EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

RÉGI MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETI TANSZÉK

S. SÁRDI MARGIT
TÖMEGKULTÚRA A RÉGI MAGYAR IRODALOMBAN

Czövek Zoltán

“MIBŐL VAN A LEGTÖBB ?”

avagy

egy ‘nem irodalmár’

motívumtörténeti vizsgálódásainak
eredményei,

egyébként

(Szemináriumi dolgozat)

Budapest, 1996. tavaszi félév

 2

Elöljáróban

“... Kifürkészhetetlen módon hol itt, hol ott üti fel a fejét, s ha nem sikerül is áttörnie a nyelvterület
határait, szájról szájra száll, nemzedékről nemzedékre hagyományozódik. Vetődjék a földkerekség bármely
pontjára mindjárt gyökeret ver s rögtön otthon érzi magát. Útjában természetesen sok módosuláson megy
keresztül. Egyszer formája sínyli meg az ide-oda hányódást, máskor tartalmát viseli meg rendetlen életmódja, de
szívós természete általában veszteség nélkül állja a vándorlás viszontagságait. Sőt rendszerint még új vonásokba is
öltözködik, friss színekbe takaródzik, mert csodálatos rugalmassággal simul minden környezethez: bármely
korhoz, bármely ízléshez és bármely helyhez, a különféle szemléletekhez és eltérő világnézetekhez.”

A fenti sorok György Lajos egyik munkájának1 előszavában olvashatók. Az említett

szerző e gondolatokkal elsősorban az anekdotákat jellemzi, de ugyanezen megállapítások a
motívumtörténet vizsgálódásainak tárgyát képező “legkisebb, még jelentéssel bíró (epikai) szövegegység”-
ek2 életmódjára is tökéletesen ráillenek...
A kiválasztott történetet (motívumsort), melynek változásait, módosulásait szeretném
nyomon követni, dióhéjban talán a következőképpen lehetne összefoglalni: az egyik szereplő
azon állítását, miszerint mindenki doktor, azzal bizonyítja be az ebben kételkedőnek, hogy
betegséget színlelve összegyűjti a legkülönfélébb emberek ‘orvosló-javaslatait’.

A történet magyarországi szövegváltozatainak, előfordulásainak összegyűjtésekor

felhasználtam György Lajos kutatásainak eredményeit. Az ő munkái hívják fel a figyelmet arra is,3
hogy “a gondolat” először az 1629. évben Lőcsén megjelent Mesés könyvecskében4 fordul elő
“cselekmény nélkül találós kérdés alakjában.” A szóban forgó találós kérdés a könyv “Az mester
emberekről” című fejezetében olvasható, ebben a formában: “Találd, mellyik mesterség, az leg nagyob ez
föld szinén? Felelet: Az Orvosság, mert mayd minden emberek orvossok, igen ritka, az ki azt méri mondani
egésseges, maga tanácsot ád, és parancsol, ezt miveld.”5 De a találós kérdés megtalálható Bod Péter Szent
Hilariusának különböző kiadásaiban6 is, illetve Kis Jánosnak a Kellemetes időtöltésre való elmés
nyájasságok c. munkájában,7 mely bő szemelvényeket közöl Bod említett művéből. Számunkra
ezek az előfordulások annyiban érdekesek, hogy ezekben a szövegekben – talán éppen
rövidségük miatt – meg van indokolva, hogy miért orvos is mindenki. Bodnál valamivel
érthetőbb formában: “Az Emberek mind Orvosok akarnak lenni; mindnyájan akarják gyógyítani a’ mások
erötelenségeiket; de a magáét senki sem.” Sőt, a következő kérdést is megnézve, a másik oldal
szemszögéből is megközelíthetjük a jelenséget: “Mitsoda mesterségnek hisznek könnyen az Emberek?
Az Orvosi mesterségnek. Minden Ember tud javallani másnak Orvosságot, annak könnyen hisznek, ’s mindjárt
próbára vészik; holott a’ hazugág egy helyt nem lehet károssabb mint itt; mert ha egyszer a’ hazugsággal az élet
el-fogyott, az, az igaz mondással viszsza-nem jö...” Ezek a gondolatok egyáltalán nem fordulnak elő az
alább tárgyalandó változatokban, de felemlítésük talán kerekebbé teszi a motívumsor hazai
történetét; hiszen a történetekben az állítások megfogalmazói – akarva-akaratlan – éppen ezen
emberi gyengeségekre alapozzák bizonyításaikat.

A motívumsor általam fellelt magyarországi szövegváltozatait számbavéve, azokat négy

nagyobb csoportba osztottam annak megfelelően, hogy ki a két főszereplő. A csoportok
(változattípusok) sorrendjét a bennük található első szöveg megjelenési időpontja alapján
1
GYÖRGY Lajos: Világjáró anekdoták. 2. kiad. Budapest. 1941. p. 5-6.
2
S. SÁRDI Margit: Két rabló, aki hűségével megmentette életét. In: Studia Litteraria. Tom. XXXII. Debrecen. 1994. 171. p.
3
Pl.: Vándoranekdoták = Budapesti Szemle 1935. 201. p.
4
A nyomtatványról: RMNY 1441; Magyar elbeszélők 16-18. század. Budapest. 1986. 1071. p. továbbá a kötet
utánnyomása: Budapest. 1989. 69 p. és a benne szereplő tanulmányok (p. 53-67.)
5
Az E2 levél verzóján ill. a hasonmás kiadás 34. oldalán.
6
Szeben, 1760. – 455. kérdés; H.n. ill. Nagyenyed, 1768. – 621. kérdés; Komárom, 1789.
7
Sopron, 1806. p. 239-240.
 3

állítottam össze, de az összes történet sorrendje nem kronológikus. Előfordul pl., hogy a második
csoport utolsó szövege jóval későbbi, mint a harmadik legelső motívumsora. Az
összehasonlítások során először a csoporton belüli szövegeket, majd magukat a változattípusokat
vetem egybe. Végezetül: mivel “Kezdetben volt az irodalom...”, ezért ésszerűnek láttam az egyes
szövegek hozzáférhetővé tételét, s ezen szövegeket a vizsgálódás megkönnyítése érdekében
megkíséreltem valamelyest áttekinthetővé tenni (Mellékletek).8

Gonella

A motívumsor hazánkban először Andrád Sámuel anekdotagyűjteményében jelent meg

nyomtatásban. A német minta alapján dolgozó szerző történetének két főszereplője, a
motívumsor “európai ősmintájának” tekinthető változat két hőse: a ferrarai herceg és annak
bolondja, Gonella. Tehát a kronotoposz elég pontosnak tekinthető, bár az elbeszélők sem itt,
sem a későbbi három változatban nem nevezik nevén a ferrarai herceget.9 Azonban e
szövegekben nem is az ő személye a hangsúlyos, ezet a történetek elsősorban a legendás udvari
mulattató, Gonella személyéhez kapcsolódnak. Ráadásul – ha végigtekintünk a történeteken,
látható – mindegyik teljesen azonos mintára tekint vissza. Lássuk tehát ezen változattípus
motívumsorának elemeit:
a kérdező tudni szeretné, hogy milyen mesterember van legtöbb Ferrarában. –
Megkapja a választ, – de kételkedik benne, megpróbálja azt cáfolni, – válaszadó azonban kitart
állítása mellett, sőt fogad, hogy be tudja bizonyítani igazát. – Bizonyos idő múlva, fogfájást
színlelve, – a város legkülönbözőbb pontjain, – majd magától a kérdezőtől is orvosság
javaslatokat kap, – melyeket feljegyez. – Újabb idő elteltével megjelenik a bizonyítékul szánt
listájával, – melynek fejében megkapja nyereményét.
Az egyes történetek közötti különbségek minimálisak: egy kis időtartambeli eltérés az
első és utolsó kettő történet között; az utóbbiakban ismerjük a fogadás tárgyát (100 tallér); a
második történetből pedig kimaradt a javaslatok nagyságrendjét jelző szám (300). Érdekes
megfigyelni a lényegében azonos történetek terjedelmének folyamatos csökkenését. Ebből
következik egy további – de már a motívumsort is érintő – apró különbség: a 3-4. történetből
kimarad a két szereplő párbeszéde, s ezzel a benne helyett kapott motívumok.

Ha a csoport történeteit együttesen próbáljuk meg jellemezni, elmondható, hogy e

motívumsorok viszonylag nagy részt fognak át térben és időben egyaránt.10 A bizonyító rendkívül
alapos: hagy időt a téma ‘altatására’, az ‘anyaggyűjtésre’, sőt külön lista összeállítására, s
mindeközben bejárja az egész várost.

Mátyás király és bolondja

A második csoport motívumsorainak szereplői Mátyás király és bolondja. A hierarchia, a

szereplők kapcsolata formailag azonos az első csoport szereplőiével, de tartalmilag – mint az
alább látható lesz – jócskán megváltozik. Az elbeszélő szándéka szerint hangsúlyos személy is
más lesz. Ezek a történetek az okos, igazságos Mátyás király alakja köré szövődtek. Éppen ezért

8
Mivel a mellékletekben az egyes szövegek pontos forrása is fel van tüntetve, ezek ismételt megemlítésétől a
dolgozatomban, egy-két kivétellel, eltekintenék.
9
Lehet, hogy nekik volt igazuk. Gonella gazdájának a kutatók tekintették III. Nicolo (Miklós) ferrarai herceget
(1383-1441) – GYÖRGY Lajos: Vándoranekdoták... im. 199. p.; ennek fiát, Borso ferrarai herceget (meghalt: 1471) –
RÁTH-VÉGH István: A tengeri kígyó. Budapest. 1980. 148. p.; vagy éppen mindkettőt – GYÖRGY Lajos: Andrád
Sámuel elmés és mulatságos anekdotái. Kolozsvár. 1929. 20. p. Legutóbb pedig ezt olvashattam: “...nem kevesebb, mint
három Gonellá-t ismerünk (mindhármat a ferrarai udvarban)...” – Maurice LEVER: Korona és csörgősipka. Budapest. 1989.
76. p.
10
A szövegekben többször előforduló “néhány nap” kifejezést, az egyszerűség kedvéért, itt és a következőkben
egyenlővé tettem három nappal... Ennek megfelelően az első csoport történetei kb. 4-7 nap alatt játszódnak le.
 4

háttérbe szorul a tétele igazságát leleményes módon bebizonyító bolond; olyannyira, hogy csak
egy esetben, az ötödik történetben olvashatjuk nevét: Markal. Az alattvalója tréfáját értő, értékelő
– és elviselő – uralkodóról hallva, talán a ma emberének is egyértelmű az asszociáció Mátyás
királyra. Így aztán nem csoda, hogy ez a történet is idomult igazságos királyunk személyéhez.11
Ezek a motívumsorok azonban már jóval változatosabbank mint az előző csoport
történetei. Sőt. Az egyes történetek és az első változattípus motívumsora között is lényeges
eltérések vannak. Már a kérdés megfogalmazása is eltér: itt a kérdező arra kiváncsi, mi van
legtöbb a világon. Ezáltal a válasznak is általános igazságot kell kifejeznie. Aztán átalakul a fogadás
motívuma is. Ez pedig már egyértelműen egy más uralkodó-bolond kapcsolatot tükröz. E
történetekben a kérdező hiába udvari bolond, mégsem parolázhat, fogadhat egy Mátyás királlyal.
Ehelyett megjelenik az első két történetben a büntetés (egészen pontosan a verés), a 3., 5.
szövegben pedig – e mellett – a pénzjutalom motívuma. Tehát a kérdező nem fogadást veszít,
hanem jutalmaz, és nem megnyeri a fogadást, hanem hatalmánál – és remélhető igazánál – fogva
megbünteti az udvari nép, a főurak magasabb eszmefuttatásaiba belekontárkodó mulattatóját.
De a 3-5. szöveg vizsgálata alapján akár egy külön ‘alváltozat’ meglétéről is beszélhetünk.
E történeteknél megváltozik a dramaturgia. A kérdező a kérdését már egy társaságban veti fel, s
ebből következően egy új elemmel bővül a motívumsor. A kérdés elhangzása után a társaság
tagjai is megkísérelnek választ adni. Így a bolondnak is módosul a feladata: már nem csak
uralkodójának, de az összes jelenlévőnek be kell bizonyítania igazát. Mi következik ebből?
Felgyorsulnak az események; a bolondnak addig kell igazolnia állítását, míg a társaság együtt van,
tehát improvizál. Egy hirtelen rátörő fogfájás minden bizonnyal nehezen hihető – és könnyen
átlátható – trükk lenne, ezért elhagyva a társaságot, inkább produkál egy – valamilyen – rohamot.
Óbégatására összefut a társaság kuráló-javaslataival – melyeket az elbeszélő viszonylag hosszan
sorol –, s így a bizonyítás sokkal látványosabban, ‘élőben’ történik meg. Ezzel azonban a bolond
bölcsességben az udvar – és a uralkodója – fölé helyezné magát. Az elbeszélő ezt elkerülendő
Mátyás királyt egy elegáns megoldással kiemleli a bolonddá tett udvari nép köréből. Ezekben a
történetekben ugyanis, a kérdező maga nem ajánl orvosságot. Magyarul: Mátyás e tekintetben is
alattvalói fölött áll: nem esik bele a “mindnyájan akarják gyógyítani a mások erőtelenségeiket...”
csapdájába. Vagyis kialakul a ‘Mátyás király – udvari bolond – főurak, udvari nép’ rangsor, mely
az igazságos királyról a nép körében kialakított képnek tökéletesen megfelelt.12

Tehát a második csoport első két szövege inkább az első változattípus történeteihez áll
közelebb,13 míg a másik három egy egészen eltérő motívumsort képvisel. Ezt támasztja alá a két
‘alcsoport’ történeteinek tér és időbeli lefutása is. Az első kettő esetében a történet időtartalma
hosszabb (4 nap), s a bolond feljárja az egész királyi udvart illetve a – meg nem nevezett – várost;

11
Érdekes, hogy miként Mátyás országlása emlékét szólás örökítette meg nálunk: “Meghalt Mátyás király, oda az
igazság!”; ugyanúgy Gonella egyik ura, Borso herceg uralkodása ideje is közmondásossá vált hazájában: “Non e piu
il tempo de Duca Borso!” (Nem élünk már Borso herceg idejében!). – Bár lehet, hogy ez a párhuzam egy kissé
erőltetett... (Erre vonatkozóan: RÁTH-VÉGH István: im. 148. p. és GYÖRGY Lajos: Andrád Sámuel... im. 37. p.)
12
“A király-bolond kettőse egyszersmind az úr-szolga, az alárendelt-fölérendelt párosát is megjeleníti. A bolond a trón mellett megőriz
valamit a bolondozás kollektív szelleméből. Benne testesülnek meg a népi mozgalmak és törekvések, s így bizonyos tekintetben azt is
mondhatjuk, hogy ő az összekötő kapocs a nép és a hatalom közt. Rajta keresztül az egész nemzet jelen van, s a
hangját hallatja ott, ahol a döntések megszületnek. A bolond az anti-udvaronc; tőle kapja meg a király azokat az információkat,
amelyeket közvetlen környezete vagy eltitkol előle, vagy megszépítve tár elé; csakis a bolond meri szembesíteni tévedéseivel...” - vagyis
ennek megfelelően a szóbanforgó sorrend: Mátyás – a nép – főurak, udvar. (Az idézet forrása: Maurice LEVER:
im. 124. p. – a kiemelés tőlem.)
13
A csoport második története ráadásul tudatos szerkesztői munka következtében kapta alakját: “... a különböző
helyekről összeszedett, kölönböző korú ... magyar szövegek, ... nagyrészt átdolgozva kerülnek itt kiadásra, mégpedig abban a
felkutatott magyar változatban, mely a nemzetközi formával ... leghiánytalanabbul egyezik. Világjáró természete miatt az anekdota
szövegét gyakran kikezdi a romlás. Ezért a lényegbe vágó hiányosságok ... többször pótlásra szorultak.” (GYÖRGY Lajos:
Világjáró anekdoták. im. 11. p.)
 5

míg a másik háromnál összesen két helyiségben és egyetlen nap alatt játszódnak le az
események.14

Csokonai Vitéz Mihály és Budai Ézsaiás

A harmadik csoport két történetének mindkét főszereplőjét név szerint is ismerjük. De

ha az előzőekhez hasonlóan itt is megkíséreljük kiválasztani az elbeszélő szándéka szerint
hangsúlyosabbat, akkor ismét – mint az első csoport motívumsorainál – a bizonyító javára
dönthetünk. Arról, hogy Csokonai Vitéz Mihály mikor és hogyan vált anekdotahőssé, külön
tanulmányt is olvashatunk.15 Ezért inkább a motívumsorok alakulására összpontosítanék...
A csoport első történetében a kérdés ismételten egyetlen városra vonatkozik, de –
esetleg a hazai hagyományok hatására – itt is vannak próbálkozások a válaszadásra, nagyobb
társaság hiányában Budai Ézsaiás részéről. Ez azonban felveti annak a lehetőségét, hogy a kérdést
nem is ő fogalmazta meg. Továbbgondolva a dolgot, az is felmerülhet, hogy ebben az esetben az
egész történet egy, a biztos nyeremény tudatában kitűnően előkészített és levezetett tréfa,
ugratás. Az előző két csoport történetei esetében a bizonyítás inkább ‘presztízs-jellegű’ volt: a
többnyire lenézett bolondnak kellett uralkodója és lekicsinylői előtt bizonyítani igazát. Erről itt
szó sem lehet. Nincs alá- és fölérendeltség; a két szereplő, a két debreceni polgár teljesen
egyenrangúként kezeli egymást.
Ahogy az első soroknál, úgy a továbbiakban is megfigyelhető a már tárgyalt első és
második változattípus elemeinek kölcsönös jelenléte. Így Budai megfogalmazza kételkedését a
válasz igazságára vonatkozóan, s Csokonai is kitart igaza mellett, fogadást ajánlva. Maga a
bizonyítás is Gonella metódusa alapján alakul, Csokonai fogfájást színlelve járja be a recipéket
gyűjtve és feljegyezve a várost. E történetben pedig Budai sem kerüli el sorsát, ő is bizonyít.
Azonban az elbeszélő valamelyest őt is elkülöníti a többi ‘tanácsadó’-tól. Ő ugyanis arra inti
barátját, hogy gyökerestől pucolja ki a rosszat – ne a fájdalom csökkentésével kísérletezzen: “a
borbély hideg vasa” bizony a fog kihuzására szolgáló fogó akar lenni. Ebből a szempontból pedig –
ugye – a legértelmesebb kezelése a problémának. Végül – nemhiába értelmiségi a Csokonai
válaszában kétkedő –, ebben a változatban tanulság is megfogalmazódik, amely a dolgozat
bevezető részében említett gondolatokra rímel: “... milyen tudákos állat az ember!”
A második szöveg egészen más. Noha teljesen kézenfekvő, hogy az előző alapján
íródott, motívumsorról az esetében talán nem is érdemes beszélni. A változatot kiadó Dvorzsák
János, kiadványa számára – mely végül 17 kis méretű kötetből állt és benne 11515 darab
‘anekdota’ jelent meg – teljesen lecsonkította az eredeti történetet. Furcsamód a leginkább
hasznosnak az eredeti szövegből a különféle recipe-javaslatok leírását találta, s az általa
legszükségesebbnek ítélt, s meghagyott motívumokra is csak szavakkal vagy félmondatokkal
hivatkozott.

Ennél a csoportnál tehát megfigyelhető ez előző két változattípus motívumsor-

elemeinek egészséges kombinálódása. Ennek megfelelően alakul az események időtartama is,
mely jelen esetben ugyancsak középutas: két nap.
14
Engedtessék meg, hogy itt egy érdekes apróságot kiemeljek: a Kálmány Lajos lejegyezte változat (a csoport
harmadik szövege) szóbeli közlésen alapul, s érdekes nyomát őrzi a szóbeliség történetformáló folyamatainak. Mit
olvashatunk ugyanis? Miután az elbeszélő előadta, hogy a bolond milyen jutalomra illetve büntetésre számíthat a
válaszáért, megtudjuk, hogy a szóbanforgó állítás, bizony, nem nyerte el a társaság tetszését (“Az nem igaz!”). S az
udvari nép, ahelyett, hogy közmegelégedésre kigyönyörködné magát a bolond számára beigért verésben – vagy
legalább tenne valamit ennek érdekében (ld.: 5. szöveg) –, nagylelkűen a szobájába küldi gondolkodni. Ez pedig –
legalábbis számomra – logikai bukfenc. Mi történhetett? Valószínűleg az, hogy a mesélő egyszerűen elfelejtette,
hogyan is jutott a saját szobájába a bolond, s ezért helyetesítette a számára legkézenfekvőbb megoldással. Ebből
azonban következik egy másik megállapítás is, miszerint a mesélő által ismert eredeti változat, valószínűleg a
csoport ötödik történetéhez volt hasonló. (A változat újabban közölve még: Mátyás, az igazságos. Vál. és az utószót
írta KRÍZA Ildikó. Budapest. 1994. 90. p.)
15
Mikor vált Csokonai anekdota-hőssé? In: JUHÁSZ Géza: Csokonai-tanulmányok. Budapest. 1977. p. 257-262.
 6

Bethlen Gábor és bolondja

Az utolsó csoport mindössze egyetlen szöveggel képviselteti magát, de ez a történet

több szempontból is figyelmet érdemel. Ebben a változatban ismét visszatér az első két csoport
történeteiből már ismerős uralkodó – udvari bolond kapcsolat, de ennek jellege valamelyest
ugyancsak eltér az eddig említettektől. Itt is meg van nevezve a két szereplő, s ha mindenáron
ragaszkodom a “hangsúlyos – nem hangsúlyos” megkülönböztetéshez, ebben az esetben Bethlen
személye lehetne a hangsúlyosabb. Bár itt helyesebb, ha annál maradunk, hogy ő a közismert,
ezért köthető az alakja köré a történet.16
Az előző változattípusok minden egyes szövege esetében a vizsgált motívum egy-egy
önálló történet keretében öltött testet. E szövegben azonban vizsgálatunk tárgya egy nagyobb
kerettörténetnek csak egyik – persze, vitathatatlanul a legfontosabb – mozzanata. Ebből
következően részben megváltozik a motívumsor, s érdekes módosuláson megy keresztül a
bizonyítás ‘motíváltsága’. A bizonyítás sikere már nemcsak Parázsó presztízsét növeli, hanem
megbuktat egy személyt (az udvari orvost, Tóbiás mestert), akit erkölcsi szempontból teljes
mértékben elítélhető magatartása erre méltóvá is tesz. Ezzel párhuzamosan maga a bizonyítandó
állítás is negatív, lekicsinylő hangsúlyt kap: az orvosi mesterség a legkönnyebb – “Ahhoz mindenki
ért.” Természetesen az állítás ilyetén megfogalmazásához nagyban hozzájárultak az előzetes
események. Ezek segítségével alkothatunk fogalmat az elbeszélő által érzékeltetni kívánt ‘uralkodó
– bolond – udvari nép’ kapcsolatról is. A bizonyításért csak jutalom jár Parázsónak, az esetleges
kudarcról és az érte járó büntetésről nem esik szó. Vagyis Bethlen igencsak kedveli bolondját,
mintegy szövetségesének, cinkosának tekinti. Ennek következtében ő is beleesik az orvosság-
javaslás csapdájába. Ellenben az udvari urakról megvan a véleménye, s ha alkalma adódik rá ezt
érezteti is (“Nini, urak ... hát ti torok szerint méritek a dicsőséget? Hát hiszen én azt se bánom...”).
A többi mozzanat a már megismertek szerint alakul: a fogfájás imitálása, az egész királyi
udvar végigjárása, a tanácsok hosszú sorának részletezése és azok feljegyzése, s a jutalmazásról
szóló híradás.

Vagyis e történetnél is, mint a harmadik csoport első történeténél a két első
változattípus motívumsorának elemei egy egészséges új formába ötvöződtek, valamelyest
módosulva az elbeszélő szándékának megfelelően. Az események időtartama is az előzőhez
hasonlóan két napos, de itt a bizonyító csak a királyi udvart járja be.

Összegzés gyanánt

A motívum magyarországi élete során, az először felbukkanó, eredetinek tekinthető első

csoport motívumsora mellett kialakult egy önállónak tekinthető változattípus (2. csoport 3-5.
szöveg); s a későbbiekben e két változat motívumai kombinálódnak – minden bizonnyal – jó
tollú lejegyzőik szándékának megfelelően.
A motívumsor elemeinek az eddig leírtaknál részletesebb elemzésére, boncolgatására
egyelőre nem vállalkoznék. E helyett készítettem egy táblázatot (ld.: 7. p.), ahol az egyes elemek
megléte vagy sorrendjének esetleges megváltozása nyomon követhető. E táblázat adatainak
felhasználása talán egy későbbi dolgozatban történhet meg.

16
A krónika – egészen pontosan Kemény János önéletírása – is megemlékezik Bethlen Gábor egy bolondjáról. Ha
az itt szereplő udvari mulattatónak más is a neve: “Mihály biro”, de a bolond jelenléte valószínűsíthetőbbé teszi a
történet. A leírt események megtörténése elképzelhető, éppen úgy mint az előző csoportok történetei esetében is.
(Bethlen bolondjáról említést tesz RÁTH-VÉGH István: im. 145. p. – de ő nem tünteti fel, hogy a forrása Kemény
önéletírása.)
 7

A motívum hazai pályafutásának vizsgálata során, említést kell tenni arról is, hogy a
történet nem csak anekdota-gyűjteményekben, vagy hasonló jelegű kiadványokban fordul elő.
Talán éppen azért, mert egy emberi magatartásformát mutat be ill. jellemez, a történetet
előszeretettel alkalmazzák mint parabolát, példázatot. Így az anekdotát az első ízben Mátyás
királyhoz kapcsoló történet is, a Vasárnapi Újság hasábjain csak párhuzamot akar vonni a
Budapestet éppen akkor sújtó áradás kapcsán a lakosság soraiban felbukkanó számos
‘árvízvédelmi szakember – szakvélemény’ és a “majdnem mindenki orvos” tétele között. Ehhez
hasonlóan Trócsányi Zoltán egyik munkájában pedig a Csokonait szerepeltető változatot
megemlítésével utal arra: “Ha majdnem mindenki orvos, a majdnem elhagyásával a legkategórikusabban meg
lehet állapítani azt, hogy mindenki nyelvész...”17
De ugyanígy érdemes lenne a motívumsor szentenciájának mint szólásnak az
előfordulásait is számbavenni, bár nagyon valószínű, hogy ez túlságosan felduzzasztaná a
vizsgálandó anyag mennyiségét. Mindenesetre búcsúzóul lejegyeznék ide, egy ilyen jellegű
történetet, melynél csak az említett találós kérdés-formájú változatok régebbiek.

“Baczoni Bartok ‘Sigmond, Asszonynépi szegény Tudományú Praedicátor, kire még Deák korában
ragadott fel a’ Tiptó név, - jöve egykor az Enyedi Paphóz Hermányihóz, és találá azt a’ beteges Embert betegen:
kérdezé Baczoni ‘Sigmond a’ nyavalyának nemét, ‘s a’ Beteg azt felelé, hogy Obstructió vagy Kolika. - Tiptó
Uram azért azt praescibálá, hogy mentöl többet lehet egyék és meg kell indulni az emésztésnek alól. - Mónda a’
Beteg: Ugy de semmit nem ehetem. Ismét mónda Tiszteletes Tipto Uram az Acchiatra. Erővel is egyék
kegyelmed! Ő szegény azt gondolta, hogy az ember bélinek az az állása, hogy mint mikor kólbászt töltenek alól
ki menyen ha felül töltik ‘s alól bé nem kőtik. Sok a’ Doctor.”18

Áttekintés a motívumsorok elemeiről

I. II. III. IV.

1. 2. 3. 4. 1. 2. 3. 4. 5. 1. 2.
Kérdés - adott városra vagy + + + + + + +
- világra vonatkozóan + + + + + +
Próbálkozások a válaszadásra + + + +
Válasz - bizonyítandó állítás + + + + + + +3 + +3 + + +
Kételkedés a válaszban ill. + + + + + +4 + +4 + +
ellenvélemény és/vagy cáfolat + + + + +
A válaszadó biztos a dolgában + + + +5 + +
A bizonyítás tétje: fogadás v. + + + + + +
büntetés, + + +2 +2
jutalom +1 +1 +
Színlelt betegség: fogfájás v. + + + + + + + + +
egyéb + + +
Bizonyító bejárja a várost + + + + + +
A kapott recipék részletezése, + + + + + + + +
feljegyzése + + + + + + +
A kérdező is bizonyít +2 + + + + +2 + +
Az ‘orvosok’ konkrét száma +1 + + +1 + +
A jutalmazás ténye + + + (+) +
Bizonyítás tanulsága +

17
TRÓCSÁNYI Zoltán: Kirándulás a magyar multba. Budapest. 1937. 351. p.
18
Hermányi Dienes József szépprózai munkái. Budapest. 1992. p. 452-453. A történet az említett szerző kéziratos
formában fennmaradt, 1759-1762 között íródott munkájában, a Nagyenyedi ... Demokritusban olvasható.
Melléklet (1)
(128.) Orvos van leg-több.
Háttér - sze- “A’ Ferrárai Hertzeg Udvarában vala egy Gonelle
replők, kor
és helymeg-
nevü, friss eszü ember. Ezt egykor meg-kérdvén a’
jelölés Hertzeg, hogy
A konkrét mitsoda tudományban vagy mesterségben vólnának
kérdés
több emberek Ferrárában?
A válasz Minden kétség kivül, felele Gonelle, hogy Orvos több
vagyon mint másféle ember.
Kétely Oh te bolond! monda a’ Hertzeg, hát nem tudod e,
mely számtalan sok Prókátor, kalmár, kézi mester-
ember van itt? ellenben pedig alig van két három
Orvos.
A helyes Mindazonáltal még-is igaznak marad, a’ mit mondok,
válaszért - a
bizonyításá-
felele Gonelle, és ebben mindenkor merek fogadni.
ért - felaján- Jól van, felele a’ Hertzeg, én azt erösitem, hogy a’ mit
lott jutalom te mondassz, nem igaz, és fogadok veled.
(fogadás)
A bizonyítás A’ fogadás után egy nehány nappal bé-köté Gonelle
folyamata
száját, pofáját, nyakát ruhákkal, és a’ nagy templom
ajtajába ülvén panaszla minden ki ’s bé-menöknek,
kik meg-kérdvén, hogy mi baja vólna, azt felelé
nékiek, hogy a’ foga fáj. Minden, valahányat meg-
kérdett, fog-fájás ellen való orvosságot jovallot, kiket
mind fel-jegyzett az Orvosságokkal egyetemben egy
iró-táblára. Azután az uttzákra ment, hol barátitól ’s
esmeröitöl mind öszve-irta, a’ mit néki jovallottanak.
A kérdező Minekutánna ekképpen 300-nál több urusokot (a’
is bizo-
nyít...
Medicust Orvosnak nevezem) egybe-gyüjtött vólna,
bé-álla a’ Hertzeg ebédlö patotajába, az elébbeni
beteg figurában. Midön a Hertzeg is kérdené, hogy
mi baja vólna? ’s ö meg-mondaná: a’ Hertzeg maga-
is comendála néki az ellen orvosságat.
A bizonyí- Három nappal azután meg-mutatá a’ Hertzegnek a’
tás sum-
mázata
számtalan Ferrárai urusoknak laistromát, kik között a’
Hertzeg-is ott vala; ki magát ezen el nevetvén, meg-
vallá, hogy ötöt Gonelle meg-nyerte.”
Forrás (Elmés és mulatságos rövid anekdoták. Mellyeket iminnen amonnan
vállogatva egybe-gyüjtött és magyar nyelven ki adott Andrád
Sámuel. I. Darab. Bétsben. Nyomtattatott 1789-dik Esztendőben. p.
87-88.)
GONNELLA
Orvos legtöbb van a’ világon.
“A’ Ferrárai Uralkodó Herczegnek, valamelly
igen eleven eszü Udvari Gavallérja volt, kit
Gonnelle-nek hívtak. Ezt egyszer a’ Herczeg
kérdezvén, hogy
mitsoda tudomány foglalatosság, vagy
mesterségbeliek volnának legtöbben Ferrárában,
azt feleléi: “kétségek kivűl való igazság, hogy
Orvos legtöbb vagyon.”
- “Óh te Bohó, viszszonozá a’ Herczeg, nem
tudod é mennyi Prókátor, Kereskedő; és
Mesterember pözsög a’ városban, a’ midőn
három orvosra is alig találunk?”
- Mind e’ mellett bizonyos az, és a fejemet
teszem reá, monda Gonnelle, hogy Orvos
legtöbb vagyon.”
- Nehány napok múlva békötötte arczáját, és
nyakát vastag kendőkkel, és a’ Templom ajtaja
elejébe ülvén, minden embernek
panaszolkodott, hogy iszonyatos fogfájása
légyen. Minden ember javasolt valamit ellene, és
ő a’ javallatot a’ Javallók nevével egy
Könyvetskébe irta. Ezután minden útszákat
bejárt, és Ismerősseitől, nem Ismerősseitől
egyként tanátsot kért, kiket hasonlóképpen
egyig feljegyzett.
Végre a’ Herczegnek ebédő palotájába állott, ’s
midőn az is kérdezné, hogy, mi baja volna; ’s
Gonnelle neki megmondaná, Ő is bizonyos
Orvosságot javaltt ellene.
Három napok után a’ Herczeghez mentt, ’s egy
iszonyu nagy Lajstromot nyujtott által neki,
mellyre a’ Ferrárai Orvosok felvalának jegyezve,
’s a’ mellyen a’ Herczeg első helyet foglalt.”
(Hasznos Mulatságok. 1821. Második Félesztendő. p. 131-
132.)
(Apróságok)
“A’ Ferrarai Herczeg, ezen Gonelle tréfás-
emberének egyszer azt a’ kérdést tevé:
Mitsoda mesterember volna legszámosabb
Ferrarában?
Gonelle azt felelé, hogy Orvos.
A’ Herczeg kineveti a feleletet,
de Gonelle 100 Koronás Tallérban fogadott,
’s más nap beburkolván képét nagy so-
pánkodással a’ Templomhoz álla, ’s midőn a’
kijövő emberek nyögését ’s jajgatását halla-
nák, mindenik kérdezé: mi baja légyen?
Gonelle a fogfájást tetteté. Minthogy
egymásután majd mindeggyik javaslott
valamit, azoknak nevét, és orvosságát
feljegyzette; így tett az utszákon is.
Harmad napra magához a’ Herczeghez is
bekötött orczával jelent meg, 's ez is mint a’
többi, fogfájás ellen való orvosságot javaslott.
Negyed napra már egészségesen jelent meg, ’s
az orvosainak nevét, kik 3 száznál többen
valának, hosszú Lajstromban a’ Herczegnek
bemutatá, a’ ki midőn magát a’ Lajstromban
legelől látá, a’ furtsa elméjű embernek tettén
nevetkezvén, a’ 100 Koronás Tallért
kifizettette.”
(Hasznos Mulatságok. 1823. Első Félesztendő. p. 191-192.)
(Gonelle)
“A’ herczeg azon kérdésére,
miféle mester ember volna legtöbb Ferrarában?
Gonelle azt válaszolá: - orvos.
A’ herczeg kigúnyolá feleletét,
- de Gonelle kész száz koronás tallérban fogadni.
- Másnap beburkolt fővel, sopánkodó arczal egy
templom ajtójához álla, ’s jajgatásira a’ kijövők
baját tudakolván, fogfájásról panaszkodott. Sajnos
részvétből majdnem mindegyik javaslott valami
gyógyszert, a’ jóslók nevét ’s szereit följegyezte;
igy tett az utszákon is.
Harmad nap a’ herczegnél is bekötött arczczal
jelent meg, ’s ez is azonnal fogfájás elleni szert
ajánlott neki.
- Negyed nap egészségesen vitte meg a’ herczegnek
orvosai’ névjegyzékét - melly magában három
száznál többet foglalt - ’s kik közt a’ herczeg
midőn magát legelől látná - nevetett - ’s a’ száz
tallért Gonellének kifizettette.”
(Elmederítő, szívképző 's characterfestő történetek' 's adatok
füzére. Gyönyörködtetve oktató olvasókönyv. Minden rendnek
-, de főleg a' magyar ifjuságnak benyujtja Horváth Zsigmond. I.
Kötet. Pesten. Eggenberger József és fia. 1840. p. 118-120.)
 Melléklet (2)

MÁTYÁS KIRÁLY ÉS BOLONDJA

(A hétről) (119.) Mindenki doktor (59.) Mi van legtöbb a világon. Miből van a legtöbb a világon Milyen emberből van a legtöbb? (Magyar népmese)
Háttér - sze- “Mátyás királynak volt egyszer egy “Mátyás király udvari bolondja egyszer arra a kérdésre, hogy “Mátyás kirájnál votak az urak, sok főúr vot a “A nevezetes Podjebrád György cseh király ellen viselt hadat Mátyás király; egyszer a “Mátyás király egyszer arról beszélgetett udvari népével, hogy
replők, kor és udvari bolondja, a ki arra a kérdésre, társaság köszt, elkesztek beszélgetni : sátorában a vezérievel mulatozott, Ujlakival, Zápolyaival, Kinizsivel, Geréb Péterrel. Túl voltak
helymegjelölés hogy már a tanácskozáson, hát csak az időt töltötték, mindenféle tréfás beszédekkel. Már akkor bent
volt a sátorban a király bolondja is, mert az is mellette volt az urának a hosszú táborozások
alatt.
Fölvetette Mátyás azt a kérdést, hogy
A konkrét miféle mesterember van legtöbb melyik foglalkozási ág a legnépesebb, mi van legtöb a világon? vajon miből van legtőbb a világon? milyen emberből van legtöbb a világon,
kérdés számmal a világon,
Próbálkozások Tanálgatták: ez van, az van! beszólt az Kinizsi azt mondta: katona-e, paraszt vagy talpnyaló. Mindenki mást mondott.
a válaszadásra udvaribolond is, aszonta: ű tugygya mi van - Szegény emberből. Ott volt Markal is, a király híres bolondja. Mikor az urak
legtöb a világon! “Hát, mi van bolon?” kérdözik Ujlaki azt mondta: abbahagyták a találgatást, mert már semmi nem jutott eszükbe,
tűle, - Gyerekekből, mert az több mint a szegény. megszólalt, hogy ő tudja, s meg is mondja, ha engedelmet adnak rá.
Zápolyai azt moondta:
- Fűszál több a földön, mint gyerek.
Geréb Péter meg azt mondta:
- De csillag több van az égen, mint fűszál a földön.
Mátyás király ránézett a bolondra, aki ott kuksolt egy zsámolyon a sarokba:
- No, komám, te mit gondolsz?
A válasz azt felelte, hogy doktor. ezt felelte: (3) “ha mögmondod: 10 forintott kapsz, ha mög - Azt gondolom komám, hogy orvosból van legtöbb a világon. (3) - Tíz arany forintot kapsz, ha eltalálod - bíztatta a király a
- Kétségkivül doktor van legtöbb a világon. nem tudod mondani, botot kapsz! no, hát bolondot - de ha nem a hátsó feled vallja kárát, hogy túl akartál
mi van legtöb a világon?” tenni mindannyiunkon.
Kétely - Ostoba beszéd! - harsant fel a király. - Hiszen alig két-három orvos (1) “Mi vona más - mongya a bolon - mint Nevették a vezérek ezt a gondolatot, a király is nevetett: (1) - Doktor van legtöbb a világon - mondta Markal.
lézeng a városban. orvos.” - Igazán bolond vagy komám, ha olyan bolondot gondolsz.
A válasz bizo- “No bolond, ha ezt be nem Egyébként bizonyítsd be állításodat, különben vedd tudomásul, hogy (2) “Az nem igaz! (2) Összenézett a király az udvaroncokkal. Aztán intett a szolgáknak,
nyításáért - fel- bizonyitod, kikapsz” - mondá neki a csúnyán meglakolsz. hogy vigyék Markalt, s verjék rá a tíz botot, amit megérdemelt.
ajánlott juta- király.
lom
A bizonyítás Pár nap múlva, mikor már jóformán el Pár nap múlva, amikor már meg is feledkeztek erről a beszélgetésről, hanem möny be a szobádba, gondolkozzál, A bolond, hogy így kinevették, felállott, kiment, átalment a szomszéd kis sátorba, amelyik az ő - Nem addig van az felséges királyom - méltatlankodott Markal - én
folyamata is felejtették azt a tárgyat, felkötött állát és nyakát kendőbe pólyálta a bolond, és fájdalmas, szomorú asztán mond mög!” Bemönt a bolon a kvártélya volt. Úgy látták az urak, hogy nagyon elbúsúlta magát a bolond. az igazamat be tudom bizonyítani. Ahhoz pedig a szobámba kell
állal s rettentő kárvallott képpel jelent ábrázattal jelent meg a királyi udvarban. szobájába, alig hogy beért, elvetötte magát, Egy perc alig telik el, hát hallják, hogy krisztustalanul óbégat a bolond a sátorában, mintha mennem, mert ott őrzöm a tanúságot.
meg a bohócz az udvarnál. “Mi - Mi bajod? - kérdezte mindenki. keservessen nyögött. Viszik Mátyás kirájnak a csak elevenen akarnák megnyúzni. Igazságos király volt Mátyás, beleegyezett hát, hogy a bolond a
bajod?” kérdék mindenfelől. Ő pedig Ő pedig keserves taglejtésekkel mutogatta, hogy a foga fáj. Erre aztán hírt, hogy: “Möghal mán a bolond!” Mögijett Rögtön jönnek is, jelentik a királynak, hogy kedves bolondja olyan rosszul van, talán a végit szobájába menjen a bizonyítékért. Alig ért Markal a szobájába,
keserves gesztusokkal mutatta, hogy a az egyik meleg borogatást, a másik hideg vasat, a harmadik szeszt Mátyás kiráj és a főurak szalannak a szobájába, járja. Felkelnek az urak, a király is, átalsietnek a bolondhoz, vajon mi lelte szegényt? mindjárt elvetette magát a vackán, s ordított keservesen, mintha
foga fáj. Erre aztán egyik meleg ajánlott, ahány, annyifélét. Majd végigment a városon, s mindenkitől, nézik, hát csakugyan el van terülve, nagyon Hát a földön fekszik, csak nyög keservesen. Kérdik hol fáj, mi fáj, nem szól semmit csak nyúznák.
borogatást, másik hideg vasat, akivel csak találkozott, tanácsot kért a fogfájás ellen. Közben felírta sajnálták mer sokat löhetött neki nevetni, rúgkapál, csak vonít ahogy hozzá érnek. Az ajtónállók meghallották az iszonyatos üvöltözést, s szaladtak a
harmadik szeszt ajánlott ellene, a mindazoknak a nevét, akik a fogfájás megszűntetésére különféle mingyár komendáltak neki, ki mit tudott. Az Nagyon sajnálták, törték a fejöket, mit kéne csinálni. hírrel a királyhoz:
hányan voltak, annyifélét, orvosságokat javasoltak. Ilyenformán egy nap alatt több mint 300 egyik komendálta neki a vizes borogatást, a Azt mondja Zápolyai: -Halálán van a bolond.
receptet jegyzett föl. másik az érvágást, a harmadik a pijóczát, szóval - Eret kell vágni rajta! A király szerette Markalt, az urak is szerették, hiszen gyakorta
minynyája komendált valamit. Miko minynyáját Ujlaki azt mondta: megnevettette őket. Bementek hát hozzá, s megkérdezték, mi bántja.
kivárta, hogy mit komendál? fölugrik és a kiráj - Hamar, piócát hozzatok, az lesz könnyebbségire! A bolond panaszkodott, hogy ez a baja, az a baja. Az egyik úr azt
elébe fordul, aszongya : Geréb Péter azt mondta: mondta, hogy eret vágasson magán, a másik köpölyözést javasolt, a
- Öntsétek le egy vödör hideg vízzel! harmadik piócát, a negyedik borogatást, az ötödik kakukkfű főzetet.
Kinizsi meg gyűrkőzött: Mikor már mindenki tanácsolt valami hathatós orvosságot, Markal
- Nem a, hanem jól összetapogatom az egész testét a nyavalyásnak, attól, tudom, talpra áll. fürgén fölugrott fektéből, s a király elé pattant:
De már begyülekeztek többen a sátorba főemberek, az is mind komendált valamit, egyik
meleg bort, másik valami gyógyító gyökér levét, harmadik ráolvasást, nem is lehetett már
egyiknek a szavát a másiktól érteni.
Felugrik ám a bolond, semmi baja, azt mondja huncut pofával a királynak:
A kérdező is maga a király is azt javasolta, hogy Végre betért a palotába s a király előtt is megjelent szörnyen
bizonyít... huzassa ki - a fejét. begöngyölt fejével. A király szintén előállt jóakaratú tanácsaival:
- Itt van ez és ez az orvosság, vedd be, s örök életedben áldani fogsz,
mert azonnal megszabadulsz a fájdalomtól.
A bizonyítás Ekkor a bolond hirtelen lekapta a Ekkor a bolond hirtelen lekapta álláról a kendőt s vidáman így szólt: “Fölségös kirájom! kijé a nyereség? mer ha egy - Látod komám ezt a tucat doktort itt a sátorba? Ha ezen a kicsi helyen ennyi az orvos, mennyi lehet - Íme a bizonyíték felséges uram! - kiáltotta - Mert ha a palotában ennyi
summázata köteléket az álláról s mondá: “Nincs - Kutyabajom sincs, csak azt akartam bebizonyítani, hogy minden ember doktor. palotába enynyi doktor van, hát akkor mönynyi van az az egész világon? doktor van, mennyi lehet az egész világon?”
nekem kutyabajom sem, csak azt Ezzel átnyújtotta a királynak az orvosok jegyzékét. Amikor Mátyás egész világon?!”” Örült Mátyás a bolond beszédének, cseppet se haragudott, hogy így bolonddá tette őtet az
akartam bebizonyitani, hogy minden király átfutotta az írást, s vezető helyen éppen a maga nevét pillantotta urakkal együtt a bolond.”
ember - doktor.”” meg, alig tudta nevetését visszatartani, de elismerte, hogy a bolondnak
igaza van, mert csakugyan orvos van legtöbb a világon.”
Forrás (Vasárnapi Ujság. 1876/12. szám 187. (Gyögy Lajos: Világjáró anekdoták. 2. kiad. Budapest. Királyi Magyar (Hagyományok. I. kötet. Mesék és rokon- (Mátyás király tréfái. Összegyűjtötte Szép Ernő. Budapest. Magyar Helikon. 1958. p. 89-91.) (Kolozsvári Grandpierre Emil: Elmés mulatságok. Anekdoták. Bp.
p.) Egyetemi Nyomda. 1941. p. 196-197.) neműek. Gyűjtötte és jegyzetekkel ellátta Szépirod. Kvk. 1955. p. 78-79. Ugyanezt közli: Kerek egy esztendő 1956.
Kálmány Lajos. Vácz. Kiadja a Néphagyo- Bp. Ifjusági Kvk. 1955. p. 18-19.)
mányokat gyűjtő Társaság. 1914. p. 140-141.)
Melléklet (3)

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÉS BUDAI ÉZSAIÁS

Debrecenben mindenki doktor (1144.)

Háttér “Csokonai Vitéz Mihály és Budai Ézsaiás között egyszer, barátságos beszélgetésben az is szóba került, vajon
A konkrét kérdés micsoda mesterember van Debrecenben a legtöbb? “- Mi van legtöbb a városban? - kérdi Budai Ezaiás.
Próbálkozások a - Alkalmasint csizmadia, tímár vagy csapó, vélekedett a professzor; hanem ezt a statisztikának kellene kiderítenie, ha
válaszadásra
tudniillik volna Debrecenben statisztika.
Csokonai elmosolyodott:
A válasz - Hát én minden statisztika nélkül is tudom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor. - Doktor - szól csokonai Vitéz Mihály.
Kétely - Ugyan ne szóljon, édes öcsém uram! mondotta a tudós professzor. Hova gondol? Hiszen egész Debrecenben nincsen
több hat orvosdoktornál, meg tizenöt kirurgusnál!
A helyes válaszért - a - Már pedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben legtöbb a doktor, és ha a nagytiszteletű úr nem átallja, hát fogadjunk tíz Fogadtak. Csokonai nyert.
bizonyításáért - fel-
ajánlott jutalom
font jó verpeléti dohányba, hogy nekem van igazam.
(fogadás) Budai Ézsaiás nevetve tartotta oda a tenyerét:
- Hát fogadjunk öcsém uram, már csak azért is, mert egy jó kis dohány mindig elkél a magamfajta szegény embernek.
- Holnap délben bebizonyítom a nagytiszteletű professzor úrnak, hogy nekem van igazam, mondotta Csokonai, és
elbúcsuzott a jeles tudóstól.
A bizonyítás folya- Másnap reggel jó Vitéz Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint a kinek a foga fáj, és elindult a piac felé. Alig tette ki Ugy tett ugyanis mintha a foga fájna; az egyik azt
mata
a lábát a házból, szemközt jő vele nemes Bisothka uram a gubásmester, és az az első szava, hogy: tanácsolja, hogy meleg hamut tegyen reá.
- A foga fáj a ténsúrnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb. - Hideget rá - szól a második.
Csokonai szépen megköszönte a jó tanácsot, és Bisothka uram nevével együtt beleírta a könyvecskéjébe. - Zsálya használ arról - inti a harmadik.
Alig ment tizenöt lépést, találkozik a seniorral, a ki már messziről kiáltja: - De már csak jobb a kőrisbogár.
- Hideget rá, Miska, Hideget! Tapasztalásból tudom, mert nekem is sok bajom volt a kutya fogammal. - Még jobb a fodormenta-olaj.
Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte, és ugyancsak beleírta a könyvecskéjébe. Míg kiért a piacra, legalább is húsz - Majoránna-olaj.
minden rendű jó embere akadt, a ki kérés nélkül is legott ajánlott valamit a cudar fogfájás ellen. De a piacon kezdődött csak - Fekete kutya szőre, égett borba téve.
igazán a komendálás. A sok jó kofaasszony körülvette a poétát, és szapora nyelvök forgott, mint a kereplő: - A gőzölés használ.
- Zsálya használ arrul, nemzetes uram! - A hideg vas stb. - tanácsolgatják egymás után.
- De már csak jobb a kőrisbogár!
- Székfűolaj kell arra, Vitéz uram!
- De bizony fodormenta olaj!
- Majoránna olaj!
- Hallgasson kendtek, Sári néni! A fogfájásnak csak egy orvossága van: fekete kutya szőre, égett borba főzve!
- No, én meg azt mondom, hogy a gőzölés használ!
Így és még százféleképen beszéltek a jó kofaasszonyok; és Csokonai mindent följegyzett, a tanácsadók nevével egyben.
A kérdező is Mikor aztán a főbíró, a fiskus, a nótárius, meg még vagy ötven honorácior is elmondta, miként szabadulhat meg az ember a
bizonyít...
fogfájástól, szembe jő a poétával nagytiszteletű Budai Ézsaiás professzor uram,és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára:
- A foga bomlik öcsém uramnak? Nohát én csak annyit mondok, hogy az ellen csak egy jó orvosság van: a borbély hideg
vasa.
Csokonai ezt is följegyezte, aztán átadta a könyvecskét az érdemes tudósnak:
A bizonyítás - Nagytiszteletű urammal együtt épp százhetvenkilenc doktorom akadt ma reggel, és ha akarnám, lenne még ezer is. Mert Debrecenben
summázata
mindenki doktor. Kérem hát azt a tíz font jó verpelétit.
Azzal leoldozta képéről a kendőt.
A tanulság - Nagy imposztor vagy öcsém, de igazad van, mondta nevetve Budai Ézsaiás, csak legyen elég börböncéd, küldöm a Innen a közmondás: Debrecenben mindenki doktor.”
dohányt, és pedig húsz fontot, mert megéri a tanulság, hogy milyen bolond tudákos állat az ember!”
Forrás (Tóth Béla: A magyar anekdotakincs. Bp. 1899-1904. 2. kötet. p. 164-167. Közölve még - többek között - az ez alapján készített későbbi rövidített kiadásokban és (Adomák és veszemék, hazudozások és igazmondások, képes elmék és
Bisztray Gyula: Jókedvű magyar irodalom. Bp. Gondolat. [1968]. p. 58-60.) illusztrált képtelenségek, mulattató versek és nevettető elbeszélések, mű-
és kifordítások, ötletek, uj szók és talányok lexikona. Összeállította és ...
kiadta Dvorzsák János. Havi füzetek I-IV. Budapest. A Szent Missiók
Gondnokságának tulajdona. 1903. 221. p.)
Melléklet (4)
Háttér - szereplők, kor és
helymegjelölés
- Kerettörténet
A bizonyítandó állítás
Kétely
A bizonyításáért felajánlott
jutalom
A bizonyítás folyamata
A kérdező is bizonyít...
A bizonyítás summázata
Forrás
BETHLEN GÁBOR ÉS BOLONDJA
A csörgősapka gombja
“Bethlen Gábor, a dicsőséges erdélyi fejedelem egyszer valami ritka szép gyémántot kapott ajándékba a török császártól. Akkora volt mint egy galambtojás s szórta magából a szivárványszín szikrát, hogy csak úgy káprázott bele az ember szeme.
A gyémántban nem is lett volna semmi hiba, hanem a török követ nagyon bolondot talált mellé mondani. Azt mondta, hogy három nap, három éjjel tanakodott magában a török császár, hogy megváljon-e a drágakőtől vagy se: olyan nagy
annak az értéke.
- Azért úgy vigyázz erre, nagyságos fejedelem, mint a szemed világára - forgatta a követ a kezében a drágaságot.
- Nono - mosolyodott el a fejedelem - majd csak találunk neki valami alkalmas helyet.
Azt pedig nem máshol kereste, mint az udvari urak között, akik éppen az ebédlő teremben mulatoztak vidám pipaszóval. Azon kacarásztak, hogy Parázsónak, az udvari bolondnak összeragadt a szája a sűrű nádméztől, amivel a tejbekásáját
édesítette.
- No, urak, tudjátok-e, mi ez? - toppant közéjük a fejedelem a gyémánttal. - Úgy nézzetek erre, hogy ez a karbunkulusok öregapja. Ezt pedig annak adom közületek, akinek a mesterségét valamennyien a legkülönbnek tartjátok.
A török követ majd térdéig ejtette az állát bámultában, mikor a fejedelem azt mondta neki:
- Mondd meg a gazdádnak, emberséges szolga, hogy ennyire becsüli az ilyen színes kavicsot az erdélyi fejedelem.
Hanem az urak jókedvét úgy elvágta a fejedelem az ígéretével, hogy ollóval se lehetett volna különben. Minden ember különb akart lenni a másiknál s biz abból az lett, hogy minden ember nagyobbat kurjantott, mint a szomszédja.
- Nini, urak - nevetett a fejedelem - hát ti torok szerint méritek a dicsőséget? Hát hiszen én azt se bánom, csak addig várjatok, míg a fülemet kiviszem közületek. Amit azután végeztek, azt estére nekem megjelentsétek.
Lett azután olyan zene-bona, hogy meg lehetett volna vele szalajtani három török tábort. Még az udvari légycsapómester is kékre-zöldre rikoltozta magát, hogy de bizony csak az ő mestersége a legelőbb való. Amire az udvari kéményseprő
csak annyit mondott, hogy ő azt se bánja, csak azt ismerjék el, hogy az ő mestersége meg a legfeljebb való.
Az ugri-bugri társaságban csak két ember viselte magát csendesen. Parázsó, az udvari bolond, meg Tóbiás mester, az udvari orvos. Parázsó még most is a nádmézes kásával vesződött, Tóbiás mester meg arra adta fejét, hogy sugdosócskát
játszon a lármázó udvari népekkel. Nem is kellett nagyon megerőltetni magát, mert minden embernek ugyanazt súgta a fülébe. Se többet, se kevesebbet, csak éppen ennyit:
- Ha azt mondod a fejedelemnek, hogy az én mesterségem a legkülönb, megfelezem veled a gyémántot.
De hiszen okos embernek adott enni Tóbiás mester, nem hiába, hogy olasz volt a származása. Akinek ő a fülébe súgott, az egy szót se szólt többet. Csak Parázsó húzta ki a fejét a kásás tálból, az is csak annyit mondott:
- Hát nekem semmit se súgsz, komám?
Tóbiás mester nagy méltóságosan nézett végig a bolondon s azt mondta neki:
- Polont lukpul polont szél pfuj!
- No, csak el ne fújjon, kedves komám - rázta Parázsó a csörgősapkáját.
S csakugyan, mikor este Tóbiás mester megjelentette a fejedelemnek, hogy őt találták legérdemesebbnek a gyémántra, Parázsó odakiáltott nagy komolyan:
- Tiltakozom!
Olyan ráncbaszedett képpel mondta ezt, mint ahogy a nagy urak szokták beszélni a fejedelmi tanácsban. S mentül komolyabb ráncba szedte a sete-suta képét, annál nagyobb lett a kacagás.
- Miért tiltakozol, te bolond? - nevetett a fejedelem.
- Mert nem az ő mestersége a legnehezebb. Az ő mestersége a legkönnyebb. Ahhoz mindenki ért.
- Ohó! - zajongtak az udvarbeliek. - Mi ugyan nem értünk az orvosláshoz.
- Már ahhoz magam se konyítok - bizonyította a fejedelem is.
- Sose tagadd, komám - erősködött a bolond. - Holnap délig bebizonyítom, hogy egyiktek különb orvos, mint a másik.
Tóbiás mester kékült-zöldült mérgében, de a fejedelemnek tetszett a tréfa.
- Ha beváltod a szavad, Parázsó, tied a gyémántok öregapja.
Az ám, csakhogy szegény Parázsónak rosszul kezdődött a másnapja. Már első kakasszókor ott ténfergett a palota kertjében s jajgatott akkorákat, hogy az udvari kertész mezítláb szaladt ki hozzá: mi baj Parázsó?
- Jaj, ne is kérdezd! Úgy fáj a fogam, hogy már a földet is rágom kínomban.
- Inkább egy kis violagyökeret rágnál, nincs annál jobb fogfájásról - javasolta a kertész.
- Hogy mondtad, violagyökeret? - szedett elő Parázsó a kacabajkájából egy kis könyvet. - No, ezt mindjárt fölírom, hogy el ne felejtsem.
Akkorára odaért az udvari sütőmester is.
- Meleg korpát a fogadra - annak meg az volt a tanácsa.
- De bizony nincs jobb a jeges borogatásnál - bizonykodott arra haladtában a pincemester.
Parázsó fölírta mind a kettőt. Volt a jövő-menő udvari nép közt, aki tűröm-olajat javallott, volt, aki varjúhájat. Volt, aki tömjénen akarta megfüstöltetni a lyukas fogat, volt, aki zsályamagot akart beletömetni. Parázsó ezt mind följegyezte s
közben jajdult akkorákat, hogy az már a fejedelemnek is hasította a fülét. Leballagott a bolondhoz s megállt előtte nagy szánakozva:
- Tudnék valami jót a fogadra, Parázsó komám. Forró mustárkovász egyszerre kiszívná belőle a fájást.
- Köszönöm, komám, már ki is szívta - vigyorgott Parázsó.
- Micsoda, hát nem fáj már a fogad? - ámult a fejedelem.
- De nem is fájt. Csak azt akartam megmutatni, hogy a Tóbiás mesterségéhez mindenki ért. Éppen te vagy a századik, aki orvosságot tudsz a fogfájásról.
A fejedelem elnevette magát s akkora barackot nyomott a Parázsó fejére, hogy fölért a gyémántok öregapjával. Hanem azért neki adta azt is. Parázsó pedig belevarrta a gyémántot gombnak a csörgettyűs süvegébe, amit ezentúl mindig
háromszor emelt meg Tóbiás mester előtt.”
(Móra Ferenc: Furfangos Cintula. Válogatta és az előszót írta Vargha Kálmán. Budapest. Ifjúsági Kvk. 1953. p. 72-75.)
Melléklet (5)

“Találd, mellyik mesterség az leg nagyob ez föld színén?

Felelet: Az Orvosság, mert mayd minden emberek orvossok.”

(Mesés Könyvecske. Lőcse, 1629. E2 levelén)

“Mitsoda vagyon több az Emberek között? Orvos. Az emberek mind Orvosok akarnak lenni; minnyájan
akarják gyógyitani a’ mások erőtelenségeiket, de a’ magáét senki sem.”

(Szent Hilarius vagy szivet vidámitó, elmét élesitö, kegyességre serkentö, rövid kérdésekbe és feleletekbe foglalt Dolgok,
mellyek mind az hasznos idö-töltésre, 's mind az épületes tanúságra egybeszedegettetvén ki-botsáttattak B. P. által.
Nyomtattatott MDCCLX Esztendőben. p. 142.)

“Mitsoda vagyon több az emberek között? Orvos. Az emberek mind Orvosok akarnak lenni;
mindnyájan akarják gyógyítani a’ mások erőtlenségeiket; de a’ magáét senki sem.”

(Kellemetes időtöltésre való elmés nyájasságok, ugymint: egynehány regék Mátyás királyról, válogatott anekdoták, és
külömb külömbféle kérdések és feleletek. Rész szerént külföldi rész szerént kézben kevessé forgó magyar munkákból öszve
szedettettek ’s közre botsáttattak Zaidnak és Az emberi indúlatok’ tükörének kiadója által. Sopronyban, Sziesz Antal Jósef
Betűivel. 1806. p. 239-240.)