ír ta r tó doboz

A nagyítópapírt munka közben többféleképpen helyezhetjük el. Vala­

mennyi közül legcélszerűbb egy megfelelő méretű, fénycsapdás doboz,
amelyben a papír lámpagyújtáskor is csomagolatlan állapotban maradhat.
A dobozt (99- ábra) 320 mm hosszúságban, 240 mm szélességben, 100 mm
magasságban készítsük el. Méretét nemcsak a 18x24 cm-es papír nagysága

99. ábra. Papírtartó doboz vázlata

1 fedél; 2 fenyzár és egyben nehezék; 3 a doboz oldalai; 4 a boboz feneke

169
döntötte el, hanem az is, hogy a dobozban kisebb méretű papírból egyszerre
2—3 fokozatot is készenlétben tarthatunk, továbbá ebben tárolhatjuk
kisebb és nagyításhoz használt' eszközeinket. Méretétől tetszőlegesen
eltérhetünk.
Az oldalakat egymáshoz és az alsó lapjához Technokol Rapiddal ragaszt­
juk és facsavarral erősítjük össze. Belülről feketére festjük. A fényzár,
amely egyben a nehezék szerepét is betölti, a doboz belső méretéhez
pontosan igazodik. Ugyancsak matt-feketére festjük a körülötte levő
fedélszegéllyel együtt. Kívül lehet világos színű. Legjobb meghagyni a fa
természetes színét és a fát színtelen csónaklakkal bevonni.
Mágneszárat is szereJhetünk rá. Elzett gyártmányú mágneszár néhány
forintért beszerezhető.
A papírtartó doboz mintájára egyéb, különféle méretű dobozokat is
készíthetünk. Ha azokat ízléssel díszítjük, a lakásban elhelyezve sem vallunk
velük szégyent. Különleges célokra szeprátorlemezzel kívül-belül be­
vonhatjuk.

e) Ü veg lap o s p ap írleszo rító

A 100., a 101. ábrán és a 108. képen látható a leszorító, lényegében

szegély nélküli keret. Elvileg bármilyen méretű papírhoz készíthető,
azonban gyakorlatilag maximálisan a 13x18 cm-es papírhoz készítsük el.
Ugyanis ha nagyobb az üveg felülete, körülményesebb a tisztántartása.
A nagyobb méretekhez célszerűbb a normál nagyítókeret használata.
Alapdeszkáját 15—20 mm vastag deszkából vágjuk le, hosszúságát ille­
tően mindkét oldalon mintegy 20—20 mm-rel haladja meg a papír méretét,
elöl 2—3 mm-rel, hátul szintén 20 mm-rel. A deszkalapra lehetőleg fény­
telen fehér papírt (pl. elrontott fotópapírt) ragasszunk. Egy mm-es
kartonból a deszka nagyságának megfelelő lapot levágunk, és kivágjuk

170

u tudjuk emelni. A ragasztást az ábra
101. ábra. Üveglapos papírleszorító
összeállítási rajza
1 fa alapdeszka; 2 karton papi r keret; 3 üveglap ;
4 Coroplast; S Leukoplast
belőle a nagyítópapír méretének
megfelelő részt. A papírt tussal feke­
tére festjük és az alapdeszkára ra­
gasztjuk. Az üveglap hosszúságban
mindkét oldalon 5—5 mm-rel haladja
meg a papír méretét, szélességben
pedig 10 mm-rel. Az üveglapot úgy
ragasszuk fel, hogy elöl 1 mm-rel
kiálIjón, így ujjunkkal könnyen fel
szerint végezzük el. Az üveglap lehet
letisztított fotográfiai lemez vagy
bármilyen hibamentes, párhuzamos
lapú üveg. Fontos, hogy az alap­
deszka lapjai simák és párhuzamosak
legyenek!

108. kép. Üveglapos papírleszorító (Mkeret” )

f ) Csíkm ásolat-készítö

A 109. képen látható cs;'kmóso/at-készítő lényegében az OFOTÉRT-ben

kapható filmvezetőből (filmtartó) áll (102. ábra), amelyet alapdeszkán
levő keretbe foglalunk (103. ábra). Méretét a filmvezető mérete határozza
meg. A keretbe elöl és hátul a középrészen lyukat fúrunk a facsavarnak,
amellyel használatkor rögzítjük (104. ábra).

171
 109. kép. Csíkmásolat-készítő

A cs//(máso/at-/cészítőt a nagyító alapdeszkájára helyezzük, a nagyító

objektívját a filmvezető ablaka fölött élesre állítjuk, a csíkmásolatpapírt,
az emulziós oldallal lefelé ráhelyezett negatívot betesszük a keretbe, fe­
dettség szerint megvilágítjuk, majd továbbítjuk. Gondoskodnunk kell
arról is, hogy a keret két oldalán kívül levő
papír se kapjon fényt. Egy 18x24 cm-es papír
csomagolásához használt kartonból középen
50x 50 mm-es négyzetet kivágunk, és meg­
világítás előtt a keretre helyezzük. Ügyel­
jünk arra, hogy a nagyító fénynyaláb/a kisebb
felületre terjedjen, mint a védőkarton.
Ha nem kapható csíkmásolatpapír, akkor
18x24 cm-es papírból hosszanti irányban 35
mm-es csíkokat vágunk le, ezekre 6—6 máso-
, latot készíthetünk,
készítő. Készen vásárolhatóAz eredeti csíkmásolatpapírt orsóba fűzve
filmvezető (filmtartó) tankban hívjuk.

172
 3 -

fl-
11
_LL
103. ábra. Csík másolat-készítő. A film vezető foglalata

g) E lő tétlen cse nagyitogépnez

A nagyítógép rúdjának „rövidsége” bosszantó, amikor csak néhány

centiméter kellene még ahhoz, hogy a kívánt kivágásban készíthessük el
a nagyítást.
Ezen úgy segíthetünk, hogy nagyítógép objektívjára való szííröfögialatot
104. ábra. Csíkmásolat-készítő össze­
állítva felülnézetben
? alapdeszka; 2 oldallécek; 3 rögzítő
facsavarok furata
szerzünk be, és ebbe optikussal két­
vagy háromdioptriás előtétlencsét
vágatunk. Ez „meghosszabbítja” a
nagyító tartórúdját.
Az előtétlencsének egyéb előnye
is van.
A + előjelű előtétlencse az objek­
tív eredeti fókusztávolságát rövidíti,
így nagyításkor közelebb állíthatjuk
a gépet a papírhoz. Ezáltal rövidül az
exponálási idő, ami akkor előnyös,
ha túlzottan fedett a negatívunk.
Afókusztávolság rövidítéséből szár­
mazó előnyt felhasználhatják azok is,
akiknek 6 x 6-os méretű nagyítójuk
van és kisfilmet is szoktak nagyítani.
Nem szükséges egy újabb optikát
kb. 300 Ft-ért beszerezni a kisfilmes
nagyításhoz, mert a háromdioptriás
előtétlencse megfelelően helyettesíti.

173
 I V. T Á R O L Á S

1. Negatívtároló

Az előhívott negatívot ne tároljuk felgöngyölt tekercsben. Kereséskor,

nagyításkor újra és újra kitesszük a negatívokat a sérülés veszélyének.
Az előhívott negatívot száradás után az emulziós oldatával kifelé teker­
cseljük fel. így hagyjuk 24—48 óráig, utána 6—6 negatívot tartalmazó
darabokra vágva helyezzük a védőtasakokba.
A tasak borítóját vékony kartonból, rajzlapból, dipából vágjuk ki.
Szélessége 120 mm, hossza 250 mm. Középen Összehajtjuk, és az egyes
csíkok tárolására való betéteket befűzzük.
A betéteket a papírszaküzletekben beszerezhető zsírpapírból készítsük.
Hosszúsága 250 mm, teljes szélessége 110—114 mm. Kivágás után az egyes
lapokat középen Összehajtjuk, és 6—7 darabot fűzünk be a 105. ábra szerint.
A borítóra írjuk fel a legfontosabb adatokat, éspedig a negatív minősé­
gét, érzékenységét, az előhívót, a hőmérsékletet, az előhívás idejét, továbbá
a felvételek keltét. A tasakot lássuk el sorszámmal is. Nagyításkor a papir-
kép hátlapjára írjuk fel a tasak sorszámát és afilmnegatív számát. Ha újabb
nagyítást akarunk készíteni, nem kell keresgélnünk, azonnal kiemelhetjük
a szükséges negatívot.
Nem minden gyár látja el számozással a negatívfilmeket. Ebben az
esetben kövessük azt a gyakorlatot, hogy az első csík első negatívját 11-
gyel, a másodikat 12-vel stb. egészen 16-ig (egy csíkon 6 kép legyen),
a második csíkon az első negatívot 21-gyei, a másodikat 22-ve| stb. jelöljük
a papirképen. Ez a módszer is éppen olyan megbízható, mint a gyári
számozás.

J a borító; 2 filmtartó betét

1 7 4
 A tekercsfilmek tárolását hasonló módon oldjuk meg, csupán a méretek­
ben lesz eltérés.
A borító szélessége 170 mm, hossza 270 mm. A betét azonas hosszúságú
a borítóval, szélessége azonban 160 mm. A negatívot négy-négy képet
tartalmazó csíkokra vágjuk fel, és ugyanúgy fűzzük össze, mint a kisfilmes
tárolót.

2. Papírképtárolás

a ) Fén yk ép alb um ok készítése

A beszerezhető albumok nem olcsók, méretük nem ideális, és szürke

színük nekem például nem tetszik.
Albumot műszaki rajzpapírból (dipa) készíthetünk. Oldalát úgy mére­
tezzük, hogy négyzetes formájú felülete a képek vízszintes és függőleges
beragasztását egyaránt lehetővé tegye. A 18x24 cm-es képek méretét
alapul véve 26x26 cm legyen a felragasztási felület. Egyik oldala 2 cm-rel
hosszabb legyen, mert helyet kell hagynunk az oldalak Összeragasztásához
is. Legjobb a dipát könyvkötészetben méretre vágatni.
A lapokat ragasztási élükkel sima asztallapon szorosan, hézag nélkül
egymás mellé fektetjük. A két lapot teljes hosszúságban Cellux-szal Össze­
ragasztjuk, majd a Celluxra fehér papír ragasztószalagot ragasztunk. Min­
dig csak két lapot ragasszunk. Mikor a szabad lapok elfogytak, az összera­
gasztott lapokat fektetjük egymás mellé, és két-két lapot ragasztunk csak
össze. Az a lényeges ebben a módszerben, hogy mindig azonos magasságú
lapokat ragasztva, az élek tökéletes egymáshoz illesztését biztosíthatjuk.
Az album lapjainak számát tetszőlegesen állapíthatjuk meg, de túl sok
oldalt azért ne ragasszunk Össze. Az optimális lapszám mintegy 50—60.
Ezután bekötjük albumunkat.
Az első és utolsó lapra egy méretben azonos erős kartont ragasztunk
fel Technokol Rapiddal.
Műbőrből (sky) az album vastagságánál 100 mm-rel szélesebb és meg­
felelő hosszúságú csíkot vágunk ki. A lapok Összeillesztett, ragasztott
éleit (nyereg) és a kartonok 50—50 mm széles részét bekenjük Technokol
Rapiddal, utána a műbőr egész felületét, és ráborítjuk az album előkészí­
tett részére. Erősen rányomkodjuk a műbőrt, megfeszítjük és Cellux­
szal rögzítjük. A 48 órás száradási idő után lefejtjük a Celluxot. A műbőrön
nem hagy nyomot, a papír viszont meg fog sérülni, de ez nem hiba, mert
mindkét fedőlapra még egy borítást teszünk. Vékonyabb dipából vágjuk
kj a borítót, úgy hogy mintegy 20 mm-es csíkot még lefedjen a műbőrből
is. Ismét Technokol Rapiddal ragasztunk. Gyorsan és egyenletes simaság­
gal ragasztja a papirt.

175
 A fölösleges műbőrt zsilettpengével vágjuk le.
Ügyességünktől függ, mennyire lesz tetszetős az album.
Ragasztott oldalán az album magasabb lesz ugyan a ragasztószalagoktól,
de ez kiegyenlítődik a képek beragasztásával.

b) Fényképek a lb u m b a ragasztása

Sokunknak okozott már bosszúságot az ún. fotosorok, mert néha nem

ragad, idővel meg leválik stb.
Ezen a 106. ábra szerinti módon segíthet mindenki.
A fénykép hátlapjának ( 1) nézeti felső szegélyéhez az ábra szerint Cel-
lus szalagot (2) ragasztunk, a nézeti alsó szegélynél a Celluxot vissza is
hajtjuk (3), és mindkét végét a kép hátlapjához ragasztjuk.
Az album lapjára (4) először a
nézeti felső szegélyt (2) ragasztjuk
fel, a kép hátlapját lefordítjuk az
album lapjára, és alsó szegélyét a
ragasztószalagnál erősen lenyom­
kodjuk.
A ragasztás nem látszik, a képet
erősen rögzíti, és gyakorlatom szerint

106. ábra. Fénykép albumba ragasztása Cellux, Tixo stb. szalaggal

7 a fénykép hátlapia; 2 a fénykép felső szelére ragasztott Cellux; 3 a fénykép alsó szélére ragasztott Cellux;
4 az alhum [apja a felragasztás vázlatával

a két éve felragasztott képek még mindig nem lazultak fel. Az album lap­
jának természetesen simának kell lennie.
A képeket cserélhetjük is, mert a Cellux a kép hátlapjáról lefejthető
a kép sérülése nélkül, ha eléggé óvatosan járunk el. Az album lapja ugyan
a nagyon óvatos leválasztáskor is megsérül kissé, de ha a lecserélt kép
helyére ugyanolyan nagyságút ragasztunk, az új kép a sérülés nyomait le­
fedj.

176
 c) Fényképtartó

Akik rendszeresen küldenek fotókiállításra fényképeket, problémájuk

a képeknek a sérülésektől megóvó csomagolása, további gond a nagyobb
mennyiségű 30x40 cm méretű kép megfelelő tárolása is.
Ezt a gondunkat megoldhatjuk a 107. és a 108. ábra alapján készített
fényképtartóval.

107. ábra. Fényképtartó. Belső rész vázlata

J 10x5 mm-es fenyőfa [éc; 2 műanyag szeparátorlemez; 3 nyílászáró
léc 2 0 x 5 mm-es fenyőfa lécből

A 107. ábra szerint először a belső kiképzést készítjük el. Műanyag

szeparátorlemezből (30x40 cm-es méretű képet figyelembe véve) két
darab 340x450 mm-es nagyságút levágunk. Először az egyik darabra az
ábra szerint három oldalán 5 x 10 mm-es lécet ragasztunk Technokol Ra­
piddal, majd a lécek szabad oldalára a másik kivágott lemezdarabot. Cel-
lux-szal száradásig ideiglenesen rögzítjük. A nyílászáró 5x20 mm-es
lécből készül.
A fényképtartó 5 mm-es belmagassága elegendő több, papír közé cso­
magolt kép befogadására.
A 108. ábra alapján 10x20 mm-es lécből készítjük a külső merevítést a
fényképtartó oldalainak teljes hosszúságában és szélességében. A külső
merevítés elegendő csak az egyik oldalon. A 108. (fa) ábra a fényképtartó
metszetét mutatja, mindkét oldali merevítéssel.
A belmagasság növelésével készíthetjük el a tartót a fényképek táro­
lására. A belmagasságot a tárolandó fényképek mennyisége dönti el.
A megadott méretektől igényeink szerint természetesen eltérhetünk.

12 Fotobarkács 177
 2 / ,?

i l:
2 /2
O) b}
108. ábra. Fényképtartó: a) felüt- és alulnézeti rajz, b) metszeti rajz elolnézetben
a) ^ merevítő lécek 10 X20 mm-es lécből; 7 műanyag szeparátorlemez; b) 1 belső 5 x1 0 mm~cs Icc; 2 külső
merevítőlécek 10x20 mm-es fenyőfa [écbő|

d) „ D o b " fén yképek fel ragasztásához

Rendkívül csekély anyag- és munkaigénnyel megoldhatjuk legszebb fel­

vételeinknek a mai igényeknek megfelelő, korszerű és ízléses falra füg-
gesztését.
Legszebb és technikailag kifogástalanul nagyítható felvételeink közül
kellő ízléssel válasszuk ki azokat, amelyek a szoba, a helyiség berendezé­
sével kellő összhangban vannak. Ezeket matt felületű nagyítópapírra
nagyítsuk, mert a fényes papíron a fényvisszaverődés bántóan zavarja a
kép élvezetét. Továbbá a matt felületű papíron az apróbb hibák is kony-
nyen javíthatók retusálással. Fontos, hogy nagyítás után a fehér szegélyt
vágjuk le. Képkeretezővei kartonra fel is kasíroztathatjuk a képet, így
kevésbé van kitéve sérülésnek. A képkeretezővei a fölösleges részeket
vágassuk le, ha a vastag kartont magunk nem tudjuk elvágni.
A „dob” céljára a 109. ábrán látható keretet 20x20 mm-es gyalult
fenyőfa lécből készítsük el. A lécek hosszúságát a kép oldalainak mérete
határozza meg. Pontosan mérjünk, különben a dob nem lesz tetszetős.
A léceket 45°-os szögben, lehetőleg lombfűrésszel vágjuk le, a vágási
felületeket Technokol Rapiddal ragasszuk, és az ábra szerinti, meghajlított
fémlapocskákkal erősítsük, merevítsük.
A képet Technokol Rapiddal ragasszuk a dobra. Arra nagyon ügyeljünk,
hogy a dob és a kép szélei pontosan illeszkedjenek, egyik se legyen hosz-

178
szabb, illetve szélesebb a másiknál. Ragasztás után a kész dobot a képpel
lefelé tiszta papírra fektetjük, a lécekre deszkát helyezünk, átlósan és úgy,
hogy mind a négy lécet lenyomja, majd erre nehezéket helyezünk, és
24 óráig száradni hagyjuk.
A felfüggesztő karikát, mélyedést mindig „rejtve” helyezzük el.
A dob négy látható oldalát a helyiség berendezésének színeivel Össz­
hangban meghagyhatjuk természetes színében vagy matt-feketével fest­
hetjük be. A léceket semmiképpen se lakkozzuk.

3. Diatartozékok

a ) D ia k e re te k jelölése, ü ve g k eretek ragasztása

A diakeretek jelölése két okból is szükséges. Egyrészt meg kell jelöl­

nünk a kereteket azért, hogy vetítéskor helyes állásban helyezhessük a
tárba, illetve a vetítőbe. Másrészt számozzuk és felirattal is ellátjuk diá­
inkat. A műanyag keretű diákra eddig eléggé nehéz volt a jelöléseket fel­
ragasztani: vagy nem tapadtak kellőképpen, vagy vetítéskor a fejlődő hő
hatására leváltak.
Ezt a problémánkat oldja meg a Coroplast ragasztószalag, amelyről már
volt szó. Minden műanyag felületére kiválóan ragasztható, a magas hőha­

12* 179
tást szintén kiválóan tűri, tehát a diakeretek jelölésére jó tulajdonságai
miatt igen alkalmas. Rost-tollal írhatunk rá.
Az üvegkereteket is Coroplasttal ragaszthatjuk, egyrészt egyszerűbb is,
másrészt bármikor könnyen szétszedhetjük, és cserélhetjük a diát, a Co-
roplastot pedig nem kell eldobni, újra ragaszthatjuk vele az üvegkeretet,

b) „ C E N E I ” d ianéző á ta la k ítá sa

A CENEI dianéző olyan méretű rűdelemmel működik, amilyen nálunk

nem szerezhető be. Kényszermegoldás a megvastagított ceruzaelem hasz­
nálata. Ez is és az eredeti elem használata is költséges, mert az elemek idő­
vel még akkor is kimerülnek, ha egyáltalán nincsenek használatban.
A 110. ábra egyszeri befektetéssel szinte az idők végezetéig megoldja
problémánkat. A csengőreduktor egyszeri befektetés, áramfogyasztása
— 3,5 voltos izzóval — kb. 480 üzemóra alatt 1,50 Ft.

110. ábra. ,,C E N E I” dianéző átalakítása csengőreduktoros áramforráshoz

1 alapdeszka; 2 csengőreduktor ; 3 műanyag vagy fa boritódoboz; 4 hálózati áram bevezetése ; J gyengeáramú
csatlakozóhüvely; 6 a gyengeáramú feszültség vezetéke a csatlakozóhüvelyhez; 7 a gyengeáramú feszültség
szabályozása

180
 A 60x130 mm méretű alapdeszkára facsavarral felerősítjük a csengő-
reduktort. A hálózati áram bevezetésére kéteres, 0,25 mm2 keresztmet­
szetű vezeték való a végére szerelt villásdugóval.
Az alapdeszkára műanyag lemezből dobozt készítünk 60x60x130 mm
méretben. A már ismert módon szabjuk és hajlítjuk. A doboz tetejére
három gyengeáramú csatlakozóhüvelyt erősítünk, és az ábrán látható mó­
don a különböző feszültségek kapcsolását felrajzoljuk. A hüvelyeket (a do­
bozon belül) a reduktor gyengeáramú kivezetéseihez kapcsoljuk. A do­
bozt facsavarokkal erősítjük az alapdeszkára.
A dianéző födelét levesszük, az alján megtüzesített szöggel a gyenge­
áramú vezeték részére nyílást képezünk ki, a vezetéket ezen keresztül a
néző belsejébe toljuk, és a két letisztított végét a két belső lemezkéhez
forrasztjuk. A forrasztás alkalmával legyünk óvatosak, hogy a néző mű­
anyagháza a páka hőkisugárzásától ne sérüljön meg.
A gyengeáramú vezeték két szabad végére csatlakozódugót szerelünk.
A dugókat a nézőkében levő égő feszültsége szerinti csatlakoztatással
illesztjük a hüvelyekbe. Legcélszerűbb 6 voltos kerékpárdinamó-izzót
vagy 6 voltos skálaizzót használni, amelyeket a csengőreduktoron az 5
voltos kivezetésekkel kötünk össze.
Mindezek és további ötletek másként és más — ma még forgalomba nem
került — műanyag variánsokkal is megvalósíthatók. Ezen az oldalon csu­
pán a könyvnek, nem pedig e kimeríthetetlen témának van VÉGE.

A szerző

181
A FOTÓSOROZAT KÖTETEI

1. Németh József: Olcsó gép — jó felvétel (2. kiadás)

2. Polster — Lentz: Száz foto recept (4. kiadás)
3. járai— Szeged/: Fényképezés műfénynél
4. Hevesy Iván: Nagyítás, képkivágás
5. Sziklai Dezső: Exponáljunk helyesen (2. kiadás)
6. Kéri Dániel: Negatíveljárás
7. Csargea Tibor: A fényképezés gyakorlata (3. kiadás)
8. Reismann Mariann: Gyermekfényképezés
9. Kunfalvi Rezső: Téli fényképezés
10. Bence Pál: Természetjárók felvételei
11. Sk/'ta— Vadas— yeres: Hol a hiba?
12. Jónás Pál: Kisfilmes fényképezés
13— 14. Lentz— Kindl: Fotovegyszer lexikon (4. kiadás)
15. Gyulai Ferenc: A fényképezés ábécéje (2. kiadás)
16— 17. Szönyi Béla: Fotobarkácskónyv
18. Bojár Sándor: Sportfényképezés
19. Szimán— Radó: Fényszűrők (2. kiadás)
20. Szegedi Emil: Bevezetés a fotoesztétikába
21. Bence Pál: Téma és technika
22. Lukácsovics Ferenc; Hazai negatívanyagok
23. Lukdcsovics— Radó: Hazai fotopapirok
24. y/sk; László: Diakészítés (2. kiadás)
25. Viski László: Diavetítés
26. Romfiob Gyula: Retus
27. Őrszigety Frigyes: Fotótippek, jótanácsok
28. Járai Rudolf: Korszerű nagyítástechnika
29. K/eeberg Zoltán: Fotovegyszerek készítése
30. Kun Miklós: A színes fényképezés ábécéje (2. kiadás)
31. Kun M/fcíós: Tanuló fotoamatőrók könyve
32. Papp János: A keskenyfilm feldolgozása
33. Ho//ó Dénes, Keskenyfilmes kellék-ábécé
34. Morvay György: A filmképtechnika alapjai
35. Szemerédy Zoltán: Negatívtechnika amatőröknek
36. Szabó József: Balatoni fényképezés
ELŐKÉSZÜLETBEN

Bencze T. László: Tv-kép hibák

Marton—Simon— Szántó: Családi házak műszaki berendezései

Chochol— Sevcsik: Fototrükkök, mesterfogások

Holló— Kun— Vásárhelyi: Amatőrfilmes zsebkönyv

Callmeyer— Rojkó; Hét végi házak — nyaralóházak

Trost: Modellvasút

Zgut: Barátom a magnó

Sekowski: Házi galvanotechnika

Gródi— Reményi: Lakásból — otthon

Szűcs: Ezermester ábécé, 2., bőv. kiadás

 Műszaki vezető: Tamás László — Műszaki szerkesztő: Veress Károly
A borítót tervezte: Kolozsvári Bálint
A könyv formátuma: A5 — Példányszám; 9600 — Terjedelem : 11,5 (A5) ív
Á brák száma: 218 — Papír minősége: 100 g delta
Betűcsaiád és m éret: G ill, monó, gm/gm
Azonossági szám: 70087
M Ű : 1563— g— 7172
Ez a könyv az M S Z 5601 és az 5602 szerint készült
71/2016. Franklin Nyomda, Budapest. Felelős: Vértes Ferenc igazgató
 I

Á ra,: 19—Ft