I.

BEVEZETÉS

A halálos közúti balesetek leggyakoribb oka a gyorshajtás. Ez nem csak Magyarországon,

hanem a legtöbb európai országban így van. Magyarországon a halálos balesetek mintegy
egyharmadának a nem megfelelően megválasztott sebesség az oka. (A pontos adat 2010 első
félévében 28,8%, forrás: KSH gyorsjelentés) Nyilvánvalóan nem tudjuk pontosan elemezni az
e mögött rejlő okokat, de feltételezhetjük, hogy ennek a jelenségnek egyik tényezője az, hogy
az autót vezető személyek nincsenek tisztában a gyorshajtás következményeivel. Teljesen
egyértelmű, hogy az autósok nagy része nem tudja megmondani, hogy milyen kockázatokkal
jár, ha 30 helyett 50 km/h sebességgel hajt egy kertvárosi övezetben, vagy ha 130 helyett 140
km/h-s sebességgel halad az autópályán.

Nagyon sok diák középiskolai tanulmányai végén, illetve egyetemi évei alatt szerzi meg a
jogosítványt. Így kézenfekvőnek tűnik a középiskolai matematika- vagy fizikaórákon a fenti
kérdés vizsgálatával foglalkozni. Az alább leírt feladat alapos és körültekintő megoldására
legalább két tanítási óra szükséges. Az eredmények sokszor megdöbbentik a diákokat, így
feltételezhetjük, hogy a későbbiekben ezen tudás birtokában óvatosabban vezetnek majd.

Biztosak vagyunk abban, hogy az itt leírt probléma tárgyalása – és ezen keresztül a
matematika gyakorlati alkalmazása – társadalmi érdeket szolgál. Egy olyan feladatot és
megoldását mutatunk be didaktikai kiegészítésekkel együtt, melyet érdemesnek tartunk a
diákokkal megoldatni. Egyfelől azért, mert elméleti tudásukat gyakorlati feladat
megoldásában kamatoztathatják, másfelől azért, mert ezáltal talán biztonságosabb
autóvezetővé válnak a későbbiekben.
II. A FELADAT ISMERTETÉSE

Az alábbi feladathoz tartozó kísérlet ötlete Hans Humenbergertől, a Bécsi Egyetem

professzorától származik.

A feladat:

Egy pihenő övezetben, ahol 30 km/óra a megengedett

legnagyobb sebesség, egy autó 30 km/óra
sebességgel halad. Megelőzi őt egy másik autó 50
km/óra sebességgel. Egymás mellett haladnak,
amikor előttük két gyerek kiszalad az úttestre egy
elgurult labdáért. A két autó sofőrje egyszerre kezd
fékezni és a két autónak ugyanolyan erős fékei
vannak. A lassabb autó éppen megáll a gyerekek előtt. Mekkora „maradék” sebességgel
halad ugyanitt a másik autó?

Ez egy teljesen hétköznapi szituáció, természetesen nem csak pihenő övezetben fordulhat elő
hasonló eset, hanem bárhol, ahol autóval közlekednek. A feladat megértése nem szokott
problémát okozni a 16-18 éves korosztály számára, sőt egyáltalán nem tűnik bonyolultnak a
megoldása sem.

A feladat megoldása kiegészíthető két kérdőív kitöltetésével, ezeket is csatoljuk. Az egyiket

(impl_KI_gypr_sebesség_diakkerdoivelotte) a megoldás ismertetése előtt, a másikat
(impl_KI_gypr_sebesség_diakkerdoivutana) utána érdemes kitöltetni a diákokkal.

III. A FELADAT MEGOLDÁSA

Humenberger két utat javasol a feladat megoldására.

Az egyik a deduktív megközelítés. Ennek mentén lépésről lépésre vezeti a tanár a diákokat a
sebességgel különböző mértékegységben történő kifejezésétől a féktáv hosszának
meghatározásán keresztül a feladat megoldásáig. A szerző három feladatlap (A, B és C1)
segítségével vizsgálja a megoldandó problémát. (Ezeket a feladatlapokat szintén megtalálják a
honlapra feltöltött anyagok között.) A megoldás menetének legfontosabb pontjai ebben az
esetben:

A feladatlap:

1. A sebességek átszámítása különböző mértékegységekbe.

2. Konkrét példa segítségével általános képlet megfogalmazása v0 sebességről

adott b lassulással a megálláshoz szükséges idő kiszámítására ( ).

3. A fenti esetben a fékút kiszámításának módja ( ).

4. Az eredmény további vizsgálata (pl. mit mondhatunk kétszer/háromszor

akkora sebesség esetén a megálláshoz szükséges féktáv hosszáról?)

B feladatlap:

5. Konkrét példa segítségével a v0 sebességről adott b lassulással a fékezés

során felírható út-sebesség függvény felrajzolása.

6. A függvényt leíró hozzárendelési utasítás meghatározása (

).

7. Az eredmény további vizsgálata (pl. az állandó lassulással fékező test a

féktáv felénél/háromnegyedénél a kezdeti sebességhez képest milyen
sebességgel halad?).

A C1 feladatlap:

8. A konkrét példa ismertetése, a „megmaradó sebességek” becslése.

9. A „megmaradó sebesség” meghatározása függvényekről leolvasva, illetve a

képletekbe helyettesítve: ,
 ahol vrem a megmaradó sebesség, v0* és v0 pedig a gyorsabb, illetve a lassabb autó
kezdeti sebessége.

10. A feladat megoldásának kiegészítése a reakcióidő figyelembevételével.

11. További kérdések vizsgálata.

A másik megoldási módszernek a „mély vízbe dobást” javasolja a szerző (C2 feladatlap),
vagyis a feladat ismertetése után a diákokra (akár 2-4 fős csoportokra) bízza a megoldás
kidolgozását.

IV. TOVÁBBI MEGOLDÁSOK

Az alábbiakban a fentitől eltérő három megoldási javaslatot mutatunk be.

1. Egy geometriai megközelítés

Az egyik Vancsó Ödöntől és Komzsik Attilától származik és egy geometriai megközelítést

javasol abból kiindulva, hogy az út-sebesség függvény felírása helyett a jóval könnyebben
megérthető idő-sebesség grafikonból induljunk ki, és a függvény alatti területek
meghatározásával oldjuk meg a feladatot. Tekintsük a két autó idő-sebesség grafikonját:

Az ábrán használt rövidítések, jelölések: , ‒ a lassabb, illetve a gyorsabb autó kezdeti

sebessége; ‒ a gyorsabb autó „megmaradó” (remaining) sebessége ott, ahol a lassabb autó
megáll; ‒ a lassabb autó megállásáig szükséges idő. A lassabb autó által megtett út a szürke
derékszögű háromszög területével egyenlő, így a gyorsabb autó is ugyanekkora utat kell
megtegyen. Kérdés, hogy ehhez mennyire csökkent a sebessége? A gyorsabb autó által a t1
időpontig megtett út egy trapéz területével (az ábrán kék háttérrel) egyenlő. Ezek alapján:

. Mivel , így

. Ezt a területek egyenlőségét felíró egyenletbe helyettesítve és az egyenlet két

oldalát 2b-vel szorozva, majd rendezve kapjuk: , amiből .

Az alábbi ábra alapján a feladat a reakcióidő figyelembevételével is megoldható, ekkor egy

trapéz és egy ötszög területének egyenlőségéből adódik a megoldáshoz szükséges képlet. Ez
utóbbinak a meghatározása az előzőhöz képest jóval összetettebb feladat.

Az alábbiakban és a lassabb autó reakcióidő alatt megtett útját, illetve a megállásig

megtett féktávot jelöli, és pedig a gyorsabb autó által a reakcióidő alatt megtett utat,

illetve a fékezés megkezdésétől a lassabb autó megállási helyéig való féktávot. A lassabb autó

által megtett út a megállásig: . A gyorsabb autó által megtett út a

időpontig: . Ha a gyorsabb autó egyáltalán fékezni

kezd ott, ahol a lassabb autó megáll (vagyis, ha ), akkor a kérdéses helyen a

sebessége: . Ebből , amit a két út egyenlőségét

felíró egyenletbe helyettesítve és az egyenlet mindkét oldalát -vel szorozva kapjuk:

. Ezt rendezve, továbbá felhasználva, hogy a

lassabb autó esetében , kapjuk, hogy , ha

. Természetesen, ha a gyorsabb autó még fékezni sem kezd ott, ahol a lassabb

megáll, vagyis ha , akkor .

A képletet értékelve érdemes kiemelni, hogy amennyiben figyelembe vesszük a reakcióidőt is

a „megmaradó sebesség” kiszámításánál, akkor az eredmény az autók lassulásától is függ.

A feladatnak ez a megoldása nagyon elegáns és tetszetős. Igényli, hogy a diákok értsék, hogy
miért az idő-sebesség függvény alatti terület a test által megtett út (ez az eredeti megoldásban
is szerepel egy rövid közelítő magyarázattal), de mégis elképzelhetőnek tartjuk, hogy akár a
diákok maguktól is megpróbálják ebben az irányban keresni a megoldást.

2. A fizikai megközelítés

Egészen más utat követ a feladat egy másik megoldási útja: a fizikai megközelítés, amely a
mozgási és fékezési energiákkal számol. Tudjuk, hogy egy lassuló mozgást végző test

pillanatnyi mozgási energiájára: , ahol a test induló mozgási

energiája. A két autó azonos erővel fékez és azonos utat tesz meg, így fékezési energiájuk
azonos. Továbbá tudjuk, hogy a lassabb autó megáll, így az ő kiinduló mozgási energiája

megegyezik (mindkét autó) fékenergiájával. Jelölje , rendre a lassabb

autó kezdeti mozgási energiáját, a gyorsabb autó kezdeti mozgási energiáját és a gyorsabb

autó pillanatnyi mozgási energiáját. Ekkor az előzőek értelmében ,

vagyis , hiszen . A mozgási energia kiszámítására

vonatkozó képlet alapján (egyenlő m tömegű autókkal számolva):

, amiből , azaz , ami éppen a

„megmaradó sebességre” a fenti esetben kapott képlettel egyezik meg.

Ez a megoldás szintén nagyon elegáns és egyszerűnek tűnik. Hátránya azonban, hogy olyan
ismereteket, képleteket használ, amelyek valóságtartalma nem annyira kézzelfogható, mint az
eredeti módszer esetében. A mozgási energia kiszámítására adott képlet használata nem
sokban különbözik attól, mintha rögtön felírnánk az egyenletesen lassuló test út-sebesség
függvényét. Így inkább ajánlanánk kiegészítésnek, érdekességnek, mint egyedüli
megoldásnak.

3. A számítástechnikai megközelítés

Megoldásnak talán nem nevezhető, mégis itt kell, hogy megemlítsünk egy harmadik
lehetőséget a megfelelő adatok kiszámítására és szemléletes bemutatására. Ez pedig a
feladatban szereplő függvények és a „megmaradó sebesség” Geogebra programmal történő
ábrázolása.
Itt most egy ábrát mutatunk be sok lehetőség közül. A bemenő adatok (kezdeti sebességek,
lassulás, reakcióidő) tetszés szerint megválaszthatók. A program kiszámítja és megjeleníti a
megmaradó sebességet az egyes esetekben. Persze ennek a megközelítésnek a teljes
megértése sem nélkülözhet bizonyos matematikai ismereteket. Humenberger megoldására
visszaemlékezve ebben az esetben is szükséges lehet az út-sebesség függvény levezetése a
megoldás során, de a konkrét függvények felrajzolása és az eredmény leolvasása
nyilvánvalóan gyorsabban és pontosabban történhet, mint szabadkézi rajzok segítségével.
V. KIEGÉSZÍTÉSEK

Lezárásként egy olyan kiegészítést említünk, amit talán célszerű hozzátenni a feltett
kérdésekhez, mert véleményünk szerint szintén elég meglepő a rá adott válasz. Mégpedig az,
hogy mennyi a „megmaradó sebesség”, ha a gyorsabb autó 140 km/h, a lassabb pedig 130
km/h-s sebességgel hajt? A válasz: 52 km/h! Vagyis az autópályán a megengedett legnagyobb
sebesség minimális túllépése ilyen veszélyhelyzetet teremthet. Eközben mondjuk a Budapest–
Bécs távolságot (kb. 260 km) tekintve a két átlagsebesség mintegy 8 és fél perces különbséget
jelent az út megtételében.

Egy másik fontos kiegészítés lehet a gyorsulás (lassulás) mértékegységeinek átszámítása

egymásba (km/h2, illetve m/s2), mert a diákok ebben rendszeresen hibákat követnek el,
tévesen itt is 3,6-szeres szorzót alkalmazva.

Egy további érdekes vizsgálódási lehetőséget jelenthet, ha a sebességek mértékét egy

derékszögű háromszög oldalainak tekintjük. A gyorsabb autó „sebessége” az átfogó hossza, a
lassabb autó „sebessége” az egyik befogó hossza, és a „megmaradó sebesség” lesz a másik
befogó hossza.