Rékata interjú script

1. Hogyan került a zene az életedbe?

2011-ben kezdődött, 5.-ben felvételiztem Csíkszeredán klasszikus fuvola szakra.
Sepsiszentgyörgy jazz tábor, 10. -ben, ezután Bartók 2019-ben
Inaffable már Budapesten, de Romániában alakult. Nagy István Művészeti Középiskola
Jelenleg jazz ének szakon, de előtte már elvégezte a fuvola szakot a Bartókon.
Emellett pedagógia-pszichológia szakon tanul óvó -és tanítónőnek.
2. Hol hallottál a jam sessionök létezéséről először?
A jazz táborban Sepsiszentgyörgyön minden este volt jam session. Akkor nekem a klasszikus
zene volt a minden és felcsigázott, hogy van ilyen, hogy zenészek random összeállnak és
zenélnek valamit, persze ez a jelenség ismerős volt, mert a táncházakban a népzenével is
hasonló a helyzet, de így a jazz műfaján belül ezt nem láttam még élőben, nem találkoztam
még ilyennel. Akkor volt az első olyan élményem is, hogy részt vettem ilyenen. Akkor
tapasztaltam meg, hogy ez hogy is működik: mennyire egymásra kell hangolódni, figyelni
egymásra, figyelni, hogy mi történik éppen, a szólózások sorrendjét, a köröket, ha van énekes,
akkor akár azt, hogy hogyan kell fuvolázni, kiegészíteni az ő énekeét, úgy, hogy ne üsse a
kettő egymást, ha úgy van, szólamokat kitalálni.
3. Ezelőtt neked benne volt a szótáradban az, hogy jam session? Tudtad, hogy mi az?
Hallottam róla, hogy van ilyen, Csíkszereda azért egy kis város, ott van egy nemzetközi jazz
fesztivál is, akármennyire kis város is, de innen hallottam jam sessionről, voltam is és láttam,
de mikor először részt vettem, az a jazz táborban volt. Addig nem mertem felmenni, csak
figyeltem és tanultam, hogy hogy vannak ezek a harmóniák, aztán a táborban elmondtak pár
dolgot a tanárok és attól felbátorodtam picit és bele mertem menni a dologba.
4. Emlékszel erre az első alkalomra?
Nagyon izgultam. Bátorság kellett ahhoz, hogy felmenjek a színpadra, de úgy voltam vele,
hogy semmi veszíteni valóm nincs, ez nem egy vizsgakoncert, nem egy fuvola olimpiász, ahol
bizonyítani kell, itt, ha rosszul sikerül az is jó, ha jól az meg még jobb. Ezen kívül mindenki
játszott, egyértelmű volt, hogy nekem is játszani kell. Lehet, hogy nem volt olyan jó hallgatni,
de nekem nagyon jó élmény volt. Ez ilyen, nem lehet tudni, hogy kívülről mi hallatszik, hogy
szól, sokszor tapasztalom azt koncerten is, hogy „fhu srácok, olyan jól éreztem magam, ez
olyan jó volt”, aztán visszahallgatom és nagyon rossz, vagy fordítva: szorongok a színpadon,
„ez sem volt jó, az sem volt jó, nem jött ki, le vagyok rekedve”, aztán visszahallgatom és
rájövök, hogy ez szuper és semmi baj nincs vele.
5. Eddig milyen jam sessionökön vettél részt?
A csíki jazz fesztiválon estétől reggelig különböző helyszíneken zajlottak a jam sessionök.
Inkább ebben az autentikus jazz műfajban, de volt fuzionálisabb zenekar is, akik kicsit
groove-osabb zenét játszottak, de inkább az alap műfajok voltak jellemzők, a hagyományos
jazz, de olyan is volt, hogy jöttek népzenészek, akkor megint fuzionáltuk, csak más irányba,
volt olyan is, hogy klasszikus zenészek is jöttek, tehát ez nagyon változó volt, de nem volt
vezetve a jam session, mint a Lámpásban, ez teljesen spontán volt.
6. Ebből nem volt nehézség, hogy nem volt moderálva?
Nem, csak magunk voltunk, nagyon kellemes volt. Semmiből nem volt igazából feszültség,
mindenki hozta a sajátját, mindenki próbált hozzátenni valamit, hogy kiegészítse minél
jobban. De volt olyan tapasztalatom is itt Pesten a BJC-ben, hogy ment a jazz és én is
szerettem volna beszállni, de láttam, hogy úgy megvan az a kör, akik részt vehetnek, de nem
volt ez így expliciten kimondva nyilván és persze, végül befogadtak, nem is tolakodtam,
elmondtam, hogy mit szeretnék énekelni, hogyne lekísérnek, de kicsit úgy kísértek le, hogy
nem éreztem jól magam a sztenderdben egyáltalán, kicsit ilyen szivatós feelingem volt.
Ez mi miatt lehetett szerinted?
Nem tudom, nem tudom. Megvannak a körök, én azt vettem észre, így a klikkek a jameken
belül is, hogy ki kivel szeret játszani, vagy kivel nem akar. Ez teljesen rendjén van igazából.
De annyira nem látok bele, hogy mi okozhatja ezt, talán az ismeretségek, kapcsolatok. A jam
sessionöknek talán pont az a lényege, hogy új kapcsolatokat szerezzünk, hogy ismeretlenekkel
zenéljünk, de volt ilyen rossz tapasztalatom, hogy nem volt túl nyitott ez az egész.
Volt még ehhez hasonló tapasztalatod?
Nem, itt a BJC-ben volt ilyen tapasztalatom. De nem mindig ilyen. Ez egy-két kivételes eset.
A jam session se lehet mindig jó, szerintem teljesen rendben van.
7. Budapesten milyen jam sessionökön vettél részt eddig?
A BJC-ben, a Lámpásban és ilyen kis házi bulikban.
Tudnál mondani különbségeket a kettő jam session között?
Hát zeneileg teljesen más a kettő. A BJC-ben ugye csak jazz van, minden korszakból egy
kicsi, de jazz. A Lámpásban pedig funky rnb, soul electro, techno, metál, minden.
Melyiket szereted jobban?
Hát én inkább a fúziós jazzben is az rnb soul vonalat szeretem jobban, de szeretem a jazzt is
nagyon. Szeretem a BJC-s jameket is, a sztenderdeket is, improvizálni, szeretem felfedezni a
harmóniák közötti összefüggéseket, hogy hogyan kell azt végig követni, mit mire lehet
játszani, fuvolával is nagyon szeretem ezeket csinálni, még mindig van, amiben tudok újat
találni, szerintem ezt az embernek addig aknáznia kell, amíg él, hogy minél jobban lehessen a
köröket kiaknázni. Nekem ez egy kihívás, mert sokszor nehéz, de pont eért jó, mert csomó
mindent tanul belőle az ember. A fület nagyon nyitja például a sok bebop, az, hogy
hangszeresként is egy csomó ilyet kellett, hogy gyakoroljak, úgy csomó minden beleült a
fülembe, akár kadenciák, akár jellegzetes akkordmenetek. ez olyan jó, mikor az ember tudja
használni őket jam sessionön is, persze nem mindig van rá lehetőség, de lehet, hogy pl a
zenekarral sem játszunk bebopot, de egy szólóban jól jöhetnek ezek a motívumok, patternek,
amiket tanultunk.
8. Melyik helyet miért szereted?
Annyira más a kettő. Az az igazság, hogy a Lámpásban mindig sokan vannak. Azért lehetne
ez egy nagyobb hely, de én szeretem amúgy a hangulatot. A társaság is nagyon jó, onnan
ismertek meg Kristófék is, onnan jött, hogy menjek velük egyet a Random Trip-pel. Meg kell
ismerni őket, mert profi zenészek. Nagyon sok barátomat elrángattam már. Olyanokat is, akik
nem zenészek, hogy „gyertek el, meglátjátok, olyan vagány”, csak hallgatni kell a zenét, nem
kell csinálni semmit, nem kell izgulni, semmi protokoll nincs, csak ott kell lenni és hallgatni.
Nagyon tetszett mindenkinek.
A BJC-nek más a jellege, más a karaktere, az egy klub. Az azért elegánsabb, a Lámpás kicsit
olyan underground. Annak van egy eleganciája, mert ugye jazz, meg étterem is közben, bár is,
tehát oda olyan emberek jönnek akik ilyen, hát nem is tudom… hát tudod, azért na, hippik oda
nem járnak. Inkább a Lámpásba járnak a hippik, vagy olyanok, akik lazábbak. A konzis
koncerteket nyilván a BJC-ben szervezik meg, úgyhogy valahogy mi is mindig ott kötünk ki.
Hol vagy szívesebben a színpadon?
Ez egy jó kérdés. Én mindkettőt egyformán szeretem, mindkettő mást ad. A kettőt nem tudom
összehasonlítani, egyik sem jobb, vagy rosszabb, más világ, más a lényeg benne, mást kap az
ember. Nem tudok állást foglalni, hogy Lámpás vagy BJC.
9. Szerinted mik a legfontosabb skillek egy jam session résztvevőjénél?
Hát attól függ, hogy hangszeresként, vagy énekesként veszel részt. hangszeresként fontos az,
hogy legyen tisztába téve nagyjából a zeneelmélet, tehát akkordmenetek, funkciók, a hallás,
mert meg kell hallani például egy 2-5-1-et, fel kell tudni fedezni az akkordmenetet.
Hangszeresként fontos kigyakorolni ezeket minden hangnemben, ami majd ad egy olyan
alapot, amit ilyenkor fel lehet használni és kamatoztatni. Ez azért fontos, hogy minél jobban
bele tudd vinni a hangszeredet abba a zenébe, hogy ne legyenek akadályaid, mert hogyha az
van, hogy nem vagy biztos benne, nem tudod mit fújj, vagy mit játszál, akkor már nincs
energia, a lényeg el fog veszni. Persze ezt az egészet úgy kéne csinálni, hogy az ember laza
legyen és élvezze, ne azon stresszeljen, hogy vajon jó hangnembe lépett-e be, úgyhogy
szerintem ezért érdemes kicsit felkészítenie magát az embernek, hogy egy ilyen jam session jó
élményként tudjon megmaradni szakmailag.
Énekesnek szerintem könnyebb olyan szempontból, hogyha van jó hallása, tehetsége, jó
hangja, persze kell, hogy foglalkozzunk a hangunkkal, de igazából, ha jobban belegondolok a
jam session nem arról szól, hogy megmutassuk a tudásunkat, hanem egyszerűen élvezzük,
csináljuk és szeressük, ami történik, beleéljük magunkat, kicsit kikapcsoljunk, olyanokkal
zenélhetsz, akikkel lehet, hogy másképp soha nem zenélnél.
Ezen kívül szerintem az kell, hogy kifele is tudjunk figyelni, ne csak a saját játékunkban
merüljünk el. Azt tanácsolnám, hogy legyen bátor, merjen belevágni, figyeljen és alázatos
legyen, mert az már nem jam, hogy le akarjuk dominálni egymást a saját játékunkkal, annak
nincs értelme.
Az a legjobb, ha van egy zenekar, aki vezényli az egészet, akkor jobban lehet kapcsolódni.
Ha két énekes, vagy több fúvós van, figyelni kell, hogy kell -e engedni, teret adni, hogy
mindenki jól érezze magát. Ezt lehet, hogy az első alkalommal még nem érzi az ember,
szerintem bele kell jönni. De ha figyel és kifele is, nem csak magára és olyan az attitűdje,
amiben nem csak magát akarja villogtatni, hanem élvezni akarja az egészet és annak a
pillanatnak akar élni, akkor minden működőképes.
Volt már olyan tapasztalatod, hogy egy magasan képzett zenésszel nem tudtál kommunikálni
a színpadon?
Nem. Az eddigi összes tapasztalatom azt mutatja, hogyha egy nagyon képzett zenésszel
játszik az ember, annál jobb nincsen. Ha valami félremegy, vagy nem úgy jön ki, ahogy
terveztem, akkor azt ő ki tudja úgy menteni, hogy még jobb lesz az egész. Olyan harmóniát
fog alá, ami sokkal jobban kinyitja a dalt, sokkal szebb lesz. A másik az, hogy ki tud hozni az
emberből olyan ötleteket a játéka, ami lehet, hogy egyébként nem jönne ki. Teljesen más zene
lesz. Én is sokszor meglepődtem magamon, hogy „wow, én erre képes vagyok?”. Bill
Laurence-szel, mikor játszottunk, ilyen élményeim voltak. Olyan dolgokat csináltunk, amiket
eddig sohasem. Adott egy olyan energiát, egy olyan löketet, harmóniavilágot, zenevilágot,
ami eddig nekünk nem volt ismerős, megszokott és inspirált. Ez akkor egyből megtörténik.
Szerintem minél képzettebb egy zenész, annál könnyebb vele játszani, mert, ha van is olyan
rész, ahol például nem sikerül zeneileg az improvizáció, ő azt már egyből hallja, tudja, hogy
mit kell csinálni, hogy jó legyen.
Mondjuk, ha például nem annyira képzett zenészként játszok olyannal, aki nagyon képzett és
ki szeretne hozni olyan dolgokat, amit én nem tudok megvalósítani, mert nincs miből, meg
nem tudom, hogy hogy kell azt, hogy kiteljesedjen az egész és nem tudok partner lenni neki,
akkor az már megint egy más helyzet.
Amikor én is kezdtem ezt az egészet, egy-két hangot fújkáltam fél órán keresztül, de az egy
olyan környezet volt, ahol nem versengtünk, mert mindenki ezt tanulta, mindenkinek új volt
és mindenki nagyjából egy szinten volt.
Én azt mondhatom, hogy nekem kevés rossz tapasztalatom volt a jam session világban, vagy
ha volt is, abból is tanultam és láttam, hogy igen, vannak, akik nem azért járnak ide, hogy jól
érezzék magukat, hanem meg akarják mutatni, hogy ők mennyire profik, vagy felvágni
szeretnének. Ez már attitűd kérdése, hogy ki miért jön ide, mi a célja ezzel, vannak ilyenek is,
de engem ez hidegen hagy. Én nem fogok elkeseredni, mert tudom, hogy most ez ilyen lett és
a következő biztos, hogy jobb lesz.
Szerinted honnan lehet felismerni, hogy valaki csak villogtatni szeretné a tudását?
Nem figyel másokra. Csak a saját játékára. Általában ez van, vagy ha kialakul egy jó zenei
ötlet, egy téma, amire mindenki rá akar építeni, akkor ő azt felül akarja írni, vagy szét akarja
rázni, vagyis le akarja dominálni.
10. Mi volt a legjobb élményed jam sessionön?
Sok jó élményem volt, most hirtelen nem is tudok kiemelni egyet. Mindegyik másban volt jó.
Egyszer volt olyan a Random Trip-pel, ami szintén egy jam session, csak annyi a különbség,
hogy úgy működik, mint egy koncert. A hangulata az egész számnak valahogy odáig alakult,
hogy nagyon pszichedelikus, népies feelingje lett. nem tudom milyen hangnemben, de frígben
voltam és fuvoláztam, az egész ilyen kelta zene érzés volt, kívülről még be is zengették a
fuvolát, úgyhogy az nagyon jól szólt szerintem. egészen eddig mentek a funky-k, a hip-hop és
ez úgy megtörte az egészet és azt éreztem, hogy ez feldobta, egy kicsi színt még hozzáadott az
egészhez.
 11. Inkább fuvolával, vagy énekkel szeretsz jammelni?
Úgy vagyok vele, hogy mikor felmegyek a színpadra, mindig ott lesz velem a fuvola, aztán
majd eldől, hogy mit kell használnom. Lehet, hogy pont olyan zene van, amihez énekkel nem
tudok hozzátenni, de fuvolával igen.
12. Szerinted mit lehetne javítani a budapesti jam sessionökön?
Kicsit jobban meg kéne hirdetni. Én alig tudom, hogy mi hol van, nem nagyon jut el hozzám
az információ, ami lehet, hogy az én figyelmetlenségem.
A Lámpásba például több hely kéne, mert szerintem sokszor van, hogy még bejönnének, de
nincsen hova.
Működésben nem tudom, hogy változtatnék -e. A BJC-ben és a Lámpásban is van egy
kezdőzenekar, vannak moderátorok, aminek én nagyon örülök, mert így legalább végig szól
valami. De szerintem az a lényege a jam sessionnek, hogy minél szabadabb legyen az égész és
jól essen az, amit játszanak az emberek, hogy ne legyen ilyen kötelező jellege, hogy „játszani
kéne valamit, jól van akkor játszunk”.
Egyébként nem tudom, hogy mit kéne javítani, van, ahol ugye a helyszín nem a
legtökéletesebb, amivel még gond szokott lenni, az a hangosítás, jobban meghirdetni esetleg,
több helyszínre kiterjeszteni stb.
13. Miben különbözik a két hely között az interakció?
A Lámpásban azért elég komoly az interakció a közönséggel. A zenészek sokszor kérdezik,
hogy milyen legyen a következő műfaj, miről szóljon a szöveg, ami szerintem nagyon
vagány. A BJC-ben, ott kicsit olyan, mintha egy belső körnek szólna az egész, megvannak
azok, akik szeretik a jazzt, azok eljönnek, zenélnek és tudják, hogy van egy sztenderd, lesz
egy téma, utána szólók, utána megint téma és kész. A Lámpás nyitottabb. Engem is másképp
szabadít fel a BJC-s jam, akár, hogyha hallgatóként vagyok ott, az nyűgöz le, hogy mennyire
fantasztikusan játszanak, milyen komoly skálákat használnak, annyira jól szól az egész, hogy
attól kerülök eufórikus hangulatba, a Lámpásban pedig azért, mert mindenki ugrál, mindenki
őrjöng, mindenki boldog, sokszor ott van az egész zenekar, szóval a hangulat teljesen más,
teljesen mást kap az ember, így megint oda lyukadtam ki, hogy nem tudom összehasonlítani,
melyik jobb, melyik kevésbé, csak annyit, hogy a BJC egy kicsit zártabb.
Ha valaki el akar kezdeni járni jam sessionre, akkor inkább a Lámpást ajánlanám, mint a BJC-
t.
14. Szerinted a jam sessionök miben tesznek hozzá a szakmai fejlődéshez?
Egy olyan szituációba kerülsz, mintha a színpadon lennél. Ha koncertezel egy másik
zenekarral, akkor is hasonló helyzetben leszel. Ismeretlen a szituáció és fel kell találnod
magad, de pont ez az adrenalin, ami jó benne és ez néha kihoz olyan dolgokat, amit itthon a
szobácskádban gyakorolva nem fog kijönni soha az életben. Zenekarral sem, mert egy
zenekar próbál, készül a koncertekre, megvan, hogy milyen számokat játszanak, mikor mi jön,
persze abban is lehet improvizációs rész, de a jam sessionökön egy teljesen új zenét hoztok
létre, amit ott és akkor játszotok és többet soha máskor. 49:15
 15. Említetted, hogy neked a jam sessiön az örömzenélésről szól számodra, de biztosn
fontos a visszajelzés is. Kinek a visszajelzése a legfontosabb számodra?
Elsősorban, akikkel játszom, azoknak a visszajelzése, hogyha volt valami hibám, ha
belefújtam olyan részbe, amibe nem kellett volna, mert nem éreztem rá és utána a közönség,
akiket ismerek persze. Meg szoktam kérdezni ilyenkor, hogy „milyen volt szerintetek, hogy
jött le?”. Ha ott vannak tanárok, akkor lehet, hogy az ember egy kicsit jobban feszeng, mert
azért előttük jól kéne játszani, de igazából nekem is csak régebben volt olyan, hogy féltem,
hogy jaj mit fognak szólni, most már rájöttem, hogy igazából mindegy, mert ők is voltak
diákok, valamikor még ők is fújtak úgy, ahogy én, ők is kijárták ezt az utat, úgyhogy
felesleges összehasonlítanom magam tanárokkal, vagy igazából bárkivel, mert mindenki a
saját útját járja. Erről hajlamos megfeledkezni az ember, de én próbálom helyén kezelni azt is,
ha van valamilyen beszólás. Nem veszem a szívemre. Régebben sok mindenre érzékeny
voltam, de most már szerencsére nagyon ritka, hogy az ilyesmi foglalkoztasson. Ha nem
tetszik, akkor nem tetszik. Hát nem tetszhet mindenkinek.

Régebben, ha volt egy-egy interjú, visszahallgattam, azt hittem kifutok a világból. Saját
magamat gondoltam rossznak, pedig nem volt rossz. Aztán egy idő után elfogadja magát az
ember.
16. Hogy döntöd el, hogy elmész-e aznap jam sessionre és hogy felmész-e a színpadra?
Nekem ez annyira random egyébként. Ma van jam session. Mi dolgom van ma? Belefér? Ha
igen, felkapom a fuvolát és megyek. Először csak hallgatom, aztán ha úgy érzem, hogy teszik,
megnézem kik vannak a színpadon. Ha mondjuk ötvenen fentvannak, nem szívesen lennék
ötvenegyedik, de ha úgy hallom, hogy ebbe bele tudnék tenni valamit, akkor felmegyek. A
Lámpásban meg csak úgy beleugrok a közepébe és majd lesz valami.

Voltál már egyedül?

Teljesen egyedül még nem voltam. Csak barátokkal.

És egyébként elmennél?
Én igen. Egyébként egyedül szoktam járni koncertekre. Olyan koncertekre, amikre tudom,
hogy a barátaim közül senki nem jönne el szívesen, mert nem igazán szeretik azt a zenét. De
én szeretem és nem várom el tőlük, hogy velem jöjjenek csak azért, hogy ne legyek egyedül.
Én sem mennék el, vagyis de, elmennék, mert bármit megtennék értük, de nem szívemből-
lelkemből, csak olyan tudjuk le módon.
Egyébként milyen koncertekre jársz?
Hiyatus Koiote, Snarky Puppies,
17. Melyik közösségbe tartoznál szívesebben?
A Lámpásosba.
Most melyikbe tartozol inkább?
Most, hogy játszottunk a Random Trippel, így a Kristóf kapcsán talán egyre jobban kezdek
tartozni a lámpásos közegbe. Egyébként nem vagyok annyira benne. De a BJC-ben
folyamatosan változnak a társaságok, van, aminek a tagja vagyok, de nem vagyok egyiknek
sem igazán tagja, hanem csak úgy féliig meddig. De ez nekem így kényelmes. Úgy érzem,
hogy mindkét helyen tudok önmagam lenni.
18. Volt még hasonló feszült szitud, mint amit emlitettél?
Volt, persze. Volt, ami kommunikációból adódott, de volt olyan is, amikor csak szimplán nem
éreztem rá a dolgokra. Jam sessionön ez elég gyakori, hogy nem értjük annyira egymást, nem
ismerjük a másikat és így nehezebb is megérteni, amit a másik szeretne. Én azt szoktam
csinálni pl. a Lámpásban, hogy ha ott van Kristóf tőle, ha nincs akkor a többiektől,
megkérdezem, hogy mi a hangnem, hogy legalább azt tudjam és ne kelljen keresgélnem.
19. Le tudnád irni részletesen, hogy mi történik, mikor felmész a szinpadra?
Megkérdezem a hangnemet, aztán figyelek, hallgatok, várok a megfelelő pillanatra, aztán, ha
úgy adódik a helyzet, akkor én is beszállok. De volt olyan is, hogy jött egy ötlet és én már
egyből mentem fel, mert szerettem volna ezt kiadni magamból. De általában úgy vagyok vele,
hogy jobb egy kicsit felvenni azt a feelinget, grooveot, ami ott van, hogy jobban átérezzem és
ne csak beleugorjak, mert az lehet, hogy nem fog jól elsülni. Kristóf szól mindegyik session
után a közönséghez, megkérdezi, hogy a következő milyen stilus legyen, miről szóljon.
Ha vége szoktunk azért beszélgetni, van olyan, hogy gratulálok, megmondom a zenésznek,
hogy nagyon tetszett a szólója, azért kell a visszajelzés, főleg az iilyen fajta. Azért zenésztől
zenésznek mégis más, mintha csak egy ismeretlen mondaná, hogy jó volt, azt teljesen más
polcra helyezed. Úgyhogy én is szoktam adni visszajelzést, mert szeretem én is kapni.
Nagyon fontos, hogy zenészként kimondd, amit gondolsz, főleg, ha az pozitiv.
20. Negativ visszajelzést szoktál adni?
Csak olyan embereknek szoktam adni, akikett ismerek és akik ismernek engem is, hogy értse,
hogy ezt miért mondom.
És te kaptál már?
Nem kaptam, de volt olyan, hogy játék közben úgy lettem lekisérve, hogy azt se tudjam merre
állok arccal éllel. Olyan felrakásokat használtak, amiben nem nagyon hallod ki, hogy hol
vagy. Ebben a struktúrában annyira el lehet veszni énekesként, mert ha ott van a fuvola, vagy
valamilyen hangszer, megfogod azt a billentyűt és az visszavezet, de énekesként nem
mindegy, hogy hogy kisérik le.
De ez miért történt szerinted?
Hát azért, mert erőfitogtatás volt, hogy akkor ki a legjobb zenész és egy ilyenbe
belekeveredtem. „Na lássuk akkor, mit csinálsz itt? Miért álltál fel? Akkor játszunk egyett,
gyere, gyere! Énekelj!” Nekem ez a hangulat jött le. Persze kedves volt mindenki, meg
„hihihi, hahaha” ez az álarc, kétszínűség megvolt, meg a köszönöm szépen, nagyon jó volt,
puszi puszi, de ez már nekem egy olyan visszajelzés volt, hogy „köszi, ne játssz velünk.”.
Ezután hogy érezted magad?
Nem jól, de úgy voltam vele, hogy egy jam session nem fog meghatározni semmiben, ha
elrontom, az sem a világ vége. Én egyébként nagyon kritikus vagyok magammal, ezen sokat
kellett dolgoznom, mert azért magamat a wc-n lehúzni nem szabad és innen jöött ez az
elfogadás, hogy hha kicsit rosszabb is, azt is elfogadom. Én nem éreztem akkor rossznak
egyébként és visszahallgatva sem volt rossz, csak hát ők meg akarták mutatni, hogy mennyire
jók és én nem tudtam úgy haladni velük, ahogy szeretek és ők nem figyeltek a környezetükre,
nem figyeltek másra, csak meg akarták mutatni, hogy ők otthon mennyit gyakorolnak.
Én elsőkörben egy felém irányuló előfeltételezésnek vettem, azt hittem, hogy valami rosszat
énekeltem, vagy játszottam és ilye módon kaptam visszajelzést, aztán úgy átgondoltam azóta
és lehet, hogy igazából ez nem is felém irányult, csak én voltam az áldozat. Ezért sem vettem
annyira a lelkemre, ezért sem vette el a kedvem másik alkalomtól.
Ez az erőfitogtatás jellemző a BJC-ben?
Szerintem mindig felbukkannak ilyen zenészek minden helyen. Vannak körök, amikben ez
tényleg jellemző és akkor ez szerepet játszik a hierarchiában is a csoporton belül. Hogy kit
kell elhivni helyettesnek, kivel kell zenélni stb. Erre is jó lehetőség a jam session, hogy
bemutatkozzon valaki, és ha kiderül, hogy jó zenész, ebből már kaphat megkereséseket is.
Honnan ismerted meg ezeket a helyeket?
Osztálytársaim.
Ha jazzt játszunk, megvannak az iratlan szabályok: mi jelent az, hogy négyezés, hol kezdődik
a periódus, hol ár véget, mit jelent egy kör, mi szerkezet, téma imprók és megint téma, akkor
megvannak, hogy milyen befejezése lehetőségek vannak.