A Prédikátor könyve a múlandóságról szól.

A közvetlenség az élményszerűség, ami a műből

kiérződik, arra enged következtetni, hogy az ismeretlen szerzőnek, a múlandóság közvetlen
élmény volt.

Az Istenre való utalás nagyon kevés a műben, ami már maga gyanús, hogy egy bölcsességi
művel van dolgunk, s nem annyira vallásival. De ha azt nézzük, hogy az ismeretlen szerző, az
Urról nem ír olyan lendülettel, mint a hiábavalóságról, akkor nyilvánvaló lesz, hogy az Urra való
hivatkozások, csak be vannak erőltetve a műbe.

Aki a hiábavalóságot mélyen átéli, az annyira mélyen átéli a Végtelent, hogy hiába valóságnak
tartja az Urról való beszédet is. Így a műben, az Urra való hivatkozások inkább csak meg
zavarják a mű lendületét, mélységét.

Az észre nem vett unalom pusztít, meg foszt energiáidtól. A Prédikátor könyve szerzője abban
nagy, hogy észrevette, hogy az unalom felszabadító is lehet, megláttatja a hiábavalóságot. Ha
meg meglátod a hiábavalóságot, akkor eldobsz mindent és a Végtelen energiák szabadon
áramlanak benned, ami maga a Végtelen Szeretet.

Nagy Attila Puli