V.

FEJEZET
A másodlagos kibocsátás

Mielőtt ebbe a témába belekezdünk, pár szót a részvényügynökök világáról. Néhányan

úgy kezdik a működésüket, hogy nincs vagy alig van tapasztalatuk a
részvénybefektetésben. Azt hiszem, az átlagos részvényügynök nem tud többet, mint az
átlagos befektető - a tapasztalat egyáltalán nem feltétele az állás megszerzésének.

Amikor elmentem részvényügynöknek, már néhány év részvény- és árutőzsdézés állt

mögöttem. Ennek ellenére semmit sem tudtam a másodlagos kibocsátásokról, bár sok
részvénypiaci befektetéssel foglalkozó könyvet is elolvastam már. Az igazat megvallva,
az ügynökképzés néhány hónapja alatt sem került szóba a dolog. Már néhány hónapja
dolgoztam, amikor saját bőrömön tanultam meg, mi is ez. Az itt leírt különböző
helyzetekben alkalmazandó módszerek - a siker legjobb esélyét ígérve - saját
tapasztalataimra épülnek.

Mi is a másodlagos kibocsátás? Az előző fejezetben az elsődleges vagy kezdeti

kibocsátásról volt szó. Ha létrehoznak egy vállalatot, meg kell határozni a vállalatot
képviselő részvények számát. Ezt nem lehet megváltoztatni a vállalat működése során.
Ha egy vállalat nyílttá válik, akkor az ún. engedélyezett részvényeinek bizonyos
százalékát felajánlja megvételre az elsődleges kibocsátás során. A kibocsátott
részvényeket forgalomban levő részvényeknek nevezik. Gyakori, hogy a vállalatok
megosztják a részvényeket, amikor a részvényárak magasra nőnek. A
részvénymegosztás azt jelenti, hogy a befektetőnek egy részvény helyett kettő vagy
több kisebb értékű részvénye lesz. Például ha a megosztás 2:1, és előtte a részvény ára
100 dollár volt, a megosztás után a befektetőnek két darab 50 dolláros részvénye van. A
nagyon ritka, fordított irányú megosztás pontosan ennek az ellenkezője.

Bármelyik részvénymegosztás valósul is meg, nem változtatja meg sem az

engedélyezett részvények és a kibocsátott részvények közötti arányt, sem pedig a
rendkívül fontos, egy részvényre jutó adatokat, mivel a módosított bázis alapján
számítják ki.

Az egy részvényre jutó nyereséget általában a kibocsátott részvények alapján számítják

ki. Például tegyük fel, hogy XYZ vállalat engedélyezett részvényeinek száma 1.000.000.
Az első nyílt kibocsátás alkalmával 100.000 részvényt adtak el a közönségnek. A
részvények nettó hozama 100.000 dollár, így az egy részvényre jutó nettó hozam 1
dollár ( 100 000 dollár : 100 000 = 1 dollár). A következő évben a vállalat
tevékenységének bővítése miatt több pénzre van szükség, de a nagy bankok nem
akarnak elfogadható kamatlábért hitelt nyújtani, vagy a vállalat nem akar eladósodni,
ezért a vállalat pénztárában lévő 900.000 részvényből másodlagos kibocsátás keretében
újabb 100.000 részvényt ajánlanak fel a közönségnek. Ha az első kibocsátás óta a
vállalat növelte jövedelmét és nyereségét, a részvény ára valószínűleg lényegesen
emelkedett. A vállalat eredeti részvényeit eladó értékpapír-kereskedelmi cég gond nélkül
értékesíthet újabb 100.000 részvényt, elsősorban azért, mert ilyenkor a befektetőnek
nem számít fel jutalékot. Néhány ember nagyon szereti abban a hitben ringatni magát,
hogy semmiért kap cserébe valamit, és a jutalékmentes üzlet a csodák csodája.

És itt van a turpisság a dologban! Ha a vállalat jövedelme jövőre 200.000 dollár, ez azt
jelenti, hogy jövedelmét megkétszerezte. Pontosan ilyen vállalatokat keresünk és kellene
keresnünk. Igen ám, de közben az eladott részvények száma is kétszeresére nőtt és így
a 200.000 dollár jövedelmet 200.000 részvény között kell elosztani, amiből következik,
hogy az egy részvényre jutó nyereség 1 dollár maradt. Ez azt jelenti, hogy ez a mutató
nem lett jobb, és a korábban megfogalmazott elv szerint, ha a jövedelem-kimutatás
nyilvánosságra kerül, a részvény ára valószínűleg csökkenni fog. A vállalatvezetés
persze ismeri ezt a hatást, ezért arra törekszik, hogy akkor kezdje el a másodlagos
kibocsátást, amikor a jövedelmek növekedésére számíthat. Egyfajta alapszabályként a
következőket kell szem előtt tartani a másodlagos kibocsátás értékelésekor:

1. Mielőtt a kibocsátást megkezdik, a vállalatnak regisztrálási nyilatkozatot kell

benyújtania az értékpapír-felügyeletnek. A benyújtás tényét a hírközlő hálózaton
keresztül tudhatja meg.

2. Ha a részvény iránt nem rendkívül nagy a kereslet, a hír nyilvánosságra kerülésének

napján és a következő napon a részvény ára valószínűleg csökken.

3. Ha a másodlagos kibocsátás megkezdése után a részvény ára legalább 25%-kal

csökken, jó üzletet csinálhat. Persze hangsúlyozni kell, hogy ez az arány vállalatonként
eltérő. Gyakran megesik, hogy a részvény ára némi ingadozás után tovább csökken és
egy darabig alacsonyan marad. A későbbi ármozgás attól függ, hogy a vállalat mit csinál
a pénzzel, és lépései hogyan befolyásolják a nyereséget.

4. Hacsak nem tapasztalta, hogy az adott részvény ára korábban tartósan emelkedett,
vagy ha a vállalat nem tartozik olyan ágazathoz, amely felszálló ágban van, legjobb, ha
megszabadul ezektől a részvényektől és másikat vesz.

A kivételre jó példa a már említett Home Shopping Network, amely a másodlagos

kibocsátást megelőzően nagyon kevés részvényt kínált, ezért azt nagyon sokan
keresték, így az árakat sem érintette túlságosan kedvezőtlenül a másodlagos
kibocsátás. Egy másik példa arra, hogy a másodlagos kibocsátás nem feltétlenül ássa
alá a vállalat részvényeinek helyzetét, az Echo Bay Mines, egy aranybányászattal
foglalkozó vállalat esete. Amióta a vállalat nyílttá vált, részvényeinek ára egyre nőtt -
még akkor is, amikor az arany ára csökkent - valószínűleg azért, mert a befektetők
rájöttek arra, hogy a vállalat a legkisebb költséggel dolgozó aranykitermelő cég, és az
arany árának nagyon le kell süllyedni ahhoz, hogy a vállalat ne legyen nyereséges. Az
első másodlagos kibocsátás nem csökkentette a részvény árát, a következő kibocsátást
pedig nagyon jól időzítve akkor kezdték el, amikor az arany ára sem csökkent, mivel a
befektetők további aranyár-emelkedésre számítottak. (A példa az 1985 - 87 közötti
időszakra utal.)

5. Fontos tudni, hogy a vállalat, vagy egy nagy tömegű papírral rendelkező részvényes
kínálja a részvényt. Sok esetben a papírokat olcsón felvásárló, nagy részvénypakettel
rendelkező részvényesek akarják nyereségüket kivonni a vállalatból. Ha a nyílt piacon
jelennének meg nagy részvénykínálattal, az jelentősen lenyomná az árakat. Sokkal
jobban járnak, ha megkeresnek egy ügynököt, és kifizetik neki a jegyzési jutalékot.
Ilyenkor az eladott részvények nem befolyásolják az egy részvényre jutó nyereséget,
ezért nem rossz ötlet ekkor megvenni egy felértékelődő ágazat jó vállalatának
részvényét.

Összefoglalva, a részvénypiacnak az a szépsége, hogy nagyon nehéz egy minden

esetre érvényes módszert találni. Hacsak nem tudja alaposan és pontosan elemezni egy
másodlagos kibocsátás várható következményeit, cserélje le az ilyen részvényeknek
legalább egy részét. Legtöbbször később alkalma lesz arra, hogy olcsóbban
visszavegye a részvényt. Remélhetően e fejezet segített a másodlagos kibocsátás
hatásainak felmérésében.

Bemutatkozunk Tőzsdejáték Főoldal Írjon nekünk

Befektetés Cégbank Tőzsde tankönyv A Guru tippjei

Napi jelentés
Vállalkozasi Üzlet és
Fiatalok és a pénz Amerika közelröl
tőke Sikertérkép ember