z e n e t u d o m á n y

Régi zene — eredetiben

Margaret Bent zenetörténész a késő középkori polifónia

nyelvtanáról és a zenei ízlés elkerülhetetlen változásairól

intha sosem hallott muzsika volna, a Zeneakadémia Tanácstermének falát ékesítő arcképekről komoly tekintettel figyelték zenei
eleink előkelőségei, Liszt, Hubay, Dohnányi és még sokan, ahogy szeptember derekán négy napon át diákok és tanárok töltik meg
a termet, hogy olyan késő középkori zenei forrásokról, szerzőkről és zenei stíluskérdésekről halljanak, melyek a szecessziós ze-
nepalota megnyitása idején még javarészt teljességgel ismeretlenek voltak. Dobszay László az egyházzenei tanszék doktoriskolájának veze-
tőjeként hívta meg az oxfordi Ali Souls College professzorát,Margaret Bentet, aki a 14-15. századi angol, francia, olasz polifónia kutatásá-
nak egyik legnagyobb szaktekintélye, számos kritikai kottakiadás és alapvető tanulmány szerzője. Pályáját a leghíresebb angol középkori
kézirat, az Old Hall Manuscript kiadásával kezdte, s Dunstaple-ről húszegynéhány éve publikált kismonográfiája máig iránymutató. (Ép-
pen az ő kutatásai nyomán írják ma általában így az 1453-ban elhunyt angol mester nevét.) Kiemelkedők a forrásokhoz és a notációhoz, a
korszak menzurális hangjegyírásának értelmezéséhez kapcsolódó, gyakran meglepően újszerű nézetei és felismerései. Számos sokat vita-
tott kérdést - mint amilyen a musicaficta, vagyis a forrásokban általában nem jelölt, de a korabeli előadásokban vélhetőleg alkalmazott mó-
dosított hangok kérdése - helyezett egészen új megvilágításba. Legalább ilyen izgalmasak azonban azok a kutatásai is, melyek során mind-
addig ismeretlen jelenségekre mutat rá. Mintaszerűen gondos és szisztematikus filológiai megközelítése mellett a távoli korszak zenéjének
jelentésével is mind intenzívebben foglalkozik, s több tanulmányban elemezte a 14-15. századi zeneelmélet fényében kompozíciók „gram-
matikai" szerkezetét és a szöveg/zene kapcsolatát.

- Habár fő kutatási területe a régi zene, pontosabban a késő középkor és a ko- egy csoportom, melynek tagjaival rendszeresen összejövünk, s 14.,
rai reneszánsz polifóniája, hadd kérdezzem először arról, milyen zenét szeret 15., 16. századi zenét énekelünk az eredeti források fakszimiléjéből.
általában - a régi zenén kívül?
- Mindig is sokféle zene érdekelt, s mindig sok zenét hallgattam.
Cambridge-i diákéveim kezdetén fordult mind zenei, mind intellek-
tuális érdeklődésem a régi zene tanulmányozása felé. Akkoriban
ugyanis úgy éreztük, inkább a régi zenét kell kutatnunk, mert úgy
gondoltuk, hogy az újabb zenét elég jól ismerjük. Tehát így kezdtem
kutatásaimat ezen a területen. Tanításban azonban mindenféle kor-
szak zenéjével foglalkozom, s különösen érdekelt, hogyan lehet al-
kalmazni a régi zenei kutatásban kidolgozott filológiai módszere-
ket más területen. Princetonban tartottam egy kurzust Bach, Mo-
zart, Beethoven, Chopin, Mahler és más zeneszerzők műveinek
autográfjairól, hogy a hallgatók megértsék: a kotta, amelyből játsza-
nak, távolról sincs olyan változatlanul rögzítve, mint ahogy gondol-
nák. Ami zenei érdeklődésemet illeti, a Rossini-összkiadásban köz-
readtam A török Itáliában című operát. Akkoriban különösen érdekelt
a bel canto. Fő szenvedélyem pedig régóta Wagner. Ha lenne időm,
hogy a középkori zene mellett mással is foglalkozzam kutatóként
vagy elemzőként, akkor szinte biztosan Wagnerral foglalkoznék.
Még egyetemi éveim alatt sokszor szerepeltem előadóként. Orgo-
náltam és kamarakoncerteken zongoráztam. Ma is négykezesezem;
heti rendszerességgel játszunk Wagnert. Viola da gambázom is, s van
Ezek szerint mindennapjainak szerves része egy ilyen változatos zenei
gyakorlat.
- Igen, s ez nagyon fontos nekem. Ujabban kevesebbet járok kon-
certre, mint régebben. Egyre inkább megválogatom, mit is hallga-
tok. Az 1930-as és 40-es évek kamarazenei és operafelvételei egyre
jobban érdekelnek.
- Fő érdeklődési területe azonban mégiscsak a késő középkor és a kora re-
neszánsz zenéje. Hogyan határozná meg kutatása tárgyát?
- Leginkább önéletrajzilag t u d n á m megközelíteni. Kezdetben a
15. század elejének angol zenéje, az Old Hall kézirat és Leonel Power,
a Dunstaple-kortárs zeneszerző érdekelt. Izgatott a zenei notáció,
szerettem volna a kéziratból mindent megérteni, amit csak lehet.
Igyekeztem faggatni a kéziratot, hogy minden részletében megért-
sem, hogyan is jött létre. Az Old Hall kézirat kiadása után pedig ér-
deklődésem kezdett a történeti előzmények, a 14. század felé fordul-
ni, s az olasz trecento, valamint a 14. század francia zenéjével, külö-
nösen pedig Guillaume de Machaut-val foglalkoztam, majd pedig
későbbi 15. századi angol és egyéb zenével. A Q15-ÖS bolognai kó-
dexet is ezért kezdtem kutatni. Ez a kódex egészen kivételesen gaz-
dag forrás, s általa egyszeriben a 15. századi európai zene sűrűjében
találtam magam, noha a kézirat angol darabokat is tartalmaz, s ere-

4 M U Z S I K A • 2 0 0 3 D E C E M B E R
detileg ez keltette föl iránta az é r d e k l ő d é s e m e t . Vagyis m i n d e n t ö s z - e 11 e t 11 <1 o 111 3
szevéve a 14. század kezdetétől a 15. század végéig m i n d e n f a j t a ze-
nei repertoárral f o g l a l k o z t a m már. - Amikor egy évig WulfArltnál tanultam, ő ismételten hangsúlyozta, hogy
A n o t á c i ó kérdéseivel ö s s z e f ü g g é s b e n elég h a m a r e l k e z d t e m k u - mennyire elsietettnek érezne egy új Machaut-kiadást, mert először meg kell
tatni a m u s i c a ficta jelenségét, melyet t ö b b f é l e k é p p e n is m e g lehet értenünk a zenét. Semmi értelme, hogy Ludwig és Schrade után harmadszor is
h a t á r o z n i , de lényegében olyan m ó d o s í t o t t h a n g o k a t jelent, melye- közreadják a műveket, amíg a zenei stílust nem elemeztük és nem ismerjük
ket a m o d e r n k o t t a k i a d á s b a n p ó t o l n i kell a h h o z , h o g y a mai gyakor- kellőképpen. Nekem úgy tűnik, hogy azok a tanulmányai, amelyekben a régi
lat s z á m á r a n e m elég p o n t o s a n lejegyzett régi d a r a b o k é r t e l m e s e n zene „nyelvtan"-át vizsgálja, éppen valami ilyesmire tesznek kísérletet. Mit ért
m e g s z ó l a l t a t h a t ó k legyenek. A m u s i c a ficta kérdése m á i g foglalkoz- a régi zene nyelvtanán?
tat, s talán egyik l e g f o n t o s a b b k u t a t á s i t e r ü l e t e m n e k é r z e m . H a - H a d d m o n d j a m m i n d e n e k e l ő t t , h o g y tökéletesen egyetértek
v i s s z a g o n d o l o k , m o s t l á t o m , h o g y évtizedeken át a z o k a zenei kér- W u l f A r l t t a l a M a c h a u t - k i a d á s k é r d é s é b e n . T í z - t i z e n ö t évvel ezelőtt
d é s e k izgattak, melyeken e l s ő s o r b a n m ú l i k , h o g y a leírt hangjegye- m e g k é r d e z t e k , elvállalnám-e egy M a c h a u t - k i a d á s vezetését, s azt
ket m e g t u d j u k - e szólaltatni. A m u s i c a ficta mellett i d e t a r t o z n a k a v á l a s z o l t a m , h o g y erre egyáltalán n e m érett a helyzet. A b b a n is
ritmusjelzés kérdései s a m e n z u r á l i s hangjegyírás kétértelműségei. egyetértek Arlttal, h o g y a m í g s e m a k u t a t ó k , s e m az e l ő a d ó k n e m
Az idők folyamán jelentősen változott t u d j á k m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a helyes
az, a h o g y h i p o t é z i s e i m e t megfogal- hangokat a hibásaktól Machaut
m a z t a m . Azt h i s z e m , kezdettől m e g - műveiben, addig n e m foghatunk
k é r d ő j e l e z t e m b i z o n y o s előfeltevése- ilyen vállalkozásba. M é g n a g y o n
ket, d e a z u t á n f o k o z a t o s a n m e r é s z e b b s o k e l e m z ő m u n k á r a van s z ü k s é g .
lettem, s g o n d o l a t a i m s o k s z o r v á l t a n a k Olyan elemzésekre gondolok,
ki t u d o m á n y o s vitát. amilyeneket Arit m a g a is végez,
- Azt mondja, nézetei az idők során meré- vagy amilyeneket egykori tanítvá-
szebbekké váltak. Néhány évvel ezelőtt példá- n y o m , Elisabeth Leach publikál.
ul cikket közölt az Early M u s i c hasábjain, O k u g y a n i s azzal foglalkoznak,
melyben azt állítja, hogy a régi zene kiadásai hogy miként vannak a hangok
nem „átírások", ahogy1 általában gondoljuk, e g y m á s h o z illesztve.
hanem „fordítások". Hogyan érti ezt? Kérdezett a zenei nyelvtanról.
- A régi és a mai n o t á c i ó eltérései Ezt is t e k i n t h e t i m e t a f o r á n a k , de
m ö g ö t t rejlő gondolkodásbeli k ü l ö n b s é g azt h i s z e m , h o g y - akárcsak a for-
é p p olyan nagy, m i n t két nyelv k ö z ö t t i dítás-metafora esetében - a szó-
k ü l ö n b s é g . A m e n z u r á l i s hangjegyírás h a s z n á l a t jogos. A régi zenékkel
mind a hangmagasság, mind a ritmus u g y a n ú g y állunk, m i n t a h o l t nyel-
tekintetében relatív, m í g a modern vekkel. C s u p á n írásban m a r a d t a k
hangjegyírás rögzíti a h a n g o t , ú g y m i n t fenn. Á m b á r s o k a n m o n d j á k , hogy
negyed- vagy félhang, / vagy fisz. S mi a z e n e k ü l ö n b ö z i k az i r o d a l o m t ó l ,
FELVEGI ANDREA FELVETELE
egyáltalán n e m v a g y u n k h o z z á s z o k v a , h o g y az a d o t t ö s s z e f ü g g é s - h i s z e n b e n n e a h a n g z á s annyival
hez viszonyítva hallgassuk a z e n é t , s ú g y d ö n t s ü n k a helyes h a n g - f o n t o s a b b . Én v i s z o n t úgy vélem,
m a g a s s á g r ó l és ritmusról. Ú g y é r e z t e m , a fordítás m e t a f o r á j a fejezi h o g y ezt a k é r d é s t é r d e m e s j o b b a n megvizsgálni. Lehet, h o g y f o n t o -
ki l e g j o b b a n a k ü l ö n b s é g m é r t é k é t . M i n d e n átírás e r ő s z a k o t követ s a b b a h a n g z á s a zene, m i n t az i r o d a l o m számára, d e akkor s e m
el az eredeti n o t á c i ó n . S a k u t a t ó k s z á m o s , ezzel a zenével kapcsola- t u d j u k , mi h o g y a n h a n g z o t t . M á s r é s z t az, h o g y a h a n g z á s t kevésbé
tos p r o b l é m á j a abból a d ó d o t t , h o g y nagy igyekezettel átírták a régi tartják f o n t o s n a k az i r o d a l o m számára, talán a n n a k a k ö v e t k e z m é -
z e n é t , s a z u t á n c s o d á l k o z t a k , milyen b o n y o l u l t a n és i d e g e n s z e r ű e n nye, h o g y i r o d a l o m m a l é v s z á z a d o k ó t a a nyelv h a n g z á s á n a k i s m e -
h a t m o d e r n hangjegyírással, p e d i g csak m e g kellene próbálni, h o g y rete nélkül foglalkoznak. Az ősi irodalmakkal foglalkozó k u t a t ó k re-
a d a r a b o k a t saját nyelvükön g o n d o l k o d v a értsék meg. G o n d o l o m , k o n s t r u á l j á k a helyes szóalakokat, s jelentős m é r t é k b e n megértik a
ez a n a l ó g n a k m o n d h a t ó a költészet f o r d í t á s á n a k nehézségével. Ez nyelvi árnyalatokat. Esetleg m é g azt is t u d j á k , mely m a g á n h a n g z ó t
t e h á t m e t a f o r a volt, d e a c i k k e m b e n k o n k r é t példákat is k ö z ö l t e m , ejtették h o s s z a n , s mely s z ó t a g o k rímeltek egymással. D e m i n d e z
melyek világossá teszik, m i r e g o n d o l o k . S o k e l ő a d ó m a is elővesz n e m a z o n o s a h a n g z á s ismeretével. S s z e r i n t e m ugyanez áll a z e n é -
egy átiratot, s megkérdi: „Úgy énekeljük, a h o g y le van jegyezve, vagy re. M e g é r t h e t j ü k , hogyan f u n k c i o n á l egy M a c h a u t - d a r a b , d e fogal-
m ó d o s í t s u n k rajta?" Sokkal j o b b n a k t a r t a n á m , ha a s z á m u k r a hiá- m u n k sincs, h o g y a n h a n g z o t t . Valószínűleg n e m is t e t s z e n e az,
n y o s eredeti lejegyzést v e n n é k elő, s a z o n g o n d o l k o d n á n a k , hogyan a h o g y a n M a c h a u t idején megszólalt, m e r t a retorikai ízlés n a g y o n
is szólaltassák m e g , ahelyett h o g y m o d e r n p a r t i t ú r á b a írva m i n d e n t gyorsan változik, talán évtizedenként, d e legalábbis generációnként.
bejegyeznének, s a z t á n feltételeznék, h o g y a h a n g o k a m o d e r n É p p úgy, a h o g y egy g ö r ö g d r á m a mai e l ő a d á s á n a k az a célja, h o g y a
h a n g j e g y í r á s n a k megfelelően f o g n a k viselkedni. mai k ö z ö n s é g számára élővé tegye a darabot, a régi zene e l ő a d ó j á n a k

2 0 0 } D E C E M B E R • M U Z S I K A 5
 z e n e t u d o m á n y ^
is életre kell keltenie a zenét. Először azonban meg kell értenünk a
zenét, meg kell értenünk, mit is jelent. Természetesen nem szeman-
tikai értelemre gondolok, hiszen a zenének nincs saját szemantikai
értelme, ahogy a szavaknak van, de nyilvánvalóan beszélhetünk ar-
ról, hogy a zenének értelme van. Amikor előadók gyakorolnak, el-
képzelhető, hogy olyasmit játszanak, ami hibásnak tűnik, s akkor
azt mondják, hogy ennek nincs értelme, amin azt értik, hogy asze-
rint, ahogy ők érzékelik a zenét — s én ezt nevezem zenei nyelvtan-
nak valami nincs rendben. Talán van egy hibás hang: valamelyik-
ük félreolvasta vagy sajtóhiba, lehet, hogy a szerző írta furcsán, az
adott stílusban váratlan módon, vagy esetleg valamit elszámított a
szerző. S persze még sok más lehetőség is van. A zene értelmét csak
szinte anyanyelvi nyelvtudással lehet felfogni. Vajon miért van az,
hogy még zeneileg laikusok is észrevehetnek egy rossz hangot egy
Mozart-darab előadásánál, s Machaut esetében még egy szakember
sem veszi észre? N e m kell persze, hogy ez tudatos legyen. A gyerek is
megtanul helyesen beszélni anélkül, hogy tudatában volna a nyelv-
tannak. De mivel ez a tudás Machaut-val kapcsolatban nincs meg
bennünk olyan velünk született módon, ahogy Mozart zenéjével kap-
csolatban megvan, melynek szinte folyamatos volt a tradíciója, kény-
telenek vagyunk tudatosan rekonstruálni a régi zene nyelvtanát,
hogy megértsük jelentését, s hogy legyen mi alapján eldönteni, mi
az, ami szokványos, s hogy el tudjuk dönteni, mely hang lehet hibás.
- De ha jól tudom, a nyelvtan-metafora ugyanakkor ennél is konkrétabb,
hiszen megtalálja azokat a forrásokat, amelyek alapján rekonstruálni lehet
ezt a nyelvtant. Tudna erről valami közelebbit mondani?
- A14. és 15. században kialakult ellenponttechnika a nyelvtan ze-
nei megfelelője volt. Az ellenpont-traktátusok némelyike, különö-
sen Tinctoris 1470-es években készült m u n k á j a közvetlenül
Donatus és más grammatikusok nyelvtani munkáinak mintájára
készült. Az Ellenponttan első könyvében Tinctoris azzal kezdi a kon-
szonanciák tárgyalását, hogy szigorú kontrapunktban csakis kon-
szonanciák alkalmazhatók. Azután a disszonanciákat tárgyaló má-
sodik könyvben kijelenti, hogy ugyan disszonanciának nincs helye
a szigorú kontrapunktban, de megfelelő m ó d o n kezelve alkalmaz-
ható a szabad ellenpontban, a contrapunctusfloridusbm. Ezután a gram-
matikusok úgynevezett enarratio auctorum vagy poefarwmjának, va-
gyis az irodalomkritikának megfelelő rész következik, melyben kor-
társait méltatja, minthogy a polifon zenének mint új művészetnek
nem voltak antik szerzői. Tinctoris ugyanúgy méltatja zeneszerző
kortársait, mint ahogy a régi grammatikusok az antik szerzőket. S
ha bírálni valót talál, akkor olyanokat ír, hogy Busnois és Ockeghem
csodálatos mesterek, de Ockeghem helytelenül járt el, amikor egy
bizonyos helyen egy disszonanciát semibrevisnél hosszabb értékkel
alkalmazott. Szóval segít megértenünk Tinctoris kortársakra vonat-
kozó, olykor érthetetlennek tűnő bírálatát, ha arra gondolunk, hogy az
antik szerzők modelljét követi, s maga a traktátus is arra mintázódik.
- Tudná röviden ismertetni a régi zene nyelvtani elemzésének alapelveit?
- Ügy elemzek 1 4 0 0 körül írott kompozíciókat, hogy meglehető-
sen szó szerint veszem azt, amit az elméletírók mondanak. Szerin-
tük az egyszerű ellenpont, vagyis hang-hang elleni kétszólamú me-
6 M U Z S I K A • 2 0 0 3 D E C E M B E R
netek képezik egyrészt a szabad ellenpont alapját, vagyis annak,
amelynél az egyik szólamban több hang esik a másik szólam egyet-
len hangjára, másrészt a tulajdonképpeni kompozíció alapját. Ép-
pen ezért én kétszólamú grammatikáról (dyadic grammar) beszélek.
Ebben pedig elhatárolom magam azoktól, akik a hármashangzaton
alapuló harmonikus gondolkodás előzményét keresik ebben a ze-
nében, mert úgy gondolom, hogy a hármashangzatokban való gon-
dolkodás nem nyújt segítséget e kor alapvető zenei folyamatainak
megértéséhez. E zenei nyelv kulcsa ugyanis n e m más, mint a zárlat,
amit Arit tenderének nevez, Sarah Fuller „irányított haladás"-nak (di-
rected progression), vagyis, akárhogy nevezzük is, az imperfekt hang-
közről a perfekt hangközre való lépés. Ez képezi ennek a zenének az
artikulációs pontjait. Ha maga a nyelvtan a kétszólamúságra épül is,
ez nem jelenti azt, hogy a zeneszerző szükségszerűen két szólamban
gondolkodott, s anyagát utóbb bővítette ki háromszólamúvá. A ze-
neszerzők akkor is, akárcsak ma, kiváló hallási képzelőerővel rendel-
keztek, s bonyolult kompozíciókat is át tudtak gondolni. De zenéjük
nyelvtana, az alapul szolgáló ellenpont kétszólamú. Ha például egy
költő nem gondolja is át szövegének nyelvtani struktúráját, hiszen
a nyelv, amelyen ír, anyanyelve, attól még írását vissza lehet vezetni
egyszerű nyelvtani struktúrákra. S ugyanez érvényes a zenére.
N e m hiszem, hogy a zeneszerzők képzelőereje kimerült volna a
kétszólamú gondolkodásban, mint egyes kutatók vélik. Ennek elle-
nére sokat segít, ha egy Machaut- vagy egy D u Fay-dalnál - mely
egyes kéziratokban kontratenor szólammal szerepel, míg mások-
ban anélkül - elhagyjuk a kontratenor szólamot, ami után megkap-
juk az önmagában is elégséges d i s z k a n t - t e n o r szólampárt. Ez pe-
dig ellentétben áll azzal, amit Besseler és az ő nyomán más kutatók
mondtak, akik szerint az alsó szólam jelenti az alapot. Ezzel egyál-
talán nem értek egyet. A tenor lehet a legalsó szólam, de lehet kö-
zépszólam is. Tehát elhagyhatjuk bizonyos esetekben a kontratenor
szólamot, hogy a darabot vissza tudjuk vezetni a kontrapunktikus
alapszerkezetre. S ahogy egy m o n d a t megértéséhez elhagyunk
m o n d j u k egy jelzőt vagy jelzős szerkezetet, a zenében is elhagyha-
tunk átmenő- és díszítőhangokat, hogy megkapjuk a kétszólamú
menetek főhangjait. A főhang kiválasztásakor éppúgy figyelembe kell
venni az ellenpont alapjait, ahogy egy Bach-korál elemzésekor el kell
döntenünk, melyek a lényeges hangok.
Ehhez az eljáráshoz némi jogalapot ad a 14. századi elméletíró
Petrus dictus Palma Otiosa, aki példákkal szolgál az egyszerű ellen-
pont contrapunctus floridusszá való kidolgozásához. Én csupán a fo-
lyamatot fordítom meg. S amint világos, hogy mi a zene alapja, egé-
szen másként látjuk és adjuk elő.
- Nincs szüksége a művek modern kiadására ahhoz, hogy ilyen módon ele-
mezhesse ezt a zenét?
- De, azt hiszem, igen.
- Persze ön is számos művet adott közre.
- Valóban. Az Old Hall kézirat után közreadtam 15. századi angol
miséket, Dunstaple műveinek revideált kiadását és Ciconia mű-
veinek kiadását készítettem el. Persze rengeteg további átírásom is
van kiadatlanul. A közreadás nagyon összetett feladat. Igyekszem
döntéseimet, javításaimat, javaslataimat az eredeti notáció szelle-
mében megfogalmazni, s n e m a modern átírás szellemében, vagyis
egy lépéssel közelebb igyekszem kerülni az eredetihez. Nyilvánvaló, z e n e t u o m a n 3
h o g y a f o n t o s a b b javításokat, k ü l ö n ö s e n a ritmikai javításokat csak-
is a régi notáció elvei alapján lehet kidolgozni. A k ö z r e a d ó n a k kell féle artikulációval m e g s z ó l a l t a t n i a h a n g o k a t . E l ő a d á s o n k é n t is vál-
feltételeznie egy olyan eredeti helyes változatot, a m e l y n e k a kézirat- t o z h a t , m i t h o g y a n c s i n á l u n k . D e van, a m i rögzített. S azt g o n d o -
b a n található f o r m á j a r o m l o t t változat. Ezt csak ú g y teheti, ha az l o m , h o g y a m i k o r m á r s z á m í t , h o g y esz vagy e, s h o g y miért az, akkor
eredeti notációval képzeli el a helyes változatot, mely a m á s o l ó előtt k e z d j ü k m e g é r t e n i , milyen is az a zene.
lehetett. D e a k ö z r e a d á s t , úgy, a h o g y van, p r o b l e m a t i k u s n a k é r z e m . Sarah B e r n h a r d t és M o r e s c h i száz évvel ezelőtti hangfelvételeit és
D o l g o z t a m például énekesekkel egy d a r a b hibás lejegyzésén, s p u s z - egy ö t v e n évvel ezelőtti régi zenei felvételt, mely d e r ü l t s é g e t keltett,
tán hallás ú t j á n is javítani t u d t u k a szöveget. Tehát m e g o l d h a t ó , csak m á s o k b ó l m u t a t t a m be. A z t jelzik, h o g y - a m i n t m á r e m l í t e t t e m is
n a g y o n lassú így. Kellő tapasztalattal g y o r s a b b a n lehet átírásból - előadói í z l é s ü n k n a g y o n gyorsan változik. T u d j u k például, h o -
d o l g o z n i . D e az m i n d e n k é p p e n rendkívül fontos, h o g y a k ö z r e a d ó gyan énekeltek az énekesek P u c c i n i - ő s b e m u t a t ó k o n , s t u d j u k , h o -
t u d j a , milyen az eredeti lejegyzésből gyan j á t s z o t t a k v o n ó s j á t é k o s o k a
énekelni ezeket a d a r a b o k a t . Éppúgy, 2 0 . század első felében, például
ahogy i r o d a l o m b a n is: havalaki ismeri a Elgar-művek ősbemutatóján. De
szöveg eredeti nyelvét, egészen m á s - m é g s e m u g y a n ú g y a d j u k elő a m ű v e -
k é n t olvassa f o r d í t á s b a n is. ket. N e m arra k é p e z z ü k é n e k e s e i n k e t
- Előadásai során meglepetést keltett az- és v o n ó s h a n g s z e r e s e i n k e t , h o g y ú g y
zal, hogy Machaut-, Cicoma- és Ehi Fay- játsszanak, a h o g y akkor. C s a k olyan
darabok között mutatott néhány nem várt k o r s z a k z e n é j é n e k igyekszünk erede-
felvételt: egyet Sarah Bemhardt-ral, amint a ti h a n g z á s á t föleleveníteni, amelyből
Phaedrából ad elő, egyet, melyen a kasztrált n e m léteznek h a n g d o k u m e n t u m o k .
Moreschi Jeremiás siralmaiból énekel, és két Az előadás retorikáját a l e g n e h e z e b b
felvételt Chopin c-mollprelűdjéből. föleleveníteni. S z í n é s z e k m a n e m be-

- A C h o p i n - p é l d a k ü l ö n t é m a . Azért szélnek úgy, m i n t Sarah B e r n h a r d t ,

m u t a t t a m , m e r t a c-moll prelűd egyik és a régi z e n é t s e m úgy játsszák m a ,

akkordjában különböző forrásokban m i n t a N e w York-i Pro M u s i c a ide-

vagy esz vagy e h a n g található, s ez jól jén, b á r m e n n y i r e megfelelt is m i n d a

mutatja, hogy m é g k o r u n k h o z közelebb m a g a k o r á n a k . Arra kell töreked-

álló és rögzített s z ö v e g ű n e k g o n d o l t n ü n k , h o g y m e g é r t s ü k a z e n e nyelv-

d a r a b o k b a n is a k a d n a k bizonytalan t a n á t , s a retorikát illetően arra kell

pillanatok. A hallgatóság m i n d e n e s e t - törekednünk, hogy értelmét minél

re s z e m m e l l á t h a t ó l a g meglepődött i n k á b b közölhetővé tegyük a mai kö-

a z o n , h o g y egy k ö z i s m e r t d a r a b b a n is zönség számára.

e l ő f o r d u l h a t ilyen jelentős szövegelté- - Egyik este, délutáni előadását követő-

rés. A z é r t m u t a t t a m , h o g y é r e z z é k , en a Liszt Ferenc téren üldögélve az asztal
m e n n y i t s z á m í t , h o g y esz vagy e. S azt körül ülők egyike a 20. század első felének
B y t t e r i n g Glória című kompozíciója az Old Hall
g o n d o l o m , Ciconia vagy M a c h a u t ese- nagy zenekarait és csodálatos karmestereit
kéziratból (London, British Library Add. 5 7 9 5 0 , f. 14V).
t é b e n is s z á m í t , csak n e m i s m e r j ü k emlegette. A társaság egyetértett abban,
H a s o n m á s a Margaret Bent „Editing early music:
eléggé azt a korai stílust. N e m állítom t h e d i l e m m a of t r a n s l a t i o n " [ H o g y a n a d j u n k k ö z r e régi hogy semmiféle letűnt kultúrát nem lehet
persze, h o g y o t t m i n d e n h a n g k o m p o - z e n é t : a f o r d í t á s k é r d é s e ] c. c i k k é n e k i l l u s z t r á c i ó j a k é n t visszahozni. Szomorú emiatt? Hiszen ön is
zicionálisan rögzített. Egy részük igen, jelent meg az Early Music 1994 augusztusi számában. éppen egy távoli, letűnt kultúrával foglal-
m í g m á s o k az e l ő a d ó retorikai válasz- A fölső s z ó l a m k á n o n b a n é n e k l e n d ő ; e r r e u t a l a k é t s z ö v e g s o r kozik.
tásától f ü g g e n e k . Azért h a s z n á l o m a - N e m , e l f o g a d o m m i n t megvál-
retorika szót, m e r t válaszolni s z e r e t n é k a m á s i k kérdésére is. É p p - t o z t a t h a t a t l a n tényt. H a s z o m o r k o d n é k ezen, az olyan volna, m i n t -
úgy retorikai kérdés, h o g y az e l ő a d ó hogyan kezeli a zenét, m i n t egy ha a halál vagy az ö r e g e d é s m i a t t s z o m o r k o d n é k . M e g v á l t o z t a t h a -
irodalmi szöveg előadása. A shakespeare-i sort - „Lenni vagy nem len- tatlan tények. E l f o g a d j u k , h o g y a m i n t ö r e g s z ü n k , m á r n i n c s annyi
ni: az itt a kérdés" - m o n d h a t j u k így is: „Lenni?... vagy nem lenni?..." i d ő n k , m i n t a n n a k előtte, s éppígy elfogadjuk, h o g y a zenei stílus is
K ü l ö n b ö z ő helyeken lehet tagolni, s k ü l ö n b ö z ő m ó d o k o n lehet s z ü n t e l e n ü l változik. S z o m o r ú n é h a arra g o n d o l n i , h o g y valami
e l ő a d n i . Létezik p e r s z e olyan e l ő a d á s m ó d , a m e l y é r t e l m e t l e n . n e m olyan jó, m i n t azelőtt, d e azt h i s z e m , van, ami jobb, és van, ami
G r a m m a t i k a i s z i n t e n van, a m i lehetséges, s van, a m i n e m . Retorikai r o s s z a b b - m i n t m i n d e n b e n . D e kétségtelenül volt valami egészen
s z i n t e n s o k m i n d e n lehetséges, egyik lehet jobb, vagy j o b b a n m e g - különleges a 2 0 . század első felének é n e k e s e i b e n és v o n ó s játéko-
felelhet az elvárásoknak, m i n t a m á s i k . Vagyis a h o g y az idézett sort saiban. Igazán ö r ü l h e t ü n k , h o g y v a n n a k róluk felvételeink.
lehet t ö b b f é l e tagolással m o n d a n i , u g y a n ú g y lehet z e n é b e n is t ö b b - VIKÁRIUS LÁSZLÓ

2003 DECEMBER • muzsika 7