• Embed Doc
  • Copy Link
  • Readcast
  • Collections
  • CommentGo Back
Download
 
A Birodalom történelme
A kezdetek 
Az első írásos emlékek, melyek népünket már megemlítik, 2500 évvel ezelőttről maradtak ránk.Erről az időszakról a legtöbb támpontot a törpe krónikákban lelhetünk fel. Ez a korszak a nagyTörpe-Elf háborúik kora volt. A háborúé, melynek következményeként az elfek népe elhagyta ÖregVilágon felépített városait és visszatért ősei földjére, Ulthuanra. Habár a törpék a kontinensenmaradtak, hatalmuk már nem a régi fényében tündökölt. A háborúban legjobbjaik jórésztelhullottak, erősségeik közül sokat leromboltak. Nem tehettek más, visszahúzódtak a Világvégehegységben felépített erődvárosaikba, hogy erőt gyűjthessenek a következő évszázadok megpróbáltatásaira. Ekkor lépett a történelem nagy színpadára egy új ellenség, az Orkok ésGoblinok vad csürhéje.A zöldbőrűek hordái viharos gyorsasággal özönlöttek át a Világvége hegység hágóin, melyeketkorábban törpe erődítmények védelmeztek. Egyetlen vágyuk a hegyektől nyugatra elterülő földek feldúlása volt. A meggyengült törpe sereg képtelen volt ellenállni a véget nem érő támadásoknak. Ahegyek lábainál eddig, a törpe védelem alatt békében, ámde fejletlen törzsekben élő embernépeknek nem maradt más választásuk, minthogy folyamatosan egyre nyugatabbra vándoroljanak a növekvőzöldbőrű veszedelem elől. (a legnagyobb törzsek az unberogének, teutogének, thuringiaiak,cherusenek, norskaiak és merogének voltak, hogy csak néhányat említsünk) Nem telt el azonban hosszú idő és a két nép felismerte, hogy a közös ellenséggel szemben csak együtt veheti fel sikeresen a harcot. A törpék a szövetségest látták az emberek népében, akik segíthetnek visszaállítani a birodalmuk régi fényét, míg az emberek égtek a vágytól, hogyelsajátíthassák a fém megmunkálásának titkát, s erős vasfegyvereket készíthessenek maguknak.Ezek a korai törzsi nemzetségekben élő emberek ugyanis még alig hasonlítottak a mai civilizált birodalmi népre. Durva prémekben, szőrmékbe öltözködtek, vályogkunyhóban laktak és durva kővagy bronzfegyverekkel harcoltak. A törpe feljegyzések szerint ugyanakkor heves vérmérsékletű, bátor harcosok voltak, akik folyamatos véres küzdelmet folytattak az orkokkal és goblinokkal aföldjeik birtoklásáért. Közülük is kiemelkedett azonban az Unberogen törzsfő elsőszülött fia,Sigmar. (Akinek születését, a hagyomány szerint, egy, az égbolton áthaladó, kettős csóvájú üstököselőre jelezte.) Sigmar egy nemes és erős harcos volt, aki mire kikerült a serdülőkorból, már csaták tucatjait vívta meg sikeresen a zöldbőrűekkel.
Sigmar, a Goblinok Pörölye
Az orkok egyre ravaszabb, kiszámíthatatlanabb támadásokat vezettek a két nép ellen. Egyik  portyájuk során sikerült fogságba ejteniük a törpe nagykirályt, Vasszakállú Kurgant is teljesudvartartásával, miközben azok a Szürke hegységen keltek éppen át. Szerencsére vagy talán a sorsakaratából, Sigmar és legvitézebb harcosai már napok óta vadásztak erre az ork különítményre, éssikerült is rajtuk ütniük, mielőtt azok elmenekülhettek volna előlük. A csata napján Sigmar megszámlálhatatlan orkot ölt le, melyek tisztátalan tetemeit a csata után egy hatalmas halottimáglyán égették el, melynek füstje elhomályosította az eget is. A csata után Kurgan, a törpe király,hálából Sigmarnak ajándékozta családja egy ősi rúnákkal ékesített harci pörölyét, Koponyazúzót,törpe nevén Ghal Marazt. Sigmar elfogadta a nagylelkű ajándékot, majd a két harcos megfogadta,hogy továbbra is segíteni fogják egymást, és együtt harcolnak vad zöldbőrű horda ellen.A háború hosszú éveken át folytatódott még. Ahogy nőtt a fenyegetés, úgy lett egyre szorosabb akét nép közötti szövetség. A törpe nagykirály kiszabadítása után 6 évvel, apja halála után, Sigmar lett az Unberogén törzs vezetője. Alig hordta szét apja hamvait a nyugati szél, ő máris hozzálátottlegnagyobb álma megvalósításához. Az ifjú törzsfőnek volt ugyanis egy látomása: egy irányítása
 
alatt egyesült nemzet, melynek földjét nem tapossa ellenség, ahol igazságos törvények uralkodnak,s melyet egy erős és fegyelmezett hadsereg vigyáz. Kivételes tehetséggel és kitartással látott nekiterve megvalósításához. Ahol szükség volt rá a fegyverek erejével, ahol lehetett a diplomáciaeszközeivel elérte, hogy a leghatalmasabb 12 törzs mindegyike szent fogadalmat tett, mely szerint bármerre is vezesse őket, követni fogják. Népünk egyesített erejével és a törpe szövetségesek segítségével, rövid időn belül véget vetett a zöldbőrűek fenyegetésének a Világvége hegységtőlnyugatra, amiért harcostársai és ellenségei a Goblinok Pörölye névvel illették.Az orkok mellett gondja volt arra a néhány törzsre is, akik nem voltak hajlandóak elfogadni őtvezetőjüknek. Ezek egy részét dél felé, a Szürke hegység barátságtalan rengetegeibe szorítottavissza, másik részüket, mint a norskaiakat, észak felé, a Közép hegységen túlra űzte. Ezzel Sigmar lett az egyetlen és megkérdőjelezhetetlen uralkodó a Világvége hegység és a Nagy Óceán közöttiterületeken.
A Fekete Tűz szurdoki csata
Az orkok és goblinok nem tűntek el azonban teljesen a színről. Nem telt el sok idő és ismét a törpék  birodalmát veszélyeztették. Amikor Sigmar tudomást szerzett az újabb fenyegetésről -a rúnakovács,Őrült Alric (Alrci the Mad) beszámolójából-, azonnal összehívta a törzsfők tanácsát és utasítottaőket, hogy szólítsák hadba katonáikat. A sereg élén a Világvége hegységbe indult, hogy ottegyesüljön Kurgan király csapataival. A hatalmas ork hordával a Fekete Tűz hágónál (Black FirePass) találkoztak szembe, mely az egyetlen út volt ahol egy ekkora sereg sikeresen átkelhetett aFekete hegységen (Black mountain). Az ellenség számban jócskán felűlmúlta az emberek és törpék egyesített erőit, a két hadvezér azonban nagyon előrelátó módon választotta meg a csata helyszínét.Katonáikat a hágó legszűkebb részén állították fel, így a nyomasztó túlerő nem érvényesülhetett azöldbőrűek javára. A csata hosszú órái alatt a zöld áradat több hullámban próbált meg áttörnivédelmi vonalainkon, seregeink azonban makacsul kitartottak és visszavertek minden próbálkozást.Amikor az ellenség harci kedve kezdett alábbhagyni és sokuk már rendezetlen sorokban özönlöttvisszafelé a hágón, Sigmar rohamra vezette legjobb harcosait és nem kegyelmezve senkinek,rettenetes rendet vágott közöttük. Bár számtalan összecsapást látott már a hágó, kétség kívülmindegyiket elhomályosította ez a felülmúlhatatlan győzelem. A csata folyamán számtalan harcosírta be nevét végképp történelmünk nagy könyvébe, így Freya hercegnő, Marbad vagy Ulfdar a berzerker, hogy csak néhányat említsünk. Rájuk az utókor örökké hősként fog emlékezni.A nagy győzelem után, Sigmart a Szükre hegység (Grey mountains) és a Közép hegység (Middlemountains) között elterülő minden földek császárának kiáltották ki. A törpe király, VasszakállúKurgan (Kurgan Ironbeard), egy csodálatos koronával ajándékozta meg, a törpe nép megmentéséértcserébe, majd a két uralkodó örök hűséget és barátságot fogadott egymásnak. Hogy kimutassahálája nagyságát, Vasszakáll ráadásképpen felkérte Őrült Alric rúnakovácsot, hogy készítsen 12varázsfegyvert (késöbbi nevükön Rúnaagyar(Runefang)), minden az embernépek mindentörzsfőjének egyet-egyet. Ezek a fegyverek a mai napig is birodalmunkat szolgálják. Mindenválasztófejedelem egyet-egyet viselhet hatalma jelképéül.
Az utolsó évek 
15 évvel azután tehát, hogy megmentette Kurgan törpe királyt, Sigmart császárrá koronázták. Ettőlaz eseménytől számítjuk a birodalmi időszámítás kezdetét, ez volt az új Birodalom első napja. Akoronázása után császári székhelyét Reikdorfba (a későbbi Altdorf) tette át és innen irányította aBirodalmat. Nem csak bátor harcosnak de kiváló diplomatának is bizonyult. Első intézkedéseiközött szerepelt, hogy a 12 nagy nemzetség törzsfőinek földet adományozott, mely adományok atörzsi szállásterületeken alapultak. Cserébe hűséget követelt tőlük és, hogy segítség őt a háborúisorán. Egy-egy ilyen hatalmas földbirtok vezetője, a korábbi törzsfő, a felvehette a fejedelem
 
rangot. Sigmar igazságos és bátor uralkodónak bizonyult. Irányítása alatt a Birodalom virágzásnak indult. A lakosság száma folyamatosan növekedett, a szegényes falvak helyén gazdag városokatemeltek, s megkezdődött a még lakatlan földek benépesítése is. Nem lehet azonban megfeledkezniarról sem, hogy bőven akadt ellenségi is, aki fiatal nemzetünk ellen tört. A Világvége hegységhez(World Edge Mountains) közeli területeken szinte mindennaposak voltak a fosztogató goblin portyák, de a Közép hegység (Middle Mountains) erdősségeiben élő barbár ember törzsek isgyakran hallattak magukról.Ennél sokkal többet sajnos nem tudhatunk meg Sigmar uralkodásáról a törpe krónikákból.Amennyit még kellő biztonsággal megállapíthatunk az az, hogy Sigmar, egy napon kelet felé indult,valószínűleg Karaz-a-Karak törpe városba, hogy újra találkozzon régi barátjával, VasszakállKurgannal. Arról, hogy valaha megérkezett e ide, a törpe feljegyzések semmi használhatóval nemszolgálnak.Sigmar ideje tehát lassan leáldozott, a Birodalom alapítója és első császára a legendák közéemelkedett. Emléke megőrzésere templomokat és szentélyeket emeltek szerte a birodalom területén.Hamarosan egy új kultusz ütötte fel fejé, mely Sigmart, mint Istent tisztelte. A rendnek saját papsága is alakult, Johann Helsturm vezetésével, mint főpappal (grand theogonyst). Az idők folyamán aztán, a Sigmar kultusz (Cult of Sigmar) a Birodalom legerősebb vallásává vált, sok ezer hű követővel, melynek köszönhetően Sigmar, az alapító, az első császár, elfoglalhatta méltó helyét aBirodalom ősi istenei között.A császári trón tehát megüresedett. A fejedelmek azonban, ahelyett, hogy pusztító háborútrobbantottak volna ki a hatalom birtoklásáért, összegyűltek Reikdorfban, hogy a politikaeszközeivel oldják meg a problémát. Hosszú, feszült tárgyalások után végül megállapodtak, hogyhűek maradnak Sigmar álmához és maguk közül választással döntik el, hogy ki legyen a következőuralkodó. Ezzel a megállapodással jött létre a választófejedelmi rendszer, mely többé-kevésbé a mainapig változatlan formában működik. Az elkövetkezendő évszázadokban, a választófejedelmek irányítása alatt, a Birodalom virágzásnak indult. Sajnos azonban, ahogy a mondás is tartja, minden jónak vége szakad egyszer…
A Patkány háborúk 
Teltek-múltak az évek, császárok jöttek, s mentek. Voltak köztük jó uralkodók, s kár lenne tagadni,voltak rosszabbak is. Egyikük sem volt azonban olyan becstelen, mint a mindenki által gyűlölt I.Boris Goldgather. Alkalmatlanságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az emberek éheztek, ahadsereg teljesen szétzüllött, a határokra senki sem ügyelt. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben érte aBirodalmat története legnagyobb katasztrófája, a Fekete Pestis…1111 telén tízezrek haltak meg,teljes falvak és városok váltak áldozatává a természetellenes gyorsasággal terjedő járványnak. Ahalottak száma rövid idő alatt meghaladta a még élők számát, s mire a pestis alábbhagyott, már aBirodalom teljes lakosságának háromnegyede tömegsírokban feküdt. Az egyetlen jó a pestisben azvolt, hogy Boris császár is a halottak számát gyarapította, hiába vette körül magát a birodalomlegjobb orvosaival és vajákosaival. (Igaz, azt sem lehet állítani, hogy bármelyikük is túl buzgón próbálta volna megmenteni az életét…)Uralkodó nélkül, még ha oly alkalmatlan uralkodó volt is, mint Boris, a Birodalom teljesenkiszolgáltatott volt a külső támadásokkal szemben. Amire nem is kellett sokáig várni.Patkányemberek sokasága özönlött elő rejtett föld alatti járataikból, s nekiláttak befejezni azt, amitaz általuk előidézett pestis elkezdett. Raboltak, fosztogattak, ezreket mészároltak le vagy éppenvetettek rabszolgasorba, kényük-kedvük szerint. A túlélők azonban, - a később Patkányölőnek iselnevezett- middenheimi választófejedelem, Mandred vezetésével bátran ellenálltak. A fejedelemösszehívta a még életben lévő választófejedelmeket, összegyűjtötte a még megmaradt katonákat és
of 00

Leave a Comment

You must be to leave a comment.
Submit
Characters: ...
You must be to leave a comment.
Submit
Characters: ...