Kecsketenyésztés

átdolgozott, bővített második kiadás

Szerkesztette:

Dr. Molnár Andrea

Dr. Molnár József

Kiadó
GAIA ALAPÍTVÁNY, Galgahévíz, Fő út 83.
Igazgató: Varga Géza

ISBN 963-00-3229-5
Szerzők:
Dr. Molnár Andrea a mg. tud. kandidátusa
Dr. Molnár Ágnes tudományos főm unkatárs
Dr. Molnár József a bioi. tud. kandidátusa
Dr. Tóth Sándor a mg. tud. kandidátusa
Dr. Tűz Antal egy. adjunktus

A grafika és borítóterv Dr. Molnár Józsefné munkája

Az első kiadást lektorálta:

Dr. Németh Lukács
Dr. Molnár József

A második kiadást lektorálta:

Dr. Molnár József
Dr. Németh Antal . .
Dr. Tóth Sándor
Dr. Várkonyi József

A második kiadást átnézte: Dr. Pálfalvai Aladár, megyei szakállatorvos

Szedés:
GRAFIT reklám stúdió

Copyright Dr. Molnár Andrea 2000.

A borító képei:
Magyar tincses anyakecskék (fent) Fotó: Csirmaz István
M agyar tincses bak (középen jobbra) Fotó: Molnár József
Nemesített magyar bak (középen balra) Fotó: Molnár József
Nemesített magyar anyakecskék (lent) Fotó: Molnár József
 Köszönetnyilvánítás
Szeretnénk megköszönni Dr. Pálfalvai Aladár megyei szakállatorvosnak
könyvünk kéziratának áttanulmányozása után tett észrevételeit, javaslatait,
amelyek figyelembe vétele teljesebb értékűvé tette munkánkat.

Köszönet a könyv elkészítésének támogatásáért:

Budapest Agrárkamara

A könyv elkészítésében nyújtott segítségükért:

Buda Ágnes, a könyv tördelése
id. Buda László, a képek és az ábrák elkészítése
N agy László, hálózat üzem eltető mérnök
Nagy Péter, technikus
Nagy Gábor
Litzler Viktória, oki. m g. mérnök
Mátyás Nándor, adatfeldolgozó

A könyvnek hasznos kiegészítője a P.R.O. Film Kft. által forgalmazott

„A kecske” című videófilmje.
 Aki kecsketartásra szánja el magát, az szeresse az állatot. Vegyen annyi
fáradtságot, hogy néhány napot töltsön kecsketartó telepen. Ha ez idő alatt
a kecske szeretete tovább erősödött benne, akkor néhány egyeddel kezdjen,
amelyeken megtanulja az állatok, viselkedését és megismeri az egyes álla­
tokat. Abban az esetben, ha az eltöltött idő alatt az istállószag és a munka
körülmények kellemetlenek számára, ne fogjon kecsketenyésztésbe. Ezt
tegye akkor is, ha az ellenszenve csak kismértékű és abban bízik, hogy majd
megszokja.

A sikeres kecsketenyésztés alapja az állatok szeretete.

M olnár J ó z sef
Tartalom

Előszó a második k iad ásh o z ..........................................................................................................................1

Előszó az első kiadáshoz.................................................................................................................................2

BEVEZETÉS (Molnár J . ) .............................................................................................................................. 3

A kecsketartás hatása a gyermek érzelmi fejlődésére ........................................................................... 5

1. A VILÁG KECSKETENYÉSZTÉSE KECSKETARTÁS MÚLTJA, JELENE, JÖ V Ő JE ___ 8

1.1. A kecsketartás jelene (Molnár A .) ................................................................................................. 8
1.2. A kecsketartás múltja (Molnár A.) .............................................................................................. 9
1.3. A kecsketenyésztés helye az állattenyésztési politikában (Molnár J.) ............................10
1.4. Tenyésztéspolitikai tennivalók a kecsketenyésztésben (Molnár J . ) .................................14
1.5. A kecske viselkedése (Tódi S. - Molnár J . ) ..............................................................................15
1.6. Kecske elnevezések (Molnár J.) ................................................................................................. 21

2. KECSKE SZÁRMAZÁSA ÉS FAJTÁI ............ ................................................................................ 23

2.1. Kecske származása (Molnár A. - Molnár Á. - Molnár J.) ..................................................23
2.1.1. A kecskék két nemzetségét, a Capra és a Hemitragus-t különböztetjük m e g ...............25
2.1.2 A kecske háziasítása ..................................................................................................................28
2.1.2.1. Közel - K e l e t ..................................................................................................................30
2.1.2.2. Európa...............................................................................................................................31
2.1.2.3. A csavart szarvú fajták eredete .................................................................................... 32
2.1.2.4. Feral kecskék .................................................................................................................. 33
2.1.2.5. Új - zéland...................................................................................................................... 34
2.1.2.6. Ausztrália......................................................................................................................... 34
2.2. Kecskefajták (Molnár A.) .............................................................................................................35
2.2.1. Rövid fülű, szarvatlan, illetve rövid, vagy kardalakú szarvú kecskék.............................36
2.2.2. P oitevin.....................................................................................................................................44
2.2.3. Észak-európai kecskefajták..................................................................................................... 45
2.2.4. Spanyol kecskefajták ...............................................................................................................45
2.2.5. Rövid fülű, csavart szarvú kecskefajták ............................................................................... 51
2.2.5.1. Európai kecskefajták..................................................................................................... 51
2.2.6. Pashmina vagy kasmír kecskék..............................................................................................53
2.2.6.1. Kína és Mongólia ..........................................................................................................54
2.2.6.2. Közép-Kelet, Közép-Azsia........................................................................................... 55
2.2.7. Pakisztán ...................................................................................................................................56
2.2.8. Angóra kecske........................................................................................................................... 56
2.2.9. Hosszú, lógó fülű, szarvait kecskék...................................................................................... 57
2.2.9.1. Közel-Kelet és Afrika ..................................................................................................57
2.2.10. Indiai szubkontinens kecske fa jtá i...................................................................................... 60
2.2.11. Hosszú fülű, tejelő kecskefajták........................................................................................... 63
2.2.12. Magyar kecskefajták (Molnár J.) ...................................................................................... 65
2.2.12.1. Magyar tincses (parlagi)............................................................................................ 65
2.2.12.2. Nemesített magyar kecske ........................................................................................ 70
 2.3. Üj fajták meghonosítása és a fajtaváltás tudnivalói (Molnár J . ) ..........................................71
2.4. A magyar tincses és a nemesített magyar kecske helye
a Nemzeti Agrár - Környezetvédelmi Programban (NAKP) (Molnár J.) .................... 75
2.5 A magyar húshasznosítású kecske kitenyésztésének szükségessége (Molnár J.) . . .80

3. ÁLTALÁNOS TENYÉSZTÉSI ISMERETEK (Molnár J . ) .......................................................83

3.1. Tenyésztési szakkifejezések .........................................................................................................83
3.2. Génmegőrzés - az őshonos kecskék fajtafenntartása ......................................................... 87
3.3. Tenyészállat kiválasztás ................................................................................................................88
3.4. Tenyészbakok tenyészértéke ......................................................................................................83
3.5. A kecskebakok ivadékvizsgálata .................................................................................................90
3.6. Tenyészkecskék b ír á la ta ................................................................................................................93
3.7. Irányelvek a részletes bírálathoz................................................................................................94
3.8. Az állatok bírálata során leggyakrabban felvett testméretek és azok m é ré se i............ 95
3.9. Szőrt és gyapjút termelő kecskék kiegészítő bírálata .........................................................96
3.10. A kecske kiállításo k ........................................................................................................................97
3.11. Törzskönyvezés .............................................................................................................................97
3.12. Kecske m egjelö lése........................................................................................................................99
3.12.1. A fulszámok j elentése, értelmezése ...................................................................................100

4. A KECSKÉK SZAPORODÁSA ......................................................................................................... 102

4.1. Hormonális szabályozás (Tóth S.) ......................................................................................... 102
4.2. Nőstény kecske ivari ciklusa és terméketlensége (Tóth S.) .......................................... 103
4.2.1. A nőstény kecskék terméketlensége.................................................................................... 104
4.3. Bakkecske ivari ciklusa és terméketlensége (Tóth S . ) ....................................................... 105
4.4. A bakok terméketlensége (Tóth S.) ........................................................................................105
4.5. A szarvatlan kecskék és aterméketlenség (Molnár J.) ...................................................106
4.6. Tenyésztésbevétel (Molnár J.) ................................................................................................. 109
4.6.1. A gödölyék tenyésztésbe vétele............................................................................................ 109
4.6.2. A bakok tenyésztésbe v é te le ................................................................................................. 109
4.7. Tervszerű párosítás (Molnár J.) .............................................................................................. 109
4.8. Ellés (Tóth S.) ............................................................................................................................... 111

5. KECSKE NÖVEKEDÉSE ÉS FEJLŐDÉSE (Molnár J.) ......................................................... 115

5.1. A növekedési szakaszok ismeretének jelen tő sége.............................................................. 118

ó. A KECSKE TARTÁSA (Molnár J . ) ................................................................................................... 125

6.1. A kecsketartó t e le p ...................................................................................................................... 125
6.2. A telep elh ely ezé se...................................................................................................................... 125
6.3. Az istálló belső tere .....................................................................................................................126
6.4. A férőhelyszükséglet.....................................................................................................................127
6.5. A természetes n ev elés..................................................................................................................127
6.6. Mesterséges n e v e lé s .....................................................................................................................127
6.7. A selejtezés szem pontjai............................................................................................................. 128
6.8. A tartási mód .................................................................................................................................129
6.9. Bakkecske iv artalan ítása............................................................................................................. 133
6.10. K örm özés......................................................................................................................................134
6.11. Szarvadanítás .............................................................................................................................. 136
6.12. A szagmirigy és eltávolítása..................................................................................................... 137
6.12.1. A szagmirigyekről általában ..............................................................................................137
6.12.2. A szarv mirigyek elhelyezkedése és eltávolítása............................................................. 139
6.12.3. A szagmirigy eltávolítás összefoglaló értékelése .................................................... .. .140
 6.13. A kecske életkorának megállapítása ......................................................................................141
6.14. A kecskék rögzítése ...................................................................................................................147

7. A KECSKE TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ELMÉLETE (Molnár J.) ......................................149

7.1. A kecske emésztése ..................................................................................................................... 149
7.2. A táplálóanyagok egyen súlya...................................................................................................... 150
7.3. A kecsketakarmányozás általános tudnivalói ......................................................................150
7.4. Kecske tápanyagszükséglete...................................................................................................... 151
7.4.1. Kecske energiaszükséglete ....................................................................................................151
7.4.2. Különböző energia-rendszerek átszámítási faktorai .......................................................152
7.4.3. A táplálék energia felhasználásának biológiai sorrendje..................................................152
7.4.3.1. Az életfenntartás en ergiaszükséglete...................................................................154
7.4.3.2. A védekező mechanizmus en ergiaszü k séglete............................................... 156
7.4.3.3. A védekező mechanizmus többlet szükségletére nincs szükség, h a ......................157
7.4.3.4. A hőáramlás útján történő energia felhasználás ......................................................159
7.4.3.5. A hősugárzás energiafelhasználás értékelése............................................................. 159
7.4.3.6. A takarmányfelvétel alakulása különböző hőmérsékleti tartományokban . . . .162
7.4.3.7. A különböző hőmérsékleti tartományokban a tejtermelés alakulása%-ban . .163
7.5. A mozgás energiaszükséglete..................................................................................................... 165
7.6. A reproduktív szervek termelésének szü k ség lete................................................................167
7.7. A kondíciót megtartó energiaszükséglet ...............................................................................168
7.8. A testtömeggyarapodás szükséglete ........................................................................................ 169
7.8.1. A növekedés táplálóanyag igénye ........................................................................................ 169
7.8.2. A kifejlett kecskék súlygyarapodásának értékelése............................................................. 171
7.9. A köztakaró felépítésének energiaszükséglete .................................................................... 172
7.10. F ehérjeszükséglet........................................................................................................................173
7.11. V itam inszükséglet........................................................................................................................ 174
7.12. Vízszükséglet ...............................................................................................................................176
7.13. Ásványianyag szü k sé g le t............................................................................................................177
7.14. Mérgező ásványi a n y a g o k ......................................................................................................... 183
7.15. Táplálóanyag szükségleteket tartalmazó táblázatok . .....................................................184
7.15.1. Takarmányadagok összeállítása.......................................................................................... 184
7.15.2, Kecskék táplálóanyag szükséglete ..................................................................................... 187

8. ALKALMAZOTT TAKARMÁNYOZÁS (Molnár J . ) ................................................................. 198

8.1. Olló takarm ányozása..................................................................................................................... 198
8.1.1. A szopós ollók takarmányozása.............................................................................................198
8.1.2. A föcstej-táplálási időszak...................................................................................................... 198
8.1.3. Az olló tejtáplálási időszaka ................................................................................................. 199
8.1.4. Milyen tejpótlót itassunk......................................................................................................199
8.1.5. A tejpótló koncenrációjának beállítása...............................................................................201
8.1.6. A tej sorsa az oltógyomorban..............................................................................................201
8.1.7. A tejpótló összeállítása..........................................................................................................202
8.1.8. A pingvintej felhasználásának technológiája.....................................................................202
8.1.9. Nevelés savanyított tejjel ......................................................................................................204
8.1.10. Mennyi savat használjunk a tej savanyításához? ........................................................... 204
8.1.11. A savanyított tej itatásából levonható következtetések.................................................205
8.1.12. A sikeres mesterséges nevelés összefoglaló értékelése ................................................. 206
8.2. Az elválasztáskori takarm ányozás........................................................................... ................206
8.2.1. A sikeres választás feltételei ................................................................................................ 207
8.2.2. A háromhetes korban vásárolt ollók választása................................................................ 207
8.2.3. A választás utáni takarmányozás ......................................................... .......................... .207
 8.2.4. A négyhónapos kor utáni takarmányozás...........................................................................207
8.2.5. Asványianyag- és vitamin-kiegészítés.................................................................................. 208
8.2.6. Zárttartásban az ollók a következő vitamin kiegészítést kapják.......................................208
8.3. Növendékkecske takarm ányozása............................................................................................. 209
8.4. A tejelő kecske takarmányozása .............................................................................................. 209
8.4.1. A vemhes és szárazonálló kecskék takarmányozása......................................................... 210
8.4.2. Közvetlenül az ellés előtti takarmányozás ........................................................................ 211
8.4.3. A tejelő kecske takarmányozása ..........................................................................................211
8.4.4. Az anyák előkészítése vemhesítésre.....................................................................................211
8.4.5. Az energiafelvétel hatása a tejtermelésre ...........................................................................212
8.4.6. A fehérjefogyasztás hatása a tejtermelésre ........................................................................212
8.4.7. A takarmány összetételének hatása a tejterm elésre......................................................... 213
8.4.8. A vemhesség utolsó két hónapjában és a laktáció elején nyújtott
takarmányozás hatása a kecske tejtermelésére...................................................................213
8.4.9. A takarmányozás színvonalának hatása a kecske tejtermelésére .................................. 214
8.4.10. Az ellés utáni takarmányozási színvonal értékelése....................................................... 215
8.4.10.1. A laktáció elején történő alultáplálás hatása a kecske tejtermelésére................216
8.4.11. A többlet energia etetés válaszreakciója..........................................................................216
8.4.12. Az intenzív kecsketej termelésösszefoglaló értékelése ...................................................219
8.4.13. A kecskék szárazon á llá s a ...................................................................................................221
8.4.14. Tenyészbak takarmányozása ...................................................................................211

9. KECSKE TAKARMÁNYOK (Molnár J.) ...................................................................................... 223

9.1. Abraktakarmányok ........................................................................................................................223
9.2. Az abrakkeverékben leggyakrabban használt alapanyagok ............................................. 223
9.3. Állati eredetű takarm ányok........................................................................................................ 224
9.4. Szálastakarm ányok....................................................................................................................... 224
9.5. A pelletált (granulált) és a brikettezett takarmányok .......................................................225
9.6. A szálastakarmányok brikettezéséhez....................................................................................226
9.7. Keveréktakarmányok készítése kisgazdaságokban ........................................................... 226
9.8. Takarmány mennyiség és tároló hely sz á m ítá s...................................................................228

10. LEGELŐ ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS (Molnár J . ) ........................................................... 231

10.1. A legelő hozamának növelési lehetősége (Molnár A .) ....................................................232
10.2. Legeltetési módok (Molnár A .) ..............................................................................................232
10.3. A legelők vegyes hasznosítása kecskével és szarvasmarhával (Molnár A . ) ...............233
10.4. A kecskék vándorló le g e lte té se ..............................................................................................233
10.5. A legeltetés mellett szóló érvek ........................................................................................... 233
10.6. A legeltetés ellen szóló é r v e k ................................................................................................234
10.7. A kecskék leg eltetésérő l..........................................................................................................234
10.8. A legeltetési módok é rté k e lé se..............................................................................................235
10.9. Kiegészítő gondolatok a kecske legeltetés tartásm ódjához......................................... 237
10.10. Villanypásztor és használata (Tűz A . ) .............................................................................. 240
10.10.1. A villanypásztor alkalmazása lehetővé teszi.................................................................. 241
10.10.2. Az elektromos kerítéssel szemben támasztott legfontosabb követelmények . . . .241
10.10.3. Az elektromos kerítés főbb részei .................................................................................242
10.10.4. Áramforrások ....................................................................................................................243
10.10.5. Napelemes impulzusgerjesztők......................................................................................243
10.10.6. A földelés ........................................................................................................................... 243
10.10.7. A kerítéshuzal ................................................................................................................... 244
10.10.8. A szigetelők........................................................................................................................ 245
10.10.9. A kerítésoszlopok...................................... ...................................................................... 245
10.10.10. Villámvédelem.................................................................................................................245
11. KECSKE HÚSTERMELÉSE (Molnár Á. - Molnár J . ) ........................................................... 246
11.1. Kecske hústermelése (Tóth S . ) ...............................................................................................246
11.2. A levágott állat húsrészei és előnyös felhasználásuk....................................................... 249
11.3. A kecskehús ízérck javítása ....................................................................................................249
11.4. A kecskehús összetétele ........................................................................................................... 250
11.5. Kecskehús feldolgozása..............................................................................................................250
11.6. É te le k ............................................................................................................................................. 251
11.7. Kolbászfélék készítése kecskehúsból .................................................................................. 256

12. KECSKE SZŐRE ÉS TERMELÉSE (Molnár A. - Molnár J.) ............................................ 257

12.1. Cashgora kecskék és cashgora sz ő r....................................................................................... 259
12.2. M o h e r............................................................................................................................................. 259
12.3. Kasmír kecskék és a kasmír s z ő r............................................................................................260
12.3.1. Kasmír (pashum, tiflit).........................................................................................................261

13. KECSKE TEJTERMELÉSE (Molnár J.) ....................................................................................263

13.1. Kecske laktációja..........................................................................................................................263
13.2. A laktációs görbe .......................................................................................................................266
13.3. Kecsketej általános jellemzése .............................................................................................. 269
13.4. A növények organikus hatóanyagai és a tej “BIOSZ “-tartalma (Olvasmány) . . .272
13.4.1. A nagy biosz-tartalmú tej, bioaktív anyaginak hatásáról...............................................275
13.4.2. A nagy biosz-tartalmú tej termeléséről ..........................................................................276
13.4.3. A kecske által a gödöllői legelőn fogyasztott néhány gyógyhatású
növény és azok hatásának felsorolása...............................................................................277
13.5. Gyógyhatású kecsketej előállítási kísérletek (Molnár A.) ............................................ 279
13.6. A “kecsketej-anémia” téves megfigyelés eredménye (Olvasmány) ...........................283
13.7. A tej nyerése, kezelésének és feldolgozásának gépesítése (Tűz A - Molnár J.) .. . .285
13.7.1. A kecske fejese.......................................................................................................................285
13.7.2. A kecske kézi fe jé se .............................................................................................................285
13.7.3. A gépi fejés .........................................................................................................................286
13.7.4. A gépi fejés élettani, műszaki összefüggései .................................................................. 288
13.7.5. A tejleadás folyam ata..........................................................................................................288
13.7.6. A fejés technikai megvalósításának feltétele és eszközei.............................................. 288
13.7.7. A fejőberendezés legfontosabb részegységei..................................................................290
13.7.8. A tejgyűjtő vagy kollektor.................................................................................................. 295
13.7.9. A pulzátor............................................................................................................................. 295
13.7.10. A fejősajtár .........................................................................................................................296
13.7.11. A minőségi tejnyerés feltételei........................................................................................ 301
13.7.12. A fejőberendezések tisztítása...........................................................................................302
13.7.13. Tej elsődleges kezelése.................................................................................................... 304
13.7.13.1. A tej szűrése ............................................................................................................ 304
13.7.13.2. A tej hűtése.............................................................................................................. 304
13.7.13.3. A tej hűtvetárolása.................................................................................................. 305
13.7.14. A tejfeldolgozás gépesítése ............................................................................................ 306
13.7.14.1. A tej fölözése............................................................................................................306
13.7.14.2. A tej pasztőrözése .................................................................................................. 307
13.7.15. Avajgyártás eszközei ............................................................................................ .. .309
13.8. A termelői tejjel szemben támasztott követelmények (Molnár J.) ..........................310
13.8.1. A termelői tej, egészségügy- higéniai követelményei, amelyek valamennyi
gazdasági állatfaj tej termelésekor irányadók ................................................................311
13.8.2. A termelői tej bakteriológiai minősítése......................................................................... 312
13.8.3. A termelői tej fizikai és kémiai tulajdonságainak követelményei ............................... 312
 13.8.4. A tej savfoka .............................................................................................. .......................... 313
13.8.5. A tej, zsír,- fehérje és kazein tartalmának összefüggései...............................................314
13.8.6. Javaslat a termelői kecsketej objektív értékelésére........................................................ 316

14. A TEJ FELDOLGOZÁSA (Molnár A. - Molnár J . ) ..................................................................319

14.1. Sajt- és túrókészítés ..................................................................................................................319
14.2. A tej oltós a lv ad ása.................................................................................................................... 320
14.3. A sajtok érlelése ......................................................................................................................... 321
14.4. A sajtgyártás alapanyagai.......................................................................................................... 321
14.4.1. A t e j ........................................................................................................................................321
14.4.2. A sajtkultúrák .......................................................................................................................321
14.4.3. Az oltók ............................................................................. ..................... ............................322
14.4.3.1. Az oltógyomor o lt ó .................................................................................................. 324
13.4.3.2. Az oltó használata.....................................................................................................324
14.4.3.3. A borjúgyomoroltó és a pepszinkeverékkel való oltás .......................................325
14.4.3.4. A tej vegyes alvadása .................................................................................................325
14.4.3.5. A tej savas alvadása ................................................................................................... 325
14.5. A házi sajtkészítés eszközei......................................................................................................326
14.5.1. A sajtruha.............................................................................................................................. 326
14.5.2. A házi készítésű sajtok form ái............................................................................................326
14.5.3. Prések ...................................................................................................................................327
14.5.4. A tej hőkezelésére használt üst .........................................................................................328
14.6. A gomolya sajtok k é sz íté se ..................................................................................................... 328
14.6.1. Túrókészítés.........................................................................................................................329
14.6.2. A savanyú étkezési túró készítése...................................................................................... 330
14.6.3. Az oltós étkezési túró készítése........................................................................................ 330
14.6.4. Rögös állományú túró készítése ...................................................................................... 330
14.6.5. Az édes alvasztású túró készítése...................................................................................... 331
14.6.6. Krémtúró készítése ............................................................................................................ 331
14.6.7. A gomolya sajtokból készült liptói túró (brinza) és a székelytúró készítése ............331
14.6.7.1. A brinza, vagy liptói túró készítése ....................................................................... 331
14.6.7.2. A székelytúró vagy kászutúró készítése ............................................................... 332
14.6.7.3. A zsendice és az orda készítése.............................................................................. 332
14.7. Friss sajtok k észítése................................................................................................................. 332
14.8. Túrósajt k észítése.......................................................................................................................333
14.9. Az Ostyepka készítése............................................................................................................... 333
14.10. A szalagsajt vagy parenyica készítése ...............................................................................334
14.11. A krémsajt k é s z íté s e ............................................................................................................... 335
14.12. Lágysajtok készítése kecsketejből...................................................................................... 335
14.12.1. Kisgazda sajtja.................................................................................................................... 336
14.12.2. Kis holland s a j t ..................................................................................................................337
14.12.3. Brie-típusú sajt ................................................................................................................. 337
14.13. Savanyú tejkészítmények (aludttej, kefir, joghurt) ......................................................338
14.13.1. Aludttej................................................................................................................................ 338
14.13.2. Kefir ...................................................................................................................................338
14.13.3. Joghurt ..............................................................................................................................341
14.13.4. Acidofilusz tej (reform joghurt) ....................................................................................343

15. A KECSKE BŐRE ÉS FELHASZNÁLÁSA (Tóth S .) .............................................................344

15.1. A bőr lefejtése............................................................................................................................. 344
15.2. A bőr kikészítése........................................................................................................................ 345
16. KECSKETENYÉSZTÉS EGÉSZSÉGÜGYI ISMERETEK,
KECSKE BETEGSÉGEI (Molnár J . ) .............................................................................................. 346
16.1. A stressz-hatás ............................................................................................................................346
16.2. A kecskebetegséget előidéző okok csoportosítása.............................................................347
16.3. A kecske egészségének v é d e lm e ........................................................................................... 347
16.4. Az olló egészségvédelme.......................................................................................................... 348
16.4.1. A kolosztrum szerepe a betegségek megelőzésében....................................................... 348
16.4.2. Lehet-e vakcinázni az újszülött ollót? ..............................................................................349
16.4.3. A szérum ...............................................................................................................................349
16.4.4. Az újszülött gondozása.........................................................................................................349
16.4.5. Mikroorganizmusok szerepe az immunitás kialakulásában...........................................350
16.5. Az olló betegségei.......................................................................................................................351
16.5.1. Fertőző betegségek .............................. <..........................................................................351
16.5.2. Fertőző betegségek jellemzői ............................................................................................ 351
16.5.3. Enterobacteriozisok..............................................................................................................352
16.5.4. Enterotoxaemiák.................................................................................................................. 352
16.5.5. Colibacillosisok.....................................................................................................................352
16.5.6. Echthyaema (varas szájfájás)...............................................................................................353
16.5.7. Pasteurellosisok.....................................................................................................................353
16.5.8. Staphylococcosis.................................................................................................................. 353
16.6. Parazitás b etegségek..................................................................................................................354
16.6.1. Coccidiosis......................................................................................... ................................. 354
16.6.2. Strongylosis ......................................................................................................................... 354
16.6.3. Monesiosis ............................................................................................................................354
16.6.4. Külső parazitózisok............................................................................................................. 355
16.6.5. Dermatomycosis (Bőrgombásság).................................................................................... 355
16.7. Az olló takarmányozási és anyagcsere z a v a ra i...................................................................355
16.7.1. A mesterséges tejtáplálással kapcsolatos megbetegedések ..........................................355
16.7.2. A takarmányozás betegségei.............................................................................................. 356
16.7.3. Dizenteria..............................................................................................................................356
16.8. Asvánvi anyagforgalom betegségei ...................................................................................... 357
16.8.1. Angolkór ..............................................................................................................................357
Kifejlett kecskék b etegségei........................................................................................................357
16.9. Kecske parazitás betegedései ................................................................................................ 357
16.9.1. A betegségek kártételei......................... ............................................................................. 357
16.9.2. A bélrendszer parazitái....................................................................................................... 358
16.9.3. A lárvák elleni küzdelem néhány elemének ism erete.............................. .................... 358
16.9.4. A légzőszervek parazitás fertőzései .................................................................................359
16.9.5. M ájm ételykór...................................................................................................................... 360
16.9.6. Tarlósömör...................................................................................................... .................... 360
16.9.7. Kokcidiózis............................................................................................................................361
16.10. Külső parazitózisok................................................................................................................. 361
16.10.1. Tetvek......................................................... ........................................................................ 361
16.10.2. Demodex atkák okozta rühösség....................................................................................361
16.10.3. Riihösség egyéb formái .................................................................................................. 362
16.10.3.1. Sarcoptes-rühösség ................................................................................................362
16.10.3.2. Psoroptes-rühösség................................................................................................362
16.10.3.3. Chorioptes-rühösség ............................................................................................. 362
Egyéb megbetegedések ...............................................................................................................362
16.11.1. Felfúvódás........................................................................................................................... 362
16.11.2. Székrekedés.........................................................................................................................363
16.11.3. Hasmenés........................................................................................................................... 363
 16.11.4. Kólika................................................................................................................................... 364
16.11.5. Tőgygyulladások............................................................................................................... 364
16.11.5.1. Egyszerű tőgygyulladás (M astitis)........................................................................364
16.11.5.2. Elhalásos tőgygyulladás ......................................................................................... 364
16.11.6. Büdössántaság.....................................................................................................................365
16.11.7. L ábtörés.............................................................................................................................. 365
16.11.8. Nyelőcső dugulás............................................................................................................... 366
16.11.9. Idegen anyag okozta tüdőgyulladás...............................................................................366
16.11.10. Ketózis (Ellés utáni megfekvés, vemhességi toxémia) ............................................ 366
16.11.11. Ellesi bénulás (tejláz) ..................................................................................................... 367
16.11.12. Húgykövesség...................................................................................................................367
16.12. Az ásványi anyagforgalom b e te g sé g e i................................................................................368
16.12.1. Magnéziumhiány (hypomagnesia) vagy klímabetegség ............................................ 368
16.12.2. Foszforhiány...................................................................................................................... 368
16.13. Fertőző betegségek.................................................................................................................. 369
16.13.1. Liszteriozis.........................................................................................................................369
16.13.2. Pasteurellosis......................................................................................................................369
16.13.3. Tetanusz............................................................................................................................. 369
16.13.4. Tályogok ...........................................................................................................................370
16.13.5. Kecskehimlő......................................................................................................................370
16.13.6. Tarlósömör........................................................................................................................ 370
16.13.7. Fertőző hólyagos bőrgyulladás ..................................................................................... 370
16.13.8. Loupingill (ugro-betegség) ...........................................................................................371
16.13.9. Chlamydiosis......................................................................................................................371
16.13.10. Fertőző szájgyulladás......................................................................................................371
16.13.11. Fertőző tüdő- és mellhártya gyulladás ........................................................................372
16.13.12. Ragadós száj- és körömfájás .........................................................................................372
16.13.13. Lépfene (Anthrax) .......................................................................................................... 3 72
16.13.14. Brucellózis......................................................................................................................... 372
16.13.15. Gümőkór .........................................................................................................................373
16.13.16. Algümőkóros bélgyulladás ........................................................................................... 373
16.13.17. A kecske izületi gyulladással együttjáró agyvelőgyulladása...................................... 373
16.13.18. Járványos nyirokcsomógyulladás (Caseous lymphadenitis, CLA) ........................ 374
16.13.19. Surlókór (Scrapie) ..........................................................................................................374
16.13.20. Vakság................................................................................................................................375
16.13.21. Tüdőgyulladás................................................................................................................. 375
16.14. Ivarszervi m egbetegedések..................................................................................................375
16.14.1. M eddőség............................................................................................................................375
16.14.2. Heresorvadás.......................................................................................................................375
16.14.3. Petefészekciszta.............................................................. .. ................................... .376
16.14.4. Anoestrus (ivarzás hiány) .................................................................................................376
16.14.5. Álvemhesség.......................................................................................................................376
16.14.6. A hüvely és a méhnyak prolapsusa(hüvely előesés)..................................................... 377
16.14.7. M éhelőesés......................................................................................................................... 377
16.14.8. Méhgyulladás .................................................................................................................... 377
16.14.9. Vetélés ................................................................................................................................ 378
16.15. M érgezések................................................................................................................................ 378
16.15.1. Leggyakrabban előforduló növényimérgezések ..........................................................3 78
16.15.2. Leggyakoribb növények által okozottmérgezések....................................................... 379
16.15.3. Herbicidek és peszticidek által okozott mérgezések................................................... 380

Záró gondolatok (Molnár J . ) ....................................................................................................................380

Felhasznált irodalom............................................................................................................ 382
Kecsketenyésztő egyesületek címei ................................................................................... 384
Függelék................ ............................................................................................................. 386
Pároztatási napló............................................................................................................ 387
Ellési napló .................................................................................................................... 388
Állomány termelési lap ..................................................................................................389
Kecske termelési l a p ......................................................................................................390
Kecske származási lap .................................................................................................... 391
Bírálati la p ...................................................................................................................... 392
Tenyészetek nyilvántartása ............................................................................................393
Törzskönyvi nyilvántartásba vétel kérelme .................................................................394
Törzskönyvi bejelentőlap ..............................................................................................395
Teljesítményvizsgálat iránti kérelem ..................................... .......................................396
Törzskönyvi nyilvántartó la p ......................................................................................... 397
Törzskönyvi bizonyítvány............................................................................................. 398
Előszó a második kiadáshoz

A “Kecsketenyésztés” első kiadása óta, számos kérdés és probléma vetődött fel. Az ezekre adott
válaszok, a sikeres kecske tartás alapjához tartoznak.
A legutóbbi időben, azzal kerestek meg bennünket, hogy mi az oka annak, hogy szarvatlan
állomány kialakításakor az utód gödölyék között sok a meddő, a bakok pedig terméketlenek. Egy
másik kérdés csoport, hogy értékben van-e különbség az egyes kecske fajták teje között, ami feltehető,
hogy később kihat a tej árára is. További kérdések között szerepelt még, hogy a termelői kecske tejjel
szemben milyen követelmények vannak stb. és még sok más kérdés.
A hozzánk érkezett kérdésekre adott válaszainkat, a “Kecsketenyésztés” második kiadásba beépítet­
tük. Ezeken túlmenően kijavítottuk azokat a hibákat is, amelyek az első kiadásban fellelhetők voltak.
Több fejezetet bővítettünk.
Reméljük, hogy a “Kecsketenyésztés” bővített második kiadása teljesebbé teszi a kecsketenyésztők
ismeretét és ezzel hozzájárulunk a sikeres kecsketenyésztéshez, - tartáshoz.

Gödöllő, 2000 január 30.

Tisztelettel
a szerzők nevében
Molnár Józ sef

Kecsketenyésztés
Előszó az első kiadáshoz

Európa talán egyetlen országa vagyunk, amely ezideig nem fordított kellő gondot a kecskete­
nyésztésre. A hivatalos álláspont mögött, a kecske igénytelenségére hivatkozva a nemtörődömség
húzódott meg.
Máskor oktalan ¡Félelem miatt nem kapott támogatást a Balkánra hivatkozva mondván, hogy ott a
kecsketenyésztés elszegényesedést von maga után. Ezt a téves szemléletet nem sikerült eloszlatni, mert
nem figyeltünk arra, hogy a Balkánon kívöl Nyugat Európa kecsketenyésztését is tanulmányozzuk.
Most változott a helyzet, mert figyelműnket Nyugat Európa felé fordítottuk más ügyekben is. Azt
találtuk, hogy minél gazdagabb egy ország, annál jobban tudja támogatni a kecsketenyésztését. A
Balkán, illetve a karsztosodás, az elszegányedés a legelők túlterhelésének köszönhető. Nyugat
Európában a kecsketenyésztés viszont jó kiegészítője a mezőgazdasági termelésnek. Kiderült, hogy a
kecske a belterjes gazdálkodást legjobban megháláló ágazat akkor, ha intenzív tartásba kerül, másrészt
az olyan területek legeltetésére is alkalmas, amelyek más állatfajokkal nem hasznosíthatok.
Nálunk nagy szerepe lehet az elhagyott mezőgazdasági területek tisztántartásában, hasznosításában
és a szociális gondok enyhítésében.
E felismerések teszik indokolta a nagyobb odafigyelést,és a kecsketenyésztés támogatását.
Remélhető, hogy e könyv a tenyésztőknek nagy segítséget ad munkájukhoz, a hatósági szakembe­
reket pedig megnyeri támogatóul.

Budapest, 1996. augusztus 1.

Dr. Oc.wdi Gyula

__ 2 Kecsketenyésztés
BEYEZETES

Rodiczky “Kecsketenyésztés” című könyvének bevezetőjét

azzal kezdi, hogy a “A szegény kecske sorsa nálunk szegény
maradt, míg a művelt nyugat régen felismerte jelen­
tőségét.” Hermann Ottó azt írja, hogy “A kecske
századokon át a hatalmasok átkát hordozta magán, és
szinte üldözötté és kivetetté vált. Ezért pártolt a
szegénységhez, ahol szeretetteljes fogadtatásra talált”.
A kecskével szemben főleg a nagybirtokosok ellenszen-
veztek, mivel a szegény kecsketartók nem rendelkeztek takar­
mánytermő területtel. Így a kecske takarmányát rendszerint
tiltott módon szerezték be. Ez a legfőbb oka annak, hogy a
kecsketartást akadályozták, termékeit megvetették, aki
fogyasztotta, azt pedig lenézték. így lett nálunk a kecsketartás
a szegénység testvére, amit a legtöbb kecsketartó igyekezett
titokban is tartani. Ezzel szemben Ny-Európában támogatták
a kecsketenyésztést. A német közgazdászok azt hirdették, hogy
Fotó: Rodiczky J . 1905
akinek a háza körül három- fűszál m egterem az tartson kecskét.
Tanításuk szerint akecsketejet fogyasztó gyerm.ek jobban figyel az iskolában, szellemileg és fizikailag jobban
fejlődik, és ezáltaljobban m eg fo g felelni a fejlettebb technológiai követelményeknek.

N ém et kecskefogat, Fotó: Rodiczky, 1905

Kecsketenyésztés 3
 Nyugat-Európában ma annyira megbecsült a kecsketej és a tejtermékek, hogy a jómódúak táplálé­
kává vált. Ez kitűnik abból, hogy kecske tejtermékek forgalmi ára többszöröse a tehéntejből, juhtejből
készültekének. Franciaországban, ahol a sajtkultusz a legnagyobb, a több száz sajtfélaségnek több mint
40%-át a kecskesajtok teszik ki. A legdrágább francia szépségápolószerek között is sok kecsketcj
alapút találunk. A francia természetgyógyászok szerint a szervezet méregtelenítésére is
legjobb a kecsketej savókúra. A népgyógyászat világszerte számos betegség gyógyításában
használja a kecsketejet. A világ több részén az antibiotikumok felfedezése előtt a tbc gyógyí­
tásának fontos eszköze a kecsketej-kúra volt. Az ókor óta ismeretes, hogy az anyatej pótlására
is a kecsketej a legalkalmasabb, mivel összetétele a többi tejhez képest a legjobban hasonlít
az anyatejhez. (A görög mitológia szerint Zeuszt is kecsketejen nevelték.) Hazánkban a múlt
században sok jómódú házban a dada tejét kecsketejjel helyettesítették. Ismert az is, hogy a
tehéntejre allergiások is fogyaszthatják tejét, mert a kecsketejből hiányzik a tejallergiát kiváltó
fehérje komponens.
Ma a kecske Ny-Európában az
egészséges táplálék mellett szerepet
játszik a szabadidő okos eltöltésében
is. Amíg a század elején a német
kertészek kecskefogattal vitték áruikat
a piacra (az egyesfogat 2 0 0 , a kettes fo­
gat 500 kg árut képes szállítani), addig
ma a kecskefogat szerepet játszik a
falusi turizmusban, a gyermekek
szórakoztatásában. Ennek hagyo­
mánya van Angliában. A kertes ház­
zal rendelkező családoknál mind
jobban terjed a kutyatartást felváltó
kecsketartás. Ennek oka, hogy a
kecske kedves, hálás, játékos ter­
mészetű, eledele olcsóbb és
A ngol k ecskefogat (1996) higiénikusabb, trágyája és vizelete
kevésbé szennyezi a környezetet.
Ezenkívül értékesíti a ház körül keletkezett hulladékokat, gyomokat, trágyája a kertészetben
jól hasznosítható. Az igaz, hogy pákosztossága miatt kárt is okozhat, ha magára hagyjuk a kert­
ben.
A kecsketenyésztés Magyarországon a II. világháborút követően sem tudott a támogatás
hiányában fejlődni, mivel a szegény ember tehene nem fért össze a „gazdag” szocializmussal. Egy
ilyen örökség “eredménye”, hogy az 1995-ben megjelent állattenyésztési törvényben a kecske
nem is szerepel. Ezen oknál fogva segítséget, támogatást sem kap, mert ha a törvényben nem
szerepel, akkor az hatóságilag azt jelenti, hogy ez az állatfaj nem létezik. Mindezek ellenére a
kecske megmaradt és az 1980-as évektől, a legmélyebb pontról (12 ezer kecske) fokozatosan nő
az állománya. 1996-ra kecskeállományunk 80 ezerre tehető. Annak eldöntésére, hogy ez a lét­
szám sok-e vagy kevés, hasonlítsuk össze néhány fejlett kecsketenyésztéssel rendelkező ország­
gal. Összehasonlításunkat ezer lakosra illetve ezer hektárra eső kecskelétszám alapján végezzük.
Ilyen alapon Magyarországon Franciaországhoz viszonyítva 230 ezer, Hollandiához 200 ezer,
Svájchoz hasonlítva 180 ezer anyakecskét kellene tartanunk. Lehetőségeink megengednék 300
ezer anyakecske tartását is. Ennek az ágazatnak a fejlesztése manapság több szempontból is
fontos lenne:

Kecsketenyésztés
 - önbizalmat adna a vele foglalkozó, egyébként a társadalom peremére szorultaknak,
- növelné a sokgyermekes családok, kis nyugdíjjal rendelkezők anyagi biztonságát,
- enyhítené a munkanélküliség elviselését,
- exportképes termékeket állítanának elő elhagyott, parlag területeken.

A sikeres kecsketenyésztéshez a következő feltételeket tartjuk szükségesnek:

1./ Genetikailag nagy hozamot biztosító egészséges állomány
2 ./ Gazdaságosan működtethető telep
3./ Biztonságos takarmány alap, a felieden kecskelegelőket is beleszámítva
4./ A kecskét szerető és a tenyésztési munkákhoz értő, azzal szívesen foglalkozó dolgozó
5./ A termelt árunak biztonságos piac
6 ./ Korrupció mentes hatósági irányítás, hogy az újabban, esetenként juttatott szerény támogatás
oda kerüljön ahol arra a legnagyobb szükség van.

A kecsketartás hatása a gyermek érzelmi fejlődésére

Régen megfigyel­
ték, hogy a gyer­
mekben az állat nem
alakít ki félelmet, ha
nincs másoktól lá­
tott negatív előitele-
te vele szemben.
Ebben az esetben az
állat érzelmi biz­
tonságot ad számára
és a gyermek ki
élheti gondoskodási
vágyát. Kezdetben
szociális utánzásról
van szó, pl. amikor a
szüleitől kapott
élelem mintázatát
igyekszik a gyermek
K ecsk ével já tsz ó gyerm ek ek , Fotó: Dr. P ellet G. követni. Ez
tükröződik abban,
hogy a kisgyermek szereti etetni az állatokat. Leginkább a családon belüli légkört tükrözi a gyermek
magatartása. A gyermek magától nem lesz agresszív. A gyermek eseti durvaságát is úgy kell tekinteni,
mint egy utánzási minta követését.
Az állatok iránti igény másként jejentkezik életkor szerint, és lakóhely szerint is. A gyermek számára
egy állat birtoklásának vágya és ennek kielégítése érzelem gazdagító tényező. Ez esetben az érzelem
egy érték birtoklását jelenti, amely kielégülést és boldogító élményt jelent számára. Az állatok megsi-

Kecsketenyésztés
mogatása, játszásának és evésének nézése,
olyan pihentető is lehet - még a felnőtt szá­
mára is - hogy elveszíti idő érzékét az, aki
az állattal van. Az állat tartása hozzájárul a
felelőség kialakításához is. Az állatot etetni
és gondozni kell. Az állattal való foglalkozás
esetenként vissza adja, illetve teljessé teszi a
lúányos családi légkört is.
Az állat olyan közel kerülhet a gyermek­
hez, hogy annak elvesztése, - elhullása,
eladása stb. - érték vesztést jelent számára.
Eladás vagy elajándékozás esetén az meg­
nyugvást jelent a gyermek számára, ha az
állat biztonságos jó környezetbe kerül.
Az állatot tartó gyermek megtanulja a
beteg állatot sajnálni és igyekszik segíteni
rajta. A játszó állatban örömét leli, ami
pihenést, kikapcsolódást jelent számára, s
ezáltal érzelmi élete sokoldalúbban
gazdagabbá válik.
Sokszor a beteg gyermek gyógyulását is
elősegíti az állatok közelsége azzal, hogy
figyelmüket jó irányba tereli. Megfigyelték
azt is, hogy az inger helyzetet kialakítani
nem tudó autista gyermek közelében lévő
állat a gyermek társává válhat. A gyermek
érzelmi életének kialakításában jelentős szerepet játszhat az állattartás, aminek megvalósítását akkor
tartjuk célszerűnek, ha annak feltételei megvannak. (Emeleti lakásban kecskét tartani nem lehet stb.)
A lakótelepi és városi gyermekek az állatot csak olyan élőlénynek tekintik - amit jó megsimo­
gatni. A falusi és a kertesházakban lakó gyermekek állatok iránti igényében a szeretet mellet meg­
jelenik annak haszna is. Pl. az anyakecske tejet ad, a szaporulatát el lehet adni amikor a játszásból
kinőtt, vagy ha, megúnták. (A kutya helyett kecske tartással csökkenteni lehet a kóbor és kivert
kutyák számát.)

Összefoglalva

a./ A kecske, a gyermekhez közelebb hozza a természetet.

b./ A kecskével való foglalkozás szellemi fel frissülést nyújt, a gondterhet csökkenti vagy megszűnteti.
c./ Fejleszti és gazdagabbá teszi a gyermek érzelmi világát. (A játszó ollónak örül, míg a beteget
megtanulja sajnálni, igyekszik segíteni rajta. Egyszóval a másról való gondoskodást is fej­
leszti.)
d./ A kecske tartással csökkenteni lehet - a gyermekek kedvéért - felelőtlenül beszerzett kiskutyák
számát, amelyek legtöbbje később a kóborkutyák számát növeli.

__ 6 Kecsketenyésztés
e./ A gyermek szabad idejét hasznosan foglalja le a kecskével való törődés, ezért csökken a szabad
energia nem kívánatos irányi! felhasználása.
Abban bízunk, hogy az új évezred kezdetén az általunk felhozott érvek meghallgatásra találnak és
megváltozik népünk szemlélete a kecskével és termékeivel szemben. Reméljük eljön az idő, amikor a
kecsketenyésztés elfoglalja méltó helyét az állattenyésztésben és a nagy biológiai értékű termékei min­
dennaposak lesznek asztalunkon. A korábbi szemlélet megváltoztatásához és a sikeres tenyésztéshez
kívánunk könyvünkkel segítséget nyújtani. E gondolatok jegyében bocsájtjuk útjára
"Kecsketenyésztés” második kiadását.

a szerzők nevében:
Molnár József

Kícsketenyésztés
1. A VILÁG KECSKETENYESZ-
TÉSE KECSKETARTÁS
MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE
1,1. A kecsketartás jelene

Földünk egyik dinamikusan fejlődő állattenyésztési ágazata a kecsketartás. Ezt jól jelzi, hogy az
utóbbi 15 évben 150 millióval nőtt a világ kecskeál]ománva (1.1 táblázat). Legjelentősebb változás
Ázsiában, ezen belül Kínában és Indiában következett be. Ezekben az országokban több mint 30-30
millióval emelkedett a kecskék létszáma.
1980 1990 1994
VILÁG 459,7 557,0 609,5
AFRIKA 147,2 173,9 176,1
Etiópia 17,2 17,2 17,2
Nigéria 22,0 22,0 25,5
ÉSZAK-, KOZEP-AMERIKA 13,4 13,8 14,9
DEL-AMERIKA 18,8 23,4 22,8
AZSIA 262,8 321,9 373,0
Kína 78,5 98,3 106,0
India 82,0 110,0 118,4
Pakisztán 26,2 35,4 41,3
EURÓPA 11,5 15,5 14,8
Franciország 1,0 1,2 1,0
Görögország 4,6 5,9 5,6
Olaszország 1,0 1,2 1,3
Portugália 0,7 0,7 0,7
Spanyolország 2,1 3,2 3,2
1.1 táblázat:
A föld kecskeállománya -millió állat- (FAO Yearbook, 1994.)

Európa kivételével a kecsketartás legfontosabb terméke a hús. A kecskehús előállítás mennyisége is

igen jelentősen megnőtt a közelmúltban (1.2 táblázat). Nemcsak a kecskehús összes mennyisége lett
több, hanem aránya is egy-egy ország húsfogyasztásában. Az indiai lakosság húsfogyasztásának 47%-
át, a nigériainak 25, a ciprusinak, görögnek, töröknek 2 0 -2 0 %-át teszi ki.
A kecske második terméke a tej. Mind a fejlett, mind a fejlődő országokban folyamatosan nő ter­
melése (1.2 táblázat). Egy-egy ország összes tejtermeléséből is jelentős hányaddal részesedhet: Ciprus:
40%, Görögország 25%, Törökország, Libanon 15-15%.
A világ kecskcbőr termelésének zöme Ázsiából (Kínából, Indiából, Pakisztánból, Bangladeshből) és
Afrikából (Nigériából, Kenyából) származik. Ezekben az országokban termelik a legjobb minőségű
bőrt is (lsd. Kecske bőre c. fejezet).

__ 8 Kecsketenyésztés
 HÚS (1000 tonna) TEJ (1000 tonna) BŐR (10001.)
1980 1994 1980 1994 1994
VILÁG 1740 3057 7476 10480 623
AFRIKA 531 662 1718 2000 115
Nigéria 113 130 - - 20
ÉSZAK-, KOZEP-AMERIKA 39 49 318 159 9
DEL-AMERIKA 59 74 134 182 14
AZSIA 990 2135 3430 6135 460
Kína 198 751 113 190 133
India 302 470 959 2351 113
Pakisztán 162 331 407 620 108
EURÓPA 89 90 1574 1633 17
Görögország 42 40 425 475 9
Spanyolország 12 25 302 276
Franciaország - - 464 418
1.2 táblázat:
A kecske hús-, tej- és bortermelése (FAO Yearbook, 1994.)

1.2. A kecsketartás múltja

1. A Balkánon és Afrikában nem volt szabályozva a kecsketartás. Ez vezetett oda, hogy a túllegel-
tetés következtében nagy terület elkarsztosodott illetve elsivatagosodott. A szabályozatlanság és ez a
tratásmód ma is jellemző a primitív népekre.
2. Nyugat-Európában szabályozták a kecsketartást. Pl. az erdőtelepítésekben és fiatal erdőkben tilos volt
a legeltetés, míg a lábas erdőben nem, ugyanakkor az erdőszegélyeket tervszerűen tisztogatták kecskékkel.
Államilag segítették a nemesítést, aminek eredménye sok kultúr fajta születése. Korán felismerték,
hogy a kecsketenyésztés fejlesztésére és a kecsketartók képzésére fordított energia nemcsak az
egyéneknek, hanem a társadalomnak is hasznos.
3. Magyarországon a kecsketartás a tiltások történetéből és a tiltások szabályozásából állt. A tiltások
kezdete a XIII. századra nyúlik vissza, amikor Nyugat-Európát megelőzve erdőtelepítéseket rendeltek
el, ahonnan kitiltották a kecskéket. Később a kecskéket még a lábas erdőkből is kitiltották. így lett
háborúság 1570 körül az egri kecskés gazdák és B alassy Bálint között. Kőszegen 1649-ben, amikor a
kecskék nagyon elszaporodtak “...a város elrendeli, hogy csak azoknak szabad kecskét tartani, akik
egészségi szempontból rá vannak szorulva.” 1654-ben Thökölyt is beperelték Késmárkon, mert kecs­
kéi bitangba jártak. Kőváron 1801-ben előírták, hogy csak a “szegénységnek engedtessék meg , hogy
egy-két kecskét tartson a mezőn.” Ettől kezdve a jómódúaknak tilos volt kecskét tartaniuk.
E néhány idézetből is megállapítható, hogy a Thökölyt követő időben a vagyonosokat eltiltották a
kecsketartástól. így lett a kecsketartás társa a szegénységnek. Ebből többen azt a következtetést von­
ták le, hogy ha akadályozzák a kecsketartást, akkor egyúttal csökken a szegénység és megindul a vagyo-
nosodás. Ezzel kapcsolatban Károlyi Rezső 1910-ben a következőket írta: “Némelyek annyira mentek
a kecskével szemben, hogy a kecskeállomány csökkenését a vagyonosodás jelének hitték. Ha azonban
így lenne, akkor hazánkat igen gazdag országnak kellene vélni, mert a kecskék száma már ugyancsak
nem nagy, az utolsó években 250 000 darabra rúgott. Németország pedig szegény volna, mert
kecskeállománya 3 500 000 darabot is meghaladja, ami még akkor is tekintélyes szám, ha tekintetbe
vesszük, hogy Németország területe kétszer akkora mint hazánk. A valóság az, hogy Németország
nagy kecskeállományával is gazdagabb, mint mi, és gazdagsága nem akadályozza a kecsketenyésztés
fejlesztését, sőt arra igen nagy gondot lordít.”
Úgy7 tűnik, hogy e tekintetben az ország vezetőinek nézete késő is keveset változott.

Kecsketenyésztés 9 __
 ÉV LÉTSZÁM ÉV LÉTSZÁM
1857 23400 * 1980 14000
1895 17300 * 1982 12000
1910 25000 * 1988 17000
1918 27000 1990 25000
1927 15000 1992 28300
1935 39400 1993 37700
1948 112000 1994 52400
1953 226900 1995 80000
1969 72300 - -

1.3 táblázat:
A magyar kecskeállomány alakulása

Nyugat-Európában a kecskeállomány 75-80%-a kisgazdálkodóknál van, akik 1-6 kecskét tartanak.

Ez az arány lenne kívánatos .Magyarországon is. A kistenyésztők ilyen aránya lehetővé tenné, hogy
minél több család a kecsketejet természetes állapotban, pasztőrözés nélkül, fogyaszthassa. Az állomány
fennmaradó része közép és nagy tenyésztekben lenne található, ami biztosítaná az ipari tejet, amit
csecsemőtápszer- és sajtkészítésre lehet felhasználni. Kívánatos lenne kórházak és betegek részére
speciális gyógytej előállítása is. (Gyógynövényekkel etett kecske teje.) E tervek megvalósításához
nagylétszámú jól tejelő kecskékre, és természetesen szemlélet változásra is szükség van.

1.3. A kecsketenyésztés helye az állat-

tenyésztési politikában

A köztenyésztés fejlesztését szolgáló első állami segítség 1830-ban rendezett tenyészállat-vásár és

kiállítással vette kezdetét. Ezt megelőzően az egyes uradalmak intézői dicsekvésből hoztak idegen
fajtákat - főleg szarvasmarhát - állományuk javítására. E kiállítás volt az első, ahol közszemlére a
szarvasmarha és a ló mellett a merinót is bemutatták. A merinó korai megismertetése kihatással volt a
finomabb gyapjú termelésére, s így a könnyűipar fejlődésére is. Erre az időre esik a törzskönyvezés
szükségességének megfogalmazása, amelynek elveit Klauzál Imre a juhtenyésztésben 1858-ban, a
szarvasmarha tenyésztésben Újhelyi Imre 1883-ban fektette le..
(A behozott import szarvasmarhák egyes uradalmakban annyit sem termeltek, mint a helyi fajták.
Az import tenyészeteket értékelő Egán Ede 1887-ben azt állapított ameg, hogy “a legtöbb behozott ide­
gen marha kellő szakértelem mellett, kitűnően akklimatizálödik. ” Szerinte a külföldi marhák importja
széles körben akkor lesz sikeres, ha a mezőgazdasági viszonyok biztosítják számukra a szükséges takar­
mányt szárazság esetén is. Ennek igen fontos feltételeként a mélyszántás bevezetését tartotta.)
Ezek megvalósításához a kiállítások mellett szükségesnek tartotta a speciális szakemberek képzését.
Példának hozza fel Klauzál Imrét, aki szerinte, “azért ért el nagy eredményeket, mert nem kívánt
mindenkitől sokfélét, vagy mindent, hanem a különleges tehetségeket igénylő gazdasági
ágakat különválasztotta és ezeket az azon szakban különlegesen szakképzett önálló tisztek
kezelésére bízta.” E próbálkozások tapasztalatai alapján kezdték törvényekbe foglalni és rendeletek­
kel szabályozni azokat a teendőket, amelytől az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztése várható.
A mezőrendészet különböző szabályozásai mellett az állattenyésztés fejlesztésének fundamentumát az 1894
Xll.t.c. képezi. E törvény kimondja a tenyészteriiletek megállapítását és rendelkezik az apaállattartás
kötelezettségéről is.

_ 10 Kecsketenyésztés
 A törvényhatóságoknak előírja, hogy7 megyénként állapítsák meg, hogy állatfajonként hány anyaál­
latra kell egy apaállatot biztosítani. Az alaptörvény, a szarvasmarha, ló, sertés, juh és a kecske fel­
mérésére vonatkozott. Feltehető, hogy e törvény megalkotásakor figyelembe vették a termelés­
ben tekintélyt kivívott országok rendelkezéseit, amelyben egyenrangú állatfajként szerepelt a
kecske is. A tenyésztés fundamentumát képező törvényt követő későbbi magyar rendelkezé­
sek azonban a kecskével kapcsolatban inkább tiltó, mint fejlesztését szolgáló előírásokat tar­
talmaznak. A szerzők véleménye szerint ezt a kiközösítést nemcsak hogy m eg kell szüntetni, hanem az eddig
elmaradt szellemi és anyagi támogatást is pótolni szükséges. Ez azt jelenti, hogy azok az állatfajok, tenyésztő
szervezetei, amelyek magas tenyésztési színvonalat értek el, azok tenyésztési politikájából az állam vissza­
vonulhat és átruházhatja tevékenységét a tenyésztő szenezetekre. Ez az állami visszavonulás a kecs­
ketenyésztésben m ég nem valósítható meg.
Ahhoz, hogy a kecsketenyésztést magas szintre tudjuk emelni, jó alapot adnak azok a rendelkezések,
amelyek segítségével a szarvasmarha, ló, sertés állományunkat fejlesztettük. Mivel a rendelkezések ál­
talános fogalmazásnak, ezért azok a kecskére is használhatók.
A tenyészterületek és az apaállatok igényének megállapítását követte az 1908. XLII.tc.,
amely összefoglalja az állam kötelezettségét a köztenyésztés támogatására. Ez lehetővé tette
az apaállatok kamatmentes megelőlegezését, amelyből a beszerzési ár jelentős hányadát az
állam magára vállalta.
Az apaállat vásárlását bizottsági vizsgálathoz kötötte, amit részletesen az 1927 évi XXV. t.c. szabályo­
zott. Ez előírta, hogy7 a vizsgáló bizottság elnöke, a főszolgabíró. Tagjai: a gazdasági felügyelő,
a járási állatorvos, két megye mezőgazdasági bizottságainak képviselője (ez lehetővé tette, hogy a
beltenyésztés megakadályozása miatt a jó apaállat más megyébe is átkerüljön) é s a megyei gazdasági
egyesület által kiküldött állattenyésztésben jártas tenyésztő. A 24.600/1930 sz. FM. rendelet,
lehetővé tette, bog}- a jó minőségű apaállatok mellett, jó minőségű nőivarú tenyészállatokat is
kamatmentes, hosszúlejáratú hitelből lehessen vásárolni. Ez esetben a kölcsönök kamatát az állam
magára vállalta, amennyiben a vásárolt nőivarú állatok utódait tenyésztési céllal nevelték fel.
A minőségjavítását szolgálta a 98000/1938. sz. FM. rendelet, amely kimondta, hogy állami támogatás ezt
követően csak törzskönyvezett állatok vásárlása esetén vehető igénybe. Ehhez igazodva, nekünk kecsketenyész­
tőknek sürgős feladatunk a kecskék törzskönyvezésének megszervezése.
Az 1940.XIII.t.c. elrendelte, hogy minden megyében törvényhatósági állattenyésztési alapot kell
létesíteni. Ezekből az alapokból fedezték a megyék az apaállatok beszerzését, tartását és cseréjét. E
törvény elrendelte, hogy:
- az ebadó bevételeit az alapnak kell átutalni,
- a nőivarú állatok után befizetett tenyésztési díjakat, valamint az apaállatok használati díja szin­
tén az alapot növeli.
Ez a törvény kimondta, hogy köztenyésztésre csak olyan törzskönyvezett apaállat vásárol­
ható. amely legalább II/III. osztályzatú.
A törvény az állattenyésztési alap felügyeletét a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe helyezi és
kimondja, hogy az állattenyésztési alapból az állattenyésztés egyébirányú haladását is támogatni lehet. Ezt a
155.000/1941. FM. rendelet úgy szigorította, hogy előírta, hogy az alapról évenként zárszáviadást kell
készíteni és abból kölcsönt engedélyezni nem szabad.
Az alap felhasználását a következőkben szabta meg:
- hatósági apaállatok vásárlására,
- apaállat vizsgálatok költségeinek fedezésére,
- a köztenyésztést szolgáló apaállatok vásárlását előmozdító segélyek nyújtására,
- minden olyanra, amely az állattenyésztés fejlesztését szolgálja. Ezek a következők támogatását
jelentik:

Kecsketenyésztés 11 __
 a/ törzskönyvezett és megbízható tenyészértékíí apaállatok nevelését,
b/ a törzskönyvezést,
c/ a termelés ellenőrzését,
d/ a köztenyésztés szervezését,
e/ a tenyésztő egyesület működését,
f/ apaállat istálló, karámok és kifutók készítését,
g/ kiállítások és állatdíjazások rendezését,
h/ kisgazdák és állatgondozók részére előadások, tanfolyamok és tanulmányutak költségei­
nek fedezését.
A megyék polgármesterei gondoskodtak:
- az apaállatok beszerzéséről a gazdasági felügyelőség előterjesztése alapján,
- felügyelték az apaállatok szakszerű elhelyezését, tartását és okszerű használatát.
Ennek részletei a következők:
a/ az apaállatokat állategészségügyi szempontból kifogástalan istállóban kell elhelyezni. Ezt
évenként legalább kétszer ki kell meszelni és gondoskodni kell rendszeres szellőztetéséről,
b/ az apaállatok összes fontos adatait fel kell tüntetni,
d az istálló mellett kifutót kell biztosítani, ahol naponta legalább 3-4 órát az állatok szabadon
mozognak,
d/ az istálló környékét fásítani kell és el kell látni jó ivóvízzel, takarmánykamrával, szénapajtával
és minta trágyateleppel,
e/ úgy kell az állatokat takarmányozni, hogy azok jól tápláltak és tenyészképesek legyenek,
f/ az apaállatok abrak és szálas takarmány szükségletét egész évre előre kell beszerezni,
g/ az apaállatokat az alap terhére: tűz, baleset, elhullás, tenyészképtelenség és a kényszervágás
következtében előálló károk ellen biztosítani kell,
h/ az apaállatok használatáról fedeztetési naplót kell vezetni, s azt legalább kéthetenként
ellenőrizni kell. A fedeztetési napló alapján kell az apai származást bizonyítani.
A külföldről nemesítésre, vérfrissítésre vásárolt apaállatokról a földművelésügyi miniszter
gondoskodik.
Valamennyi rendelkezés fő irányelve az volt, hogy a köztenyészetekben - valamennyi állatfaj esetén
- minél szélesebb körben valósuljon meg az egységes tenyészirány. Az állattenyésztés irányítói arra is
törekedtek, hogy az intézkedések lehetőleg egységesek legyenek. Ezt tette lehetővé a földművelésügyi
miniszter 241000/1942. sz. FM. rendele te, amely kimondta, hogy valamennyi községben és városban
az állattenyésztési kiadások fedezéséről lehetőleg egyöntetűen kell gondoskodni. Ez a rendelet
lehetővé tette, hogy az apaállattartók fedeztetési díjat szedjenek, s így a bevétel hozzájárult az apaál­
lattartás és gondozás költségeinek fedezéséhez. A fedeztetési díjat a települések képviselőtestületei
állapították meg. Kevés bevétel esetén, az állattartás hiányát a községek költségvetéséből, az egyéb
bevételek terhére kellett kielégíteni.
A 244.000/1942. sz. FM. rendelet szigorította az apaállatok vásárlását. Ezt követően már a
küllemi minősítés mellett egy meghatározott termelési szint feletti származás is szükséges
volt ahhoz, hogy a köztenyésztés számára meg lehessen venni az apaállatot. A nemesített ma­
gyar kecske esetében ez a termelési küszöb 700 literes laktációs termelés 3,6%-os zsírral, míg
a magyar tincsesé, 600 liter tej 4,3 % - os zsírral.
Az állam figyelm e a j ó apaállat beszerzése és biztosításán kívül kiterjedt arra is, hogy a j ó apaállatokat a bel­
tenyésztés veszélye esetén ne kelljen levágni, hanem. vé?~ft~issítőként más körzetben kerüljenek felhasználásiba.
Ennek elősegítésére az álla?n magára vállalta a szállítási költségek 80%-át. Olyan esetekben, ha valaki rend­
szeresen kitűnt tenyészálla taival és azok 2/3. osztályzatnál jobbak voltak, akkor az állam gondoskodott azok
kiállításra történő szállításáról és a kiállított állatok ellátásáról és díjazásáról. Efigyelem erkölcsi lökést adott a

__ 12 Kecsketenyésztés
tenyésztési színvonal növelésére. E rendelkezéseknek köszönhető, hogy nagyhírű szarvasmarha tájfajták alakul­
tak ki, mint a bonyhádi, az ipolynmiti, stb.
Az állattenyésztés fejlődését serkentő szabályok, rendeletek és az állam anyagi támogatása
nélkül, sehol sem alakultak volna ki termelésre orientált fajták. Ez alól a kecske sem kivétel.
Ezért ha kecsketenyésztésünket világszínvonalra akarjuk emelni, a már kitaposott úton, a ki­
alakult szellemi és anyagi eszközök segítségével tudjuk azt elérni.
Tekintettel arra, hogy az állattenyésztés fejlesztését szolgáló törvények, rendelkezések
általánosak, azaz minden háziállat fajt magukba foglalják, ezért a kecsketenyésztők igényt tar­
tanak arra, hogy az eddig elhanyagolt kecskére azok fokozottabban érvényesüljenek.
A szerzők véleménye szerint legfontosabb teendő, hogy a M egyei Földművelési Hivatalok mérjék fel, hogy
területükön hány pároztató állomásra lenne szükség, hogy azokat állami támogatással, nagyhozamú szülőktől
szánnazó bakokkal lássák el.
Egy-egy állomást úgy kell kijelölni, hogy 20-30 km-es körzetből jól megközelíthető legyen. Ezeken a termé­
kenyítő állomásokon legyen mód anra is, hogy egy időben nagyobb létszámú ivarzó anya esetén, azokat helyben
vett spermával lehessen termékenyíteni. E feladatokat állatorvos szaksegédek, vagy inszeminálásra kiképzett
állatgondozókkal kell megoldani. Mesterséges termékenyítés esetén egy apaállathoz 4-500 anya osztható be.
Nagyobb létszámú anya esetén tartalék apaállatról is szükséges gondoskodni.
A kecske-termékenyítő állomások létrehozásában számolunk a mesterséges termékenyítő állomá­
sokra, az állatkórházakra, a termelőszövetkezetekre, s nem utolsó sorban olyan tenyésztőkre, akik a
könyvünkben ismertetett tartást és takarmányozást tudják az apaállatok részére biztosítani.
Ez esetben számoljunk azzal, hogy 1-2 anyakecskét tartó gazdáknak gazdaságtalan nagyértékű bakokat
beszerezni. Ehelyett előnyösebb, ha bak helyett term elő anyát tartanak, és azok ivarzása esetén a termékenyítő
állomáson fedeztetik, vagy tenyészetében inszemináltatják azokat.
A termékenyítő állomások szervezésében, valamint a fajta választásban szükséges a tenyésztők bevo­
nása. í g y lehet összekapcsolni az egyéni érdeket a köz érdekével. Amennyiben a termékenyítő állomá­
sok munkájával a tenyésztők elégededenek, akkor tegyenek javaslatot annak áthelyezésére, vagy' a
munkarend, stb. megváltoztatására a Megyei FM Hivatalnál.
A különböző megyék termékenyítő állomásainak bak szükségletét - tervünk szerint - három
nemesítő alállomás látná el, amelyek irányítását a kecskenemesítő központnak kellene vé­
gezni.
A kecskenemesítés sikeres megvalósításához elegendő, ha a több mint egy évszázada az ál­
lattenyésztés alaptörvényébe foglalt, majd a későbbiekben azt tökéletesebbé tevő rendelkezé­
sek támogatását kiterjesztik a kecsketenyésztésre is.
Az 1992-ben létrehozott “állattenyésztési alap” sok lehetőséget - de nem többet - biztosít, mint a II.
Világháborút megelőző állattenyésztés fejlesztését szolgáló lehetőségek. Az alap szinte valamennyi
háziasított állatfaj fejlesztésére kitér - a kecske kivételével -. Úgy tűnik, hogy a kecske iránti averzió
tovább él a tenyésztéspolitika irányítóiban. Most azért emeljük fel szavunkat, hogy ne csak úgy
kezeljék a kecskét, mint más állatfajokat, hanem az évszázados elmaradást is segítsék pótolni.

Kecsketenyésztés 13 __
1.4. Tenyésztéspolitikai tennivalók a kecske-
tenyésztésben

E gán Ede 1887-ben írta, hogy “az állattenyésztést három korszakra lehet osztani. Az első az
ősállapot, amikor az állatokat minden elképzelés, minőségi célkitűzés nélkül mennyiségi
szemlélettel tartják. A második korszakba sorolja a tenyésztési öntudat ébredését, amelyet úgy
jellemez, hogy ez az általános káosz korszaka, amire jellemző a kapkodás, a kísérletezés, az új
és mindig új jelszavak keresése. E korszakra jellemző még az állattenyésztés szerveződése és
szakszerű művelésének kezdete. A harmadik korszakot a tenyésztési elveken alapuló
öntudatos tenyésztés jellemzi. Ezek a korszakok országonként és állatfajonként eltérő időben
következnek be. A céltudatos tenyésztést és annak irányítását hivatott az állattenyésztési poli­
tika meghatározni.” Ez azt jelenti, hogy minden ország állattenyésztésének alapja az állattenyésztési poli­
tika. Ennek magában kell foglalni minden olyan irányelvet, célkitűzést, eljárást, intézkedést, amelyek az állat-
tenyésztés fejlesztését elősegítik. Az állattenyésztési politikát tehát úgy kell felfogni, hogy az azoknak a fontos
munkáknak az összessége, amelyeket az állam és a társadalom kifejt, ill. ki kellene hogy fejtsen az állat-
tenyésztés érdekében. Feladata az, hogy utat mutasson a fejlesztések irányára és lehetőségeire a mezőgazdasági
üzemek közgazdasági vonatkozásaira.
E tárgykörhöz tartozik a külföldi állattenyésztési eredmények és az azokból levonható tanulságok
ismertetése is. A tenyésztéspolitika nem nélkülözheti az állategészségügyi, a kereskedelem-po­
litikai, a vámügyi, az értékesítési, az árpolitikai, a közélelmezési és nem utolsó sorban a szoci­
álpolitikai szempontokat sem. Az állattenyésztéstan biológiai, örökléstani ismereteket nyújt,
addig az agrárpolitika a meglévő állapot intézményeit ismerteti, és ezek bírálatát kell össze­
fogni az állattenyésztési politikának. Az állattenyésztési politikához tartozik a hiányok és mu­
lasztások kimutaása, a haladást szolgáló eszmék, javaslatok felvetése és az irányítást szervező
munka serkentése. Ez ma különösen aktuális az állattenyésztés részágazatára a kecsketenyész­
tésre. Ez az ágazat az, amelyet a háborút megelőző időszakban a birtokosok ellenszenve háttérbe szo­
rított. a II. Világháborút követően pedig politikai megfontolásból vetették meg.
A kecsketenyésztés elhanyagolását sérelmezte már nagy állattenyésztési politikusunk Konkoly
T hege S ándor is, aki kifogásolta, hogy a hivatalos állattenyésztési politika a kecskével nem tö­
rődik, pedig szociális szempontokból sokkal több figyelmet érdemelne. A kecskével szemben
táplált ellenszenv az oka annak, hogy kecsketenyésztésünkre még ma is az ősi állapot jellemző. Ezzel
szemben Nyugat-Európában a kecskét más állatfajokkal egyidőben kezdték el nemesíteni és tenyész­
tését hasonló támogatásban részesítették. Ennek eredménye, hogy Nyugat-Európában sok egyed lak-
tációs termelése eléri, sőt meghaladja a 2 - 3 ezer, állomány szinten pedig a 600 - 1000 liter tejet.
Állattenyésztési politikán Konkoly T hege szerint, elsősorban az állam tenyésztési politikáját kell érteni,
rnha a gi(sAítiírsiiAíh?K?dak h ?! kelJju tn i oda, heg)' Jegyen tenyésztési politikája. A gazdák tenyésztési “politi­
kája” sohasem lehet olyan eredményes, mint az állami, m ert ma az állam, rendelkezik az erre felhasználható
anyagi fonásokkal.
A kecsketenyésztésben a haladás akkor lesz a legnagyobb, ha össze tudjuk kapcsolni, a tenyésztők törekvéseit, az állam,
tenyésztés-politikájával. A tenyésztők elképzelései mindig csak kiegészítője az állami célkitűzéseknek, de esetenként rész­
letkérdésekben el is térhet attól. Az eltérés rendszerint az állattenyésztés vajúdó stádiumában gyakori, amikor m ég nincs
kialakult tenyésztési tapintat és amikor m ég ritka erény a következetesség is.
Az állattenyésztés története azt tanítja, hogy minél fejlettebb egy ország állattenyésztése, annál jobban
előtérbe lép a gazda társadalom szerveződése és ekkor háttérbe szorul az állam gondoskodása. Fejlett és szerve­

__ 14 Kecsketenyésztés
zett állattenyésztés esetén az állattenyésztési egyesületek fokozatosan átvehetik az államtól a termelés ellenőr­
zését és az apaállatok engedélyezését is. Mi kecsketenyésztők sajnos ettől a fejlettségtől messze állunk, ezért az
állam segítségét nem nélkülözheti a magyar kecsketenyész-tés. E segítség nélkül nem oldható m eg a nagyszámú,
de csak egy-két kecskét tartó kis állattartók részére a termelést javító apaállatok beszerzése sem.
Az állattenyésztési ismeretek és az anyagi lehetőségek hiányát lehet okolni azért, hogy a kecskete­
nyésztők legtöbbje nem tudatosan tenyészt, hanem csak szaporít, s ezért az utódok a véletlen termékei.
Szükséges azonban odafigyelni arra, hogy az országban meglévő és a jövőben bekerülő fajták vélet­
lenszerűen ne kereszteződjenek.
Ez elkerülhető, ha szabályozzuk a köztenyésztésre használható apaállatok használatát. Éppen ezért
szükséges, hogy az ország különböző vidékeinek képviselőiből alakuljon fórum, amely meghatározza
a tenyészterületeket és engedélyhez köti a köztenyésztésben felhasznált apaállatok használatát. Ez
azért fontos, mert szinte minden állatfaj esetén akkor értek el nagy eredményeket, ha összefüg­
gő területen ugyanazt a fajtát tenyésztették. Ezért az államnak kötelessége korlátozásokat fel­
állítani ott, ha az egyes tenyésztők érdeke összeütközik a közérdekeivel. Abból kell kiindulni,
hogy az apaállatoknak sokkal nagyobb a tenyésztésre gyakorolt hatása mint az anyáknak, mivel
utódaik sokszorosa azokénak. Az apaállat minősége nem közömbös. Az esetben ha egyik
tenyésztő megelégedne gyengébb minőségű apaállattal, a köznek ezt mégsem szabad engedé­
lyezni, mert a kevésbé értékes utódok nemcsak a tenyésztőnek ártanak, hanem a köznek is.
Ilyen esetekben a magántulajdon szentsége kénytelen háttérbe szorulni. Ez esetben érvénye­
síteni kell az 1927 évi XXV.t.c., amely szerint el lehet rendelni minden egyes apaállatnak az
elővezetését még akkor is, ha nem kívánják a köztenyésztésben használni. A hatóság által kije­
lölt apaállat-vizsgáló bizottság - tenyésztési szempontból - felülvizsgálja azokat és a nem megfelelőek
ivartalanítását rendelhetik el.

Szembetűnő minőség-javulást akkor érünk el a kecsketenyésztésben, ha:

1/. A köztenyésztésben csak olyan bakok használhatók, amelyeknek anyai átlagos laktációs ter­
melése meghaladja a magyar tincsesre és a nemesített magyar kecskére előírt tejtermelési
követelményeket.
2/. A jól tejelő anyákat törzskönyvi ellenőrzés alá kell vonni, hogy megbízható, tudatos
tenyészkiválasztást tudjunk végezni.
3./ A szakhatóságokban a tenyésztés irányítóit a hozzáértés alapján bízzák meg. így kerülhető el,
hogy a hozzánemértő szakhatósági irányító súlyos károkat okozzon, mint amire ma számos példa
található.

1.5. A kecske viselkedése

A kecsketartással szemben gyakran megnyilvánuló ellenszenv nagyrészt a kecskék zabolát­

lannak vélt viselkedéséből táplálkozik. Valóban igaz az, hogy mezőgazdaságilag művelt terüle­
ten nagyon nehéz a kecskéket ellenőrzés alatt tartani. A házikertek kerítései éppen úgy nem
képeznek számukra áthághatatlan akadályokat, mint ahogyan a fákat, veteményeket is nehéz
megvédeni kártevésüktől. A kecskék más háziállatokétól örökletesen eltérő viselkedése
ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kecske ne lenne a maga módján intelligens, fegyelmezett
és együttműködő. A kecskéknek felrótt “bűnök” főleg élettani sajátosságaikból származnak és ugyan­

Kecsketenyésztés 15 __
csak ezekből a sajátosságokból vezethetők le a kecskék néhány jellegzetes, más háziállatokétól feltűnő­
en eltérő olyan viselkedése is mint pl. az, hogy majdnem lehetetlen a kecskenyájat hajtani úgyt hogy
veszély esetén a nyáj szétszóródjon. Egyedei futás helyett kitűnő manőverező készséggel újból és újból
szembeszállnak a támadóval.
A vad kecskenyáj az egyedek erősen szocializálódott társulása. A háziasított kecskenyájat is csak az
a személy képes elfogadható szinten kordában tartani aki ismeri a nyáj viselkedését és szokását és aki­
nek az idők folyamán személyes kapcsolata alakult ki a nyájjal. Ez a kapcsolat sokkal erősebb és sze­
mélyhez kötöttebb, mint az a többi háziállatfajnál tapasztalható. Az ilyen kapcsolat kialakulása eseté­
ben a nyáj magát a gondozót ruházza fel mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a vad kecskenyájak­
ban a “király” bak és egy idősebb anyakecske, a “királynő” jellemzői.
A vad kecskenyájakban a bak erejénél és bátorságánál fogva a nyáj vezetője. Hatalmát megosztja egy idős
nősténnyel, a “királynővel” akinek a nyáj életére gyakorolt hatása sokszor nagyobb, mint a baké. 0 ügyel amíg
a nyáj legel, veszély esetén őjelez és ő vezeti biztos helyre a nyájat, m íg a “király" megmérkőzik az ellenséggel;
0 riadóztatja a nyáját, ha valamelyik egyed hiányzik és nem nyugszik addig am íg az elveszett egyed m eg nem
kerül. Ha nyáj túlságosan felszaporodna ő kezdeményezi a nyáj kettéválását egy fiatal bakkal az élen. 11a a
“királynő” bármilyen okból hiányzik, zűrzavar lép fe l a nyájban.
Ha egy személy (gondozó) tartós kapcsolatba kerül a már összeszokott, szocializálódott nyájjal,
akkor a kecskék elfogadják őt vagy a király vagy a királynő ill. az ivadék szerepében. Az ivadék szerep­
körében zavartalanul fejhet, és mint király vagy királynő vezetheti, valamint védelmezheti a nyájat. A
nyáj engedelmeskedni fog mindaddig amíg utasításai nincsenek ellentétben a nyáj genetikailag rögző­
dött viselkedéstípusaival.
A kecskével és tartásával szemben kialakult minden ellenszenv valójában a kecske viselkedésének m eg nem.
értésére, és az abból származó következményekre vezethető vissza. Alapvető fontosságú, hogy hagyjuk kialakul­
ni a nyáj sz-ociális szervezettségét., ami az egymással vívott mérkőzés-sorozatokban. alakul ki. Ezekben a vere­
kedésekben jelölődik ki a “király ” és a “királynő”, Az ilyen mérkőzés-sorozatok hiányában a gondozó válik a
nyáj legfontosabb tagjává, akinek jelenlétét állandóan igénylik, és hamar rájönnek arra, hogy minél lánnásab-
bak, minél verekedősebbek és minél inkább takarmány-pazarlók, annál tovább élvezhetik a v ez ém l való
együttlétet.
Ha az anyakecskék együtt vannak kicsinyeikkel és ha a nyáj szocializálódva biztonságban érezheti
magát, a “királynő” jelenléte miatt, a gondozó nyugodtan bezárhatja maga mögött az istálló vagy a ka­
rám ajtaját: a biztonság hiányát érző nyáj ilyenkor egyöntetűvé váló hangos mekegése elmarad. Le­
hetetlen dolog viszont magára hagyni a nyájat egy előzetesen nem bejáratott és a nyáj számára isme­
retlen területen. Mindebből követ­
kezik, hogy legeltetéses kecsketartás
esetében az évszakoknak és az idő­
járásnak megfelelően, rutinszerűen
kell legeltetni bizonyos útvonalakat,
hogy azok bevésődjenek a nyáj em­
lékezetébe. Bevésődés után a nyáj
nem fog elkalandozni számára ide­
gen területre akkor sem, ha nincs
jelen a gondozójuk, hanem legelés
közben követni fogja az ismert
útvonalat.

A k irálynő hazavezeti társait, Fotó: G ábor J .

__ 16 Kecsketenyésztés
 Ebben az esetben a gondozó észrevétlenül magára hagyhatja a nyájat. Kivételt képez ez alól a nagy
köd, mert ebben elveszítik tájékozódó képességüket. Ekkor nagy körben járnak, mint az eltévett
ember az erdőben.
A szocializálódás már az újszülött korban veszi kezdetét. Hibás az a gyakorlat, amikor az újszülöttet
azonnal elkülönítik az anyjától és mesterséges táplálásra fogják. Ebben az esetben az anya idejének és
energiájának szinte teljes egészét tejtermelés helyett az ivadékát helyettesítő gondozójának hívására
fordítja és minden lehetőséget felhasznál, hogy meg is találja. Sokkal békésebb és célszerűbb megoldás
megengedni az ivadéknak, hogy az első négy-öt napon szophassa az anyját, majd ezután áttérni a
mesterséges tejtáplálásra, de az anyja mellett kell hagyni elkülönítve úgy, hogy láthassa, szagolhassa,
hallja, de ne szophassa az anyját. Tíz nap ilyen elkülönítés után vannak azonban olyan egyedek, ame­
lyek az elválasztást követően még 30 nap múlva is ha anyjukkal találkoznak, szopnak. Ezért legbizton­
ságosabb ha nagy állomány esetén külön tartják a választottakat az anyjuktól. így lehetünk biztosak
abban, hogy nem szopják ki a tejet a fejés előtt, másrészt állategészségügyi szempontból is kívánatos a
fiatalok és idősek különtartása. Az egy-két kecskét tartók részére pedig azt ajánljuk, hogy húzzanak az
anya tőgyére egy vászonból készült zacskót, és azt egy madzaggal rögzítsék fel az ágyéktájon megkötve.
Az így felfüggsztett tőgyvédő zac­
skó legelés közben akkor marad a
helyén - nem csúszik hátra - ha az
ágyékfüggesztéstől a háton át az a
kecske nyakszíjához rögzítik. A gida
már együtt legeltediető az anyjával
anélkül, hogy szopást kísérelne meg.
Az így nevelt, növendék korban szo­
cializálódott gidák idős korban is
jobban kezelhetők, mint az elkülö­
nítetten neveltek: az anyakecske
sokkal nagyobb türelemmel és mé­
lyebb tudással neveli ivadékait mint
amilyennel bármelyik gondozó ren­
Az anya tő gy ére helyez ett zacskó a gidák szopásának delkezhet. Az ilyen nevelés lehető­
megakadályozására, Fotó: M oln ár J . séget ad arra is, hogy a gida a nyájjal
legelés és állandó kommunikáció (érintkezés) közben hamarabb megtanulja, hogy milyen növényeket
lehet megenni és melyeket kell elkerülni. A kecske ősi ösztönénél fogva is felismeri a számára fontos
és káros növényeket. Ezért az anya nélkül felnevelt egyedek sem fogyasztják el a mérgező növényeket,
csak akkor ha rákényszerítik őket. Az anya jelenléte azonban elősegíti a táplálék felismerését úgy, hogy
a kiváncsi kicsiny kecskék először azokata füveket és szénát kóstolgatják, amelyeket az anyjuk eszik.
A kecske nagyon érzékenyminden környezeti változásra, de különösen érzékeny a szélre és az esőre. Hajlamos
a ?negfázásra. Idegen állatok közelsége, kutyaugatás, gyerekek kó'dobálása vagy kiabálása esetében, de más
zavaró környezetben is termelése akár a felére csökkenhet. Legeltetését, állandó szálláshelyének kijelölését mind­
ezeket a szempontokat- figyelembe véve kell végezni. Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy talán egyetlen más
fajhoz tartozó állat sem annyira érzékeny a társtalanságra mint a kecske. Legalább két kecskét szükséges
humánus okból - de a lehető' legmagasabb termelés elérése érdekében is - együtt tartani.
A kecske csak szocializálódott nyájban, állandó, nyugodt és tiszta környezetben nyújtja a legmaga­
sabb termelést. Ezért nagyon fontos az istálló legalább heti egyszeri kitakarítása, ami különösen meleg
időben segíti a legyek elleni védekezést, lehetővé teszi az állatok tisztántartását és egészségének meg­
őrzését.
Angol szakmunkák szerint az állatok tisztán és szagmentesen tartását elősegíti, ha meleg időben

Kecsketenyésztés 17 __
megfürdetjük őket. Minden 10 liter meleg vízhez adott 2 evőkanál szódabikarbónát megfelelő erre a
célra. Ha az idő nem megfelelő a fürdéshez, az állatok fejét és faroktáját célszerű hetente egyszer
lemosni és hideg időjárás esetében száraz ronggyal letörölni. Ezt az egy-két kecskét tartó hob-
bytenyésztők megtehetik, de a több száz vagy ezer kecskét tartók kecskéinek ilyen tisztogatását - fejük
és faroktájékának lemosását - sem munkaszervezési, sem az állatok zaklatása miatt nem tartjuk szük­
ségesnek. A kecske hirdetése is nagy stresszt jelent a kecske számára. A kecske ha teheti nem megy a
vízbe, ha kényszerítik rá igyekszik átugorni azt. A kecske szereti tisztántartani magát. Ez különösen a
tavaszi hónapokban szembetűnő, amikor a téli szőrtakaróját vedli. Ekkor a természetes tartásban, a
legelőn fákhoz és bokrokhoz dörzsölődve igyekeznek megszabadulni régi szőrzetüktől. Zárt tartásban
erre lehetőslég nincs, ezért biztosítani kell számukra a kifutóban dörzsölődésre fát és a bokrot
helyettesítésére egy drótfonatot, amihez szívesen dörzsölődnek.
Az egy-két kecskét tarók a kec­
skének ezt az igényét vakaródzó,
vastagfogú fésű, esetenként drótkefe
és kefe használatával elégíthetik ki.
Üzemszerű tartásban ilyen lokú
ellátást biztosítnai nem lehet, ezért
meg kell adni a feltételeket ahhoz,
hogy a kecske saját maga tisztán
tarthassa bőrét és szőrét.
A kecske tisztálkodásához tartozik
az is, hogy homokban és frissen
hányt földben szeretnek „fürödni”.
Ekkor oldalra majd hason feküdve
dörzsölő mozgással a homokkal fel-
A drótfonathoz dórgólődzve szabadul m e g a leved lett hatják a bőrük felületét, majd feláll-
szőrétől, Fotó: M olnár J .
va testükről lerázzák a homokat il­
letve a földet, amivel együtt távozik
a korpásodott bőr egy része is. A
kecske tisztálkodási lehetőségének
biztosításával jobb lesz az állatok
közérzete és ez kedvezően befolyá­
solja termelésüket. A kecske ha jól
érzi magát a legelőn szeret fiekán-
dozni és fűben hemperegni. A kecs­
kék napi tisztogatásának a szük­
ségessége nem annyira köztudott
mint ahogyan köztudott az a lóte­
nyésztők vagy a szarvasmarhate­
nyésztők körében. Pedig a kecske A kecske hom okfürdője, Fotó: M olnár J .
éppen úgy meghálálja azt mint a
többi állatfaj egyedei. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a kecsketartással kapcsolatos munkák
nem igényelnek nagy erőkifejtést: a takarmányozást és az állatok tisztogatását gyerekek is el tudják
végezni, ezáltal maguk is gyakorlatot szereznek az állattartással járó teendőkben és állatszeretőkké
válnak. A kecsketartás a háziasszonyoknak és a testi sérülteknek anyagi lehetőséget nyújthat és hasznos
elfoglaltságot jelenthet.

__ 18 Kecsketenyésztés
 A gazdaságilag sikeres kecsketenyésztő alapvető feltétele a kecskék viselkedésének, valamint környe­
zetükkel szemben támasztott igényeik megismerése, az ezeknek megfelelő tartástechnológia kidolgo­
zása és alkalmazása.
A kecske viselkedésének ismerete lehetőséget ad azt gazdasági célok megvalósítására felhasználni,
valamint az állat környezetének olyan kialakítására, amelyben az állat jobban érzi magát. Ezeket jól
szemléltetik a következők.
A kecske ellenállhatatlan vágyat
érez a fák és bokrok levelei iránt. A
legnagyobb odafigyelés és elővigyá­
zatosság mellett is - ha teheti - leha­
rapja a féltve őrzött oltvány hajtásait
vagy a díszcserjék, a rózsák gyenge
ágait is. A kecskének ezt a tulajdon­
ságát használják lel az erdőszélek,
bozótos területek és elgazosodott
legelők tisztítására és tisztántartásá­
ra. Ezek az ismeretek tették tiltottá
a kecskék erdőtelepítésekben való
legeltetését.

A kecsek lom bevése,, Fotó: Gábor J.

A kecske nagy károkat okozhat a
gyümölcsösökben is, mert hátulsó
lábaira állva 2,5 m magasságig leeszi
nem csak a fák leveleit, hanem
annak vékony ágait és hajtásait is.
Ennek megakadályozására az egy­
két kecskét tartók a kecske fejét az
egyik fátulsó lábához béklyózzák és
így nem tud kétlábra állni. Az elülső
lábához kötött béklyó nem vezet
eredményre, mert azt egy-két nap
múlva megszokja, és ezt követően
hátulsó lábaira feláll. Megoldást
* u u 2,5e m agassagbol
Aa kecske ' i -/ is• lerakja
/ - • a fin
x- o m agakat
' i

jelenthet ha kipányvázzuk a kecskét és így

A gid a és an yja egya rá n t sz ereti a m agaslatot
tesszük elérhetetlenné a fákban való kártételt.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a
kecske nagy előszeretettel lerágja a fák kérgét,
és ezáltal azok kiszáradnak.
A kecske szívesen keresi a magas helyeket ami
különösen jellemző a fiatal állatokra. Ezért, ha
tehetjük tegyünk a kifutójukba hordót vagy'
ládát, hogy azokra fel és leugrálhassanak Ennek
hiányában ha teheteik még az autó tetejére is fel­
szökkennek, hogy kielégítsék magaslati „birkó­
zó” kedvetelésiiket. Ezért az autót ne hagyjuk a

Kecsketenyésztés 19

A gidák birkózásra is kupacot választanak
növendék kecskék előtt, mert kárt tehet­
nek benne. Az ilyen károkért ne a kecskét
hibáztassuk hanem magunkat, mert nem
vettük figyelembe a kecskének ezta szá­
munkra kellemetlen viselkedését!
A kecske gyakran rossz viselkedési for­
mákat vesz fel, amelyek megszokássá vál­
nak és később károsak. Ilyen például, ha
fiatal korú kecskével úgy játszunk, hogy
az öklünkkel lögdössük a fejét. Ez oda
vezet, hogy kijejlett korban veszélyessé
válik, inetr fellöki a közelében lévőt, le-
~ »'en az ldegen va^ a gazdáía' Ezért ezt

a játszásformát kerüljük, mert az így

veszélyessé vált kifejlett kecskét sele­
jtezni kell. Ez a rossz tulajdonság nem
a kecske öröklött, hanem szerzett tu­
lajdonsága, ami a meggondoladan ne­
velés következménye. A kifejlett szelíd
állatokban is kifejlődhet ilyen rossz
tulajdonság. így például 1997-ben
Gödöllőn a kecske kiállításon az egyik
gondozó égő cigarettát nyomott egy
korábban szelíd bak szutyakjához. Ezt
az illető megismételte mire a bak úgy
megvadult, hogy ezt követően min- ., , , ,
.... , . , A m agaslat hiány aban az autó tétjén birkóznak a gidák
denkihez, durva volt, es végül kr kellett a J °
selejtezni. A kifejlett bak eldurvulhat úgy is, ha hosszú időn keresztül „magánzárkában” tartjuk. Ezért ha
bakot tartunk ennek elkerülése érdekében egy anyakecskével tartsuk, vagy a nyájjal járassuk a legelőre, hogy
elkerüljük az esetleges eldurvulását.
Rossz tulajdonságként esetenként előfordul az önszopás. Ekkor az anya kiszopja magát. Ez ellen úgy
védekezhetünk, ha hegyes pálcákból olyan nyakörvet készítünk, amely megakadályozza a kecske fejének
hátrafordítását. Itt az elv az legyen, hogy a
pálcák mindkét vége legyen hegyes, hogy a
fej hátrafordításával a fejet és a törzset is
szúró fájdalom érje.
A szarvait kecskék gyakori tulajdonsá­
ga, hogy verekednek. Ezért ajánlatos a
szarv' hegyes végét lefurészelni, hogy így
elejét vegyük az egymásban okozható
kártételnek. Esetenként előfordul, hogy
rossz ásványianyag ellátás esetén, a jól
tejelő egyedek szarva széthasad. Ezt a
hasadt részt ugyancsak fűrészeljük le,
mert jobban behasadva hasonló fájdalmat
okoz, mint az ember behasadt körme. Széthasadt szarv

__ 20 Kecsketenyésztés
1.6. Kecske elnevezések

Az előző évtizedekben nemcsak létszámában csappant meg a kecske, hanem feledésbe ment több
vele kapcsolatos elnevezés is. Molnár Nándor szerint a kecske szó kún-besenyő rétegbeli jövevény szó,
melynek megfelelői ma is megtalálhatók a csuvas, a török (keci), a krími tatár (kaci) és a hozzá közel
álló, úr, kipcuk, turki nyelvekben is.
A kecskéből képzett “kecskés” szó már 1256-ban, összetett szóként pedig pl. “kecskejárás”
1271-től előfordul, köznévként pedig a “Besztercei Szó jegyzéktől” gyakori. Helységnévként is
megtalálható: Komárom megyében “Kecskéd” a kecske főnévnek, -d képzős származéka. Bács-
Kiskun megyében “Kecskemét” kechkenieth, eredeti alakja kecskeined, az etimológiai szótár
szerinti jelentése: kecske száraz medre, időnként kiszáradó ere; mások szerint a mét szó járás,
járat, s ezért kecskemét=kecskejárást jelent. Pest megyében Gödöllő nevét Mátyás királynak itt
elhelyezett kecsketenyészetére vezetik vissza (Gida-ellő). Az etimológiai szótár szerint Gödöllő
a gödölye főnévből keletkezett. Feltehető, hogy Nógrád-inegyében; Szarvasgede, Gömör-
megyében: Várgede összetett szavakból a gede jelentése hímivarú növendékkecskét jelent (gida,
gidó, gedő, gede). Kecske elnevezéssel megyét is illettek. Az országmegyék felsorolásából
tudjuk, hogy 1271-1272-ig Péter mester királyi étekfogó és Kecske-megye főispánja, 1274-1275
között Miklós mester az országbíró és Kecske-megye főispánja volt. „A Kecskemegyei terület
1279-ben kiskún területté alakíttatott.” A kecske szó előfordul olyan régi kéziratokban is, mint
a Bécsi, a Döbrentey, a Peer és a Jordánszky-kódex.
A kecske általános elnevezése mellett ivar- és kor szerint is megkülönböztették az állatokat. A
hím állatot “bak”-nak nevezték, míg a kifejlett nőstényeknek anya volt a neve, aminek török
megfelelője az “anac” (anacs). Később a kifejlett nőstényt anyakecskének, tejelőkecskének
nevezték.
A fiatal állatokat általánosan 6 hónapos korig “olló”-nak hívták. Ezt az elnevezést nemcsak a régi
magyar nyelvben találjuk meg, hanem ma is él a székelységben. Eredete hasonlóan olyan régi - hon­
foglalás előtti - mint a kecske szó. Ennek megfelelője a török nyelvben az “oglak” (ólak). Ebben a fo­
galomban az “olló” szónak semmi köze a nyíróeszköz jelentésű ollóhoz. A ma gyakran használatos
kecskebárány elnevezés a fiatal kecskék megnevezésére helytelen szó. Olyan mintha a “malac” szó
helyett pl. a sertés-borjú elnevezést használnánk.
A fiatal állatok általános elnevezése mellett ugyancsak honfoglalás előtti az ivarszerinti
megkülönböztetésük is. A fiatal hímivarú állatot gidának, gidónak esetenként gedőnek , Palóc
földön gedének nevezik. A fiatal nőivarú állat neve régen és ma is gödölye. E fiatal nőivarú álla­
tokat, 6 hónapos korig diszké névvel is illették, amely szó a török “disi” elnevezésnek megfelelő.
Sokan hibásan jerke néven nevezik a fiatal nőivarú kecskét, noha a jerke szó egyértelműen fiatal
nőivarú juhot jelent.
A heréit kecskebakot “cap”, caf és esetenként “capf1névvel illették. Ez az elnevezés megtalálható a
Gyöngyösi latin-magyar szótártöredékben, ami az 1500-as évek közepén íródott. Ez a szóhasználat ma
is él a Székelyföldön és a Felvidéken. Az erdélyi román és a felvidéki szlolvákok körében “cap”-nak
nevezik a bakkecskét. A “cap” megnevezéshez közel áll a török “cepic” elnevezés, amivel a 6-12 hóna­
pos korú - még nem ivarérett (őshonos) kecskéket hívják. A kasztrált kecskét a török nyelv “erkec”
(erkecs) szóval nevezi.
A ma élő magyar nyelvben is gyakran találkozunk a kecskével kapcsolatos hasonlatokkal, mondá­
sokkal, elnevezésekkel, stb. így pl.: szólás-mondásokban gyakran használt hasonlatok: szereti mint
kecske a kést; ne bízd kecskére a káposzát; ne mekegj; bakot lőtt, stb.

Kecsketenyésztés 21 _
 Sok elnevezésünk is kötődik a kecskéhez, pl.: kecskecsecsű szőlő; kecskeláb; kecskerágófa;
kecskeszakái (bakszakái) fű; kecskeszarv, stb.
Népi, gyermekjátékok közül említésre méltóak a bakugrás, faltörőkos, kecsketúró, stb. Gyermek
meséinkben is gyakori pl.: a farkas és a 7 gida; az okos kecske; Mátyás királyról szóló mondában szere­
pel “úgy fejné a bakkecskét, mint az urakat”. A balatoni kecskekörömhöz fűzött néprege is széles kör­
ben ismert. Népdalban is megtalálható, pl.: “Fejik a fekete kecskét, verik a hűtlen menyecskét” stb.
Népszokásokban is megtaláljuk, pl.: a “busó-járás” egyik maszkja kecskefej, a duda sípja kecskefejet áb­
rázol; a duda kecskebőrből készül.
A kecsketenyésztőkre vár az a feladat, hogy a feledésbe ment ősrégi magyar neveket újra élesszük, s
ezért ne riadjunk vissza használatuktól.

__ 22 Kecsketenyésztés
2. KECSKE SZARMAZASA ES
FAJTÁI
2.1. Kecske származása
Artiodactila (rend)
Ruminantia (alrend)
Pecora
Bovidea (család)
Caprovinea (alcsalád)
(fajok)
Ammotragus lervia (sörényes juh) - Észak - Afrika
Pseudois nayaur (kék juh) - Ázsia
Capra aegagrus (bezoár kecske) - Kisázsia, Közel - Kelet
Capra caucasica (nyugat kaukázusi kecske)
Capra cylindricornis (kelet - kaukázusi kecske)
Capra falconeri (pödröttszarvú kecske) - Közép - Ázsia
Capra hircus (házi kecske)
Capra ibex (kőszáli kecske) - Európa
Capra nubiana (nubiai kecske) Egyiptom, Közel - Kelet
Capra pyrenaica (spanyol kecske)
Capra sibirica (szibériai kecske) - Ázsia
Capra walie (Walie kecske) - Etiópia
Ovis ammon (argali juh) - Ázsia
Ovis aries (házi juh)
Ovis canadensis (vastagszarvú juh) - Észak - Amerika
Ovis dalli (alaszkai juh)
Ovis nivicola (szibériai juh)
Ovis orientalis (muflon) - Európa, Kisázsia
Ovis vignei (uráli juh) - Közép - Ázsia

A mai ismereteink szerint a legrégebbi háziállatunk a kecske. A domesztikált kecske , (Capra) a

háziasított juhval (Ovis) együtt a Caprovinae alcsaládba tartozik. A szelídített kecske és juh küllemi-
leg élesen különböznek egymástól. A csontrendszerük és a koponya alkat tekintetében azonban ne­
hezen különböztethetők meg. Igen hasonlít a kecskéhez a kékjuh (bharal), míg a juhhoz hasonló
kecske a barbary. A kecskéhez nagyon hasonlít még a Rocky Mauntain (Sziklás hegység (- ben élő
antilop is.

Kecsketenyésztés 23 __
A kecskének és a juhnak sajátos tulajdonságai a következők :
1./ A kecske fejéle tompa szöget alkot, míg a juhé egyenes
2./ A homlok varrat a kecskénél egyenes, a juhé szöget alkot.
3./ A kecske orrcsontjai egyenesek, a juhé domború.
4./ A kecske homloka domború, a juhé lapos.
5./ A kecske szarvai tőben egymáshoz közel álló, keresztmetszetük lapított,de lehet kétélű, ekkor az
elülső él hegyes szöget alkot.
6./ A juh szarvai egymástól távol állnak, a koraiakhoz hasonlóak , három élűek és elülső részük lapos.
7./ A kecskének hiányoznak az arc mirigyei.
8./A kecskének nincsennek könny gödrei, míg a juhnál megtalálhatók.
9./ A kecskének a farka alatt két illatmirigy található, a juhnak ez nincsen.
10./ A kecskének szakálla van a juhnak nincsen.
11./ A kecskének nincsennek köröm-mirigyei (legalább a hátúlsó lábakon), míg a juhnak vannak.
12./ A kecske lel tartja a farkát, míg a juh lógatja.
13./ A kecske a juhtól hang tekintetében is különbözik.
A juh és a kecske egymással párosítva, ritkán termékenyülnek. E párosításból ritkán történik ter­
mékenyülés, ha mégis bekövetkezik, az anya legtöbbször, már a venhesség második hónapjában
elvetél. Nagyon ritkán, megelli magzatát, de az újszülött néhány nap, illetve hónap után elpusztul. Az
így született hibridek az anya bélyegeiből többet örökölnek. (Lásd fényképek)

(A keresztezést végez te: B ratanov)

__ 24 Kecsketenyésztés
2.1.1. A kecskék két nemzetségét, a Capra és a
Hemitragus-t különböztetjük meg

A Hemitragus spp. (Tahr) -nak három faja fordul elő; Kelet - Ománban, Közép - Himalájában és
Indiában a Nigril hegységben.
A tahr leírása : rövid, vaskos, erős szarva van, nincs szakálla, hosszú gubancos szőrű. Színe a barnától
az őzbarnáig sokféle árnyalatban található.

A Capra fajban 5 nemzetséget különböztetnek meg.

Í J Capra ibex, aminek alfajai -az Alpokban, Nyugat - Kaukázusban, Közép - Ázsiában, Közel - Keleten
és Etiópiában találhatók
2./ Capra pyren aica, spanyol ibexnek vagy spanyol vadkecskének is neveznek.
3./ Capra caucasia (a túr) a Kelet - Kaukázusban található.
4./ Capra hircus, ami bezoár vagy pasan néven ismert, megtalálható Görögországtól Pakisztánig.
5./ Capra falconeri vagy markhor megtalálható Pakisztánban és a szomszédos országokban.
Azt tartják, hogy a Capra faj első három nemzetsége nem lett háziasítva. A házikecske közvetlen őse a
“Bezoár”, de feltételezik, hogy a markhor is befolyással volt néhány Közép - Ázsiai fajtára. Korábban
azt tartották, hogy egy hatodik faj a Capra prisca, a csavart szarvú az európai fajták őse. Ezt a fel­
tevést ma cáfolják, mert, a korábbi feltételezés rossz kormeghatározáson alapult.
A Capra kromoszómaszáma 60.
Az egymás közötti keresztezések termékenyek.

2.1 ábra. A vadkecskék elterjed ése (l:L:M ason nyom án H arris 1962.)

Kecsketenyésztés __________________________________________ ______ 25 __

 1./ Capra ibex jellemzése. Hosszú, kardalakú szarva nem csavart, aminek első éle lekerekített,
szabályos közökbe, ugyanis a szarvon “ kereszttaréjok) csomók találhatók.

2.2. ábra A capra sz arvform ái: aJ túr, b/ spanyol ibex, c/ núbiai v a gy arab ibex, d/
abesszbt ibex. (l.L. M ason nyom án H arris 1962.)

a/ Alpi ibex (Capra ibex ibex) jellemzője a kis szakái és rövid fü1. A 18 - 19 században annyira
vadászták Ausztriában, Svájcban és Németországban, hogy kipusztult. Szerencsére Olaszország­
ban (Aosta) Gran Paradiso parkban maradt fenn, amiből a 20 - ik század elején vissza telepítet­
tek a kilőttek helyére.
b/ Kaukázusi ibex (Capra ibex caucasica), Nyugat-Kaukázusban található, tipikus ibex szarvai
vannak, de hasonlóságot mutat a “tur”-ra is. Két alfala van a “kubáni ibex” és a “szibériai ibex”.
Az utóbbira jellemző a masszív szarv, hosszú szakáll. Fellelhető helyei; a Himalája, Tien Shan, Altáj,
a Sayan hegység és a Bajkál-tó vidéke. Védett,
c/ Nubiai ibex (C. ibex nubiana). Jellemzője; hosszú, karcsú,élesen hajlított szarv és hosszú hegyes
szakái, valamint hosszú fül. Esetenként olyan felosztással is találkozunk m im ; Sinai ibex, Szíriái ibex
és Dél-Arab ibex. Megtalálható Izraelben Judea környékén, Egyiptomban és Szudánban,
d/ Abeszíniai ibex (Capre ibex walie) esetenként külön fajnak tartják, de az ötödik ibex alfajként osz­
tályozzák. A núbiainál rövidebb szakálla van és szarvai vastagabbak. A konvex fej profilja miatt Hais
((1962) feltételezi, hogy a vére bekerülhetett a háziasított núbiai kecskébe is. Epstein (1970) szerint
a szarvait núbiai kecskének nincsennek csomók a szarván, - ami az ibexre jellemző ezért a núbi­
ai kecske nem Núbiából származik és nem is Etiópiából , hanem sokkal keletebbről.

__ 26 Kecsketenyésztés
e/ Capra pyrenaica. Emlékeztet a “ túr ra szarv formában, de a szarvnak van egy éles belső
pereme, amelynek felszínén csomók találhatók mint az ibexnél. A pyrenica a 20 - ik század fordu­
lóján kihalófélben volt, de azóta sikerült megmenteni,
f/ Capra caucasia. A “túr” erős felépítése,fakóbarna szőre, masszív visszafelé görbülő szarva a
keresztezéskor jól öröklődik,
g/ Capra hircus. A köznyelven “Bezoár vagy pasan (v. pasang) elnevezés a perzsa nyelvből szár­
mazik. Bezoa = ellenméreg (a kérődzők gyomrába talált valami “ coniretion ”, amit úgy gondoltak,
hogy m ér eg elleni szer. A vadkecskéből nyert ilyen ellenszert tartották a legjobbnak. (A pasan
perzsául hegyi kecskét jelent.)

2.3. ábra. A Capra sz a rvform á i : al. bezoár v a g y passang, b/. Astor markhor, cf.
S ulem an Markhor, Tahr. (l.L.M ason nyom án H arris 1962.)

A hircusnak két alfaját különböztetnek meg. 1./ Capra hircus aegagrus , amely perzsa vad­
kecske és megtalálható Iránban, Törökországban, Ny.-Afganisztánban és Görögországban. 2.1 Capra
hircus blythi, ez nem más mint a Sind vadkecske, amely megtalálható Ny.-Sind, Baluchistan és Dél-
Afganisztá nban.
A hircus megkülönböztető jegyei : hosszú kard vagy bandzsánalakú szarv. A nőstények szarva
kisebb, de hasonló. Epstein (1971) leírása szerint a Capra hircus aegagrus (bezoár) relatíve karcsú,
marmagassága 95 cm, szakálla nagyon hosszú és az egész állát elfoglalja. A nyakon és a vállon télen a
szőr megnyúlik, aminek alsó részén puha pehelyszálak fejlődnek. A felső szőr színe télen barnás

Kecsketenyésztés 27 _
szürke, nyáron vöröses barna. Az alsó pehelyszálak fehérek vagy fehéresek. Egyedi változatosság a
fekete és a fehér színek menyiségi arányában van. A nőstények és a fiatal bakoknál legtöbbször a sötét
jelek hiányoznak.
Capra hircus Mythi. 'lermete kisebb, az alapszíne világosabb, a jelzések (csíkok) sötétebbek,éle­
sebben hangsúíyozottak. A szarvak kevésbé íveltek gyakran egyenesek és kevés vagy egyáltalán nincse­
nek csomók rajta.
h/ Capra falconeri (markhor). Elterjedése Tádzsikisztántól, Kasmíron és Afganisztánon keresztül
Pakisztánig terjed. A “ markhor ” perzsáid erőt jelent. Hatalmas felfelé ívelő szarvat viselnek. A
bezoámál jóva l nagyobb termetnek és jó l fejlett toroksörényük van. A szarvak ellentétesen csavartak. A
jobboldali, az óra járásával ellentétesen, míg a baloldali azzal megegyező irányban csavarodik. A
szarv spirál formája változó. A nyitott dugóhúzó szerűtől a közönséges csavar formáig változhat.
Fiatal állatoknál a szarv gerince éles, mind az elülső, mind a hátulsó szélen. Öreg korra az elül­
ső széle lekerekedik. A bakok szarvának hosszúsága elérheti a 125 cm -t, míg a nőstényeké a 35
cm.-t. Szőre , mind a testen , mind a lábakon , nyáron rövid, télen hosszúra női, ekkor selymes
és színes alsó szőrrel. Mind két ivarú állat hosszú dús szakáit visel, ami télen szürke, nyáron pedig
vöröses barna. A has és a lábak krémfehérek (sárgás). A háton , az első lábakon a könyök Ízület­
től a csűdig sötét csík található. A farok nagyon rövid, sötétbarna, durva fekete hosszú szőrrel
szegélyezett. A Himalájában Baluchistanban december elejétől mintegy 6 hétig telelnek.
Venhességük 160 nap. Szaporaságuk: a fiatalok egyet, az idősebbek ikret ellenek. A falconerinek 7 alfa­
já t különböztetnek meg.

1 J Capra falconeri falconeri. Az Astor markhor jellemző típusa. Széles, nyitott spirális szarva
van 150 cm. hosszúságot is elérheti. Azad, Kasmir, Indus és mellékfolyóinak lejtőin (pl. Astor,
Gilgít, Hunza) él. A tömeges vadászatuk ellenére számuk jelentős.
1 J Capra falconeri cashmiriensis. Szarvai kissé zártabbak mint az Astoré. Élőhelye Pir Panjaltól
a Kasmír völgy déli részéig, valamint Shamsberi és a Kaj-i-Nag, tűzszüneti vonal határáig ter­
jed.
3 J Capra falconeri megaceros. A szarvai egyenesek, a kasmírnál zártabb spirállal. Afganisztánban
talaiható.
4 J Capra falconeri jerdoni a Sulaiman markhor szarva egyenes, tengelye körül csavarszerűen
spirál (lásd ábra).
5 J Capra falconeri heptneri, szarvai vastagok, nehezek, zárt dugóhúzó szerű spirállal.
6J Capra falconeri ognevi, Törökországban, Kugitang területén él. Szarva dugóhúzó szerű, ami
kevésbé feltekert núnt az előzőeké, és kevésbé olyan egyenes mint a C. f. heptneri vagy a C. f.
megaceros - é.
7./ Capra falconeri chialtanensis; lásd később.

2.1.2 A kecske háziasítása

Az emberré válás korai szakaszában az ember felfigyelhetett arra, hogy a vadászat során elejtett
szopós állatok gyomrában ízletes és nagy tápértékű túrószerű anyag van. E felismerés késztethette az
embert, ilyen táplálék előállítására. Ehhez azonban tejre volt szüksége, ami szükségessé tette a vadon

__ 28 Kecsketenyésztés
 1?0 —r
é lő 68 DUSANBEj 72 74
TÁDZSIKISZTÁN *
38 ,

-V '

•* **

-36
AFGANISZTAN

Ivo©j^
J ELMAGYARÁZAT

Jelenlegi
■
■ Közeli múlt

n
LJ
Afganisztán
Tádzsikisztán
- Országhatár
-- Kasmír

2.4.ábra. A markbor elterjedése (ScbaUer and Kban 1975)

állatok háziasítását. A háziasítás első lépcsőjében azokat az állatfajokat választotta, amelyek

tápláléka nem jelentett konkurenciát számára, és születési súlyuk megegyezett, vagy kisebb
volt az emberénél. Ilyen állatok voltak a kecskék és a juhok. Ezt a feltevést támasztják alá azok
a paleontológiai kutatások is, amelyek szerint a kecskék és a juhok háziasítása történt első­
ként.

Kecsketenyésztés 29 __
 A természeti
népek asszonyai
kis gyermekeik
örömére és saját
kedvtelésükre el­
árvult kecskék új­
szülöttjeit emlő­
jükkel nevelték
fel. A háziasítás­
nak ez a formája
még a közel múlt­
ban is megtalálha­
tó volt a termész­
eti népeknél, amit
Kronacher
fényképe után a
2.1..2.1. kép mutat
be. Az ember szere-
tetében felnevelő­
dött állatok rövid
időn belül háziasod-
tak. Ezt segítette
elő, hogy táplálé­
kuk- fű, széna, cser­
je, stb. nem jelentett
2.1.2.1. kép: Vadmalacok háziasítása. Keletafrikai nők, mint vadmalac konkurenciát az
„dajkák” (Kronacher fényképe után átrajzolta Mühlbeck Károly ember számára, te­
jükkel pedig lehető­
vé tették nagyobb születési súlyú állatok háziasítását (mint a szarvasmarha, ló, bivaly stb.)
Egyes kutatók szerint az első háziasítás, Krisztus előtt 7 ezer évvel lehetett. Bökönyi (1974)
ennek helyét dél-kelet Ázsiába teszi. Az arheológiai leletek alapján ennek helyét a Zagros
hegység lejtőire teszik, ami Irán, Irak mostani határára esik.

2.1.2.1. Közel - Kelet

Bökönyi (1976)szerint a legelső háziasított kecske csontját Ariab-ban találták az iráni ?nagasfóldön. Ez a
lelet, ie. 8000 - bői származik. Találtak m ég háziasított kecske csontot Anatóliában Gayönü-ben amely ie. 7000
bői számazik. Ezeken kívül Jarm o (Iraki - Kurdisztán - bán) ie. 6500 -bői, Palesztinában; Beidha, El
KJnam és Jerikóban ie. 7000 bó'l valót stb.
A Neolitikuinban a kecskének handzsán alakú szarva volt, mint a bezoártiak. Ez a szarvalakú kecske ter­
jed t el az Ovilág nagy teiiiletein. Ez látható, festményeken pl. Mezopotámiában (ie. 4000), Egyiptomban
ugyan olyan típusú szarvúak voltak. A Hyksosperiódusban (ie. 1730 - 1570) a kard szarvú kecskéket mintha
teljesen a spirális vagy dugóhúzó szarvúak váltanák fel. Először Egyiptomban, Keleten ie. 3500 köriiljelennek

__ 30 Kecsketenyésztés
m eg az egyenes szarvúak, valószínű szelekció eredményeként (lásd a bezoár esetében). Ha a szarv nem nagyon
hosszú, a nőstények szarva lehet kard alakú, a bakoké pedig csáván.
A kecskék fontos szerepet játszottak Egyiptom gazdasági életében. Húsukat ették, bőrüket víz
hordásra használták, tejüket fogyasztották. A szelekció szerepet játszott a fülek és szarvak alakulásában.
A hosszú lekonyuló fül divatos volt. Az egyiptomi csavart szarvú kecskék hosszú lábúak voltak,
rövid vörös, fekete, őzbama, fehér, tarka és pöttyös szőrrel.
Csavart szarvúakat Mezopotámiában is leírtak ie. 4000- ben. Pl. Ur városában egy szobor
kecskét, vertikális dugóhúzó szarvval ábrázol, amely a hátsó lábán áll s egy fát legel. Tévesen
e szobornak “kecske a bozótban” nevet adták. Az egyiptomi csavart szarvúak szarva nagyszögben
széttárt és gyakran oldalra növekedett. A szarvak széttartásának szöge, valamint azok csavartsága na­
gyon változó.

2.1.2.2. Európa

Európában - Kréta és Görögország kivételével nem volt megfelelő vadkecske, mert az ibex
fajták területe dél-nyugat Ázsia volt. így minden bizonnyal a kecske háziasítva érkezett DNy
- Ázsiából. Ennek maradványai a Neolitikumból - a svájci cölöpházaknál talált handzsán
szarvú állat csontok az úgynevezett. “tu rb a ry” kecske maradványai. Ugyanilyeneket tártak fel, EK
- Jugoszláviában, Magyarországon (korai neolitikum). A közép neolitikumban a csavart szarvúak

(D evendrá and Nozawa 1976)

Kecsketenyésztés 31 __
sokkal gyakoribbá váltak közép és kelet Európában. Az úgynevezett “réz” kecskének csavart szarvai
voltak. A bronzkorban ez lett a domináns a mai Ausztriában és Németországban, de handzsán
szarvúak maradtak Svájcban, Magyarország területén és Skandináviában is.
Az ősi Görögországban mind a handzsán, mind a csavart szarvnak:)! meg lehet találni fém­
pénzeken és pecséteken. A Római Birodalom idején jelentek meg a szarvnélküli kecskék
először. (A suta kecskék megjelenése korábbi időpontra tehető lásd Matolcsira való hivatkozás
“Szarvnélküli kecskék és a terinékedenség” c fejezet) Ezeknek az állatoknak a méretei megnőttek. A
14. századig ezen állatok mérete csökkent, majd ezt követően megint megnőtt. Közép - Európa észa­
ki részén még ebben az időben mindig lehet találni handzsán szarvúakat- Ennek oka Bökönyi szerint
az, hogy a határszéleken túlélték az időt. Mind a handzsán, mind a csavart szarvúak előfordulnak a
modern európai fajtákban, de az enyhén zsavart a legtöbb. Igazi dugóhúzó szarvú kecskék találhatók
még Szicíliában az Agrigento fajta, Görögországban pedig az Ulokeros fajta.

2.1.2.3. A csavart szarvú fajták eredete

A csavart szarvú fajták között mindenféle átmenet megtalálható az egyenes handzsán

alakútól, a befelé forduló handzsán csúcsú alakig. Megtalálhatók a nyílt egyforma csavart, a
spirális alak, a szoros csavaralakúig. Könnyű elképzelni, hogyan alakulhattak ki az eredeti bezoárból
mesterséges szelekcióval a különböző szarv alakúak. Ma már nem szükséges más csavart szarvú
vad fajokat - pl a markhor - belemagyarázni a szarv alakulásba, mivel az valószínűden. Ugyanis,
Európában, Afrikában, Közel - Keleten az egyformái! csavart szarvúakat lehet találni, a markhor
pedig ellentétesen csavart szarvat visel. (A jobb szarv az óramutatóval ellentétes, míg a bal szarv az óra­
mutatóval megegyező.) Sok ázsiai és mongóliai fajtára azonban jellemző az ilyen ellentétesen csavart
szarv alakulás.
Az ellentétesen csavart szarv alakulás megtalálható még E - Irakban, Kuidisztánban, Orosz Kö-
zép-Azsiában, Mongóliában és a kasmír kecskékben. Az egyformán és az ellentétesen csavart szarv7ala­
kulás ugyanabban a nyájban is előfordulhat. Úgy tartották, 1975 - ig, hogy az ellentétes csavarulat a Capra
falconeritől származik. A markhor ellentétes szarv csávára domináns az egyformán csavart házikecs­
kénél. A házikecske különbözik a markhortól a szarv keresztmetszetében is. A házikecske szarv alapjának
van egy elülső gerince, ezért a keresztmetszete körte alakú. A markhor szarvának van egy elülső és
egy hátsó gerince, a fő gerinc azonban a hátsó. Az ellentétesen csavart házikecske szarva a markhorénál
jobban vertikális irányultságú és sokkal jobban nyitottak a csavarok. Ugyanezek a jellemzők előfordulnak a
Capra fálconeri chialtensis - nél is (Lydekker 1913). Többen feltételezik, hogy a markhor is a házikecske
keresztezéséből származik. Azt állapította meg Schaller és Khan (1975), Schaller (1977), hogy a Chiltan
markhor a Capra hircusnak egy változata. Rámutattak arra, hogy nincs nyakszőrzete és általában a szőr
színe is erre hasonlít inkább, mint a markhoréra. A vadkecske és a Chiltan kecske —állításuk szerint - ugyan­
abban a nyájban is előfordulnak. (Chiltan tartomány Pakisztán). Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy az el­
lentétesen csavart szarvak létezhetnek a vad Capra hircus jajokban, ezért nem szükséges tovább keres­
ni e vonás eredetét a házi fajtákban. Devendra és Nozawa (1976) feltételezik, hogy az általuk közölt útvon­
al az, amelyen a háziasított kecskék Keletről Ny-Azsiába érkeztek (2.5 ábra). Az északi út Afganisztántól és
Turkesztántól Mongóliáig és E-Kínáig lehetett. Nem kizárt az sem, hogy a Khyber átjárón át az Indiai szub-
kontinensre és DK-Azsiába vezetett az út Lehetséges az is , hogy tengeri úton is kerültek kecskék nyu­
gatabbra.

__ 32 Kecsketenyésztés
2.1.2.4. Feral kecskék

A vadkecskék, és az ibexek száma szisztematikusan csökkent- a mezőgazdaság,

erdőgazdálkodás, vadászat révén. A házikecske pedig a világ sok táján vissza vadult. Ezeket
hívják feral-nak,-megkülönböztetésül az igazi vad kecskétől. Ezek a populációk nagyon sikeresek,
különösen szigeteken, és hegyi területeken. Sikerük ugyan annak a merészségnek köszönhető, ami az
eredeti háziasításukét segítette. Feral kecskék jelentős számban találhatók a Brit szigeteken - Uj-
Zéland, Ausztrália, Kanári szigetek, néhány Egei sziget; Ciprus, Hawaii, néhány Karibi és Japán
sziget,. A Csendes óceáni szigeteken lévő kecskék a nyugati tengerészek házikecskéinek a leszárma­
zottjai. Néhány betelepítés történt, pl.:
Ogasmoara (Bonin) - sziget (Japán) - Peny admirális 1853.
Hawaii - Cook kapitány 1778.
Vancouver —kapitány 1792.
Új-'/jland - Cook kapitány 1777.
stb.
Nagy-Britannia tesz elsőként említést a vad kecskéről a 17 - ik században. Ezek egyrésze az erdők­
ben legeltetett kecskék leszármazottai. A módszert már a 14 - ik században leírták erdőben legeltetés
címén. Ezek a többi nagy nyájakból elkóboroltak utódai lehettek (A skót alföldről északra, Írország­
ból, Wales-en keresztül Angliába). A Skót Magasföld elnéptelenedése a 19 században,a nyájak elha­
gyásához vezetett. Újabb példák is vannak a házikecske szabadon tartásával. A feral populáció nagy
része a régi angol (ó-angol), valesi és skót fajtáktól származik, amelyek kissé különböztek egymástól,
de mind barna szőrű, hosszú csavart szarvú bakokkal voltak találhatók. Wemer (1977) a brit fajtá­
kat ketté osztotta: alföldi és felföldi fajtákra. Szerinte az E-Angliai hegyekben élők kicsiny,
hosszúszőrű, változatos színű, handzsán alakú, vagy csavart szarvúak, az alföldiek (= skót
alföld) nagyobbak és rövid szőrnek. Színük változatos, de a fehér a leggyakoribb, a fekete ritkább.
Szarvai különfélék, de gyakran erősen csavart.
Svájci fajtákat Nagy - Britanniába a 19 század végén vittek először. Ezek mára felváltották az ere­
deti brit fajtákat a házi nyájakban. A behozott svájci fajták vére bekerült a vad populációba.
Whitehead (1972) leírása sze rin t:
Kevert eredetük miatt a brit vadkecskének nincs fix szín mintája. Színe a szénfeketétől a tiszta
fehérig változik. A legtöbbjük barna, szürke, fehér és fekete keveréke. Néhány sötét állatnak rövid,
fehér rojt van a homlokán, másoknak fekete vagy szürke az első fele, és fehér a hátsója. Ezüst szürke,
barna, sütétbama, vagy sárga és a szín változatokra a nőstények sokkal hajlamosabbak mint a bakok.
Legtöbbjük hosszú kócos szőrt növeszt, de alkalmanként rövidszőrű is lehet.
A kifejlett bakok saját kis nyájakat alkotnak az év legnagyobb részében. A nőstényekhez és a fiata­
lokhoz csak az ivarzási időszakban csadakoznak. Az ellések január végétől március elejéig tartanak.
Gyakoriak az iker ellések, a hármas ellés ritka. Az újszülöttek mortalitása nagy az időjárás, a rókák és
a sasok miatt. A bakok 12 - 13 évig élnek, testsúlyuk 50 - 65 kg.

Kecsketenyésztés 33 __
2.1.2.5. Új - zéland

Angora kecskéket kereskedelmi célból telepítettek a szigetre. A jelenlegi feral állomány legnagyobb
része hagyományos vagy rövidszőrű. Vastag fejük, nehéz (vaskos) végtagjaik vannak. Testük szabályta­
lan, színük változó, a barna, fehér, fekete, kombinációiból áll. Az angora nyomai azonban megmarad­
tak a Hawkes - öböl és az E - Auckland nyájaiban.
Mivel nagy károkat okoztak a vegetációban és a talajban, ezért 1930 - as évektől számukat kontroll
alatt tartják. Ma is nagy számban vannak jelen.
A korai angora behozatal nem volt sikeres, mert érzékenyek voltak a láb és máj (májmétely),
valamint egyéb megbetegedésekre, ezért az állatokat elhagyták. Az Uj - Zélandi viszonyokhoz 7 0 -
80 év múlva alkalmazkodtak, de a gyapjú termelésük csökkent. A befogott állatokat használják a házi
kecskék szervezeti szilárdságának a növelésére.

2.1.2.6. Ausztrália

Ausztrália félsivatagos részén élnek feral kecskék. A 20 - ik század fordulóján behozott kecskék leszárma-
zottaiban is vannak angóra nyomok. Új - Dél Walesben és Queenslandba angora telepítés történt - mohair
termelés céljából. A finom, alsóprémet adók a kasmírra emlékeztetnek, feltehető, hogy ezek a 19 században
betelepített kasmír kecskék leszármazottjai. Évente kb. 50,000 feral kecskét vágnak le 1 0 - 1 2 kg. - os
súlyban. Szaporaságuk több mint 150% - os, és az ollók növekedési erélye 1 kg/hét.

A Capra fajon belüli keresztezés eredménye

(I. L. Mason)

Bezoar Markhor Ibex Túr

Házikecske Termékeny Termékeny Termékeny Nőivarú utódok
utódok utódok utódok termékenyek
hímivarúak gyakran
termékenyek
Bezoár 'lérmékeny Nincs adat Nincs adat
utódok
Markhor Van utód, de Van utód, de
termékeny­ termékeny­
ségükről ségükről
nincs adat nincs adat
Ibex Nem vizsgált

A kecskefajták rendszerezésében még ma is sok a tisztázatlan, (lásd előző fejezet.) A gyakorlati szak­
emberek részére előnyös ha a kecskéket származás, földrajzi elterjedés, vagy a külső megjelenés
szerint csoportosítják. Ezek a rendszerezések azonban még ma sem tökéletesek.
A küllem és a származás gyakran szoros kapcsolatban van. A házikecske kialakulásában a vadkecske

__ 34 Kecsketenyésztés
((lapra aegagrus) három alfajcsoportja vett részt. Az aegragrus csoportba tartozó bezoár kecske (C. a.
aegagrus) Dél-Európában, a Kaukázusban, Kis- és Nyugat-Azsiában honos. Igen nagy (40 cm, vagy
ennél nagyobb), erős, szablya alakú szarva van (1. ábra). Mindkét ivar szakállt visel. Szőre
vörösesszürke vagy barnássárga, a mell és a nyak alsó része feketésbarna, a has és a lábszár fehér. A hát
középvonalán fekete csík húzódik. Az ibex csoportból az ibex kecske (C. a. ibcx) Európában, Kelet-
Afrikában és Nyugat-Azsiában is előfordul. A hímek szarvának hossza eléri az 1 métert is. A falconeri
csoportba tartozó markhor kecske (C. a. falconeri) Közép-Azsiától a Nyugat-Himalájáig terjedt el.
Szarva gyakran a dugóhúzóhoz hasonlóan csavart.
A mai kecskefajták kialakulásában a bezoár, a markhor (Ez utóbbit sokan kétségbe vonják,
lásd az előző fejezet.) és az ibex tulajdonságok eltérő arányban vesznek részt. A házikecs­
kék elsősorban a bezoár leszármazottai, de jelentősebb hányadban jelenik meg markhor vér a
közép-ázsiai és a mongol fajtákban, a markhor és az ibex tulajdonságok India és Közép-Azsia
kecskefajtáiban.

2.2. Kecskefajták

2.2.1. ábra A házikecske kialakulásában rész tv ev ő típusok je lle m z ő koponya fo r m á i

A: bezoár kecske, B: ibex kecske, C: markhor kecske (Ma a markhor részvételét - a házi kecske
kialakításában —cáfolják, mivel a markhor szarva ellentétes csavarodású, míg a házi kecskéé egyformán
csavart.)
Jelenleg a kecskék rendszerezéséhez a küllemi jegyek és a származás alapján az alábbi csopotosítást
fogadják el legszélesebb körben:
I. Rövid fülű, szarvatlan illetve rövid vagy kardalakú szarvú kecskék.
II. Rövid fülű, hátrafelé hajló szarvú kecskék
III. Pashmina vagy kasmír kecskék

Kecsketenyésztés 35 __
 IV Aiigóra kecskék
V. Lelógó fülű, szarvait kecskék
VI. Hosszú fülű, szarvatlan kecskék

A fő csoportokon belül általában földrajzi tájak szerint különülnek el az alcsoportok.

Az ibériai félszigeten mutáció révén létrejött füleden kecske, amelynek néhány példánya
Hollandián keresztül a II. világháború után hadifoglyokkal került Magyarországra. A íületlenség
intermedier módon öröklődik. A füleden kecskének különbö7.ő vérhányada megtalálható, mind a tin-
eses, mind a nemesített magyar állományokban is. Önálló füleden fajta nem alakult ki. Egyesek a
füleden kecskéket jó tejelőknek tartják, ami hitelesen nincs igazolva.

2.1.kép. F ületlen kecske (Fotó: Gábor Ju d it)

2.2.1. Rövid fülű, szarvatlan, illetve rövid, vagy

kardalakú szarvú kecskék

A csoportba tartozó kecskék hasonlítanak a vad bezoár kecskéhez: rövid szőrűek, fülük hegyes,
szarvuk kard-, vagy handzsáralakú. A típushoz tartozó kecskék Európában fordulnak elő leggyakrab­
ban.

1. Alpesi kecskék
Az alpesi kecskefajtákat tejtermelésre szelektálták. Helyi fajtái megtalálhatók Nyugat-,
Közép- és Eszak-Európában (kivéve Norvégiát). A szánentáli, toggenburgi és appenzelli fajták
nemesítésénél fontos szempont volt a szarvadanság is, ami viszont időnként szaporodási
nehézséget okoz (interszexualitás), aminek okát lásd „A szarvatlan klecskék és a terméketlenség”
c. fejezetben.

36 Kecsketenvésztés
 1.1. A szánentáli fajta Svájc nyugati, északnyugati területéről, a Saane-völgyből származik. Jelenleg
a világon ez a legelterjedtebb kecskefajta. Fehér, rövidszőrű, szarvait vagy szarvatlan, közepesen nagy
testsúlyű állat (2.2.2. és 2.2.3. ábra).

2.2.2. ábra Szánentáli bak (Frei és Künzler, 1986.)

2.2.3. ábra Szánentáli anyakecske (Frei és Künzler, 1986.)

Kecsketenyésztés 37 __
A szánentáli fajta jellemzői:
'lestsúly: anyakecske : 50 kg
bak: 75 kg
Marmagasság:anyakecske: 74-85 cm
bak: 80-95 cm
Vemhesség: 154.3 nap
Alomszám: 1.8
Laktáció hossza: 270-275 nap
Laktációs tejtermelés: 739-776 kg
le j zsírtartalma: 3.2%
Fehérjetartalma: 2.7%

Szánentálival kialakított európai fajták:

* Belga fehér vagy Campine kecske
* Bolgár fehér tejelő kecske
*Szlovák fehér tejelő
* Francia szánentáli kecske (2.2.4. ábra) nagyobb testsúlyú (bak: 80-120 kg, anyakecske: 50-70 kg),
tejtermelése 600-900 kg, a tej zsírtartalma eléri a 3.4%-ot.
*A holland szánentáli 308 nap alatt 940 kg 3.99% zsír-,és 3.02% fehérjetartalmú tejet termel.
* Nemesített német feh ér kecske laktációs tejtermelése eléri a 1000-1200 kg, a tej zsírtartalma a 3.6-
4.0%.
* Brit szánentáli
* Izraeli szánentáli tejtermelése eléri az 1000 kg-ot.
* Nemesített lengyel feh ér kecske
* Bánáti feh ér kecske
* Nemesített észak-orosz kecske

2.2.4. ábra F rancia sz ánentáli (Herbant, 1989.)

__ 38 Kecsketenyésztés
 1.2. A tomenburri kecskefajtát Svájc St. Gallen Kantonjában nemesítették ki. A szánentálinál kisebb
testméretű, alacsonyabb tejhozamú fajta. Szőre lehet barna, piszkossárga, egérszürke szinű, szőre
közepesen hosszú, néhány állat hátszíján kifejezetten hosszú (2.2.5. és 2.2.6. ábra).

2.2.5. ábra T oggenburgi bak (Frei és Künzler, 1986.)

2.2.6. ábra T oggenburgi anyakecske (Anonimus, 1992/a)

Kecsketenyésztés 39 __
A toggenburgi fajtára jellemző:
Testsúly: anyakecske : 45 kg
bak: 65 kg
Marmagasság:anyakecske : 70-80 cm
bak: 75-85 cin
Vemhesség: 152.4 nap
Alomszám: 1.8
Laktáció hossza: 257-276 nap
Laktációs tejtermelés: 704-728 kg
Tej zsírtartalma: 3.3%
Tej fehérjetartalma: 2.8%

Toggenburgival kialakított európai fajták:

* Brit toggenburgi
* A holland toggenburgi rövid szőrű, csokoládébarna, fehér mintázattal a fejen és a hátsó lábon (2.2.7.
ábra). Tejtermelése 842 kg, laktáció hossza 284 nap, teje 3.93% zsírt és 3.03% fehérjét tartalmaz.
1.3. A zergesztnűkecskefajta rövid, barna szőrű fajta. Hasa, lábszára fekete, fekete csík húzódik a fejen
és a hátszíjon. A fajtának két svájci változata van : az alacsonyabb termelésű szarvait Biindner (2.2.8. és
2.2.9. ábra) és a jobb termelésű szarvatlan Oberbasli-Brienz (2.2.10. ábra) változat.

2.2.7. ábra H olland to ggen b u rgi anyakecske (Anonimus, 1992/a)

__ 40 Kecsketenyésztés
 2.2.8. ábra Z ergeszinű bak,B ündner-tipus (Frei és Künzler,l986)

2.2.9. ábra Z ergeszinű anya,B ündner-tipus (Frei és Kiinzler,l986)

A zergeszinű kecskét az alábbiakkal mutathatjuk be:

Testsúly: anyakecske : 45 kg
bak: 65 kg
;Ylarmagasság:anyakecske : 70-80 cm
bak: 75-85 cm
Vemhesség: 153 nap
Alomszám: 1.5
Laktáció hossza: 254(a) - 265(b) nap
Laktációs tejtermelés: 578(a) - 642(b) kg

Kecsketenyésztés
 2.2.10. ábra Z ergeszinű anyakecske, O berhasli-B rienz típus (Frei és
Künzler, 1986)

Tej zsírtartalma: 3.6%

Tej fehérjetartalma: 2.8%
(a: Bündner típus, b: Oberhasli-Brienz típus)
* Zergeszinű kecskével kialakított legfontosabb európai fajta a Camosáata delle Alpi, amit Eszak-
Olaszországban tenyésztenek. Tejtermelése elérheti a 900 kg-ot, alomnagyságe a 1,8..
1.4. Az appenzelli fajta hasonlít a szánentálihoz, azzal a különbséggel, hogy kisebb testű, fehér szőre
hosszú, vagy közepesen hosszú (2.2.11. és 2.2.12. ábra).

2.2.11. ábra A ppenzelli bak (Frei és Künzler, 1986.)

__ 42 Kecsketenyésztés
 2.2.12. ábra A ppenzelli anyakecske (Frei és Künzler, 1986.)

Az appenzelli fajta paraméterei:

Testsúly: anyakecske : 45 kg
bak: 65 kg
Marmagasság:anyakecske : 70-80 cm
bak: 75-85 cm
Vemhesség: 153.8 nap
Alomszám: 1.7
Laktáció hossza: 269 nap
Laktációs tejtermelés: 650-707 kg
Tej zsírtartalma: 2.9%
Tej fehérjetartalma: 2.7%

1.5. Német nemesített kecskét Németországban svájci kecskékből alakították ki az 1920-as években.
A fajta rövid szőrű, nagy tejhozamra képes. Három változatát különítik el: Tbilringer Waldziegét, a vilá­
gos illetve a sötét német nemesített őzbarnát. A sötétebb változat a zergeszínű kecske leszármazottja, a
világosabb viszont a vadkecskéhez hasonlatos.
A fajta egyedei 900-1200 kg, 3.6-4.2% zsírtartalmú tej termelésre képesek.
*A német nemesített kecskéből alakították ki a belga őzbarna és a lengyel ne?nesített őzbarna kecskéket.
1.6. ó francia alpesi kecskefajta rövid szőrű, szarvait vagy szavatlan, lehet szakálla és bőrcsüngője is.
A fehér kivételével bármilyen szín elfogadott. A leggyakoribb szinek: egyöntetű zergeszín, fekete vagy
barna fehér foltokkal, fekete test fekete vagy világos lábakkal (2.2.13. ábra). A francia alpesi fajta nem­
csak a hegységi, hanem a síkvidéki területekhez is jól adaptálódott.
A francia alpesi kecskét jellemzi:
Testsúly: anyakecske : 60-90 kg
bak: 80-100 kg
Marmagasság:anyakecske : 70-80 cm
bak: 90-100 cm.
Laktációs tejtermelés: 600-900 kg

Kecsketenyésztés 43 __
 2.2.13. ábra F rancia alpesi anyakecske (H erbant, 1989.)

1.7. Az olasz alpesi kecske testfelépítésében hasonlít a francia alpesihez. Szine csaknem vagy teljesen
fekete, vagy teljesen fehér, esetleg szürke. Szarva hátrafelé csavarodik, de hiányozhat is. A fajta egy lak-
tációban 500-600 kg tejet termel.

2.2.2. Poitevin

A poitevin a harmadik legfontosabb francia kecskefajta. Közepes testméretű, színe sötétbarna vagy
fekete (a bakok sötétebbek). A has, a lábak belső felszíne és a faroktükör fehér. A fejen két fehér folt,
vagy csík látható, melyek az idősebb állatról fokozatosan eltűnnek. Az anyakecskék szőre finom és
rövid a fejen, a nyakon és a lábakon, de hosszú a háton. Ettől különbözik a bakok szőrzete, mivel az
hosszú a nyakon és a vállon is (2.2.14. ábra).

A poitevin fajta leírható az alábbi adatokkal:

Testsúly: anyakecske : 40-60 kg
bak: 55-75 kg
Marmagasság:anyakecske : 65-75 cm
bak: 70-80 cm
Alomszám: 1.8
Laktációs tejtermelés: 600-900 kg
Tej zsírtartalma: 3.4%
Tej fehérjetartalma: 2.9-3.0%

_ 44 Kecsketenyésztés
 2.2.14. ábra P oitevin anya. (H erbant, 1989.)

A
2.2.3. Eszak-európai kecskefajták

A norvép kecske az egyedüli őshonos kecskefajta Észak-Európában.

A norvég kecske hosszú szőrű, rövid fülű, szarva kardalakú. A fajta egy laktációban 570-600 kg,
3.5% zsírtartalmú tejet termel. Változatai között lényeges különbségeket tapasztalunk. A jó tejelő
Telemark finomabb felépítésű, fehér szőrű, általában szarvatlan. A Vestland nehéz testű, szarvait, sötét­
barna szőrű. A bakok hosszú szőrűek, az anyakecskéken hosszú szőr csak a test elülső részén található.

2.2.4. Spanyol kecskefajták

4.1. A maiami kecskefajtát Spanyolország déli tengerpartján és Andalúziában tenyésztik. Rendszerint

világos vörös, de előfordul szalmasárga, mogyoróbarna szinű is. Szőre rövid, csak a hátközépen és a
hátsó lábakon hosszú. A bakok szakállt viselnek. A viszonylagosan hosszú fül vízszintesen áll. Szarva
kardalakú, de esetenként szarvatlan bakok is előfordulnak (2.2.15. ábra).

A maiagai kecskefajtára jellemző:

Testsúly: anyakecske : 45-60 kg
bak: 60-75 kg
Marmagasság-.anyakecske : 65-70 cm
bak: 75-80 cm
Alomszám: 1.8-2.0

Kecsketenyésztés 45 __
 2.2.15. ábra M aiagai anyakecske (Anonimus, 1985/b.)

Laktáció hossza: 250-270 nap

Laktációs tejtermelés: 500-700 kg

4.2. A murciai-yranadai kecskefajtánál murciainak a mahagóni, granadainak a fekete színű kecskéket

nevezzük. A kecskék egyenes profilnak, fülük kicsi. A bakoknak és ritkábban az anyáknak is van sza­
kálluk. A csüngök mindkét nemnél megjelennek (2.2.16. ábra). A fajtát gyenge, hegyvidéki legeló'kön,
marginális területeken tartják.

2.2.16. ábra G ranadai anyakecske (Anonimus, 1985/a.)

__ 46 Kecsketenyésztés
 2.2.11. ábra Verata bakkecske (Anonimus, l98S/c.)
A murciai-granadai kecskefajták leírása:
Testsúly: anyakecske : 40-60 kg
bak: 55-80kg
Marmagasság:anyakecske : 70-75 cm
bak: 70-80 cm
Alomszám: 2
Laktáció hossza: 210 nap (304 nap)
Laktációs tejtermelés: 500-700 kg (1277 kg)
Tej zsírtartalma: 4.8-5.0% (!)
Tej fehérjetartalma: 3.2-3.4%

2.2.18. ábra Vertila anyakecske (Anonimus, 1985/c.)

Kecsketenyésztés 47 __
 4.3. A verata kecskefajta egyedei feketék, vagy fekete-mahagóni színűek. Szőrük közepesen hosszú,
elsősorban a háton, a vállon és a hátsó lábakon. Mindegyik bak és az anyakecskék 40%-a szakállas.
Szarvuk hosszú, kifelé csavarodva hajlik hátra, un. “prisca” szarv (Capra prisca). Az anyák tőgye széles
alapon illeszkedik a törzshöz, a tőgybimbók kúpalakúak és nem függőlegesen, hanem előre állnak
(2.2.17. és 2.2.18. ábra).

A verata kecskefajta fontosabb paraméterei:

Testsúly: anyakecske : 50 kg
bak: 70 kg
Marmagasság:anyakecske : 63 cm
bak: 67 cm
Alomszám-. 1.6
Laktáció hossza: 180-200 nap
Laktációs tejtermelés: 500 kg

5. Afrikai kecskék
5.1. A nyugat-afiikai tmpekecske vagy kameruni törpekecske a Guineai-öböl partján húzódó trópusi
esőerdőben alakult ki, ezért különlegesen jól alkalmazkodik a nedves trópusi éghajlathoz és ellenálló
a tripanoszómás fertőzéssel szemben is. A nyugat-afrikai törpekecskék színe aguti, szarvuk olyan rövid,
hogy nem látható a csavarodás. Az állatok marmagassága 40-50 cm, testsúlya 15-20 kg (egyéves kor­
ban 13 kg). A kecskék lába aránytalanul rövid, gyakran görbe is (2.2.19. ábra). Szaporasága igen jó:
egész évben tenyészthető, extrém esetben háromhónapos korban vemhesül, gyakori az iker, hármas
ellés; a vemhesség időtartama 143-145 nap. A fajta tejtermelését jellemzi: 126 napos laktáció, 38 kg-
os tejtermelés. A teje azonban 7.78% zsirt és 5.3% nyers fehérjét tartalmaz. A fajtát hústermelés
céljából tartják.

¡fe ¡0
_______________■

2.2.19. ábra N yugat-afrikai törpekecske (K örösi L. felv étele)

— 48 Kecsketenyésztés
 2.2.20. ábra K is K elet-afrik ai kecske (D evendrá és B um s, 1983.)

5.2. A kis kelet-afrikai kecskét Tanzániában, Kenyában, Ugandában tartják a húsáért és a jóminőségű
bőréért. A fajtában minden szín elfogadott. Szarva 2.5 - 25 cm hosszú is lehet. A bakok átlagos mar­
magassága 50-60 cm, az anyák testsúlya 30 kg. Korán tenyésztésbe vehető, négyhónapos korban
ivarérett. Az ellések egytizedében várható ikerellés (2.2.20. ábra).

2.2.21. ábra B arbari (jobb oldali) és fek ete b en gáli (bal oldali) anyakecskék
(D evendra és Burns, 1983.)

Kecsketenyésztés 49 __
 2 . 2 . 22 . ábra K atjan g kecskefajta (D evendra és Burns, 1983.)

6. Dél- és Kelet-ázsiai kecskefajták

6.1. A barbari észak-indiai kecskefajta. A bakok marmagassága 65-75, az anyáké 60-70 cm, az
anyakecskék testsúlya 27-36 kg. Szine változatos, jellegzetes azonban a fehér alapon sárgásbarna vagy'
vöröses foltokkal tarkázott állat (2 .2 .2 1 . ábra). Tejtermelése 180-250 napon keresztül tart, ami alatt
150-230 kg tejet ad. Tejének zsírtartalma 3.8, fehérjetartalma 4.1%. Szezontól függetlenül tenyészt­
hető, 6-7 hónaponkét ellik. Az átlagos alomnagyság: 1.8.

6.2. A fekete benmli kecske is törpekecske (marmagassága:45 cm, testsúlyai bakoké 13-15 kg, az
anyáké 9-13 kg) (2.2.21. ábra). Tenyésztése a hústermelésre (nagyon szapora) és a bortermelésre
irányul. Elsőosztályú, a világpiacon keresett bőre van. A fekete bengáli kecske egy évben kétszer ellik.
Az ellések 60%-ában ikrek, 10%-ában hármasikrek jönnek a világra. Tejtermelése rossz: 25-30 kg lak-
tációnként. Tejének zsírtartalma 4.7, fehérjetartalma 5.8%.

6.3. A katlan? kecskefajta Indonézia és Malajzia őshonos állata. Fekete, néha fehér hosszúkás
foltokkal tarkított. Szarva kúpalakú, mindkét ivarnál kifejlődik. A bakoknak gyakran van szakálluk
(2.2.22. ábra). A bakok marmagassága 60-65, az anyáké 55 cm. A kifejlett bakok 25 a nőivarúak 20 kg-
os testsúlyúak. A jól fejlett tőgy ellenére gyengén tejelő fajta (90 kg tej/ 126 napos laktáció). Szapora
kecskefajta, ellésenként 2,2 kiskecske várható.

6.4. Kína Szecsuan tartományának különleges kecskéje a Ma T’ou. A közepes testméretű, fehér
szőrű, mindkét nemben szarvadan fajta kiemelkedően jó szaporaságú. Az anyák évente kétszer ellenek.
Az ellések 70%-ában ikrek vagy hármasikrek, 8 %-ában négyesikrek jönnek a világra. így egy esz­
tendőben 100 anya 448 utódot is világra hozhat.

__ 50 Kecsketenyésztés
2.2.5. Rövid fülű, csavart szarvú kecskefajták

A csoportba tartozó kecskefajták szarva enyhén csavart, hasonlít a szablyához.

2.2.5.1. Európai kecskefajták

1.1. A wallisi feketenyakú kecske szőre hosszú, a test elülső felében fekete, a hátulsóban fehér (2.2.23.
ábra).

A wallisi feketenyakú kecskefajta jellemzői:

Testsúly: anyakecske : 45 kg
bak: 65 kg
Marmagasság:anyakecske : 70-80 cm
bak: 75-85 cm
Laktáció hossza: 200 nap
Laktációs tejtermelés: 500 kg

1.2. A korzikai kecske hosszú szőrű, színe változatos, de dominál a szürke és a mogyoróbarna. Az
anyakecskék 40-60 kg testsúlynak. Extenzív körülmények között 150-200 nap alatt 150-250 kg tejet
termel. A takarmányozás javításával a tejtermelés eléri a 530 kg-ot.

2.2.23. ábra Wallisi fek etenyak ú kecske (A nonimus, 1992/b.)

Kecsketenyésztés 51 __
 1.3. A spanyol fehér kecskefajtát hegyvidékeken tartj ák. Színe fehér, a fej és a lábak sötétebbek is lehet­
nek. Szőre rövid, a bakoknál előfordul hosszú szőr a mellkason és a mellső lábakon. A bakok szakálla
jól fejlett. A bakok profilja konvex. A fajta jól adaptálódott a külterjes tartásmódhoz, és nem igényel
kiegészítő takarmányt. Szaporodása szezonhoz kötött, általában egyet ellik. Tejtermelése kicsi. A
kasztrált, 4-5 hónapos állatokat 25-30 kg-os élősúllyal értékesítik.

1.4. A kanári-szigeti kecskefajta kialakulására hatott Afrika közelsége, ezért igen változatos megje­
lenésű: bármilyen szín elfogadott, szőre általában rövid, de lehet hosszú is, a szarvalakulásban meg­
található a bezoár és a falconeri jelleg is. Nehéz testfelépítésű és nagyon ellenálló fajta. Jótejelő, napi
egyszeri fejéssel 350-400 kg, 5% zsírtartalmú tejet ad. Istállózva a tejtermelés 600 kg-ra nő.

1 .5. A portugál hegységek kecskéje a Serra da Estrela. A fajta egyedei 40-45 kg-osak, marmagasságuk
64 cm. Hosszú szőre lehet fekete, sötétbarna, szürke vagy vöröses. Rendszerint szarvait és szakálla is
van. A 210-220 napos laktáció alatt 300-400 kg tej fejhető tőle.

1.6. A szicíliai Girventana fajta jellegzetessége a függőlegesen álló, dugóhúzó alakú szarv, ami a
bakoknál elérheti az 50 cm-es hosszat is. A durva szálú, hosszú szőre fehér, barna foltokkal. Foltok
veszik körül a szemeket, a füleket. Az idősebb anyák 90-95 %-os gyakorisággal ikreket ellenek.

A girgentana fajtára jellemző:

Testsúly: anyakecske: 45 kg
bak: 65 kg
Marmagasság:anyakecske : -70 cm
bak: 70- cm
Alomszám: 2
Laktációs tejtermelés: 400 kg

1.7. A balkáni kecskefajta Tugnszlávia. Görögország, Bulgária és Albánia területén él. Szőre hosszú és
durva. Színe különböző lehet: fekete, barna, szürke, vöröses és fehér, illetve ezek kombinációi. Szarva
hosszú, fülei vízszintesen vagy enyhén lefelé állnak. A fajtán belüli változatokat a szarv alakja alapján
különböztetik meg. A vlach (Macedónia) szarva hátrafelé hajlik. Az egyenes szarvú változat Közép-
Görögországban él. A dugóhúzó alakú szarvat viselő változatot Görögországban Ulokerosnak,
Albániában Caporenek nevezik. A fajtát extenzív körülmények között a húsáért tenyésztik. A bakok
testsúlya 40-65, az anyakecskéké 30-50 kg. Tejtermelése a hegyi legelőkön 120-150 kg.

2. Afrikai kecskefajták
2.1. A szudáni vagy nyiimt-afrikai hosszúlábú kecske jól alkalmazkodott a száraz, sivatagi környezethez.
Mindkét ivar szarvait, a bakok szarva hosszú, oldalra csavarodik. Az egyedek szőre rövid, általában szürke, de
lehet fekete és fehér is. Húsáért és bőréért tenyésztik. Szapora fajta, egy anya élete során 9-10-szer ellik. A
kiskecskék tömeggyarapodása kedvező. A vágási tömeg 35 kg, ennek kitermelési százaléka 51.

A szudáni kecskefajta fotosabb adatai:

Testsúly: anyakecske : 3 5 kg
bak: 40-60 kg
Marmagasság:anyakecske : 66 cm
bak: 70-80 cm
Alomszám: 2

__ 52 Kecsketenyésztés
 2.2.24. ábra Vörös sokoto kecske (D evendrá és B um s, 1983.)

2.2. A maradi vagy vörös sokoto Niger és Nigéria nevezetes kecskefajtája. Az állomány egyöntetűen
sötét vörös szinű. Szőre rövid, mindkét ivar szarvait (2.2.24. ábra). Kiemelkedően jóminőségű a bőre.
Az állomány védelmében másfajta kecskét még átvinni sem szabad a Sokoto tartományon keresztül.
Viszonylag kistestű fajta, testsúlya 23-28 kg. Bőre mellett értékes a húsa is. Kétévente háromszor vagv
négyszer ellik. Tejtermelése nem számottevő: 75 kg/ 100 napos laktáció.

2.2.6. Pashmina vagy kasmír kecskék

Azáltal, hogy az európaiak Kashmírban találkoztak először a finom, gyapjasszőrű kecskékkel, ezért
nevezték el ezt a csoportot kasmír kecskének. A kasmírtípusú kecskék összlétszáma és aránya azonban
csekéfy ebben a tartományban, ezért javasolnak más elnevezést az ilyen típusú szőrt termelő közép­
ázsiai kecskék megjelölésére. A “pashmina” név terjedt el legjobban a szakirodalomban. A perzsa
pashm szó gyapjút, a pashmina gyapjast jelent.
A pashmina kecskék Közép-Azsia 3000-5000 méter magas hegységeiben élnek: Tibet, Tiensan,
Kirgizia, Mongólia, Irán hegyeiben. A legjelentősebb kasmírtermelők: Kína, Mongólia, Irán.
A pashmina kecskefajták országonkénti csoportosítása:

Kecsketenyésztés 53 __
2.2.6.1. Kína és Mongólia

1.1. A tipikus kasmír vagy pashmina kecske (2.2.25. ábra) közepes testméretű. Színe fehér, ritkán
sárga, barna, szürke vagy fekete. A jól fejlett, csavart szarv' a bakoknál 40-50, az anyáknál 20-35 cm
hosszú. A fedőszőr 4-20 cm hosszú, amit évente nyírnak (1.5 kg/ kecske). Ez a szőr szőnyegek
készítésére alkalmas. Az értékes pehelyszőrt azonban tavasszal, a természetes szőrváltás idején, fésülés­
sel gyűjtik. Ennek éves mennyisége állatonként 21-56 g, megfelelő gondozással 200 g. A fajta szapo-
rasága közepes, annak ellenére, hogy az ivari ciklusa évszakhoz nem kötődik. Általában 22 hónapos
korban ellik először. A fajta tömeggyarapodása, hústermelése jó. A hegységekben gyakran használják
teherhordáshoz is.

2.2.25. ábra K asm ír kecske (D evendrá és Burns, 1983.)

A kasmír kecskék jellemzői:

Testsúly: anyakecske : 50 kg
bak: 60 kg
Marmagasság:anyakecske: 65-75 cm
bak: 70-80 cm
Alomnagyság: 1
Laktáció hossza: 100 nap
Laktációs tejtermelés: 20 kg (!)

1.2. A chunnoei a kisebb kecskefajtákhoz tartozik. Mindkét ivarban erős, csavart szarv alakult ki. A
chungwei 15-20 cm hosszú fedőszőre fényes és fehér. Pehelyszőre is fehér.A chungwei anyakecske
28-36 kg, a bak 45-50 kg testsúlyú.
1.3. A tibeti fajta 4-5000 m magas hegyekben él. Színe általában fehér, de lehet fekete, barna vagy
szürke is. Szőre hasonló a chungvwei fajtához.
1.4. A mmwol kecskeii]tz egyike a legjobb minőségű szőrt termelő fajtáknak.

__ 54 Kecsketenyésztés
2.2.6.2. Közép-Kelet, Közép-Ázsia

2.1. A kurdisztáni régióban él a markhoz fajta, aminek szőre durvább, mint a kínai fajtáké, szine fehér
vagy világos barna.
2.2. A kurd kecske szőre sárgásfehér, a fejen, nyakon, vállon, lábakon barna. A tincs hossza 25-30 cm.
Füle 5-14 cm, csavart szarva 50 cm hosszú. A kifejlett kecskék 55-60 kg-mot nyomnak.
2.3. A m ini fajtát a szőrön kívül tejéért is tenyésztik. Szőre fehér, fekete vagy sárga lehet. Évente 1-
1.5 kg szőr termelhető le róla.

A raini fajtára jellemző:

Testsúly: anyakecske : 30 kg
bak: 40 kg
Marmagasság:anyakecske: 65-70 cm
bak: 70-75 cm
Laktáció hossza: 120-180 nap
Lakta'ciós tejtermelés: 180-360 kg

2.4. A k njiz kecske nagy méretű, kompakt testfelépítésű, robusztus megjelenésű fajta. Szine szerint
három csoportba osztják: fehér, fekete, barnásszürke. Szarva erős és viszonylag rövid.

3. Oroszország
3.1. A pridonszki vagy' doni fajta tenyészközpontja a Don és a Volga völgye, bár egyéb szőrhasznosí­
tású állományok feljavítására az ország számos területén tenyésztik.A fajtát nagyon szigorú tenyésztési
munkával hozták létre a helyi fajtákból és az angóra kecskéből. A tenyésztés célja a kasmírszál- és a tej­
termelés. Domináns szín a fekete. A test 79.4%-át fedi pehelyszőr, ami átlagosan 9.8 cm hosszú. A
tenyésztési előírás szerint a pehelyszőr aránya nem lehet 80%-nál kevesebb, hossza nem lehet rövi-
debb, mint 9 cm és a kasmírszál átmérője 19 mikron.

A doni fajtára jellemző:

Testsúly: anyakecske : 42-48 kg
bak: 60-62 kg
Marmagasság:anyakecske: 61 cm
bak: 67 cm
Laktáció hossza: 150 nap
Laktációs tejtermelés: 160 kg (4.6% zsir)
Szaporaság: 1.52
3.2. Az orenburn dominánsan fekete fajta. A pehelyszőr a teljes szőr tömegének 40%-át adja és
általában 5.4 cm hosszú.

Az orenburgi fajtára jellemző:

Testsúly: anyakecske: 45-50 kg
bak: 70 kg
Marmagasság-.anyakecske: 60 cm
bak: 75 cm
Laktáció hossza: 150 nap
Laktációs tejtermelés: 100-140 kg

Kecsketenyésztés 55 __
2.2.7. Pakisztán

4.1. A vaddi kecskét nomád pásztorok tartják az FJő-Himalája területén. Szőre fehér vagy szürke,
esetenként vörös. A fedőszőr tineshosszúsága 18-25 cm, évente 0.7- 1 .0 kg nyírható le. Szőrtermelése
mellett fontos hústermelő és teherhordó haszonállat.

A gaddi kecskefajta fontosabb paraméterei:

Testsúly: anyakecske: 40 kg
bak: 50 kg
iYlannagasság:anyakecske: 80 cm
bak: 85 cm
Laktáció hossza: 90-100 nap
Laktációs tejtermelés: 40-50 kg

4.2. A kavhani sötét szinű szőrkecske. Szőrtermelése 0.8 kg évente. A kinyert szőr hossza 12-13 cm.
Évente egyszer ellik, az első ellésre 14-18 hónapos korban lehet számítani.
4.3. A khuraszani kecskefajta Pakisztán és Irán határvidékén cl. Fekete szinű fajta. A szőrtermelés­
sel (0.5 kg/év, 10.4 cm hosszú szőrszál) azonos fontosságú tejtermelése (180 liter 170 napos laktáció
alatt) és hústermelése is.

2.2.8. Angóra kecske

Az angóra (2.2.26. ábra) a Közép-anatóliai-felföldön alakult ki, nevét Ankaráról kapta. A fajta a
száraz éghajlaton, 1000-1500 méteres tengerszintfeletti magasságban, cserjés legelőkön érzi jól magát.
Szőre tiszta fehér, a szőr hosszúsága 16 cm, a szőrszál átmérője 25-39 mikron. Az évenkénti nyírással
1.5 kg szőrt ad, ennek mennyisége megduplázódik, ha évente kétszer nyírják. Mind a két ivarban rövid
csavart szarv fejlődik ki. A fajta szaporasága igen gyenge. Az első ellés 2-2.5 éves korban várható.
Szezonálisan ivarzik. Utódainak száma egy, ezenkívül gyakori a vetélés is. Tejtermelése nem számot­
tevő, tejének zsírtartalma 6 , fehérjetartalma 4.2%.

Az angorát bemutató adatok:

Testsúly: anyakecske: 35-45 kg
bak: 40-50 kg
Marmagasság:anyakecske: 55 cm
bak: 60 cm
Alomnagyság: 1
Laktáció hossza: 120-165 nap
Laktációs tejtermelés: 35-70 kg

— 56 Kecsketenyésztés
2.2.9. Hosszú, lógó fülű, szarvait kecskék

2.2.9.1. Közel-Kelet és Afrika

1.1. A mamber. vagy másnéven szíriai hevyikecske (2.2.27. ábra) szőre hosszú és fekete. Lelógó füle
25-32 cm hosszú és 11 cm széles. Profilja enyhén konvex. A bakok nagy, erős szarvának hossza eléri a
80 cm-t, a nőstényeké csak a 25 cm-t. Szélsőségesen nehéz környezetben tejtermelése gyenge, de a
tartáskörülmények javításával tejtermelése eléri a jó szintet. Jó konformációja következtében húster­
melésért is tenyésztik.

A szíriai hegyikecske termelési adatai:

Testsúly: anyakecske: 40 kg
bak: 60 kg
Marmagasság:anyakecske: 70 cm
bak: 80 cm
Alomnagyság: 1.33
Laktáció hossza: 350 nap
Laktációs tejtermelés: 500 kg (jó tartással)

1-2. A fekete beduin, vagy nepev kecskét (2.2.28. ábra) Izraelben a Negev-sivatagban legeltetik a
beduinok. Ez egyike, a sivatagi életkörülményekhez legjobban alkalmazkadó kecskefajtáknak.
Ellentétben a többi kecskefajtával, a negev kecske 4-5 napon keresztül is jól tűri az ivóvíz hiányt.
(Testének vízvesztése elérheti a 44.7%-ot.) Itatáskor a tevéhez hasonlóan gyorsan tud nagy mennyi-

Kecsketenyésztés 57 __
 2.2.27. ábra Szíriái hegyikecske (jobb oldali) és fek ete beduin kecske (bal
oldali) (D evendra és Burns, 1983.)
ségű vizet felvenni: két perc alatt megissza dehidratált testtömegének 30-45%-ának megfelelő víz-
m en n yiséget. Fő tápláléka az elszáradt, nagy rosttartalmú, kevés fehérjét tartalmazó sivatagi vegetá­
ció. A kecske hosszú fekete szőrű, szarva közepesen hosszú. F.vente kétszer ellik. Tejtermelése azért
kiemelendő, mert a nehéz körülmények ellenére is 1 .3-2.0 kg napi tejtermelésre képes, ezenkívül test­
súly egységre vetítve a kecskefajták között ennek a legnagyobb a termelése. A negev kecske tejter­
melése 86.3 g/testsúly kg, míg a szánentálié csak 70 g. A fenti tulajdonságok alapján nagy szerepe van
a száraz területek kecskeállományának fejlesztésében.

2.2.28. ábra Fekete beduin kecske

__ 58 Kecsketenyésztés
A negev kecske mérete:
Testsúly: anyakecske: 20 kg
bak: 40 kg
Marmagasság:anyakecske: 55 cm
bak: 60 cm

1.3. A szuddni tiúbiai &eofepopuláció Szudán folyómenti és város környéki régióiban található, mivel
tejtermeléséért tenyésztik. Ez a kecskefajta nem azonos a núbiai kecskével. A fajta hosszú szőre fekete
vagy fekete-fehér. Profilja konvex, általában minden állat szarvait. A szudáni núbiai kecske évszaktól
függetlenül párzik.

A szudáni núbiai kecskefajta termelési adatai:

Testsúly: anyakecske : 30 kg
Marmagasság:bak: 70-75 cm
Alomnagyság: 1.6
Laktáció hossza: 120-140 nap, de egy évben két laktációval lehet számolni
Laktációs tejtermelés: 150-280 kg

1.4. A szudáni sivatan kecske az Eszak-Szudán félsivatagos területek tipikus fajtája, a sivatagi, félsi­
vatagi környezetnek megfelelően lábai hosszúak. Szőre rövid, szürke. A nomádok elsősorban húsáért
és bőréért tartják, de jelentős a tejtermelése és jó a szaporasága is.

A szudáni sivatagi kecske néhány jellemző adata:

Testsúly: anyakecske: 35 kg
bak: 40-60 kg
Marmagasság-.anyakecske: 65 cm
bak: 70-80 cm
Alomnagyság: 2

2.2.29. ábra B úr kecske (D evendrá és Burns, 1983.)

.Kecsketenyésztés ___________________________ 59 __
 2.2.30. ábra N em esített b ú r kecske (M astfeller, 1994.)
1.5. Dél-Afrika legjelentősebb kecskefajtája a fór (boer) kecske. A búrok a hottentották őshonos
kecskéjéből tenyésztették ki a fajtát a 17. század közepén. Az eredeti fajtának három változata van. Az
első rövid szőrű, színe fehér barnásvörös foltokkal a fejen és a nyakon (2.2.29. ábra). A második hosszú
szőrű, nagyobb, nehezebb testfelépítésű, későn érő típus. A hosszú szőr következményeként bőre
kevésbé értékes. A harmadik típusba a szarvatlan, sokszínű egyedek sorolhatók. A nemesített búr
kecske fehér szőrű vörösesbarna foltokkal a fejen és a nyakon. Szőre rövid, sima. Szarva rövid, felál­
ló, széles füle viszont lelóg (2.2.30. ábra). A húskecske nemesítés legígéretesebb fajtája az egész vilá­
gon. Gyorsan gyarapodik, jól hasznosítja a takarmányt, húskitermelése a 32-57 kg súlyú kecskének 50-
57%. A kifejlett anyakecskék testsúlya 60-75 kg. A kasztrált bakok takarmánykiegészítés nélkül is
elérik a 100 kg-os testsúlyát. Hústermelése mellett kiemelkedő tulajdonsága a szaporaság:az ellések
50%-ában iker-, 7%-ában hármasikrek várhatók. Tejtermelése is jó, napi 1.3-1.8 kg tej megter­
melésére képes. Ezeken kívül, ha nem is minőségi, de hasznosítható bőr nyerhető róla.

2.2.10. Indiai szubkontinens kecske fajtái

2.1. India és DK-Azsia legelterjedtebb és legkeresettebb tejtermelő kecskefajtája a ianmapari. A

magas, hosszúlábú állat profilja konvex, hosszú fülei lelógnak. Szőre, a combok kivételével rövid.
Általában fehér, mogyoróbarna, vagy világosbarna foltokkal (2.2.31. ábra). A tejtermelés mellett
húsáért is tenyésztik. Hátránya, hogy évente csak egyszer, akkor is csak egyet ellik.

A jamnapari fajta termelési paraméterei:

Testsúly: anyakecske: 35-65 kg
bak: 70-90 kg
Marmagasság: anyakecske: 70-107 cm
bak: 90-127 cm

__ 60 Kecsketenyésztés
 2.2.31. ábra Ja m n a p a ri anyakecske (D evendrá és B um s, 1983.)

Alomnagyság: 1
Laktáció hossza: 250-260 nap
Laktációs tejtermelés: 360-560 kg

2.2. A jamnapari fajtából alakult ki a beetal fajta (2.2.32. ábra), ami Észak-Indiában közkedvelt.
Kisebb, mint az előző fajta, színe általában vörös. Tejtermelése hasonló a jamnaparihoz, egyes rekor­
derek naponta 4.5 kg tejet is adnak. Jó hústermelő képességű: a kitermelési százalék 47. Szaporasága
jobb mint a Jamnaparié, igaz viszont, hogy évente általában egyszer ellik, de az állomány egyötödében
már kétszeri ellés is megfigyelhető. Harminc százalék az ikerellések valószínűsége.

2.2.32. ábra B eetal kecskefajta (D evendrá és B um s, 1983.)

Kecsketenyésztés 61 __
 2.2.33. ábra Kamori kecske (Devendrá és Burns, 1983.)

A beetal fajta jellemzői:

Testsúly: anyakecske: 45 kg
bak: 65 kg
Marmagasság:anyakecske: 85 cm
bak: 90 cm
Alomnagyság: 1
Laktáció hossza: 130-230 nap
Laktációs tejtermelés: 300 kg

2.3. A kamori nagytestű tejelő pakisztáni kecskefajta, masszív fejjel, konvex profillal, hosszú füllel.
Színe vöröses- barna, fehér, fekete vagy foltos (2.2.33. ábra). Évszakhoz nem kötődik a szaporodási
időszaka. Az anyakecskék tőgye jól fejlett, a napi tejtermelés eléri a 2-4 kg-ot.

A kamori kecskefajtát jellemző fontosabb adatok:

Testsúly: anyakecske : 50 kg
Marmagasság:anyakecske: 85 cm
bak: 90 cm
Alomnagyság: 1.7
Laktáció hossza: 120 nap
Laktációs tejtermelés: 240 kg

__ 62 Kecsketenyésztés
2.2.11. Hosszú fülű, tejelő kecskefajták

1. Núhiai kecskék
A núbiai nem egy pontosan elhatárolt fajta, hanem azoknak a fajtáknak a közös neve, amelyek
hosszú lábúak, rövid szőrűek, szarvatlanok, profiljuk konvex, uralkodóan fekete vagy vörös színűek.
Ezek a kecskefajták nagy tejtermelésre képesek.
1.1. Zaraibi kecske Felső-Egyiptom thébai körzetéből származik. A fajta eredeti állapotában
csaknem eltűnt. A zaraibi részvételével alakították ki az anglo-núbiai fajtát. Alomnagyságe: 1.8 .

1.2. Az anylo-núbiai ¿eq-&tfai ta angol anyakecskék és zaraibi bakok keresztezéséből alakult ki. A
kecske magas, színe változatos lehet (2.2.34. ábra). A fajtát gyakran használják a kecsketej zsírtar­
talmának növelését célzó tenyésztési munkában. Tejének zsírtartalma 4-4.3%.

Az anglo-núbiai fajta termelési adatai:

Testsúly: anyakecske: 65 kg
bak: 75 kg
Marmagasság:anyakecske: 55 cm
bak: 60 cm
Alomnagyság: 1.6-2.3
Laktáció hossza: 300 nap
Laktációs tejtermelés egyes tenyészetekben: 2124 kg (92.3 kg tejzsír)

1.3. A damaszkuszi kecske a Közel-Kelet kiemelkedő fontosságú tejelő fajtája. (Egyes esetekben a
napi tejtermelése 4-6 liter is lehet.) A bakok szarva csavart, a nőstényeké egyenes.. Az erősen konvex
profil és a lelógó fül jellemzi. Hosszú szőre vörös vagy barna. Szapora fajta, a Mediterráneumban több
utódja van, mint pl. a szánentáli kecskének.

2.2.34. ábra A nglo-núbiai anyakecske (Fotó: M olnár A.)

Kecsketenyésztés 63 _
 2.2.35. ábra A nglo-núbiai bakkecske (Fotó: Dr. Várkonyi J .)

A damaszkuszi kecske jellemzői:

Testsúly: anyakecske: 40-60 kg
bak: 60-80 kg
Marmagasság:anyakecske: 73 cm
bak: 76 cm
Alomnagyság: 1.7-1.8
Laktáció hossza: 240-2700 nap
Laktációs tejtermelés: 400-600 kg

1.4. A máltai kecskét Máltán tenyésztették ki, de széles körben elterjedt a Földközi-tenger vidékén,
elsősorban Görögországban és Törökországban. A fajtát többen a zaraibi és a murciai fajták
keresztezéséből vezetik le. Mindkét nem szarvatlan. Szőre rövid, mogyoróbarna-fehér vagy fekete­
fehér színű. (Olaszországban hosszú szőrű, sárgás színű máltai kecskéket tenyésztenek.) Profilja csak
enyhén konvex.

A máltai kecske termelési adatai:

Testsúly: anyakecske: 25-40 kg
bak: 40-45 kg
Marmagasság:anyakecske: 65 cm
bak: 75 cm
Alomnagyság: 1.84
Laktáció hossza: 190-200 nap
Laktációs tejtermelés: 400

__ 64 Kecsketenyésztés
2.2.12. Magyar kecskefajták

2.2.12.1. Magyar tiñeses (parlagi)

A fajta nevét onnan kapta, hogy köztakarójának hosszú felszőreit nem köti össze fátyol és kötőszál,
így a hosszú szőrszálak tincseket képeznek.
A krónikások írásaiból tudjuk, hogy honfoglaló eleink kecskét is hoztak magukkal.
Ismeretes az is, hogy az itt élő népek is tartottak kecskét. Ebből az következik, hogy a ma még
szétszórtan fellelhető parlagi kecskénk a Kárpát-medence szülötte, mivel a honfoglaló őseink
és az itt élő népek kecskéinek keresztezéséből születt. Ez a kecske azért őshonos, mert a
Kárpát-medencében alakult ki, és azért parlagi mert céltudatos tenyésztőmunka nélkül jött
létre. Az őshonosság szempontjából lényegtelen, hogy az itt élő népek és a honfoglaló magyarok kecs­
kéinek milyen vérhányada van a magyar parlagiban.Parlagi kecskénk eredetére nézve számos jól
felismerhető keleti bélyeget hordoz magán. Egyenlőre magyarázni sem tudjuk, hogy az egyes tájak
parlagi kecskéi miért mutatnak eltérő szarvalakulást és szőrtakarót. A magyar parlagi külső jegyeiből
ítélve a Capra hircus és a Capra falconeritől származik. A C. hircus jegyeiből felismerhető a
sarlóalakú nagyjából párhuzamos lefutású, a bakoknál felfelé álló pödrött szarv, továbbá a
kecske jellegzetes színe: télen az ordas, vadszín, nyáron a vöröses szín háton sötét szíjazással.
A C. hircusra volt még jellemző a rövid szőr, amely esetenként a kecske hasán és combján
látható. A C. hircus jegyei leginkább Nógrád, Heves, Borsod megye parlagi kecskéin ismer­
hető fel. A C. falconeri eredetű bakokra jellemző a hosszú, csavarmenetesen pödrött szarv,
hosszú hullámos szőrzettel. A Kárpát-medencében az erdős, hegyes vidékek parlagi kecskéi
őrzik hűen ezt a szarvalakulást. Színük zömében tarka de lehet fehér is. A szügyről is hosszú
szőr nyúlik le, ezért olyanok ,mintha szoknyában lennének. E bélyegeket hordozó egyedeket
több helyütt pl. a Körösök mentén szírkecskének nevezik.
A háziasított kecskékben mutációként megjelent a sutaság és a sokszarvúság is. Az őshonos kecs­
kéink között is a gyakori a suta kecske.
A parlagi kecskének nem voltak hivatalosan elismert tájfajtái, de különbséget tettek a tájakra
jellemző kecskék szerint. így pl. Újhelyi Imre 1906-ban “jászsági” kecskék tejzsírját vizsgál­
ta, amelyek , leírása szerint szürke színűek voltak. Ebből a parlagi típusból 2.2.14.23 ábra ma
már csak elvétve találunk egyet-egyet, ezért minden valószínűség szerint úgy pusztul ki, hogy
hírmondója sem marad. Ma még fel lehetne kutatni néhány egyedet, s az utókor számára meg­
menteni.
Az Alföldre általában jellemző volt a fehér színű parlagi kecske feltehetően azért, mert a napsütést
jobban bírták, mint a tarkák. A fehér szintiekből főleg a sutákat (2.2.14.15. és 2.2.14.15-2.2.14.17. ábra)
részesítették előnyben. Ezzel szemben Nógrád, Heves és Borsod megyében a szarvait változat
(2.2.14.18-2.2.14.20. ábra) volt kedvelt. Mind az alföldi, mind az Eszak-magyarországi fehér parlagi
kecskék száma annyira lecsappant, hogy ezek is kihalásra vannak ítélve. Ebből a típusból becslésem
szerint 40-80 egyedet lehet felkutatni és tenyésztő munkával az utókornak megmenteni.
A hegyes vidékekre a tarka színű kecske (2.2.14.9-2.2.14.13. ábra) volt jellemző. Ebben feltehetően
szerepet játszott az is, hogy a tilosban (az erdőben) a színes kecskét nehezebben lehetett felismerni.
Ebből a csoportból határainkon kívül, Erdélyben és a Délvidéken található nagyobb létszám.
Határainkon belül elszórtan található a Dunántúl erdős vidékein és Békés megyében a folyók
árterületén .Az erdős, bokros területen általában nagyobb testűek alakultak ki, ami annak köszönhető,

Kecsketenyésztés 65 __
hogy a fák levelei és fiatal hajtásai, amelyek a táplálék zömét jelentik, fehérjében és ásványi anyagok­
ban gazdagabbak, mint a rét, legelő fiivei.
A magyar tincses kecske ma már csak eldugott településeken, tanyákon bukkan fel.
Tartóinak túlnyomó többsége még nagyon ragaszkodik hozzá, mert edzett, a folyók mentén a
szúnyogcsípésnek ellenáll, nem úgy, mint a vékonybőrű, rövidszőrű fajták. A durvább takar­
mányokat jól értékesíti. Hátránya, hogy hosszú szőre miatt kézifejésnél a higiéniai
követelményeknek nehéz eleget tenni. Hátránya az is, hogy nyáron a hosszú szőr között lévő
faggyúmirigyek váladéka bomlik, avasodik, s ezt a kellemetlen szagot a tej átveheti, ezért rom­
lik a tej fogyasztói értéke. Gépi fejéssel és sajtgyártásra viszont e tej kiváló lehet.
Annyit még tudunk e fajtáról, hogy jó tejelő, de azt nem, hogy mire képes jó takarmányozás
esetén. Számos tulajdonságát, tejének biológiai értékmérőit úgy szintén nem ismerjük.

Mi a bizonyítéka annak, hogy a magyar tincses az valóban parlagi ?

A kecsketartással szemben kialakult előítéletek és a kecsketartást tiltásokkal is korlátozó rendszabá­
lyok akadályozták a magyar kecske tenyésztését és nemesítését. A tiltó rendeletek szerepet játszottak
abban, hogy a kecske nemesítése állami támogatást nem kapott és ma sem kap - ezért sokáig meg­
maradt parlagi állapotában.
Köves Gábor Zoltán (2.2.14.45. ábra)
még 1947-ben is azt írta a kecsketartásról,
hogy “Magyarországon kecskét csak a föld­
nélküli zsellérek, gazdasági cselédek a város
szélén lakó ipari és vasúti munkások,
pályaőrök tartanak, valamint azoknak a
vidékeknek a gazdái, ahol a tehéntartás ta­
karmányozási vagy egyéb okokból le-
heteden.” Ezeknek a tartóknak nem volt
anyagi erejük nemesítő bakok behozatalára.
Kovácsy Béla (1904) a “Köztelek”-ben
írja, hogy “nincs tudomásom arról, hogy
Magyarországon saanenthali kecske te­
nyésztenie, sőt nem tudok esetet arra sem,
2.2.14.15. ábra A zsellérek állata a kecske (Fotó: hogy nálunk valahol is nagyban te­
Rodicziky) nyésztenének kecskét.Szilágysomlyón jelen­
tékeny számú kecske van, de kizárólag
paraszt birtokosok kezén.” Ez azért volt, mert csak a szegényeknek engedték meg a kecsketartást.
Rodiczky 1911-ben “A kisgazda kecsketenyésztése” c. könyvében a következőket írja : “A mostani
állattenyésztési politika az adózók filléreiből morzsákat juttatott m ég a házi nyulaknak is, de az m ég gondo­
latban sem vetődik fel, hogy a szegényembereknek rendelkezésére álljon egy jobbféle bak. A bak tartás pedig már
szabályoztatva van Poroszországban, Bádenben, Hessenben stb. de nálunk ennek gondolata is csak elvétve m erül
fel. "Ez azt jelenti, hogy az őshonos ?nagyar kecske nemesítésével nem, foglalkoztak 1911-ig.
A “Köztelek” 1916. 6-dik számában (175.old.) cikk jelent meg arról, hogy a “Pest megyei
Gazdasági Egyesület svájci származású tenyészkecskék behozatalát tervezi.” Ez az I.
világháború elhúzódása miatt csak terv maradt és maradt nemesítetlen állapotában az őshonos
kecske.
Rodiczky felism erte a kecsketenyésztés jelentőségét és látta Nyugat-Európában betöltött szerepét, ezért
folyvást szorgalmazta nemesítését. A következőket ttja: “Célunk legyen a jó l megtermett, a takarmányt
tökéletesen kihasználó kecskét szaporítani. Ha valamely vidék válogatott, kecskéiből a javát akár egymásközt,

__ 66 Kecsketenyésztés
M a gya r tiñeses kecskék
(Fotó: M oln ár J .)
Pirók színű
n em esített m a gy a r kecskék
(Fotó: M oln ár J .)
akár külföldről beszerzett bakkal javítjuk, megbatározott jelleget alakíthatunk ki.” Ezzel kecskenemesítő
telepek létrehozását sürgette. E gondolatokat K ovárzik K ároly gazdasági felü gyelő m agáévá tette és 1915-ben
szorgalmazta olyan kecsketenyészt elepek létrehozását, amelyek alkalmasak lesznek Magyarország keakeál-
lományának javítására. így került sor arra, hogy N ádasladányban, S zentm ártonk átá n és
Szilágy Somlyón törzstenyészeteket hoztak létre. E tenyészetek egyedeit a helyben és a környékben talált j ó
tejelő őshonos kecskékből állították össze. A tenyésztőmunka alapját itt az őshonos kecskék szelekciója jelentette,
m ivel a tőkehiány akadályozta a tenyészállatok importját. Ezek a tenyészetek rövid hároméves működésük után
megszűntek a mostoha gazdasági körülmények miatt. így az őshonos kecskeállomány túlnyomó többsévé a II.
világháborúig eredeti állapotában maradt meg.
Gosztonyi Nagy L. 1943-ban vetette fel ismét a kecsketörzsnyájak létesítésének gondolatát. Javaslata
szerint “... e tenyészetekből az ott feleslegessé vált anyaállatokat és a többlet nőivarú szaporulatot a nagycsalá­
dos kisemberek között kell kiosztani. ” Ennek szellemében Fay A ndrás m ég ebben az évben kezdte megszer­
vezni a kecsketörzstenyészeteket Kőkút és O hát (Ilortobágy) állami uradalmakon. (Ennek nevét ma is őrzi
Hortobágyon a ‘‘ kecskés üzemegység.) Az állományokat a környékről felvásárolt, jól tejelő (őshonos) egyedek
alkották.
A 11. világháboni alatt az Országos Nép és Családvédelmi Alap vásárolt őshonos kecskéket és azokat tagjai
között kedvezményesen szétosztotta. K oós T. szerint 1941-ben néhány kecskét Svájcból, majd a háború utolsó
évében Németországból 209 egyedet hoztak be, amelyek azonban elkallódtak, de nyomot hagytak a hazai
kecskeállományban. Ezzel lassan megindult a parlagi átalakítása. Ezek a kecskék legtöbb esetben hátulsó
lábukon, főleg a combokon, hordozzák az őshonos eredetükből megmaradt hosszú szőrüket. Ezeket a parlagi
kecskéket a tenyésztők “gatyásoknak” nevezik (2.2.14.24-2.2.14.26. ábra). A test egyéb részein is előfordul­
hat hosszú szőr, de inkább a rövid dominál.
AII. világháború alatt alakult kecsketörzstenyészetek néhány éves fennállásuk után ismét megszűn­
tek és nemesítés hiányában az őshonos kecskék olyan zárt településeken maradtak meg, amelyek
kiestek a gazdasági vérkeringésből. Az őshonos kecskék száma annyira lecsappant, hogy számuk ma
már csak néhány tucatra, estleg néhány százra tehető. Az őshonos kecskeállomány aggasztóan lecsök­
kent száma indokolja azt, hogy megmentsük az utókor számára génbank létrehozásával.
Az őshonos kecskék egész testükön hosszú szőrire! fedettek. Azonosításukhoz jó támpontot adnak
Rodiczky (1905) “Kecsketenyésztés” c. könyvében megjelent fotók. Ila ezeket a képeket összevetjük
Pete Ferenc (1914) “Pallérozott mezeigazdaság” c. könyvében leírtakkal, akkor teljes bizonyossággal
megjelenik lelki szemeink előtt az őshonos magyar kecske. Pete a kecske és a racka köztakaróját a
következőképpen veti össze: “ A racka szőrzete némelyiké kondor és habos de mindkettőnek a
gerincén kétfelé válik és kétfelé, mint a korhel kotsis keze alatt a ló serénye lehnyúlik, itt végig
a leghosszabb, lejjebb-lejjebb rövidedik. A kecske szőre éles, szálkás és goromba, a tövénél
két-három ujjnyira puhább szőrrel elegyes, nem posztóműhelybe való.”
Feltehető, hogy az őshonos kecske szélsőséges viszonyokhoz való j ó alkahnazkodóképességében nagy szerepet
játszik hosszú szői'zete és vastagabb bőre is. Nemcsak a hidegtől és melegtől, hanem a böglyök, szúnyogok
csípése ellen is véd.
Köves Gábor Zoltán (1947) “Kecsketenyésztés”-ében a kecskeszőrnek, mint mellékterméknek
szentel teret. Írja: “A kecskeszőrt gyapjúval keverve durvább szövetek, takarók, szőnyegek készítésére
használják fel. Jelenleg komoly kísérletek folynak a kecskeszőrnek a textilgyártásban való fokozott fel-
használására. A főváros utcáin sokszor látható erdélyi színes pokrócok nagyrészt kecskeszőrből készül­
nek. Tartósak, csak durvábbak minden más állati szőrből készült pokrócnál.” Ez azt jelenti, hogy
ebben az időben még hazánk kecskeállománya a hosszúszőrű parlagi volt.

Tájékoztató adatok a magyar dneses jellemzőiről:

Az őshonos magyar kecske testméreteiről adataink hiányosak. Köves Gábor Zoltán (1947) a magyar

Kecsketenyésztés
kecskéről azt írja, hogy “Magassága 60 cm, hossza kb. 70 cm. Kecskeméten, Baranya vármegyében és
a főváros környékén nagyobb, míg a Csallóközben kisebb testű állatokat találnak.”

Jász-sári tíncses (2.2.14.23. ábra), amely szürke színű, lehet szarvait vagy szarvatlan, a Jászságban volt
elterjedve. Ma csak szétszórtan található belőle néhány egyed.
Jellemzői: anyák bakok
Testsúly, kg 40-60 57-85
Marmagasság,cm 60-75 70-85
Törzshosszúság,cm 68-75 78-93
Mellkasmélység, cm 30-34 38-41
Dongásság, cm 14-16 18-20
Ovméret,cm 86-90 95-101
Farmagasság,cm 70-73 77-82

Fehér tiñeses két változata ismert:

- alföldi ti?icsesre jellemző a fehér színen kívül a sutaság. A fiilön, arcon és más testtájakon fekete
foltok megengedettek. Kiváló tejelő és jó tőgyformájú.
Jellemzői: anyák bakok
Testsúly, kg 40-60 50-80
Marmagasság,cm 60-71 69-83
Törzshosszúság,cm 65-70 71-85
Mellkasmélység, cm 27-31 30-35
Dongásság, cm 13-17 15-19
Ovméret,cm 82-88 85-97
Farmagasság,cm 63-74 72-86

- észak-magyarországi tíncses az előbbinél nagyobb testií és a szarvaltság dominál. Az alföldinél

kevesebb tej, de jobb hústermelés jellemzi.
Jellemzői: anyák bakok
Testsúly, kg 45-55 70-110
Marmagasság,cm 74-80 80-93
Törzsliosszúság,cm 68-76 75-90
Mellkasmélység, cm 32-38 35-42
Dongásság, cm 15-20 16-21
Ovméret,cm 85-90 87-100
Farmagasság,cm 73-83 79-94
Tarka tincses (2.2.14.13. ábra) naev termetű, az erdős, hepves vidékek és árterületek kecskéje.
Tejtermelése közepes, jó hústermelő. Lehet szarvait vagy suta.
Jellemzői: anyák bakok
Testsúly, kg 45-56 70-120
Marmagasság,cm 74-82 79-95
T örzshosszúság,cm 67-78 70-97
Mellkasmélység, cm 33-39 35-45
Dongásság, cm 15-21 17-23
Ovméret,cm 84-94 87-120
Farmagasság,cm 74-84 80-98

__ 68 Kecsketenyésztés
 Ordas tincses ("2.2.14.21-2.2.14.22. ábra1! a legkisebb termetű. Észak-Dunántúlon volt található, ma
már csak néháyn példánya lelhető fel. Közepes tejtermelő, kis tőgybimbókkal.
Jellemzői: anyák bakok
Testsúly, kg 35-47 50-75
Marmagasság,cm 57-69 65-79
Törzshosszúság,cm 62-64 66-71
Mellkasmélység, cm 22-27 23-30
Dongásság, cm 13-15 15-19
Ovméret,cm 80-84 79-85
Farm agasság, cm 63-65 65-82

Mamiar mtvds kecske ('2.2.14.24-2.2.14.26. ábra) az őshonos mafirvar kecske nemes kecskékkel történő
tervszerűtlen keresztezéséből született. Nevét onnan kapta, hogy a combokon hosszú a szőr.A fajta jól
örökíti a gatyás jelleget, a jó legelőképességet.
Jellemzői: anyák bakok
Testsúly, kg 44-54 70-105
Marmagasság,cm 70-76 75-84
Törzshosszúság,cm 65-75 68-80
Mellkasmélység, cm 25-31 28-35
Dongásság, cm 14-20 17-24
Ovméret,cm 80-85 84-92
Farmagasság,cm 70-78 75-86

Mivel parlagi kecskéink nem céltudatos tenyésztésnek szülöttei, így az egyes vidékekre jellemző
egyedek más vidékekre is kerültek, ezért azok kereszteződtek. Mindig a tenyésztő szubjektív döntése
és a hozzáférhetőség játszott szerepet a kecskék cseréjében. Ez azonban nem változtatta meg a parla­
gi, őshonos jellegét, sőt gazdagabbá tette az egyes tájakra jellemző kecskék tulajdonságait.

Kecsketenyésztés 69 __
2.2.12.2. Nemesített magyar kecske

A parlagi kecske nemesítésének kezdete Kovárzik Károly nevéhez fűződik, aki 1915-ben
Szentmártonkátán és Nádasladányon törzstenyészetet hozott létre a
S z ilá g y s o m ly ó n ,
környéken felvásárolt jótejelő parlagi kecskékből. Az I. világháború befejeztével ezt a
tenyészetet felszámolták. Hasonló sorsra jutottak Fáy András (1943) által Kőkút és Ohat álla­
mi uradalmakban létrehozott tenyészetek.Ez.ek szintén jótejeiő őshonos kecskékből létesül­
tek és fennállásuk tekinthető a magyar kecske céltudatos nemesítése kezdetének. Nagyobb
nyomot hagyott a magyar parlagi átalakításában az Országos Nép és Családvédelmi Alap által 1941-
ben Svájcból és Németországból behozott 209 tenyészkecske, amelyeket a tagok között osztottak szét.
Ennek köszönhetően alakult ki a gatyás kecske. Ennek az importnak nagyobb fajtaátalakító hatása lett
volna, ha ezek az egye(lek tervszerűen meghatározott tenyészcéllal lettek volna felhasználva.
A 11. világháború után hosszú ideig ismét magára hagyták a kecsketenyésztést. Bodó Lajos az 1960-as évek­
ben a Hidasháti államigazdaságba gyűjtött össze jótejelő egyedeket törzstenyészet kialakítása céljából. A
kezdeményezést azonban nem támogatták ezért az államigazdaság a tenyészetet felszámolta.
Az 1970-es években néhány mezőgazdasági üzem próbálkozott a kecsketenyésztés nagyüzemi
meghonosításával. A kezdeti nehézségek után jó tenyésztési program született Túrán, Sárváron és
Szigetesépen. Valamennyi üzem magyar parlagi kecskéket vásárolt össze kistenyésztőktől, s azokat
nyugati importból származó bakokkal keresztezte. Sárváron kezdetben a német nemesített őzbar­
na, majd később anglo-núbiai és holland tarka bakokat használták keresztezésre. Szelestén a
Sárvárról származó nemesített kecskéket Svájcból behozott őzbarna bakokkal keresztezték. Túrán
a parlagi állományt német nemesített őzbarnával és anglo-núbiai kecskével párosították.
Szigetcsépen a parlagi kecskéket szánentáli bakokkal keresztezték. Szigetcsépen a keresztezett
egyedekből számos kihelyezésre került a kistenyésztőkböz, ami a nemesítés kisugárzásának kezde­
tétjelentette.
A 80-as években a termelőszövetkezetek felszámolták állományukat. A turai állomány az állat­
kerti ragadozók táplálékává vált. A sárvári, szelestei, szigetcsépi kecskék árverésre kerültek, így
jutottak a kistenyésztőkböz.
A bábolnai Mezőgazdasági Kombinát szendrői üzemegységében kecske honosítási kísérletek indidtak.
Bábolna Németországból és Izraelből importált kecskéket, amelyeket fajtatisz-tán igyekezett meghonosítani. Ez.
a munka néhány év után megszűnt, a kecskéket elárverezték.
E nemesítésekből nem szín, hanem tejtermelés alapján vásároltunk össze anyakecskéket, amelyeket
francia alpesi bakokkal nemesítettünk tovább Gödöllőn. Az itt létrehozott nemesítő telep célja az
ország kecskeállományának további nemesítése. Ennek megvalósítása érdekében hoztuk létre a
Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesületét, amely meghatározta a nemesített magyar
kecske tenyésztési programját és továbbképzi tagjait a tenyésztés, a takarmányozás és a tejfeldolgozás
területén. Az egyesület arra törekszik, hogy meggyőzze tagjait a tenyészkörzetek kialakításának
fontosságáról. Ennek szellemében 1988 óta máig több, mint 200 bakot helyezett ki a köztenyésztésbe.

A nemesített magyar kecske jellemzői:

1.) Színében sokféle, aminek oka:
- A magyar parlagi alapon született állomány fehér, sárga, barna, vörös, vadas, ordas szürke és fekete
anyáktól származik.
- A parlagi nemesítésére felhasznált fajták bakjai is sokféle színűek voltak.
2.) Közös jellemzőjük a rövid szőr és vékony bőr. A bakok hátán megengedett a hosszú hátszíj-szőr.
3.) Az egyedek lehetnek szarvaltak és suták.

__ 70 Kecsketenyésztés
 A nemesített magyar kecske sokszínűségéből adódik, hogy a jövőben erőteljesebben kell a
tenyészkörzetek kialakításában a színt figyelembe venni (2.2.14.27-2.2.14.44. ábra). Ez elősegíti a
tájfajták kialakulását is. Kialakulóban lévő tájfajták az alföldi fehér, a tiszamenti zsemlye, a bakonyi
pirók, a nógrádi őzbarna, a békési barna, a jászsági szürke, a galgamenti fekete stb. Magyarországnál
sokkal kisebb területű Svájc több, mint nyolc fajtával rendelkezik, ezért nekünk is szabad változatosabb
színekben gondolkodni és ennek megfelelően tájfajtákat kialakítani.
A nemesítésnek köszönhetően az ország kecskeállományának több, mint 70%-a rövidszőrű, s ezzel
magán viseli a nemesített magyar kecske jellegét.
A nemesített magyar kecske tejtermelését tartása és takarmányozása döntően befolyásolja. A nyu­
gat-európai tartási, takarmányozási feltételek mellett a nemesített magyar kecske is képes az ottani
tejtermelésre. (Franciaországban napi 2 kg kiváló minőségű széna és 2 kg 18% nyersfehérje tartalmú
abrak etetésével 270 nap alatt 700-750 kg tejet termelnek. Hollandiában hasonló tartás mellett 275
nap alatt 750-800 kg tejet ad agy kecske.)
A nemesített magyar kecske termelési színvonalának növeléséhez az állomány 20%-át kell
törzskönyvezni. (Nyugat-Európában ez az arány 15-35%.) A legjobb termelők így ellenőrzés alatt
lesznek, és állományuk kijelölhetők baknevelő anyáknak. Az utódellenőrzés után a tenyésztésre nevelt
bakok 5-10%-a kerülhet mesterséges termékenyítő állomásra.

A nemesített magyar kecske termelési paraméterei:

anyák bakok
Testsúly, kg ' 40-60 60-95
Marmagasság, cm 60-75 70-80
Törzshosszúság, cm 70-80 75-90
Dongásság, cm 15-21 20-27
Övméret, cm 82-94 87-115
Szaporaság: 1,8
Laktáció hossza: 220-300 nap
Laktációs termelés: 750 kg.
Laktációs termelés: 750 kg.

s
2 3 . Uj fajták meghonosítása és a fa j­
taváltás tudnivalói

Régen ismert, hogy egyes állatfajok, fajták és egyedek különböző környezetekhez eltérően alkal­
mazkodnak. Mindazokat az állatokat, amelyek az új környezetben megőrzik azokat a tulajdonságaikat,
amelyekkel korábbi helyükön rendelkeztek, úgy tekintjük, hogy jól honosodnak, ill. alkalmazkodnak.
Általában azt tartjuk, hogy jól honosodnak azok az állatok, amelyek nagyon szélsőséges életfeltételek
között, - az erős fizikai megterhelés miatt - nagy szervezeti szilárdságra tettek szert.
Korábban azt tartották, hogy a legelőn élő, ill. sok szálastakarmányt fogyasztó állatok nehezebben
honosodnak, mint a vegyes táplálékot vagy a sok abrakot fogyasztó állatfajok. Ennek fő oka, hogy míg
a szálastakarmányok béltartalmában nagy különbségek találhatók, addig az abrakfélék összetétele
kiegyenlítettebb.

Kecsketenyésztés 71 __
 Megfigyelték azt is, hogy a hideg és a mérsékelt égövön honos állatok trópusokon sokkal
nehezebben honosulnak, mint fordítva. Ennek egyik oka szintén a takarmányozásra vezethető vissza.
Pl. a trópusi pázsit füvek nyersfehérje tartalma 2 - 5%, addig a mérsékelt égövön ez 10 - 20% között
változik. A trópusi füvek sokszor annyi fehérjét sem tartalmaznak, amennyi a normális bendő
működéséhez szükséges lenne. Ezért trópuson a takarmány fehérje szintjének növelésével elősegíthető'
a legelőre utalt állatok honosodása.
A honosodáshoz hasonló esetnek kell tekinteni azt is, ha ugyanazon klimatikus viszonyok között, de
a megszokottól eltérő körülmények közé helyezzük állatainkat. Ilyenek:
- a kistenyésztőktől egyedenként felvásárolt állatokból létesített tenyészet,
- a nagy termelő képességű, jó körülményeket igénylő fajták mostohább körülmények közé
helyezése, és ennek fordítottja.
Általában a honosítás akkor eredményes, ha minél több tényezőt veszünk figyelembe, s ezáltal job­
ban tudjuk kielégíteni az állatok szükségletét. A jó honosításhoz szükséges környezeti feltételek
megítélését három csoportba soroljuk:
1. A takarmányozásnak olyannak kell lennie, hogy kielégítse az állatok fehérje, energia, rost, ásványi
anyag, vitamin és ivóvíz szükségletét. A takarmányok beltartalmi és mennyiségi kielégítésén túl,
biztosítani kell azok ízletességét és a megfelelő etetési technológiát.
2. A tartási feltételek megteremtése. Ezek közül a nemesített kecskefajták esetében - a mi viszo­
nyaink között - igen fontos; a huzatmentes istállók, kifutók, nyáron az árnyat adó, télen a meleg,
kényelmes, tiszta pihenő helyek biztosítása.
3. A stressz tényezők elkerülése, ill. csökkentése. E csoportba tartozik a bánásmód és minden olyan
tényező, amely az állatok közérzetére hat. E tényezők közül a honosulást elősegíti a szelíd bánás­
mód, az állatokkal való törődés és mindaz, ami jó közérzetet biztosít. Rontja a honosulást a durva
bánásmód, a hangoskodás, kutyazaklatás, zörej, a szúnyogcsípések, stb., tehát mindazok a
tényezők, amelyek az állatok zaklatását előidézik. E tényezőcsoportok bármelyikében a fel­
soroltak elkerülése előnyösen hat a honosulásra. A három csoportba sorolt tényezőkből, minél
több a kifogásolt, annál nehezebb a honosulás, s ennek következtében megbetegedések várhatók,
s ezen kívül szaporodási zavarok - esetleg meddőség - és a termelőképesség csökkenése
következik be. Ezek végül a tenyészetek felszámolásához vezetnek. A szükségletek ki nem
elégítése nem csak az idegenből importált állatok honosulását gátolják, hanem a honos nagy ter­
melésű állatok új környezethez való alkalmazkodását is.
A honosulással kapcsolatos több korábbi megfigyelés javításra szorul. Általánosan ismert, hogy az év
nagy részén a kizárólag legelőre utalt állatok érzékenyebbek és rosszabbul honosodnak. A lapály­
marhát is nehezen honosulónak tartották, ma pedig tapasztalhatjuk, hogy az északi államoktól a tró­
pusokig mindenhol megtalálhatók és sikerrel tenyésztik, ha igényüket, különösen a takarmányszüksé­
gletüket biztosítják.
Megfigyelhetjük azt is, hogy a legnagyobb mértékben legelőre utalt kecske északon és a trópusokon
egyaránt megtalálható. A kecske fajták között - honosulásban - azonban nagy különbségek vannak. Pl.
az Európai kultúrfajták közül trópuson legjobban honosodik az anglo-nubiai. Ez annak tulajdonítható,
hogy kialakításában többek között egy trópusi kecske fajta (indiai) is szerepet játszott.
A különböző éghajlati viszonyok között található kecskék jó honosodása annak köszönhető, hogy
tartásuk hasonló. Rendszerint az egy-egy család tejszükségletét fedező néhány darab kecskét a világ
minden táján legeltetik, s takarmányukat kiegészítik a kerti és konyhai hulladékokkal is. Megváltozik
a helyzet akkor, ha a tartásmódban (pl. nagy létszámú zárttartásban) változás következik be. Erre jó
példa az 1970-es évek magyarországi tapasztalata. Az 1970-es években Nyugat-Európában járt sza­
kembereink azt tapasztalták, hogy a kecske-tejtejmékek és a szopósgida jól értékesíthető. Ennek
köszönhető, hogy az eddig igénytelennek és kisüzemben tartott kecskék felvásárlásával nagyüzemi

_ 72 Kecsketenyésztés
tenyészeteket hoztak létre. A kisüzemben tartott kecskéket deszkából összetákolt ólakban tartották,
amit télire kukoricaszárral vettek körül - téliesítettek. Ezekkel szemben a nagyüzemi tartás sikere
érdekében az épülő kecstelepeken téglából készült extra ólakat építettek. A takarmányellátást a
szarvasmarha telepekhez hasonlóan szervezték meg. A korszerű körülmények ellenére a felvásárolt
kecske állománynak esetenként több mint 60%-a elpusztult. A hiány pótlására felvásárolt egyedek
elhullása hasonló lett. Ezt követően olyan vélemény alakult ki, hogy a kecske nem tűri a nagyüzemi
tartást. Ma már bebizinyosodott, hogy ez nem így van, mert a kecske jól tűri a nagyüzemi, iparszerű
tartást is. Franciaországban több tenyészet található, ahol egy istállóban - zárttartásban - 1600 fejős
kecske termel. Egy-egy tenyészet pedig 2-3 ilyen istállót üzemeket.
A 70-es években tapasztalt kudarcok mélyreható elemzése során az állapítható meg, hogy ezek okai
összetettek, és amelyeket következőképpen lehet csoportosítani:
1. Az egy-két kecskét tartó tenyésztőktől származó állatok egy sokaságba - nagy állományba - kerül­
tek, ahol a rangsorért folyó küzdelem és a nagy állatsűrűség miatt fokozottan érvényesült a
stresszhatás.
2. A kistenyésztőknél névre hallgató és nagy szeretetben részesült kecskék névtelenné váltak és a
szeretet helyett sokszor durva bánásmódban részesültek. Ezek újabb stresszhatást okoztak.
3. A kistenyésztők változatos takarmányát - a legelőn kívül - a kerti gyomok, a gyümölcsfák és a
szőlő fölös hajtásain kívül a konyhai hulladékok adták. Nagyüzemben ezeket monodiétás takar­
mányozás váltotta fel. Legtöbb esetben a kistenyésztő kecskéje kevés létszámánál fogva táplálékát
összeválogathatta, míg a nagyüzemben azt ette, amit kapott. Téves az a felfogás, ami szerint a
kecske igénytelensége miatt beéri a sokféle gyomnövénnyel és kerti hulladékkal. Ez úgy igaz,
hogy a kecske változatos táplálék iránti igényét jól ki lehet egészíteni a különféle gyomokkal és
kerti hulladékokkal.
4. A fiaskó döntő oka abban is látható, hogy a különböző kistenyésztőktől összevásárolt kecskék
különböző kórokozókat hoztak magukkal, amelyek nagyrészével szemben a többi állatnia r.^n:
volt védettsége. Ez megbetegedésekhez és végül elhullásokhoz vezetett.
E tényezők együttes hatása idézte elő tehető felelőssé a nagyszámú elhullást. Ezért nagyobb
állomány kialakításakor - lehetőleg - egy tenyészetből, vagy közös legelőre járó állatokból vásároljunk
tenyészanyagot. Ha erre lehetőség nincs, elkülönített legelőn szoktassuk őket össze, csak utána helyez­
zük őket nagyüzemi zárttartásba.
Ezek az ismeretek nemcsak a jó honosításhoz szükségesek, hanem elengedhetedenek a rekord ter­
melés kiváltásához is. Tartósan kimagasló termelést csak az a tenyésztő tud elérni, aki ismeri
állatait, s szinte egyedenként figyelembe tudja venni azok igényét.
Tenyésztőink sokszor rossz honosodónak tartották a húsjuhokat, valamint a nagy tejhozamáról
ismert keletfrízt is. Ezek esetében a fiaskók hasonló okokra vezethetők vissza, amelyek elemzéséből
sokat tanulhatunk.
így például a keletfríz juhokat 1843 óta periódusonként hozták be Németországból, abból a célból,
hogy meghonosítsák, mások keresztezésre használták a helyi fajták tejtermelésének növelésére.
Kassán a múlt század végén 8 anya és 2 kos vásárlásából néhány év múlva 31 egyedes tenyészet fejlődött ki.
E tenyészetből a többlet kosokat 1914-ig Bulgáriába exponálták és felhasználásuk szerepet játszott a mai
Pleveni fajta kialakulásában is. Ezt jó l mutatja a pleveni ju h feje, és füleinek alakulása.
E század elején (a 30-as években) a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia 673 liter átlagos tejter­
melést ért el keletfriz juhokkal.
A II. Világháború után a szécsényi Tangazdaság és Somoskőújfaluban Molnár András kistermelő
tenyésztett fajtatisztán keletfrizt. Az utóbbi tenyészetében a “Manci” nevű anya harmadik laktá-
ciójában 1276 liter tejet termelt. E tenyészetből több állami gazdaság vásárolt kosokat a merinó tejter­
melésének növelésére. E kosok közül a Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban a “Jancsi” nevű

Kecsketenyésztés 73 __
kos még 13 éves korában is tenyésztésben volt, ami jól honosodó képességre utal. Ezzel szem­
ben más állami gazdaságokban 1-2 év után a keletfríz kosok kiselejteződtek, amit elsősorban
a rossz bánásmód éa a tartási kkörülmények okoztak és nem a honosulásás. Ezek az ellentétes
tapasztalatok késztettek arra, hogy oksági összefüggést keressek a keletfiríz honosulásában. Ezt tehet­
tem azért, mert 1954-től a keletfríz kísérleteknek és az üzemi keresztezéseknek irányítója voltam.
Munkám során így lehetővé vált az üzemi termelés ellenőrzése és értékelése, valamint más megfi­
gyelések megtapasztalása.
Tapasztalatok szerint azokban a tenyészetekben értek el kimagasló eredményeket, ahol a
keresztezések kezdetén kislétszámmal, jó takarmányozással és nagy odafigyeléssel végezték e
munkát. Ezt követően - a siker láttán - a szakemberek nagy keresztezett állományokat alakítot­
tak ki. A korábbi siker reményében az állományokat magára hagyták, a felügyeletet elhanyagolták,
ezért ez az eredmény messze elmaradt az előkísérietek eredményétől. A termelés csökkenése
mellett megnőtt a kétnövésű gyapjút adók száma, s ezzel arányosan növekedtek a kiesések is. Ezt
követte rendszeresen az állomány felszámolása, amit rossz honosulással indokoltak.
A keletfríz kos kiselejtezések száma ott volt magas, ahol a keletin'/, kosokat együtt tartották a meri-
nó kosokkal. Az együtt tartás során a keletfríz szarvatlan vékony koponyacsontú kos, ha összefejelt a
szarvait erős koponyacsontú merinó kossal, rendszerint a keletfríz összeesett és ezt követően ter­
mékeken maradt. Egy ilyen összecsapás után, ha a keletfríz kos nem veszítette el párzási kedvét, sper­
mája már nem volt termékenyítésre alkalmas. Az ilyen jellegű selejtezés ugyancsak nem írható a hon-
osulás rovására, mert ez kizárólag tartási hiba.
Az Izraelben vásárolt nagy tejhozamú awassi juh termelése is alatta marad az izraeli termelésnek Azt is
megfigyelték, hogy a sivatagi körülmények között kitenyésztett juh, nálunk az esős évszakokban hamarabb
lesántul, mint a honi juh, s ennek következtében leromlik a szervezete és termelése lecsökken.
Mind a juh, mind a kecske esetében az új fajták meghonosítása, vagy a fajtaváltás esetén mindig ve­
gyük számításba az állatok igényiét és készítsünk mérleget a tartási körülményekről. Minél több
tényezőre terjedjen ki figyelmünk, mert azok figyelembe vételével sikeresebb lesz az új fajta
termelése. Ha s bemutatott mérleg alapján feltételeink nem megfelelőek az igényesebb fajta
tenyésztésére, fogadására, akkor még nem aktuális a fajtaváltás (lásd táblázat).

MEGNEVEZÉS X fajta igénye (szükséglete) A szolgáltatásunk lehetősége

Jó közeli kecskelegelő.
Nyáron is igényel kiegészítő takarmányt Gyenge, távoli legelő.
T a k a rm á n y ozás (szénát és 18% fehérje tartalmú abrakot). Nyáron kiegészítő takarmány nincs.
Télen ad libiüim, jó minőségű Télen adagolt széna etetés.
széna és szükség szerinti abrak.
Télen meleg, nyáron hűvös, Télen-nyáron fészer tartás.
huzatm entes istálló. A legelőn is van Külön gondot nem fordítanak
Tartás
fedett pihenőhely. Télen az ivóvizet sem a pihenőhelyre,
melegítik, nyáron hűtik. sem az ivóvíz hőmérsékletére.
Mesterséget tanult állatgondozó,
jó megfigyelő, gondos, Órabéres dolgozó,
Gondozás szeret az állatok között lenni. aki az előírt munkát elvégzi.
A stressztől kíméli az állatokat.
2.3.1 táblázat:
Honosodási, ill. fajfaváitási mérleg készítése

Sokszor jelentéktelennek tűnő momentumok is okozhatnak fiaskót egy fajta sikeres tenyésztésében.
Erre jó példa a Mosonmagyaróvárra korábban vásárolt ’’Corriedale” juhfajta, amelynek egyedeit fiatal
korban farkatlanítják, hogy jobb húsformát mutassanak. Ez az állomány a privatizáció során a Kőrösök

__ 74 Kecsketenyés ztés
mentére került, ahol igen sok a szúnyog. A farok nélküli állatok végbélnyílása és párája védtelenné vált
és nem tudtak védekezni a szúnyogok ellen. Ennek következménye az állandó nyugtalanság, legelés
helyett az állatok menekültek, sokszor ’’világgá mentek”, s egy-egy példányt 30-40 km-es távolságban
sikerült megtalálni. Kondíciójuk leromlott, a megbetegedések gyakorivá váltak. E helyzetből kiút az
állomány sürgősen szúnyogmentes területre kell vinni, vagy szúnyogirtást kell végezni és a későbbi­
ekben nem szabad az állatokat rövidre farkalni. Ilyen területen a rövid szőrű, vékony bőrű nemesített
kecskék sem tudják képességüket kifejteni. E tartási körülményeknek a hosszú szőrű, vastagabb bőrű,
tincses felel meg, amelyek kevésbé érzékenyek a szúnyog bántalmakra.
Az előzőekből látható, hogy fajtaválasztáskor nagyon körültekintőnek kell lenni, mert ellenkező eset­
ben própálkozásunk fiaskóval végződhet. Egy jól elkészített honosítási mérleg előre jelzi a várható ered­
ményt. A honosításkor mindig olyan eredményt kell várni, amennyire az állatok igénvét ki tudjuk
elégíteni. Ez nem csak a külhoni állatokra vonatkozik, hanem a nálunk tenyésztett nagy hozamú fajtákra
is. Ez azt jelenti, hogy' ha valaki állományát nagyobb hozamúval akarja lecserélni, ahhoz csak akkor
fogjon, ha az igényesebb fajta igényét ki tudja elégíteni. Ellenkező esetben az új fajta kevesebbet termel
a réginél, megnő a megbetegedések és az elhullások száma. Az okozati összefüggések ismeretében meg­
találjuk a nyitját annak, hogy hogyan lehet az új fajtát sikeresen tenyészteni, azaz jól honosítani.

2.4. A magyar tincses és a nemesített ma­

gyar kecske helye a Nemzeti Agrár -
Környezetvédelmi Programban
(NAKP)_______________________________

A kecskének nagy a jelentősége a magyarság történetében, amit bizonyítanak azok a régészeti

leletek amelyek Bölönyi angol nyelvű, majd Szombathelyi szerkesztésében az “őshazától a
Kárpátokig” címen megjelent munkában hozzáférhetők. A nemrég elhunyd Matolcsi János a ma­
gyar háziállatfajok nyomon követésével adott értékes adatokat népünk vándorújáról. Ebből kitűnik,
hogy az erdős sztyeppén és a ligetes sztyeppén a kiskérődzőkből főleg a kecske volt található. A ligetes
steppéről pl. juhkoponyák egyáltalán nem kerültek elő. Ennek oka, hogy a cserjés - bokros területek
kedvező feltételeket nyújtottak a kecske számára, mivel azok hajtásai, vékony ágai, télen is táplálékul
szolgáltak, ezért mesterséges takarmányról nem kellett számukra gondoskodni.
A kecske fontosságát bizonyítja, hogy a majacki településen végzett első ásatáskor csak kecske koponyákat és
lábvégeket (17 db) találtak, m íg más állatfajok csontjai ezen a lelőhelyen nem fordultak elő. A későbbi kutatá­
sok ezt úgy módosították, hogy a majacki terü leten a kiskérődzők csontjai 38% - ot, m íg a dmitrovói
temetőlten 84 % - ot tettek ki. A kecske áldozati állat is volt, amit bizonyít, hogy a majackiak áldozati gödréből
155 kecskének a csontjai kerültek elő. A kecske gazdasági jelentősége abból is kitűnik, hogy fiatal kecskéket
ritkán vágtak. Ennek oka, hogy a kifejlett állatnak nagyobb a bőre, amit ruházkodásra és más célokra (pl.
tömlő) a nagyobb bőifeliilel miatt, előnyösebben tudtak használni. Ezeken kívül a kifejlett állatok nagyobb
húshozama szintén fontos gazdasági szempont lehetett. E feltevéseket támasztják alá, hogy a nem áldozati
gödörből származó csontok mindegyike kifejlett kecskék koponya és lábvég csontjainak maradványai.
A füves sztyeppe leletei között a kiskérődzők aránya sokkal kisebb volt. Itt a csontok 75 - 80% -

Kecsketenyésztés 75 __
a háziállatokból és 20 —25% vadállatokból származott. Ez az arány azt mutatja, hogy a vadászatnál
nagyobb jelentőségű volt az állattenyésztésből származó hústermelés. A háziállatok magoszlása: szar­
vasmarha 30%, kiskérődző 24%, ló 18%, sertés 10%, teve 2%, baromfiak - madarak 2%, hal 2%, vad­
disznó 4%, szarvas 2%, kutya 2%, macska 2%.
A középkor kezdetén a Közép - Volga és a Káma vidékén már önálló etnikumként élt magyar
nép, már összetett gazdálkodást folytatott. A földművelést összekapcsolta az állattenyésztéssel.
A Szvijága és a Zaj folyó közötti területen már a ÜL században valamennyi állatfajra kiterjedt
állattartása. A kiterjedt földműveléssel függ össze, hogy a településük helyén gabonavermet,
búzát, kétsoros árpát, kölest, vaskapát, szőlőmetsző kést, lapátot, fogazott sarlót és rövid kaszát
is találtak. Ezek érzékeltetik a mezőgazdasági kultúránk akkori színvonalát.
A honfoglalást követően sem csökkent a kecske jelentősége, amire utal számos mondás,
népmese, elnevezés. Kecskemét, Kecskéd, Gödöllő stb. stb.
A második világháborút követően politikai okból gátolták tenyésztését, mondván a gazdag szocializ­
mus nem viseli el a szegény ember tehenét. Jelenleg Európában, Magyarországon legelhanyagoltabb
a kecsketenyésztés. Régebben a kecske háttéri» szorítását a Balkán elkarsztosodására hivatkoz­
va gátolták. Ma is vita tárgya, hogy a meditteránum elkarsztosodását valóban az ókori hajóépítés
erdőirtásai, vagy a kecskével történő túllegeltetés okozta. Legvalószínűbb, hogy a két tényező
szakszerűtlen összekapcsolása vezetett az elkarsztosodáshoz
Az elmxmdottakbál kitűnik, hogy a magyarság vándorlásai és egész történelme során a földet mindenütt arra
használta, amire az a legalkalmasabb volt, az egyes állatfajok aránya pedig a tartási feltételekhez, a környezethez iga­
zodott. Ez azt jelen ti, hogy a N emzeti A grár - K örnyezeti P rogram ban kidolgoztat célprogramoknak
történelm i gyök erei vannak. Ez a program- abból indul ki, hogy a tenyészetet és a tájat mélyrehatóan a mezőgaz­
daság befolyásolja. Ez az oka annak, hogy a természetvédelem rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre.
A Nemzeti Agrár - Környezeti Program következő területeihez lehet sikeresen kapcsolni a
kecsketenyésztést; 1. A felhagyott szántók, gyepek, legelők, és erdők, valamint az erdő szegélyek és
az erdőkön áthaladó magas feszültségű vezetékek alatti területek tisztán tartásához. (Az erdészeknek -
a lombos és tűlevelű erdők faállományában - sok gondot okozó áthatolhatadan szederinda tömege,
kecskelegeltetéssel irtható, és ezáltal nagy biológiai értékű hús - tej nyerhető, külön ráfordítás nélkül.
2. A közös célokat és pihenést szolgáló területek tisztán tartása. 3. Szántók vegyszer mentes szegé­
lyeinek fenntartása. (Ez 10-12 méterre tervezett sáv, amelynek célja a vetési vadvirágok és a hozzá­
juk kapcsolódó nektárgyűjtő rovarok életterének kialakítása.) 4. Füves mezsgyék gyommentes tartása.
(Ez 200 méterenként kialakítandó a tábla szegélyén 6 méter széles füves sáv, amelynek célja a fogoly,
fürj, pacsirta stb., részére költőhely lehetővététele.) 5. Mocsárrétek és ártéri rétek fenntartása. 6. Más
állatfajok legelőinek gyomtalanítása.

E területek hasznosítására a következő kecske fajták jöhetnek szóba:

a/. A lakóterülettől távol eső teridetek extenzív tartásához a magyar tiiuses a megjelelő. Hosszú szőre révén
a téli rideg tartást jobban elviseli, de jobban tűri a forróságot is, jnert a hosszú szőr bizonyos mikroklímát biz­
tosít számára.
b/. Afolyók és tavak mentén, ahol sok a szúnyog, ott a hosszú szőrű m agyar tincsesnek van létjogosultsága.
A rövid szőrnek sokat szenvednek a szúnyogok csípésétől. Ezért nyugtalanok, nem tudnak legelni, ami vissza­
veti a termelésüket, és veszélyezteti egészségüket. Az őshonos állatok m eg m en tését az EU is előírja, d e a
N em zeti A grár - K örn yez eti P rogram ban is ki kell em eln i fon tossá gá t, m er t n em z eti örökségünk
rész ét képezi. Ezt igazolja M atolcsi tanulmányában a régészeti csontleletek alapján rekonstruált “ősmagyar
kecské”fejrajza (lásd 2.4.1 kép).
c/. A nemesített magyar kecskének mind azokon a helyeken van létjogosultsága, ahol a félintenzív és az
intenzív tartáshoz a feltételek adottak.

__ 76 Kecsketenyésztés
 2.4.1. ábra Ősmagyar tó és kecske

Ali indokolja a vázolt területek kecskével történő hasznosítását - gyomtalanítását?

- A gyomoknak tartott növények a természetben az élelmiszerlánc részét képezik. Ezért a gyomok, min­
denáron való felszámolása más élőlények pusztulását, másokénak pedig térnyerését eredményezné.
- A nagyobb haszon reményében számos módszere alakult ki a gyomnövények irtásának. Ezek legtöbbjének
káros mellékhatásai is vannak. Így pl. a kapálás, szántás, tárcsázás, stb. gyorsítja az eróziót. A tarlóégetés a
rovar faunát pusztítja. A herbicidek használata aggályos a szer?naradványok miatt és sok esetben rezisztens
gyom vegetááót alakít ki. Más esetben pedig az allelopátiával rendelkező növényeket is elpusztítja, s ezáltal j
korábban allelopátiával elnyomott gyomok előretörnek. A gymnnövényekhez sorolják a mérgező, a tövises -
szúrós növényeket is, amelyek közül sok, m int gyógynövény ismert. Ezek legtöbbjét a kecske elfogyasztja.
- A növények több millió éves önvédelmi harcban, olyan védőanyagok termelésére kényszerültek, amelyekkel
védekeznek az ismert és ismeretlen ellenségeikkel szemben. Ezért a sok ezer növényfaj szinte mindegyike tar­
talmaz olyan anyagot, atnely hasznos. A gyógynövények ismeretét sem szabad befejezettnek tekinteni, m ert
valamennyi növény tartalmazhat olyan anyagot, amely valamely betegség megelőzését és gyógyítását elősegíti,
csupán hatásukat és hatóanyagukat ma m ég nem ismerjük. Ezért biológiai értelem ien nincs hasztios és káros
növény, csupán olyanok vannak, amelyeknek hasznossága vagy kártétele valamely szempontból ismert, másoké
pedig nem. A természet ?nég sok olyan növényi gyógyszert rejt, amelyek alkalmasak lehetnek a népbetegségként
terjedő egészségi károsodások,- keringési, - idegi, - daganatos stb. betegségek megelőzésére, illetve gyógyítására.
A kecske a gyomoknak és a gymmsító növényeknek egyaránt jó hasznosítója és összeségében a legtöbb növényfajt
fogyasztja háziállataink közül. Ez az oka annak, hogy húsa és teje biosz anyagokban a leggazdagabb.
' - Tekintettel arra, hogy a kecskelegelőket ma olyan területek adják, amelyek vegyszermentesek, ezért az itt
előállított termékek öko,- illetve a biotermékek termelésének bázisa lehet. Ebben a tekintetben Magyaror­
szág a kecske termékek (tej,- hús) termelésének nagyhatalma lehetne. E termékek az EU országaiba
vámmentesen exportálhatok. Az exportálhatóságot pedig jó minőségű áruval, szép kivitelezésben és
a piacon állandó megjelenéssel tudjuk elérni. Az árutermelés megszervezéséhez jó támpontot jelent
a magyar kecskefajták tejösszetételének ismerete, amit a 2.4.1-2.4.7. táblázatokkal mutatnak be.

A kecsketej feldolgozásának javasolt területei :

1./Minősített tejet termelő állományok kialakítása, ahol hőkezelés nélkül állítanak elő tejet csecsemők és
gyermekek részére. 2./ Fogyasztói tej előállítása. 3./ Gyógyhatású kecsketej termelése. 4J Tejpor előállítása.

Kecsketenyésztés 77 __
amire építeni kell a: 5.a/ Kecsketej alapú csecsemő és bébi tápszerek előállítását. 5.b./ Mixer és más
gasztronómiai készítményekhez alapanyagok készítése 6 ./ Ízesített friss kecskesajtokból sajt családok
kialakítása. 7./ Félkemény kecske sajt típusok előállítása. 8 ./ Kemény , reszelnivaló kecskesajtok termelése.
9./ Nemes penésszel érlelt kecske sajt családok termelésének meghonosítása. 10./ Rúzzsal érő kecskesajtok
kialakítása (kecske pálpusztai) 1 1 ./ Ömlesztett sajtok készítése, amellyel a kistermelő egy - két gomolyáját is
értékesíteni lehet. 12./ Különböző túróféleségek készítése kecske tejből.13./ Kecsketejből készült kefir és
tarhó. 14./ Kecske tejszín és vaj készítésének meghonosítása és forgalomba hozatala .
A tejsa vó feld olgoz á sa az alábbiak szerint:
a./ A kecske tejsavót üdítő italok készítésére felhasználni, b./ A savóból orda és ordasajtot készíteni,
c./ Savópor előállítása, aminek felhasználása sokoldalú, d./ Szépségápoló készítmények elállításához
felhasználni

A kecske hústermelése.
1./ Szopós vágó olló előállítása. 2./ Fehérhúsú olló előállítása ( 2 0 - 24 kg.). 3./ Pecsenye olló előál­
lítása (28 - 30 kg). 5./ Selejt egyedek vágása.
A vágó kecskéket, biotermékként - nyersen és nem iparilag feldolgozva - kell forgalomba hozni.
A jobb hústermelés érdekében Nógrád megyéében 1998-ban elkezdtük a magyar húskecske fajta
kialakítását.
Összefoglalóan, az állattenyésztés termelésének egyik kitörési pontja lehet, a kecsketenyésztés
fejlesztése és az ahhoz kapcsolódó élelmiszer termelés.
A kecske fontos szerepet tölthet be a Nemzeti Agrár - Környezeti Program (NAKP) meg­
valósításában is ha :
- a program, a kecske tartását az extenzív gazdálkodás keretében felkarolja és támogatási keretei
közé felveszi.
- a program segíti a fajta fenntartó és nemesítő munkát
- támogatja az olyan integrációs tevékenységet, amely elősegíti a termelés, a feldolgozás, a komplex
termékfejlesztés és értékesítés egységes rendszerének kialakítását
- a program megvalósítását hozzáértő szakemberekre bízza és elkerüli az egyre nagyobb méreteket
öltő meghonosodott korrupciót
Ezzel a tevék enységgel, olyan term ékekkel bővíth ető a termékskála, am ely leh ető v é teszi:
- olyan hungarikumok megjelenését, amelyek hordozzák a magyar tájak jellegzetességeit
- a jó minőségű speciális termékek az igényes piacokon is jól értékesíthetők
- az EU korlátozó intézkedéseibe nem ütköznek és
- előállításuk olyan területek hasznosítását segíti, amelyek környezeti szempontból fontosak, és más
módon gazdaságosan nem hasznosíthatók.
MEGNEVEZÉS LAKTÁCIÓS NAPOK TERMELT TEJ (kg) ZSÍR (%)
Magyar kecskék 270,30 482,04 4,52
Szürkés-fehér
284,54 446,20 4,00
(jászsági fajta)
2.4.1 táblázat:
A csákvári kecske állomány tejtermelése (Újhelyi Im re 1907.)

Az uradalmi kecskenyájban több egyed 870 kg felett termelt. A Kati nevű 1152 kg - ot termelt.

_ 78 Kecsketenyésztés
MEGNEVEZÉS KIFEJLETT (db ) ELŐ H A SI (db ) Ö SSZESEN (db) FEJÉSI N A PO K TEJ (kg)
F e jé r 15 8 23 161 484
H a jd ú -B ih a r 32 32 64 285 580
N o grád 29 29 58 2 42 498
P est 82 61 153 311 882
Som ogy 53 49 102 237 532
V eszp rém 18 18 36 2 30 786
Ö SSZ E SE N 229 197 426 2 65 664
2.4.2 táblázat:
Néhány megye ellenőrzés alatt lévő kecskéinek tejtermelése (Horn A. 1949.)

TESTSÚLY (kg) TERMELT TEJ (kg)

TEJZSÍR (%)
Átlag Szélső értékek Átlag Szélső értékek
52,64 44,5 60,0 492,29 2 5 5 -6 18 3,57 (3,0 - 4,3)
2.4.3 táblázat:
A Hidasháti ÁG kecske állományának tejtermelése (Bodó L. 1961.)

MEGNEVEZÉS TEJTERMELÉS ZSÍR (%)

Anglo - Núbiai 1000 -1400 4,0-4,3
Poitevine 500- 600 3,4
Alpesi 860 - 1000 3,6
N ém et nem esített 900 -1100 3,6-3,9
Szánentáli 800 - 1100 3,4
Magyar nem esített 600- 1000 3,7
Magyar tincses 350- 950 3,9 -5 ,1
2.4.4 táblázat:
Néhány kecskefajta tejtermelése

MEGNEVEZÉS ZSÍR (%) FAJSÚLY SZÁRAZANYAG "A" (%)

Magyar tincses 4,3 1,033 (1,030 - 1,034) 13,67 0,458
Nemesített magyar 3,7 1,031 (1,029- 1,032) 12,45 0,477
Szánentáli 3,2 1,030 (1,029-1,032) 11,85 0,467
n=2356 2.4.5 táblázat:
Néhány kecskefajta tejének, zsfr, fajsúly, szárazanyag tartalma és "A" értéke (1999.)

MEGNEVEZÉS 1997 1998 1999

Magyar tincses 4,30 4,27 4,23
Nemesített magyar 3,53 3,75 3,66
Szánentáli és keresztezései - 3,35 3,27
Összes átlaga 3,91 3,79 3,72
2.4.6 táblázat:
A tejzsír % alakulása különböző években (%)

SAJT SZÁRAZANYAG %
MEGNEVEZÉS
65 (Parmezán jellegű) 50 (Vadász) 32 (Tisza) Termelés %-ban
Magyar tincses 96,32 125,21 195,65 100
Nemesített magyar 91,36 118,77 185,58 94,85
Szánentáli 85,13 110,67 172,93 88,47
2.4.7 táblázat:
Számított sajtkitermelés kg/1000 kg tejből

MEGNEVEZÉS TEJPOR TERMELÉS (kg) %

Magyar tincses 142,39 100,00
Nemesített magyar 129,68 91,07
Szánentáli 116,18 81,59
2.4.8 táblázat:
Számított 96%-os szárazanyag tartalmú tejpor termelés 1000 kg tejből

Kecsketenyés ztés 79 __
 MEGNEVEZÉS VAJ TERMELÉS (kg) %
Magyar tiñeses 50,58 100,00
Nemesített magyar 43,60 86,20
Szánentáli és keresztezései 37,79 74,71
2.4.9 táblázat:
Számított vaj termelés 1000 kg tejből

Néhány kiegészítő adat a táblázatokban közölt értékekhez:

A vaj, 16% víz, és 1% zsírmentes szárazanyag tartalommal lett számolva

Az édessavó ádagos fs = 1,0281 (1,0272 - 1,0294)

A savanyusavó fs = 1,0280 (1,0263 - 1,0290)
Az elegy minták száma 1997 = 1330,1998 = 2820,1999 = 3060, összesen : 7210
A vizsgált években a tej savfoka (SH") 5,8 - 7,1 között változott.
A tej savfokát a fajta kevésbé befolyásolja, míg a hőmérséklet, a tej tisztasága, valamint a szállítási
távolság jelentősen.

2.5 A magyar húshasznosítású kecske

kitenyésztésének szükségessége

A fejlődő országokban a kecskét 70 - 80 %-ban a hústermelés céljából tartják. A fejlett országokban

viszont a kecske tejtermelése a döntő, aminek javítására nagy gondot fordítanak. A kecskehús nagy
biológiai értékét ösztönösen már a primitív népek is felismerték, amit a nagy kultúrfokon álló népek
tudományosan is megerősítettek. A kecskehús minőségének egyik szembenötlő jellemzője, hogy faji
tulajdonságánál fogva a zsírt, nem a testszövetébe, és nem az izomkötegek közé és nem is a bőre alá
rakja le, hanem a testüregbe ,ahol hájként és a bélfalak körül lerakódva jelenik meg. Ezért a kecske
húsa az egyik legegészségesebb, zsírszegény húsként keresett. A kecskének ezt a tulajdonságát
ismerték fel a búrok, akik a hottentották őshonos kecskéiből tenyésztették ki Dél-Afrikában a
“nemesített búr” kecskét, ami kizárólag húshasznosítású fajta. A nemesített búr kecskét intenzív
tartásra nemesítették és ilyen körülmények között tartva kiemelkedik a széles hátával, telt testével,
egyszóval jó húsformáival. Az intenzív tartásra jellemző a kevés mozgás, sok abrak fogyasztás, aminek
eredményeként nagy a faggyú lerakódása. A zárt tartásra jellemző még, hogy az állat azt eszik amit
kap, míg a legelőn tartott állat azt eszi amit összeválogat. Ebből adódik, hogy az intenzíven tartott álla­
tok húsa bioaktív anyagokban sokkal szegényebb mint a legelőn sokféle növényt fogyasztóké. így van
ez minden állatfaj esetében. Ezért ha bioaktív anyagokban gazdag kecskehúst akarunk előállí­
tani, olyan fajtát kell kitenyészteni, amelyik jó legelő és a tejelő fajtáknál jobb húskitermelést
tesz lehetővé.
A szopósgida húskitermelésében az egyes fajták között lényeges külömbség nincs. A húshasznosítású
kecske előnye, ezért a fehérhúsú gida előállításakor kezd kidomborodni. Ekkor a csak kizárólag tejjel
táplált gidák 22 - 27 kg.-ig hizlalva fehérhúst - a szopós olló húsával megegyező minőséget szolgál­
tatnak.
A kecske fiatal egyedeinek alkalmasnak kell lenni pecsenyegida előállítására is, hasonlóan a pecse­
nyebárány neveléshez.

_ 80 Kecsketenyésztés
 A legelőn tartott húskecske, 1 -2 éves korban vágva egészséges, nagyobb mennyiségű hús termelé­
sét teszi lehetővé. Ezt a húst nemcsak kimérve, hanem különböző feldolgozásban lehetne forgalomba
hozni. ( Füstölt kecskehúsként és különböző konzerv készítmények formájában.)
A húshasznosítású kecske előállításának szükségességét indokolja jelenleg ,a mezőgazdasági
művelésből kivont, illetve felhagyott szántó és legelőterületek nagysága, amelyek a településektől távol
vannak, és gazdaságosan csak a külterjes hasznosítású kecskével értékesíthetők. Ez a fajta teszi lehetővé
ezeknek a területeknek gazdaságos, és gyommentes tartását ugyanakkor új, hungarikum termékek
megjelenését segíti elő. Itt viszont mindjárt értékelni kell, hogy :
1./ Uj terméket csak akkor szabad előállítani, ha azt értékesíteni lehet. Ezért mindenképpen előzete­
sen kell felmérni a piaccal kapcsolatos tennivalókat, hogy hosszú távon is gazdaságosnak Ígérkező
hústermelő ágazat valósuljon meg .
2 ./ A hagyományos értékesítési vállalkozás rendszerint akkor keresi a piaci megoldásokat, amikor a
termék kész. A húshasznosítású kecske kitenyésztésével is olyan új termékek jelennek meg, ame­
lyeknek piacát ki kell alakítani. Ezek forgalmazását a hagyományos értékesítéssel lebonyolítani nagy
kockázattal járna, mert a vevők korábban még nem ismerték meg az új termékeket. Ilyenkor fordul az
elő, hogy egy kiváló minőségű terméket nem tudnak eladni. Ennek elkerülése érdekében a már
kialakult új termék ismertetési és marketing módszereket kell felhasználni.
3./ A kecskehúst előállító vállalkozás egy meghatározott piaci rendszerben működhet. Ez azt jelen­
ti, hogy a vállalkozás sikere nemcsak a vállalkozás erőforrásaitól, a termék minőségétől, a szakmai
vezetés színvonalától függ, hanem a piaci környezet feltételrendszerétől is.
4./ A marketing szemléletű kecskehús előállítás nem a saját vállalkozásából és annak múltjából,
valamint hagyományaiból indul ki, hanem a piaci feltételrendszer összefüggéseit elemzi, és abból
vezeti le, hogy milyen kecskehúst kell előállítani és azt hogyan kell eljuttatni a fogyasztóhoz.
5./ A marketing szemléletben előzetesen mérik fel a piaci viszonyokat, s annak megfelelően fokozato­
san vezetik be az új termékeket. Tekintettel arra, hogy ennek finanszírozására jelenleg Magyarországon
ilyen irányú tőkeerős vállalkozás nincs, ezért az államnak szükséges támogatni a hosszú távon hun-
garikumként megjelenő termékek létrehozását. Itt nemcsak a magyar fogyasztóréteg kialakításáról van
szó, hanem olyan termékekről amelyeket a külföldi piac is keres és ezért termelését export cikkekké szük­
séges fejleszteni. Minthogy új extra minőségű bio-termékek kialakításáról van szó, ez.ért a fizetőképes
fogyasztó csoportok közül ki kell választani azokat, amelyek ezeket a termékeket meg tudják vásárolni.. Az
ár/minőség és a profit szempontjából a legfontosabb fogyasztói csoport az ínyencek, akik extra minőséget
és választékot igényelnek, s azt nagy gyakorisággal fogyasztják és ezért hajlandók magas árat is fizetni.
6 ./ Az élelmiszer piacon nagy gond az, hogy egy vállalkozás viszonylag kisméretű. A magyar élelmi­
szer piacon megjelenő és az egyre növekvő élelmiszer kereskedelmi lánchoz való kapcsolódásnak
elengedhetetlen feltétele a termelés megfelelő koncentrációja révén nagyobb tömegű, egyenletes
minőségű termék előállítása.
7./ A húshasznosítású kecskeállomány koncentrációja csak lassan haladó folyamat. A termelt áru
értékesítésének nagyon fontos eszköze lehet, a feldolgozó vagy értékesítő szövetkezetek
alakítása.
8 ./ Az élelmiszerek, különösen a piacon újonnan bevezetett speciális élelmiszerek esetében az érté­
kesítés során elengedheteden a vevők, a vásárlók megfelelő tájékoztatása, és figyelmének felkeltése. A
vevők, fogyasztók tájékoztatásának és a meggyőzésnek nagyon fontos eszközei a reklámok. (TV, rádió,
napilapok, kóstolók, bemutatók stb. )
9./ A húshasznosítású kecske állományok száma és létszámuk nagysága nemcsak a piac ellátásának
folyamatosságát teszi lehetővé, hanem megfelelő bázist is jelent a húshasznosításra irányuló szelekció
számára. A fajta kitenyésztésének egyik része a keresztezés, míg a másik a hüsformák alapján az anya­
állomány kiválasztása.

Kecsketenyésztés 81 _
 A fajta kialakítás első lépcsőjében:
Kasmír bakokat használunk, mert ez a
fajta kiváló legelő, nagy combú és széles
hátú. A fajta izmoltságára jellemző, hogy
Tibetben málha hordásra is használják.
A kasmír kecskével kialakított állo­
mány húsformáinak további javítására a
nemesített búrkecskét is felhasználjuk
cseppvérkeresztezést alkalmazva. Ez a
cseppvérkeresztezés azonban csak olyan
mértékű lehet, hogy ne veszélyeztesse a
fajta extenzív tartásra való alkalmas­
ságát.

[Amennyiben a legelőre alapozott

extenzív tartásra való alkalmassága a
fajtának veszélybe kerülne, úgy mérsék­
lődne a hús bioaktív anyagokban való
gazdagsága. Ez pedig azt jelentené, hogy
a célul kitűzött hungarikumként megje­
lentethető extra minőségű bio-kecske-
hús előállítása szenvedne kárt.]
A keresztezésre használt kasmír fajta
testnagyságában nagy az ivari dimarfizmus.
Az anyák aránytalanul kisebb testííek a ba­
koknál, ami érvényesül a kitenyésztmdő faj­
tában is. Ezért, a két ivaríi állatok vágóra
való előkészítése és vágónként, való felhasz­
nálása, a termékskála sokszínűségét teszi lehetővé. Ehhez figyelembe kell venni azt is, hogy a nagysúlyra történő
neveléskor a fiatalkorban heréit egyedek izmirostjai finomabbak és testük is nagyobb súlyú lesz.
A húshasznosítású kecskével szembeni követelményűnk, hogy laktációnként legalább 250 - 300
liter tejet adjon, és szaporasága érje el a 160 %-ot. A kifejlett egyedek testnagyságát a kitenyésztés
helye is meghatározza. így pl. a mezőhegyesi talajon minden bizonnyal nagyobb testűek alakulnak
ki mint Nógrádban.
E gondolatokkal vitatta meg Rudabányán a húskecske kialakítását, a Kecsketenyésztők és Nemesítők
Országos Egyesülete 1998 július 2- án. A húshasznosítású kecsketenyésztési programhoz csadakozott a Kis­
állattenyésztési és Takarmányozástani Kutató Intézet (
Gödöllő), a Szent István Egyetem: Környezetgazdasági
Intézete, a Trópusi-Szubtrópusi lanszéke, a Kömyezet-
kimélő Agrokémiáért Alapítvány és az Illyés Gyula Ala­
pítvány ( Salgótarján).
A húshasznosítású kecske kitenyésztésének sike­
re attól függ, hogy hány tenyésztő és milyen kecske
létszámmal csatlakozik a tenyésztési programhoz
és a hatóság milyen mértékben segíti vagy gátolja
azt, esetenként akár fiktív szervezetek létrehozásá­
val is.

_ 82 Kecsketenyésztés
3. ALTALANOS TENYÉSZTÉSI
ISMERETEK
3.1. Tenyésztési szakkifejezések

Magyarország kecskefajtái a magyar tiñeses és a nemesített magyar kecske. E fajták további

nemesítéséhez szükséges ismerni és egységesen értelmezni az egyes szakkifejezéseket, módszereket.
A legtöbb gazdasági állatfajta neve, vagy földrajzi helyhez (pl. podóliai, szimentáli, lapálymarhák; szánen-
táli, alpesi, kameruni, stb. kecskék) vagy nép, ill. népcsoporthoz kötődik (pl. arab ló, angol telivér, belga óriási
nyúl, német nemesített kecske, amerikai alpesi kecske, erdélyi kopasznyakú tyúk stb.) A hibridizációban
gyakori a fantázianevek használata. A fajtaneveken kívül egyes fajtákat megkülönböztetett jelzővel látunk el.
így pl. egy nép, vagy népcsoporthoz régen hozzátartozó állatokat “ősi”, míg a kialakulása helyén élőt
“őshonos” jelzővel illetjük, ezeken kívül a honosodott fajtákat is szokás nevükben feltüntetni.
Egyes szakírók szerint, a honfoglalás előtt az etelközi magyarok táborában spontán mutáció
útján jött létre a csigás szarvú racka juh - a mai hortobágyi racka őse. Ez a juhfajta ezért “ősi
magyar juhnak” tekintendő, amely őshonos a kialakulás helyén a Don-medencében és
meghonosodott a Kárpát-medencében. A gyimesi racka a gyimesi havasok körzetében alakult
ki, ezért e fajta a Gyimesi havasokban “őshonos”. Hasonlóan őshonos a “Voloskai” juh is a n:¿i
Szlovákiában. A hazánkban található “cikta” amely a sváb betelepülőkkel került az országba, a
svábok ősi juhának tekintendő, amely őshonos a kialakulása helyén Németországban és
meghonosodott Tolnában és Baranyában. A mangalica alig 2 évszázada alakult ki, ezért “őshonos­
nak” kell tekinteni a Kárpát-medencében. Hasonlóan őshonos volt a szalontai, a bakonyi, a siska, a túrmezei,
az ősi alföldi, a réti és a hegyi sertésfajták. Ősi magyar állatoknak kell tekinteni a magyarszürke marhát,
a hortobágyi rackát, mert ezek őseinkkel együtt jöttek a Kárpát-medencébe. Mivel nem itt alakul­
tak ki, ezért ezek valamennyien a Kárpát-medencében meghonosodottak és nem őshonosak. A
kecske esetében - a gyimesi rackához hasonlóan - a magyar tincsest és a magyar gatyás kecskét is őshonos­
nak kell tekinteni, amelyek a Kárpát-medencében alakultak ki a közelmúltban. A kecskék azon csoportját
amelyeket ezidáig céltudatos tenyésztőmunkával nem javítottak, ezért megtartották eredeti ősi for­
májukat, parlagi kecskének nevezzük. Jellemzőjük az élénk vérmérséklet, ösztövér testalkat, a hosszú szőr
és láb. Ilyen parlagi kecske a magyar tiñeses, amelynek több változata, tájfajták különböztethetők meg, ilyen
a gatyás kecske is. A parlagi kecskék között sok igen jól tejelő egyed található, amelyek fontos szerepet ját­
szanak a nemesített magyar kecske kialakításában.
A különböző állatfajtákat nem szabad állandó, változatlan jelleggel bíróknak tekinteni, mert az élő
fejlődik és változik, míg a változatlanságra ítélt fajták előbb-utóbb kihalnak.
A különböző országokban meghonosított földrajzi nevű fajták nevébe belefoglalják a honosító nép, ill. népcso­
port nm ét is. Ezzeljelzik a fajta eredetét és azt is, hogy milyen környezetben honosodott. így pl. a szánentálit,
amelyet a Szánén völgyében tenyésztettek ki, Hollandiában meghonosítva “holland szánentáli”-nak nevezik.
Az “amerikai alpesi” név mutatja, bog)1amerikai meghonosításáról van szó. (Franciaországban az alpesinek
az őzbama (vagy zerge) színű változatát tenyésztik, ezért a színt nem. jelölik.) Svájcban, ahol az alpesinek több
színváltozatát. tenyésztik, ezért, néhány fajtát szín szerint neveznek. így Svájcban az Alpesinek a francia szín-
változatához hasonlót őz-barnának nevezik. Németországban, ahol a kecskenemesítést svájci őzbarna színű alpe-

Kecsketenyésztés 83 __
sível végezték, született a “német nemesített őzbarna Itt az őzbarna mutatja a svájci eredetet. Lengyelország­
ban a nemesítést “német nemesített őzbamávaT végezték, így lett az új fajta neve “lengyel nemesített, őzbar­
na Itt az őzbarna megjelölés a svájci eredeti-e utal. Ezt sorolhatnánk tovább. A?nennyiben Magyarországon a
tenyésztők elhatároznák, hogy a Franciaországból származó alpesit honosítják meg, akkor a meghonosított fajta
neve “?nagyar alpesi ”. Ha ezt a svájci eredetit őzbarna színű alpesivel végeznék, akkor a neve “magyar őzbar­
na ”. Abban az esetben, ha ezeket a fajtákat nemesítésre, azaz átkeresztezésre használják, akkor az újfajta neve
“magyar nemesített alpesi” a svájci eredetű esetén pedig “magyar nemesített őzbarna”'. Ezekből egyértelműen
látható, hogy az eredeti fajta meghonosításáról vagy az azzal történő nemesítésről van-e szó.
Sokszor keverik a faj és a fajta fogalmát.
A faj. olyan egységes jellegű állatok csoportja, amelyeket meghatározott tulajdonságok és bélyegek
határolnak el más fajoktól. A fajokat rendszerint a faji bélyegek alapján különböztetjük meg. A faji
bélyegek olyan jellegvonások, amelyek öröklődnek, a faj minden egyedén megtalálhatók, de más
fajhoz tartozó állatokra nem jellemzők. A fajhoz tartozó egyedek természetes szaporodási közösséget
alkotnak és önmagukhoz hasonló, termékeny utódot hoznak létre.A legtöbb esetben a fajok jól felis­
merhetők, mert a faji jellegek kifejezettek pl. ló, kutya, macska, nyúl, míg másoknál a jellegek jobban
elmosódnak, pl. szamár, ló, juh, kecske stb. Legismertebb háziállat fajaink a ló, a szarvasmarha, a
sertés, a juh, a kecske, a kutya, a macska, a tyúk, a lúd stb.
Feral kecskének nevezzük a visszavadult kecskét.
A fajta. A fajta kérdéssel lépten-nyomon találkozunk, ezért szükséges a fajta fogalmának tisztázása.
A fajta, többé-kevésbé olyan egységes jellegű állatok csoportja, amelyeket meghatározott alaki, szín-
beli, szervműködési tulajdonságok és bélyegek különböztetnek meg a fajta többi egyedeitől, illetve
más fajtáktól, és e tulajdonságaikat utódaikra át is örökítik. így ha egy kecske valamely fajtára hason­
lít külsőleg, még nem jelenti azt, hogy az illető fajtához is tartozik. A fajtára jellemző tulajdonságok és
bélyegek összességét fajta-jellegnek nevezzük. E tulajdonságok összefoglalását tartalmazza a fajtastan­
dard. Fajta-kizáró tulajdonságok és bélyegek azok, amelyek más fajta jelenlétére utalnak. A legtöbb
fajtában a külső testalkati tulajdonságok egyöntetűek, de a belső értékmérő tulajdonságokban mint pl.
a tejtermelés, vagy a tejzsír%-a, igen nagy változatosságot találunk. így pl. egy 800 literes átlagos ter­
melésű állományban előfordulhat csak 300 litert termelő, de akad 1500 litert adó is. Ezért sem a szín,
sem más külső testalkati tulajdonságból pl. szarvállás stb. biztonságosan nem következtethetünk a
tejtermelésre. Ezért a tejtermelés megállapításának legbiztosabb alapja a megbízható termelés­
ellenőrzés. Egészen kis állatcsoport még nem alkot fajtát. Egy-egy fajta jelölt is csak akkor válhat
fajtává, ha létszáma lehetővé teszi, hogy közeli rokontenyésztés nélkül szaporítható legyen és
egyedei rendelkeznek a “fajta” fogalmában meghatározott tulajdonságokkal. Ezek azonban nem
zárják ki, hogy a fajták létrehozásakor a kívánt tulajdonságok rögzítése céljából a szakember nem nyúl­
hat rokontenyésztéshez. A jó tulajdonságok rögzítése sokszor szükségessé teszi az egészen közeli
rokontenyésztést is (apát lányával párosítanak stb.). Az ilyen közeli rokontenyésztés azonban nagyon
veszélyes a nem szakember kezében. Minden fajtára jellemző a céltudatos tenyésztő-munkára alapuló
közös származás és az a környezet, amely a fajtára jellemző tulajdonságok fennmaradását elősegíti.
Sokszor találkozunk a korcs szóval, amit rendszerint helytelenül a fajtátlanság kifejezésére használnak.
Korcs-on minden esetben olyan egyedet kell érteni, amely növekedésében visszamaradt, s a rossztartás
mód következtében nem tudott kifejlődni, függetlenül attól, hogy az fajtatiszta, vagy keresztezésből szár­
mazik. Korcs lehet nagy tenyészértékű szülőktől származó egyed is, ha az rossz körülmények között nem
tudott kifejlődni és csenevésszé vált. Az ilyen egyed fejledenségének ellenére lehet nagy tenyészértékű is,
mert az öröklött tulajdonságok örökölhetősége nem függvénye a felnevelésnek.
A fajtajelleg nélküli, össze-vissza keresztezésből származó egyedeket basztardnak és nem
korcsnak, míg a céltudatos keresztezésből származó egyedeket hibrideknek nevezzük.
Basztardokat kapunk akkor is, ha egy állományra egy időben több fajta bakot pl. alpesi, toggenburgi,

__ 84 Kecsketenyésztés
hollandtarta stb. használunk. Ez esetben nem tudni, hogy melyik anya, melyik baktól vemhesült. Ha
pedig az anyák is különböző és véletlenszerű keresztezésből származnak, az utódok nem tekinthetők
céltudatos tenyésztőmunka eredményének. Az ehhez hasonló tervszerűden keresztezésből származó
basztardok közül sok kiváló tejtermelő, esetenként rekordok is kitűnnek, noha semmilyen fajtába nem
sorolhatók. A fajta-basztardok kiváló alapanyagot adnak új fajták kialakításához, de a fajtaátalakítás
alapját is képezhetik. Nagy tejhozamú fajták megválasztásával a basztardizálás kimagasló tejtermelést
eredményezhet, jó tartás és takarmányozás mellett. A basztardizálás legfőbb hibája, hogy a
keresztezéshez használt apaállatokat állandóan külföldről kell beszerezni. Az ilyen keresztezés előnye,
hogy kevés tenyésztési ismeretekkel nagyobb szellemi és fizikai munkaráfordítás nélkül, nagyhozamú
állomány is kialakítható.
A keresztezési eljárások fajtákat igényelnek. Keresztezés genetikailag szilárd fajta nélkül
nincs. A legtöbb kultúrfajta is keresztezésnek köszönheti létét. A keresztezést a fajták ki­
alakításán kívül sikeresen használják a fajták nemesítésére és nélküle nehezen képzelhető el a
gazdaságos iparszerű állati termékek termelése. Ez utóbbinak alapanyagát a haszonállat-elő-
állító keresztezés adja.
A fajok közötti (pl. ló x szamár, juh x kecske) keresztezésből származó egyedet fajhibhirdnek, míg a
fajták közötti (pl. magyar parlagi x alpesi) keresztezésből nyert utódokat fajtahibrideknek nevezzük.
A tenyésztőmunka során többször találkozunk a beltenyésztés kifejezéssel is, Horn szerint
“Beltenvésztésről akkor beszélünk, ha 4-6 generáción belül azonos ősök többször fordulnak elő.” A
tenyésztőmunka sikere annál biztosabb, minél nagyobb létszámmal végezzük azt, mert így céltudatos
párosítással megakadályozhatjuk a beltenyésztési leromlást. Ez teszi érthetővé, hogy a kecsketenyész­
tők nagy táborának közös munkája nélkül új fajtát kitenyészteni nem lehet.

Fajtaátalakító keresztezés
Ha egy primitív vagy heterogén állományt, valamely fajtához hasonlóvá akarunk tenni, akkor több
nemzedéken át a kívánt fajta hímjeivel keresztezzük. Az átkeresztezés időtartama attól függ, hogy
milyen mértékben akarjuk a nemesebb fajtát megközelíteni és milyen mértékig kívánjuk a régi fajta
típusát megtartani.
A fajtaátalakító keresztezéssel egyidőben gondoskodni kell az utódok olyan takarmányozási és
tartási feltételeiről is, amelyet az elérendő típus termelőképességének kifejtéséhez igényel. Ha ezt nem
tesszük, számoljunk azzal, hogy az új típus termelési mutatói: szaporaság, elhullás, tejtermelés stb.
romlanak és vállalkozásunk fiaskóval végződik. A szakszerűen végzett átalakító keresztezés után az
állomány hasonló lesz az átkeresztező fajtához, de mégis új fajtának lehet tekinteni, mivel a környezeti
feltételekhez jobban fog alkalmazkodni.

Új fajtát előállító keresztezés

Egy primitív vagy már meglévő fajtát több fajta hímjeivel keresztezzük abból a célból, hogy a kívá­
natos jó tulajdonságokat egy fajtába összpontosítsuk. Ennek a munkának alapfeltétele, hogy világos
elképzelés legyen a kialakítandó fajtáról. E nélkül nem lehet kiválasztani az új fajta előállításához szük­
séges fajtákat, majd a kívánt típusú új fajta egyedeit sem. Ebből a keresztezésekből származó egyedek
nem mindegyike felel meg a kitűzött célnak, ezért ezért a keresztezéseket sok egyeddel kell végezni.
A célnak megfelelő egyedek kiválogatása után, az egyes jó tulajdonságokat rögzíteni kell, amit
rokontenyésztéssel végzünk. Ezzel egyidőben több vérvonalat kell létrehozni, hogy a későbbiek során
a rokontenyésztést el tudjuk kerülni. A célkitűzés megvalósításához meg kell nyerni a kecs­
ketenyésztőket, hogy közös akarattal és széles bázissal tudjunk szelektálni, aminek eredményeként
tovább nemesedik a magyar nemesített tejelő kecske fajta is.

Kecsketenyésztés 85 __
Cseppvér-keresztezés vagy nemesítő keresztezés
Szinte minden fajta termelőképességét, vagy valamely tulajdonságát (tejzsírtartalma, ellenállóképesség,
stb.) előbb-utóbb javítani szükséges. Ekkor a fajtatiszta tenyésztés keretében rendszerint egy ízben
keresztezünk. A különböző kecskefajták esetében, azok tejzsírjának- és egyben a tej szárazanyagának növelése
céljából nyúlnak az anglo-núbiai fajta felhasználásához. Mi cseppvér-keresztezésre csak a tejelő magyar fajta
továbbnemesítése során gondolhatunk. Ekkor olyan fajta felhasználását kell tervbe venni, amelyek a kívánt
tulajdonságokban javítóan hatnak és állományunk tovább nemesítését szolgálják.
A haszonállat-előállító keresztezésekről
E keresztezéssel olyan haszonállatokat állítunk elő, amelyeket továbbtenyésztésre nem, vagy' csak
esetenként használunk. Ezzel az eljárással két vagy több fajta kedvező tulajdonságait a célnak
megfelelően kombináljuk. A kecskét tenyésztő Tsz-ek legtöbbje haszonállat előállító keresztezést foly­
tatott. A vásárolt magyar parlagi anyákat különböző fajtájú importált bakokkal párosították, s a szapo­
rulatát pedig vágógidaként exportra értékesítették. Az ilyen egyszerű közvetlen keresztezéssel megle­
hetősen egyöntetű - a piaci kívánalmaknak megfelelő - utódokat kapjunk.
Ilyen keresztezésre javasolható: Magyar parlagi ^ x Búr c f

Ej (vágóra értékesítve)
Kombinatív fajtakeresztezékor első lépésben pl. a magyar parlagit keresztezik szánentalival, amikor
a gidákat vágóra értékesítik, a gödölyéket pedig felnevelik. Ezek a gödölyék a magyar parlaginál jobb
tejelők, ezért utódaikat jobban tudják nevelni. A második lépcsőben ezeket az Fi anyákat hús­
hasznosítású búr bakkal keresztezik, az utódokat pedig vágóra értékesítik. Ennek sémája:
Magyar parlagi (j) x Szánentáli cf1

Fi Qx Búr Cf
4,
I<2 (vágóra értékesítve)
Mind a tej, mind a vágógida előállítására sikeres a váltogató keresztezés. E módszer lényege, hogy
két fajtához tartozó apaállattal - az egyes generációkat - ismétlődő sorrendben párosítjuk. Sémája a
következő: Magyar parlagi (j) x Szánentáli c f

FjCj) x Alpesi c f

172 (j) x Szánentáli stb.

Rotációs keresztezésnek nevezzük, ha egy nagyhozamú állomány kialakítása céljából kettőnél több fajtát
használunk keresztezésre. E módszernél is az előzőhöz hasonlóan szabályosan ismételjük a generációk
keresztezését. E módszerrel a nagy tejtermelés mellett kiváló szaporaságot és nagy növekedési erélyt tudunk
fenntartani. Jól megválasztott fajtákkal szinte rekord termelésre képes állomány alakídiató ki.
Sémája a következő: Magyar parlagi Q x Szánentáli c f
4
Fj (j) x Alpesi cf*
^
F2 Holland tarka CT
ti

F 3 <j? x Anglo-núbiai cfstb.

A keresztezési sémákból megállapítható, hogy mind a váltogató, mind a rotációs keresztezés esetén
az egyes generációk előre megtervezett fajtával vannak párosítva. E keresztezésekkel valamennyi gene­
ráció egységes és minden esetben érvényesülhet a heterózis hatás, ami által több tej, nagyobb sza­
porulat és ellenállóbb állomány, alakul ki..

_ 86 Kecsketenyésztés
 E keresztezésnek nagy jelentőséget tulajdonítunk az intenzív tejtermelés megvalósításában. Ilyen
állomány jól tudja elviselni a zárttartást és képes nagyüzemi viszonyok között, jó tartás és takarmányo­
zás mellett, magas szintű tejtermelésre.

3.2. Génmegőrzés - az őshonos kecskék

fajtafenntartása
E gy gen etik a ila g m eghatározott fa jtá t, ill. állatcsoportot, ha változatlan k örnyezeti feltételek
m ellett tartunk, elv ileg változatlan elterjed ésb en - dim enzióban —g én m egő rz ést végzünk. Ha azt
tűzzük célu l, h ogy ez az állom ány h eterozigota és an iz ogén m aradjon, akkor ennek fen n ta rtá sa
szin te lehetetlen, zárt rendszerű kültenyészetben. A m íg a beltenyésztés során a hom ozigota állapot
kialakítása és folya m a tos fen n ta rtá sa a cél, a d d ig a “k ü ltenyésztés” során a heterozigozitás és an i-
z ogén ia fen ntai'tására törekszünk. A “k ü ltenyészet” sohasem je le n t n yílt tenyészetet.
A fenntartandó állatcsoport, biológiai sajátosságainak fennmaradási folyamatát hiteles mérésekkel szük­
séges elemezni, amelyeknek ismételhetőnek kell lenni. A hitelesség nem egyéb mint egy nemzetközileg elfo­
gadott szabványhoz való hasonlítás. Az ismételhetőség megállapítása pedig feltételezi a genetikai, ökológiai
és a kísérleti mutatók szigora betartását. Amennyiben e feltételek bármelyikében változás következik be, az
állatcsoport genetikailag megváltozik és eredeti sajátosságainak ismételhetőségét is elveszíti.
A fajták eredeti genetikai tulajdonságainak megőrzését szolgáló tenyészetek, célkitűzésének
megvalósításakor figyelembe kell venni;
1. Az eredeti tartámódnak m egfelelő környezet biztosítását. Amennyiben a tartás feltételei az eredetitől
eltérnek, az állatpopuláció az új taitási körülményekhez alkalmazkodva megváltozik.
2. Biztosítani kell a fajta fennmaradásához szükséges (elegendő állat létszámot és a megfelelő ivar arányt. A zárt
rendszerű kültenyészet egyik genetikai jellemzője, hogy az állományban nemzedékről-nemzedékre minden igye­
kezetünk ellenére nőttön-nő a homozigóta génhelyek gyakenisága s ezért az állomány ne?nzedékről-ne77?zedékre
sodródik a rokontenyésztés irányába. Minél kisebb az állatok létszáma és minél erőteljesebb a szelekció, annál
erőteljesebb lesz az állomány genetikai sodródása, (rokontenyésztettségének növekedése)
A rokontenyésztés mértéke akkor fogadható el, ha annak mértéke nemzedékenként nem
haladja meg az 1%-ot. Ennek akkor könnyű eleget tenni, ha a tenyészhímek száma nemzedé­
kenként 100-nál több és a tenyésznőstények száma ennek 2-5-szöröse.
A rokontenyésztés nemzedékenkénti mértékét a következő képlet segítségével állapíthatjuk meg;
F% = 1:(8 x ^ száma) + 1: (8 x cP száma)

A képlet gyakorlati alkalmazás

1 ) 20 0 anya és 100 bak esetén a rokontenyésztettség növekedése generációnként
F(%)= 1: (8x2 00) + l:(8xl00)= 0,0025=0,000625= 0,001875 0,18%
2 ) 100 anya és 100 bak esetén = l:( 8 x l 0 0 ) + l:( 8 x l 0 0 )= 0,00125 0,12%
3) 100 anya ésl bak esetén = l:(9xl00)+ 1:(8 xl) = 0,12625 12,63%
4) 100 anya és 2 bak esetén = 1 :(8 x l 0 0 ) + l:( 8 x2 ) = 0,06375 0,64%
5) 100 anya és 4 bak esetén = 1 :(8xl00) + l:(8x4) = 0,03250 0,33%
6 ) 100 anya és 6 bak esetén = 1 :(8 x l 0 0 ) + 1 :(8 x6 ) = 0,02208 0 ,2 2 %
7) 100 anya és 8 bak esetén = 1 :(8 xl 00 ) + 1 :(8 x8 ) = 0,016875 0,17%
8 ) 1 0 0 anya és 10 bak esetén = l:( 8 x l 00 ) + l:( 8 x l 0 ) = 0,01375 1,37%
9) 100 anya és 12 bak esetén = 1 :(8 xl 0 0 ) + 1 :(8 xl 2 ) = 0,011666 1,16%
10) 100 anya és 14 bak esetén = 1 :(8 x l 0 0 ) + 1 :(8 x 14) = 0,0101785 1 ,0 2 %

Kecsketenyésztés 87 __
 Ez azt jelenti, hogy egy 100-as állomány fenntartásához 14-nél több bak szükséges, hogy a rokon-
tenyésztettségének növekedése nemzedékenként ne haladja meg az 1%-ot. Ez azt a kérdést veti fel, hogy
mennyi az a minimális létszám, amely szükséges ahhoz, hogy egy fajta vagy állatcsoport fenntartható legyen
anélkül, hogy a rokontenyésztés mértéke ne haladja meg az 1%-ot. Ez a szám 25 anya és 25 bak, abban az
esetben ha minden hím és minden nőstény fertilis és minden család biztosítani tudja a következő nemzedék
szülő állatait. így a rokontenyésztés mértéke nemzedékenként F = l:(8x25) + l:(8x25) =1%.
Az előzőekből az következik, hogy az országban elszórtan fellelhető őshonos kecskéinket, ha
az utókor számára, mint nemzeti örökségünk részét fenn akarjuk tartani, akkor “tájfajtánként”
az előző táblázatnak megfelelően kell az állományok nagyságát kialakítani, és annak elhelyezését
az eredeti tartásmódnak megfelelően kell biztosítani. Amennyiben a tartásmódban vagy a szük­
séges létszámban nem teszünk eleget a követelményeknek, pl. a legelőre alapozott tartás helyett,
zárt-állatkerti bemutatónak megfelelően tartjuk állatainkat, vagy a létszáma kisebb a megkívánt­
nál, akkor előbb-utóbb elveszítik eredeti tulajdonságaikat - tehát megváltoznak. Az őshonos
kecskéink megmentése égetően fontos, mert létszáma annyira megcsappant, hogy már ma is
gondot okoz egy-egy tájfajtából a szükséges minimális létszámot felvásárolni.
Amennyiben ez az állatcsoport nyomtalanul eltűnne, egyrészt a jövő nemzedékünk szegényebb
lenne nemzeti örökségünk egy részével, másrészt olyan tulajdonságokat is elveszítenénk, amelyek
értékét - a későbbi nemesítő munkában - ma még felbecsülni sem lehet. Sajnos e fajta eltűnésének a
veszélye napról - napra növekszik, mert nehezen sikerül elérni, hogy a szakhatóságokban, hozzáértő
szakemberek és ne politikai kinevezettek döntsenek, irányítsák a tenyésztés politikát.

3.3. Tenyészállat kiválasztás

Nőstények:
A jól tejelő kecske küllemével is elárulja ezt a tulajdonságát. Jellemző rá a hosszú, nem burkolt
(sovány) fej, az élénk szemmozgás, a könnyed járás, a hosszú, karcsú, sima nyak, az enyhén lejtő far, a
sima, csillogó szőrzettel fedett finom és rugalmas bőr, a nagy és rugalmas tőgy, a duzzadó tejerek. Az
ilyen küllemű kecskék anyja és apai nagyanyja is rendszerint a jól tejelők közé tartozik.
A jól és a rosszul tejelő kecske küllemi jegyeit az alábbiakban foglalhatjuk össze:
- A jól tejelő anyakecske jellemző testalakulása:
1. FIosszú, nem burkolt fej, élénk tekintet
2. Hosszú, sovány nyak, selymes tapintású bőr
3. Erős, izmos egyenes hát
4. Mély, széles bordázató törzs, hátra hajló utolsó bordával
5. A csípőcsont előtti bemélyedés ami az emésztőszervek kapacitásáról tájékoztat
6 . Hosszú, enyhén lejtő far ami a nehéz tőgy támasza
7. Terjedelmes, finom és rugalmas bőr, szélesen felfüggesztett tőgy
8 . A csánkok széles állásúak és egyenesek, nem sértik a tőgyet járásközben
9. A tőgybimbók tenyér nagyságúak és elválnak a tőgy többi részétől,Minél vastagabbak, annál
gyorsabban adják le a tejet
10. A tőgy előre-irányultsága biztosítékot jelent a tőgy megfázása ellen
11. A has alatt érezhetők - bár nem mindig láthatók a megduzzadt tej erek
12. Széles, erős állkapcsok.
13. Erős és sima csontozató lábak

_ 88 Kecsketenyésztés
 - A rosszul tejelő kecske jellemző testalakulása:
1. Rövid, hosszú fej, többé-kevésbé felfelé hajló orr
2. Rövid, vastag nyak
3. Keskeny, nem domborodó bordázat, téglára emlékeztető testalakulás
4. Kis has
5. Kis, keménybőrű tőgy, ujjvastagságú tőgybimbókkal
6 . A járás közben egymáshoz közeli csánkok
7. Rövid, meredek far

Bakok:
A bakok tenyésztésre történő kiválasztásánál csak részben lehet támaszkodni a küllemi vizsgálat ered­
ményeire. Az a szokásuk, hogy első lábaikat, olykor a nyakukat is levizelik,ami rugalmas bőrüket durvává,
és ráncossá alakítja. A növendék bakoknak szokásosan bő tej- és abrak táplálása valamint gyakran zárt
tartása miatt kialakult lógó has és keskeny törzs elfedi az egyébként jó teljesítményű szülőktől is szár­
mazható bak igazi genotípusát. A nőstény kecskéknél előnyben részesített és kívánatos szelídség a bakok
esetében ez gyakran nem kívánatos tulajdonság. Az ilyen szelíd bakok utódai gyakran gyengén tejelőknek
bizonyulnak. A hibás testalakulású bakok tenyésztésbe állítását természetesen kerülni kell.

3.4. Tényészbakok tény észértéke

A tenyésztés központi kérdése a tenyészbakok egységes szempontok szerinti elbírálása és

tenyészértékének megállapítása. A kiválasztásnál a következő főbb szempontokat tartjuk kívánatosnak
érvényesíteni:
1. A tenyésztésre kijelölt bak tenyészértékét 15-20 leányutódának tej- és hústermelése alapján lehet
megbízhatóan megítélni.
2. Az utódellenőrzés hiányában és a fiatal, utódokkal még nem rendelkező bakok tenyészértékét
legalább 3 termelő édestestvérének termelési átlaga alapján becsüljük meg.
3. Abban az esetben, ha az édestestvérek teljesítményét nem ismerjük, a bak tenyészértékének
megállapításakor csupán a származásra támaszkodhatunk. Ebben az esetben a bak anyja teljesít­
ményének 50%-ához adjuk az apai nagyanya termelésének 25%-át. Így a két ős termelésének
figyelembe vett együttes összege adja a becsülhető termelés öröklődésének 75%-át. Ahhoz, hogy a
várható termelés előrejelzését 100%-nak tudjuk tekinteni, a hiányzó 25%-ot megosztjuk a bak anyjá­
nak és apai nagyanyának termelése között. Ebben az esetben az anyai termelésnek 50+12.5=62,5%-ához
még hozzáadjuk az apai nagyanya termelésének 25+12.5=37,5 %-át, s ez adja a bak becsült tejtermelő
hátterét. A javasolt módszer alkalmazását a következő példán mutatjuk be:
Ila az anya negyedik laktációs termelése 825 kg tej, az apai nagyanyáé pedig 1250 kg, akkor ennek
a baknak a becsült tejtermelési háttere:
az anya révén (825 x 62,5) : 100 = 515,6 kg tej
az apai nagyanya révén (1250x37,5) : 100 = 468.7 kg tej
984,3 kg tej
A bakok tenyészértékének megítélésekor minden esetben a negyedik laktáció termelését kell alapul
venni. A fiatal anyák esetében amikor csak az első, vagy a második laktáció ismert, akkor ezeket kor­
rekcióval kell átszámítani a várható negyedik laktáció termelésére.

Kecsketenyésztés 89 _
Vizsgálataink alapján a tejelő kecske:
Az első laktációban adja a negyedik laktációs termelésének 70%-át
A második laktációban adja a negyedik laktációs termelésének 90%-át
A harmadik laktációban adja a negyedik laktációs termelésének 95%-át
A negyedik tekinthető 100%-os termelésnek.
Ezért a negyedik laktációt megelőző laktációs termelésből úgy becsülhetjük meg a negyedik laktá­
cióban várható termelést, ha:
- az első laktáció termelését szorozzuk 1,43-al
- a második laktáció termelését szorozzuk- 1,11 -el
- a harmadik laktáció termelését szorozr.uk 1,05-el
A megbízható termelési háttér ismeretében a bak akkor minősíthető, ha küllemi pontszáma a 85-öt
meghaladja. Ezzel el akarjuk kerülni, hogy7 a jó termelési hátterű, de kiillemileg kifogásolható bak e
kedvezőtlen tulajdonságát utódaiba örökítse. A nőivarú állatok küllemi értékelésének jelentősége
kisebb
A nemesített magyar kecskebak termelési hátterének ismeretében akkor kerül minősítésre, ha külle­
mi pontszáma a 85-öt meghaladja és rövid szőrű. A bakok hosszabb szőrzete csak a hátszíjjon enged­
hető meg.
A tejtermelési háttér ismeretében a javasolt minősítés a következő:
1. A “Szuper elit” tejtermelése 1501 kg-
2. Az “Elit” tejtermelése 1201-1500 kg
3. A “Kiváló” tejtermelése 1001 -1200 kg
4. Az “I. oszt.” tejtermelése 851-1000 kg
5. A “II. oszt.” tejtermelése 7 51 - 8 50 kg
6 . A “III. oszt. tejtermelése 651- 750 kg
A tenyészbakok teny^észértékének megítélésekor a szükséges küllemi pontszámot elért bakok
esetében figyelembe kell venni a becslés megbízhatóságát is. A becslés megbízhatóbban fejezi ki a
tenyészértéket, ha az ősök termelésén kívül beszámíthatjuk a bak leánytestvéreinek és ivadékainak tel­
jesítményét is.
1. Abban az esetben ha csak a bak őseinek termelési adatai állnak rendelkezésre, a kiszámított becs­
lési értéket változatlanul fogadjuk el tenyészértékként.
2. Amennyiben a bak őseinek termelési adatain kívül a leánytestvérek termelési adatait is fel tudjuk
használni a becslésben, a kiszámított becslési értéknek 1,5-del való szorzata adja a bak tényleges
tenyészértékét.
3. Akkor ha a bak tenyészértékét őseinek és leány^estvéreinek termelési adatain kívül leányai ter­
melései alapján is tudjuk becsülni, az íg y kiszámított becslési értéknek háromszorosa adja a bak
tényleges tenyészértékét.
A köztenyésztésben lévő minden apaállat használatáról sorszámozott pároztatási naplót kell vezetni.

3.5. A kecskebakok ivadékvizsgálata

Az ivadékvizsgálat célja az állatok tenyészértékének megállapítása abból a célból, hogy a vizsgált

szülők közül a legnagyobb tenyészértékű állatokat hadjuk meg a következő generáció szülőiként. A
tenyészérték az állatnak azt a képességét jelzi, hogy abból a fölényből, amellyel saját istállótársainál

— 90 Kecsketeny^észtés
jobban termel, ténylegesen mennyit képes átadni utódainak, vagyis hogy mennyivel járul hozzá az
utódpopuláció teljesítményének javulásához. A szülők tenyészértékét ivadékaik teljesítményéből, az
ivadékvizsgálati eljárás segítségével becsüljük meg.
Az ivadékvizsgálat és az ezen az alapon nyugvó tenyészérték becslés, így elengedhetetlen előfeltétele
annak, hogy az állomány termelőképességét javítani tudjuk.
A tenyészérték becslés azonban csak abban az esetben járul hozzá az állományok termelőképes­
ségének javításához, ha megbízhatóan tükrözi az állat genetikai termelőképességét.
A tenyészérték becslésének megbízhatc>sága alapján két tényezőtől függ: minél több ivadékot
vonunk be a becslésbe és minél jobban sikerül az ivadékok termelési környezetének a termelésükre
gyakorolt hatását kiküszöbölni, annál megbízhatóbb lesz a becslés. Az első követelménynek úgy
tehetünk eleget,ha a bakok tenyészértékét vizsgáljuk, mert egy baknak egy tenyészidényben akár 80
ivadéka is lehet (mesterséges termékenyítés esetén ennek többszöröse is), míg egy anyának maximáli­
san csak 2 -3.
A második követelményt kétféle módon elégíthetjük ki: vagy úgy, hogy az ivadékok teljesen azonos
környezetben (közös elhelyezésben, azonos takarmányon és tartásmódban nevelkednek fel és termel­
nek;), vagy- úgy, hogy a vizsgált bakokhoz véletlenszerűen osztunk be olyan anyákat, amelyek a
legkülönbözőbb környezetben nevelkedtek fel és termelnek. A vizsgált bakokhoz véletlenszerűen
beosztott anyákkal azt érjük el, hogy így a baknak különböző termelőképességű anyaiktól származnak
az utódai és így az anyák hatása kiküszöbölődik Ezzel a megoldással kiiktatjuk a környezetnek az
ivadékok termelésére gyakorolt hatását is Az eltérő környezetben termelő anyrák mellett felnevelődő
ivadékok átlagtermelésben a kedvező és a kevésbé kedvező környezeti hatás egymást senlegesíti.
Az azonos környezetben történő teljesítményvizsgálattal találkozúnk Franciaországban, ftt már
1965 - tői működik egy ivadékvizsgáló állomás, amelynek nevelési részlegébe a tenyésztők fiatal
bakokat küldenek különböző tenyészetekből. Ezeket a bakokat azonos környezetben felnevelik és 7
hónapos korban, testtömegük, testalakuiásuk és ondótermelésük alapján értékelik, rangsorolják.
Minden 5 bakból cgvet kiválasztanak és négyet kiselejteznek. Ezt követően az ivadekvizsgáló állomá­
son a 20 legjobb bak ondójával termékenyítenek meg 250 anyát. Minden baktól 10 gödölyét nevelnek
fel, amelyeknek az első laktációját az állomáson értékelik. Ezeknek az anyáknak az első termelése
alapján számítják ki a bak végleges teny^észértékét. Franciaországban az értékelés nem a megtermelt
tej mennyisége, hanem a megtermelt tej teher je mennyisége szerint történik a bakok rangsorolása. (A
sajtgyártásban a tejfehérje termelés döntő fontosságú).

Ennek a központi ivadékvizsgálati megoldásnak a következő előnyei vannak:

- egységes környezetben könnyebb kimutatni az ivadekcsoportok közötti különbségeket.
- az egységes környezet módot ad sok tulajdonság egyidejű értékelésére,
- egységes környezetben nagyobbak az öröklődhetőségi értékek, így a tenyésztés tervezése is
könnyebb.

Hátránya:
- korlátozott a befogadóképessége,
- drága az üzemeltetése,
- legtöbbször nagyfok a különbségek az állomás és az állatokat beküldő gazdaságok termelési
körülményei között. Nem biztos, hogy' más környezetben a legjobbnak minősített bak megtartja
előnyét.
Erre az ivadékvizsgálati módszerre találunk példát Norvégiában, ahol a bakok ivadékvizsgálatának
elvégzésére a tenyésztők szövetkezetekbe tömörültek. Egy - egy ilyen szövetkezet legalább 3 vagy
több tenyésztőből áll. Együttes állományuk kb. 500 kecskét tesz ki. Az ivadékvizsgálatra kijelölt

Kecsketenyésztés 91 __
bakokat a tenyészidényben szövetkezetről szövetkezetre vándorolhatják. A mesterséges termékenyítést
most kezdik bevezetni. Arra törekednek, hogy minden baknak, minden szövetkezetben legyenek utó­
dai. Ezzel a módszerrel elérik, hogy kiküszöbölődnek a tartásmódban és a takarmányozásban meglévő
különbségek valamint az anyai hatás is semlegesítődik. A bakok tanyészértékét leányaik termelése
alapján szerkesztett szelekciós index segítségével állapítják meg. Ebben az indexben szerepel a leányok
küllemi pontszáma és tőgyalakulásuk pontszáma is. Az index értékei alapján sorrendbe rendezett
bakok közül a legjobbak hím és nőstény utódait alkalmazzák a következő generáció szülőinek. így
folytatódik a következő években is az ivadékvizsgálat. A bakok végleges indexébe a szüleik és
leánytestvéreik (féltestvérek) teljesítményét is beszámítják. Egy vizsgálat szerint (Rönningen, K. 1980,
cit. Gall,1982) mesterséges termékenyítés alkalmazásával évi 2% genetikai javulás várható,a ter­
mészetes fedeztetés évi 1,2% - os javulásával szemben. Egy átlagosan 600 kg.tejet adó kecskenyáj
esetében ez a 2% - os javulás egyedenként évi 12 kg tejtöbbletet jelent. Ez fedezi a tejtermelés nyilván­
tartásával és az ivadékvizsgálattal járó többlet kiadásokat. Az állományok genetikai teljesítőképességének
javulását gyorsítja az, hogy a legjobbnak bizonyult 1 2 0 bakból csak 5 - 6 bakot használnak évente mester­
séges termékenyítésre. 1965 - tői inélyhűtéses ondó tárolást is végeznek. Ezeknek az elit bakoknak az
ondójával, az állományok legjobban tejelő anyáiból cak 15% - ot termékenyítenek meg a rokon
tenyésztés elkerülése végett. Az ivadék vizsgált bakok 2/3 - át évente selejtezik.
Az ilyen üzemi ivadékvizsgálat esetében a tenyésztői csoportokba tömörült gazdáknak együtt kell
kiválasztani az ivadékvizsgálatra kerülő bakokat. Meg kell egyezniük a minősített bakok használatában
és abban is , hogy mely ivadékokat hagyják meg az állomány utánpótlására. A legnagyobb genetikai
haladás abban az esetben érhető el, ha fiatal bakok kerülnek ivadékvizsgálatra, majd fedeztetésre. Ha
rövidített teljesítmény vizsgálat történik (a 4 - hónapos tejtermelés mérés értéke azonos az egész évi
mérés értékével), akkor, ha egy kitűnő bak egy állományban csak egy tenyészidényben fedez. Ennek a
három alapkövetelménynek az állomány genetikai teljesítőképességére gyakorolt hatását a mellékelt
táblázat szemlélteti.
A VIZSGÁLT BAK TENYÉSZTÉSBEN TARTÁSA
Tenyész- Rész laktáció EGY EV KÉT EV
idény használat Generáció Relatív Generáció Relatív
intervallum genetikai intervallum genetikai
apa-fia (év) előrehaladás apa-fia (év) előrehaladás
2 Nem 5 100 5,5 90
2 lsen 4 125 4,5 111
1 Nem 4 125 4,5 111
1 Igen 3 167 3,5 143
3.1 táblázat:
Az ivadékvizsgált bakok révén egy év alatt elérhető genetikai javulás nagysága

A táblázatból kitűnik, hogy az olyan ivadékvizsgált bakoktól, amelyek tenyészértékét leányaik

részlaktációjából állapították meg, és csak egy tenyészidényben fedeznek, egy év alatt, 67% - kai
nagyobb genetikai előrehaladás következik be, mint akkor ha a leányaik rész laktációja alapján
kiválasztott bakokkal egy éven belül, két tenyész idényben fedeztettünk. Ez az előny azonban tel­
jesen megszűnik, ha a bakok tenyészértékét a leányaik teljes évi termelésére alapozottan állapítot­
ták meg és a bakok két éven át fedeztek. Ezeknek a bakoknak a hátránya abból származik, hogy
megnő a generáció intervallum. Ennek egyik oka, a hosszabb tejellenőrzési időszak, a másik pedig
az, hogy két évig tartottuk őket tenyésztésben, holott ki kellet volna cserélni a következő évi
ivadékvizsgált jobb tenyészértékű bakjával.
Az ivadékvizsgálat lebonyolításával kapcsolatban természetesen sok technikai kérdés merül fel.
Ezek közül csak utalnak néhány legfontosabbra. Ezek egyike, hogy csak fiatal, először fedező

__ 92 Kecsketenyésztés
(ondót adó) bakok ivadékvizsgálatát érdemes elvégezni, mert az ilyen bak a végső minősítését
ebben az esetben is legkorábban csak 2,5-3 éves korában kapja meg. Norvég tapasztalatok
szerint 1 0 0 anya után legalább egy bakot kell ivadékvizsgálatra beállítani és ebben az esetben az
ivadékvizsgált legjobb bakok 5-7%-át lehet tenyésztésbe állítani. Ez már folyamatosan kellő
szelekciós előrehaladást tesz lehetővé a tenyésztő közösség egészének. Egy bakot mintegy 15
ivadékának tejtermelése alapján szükséges értékelni olymódon, hogy az ivadékok minél több
gazdaságból származzanak. 15 ivadéknál kisebb létszám már veszélyeztetné a tenyészérték-
becslés megbízhatóságát, mint ahogyan az is, ha az ivadékok csak néhány gazdaságból származ­
nának.
A kecskebakok és a kosok tenyészértékének becslésére a szarvasmarhatenyésztésben jól bevált
BLUP módszert (Henderson, C.R. 1972.) egyre több országban alkalmazzák. Alkalmazásának
feltételei:
1. Ugyanabban az állományban legalább két olyan baktól származzanak az utódok, amelyeknek más
gazdaságokban is vannak ivadékai;
2. Egy tenyészidényben egy baknak minél több, különböző gazdaságokban felnevelt és termelő
leány utóda legyen;
3. A leányok termeléséről szavahihető törzskönyvi feljegyzések álljanak rendelkezésre.
A BLUP módszer előnye, hogy az említett feltételek teljesülése esetében kiküszöböli a környezeti
hatásokat, az eltérő leány-utód számból, valamint az állományokban fedező apák eltérő genetikai
(tenyész-) értékéből adódó különbségeket, és beszámítja a pedigréből származó egyéb információkat,
valamint figyelembe veszi az apaállat x állomány kölcsönhatásokat is.
A BLUP módszert hazánkban , már 1980 - as években alkalmazták a holsteinfríz bikák
tenyészértékének becslésére. Az ott szerzett tapasztalatok felhasználásával remélhető, hogy a kecs­
ketenyésztésben is látványos eredményeket érhetnénk el már 4 - 5 év alatt.

3.6. Tényészkecskék bírálata

A kecske bírálatát és testméreteinek felvételét az első és a harmadik laktáció elején végezzük.

Az első laktációban végzett bírálat és testméret adatok jelző értékűek, és csak az állatban rejlő
lehetőséget sejtetik. A harmadik laktáció elején végzett értékelés mögött már egy lezárt laktá-
ciós termelés van, s ekkorra az állat kifejlődik, ezért az egyed tenyészállatként értékelhető. Ez az
értékelés az állat tenyészértékének becslésén kívül arra is jó, hogy egy-egy állomány standard
méreteit megállapítsák. Ez viszonylag stabil értéket jelent a későbbi fajta vagy állomány
fejlődésének - változásának - értékeléséhez, s ezen kívül lehetőséget ad más fajták, ill.
állományok - összehasonlítására is.
Az állatok bírálatát minden esetben etetés előtt a laktáció első vagy második hónapjában végezzük.
Az előrehaladottan vemhes állat küllemi bírálata sok hibával terhelt. A laktáció végén történő bírálat
isem ad megfelelő képet az állatról, különösen a tőgyről.
A tőgy elbírálása, akkor a legmegbízhatóbb, ha azt a fejés előtt és a fejés után is elvégezhetjük.
A bakok bírálatakor a heréket vesszük figyelembe.
Bírálatkor az állatot négy lábra kell állítani. A mozgó állatot fejének simogatásával, az állatot
felvezető kötelének - láncának - mozgatásával nyugtassuk meg, hogy szabályos állásban a test­

Kecsketenyésztés 93 _
méreteket is fel tudjuk venni. Az állat, amely mozgást végez, vagy szabálytalanul áll, pl. összegörnyed,
nyújtózkodik, elülső lábával előre lép, stb. nem bírálható és nem mérhető, mert az így felvett méretek
eredménye nem reális.
Az állatok bírálatát mindig sík területen és sima felületen végezzük.

3 . 7. Irányelvek a részletes bírálathoz

1. A hát legyen feszes, széles és izmolt. Hiba a púpos, a hajlott, a keskeny és a rövid hát. A púpos
beteges, a hajlott laza szervezetre utal. A keskeny és rövid hát alatt kis terjedelmű has foglalhat
helyet, amivel együtt jár a kisebb takarmányfelvétel.
2. A mellkasmélység szorosan kapcsolódik a mellkasi szervek fejlettségéhez és befolyással van az elő-
gyomrok és a has fejlettségére. Minél kisebb mélységű a mellkas, annak szervei annál kevésbé
mértékben felelnek meg a nagy termelésnek.
3. A mellkasszél ességet a mellkas mélységéhez hasonlóan ítéljük meg.
4. A has fejlettsége teszi lehetővé a nagytömegű takarmányok felvételét, és annak hasznosítását. Az
agárszerű has csak kevés takarmány felvételére és megemésztésére utal, ezért az ilyen állattól nagy
termelés nem várható.
5. A tőgy a tejtermelés legfontosabb szerve. Ezért annak bírálatakor vegyük figyelembe a tőgy
alapjának terjedelmét, a tőgy nagyságát és mirigyállományát. Az igazán kívánatos tőgy széles
alapokon nyugszik, s terjedelme a hasra is jól ráhúzódik, és apró szőrrel fedett. A nagy aktív mi­
rigyállománnyal rendelkező tőgy fejés után összeesik. Ezért a tőgy igazi értékelését a fejés előtti
és utáni szemle után végezhetjük el.
6 . A tőgybimbók esetében vegyük figyelembe a tőgybimbó nagyságát, állását és fejhetőségét. A túl
nagy, légpárnás és a nyakait tőgybimbó nem kívánatos. Hiba a túl kisméretű tőgybimbó is. Nagy?
hiba, ha a tőgybimbó állása a függőleges helyzettől eltér. Az oldalra álló tőgybimbók nemcsak a
kézi fejés, hanem a gépi fejés szempontjából is hátrányosak. A függőlegestől eltérő állású tőgy-
bimbót a ráhelyezett fejőkelyhek megtörik, ami akadályozza a tej kiáramlását és vakfejéshez vezet,
aminek következménye a tőgygyulladás. Hiba a nehéz fejhetőség és a laza záróizomzatú tőgy­
bimbó is, mert a tejet nem tudja visszatartani. Hiba továbbá a síket és a sérült tőgybimbó.
7. A lábak állása esetén azok izmoltsága mellett a lábak szerkezetét is bírálják. A jó legelésnek egyik
legfontosabb teltétele a lábak állása. A lábak bírálatát ne csak álló helyzetben, hanem az állat moz­
gatása során is értékeljük. A kaszáló, a csánkot egymáshoz súroló lábak hamar elfáradnak és
kiadós legeltetésre kevésbé alkalmasak. Hústermelés esetén a lábak izmoltsága fontos tényező
annak bírálatában.
8 . A fej fejezze ki az állat másodlagos ivarjellegét. Az anyaállat feje legyen finom nőies, élénk nagy'
szemekkel. A beesett szemek beteges szervezetre utalnak. A durva, burkolt fej gyenge tejter­
melésre utal. A sutaságot és a szarvaltságot fajták, ill. tájfajták szerint ítéljük meg. Ez vonatkozik
a fül nagyságának, állásának megítélésére is.
9. Az állat összbenyomását a részletes bírálattól függetlenül állapítják meg. Az összbenyomás alapján
adott pontszám, ha közel esik a részletes bírálat alapján kapott összesített értékkel, akkor mind a
bírálat, mind az állat megítélése jó. Ha a két érték nagyon eltér, akkor rossz a részletes bírálat,
vagy az állat olyan heterogén felépítésű, hogy egyes részei külön-külön más megítélésben
részesülnek. Az ilyen állat tenyésztése nem kívánatos.

_ 94 Kecsketenyésztés
 Az összbenyomás kialakításánál figyelembe veendők és nagyrészüket egyezményes jelekkel a bírálati
lapon fehiintetendők a következők:
A szem: A szemek legyenek nagyok, élénkek és épek. A beesett, fénytelen szem beteges szervezetre
utal. A szemek színe lehet barna, fekete, de előfordul csóka szem is. A szemek színe nem befolyásolja
az állat értékét.
A fülek: Legyenek állók és mozgékonyak. Az európai fajták legtöbbjének füle közép hosszúságú, kb.
10 cm. Vannak fajták, amelyekre a hosszú, lógó fül jellemző. Ezek általában trópusi eredetűek. A
füleden kecske mutáció eredménye, nincs összefüggésben a tejtermeléssel.
Az ajkak: A pontyszájúság hiba, mert a legelést akadályozza.
A nyak: Tejelő fajtáknál középhosszú vagy hosszú, a jó tejelésre utal. A rövid nyak a hústermelőkre
jellemző. A nyak alján előforduló csengettyűknek nincs jelentőségük.
A mar: Legyen széles és telt, különösen a húsfajták esetén, Tejhasznúaknál ez mérsékelten széles.
Előnytelen az éles mar, de nagyobb hiba, ha az a lapockák közé besüpped. Ez utóbbi a gyenge
szervezet jele.
A far: Legyen széles, hosszú és izmos, különösen fontos ez a hústermelőknél. Tejhasznosítású fajták
esetében gyakori a rövid és csapott faralakulás.
A szügy: ¡egyen széles és mély.
A bőr: A jó tejelőkre jellemző a finom, puha bőr, az őshonos és a hústípusú fajtákra a vastagabb,
durvább bőr jellemző.
A szőrzet: ló tejelő fajtákra jellemző a mérsékelten sűrű, finom és fényes szőr. A szőr hosszúsága
fajták szerint eltérő. Az áll alatti szakáll a kecske faji jellegéhez tartozik. A rövidszőrű kecskék esetében
a háton végighúzódó hosszabb szőrökből álló “zászló” nem tekintendő hibának.
A szőrzet színe: Lehet; fehér- fényes vagy fénytelen, fekete, kávébarna, gesztenyebarna, rozs­
davörös, cseresznyepiros, takóvörös, zsemlyeszínű, szalmasárga, deres, babostarka, szabályos és sza­
bálytalan tarka. A zerge vagy? őzbarna színűek viselhetnek ókulát, hátszíjat és ezeknél a has és a lábvé­
gek feketék, a combok belső tele és a farok alatt világos színű. Általában a sötétebb színűeket ellenál-
lóbbnak tartják. A szín nincs összefüggésben a tejeléssel.

3.8. A z állatok bírálata során leggyakrab­

ban felvett testméretek és azok mérései

A marmagasság mérése történhet: mérőbottal és mérőszalaggal. A marmagasság mérése a mellső

lábak vonalában, a mar legmagasabb pontján történik. (A mérőszalaggal történő mérést mindig fel kell
tüntetni, mert eredménye nagyobb a bottal mért értéknél. Ez érvényes más hosszúságot kifejező
mérés értékére is.)
Par-3: a két ülőgumó között mérőbottal mért távolság .
A lábszár körmérete: az elülső lábszár legvékonyabb pontján mérőszalaggal mért körméret.
'1 esthossz: a szutyak és az iilőgumók függőleges vonala között, vízszintesen mért távolság.
Fejhosszúság: a szutyak és a fejtető közötti távolság.
Feiszélesség: (koponya szélesség) a szemek fölött mért koponya szélesség.
Fülhosszúság: a fültő és a fül, hegve közötti távolság.

Kecsketenyésztés 95 __
3.9. Szőrt és gyapjút termelő kecskék
kiegészítő bírálata

Szőrhosszúság-1: a lapocka mögött mért felszőr hosszúsága (mindig a leghosszabb értéket adjuk
meg.) Vizsgáljuk továbbá:
a felszőr és pehelyszálak arányát,:
a szőr finomságát,
a szőr szerkezetét (tincses, sima, nemezes /kócos/)
Szőrhosszúság-2: a combon mért felszőr hosszúsága. Itt is értékeljük:
a felszőr és pehelyszálak arányát,
a szőr finomságát,:
a szőr szerkezetét
A törzshosszúság a váll csúcs és az ülőgumó közötti távolság. Ez mérhető mérőbottal és mérőszalag­
gal. A vállcsúcs és az ülőgumók között mért távolság a ferde törzshossz méretét adja. A vállcsúcs és az
ülőgumók függőleges vonala között, vízszintesen mért távolság az egyenes törzshossz méretét adja.
Ezt a mérést ritkán, kutatások céljából végzik.
A farmagasság mérése: - az előzőekhez hasonló eszközökkel történhet - a négylábon szabályosan
álló állat hátulsó lábvonalában, az ágyék legmagasabb pontján, a talajtól inért távolság.
A mellkasmélységet közvetlenül a mellső lábak mögött mérőbottal mérjük. E méret kifejezi a hát és
a mellkas alsó része közötti távolságot. Ez az érték nem más, mint a mellkas magassága.
A dongásságot közvetlenül a mellső lábak mögött mérőbottal mérjük. Ez az érték a mellkas szé­
lességét fejezi ki.
Ovméret: a mellső lábak mögött, szalaggal mért körméret. Mérésekor a mérőszalagot kissé előre,
hátra húzzuk, hogy az a legmélyebb pontján helyeződjön el. Ezt követi a körméret értékének megál­
lapítása.
E testméreteken kívül, speciális célból a következő méreteket is szokás felvenni:

Far-1: mérése mérőbottal

történik, értéke a csípőcsontok
külső széle közötti távolságot
jelenti.
Far-2.:A két nagyforgató kö­
zött mérőbottal mért távolságot
jelenti.
Szőrhosszúság-3: a hasközé-
pen mért szőr hosszúsága.
A testméreteket cm-ben, 0,5
cm-es pontossággal mérjük.
A testtömeget kg-ban, egyti-
zedes pontossággal állapítják
meg. (Kifejlett állatok esetében
elegendő a testtömeget egész
számban kifejezni.)
3.9.1. ábra K ecske néhán y testm éretének fe lv é te le

_ 96 Kecsketenyésztés
 A testméretek felvétele után a bírálandó állatot vezettessük meg, hogy mozgása közben az esetleges
lábrendellenességet felismerhessük.
Az állat egyes testtájainak bírálatakor, az állatot egy eszményképpel hasonlítjuk össze, s ennek
megfelelően adjuk a bírálati értékeket.
Kívánatos, hogy a részletes bírálaton kívül az összbenyomás alapján is értékeljük az állatot. Az
összbenyomás értékét lehetőleg tisztes távolságról (2-3 méter) állapítsuk meg. Az a kívánatos, hogy a
részletes bírálati pontok összege közel essen az összbenyomás értékéhez. Előfordulhat, hogy az egyes
testtájak külön-külön jó minősítést (magas pontszámot) kapnak, de az összbenyomás értéke nagyon
alacsony. Az ilyen eset akkor fordul elő, ha “nincs együtt az állat”. Ennek az esetnek a fordított: i is
előfordul. Az összbenyomást mindig a részletes bírálat kontrolljaként kell tekinteni.
Az állat bírálatakor az egyes testrészek kiemelkedő hibáit vagy jó alakulásait egyezményes leiekkel
az állatot ábrázoló rajz megfelelő részén tüntetjük fel.
A tenyészállatok hivatalos bírálata akkor megfelelő, ha azt - régiónként - bírálatra kiképzett szemé­
lyek, 2 vagy több tagjából álló bizottság végezné. A bírált állat végleges bírálati pontszámát az egyes
bíráló tagok értékelése alapján állapítanák meg. Vitás esetekben növelni kell a bíráló bizottság tag­
jainak számát, akik szótöbbséggel hoznak eredményt. A kiképzett bírálók évente egyszer közös to­
vábbképzésben vesznek részt. A bírálók jó előiskolája, ha saját állataik házi bírálatát elvégzik és bírála­
tok során gyakorolják a használatos egyezményes jeleket is.

3.10. A kecske kiállítások

A kecske kiállítások kedvező hatásúak a tenyésztésre és a nemesítésre. A versenyzés nagyobb odafi­

gyelést igényel, ezért a tenyésztők több gondot fordítanak állataikra, ami elősegíti a kiállításra kerülő
állatok gondosabb kiválasztását.
A kiállításra kerülő állatokat speciális takarmányban kell részesíteni a kiállítás előtti 6 héttől, az
állat kondíciójától függően. Az állatot nem szabad meghízlalni, de kapjon plusz abrakot, hogy
fényes legyen a szőre. Jobban kell almozni, hogy az állatok tiszták legyenek. Az állatokat hozzá kell
szoktatni a felvezetéshez. A szőr nyírása és kefélése, a körmök kifényesítése, az állatot felvezető szíj
pasztázása mind hozzájárul a kiállított állat tetszetősebbé tételéhez. Az állatfelvezetők fehér
köpenyt viseljenek.

3.11. Törzskönyvezés

Magyarországon a legtöbb háziállat faj (ló, szarvasmarha, kutya, nyúl, baromfi) törzskönyvezése
nagy múltra tekint vissza, addig a kecsketenyésztésben most tesszük az első lépéseket bevezetéséhez
(lsd. Függelék). A törzskönyvezés elvi alapjai általánosnak, különbségek csak a speciális részben van­
nak állatfajonként, hasznosítási irányonként. így érthető, hogy elkülönül a ló törzskönyvezése a
szarvasmarháétól vagy a kutyáétól. Más törzskönyvi elvárások fogalmazódnak meg az angol-telivér ló
és az igáslovak, vagy a tejhasznosítású és a húsmarhák esetében. Ezek előre bocsátásával elsőként a
törzskönyvezés általános részével foglalkozunk.

Kecsketenyésztés 97 __
 A törzskönyvezés célja:
A törzskönyvezés hiteles adatokat igyekszik nyújtani az állatok származásáról, termeléséről, tulaj­
donságairól, hogy ezek figyelembevételével végezhessük az állatok párosítását, a tenyészet termelésé­
nek továbbfejlődése reményében. A törzskönyvezés tehát a fajták termelésének növelését szolgálja. A
fajták pedig lehetőséget biztosítanak haszonállat előállító keresztezésekhez, új fajták kialakításához, a
meglévő fajták egyes tulajdonságainak javításához stb.
A kialakult fajták bélyegeit, termelési elvárásait fajta standardba foglalják össze. Az egyes fajták stan­
dardjában meghatározott elvárásokat a tenyésztő egyesületek határozzák meg, amelyeket ma az
OMMI hitelesíti.
A törzskönyvezésnek két formáját: a nyitott és a zárt törzskönyvet különböztetjük meg.
Nyitott törzskönyvbe származásuktól függetlenül felvehetők mindazok az egyedek, amelyek
megfelelnek egy kitűzött elfogadott fajtajellegnek. Ezek lehetnek az állat küllemére, a színére, a
termelésre stb. vonatkozó elvárások. A nyitott törzskönyvbe kerülésnek tehát nem feltétele a
szülők törzskönyvezettsége. Téves az a hiedelem, hogy' törzskönyvezni csak azt az állatot lehet,
amelyiknek legalább egyik szülője törzskönyvezett. Ez a rendszer kizárja azokat az egyedeket a
törzskönyvből, amelyek a követelményeknek nem felelnek meg, még akkor is, ha mindkét szülő
törzskönyvezett. A törzskönyv csak az elvárásoknak megfelelő cgyedekkel foglalkozik, ezért
lehetőséget teremt a tenyésztési színvonal növelésére. Ennek a törzskönyvezésnek nagy hibája,
hogy a törzskönyvezett szülőknek csak azokat a szelektált utódait tartja nyilván, amelyek a fajta
elvárásnak megfelelnek. Ezért ezt a törzskönyvet a szülők örökítő képességének megállapítására
felhasználni nem lehet.
A fajta kialakításakor célszerű “A” és “B” törzskönyvet nyitni. Az “A” törzskönyvbe kerülnek a
törzskönyvezett szülők utódai, a l‘B”-be az ismeretlen származásúak. A tenyésztő munkát elősegíti, ha
az “A” törzskönyvön belül egyes tulajdonságokban kiemelkedő egyedek részére elit rekord, I. oszt.,
ü.oszt. stb. törzskönyveket hoznak létre.
Cíazdaságilag értéktelen az a törzskönyv, amely csupán az ősök felsorolását tartalmazza csupán.
Sok esetben amikor a nyitott törzskönyvezéssel a kitűzött célt elérték és más tenyésztési célok
érdekében szükség van a meglévő tulajdonságok rögzítésére, akkor a nyitott törzskönyvet lezárják.
A zárt törzskönyv tehát egy bizonyos időpontban lezárt nyitott törzskönyv. A zárt törzskönyv ezt
követően csak törzskönyvezett állománnyal és csak azok ivadékaival foglalkozik.
Ilyen az angol telivér és más iajtatiszta állományok törzskönyvezése, mint pl. a holstein-friz, a here­
ford szarvasmarha, a szánentáli, a toggenburgi kecskefajták.
A törzskönyvben lévő adatokat az állat származási lapján tüntetik tel. Az a kívánatos, ha a származási
lap minél több őst és a rokonságban lévő állatok laktációs termelését, a tejük béltartalmát, küllemi
bírálatát stb. is tartalmazza.
A törzskönyvben szereplő adatok sok esetben nem tükrözik az állatok genetikai képességeit még
akkor sem, ha azokat hiteles személyek, objektív mérések alapján vették fel. Ennek oka az, hogy a
tartási-takarmányozási különbségek az egyes tenyészetekben eltérőek lehetnek. Így' fordulhat elő,
hogy egy jó genetikai képességű egyed rossz viszonyok között háttérbe szorul egy jó körülmények
között tartott, nálánál sokkal rosszabb képességű egyeddel szemben. Éppen ezért a törzskönyvben
lévő adatok támpontként szolgálnak, s ezek annál használhatóbbak, minél jobban megközelíti az álla­
tok tartása és takarmányozása az optimális színvonalat. Ez teszi indokolttá, hogy az adatok felvétele
mellett mindig tüntessük fel a feltételeket és ezek után mérlegeljük az állatok besorolását, osztályo­
zását.

__ 98
3.12. Kecske megjelölése

A termelési adatok értékelésének és felhasználásának alapfeltétele, hogy a termelésben lévő vala­

mennyi kecskét egyedileg jelöljük meg.
A szokásos egyedi megjelölések:
A lum ínium krotália. Ez alumíniumból készül, amire a tenyészet helyén ütik az egyedi számot.
Nagy hibája, hogy annyira összenyomódhat, hogy alatta a fülkagyló elhal, s a krotália kiesik. Ez
néhány éven belül 60%-os krotália elvesztést jelenthet.
M űan yag fü lje g y z ő táblácska. Erre felírják a rögzíteni kívánt számokat, illetve betűket. A rajta levő
feljegyzések könnyen leolvashatók. Hibája, hogy a bozótos, bokros területen legelő kecske füljelző
táblája gallyba akadva kiszakadhat, s ezáltal nem tudja betölteni rendeltetését. A kiszakadás helye
nagyon csúnyává teszi a fület. Ez nem marad nyom nélkül az állat bírálatakor sem, annak ellenére,
hogy tudjuk, hogy a szaggatott fülnek semmi köze az állat tenyészértékéhez. Az utóbbiak teszik
indokolttá, hogy gondoljuk át a füljelző megválasztásakor annak típusát.
Rézkrotália: Az alumíniumnál sokkal keményebb, ezért nehezebben nyomódik össze. Ez teszi biz­
tonságosabbá az alumínium krotáliánál. E krotália előnyösebb a műanyag füljelzőknél is, mert bozó­
tos területeken nem akadhat gallyba - mivel a fülhöz simul -, s ezért ritkábban szakad ki.
Gombkrotália: szegecsszerűen van a fülben, ezért a használt füljelzők között a legbiztonságosabb.
Hátránya, hogy ha kis méretű, a rajta lévő jelzések nehezen olvashatók le.
Tetoválás: Ez az egyik legbiztonságosabb megjelölés, mivel ütés, nyomás, kiszakadás nem teheti
használhatatlanná. 1 libája, hogy színes - barna, fekete színű - kecskéken a tetoválás nehezen vagy nem
olvasható.
M ikrocsip: az egyedi számot tartalmazó csipet belövik az állat bőre alá. Ez el nem veszhet és mű­
szerrel történik a leolvasása. Előnye, hogy egyedi etetéskor automatikusan összekapcsolható az egye­
di szám az abrak adagolásával.
Hátránya: a csip vándorol a bőr alatt, s évek múlva egészen máshol található, mint ahová behe­
lyezték (leghosszabb ideig marad ha a fül tövébe helyezik). Hátránya még, hogy drága és műszer
nélkül nem olvasható le.
Füllyukasztás (3.12.1. álrra):
Eszköze: egy bőrlyukasztó. Az eszköz 3 mm-es átmérőjű részével a fül lyukasztását, míg az 5 nim-
es részével a fül csipkézését végezhetjük el.
Előnye; nem szakad ki, ezen biztonságos és természetes állapotban hagyja a füleket. A hozzáértő
könnyen leolvashatja.
Hátránya: külön meg kell tanulni a fülön képzett lyukak, csipkék értékeit. Ilyen előképzettség nélkül
sem a megjelölést, sem az értékek leolvasását elvégezni nem lehet.
A számértékek képzéséhez és leolvasásához ismerni kell a fül belső felületének alaktanát (3.12.1.
ábra).
A kecske fülének belső felületét 3 sövény, 4 mezőre osztja. Ez teszi lehetővé, hogy e mezőket a 10-
es számrendszerben felosszuk egyes, tizes, százas és ezres mezőkre, (lásd 1. ábra)
A fülszámok értékeit az 1-es, 2-es, a 4-es és az 5-ös számoknak, a fül megfelelő helyén elhc' :zett
lyukakkal fejezzük ki.
Az 1-es értéket a fülmező végéhez közel a fülsövény mellé közvedenül helyezett lyukkal képezzük.
A 2-es számot a fülmező végéhez közel, a fülmező közepén jelöljük.
A 4-es számértéket a fülmező közepén, a fülsövény mellett közvedenül jelöljük.
Az 5-ös számértéket a fülmező közepe mélységében, annak közepén jelöljük.

Kecsketenyróztés 99 _

3.12.1. ábra A kecskefül b első felü lete,
csipkézése és lyukasztása
100
A többi számértékeket e négy
szám kombinálásával képezzük. így
pl. a 9-es értéket a 4-es és az 5-os
számmal fejezzük ki. A 6 -os értéket
adja az 1-es és az 5-ös számok
jelölése.
Az egyes számok értékei aszerint
változnak, hogy melyik mezőben
vannak. így pl. a 2 -es szám jelölése
az egyes mezőben 2 -őt, a tizes
mezőben 2 0 -at, a százas mezőben
2 0 0 -at, az ezres mezőben elhe­
lyezve 2000-et jelent. A többi szám
értékét hasonló módon fejezzük ki.
Csipkézés (3.12.1. ábra):
A fiil(ek) középső sövényétől
jobbra az egyes számokat, míg
balra a tízeseket jelöljük. Az elv a
füllynkasztáshoz hasonlóan az,
hogy a fülsövények mellé közvetle­
nül a kisebb, míg a sövények között
középen a nagyobb számokat je­
löljük.
Az 1-es és 2-es, valamint a 4-es és
5-ös számok kombinációjával fejez­
zük ki a többi számok értékét.
3.12.1. A föl-
számok jelentése,
értelmezése
A fülszámozás legegyszerűbb
rendszere az, amikor az állomány
egyedeit egyszerűen sorszámmal
látják el. Ez abból áll, hogy egy
állomány egyedeinek jelölését 1 -től
növekvő sorszámmal jelölik meg.
Az állomány megjelölése után
születendő egyedeket a sorszám
további növelésével jelölik tovább.
Ha valamely egyed selejtezésére
Kecsketenyésztés
kerül sor, számát nem adják ki más egyed számára. Néhány év után, amikor a sorszám túl nagy
értékűre növekedett, akkor a tenyészetben a számozást újból kezdik. Ez a rendszer arra alkalmas, hogy
egyedi nyilvántartással állományon belül a jó termelők és utódai kiemelhetők legyenek, a gyenge ter­
melőket pedig selejtezni lehessen.
Az egyedi megjelölés fejlettebb formája az, amikor az előbb ismertetett számozás mellett megjelö­
lik az állományt is. Ez történhet számmal vagy betűvel. így elkerülhető a sok számjegyű fülszámok
használata. Abban az esetben, ha pl. “A” és “B” betűvel jelölünk két állatcsoportot (nyáj, stb.), akkor
mindkét állományban lehet azonos számú egyed anélkül, hogy azokat összetévesztenénk. így lehet pl.
“A13”-as és “B-13”-as számú egyed.
Az egyedi megjelölés továbbfejlesztett formája az, amikor az újszülött egyik fülébe kapja az anyja
ellenőrzési számát, majd törzskönyvbe vételekor a másik fülébe kapja a saját ellenőrzési számát. E
számozáskor gyakori, hogy per jelzéssel jelölik az egyed születési évének utolsó számjegyét. Ez a
jelölés már lehetőséget ad az állat születési évének és származásának azonnali számbavételére.
A törzskönyvezés számára az egyedi megjelölést tovább kellett fejleszteni, mert szükségessé vált a
megye megjelölése is. Ebben a rendszerben az ellenőrzési szám tartalmazza a megye számát - ez két­
jegyű szám, amit követ a megyén belül a tenyészet számát jelentő kétjegyű szám, s ezután következik
az ötjegyből álló ellenőrzési szám. Ez a megjelölés tehát kilenc számjegyből áll. így pl. 173734567
számú egyed a 17-es számú megyében, annak 37-es tenyészetében a 34567 egyedi számot jelenti.
Legújabban a gépi adatfeldolgozás céljából a “Holland” szabadalom “NA” szisztémáját vette át
Magyarország. Ez a jelölés 11 pozícióból álló számjegyből áll. Ebben a rendszerben az első két szám­
jegy az ország megjelölésére szolgál. Az ország megjelölését követi a régiók száma, ami 4 számjegyből
áll. Ez megfelel a megye és a tenyészet számának. Ezt követi egy 5-jegyű használati szám, aminek utol­
só számjegye ellenőrzési funkciót tölt be. Ez a rendszer tehát 11 számjeggyel fejezi ki az állat
törzskönyvi számát. Az állatok törzskönyvezésekor hasonló szisztémát használnak Franciaországban és
más Nyugat-Európai országokban.
A nem törzskönyvezett egyedek jelölésére - az állategészségügyi szervek - az úgynevezett kék-
krotáliát használják, amelynek ellenőrzési száma 7 pozícióból áll.
Az ismertetett egyedi megjelölések lehetőséget adnak arra, hogy a tenyésztő a számára legszim­
patikusabb módszert válassza. Ennek eldöntésében nagyon fontos, hogy:
- a megjelölés tartós és megbízható legyen,
- egy-egy régióban lehetőleg egységes jelölést vezessünk be.

Kecsketenyésztés 101 __
4. A KECSKÉK SZAPORODÁSA
4.1. Hormonális szabályozás

A kecskék szaporodása a mérsékelt égövben szezonális jellegű: a természetes párzás (a tenyészidény)

akkor veszi kezdetét, amikor a nappal hossza (világosságtartam) rövidülni kezd és mérséklődik a
párosodás gyakorisága, amikor a nappalok hosszabbodnak. A leghosszabb nappalok beköszöntével
(április-július) a természetes párosodás egyre ritkább, majd megszűnik.
A tenyészidény tartama az egyenlítőtől mért távolság függvénye: minél messzebb van a tenyésztés
helye az egyenlítőtől és minél közelebb az Északi-sarkkörhöz annál rövidebb a tenyészidény.
A világosságtartam rövidülése a szemhez kapcsolódó idegeken keresztül gyakorol hatást az agyban
elhelyezkedő tobozmirigyre (epiphysisre) és azt fokozott melatonin termelésre készteti. A melatonin
termelés növekedése egyike azoknak a tényezőknek, amely (a hőmérsékleten, a takarmányozás
minőségén, a bakoknak az anyák állományába helyezésén kívül) megindítja a tenyészidényt.
A bakok ondótermelése is fokozódik a rövid nappalok beköszöntével és ilyenkor jobb az
ondóminőség mint a tavaszi-nyári idényben. Az őszi-téli hónapokban a bakok másodlagos ivari jel­
lege hangsúlyozottabban jelentkezik mint az év többi hónapjaiban.
A kecskék ivarzásának szezonális jellege megnehezíti az egész évi folyamatos tejtermelést, ami vi­
szont a jövedelmező kecsketartás alapkövetelménye. A tejtermelés folyamatossá tétele érdekében
a tenyésztőnek alapvetően három módszer áll rendelkezésére. Az egyik módszer az, amikor
állományának egyik felét közveden az őszi ivarzási idény legelején fedezteti be, a másik felé­
nek fedeztetését a tenyészidény legvégére hagyja. Ezzel a módszerrel igen csekély idő-kiesés­
sel elérhető az egész évi folyamatos tejtermelés.
Egy ?múk eljárással, a inlágosságtartamnak napi 20 árára történő növelésével is szabályozni lehet az ivarzás
bekövetkeztét. Ismeretes, hogy a természetes tenyészidény mintegy 10 héttel az év leghosszabb nappalját követően
kezdődik. Az északiféltekénjúnius 22 az év leghosszabb nappalja, ezért esik a tenyészidény kezdete szeptember elejére.
Ha tehát az állatokat december első hetétől máráus 1-ig 20 óra világosságban (.természetes + mesterséges) tartjuk,
április végéi a bakok, egy héttel később a nőstények is hajlandók lesznek porosodásra. Ebben az esetben az ellés október
közepére esik. Az áprilisban üresen maradt egyedek szeptemberben, a természetes tenyészidénybenfedeztethetők lesznek.
A világosságtartam hatását tavaszi születésű, egy éves, tejelő fajtákba tartozó nőstényeken vizsgálták.
Az állatok 70 napon át tartó napi 20 órás (természetes + mesterséges) megvilágítása a 4. táblázatban
látható eredménnyel zárult.
Megvilágítás Ellett
ÉV n n
időpontja Ellési idő n ; %
Kezelt ; Kontroll*
és tartama
1978 Január 23 - április 5 135 50 O któber 30 - december 15 79 | 59
1980 Február 2 - április 5 119 50 Október 8 - december 21 85 | 72
■A bakok a nőstényekkel azonos fénykezelésben ré szesülte k és a kezelés befejezte után 6 héttel engedték a nőstények közé
4.1 tá b lá d a t:
A v ilá g o ssá g ta rtam h a tá s a a b a k o k és nő stén y k e c sk é k ten yész id én yen k ív ü li term ék en y ség ére

Az ivarzás előidézésének egy harmadik módszere a hormonkezelés, amihez állatorvosi felügyelet

szükséges. A hormonális kezeléssel elért eredményeket az 4.2.. táblázat foglalja össze.

__ 102
 Vaginális FGA (45 mg) 21 napon át
66 % (241 kezelt kecske)
PMSG a 19. napon
Vaginális FGA (4-5 mg) 11 napon át
73 % (237 kezelt kecske)
PMSG + Prostaglandin a 9. napon

4.2 táblázat:
A tenyészidényen kívül alkalmazott hormonkezelés hatása a kecskék termékenységére (%)

A hormon- és a fénykezeléssel tenyészidényen kívül kiváltott termékenységi százalék egymáshoz

közeli értéket mutat. Alkalmazásuk esetében a költségek valószínűleg döntő módon esnek latba.

4.2 . Nőstény kecske ivari ciklusa és ter­

méketlensége

Az agyalapi mirigy (hypothalamus) kétféle hormonfelszabadító hormont termel. Ezek egyike (FSH-
RH) a tüszőérlelő hormont (FSH) szabadítja fel. . Flatására a petefészeknek petesejtet is magában
rejtő tüszői megnőnek, az általuk termelt ivarihormonok (ösztrogének) kiváltják a méh össze­
húzódását, a méhnyak elernyedését és felnyílását, a hüvely megduzzadását és a kicsorduló nyáktól
síkossá válását. Az állat nyugtalanná válik, mekeg, farkát rázza, a megduzzadt vulvából gyakran fohik
nyák. A vagina és a méh kész az ondó befogadására. Az ösztrogének visszahatnak az agyalapi miriry
működésére is: szabályozzák az FSH-RH hormon termelését és megindítják a másik ivari hormont.
luteint felszabadító hormonnak (LH-RH) termelését. Ennek a hormonnak hatására megindul a Graaí
tüszőben a lutein-sejtek gyors burjánzása, majd bekövetkezik az ovuláció: a tüsző felrepedése, a pete­
sejt kiszabadulása, majd sodródása a petevezetőben. A megrepedt tüsző helyén kialakul a sárgatest,
amely progeszteron hormont termel. A progeszteron az ivari hormonokkal ellentétes hatást fejt ki: az
ivarzási tünetek és a vagina duzzadása megszűnik, a méhnyak záródik, a méh vérrel bőven ellátottá
válik. Ha a petesejt találkozik a petevezetőben a spermával és megtörténik a megterinékenyülés, a
méhbe sodródik a megtermékenyült petesejt, ott később beágyazódik és megindul az embrió fejlődése.
A sárgatest marad és tovább termeli a progeszteront mindaddig amíg az embrió kifejlődik.
A progeszteron gátlólag hat a FSIT-RH hormon termelésére és egyensúlyi állapotot hoz létre az
ivari ciklus folyamán az ivarzást kiváltó valamint az azt gátló folyamatok között. Ha nem történik
megtermékenyiilés, a méh a progeszteron hatására prosztaglandint kezd kiválasztani, amely mintegy'
két hét folyamán előidézi a sárgatest felszívódását és ezáltal megszűnik a progeszteron termelődés,
teret adva így újabb ivari ciklus kezdetének, az FSH-RH hormon termelődés megindulásának.
A párzás után három hétig a megtermékenyült petesejt táplálására a méh által kiválasztott anyagok
szolgálnak. Károm hét után a fejlődő csira a rnorula stádiumában fejlesztett külső burkának (tro-
foblast) segítségével beágyazódik az anyaméh szövetébe és így kialakul a placenta, amelynek tro-
phoblast sejtjei az elkövetkezendő 10 hét folyamán átveszik az anya szöveteiből mindazokat az
anyagokat, amelyekre a fejlődő embriónak szüksége van (tekintet nélkül az anya szükségleteire). Az
anya táplálásának szintje ebben az időszakban nem befolyásolja az embrió növekedését. 10 héttel az
ellés előtt a torphoblast sejtek elhalnak és az embrió a placentán keresztül az anya véráramához kap­
csolódik. Az embrió táplálása ettől fogva a placenta érintkezési felületétől függ, amely szuboptimális
lesz, ha az anya túlságosan kicsi, vagy kövér, vagy sok embriót hordoz a nagyságához viszonyítva. Az

Kecsketenyésztés 103 _
anya takarmányozása és szöveteiben felhalmozott tartalék tápanyagok ebben az időben már befolyá­
solják a magzat fejlődését.
Az ellést maga a magzat kezdeményezi. Ekkor a magzat agyalapi mirigyének mellső lebenye
adrenokortikotrop (ACTH) hormont választ ki, amely a magzat mellékvese kérgének kortizol terme­
lését indítja meg. A kortizol felerősíti a placenta ösztrogén termelését, az ösztrogén serkentőleg hat a
placenta prosztaglandin kiválasztására. Utóbbi a sárgatest regresszióját és a vérplazma progeszteron
szintjének csökkenésével az ellés megindulását eredményezi. A megnövekedett ösztrogén: progeszte­
ron arány az anya hipotalamusz elülső lebenyéneknek nagysejtes állományát oxitocin termelésre kész­
teti, mely utóbbi a méh összehúzódását és a méhnyak megnyílását eredményezi.
A vemhesség folyamán az agyalapi mirigy luteinizáló hormonja (LH) teszi lehetővé a sárgatest meg­
maradását és progeszteron termelését. A hipofízisben termelődő prolaktin az ösztrogén és progeszte­
ron által előkészített tőgymirigyben beindítja és fenntartja a tejleadást.
Az ivari ciklusnak nemcsak az ivadék az eredménye, de a laktáció is. Sok hormon szabályozza a tőgy
kifejlődését és a tejelválasztást: a petefészek a sárgatest regressziójához.hasonlóan progeszteron ter­
melése éppen úgy hat rá mint az agyalapi mirigy származéka a prolaktin, vagy a méhlepény laktogén
hormonja. Minden embriónak van piacén tája, így az említett hormonok annál nagyobb mennyiségben
termelődnek, minél több az embrió és ez biztosítja a szükséges többlet-tejmennyiséget is az újszülöt­
tek számára.

4.2.1. A nőstény kecskék terméketlensége

A bakok terméketlenségéhez hasonlóan a nőstények esetében is célszerű először annak vizsgálata,

hogy az állomány egészében tapasztalható-e a jelenség, vagy csupán egyedi esetekről van szó. A
bakoknál említett tényezők közül számos - takarmányozás, tartásmód, egészségi állapot, stressz, stb. a
nőstények esetében is terméketlenséget eredményezhet, de ezeken kívül néhány speciális ok is szere­
pelhet- Ilyen lehet mesterséges termékenyítés esetében a rossz termékenyítési gyakorlat, vagy ha az
egved ivarzik ugyan, de még nincs fogamzáskész állapotban, esetleg valamilyen korábbi stressz hatása
alatt áll. A vagina vagy a méhnyak nem megfelelő állapota szintén oka lehet a fogamzásképtelen­
ségnek. Utóbbiak állatorvosi beavatkozást is igényelhetnek. Szükséges annak ismerete is, hogy az állat
háromhetenként rendszeresen ivarzik-e, ahogyan ez biológiailag szükséges. A nem ivarzás okai lehet­
nek a vemhes állapot, a tenyészidényen kívüliség, a csendes (nem látható) ivarzás, a rossz takarmányo­
zás, a közelmúltban történt ellés, az erős tejelés, a has-műtét, az álvemhesség, a genetikai interszex
állapot a hom ozigóta sz arvatlan ság következtében, a petefészek visszafejlődése a vemhesség fo­
lyamán, amelyet átmenetileg hím ivarú ikermagzat méhen belüli fejlődése idézhet elő. A petefészek
lehet normálisan fejlett is és mégsem működik. Ilyenkor célszerű állatorvos segítségét igénybe venni,
aki rendszerint prosztaglandin kezelést alkalmaz.
Mielőtt az egyedet hormonkezeléssel ivarzásba hoznánk, mindig meg kell győződni arról, hogy nem
vemhes-e, mert egyébként elvetélést idéznénk elő. Alvemhességet fel nem szívódott sárgatest idéz elő,
ami állatorvosi beavatkozással megszüntethető.
A rendszertelen ivarzásnak különböző okai lehetnek. A tenyészidény elején gyakran előfordul a ket­
tős ivarzás az első 7-10 napon, amiből a második a termékeny. A növendékeknek legtöbbször rövid
ciklusuk van. Előfordulhat az is, hogy a nőstény csendesen ivarzik és ezért hagytunk ki számításunkból
egy ciklust. Elkülönítve tartott bakok esetében a bak szagmirigyéhez dörzsölt, s annak szagával átita­

__ 104 Kecsketenyésztés
tott rongy vagy vatta csomó, amit dobozban elzárva tartunk és az egyed szaglótávolságában elhe­
lyezünk, a valóban ivarzóknál határozott ivarzási tüneteket fog kiváltani. Petefészek ciszta, méh-gyul-
ladás, elhalt embrió-visszamaradás szintén oka lehet az ivarzás elmaradásának.
A nőstény ivari ciklusa hormonális hátterének ismerete segít azoknak a problémáknak felismerésé­
ben, amelyek a rendellenességeket előidézik. Az ivarzás szinkronizálásával (időzítésével) a tenyész-
idényen kívüli ivarzás és vemhesülés kiváltásával ugyancsak növelni lehet a tenyésztés és az áruter­
melés gazdaságosságát.
Az ivarzás szinkronizálása progeszteronnal átitatott vattának a vaginába helyezésével törté­
nik, amely leállítja a ciklust. Kilenc nappal később, vemhes kanca szérum gonadotropin hor­
mon (PMSG) injekciót kap a kezelt egyed, mely injekció egyúttal FSH és LH, Prosztaglandin
forrást is jelent a működő sárgatestek lerombolása érdekében. A vattát a 12. napon eltávolítják
és a nőstény a 13. napon ivarzásba kezd. Aznap vagy a következő napon már fel fogja venni a
bakot vagy mesterségesen lehet termékenyítem.

4.3 . Bakkecske ivari ciklusa

és terméketlensége
Az ondót termelő herék egy nagy központi és az ezt körülvevő számtalan apró herecsatornácskából
tevődnek össze. A spermiumok a herecsatornácskákban képződnek, innen jutnak a központi csatorná­
ba, majd a mellékherébe, ahol megérnek. Az érett spermiumok a mellékheréhez kapcsolódó ondóve­
zetőbe jutnak, amelybe a vele szintén összeköttetésben levő dülmirigyből (prosztata) ondót hígító és
aktiváló folyadék választódik ki.
A bakok agyalapi mirigye - a nőstényekéhez hasonlóan szintén választ ki FSII és LFI hor­
monokat. Az FSH hat a spermiumok képződésére. Az LH a heréket tesztoszteron termelésre
készteti, ami a hím ivarszervek fejlődését és a másodlagos nemi jelleg kialakulását előidéző
szteroid hormon.

4.4. A bakok terméketlensége

Ha több bak van a nyájban és valamennyi, vagy a többségük terméketlennek bizonyul, ez valószínű­
leg a következő okok valamelyikére vezethető vissza: kifáradás vagy túlhasználat; a tenyészidényen
kívüli fedeztetés megkísérlése; bakok helytelen tartásmódja; nem kielégítő takarmányozás; meg­
betegedés. Egyedi fedeztetés esetében: a nőstény nem ivarzik, a bak ugrik ugyan, de a párosodást a
nőstény nem állja.
A szaporodási kedv hiánya vagy alacsony szintje a bak esedeges öröklött hajlamán kívül gyakran a
tenyészidényen kívüli fedeztetés megkísérlésének a következménye lehet, de előidézheti más is: a rangsor­
ban előrébb álló bak jelenléte, láb- és hátfájás, elzsírosodás, stressz és fáradtság is. A hímvessző fertőzése
vagy sérülése miatti fedezésképtelenség esetében állatorvosi beavatkozás is szükségessé válhat.

Kecsketenyésztés 105 _
 Ha a normálisan megtörtént fedeztetés után sok nőstény visszaivarzik, akkor a sperma gyenge
minőségére kell gondolni. A legkézenfekvőbb ok a bak túlhasználata, amelyből a bak mintegy hat hét
elteltével tud csak kilábalni. Lehetséges ok az is, ha a bak túlságosan öreg vagy fiatal, esetleg a
tenyészidény legelején történtek a fedeztetések. A stressz vagy a gyenge takarmányozás sem kizárható.
A takarmányozásban fontos az ásványianyag - és vitaminellátásra is gondolni. Gyakran a kalcium-fosz­
for aránytalanság, réz, vas, mangán és cinkhiány okozza az ondóképzés zavarait. Betegség, különösen
ha lázzal is jár, időleges terméketlenséget idézhet elő. A homozigóta szarvadanság szintén előidéz ter­
méketlenséget.

4.5. A szarvatlan kecskék

és a terméketlenség
A kecske szarvatlanságát sokan a svájci hegyi kecske gén mutációjának tartják. E feltevésből annyi
bizonyos, hogy a sutaság (szarvadanság) gén mutáció eredménye, de a svájci meghatározás pontadan.
Ugyanis Matolcsi János, aki a magyarok vándorújának állattenyésztését tanulmányozta, arról szá­
molt be, hogy a majacki és más ásatások során előkerült csontanyag legtöbbje kecske csont. A kecske
csontok viszonylagos bősége pedig lehetővé tette számára a koponyacsontok kranológiai csopor­
tosítását. Ebben a feldolgozásban a (suta) szarvatlan típus 12,5% - ot tett ki. Ebből azt a
következtetést vonhatjuk le, hogy a szarvadanság mutációja különböző földrajzi helyeken és a svájci
hegyikecskén kívül más genotípusokban is létre jött. A sz arvn élk üliség (sutaság) dom ináns tulajdon­
ság: ha génje jelen van, akar csak az egyik szülőben is, az utód szarvnélkiil születik, ha nincs jelen, az újszülött
szarmwl jön a világra. A szarvat viselő kecske homozigóta, azaz a szarvaltság génjét mindkét
szülőjétől örökölte. Minthogy ez a gén recessziv, csupán abban az esetben nyilvánul m eg hatása, ha a gént
mindkét szülő átörökíti utódjába. A szarvaltság (recessziv) génjéhez kapcsolódik az ivarszervek nor­
mális kifejlődését előidéző domináns gén is. íg y a szarvait kecskék mindegyike párhuzamosan
egy recessziv és egy domináns gént örökít át utódaiba.
A szarvnélküli kecske lehet vagy homizigóta vagy heterozigóta erre a tulajdonságra. Ha
homozigóta, úgy mindkét szülőjétől a domináns szarvadanság génjét örökölte. A szarvadanság
domináns génjéhez kapcsolódik egy olyan recessziv gén is, amely az embriót az anya méhében
hímivarúvá változtatja. Ha az embrió eredetileg is (genetikailag is) hím volt, a két ivar közöt­
ti állapot alakul ki és fejlődésben visszamaradt herékkel vagy epididymis (ondóvezeték)
elzáródásssal születik meg a hímivarú magzat. Ezért nem lesz termékenyítő képes.
Ha az embrió genetikailag nőstény, a magzat nőstényként születik meg ugyan, de a két ivar
közötti állapot és a hermafroditaság bélyegét magán viseli. Az így született szarvnélküli
nőstények teljesen termékedenek. Ezek már fiatal korban is felismerhetők a péra ajkon fellel­
hető búzaszem vagy borsószem nagyságú kinövésből, vagy bakként való viselkedésükből.
A heterozigóta szarvatlan (suta) kecskék egyik szülőjüktől a szamaltság recessziv génjét és a nonmális ivari
fejlődés domináns génjét örökölték a másik szülőjüktől a szanmélküliség domináns génjét az ivart, megfordító
recessziv génnel együtt. Az utódok mindegyike szarvnélküli, ivari fejlődésük a normálisnak megfelelően alakul.
Ezek a nőstény kecskékjobb termékenyülők és ezért a nagyobb számú ikerellés következtében mintegy 5%-os előny
?nutatkozik számukra. Valójában minden tenyésztésben levő (utódot-hozó) szarvnélküli kecske heterozigóta.
A szarvaltságot és a szarvnélküliséget okozó génpár (p-P) hatását valamint az ilyen kecskék pároz-
tatásának eredményét a 4.52. és a 4.53. táblázatok szemléltetik.

__ 106 Kecsketenyésztés
 G e n o típ u s
Kariotípus
PP Pp PP
(homozigóta szarvatlan) (heterozigóta szarvatlan) (szarvait)

XX
100% terméketlen 100% termékeny 100% termékeny
genetikailag (ál-bak (kissé nagyobb termékenység,
nőstény vagy kétivarú, az ivadékok kissé jobb
vagy küllemre testtömeggyarapodása,
normál kecske) növekedése)
xy
genetikailag 50% termékeny 100% termékeny 100% termékeny
hím

4.51 táblázat:
A P /p allérpár hatása a genetikailag hím és nőstény kecskékre

N ő stén y
Bak Szarvatlan Szarvatlan Szarvait
PP Pp PP
50% szarvatlan PP
Szarvatlan 100% szarvatlan Pp
PP 50% szarvatlan Pp

Szarvatlan 25% szarvatlan PP

50% szarvatlan Pp
50% szarvatlan Pp
Pp 50% szarvait pp
25% szarvait pp
Szarvait 50% szarvatlan Pp 1 0 0 % szarvait pp
PP 50% szarvait pp
A ziastavitással k ie m e lt g e n o típ u s o k te rm élu 'th ’íiek
4.52 táblázat:
A szarvait x szarvtlan kecskék pároztatásának várható eredménye az utódokban

Bak Anya U tó d o k

Suta PP Suta PP 100%-ban terméketlen

Suta PP Suta Pp 50% suta PP terméketlenek

50% suta Pp termékenyek
25% suta PP terméketlenek
Suta Pp Suta P9 50% suta Pp termékenyek
25% szarvait pp termékenyek
50% suta Pp termékenyek
Szarvait pp Suta Pp 50% szarvait pp termékenyek
Suta PP Szarvait pp 100% suta termékenyek Pp
Szarvait pp 50% suta Pp termékenyek
Suta Pp 50% szarvait pp termékenyek
Szarvait pp Szarvait pp 1 0 0 % szarvait pp termékenyek

4.53 táblázat:
A suta (szarvatlan) és a szarvait kecskék pároztatásának várható részletesebb eredménye

Kecsketenyésztés 107 __

50%-a PP terméketlen
50%-a Pp termékeny
A kecske terméket­
lenségének genetikai
hátterét a könnyebb
érthetőség kedvéért a
következő ábrák se-
gítségével is bemu-
25%-a PP suta és terméketlen
tatjuk.
50%-a Pp suta és termékeny
25%-a pp szarvait és termékeny

50%-a Pp suta és termékeny

50%-a pp szarvait és termékeny

Ezek a heterozzigóta utódok 100% - bán termékenyek, tejtermelésük és szaporaságuk, vala­

mint növekedési erélyűk 5 - 10% - al jobb a kortársaik átlagánál. E megfigyelésből származik,
hogy a suta egyedeket jobb tejelőknek tartják. Ez a megállapítás azonban csak a homozigóta
suta és a homozigóta szarvait kecskék párosításából származó egyedek termelésére igaz.

Terméketlenek 100% pp termékenyek

_ 108 Kecsketenyésztés
4.6. Tenyésztésbevétel

4.6.1. A gödölyék tenyésztésbe vétele

A rendesen takarmányozott növendékek akkor alkalmasak tenyésztésbe vételre, ha testtömegük

elérte a fajtára jellemző testsúly 80%-át, és korban elérték a 7-8 hónapot. A nőivarú kecske 4-8 éves
korában van tenyés/.ereje teljében.

4.6.2. A bakok tenyésztésbe vétele

A növendék bak, 4 hónapos kor után ivarérett. Ha ebben a korban tenyésztésbe állítják fejlődésében
visszamarad és esetleg kimerül. Ez nem jelenti azt, hogy egy-két anya nem termékenyíthető vele. így
utódai alapján értéke hamarabb megbecsülhető.
A növendék bakok tenyésztésbe vételét akkor javasoljuk, ha teljes fejlettségük 80%-át elérték és
koruk 7-8 hónapos. Ekkor is ügyeljünk arra, hogy ne terheljük túl, mert kimerülnek. Az egyévnél
fiatalabb bakokkal naponta két eredményes párzást engedélyezhetünk, míg másfél éves kortól napon­
ta hatot. A párzások között ajánlatos, ha legalább 1 óra pihenőt iktatunk be. Előnyös, ha a bakok takar­
mányába zabot is beiktatunk.
A bakok 8-9 éves korig tenyészképesek.
Kézből való párosításnál egyévesnél fiatalabb bakokra 25-30 anyát, egyévesnél idősebbekre 60-70
anyát számíthatunk.
Mesterséges termékenyítéskor 500-1000 anya is termékenyíthető.

4.7. Tervszerű párosítás

A tejtermelés növelésére rövidszőrű apaállatokat használjunk, amelyek jó tejelő, s egyben jó

tőgyalakulású anyáktól származnak. Előnyben kell részesíteni azokat a bakokat, amelyek nőivarú
testvéreinek tejtermelése és tőgyalakulása kiváló. A tenyészbakok javító hatását azonban legmeg-
bízhatóbban az utódok termelése garantálja. Biztató, hogy ma már rendelkezünk ilyen utódellenőrzött
bakokkal, amelyeket célszerű lesz több tenyészkörzetben felhasználni - ügyelve a beltenyésztés elke­
rülésére is.
A párosításkor elvünk az legyen, hogy a jót jóval párosítsunk. Mivel egy tenyészbakkal sok
anya párosítható, ezért a jó tenyészbakok értéke sokkal nagyobb a jó anyák értékénél. Ez azt
is jelenti, hogy a tenyészbak megválasztása sokkal fontosabb az anyákénál, hiszen döntően
meghatározza tenyészetünk fejlődését vagy lerontását utódain keresztül.

Kecsketenyésztés 109 __
 A párosítás időpontját nem. szabad a véletlenre bízni, hiszen a kecske, j ó tartás és takarmányozás esetén a
tavaszi hátlapok kivételével - az év m.inden hónapjában ivarzik. Legintenzívebb az ivarzás ősszel, de ez erősen
befolyásolható a takarmányozással. Szinkronizálással pedig olyan hónapokban is kiváltható az ivarzás, amikor
az állat természetes körülmények között nem. ivarzik, példáid tavasszal. Szinkronizálni kell az állatokat akkor
is, ha azt akarjuk, hogy állományunkban a kecskék ellése közel azonos időben történjen és ezáltal a piaci
igényekhez jó l alkalmazkodva, fejlődésben egyöntetű vágókecske állományt kapjunk.
Ezt követően vegyük sorra a pároztatási terv meghatározásának szempontjait. Ahol a család tejszük­
ségletének kielégítésére egy fejőskecskét tartanak, annak ellését úgy kell meghatározni, hogy a kiskecs-
kéket május hónapra le tudjuk választani. így a kiskecskék további nevelésének alapja a legelő lehet, s
az anyák pedig a legelő, illetve a zöldtakarmányozás hatására újra friss fejőssé válnak.
Ha a család két fejőskecskével rendelkezik, akkor az elléseket úgy kell tervezni, hogy azok között
lehetőleg 5-6 hónap különbség legyen. Ez azért fontos, mert így az egyik kecske szárazonállása ide­
jén, még a másik fejhető, s ezáltal a család tejellátása egész évben zavartalan lesz. Tavasztól ebben az
esetben, mindkét kecske fejőssé válik, és lesz tej arra is, hogy abból sajtot és más tejterméket is
készíthessünk.
Vágógida előállítás esetén, az egyes kultúrfajtákat évente kétszer is ellethetjük. Ellés után ezek az
anyák 2-4 hét között ivarzanak és termékenyülnek. Amennyiben nem történt megtermékenyülés az
anya 21 nap múlva újból ivarzik. Amennyiben a fogamzás ekkor sem történik meg, akkor az ivarzás 21
naponként ismétlődik mind addig, amíg az anya napi tápanyagfelvétele fedezi a tejtermeléshez szük­
séges mennyiséget. Ha az állat a tejtermeléséhez képest kevesebb tápanyagot vesz fel, akkor az
ivarzás szüneteim fog. Az ivarzás a rendes ciklus előtt is történhet, ha az előző áll-ivarzás volt. Az el­
lés utáni időszakban sok a csendes ivarzó, ezért előnyös ha a bakot az anyák között tartjuk. Nagyszámú
anya esetén a bak nyugton hagyja a vemhes anyákat.
A parlagi fajták az őzekhez hasonlóan ősszel ivarzanak és tavasszal ellenek. E fajták sűrített elletését
szinkronizálással oldhatjuk meg. A nemesített fajták évszakhoz kötődő ivarzása elmosódik.
Gyakorlatilag az évenkénti kétszeri elletés azért valósítható meg, mert a vemhességi idő 152 nap, és
ha az ellést követően 28 napon belül az anya újra ivarzik akkor a két vemhességi időszak hossza és a
“szerviz” periódus összesen 332 napot tesz ki. A sűrített elletés nem veszi annyira igénybe az anya
szervezetét, mint a hosszú laktáció. A hosszú laktáció az anya szervezetének gyorsabb elhasználásával
jár.
Nagyobb létszámú fejőskecske esetén az elléseket több szempont alapján határozzuk meg.
1./ Vágókecske-előállítás céljából figyelembe vesszük azokat az ünnepeket, amikor a szopóskecske
magas áron értékesíthető (karácsony, húsvét, mohamedán ünnepek), valamint azokat a szélső
súlyértékeket, amelyek között a kiskecskéket jó áron tudjuk eladni. Legnagyobb a 8-15 kg közötti
tömegű gidák iránti kereslet.
2./ Tenyészanyag előállítás esetén a korai elletésre kell törekedni, hogy a növendékek őszre elég
fejlettek legyenek ahhoz, hogy a nőivarúakat vemhesíthessük, a bakokkal pedig fedeztetni lehessen.
3./A tejtermelésre történő tenyésztéskor az a fő szempont, hogy mind a tej, mind a tejtermékek
piacát megtartsuk. Ez pedig csak úgy érhető el, ha kisebb ingadozásokkal ugyan, de egész éven át
ellátjuk tejjel és tejtermékekkel a piacot. Ezek szem előtt tartásával a termelést úgy valósíthatjuk meg,
hogy:
a) Az állomány felét tavasszal, a másik felét ősszel elletjük. A született ollókat pedig mesterségesen,
tejpótlóval neveljük fel.
b) Az állományt hosszú laktációban termeltetjük, ami azt jelenti, hogy a lefejő tehenészetekhez
hasonlóan a kecskéket nem termékenyítjük évenként, hanem ellés nélkül a következő évben is
fejjük.

_ 110 Kecsketenyésztés
4.8. Ellés

A fedeztetéstől az ellésig átlag 150 nap telik el. A szokásos eltérés az átlagtól 7 nap vagyis az ellés
megtörténhet a fedeztetéstől számított 143-157. nap bármelyikén. Az ellés várható időpontjának
előrejelzését könnyíti meg a 4.3. táblázat:

Termékenyítés K o rre k c ió s A z e llé s

hónapja szám h ó n a p ja
január 1 január
február 0 február
március 3 március
április 3 április
május 3 május
június 3 június
július 3 július
augusztus 3 augusztus
szeptember 3 szeptember
október 1 október
november 1 november
december 1 december

4.3 táblázat:
Az ellés időpontjának számítása a termékenyítés időpontjától

Tekintettel arra, hogy a hónapokban nem azonos a napok száma, ezért a kívánt elletés időpontjából
korrekcióval határozzuk meg a pároztatás megkezdésének és befejezésének időpontját. Ez vonatkozik
arra az esetre is, amikor a pároztatás időpontjából határozzuk meg az ellés várható idejét. E számítást
úgy végezzük, hogy az ellés tervezett időpontjához hozzáadjuk a korrekciós számot, s ez a dátum lesz
a mellette található hónap fedeztetés kezdetének napja. így például, ha december 24-én akarjuk az
ellés kezdetét, akkor július (24+3) 27-én kell a fedeztetést megkezdem. Példánk szerint a pároztatást
be kell fejezni szeptember (15+3) 18-án. Amennyiben a pároztatás időpontjából határozzuk meg az
ellés napját, akkor a korrekciós számot levonjuk az adott hónap napjából. Például, ha július 27-én
pároztatunk, akkor a várható ellés február (27-3) 24-én lesz.
Az ellesi időt kismértékben befolyásolja az egyed, a kor, az utód ivara és az alomszám is. A 150 napos
vemhesség átlagos érték, melytől + 7 nap eltérés lehet. A vemhességi időt mindig az ivarzás utolsó
napjától kell számítani, mert a pete leválása legtöbb esetben ekkor történik meg. Az egyes kecskék
ivarzása néhány órától 5 napig is eltarthat. A legyakrabban a 2-3 napos ivarzás fordul elő. Abban az
esetben, ha a kecskénk 3 napig ivarzott és az első napot jegyeztük fel, a vártnál 2-3 nappal később is
lehet az ellés.
Az ellési idő tervezésénél fontos szempont lehet az is, hogy milyen időpontra szeretnénk a
meghatározott testsúlyú kiskecskéket kapni. Ennek tervezését könnyíti meg az 4.8.1. ábra.

.Kecsketenyésztés 111 __
Az ellés folyamata:
A vemhes kecskén az ellés idejének közeledtekor látni és érezni lehet az ivadék mozgását, de az ellés
ebben az esetben is legalább 12 órával később fog csak bekövetkezni.
Két ivadék esetében a kiskecskék egyike a méhnyakba kényszerül Ez a mozgás az anya jobb oldali
kihasasodásának mérséklődését, az eddig lejtő far megemelését és mintegy két három órán belül az
első ivadék világrajöttét eredményezi.
A küszöbön álló ellés második jele a csípőcsontok közötti távolság megnövekedése, a csípő­
csonti bemélyedés fokozódása, továbbá a tőgy és a tőgybimbó telítődése. Ez utóbbi öreg és/vagy
több ivadékot ellő kecskék esetében az ellés bekövetkeztét éppen úgy korábbra jelezheti, mint
ahogyan a jól tejelő kecske tőgye is feszült lehet akár 1 0 nappal az ellés előtt, és ezért kifejése
szükségessé válhat.
Az ösztrogén, amely a méh falának megfeszülését idézi elő, az ellő kecske viselkedésére is
hatással van. Az először ellő kecske gyakran mutat ivarzási tüneteket, az idős kecskék nyűgössé
és nyugtalanná válnak az istállóban, a legelőn csak távolról követik a nyájat. Az aznap ellő kecske
reggel rendszerint már nem csatlakozik önként a legelni induló nyájhoz. Ilyenkor rövid szalmá­
val bélelt tiszta boxba történő elkülönítése ajánlatos. Elléskor az egyed számára a jól ismert gon­
dozó is nem szívesen látott idegenné válik. Legjobb ilyenkor csak távolról figyelni az ellést és
csak baj esetén beavatkozni.
Az ellés megindulásakor előbb színtelen folyadék távozik, amely később sűrű fehér kifolyássá vál­
tozik. A kecske lefekszik, mekeg, nyugtalan, feláll, újból lefekszik és erőlködik, “beszél” az újszülöttel,
melyet ebben a stádiumban valószínűleg szagról érez. Ez a beszélgetés folytatódik az ellés alatt is.
Vannak egyedek, különösen az először ellök, melyek rendkívül hangosan, szinte sikoltva mekegnek az
ellés folyamán, az idősebbek rendszerint csak rövid ideig és csak az erőlködés alatt mekegnek.
Némelyik állat állva ellik, de a többség fekve és hátsó lábbal a falnak támaszkodva segíti elő az ellést.
Ha minden rendben történik, a magzatvizet tartalmazó burok jelenik meg először, aminek felrepe­
dése után az első lábak, és az ezen nyugvó orr válik láthatóvá. A kecske ezután az egész magzatot ki­
préseli magából. Az először ellöknél előfordul, hogy első látásra idegenkednek elfogadni az ivadékot,
de az orruk elé helyezett újszülöttet azonnal nyalogatni kezdik és “beszélnek” hozzá. A második és

__ 112 Kecsketenyésztés
 többi ivadék rendszertelen
időközökben követi az elsőt. A
magzatvizes burok és a placen-
ta az ellés befejeztével az
ivadékokat követően távozik.
Ahány kiskecske született,
annyi méhlepényt kell várni.
Ellés előtt megnyugtatásként
célszerű szénát és langyos
ivóvizet az állat mellé
készíteni.
Az ellést követően mossuk
le az állat hátsó részét, szárít­
suk meg és a fekvőhelyét fris­
sítsük fel tiszta szalmával.
Vizsgáljuk meg az újszülöttet,
nincs-e valamilyen született
rendellenessége: pl. kettőnél
több tőgybimbója, vagy az
egyik tőgybimbónak duplája,
mely utóbbi rendkívül vastag
és kétkivezető nyílású szokott lenni. Akétivarú(interszex) nőstény, a vulván borsó nagyságú képlet
alapján ismerhető fel.A kétivarú utód külsőjele az is, ha mindkétivar nemi szerveit viseli. Az ilyen
egyedeket vágóra értékesítjük.
Meg kell győződni arról, hogy az újszülött szopott-e. Abban az esetben ha második ivadéx
késik, az elsőt megitatjuk az anyja tejével felmelegített cumis üvegből. Ilyen módon nem jelent maid
problémát az ivadékoknak a
későbbi cumis üvegből történő
táplálása. Az anyának korpás
ivóvizet és jóminőségű szénát
is adjunk és hagyjuk csendben
pihenni 2-3 órán át.
Abban az esetben, ha 20-30
perces erőlködés után sem
jelenik meg a szíilőútban az
ivadék előrenyújtott lába, ezt
valószínűleg a rendellenes
pozíciók valamelyike idézi elő.
Nem szabad hagyni az anyát
kimerülésig kínlódni, feltétle­
nül segíteni kell rajta.
A segítségnyújtás előtt szük­
séges a kéz könyéken felülig
történő alapos megmosása, a
körmök kitisztítása (feltédenül
rövid és nem éles körmök
szükségesek). Ezt követően a

Kecsketenyésztés 113 __
 kezet és a kart be kell krémmel
kenni, majd óvatosan a szü-
lőútba lehet hatolni. A szülőút-
ban először az ujjakkal tá­
jékozódni szükséges. A kecske
erőlködésével összhangban
kell dolgozni. Ha a problémát
nem a nyújtott (visszahajlott)
első lábak okozzák, akkor az
ivadék felfelé mozdításával a
lábak előre húzhatók (4.8.4.
ábra).

A lábak vagy a fej hátrafordulása esetében (4.8.5. ábra) először a magzat hátra, a méhbe tolásával
helyet kell biztosítani a munkához. Munka közben állandóan megnyugtatóan beszéljünk az ellő kecs­
kéhez. Mielőtt bármit is kezdenénk, az ujjakkal történő kitapintás alapján képzeljük el a magzat(ok)
pozícióját és csak teljesen biztos elképzelés birtokában lássunk munkához. Az ábrák a leggyakrabban
előforduló rendellenességeket
és a lehetséges segítési
módokat mutatják.
Néha az ellő kecske órákig
álldogál és semmi erőlködést
nem mutat, esetleg vöröses
folyadék is távozik a szülőút-
ból. Nem eszik és biztosan
látható rajta, hogy bajban van.
Ilyenkor csak az állatorvos és a
császármetszés jelentheti a
megoldást.

__ 114 Kecsketenyésztés
5. KECSKE NOVEKEDESE ES
FEJLŐDÉSE

A növekedés és fejlődés szorosan összefüggő folyamat. A növekedés mennyiségi, míg a fejlődés

minőségi differenciálódással járó változásokból áll. A differenciálódást mindig megelőzi a differen­
ciálódó sejt megnagyobbodása. A kecske fejlődése folyamatos, de nem egyenletes. A növekedés és
fejlődés során szakaszokat - állomásokat - lehet megkülönböztetni. A fejlődés főbb mérföldkövei: a
megtermékenyiilés, a születés, az elválasztás, az ivarérettség, a tenyészérettség, a tenyészerő telje, az
öregedés, és a halál.
A fejlődés említett mérföldkövein belül, egy-egy szakaszban is sok apró változás figyelhető meg.
Ilyen pl. a fogak kihasadása, az emésztőkészülék fejlődése stb.
Az egyed növekedése és fejlődése során az egyes testrészek és a belsőszervek sem arányosan
(kauzálisán) növekednek. Az embrionális életben kezdetben a fej növekedése élvez előnyt más
testrészekkel szemben. A születés utáni időszakban az emésztő készülék és a lábak növekedése
gyorsabb ütemű. Az emésztő készülék és a láb csontozatának növekedésében előnyt élvez a súlygyara­
podás növekedése a hosszúság növekedésével szemben. Ezt jól tükrözi e részek növekedési sebessége.
Ezzel van összefüggésben, hogy a lábszár körméret növekedése hamarabb befejeződik min:
hosszúságának növekedése. Hasonló különbségek figyelhetők meg más szervek növekedésében is.
Az állattenyésztésben - növekedésen - az állat testsúlyának gyarapodását értik. Ezzel szorosan össze­
függ a szervek működését végző szövetek sejtszámának szaporodása és növekedése. A testsúly
növekedésével nemcsak az izomrostok gyarapodása, hanem a test térfogatának növekedése is együtt jár. A
növekedés tehát gyakorlatilag a testsúlyban és a testméretekben nyilvánul meg az életkor függvényében.
Életkor Szül. 2 hetes 4 hetes 6 hetes 8 hetes 10 hetes 14 hetes 18 hetes 22 hetes
Szül. súly 3.1 6.9 9.6 12.2 14.2 19.4 24.7 29.4 34.0
kg
Marmagasság 33 39.8 43.5 46.5 49.8 52.0 57.2 62.8 62.9
cm
Farmagasság 36.8 43.3 47.5 52.0 53.0 53.8 59.3 63.5 68.8
cm
Melikasmélys, 13.5 18.2
cm 18.2 19.9 21.0 22.1 26.0 28.4 31.3
Dongásság 9.5 13.1 13.1 14.3 15.7 15.8 16.0 18.5 21.0
cm
Törzshossz. 33.5 40.7 45.7 49.8 53.2 60.1 66.7 73.0 76.3
cm
Ovméret 34.3 43.3 47.5 52.1 56.0 62.5 68.1 75.3 79.6
cm
Magassági 98.5 95.4 95.4 93.7 87.2 81.4
index (%) 93.0 86.6 83.9
Mellszélesség 71.8 79.0 71.0 70.3 69.3 67.2 65.0 62.0 57.2
index
Testtömeg 9.1 14.2 24.0 26.2 28.5 37.3 46.7 55.0
index (%) 42.5
Zömökségi 102.5
index {%] 106.3 104.0 104.0 106.0 105.0 103.0 103.0 103.0
Hosszúlábús. 59.0 58.6
index (%) 58.0 56.5 56.0 55.8 55.0 54.6 53.0

5.1 táblázat:
A nemesített magyarkecske növekedésének és fejlődésének Gödöllőn mért adatai
(Adenike Muibat Jinadu 1994)

Kecsketenyésztés 115 —
 Életkor Élősúly/kg Marmagasság/cm Mellkasmélység Törzshossz./cm Szárkörméret/cm
0 3.59 31.9 12.1 27.34 5.63
í 4.99 35.75 13.74 29.72 5.81
2 5.98 38.01 14.55 33.36 5.96
3 6.85 39.82 15.53 35.02 6.05
4 7.90 41.47 16.27 37.60 6.07
5 9.24 43.33 17.65 39.30 6.14
6 10.22 44.74 17.84 40.06 6.16
7 11.66 46.67 18.86 41.84 6.21
S 12.36 74.68 19.12 43.25 6.30
9 13.34 48.20 19.80 43.76 6.40
10 13.89 49.56 20.30 44.93 6.53
11 14.97 50.30 20.90 45.30 6.60
12 15.16 50.58 21.25 45.83 6.66
13 16.25 51.20 21.30 46.70 6.67
14 16.40 51.25 21.35 47.00 6.70
15 16.80 53.50 21.62 48.75 6.75
17 17.02 53.70 2] .90 48.80 6.78
18 18.91 53.90 22.10 48.91 6.79
19 19.66 56.30 22.66 50.16 6.80
21 20.10 56.70 23.00 50.30 6.81
22 21.84 57.25 23.58 50.58 6.82
23 22.00 58.00 23.58 52.30 6.83
25 22.10 57.90 23.60 51.93 6.83

5.2 táblázat:
A nemesített magyar kecskék növekedésének Sárváron m ért adatai
(Lőrinc/ László 1990)

Az állat növekedése, a teljes kifejlettségéig tart. Ebből következik, hogy a kifejlett állatok hizlaláskor
zsírtermelés történik, ami súlygyarapodás, és nem fejlődés.
A kecske növekedését, növekedési szakaszainak hosszát és sebességét több tényező befolyásolja.
A növekedést jelentősen befolyásolja a tartás és takarmányozás. Ez elsősorban az anyák tejter­
melésén keresztül hat az ollók növekedésére. Ezt jól tükrözi a gödöllői és a sárvári állomány
növekedése. (5.1 és 5.2 táblázatok) A korábban érő fajták növekedési sebessége is nagyobb mint a
később érőké. A nagy legelőterületeket - pl. sivatagi legelőket - bejáró kecskék hosszabb lábának
növekedési gyorsasága is nagyobb, mint a kis területen legelő, rövidebb lábú fajtáké. Jelentősen
eltér a húshasznosítású fajták növekedési üteme a tejhasznosításúakétól. A kameruni törpe kecske
növekedése nyilvánvalóan eltér a nagytestű anglo-núbiai fajtáétól. Ebből az látható, hogy az egyes
genotípusok növekedése lényegesen eltérhet egymástól. Ebből az következik, hogy az eltérő
genotípusok növekedési sebességének kielégítésére azoknak megfelelő koncentrációjú táplálékot
kell összeállítani. Az egyes növekedési szakaszok táplálóanyag igényét a szakaszok növekedési
sebesség alapján tudjuk megállapítani.
A genotípuson kívül a növekedés ütemére és a növekedési szakaszok hosszúságára a születési súly
hat. (A kisebb születési súlyúak nagyobb intenzitással növekednek.) Az elválasztás előtti növekedést

__ 116 Kecsketenyésztés
befolyásolja még az anya tejtermelése és a elválasztás ideje. A választás után a növekedés ütemére ható
tényezők; a választási súly, a takarmányozás színvonala, az ivar, a tartás módja (kis és nagycsoportos),
az éghajlat stb. Jól szemlélteti a takarmányozás hatását az emésztőkészülék növekedésére, ha összeha­
sonlítjuk a 84 és a 28 napos korban választott ollók emésztőkészülékét (84 napos korúak 100%):

Bendő+ recés üresen, kg 128 %

Százrétű, kg 158 %
Oltó, kg 107 %
Vékonybél, kg 119 %
Vékonybél hossza, cm 109 %
Vastagbél sem súlyban sem hosszúságban nem változott
5.3 tá b lá z a t

Az adatokból látható, hogy a korán elválasztott, és szilárd takarmány fogyasztására fogott ollók
emésztőkészülékének egyes részei eltérő mértékben növekedtek meg, az intenzíven tartottakhoz vi­
szonyítva.
A választás időpontja befolyásolja az emésztésben fontos szerepet játszó bélbolyhok fejlődését is. Az
adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy az intenzíven tartott ollók bélbolyhának hosszúsága csak 1/5-e a
korán szilárd takarmányra fogott állatok bélbolyhának. A takarmányozással a bélbolyhok száma nem, de
hosszúsága befolyásolható. A korán szilárd takarmányon nevelt állatok nagyobb emésztőkészüléke és
hosszabb bélbolyhai segítségével jobban emésztik a takarmányt. Ezeken kívül a szénán és abrakkal nevelt
ollók bendőjéből 10-szer több ecetsav szívódik fel, mint a kizárólag tejjel neveltekéből. A szénával nevelt
ollók a vajsavnak 8 8 %-át, az ecetsavnak 72%-át alakítják át ketonokká, míg a tejjel neveltek csupán 29,
illetve 17%-át. Az előzőekből látható, hogy az emésztőkészülék fejlődése és felszívó képessége, valamint
anyagcseréjének aktivitása szorosan összefüggő egységet alkotnak. Ezeken okulva, a tenyésztésre szánt
egyedeket úgy neveljük, hogy azok minél több takarmány felvételére legyenek képesek.Ezek az egyedek
az olcsóbb tömegtakarmányok nagyobb felvétele mellett jobban is értékesítik azokat.

A választás időpontja
84 nap 28 nap
1-3 nap 1.0 0
28 nap 0.5 0.5
35 nap 0.5 1.5
84 nap 0.5 2.5
5.4 táblázat
Az ollók választási idejének hatása a bélbolyhok hosszúságára (mm)

A növekedés és fejlődés matematikai és grafikus módszerekkel is ábrázolható. Minden értékelés

esetén arra kell törekedni, hogy a vizsgálandó paramétereket mindig azonos időben és állapotban ve­
gyük fel. (Pl. mindig reggel 7-8-óra között és éhes állapotban.)
A testsúly növekedését bemutató grafikonon (5.1.ábrák) látható szakaszhatárokhoz kötődő fontos
események:
- Egyhetes korig az első szakaszváltás idejéig az olló kizárólagos takarmánya az anyatej.
- Az egyhetes életkort követően az olló elkezd szálalni és abrakot fogyasztani. Ez az időszak a kecske
hathetes koráig tart.

Kecsketenyésztés 117 __
 - A hathetes kort követő harmadik növekedési szakaszban már nagyobb mennyiségű szálastakar­
mányt fogyaszt, mert az előgyomrok már kellő fejlettségre tettek szert.
- A tizennyolc hetes kor után kezdődő negyedik növekedési szakaszban az olló emésztőkészüléke
már annyira kifejlődött, hogy a kecske takarmánya már kizárólag szálastakarmányból is állhat.

5.1 . A növekedési szakaszok ismeretének

jelentősége
1. Segíti a választások időpontjának meghatározását. A szakaszváltások idején a fiatal állatok
szervezete sokkal törékenyebb és fogékonyabbak a megbetegedésekre, választás esetén nagyobb lesz a
fejlődésben a törés stb. Ezért minden olyan műveletet, amely az állatra kedveződen - herélés, választás
stb. - a növekedés kritikus pontjai előtt, vagy utána kell végezni.
2. A növekedési szakaszok, növekedési üteme támpontot ad az illető növekedési szakasz takarmány
béltartalmának helyes összeállításához.
3. A növekedési szakaszok tájékoztatnak az előgyomrok fejlettségéről is, ami fontos, a tömegtakar­
mányok nagyobb mérvű felhasználásának eldöntésében.
4. A növekedési szakaszokból megitélhetjük, hogy a fehérhúsú kecske előállítását milyen korig, ill.
testsúlyig lehet végezni. Ez a termelési gyakorlat ma még nem eléggé ismert a kecskénél, de hason­
lóan megvalósítható mint a borjúnevelésben.
5. A növekedési szakaszok ismerete sok olyan lehetőséget ad a kezünkbe, amellyel nemcsak a ter­
melést, hanem a tenyésztési munkálatokat is könnyebbé tehetjük. Pl. a nemesített magyar kecske
növekedésekor a lábszárak vastagsága már 10-12 hetes korra eléri a kifejlett állat méretét, ezért
lábgyűrűs egyedi megjelölésre már ezidőtől kezdve alkalmas.

Az egyes testtájak - testrészek növekedésének ismerete lehetőséget ad arra is, hogy azok
fejlődését - növekedését, takarmányozással befolyásoljuk.
A bem utatásra k erülő ábrák a növek edési vizsgálatok ered m én yét m utatják be, am elyek et B ródy
tnódszerével értékeltünk. A fejlődést szokás kifejezni : 1./ az abszolút értékek alakulásával, 2./
az abszolút értékek változásának% - ában, 3./.Bródy pedig az abszolút értékek logaritmusá­
val szerkeszt. Mi a Bródy értékelésnél döntöttünk a következő okok miatt.
Ha úgy tekintjük a fejlődést, mint egy előre haladó progresszív folyamatot, akkor ezt az
igényt az első két módszerrel nem tudjuk kifejezni. így pl. ha az olló születési súlya 2,5 kg. és
ezt a súlyt 10 napos korára megduplázza, akkor 2,5 kg.- ot gyarapodott. A következő 10 nap­
ban, ha az olló 4,0 kg - ot gyarapodik, ez az előző ciklusnál 1,5 kg.- al több, ezért úgy
értelmezhetnénk, hogy a második vizsgált periódusban a növekedési erély megnőtt, mivel az
olló 2,5 kg. helyett 4 kg.-ot gyarapodott, ugyan annyi idő alatt. Ez a szemlélet biológiailag
hibás, mert az első 10 nap alatt, az olló megduplázta születési súlyát, amire a későbbiekben
nem lesz képes. Az ezt követő időben pedig az olló korának előre haladtával mind több és több
időre lesz szükség testsúlyának megduplázásához. így tehát a nagyobb súlygyarapodás
ellenére a növekedési ütem csökken.
Abban az esetben, ha a növekedési ütemet% - bán fejeznénk ki, akkor az előző példa alapján
a fejlődés üteme - az első szakaszban- 2,5 / 2,5 .• 100 = 100% lenne, míg a második időszak-

— 118 Kecsketenyésztés
bán 4 / 5 • 100 = 80%. Ez a fejlődési erély csökkenését fejezné ki. A fejlődés pedig progresszív
folyamat ami azt jelenti, hogy a megszületett olló a kora előre haladtával mindig több és több,
nemcsak súlyban, hanem általános fejlődésben is. Éppen ezért a növekedés kifejezésére
leginkább megfelel a Bródy féle eljárás. A bemutatásra kerülő ábrák a növekedési vizsgálatok
eredményét mutatják be, amelyeket Bródy módszerével értékeltünk.

5.1.1. ábra
Az ollók testsúlyának növekedése Gödöllőn
(Adenike Muibat Jinadu 1994, Gödöllő.)
Testsúly (kg) lóg.

1,8 k=0.015

1.4 —

1.2 —

1 —

0.8 —

k=0.

0.6 —

0.4 I------
0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22
Életkor (hét)

A növekedési szakaszokat és azok növekedési ütemét, vagy sebrességét - “ k ” értékben fejezzük

ki - az idő függvényében, amit néhány testméret növekedésével szemléltetünk (5,1.1. - 5.1.6. ábrák).
A gödöllői kecskék testsúly növekedését szemléltető ábrából (5.1.1. ábra) az olvasható ki, hogy
az ollók első növekedési szakasza cca. 2 hetes korig tart. E szakasz határig eltelt időt tekinthetjük
a kizárólagos tejtáplálás időszakának. Az ezt követő időszakban az olló elkezd szénát vagy fiűvet
szálalni és abrakot fogyasztani. Ez a második növekedési szakasz, 2 hetes kortól 12 hetes korig
tart. Ebben a periódusban következik be, az emésztőkészülék nagyarányú fejlődése. Az
emésztőkészülék fejlettsége 12 hetes korra, már lehetővé teszi az ollók leválasztását. Ezt
követően a 17 hetes kor után az ollók testsúlyánek növekedési üteme lecsökken.
A sárvári kecskék testsúlyának és testméreteinek változását Lőrincz László (1989, Sárvár)
tanulmányozta. (5.1.2-5.1.10. ábra) Ezeknek a kecskéknek a növekedésében is 4 szakaszt
különíthetünk el. Az első növekedési szakasz itt 1 hetes korig tart. Ez azt jelenti, hogy az előző
állományhoz képest az ollók korábban kezdtek szálalni. Ennek oka lehet az anyák kisebb
tejtermelése, s ezért kényszerülnek az ollók takarmány felvételüket korábban megkezdeni. E
csoport testsúlyának második növekedési szakasza 1 hetes kortól 6 hetes korig tart, a har­
madik növekedési szakasz 6 hetes kortól 18 hetes korig tart.

Kecsketenyésztés 119 __
 5.1.2. ábra
Az ollók testsúlyok növekedése
(Lőricz L. 1989, Sárvár.)

0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
Életkor (hét)

A marmagasság (5.1.3.ábra), a törzshosszúság (5.1.4. ábra), a mellkasmélység (5.1.5. ábra) és

a lábszárkörméret (5.1.6. ábra) növekedésében 3 - 3 növekedési szakaszt különböztethető
meg. A növekedési szakaszok hossza és sebessége eltérnek egymástól. Mivel a lábszár kör­
méret növekedése 12 hetes korra eléri a kifejlett állatra jellemző értéket, ezért az egyedek láb­
száron történő jelölését (lábgyűrűzését) ebben a korban el lehet kezdem.
Az 5.1.7. - 5.1.10. ábrák a tessúly függvényében mutatják be az egyes testrészek
növekedését. Ezekből az állapítható meg, hogya lábszárkörméret kivételével egy iránytan-
genssel ábrázolhatok az egyes testrészek növekedései. Az összefüggések erőssége eltérő. A
lábszárkörméret növekedésé­
ben észlelt törést jelenlegi is­
mereteink szerint magyarázni
nem tudjuk. Az 5.1.10 ábra
megerősít abban, hogy a test­
súly kg. 1,2 logaritmusa után a
lábszárkörméret vastagsága
gyakorlatilag nem változik.

U.i. A növekedési szakaszok

hosszát és a növekedés ütemét
takarmányozással és a tartási
körülményekkel nagymértékben
befolyásolhatjuk.

__ 120 Kecsketenyésztés
Kecsketenyésztés
 5.1.5. ábra

Mellkasmélység (cm) lóg.

0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26
Életkor (hét)
I

5.1.6. ábra
Az ollók lábszárkörméretének növekedése
Lábszárkörméret (cm) lóg.

Életkor (hét)

122 ----------------------------------------------------------- ------------- -— Kecsketenyésztés

Kecsketenyésztés _________________________________ _______________ 123
 5.1.9. ábra
A mellkasmélység és a testsúly növekedésének
allometrikus összefüggése
(cm) lóg.
M ellkasm élység

Testsúly (kg) lóg.

I

^ 5.1.10. ábra
A lábszárkörméret és a testsúly növekedésének
allometrikus összefüggése
(cm) lóg.
L áb szárk ö rm éret

Testsúly [kg) lóg.

124 ----------------------------------------------------------------------------- Kecsketenyésztés

6. A KECSKE TARTASA

6.1. A kecsketartó telep

A telep építésének szempontjai:

1) A kecske a hőmérsékleti ingadozásokra nem annyira érzékeny, mint a huzatra és a széljárásra. Az
épületek építését ennek megfelelően kell tervezni.
2) Az építkezésnél érvényesüljenek a célszerűség és a gazdaságosság szempontjai. A hasznosítás
szem előtt tartásával elegendő férőhely álljon az állomány elhelyezésére (6 . 1 . ábra).
3) Az épületek tegyék lehetővé a gazdaságos gépesítést.
4) Legelőre alapozott tartás esetén egy épületben az állomány létszáma ne haladja meg a 400-500-at.
Zárt tartás esetén a 2000-es létszám is indokolt lehet. Az állománylétszám meghatározásakor ne
feledkezzünk meg az időszakonkénti szaporulatról sem, (180-200% szaporaság) aminek egy része
tenyészutánpótlásra, a másik része pedig vágógidaként kerül értékesítésre.

6.2. A telep elhelyezése

1. A telep jól megközelíthető legyen.

2. A telepet a legelő közelébe építsük.
3. A telep vízellátása biztosítva legyen.
4. A kecske istállót a terület magasabb pontján kell elhelyezni, hogy esős időben a vizet onnan
könnyen el tudjuk vezetni.
5. Az istállókat déli tájolásban építsük, a napfény jó kihasználása miatt.
6 . A kifutókba ültessünk nagy lombozató fákat pl. diót - amit magas koronájúra kell nevelni, és a
törzsét védjük a lerágás ellen. Ezek a fák nyáron kellemes árnyékot adnak, télen pedig lombnélkül
átengedik a napfényt.
7. Zárt, fedett takarmánytárolót az istálló közvetlen szomszédságába építsük a tűzbiztonság betartá­
sával.
8 . Az istállók nyílásait úgy kell építeni, hogy azok:
- az istálló lehető legjobb fényellátását tegyék lehetővé,
- az ablakokat olyan magasságra helyezzük, hogy az állatok ne törjék ki és nyáron a levegőcsere
megvalósuljon,
- az istálló tisztítása könnyen megoldható legyen, ezért nagy tenyészetekben kisebb erőgéppel
lehessen a ki trágyázást elvégezni,
- télen hőcserés szellőztetést lehessen megvalósítani.
9. A nagy állományokban 50-70 egyedes csoportokat alakítsunk ki. Az ilyen csoportok még könnyen
áttekinthetők és kezelésük is könnyebb. (Ivarzók felismerése, körömápolás, stb.stb.)

Kecsketenyésztés 125 __
 10. Az istállók világos és jó szellőztetésük mellett, olyan hőmérsékletűek legyenek, hogy:
- az ellető és a nevelő istállók hőmérséklete télen ne süllyedjen 10 °C alá, nyáron pedig ne halad­
ja meg a 20 °C-ot,
- a fejős állatok istállójának optimális hőmérséklete 4-20 °C között van.
- Az istállók relatív páratartalma 65-70% legyen.
11. A jobb hőszigetelés érdekében ajánlatos a padlásteret nagyobbra építeni és ott szénát tárolni.
12. A kifutók kerítését és a csoportok elválasztását mind a kifutóban, mind az istállóban 50-60 mm-
es betonvasból készült 15x15 cm-es lyukbőségű hálóval vagy léccel ajánljuk készíteni.
13. A termelt trágyát biogáz termelésre, gilisztatenyésztésre és komposztálásra használhatjuk.
14. Tavaszi elletésű állományok elhelyezése lehet félszeres tartásban is. Ebben az esetben a fészert
téliesítsük úgy, hogy léccel, szegélydeszkával, vagy betonvasból készült hálóval körbe vesszük és
kukorica szárral, vagy szalmabálákkal körülrakjuk azt. Kedvező hatású, ha padlásteret is tudunk
kialakítani, mert ez nyáron nem engedi felmelegedni a tetőteret, télen pedig melegebbé teszi
azt. Előnyös, ha a padlásteret szénával vagy szalmával, esedeg kukoricaszárral megtöltjük, a
hőszigetelés miatt. Ez az elhelyezés száraz, tiszta levegőt nyújt az állatok számára a nagyon ked­
vező és egészséges szervezet kialakításához. Ez a félszer nyárra könnyen átalakítható hűvös, lev­
egőjárta pihenőhellyé, mert az egymással szemben lévő oldalak szalmabáláinak eltávolításával
nyitottá, jól szellőzötté tehető a tartózkodó hely.
15. A kifutókban, zárttartásban pedig az istállóban célszerű tisztálkodó hálót, vakaródzót biztosítani.
Ez egy közönséges 3 mm-vastagságú drótfonatból áll, amit kifeszítünk, hogy az állatok hozzá
dörzsölődve tisztíthassák magukat. Ezen kívül célszerű egy 20-30 mm vastagságú, 120 cm ma­
gasságú betonvasat is beépíteni a kifutóba, hogy a szarvait egyedek a szarvak közötti részt,
valamint a szarvakat ezen tisztíthassák, reszelhessék.
16. Esőtől védett helyen, a kifutókban olyan helyen állítsuk fel a só és ásványianyagot tartalmazó
ládákat, hogy azokba az állat ne állhasson és ne piszkíthasson bele. Az ivóvizet hasonló módon
kell elhelyezni.

6.3. A z istálló belső tere

Intenzív tartás esetén, amikorétvágy szerint takarmányoznak, ajánlatos etető folyosót is hagyni,
ahonnan az etetés történik (lásd a könyv hátulsó borítóján). Ha tehetjük és hagyjuk a kiscsoportok
kialakulását, majd ezeknek pihenő tereket alakítónk ki, nagymértékben elkerülhető, hogy a kecskék
egymást zaklassák. . Minél több pihenőteret alakítunk ki, annál jobban kiiktatjuk, hogy a kecskék
egymást zaklathassák. Nagyüzemi tartásban a belső teret nem bontják részekre, mert az nehezítené a
belső munkálatokat, igaz, ekkor az állatoknak nagyobb lehetősége van egymás zaklatására.
Az ellető részben egyedi boxokat kell kialakítani, hogy néhány napig az anya újszülöttjeivel lehessen.
Ez különösen fontos az előhasiaknál. Egy-két nap múlva, amikor az anya megszokta kicsinyét, a leel­
lettek csoportjába tesszük őket.
A leellett anyák istállójában legyen egy olló iskola is. Ez egy olyan elkülönített hely, ahová egy nyílá­
son a kicsik beférnek, de az anyák nem. Ebben a részben nagyon finom széna és abrakkeverék állan­
dóan legyen az ollók előtt. Itt tanulnak meg enni.
A leellett anyák istállójában is érdemes pihenőtereket képezni, hogy az anyák újszülötteikkel ezek­
ben nyugodtan pihenhessenek.

— 126 Kecsketenyésztés
6.4. A férőhelyszükséglet

Zárttartásban egy anyakecske az istállóban 2,5 m^, az ellőboxban 2,0 férőhelyet igényel.
Természetes neveléskor anya gidáival 3,0 m^ területet kell számítani egy anyára a gidáival együtt (1,8-
as szaporulatot véve). Az ollók istálló szükséglete 0,8-1,0 m^ , a bakoké 2,0 m^.
Szabadtartásban a kifutó háromszor akkora területű, mint az istálló. Ez minden nemű és korú állat­
ra egyaránt vonatkozik.

6.5. A természetes nevelés

Előnye, hogy nagyobb hozzáértés nélkül is sikeresen alkalmazható. Hátránya; sok értékes tejet
veszítünk, ami tejpódóval helyetesíthető lenne.
A tei-mészetes nevelés tejigénye
Tenyészgida neveléskor; 140 kg tej
Tenyészgödölye neveléskor; 100-120 kg tej
Vágógida neveléskor; 75 kg tej

6.6. Mesterséges nevelés

A mesterséges nevelést csak abban az esetben szabad bevezetni, ha a feltételeket tudjuk biztosítani.
Igény: tiszta, 10-20 CC hőmérsékletű istálló, jó minőségű széna, 20-22% fehérjét tartalmazó koncen-
trátuin.
A mesterséges nevelés előnye:
A 3-as és 4-es ellésből származó ollók zavar nélkül felnevelhetők.Az anya által termelt tej az ellést
követő 1 0 . naptól értékesíthető, ill. egyéb célra hasznosítható.
A mesterséges nevelés hátránya:
Nagy odafigyelést és lelkiismeretes gondozást igényel. Munkaerő szükséglete nagy, de ez automata
önitatóval csökkenthető.
A mesterséges nevelés célszerű végrehajtása:
A születés után az újszülötteket azonnal elvesszük anyjuktól és a kifejt föccstejet megitatjuk. Az
elléstől számított 5 napon át, ha tehetjük 2 óránként, de legalább 4 óránként anyjuk tejével itatjuk. Az
5. napos kortól, 10 napos korig napi négyszer itatunk. Ekkor a friss fejős kecskék tejét fokozatosan
lehet keverni tejporral - majd tejpódóval.
Száraz tejpótlóigény:
Tenyészgida neveléskor: 10-13 kg tejpótló
Tenyészgödöje neveléskor: 8-10 kg tejpódó
Vágógida neveléskor: 9- kg tejpódó

Kecsketenyésztés 127 —
Takarmányszükséglet (kg/egyed):
Fű Széna Abrak Szalma Tak. mész Só
Vágógida előállításhoz - 7 7
Gödölyék (nyári,napi) szükséglete 2,5 0,2 0,3
Gödölyék 9 hónapos korig szükséges 600 45 100 30 2,0 0,5
Anyakecske - télen - 480 240 80 5,0 1,2
- nyáron 1200 - 200 100 4,0 1,5
- zárttartásban - 1080 720 200 15,0 5,0
[A gödölyék intenzív tartása 42 napig (választásig) tart, a nyári takarmányozásra 200 napot az
üzekedés előkészítésére pedig 21 napot számítunk.]
Az anyakecskék takarmányigényét a termelési mód (sűrített elletés, hosszú laktáció, szárazonállás, a
termelt tej mennyisége, stb.) szerint számítjuk ki.
Ivóvízigény:
Egy kecske alapvízszükséglete 3 liter/nap.
Minden liter tej termeléséhez szükséges 1,5-2,0 liter víz.
A vízigényt befolyásolja még; a hőmérséklet, a takarmány víztartalma, az állat egészségi állapota.
Általában vízből az elfogyasztott szárazanyag 4-5-szőrösét igénylik. Kivételes körülmények között a
napi 25 liter egyedi fogyasztás is előfordul.
Az itatok mellé akácfából készült nyalósó-edényt helyezzünk el. A nyalósóból akkor fogyasztanak
eleget, ha az őrölt formában van az állatok előtt. A darabos sót a kecske megunja nyalni, s ezért a tel­
jes szükségletét nem veszi fel.

A kecskeállomány üzemeltetéséhez szükséges idő (nap):

Pároztatásra való felkészítés 14
Termékenyítés 45
Vemhesség 152
Laktáció 280
Gödölyék tenyésztésbe vétele (8 hónap) 240
Tejesgida értékesítés (8 hét, 10 kg testtömeg) 56
Tenyészgödölyék intenzív tartásban 42
Tenyészgödölyék nevelése 230

6. 7. A selejtezés szempontjai

Selejtezni kell:
a) a termelés alapján: 2 éven át meddő, illetve kevés tejet termelőket
b) egészségügyi okok; tőgyhiba, idült megbetegedések, hüvely előesés és más gyógyíthatatlan
betegségek miatt

A selejtezés mértékére ható tényezők

- A termeltetés intenzitása
Az állat szervezetét legnagyobb mértékben zárt tartásban a hosszú laktáció veszi igénybe, ezért a
selejtezés ennél a termelési módnál a legnagyobb.

_ 128 Kecsketenyésztés
 A sűrített elles is gyorsítja a szervezet elöregedését, ami gyorsítja a selejtezést.
A legelőre alapozott évi egyszeri elletés a legkíméletesebb termelési mód.
- A takarmányozás
A hiányos takarmányozás a kontraszelekciót segíti, mert a legnagyobb termelőket gyengíti le és
ezért ezeknél megnöveli a selejtezés valószínűségét.

6.8. A tartási mód

A zárt tartás leh et:

a) K ötött tartás: kisebb létszámig (40 egyed) van létjogosultsága. Előnye a zsúfoltság elkerülése,
egyedi kezelés és takarmányozás megvalósítása kevés beruházással.
A kötött tartás követelményei-, a hetenkénti trágya eltakarítása (szabadtartásban ez évenként 1-2-szer,
esetenként havonta szükséges).
Hátránya: a mozgáshiány miatt, a kecske szervezete kevésbé edzett, a tartás pedig nagyobb
ráfordítást igényel.

Szabad tartás lehet:

a) Nagy csoportban teljesen kötetlen, szabad elhelyezés, egy istállóban belső elkerítés nélkül. Ez a
mód 2000 egyed kecskéig alkalmazható.
Előnye: az állatok fejőskor való mozgatása tökéletesen megoldható.
Hátránya: az állatok kezelése és megfigyelése nehézkes.

J __1__I__I__L

'V
ip 'i
ói A
Ju—-1.

etető
kifutó

\i A
etető
!2 $ 1
O 4> <y T
h
L mJ
100 cm
itató 4,: vabródzó
ásványi anyag 5.: vakarodzó iV(beionvas)
takarmány só

6.8.1. ábra K ecske istálló alaprajza

Kecsketenyésztés --------------- 129 _

 6.8.2. ábra E tetőrács és vakaródzó típusok

b) Kis csoportban (50-80 egyed) teljesen kötetlen.

Előnye az előzővel szemben:
- az állatok felügyelete könnyebb,
- a kiscsoportokban lehetőség van a termelés szerinti csoportosításra és az ennek megfelelő takar­
mányozásra,
- a pároztatás megszervezése könnyebb,
- könnyebb a fejőházi kezelés, az oda- és visszahajtás, valamint a fejőálláson az állatok kezelése.
Hátránya:
- nehezebb az itatóberendezés megoldása,
- a választó kerítések miatt körülményesebb a kitrágyázás,
- a válaszfalak miatt több itatót, sózót, ásványianyag-keverék tartót kell beállítani,
- az ellető boxból az anyakecskék visszahelyezése nagyobb töréssel jár.
A hátrányok átgondolt ötletekkel mérsékelhetők. így pl. mobil kerítésekkel a kitrágyázást könnyít­
hetjük.

S zénaetetés rácsból, választórudakkal Foto: M olnár j .

__ 130 Kecsketenyésztés
E tetőutas sz én a etetés
Fotó: M olnár J .
__ 132 Kecsketenyésztés
6.9. Bakkecske ivartalanítása

Ha bakokat hústermelés céljára akarunk felnevelni, akkor fiatal korban ki kell herélni. így gyorsab­
ban növekednek, húsuk finomabb rostú lesz és elmarad a kellemetlen bakszag is.
Minél korábban ívartalanítjuk a gidákat, annál kisebb sokkot jelent az állat számára. Mihelyt a herék
leszálltak a herezacskóba az ivartalanítást el kell végezni. Ez az időpont 7 napos és 3 hetes kor között
van. A gidák 2-4 hónapos kor után ivarérettek, ezért csak herélve lehetnek az állományban. A szopós
korban heréitek növekedésében törés nem következik be.
Törekedjünk arra, hogy a nagy melegek beállta előtt, a légyinvázió megjelenéséig végezzük el a
herélést. Heréléskor az állatokat ne izgassuk fel, mert akkor szívük gyorsabban dobog és nagyobb lesz
a vérveszteség.

Az ivartalanítás m ódszerei:
- A herék lekötése (elasztrálás't
Ez abból áll, hogy a hasfalra nyomást gyakorlunk és a heréket a hasüregből a herezacskóba toljuk.
Ezután a herék fölé egy szorító gyűrűt teszünk úgy, hogy a gyűrű a herék és a csökevény csecsbimbók
közé kerüljön. Mielőtt befejeztük, ismételten győződjünk meg arról, hogy mindkét here le van-e
szorítva. A herék 10, de legkésőbb 14 napon belül leesnek. Az állat kb. egy óráig érzi kényelmedenül
magát. Ez vértelen műtét.
- Qndózsinór zúzás (emaszkulatió)
Ehhez szükséges egy hosszúnyelű ondózsínór zúzó eszköz. Az operáció vértelen. Az eszközt a herék
fölé, a csökevényes csecsbimbók alá helyezve végezzük a műveletet. A két ondóvezetéket külön-külön
összezúzzuk úgy, hogy az eszközt 10-15 másodpercig rajta hagyjuk. A második zúzást az első alatt
végezzük. E kezelés után a herezacskó az állaton marad, de a herék leszáradnak, mert megszűnik vérel­
látásuk. Idős állatok is ivartalaníthatók így, de a sokk nagyobb mint a fiatal állatnál, mert az ondóvezető
erei jobban kifejlődtek. Előfordulhat, hogy egyes állatok nem válnak ivartalanná, ezért biztonsági
okból csak fiatal állatoknál használjuk.
- A herélés
Ez a legbiztonságosabb módszer, de kevés vérzéssel jár. A kés használatakor legkisebb a sokk. A
herélés menete; a kisgidát hátára fektetjük és a herezacskó alsó részét fertődenítjük. A herezacskó alsó
harmadát levágjuk és a heréket kinyomjuk, majd az ondózsinórral együtt kihúzzuk. A sebet sebporral
behintjük és anyjával száraz, tiszta almú helyre tesszük.
A kifejlett bakot egy kerítés mellé állítjuk és fejét szorosan a kerítéshez kötjük. A hátsó lábak
előtt, a horpasz mögött egy karó végét megtámasztjuk a kerítés alsó részébe. Ezt követően a karót
felállítjuk és a bakot szorosan a kerítéshez szorítjuk vele. A herélő hátra húzza a herezacskót, fer­
tőtleníti és az előzőhöz hasonlóan heréi. Az ondóvezető ebben az esetben nehezen szakad el, ezért
kaparással, vagy kulátorral zúzzuk szét. Ezután sebporral beszórjuk a sebet és tiszta helyre helyez­
zük a heréit állatot.

Kecsketenyésztés 133 __
6,10.Körmözés

A csülökápolás gyakorisága függ:

- az állat napi mozgásától,
- a bejárt terület talajától (köves, agyagos, füves, stb.)
- az éghajlati viszonyoktól (esős-száraz)
Extenzív viszo­
nyok között, ahol
nagy távolságot kav­
icsos-köves terüle­
ten kell az állatnak
járni, ott ritkábban
kell a körmöket
ápolni. Istállózó tar­
tásban kevésbé ko­
pik a köröm és így
hamarabb hosszúra
nő. Az, elhanyagolt
hosszú köröm miatt
a lábvégek defor­
málódnak, az állat­
nak még az állás is
E lhanyagolt körmök, Fotó: M olnár J . fájdalmas, ezért ter­
melésük lecsökken.
A száraz csülök igen kemény, nehezen vágható. Ezért ha tehetjük a körmözést esős időszakra tegyük,
amikor a körmök puhák és jól vághatok Az elhanyagolt hosszú köröm csak úgy körmözhető, ha vizes ruhá­
val körültekerjük a körmöket és nejlonzacskóval körülvesszük, hogy a vizes dunszt megpuhítsa. A dunsztolt
köröm 10 óra állás
után könnyen farag­
hatóvá válik
Az állatokat a tar­
tásmódtól függően
annyiszor kell kör-
mölni, amennyiszer
szükséges.
Kiállítás előtt le­
galább 2 héttel kör-
möljünk, hogy az
esetleges bevágás
begyógyulhasson.
Sánta kecskét kiállí­
tani nem dicsőség.
A körmözést vé­
gezhetjük éles kerti
ollóval, és éles kés­

__ 134 Kecsketenyésztés
 sel vagy bicskával. Biztonsági okokból a kez­
dők kerti ollóval körmözzenek.
A körmözést lehet az állat leültetésével
végezni. Ekkor az ülő állat elülső bal lába alá
nyúlva, a kecske fejét oldalra leszorítjuk.
Ezután mindegyik lábat külön-külön leápol­
juk ugyan abból a helyzetből. Körmözhetünk
úgy is hogy az állatot egy kerítéshez kötjük. A
hátulsó lábak előtt a horpasz mögött egy léc­
cel a kecske hátulsó részét szintén a kerítés­
hez szorítjuk. Az állat mozogni nem tud,
ebben a helyzetben mind a négy láb lekor-
mölhető.

A körmöy.é.s végrehajtása:
Kerti ollóval levágjuk a csülökszaru min­
den behajlott részét. Ekkor előtűnik a csülök
talpi része. Ezután késsel minden csülökfélen
A kecske körm özése .* * * * ? lesimítjuk a talpat. Késsel a sarki résztől
haladunk az ujjhegy felé. A kezdő amíg nem
szerez tapasztalatot ne hatoljon mélyre, mert megsérti a vérereket. A csülök színe rózsaszínűvé válik
ahogy közeledünk az erekhez. Ezután a talpi részről nézve látható, hogy hol kell levágni az ujjvégi
szarut. Az utóbbit a kerti ollóval végezzük el.
Ha belevágunk az elevenbe, ne ijedjünk meg. Az előfordul, hogy kissé mélyebbre vágunk. A vérzést
ilyenkor tiszta ruha rányomásával elállítjuk + fertőtlenítjük.

Kecsketenyésztés
6.11. Szarvatlanítás

A vad és az elvadult kecskék, de néhány parlagi és nemesített fajta is, mindkét ivarban szarvait. A
szarvak vagy egyenesen, dárdaszerűen fölfelé állók, vagy csavarosan oldalt hajlók. Esetenként talál­
hatók négyszarvú kecskék is, amikor a szarvak a tövükön széthasadnak. Rodiczky beszámolt arról,
hogy Schoiswohl Mihály osztrák tenyésztőnek egy 4 szarvú kecskebakja utódaira e tulajdonságot át is
örökítette. Ettől a baktól és egy kétszarvú anyától 6 szarvú gödölye is született. A kecske szarv­
alakulásában igen nagy változatossággal találkozunk. Tetszetős volt az ősrégi angóra kecskebak szarva.
Vannak fajták, ahol a bakok szarvaltak, az anyák pedig suták.
Megfigyelték, hogy a suta bakok között sok a termékeden. Egyes kutatók arról is beszámoltak, hogy
a szarvatlan kecskebakok között a hermafroditák száma meghaladja a 15%-ot. Mások ezt 45% fölötti­
nek is találták. Ezért a tenyészbakok vásárlásakor a nemzőképességről meg kell győződni, vagy azt
garantáltatni kell. Erről részletesebb ismereteket a tenyészbakok terméketlensége c. fejezet ad.
Néhány kutató összefüggést keresett a szarvaltság és a termelés között. Azt állapították meg, hogy
a szarvait kecskék ellenállóbak és jobb tejelők, mint a suták. Ez kis részben azzal magyarázható, hogy
a szarvak tápláló- és ásványianyag-raktárként is szerepelnek a tejtermelés időszakában. Ezt a szarvak
kémiai analízise is alátámasztja. A szarvait kecskék kötött tartásban veszélytelenebből köthetők a já­
szolhoz. A szarvaltakat szarvuknál, míg a sutákat nyakuknál fogva kötik le. Az utóbbiak rossz kötése
fulladást is okozhat.
A termelők legtöbbje ennek ellenére a suta kecskéket szereti. Azt tartják, hogy a suták jobb húsfor-
májúak, és kevesebb kárt tesznek egymásban és a fiatal fákban. A szarvait kecskék a szarvak és a szarv
közötti rész dörzsölésével lehámozzák a fiatal fák kérgét. E hátrányok megszüntetése érdekében sok
tenyésztő a szarvait kecskéket szarvtalanítja.
Csak akkor szarvtalanítsuk a kecskéket, ha ez elkerülhetetlen. A szarvtalanítást legjobb néhány
napos korban elvégezni, amikor a szarvkezdemények még elmozdídiatók és nem törték át a bőrt.
Amennyiben elengedhetetlen, a szarvtalanítás történhet:
É getéssel
Az ellést követő 24 órán belül meg kell vizsgálni az újszülött szarvkezdeményét. A szarvait fajták
ivadékainak szarv-kezdeményei a szőrzet eltávolításakor apró fehér “pattanás”-ként előtűnnek. A szarv
nélküli egyedek ivadékainak fején a szarvak helyén apró kidudorodás figyelhető meg, de “pattanás”
nélkül. A szarvtalanítást bakoknál 2 napos korban, nőstényeknél legkésőbb 4 napos korban szükséges
elvégezni. A későbbre halasztott szarvatlanítás fájdalmasabb és gyakran kevésbé eredményes. A vil­
lany- ceruzával rányomás nélkül végzett szarvadanítás, kis kerek és sima bőrfelületet hagy a bőrig le­
nyírt szőrzet helyén a fejen. Az első hetekben a fej nagyon érzékeny, de később a bőr megkeményedik
és az ivadék természetesen szarv-nélkülinek tűnik.
Az állato?~vosok általános és nem. helyi érzéstelenítést javasolnak az eljárás könnyebb véghezvitele
érdekében. Utóbbi esetben az ivadékok feje mozog és az állatok iparkodnak elmenekülni. A szarvada-
nitás nem halasztható munka, a szarvait egyedek potenciális veszélyt jelentenek egymásnak, a gondo­
zónak és a gyerekeknek: könnyen vakságot idézhetnek elő.
Amikor a szarvkezdeményeket termokauterrel, esedeg forrasztópáka segítségével, vagy egyszerűen
izzó vassal kiégetjük, az izzó vasat csak 10-12 másodpercre tesszük a szarvkezdeményre és ezzel a
vérellátó ereket is elégetjük. Mivel a művelet igen fájdalmas, ezért az elaltatott állatot orránál fogva
erősen, biztonságosan kell megfogni. Kezelés után a sebet fertődenítő kenőccsel kenjük be;
K ém iai ú ton , néhány napos korban először a szarvkezdemények környékéről a szőrt levágjuk és lúg­
gal vagy lúgos kenőccsel azt bekenjük. Gyakran a szarvkezdeményt megnedvesítik és kálium-hidroxi-

__ 136 Kecsketenyésztés
dós pálcikával körös-körül bedörzsölik. A lúggal kezelt hely rózsaszínes-fehérré válik. A lúgkezelést a
szarvkezdemény körül 2-2,5 cm átmérőben végezzük. Ügyeljünk arra, hogy a lúg ne folyjon az állat sze­
mébe, mert vakságot okozhat. Ennek elkerülése végett a kezelendő területet kenjük körbe a borjak szar-
vatlanításánál használt kenőccsel.
A kezelés után az állatokat legalább egy napig nem hagyjuk szopni, hogy az anyja tőgye ne maród-
jon meg. A kiskecskéket ekkor ajánlatos cumisüvegből szoptatni.
A kiskecskék szarvtalanítására jól bevált a borjak szarvtalanítására használatos kenőcs, és az ampul-
lás szarvtalanító sav is. A kezelt kiskecskét néhány órára el kell a többitől különíteni, hogy társaik a
maró anyagot ne nyalhassák le.
M echanikai úton rendszerint kifejlett egyedeket szarvtalanítanak. Ez rendkívül fájdalmas, ezért ál­
latorvossal végeztessük, aki érzéstelenít. E szarvtalanítás egyik módja, amikor vasfűrésszel levágjuk a
szarvakat. A fűrészelés összezúzza a vérereket, s ezáltal csökkenti a vérzést, majd a sebet fertődenítő-
szerrel - kenőcs, sebpor - kezelik. Lerövidíthejiik a szarvlevágás fájdalmát, ha azt motoros vagy elektromos
fűrésszel végezzük.
Másik módja a szarvtalanításnak, amikor a szarvakra sz orítógyű rű t húznak, esetleg drótrácsavarással
akadályozzák a szarv vérellátását. E kezelés során a szarvak atrofizálódnak és lehullanak. Az így kezelt
állatokat, ha lehet, külön bokszokban helyezzük el, hogy esetleges döfködés során a gyengült szarvak
le ne törjenek.
Fejőskecskék szarvtalanítása mindig a tejtermelés csökkenését okozza. A vemhesség második
felében a szarvtalanítás tilos és veszélyes.
A szarvtalanítás minden formája esetén, fordítsunk nagy gondot az állatok tisztán tartására.

6.12. A szagmirigy és eltávolítása

6.12.1. A szagmirigyekről általában

A háziállatok bőrében elhelyezkedő szag-mirigyek az exponált testájakon; a fejen, az ivarszervek,

A kecske csen getyű je
Fotó: Dr. P ellet G.
a farok, a lábak, és a végbélnyílás környékén helyezkednek el. A
szagmirigyek által “illatosított” bélsár “vizit kártyaként” is szolgál
más egyedek részére. Fontos szerepük van szopós állatok kör­
nyezetükbe történő beilleszkedésében (szocializációjában). A sza­
gmirigyek váladéka egy, vagy többféle pheromont tartalmaz. A
pheromonok az ugyanahhoz a fajhoz tartozó egyedek kémiai
kommunikáció eszközei, melyek terület jelzésre, csalogatásra és
elrettentésre szolgálnak. Az állatok a pheromon rendkívül ala­
csony koncentrációját is biztosan érzékelik. A legismertebb
pheromon az ivarmirigyek hormonja.
A bőrmirigyek váladékának túlnyomó része állandóan és közvetlenül,
célirányosan, vagy célzás nélkül átadódik a környezetnek. A passzív
átadásbaji a szőrzet játszik szerepet, amikor- lenyalással, dörzsöléssel fejti
ki hatását. Ez segíti az anyát ivadékának felismerésében.

Kecsketenyésztés 1 3 7 __
 Igen gyakran találkozunk a kecske nyakán található bőr mütyürkével. A kecskéken kívül ez
megtalálható déli, délkeleti sertés fajtákon, ritkán juhokon is előfordul ez a páros, kisujj nagyságú,
szőrzettel sűrűn benőtt, porcos kötőszövet, véredényeket és idegszálakat tartalmazó bőr-függellék,
amelynek rendeltetése ismeretlen.
A macskánál az alsó ajaknál elhelyezkedő faggy ú mirigy a Glandulae cicumoralis, amelynek ren­
deltetése bizonytalan. Tisztálkodó mirigynek is nevezik. A helytelenül könnymirigynek nevezett, a
szem sarokban elhelyezkedő “Sinus infraorbitalis” , ami juhoknál szoros összefüggésben van
a szemmel. A mirigy 30 mm hosszú, 5 - 1 2 mm mély, váladéka sárgás-barna színű és jelzésre szolgál.
A hímeken gyakran erősebben kifejlett mint a nőstényeken. A pigmentált váladék optikai jelzőként is
viselkedik.
A szagtalanításban a legfontosabb szerepet játszó “szarv mirigy” (Grandula comualis), a
szarvait és szarvatlan kecskék mind két ivarán előfordul - a zergékhez hasonlóan - a szarvak
hátsó bázisánál. Váladékának megjelenése - hasonlóképpen a faggyúmirigyek erőteljes mű­
ködéséhez - az ivari ciklus beálltát jelzi. Illat és térség megjelölésére szolgál. A szervben
tömlő-, és faggyú mirigyek termelik a váladékot. Az apokrin tömlő-mirigyek megjelenése

A sz a gm irigy elhelyezkedése, Fotó: M olnár J . A sz a gm irigy n a gyított képe, Fotó: M olnár J .

jelenti a szerv kifejlődését. A faggyú mirigyek az ivarzási periódusban működnek. A váladék­

nak más illata van az ivarzási periódus előtt és azt követően.
A Bovidák és a Cervidák metatarsusán fordulnak elő a “M etatarsus kefék” (Organa metatar-
salia), amelyek régi forint nagyságúak, más színű szőrzettel, sűrűn benőtt illat és faggyú miri­
gyekkel. Ezek magas fűvel benőtt cserjés területeken jelölik meg a helyet és adnak jelzést.
A kecske farkának tövénél két mirigy zsákocska található, (Subcaudalis tüsző), amelyek hímek
esetében a “bak szagot” árasztják. A faggyú mirigyek átmérője bakoknál elérheti az 1,6 mm-t.
A szagmirigy pézsma szagú hormonja az ember számára nagyon kellemetlen, ami kilométer távol­
ságra is érezhető. Ez szolgálja az ivarzó anyák odacsalogatását. A pásztorok, már régen használják az
ivarzó anyák felkutatására, a bak szarva mögött a szagmirigyre dörzsölt rongyot. Ezt a hodály illetve
az istálló egyik sarkában felfüggesztik, és az ivarzó anyákat ez oda csalogatja. Ez úton végzik a kézből
való párosítást, amikor az így kiválasztott anyákat a hozzájuk beosztott bakokkal pároztatják.

_ 138 Kecsketenyésztés
6.12.2. A szarv mirigyek elhelyezkedése és
eltávolítása

a. A szarvak belső alapja mentén a szarutól egy kissé “ hátra ” húzódik. A szarvatlan kecskének is ezen a
tájékon van a szagmirigye, sajnos itt a pontos helyet nem jelzi a szarv.
b. A mirigyek feletti terület bőre fényes, szürkés vagy sötét színű.
c. Az ivarzás időszakában a szagmirigyek nagyobb mennyiségben termelik a “pézsmát”, ekkor a mirigyek
megvastagodnak, megduzzadnak, s felettük bőrredők, ráncok látszanak.
d. A szagmirigy eltávolítása egyszerű, s összeköthető a szarvkezdemények eltávolításával.
c. Szükséges eszközök “ szarvsütő vas ” és olló.
f. A szagtalanítás legmegfelelőbb ideje; újszülött korban, amikor a szarvtalanítást végzik (három,
négy napos kor.).
g. A néhány napos ollók rögzítéssé történhet a lábak között, vagy egy dobozban.
h. Ila együtt történik , akkor a szarvtalanítással kezdjük.

A munka menete:
1. Az állat rögzítése.
2. A szarvkezdemény lésütése.
3. A vas újra izzítása és rá kell nyomni a szári' kez.deménye mögött, kb. 2,5 cm-re (hűvelykújnyira)
a fej közepe felé irányítva. Kb. 10 másodpercig kell rajta tartani az izzó vasat. (Lásd ábra)
4. Ha nincs szarvkezdeménye az ollónak, akkor ott keressük ahol a szarvaltnál lenne. A szag miriav
felett a bőr fényes,és sötétebb, mint a környezete.
5. Az idősebb, ivarérett kecskét is lehet szagtalanítani. Ez nem nehezebb, mint fiatal korban, kivéve
az állat rögzítését.
6 . A szarvatlan kifejlett kecskéket le kell dönteni, óvatosan mint a juhokat.
7. Egy segítő vigyáz a hasra és a lábakra, egy másik a nyakat, fejet és a vállat tartja.
8 . Az állatot lehet rögzíteni az állatok rögzítése cím alatt leírtak szerint is.
9. Le kell vágni, vagy borotválni a szőrt,a fej közepéről. A mirigyek jól láthatók, mert fényes és
sötétebb a mirigy felett lévő bőr, mint a környezetéé.
10. A vörösen izzó vasat nyomjuk először az egyik szarv mögötti mirigyre kb. 12 másod­
percig, majd újra izzítjuk a vasat és kiégetjük a másik szarv mögötti mirigyet. A stressz
csökkentése érdekében ajánlatos két vassal dolgozni, hogy ne kelljen várni az újabb felmele­
gítésig, izzításig.
Abban az esetben ha a kecske továbbra is szagot áraszt, akkor m eg kell keresni azt a m irigyet amelyik a
szagot árasztja. Ilyen m irigy lehet a láb belső tükrén a térd hajlat fölött. (Lásd a mirigyek leírását) E miri­
gyek eltávolítását állatorvosi segítséggel kell elvégezni.

Utókezelés:
Ha megfelelő ideig tartjuk rajta a vasat, akkor nem szükséges utókezelés.
Ha egy kissé hosszabb ideig kezeltük, akkor a bőr megég, s az elfertőzést kell megakadályozni.

Kecsketenyésztés 139 __
6.12.3. A szagmirigy eltávolítás összefoglaló
értékelése
A szagmirigyek eltávolításával megszüntethető a bakok szaga és a tej olykor kellemetlen szaga is,
amely a nőstény tejelő kecske szag mirigyének alkalomszerű működésétől származhat.
A bakkecskék ismert tulajdonsága, hogy “jelölik” a nőstényeket és az istálló berendezési tárgyait fejük
hozzádörzsölésével. A szagmirigyek a fejen, közvetlenül a szarvak mögött és azok belső oldalánál he­
lyezkednek el 9-13 min széles, szalag alakú szemölcs alakjában (ábra). A természetes módon szarv nél­
küli egyedek esetében hasonlóan a szarvcsont-kidudorodás körül találhatók, a szarvuktól megfosztott
(szarvatlanított) kecskéknél pedig ott, ahol azok egyébként a szarvait egyedeknél is elhelyezkednek.
Mindkét ivarnak van szagmirigye. A bakoknál a hím nemihormonok hatására ezek a mirigyek szezo­
nálisan aktiválódnak, a nőstényeknél viszont rendszerint nem lépnek működésbe. A kifejlett kecskék
esetében - a szőrzet eltávolításakor - fénylő bőrmegvastagodásként láthatóvá válik a mirigy. Az
aktiválódott mirigy bőre megduzzad és ráncosodik, mindkét oldalon három ráncosodást képez; a
növendék kecskék szag-mirigye fényes és sötétebb tónusú mint a környező bőr.
A szagtalanító eljárás a szarvtalanítási technika egyszerű megismétlése: a mirigyet leperzselik egy
izzó vassal a szarvkezdemény leperzseléséhez hasonlóan. A kifejlett kecske esetében a természetes
módon szarvnélküli kecskéknél leírthoz hasonlóan történik a szagmirigy eltávolítása, de a szarvait
kecskéknél a szarvat is eltávolítják a szagmiriggyel együtt. Ez igen véres operáció és feltétlenül elke­
rülendő. Angliában az operációkat csak állatorvos végezheti érzéstelenítést alkalmazva.
Az eljárásban nincs semmiféle
veszély: sem a bakok termé­
kenysége, sem a nőstények ter­
melőképessége nem változik. A
kecske a működő szag-mirigye
miatt termelhet “szagos” tejet.
A működést néhány perces
szagmirigy dörzsöléssel, majd az
ujjak megszagolásával könnyen
meg lehet állapítani. A szagos
tej a tejzsír-golyócskák bomlása
útján jön létre, amit a tejben
A kecske sz a gm irigye spanyol A kecske sz a gm irigye n ém et levő lipáz enzim indít meg.
kecsketenyésztés alapján kecsketenyésztés alapján

A kecske sz a gm irigye a n gol kecsketenyésztés alapján

\

__ 140 ---------------------------------------------------------------------- Kecsketenyésztés

6.13. A kecske életkorának megállapítása

1. Kor megállapítása a fogak alapján:

A kecske korát a fogak váltása alapján határozzák meg. E módszer azonban nem teszi lehetővé a
négyéves koron túl a kor megállapítását. Teljesen hibás az, a legtöbb szakirodalomban leírt állítás,
miszerint a kecske metszőfogai 7 éves kora után letöredeznek és a 9 évesnél idősebb kecske foghíjassá
válik. Ez a megállapítás valószínűleg a juh fogazatának alakulásán alapul. Az igaz, hogy a juh és a
kecske fogváltása hasonló korban történik, de az ezt követő fogazatalakulás teljesen eltérő. Amíg a juh
9 éves kora után foghíjassá válik, addig a kecske még 30 éves korában is teljes fogazattal rendelkezik.

Életkor Metszőfogak Metszőfogak

1 2 3 4 1 2 3 4 5 6
A fogak kihasadása
Nap 0-3 - 2-5 - - - - - - -

Hét - 1-2 - 3-4 2-4 - - -

Év - - - - - - - 1/4 3/4 1 1/4

A fogak kihasadása
Év 1 1/4 2.0 2 3/4 31/2 1 1/4 - - 2 1/2

6.1 táblázat
A kecske fogainak kihasadása és váltása

A kifejlett kecskének 32 foga van. Más kérődzőhöz hasonlóan metszőfogai csak alul vannak, ame­
lyek száma 8 .
A fogak váltásában + 2 hónapos eltérés is előfordulhat. A korábban érő fajták hamarabb, a később
érők pedig valamivel később váltják fogukat. Az azonos genotípusúak eltérő takarmányozása is
befolyással van a fogak váltására. így a jobb takarmányozás, amely elősegíti a fejlődést, a fogak váltását
is előrébb hozza,a gyenge takarmányozás pedig késlelteti azt.
A metszőfogak sorba növése kb. 6 hónapig tart. Ennek ismerete elősegíti a kor pontosabb
meghatározását. így pl. ha a kecske második metszőfoga félig nőtt sorba, akkor annak a kora 2 év és 3
hónap.
Négyéves korára a kecske negyedik metszőfoga is sorba nő. Ezt követően a kecske korát nagyobb
hibahatárral tudjuk megbecsülni. Ekkor a metszőfogak hossztengelyének és bezárt szögének alakulása
tájékoztat a kecske koráról.

A m etszőfogak hossztengelyei:
Az állandó metszőfogak kihasadásuk után lapátszerűek, egymáshoz szorosan illeszkedők. Négyéves
koruk után a metszőfogak kopásával csökken a fogak szélessége. A 10-14 éves kecske metszőfogai
négyzetalakúvá, ezt követően pedig háromszöghöz hasonlóvá válnak. Húszéves kor után az ellipszis
alakúvá vált fogfelület szélessége kisebb mint hossza. Ez a fogak közötti hézagok megnagyobbodásá­
val jár, ezért a fogazat ritkának tűnik.

Kecsketenyésztés 141 __
 6.13.1.ábra K ülönböző korú kecskék fogazatán ak képe

A m etszőfogak által bezárt szög:

A fiatal állat metszőfogai harapófogóhoz hasonló szöget zárnak be. A kecske korának előre haladtá­
val, - 14 éves kora után elkezd kiegyenesedni. A kecskének 20-24 éves kora után a metszőfogai - oldal­
nézetben - egyenes fogóra emlékeztetnek. Idős korban a fogak hosszabbnak tűnnek, aminek oka, hogy
az elcsontosodó fogmeder sekélyesedése gyorsabb ütemű, mint a fogak kopása.

2. A kecske korának becslése a körmök alapján:

Az olló megszületése után nőtt körmöt egy körömbarázda, körömcsík, választja el a vemhesség alatt
nőtt körömtől. A születés után a köröm naponta átlagosan 0,2 mm-t nő. Ez azt jelenti, hogy pl. 30
napos korra a körömháztól - a körömbarázda 30 x 0,2 = 6 mm-re található. Ezt a körömbarázdát az
olló 3,5-4 hónapos korra kinövi, tehát ezt követően a körömbarázdából az olló korára nem
következtethetünk.
A kecske körme 10 éves kor után elkezd deformálódni, ami 20 éves kor után nagyfokú lesz. A 20-25
éves kort követően a körmökön kívül a csűd inai annyira ellazulnak, hogy az állat a csűdön jár, ami
fárasztóvá teszi az állat járását. Az ilyen korú állat már képtelen a két hátulsó lábaira állva a fák maga­
sabban lévő leveleit lelegelni.
Az idős állat összbenyomása, szőrzetének mattsága is árulkodik a koráról.

__ 142 Kecsketenyésztés
 3. A kecske korának becslése a szarv-
gyűrűk alapján:
Az ellapított, széles, keresztmetszetében
ovális szarvú anyák szarván jó látható az ellés
során keletkezett szarvgyűrű. E szarv­
gyűrűknek a mélysége és szélessége függ az
ellések nehézségétől. Évenkénti egyszeri
elletéskor egy, kétszeri elletéskor két szarv-
gyűrű keletkezik. Ellés kihagyás esetén a
szarvgyűrű képződés elmarad. Abban az eset­
ben, ha az ilyen szarni egyedek évenként
rendszeresen egyszer ellenek, úgy a szarv­
gyűrűk száma mutatja az állat korát években.
A kecske szarvának elszarusodott felhámja -
10 éves kora után - fokozatosan lekopik -
elvékonyodik és már 12 éves korra eltűnnek
az állat korát jelző évgyűrűk. A szarvaknak ez
az elszarusodott rétege 15 éves kor után
el vékonyodik, 20 éves korára a felhám alatt
lévő vérerek szinte láthatóvá válnak. így a tel­
jesen simává és áttetszővé vált szarv a kecske
idős korát jelzi.

6.13.2. ábra A kecske szarván az ellések et

je lz ő szarvgyűrűk (Fotó: Dr. Tóth I.)

A csőszerű vékony és hegyes, esetenként

nódusz szerű dudorokkal ellátott szarvakon -
a szarvgyűrűk nem, vagy csak nehezen ismer­
hetők fel. A szarvak felső elszarusodott
rétege, idős korra e szarv típusnál is
elvékonyodik, ezért alkalmas az idős állat
felismerésére.
Az ellapított, széles keresztmetszeteken
ovális szarvú bakok szarván az ivarérést
követően egy megvastagodás - rózsásodás
- alakul ki. Később a téli takarmányozás
hatására kismérvű változás következik be.
A csőszerű, vékony szarvú bakok szarván
kirívó változás a korosodással nem követ­
kezik be.
Az ismertetett jeleken kívül az összbenyo­
más alapján is jól megkülönböztethető a
fiatal -, a javakorú és az idős állat.
6.13.3. ábra Az idős kecska szarvának fe ls ő
réteg e teljesen lekopott (Fotó: Dr. Tóth I.)

Kecsketenyésztés 143 __
 Az “Öreglány” nevű kecske született 1965
március 16 - án. A látható képek készültek
1995 - ben ellés előtt, ellés után, a laktáció
küzepén, és a laktáció végén. Az “Öreglányt”
ebben az évben nem fejtük, az ollóit nem
választottuk cl, azok szeptemberig szoptak. Az
ollók jó fejlődéséből arra következtettünk,
hogy az öreglány még ebben a korban is jól
tejelt. Ne feledjük az Oreglány, emberi élet­
korra átszámítva, 135 éves hölgynek felelt meg.
A 30 - éves kecskének minden metszőfoga

megvolt, ennek ellenére az utolsó két évben a

laktáció végére lekopaszodott és lesoványo­
dott. Ennek oka 1996 - bán derült ki, amikor
felügyelet nélküli elléskor elpusztult. Ekkor
egy 2,5 kg. - os gödölyét és egy 2,7 kg- os gidát
ellett. Ekkor derült fény arra, hogy pár évvel
ezelőtt a baloldali 3 - ik őrlő foga kiütődeitt és a
fclülső 12 milliméterrel túlnőtt, (ld. 146. oldal)
Ez a túlnőtt fog beleilleszkedett a hiányzó he­
lyére és akadályozta az őrlő fogak rágását. Ha ezt
korábban észre vesszük és a túlnőtt fogat eltávo­

lítjuk, elképzelhető, hogy7kecskénk jobb kondí­

cióban még hosszú ideig él. 20 éves kor fölött a
tőgy függesztőszalagai és a láb Ízületei lazává
válnak, a szarvak szaru felső rétege annyira leko­
pott, hogy a szarv erezettsége jó láthatóvá vált.

A Banya nevű kecske született 1976 április 7 - én. 1996 -

bán 3-at ellett. Összesen ellett 67 utódot, ebből 27 gödölyét
és 40 gidát. 1995-ben az ellést követő 4-ik hónapban abrak
és jó legelő mellett a napi maximális tej termelése 6,2 kg. tej
volt. Minden leánya igen jó tejelő, ezért igyekeztünk minnél
hosszabb ideig tenyésztésben tartani. A “Banyának” 15 éves
kora után a hátulsó lábain a körmök kezdtek eldeformálódni
és a szarvak szarurétege erre a korra erősen lekopott olyan­
nyira, hogy a szarvak erezettsége jó láthatóvá vált. A “Banya”
1997 március 4-én felügyelet nélküli elléskor elpusztult.
(Képét ld. a következő oldalon.)

__ 144 Kecsketenyésztés
 A vem h es „B anya”, Fotó: M olnár J .

Kecsketenyésztés
 A tú ln őtt f o g a szájpadlás
csontállom ányát 4 m m
m élyen és 35 m m -es szé­
lességben kikoptatta.
Fotó: M olnár J .

— 146 ------------------------------------------------------------------------------------- Kecsketenyésztés

6.14. A kecskék rögzítése

Különböző kezelések, műveletek - körömápolás, herélés, inszeminálás stb. -alkalmával az állatokat

úgy kell rögzíteni, hogy a kívánt műveletet nyugodtan el lehessen végezni. Minnél fájdalmasabb egy
beavatkozás az állat számára, annál nagyobb erőfeszítéssel védekezik. Az állat jó rögzítésével a bea­
vatkozás művelete gyorsabban és körültekintőbben végezhető el. Ez különösen fontos a kecske
esetében, amely igen stresszérzékeny. Innen ered az a mondás, hogya kecske elpusztul ha meglátja az
állatorvost. Az valóban igaz, hogy a sok időt igénylő beavatkozás, pl. az állat megfogása, lefogása, az
idegen személyek látása, heréléskor az érzéstelenítés, majd annak hatásának kivárása, amit követ a
herélés művelete, ezt követően az állat szabaddá tétele, olyan hosszú stressz állapotot eredményez,
hogy sokszor az állat összeomlását, elpusztulását vonja magaután. Ez az oka annak, hogy sok állator­
vos pl. a kecskebak herélését nem vállalja. Annyi bizonyos, hogy a humánosság jegyében, minnél több
műveletet iktatónk be a kezelésbe, annál jobban megnövekszik a stressz idő, ami a kezelés ered­
ményességét rontja. A herélés során a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is bekövetkezhet fertőzés,
amire igen érzékenyek a juhok és a kecskék. Ezekre az ismeretekre vezethető vissza, hogy az
antibiotokumok felfedezése előtt, az állatorvosok nem szívesen vállaltak herélni kecskét és juhot. A
herélést a pásztorokra bízták, akik azt nagy biztonsággal végezték el. Az állatorvos heréléskor sok
eszközt használ ami a fertőzés veszélyét növeli. Igaz, hogy e veszély az antibiotikumok használatával
kivédhető. Ezzel szemben a pásztor, heréléskor a herezacskó végét levágja és ott a heréket kinyomta
és fogával addig húzta, amíg az ondóvezető el nem szakadt. így a seb nem fertőződhetett.
A termelési költségek csökkentése érdekében Nyugat - Európában a gazda végzi a körmözést, a
herélést, az inszeminálást, a külső és belső paraziták elleni kezelést stb.Erre kell felkészülni a mi
gazdáinknak is, hogy a termelési versenyben megállják helyüket. Ahhoz, hogy ezeket a műveleteket a
legkisebb munkaerő ráfordítással tudják elvégezni, néhány gyakorlati fogást el kell sajátítani.
A körmözéshez és a heréléshez az állat fejét szorosan a kerítéshez kötjük. Az állat elé abrakos edényt
helyezünk, hogy abból kedvelt takarmányát fogyaszthassa. Ha az állat megnyugodott, egy villanyéllel,
vagy más rúddal az állatot a vékonyán (a horpasz mögött) a kerítéshez szorítjuk. így az állat sem előre,
sem hátra és oldalra sem
tud mozdulni. (Mind a
heréléshez, mid a kör­
mözéshez a szükséges kel­
lékeket, pl. fertőtlenítő,
antibiotokum, szike vagy
éles kés esetleg bicska elő­
zőleg oda kell készíteni.)
Kifejlett állat herélése-
kor az állat két hátulsó lába
között hátra húzzuk a he­
réket és a herezacskó végét
-
nítjük. Ezt követően éles
szikével vagy késsel átmet-
szük a herezacskót annyira,
hogy a heréket külön kii-
Kecske előkészítése herélésre, Fotó: M olnár J . lön ki lehessen nyomni. A

Kecsketenyésztés 147 __
 kinyomott heréket külön -
külön erősen megfogjuk és
addig húzzuk, amíg az on­
dóvezető elszakad. Ezután
a másik herét hasolóan tá-
volítjuk el. A herék eltávo­
lítása után a sebet antibio­
tikummal vagy sebporral
beszórjuk és az állatot sza­
badon engedjük.
Ezzel a módszerrel, a
gyakorlott herélő, a heré-
lés műveletét 5 - 8 másod­
perc alatt elvégzi. Az így
heréit állat, igaz, hogy az
érzéstelenítés kedvező ha­
tásától mentesül, de a he-
rélés stressze olyan rövid, hogy az egész művelet csak kisebb törést jelent számára. E módszer előnye
még a gyorsasága mellett, hogy a gazda külső segítség nélkül egyedül is elvégezheti a herélést.
A növendék bakok herélését, legjobb úgy végezni, hogy a kis bakot egy vályúba hanyatt fektetjük és
egy fő a négy lábát összefogja, a másik pedig elvégzi a herélést az előző módszer szerint. (A megtisztí­
tott herékből sokféle kitűnő falat készíthető.

__ 148 _______________________________________________ Kecsketenyésztés

7. A KECSKE
TAKARMÁNYOZÁSÁNAK
ELMÉLETE
7.1. A kecske emésztése

A világ legtöbb tejét termelő kecskéje is kudarcot vallana rossz tartás és takarmányozás mellett. Régi
népi megfigyelés szerint az állat a száján keresztül tejel. A nemesített egyedek tejtermelésében kb. 80%-
ban játszik szerepet a takarmányozás és a tartás, és 20% tulajdonítható az egyéb tényezőknek. Konkoly
T hege szerint az állat termelését 50%-.ban az öröklés és 50%-ban a környezet határozza meg.
Mivel a takarmányozásnak döntő szerepe van az állat termelésében, ezért fontos megismerni azokat
az emésztési folyamatokat, amelyek figyelembe vétele mellett növelhetjük a táplálékok hatékonyságát.
A kecskének - más kérődzőkhöz hasonlóan - négyiiregű gyomra van, amely speciális alkalmazkodási
képességgel rendelkezik a szálastakarmányok megemésztésére.
A fiatal kecske emésztése - a tejtáplálás időszakában - nagyon hasonlít az egygyomrú állatokéhoz.
Ekkor még az előgyomrok (bendő-, recés-, százrétű) kicsinyek és inaktívak. Amikor az olló elkezd enni
száraztakarmányokat, akkor elkezd a bendő is növekedni. Ez az erjesztőtartály mindaddig nagy ütem­
ben növekszik, amíg a teljes gyomortérfogat 80%-át el nem éri.
A hendőhen találhatók azok a baktériumok és protozoák, amelyek levegő nélkül szaporodnak. A
baktériumok enzimeket szolgáltatnak a rost lebontásához és fehérjét tudnak előállítani egyszerű N-
tartalmú vegyületekből. Az egyszerű gyoinrú állatok erre nem képesek. Ahhoz, hogy ezeket a
munkálatokat a baktériumok elvégezhessék, megfelelő táplálékot kell biztosítani számukra.
A szálastakarmányt a kecske megrágja, nyállal összekeveri, lenyeli, s a bendőben a baktériumok és
emésztőnedvek megtámadják. A nyál lúgos vegyhatásával szabályozza a bendő pH-ját. A bendőfál össze­
húzódásai pedig keverik a bennelévő takarmányokat, ezáltal a baktériumok jobban tudják emészteni. A
bendőben és a recésgyomorban lévő anyagok szabályos időközönként visszakerülnek a szájba további
megrágásra. Ezt nevezzük kérődzésnek. A recésgyomor folyadék-pumpaként is szerepel, és általa böfögi fel
a kecske a kérődzés gombócait. A százrétű főleg mechanikai feladatokat lát el, innen préselődnek a
folyékonyabbá vált takarmányok az oltógyomorba. Az oltógyomor fala pepszin enzimet és sósavat termel.
Ezek együttesen megkezdik a fehérjék emésztését mielőtt azok a vékonybélbe kerülnének.
A hasnyálmirigy tripszint, kimotripszint és karboxi-peptidáz enzimet is termel, amelyek a fehérjéket
aminosavakra bontják le. Az amilopszin és az amiláz enzimek a keményítőt malátacukorrá, a szteap-
szin vagy lipáz enzim pedig a neutrális zsírokat hasítja zsírsavakká.
A májon lévő epehólyag epesavai is jelentősen elősegítik a zsírok emésztését.
A vékonybél fala több emésztőenzimet termel. így a peptidáz a fehérjéket aminosavakra bontja. A
másik enzimcsoport pedig az összetett cukrokat egyszerűbb cukorrá alakítja és így fel tudnak szívódni.
A bélfal sok-sok bélbolyhot tartalmaz. Ezek mozognak és izmos faluk van, kitágulásra és össze­
húzódásra képesek. Ezek a megemésztett táplálékok felszívódásához alkalmazkodtak. A tápanyagok
innen kerülnek a véráramba, majd a szívhez és a test minden részébe.

Kecsketenyésztés 149 __
7.2. A táplálóanyagok egyensúlya

Minél jobban megismerjük a szervezet működését, annál több összefüggést fedezünk fel a
táplálóanyagok hatása között. Ismert, hogy megfelelő energia fedezet nélkül a fehérje beépítés csor­
bát szenved. A sok energia etetéskor, ha nincs kellő mennyiségű fehérje, mind a növekedés, mind a
tejtermelés csökken. Optimális termelés csak akkor érhető el, ha a táplálék energia és fehérje szintje a
termelés szükségletét kielégíti. A tápláló anyagok egyensúlyán kívül a takarmányok értékesülését
befolyásolja a takarmány szerkezete, zsírtartalma, ásványi anyag és vitamin tartalma, valamint ezek
egymáshoz való aránya. így pl. a kalcium, foszfor és a D-vitamin szorosan összefügg a normális csont-
anyagcserében. A molibdén - ha túlsúlyban van - mérgező és megzavarja a réz és a kén anyagcserét.
Ezt úgy lehet kivédeni, hogy a szükséglet felett etetünk rezet és ként. A réz is nagyon káros ha túl­
súlyban van. Ezt pedig molibdén adagolással lehet kiegyensúlyozni. A fluor kis mennyiségben nagyon
fontos, de többlete a fogak romlását és termelés csökkenést okoz. A szelén 10 ppm mennyiségben
mérgező, viszont 0,1 ppm mennyisége a takarmányban megelőzi az ollók fehérizom betegségét és igen
fontos a bendő Bn vitamin képzésében is. A sok vas, az alumínium és a magnézium gátolja a foszfor
hasznosulását.
Az. ásványi anyagok erőszakolt etetésével könnyen felboríthatjuk az ásványi anyag egyensúlyt, kivéve
ha a kiegészítő mennyiségeket tapasztalt személy gondosan kiszámítja. Hasonló összefüggések van­
nak a vitaminok esetében is.
Az összefüggés vizsgálatokból megállapítható, hogy a nélkülözhetetlen anyagok hiánya és többlete
káros a szervezet számára. Az egyes elemek túlsúlya gyenge növekedést és termelést, sőt elhullást is
eredményezhet.
A táplálék alkotórészeinek összefüggései arra hívják fel a figyelmet, hogy a nagy termelés és az
egészséges szervezet kialakítása érdekében ezek kölcsönhatását is vegyük figyelembe.

7.5. A kecsketakarmányozás általános

tudnivalói

A kecsketartás költségeinek 40-85%-át a takarmányozás költségei teszik ki.

Legkisebb takarmányozási költség az egy-két kecskét tartók körében van, akik különféle kerti- és
konyhai hulladékokat, gyomokat értékesítenek vele. A legnagyobb takarmányozási költség az inten­
zíven termelő zárttartásban van, ahol termesztett és etetésre feldolgozott takarmányokat használnak.
A takarmányok helyes megválasztásával és összeállításával befolyásolni tudjuk az állatok termelését,
a takarmányok hasznosítását és a termékek önköltségét. A kecske biológiai szükségleteinek
kielégítésekor ismerni kell számos olyan tényezőt, amelyek befolyással vannak az egyes táplálóanyagok
szükségletére. Ilyenek; a növekedés, a vemhesség, a tejtermelés, a környezet, stb. stb. A szükségletek
mellett ismerni kell az etetett takarmányok összetételét is, hogy ezek ismeretében tudjuk tervezni a
takarmányszükségletet, és ezekből össze tudjuk állítani a termelési célnak megfelelő étrendet.
Tekintettel arra, hogy a kecsketenyésztők nagy tábora általános takarmányozási ismeretekkel nem
rendelkezik, ezért e fejezet megírásakor arra törekedtünk, hogy a műszaki és a humán műveltségű

_ 150 Kecsketenyésztés
kecsketartók is megértsék mondanivalónkat, de adjunk újat az állattenyésztésben jártasoknak is. E
megfontolások alapján mutatjuk be a könnyen elsajátídiató és a gyakorlatban még élő keményítőérték
rendszert és közöljük az újonnan bevezetett energia értékelést is.
A takarmányok kémiai összetételét laboratóriumokban határozzák meg. Az emésztési vizsgálatokat
legtöbb esetben állatkísérletekkel állapítják meg. Az egyes táplálóanyagok emészthetőségét, az elfo­
gyasztott és a bélsárral kiürült egyes komponensek különbségének százalékában adják meg.

A takarmányok összetétele:
Takarmány

Szervesanyagok Szervetlen anyagok

1./ Nitrogén tartalmú anyagok Makro és mikro elemek

(fehérjék, amidok)

2./ Nitrogén-mentes anyagok

(nyersrost, zsírok, nitrogén­
mentes kivonható anyagok)

3./ Biológiai hatású anyagok

(vitaminok, antibiotikumok,
enzimek, stb.)

7.4. Kecske tápanyagszükséglete

7.4.1. Kecske energiaszükséglete

A takarmányok energia értékének és az állatok energia szükségletének kifejezésére több módszert

dolgoztak ki. E módszerek közül elsőként az energia alapján való értékelést vázoljuk. E módszer
szerint a takarmányok égéshőié adja az illető takarmány bruttó energiáját (BE).
A bruttó energiából ha levonjuk a meg nem emésztett, a bélsárral távozó energiát, megkapjuk a
takarmány emészthető energiáját. (DE)
A megemésztett táplálék e g y része bél gázként, a másik kisrésze a vizelettel távozik, ezért ha ezek
energia értékét levonjuk az emészthető energiából, kapjuk a hasznosítható energiát ÍMEY
A hasznosítható energiából levonva azt az energia mennyiséget, amennyit az illető takarmány

Kecsketenyésztés 151 __
megevésére és megemésztésére használ fel az állat, kapjuk a takarmány nettó energiáját. (NE)
A táplálkozásra fordított energia hő formában is megjelenik, amit extrahőnek neveznek. Ez az ener­
gia a testhőmérséklet fenntartására hasznosítható. Ezek ismeretében a Nettó energia =Hasznosítható
energia - Extrahő

Az energia hasznosulás ábrázolása:

Bruttó energia ÍBE)
(A takarmány égéshője)

Nem emészthető energia Emészthető energia (DE)

Nettó energia
(minden célra hasznosítható; növe­ (csak testhőmérséklet fenntartására
kedés tejtermelés, életfenntartás, stb.) hasznosídiató)

A nettó energiát az állat minden energia szükségletének kielégítésére felhasználhatja.

A gyakorlati szakemberek számára természetesebb, ha az energia helyett az egyes takarmányok
értékét egy kiválasztott takarmányhoz viszonyítják. így terjedt el Franciaországban cs a skandináv
államokban az árpához való viszonyítás, amit takarmány egységnek neveznek. A volt Szovjetunió
területén a zabhoz viszonyítják az egyes takarmányok értékét, amit zabegységnek neveznek.
Így pl. ha egy kg zab, 0,75 kg kukoricával helyettesíthető, akkkor a kukorica zabegysége : 1:0.75 =
1.33.
Hasonló elven alapszik a keményítőérték is, ami Ausztriában, Magyarországon, Angliában és a volt
angol gyarmatokon honosodott meg. Kellner e módszert azért dolgozta ki, mert az árpa és a zab
minőségét az egyes évek időjárása is befolyásolja, a keményítő pedig állandó minőségűnek tekintendő.
Kellner a keményítő zsírtermelése alapján végezte az összehasonlítást.

Megnevezés Életfenntartó Tejtermelés Zsírterm elés

Kcal M[ Kcal MI Kcal MI
Keményítfíérték .•>100 : 12,95 2790 11,69 2360 9,89
Takarmány egység 2170 9,09 1950 1 8.17 1650 6,19
Zabegység 1875 7,83 1684 7,04 1425 5,97
7.1 táblázat:
A különböző energia-rendszerek értékei (Kcal-ban és MJ-ban)

_ 152 Kecsketenyésztés
7.4.2. Különböző energia-rendszerek átszámítási
faktorai
Egy kem.érték = 1,43 tak.egység vagy 1,65 zabegység
Egy tak.egység = 0,7 kem.érték vagy 1,16 zabegység
Egy zabegység = 0,6 kem.érték vagy 0,86 tak.egység
A korábban ismertetett hasznosítható (metabolizálható) energiát (ME) eltérő hatékonysággal
értékesíti a szervezet - a különböző termelésekre,
így: - életfenntartásra 76%-bán
- tejtermelésre 68%-ban
- életfenntartás + testtömeggyarapodásra 58%-bán
- testtömeggyarapodásra 55%-ban
- zsír (faggyú) termelésre 45%-bán
- vemhességre 20%-ban
- gyapjútermelésre 6%-ban (pl. angora kecske)

7.4.3. A táplálék energia felhasználásának biológiai

sorrendje

1. Életfenntartás
2. Védekező mechanizmus
3. Mozgás
4. Reprodukció (tejtermelés, vehemépítés)
5. Kondíciómegtartás
6 . Testtömeggyarapodás
7. Köztakaró szükségletének fedezése.
Csoportok 1. 2. 3. 4.
A napi elfogyasztott Jó higiénés viszonyok, Jó higiénés viszonyok, Huzatos istálló Rossz bánásmód, ku­
energiaegyseg gondos ápolás és gondos ápolás, nagy vizes alom. tyával történő mozgatás
zárt tartás mellett távolságú legelő nagy táv. legelő sok mozgás, zárttartás
A fogyasztott energia 200 200 200 200
felhasználódik
Életfenntartó 10 18 25 30
Védekező mechanizmus 8 12 64 100
Mozgás 3 105 105 70
Tejtermelés 179 65 6 0
Kondíció megt. - - - -

Súlygyarapodás - - - -

Köztakaró - - - -

Tejtermelésre felhasznált 181 75 16 10

energia
Kondícióból termelésre 2 10 10 10
fordított
7.2 táblázat:
Eltérően tartott kecskecsoportok tejtermelésre fordítható energiája azonos energiaellátás mellett

Kecsketenyésztés 153 _
 Az energia felhasználás biológiai sorrendjét nem szabad mechanikusan értelmezni, mert azok
egymással szorosan összefüggő egységet alkotnak. így pl. a tejtermelésre használt többlet táplálóanyag
megemésztése és a hozzá kapcsolódó többlet szívmunka (minden liter tej termeléséhez 480 liter vért
pumpál át a tőgyön) stb. megnöveli az anyagcserét, ami az életfenntartó szükségletben is megjelenik,
stb., stb.
Az energia felhasználásának biológiai sorrendjének ismerete lehetővé teszi, hogy a termelésben
beálló visszaesések okát felismerjük és megszüntessük ( 7.2.. táblázat).
A táblázat adataiból látható, hogy az 1-es csoport fordít legtöbb energiát tejtermelésre az elfo­
gyasztott energiából. E csoport a jó tartási feltételek mellett - kondiciója rovására - 2 egységgel több
energiából termel tejet, feltehető az állomány a laktáció felszálló ágában - a 3.-4. hónapjában - van.
A 2. csoport az elfogyasztott energiából nagyon sokat használ mozgásra, ami megnöveli a szív és a
tüdő munkáját is. Ezért az életfenntartó és a védekező mechanizmus szükséglete is megnövekedett. Ez
esetben a tejtermelésre fordítható energiát akkor tudjuk növelni, ha a nem termelő energia kiadásokat
csökkentjük. A kondíció leromlása is ekkor lenne mérhető, vagy akkor, ha az energia bevitelét
növeljük.
A 3. csoportban már alig jut tejtermelésre a mozgás és a védekező mechanizmus nagy szükséglete
miatt. Ez esetben a tejtermelést úgy növelhetjük, ha megszüntetjük a huzatot, az istállót napos helyre
helyezzük, hogy az alom száraz legyen, és csökkentjük az állatok mozgását.
A 4. csoport napi takarmányából tejtermelésre nem jut. Aini tejet termel az állat, azt kondiciója
rovására termeli. Ha a körülményeken nem változtatunk, az állatok gyorsan leromlanak és ráfizetéses
lesz a kecsketartás.
Ezek ismeretében elemezzük részletesebben az energia felhasználás biológiai sorrendjét.

7.4.3.1. Az életfenntartás energiaszükséglete

E csoportba tartozik a létfontosságú szervek működéséhez szükséges energia. E szükségletek

kielégítése minden eddig ismertetett szükségletet megelőz. Az életfenntartó szükségletre tudja a
szervezet leghatékonyabban hasznosítani az energiát. Ez abból adódik, hogy' életfenntartásra olyan
energia is felhasználható, amelyet más célra felhasználni nem lehet. Ezek közé tartozik pl. a
táplálkozás (rágás, emésztés) során keletkezett hő, amit a testhőmérséklet fenntartására hasznosíthat a
szervezet. Az életfenntartó szükséglet meghatározását egészséges állattal, klimatizált környezetben, teljes nyu­
galomban, fekvő helyzetben, és éhes állapotban végezik. így nem kellett a kísérleti állatoknak sem testük
melegítésére, sem mozgási'a, sem az emésztéshez energiát felhasználni. Ilyen feltételek között a kecske életfenn­
tartó szükségletét a következő képlet szerint lehet kiszámolni.

A. kecske életfenntartó szükséglete (kcal-) = 1.1 x alapanyagcsere

Ahol az alapanyagcsere:
Kifejlett kecske esetén = 60.
Növendék kecske esetén = 70-120.T^75
T= testtömeg (kg)
Az életfenntartó szükséglet meghatározásának feltételeitől az állattartás gyakorlata teljesen
eltér. A gyakorlatban az állatok mozognak, télen hideg, nyáron meleg környezetben vannak, a
termeléshez sok takarmányt fogyasztanak stb.. A gyakorlatban az elméletileg kidolgozott élet­

_ 154 Kecsketenyésztés
fenntartó szükséglet mellett mindig vegyük figyelembe azokat a tényezőket, amelyek növelik
az életfenntartó szükségletet. Ezek közül egyik legfontosabb a táplálkozás energiaszükséglete.
A takarmányok elfogyasztását és a táplálóanyagok megemésztését hőtermelés kiséri. Feltehe­
tő, hogy ez a hőtermelés szoros összefüggésben van a takarmány szárazanyagával, ami befolyá­
solja a táplálkozási időt. L eroy (1967), ezt megelőzően D elage és G am ier (1949) azt találták, hogy
a táplálkozást kísérő extrahő termelés kb. 1 Kcal/g szárazanyag. Ebből az következik, hogy glo­
bálisan a nettó energiát a következő összefüggéssel lehet kiszámítani: NE = ME -(Sza x 1 KcalV
Az extra hőtermelést befolyásolja; a fajta, az állat kora, a termelési színvonal, a termelés típusa. A
megnövekedett tejtermeléssel járó nagyobb szív, tüdő, stb., stb. szervek munkájával megnövekedett
életfenntartó szükségletet a következő képlet segítségével számoljuk ki kecske és juh esetében:

X = S • 5 + 250 + T2 • 10
X = életfenntartó szükséglet g/nap keményítőérték
X = a kecske, ill. a juh testtömege (kg)
T = a napi tejtermelés (kg)

A képlet alapján kiszámítható, hogy pl. egy 50 kg-os szárazonálló anyakecske életfenntartó szükséglete 500
g keményítő énék, m íg egy ugyanilyen tömegű, napi 6 liter tejet term elő kecskéé 860 g. Ezért megfontolandó
az állomány tei"m.elés szerinti csoportosítása. Ha ezt nem tesszükésaz átlagostermelés szerint takarmányo-
zunk, akkor kedvezünk az üresen állóknak és sújtjuk azátlagon felü l termelőket. Az ilyen takarmányozás
drágítja a termelést és a nagyhozamúak leromlásához és tei’melésilk csökkenéséhez vezet.
A takarmány előkészítése jelentős mértékben befolyásolja a táplálkozással járó hőtermelést.
Ez azért fontos, m ert az előzőekből kitűnt, hogy 1 g szárazanyag elfogyasztása és megemésztése 1 Kcal energia
felhasználással jár. így tehát 1 kg szárazanyag elfogyasztásakor 1.000 Kcal energia használódik fel. Ez nem
kevés, ha összehasonlítjuk pl. 1 kg tejtermelés energiaszükségletével, ami 750 Kcal. Régen a paraszt ember nem.
tudta megmagyarázni, hogy íniért javítja az állatok termelését ha megdarálja az abrakot, felszecskázza a
szálastakarmányt vagy, ha a darált abrakot ivósan adja az állatainak. Ma m ár tudjuk, hogy e műveletekkel
csökkentjük a rágás és emésztés energiaszükségletét, s az így megtakarított energia a tejtermelésben és a súly-
gyarapodásban realizálódik.
A takarmányok tápláló értékét növelhetjük, ha a takarmányok előkészítésével csökkentjük a
táplálkozáshoz felhasznált energiát.
A természetben az állatok ösztönszeníen felismerik és felmérik az egyes takarmányok fogyaszthatóságát. így
pl. az áttelelt kilúgozott gyepet szinte minden állat, a szarvasmarha a kukoricaszár izéket stb. azért nem.
fogyasztja el, m ert kevesebb nettó (NE) energiát t.aj'talmaznak mint amennyi az elfogyasztásukhoz és
megemésztésükhöz szükséges. A takarmányoknak ilyenfajta megítélése nem.csak a kérődzőkre jellemző, hanem.
másfajokra is. Pl. a sarki róka, a sarki nyulat csak akkor veszi üldözőbe, ha felism erése szerint a nyúl elfogyasz­
tása több energiát tartalmaz, mint amennyi az üldözéséhez és az elfogyasztásához szükséges. Ha az energia-
nyerést kisebbnek ítéli mint am.ennyi az üldözéséhez szükséges, a róka m eg sem- próbálja a nyulat becserkészni.
Ezzel kapcsolatban 1982-ben kísérleteket végeztünk Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen. Azt
vizsgáltuk, hogy milyen annak a réti szénának a beltartalmi értéke, amelyet júniusban készítettek és
milyen annak, amelyet a következő évben - a téli kiluguzódás után - márciusban kaszáltak le. A kísér­
letek eredménye a következő:

A júniusban kaszált gyepszéna összetétele

Szárazanyag 850 g/kg
Em. szervesanyagok 480 g/kg
Em. zsíranyagok 10 g/kg

Kecsketenyésztés 155. _
 Metabolizálható energia = (480+10x1,25) x 3,65 = 1798 Kcal
Nettó energia = 1790 - (850x0,974) = 829 Kcal/kg
(Az emésztési vizsgálatokat kecskével, Imelda Ogbunugafor doktorandusz végezte.)

A következő év márciusában kaszált bundában hagyott gyepszéna összetétele

Szárazanyag 850 g/kg
Em. szervesanyagok 82 g/kg
Em. zsíranyagok 0,1 g/kg

Metabolizálható energia = (82+0,1x1,25) x 3,65 = 299 Kcal/kg

Nettó energia= 299 -(850x0,974) = - 528 Kcal/kg.

E vizsgálatokból jól látható, hogy a márciusban levágott előző évi növésű gyepszéna, 528 Kcal - val
kevesebb energiát tartalmaz kilónként, mint amennyi az elfogyasztásához és megemésztéséhez szük­
séges. Ezt az energiát a szervezet tartalékából fedezi, amit még jobb minőségű takarmányok tápláló­
anyagából pótol a szervezet. Ez mindenképpen a termelés rovására megy, ezért nagyhozamú állomá­
nyok takarmányozásakor törekedjünk arra, hogy minden etetett takarmány jó minőségű legyen.
A takarmányok tápláló értékét növelhetjük, ha a takaimányok előkészítésével csökkentjük a táplálkozás ener­
gia szükségletét. A gyakorlatban ezt az egységnyi takarmány elfogyasztásához szükséges idővel tudjuk ellenő­
rizni. Így pl. hű a kukoricát vagy árpát daráltan etetjük, kevesebbet kell az állatnak rágni, s ezáltal csökken a
táplálkozáshoz szükséges energia és rövidebb idő alatt fogyasztja el az állat, mint sze?nesen. A lisztes finomságú
dara, amely az állat szájpadlására ragad és a nyelést is megnehezíti, lehet, hogy nem csökkenti a táplálkozás
energia szükségletét. Ebben az esetben külön-kiilön meghatározzuk a szemes és a különböző finomságú darák
elfogyasztásához szükséges időt és az lesz az optitnális, amelyik finomságból legrövidebb idő alatt eszik m eg az
állatok az egységnyi mennyiséget.

7.4.3.2. A védekező mechanizmus energia-

szükséglete

A védekező'mechanizmus szükségletének felis?nerését a gyakoirlatban széleskörben hasznosítják. Sok energiát

takarítanak m eg klimatizált istállókkal, az ivóvíz temperálásával, az esetenkénti védőoltásokkal, gondos
bánásmóddal, a stresszet okozó körülmények megszüntetésével stb., stb. A védekező mechanizmus szükségletében
?negtakarított energia teljes egészében a termelésre fordítható.

__ 156 Kecsketenyésztés
7.4.3.3. A védekező mechanizmus többlet szük­
ségletére nincs szükség, ha

- az állatokat olyan hőmérsékleti tartományban tartanánk, ahol nem kellene energiát fordítani a
testhőmérséklet fenntartására.
- Hidegben nem kellene e célra hőt termelni,
- melegben pedig a hőleadásra nem kellene energiát fordítani,
-steril körülmények között élnének, ahol nem kellene a szervezetnek a különböző kórokozók,
valamint a külső és belső paraziták ellen védekezni,
-olyan takarmányokat etetnénk, amikor a kemikáliák okozta mérgezéseket nem kellene a szervezet­
nek elhárítani,
- nem érné az állatot stresszhatás, (zörej, fény, verés, kutya stb., stb. ártalom) aini ellen védekezni
kell a szervezetnek,
- nem fordulnának elő traumás eredetű megbetegedések sem (lábtörés, ínhúzódás, döfés, stb. stb.).

Általában a védekező mechanizmusra használt energia hőtermelésben, és hőleadásban

jelenik meg. így pl. tüdőgyulladás, tőggyulladás (masztitisz) törés, stb. stb., nagyobb hőtermelésben,
azaz nagyobb test, ill. testrész hőmérsékletében jut kifejezésre. A nagyobb testhőmérséklettől való
szabadulás gyorsabb légést, izzadást, (az izzadással járó párolgás hőleadással jár) stb. vált ki. Megnö­
vekedik a vízanyagcsere (vízfogyasztás és leadása (-izzadás, vizelet, hasmenés stb.).
A védekező mechanizmusra fordítandó energiából minden megtakarított rész termelésre fordítható
(tejtermelésre, növekedésre, stb.) A védekező mechanizmus elsőbbségét a mozgás szükségletével
szemben bizonyítja a szervezet, hisz amikor a megbetegedett állat már állni sem tud, de szervezete
ekkor még védekezik A védekező mechanizmus szükségletének felismerését a gyakorlatban széleskör­
ben hasznosítják. Sok energiát takarítanak meg klimatizált istállókkal, az ivóvíz temperálásával,
az esetenkénti védőoltásokkal, gondos bánásmóddal, a stresszet okozó körülmények meg­
szüntetésével stb., stb. A védekező mechanizmus szükségletében megtakarított energia teljes egészében a
termelésre fordítható. E felism erés révén született m eg a broiler előállításban használt, vagy a holland típusú
tejelő kecskék tartásában is használt, klimatizált istállókban való termelés.
A védedkező mechanizmus szükségletét nagymértékben növeli télen a huzatos hideg istál­
ló, a mélyfekvésű ólak vizes fekhelye, a hideg ivóvíz, stb., stb.
Nyáron a nagyarányú hőmérséklet emelkedésekor csökken a hőleadás, első útja a sugárzás, vezetés és az
áramlás útján történő hőleadás. Ekkor növekedik a hőleadás második útjának szerepe, ahol kiemelkedik a
i'ízelpárologtatásjelentősége. A kecske hőszabályozásának ez a második útja nem olyan fejlett mint az emberé.
A bőrszinten tmténőpárologtatáskor a kecske gyakran maximálisan igénybe veszi a tüdejét, ami a gyors légzés­
ben nyilvánul meg. Ezek a mechanizmusok szintén hőtermelésseljárnak, ezért az életfenntartó szükségletet is
növelik.
A bőr felületéről és a tüdő által elpárologtatott minden kg víz 580 Kcal hőmennyiség leadását jelenti. Ezt a
szervezet olyan energiából fedezi, ami tejtermelésre és növekedésre is fordítható lenne. Ezt úgy kell éitékelni,
hogy 1 kg tej termeléséhez hasonló energiából 150 Kcal szükséges. M ivel a párolgás útján leadott hő hőmérővel
nem mérhető., ezéit ezt rejtett hőnek nevezzük. A párologtatással történő hőleadást nagyon befolyásolja a leve­
g ő páratartalma is. így pl- 65%-os relatív páratartalom mellett a hő leadásának cca 30%-át, m íg 90%-os pá­
ratartalom esetén csak 10%-át adja le.
Télen hideg környezetben a hőleadás első útjához tartozó vezetés játssza a főszerepet. Legnagyobb az állat
hőleadása akkor, ha az állat teste, nálánál hidegebb anyaggal találkozik. Pl. nagyobb a kecske hőleadása 0°C-

Kecsketenyésztés ............................................................. ....................- 157

mi, ha kövön, nedves almon vagy sárban kénytelen feküdni, mint akkor, ha deszkapadozaton, szalmával almo­
zott száraz helyen pihen. Ezért hideg istállóban előnyös a mélyalmon való tartás. Ilyen szempontbóljó ahnozás-
ra a szalma, napraforgóbóly, fűrészporos gyallás, m íg rossz a homok és a beton.
Nyáron, amikor az állatnak hőfölöslege van, segíthetjük annak leadását árnyékos pihenőhe­
lyek locsolásával.
Vezetés útján veszít hőt a szervezet a hideg ivóvíz és takarmány fogyasztáskor is. Az ener­
giaveszteség csökkentése érdekében ezért télen melegítsük az ivóvizet, nyáron pedig a
hőleadás elősegítése érdekében - ha lehet - hűtsük azt.
Télen sokszor jeges takarmányt is fogyasztanak az állatok és ilyenkor csökken a tejtermelés, növen­
dékeknél a súlygyarapodás, romlik a takarmányhasznosulás, elvetélés és más megbetegedéseket is von
maga után. A gondatlan gondozó ha télen esetenként a befagyott vizet nem cseréli ki és a kecs­
kék kénytelenek vízszükségletüket hóból fedezni, hasonló káros következmények következ­
nek be. Ezek oka, a nagy energiaveszteség. A legnagyobb energiafelhasználást a 0°C-os jégből
vagy hóból 0°C-os vízzé történő átalakítása okozza. Ahhoz, hogy 0°C-os hóból, 0°C-os víz
legyen, 797 Kcal-t használ fel a szervezet. (Egy liter tej energiaszükséglete 750 Kcal). Ezt kö­
vetően a 0°C-os vizet testhőmérsékletre kell a szervezetnek melegíteni. Egy kg víz 1°C hő­
mérséklet növeléséhez 1 Kcal szükséges. így tehát a 0°C-os víznek 39°C-ra történő melegíté­
séhez 39 Kcal szükséges. Ha az elfogyasztott hó hőmérséklete -10°C volt, akkor ennek 0°C
hóvá történő melegítéséhez csak 10 Kcal energia szükséges. (A halmazállapot változás a 0°C-
os hóból vagy jégből 0°C-os vízzé való átalakulása annyi energiát igényel, mint egy kg 0°C-os
víznek 79,7 °C-ra történő felmelegítéséhez szükséges. Ugyanennyi energia szükséges -79,7°C
jégnek 0°C fokú jéggé történő felmelegítéséhez is.) A jeges takarmány, vagy a hó fogyasz­
tásának ez a hallatlan nagy energiaigénye tehető felelőssé a vemhes állatok elvetéléséért (hisz
a magzat közvetlen közelében történik a nagy hőelvonás), megbetegedésekért, és természetesen a
tejtermelés és növekedés csökkenéséért is.
Az ivóvíz hőmérsékletének szabályozásával igen sok termelésre fordítható energia takarítható meg. Ennek
felismerése tette a gyakorlatban általánossá télen az ivóvíz temperálását.
Az ivóvíz hőmérséklete az energia fizikai értékelésén túl biológiai folyamatokra is gyakorol befo­
lyást. A különböző hőmérsékletű ivóvíznek a kecskék emésztésére gyakorolt hatását a 7.3.SZ. táblázat
szemlélteti.
A táblázat adatai azt mutatják, hogy 20 °C fokú víz itatása esetén a legkedvezőbb a táplálóanyagok
emésztése. Feltehető, hogy ez annak tudható be, hogy a víz hőmérséklete a bendő mikroorgamizmu-
sok működésére van jelentős hatással.

Az ivóvíz hőmérséklete °C 0 10 20 30
Emésztési együttható °C

Szárazanyag emésztés 56,4±'1,5 58,3+4,2 58,7±2,0 58,3±3,3

Nyersfehérje emésztés 59,8+3.0 63,2+4,4 63,4+1,9 633,0±3,1
Nyersrost emésztés 39,4±5,7 39,9±6,5 42,7±2,6 41,3±5,1
7.3 táblázat:
Különböző hőmérsékletű ivóvíz hatása a kecske emésztésére (D. L. Brod, K. K. Boisen and B. E. B rent 1982.)

__ 158 Kecsketenyésztés
7.4.3.4. A hőáramlás útján történő energia fel-
használás

A bőr felületén közvetlenül felmelegedett levegőréteg könnyebb, mint az azon túli levegőé. Ezért a
bőr felületén felmelegedett levegő felszáll, helyére hidegebb levegő kerül. Különösen nagy a
hőáramlás útján történő hőleadás, ha huzatos vagy széljárta helyen vannak az állatok. Ezért
télen az állatoknak szélvédett, huzatmentes kifutót előnyös biztosítani. Nyáron pedig kánikula idején ennek
ellenkezőjét kell tenni, hogy az állatok hőleadását elősegítsük. Ezért nyáron előnyös, ha a nyári szállásukat olyan
helyen alakítjuk ki, ahol a levegőmozgás biztosított. Optimális levegőmozgás A n tal-Jen ei- Urbán sz erin t 7-
12 mcal cmr/sec közötti tartomány.
A hőáramlás és a huzat fogalom hasonló, de az állati szervezetre való hatásában teljesen eltér. Ennek
oka; hőáramláskor (a szél is idetartozik) az állat szervezetét nagy felületen, míg huzat alkalmával csak
kis felületen éri más hőmérsékletű levegő. Ezért hőáramláskor a szervezet védekezik, felborzolt szőr­
rel, összekuporodással stb. (embernél a libabőrűség, figyelhető meg stb.), míg a csak csíkban, kis felü­
leten a szervezetet ért hideg levegő ellen a szervezet nem tud védekezni. Ezért a huzatot ért felületen
olyan lehűlés történhet, hogy különböző megbetegedéseket válthat ki.
Hőáramlás terén az a legkedvezőbb termelési zóna, amikor az állatok fejlődését, termelését
sem hőtorlódás, sem fázás nem zavarja.

7.4.3.5. A hősugárzás energiafelhasználás

értékelése

A szervezet nyáron, a többlethőjét sugárzással akkor tudja leadni, ha az állat környezete - levegő,
padozat, falak - hőmérséklete kisebb mint az állat testéé. A sugárzással leadott hő egyrésze visszave­
rődik, a másik része pedig elnyelődik.
A sugárzott hőt a levegő szinte változtatás nélkül átengedi úgy, hogy önmaga alig melegszik fel. A
sima felületű, fényes és világos tárgyak a sugárzott hőt visszaverik, az érdes, sötét és fénytelenek pedig
elnyelik. Az lenne ideális, ha télen sima, fényes és világos közveden környezetet, nyáron pedig ennek
ellenkezőjét tudnánk állatainknak biztosítani.
Nyáron, nagy melegben, kis relatív páratartalom mellett a hőleadást elősegíthetjük permetszerű loc­
solással.
Ezek az ismeretek elősegítik, hogy állataink tartási körülményeit úgy alakítsuk, hogy minél kevesebb
nettó energiát használjanak a védekező mechanizmusra és többet a termelésre.
A védekező mechanizmus szükségletére hatást gyakorol a takarmányok hőmérséklete is. A szakszerű
takarmányozás szükségessé teszi, hogy számolni tudjunk azzal is, hogy a különböző hőmérsékletű
takarmányok etetése mennyi energiát igényel ahhoz, hogy azt testhőmérsékletre melegítse. E számí­
táshoz ismerni kell a víz és a szárazanyag fajhőjét, a takarmány nedvességtartalmát, majd ezek ismere­
tében kiszámítjuk az illető takarmány fajhőjét. Ezt követően az etetett takarmány mennyisége (kg) és
annak szárazanyaga (%), valamint az állat hőmérséklete (°C) és a takarmány fajhője ismeretében ki
tudjuk számolni azt az energiamennyiséget, amennyi szükséges az elfogyasztott takarmány testhőmér­
sékletre történő felmelegítéséhez.

Kecsketenyésztés 159 _
 C= az etetett takarmány fajhője
Ck= a szárazanyag fajhője (0,37)
Cv= a víz fajhője (1,0)
U |= a takarmány nedvességtartalma

c= cka-u^H Cv- u x
C= 0,37(1 -0,15)+lx0,l 5= 0,37x0,85+0,15=0,31+0,15= 0.46

A takarmány fajhőjének ismerete után, számoljuk ki a takarmány felmelegítéséhez szükséges energi­

amennyiséget Kcal-ban.

Ehhez ismerni kell a:

Esz = Energiaszükséglet (Kcal)
Mh =Az állat maghőmérsékletét (39°C)
Th = A takarmány hőmérsékletét (5°C)
Tm =Az etetett takarmány mennyiségét (2,5 kg)
C = Az etetett takarmány fajhője (0,46)

Esz= Mh - Th • C-Tm = 39- 5- 0,46 • 2,5 = 33.25 Kcal szükséges az etetett 2,5 kg takarmány
felmelegítéséhez.
Téves azt hinni, hogy többszöri kevés takarmány etetésével nem kell a takarmány és ivóvíz
felmelegítéséhez szükséges energiával számolni.
A környezeti hőmérséklet nem csak az állat hőtermelésére és hőleadására van hatással, hanem az
étvágyra, azaz a takarmányfelvételre és ezen keresztül a tejtermelésre is.
Sok szerző arról számol be, hogy a kérődzők csökkenő hőmérsékleten növelik takarmány­
felvételüket, tejtermelésüket pedig csökkentik. A komfort hőmérsékleti zóna felett pedig
mind a takarmányfelvétel, mind a tejtermelés csökken. A meleg hatására bekövetkező étvágy­
csökkenés feltehető oka, hogy ezáltal tudja csökkenteni a hőtermelését. (Kevesebb takarmány
felvétellel csökken az extrahőtermelés.) Ez végső soron a szervezet hőterhét, ill. a hőstressz
csökkenését eredményezi.
A komfort-zóna felső értékén felül a hőegyensúly fenntartása már többletráfordításba kerül. Növek­
szik a légvételek száma, csökken a takarmányfelvétel, de az állat hőmérséklete ekkor még nem válto­
zik. Az állat testhőmérsékletében változás a kritikus hőmérséklet felett következik be.
A kecske semleges hőmérsékleti zóna alsó- és felső határa között nem változik az állat takar­
mányfelvétele növekedése és tejtermelése. Ez az érték;

Nemesített (rövidszőrű) tejelő kecskék esetén 5-17 °C között van

Nagyszőrű kecskék tejelő kecskék esetén 3-16,5 °C között van
Növendék és tejelő kecskék esetén 7-18 °C között van

A kecske kritikus hőmérséklete 26°C. E hőmérséklet felett az állatok testhőmérséklete is növekszik.

Road a kritikus hőmérsékleti érték helyett a hőtűrési együtthatót vezette be. A hőtűrési együtt­
ható (CIC) maximális értékét (100) akkor kapjuk, ha a test hőmérséklete 101 F°, ill. 38,2 °C-on nem
változik. A hőtűrési együttható általános képlete:

__ 160 Kecsketenyésztés
 CIC = 100 - 10 (TC-101»)

TC = kritikus hőmérséklet
A F ’-ről °C-ra és vissza az átszámítás a következő:
0°C= 32F“; F"= 9 C" + 32: °C = 5(F“-32~)
5 9

Minnél jobban közelít a hőtűrési együttható a 100-hoz, annál jobb hőtűrő az állat.
Néhány kecskefajta hőtűrési együtthatója: A nigériai 85
A szánentáli 79
Az alpesi 75
A svéd őshonos 67
Nemesített magyar fehér 80
Nemesített magyar fekete 77

A kritikus hőmérsékleti tartományban a légzések száma megsokszorozódik, és a teljes étványtalan-

ság is bekövetkezhet.
A jó közérzeti zóna alsó határa alatt pedig csökken a légvételek száma és az egyes testrészek hőmér­
séklete is, de a test központi hőmérséklete nem változik.

Hőszigetelés nélküli palatetős istálló Hőszigetelt palatetős istálló

Fotó: Molnár J. Fotó: Molnár J.

1600férőhelyes légkondicionált istálló Ideális bőszigetelés nádtetővel

Fotó: Molnár J. Fotó: Molnár J.

Ke csketenyésztés 161 —
7.4.3.6. A takarmányfelvétel alakulása különböző
hőmérsékleti tartományokban

a/ 5-17°C közötti hőmérsékleten 100%

b/ 17-25°C közötti hőmérsékleten Y¡% = 141,14-2,57 -X
d 25°C - felett hőmérsékleten Y2% = 256-6,8-X
d/ 5°C alatt Y3% = 100 + 1,37 • X
X= a környezet hőmérséklete °G.

7.4.3.4.1. ábra
A környezeti hőmérséklet hatása a takarmányfelvételre

-20 -15 -10 -5 0 5 10 15 20 25 30 35

Környezeti hőmérséklet °C

__ 162 Kecsketenyésztés
7.4.3.7. A különböző hőmérsékleti tartományokban
a tejtermelés alakulása%-ban

5 - 17,6 °C közötti hőmérsékleten 100%

17,6- 26.0 °C közötti hőmérsékleten Y4 = 130,6 - 1,8 • X
26 °C - Y 5 = 282 - 7,4 ■X

7 .4 .3 .6 .I. ábra
A tejtermelés változása a környezeti hőmérséklet függvényében

tejtermelés
%

i ... í 1 1 1 T
-20 -15 -10 -5 0 5 10 15 20 25 30 35
külső hőmérséklet °C

A különböző hőmérsékleti tartományokban fogyasztott takarmány gyakorlati értékelése

1./ M ennyi lesz a tejelő kecskék takarmányfogyasztása 20°C-on, ha a jó közérzeti zónában (5-17 °C között)
150 kg-ot fogyasztottak naponta, ami 100% értékű?

= 141,14-2,57 -X = 141,14- 1,57 ■20 = 89.72%

Ez azt jelenti, hogy 20 °C-on, a jó közérzeti zónában fogyasztott takarmánynak a 89,72%-át

fogyasztják. Ez kg-ban 150 • 89.72 = 134.58 kg takarmányfogyasztást jelent.

2 J A meteorológiai előrejezlés szerint a következő héten az átlagos napi hőmérséklet 29 °C lesz. Mennyi
takarmányfogyasztás várható ekkor?

Kecsketenyésztés 163 __
 Y2 = 256-6,8 • X = 256 - 6,8 ■29 = 58,8%.

Ez azt jelenti, hogy a jó közérzeti zónában fogyasztott 150 kg helyett

150 kg - 58,8% = 8 8 , 2 kg fogyasztás várható.
100

A takarmányfogyasztás csökkenése a tejtermelés csökkenését vonja maga után. Ennek elkerülése

érdekében csökkenteni kell a hőstresszet (hideg ivóvíz biztosításával, a környezet permetezésével, és
növelni kell a takarmányok ízletességét, fokozni a táplálék tápanyagkoncentrációját. Ilyen
intézkedésekkel mérsékelhető a tejtermelés csökkenése.

3./ Milyen tejtermelés csökkenés várható, ha 5-17°C között a tejtermelés napi 500 kg tej volt, mennyi
várható 26°C-on?

Y4 = 130,6-1,8 -X = 130,6-1,8 • 26 = 83,8%

Ez tejtermelésben 500 - 83.8 = 419 kg napi tejtermelést jelent.

100

Az előzőekből látható, hogy a védekező mechanizmus körébe sok olyan tényező tartozik, amelyek a
tejtermelést jelentősen befolyásolják. E tényezők káros hatását igyekeznek kivédeni a “Holland” típu­
sú zártrendszerű kecsketartással, amikor az állatokat igyekeznek a jó közérzet hőmérsékleti zónában
tartani és ellátásukat is optimalizálják. Tekintettel arra, hogy télen az istállók fűtése jelentős kiadást je­
lentene, ezért igyekeznek azt úgy építeni, hogy az állatok által termelt “extrahőt” is hasznosítani le­
hessen.
Régen, télen szinte valamennyi állatot istállóbaan tartottak. Az állatok által termelt hő felmelegítet­
te az istállót, s ezáltal csökkent az állatok hőleadása. Az így megtakarított energia növelte a nettó ener­
giahányadot. Az istállók hőtartása annál jobb, minél jobb a falak hőszigetelése.
Az optimális termelő istálló klímájának kialakítása érdekében olyan technológiai eljárásokat
vezetnek be, amelyek segítségével csökkenthető az istállók melegítésére használt energia. Ennek az
eljárásnak a legbiztatóbb megvalósítása a hőcserés szellőztetésben van. Ez lehetővé teszi a felmelegí­
tett levegő hőmérsékletének átmentését a szellőztetés mellett. Az íg y megtakarított energia az egy­
ségnyi állati termék előállításának takarmányszükségletét, más esetben pedig a felhasznált energiahor­
dozó szükségletét csökkenti.
Az egyes szerzők szerint a számított hőleadási értékek 100%-os eltérést adnak. Ennek oka,
hogy ugyanaz az állat beton és fűtetlen istállóban mért hőleadása duplája is lehet annak, amit
termoneutrális zónában mértek. A kecske hőleadását legjobban megbecsülhetjük, ha B rody
szerint vesszük számításba az alapanyagcserét - a testtömeg hatványával - és ehhez hozzáadjuk
a termelési szint hőtermelésre gyakorolt hatását, és ezeken kívül figyelembe vesszük a padozat,
az alom, a falak stb. hővezetését is.
A kecske 1 nf testfületen naponta 1380 -1500 Kcal hőt ad le. A kecske testtömege alapján az állat
hőleadását az életfenntartó szükséglet során tárgyalt alapanyagcsere képletével számoljuk ki. Egy 50
kg-os kecske napi hőtermelése kb. 1400 Kcal.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a védekező mechanizmus szükségletét befolyásoló tényezők
figyelembe vételével jelentősen növelhetjük a kecskék termelését és a takarmányhasznosítást. Ugyanis
a genetikailag determinált legfontosabb tulajdonságukat akkor tudjuk realizálni, ha a környezeti
tényezők legkedvezőbb összhangját teremtjük meg.

__ 164 Kecsketenyésztés
7.5. A mozgás energiaszükséglete

Tekintettel arra, hogy a mozgás energiaszükségletének kielégítése megelőzi a reproduktív szervekét,

ezért lehetőséget ad arra, hogy ennek szabályozásával befolyásoljuk a tejtermelést. Ugyanis ha
csökkentjük a mozgást, az így megtakarított energia tejtermelésre fordítható. E felismerés révén
született meg a kecske zárttartásának technológiája, amikor kifutó nélküli klimatizált istállóban,
mozgásuk korlátozásával tartják a tejelő kecskéket.
A tejelő állatok mozgásszükségletét annyira kell kielégíteni, amennyi egészségügyileg szükséges. A
túlzott mozgás mindenképpen a tejtermelés csökkenését okozza. A legelő és az istálló közötti távol­
ság, a bejárt terület nagysága, a legelő domborzati viszonyai, a legeltetés módja, a kutya használata
stb., mind befolyásolják az állat mozgásra történő energiafelhasználását.
Elemzésünket kezdjük a kecske legelőn való tevékenységének megismerésével.
A kecske legelőn való tevékenységét sok tényező befolyásolja:
A kisebb termelési hátterű kecske hamarabb jóllakik, s ekkor lefekszik, míg a nagyhozamú - mindig
éhes - az tovább legel. A fiatal állatok is hamarabb jóllaknak, mint a telejők, ezért a legelőn korábban
lefekszenek.
Egyes fajták jobban elviselik pl. a tűző napot nyáron és legelnek, míg mások abbahagyják azt. Ez
összefüggésben van a színnel is.
Az éhes állat a legelőn kezdetben sokat szaladgál, keresi a laktatóbb növényeket, majd amikor csil­
lapodott éhsége megkezdi nyugodt legelését. Mindez megelőzhető, ha kihajtás előtt kevés takarmányt
adunk nekik.
Átlag Szélső értékek
Legclés 9 8-14
Kérődzés 8 5-11
Tétlenség 7
Összesen: 24
7.5.1 táblázat:
A kecske legelőn való tevékenysége (órákban)

A gyenge minőségű legelőn is nagyobb területet kell bejárni az állatoknak.

A legelőn való tevékenységét a légköri viszonyok is befolyásolják. Másként viselkednek erős nap­
sütésben és forró melegben, mint esős vagy kellemes időben. A kecske az esőt nem szereti, nem legel
és rohangál, keresi a védett helyet, legyen az istálló vagy lombos fa.
A táblázat adatai alapján egy 50 kg-os kecske 1 km-es távolság megtételéhez , vízszintes területen
30 Kcal, 9,l"-os dőlésszögű terepen 255 Kcal energiát használ fel. Abban az esetben, ha a kecske
mozgását felgyorsítjuk, akkor megnő a mozgás energiaszükséglete. így pl. kutyával történő zavarás
esetén akár öt-, vagy tízszeresével nőhet az energiafelhasználás.
Az előzőekben tárgyaltak alapján hasonlítsuk össze egy alföldi “A” és egy hegyvidéki “B” kecskeál­
lomány mozgási energia felhasználását. A “B” állományban, a kutya terelés révén gyorsabb tempóban
mozgatják az állatokat.
Átlag Szélső értékek
Álló helyzet és helyzetváltoztatás 15 9-19
Fekvőhelyzet 9 5-15
Összesen 24 -

Bejárt távolság, lem 1,6 0,3-4,8

7.5.2 táblázat:
A legelő kecske mozgási tevékenysége (órákban)

Kecsketenyésztés 165 __
 A két állomány mozgásra fordított energiája elegendő lenne az “A” csoporté 258,9, a “B” csoporté
pedig 4909,6 kg 3,5% zsírtartalmú tej termelésére. (Egy kg tej termelésre 750 Kcal szükséges).
Felvetődhet, hogy a különböző kecskefajták mozgási energiaigényében van-e különbség. Igen van. A mozgás

A helyváltoztatás Vízszintes helyzet Kiegészítő energiaszükséglet a legelő

gyorsasága m/perc energiaszükséglete m/test kg, Kcal dőlésszöge szerint mtest/test kg, Kcal
4,55° 9,1°
24 0,60±0,10 4,4±1,3 5,1±1,3
48 0,65±0,10 5,4±'1,3 6,4+1,3
7.5.3 táblázat:
A kecske helyváltoztatásának energiaszükséglete (Clapperten 1961.)

energia igényét jelentősen befolyásolja a lábak hosszúsága. így a rövidlální fajták több, a hosszúlábtíak pedig
kevesebb energiát igé?iyelnek járásukhoz. Az energiatakarékosság miatt hosszú a nagy területeket bejáró sivata­
g i kecskék lába.
Az előzőek arra hívják fel a figyelmet, hogy nagy legelőterületek bejárására a hosszabb lábú fajtákat-
egyedeket helyezzük előtérbe. Megállapítható az is, hogy a mozgási energia csökkentésével a termelés
részére sok energia szabadítható fel.

a) adottságok
Az üzem megnevezése „A” „B”
A legelő távolsága 2 km 3 km
A bejárt legelő nagysága 2 km 2,5 km
Az itatóhely távolsága 0,5 km 0,5 km
A legelő lejtési szöge 0° 15°
A helyzetváltoztatás gyorsassága
ki- és behajtáskor 48 m/perc 72 m/perc
legeltetéskor 24 m/perc 48 m /pere
itatáskor 48 m /perc 72 m /perc
Az állatok átlagos tömege 40 kg 40 kg
Az állomány létszáma 500 db 500 db

b) mozgáshoz felhasznált energia

Megnevezés „A” üzem „B” üzem
Reggel és este a legeltetéshez megtett út oda-vissza,
naponta 2-szer (2+2)x2=8 km (3+3)x2=12 km
A ki- és behajtások alap energiaszükséglete 0,8x12=9,6 lCeal/kg
A ki- és behajtások kieglszítő energiaszükséglete 0,7x8=5,6 Kcal/kg 8,1x12=97,2 Kcal/kg
A bejárt legelő alap energiaszükséglete 0,8x3=2,4 Kcal/kg
A bejárt legelő kiegészítő energiaszükséglete 0,6x2=1,2 Kcal/kg 8,1x3=24,3 Kcal/kg
Egy kg testtömeg mozgásának
napi energiaszükséglete Kcal 7,1 Kcal 133,9 Kcal
Egy 40 kg testtömegű állat napi szükséglete 284 Kcal 5356 Kcal
Egy 55 kg-os állat napi szükséglete 390,5 Kcal 7364,5 Kcal
500 egyedből álló á: 40 kg tömegű állomány
napi szükséglete 142 Mcal 2678 Mcal
Az 55 kg-os 500 db-os állomány napi szükséglete 195,2 Mcal 3682,2 Mcal
Állománynak elmaradt tejtermelése 258,9 liter tej 4909,6 liter tej
7.5.4 táblázat:
Egy alföldi „A” és egy hegyvidéki „B” kecskeállomány energiaszükséglete

__ 166 Kecsketenyésztés
7.6. A reproduktív szervek termelésének
szükséglete

A leromlott kondíciójú anya ivarzása, fogamzása rosszabb és tejtermelése lecsökken. Ennek felis­
merése szülte azt a gyakorlatot, hogy vemhesítés előtt a kondiciójavítás növeli a szaporaságot. A
kondíciójavulás jelzi, hogy a reproduktív szervek szükséglete ki van elégítve, mert amíg ezek szükség­
lete nincs fedezve, addig kondíciójavulás nem következik be. Ez magyarázza azt is. hogy ellés útin.
amíg a tejtermelés szükségletét fedezi a napi táplálóanyag felvétel, addig lehetséges az ivarzás ¿? a
fogamzás. Akkor, viszont amikor a napi tejtermelés táplálóanyag szükségletét már nem fedezi az elfo­
gyasztott táplálóanyagok mennyisége, akkor az állat ivarzása elmarad, vagy az ivarzó állat nem vem­
hesül. Ez az állapot mindaddig tart, amíg nem lesz több a táplálóanyag bevitel, mint az állat által ter­
melt tejhez felhasznált tápanyag.

A vemhes kecske az ellés előtti hatodik hétig nem igényel energiapótlást. Később azonban szükséges
energiával is kiegészíteni takarmányát (7.6.1. táblázat).

A reproduktív szervek szükségletében különbséget kell tenni az előhasi és a m ár ellett egyedek között.
-A z előhasiak tőgymirigyállománya a megtermékenyítéskor' csupán 9%-ban fejlődött ki, m íg az elletteké
m ár kifejlődött.
- A kecske vebemépítésének első időszakában kismértékű a magzat növekedése, m íg az utolsó hantiadra esik
a növekedés 70%-a. Az utolsó időszakban ha az anya nincs kellően táplálva, saját szervezetének anyagaiból
segíti a magzat fejlődését. Ekkor következhet be az anya testfehérjéinek olymértékű lebontása, hogy a
keletkezett méreganyagok az anya elhullását is okozhatják.
- A vemhesség legutolsó szakaszában a vehemípítés mellett hasonló fontosságú még a tőgy kifejlődése is.
- A vemhes anya j ó takarmányozása biztosítéka az újszülött fejlettségének, életrevalóságának továbbá a tőgy
kifejlődésének. A ki nem fejlődött tőgy a későbbiek során sem. tudja azt termelni, amire genetikailag képes
lenne.

Testtömeg kg Ellés előtt 2-6 héttel Ellés előtt 1-2 héttel

40 9.5 12.7
45 10,4 13,9
50 11,3 15,0
55 12,1 16,2
7.6.1 táblázat:
Vemhes kecskék többlet energiaigénye (MJ ME/nap)

Kecsketenyésztés 167 _
 A tejtermelésre felh aszn ált energia Tejtermelés
Kern. ért. g/tej kg Energia kiég. % növekedése %
252 - -

266 +5,5 +8,3

Jensen 301 + 19,4 + 15,1
1942 350 +38,8 +22,2
371 +47,2 +26,4
406 +61,1 +30,7
196 - -

Hvidsten 1956 238 +21,4 + 13,1

287 +46,4 + 13,9
294 - -

Larsen és Lavsen 1956 315 +7,1 + 11.0

343 + 16,6 + 11,8
7.6.2 táblázat:
Többlet energia etetés hatása a tejtermelésre

A kecske tejterm elésére a takarm ányozás különböző m ódon hat.

E vizsgálatokból az állapítható meg, hogy a takarmány energiaszintjének növelésével nem
arányosan növekedik a tejtermelés.
A tejtermelés során etetett többletenergia, a testtömeg gyarapodásra - kondíció javulásra -
hasznosul jól. Amíg a tejtermelésre a metabolizálható energia 6 8 %-ban hasznosul, addig a lak-
táló kecske testtömeg gyarapodására 74,7%-ban. Ez a hasznosulás majdnem eléri az életfen­
ntartásét. Abban az esetben, ha elapasztás után akarjuk a kecske kondícióját javítani, akkor a
metabolizálható energia hasznosítása lecsökken 59,6%-ra.
A következő laktációban, amikor a kecske saját testtartalékához nyúl energiapótlásra, akkor
ezt a tartalék energiát 82,4%-ban hasznosítja. így tehát a laktáció során etetett többlet ener­
gia, amiből a kondiciójavulás történt, az 74.7 x 82.4 = 61,6%-ban hasznosul a következő lak­
táció termelésében. 100

Ez azt jelenti, hogy a laktáció során etetett többletenergia - amiből testtartalék képződik -
a következő laktációban ennek tejtermelésre történő hasznosítása gyakorlatilag olyan hatás­
fokú, mint a közvetlen tejtermelésre fordított takarmány energiáé.
M oe és munkatársainak ezeket a kutatási eredményeit ma az okszerű takarmányozás sikerrel
hasznosítja a tejtermelés gazdaságosabbá tételében.

7.7. A kondíciót megtartó energiaszükséglet

A biológiai sorrendiségben a kondíció megtartása az ötödik helyet foglalja el. Egészséges tenyészál­
lat esetén ez az állapot sok tartalékot biztosít a reprodukció szükségletei számára. így pl. a reproduk­
tív szervek termelésekor - pl. a laktáció felmenő szakaszában - amikor az állat nem tud annyi
táplálóanyagot felvenni, mint amennyi termeléséhez szükséges, akkor testének tartalékaiból pótolja azt.
Ez a folyamat mindaddig tart, amíg az állat kondíciójának romlása nem veszélyezteti az állat egészségét.
Amikor ez bekövetkezik és kifogytak az állat tartalékai, akkor tejtermelését is csökkenti és beáll egy olyan
egyensúlyi állapot, amikor annyi tejet termel, amennyit a táplálék felvétele lehetővé tesz.
Nem kielégítő tápanyagellátás esetén - a vemhesség második felében - az anya testtartalékaihoz
nyúl. Rossz takarmányozás esetén a nagyarányú testfehérje felhasználása a magzat építésre fordítódik,
de ez olymértékű is lehet, hogy az anya elpusztulását is okozhatja.

_ 168 Kecsketenyésztés
 A kondíció romlás ekkor nehezen ismerhető fel, mert a vemhesség egy olyan állapotot idéz
elő, amikor az anya össztömege (anya + magzat + magzatburok és víz) növekszik, de az anya
tényleges súlya csökken. Ennek elkerülése érdekében kísérjük figyelemmel az állat kondí­
cióját. Az előrehaladottan vemhes anya, nagy hasa miatt, jó kondíciót mutat. Ez a benyomás
akkor igaz, ha a hátgerinc kitapogatásával telt izomzatot találunk. Ha a kitapogatáskor a gerin­
cet izomszegénynek, túl csontosnak találjuk, akkor a szervezet leromlott, és sürgősen javítsuk
meg a takarmányozást. Ellenkező esetben az anya (ketózis) mérgezés következtében elpusz­
tulhat, de ha ez nem következik be, akkor nem tud kitőgyelni és veszélybe kerül az utódok fel­
nevelése és gyenge lesz a laktációs termelés is.
Kondíciót megtartó takarmányozásra akkor is szükség van, ha egy hizlalt kecskét tovább hizlalni
nem akarunk a túl sok hasűri faggyúképzó'dés miatt, de az eladásig - vagy a vágásig tartani kell. Ez az
élőállat tárolás túl költséges, ezért ha tehetjük, kerüljük el.

7.8. A testtömeggyarapodás szükséglete

A testtömeggyarapodás alatt értjük:

A) a növekedéssel fejlődéssel kapcsolatos tömeggyarapodást és
B) a kifejlett állatok kondíciójának javítását és a hizlalást.

7.8.1. A növekedés táplálóanyag igénye

Az újszülött olló kizárólagos tápláléka az anyatej. Ezért a kizárólag tejtáplálás időszakában - amikor
még szilárd táplálékot az olló nem vesz fel - az anyatej összetételét úgy kell tekiteni, hogy az tökélete­
sen megfelel az utód növekedési szükségletének. Ezt követően, amikor az olló szilárd táplálékot is
felvesz, csökken a növekedés intenzitása és ennek megfelelően változik a táplálékkal szembeni igénye
is. Ezek ismeretében úgy kell összeállítani az olló táplálékát, hogy az megfeleljen a növekedési igényé­
nek. Ezért korai választás esetén a tejpótló összetétele hasonló az anyatejhez. Később a kiegészítő ta­
karmány (koncentrátum) összeállítását a növekedési erélynek megfelelően kell elvégezni. A takarmány
koncentrációja mellett annak fehérje-energia arányát, és rosttartalmát is be kell állítani.
Az olló néhány napos kora után kezd el szálalni, ami 10-14 napos kora után általánossá válik, ha
finom széna és koncentrátum áll rendelkezésére. Ezért 14 napos korig tekinthetjük azt az időtartamot,
amikor az olló kizárólagos tápláléka az anyatej. Ezt követően az olló életében nemcsak abban
következik be változás, hogy takarmányt szálai, hanem abban is, hogy megváltozik a növekedési eré-
lye. E kortól amennyivel csökken az olló növekedési erélye, annak megfelelően csökkenthető a kiegé­
szítő takarmány fehérje koncentrációja is. A később bekövetkező növekedési ütem csökkenésekor ha­
sonlóan lehet módosítani a fehérje-energia arányát. A takarmányváltoztatást minden esetben átme­
nettel kell végezni. A fiatal állatok részére a mozgásigényt is ki kell elégíteni, mert az izmok és a cson­
tozat normális szerkezete ezáltal fejlődik ki. A mozgás nagy energia felhasználással jár. Mozgás hiánya
esetén a takarmány nagyobb energiaszintje az állat elhízását és petyhüdt szervezet kialakulását okoz-

Kecsketenyésztés 169 _
za. Az energiaarány beállításához abból induljunk ki, hogy az életfenntartáshoz 10% fehérjekoncent­
ráció szükséges. A tejképzéshez igényelt fehérjekoncentrációt a tej kémiai összetétele és energiatartal­
ma alapján számítjuk ki.
Összetétel (%) g/liter Égéshő J/g Égéshő J/liter Kcal/liter
Zsír 3,7 37 39,6 1465,2 351,5
Fehérje 3,3 33 23,6 778,8 186,4
Cukor 4,8 48 17,3 830,7 199,2
Egy liter kecsketej energia tartalma: 3074,7 kj 737,1 kcal
7.8.1 táblázat:
Egy lite r k ecsk etej e n e rg ia é rté k e

A fehérje koncentráció azt fejezi ki, hogy a fehérje energia értéke hány%-a az összes energiának. így
a kecsketej fehérje koncentrációja
778,8/3047,7 • 100 = 25,5%
Ez azt jelenti, hogy a tejtáplálás idó'szakában az olló táplálékát 2 5% fehérje koncentrációra kell beál­
lítani. Ebben a korban az olló abrakját is hasonló összetételűre kell beállítani. Az első növekedési sza­
kasz, amelynek növekedési erélye k = 0,175 (ez a kizárólagos tejtáplálás időszaka) fehérje koncentrá­
ció igénye 25%.
A második növekedési szakasz növekedési erélye; k = 0,056. Ez a kizárólagos tejtáplálás, vagyis az
első növekedési szakasz fehérje koncentrációjának 32%-a ((0,056/0,175)xl00). Ez azt jelenti, hogy az
első növekedési szakasz fehérje koncentrációjának 32%-át kell adni az életfenntartó szükséglethez,
hogy ki tudjuk elégíteni a második növekedési szakasz igényét.
Ez megfelel (25,2 x 32)/100 = 8 % + a 10% életfenntartó szükséglet,ami 18% fehérjekoncentráció
igényt jelent.

__ 170 _______________________________________________ Kecsketenyésztés

 A harmadik növekedési szakasz növekedési sebessége; k = 0,022. Ez az első növekedési szakasz
növekedési erélyének 12,6%-a. E növekedési szakasz takarmányának fehérjekoncentráció igénye 3,1 %
a növekedésre + 1 0 % az életfenntartásra, ami öszesen 13,1% fehérjekoncentráció igényt jelent.
A növekedési szakaszokkal járó takarmány változásokat mindig fokozatosan kell végezni, hogy az
állatok hozzászokjanak az új ízhez és a bendő mikroorganizmusok is tudjanak alkalmazkodni az új
takarmányhoz.
A kecske növekedésével az emésztő készülék mind alkalmasabbá válik a terimés, rostos takarmányok
nagyobb mérvű fogyasztására, megemésztésére. Az életkor növekedésével viszont romlik a metabo-
lizálható energia hasznosítása súlygyarapodásra (7.8.1. ábra). A metabolizálható energia hasznosítását
jellemző egyenes futásában a 27 kg-os testtömeg elérésének idején egy nagy törés következik be. Ez a
töréspont is jelzi, hogy erre az időre fejeződik be az emésztőkészülék növekedése.

7.8.2. A kifejlett kecskék súlygyarapodásának

értékelése

Testtömeggyarapodásra akkor kerülhet sor, ha a kondíciót megtartó szükséglet felett látjuk el álla­
tainkat tápláló anyaggal. Előfordulhat, hogy a súlygyarapodás szükségletét kielégítjük, azonban ez
mégsem jár testtömeg növekedéssel. Ez akkor következik be, ha a test víztartalmának csökkenésével a
zsírlerakódás fokozódik. Ebben az esetben a nagyobb fajsúlyú víz helyére a kisebb fajsúlyú zsír épül a
szövetekbe. Ez azt jelenti, hogy az állat testtömegének megtartásával annak szárazanyag- tartalma nő.
Ezt a folyamatot a hizlalt állatok érésének is tekinthetjük.
Sok tenyésztő célja, hogy a hizlalás során lehetőleg izomban gyarapodjon az állat, kevés zsírtermelés
mellett. Ez a kecskénél még kívánatosabb, mert a képződő faggyú a hasüregben rakódik le és nem az
izomszövetek közé. így a hússal kevés értékesíthető belőle, a tiszta faggyú pedig ma szinte értéktelen.
A cél elérése érdekében rendszerint, fehérjében gazdag takarmányokat etetnek, abban bízva, hogy
abból izom képződik. Ez a felfogás téves, mert az izom csak az igénybevétel hatására növekszik. A jól
kifejlett izomzat, ha nem működtetik, leépül. Biológiailag teljes értékű húst termelni mozgás
nélkül - kevés takarmány felhasználásával nem lehet. De lehetséges, ha az állatot hormonokkal
kezeljük, vagy olyan szelekciót “nemesítést” végzünk, amely révén megváltozik az állat anyagcseréje,
s ezáltal a szervezet által termelt természetes hormonok segítségével megnöveljük a sejtek térfogatát.
Ebben az esetben számolni kell azzal, hogy a sejtekben lévő víz, mivel mennyisége megnövekedett
ezért elveszíti rácsos szerkezetét, és lazán kötődik a sejthez. Emiatt sütéskor, vagy a hús feldolgozása­
kor nagy vízveszteség keletkezik. A különböző beavatkozások befolyásolják a zsírbeépülés helyét is,
azt, hogy az izomrostok közé, vág)' inkább a bőr alá halmozódik fel.

Kecsketenyésztés 171 __
7.9. A köztakaró felépítésének energiaszük­
séglete

A köztakaró megtartásának energiaszükséglete mivel a biológiai sorrend utolsó csoportjába tartozik,

ezért sok mindenről tanúskodik.
A fényes, egészséges szőrzet azt jelenti, hogy az állat egészséges és minden szükséglete ki
van elégítve.
A matt fényű, borzolt szőrzet azt jelenti, hogy az állat valamiben hiányt szenved illetve be­
teg egészségi állapota kívánnivalót hagy maga után. Súlyosabb esetben a kecske bőre “az állat­
ra sül”, ami azt jelenti, hogy a háton és az ágyékon marokkal nem választható el a bőr a test­
től.
Az állat szőrzete és bőre azonnal reagál az állat egészségi állapotára. A szőrtermelő kecske
szőréből egy évre visszamenően is következtethetünk az állat takarmányozására és egészségi
állapotában történt változásokra. Ehhez azt kell tudni, hogy a szőrszál elvékonyodása mindig akkor
következik he, amikor az állat takarmányozásában vagy egészségi állapotában változás történt. M inél nagyobb
a változás, annál nagyobb mértékben vékonyodik az el. Előfordul, hogy súlyos megbetegedéskor vagy éhezéskor
a szőrszál növekedése m egáll és ezen a ponton megszakad a szál és leválik a testről. Az elvékonyodás mértékéből
a baj súlyosságára, az clvékonyodott szálrész hosszából pedig a betegség időtartamára következtethetünk. Ha a
szőrszál hirtelen befűződik és a befűződés rövid szakaszra terjed, az azt jelenti, hogy az állatot hirtelen érte egy
rövid ideig tartó káros hatás. Ilyen lehet pl. a nehéz ellés, takarmánymérgezés stb.. Abban az esetben ha a
szőrszál hirtelen elvékonyodik és lassan vastagodik amíg eléri eredeti vastagságát azt jelenti, hogy az állat hirte­
len megbetegedett és lassan gyógyult. Előfordul, hogy az állat egészségi állapota fokozatosan rolniik, s ennek
megfelelően vékonyodik a szőr.
Ha állományszinten azonos helyen vékonyodott el a szőr, akkor általános takarmányozási hibára
vagy állategészségügyi problémára gondolhatunk. Abban az esetben ha az egyedek szőre a bőrtől
eltérő távolságra szakad el könnyen, akkor valószínű, hogy a különböző időpontokban történő ellés a
szálbefűződés oka. Az ok felderítése után esetenként szükséges megállapítani azt is, hogy a káros hatás
mikor következett be. Ehhez csak annyit kell tudni, hogy az illető fajtának milyen hosszú az éves gyap-
ja. így pl. ha az angora kecske éves gyapjúhosszúsága 25-30 cm, tehát havonta 2-2.5 cm-t nő a szőrszál.
Ebben az esetben ha a szőr elvékonyodása a bőrtől 5 cm-re történik, akkor a baj két hónappal ezelőtt
történt.
A megfelelő mennyiségű és minőségű szőr termeléséhez többlet energiát kell a kecskék takarmányá­
ban biztosítani. A kasmír termeléshez (250g/ év) naponta 0.084 MJ ME-t kell adni. A moher terme­
léshez, minden 2 kg/év mennyiségre, napi 0.25 MJ ME-t kell a kecskéknek nyújtani.

__ 172 Kecsketenyésztés
7.10. Fehérjeszükséglet

A fehérjék a szervezet építőkövei, szerepet játszanak az életfolyamatok lebonyolításában, égésük

energiát is termel. A fehérjék nitrogéntartalmú vegyületek, aminosavakból épülnek fel.
A jó fehérje ellátás gyorsítja a növekedést, fokozza az ellenállóképességet és a termelést, továbbá jó
szaporodást eredményez.
A hiányos fehérje ellátás csökkenti az étvágyat. A csökkent takarmányfogyasztás mellett romlik a
takarmányértékesítés, rosszabb lesz a növekedés, az izomfejlődés és súlyveszteség is bekövetkezik.
Ezen kívül romlik a szaporaság, a tejtermelés, emésztési zavarok mellett különböző betegségek is
kialakulhatnak.
A takarmányban lévő fehérje emészthetősége 0-80% között változhat. Ezért a fehérje ellátáskor
mindig az emészthető fehérjékkel kell számolni. Mivel a kecske más kérődzőkhöz hasonlóan, a
bendőben aminosavakat tud előállítani, ezért nem elegendő csak a kecske igényében gondolkodni,
hanem ki kell elégíteni a “bendő-élet” szükségletét is. Ha ezt nem tesszük, előfordul, hogy a legkitű­
nőbb aminosav tartalmú takarmány fehérjéiből a bendő mikroorganizmusai értéktelen fehérjét állíta­
nak elő. Abban az esetben pedig ha a bendőélet szükségletét tápanyagokkal ellátjuk és szaporodásuk
feltételeit is biztosítjuk, akkor a nem fehérje nitrogénből (pl. karbamid, ammónia stb.) is képesek jó
minőségű fehérjét előállítani. E fehérjéknek az aminosavai a bélből felszívódva a termelést szolgálják.
A kecske tejtermeléséhez, súlygyarapodásához is ugyanúgy szükséges az aminosavak biztosítása mint
a nem kérődzőknek. A nélkülözhetetlen aminosavaknak a bélben kell a kecske szervezetének rendel­
kezésére állnia.
A nem fehérje nitrogénforrást (pl. karbamid) NPN anyagoknak nevezzük. A nem fehérje nitrogén
etetésekor a táplálékban lévő nitrogénjén aránya 10:1. A nem fehérje nitrogén addig nem értékesül
jól a szervezetben, amig a bendő-mikroorganizmusok hozzá nem szoktak a takarmányhoz és az ét­
rendhez. Ez a hozzászokás az etetést követően 1-2 nap múlva kezdődik és 3-5 hét múlva éri el a nit­
rogénhasznosítás a maximumát.
A legbiztonságosabban és legjobb eredménnyel akkor etethető a karbamid, ha az etetett mennyisége nem
több mint az etetett takarmány szárazanyagának 1 %-a, és a takarmányban jelen van könnyen emészthető
szénhidrát (pl. abrak, melasz). A hozzászoktatást fokozatosan és megszakítások nélkül kell végezni.
A takarmány nitrogéntartalmú anyaggal történő kiegészítése akkor indokolt, ha:
- a szálastakarmányok rossz minőségűek,
- energiában gazdag, de fehérjében szegény a takarmányozás.
A különböző korú és termelésű kecskék fehérjeszükségletének részletesebb leírása a takarmányozási
táblázatokban található.Altalánosságban elmondható, hogy a:
- kifejlett kecske napi életfenntartó fehérjeszükséglete: 2,5 g nyersfehérje./ kg testtömeg
- tejfehérje képzés hatékonysága: 0 , 6 6
- testtömeggyarapodáshoz testtömeg kg-ként 280 g ny.fehérje kell.
- egy liter tej nélkülözhetetlen aminosavigénye. (g/l)

Lizin 2,3 Metionin 1,2

Triptofan 0,8 Eenilalanin 1,2
Arginin 1,3 Leucin-Isoleucin 3,6
Histidin 0,6 Valin 2,5

Kecsketenyésztés 173 _
7.11. Vitaminszükséglet

A vitaminok a szervezet számára nélkülözhetetlen, biológiailag aktív, energiát nem szolgáltató

szerves vegyületek, amelyek egy részét a szervezet nem, más részét pedig csak kis részben tudja előállí­
tani. Néhány vitamin teljes szükségletét fedezi a működő bendő termelése. Azonban a még
nem működő bendővel rendelkező - szopós - állatoknak minden vitamint biztosítani kell.
A vitaminok a szervezetben sokrétű funkciót töltenek be. Jelentős részük a sejtek normális anyagcseréjében
illetve közvetlenül befolyásolják a szervezet működését. Sok élettani folyamatban a vitaminok kölcsönösen fejtik
ki hatásukat, ezért fontos, hogy m egfelelő mennyiségben és arányban álljanak a szervezet rendelkezésére.
Néhány vitamint (A-, D, - niacin) a szervezet a táplálékkal felvett elővitaminokból képes szinteti­
zálni, ezért a szükséglet egy részét ezekkel lehet biztosítani. A vitamin ellátásban nagy jelentősége van
a bendő mikroflórájának és a bélbaktériumoknak. Ezek a inikroszerkezetek a szervezet számára fontos
vitaminokat állítanak elő. Ezek; K-vitamin, folsav, biotin, B j 2 >és a B-komplex több tagja.
Vitaminhiány esetén funkcionális hiányállapot alakul ki, mivel a vitaminfüggő enzimek, hormonok
aktivitása csökken. Az így bekövetkezett biokémiai változások specifikus tünetekkel járnak. A vitamin-
hiány mértékétől függően romlik az étvágy, a közérzet, az ellenállóképesség stb. A hiányállapotok vita­
minadagolással megszüntethetek.
Élettani szerepe Vitamin
Vérszegénység-ellenes hatás B;, Bt, Fólsav
Idegvédő hatás B„ Niacin, B„ B,„ B,,, E, C, A
Fertőzések elleni hatás A, C, IC, B„ B„ H. E
Növekedést serkentő hatás szinte, valamennyi
Csontképzést serkentő hatás D, C, B„ A
Fogvédő hatás C. D, A, B- vitaminok
Szexuális funkciót serkentő hatás E, H, A
Vérszegénységet szüntető hatás C, K, (P)
Sebgyógyulást segítő hatás A, C, B.
7.11.1 tá b lá z a t:
V itam in o k é le tta n i szerep e

A túlzott vitaminadagolástól is óvakodjunk. Ez különösen érvényes a szervezetben raktározható,

zsírban oldódó vitaminokra. Ezek közé tartozik az A és a D-vitamin, amelyek túladagolása - hason­
lóan a gyógyszerekhez - súlyos toxikus tünetekkel járó hipervitaminozist okoz.
A vitaminszükségletet régebben nemzetközi egységekben (NE, ill. International Unit: IU) adták
meg, ma gyakoribb a tömegegységben (mg, pg) való közlés.

A-vitamin
Az A-vitamin, vagy előanyaga a karotin, szükséges a takarmányban ahhoz, hogy a hámszövet normá­
lis állapota fennmaradjon.
A kecske A-vitamin igénye: 3500-11000 NE/nap.
A szükségletek kielégítésére több karotint kell biztosítani ha;
- a (5-karotint, xantoftllek és más kisebb értékű karotinok hígítják fel,
- az állatok A-vitamin-hiányosak,
- a takarmány rosszul emészthető,
- a takarmányban sok a foszfor,
- a takarmányban kevés az E-vitamin
- a takarmány alacsony zsírszintje csökkenti az A-vitamin kihasználását.

__ 174 Kecsketenyésztés
 A kecske és juh farkasvakságának megakadályozásához kell testsúly kg-onként 17-26 NE A-vitamin
vagy 42-58 NE béta-karotin.
A szervezetben lévő tartalék kialakításához és a reprodukcióhoz testsúly kg-onként az előbbi
mennyiségek háromszorosa kell.
A zsírban oldódó A-vitamint a szervezet kb. 200 napig tudja tárolni. E tartalékolásnak köszönhető,
hogy a zöldtakarmányon élő kecskék képesek, hogy a 4-6 hónapos karotinban szegény takarmányozást
veszély nélkül átéljék.
Olyan takarmányok, amelyekben kevés a sárga vagy zöld színanyag, kevés bennük a karotin is. A
takarmányok karotin-tartalmát csökkenti a kedvezőtlen időjárás, a hosszú tárolás, felmelegedés, stb.
Az A-vitaininban szegény takarmányon tartott kecskéknek pároztatás előtt ajánlatos A-vitamint
adni. Hiányában megnő a halvaszületett kiskecskék száma illetve olyan ollók születhetnek, amelyek
gyengék, torzak. Az A-vitamin hiány kedvezőtlenül hat a növekedésre, a csontok fejlődésére, a fertő­
zésekkel szembeni ellenállóképességre is.

D-vitamin
A D-vitamin legfontosabb szerepe, hogy segíti a kalcium csontban való lerakódását, illetve a cson­
tokból történő kalcium mobilizációt.
Az angolkór megelőzése érdekében a kalcium és a foszforon kívül a D-vitamin szükségletet is bizto­
sítani kell. Mivel a D-vitamin zsírban oldódó és a szervezetben tárolódik, ezért a kifejlett állatok
számára a jelentősége kisebb. Az újszülöttek D-vitamin hiánya esetén születési rendellenességgel
lőhetnek világra. Az anyák jó D-vitamin ellátása esetén tejük kielégíti 4 hetes korig az ollók szükség­
letét.
A napfénynek kitett állatok besugárzás révén annyi D-vitaminhoz jutnak, amennyi szükségletüket
fedezi. Ezért a legelőn, illetve a napfényen tartott állatok D-vitamin kiegészítésre nem szorulnak. D-
vitamin kiegészítés esetén jó tudni, hogy a kecske egyformán jól értékesíti mind a Ü 2 _, mind a D^_
vitaminokat.
A növendék kecskéknek naponta, 100 kg testtömegre számítva választás előtt 666 NE, választás után
pedig 555 NE D-vitaminra van szükségük.
Jó D-vitamin források a napon szárított szénák. Rossz D-vitamin forrásúak a mesterségesen (pl.
rorró levegővel) szárított szénák, a zöldtakarmányok, a magvak és melléktermékeik.
A D-vitamin könnyen oxidálódik. A stabilitása különösen rossz, ha a takarmány mésszel van
összekeverve.

E-vitamin
Régen megfigyelték, hogy izomsorvadás E-vitainin- vagy szelénhiányos takarmányozáskor fordul
elő. E megbetegedésre jellemző, hogy a szopós kecskék hátulsó lábai merevek és jellemző rájuk; a rán­
cos horpasz és a görbe hát. Boncoláskor a combok izomzatában fehér csíkoltság mutatkozik, amiért
rehérizom-betegségnek is nevezik. A fehérizom betegség főleg a fiatal állatok betegsége. Ezért az E-
vitamin szükséges a szopós kecske étrendjében, de később gyakorlati jelentősége nincs.
Az E-vitamin juttatását végezhetjük csíráztatott gabona adásával, míg a szelént, szelénes nyalósó
tormájában biztosíthatjuk. Megbetegedés esetén mind a szelént, mind az E-vitarnint injekcióban kell
adni.
A kecske E-vitamin igényét még pontosan nem határozták meg. Több szerző munkája alapján a
napi szükséglet 5-100 mg között mozog.

Kecsketenyésztés 175 _
K] és ^-vitaminok
A Kj_ és K2_vitaminok zsírban oldódnak, s mind kettő szükséges a véralvadásban. Minden leveles
zöldnövény frissen és szárítva egyaránt jó Kj-vitamin forrás. A K^-vitamint normális körülmények
között a kecske nagymennyiségben szintetizálja a bendőben, ezért az aktívan kérődző állatok takar­
mányát ezzel a vitaminnal kiegészíteni nem kell.

A B-vitamin csoport
A bendő kifejlődése előtt, ha korán elválasztották anyjuktól a kiskecskéket, 2 hónapos korig szük­
séges adni: 131 2 -vitamint, tiamint, piridoxint, riboflavint, niacint, fólsavat, amelyeket normál nevelés
esetén az anyatej tartalmazott.
A funkcionáló bendővel rendelkező kecske számára B-vitaminokra nincs szükség, mert azokat a
bendő mikroorganizmusai kellő mennyiségben előállítják. A B j 2 -vitamin előállításához kobalt is szük­
séges, mert ennek hiányában a bendő mikrobái a B^-vitamint nem tudják előállítani.

C-vitamin
A kecske a C-vitamint gyorsan és nagy7 mennyiségben tudja szervezetében előállítani, ezért külön
biztosítani nem kell. A C-vitamin pótlására akkor kell gondolni, ha az állatokat nagyobb stressz éri, pl.
szállítás. Ez fokozottan érvényes az apaállatokra.

7.12. Vízszükséglet
A kecske szervezetének víztartalma fejlődése során változik. Amíg az újszülött kecske szervezete
80%, a kifejletté 60 %, addig az elöregedett, 25-30 éves 40% vizet tartalmaz. A kifejlett állatok víz­
tartalma főleg a szervezet zsírtartalmával van negatív összefüggésben.

A kecske ivóvíz szükséglete

A kecske önkéntes vízfelvételét befolyásoló tényezők a következők; a környezeti hőmérséklet, a csa­
padék, a kecske kora, fajtája, hasznosítása, az itatás gyakorisága, az elfogyasztott takarmány mennyisé­
ge, a takarmány összetétele, a mozgás stb.
Farkas (1968) azt állapította meg, hogy a kecske összes vízfogyasztása szignifikáns összefüggésben
van a szárazanyag felvétellel. Megállapították azt is, hogy normális körülmények között etetés után
isznak vizet. Az önkéntes vízfogyasztást két-háromszorosának találták a szárazanyag felvételnek. A
hőmérséklet és a vízfogyasztás között ugyancsak szignifikáns összefüggést találtak.
A k ifejlett kecske vízfogyasztása: 3,15 kg víz / kg takarmány szárazanyag
Ezt a mennyiséget 23°C-os környezetben fogyasztja a kecske. Melegben ennél többet iszik: 30°C-
on: 4,71 kg, 35°C-on: 4,85 kg vizet egy kilogram takarmány szárazanyag elfogyasztásához.
Az 1 kg szárazanyag emésztéséhez felhasznált víz mennyisége női a vemhesség harmadik hónapjától,
s az ötödik hónapra a vízfogyasztás megduplázódik. A vemhes állatok közül az egy magzatot hordozók
vízszükséglete kisebb, mint a kettőt hordozóké.
A laktáció idején megnövekedett vízfogyasztás a felgyorsult anyagcsere következménye. A szoptató, illetve
tejelő kecskék vízfogyasztása kétszer akora, mint a nem laktálóké. így egy 3 kg szárazanyagot fogyasztó
kecske a laktációban akár 18 liter vizet is fogyaszt. Más kutatók a kecske vízfogyasztását a termelt tej mennyi­
ségéhez viszonyítják, eszerint a kecske 1 ,5-2,0-szer annyi vizet igényel, mint amennyi tejet ad.

__ 176 Kecsketenyésztés
 Abban az esetben, ha korlátozott a legelő kecskék vízfogyasztása, akkor a nagyobb víztartalmú
növényeket válogatják ki. Hasonlóan válogatnak a növény sótartalma alapján is. Vízhiány esetén kerü­
lik a nagyobb sótartalmú növényeket. Jó vízellátás esetén, sóhiányos ellátáskor pedig a sótartalmú
növényeket keresik.
Nyáron a kecskék vízfogyasztása 12-szerese is lehet a téli igénynek. A szomjas kecske szükség esetén
a 63°C-os vizet is megissza.
A takarmány fehérje és ásványianyag tartalma is erősen befolyásolja a kecske vízigényét. Egy nem
vemhes és 2 % fehérjét tartalmazó szénát fogyasztó kecske napi takarmányfogyasztása altkor sem vál­
tozott, ha csak minden negyedik napon itatják. A 15% fehérjét fogyasztó hasonló kecske, ugyanilyen
itatási időköz mellett erősen csökkentette takarmányfelvételét. Ez azt bizonyítja, hogy a takarmány
fehérjetartalma befolyásolja a kecske ivóvíz igényét.
A kecske igényes az ivóvíz tisztaságával szemben. Ezért nagyon fontos az itatóvályií tisztán­
tartása, mert csak így érhető el, hogy a szükségletüket teljesen kielégítsék. Törekedjünk arra is, hogy
a tiszta ivóvizet télen kissé melegítve, nyáron pedig hűtve adjuk az állatoknak. így sok energia
takarítható meg, amelyet az állat termelésre használhat.
A jó ivóvízben számos ásványi anyag található. Ezek közül figyelemre méltóak; a kalcium és a mag­
nézium, a mikroelemek közül; a fluor, a jód, a króm, és a vanádium.

*
7.13. Ásványianyag szükséglet
Az állati test 4-5%-át az ásványi anyagok teszik ki. Ezek túlynomó részéből épül fel a szervezet
¿zilárd váza, a másik része pedig a vízterekben oszlik meg és biztosítják a szervezet zavartalan
működését és részt vesznek a sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok szabályozásában.
A nagyobb mennyiségben előforduló makroelemek a folyadékterekben nagyrészt elektrolit­
képző szabad ionok formájában (Na*, K*, Ca2*, Mg2*) vannak jelen, és a különböző anionokkal
(H‘, OH', Cl', HCOj', H2 PO4 ', HPO4 2') biztosítják a belső környezet viszonylagos állandósá­
gát. Tehát a homeosztázis fenntartásában vesznek részt. A mikroelemek ebben nem vesznek
részt, azok jelentősége az enzimreakciók szabályozásában van. A mikroelemek funkcióképes­
sége nagymértékben függ a folyadékterek ionösszetételétől, az ozmotikus és térfogatviszo­
nyoktól, valamint a kémhatástól.

A nátrium (Na)
A nátrium 35-40%-a a csontokban és a kötőszövetekben, a többi pedig a folyadékterekben fordul
¿lő. A nátriumkészlet 70%-a kicserélhető formában található, amiben legfontosabb szerepe a csontok­
nak van. A csontok Na-raktára fontos szerepet játszik a Na-egyensúly biztosításában.
A nátrium a káliummal fontos szerepet tölt be az ingerfolyamatokban, nélkülözhetetlen a homeosz-
tízis fenntartásában és a membránon keresztüli transzportfolyamatokban.
A só fontos szerepet játszik az étvágy fenntartásában és az emésztésben.
Só hiányában csökken a takarmányfogyasztás, romlik a takarmányértékesülés és a tejtermelés.
A gyakorlatban a száraztakarmány 0.5%-ban, vagy az abrakrész 1%-ban biztosítják a sót.

Kecsketenyésztés 177 _
 A klór (Cl)
A nátrium kísérőjeként (NaCl) fordul elő elsősorban. A szervezetben lévő klór 70%-a a sejteken
kívül, a folyadékterekben fordul elő. A kloridionok legfontosabb szerepe az elektroneutralitás fenntar­
tásában van, de mennyisége befolyásolja a sav-bázis egyensúlyt és az emésztést. A klór egy részét a
konyhasóval veszi fel az állat, szükségletét másfélszeresének ítélik a nátriuménak.

K álium (Ki
A szervezet kálium készletének 98%-a a sejteken belül található. A kecske káliumszükséglete a
takarmányadag 0.5%-a.
A kálium részt vesz a sejtek ozmotikus nyomásának a szabályozásában, fontos szerepe van az ideg-
és izomműködésben és nem utolsó sorban nélkülözhetetlen a szív normális működéséhez. A vérplaz­
ma alacsony és magas káliumszintje egyaránt szívműködési zavarokat okoz, különösen akkor, ha a vér­
plazma Na és Ca tartalma sem megfelelő. A szívműködés zavarának kiváltásában a Na és a Ca antago-
nistája a káliumnak. Tehát alacsony kálium és magas Na vagy Ca-szint, vagy ennek fordítottja fokoz­
za a szívre gyakorolt káros hatást.
A kálium részt vesz a szénhidrátok és a fehérjék anyagcseréjében. A fokozott fehérje bevitel növeli
a szervezet kálium igényét. Ezért nagy tejhozamú egyedek esetében, különösen zárttartásban amikor
mind a szénhidrát, mind a fehérje bevitel nagy, és hiányzik a zöld füvek káliumtartalma, akkor
kiegészítéséről gondoskodni kell. Hiánya tartós hasmenést, a takarmányhasznosulás romlását okozza.

K alcium (Ca)
A kifejlett szervezetben a kalcium 99%-a a csontokban és a fogakban található. A fennmaradó rész
kis része a sejtek belsejében, míg a nagyobb hányada a sejten kívüli folyadékterekben fordul elő. Ez a
viszonylag kis mennyiségű Ca szerepet játszik a véralvadásban, az ideg- és izom ingerlékenységben, a
membrán szerkezet kialakításában és szabályozásában, az izomműködésben, a tejtermelésben és szá­
mos hidroláz típusú enzim működésében.
A vérplazma Ca-szintje hormonálisán szabályozott és a csontanyagcserét is befolyásolja. A vér Ca-
szintjének megváltozása szabályozza a Ca csontokba történő' beépítését, illetve a csontokból való
kioldódás mértékét. A csontszövetek átépítése a terheléssel és az életkorral változik. A kifejlett korban
kiegyensúlyozott takarmányozás mellett a csontépítés és a csontlebontás mértéke azonos. Növendé­
keknél ez a folyamat építő, idős korban pedig az egyensúly a lebontás irányába tolódik el.
A szervezet Ca szükséglete számos tényező függvénye. így függ a felszívódás mértékétől, és a Ca
veszteségtől. Ez utóbbihoz tartozik a napi endogén Ca veszteség, a tejtermeléssel kiürülő Ca, a vem-
hesség során a magzatba épült Ca.
A Ca hasznosulása függ a különböző vitaminok és ásványi anyagok mennyiségétől is. A nor­
mális csontanyagcsere fenntartásához szükség van; A.-D.-C.- és K-vitaminra. valamint fluorra,
foszforra, magnéziumra, cinkre és rézre. Az ásványi anyagok közül legjobban tanulmányozott a
táplálék kalcium és foszfor arányának hatása a kalciumforgalomra és a csontépítésre. A Ca rossz
hasznosulásáért legtöbben a túlzott foszforbevitelt, illetve a Ca/P arány csökkenését teszik
felelőssé. A sok foszfor fogyasztáskor a csontokban fokozódik a kalcium kioldódása, ami csont-
ritkuláshoz vezet. Foszforhiány esetében pedig fokozódik a vizelettel történő Ca kiürülés, ami
nem megfelelő D-vitamin ellátás esetén angolkórhoz vezet. A túlzott Ca fogyasztás a
lágyszövetek elmeszesedését okozhatja. A kérődzők esetében a Ca túlfogyasztás, csak akkor
ártalmas, ha a túlfogyasztást mesterségesen (pl. takarmánymész túladagolásával) idézzük elő,
azonban ha a természetes táplálékkal jut több Ca a szervezetbe, akkor az nem okoz meg­
betegedést. A vizelet útján történő fokozott Ca kiürülés (hiperkaiciurea) vesekövességet is
kialakíthat.

__ 178 K p . ketenyésztés
 A legtöbb természetes legelő és vetett füvek szénája elegendő mennyiségben tartalmaz kalciumot. A
pillangósok a legkitűnőbb kalciumforrások, amivel fedezni lehet az állatok szükségletét. Egyes terüle­
teken, ahol a talajok főként kalcium-karbonátból, valamint dolomitból képződtek, ott a természetes
legelőkön termett takarmányok Ca-tartalma a normálisnak akár kilencszerese is lehet. Más területe­
ken pedig ahol a talaj Ca-ban szegény, (pl. láp) ott a kecske és más kérődzők is takarmánymész kiegé­
szítésre szorulnak. Normális viszonyok között elegendő, ha a kecskék tejelő pótabrakját egészítjük ki
2,5-3% takarmányinésszel. Mészhiány esetén korán kiürülnek a szervezet tartalékai, s ezt követően
gyorsan csökken a tejtermelés.

A fo sz fo r (P)
A kalcium után foszforból tartalmaz legtöbbet a szervezet. Ennek nagy része szervetlen foszfátok
formájában a csontok és a fogak szilárdságát biztosítja. A szervetlen foszfátok kis mennyiségben a
testnedvekben is megtalálhatók, ahol elsősorban a vegyhatás szabályozásában vesznek részt. A szerves
foszforvegyületek fontos szerepet töltenek be az anyagcserében és strukturális szerepük is van. A fosz-
for-vegyületek emésztőkészülékbó'l való felszívódásuk attól függ, hogy milyen alakban vannak jelen. A
szopós állatok a tejben lévő foszfort szinte 100%-ban tudják hasznosítani. A korai választás okozta
növekedés-csökkenés nagyrészt a tejben lévő jól hasznosuló foszfor elmaradásának is köszönhető.
Tekintettel arra, hogy a foszfor szinte minden táplálóanyag anyagcseréjében szerepet játszik, ezért
fontos, hogy különösen a növendékek, a tejtermelők és az ivarzó állatok szükségletét biztosítsuk. A
beérett természetes és mesterséges legelők, valamint a szálastakarmányok foszforban szegények, míg
az abrakfélék foszforban gazdagok. Az abrakok közül legtöbb foszfort a korpa tartalmazza. Foszfor­
hiányos legelő esetén ezen abrakokkal, vagy az abrak foszforsavas takarmánymész kiegészítésével a
hiányt tudjuk pótolni. A kecske jól ki tudja használni a a foszfort úgy is, hogy7 tekintélyes mennyiségét
recirkuláltatja a nyálmirigyek váladékában. Alacsony foszforfelvétel esetén a bendő foszforigényét ki
tudja a kecske elégíteni a nyál eredetű foszforral.
Foszforhiányos takarmányozáskor abnormális lesz a csontfejlődés, ez fiatal állatoknál angolkórként
ismert.

M uvnézium (M p)
A szervezet magnézium készletének fele a csontokban, másik felének 99%-a a sejtközötti folyadéktérben
aláiható. A magnézium fontos szerepet játszik az elektrolit-egyensúly fenntartásában, a foszfátbeépüléssel
Táró biokémiai folyamatok katalizálásában, és nagyon sok enzim fontos alkotója és ezeken kívül nagyon
rontos az idegrendszer normális működéséhez. A Mg hasznosulását segíti a D-vitamin, a piridoxin és a
tiamin. A kalcium és a magnézium egymásnak antagonistái. Ezélt nagy mennyiségű magnézium hatására
fokozódik a kalcium és a foszfor kiválasztás, túlzott Ca -bevitel pedig Mg-hiányt okoz. A magnézium
hiányában csökken a fehérjék beépülése, zavarok keletkeznek a szénhidrát és zsíranyagcserében.
A kecskék magnézium igényét 0.06%-ra becsülik, ami a szálastakarmányok etetésével kielégíthető.
A magnézium szorosan kapcsolódik a kalcium és foszfor-anyagcseréhez. A Ca-hiányt gyakran kíséri
a Mg-hiányból eredő tetánia. Ez akkor következik be, ha a szervezetnek nem áll rendelkezésére ele­
gendő étrendi magnézium, vagy a csontrendszerben lévő magnéziumot nem tudja mozgósítani.

K én (S)
A kén, a test különböző vegyületeinek alkotórésze és igen nagy jelentősége van a bendőben történő
aminosav-képzésben. A körmöknek, szarvaknak, a szőrnek fontos alkotórésze.
A bendő mikroorganizmusok kén-igényének és a kén-, nitrogén-recirkulációjának megfelelően a
táplálékban ajánlott nitrogén-kén arány az 10:1. A kifejlett kecskék takarmány szárazanyagának 0.14-
0.18%-a, fiatal kecskéknek pedig 0.18-0.26% ként kell biztosítani.

Kecsketenyésztés 179 __
 Általában minden használt takarmány 0.1%-nál több ként tartalmaz. Kivételt képeznek a gránit
talajokon termett, sok esetben kénszegény takarmányok. A kénszegény talajokon termett takarmányo­
kon kívül a sok karbamidot tartalmazó tápok etetésekor is kell kénkiegészítés. E célra jól használható
a szulfátkén, elemi kén, kéntartalmú fehérjék, szintetikus aminosavak etetése. A kiegészítésekkel
növelhető a súlygyarapodás, és a tejtermelés.
Kén hiányában a fehérjehiányhoz hasonló tüneteken kívül megfigyelhető az erős nyálzás, könnye-
zés, és a vedlés.

Vas (Fe)
Az állati szervezet vastartalmának 70%-a vér hemoglobinjában, közel 3,5%-a az izom mioglobin-
jában található. Kisebb mennyiségű vasat minden szövet tud tárolni, de legtöbb a májban, a lépben és
a csontvelőben halmozódik fel.
A szervezet vasháztartását befolyásolja; az elfogyasztott vas mennyisége és felszívódását befolyásoló
tényezők, valamint a vasanyagcseréhez szükséges egyéb táplálóanyag ellátottság. A vas hasznosulásá­
hoz szükséges a C-vitamin, a B j 2 vitamin, a folsav és a réz.
A szervezet a vassal takarékoskodik, ezért az elpusztult sejtek (pl. vörösvértestek) vastartalmát újból
telhasználja.
Vaspótlásra szorulnak azok a kiskecskék, amelyek koraszülésből, vág)' többet ellő alomból származ­
nak. Ezeknek az egyedeknek vastartaléka nem tud teljesen feltöltődni a magzati élet során és az anya­
tej sem tudja kielégíti a szervezet szükségletét, mivel kevés vasat tartalmaz. Ilyen esetben vérszegény­
ség alakulhat ki, ami meggátolható izomba adott injekcióval, vág)' szájon át fogyasztható vasvegyület-
tel. Erre különösen akkor van szükség, ha a kisgidák zárttartásban élnek. Ha azonban lehetőségük van
a szabad természetben - ősi ösztönük segítségével - a vastartalmú anyagok nyalogatásával (föld, faké­
reg stb.) kielégíteni szükségletüket, akkor külön vas adagolására nincs szükség. Injekcióval történő vas-
pódást 3 hetes időközben 150 mg vastartalmú anyaggal végezzük.

Réz (Cu)
A szervezet réztartalmának nagyrésze fehérjékhez és aminosavakhoz, kötődik. A felszívódott és a
vérbe került réz 90%-a egy fehérjéhez kötődik, amely funkcionális kapcsolatot létesít a réz- és a vas­
anyagcsere között. Ez a vegyület fontos szerepet játszik a vas mobilizálásában, elősegíti a vasfelvételt
és a vas szövetekhez történő szállítását. A vérképzéshez is szükség van rézre, hiánya esetén elegendő
vasellátottság mellett is vashiányos vérszegénység alakul ki.
A rézhiány lehet elsődleges, és lehet kobalt vagy vashiány kísérője is.
Az étrend szárazanyagának optimális rézkoncentrációja 5 ppm, abban az esetben ha a takarmány
molibdén- és szulfátszintje normális. Rézben szegény legelők esetén a nyalósóhoz adott 0.5% rézszul­
fáttal pótolni lehet a hiányt. Normál viszonyok mellett a májban, vesében, szívben, tüdőben, hasnyál­
mirigyben és a lépben tárolt tartalék réz 4-6 hónapra is elegendő.
Rézhiány esetén a kiskecske gyöngének születik és elpusztul attól, hogy képtelen a szopásra. Szopós
ollókon észlelt tünetek: az izmok működése nem koordinált, a hátulsó testtájuk részleges bénulása. Ki­
fejlett állatok szőrzete réz hiányában “acélos” vagy “drótszerű”.

M olibdén (Mo)
A molibdén az oxidáz típusú enzimek alkotórésze.
A kutatások szerint a kevés molibdént tartalmazó takarmányok jobban emészthetők és nagyobb
súlygyarapodást biztosítanak. A molibdén komplexet képez a rézzel a bélben, s az így lekötött réz
biológiailag inaktív.
A nagy molibdén-tartalomra a szarvasmarha és a kecske érzékenyebb, mint a juh.

__ 180 Kecsketenyésztés
 Nagy molibdén-tartalmú legelőkön a kecskék ürüléke híg lesz és gyorsan csökken súlyaik. Ha a
rézszint csökken, akkor is bekövetkezhet molibdén-mérgezés.

Molibdén - réz kölcsönhatások:

Az étrendi réz-, molibdén-, és szulfátfelvétel egy rend kívül bonyolult kölcsönhatás-sorozatot alakít
ki, aminek mechanizmusa még ma is tisztázatlan, ezzel kapcsolatos megfigyelések a következők;
- kevés molibdént tarrtalmazó legelőn réz halmozódik fel a szövetekben, különösen a májban. Ez
akkor is bekövetkezik, ha a rézfelvétel mérsékelt;
- stressz-állapotban a máj réztartaléka gyorsan mobilizálódik és megnöveli a vér réztartalmát. ami
egy hemolitikus krízist idéz elő, aminek végzetes kimenetelű sárgaság a következménye.

Molibdén és réztoxicitás
Nagy molibdén-tartalmú legelőkön a kecskék ürüléke híg lesz és gyorsan csökken súlyuk. Ha a
rézszint csökken, vagy a szulfát-szint növekszik, a molibdén-mérgezés bekövetkezik.
Rézmérgezés sárgaságot okoz, ami az állat szemein könnyen felismerhető. Rézmérgezéskor mind a
molibdén, mind a szulfát kezelést alkalmazni kell, mert csak az egyik adagolása nem vezet eredményre.
A rézmérgezést megakadályozza, ha a takarmány sok cinket tartalmaz. A takarmány szárazanyagára
«ámított 100 ppm cink csökkenti a máj réztartalékát.

JódJSx
A jód a pajzsmirigy hormonjai - tiroxin, trijód-tironin - alkotórésze. Hiányában, növekedési és
idegrendszeri zavarok lépnek fel.
A jódhiány következtében a növendék kecskék pajzsmirigye megnagyobbodik. Jódhiányos területe­
ken a vemhes anyák jódozott sóval való ellátása magakadályozza a halvaszületést, a szőrnélküli, gyenge
ollók világra jövetelét és javítja a fogamzást.
Jódozott sót nem szabad abrakkeverékbe adni, mert előfordulhat, hogy az állatok túl sok sót vesznek fel.

K obalt (Co)
A kobaltnak fontos szerepe van a kecskék Uj 2 vitamin szintézisében. A bendőtartalom, a máj, és a
vér B |2 vitamin tartalma jelzi a kecske kobalt-ellátottságát. A kobaltellátás legjobb indikátora az
ürülék B j 2 vitamin tartalma. A kecske kobalt szükségletét naponta kell biztosítani. A takarmányok
kobalt-tartalma a talaj Co-tartaImával van összefüggésben. Ha a takarmány 0.07 ppm-nél több kobal­
tot tartalmaz, elegendő a szükséglet biztosítására. Egy 50 kg-os kecske napi szükséglete 0.1 g kobalt,
amit kobalt-klorid, vagy kobalt-szulfát formájában adunk. A kobalt 450 mg/100 kg testtömegre
tosikus hatású.
Kobalt hiánya esetén csökken az étvágj', az állat bágyadt lesz, súlyosan lefogy, gyengeség, anémia,
csökkent termékenység és tejtermelés csökkenés következik be.

M aiw án (Mii)
Szerepet játszik a csont, a porc, az összetett szénhidrátok és a vérképzésben. 'Több enzim
alkotórésze és aktivátora.
.Mangánhiány esetén a csontozat lassabban fejlődik, csökken az ollók születési súlya és nagyobb lesz
az elhullást.
A kifejlett kecske szőrzete jelzi a mangán-ellátottságot.

Kecsketenyésztés 181 __
 Cink (Zn)
A cink fontos; a sejtanyagcsere folyamatok szabályozásában, szükséges a növekedéshez, az idegrend­
szer működéséhez, a csontképzéshez, az ivarmirigyek működéséhez, a sebgyógyuláshoz, a szem nor­
mális működéséhez, szerepet játszik a szénhidrát, a fehérje és a zsíranyagcserében. A bakok reproduk­
ciójához a cink- szükséglet nagyobb, mint a növekedéshez. A herék normális növekedéséhez és a
reprodukcióhoz 32,4 ppm cinket tartalmazó takarmány szükséges.
A cinkhiány tünetei: a herék növekedésének leállása, a kifejletteknél annak sorvadása, a lűinivarsejt-
képződés leállása, a vedlés, a körmök körüli régiók duzzadása, erős nyálazás, étvágytalanság, hajlam a
szőrevésre, általános bágyadtság és csökkent növekedés.

Szelén (Se)
A szelén élettani szerepe többek között a sejtmembrán védelmében van, továbbá antioxidáns és
májvédő hatású. Segíti az E-vitamint.
A szelénhiány legfőbb tünete a fehér-izom betegség, ami 2-8 hetes kor között lép fel.
Szelénhiányos területen a született kisgidákat születéskor és 2 hetes korban kell kezelni. Az első
kezeléskor adagolandó injekcióban 0.25 mg szelén-nátrium-szelenit formában és 68 NE E-vitamin. A
második kezeléskor 1 .0 mg szelént és 68 NE E-vitamint kell adni.
Szelénmérgezéskor a szőr kihullik, a körmök érzékenyek és később leesnek. A szelén mérgező
hatása függ a takarmány fehérje- és kéntartalmától. A szelén fölhalmozódó méreg. A beteg állat
szervezetéből gyorsan kiürül ha szelénszegény szálastakarmányt kap.

Fluor (F)
A fluor élettani szerepe. Részt vesz a csont- és a fogzománc képzésben és fluorapatit formájában
növeli a csontok szilárdságát. Hiányában fogszuvasodás, túlzott adagolásakor pedig foltos fogzománc
alakul ki.
A természetben elemi állapotban ritkán fordul elő. Egyes vidéken a vízkészletekben olyan mérték­
ben fordulnak elő fluoridok, hogy az már elegendő a káros hatások létrehozására.
A fluor felhalmozódó méreg. A tünetek akkor észlelhetők, ha az állatok 2-3 évig fogyasztották a kis-
mennyiségű fluort. A mérgezés tünetei: étvágytalanság, a normális csontszín krétafehérré válik és a
csontok megvastagodnak. A fogak, különösen a metszőfogak kilyukadnak és annyira lekopnak, hogy
szabadon marad a fogideg. Tenyészkecskék étrendjében nem lehet több fluor, mint 60 ppm,
szárazanyagra számítva. A fluor mérgezésre legérzékenyebbek a fiatal állatok.
A fluor toxikus hatását csökkentik a takarmány alumínium sói és magasabb kalcium szintje.

Vanádium (V)
Részt vesz a csontképzés során a foszfátbeépülésben és a zsíranyagcserében.

Nikkel (Ni)
Szerepet játszik a májműködésben, a RNS (ribonukleinsav) képzésben, a pigmentképzésben és a
hemoglobin szintézisben.

K róm (Cr)
Részt vesz a szénhidrát-, a lipid-, az aminosav- és a nukleinsav- anyagcserében.

__ 182 Kecsketenyésztés
7.14. Mérgező ásványi anyagok
Ólom, (Pb)
A fiatal kecske különösen érzékeny rá. A mérgezés forrásai: ólom alapú festékek, fáradtolaj,
szárazelemek, akkumulátorok.
A mérgezés tünetei: tompultság, étvágytalanság, hasi fájdalmak.
Halálos dózisban; mekegés, támolygás, pislogás, izomremegés, habzó száj, és rögcsös rohamok.
Az ólombányák környéki ólom nehezen szívódik fel. Alacsony kalcium és foszfortartalmú takarmá­
nyok etetése növeli a felszívódást. Az ólom legnagyobb része a csontokba épül be.

K adm ium (Cd)

Rendszerint szennyvíziszapot tartalmazó takarmányok fogyasztása esetén következik be mérgezés.
A kadmium rosszul szívódik fel, de sokáig marad a szervezetben. A szervezet teljes készletének 75 %-
a a vesékben és a májban halmozódik fel.
Mérgezése esetén erősen csökken a tejtermelés, a növendékek visszamaradnak a fejlődésben és
vérszegénység fejlődik ki. Ezeken kívül károsodik a bőr, a máj és a vese is. A mérgezett bakok heréi
fejlődésben visszamaradnak és degenerálódnak.
Ólom- és kadmium szennyezett takarmányok etetésekor azok lerakódása a vegetatív szervekbe
Történik, a tejbe nem jutnak be. E tekintetben azt tartják, hogy legjobb biológiai szűrő a tőgy.
Megnevezés Vas Réz Kobalt i Tód Mangán Cink Szelén Moiibdén Nikkel
Gyenge - + - + — + -- + — + — + —

súlygyarapodás
Tej-csökkenés + + + +
i
Étvágytalanság + -- + — + — + - + -

Rossz étvégy + -- + —

Senyvedség + __
+ - + --

Vérszegénység + — + —

Csontdeformáció + ~ + — + —

Spontán csonttörés + -

Ataxia v. bénulás + — + -- -

Szívműködés zavar -

Nehéz légzés -

Hamencs + -- +

Borzolt szőr + — + -- + — + --

Szőrhullás : + —

Börgyulladás + --

Golyva + -

Terméketlen zavarok + + + +

Körömelváltozás + — -

]zomsorvadás

7.14 táblázat:
A k ecsk e nyo m elem h iá n y tü n etei
+kifejlett
- fiatal

Kecsketenyésztés 183 _
7.15. Táplálóanyag szükségleteket tartal­
mazó táblázatok

7.15.1. Takarmányadagok összeállítása

A takarmányadagok összeállításakor abból kell kiindulni, hogy a termeléshez szükséges energiát és

fehérjét optimális arányban egy takarmány sem tartalmazza. Ezért az optimális energia és fehérje
arányt be kell állítani. Ha a fehérjéhez viszonyítva az energia több, akkor vagy az energiát kell csök­
kenteni, vagy a fehérjét kell növelni, hogy az energia-fehérje arány megfelelő legyen. Abban az eset­
ben, ha a takarmány fehérje tartalmához kevesebb az energia, akkor növelni kell azt, vagy pedig a fe­
hérjét kell csökkenteni. Rendszerint ez úgy történik, hogy egy energiában gazdag és egy energiában
szegény takarmányt olyan arányban állítunk össze, hogy a két takarmány energiaifehérje aránya opti­
mális legyen. A kizárólag legeló're alapozott termelés esetén is akkor érhető el a legnagyobb termelés,
ha fehérje túletetés esetén energiát, energia többletkor pedig fehérje kiegészítésben részesítjük az
állatokat.
A tejelő pótabrak és a növendékek abrak keverékének összeállításakor hasonlóan járunk el. Az ener­
gia és fehérje arány beállítása után kerül sor az ásványi anyagok és vitaminok kiegészítésére.
Tekintettel arra, hogy az étrend összeállítása során gyakran használjuk az energia-fehérje, vagy
fehérje-energia arány fogalmát, ezért röviden ennek jelentése a következő;
A fehérje-energia arány azt fejezi ki, hogy egy egység fehérjére hány egység energia jut. az energia­
fehérje arány pedig ennek fordítottja. Régebben ezt táparánynak nevezték.
Az energiát kifejezhetjük kalóriában, joulban, keményítő értékben, takarmányegységben, TDN-
ben, stb. A fehérje szükségletet és a takarmányok emészthető fehérje tartalmát mindig grammban
adják meg.
így pl. ha 1 kg kukorica 800 g kem.értékű és 80 g emészthető nyersfehérjét tartalmaz, akkor ennek
az energia:fehérje aránya - amit ebben az esetben kém.érték-fehérje aránynak nevezünk 800 / 80 =
10 lesz.
Ez azt jelenti, hogy 10 egységnyi keményítő értékre jut 1 g em.nyersfehérje. Ha ennek a kukoricá­
nak az energia tartalmát kalóriában fejezzük ki, akkor a kukorica zsírtermelő energiája 1888 Kcal: 80
g. em.ny.fehérjével. Ebben az esetben 236 Kcalóriára jut 1 g ein.ny.fehérje. (A keményítő érték
átszámításához tudni kell, hogy a keményítő érték a zsírtermelésre van alapozva. 1 kg keményítő
megevése (kérődzőknél) 248 g zsírtermelést eredményez. Mivel a zsírok égéshője 9.500 Kcal/kg, ezért
1 kem.érték= 248x9,5= 2356 Kcalória. Ezért a 800 g-os keményítő értékű kukorica = 0,8 kg x 2356 =
1888 Kcal-al. Ennek megfelelően történik a kalória átszámítása kém.értékre is. Abban az esetben ha a
kalóriát joulban akarjuk kifejezni, akkor a kalóriát szorozni kell 4,18-al.
A takarmányadagok összeállításánál ma fontos szempont, hogy az állatok szükségletét ha keményítő
értékben vesszük, akkor a takarmányok energiatartalmát is abban számoljuk. Ha pedig más energia-
rendszerben számolunk, mind a szükségletet, mind a takarmányok energia tartalmát abban a rend­
szerben kell értékelni. Ennek szem előtt tartása azért fontos, mert ma a szakemberek túlnyomó része
még keményítő értékben, kis hányada pedig MJ (Megajoul)-ban számol.)
A takarmányadagok és az abrakkeverékek összeállításának ma még a leggyakoribb módja, hogy a
diéta egyes komponenseit addig változtatják, amíg végül beáll a kívánt energia.-fehérje arány.

__ 184 Kecsketenyésztés
Példa az abrakkeverék összeállítására találgatásos módszerrel:
Feladat: Állítsunk össze olyan abrakkeveréket, amelynek (táparánya) energiaifehérje aránya: 4,4.
Takarmány Kein. érték (g/kg) Em. ny. fehérje (g/kg)
Kukorica 800 70
Extrahált szója 745 488
7.15.1 tá b lá z a t:
A ren d e lk e z ésre á lló ta k a rm á n y o k ö sszetétele

Takarmány Összetétel % Kém. ért. g Em. ny. feh. g

Kukorica 80 560 49
Extrahált szója 20 149 97
Összesen: 100 789 g/kg 153 g/kg
7.15.2 tá b lá z a t:
A z első ö ssz e á llítás e red m é n ye

Ez megfelel 789:153 = 5,16 kem.érték:feh. aránynak.

Ahhoz, hogy megfelelő legyen, csökkenteni kell a kem.értékben gazdag kukorica, és növelni a fehér­
ében gazdag extr.szója arányát.

így a második összeállítás eredménye

Takarmány Összetétel % Kém. ért. g Em. ny. fèh. g
Kukorica 70 560 49
nxirahált szója 30 223 146
Összesen: 100 783 g/kg 195 g/kg
7.15.3 tá b lá z a t:
A m á so d ik ö s sz e á llítá s e red m é n ye

Ebben az esetben 783:195 =4,01 a kem.ért:feh. aránya.

A második összeállításkor pedig sok a fehérje az energiához viszonyítva. Ezért a két komponenst
»Jdig változtatjuk, amíg a kívánt arányt el nem érjük.
Az energia aránynál sokkal érzékelhetőbb, ha a fehérjét a kem.érték%-ában fejezzük ki. Ezt a szak­
emberek fehérjekoncentrációnak nevezik.
Az előző példákban; az első példa fehérje koncentrációja 153 x 100 = 19.3%,
789
a második összeállításé 195 x 100 = 24,9%.
783
A találgatással történő takarmány összeállítást rövid idő alatt csak nagy gyakorlattal lehet sikeresen
megoldani. Ezért bemutatunk néhány módszert, amelynek segítségével az összeállítás gyorsan
elvégezhető. E példákat fehérje koncentrációban számoljuk.

Feladat: Hány% kukorica és hány% extrahált szójadara kell az abrakkeverékbe, hogy annak fehérje-
k jncentrációja 22%-os legyen. (Az előző példákból ismert a kukorica és az exU'ahált szója összetétele.)

Abrakkeverék összeállítása lépcsőzetes módszerrel

E módszer segítségével találomra összeállítunk egy' abrakkeveréket és megállapítjuk annak fehérje
koncentrációját.
Takarmány Összetétel % Kern. ért. g Em. ny. feh. g
Kukorica 80 640 56
Extrahált szója 20 149 97
1 kg keverék összetétele 100 789 g/kg 153 g/kg
7.15.4 tá b lá z a t

K.ecsketenyésztés 185 _
 E keverék feh.koncentrációja 153 x 100 / 789 = 19.3%. tehát a szükséges 22%-nál
kevesebb a fehérje.
Első lépésben megállapítjuk a különbséget, ami; 22-19,3= 2,7%.
Ezt követően 2%-kai csökkentjük a fehérjében szegény (kukorica) és 2%-kai növeljük a fehérjében
gazdag takarmány arányát. így megkapjuk, hogy 2 % komponens változtatás mennyivel növeli a fehér­
je koncentrációt. Ez a következő:
Takarmány Összetétel % Kern. ért. g Em. ny. feh. g
Kukorica 78 624 55
Extrahált szója 22 164 107
1 kg keverék összetétele 100 788 g/kg 162 g/kg
7.15.5 tá b lá z a t

E változtatott összetételű keverék koncentrációja: 162 x 100 / 788 = 20.55%.

Ez azt jelenti, hogy 2% változtatással 20.55 - 19,3 = 1,25%-kal növekedett a fehérje koncentráció,
így tehát még növelni kell 22-20.55 = 1,45%-ot. Ha 2%-os változtatással 1,25%-kal került a szüksé­
glethez közelebb a fehérje koncentráció, akkor még növelni kell (1,45:1,25=1,16x2%=2,32%-kal az
extrahált szóját és 2,32%-kal kell csökkenteni a kukorica arányát.
így tehát a kukorica arány lesz 78 - 2,32 = 75,68%, az extr.szója arány pedig 22+2,32 = 24,32%.
Ezeket az értékeket kikerekítjük, hisz tudjuk, hogy a táblázatok adatai is csak tájékoztató jellegűek,
ezért a kisebb eredmény eltéréssel nem kell számolni.

Takarmány %-os összetétel Kern. ért. g Em. ny. feh. g

számított kerekített
Kukorica 75,68 76 608,0 53,2
Extrahált szója 23,52 24 178,8 117,1
1 kg összetétele 100% 100% 786,8 170,3
7 .15.6 tá b lá z a t:
A z a b ra k k e v e ré k % -os összetétele

A kerekített értékkel számítva a fehérjekoncentráció = 170.3 x 100 / 786,8 = 21,6%, a 0.4% különb­
ség abból származik, hogy kerekítéskor a fehérjében szegény kukoricát fel, a feh.gazdag extr. szóját
pedig lefelé kerekítettük.
Az abrakösszetételt összeállíthatjuk a “Pearson tégla” vagy átlós módszer segítségével is.
Ebben az esetben kiszámítjuk az egyes komponensek fehérjekoncentrációját és azzal számolunk.
A példánk esetében a kukorica feh.koncentrációja 100 .feh./ kém ért. = 100 •. 70 / 800 = 8.75% ,
extr.szója : 488-100 7745 = 65,5%
a = a fehérjében szegény tak.feh.koncéntr.%
b = a fehérjében gazdag tak.feh. koncentr.%
c = a kívánatos feh.koncentráció%
d = b-c különbsége
e = c-a különbsége
f = d+e összege ( 1 0 0 %)
Az előző példa számait helyettesítsük be:
8,75»__ . 43,50 = (43,5 x 100)756,75 = 76% kukorica
22
65,5 13,25/56,75 = (13 x 100)/36,75 = 24% extr. szója

100%
Abban az esetben, ha 2-nél több takarmányból állítjuk össze a keveréket, akkor azokat csoportosítjuk. A
kívántnál kisebb fehérje koncentrációjú takarmányok az egyik, a nagyobb koncéntrációjúak pedig a másik

__ 186 Kecsketenyésztés
csoportba sorolandók. E két csoport adagos fehérje koncentrációját helyezzük a képletbe. Abban az esetben,
ha valamelyik csoportba való komponensből többet akarunk, akkor annak megfelelően vesszük az
átlagszámításkor. így pl. ha a kukorica mellett a fehérjében szegény árpát is akarjuk szerepeltetni, aminek
fehérje koncentrációja 11,08%, és ha az előző példában a kukorica fehérje koncentrációja 8,75% volt, akkor
mindkét fehérje koncentrációt figyelembe kell venni. Az esetben, lva azt akarjuk, hogy a fehérjében szegény
takarmányok - a kukorica és árpa - 50-50%-ban oszoljanak meg, akkor a két fehérje koncentráció ádagával
kell számolni. Vagyis (11,08+8,75): 2 =29,83:2= 9,91 -el. I la sokkal több, a kukorica készletünk mint az árpa,
akkor a kukorica fehérje koncentrációját 2 -szer vesszük, s ehhez adjuk az árpáét és a kapott eredményt
osztjuk 3-al. Az így kapott átlagot helyettesítjük a képletbe. Ezt követően a kapott%-os összetételt felosztjuk
annak megfelelően, ahogy az ádagot számítottuk. így pl. ha a fehérjében szegény komponens értéke 60%, s
ehhez az ádag feh.koncentrációt 50% árpa és 50% kukorica értékét vettük, akkor 30% árpát és 30% kuko­
ricát kell a keverékbe adni. Abban az esetben, ha a kukorica 2-szer, az árpa pedig egyszer lett figyelembe véve
a számításkor, akkor 40% kukoricát és 20% árpát kell a keverékbe tenni.
A bemutatott módszerek szerint állítjuk össze az alaptakarmányok - szálas és nedvdús takarmányo­
kat - is. Amennyiben a takarmányok - pótabrakok - helyes energia-fehérje arányát beállítottuk, a gya­
korlatban ezután egészítik ki “takarmánymésszel, sóval” és más anyagokkal.
A gyakorlatban a tejelő pótabrakot általában 2,5-3% takarmánymésszel és 0.5% sóval; a növendékek
pótabrakját 2 % takarmánymésszel és 0.5% sóval egészítjük ki.
A szükségleteket tartalmazó táblázatok egy napra egy állat szükségleteit tartalmazzák. A
közölt tápláióanyag szükségletek olyan értékek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a létfenntartás és a
termelés szükségletei zavartalanok legyenek.
A legtöbb érték kísérleteken alapul. A növendékek súlygyarapodását pedig úgy tekintjük, hogy az a
növekedésnek és nem a kondíció javulásnak az eredménye.
A táblázatokban lévő adatokat úgy kell tekinteni, hogy azok átlagos értékek. így pl. ha az etetett
széna jobb minőségű a táblázatban megadottnál, akkor abból kevesebb szükséges, ha pedig rosszabb,
akkor abból többet kell etetni. Mindig annyi takarmány mennyiséggel kell számolni, amennyit az
állat elfogyaszt. Tehát soha sem a felajánlott mennyiséget vegyük figyelembe. Nem lehet jól
végrehajtott takarmányozás a teljesítmények alakulásának ellenőrzése nélkül.
A kecske táplálóanyag szükségletét mindig az állatok tcstnagysága és termelésük alapján állapítják meg.
A gyakorlatban azonban nem lehetséges, hogy az állomány minden egyes állatának azonos legyen a test­
tömege és termelése. Hasonlóan nem lehetséges az sem, hogy minden egyes etetéskor pontosan ismerjük
a takarmány összetételét. Ez különösen érvényes a tömegtakannányokra és a legeltetésre. Éppen ezért a
táblázatok adatai csak xítmiitatóként szolgálnak és nem szigorúan betartandó előírások.

7.15.2. Kecskék táplálóanyag szükséglete

Kor Testtöm eg N api töm eg- S z ü k sé g le t (g)
(kg) g ya ra p o d á s (g) Kern. ért. E m .ny.f Ca P
Születés 3,5 175 350 85 2,0 1,3
i hónapos 8-9 200 525 130 2,7 1,7
....................

2 hónapos 14-15 175 595 140

co

oo

3 hónapos 19-20 175 645 145 2,9 1,9

-*■hónapos 24-25 175 665 135 3,2 2,0
5 hónapos 29-30 150 665 120 3,2 2,0
r hónapos 33-34 100 630 90 3,2 2,0
7.15.2.1 tá b lá z a t:
A n ö v e n d é k k ecsk ék tá p lá ló a n y a g sz ü k ség le te

Kecsketenyésztés 187 __
Testtömeg Szükségletek (g)
(kg) Kem ényítő érték Em.nyers fehérje Ca P
40 450 45 2,0 1,2
50 500 50 2,5 1,5
60 550 55 3,0 1,8
70 600 60 3,5 2,1
80 650 65 4,0 2,4
7 .1 5 .2 .2 tá b lá z a t:
K ifejlett a n y a k e c sk é k éle tfen n ta rtü tá p lá ló a n y a g szü k ség lete

A tej zsír
Kem ényítő érték Em.nyers fehérje Ca P
%-a
3,0 225 50 4,0 3,0
3,5 250 55 4,0 3,0
4,0 280 60 4,0 3,0
7 .1 5 .2 .3 tá b lá z a t:
A k ecsk e tejterm elő tá p lá ló a n y a g sz ü k ség le te (g/ liter tej)

Megnevezés Kem ényítőérték Em.nyers fehérje ! Ca P

A vemhesség 4. és 5. 140 20 1,5 1 1,8
hónapjában
A vemhesség utolsó 250 60 1,5 1,8
2 hetében tej­
termelésre előkészítés
7 .15.2.4 tá b lá z a t:
A vem hes k ecsk ék tá p lá ló a n y a g k ieg ész ítése (g)

Napi Testtömeg (kg)

termelt 40 kg 50 kg 60 kg 70 kg
lej kg Kém. Em. feh Kém. Em. feh Kém. Em. feh Kém. Em. feh
(3,5% zsír) érték érték érték érték
0,5 574 59 623 67 672 75 720 83
1,0 699 87 750 95 800 103 850 111
1,5 724 114 875 122 925 130 975 138
2,0 849 142 1000 150 1050 158 1100 164
2,5 974 169 1130 177 1180 158 1225 193
3,0 1099 197 1255 205 1300 213 1350 221
3,5 1124 224 1380 232 1430 240 1480 248
4,0 1249 252 1505 260 1555 268 1605 276
4,5 1560 279 1630 287 1680 295 1730 303
5,0 1685 307 1760 315 1805 323 1855 331
5,5 1710 334 1880 342 1930 350 1980 358
6,0 1835 368 2010 370 2060 378 2110 386
6,5 1950 389 2135 397 2185 : 405 2235 413
7,0 2075 417 2260 425 2310 433 2360 441
7,5 2100 445 2400 453 2440 461 2500 469
8,0 2225 453 2530 480 2560 488 1 2640 496
8,5 2330 461 2650 517 2680 518 2760 520
7 .1 5 .2 .5 tá b lá z a t:
A k e csk ék éle tfen n tartó és tejterm elő n a p i sz ü k ség lete

__ 188 Kecsketenyésztés
 Testtömeg Szárazanyag Kern. ért. Em. nyers feh. j Ca P
(kg) (kg) (kg) (g) (g) (g)
50 1,3 0.5 90 2,5 1,5
60 1,6 0.6 97 3,0 1,8
70 1,8 0.7 105 3,5 2.1
80 2,1 0.8 113 4,0 2.4
90 2,3 0.9 120 4,5 2,7
100 2,6 1,0 132 5,0 3,0
110 2,8 1,1 145 5,5 3,3
120 3,0 1,2 158 6,0 3,6
130 3,2 1,3 170 6,5 3,9
7 .1 5 .2 .6 tá b lá z a t:
K ifejlő dött b a k o k sz ü k ség le te (fed eztetés! id én yen k ív ü l)

Testtömeg Szárazanyag Kern. ért. Em. nyers feh. : Ca P

(kg) (kg) (kg) (g) (g) (g)
50 1,7 0,7 105 3,0 1,8
60 1,9 0,8 120 3,5 2.1
70 2,2 0,9 135 4,0 2,4
80 2,5 1,0 150 4,5 2.7
90 2,9 1,2 180 5,0 3,0
100 3,2 1.7 200 5,5 3,3
110 3,5 1.5 220 6,0 3,6
120 3,8 1.6 240 6,5 3.9
130 4,1 1.7 255 7,0 4,2
7 .1 5 .2 .7 tá b lá z a t:
K ifejlő d ö tt b a k o k sz ü k ség le te fed eztetésk o r
A -vit. NE Karotin (g) D-vit. NE
Tejelő állatok 60 125 6
Yemhesség kezdetén 25 50 6
Yemhesség végén 70 150 6
Növendék állatok 20 50 6
7 .1 5 .2 .8 tá b lá z a t:
A k e c sk e n a p i v ita m in sz ü k ség lete (testtö m eg kg-o n k én t)
Ca P Mg K i Na
Életfenntartás (mg/kg testtömeg/nap) 20 30 3,5 50 ! 15
Ychemépítés (g/kg magzat) 11,5 6.6 0,3 2.1 i 1,7
Laktárió (g/tej kg) 1,25 1,0 0,14 2.1 í 0,4
Testtömeggyarapodás (g/kg élőtömeg) 10,7 6,0 0,4 2.4 ! 1,6
Valós felszívódás mértéke (%) 30 65 20 90 i 80
7 .1 5 .2 .9 tá b lá z a t:
A k ifejle tt k ecsk e á s v á n y ia n y a g sz ü k ség le te

Napi szükséglet (g)

Ca P Mg K Na
Életfenntartó 3,7 2,5 1,0 3,1 1,0
Yemhesség: 1-3. hónap (a) 3,7 2,5 1,0 3,1 1.0
4-5. hónap (b) 7,9 3,6 i 1-2 3,4 1,2
Lakáció (magában foglalja
az életfenntartás)
1 kg tej/nap 7,9 4,0 1,7 5,4 1,5
2 kg tej/nap 12,1 5.5 2.4 7.8 2.0
5 kg tej/nap 16,3 7.0 3,1 10,1 2.5
4 kg tej/nap 20,5 8,5 3.8 12,4 3,0
5 kg tej/nap 24,7 10.0 4.5 14,8 3,5
" kg tej/nap 28,9 11.5 5,2 17.1 4,0
- Termelt tej kg-onltóiü lovábbi 4,2 g Ca, 1,5 g P, 0,7 g Mg, 2,3 g K éb 0.5 ¿ N :
- Töm eggyarapodás 1,5 k g /b é t
7.15.2.10 táblazat:
Tejelő k e c sk e á sv á n y ia n y a g sz ü k ség lete (55 kg élő tö m egű )

Kecsketenyésztés 189 _
 Megnevezés mg/kg szárazanyag
Fe 30-40
Cu 8-10
Co 0,1
1 0,4-0,6
Mn 40
Zn 50
Se 0,1
Mo 0,1
7.15.2.11 tá b lá z a t:
Kecske mikroelem szükséglete (mg/kg szárazanyag)

M egnevezés Szárazan yag Kém. ért. Em. nyers feh. Ca P

(kg) (kg) (g) (g) (g)
Angol perje 280 118 19 2,4 1,9
Fű, édes 300 146 20 1,7 1,8
Legelőfű zsenge 280 149 31 2.2 2,2
Legelőit! közepes 350 170 3J 2.5 1,9
Legelőfű virágzásban 500 183 24 2.7 1,5
Savanyú fű 280 90 18 2,5 0,6
Tarack 500 245 30 1,5 2,0
Lucerna fiatal 200 105 45 5,7 1,3
Lucerna virágzás előtt 220 <36 33 6.0 1,2
Akác 240 73 20 1.2 1,0
Burgonya szár 230 76 11 6,4 1,6
Csalán 280 151 41 6,5 1,8
Csicsóka szár 250 130 19 8,4 1,0
Vörös káposzta 100 57 13 2,8 1,4
Kelkáposzta 130 75 23 3,1 1,6
Máivva 150 58 21 5.7 1,3
Murokrépa levél 180 78 21 7,9 1,0
Vadrepce 150 73 20 2.3 1,2
Nád fiatat 250 73 20 0,8 0,3
Zöldborsó hüvely 216 100 28 - -

Fejes saláta 57 33 10 1,5 0,9

Saláta levél 81 35 11 1.5 0,9
Karalábé levél 155 74 22 - -

Akáclomb 264 128 57 6,6 1,4

Biikklomb 364 186 50 - -

Fűzlomb 284 125 22 4,9 2,9

Juhar lomb 250 118 43 17,3 1,3
Mogyorólomb 320 166 51 8.5 1,7
Nyárfa lomb 325 144 41 10.5 1,4
Nyírfa lomb 345 175 39 10,3 1,1
Tölgyfa lomb 331 153 52 8.2 1,2
Vadgesztenye lomb 285 118 40 11,6 1,4
Bokor gallyak télen 750 148 20 - -

Bokor gallyak tavassza; 700 108 12 -

7 J 5 .2.12 tá b lá z a t:
Z ö ld ta k a rm á n y o k

__ 190 Kecsketenyésztés
 M egnevezés Szárazan yag Kent. ért. E m . nyers feh. | Ca P
(kg) (kg) (g) (g) (g)
Angol perje 840 271 23 8,4 6,2
Erdei széna 840 332. 49 _ .
Hansági széna 840 166 23 8,4 2,7
Réti széna 840 347 55 14,7 6.6
Sarjú széna 840 184 55 9,6 4,6
Sziki széna 840 315 73 7,6 3,8
Lucerna (jó) 840 369 165 23,1 6,5
Lucerna (közepes) 840 321 129 20,5 5,6
Vöröshere széna 840 356 98 ; 18,2 4,5
Csalán 840 454 120 33,9 9,4
Csicsókaszár 840 361 73 - -

Nád széna 840 160 31 - -

7.15.2.13 tá b lá z a t:
S z é n afé lé li

M egnevezés Szárazanyag Kern. ért. Em. nyers feh. 1 Ca P

(kg) (kg) (g) (g) (g)
Árpa szalma 860 210 14 _ _

Borsó szalma (jó) 860 195 57 - -

Borsó szalma (közepes) 860 178 32 23,7 3.9

Búza szalma 860 115 10 3,4 1.3
lCukoricaszár okt. 860 183 13 8,6 2.5
Lencse szalma 860 195 70 - -

Köles szalma 860 217 14 - -

Zab szalma 860 210 12 7,3 2,5

7.15.2.14 tá b lá z a t:
S z a im a fc lc li

Megnevezés Szárazanyag Keni. ért. E m . nyers feh. j Ca P

(kg) (kg) (g) (g) (g)
Árpa 870 758 84 1,2 8,2
Takarmány búza 870 730 129 1,5 9,0
Cirok 870 675 92 0,3 4,6
Köles 870 573 78 0,9 7,3
Kukorica 870 810 75 0,3 6.2
Rozs 870 728 96 0,5 8.8
Zab 870 560 71 1,4 8,1
Borsó 870 743 208 1,1 10,0
Lencse 870 760 250 1,2 7,2
Lóbab 870 730 231 1,5 11,6
Napraforgó mag 920 953 126 - -

Tölgy makk friss 500 447 58 0,7 1,6

Tölgy mag száraz 850 711 41 1,3 3,1
Vadgesztenye friss 460 352 40 1,4 2.7
Vadgesztenye száraz 850 740 63 2,4 4,6
7.15.2.15 tá b lá z a t:
F o n to sabb a b ra k ta k a rm á n y o k ö ssze tétele - M agv ak

Kecsketenyésztés 191 __
 M egnevezés Szárazanyag Kém. ért. ! Em. nyers feh. Ca 1 P
(kg) (kg) (g) (g) ! (g)
Árpa korpa 870 486 j _ 77 1,9 14,4
Borsó korpa 870 680 148 - -
Búza korpa 870 474 U6 2,0 24,5
Maiomocsu 870 514 95 - -

Kukorica korpa 870 583 94 - -

Napraforgó pogácsa 890 597 451 - -

kisüzemi
Naprforgó pogácsa 890 562 275 - -
nagyüzemi
Extr. szója 90 755 429 1,9 11,9
Száraz répaszelet nyers 120 73 8 2,5 0,6
Száraz répaszelt szárított 890 523 12 14,0 1,5
Melasz 870 410 110 3,1 0,5
Sörtörköly nyers 230 130 37 1 1,6 4,6
Sörtörköly szárított 900 509 150 6.9 15,3
Sovány tejpor 940 767 368 16,9 22,6
Teljes tejpor 960 929 257 13,6 20,4
7.1 5 .2 .1 6 tá b lá z a t:
Malomipari ta k a rm á n y o k
M egnevezés Szárazanyag Kém. ért. ; Em. nyers feh. 1 Ca P
(kg) (kg) (g) (g) (g)
Burgonya 250 226 15 ! 0.3 1,2
Alma 156 94 3 -

Csi csóka 250 206 12 0.3 0,6

Cukorrépa 220 142 8 0.6 0,8
Körte 160 80 3 - -

Sárgarépa 110 80 6 0,8 1,6

Tarlórépa 85 49 6 0,7 0,8
Tök 60 50 8 0,3 1,3
Dinnye 60 49 6 0,7 0,8
7.15.2.17 tá b lá z a t:
N edvdús ta k a rm á n y o k

A kecske energia szükségletének tárgyalásakor ismertetésre kerültek a különböző takarmány értékelő

rendszerek. A szükségleteket és a kecske takarmányának béltartalmát tartalmazó táblázatokat azonban csak
keményítőértékben adtuk meg. Tekintettel arra, hogy Magyarországon mind gyakrabban számolnak a
metabolizálható energia hatékonyságát figyelembe vevő NEm, NE1, és NEg, értékekkel, ezért láttuk szük­
ségét annak, hogy ezekkel az adatokkal is kiegészítsük a keményítő alapú értékelést. E kiegészítésen kívül,
más értékekben is közöljük a szükségleteket, hogy azokat a külföldi irodalmak tanulmányozása során
értelmezni és összehasonlítani lehessen. (Itt meg kell jegyezni, hogy a külföldi irodalomban közölt nettó
energia (NE) értéke = ME - extrahő. Mivel az extrahő, csak hőként hasznosulhat, - hisz hőből tejet, húst
előállítani nem lehet -, ezért ezt a hőt, csak a testhőmérséklet fenntartására fordíthatja a szervezet. Ez az oka
annak, hogy a NEm értéke nagyobb a NE értékénél. Hasonló a helyzet a tejtermelés esetén is. Ekkor min­
den liter tej termeléséhez elfogyaszt a tehén 5 liter, a kecske 1,5 liter vizet, amit fel kell melegíteni
testhőmérsékletre. A metabolizálható energia hatékonyságát tovább lehetne részletezni.
A kiskérődzőknél legtöbb esetben a szükségleteket nem részletezik, hanem NEm, vagy NE1- ben
fejezik ki.)
Ne feledjük, állataink term elése, genetikai képességük és takarmányozásuk színvonalátólfiigg, és nem
a takarmányokat értékelő rendszerektől. M innél jobban komplikáljuk a takarmányok értékelését, annál
nagyobbak a hibaforrások lehetőségei. A szervezet a m egevett tápláló anyagokat nem aszerint válogatja
és használja fel, am iszerint kiszámítottuk, hanem m ind ig a biológiai sorrendiség alapján. E kiegészítés
után következzenek a más módszerekkel számított szükségletek és takarmány éitékek.

__ 192 Kecsketenyésztés
 Élősúly Kern. ért. Tak. egys. ME NEm NEI
(kg) (kg) (g) MJ MJ MJ
40 450 642 7,92 6,01 5,38
50 500 714 8,80 6,68 5,98
60 550 785 9,67 7,34 6,57
70 600 857 10,57 8,03 7.18
80 650 920 11,44 8,69 7,77
7.1 5 .2 .1 8 tá b lá z a t:
A n y a k e c sk é k éle tfen n tartó sz ü k ség lete

É lősúly ME NEm NEL Szárazan yag

(kg) MJ MJ MJ (kg)
50 8.80 6,69 5,98 1,3
60 10,57 8,03 7.18 1,6
70 12,34 9,38 8,39 1,8
80 14,08 10,70 9,57 2,1
90 15,85 12.05 10,77 2,3
100 17,62 13.39 11,98 2,6
110 19,37 14,72 13,17 2,8
120 21,14 16,06 14,37 3,0
130 23,07 17,53 15,68 3,2
7 .1 5.2.19 tá b lá z a t:
B a k k e c sk é k é le tfe n n ta rtó sz ü k ség lete

Élősúly Sza. Tak. egys. ME NEm NEI

(kg) (kg) (g) MJ MJ MJ
50 1,7 1,000 12.32 9,36 8,37
60 1,9 1,142 14,08 10,70 9,57
70 2,2 1,285 15,85 12.04 10,77
80 2,5 1,428 17,62 13,39 11.98
90 2,9 1,714 21,14 16,06 14.37
100 3,2 2,142 26,42 20,07 17.96
110 3,5 2,214 27,30 20,67 18.56
120 3.8 2,285 28,19 21,42 19,16
130 4.1 2,428 29,94 22,75 20,35
7.15.2.20 tá b lá z a t:
B a k k e c sk é k sz ü k ség le te fed eztetésk o r

Élősúly TDN Kern. ért. Tak. egys. N yers feh. Em. feh. Ca P
(kg) (g) (g) (g) (g) (g) (g) (g)
10 159 135 193 22 15 1 0,7
20 267 220 314 38 26 1 0.7
30 362 308 440 51 35 2 0,9
40 448 380 542 63 43 2 1,2
50 530 452 645 75 51 3 „1,4
60 608 519 741 86 59 3 1.6
70 682 580 828 96 66 4 1.8
80 754 642 917 106 73 4 2,0
90 824 702 1002 116 80 4 2,2
100 891 760 1086 126 86 5 2,4
7.15.2.21 tá b lá z a t:
A k ec sk e éle tfen n ta rtó tá p lá ló a n y a g sz ü k ség lete (A llen D . T illm an - H a rla n E. R id e n o u r - W ill R . G etz 1989)

Kecsketenyésztés 193 __
 Élősúly DE DE ME ME NE NE NEm NEm
(•tg) MCal MJ MCal MJ MCal MJ ■ MCal MJ
10 0,70 2,92 0,57 2,38 0,32 1,33 0,43 1,81
20 1.18 ! 4,93 0,96 3,88 0,54 2,22 0.70 2.94
30 1,59 ! 6,65 1,30 6,43 0,73 3.05 0,98 4.12
40 1,98 i 8,27 1,61 6,72 0,91 3,80 1,22 5.10
50 2,34 9,87 1,91 7,98 1,08 4,51 1,44 6,06
60 2,68 11,20 2,19 9,15 1.23 5,14 1.65 6,95
70 3,01 i 12,58 2,45 10,24 1,38 6,76 1,86 7,78
80 3,32 i 13,88 2.71 11,32 1,53 6,39 2,05 8,60
90 3,63 15,17 2,96 12,37 6,98 2.24 9,40
100 3,93 16,43 3,21 13,41 1,81 7,56 2,43 10,19
7 .1 5.2.22 tá b lá z a t:
A k ecsk e e n e rg ia sz ü k ség lete (A llen D. T illm an - H a rla n E. R id en o u r - W ill R . G etz 1989)

A 7.15.2.23 táblázat adatait közeli, jó legelő esetén, mint alpszükségletet javasolják. A nagyobb
távolságú legelők esetén, e szükségleteket 25, - 50, - sőt trópusokon és meredek hegyi legelők esetén
75% - al növelik az alapszükségleteket.
A bejárt legelők nagyságától és a kecskék testtömegétől függetlenül javasolják, hogy a figyelembe
vett szükségleteket egészítsük ki :

TDN n i: de i me ME NE NE Nyers ! Em. Ca P

(g) MCal | MJ j MCal MJ MCal MJ feli. I feh. (g) (g)
Táplálóanyag szükséglet a vemhesség későbbi időszakában:
397 I 1,74 7,27 j 1,42 4,51 0,80 3.34 82 57 2 1
Napi - 50 - g, súlygyarapodáshoz szükséges:
100 0,44 1.84 | 0,36 1,50 0,20 .... ?,83 . 14 ! 10 1 ?
Napi - 100 - g, súlygyarapodáshoz szükséges:
200 J 0,88 i 3,86 j 0,72 | 3,01 0,40 1,66 28 20 0,7
Napi - 150 - g, súlygyarapodáshoz szükséges:
300 1,32 5.51 1,08 4,51 0,60 2,51 42 30 1
7.15.2.23 tá b lá z a t:
A v em h esség és a n ö veked és tá p ló á ló a n y a g sz ü k ség lete

Zsír TDN Kern. Tak. ME NE NE1 Nyers Em. Ca P

(% ) (g) ért. (g) egys. MJ MJ MJ feh. (g) feh. (g) (g) (g)
2,5 333 220 314 3,87 2,60 2,83 50 42 2 1
3,0 337 250 357 4,40 2,84 2,99 55
_ 45 2 1
3,5 342 280 400 4,93 2,88 3^35 48 2 1
4,0 346 310 442 5,46 2,93 3,71 65 51 3 2
4,5 351 340 485 5,99 5,99 2,97 4,04 70 54 3
5.0 356 380 542 6,69 3.01 4,55 75 57 3 2
5,5 546 420 600 7,40 3.05 5,03 80 60 3 2
6,0 598 460 657 8,10 3,09 5,51 85 63 3 2
7 .1 5 .2 .2 4 tá b lá z a t:
Egy lite r tej te rm e lé sé n e k tá p lá ló a n y a g szü k ség lete

Évi TDN DE DE ME ME NE NE nyers Em.

term (kg) (g) MCal MJ MCal MJ ; MCal MJ : feh. g. feh. g.
2 16 0.07 0,29 0,06 0,25 0,03 0.12 9 6
4 34 0 15 0,63 0,12 0,50 0,07 0,29 17 12
6 50 0 0.91 0,18 0,75 0,10 0,42 26 18
8 66 0,29 1,21 0,24 1,00 0,14 0,58 34 24
7.1 5 .2 .2 5 tá b lá z a t:
A m o h a ir term elés tá p lá ló a n y a g sz ü k ség lete

_ 194
 S z á ra z NEm NEI NEm ME Em. Ca P
M eg n ev ezés
a n y a g (g) MJ MJ MJ MJ feh. (g) (g)
Angol perje 280 1,53 1.45 1.16 2,07 19 2,4 1,9
Fű édes 300 1,95 1.75 1,44 2,57 20 1.7 1,8
Lég. fű zsenge 280 1,99 1,78 1,47 2,62 31 2.2 2,2
Lég. fű közepes 350 2,28 2,04 1,68 3,00 31 2,5 1.9
Lég. fű virágzó 500 2,44 2,18 1,80 3,21
Savanyú fű 280 1,19 1,06 0,88 1,57 18 2.5 0,6
Tarack 500 3,27 2,94 2,42 4,32 30 1,5 2,0
Luc. fiatal 200 1,39 1,24 1,07 1,83 45 5,7 1,3
Luc. virágzás előtt 220 1,28 1,15 0.35 1,69 33 6,0 1,2
Akác 240 0,92 0,87 0.72 1,28 20 1,2 1,0
Burgonya szár 230 1,02 0,91...... 0,75 1,34 11 ..... 6.4 1,6
Csalán 280 2,02 1,81 1,49 2,66 41 6.5 1,8
Csicsóka szár 250 1,73 1,55 1,28 2,28 19 8.4 1,0
Vör. káposzta 100 0,76 0,68 0,56 1,00 13 2.8 1,4
Kelkáposzta 130 1,00 0,90 0,74 1,32 ......23...... 3.1 1,6
Mályva 150 0,77 0.69 0,57 1,02 21 5,7 1,3
M urokrépa lev. 180 1,02 0,91 0,76 1,34 21 7,9 1,0
Vadrepce 150 0,92 0,87 0,72 1,28 20 2,3 1,2
Nád fiatal 250 0,92 0,87 0.72 1,28 20 0,8 0,3
Zöld borsó hüv. 216 1,29 1,19 0,98 1,75 28
l-ejes saláta 57 0,43 0,38 0,32 0.57 10 1,5 0,9
Saláta levél 81 0,46 0,40 0,34 0.60 11 1.5 0,9
Karalábé levél 155 0,93 0,88 0,73 1.29 22
Akáclomb 264 1,71 1,53 i,26 2.25 T .......57 ..... 6,6...... 1,4
Bükklomb 364 2,48 2,22 1,83 3,27 ' 50
Fűzlomb 284 1,66 1,79 1,23 2,19 22 4,9 2,9
Juharlomb 250 1,57 1.41 1,16 2,07 43 17,3 1,3
Mogyoroiomb 320 1,56 1.40 1.15 2,06 51 .....8,5...... 1,7
Nyírfalomb 345 2,33 2,08 1,72 3,07 ; 39 11.3 1,1
Nyárfalomb 320 1,56 1,40 1,15 2,06 51 8,5 1,7
Tölgyiomb 331 2,07 1,83 1,51 2,70 52 8.2 1,2
Vadgesz. lomb 285 1,57 1,41 1,16 2.07 40 11.6 1,4
Bokor gally télen 750 1,99 1,78 1,46 2.61 20
Bokor gally nyáron 700 1,44 1.28 1,06 1.89 12
7 .1 5 .2 .2 6 tá b lá z a t:
Z ö ld ta k a rm á n y o k

S z á ra z j NEm NEI NEg ME Em. Ca P

M egnevezés
a n y ag (g)i MJ MJ MJ MJ feh. (g) (g)
Angol perje 840 3,62 3.24 2,67 4,76 23 8,4 6,2
Erdei széna 840 4,42 3.96 3.26 5,82 49
Hansági széna 840 2,23 1.99 1,64 2,93 23 8,4 2,7
Réti széna 840 4,64 4,15 3,42 6,11 55 14,7 6,6
Sarjú széna 840 2,54 2.27 1,82 3,34 55 9,6 4,6
Sziki széna 840 ! 4,22 3.77 3,11 5,55 73 7,6 3,8
Lucerna jó minőség 840 4,94 4,42 3,64 6,50 165 23.1 6,5
Lucerna közepes 840 4,30 3,85 3,17 5,66 129 20.5 5,6
Vöröshere 840 4,77 4,26 3,51 6,27 98 18.2 4,5
Csalán 840 6,08 5,44 4,48 8,00 120 33,9 9,4
Csicsóka szár 840 4,83 4,32 3,56 6,36 73
Nád szára 840 2,13 1,90 2,80 31
.... i:? 7
7.15.2.27 tá b lá z a t:
S z én afélék

Kecsketenyésztés 195 __
 Száraz NEm NEI NEg ME
Megnevezés MJ
anyag (g) MJ MJ MJ
Burgonya 250 3,02 2,70 2,23 3.98
Alma 156 1,24 1,11 0,92 1,64
Csicsóka 250 2,75 2,46 2,03 3.62
Cukorrépa 220 1,98 U0 1,40 2.50
Körte 160 1,05 0,94 0,78 1,39
Sárgarépa 110 1,05 0,94 0,78 1,39
Tarlórépa 85 0,64 0,57 0,48 0,85
[ok 60 0,66 0,59 0,49 0,87
Dinnye 60 0,4 0,57 0,488 0,85
7.15.2.28 tá b lá z a t:
N edvdús ta k a rm á n y o k

Száraz ; NEm NEI ; NEg ME Em. Ca P

Megnevezés
anyag (g); MJ MJ MJ MJ feh. (g) (g)
Árpa szalma 860 ; 2,80 2,51 2,07 3.69 14
Borsó szalma
jó minőségű 860 2,61 2,33 1.92 3.43 57
közepes minőségű 860 1,38 2,14 1.76 3,14 32 23,7 3,9
Búza szalma 860 1,54 1,37 1,13 2,02 10 3,4 1,3
Kukorica szár 860 2,45 2,19 ..! ...1.81 3.23 13 8,6 2,5
o j;

Lencse szalma 860 ,

tn :

!,61 1,92 3,43 70

Köles szalma 860 2,90 2.59 : .2,14 3,82 14
Zabszalma 860 2,80 2.51 2,07 3,69 12 7,3 2,5
7.15.2.29 tá b lá z a t:
S z a lm a fé lé k

Száraz ; NEm NEI NEg ME Em. Ca P

Megnevezés
anyag (g); MJ MJ MJ MJ feh. (g) (g)
Árpa 870 10,22 ...m i ... 7,48 ; 13,45 84 1,2 8,2
Tak. búza 870 s 9,72 8,73 7,20 12,85 129 1,5 9,0
Cirok 870 9,03 8,08 6,66 1.1,83 92 0,3 4,6
Köles 870 ; 7,66 6,85 5,65 10.08 78 0,9 7,3
Kukorica 870 10,83 9,69 7,99 __ 14,26 75 0,3 6.2
Rozs 870 9,74 8,71 ; 7,18 : 12,82 96 0,5 8,8
Zab 870 i 7,48 6,69 5,52 9,85 71 1,4 8,1
Borsó 870 ; 9,94 8,89 7,33 13,08 208 1,1 10,0
Lencse 870 i 10,17 9,10 7,50 13,39 250 1.2 7,2
Lóbab 870 1 9,76 8,73 7,20 12,85 231 1,5 11,6
Napraforgó mag 920 ; 12,44 11,13 JM ? _ 16,37 126
Tolgy makk friss 500 í 5,98 5,35 4,41 7,87 58 0.7 1,6
Tolgy makk szaraz 850 ! 9,50 8,50 7,01 12,51 41 1.3 3,1
Vadgeszetnye friss 460 4,27 3,82 3,15 5.62 40 1.4 2,7
Vadgesztenye szaraz 850 i 9,90 8,86 7,30 13,03 63 2,4 . 4,6 ,
7.15.2.30 tá b lá z a t:
F on to sabb a b ra k ta k a rm á n y o k

__ 106 Kecsketenyésztés
 Száraz NEm IVEI NEg ME Em. Ca P
Megnevezés
anyag (g) MJ MJ MJ MJ féh. (g) (g)
Árpa korpa 870 6,49 5.SJ 4.79 8,55 77 1,9 1 14,4
Borsó korpa 870 9,10 8.14 6.71 11,98 148
Búza korpa 870 6,33 5,66 4.67 8,33 116 2.0 í 24,5
Malom ocsu 870 6,87 6,15 5.07 9,05 95
Kukorica korpa 870 7,79 6,97 5,75 10,26 94
Napraforgó pogácsa
kisüzemi 890 7.98 7.14 5.89 10,51 451
nagyüzemi 890 7,51 ! 6.72 5.54 9,89 275
Extr. szója 900 1,10 9,04 7,45 13,30 429 1,9 | 11,9
ltépaszelet nyers 120 0,97 0,87 0,72 1,28 8 2,5 0,6
Uépaszelet szárított 890 6,99 6,25 5,16 9,21 12 14,0 ! 1,5
Melasz 870 5,41 4,90 4,04 7,21
Sörtörköly nyers 230 1,73 1.55 1,28 2,28 37 1,6 4,6
Sörtörköly szárított 900 6,81 6,09 5,02 8,96 150 6.9 15,3
Sovány tejpor 940 10,26 | 9,18 7,57 13,51 368 16.9 i 22,6
Teljes tejpor 960 12,42 i 11,12 9,16 16,35 257 13,6 i 20,4
7.15.2.31 láblázat:
Ipari takarmányok

Kecsketenyésztés 197 __
8. ALKALMAZOTT
TAKARMÁNYOZÁS
8.1. Olló takarmányozása

A megszületett olló legtökéletesebb tápláléka anyjának teje. A kecsketejet - nagy biológiai értékénél fogva
- az ember sokféle célra tudja hasznosítani. Gyermektápszerek előállítása, betegek és idó'sek számára stb.
néha olyan fontos, hogy emiatt kénytelenek vagyunk az ollókat más állatfaj tejével vagy tejpótlóval nevelni.
Ha az ollót anyja teje nélkül akarjuk felnevelni, akkor ha tehetjük, soha ne engedjük szopni. Ekkor
fejjük ki az anyától a tejet és a kolosztrumot is cumis üvegbó'l itassuk. Ezt tegyük 3-4 napig. A föcste-
jet tesdiőmérsékleten adjuk az újszülöttek számára.
A cumis üvegből való szoptatás természetesebb mint az itatás és ezenkívül kevesebb lesz a levegő­
nyelés, ezért kevesebb emésztési zavar fordul majd elő.

8.1.1. A szopós ollók takarmányozása

A megszületett ollónak feltétlenül tejtáplálásban kell részesülni. Ez két részre osztható, egy kolosz-
trális és egy tulajdonképpeni tejtáplálási fázisra.

8.1.2. A föcstej-táplálási időszak

Az élet első óráiban a kolosztruin fázis létfontosságú. Az első órákban termelt tej, a tejmirigyek
különleges váladéka. Ez a különleges tulajdonságokkal rendelkező váladék összetétele nagyon külön­
bözik a teljes laktációban termelt tejétől. Táplálóanyagokban - zsírban, fehérjében - vitaminokban és
ásványi anyagokban, de főleg immunglobulinokban nagyon gazdag, amelyek a fiatal állat
betegségekkel szembeni passzív védelmében szerepet játszó ellenanyagok hordozója. Ezért fontos,
hogy az olló születése után nagyon hamar föcstejet fogyasszon, hogy élvezhesse ezt a védelmet.
A kolosztrum nem alkalmas sajt és más tejipari termékek gyártására. Nagyobb állományok esetén a
föcstej fölöslegből ajánlatos lefagyasztva tárolni, és olyan esetekben felhasználni, amikor valamelyik
anyának valami oknál fogva nincs föcsteje. A föcstejet a normál tejhez öntve forgalomba hozni tilos.)
A föcstejes időszak minimálisan 3-4 napig tart.

__ 198 Kecsketenyésztés
8.1.3. Az olló tejtáplálási időszaka

A föcstejes időszakot követi, ami az olló 4-5 napos korától kezdődik. Ettől az időtől kezdve
fokozatosan át lehet térni a kecsketejről más tej pl. tehéntej vág}' tejpótló itatására.
A mesterséges olló nevelés célja, hogy a nagy biológiai értékű tejekből csak a legszükségesebb
mennyiséget használjuk az állatok táplálására. Az így megtakarított tejet pedig tej- és tejtermékek for­
májában az emberek táplálkozására lehet felhasználni.
E cél érdekében gondosan meg kell választani a nevelési technológiát, mert radikálisan a tejfel­
használást csak ott lehet csökkenteni, ahol a tartási és takarmányozási feltételek a korai választásnak
megfelelnek. Ha nem tudjuk a tejet más nagy biológiai értékű táplálékkal helyettesíteni, ott a növen­
dékek növekedése zavart lesz, sok lesz a beteg és nagy lesz az elhullás. A mesterséges nevelési fiaskók
elkerülése végett, több technológiát közlünk, hogy a takarmányozási lehetőségeknek megfelelően, si­
keresen lehessen a mesterséges nevelést megvalósítani.
A sikeres mesterséges neveléshez nem elegendőek a jó minőségű tejpótlók biztosítása, hanem ezen
kívül kulcsfontosságú:
- a képzett, lelkiismeretes, állatszerető gondozó személyzet,
- olyan környezet, amely a szükséges állategészségügyi feltételeknek megfelel,
- az etetési-, itatási-, gondozási technológiák következetes betartása.
E feltételek közül bármelyik hiányos, megkérdőjelezi a mesterséges nevelés, ill. a korai választás
eredményességét.

8.1.4. Milyen tejpótlót itassunk

A föcstejes időszakot követően, fokozatosan át lehet térni a kecsketejről más tej pl. tehéntej vagy
tejpótló itatására.
A tejpótló készülhet tehéntejporból, - fölözött tehéntejport kiegészítve állati eredetű (pl. faggyú)
vagy növényi eredetű zsírokkal. A zsírkiegészítés mellett a vitamin és ásványi anyagokkal is szükség
szerint dúsítják. A tejpódóban kezdetben kevesebb, később nagyobb mennyiségben szerepelhet a
tejsavó, különböző eredetű nyers vagy zselatinizált (pépesített) keményítő, valamint állati és növényi
eredetű fehérjék (pl. szója feh.).
A borjak és a bárányok részére készült tejpótlókat is használhatjuk, ha az ollók szívesen elfogadják.
Fontos követelmény, hogy a tejpótló jóminőségű és csomómentes legyen, valamint felszíni
habképződés nélkül oldódjék.
A tejpótlón nevelt ollók azonos súlygyarapodáshoz 15-25%-kal több tejpódó szárazanyagot
igényelnek, mint a kecsketejjel tápláltak.
A kecsketejről a tejpótlóra való áttérést 4-5 nap alatt íokozatosan végezzük. Kezdetben kevés tejpót­
ló és sok kecsketej, az 5. napon pedig sok tejpótló és kevés kecsketej szerepeljen az itatott anyagban.
Franciaországban korábban a kecsketej helyett friss tehéntejet itattak. Azt tapasztalták, hogy a
tehéntej itatás hasonló eredményt ad a tejpótlóhoz. Tehát rosszabb a kecsketejnél.
A mesterséges nevelés annál zökkenőmentesebb, minél hamarabb különválasszák az ollót az anyjá­
tól. Az volna az ideális - a választás szempontjából - ha a föcstejet is cumis üvegből, vagy vödörből
kapná az újszülött. (Higiéniai szempontból ez rosszabb, mert ha szopik az olló, minden külső fertőzés

Kecsketenyésztés 199 _
nélkül kapja a tejet. Fejeskor pedig a fejőedény, a cumi és üvege stb., stb. mind-mind fertőző kaput
jelenthet.)
Az volna ideális, ha az olló 1 hetes kora után napi 4-szeri, a 2 hetes kort követően napi háromszori
és a 4 hetes korban térnénk rá a napi 2-szeri itatásra. Az 5. hetes kortól pedig választásig napi egysze­
ri itatást biztosítsunk. Ez a fokozatosság azonban nagy munkaidő ráfordítást jelentene, ezért a szüksé­
ges rossz, a kéthetes kor utáni 2-szeri itatás mellett szoktak dönteni. A tőkeerős tenyészetek az au­
tomata önitatót használják.
Kéthetes kortól hozzá lehet szoktatni az ollókat a napi 2-szeri itatáshoz. Az átszoktatás akkor törés­
mentes, ha azt fokozatosan végezzük. Ennek sémája a következő:

A többszöri itatásról a napi 2-szeri itatásra való áttérés sémája

15 nap 16 nap 17 nap 28 nap 19 nap 20 nap 21 nap 22 nap 23 nap 24 nap
Több­ Több­ Több­ Több­ Több­ Több­ 2 -szeri 2 -szeri 2 -szeri
szöri szöri szöri szöri szöri szöri itatás itatás itatás
itatás itatás itatás itatás itatás itatás
Amikor a napi 2-szeri itatásra áttérünk, más változtatást ne csináljunk, mert az a stresszt fokozza.
Amikor az állatok megszokták a napi 2-szeri itatást, azt követően térhetünk át a melegtej itatásról a
hidegtej itatására. Ebben az esetben az átmenetet nem a meleg és hidegtej váltakozott itatása jelenti,
hanem az, hogy a hidegtejből a melegtej fogyasztásnak az első nap csak a felét, a második nap a 2/3-
át, a 3. nap szintén a 2/3-át és a 4. naptól adjuk a teljes mennyiséget. A melegtej itatásról a hidegre va­
ló áttérés feltétele, hogy az istálló hőmérsékletének legalább 10-20°C közötti legyen. A hideg tejpót­
lót úgy kell értelmezni, hogy az istálló hőmérsékletű.
Az ollók tejpótló fogyasztása, annak koncentrációjától függ. Érthető, hogy egy 13%-os száraz­
anyagtartalomra beállított tejpótlóból többet fogyaszt, mint 17%-osból. Az ollók tejpódóját 13-17%
szárazanyag közé állítjuk be. A 17%-nál koncentráltabb tejpódó emésztési zavarokat okozhat.
A tejpódót legtöbb esetben tőgymelegen 35-40 °C-állapotban itatják. Korai mesterséges nevelés
esetén naponta többször kell itatni, mert az olló gyomrának befogadóképessége kicsi. A születést
követő első napokban jó lenne a kétóránkénti szoptatás. Ezért jó az automata önitató haszná­
lata, mert ott akkor szopik, amikor éhes és ekkor törésmentesen nevelhetők az ollók.
Hideg tejpótlót csak olyant szabad használni, amelyik hidegben csomó- és felülethab kép­
ződése nélkül oldódik, (lásd ábra)
A hideg tejpótló hatására a növekedés jó, a takarmányfogyasztás üteme csökken, az egészsé­
gi állapot nem változik.
A tejpótló itatható vödörből, vályúból, vagy cseccsel ellátott taitályból. Minden etetési mód megfelelő, de a fo ­
gyasztás üteme eltérő. A vödörből ivóknál gyorsabb a fogyasztás, ezért ügyelni kell, hogy a felfúvódást, hasme­
nést elkerüljük. A falánk állatok túlfogyasztása úgy kerülhető el, hogy a felügyelet hatásossága céljából az egy­
szerre ivó állatok számát 10-15-re kell korlátozni.
A kétszeri itatásról ha az egyszeri itatásra áttérnek, akkor indokolt a tejpótló koncentráció­
ját növelni. Ez elérheti a 20-22%-ot is.
A tejpótlók automatikus itatókból való adása jelentős munkaerő megtakarítást jelent. Ez lehetővé te­
szi, hogy a 4. naptól ezzel biztosítsuk az állatok szükségletét. Ebben az esetben is tartsuk be, hogy a
kecsketejről átmenettel szabad áttérni a tejpótló itatására.
Az olló könnyen szoktatható a különböző tejpótló adagolási rendszerekhez. Attól a perctől ahogy
döntöttünk, az itatási rendszerben el kell kerülni minden változtatást. Ez azt jelenti, hogy a tej­
pótló itatásokat szabályos időközökben, azonos hőmérsékleten és koncentrációban kell végez­
ni, ha el akarjuk kerülni az emésztőszervi megbetegedéseket.

__ 200 Kecsketenyésztés
 Az itatási rendszer megválasztása után nagyon fontos, gondot fordítani a tejpótló előkészítésére, a
kiosztására használt edények tisztítására. A megmaradt tejpótlót ki kell önteni és minden itatás
után az edényeket el kell mosni.
Automata berendezéseket rendszeresen karban kell tartani. Különösen ügyeljünk a tejpótló kon­
centrációjára és hőmérsékletére. A vödröt, a csecseket és a vödörhöz csatlakozó csöveket minden
nap tisztítani kell!

8.1.5. A tejpótló koncenrációjának beállítása

Abban az esetben ha 16%-os tejpótlót akarunk összeállítani, 160 g-nál több tejpótlót kell 1 liter
vízhez adni. Ennek kiszámítása: 160x100 = 16.000 = 190,5 g
100-16 84
tej pótló szükséges 1 liter vízhez
Ha egy liter vízhez 160 g port tennénk, akkor nem 16%-os, hanem ennél kisebb lenne a tejpótló
koncentrációja.

8.1.6. A tej sorsa az oltógyomorban

Az oltógyomorban a tej, a kimozin és a gyomorsav hatására kicsapódik - megalszik. Az oltógyomor

mozgásának segítségével a kazein alvadékból kipréseli a tejsavót. Az oltógyomorban visszatartott ka­
zein az elfogyasztást követően mintegy 6 óráig lassan, majd ezt követően gyorsan megemésztve a duo-
denumba kerül.
Abban az esetben, ha a tejet tejporból készítjük és a tejpor készítése során a fehérje dena-
turálódott, akkor megnő a tej alvadási ideje és csökken a gyomorsav képződés. A gyenge fe­
hérjebontás pedig azt eredményezi, hogy sok kazein emésztetlenül kerül a duodenumba. A fe­
hérje emésztés csökkenése pedig maga után vonja a zsíremésztés csökkenését is.
Az oltógyomorban történő tejalvadást befolyásolja az itatott tej hőmérséklete is (8 .1.3.táblázat).
A TEJ HŐMÉRSÉKLETE / C A TEJ ALVADÁSI IDEJE /perc
38 2
35 5
30 8
25 12
20 25
15 30

8.1.6 táblázat:
Az itatott tej hőmérsékletének hatása a tej alvadási idejére

Kecsketenyésztés 201 __
8.1.7. A tejpótló összeállítása

Abból kell kiindulni, hogy az anyatej a legértékesebb, teljes biológiai értékű táplálék. Ennek
hiányában az újszülött elpusztulna. A tej alkotórészeinek mindegyikét teljes biológiai értékűnek kell
tekinteni. Az nem lehetséges, hogy a természet, csak a tej fehérjét illetően alkotott tökéleteset - amit
teljes biológiai értékűnek tekintünk - más komponensét, mint pl. a tejzsírt pedig hibásan nem tartjuk
annak. - A teljes biológiai értékű táplálékot nemcsak az egyes komponensek összetétele (aminósav és
zsírsav, stb.), hanem azok egymáshoz való aránya is jelenti. Éppen ezért a tejpótló összetételének
meghatározásakor a tej alkotórészek egymáshoz való arányát is vegyük figyelembe Pl. ha a tej 4% zsírt,
3,4% fehérjét, 4,9% tejcukrot és 0,7% ásványi anyagot tartalmaz, akkor az illető fajta szopós állatnak
tejpótlóját ennek megfelelő összetételűre kell beállítani. (Akkor még tökéletesebb lesz a tejpótló, ha
fehérje tartalmát az illető állatfajra jellemző kazein és savófehérje arányra állítjuk be.)
A tejcukor a 28-30 napos életkorig nagyon fontos, mert a normális bélflóra kialakításában
nagy szerepe van. Ezt követő időben a tejcukrot fokozatosan keményítővel is helyettesíthetjük. E kor
után a keményítőemésztés jelentőssé válik. Az esetünkben a tejpótlót itatásra 11 % szárazanyagra kell
beállítani, mivel a példának vett tej szárazanyaga =4+ 3,4 +4, 9 + 0,7 = )1 %.
A tejpótlót természetesen vitaminokkal is ki kell - az eredeti tejnek megfelelően - egészíteni. Min­
den állatfaj részére az összeállítandó tejpódó összetételére az anyatej összetétele az irányadó. Tekin­
tettel arra, hogy jelenleg csak a borjak részére állítanak elő tejpótlót - ezért azok összetételét közöljük,
mivel jobb híján a kecske és juh nevelésében is felhasználható.

Víz Zsír Fehérje Cukor Ásványi anyagok

Teljes tejpor 3 26.0 26.5 38.5 6.0
Sovány tejpor 3.5 0.7 36.0 51.0 8.2
Irópor 3.5 5.0 34.0 48.0 7.9
Sajt savópor 3.5 0.8 13.0 71.0 9.0
Túró savópor 4 1.0 14.0 65.0 11.0
Kazeinpor 3.5 1.0 87 7.5 8.0
8.1.7.1 táblázat:
Az tejpótlóba használható tejalapú készítmények összetétele (%-ban)

A tejpótló összetételét az illető állatfaj tejéből készült tejpor összetételéhez kell hasonlóvá tenni. így
az lenne okszerű, ha a kecske részére a teljes tehéntejport kiegészítenénk savóporral, a bárányok
részére pedig kazeinporral. Erre azért lenne szükség, mert a tehéntej kevesebb savófehérjét tartalmaz
mind a kecsketej, a juhtej pedig több kazeint tartalmaz a tehéntejnél.

8.1.8. A pingvintej felhasználásának technológiája

A pinguintej hidegen is itatható. Minimális itatási hőmérséklete 15 °C. Az itatandó tej hőmérséklete - nagy
ingadozást ne mutasson. Vagy tőgymeleg - vagy szobahőmérsékletű tejet itassunk. A pingointej tárolhatósága
száraz állapotban 4 hónap.
A “pingvin” tejpótlót csomómentesen vízzel összekeverjük. Az így elkészített - feloldott - “pm gvintej” 48
óráig tárolható. Az első napon legalább ötször kell kolosztrummal itatni az ollót, a többi napokon legalább két­
szer kell anyatejet adni. Kéthetes kor után fokozatosan és csökkentett adaggal térjünk át a “pingvin tej”

__ 202 Kecsketenyésztés
 Hage Centrál BBSM
Környe I L-l [ Lactophyl Sója
Energovit 2 Agrokomplex BOSCO
Sza % 94 ZSÍR 95 95
Kern. ért. g/kg 1000 P 990
Tejcukor 30 <)
Ny. fehérje % 24.0 T 25.5 30.60
Ny. zsír % 18.0 I. 18.0 15.3
Ny. hamu % 7.0 ó
A vitamin NE 75.000 300.000 60.000 54.000
D-fVit. NE 15.000 50 000 6.000 11.000
E-vit. NE 30 300 60 100
Niacin mg/kg 7.5
Kolinklorid mg/kg 470 EGYEB
Virginiamicyn mg/kg 45 400 80 HATÓANYAG
Vitaminpremix %
Az itatás kora(nap) 10-60 10-60 10-42
Antioxidáns mg/kg
szerves sav %
Ca %
P%
A tejpótlókat B-vitaminokkal és nyomelemekkel is ki kell egészíteni
8.1.8.X tá b lá z a t:
M agy aro rsz ág o n h a sz n á lt n é h á n y tej pótló ö ssze tétele (% -b an )

hatására. A ?nesterségesen nevelt állatokkal ad. - lib. etetünk finom szénát és tápot, amelynek összetételére a
következőt ajánljuk:
Indító táp választásig: kukorica: 43%, búza: 20%, savópor: 2%, extrahált napraforgó dara: 2%,
extrahált lenpogácsa: 4%, extrahált szójadara: 18%, korpa: 6 %, kiegészítők: 5% (Ca: 1%, P: 0,8%, zsír:
3,2%).
Választás után a nevelő tápból a szóját fokozatosan ki lehet hagyni és helyette lucemalisztet
adunk ugyanolyan százalékban. Az energia különbséget egyéb energiahordozókkal pótoljuk.
Az indító tápokba igen előnyös savóport keverni, mert nagy tejcukortartalmánál fogva a táp
ízletességét javítja, s ezáltal növeli a táp fogyasztását. A savópor ezenkívül, nagy savófehérje tartalmá­
val növeli a táp fehérjéinek biológiai értékét is.
Abban az esetben, ha a tejpótlót fölözött tejpor+18% zsírból állítjuk össze, akkor a zsírkiegészítést
növényi és állati eredetű zsírokkal biztosíthatjuk, amely zsírokat finomra őrölt kukoricaliszttel keve­
rünk össze. Ha az így készített zsírpótló, 50% zsírból és 50% kukorica lisztből áll, akkor a 18% zsír
biztosításához 36% zsírpótlót kell adni.
A savópor és a zsírpor keveréke nem jó tejpótlónak, mivel az nagyon sok cukrot tartalmaz.
A sok cukor hasmenést okoz.
A kazeinpor és a zsírpor keveréke sem jó tejpódónak, mert cukrot nem tartalmaz, s ezáltal
a normális bélflóra szenved kárt.

Kecsketenyésztés 203 __
8.1.9. Nevelés savanyított tejjel

Régen megfigyelték, hogy a változó hőfnérsékletű és a savanyodásnak indult tej itatása során emésztési
zavarok, hasmenés, stb. megbetegedések lépnek fel. Ennek következtében lelassul az állatok növekedése és
növekedik az elhullások száma. A tejsavanyodás problémái különösen gyakoriak a mérsékeltövön, nyáron, a tró­
pusi országokban pedig egész évben. A savanyodásnak indult tej akkor is megbetegedéseket vált ki, ha érzéksz­
erveinkkel m ég nem. érezzük a savanyodást. Ezek a problémák természetes nevelés esetén nem következnek be,
de melegben a mesterséges (itatásos) neveidében m ég a legnagyobb elővigyázatosság esetén is előfordulnak. En­
nek kiiktatására régen alkalmazzák a savanyított tej itatását.
A tejsav kultúrával beoltott aeidofil tej itatásával Magyarországon jó eredményt ért el Czakó és
munkatársa 1956-ban. Az aludttej készítése azonban sok gondot okoz, mivel a savanyító kultúra fenn­
tartása és használata fokozottabb tisztaságot és szakértelmet követel. Az így megalvasztott tej másik
hátránya, hogy alapos összetörés után itatható csak - különösen szopókával. E hátrányok kiküszöbö­
lésére különböző savakkal és savkereverékekkel kezdték meg a kutatásokat. Kriiger 1957-ben, Hof­
mann és mtársai 1959-ben a természetes alvadás elősegítésére citromsavat alkalmaztak, literenként
2-3 g-os mennyiségben. 1960-ban Ecem 0,1-0,15% ecetsav és 3% starter kultúrával savanyított tej­
jel itatott borjakat, és hasonló nagy súlygyarapodást ért el, mint az édestejet fogyasztó borjakkal (890-
880g). Piatkowski és Steger 1963-ban azt javasolják, hogy elegendő a tej sósavval és ecetsavval
történő savanyítása. E savanyítás előnye, hogy a kazein nem koagulálódik, hanem finom pely-
hekben csapódik ki, s ezáltal a proteolitikus enzimek támadási felülete megnövekszik, s így a
fehérjelebontás gyorsabb és tökéletesebb, aminek eredménye a jobb takarmányértékesítés.
Kísérleteikben azt találták, hogy a felnevelés 113 napja alatt az édestejen felnevelt borjak 933 g, az
ecetsavval savanyított tejen nevelt borjak 964 g és a sósavval savanyított tejen nevelt borjak 934 g napi
súlygyarapodást értek el.
A kísérletek értékelése során arra is felhívják a figyelmet, hogy a savanyított tej fogyasztása stimuláló-
lag hat a szilárd takarmányok felvételére. F.z különösen vonatkozik a sósavval savanyított tejet fogyasztó
csoportra. Itt már 20-30 napos kor után nagymértékben növekedett a széna- és abrakfbgyasztás.
Mivel a szopós állatok tejemésztése hasonló, ezért a savanyított tejitatás technológiájának
betartása mellett - alkalmasnak tartjuk mind az olló, mind a bárány felnevelésére is.

8.1.10. Mennyi savat használjunk a tej

savanyításához?

Annyit amennyi a kazein pelyhek kialakításához szükséges. Friss édes tej esetében többet, savanykás
esetben kevesebbet. Tehát a tej savanyTodás mértéke a meghatározó.
Általában 37%-os sósavból 0,15-0,37%-ot,
96%-os (ecetsavból) 0,10-0,45%-ot kell adni ahhoz, hogy- az aludttejnek megfelelő
savfokot kapjuk.
Megfigyelték, hogy' sósavas kezeléssel kisebb savfoknálnál következik be a kazein pelyhes kicsapó­
dása, mint ecetsav esetében.
A savanyított tejet 20 napos kortól itathatjuk. A savanyútejre való átállást csökkent napi adaggal

__ 204 Kecsketenyésztés
kell kezdeni és 2-3 nap után tériünk át a telies tejadagra. A dolgozók mindig higított savval dol­
gozzanak. Mindig vízbe kell önteni a savat és nem savba a vizet, mert ellenkező eseben súlyos
baleset következhet be.
A sav hígítása: pl. ha forgalomban vásárolható 37%-os sósavból 10% -őst akarunk előállítani, akkor:

Sósav 37% 10 = 27% sósa

Víz 0% - 27 = 73% víz

37 = 100%

Tehát 50 liter 1 0 %-os sósav előállításáhozhoz szükséges 13,5 liter 37%-os sósav és 36,5 liter víz.
A hígított savból - állandó keverés mellett - annyit öntünk a tejhez amíg a tejfehérjék kicsa­
pódása láthatóvá nem válik. Az így savanyított tejet az állatok jó étvággyal fogyasztják, és szopókán
keresztül is itatható, mivel a finom pelyhes eloszlású savanyított tej a szopókát nem dugítja el.
A savanyított tejet nem szükséges tőgymelegen, hanem lehet szobahőmérsékleten is itatni.
Az itatott tej hőmérsékletének napi változtatásától azonban óvakodjunk. E megfigyelésre épül­
nek a modern tejpótlók is, amelyek szervessavat tartalmaznak és itatásuk 15 °C feletti hőmérsékleten
minden hátrány nélkül lehetséges. (Lsd a “Pingvin”-tej-pótlót)

8.1.11. A savanyított tej itatásából levonható

következtetésék

1. a savakkal savanyított tejet fogyasztó állatok súlygyarapodása és takarmányhasznosítása hasonló

az édestejet fogyasztókéval,
2 . a savanyított tej itatásával elkerülhető a savanyodásnak indult tej okozta emésztési zavarok - meg­
betegedések,
3. savanyítással elkerülhetők a hibás erjedési folyamatok,
4. a pelyhes konzisztenciájú savanyított tej az itatókészülék szopókáján minden nehézség nélkül át­
megy, míg az aludttejet az itatás előtt össze kell aprítani. Ez az előny a szopóka nélküli itatás ese­
tén is érvényes,
5. a savanyított tej itatása előnyösen hat a szilárdtakarmányok felvételére,
6 . a savanyított tej itatása előnyös azokban az üzemekben, ahol korszerű tejpódók nem állnak ren­
delkezésre. Ez különösen érvényes a trópusi országokra, ahol a mesterséges nevelés problémáját
fokozza a hőség okozta tejsavanyodás. Ez vonatkozik a hazai nyári kánikulák idejére is.

Savanyított tej itatása esetén is legyen az állatok előtt állandóan finom széna és ivóvíz. Abrakkal
pedig minél többször kínáljuk azokat.

Kecsketenyésztés 205 _
8.1.12. A sikeres mesterséges nevelés összefoglaló
értékelése

1. Az újszülött állat 2 órán belül igyon föcstejet

2. Az első napon legalább 5-ször meg kell itatni (szoptatni).
3. Ha lehetséges, 2-3 napos korban kell az anyjától különválasztani.
4. 10 napos kortól választásig naponta elegendő 2-szer itatni.
5.10 napos kortól az anyatejről áttérünk a tejpótlóra.
6 . Az állatok előtt, 10 napos kortól állandóan legyen finom széna és friss víz.
7. Tápot naponta többször kell a szopós állatok elé adni, annyit, amennyit egy-egy alkalommal
megesznek. A túl sok tápot összefújják - benyálazzák, s a hőségben romlásnak indul, hidegben
pedig megfagy. A gondozók többszöri látása a szopós állatban étvágygerjesztőként hat, ezért a
napi többszöri etetéssel fokozni lehet az állatok abrakfogyasztását.
8 . A jó higiénés viszonyok biztosítása.

8.2. A z elválasztáskori takarmányozás

A választás, az mindig kritikus pontja a tenyésztésnek. A túl korai és rossz körülmények közötti
választást az olló növekedése sínyli meg. A túl kései választás pedig növeli a tenyésztési költségeket.
Hagyományosan az ollókat 60-90 napos korban választják. Jó körülmények és gondos ápolás mel­
lett a választás 5 hetes kor után is elvégezhető. Az olló reakciója a választásra, függ az olló testtöme­
gétől és az elválasztás módjától. A választási stressz annál nagyobb, minél kisebb az állat. így pl. egy 7
kg-os egyednél nagyon nagy törés várható, míg a 9-10 kg-os súlyban a stressz viszonylag rövidebb
ideig tart. Mi a zökkenőmentes választást 12 kg súly elérése után - ha lehet 14 - 16 kg súlyban - java­
soljuk, mert erre az időre már viszonylag fejlettek az előgyomrok, amelyek teljes kifejlődése csak a 27
kg-os súly körül következik be. Jó feltételek mellett sikeresen választhatók 5-6 hetes korban az ollók,
ha testtömegük legalább 9-10 kg. lényészanyag utánpótlásra legalább 50 napos korban válasszunk.
Ahol a feltételek, takarmányozás, gondozás, istállói elhelyezés kívánnivalót hagy maga után,
ott 1 2 hetes kor előtt természetes nevelés esetén se válasszuk le az ollókat.
Az elválasztás lehet fokozatos és hirtelen. A fokozatos választás kisebb törést jelent a növekedésben.
Minden választási módszer esetén fontos, hogy az ollók egyhetes kortól hozzáférjenek tiszta
ivóvízhez, jóminőségű szénához és abrakhoz. Az abrak legyen ízletes és energiában gazdag. A választás
alatt és után 15 napig ideális egy starter típusú táp etése, amely energiában gazdag, és 22-24% emészt­
hető nyersfehérjét, ásványi anyag és vitamin kiegészítést tartalmaz. Legkedveltebb a 2 mm átmérőjű
granulált starter. Egyszerűsíti a takarmányozást, ha az olló életének első 3 hónapjában csak egyféle
koncéntrátumot eszik. Ennek javasolt összetétele: 18-22% fehérje, 650 g/kg keményítő érték, 4,5 -
10% rost. Az ilyen típusú táp használata biztonságos, különösen akkor, ha korai választást akarunk.
A takarmánykoncentrátum minősége és ízletessége fontos tényező, mert meghatározza a választási
és a választás utáni időszak sikerét.
Abban az esetben ha az első 3 - 4 hétben az olló ad libítum fogyaszthat tejet vagy tejpótlót, akkor
elegendő 14-16%-os emészthető nyersfehérje is a tápba.

__ 206 Kecsketenyésztés
8.2.1. A sikeres választás feltételei

- Minél kevesebb stressz érje az állatokat

- Korán szokjanak hozzá a széna- és abrakfogyasztáshoz
- Olló-iskola a természetes neveléskor nagyon fontos, hogy az anyáktól elkülönített helyen az ollók
vízhez és takarmányhoz állandóan hozzájussanak.
Természetes tartás esetén a zökkenőmentes választást segíti a bőgőre való fejés. Ez azt jelenti, hogy
éjjelre különzárják az anyákat az ollóktól és reggel az anyák megfejése után engedik őket össze. Ez a
választás elősegíti az ollók nagyobbmértékfí szilárd takarmány felvételét, továbbá az anyák is hozzá­
szoknak a fejéshez. E módszerrel választás után sokkal kevesebb lesz a tőgygyulladás.

8.2.2. A háromhetes korban vásárolt ollók választása

Normális viszonyok között a mesterséges nevelést 7 hetes koron túl folytatni nem érdemes.
Kivételt képez az az eset, ha az állomány növelése céljából 3 hetes korú gödölyéket vásárolunk.
Ezek az állatok ekkor vannak intenzív növekedésben, s ekkor maximális a tejpótló fogyasztásuk.
Az állomány hely és takarmányváltozása stresszet jelent az állatoknak. Ennek csökkentésére
ezeket a gödölyéket érdemes 9 hetes korig tejpótlóval táplálni, hogy fejlődésükben ne legyen
törés.

8.2.3. A választás utáni takarmányozás

Ha a választáskor starter típusú koncentrátumot (22-24% feh.tart.) használtunk, akkor a választást

követő 15 napon keresztül is ezt kell etetni, majd fokozatosan lehet áttérni cg)' kisebb fehérjetartalmú
(18%) koncentrátum etetésére. E koncentrátumok nyersrost tartalma 5 -11% közötti. Ha a választás
előtt nem startét tápot etettek, akkor továbbra is ezt a koncentrátumot kell etetni.
Választás után a koncentrátumot ad libitum adják, majd lecsökkentik 0,4 - 0,3 kg/nap adagra.
A választást követően a szárazanyagfogyasztásnak gyorsan kell növekedni, 10 hetes korban kívánatos
a napi 0,7 kg szárazanyagfelvétel, amelynek 3 hónapos korra el kell érni a napi 0,9 kg-ot.

8.2.4. A négyhónapos kor utáni takarmányozás

A 4. hónap végére a napi szárazanyagfogyasztás 0,9-1,1 kg-ra emelkedjék. Ehhez szükséges a kon­
centrátum csökkentése, majd gabona-magvakkal való helyettesítése. Ez elérhető jóminőségű rétiszé­

Kecsketenyésztés 207 _
na etetéssel. A gabonamagvak etetését akkor vezetjük be, ha a fehérjeigényt lucernaszénával tudjuk
biztosítani. A négyhónapos ollók abrakkiegészítése 0,3-0,2 kg/nap.
A négyhónapos gödölyék abraktakarmánya tört, vagy zúzott gabona, amit kiegészítünk kevés olaj­
pogácsával, vagy fehérjében gazdagabb takarmánnyal pl. borsóval, takarmánybabbal.
Az 5. hónaptól a héthónapos korig a napi szárazanyag fogyasztás 1,3 kg-ra emelkedik. Nyáron ehhez
lehet rácsból etetni zöldtakarmányt 0,3 -0,6 kg a szárazanyagnak megfelelő' mennyiségben.
A zökltakarmány ebben a korban minden hátrány nélkül etethető. Ha tehetjük, ne engedjük a kifej­
lettekkel együtt a legelőre a parazitás fertőzés miatt.
A széna teljesen vagy részben helyettesíthető szárított takarmánnyal, erre kiváló a préselt széna gra­
nulátum.
Szárított takarmányok etetésekor a bendőemésztés normális működése érdekében hosszú­
szálú szénát is etessünk legalább napi 0,2-0,3 kg-os mennyiségben. Abban az esetben, ha széna
nem áll rendelkezésünkre, akkor a szálas igényt szalmával kell biztosítani.
Othónapos kortól jóminőségű lucerna biztosításával csak kizárólag gabona magvakból is állhat a
koncentrátum.
✓
8.2.5. Asványianyag- és vitamin-kiegészítés

A négyhónapos kor után rendszerint a kalcium- cs foszforszükséglet a takarmánnyal természetes

úton kielégíthető.
A választástól öthónapos korig az abraktakarmányt 3% takarmánymésszel kell kiegészíteni. Pillan­
gós széna alaptakarmány esetén ez elmaradhat, míg fűszéna etetésekor 1,5% meszet kell az abrakba
tenni.
Mikroelem hiányok egyes tájakon jelentkeznek. Ezek közül legtöbbször hiányzik a: kobalt, a cink, a
mangán és a jód. A 4 hónapos kortól a mikroelem kiegészítést nyalósóban lehet biztosítani. A réz
kiegészítéssel viszont vigyázni kell,mert nagyon káros is lehet.

8.2.6. Zárttartásban az ollók a következő vitamin

kiegészítést kapják

A 500-1000 NE/nap/állat
D3 125-250 NE/nap/állat
E 25- 50 NE/nap/állat

__ 208 Kecsketenyésztés
8.3. Növendékkecske takarmányozása

A növendékek takarmányozási színvonalát a bordák kitapintásával állapítjuk meg. Ha ez nem sike­

rül, az azt jelenti, hogy túl sok abrakot etettünk. A növendék ollót úgy kell takarmányozni, hogy
fedezze az életfenntartó és a fejlődés szükségletét, de ne hízzanak el.
A növendékek számára nagyon fontos és hasznos a levéllegeltetés, a jó legelő és a jóm inőségű széna mellett a
mozgást biztosító kifutó. Szükség szerint az alaptakarmányokat (széna, legelő) abrakkal egészítjük ki. Ez
0,20-0,40 kg abrakot jelenthet.
A takarmányban biztosítandó fehérje mennyisége függ az állat testnagyságától, és a szálastakarmány
minőségétől.
Hozzáférhető helyen szükséges biztosítani a tiszta ivóvizet és a dikalcium-foszfát és konyhasó
egyenlő arányú keverékét.
Az ollók kifutója déli fekvésű legyen, hogy több napsütés és meleg érje őket. A kifutóba helyezett
ládák, lócák, rönkök igen hasznosak, mert ugrálni, játszani tudnak, ami izmaikat erősíti.

8.4. A tejelő kecske takarmányozása

A tejelő kecskének adjunk annyi jóminőségű szémát, amennyit cl tud fogyasztani. 'I obbször éi
keveset adjunk, hogy? az étvágyát serkentsük és így kevesebb ízék is marad. A legjobb a lucerna vairy
hereszéna, de emellett más szénaféleket is etessünk, mert a tisztán etetett lucernaszénát megunja. így
kevesebbet fogyaszt és többet pazarol. Annyit etessünk belőle, amennyit jóízűen elfogyaszt. Kzért jó
ha több széna etetőbe 2-3-féle szénát helyezünk el, s azt pótoljuk, amelyik elfogyott.
A csak fűszéna etetés esetén, mivel annak fehérjetartalma sokkal kevesebb a lucernáénál - az
abrakkeverék fehérjetartalmát 16-18%-ra állítsuk be. Az igazán jó tejelő állományok tejtermelését
magas szinten úgy lehet tartani, ha az abrakot ad-libitum etetjük. Ehhez fokozatosan kell az állatokat
szoktatni, különben emésztési zavarok következnek be.
Istállózott tartás esetén zöldtakarmányból a napi szárazanyag szükséglet40%-a etethető. El kell
kerülni, hogy a zöldtakarmány összefülledjen.
Pillangós széna etetéskor elegendő az abrakkeveréket 14% fehérjetartalomra beállítani.
A kecske igen szereti a gyök- és gumós takarmányokat. Ezekből naponta átlagosan 0,5-1 kg etethe­
tő. Ha többet etetünk - a sok vizet tartalmazó takarmány - elfoglalja a helyet az emésztőkészülékben
és kevés tápanyagot tud az állat felvenni. Ez pedig a termelés csökkenéséhez vezet.
A nem intenzíven tartott, legelőre alapozott tejtermeléssel kevesebb tejet íryeriink, de sok takarmányo­
zási költséget takaríthatunk meg. A legeltetésre alapozott tejtermelés esetén is szükséges a kiegészítő
takarmányozás. Ez abból áll, hogv reggel a kihajtás előtt is etetünk egy keveset - mert az éhes kecske sza­
ladgál a legelőn és csak akkor nyugszik meg, ha valamelyest csökkentette éhségét. Kiegészítő takarmány
kell akkor is, ha nem elegendő a legelt fű a termeléshez. Ilyen esetben jóminőségű szénával és abrakkal,
de elegendő lehet csak abrakkal is pótolni a hiányt. A nagy fehérjetartalmú legelő mellett energiában
gazdag gabonainagvakat kell etetni a fehérje-energia egvensúlv megtartása érdekében,
A tejelő állatokat zárttartásban és legelőn egy aránt jóminőségű, tiszta ivóvízzel kell ellátni. Ha egy
kicsit is piszkos a víz, a kecske nem issza meg. a tejeiéihez pedig sok víz szükséges.

Kecsketenyésztés 209 _
 A tejelő állatokat ásványi anyagokkal is tökéletesen el kell látni, mert ha ezt nem tesszük, a termelés
vallja kárát.
A tejelő kecske minden liter tejjel 10 g sót ürít ki, ezért, és a nagy káliumtartalmú füvek fogyasztása
miatt is, só állandóan legyen az állatok előtt. A nyalósónál jobb a zúzott só, mert a kecske nyalással
nem veszi fel teljes sószükségletét. A nyalósóból - ha teheti - leharap egy darabot és úgy fedezi szük­
ségletét. Ezért jobb a zúzott só, amit fedél alatti ládákban kell elhelyezni.
Előnyös ha ezek mellett egy-egy ládában takarmánymeszet és foszforsavas meszet is kihelyezünk,
amelyek nyalogatásával hiányukat pótolni tudják.
Külterjes tartásban a takarmánykiegészítések elmaradnak, ezért a tejtermelés ennek megfelelően
alakul. Ebben az esetben is szükséges a víz és a konyhasó tökéletes biztosítása.
A szálastakarmányok etetésére szolgáló megoldások, rácstípusok.

8.4.1. A vemhes és szárazonálló kecskék

takarmányozása

A jó perzisztenciájú fejős kecskék elles előtt csak 4 - 6 héttel apaszthatok el. Az igazán nagytermelő
anyákat nehéz elapasztani, pedig szükségük van legalább 6 hét pihenőre az újabb laktáció előtt. A
vemhes kecskét jól kell takarmányozni, mert a vemhesség utolsó 6 hetében építi fel a magzat súlyának
70%-át. Ezenkívül szükséges az anyának táplálóanyag tartalékait is feltölteni, hogy a következő laktá-
cióban zökkenőmentesen termelhessen. Ezért ebben az időben jó legelőn, vagy sok pillangós szénát
tartalmazó takarmányon kell tartani. Ha az anya kondíciója rossz, akkor naponta 0,3-1,0 kg agrakban
kell részesíteni. Az abrak fehérjetartalmát az határozza meg, hogy milyen szénát etetünk. Pillangós
széna etetése esetén kevesebb, míg réti széna esetén több fehérjét kell az abraknak tartalmaznia. Ezért
az abrakkeverék fehérjetartalmát 14-17% között kívánatos beállítani.
Nyáron és ősszel a legelőfű kevesebb fehérjét tartalmaz mint tavasszal, ezért az abrak összeállításnál
ezt is figyelembe kell venni. Cserjék, bokrok és más levelek fehérjetartalmát állandó összetételűnek és
nagy fehérjetartalmúnak kell tekinteni. Az abrakkeverék összeállításánál ezt is vegyük figyelembe.
A vemhes állat takarmányában fontos a kielégítő fehérje, ásványianyag és főleg A-vitamin (karotin)
biztosítása. A kecske magzatok növekedésökhöz (az izomzathoz) sok fehérjét, a csontozathoz pedig
sok ásványi anyagot igényelnek. Ezért őszi elletéskor, ha aszályos volt a nyár, és kilúgozott szénát
etetünk, nagy lesz a halvaszületettek száma és sok lesz a születéskori gyenge. A szárazságban kevés
“A” vitamint tud raktározni a májban. A jó zöld színű legelő és szálas takarmányok kitűnő A-vitainin
források.
Tárolás során a szálastakarmányok is elveszítik karotintartalmuk egy részét. A veszteség a tárolási
időtől nagymértékben függ, ezért a széna egyik évről a másikra való tárolása során ezt mindenképpen
figyelembe kell venni.

__ 210 Kecsketenyésztés
8.4.2. Közvetlenül az ellés előtti takarmányozás

Ellés előtt néhány nappal az abrak adagot 50% -kai csökkentjük és ezt korpával helyettesítjük. Ha az
egyedek abrakot nem kaptak, akkor korpát kell nekik adni kb. 0,20-0,40 kg mennyiségben. A korpa jó
fehérjeforrás és gazdag foszforban. Ha a korpa adással egyidőben a lucernát megvonjuk és helyette réti
szénát adunk, akkor kalciumhiány lesz a szervezetben és felbomlik a kalcium-foszfor egyensúlya. Az
egyensúly helyreállítására a szervezett mozgósítja a csontokban lévő kalcium tartalékot és helyreállít­
ja a kalcium-foszfor egyensúlyt. A kalcium mozgósítása azért fontos, mert az igazán kiváló tejelők
elléskor a szükséges többlet kalciumot így biztosítani tudják a csontokból. Fia ez a kalcium nem áll a
szervezet rendelkezésére, ellési bénulás következik be. A bénult egyedet intravénásán adott kalcium­
mal lehet lábra állítani, ellenkező esetben az állat elpusztul. Az ellési bénulásban lévő egyedet itatni
nem szabad, - mert nyelni nem tud - s ezért már egy evőkanál folyadék is fulladást okoz. Ha nem
fullad meg az állat, tüdőgyulladást kap, amiből kigyógyítani nem lehet.
A korpaetetés kissé hashajtó hatású is. Ezért a korpaetetés elősegíti a belek kitisztítását is és a kisebb
béltartalom nem foglalja el a helyet a vagina tájékán, ahol a születendő olló fog áthaladni. Ez
lényegében az ellést is megkönnyíti.

8.4.3. A tejelő kecske takarmányozása

Intenzív tartásban egy 50 kg-os laktáló kecske ádagos napi szárazanyagfogyasztása 2,5 kg. A
gyengébb termelők ennél kevesebbet, a jó tejelők pedig többet fogyasztanak.
A kecske termelőképessége jóval nagyobb a tehénénél, ezért takarmányozása nagyobb odafigyelést
igényel. Amíg a tehén 1 kg élősúlyra - egy laktációban - gazdaságosan 20,1 kg tejet termel, addig a
kecske 39,7 kg-ot úgy, hogy tejének nem kisebb az energiatartalma.
A tehéntej energiája kcal/kg = 304,8 + 114,1 x zsir%
A kecsketej energiája kcal/kg = 312,9 + 117,7 x zsir%.

8.4.4. Az anyák előkészítése vemhesítésre

A gyakorlatban a pároztatás előtt az anyákat jobb takarmányozásban részesítik. Ennek célja, hogy az
ovulációt elősegítse, s ezáltal a születendő ollók számát növeljük. Ez rendszerint úgy történik, hogy
legelőre hajtás előtt szálast, majd napi 0,25 kg abrakkal javítják ellátásukat. Ezt a speciális takarmányo­
zást a pároztatás megkezdése előtt 2-3 héttel kezdik és szükség szerint ez belenyúlik a pároztatási per­
iódusba.
A jól táplált kecskéknek ilyen előkészítésre nincs szüksége. A feltáplálásnak ott van jelentősége, ahol
a legelő gyenge és a kecskék kondíciója rossz. Szükség esetén a feltáplálást előnyösebb a pároztatási
évad elején és végén végezni, mivel a csúcsperiódusban úgy is legerőteljesebb az ovuláció.

Kccsketenyésztés 211 __
8.4.5. Az energiafelvétel hatása a tejtermelésre

A kecske tejtermelése szorosan összefügg a takarmány energia tartalmával (8 .4.5.1. táblázat).

Megnevezés Tejzsír % BBSM

Tejtermelés
BOSCO
A laktáció 1-8 hete 0.752x + 0 .0 1 0 -0.190
A laktáció 9-8 hete 0.794x -0.121 + 0.188
A laktáció 19-28 hete 0.873x -0.157 +0.123
A laktáció 29- hete 0.886x -0.143 +0.135
x < 0.001-nél szignifikáns

8.4.5.1 táblázat:
A metabolizálható energiafelvétel összefüggése a tejtermeléssel

E vizsgálatok azt mutatják, hogy a tejtermelés a laktáció minden stádiumában szorosan összefügg az
energiafogyasztással. A tej zsírtartalma negatív, míg fehérjetartalma pozitív kapcsolatban van az ener­
gia- fogyasztással.
Az energiafelvétel szoros összefüggésben van a szárazanyag- fogyasztással, a takarmány
összetételével és típusával. Ezen okoknál fogva legyünk tekintettel mind a vemhes, mind a laktáló
kecske étvágyát befolyásoló tényezó'kre: a szálastakarmányok és az abrakok emészthetőségére és
ízletességére. Ezek figyelembevétele, a kecske tejtermelésének növelését eredményezik.

8.4.6. A fehérjefogyasztás hatása a tejtermelésre

A kecske és a tehén hasonlóan reagál a különböző szintű fehérjefelvételre. A fehérjehiány különösen

a laktáció korai szakaszában igen kedvezőtlenül befolyásolja a tejelválasztást.

Abrak fehérje tartalma % 14 16 14 16

Széna fehérje tartalma % 15 15 11 11

Tejtermelési szint azonos csökken növekedett

8.4.6.1 táblázat;
A szálas és az abraktakarmány fehérjetartalmának hatása
kecske tejtermelésére (Lindahl, 1956)
A táblázatból látható, hogy a 15% fehérjét tartalmazó lucernaszéna etetésekor lehet az abrak fehér­
je tartalmát csökkenteni a tejtermelés csökkenése nélkül. Amikor azonban a lucerna helyett kevesebb,
1 1 %, fehérjét tartalmazó szénát etettek, a 14% fehérjetartalmú abrak adásával is csökkent a tejterme­
lés, amit a nagyobb, 16%, fehérjetartalmú abrak etetésével lehetett korrigálni.

__ 212 Kecsketenyésztés
8.4.7. A takarmány összetételének hatása
a tejtermelésre

Első lépésben azt kell megállapítani, hogy intenzív tartásban milyen legyen a szálastakarmány
aránya az abrakhoz (Sz/A). Számos kutató egybehangzó véleménye alapján az állapítható meg, hogy a
takarmány Sz/A arányát a széna minősége határozza meg.
Alpesi kecskével lucernaszénából és abrakból a következő arányú takarmányt etettek; 30/70, -
40/60, - 50/50, - 60/40%. E kisérletben azt állapították meg, hogy kiváló minőségű lucernaszénával
a legnagyobb szálastakarmány-arány is megfelelő volt a kecskék szükségletének kielégítésére és ked­
vező volt, mind a tejtermelésre, mind a sajtkihozatalra. Fehr és Camara 1972-ben gyenge minőségű
széna etetésekor a 45% széna és 55% abrak arányt javasolják az optimális tejtermelés eléréséhez.
A későbbi kutatások azt bizonyították, hogy a széna:abrak aránynál jobban használható az energia
koncentráció meghatározása. Ebben az esetben az etetett szálastakarmány és az abrak együttes ener­
giatartalmát vesszük figyelembe. Simiane és mtsa (1974) azt találták, hogy a tejtermelés szempont­
jából optimális, ha az etetett takarmányok energia koncentrációja 0,80 takarmányegység/kg takar­
mány, illetve 0,56 kem.érték/kg. takarmány. (Takarmányegységről bővebben a ,7-ik.. fejezetben.) E
vizsgálatok eredményét később úgy finomították, hogy a laktáció első 3 hónapjában az energiakon­
centráció igény 0,8 tak. egység, ill. 0,56 kem.érték; a 3-4-5-6 hónapban 0,80-0,85 tak.egység, ill. 0,56-
0,60 kem.érték; s a 7-ik hónaptól pedig 0,75-0,80 tak.egység, ill. 0,52-0,56 kem.érték. Sauvant és
Fehr (1974) is ezeket a paramétereket javasolták a kecsketakarmányok minősítésére, amely értékelés
ma is érvényben van.

8.4.8. A vemhesség utolsó két hónapjában

és a laktáció elején nyújtott takarmányozás
hatása a kecske tejtermelésére

A kecske jelentős olyan kapacitással rendelkezik, amely révén a szárazonállás időszakában fel tud
halmozni - raktározni - zsírokat, fehérjét és ásványi anyagokat a következő laktáció szükségleteinek
kielégítésére. Az ellés előtti és az azt követő takarmányozás jelentősen kihat az egész laktációs ter­
melésre. Tartalék táplálóanyagra lehet szükség a laktáció elején is és a csúcsán is. Az ellés után pl. ét­
vágytalanná válik az anyakecske, ha megette a magzatburkot. A csökkent takarmányfelvétel, ha a kecs­
kének nincs tápanyag-tartaléka, akkor elapasztáshoz is vezethet. A laktáció csúcsán előfordul, hogy az
állat nem tud annyi táplálóanyagot felvenni, mint amennyi a tejtermeléshez szükséges. Ezek a tények
azt a kérdést vetik fel, hogy ellés előtt milyen legyen az állat zsírtartaléka, és a laktáció kezdetén
hogyan növelhető a takarmányfogyasztás és milyen legyen az abrak etetésmódja.
Fehr és mtsai 1974-ben kimutatták, hogy- a vemhesség utolsó két hónapjában, ha nem kielégítő a
takarmányozás az kedvezőtlen a laktációs termelésre.
Abban az esetben, ha az energia szükségletnek csak 70-75%-át elégítjük ki, vem h ességi toxémia
léphet fel az alacsony energiabevitel miatt. Forbes (1970) kimutatta, hogy az alacsony energiafelvé­
tel ha nem is vált ki anyagcsere-rendellenességet. de kihat a kecskék későbbi tejtermelésére.

Kecsketenyésztés 213 __
 A vemhesség utolsó harmadában a kecskék szükségletét nemcsak mennyiségileg, hanem
minőségileg is ki kell elégíteni. Mindez olyan tényező, ami a szálastakarmány fogyasztást korlátoz­
za. Pl. gyenge minőségű vagy nem elegendő mennyiségű széna - növeli az abrakfogyasztást, ami vi­
szont kedveződen a későbbi tejtermelésre. Abban az esetben, ha a vemhesség utolsó harmadában
az abrakfogyasztás meghaladja a szálastakarmányét, az emésztési rendellenességet okozhat és
csökkenti az étvágyat, ami ugyancsak vemhességi toxémiához vezethet.
A vemhesség alatti takarmányozásban szabály, hogy a vemhesség kezdetén 100 kg élősúlyra legalább 1,7
kg szálastakarmányt fogyasszanak a kecskék. A vemhesség előrehaladásával növeljük a széna etetését és csök­
kentsük az abrakfogyasztást. A vemhesség második felében nagy mennyiségű szénát fogyasztó kecskék
kevésbé lesznek érzékenyek azokra az emésztési rendellenességekre, amit a laktáció elején a hirte­
len megnövekedett abrakfogyasztás okozhat. A latkáció utolsó harmadában az abrakfogysztás ne ha­
ladja meg a 8 g/test kg-ot A vemhesség második felében etetett sok szálastakarmány előnyös az ellés
utáni takarmányfelvételre is. Nagyobb takarmányfelvétel pedig nagyobb tejtermelést eredményez.
A laktáció kezdetén a kecskék energiahiányát csökkenthetjük jó minőségű széna etetésével. A jó
minőségű széna etetésével elkerüljük, hogy csökkenjen a szálastakarmányfelvétel és növelni tudjuk az
abrakfogyasztást, annak káros hatása nélkül. Az ellést követően fokozatosan emeljük az abrakadagot,
amíg a tetszés szerinti fogyasztáshoz jutunk.
Az egész laktáció során a kecske teljesítményének fő tényezője a szálastakarmány minősége.

8.4.9. A takarmányozás színvonalának hatása a

kecske tejtermelésére

Nagy csoportokban tartott kecskék adagoltan történő takarmányozásával nem lehet magas szín­
vonalon termeltetni. Az adagolt takarmányozással arra tá'ekednek, hogy a takarmány-pazarkíst megakadályoz­
zák. Ezt úgy érik el, hogy az állatok lehetőleg ízék nélkül fogyasszák el takamiányukat. Az ilyen takannányozás
mindig az erősnek kedvez. Az a ’ős m íg jól nem lakik, nem engedi a takanmnyhoz. a gyengébbet. Az pedig ha marad
neki eszik, ha nem 'marad koplal, vagy az erősek által meghagyott izéketfogyassza el. Ez, különösen vonatkozik az elő-
hasi anyákra, aimlyek gyengébbek és növekedésük kiteljesedéséhezjobb ellátást igényelnének, mint ajavakorabeliek. Ez
teszi indokolttá, hogy m gy állmmnyok esetén is törekedjünk hasonló fejlettségű kis csoportok kialakítására, és akadályoz­
zuk ?neg a táplálékért való tülekedést, ?nert ezáltal sok energiát takarítunk m eg a tejtermelés és a növekedés számára.
A növendék kecske vemhesítés előtti takarmányozása kevés befolyással van a későbbi tejtermelésre. A tőgy
mirigy állományának mindössze 9%-a alakul ki a tenyésztésbe vételéig. A tőgymirigy állomány nagy­
arányú számbeli növekedése a vemhesség utolsó időszakára esik. Az eUéskor a tejmirigyek kb 45%-
a, a többi pedig ezt követően fejlődik ki. A rendszeres és intenzív fejési stimulusok és a kielégítő
takarmányozás elősegíti a tőgy kifejlődését. Ezt követően, valamennyi laktáció termelését döntő
mértékben a szárazonállás és a laktáció első felének takarmányozása befolyásolja.
A tőgy térfogata szorosan összefügg a tejtermeléssel, ez az összefüggés szarvasmarha esetén
r=0,785, juhoknál r= 0,796, kecskék esetén pedig r= 0,878.
A tőgy térfogatából tehát legjobban a kecske esetében következtethetünk a tejtermelésre. Ahhoz, hogy a tőgy
jól kifejlődjön, figyelembe kell venni a vemhesség ideje alatt a táplálóanyagok hovafordításának sorrendjét.
A vemhesség ideje alatt a vehemépítés elsődleges. Az ellés előtti napokban a vehemépítés háttérbe
szorul a tőgy növekedésével szemben. Ez azért van, mert a tőgy kifejlődése nélkül az utód elpusztulna.

__ 214 Kecsketenyésztés
 Ellés után a meglévő mirigyállomány elkezdi re'termelését, amit újabb tejmirigyek kifejlődése követ
és működésük fokozatosan beindul.
A nagy tejhozam kialakítása érdekében akkor járunk el helyesen, ha az állat szervezetének nem kell
rangsorolni a táplálóanyagok felhasználását, hanem minden igényt kielégítünk, sőt a testtartalékok
képzésére is jut.

8.4.10. Az ellés utáni takarmányozási színvonal

értékelése

A laktáció elején történő takarmányozás szinkronban áll a laktáció csúcsával és a laktációs termeléssel.
Megfigyelhető az is, hogy a kimagaslóan jó termelő egyedek az ellést követő jó takarmányozásra jobban
reagálnak - sokkal nagyobb mértékben növelik tejtermelésüket - mint a gyengébb termelők. Azok az
egyedek, amelyek ekkor a jó takarmányozás hatására nem képesek jelentősen növelni tejtermelésüket,
azok gyenge termelők és ez a szelekció egyik szempontja lehet. A tejelő kecskénél azt is megfigyelhetjük,
hogy minél jobb tejelő, annál falánkabb és annál mohóbb. Ez a viselkedés irigységben jut kifejezésre az
etetések során. Ez elkerülhető az ad-libidum takarmányozással. Adagolt takarmányozás esetén a kecske
étvágyának mohóságából is következtethetünk az egyedek tejtermelésére, mert azért eszik többet és
mohóbban, mert több tejet termel, és nem azért ad több tejet, mert többet eszik.

Kecsketenyésztés 215 __
8.4.10.1. A laktáció elején történő alultáplálás
hatása a kecske tejtermelésére

Az adatokból az állapítható meg, hogy az energiahiány nagyon csökkenti a testtömeget a laktáció

elején. A nagymérvű testtömeg csökkenés pedig kihat később az ivarzásra, a szaporulat%-ára és ter­
mészetesen kihatása lesz a következő laktáció termelésére is.
A nemesített magyarkecskékkel végzett kísérletekben ellés után 12 hétig takarmányoztunk alul 14
egyedből álló csoportot. Ezt követően legelőre kerültek az állatok, ami a takarmányozási szint
javulását jelentette. Az ábráról megállapítható, hogy az ellést követően csak rövid ideig tartó,
kismértékű tejtermelés növekedés következett be, majd ezt követően nagymértékben csökkent a
tejtermelés. A legelőre való kihajtás után az alultáplált csoport termelése kismértékben emelkedett, a
kontrolié pedig viszonylag magas szinten maradt. Ez azt jelenti, hogy az ellést követő takarmányozás
szintje, döntő mértékben kihat a laktációs termelésre. Ha a laktáció elején alultakarmány'ozunk, az
olyan tejtermelés kiesést eredményez, hogy azt később jótakarmányozással sem lehet pótolni.

8.4.11. A többlet energia etetés válaszreakciója

A laktáció során etetett többlet energia hatása eltérő a laktáció során. A tejtermelésre legnagyobb
mértékben a laktáció elején hat, ezt követően fokozatosan csökken. Wallan (1959) szerint “a takar­
mányok tejtermelésre fordítható hányada a laktáció folyamán csökken az idő függvényében.” A laktá­
ció előrehaladásával viszont nő a testtömeg-gyarapodásra fordított hányad, ennek köszönhető, hogy
az először ellettek ekkor tovább fejlődhetnek, és így a harmadik laktáció végére elérhetik teljes
fejlettségüket, e folyamatot elősegíti a vemhesítés, aminek következtében a kecske szervezete hor­
monálisán gátlólag hat a tejtermelésre, és segíti a szervezet építését, ami testtömeg gyarapodásban jut
kifejezésre.
Az a tény, hogy ugyanannyi többletenergia etetés mellett a laktáció elején több, és később mind
kevesebb tejtöbbletet eredményez arra int, hogy a szükségletek normáit nem szabad egy konstans
értéknek tekinteni. H ansen, Larsen és Eskedal 1952-ben bebizonyították, hogy etetési és fejési tech­
nológiával is nagymértékben tudunk hatni a tejtermelésre. E célból tehenekkel állítottak be kísér­
leteket. A kísérleti tehenek évi termelése 9.100-12.900 kg-ra emelkedett, ami 60%-kai több az előző
évi termelésnél. E teheneket a kísérletben - naponta kézzel, négyszer fejték, és a takarmányt kis
adagokban, 4-szer adagolták.
A teljes laktáció alatt koncéntrátumból feletettek 3.500-4.900 kg-ot, ami megfelelt napi 12,5-17,5
kg abraknak. A laktáció felmenő szakaszában ennél több, a végén pedig kevesebb napi abrak jutott
tehenenként. Hasonló termelésnövekedést értek el kecskével a tartási viszonyok megjavításával. A hol­
land zártrendszerű kecsketartásban, ahol télen-nyáron (napfény nélkül), zárt istállóban, ad-libitum
széna és abrak etetés mellett - a kecskék átlagos napi abrakfogyasztása 2-3 kg közötti - ott az évi 1100
kg körüli tejtermelést érnek el. Ezt úgy tökéletesítették, hogy az abrakot 2 minőségben etetik, amely­
ből a kommerszet ad-libitum, a fehérjében gazdagabbat pedig automata önetetőkből egyedi program
szerint kapják az egyedek. A környezeti feltételek további javításával csökken az egységnyi tej
táplálóanyag szükséglete is.

_ 216 Kecsketenyésztés
 Ezek az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy sok lehetőség van a tejtermelés növelésére. Ez
csak lehetőség! Ez nem jelenti azt, hogy a napi kétszeri etetésről és a kétszeri fejésről ha áttérünk a 4-
szeri etetésre és fejésre, vagy az ad-libitum abrak és szálastakarmány etetésére, akkor a tejtermelés
60%-kai fog növekedni. E változásokkal együtt, ha más környezeti tényezőket is javítunk, gondol­
hatunk a termelés nagyarányú növekedésére, mert valamennyi tényezőnek szerepe van a tejtermelés­
ben és a takarmányhasznosításban. Ne feledjük, az energia megmaradásának az elve a metabolizálható
energia felhasználására is érvényes. Ebből minél több fordítódik a környezeti hatásokra pl. télen
fagyos takarmány, hideg ivóvíz, sáros, hideg fekvőhely, hideg, huzatos istálló; nyáron árnyékos
pihenőhelyek helyett a tűző napon való tartás, ivóvízhiány - vagy meleg ivóvíz, a legelő nagy távolsá­
ga, zaklatás, stb., strb. mind a metabolizálható energia hatékonyságát rontja. Ez gyakorlatilag azt
jelenti, hogy a rossz környezeti feltételek mellett az energia e káros hatások kivédésére fordítódik és
nem a termelésre.
A külső környezeti tényezőkön kívül befolyással van az energia hasznosításra a bendőfolyadék
ecetsav aránya is. Black és R owland (1959) azt találták, hogy a bendőfolyadék optimális ecetsav aránya
50-60% között van a tejtermelésre. Ha ez az arány csökken, vagy növekszik, romlik a tejtermelésre
történő energia hasznosítás. E kísérletek alapján B laxter (1962) ábrát szerkesztett, (8.4.11.1. ábra)
amely a bendőfolyadék exetsav koncentrációjának hatását mutatja be a tejtermelésre és a testzsír
képzésre. Ebből az ábrából jól látható, hogy a bendőfolyadék 60%-os ecetsav-koncentrációja mellett
70%-os a ME hasznosítása. Ilyen ecetsav szintet a bendőfolyadékban csak szálastakarmányok etetésév­
el tudunk elérni. Ezért nagy tejtermelés esetén nélkülözhetetlen a több cellulózét tartalmazó szálas­
takarmányok etetése. A szálastakarmányok etetése ezenkívül fontos a bendő optimális pH-jának a fen­
ntartásában is. Ugyanis a szálastakarmányok rágásával termelt nyál sok Ca-ot tartalmaz, s ez a lúgos
kémhatású nyál megakadályozza a bendőtartalom túlsavanyodását. A kecske ezt a bendőfolyadék pH
szabályozását természetes tartás esetén azáltal is elősegíti, hogy jól rágható gallyakat vagy más
vastagabb szárú gazokat ropogtat, fogyaszt.
A bendőfolyadék illózsírsav tartalmát a takarmányok etetési módjával is befolyásolhatjuk. Ezt a
következő táblázat szemlélteti:
A bendőzsiradék Szálasan etetett Granuláltan etetett
illózsírsav tartalma lucerna széna lucerna széna
Ecetsav % 60.7 58.2
Propionsav % 18.1 25.3
Vajsav % 18.9 14.2
8.4.111 tá b lá z a t:
A s z á la sa it é s g ra n u lá lta n ete te tt lu c e rn a h a tá s a a b e n d ő fo ly ad é k ta rta lm á r a
(C . B e ra n g e r é s R . Ja rrig e 1962)

E táblázatból az látható, hogy tejtermelés szempontjából a legkedvezőbb a bendőfolyadék ecetsav

tartalma, ha a lucernát szálasan etetjük. A szálasan etetett lucernaszéna azonban több táplálkozási
energiát igényel mint ha azt granuláltan etetnénk. Ezzel kapcsolatos vizsgálatok eredményét a
következő táblázat szemlélteti.
A táblázat adatai azt mutatják, hogy a lucerna granulátumként történő fogyasztása majdnem felére
csökkentette a táplálkozásra fordított időt. Ez azt jelenti, hogy ezzel csökkent a táplálkozásra fordított
energia felhasználás is.
E táblázatok adatai ellentmondó értékűek, mivel a szálasan etetett lucernaszéna előnyös a bendő
ecetsav koncentrációjára, ami kedvez a tejtermelésnek, de hátrányos a táplálkozásra fordított idő,
illetve energia felhasználásra.Ezért az a helyes, hogy az etetett széna egyrészét etetjük szálasan, a másik

Kecsketenyésztés 217 —
 Táplálkozásra fordított Szálasan etetett naponta 2x Granuláltan etetve naponta 2x
idő + koncentrátum +koncentrátum
Szénafogyasztásra % 23.7 9.7
Koncentrátum II. % 2.7 2.0
Kérődzésre % 17.8 11.7
Táplálkozásra ford.idő % 44.2 23.4
8.4.112 táblázat:
A szálasait és granuláltan etetett lucerna etetésének hatása a táplálkozási időre
(C. Beranger és R. Jarrige 1962)
(Az eredmények 11 órás megfigyelések %-ban)

részét pedig granulátum formájában. így érhető el, hogy a bendő normális működése, s ezáltal a
kecske egészségi állapota jó legyen.
A hasznosítható energia hasznosítását jelentősen befolyásolja a takarmány rosttartalma, amit
könnyen mérhetünk az egységnyi takarmány elfogyasztásának idejével. Ezzel kapcsolatos ismereteket
a következő ábrák szemléltetik.

8.4.11.1. ábra
A kifejlett kecske nettó-energia beépítése a napi
metabolizálható energia függvényében
(Kalometriás vizsgálatok K.L. Blaxter 1962)

+ 1200

+ 1000

+800
+600
+400
_ +200
a.
i
^ -200
0
-400
m
2 -600
-800
-1000
-1200

1000 2000 3000

ME (kcal/nap)

E vizsgálatok azt mutatják, hogy jó minőségű fű etetésekor, már 1250 Kalória felett elfogyasztott
hasznosíthtó energiától (ME) termelés valósul meg. A nagyobb rosttartalmú takarmány etetésekor ez
1550 Kcal fogyasztás után következik be. Az ezeknél kevesebb ME fogyasztás esetén nagyobb a szer­
vezet hőtermelése mint amennyi hasznosítható energiát a takarmány tartalmaz. Az így keletkezett
energia deficitet a szervezet saját tartalékából fedezi. Ez azt is jelenti, hogy a takarmány rosttartalmá­
nak növekedése a ME hatékonyságát csökkenti.

_ 218 Kecsketenyésztés
8.4.12. Az intenzív kecsketej termelés összefoglaló
értékelése

1) A vemhesség utolsó 8 hetében a jó minőségű széna, tetszés szerinti etetése kedvezően hat a
következő laktáció tejtermelésére.
2) A vemhesség utolsó 8 hetében, ha az energiaszükséglet 70-75%-át etetjük, vemhességi toxémia
léphet fel, ha ez nem következik be akkor is jelentősen csökken a laktációs tejtermelés.
3) A vemhesség utolsó időszakában etetett sok szálastakarmány ellenállóbbá teszi a szervezetet a lak-
táló kecske nagy abrakfogyasztása miatt bekövetkezhető emésztési zavarokkal szemben. Ekkor az
abrakfogyasztás ne haladja meg a 8 g/test kg-ot.
4) Ellés után fokozatosan térjünk át a nagyadagú abrak etetésére. Néhány hét után lehetséges a tet­
szés szerinti abrakfogyasztására áttérni.
5) A tejelő kecske takarmányának optimális energia koncentrációja az ellést követően; 0,56, a 3-ik
hónaptól a 7-ik hónapig 0,56-0,60, s a 7-ik hónaptól pedig 0,52-0,56 keményítő érték.
6 ) A tejelő kecske minden körülmények között 100 kg élősúlyra legalább 1,7 kg szálastakarmányt
fogyasszon. Az ennél kevesebb emésztési zavarokat okoz.
7) A nagy tejtermelés alapja a jóminőségű széna.
8 ) A széna minősége határozza meg az etetett abrak szükséges fehérjetartalmát.
9) Zárttartásban a tejelő állatok tetszés szerint fogyasztanak szénát és abrakot.
A nem intenzíven tartott, legelőre alapozott tejtermeléssel kevesebb tejet nyerünk, de sok takar­
mányozási költséget takaríthatunk meg. A legeltetésre alapozott tejtermelés esetén is szükséges a
kiegészítő takarmányozás. Ez abból áll, hogy reggel a kihajtás előtt is etetünk egy keveset - mert az
éhes kecske szaladgál a legelőn és csak akkor nyugszik meg, ha valamelyest csökkentette éhségét.
Kiegészítő takarmány kell akkor is, ha nem elegendő a legelt fű a termeléshez. Ilyen esetben
jóminőségű szénával és abrakkal, de elegendő lehet csak abrakkal is pótolni a hiányt. A nagy fehérje-
tartalmú legelő mellett energiában gazdag gabonamagvakat kell etetni a fehérje-energia egyensúly
megtartása érdekében.
Egy kg-ban van Egy kg keverékben van
Keverék %
Kém. ért. Em.ny. feh. Keni. ért. Em.ny. feh.
Kukorica 30 800 72 240 22
Arpa 20 720 81 144 16
Búzakorpa 35 460 107 161 37
Extr. napraforgó 15 500 323 75 48
Összesen: 620 123
8.4.12.1 táblázat:
Javasolt pótabrakkeverékek

Egy liter 3,5% zsírtartalmú tejtermeléshez 250 g kem.ért. és 50 g em.feh., ezért 1 kg abrakkeverék
kem.értéke 620:250=2,48 kg tej termeléséhez elegendő.
1 kg abrakkeverék em.ny.feh. 123: 50= 2,46 kg tej termeléséhez elegendő.
Ez azt jelenti, hogy 1 liter tej képzéséhez ebből az abrakkeverékből 248:620=0,4 kg abrak szükséges.
Mivel ez a keverék sok korpát tartalmaz ami gazdag foszforban, ezért foszfor kiegészítést nem kell
a keverékhez adni. E keverék Ca-tartalma viszont kevés, ezért 2,9% takarmánymésszel és 0,5% sóval
kell a keveréket kiegészíteni

Kecsketenyésztés 219 __
 Egy kg-ban van Egy kg keverékben van
Keverék %
Kém. ért. Em.ny. íeh. Kern. ért. Em.ny. feh.
Kukorica 30 800 72 240 22
Arpadara 20 720 81 144 16
Borsódara 30 710 191 213 57
Szójadara 20 830 280 166 56
A keverékben összesen: 763 151
8.4.12.2 táblázat:
Javasolt pótabrakkeverékek

E keverék kem.értéke elegendő 763 : 250 = 3.05 liter tej termeléséhez, és emészthető nyersfehér­
je tartalma 151 : 50 = 3.02 liter tej megtermeléséhez.
Ez a keverék mind keményítő értékben, mind fehérjetartalomban egyránt 3 liter tej termeléséhez
elegendő. Ez a keverék sem Ca-ból, sem foszforból nem tartalmaz annyit, mint amennyi 3-liter tej
képzéséhez elegendő, ezért a pótabrakot ki kell egészíteni 1 ,8 % foszforsavas mésszel és 2 ,8 % takar-
mánymésszel, valamint 0.5% sóval.
Ebből a keverékből 1 liter tej előállításához kell; 305:763 = 0.399 kg pótabrak.
A gyakorlatban az vált be, ha a laktáció elején ráetetünk, mert ezzel segítjük a tejtermelés
növekedését. Ez abból áll, hogy ha pl. 4 liter tejre kellene pótabrakot adni, akkor 4,5 vagy 5 literre
adunk, s ezzel elősegítjük a laktáció csúcsának elérését. Majd a laktáció csúcstermelését követően a
csökkenés mértékének megfelelően csökkentjük a pótabrakot.
A tejelő állatokat zárttartásban és legelőn egyaránt jóminó'ségű, tiszta ivóvízzel kell ellátni. Ha egy
kicsit is pisztos a víz, a kecske nem issza meg, a tejeléshez pedig sok víz szükséges.
A tejelő állatokat ásványi anyagokkal is tökéletesen el kell látni, mert ha ezt nem tesszük, a termelés
vallja kárát.
A tejelő kecske minden liter tejjel 10 g sót ürít ki, ezért, és a nagy káliumtartalmú füvek fogyasztása
miatt is, só állandóan legyen az állatok előtt. A nyalósónál jobb a zúzott só, mert a kecske nyalással
nem veszi fel teljes sószükségletét. A nyalósóból - ha teheti - leharap egy darabot és úgy fedezi szük­
ségletét. Ezért jobb a zúzott só, amit fedél alatti ládákban kell elhelyezni.
Előnyös ha ezek mellett egy-egy ládában takarmánymeszet és foszforsavas meszet is kihelyezünk,
amelyek nyalogatásával hiányukat pótolni tudják.
Külterjes tartásban a takarmánykiegészítések elmaradnak, ezért a tejtermelés ennek megfelelően
alakul. Ebben az esetben is szükséges a víz és a konyhasó tökéletes biztosítása.

Zárószó a tejelő pótabrak összeállításának gyakorlatához.

A legeltetéses tartás m ellett a kecskék sok fa és bokor lombot fogyasztanak, a?nelyeknek igen nagy a
feh érje tartalmuk. Ilyen viszonyok mellet, a közölt pótabrak feh érje tartalma m egfelelő. Intenzív
tartás esetén, a tejtermelés fokozása érdekében az ad libitum etetett jóminőségíí széna
etetés mellett, ugyancsak ad libitum etetnek 14 - 16% fehérje tartalmú abrakot. Ezt
egészítik ki a termelés szerint nagy fehérje tartalmú pótabrakkal, amit automata etetővel
biztosítanak. Az itt etetett pótabrak fehérje tartalma az etetett széna minőségétől függ.
Extra minőségű széna etetésekor kevesebb feh érjét, kissé gyengébb széna adásakor több
fehérjét adnak a pótabrakba.
Ezt a takarmányozási szisztémát alkalmazzák zárttartásban Németországban, Hollandiában,
Franciaországban és mindazokban a tenyészetekben, ahol intenzív tejtermelést folytatnak.
Ezekben a tenyészetekben, éves átlagban kiváló minőségű szénából naponta 2,0 kg. - ot, abrakból
ugyancsak 2,0 kg. - ot etetnek.

__ 220 Kecsketenyésztés
 Megnevezés Sza.g. Kem.ért. N'E.MJ. Nyers. feh. Ca.g. P-g- Na.g.

Szoptató kecske 880 579 6.9 180

Pótabrak
13-17% fehérje 880 579 6.4 150 8-12 5-8 2.0
18-22 % fehérje 880 579 6.4 200 8-12 5-8 2.0
23-30 % fehérje 880 579 6.4 250 8-12 5-8 4.0
8 .4 .12 .3 tá b lá z a t:
Javasolt tejelő pótabrak összetétele tejelő kecskék részére intenzív tartásban
(Spath - O Thume szerint 1994)

A takarmányozásnak ezt a színvonalát ne feledjük akkor sem, amikor összehesonlítást

teszünk a magyar kecske állomány és más külföldi kecske fajták tejtermelése között.

8.4.13. A kecskék szárazon állása

A szárazon álláson azt az időszakot értjük, amikor a kecskét vemhességének 3 hónapja után
elapasztják, vagyis ahogy mondják, szárazra állítják. A szárazra állítást rendszerint 2 hét alatt el
tudják végezni. A bőven tejelőknél ez több időt, esetenként drasztikus beavatkozást is igényel, az
elapasztást azzal kell kezdeni, hogy nem fejjük ki teljesen a tőgyet. Kezdetben napi egyszer, maid
2 naponként egyszer, később 4 naponként fejik. Az elapasztáskor sohasem szabad teljesen kife­
jni a tő g y et. Ha azt látjuk, hogy nem csökken a tej, akkor megvonjuk a vizet, illetve korlátozzuk
esetenként 2, majd 3 naponként itatjuk. Nedvdús takarmányt ekkor etetni nem szabad, mert az
segíti a tejképződést. Szükség esetén a tőgy hidegvizes borogatásával is csökkentjük a tejter­
melést.
A szárazon állásra azért van szükség, mert ez alatt az idő alatt regenerálódik a kecske szervezete,
ásványianyag és táplálóanyag raktárai feltöltődnek, s az állat kitőgyel. Ahhoz, hogy a szervezet raktárai
feltöltődjenek 6-8 hét szükséges. Ügyeljünk arra, hogy az igazán jó telejők nehezen apaszthatok el, s
ezért tőgy-gyulladás is előfordulhat. Ekkor viszont az elapasztás mellett antibiotikum kezelésben is
kell a tőgyet részesíteni. (A legtöbb kecske az erdeményes pároztatás után 6-7 hét múlva elapaszt.)
Az elapasztás után a kecskét jól kell takarmányozni, hogy minél több tápanyagot raktározhasson.

8.4.14. Tenyészbak takarmányozása

Tenyésztésbe vétel előtt a jó legelő önmagában is elegendő az állatok jó egészségben való tartásához.
Legelő híján jóminőségű szénával gazdaságosan lehet tartani és nevelni a bakot.
Mind a legelőn, mind az istállóban jó, ha hozzáférhető helyen van tiszta ivóvíz és egyenlő arányban
kevert dikalcium-foszfát és só.
Használaton kívüli bak, ha sok abrakot eszik, akkor elhízik, lomhává és esetleg meddővé válik.

.Kecsketenyés ztés 221 —

 A tenyészidő előtt 2 héttel kezdjük el abrakolását, ami ádagosan napi 0,40-0,80 kg abrakot jelent.
Ezt a mennyiséget etetjük a tenyészidőszak végéig. Ha naponta nagyobb igénybevételnek van kitéve,
akkor növeljük az abrak adagot.
A gyenge minőségű, kis foszfortartalmú és A-vitamin hiányos széna etetés is meddővé teheti a
bakot. A karotin és a foszfor nemcsak a nőstényeknek, hanem a hímeknek is fontos termékenységük
fenntartásához.
A bakoknak ajánlott abrakkeverék; 35% zab, 35% kukorica, 20% korpa és 10% extrahált
napraforgódara. A tenyészidőszakban jóminőségű széna mellett ebből a keverékből elegendő naponta
0,40-0,60 kg-ot adni.
A bakok egészségének és párzási kedvének fenntartásához a mozgás ugyanolyan szükséges
mint a takarmány. Elegendő mozgás hiányában a bak meddővé válhat. A kifutójába tegyünk egy erős
vashordót, hogy azt tologathassa. A lényeg az, hogy elfoglaltságot adjunk neki.
A bakot - ha nem szagtalanítottuk - a szomszédtól legalább 60 m-re helyezzük el a bakszag miatt.
Ketrecét rendszeresen tisztítani kell.
A kitörő bakot úgy tudjuk fékezni, ha a kifutó kerítésének felső drótjától kb. 60 cm-re befelé egy
drótot húzunk ki, ez megakadályozza a bakok átugrását. A fedeztetési idényen kívül ajánlatos a bak
mellett egy anyát tartani, mert az anya társaságában nem durvul el. (Ajánlat: A választást követően
javasolt a bakokat az anyákkal együtt neveltetni. Az első napokban (1-2 nap) keresik az ivarzó anyákat,
de ezt követően nem zaklatják azokat. Ez a tartásmód nem csak munkát, hanem takarmányt is takarít
meg. Ezen kívül a legelőre járó bak egészségi állapota, - tenyészereje az őszi fedeztetési igényik
feltöltődik. A nyár végén, illetve az ősz elején a nappalok rövidülésekor, amikor észrevesszük az ivarzás
kezdetét a bakokat válasszuk le a nyájtól. Ettől kezdve a bakokat külön tartva, a tervezett időpontban
kézből párosítunk velük. A fedeztetés befejezése után a bakokat ismét legeltethetjük az anyákkal, az
ellések megkezdéséig.)

__ 222 Kecsketenyésztés
9. KECSKE TAKARMANYOK
9.1 . Abraktakarmányok

A pótabrak több komponensből álló olyan abrakkeverék, amelyet akkor adunk, ha az alaptakarmány
táplálóanyag tartalma nem elegendő a kecske tejtermeléséhez. Ezt az abrakkeveréket úgy állítjuk
össze, hogy fedezze a tejtermelés energia- és fehérjeszükségletét. Ezt szükség szerint kiegészítjük fosz­
forral, kalciummal és konyhasóval. E keverékből annyit etetünk, amennyi a hiány pótlásához ele­
gendő. Így pl. ha a legelő táplálóanyag tartalma az életfenntartó szükségleten felül még 2 liter tej ter­
meléséhez is elegendő, de a kecske 5 liter tejet ad, akkor annyi pótabrakban kell részesíteni, amennyi
3 liter tej termeléséhez elegendő. A modern tenyészetekben a pótabrak automaták eszerint vannak
beprogramozva, s az egyedenként annyit ad e keverékből a kecskének, amennyit a program előír.

9.2. A z abrakkeverékben leggyakrabban

használt alapanyagok

Kukorica: korlátlan mennyiségben etethető, csak ne legyen dohos, penészes, tehát romlott.
Árpa: korládan mennyiségben etethető, ne legyen romlott
Zab: Jó étrendi hatású, ritkán szerepel pótabrakban, főleg apaállatoknak és növendékeknek adjuk.
Búza és rozs: a takarmánybúza és a búzaocsu étrendi hatása jobb mint a rozsé. Táplálóértéke az
árpához áll közel.
Borsó: a legelterjedtebben etetett hüvelyesmag. Etrendi hatása jobb más hüvelyesekénél (lóbab,
bab stb.) amelyek általában nem ízletesek és dugítanak. Legfeljebb 30%-ban etethető.
Szójabab: a legértékesebb hüvelyesmag, fehérjéje nagy biológiai értékű - közel áll az állati eredetű
fehérjékhez. Etrendi hatása jó, az abrakkeverék legfeljebb 25%-ot tartalmazzon.
Biízakorpa: a leggyakrabban etetett - foszforban gazdag - abrak. Enyhén hashajtó hatású, a pótabrak­
ban ne haladja meg az 50%-ot.
Búza takarmányliszt: könnyen emészthető, étrendi hatása a korpáéhoz hasonló, de nem hashajtó. A
korpához hasonló mennyiség etethető.
Rizs takarmájiyliszt: kisebb értékű a búza takarmánylisztnél. Könnyen avasodik, 20%-ig etethető.
Malomkonkoly: legnagyobb részt gabonaszem, bükkönymag, 5-10% gyommag és 10% körül konkoly.
Elvetélést és hasmenést okozhat, ezért vemhes állattal ne etessük.

Olajpogácsák:
Extrahált szójadara: igen jó minőségű fehérjedús takarmány, az abrakkeverékben ne haladja meg a 40%-ot.
Extrahált repce-dara: íze keserű, a tejnek is mellékízt ad. mujstárolaj tartalma miatt hasmenést okozhat.
10-15%-ig etessük.

Kecsketenyésztés 223 _
Extrahált napraforgó: az abrakkeverék teljes fehérjeszükségletét biztosíthatjuk vele. A vajat lágyítja.
Önmagában csak darált állapotban etethető, mivel a szárított répaszelethez hasonlóan
megduzzad. Ha sokat eszik belőle a kecske, bendője szétrepedhet.
Extrahált lemnavdara: a legértékesebb olajipari takarmány, amely igen jó étrendi és gyógyhatású. A
vajat lágyítja.
Extrahált tök?nag: A vajat lágyítja, nagy fehérjetartalmú takarmány.

9.3. Állati eredetű takarmányok

A konyhai moslékban lévő hús- és zsírdarabokat is szívesen fogyaszt a tejelő kecske. A moslékot
felforralás után etessük. Hozzászoktatással az abrakban jó hatású a húsliszt és a halliszt. A halliszt a tej
mellékízét okozhatja, ezért fejés után kell az ilyen keveréket etetni.
Állati eredetű, fehérjében gazdag takarmányok etetését csak kimagasló, rekordtermelés kiváltásához
veszik igénybe. Ilyen esetben a tejelő pótabrak energiatartalmát jelentősen növelhetjük zsírok (állati
eredetű is lehet) felhasználásával. A zsírok maximális adagja az abrakkeverékben ne haladja meg az
5%-ot, mert emésztési zavart okoz.

9.4. Szálastakarmányok

A bokros, bozótos területeken és a legelőkön kívül a legolcsóbb kecsketakarmány a jóminőségű pillangós

széna, mint a lucerna, vöröshere, svédhere, bíborhere, fehérhere, a bükköny, a szarvaskerep és az előbbieket
tartalmazó füveshere szénák. Ezeken kívül a rétiszénák és más pázsitfűszénák, valamint a különböző dur­
vaszám növények mint pl. a szeder, feketeüröm stb. szénái. Szénaként jól hasznosítható a borsó-, a bab, a
kukoricaszár, az időben, jó minőségben betakarított különböző falevél, a meggyérített szőlőhajtások, stb.
Nagy tenyészetek esetében ajánlatos a durvaszárú növényeket szárzúzóval elfogadhatóbbá tenni a
kecske számára. A szárzúzóval kezelt növényekből jobb minőségű takarmány - széna - készíthető. A
szárzúzott szénát a kecske szívesebben fogyasztja és többet eszik belőle.
Az erdei utak mentén található magas csalánnal átszőtt füvekből készült szénák, a különböző szal-
mafékék szintén jól hasznosíthatók a kecskékkel télen.
A jó széna finomszálú, zöldszínű, sok levéllel és kellemes illatú.
Pillangós széna etetéskor kisebb fehérjetartalmú abrak etethető, míg pázsitfű etetésekor fehérjében
gazdagabb abrakkeveréket kell etetni, hogy a takarmány fehérje-energia egyensúlya jó legyen.
Ha tehetjük, mindig többféle szénát etessünk, mert az egyfélét hamarabb megunja a kecske és ekkor
kevesebbet fogyaszt belőle. Ezt megtehetjük több szénaetető használatával, amikor az egyikbe pil­
langóst, a másikba pázsitfüvet, a harmadikba tépett, durvaszárú szénát etetünk. A kukoricaszár fel­
szecskázva szintén nagyon kedvelt kiegészítő takarmány lehet. A kukoricaszár szálasan is etethető, de
ekkor nagy lesz a táplálkozásra fordított energiafelhasználás és sok lesz az ízék.
A széna értéke függ a kaszálás időpontjától is. így pl. az ugyanazon növény különböző fejlődési
stádiumban kaszált szénájának béltartalma a következők szerint változik.

__ 224 Kecsketenyésztés
 Em. ny. feh. Kém. ért..

a/ vegetatív stádium 18.7% 70%

b/ bimbós stádium 14.5% 63%
c/ virágzásban 10.2% 56%
<U érett állapotban 6.4% 49%

9.4.1.1 táblázat
Külöböző fejlődési stádiumban kaszált fű szénájának beltaralma

A levelesség azért fontos, mert a levelekben van a legtöbb fehérje és vitamin, továbbá azért, mert
jobban emészthetők. A leveles szénát ezért úgy etessük, hogy minél kevesebb legyen a levélpergés. Ez
különösen a pillangósokra vonatkozik. A lehullott levelet a kecske nem eszi meg. Ezért a levélpergés
elkerülése érdekében előnyös, ha nem szénaként, hanem granulálva etetjük azt.
A széna zöld színéből is következtethetünk minőségére:
a/ széna eredeti színét legalább 40-60%-ban őrizze meg,
b/ a színveszteséggel a karotin 90%-a is elveszhet,
c/ ha a széna l-szer-2 -szer megázik, akkor kilúgozódik és elveszítheti takarmányértékének 60%-át is
d/ a pillangós szénák betakarításásának ideje: korán reggel harmatosan betakarítva kevés lesz a
levélveszteség,míg a déli órákban sok.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy nem elegendő a szénákat csak származása szerint figyelembe
venni, mert annak minőségét nagyon sok tényező befolyásolja.
Tekintettel arra, hogy a szénaként etetett szálastakarmányból igen sok veszteség adódhat - levél­
pergés, kilúgzódás, befülledés, stb. - ezért e veszteségek csökkentésére granulálják, brikettezik azt.

9.5. A pelletait (granulált) és a brikettezett

takarmányok

A pelletait takarmányok úgy készülnek, hogy a takarmányokat megdarálják és ezután összepréselik, gran­
ulálják A pellet készülhet csak szálastakarmányból, szálas- és abrak keverékéből és tisztán abrakokból.
A szálastakarmányok granulálásának (pelletezésének) előnyei:
- Csökken a teriméjük, ezért kisebb helyen tárolhatók, mint a bálázott vagy kazlazott széna. Ezért
városi kecsketartóknál is mind nagyobb jelentősége lesz e takarmánynak. A lucernából készült pelletek
720 kg/m’-t nyomnak.
- Az 1 kg szálastakarmányból nyert nettó energia nem változik akár szálasan, akár granulálva etetik.
- A granulált takarmánnyal etetett állat kevesebb metánt és hőt termel. Ez annak tulajdonítható,
hogy a rostemésztés csökken, mivel a pelletált takarmány gyorsabban halad keresztül az
emésztőkésziiléken. (A bendőben sokkal rövidebb ideig tartózkodik, s ezért a takarmány rosttar­
talmának emésztése romlik.)
- Granulált takarmány etetésével; növekedik a fogyasztás és a súlygyarapodás, tejelőknél a tejter­
melés, és csökken a takarmánypazarlás.
Granulálás nélkül a darált szénát a kecske nem, illetve nem szívesen eszi meg.

Kecsketenyésztés 225 __
9.6. A szálastakarmányok brikettezéséhez

Ehhez a módszerhez nem szükséges a szénát darálni, elegendő annak szecskázása is. A brikettek
sűrűsége fele a granulátumokénak. A lucernabrikett sűrűsége 450 kg/m’.
A brikettek előnyei-, könnyebb és kisebb helyen való tárolás, a pocsékolás megszűnik, a takarmány­
fogyasztás és a termelés a széna etetéshez hasonló.
A szálastakarmányban szegény étrend esetén a pellettálás káros. Kizárólag pellet etetéskor “para-
keratózis”, vagyis a bendőbolyhok degenerációja léphet fel. Ez különösen akkor következik be, ha a
granulátum sok abrakot tartalmaz és azt hosszú ideig fogyasztja az állat. Ezért tenyészállatokat hosszú
ideig szálastakarmány nélkül, kizárólag pelletait takarmányon tartani nem szabad.

9.7. Keveréktakarmányok készítése

kisgazdaságokban

A gyári takarmánykeverékek drágák, viszonylag rövid ideig tárolhatók. Kevés állat esetén ezért
gyakran kell vásárolni, ha lejárt szavatosságú tápot nem akarunk etetni. Ezért az a jobb megoldás, ha
a takarmánykeveréket kis mennyiségekben, frissen, otthon állítjuk össze. Ebben az esetben az
abrakkeverék fő alkotórészeit adó gabonamagvakat egészben, romlás nélkül tárolhatjuk és csak a keve­
rés alkalmával darálunk annyit belőlük, amennyi szükséges. A kiegészítő anyagok; takarmánymész, só,
ásványi- és vitamin-premixek önmagukban ugyancsak jól tárolhatók. Ez vonatkozik a korpára és az
extrahált darákra is. A keveréktakarmányok összeállításához a következő ismereteket tartjuk
fontosnak;
A legelőre járó szopós állatok abrakkeverékébe, sok esetben elegendő ha a keveréket 2,5% mésszel,
0,5% sóval, 4% lucernaliszttel és 2% szárított élesztővel egészítjük ki. A legeltetett anyák tejelő
pótabrakját elegendő 2,5-3%) takarmánymésszel és 0,5% sóval kiegészíteni.
Zárttartásban mind a növendékek, mind az anyák abrakkeverékét a só és takarmánymész
kiegészítésen kívül a teljesebb összetételű vitamin- és ásványi-premixekkel is ki kell egészíteni. A pre-
mix kiegészítéseket a gyártó előírásai szerint végezzük. Malacok részére készített premixet a kecske
tápjába ne keverjünk, mert a kecske nagyon érzékeny a többlet réz bevitelre.

A keveréktakarmány készítésnél vegyük figyelembe az alábbiakat:

1. A vitaminpremix azokat a vitaminokat tartalmazza amelyekkel ki kell egészíteni a takarmánykeve­
réket. Ha nincs vitaminpremixünk, akkor az A-vitamin hiányát karotinban gazdag takarmánnyal
előzhetjük meg. Erre nagyon jó a lucernaliszt, mert sok jó hasznosulású (96%-ban) karotint tartalmaz.
Az összes, B-vitamin csoportba tartozó vitamint szárított élesztővel tudjuk pótolni. Ebből 1-3% men­
nyiség elegendő. Ahol sok fehérjét etetünk ott többet, ahol kevesebb fehérjét, ott kevesebb szárított
élesztőt keverünk a tápba. Arra kell ügyelni, hogy összekeveredés után azonnal használjuk fel a tápot,
mert melegben ez a táp könnyen elromlik. Télen is csak 1-2 hétig tárolható romlás nélkül hűvös
helységben is.
2. Az ásványi-premix azokat a nyomelemeket tartalmazza, amelyek hiányoznak, vagy a szükségesnél

__ 226 Kecsketenyésztés
kevesebb mennyiségben vannak a takarmányokban. Valamennyi takarmány nyomelemtartalma
nagymértékben fiigg a talajtól.
Az ásványianyag-premixet nem szabad előre összekeverni a vitamin-premixel, mert a vitaminok
tönkre mennek.
3. A gabonaféléket darált állapotban ne tároljuk, mert zsírjuk megavasodik. Az egészben lévő
szemtermésekben a zsír nem avasodik meg. Elv tehát, hogy a gabonaféléket a takarmánykeverék
gyártása előtt közvetlenül daráljuk.
4. A kis mennyiségeket úgy kell bekeverni, hogy előtte vivő anyaggal - pl. korpával keverjük azt, ill.
azokat össze, és ezt az előkeveréket keverjük a táphoz. Pl. ha valamilyen hatóanyagot pl. antibiotiku­
mot, vagy antioxidánst stb.stb. akarunk a táphoz keverni, ezek milligrammjait először összekeverjük
0,5 kg lisztfinomságú korpával, majd ezt a keveréket keverjük a tápba. így tudjuk biztosítani az anyag
egyenletes elosztását.
5. Penészes - romlott takarmányt ne keverjünk a tápba, mert ezzel a jó alkotó részeket is elrontjuk.
6 . Amennyiben nincs keverőüzem a takarmánykeveréket jó összekeverhetjük, ha:
a) legtöbb komponenset adó takarmányt egy halomra öntjük,
b) ráöntjük a következő komponsenst, ill. komponenseket,
c) a legvégén öntjük rá a legkisebb mennyiségű komponenst.
A halomba öntött takarmányokat ezután átlapátoljuk és ujabb kupacot képezünk. Arra kell ügyelni,
hogy a takarmány kupac aljáról vett anyagot az új kupac tetejére tegyük, hasonlóan a lapáttal történő
betonkeveréshez (9.7.1. ábra). A négyszer történt ádapáolás után homogén keveréktakarmányhoz
jutunk, amit zsákba szedve a felhasználás helyére szállíthatunk.
Egy másik keverési módszer egy hordó átalakításával (9.7.2.ábra) a következők szerint történik:
A hordóba berakjuk az összes takarmányt, majd 15-20-szor átforgatjuk a hajtókar segítségével és
kész a takarmánykeverék.
Természetesen a modern gyárak berendezései komplikáltabbak. Itt azokat a módszereket ismertet­
tük, amelyekkel mindenhol - ahol alapanyag van - jó keveréket állíthatunk elő.

9.7.1. ábra T akarm ánykeverés lapátolással

Kecsketenyésztés 227 __
9.8. Takarmány mennyiség és tároló hely
számítás

A garmadában tárolt abrak, a prizmában tárolt gyök gumós, és a boglyákban vagy kazalban tárolt
szálastakarmányok mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy először kiszámítjuk térfogatát és azt
megszorozzuk az illető takarmány sűrűségével (kg/m1).
Ezek az ismeretek szükségesek a takarmány készletek felméréséhez, a takarmánytárolóhelyek
kialakításához. Térfogat számítások kisüzemben használt abrak tárolására;

SZÁLASTAKARMÁNYOK TÁROLÁSA
Lapos kazal: K= 2'h'|z'm

Magas kazal; K= 8'h;sA

z'm

__ 228 Kecsketenyésztés
 SZÁLASTAKARMÁNYOK TÁROLÁSA
Szétterülő boglya: »ahol k= 2 ■r • 3.14

Magas boglya: Széles törzsű boglya:

20

Egyenes törzsű boglya: K= -^_m?

ahol „h11a haj azat hossza, „k” a boglya alsó kerülete

Feladatok:
1. Mennyi abrak takarmány tárolható abban a nyitott 4 hordóban, amely 1,2 m magas és szélessége 85 cm?
2 . Iíány kg búza van abban a prizmában, amelynek szélessége és hosszúsága 2-2 m, magassága pedig 1,5 m?
3. Hány kg rétiszéna van abban a boglyában amelynek sugara 1,4 m és magassága 2,5 m?
4. Milyen méretű kazalt tervez 9000 kg vöröshere ?zéna tárolására? Adja meg a kazal szélességét,
hosszúságát és magasságát!
5. Öt tonna borsó szalma tárolására milyen kazlat tervez?

Kecsketenyésztés 229 __
 ABRAKTÁROLÁSÁRA

Szemes takarm ányok Szénafélék

Árpa 680-720 Lucernaszéna (I. oszt.) 80-85
Búza 720-840 Lucernaszéna (gyenge) 70-75
Rozs 680-700 Vöröshereszéna 75-80
Kukorica (szemes) 780-870 Bíborhcreszcní 75-80
Kukorica (csöves) 450-550 Moharszéna 75-80
Zab 370-570 Réti széna 90-95
Borsó, lencse 800 Réti széna, savanyú 65-75
Korpa 270-320 Zabosbükköny széna 65-75
Olajpogácsa 650-800
Zöld és verm elt takarm ányok Szalmafélék
Zöldtakarmányok 350-400 Arpaszaima 45-55
Burgonya 600-680 Borsószalma 65-70
Csicsőka 600-700 Bükkönyszalma 48-52
Répa 580-630 Hereszalma 45-50
Répaszelet, nedves 600-700 Búzaszalma 50-55
Répaszelet, száraz 250 Zabszalma 52-60
Tarlórépa 480-530 Kukoricaszár 45-50
Szilázs 650-800 Lencseszalma 70-75
Rozsszalma 52-60
9.8.1 táblázat:
A legfontosabb takarmányok sűrűsége (kg m ’) (köbméíersúlya, kg)

__ 230 Kecsketenyésztés
10. LEGELŐ ÉS
LEGELŐGAZDÁLKODÁS

Legeltetéssel és szálastakarmányok etetésével jelentősen csökkenthető a kecskék takarmányozási

költsége.
Megkülönböztetünk: természetes, mesterséges, időszaki és alkalmi legelőket.
A természetes legelők lehetnek; hegyi legelők, síkvidéki legelők, sziki legelők, lápi legelők stb.
A mesterséges legelők: telepítéssel - rendszerint fűkeverékkel létrehozott legelők. Jellemző rájuk
az intenzív fűtermelés, legtöbbször öntözési lehetőséggel.
Az időszaki legelők, amikor legeltetés céljára valamilyen növényt vetünk - legelőpótlásra. Ilyenek
a téli legeltetésre vetett repce, vagy a korai legeltetésre vetett rozs, búza, stb. ősszel a lucernát ne legel­
tessük mert kifagy.
Alkalmi legelők: csak esetenként állnak a legeltetés céljára. Ilyenek; a gabonatarlók, kukoricatar­
lók, répatarlók stb., stb.
A természetes és mesterséges legelők használatakor tartsuk be, hogy kora tavasszal, amíg a fű nem
nőtt meg kellően ne legeltessünk, mert tövig lelegelik a füvet, s így elpusztítják a növényzetet és
elősegítik a gyomok fejlődését. Ez az állatok lesoványodását okozza és megnöveli a parazita fertőzést.
A kecskének jó legelőt ad; lucerna rozsnokkal, réti komócsin fehérherével, vagy réti perje valami­
lyen pillangóssal. Szárazságban jó legelőt ad a köles és a szudáni fű is.
A legelőn lévő kecskének minden nap sót kell adni. A por alakú só előnyösebb, mert a tömbösből
nem nyalnak eleget szükségleteik kielégítésére. A N-műtrágyázott legelőn Ca és P kiegészítés is szük­
séges. Az ásványi anyagok hiánya a termelést csökkenti.
A legelőn lévő kecskének árnyék és víz kell. Forró nyári napokon sokat szenvednek, ha nem jutnak
árnyékhoz. E célra a fák is megfelelnek, vagy egyszerű szárnyékot kell építeni. Ezt lehet oszlopokra
helyezett deszka vagy7 alumínium tetővel is el lehet készíteni.
A kecskék akkor legelnek többet, ha az állatokat 10 naponként új legelőszakaszra hajtjuk. A rend­
szer akkor működik jól, ha észszerűen annyi kecske van egy csoportban, hogy a parcellák fiive kielégíti
az állatok igényét. Ila kevesebb a
kecske, akkor a fű túlnő és megö­
regszik, ha sok a kecske annyira le­
rágja, hogy az újrasarjadzás fog kés­
ni. Az a helyes, ha a többletet leka­
száljuk, mert ezáltal ízletes füvet,
szénát kapunk a kecskék számára.
A legelőparcellák váltása a parazi­
ták elleni védekezés miatt is fontos.
Ha a kecskék új legelőszakaszra
kerülnek, a régi szakaszon a paraz­
itákat a nap elpusztítja.

Kecsketenyésztés 231 __
10.1. A legelő hozamának növelési
lehetősége

A legelő termelékenysége növelhető műtrágyázással és szakaszos legeltetéssel. A legelő N-műtrá-

gyázásával 16%-kal lehet növelni a legeltetési napok számát és 1 0 %-kal javul a súlygyarapodás.
Ha a N-inűtrágyázást összekötjük a szakaszos legeltetéssel, akkor a legeltetési napok számát 27,5%-
kal, a súlygyarapodást pedig 23%-kai növelhetjük.

10.2. Legeltetési módok

Elszélesztéses rotáció
Átjáró parcellás legeltetés, amikor a növendékek átjárhatnak a szomszéd parcellára, ahová a
következő lépcsőben az anyák kerülnek. A módszerrel nagymértékben csökkenthető a növendékek
parazitákkal történő fertőzése.
Adagolt legeltetés, amikor naponta annyira helyezzük előre a villanypásztor drótját, amennyi füvet
egy nap alatt elfogyasztanak, ez a legeltetési mód nem vált be, mert a gyengébb egyedek nem jutottak
elegendő táplálékhoz, ezért állapotuk romlott.
Szabad legeltetés, amikor ősi módon minden tervszerűség nélkül legeltetünk. Tíz a legeltetési mód
mind a legelő hasznosítása, mind a parazitafertőzés miatt egyaránt káros.
Szakaszos legeltetés: a legelőt parcellákra felosztjuk kerítéssel vagy villanypásztorral. Annyi par­
cellát alakítunk ki, amennyi szükséges ahhoz, hogy a növények újrasarjadzása biztosítsa az állandó friss
legelőt. Egy-egy legelőszakaszt csak 3 napig, de 10 napnál nem hosszabb ideig szabad legeltetni. A
hosszabb ideig tartó legeltetés elősegíti a paraziták elszaporodását.

Megnevezés Tejtermelés(%) Súlygyarapodás(%)

Lucerna 100 100

Lucernán- csomós ebír 110 93
Lódihere+ csomós ebír 88.5 88
Csomós ebír 90 75

10.2.1 . táblázat
Külöböző legelőtípusok hatása a tejtermelésre és a növedék kecskék súlygyarapodására

__ 232 Kecsketenyésztés
10.3. A legelők vegyes hasznosítása
kecskével és szai-uasmarhával

Ez történhet úgy, hogy a két állatfajt együtt legeltetik, vagy’ felváltva használják ugyanazt a legelőt.
Ez mindkét esetben azt jelenti, hogy' a szarvasmarha által el nem fogyasztott növényieket, haszonta­
lan bokrokat a kecske megeszi, s ezáltal értékes terméket állít elő.
A vegyes legeltetéssel növelhető az egységnyi területen termelt termék.
- Kétszeres jövedelemforrást jelent, s a piaci árak változását jobban elviseli a termelő.
- Könnyebb szabályozni a vegetációt különösen akkor, ha az állandó teljesítményű szarvasmarha
legelőt időszakonként legeltetjük kecskével.
- Könnyebb fenntartani egy kiegyensúlyozott növényzetet a legelőn.
- A kecskelegelőnek, időnként szarvasmarhával történő legeltetése ingyenes féregtelenítést is jelent
azáltal, hogy elfogyasztják a fertőző lárvákat és megsemmisítik anélkül, hogy káruk lenne belőle.
A szarvasmarha és a kecske együttes legeltetése semmi hátránnyal nem jár, sőt kedvez a legelő
tisztántartásának.

10.4. A kecskék vándorló legeltetése

E legeltetési módnak pl.az erdőkön átmenő magasfeszültségű vezetékek alatti területek tisztántartásában
van jelentősége. A kecskék legeltetésével nemcsak a terület tartható tisztán, hanem az ott elfogyasztott sok
növényféleség lehetővé teszi, hogy igen értékes, bioaktív anyagokban gazdag tejet állítsunk elő.
E területek legeltethetők - villanypásztor segítségével - tejelő, vagy húshasznosítású kecskékkel.
Azt, hogy e területeken milyen hasznosítási irányai kecskefajtát tartsunk, azt több közgazdasági
tényező befolyásolja. Abban az esetben, ha a nagy vízigényű tejelő kecskék részére - az útviszonyok
miatt - az ivóvíz biztosítása nehéz, akkor feltehető, hogy' a tej elszállítása is gondot okoz, vagy' költ­
séges. Ilyen esetben a húshasznosítású kecsketartás vagy a növendéknevelés lehet indokolt.

10.5. A legeltetés mellett szóló érvek

1. A legeltetés a betakarításnak egy ingy'enes módja, ami nem kíván sem berendezést, sem energiát.
2. A lábon álló takarmány' nem veszít értékéből mire a fogyasztóhoz jut (nincs levélpergés, kilú­
gozás, stb.)
3. Az állat ősi ösztöne alapján maga válogatja össze táplálékát étvágya és szükséglete szerint, míg
zárttartásban azt eszik amit kap.
4. Legeltetéssel az ürülék rögtön és ingy enesen kerül vissza a talajba, és így csökkenti a talajerő
visszapódás költségét.

Kecsketenyésztés 233 __
 5. A szabad levegőn való legelés maga az egészség. A fű ellátja az állatot bőségesen karotinnal és C-
vitaminnal, a napfény pedig D-vitaminnal.

10.6. A legeltetés ellen szóló érvek

1. A legeltetés nem ingyenes, mert a legelők parcellákra osztása költséges és a legelőn való mozgás­
sal az energia fogyasztás 30%-a is elvész.
2. Az igaz, hogy a lelegelt fű tápértékében nincs veszteség, de mennyiségében igen, mert az állatok
válogatnak és a kedvelt füveket lelegelik. így a parcella nem hasznosított növényzete Ivins (1954)
szerint az első legelésnél 6,1%, a másodiknál 29,7% és a harmadik legelésnél már eléri a 34,8%.
Az állatok hajlamosak arra, hogy a kedvelt részeket túllegeljék, ez pedig csökkenti a ter­
méshozamot. Jarrige4 (1959) becslése szerint a fel nem használt fűmennyiség a 30%-ot is megha­
ladhatja. Ezek a veszteségek változnak, csomósebírnél elérheti az 50%-ot, réti csenkesznél pedig
a 70%-ot.
3. Az kétségtelen, hogy a legelőn az állat maga szabályozza a takarmányfelvételt, de előfordulhat,
hogy a termelés szempontjából nem kívánatos növényféleséget - ízletességénél fogva - előtérbe
helyez egy jobb beltartalmúval szemben. Az istállózott állat takarmányát pedig a szükséglet
szerint állítják össze.
4. A trágya rögtöni visszajuttatása a talajra több veszteséggel jár. Először a trágya körüli buja
foltokat a kecske nem eszi meg. Másodszor, a nap hatására a trágva sok értékes eleme tönkre­
megy. Ezért ésszerűbb azt összegyűjteni, szakszerűen kezelni és a talajba juttatni.
5. A szabad levegő igaz hogy egészséges, de a legelőn gyakoribb a tetánia (fubénulás), felfúvódás,
balesetek stb. Ezeken kívül nagyobb a parazitás fertőzés is.
Sokan úgy vélik, hogy a legeltetés nem más, mint a régimódi gazdálkodás maradványa, állandó
lekötöttséggel. Az állattartás korszerű megszervezése ez alól mentesíti az embert, csökkenti a kocká­
zatot a szervezettség korszakába való előrelépés.
A legeltetésnek és a zöldtakarmányozásnak át kell adni a helyét a tartósított takarmánnyal való
folyamatos etetésnek.
Mielőtt a végső szót kimondjuk és döntünk, számoljunk azzal is, hogy zárt tartásban azt eszi az állat
amit kap, a természetes legelőn pedig maga válogatja össze eledelét. Ez azt jelenti, hogy a kecske igen
sokféle növény felvételével olyan tejterméket állít elő, amelynek ma még csak a hatását ismerjük.

10.7. A kecskék legeltetéséről

Azt tarják a kecskéről, hogy jól hasznosítja a rossz minőségű takarmányokat. Többen leírták, hogy
nyelvének ízlelőbimbói fejlettebbek a juhénál. Ezzel magyarázzák pákosztosságát és azt, hogy szereti
élelmében a változatosságot.
Rodiczky írja, hogy a legízletesebb édesfűbe, vagy lóherébe is beleun, ha túl sokat adunk neki. A leg­
bujább legelőn is holmi savanyú füvek, vagy rossz ízű gyomok után nyúl, hogy meglegyen az élelem
változatossága. Sokszor a csipkebokor, egres tüskés ágait is úgy fogyasztja, mintha az zsenge csemege

— 234 Kecsketenyésztés
lenne. Ezt annak ellenére teszi, hogy érzékem- és mozgékony ajkai lehetővé teszik számára, hogy a
kisebb leveleket, virágokat is kiszedje a nem fogyasztott tüskék, tövisek közül.
A kecske a kopárnak tűnő legelőkön is megtalálja változatos élelmét, mert elfogyasztja azokat a
növényeket, amelyeket egyéb háziállatfajok elkerülnek. A sokféle növény fogyasztását kiváló
ízérzékelésének tulajdonítják. Megítélésem szerint ez túl merész állítás, mert igaz lehet az ellenkező­
je is. Elképzelhető az is, hogy azért eszik meg szinte minden növényt, mert kevésbé tud íz tekintetében
különbséget tenni közöttük. E feltevést látszik alátámasztani az is, hogy olyan esetekben, amikor kis
területre vannak beszorítva az állatok és hamar elfogynak az ehető növényfajok, akkor a mérgező
növényeket is megeszik. A mérgező növények közé tartozik a gyűszűvirág, a gyöngyvirág vagy a
kevesebb méreganyagot tartalmazó kutyatej, boglárka, gólyahír, vizi bürök, zsurló, száraz tölgylevél,
több díszcserje, mint pl. a tiszafa.
A kecske a háziállatok közül a leginkább lombfogyasztó állat. Bokros, gazos legelőn, legelési ide­
jének több, mint felében 0.7-1.2 méteres magasságban szakítja le táplálékát. Ennek tudható be, hogy
az elgazosodott területek kecskével történő legeltetése során átalakul, megváltozik annak botanikai
összetétele. Néhány év után ezeken a legelőkön a pázsitfüvek veszik át a vezető szerepet.
A tavaszi legelőre hajtáskor mindig gondoskodjunk száraz szálastakarmányról, hogy ezzel egyrészt
csökkentsük a zsenge füvek hashajtó hatását, másrészt pedig fedezni tudjuk az állatok napi
szárazanyagszükségletét.
Tavasszal igen gyakori az állatok felfúvódása, ami a fiatal, kis legelési tapasztalattal rendelkező, és a
mohó állatoknál gyakoribb. Legtöbb esetben a friss pillangósok és a befalledt zöldtakarmányok
etetése okoz felfúvódást.
A hirtelen takarmányváltozás is kiváldrat megbetegedést. Leggyakrabban a szálastakarmányról a dús
zöld legelőre való váltás okozhat hasmenést. A hasmenéssel együtt jár gyengeség és depresszió is.
Takarmányváltás okozta hasmenésnél száraztakarmányt, szénát, és zabot ajánlatos etetni. Hasmenés
nyáron, a legeltetési szezonban is jelentkezhet. Ekkor rendszerint bélparaziták, kokcidiumok
okozhatják a diarreát.

10.8. A legeltetési módok értékelése

H agyom ányos legeltetés:

Legeltetési terv nélkül legeltethetjük az erdőirtások után visszamaradt, elgyomosodott területet, és
a nagy kiterjedésű legelők bozótos részeit.
Ha legeltetjük a kecskéket, akkor gondoljunk arra, hogy egy-két kecske legeltetése is ugyanannyi
időt vesz el, mintha egy nagy állományt őriznénk. Ezért kistenyésztők a legeltetést közösen összefog­
va, egymással beosztva végezzék.
Jó legelőn a tejelő állatok 2-3 óra múlva abbahagyják a legelést. A nem tejelők és a növendékek
hamarabb jóllaknak. A legelést követően kb. 3 órát vesz igénybe az állatok pihenése, kérődzése. ezután
újból legeltetünk, ha csak a legeltetéssel akarjuk fedezni a kecskék szükségletét.
A reggeli kihajtás időpontját az időjárás és a legelő milyensége határozza meg. Bokros legelőkre,
erdőirtásokra már kora reggel kihajthatjuk az állatokat. Gyeplegelőn azonban ügyelni kell a harmat
felszállására. A régi pásztorok is megfigyelték, hogy a fiatal, rossz kondicióban lévő, legyengült álla­
tokat megbetegíti a harmatos fű. Ezért mondják, hogy a harmat a juhnak-kecskének méreg.
Különböző férgek (tüdőféreg, szőrféres' lárvái fe’húzódnak a harmatcseppbe és ezek okozzák a meg­

Kecsketenyésztés 235 _
betegedést. A harmat felszállása után ezek a férgek visszahúzódnak a talajba és a legeltetés veszélyte­
lenné válik. A harmatos cserje, bokor nyugodtan legeltethető, mert nincs rajta kórokozó. Harmatban
az állatok - ha nem túlságosan éhesek - a cserjét eszik és hozzá sem nyúlnak a fűhöz.
Kora tavaszi legeltetésnél a gyomor- és bélférgesség okozhat megbetegedést a rossz kondicióban
lévő, főleg fiatal állatokban. A beteg állat lefogy', szőrzete borzolt, nehezen mozog, fáradékony,
táplálékfelvétele étvágytalanságra utal. A betegség észlelése után azonnal kezeljük az állatot.
Sok esetben a belső élősködők (tüdő és bélférgesség stb.) mellett külső vérszívó paraziták (kullancs,
rüh, tetű, bolha stb.) is gyengítik az állat szervezetét. Ebben az esetben forduljunk állatorvoshoz, aki
a külső és belső parazitákat egycsapásra megszünteti “Ivomec” injekció adásával.

Szakaszos legeltetés:
A rendelkezésre álló területet kisebb részekre osztjuk. Villanypásztorral korlátozzuk a kecskék
mozgását. A szakaszos legeltetés előnye az előbbivel szemben, hogy jobban felügyelhető a legelő
állapota: csökken a tiprás, nő a fuhozam és kihat a legelő fajösszetételére stb. A terület kihasználtsága
is optimálisabb.

A csirkézett fű etetése - legeltetése

Dúsfüvű legelő, legeltetésekor tiprás és taposás révén sok fű meg}' veszendőbe, bármilyen legeltetési
módot (szakaszos , pányvázott legeltetést stb.) választunk. Ezenkívül az állatok, a számukra legked­
vezőbb füveket legelik le, a kevésbé kedveiteket pedig ott hagyják. Ez oda vezet, hogy' évről - évre ked­
vezőtlenül fog változni a legelő fű összetétele. Ez elkerülhető, ha a füvet lekaszáljuk és kisebb fűcsir­
kéket (kupacokat) képezünk, majd azokat a helyszínen etetjük - legeltetjük. így szinte veszteség nélkül
hasznosítható a dús legelő füve. Előnye még a csirkézett fű etetésének, hogy:
1./ Az állatoknak nem kell a fiivet leharapni, ezáltal a fű letépéséhez - harapásához - szükséges
energiát az állat termelésre fordíthatja.
2./ A jó legelő, hagyományos legeltetése esetén, a jólakáshoz szükséges idő 2 - 3 óra, míg a
csirkézett fű etetése esetén ez lecsökken 1 ,5- 2 órára.
3./ A jólakást követő, pihenő és kérődzési idő nem változik,más etetési - legeltetési módokhoz ké­
pest. Az egy' - egy jólakáshoz szükséges kevesebb idő szükséglet azt eredményezi, hogy a napi 3 - sző­
ri jólakás helyett, az állatok naponta 4- szer lakhatnak jó. Ez megnöveli a napi tömegtakarmány'
felvételt, ami azt eredményezi, hogy a kecskék több táplálóanyagot vesznek fel amit jobban hasznosí­
tanak azáltal, hogy legeléskor nem kell a füvet leharapni. Az így' megtakarított energia termelésre
fordítható.
A fűcsirke készítésekor arra törekedjünk, hogy inkább több apró csirkét készítsünk mint nagyobb
kupacot, mert ekkor a kecskék jobban szétoszlanak és nem verekednek, tehát nyugodtan esznek. 40 -
50 anyakecske esetén , legalább 8 - 1 0 fűcsirkét készítsünk. Annyi fűcsirkét készítsünk amennyit az
állatok elfogyasztanak. A jólakás után a maradékot a következő etetés csirkéihez gerblyézzük. Ha kissé
megfonnyadna a fű azt is jó étvággyal fogyasztják, sőt esetenként előnybe részesítik a friss fűvel szem­
ben.
A jólakáshoz szükséges legeltetési ill. etetési idő, minden legeltetési módnál - függ az állatok
korától és termelési szintjétől. így pl. egy' 20-25 kg - os olló jólakásához sokkal kevesebb idő sziiséges
mint egy tejelő anyáéhoz. Hasonló korú anyák esetén a napi ó kg. tejet termelő, sokkal több takar­
mányt fogyaszt, ezáltal később lakik jól, mint egyr napi 1,5 - 2,0 kg. - ot termelő.

P ányvázott legeltetés:
A kisgazda, ha olyan mezőgazdasági területen legelteti kecskéjét, ahol azok a fákban, vetemények-
ben kárt tehetnek, akkor kénytelen kipányvázással korlátozni a kecske mozgástérül etet. Pány'vázásnál

__ 236 Kecsketeny'észtés
az állat szarvára, nyakára, vagy fejére erősítenek ery kötelet, amely végét földbe szúrt karóhoz erősítik,
így a kecske csak azt a területet legeli körbe, ¿mit a pánwa hossza megenged.
A pányvázást úgy is megoldhatjuk, hogy egymástól 5-6 méter távolságra cölöpöket verünk. A
cölöpöket betonvassal, vagy vastag drótkötéllel felül összekötjük, ezen a huzalon szalad majd a pány-
va (10.8.1. ábra). E módszer alkalmas gyümölcsösök fák közeinek legeltetésére.

A fatörzs, lomb legelését megakadályozhatjuk azzal is, ha a kecskét béklyóba kötjük. A kecske fejét
rövid szárral a lábához kötjük. így járni tud, de a fejét nem tudja felemelni. A béklyót is megszokja az
állat, egy-két nap után már természetesen viselkedik.
A módszerrel több hasznot érhetünk el. Egy területen nemcsak növényt termelünk, hanem állati
eredetű élelmiszerhez is hozzájutunk. A kecske ezen kívül irtja a gyomot és trágyájával növeli a talaj
tápanyagtartalmát is.

10.9. Kiegészítő gondolatok a kecske legel­

tetés tartásmódjához

A kecske a legízletesebb takarmányok mellett is szívesen nyúl és eszik a nekünk értéktelennek tar­
tott gyomokból is. Feltehető, hogy ennek oka a kecske ásványi anyagok (makro- és mikro elemek) iránti
nagy igénye amiből a gyomok sokat tartalmaznak. Ugyanis az egyes növények ásványianyag tartalma nagy­
on különbözik. Ezt igazolja a különböző íuféleséiek hamu tartalma, amit a következő táblázat szemléltet.

Kecske tenyésztés 237 __

 Pázsitfüvek, pillangósok és gyomok kémiai összetétele
pázsitfüvek pillangósok gyomok
Nyersfehérje, % 3-15 11-25 7,00-20,73
Nyersrost, % 15-45 15-40 2.15- 4.84
Nyershamu, % 3-14 5-19 8.08-26.91
**Nitrogén mentes
kivonható.anyagok.,% 30-60 30-55 33.40-50.28

A kecske nagy ásványianyag igényére utal az is, hogy a mezőn talált tűzhelyeken az ott maradt
hamuból sokat nyaldosnak, fogyasztanak különösen a növekedő, a nagy tejhozamú és a vemhes álla­
tok. E helyeket nap-mint nap felkeresik még erőszakkal is, odamennek ha tehetik annak ellenére, hogy
a mezőn válogathatnak a különböző fűfélékben. A zárt tartásban lévő állat nem válogathat, különleges
igényeinek kielégítésére nincs lehetőség, mert csak azt eheti amit kap.
Az újonnan alakuló kecsketenyészetek számára lehetőleg egyhelyről szükséges megvásárol­
ni a tenyészanyagot. Ha ez nem sikerül, akkor legelőre alapozva kell őket tartani, hogy a
táplálék-változás okozta stressz, és a behurcolt kórokozók ártalma jobban kivédhető legyen.
Ez azt teszi lehetővé, hogy külterjes tartásban a stressz-okózók nem halmozódnak fel, és mi­
nimális az elhullás is. Intenzív tartás esetén azonban nagyon körültekintőnek kell lenni.
Külterjes tartáshoz legelő kell és száraz, huzatmentes fekhely az állatok számára. Ilyen tartásmód
mellett, mind a tejtermelést, mind a vágókecske előállítást sikeresen lehet végezni nemesített kecs­
kével is. Ha ezt az elhelyezést nem tudjuk nyújtani, akkor az igénytelenebb parlagi kecskét kell tartani,
amelyeknek a szőre hosszabb, ezért a hosszú szőr biztosított mikroklíma nagyobb meleget ad
számára. Az intenzív tejtermelés esetén, ha az áúagos tejtermelést pl. 800-1200 literben határozzuk
meg, nagy odafigyelést kíván, míg a 4-500 literes ádagos tejtermeléshez különös szakértelen nem
szükséges. Ez csak odafigyelés kérdése. Ezt a termelési szintet szelektált magyar parlagival, külterjes
viszonyok között is el lehet érni.
Ennél nagyobb termelésre nem számíthatunk tejelő fajtáktól sem, ha külterjes vagy félig külterjes
tartásban részesülnek.
A kecske tejtermelésének megitélésekor induljunk ki abból, hogy pl. 1200 literes ádagos tejtermelés
esetén, lesznek egyedek amelyek csak 6-700 litert tejet, vagy ennél is kevesebbet, de lesznek egyedek
amelyek 1600, esetleg a rekorder 2000 litert is megtermel. (1995-ben beszámoltak arról, hogy
Izraelben egy rekord termelésű kecske több mint 5000 liter tejet termelt egy laktációban.) Ehhez a
termeléshez nem elegendő a kiváló fajta és az odafigyelés, hanem az egyed kitenyésztéséhez a szülői
generációk termelését figyelembe vevő nagy szakértelem is szükséges.
A legelőre alapozott tartás esetén feltétlenül mérlegelni kell a kiegészítő takarmányozást.
Végezzünk tejtermelés összehasonlítást, a kecske és a tehén testsúlya alapján.. Egy holstein fríz
tehenet 650-700 kg-nak véve a tejelő kecskét pedig 45-50 kg-nak. így a 700 kg-os tehén megfelel
700:50 = 14 kecskének. Ez azt jelenti, hogy a 2000 liter tejet adó kecske és a holsteinfríz tehén között
termelési egyensúly akkor lenne, ha a tehén 14x2000 = 28.000 liter tejet termelne egy laktációban.
Most nem vesszük számításba a tejek beltartalmi értékét.
A példában szereplő nagyhozamú kecske 300 napos laktációs idővel számolva az átlagos napi tejter­
melése 6,6 liter. Ez a napi termelés nem állandó, mert az ellést követően kevesebb, majd fokozatosan
nő, s az ellést követő 3 hónapban eléri csúcspontját, s ekkor termelése meghaladja a napi 10 litert. Ezt
követően ismét csökkenni kezd, majd a laktáció végén az ádagos napi termelés 60-40 %-ára, 3,5-2,5
literre esik vissza. Hasonló számítások útján előre lehet tudni, hogy lesz időszak, amikor ez a nagy­
hozamú kecske naponta 10 liter tejet termel, amely termeléshez a szükséges táplálóanyagot biztosítani
kell. Ellenkező esetben a hiányt saját testállományából fedezi, aminek következménye a szervezet

__ 238 Kecsketenyésztés
leromlása, majd a termelés csökkenése. Ezek előre bocsájtásával tekintsük át a legelőn megtermelhető
tejmennyiséget.
S chandl és B aintner szerint egy 50 kg-os kecske napi szárazanyag felvétele 1,8-2,0 kg.

A legelőfu szárazanyag és keményítőérték tartalma:

Szárazanyag ff/kg Keményítőérték g/kg
zsenge tavaszi legelő 20 0 120
fiatal fű bugahányás előtt 300 150
átlagos fű 350 170
szárazságban 500 183

Baintner szerint egy 50 kg-os kecske életfenntartó szükséglete 450 g keményítőérték és 1 liter kecs­
ketej előáll 1tására 280 g kem.értéket tart szükségesnek. Ezekkel az adatokkal számolva:

A naponta elfogyasztható 2 kg szárazanyag mennyiséghez kell:

zsenge legelőfűből 10 kg, ami 1.200g kém.érték
fiatal fűből 6,6 kg 990 g kem.érték
átlagos legelőből 5,5 kg 969 g kem.érték
szárazságban legelőről 4 kg 732 g kem.érték

Ha ezeket a fűmennyiségeket a kecskék megeszik, akkor maradhatna termelésre:

Összes fogy. kem.ért. Eletfenntart. kem.ért. lenn. marad g kem.ért. Termelt tej i
zsenge fűből 1200 450 750 2,7
fiatal fűből 990 450 540 1,9
közepes fűből 969 450 510 1,8
száraz fűből 732 450 282 1,0

Az előzőekből kitűnik, hogy a legelőre alapozott kecske tartás, akkor lesz zökkenő mentes,ha körül­
tekintően járunk el és kielégítjük az állatok szükségletét. A póttakarmány mennyisége és minősége
mindig a legelőn elfogyasztott tápláló anyagok függvénye legyen.
A sok lombtakarmányt nyújtó legelők nagy fehérje tartalmuknál fogva több tejtermelést tesznek
lehetővé, mint a csak fűre alapozottak.
A táblázat adataiból arra is következtethetünk,hogy a legelőre alapozott tejtermelés színvonalát úgy
is növelhetjük, ha a kecskék átlagos élősúlyát és ezáltal a takarmány felvevőképességét növeljük. Ezt
pedig úgy érhetjük el, ha a gödölyéket sok tömegtakarmánnyal kibendősítve és jól kifejlődve vesszük
tenyésztésbe. Az így nevelt állatok sok legelőfüvet tudnak felvenni, tejtermelésüket pedig pótabrak
juttatással jelentősen növelhetjük.
Sokszor felteszik a kérdést, hogy mennyi ideig legeltessünk? Ezt sohase fejezzük ki órában, mert a legelő
minősége szerint az időtartam nagyon változik. Erre a helyes válasz, hogy addig legeltessünk amíg a kecske
jól nem lakik. Hogyan ismerjük fel, hogy az állatok már jó laktak? A jólakott kecske lefekszik és kérődzik. A
fiatal és a kevés tejet adó az hamarabb, míg a jól tejelő később lakik jó, ezért későbben fekszik le.
Az a kívánatos, ha a legelő állatot fölöslegesen nem mozgatjuk. Ha jó lakott, hagyjuk a legelőn
lefeküdni és kérődzeni, majd ezután ismét legelni. Annyit legeljen a kecske amennyit tud.

Legeltetési ajánlat
Erdős bozótos területen tegyünk csengőt vagy kolompot a nyáj legnyugodtabb és vezető anyájára.
Ha több csengőt helyezünk el a nyájban, az merzív-iria a nyájat és többfelé szétszakadhat bozótos

Kecsketenyésztés 239 __
területen. Az egyféle csengőhang tájékoztatja a nyáj minden egyedét, hogy merre vegyék az irányt le-
gelés közben. Ha több csengő szól az mind irányt mutat és ennek rendszerint az a következménye,
hogy a nyáj részekre szakad. A csengőt vagy a kolompot sohasem egy izgága, mindig külön utat kereső
anyára tegyük, mert az elviszi a nyájat. A csengős anya legyen nyugodt, hogy ahhoz igazodjon a nyáj.
Ehhez az izgága is igazzodik és egységben marad a nyáj.
A kecske ködben nem tud tájékozódni, ezért ködös időben a legeltetés helyét úgy válasszuk meg,
hogy a legelő állatok tájékozódását könnyebbé tegyük.

10.10. Villanypásztor és használata

A villanypásztor vagy elektromos kerítés legfőképp a rét- és legelő terültek korszerű legeltetésekor
alkalmazható előnyösen. A berendezés az állatok őrzését és együtt tartását feltételét egyszerű - műsza­
kilag könnyen kivitelezhető kerítéssel biztosítja. Az állatok mozgásterét ekkor nem a kerítés szilárdsá­
gi jellemzői szabják meg, hanem az az áramütés okozta “sokk”, amely a vékony kerítésvezetékhez érő
állatot éri.
A kerítésrendszer működéséhez tehát biztosítani kell:
- az impulzus-jellegű nagyfeszültséget szolgáltató “impulzusgerjesztő” készüléket
- a területet határoló kerítést, amely áll a tartóoszlopokra szigeteken rögzített fémes vezetőből vagy
huzalokból és egyéb tartozékokból.
Az impulzusgerjesztő közvetlen fémes kapcsolatban van a kerítés fémhuzalaival, melyeket a földtől,
a kerítés oszlopoktól gondosan el kell szigetelni.
Az impulzusgerjesztő feladata, hogy a földpotenciálhoz képest több-ezer Volt nagyságú feszültségű
impulzusokat hozzon létre. Ezek az impulzusok az oszlopszigetelők minőségétől függően a teljes
kerítés-huzal hosszában a kerítéshuzal és a föld között jelennek meg. A talajon álló állat a kerítést érin­
ti, a feszültségimpulzusok miatt áramütést kap, mert szervezete az impulzus gerjesztővel a kerítéshu­
zallal és a földdel zárt villamoskört alkot. A kapott áramimpulzus az állatra szokatlan és kellemetlen
hatást jelent: félelemérzetet kelt. Az állati szervezetben a környezet ilyen behatásainak következté­
ben rövid időn belül feltételes reflex fejlődik ki, amely a kerítés érintésével együttjáró félelem-ijedség-
érzés keletkezését vonja maga után. Ezért néhány érintés után az állat rendszerint már nem is közelíti
meg a kerítést.
A kerítésben lévő áram, amely periodikusan megszakított nagyfeszültségű impulzusokból áll,
lehetővé teszi az állatok - áramütést követő - szabad eltávolodását a kerítéstől.
Általános követelmény, hogy:
- az áramimpulzusok ereje ne legyen olyan mértékű, hogy az a szervezet életfolyamatait megzavar­
ja, (pl. izom-összehúzódást, szívbénulást eredményezzen),
- viszont kellő mértékű legyen ahhoz, hogy az állatban kellő félelemérzetet váltson ki.

— 240 Kecsketenyésztés
10.10.1. A villanypásztor alkalmazása lehetővé teszi

A szakaszos (szakaszváltó) legeltetést

Az elektromos kerítés szakszerű működtetéseivel jelentősen csökkenthető a tiprási veszteség (20-25%).
Adagolt (porciós) legeltetést
Amelynek szakszerű alkalmazása már jól kielégíti a mai korszerű üzemi követelményeket.
Előnyei:
- az állatok naponta egyszer vagy többször is friss gyepet legelhetnek,
- a tiprási veszteség nem éri el a 1 0 %-ot,
- a legelő állatoknak nem áll módjukban a válogatás, így nem romlik le a legelő növényzete,
- a gyepek ápolása és kezelése gépekkel szakszerűen végezhető el.
Mindez csak úgy valósítható meg, ha a szakaszváltós legelő területeket még több és kisebb parcellára
osztják. E módszernél az állandó kerítéseknél használt beton vagy fa oszlopok egyáltalán nem használhatók.
Hátránya: a legelő adagok az erősebb állatok táplálékigényét kielégítik, míg a gyengébbek nem lak­
nak jól, ezért azok nem tudják kifejteni tejelő képességüket.
Sávos legeltetés
A legideálisabb és leggazdaságosabb változata a legelő hasznosításának. Ez a legeltetési forma megold­
ható, amikor is 20-30 m széles parcellát alakítanak ki a legeltetésre szánt táblákból, és ezt a részt két hosszan­
ti oldalán állandó jellegű villamoskerítéssel lehatárolják. Keresztirányban 1-1,5 óránként - a kerítés homlok­
falát adó - mozgatható villamoskerítésrészt egy sávszélességgel előbbre viszik.
A kerítés homlokfalának szakaszos előbbrevitele automatizálható is és ezzel a jelenleg legmoder­
nebb folyamatos sávos legeltetési rendszert lehet megvalósítani.
Ilyen kialakítású a gördülő kocsis változat, ahol homlokfal kerítéshuzalát kerekeken gördíthető,
szigetelt tartókhoz rögzítik. A kocsit, vagy a pásztor, vagy az állatok görgetik előbbre.

10.10.2. Az elektromos kerítéssel szemben

támasztott legfontosabb követelmények

- bármilyen legeltetési módhoz alkalmazhassák és a természeti adottságok ne befolyásolják

- gyorsan, kis munkaráfordítással telepíthető, fel- és leszerelésük könnyű legyen,
- üzembiztosán működjék , az állatokat biztonságosan őrizze.

Előnyei a következőkben foglalható össze:

- kisebb a beruházási és fenntartási költsége, mint az állandó, fából, acélcsőből készült kerítésé,
- gyorsan és kis munkával átépíthető,
- a pihentetés alatt levő területeken a különféle gyepápoló munkagépekkel akadálytalanul hajthatók
végre a szükséges művelési munkák,
- a szakaszhatárok vagy sávok a legkülönbözőbb geometriai formákban gyorsan kialakíthatók,
- megteremti a legeltetés automatizálásának feltételeit,
- szántóföldi kultúrák legeltetéséhez és a kultúrnövényekkel bevetett területek védelmére is felhasználható,
- az őrzött állatok testén nem okoz sérüléseket,
- a kerítés minimális átalakításával mindenfajta állat legeltetésére alkalmas.

Kecsketenyésztés 241 __
10.10.3. Az elektromos kerítés főbb részei

Impulzusgerjesztő készülék (tápegység), áramforrás, földelés (földelő-vezeték), kerítéshuzal,

szigetelők, kerítésoszlopok, egyéb tartozékok (villámhárító, gördülőkocsi stb.).
Impulzusgerjesztő készülék lehet:
a) telepes készülékek,
b) hálózati készülékek,
c) hálózati-telepes készülékek,
d) napelemes, telepes készülékek.
Az árammegszakítás szempontjából mechanikus és elektromos megszakítást! készülékek
ismeretesek. Működési elvük szerint váltakozó áramú, induktív, kondenzátoros, érintésre működő és
több kerítést ellátó készülékek terjedtek el. Tekintet nélkül az áramforrásra és az impulzusgerjesztő
készülékek működési elvére, valamennyi megoldástól megkívánjuk, hogy:
- a készülék üresjárási impulzus-csúcsfeszültsége, a legeltetni kívánt állatoktól függően, a kerítésen
2000 - 10 000 V legyen,
- a készülék - a legeltetni kívánt állatoktól függően - 0,75-1,25 másodpercenként adjon egy 0,001-
0,1 sec időtartamú feszültség-impulzust,
- 500 W ellenálláson keresztül a kerítés legtávolabbi pontján se csökkenjen az áramimpulzus csúcs­
értéke 100 mA alá (300 mA a megengedett legnagyobb érték),
- az egy impulzus alatt leadott töltésmennyiség legnagyobb értéke: 2,5 mAs legyen. Ha ennél
kisebb, akkor csökken az áramütésből származó riasztó hatás.
A feszültség-impulzus alakja fiziológiai okokból lényeges. Más élettani hatásokat vált ki ugyanis egy
hosszabb ideig tartó, de kisebb maximális csúcsértékű, mint egy rövid, de nagy csúcsértékű áramim­
pulzus.
Az elektromos kerítésekre vonatkozó szabványok előírják a legfontosabb műszaki követelményeket.
Az értékek megadásakor figyelembe kell venni az egyes állatfajokat, mivel az átfolyó áram az őrzendő
állatokra különbözőképpen hat.
A kerítésre kimenő megengedett csúcsfeszültség a 2,5 inAs töltésmennyiség mellett az őrzendő álla­
tok szerint:
ló 2000 - 3000 V
növendék marha 4000-5000 V
fejőstehén 5000 V
sertés 5000 - 6000 V
juh, kecske 8000 - 10 000 V

Az állatfajonként előírt és kívánatos műszaki értékek betartása az elektromos kerítések üzembiztos

működésének legfontosabb feltétele.
A berendezés feszültség-impulzusainak lefolyását, alakját és csúcsértékét jelentősen befolyásolja a
kerítés hossza, huzalának anyaga, a huzalok összeerősítése, a szigetelőcsigák alakja, anyaga, az időjárási
viszonyok és a huzal föld feletti magassága stb.
Az impulzusgerjesztő készülékek egy impulzusa által leadott árammennyiség (töltésmennyiség) a legjel­
lemzőbb élettani adat. Ez határozza meg az élő szervezetre gyakorolt veszélyességet, de egyben a riasz­
tás mértékét is. A szabványokban meghatározott 2,5 mAs érték nagy őrzési biztonságot nyújt. Túllé­
pése - egyéb tényezőkkel párosulva - az állatok időleges görcsös bénulását okozhatja. Tapasz­
talatok szerint ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha az impulzusgerjesztő földelése jó, a szigetelők hibátla­
nok, a legelőterület talaja és főként az állatok teste a kimerültség vagy csapadék miatt nedves.

__ 242 Kecsketenyésztés
 ✓

10.10.4. Áramforrások

Elektromos kerítés céljára a savas akkumulátor nem ideális áramforrás, mert ezek igénylik az
állandó felügyeletet.
Gondot okoz ezen akkumulátorok legeltetési ciklusonkénti 4-6-szori töltése, az akkumulátorok
szakszerű téli tárolása és tavaszi üzembe állítása is. Nyáron a savszintet 3-4 naponként kell ellenőrizni,
és a cellákat desztillált vízzel feltölteni. A feszültségcsökkenés következtében csökken a kimenő
áramimpulzus, és romlik az őrzés biztonsága.

Szárazelemek
Előnyük, hogy a legeltetési ciklusban nem igényelnek kezelést és karbantartást. Viszonylag nagy be­
ruházási költségeik miatt csak olyan impulzusgerjesztőknél alkalmazhatók, amelyeknek saját teljesítmény
felvétele kicsi, az áramtakarékos kapcsolásukból eredően. Ilyen megoldású például az érintésre működő
készülék, amely csak akkor veszi fel a max. teljesítményt, ha a kerítéshuzalhoz az állat hozzá ér.

Hálózati áramforrás
Alkalmazása csak ott jöhet szóba, ahol már a hálózati energia vételezésének lehetősége biztosított,
és nagy területeket kerítenek be elektromos kerítéssel.

10.10.5. Napelemes impulzusgerjesztők

Felépítésük alapjában a hálózati és a telepes készülékekéhez tartoznak. A 0,15-0,4 nr felületű

napelemük az impulzusgeijesztő készülék felett helyezkedik el. Elhelyezéskor a készülék aktív
felületét délkeleti irányba kell fordítani.
Tiszta, napfényes időben a napelem árama elégséges az impulzusgerjesztő táplálására, sőt a vele
párhuzamosa?! kötött akkumulátort is fokozatosan feltölti. Borult időben az akkumulátor árama segíti a
hatásos üzemmód fenntartását. A napelemes készülékek - a legeltetés időszakában - külső áramforrás
igénybevétele nélkül használhatók.
A legeltetési időszakban kezelést és karbantartást gyakorlatilag nem igényelnek. Hátrányuk, hogy a
napelemek beruházása igen költséges. Főképpen a nehezebben megközelíthető távoli leg­
előterületeken jöhet számításba használatuk.

10.10.6. A földelés

Az impulzusgerjesztő készülékek földelése a kerítés hatásossága szempontjából fontos. A nagy

földelési elletiállás megakadályozhatja a feszültségcsúcsok kialakulását. A legtöbb telepes készülék tartóosz­
lopát egyben földelővezetékként alakítják ki. Ha a tartóoszlop erre a célra nem alkalmas, külön
földelőszonda telepítése válik szükségessé.

.Kecsketenyésztés 243 __
10.10.7. A kerítéshuzal

Alapvető követelmény, hogy villamos vezetőképessége jó legyen. Nagy huzalellenállások

esetén ugyanis csökken a kiépíthető kerítés hossza.
Néhány használatos huzalfajta ellenállása és kilométer-tömege a következő:
- acélhuzal (0 2,5 mm) 45,0 fi /km 41,5 kg/km,
- sodrott acélhuzal (0 2,5 mm) 26,8 fi/km 19,2 kg/km,
- horganyzott acélhuzal (0 2,5 mm) 26,0 fi/km 37,5 kg/km,
- alumínium (0 2,5 mm) 6,0 fi/km 10,4 kg/km,
-szögesdrót 22,0 fi/km 129,1 kg/km
- fémszálbefonású perion-huzal 24,5 fi /km 11,8 kg/km
- lapos szalag 20,0 fi/km

Huzal magasság a földtől (mm)

Huzalok száma
Állatfajta (db) alsó felső
Kifejlett szarvasmarha 2 500-600 900-1000
Növendék marha 2-3 300 és 500 800-900
Juh 2 200 500
Kecske 4 200 1200

Ló 2 700 900
10.10.7.1 táblázat
Huzalok elhelyezése állatfajonként

A kerítéshuzalok gyakori felcsévélése, áttelepítése és a szigetelőkre fűzése jelentős mechanikai

igénybevételt okoz. Az a huzaltípus kedvező, amely jól bírja a hajlítgatást, nem szálkásodik, könnyű,
és hőtágulása kicsi. Erre a célra legmegfelelőbbek a fémszálbefonású műanyag huzalok.
A huzalokból hálókat is készítenek, amelyek a kisebb testtömegű állatok (kecske, juh, sertés, barom­
fi, dúvadak stb.) őrzésére különösen előnyös.
A tapasztalati adatok alapján a huzalok javasolt magassági elhelyezését, számát, - állatfajonként -
összegzi a 44.. táblázat.
A huzalok anyaga korrózió ellen védett, horganyzott, acélhuzal lehet (nagyobb szilárdságú igény-
bevétel esetén). De gyakoribb a műanyag (perion) sodrású - pászmánként - elemi vörösréz szálakkal
kialakított vezeték. A jó észrevehetőség miatt a vezetékek változó színekkel készülnek. A sodrott,
hajlékony huzalok alkalmazása a kerítés építés során egyszerűbb feladatot jelent. Vezetéktartó dob
használata a tárolást, a le- és felcsévélést könnyíti meg.
A kiszáradt, sziklás, homokos, szikes legelőkön a száraz talaj rossz vezetőképessége miatt csökken az
áramütés nagysága, ezáltal a kerítés riasztó hatása. Ilyen körülmények esetében célszerű a kerítést több
huzallal kialakítani úgy, hogy az egymás melletti huzalok egyikét az impulzusgerjesztő készülék testelő
szondájával kapcsolják össze. A két huzal egyidejű megérintésével az áramütés - a jó vezetőképesség
miatt - igen hatásos és mindenkor állandó lesz. E megoldás alkalmazása feltétlen előnyös a hosszú
bundával vagy száraz bőrfelülettel rendelkező juhok, kecskék, illetve sertések őrzésekor.

__ 244 Kecsketenyésztés
10.10.8. A szigetelők

Feladatuk kettős: egyrészt a huzal tartása, másrészt a földtől való gondos elszigetelése. Keramikus
anyagból vagy műanyagból készülnek. Pl. polycarbonát. Felületi ellenállásuknak nedves állapotban
1500 W-nál nagyobbnak kell lenniük. A szigeteló'k alakja különféle. Ezzel kapcsolatban követelmény,
hogy a vezetéket biztosan tartsák, rögzítőcsatornájukba a vezeték könnyen behelyezhető és onnan
kivehető legyen, víz és szennyeződések ne kötődjenek meg felületükön. A szigetelők oszlop rögzítői
különféle kialakításúak. Megoldásaik aszerint változnak, hogy milyen oszlopra szereljük őket.
A szigetelők másféle csoportját képezik azok a kerítés elemek, amelyek pl. a huzalok feszítésére,
vagy a feszültség alatt lévő kapuk kézi mozgatására szolgálnak.

10.10.9. A kerítésoszlopok

Általános vélemény, hogy a fém- és üvegszállal erősített műanyag kerítésoszlopok tekinthetők a ked­
vezőbb megoldásnak. A mozgatható kerítésszakaszok oszlopai ha profil acélból készülnek, követel­
mény, hogy tömege minél kisebb legyen de mégis nagy mechanikai szilárdsággal és rugalmassággal
rendelkeznek. Fontos jellemzőik a korrózió állóság a könnyű szállíthatóság és a raktározhatóság. A
mozgatható kerítésszakaszok oszlopait taposókkal látják el. A fa- és betonoszlopok használata elsősor­
ban “állandó” kerítéseknél jöhetnek számításba. Az oszlopok részét képezik a szigetelők, taposok, il­
letve a sarkoknál a kitámasztók.

10.10.10. Villámvédelem
Az elektromos kerítés környezetében lévő élőlények életbiztonsága érdekében a kerítés villámvédel­
méről is gondoskodni kell. A legjobb megoldást a fojtótekerccsel ellátott szikraköz nyújtja. A szikra­
közt a készülékkel párhuzamosan, a huzal és a készülékföldelés között helyezik el. Átütésével a fojtott
áram azonnal a föld felé távozik.

Kecsketenyésztés 245 __
11. KECSKE HÚSTERMELÉSE
11.1. Kecske hústermelése

A kecske tejtermelésének növelésére a világ különböző országaiban levő kutatóhelyeken jelentős és

sikeres erőfeszítések történtek, hústermelés javításával gyakorlatilag nem foglalkoztak a kutatók. A
hústermelő kecskéről keveset és leginkább elítélőleg írnak a különböző tankönyvek is, holott számban
messze felülmúlják a tejtermelő típusokat és rendkívül elterjedtek. Leginkább a világ fejlődő orszá­
gaiban és a legkülönbözőbb körülmények között találhatók a hústermelésük miatt tartott kecskeál­
lományok. Ezekben az országokban a kecsketartás összes bevételeinek 70-80%-a a hústermelésből
származik és csak 20-30%-át adja a tejtermelés. Az arab országok némelyikében (lemen, Libanon) a
húsforgalom több mint 50%-át a kecskehús teszi ki, Szomáliában, Jordániában, Indiában a húster­
melés 30%-át szolgáltatja a kecske. Az arab országokban előszeretettel vásárolják a sovány 12-20 kg
vágott testtömeget adó állatokat. A levágást az iszlám vallás előírásai szerint igénylik, ezért az
exportálók elsősorban élő állatokat szállítanak. Néhány országban (pl. Ausztrália) már van olyan
vágóhíd, ahol vallási megbízottak jelenlétében így történik az állatok levágása. Némelyik piac
(Honkong) szó'rtelenített, de bőrös vágottárut (mint a sertések esetében) kíván. Kicsontozott húst
további feldolgozás céljára édeskés íze és sovány volta miatt keresnek.
A kecskéket - eltérően az ugyancsak kérődző szarvasmarhától vagy juhtól - sehol sem szelek­
tálták kizárólag hústermelésre. Ez abból adódik, hogy a nagyon különböző környezetben élő
kecskék tejtermelésére hátrányosan hatna a gyors növekedés és a korai ivarérés, amely tulajdon­
ságok alapvetően fontosak a hústermelés szelekciójában és befolyásolják a megfelelő hús­
minőség kialakulását.
Ha a kecskét mint hústermelőt kívánjuk értékelni, különbséget kell tenni a fiatal és öreg állat húsa
között. A tejtermelés céljából tartott kecske ivadékának húsa minden tekintetben kiváló és borjúhús
minőségű. A kifejlett kecske jól elkészített húsának minősége nem rosszabb az öreg juh húsának
minőségénél, de nem éri el a húsmarha vagy' húsjuh húsának minőségét.
Az a tény, hogy a zsír nem a kecske testszövetébe és nem a bőre alá rakódik le, hanem elsősorban a
testüregben levő szerveken, valamint a bélfalban található, teszi a kecskegida húsát keresetté. A textil
alapanyagot termelő kecskét tenyésztőknek - költségeik csökkentése érdekében - a tejtípusú kecskét
tartóknál nagyobb érdeke fűződik olyan kiváló minőségű kecskehús előállításához, amit delicatessként,
magas áron forgalmazhatnak.
Jelenleg még nincs nemzetközileg elfogadott szabvány a kecske vágott áruja összetételének és a
kitermelési százalékának értékelésére. Némely' országban a fej és a vesefaggyú beszámításával mások
e nélkül vonatkoztatják a meleg vagy' hűtött állapotban mért vágottárut a vágás előtt éheztetett vagy'
nem éheztetett állat súlyához. A kereskedelemben a vágottáru súly'ába beleértik az ehető zsigerek egy
részét (vagy' egészét) is (11.2. táblázat). Látható, hogy a legmagasabb 49% körüli kitermelési száza­
lékot a hat hónapnál fiatalabb, a legalacsonyabbat (45% körülit) az idős kecskék levágása adja. A hat
hónapos életkor és az ivarérés közötti intervallumban levágott kecskék kitermelési százaléka 46%
körül alakul. A vágott áru pontosabb összetételét, valamint a hús- és a kettős hasznosítású kecske le­
vágásakor kapott “melléktermékek” értéke a 1 1 . 1 . táblázatból ítélhető meg.

_ 246 Kecsketenyésztés
 Angóra Spanyol
fiatal bak fiatal bak
idős nőstény fiatal nőstény idős nőstény
(nem ivarérett) (nem ivarérett)
(n=9) (n=10) (n=13) (n=17)
(n=7)
Élősúly, kg 26.4 29.5 32.1 25.1 32.9
Vér, % 5.6 7.5 5.0 5.6 5.8
Fej, % 10.5 10.3 9.4 9.1 9.0
Láb, % 1.8 2.1 1.8 1.0 1.8
Bőr, % 17.8 15.1 11.8 9.2 9.8
Tüdő, % 2.0 2.2 2.2 1.8 2.4
Máj, % 2.1 2.8 1.8 1.9 2.3
Szív, % 0.8 1.2 0.9 0.7 1.2
Kitermelési % 58.5 57.9 65.3 68.0 66.2
Vágott test, kg 12.3 12.5 16.6 13.5 16.3
Színhús, % 63.4 63.4 64.4 61.5 57.7
Testüregi zsír, % 14.1 11.7 13.6 16.4 19.5
Csont, % 22.5 24.9 22.1 22.0 22.8
Metszési (shear) erő, kg 7.4 9.5 9.3 8.1
11.1 táblázat;
Fiatal és idős angóra, valamint spanyol kecskék3' vágási teljesítménye
Magának a vágottárunak értékét - így a kecske vágottárujának értékét is - tradicionálisan a zsírtar­
talmuk alapján szokták megállapítani. A kívánatos zsírtartalom nagysága a piac értékelésétől függ és
országonként nagy eltéréseket mutat. A bőr alatti zsírréteg összetételében az ölein sav a domináló
komponens, míg a testüregben található zsírban a sztearin sav van túlsúlyban. A kecskék vágottárujá­
nak jellemzője a vékony bőralatti zsírréteg. A kizárólag hústermelésre kitenyésztett heréit búr kecskék
vágottárujának 6,4% -át tette ki ez a zsírréteg, szemben az ugyanolyan környezetben nevelkedett
Dorper juh 11,5%-ával. A búr kecske “szalonna” vastagsága a 10-11-edik bordának magasságában 5,4
mm volt, a Dorper juhé 5,9 mm. Ugyanilyen mérési eredmények születtek a tejelő kecskék, a szudáni
sivatagi kecskék és az észak-amerikai kecskék mérésekor. A bőségesen takarmányozott kecskék az
ivarérés idején - a fajtától és a takarmányok összetételétől függően - a jelzettnél jóval több zsírt rak­
nak le a bőralatti kötőszövetekben. A 13,6 kg élősúlyú kis észak-afrikai juh esetében a vágottáru zsír-
tartalmának 32%-át tette ki a bőralatti zsírréteg. A 14 kg-ról 28,39 és 46 kg-ra hizlalt szánentáli bakok
esetében az ad libitum tejet fogyasztó kecskénél 14-28 kg súlyhatárban 1-2 mm a bőralatti zsírréteg,
míg a többi állatnál ez a zsírréteg teljességgel hiányzott.
A bőr alatti vékony zsírréteggel szemben a testüregben jóval több zsír rakódik le. A 9 hónaposnál
idősebb juhok testüregében a vágottáru súlyának 6-15% -át teszi ki ez a zsírmennyiség, de pl. az inten­
zíven hizlalt szudáni sivatagi juh esetében 30%-ot mértek.
A vágottáruban található összes zsírmennyiségnek mintegy 25%-a található az izomszövetekben és
az izomszövetek között, 50-60%-a a testüregekben. Az életkor előrehaladtával növekszik a testben
levő zsír mennyisége és csökken a színhús mennyisége. Abban az esetben viszont, ha a zsírmentes
vágottáru súlyához viszonyítva fejezzük ki a színhús százalékát, a korosodás ebben nem idéz elő szig­
nifikáns változást. Mindez azt jelenti, hogy a tejtipusu és a hústípusú kecskék között alapvető különb­
ség csak a fiatalkori testtömeggyarapodásban van: egyenlő súlyú zsírmentes vágottárujukban azonos
színhús mennyiség található. Nincs számottevő különbség a törpe és a nagy hústermelésre
kitenyésztett kecskék zsírmentes vágottáruhoz viszonyított színhús-aránya között sem. Ugyanakkor az
utóbbiaknál kedvezőbben alakul a hús-csont arány. A vékony bőr alatti zsírréteg fiatalabb kecskék
esetében nagyon hátrányosan belolyásolja a vágottáru minőségét.

Kecsketenyésztés 247 __
 Hat hónapos életkor hideg
testsúly
életkorig
Fajta,ország,tartásmód n ivar nap,hónap, vágott árú kitermelés
kg %
év kg
Gargano Olasz 8 vegyes 35 nap 5.6 4.1 69.1*
25 napos korban elválsztott 14 vegyes 110 nap 10.3 6.6 53.0
40 napos korban elválsztott 14 vegyes 110 nap 14.2 7.4 52.0
Alpi, Francia 32 hím 33 nap 9.6 6.7*
Javított fehér, Német 5 hím 125 nap 34.1 16.6 48.7
Javított színes, Német 5 heréit 135 nap 24.1 11.6 48.1
Kárpáti, Románia 50 hűn 210 nap 33.2 14.8 44.7
Kárpáti, Románia 50 nőstény 210 nap 30.63 13.2 42.9
Norvég 49 nap 5.1 46.0
H at hó n ap o s Norvég 154 nap 8.4 44.0
életk o r Javított színes, Német heréit
19 6-18 hónap 25.8 12.4 48.2
es
9 hím 10-12 hónap 34.3 16,9 49.3
iv arérés kö zö tt
8 hím >12 hónap 63.7 28.3 44.4
11 nőstény 9-18 hónap 29.2 13.9 47.4
Szudán, sivatagi, Szudán
nem hizlalt 10 hiún < 1 év 7.6 40.0
hizlalt 12 hím < 1 év 14.9 49.0
nem hizlalt 10 hím > 1 év 12.5 41.3
Botswana, helyi 10 hűn 1 év 19.1 7.3 40.4
23 heréit 1 év 24.0 9.9 43.3
23 heréit 12-18 hónap 28.7 11.7 43.0
Baladi, Egyiptom 16 heréit 8-18 hónap 28.0 12.0 42.8
16 heréit 8-18 hónap 33.0 15.0 45.4
18 heréit 21 hónap 21.0 8.0 45.4
Damascus, Ciprus 30 hím 318 nap 55.0 30.6 55.7
57 heréit 318 nap 54.0 30.0 55.7
Kifejlett Helyi, Jugoszlávia 14 öreg 35.3 15.6 44.3
egyedek Javított színes, Német 16 nőstény 2-4 év 38.8 16.6 42.7
28 nőstény 4-7 év 42.2 18.2 42.8
30 nőstény >7 év 40.7 16.3 39.9
Gargano, Olasz 8 nőstény 5 év 35.9 14.9 41.5
Szomáliái kecske 25 hím 3.5 év 33.5 17.3 52.0
110 heréit 3.5 év 34.1 15,7 50.8
200 nőstény >4 év 28.1 13.8 49.8

11.2 táblázat-
Néhány európai és afrikai országban tenyésztett fajta különböző életkorban nyújtott vágási teljesítménye

A kecskehús osztályozása:
Vágásra legértékesebbek a 8-10 hetes gidák, ekkor a legjobb a kitermelési% is.
A fiatal állatok kitermelése 48-50%, az idős kecskéké 40%.

__ 248 Kecsketenyésztés
11.2. A levágott állat húsrészei és előnyös
felhasználásuk

1.) Comb
(felsál, dió, frikendó) egybesütve, párolva, szeletelve
2.) Gerinc
a) karaj egybesütve, szeletelve, frissensűltnek, rántva
b) vesepecsenye rántva, töltve, egybesütve, szeletelve, frissen sültnek
c) nyak sütve, tokánynak, pörköltnek, vagdaltfélének
3.) Lapocka sütve, tokánynak, pörköltnek, becsináltnak
4.) Szegy sütve, töltve
5.) Lábak, fej főzve, forrázva, rántva

11.3. A kecskehús ízének javítása

Minden hús, így a kecskehús is akkor porhanyós és jóizű, ha felhasználás előtt kissé állni hagyjuk.
Kivételt képez a fiatal, “tejeskecskék” húsa.
Pácolással a hús elállóbb és jobb ízűvé válik. (Erről bővebben a kecskehús pácolása, füstölése c.
fejezetben.)
Egyes esetekben kiváló ízjavító a tejben való áztatás, a sovány húsoknak pedig szalonnával való
tűzdelése. A tűzdelő szalonna legyen friss és kemény. Kiváló ízjavító a hagyma, a szarvasgomba,
szardella, stb.
Öreg bakok húsa durvább rostú és bakszagú. A bak szag nyáron kevésbé érezhető, de a belsőségek
ekkor is kellemetlen szagúak. A kellemetlen bak szag ecetes pácolással megszüntethető.
Megszüntethető a bak szag ha a kihelyezett és megnyúzott állatot szellős helyen felakasztva hagyjuk
kihűlni. Régen a vadakhoz hasonlóan, kihelyezve bőrösen 6-10 napig szellős, árnyékos helyen
felakasztva tárolták. Ez a szagtalanítás a mai higiéniai követelményeknek nem felel meg. Ezért a bakok
szagtalanítását ivartalanítással kell szagtalanítani. A vágás előtt a bakot 6 héttel előbb kell ivartalaní-
tani. Bodó szerint már a 2. héttel vágás előtti kezelés is eredményes. A kasztrált bak belső része is tel­
jesértékű.
A vágásra nevelt gidákat ajánlatos a herék leereszkedése után - 1-4 hetes kor között - ivartalanítani.
A kecskegida ivartalanítás után jobban fejlődik, izomrostjai vékonyabbak lesznek. (A növendék bika és
a növedék kos herélés után csökkenti növekedését, ezért ezeket nem szokás ivartalanítani.)
Az idősebb bakok húsát fokozottabb mértékben kell pácolni, fűszerezni. (Ecetesvizes leforrázás is
előnyös).
Az ivartalanított bak húsából kiváló minőségű kolbász, szalámi készíthető.

Kecsketenyésztés 249 __
11.4, A kecskehús összetétele

A kecskehús soványságának oka, hogy faggyúját nem az izomkötegek közé és a bőr alatti kötőszö­
vetekbe rakja, mint a juh, sertés és a húsmarhák, hanem a hasüregbe és a vesék körül halmozza fel.

Kecske Juh Sertés

Víz % 75.76 75.99 59.98

Fehérje 19.77 18.11 17.20
Zsír 3.01 5.77 22.07
Sók 1.40 1.33 0.96
11.4.1 táblázat:
A kecske,- a juh és a sertéshús összehasonlítása

A kizárólag tejjel táplált olló húsa különleges ételek alapanyaga. A kecskehús kissé édeskés, ezért
fűszerezéskor erre gondolni kell.
A nagyon változatos legelőn nevelt kecskék húsa a fogyasztott sokféle takarmány hatására bioaktív
anyagokban gazdag. Táplálkozásra biológiai szempontból az összes emlősök húsánál értékesebb.
Sajnos Magyarországon a kecskehússal szembeni ellenszenvet, - aminek alapja az emberi butaság -
meg kellene szüntetni. A kecskehús- és a tejkészítmények az iparilag fejlett országokban olyan drágák,
hogy azokat rendszeresen csak a tehetősek fogyasztják.

11.5. Kecskehús feldolgozása

a) A kecskehús pácolása
M agyarpác: 2 nagy fokhagyma, 3,5 dkg fenyőmag, 3,5 dkg koriandermag, 3,5 dkg szegfűbors,'3 g
salétrom. A salétromot 1/2 liter vízben felolvasszuk, a fokhagymát, a fenyőmagot és a koriandermagot
összetörjük és összekeverjük.
A pácolandó húst besózzuk, majd fokhagymával jól bedörzsöljük. Ezt követően a fűszerkeverékkel
behintjük, s utána a salétromos vízzel lelocsoljuk. A dézsába minden 3-iknap megforgatjuk, s 1-2 hétig
a páclében, hűvös helyen tartjuk. Forgatáskor, sőt naponta a páclével meglocsoljuk. A pácból kivéve
lecsöpögés után füstre tesszük.
E cetes pác: Jóminőségű borecet hígított oldatába tesszük, vöröshagyma szeleteket vágva, sót, babér­
levelet, szegfűszeget, feketeborsot és vékony szelet citromot.
A húsdarabokat tiszta fadézsába rakva leöntjük a kihűlt páclével. A húst lenyomatjuk deszkára
helyezett súllyal úgy, hogy a páclé 1-2 cm-re ellepje a húst. Időnként a húst megforgatjuk és 8-10 napi
pácolás után füstöléssel tovább tartósítható.
Sonkapác: A húst besózzuk és a vízzel felforralt kész páclevet a húsra öntjük. Az előzőhöz hason­
lóan érleljük, majd füstöljük.

_ 250 Kecsketenyésztés
b) A hús füstölése
A pácból kivett húst lecsöpögés után tesszük a füstre. A nedves húst a füst elmaszatolja, gusztusta­
lanná teszi. A húst úgy rakjuk a füstölőre, ho°v egymástól elkülönüljenek, így a füst minden darabot
átjár. A lassú füstölés jobb a gyorsnál, mert jobban átjárja a füstölendő anyagot, ezért ízben és
eltarthatóságban a termék jobb lesz.
Hideg füsttel füstöljünk, ezt legkönnyebben úgy érjük el, hogy a húshoz vezetjük a füstöt, s ez alatt
az leköt.
A melegfüst nagyon káros, mert a hús kiszárad és száraz kemény lesz.
Füstölni csak keményfát (tölgy, akác, cser) használjunk. A puhafák és a gyümölcsfák füstjétől
kellemetlen kesernyés lesz a hús. Addig kell füstölni amig a hús kellemesen szép piros nem lesz.
A füstölt húst illatos rétiszénába zsákban - hideg kemencében nyáron sokáig eltartható. A füstölt
kecskekolbász pedig keményfa hamuban akár 2 évig is eltardiató hűvös helyen.

11.6. Etelek

Kecskegulyás-leves 1.
Hozzávalók; 30-30 dkg kecskehús. E célra a lábszárhús, csöves csontokkal nagyon javítja a gulyás
minőségét.
Sárgarépa, zöldség, burgonya, vöröshagyma, piros és csövespaprika, kömény, babérlevél és só szük­
séges hozzá.
Az apróra vágott vöröshagymát zsírban megpirítjuk, majd beletesszük a pirospaprikát és hozzáad­
juk a húst. Ezt követően vízzel felengedjük és beletesszük a sót. Ha a hús puhulni kezd hozzá adjuk a
leveszöldséget, majd az apróra vágott burgonyát és az ízesítőkkel lassú tűzön puhára főzzük.

Tárkonyos gidaleves
Hozzávalók; 1 gidafej, 30 dkg gidaaprólék, leveszöldség, vöröshagyma, egy jó csipetnyi
tárkonylevél, 2-3 dkg liszt, 1 tojássárgája, 1 tejföl, ecet és só. (A tejföl helyettesíthető 2-3 dcl tejben
elkevert liszttel is.)
A gida nyelvéről, áliáról a fehérbort lekaparjuk és a többi hússal együtt feltesszük főzni. Ha az állat
túl fiatal, a hússal együtt tesszük fel forrni a zöldségféléket is.
Ha az anyag puhára főtt, a liszttel, tejföllel (ill. tejjel készült habarást) a levesbe öntjük és ecettel
ízesítjük. A levest a tojássárgára tálaljuk és pirított zsemlyekockát szórunk a tetejére.
A koponyát középen feltörve külön tányéron tálaljuk, és a velőt pírított kenyérre kenve fogyasztjuk.

Babgulyás kecskehússal
Hozzávalók; 40 dkg kifejlett kecskehús, 30 dkg fehérbab, 5 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma,
3 sárgarépa, 1 petrezselyem zöldje, (gyökér) és 1 zeller, 2 gerezd fokhagyma (törve), 3 db burgonya,
babérlevél, néhány csepp ecet.
A babot előző este beáztatjuk. Az apróra vágott szalonnát megpirítjuk a hagymával és beletesszük a
húst, a babot a leveszöldséget és a fűszereket. Ezt követően annyi vizet öntünk rá, hogy az anyagot
bőven ellepje. Ezután lassú tűzön - lefedve - főzzük, s amikor a hús majdnem puha, megsózzuk és
hozzáadjuk a buronyát. Tálalás előtt egy keverék csipetke belefőzésével kiadósabbá tehetjük.

Kecsketenyésztés 251 __
Kecskegulyás-leves 2 .
Nagyobb létszámú vendég részrée előnyös ha a kecskének minél több szerve, testrésze kerül a
gulyásba. Különösen ízjavító ha a fejet is felhasználjuk. A legízletesebb gulyáslevest az egész kecske
felhasználásával kapjuk.
Hozzávalók: a felhasznált hús mennyiségének megfelelően fűszerezzük (vöröshagyma, sárgarépa,
zöldség (gyökér és levél), burgonya, zeller, csövespaprika, őrölt paprika (az ízt javítja ha ez többféle),
fokhagyma, bebérlevél, kömény, só. Tálalás előtt kevés csipetke belefőzésével teljesebb ízt érünk el. A
főzés menete az 1 -es gulyás szerint történjen.

Kecskehúsleves vadasan
Vágjunk apróra 1 kg kecskehúst, 5 dkg füstölt szalonnát, vöröshagymát, sárgarépát és tegyük fel
vízzel főzni. Adjunk hozzá szeletekbe babérlevelet, szemesborsot, sót és főzzük puhára. E húsleves egy
részébe főzzünk egy fél liter megmosott lencsét és szeletekre vágott zöldséget. Amikor a lencse puhára
főtt, áttörjük a szitán és felöntjük a húsleves többi részével és hagyjuk felforrni. Tálaláskor adunk
hozzá kockára vágott zsemlét.

Kecskekolbász-leves
Egy szál kecskekolbászt megsütünk, majd vékony karikákra metéljük és visszatesszük a zsírjába.
Ezzel párhuzamosan zsemlekockát vajban megpirítunk és annyi tojást ütünk bele, ahágy személyre a
leves készül. Ezt követően hordós káposztát teszünk bele és vízzel felöntjük, majd forráskor a karikára
vágott kolbászt beletesszük. Tejföllel tálaljuk.

Vágott tüdőleves
A gidatüdőt sós vízben petrezselyemmel és sárgarépával megfőzzük. A főtt tüdőt apróra vagdaljuk;
rántást készítünk finomra vágott vöröshagymával és ráöntjük a levét. Ezt követően beletesszük a tüdőt,
kevés sót, kevés ecetet és tejfölt.

Velőleves
Velőleveshez főzz meg egy kecskefejet. A kecske megfőtt velejét törd át szitán. 10-15 db
csiperkegombát vágj össze, de ne túl apróra. Olvassz meg kb. 5 dkg vajat és adj hozzá apróra vagdalt
petrezselymet és gombát, majd párold egy kis ideig úgy, hogy hintsd meg egy fél főzőkanálnyi liszttel.
Pároláskor tedd bele az agyvelőt és engedd fel kecskehúslevessel és főzd meg az egészet kevés szere­
csendióval. Megfőzés után tálald hosszúra metélt zsemlére.

Kecskehús leves
Négy személyre 1/2 kg kecskehús. (Legjobb levest ad a fartő, hátszín és a tarja.) A húst egy kevés
májjal és velőscsonttal, 2 liter vízzel a tűzre tesszük, 2 és félórával előbb mint a levesre szükségünk van.
A húst ne áztassuk, csak mossuk meg, ezután lassan egyenletesen forraljuk, míg a hús habja elforr.
Ezt követően beleteszünk tisztított és megmosott 2 petrezselymet, 1 sárgarépát, fél zellert, egy gerezd
fokhagymát, fél vöröshagymát, 1 szelet kelkáposztát, 1 csövespaprikát, egy kevés szemesborsot és egy
kávéskanál sót. A levest addig főzzük, míg a hús megpuhul. Ekkor a levest levesszük a tűzről, s egy kis
pihentetés után leszűrjük, majd tálaljuk.

Kecskecsont leves
Hozzávalók; 1 kg kecskelábszár, 30 dkg kecske csont, sárgarépa, petrezselyem, zellergumó, karalábé,
vöröshagyma, paradicsom, paprika (zöld és kevés őrölt), kelkáposzta cikk, 8 - 1 0 szem bors, kömény,
babérlevél és só.

__ 252 Kecsketenyésztés
 A megtisztított hozzávalókat felöntjük 2-2 1/2 liter vízzel és lassú tűzön forraljuk. Amikor a bele­
valók megpuhultak a levest leszűrjük.
A levesbe tojással gyúrt tésztát főzünk, vagy (száraz zsemlekockát) teszünk. Tálalható vékony kenyér
levél szeletekkel is.

Paprikás kecskeszelet
Fél kg hátszín vagy felsálszeletet kiveszünk, besózzuk, liszttel behintjük és egy nagy karikára vágott
vöröshagymával zsíron zsemlyesárgára pároljuk, majd paprikával behintjük és kevés vízzel feleresztjük.
Lassú tűzön puhára pároljuk és időnként kevés vizet öntünk utánna. Hagymán pirított apró szeletekre
vagdalt burgonyával körítjük.

Magyar kecskerostélyos
1/4 kg rostélyoshoz 2 db középnagyságú vöröshagymát pirítunk zsíron. Meghintjük egy késhegynyi
paprikával és pár evőkanálnyi vízzel föleresztjük. A jól kivert, besózott rostélyost kevés liszttel behint­
jük, s hagymás zsírra tesszük és töbszöri forgatás közben puhára főzzük. Tálalás előtt kevés tejfölt
önthetünk a forró lébe. Burgonyapürével körítjük.

Kecske felsálszelet töltve

1/2 kg felsálat vagdaljunk apróra, tegyünk bele fél vöröshagymát apróra vágva, 2 tojást, töröttbor­
sot, sót és két evőkanál rizst és keverjük össze. Ezután 1/2 kg felsált vékonyra verünk úgy, hogy ne sza­
kadjon ki. A vékonyra dolgozott felsált kissé besózzuk és a tölteléket belegöngyölítjük, majd a végeit
cérnával elkötjük. A töltött felsált lábasban zsíron puhára pároljuk úgy, hogy időnként kevés vizet
öntünk rá, hogy oda ne égjen. Ha megpuhult a levéhez néhány kanál tejfölt adunk, majd szeletekre
vágva, párolt rizzsel vagy makarónival tálaljuk.

Kecskehús rizzsel
A levesbe főtt kecskehúst egy lábosba tesszük és adunk hozzá, aprított szalonnát, vöröshagymát, s
letakarva puhára pároljuk. Ha megbámult meghintjük liszttel, s ezt is megbarnítjuk, s utána húslével
leöntjük, s elfőzzük. Erre puhára főtt rizst rakunk, amire apró vagdalt szalonnát tejfellel és petrezse­
lyemmel elkeverve teszünk és sütőbe megpirítjuk, majd mártással tálaljuk.

Velős kecskeszelet
Személyenként 1-1 zsemlét felvágunk apró szeletekre. Ha a velőtöltelék elkészült, akkor a zsemle
szeleteket tejbe áztatjuk.
A velőtöltelék készítése: A kecske velőt megfőzzük, majd a hártyáját letisztítjuk és deszkán apró
darabokra vágjuk. Az így elkészült velőhöz keverünk sót, törött borsot, apróra vágott vöröshagymát és
zöldpetrezselyem levelet. Ezt követően a velőkeveréket egy kevés forró zsírba tesszük, s ha összeállt
kihűtjük és hidegen rákenjíik a tejbe áztatott zsemleszeletekre. A velős zsemleszeleteket lefedjük zsem­
leszelettel. E szendvicseket felvert nyerstojásba mártjuk, majd zsemlemorzsába hempergetjiik és azon­
nal forró zsírban kisütjük. A velős szeleteket díszíthetjük zöld petretzselyem levelével.

Kecskepaprikás
Veszünk kecskehúst (vesepecsenyét, rostélyost, oldalast) és felvágjuk kockára. Zsírral és feldarabolt
vöröshagymával feltesszük főni, majd megsózzuk és a zsírban addig pároljuk, amíg a hagyma szép
piros nem lesz. Ezt követően pirospaprikával meghintjük, megkeverjük - kevés meleg - vízzel fel­
eresztjük, majd lassú tűzön főzzük. Időnként, ha szükséges kevés vízzel felöntjük, amíg a hús meg­
puhul. Ezután kockára vágott burgonyát puhára főzünk a paprikás lében.

Kecsketenyésztés 253 __
Gidafej rántva
A gidafejet hosszában metsszük kétfelé, ezután kössük össze. Levesként főzzük meg és hűtsük le.
Vegyük ki a velőt és keverjük össze sóval, borssal és petrezselyemmel, majd töltsük vissza és borítsuk
be egy zsemlével. A félbe vágott gidafejeket kenjük be olvadt vajjal, hintsük be petrezselyemmel és
zsemlemorzsával majd sütőben süssük ki, kevés citromlével lecsöpögtetve.
A fejlevest levesként - a fej húsát felaprózva a velővel prított kenyérre kenve fogyasszuk.

Gidamáj paprikásán
A májat finom szeletekre vágjuk. Hosszú szeletekre vágott vöröshagymát pirítunk egy kanál
pirospaprikával, beletesszük a májat. Az egészet jól összekavarjuk és saját levében pároljuk. Tálalás
előtt sózzuk.

Tűzdelt gidaszív
A szivet szalonnával megtűzdeljük, azután petrezselymet, hagymát, kevés szalonnát és húst finomra
összvágunk. Kevés zsírt sóval és borssal párolunk, egy tojássárgáját belekeverünk és megtöltjük vele a
szívet. Ezt követően zsírban puhára pároljuk, s amikor megbámult, behintjük liszttel és zsemle-
morzsával, egy pohár borral és húslével addig forraljuk amíg puha lesz.

A kecskevér
Igen gazdag nélkülözhetetlen aminósavakban és vasban. Ezért a higiénikusan nyert vérből kiváló étek
készíthetők gyermekek, betegek és nagy vérveszteség esetén. Mivel nagyon gazdag létfontosságú anyagok­
ban, ezért kiváló táptalaja a baktériumoknak. Ezért hallatlan gondossággal, a higiéniai követelmények
betartásával kezeljük. A vér kellemesen édeskés, ezért felhasználásakor ezt figyelembe kell venni.
Sült v é r : A megalvadt vért apró kis kockákra vágjuk és zsírral vagy olajjal - sok szeletelt
vöröshagymát fedél alatt áprolunk. Teszünk bele pirospaprikát, sót, feketborsot, köményt és majorán­
nát. Ezt követően bele tesszük a vért és igen kis tűzön fedél alatt főzzük, időnként megkavarva. Amikor
a vér megbámult és már nem látszik közte nyers darab, tálalható. A nagyon lassú tűz és a kellő zsíro-
zottság a keveréssel elkerülhető, hogy lesűljön. Az elkészített vér nagyon kellemes és jóízű.
A kecskevérrel, a sertésvérhez hasonlóan véreshurka is készíthető, ami füstöléssel hosszabb ideig
eltartható.

Hagyományosan sült kecske

A húst szeletekre vágjuk és laposra verjük. Egy lábasban zsíron vöröshagymát pirítunk. A kivert húst
kissé megsózzuk, borsozzuk és a hagymás zsírba rakjuk sorjába, majd lefödjük. Lassú tűzön, gyakori
forgatás közben puhára főzzük úgy, hogy időnként egy-két kanál vizet öntünk rá. Ila a hús megpirult
s a zsírja szép rozsdaszínű lett, rizzsel vagy burgonyával tálaljuk.

Nyárson sült kecske

A csontokról levágott húst hosszúkásra hengergetjük, majd bekenjük zsírral, zsírpapírral 3-szor át­
csavarjuk és erősen rákötjük. Ezt követően nyársra szúrjuk és parázs fölött egy órán át sütjük. Ezután
a húsról a papírt levesszük, a húst besózzuk és még 10 percig nyárson sütjük. Ha megsült a nyársról
lehúzzuk és tálba tesszük, majd zsiradékkal leöntjük.

Gidapörökölt
Kockára vágott gidahúst, zsírban zsemlesárgára pirítunk, majd paprikázzuk és felöntjük kevés vízzel.
Ha a vizet elfőtte mindig utánna öntünk annyit, hogy a leve sűrű legyen. Ha a hús puha, apróra vágott
snidlinget szórunk rá és pirított tarhonyával tálaljuk.

__ 254 Kecsketenyésztés
Gidamáj paprikásán
A gidamájat apró szeletekre vágjuk. Ezt beletesszük hosszúkás szeletekre vágott pirított
vöröshagymába, amit megpaprikáztunk. Az egészet jól összekeverjük és lassú tűzön saját elvébe
pároljuk. Tálalás előtt kell megsózni.

Gidatüdő mártással
A gidatüdőt apró kockára vágjuk és vízben feltesszük a tűzre. Amikor a víz forrni kezd a tüdőt
kihűtjük.
Az aprított hagymát vajban megpirítjuk és beletesszük a tüdőkockákat és 10 percig pároljuk. Ezt
követően megsózzuk, meghintjük kevés liszttel, húslevest öntünk rá, petrezselymet, és fűszernövénye­
ket adunk még hozzá, s addig főzzük lassú tűzön keverés mellett, amíg felforr. Ezután a tűzhely szélére
húzzuk és kivesszük a füveket, a zsírját leszedjük és 2-3 habart tojást keverünk bele, majd kissé
pároljuk. Tálalás előtt egy citrom levét, egy csipetnyi borsot és vagdalt zöldpetrezselymet adunk
hozzá.

Gidacomb
Egy kg gidacombot megmosva és megsózva lábasba teszünk egy kanál forró zsírba. Lefedjük és egy
órán át pároljuk, gyakran forgatva. Amikor minden oldala szép piros, kész. Eles késsel szeletekre
vágjuk és burgonyával vagy tarhonyával körítjiik.

Gidahát sütve
A gidahátat szalonnával megtűzdelve, megsózva sütőedénybe tesszük és zöldségeket rakunk mellé.
Fóliával letakarjuk és félóráig sütjük. Sülés közben forró zsírral öntözgetjük. A vesét mellette sütjük.
Tálaláskor a hát kétoldalát rézsútos darabokra vágjuk, a vesét kerek darabokra vágva a gerincre rakjuk.

Pirított gidamáj
A májat vékony szeletekre vágjuk, lisztben megforgatjuk és forró zsírban mindkét oldalát meg­
pirítjuk. Kisütés után meghintjük sóval, majd tálaljuk.

Töltött gidamell
Tejbe áztatott, majd kinyomott zsemlét vajjal és tojással összekveriink, amit sóval és borsai fűsze­
rezünk. E keverékkel megtöltjük a mellet és összevarrjuk. Az elkészített mellett kívülről sóval, borssal
behintjük, vajjal, hagymával, sárgarépával és citromszeletekkel megtűzdeljük és szép pirosra sütjük.

Kecskegida kirántva
Hozzávalók: gida húsos részei, liszt, tojás, tej, zsemlemorzsa panírozáshoz, olaj vagy zsír a
kisütéshez. A kotletteket vagy a szeletekre vágott combhúst megtisztítjuk, megtörölgetjük,
kiveregetjük, besózzuk és kissé állni hagyjuk. Ezután a szokásos módon lisztben, egy kevés tejjel felvert
tojásban és zsemlemorzsában megforgatjuk majd felhevített, bőséges zsírban vagy' olajban szép piros­
ra kisütjük. Zöldpetrezselyemmel díszítjük és forrón, burgonyával és salátával tálaljuk.

Fokhagymás gidacomb
Hozzávalók: 1 kg gidacomb, 10 dkg füstölt szalonna, 4-5 gerezd fokhagyma, zsír, só, törött bors.
A húst szalonnával, vékonyra vágott fokhagymával megtűzdeljük, megsózzuk, megborsozzuk, zsíro­
zott tepsibe tesszük és leöntjük forró zsírral. Lassú tűznél, a pecsenyelével locsolgatva szép pirosra
sütjük.

Kecsketenyésztés 255 __
Töltött gödölye
Hozzávalók: 1 gödölyecomb, 1 gödölyeszügy, 2 liter tej, füstölt szalonna, 4 fej vöröshagyma, 2-3
kanál zsír, só, bors, paprika, majoránna, borsmenta, fokhagyma (izlés szerint).
A gödölye combját, szügyét megmossuk, megtöröljük, és 1 órán át tejbe áztatjuk. A húsba nyílást
vágunk, illetve a bőrét megemeljük és megtöltjük.
Töltelék: A durván vagdalt vöröshagymát füstölt szalonna zsírjában pároljuk. Fűszerezzük sóval,
borssal, paprikával, majoránnával, borsmentával, fokhagymával. Ezeket összekeverve megtöltjük a
húst.
A forró sütőben elősütjük, majd lassú tűznél zsírral öntözve megpirítjuk.

11.7. Kolbászfélék készítése kecskehúsból

Mivel a kecskehús sovány, ezért azt szalonnával kell kiegészíteni. A húst és a keményszalonnát
ledaráljuk, majd fűszerekkel összekeverjük. Az alaposan összekevert alapanyagot bélbe töltjük. Szalámi
készítéskor műbelet ne használjunk, mert a füstöléskor a műbél nem zsugorodik és csúnya ráncos lesz
a kolbász, illetve a szalámi. Szalámi készítéséhez legjobbnak tartjuk a lóbelet, míg kolbásznak a sertés
vagy juhbelet.
Töltés után a kolbászt szikkasztjuk, majd füstöljük a korábban leírtak szerint.

Kecskekolbász Csípős kecske Csemege kecske Csemege kecske

gyulai módra szalámi szalámi szalámi
Kecskehús kg 40 35 50 30
Sertésszalonna kg 30 35 20 40
Só kg 1.5 1.5 1.5 1.5
Salétrom g 50 50 50 50
Cukor g 50 100 100 50
Bors g 150 150 150
Fokhagyma g 230 50 150
Köménymag g 25 200 30
Paprika g 700 1500 60 1000
Szekfűbors g 40
í 1.7.1 tá b lá z a t:
N yers, száríto tt tö lte lé k e s k ész ítm én y ek k ecsk eh ú sb ó l

A kecskehús mennyiségétől függően változtatjuk az arányokat.

A kecskehús felhasználásával változatosabbá tehetjük étkezésünket és a falusi turizmusban pedig
ínyenc ételek készítésére ad lehetőséget.
(A mohamedán országokban a kecske faggyúját is étkezésre használják. Zsírnak kisütve tárolható és
a belőle készült tepertő kitűnő ízű. Az igazán kellemes ízt az adja, hogy a sütést követően a leszűrés
előtt fokhagymát tesznek bele.)

__ 256 Kecsketenyésztés
12. KECSKE SZŐRE ÉS
TERMELÉSE

“Es szók az Úr Mózeshez mmdván: csinálj kecskeszőr kárpitokat sátorul a taberbákulum. fölé; tizenegy kár­
pitot csinálj ilyet. ” Azután Mózes magához hívta Izraelnek a sínai pusztában lévő törzsei közül a finom
kecskeszőr gyakorlott fonóit és takácsait, hogy kárpitot készítsenek, ahogyan az Ur megparancsolta. Mózes.
Exodus. 26.1.
A kecskeszőr hasznosságát már a bibliai időkben és azt megelőzően is jól ismerték. Az idők folyamán
az ember szorgos munkával nemcsak tovább növelte ennek az értékes textil alapanyagnak a termelését,
hanem létrehozta a feldolgozó iparát és kereskedelmi hálózatát is. A kecske szőrzete a vemhesség
második harmadában kezd kifejlődni a bőr dermis rétegébe türemlett epidermis réteg szemcséiből, a
szőrtüszőkből. A szőrtüszők pászmákban helyezkednek el. Egy-egy ilyen fürtöcskén belül két szőrtí­
pus fejlődik ki, egy elsődleges és egy másodlagos. Ezek aránya nagyon eltérő fajták szerint. Az
elsődleges típus szőrtüszői a durvább szálakból álló külső szőrtakarót termelik, a másodlagos
szőrtüszők a finom szőrszálakból álló alsó szőrtakarót adják.
A kecske szőrzetének sokféle felhasználása lehetséges. Az altakaró finom szálai ruházati cikkek alap­
anyagaként szolgál, a durva hosszú szőröket sátorponyvák, szőnyegek, pokrócok készítésére hasz­
nálják. A tejelő kecskék rövid szőrzetének nincs gazdasági jelentősége.

Az angóra kecske és szőrzete (moher)

Az angóra név török eredetű, ahol ezt a kecskefajtát kitenyésztették, itt kezdték először a szőrzetét,
a mohert ipari mértékben felhasználni. A kifejlett angóra kecske kisebb élősúlyú a tejelő fajtáknál és
legtöbbjének fehér szőre van.
Ma elsődlegesen textil alapanyag termelőként tenyésztik és ősei már időszámításunk előtt 4.000
évvel ismertek voltak a kis és középázsiai őslakosság előtt. Ezt tanúsítják a Mezopotámiában talált
sumér táblák. Ma a legtöbb angóra kecskét tartó országok; Törökország, a Délafrikai Köztársaság,
Texas és ezekben az országokban termelik a legtöbb mohert.
Az angóra, kecske szőrtakarója a moher, hasonló minőségű mint a juhok gyapjúja. Hosszú,
sima, selymes, fehér és tömör szálakból áll. Kis hányadban fordulnak elő benne velő állományai
rendelkező szőrszálak, amelyek festéskor eltérő színárnyalatot mutatnak. Szőrtakarójukat
születéskor még hosszú és üreges szőrszálak alkotják, amelyeket féléves korra fokozatosan felvál­
tanak az igazi moher szálak.

Az üreges és a moher szőrszálak változása a korosodással

Életkor Üreges szőrszálak% Moher%
Születéskor 44,0% 56,0%
Egyhónapos 15,7% 84,3%
Három hónapos 7,3% 92,7%

.Kecsketenyésztés --------------------------------------------------------------------------- — 257 —

A kor befolyása az angórakecskék szőrének átmérőjére
Nagyon fiatal olló 23 mikron alatt
Választott olló 23 - 26 mikron
Diszké 26 - 30 mikron
Kifejlett kecske 3 0 - 34 mikron
Idős kecske 34 mikron fölött
Az angóra kecskék elsődleges és másodlagos szőrtüszői egyaránt mohert termelnek és egész évben
növekednek. Egy hónap alatt kb. 2,5 cm hosszúságúra női. Évente két alkalommal nyírják és szőrzetét
osztájozzák finomsá, szakítószilárdság, nyújthatóság és rugalmasság szerint. Az angóra szaporaságáról,
moher termeléséről és textilipari értékéről táblázatok tájékoztatnak.

Az angóra kecskék néhány értékmérő tulajdonságának alakulása

Megnevezés Délafrika Texas Törökország
Ellési%
fiatal anyák 53,5 77,2 63,1
öreg anyák 77,3 83,2 89,8
Adagos szaporulat db.
fiatal anyák 1,06 1,28 1,00
öreg anyák 1,07 1,54 1,05
Elhullás választásig%
fiatal anyák - 25,3 15,0
öreg anyák - 15,2 8,4
Adagos nyírósúly kg. (zsíros)
fiatal anyák 3,17 3,57 1,49
öreg anyák 4,71-4,80 5,39-5,57 2,48-3,13
Tiszta gyapjú súlya kg.
fiatal anyák - 2,66 1,08
öreg anyák - 4,17-4,21 1,74-2,26
Gyapjú finomság, mikron
fiatal anyák 33,5 28,6 26,0
öreg anyák 36,7-40,8 33,2-36,1 32,2-36,8
Szálhosszúság, cm
fiatal anyák 20,8 26,7 15,6
öreg anyák 20,8-22,3 23,6-24,9 15,4-16,9

A moher és más szőrök összehasonlítása

Megnevezés Finomság Szakító szilárdság Rugalmasság
mikron gram/mikron kg. cnr
Moher 25,4 0,4177 2154
Gyapjú 25,8 0,3116 1510
Teveszőr 26,6 0,3902 1808
Emberi haj 58,6 1,3224 2439

__ 258 Kecsketenyésztés
12.1. Cashgora kecskék és cashgora szőr

Cashgorának nevezik azokat az kecskéket,amelyek angóra bakoknak tejelő fajtájú anyákkal történő
párosításból származnak. Ezeknek a kecskéknek a szőrköntöse az altakaró és a moher között képez
átmenetet. A szálak átmérője; 19-22 mikron. Meleg és enyhén fényes szövetek készítésére alkalmas.

12.2. Moher

A moher szálat az angóra kecske termeli (lsd. A kecskefajták c. fejezetet).

A kecskebőrben kétféle szőrtüsző található. Az elsődleges magát a szőrt, a felszőrt, a másodlagos
tüszők a pehelyszőrt termelik. Az elsődleges szőrtüszők termelte szőrszál gyakran velőállományt is tar­
talmaz. Ennek a rövid, vastag, rugalmadan, fehér színű szőrnek kemp a neve. Ritkábban a másodla­
gos tüszők is termelnek velős szálakat, amely hasonló tulajdonságú, mint a kemp. Ezeket a szálakat
gare-nak hívják. A kemp és gare szálak alkalmadanok finom, rugalmas fonalak fonására, ezért jelen­
létük hátrányos az angóra szőrben.
A kemp szálak az újszülött angórakecske szőrének 44%-át adják, azonban ez az arány a négyhóna­
pos angóránál már csak 7 %.
A kemp aránya növekszik, ha nagyon jól takarmányozzuk az angórát. A nagy kemp arány azt is
jelezheti, hogy nem teljesen tisztavérű az állat.
A legjobb minőségű moher lágy tapintású, ugyanakkor szilárd. Fényes, hosszú, fehér színű és
mentes növényi szennyeződésektől és kemp típusú szőrszálaktól.
Nagyon fontos a szálfinomság és a szálak egyöntetűsége. A szálfinomság függ az életkortól, a tartási
körülményektől és a takarmányozástól. A moherszál átmérője növekszik az életkorral (12.2.1.
táblázat). A legjobb minőségű mohert a 1.5-3 éves állatok termelik.

Nagyon fiatal gida 23 m ikron alatt

Kiskecske 23-26 m ikron
Fiatal kecske 26-30 m ikron
Kifejlett kecske 30-34 m ikron
Idős kecske 34 m ikron felett
12.2.1 tá b lá z a t:
K ülönböző é le tk o rú a n g ó ra k ec sk é it sz ő ré n e k á tm érő je

A téli szőr mintegy 2 mikronnal vastagabb, mint a nyári. Különböző testtájakon más-más
hosszúságú szőrszál fejlődik. A törzsön hosszabb, mint a fejen, a hason vagy a végtagokon.
A moherszálat három típusba sorolják:
C-típus: A szőrfürtök gyűrűsen göndörödnek. A fürtök ceruza vastagságúak, 200-250 mm
hosszúságúak. A C-típusú a legfinomabb szőr.
B-típusú szőr puhább, gyengébb és nehezebb, mint a C. Nagyabb mennyiségben is képződik.
A-típusú szőrfiirtökben megtalálható mind a finomabb C-, mind a durvább B-típusú szőrszál.

Kecsketenyésztés 259 __
 A gyapjúszállal összehasonlítva a mohernek mintegy 30%-kai nagyobb a szakító- és törés-szilárdsága.
A jó szó'rtermelő képességet előrejelzi ha már születéskor szőrrel jól fedett a gida nyaka, lábai,
csánkja és oldala, továbbá, ha a szarvak mögött hosszú szőr található.
A moherszál évente átlagosan 25-30 cm-t nő. (Különleges körülmények között 3 év alatt akár 90 cm
hosszúságú mohert is lehet nyírni.)
Az éves szőrterinelés mennyiségét több tényező is befolyásolja. így az állat ivara, kora, az évszak,
amikor a gida született továbbá a nyírások száma. Törökországban évente egyszer, a Dél-afrikai
Köztársaságban és az Amerikai Egyesült Államokban évente kétszer nyírják az angórákat. Átlagos
körülmények között, legelőn tartott angóra kecskéktől egy-egy nyírással az alábbi szőrmennyiség
nyerhető:
nyári gida 0.68-0.90 kg
téli gida 1.36-2.00 kg
fiatal nyári kecske 2.26-2.72 kg
idős nyári anyakecske 1.80-2.26 kg
idős téli anyakecske 2.26-3.18 kg
bak 4.00 kg

A 3-4 éves kecskék termelik a legtöbb szőrt (12.2.2. táblázat).

Az angóra kecskéket évente egy vagy két alkalommal nyírják. A nyírásnak itt is három módja lehet­
séges: a mechanikus, nyíróollóval, a géppel valamint kémiai szerek felhasználásával történő nyírás.
Ollóval egy nap alatt 10-30 kecskét lehet megnyírni. A STEWART E-B HAMPIECE típusú gép,
amely 62 AX jelű bőrt védő fésűvel van felszerelve, a legalkalmasabb a moher nyírására.

BAK ANYA

1 éves 2-3 2-3.5

2 éves 2-4 2-4
3 éves 3-6 2.3-5.5
4 éves 3-8 2.5-6
12.2.2. tá b lá z a t:
K ülönböző k o rú és iv arú a n g ó rá k év es m o h er term elése (kg)

A világon évente 1600-1700 tonna mohert termelnek. A legjelentősebb termelők: Dél-afrikai

Köztársaság, Törökország, Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Lesotho és Ausztrália.

12.3. Kasmír kecskék és a kasmír szőr

A kasmír szőr, a textil alapanyagok közül a legkeresettebb és a legfinomabb minőséget biztosítja.

Évszázadokkal ezelőtt India északi részén fekvő kasmír völgy' benszülöttei készítették kézi munkával
azt a híres “ gyűrű ” sált, amit finomságánál fogva át lehetett húzni egy jeggyűrűn. Marco Polo hozott
először ilyen sálat Európába, amelynek igen nagy kereslete lett a királyi és fejedelmi udvarokban.
Később kialakult az alapanyag rendszeres importja, majd a kézi gyártás is.

_ 260 Kecsketenyésztés
 Nincs külön, speciálisan kasmírt növesztő kecske. Kasmírnak a kecske télen növesztett
altakaróját nevezzük. Legrövidebb ilyen altakarót a tejelő fajták növesztenek, leghosszabbat pedig az
Anglo-nubiai és a Toggenburgi fajta. Rövidségénél fogva a tejelő fajták altakarója ipari feldolgozásra
nem alkalmas. Feldolgozásra a 30 - 90 mm hosszú szálakból álló altakaró (kasmír) alkalmas. Ezt az
altakarót a késő tavasszal vedlésnek indoló állatok megfésülése után nyerik. Korábban kézi válogatás­
sal, ma gépekkel különítik el a durva felszőröket az altakarót adó finom szőröktől. Az ilyen altakarót
növesztő kecskéket négy alcsoportba szokták sorolni. A nyugati alcsoportba tartoznak az ural-altáji, az
iráni, és az afganisztáni területeken honos fajták. A keleti alcsoportba az észak kínai tartományokban,
Mongóliában honos fajták. Az északi alcsoportba a skót és az izlandi fajtákat sorolják. A negyedik cso­
portba tartoznak a mohert termelő fajtáknak más fajtákkal történő keresztezéséből származó utódai.
E csoport szőre nem igazi kasmír minőségű.
A sötét színű kasmír szálátmérője finomabb, mint az ugyanolyan eredetű világos.színű. A sötét kínai
kasmír 14-15 mikron vastagságú, míg a világos színű iráni vastagsága 18-19 mikron. Mikroszkópon
nézve a kasmír szál simább, selymesebb és kevésbé hullámos a gyapjúszálhoz viszonyítva.
Az igazi finom kasmír szálátmérője 12,5 mikron. Harisnya készítésre és kötésre használják a 16,5
mikron körülieket, lakácsok használják a 16,5 - 18,5 mikron vastagságúakat míg a 18,5 mikronná]
vastagabb szálakat nem vásárolják meg. A jóminőségű kasmír nyerése meglehetősen munkaigényes
folyamat, ezért drágák a belőle készült ruhadarabok. Egy kasmírból készült szvetter súlya 170 - 220
gram, ami öt állat éves termelése.

12.3.1. Kasmír (pashum, tiflit)

A pashmina kecskék csoportjába több kecskefajt sorolnak, ezek közé tartozik a kasmír kecske is (lsd.
A kecskefajták c. fejezetet). A szakirodalomban szinoním szavakként használják a pashmina vagy kas­
mír kecske, illetve a pashum- vágy kasmírszál megnevezést, bár a pashmina és a pashum tágabb fogal­
mat jelent. A továbbiakban a kasmír megnevezést használjuk, de a különböző adatok nemcsak a kas­
mír kecskefajtára, hanem a hasonló szőrt termelő kecskefajtákra is vonatkozik.
A kasmír kecskék másodlagos szőrtüszői hosszú pehelyszőrt termelnek. Ezt nevezik kasmírszálnak.
Ezt a pehelyszőrt az állat évente levedli. Természetes színe lehet fehér, szürke, kávé vagy karamell.
A legfinomabb, legértékesebb szálakat azok a nőivarú kecskék adják, amelyek ősszel születtek. A kas­
mírszál átmérője 13-16 mikron, hossza 3-9, átlagosan 6 cm. A kasmírszál finomságát természetesen
befolyásolja, hogy milyen kecskefajta termelte, milyen idős a kecske (12.3.1.1. és 12.3.1.2. táblázat)
továbbá a takarmányozás színvonala.
A kasmírszál átmérője azonos a test minden részén, tehát testtájak szerint nincs különbség.
A kasmír nem olyan erős mint a gyapjú vagy a moher. Szakítószilárdsága pl. 10%-kai alacsonyabb
értékű, mint a legfinomabb gyapjúszálé.

10 -1 4 m ikron mongol kecske

15.5 m ikron orenburgi kecske
17.3 m ikron pakisztáni fajták
1 2.3.1.1. tá b lá z a t:
A külö n b ö ző k a sm irte rm e io feecsk efajták p e h elysz ő rén ek v a sta g sá g a

Kecsketenyésztés 261 __
 1 éves 15 m ikron
3 éves 16-17 m ikron
5 éves 18-19 m ikron
12.3.1.2. tá b lá z a t:
A k ü lö n b ö ző kasmírlcrmelő k e c sk e fa jtá k p e h elysz ő rén ek v a sta g sá g a

A takarmányozás jelentősen befolyásolja a kasmír minőségét. A jói takarmányozott állat szőre

erősebb, lágyabb tapintású és fényesebb.
A kasmírszálak azonos sűrűségben (20 mnr) helyezkednek el a test felszínen, csakúgy mint a moher.
A kasmír típusú kecskék éventel00-450 g kasmírt adnak. A doni fajta azonban akár 1 kg pehelyszőrt
is képes termelni. A pehelyszőr mennyiségét a fajtán kívül befolyásolja az ivar és az állat kora is
(12.3.1.3. táblázat).

KOR KASMÍRTERMELÉS (g/év)

1 éves 150-200
anyakecske
idős 250-280
1 éves 200-300
b ak
idős 300-400
12.3.1.3. tá b lá z a t:
A külö n b ö ző k o rú o ren b u rgi b a k - é s a n y a k e c s k é k k a sm írterm elé se

A kasmírszál mennyisége növelhető, ha doni vagy angóra kecskével keresztezzük az állományt.

Ilyenkor azonban jelentős minőségromlásra kell számítanunk.
A kasmírszál kinyerése fésüléssel történik a természetes szőrváltás idején. A szőrváltás az
anyakecskéknél kezdődik, majd a bakoknál végül az egy évnél fiatalabb kiskecskéknél jelentkezik.
Ezért ilyen sorrendben kell a fésülést is szervezni. Pl. Oroszországban tavasszal kétszer egymás
után fésülik a kecskéket. Az első alkalommal a pehelyszőr 80-8 5%-át, a
másodikkal a maradék 15-20%-ot gyűjtik össze. Az első fésülést február
második felében kezdik az anyákkal, majd március első hetében foly­
tatják a bakokkal és a kiskecskékkel. Az első fésülés után 12-15 nap
múlva kezdik a másodikat.
A kasmírfésű (12.3.1.1. ábra) fanyelű, amelybe egymástó 1-1.5 cm-es
távolságra illesztik be a 6-8 fésűfogat. Ezeket 2-3 mm átmérőjű drótból
hajlítják.
A fésülés megkezdése előtt 12 órával a kecskék nem kapnak sem enni
sem inni. Közvetlenül a fésülés előtt a kecskék szőrét megtisztítják a nagy­
obb szennyeződésektől. A pehelyszőr kifésülését a nyakon kezdik, majd a
törzsön folytatják. Az első gyűjtésnél érintetlenül hagyják a hátszíjjat
(nyaktól a farokig), az itt termelődött szőrt a második gyűjtésnél fésülik ki.
A piacra kerülő kasmír szőr 15-90%-bán tartalmazhat pehelyszőrt. (A
fedőszór könnyen elkülöníthető a pehelyszőrtől, mert hosszabb, 4-20 cm,
és vastagabb, 50-120 mikron is.)
A mosott kasmír nedvességtartalma 12%.
A világon 30-35 millió pashmina kecske él és ezek évente 6750-7880
12.3.1.1. ábra tonna kasmírt termelnek. A legjelentősebb termelők: Kína, Mongólia,
K asm írfésű Irán, Oroszország.

__ 262 Kecsketenyésztés
13. KECSKE TEJTERMELESE
13.1. Kecske laktációja

A laktáció tartamát az elléstől az elapasztásig eltelt idő adja. Általában a parlagi fajták évszakhoz
kötötten, ősszel üzekednek és tavasszal ellenek. Kivételt képeznek a trópuson élő fajták, ahol a fényvi­
szonyok miatt a kecskék üzekedése egész évben folyamatos. A kultúrfajták esetében a szelekció
hatására mind gyakoribb az évszakhoz kötődő szaporaság elmosódása. Így pl. találhatók olyan állomá­
nyok, amelyek egyedei tavasszal, nyáron, ősszel és télen egyaránt ellethetők. Az évszakhoz kötött sza-
poraságú fajták is ellethetők az év bármely időszakában szinkronizálás segítségével. Az ellési időpon­
tok azonban jelentősen befolyásolják a laktációs termelést.

Laktációs termelés
Megnevezés Alpesi
Szánentáli
0/ °/
kg /o kg /o
A v iz sg á lt la k tá c ió k sz ám a 99.964 133.905
Tanuár 691 99.8 556 80.5
F eb ru ár 606 8 7.5 617 84.9
M árciu s 531 7 6.7 654 94.8
Á p rilis 4 60 6 6.4 690 100
M áju s 4 38 63.3 687 99.6
Jú n iu s 386 55.7 623 9 0.3
lú liu s 461 6 6.6 5 78 83.7
A ugu sztu s 5 49 79.3 5 00 72.4
S zep tem b er 630 9 1.0 433 62.7
O któb er 634 9 1.6 383 5 5.5
N ovem ber 662 9 5.6 425 61.6
D ecem ber 692 100 461 66.6

13.1.1. táblázat:
Az ellési időszak hatása szánentáli és alpesi kecskék laktációs termelésére (kg)

E táblázatból az állapítható meg, hogy az ellés hónapja miatt közel felére is csökkenhet, vagy
megduplázódhat a kecske laktációs termelése. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni a tejtermelés
tervezésekor. A vizsgálatokból az is megállapítható, hogy legnagyobb tejhozamot a szánentáli a
decemberi, az alpesi pedig az áprilisi elléskor adja. A táblázat szerint a legkisebb laktációs termelés
akkor következik be, ha a szánentáli júniusban, az alpesi pedig októberben ellett.
A kecske tejfeldolgozó üzemek folyamatos termelése érdekében, az állomány elletését - az ellési
időszak tejtermelésre gyakorolt hatásának figyelembe vételével - úgy ütemezik, hogy egész évben le­
gyen tej. Ebben az esetben, ha az elletés időpontját mint a laktáció kezdetét nem vesszük figyelembe,
akkor a különböző hónapokban termelt tej összetételének változása is megfigyelhető. Ez a tejüzemi
vizsgálat feltételezi, hogy az év minden időszakában a beszállított tejben van frissfejős, öregfejős, stb.
teje egyaránt. Éppen ezért e vizsgálatok eredményét úgy kell tekinteni, mint az év hónapjainak
befolyását a tej összetételére. A közölt értékeket tendenciájukban kell értékelni, mert azok abszolút
értéke a kecske fajták tejének össetételétől függ (13.1.2. táblázat)

Kecsketenyésztés 263 __
 S z á ra z Z sírm en tes K azein
H ó nap Z sír F eh érje K azein a feh. T ejcukor H am u Ca
a n y ag sza. % -ban
O któb er 13.03 4.00 9.03 3.45 2 .5 8 74.78 4 .73 0.85 0 .12
N ovem ber 12.65 3.95 8 .70 3 .2 0 2 .4 5 76.56 4 .6 7 0 .84 0.12
D ecem ber 12.60 3.95 8.65 3.13 2 .31 7 8.8 0 4.70 0.83 0 .12
Ja n u á r 12.60 3 .90 8.70 3 .0 9 2 .31 74.76 4.79 0.82 0 .1 2
F ebru ár 12.56 3 .8 0 8.76 3 .05 2 .2 8 74.75 4 .8 7 0.84 0 .1 2
M árciu s 12.32 3 .90 8 .42 3 .03 2 .2 7 7 4.9 2 4.62 0 .8 2 0 .12
Á p rilis 12.21 3.85 8.36 2.91 2 .2 4 76.98 4 .65 0 .80 0 .1 2
M ájus 12.31 3 .60 8.71 3 .2 0 2 .3 8 74.38 4 .6 8 0 .8 4 0 .1 2
Ju n iu s 12.54 3.53 9.01 3 .36 2.51 74.70 4 .83 0 .84 0 .12
Jú liu s 12.54 3.73 8.80 3.31 2 .5 0 7 5.6 8 4 .6 7 0 .84 0 .12
A ugu sztu s 12.58 3.79 8.79 3 .3 2 2 .4 9 74.10 4 .66 0 .8 2 0 .12
S zep tem b er 12.58 3.83 8.79 3 .34 2 .5 0 74.10 4 .76 0.81 0 .1 2

13.1.2. táblázat:
Az évszak befolyása a kecsketej %-os összetételére

A laktációs termelést jelentősen befolyásolja az állat életkora is (13.1.3. táblázat).

Laktáció Várható termelés (%) Korrekciós

Első 65 1.54
Második 87 1.15
Harmadik 95 1.05
Negyedik 100 1.00

13.1.3. táblázat:
Az állat kora és várható laktációs termelése (%)

E táblázat segítségével az első laktáciők termeléséből megbecsülhetjük a 4. laktáció várható teljesít­

ményét. Pl. ha egy egyed az első laktációban termel 315 kg tejet, akkor ez az egyed a 4. laktációban
várható 315 x 1,54 = 485,1 kg tejet termel.
A laktációs termelés becslése a laktáció különböző hónapjaiban végzett próbafejések alapján azért
szükséges, hogy a termelő által mért adatokat ellenőrizni tudjuk.

A laktáció 4. hónapjában X=y x 2 5 0 -9 5

A laktáció 5. hónapjában X = y x 3 3 3 .3 - 1 2 0
A laktáció 6. hónapjában X = y x 2 8 7 .5 + 37 .5
A laktáció 7. hónapjában X=y x 3 0 0 + 1 1 2

13.1.4. táblázat:
Az napi átlagos tejtermelés összefüggése a laktációs termelései

Milyen termelés várható attól a kecskétől, amelyik a laktáció hatodik hónapjában napi 2,3 kg tejet
termel ?
x = 2,3 x 287,5 + 37,5 = 698,2 kg tej várható.
A laktáció első 3 hónapjának próbafejéseiből a laktációs termelésre nem tudunk következtetni. Ez
azért van, mert vannak egyedek, amelyek az ellést követően nagy tejhozammal indulnak, de a negyedik

__ 264 Kecsketenyésztés
hónap után hirtelen csökkentik termelésüket. Ezeknek az egyedeknek a laktáció hossza rövid.
Lehetnek olyan kivételes egyedek, amelyek pl. a rossz előkészítés miatt kis tejhozammal kezdenek, de
később a jobb tartás következtében megjön a tejük.
A 8-9-10 hónapban is jótermelésű egyedek valamennyien nagy' termelők. (A gyenge termelők korán
befejezik tejtermelésüket, ezért ezeket regressziós számítással e hónapokban értékelni nem lehet.)
A kecske jó takarmányozással magas színvonalon képes akár két évig is laktálni. A tejtermelés
ilyetén történő meghosszabbítását Hollandiában, zárttartásban, széles körben gyakorolják. A meg­
nyújtott tejtermelésre a tejre nemesített kecske tőgymirigy állományának működési elvét a 13.1.1..
ábra mutatja be. Az ellést követően a kecske tőgymirigyeinek csak 30-3 5%-a működik. Ez elegendő
az újszülött kiskecske táplálásához. Később, ahogy nő a kiskecske, úgy nő a tejigénye is. Az anya
szervezete ennek megfelelően újabb tejmirigyeket hoz működésbe, így a laktáció 3-4-dik hónapjában
a tőgymirigyek 55-65%-a termel tejet. Ezt követően az elsőként működő mirigyek fokozatosan
beszüntetik termelésüket, míg a nyugalomban levők működni kezdenek. Ezért ebben az időszakban
azonos szinten maradt a tejtermelés. A tejmirigyek mintegy háromhónapos pihenés után újra kezdik
a tejelválasztást. így elérhető, hogy jó takarmányozással a tőgy mirigyállományának 35-40%-a mindig
termeljen. Ez azt jelenti, hogy a laktáció csúcsán 4 liter ( 60%-os termelés) tejet adó kecskétől a
meghosszabbított laktációban napi 2.7 liter ( 40%-os termelés) tejet várhatunk, ami megfelel 970
literes éves tejtermelésnek.
A korán visszapárosodott anyakecske egy ideig képes növelni tejtermelését, de amikor a magzat már
annyi tápanyagot, energiát igényel, amennyit a tejtermelés mellett az anyakecske nem tud felvenni,
akkor lecsökken, majd megszűnik tejtermelése (13.1.1. ábra)

Tejmirigy (%)

Laktáció hónapja
13.1.1. ábra Hosszú laktációjú kecske tőgym irigyállom án yának változása

Kecsketenyésztés 265 —
 Tejmirigy (%)

13.1.2. ábra K orán visszaterm ék enyült kecske tőgym irigyá llom án yá n ak változása

13.2. A laktációs görbe

A laktációs görbe azt ábrázolja, hogy elléstől az elapasztásig hogyan alakul az egyed napi tejter­
melése (13.2.1. ábra).
A laktációs görbe alakulását befolyásolja:
- A fajta. A primitív fajták laktációjának hossza rövid, hasonló a szarvas és az őz laktációjához. Sok
egved jelentős tejmennyiséget addig termel, amíg a gidák növekedéséhez szükséges. Ezektől tejet a
sidák korai leválasztásával nyernek. Egyes fajták laktációjának hossza a 150 napot sem éri el.
A tejre nemesített kultúrfajták laktációja hosszú, általában 240-300 nap.
- A takarmányozás. Tó takarmányozással nemcsak a napi tejhozamot, hanem a laktáció hosszúságát
is megtudjuk növelni. A rossz takarmányozással ennek ellenkezőjét érjük el (13.2.2. ábra).
- Az egyed. Ugyanazon fajtába tartozó egyedek napi tejhozamában és a laktáció hosszában nagy
szóródások figyelhetők meg. Ennek ismerete hasznosítható a nemesítésben. A magas szinten, hosszú
ideig laktáló egyedek a szervezet egyenletes terhelése miatt előnyben részesülnek, a rövid ideig tartó,
nagy csúcsúval szemben.
- Az állat kora. A laktációs börbét az egyedre jellemzőnek a 4 laktációban értékelhetjük.
- Az elletés.
a/ Szabályos laktációt évenként egyszeri elletéskor kapunk.
b/ Csonka laktáció az, ha az állatot valami zavarja, (betegség, baleset, stb.) s emiatt a tejtermelés
megszakad.
d Rövid laktáció olyan esetben van, amikor sűrűbben elletünk. A kecske esetében az évi kétszeri
elletés is lehetséges, s ennek megfelelően változik a kecske laktációs görbéje is.
d/ Hosszú laktáció abban az esetben kapjuk, ha a tejtermelés érdekében a kecskét nem vemhesít-
jük, és kettő, esetenként három évig egyfolytában fejjük. Ilyen termelésre csak a tejre nemesí­
tett fajták alkalmasak.

__ 266 Kecsketenyésztés
 13.2.2. ábra
A takarm ányozás színvonalának hatása

1 3 5 7 9 11
Laktáció (hét)

13.2.3. ábra
A vemhesség és a laktáció különböző időszakában
etetett abrakmennyiség hatása a tejtermelésre

Etetett abrak: S=sok, K=kevés

a.) vemhesség utolsó 8 hetében: Sa=700 g/egyed/nap
Ka=200 g/egyed/nap
b.) laktáció első 8 hetében: Sb=400 g/kg tej
Kb=200 g/kg tej
c.) laktáció 9 hónapjában: Sc=350 g/kg tej
Kc=170 g/kg tej

600

_D

8) 550

500 S< I Ke
Sb I Sfa
Sa I Sa

268 _______________________________________________ Kecsketenyésztés

13.3. Kecsketej általános jellemzése

Az ember már az ősidőkben felism erte a tej hasznosságát a táplálkozásban. A háziállatok közül feltehetőleg
a ju h és a kecske domesztikálódott először, amelyek közül az utóbbi tűnik ki tejének hasznosságával. A kecske
teje abban különbözik más gazdasági állatfajok tejétől, hogy a táplálkozásban betöltött szerepén túl jótékony
hatású a különböző betegségek gyógyításában és alkalmas az anyatej pótlására is, valamint kiváló szépségápoló
szer. E kedvező tulajdonságát régen felismerték, erre utal, hogy a görög mitológia szerint Z euszt is
kecske tejjel nevelték. A nagy görög természettudós és orvos, Hippokratesz, csakúgy mint Varró
fontos szerepet tulajdonított a kecsketejnek különböző betegségek gyógyításában. A XV. századi nagy francia
m~vos és jóvendőmondó, P aracelsus is kie?nelt. jelentőségűnek tartotta a kecsketej gyógyító hatását.
Magyarországon 1645-ben találkozunk első ízben a kecsketej gyógyító hatásának leírásával. Az antibiotikumok
felfedezéséig általánosan ismert volt a kecsketej gyógyító hatása. P etbe F eren c (1814) azt írja, hogy “Minden
bétsi asszony jó l tudja, hogy a szárazbetegség gyógyítására legjobb a kecsketej”. E felismerést hasznosították az
antibiotikumok felfedezéséig úgy, hogy a tüdőszanatóriumok mellett kecske tenyészeteket tartottak és a kecs­
ketej-kúra volt a gyógyítás legfontosabb része. Rodiczky (1905) szerint a többlet tejet üdülőkben és gyógyfür­
dőkben mint gyógytejet értékesítették. A XIX. század végén széles körben elterjedt a dada helyettesítése kecské­
vel. K renedits (1900) a következőket hja: “Egyes gyermekoi'vosok azt mondják, hogy a kecske a legjobb szop­
tatós dajka, m ert teje ragadós betegségeket nem. okoz és feleslegessé tesz. minden pótlékot, mesterséges táplálást,
sőt a dajkatartás kellemetlenségeitől is megkíméli a családot; okos állat, hamar megszokja a dada szerepét, dnz-
zogás nélkül, jókedvvel, hűségesen teljesíti feladatát. ”
A XIX. század végéig a reggel frissen fogyasztott kecsketejsavó-kúra általános volt a Felső-bajorországi
Német Királyi Fürdőben. Ma a kecsketejsavó a legértékesebb kozmetikai cikkek egyik alkotója. A kecsketejsavót
nemcsak gyógykezelésre és szépségápolásra hasz?iálják, hanem ízesítéssel teljes értékű üdítő ital is.
Ezt követően bemutatjuk különböző állatfajok tejének kémiai összetételét.
Savó­
Száraz­ Összes Alb*+ fehérje
Faj Kazein Tejcukor Hamu kazein
'Z sír fehérje glob.
anyag
arány
Bivaly 19.0 7.9 5.8 5.3 0.5 4.5 0.8 106:1
Ibiién 12.8 3.8 3.5 2.8 0.7 4.7 0.8 4 .0 :1
Juh 19.2 72 6.2 5.0 1.2 4.9 0.9 4.2 : 1
Kecske 13.2 4.0 3.8 2.6 1.2 4.5 0.9 2 .2 :1
Ló 9.8 0.6 2.1 1.4 0.7 6.7 0.4 2.0 : 1
Szamár 9.1 12 1.5 1.0 0.5 6.0 0.4 2.0 :1
Anya 12.1 3.4 1.6 0.7 0.9 6.3 0.3 0 .8 :1
13.2.1. táblázat:
Néhány emlős tejének összetétele (%-ban)

Amennyiben a tej szárazanyagát, zsírját és mint a legfontosabbat a kazin és savófehérje arányt

tekintjük, úg)' anyatej pótlásra a kecsketej a legalkalmasabb.
A tehéntej zsírtartalma áll legközelebb az anyatejhez, ezt követi a kecsketej. Ennek ellenére a kecs-
ketej zsírja a kisebb tejzsírgolyócskák miatt, sokkal közelebb áll az anyatejhez, mint a tehéntejé. A tej
zsírgolyócskáiról M agyari-P etrányi “B elgyógyász at”-ában a következőket olvashatjuk: “....mind
a csecsemő, mind a kisgyermek zsíremésztését a lipáz enzim végzi. Ez pedig csak a finoman
emulgeált zsírokat képes hasítani. Ha a csecsemő rosszul emulgeált, vagy az anyatejnél sokkal
nagyobb zsírgolyócskájú tejet vagy tápszert fogyaszt, zsíremésztési zavarok miatt súlyos
állapotba kerül. A súlyosabb zsírfelszívódási zavar sohasem elszigetelt, mert az emésztetlen

Kecsketenyésztés 269 __
zsír beburkol más tápanyagokat is, így gátolja azok felszívódását. Ez táplálóanyag hiányt idéz
elő és a csecsemő vagy gyermek megbetegedéséhez, majd állapotának romlásához vezet.” E
zavarok elkerülése érdekében a tehéntej nagy zsírgolyócskáit emulgeálják hmnogénezéssel. Homogénezéssel az
alacsony zsírtartalmú tej teljesebb ízűvé válik és tároláskor nem fólözó'dikfel. A bomogénezett tejzsír hidrolízise
azonban fokozódik, ezért tároláskor ízhiba léphet fel. Ezt úgy tudják megelőzni, ha a komogénezett tejet tnagas
Imnérsékleten pasztőrözik (H agam eister és mts., 1989) O ster (1991) sz.erint homogénezéssel a fogyasztói
tejben természetellenesen kicsi wn'észecskék képződnek, j ezáltal a zsírgolyócskákba?i nagy koncentrációban lévő
xantinoxidáz kiszabadul és a bélből nagymértékben felszívódik. A nagyarányú felszívódás pedig idős egyének­
ben arterioszklerotikus elváltozásokat idéz elő. A kecske teje, m ivel igen apró zsírgolyókat tartalmaz, ezért nem
kell emulgeálni, természetes állapotban fogyasztható, tehát mentes az előbbi negatív hatásoktól.
A kecske- és a tehéntej zsírja a zsírgolyócskák nagyságán kívül különbözik abban is, hogy a tehén­
tejből készült vaj sárga, a kecskéé pedig fehér. Ennek oka, hogy a tehéntej zsírja sok karotint tartal­
maz, míg a kecske a karotint A-vitaminná átalakítva engedi a tejzsírba. Ez az oka annak, hogy
a kecsketej A-vitamin tartalma 400%-kal is magasabb lehet, mint a tehéntejé. Ezt különösen
felhasználhatjuk a pajzsmirigy zavart működése esetén, amikor a gyermek szervezete nem
tudja a karotint A-vitaminná alakítani. A nagy A-vitamin tartalmú kecsketej fogyasztása min­
den olyan esetben előnyös, amikor az A-vitamint biztosítani kell.
Hőst (1991) szerint a kecsketej a tehéntejnél több vitamint tartalmaz a következőkből:
Bj -vitaminból 60-80%-kai,
B2 -vitaminból 80%-kal,
Bj-vitarninból 600%-kal,
D-vitaminból 400%-kal.
Csapó vizsgálatai szerint a kecske teje több E-, K- és C-vitamint is tartalmaz, mint a tehéntej.
Az egyes állatfajok tejfehérjéjében nemcsak a fehérje frakciók nagy csoportjában van különbség,
hanem azok összetevőiben is. A humán- és a kecsketej kazeinjének fő komponense a fí-kazein,
míg a tehéntejben az asj-kazein dominál. Különbség van a kazein micellák méretében és
emészthetőségében is. (Az ocs^ kazein frakció felelős a tejérzékenység kialakításáén. A kecsketej nem tar­
talmazza ezt, ezért tejallergiát nem okoz.)

Tej Pepszines kezelés Tripszines kezelés

anyatej 80 100
kancatej 43 92
kecsketej 65 96
tehéntej 23 76
13.2.2. táblázat:
Az anya-, a kecske-, a kanca- és a tehéntej kazeinjének emészthetősége (%)
(Jasinka, 1991)

Az eredményekből jól látható, hogy emészthetőség szempontjából a kecsketej áll legköze­

lebb az anyatejhez.
A kecsketej nélkülözhetetlen aminosavakból sokkal többet tartalmaz, mint egy gyermek
szükséglete (13.2.3.. táblázat). Ezért arra is alkalmas, hogy a biológiailag kisebb értékű fehér­
jék kecsketejjel együtt etetve jobban hasznosuljanak.

__ 270 Kecsketenyésztés
 Nélkülözhetetlen FAO/WHO szerint A kecsketej aminosav
aminosav a gyermek szükséglete tartalma
Treonin 43 51
Metionin+cisztin 28 40
Valin 47 59
I-lencin 36 48
Leucin 79 89
Fenilalanin+trozin 63 87
Hisztidin 13 30
Lizin 52 78
Triptofán 8 13
13.2.3. táblázat;
A kecsketej nélkülözhetetlen amonósav tartalma és a gyermek szükséglete
(Csapó J. 1995)

A kecsketej mivel több szérumfehérjét tartalmaz, mint a tehéntej, ezért nagyobb mennyi­
ségben tartalmaz ellenanyagokat, növekedési faktorokat, szállítási feladatot végző transzfe­
rint, antivirális anyagokat.
A kecske- és a juhtej jelentős mennyiségű orotsavat (uraál-karbonsav, 2,4-dioxitetrahidropirim-
¡düin-karbonsav) tartalmaz. Ez a sav jelentős védelmet nyújt a rákos megbetegedések ellen.
Talán ez az egyik oka annak, hogy újabban a kecsketejet előszeretettel javasolják a daganatos
betegek gyógyításában.
A kecske teje ásványi anyagokban is gazdagabb a tehéntejnél (13.2.5. táblázat)

mg/100 ml A laktáció Átlag

eleje közepe vége
Na 59.44 63.40 67.46 63.44
K 164.92 165.70 170.70 166.80
Ca 133.57 135.60 128.23 133.04
Fe 0.023 0.024 0.026 0.024
Mg 9.90 11.64 14.38 11.91
P 95.07 89.62 98.72 93.48
Cl 187.27 183.73 185.71 182.71
13.2.4. táblázat:
A kecsketej ásványianyag tartalma
(Boros és Herian, 1992)
Német kutatók az anyatej és a fogyasztói tehéntej szermaradvány-tartalmát vizsgálták (13.2.5.
táblázat).
A táblázatból az látható, hogy az anyatej sokkal több szermaradványt tartalmaz, mint a tehéntej. Ez
azért van, mert az ember a tápláléklánc csúcsán helyezekdik el, tehát a különböző anyagok akkumulá­
lódhatnak a szervezetében, s ezért jobban ki van téve a szennyezésnek. Ez a probléma csökkenthető a
biotermékek fogyasztásával. Hazánkban a juhtej szermaradványait F enyvessy, K iss és K issn é vizsgálta,
akik jelentős különbséget találtak megyénként és évszakonként. A juhoknál a fürösztés és a gyógyke­
zelések okoznak jelentős szennyezést. Mivel a kecske a legtermészeteseb és kemikáliákkal a legkisebb
mértékben szennyezett takarmányokat fogyaszt, ezért teje szermaradványokat nem tartalmaz.

Kecsketenyésztés 271 __
 Fogyasztói Anyatej
Szermaradvány Anyatej
tehéntej többlete
a HCH 0.05 0.04 1.25-szörös
R HCH 0.40 0.02 20.0-szoros
í>HCH 0.07 0.03 2.33-szoros
DDT 1.80 0.03 60.0-szoros
HCB 1.00 0.05 20.0-szoros
PCB-k 1.80 0.20 9.0-szeres
13.2.5. táblázat:
Az anyatej és a tehéntej szermaradvány tartalma

A kecskének az a tulajdonsága, hogy igényli a takarmány sokféleségét és ezért elfogyasztja

a legkülönfélébb növényeket, lehetőséget ad arra, hogy speciális gyógytejet állíttassunk vele
elő. E célból takarmányát olyan gyógynövényekkel egészítjük ki, amelyek hatóanyagait kíván­
juk nagyobb mértékben a tejben megjelentetni.

13A. A növények organikus hatóanyagai és

a tej “BIOSZ “-tartalma (Olvasmány)

A tej - fehérje, zsír, cukor, ásványi és ízanyagain kívül tartalmaz - takarmányokból származó - olyan
organikus hatóanyagokat is, amit Csiszár József biosznak, hatásaiban pedig “éltető” vagy “x”
tényezőnek nevez. A tej biosz tartalma legnagyobb a nyerstejnek, ami csökken a tej forralásával,
pasztőrözésével. A tej biosz hatásának spektruma annál nagyobb, minél több növényféleséget fogyaszt
az állat. Ebből adódik, hogy természetes tartásban az állatfajok tejének biosz tartalmában is nagy
különbségek vannak. így legtöbb organikus hatóanyagot a legtöbb növényféleséget (füveket,
gyomokat, cserjéket, bokrokat, fák leveleit - rügyeit - hajtásait, stb., stb.) fogyasztó állatok teje tartal­
mazza. A különböző növények - gyógynövények - hatóanyagainak (drogjainak) együttese adja a tej
biosz-át. Ehhez hatásában a svéd csepp hasonlítható, amely mesterségesen összeállított gyógynö­
vényféleségek főzetéből áll. Ez azt jelenti, hogy az egyoldalú (monodiétás) takarmányt fogyasztó álla­
tok teje fiiggedeniil az állat fajától, kevés bioszt tartalmaz.
Minden állatfajra jellemző,hogy a tej alkotórészek képződése a genetikai kód szerint történik, addig
a tej organikus hatóanyagai, a táplálékból származnak. Éppen ezért a különböző emlősök tejének
helyettesítését a makro kémiai összetétel ismerete alapján el lehet végezni pl. ilyen alapon az anyatej
pótlására jobb a kecske tej, mint a tehéntej, mert zsírgolyócskái, fehérjéi, stb. jobban hasonlítanak az
anyatejhez, addig a tej gyógyhatású tulajdonságaira nem az állat faja, hanem az elfogyasztott takar­
mányféleségek alapján következtethetünk. A takarmányokból származó organikus hatóanyagokból
álló komplex, segíti a szervezet védekező mechanizmusának kifejlődését, fenntartását és segíti a
szervezetet számos betegség leküzdésében. E hatóanyagok mennyiségét az állatfajok válogatóképes­
sége és a fogyasztott növények sokfélesége és mennyisége határozza meg.
A nagyon sok növényféleséget fogyasztó kecske tejének eme jó tulajdonságát régen felismerték. A
hatást kiváltó anyagok számát és mennyiségét, valamint azok egymáshoz való arányának optimális

272 Kecsketenyésztés
megállapítása még várat magára. Ezzel úgy vagyunk, mint korábban a gyógynövényekkel, hogy előbb
ismerték hatásukat mint hatóanyagukat. Az biztos, hogy a kecsketej jótékony hatása az általa fogyasz­
tott sokféle növény hatóanyagaiból származik. Ebből az következik, hogy minél természetesebb (pl.
nem műtrágyázott, nem gyomírtózott, stb.) területről, minél többféle növényféleséget fogyaszt az
állat, annál nagyobb tejének biosz tartalma.
Táplálékának válogatását a kecske ősi ösztöne alapján végzi; s a rendelkezésére álló növényekből azt
válogatja össze és mindegyikből csak annyit fogyaszt - még a mérgezőnek tartottakból is - amennyire
szüksége van. A szervezet szükségletének kielégítését szolgáló ősi ösztönnel - kisebb nagyobb
mértékben - minden emlős rendelkezik. Ez figyelhető meg a beteg kutya esetében, amikor
húsevő létére olyan fuféléket keres és fogyaszt, amely elősegíti gyógyulását. A malacok ,juhok,
kecskék, szarvasmarhák esetenkénti bizonyos füvek felkeresése vagy a föld nyalása is bizonyos
hiányzó anyagok pótlását szolgálja. Az ember esetében is megfigyelhető, hogy természetes
körülmények között a kisgyermek - aki még nem rendelkezik a civilizált ember “illő”
viselkedésének ismeretével - esedeges ásványianyag hiányát föld nyalással, stb. igyekszik
kielégíteni és sok olyan növényt is kóstolgat, elfogyaszt, ami hiányt pótol, amit a felnőtt ember
elutasítana. A természetes ösztönüket megtartó falusi asszonyok körében, még az 1930-as évek­
ben látható volt, hogy szoptató asszonyok mészhiányukat a falról lekapart mésszel elégítették ki.
A kultúra “előretörésével” ezek az ősi ösztönök elnyomódtak, és ezzel legtöbbször nem tartott
lépést a szervezet szükségletének kulturált módon való biztosítása. E felismerések erősítik azt,
hogy az ismert gyógynövényeink megismerésének egyik alapja “az ember ősi ösztöne alapján való
ráérzés, felismerés. Ezt egészítette ki, s tudatosította az őskor óta megfigyelt gyógyító hatású
növényekkel szerzett tapasztalatok. Az így feltűnt némely növény sajátos biológiai hatásának
ismeretét nemzedékről-nemzedékre átadták és ismereteiket folyamatosan bővítették. így’ szület­
tek meg később a fuvész könyvek. E folyamattal a megismerés nem zárult le, mert a természet m éí
sok olyan növényi gyógyszert rejt, amelyek alkalmasak lehetnek a népbetegségként terjedt'
egészségkárosodások, a cukorbetegség, a szív és keringési bántalmak, az ideg és daganatos meg­
betegedések, stb., stb. megelőzésére, illetve gyógyítására. A több ezer növényfajnak - jelenlegi ismeretink
szerint - több mint 30%-a antibiotikus hatású. Ezt támasztja alá Winter professzor és munkatársainak
(1950) vizsgálatai is, akik az általuk vizsgált 1200 növényből 378-at találtak antibiotikus hatásúnak. Az antibak-
teriális hatáson kívül azonban a növények sok más gyógyhatású anyagokat is tartalmaznak. Ezért szinte minden
növényt úgy kell tekinteni, hogy valamennyi tartalmaz olyan anyagot, amely valamely betegség megelőzését és gyó­
gyítását elősegíti, csupán hatását és hatónayagait nem ismerjük. Ezért biológiai értelemben nincs hasznos és káros
növény, csupán olyanok vannak, amelyeknek hasznossága valamely szempontból ismert, másoké pedig nem.
Nincs olyan növény, amely ne védekezne ismert és ismeretlen ellensége ellen. Ezért ter­
melnek, tartalékolnak szükség esetére, szervezetüket védő, a károsodásukat gádó különböző
anyagokat. Ezek a hatóanyagok több milliós önvédelmi harcban alakultak ki, amelyeknek
összetett hatása kompenzáló, méregtelenítő gyógy- és védőanyagaik összehangoltak. Ez teszi
érthetővé, hogy a legtöbb növényféleséget fogyasztó állatfajok teje tartalmazza legszélesebb
spektrumban az organikus hatóanyagokat a bioszt. A hazai tejtermelő állatfajok közül legtöbb
növényféleséget fogyasztó a kecske, ezt követi a juh, majd a szarvasmarha. Ez azonban csak
akkor igaz, ha az állatok szabadon válogathatnak, s azt ehetik a természetes legelőn, amit
összeválogatnak. Ha zárt-tartásban azt ehetik az állatok amit kapnak az állatfajok tejének
biosz tartalmában lényeges különbség nincs.
Mi a bizonyítéka annak, hogy a növények organikus haqtóanyagai át kerülnek a tejbe? Ezt meggyőzően
bizonyítják:
1. Firtanen-nek azok a kísérletei, amelyben kimutatta, hogy 150 mól súlynál kisebb molekulájú
anyagok a takarmányból átkerülnek a tejbe.

Kecsketenyésztés 273 __
 2. Azok az évszázados tapasztalatok, amelyek igazolják, hogy a sokféle növényfajt fogyasztó állatok
teje sok betegség esetén gyógyhatású.
3. Széles körű vizsgálatok igazolják, hogy az állatok gyógyítására használt szerek és a termelést
fokozó anyagok etetésekor azok megjelennek a tejben és húsban. Ezért törvény tiltja e szerekkel
kezelt állatok termékeinek forgalmazását. Ha ezek igazak a szintetikus és természetes alapú
készítményekre akkor igaznak kell lenni a növények organikus hatóanyagaira is.
Az előzőek felvetik annak gondolatát, hogy amennyiben a gyógykezelt és a hormonfokozó-
kat fogyasztó állatok tejét forgalomba hozni tilos, akkor nem jár-e veszéllyel a sokféle növény
organikus hatóanyagait tartalmazó tej az ember egészségére? E kérdésre egyértelmű válasz a
nem. Okai a következők:
1. A legtöbb növény, organikus hatóanyagokból keveset tartalmaz, a sokat tartalmzókból pedig az
állat keveset fogyaszt. így a tej organikus hatóanyag tartalma jóval alatta marad az ártalmas küszöbér­
téknek. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az állat rákényeszerül, hogy a nagy drogtartalmú, pl.
mérgező növényből sokat vegyen fel. A természetes legeltetés esetén ilyen eset nem következik be.
2. A sokféle hatóanyag olyan egyensúlyban van a tejben, hogy elősegíti a hatóanyagok hatását és
megakadályozza az egy-egy hatóanyag káros mellék- és utóhatását, ami gyógyszerszedéskor gyakori.
A kecskének azt a tulajdonságát, hogy a legkülönfélébb növényeket elfogyasztja és igényli a
takarmány sokféleségét, lehetőséget ad arra, hogy speciális gyógytejet állíttassunk vele elő. E
célból takarmányát olyan termesztett gyógynövényekkel egészítjük ki, amelyeknek hatóanya­
gait kívánjuk nagyobb mértékben a tejben megjelentetni. Ez az út a természetgyógyászat
újabb lehetőségét nyitja meg.
A növényi hatóanyagokon kívül a tej tartalmaz m ég az állat szervezetéből származó immunanyagokat, hor-
monokat, enzimeket, limfocitákat, leukocitákat, antitoxinokat, stb. is. Ezek az anyagok nagy mennyiségben a
fóccstejben mutathatók ki, amelyek azt szolgálják, hogy az újszülöttet védjék a különböző megbetegedésektől. E
hatóanyagok akkor vannak jelen később a tejben, ha az állatot fertőzés érte. Fertőzésm.entes környezetben az
állat nem. termel védőanyagokat.
Amíg néhány évtizeddel ezelőtt a gyógyszervegyészet rohamos fejlődésekor azt hitték, hogy a ter­
mészetes alapú gyógyszerek megszűnnek és helyettük a szintetikusan, olcsón és korlátlan mennyiség­
ben előállíthatok lesznek az uralkodók. Ma már tudjuk, hogy nem így történt, s újból kezdi reneszán­
szát élni a természetes alapú gyógyhatású anyagok használata. E tekintetben különösen előtérbe kerül­
tek a gyógynövények, gyógyteák és a tej, különösen a kecsketej használata. Amíg néhány évtizeddel
elzelőtt az orvostársadalom e szerek használatát kuruzslásnak vette, addig ma legtöbbjük felismerte a
bennük rejlő értékes hatóanyagokat és a gyógyításban mind sikeresebben használják, kombinálva
gyógyszeres kezeléssel, de önmagában is.

A kecske növényfogyasztásának vizsgálata Gödöllőn, és az organikus hatóanyagok várható

megjelenése a tejben
1992-ben megfigyeléseket, feljegyzéseket készítettünk a kecske növény-fogyasztásáról. Gödöllőn a
kecske által elfogyasztott növények számát 173-nak találtuk. Feltehető, ha a megfigyeléseket meg­
szakítás nélkül egész éven át folytatjuk, ennél jóval több növényfogyasztást figyelhettünk volna meg.
Megállapítottuk, hogy voltak növények, amelyekből naponta csak egy-két harapást, másokból pedig
sokat fogyasztott. Olyan ízletes növény a nagy kiterjedésű dombos, bokros és erdei legelőn nem volt,
amely teljesen kielégítette volna a kecske igényét. A legkitűnőbb füvek és lombok mellett is egy-egy
harapást fogyasztott a beléndekből, a tövises iglicéből, s a finom ajkaival a csipke-rózsa tövises hajtá­
sait is úgy fogyasztotta, mintha az lágyszárú csemege lenne. Összességében azt állapítottuk meg, hogy
volt növény, amelyből csak egy-egy harapást, másokból többet, de a napi összes szükségletének 30%-
ánál többet a legjobb legízletesebbnek tartott növényekből sem fogyasztott. Megfigyeltük azt is, hogy

_ 274 Kecsketenyésztés
vannak növények, amelyeket “x” időszakban elkerül, “y” időszakban pedig szívesen fogyaszt. A fel­
soroltak teszik nehézzé a kecske napi táplálóanyag felvételének megállapítását a legelőn. Nem ele­
gendő az egyes növények kémiai összetételének és a fogyasztót növények számának ismerete, hanem
ehhez tudni kellene azt is, hogy egy-egy növényféleségből mennyit fogyasztott. Ennek megállapítása
pedig szinte lehetetlen, az egyes növények igen változó felvétele miatt. Ez vonatkozik az egyes
növények organikus hatóanyagai felvételének megái lapítására-meghatározására is. A nagyon sokféle
növény felvétele ad magyarázatot és megerősíti, hogy a kecske teje a sokféle növény fogyasztása révén
a sokféle organikus hatóanyag-felvétel miatt nagy “biosz” tartalmú. A “biosz” összetevőinek mennyi­
ségi kimutatása nehéz, de sokszínűsége igazolható. Ezt kívánjuk alátámasztani R ápóti-R om váry
“G yógyító n övén yek ” könyve alapján, amely szerint ismertetjük - a kecske által - a gödöllői legelőn
fogyasztott néhány növényt.
A táblázatból megállapítható, hogy egy-egy betegség ellen több növény, s egy-egy növény
pedig több betegség ellen tartalmaz hatóanyagot.
A növények hatóanyagai sokfélék, összetettek, és egy-egy hatóanyagból keveset addig a gyógyszerek
tiszta hatóanyagot koncentráltan tartalmaznak. A kecske teje a növényeknél is kisebb koncentráció­
ban, de annál sokkal többféle hatóanyagot tartalmaz. Ez az oka annak, hogy a teje hasznos tulajdon­
ságainak kifejtéséhez hosszantartó, rendszeres tejfogyasztásra van szükség. Tehát senki ne várja, hogy
valamilyen betegsége esetén ha egyszer fogyaszt egy kevés mennyiségű, nagy “biosz” tartalmú tejet,
attól meggyógyul. Ezzel szemben gyógyszeres kezeléssel a betegség gyorsan gyógyítható lehet. Az
utóbbi esetben azonban gyakori, hogy gyógyszeres kezeléssel a betegség megszűnt, de újabb
szerv betegedett meg a “gyógyító orvosság” mellék-, illetve utóhatásaként. Erre jó példa a
WHO megbízásából folytatott több évig tartó kutatás, amely kimutatta, hogy a lipid szintet
csökkentő gyógyszerek csökkentik a vér koleszterin szintjét, de növelik az elhalálozást. Több
egybehangzó vizsgálat szerint a lipid csökkentő gyógyszerek:
1 . a szívinfarktus számát csökkentik, de a halállal végződő szívrohamok számát nem,
2. Sok más betegség kialakulása mellett, mindenek előtt a rákos megbetegedések számát
növelik,
3. az egyéb megbetegedések közül jelentősek az epehólyag megbetegedések, az epekőkép­
ződés, a májbetegségek és az impotencia kialakulása,
E tanulmány azt javasolja, hogy jó lenne végre átgondolni a “koleszterin-csökkentők” hasz­
nálatát még az élelmiszeriaprban is.

13.4.1. A nagy biosz-tartalmú tej, bioaktív anyagi­

nak hatásáról

A tej bioaktív anyagai direkt és indirekt módon segíthetik a szervezet védekező mechanizmusát. Direkt úton
gyógyhatású anyagai közvetlenül segítik a gyógyulást. Pl. antibakteriális anyagai elpusztítják, vagy segítenek
elpusztítani a szervezetet megtámadó károkozó baktériumokat, stb. Az indirekt úton való segítést azok a bioak­
tív anyagok jelentik, amelyek nem gyógyhatásúak, sőt nagyobb mennyiségük mérgezést, esetleg megbetegedést is
okozhatnak. Ezek gyógyhatása abban van, hogy kis koncentrációban kerülnek a szervezetbe, így azt m eg-
betegíteni nem- tudják, de jelenlétük elegendő ahhoz, hogy a szervezet ellenanyag-termelését stimulálják. Ez
esetben a gyógyító hatás abban van, hogy ráhangolja a szervezet védekező mechanizmusát az ellenanyagter­

275 __
melésre, és ha a szervezetet ilyen irányú hatás éri azonnal tud védekezni. A bioaktív anyagokat ezért úgy kell
tekinteni, hogy azok közvetve vagy közvetlenül segítik a szei~vezet védekező mechanizmusát a betegségek
leküzdésében,illetve megelőzésében.
A bioaktív anyagok nem okoznak mérgezést, káros mellék- és utóhatást, mert:
- koncentrációjuk olyan kicsi, hogy az ártalmas küszöbértéket nem érik el,
- a bioaktív anyagok olyan harmóniában vannak a tejben, hogy egymást kiegészítve a gyógyító
hatást fokozzák, a káros mellék- és utóhatás pedig nem érvényesülhet,
- a nagy biosz-tartalmú tej bioaktív anyagainak kedvező hatása akkor érvényesül, ha a tejet hoszabb
időn keresztül és kellő mennyiségben fogyasztják.

13.4.2. A nagy biosz-tartalmú tej

termeléséről

Ma már közismert, hogy a kémiai és gyógyszereket tartalmazó állati termékek táplálékunkat

alattomosan és lappangó módon mérgezik meg. Sokszor a nagyértékű élelmiszerek elegáns
csomagolása mögött az emberek egészségét fenyegető káros tartalom húzódik meg. Ez meg­
mutatkozik abban, hogy eltompult biológiai fegyvereink - fertőző betegségek esetén - nem
hatnak az antibiotikumokkal szemben rezisztens kórokozókra. Megfigyelhető az is, hogy
egyre több ember magasfokú érzékenysége alakul ki az antibiotikumokkal szemben. Ennek
következménye, hogy sok esetben halálos kimenetelű sokk léphet fel.
Sokszor az intenzíven tartott állatok tejében és húsában ?negtalálhatók azoknak a hatóanyagoknak a kollek­
ciója, amelyekhez hozzájutottak az istállóban, etetővályukban annak reményében, hogy velük olcsóbban és töb­
bet lehet termelni. Ezekhez az anyagokhoz kell sorolni a soksz.or ártalmatlannak taitott vitaminokon, az enzi­
meken, hormonokon keresztül a nagy hatékonyságú nyugtató- és erősítő szereket, továbbá a különböző tisztító
és mosószerek szermaradványait és a gyógyszereket is.
A világ antibiotikum termelésének több mint a felét a gazdasági állatok kezelésére és takar­
mányozása során használják fel. Sok antibiotikum kerül felhasználásra a tőgygyulladások
kezelésésre is. A törvények szerint a gyógykezelést követő néhány napig - a gyógyszer felezési
idejétől függően - a tejet meg kellene semmisíteni. Ez azonban sok esetben csak írott elv és
nem valóság. Ezért esetenként nagyobb mennyiségű antibiotikum kerülhet a tejbe. Az antibi-
otikkum maradványok nemcsak élelmezés-egészségügyi problémát jelentenek azáltal, hogy az
érzékeny személyeknél allergiás reakciókat váltanak ki, hanem elősegítik a rezisztens kóro­
kozók kifejlődését is. Ezeken kívül befolyásolják a szervezet egyes enzimféleségeinek aktivi­
tását, s ezáltal anyagcsere-zavarokat okozhatnak.
A fejőberendezések, a tejtároló és szállító edények, valamint az étkezésünk során használt eszközök tisztítá­
sára használt mosószer maradványok sem veszélymentesek egészségünkre. A technika fejlettsége nem mindig
előnyös a táplálék természetes állapotának megőrzésére (pasztőrözés, hűtés, stb.).
Nem: tekinthető természetes állati terméknek az sem, amelyet természetes takarmányokkal, de természetelle­
nes tartásban állítanak elő. A mozgás-korlátozott állatok testének összetétele, anyagcseréje, s így termékeik mi­
nősége is eltér a természetszerűen tartottakétól. A természetszerűen taitott állatok izomzatú fejlettebb és na­
gyobb annak a zsírmentes szárazanyagtaitalma. Szívverése, légzése egész anyagcseréje élénkebb m int a moz­
gáskorlátozott tartásban lévő állatoké. Ennek következtében megváltozik az állatok anyagcseréjének bormoná-

__ 276 Kecsketenyésztés
lis szabályozása, s ezáltal kihat a teivnékek összetételére is. Tejelő állatok esetében szembetűnően nem vál­
tozik a tej makro-összetétele (zsír, fehérje, cukor, ásványi anyagok) de biológiai értéke igen. A zárt tar­
tásban lévő állat azt eszi amit kap, míg természetes tartásban a legelő állat azt eszi amit összeválogat.
A természetes táplálkozás sokfélesége növeli a tej bioaktív anyagait ezért annak biosz-értéke nagyobb.
Ez különösen érvényes akkor, ha a legelő és az etetett takarmányok sokféle növényből tevődnek össze
és kémiai szennyeződésektől (műtrágyák, növényvédőszerek, stb.) mentesek. Ezek figyelembe vételév­
el különlegesen nagy biosz-értékű tejet a nagykiterjedésű erdei legelőkön lehet előállítani, ahol kémi­
ai anyagoktól nincs terhelve a talaj és a növényzet sem. Szakszerű legeltetéssel és okos erdőgazdálko­
dással ez nem károsítja az erdőt. Erre jó példa Svájc, Ausztria, Franciaország, stb. amely országokban
fejlett szarvasmarha- és kecsketenyésztés folyik. A példának hozott országok kecske létszámához viszo­
nyítva - terület és ezerlakosra számítva Magyarországon a jelenlegi 80 - 100.000 helyett 180-250.000
anyakecskét lehetne, illetve kellene tartani, fejlett szarvasmarha-tenyésztés mellett.

13.4.3. A kecske által a gödöllői legelőn fogyasztott

néhány gyógyhatású növény és azok hatásá­
nak felsorolása

Növény neve: A hatás felsorolása:

Acsalapu Petasites hybridiis Seb. izzasztó, köhögéscsillapító, köptető, ideges fejfájást-migrént
szűntető
Angyalfű Angelica archangelica L. étvágyjavító, vizelethajtó, vértisztító, szélhajtó, nyálkaoldó.
idegerősítő, izzasztó, gyomor-és bélbántalmak ellen
Apróbojtorján Agrimmiia eupatmia L. légzőszervi, gyomor-, epe-, máj és vesebántalmak, valamint
gyomor- és bélhurut ellen
Arancsvessző Solidago gigantea Ait. magas vérnyomás, epe-, máj-, vesehólyag-bántalom, nehéz
havivérzés, szamárhurut, reumás és izületi fájdalmak ellen
Arvacsalán Lamiusm album L. légcsőhurut, bélhurut, hólyaghurut és álmatlanság ellen
Babhüvely Phaseolus vulgaris L. vérnyomás és vércukor-csökkentő, szívműködést serkentő,
vese- és hólyagbántalmak ellen és vizelethajtó
Beléndek Hyoscyamus niger L. asztmás köhögés ellen, fájdalom csillapító és bódító hatású
Cickafarok Achillea millefolium L. epe- és májműködést segíti, menstruációs zavarokat szüntet
meg, húgy- és légzőszervi bántalmak ellen, vérnyomáscsökken­
tő, viszértágulás, gyomor- és bélhurut, valamint prosztata bán­
talmak ellen, fogíny-, szem- és más gyulladások ellen
Csillagpázsit Cynodon dactylon Pers. vértisztító, vizelethajtó
Ebszőlő Solatium dulcamara L. vértisztító, idegnyugtató, lázcsillapító, reuma és izületi bántal­
mak, hólyag-, gyomor- és bélhurut ellen
Fekete üröm Artemisia vulgaris L. étvágyjavító, bélféregűző, görcscsillapító, idegerősítő
Gyermekláncfű
Taraxacum, officinale Web. szívizgató, vizelethajtó, bélféregűző és ekcéma ellen
Iglice Onanis spinosa L. vese és hólyagbajok, reumás bántalmak ellen
Iringó Eryngium catnpestre L. bronchitis ellen és szívnyugtató

Kecsketenyésztés 277 __
Katángkóró Cichorium intybus L.
Kecskeruta Galega offiánalis L.
Kígyószisz Echium vulgare L.
Lóhere Trifolium, pratense L.
Maszlag Datura stramonium- L.
Nyúlszapuka Anthyllis vulneraria L.
Papsajt Malva neglecta Wall.
Pásztortáska Capsella bursa
pastoris Medik.
Porcikafű Hemiaria hirsuta L.
Porcsin Polyganum aviculare L.
Ragadós galaj Galium aparine L.
Somkóró Melilotus officinalis L
Szappanfű Saponaria officinalis L.
Szulák Convolvulus arvensis
Tarackbúza Agropyron repens Beauv
Tejoltó galaj Galium, verum L.
Tyúkhúr Stellaria media Vili.
Útifű Pla?itago lanceolata
Vasfű Verbena officinalis L.
Vérfű Sanguisorba officinalis L.
Zsúrlú Equisetum arvense L.
Fák és cserjék
Növény neve:
Akácvirág Robinia pseudoacacia L.
Bodza (fekete) Sambucus nigra L.
Boróka Juniperus communis L.
Cseresznye Primus avium. L.
és meggylevél Prunus cerasus L.
Csipkerózsa termése Rosa canina L.
Diófa levél Juglans regia L.
Galagonya Crataegus oxyacantha
Fűzfa (levél-, hajtás és kéreg)
Salix alba L.
Gesztenye (szelid)
__ 278
étvágyjaavító, epe- és májbántalmak és magas vérnyomás ellen
vércukorcsökkentő, vizelethajtó, izzasztó, szoptató anyáknak
tejszaporító
bélfertőzés- és bélfekély ellen, vérnyomáscsökknető és lábszár­
fekély ellen
máj-, epe-, cukorbaj, izületi- és reumás bántalmak ellen
asztma és görcsös köhögés ellen
vese-, hólyag és cukorbetegség ellen
köhögés csillapító, nyálkaoldó
gyomor-, bél- és méhvérzés ellen
vese-, hólyagbántalmak ellen, vizelethajtó
vese- és hólyagbántalom, bélhurut és légcsőhurut ellen
idegnyugtató, enyhe altató és vérnyomás-csökkentő
gyomor-, bél- és légzőszervi megbetegedések ellen
erős nyálkaoldó
hashajtó, vizelethajtó asztma és magas vérnyomás ellen
megfigyelésünk szerint étvágyjavító, emséztőszervi meg­
betegedések ellen és bélféregűző is
vese-, máj-, epe és légzőszervi megbetegedések ellen
vese és epeműködést serkentő
nyálkaoldó, köhögéscsillapító
máj- és epebántalmak ellen
hasmenés, gyomor- és bélvérzés, erős havivérzés, valamint
aranyér ellen
vérzéscsillapító, epe- és májbántalmak ellen
A hatás felsorolása:
köhögéscsillapító, enyhe hashajtó, csökkenti a savképződést
izzasztó, köhögéscsillapító, vizelethajtó, vértisztító, enyhe
hashajtó
szélhajtó, étvágyjavító, vese- és epekőoldó, légzőszervi és
reumás megbetegedések ellen
nyálkahártyaoldó, vizelethajtó, szívműködést serkentő, fogyasz-
tó-elzsírosodást gátló
hólyagbántalom ellen és sok C vitamint tartalmaz
izzadás, gyomor és bélhurut, magas vérnyomás, bélféregűző,
vértisztító, étvágyjavító, fagyások, aranyér, torokgyulladás,
bőrkiütések, szemgyulladás és hályogképződés ellen
szív és érgyógyszer, szívidegesség, elégtelen szívműködés,
magas vérnyomás, érelmeszesedés, koszorúér-bántalmak ellen
Belső vérzések, bélhurut, reuma, izületi bántalmak, gyoinorhu-
rut, hólyaghurut és lázcsillapító
Kecsketenyésztés
Castanea sativa Mill.
Kökény Prunus spinosa L.
Mogyoró Cotylus avella?ia
Nadraguja (erősen mérgező)
Atropa belladonna L.
Nyárfa Populus nigra L.
Nyírfa Betula pandula Rath.
Olajfűz Elaeagnus angustifolia
Szilfa Ulmus campestris L.
Tölgyfa Quercus robur L.
Vadgesztenye
Aesculus hippocastanmn L
asztma, szamárköhögés és hörghurut ellen
hashajtó, vértisztító, vizelethajtó és magas vérnyomás ellen
izzasztó, aranyérbántalom, bélhurut, vizelethajtó
nyugtató
nyálkaoldó, vizelethajtó, égésre, hajra, fogyásra, aranyérre,
daganatokra
vese- és hólyagbántalom ellen
magas vérnyomás ellen
hasmenés ellen, vizelethajtó, vesekő ellen és vértisztító
hasmenés, gyomor- és bélvérzés, fogyás, gyulladás, aranyért
ellen
erősítő, gyomor és bélgörcs oldó, trombózist megelőző, belső
vérzések

(Közismert, az őzek, szarvasok és kecskék azon ösztönös viselkedése, hogy a fák rügyeit, s különösen
azok vezérhajtásait előszeretettel lerágják. Ennek okát abban látjuk, hogy ezek a növényrészek igen
sok növekedést serkentő anyagokat (hormon, stb.) tartalmaznak, amelyekre szervezetüknek szüksége
van.)

13.5. Gyógyhatású kecsketej előállítási

kísérletek

Régen ismert, hogy takarmányozással hatni tudunk a tej összetételére, ízére - illatára. A takar­
mányok illó - íz- és zamat anyagai rövid idő alatt kiválasztódnak.a tejbe és annak minőségét javítják
vagy rontják. Az egészséges jó minőségű takarmányok, a különböző illatos fiivek a zöldtakarmányok,
kellemes zamatanyagai nyáron jobb ízűvé teszik a tejet. Télen a monodiétás takarmányozáskor, a tej
zamatanyagokban szegényebb,
íz- hibákat okozó takarmányok
- Zöld vagy takarmányízű lesz a tej , a friss sarjú, a burgonya, az extrahált repcepogácsa, a mezei
tarsóka, a vadrepce etetésekor.
- Gyomízű lesz a tej, nehézszagú pipitér, az amerikai zsázsa fűféléktől.
- Hagymaízű lesz a tej, a hagymaféléktől.
- Keserű ízű lesz a tej , a sok zöldlucerna, a tarlórépa, a burgonya, a komócsinszéna, ababdara, a
vadgesztenye, a tölgy makk, a babszalma, a lombtakrmányok, a páfrányfélék, akutyatejfélék, és a
cickafarok etetésekor.
- Olajos- faggyús ízű lesz a tej, a lucerna, a lóhere, a répalevél, és a zsurlófíí etetésekor.
- Káposzta ízű lesz a tej, sok káposzta etetésekor.
- Hal ízű lesz a tej, répalevél. leveles répafej, és melasz etetésekor.
- Sajtos, savanyú ízű lesz a tej, a szeszgyári mosléktól.
- Mustár ízű lesz a tej, mustár és repcepogácsa etetésekor.

Kecsketenyésztés 279 _
 - Répaízt kap a répafélék etetésekor.
- Fémes ízt idéz elő a szemes bükköny etetése.

Színhibákat okozó takarmányok

- Piros, illetve rózsaszínű lesz a tej, a búzérfélék , a kutyatej, a zsurlófélék és a boglárka
fogyasztásakor.
- Sárga vagy sárgás színű lesz a tej, ha sárgarépát, sárga kukoricát, rebarbarát etetünk.
- Kék, ibolyakék lesz a tej , a keserű fűféléktől.
- Ismert az is, hogy az állatok antibiotikumos kezelése esetén, szermaradványok kerülnek a tejbe,
ezért az ilyen tejet sem emberi fogyasztásra, sem további feldolgozásra felhasználni tilos. Ezek az
ismeretek arra hívják fel figyelműnket, hogy a tej összetételét gyógynövények etetésével gyó­
gyítóvá tehetjük. Ebből a célból kamillát és köményt etettünk kecskével és a hatóanyagok átk-
erülését vizsgáltuk a tejben. Kísérleteinkhez a kecskét azért választottuk, mert annak tejét
fogyaszthatják a tejfehérjére allergiások is, mivel nem tartalmazza a tejallergiát kiváltó a sl kaze­
int. A kecsketej zsírgolyócskái pedig az anyatejhez hasonlóan kisméretűek. Ezért az ilyen tejet a
csecsemőtől az idős korig minden ember fogyaszthatja.
- Eredményeinket tájékoztató jellegűnek szánjuk, ezért a vizsgálatokból egy- egy kisebb és egy- egy
nagyobb dózisban etetett gyógynövény (kamilla és kömény) után nyert tej, gázkromatogramját
mutatjuk be. Az “ a l ”- es ábra a napi 3 g. / egyed, míg az “a2” ábra 30 g. / nap / egyed kömén­
nyel, a “bl ” ábra a napi 80 g. , a “b2” ábra pedig a napi 3-szór 80 g. (240 g) kamillával etetett
kecske tejének hatóanyag tartalmát mutatja be. A vizsgálatok azt mutatják, hogy mindkét gyóg­
ynövény etetésekor a legtöbb hatóanyagot a fejés előtt 2- órai etetés adta. Az ezt követő időszak­
ban a vizsgált hatóanyagok nagymértékben csükkentek a tejben, de más nem ismert összetevők
különböző mértékben voltak kimutathatók.
- A gyógynövény etetési kísérletekből azt a következtetést vontuk le, hogy a gyógyhatású kecsketej
előállításáig még tisztázni kell :
1./ A vizsgált gyógynövény milyen mennyiségben etethető. (Pl. a 30 g. / nap / egyed köményt már
csak cukorral keverve tudtuk megetetni.)
2./ Gyógynövényenként kell megállapítani, hogy fejés előtt mennyi idővel kell etetni a kívánt
gyógynövényt, hogy annak hatóanyaga a legnagyobb mennyiségben jelenjen meg a tejbeen.
3./ A gyógynövények ismert hatóanyagán kívül, vizsgálat tárgyává kell tenni azt is, hogy azok milyen
mértékben alakulnak át a szervezetben más vegyületekké.

A vizsgálatra választott gyógynövények indoklása.

1./ A köményről ismert, hogy fertőtlenítő, karminatív hatású, serkenti az emésztőnedvek ter­
melését, fokozza az epe és a hasnyálmirigy működését. Ismert szélhajtó hatása is. Egyaránt
ajánlják gyermekek és felnőttek emésztési panaszainak enyhítésére.
2./ A kamilla az egyik legismertebb és legszélesebb körben alkalmazott gyógynövényünk. Enyhíti a
gyomor és bélcsatorna görcseit, jótékony hatású a gyomor nyálkahártyájának gyúlladása, vastag-
bélgyúlladás, és külső gyulladások esetén is. ( Pl. szem kötőhártya gyúlladás )
Ezek az előkisérletek remélhető, hogy sokak figyelmét felkeltik nemcsak a gyógyhatású , hanem a
különböző betegségeket megelőző ( pl. allergia ) kecsketej előállítására is.

__ 280 Kecsketenyésztés
 39,2

28,4
>
S

17,6

6,8

-4

30 g kömény etetésének gázkromatogramja

0 5 10 15 20 25
Idő, min

Kecsketenyésztés
 130

103,2

76,4
E

49,6

O
22,8
13.6. A “kecsketej-anémia” téves
megfigyelés eredménye (Olvasmány)

A múlt század második felében Németországban a nagyobb ipari telepek kialakulásával egyídőben
megjelentek az ipari munkások lakóhelyéül szolgáló munkáskolóniák. E korban a nagy gyermekáldás
és az alacsony kereset jellemezte a munkáskolóniák lakóit. E települések lakói mezőgazdasági
művelésre alkalmas területtel nem rendelkeztek, az a mondás járta és valósult meg a gyakorlatban is,
hogy “ha az udvarodban 3 szál fű megterem tarts kecskét”. Ez a mondás helyet kapott Rodiczky 1905-
ben kiadott “Kecsketenyésztés”-ében és Konkoly Thege Sándor nagy állattenyésztési politikusunk
előadásaiban, egyetemi jegyzeteiben is. Mivel a szarvasmarha tartásához nagyobb takarmánytermő
terület szükséges, ezért vált a kecske a szegényember tehenévé. Magyarországon Németországhoz
hasonlóan az ipari településeken, ill. az ipari munkáslakta körzetekben, valamint a földtelen zsellérek
körében terjedt el a kecsketartás. E néprétegre is jellemző volt a nagy gyermekáldás és az alacsony
jövedelem. Sokszor e népréteg hiányosan táplált gyermekei a kecsketejnek köszönhették életben
maradásukat. Tekintettel arra, hogy az igen szegény családokra volt jellemző a kecsketartás - ahol a
gyermekek különösen kevés vasban gazdag húst és zöldségféléket fogyasztottak, ezért érthető, hogy e
körben gyakoribb volt a vérszegénység is. Innen adódott, hogy a vérszegénység okát nem a rossz
táplálkozásban - a vasban gazdag hús és zöldségfélék fogyasztásának hiányára, hanem a kecsketartás­
ra vezették vissza. A kecsketartás és a vérszegénység szoros összefüggésére német orvosok figyeltek
fel, de az ok és az okozat rossz értelmezése miatt a megbetegedést “Ziegenmilch-Anemia” azaz
“kecsketej-anémiának” nevezték el. E betegségnek semmi köze a kecsketejhez, mert a meg­
betegedést a rossz táplálkozás - a vasban gazdag táplálékok hiánya okozta. Ezt a tévedésen ala­
puló megfigyelést átvették a magyar “orvos- és növérképzésben” is anélkül, hogy kísérletileg
meggyőződtek volna az állítás igazságáról. így pl. a Magyar-Petrányi “Belgyógyászat 2”
egyetemi tankönyv korábbi kiadásának 1274-ik oldalán a következők olvashatók: “A
megablasztos vérképzés ritka esetei a csak kecsketejjel táplált csecsemők un. “kecsketej-
anémiája”. E tankönyv későbbi kiadásában ez úgy módosul, hogy: “ A tej ezekben az esetek­
ben rosszul táplált kecskékből származik.” Ez az állítás sem felel meg a valóságnak a következők
miatt:
1. Minden emlős teje (ember, tehén, ló, kecske, stb.) vasban szegény, de közülük legtöbb
vasat a kecsketej tartalmazza. Ez az oka annak, hogy kizárólagos tejtáplálás esetén anémia
(vérszegénység) fejlődik ki, de kecsketej-fogyasztáskor ez később alakul ki, mert a kecsketej
vasban gazdagabb más tejeknél.
Néhány állatfaj tejének ásványi- és nyomelem-tartalmát Csapó János vizsgálatai alapján mutatjuk be.

A tehén, juh és a kecsketej hamu, makroelem és mikroelem tartalma

(Csapó János, 1986)

Megnevezés Tehéntej Juhtej Kecsketej

Hamutartalom% 0,736 ±0,024 0,954 + 0,018 0,811 ±0,81
Makroelemek, mg/kg
Kálium 1268 ± 8 8 1329 ± 98 1475± 182
Nátrium 490 ±38 518+156 465 ± 117
Kalcium 1193 ± T6 1892 ± 151 1364± 201

Kecsketenyésztés 283 _
Foszfor 947 ±70 1353 ± 134 885 ± 164
Magnézium 134 + 7,2 151 ± 20 145 +37
Mikroelemek, mg/kg
Cink 4,98 ±0,76 5,8 ± 1,7 3,65 ±1,35
Vas 0,92 + 0,12 1,19 + 0,43 1,91 ±0,35
Réz 0,311 ±0,046 0,642 ±0,081 0,562 ±0,185
Mangán 0,088 ±0,015 0,112 ±0,035 0,073 ±0,018

A táblázatban látható, hogy a vérképzéshez szükséges vasból és rézből a kecske teje többet tartalmaz, mint a
tehén és a juhtej. (az anyatejnél is többet, tartalmaz!) Hasonlóan gazdagabb a kecske teje a tehéntejnél a
szívmegbetegedéseket kivédő káliumban és a csontozat fejlődését biztosító kalciumban és magiiézimnban.
2. A kecske rossz tápláltságának a tej vastartalmúra befolyása nincs. Ez érvényes minden állatfaj tejére.
Ugyanis a tej vastattalmá?iak képzése genetikai kontroll alatt áll. Ez azt jelenti, hogy ha a táplálék vasban
gazdag, akkor sem lesz több a tej vastartalma. Ha pedig a táplálék szegény vasban, akkor a szei~vezet vastar­
talékához nyúl és abból fedezi a tej vasszükségletét.. Rossz tápláláskor a tejmennyiség csökken, de összetételét
lényegesen megváltoztatni nem. tudjuk, m ert az genetikailag szabályozott.
3. Felvetődhet a kérdés, hogy ha minden tej vastartalma kevés akkor m ién netn gyakoribb a csecsemő és a
szopós állatok anémiás megbetegedése? Azé?t m én a legtöbb fa j újszülöttje vastartalékkaljön a világra
és ebből a tartalékból fedezi az anyatej és a szükséglet közötti különbséget. Anémia szopóskorban
rendszerint akkorfejlődik ki, ha az anya rossz táplálása következtében a magzat vastartalékát nem
tudja feltölteni. A magzat vasraktára akkor sem töltődik fel, ha ezt a koraszülés megakadályozza.
Betegség is idézhet elő anémiât, de ez a kórélettan és a belgyógyászat témakörébe tartozik.
Gazdasági állatainknál leggyakrabban a szopós malacoknál gyakori a vérszegénység. Ennek oka, hogy a nagy
szaporulati'a történő szelekcióval csökkent az újszülött malacok vastanaléka. Nyilvánvaló, hogy a 2-3 malacot
ellő koca malacai kellő vastanalékkal jönnek a világi-a, inig a 12-16 malacot ellök malacainak vastanaléka
minimális. Kezdetben a vérszegény malacok gyógyítását úgy remélték, hogy a koca eledelét a vérképzéshez
szükséges vassal és rézzel egészítették ki, annak reményében, hogy e kiegészítésektől több lesz a koca tejének vas-
és réztartabna. Ez azonban nem. következett, be, m én a koca tejének vas- és réztartalma nem. változott. E vizs­
gálatokat más fajokkal is elvégezték, s igy jutottak ahhoz a megállapításhoz, hogy a táplálék vas- és réztartal-
ma nincs befolyással a tej hasonló anyagainak mennyiségére. Éppen ezért ilyen esetekben a szopós malacok vas-
és 7-ézsziikségletét úgy fedezik, hogy a koca csecsbimbóit kenik be vas- és réztartalmú készítménnyel. Amig ez
nem volt, a népi megfigyelés alapján vörös agyagot adtak a malacok kifutójába, s azt turkálva - nyalogatva -
elégítették ki vasszükségletüket.
A tengerimalac vastartalék nélkül hozza világra utódait. Az újszülöttek vashiányukat - már szopós korban
- zöld növények fogyasztásával elégítik ki, m én anyjuk teje vasban ugyancsak szegétiy.
A tej alacsony vastartalmának felismerését ma már gazdasági célra is felhasználják. Ilyen pl.
a fehérhúsú borjú előállítása. Ez abból áll, hogy a borjakat zárt ketrecekben, deszka padoza­
ton - alomszalma - nélkül kizárólag tejjel itatják. Ezek a borjak nagyobb súlyban sem kapnak
szilárd takarmányt (szénát-szalmát-abrakot), mivel azok vastartalma nagy és vörösitené a hús
színét. így a vasban sezgény tejen nevelt borjak húsa nagy súlyban is fehér marad és fehér bor­
júhúsként értékesíthető. Ebből látható, hogy a táplálék vastartalma nem befolyásolja a tej vas­
tartalmát, de a húsét igen, aminek szemmel látható megnyilvánulása a hús sötétebb volta.
Összefoglalóan megállapítható, hogy minden állatfaj teje vasban szegény. Normál esetben az
újszülöttek vasszükségletét a tej kevés vastartalma és az újszülöttek vastartaléka együtt biztosítja.
Olyan esetekben, amikor a vastartalék nem kielégítő, a hiányt mesterségesen kell pótolni. Úgy Ítéljük
meg, hogy eljött az ideje annak, hogy a táplálkozással kapcsolatos minden állítást - különösen
ha azt az orvos és védőnő képzésben oktatják - kísérletileg igazolni kell. Olyan esetekben, ami­

_ 284 Kecsketenyésztés
kor kísérleti lehetőség nincs, a megfigyeléseket statisztikai módszerrel kell igazolni. így szabadulha­
tunk meg olyan téves tanításoktól, mint ni. a "kecsketej-anémia”, amit a múlt században átvettünk a
téves megfigyelésekre alapozó német orvosoktól. Ezt sürgősen úgy tudjuk korrigálni, ha átvesszük a
mai német orvosok kísérletileg is alátámasztott azon javaslatát, hogy a kecsketejet sok betegség gyó­
gyítására ill. a gyógyulás elősegítésére fel kell használni. A kecsketej megitélésének revíziója szűnteth­
eti meg azt a kettősséget, hogy esetenként a kismama olvasottságánál fogva kecsketejet ad gyer­
mekeinek, amit a védőnő tanulmányai alapján rosszal.
Rövidesen el kell érnünk azt is, hogy a tehéntejre allergiás csecsemők részére az anyatejhez sokkal
közelebb álló kecsketejből készítsünk tápszereket, hasonlóan mint az iparilag fejlett országokban
teszik. Ezt követően várható csak, hogy az orvos és a védőnő nem tiltja, hanem javasolni fogja a kecs­
ketej fogyasztását.

13.7. A tej nyerése, kezelésének és

feldolgozásának gépesítése

13.7.1. A kecske fejése

A fejés végezhető kézzel és géppel. A fejés általános szabályai:

1 . a fejés a tőgy működését kedvezően befolyásolja és a tőgy szerkezetét ne károsítsa
2 . a fejés előkészületei és maga a fejés serkentse a tejleadást
3. a fejés előkészítésétől annak befejezéséig minden a higiénia szabályai szerint történjék
4. a fejés során fertőző tőgybetegség ne terjedhessen
5. a fejést megszakítás nélkül, folyamatosan végezzük
6 . a fejést gyorsan hajtsuk végre
7. a fejési műveletek sorrendjét tartsuk be
8 . a fejés előkészítését és a fejést mindig azonos módon, időben és csendben végezzük.

13.7.2. A kecske kézi fejése

A feiés munkaszakaszai: előkészületek a fejéshez, a fejő felkészülése, a fejőedények elkészítése, a

kecske előkészítése és fejése.
A feiés munkaműveletei: a tőgy letörlése (mosni csak a szennyezett tőgyet szabad), az első tejsuga­
rak kifejése és a tőgy egészségi állapotának ellenőrzése, a fejés, az utófejés és a tőgybimbó fer­
tőtlenítése.
A feiési módok (13.7.2.1. ábra):
A marokfejés lényege, hogy a íeiő i tc'ry bimbó tövét elszorítja a hüvelyk- és mutatóujjával, ezt

Kecsketenyésztés 285 __
követően szorítja a középső ujjával, majd a gyűrűs- és végül a kisujjával. Az ujjak összeszorításával és
lefelé ható enyhe húzással a tőgybimbóban lévő tej kipréselődik. Az a fejési mód a legkíméletesebb, de
mégis erélyes. Lehetőség szerint ezt a fejési módot alkalmazzuk.
A húzogató fejést nagyon kis tőgybimbók esetén végezzük. Ilyenkor félig behajlított ujjunkkal, lefelé
húzó szorítással fejünk.
Bütyök fejésVax a hüvelykujjunkat markunk közepébe hajlítjuk és az ujj bütyke illetve a hüvelykujj
körme hat a tőgybimbóra. Ez a legdurvább fejés, nem indokolt a használata.
A kecskét sohasem hátulról, hanem oldalról fejjük. A kézi fejés könnyebbé tehető fejőkaloda segít­
ségével (13.7.2.2. ábra).

__ 286 Kecsketenyésztés
13.7.3. A gépi fejés

A fejes gépesítése a tejtermelő állattartásban az egyik legnehezebb fizikai munka folyamatot könnyí­
ti meg. Ennek alapján a fejőgép- főképpen nagyobb állomány esetén - az állattartás alapgépének is
tekinthető.
A gépi fejés jelentősége és előnye a kézi fejéssel szemben:
- a gépi fejéssel javulnak a munkafeltételek, főleg akkor, ha fejőállásban történik a fejés.
- csökken a fejés munkaideje, ezáltal javul a munka termelékenysége,
- a géppel fejt tej tisztább, baktérium szegényebb - ha szakszerűen történik a fejés.
- a gépi fejés kíméli a tőgyet, mivel az újszülött egyed szopását utánozva természetszerűbb.

.Kecsketenyésztés 287 _
13.7.4. A gépi fejés élettani, műszaki összefüggései

A gépi fejéskor az állat- és gép kapcsolata áll elő a fejő közreműködésével. E kapcsolat akkor lesz
optimális, ha élettani, biológiai folyamatok ismeretében szakszerűen végezik a fejést.
A fejést megelőzően a tejnek csak nem 60-70%-a a tőgy úgynevezett “alveolusaiban” vagy
hólyagocskáiban, míg a többi része a tejcsatornákban és a tőgymedencében található. A tejképződés
folyamata állandó, nagyságát a tőgy telítettsége befolyásolja, amit a tőgy belső nyomása által érzékel­
nek a tejelválasztási mirigyek.

13.7.5. A tejleadás folyamata

A tej leadása csak időszakosan - szopáskor vagy a fejés alkalmával - idegi hormonális hatásra következik
be. Ugyanis az alveolusokban tárolódó (60-70%) tej csak akkor préselődik ki és jut be a tőgy- illetve bimbó­
medencébe, ha azok összehúzódásra kényszerülnek. E folyamat nem akaradagos. Összetett bonyolult bioló­
giai folyamat eredménye. Valamennyi érzékszervi ingerhatás kapcsolatos vele. (Látás, szaglás, hallás stb.)
Azonban a legérzékenyebb ingerhatás a tőgyön át fejthető ki. A tőgybimbói idegvégződések érzékelve a tőgy
érintését, simogatását, a tőgymosóvíz melegét stb. egy “feltéden-reflex” folyamatot indítanak el. Ennek
végső hatása az, hogy a véráram szállított oxitocin hormon hatására a kosársejtek alveolusait körül vevő izom­
sejtek összehúzódnak, s így belőlük a tej kipréselődik a tejcsatomákon át a bimbómedencébe. Az ingerkeltés­
nek ezt a folyamatát stimulációnak is szokták nevezni, melynek végeredménye a tejleadási reflex létrejötte.
Alapvető követelmény, hogy a fejésnél csak azok az ingerkeltő hatások legyenek jelen, amelyek a
tejleadást elősegítik.
Az oxitocinnal ellentétes hatású hormon az adrenalin,amely a tejleadást gátolja. Képződése - az állat
akaratától független - váraúan stressz hatásokra következik be.
Az oxitocin hatása időben meghatározott, általában 6 -8 - perc. A fejés időtartamát vagyis a fejés
intenzitását ennek alapján kell meghatározni.

13.7.6. A fejés technikai megvalósításának feltétele

és eszközei

Az állat előkészítése a fejésre, vagyis az oxitocin termelés megindítása. Ezt a fejő és gép együttesen
válthatja ki.
A ma használatos fejőgépek tejnyerésének alapelve abban van, hogy a tőgyben levő tejet az állat
szervezetében uralkodó nyomásviszonyokhoz képest egy csökkentett nyomással (vákuummal)
kifolyásra kényszerítse. Más szóval kiszívják, utánozva ezzel az újszülött szopását. E vákuumnak a
nagysága 35-50 kPa közötti érték lehet. Géptípusonként illetve egyéb szempontok szerint is változik.
Kecskék esetében általában 35-40 kPa.

__ 288 Kecsketenyésztés
 A vákuum szívóhatása a tőgybimbóra a fejőkelyhek segítségével tevődik át. Ennek folytán a bimbó
szövete kitágul, a záró izomzat pedig megnyílik ezáltal szabaddá téve a tej kifolyásának útját. A váku­
um szívó hatása azonban nem lehet folyamatos. Yérpangás vagy vértolulás - durvább esetben hajszálér
bevérzés - állna elő, ami az állatnál egy fájdalom érzetet és tőgygyulladást okozna. Ilyenkor igyekszik
az állat mielőbb megszabadulni a fájdalmat okozó fejőkészüléktől. A szívás csak megfelelő üteme­
zettséggel hathat a tőgyre, amelynek nagysága állatfajonként 45-120 ütem/min között változik a nor­
mális fejésben, a kecske esetében 90-95, a juhé pedig 110-120.

Fejési ütemek ábrázolása

Tehén Kecske I Juh I

40
r \

bo
'C 3

>

(Kiegészítő magyarázat. A tőgy jó egészségi állapota akkor tartható fenn, ha a fejőgép vákuum
nagyságát összhanba hozzuk a szívási ütemmel, illetve az ütem arányok helyes beállításával, valamint
a szívási ütemek számával. Tekintettel arra, hogy sok kezdő tejtermelő számára ezek a fogalmak kevés-

Kecsketenyésztés 289 _
bé ismertek, ezért ezek értelmezését és ábrázolását a következőkben tesszük meg.
Vákuum a légritkulás mértéke, amit “ kPa” (ezer Pascal)- bán fejezünk ki.
Fejési ütem a fejőkelyhekben létre jövő szívási és szorítási ütem együttese,
Fejési ütemarány = a percenkénti ütemet 1 0 0 %/ nak véve, ennek szívási és szorítási aránya
%- bán. (így pl.70 - 30%- os arány azt fejezi ki, hogy a fejési ütemből
70% - a szívás és 30%- a szorítás.
Fejési ütem szám =a percenkénti ütemek száma. (Ezt az értéket legnagyobb mértékben az állat faja
határozza meg. Ennek alapja az újszülött szopásának intenzitása. Ezt veszik a biológiai igény opti­
mumának, amihez hasonlóvá igyekszünk tenni a fejőgép szívási ütemét. Ilyen alapon határozták meg,
hogy a csecsemő szívási (szopási) ütemszáma 45 körül van, a borjúé 50 - 60, az ollóé 90 - 95, a bárányé
pedig 110 - 120. A szívási ütem számának optimumát az állat faján kívül befolyásolja még a fajta és az
egyed is.
A tőgy egészségi állapotának megőrzéséért legyen szabály, hogy a vákuum nagyság növelésével
csökkenteni kell a szívás ütem arányát. A kíméletes fejéshez hozzá tartozik a kisebb vákuum nagyság
mellett a hosszabb szívási ütem arány. Ezekből következik, hogy mivel a kiskérődzők szopási üteme
szaporább a borjúénál, ezért a kiskérődzők fejesét kisebb vákuum nagysággal és rövidebb szívási ütem­
ben (mert szaporábban szopnak ), de nagyobb szívási aránnyal kell végezni. A kíméletes fejés egyik
feltétele szintén a kisebb vákuummal, nagyobb szívási aránnyal történő fejés.
A tőgybimbók állapotának normalizálódásához, a vérpangás mérséklődéséhez meg kell szüntetni a
vákuum és bimbók közvetlen kapcsolatát. E faladatot a kettős terű fejőkelyhek (13.7.6.1. ábra) képe­
sek megoldani. Ezt a vákuummentes állapotot szorító vagy nyomó ütemnek hívják. A belső- vagy
tőgybimbó alatti teret a fejőgumiba bevezetett tőgybimbó zárja le, légmentesen. A fejőgumi elasztikus
gumianyagból készül, rugalmasságát hosszú ideig megtartja. E gumi alsó, elkeskenyedő vége a rövid
tejtömlőben folytatódik, amely a kifejt tejet a kollektorba vezeti. A külső, merev fejőkehely és a fejőgu­
mi közötti teret hívjuk külső- vagy kettős falú térnek. Ez a zárt tér a fejőgép pulzátorával áll kapcso­
latban a pulzátor tömlők segítségével. A fejés alatt a pulzátor e teret váltakozva - ütemszám függően
- vagy vákuum-, vagy légköri nyomás alá helyezi. Ennek megfelelőn beszélhetünk a fejőgépnél szívási
és szorítási ütemről.
A szívási ütem alatt mind a belső mind a külső térben vákuum uralkodik. A megnyíló bimbó
csatornából a tej a fejőgumi alsó - bimbó alatti - terébe áramlik.
A szorítási ütem beálltakor a pulzátor a kehely külső vagy kettős falú terébe atmoszférikus nyomású lev­
egőt enged be. Mivel a fejőgumi belsőterében továbbra is a vákuum uralkodik, a rugalmas fejőgumi a tőgy­
bimbó alatt összezárul és ezáltal megszünteti a tőgybimbóra ható szívást. A gumi összezáródása egyidejűleg
elősegíti a tej kollektor irányú áramlását is. A
szívási és szorítási ütemek váltakozva ismétlőd­
nek addig, amíg a fejés tart.
A belső térben uralkodó vákuumot fejő­
vákuumnak, a külső térben váltakozó váku­
umot pedig pulzálóvákuumnak nevezzük.
A fejő- és pulzálóvákuum időbeni alakulását a
pulzálási jelleggörbe szemlélteti, melyről a fejő-
és pulzálóvákuum értékének folyamatos alakulá­
sán kívül a szívási és szorítási ütem egymáshoz
viszonyított aránya is leolvasható. Ezt az arányt
százalékos értékkel fejezzük ki oly módon, hogy
egy szívási és egy szorítási ütem együttes időtar-
13.7.6.1. ábra K ettős terű fejő k eh ely tamát száz százaléknak vesszük

_ 290 Kecsketenyésztés
 A) szorítási ütemrész, B) szívási ütemrész. + atmoszferikus nyomás, - vákuum, 1 fejőkehely, 2
fejőgumi, 3 fejőgumi belső tere, állandó vákuum. 4 fal közötti tér

13.7.6.2. ábra F ejőberendezés legfon tosabb részei

13.7.7. A fejőberendezés legfontosabb részegységei

A fejőberendezések - legegyszerűbb változata is - két fő egységre tagolódik.

I. vákuum-előállító és szolgáltató részegység
II. fejőgép, vagy fejőkészülék
A fejőberendezés legjellemzőbb részegységeit szemlélteti a 13.3.6.1. ábra. Ezen fő egységek vala­
mennyi állatfaj fejőberendezésének az üzemeltetésekor szükségesek, mivel építő elemeit képezik a
fejőrendszernek.

I. Vákuum-előállító részegység
A fejőberendezés vákuumszolgáltató gépcsoportja, illetve annak villanymotorral hajtott légszi­
vattyúja a hozzákapcsolt vezetékhálózatból kiszívja a levegőt úgy, hogy abban légritka tér (vákuum)
keletkezik.
A gépi fejéshez egyenletes 35-50 kPa nyomásnak megfelelő vákuum szükséges. Ezt a zárt csőrend­
szerbe (a légszivattyú közelébe) szerelt légtartály és nyomásszabályozó szelep segítségével érjük el. A
légtartály biztosítja a vákuum egvenletességét, a szabályozó szelep pedig azt, hogy a vákuum a
megengedett mértéket ne haladhassa túl. A vákuum értékét a vákuumcsőre felszerelt vákuummmérő
órával ellenőrizzük.
A vákuumszivattyúk többnyire elektromos motorral meghajtott úgynevezett rotációs rendszerű szi­
vattyúk. A szivattyú hűtőbordákx.il elütött, hengeres íuratú házában excentrikusán elhelyezett rotor

Kecsketenyésztés 291 _
forog. A rotoron kialakított négy bevágásban sugárirányban elcsúsztatható lamellák vannak, amelyek
forgás közben a szivattyúház hengeres falához szorulnak. Ilyen módon a rotor kerületén négy, forgás
közben állandóan változó köbtartalmú térnegyed alakul ki. A szivattyúház szívónyílásán át a váku­
umvezetékből levegő áramlik a rotor forgása következtében növekvő térfogatú, ezért csökkenő nyomású
légtérbe. A továbbfordulás folytán a légtér csökkeni kezd, majd az összesűrített levegő a szivattyú kiöm-
lőnyílásán át a szabadba áramlik. A vákuumszivattyú légelszívásának fedeznie kell a fejőberendezés rész­
egységeinek légfogyasztását. Gyakori megoldás ekkor, hogy a fejőberendezés vákuumszükségletét több
vákuumszivattyú biztosítja, párhuzamos üzemben. A vákuumszivattyú karbantartásának módját az adott
típus kezelési utasítása tartalmazza. A vákuumszivattyút mindig az előírt minőségű kenőanyaggal kenjük.
A vákuumszivattyú működés közben igen nagy zajt okoz ezért a kipufogócső végére hangtompítót
kell szerelni. A hangtompítót a kipufogócsőhöz csatlakozó “T ” idomhoz kell csatlakoztatni úgy, hogy
az idom alsóágára egyidejűleg olajleeresztő csapot szerelnek. Újabb konstrukcióknál az olajat az olaj-
zóhoz visszavezetve ismét felhasználják. A fáradt olaj környezet-szennyező hatását az újabban alkal­
mazott szivattyú megoldással mint pl. a vízgyűrűs változattal sikerült megszüntetni.
A légüst. A rotációs szivattyúval előállított vákuum ingadozásainak kiegyenlítésére és a szivattyú­
nak (szilárd és folyékony) szennyeződésektől való védelmére szolgál. A légüstöt a gépházban a szivat­
tyú és a vákuumhálózat közé kell a csővezetékre felszerelni. A fedelet a szivattyú indításakor kézzel
fölemeljük. Üzem alatt a csukott állapotot a külső levegő nyomása biztosítja. Ez a megoldás biztosít­
ja azt is, hogy a vákuum vezetékben képződő kondenzvíz, a csővezetékek mosása után visszamaradó
szennyes víz, valamint az esetleg felborult sajtárból származó tej a fejés befejeztével a légüstből
kifolyjon és ne kerüljön a szivattyúba. Korszerű fejőberendezéseknél a tökéletesebb vákuum ingadozás
csillapítása céljából térfogatát 10 0 - 2 0 0 1 űrtartalomra növelik.
A vákuumszabályozó. Ha a vákuumszivattyú a levegőt zárt térből szívja ki, abban 60-80 kPa
nagyságú légritkulást is létrehozhat. Ekkora vákuum azonban a gépi fejeshez túl “erős” lenne,
ezért a vákuum csökkentése és meghatározott szinten tartása érdekében vákuumszabályozót kell
alkalmazni. A szivattyú működése közben a külső levegő és a csővezetékben uralkodó vákuum
nyomáskülönbsége miatt, alulról felfelé irányuló erő hat a szelepre. Ennek hatására a szelep
felemelkedik, és a vezetékbe légköri levegő áramlik. A külső levegő beáramlása mindaddig tart,
amíg a csővezeték vákuuma annyira le nem csökken, hogy a nyomáskülönbségből származó erő
a tömeg ellenében a szelepet felemelni nem tudja. Ebből következik, hogy a tömegnek oly nagy­
nak kell lennie, hogy a szükségesnél nagyobb vákuumérték kialakulásakor nyílni engedje a
szelepet. Ha a nehezék ennél nehezebb, a vákuum is nagyobb a csővezetékben. A nehezék
tömegének csökkentésével a vákuum is csökkenthető.
Nyomásmérők szolgálnak fejőberendezések üzemeltetéséhez szükséges vákuum nagyságának min­
denkori ellenőrzésére. Általában Burdon-csöves, körszámlapos megoldásúak. Skálájukon a kívánt váku­
umszint tartománya célszerű ha jól láthatóan fel van tüntetve. Darabszámúk igény szerint változik.
Vákuumvezeték a fejőberendezés részegységeinek vákuumellátását biztosítja. Anyaga
általában szabványos méretű horganyzott acélcső, újabban használnak műanyagcsöveket is. A
vezetéknek - az egyes fejőegységek számára a lecsatlakozó szerelvényekkel is rendelkeznie kell
(pl. csapokkal).

II. A fejőkészülék
A gépi fejőberendezések másik főbb részegységét alkotja a fejőkészülék, amelynek rendeltetése - ha
a fejővákuumellátását biztosítjuk - a tejnek a tőgyből történő kiszívása, a tőgyfelekből származó tejnek
kollektorban való összegyűjtése, majd folyamatos továbbítása a gyűjtőedényekbe. E részegységhez tar­
tozik még a pulzátor, amely biztosítja a fejés alatt a vákuum szívóhatás periodikusságát és egyben a
tőgybimbó védelmét.

__ 292 Kecsketenyésztés
 A pulzátor - funkcióját tekintve - célszerű, ha minél közelebb van a fejőkehelyhez. Sajtáros
gépeknél ezért gyakori a sajtárfedélen történő elhelyezése.
A fejőkészülék részegységeit elemezve kétterű a fej őkehely kialakítása, annak funkciója az előző
anyagrészből már ismert. A merev fém vág’,* műanyag hüvely belsejében van elhelyezve a kissé
előfeszített fejőgumi. A fejőgumik jellemző tulajdonságai a következőkben foglalhatók össze:
- mérete és formája
- rugalmassága, lágysága, tisztasága
- felületének simasága.
Méret vonatkozásában a tőgybimbó mérete, átmérője a mérvadó. Mivel ez a jellemző állat egyedenként,
fajtánként is változik, ezért mindenkori igény szerint kell a méretét meghatározni. Ehhez általános elvként
javasolható egy alapszabály, amely szerint jó a fejőgumi mérete, akkor ha a kelyhek felrakása után a bimbó
csak kétharmad résznyire csúszik be a fejőgumi szájnyílásába. Ezáltal kivédhető a kelyhek túlzott
“felmászása” a bimbó-alapon, aminek a káros következménye a bimbócsatorna részleges elzáródása. Ennek
hatására lassúbb lesz a fejés, rosszabb esetben a tej egy részét nem is lehet kifejni. A kédiarmad-résznyi ke­
hely felhelyezéssel viszont gyakoribbá válhat a kelyhek lecsúszása. A kelyhek leesésének valószínűsége ellen
a legjobb védekezés a vákuum előírt szintjének stabil, folyamatos biztosítása.

13.7.7.1. ábra Sajtáros fejőkéyzúlék

.Kecsketenyésztés __________ 293 __

 2
A

1 - Sajtár 2 - Pulzátor 3 - Kollektor 4 - Fejőkehely 5 - Fejőgumi

6 - Rövid tejtömlő 7- Pulzátortömlő 8 - Sajtárfedél
A = SZORÍTÁS! ÜTEM B = SZÍVÁSI ÜTEM
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
13.7.7.2. ábra K étterű fejők észülék k el ellátott sajtáros fe jő g é p

A fejőgumik elhasználódását használatuk során folyamatosan kell ellenőrizni. A forgalomban lévő

fejőgumik egyre gyakrabban készülnek - butilkaucsuk - műanyagból is. Ezekre is jellemző az
“elöregedés”. Élettartamuk megnyújtásához célszerű ha egyidejűleg két garnitúra gumit használunk -
előírt idejű cserékkel - váltva. A pihentetéssel a különböző deformációk (megnyúlás, táskásodás)
regenerálódása következik be.

__ 294 Kecsketenyésztés
13.7.8. A tej gyűjtő vagy kollektor

A tőgyfelekből kifejt tejet gyűjti össze és egyben biztosítja annak folyamatos tovább folyását. A
korábbi típusoknál a kollektor felső tere végzi a szívó és szorítóütemek létrehozásához szükséges vál­
tozó nyomású levegőnek az egyes fejőkelyhekhez való juttatását. Ez a tér esetenként szerkezetileg tel­
jesen külön választva is készülhet. Szerkezeti egyszerűsítés elsősorban a két tőgy bimbóval rendelkező
tejtermelő állatoknál (juh, kecske) egyre gyakoribb ez a megoldás. Ilyen esetekben rendszerint
módosítják a fejőkelyheket és a bennük lévő fejőgumiknak a formáját is.
A 90°-ban megtört hosszú szárú monoblokkos fejőgumikkal a kollektor fejési helyzete előnyösebb
lesz. Kikerül az állat teste alól oldalra vagy az állat mögé, s így szennyeződésre a padozattól védetteb­
bé válik.
A kollektor, a jellemző felépítésével biztosítja a tejgyűjtést, és továbbítást, a pulzáló nyomások
elosztását, a vákuum lezárását is a beépített szeleppel. Anyaga áttetsző műanyag, s így a tejleadás folya­
mata is ellenőrizhető.
Más típusváltozatoknál a kollektor tejgyűjtő szerepét és nyomás elosztási feladatot egy-egy “Y” alakú
elágazással, leegyszerűsítve biztosítják. E megoldásnál módosul a fejőkehely és fejőgumi formája is.
A hosszában megnövelt rövid tej- és pulzátor cső e változatnál is biztosítja a higiénikus és kényelmes
fejést. Mellette még lehetővé teszi a gyakorta szétálló tőgybimbójú egyedeknél a kelyheknek a bimbó
tengelyvonalában történő beállását.
E rendszereknél a fejes során - nyitottá váló - fejőgumikon át a belépő környezeti levegő áramát -
a szokásos csapos vagy golyószelepes elzáró elem helyett - egy automatikusan záródó labdával szün­
tetik meg, amit a kehely alsó részében helyeznek el.
Mosási helyzetben az elzáródást a kehely alján lévő záró elem elfordításával akadályozzák meg. A
környezeti levegő szabad beáramlása több vonatkozásban is rossz. Nagy mérvű vákuum esést vált ki a
rendszerben veszélyeztetve általa az üzemelő kelyhek leesését. A leesett készüléken át a tejszállító
csővezetékekbe a padozatról szennyező anyag pl. trágya, jobb esetben csak a környezeti levegő kerül,
amely higiénikus szempontból nagyon káros. A gépi mosás tekintetében is előnyös e megoldás, mivel
nem növeli meg a rendszer keresztmetszetét, s így a változatlan áramlási sebességgel egy hatékonyabb
mosást végeredményez.

13.7.9. A pulzátor

A pulzátor vágj' ütemező “szíve” a fejőgépnek, mivel a ritmikus működésével hozza létre a fejőkely-
hekben a szívási és szorítási ütemeket.
A szívó és szorító ütemrészek együttesen adják a teljes pulzálási ütemeket, vagy ciklust. A ciklusok
száma fejőgéptípustól illetve a fejendő állattól, állatfajtól függően változik. A szarvasmarhák esetében
általában 45-60 az ütemszám percenként. Addig kecske, juh fejesénél ez a szám 90-96 ill. 110-120
l/min. A változás az utód természetes szopásával áll összhangban.
Utemarányok viszonyában is eltérőek az egyes fejőgépek pulzátorai. Gyakoribbak azok, ame­
lyeknél 50-50%-os az arány. Vagyis a szívási és szorítási ütemek ideje megegyezik. Az újabb típusoknál
- a fejés meggyorsítása végett - a “hasznos” vagy szívóütem részt cikluson belül megnövelik akár 60-
70%-ra is. A növelés felső határát a tőgy károsodás nélküli igénybevétele szabja meg. Ez rendszerint

Kecsketenyésztés 295 __
fajta megválasztással módosul, de befolyásolhatja a percenkénti ciklusok száma is. A hosszabb szívási
ütemhez a gyakoribb ütemváltás, a percenkénti 55-60-as ütemszám tartozik.
A gyári ütemszám beállításának ellenőrzését rendszeresen el kell végezni.
Az elektromos vezérlésű pulzátorok két fő részből állnak. Egyik egységük maga pulzátor, ami
gyakorlatilag nem más mint egy központilag vezérelt mágnesszelep. Álláshelyzetétől függően létesít
kapcsolatot a különböző nyomású terek között és szolgáltat vákuumot vagy atmoszférikus nyomást a
fejőkehely külső terében. Elhelyezhető általában a fejőgép közvetlen környezetében vagy a sajtár
fedelén, vagy elosztói vákuumhálózat csövén.
A másik egység, amely központi jeladóként működik szolgáltatja - az ütemek szerint - a mágnes
pulzátoroknak a működtető áramot. A jeladó rendszerint több pulzátor áram ellátására szolgál, ezért
az egyidejűleg több fejőkészüléket használó fejőállásoknál előnyös az alkalmazása. A pulzátorok áram
ellátásához ilyenkor külön villamos tápvezetéki hálózat kiépítése is szükséges a vákuum ellátással
párhuzamosan. Használata ütemszám állandóság tekintetében előnyös, mivel ennél a vákuum
ingadozás nincs befolyással a vezérlésre.
A vezérlő jeladót, amely a különféle elektronikai elemekből épül fel rendszerint - vízmentesen
záródó dobozával - a központi áramellátó egységekkel helyezik egy helyre. A mikroelektronikai ele­
mek felhasználásával ma már üzemelnek olyan, sajtárfedélen elhelyezett pulzátorok is amelyek egyedi­
leg magukban foglalják mind a szelep, mind a vezérlői egységeket. Működtetésükhöz csak a tápáramot
kell biztosítani.

A tejtömlők és pulzáló tömlők

Általában élelmiszer minőségű gumi, vagy műanyag alapanyagú, adott belső furatú, hajlékony töm­
lők. Rendeltetésük az egyes fejőkészülék tereknek a hermetikus összekapcsolása, ezen keresztül a
különböző nyomású levegőnek, vagy tejnek az elvezetése. Erősebb fal vastagságukat a bennük
uralkodó - légköritől - alacsonyabb nyomás indokolja. Uzemközben nem lapulhatnak össze, kereszt-
metszetük változása csak minimális lehet. Belső átmérőjük igény szerint változik M 10-16 mm között.
Elnevezésük rendeltetésük szerinti.
A rövid tejcső a fejőkehely belsőterét köti össze a tejgyűjtővel, vagy kollektorral .
A rövid pulzátortömlő a fejőkehely külső terét köti össze a nyomáselosztóval, amely általában a
kollektor részét képezi.
A hosszú tejcső a tejgyűjtőből vezeti tovább a tejet a sajtárba, vagy közös tejcsőbe.
A hosszú pulzátorcső a pulzátort és a nyomáselosztót köti össze.
A hosszú vákuumtömlő - sajtáros fejőkészülékek esetén - teremti meg a kapcsolatot a sajtár és a
központi vákuumhálózat között. E fenti tömlők használatával kapcsolatosan ugyancsak célszerű betar­
tani - higiéniai okok miatt - az elöregedett, megrepedezett tömlők időben történő kicserélést.

13.7.10. A fejősajtár

A fejősajtár rendeltetése a kifejt tejnek a befogadása. Űrtartalma 18-25 1közötti, s így több egyed tejének
összegyűjtésére is alkalmas. Többségük anyaga kellő tisztaságú alumínium. Újabban készülnek saválló (rozs­
damentes) acél alapanyagból illetve áttetsző műanyagból is. Gyártási követelmény a belső felületek tökéletes
simasága - esetleg polírozottsága, éles-sarkoktól mentes átmenetek alkalmazása. Mind ezt a minél jobb
tisztíthatóság kívánja meg. A kézben történő szállíthatóságot szolgálják a kézi markolatok és fülek.

__ 296 Kecsketenyésztés
 A sajtáros fejés a gépi fejősnek a leeesvizerlbb változatát képviseli. Kisebb állatlétszám esetén azon­
ban ez a megoldás a gazdaságosabb. Egyes esetben a vákuum előállító gépcsoport a fejőkészülékkel
együtt mozgatható egy kézi vontatású ké:-kerekű kocsin. Külön feladat ilyenkor a szivattyú üzemhez
az áramellátás biztosítása valamilyen kábeles hosszabbítóval. A kocsi esetenként több sajtár együttes
szállítására is alkalmas, megkönnyítve a szállítás nehéz fizikai munkáját. Használata áramnélküli
körülmények mellett biztosítja a gépi fejest.
A stabilan beépített vákuum előállító részegység és hordozható sajtáros fejőkészülék alkalmazása
már átmenetet jelent a fejőházas fejéshez. Ez esetben már célszerűen a fejendő állatokat hajtják a fejés
színhelyére, ahol a kialakított körülmények következtében már a kevésbé fárasztó testhelyzetben
végezhető el a fejés és jobbak a higiéniai feltételek is.
A fejesre az állatokat a kalodába vezetik és lekötve tartják, amíg a fejés tart. A kalodában az állat
megemelt testhelyzetével a fejési műveletek elvégzését könnyebbé és egyszerűbbé teszi. A kaloda fel­
állítható az istálló végében kialakított fedett szín alatt, vagy más fedett, időjárástól védett helyen. A
kaloda legelői körülmények esetében is használható, egy motoros fejőberendezéssel összekapcsoltan.
Ilyen nagyságú és egyszerű kialakítású fejőállásokhoz (13.7.10.1. ábra) célszerűen felhasználható
fejőberendezést szemléltet a 13.7.10.2.ábra. A falra szerelt vákuum szolgáltató 220 V-os hálózatról
üzemeltethető. Egy hosszú vákuumtömlő útján biztosított a kapcsolat a sajtárral. A készülék egyide­
jűleg két kehely garnitúrával fejhet.
Nagyobb darabszámú fejős állomány tartása már szükségessé teszi a fejési körülmények korszerűbb
változatának az alkalmazását. Ez nem lehet más, mint a fejőházas, fejőállásban történő fejés ahol
- biztosítható a kényelmes, higiénikus feltételek melletti fejés
- elő- és utóvárakozó áll az állatok rendelkezésére
- az abraketetés feltételei is megoldottak.
- a tej elsődleges kezelése a kapcsolódó tejházban azonnal elvégezhető.
A kényelmes fejési feltételeket elsősorban azáltal biztosítják a különböző típusú fejőállások, hogy az
állatok állásszintjéhez képest a fejők kb. 0,8 m-rel alacsonyabb szinten közlekednek. A fejési műveletet
így kényelmes testhelyzetben végezhetik. A fejés folyamatát - a jó áttekinthetőség folytán - könnyeb­
ben ellenőrizhetik.
A minőségi tej előállításában természetesen annak is döntő szerepe van, hogy a tej a fejés után azon­
nal csővezetéken át bekerül a tejházba, ahol lehűtik és így tárolják a feldolgozásig. A sajtáros fejési
körülmények esetén ez a gyors hűtési lehetőség nincs biztosítva.
A fejési teljesítmény növekedését az elő- és utóvárakozók alkalmazása elősegíti, mivel az állomány
cseréjét gyorsítják, a kiszolgáló személyek számát pedig csökkentik.
A fejőállásokban megoldható egyedi abrak etetés ugyancsak lényeges a takarmányozási technológia
szempontjából, hisz ekkor mindegyik egyed elfogyasztja a termelésével arányos abraktakarmányt. Az
abraketetésnek - az álláshely elfoglalásában - csalogató szerepe van. Ezért is előnyös alkalmazni.
A fejőállások párhuzamosak, és a kezelő folyosó két oldalán szimmetrikus elhelyezésűek. A tejőház-
zal egybeépített a tejkezelő és a mosogató helyiség. Ilyen rendszerű állásokban a fejőskor a tőgy csak
hátulról kezelhető illetve hozzáférhető.
Az ilyen kivitelű fejési rendszer alkalmazása költséges volta miatt csak indokolt esetben (pl. extra
minőségű tej előállításakor) lehet indokolt. Megkívánja az állomány állandó telepi szállásolását a napi
kétszeri fejés miatt. T ávoli legelőn való tartást e körülmény kizárhatja.
Természetesen ma már léteznek könnyén telepíthető fejőállás-rendszerek, amelyek igény szerint
akár a telepen akár a legelőn üzemeltethetők, a mindenkori klimatikus viszonyoknak megfelelő
védelem mellett. Léteznek szétszedhetően telepíthető megoldások, amelyeket az üzemeltetés helyén
- stabil támaszokra ültetve - használnak ' 13.7.10.2. ábra). A berendezés akár a legelőn, akár a telepen
üzembe állítható. A felépítmény mindkét végén fel- és lejáró van alkalmazva a 0,8 m-es szintkülönb-

Kecsketenyésztés 297 __
 ség miatt. Az állatok a fejéskor egy “nyakzár”
segítségével szorosan rögzíthetők. E nyakzár
révén a befogott állatok hátrafelé mozgat­
hatók, egy csörlős rendszer útján és így lehet
biztosítani a fejési helyzetet. A tejet 25 1-es
fejősajtárokba fejik. A vákuumszivattyú
hajtásához - legelői használatkor - áramfej­
lesztő aggregát szolgáltatja az áramot. Az
állás nagysága egyidejűleg- 12 állat elhe­
lyezésére alkalmas. A fejőállás férőhelyeket
illetően az alapmodul egysége az 1 x 1 2 , vagy
ennek a többszörösei is lehet. Azonban gya­
kori megoldás az ikresített változat a 2 x 1 2 ,
vagy 2 x 24 stb.
Az ismertetett fejőállás megoldásoknak
létezik a mobil változata is, amelynél a felé­
pítmény a vontathatóság érdekében gumi
abroncsozású kerekekkel rendelkezik. A fejé­
si feltételek és körülmények minden vonat­
kozásban megegyeznek.
13.7.10.1. ábra Háztáji fe jő g é p

13.7.10.2. ábra T elepíthető fejő á llá s

__ 298 Kecsketenyésztés
.Kecsketenyésztés
299 _
Kecsketenyésztés
13.7.11. A minőségi tejnyerés feltételei

A tiszta tej nyerésének feltételei a környezeti, tárgyi és személyi tényezőkben összegezhetők. A

környezeti feltételek sorába tartozik a tiszta istálló, az egészséges állatállomány, a higiénikus fejési hely
stb. A tárgyi feltételek sorába tartoznak azok a műszaki eszközök, amelyek révén elvégezhető a tőgy
szakszerű tisztogatása, fertőtlenítése. Továbbá idesorolandó a műszaki és üzemelési szempontból
kifogástalan fejőberendezés, valamint a berendezések rendszeres tisztogatását, mosását szolgáló
eszközök és segédberendezések is. A személyi feltételek megléte tekinthető a legfontosabbnak, mivel
tőle függ az összes feltétel tökéletes összhangja. Ideális az, ha a fejő személy állatszerető, szakmailag
képzett, kötelességtudó, munkájával szemben igényes.

Fejési alapműveletek:
- a tőgy mosása 35 - 40 °C-os langyos vízzel,
- a tőgy szárazra törlése,
- a tő g y ellenőrzése, az első tejsugarak kifejése,
- a fejőkészülék felhelyezése, a tejfolyás kezdetének ellenőrzése,
- a gépi utófejés elvégzése,
- a fejőkészülék levétele,
- a tőgynek és a kifej és tökéletességének ellenőrzése,
- a tőgybimbó-vég fertőtlenítése.
A tőgy mosása kecskénél csak megengedett, ha a tőgy szennyezett. A száraz, tiszta almon tartott
kecske tőgyét ne mossuk, mert a tőgybimbón maradt mosóvíz növeli a tej csíraszámát (Molnár J.).
A tőgy mosás célja kettős. Egyrészt szolgálja a tőgy letisztítását, másrészt az állat előkészítését a
tejleadásra, a hőinger alkalmazásával. A vödörből történő mosásnál célszerű, ha a langyos vízhez a
szükséges mennyiségben fertőtlenítőszert is (Iosan, Nitrogenol) bekeverik. A mosásnál használatos
kendő jó nedvszívó, kissé durva szövésű legyen. A mosás főleg a tőgybimbókra terjedjen ki, annak is
inkább csak az alsó részére. Időközönként a mosóvizet cserélni kell, mivel elhasználódik, illetve lehűl.
A hideg víz használata a tejleadásra nézve gátlólag hat. Az elhasznált víz a fertőzőanyag töménysége
miatt célszerű, ha a szennycsatornába jut és nem közvetlen az állatok környezetében a padozatra.
A tőgy törlés célja, részben a nedves bimbók szárazra törlése, hisz a mosóvíz maradék nem juthat a
fejőkehelybe, másrészt egy mechanikus ingerhatás, (tőgymasszázs) gyakorlása a tejleadási készség
fokozás érdekében. Rendszerint jó nedvszívó textília, vagy egyszer használatos papírszalvéta a legmeg­
felelőbb e célra.
Az első tejsugarakból állapítjuk meg a tőgy egészségi állapotát. Az első tejsugarat próba csészébe
fejjük, amelyben lévő íekete betét segít a tőgy megbetegedésének kimutatásában (tej színe és kicsapó­
dásai alapján).
Az első tejsugarakat, vagy a próbacsésze tartalmát a fejési helyen a padozatra üríteni tilos. Beteg tőgy
előfordulása esetén állatorvosi kezelés szükséges.
A fejőkészülék felhelyezése, valamint a tejleadás megindulásának ellenőrzése fontos, hisz a tejfolyás
megindulása csak akkor következik be időre, ha az állat előkészítése jó volt, és a fejőkészülék működése
normális. A tej visszatartásának feltétlen valami oka van. Az ilyen állapotban végzett fejést, amit száraz
vagy vakfejésnek is neveznek, nem megengedett a tőgy-károsodás (gyulladás) veszélye miatt. A tej
folyása ellenőrizhető a kelyhek alján lévő áttetsző csatlakozóknál, vagy az átlátszó tejgyűjtőknél, illetve
a tejcsőben lévő közdarabok továbbá a tejmérő-edénvekben.
A gépi utóíejés célja az összes tej kifejése a tőgyből. E művelet a fejőkelyhek mérsékelt lefelé
húzásából és vele egyidejűleg végzett tőgymasszáz'bnl áll. Ezt akkor kell megkezdeni, ha már csak

Kecsketenyésztés 301 _
csepeg, vagy “ködözik” a tej a rendszerben. A meghúzással a tőgy belső terei tökéletesebben kiürül­
hetnek. Az utófejéssel nyerhető ki a zsírban leggazdagabb tej
A fejőkészülék levétele gyakorlatilag akkor végezhető el, ha az utófejés már befejeződött, a tejleadás
megszűnt, a további fejés már csak “vakfejés” lenne. A kelyhek helyes levételének előzetes feltétele,
hogy a fejővákuum hatás már ne érvényesüljön. Ehhez a kelyhek belső terében uralkodó vákuumot
meg kell szüntetni az erre a célra szolgáló záróelemmel (szeleppel, tömlőzárral stb.). Lényeges szem­
pont a vákuum hálózat stabil szinttartása érdekében az, hogy ilyenkor minél kevesebb környezeti leve­
gő lépjen be a nyitott kelyheken keresztül.
A tőgy kifejésének ellenőrzése, az esetleges utócsepegtetés beállítása olyankor válhat fontossá, ha a
fejés befejezésének ellenőrzése műszakilag nem megoldott. Vagyis nincs mód a vizuális kontrollra. A
visszamaradó tej részben veszteség, részben a tejtermelésre apasztólag hat. A fejés elején és végén
végzendő megbízható ellenőrzésekhez a fejési környezetben a jó látási feltételekhez minimum 70-100
lux megvilágítás szükséges.
A tőgybiinbó-végek fertőtlenítésének szükségességét több szempont is indokolja. Egyrészt
megakadályozható általa a baktériumok bejutása a (kissé megnyílt) bimbócsatornába, másrészt egyide­
jűleg biztosítható a tőgybimbó bőrfelületének ápolása, a fejőgumi okozta igénybevételnek a helyreál­
lítása.
A legmegbízhatóbb módszer, ha a bimbókat külön-külön egy fertődenítőszert tartalmazó edénybe
(flakonba) mártjuk. A bimbók fiirösztésére általában a 0,25-1%-os jodoform oldatot szokás használni,
bőrvédő szeranyagokkal kiegészítve. Az elhasználódott oldatokat alkalmanként ki kell cserélni.

13.7.12. A fejőberendezések tisztítása

A fejés során a tejjel érintkező felületeket öblítésszerűen átmossuk, annak ellenére, hogy azok az
előírt tisztítási műveleteken átestek az előző fejés befejeztével. Az öblítő víz célszerű ha langyos, mert
így testhőmérsékletűek lesznek a fejőkelyhek.
A fejés utáni tisztítás fontossága és alapossága a legdöntőbb a kifejt tej csíraszámának csökkentése
érdekében. A fejés után a gépben visszamaradt tej már szennyező anyagnak tekintendő, hiszen a
legkisebb tejnyomokban is baktériumok milliói tenyésznek ki, szaporodnak el. A nem kielégítő
tisztítással e telepek fogják majd a frissen fejt tejnek csíraszámát megnövelni, szaporodásukat hatvá­
nyozottan emelni.

A tisztításkor beszélünk:
- mechanikus tisztításról,
- hideg-melegvizes öblítésről,
- oldószeres mosásról és fertődenítésről,
- savas mosásról.
E műveletsorok egymásutánisága, vagy időrendisége ugyancsak eltérő lehet és mindenkor az adott
helyi körülmények függvénye.
Mechanikus tisztítás során valamilyen célszerű eszközt használunk a hatékonyabb tisztítás
érdekében. A tejjel érintkező felületek simaságának védelme érdekében ezek az eszközök valamilyen
profillal kialakított sörtés kefék, melyek igazodnak az eszköz méretéhez, alakjához, átmérőjéhez stb.
(Sajtárok, fejőgumik, kollektorok, tejtömlők).

__ 302 Kecsketenyésztés
 A fejőkészülékek vonatkozó alkatelemére a mechanikus tisztítást a fejőgép kezelési utasításában
előírt gyakorisággal kell elvégezni.
Vizes öblítésnek hideg- és melegvizes változatait alkalmazzák. Energiatakarékossági szempontból
csak akkor használják a meleg vizet, ha az indokolt. A fejést követő öblítéskor a meleg vizes változat a
célszerű, mivel a tejzsír felrakodásokat csak így lehet eltávolítani. A hidegvizes öblítés viszont
megfelelő, ha a vegyszeres mosásokat követően alkalmazzák. Az öblítéses mosás fő jellemzője, hogy a
felhasznált vizet nem forgatják vissza, ismételten nem használják föl. Ez az elv főképp a csővezetékes
rendszereknél használatos. Minél tökéletesebb az öblítés elvégzése, annál jobb lesz az oldószeres
mosás hatékonysága.
Oldószeres mosás a tisztítási műveleteknek a gerincét jelenti. Megfelelő végrehajtásától függ első­
sorban a tej csíraszáma. A zsíroldás érdekében a mosást lúgos kémhatású, előírt koncentrációjú
melegvizes (kb. 50-60 °C-os) vízzel végzik. A csíraszám gyérítése érdekében legújabban fertőtlenítő­
szert is kevernek a mosófolyadékba. Rendszerint klór hatóanyagú szert használnak erre a célra. Az ol­
dószeres mosás hatékonyságát négy fontos tényező befolyásolja: a mosófolyadék hőmérséklete, a
mosófolyadék szerkoncentrációja, a mosási folyamat időtartama (hatás idő), a mechanikus hatás
(áramlási sebessége).
E mosásra jellemző - főképp tejvezetékes megoldások esetén - a cirkuláltatás, a mosófolyadék
visszaforgatása. A mosás ideje kb. 10-20 perc, ami függvénye a mechanikus hatásnak is. A mechanikus
tisztítóhatást viszont az áramlási sebesség növelésével módosíthatjuk. Ennek legújabb módja, hogy a
csővezetékbe periodikusan levegőt vezetnek be, amely az áramlás sebességét 0,5 —1,0 m/s-ról - 5,0 -
9,0 m/s-ra is megnöveli. Hatására az áramlás dinamikusabb lesz, folyadék dugók alakulnak ki, s így a
csővezeték teljes felülete érintkezik a mosószeres folyadékkal.
Az oldószeres mosási ciklust minden esetben követnie kell egy öblítési folyamatnak, mert szer­
maradvány a rendszerben nem maradhat. A tökéletes vízeltávolítás érdekében a csővezetékeket az
ürítés irányába lejtéssel kell szerelni.
Általános módszerként célszerű betartani valamennyi mosással tisztított szerkezeti elemnél a
kiszárított állapotban történő tárolást. Ennek indoka, hogy a különböző gombaféleségek csak magas
páratartalom mellett, víz jelenlétében tudnak szaporodni.
Savas-mosás a tisztítási műveletnek az a fázisa, amit nem kell nap mint nap, minden fejést követően
elvégezni. Időszakosan, a szükségességét indokolttá teszi, hogy a felületeken lerakódások keletkeznek,
(vízkő, tejkő stb.) amiket feltétlen el kell távolítani. A csapvíz keménységtől függően hetente 1-2 alka­
lommal a lúgos mosást követő öblítés után végezzük a savas-mosást.
A sajtáros fejőkészülék esetében célszerűen alkalmazhatók az olyan mosó automaták, amelyek alkal­
masak a tejjel érintkező szerkezeti elemek gépi mosására a meglévő vákuum és a viszonylag egyszerű
mosóautomata segítségével.
Az automata a mosószert hol átszívja a rendszeren, majd vissza lövi a tárolóba. Az eredményes mosás
az ide-oda áramlás hatására következik be, ha a hatásidőt és a többi feltételt betartják.

Kecsketenyésztés 303 _
13.7.13. Tej elsődleges kezelése

A tej előállításakor és feldolgozása során arra kell törekedni, hogy a tej csíraszáma minél kisebb
legyen. Hazai szabványaink szerint “extra” minőségűnek csak az a tej tekinthető, amely 1 cmJ-ben lévő
csírák száma maximum 100 ezer. Ilyen minőségű tej nyerése a higiénés fejés és kezelés feltételeinek
szigorú betartása mellett várható csak. Amíg a jó minőségű tehéntej esetén a ml-kénti sejtszám elfo­
gadható értéke 500, addig a kecsketej esetében ez élettani okoknál fogva 1500.
A tej elsődleges kezelése áll : a tej szűréséből, hűtéséből, hűtve tárolásából.

13.7.13.1. A tej szűrése

A szűrés által leválaszthatók azok az idegen, fizikai szilárd szennyeződések, amelyek rendszerint a
baktérium-telepek hordozói, bázisai. A szűrés akkor a leghatásosabb, ha azt azonnal a fejés után, a
szennyrészecskék szétázása előtt végzik. A szűrők alapanyaga lehet textília (tüll, vatta), papír, fémszita
stb. A papírszűrőket csak egy' alkalommal, megadott szűrlet teljesítményig szabad felhasználni. Ezt a
tej szennyezettsége is módosíthatja.
Több szűró'típus betétje mosással és fertőtlenítéssel regenerálható és újra felhasználható lesz. A
szűrlemény megsemmisítése kellő gondossággal végzendő feladat, mivel a csírák millióit tartalmazza.
Zártrendszerű, vezetékes tejszállításnál a csővezetékbe iktatott, ún. cső-, ill. patronszűrőkkel oldják
meg a szűrést.

13.7.13.2. A tej hűtése

A frissen fejt tej minőségének megóvásában a legdöntőbb szerepe az azonnali hűtésnek és az ezt
követő hűtve tárolásnak van. A tejkezelés folyamatában ez azt jelenti, hogy a +8 °C alá hűtött tejben a
baktériumok szaporodása és élettevékenysége lelassul. Ezáltal a fejési körülményektől függő bakterio­
lógiai szennyezettsége gyakorlatilag - egy bizonyos ideig - közel azonos szinten tartható. A hűtési
technológiai folyamat hatékonyságát befolyásolja a hűtés gyorsasága, az azt követő tárolás hőmérsék­
lete és időtartama. E tekintetben azokat a hűtési technológiákat lehet ideálisnak tekinteni, amelyek
képesek a fejéstől számított 2 órán belül a tejet 8 °C alá hűteni és így tárolni. A tőgymeleg 35-37 °C
hőmérsékletű tejben a csíraszám 2-3 óra múlva már megduplázódik. Főleg sajtáros fejés alkalmazá­
sakor félő, hogy ezt az igényt nem mindig tudják kielégíteni, mivel a tej gyűjtése a fejési helyen
elhúzódik. A hűtés során tehát a hőelvonás gyorsaságának a hűtőkapacitás nagyságának összhangban
kell lennie a hűtendő tej mennyiségével. A hűtés költséges művelete a tej kezelésnek, mivel az alacsony
hőmérséklet elérése csak drága hűtőaggregáttal valósítható meg, és csa_k jelentős villamosenergia-fel-
használás árán.
A hűtési folyamatoknak a legkülönbözőbb módszerei, ismertek a gyakorlatban. A legegyszerűbb
változat a csapvízzel történő kannahűtés, amikor is a 25 1-es kannákat vízzel telt kádba helyezik és

__ 304 Kecsketenyésztés

13.7.13.2.1. ábra M erü lő kan­
na hű tő
A hőszigetelt tárolótartályban a lehűtött tej hűtött tárolása, esetleges újabb hűtése is megvalósítha­
tó, egy hőérzékelő beiktatása révén. Az ismertetett megoldások főleg kisebb tejmennyiségek esetén
használhatók föl előnyösen.
igény szerint biztosítják a folyamatos vízcserét. Ez a hűtés csak
átmeneti jellegű lehet, mivel a hűtés véghőmérséklete min­
denkor a kútvíz hőfokától függ, ami ideális esetben sem alac­
sonyabb 10-15 °C-nál. A tej-víz közötti hőmérséklet-különb­
ség Dt=2-3 °C lehet legjobb esetben.
Korszerűbb változata e hűtésnek az a megoldás, amikor
hűtőaggregát segítségével 2-3 °C-ra lehűtött kád vízében
tárolják a kannákat. A kanna belsejében képződő meleg mag,
megszüntetése, és a gyorsabb hűtés érdekében előnyösen al­
kalmazható meriilős kannahűtő (13.8.13.2.1. ábra), amelynek
forgó rotorját, a hűtővíz nyomása biztosítja. A víz lehet hálóza­
ti csapvíz, de szivattyúval keringetett előhűtött víz is. A rotor
forgatására felhasznált víz először a kannában belül, majd a
kanna külsején végig csorogva hűti a tejet.
A merülő kannahűtőnek egy hatékonyabb alkalmazása lehet
az a hűtési változat, amikor nem a normál csapvizet, hanem a
hűtőaggregát által szolgáltatott hideg kádvizet keringetem a
rendszerben.
Újabb, korszerűbb megoldású hűtési lehetőségek, amikor a
hűtőgép flexibilis csatlakozású elpárologtatóját merítik a tejbe.

13.7.13.3. A tej hűtvetárolása

Akkor válik szükségessé, ha a fej és és feldolgozás közötti idő túl hosszú. Ilyen esetben a tejet gyor­
san lehűtik és hőszigetelt tartályokban állandó tárolási hőfokon tartják.
Hőtechnikai szempontból háromféle alaprendszerbe csoportosíthatók az alkalmazott tárolási
megoldások:
- közveden hűtéssel üzemelő tárolók, ahol a hűtőaggregát elpárologtatója a tartály falán elhelyezet­
ten, közvetlenül vonhatja el a tej hőjét.
- közvetett a hűtés, ha a hőelvonás egy közvetítő hűtőközeg felhasználásával valósul meg. E közeg
a hűtendő tejtároló tartályt határolja és e közegben található az aggregátor elpárologtatója is. Az
ilyen tárolók kívülről szigetelt falúak és így kettős fallal rendelkeznek.
- közvetett hűtés jégakkumulációval, amikor a hűtőaggregát elpárologtatója egy külön tárolóba
állítja elő a jeges vizet, és ezt a vizet mint hűtőfolyadékot cirkuláltatják a tároló tartály kettős fala
között.
A hűtve tároló tartályok használatakor nem minden esetben tartható be a tej 2-3 óra alatti lehűtése.
A szükséges hűtési időt a tartályba jutó tej hőmérséklete és a fejési ciklusonkénti tejnek tömege és
rendszer hőelvonó képessége szabja meg. A hűtési folyamat elhúzódása a tej baktérium számának a
növekedésével jár. Ezért fontos követelmény, hogy a hűtőkapacitás nagysága mindenkor elegendő
legyen a hűtési láncban.

Kecsketenyésztés 305 __
 Lemezes hőcserélő
Meleg tej C^>

Hűtőgépegység
Hűtött tej <=*

Keringtető szivattyú

ma
Színjelölések: Jegesvíztároló tartály
< Z D Tej Hűtőközeg

13.7.13.3.1. ábra Á tfolyó rendszerű jeg esv iz es tejh ű tő beren dez és

A fejést követően gyors hűtés érhető el az ún. átfolyó rendszerű tejhűtőkkel. Az ilyen rendszerű
hűtési megoldásoknál a tej egy lemezes hőcserélőn áramlik át (13.7.13.3.1. ábra). A hőcserélőben a tej
áramlásával ellenkező irányban kb. 0 °C körüli hűtőközeg áramlik. Az egymással ellentétes irányban
áramló folyadékok hőátadása a lemezek felületén viszonylag gyorsan lezajlik. A hűtőközegként
használt jeges vizet, vagy fagyálló folyadékot egy szivattyú keringteti folyamatosan a lemezes hűtő és
hűtőközeg-tároló tartálya közt.
A lemezes hőcserélők munkalemezei lúg- és saválló anyagból felületnövelő mélyhúzású bordákkal
készülnek. Közöttük gumi tömés biztosítja a tökéletes zárást. A lemezpakett vastagsága a hűtési igény
szerint kötegelhető. Esetenként több köteg összekapcsolásával a folyamat még gazdaságosabbá tehető
egyéb hőkezelési folyamatokban (pasztőrözés) amikor is a már fölhevített tejet a bejövő hideg tej
előmelegítésére használják föl.

13.7.14. A tejfeldolgozás gépesítése

13.7.14.1. A tej fölözése

A fölözés célja nem más, mint a tejben lévő tejzsír kiválasztása a nyers tejből. A tej egy olyan emulzi­
ónak tekinthető, ahol egy folyékony közegben elosztva vannak a tejszínt képező zsírgolyócskák. A tej­
zsír sűrűsége 15 °C-on átlagosan 0,94 kg/l, ezzel szemben a tejplazmáé 1,035 kg/l. E sűrűség-különb­
ség teszi lehetővé az összetevők egymástól való elkülönítését. Ez a szétválasztódás természetes úton is
létrejön, ha a tejet hosszabb ideig állni hagyják. A szétválasztást a gravitációs (nehézségi) erő váltja ki.
Viszonylag lassú folyamatban. Gyorsasága a zsírgolyócskák méretétől, a rájuk ható felhajtó erőtől stb.
függ. A természetes úton történő fölözés gyakorlatának hátránya a kis teljesítmény mellett a hosszú
időtartam, mivel a folyamat közben a tej és a tejszín is megsavanyodik. Édes tejszínt, amit étkezési
célra, vagy vaj előállításra használnak, csak mesterséges fölözéssel lehet előállítani. E fölözés elve azon

— 306 Kecsketenyésztés
alapszik, hogy a szétválasztó erőt mesterségesen állítják elő. Ez a természetes gravitációs erőhatásnak
többszörösét előállító eszköz a fölözőgép, vagy centrifuga.
A centrifugák szétválasztó eleme a dob, amelynek üzemi fordulatszáma 5000-10000 l/min. közötti.
A dob gyors forgása következtében az ébredő centrifugális erő hatása a sűrűbb, zsírban szegény
tejrészecskéket - azaz a sovány tejet - a forgástengelytől kifelé, a dobpalást irányába szorítja. A
könnyebb zsírrészecskék pedig a forgási tengely közelébe kényszerülve mozognak.
A dob belsejében a sovány tej a dob palástja mentén emelkedhet fölfelé, majd. elérve a sovány tej
kivezető nyílását, kilép és gyűjtő edényzetbe kerül. A zsírgolyócskákban gazdag tejrészecskék viszont
középen áramlanak fölfelé és a dob nyakán lévő ún. “tejszín-élességállító” csavaron át hagyják el a
dobot. Ez a csavar a zsírtartalom szabályozását teszi lehetővé. Befelé hajtva, közelítve a forgási cent­
rumhoz - azonos tej bevezetés mellett - a tejszín zsírban gazdagabb lesz, de a tejszínmennyiség is
csökken. Fordított irányú állítással a végeredmény ellenkező lesz. A tejszín zsírtartalma 25-40%
között változhat. A sovány tejben maradó zsírtartalmat a fölözés élességével szokás megadni. A tejnek
a zsírtartalmát optimális fölözési feltételek esetén kb. 0,01 - 0 , 1 %-ig képesek leválasztani a gépi
fölözök. A szétválasztódás folyamatát segíti részben a dobban lévő (60-100 db) kúpos tányérok sora,
másrészt a tejnek kb. 40 °C-ra való felmelegítése. A tányérok hatása a zsírgolyócskák gyorsabb
egyesülésében nyilvánul meg, és ezen keresztül a felhajtó- és szétválasztó erőnek a hatékonyabb
érvényesülésében.
Az órás fölözési teljesítőképességük szerint léteznek kisgazdaságok igényeihez igazodó teljesítmé­
nyű fölözőgépek, melyeknek üzemeltetése kézi erővel is biztosítható.
Tejüzemi viszonylatban, csak elektromotorra] hajtott, nagyteljesítményű fölözőket használnak,
melyeknek teljesítménye óránként több száz litert is eléri.
A dobok magas (8000-10000 l/min.) fordulatszámát több fokozatú gyorsító áttételen keresztül lehet
biztosítani. Az üzemi fordulatszám elérése egyes típusoknál néhány percet is igényel. Fontos, hogy
üzem közben a fordulat az előírt állandó maradjon, ne csökkenjen, mert az úszós szintszabályozóval a
dobba bevezetett tej fölözési élessége csak így marad meg változatlanul a beállított értéken.
A dobok néhány órás használat után tisztításra szorulnak, mivel a tejből számos idegen anyag is ki­
csapódik. Felfogásukra, összegyűjtésükre a dob alsó tere, az iszaptér szolgál. E “tej-iszap” a baktériu­
mok tömegét tartalmazza. Megsemmisítésére különös gondot kell fordítani (Célszerű elégetni).
A tisztításra szétszerelt dobot, miután minden elemét ledsztították valamint oldószeres vízzel
átmosták és leöblítették, lehet csak összeszerelni. Szerelés alkalmával fontos szabály a fölöző tányérok
sorrendiségének megtartása. A számozási sorrendjüket és szerelési helyzetüket meg kell tartani, a dob
eredeti dinamikus kiegyensúlyozottságának érdekében. A dob nyugodt, üzembiztos járása csak így
érhető el.

13.7.14.2. A tej pasztőrözése

A nyers tejbe lévő patogén kórokozó baktériumok és egyéb mikrobák a legegyszerűbben a tej felfor­
ralásával pusztíthatok el. A baktériumok vegetatív formái 100 °C-os hőmérsékleten 1,5 perc alatt már
elpusztulnak. Ezen eljárást azonban - a háztartási gyakorlatot kivéve - nagyobb tejmennyiségek fel­
dolgozásakor nem alkalmazzák, mivel a tej természetes jellemzői megváltoznak. Főtt ízt kap, színe
sárgás lesz, az enzimek inaktiválódnak, a vitaminok egy része elbomlik. Ezért csak olyan hőkezeléses
eljárást lehet alkalmazni, ami képes elpusztítani a tejben előforduló kórokozó, és a tej minőségét rontó

Kecsketenyésztés 307 __
baktériumokat anélkül, hogy a tej eredeti jellege is megváltozna. Az ilyen feltételekkel végrehajtott
tejkezelést hívják pasztőrözésnek. Az eljárás lényege abban van, hogy a tejet 100 °C alatti hőmérsék­
letre hevítik és a hőmérséklettől függően változó ideig tartják a megadott hőfokon

A hőmérséklet és időtartam szerint a pasztőrözésnek három változata ismert:

Tartós (v. tartam) pasztőrözéskor a tejet 63-65 °C-ra melegítik és ezen a hőmérsékleten tartják
30 percig. Az eljárás kellőképpen csírádanít és mellette a tej eredeti íze, jellege is megmarad. Kisebb
mennyiségek esetén alkalmazható. Hátránya a nagy hely- és hőenergia igénye, továbbá a hőntartás
miatti szakaszos üzeme.
Perc-pasztőrözéskor a tejet 74-76 °C-ra melegítik és ezen a hőfokon tartják 40-60 másodpercig.
Az eljárás csíraölő hatása jó, a hőkezelés még kíméletesnek tekinthető.
Pillanat-pasztőrözéskor a tejet 85 °C-ra hevítik és hőntartás nélkül azonnal lehűtik. Nagyüzemi
körülmények közt rendszerint az utóbbi két eljárást alkalmazzák, főleg a folyamatos üzemi feltételek
miatt. A mai gyakorlatban már léteznek olyan pasztőrözési eljárások, amelyben a hevítés hőfoka - túl­
nyomásos térben - 100°C fölötti, de hőntartás nélkül. A tökéletes csírátlanítás érdekében a tartós tejek
készítésekor követett e módszer alkalmazása.

A pasztőrözés eszközei
A kisebb mennyiségek esetén a legegyszerűbben megvalósítható eljárás a tartam pasztőrözési mód­
szer, amikor is a melegítő edényzet nagyságának megválasztásával és a hevítés valamilyen formájával a
feladat megoldható.
A művelet elvégzésének főbb szempontjait azonban itt is be kell tartani. Ilyen igény - elkerülése a
tej egyes részecskéinek (a túlhevítése) az edényzet falán történő kicsapódása, kozmálódása - a kettős
falú, vízfürdős üstben való melegítés. Csak így kerülhető el, hogy a tűzteret határoló túlfűtött hőátadó
felületek nem érintkezhetnek a tejjel.
A kettős falú üstben történő hőkezelések során a tejet v. egyéb melegítendő anyagot folyamatosan
keverni kell. Csak így lesz a hőhatás biztosítva minden részecske számára. A tejrészecskék nem egyfor­
mán melegszenek fel, ha a tej bőrösödik, ekkor a felületi párolgás sok hőt von el és a lehűlés olyan
mértékű is lehet, hogy egyes kórokozók és más minőségrontó baktériumok túlélik a hőkezelést.
Előnyösen használhatók a gáztüzelésű, vízfürdős duplikátorok. A vízfürdő hőmérsékletének beállí­
tását könnyűvé teszi a gázüzem egyszerű szabályozhatóságát.

ELJÁRÁS HŐFOK C H Ő N T A R T Á S Í PER C

T artó s h ev ítés 63-65 30

K ím életes h ev ítés 70 20
75 15
M agas h ev ítés 80-85 5
90 2
T ejszín h ev ítése 95 1
13.7.14.2.1. táblázat:
A pasztőrözési eljárások dupiikátorban
A berendezés (13.7.14.2.1. ábra) egy alátüzeléses kazánrészből és a tüzelőtérbe állított vízfürdős,
közvetett melegítésű tejtérből áll. Használatakor a tej a felöntőtárolóból a kiszorító-test közepén lévő
(átvezető) csőbe kerül. Innen a tej a közlekedő edények törvénye alapján emelkedik fölfelé a kiszorító­
test és fűtött vízfürdő fala közti keskeny résben a kiömlő nyílásig. A felfelé áramlás során a tej
fölmelegszik. A kilépéskori hőmérséklete hőmérővel ellenőrizhető. Az átáramlás sebessége, illetve

__ 308 Kecsketenyésztés
 felmelegedés mértéke a bevezetendő
tej mennyiségével - egy elzárócsap
révén - beállítható. Gáztüzeléssel az
egyenletes tüzelési igény megvalósít­
ható. A kiszorító-test kiemelhetősé-
gével a tejjel érintkező felületek jól
hozzáférhetők és tisztíthatok.
Az átfolyásos (folyamatos) üzemű
pasztőrözőknek a legkorszerűbb vál­
tozatát az ún. lemez hőcserélők v.
lemezpasztőrök képezik. Mint ahogy
a hűtési téma részben már említésre
került a jó hőátszármaztatásuk miatt
a tej melegítésére is gazdaságosan
felhasználhatók. A lemezes hőc­
serélők jellemzője, hogy a hőkezelés­
ben résztvevő közegek több párhuza­
mosan elhelyezett lemez között
áramlanak filmszerű vékony réteg­
ben, biztosítva ezzel a jó hőátadási feltételeket az áramló termék minden részecskéjének. Gazdaságos
üzemét tovább fokozza, hogy általa megvalósítható a regeneratív hőcserélés folyamata is, amikor is az
azonos közegféleségek között zajlik a hőátadás (pl. hideg tej és meleg tej között).
A rendszer által olyan gyakorlati igény is megvalósítható, hogy pl. a pasztőrözési folyamattal a fö-
lözést egyidőben végezve a már pasztőrözött tejjel melegítem elő 5 °C-ról 35-40 °C-ra a fölözőbe ve­
zetendő tejet és a fölözés után hevítem csak tovább (a már sovány tejet) a pasztőrözési hőmérsékletre.
A kívánatos fűtési-hűtési hőcserélő blokkok a lemezes hőcserélőknél a felépítési rendszerüknél, szerkezeti
kialakításuknál fogva egyszerűen megvalósíthatók. E blokkok egymás mellé helyezésével a kívánt áramlási
irányok szerinti összekapcsolással az egész kalorikus tejkezelés egy egységbe hozható össze.
A lemezpasztőröknél a tej hevítésére hőhordozó közegként korábban gőzt, napjainkban forró vizet
használnak. Előállítása kisüzemi viszonyok mellett egyszerűbb mint a gőzé.

13.7.15. A vajgyártás eszközei

A vajgyártás alkalmával lényegében alapanyag szétválasztás történik, amikor is az érleléssel előkészí­

tett tejszínből a zsírgolyócskákat elkülönítjük a folyékony fázisú íróban. A folyamat legáltalánosabb

13.7.15.1. ábra G yú róh en ger nélküli vajköpülők

Kecsketenyésztés ---------------------------- 309 __

módja az a mechanikai hatás, amikor a tejszínt alkotó zsírgolyócskák felületét körülvevő fehérjeburkot
széttörjük azért, hogy azok egymáshoz tapadva nyers vajjá álljanak össze. A fehérjeburok széttöréséhez
a tejszínt ütésnek kell alávetni, ahogyan ez a hagyományos kézi köpüléskor is történik. A köpülésre
szolgáló eszközök általában változó formájú testek, amelyek forgatásukkal, a bennük elhelyezett
verőlécekkel, lapokkal zuhantatva ütköztetik az összetapadásig a nyers vajat. A zuhantatásos
mechanikai hatás mellett szerepe van tejszín előhűtési hőhatásának is, mivel a vajképződés folyamatát
a zsírgolyócskák összeállását a hideg állapot elősegíti. A vajjá összeállt nyers vaj - jelentős mennyiség­
ben tartalmaz zárványaiban a mellékterméknek tekinthető írót. Ennek eltávolítása a kikészítés továb­
bi lépése és amit rendszerint gyúrással és hidegvizes mosással oldanak meg. E művelet történhet külön
gyúró eszköz felhasználással, vagy egyidejűleg megtörténik - nagyobb teljesítményű köpülők esetében
- a köpüléssel párhuzamosan. Ilyen megoldásnak a gyúróhengeres vajkészítők, amelyek mindig
fekvőhengeres elrendezésűek. A gyúrással a vajrögöcskék közt maradt írót kell eltávolítani, az
eltarthatóság, a minőség megtartása végett.
A gyúróhenger nélküli köpülők változatos formáit szemlélteti a 13.7.15.1. ábra.
Korábban a köpülő edényzetek alapanyaga fa volt, a fémes íz elkerülése miatt. Napjainkban a rozs­
damentes acélból, hegesztett kivitelben készülnek a köpülődobok.
A kisebb kapacitású egységek üzeme szakaszos, de léteznek folyamatos üzemben működő berende­
zések is, amelyekben a köpülés és majd azt követő gyúrás és mosás folyamatosan megy végbe a gép
megállása nélkül.
A kisebb vajtételek gyúrására használt kézi hajtású egyszerű eszközben a gyúrási műveletet a két
ellentétesen forgó egy vízszintes elhelyezésű tárcsa és a fölé benyúló bordázott henger végzi. Az
átgyúrt vaj a tárcsa felületére tapad, minősége akkor jó, ha kés fokával barázdát húzva nem serken ki
belőle már az író.

13.8. A termelői tejjel szemben támasztott

követelmények
A termelőitej minőségi követelményeit azMSz. 3698 - 1991 sz. szabvány tartalmazza. E szerint “ A
termelői tej egészséges tehénnek folyamatosan és teljesen kifejt, friss, édes állatotban lévő, szennyező­
déstől mentes romlatlan terméke, amelynek alkotó részeiből nem vontak el semmit és idegen anyagot
sem adtak hozzá. ” Ez a követelményi meghatározás érvényes más állatfajok tejére is (kecske, juh,
bivaly stb.).
A juhtej néhány minőségi előírásait az MSz. 12273 - 1986 sz. tartalmazza.

A termelői tej érzékszervi tulajdonságainak követelményei.

Állománya. Az egészséges állattól származó tej állománya egynemű, hígan folyó. Pelyhes kicsapó­
dást, üledéket nem tartalmaz. A juhtej , a tehén és a kecsketejnél sűrűbbben folyó, az edény falához
jobban tapadó.
Színe. Az egészséges állattól származó kecske és juh tejének színe fehér, a tehéné sárgásfehér, a
fölözött tejé kékesfehér. A fehér színt főleg a kazein, a sárgás árnyalatot a tejzsírban oldott takarmány
eredetű színező anyagok - főként karotinoidok - idézik elő. A sárgás színeződés a zöldtakarmányozás
időszakában kifejezettebb. A tej színárnyalatának kialakításában a savó sárgás - zöldes színét okozó,

__ 310 Kecsketenyésztés
vízben oldékony laktoflavin (B? vitamin) is szerepet játszik. A kecske tejéből készült vaj színe csontfe­
hér, mér akkor is, ha a kecske kizárólag zöldtakarmányt fogyasztott. Ennek oka, hogy a kecske a
karotint “ A ” vitaminná átalakítva juttatja a tejbe.
Szaga. A tiszta körülmények között fejt frisstej szagtalan. A tej azonban - elsősorban a tej zsírja -
környezetének szaganyagait könnyen felveszi. A jellegzetes tejszag az állat bőrének kipárolgásából és
az állat környezetéből felvett szagoktól származik. E - vitamin hiányos takarmányozáskor a tej külön­
böző szagokat könnyen felvesz.
Ize. A friss tej íze tiszta, jellegzetesen telt és igen enyhén édeskés. Az íz kialakításában, elsősorban a
tej foszfatidjai, továbbá a laktóz és a tejzsír játszanak döntő szerepet. Az édeskés íz a tejcukortól, a telt
íz pedig a tejzsírtól származik. A tej alapízét pedig a C 6 tói a C 10 ig terjedő delta laktonok adják. A
zsírtól mentes fölözött tej üres ízű. Az öreg fejősök teje sós ízű, míg a beteg tőgyű állatok teje sós, sa-
vanykás stb. lehet. íz rendellenességet azonban számos takarmány is okozhat pl. hagymaíz, répa íz stb.

13.8.1. A termelői tej, egészségügy - higéniai

követelményei, amelyek valamennyi gaz­
dasági állatfaj tej termelésekor irányadók

1 ./ Tejfeldolgozásra csak egészséges állattól származó tejet szabad átvenni és felhasználni, amely
megfelel az egészségügyi és az állategészségügyi - higéniai követelményeknek.
2./ Nem szabad átvenni, illetve felhasználni az olyan állattól származó tejet, amelyet az
élelmezésegészségügyi várakozási időn belül antibiotikumokkal, hormonokkal (pl. ösztrogén) vagy
más gyógyszerekkel kezeltek.
3./ Más állatfajok teje összekeverten nem hozható forgalomba. Azokat egymástól elkülönítetten kell
begyűjteni és tárolni.
4./ Az ellést megelőző 20 és az ellést követő 7 napon termelt tej nem hozható forgalomba.
Az előzőek betartásán ldvül a higénikus tejnyerés feltételeihez tartozik az állatok megfelelő:
- elhelyezése. A jó elhelyezéssel biztosított kellemes közérzet biztosítéka a jó termelésnek és az
állatok egészségének. A zsúfolt elhelyezés, huzatos istálló, szennyes alom, rossz bánásmód stb. nem­
csak a tőgygyúlladás gyakoriságát növeli, hanem rontja az állatok általános egésszségi állapotát és
csökkenti tejtermelésüket.
- takarmányozása. A takarmányozással nemcsak a tej mennyiségét, hanem annak minőségét;
színét, ízét, és összetételét is befolyásolhatjuk.
- munkarendje. A takarmányozás és fejés munkarendje során ki kell emelni a fejés utáni takar­
mányozás fontosságát. Ez azért fontos, mert a fejés befejeztét követően a tőgybimbó csatorna nyílásai
cca. 30 perc múlva záródnak be. A fejés utáni etetéssel megakadályozzuk, hogy az állat lefeküdjön és
ezáltal a nyitott tőgybimbó csatornán a tőgy fertőződjön.
- higénikus fejése. A tőgy' és a fejőgép tisztán tartásán kívül fontos az első tejsugarak külön fejése
is. Ennek rendje, hogy az első tejsugarakat egy fekete lappal ellátott próbacsészébe fejjük. A tejben
esetleg jelenlévő szövetfoszlányok, genycaíatok, pelyhecskék a fekete lapon könnyen felismerhetők.
Ezek tőgybetegségre hívják fel a figyelmet. A tőgybeteg állat tejét külön kell fejni és azt
megsemisíteni. Az első tejsugarakat azért is külön kell fejni, mert a tó'gybimbódugó az első tejsug­
arakkal sok baktériumot tartalmaz, s ezért növelné a tej csíraszámát.

Kecsketenyésztés 311 _
 - a tej kezelése. A tiszta tejtárolón kívül igen fontos a kifejt tej azonnali hűtése. A 2 - 3 , esetleg 5
naponkénti tejszállítás is megoldható, ha a tejet + 4 C" - ra tudjuk hűteni és tárolni. Ebben az esetben
a tej kiváló minősége úgy őrizhető meg, ha a lehűtött tejhez, az újabban fejt tejet kannahűtés után

13,8.2. A termelői tej bakteriológiai minősítése

Megnevezés Extra 1 .0 . II.o III.o.
Osszcsiraszám db/ml Kevesebb mint 100.001 - 300.001 - 800.001 -
10 0.00 0 300.000 800.000 1 ,0 0 0.000
Szomatikus sejtszám ml. - 400.000 400.001 - 500.001 - 700.001 -
500.000 700.000 1 ,000.000
Tejidegen és eijedést gátló anyagok, valamint más állatfaj teje nem mutatható ki.

13.8.3. A termelői tej fizikai és kémiai

tulajdonságainak követelményei

Fajsúly (sűrűség). A tej fajsúlya függ alkotórészeinek összetételétől és azok mennyiségétől. A

tejalkotórészek közül a zsír fajsúlya 1 - nél kisebb, míg a fehérjéké, a tejcukoré és az ásványi anyagoké
nagyobb.Ezért a zsírtartalom növekedésével csökken, a zsírmentes szárazanyag tartalom növekedésé­
vel pedig nő a tej fajsúlya.
Az egészséges állat tejének fajsúlya 15 C° - on ;
-tehén 1,029 -tői 1,033 ig
-kecske 1,029 -tői 1,033 ig
-juh 1,031-tői 1,034 ig

A tehén és a kecske tej fajsúlya szárazanyag tartalmuknál fogva hasonló. A juhtej nagyobb
szárazanyag tartalma miatt nagyobb sűrűségű. Az egyes állatfajon belül , fajták szerint is eltérhet a tej
fajsúlya szárazanyag tartalmuk különbözősége szerint. Ez az eltérés fajtán belül is megtalálható
egyedek szerint.
A frissen fejt tej fajsúlya néhány óra állás után 0,0008 - 0,00215 értékkel nő. Ez egyrészt a tejben
lévő szénsav eltávolodásával, másrészt a folyékony tejzsír egy részének megdermedésével és az ezzel
párhuzamosan bekövetkező térfogat csökkenéssel magyarázható.

A tej és alkotórészeinek fajsúlya Fleischmann szerin

Megnevezés % fajsúly 15 O’ -on
Tej 100 1,032
Víz 87,6 1,000
Szárazanyag 12,40 1,3366

__ 312 Kecsketenyésztés
 Zsír 3,40 0,9310
Zsírmentes szárazanyag 9,00 1,6000
Fehérje 3,50 1,4511
Tejcukor 4,60 1,6067
Citromsav 0,14 1,5530
Ásványi anyagok 0,75 3,0000
Egyéb tejalkotórészek 0,01 ?

A tej fajsúlya ftigg a hőmérséklettől is. Nagyobb hőmérsékleten a fajsúly kisebb. A tej legnagyobb
sűrűsége valamivel 0 C" alatt van, míg a vízé + 4 C°
Ha a tejet vizezik, a fajsúlya csökken - a víz fajsúlyához közeledik. Ha fölözéssel zsírt távolítanak el,
akkor a fajsúlya növekedik. A fajsúly alapján következtethetünk a tej hamisítására is. Ha a fajsúly a ren­
desnél kisebb, akkor vizezésre,ha pedig nagyobb akkor fölözésre gondolhatúnk. Ennek ellenére a
fajsúlyból nem állapítható meg biztonságosan a tej hamisítása. Ugyanis a fölözéssel megnövekedett
fajsúlyt csökkenthetjük vizezzéssel, s így kettős hamisítással beállítható a rendes tej fajsúlya. Éppen
ezért a tej hamisítást kellő biztonsággal a fajsúly és a zsírtartalom ismeretében tudjuk kimutatni.
A tej fajsúlyút a gyakorlatban laktodenziméter fokokban fejezzük ki. Az egész fokokat a fajsúly második
és harmadik tizedese, a tized fokot pedig a negyedik tizedese adja.

13.8.4. A tej savfoka

A tej savfokának kifejezésére Magyarországon a Soxhlet - Henkel (SH°) módszerét, külföldön

pedig más savfokskálát használnak. így a FÁK országaiban a Thömer, Dél - Amarikában a Domic
savfokot használják. Az USA - bán, tejsav% - bán fejezik ki a tej savasságát. Ez utóbbi kifejezés
helytelen, mert a savat nem tartalmazó friss tej savanyúságát - lúgfogyasztását is tejsav% - bán adják
meg. Általában valamennyi módszer savfok meghatározása magában foglalja a friss tej lúgfogyasztását
is. Ezért a savanyú tej savtartalmát úgy számítjuk ki, hogy a savfokból levonjuk a friss tej titrálható
savasságát.
Afriss tejben lévő savanyú kémhatású vegyületek közé tartoznak fehérjék, foszfátok, cifrátok stb. E kom­
ponensek savanyúságának közömbösítésére lúgra van szükség, amelyek közül legnagyobb lúgmegkötő
a fehérje csoport kazeinje. A friss tejben tejsav nincs. Ha a tejben savtermelő baktériumok szaporodnak
el, a tejcukorból tejsavat termelnek, s ezáltal a tej mindinkább savanyúvá válik. A savtenneléssel
párhuzamosan nő a tej savfoka, m íg pH - értéke csökken.
A tej savanyú kémhatású vegyületei és a képződött tejsav együttesen adják a tej potenciális
savanyúságát, aminek értékét savfokban adjuk meg. A tejsavbaktériumok által termelt savat a
hidrogénión koncentráció negatív logaritmusával fejezzük ki, értékét pedig pH- val jelöljük.
A tej savfokának ismerete az érzékszervi vizsgálatok mellett egyiklegjobb tájékoztatója a tej
frissességének és ipari feldolgozhatóságának. Ez tette szükségessé, a tej savfokának szabványosítását.
Az MSz. 3698 - 1991 sz. szerint a tehéntej kívánt savfoka : 7,5 SH°.
Az MSz. 122773 - 1986 sz. szerint a juhtej kívánt savfoka :
okt. 1 - tői, május 15 ig 8,5 SH°
máj. 16 - tói, szept. 30 ig 9,5 SH°
A kecsketej szabványosítása ezideig nem történt meg, ezért ennek részbeni pótlására különböző

Kecsketenyésztés 313 —
fajtájú 7123 kecsketej minta savfokát határoztuk meg. E munka mellett, revízió alá vettük más állat­
fajok friss tejének SH" értékelését is. Ennek indítéka, hogy az évszak nem befolyásolhatja a friss tej
lúgkötöképességét - mint azt a juhtej szabvány tartalmazza - mert arra csak a savanyú kémhatású ve-
gyületek hatnak, amelyek közül legnagyobb mértékben a kazein hat. A vizsgálatainkban szerepló'
kecske fajták; a magyar tincses, a nemesített magyar és a szánentáli. A vizsgálatok ideje 1997 - 1999.
A juhtej értékelését iYLolnár J . “Doktori értekezése” (1959) alapján végeztük, racka, cigája, merinó és
keletfríz fajták adatainak felhasználásával. A szarvasmarha fajták közül a magyartarka és a jersey tejét
dolgoztuk fel Bodó L. (1955 - 56)adatai alapján.
A frissen fejt tejet fejés után 2- 3 óra múlva vizsgáltuk, amikor annak szénsav tartalma eltávozott. A
savfok legnagyobb összefüggést a tej kazein tartalmával adott. A feldolgozott adatok alapján grafikont
szerkesztettünk (13.8.5.lábra), amelyről látható, hogy a tej kazeinje elég szoros korrelációban van a
friss tej savfokával.

Néhány gazdasági állatfaj tejének (SH°) savfoka (Molnár J. 1999)

Tehéntej SH° 7,3 (6 ,2 --7,6)
Kecsketej SH° 6,6 (5,8 -- 7,4)
Juhtej SH° 10,0 (7,6 -- 1 2 ,0 )
Bivalytej SEP 10,7 (8 ,0 -- 13,0)
Ebből a táblázatból látható, hogy az egyes fajokon belül is nagy szóródást mutat a tej savfoka. Ez
a szóródás fajtán belül egyedek szerint is hasonló. Ennek legfőbb magyarázata a tej kazein tartalmában
lévő külömbségek. Éppen ezért veszélyt rejt magában, ha a tej átvételekor, a tej savfokának megál­
lapításakor nem vesszük figyelembe a tej összetételét. Ebben az esetben előfordulhat, hogy egy tejipari
feldolgozásra jobb minőségű tejet, téves savfok megítélés alapján rosszabb minősítéssel értékelünk.
Ennek az ellenkezője is lehet pl. a tej vizezése csökkenti a savfokát. Ebben az esetben a mért savfok
és a számított savfok közötti kiilömbség adja a tényleges savanyodást, ha ilyen van. E számításhoz ele­
gendő, ha ismerjük a tej zsírtartalmát és a következő összefüggéseket.

13.8.5. A tej, zsír,- fehérje és kazein tartalmának

összefüggései

1./ A kecsketej fehérje tartalma általában zsírtartalmának 90,5% - a. Az egyes fajták azonbanaz
átlagtól jelentősen eltérnek. így pl. a Brit toggenburgi tejfehérjéje csak 77,5% - a, a zsírtartalmának,
addig a Bengáli kecske tejéé 123%.
A kecsketej fehérje tartalmának 69,1 % - a kazein.
2./ A tehéntej zsírtartalmának 8 6 ,8 % - a fehérje. Itt is fellelhetők jelentős fajta külömbségek. Amíg
a nagy zsírtartalmú jersey teje, zsírtartalmának csak 74,5% - a fehérje, addig a magyartarkáénak 92%.
A tehéntej fehérje tartalmának 80,0% - a kazein.
3./ A juhtej zsírtartalmának 88 ,8 % - a, fehérje. Az egyes fajták zsír fehérje aránya jelentősen eltér. így pl.
a cigája tejzsírjának 78,9% - a fehérje, addig a rackáé 109%. 'léhát a zsírnál nagyobb a tej fehérje tartalma .
A juhtej fehérjetartalmának 8 6 % - a kazein.
4./ A bivalytej zsírtartalmának 74,5% - a fehérje, a fehérjetartalomnak pedig 91,3% - a kazein.
Ezen összefüggések ismeretében számítsuk ki a magyar tincses 4,5% zsírtartalmú tejének, valamint a 3,0%
zsírtartalmú szánentáli tejének a fejest követő savfökát (SH°).

__ 314 Kecsketenyésztés
 Teendők:
a./ A zsírtartalom alapján kiszámítjuk a tej fehérje tartalmát.
h./ A fehérje tartalom alapján meghatározzuk a tej kazein tartalmát.

Tejzsír% Össz. feh.% Kazein%

Magyar tincses 4,5 4,07 2,81 4,5 . 0,905 = 4,07 . 0,691 = 2,81%
Szánentáli 3,0 2,71 1,87 3,0 . 0,905 = 2,71 . 0,691 = 1,87%

A kazein tartalom ismeretében az édes tej savfokát meghatározhatjuk :

1./ Az 13.8.5.1. sz. grafikon segítségével. Annak X tengelyén ki keressük a tej kazein% - át. Erre
függőleges vonalat képezünk és ahol metszi az irány tangenst, ott vízszintes vonalat képezünk az Y
tengelyre, és annak metszés pontján leolvassuk a SPI° - ot.

2./ A vizsgálandó tej kazein% - os értékét be helyezzük a képletbe, s a művelet elvégzése után
megkapjuk a friss tej SE1° - át.

Y = X . 1,40243 + 3,047 ahol Y = az édestej savfoka (SH°)

X = a tej kazein tartalma %
Ezen ismeretek alapján a vizsgált két fajta tejének SEP - a.
Magyar tincses Y = 2,81409 • 1,40243 + 3,0472 = 6,99 SH°.
Szánentáli Y = 1,87606 -1,40243 + 3,0472 = 5,68 SH°

Kecsketenyésztés 315 _
 A számított SH° értékek tájékoztató jellegűek, mivel a fajon és a fajtákon belül is jelentősen
eltérhetnek a zsír, fehérje és a kazein egymáshoz viszonyított arányok. Ezek ellenére a számítás alkal­
mas arra, hogy kétes esetekben eldönthessük a tej elfogadható savfokát. Általában a titrálással meg­
határozott és a számított SH° közötti kiilömbség adja a savanyodás mértékét. Az előző példánál
maradva, ha a szóban lévő tejek mindegyike 7 SH° - ú, akkor a szánentáli teje már savanyodásnak
indult, a tincsesé pedig normális. Abban az esetben, ha mind két fajta teje 6 SH°- u, akkor a szánen­
táli teje normális, a tincsesé pedig tompított vagy vizezett.
Összehasonlító elemzés céljából Balatoni M. (1978) a “ Gazdasági állataink tej összetétele ” c. táb­
lázatból kiválasztottunk 2 kisebb, és 2 nagyobb szárazanyag tartalmú állatfaj tejét amelyeket ele­
mezünk .

TEHÉN KECSKE LEVONHATÓ

(SH°) (SH°)
KÖVETKEZTETÉSEK
4-5 4-5 Beteg állattól szárm azik, vizezett esetleg tom pított

5-6 5-5.7 Öregfejős állattól szárm azik, lehet vizezett esetleg tom pított
6 -8 5.8-7.3 Egészséges friss tej
8-9 7.5-8 Föccstej vagy savanyodó
1 1 -1 2 11 A tej forralhatóságának határa

25- 20- K ezdődik a tej spontán alvadása

13.8.5.1. táblázat:
A tejsavfokából (SH°) levonható következtetések

E táblázatból megállapítható, hogy? a tehén és kecsketej esetében a nagyobb szárazanyag tartalmú

kecsketej SH° - a kisebb. A juh és a bivalytej esetében ishasonló a helyzet. Abbanaz esetben, ha a juh,
vagy abivaly tejet hasonlítjuk a kecske vagy a tehén tejhez, az előző megállapításokfordítottját
találjuk, vagyis a nagyobb szárazanyag tartalmú tejeknek nagyobb a SH°- a. Ezekből következik, hogy
a tej szárazanyagától kevésbé függ annak SH°-a. Ha azonban sorba vesszük az alkotó részeket,
egyértelműen világos összefüggés állapítható meg a tej kazein tartalma és a SH° között.
A tej forralhatóságára a SH° határára is hat, ami fögg a tej kazein tartalmától. Ennek megfelelően
a kecsketej forralhatóságának határa 11 SH°, a tehéné 12 SH°, a juhé 14,3 SH°, a bivalytejé 15 SH°.
E savfokok mellett, forraláskor a tej kicsapódik.

Szobahőmérsékleten a következő SH° mellett alszik meg a tej.

- a kecske teje 1 9 -2 1 SH°
- a tehén teje 24 - 26 SH°
- a juh teje 41 - 48 SH°
- a bivaly teje 49 - 51 SH°
Az előzőekből látható, hogya tej alvadásának SH°- a alapvetően a tej kazein tartalmától és a
képződött sav mennyiségétől függ. A savfok, azonban nem minden esetben jelzi a savanyodás
mértékét. így pl. a sajtok savfoka gyakran meghaladja a 90 - 100 SH° - ot, ugyanakkor pH értéke
rendszerint nem , vagy alig csökken 5 - alá. (Az érett márványsajt savfoka eléri a 125 SH° -ot, míg
pH - ja 4,7.) Ez a nagy pufferoló képesség a nagy kazein tartalomnak köszönhető.

Tehén Kecske Levonható következtetések

SH° SH°
4 -5 4 -5 Beteg állattól származik, vizezett, esedeg tompított
5 -6 5 -5 ,7 Oregfejős állattól származik, lehet vizezett esetleg tompított

__ 316 Kecsketenyésztés
6-8 5,8-7 ,3 Egészséges friss tej

r-^
8 -9

00
Föccstej vagy savanyodó

I
11 - 12 n A tej forralhatóságának határa
25 - 20- Kezdődik a tej spontán alvadása

13.8.6. Javaslat a termelői kecsketej objektív

értékelésére

Az élelmiszerekről szóló törvény és a végrehajtására kiadott rendeletek szerint, élelmiszer nyers­

anyagként csak olyan terméket szabad felhasználni, amely az ember egészségére nem káros és megfelel
az élelmezés - egészségügyi előírásoknak. Ennek szellemében a nyers tej minőségi követelményeit az
MSZ. 3698 - 1991 sz., a juhét pedig az MSZ. 12273 - 1986 sz. szabvány tartalmazza. A kecsketejre
vonatkozó előírások most vannak kialakulóban. A tejzsír, a tej egyik legértékesebb alkotó része, amely
tartalmazza mind azokat a zsírsavakat és a zsírban oldódó vitaminokat, amelyek szükségesek a
szervezet normális működéséhez. E felismerés miatt már régen a tej árképzésének fontos tényezője.
Az utóbbi évtizedekben a tejzsír mellett egyre inkább figyelembe veszik a tej fehérje tartalmát is, a tej
árának kialakításakor. Ez érthető, mert a korszerű táplálkozásban egyre nagyobb szerepe van a teljes
biológiai értékű tej fehérjének. Ez a fehérje nemcsak önmagában nagyértékű, hanem más kis biológiai
értékű fehérjék értékét is növeli.
A tej, zsír és fehérje tartalma jelentősen befolyásolja a túró, a sajt, a tejpor, a csecsemő és gyermek
tápszer, valamint más tejkészítmények stb. előállítási költségét. A kisebb szárazanyag tartalmú tej
hátrányai: növeli a tej egységnyi szárazanyagának szállítási és tárolási költségét, növeli az egységnyi
szárazanyagra eső energia költséget, csökkenti a munkatermelékenységet és növeli a környezetvédel­
mi szenpontból súlyos károkat okozó szennyvíz mennyiségét, amelynek tisztítása ugyancsak költség
növelő. Ezek a szempontok teszik szükségessé, hogy a tej alapárának megállapításakor, a zsír mellett
vegyük figyelembe a tej szárazanyagát is.
A tej átvételekor általános gyakorlat, hogy mérik a tej mennyiségét és vizsgálják a tejzsírt, a
SH° - ot és a fajsúlyt (sűrűséget). E vizsgálatokból a tejzsír és a fajsúly ismeretében a Fleisch-
mann táblázatból leolvasható a tej szárazanyaga% - bán. Az objektív értékeléshez más vizsgálat
nem szükséges.A tej, cukor és ásványi anyagtartalmát nem szükséges külön figyelembe venni, mert
azok a tej szárazanyag tartalmától független, - a fajon belül -% - os arányuk állandónak mondható.
A tej alapárát meghatározhatnánk a tej szárazanyaggá - ában is. Ekkor azonban a részleges fólözéssel a
hamisított tejet is, teljesértékűnek kellene átvenni. Ennek elkerülésére a tej alapárának megállapítására java­
soljuk ;
TA = ZS . ZSA + Sza. . SzaA ahol;
TA = a tej alapára.
Zs = a tej zsír% - a
ZsA = a tejzsír alapára Ft
Sza = a tej szárazanyag% - a
S zaA = a tej szárazanyag alapára Ft
A javasolt módszer alapján számoljuk ki egy 3,7% zsírtartalmú és 32 laktodenziméter fokú tej
alapárát. Első lépés a zsírszázalék és a fajsúly alapján a Fleistfmwnn Táblázatban ki keressük a tej

Kecsketenyésztés 317 __
szárazanyag tartalmát. Ez a tej 12,7 -% szárazanyagot tartalmaz. Ezt követően a vizsgált tejzsír% - ot,
és a kikeresett szárazanyag% - ot, be helyettesítjük a képletbe.
A tejzsír% - os alapárát 9 Ft - bán, a tej szára zanyag% - os alapárát pedig 4 Ft - al vegyük figyelem­
be. A kapott adatok alapján a kecsketej alapára ; TA = 3,7 . 9 + 12,7 . 4 = 33,3 + 50,8 = 84,10 Ft.
Abban az esetbeen, ha a tej alapárát a zsír és a szárazanyag tartalom alapján határozzuk meg, szüksé­
ges még figyelembe venni a tej higéniai minőségét is. Ugyanis jó minőségű terméket csak jó higéniai
minőségű tejből lehet készíteni. Ezért a tej alapárát ki kell egészíteni a higéniai felárral. E két tényező;
alapár + higéniai felár adja a tej árát.

A h igén ia i m inősítésk or ja v a so lt felá r, a tej alapárának :

Extra minősítéskor +20%
I. oszt. ” + 10%
II. oszt. ” 0%
III. oszt. ” -20%

Az előző példában szereplő 84,10 Ft - os kecsketej alap árát, extra minőség esetén 20% többlet illeti,
így a kecsketej ára = 84,10 + 84,10 . 0,20 = 100,92 Ft lesz.
Abban az esetben, ha a szóban lévő kecsketej II. osztályú, akkor higéniai felárban nem részesül.
Ekkor a kecsketej ára megegyezik az alapárral azaz 84,10 Ft.
Ha a tej higéniai minősítése III. osztályzatú, akkor a tej ára 20% - al kevesebb lesz mint az alapár.
Ez megfelel = 84,10 - 16,82 = 67,28 Ft - nak.
A higéniai felárat helytelen a kifejt tej liter vagy kilogram alapján juttatni, mert az hamisításra
ösztönző. Ugyanis pl. a víz hozzáadással, a hozzá adott víz is felárban részesülne. Abban az esetben ha
a higéniai minősítést a kecsketej alapárához kötjük a visszaélés lehetősége kizárt.
Az állam bizonyos termékek előállítását serkentheti és ilyen esetekben azt árkiegészítésben részesíti.
Jelenleg a kecske tejtermékek az EU - ba való exportálása nem kvótához kötött, ezért exportálását az
állam árkiegészítéssel kívánja elősegíteni. A korábbi gyakorlattól eltérően az lenne kívánatos, ha ez az
árkiegészítés szintén nem a termelt tej literéhez, vág)' kg. - jánoz kötődne, hanem a tej
szárazanyagához. Ebben az esetben szintén kizárható a visszaélés. Ellenkező esetben pl. a tejhez öntött
víz is felárban részesülne. Javasoljuk, hogy jelen esetben tejszárazanyag% - ónként 1,17 Ft - al támo­
gassák a tej árát. A példa szerint a 12,7% szárazanyag tartalmú tej árkiegészítése 12,7 . 1,17 = 14,859
Ft -ot jelent literenként. így a szóban forgó extra minőségű kecsketej felvásárlási ára ; 100,92 + 14,86
= 115,78 Ft.
A csecsemő és a gyermekek részére előállított “ m in ősített kecsketej ’’ára, az ipari feldolgo­
zásra előállított tej árának többszöröse is lehet.
A tej árát összességében a kínálat és a kereslet szabályozza. Ennek függvényében változhat a tej
alapára, a tej higéniai minősítésének árkiegészítése, valamint a állam termelést fokozó dotációja.
A tej objektív minősítésének alapelvét valamennyi állatfaj esetébe?i bevezetésre alkalmasnak tartjuk.

__ 318 K ecsketenyésztés
14. A TEJ FELDOLGOZÁSA
14.1. Sajt- és túrókészítés

A könnyen romló tej legjobban tartósítható sajt formában. A sajt ízet, zamatát, jellegét a sajtérlelés
során a mikroorganizmusok alakítják ki. Ez az oka annak, hogy a sajtkészítés után a nyerssajt ízetlen,
rágós, míg érlelés után zamatos, képlékeny, a szájban elomlóvá válik.
A sajtkészítés alapja az egészséges állattól tisztán nyert tej.
“A sajt, a tejnek, tejszínnek, vagy ezek keverékének savanyítással, vagy oltó hozzáadásával nyert
alvadékából savó elvonása útján előállított fehérjedíís termék, amely frissen vagy rövidebb-hosszabb
érlelés után fogyasztható.” E nemzetközileg elfogadott meghatározás szerint a túró féleségek is sajt­
nak tekintendők.

A sajtok csoportosítása:
a) kemény sajtok (pl. ementáli)
b) félkemény sajtok (pl. trappista)
c) lágy sajtok (pl. romadúr)
d) friss sajtok (pl. étkezési túró)
e) túrósajtok (pl. pogácsasajt)

Az első három sajtcsoport sajtjai oltós alvadással készülnek és különböző érlelés után
fogyaszthatok.
A friss sajtok oltós és savas, vagy tisztán savas alvadással készülnek. Jellemzőjük, hogy elkészítésük
után azonnal fogyaszthatok.
A túrósaitok savas alvadással készülnek és rövid érlelés után fogyaszthatok.

14.2. A tej oltós alvadása

A teialvadás első lépcsőiében az oltóenzim adszorbeálódik a kazein részecskék felületén.

A második fázisban az oltó enzim megtámadja az alfa-kazein kappa komponensét. Ezt hidrolizálja
egy oldhatattlan para-kappa-kazein részre és egy savóban oldodó nemfehérje részre.
Az oltós alvadás harmadik szakaszában következik be a tulajdonképpeni alvadás, vagyis a gélképződés.
Ez abból áll, hogy a primer kazeinmicellák kisebb-nagyobb halmazokká kapcsolódnak, majd a halmazok
további kapcsolódással ágas-bogas képletek jönnek létre, amelyek üregeibe a savó bezáródik.
Az oltós alvadáskor, a savas alvadáshoz hasonló szivacsos szerkezetű gélrendszer keletkezik. A
gélképződésben fontos szerepet játszanak a tej kalciumionjai és más kalcium vegyületek.
Az oltós alvadás negyedik szakaszában az oltóenzim megkezdi valamennyi kazeinkomponens lassú
hidrolízisét és létrejönnek az oltóenzimnek ellenálló polipeptidek.

.Kecsketenyésztés 319 _
143. A sajtok érlelése

A sajtérés során bonyolult fizikai, kémiai és biológiai változások mennek végbe. Ezeknek az ered­
ménye, hogy kialakulnak a sajtban a sajt jellegének megfelelő tulajdonságok.
A sajtérésben lejátszódó folyamatokat enzimek irányítják. Ezek az enzimek a sajtban és a sajt
felületén elszaporodott mikrobáktól vagy az oltóból származnak.
Mikroba eredetű enzimeket a sajtban elszaporodott tejsavbaktériumok enzimjei adják.
Az egyes sajtféleségek érésében fontosak:
- az ementáli sajt esetében a propionsav baktériumok,
- a romadur és a lajta sajt esetében a rúzsbaktériumok,
- a camembert sajt esetében a nemes penészek enzimei.
Az oltó a tej megalvasztásán kívül a fehérje bomlástermékeivel segíti a tejsavbaktériumok
működését.
A sajtéréskor a tejcukor legnagyobb részét a tejsavbaktériumok tejsavvá bontják le, egy részéből illő savakat,
etilalkoholt, aldehideket, széndioxidot, stb. termelnek.
A sajtban a lyukak széndioxid hatására keletkeznek. A lyukképződés első szakaszában a keletkezett
széndioxidot a sajt szénsav formájában elnyeli.
A második szakaszban a szénsavval túltelített sajttésztában széndioxid gáz szabadul fe l és a sajtban apró
gázbuborékok keletkeznek.
Azokban a sajtokban, ahol a gázképződés gyors, ott gyorsan telítődik a sajttészta és gyorsabban keletkeznek a
lyukak, aminek eredménye a sok kisebb lyukak keletkezése. Ez fő leg a tejsavbaktériumok eredménye, ami a
félkemény sajtokra jellemző.
A keménysajtok érésének későbbi szakaszában a széndioxidot propionsav-baktériumok ter­
melik. A lassú érési folyamat következménye a nagyobb mérvű diffúzió, aminek eredménye a
kevesebb de jóval nagyobb lyuk képződése.

A lyukacsosodás alapián a sajtokat három csoportra osztják:

11 zárttésztájú sajtok, ahol csak elvétve fordul elő lyuk
2 ) az erjedésilyukas sajtok tésztája egyenletesen zárt, a lyukak alakja szabályos, kerek pl. (ementáli,
trappista, stb),
3) röghézagos sajtok, olyan sajtokban keletkezik, amelyek alvadékát lehűlt állapotban formázzák. E
lyukak szabálytalan alakúak (pl. óvári sajt).
A sajt érése során keletkezett aroma és zamatanyagok adják a sajtok alapízét. Az alapízben f ő szerepet já t­
szik az ammónia, és a különböző kis szénatomszámú alkoholok, aldehidek, szervessavak és észterek.

__ 320 Kecsketenyésztés
14A. A sajtgyártás alapanyagai

14.4.1. A tej

- Legyen minden idegen anyagtól mentes.

- Ne tartalmazzon föcstejet.
- A tej tiszta, csírszegény legyen.
- A tej íz- és szaghibáktól legyen mentes.

Ne legyen renyhe alvadású, amikor az alvadék lágy, nehezen alvad meg. Ennek legfőbb oka a tej
alacsony kalciumtartalma, az öregfejősség és az állat megbetegedése, s a tej antibiotikum tartalma, stb.

14.4.2. A sajtkultúrák

Vaj kultúrát használnak a lágy, félkemény, friss sajtok és a túrósajtok készítésekor. E kultúra erőtel­
jes savanyító és szénsavtermelő, ezért zárttésztájú (lyuk nélküli) sajtok készítésekor ne használjuk.
Joghurtkultúra fehérsajt készítésekor kiváló. Ez áll a Str.thermophilus és a Lactobacillus bulgari-
cus 1:1 arányú keverékéből.
Propionsav kultúrát az ementáli készítésekor használják.
Rúzskultúra (a rúzzsal érő lágysajtok érésében tölt be fontos szerepet.
Nemespenész-színtenyészet (Pálpxisztai sajt, stb) készítésekor jelentős.
Rokfortkultúra, stb.

14.4.3. Az oltók

A növényi eredetű oltókat, akkor használták, ha a borjú, bárány, olló oltógyomor oltója elfogyott
vagy különleges gyógysajtok készítésére. Legáltalánosabban elterjedt “szinte egész Európában” a
Gallium vernin (tejoltófü) használata. Csiki havasi pásztorok szerint, ha nagyon zsíros a juhtej, akkor
nehezen olt. Szerintük legjobb tavasszal a friss zöld növény, amikor még nem vénült. Rahó környékén
és a Zempléni-hegységben sőt Zólyom környékén is oltanak vele. Az összezúzott növényt csomóba
kötve belelógatják a tejbe. Az Erdélyi Erchegység pásztorai a tejoltófü levelét, szárát és virágját vá­
szonzacskóba teszik ott összetörik és ezt lógatják a tejbe. Egész éven át a fiatal bojtárok feladata a
tejoltófü gyűjtése.
Ha az állat sokat eszik a tejoltófüből a teje megalszik. Nyugat-Európában azt tartják, hogy ha a
tehén tejoltó füvet eszik hamarabb savanyodik tőle a tej.

Kecsketenyésztés 321 __
 A tejoltófüvet legnagyobb mértékben Írországban használják, ahol legjobb oltónak a növény zsen­
ge levelét tartják.
Rumex acetosa (sóska) a másik legelterjedtebb tejoltásra használt növény. A növényt szétdörzsöli,
majd vászon zacskóba teszik és belelógatják a tejbe. Az Alacsony-Tátrában egy-két sóskalevelet is
tesznek a sajttésztába, mert a juhászok szerint ez jó ízt ad a sajtnak. Legjobbnak a tavaszi zsenge
sóskalevelet tartják. Svédországban, Norvégiában a sóskát a nyúlós tej készítéséhez is használják.
Magyar juhászok szerint a sóskával készült sajt sovány lesz a savó pedig zsíros.
A zöld dióhéj összetörve vászonzacskóban lógatják a tejbe (az Erdélyi-Erc-hegységben gyakori
Havasgáld, Remete, Czelna, Felsőgáld).
Vadalma, vadkörte (Rapaz, Láposvölgye, Boérfalva). Kökény, meggy és alma leve (Borsod
megyében használatos). Tisztesiül ecetben fó'zve (a Nyírségben és Erdélyben használatos). Éretlen
füge, fügefalevél, letört fügefa ág. Ez utóbbi használatával készül a Mallorca szigetén készült ízletes
sajt. Zöldtölgy fagubacs, szölővessző nedve és erjesztett nyírfalevél ázalék. Feltehető, hogy
néhány fű gyógyító ereje azok varázs erejében való hitben rejlik s lehet oltó hatásuk minimális. Az
erjesztett nyírfalevél sajtot a férgek nem bántják (Veszeleszky Antal 1798) Kiterjedten használták a
keserű gombát (Lactarius piperatus) Székelyvarság, Zetelaka pásztorainál szokás a keserű gombát,
csípős érett túróval összekeverni arra vizet öntenek és egy hétig állni hagyják. Elmondásuk szerint az
ilyen lével könnyű oltani. A Gyimesi csángók a keserű gombát összetörik vizet öntenek rá és vízben
szétmorzsolják, majd a levét leszűrik és a gomba levét használják tejoltáshoz.

14.4.3.1. Az oltógyomor oltó

a.) A szopós borjú, bárány, olló oltógyomrába kávéskanálnyi sót tesznek és felakasszák szárítani a
kemece fölé. Használat eló'tt a gyomor tartalmából vízbe tesznek és 24 óráig áztatják. Az így nyert
léből két evőkanálnyi szükséges 10 liter tej oltásához.
b.) A borjú gyomrát az anyja tejével teletöltik, egy kevés sót tesznek hozzá és így szárítják meg. Az
így készült oltóból egy tojásnyit ruhába kötöttek s a juhtejbe áztatták. Elmondásuk szerint a sajt szép
sárga lesz tőle.
c.) Szolcsván a disznó, bárány vagy borjú gyomrából készült oltóhoz kender, “tök, köménymagot”
tesznek.
d.) A Csiki havasi pásztorok szerint a kecskegida, bárány és borjú gyomor leghatásosabban alvaszt
egy-két év szárítás után. A száraz oltógyomorból egy darabkát levágnak s azt cérnaszálon a tejbe lógat­
va használják. Az oltógyomor darabkát mind addig használják amíg az olt.
Legújabban baktérium eredetű oltót is használnak több sajtüzemben. Ennek előnye, hogy az állati
eredetű oltóknál sokkal olcsóbb, a növényi eredetűekkel szemben pedig a szükséglet térfogata sokkal
kisebb.
A korszerű tejipar a borjúgyomor kivonatából készült anyagot használja, ami nem egységes anyag,
hanem különböző enzimek keveréke. A fő alkotórésze a kimozin (más néven rennin), amely mellett
pepszint és csekély mennyiségben katepszint is tartalmaz. A tisztított kimozin 800.000 szeres mennyi­
ségű tejet alvaszt meg. A gyakorlatban használt készítmény ennél gyengébb. Az oltó erősség azt fejezi
ki, hogy egy rész oltó 40 perc alatt hány rész 35 °C-os 7,0 SH° savfokos tejet alvaszt meg.
A gyomor oltón kívül kiterjedten használja a tejipar túró és sajt készítéshez a marha és sertésgyo­
morból kivont pepszint is.

__ 322 Kecsketenyésztés
 Az oltó enzim működését különböző tényezők befolyásolják.A Az 58. táblázatból látható, hogy a
tejoltó erőssége legnagyobb 41 °C-os tej esetében. Ennél alacsonyabb és magasabb hőmérséklet
esetén romlik a tej oltó hatásfoka. Az optimális beoltási hőmérséklettől akkor vagyunk kénytelenek
eltérni, ha a készítendő sajt technológiája azt úgy kívánja (14.4.3.1. táblázat).

Hőmérséklet Oltó hatásfoka Hőmérséklet Oitó hatásfoka

°C % °C %

20 18 40 98

25 44 41 100
30 71 42 98

31 74 43 96

32 77 44 93

33 80 45 89

34 83 46 84

35 86 47 78

36 89 48 70

37 92 49 60

38 94 50 50

39 96

14.4.3.1. tá b lá z a t:
A fej h ő m é rsé k le té n e k h a tá s a az o ltó en z im erő sség ére

Nyers tejben Pasztőrözött tejben

32“C/40perc 32°C/30perc 32°C/40perc 32°C/30perc
Langyos vízben oldva 102.0 91.2 82 60

Langyos sós vízben oldva 116.6 100.0 85 64

14.4.3.2. tá b lá z a t:
A langyos és langyos, sós vízben oldott oltó hatása a tejalvadásra

Az 14.4.3.2. táblázat azt mutatja, hogy a tejoltót sósvízben oldva a legnagyobb erősségű.

Kecsketenyésztés 323 __
 Beoltási hőm érséklet Kívánt alvadási idő
Megnevezés
°C (perc)

gomolya sajt 38-41 30-40

parmezán sajt 30-35 20-30
ementális sajt 32-34 20-35
trappista sajt 30-32 30-35
Oltós
alvadású eidámi sajt 28-30 35-40
sajtok
óvári sajt 29-32 35-40
lajta sajt 30-32 30-45
csemege rom adur 28-30 60-80
márvány sajt 26-29 90-120
Vegyes krémtúró 26-29 600-720
alvadású
sajtok tejszín sajt 18-20 960-1200
Savas savas étkezési túró 20-24 600-720
alvadású
sajtok pogácsa sajt 30-32 300-480

14.4.5.3. tá b lá z a t:
N éh án y sejttíp u s k ész ítéséh ez sz ü k ség es a lv a d á s i id ő és tejh ő m érsék let

13.4.3.2. A z oltó használata

A por alakú kimozin készítményt használat előtt vízben oldjuk fel. Erre azért van szükség', mert az
enzim fehérje duzzadása, oldódása bizonyos időt igényel. Ennek a következménye, hogy az enzim tel­
jes aktivitását oldódás után csak 20-30 perc múlva fejti ki. Aki ezt nem tudja, azt esetenként meglepetés
éri, mert nem tudja hová tenni, hogy egyszer gyorsabban alvaszt az enzim mint máskor.

Az oltó használatáról tudni kell, hogy:

- fény hatására és 60 °C feletti hőmérsékleten inaktiválódik (nem alvaszt),
- a beoltási hőfok a sajt típusától függ,
- télen 1-2 °C-kal magasabb hőmérsékleten kell oltani, mert hamarabb lehűl az anyag,
- az oltóenzim mennyisége és az alvadási idő között az arány fordított. A két érték szorzata mindig
állandó. Ez az alvadási idő-törvény. E törvénynek az ismerete lehetőséget ad arra, hogy bizonyos sajt­
típus szabvány szerinti alvadási idejét pontosan beállíthassuk.

__ 324 Kecsketenyésztés
14.4.3.3. A borjúgyomoroltó és a pepszinkeverékkel
való oltás

A pepszinoltás optimális pH-ja 1-2. Ez igen savanyú közeg. A pepszin aktivitása sokkal jobban függ
a savfoktól mint a horjúgyomoroltóé.
A poralakú pepszinkészítmény csapvízben oldva kb. 4 pH-jú. így egy óráig tartja meg aktivi­
tását. Ebből az oltóból annyit szabad feloldani, amennyi adott időben szükséges. A friss tejet
nehezen oltja, ezért jó ha a tej kissé savanykás. Hatását a tej kalciumtartalmának növelésével erősebben
lehet elősegíteni mint a borjúgyomoroltóét.
A keverék oltó hatását 10-20 g kalcium tej literenként adása kifejezetten fokozza.
Az oltó keveréket feloldás után 10-15 percen belül fel kell használni. Félkemény sajtokhoz ajánlható
keverék 70% borjúoltó és 30% pepszin. Lágy sajtokhoz 50-50% arányú keveréket lehet javasolni.

14.4.3.4. A tej vegyes alvadása

Ez alatt azt értjük, amikor a tej alvadása az oltóenzim és a tejsav együttes hatására következik be.
Egy alvadás befejeződését a tejalvadék savfoka jelzi.

14.4.3.5. A tej savas alvadása

Ez a folyamat kizárólag tejsavas erjedés hatására következik be.

A teialvasztás általános szabálya:

1) Alvadás alatt a tejet mozgatni nem szabad!
2) Az alvadék akkor megfelelő, ha az “inájszerűen törik”.

Kecsketenyésztés 325 __
14. S. A házi sajtkészítés eszközei

14.5.1. A sajtruha

A savó eltávolítását segíti, ha az alvadékot sajtkendőbe, vagy túró ruhába tesszük, s felakasztjuk,
hogy a savó kicsoroghasson. E célra legjobbnak tartják a vastag szálú, ritka szövésű kender, vagy
lenszövetet, amelyen keresztül a savó könnyen eltávolodik. A cseddár sajtokhoz a sűrűbb szövésű
kanavász a megfelelőbb. Fehér sajtokhoz és a kecskesajtokhoz is a muszlinkendő (pelenka anyag) a
legalkalmasabb. Használat után a sajtruhákat hideg vízben ki kell mosni. Ezt követi a szódás forróvizes
mosás, majd a tiszta meleg vízben történő öblítés és szárítás.

14.5.2. A házi készítésű sajtok formái

Az eladásra kerülő sajtok ne csak

béltartalmukban legyenek egyön­
tetűek, hanem külső megjelenésük­
ben is. Az rossz szokás, ha a kifejt
tej mennyisége alapján változik a
sajt nagysága. A sajtok nagyságát és
alakját minden tenyésztő maga
alakítja ki. Kisebb sajtok készítésére
igen megfelelőek a különböző
műanyagpoharak, dobozok, akkor,
ha oldalát és az alját sűrűn
kilyukasztgatjuk, hogy a savó
azokon kiszivároghasson. E célból
14.5.2.1. ábra Házi készítésű sajtform ák tüzes tűt vág}' szeget használ­
hatunk. (Tejfeles, vajas, margari-
nos, zsíros, stb. műanyag poharak.) A nagyobb sajtok készítéséhez deszkából, rozsdamentes fémből, és
műanyagból ajánljuk elkészíteni. Műanyagból jól bevált a különböző műanyag csövek kellő
hossziíságúra való elvágása és oldalának szitaszerű kifurkálása (14.5.2.1. ábra). A sajtformák
kialakításakor, annak magasságát legalább 1/3-dal hagyjuk nagyobbra a kívánatos sajt magasságánál.

__ 326 Kecsketenyésztés
14.5.3. Prések

A sajtok préselése a sajt típusától függ. Vannak sajtok, amelyek préselés nélkül kerülnek érlelésre, és
vannak típusok, amelyek egységnyi súlyára eltérő tömeget és eltérő ideig kell a tömörítőt tenni.
Néhány préselést igénylő sajt nyomás szükségletét a különböző típusú sajtok technológiájának
ismertetése során mutatjuk be. Ez azt jelenti, hogy saját készítésű sajt esetén nekünk kell kikísérletezni
azt, hogy milyen préselést és mennyi ideig végzünk. A kevésbé igényes sajtkészítők a közölt adatok
alapján határozzák ezt meg.

14.5.3.1. ábra Sajtprések

14.5.3.2. ábra Sajtkanalak 14.5.3.3. ábra Sajthárfák

A sajtkanalat (amivel az alvadékot a formába rakjuk) a sajtkést és a sajt hárfát (ezekkel az alvadékot
aprózzuk fel) a 14.5.3.2. és 14.5.3.2. ábrán szemléltetjük.

Kecsketenyésztés 327 __
14.5.4. A tej hőkezelésére használt üst

Legyen savnak ellenálló, roszdamentes.

A. házi sajtkészítéskor ritkán van pasztőröző. A. tej forralása pedig nagyon károsítja a tejbiológiai
értéket. Ezért azt jegyezzük meg, hogy:
- a fontosabb patogén mikrobák (tbc, brucellák, stb) már 63 °C-on 3 perc alatt elpusztulnak, 68 °C-
on pedig 12 másodperc alatt pusztulnak el. A kólik 60 °C-on 30 perces melegítéssel 96%-a pusztul el.
Ila nincs hőmérőnk a tej hőmérsékletének ellenőrzésére, a tejet a bőrözés kezdetéig melegítsük
csak, ez elegendő ahhoz, hogy a káros mikrobák elpusztuljanak.

14.6. A gomolya sajtok készítése

Készülhet juh-, tehén- és kecsketejből. Ennek függvényében beszélünk juh, tehén és kecske
gomolyáról. A gomolyát az egészséges állattól tisztán nyert tőgymeleg tejből készítik. Kétes tisztaságii
tejet azonban 65 °C-on 30 percig pasztőrözzük, hogy a gomolya puffadását megakadályozzuk.
A friss tej beoltási hőfoka 38 °C. Abban az esetben, ha az esti fejést a reggelivel együtt, vagy a más­
napi tejjel együtt oltják, amikor a tej kissé savanyúbb a kívánatosnál, akkor alacsonyabb hőfokon 28-
30 °C kell az oltást végezni, hogy a gomolya ne legyen morzsás, kemény, szívós.
Az alvadás ideje 30-35 perc a kívánatos. Több oltóval az alvadási idő rövidebb, aminek eredménye
kisebb kitermelés, keményebb és szárazabb gomolva(sajt).
Az alvadékot óvatosan és éles eszközökkel aprózzuk fel pl. késsel, mert a durva, tompa eszközök hatására
sok kazeinrög szakad le az alvadókról és nagyobb lesz a zsírveszteség, ami a savóban jelenik meg.
A sajt morzsák szilárdságát utómelegítéssel növelik. Az utómelegítés 38-40 °C-on 10-15 percig
szükséges. A túl hosszú utómelegítés és a magas hőfok használata káros, mert merevebbé, szárazabbá
válik a sajt.
A borsószeni nagyságú sajtszcmcsék ha rugalmasak és nem mállanak szét, akkor vehetők ki az üst­
ből. Az üstből kivett alvadék szemcséket sajtruhába helyezzük. Apró gomolya sajtokat ne készít­
sünk, mert akkor a héj aránya nagyobb lesz.
A sajtruhába tett alvadékot óvatosan gyúrhatjuk, hogy a savó távozását segítsük. Ezt a gyúrást azon­
ban csak addig szabad végezni, amíg tiszta átlátszó savó lép ki a sajtruha résein. Ha a Idcsorgó savó
fehér, tejszerű, akkor a gyúrás káros mert zsír és sajtanyag együttese megy' át a savóba. A sajtruhában
lévő gomolya 24 óráig maradjon felfüggesztve, hogy a fölös savó kicsepegjen. Függesztés közben
előnyös, ha a gomolya sajtot meg-megforgatjuk, mert így kerek (gömb) formát kapunk.
A második napon a gomolyát kivesszük a sajtruhából és érlelő polcra helyezzük azt. Kívánatos, hogy
a helyiség szellős legyen, amelynek hőfoka 16-20 °C. Melegebb érlelőben a gázképző baktériumok
szaporodása következtében a gomolya felfúvódik és bűzös ízűvé válhat, s ezenkívül túl vastag lesz a
kérge, és túlságosan kiszárad. Hidegebb helyiségben a hideget tűrő baktériumok szaporodnak túl­
súlyban, s a sajtot keserűvé teszik, a kérgét pedig megnyálkásítják. Ha a helyiség meleg de nem szel­
lős, akkor a gomolya kérge kipállik. Helytelen a goinolyákat nyáron az eresz alá rakni érlelni, mert itt
túl nagy a meleg. A zárt pince vagy kamra sem megfelelő, mert ilyen helyeken nincs kellő légvonat.
Előnyös, ha a goinolyákat nem deszkalapon érleljük, hanem sajtruhába felfüggesztve légvonatos helyi­
ségben. Ez esetben minden oldalról éri a levegő és nem pállik ki, de nem is repedezik meg a kérge.

__ 328 Kecsketenyésztés
 A deszkalapon érlelt gomolyákról másnaponként le kell törölni a fehér penészbankot. A kipállás
megakdályozására pedig forgatáskor száraz deszkára kell tenni.
A sajtruhában felfüggesztett gömbölyű gomolyákat is forgassuk meg naponta és a ruhákat szükség
esetén pótoljuk szárazzal.
A gomolya sajt akkor érett, amikor kérge krémsárga és szikkadt, belseje pedig tömör, fehér színű.
A gomolya sajt 8-10 napi érés után válik igazán kellemessé. Ekkor a kéreg alatti rész szalonnás,
íze kellemesen savanykás, szaga mogyoróra emlékeztető.

14.6.1. Túrókészítés

A túró, a tejfehérjének kicsapása és a tejsavó kicsurgatása után nyert fehérjedús termék.

A túrókészítés lényege, hogy a kazeint kicsnpatajuk savval vagy oltóval s eközben a kicsapódott fehérje magá­
ba zárja a zsírt, a vizet és a tej más anyagait. Az oltós alvasztásssal is érvényesül kismértékben a savhatás.
Az előbbi két vegyi folyamat kifejezésre jut a túró állományában és minőségében is. A sav
hatására készült túró a karfiolhoz vagy a pattogatott kukoricához hasonló rögös állományú
lesz, míg az oltós túró könnyen kenhető, a vajhoz hasonló simaságú lesz.
A jól készített mindkét féle túró egyaránt fehér színű, kellemesen savanykás, telt ízű és zamatos.
Jó túrót csak kifogástalan minőségű tejből lehet készítem !
A kifogástalan alapanyagú, de túlsavanyodott. tejből u kelleténél szárazabb, rágós, vízeresztó' és savanyú túró
lesz. A legmegfelelőbb alvadók savanyúsága 24-26 SIl°, ha a kelleténél kisebb a savtartalom akkor éretlen, üres
ízű és előnytelenül szemcsés lesz. a túró.
Jó túró készíthető, ha az üst tejet tejszín érlelő vagy vajkultúrával oltjuk be. A tejsavbaktérimnok sza­
porodásának kedvez a 24-26 °C . A 26 °C felett a baktériumok szaporodása túl gyors ezért a kelleténél
savanyúbb és szárazabb túrót kapunk. 20 °C alatt pedig az aromatermelő baktériumok rosszul sza­
porodnak.
Ha a tej nem kellő tisztaságú akkor 63 °C-on 30 percig pasztőrözzük. Pasztőrözés után készült túró­
nak nagyobb a vízkötő képessége, jobb lesz az állománya és íze is.
Az alvadók rossz melegítésével a kiváló nyers anyagból is rossz minőségű túró készül. A kelleténél
magasabb hőmérséklet esetén a túró túlságosan kiszárad, morzsalékos, száraz, a fogak alatt csikorgó,
rossz minőségű lesz. Az alvadék melegítését mindig fokozatosan, állandó melegítés mellett kell
végezni. A hirtelen melegítéskor az alvadék rögök felületén egy nehezen átjárható kéreg “bőr”
képződik. Minél savanyúbb az alapanyag, annál alacsonyabb hőmérsékleten kell az utómelegítést
végezni.
Az alvadékrögök túróvá alakítása túrózsákokban történik, a savó kicsorgatásának segítségével.
A rendszeres túrókészítők tapasztalhatják, hogy ugyanazoktól az állatoktól nyert tejből készült túró: évszak,
takarmányozás stb. hatására annyira különbözhet, hogy a minőség megtartása érdekében a technológiát a leír­
tak szerint változtatni kell.
A túrógyártás alapanyaga lehet a teljes tejen kívül a fölözötttej és a vajgyártás mellékterméke az író.

Kecsketenyésztés 329 __
14.6.2. A savanyú étkezési túró készítése

A tejet 63 °C-on pasztőrözzük, majd 20-24 (télen 28-30) °C-ra lehűtjük és 0.5-1% vajkultúrával
beoltjuk. Arra törekedjünk, hogy annyi kultúrát adjunk a tejhez, hogy 18-20 óra alatt megalvadjon. Ez
az alvadási idő adja a legjobb minőségű túrót.
Optimális mennyiségű tejsav baktériumot akkor tartalmaz az üsttej, ha beoltás után 8-10 óra múlva
enyhén kocsonyásodni kezd. Helyes érlelés esetén a tej 10 óra után megalszik ami felismerhető arról,
hogy az alvadék felületén kevés zöldes savó jelenik meg, szaga a tejfölre emlékeztet és az alvadék
porcelánszerűen törik.
Ha a savó savfoka elérte a 24-26 SH°-ot akkor az alvasztást be kell fejezni, az alvadékot keresztbe
hosszába fel kell vágni, hogy a savó minél jobban eltávolodjon.
Az alvadék feldarabolása után 30-32 °C-on utómelegítéssel 10 percig állandó keverés mellett
tartjuk. Az utómelegítés után túrózsákba téve az anyagot a savót kicsurgatjuk. A kicsurgatás után a
túrót asztalra öntve összekeverjük és csomagoljuk.
100 liter kecsketejből 14-17 kg savanyú túró nyerhető.

14.6.3. Az oltós étkezési túró készítése

A friss tiszta tejet 63 °C-on pasztőrözzük Ezt követően 24-26 °C-on a savanyú túróhoz hasonlóan beolt­
juk színtenyészettel. A vajkultúra mellett adunk hozzá 100 liter tejhez 0.5-1 gramm oltót. A poroltót mielőtt
a tejhez adjuk vízzel fel kell oldani. Csak annyi oltót szabad hozzáadni, hogy az alvadás 6-10 óra múlva kez­
dődjön meg. A savhatás kihasználása azért fontos mert így ízletesebb és jobb állományú lesz a túró. Ezért kell
ugyanannyi ideig érlelni, mint a savanyú túrót. Itt is érvényes, hogy a kívánt savanyodást 16-20 óráig érje el.
A megalvadt tejet felvágjuk és utómelegítés nélkül túrózsákba rakjuk. A túrózsákba tett alvadék
savóját 20 °C-ú helyiségben 24 órán át csurgatjuk. A zsákból a túrót kiöntve egyenletesen összekever-
íük. Az oltós alvadású túró : lágy, kenhető, omlós, enyhén savanykás, zamatos, érlelni nem kell.
100 liter kecske tejből 14-18 kg túró nyerhető.

14.6.4. Rögös állományú túró készítése

Készülhet teljes tejből, fölözött tejből és csökkentett zsírtartalmú tejből. A bizonytalan tisztaságú
tejet 74-76 °C-on 40 másodperces hőntartással pasztőrözzük majd beoltási hőmérsékletre hűtjük. A
tejet 20-24 °C-on 0.5% vajkultúrával oltjuk be, hogy 10-12 óra alatt megalvadjon.
Az alvadék akkor alkalmas kimunkálásra, ha májasan törik és a savó elkülönülés jól látható. Az
alvadékot dió nagyságú darabokra aprítjuk és megkezdjük az utómelegítést. Lágyabb állományú túró
utómelegítését 30-32 °C-on, a keményebb állományúét pedig 35-37 °C-on végezzük.
Az alvadékra préslemezt tegyünk, hogy elősegítsük a savó leadását. Ezt követően csomagoljuk és
hűtőkamrában 4-6 °C-on tároljuk.

— 330 Kecsketenyésztés
14.6.5. Az édes alvasztású túró készítése

A tejből oltó segítségével gomolyát készítünk, amit daráló (húsdaráló) vagy' e célra készült darálógép
segítségével összezúzunk. Nagyobb mennyiségek készítésekor célszerű a gomolyát meghámozni, hogy
eltarthatóbb legyen.

14.6.6. Krémtúró készítése

Pasztőrözés után 100 liter tejhez adunk 5-10 g kalcium-ot. A tejet 26-29 °C-ra történő hűtés után
beoltjuk 0,5% vajkultúrával. A savanyodás megindulása előtt 7,8 - 8,6 SH°-on annyi oltót adunk hozzá,
hogy 12-16 óra alatt megaludjon. Az alvadék megfelelő minősége után egyenletes szemcséjűre
felaprítjuk. Az alvadékról a savót leeresszük és a túrót lehűtjük 10-12 °C~ra. Krémtúró készítésekor
tejszínt keverünk a túróhoz.

14.6.7. A gomolya sajtokból készült liptói túró

(brinza) és a székelytúró készítése

14.6.7.1. A brinza, vagy liptói túró készítése

Az érett gomolyát lehéjazzuk. A kés rozsdamentes legyen, mert a tejsav szürkére festheti a sajt­
tésztát. A sajt kérgét ne tegyük a túróba, mert a rajta lévő fehérpenész kesernyéssé teszi azt.
A lehéjazott gomolyát apró darabokra vágjuk és fahengerek között (vagy nyújtófával) átgyúrjuk. A
gyúrást addig végezzük, amíg az állomány sima nem lesz, a nyelvre vett anyag pedig vajszerűen alvad­
jon el, és benne morzsát-szemcsét ne érezzünk.
Az éretlen és a túl savanyú tejből, vagy' gy'ors oltással készült, száraz, rögös gomolyából nem tudunk,
vagy igen nehéz sima túrót készíteni.
Gyúrás közben szárazon, vagy' vizes oldatban 1-1,5% konyhasót adunk az anyaghoz. Az adagolandó
sót ne sok vízbe oldjuk fel, mert a forgalomba hozható brinza túró víztartalma nem lehet több mint
53%.
Az eredeti brinzát nagy fenyőfa kérgéből készült hordócskákban érlelik. A kéregből készült bödönt
légmentesen tömítik és zárják le. A lezárt rúrós bödönt néhány hónapig száraz hűvös helyen érlelik.
Az érlelés ideje alatt a fenyőkéreg gyanta Gátitól igen kellemes illatú és ízű lesz az érlelt túró.

Kecsketenyésztés 331 __
14.6.7.2. A székelytúró vagy kászutúró készítése

Az érett gomolya kérgét kefével letisztítják, majd lemossák. A megtisztított gomolyákat 1/4-1/2 kg-
os darabokra vágják és 12 órát kútvízben áztatják. Az áztató víz sok tejsavat kimos, a kérget felpuhít­
ja, s ezek révén a túró lágyabb ízt kap.
A vízből kiszedett darabokat zsákba gyömöszölik és súlyokkal megterhelik. Ezután következik a
brinzához hasonlóan a gyúrás és a sózás.

A rm vvyúrt székehtúró tá?-olása - csomagolása:

- fenyődeszkából készült bödönökbe légmentesen begyúrják és lezárják,
- állati bélbe, marhabárzsingba, vagy hólyagba zárják,
- műanyag poharakba vagy celofánba csomagolva 2-4 °C-on tárolják.
Raktározás közben a túró csípős ízű lesz. Ha a gomolya kérgét nem gyúrjuk a túróba a csípős íz
kisebb lesz vagy meg sem jelenik. Meleg raktárban a túró megpuffad.
Ha a tárolt túró sok vizet tartalmaz, akkor fehérjebontó baktériumok hatására megkeseredik.
10 0 liter kecsketejből nyerhető 15 kg túró

14.6.7.3. A zsendice és az orda készítése

A sajtgyártáskor visszamaradt savó tartalmaz sok tejcukrot, jelentős mennyiségű fehérjét, zsírt és
ásványianyagot.
Ha a savót természetes úton megsavanyítjuk, vagy hozzá ecetsavat adunk és felmelegítjük 70-90 °C-
ra, akkor a savóban maradt savófehérjék pelyhes csapadék formájában kicsapódnak. A savó a fehér­
jéken kívül sok élettanilag fontos anyagot is tartalmaz: ásványianyag, tejcukor stb. Ez a felmelegített,
megsavanyított termék a zsendice.
A zsendicét sajtruhán átszűrve, 12 órás csurgatás után kapjuk meg az ordát. Az orda kiváló tápértékű
és szinte salakmentesen emészthető, ezért bizonyos műtétek után sikeresen használható. Az orda nagy
biológiai értékénél fogva kiváló táptalaja a mikroorganizmusoknak ezért nagyon romlékony.
Tartósítás céljából sóval összegyúrják és hűtőládákban tárolható. Lehetőleg azonban frissen
fogyasztják.
1 0 0 kg savóból 5-8 kg orda nyerhető.

14.7. Friss sajtok készítése

Idetartoznak a nagy' víztartalmú sajtok, amelyek vegyes, vagy7 savas alvasztással készülnek.
Gyártástechnológiájuk egyetlen szakaszból, a fogyasztásra kész “nyers sajt” előállításából áll. Az
egészséges állattól tisztán nyert és kezelt tejet hőkezelés nélkül, míg a bizonytalan tisztaságút
hőkezelés után használják.

__ 332 Kecsketenyésztés
14.8. Túrósajt készítése

A tejet pasztőrözés után 32-35 °C-on beoltjuk 2-4% vajkultúrával és 6-8 óra alatt a tej megalszik.
Az alvadékot mogyorónagyságú darabokra aprítjuk és a rögöket 38-40 °C-on utómelegítjük. Ezt
követően 24 órán át préseljük, hogy a savót elveszítse.
A préselt túrót ezután daráljuk, majd adunk hozzá 3-4%-át, 0,015-0,020% nátrium-hidrogén-kar-
bonátot (szódabikarbónát) és 0,015-0,018% krétaport vagy mészport. Ezáltal csökken a túró savassá­
ga és nő a túrószemcsék összetapadása.
A keveréket ismételten ledarálják.
A darált anyagot apró pogácsákká formálják (20 g.). Akész pogácsákat 22-24 °C-os 80-85% relatív
páratartalmú szellős helyiségben 35-36% szárazanyag tartalomig szárítjuk. A szárítás alatt a pogácsák
felületén élesztők szaporodnak el és zsírhártyát hoznak létre. A sajtok 4-5 nap alatt megsárgulnak és
érlelő ládákba rakják. Az érlelés 18-20 °C-on 80-90% relatív páratartalom mellett történik. A pogá­
csák felületén rúzsharmat képződik és megindul a sajt érés kívülről befelé. Két nap után a pogácsákat
lemossuk és szikkasztjuk. A szikkadt pogácsákat ismét ládába rakjuk és tovább érleljük. A kezelést
naponta megismételjük. A sajtok 3 napos érlelés után csomagolhatok.

14.9. A z Ostyepka készítése

Régen nagyon kedvelt tetszetős

kb. fél kg súlyú, legtöbbször orsó
alakú, dombormű díszítéssel csi­
nosított aranysárga, kéreg nélküli,
gyúrt, füstölt sajt. Eredeti hazája a
szlovák hegyvidék, ahol juh és kecs-
ketejbó'l készítették. Állománya
zöldessárga (festéséhez 3-4 ml sajt­
festéket használtak 100 liter tejhez),
kevés rög esedeg erjedési lyukakkal
megszakított, kellemes, zamatos,
telt, tiszta, enyhén savanykás-sajtos
ízű, könnyen vágható és omlós.
14.9.1. ábra Ostyepka fo rm a Az ostyepka gomolyából készül.
A korai puffadás elkerülése végett legjobb, ha vajkultúrával érleljük. Az utósajtolásig a tej feldolgozása
teljesen megegyezik a gomolva készítésével. Itt az utósajtolás elmarad.
Amikor az alvadékrögök kellő szilárdságot érnek el az alvadékból adagoló segítségével az
ostyepka súlyának megfelelő mennyiséget a formákba rakunk és formázzuk. Az alvadék adagoló­
val (egy pohár alakú 15 cm magas 8 cm felső és 6 cm alsó átmérőjű) formába tesszük. Ez a forma
készülhet műanyagból, fából stb. A forma felső része nyitott az alsó lapján pedig 4 mm-es lyukak
vannak. Az adagolót a savóban lévő alvadékkal megtöltjük majd kiemelve az üst felett kímélete­
sen egy tömeggé összenyomkodjuk. Ezután jobb tenyerünkbe kiborítjuk a csonkakúp alakú

Kecsketenyésztés 333 __
adagolóból a nyers sajttésztát és átadjuk a mellettünk álló társunknak aki azt óvatos nyomkodás­
sal az ostyepka orsó alakjára kiformálja.
Ezt követően a kis gomolyákat sajtruhában felakasztjuk a savó további leadása miatt. A kellő
szikkadtság elérése után formázzuk. A forma két fél fakarikából áll amelynek belső átmérője 8 cm,
magassága 6.5 cm. A forma belsejét sokszor művészi kidolgozású dombormű negatívjaként faragják ki.
A műanyagformákat sokkal egyszerűbben láthatjuk el díszítésül szolgáló formákkal.
A két fél ostyepka-formakarikát egy fém karikával fogjuk össze. Az ostyepka formájához tartozik
még az ostyepka két végére illő, rajzszeghez hasonló megoldású a sajt felületére helyezhető 3 cm
átmérőjű díszítés, ami gomb, csillag stb. alakú lehet (14.9.1. ábra).
Az ostyepka sajt végső formáját úgy kapja meg, hogy a gomolyákat 65-75 °C-ú vízbe többször
belemártjuk, aminek hatására képlékennyé válik és gömbalakúvá alakítható. Ezt követően ráhelyezzük
a formát amit a fém karikával összeszorítunk. A sajt két végét összenyomjuk, hogy7a formát pontosan
kitöltse. Ezt követi a sajt két végébe benyomandó díszítés. E műveletek után az ostyepka felveszi
végleges formáját. Miután kivettük a formából hidegvízbe helyezzük, hogy alakja ezáltal állandósuljon.
A sajtot kihűlés után 6 órára 18-20%-os sós vízbe tesszük. Ezt követően zsineghálóba téve 4-6 napig
füstöljük. Vigyázzunk arra, hogy a füstölőtérbe pernye, korom, por ne jusson, mert a a sajt külsejét
elrontja. Füstölésre a hús füstölők kiválóak, ha az égetést a füstölőn kívül végezzük. A füstölőben a saj­
tok falakasztására állványokat kell kiképezni.
A füstölő levegője legyen száraz és langyos. Nedves, nyirkos füstölőben a füstölés lassú és penésze­
dés is bekövetkezhet. A füstölőben a sajtok helyét változtassuk a sajtok pirulásának megfelelően. A jól
végzett füstölés esetén 4-5 nap alatt a sajtok szép aranysárgák lesznek. A füstölés befejeztével a sajtokat
jó minőségű napraforgó olajjal kell bekenni. Ezt követően az ostyepka fogyasztásra kész.

14.10. A szalagsajt vagy parenyica készítése

A szalagsajtra jellemző, hogy súlya 0.5 kg körüli, aranysárga színű. Állománya rostos, lemezes, kissé
rágós, kellemesen és jellegzetesen telt ízű és szagú, enyhén sós. Összetétele az ostyepkához hasonló.
Alapanyaga a gomolya. Az alvadékot azonban nem adagoljuk gomolyává, mint az ostyepka
esetében, hanem sajtruhával az asztalra tesszük és érni hagyjuk. Az érés 18-22 °C hőmérsékletű
helyiségben 24 óra alatt megy végbe. Az érlelést 80-100 SH° végezzük, mert csak az ilyen sav­
fokú gomolya nyújtható szalaggá. A feldolgozás előtt úgy kell meggyőződni a nyújthatóságáról,
hogy vékony gomolyaszeleteket forró vízben áztatunk és ha ekkor vékony szálak húzhatók, a
gomolya feldolgozható. Ezt követően ökölnyi nagyságú gomolya szeleteket 65-70 °C-os vízbe
ejtjük és akkor kezdjük formálni amikor a felszínre jönnek. A 70 °C-os vízbe történő mártogatást
mindaddig folytatjuk amíg a sajttészta nyújtható nem lesz. Ha kellő érettségű a gomolya, akkor
az 5 perc alatt nyújtható tészta lesz. A lágyabb tésztát hideg vízben kissé lehűtve tesszük fór-
málhatóvá.
A nyújthatóság elérésére 75 °C-nál magasabb hőmérsékletet nem szabad használni. A
nyújtható tésztát mikrobiológiai tisztaságú asztalra tesszük és 5-6 méter hosszú, 5-6 cm széles
száraz deszkán 3-4 méter hosszú szalaggá kihúzzuk. A szalagot azonnal 13-15%-os sósvízbe
tesszük. A szalag a következő kinyújtásig marad a vízben. Ezt követően tekercsbe felgöngyöljük,
majd a gomolya anyagából készült fonállal két helyen “alsó és felső széléhez közel” szorosan
összekötjük.

__ 334 Kecsketenyésztés
 A gomolyafonalat 70-80 °C fokú vízben ellágyított sajt anyagból 2-3 mm vastag fonalat húzunk ki,
amit azonnal 12-14% -os sósvízbe teszünk. Az elkészült fonalat egy hengeres dobra felcsavarjuk és por­
mentes helyen megszárítjuk. A fonalat mindig előre készítjük el.
A kész sajtokat az ostyepkához hasonlóan füstöljük, majd étolajjal bekenjük. A szalagsajt ezután
fogyasztható.
100 liter kecske tejből 15 kg szalagsajt nyerhető.

14.11 . A krémsajt készítése

Lágy, gyorsan elkészíthető de gyors fogyasztást igénylő sajt. Jellemzője : sima, vajszerűen kenhető,
sós-savanykás ízű, tejfölhöz hasonló zamatú. Kicsomagolásban vagy poharakban kis adagokban aján­
lott el készíteni. Víztartalma 50-60%.
Kifogástalan 7-7.5 SH°-kú, 4-5% zsírtartalmú tejet igényel. Ezt a zsírszázalékot tejszínnel lehet
beállítani. Az így beállított pasztőrözött tejet 0.1-0.2% vajkultúrával oltjuk be s ezt követően 3-4 óráig
érleljük.
A beoltási hőfok igénye 18-20 °C és annyi oltóval kell beoltani, hogy 18-20 óra alatt alvadjon meg.
Az alvasztáshoz előnyös a kettős falú üst. Kevesebb mennyiségű tejet fazékban vagy kannában oltjuk
be és a hőntartás miatt melegvízbe állítjuk.
A jól megszilárdult alvadékot utómelegítés nélkül lepény alakban 50-70 cm méretű, sűrű szövésű
lenvászonzsákba lapátoljuk és 6-8 óráig állni hagyjuk. Szükség esetén hosszabb ideig csurgatjuk, hogy
a massza kellő szárazanyag tartalmú legyen. A savó gyorsabb távozása érdekében időnként óvatosan
megforgatjuk és megnyomogatjuk.
Csurgatás után tiszta asztallapra vagy lábasba kiborítjuk és adunk hozzá 1-1.5% sót és alaposan
összegyúrjuk.
A technológia pontos betartásával az állomány sima, kenhető lesz. Ha szemcsés, akkor szitán áttör­
jük és azután csomagoljuk. Ezt követően a krémsajt fogyasztható, elkészítése után mindössze néhány
napig.

14.12. Lágysajtok készítése kecsketejből

1.) A tejet 38 °C-ra melegítjük, s az oltót hozzáadjuk és összekeverjük, s a melegítést megszüntetve

állni hagyjuk 1-2 óra hosszat.
2.) A megalvadt tejet összevagdaljuk, kukoricaszem nagyságú csomókra törjük, így a savó könnyen
leszűrhető. (A 4 sarkánál fogva felakasztott muszlin szövetbe, vagy ebből készült zsákba öntve a savót
lecsepegtetjük a sajtanyagról. A kapott savóból orda és üdítőital készíthető.)
3.) A sajttésztához keverjük az ízesítőket. Ez lehet: vöröshagyma apróra vágva, metélőhagyma
apróra vágva, fokhagyma apróra vágva, kapor apróra vágva, petrezselyemlevél apróra vágva, sárgaré­
pa apróra vágva, kömény, bors, paprika, sonka, dió, napraforgómag, tökmag, gyógynövények és más
fűszerféleségek, stb.

Kecsketenyésztés 335 __
 4.) Egy kilogramm sajtanyaghoz 4 csapott evőkanál só kell. (Egy kg sajt kb. 7 liter tejből nyerhető.)
5.) Az ízesítő anyagokat önmagukban vág)' tetszés szerint egymással párosítva, és tetszés szerinti
arányban használjuk, ezt jegyezzük fel, és a legjobbnak minősített keverékkel tudunk később egyön­
tetű egyedi minőségű sajtot előállítani. Az ízesítő anyagok csíramentesek legyenek, s a sajttésztához a
savó eltávolítása után adjuk.
Ha a sajtanyaghoz joghurtot is keverünk, akkor a joghurt kultúra a sajt érlelésekor újabb ízű sajtot
eredményez.
6 .) A sajtokat a formákból 5-6 órai állás után kivesszük és sajtdeszkára téve, azokat nedves sós ruhá­
val letakarva hűvös, hideg helyen (pl. pince) tartjuk. Hűtőszekrény e célra nem megfelelő.
7.) Az elkészült sajtokat hetenként 2-szer átforgatjuk és a sajtokat letakaró ruhákat kimosás után újra
sózva használjuk.
8 .) Egy heti érlelés után a sajtokat száraz ruhában érleljük még néhány napig. A lágysajtok
eltarthatósága 2-3 hét.
9.) Félkemény sajtok készítésekor a sajtokra nehezéket teszünk, vagy préssel segítjük a víz nagyobb
mértékű eltávolítását. Ezek’érlelése sajtdeszka polcokon, szabadon, hűvös helyen történik. Az érlelés
alatt naponta átforgatjuk, és sósvizes ruhával letöröljük.

14.12.1. Kisgazda sajtja

Félkemény, könnyű ízű, általában négy hétig érlelt sajt. 4.5 liter tejből 510 g sajt készíthető.
Az átszűrt, esti fejésű hideg tejet (5.7 liter) 21 °C-ra melegítjük, majd hozzáadunk 4 teáskanálnyi
sajtkultúrát. Ezután ezt beleöntjük a reggeli tejbe (5.7 liter), majd 30 °C-ra melegítjük és ezen a
hőmérsékleten tartjuk. A kultúra bekeverése után másfél óra múlva adjuk hozzá az oltót. (Egy
teáskanál oltót keverünk el 6 teáskanál tiszta hideg vízzel.) Azután lefedjük az anyagot és 40 percen át
30 °C-on tartjuk. Ezt követően megnézzük, hogy megfelelően alvadt-e meg a tej. Az alvadás akkor jó,
ha egy* éles késsel tiszta vágást tudunk az alvadókban ejteni. Ha még nem alvadt meg a tej, akkor két-
percenként újra vizsgáljuk az alvadás mértékét.
Az alvadékot éles késsel 6 mm élhosszúságú kockákra vágjuk. Ezután a savóból vegyünk ki 0.6
liternyit, melegítsük 41 °C-ra, majd öntsük vissza a masszához. Újabb és újabb 0.6 liter savó
melegítésével és visszaöntésével melegítjük fel a sajt alapanyagot 34-35 °C-ra. A melegítés alatt
óvatosan keverjük, majd 20 percig hagyjuk állni az anyagot.
Ezt követően megvizsgáljuk az alvadék állapotát: kiveszünk egy kis darab anyagot, majd össze­
nyomjuk a kezünkkel, ezután hozzányomjuk egy forró, tiszta lemezhez (pl. vasaló), majd elhúzzuk a
lemezen. Ha ekkor kb. 3 mm hosszúságú szálak képződnek, akkor eléggé érett az alvadék.Egy
sajtruhán keresztül leszűrjük a sajttésztát. A sajtruhába kötött sajttésztát egy vödörbe helyezett
felfordított vájdlingra helyezzük, majd lefedjük a vödröt. A következő órában 15 percenként meg­
nyomkodjuk a ruhába kötött sajttésztát. A savó kicsorgását elősegíthetjük egy' 3-3.2 kg súlyú nehezék
ráhelyezésével . Az óra elteltével újra elvégezzük a “vasaló-próbát”. Akkor lesz sózásra érett a sajt, ha
a sajtszálak hossza eléri a 13 mm-t. Ekkor diónagyságúra vágjuk a masszát és egy púpos teáskanálnyi
sót keverünk bele. Ezután újra visszakötjük a ruhába és állni hagyjuk 5 percig, majd megkeverjük
mielőtt a formába tennénk. Vigyázni kell, hogy közben ne hűljön ki az alvadék. A formát langyos
vízben tudjuk melegen tartani. A formába nyomkodott sajtanyagot 12.5-13 kg súllyal lenyomtatjuk
egy' órán keresztül. Ezután megfordítjuk a sajtot a formában és 25.5 kg-os súllyal nyomtatjuk le a

_ 336 Kecsketenyésztés
következő reggelig. Reggel kicseréljük a sajtruhát, megfordítjuk a sajtot és ráhelyezünk egy 34 kg-os
súlyt. Este, vagy a következő reggel lehet a sajtot csomagolni.
A sajtot bedörzsöljük disznózsírral. A két végére egy-egy textil sapkát helyezünk, majd a két sapka
közötti részre textil kötést teszünk, ami megfogja a két sapkát is.
A sajtot négy héten keresztül 13-15 °C-os hőmérsékletű kamrában tároljuk. Naponta megforgatjuk,
és az esetleg kialakult penész foltokat sós vízzel lemossuk.

14.12.2. Kis holland sajt

A kisgazda sajtjához képest lágyabb, kevésbé tömör sajt.

A sajttejet hasonlóan készítjük el, mint a kisgazda sajtnál. A kis holland készítése a következőkben
tér el a kisgazda sajttól:
- Az oltás előtt 32 °C-ra melegítjük fel a tejet. Az oltásra a sajtkultúra bekeverése után félórával
kerül sor. (Az 1 1/4 teáskanálnyi oltót egy deciliter hideg vízben keverjük el.)
- Az alvadékot egy' órán át 40.5 °C-on tartjuk. (Az első 30 percben a savó hőmérséklete nem halad­
hatja meg a 38 °C-ot.) Amikor az alvadék hőmérséklete eléri a 40.5 °C-ot 15 percig kevergetjük
az anyagot, majd állni hagyjuk. Ekkor bekeverjük a két púpozott teáskanálnyi sót és a csipet
salétromot.
- Formázáskor a sajtforma hőmérséklete ne térjen el a sajttészta hőmérsékletétől.
A sajt préselése, csomagolása megegyezik az előző típussal.

14.12.3. Brie-típusii sajt

A sajthoz 9 liter pasztőrözött, 28.5 °C-ra lehűtött tejet, 2 ml oltót (ezt 10 ml vízbe keverve)
használunk. Az oltást követően két órahosszát hagyjuk állni az anyagot.
Az alvadókból tortakarikához hasonló eszközzel (ennek átmérője 25 cm, magassága 8 cm) kiszúrjuk
a sajtanyagot. Majd a egy gyékény, vagy szalma fonatra helyezzük, hogy a savó kicsuroghasson. 24
órán át itt áll a sajt, hogy annyira megkeményedjék, hogy a sajtforma nélkül is megtartsa formáját.
Ezután sóval megszórjuk a tetejét és állni hagyjuk 24 órán keresztül, majd meglordítjuk és besózzuk a
másik felét is. Ezt követően naponta forgatjuk a sajtot. Minden fordításnál tiszta szalmára, gyékényre
kell helyezni. A nyolcadik nap körül penészgombák jelennek meg a felszínen. Ekkor sötét, csak kissé
szellőztetett pincébe visszük, ahol a hőmérséklet nem haladja meg a 13 °C.-ot. A penészgombák 2-4
hét alatt érlelik meg a sajtot. Az érett sajt közepe meglágyul, fél-folyóssá is válhat.
Brie-típusú sajt készítésénél még nagyobb gondot kell fordítani a tisztaságra, mert az ilyen típusú
sajtokban nagyon könnyen elszaporodik a súlyos betegséget, a liszteriozist okozó mikroba.

Kecsketenyésztés 337 __
14.13. Savanyú tejkészítmények (aludttej,
¿e/zr, joghurt)

14.13.1. Aludttej

A nyerstej szobahőmérsékleten tartva megalszik, ez az aludttej.

Üzemi viszonyok között az aludttej készítéshez a beállított zsírtartalmú tejet pasztőrözik, esetleg
homogénezik, majd 26-28 °C-ra hűtve tej savbaktérium színtenyészettel beoltják, s alvadásig ezen a
hőmérsékleten tartják. A tej 8-10 órán belül megalszik. Ezután még szükséges a legalább egy napon
át történő hűtőkamrás érlelés.
Az aludttej készítésben legfontosabb szerep a Streptococcus lactis tenyészetnek jut. A kellő zamat
elérése érdekében javasolt a Streptococcus cremoris és a Leuconostoc féleségek használata is.
Az aludttej egyenletes, sűrűn folyó állományú, felkavarva gyengén pezseg. Az alvadék sima, enyhén
savanykás ízű.

14.13.2. Kefir

A kumisz megismerése lázba hozta a kutatókat és a Kaukázus népei között tovább kutattak más jel­
legű tej készítmények után. így került sor, hogy az észak-kaukázusi kopár hegyvidék lakói között a
kunúsznál kellemesebb tejitalra bukkantak, amit kecsketejből készítettek. Feltűnt, hogy a népességben
sok a magas életkort elért emberek száma. Az azonban máig sem tisztázott, hogy a túl magas életkor
elérését mi okozza igazán. Maga a kefir, vagy annak alapanyaga - a kecsketej - vagy a kettő együtt. Ezt
a terméket az őshonos lakosság “Gippe”, “Kepy”, “Kehapu”-m k hívja, míg az odatelepült orosz lakosság
“K efir”, “K ifyr”, “Kiapir”, “K efir” névvel illeti.
A kefir erjesztő anyaga, a kefírmag, szárított állapotban apró golyócskákhoz, kölesmaghoz hasonlít.
Az egyes szemek nagysága igen különböző: gombostűfej, köles, bab, mogyoró között váltakozik.
Színezetük sárgásbarna. Vízbe vagy tejbe téve sajátságos változáson esik át. Színe megváltozik, egészen
fehér vagy csak sárga árnyalatú lesz. Nagysága a szárított állapotúnak többszörösére nő (2-3-szoros).
Állomány könnyen szétszedhető, rugalmassá válik, felülete karfiolszerű.

A kefírkészítés alapanyaga
A kefir készítéséhez használható teljes és fölözött tej. A fölözött tejből készült kefir nem olyan
ízletes, mint a tljes tejből készült. A túlságosan nagy zsírtartalmú tej sem kedvező a kefir készítésére.
Azt tartják, hogy a legkiválób kefir a 3,5% zsírtartalmú tejből készíthető. Eredetileg a kefirt nyers
kecsketejből készítették. Ezen állatok között elenyészően kevés volt a beteg állatok aránya, míg ez nem
áll fönn a tehenek esetében. Mivel a teheneknél több olyan betegség fordul elő, amely az ember
egészségét veszélyezteti, ezért a tehéntejet kefírkészítés előtt pasztőrözzük. A kefir károsodását takar­
mányozás is okozhatja (pl. keseredés). A tej kezelése és a takarmányozás minősége sokkal nagyobb

__ 338 Kecsketenyésztés
mértékben kihat a kefir minőségére, mint a vajéra. Jó kefirt csak jól kezelt és jó minőségű természetes
takarmányok etetésével nyert tejből lehet készíteni.
Abban az esetben, ha a feltételek kifogástalanok és nyers tejből akarjuk a kefirt készíteni, a .kor a
fejés után néhány órai szobahőmérsékleten való állás után oltsuk be a tejet kefírmaggal. Erre az állás­
ra azért van szükség, mert a friss tej néhány óráig baktérium ölő hatású (ezt nevezik baktericid fázis­
nak), s a kefírmag mikroflóráját is károsítja. Abban az esetben, ha a frissen fejt tejet 65 °C fölé
melegítjük, vagy felforraljuk, elveszti baktérium ölő hatását. Ezért az ilyen tej 20 °C-ra lehűtve erjesz­
thető.

A kefir készítése
A szűrőn fennmaradt kefírmagot langyos vízzel átmossuk és a kefírkészítő edénybe tesszük. E célra
legjobb a tejesköcsög. Ennek hiányában befőttes üveget használunk, de papírral körülvesszük, hogy a
fény ne károsítsa a kefírmag mikroéletét.
Egy-egy evőkanálnyi kefírmagra minimálisan egy fél liter tejet kell önteni. Ennél kevesebb tej
esetén a kicsapódó kazein (régebbi nevén sajtonya) annyira magába zárja az erjesztő anyagot, hogy azt
róla lemosni alig lehet.
Optimális erjesztéshez 1 liter tejhez kb. 15 g kefírmag szükséges (nyáron 10-12 g). A kefírmagot az
edénybe helyezzük és a tejet ráöntjük, majd szövettel az edény nyílását lefedjük. Ezt követően órán­
ként a kefírmagot a ráöntött tejjel összerázzuk. Nagyobb mennyiség készítése esetén kanállal keverjük
össze az anyagot. Az óránkénti keverést nyáron 20, télen pedig 24 órán át végezzük. - A kaukázusi
őslakosság a kefir összerázását úgy végezte, hogy a kecskebőitömlőt olyan helyre akasztották, ahol sokan jártak,
vagy gyermekek játszottak. Itt az a szokás, hogy aki elmegy a tömlő mellett, az lök a tömlőn é így törénik az
anyag összerázása. - Ezt követően a kefírmagot szűréssel különválasztjuk. A kefírmagon történő érlelés
idejét befolyásolja a kefírmag mennyisége. Amíg 15 g kefírmaggal 1 liter tej előérleléséhez 24 óra
szükséges, addig 30 g kefírmaggal 12 óra, 60 g-mal 6 óra elegendő.
A magról leszűrt tej neve “szakvaszka”, ami a friss tejhez hasonlóan hígan folyós, csupán ízében külön­
bözik. A szakvaszka kellemesen pikáns, édeskés ízű. Ezt követően 2 óra állás után a szakvaszkát üvegekbe
kell önteni és légmentesen lezárni. E célra sörös vagy pezsgős üvegek a legmegfelelőbbek. Az üvegeket
4/5 részig (kb. 80%) kell megtölteni és ezt követően 8-14 °C-os helyiségben kell érlelni 48 óráig. A kész
kefir felnyitásakor vigyázzunk, mert ha túlságosan teletöltöttük az üveget a kefir kiszalad, kifröccsen .
A kefíres üveg erős falú legyen, hogy a szénsav nyomását jól bírja, s lehetőleg fehér legyen, hogy
láthassuk a kefir érettségi állapotát.
A túlmagas hőmérsékleten érlelt kefir savanyái lesz, mert a tejsavas erjedés dominál. Az alkohol- és
a szénsavtermclés szempontjából legmegfelelőbb a 10-12 °C hőmérséklet. A 8 °C alatti hőmérsékleten
pedig az erjedés túl lassú. A jó kefir előállításához hűthető helyiség vagy' pince - nyáron esetleg jéggel
hűtött víz is - szükséges.
A kefir óránkénti felrázása nagy befolyással van annak minőségére, így alkoholtartalmára és
simaságára. A kefir üzemi előállítása esetén a rázógép használata elengedhetetlen.
16 °C feletti hőmérsékeltő helyiségben kis alkohol- és nagy' tejsavtartalmú italt kapunk.

A kefir érettségének megállapítása

Ha a kefir felrázásakor pontszerű apró buborékok nagy mennyiségben és gyorsan szállnak fel, a kefir
még nem érett.
Érett a kefir akkor, ha az üveg tartalma szemmel láthatóan a tejnél sűrűbb és borsószem nagyságú
buborékok szállnak fel.
Az érett kefirt logyasztani kell, mert tárolás alatt savanyodik, csökken az alkoholtartalma és vezsít
sűrűségéből.

Kecsketeny'és ztés 339 _

 Kellemesebb ízű, de nagyobb odafigyelést igénylő kefir készíthető úgy hogy a feldolgozandó tejnek
csak 3/4-ét öntjük a kefírmagra. Ezt küvetően 20-24 órai érlelés után a szakvaszkát a magról leszűrjük
és hozzákeverjük a fennmaradt tejet. Ebben az esetben az érlelést 10 °C-nál nagyobb hőmérsékleten
nem szabad végezni. Nagyobb hőmérsékleten az anyag sűrű, pépszerű tömeggé, használhatadan
anyaggá válik.

A jó kefir ismérvei:
- kellemesen savanykás
- tejsavtartalma 0,5 és 1,0% közötti
- állománya sima (nincs benne csomósodás)
- kiöntéskor pezseg (szénsavtartalma 0,03 - 0,15%)
- alkoholtartalma 0,4 - 1,0%
A kefir tehát alkohol- és szénsavtartalmú savanyútej.
Szinte minden keiír készítésekor használt savanyítókat kefírgombával készítik. Ez a szakvaszka
(savanyító) a kefínnag összes mikrobáit megfelelő arányban tartalmazza, de a kefírbacilus a tejben egy­
magában (kefírmag nélkül) nem szaporodik. Ez az oka annak, hogy a savanyító nem tartja meg
hatékonyságát és néhány átoltás után az így készült kefir jellegtelen aludttejhez lesz hasolnó. A kefír­
mag pálcikaszövedéke biztosítja a savanyító megfelelő mikrobáját anélkül, hogy maga a gomba teste a
savanyítóba jutna. Ez az oka annak, hogy csak savanyítóval nem sikerül megfelelő minőségű kefirt
előállítani.
Pasztőrözött tejben a tejsavas erjedés esetenként 72 óra múlva indul meg. A pasztőzözés kedvez az
alkohol és a szénsav termelésnek. így fordulhat elő, hogy' egészen édes tejben jelentős mennyiségű
alkohol és szénsav képződhet.
8 °C hőmérsékleten megnő az alkohol- és a szénsav-, míg csökken az ecetsav- és a vajsavtermelés.
25 °C feletti hőmérsékleten megnő a tejsavtermelés és csökken az alkohol- és a szénsavtermelés.
A legkedvezőbb alkohol- és szénsavtermelés 10-14 °C között következik be.
Az alkohol képződésére legnagyob befolyással a rázás minősége van. A nomád népek a rázást tartják
a kefírkészítés legfontosabb műveletének. <
Nem kívánatos a kefir nagy tejsavtartalma, az ecet- és vajsav pedig egyenesen káros.
Jó minőségű az a kefir, amelynek felületére összegyűlt kazein felrázás után ismét hígan folyó és egy­
nemű lesz. Kevésbé jó minőségű az, amelyben érezhetők a kezein csomócskák. Ez akkor következik
be, ha korán elkezdődik a tejsavas erjedés.
Néhány hónapos állás után a kefir zavaros, savószerű folyadékká válik, amely élvezheteden.
Az alkoholt és szénsavat nem tartalmazó kefir gyógykúrákra kevésbé alkalmas.

A kefírmag kezelése:
A kefírmagot leszűrés után langyos vízben átmossuk. A mosást addig kell végezni, amíg a mosóvíz
tiszta nem marad. Előnyös, ha hetenként legalább egyszer a mosóvízbe egy kevéske szódabikarbónát
teszünk.
A kefírmagot havonta legalább egyszer aprólékosan át kell vizsgálni és ha találunk elnyúlósodott
beteg szemeket, akkor azokat el kell távolítani. Az egészséges kefirszemcsék ujjaink között ruganyos­
nak érezhetők. A megbetegedés főleg akkor lép fel, ha a kefírmagot melegen tároljuk. A beteg kefir-
maggal készült kefir kellemetlen édeskés ízű, esetenként az erjedés is elmarad.
Abban az esetben, ha beteg szemcsét észlelünk, a kefírmagot gyógykezelni kell. Ez abból ál, hogy:
- kétszer, háromszor szódásvízben átmossuk. Ezt követően:
- 2 %-os borkő vagy citromsavas oldatban 1-2 órát állni hagyjuk,
- ezt követi a langyos vízben való átmosás,

__ 340 Kecsketenyésztés
 - a tiszta kefírmagot itatóspapír közé tesszük és kissé nyomkodva víztartalmát erősen csökkentjük,
- száraz itatóspapír között a napon, vagy másként kiszárítjuk. A szárítást hirtelen kell végezni!
- a szárított kefírmag száraz, hűvös helyen hónapokig tárolható.
A kefírmag szárítással regenerálódik. Ezért előnyös, ha 5-6 hónapos használat után egy-egy pihenőt
közbeiktatunk.
A száraz, tartósított kefírmagot langyos vízben áztatjuk és az első 2 napon, naponta legalább kétsz­
er kell cserélni a vizét. Ezt követően egy hétig naponta friss tejbe áztatjuk. A regenerálódott kefírmag
kezdetben nem teljes értékű. Teljes értékűvé néhány hét használat után lesz, ezért a pihentetett kefír­
magot használatra elő kell készíteni. Akkor kész a kefírmag erjesztésre, ha gázképződés mellett az a tej
felszínére emelkedik. Ehhez esetenként egy hét, de sokkal több előkészítési idő is szükséges lehet.

A kefírmag szaporítása:
A használatban lévő kefírmag állandóan növekedik, de a növekedés üteme lassú. Sokszor a
növekedés alig észlelhető, különösen szembetűnő ez tavasszal.
A kefírmag növekedése úgy siettethető, ha 2-3 napig nem változtatjuk rajta a tejet. Ezt követően jól
kimossuk az egészen besűrűsödött anyagot, és naponta friss tejet öntünk rá. Ezt követően minél
gyakrabban változtatjuk rajta a tejet, annál gyorsabb lesz a kefírmag növekedése.

A kefírmag összetétele:
A kelvirághoz hasonló megjelenésű kefírmag lényegében fehérjékből és a szimbiózisban együtt élő
mikroszervezetekbó'l áll. A mikroszervezetek alap mikroflórája steptococcusokból (Str. lactis, Str. cre-
rnoris), aromatermelő bakrériumokból, laktobacilusokból (Lb. casei, Lb. caucasicus) és a laktózt
erjesztő (Sacharomycus kefir) és a nem erjesztő élesztőkből áll. Ide tartoznak még az ecetsavat ter­
melők, továbbá egy szokásos táptalajon nem fejlődő pálcika alakú mikroba az ún. kefírbacillus
összeszövődött fonalai. A kefi'rmagon ezeken kívül még más mikrobák is találhatók, amelyek közül
egyesek külső szennyeződésekből származnak.
A kefírmagvak nem mások, mint a beszáradt kefírtej alvadék rögei, amelyek 4% körüli zsírt és
51,6% fehérjét tartalmaznak.

A kefírmag szaporításának és tartósításának szükségessége:

- az üzemszerű kefírtermclés biztonsága érdekében szükséges szárítva tartósított kefírmagot tárolni,
- a házi készítésű kefir készítéséhez csak tartósított kefírmag hozható megbízhatóan forgalomba,
- a kefírmag tartalék képzéséhez nélkülözhetetlen a kefírmag szaporítása.

14.13.3. Joghurt

Grigorov nevű bolgár orvos vizsgálatai és közleményei hívták fel a közvélemény figyelmét a jog­
hurtra. A joghurtot a balkáni népek háztartásukban kecske, juh és bivalytejből készítik. Mivel ezen
állatfajok teje “sűrűbb” a tehéntejnél, ezért ha tehéntejből készítik előbb azt besűrítik főzéssel. Az így
besűrített tejet langyosra hfltik (40 - 45 °C), majd az előző joghurtból egy evőkanálnyit kevernek egy
fél liter tejhez. Ezt az átoltáshoz használt anyagot nevezik a bolgárok “podhvasszunak”, a törökök
pedig “maja”-nak. Ha a maja nem friss, egy kevés forralt tejjel keverik. Maja hiányában, (ha a szom­
szédoknál sem kapható) szopós kecske, vagy bárány oltógyomrából származó tejalvadékkal oltják be.

.Kecsketenyésztés 3 4 1 __
 A tej beoltása után - meleg helyen (37 - 45 °C-on tartva) - 2-4 óra múlva az megalvad. A meleg
érlelőhely biztosítására nagy gondot fordítanak. Ezért azt a tűzhely közelében, szalma közé rakva
óvják a lehűléstől. A kész joghurtot hidegen tárolják és fogyasztják.
Az üzemileg történő joghurt előállításhoz hőkezelt (65 °C-on 30 percig, vagy 5-10 percig 90-95 °C~
on, vagy 20 másodpercig 105-108 °C-on), homogénezett tehéntejet használnak. A 42-45 °C-ra
lehűtött tejet oltják be joghurtkultúrával, amiben a Streptococcus therm-ophilus és a Lactobacillus bulgari-
cns 1:1 vagy 2:1 arányban van jelen. Régebben a beoltott tejet tiszta üvegekbe adagolták, majd az üveg­
eket 3-4 órán keresztül termosztátba, vagy vízfürdőbe helyezve savanyították a megalvadásig. Ezt
követően a palackokat vízzel hűtötték le és hűtőkamrában érlelték 12-14 órán át. Ma az érlelést kellő
hőmérsékeltű kamrákban végzik.
Abban az esetben, ha a joghurt készítéshez a tehéntejet nem sűrítik be, akkor a szárazanyag tar­
talmát teljes tejből készült tejporral kell növelni, hogy a joghurt állománya az eredeti juh és bivalyte­
jből készülthöz hasonló legyen. Teljes tejből készült tejport azért kell használni, mert ezáltal a
szárazanyag növelésével együtt növeljük a zsírtartalmat is. Az ilyen jellegű szárazanyag növeléssel
tesszük hasonlóvá a tehéntejet az eredeti alapanyaghoz.
Manapság az alvadást követően habarják, ízesítik, és stabilizálják a joghurtot. A stabilizálásra azért
van szükség, hogy a savóeresztést megakadályozzák. Ezt követően kerül sor a poharakba töltésre, és a
hűtőkamrai érlelésre. A gyümölcsjoghurtok esetében az alvadás a poharakban zajlik a gyümölcsre
töltés után.

A joghurt kultúra szaporítása és felhasználása:

A joghurt kultúra szaporítását pasztőrözött soványtejben végezzük. Szabály, hogy az átoltáshoz 2-
3% kultúrát használjunk. 3%-nál több savanyítót azért nem tanácsos használni, mert akkor már annyi
tejsav kerül a tejhez, hogy a 40 °C körüli tej kazeinjét kicsapja és csomós lesz a joghurt.
A joghurt kultúrát 40-42 °C-ra beállított termosztátban érleljük a megalvadásig.
A joghurt kultúrát soványtejjel (fölözött tej) nagy gonddal és tisztasággal készítsük.
Az átoltásnál a joghurt legfelső rétegét ne használjuk, mert ott a levegőből bejutó nem kívánatos
mikroorganizmusok is lehetnek. A joghurt kultúra közepéből vett mintával készíthető a legjobb átoltás.
Joghurt készítésekor a savanyítóként használt joghurtot szitán áttörve adjuk az anyaghoz, így tudjuk
elkerülni, hogy a joghurtban csomók, rögök keletkezzenek.
A technológia betartásával készült joghurtot a kemény alvadék jellemzi. Ize és szaga enyhén
savanykás, állománya összekeverve sűrű, tejfölszerű. 7'ejsav tartalma 0 ,8 - 1 ,2 % között van, míg az
aludttejé ccsupán 0,5-0,6 %. Alkoholtartalma csekély, cca 0,2%.

A joghurt hibái:
Érlelés alatt, ha rázkódás éri a beoltott tejet, akkor savós joghurtot kapunk.
Nagyon savanyú lesz a joghurt, ha az alvadás beállta után hűtéssel nem szakítjuk meg a további
tejsavképzést.
Fertőzött tej esetén nem savanyodik meg a tej. Ez akkor is fennáll, ha elgyengült kultúrát
használunk.
A természetes legelőn tartott kecske teje nem savanyodik, mivel az elfogyasztott sokféle növény
bioaktív anyagai elpusztítják, illetve gátolják a tejalvadást végző baktériumok szaporodását is. Ilyen
esetben a nagy baktericid (baktérium ölő) hatású tejet előbb forraljuk fel, s ezt követően készíthető
belőle jóminőségű joghurt.
Túlsavanyodás akkor is bekövetkezik, ha túl sok - 3%-nál több - kultúrát használunk. Ekkor a
joghurt csomós és savós is lesz.
Élesztő-ízt a sarjadzó gombák elszaporodása okozza.

_ 342 Kecsketenyésztés
14.13.4. Acidofilusz tej (reform joghurt)

Az acidofilusz-tej a Lactobacillus acidophilus színtenyészetével készült savanyú tejtermék. Igen ked­

vező diétás hatása annak köszönhető, hogy a baktérium a bélrendszreben nem pusztul el, hanem ott
meghonosodva tovább szaporodik. Antibiotikus hatásának eredményeként gátolja a rothasztó baktéri­
umok nagyobb arányú elszaporodását a bélben. így az acidofilusz-tej nemcsak üdítő ital, hanem jól
beépíthető a makacs gyomor- és bélbántalmakban szenvedők diétájába is.
A kívánt zsírtartalomra beállított pasztőrözött tejet 37-42 °C-ra lehűtik, 2-5%-ának megfelelő men­
nyiségű kultúrával beoltják és a joghurthoz hasonlóan töltik palackokba, poharakba. A tej 37 °C-on 24
óra, 40-42 °C-on 6-8 óra alatt alszik meg.
A tejkészítmény íze savanyú, aromádan, állománya egynemű, sima.

Kecsketenyésztés 343 _
15. A KECSKE BŐRE ÉS
FELHASZNÁLÁSA

A kecske bőrének eladásából származó bevétel javítja a termelés gazdaságosságát és akár a 30%-át
is jelentheti a kecske által megtermelt jövedelemnek. A bőrt három réteg alkotja. A legkülső réteg az
epidermis, a középső réteg a dermis, ami alatt a hypodermis van. Az epidermisben melanin pigmentek
vannak, melyek a bőr színét adják. Az epidermis fő komponense a keratin, a dermist a kolagén alkot­
ja. Ez a két komponens különböző aminosavakat tartalmaz és ezért a bőr feldolgozásakor (szőrte-
lenítés, cserzés) alkalmazott különböző kemikáliákkal adott reakcióik eltérnek egymástól.
A kiszáradt gidabőr súlya 400 g körül alakul, a kifejlett anyakecske bőre 680-900 g-ot, a kifejlett bak
bőre 1,4-2,3 kg-ot nyom.
Az otthon előáltított kecskebőr gyakorlatilag gyenge minőségű. A kecskebőr minőségét több tényező is
befolyásolja. így például a kecske fajtája, kora, a takarmányozási színvonal, sőt az évszak is. A legjobb minőségű
bőrt néhány rövid szőrű trópusi fajta, mint a maradi, vagy a fekete bengáli adja. A fiatal kecske bőre sokkal
vékonyabb és puhább, mint az idősebbé. Takarmányozás szempontjából a legjobb minőséget azok a gyengén
táplált egyedek adják, amelyeket száraz területeken tartják, ahol elsősorban hústermelés céljából legeltetik az
állományt. A jól táplált egyedek bőre túlságosan zsíros. A bőr minősége az évszaktól is függ, a nyáron levágott
egyedek bőre halvány rózsaszínű és vérerekkel átszőtt, a téli hónapokra tárolódó tápanyagokat tartalmaz. A
télen levágott kecske bőre fehér, és mert ilyenkor tápanyagok a szőrtakaróba vándorolnak, a minősége is jobb.
A jó minőségű bőr vékony és könnyű, finom szöveti szerkezete miatt kellemes tapintású.
A kecskebőr festhetősége miatt színes kabátok, mellények készítésére is alkalmas.
Csökkentik a bőr értékét a lenyúzáskor keletkezett sérülések, de a különböző tetvek és más
élősködők, valamint baktériumok (Corynebacterium pseudotuberculosis, valamint Strepto- és
Staphylococcusok) által okozott károsodások is.

15.1. A bőr lefejtése

A bőr lenyúzását és kikészítését legjobb ebben járatos szakemberre bízni. Amennyiben magunk
akarjuk kikészíteni, az állatról óvatosan fejtjük le a bőrt. A bőrt fejthetjük:
a) tömlősen, amikor a lábszáron a bőrt késheggyel átszűrjük és e nyílásba tömlőt helyezünk, amin
keresztül levegőt fújunk a bőr alá. A levegő behívására a bőr leválik a testről és könnyen lefejthető, ha a
nyúzást melegen, vagyis a vágás után azonnal végzik.Ezt a módszert ma higiéniás megfontolásból tiltják.
b) öklöző fejtéssel, amikor a hasvonalon szétvágják és kifeszítik, majd ököllel leválasztják a bőrt a
testről. Ahol a fejtés nehezen megy, ott fakést ajánlatos használni.
Arra kell törekedni, hogy se zsír, se hús ne maradjon a bőrön.
A bőrfejtéskor keletkező hibák: a) vakmetszés, amikor a késsel történő fejtéskor nem látható vágást ej­
tenek, b) kikapás, amikor a húsból kimetszett rész a bőrön marad, c) lyukasztás, amikor a bőrt a kés átvágja.

__ 344 Kecsketenyésztés
IS.2. A bor kikészítése

A lefejtett bőrről először a szőrt szükséges lemaratni. Ehhez 23 liter lágy vízbe 4,5 liter oltott meszet
teszünk és 5 liter térfogatú keményfa hamuját keverünk. Ebben pácoljuk a bőrt 3 óra hosszan, majd
egy korlátra kiterítve a folyadékot lecsurgatjuk és a bőrt száradni hagyjuk néhány percig. Az első
napon ezt a műveletet négyszer, a következő napon háromszor, azt követően egy-egy alkalommal
végezzük, mindaddig ameddig a szőr le nem válik a legvastagabb bőrfelületről is. Ezt követően tiszta
vízben kell kiáztatni a bőrt.
A bőr cserzése a következőképpen történik: a bőrt 25%-os formaiin oldatba tesszük egy hétig. Ezt
követően a formaiint tiszta vízzel kimossuk majd megfelelő nagyságú asztalra kifeszítjük a bőrt szögek
segítségével. Amikor a bőr kiszáradt “optimalin” (Lancrolin) olajjal bedörzsöljük lágyítás céljából,
közben óvatosan lenyessük róla a felesleges szövetdarabkákat. Ezt a műveletet (naponta) meg kell
ismételni mindaddig amíg a bőr tiszta, lágy és rugalmas nem lesz. Ezt követően mosóporos oldattal
eltávolítjuk róla a felesleges optimalint, majd a szőrös felülettel felfelé kiterítve megszárítjuk.
A bőr tárolásra történő előkészítéséhez első lépésként egy erősen koncentrált sóoldatot készítünk.
(Forró vízben annyi sót oldunk fel, amennyit az egyáltalán felvesz.) Az oldat lehűlése után a bőrt
bemártjuk az oldatba, majd sóval behintett deszka asztalra szőrös felével lefelé lefektetjük, a húsos felét
sóval behintjük és a következő bőrt - az előzőhöz hasonlóan kezeken - ráfektetjük. 25 ilyen módon
sózott bőrt egyben, kiterítve, zsineggel összekötve és barna papírba csomagolva négy hónapig lehet
tárolni.
A világon 623000 tonna kecskebőrt termelnek évente. Ennek zömét Ázsiában, 460 ezer tonna,
valamint Afrikában, 115 ezer tonna, nyerik. A legjelentősebb termelők: Kína 133, India 113, Pakisztán
108, Bangladesh 31, Nigéria 20 ezer tonnával. Európában csak 17 ezer tonna kecskebőrt
értékesítenek. A fontosabb országok: Görögország, Bulgária, Románia és Portugália.

Kecsketenyésztés 345 —
16. KECSKETENYÉSZTÉS
EGÉSZSÉGÜGYI
ISMERETEK, KECSKE
BETEGSÉGEI

A kecske közegészségügyi szempontból - megfelelő gondozás, ápolás, felügyelet mellett - kisebb

gondot jelent, mint a szarvasmarha. Tuberkulózisra - a külföldi adatok egybehangzó eredménye
alapján - kevésbé hajlamos. A brucellózis is sokkal ritkábban fordul elő. A kecske egyéb betegségei
hasonlóak más kérődző állatokéhoz. Az esetenként előforduló - hirtelen jelentkező - egyedi megbe­
tegedések okai és megelőzésük, illetve megszüntetésük módja további vizsgálatokat igényel.
Újabban ismertté vált a stressz-hatás fokozott jelentősége, amire a kecske sokkal érzékenyebb mint
más kérődzők.

16.1. A stressz-hatás

Ez különösen nagyobb állomány létesítésekor okozhat jelentős veszteségeket. A környezetváltozás-

ía' együttjáró megrázkódtatások mélyreható változást idéznek elő az állat szervezetében. Ilyenek az
egvéni tenyészetekből vásárolt egyedek nagy állományba kerülése, amikor az egy-két kecskének meg
kell küzdenie egy helyért a már kialakult hierarchiában Sokszor a dédelgetett, szerető környezetből
egy durvább, gépies környezetbe kerül és a sokoldalú kerti- és konyhai hulladék táplálék helyett egy
monodiétás takarmányozásban lesz része. Ezeken kívül a különböző helyekről összevásárolt egyedek
más-más kórokozókat hoznak magukkal, amelyekkel szemben az idegen állatoknak nincs védettsége.
Ezek a hatások összeadódnak és sok állat elhullásához vezetnek. Ennek tulajdonítható, hogy az 1970-
es években, amikor a termelőszövetkezetek a kistermelőktől összevásárolt egyedekből akartak tenyé­
szeteket kialakítani, azt tapasztalták, hogy az addig igénytelennek hitt kecskékből sok, esetenként több
mint 60% is elpusztult.
A kecskének idő kell ahhoz, hogy a megváltozott környezethez és az abból származó ingerekhez
hozzászokjon, azokhoz alkalmazkodjon. A stressz csökkentésével lehet helyreállítani az állatok belső
egyensúlyát és biztosítani termelőképességét. Abban az esetben, ha a stresszterhelés - vagyis a károsító
hatások - sokáig tartanak, bekövetkezhet a kimerülés állapota ami nem más, mint a stresszhatással
szembeni védekező képesség megszűnése, ami az állat összeomlásához, elpusztulásához vezet.
A stresszre különösen a növendékek és a vemhes anyák érzékenyek.
Védekezés a stresszhatások ellen:

__ 346 Kecsketenyésztés
 Szállításnál az összeszokott állatokat zárjuk egybe, kapjanak jó takarmányt és ivóvizet, ha lehet a már
megszokott gondozójuk kisérje őket.
Nagy állományoknál, ha újabb egyedeket helyezünk be, akkor alakítsunk kisebb csoportokat, s
amikor ebbe beleszoktak szoktassuk a nagyobb csoporthoz. Ha egy kecske egy másik csoporthoz csat­
lakozik, hagyjuk ott, valószínűleg ott jobban érzi magát.
A stressz csökkenthető védő takarmánnyal is, ekkor az állat által kedvelt takarmányt, abrakot
kiegészítjük C-vitaminnal, valamint más vitamin és nyomelemekkel.

16.2. A kecskebetegséget előidéző okok cso­

portosítása

a/ - az állatforgalmi szavatosság alá tartozók:

himlő: 8 nap
tüdőférgesség, mételykór
b/ - szerződéses szavatosság alá tartozók:
ivarszervi rendellenességek pl. terméketlenség; rossz szokások, pl. önszopás, stb.
c/ - állandó jellegű, szervezeti, alkati rendellenességek:
hiánybetegségek, pl. angolkór (rachitis)
d/ - helytelen vagy rossz takarmányozás következtében jelentkező megbetegedések:
ketózis, felfúvódás, nyelőcső elzáródás, emésztési zavarok, gyomor-, bélgyulladás, mérgezések
e/ - a tejelő egvedeknél a feiés szabályainak be. nem tartása miatt alakul ki::
tőgygyulladás, elapasztás, tőgymirigyállomány fejledensége stb.
f/ - belső- és külső paraziták okozta megbetegedések:
tetvesség, rühösség, gyomor- és bélférgesség, nyelőcsőférgesség, stb.
g/ - nagy veszélvességű fertőző betegségek, toxikózisok:
ragadós száj- és körömfájás, varasodás, gombatoxikózis, stb.

16.3. A kecske egészségének védelme

Az állatokkal foglalkozó szakember általában jó megfigyelő. Azonnal észreveszi a rendellenes

viselkedést. Ilyenek: az állat bágyadtsága, a növendékek nem játszanak, étvágytalanság, borzolt és matt
szőrzet, hasmenés vagy túl kemény ürülék, a kérődzés hiánya, felfúvódás, a tejhozam csökkenése, a
sántaság, a merevjárás, az orr száraz volta, a bőséges orrváladék, tályogok a testen, köhögés, stb.
Igen fontos, hogy a rendellenesnek talált állatot azonnal különítsük el és gondosan ápoljuk,
megfelelő kezelésben részesítsük. Mérjük meg hőmérsékletét, esetleg pulzus-számát és lélegzését és az
állatorvost értesítsük.
A kecske normális hőmérséklete 39°C, pulzus száma percenként 70-80 közötti, míg a percenkénti
lélegzés száma 20-24.

.Kecsketenyésztés 347 _
 A hőmérsékletet a végbélben mérjük. A hőmérőt kissé megnedvesítve csavargatva dugjuk a vég­
bélbe, és legalább 3 percig benthagyjuk.
A pulzusszám megállapítására legjobb a comb belső és felső részén kitapintott hely. A lélegzés-szám
az állat mellkasának mozgásából állapítható meg.
A szakképzett tenyésztő felismeri az állat viselkedéséből a legtöbb betegséget. Az állatorvosnak min­
den beteg állatot meg kell mutatni.
A beteg állat nyugodt, huzatmentes, meleg elkülönített helyet vagy istállót igényel. Tiszta szalmá­
val bőségesen almozzunk. Ha tehetjük, érje napfény és friss levegő a beteg állatot.
A beteg állat étványtalan, ezért igyekezzünk kedvére járni és olyan takarmányt adni, amit szívesen
fogyaszt.
Friss ivóvíz és nyalósó álljon a beteg állat előtt mindig. Az egészség helyreálltával az étvágya megnő.

16.4. A z olló egészségvédelme

A magzat már jóval születése előtt képes immunválaszra, de speciális immunkompetens sejtjeit a
méhlepény felépítése miatt külső (gát) immunválaszra nem serkenthetők. A méhlepény választja el
a magzati vért az anyai vértől. Ezért az újszülött - a méhlepény megbetegedésének kivételével -
teljesen védtelen a mikrobákkal és más idegen anyagokkal szemben. Ugyanezen “placenta-gát”
miatt az anyai immunglobulinok (ellenanyagok) nem képesek megvédeni a magzatot úgy, ahogy az
anyát védik.

16.4.1. A kolosztrum szerepe a betegségek

megelőzésében

Az újszülött immunvédtelensége magyarázza a kolosztrum felvétel alapvető fontosságát. A kecske

szárazra állítása után tőgyében tárolja és koncentrálja az általa szintetizált összes szérum-ellenanyagot.
Ez az oka annak, hogy a föcstej gazdag specifikus immunglobulinokban. Az ollónak élete első 24
órájában legalább 100 g kolosztrumot kell felvenni, napi 4-5 szoptatás során, akár szopva, akár
cumisüvegből vagy vödörből, hogy védettséget kapjon. Egyszeri szopás ennek felvételére nem ele­
gendő, mert ekkor még oly kicsi az olló oltógyomra, hogy 30-40 g-nál többet nem tud szopni.
A kolosztrumot mindig melegen kell itatni, de forralni nem szabad! Fagyasztással a föcstej
ellenanyagai károsodás nélkül tartósíthatóak. Szükség esetén a fagyasztott kolosztrumot
testhőmérsékletre kell felmelegíteni és úgy itatni. A felmelegítés forróvízben történjen. E kolosztrum
az árva ollók felneveléséhez szükséges, ezért több anyakecske esetén gondolni kell a kolosztrum
tárolására.
Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kolosztrum immunglobulinjai csak a születést követő
24 óráig tudnak teljesen felszívódni. Ekkor még a bél bolyhainak vége nyitott - s a felszívódás itt
történik - amelyek fokozatosan bezáródnak. A harmadik naptól pedig a kolosztrum immunglobulin­

__ 348 Kecsketenyésztés
jai hatástalanok, mert ekkor már aminosavakra lebontva szívódnak fel. Ilyen állapotban pedig a föc-
stejnek védő hatása nincs.
A föcstejről még tudni kell, hogy védő hatása abban a környezetben 100%-os, ahol az anya élt. Ez
a föcstej más tenyészetekben, ahol más mikroorganizmusok vannak nem teljes hatású, mert az anya
szervezete az ellenanyagot nem ezekkel szemben termelte. Ahol a kolosztrum termelődött, abban a
környezetben más állatfajok kicsinyeinek is védettséget nyújt.

16.4.2. Lehet-e vakcinázni az újszülött ollót?

A válasz nem, de bizonyos esetekben igen. Vakcinázás, amikor a kórokozót gyengített vagy elölt
állapotban (esedeg genetikai anyagot) beoltom az állatba. Az anyai - kolosztrum útján felvett -
ellenanyagok gátolják a fiatal állat immunokompetens sejtjeinek ellenanyag termelését antigénnel
szemben (antigén minden olyan anyag, ami specifikus ellenanyag termelést vált ki). Az olló, amikor a
kolosztrumon keresztül passzívan immunizálódik, nem képes vakcinációs ingerlésre reagálni (pl. pas-
teurella, streptococcus vakcina). Ezzel szemben a celluláris, vagy lokális immunitást kiváltó vakcinák
a születés után már használhatók (pl. echtyma, colibacillosis, enterotoxémia elleni vakcinák).
Abban az esetben, ha az anyaállatok immunitása nagyon csekély, az újszülött kombinált vakcinázását
el kell végezni a fiatal állatok coli baktériumok okozta szeptikémiája elleni polivalens vakcinával.

16.4.3. A szérum

A szérum a kolosztrumhoz hasonlóan passzív immunitást biztosít. A szérum olyan állatokból készül,
amelyeket egy bizonyos mikroorganizmussal vagy toxinnal vakcináztak, és ezért az illető mikroorga­
nizmussal szemben specifikus ellenanyagot tartalmaz. A szérum azonnal hat, de időben korlátozottan.
A szérum és a kolosztrum által nyújtott passzív és a vakcina által nyújtott aktív immunitás között a
különbség az, hogy a “vakcina megelőz”, a “szérum pedig gyógyít”. Ilyen “tüneti kezelésre” nincs
szükség akkor, ha a vemhes anya megfelelő takarmányozásban részesül, a mikrobiológiai környezetét
ellenőrzik, ekkor a fiatal állat elegendő természetes ellenállóképességre tesz szert a felvett kolosztrum
által.

16.4.4. Az újszülött gondozása

- Az olló minél előbb száradjon meg, ezért ezt elő kell segíteni száraz szalmával, vagy vászonnal való
törölgetéssel.
- A tőgyet meg kell tisztítani, fertődeníteni, első sugarakat kifejni, majd kolosztrummal meg kell itatni.

Kecsketenyésztés 349 _
 - A köldökzsinórt fertőtleníteni kell. Ha nagyon hosszú, tépéssel 10-15 cm-re rövidítsük le. A fer­
tőtlenítést lehet jódtinktúrával, vagy hidrogénperoxiddal végezni.
- 24 órás korban, ha szükséges, be lehet adni vitaminokat. Ez jelentősen növeli a fiatal állat ellenál­
lóképességét. Szájon át, vagy izomba kell adni az “A-D^-E” vitaminkomplexet. Az “A”-vitamintar-
talom 50.000-100.000 NE. (Túladagolás csökkenti az ellenállóképességet és betegséget is idézhet elő.)

16.4.5. Mikroorganizmusok szerepe az immunitás

kialakulásában

A külső környezet mikrobáinak támadása nagyon fontos az olló számára. A mikrobákkal történő
érintkezés alakítja ki a fiatal állat immunitását. Elképzelhetetlen, hogy egy kis állat, amelyet izoláltak
minden mikroba és parazita felvételétől, hogy abban immunitás alakuljon ki.
Az újszülöttben per os (szájon át) alakul ki az emésztőkésziilék mikroflórája. Ez colibacillust, nem
patogén, pseudomonast, streptococcust, thiobacteriumot, enterotoxénia baktériumok spóráit, coccid-
iumot, strongyloidát vírusokat, stb. tartalmaz.
A légzőszerveken keresztül kerülnek a tüdőbe a pasteurea, bordatella, klebsiella baktériumok is. A
vírusok és a mycoplasmák egy része szintén a légutak szaprofitái.
A különböző mikroorganizmusok fokozatosan letelepszenek a kialakulóban lévő előgyomrokba. A
későbbi időben ezek képezik a bendő flóráját és faunáját.
A fiatal állatoknak ezek a normális és előnyös szennyeződései harmonikusan alakítják ki a szervezet
védelmét. Az újszülött és a mikroba érintkezése, sőt a mikrobák bizonyos mennyiségű felvétele szük­
séges ahhoz, hogy minden válaszreakcióra képes egyedben kifejlődjön az immunitás. Ez zökkenő
nélkül akkor meg)' végbe, ha a mikrobák támadása nem túl erős és nem túlságosan virulensek.
Ahhoz, hogy a mikroorganizmusok ne kerüljenek túlsúlyba, szükséges az istállók tisztántartása és
esetenkénti fertőtlenítése. A falak tisztítására a meszelés, mélyalom esetén pedig a szalma almozás
mellett jó fertőtlenítő a szuperfoszfát 100-150 g/m2 kiszórás is.
El kell kerülni az állatok zsúfoltságát, mert az stressz-állapotot vált ki, s ezáltal csökken a szervezet
védekezése és megnő a mikroorganizmusok virulenciája.
A különböző állományból származó egyedeket ne tegyük a mi állományunkba, mert olyan mikrobák
kerülhetnek állatainkra, amelyekkel szemben nincs védettségük. Ezek az új mikroorganizmusok állat-
ról-állatra történő terjedése miatt virulenciájtik növekedik és megbetegedéseket okoznak.
Hasonló elvből ne keverjük a különböző korú egyedeket sem.
Amennyiben lehetséges, a mélyalom kiürítése után az istállót 3 hónapig pihentessük, mivel a fer­
tőtlenítő szerek nem teszik lehetővé a teljes tisztítást.
Összefoglalóan megállapítható, hogy az olló immunológiailag nem lesz védtelen, ha anyját a
vemhesség végén jól takarmányozzák. Az olló a fontos immunglobulinban gazdag kolosztrum előnyét
élvezve képes a környezeti ártalmaknak ellenállni és védekezését a jó vitaminhatás segíteni fogja.

__ 350 Kecsketenyésztés
16.5. A z olló betegségei

16.5.1. Fertőző betegségek

A sokféle fertőző betegség között megkülönböztethetők:

a/ azok a betegségek, amelyeket az emésztőkészülékben lévő organizmusok elszaporodása idéznek
elő.
b/ légzőszervi és egyéb betegségek, amelyek ellen vakcinázással csak 10 napos kor után lehet
védekezni.
c/ azok a különleges betegségek, amelyeket vírusok, más baktériumok, paraziták mycoplasmák, stb.
okoznak.

16.5.2. Fertőző betegségek jellemzői

1. A gazdaszervezet számára a mikroba intracelluláris vagy extracelluláris.

2. A kórokozó vagy tömegesen megjelenik a vérrendszerben, vagy helyben marad és toxinokat ter­
mel, amelyek a véráram útján elkerülnek a legkülönbözőbb szervekbe. Az első esetben szep-
tikémiáról, a második esetben toxaemiáról beszélünk. Minden mikrobiális patogenitás alapja ez a
két mód.
3. Léteznek átmeneti és vegyes állapotok, amikor két, vagy több különböző fajú kórokozó együtte­
sen fordul elő (pl. colitoxémia).
4. Mindig fontos az egyed testhőmérsékletének a mérése. Ennek emelkedése jellemző legtöbb fer­
tőző betegségre. A toxaemia esetén ennek ellenkezője történik, a testhőmérséklet csökken.
5. A beteg állatokat mindig el kell különíteni.
6 . Az állat kezelése mindig a védekező mechanizmusának a támogatásából áll.

A kezelés fő szempontjai:
- tartalmazza a specifikus kezelést,
- szükség szerint tüneti kezelést,
- a védekező mechanizmus serkentése,
- a fertőző ágens izolálása és azonosítása,
- soha sem szabad kapkodni , időt kell hagyni a gondolkodásra. Ha egy vagy több beteg állatot
észlelnek, akkor bizonytalanság esetén ne késlekedjünk, hívjunk állatorvost.

.Kecsketenyésztés 351 __
16.5.3. Enterobacteriozisok

Ezek többek között a septicaemiát okozó colibacillosis, esetleg szalmonellosis, akár együtt is jelent­
kezhetnek.

16.5.4. Enterotoxaemiák

Az enterotoxaemia okai; az emésztő' csatorna lúgos pH-ja elősegíti a klostridiumok fejlődését a min­
denhol jelenlévő spórákból. Normális esetben ez a Ph savanyú a gyomorban. A lúgosodás hatására
megbomlik az emésztőcső baktériumainak egyensúlya. A szaporodó baktériumok különböző toxinokat
termelnek, amiből többé-kevésbé intenzív toxaemia alakul ki.
Perakut kórformák
Születés után néhány óra múlva vérömléses hasmenést lehet látni, ami gyors elhulláshoz vezet.
Másik perakut kórforma az entero toxaemia, ami ugyancsak gyors elhulláshoz vezet.
Lassúbb fejlődésit kórformák
A klinikai tünetek nagy változatossága miatt nehezen ismerhetők fel. Az encephalitis (agyvelőgyul-
ladás) kórforma - többek között a látás elvesztésével járnak és görcsös rohamokkal -, a sárgaság kór­
forma - narancssárga nyálkahártyák. Szokványos a hasmenés, tehát tünetei igen változatosak. A kór­
fejlődés napokig, es e tle g hetekig eltart.
Kezelés
A lassúbb (akut, krónikus) kórformánál specifikus szérumkezelés - a jobboldali horpasz tájékán -
igen hatékony lehet, továbbá az állatorvos által előírt egyéb kezelés. (A járó kórformánál a szelén - E
vitamin injekció lehet hatásos.)
Megelőzés
A higiéniai előírásokat betartása. A hajlamosító - takarmányozási - tényezők kiküszöbölése. Ne vál­
toztassuk hirtelen és gyakran a takarmányt. Stressz-helyzeteket nem szabad kialakítani.
Vakcinázás az enterotoxaemia ellen
A használt vakcinának minden lehetséges törzset tartalmaznia kell (A, B, C, D+Clostridium sep-
ticum). Ez a vakcina csak egy fegyver, hatásosabb a hajlamosító tényezők kiküszöbölésével együtt.

16.5.5. Colibacillosisok

A colibacillusok egy nagy mikroba családot alkotnak, amely az emésztőcsatornában élnek, de egyes
típusok súlyos betegségeket idézhetnek elő.
Az olló nagyon fogékony a colibacillusokkal szemben, tünete a hasmenés. A betegség a hajlamosító
tényezők hatására következik be. Rendszerint az anya takarmányozási hibája következtében a
kolosztrumnak nem megfelelő az immunglobulin tartalma. Az újszülött nem megfelelő gondozása is
kiválthatja.

__ 352 Kecsketenyésztés
 A colibacillusok tehetők felelőssé a coliszeptikémiáért, bizonyos iziiletgyulladásokért, tüdőgyul­
ladásért, a hasmenéses gyomor-bélgytilladásért.
Tennivalók
- a megbetegedett egyedeket antibiotikummal kell kezelni. A kezelést legalább 3 napig kell végezni.
- A, D 3 és E-vitamin adása (100.000 NE A-vitamin)
- gyorsan vakcinázni kell polivalens vakcinával, majd emlékeztető oltást kell adni 21 nap múlva.
- a tartási körülmények javítása.

16.5.6. Echthyaema (varas szájfájás)

A kecske hámmal fedett részei, így a bőr, nyálkahártyák, és a körmök nagyon érzékenyek.
A varas szájfájás a bőrön látható vírusos fertőzés, amely sokszor nem vezet elhulláshoz, de a
növekedést gátolja. A megbetegedés helyei; körömhasadék, tőgybimbó és bármely testtájék.
A védekezésre egyetlen eljárás: élővakcinás immunizálás. Járvány esetén minden kecskét - még a
betegeket is - be kell oltani. A vakcinázás legkedvezőbb időpontja: ellés előtt az anyákat, majd születés
után az ollókat.

16.5.7. Pasteurellosisok

Azok a betegségek tartoznak ide, amelyeket a légzőszervek általános lakói, mint a streptococcusok
és a pasteurellák okoznak.
Az állatok lihegnek, nehezített a légzésük, nem fogyasztanak takarmányt és magas a lázuk. Elhullás
ritka, csak a fiatal állatokban fordul elő. Az idősebbek felgyógyulnak, de termelésük csökken.
Tennivalók: Gyorsan antibiotikum kezelésben kell részesíteni. Istállóspecifikus vakcinát célszerű
készíteni az izolált törzsből.

16.5.8. Staphylococcosis

Gyakran a tőgygyulladás okozója a tejtermelés csökkenésén kívül a sajttermelést is lehetetlenné

teszi.

Kecsketenyésztés 353 _
16.6. Parazitás betegségek

A szabadon tartott kecske nagyobb árat fizet e kártevőkért mint a jól istállózott társai. A kecske
nagyon érzékeny a coccidiozissal és a bőrkártevőkkel szemben.

16.6.1. Coccidiosis

A megszületés első órájától számos coccidium fej képes megtámadni a bél nyálkahártya sejtjeinek bizonyos
csoportjait. A strongyloidákkal és számos baktérium törzzsel, valamint egyéb, még alig ismert protozoákkal
együtt ezek képezik az emésztőkészülék természetes flóráját. Ennek következtében szilárd emésztőszervi
immunitás alakul ki. Ha a fiatal állat teljes kolosztrum adagját megkapta, és ha elegendő A-vitamint is kapott,
ezek a fertőzések normálisan lezajlanak anélkül, hogy bármilyen terápiás beavatkozásra lenne szükség.
Minden kezelés és kemoterápia csak zavarná a normális microflóra kialakulását.
A megbetegedés megelőzhető jó takarmányozással és a környezet tisztántartásával. Az állatokat nem
szabad túlzsúfolni, el kell pusztítani az oocisztákat.

16.6.2. Strongylosis

A strongylosisok a szabadban tartott állatok legfontosabb fertőzései közé tartoznak. A rövid bioló­
giai ciklusok miatt gyakran előfordul legelő túlzsúfoltság esetén. A kecskéket két hetes koruk után
erősen fertőzöttnek kell tekinteni, még a tünetek jelentkezése előtt.
Szükséges, hogy az állatok állandóan rendelkezzenek egy bizonyos parazita populációval, ami a
parazitaellenes immunitásuk alapja.
Szigorú szabály, hogy a fiatal állatokat csak legfeljebb 10 napig lehet egy legelőparcellán tartani. Ezt
követően, legalább 6 hét múlva kerülhetnek az állatok vissza ugyanarra a parcellára.

16.6.3. Monesiosis

Ez minden területen gyakori és különösen a fiatal állatokban. Az ürülékben lévő “rizs-szemek” a féregízek.
Nagyon fertőzött legelőkön három hónapos kortól kezdve havonta el kell végezni a parazitaellenes
kezelést, míg az állatok a legelőn vannak.
Prevenció céljából érdemes az anyák kezelése évente legalább egy alkalommal a vemhesség második
felében.

_ 354 Kecsketenyésztés
16.6.4. Külső parazitózisok

A növendék kecskén tarlósömör és más tetvekkel, riihatkákkal kapcsolatos külső parazitózis is

kialakulhat.

16.6.5. Dermatomycosis (Bőrgombásság)

A fertőzés hatására kerek foltok alakjában szőrhiány keletkezik, legtöbbször váladékképződés is

megfigyelhető.

16 .7. A z olló takarmányozási és anyagcsere

zavarai

Ezek a bántalmak egyrész t a mesterséges tejtáplálással, másrészt a tejtáplálásról a szilárd takar­

mányozásra való áttéréssel kapcsolatosak.

16.7.1. A mesterséges tejtáplálással kapcsolatos

megbetegedések

Leggyakoribb megbetegedés az oltó felfúvódása és a hasmenés. Az oltó felfúvódása 2-3 hetes kor­
ban jelentkezik, ha az állat nagyobb zsírtartalmú takarmányt és tejet fogyaszt egyidejűleg. Úgy vélik,
hogy a zsírok avasodása és a fehérje minősége az oka. A növényi zsírok alkalmazása a tejpódókban
csökkenti a felfúvódás előfordulását.
A hasmenések: gyakoribbak mesterséges tejtáplálás esetén, mint természetes szoptatáskor. Az olló
bélnyálkahártyáját nem védi az anyai tej “immunglobulin A”-tartalma. Másrészt a tejpótló összetétele
nem azonos az anyatejjel.
A mesterséges tejtáplálás elősegíti a takarmányozási és fertőző hasmenések kialakulását egyaránt.
A hasmenések általános oka: a rosszul elkészített tejpótló - pl. csomós - vagy ha nagyon külön­
böző hőmérsékleten itatják. Ilyenkor a diéta mindent rendbehoz. Ila a diéta nem hatásos, akkor
mindig fertőző eredetű a hasmenés, ami legtöbbször colitoxaemia.
A hasmenés megelőzésének alapja a jó higénia, vagyis:
- A tejpótló itatására használt berendezések tisztántartása.

Kecsketenyésztés 355 __
 - Bőséges, tiszta almozás.
- Homogén csoportok kialakítása.
- Fertőtlenítés és az istálló pihentetése.

16.7.2. A takarmányozás betegségei

Amíg az olló egyszerű gyomrú állatból kérődzővé válik, sok probléma keletkezhet. Ezek; felfúvódás,
alacsony testhőmérséklet mellett fokozatos lesoványodás, emésztési zavarok, habos hasmenés, amely
később véressé válik.
A zavar oka rendszerint a hirtelen takarmányváltozás, vagyis az új takarmányhoz az emésztőflóra
alkalmazkodásának hiánya.
Gyakori hiba az ivóvíz hiány, ami a bendő normálistól eltérő működését eredményezi.
A fertőzés elleni szerek túlzott adása - antibiotikumok - sokszor egyedül felelősek a problémáért,
mert elpusztítják az emésztőkészülék hasznos mikroflóráját.

A zavarok megelőzhetők:
- az új takarmány fokozatos, 8 - 1 0 napig tartó szoktatásával,
- ballaszt-anyagok adása (széna) a bendőmozgások kialakítására,
- elegendő ivóvíz, hogy a bendőtartalom folyékony állapota kialakulhasson.

16.7.3. Dizenteria

A Clostridium perfringens “B” típusa okozza. Az ollók vékonybelében elszaporodik és halásos mér­
get választ ki amitől az állat elpusztul.
Első figyelmeztető, hogy 2-3 napos ollók hirtelen elhullanak. A fiatal állat kezdetben abbahagyja a
szopást, bágyadtak és rugdalni kezdik hasukat. Hátukat felpúposítják, menés közben szétvetik lábukat,
majd később heves barna vagy véres hasmenésük lesz.

__ 356 Kecsketenyésztés
16.8. Ásványi anyagforgalom betegségei

16.8.1. Angolkór

A betegséget kalcium és D-vitamin hiány, vagy a rossz kalcium és foszfor arányú táplálék okozza.
Főleg a gyorsan növő ollóknál fordul elő. A fiatal állatok hirtelen lesántulnak, lábaik gyengék és gör­
bülni kezdenek, a hosszú csontok a középrészen a beteg Ízületek pedig esetleg dagadtak, fájdalmasak
lesznek.
A betegség gyógyítható; kalcium és foszfor adagolás mellett D-vitamint is tartalmazó injekcióval. Az
abraktakarmányt sürgősen ki kell egészíteni, lehetővé kell tenni a növendékeknek a “napozást” és jó
hatású ha az abrakba néhány % hallisztet, vagy 5%-nyi hús- és csontlisztet keverünk.

16.9. Kecske parazitás betegedései

Korábban úgy vélték, hogy a kecske istállóban történő tartása csökkenti a parazitás meg­
betegedéseket. Ez nem igazolódott be, mert a paraziták jelentős mértékben szaporodnak amikor az
állatsűrűség nő.
Az olyan legelő, amely mentes a parazitáktól - mivel hosszú ideig nem járt rajta állat - ott a fertőzés
gyorsan bekövetkezik, mihelyt a legelőn parazitákat hordozó állatok tartózkodnak.
A parazitás fertőzés első jelei az általános rosszul tápláltság, lezsarolt kondíció és durva tapintású
matt színű szőrzet. Az állatok lesoványodnak, étvágyuk rossz, gyakran kíséri hasmenés és a
vérszegénység különböző foka. Ez az ajkak, a nyelv, a szem kötőhártya halványságában mutatkozik
meg. Néha duzzanatot lehet észrevenni az alsó állkapocs alatt, és idült mély köhögés is jelentkezik, és
a reggeli órákban sok az orrváladék.

16.9.1. A betegségek kártételei

Minden tartási és takarmányozási feltétel mellett ezek a betegségek olyan tényezők együttesét
képezik, amelyek csökkentik az állat teljesítőképességét és a jövedelmezőséget. A parazitás meg­
betegedéseket figyelembe kell venni a takarmány hasznosítása során is. Ezt a problémát nem lehet
elhanyagolni, vagy tudomást nem venni róla.
A parazitózisok káros hatása jelentős lehet a legelőn tartott kis kérődzőknél (juh és kecske), főleg ha
nagyobb nyájakban vagy egy-egy legelőn a legelő pihentetése nélkül legeltetünk. Ez a veszteség na­
gyobb lehet a genetikai, vagy a takarmányozási tényezők által okozott károknál is.
S őedin g vizsgálatai szerint a szubklinikailag fertőzött növendékek, amelyek látszólag semmilyen

.Kecsketenyés ztés 357 __

Minikai tünetet nem mutattak a fertőzöttség következtében, mégis növekedésben 15-40%-os hátrány­
ba kerültek a mentes állatokkal szemben. Ez a kérdés az eddigieknél sokkal több figyelmet érdemel,
mivel a takarmányozási rendszer befolyásolja a fertőzést.

16.9.2. A bélrendszer parazitái

Az emésztőkészülék parazitáit népiesen összefoglaló néven szőrférgeknek nevezik. Ezeknek a

férgeknek igen nagyszámú változata ismeretes. Ezek különböznek az emésztőcsatornában elfoglalt
helyüket illetően is.
Ezek közül legveszélyesebbek az oltógyomorban helyezkednek el. Ilyenek pl. a Haemonchus
(H.contortus, H.placei), Osterstagia, Trichostrongylus. Mások a bélrendszer különböző helyein
telependek meg, mint a Trichostrongylusok, a T.colubriformis, a Cooperial, Nematodirusok és az
Oesophagostomum-fajok. Ezek életmódja és a fertőzés ugyanolyan. A kifejlett férgek rögződnek a
bélben. A kifejlett gazdaállatban általában nem szaporodnak. Ezrével ürítő petéik az állat bélsárával
távoznak. Ezek a peték lárvává fejlődnek. A lárvák egy vedlés-sorozaton átesve jutnak el a fertőző
stádiumba. Ez 3-7 napot vesz igénye nyáron, télen pedig 15-20 napot. A fertőző lárvák az állatba jut­
nak legelés közben és 15 nap alatt kifejlett féreg lesz belőlük, ha az állatban nem fejlődött ki rezisz­
tencia.
A fertőzés elleni rezisztencia megszerzése normális jelenség. Ez többé-kevésbé gyorsan elérhető.
- 4 hónapos kortól kezdve a bélférgekkel szemben mint pl. a Cooperia,
- 12 hónapos kortól az oltógyomorban lévő féreggel szemben - pl. a Haemonchus piacéi - alakul ki
rezisztencia.
Amikor a rezisztencia kifejlődött, a fertőző lárvák egy bizonyos mértékig még fejlődnek, és ebben
az éretlen állapotban fennmaradnak. Ebben az állapotban semmiféle veszélyt nem jelentenek sem a
gazdaállatra, sem a legelőn élő állatokra. Ebből a szempontból a kifejlett állatokat úgy kell tekinteni,
mint a fertőzött területek tisztogatóit.
Ha kifejlődött a rezisztencia, ritkán hallani újrafertőzésről. A rezisztrencia akkor szenved törést, ha
a Takarmányozás nem megfelelő - fehérje és bizonyos mikroelemek hiányán kívül -, nagyon erős fer­
tőzés éri az állatot. A rezisztencia megszűnése tapasztalható tavasszal ellés után, amikor hónapokon
keresztül istállóban voltak az állatok. Az istállózott állattal a rezisztenciát úgy7 lehet megszereztetni, ha
lárvák takarmánnyal bekerülnek a jó kondíxióban lévő állatba.

16.9.3. A lárvák elleni küzdelem néhány elemének

ismerete

A lm~vák 80-90%-a 4 hétét! belül elpusztul, ha az állat nem veszi fel. A lárvák élettartamát jelentősen
befolyásolják a környezeti tényezők. Nedves és sarjúleveles legelőn 3 hónapig, száraz ürülékben 6 hónapig élhet­
nek. Egyes fajták nagyon ellenállók, pl. a Ne?natodirus férgek 4 évig is elélhetnek. A lái~uák igen aktívak, 1
m m -nél kisebbek, mégis képesek az ürüléktől 1,20 m éteire eltávozni és 60 cm-es ágakra feljutni. Óránként 15

_ 358 Kecsketenyésztés
cm-es sebességgel haladnak. Egy-egy terület, parazita-mentesítéséhez a területet állat nélkül kell hagyni. Azt
tartják, hogy ez a pihentetés 6 hónapig tartson. 11 hónap után a paraziták fennmaradása kismérvű, és 12
hónap alatt teljes mentesség érhető' el, kivéve a Nematodirust.
Fertó'zésmentes olló felnevelését teszi lehetővé, hogy egy-egy parcellán az állatok tartózkodása nem
több mint 3 nap, és az állatok a parcellákra csak több hét pihentetés után térnek vissza. A parcellára
visszatérés idejét a petékből a lárvák kikeléséhez szükséges idő is meghatározza.
A 12 hónapos fejlődési ciklusú Nematodirus mint a legellenállób, minden évben új féreg generá­
ciónak ad életet. Az ilyen fertőzött legelőket legalább 1 évig kell pihentetni.

Nematodirus battus és a N.fillicolis-szal fertőzött legelőkön a növendékek súlygyarapodása

(Black 1960.)

Legelő használata Súlygyarapodás kg/hektár

1 évig pihentetett rét 535
állandóan legeltetett rét 275
Különbség: 260 kg

M eg n ev ez és L a ssú ro tá c ió 3 p a r c e llá n S z a k a sz o s le g e lte té s o ld a ls ó sz é tsz é le sz té sse l

Növendékek átlagos peteszáma 494 251
Növendék maximális peteszáma 1151 516
Az anyák peteszáma 112 115
16.9.3.1 tá b lá z a t:
K ülönböző b é lférg ek p etéje, kivéve a S tro n g ylo id es p a p illo su s ü rü lé k g ram m /p eteszám (S p e d d in g és L a rg e 1959.)

A Nematodirus battus és a N.fillicolis elleni küzdelemben elég hogy a legelőt egyik évben
szarvasmarhával, a másikban pedig kecskével vagy birkával legeltetik.
A szarvasmarha és a kecske közös legeltetése megfelelő módszer a parazitás fertőzés korlá­
tozására, de nem elég a Nematodirus fertőzés gátlására.
A növendékek elszélesztését lehetővé tevő legelők segítik a fertőzés elleni küzdelmet. Fontos, hogy
az ollók számára fenntartott legelőszakaszon az év egy szakaszában anyák ne tartózkodhassanak.
A parazitás fertőzés súlyossága csökkenthető növendékeknél, ha a tejtáplálás hosszabb ideig tart.
A fertőzés korlátozható:
- az állatsűrség csökkentésével,
- a fertőzés idején jobb takarmányozással,
- kalciumfoszfát vagy csondiszt, valamint kobalt kiegészítéssel,
- a fiatal állatok késői választásával.

16.9.4. A légzőszervek parazitás fertőzései

A gyomor- és bél szőrférgeken kívül, az állatok ki vannak téve a légzőszervek strongylosisos vagy metas-
trongylidozisos fertőzésének is (Dicyocaulus filaria, Protostrongylus flurescens, Cystocaulus ocrestus stb.)
A légcsőférgesség különösen ártalmas a fiatal állatokra. A fiatal állatban a rezisztencia csak egyéves
kor után alakul ki. E paraziták fejlődési ciklusa bonyolultabb mint az emésztőcső szőrférgeié.

Kecsketenyésztés 359 _
 A fertőző lárvák a szervezetből való eltávozás után 9 napon belül kifejlődnek. Legeléskor az állatba
jutva az emésztőcsőben a lárva elveszíti védőburkát, majd áthatol a bélfalon és a nyirokpályába jut.
Majd másodszor megvedlik a bélfodri nyirokcsomókban. Ezután a vérkeringés útján eljut a tüdőbe. Itt
megtelepszik a kis hörgőkben, ahol harmadszor is vedlik. Negyedik vedlés is szükséges ahhoz, hogy
érett féreggé váljon. Az első lárvák ehhez az állapothoz a lenyelés utáni az ötödik napon jutnak el. A
kifejlett férgek peteürítése pedig a fertőzés kezdete után 3-4 hét múlva veszi kezdetét.
A peterakás a hörgőkben történik és kifejlődésük a tüdőben megy végbe az első lárvaszakaszig. A
lárvát a nyálkahártya a légcső és a gége felé továbbítja, ahonnan közvedenül kikerülnek, vagy pedig az
állat lenyeli és az emésztőkészülék közvetítésével az ürülékkel távoznak.
A lárvák fejlődésének és életben maradásának feltételei a bélférgekhez hasonló, de ezért a megelőzés
módszerei is hasonló.
A légcsőférgesség kártétele a füves területeken sokkal kifejezettebb. Itt a lárvák kifejlődésének
feltételei kedvezőbbek, mert az egyes évek között nincs legeltetési szünet.
Figyelmet érdemel a besugárzással legyöngített lárvákkal történő mesterséges fertőzés,
amely révén a fiatal állatokban rezisztencia alakul ki.

16.9.5. Májmételykór

Okozója a közönséges májmétely, amely vizenyős, mocsaras legelőkön fordul elő. A törpe iszapcsi­
ga köztigazdája, ezért annak kiirtása csökkenti a fertőzés veszélyét. A férgek a máj epeútjaiban teleped­
nek meg, ahol gyulladásos folyamatokat hoznak létre. Tünetek; vizenyős beszűrődés az áll alatt, a
mellkason vagy a hastájon, az állatok lesoványodnak, tejhozamuk csökken, hashártyagyulladásban 2-3
napon belül az állat elpusztul.
A májmétely megelőzhető folyamatos féregtelenítéssel, vagy ha mellőzzük a fertőzött helyek legeltetését.

16.9.6. Tarlósömör

Bőrbetegség, okozója gomba, az állatok egymást fertőzik. A tarlósömör szőrhullásban és a bőr

felületén nagyobb kerek, szőrtelen foltokban jelentkezik.
Gyógykezelés: a gyógyszertárakban állatorvosi rendelvényre e célra kapható spray-vel fújják be a
bőr felületét.

__ 360 Kecsketenyésztés
16.9.7. Kokcidiózis

Mikroszkopikus méretű protozoon okozza, ami a bélcsatornában él. Tünetei; lesoványodás, étvágy­
talanság, hasmenés és vérszegénység. Megszüntetése jó higiénés viszonyok és antibiotikum kezeléssel
történik. A napfény a legjobb ellenszere a kokcidiumoknak.

16.10. Külső parazitózisok

16.10.1. Tetvek

A tetvek kétféle típusba tartoznak. Az egyik rátapad a bőrre és vért szív. A másik típus a levált bőr­
pikkelyeken, szőrön és bőrtörmeléken él. Teljes életciklusukat a kecskén töltik. Az állatot legyengítik,
idegesítik és betegséget is közvetítenek.
Tünetek-. Irritált bőr, vakaródzás, kopasz foltok, a tetű látható a bőrön.
Előfordulás: Nagyon ragályos. Gyakori a rossz körülmények között tartott kécskéknél, különösen
azoknál, amelyek ritkán mehetnek a szabad levegőre.
Megelőzés: Rendszeres kezelés.
Kezelés: Többféle szer használható, az állatorvos előírása alapján.

16.10.2. Demodex atkák okozta rühösség

Egy apró, orsóalakú atka a Demodex caprae felelős a rühösség nevű betegségért. Az atkák mélyen a
bőrben élősködnek, ahol hatásukra lágy, ovális hólyagok keletkeznek. Ezek általában sima felületűek,
de felrepedhetnek, és ilyenkor a bőrt másodlagosan megtámadó baktériumok kis tályogokat okoznak.
A hólyagok leginkább a hónalj-tájékon találhatók, de a lábon, pofán és a faron is előfordulhat. Egy
éves kor előtt ritkán fordul elő. Ha a kecske megkapta, akkor legalább 9 évig mutathat tüneteket.
A kullancs-csípések, kisebb pörkös elváltozások hasonlóak a demodicosisos hólyagokhoz, de ezek­
ben atka nem található.

Kecsketenyésztés 361 —
16.10.3. Rühösség egyéb formái

16.10.3.1. Sarcoptes-rühösség

Tünetek: Viszketés, a kipirult bőrön kiemelkedések keletkeznek, a szőr kihullik általában a szemek,
fülek és az orr körül. A rühös területek baktériumos fertőzésnek vannak kitéve.
Előfordulás: Viszonylag gyakori parazitás megbetegedést a Sarcoptes scabiei rühatka okozza.
Közvetlen vagy közvetett érintkezéssel adják át egymásnak a rühatkákat.
Kezelés-. Fürösztés, megfelelő atkaölő oldattal.

16.10.3.2. Psoroptes-rühösség

Tünetek-. Vakaródzás, fej reszketése, fül megbetegedése, ha a rühatka átlyukasztja a dobhártyát.

Előfordulás: Nem túl gyakori megbetegedés.
Kezelés: Fürösztés.

16.10.3.3. Chorioptes-rühösség

Tünetek: végtagok alsó részén kisebesedést, pörkösödést okoz, és baktériumos fertőzésnek nyit utat.
Kezelés: Fürösztés a rühatka, antibiotikum a baktériumok ellen.

16.11.1. Felfúvódás

Felfúvódáskor túlzott mennyiségű gáz halmozódik fel a bendőben. Ez úgy keletkezik, hogy az
állat zsenge fiatal, nagy víztartalmú pillangós legelőn túl sokat eszik, vagy ha a harmattól még
nedves, dús zöldtakarmányt eszik. Felfúvódáskor az állat horpasza eltűnik, dobszerűvé válik és
ennek iitögetésekor dobszerű hangot is ad. Az állat rosszul érzi magát, lefekszik és feláll, a hasa felé
rúg, nyáladzik és nyög. Később földhöz vágja magát, lábai az égfelé állnak és ezt követően
rövidesen bekövetkezik a halál.
Megelőzés; puffasztó fű legeltetése előtt adjunk az állatoknak száraz szénát, hogy ne legeljenek
mohón. A pillangós legelő után ne itassunk közvetlenül, hanem egy kicsit várjunk.

_ 362 Kecsketenyésztés
Mit tegyünk a felfúvódott állattal?
A legbiztosabb megfelelő gyógyszer (pl. atimpán) itatása, illetve szódabikarbóna (egy kanállal
tegyünk az állat szájába és vizet adjunk utána).
Jó hatású, ha étolajat öntünk az állat szájába, és azt lenyeletjük. Szükség esetén a mésztej itatás is
leköti a gázokat.
Ha nem áll rendelkezésre habromboló, akkor az állatot gödörbe állítjuk, úgy hogy elülső testfele
magasabban legyen. Ekkor lábunk közé vesszük az állatot és a has kétoldalát ritmikusan igen erősen
összenyomjuk. E ritmikus nyomásokra a gázokat kiböfögi és megszűnik a felfúvódás.
Végső esetben szúrcsapolást alkalmazunk, amikor a baloldali horpasz közepén szíírcsapot szúrunk a
bendőbe. Ez áll; egy hüvelyből és egy trokárból. A beszúrás után a trokárt kihúzzuk és a hüvelyen
keresztül a gázok távoznak. Késsel történő szúrcsapoláskor sok gáz a bőr alá tódul, és az egész állat
dobszerűvé válik. Ekkor a gázokkal baktériumok kerülnek a bőr alá, s ezáltal az fertőződik. A bőr alat­
ti levegő miatt megszűnhet a bőrlégzés. Ekkor ha az állatot megakarjuk menteni, a bőr alatti fertőzést
antibiotikummal meg kell szüntetni. A bőr alatti gázt vizes borogatással, vagy a bőr kilyukasztásával
távolítjuk el. Ha ezt nem tesszük, az állat elpusztul fulladás és fertőzés következtében.

16.11.2. Székrekedés

A tenyésztő bélsárürítési nehézséget állapít meg. Az ürülék nagyon kemény és száraz. Ez akkor
keletkezik, ha a normál takarmányból sokat evett, száraz, földes, emészthetetlen anyagokat fogyasz­
tott, keveset mozgott és vízhiány is okozhatja.
Szüntessük meg a vízhiányt, adjunk hashajtó takarmányt és mozgassuk meg az állatot. Ha ez nem
indítja meg a bélsár ürítést, akkor szappanos beöntést kell adni. Keserűsó meleg vízben oldva, megi­
tatva is eredményt ad.

16.11.3. Hasmenés

Idős állatokon bélparaziták, kokcidiumok vagy a Jone-féle betegség (paratuberculosis) okozhat has­
menést. Előfordul még ha száraz takarmányról hirtelen zöldre térünk át, pl. tavasszal a legelő, vagy
őszei a deres legelő is okozhat hasmenést.
Ilyenkor hatásos a száraz szálas könnyen emészthető takarmányok etetése és a dugító (pl. kukorica)
takarmányok etetése.
Abban az esetben, ha a híg bélsár nyálkás, véres, akkor valószínű bélgyulladásról van szó, ami intra-
muszkulárisan adott antibiotikumos kezelés segítségével elmúlik. Az antibiotikumos kezelést legalább
3 napig kell folytatni, ill. hosszú hatású antibiotikumot kell adni. Ha nem kezeljük, a kecske néhány
napon belül el is pusztulhat. Bélparaziták esetén az “Ivomec” gyógyszer kiváló a hasmenés megszün­
tetésére, de drágasága miatt a Dectomax és más készítmények az elterjedtebbek

.Kecsketenyésztés 363 —
16.11.4. Kólika

Tünetek: A bélcsatorna erős kitágulásával járó fájdalom, nyögés, az evés abbahagyása és fájdalmas
tekintet. A baloldali horpasz esedeg kitágul, növekszik, bágyadtság, levertség. Kezelés nélkül elhullás
várható.
Előfordulás: fiatal állományokban a leggyakoribb; parazitás fertőzöttség és túlzott abraketetés
következtében.
Megelőzés: helyes takarmányozás.
Kezelés: Növényi olaj adása, 1:2 arányban alkohol és víz (1 pohár alkohol, 2 pohár víz) adagolás
szájon át és mozgatás.

16.11.5. Tőgygyulladások

16.11.5.1. Egyszerű tőgygyulladás (Mastitis)

Baktériumok által okozott tőgygyulladás. A fertőzés oka; szennyes alom, horzsolások a tőgyön, gépi
túlfejés, fejőkehellycl történő fertőzés, stb.
A beteg kecske tőgye duzzadt, kemény, meleg rózsa-, ill. piros színű, tapintásra fájdalmas. Ha nem
kezelik, elüszkösödik és a tőgy beteg fele leesik.
A beteg tőgyből vett tejmintából az állategészségügyi intézet megállapítja a kórokozót és reziszten­
ciavizsgálattal javaslatot tesz a gyógyszeres kezelésre.
A beteg tőgyet melegvizes borogatás után alaposan ki kell fejni, napjában minél többször fejjük,
annál hamarabb gyógyul. A tőgygyulladásban lévő tőgy teje lehet véres, nyúlós, gennyszerű. A beteg
tőgyből vett tejet forralással meg kell semmisíteni. Amennyiben a gyógykezelés nem vezet ered­
ményre, az egycdet el kell apasztani. Mivel ez a betegség főleg a nagyhozamú állatokon gyakori - ame­
lyeknek a tenyészértéke nagy - ezért elapasztás után a tőgyet kezelve a következő laktációra
egészségessé lehet tenni.

16.11.5.2. Elhalásos tőgygyulladás

Tünetek: Hasonló kezdeti elváltozások, mint a heveny tőgygyulladás esetén, de a tőgy gyorsan
elkékül és elhalásos lesz.
Előfordulás-. Sérülések következtében.
Megelőzés: Sérülések elkerülése.
Kezelés-. Állatorvost kell hívni, mivel az antibiotikumon túl az idejében adott szérumos kezelés is
életmentő lehet.

__ 364 Kecsketenyésztés
 A betegség megelőzése; a betegséget kiváltó tényezőket megszüntetjük. Ajánlatos a fejés után etet­
ni, hogy legalább 30 percig az állat ne feküdjön le. Fejés után a tőgybimbó záróizmai kb. 30 percig
nyitvamaradnak, ezért lefekvéskor a tőgy fertőződhet.

16.11.6. Büdössántaság

A kecskénél ritkán fordul elő csak akkor, ha az állat nedves kifutóban, rossz higiénés viszonyok
között hosszú ideig tartózkodik. A beteg lábvég megduzzad, érintésekor forró, és szaga büdös.
Kezelése sebészileg történik, amikor az elhalt szöveteket eltávolítjuk és a lábvéget 1-2 percig telített
rézszulfát oldatban áztatjuk. A megbetegedést baktériumok okozzák. További kezelésére az állatorvos
széles hatásspektrumú antibiotikumos kenőcsöt ajánl.

16.11.7. Lábtörés

Első kezeléskor egy műanyag csövet hosszában ketté vágunk és a törött lábat gézzel lazán kör­
betekerjük és belehelyezzük a műanyagcső egyik felébe. Ezt követően a lábat kissé kihúzzuk és rendes
állásában ráhelyezzük a műanyagcső másik felét, és szigetelő szalaggal erősen körberagasztjuk. A
következő napokon ellenőrizzük a láb hőmérsékletét és azt, hogy nem dagadt-e, ha igen, lazábbra kell
engedni a kötést.
A törött csont kb. 5-6 hét múlva összeforr. A törött lábú állatot kalciumban gazdag takarmányban
részesítsük, hogy legyen elegendő ásványi anyag a csontképzéshez.

Kecsketenyésztés 365 __
16.11.8. Nyelőcső dugulás

Általában burgonya, répa, hullott alma, csöveskukorica, kukoricacső, stb. evése közben szokott elő­
fordulni.
Tünetei; az állat az evést abbahagyja, üresen rág, nyakát nyújtogatja, fejét rázza, nyálzik. Ha a
nyelőcső eldugult, nemsokára felfúvódás is következik be.
Kezelése; a fennakadt takarmányt alulról felfelé próbáljuk visszanyomni a szájüregbe. Ha a mell­
részhez közel akadt meg, akkor kevés étolajat nyelessiink az állattal. Ha a mellkasban túl lent van a
tömítő anyag, egy gumicsővel igyekezzünk a tárgyat a bendőbe nyomni. Minden esetben előnyös
görcsoldó injekció adása.

16.11.9. Idegen anyag okozta tüdőgyulladás

Általában akkor következik be, ha mesterségesen magasra emelt fejjel öntjük a folyadékot az állat
szájába. Ha a folyadékot túl gyorsan öntik az állat szájába, az a légcsőbe kerül és fulladást okoz. Ha a
fulladást megakadályozzuk, az állatnál tüdőgyulladás következhet be. Az idegen anyag okozta tüdő-
gyulladás ritkán gyógyul. Antibiotikumos kezelésben kell az állatot részesíteni.

16.11.10. Ketózis (Ellés utáni megfekvés, vemhessé-

gi toxémia)

Ez a megbetegedés a vemhesség alatt alultápláltság esetén fejlődik ki, amit ketózisnak, acetonémiá-
nak és vemhességi toxémiának neveznek. A betegség megelőzhető ha rendszeresen ellenőrizzük a
vemhes anyák koncicióját. Ezt a hátgerinc markolásával végezzük, és ha azt tapasztaljuk, hogy az izom­
szegény és a csigolyák jól kivehetőek, akkor sürgősen javítani kell a takarmányozást. Az előrehaladot-
tan vemhes egyedek kondícióját szemrevételezéssel nehéz megítélni, mert a nagy vehem (has) elfedi a
rossz kondíciót. Ez a megbetegedés sokkal gyakoribb az olyan anyáknál, amelyek kettes vagy hármas
ikreket hordoznak, mint amelyek csak egyet. A betegség az ellés előtt vagy az ellés után 2-4. napon
jelentkezik.
A betegség jelei: első tünete a fül rángatózása, bágyadtság, étvágytalanság, tántorgó járás, idegesség és
izomgörcsök. A betegség utolsó, a halált megelőző stádiumában megromlik a látása és képtelen az állat arra,
hogy fielálljon és állva maradjon. Ennek oka a gyengeség, merevség, vagy a részleges paralízis. Később kóma
fejlődik ki, szapora és nehéz légzés, gyakori vizelésssel és végül beáll a halál. Azok az anyák, amelyek a szin­
dróma korai stádiumában megellenek, rendszerint felépülnek.
A vemhességi toxémia a szénhidrát anyagcsere zavara, amikor csökken a vércukor szint és a
megemelkedett ketontest-szint a vérben.

__ 366 Kecsketenyésztés
 A vemhes kecskék jó takarmányozása esetén a betegség nem fordul elő. A takarmányozási hibákat
tetézheti, sőt e betegség kiváltója lehet az is, ha az állatok gondozásában romlás, vagy stresszállapot
alakul ki.
Az intravénásán adott glükóz jó hatású, de az igazi segítség a megelőzés, aminek fő pontjai:
1. A vemhes kecskék takarmányában legyen jóminőségű lucerna és kukorica.
2. Az etetést mindig ugyanabban az időben végezzük.
3. Ne legyen hirtelen takarmányváltozás és a szükségletet elégítsük ki.
4. A mérsékelt testmozgás elősegíti az egészség megőrzését.

16.11.11. Ellési bénulás (tejláz)

A betegség a jól tejelő kecskéken jelentkezik közvetlenül az ellés után. Ezt a kalcium hiánya okoz­
za. Tünetei; étvágytalanság, amit nyugtalanság, izgatottság és ezt izomremegés követi. A kecske
összeesik, komatikus állapotba kerül, és az állat elhullik.
Az állatot fel kell függeszteni a mellkasánál fogva és takaróval vagy szalmával takarva melegen kell
tartani. Az állatorvos intravénás kezelése után a kecske általában meggyógyul.
A bénult kecskét ne próbáljuk megitatni, mert garatjuk bénult, és már egy' evőkanálnyi folyadék is
a kecske fulladását okozza. (A folyadék a gégébe folyik!)
Megelőzés: A jó tejelő kecskét a vembesség alatt gazdagon kell ellátni ásványi anyagokkal, hogy rak­
tárai feltöltődjenek. Az ellés előtti 2 napon pedig megvonjuk tőle a kalciumban gazdag takarmányokat,
pl. a lucernát, és abrakját kalciumban szegény, foszforban gazdag (pl. 20-30 dkg korpa/egyed/nap)
takarmány'ozásra változtatjuk.

16.11.12. Húgykövesség

A húgyvezetékben előforduló ásványi lerakódások eltorlaszolják a vizelet útját, s ennek

következtében a húgyhólyag felrepedhet, ami az állat elhullásához vezet. Megelőzhető a rendszeres
konyhasó adagolással és elegendő ivóvíz biztosításával.
E betegség zárt tartásban gyakoribb, úgy tűnik, hogy e betegség táplálkozási, illetve anyagcsere ere­
detű. A beteg állat vizelete lúgos kémhatású, és nagy a foszfortartalma. A nagy szilikát tartalmú takar­
mányok etetésekor gyakori.
A beteg állattal 4% vagy ennél több NaCl (konyhasó) tartalmú takarmánykeveréket rövid ideig
etetve segít a húgy'kő eltávolításában, mert ezáltal növeljük az állat vízfogyasztását, s így a vizelet
mennyiségét. Legeltetett állatokkal a többlet sót fehérjeidegészítéssel együtt adjuk.
A húgykőképződés megakadályozható nagy foszfortartalmú takarmányok etetésével, ahol a Ca:P
arány 2:1, esetleg 1,5:1. Az állatonként naponta etetett 7 g ammónium-klorid megakadályozza a
húgy'kőképződést.

Kecsketeny'észtés 367 __
16.12. A z ásványi anyagforgalom
betegségei

16.12.1. Magnéziumhiány (hypomagnesia) vagy

klímabetegség

A kecskék gyakori hiánybetegsége. A kecske magnézium készlete a bordákban és a gerincoszlopban

van felhalmozva. Gyakran előfordul, ha magas és távoli hegyvidéken vásárolt kecskéket szállítanak
síkvidékre. A megbetegedést elősegíti, ha az, időjárás hirtelen hidegre fordul.
A fiatal állatok lazább csontfelépítése könnyebben hozzáférhetővé teszi a magnézium készletet.
Ezért a növendékek a magnézium hiányt 40-50 napig is elviselik. A kifejlett egyedek szilárd csontja a
magnézium hiányt csak 4-5 napra biztosítja. Oka a hiányos takarmányozás.
A betegség korai stádiumában az állat tántorog, izgatott, izomrángás és fogcsikorgatás kíséretében..
Ha nem kezelik, hamarosan görcsös rohamot kap, kapálódzik, a szája habzik, öntudatát veszti és
elpusztul.
Az idejében adott magnézium injekció látványos javulást eredményez. A betegség megelőzhető
kiegyensúlyozott takarmányozással.

16.12.2. Foszforhiány

A loszforhiányos takarmányozásban részesült vemhes és tejelő kecske hasonló tüneteket mutat, mint
az ellesi bénulás vagy a magnézium hiány.
A loszforhiányt egyoldalú takarmányozás okozza. A növendék kecskék nem fejlődnek, szervezetük
ellenállóképessége leromlik.
Mind a legelő', mint az istállózott tartásban növelni kell az abrakadagot és tegyük változatosabbá a
takarmányozást.

__ 368 Kecsketenyésztés
16.13 . Fertőző betegségek

16.13.1. Liszteriozis

Rendszerint földdel szennyezett és hibás takarmánnyal, rosszul erjesztett szilázzsal történik a fertő­
zés. Különösen ki kell emelni a szilázst, ami sok kórokozót tartalmazhat. Ez az oka annak, hogy a
szilázs etetés sok esetben betegséget okoz.
A betegség okozója a Listeria monocytogenes. A betegség tünetei; az állat levert, enyhén lázas, az
orrnyílásból váladék ürül, a kötőhártya erezetesen belövelt. Ezt követően a mozgás inkoordinált, az
állat körbejár. A kóma és az elhullás rövid idő alatt bekövetkezik.
Védekezés: A beteg állat antibiotikummal nehezen gyógyíth a tó.

16.13.2. Pasteurellosis

Okozója a Pasteurella multiseptica valamelyik típusa. A betegség általában behurcolás nélkül

betegséghordozó állatoktól indul ki, stressztényező hatására.
Tünetek; az állatok lihegnek, légzésük nehéz, étvágytalanok, testhőmérséklet magas. A fiatal állatok
elhullanak, az idősebbek kigyógyulnak, de gazdasági értékük csökken.
A beteg állatokat elkülönítjük és antibiotikummal kezeljük. A kiváltó ok megszüntetésére az izolált
törzsekből állományspecifikus vakcinát lehet készíteni.

16.13.3. Tetanusz

Okozója a Bacillus tetani. A fertőzött állat fejét fenntartja és nagy merevséget mutat. A beteg
mereven jár, fülét mozgatni nem tudja, a száj rágóizmai merevek, ezért inni sem tud. Az elhullás
általában 9 napon belül bekövetkezik.
Az állat testén ért kis sérülésen keresztül fertőződik az állat. A fertőző hely néha oly kicsi, hogy' észre
sem vehető.
Megelőzés: vakcinázás

Kecsketenyésztés 369 _
16.13.4. Tályogok

A nyaki és a test különböző tájain olyan tályog, duzzanat keletkezik, amely feltör és abból sűrű
genny ürül. Állatokon valamilyen kórokozó baktérium (Corynebacterium, szaphylococcus, pse­
udomonas, stb.) okozza.
A tályog teniszlabda, vagy annál nagyobb is lehet, ami feltörhet magától, kiszúrni csak akkor lehet,
ha felpuhult. Ilyenkor egy kisméretű x-alakú vágást ejtünk a tályogon, hogy megkönnyítsük a
kiürülését. A gennyet nyomjuk ki és égessük el, a helyét fertődenítő oldattal és szinten fecskendőbe
felszívott antibiotikumos oldattal mossuk ki.
A betegség fertőzés útján terjed. A tályogos állat tejét forralni kell, ha a tályog a tőgyön keletkezett,
a tejet meg kell semmisíteni.

16.13.5. Kecskehimlő

Vírusok okozzák. Bejelentésre kötelezett betegség.

Tünetek: Hasonló, pörkök, varasodások az orr, száj környékén, szemtájékon és a tőgyön.
Előfordulás: Gyakori, súlyosága a fertőző ágens virulenciájától és az állomány ellenállóképességétől
% g-
Megelőzés: A fertőzött állatok elkülönítése, szigorú fejési higiénia (a fertőzött állatokat utoljára fejjük
és a kezünket fertőtlenítsük) segíthet a fertőzés leküzdésében.
Kezelés: Finoman és időben végzett fejés. Az elváltozott bőr antibiotikumos krémes bekenése.

16.13.6. Tarlósömör

Tünetek: Köralakú száraz, varas foltok a bőrön. Emberre is átterjed, a fertőződés az épületekben
megmaradva újra kiválthatja a betegséget.
Megelőzés és kezelés: Állománykezelés takarmányba keverve vagy vakcinázás.

16.13.7. Fertőző hólyagos bőrgyulladás

Kórokozója egy vírus, amely az egészséges kecskén is jelen van, de csak időnként betegít. Ezek a
vírusok a mandulában és a nyirokcsomókban tartózkodnak. Legtöbbször az ajkak és az orrlyuk
környékén gennyes hólyagok jelennek meg, amelyek a kecskehimlőhöz hasonlók. Esetenként a
lábakon is elváltozást okoznak.
A betegségnek két típusa van; jóindulatú és rosszindulatú. A jóinduladú, a beteg kecske evési
nehézsége miatt kondícióromlást eredményez. Esetenként a fekélyből kialakuló másodlagos vér­

__ 370 Kecsketenyésztés
mérgezés lázzal és teljes étvágytalansággal jár. Sokszor a jóindulatú változások sokkal ijesztőbbek mint
veszélyesek.
A rosszundulatú típus kivétel nélkül megtámadja az ollókat. A vírus behatol a szájüregbe, hólyagokat
és fekélyeket okoz a nyelven, a pofákban, a szájpadláson és az ajkak belső részén. Néha az egész testen,
lábakon, nemiszerveken okoz elváltozásokat.
A beteg állatokat el kell különíteni és antibiotikumos kenőccsel kezelni. Kéntartalmú gyógyszerek a
kecskékre mérgező hatásúak, ezért ilyent ne használjunk. A betegség emberre is terjedhet, ezért a
higiénés szabályokat tartsuk be!

16.13.8. Louping ill (ugro-betegség)

Vírusok okozzák. Bejelentésre kötelezett betegség.
Tünetek-, tompultság és láz, majd remegés és görcsök, kényszermozgások után elhullás.
Előfordulás: kullancsfertőzéses legelőkön a kullancsok terjesztik a vírust. Az első lázgörbét túlélő
állatok jelentős része nem betegszik meg idegrendszeri tünetekben, ill. az enyhébben megbetegedet­
tek is meggyógyulhatnak. A betegség kiállása hosszantartó védettséget hagy maga után.
Megelőzés-. Endémiás területeken javasolt a vakcinázás.
Kezelés-. Gondos tüneti kezelés néha segíthet.
Megjegyzés-. A tejjel ürülő vírus veszélyes lehet az emberre is. Hazánk e betegségtől mentes.

16.13.9. Chlamydiosis

Clamydiák okozta megbetegedés.

E betegség két formája ismert, a vetélés és az általános lázas megbetegedést okozó forma. Az első
az anyák, a második a fiatal ollók betegsége. Általában az előhasi anyákat fenyegeti veszély, mert a
betegségen átesett állatoknál tartós immunitást eredményez.
Tünetek; láz, étvágytalanság, az állatok nehezen mozognak, 1-4 lábra kiterjedő sántaság alakul ki.
A váll, a könyök, a csípő és a csánkízület tapintásakor az állat fájdalmat érez. Az ollók 30-50%-a is elhullhat
A beteg állatok megfelelő gondozással, és antibiotikumos kezeléssel gyógyulnak.

16.13.10. Fertőző száj gyulladás

A vírus okozza. A beteg állat szája és orra körül, valamint a szájüregében kiütések találhatók, ezek
később elgennyesednek. Az állatok nehezen esznek.
Gyógykezelés; a száj környékének és a szájüregének gyakori fertőtlenítése. Az istálló gondos
tisztításával és puha, finomszálú takarmányok etetésével lehet segíteni a gyógyulást.

Kecsketenyésztés 371 _
16.13.11. Fertőző tüdő- és mellhártya gyulladás

A beteg állatok lázasak, levertek (42°C) nehezen lélegzenek. Szörtyögő, pattogó hangok hallhatók
a mellkastájékon. Kezelésük antibiotikummal sikeres.

16.13.12. Ragadós száj- és körömfájás

Bejelentési kötelezettségű, vírus okozta járványos betegség. Kecskénél a diagnosztizálása nehéz,

mert a betegség egyetlen jele a sántítás. A hólyagok a tőgyön, orrlyukakban, és a szájon általában ki­
csik, s ezért nehéz észrevenni. A kecskék levertek, bágyadtak és étvágytalanok.
A betegség észlelését az állategészségügyi szervnek azonnal jelenteni kell.

16.13.13. Lépfene (Anthrax)

Szinte minden háziállat halálos betegsége. Okozója a Bacillus anthracis. A kórokozó spórája a legú­
jabb ismeretek szerint 100 év után is életképes. A fertőzött állat nem eszik, láza magas (42,2°C) és
néhány órán belül elpusztul.
Nagyadagú antibiotikummal ma már sikeresen gyógyítható. Lépfene-gyanú esetén az egész
állományt vakcinázni kell. A betegség bejelentési kötelezettségű.

16.13.14. Brucellózis

Mycobaktériumok okozta megbetegedés. Kecskében a megbetegedést a Brucella melitensis nevű

baktérium okozza. Tünetei; elvetélés, sántaság, tőgygyulladás és a tejtermelés csökkenése. A kecskénél
nálunk ritkán fordul elő, de mivel az embert megfertőzheti, a fejős kecskét brucellózis fertőzöttségre
meg kell vizsgáltatni. Az ember fertőződhet az állat elletésénél és a beteg állat tejének fogyasztásával.
Több országban a többi gazdasági állattal együtt a kecskéket is mentesítik.

__ 372 Kecsketenyésztés
16.13.15. Gümőkór

A legtöbb külföldi kecsketenyésztési szakkönyvben mint kecskebetegség nem szerepel. Ennek oka,
hogy a kecsketejet ősidő óta használja a népgyógyászat tbc-s betegek gyógyítására. Ezt a hitet
erősítette meg az a vizsgálat, amely 1905-ben Lionban 45.000 kecske levágásakor csak 0,7%, majd
Brüsszelben 1928-ban 22.700 kecske levágásakor ugyancsak 0,9% gümőkór-gyanús egyedet találtak.
Ezek a megfigyelések azonban nem jelenük azt, hogy a kecske giimőkorban nem betegszik meg.
Bebizonyosodott, hogy megbetegedhet - hasonlóan mint a vadon élő őzek vág)? szarvasok - de a meg­
betegedett állat kiesik a termelésből mert lesoványodik és elpusztul. Mivel a tbc nemcsak állatról
emberre, hanem emberről állatra is átterjedhet, ezért óvatosságból kötelező nemcsak a tejelő kecskét,
hanem a tejjel érintkező személyek vizsgálatát is elvégezni.
Amennyiben az állományban a tuberkulin próba valamely egyednél pozitív, azt ki kell selejtezni.

16.13.16. Álgiimőkóros bélgyulladás

Mycobaktérium paratuberculozis okozza.

Tünetek-. Kondició leromlása, néha hasmenés, gyakran gázbuborékok figyelhetők meg a bélsárban.
A jó étvágy mellett nagyfokú a lesoványodás, a gyengeség, sőt elhullás is bekövetkezhet. A lappangási
idő hónapokig tart, ezalatt a beteg állat megfertőzheti az egészségeseket, ezért külön kell legeltetni.
Előfordulás-. Szarvasmarhától és juhtól kaphatja el.
Megelőzés-. Megfelelő tartásmód.
Kezelés-. Nincs, gyógyíthatatlan.

16.13.17. A kecske izületi gyulladással együtt járó

agyvelőgyulladása

(Caprine arthritis encephalitis, CAE)

A betegség elterjedt a legtöbb komolyabb kecsketenyésztéssel rendelkező országban. A vírust 1982-
ben írták le az Egyesült Királyságban. A megfertőződött kecske egész élete során hordozza a vírust és
megbetegíti a többi állatot. A fertőzés kizárólag csak vérvizsgálat segítségével mutaüiató ki, és mivel a
betegség kifejlődése nagyon lassú, a fertőzést követően sokszor hónapok, sőt csak néhány év múlva
lesz pozitív a beteg kecske vére.
Tünetek: Klinikai tünetek a megbetegedett kecskék 25%-ánál jelennek meg. A betegségnek négy
formája van:
1. Izületi gyulladás: A 6 hónapnál idősebb kecskéknél jelentkezik. A térdizület nagyobbodik meg.
Nincs láz, az étvágy sem csökken, azonban az állat megsántul.
2. Kemény tőgy: A frissen ellett anyakecske tőgye kemény és duzzadt. A kecske alig termel tejet,

Kecsketenyésztés 373 _
 semmilyen kezelésre nem reagál. A tőgyben szöveti változás megy végbe, aminek következménye
az alacsony tejtermelés. A két tŐgyfél egyenlőtlen fejlődése nagyon gyakori Franciaországban.
3. Tüdőgyulladás: Az előrehaladott tüdőgyulladás jelentős mértékű testtömegvesztéssel jár.
4. Agyvelőgyulladás: Az idegrendszeri tünetek, beleértve a hátsó végtagok lebénulását, a kiskecskék
körében fordul elő.
A vírus az egyik fehérvérsejt típusban él, ezért a testnedvek útján fertőz, így a tejjel, nyállal, ondó­
val, vérrel. A kiskecskék már anyjuk méhében megfertőződhetnek.
Megelőzés: A kecsketartó csak olyan spermát vegyen, ami olyan bakkecskétől származik, amely
vérének CAE-tesztje az elmúlt 12 hónapban negatív volt. Mivel a CAE vírus kimutatása nehéz, sokszor
a fertőzés után csak néhány évvel jelentkezik, ezért legtöbben csak akkor vesznek spermát, ha nemcsak
a bak, hanem az egész állomány bizonyíthatóan negatív. A legtöbb, nagy kecsketenyészetekkel ren­
delkező országban évente vizsgálják CAE-ra az összes kecskét, és komoly megelőző munka folyik azért,
hogy egy-egy állomány megkaphassa a “CAE-mentes állomány” bizonyítványát.
Gyógykezelés: Nincs. Fia egy állomány nagymértékben beteg, akkor az egészet felszámolják.
Tenyészállatot csak mentes állományból lehet értékesíteni.

16.13.18. Járványos nyirokcsomógyulladás

(Caseous lymphadenitis, CLA)

Tünetek: A baktériumos fertőzés következtében a nyirokcsomók gennyes gyulladása alakul ki.

Fertőzött állat vásárlása esetén a nyájban két-három év múlva a megbetegedett állatok száma tömeges
lesz. Általában a nyaki felületes nyirokcsomókban jelentkeznek először a tünetek, de a mély nyaki
nyirokcsomók megbetegedését is leírták, (némelyik tojásnagyságú).
Előfordulás-, több ország fertőzött. A lappangási idő 3 hónap.
.Megelőzés: Gondosság a vásárlásnál, vérvizsgálat.
Kezelés: A tályogok sebészi ellátása.
Megjegyzés: Ritkán, humán fertőződés is előfordulhat.

16.13.19. Surlókór (Scrapie)

Ez egy nagyon súlyos, hosszú lappangási idejű, a központi idegrendszert érintő betegség.
Tünetek: ijedtség, görcsök, tompultság, járási zavarok. A betegséget arról nevezték el, hogy az állat
hátulsó lábait egymáshoz és a talajhoz súrolja. A beteg állat viszketegséggel és lesoványodássaJ járó
állapota a több hónapig tartó betegséget követő elhullással szűnik meg.
A fertőző ágens ma már ismert, ez a szarvasmarhák szivacsos agyvelő elváltozásához (BSE) hasonló
prionbetegség. A betegség veszélyességét jelzi, hogy Nagy-Britanniában egy-egy kecske eladásakor az
eladónak igazolnia kell, hogy állománya két évre visszamenőleg surlókórmentes volt. A beteget és utó­
dait ki kell selejtezni. (Magyarország jelenleg surlókor mentes.)

__ 374 Kecsketenyésztés
16.13.20. Vakság

Tünetek : a szem könnyezik, a szaruhártya elhomályosodik, fehér pont jelenik meg a szaruhártyán,
ami növekedik, pirossá válik és a szemgolyó károsodhat.
Előfordulás : legyekkel történő fertőzés, vagy a vályúnál érintkező állatok útján terjed.
Kezelés : antibiotikumos szemkenőcs.

16.13.21. Tüdőgyulladás

Tünetek : láz, levertség, nehezített szapora légzés.

Előfordulás : stressz után
Kezelés: antibiotikum.

16.14. Ivarszervi megbetegedések

16.14.1. Meddőség

A hiba mind a baknál, mind az anyánál lehetséges. A bak állapotát sperma mikroszkópos vizsgálatá­
val tisztázni lenet. Kedveződen a termékenyítésre a túlhajszoltság, az idős vagy túl fiatal kor, a here és
a pénisz esetleges gyulladása.
Szexuális rendellenesség, gyulladások és takarmányozási hiba, de kórokozók (brucellák, leptospirók,
stb.) is okozhatják.

16.14.2. Heresorvadás

Idősebb bakoknál előfordul, hogy egyes nyomelemek hiányában a herék sorvadnak. A here sor­
vadással nem mindig jár együtt a párzási kedv elvesztése.
A növekedő gidánál is megfigyelték a herék növekedésének gátlását és a spermatogenesis teljes
megszűnését.
Here atrophia léphet fel már akkor, ha 20-24 héten keresztül cinkhiányos a takarmányozás.
Kísérletileg kimutatták, hogy 2,4 mg cinket tartalmazó étrenden a heresorvadás bekövetkezett, de ha
az állatokat 32,4 mg cinket tartalmazó étrendre állították, helyrejön a herék nagysága és
funkcionálisan is normális lesz.

Kecsketenyésztés 375 _
 A cink kiegészítés mellett javasolt az “A”-vitamin, ill. karotinban gazdag takarmány adása, “E”-vita-
min kiegészítéssel.
Megjegyzés: a heresorvadás fertőző betegség (pl. brucellózis) miatt is kialakulhat.

16.14.3. Petefészekciszta

A petesejtet tartalmazó tüsző cisztává alakul át és az ovuláció nem következik be. A cisztát rendsze­
rint fehérjében és ásványi sókban szegény takarmány váltja ki.
Jellegzetes tünete, hogy a nőivarú kecske párzási időszaka állandósul, kezelése állatorvosi beavat­
kozással, hormontartalmú készítmények adagolásával történik.
A legelőn való mozgás, vitaminokban gazdag táplálék adásával elősegítjük a petefészek normális
működését.

16.14.4. Anoestrus (ivarzás hiány)

A nőivarú kecske a párzási időszakban nem ivarzik.

Anyakecskénél gyakori oka a tejtermelés és a rossz takarmányozás. Ezért takarmány javítással egy­
bekötött elapasztással, vagy időszakonként a tőgy ki nem fejésével elősegíthető az ivarzás.
(Vigyázzunk, nehogy tőgygyulladást idézzünk elő vele.)
Az ivarzás elmaradását okozhatja a sárgatest hiánya. Ennek diagnosztizálása állatorvosi bea­
vatkozással tüszőérlelő hormon injekcióval kiváltható a tüszőérés.

16.14.5. Alvemhesség

Párosodás után, de párosodás nélkül is a kecske hasa növekedni kezd. Úgy tűnik mintha az állat
vemhes lenne, azonban az ellés elmarad. Az esedékes ellés időpontjában 8-10 liter sárga vizes
folyadékot tartalmazó burok szétfakadva távozik a szervezetből, de ellés nem történik. Ezt követően a
kecske hasa az álvemhesség előtti állapotát visszanyeri. Legtöbb esetben az alvemhesség nem
ismétlődik meg, a kecske teljesen rendbejön.

__ 376 Kecsketenyésztés
16.14.6. A hüvely és a méhnyak prolapsusa (hüvely
előesés)
Tünete: egy vörös, nyers és esetenként vérző tömeg nyúlik ki a hüvelyből. Mérete változó.
Az állatorvos beavatkozása feltétlenül szükséges. A kecske hátsó részének felemelésével az állator­
vos megtisztítja az előesett szervrészt és meleg szappanos vízzel, nem irritáló fertőtlenítőszerrel kezelt,
majd visszahelyezi és a helyére varrja. A művelet után antibiotikumos kezelés szükséges.
Megelőzhető az anyák rendszeres mozgatásával, ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag takar­
mányozással, legeltetéssel a vemhesség második felében.

16.14.7. Méhelőesés

Idős kecskénél az ellést követően fordul elő. elléskor az erőlködés következtében a méh a méh­
lepénnyel együtt kijön a hüvelyből. A kecske lefekszik és tovább erőlködik, vagy járkál a hüvelyből
kilógó méhével együtt.
A beavatkozás sürgős, az előesett rész visszahelyezése szakértelmet kíván. Döntő, hogy a méh teljes
egészében visszakerüljön eredeti helyére. A higiénia nagyon fontos!
Kalcium, foszfor és magnézium injekciót célszerű adni, és további antibiotikum kezelés szükséges,
az előesett rész szakszerű ellátásán kívül.
A kecske tökéletesen meggyógyul, és utána képes utódot világra hozni.
Ez a probléma az istállózott állatoknál gyakrabban fordul elő. Megelőzése a vemhesség második
felében az anyák rendszeres mozgatása, legeltetése.

16.14.8. Méhgyulladás

Nehéz elles vagy visszamaradt magzatburok darab következtében baktériumok szaporodnak el a

méhben és gyulladást okoznak.
A gyulladás tünete; piros, sárgás, fehér, gennyes, esetleg bűzös vörhenyes váladék üriilése a hüvely­
ből. A kecske étvágytalan, láza 40,5°C-ra emelkedik. 7-10 napos antibiotikumos kezeléssel az anya
meggyógyul. Soha sem szabad elhanyagolni, mert meddőséghez vezet, ezért állatorvosi beavatkozás
nélkiilözheteüen.

Kecsketenyésztés 377 _
16.14.9. Vetélés

A nem fertőző vetélés oka mechanikai eredetű. (Pl. vemhes kecskét egy másik megdöf, vagy más ütést
szenved. Vetélés következhet be fagyos takarmány, víz helyett hóevés, vagy mérgező növények fogyasztása­
kor is. Vetélést okozhatnak még féregűző gyógyszerek, antibiotikumot tartalmazó hormonféleségek, stb.
Az elvetélt anyában visszamaradhat a magzatburok, ami vérmérgezést okozhat és a kecske elpusz­
tulásához vezet. Ezért ezt előzzük meg megfelelő állatorvosi beavatkozással.
A vetélések megelőzése érdekében soha se legeltessük olyan helyen, ahol mérgező növények vág)'
más anyagok találhatók (permetezett növények, műtrágyák, stb., stb.).

16.15. Mérgezések

Tünetei: hányás, öklendezés, reszketés és görcsök, hasmenés, nyálzás, stb.

A mérgező növények csak akkor veszélyesek, ha a kecske rákényszerül annak fogyasztására. A
mérgezés észlelésekor az okot kell felderíteni és megszüntetni.
Mérgezéskor elsőrendű fontosságú, hogy tiszta ivóvizet biztosítsunk az állatok részére és értesítsük
az állatorvost.

16.15.1. Leggyakrabban előforduló növényi

mérgezések

A legelő növényei általában nem, de bizonyos körülmények között okozhatnak mérgezést.

Növény okozta mérgezéskor az alábbiakat kell tenni (az állatorvos értesítése mellett vagy annak
intézkedésére'):
- A kecskét meleg, nyugodt helyre kell vinni
- Méreganyag eltávolítása, közömbösítése:
- Hánytatással (akkor, ha nem hány az állat) folyékony parafinnal vagy étolajjal (150-
250 ml, a kiskecskéknek 5-10 ml). Soha ne adjuk, ha hány a kecske.
- Hashajtóval: keserűsóval (50-100 g vízben feloldva)
- Erős teával (nem forró) bizonyos mérgeket közömbösíteni lehet.
Hányó kecskének ne adjuk!
- Orvosi, vagy faszénnel megköthető a több méreg(100-200 g vízben feloldva)
- Bevonó anyaggal, ami tej, tojás és cukor keveréke. (0-5-1 liter tej, 1 tojás)
- Kímélő étrend:
- Korpás, melaszos takarmány (abrakot nem)
- finom szálú széna, fű (pillangóst nem)
- friss víz.

_ 378 Kecsketenyésztés
16.15.2. Leggyakoribb növények által okozott
mérgezések

a) Hidrogén-cianid mérgezés:
Tünetek: Az emésztés során felszabaduló hidrogén-cianid egy része a légzés során távozik, ezt a
keserű mandula szagról lehet felismerni. A cián felhalmozódik a szervezetben.
Előfordulás: Nagyobb mennyiségű cián-vegyületet tartalmazó növényfajok: bodza-, boglárka-,
bükköny-, cirok-, köles-, kutyatej-, libatop-, len-, mandulafajok, közönséges cickafark, fehér here.
A növények ciántartalma nő: aszály, fonnyasztás, fagy, jégeső, tiprás, N-műtrágyázás hatására.

b) N itrát-nitritm érgezés:
Tünetek: nyálzás, öklendezés, kólikás nyugtalanság, gyakori bélsárürítés. Nyálkahártyák sápadtak,
kékeslila színűek. Szapora, alig tapintahtó pulzus. Tetániás görcsök között 12-24 óra múlva elhullás.
Előfordulás: Nagy nitrát-tartalmú növények: árpa, cirok, káposzta, repce, répafajok, napraforgó,
saláta; bogáncs, csalán, csorbóka, csucsor, libatop, és zsálya fajok.
Megelőzés: szénhidrátban gazdag takarmánnyal (abrakkal) együtt kell etetni.
Kezelés: 1-2%-os metilénkék-oldat 1-2 mg/testsúly kg intravénás adása és egyidejűleg C-vitainin
beadása.

c) Oxálsavmérgezés:
Okai: Ca-hiány, veseelfajulás. A vérben hosszabb ideig fennálló magas oxalsavszint a húgycsa-
tornákat elzáró kalcium-oxalát kristályokat hoz létre.
Előfordulás: Oxálsavban gazdag növények: laboda, sóska, porcsin, lósóska növényfajok, takarmány és
cukorrépa, rebarbara.
Megelőzés-. Növények fonnyasztása és a leírt növényfajok csak kismennyiségben történő etetése.
Kezelés-. Takarmánymész adása.

d) Fényérzékenyítő hatás:
- Elsődleges fényérzékenyítő hatás:
Tünetek: Napfény iránt érzékenyebbé teszi az állat bőrét.
Orbáncfűmérgezésnél: szem, orr, száj környékén, lábvégeken súlyos bőrgyulladás; étvágytalanság,
nyálzás, viszketés, a beteg testrészek harapdálása.
Pohánkamérgezésnél: fej, nyak, torok bőre kipirul, viszket; majd felhólyagosodik, izgatottság,
tudatzavar, görcsök.
Megelőzés: A világos bőrű, rövid szőrű állatokkal ezeket a növényeket csak késő délután legeltessük.
Kezelés: Antihisztaminok, kalcium-készítmények. A bőrre cink-oxid kenőcs.
- Másodlagos fényérzékenyítő hatás:
Tünetek: fej, hasalj bőre kipriul, felhólyagosodik. A bőr fájdalmassága miatt kötött, nehézkes a mozgás.
Előfordulás: Pillangós takarmányok (lucerna, vöröshere) etetésekor.
Megelőzés-. Tartósan napfényes kifutóban elhelyezett állatokat csak délután lehet ezekkel a
növényekkel etetni.

e) Növényi ösztrogének okozta mérgezés

Tünetek: tejtermelés csökken, gödölyék és üres anyák kitőgyeinek, a péra kipirul, valamint méh-
gyulladás, végbél és hüvely előesése és egymásra ugrálás figyelhető meg.

Kecsketenyésztés 379 __
 Előfordulás: lucerna, lóhere, fehér here, szarvaskerep, pitypang, angol perje nagy mennyiségben
történő etetésekor.
Megelőzés: Más takarmányokkal keverve etessük ezeket a növényeket. Javasolt alexandriai here adása.

j ) Olajpogácsák okozta m érgez és

Lenmagpogácsa: hidrogén-cianid szabdulhat fel belőle.
Kendermagpogács: bódító hatású.
Repcepogácsa: cián-vegyület szabdulhat fel.
Földimogyorópogácsa: penészgombával fertőzve mérgező.

g ) Gyökér- és gum óstak arm ányok által k iváltott ártalm ak

Takarmányrépa túletetés:
Tünetek: bágyadtság, támolygó járás, hasmenés, légzési zavar, izomgörcs, elhullás.
Megelőzés: Főbb abrak etetése. Csak frissen főzött répát etessünk.
Burgonyaszár, megzöldült burgonya:
Tünetek-, bágyadtság, ingadozó járás, öklendezés, nyálzás, bűzös hasmenés.
Takarmánykáposzta túletetés:
Tünetek: étvágytalanság, nyugtalanság, vörös vértestek szétesése, vérfesték vizelés, szapora légzés.
A jódanyagcserét felborítja: újszülött állat golyvával jön a világra.
A gyökér és gumóstakarmányok okozta mérgezések:
Megelőzése: Kis tömegben és nem tartósan lehet etetni. Vemhes állattal lehetőleg ne.

16.15.3. Herbicidek és peszticidek által okozott

mérgezések

A vegyszerekkel kezelt növények elfogyasztása után mérgezés következhet be. Ekkor a kecskénél
hányás, nyálzás, öklendezés, hasmenés, idegrendszeri tünetek léphetnek fel.
A mérgezett kecske egy hétig ne kapjon zöldtakarmányt, csak szénát és értesítsük az állatorvost,
hogy a mérgezésnek megfelelő speciális kezelést mielőbb megkapja az állat.

Záró gondolatok

Néhány évtizeddel ezelőtt a szarvasmarha leukózis megbetegedés kórokozóját import álla­

tokkal hoztuk be. Ahhoz, hogy hasonló v é t s é g e t ne kövessünk el, szükséges a tenyészkecske,
a sperma és az embrió importok esetében -az állatforgalmi szavatossági és mentességi idő
meghatározását az importálások során a jövőben súlyos gondokat okozó betegségek esetében
is (pl. járványos nyirokcsomógyulladás CLA, stb.)

__ 380 Kecsketenyésztés
Elsősegély csomag ajánlott összetétele a kecsketelepen:
Eles kés és olló 5 és 2,5 cm széles nyomókötés
Ragtapasz Géz
Vatta Sebészeti fonal, tű
Forralt sósvíz (0,9%-os sóoldat) Jódtinktúra
Folyékony paraffin, étolaj Itatásra szolgáló üveg
Fecskendő Hőmérő
Körmöző olló Zoináncos kanna
Szódabikarbóna Durva vászondarab
Takaró Kéz- és eszközfertőtlenítő
Sebhintőpor Törések esetén testrész rögzítő segédeszköz.

Kecsketenyésztés
Felhasznált irodalom
Agraz Garcia, A. A. (1983): Cabras productoras de pelo y vellón fmos. LIM USA S.A. Mexico-Espana-Venezuela-Argentina.
Andrássovich, G. (1921): Kecsketenyésztés. Pátria Kiadó. Budapest..
Anonimus (1977): L élevage caprin, source d une im dustrie prospéré. Bulletin de L élevage Français. Paris.9. 11-17-
Anonimus (1985): Race M urcienne-Grenadine, Race M alaguena, Race verata Publicaciones del M inistcrio de Agricultura, Pesca y
AJinientación, M adrid.
Anonimus (1987): Date Ziegen, LBL Landwirtsaftliche Beratungszentrale, Redaction: Schm idlinJ.
Anoniinus (1992): Agrar-Holland, M inisterium fur Landwirtschaft, Naturschutz und Fischcrci, Den Haag, Niederlande
Anonimus (1992): Die Ziegenzucht in der Schweiz, M ader Offsetdruck AC'. G ümîigen, Rem.
Anonimus (1993): Résultats de Contrôle Laitier en élevage CAPRIN Campagne, Paris. Compte rondu No 2066.
Babin, M ., D elahayeJ. (1979): Elevage des ennes caprins. Institut Technique de 1 Elevage Ovin et Caprin. M aison Nationale des
Eleveurs, Paris. 51-123.
Battaglia R. A. - Mayrose V: B. ( 1987 )Técnicas de manejo para ganndo y aves de corral. Puerto Rico Limusa .
Bodó, L. (1978): A kecske haszna. Kistermelők lapja. XXII.9.
Bodó, I,. (1978): A kecske haszna II. Kistermelők lapja. XXIÏ.11.
Bodó, L. (1979): A kecske elletése. Kistermelők lapja. XXITI. 2.
Bodó, L. (1979): Kecsketenyésztcs kistennelőknél. Kistermelők lapja. X XIil.3.
Bodó, L. (1961): Adatok a magyarországi kecskeállomány tejeléséről. Gödöllő-Budapest Agrártudományi Egyetem iVíg. Karának
közleményéi l.sz.
Bodó, L. (1960): Doktori értekezés. Gödöllő.
Boessnek.J., M üllcr.H . H.and Teichert. M ( 1964 ) Kíihn-Archiv.78. 1 - 129.
Bökönyi, S. ( 1974 ) “ H istory of Domestic Mammals in Central and Eastern Europe. ” Akadémiai Kiadó.Budapest.
Bökönyi. S. ( 1976 ) Nature 264. 19 - 23.
Charte Experiendi (1993): Az Európa Tanács Egyezményokmánya. Brüsszel
Colby, B. E. (1979): D airy goats -breeding, feeding, management. American D airy Goat Association, Spindale. 439.7. 1-76.
Devendra,C,. Burns, M . (1983): Goat Production in the Tropics, Commonwealth Agricultural Bureaux, Farnham House, United
Kingdom.
Endresz, I. (1978): Kecske és juhtenyésztés Franciaországban. Kistermelők lapja. XXII. 5.
Epstein. H. ( 1971 ) T he Origin of the Domestic Animals of Africa. Vol. II. Africana Publishing Corporacion.New Yore. London,
M unich.
Epstein. H. (1969 ) Domestic Animals of China. Commonwealth A gricultural Bureaux. Farnham Royal. England.
Farkas, M. (I860)-. A kecsketenyésztés istállózás mellett. K erti gazdaság. Budapest. 2.sy,.
Frei, W ., Kiinzler, R. (1986.): Einheimische Kleinvich- und Pferderassen. Herausgegeben von Institut fur Tierproduktion,
Gruppé Tierzucht der ETHZ. Zürich.
Gall, C. (1981): Goat Production, Academic Press, London, New York, Toronto, San Francisco, Sydney.
Hankó.B. (1954): A m agyar háziállatok története. M űvelt Nép Kiadó. Budapest.
lú ra^ zti, E. (1985): M érgező növények, növényi mérgezések. M ezőgazdasági Kiadó. Budapest.
H éip. S. <1987): Trópusi-szubtrópusi állattenyésztéstan. Egyetem i jegyzet. GATE. Gödöllő.
Herbant. C. (1989.): Bullertin de l'Élevage francais-SOPEXA, Paris.
Horn. A. (1976): Állattenyésztés 1. kötet. M ezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Hsu. T. C. and Benirschke. K. ( 1969 ). An Atlas of Mammalian Chromosomes. Vol. 3. Folio. 141.
Kovács, A. (1968): A csülök ápolása és betegségei. M ezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Köves, G. Z. (1947): Kecsketenyésztés. Atheneum. Budapest
Kupsterschmied, H ., M uther, E. (1977): Erfahrungen m it der künstlichen Besamung und der Brunstsyncbronisienm g bei der
Ziege. Schweizer Archiv fur Tierheilkunde. 119/10, 405-413.
Le Jacuen, J . C. (1979): Bâtiments en élevege caprin. Paris. Cedex 12.
Lehrnert, H. (1984): Der Einstluss von F.rnahrung auf Verhalten und intellektuelle Leistung. Die Ernahrangsindustrie 12/ 11-13.
Krasznai, E. (1886): Legjobb szegedi szakácskönyv. Budapest. Tolnai Nyomda
M ackenzie, D. (1993): Goat Husbandry. London-Boston. Faber and Faber.
M artinez, J.D urand, G, Castillo, J , and Garcia, 0 . ( 1972 )Progr. Nac. Invest. Ovin Caprin. M in. Agric. Cria Bol. Inf. Venezuela.
No. 2. 24 - 32.
Mason. I. L. (1989) W ild Goats and their Domestication. Farnham Royal. England.
M astfcller,M . (1994.) Ziegenhaltung. Deutsche Schafzucht. 10. 241-243.
Molnár, J. (1969): Növekedésvizsgálatok (Fábián G. Phaeno-analysis and quantitative inheritance.) Akadémiai Kiadó. Budapest. 81-114.
M olnár, J . (1984): A takarmányokat értékelő rendszerek. Egyetem i jegyzet. Gödöllő. Agrártudományi Egyetem
M olnár, N. (1960): A m agyar emlős háziállatok neveinek történetéből. Gödöllő-Buda pest. Agrártörténeti Tanulmányok. 3.
Molnár, J. ( 1999) A m agyar tincses és a nemesített m agyar kecske helye a “ N emzeti Agrár- Környezetvédelmi programban
’’Budapest, Állattenyésztés és Takarmányozás . 48. 6. 728 - 731 p.
M olnár, J .- M itlasovszki, N. -Körösi M olnár , A. ( 2000 ) T h e role of the hungarian improved and the hungarian curly goat in the
gat breending program of Hungary ,Opatija, February 22 - 25. 36.
Znanstveni skup hrvatskih agronoma. 222 p.

— 382 Kecskctenyésztés
M olnár, A. Lemberkovics, É. Spiller, Sz. ( 1997 ) K ömény és kamilla illóolaj-összetevők kimutatása kecsketejből. Budapest.
Tejgazdaság LVTI. évfolyam 2. 22 - 26 p.
M olnár, A. Spiller, Sz. ( 1997 ) Gyógynövények etetése kecskékkel. Budapest, Kistermelők Lapja 7.sz..l8.p..
M olnár .J. ( 1992 ) Az újszülött kecskék gondozása. Budapest. Kistermelők Lapja. 4. sz. 20 - 21. p.
M olnár A. (1994 ) A kecskék legelőhasznosítása. Budapest. Kistermelők Lapja. 6. sz. 22.p.
M olnár. A. - Molnár. J. ( 1 994) A tejoltók. Budapest. Kistermelők Lapja. 4.sz.l l.p.
M olnár. A. - M olnár, j . ( 1994 ) Amit a tejről tudni kell. Budapest. Kistermelők Lapja. 3. 13.p.
M ohiár. A. - M olnár. J. ( 1994) A tejtermelés két fázisa. Budapest. Kistermelők lapja. 4.sz.l0.p.
M olnár. A. - M olnár. J. ( 1995 ) A zsendicc, az orda és a friss sajtok. Budapest. Kistermelők Lapja. 9.sz 9.p.
M olnár. J ( 1994). A fővádlott a tej. Budapest. Kistermelők Lapja.4.sz.l0.p.
Molnár. J. (1991 ) A kecske gondozása és elhelyezése. Kistermelők Lapja. Budapest. 11.sz. 14. p.
M olnár, j . ( 1991 ) Kecsketenyésztés. Kistermelők Lapja. Budapest. 10. sz. ló . p.
Molnár. J. ( 1991 ) Lenézett állat a kecske . Kistermelők Lapja . 7. sz. 20. p.
iMolnár. J . ( 1992 ) Az, ivarzó kecske felismerése és az inszeminálás. Budapest. Kistermelők Lapja. 2. sz.17. p.
Molnár. J . ( 1992 ) A kecske legelőre szoktatása. Budapest. Kistermelők Lapja. 7. sz. 14. p.
Molnár. J. ( 1992 ) A kecske mesterséges termékenyítése. Budapest. Kistermelők Lapja. 12.sz.17.p.
Molnár. J. ( 1992 ) A kecske tervszerű párosítása. Budapest. Kistermelők Lapja. 9.s?,.19.p.
Molnár. J . ( 1992 ) A tejelőkecske takarmányozása. Budapest. Kistermelők Lapja. 1. sz. 12 - 13. p.
M olnár. J . ( 1992 ) Hagyományos kecske legeltetés. Budapest. Kistermelők Lapja. 8.sz. 15.p.
M olnár. J. ( 1992 ) M esterséges gida és gödölyenevelés. Budapest. Kistermelők Lapja. 5. sz. 16. p.
M olnár. J . ( 1993 ) A jó bánásmód a sikeres kecsketenyésztés alapja. Budapest. Kistermelők Lapja. 2.sz. 20.p.
M olnár. J. ( 1993 ) A kecske törzskönyvezése.Budapest. Kistermelők Lapja. 8. sz. 15. p.
Molnár. J. ( 1993 ) A kecskék egyedi megjelölése. Budapest. Kistermelők Lapja, l.sz.ló .p .
M ohiár. J. ( 1993 ) A szakkifejezések értelmezése. Budapest. Kistermelők Lapja. 7.sz 8.p.
M olnár, j . ( 1993 ) Az ivás emergiafehasználása. Budapest. Kistermelők Lapja. 3.sz.l6.p.
Alolnár. J. ( 1993 ) Kecske keresztezések. Budapest. Kistermelők Lapja. 9.sz.l2.p.
M olnár. J. ( 1994 ) Legyen szakszerű kecsketenyésztés. Budapest. Kistermelők Lapja 7.sz 17.p.
M olnár. J. (1992 ) A vemhes kecske tartása és takarmányozása. Budapest. Kistermelők Lapja. 3. 17. p.
M ohiár. J . A tej “biosz” tartalma.Budapest. Kistermelők Lapja. 5.sz. 11.p.
M olnár. J. Tejelőkecskék tartása. Budapest. Kistermelők Lapja. 6. sz. 16. p.
M olnár. J . (Szerk. M olnár A. 1997) Kecsketenyésztés .Kiadó Agrártudományi Eg yetem
M ohiár. A.- M olnár J.(1999) A sajtkészítés ABC-je. Kiadó GAIA-Alapítvány Galgahévíz
M orand-Fehr, P. (ed.)(1991): Goat nutricion. Pudoc W ageningen,
M orand-Fehr, P., Sauvant, D. (1978): N utrition and optimum performance of dairy goat. Livestock Production Science.
Amsterdam. 5.2.203-221.
A íorand-F ehr^B lanchartjG ., Le Mens,P., Remeuf,F., Sauvant,D., L en oirJ., Lambeter,G., Le Jaouen, J.C .(I986):
Donnees rccentes sur la Composition du lait de chevre. in: Qualité des products chez les ovinus et les caprinus, Journée
Rech. Ovine et C aprine,12.2-3.253-298.
N ickel. R. - Schummer A. - Seiferle E. ( 1984 ) Lehrbuch dér Anatomie dér H austiere .Berlin und Hamburg.
Radnai, I. (1994): Állatról emberre terjedő betegségek. Gazda Kistermelői Lap és Könyvkiadó. Budapest.
Reimerdes,E., M ehrens (1984): Dér aktuelle Stand dér M ilcheiweios-Forschung. Deutsche M ilchwirtschaft. 28/29/1075-1081.
Richter, A. (1841) : A honi kecske. Gazdasági tudósítások. Budapest
Rodiczky, J. (1911): A kisgazda kecsketenyésztése. Budapest. Pátria Kiadó.
Rumich, B. ( 1968 )The gonts of South Korea: preliminary notes. FAO. Regionál Office. Bangkok M im eograph. 7pp.
Salaj - Roszkopf ( 1968 ) Vádésztrófeák kikészítése, Budapest, M ezőgazdasági Kiadó
Schaller, G.B.( 1977 ) M ountain Monarchs: W ild Sheep and Goats of the Ilim alaya. U niversity of Chicago Press. Chicago and
London.
Schandl, J. (1955): Juhtenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Sheiton, M . ( 1978 ), J. D airy Sci. 61.994 - lOlÜ.p.
Sós, 1. (1939): A kisgazda tejgazdasága. Budapest
Sóvári Schneider, S. (1943): Korszerű kecsketartás. Pátria Kiadó. Budapest.
Spatli, FI., Thum c, O. (1989): Ziegen haltén. Stuttgart. Ulm er
Stein, T A . (1978): Result from 5 generations selection fór goat m ilk flavour. PEZ előadás, Stockholm.
Szilágyi, Zs. (1978): A tejelő kecske tenyésztése nagyüzemben. M ezőgazdasági Világirodalom. 5. XX. évf. Budapest.
Ubertallc,A-, Bianchi, M ., Giordano, G. (1977): La capra per la valorizzazione delle terre abbondonate. L Infomiatore Agrario,
Verona 33/40/ 28045-28054.
Valiid, Y. (1982): N agyüzemi kccsketenyésztés. Kézirat. GATE. Gödöllő
Valiid, Y. (1992): Kecsketenyészrés mindenkinek. Kézirat. Budapest
Várkonyi, J . t Ats, E. (1982): Kecsketartás kisüzemben. M ezőgazdasági Kiadó. Budapest.
Várkonyi, J., Áts, E. (1984): A kecske tenyésztése. M ezőgazdasági Kiadó. Budapest.
W hitehead. G. K. ( 1972 ) T h e W ild Goats of Great Britain and Ireland. Dávid and Charles. Newton Abbot.
Zeuner. F. E. ( 1963 ) A History of Domesticáted Animals. Ilutchinson. London.

Kecsketenyésztés 383 _
 Kecsketenyésztő egyesületek címei:

Anglia
T he British Goat Society, 34-36 Fore Street, Bovey Trace;? Newton Abbot,
D evonT Q 13 9AD l e i . 1626-83168

Az egyesülethez, tartozó leányegyesületek a következők:

Anglo-Nubian Breed Society
British Alpine Breed Society
British Boer Goat Society
British Cashmere Goat Society
British Saanen Breed Society
British Toggenburg Society
Golden Guernsey Goat Breed Society (on Guernsey)
Golden Guernsey Goat Society (on the mainland)
Saanen Breed Society
Toggenburg Breeders’ Society

Különleges érdekeltségű egyesületek:

T he Bagón Goat Study Group, Ramshill, Mockley, Tanworth in Arden, W arwicks B94 45BA
Tel. 15644-2354
T he British Angora Goat Society, Fourth Street, National Agricultural Centre, Stoncleigh Park,
Kenilworth, Warwicks CV8 2LG tel. 1213-696722, Fax: 0203-696729,
T he British Cashgora Association, Highfield, East Torrington, Lincoln LN3 5SD Tel. 1673-85-8730,
T he Coloured Angora Goat Association, Horton Park Farm, Horton Lane, Epsom, Surrey KTI9 8PT
Tel. 0372-743984,
The Englis Goat Breeders’ Association, Churchgate House George Nympton, South Molton, Devon
EX36 4JE Tel. 176957-2660

Tengerentúli egyesületek központja:

International Goat Association, 1015 Lousiana ST, Little Rock, AR 72202 USA
Tel. 010-1-501-376-6838, Fax: 010-1-501-376-8906
America
America D airy Goat Association, 216 W achusett St, Rutland, MA 01543-2099 USA
Tel. 010-1-508-886-2221, Fax: 010-1-508-886-6729
New 'Zealand
New Zealand D aily Goat Breeders’ Association, Secretary, M rs J. Glover, Box 34, H ikurangi
Tel. 010-64-0894329862

Európai egyesületek:
Belgium
National Association of Goats, Milksheep and Dwarfgoat Breeders, Van Roy Straat 30, 2548 Lint, Tel.
010-32-3-4552676

Dánia
Danmarks Gedeavlerforening, v/Ingrid Dam, Petersmindejev 15, DK-4250 Fuglebjerg

Franciaország
Fédération N ationale des Eleveurs de Chèvres (FNEC) Tel. 010-33-1-40045317
Association nationale Interprofessionnelle Caprine (ANICAPÜ) Tel. 010-33-1-40045131
Intitut Technique de l ’Elevage Ovin et Caprin (ITO VIC) Tel. 010-33-1-40045308
All at:
Maison Nationale des Eleveurs (MNE) 149 rue de Bercy, 75595 Paris Cedex 12
Institut Technique des Produits Laitiers Caprins (IT PLC ), Ecole
Nationale d’Industie Laitière, 17700 Surgers Tel. 010-33-54786317
UPRA - Caprine, 15 avenue de Vendôme, 41006 Blois, Tel. 010-33-54786317
(Upra stands for dreed selection and promotion unit, i.e. H erd Book)
Sopexa, 43 rue de Naples, 75008 Paris l e l . 010-33-0-42944100
(ADETEF (Diffusion Abroad of French Breeding Techniques) has been taken over by SOPEXA, the
French equivalent of Food From Britan)

__ 384 Kecsketenyésztés
 Magyarország:
Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete, 2100 Gödöllő, Szent István Egyetem,
Környezetgazdálkodási Intézet, Páter K. u. 1. Tel.: (36) 06-28-420-200/38 m.

Németország:
Deutscher Ziegenzuchterverband, Schwerstr. 21, D/7000, Stuttgart 70 l e l . 010-37-711-4592713
Arbeitsgemeinschaft Deutscher Ziegenzuchter e.V. Andreas-Hermes-Haus, Godesberger Allé 142-148,
Postfach 200454, W -5300 Bonn 2 Tel. 010-49-228-81980

Norvégia:
Sheep and Goat Breeders’ Association, Park Veien 71, Oslo 2 Tel. 010-47-24444288

Görögország:
Pasages, Kifisias 16, 11526 Athens Tel. 010-30-11526

Írország:
Irish Goat Club and Irish Goat Producers’ Association Addresses from British Goat Society, to which
both are Affiliated

Hollandia:
Algemene Ncderlandse Bond Van Geitenhouders, Eperweg 65, 8181 EV Ileerd e Tel. 010-3 1-5782-
2317
Nederlandse Organisatie Voor de Geitenfokkerij, W ekeromseweg 26, 6218 se ede l é l . 010-31-01-83 80-
17193

Portugália:
Associacao C entral Agricultura Portuguesa, Rúa D. Dinis, 2, 1200 Lisboa Tel. 010-351-01-
3882462/3881395

Spanyolország:
Asociación de Ramaders de Cabrum de Catalunya. Gran de Gracia 218,20 1“, 08012 Barcelona Tel. 010-
34-3239-8811
Asaciación Nacional Criadores de Caprino Raza M urciana-Granadina, Caserío de San Pedro, 18220
Albolote, Granada
Asociación National Criadores de Ganado Caprino Raza Segurena, Campanas 2, 18830 Huesear,
Granada
Asociación Española de Criadores de la Cabra M alagueña, Alas de Lezo 2, IoE, 29011 M álaga

Svégország:
Swedish Association for Livestock Breeding and Production, Hallsta, 63184 Eskilstuna Tel. 010-46-16-
163400

Svájc:
Committee of Swiss Cattle Breeders’ Associations, W illettem m att-strasse 9, CH -3000, Bern 14 Fax:
010-41-31-260880
Schw. Ziegenzuchtverband, Moosfang, CH -3783, Grand

Törökország:
T if T ik Birlik, Strazburg Cad 3/1-2-3, Sihhiye, Ankara

Kecsketenyésztés 385 _
FUGGELEK
 PAROZTATASI NAPLÓ
Fülszáma: Születésének időpontja:
Bak neve: bal fül: jobb ftil:
L Ü ..1..I ■
.... 1... 1
Tenyésztő Párosított kecske

Neve Lakhelye Neve Fiils zárna Ivarzás kelte Ellési idő és ivar

Kecsketenyésztés 387 _
 ELLESI NAPLÓ
E v :........................................... Tenyészet:

Az anya Az anya Az
Sor­
újszülött Megjegyzés
szám Száma (év) Kora Idő Súlya Ivar száma

__ 388 Kecsketenyésztés
 1/3
'G J
1

*b í.
0>

*r*•/“
H}
ÁLLOMÁNY TERMELÉSI LAP (kg/fejes)

T-H
r—H
rs*

ül
a>
A próbafeiések időpontja

áal T—
H
-4
Ov
00

NO
Ly^i

-
tó tó W tó tó U) tó ¡y tó W tó tó íjJ tó í-d tó W tó t ó
Színe
Ellési
Az á'Hatok

idő

<Ü & ^
>
ö
10
O
Ö
o
N eve

r3

Kecsketenyésztés __ 3 gc>
 _
KECSKE TERMELESI LAP

390
Születési idő: , bal f ü l: ..
Jbuiszama:
Neve: jobb M : .

Kecske színe és jegyei:

3
g
o
Az ellés Átlagos napi tejtermelés (kg) a ’laktáció A laktáció

""So
JH

N ő s­

-
Bak ivadékok term e­

5/) \o
iri

rr-.
CN
hossz
^ ^CL)

tény

rr>
száma testsúlya (kg) lése

‘a?
.2^
száma (nap) **

t>
hetes korban hónapjában (kg) *

Egynapi termelés (kg) az illető hónapban

Kecsketenyésztés
*■Az elléstől az utolsó fejésig eltelt napok száma
 't» 5 NI
2 00 03
t> Ő 'CS)S
2 O 5 SC3
C/3 2 cío PQ

SÍ
írt PQ ►->

¿2 t>s pq g 1-»
'IN o s
SP CŰ
Ctí JZ z Ir t
2 sí
oo
O 55
2 SÍ
co PQ

*b & N
2 CO PQ
KECSKE SZÁRMAZÁSI LAP

'03
2 co pq

•b >
ZJ
z Ni
CO PQ
5) H ai
ó r a'C3
y - j, VC3 O o
<U

^ £ t>J S)
CO £ co CQ

sctsa]
OO PQ
?W 2
t) O ő
<U
2 s
írt £
'Cu
to
co PQ

t> £ NI
z cn PQ
’bfe PQ \Cs3 o
w oo a
ő a o
(S)
2 N O 5
GO OO £ oo PQ

’Ö £ 'Cö
£ co m
*o ajo pq § 1- í O
<ü
£
2 ccSÍ 2 SÍ
Z rt PQ
v
*clT
X) & N
2 OO PQ
0> ¿3 p C3 i
O
NJ 0 5 | 0 5
h -y N
S 'C3 o &
CD A c/3 £ N SÍ
c/3 C/5 2 co ffl

Kecsketenyés7,tés _______________________________ _____________ _ 391

 BIRALATI LAP
Név: Bal fül: A bírálat időpontja:

Szám: Jobb fül: 1— 1— 1— 1— 11— i— 11— 1— 1

'lejhasznosítás: Húshasznosítás:

Összbenyomás: Adható Laktáció: Adható Laktáció:

pont Első: Harmadik: pont Első: Harmadik

Hát 10 15

Mellkasmélység 10 15
Mellkasszélesség 10 15

Has 20 10
T őgy* 15 10
Tőgybimbók* 10

Mellsőlábak 10 10

Hátulsólábak 10 20

Fej (szarv) 5 5
ÖSSZESEN 100 100
* Bakok esetében a leánytestvér utódok pontszámainak átlaga alapján értékeljük.

X = jól fejlett tömeges test I = durva (tej, szervezet) h-m = hosszú (jól izmolt comb)
x = fejletlen, kicsi, könnyű / = finom = keskeny
/ = jól izmok = túl finom 1/ ' = s z é le s
^ = gyengén izmolt S = laza szervezet )( = "X" állás
N = kifejezett nemi jelleg H = arányos, homogén 0 = "O" állás
N = nemtelen H = heterogén, aránytalan ( = domború
! = nemes, erőteljes szervezet i—<= rövid hát, gyengén izmolt (comb) ) = homorú

Laktáció
Testméretek
Első: Harmadik:

Magasság (cm)
Törzshosszúság (cm)
Mellkasmélység' (cm)
Mellkasmélység (cm)

D ongaág (cm)
Ovm éret (cm)

Testtöm eg (cin????)

__ 392 Kecsketenyésztés
KECSKETENYÉSZTŐK ÉS NEMESÍTŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE
TENYÉSZETEK NYILVÁNTARTÁSA

Megye Tenyészet sJyílvá ntartá sba Egyesületi

A tenyészet neve és címe
száma száma vétel tagság kelte

Kecsketenyésztcs 393 _
 Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete

Törzskönyvi nyilvántartásba vétel kérelme

Kérem, a .............egyedből á lló ,..........................................fajtájú állományom

törzskönyvi nyilvántartásba vételét.

Kelt:.........................................................

tulajdonos

A kérelmező:
N ev e:............
C ím e :............
Iktatószám: ..

Tisztelt....................................................
200 .................................................. kelt kérelmének megfelelően állományának
törzskönyvi nyilvántartás..............................................-tői a kizárásig folyam­
atos.

Kelt:

ügyvezető

(kitöltendő 2 példányban)

__ 394 Kecsketenyésztés
 Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete

Törzskönyvi bejelentőlap

Tisztelt Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete!

Kérem, a tulajdonomban lévő kecske törzskönyvezését:

Fajtája:___________________________________________________
N e v e :________________________________________________________________________
■Száma:___________________________________________________
Született_________________________________________________

Anyja: N eve:______________________________________________
Száma:_____________________________________________

Apja: N e v e :________________________________________________________________
Száma:_____________________________________________

Az anya tulajdonosa:
Neve:____________________________________:_________
Címe:______________________________________________

Az anya tenyésztője:
Nme:_________________________________________________________
Címe:_____________________________________________

A közölt adatok hitelességét igazolom.

Kelt:

bejelentő

(A bejelentőlapot 2 példányban kell beküldeni.)

.Kecsketenyésztés 395 __
 Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete

TELJESÍTMÉNYVIZSGÁLAT IRÁNTI KÉRELEM

Kérem, a .............anyából á lló ,..........................................fajtájú állományom

teljesítményvizsgálatának megkezdését.

A tenyészet száma:...............................

Kelt:..........................................................

tulajdonos

A kérelmező:
Neve: _____
C ím e :_____
Iktatószám: _

Tisztelt....................................................

Kérelmére értesítem, hogy állományának teljesítményvizsgálatát

...................................................................kezdjük meg.

Kelt:..........................................................

telj esítményvizsgáló

__ 396 Kecsketenyésztés
 TÖRZSKÖNYVI NYILVÁNTARTÓ LAP

c
'-O

o
SÍ
Tulajdonos változások Elhullás, selejtezés

M
s

í
H

1-1
C3

<<
oS i
z>
S Í

J
O
O
(év, hó, nap is) (év, hó, n a p )

Kecsketenyésztés
TKV szánni neve ivara

397 __
 Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete
Törzskönyvi bizonyítvány
Certificate of registry

Név/Name:__________ Fülszám/Tattoo: ---------------------

Szül. idő/Birth date: ___ Tenyészet száma/Herd No.: ___
Törzskönyv/Herd book: Törzskönyv szám/Herd book No.
Apa/Sire:___________ No.:___________
Anya/D ameL No.:___________
Tenyésztő/Breeder: Tulajdonos/Owner:

Tulajdonos változás/Ownership transfer

Tulajdonos/Owner:.
Tenyészet/Herd:__
Tulaj donos/Owner:.
Tenyészet/Herd:__

A bizonyítvány minden olyan adatáért felelősséget vállal az Egyesület, amely

egyezik nyilvántartásával, de nem vállal felelősséget a közölt téves adatokért.
A tulajdonos változást 14 napon belül be kell jelenteni e bizonyítvány csato­
lásával az Egyesület elnökének, aki a változásokat bejegyzi.

A kiállítás kelte/Date issued:______________

Elnök/ Chairman

Ugyvezető/Chief executive

Bármilyen illetéktelen Unauthorised modification

módosítás a bizonyítványt makes this certificate
érvénytelenné teszi! unvalied!

__ 398 Kecsketenyésztés