Professional Documents
Culture Documents
Beethoven: V.
szimfónia
z
Ludwig van Beethoven
(Bonn, 1770. december 16. – Bécs, 1827. március 26.)
1795-től zongoraművészként ismerhette meg a
közönség
Monarchiában tett utazásai során ismerkedett meg a
Brunswick családdal, ahol szerelemre lobbant az egyik
grófi kisasszony iránt.
Érdekes módon minden forrás más nevet ír szerelme
tárgyát illetően: egyes helyeken Székely Júliát, máshol
Brunswick Terézt vagy Jozefint említik.
z
A Holdfény szonátát elvileg Júliához írta, mégis Jozefin
volt az ő “halhatatlan kedvese”. Állítólag gyereket is
szült neki a nő, ám mégsem lett házasság a
kapcsolatból.
A zeneszerzőn elhatalmasodó süketség 1808-ban
vetett véget nyilvános előadásainak.
Élete végéig magányosan élt a világ valaha élt egyik
legnagyobb zeneszerzője
z
„Sors- szimfónia”
1804 és 1808 között íródott szimfóniája, az egyik legismertebb zenei
z
kompozíció a klasszikus zenében és egyike a legtöbbet játszott műnek a
műfaján belül.
Legelőször a bécsi Theater an der Wien színházban adták elő a darabot
1808. december 22-én, ezután nyerte el a mű hatalmas hírnevét.
A második világháború óta néha a „győzelem szimfóniájának” (Victory
Symphony) nevezik a művet.
a második világháborúban a V-jel a győzelem szimbólumává vált a
szövetségesek körében, ez okozta ezt az egybeesést.
Egy másik véletlen összefüggés, hogy a V betű morzekódban három
rövid és egy hosszú jelből áll, ami megegyezik a szimfónia első négy
hangjának ritmusával.
A szimfónia kezdőmotívuma egy jellegzetes négyhangú ti-ti-ti-tá-
z
á, kétszer ismételve: