Szimfonikus zenekar

A SZIMFONIKUS ZENEKAR

A szimfonikus zenekar szimfonikus, nagyzenekari

hangversenyek előadására alkalmas zenekar.
Legfontosabb jellemzője a vonós hangszerek
szólamainak megsokszorozása az énekkarban
szokásoshoz hasonló módon: akárhány első
hegedűs van a zenekarban, rendszerint
mindannyian azonos kottából játszanak; ugyanez
vonatkozik a többi vonós szólamra, a második
hegedűkre, a brácsákra, csellókra, nagybőgőkre.[A
szimfonikus zenekar karmesteri irányítással zenél.
A hangszerek elhelyezkedése
Vonós hangszerek
• HEGEDŰ
• BRÁCSA
• CSELLÓ
• NAGYBŐGŐ
fúvósok:
• Piccolo
• Fuvola
• oboa
• angolkürt
• klarinét
Rézfúvósok
• Kürt
• Trombita
• Harsona
• tuba
• Ütőhangszerek
• Pergődob
• üstdob
Legnagyobb képviselői:

Haydn és Mozart
A nyolcvan vagy még több hangszeres zenészből
álló, karmester által vezényelt és nagyobb
koncerttermekben fellépő
szimfonikus zenekar kialakulása a 19. századi
zenetörténet egyik mérföldköve.
Gyökerei a 17-18. századi operákat kísérő, a
szimfonikusnál jóval kisebb zenekarokig,
valamint a katedrálisokban és templomokban
bemutatott előadások együtteseiig nyúlnak
vissza.
A mai világhírű zenekarok közül sokat a 19.
században alapítottak. Például a Londoni
Filharmonikusokat 1813-ban, hivatásos
zenészek egyesületeként. Többségük
különböző londoni színházakban zenélt. A
Bécsi Filharmonikusokat 1842-ben hozták
létre, szintén hivatásos muzsikusokból.
Szervezeti felépítésük az önkormányzatiságon
alapult.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!