Professional Documents
Culture Documents
Mah-Gar a Magyar..
1976
„ILDI és kis puli kutyája emlékének
ajánlom e könyvet,
A SZERZŐ
Copyright: prof. Francisco Jos Badiny
6
ILDI sírjában talált fehér, alabástrom PULI
ÍKKIDU — 5. évezred Kr- e.)
ka n — s -
Dr. Haj nos László:
EGY SZUMIR KISLÁNY ÜZENETE
11
(•) Az „özönvlz'-legenda, egy szumir ósi, vallásos költemény, már kb.
kétezer évvel a bibliai Genezis készítése előtt eredeti szumir agyag
táblákon ékírással íel van jegyezve.
(-') Genezis: 10. 8—10.
(») A Csodaszarvas-mítosz a szumir vallásszemlélet legbelsőbb tartalma.
(*) Kodály Zoltán ja,kiáltása.
(5) A judai teológia, így: Talmud, Parachim 91. a. lap- Rasi, Jézust fajilag
és származásilag félreérthetetlenül NIMRUD ..fiának" mo idja.
Felhasznált forrás elsősorban: Baciiny Jos Ferenc, Káldeától Ister-Gamig
—n—•-n—
Pártos lovas
KIS város pártos királyi palotájából
(Field múzeum)
12
BEVEZETŐ
13
A megnevezett könyv megjelenését kisérő sajtohadjárat
azonos tendenciájú „hangszerelése" azt a következtetést vál
totta ki belőlük, hogy itt egy központilag i r á n y í t o t t mozgalmi
ügyről van szó, aminek Komoróczy Géza a kiszemelt fősze
replője.
Megerősítette ezt a megállapításunkat az a híradás, mely
beszámol a Budapest-i T u d o m á n y e g y e t e m Bölcsészettudo
mányi Karán, 1974. március 12-én tartott előadásról, melyet
szorosan összekapcsol az ismertetést végző sajtó ezzel a köny
vel. Véleményünk szerint ez az összekapcsolás tulajdonkép
pen a ,Sumer és M a g y a r ? " c. k ö n y v hivatalosítása is egyben,
ami tehát
lobbi nem Komoróczy m a g á n v é l e m é n y e , h a n e m a „ma
gyar" tudományos körök hivatalos állásfoglalása.
Akadémikusi szempontból bírálva azonban a Bölcsész
tudományi K a r o n elhangzott előadást, nem t a r t h a t j u k vissza
magunkat egy szerény összehasonlítás lefolytatásától. Ugyan
is ez a „bölcsészeti t u d o m á n y o s " előadás egy — eddig „Tu
dományegyetemen" soha nem látott — különös módszer sze
rint folyt le.
Nem azt tárgyalta, amit a régészet felmutat s amit egy
régészeti lelet alapján következtetni lehet — (Komoróczy-
nak a Tatárlaki leletekkel kapcsolatos kifejezéseire hivat
kozunk) — h a n e m azt a lehetőséget emelte ki, a m i r e a régé
szeti leletek — szerinte — egyáltalában nem vonatkoznak.
Ha összehasonlítjuk ezt a „ t u d o m á n y o s " előadást azok
nak a nagyszerű ismertetéseknek valamelyikével, amelyek a
Tel Avivi Egyetemen e l h a n g z o t t a k a biblikus régészeti lele
tek hovatartozásáról, akkor azt kell hangsúlyoznunk, hogy
azok m i n d e n alkalommal a pozitívumok bizonyítására szorít
koztak. Anak ellenére, hogy — m i k é p p e n Kriveljow:
„Ásatások a Bibliai országokban" c. könyvében láthat
juk — óriási „hézagok" m u t a t k o z t a k az izraeli történelmi vo
natkoztatásokban, az előadók m i n d e n esetben megtalálták az
összes leletek kapcsolatait. Soha sem mondták azt, hogy az Iz
rael földjén előtalált leletek n e m hozzájuk tartoznak.
Komoróczy azonban n e m rendelkezett elegendő .lehető
séggel" ahhoz, hogy pozitívumokkal álljon elő. Ennek titka
nem az ő tudásbeli h i á n y á b a n rejlik, h a n e m a neki kiadott
feladat elvégzésének e l i n d í t á s á b a n (vagyis az általa sumer-
magyarológusoknak nevezettek m u n k á j á n a k — minden esz
közzel való — kipellengérezésében). így a tatárlaki leletek
14
kiértékelésénél is, ezeknek a „sumer-magyarológusoknak" a
,.diadalmámorából" kellett kiindulnia. Ezért állítja azt, hogy
„A tartariai lelet fölött örvendő sumer-magyarológusok
nem vették észre, hogy a lelet „ s u m e r " értelmezése végzetes
ellentmodásba sodorja őket. Ha elfogadják, hogy a sumerek
már az i. e. 3. évezred elején a Kárpátmedencében éltek, mit
tudnak ezentúl kezdeni a csaknem négyezer évvel későbbi
honfoglaló magyarsággal, a m e l y n e k emlékanyagára eddig oly
sokat építettek?"
És itt fel kell hívnom az olvasók figyelmét arra, hogy a
szumir népnek a K á r p á t m e d e n é b e n való jelenlétét — a Kr. e.
4. évezredtől kezdődően
nem a „sumer-magyarológus" díszítő jelzővel illetett ku
tatók találták meg és nem is a tatárlaki leletek az első bizo
nyítékuk erre,
hanem a közismert és nagytekintélyű angol régész — Gor
don CHILDE:. „The D a n u b e in P r e h i s t o r y " c. (London, 1929)
könyvének 205. oldalán állítja és bizonyítja, hogy „Kr. e.
3500-ban már egy magasra fejlődött szumir k u l t ú r a létezik a
Kárpátmedencében".
így a tatárlaki leletek „ s u m i r értelmezését" m á r Vlassa,
Falkenstein, Gadd, Makay, és mindenki, aki vizsgálat alá vet-
• e— Gordon Childe tétele alapján vonatkoztatta Szumériába.
Tehát itt „ d i a d a l m á m o r r ó l " egyáltalában nem volt szó,
hiszen a leletek sajátossága azokat automatikusan a Mezo
potámiai szumir k u l t ú r k ö r b e sorolja. Mi ezt hisszük, hogy
Komoróczy azért említi ezt — az általa feltételezett — „dia
dalmámort" („tudományos" előadás keretében) a szumir-ma-
gyar kapcsolatokat kutatók táborában, m e r t n á l u k — az „ak
kád érdekszövetségnél" — kellemetlen „felháborodást" és
egyáltalában nem várt „ h á t r á l t a t á s t " okoztak ezek a tatár
laki „vacak cserepek".
Komoróczy előadása azonban egy kutatási programot is
adott a magyar történelem szakembereinek. .. nevezetesen,
hogy valóban be kell tölteni azt a hézagot, ami Árpádtól a ta
tárlaki cserepekig mutatkozik.
Érdekes — úgy emlékezetből megvizsgálni, hogy mit is
látunk a köztudatban e „hézagbetöltő" eseményekként a ma
gyar őstörténetből. . . ?
László Gyula közismert „első honfoglalása" már az ava
rokig — tehát a Kr. u. 5. századig jól betölt mindent és in
nen visszafelé a hunok — Atilla és elődeik a P á r t o s Biroda-
15
lom Népe m á r Kr. e. 256-ig bizonyított és a KU-MAH-GAR
nép törzseivel tölti be az egész vidéket. A SAR-MATA nevet
nagyon jól ismeri Komoroczy, hisz a babiloni a k k á d nyelven
mondja: „királyi-föld" s ha népre vonatkozik — ..királyi
nép". (Talán innen vették a római p á p á k bulláikban a magya
rokra vonatkozó azon kifejezéseket — hogy a „magyarok a
királyi szkíták".)
A szarmatákkal már jól beletaposunk a K r . előtti időkbe
és ha a legújabb bibliai-régészeti kiértékeléseket is ideiktat
juk, melyek azt állítják, hogy
„a t u r á n i és ázsiai filiszteusok hozzák észak felé tartó
mozgásba a S K L (siculi) népet*, akik kelet-európában tele
pednek le a Kr. e 12. és 13. századokban" — akkor a SeKeL
néppel m á r Erdélyben megmagyarázható a sok szumir-erede-
tü földrajzi elnevezés.
A helyzet úgy néz ki, hogy ezt az „ ü r t " a történészek ha
mar be fogják tölteni a Magyar Őstörténet újra írásával, hi
szen a régészeti anyag kétségtelenül a Mezopotámiai szürnir
népnek a „kontinuitását" bizonyítja Erdélyben is és a Kár
pát-medencében is. Ugyanis másképpen nem találhatott vol
na Dr. H a r m a t t á egy „Finnugor Nyelvet az Iráni térségben"
és Fettich Nándor sem jelenthette volna ki azt, hogy „a kár-
pátmedencei leletanyag technikai és formai kiképzése pártos
(ó-perzsa) és mezopotámiai szumir e r e d e t ű " .
Mindezeket előre bocsátva — folytatjuk Komoroczy
„nagydobbal" meghirdetett szenzációinak boncolgatását és
az olvasó majd látni fogja, hogy miképpen akarja eltüntetni
a Magyar Nép szumir hagyománykincsét és ebben a cáfolha
tatlan és létező valóságunkat — a szumir-magyar nyelvazo
nosságot.
M i k é p p e n „a szög mindig kibújik a zsákból" — így Ko
moroczy zsákjából, (amibe — sajnos — annyi szemetet söpört
bele) — szintén kiáll két hatalmas szög.
Ezek m u t a t j á k meg a „titkos célokat", melyek elérése
érdekében ezt a könyvét megírta.
Ugyanis eleve ki kell z á r n u n k azt a feltételt, mely sze-
rinc szándéka az lett volna, hogy csak egy szumir-magyar ro
konságot, hasonlóságot, vagy azonosságot bizonyítani szán
dékozó érvet a „tudós komolyságával", az „igazság fölényé-
16
vei" és a „tudás hatalmának szerénységével" megcáfoljon.
Mórt lehetetlennek tartjuk azt, hogy a több tucatnyi, általa
megemlített és forrásadatként közölt Világkongresszusokon
előadott és elfogadott m u n k á k , n y o m t a t á s b a n megjelent köny
vek, szaklapokban angolul, németül, franciául közölt szakvé
lemények, értekezések, a MTA.-nak benyújtott dolgozatok, a
Széchenyi Könyvtár Kézirattárában elhelyezett és Magyar
országon ki nem adott kéziratok, stb.
egyetlen egy oly adatot ne t a r t a l m a z n á n a k , amit egy „tu
dós" mégis csak megemlíthetne a szumir-magyar kapcsolatok
\ alóságának elfogadható bizonyítékaképpen.
P Viszont Komoróczy egyet sem talált. Az összes írók,
szakemberek, egyetemi tanárok, többszörös diplomás dokto-
Kik Komoróczynak mind csak pojácák, akiken csak röhögni
lehet és munkájukat kigúnyolni. És ezt nevezi az „ókori tör
ténelmi tanszék m u n k á s a " valóságos „ t u d o m á n y n a k " .
E sorok írója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem nyilvá
nos rendes t a n á r a a sumerológiában i m m á r 12 éve. Tanítvá
nyai ma — mint egyetemi diplomával rendelkező szakembe
rek — a világ különböző egyetemein tanítanak. í g y a szak
ember méltóságával kell visszautasítania Komoróczynak azt
:i minősíthetetlen és tudományos körökben eddig soha sem
látott piszkolódó és lekicsinylő kitételeit, amivel m i n d e n su-
merológus által köztiszteletben t a r t o t t A n t o n DEIMEL, je
zsuita páternek — a sumerológia atyjának — azt a munkás
ságai, amire eddig minden szumir kiértékelés — igy a jelenleg
legmodernebb szumir-akkád szószedet is (Lábat: Épigraphie
d'Accndienne") — felépül, egy napszámos tudatlanságának
fölényével — a „sumerológia .vízözön előtti' korszakának re-
/t . v á l u m a " meghatározással illeti.
Ugyanis itt bújik ki Komoróczy eltitkolt céljainak első
18
Kiamer sem követett még akkor, m e r t az ö elődje és tanító
ja — prof. Arno Poebel (német) — éppen ennek a P. Dei-
inelnek volt munkatársa.
A helyzet azóta annyiban változott, hogy ma a Speiser
féle irányzatot a szélsőséges cionista-nacionalisták tűzték
zászlajukra és ebben az esetben m á r a „tudományos érvelés"
számításba sem jöhet. A cionizmus érdeke a héberségnek a
sumerekig való vezetése — és ezzel a politikával szemben
tudományos érveket felhozni azért nem lehet, mert azok a
Kumoróezy könyvében található magyarázatok, torzítások és
tudatos félrevezetések útján lesznek nevetségessé téve.
19
kiküldött „tudományos képviselői" azzal lepték meg a sem
min nem csodálkozó északamerikai közvéleményt, hogy
az oláh nép szumir származását
tartalmazó „ t u d o m á n y o s " m u n k á k a t kiállították, sőt —- szí
nes filmet is vetítettek erről. A magyar szakemberek meg
hökkenve ismerték fel a bemutatott „régészeti — és az oláhok
szumir eredetét bizonyító - leletekben" TORMA Z S Ó F I A Er
délyben talált és a magyar-szumir kapcsolatok bizonyítására
felhasznált múzeumi tárgyakat. Azokat, amiket az E r d é l y t
megszálló oláhok egyszerűen eltulajdonítottak. Aki magya
rul érez, a n n a k megvetéssel kell elfordulnia ettől a „komo-
róczY"-tól, aki Torma Zsófiának azokat a bizonyítékait „el
avultnak" minősíti „ t u d o m á n y o s " könyvében, melyeket az
oláhok — a m a g y a r múzeumokból „kiásva" — saját nemzeti
öntudatuk fejlesztésére és saját „szumir s z á r m a z á s u k " bizo
nyítására a nagyvilág elé tárnak,
(És itt az igazságos kutató két kérdést tesz fel a közvéle
ménynek:
a.) a magyarországi marxizmusban nincsen oly;».n m é r
vű marxista nemzetszolgálat, mint az o l á h o k n á l . . . ?
b.) Magyarországon mindent lehet a magyarság ősiségé
nek elárulásában és meghamisításában írni, elkövetni
és m o n d a n i . ,. ?
Ugyanis a Magyarországon talált szumir származást bizo
nyító lelet a „ m a g y a r " ősiség bizonyítására m á r elavult és
eldobandó, de az oláhok, mint „romániai új felfedezést" fel
használhatják?)
De fordítsuk meg a helyzetet. Mondhatná-e, í r h a t n á - e
Romániában egy román „Komoróczy" azt, hogy Vladimír Du
mitrescu: „Arta Prehistorica in R o m á n i a " című könyvében,
ábrákban, képekben és színes lenyomatokban közölt, ,,Torma
Zsófia féle anyag m á r elavult"?
Én nem hiszem, hogy a mai, nemzeti öntudatot fejlesztő
és nemzeti érdekeket — még a „hamisított dákó-román ősi-
séggel" is — szolgáló Romániában, egy „Komoróczy" m e r n e
írni a román — ismétlem nem igaz, h a n e m hamisított — ősi
ség ellen egy ilyen című könyvet: „ S u m e r és R o m á n ? ? ? "
olyat, amiben a románok „bizonyítékai" így ki lennének figu
rázva, nevetségessé téve, mint a „magyar Komoróczy" teszi
ezt a szumir-magyar azonosság valóságos, igaz és nemzetközi
leg elismert bizonyítékaival.
20
A románok az ilyen „ r o m á n Komoróczyt" egyszerűen
[elakasztanák.
Meg kell állapítanunk t e h á t ezekután azt, hogy az a „ma
gyar" Komoróczy — aki a megnevezett könyvét így ajánlja:
..Szüleimnek, akik a magyar t ö r t é n e l m e t szeretni tanítot
tak" . . . bizony nem magyar történelmi folytonosság szolgá
latába szegődött T o r m a Zsófia leszúrásával, h a n e m az oláhok
szeretetéről tett tanúbizonyságot.
A „Sumer és M a g y a r ? " c. könyvbe í r o t t a k t e h á t a felso
rolt két politikai érdek szolgálatában ü t n e k agyon mindent,
ami a magyar ősiség igazságának é r d e k é b e n került felszínre.
Éppen ezért fogunk részletekbe menően foglalkozni majd
e könyv ferdítéseivel, m e r t mennél több hamisságát és fél
revezetését mutatjuk ki — a n n á l bizonyítottabbá válik a két
magyarellenes politikai érdek szolgálata, melynek hűségében
— „magyarul és a magyarok félrevezetésére" e könyv íródott.
3&MBrp#2L
m
£?
2
;s
4-fXILm]
^fc <N. T I =i_
s ai Q
"5 r"
= rO
•;5s a-g
JögJ
t«*» v
? ^ Í T W V.^ : .'?^f
Ili*
£#?^* .. ; - ->"'
I so S
s a
•I
aa
rUlAN G^H^E ANDTV4CPARTMIAN 5
IN
INVAfelÖtíVrO HUNGARY.
5i1 IN
I.
Komoróczy Űr.
Előrebocsátom azt, hogy e z z e l a megszólítással nincs
s/andékom valami tiszteletet adni magának, hanem be aka-
icim mutatni azt a módszert, amivel maga — szakképzett fej
vadászhoz hasonlóan — egymás után sorba veszi a szumir-
magyar azonossággal, vagy szumir-magyar vonatkozásokkal
foglalkozó, jóakaratú és feltétlen magyar-szellemű írásokat
l's azoknak íróit támadja személyes és pletykaszerü stílusban
ügyesen elkerülve a m u n k á j u k b a n fellelhető tudományo
san bizonyított és a m a g y a r ősiségét megerősítő adatokat. Be
akarom mutatni legelőször azt, hogy ez a kicsúfoló és tudo
mányos köntöst viselő módszerezés hogyan fordítható vissza
arra, aki azt kitalálta — t e h á t magára Komoróczy Űr.
így hivatkozom könyvének azon kitételére (102. old.) „a
sumer .kutya' szót régóta ismerjük; így hangzik: U R " . Maga
szerint tehát — ha azt mondjuk „UR" — k u t y á t kell érteni.
Ezzel és csakis ezzel a Komoróczy féle értelmezéssel és Ko
moróczy féle „sumerológiával" írtam a megszóliítást így:
. Komoróczy UR."
Ugyanis — a „ k u t y á t szőrivel" gyógyítják a leghatáso
sabban. És — ha m á r így kezdtük el s beszélünk a kutyáról,
annak szőréről is, beszéljünk a „kutyabörrol" is.
Ezt azért kell megemlítenünk, m e r t van m é g sok — a
sumerekkel foglalkozó — valóban tudományos m u n k a , ame
lyik elkerülte a figyelmét és nem vette be céltáblái közé.
Kzek egyike Bobula Ida: „KUTYABŐR" című értekezése,
amit magának feltétlenül meg kellett volna neveznie, mert
megemlítette azt a személyt, akinek „ t a n u l m á n y á v a l " Dr.
(Bobula Ida ebben a kitűnő értekezésében foglalkozik. Ez pe
dig Tamás von BOGYAY, akiről ön így ír:
„Tamás von Bogyay újabb, részletes, minden tekintet
ben élesen elutasító bírálata a „sumer-magyarológia" jelen
ségének eszmei h á t t e r é t is megvilágította." (33. old.)
Nos ez az „eszmei h á t t é r " — ami Tamás von Bogyay
írásában van benne s mellyel — m i n t a sumerológiával soha
sem foglalkozó egyén — nyilván „eszmei h á t t e r é n e k " a vé
delmében beleszólt abba, amihez semmit sem ért — ez van
leírva Dr. Bobula I d a : „KUTYABŐR" c. értekezésében.
23
Érdemes idézni belőle azt a részt, amelyik megvilágítja
Tamás von Bogyay és Géza von Komoróczy sumer-magyar
ellenességének szellemi h á t t e r é t .
így ír Dr. Bobula Ida:
„A létért való küzdelem s o r á n vannak korszakok, mikor
egy-egy nemzet fennmaradása szempontjából döntő fontos
ságú, hogy mit tud az a nemzet a saját eredetéről, múltjáról,
érdemeiről és hivatásáról, de az is, hogy mit tudnak róla má
sok, akiknek sorsunk a l a k í t á s á r a az adott pillanatban hatal
m u k v a n . . . Amelyik hatalom egy másik nemzet életterébe
akar törni, hogy nemcsak földjét, de népét is kizsákmányol
hassa, az rossz h í r é t költi kiszemelt, vagy a tényleg m á r rab
sorsba taszított áldozatának." ,
És a mindig élesen látó Bobulának ezúttal megint igaza
van, m e r t most vagyunk abban a korszakban, amikor a Ma
gyarság sorsa eldől. Ha felfedezi ősiségének hatalmas kincsét,
ősi tradícióit újra életébe iktatja és azokat vallásos kegyelet
tel ápolja (éppen úgy, m i n t a zsidók teszik a magukéval) —
akkor megmarad. Ha ezeket elveti és belenyugszik a finnugor
ságba — elvész és átadja helyét a „magyarosodó héberek
nek", akik az oláhokkal együtt törnek be a m a g y a r ősiség
örökségébe.
T e h á t ezért lesz m i n d e n szumir-magyar vonatkozás elő
ször kicsúfolva, nevetségessé téve, majd u t ó b b megkapja az
antisemitizmus vádját is és rendőrségi eljárás is következik
(miképpen azt m á r Ligeti Lajos szükségelte — kizárólag csak
a „ t u d o m á n y " védelmében).
Így áll a szumir-magyar nyelvhasonlítás lehetősége a
mai marxista Magyarországon — de viszont az o l á h o k . . . ?
azok szumir származását bizonyítani szabad.
Tehát Bobulának igaza van. A Magyar Nép ősi szárma
zásának „kutyabőrét" akarják eltulajdonítani s ezt úgy a leg
könnyebb, ha egyszerűen azt hirdetik, hogy nincs is neki.
De — ha nincs meg a Magyarságnak ez a „kutyabőre" a
szumir-magyar azonosság tényében és ilyen nem létezik, akkor
hogyan lehetséges az, hogy a
szumir-magyar azonosságot tagadó — tehát a Magyarság
ősi „kutyabőrét" elsikkasztani akaró „ s z a k m u n k á k " — szám
ban háromszorosai és kilóban — ötszörösei annak, amit
a Bobula és egyéb — természetesen „említésre se méltó" —
„fanatikusok" írtak.
24
H a t ha nincs szumir-magyar azonosság és nincs a Ma
gyarság ősiségének egy ilyen legrégibb „ k u t y a b ő r e " . . ., ak
kor miért tagadják. .. ?
MINEK ÍRNI ARRÓL, AMI NINCS ÉS MINEK OLYANT
BIZONYÍTANI, AMI NEM LÉTEZIK. . .?
De tagadják. Komoróczy is. Foglalkozzunk t e h á t vele,
folytassuk ott, ahol elkezdtük és
MARADJUNK A KUTYÁKNÁL.
25
k é n t " tisztelt égi k u t y á n a k a templomi szobrán t a l á l t írás sze
rint.
Ezt a jelet azonban a m a g y a r u l szintén n e m beszélő meg
fejtők nem „Hund, dog, vagy c h i e n " . . . tehát „ k u t y a " név
vel illették, hanem így értelmezték: „ g u a r d i a n " . . . aminek
tökéletesen megfelel a m a g y a r ŐR szavunk. í g y t u d j u k t e h á t
megállapítani — éppen a m a g y a r hangtan segítségével — az
ősi — most sumernak nevezett — szavaink kiejtését, mely
szerint ez a L. 575. sz. ékjei
személyek és isteni-erő neveire való vonatkozásban (te
hát királyi és vallási szövegekben) mindig a hatalom, uraság,
és UR kifejezője és ú g y kell kiejteni, ahogyan ezt m á r 6000
J ^ é v e m o n d j u k . . . UR. Az Isten Fiának, aki a Szent Fokossal
^ ^ e l v á l a s z t o t t a az eget a földtől — az ősi Mah-Gar (most sumer
n a k nevezett) teremtés t ö r t é n e t b e n — neve az okiratokon:
UR dingir ÉN-LiL. . . és ez bizony nem kutya.
A hiba másik forrása az, hogy a magyarul nem beszélő
ékiratfejtők n e m ismerik a s z u m i r nyelv lelkiségét sem és a
valóságos istenszemléletüket sem.
Miután szumir őseink úgy hitték, hogy ,,miképpen a föl
dön — úgy a m e n n y b e n i s " — n á l u k az égi t á r s a d a l o m b a n is
voltak „kutyahivatású" — tehát az e m b e r r e vigyázó állatok,
így — ha ilyen égi kutyáról van szó vallási szövegkben — az
UR jelet ö R - n e k kell ejteni. UR-MAH, t e h á t N A G Y ŰR.
NAGY-ŐR pedig mindig az égi oroszlánjelre vonatkozik.
A földi k u t y á k a t is kellett valahogy kifejezni az írásban
és ezt is nagyszerűen rendszerezték az okos í r á s t u d ó őseink.
Emlékük ma is él a nyelvünkben. így k a p j u k meg a valódi
és ma használatos „ k u t y a " szavunkat. Nézzük csak meg ezt is:
Az 575. jel önmagában — m i n t m o n d t u k — sohasem je
lentett „kutyát", hanem UR-at, így:
Ha „ k u t y á t " akartak m o n d a n i és írni, melléje tettek egy
másik jelet. Pl. a házőrző k u t y á t így m o n d t á k :
A U R - K Ü — ÖR-KU. . . vagyis az „ottlakó Űr", (ku = erő, ha
^ ^ t a l o m , fegyver és — m i n t ige „nyugodni, lakni." L. 536. sz.
jele.) Tekintve, hogy a k u t y á r a az Ösi nyelv sok m á s szót is
ismert — a harapós kutyát külön megjelölte. . . és így mond
ta:
NIG S ü n KUD-DA, ahol NIG (L. 563.) szumirul nőstény
kutyát jeíent.
S U n (D. 15. sz. jele) = száj és fog.
K U D (L. 12.) = h a r a p n i .
DA = határozott névelőképzés.
26
NIG-SUn — KUD-DA magyar értelme „szájjal (foggal) ha
rapó nőstény kutya".
Vannak azonban szövegeink, ahol a NIG értelmet egy
másik ékjellel írják, amit így jelölnek a Glossariumok NIG-
(L. 597.1, amelyet az Ösi nyelvtan az elvont dolgok jelölésére
is használ ugyan, de „vagyont, tulajdont" is jelent és mint
ige, GAR-nak mondandó, mikor jelentése ugyanaz, m i n t a
mai magyar mondja pl.: „nagy GAR-ral tör r á " .
A másik NIG-(NIG-j)-vel ily szöveg szerepel:
N I G , (vagy GARj-SU,, KUD-DA.
így ez a NIG- vagy G A R nem jelent k u t y á t a megneve-
Ék szövegben, mégis a hí-res semitológus — Delitsch is fel-
uinteti („Sumerische Glossar" c, munkájában a 247. old.) ezt
a kifejezést így: „bissige H ü n d i n " , tehát mégis a „harapós
k u t y á r a " érti.
Lehet, hogy úgy kell mondani ezt a NIG--SU,, — KUD-
DA kifejezést — GAR-SU,, — KUD-DA (GAR-(olS — KUD-
DA i, ahol így a kutya értelmet csak a K U D D A viszi.
És, hogy ez a „kutyaféle" dolgokra vonatkozik, azt éppen
P. Deimel magyarázza meg, aki (Deimel: Akkadische Glossar
— jövőben DAG) 145. old. a KU 25. változatában
LU a N I G a KUD-DA név alatt a VÁMSZEDŐ ember szu-
mir elnevezését mutatja be.
A szumir ösnyelvünk így a „kutyatulajdonságot", a
megmarast, bántást, sértést, harapást, tehát még az emberre
is rávitte és valószínűleg innen jön, innen m a r a d t meg a
KUD-DA, mint a „kutyatulajdonságot" vivő elnevezés mai
nyelvünkben — a nyelvfejlődés és hangtörténet szabályainak
módosítása szerint — a szumirból jön
KU — DD-A = „ h a r a p ó s " értelemben s így
KU — TY-A, lesz a fejlődött magyarban.
áfe A KUD-DA rejtélye tehát így már régen meg van oldva
e.s Komoróczy ennek megmásitására tudatosan hamisít •—
(mint azt többször b e m u t a t j u k majd és éppen azért lerövidít
jük az erre vonatkozó figyelmeztetéseinket és az ezirányú
ténykedését csak így fogjuk jelezni:
KiVIH — vagyis: „Komoróczy Megint Hamisít").
KMH — a 102. és 103. oldalon. így ír:
,.A Kud-da rejtélye azonban a közelmúltban megoldó
dott. Elemezvén a szó összes előfordulási helyét, köztük több
27
<
sumer irodalmi szöveget is, egy sumerologus, M. E. Cohen
tisztázta, hogy a szó egyértelműen .teknősbéka'. F a r k a van,
de nem ugat."
A valóság: M. E. Cohen (nem sumerologus, h a n e m semi-
tológus nyelvész) m u n k á j á n a k , melyre K. hivatkozik, címe
„The identification the KUŐÚ" (a KUSŰ meghatározása.) A
KUŐŰ — nem azonos a KUD-DA-val, m e r t a K U D (L. 12.)
ékjeié és jelentése különbözik a KUŐŰ 2 (L. 562.) ékjeiétől és
jelentésétől
K U D (L. 12.) = vágni, szakítani
KUiáŰ (L. 562.) = " u n a n i m á l a m p h i b i e " (Lábat szerint),
amiről eddig Deimel azt hitte, hogy „krokodilus" (D. 562./2.)
M.E. Cohen — a K. által idézett könyvében nagyszerűen
megállapítja, hogy nem krokodilus — h a n e m teknősbéka és
a KUD-DA — kutya-féle lehetőségről szó sincsen a köny
vében!
Ugyanis Cohen könyve KUŐŰ-ról beszél — annak ösz-
szes akkád vonatkozásáról és
KUÖÚ nevű állatának valóban farka van és nem ugat,
m e r t teknősbéka — de ezt a KUSŰ-t az igen képzett M. E
COHEN
sohasem nevezte KUD-DA-nak.
* * *
28
így valóban megkapjuk a „marha-orzo" értelmet.
Ez egy másik lehetősége a magyar „ k u t y a " szó eredeté
nek.
De nézzük meg a többi m a g y a r k u t y á k a t is.
Nagyon közismert pásztor kutya Magyarországon a ko
mondor. Ha a puli Szumériából jött, akkor feltehetjük azt is,
hogy a komondor is onnan jött. Hiszen olyan furcsa neve van.
— K o m o n d o r . Vizsgáljuk csak meg a szumir etimológia
alapján, hogy mit is jelent ez:
KU — m i n t m á r a b e m u t a t o t t házőrző kutyánál találtuk,
feljebb ismertetve.
MU — Lábat 6l-es sz. szava szerint lehet: bátor, név és
birtokos névmás: „enyém".
UNU : , — Lábat 420-as sz. jele szerint jelentése: pásztor és
nyáj is.
DUR : , — Lábat és Deimel egyöntetűen 208. ékjeié szerint
összetett jegyekben a nagy állatok jelzője. Ezzel a
DUR, jellel különböztetik meg a nagy állatokat.
Pl. megtalálhatjuk a ló, teve, és a dromedár össze
tett ékjeiéiben.
A m a g y a r KOMONDOR t e h á t az ősi népünknél alkal
mazott KU-MU-UNU-DUR : t -ból ered és a négy ékjeinek az
összetett értelme tökéletesen igazolja azt, hogy egy erős,
nagytestű, saját, pásztor, házi állatról van szó.
Van még egy másik kutya nevünk is, amelyik a KU
VASZ. Ezt is le tudjuk vezetni szumirból igen egyszerűen.
Megint itt van a KU m i n t m á r most a 3. ku-tyánál találjuk
meg. Mert meg volt a házőrző kutyánál, amit mint feljebb
UR-KU, illetőleg ÖR-KU-nak mondtunk, meg volt a KU-MU-
UNUs-DUR nagy kutyánál és most megtaláljuk a „ku-vasz-
nál", ami az ősi nyelven KU-ASSA. És ebben az az érdekes,
hogy ÁSSA — Lábat és Deimel 1. számú ékjeié «z«rint „lár
m á t " jelent. (Akkádul is használjuk ezt, de nem ASSA-nak
mondják, h a n e m RIGMU-nak.)
KU-ASSA (kiejtése ASSZA) magyar KU-VASZ jelentése:
e:ös lármajú, hangos.
És ha már végig néztük az összes magyar kutyáinkat és
mindegyiket sikerült megtalálnunk az ősi — most sumernek
nevezett — de az ékiratok szerint MAH-GAR-nak mondandó
őseinknél, akkor talán nézzük meg azt is, hogy azt a cseleke
detet, amit ezek a derék m a g y a r k u t y á k az ö „kutya szolgá-
29
l a t u k b a n " elkövetnek, megtaláljuk-e? Ugyanis mindezek a
kutyák ugatnak.
Tehát ha a kutyákat megtaláltuk Szumériában, akkor
meg kell találnunk az „ u g a t " szót is.
És ez a következő képpen a l a k u l :
UG — (L. 130. és 444.) jelentése: oroszlán, mérgesség és
harag is.
GA — (L. 233.) jelentése: ház, vagy igeként menni, kö
rüljárni.
TU — (L. 58.) jelentése: tenni, alkotni. í g y a mai, fej
lesztett magyar nyelvünkben az UGAT, a 6000 eves ősszavá-
tól csak egy ,,u" betűvel különbözik, a m e n n y i b e n fiOOO év
vel előttünk UG-GA-TU-nak mondták. A kiejtésben a két
egymás mellé kerülő „ G " az természetesen egybeolvad. A
szóvégi magánhangzó nemcsak a magyar nyelvben, hanem
bármelyik nyelvben — a Grimm törvény szerint — elmarad,
elkopik és így m a r a d t a nyelvfejlődés térvényei értelmében
az ősi ugatu-ból a mai ugat.
Azt hiszem, ezzel éppen eleget t e t t ü n k a n n a k a köteles
ségünknek, hogy tiszteletet adjunk a m a g y a r kutyáknak.
akik (és itt t u d a t o s a n írom a személyre vonatkozó hivatko
zást) 6000 éven keresztül hősiesen k i t a r t o t t a k a kenyeret adó
magyar gazdáik mellett. A puli ma is puli, a komondor ma is
komondor, a kuvasz ma is kuvasz és mindegyik becsülettel
megugatja gazdája ellenségét.
Tanulhatna Komoróczy ezektől a derék k u t y á k t ó l a ke
nyeret adó hazájának és magyar népének a védelmében.
* * *
30
a képen isi a puli neve, amelyik Lábat 37l-es sz. PU kiejtésű
jelével és ugyancsak Lábat 59-es sz. Ll jelével van írva.
Lábat professzornak a megnevezett m u n k á j á b a n a
31
Ugyanakkor a magyarországi tudományos körök ennek
pontosan az ellenkezőjét teszik. így ezeket a magyarországi
tudományos köröket nem lehet „ m a g y a r " tudományos körök
nek nevezni, m e r t m i n d e n cselekedetük a nemzeti érdek el
len fordul. Ahol fölfedeznek egy magyar ősiségi adatot, ab
ban a pillanatban keresik azt, hogy miképpen adhatnák, ho
gyan ajándékozhatnák oda azt idegeneknek: a magyarság
létezését gátló ellenségnek.
Ha mi j á r u n k el így — m i n t ahogy fentebb a románokról
említettük — akkor Komoróczy azt politikának novezi és
nem tudománynak. Igen: nemzetpolitika ez. A másik a Ko
moróczy féle, nemzet-ellenes politika. De az is politika. Már
most az olvasóra bizzuk, melyik helyesebb és erkÖ!csösebb.
És ami erkölcsös, nem szükségképpen t u d o m á n y t a l a n . . .
Mindenesetre eddig kétségtelenül bebizonyítottuk a kö
vetkezőket:
1.) KUTYA szavunk ősformája a KU-DA szumir szóban
valószínüsödik, hiszen a többi KU-tya neve is a KU szumir
ékírásjellel van írva — éppenúgy, mint a KU-DA. (Kü-MU-
UNU-DUR, KU-ASSA.)
2.) PULI kutyánk jó 6000 évvel előttünk SZUMÉRIÁ-
BAN (ERIDUBAN) szobor, rajz ábrázolással megtalálható és
leírt neve P U L I .
* * *
32
II.
A SZUMIR NYELVRŐL
33
1.) a sémita babiloni — H a m m u r a b i féle — dinasztia
utáni és
2.) nem NIPPUR-i eredetű.
Ezzel bizonyítva van az a tény, hogy Szumériában, a Tig
ris és Eufrátesz közében és m a g á b a n Babilonban is az uralko
dó nyelv aglutináló „ s z u m i r " volt Kr. előtt a 13. században.
A szumir nyelv t e h á t n e m h a l t ki még ebben az időben
sem (mint ahogy ezt Komoróczy szeretné), m e r t kihalt nyelv
vel nem írnak t ö r t é n e t e t és kihalt nyelv nem szerepel „iro
dalmi nyelvként" sehol.
És éppen az ilyen szövegek m i n t az előbb említett Poe-
bel féle szöveg, indokolják meg a .komoróczyk' azon igyekeze
tét, amellyel szeretnék a s z u m i r nyelvet m á r kihaltnak és a
tudományból eltüntetettnek minősíteni. Ugyanis ezek a szu-
mirul írt szövegek, melyek a sémita népek pusztításai u t á n
keletkeztek nagyon érdekes megvilágosításba helyezik a mi
őseinket, a most szumirnak, de az ő írásaikban MAH-GAR-
nak nevezett írásfeltaláló népet.
* * *
34
(sémita név alatt ne értsen senki sem zsidót, zsidók még nin
csenek Kr. e. 2000-ben, hanem ezek az arabok ősei), tehát az
ős arab népeket, a szumir szöveg „fekete fejűek"-nek hívja.
A jólétben felnőtt gyenge szumir uralkodók ideje éppen
ezzel a beszivárgással j á r le és a sémita beszivárgás nemcsak
annyit jelent, hogy a sémiták letelepednek, hanem, hogy a
sémiták rombolnak, pusztítanak mindent, amit a szumirok fel
építettek.
így a III. UR-i dinasztia utolsó királya IBISIN-nek gyász
dala — melyet éppen Komoróczy által említett Schmöckel né
met szumerológus könyvéből veszek — leírja, hogy a szumirok
a szomszédos ELAMBA költözködnek és észak felé húzódva
« hazát keresnek.
Tehát az ,,IBISIN gyászdal" bizonyítja azt, hogy Szumé-
ria népe észak felé, a Kaukázus felé húzódik és menekül a
sémita pusztítás elől.
Azután ISIN-ben és LARSA-ban sikerül a sémitáknak
megvetni a lábukat és dinasztiákat alapítani. A pusztítás
azonban tovább folytatódik és az utána következő — ú. n. I.
Babiloni-Akkád Dinasztia — Hammurabival éri el hatalmá
n a k csúcspontját. De nehogy azt higyjük, hogy ezek építe
nek. Ezek is rombolnak. Tehát mondhatjuk azt, hogy az év
ezredes történelem folyamán, amit a szumirok építettek, azt a
sémiták lerombolták. Ne mondja itt nekem senki azt, hogy a
Hammurábi-féle dinasztia nem rombolt, hiszen sir Leonard
Woolley munkájában (') megemlékezik arról, hogy ,,UR vá
ros végleges elpusztítója SAMSUILUNAS, H a m m u r a b i fia."
Nehogy azt higyjék, hogy az egész szumir nép észak felé
vándorolt. A legjava visszamaradt. Ugyanaz volt a helyzet,
mint mikor az oroszok megszállták Magyarországot. Nem
: ,emigrált" az egész ország lakossága. A nagyobbik rész hely
ben maradt. A helyben maradás, a kitartás meghozta az ered
ményét is, m e r t a 150 évig tartó babiloni Hammurabi-féle
« . a s z t i á t megdöntik a testvérnépek, a K a t t i k és a Kusiták
következik egy 300 éves új, szumirul beszélő uralom. Hogy
szumirul beszéltek, azt bizonyítják azok a f e n n m a r a d t ékira-
tos szövegek, mint pl. az is, amit az előbbiekben említettünk.
Ezzel a szöveggel és ennek a megfejtésével foglalkozni
fogok a Káldeától Ister-Gamig c. könyvem II. kötetében (a
Szumir-Magyar Nyelvazonosság Bizonyító A d a t a i " c-ben). Itt
csak annyit említek meg, hogy ebből a szövegből kivehető
egy új világnézet, illetőleg a sémita pusztítások után keletke
zett új vallási tartalom, amely a régi és George SmHh által
35
megfejtett u.n. „Kaldeus Genezis", kaldeus teremtéstörténet
tartalmát szinte újra értékeli.
Ugyanis ez az új teremtéstörténet és özönvíz c. szöveg,
amit Poebel megfejtett, egy egészen különleges és érdekes ki-
títelt tartalmaz. Az első oszlopban, amikor a teremtést leír
ja és a teremtésben résztvevő isteni erőket is felsorolja, be
szél emberiségről (NAM-LU-GAL-MU) és az emberiséget
megteremtettnek minősítve a szöveg 14. sorában mégis em
lít egy ember fajtát, a m i t „fekete fejűnek" nevez és azt az
állatok és a földműveléshez szükséges négylábúak megterem
tése előtt teremti. T e h á t ebből azt kell kivenni, hogy a „feke
te fejűeket — akik alatt nyilván a szumirok a sémita népeket
értették — ezeket az Isten később teremtette. (Ezen új „Te
remtés-Történet" szerint.)
így az egész teremtéstörténet a b b a n különbözik a Geor-
ge Smith által említetttői, hogy a „fekete-fejűeket" külön
megemlíti. Nekem az az érzésem, hogy ez az új — átértékelt
— teremtéstörténet és özönvíz legenda, a m i t a szumir nyelven
— ismétlem — a sémita pusztítások u t á n írtak le, m á r ma
gában foglalja a sémita népek, vagyis a „fekete-fejüek" által
történt pusztítások feletti aggodalmat és szomorúságot, egy
ben az egész özönvizet úgy fogja föl, hogy tulajdonképpen az
özönvíz azért jött, hogy ezek a fekete fejűek pusztuljanak el.
Az özönvízi bárkás (a bibliai Noé), akit itt Poebel ZI-U-GID-
DU-nak nevez „fekete fejűeket" n e m m e n t e t t ki a pusztu
lásból.
ZI-U-GID-OU a szumir nép f e n n m a r a d á s á n a k megszemé
lyesítője és én azt hiszem, hogy ezt m a g y a r szempontból ma
is érvényesíteni lehet. Ugyanis ma éppen olyan a rombolás,
mint abban a korban volt. N e m házainkat, h a n e m életünket
és szellemünket rombolják. Az ősi tradícióinkat akarják ve
lünk elfelejtetni. Ha meg lenne az eszközük és meg lenne a
lehetőségük, a „komoróczy-féle ellenkezők" ma is elkövetnék
ugyanazt a pusztítást, a m i t Szumériában a sémiták végeztek,
fizikailag is. Hisz ezért akarják kinyilatkoztatni és a köztu
datba vinni azt, hogy a „szumir nyelv m á r kihalt".
De a sumir nép átélt minden pusztítást. Egy részük már
a babiloni pusztítások idején északra vonult, a legnagyobb ré
szük pedig átélte a babiloni sémita uralkodóknak az idejét is.
'Ott maradt, gyakorolta, használta, tökéletesítette a nyelvét.
M e g m a r a d t . . . szumirnak!
A bizonyság pedig, hogy átélték a babiloni időt, abban
maradt fenn, hogy az u.n. akkád nyelvből nagyon sok sfcó
36
ment at a szumirba es ezt a magyar nyelvünkön keresztül tud
juk ma bizonyítani.
37
Ezzel tulajdonképpen válaszolunk Komoróczynak az
egyik kitételére is, amikor az „asszony" m a g y a r szavunkat
keresi. A fent említett három kifejezés egyöntetűen annyit
jelent, m i n t a „Nagyasszony", vagy a „szent asszony", vagy
„égkirálynő országa".
Komoróczy könyvének a 105. oldalán, amikor az asszony
ról van szó, azt mondja, hogy:
„Szumirul ,DAM' az feleség, és asszony annyit jelent
mint ,MUNUS". (nem MUMUS — B. J.)
Itt ismételten meg kell jegyeznünk a nagy felkiáltó jelet
(Komoróczy megint hamisít).
KMH 3 x.
MUNUS nevű szumir szó egyetlen egy szumir szótárban
nem található, sem az asszonyra, sem másra vonatkozólag.
„ M U N " (L. 95. szava) akkádul T A P T U — m a g y a r jelentése
,,só". T e h á t Komoróczy szumerológiája a „délibábos képze
leteken" csavarog, m e r t olyan szumir szavakat vesz be a „tu
dományos könyvébe" amik nem léteznek. De menjünk to
vább a kiértékelésben.
Látjuk az EME-SAL szumir nyelvjárásban „ G A S A N "
az EME-KU szumir nyelvjárásban a „NIN" ás a „sémita ak
kádban „DAM" jelenti az asszonyt. A „ D A M " szót a sémi
ták a szumir nyelvből vették át, mert szumirul DAM, házas
tárasat" jelent. Férjet vagy feleséget. Aszerint, hogy milyen
„nem-jelző" ékjeiét teszünk eléje. Ha a férfinemet jelző ék-
jelet tesszük eléje, akkor a íérfi házastársat jlenti és női ne
met jelző ékjellel a női házastársat jelenti.
Mint mondjuk, szumirul az egyik nyelvjárásban az asszony
„ G A S A N " és a másik nyelvjárásban „ N I N " . Van még egy
asszony szó a sémita akkádban az „ A S A T U " vagy amit rövi
den „ASAT"-nak mond a sémita akkád nyelv.
Ez a példa — a magyar „asszony" szó — nagyon megvi
lágítja a Szumériából való kivándorlási u t a k a t . Ugyanis Ko
moróczy a könyvének 70. oldalán azt mondja, hogy:
„A s u m e r nyelv rokontalansága nem valami feltűnő ki
vétel. Az ókori kelet történelme a sumeron kívül egy sor
olyan nyelve m u t a t o t t fel, amelyek az ismert nyelvcsaládok
egyikéhez sem sorolhatók. Ilyen többek között az elami, a
hurri, az urartui, a hatti és mellettük jó n é h á n y má? nyelv
önálló írásbeliség nélkül, pld. a guti, a kassu, stb. A rokon-
ta'an, vagy sziget nyelvek ilyen mennyisége mellett nem sok
38
cáfolhatatlan és meggyőző eredménnyel kecsegtet a múlt szá
zadi fogantatású kutatási irányzat, mely külön-külön próbál
ja megtalálni egy-egy ilyen sziget-nyelv rokonait eurázsia
regi vagy mai nyelvei között."
Csak egyetlen egy szót fogok említeni a magyar „asz-
szonyt" és ezzel Komoróczynak ezt a teljesen egyéni és mond
hatnám járatlanságát és a mezopotámiai térségben való isme
retlenségét bemutató kitételeit ismertessem, m e r t Mezopotá
miában „sziget-nyelvek" nem léteznek, hanem az ezen a te
rületen használt nyelvjárások szerint és azoknak a lényegte
len különbözőségével, mindenki az ősi KU-MAH-GAR nép
nyelvin beszéli. Tehát a nagy hatalmas MAH-GAR népnek a
nyelve volt az uralkodó. Ebbe tartozott bele a hurrita nyelv,
a subur vagy sabar, vagy samar nyelv, a Kassu és a guti is.
Ugyanis, vannak szövegek pl. arról, hogy az első sémita ki
rálynak nyilvánított és állítólag Adgade várost alapító, I. Sar-
gon uralmát (2370 Kr. e.) letörő nép, amit az ékiratok „guti-
r a k " , vagy „ k u t i n a k " (kutai) írnak, azok — a korabeli ékira-
tos szövegek szerint — a Lagasi papkirálynak — Guddeának
— szövetségesei és Guddea nyelvén beszélnek. Guddea pedig
„klasszikus szumir" nyelven írt és beszélt.
Tehát nem tudom miféle „sziget nyelvet" keres Komo-
róczy a gutiaknál, amikor korabeli textusok vannak a „ g u t i "
nyelven és ezek szumirul olvashatók.
Vagy mit akar a hurri nyelv említésével mondani, ami
kor meg van állapítva az, hogy a „ h u r r i t á k voltak a szumirok
'aníió mesterei a nyelvben '(-).
Az eiámiaknak a nyelve szintén csak dialektikus különb
séget mutat a szumirral, hiszen az Elámbcl származó ékira-
tos táblák is szumirul beszélnek. Elámban és Szumirban év
ezredeken keresztül egymást váltotta az uralom. Hol szumir
király uralkodott Elámban, hol elámi király uralkodóit Szu
mirban.
Van m í g egy népnév, melyet említ Komoróczy és ez a
„ k a ' s a " . Nagyon jó! tudjuk, hogy ez a Tigris és Eufrátesz
I'oriásvidékén lakó nép volt az „ Á S " vagy „ASSTJ", amelyik
vagy „ÁSSA" vagy „ K A S S U " vagy ezeknek változatai, mint
K U s . KUSÁN, KUSIT, K O S KOSA, KOSSAR, OGUZ, OZ,
AZ, GUZ, UZ nevekkel v a n említve. Az ezen szavakhoz ra
gasztott „IR, AR, vagy U R " a nép nevét jelölik csak. A KUS-
SU, vagy KASSU népnek a Káspi-tó vidékén lávő KASSU
birodalmát a történelem m i n d e n ü t t említi és ez az ÚZ-KASSU
39
nép volí a bessenyöknek az őse, akik szintén Mezopotámiá
ból távoztak északra a SBR néppel.
De maradjunk az „asszony" szavunk összehasonlításánál.
M á r 2 szumir nyelvjárást összehasonlítottunk a babiloni
akkádnak nevezett sémita nyelvvel. Most nézzük meg, hogy
hogyan mondta az asszonyt a többi említett — Komoróczy
szerint „szigetnyelv"?
H u r r i t a nyelven az „ A S T E " vagy „ASTI-ASTUHI" =
nő (•'). A SUBAR, S U B I R területet végérvényesen szeretném
végre „népnyelven" tisztába tenni, ugyanazon az alapon,
m i n t ahogy az a k k á d - h é b e r hasonlítások v a n n a k . T e h á t ami
kor a SUBIR, SUBAR, SZABIR, SUBUR nevekkel — ugyan
azon népet jelentő — írásokról beszélünk, akkor kérem az
olvasót, hogy (ismétlem a héber akkád hasonlításokhoz ha
sonlóan) csak a mássalhangzók értékét vegyék. Tehát a SU-
BUR-SABAR-SZABIR-SAMAR-SUBAR szavakból s e m m i
más nem érdekes, m i n t a 3 mássalhangzó S-B-R.
í g y az SBR n é p nyelvéből, a m i t NUZZI-ban talált táb
lákról vett ki Cyrus H. Gordon,
a „feleség" n e v e szintén ASSATU.
A szumirban, m i n t m o n d t u k GASAN (Lábat 35.) úrasz-
"szonyt jelent és az e l á m i USSAN L. 301.) jelentése = Istennő.
Írjuk most le az összes asszonyneveket:
40
tői az ASATU elnevezést. Ezek azok az ösi-szumir leszárma
zottak, akiket okos papjaik, a mágusok visznek, megtartva
az ősi mágus vallás szent t a r t a l m á t náluk és az asszír ural
kodók ezek ellen vezetik a h a d j á r a t o k a t észak felé.
Minden asszír krónika megemlékezik arról, hogy az ál
taluk „UR-AR-TU"-nak nevezett területen lakó ősi S-B-R
népet hogyan irtják. De nemcsak fegyverrel irtották, hanem
még az emléküket is ki a k a r t á k törülni az utódokból, m e r t az
ősi SUBAR nép — t e h á t az S-B-R nép neve — náluk, a sémi
ta akkádoknál „szolgát" jelent.
És a hadjáratok gyilkolásairól beszélnek az asszir kirá
lyok krónikái. Nincs egy asszir király sem, aki azt nem írná,
hogy:
„Levágott fejeikből raktam hegyeket" (,).
A Balavat-i kapukon, amelyek a British Museum-ban
vannak kiállítva — mindenki láthatja, hogy ez a gyilkolás
valóban megtörtént. Az ott látható egyik domborművet ide
teszem ismertetőül és közlésül, de annak a szándéknak a le
leplezésére is, ami Komoróczy részéről ma is fönnáll minden
ellen, ami S-B-R.
* * *
41
^^\ „balavati k a p u k " donibormüve, melyen látszik a levágott
^W fejekből épített oszlop (British Museum, — London)
42
III.
43
Ennek a S-B-R n é p n e k az országáról azonban az ékírás
sal írt agyagtáblák nagyon sok helyen beszélnek. Megemlít
j ü k itt a legfontosabbat, ami megtalálható D S L 7. és 94. sz.
ékjeiében. Ugyanezt az ékjeiét említi Lábat is s z ó t á r á n a k a
7-es sz. jelében.
Ha megvizsgáljuk ezt az összetett ékjeiét, a m i t Deimel
és Lábat szerint egyöntetűen úgy kell kiejteni SZUBIR-KI,
akkor láthatjuk azt, hogy ez összesen 4 ékjeiből adódik össze,
4 fogalom jegyből.
Az utolsó jel — K I , m á r ismeretes, m e r t ez az országok
és birodalmak megjelölésére szolgáló rag, a m i t m i n t postfi-
xumot, megkülönböztető gramatikai, tehát nyelvtani jelnek
tulajdonít minden szumir nyelvtan.
Az első fogalom jegye ennek az összetett ékjeinek a
„SU". Ez a SU azonban különbözik attól a „yU"-tól, amit a
fentiekben már említettünk, ahogy a semita-akkád nyelv ol
vassa a szumir „KV" ékjeit „áU"-nak.
Ez a SU (SZU) n e m azonos a KU-t helyettesítő yU (SUi-
val.
Ez a „ S U " — a „ S Z U B I R " kifejezésben ,;SZU" és mint
említettem, megtaláljuk L á b a t szótárában a 7-es sz. alatt és
jelentése magyarul „ t e s t " . (De a szóösszetételben olyat is je
lent pl., hogy had-test.) A második 2 fogalomjegy képezi a
BIR 4 szót, ami megtalálható Lábat 168. sz. jelében és annyit
jelent m i n t : szántóföld. De e n n e k a jelnek ez a SU-BIR ösz-
szetett szóban lévő értelmezése az egyetlen eset, a m i k o r BlR-
nek mondjuk. T e h á t csak a m i k o r a szántóföldet művelő nép
ről és az S-B-R nép országáról v a n szó. Minden m á s esetben
ez a jel „EDIN"-nek olvasandó. (Ennek megfelelője a ma
gyarban az ,,edény" szavunk, amelyik a régi időben bizony a
körülzárt, határolt és megművelt területekre is vonatkozott.)
Így tehát a SZUBIR-KI kifejezés — a m i m i n t említem
gyakori az ékiratos szövegekben — a nép ősi nevére vonatko
zik és a nép országát jelöli. Hangtanilag az „ M " és ,,B" más
salhangzókat ugyanazzal a szervvel képezzük, m e r t ha az aj
k u n k a t Összezárva ,,M" hangot mondunk, a k k o r az ajkunk
kinyitásával születik m e g a „ B " . Az ,,M"-ből a „ B " kimondá
sa egy hangátmenet, ami szabályos, így tehát a SZUBIR szó
helyett SZUMIRt m o n d u n k , vagy SABAR helyett SZAMÁR
hangoztatása, hangtanilag teljesen ugyanaz. (SZAMÁR nem
SZAMÁR.)
Ezért indokolt az, hogy az ősi népünket .,szumir"nak ne
vezzük és ezt a felfedezést néhai D r . Varga Zsigmondnak kö-
44
szönhetjük, aki elsőnek ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a mezo
« potámiai ős-népet így nevezzük.
Tehát semmiképpen sem fogadjuk el Komoróczynak a
45
tolag érinti es nem emlékezik meg egyáltalán munkájukról.
Ugyanis meg kell á l l a p í t a n u n k azt is, hogy nincs egyet
len egy európai vagy ázsiai nép, amelynek a nyelvével az ide
gen — tehát azt a nyelvet n e m beszélő tudósok annyit foglal
koztak, mint a magyar nyelvvel. Itt megemlítem Ravlinsont
és Lenormantot, akik köteteket írtak a szumir nyelvnek a
magyar nyelvvel való összehasonlításáról és azonosságáról.
Kérdezem most az olvasót és Komoróczyt is, hogy
mit tettek volna pl. a románok, hogyha lett volna egy
francia Lenormant és egy angol Rawlinson, aki annyit írt vol
na a román nyelvtől, m i n t ez a két ember, ez a két idegen tu
dós, a szumir-magyar összehasonlításokról és azonosságokról
mondott, bizonyított és nemzetközi világkongresszusokon a
tagadással szemben küzdött az igazáért.
Én azt hiszem, hogyha a r o m á n o k n a k lenne egy ,.Lenor-
mant"-juk vagy lenne egy r o m á n u l nem beszélő tudósuk, aki
írt volna, bizonyított volna, a nemlétező dáko-román szárma
zás mellett valamit, akkor a románok m á r szobrot emeltek
volna ennek az idegen tudósnak. De mit tesznek a .,magyar
t u d o m á n y " mai művelői?
Komoróczy és a hozzá hasonlók meg sem említik azokat
a nagyszeiü bizonyítékika;, amelyeket az idegen tudósok hoz
tak föl a szumir-magyar nyelvazonosság érdekében.
És itt fel kell hívnom a figyelmet az emigrációban élő
egyik kitűnő szakemberre, akinek két doktorátusa van. de
annak ellenére személyét és tudását, tekintélyét Komoróczy
semmibe sem vette, m e r t meg sem említi őt és munkáját. Ez
a kétszeres diplomás Dr. Érdy Miklós, aki — Komoróczy
könyvében a 39. oldalon megnevezett Gilgames Kiadó tulaj
donosa és a Studia S u m i r o Hungarica c. könyvsorozatnak a
kiadója. Dr. Érdy Miklós 1974rben adta ki ennek a könyv
sorozatnak a 3. kötetét, amelyiknek címe „A Sumir ural-al-
táji-magyar rokonság k u t a t á s á n a k története."
Ezzel-elérkeztünk ahhoz a fejezethez, a m i t megtalálunk
Komoróczy könyvének a 47, 48 és 49. oldalain, amikor is a
szumir-magyar nyelvrokonosítás bírálatáról beszél. Tehát
nézzük meg, hogy miképpen áll tulajdonképpen
46
IV.
A SZUMIR-MAGYAR NYELVROKONOSITAS
ELISMERÉSÉNEK NEMZETKÖZI HELYZETE
Komoróezy könyvének megemlített oldalain azt írja."
(49. old.)
„A sumer-magyar nyelvrokonítást külföldi szakkörök ré
széről is többször érte bírálat. Két kritikát m á r említettem."
Átlapoztam az összes oldalakat e 49. oldal előtt és meg
találtam ezt a két „külföldi" kritikát. Az egyik „szakértő"
kritikus Zsürger László, akiről Komoróezy azt írja, hogy:
„Gúnyoshangú, de jól tájékozott és súlyos érveket forgató
cikke (1966) a magyarországi közvélemény előtt is nyilván
valóvá tette, hogy a sumer-magyar rokonság hamis és kalan
dor elméletét a külföldi magyarság sem vallja egyöntetűen".
Szóval ez az egyik „külföldi" szakvélemény. (Zsürger
Lászlónak szumerológiai munkásságáról, ha valaki tud vala
mit, szíveskedjen arról értesíteni minket, m e r t ilyen nevű
tudósról mi eddig nem tudtunk.)
A másik „külföldi" szakvélemény így szól:
„Nemrég megszólalt a magyar nyelvtudomány nagyte
kintélyű mestere Romániában, Szabó T. Atilla a sumer-ma
gyar nyelvrokonosítást ,fellegjáró' elképzelések közé sorolta."
Tehát Romániában, ahol ma a románok a 200. Amerika
jubileumi ünnepségek elé színes filmen vitték az ö szumir-
román származásuknak a bizonyító adatait, egy állítólagos
magyar, aki méghozzá a „magyar n y e l v t u d o m á n y " nagy mes
t e r e " — Szabó T. Atilla — a sumer-magyar rokonosítást el
lenzi, ellenben nem hallottunk m é g arról, hogy tiltakozott
volna a sumer-román rokonosítási és azonosítások ellen. Szó
val ez a két „külföldi" szakvélemény van a Komoróezy köny-
Í é b e n , Dr. Érdynek az előbbi oldalon említett könyvét azért
ártjuk nagyon fontosnak, mert ez a könyv m á r maga is éles
cáfolata Komoróezy minden írásának.
Bemutatja a szumerológia úttörőit. Az ékiratok felfede
zésétől kezdve végig megy azon a tudományos kutatáson és
különféle vélemények egymással való ütközésén is, amivel a
sumir nyelv felfedezése, megfejtése, rendszerezése u t á n ösz-
szehasonlításra került a különféle nyelvekkel.
Komoróezy azért jelenti ki ezeket az adatokat „túlhala
dott álláspontnak" és annak ellenére, hogy nincs egyetlen egy
ősnyelve sem a világnak, amelyik 5000 éves irott emlékekkel,
47
olyan rendszerezett szótárakkal és nyelvtanokkal rendelkez
ne, mint a szumir, mégis azt meri írni, hogy: „A szótárakban
vagy az ékírásos szövegek átírásában szereplő sumer szavak
hangtani tekintetben nem tekinthetők többnek, mint konven
ciónak". (69. old.)
Ez szerény véleményünk szerint a legtudatlanabb meg
állapítás, amelyik igazolja azt, hogy ez a Komoróczy soha az
életében szumirológiával n e m foglalkozott.
Csak azért akarja a régi k u t a ' á s o k a t semmivé tenni és le-
értékeleníteni, m e r t az összes régi k u t a t á s o k mind a magyar
nyelv felé m u t a t n a k és minden régi k u t a t ó eredményt csak
úgy tudott fölmutatni, ha a magyar nyelvhez nyúlt.
És ezt mutatja be igen kitűnően és tudományos felké
szültséggel Dr. Érdy Miklós. Minden k o m m e n t á r nélkül fo
gunk ide csatolni néhány szöveget Dr. Érdy Miklós: A Sumir-
Ural-Altáji Magyar rokonság k u t a t á s á n a k története (Gilga
mes, N. Y. 1974) című könyvéből:
48
« beérkezett levelekből. Ez az 1853-as felolvasás, v a l a m i n t az
1854 és 1855-ben megjelent egy-egy újabb közleménye külön
J
figyelmet érdemel, mert ezek a sumírok tényleges felfedezé
se szempontjából alapvető fontosságúak.
A felolvasás összefoglalását megtaláljuk a T h e Athenae-
i
um (London) 1853 februári, 1321. s z á m á b a n és fac-similében
könyvünk gyűjteményes részében (Rawlinson 1853)*. Raw-
linson itt számol be először történelmi és földrajzi felfedezé
seiről, a sumír néphez tartozó első tárgyi bizonyítékokról,
1
azaü a közlemény szerint: „nagyszámú olyan felirat felfede-
(U séről, amelyeket valódi, bona fide szkíta nyelven írtak,
11H•'y (öbbj-kevésbé rokonságban van az Achaimenida felira-
lok úgynevezett méd nyelvével." Ilyen szkíta nyelvű felira
t á t találtak a perzsa birodalom déli részén, Nippur, Uruk,
V. környéki téglákon és agyagtáblácskákon. Ezek a felira-
dk mind sokkal ősibbek, mint az Achaimenida királyokhoz
és Nebuchadnezzar dinasztiájához tartozóak, — írja Rawlin-
I
.-•<>n. ú;4y váli, hogy ezek az ősi szkíták voltak az első telepe
dek, messze megelőzve mind a perzsákat, m i n d pedig a sze-
mita népeket, és bizonyosnak látja, hogy a legősibb városaik,
így Uruk, Nippur, Akkád, Borsippa, stb. délen feküdtek,
l'gyancsak idézi a T o r a h bőséges megerősítését N i m r ú d szkí-
ta-kusila birodalmáról.
Azáltal, hogy a felfedezett ősi n é p nyelvére t á g értelem
ben vett „szkíta" elnevezést használt, elsőnek hivatkozott a
Mimír ural-a'taji rokonságra, ugyanis a m ú l t században turá-
i i szkíta néven nevezték a török-tatár, magyar-finn nyelve
ket és népeket, melyeket az ókori szkíták és médek rokonai
nak tartottak.
Ebből a felolvasásból értesülünk arról, hogy egy nagyobb
tanulmánya van készülőben, amelyben a korai, szélesen el-
U rjedt szkítaság megismertetésével, kialakulásuk, népi kap-
csi.lataik kérdésével fog foglalkozni. Ez a nagyfontosságú,
miíyenszántó, terjedelmes dolgozat a következő évben el is
49
ri népeit. A szemitak és i n d o e u r ó p a i a k betelepülése előtt,
ezeket a területeket lakó szkíta népek történelmét fonja egy
kerek egésszé ebben a lebilincselő dolgozatban.
A vizsgálódást a „babilóniai szkítákkal", azaz a ma su-
m í r n a k nevezett ősnépességgel kezdi. A Genezisben is szerep
lő Nimród, a nagy vadász és leszármazottai Rawlinson megál
lapításai szerint „bizonyos, hogy Babilónia eredeti, szemitá-
kat megelőző őslakóit jelentik". Ugyanis ezeket a babilóniai
szkítákat g y a k r a n nevezik a szemita írásokban nimr-nek, töb
besszámban nimrut-nak, aminek a jelentése vadászó párduc.
A későbbi asszír idők feliratai is a n a m r i névvel szkíta fajú
népeket jelölnek. Ezekről írja Rawlinson: „a namrikat min
denképpen a szemitak előtti babilóniaiak leszármazottainak
tartom". A legendáshírű Nimród, a nagy vadász, megszemé
lyesítője az égen az Orion csillagkép, e n n e k a r a b neve még
ma is El J a b b a r = Az Óriás, mely Nimród mellékneve (').
Rawlinson a következőkben a babilóniai szkítáknak a
susaiakhoz és á l t a l á b a n Elám lakóihoz fűződő, ha nem is
nagyon közeli, de mégis határozott rokonságát és történeti
kapcsolatait vizsgálta. Továbbá, szerinte az Avaris. vagy Aba-
ris városát alapító szkíta hykszoszok népének a nevét viseli
a kaukázusi Ibéria és Albánia. Szkíta fajtájú gyarmatosító
telepesekkel köthető össze a nyugat-európai Ibéria (Abaria),
melynek folytán a baszkokig nyúl ki, valamint a Balkánon
újra megjelenő Albánia neve is. E z u t á n részletezi a feltétle-
50
r.ül rokonfajúnak tartott „perzsiai szkíták", a médek törté
netét és mágus vallását, valamint a szintén szkíta pártusok
hoz való viszonyát.
Történeti elemzésében felnyúl az Oxus és az Arai vidé
kéig, Baktriáig és a Kusán birodalomig, északon pedig a Kau
kázusig. Ennél északabbi részekre vonatkozóan fordításban
idézzük Rawlinsont: „Nem készülök követni a szkíták útját
a Kaukázus mögött, de elterjedésük bőségesen megnyilvánul
a mai Európában beszélt nyelvekben, így a lappban, finnben,
észtben és a magyarban, valamint az ázsiai ogurok számos
csoportjában...".
Ugyanabban az előadásában állapította meg Rawlinson,
hogy ezeknek a babilóniai szkítáknak a népi neve „ a k k á d "
mely kifejezést kb. a múlt század végéig használták. De az a
tény teljesen elsikkadt és elfelejtődött, s a mai szakirodalom
meg sem említi, hogy ugyancsak ő m u t a t o t t elsőnek rá, hogy
az akkád mellett másik ága is van ezeknek a régi szkítáknak:
ezek a „sumírok". Magyarra fordítva Rawlinsont, ugyanis a
következőt olvashatjuk: „Azután, hogy a szemita törzsek (kü
lönösen az arameusok és az arabok különböző csoportjai) ha
talma megnövekedett, a shumir és az akkád, a szkíták két
nagy csoportja (divisions) volt ismert magából Babylóniából".
Tehát a kettő ugyanaz a turáni nép Rawlinson elemezése sze
rint.*
És a föntiek ismertetése után be kell m u t a t n u n k megint
Komoróczy könyvének egy újabb hamisítását.
KMH 5x.
Ez a hamisítás megtalálható Komoróczy könyvének a
120. oldalán, ahol azt írja:
„Maga H. C. Rawlinson m á r 1855-ben felismerte a su
mer nyelv rokonosítási kísérleteinek kilátástalanságát, Id.
Athenaeum 1855. p. 1438: . . .kétséges, hogy meg lehet-e ál
lapítani bármi közelebbi nyelvi kapcsolatot e primitív nyelv
(sumer) és a mai idők valamely nyelvjárása között. . .".
Közöljük az olvasóval, hogy ilyet Rawlinson az Athe
naeum 1855. évben megjelent 1438. oldalán nem írt. Bizonyí
tásként közöljük az 1438. oldal teljes m a g y a r fordítását, amit
Dr. Érdy Miklós könyvének 319, 320 és 321 oldaláról vesz-
:-/ük á', ahol is az eredeti angol szöveg megtalálható. Aki el
lenőrizni akarja fordításunkat, az nézze meg Dr. Érdy Mik
lósnak a könyvében közölt eredeti angol szövegét.
(Fordítást lásd az 1. sz. függelékben.)
51
A következőkben átvesszük Dr. Érdy könyvéből
LENORMANT SZUMIR-MAGYAR A Z O N O S Í T Á S A I
című adatokat is. Ugyanis ezt is gondosan elkerüli Komoróczy
a könyvében, m e r t egyetlen egyszer említi meg L e n o r m a n t o t
a 13. oldalon, amikor azt írja, hogy:
„A s u m e r nyelv rejtélyének szentelt külföldi szaktanul
mányokra Magyarországon elsőként Hunfalvy P á l figyelt fel,
az 1870-es évek elején és F. Lenormanthoz írt levelében."
Ez az egyetlen, amit megemlít. Mi azért foglalkozunk
részletesen a Lenormant-féle anyaggal, m e r t a t u d o m á n y o s
kutató csoportunk által lerögzített azonosítási terv az nem
tőlünk ered, hanem teljesen L e n o r m a n t n a k a tudományos
tervei szerint végezzük az azonosítást.
L e n o r m a n t ugyanis a szumir-magyar nyelv azonosítását
az alábbi sumir-magyar nyelvazonossági bizonyító adatok
alapján végezte el:
1.) Az általános magánhangzó h a r m ó n i a megléte.
2.) A képzők használata a származék szavakban.
3.) A ragozásnál a tőhöz eset ragok járulnak, melyek kö
zül sok egészben hasonló.
4.) A többesszám és a duális azonos képzése.
5.) E nyelvekben a nemek között különbséget n e m tesz
nek.
6.) A névszók és igék tövei változatlanok m a r a d n a k .
7.) A személyes névmások azonosak.
8.) A post-pozitiv ige ragozás (az utóragokkal ellátott ige
ragozás) e rokon nyelvekben azonos elvekre épült.
9.) A causative igealak hasonló képzőkkel való képzése.
10.) A negatív igeragozás megléte, mely m i n d e n m á s nyelv
családból hiányzik.
11.) Az ige nevek használata kötőszók helyett.
12.) Az utószók használata ott, ahol az árja és sémita nyel
vek prepozíciókat alkalmaznak.
13.) A határozó szók képzése.
A jelenlegi nyelvazonosítási s z a k m u n k á i n k sem t u d n a k
jobb m u n k a r e n d e t meghatározni, m i n t ez, amit — ismétlem
— Lenormanttól átveszünk. (Dr. Érdy megnevezett könyvé
nek a 169. oldaláról.)
Tehát folytatjuk Francois L e n o r m a n t munkásságának is
mertetését különösképpen a m a g y a r nyelvvel végzett hason
l ó
Irtásokra vonatkozóan, akit a szumir-magyar nyelvazonosság
legelső hirdetőjének t e k i n t ü n k .
Az olvasó majd látni fogja, hogy így is van. (Dr. Érdy
171—173—179. old.):
»A 19. században különböző szerzők, az írásfeltaláló, tu
ráni népre h á r o m fajta.elnevezést használtak, így „akkádot"
használt Hincks, Rawlinson, Sayce, Lenormant, Haupt, Schra-
der, Delitzsch; sumírt is, akkádot is, sokszor kötőjellel „sumír-
akkádot" Hőmmel, Donner, Ujfalvy, később Sayce, majd a
magyarok közül Giesswein, Torma és Halász; s csak "su
m í r t " használt Oppert. Az elnevezés m a i kialakulását Op-
pertnél már tárgyaltuk.
A nemzetközi tudományos világ széleskörű elismerése
közepette, L e n o r m a n t rendszerező m u n k á i r a különös válasz
jött 1874-től kezdődően. Egy Halévy nevű, magyarul is tudó,
Romániából Franciaországba került szemitológus, egymást
érő cikkeiben, majd később saját folyóiratában (Revue Semi-
tique) makacsul támadta 43 éven keresztül és tagadta nem
csak a sumír-turáni rokonságot, hanem magának a sumír
nyelvnek és népnek a létezését is. Azt akarta bizonyítani;
hogy a sumír nép nem létezett, a nyelv csupán a babilóniai
szemita papság titkos nyelve, m e r t mint állította, a Folyam
közben és az azzal szomszédos területeken a történelem előtti
időktől kezdve mások, m i n t szemita népek n e m élhettek. Ál
lításait görcsösen védelmezte, elméleteit újra és újra átala
kította, hogy az egyre inkább halmozódó sumír régészeti le
letek és nyelvészeti e r e d m é n y e k nyomasztó súlyát megpró
bálja ellensúlyozni. A tények halmaza sem volt elég arra,
hogy tudományos tévedését beismerje és téves álláspontját
módosítsa, vagy visszavonja. Szomorú példája m a r a d a tár
gyilagosságtól és tényektől magát mereven elzáró elméleti
nyelvésznek.
A sumírológusok m u n k á j a azonban feltartóztathatatla
nul haladt előre. 1875-ben megjelent L e n o r m a n t harmadik
nagyjelentőségű munkája, a „La langue primitive de la Chal-
dée et les idiomes Touraniens — (A káldeaiak ősi nyelve és
a turáni nyelvek), amelyet a legnagyobb tudományos elisme
réssel fogadtak az angol és n é m e t nyelvészeti körök (Lenor
mant 1875/a)*. E könyvében a sumír és t u r á n i nyelvek ro
konságát védi meg Halévy támadásaival szemben, főként a
magyarra támaszkodva. K ö n y v ü n k b e n is közölt leglényege
sebb részeiben a hangtantól kezdve a főnévragozásig majd
nem teljesen a m a g y a r nyelv szerkezetére, logikájára és kiej-
53
tésmódjára támaszkodik, Riedl 1858-ban Bécsben megjelent
Magyarische Grammatik című könyve és m á s nyelvészek
m u n k á i alapján.
Lenormant alapossága legjobban k i t ű n i k a m a g y a r hang
történet mélyreható tanulmányozásából, amelyhez nyelvem
lékeinket, így a „Halotti beszédet", a „Margit l e g e n d á t " és a
„Huszita magyar Bibliát" is felhasználta. A m a g y a r hangzó
hasonulás törvényszerűségét megállapította a sumírban is és
érvelése során r á m u t a t o t t a szóvégi m a g á n h a n g z ó k szerepére,
amely a sumírhoz hasonlóan m e g t a l á l h a t ó a régi magyar
nyelvben, így például Zulta = Zsolt, Borsu = Bars, Zobolsu =
Szabolcs. Idegen létére a régi m a g y a r történelmi nevek és
nyelvemlékek elemzése egészen meglepő és mutatja Lenor
mant példás, követendő módszerét.
További közös sumír és m a g y a r nyelvi sajátságként em
líti a névszói és igei jelentéssel is b í r ó egyszótagú szavakat,
mint pl. fog (amivel rágunk) és fog (a kézben t a r t ) stb. Ismét
magyar példákat hoz fel a nyomatékosító kettőzésre, úgy
mint főfő (legfőbb, legelső), vagy különkülön, dibdáh, dirib
darab, dínomdánom, stb. Az ilyen kettőzés szerinte jellegze
tes sumír szóképzési mód, s annak ellenére, hogy ez más
nyelvcsaládokban is előfordul, a sumíréhez hasonló fejlődési
folyamat csak a magyarra és rokonaira jellemző.
Ugyanilyen részletességgel és alapossággal foglalkozik a
gyűjtőnevek -ság, ség képzőjével is, a m e l y a rokonított nyel
vek közös jellemzője. Ugyancsak nagy részletességgel tár
gyalja a szerző a főnévragozást, a m e l y n e k jellege azonos a
magyaréval és m á s rokon nyelvekével, ezek nyelvi logiká
j á t adva vissza. Külön fejezetet szentel a határozók (hely,
ok, idő, stb.) szerepének, melyek a h a t a l m a s időtávlat elle
n é r e is nagyofkú azonosságot m u t a t n a k a m a i magyarban
és a hajdani sumírban.
. .. L e n o r m a n t tovább folytatta a s u m í r és t u r á n i nyel
vek összehasonlítása alapelveinek részletes kifejtését 1876-
ban megjelent munkájában, melynek c í m e „ É t u d e s u r quel-
ques parties des syllabaires c u n é i f o r m e s " — (Tanulmány az
ékiratos szó tagjegyzékek n é h á n y részéről) (Lenormant 1876).
Ebben eddigi eredményeit csoportosítja és tekinti át. Ugyan
csak számba veszi támogatóit és ellenfeleit; azok között akik
1876-ban vele egyetértettek a sumír és t u r á n i nyelvek rokon
ságát illetően voltak a következők:
Rawlinson és az egész angol iskola, köztük Sayce, Op-
pert, Gelzer, M. Müller, Gorresio; az altajisták közül
54
Yrjö-Koskinen, Donner, Lagus, Hunfalvy, L. Adam és
Sayous.
Azok akik kissé tartózkodóbbak:
Schrader, Delitzsch és P. de Courtelle
s akik a rokonságot tagadják:
Ahlquist, Budenz és Ujfalvy.«
Lenormantnak az előbb említett munkájából látjuk azt,
hogy a z ő saját állítása szerint Magyarországról a legnagyobb
ellenségeiként említi meg Budenzet és Ujfalvyt.
* * *
B e m u t a t u n k még egy másik idegen tudóst, aki ugyan
csak fölfedezte a szumir-magyar azonosságot. Ez pedig a
francia
55
J
w
* * *
Közöljük ugyancsak Dr. É r d y gyűjtéséből (197-199. old.l
A német RUGE, a svájci-német GELZER elismerését is.
»Igen érdekes előadásban foglalkozott a sumírok népta-
ni hovatartozásával és mitológiai kapcsolataival S O P H U S
RUGE (1831—1903), a dresdai polytechnikum földrajzi és
ethnológiai tanszékének t a n á r a . A nyomtatásban is megje
lent előadás címe „Die Turanier in Chaldáe (die A k k a d i e r ) "
(Ruge 1876). A sumírok hovatartozásának eldöntését : ,a nép
tudomány legvonzóbb talány"-ként jellemezte. Nyelvészeti
téren, a sumírt t u r á n i nyelvnek, a szibériai ural-altaji népek
rokonának tekintette. Mitológiai elemzésében r á m u t a t o t t ,
hogy az egész asszír mondakör t u r á n i eredetű, említve, hogy
a vízözön-monda hőse sumír istenség. Beszélt a vallási hiedel
mek és a csillagászati ismeretek kapcsolatáról is, majd vissza
utasította a sumírság létét tagadni próbáló erőfeszítéseket.
A sumír nép számos kulturális v í v m á n y á n a k ismeretérjen
előadásának fő konklúziójaként állapította meg, „hogy az ak
kádokkal (sumirokkal) most ime a t u r á n i a k között is egy el
sőrangú k u l t ú r n é p t ű n t fel".
56
Össze is téveszt szavakat, és elemi logikai hibákat vét érve
lésében.
Azt, hogy az ékírás megalkotója nem volt sémi nép, az
asszír nyelvpolyfoniaja mellett az is mutatja, hogy az asszír
ékírásból hiányzanak a jellegzetesen sémi hangok jelei, me
lyek például a föníciaiakban jól megvannak. Szerinte még a
laikus is láthatja, hogy a sumír főnév és igeragozás alakjai
olyanok, mint az agglutináló t u r á n i nyelveké. Mivel az ősi
sumír és a modern turáni nyelvek közt nagy az időtávolság,
dicséri Lenormantot, hogy a mai nyelvek legrégibb nyelvem
lékeit használja az összehasonlításra. Azt is helyesli, hogy
Lcnormant azokat a nyelveket is bevonja összehasonlítási
munkájába, amelyek helyük és történelmük következtében
Ká'deúval rokoni kapcsolatban voltak, úgy mint a méd és a
susai nyelv. Példaképpen több szavukat össze is hasonlítja,
melyek — mint a gyűjteményes részben láthatók — igen ta
lálóak. Szerinte Lenormant bebizonyította a sumír nyelv élő
voltát és azt, hogy ,,a méddel és susaival együtt az agglutiná
ló nyelvek csoportjának egy külön ágát képezte".«
* * *
57
gyűjtése, ö írta az első átfogó észt nyelvtant. Pontos müve
még az Eesti kirjanduse ajalool (Észt irodalomtörténet) 1898-
ból.
Az orosz nyelven tartott sumír-ural-altaji előadását,
melynek néhány részletét és konklúzióját eredetiben is kö
zöljük, H e r m a n n (1896)* történeti visszapillantással kezdte,
említve azt a kulturális és mitológiai örökséget, amit az asz-
szírok a sumíroktól kaptak. Majd a sumír-ural-a!tajv rokon
ság tételének nagynevű képviselőit, valamint n é h á n y ellenző
j é t vette számba.
Ezután tért át a nyelvészeti érvelésre. Mint mondja,
nyelvek rokonságának bizonyításához négy területen szük
séges a törvényszerűségek és azonosságok bemutatása.
1.) Hangtani téren megállapította, hogy a sumír és ural-
altaji nyelvekben e g y a r á n t eléggé ritkák az összetett mással
hangzók, mint pl. a szláv nyelvekben oly gyakran előfordu
ló scs, cs, stb. hangok. A magánhangzók terén, a hangzóhar-
mónia törvénye az, amely a sumírra és ural-altajiákra ugyan
úgy jellemző, és kényszerítő erővel tanúsítja köztük a rokon
ságot.
2.) Etimológiai téren, a nemek megkülönböztetésének
hiánya egy másik fő hasonlóság a sumír és ural-altaji nyel
vek között, mely ellentétben áll az indo-európai és szemita
nyelvek gyakorlatával.
3.) A szókincs egyezéseit, úgy véli, még nem eléggé ku
tatták, részben a sumír szókincs hiányos ismerete miatt, bár
a m á r ismert szótári anyag is bőségesen bizonyít. I t t több
m i n t h á r o m oldalon keresztül elemezte a s u m í r és főleg finn
ugor, köztük magyar és észt szómegfeleléseket, vizsgálva a
főnevet, melléknevet, személyes névmásokat, birtokragot,
számneveket, ez utóbbiakat különösen hasonlóaknak talál
ta, és az igéket.
4.) A sumír m o n d a t szerkezete, a m e n n y i r e az m á r ismert,
H e r m a n n szerint szintén bizonyítja az ural-altaji nyelvekkel
való rokonságot.
Végkövetkeztetését oroszból fordítva így adhatjuk visz-
sza: „Mindezek a sumír és az ural-altaji nyelvek közti ro
konság magyarázására b e m u t a t o t t példák u t á n , arra a véle
ményre jutottam, hogy a sumír nyelv rokona az ural-altaji
nyelveknek, és a sumír nép e r e d e t é b e n közel áll a mongol-
finn népcsaládhoz. E rokonság sokkal több bizonyítékához
fogunk jutni, a m i k o r az ékiratos irodalom alaposabban fel
lesz kutatva. De amit eddig már t u d u n k , az elegendő pozi-
58
nv vélemény formálásához e rokonságot illetően. Az hogy
egy nyelv teljes törvényei megegyeznek m á s nyelvek azonos
törvényeivel, nem lehet véletlen. Az ural-altaji nyelveknek,
de különösen a finnugor nyelveknek a nagyapja, vagy lega-
iább is idősebb testvére a s u m í r nyelv."«
5.0
»Bár Goldzicher sumirológiával n e m foglalkozott, t e h á t
véleménye nem tudományos elemzés, h a n e m csak személyes
szimpátia következménye a sumirologiat valójában teljesen
elmarasztaló beszámolója volt az első alkalom a r r a , hogy a
Magyar Tudományos Akadémia ezzel a kérdéssel hivatalos
ülésén foglalkozzék. S m i n t ahogy egy kortársa Nagy Géza
egyetemi tanár megállapította, hogy ez a Halévyt dicsőítő
nagyhatású jelentés azt eredményezte, hogy Magyarországon
„biz.nyosfokú bátorság" kellett ahhoz, hogy valaki a sumir
nyelvre hivatkozzék.«
Ma a jelen k o r u n k Goldzicher Ignáca Komoióczy Gézá
ban támadt fel újra. Ez ugyanazokkal az eszközökkel dolgoz
va, szintén a sémita nyelvészetben és a sémita érdekkörben
fejtve ki minden tevékenységet — é p p e n úgy m i n t Goldzi
cher Ignác — (az akkori rabbiképző intézet tanára). Ma Ko-
moróczy könyve akarja elérni azt az eredményt, amit a tu
dományos körökben a m ú l t században Goldzicher I g n á c n a k a
je.entése é r t eí. És ebben a magyarországi jelenlegi tudomá
nyos hivatalos irányítás éppen úgy támogatja Komoróczy Gé
zát, mint ahogy a Habsburg uralom támogatta a m ú l t szá
zadban Goldzicher Ignácot. Tehát ma is elmondhatjuk azt —
Nagy Gézával együtt — hogy
a m a i Magyarországon „bizonyos bátorság kell ahhoz,
hogy valaki a sumir nyelvre hivatkozzék".
60
V.
AKIKET MÉGSEM L E H E T L E T A G A D N I . . .
61
így ismetelten ide kell i k t a t n u n k a m a r ismeretes fel
ni vast:
KMH 6 x.
Könyvének 14. oldalán így ír:
„Az úgynevezett s u m e r kérdést, a sumer nyelv léte körüli
vitákat nálunk először G I E S S W E I N Sándor ismertette (1887-
88)." (Tehát erről a nemzetközileg nagyrabecsült k i t ű n ő ma
gyar tudósról semmi elismerés, semmi ismertetés több írva
nincs.)
Ellenben azonnal szembe van állítva (a Komoróczy által
szolgált sémita politikai irányzat szerint) korának a^zzal a se-
mitológusával, aki a m a g y a r s á g történelmi igazságárak hir
detését — ma m á r köztudomásúan — m e g a k a d á l y o z t a . . . és
ez a magyarellenes sémita politikus — így van a szintén sé
mita politikai érdekeket szolgáló Komoróczy könyvében meg
említve. . . folytatólagosan a fenti idézet után írva:
„Nem sokkal később az izlám nagy tudósa. (????"> a kér
dőjelek B.J.F.-től valók) a kiváló Goldziher Ignác is hírt adott
a sumer nyelv körül folyó heves összecsapásokról.. . Jegyez
zük meg azonban, hogy Goldziher m á r az előbb említett ta
nulmányában is, tehát 1877-ben, m i n t .hovatovább tarthatat
lan elnevezésről' beszélt a . t u r á n i ' nyelvcsaládról."
A KMH itt abban mutatkozik, hogy:
1.) azt állítja, hogy G I E S S W E I N a „ v i t á k a t " ismertet
te... és ez nem igaz, m e r t ez a kiváló nyelvész csak nyelvészet
tel foglalkozott és nyelvazonosságokat m u t a t o t t ki nagyszerű
könyveiben, melyekből ide iktatjuk a szükséges és meggyőző
bizonyítékokat. E m u n k á k n á l igen fo'itos a megjelentett'.
éve, 1887 és 1890. Ugyanis Komróczy úgv állítja be ezeké'
mintha egybeesnének Goldziher azon jelentésével, melyet ••
Magyar Tudományos Akadémiához terjesztett s mellyel ;i 4w.
oldalon foglalkoztunk. Ugyanis az időrendi adatok mutatj'l";
Komoróczy azon szándékát, mellyel
2.) úgy találja a Giesswein-i „ismertetéseket", mintha
azok is — magától érthetődően — magukba foglalnák a Gold
ziheres „sémita" ellenkezést a szumir nép és nyelv „túrán™
minősítésével kapcsolatban.
G2
GIESSWEIN SÁNDOR A SZUMIR-MAGYAR NYELV
AZONOSSÁGRÓL
Dr. Érdy Miklós említett könyvének 237. és 239. oldalairól
vesszük át az alábbi idézetet:
»Giesswein Sándor: MIZRAIM és ASSUR TANÚSÁGA.
(Mizraim = Egyiptom) volt a m a g y a r irodalomban az első
könyv-terjedelmű munka, amely az egyiptológia és asszíroló-
gia eredményeinek a szentíráshoz való viszonyát fejtegette.
Giesswein (18871* könyvének a sumir és magyar nyelv-
rokonságról szóló részében, a Kaldea őslakói által beszélt
nyelvet határozottan a turáni illetve ural-altaji nyelvcsalád-
_ ba tartozónak tekintette. A rokonság kimutatására, az em-
P bertani érvek érintése mellett, alapos nyelvtani összehason
lítást végzett. Példákkal érvelt a következőképpen:
1. Mindkét nyelv agglutinálóan ragozó, ellentétben a tö
ve', haj'ító indo-európai és sémi nyelvekkel.
2. A viszonyragok és képzők a sumírban ugyanúgy, mint
az ural-altaji nyelvekben elkopott főnevek. Mindezeket a
nyelveket jellemzi a rag és a szótő közti magánhangzó har
mónia.
3. Rokon vonása a sumír és az ural-altaji nyelveknek,
hogy egyszerű ragokkal ki tudja fejezni a névszó olyan vi
szonyait, amikor az indo-európai és sémi nyelvek külön elől
járó szókat alkalmaznak, pl.ada-ra = atyá-oak; to the father.
4. Közös jellemzője.e nyelveknek a birtokrag használata,
melyekhez további viszonyragok illeszthetők, így pl. a su
mir ada-na-ra ugyanúgy van képezve, mint az azonos jelen
tésű magyar aty-já-nak. Ugyanez angolul: to his father.
5. Világosan levezethető t ö b b m a g y a r és s u m í r birtok
rag közeli hasonlósága, továbbá a birtokragok és főleg a ma
gyar tárgyas igeragozás több személyragjának a.-sumír sze-
riulyes névmásokkal való szembetűnő egyezése. Például az
^ftrlsn személy a sumírban mu : é n . Ugyanakkor ada-inu a-
lyá-m; duga-mu = beszéle-m, beszéle-k, stb., azaz a sumír el
ső személy m betűje a magyarban is ugyanúgy bele van épül
ve a ragba. Vagy a második személyben a sumír zu = te;
uila-zti atyá-d; duga-zu = beszélsz, beszéle-d, stb.
fi. A nyelvtani hasonlóságokhoz j á r u l még a szókincs bö-
••eijes egyezése, mely Giesswein szerint kétségtelenné teszi,
;l
hogy sumír és a mai ural-altaji nyelvek azonos nyelvcsa-
!.«ll);i tartoznak.
63
Itt kívánjuk megjegyezni hogy * s u ás s z e m é lyragjai
mások és főképp a m a g y a t a r g y a ^ g e g
közti hasonlóság ^ « 2 J a sumír személyes névmá-
revétele. A magyar birtokragoK^es fa r a m u t a l o l l
a Magyar Tudomí,nv
5S?iSS£S!^ — "
Akadémia előtt.)
r- •
Most arra kérem az olvasót, nézzük meg együtt ismét,
hogy miképpen akarja megsemmisíteni Komoroczy őstörté-
nelmünknek azokat a nagyszerű bizonyítékait, melyeket úgy
nevezünk:
cn
Itt kitérünk arra, hogy ez a „tévedés" valóban fennáll —
•de az egyetlen, aki „ t é v e d " — az Komoróczy. Könyvének 57.
oldalán ugyanis említi azt, hogy:
„a kaldeus papok még a századforduló táján is folytatják
a térítő propagandát E r d é l y b e n " . . .
Tehát ezeknek a kaldeus papoknak létezését ő maga sem
tagadja, hanem megerősíti a következőképpen: (ugyanott)
„A csiki .kaldeusok' azonban nem Dél-Mezopotámia i. e.
1. évezredi lakosságának, de nem is a hellénizmus és római
kor ugyancsak „káldeus"-ként ismert csillagjósainak utódai,
hanem egész egyszerűen a szir kereszténység egyik ágához,
a keleti (nesztoriánus) egyházhoz tartozó papok. . . egyházuk
a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspökségéről nevezte
magát kaidnak (chaldaeus) m á r régi idők ó t a . "
Ez a „kis tévedés" Komoróczy részéről — egy hatalmas
bizonyítéka a MAGYAR E G Y H Á Z létezésének.
Ugyanis a székelyek ezt a „kaldeus vallást" MAGYAR
VALLÁSNAK nevezték. Ennek a MAGYAR VALLÁSNAK
tartalma valóban a bizánci ,,nesztoriánus"-nak nevetett hit
folytatása és ez a m a g y a r á z a t a annak, hogy a Habsburg né
met-római uralom Erdélyben is üldözte ezeket az inkvizíció
eszközeivel s a legfőbb üldözők, a római-katolikus papokkal,
jezsuitákkal együtt működő pravoszlávok voltak. Az üldözés
nem a „felforgató tevékenység" miatt történt (mint Komoró
czy írja), hanem azért, m e r t
„ezeknek a csiki és székely mágus-káldeus papoknak a
MAGYAR VALLÁSA sem ismert el semmiféle judai befo
lyást és csak az Evangéliumot h i r d e t t e — m i n d e n ószövetségi
héber és judai vonatkozás nélkül. . . éppenúgy, mint a bizánci
nesztoriánizmus is egykoron."
(Ennek a vallásnak létezését megerősíti egyik mellettem
élő m u n k a t á r s a m , aki az első világháború előtti időkben Be-
resztelke nevű községben (Szászrégen mellett) töltött gye
rekkori éveiből emlékezik elemi iskolai tanítójára, aki ezt a
Magyar Vallást tanította az iskolában.)
Köszönjük Komoróczynak ezt a bizonyítékot, amiben
egyetlen tévedése csak az, amint írja, hogy ez a MAGYAR
EGYHÁZ „a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspöksé
géről nevezte magát k a i d n a k " (57. old.)
I t t téved, m e r t ez a mezopotámiai püspökség a P Á R T O S
BIRODALOMBAN alakult és ez PÉTER A P O S T O L BABI
LONI GYÜLEKEZETE, (lásd P é t e r I. Levele 5, 13.). A Pár-
«6
fos Birodalom hagyatékát átvevő perzsa szaszanidák a babi
loni zsidók segítségével és a római judai-keresztény zsidók
támogatásával leégetik e püspökséghez tartozó 300 kőtemp
lomot. — miképpen arról H u b e r Lipót beszámol ( 7 ), de Mani
meggyilkolása után fellépő MAZDEK, a pártos-hun-avar-nak
nevezett népek törzsszövetség! népközösségével átmenti a
csíki ,,káldeusokig" e Magyar Vallást, melynek a Pártos Bi
rodalomban is, a Szaszanidák alatt is és aztán a székelyek
k"i/( is a vallási nyelve az volt, a m i t ma szumir-magyarnak
azonosítunk.
A székelység tehát azért vészelt át m i n d e n bajt, m e r t a
nemzeti öntudatát fenntartó nemzeti vallása volt a MAGYAR
ÁLLASBAN.
Es ez a MAGYAR EGYHÁZ — mely sokszor meg sem
vnli szervezve — tartotta egybe a Székely Nemzetséget.
67
mint a környező szántóföldekről is fel-fel t ű n t e k agyagtáb
lácskák, cserép törmelékek. T o r m a Zsófia ásatott a földeken,
amig a parasztok türelme el nem fogyott és azt meg nem aka
dályozták, azonban továbbra is e m b e r e k k e l figyeltette a fel
színre kerülő maradványokat. A közelben lévő nándori bar
lang-csoportban és N á n d o r v a l y a n szintén hasonló új kőkori
leletekre bukkant. Felfedezéseiről T é g l á s G á b o r (1876) szá
molt be a „Fővárosi L a p o k " oldalain. E leletekről Tormúnak
(1879, 1880) két t a n u l m á n y a jelent m e g az ,,Erdélyi M ú z e u m "
mímü tudományos folyóiratban.
Óriási gyűjteménye 10.387 darabból állt. Vagyonát en
nek felkutatására, s k a r b a n t a r t á s á r a áldozta fel ugyanannyi
ra, hogy élete alkonyán anyagi okokból kénytelen volt meg
válni az annyi munkával és áldozattal szerzett gyűjteményé
től. Egészségét is aláásta a szüntelen megfeszített m u n k á t
igénylő kutatás, s a régészbetegség, a r e u m a . Kincsetérő gyűj
teménye méltó helyre, az Erdélyi Nemzeti Múzeum í'.rem és
Régiségtárába került Kolozsvárott, ahol az ma is megtalál
ható.
E nagyszerű gyűjteményt Torma Zsófia halála után a
múzeum fiatal m u n k a t á r s a Roska M á r t o n — később az Erdé
lyi Nemzeti Múzeum igazgatója, ősrégész, egyetemi tanár —
rendszerezte évtizedes m u n k á v a l és az a n y a g nagyiészét A
Torma Zsófia gyűjtemény címen rajzok formájában közzétet
te 1941-ben, magyar-német kettősnyelvü könyvében, a gr.
Teleki P á l Tud. Int. támogatásával. K ö n y v ü n k gyűjteményes
részében a sumír szempontból legérdekesebb leletekből több
oldalnyi illusztrációt m u t a t u n k be. U g y a n a k k o r Roska köny
vében teljes bibliográfiáját (61 utalás) találjuk annak az
anyagnak, amely Torma Zsófia m u n k á s s á g á r ó l 1941-ig meg
jelent, felsorolva a régésznő tizenegy külföldi és hazai mun
kájának megjelenési helyét és idejét is.
Torma Zsófia a régészeti anyag elemzésekor elsőnek mu
tat rá leleteinek és a mezopotámiaiaknak legszorosabb hason
lóságára, és a szimbólumok, v a l a m i n t istenségeket megjelölő
írásjelek azonosságára. Ezekről a különleges leletekről a le
hetőségekhez mérten igyekezett t á j é k o z t a t n i a külföld vezető
tudósait, remélve segítségüket a leletek hovatartozásának
megállapításában. így g y ű j t e m é n y é n e k legjellemzőbb darab-
iait magával vitte az 1880-as berlini és 1882-es maina-frank-
furti régészeti kongresszusokra. De a leletek annyira újsze-
;úek voltak, hogy ennek elismerésén kívül a kor legtöbb ve
zető régésze tanácstalanul állt előttük. Így tehát Tormának
68
k( Ifctl a fáradságos és rögös utat egyedül megkezdenie, hogy
az összehasonlító régészet segítségével e leletek kapcsolódási
pontjainak felkutatásával azok hovatartozását felfedje. Tor
ma Zsófia tehát úttörő volt, az összehasonlító régészet úttö
rője. Munkájában néprajzi, vallási, általában kulturális kap
csolatok felfedezésére törekszik, hogy bemutassa a Kárpát-
medencei leletek és a Mezopotámia-i s u m í r leletek kapcsola
tait.
Bár levezetéseire számos külföldi tudós felfigyel, köz-
luk Sayce professzor, Schliemann akikkel levelezett, Vier-
ih w. valamint a philadelphiai Brinton, aki kutatásait ismer-
etle is (Torma 1897), a felkeltett hullámok lassan elülnek, s
É | . m a Zsóf.a munkájára feledés borul. A tordosi leletekkel
niig/ar szempontból foglalkozó h á r o m m u n k á j a manapság
mar csaknem hozzáférhetetlen s a gyűjteményét ismertető,
de kultúrtörténeti elgondolásait n e m é r i n t ő Roska Márton
f.lc munka is igen-igen ritka. Ezért különleges jelentősége
van e könyv gyűjteményes anyagában közölt és az alábbiak-
I) ni ismertetésre kerülő m u n k á k n a k .
A tordosi leletek kultúrtörténeti és néprajzi elemzésé
nek eredményeit három m u n k á b a n tárgyalta. A legkorábbi,
.Kthnographische Analogieen" (Néprajzi Hasonlatok) címen
.li nában németül jelent meg 1854-ben. Kiadója H. Coste-
uoble, ugvaraz aki Lenormant német nyelvű m u n k á i t is ki
adta. A Je'etek újszerű volta, a kiműveletlen szakterület, en
nek következtében a kisegítő kollegiális szakvélemény hiá-
MVÍI miatt Torma nem gondolt néprajzi elemzésének közzé-
i. telére. Mint írja azonban, Hunfalvy Pál, akivel kapcsolatot
tartott és aki meg is látogatta, erőteljesen ösztökélte, hogy
munkáját elkészítse és azt magyarul az „ E t h n o g r a p h i á b a n "
közzétegye. Torma a dolgozatot el is készítette és ércHctvi
marion annak fenti megjelenését n é m e t nyelvű m u n k á j á b a n
r előre jelezte. Ennek ellenére az utolsó pillanatban egy
• éretlen mozzanat következtében az r.zonos t a r t a l m ú ma-
i;yar nyelvű munka soha sem jelent meg. (Véletlen lenne? A
beszúrás B.J.F.)
A következő években két m a g y a r nyelvű t a n u l m á n y a
le'i-nt meg tordosi ásatásainak elemezéséről. Egyik a Szolnok-
Dubokamegyei nők ezredévi emléklapjában 1896-ban „Ha
zánk népe ősmythosának m a r a d v á n y a i " címen (Torma 1896)*,
majd egv évvel később H u n y a d megye monographiájában a
kibővített tartalmú „A tordosi őstelep és h a z á n k népe ősmy-
•h .sáliak maradványai" címen (Torma 1897)*. Ezekből lát-
60
I
szik, hogy leleteinek legősibb hasonmásai Mezopotámiában
keesendők. A két dolgozat részben kiegészíti egymást, a ko
rábbi egyszerűbb, a második tudományos jellegű cikk A ma
gyarok, székelyek és sumírok összekapcsolható kulturális ele
mei e két dolgozatban tovább bővültek a német munkához
viszonyítva. Minden a sumírokra visszavezethető hasonlóság,
ami a német nyelvűben tárgyalva volt, az a két magyar dolgo
zatba is bele van foglalva. Ezekben sem csak kizárólag ma
gyar vonatkozásokat tárgyal, h a n e m b á r kisebb mértékben,
de más népek szokásaiban fellelhető hasonlatokra is kitér.
Torma Zsófia 1896-os és 97-es m u n k á j á b a n a szóbanfor
gó népek összetartozásáról a következőket mondja: „A su-
mer-akkad (azaz s u m í r ; megjegyzés É.M.), m i n t az ural-al-
tai népcsaládhoz tartozó t u r á n i faj, helyet foglalt a finn
ugorság és torökség között; i n n e n olvadhatott a m a g y a r n y e l v
be — a mint ezt Sayous francia assyriológus észrevette —
több ilyen akkád-féle elem."
A hasonlatokat tekintve úgy véli, hogy őseink napimá-
dása a sumírok csillagkultuszában gyökerezik, s a hetes szám
kiemelkedő vallási szerepe a sumírok által ismert hét szent
bolygóra vezethető vissza. A tordosi m a r a d v á n y o k közt ta
lálható kerék, gömb, csillag, bogár, stb. alakzatok is a nap-
imádás jelképei. A tordosi bálványocskákon sumír istenek
ékjeles nevei találhatók, a m e l y felismerést a korabeli nagy
tekintélyű assírológusok örömmel vették át. Állat-maszko
kat öltő népi szokásoknak Mezopotámiába nyúlnak a gyö
kerei, a régi m a g y a r k ö r t á n c s a székelyek csürdöngölője
mind a napimádásra visszavezethető vallásos táncok folyto
nosságai. A székely kapuk pálma és csokor motívumai, a
palóc házakra festett fák, a m a g y a r n é p május-fája, mind
folytatása az ősi folyamközi szent életfának, amely a tordo
si leleteken ugyanúgy előfordul. Egy különlegesen magyar
motívum, a tulipános o r n a m e n t i k a szálai, ismét a Folyam
közbe vezetnek s ez a tűzzel és a napistennel kapcsolatos,
csakúgy m i n t Atilla lobogóján a Turul vagy Karuly madár
is. Mindezek a hasonlatok illusztrációk f o r m á j á b a n láthatók
a gyűjteményes részben.
Eredményeit egy nagyobb m u n k á b a n is közre akarta
adni, de ebben 1899 novemberében bekövetkezett halála meg
akadályozta. Még megérte, hogy lelkes, önfeláldozó és mun
k á s élete legszebb kitüntetéseként a kolozsvári Ferenc József
Tudományegyetem, Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi
Kara 1899 júniusában díszdoktorrá avassa.«
70
Azt hisszük, hogy a fenti ismertetés indokolja és követe
li azt, hogy az ősiségét ismerni a k a r ó Nemzet ne a feledés
fátylával borítsa be ennek a derék régésznőnek a hatalmas
munkáját, hanem tovább folytassa. Hiszen Kalicz és Makkay
Igyekeztek is folytatni, de a folytatás tulajdonképpen ILDI
üzenete szerint — az Atyaisten rendeletére történt, mert ha
az u.n. ,,tatárlaki lelet" elő nem kerül a föld alól, talán T o r m a
Zsófia munkájának sok értékes eredménye teljesen felszívó
dik ;iz „oláh őstörténetbe". így azonban tagadhatatlanul is
mételni kell a hasonlításokat, összevetéseket és Komoróczy
tunyvében erre is „gondosan" kitér. Még alig ismerteti meg
;/. olvasóval azt, hogy a „tatárlaki lelet"-tel kapcsolatosan
i ajdonképpen miről is van szó — de azt m á r i s leszögezi —
iim-rl ö csalhatatlan), hogy az a Kr. e. 3000 körüli — erdélyi
1
|akó.*ság — amelyiktől ezek a leletek származnak. . . és Ko-
iii'.ioc/y így mondja (110. old.):
I
jak Ezek szumir jelek — akkor miért nem tartozhatnak a
s/.uniirokhoz. . .? A tudományban követelt logika szerint oda
k«-II tartozzanak, de mint látjuk, a magyarországi „komoróczy
!"'riiy" még a logikát is száműzte.
Kz. rt tehát mellőzzük a Komoróczy féle dilettantizmus
|iii|iiitcnciáját és nézzük meg együtt azokat a táblákat, amí-
^ ^ ugy neveznek:
TATABLAKI LELETZK
I
71
földje az i.e. 3. évezred elején valami módon kapcsolatban
állt Dél M e z o p o t á m i á v a l . . . " (108—109. oldal.)
Komoróczy nem ismerteti a táblák nagyszerű bizonyító
kait, hanem minden igyekezete az, hogy megállapítsa özük
ről — a nem szumir eredetet annak ellenére, hogy Falken.s
lei:-, és Gelb „szumir e r e d e t ű n e k " minősítették azokat.
A nagy „tagadó" azonban mégis így í r : „vitán felül áll
hogy a leletegyüttes, b á r dél-mezopotámiai tipusú, nem a su
merektől származik."
Ezt — kedves olvasó — azért kell elhinned, mert Komo
róczy mondta. Semmi bizonyítékot e r r e a nagyképű állítaná
ra ugvan fel nem hoz, de mégis el kel! hinr.ed, hiszen i«y
mondja ez a „nagy sumerológus":
. . .„feltehető hogy az i.e. 4 — 3 . évezred fordulója körüli
századokban. . . több olyan területen is, amely. . . kapcsolat
ban állt Mezopotámiával, valamifajta önálló, helyi írásbeli
ség jött létre". (110. old.)
És ha ő azt mondja „feltehető", akkor így is van, de mi a
fenének kerülnek elő a föld alól mégis azok a ványadt csere
pek, melyek mindegyikén nem ez a ,,komoróczy-féle valami
fajta önálló, helyi írásbeliség" jelei, h a n e m a
.szumir képjelek és azután a szumir ékjclek"
ismétlődnek meg Mohenjo-Daro, Tepe-Gawra — Mezopotá
mia — Trója és a Duna-medence közötti területen.
Nem mondhatnánk mi is Komoróczy módszerével így:
feltehető, hogy ezen a területen — legalábbis Me/.opotá
miától Erdélyig azonos nyelven írtak és beszéltek. . .?
Ugyanis a logika ezt a „feltételezést" eredményezi.
Itt leközlöm ismételten a Káldeától Ister-Gamig c. kony
vem 250. c'dalán található képet és a 248. oldalról is az ösz
fzehasonlító táblázatot, mely az általam „egynyelvűnek" bi
zonyított területeken előforduló írásjeleket mutatja be.
Ez utóbbin láthatjuk, hogy a Tatárlaki Leletek nem .
„Vinca" — vagy Komoróczy által csak „bánáti"-nak — ne
vezett kultúrkörből valók, h a n e m a sokkal régebbi KÖRos
éi TORDOS kultúrákból, melyek ideje nem az i.e. 3. évezred
eleje, hanem az i.e. 5000 év körüli. Ennek a kultúrának a ki;.
lakitói pedig azok az OLT melletti lakósok voltak, akikei ;,
szakirodalom „oltenian people" néven jelöl meg ( s ), de <ik ,.
raját nyelvükön a mai Olt folyót — A L U T A n a k nevezték,
.vr.i bizony szumirul van.
72
•M i•
De tegyük úgy, m i n t m á r mondtuk. Nézzük meg együtt
ezeket a Tatárlaki Leleteket.
Vegyük először azt a két táblácskát, amin írásjelek van
nak.
A tatárlaki lelet két írásos táblájával részletesen a Kál-
deától Ister-Gamig c. trilógiám I I . Kötetében — a Szumir-
Magyar Nyelvazonosság Bizonyító Adatai e b e n foglalkozom.
I t t nem azokra térek ki, h a n e m a 3. állatjelenetes táblácskát
szeretném az olvasóknak — szerintem valóságos „szumiroló-
gusi kiértékeléssel" b e m u t a t n i . A nagyszerű felfedezés, amit
közlök, Dr. Érdy Miklós nevéhez fűződik, aki említett köny
vének 259, 260; 261, 263, 264 és 265. oldalain a következő
képpen értékeli ki és hasonlítja a t a t á r l a k i lelet állatjelene
tes táblácskáját:
»A Tordos-Tatárlak-i leletek tárgyalása kapcsán egy meg
figyelésemet szeretném most ismertetni. — A három tatár
laki tábla közül a két írásjeleket tartalmazóval gyakran fog
lalkoznak, ellenben a hegyi kecskére emlékeztető, négylábú
állatot ábrázolóval jóval r i t k á b b a n . Ezt a t á b l á t az 1. kép
mutatja a rajta lévő három részlet-rajzzal. Középütt van két
ségkívül egy növény részlet, ettől jobbra, egy a tábla széle
irányába haladó négylábú, t á n hegyi kecske, — a növény
től balra pedig egy függőleges helyzetű alak. A kérdés az,
hogy mit ábrázol a függőleges alak? Ezzel kapcsolatban a
vé'emények megoszlanak.
1. kép . 2. kép
1. kep, a tatárlaki áUatjelenetes agyagtábla. — 2. kép, Vlassa és Makkay
(sertnt az 1. képnek ez a legtalálóbb mezopotámiai megfelelője
(Pecséthenger Úrból. Dzsem de t N a s r korszak)
Eredeti közleményében Vlassa (1963) e képben vadász
Jelenetet lát, úgy vélve, hogy a függőlegesen álló alak egy
állatra támadó ember. E felfogás támogatására bemutat egy
ilyen témájú sumír hengerpecsét nyomatot Ur-ból, nmely a
2. kipen látható.
74
Falkenstein (1965:272) szerint a baloldali függőleges alak
egy magasba ugró állat.
Makkay (1968:273) szerint Vlassának sikerült eddig a
It-gjobb párhuzamot bemutatni. Úgy véli, hogy a jelenet vagy
embert ábrázol, aki a szarvas állatot követi feltehetően lán
dzsával a kezében, — vagy pedig a jelenet egy ragadozó álla
tot mutat, amely a hegyi kecskét követi, illetve éppen rá
ugrik.
E sorok írója úgy véli, hogy a táblán ábrázolt jelenetre
a fenti elemzéseknél sokkal találóbb és valószínűbb magyará
zatot találhatunk, ha a tatárlaki táblát Összehasonlítjuk két
zai
semdet Nasr korabeli s u m í r hengerpecséttel. Ezeket E.
Tóinrich (1967:79. és 89. kép) után közöljük a 3. képen". E
.7 \7/-2--,^)Z§>^7My^^
I
75
két bemutatott hengerpecsét a l a p j á n a velük közelítőleg egy
korú tatárlaki tábla elemei a következőket ábrázolják:
Középen az ókori kelet ábrázolásaiban oly gyakori élet
fát jelképezi a növényrészlet. A n ö v é n y stílusban teljesen
azunos mása látható a 3b képen. Stílusában különböző, de
lényegében azonos életfa l á t h a t ó a 3a képen is.
Mindkét pecséthengeren az életfán kívül k é t kőszáli-,
vagy hegyikecske-szerü állat l á t h a t ó . Közülük az egyik mind
a négy lábával a földön áll, m i n t ahogy a tatárlaki táblán
az életfától jobbra .'evő hegyi kecske is. — Ugyanakkor a 3b
képen az életfa közelében levő kecske rézsútosan a levegőbe
emelkedik, a 3a képen pdig, az állat teljesen merőlegesen áll
hátsó lábain az életfa előtt. E hasonlatok alapján úgy vélem,
hogy az utóbbinak pontos megfelelője a tatárlaki állatjelene-
tes tábla baloldalán levő alak. Ennélfogva, Vlassa és Makkay
hasonlatai n e m ta'álók. F a l k e n s t e i n é is csak akkor lenne kö-
zelithetően helyes, ha az általános „ á l l a t " megjelölésből a tá
madó, ragadozó állatot kizárta vplna.
Összegezésként t e h á t : a t a t á r l a k i baloldali függőleges alak
is ugyanolyan hegyi kecske, m i n t a jobboldali, csakhogy a
baloldali, hátsó lábain állva, az é\etfa előtt a magasba emel
kedik, a 3a kép jelenetéhez hasonlóan.-
Mind a tatárlaki táblán, mind pedig a két Dzsemdet
Nasr korabeli sumír hengerpecséten az életfa előtt magasba
emelkedő patás, szarvas á l l a t n a k számos későbbi példája és
párhuzama van. Ezek közül szépségben kiemelkedik az uri
királysírokban talált aranyból és lapis lazuliból készült két
szobor, melyek egyike a philadelphiai University Múzeum
ban, másik a British M ú z e u m b a n l á t h a t ó . A szobrok hátsó
lábukon álló gyapjas, j u h szerű állatot ábrázolnak egyenes,
de csavart szarvakkal, elülső lábaival a r a n y fácskát érintve.
Ez az állat látható az Uri Mozaikon is két görbe szarvú juh
val együtt. A pödrött egyenes szarvú állattal igen közeli ha
sonlóságot m u t a t az egyedül a pásztorkodó magyarok által
tenyésztett nagytermetű, hasonló szarvú gyapjas ,,magyar
racka j u h " . Az uri kosos-életfás jelenet is lényegében azonos
a tatárlaki tábla jelenetével, és m i n d e n bizonnyal vallási ér
telme volt, hisz a 3a és 3b k é p e n l á t h a t ó pecsétlenyomatokon
76
a szentély stilizált képe is látszik. Emellett egy tanulmány
ból — amely a másik két tatárlaki táblán levő írásjelek meg
fejtésével foglalkozik — világos, hogy e táblákon templomi
adományok listája van ( H a r m a t t á 1966).«
77
S i r Leonard Woolley: Ur in Chaldae c. — Brockhaus -
Wiesbaden — 1957. kiadású könyvének 32. old. 5. tábláján is.)
78
ir Woolley ugyanezen könyvének 71. oldalán megjegyzi,
n
c a jelképes ábrázolások mindig „rejteki"ek. Minek magya-
ázzuk azt az ezernyi ábrázolást, ha nem „élet-fának", ahol
7i templomi jelenetekben (mint az UR-NAMMU oszlopon, lásd
Káldi ától Ister-Gamig c. könyvem színes borítólapján) az Is-
a ns/.emély előtt álló Ur-Nammu az Eufrates szent vizét önti
K ANA és NINGÁL előtt lévő „nyilván szent n ö v é n y r e " . . .?
a
Nem azt jelenti ez a jelenet, hogy a papkirály kötelességet
.diai az életet táplálni — a növényzet, fák, ültetvények gon-
•zása által. . .? És Pijoan (") jól mondja az „életfa" megha-
ro/ásában, hogy mi lehet más, mint .életfa' az, ami az élct-
luv való szükséges javakat t e r m i . . . ?
Itt nem a jelkép sokszor stilizált alakját kell venni, ha-
a tartalmat, amit kifejezni akar.
Hogyan lehet olyat állítani, hogy Mezopotámiábon isme-
fi'llcn volt
m
íz „é'etfa", amikor az egész szimbolika e fa körül forog.
IIH'S pecsét, szobor, dombormű,ahol a középen ne egy „fa"
IIU- s körülötte állatok, e m b e r e k . . . és mindig vallásos vo-
i iikoz.isu kifejezésben.
m
•le. ha az ember átlapozza Porada egyik munkáját (•"),
•I i szumir őstörténettől Ziwijéig és Luristántól a szkítákig
79-
1
bemutatja a ,,tree" — szerintünk „életfa" — ábrázolásának
fontosságát.
Abból a célból azonban, hogy még jobban ki emeljük a
KMH 7 x helyzetet, bemutatjuk itt a Louvre-ban őrzött, feke
te köböl készült, kultikus pohár töredékét, amelyet a Louvre
hivatalos kiértékelése, az egyik legrégibb eredetű szumir élet
fa ábrázolásnak tart. (A képet á t v e t t ü k : Dr. Bobula Ida az
előbbiekben említett munkájából — T h e Smitsonian Report
for 1959 — Washington: 1960.1
80
Dr. VARGA ZSIGMOND
I
rológiával kapcsolatos szellemi áramlat, melynek folytatója
Varga Zsigmond egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia sumir
témára kiírt Fáy j u t a l m á n a k nyertese.
A sumir-magyar-ural-altáji kapcsolatok vizsgálata te
rén Ferenczyt Varga Zsigmond szellemi elődjének kell tekin
t s ü n k . Bár Fenrenczy nem tanította a nála jóval fiatalabb
^Pííiit, aki iskolait Kolozsvárott és külföldön végezte, de ér
dekes az, hogy Varga pályafutását a debreceni nagykönyv-
I tarban, Ferenczy beosztottjaként kezdte.*
Itt kell tehát megemlékeznünk Ferenczy Gyula egyetemi
ny. r. tanár munkásságáról, aki ,,az első szumir, magyar ural-
altáji rokonságot tárgyaló könyv szerzője", melyet SZUMER
fiS AKKÁD címen adott ki 1897-ben. Ezt követi 1900-ban
második nagyszerű munkája, „A Civilizáció Bölcsője" címen.
Dr. Érdy Miklós megnevezett könyvében terjedelmesen
közli eredeti szöveg szerint ezt is és érdemes átvenni - ismer
tetésül — Ferenczy könyvének 61. oldaláról azt, a m i „a szu-
Í mirok nemzetiségi és nyelvi hovatartozásá"-ra vonatkozik —
igy iDr. Érdy M. 271. old.):
». . . A rendelkezésünkre álló bizonyságok azonban e
pontnál sem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy a
s/.umirokat a t u r á n i népek egy őst á g á n a k ne tartsuk.
_ Kzt a felvételt követeli a nyelv, amely a turáni népek
nyelvével r o k o n . . . Nemcsak szókincsre nézve, mely egész
• megdöbbentő hasonlóságot t ü n t e t fel és a véletlen megegye
zési teljesen kizárja, s mely rokonság nem csak egyes szavak-
•
t hanem a fogalmak egész körére kiterjedő elnevezések
yanazonosságára, a hangzó illeszkedésre, a nyelv rendsze-
reiiek felépítésére, berendezésére, a szó és mondatfűzés rokon
voltáru is vonatkozik.*
Ferenczynek e r r e a megállapítására építette fel Varga
Zsigmond kutatási rendszerét és igen sajnálatos, hogy Ko-
nioroczy olyan gyalázatos formában emlékezik meg ennek a
kitűnő tudósnak munkájáról.
De (most ismételjük Komoróczynak, Szőts Istvánt ledo-
| rungoló kitételeit) hogyan merészkedik Komoróczy arra, hogy
81
kritikát gyakoroljon a 14 keleti nyelven beszélő és író Dr.
Varga Zsigmond felett akkor, amidőn ő saját m a g a — nem
szumirológus (sem sumerológus), egy keleti nyelvet sem be
szél és annak ellenére, hogy sémita beállítódású, m é g a hé
bert sem tanulta meg.
(Dr. Varga Zsigmond pedig még h é b e r ü l is beszélt és írt.)
Ebben az összehasonlításban nyilvánul meg a tudomá
nyos mélység és tartalom, mely e n n e k a gyászos esetnek két
szereplője között tátong. Csak Össze kell hasonlítani D r . Var
ga „Ötezer év távolából" c. m u n k á j á n a k nagyszerű nyelve
zetét, amikor legnagyobb ellenfeleit tárgyalja. Soha egy sér
tő kifejezés. Soha egy lekicsinylő gúnyolódás írásában nem
található, h a n e m a t u d á s fölényével, kétségtelen bizonyítékai
nak halmazával győzi le őket. És minderről mit mond Komo-
róczy.. . ?
Varga — szerintünk kitűnő — bibliográfiája. . . Komo-
róczy szerint:
„. . .az elsődleges forrásokig nemigen j u t o t t el — ily mó
don okonzervativizmus és az idejétmúltság bizony áporodott
levegője járja á t . " (valami nagyot a k a r t mondani és a „kon
zervativizmust" is megöregítette.)
Varga szumir nyelvtana: . . . K o m o r ó c z y szerint: „egy
szerűen rossz, mert a szerző (Varga) mereven elzárkózott min
den „ u j " (idézőjel B.J.F.) felismeréstől." (Ezt úgy kell érteni,
hogy nem a sémita-akkádból indult ki, h a n e m a t u r á n i szu-
mirból, b á r tömegével hozza az a k k á d vonatkozásokat, sőt
még a héberhez is levezeti.)
A mű harmadik része: a szumir-uralaltáji r o k o n s á g ki
mutatása, Komoróczy véleménye szerint: „ m á r módszerét te
kintve is elhibázott", de Komoróczy elfelejti m e g m o n d a n i ,
hogy miért elhibázott. . . ?
Komoróczynak ez a véleménye azonban tulajdonképpen
nem Dr. Varga nagyszerű m u n k á j á t kisebbíti, h a n e m a Ma
gyar Tudományos Akadémiát pellengérezi ki. Ugyanis Var
ga Zsigmond ezen m u n k á j á n a k az anyagát és gazdag tartal
mát érdemesítette kitüntetésre, a M. Tud. Akadémia, a m i k o r
azt a FAY-DIJJAL megjutalmazta ( " ) .
Komoróczy tehát kihagyta a „ S u m e r és M a g y a r . . . ? " c.
könyvéből a Magyar Tudományos A k a d é m i á t és nem tudjuk,
hogy miért nem említette meg, m i n t a „sumer-magyaroló-
gus"-ok magyarországi „hivatalos cinkosát", hiszen a M a g y a r
Tudományos Akadémia
82
>
83
Komoróczy t e h á t félrevezet és m i n d e n állítása így telje
sen t u d o m á n y t a l a n n á válik, m e r t nélkülözi a tudományos ku
tatások legfontosabb kellékeit, m i n t
a tisztességes és pártatlan kritikát,
a tudományos kutatók munkássága i r á n t i tiszteletet és
az érdek és politikamentes igazságot.
Vegyünk elő tehát Dr. Varga bizonyítékaival kapcsolat
ban egy másik bírálatot, de most ne az ellenkezők közül.
Idézzük, hogy mit mond Dr. Varga munkásságáról ( , 3 ) :
Dr. BOBULA IDA
84
tom a szumir-magyar rokonság elméletét, megsértve a minden
szumir nyelvhasonlítással szemben kimondott tabut, kihívom
a világ legtöbb hivatalos szaktekintélyének haragos ellenke
zeset. Ehhez csatlakozni fog m i n d e n m a g y a r csontfej és vas
kalap, mindenki, aki lusta gondolkozni és merev ahhoz, hogy
revideáljon. Ezeknek publicitást, tömjént, elégtételt adnak a
különféle szervezett érdekszövetségek — mig az én sok évi
munkával megszerzett tudományos hitelem, jóhírem, becsü
letem az ilyenkor szokásos kegyetlen módon, ebek harmin
cadjára kerül. Fantasztának fognak bélyegezni, fejlett tech
nikával u t á n n a m indítják a m i n d e n ü t t található félmüveit
• u j o n g ó k a t , svihákokat, feltűnési viszketegségben szenvedő
ntikátlan egyéneket, azután velük egy csokorba kötnek és
minden bolondságért, amit mások követnek el, elsősorban en
gem ütnek. Előre tudtam, hogy el fogok veszíteni biztos ál
last, kenyeret, minden komoly lehetőségét annak, hogy segít
hessek szerencsétlen családomon és a n n a k á r v a gyermekein.
Egy percig sem kételkedtem abban, hogy az utókor el fogja
ismerni, hogy nékem és mindazoknak, akik előttem jártak,
igazunk volt a szumir-magyar rokonság dolgában, de kissé el
szomorított a gondolat, hogy ezt majd csak a sírkövemre fog
ják [elírni. Mindezzel szemben mérlegre tettem az árva nem
zet nyernivalóját és ezzel a kérdés eldőlt. A Mindenhatóra
bíztam az ügyet, megírtam, sokszorosítottam és 1951-ben a
világ nagy könyvtárainak szétküldtem Sumerian Affiliations
cimú és a probléma lényegét ismertető m u n k á m a t . «
Úgy is volt. Dr. Bobula állást vesztett és „félmüveit svi-
hakok", akik annyit értenek a szumirológiához, m i n t a pápa
.1 s/.uronyviváshoz, mondanak róla bírálatot és „felkészültsé
get kétségbe vonják". Az ilyen Foltiny I s t v á n és Bogyay
i pardon! „von Bogyay") írásait nevezi a „művelt és szume-
rológiaban képzett" Komoróczy „vitacikkeknek" akkor, ami-
iin ezekkel senki szóba nem állt.
é 1
Aztán Lotz J á n o s „megsemmisítő recenzio"-ját ismerte
it, de nem mondja meg, hogy van-e e n n e k a „Lotz"-nak vala
mi s/umerológiai munkája, vagy, hogy van-e valami ismerete
J szumir nyelvészet terén? Úgy tudjuk, hogy Lotz úr nem
./uinerológus. így hozzászólása — szakmai szempontból —
. iWktelen.
Ks megint ide kell iktatni azt, hogy
K.M1I 9 x:
azért, mert azt állítja, hogy Dr. Bobula Ida: Sumerian
85
Affiliations c. könyvét csak két szakmabeli bírálta, ahogyan
Komoróczy mondja:
,A tudományos élet állásfoglalására pedig mi sem jel
lemzőbb, m i n t hogy mindössze két recenzió foglalkozott az
angol nyelvű, tehát a nemzetközi t u d o m á n y o s élet számára
könnyen hozzáférhető m u n k á v a l " . . . és megemlíti M. Lam-
bert-et és Lotz Jánost. (34. old.)
Mi nem vagyunk a r r a felhatalmazva, hogy Dr. Bobula
védőiként lépjünk fel, m e r t ő m i n d i g megvédte saját magát.
Ekkora hazugságot azonban mint, a m i t Komoróczy állít —
csak azért kell visszautasítanunk, m e r t „A Sumér-Magyar
Rokonság Kérdése" c. könyv kiadása idejében — 1961-ben —
kezünkben voltak „tucatjával" a szakvélemények és milyen
kár, hogy nem közöltük le őket akkor.
De hangsúlyozni kell a
K M H 10 x:
felhívásunkat Komróczy egész ismertetésére, amellyel Dr.
Bobula személyét úgy igyekszik beállítani, hogy „Bohula fel
készültségét — joggal — kétségbe v o n t á k " . . . s a sok ,,más
ra való hivatkozás" ismételgetésével — látszik, hogy tulaj
donképpen Komoróczy az, aki kétségbe vonja Bobula szak
tudását.
Végtelen sajnálattal kell nyilatkoznunk Komoróczy tu
dományos elmaradottságán. Ugyanis — Bobulának a legrosz-
szabb hírét kelti az 1951-ben kiadott nagyszerű munkája —
a , SUMERIAN A F F I L I A T I O N S " ismertetésével. Huncut és
fondorlatos retorikájával úgy sejteti, m i n t h a Dr. Bobulát a
„nemzetközi tudományos k ö r ö k " észre se vették volna, de azt
nem említi, hogy a különleges v o l t á n á l fogva a világon egye
dül álló, hatalmas és a legismertebb szaktekintélyek vezetése
alatt álló SMITHSONIAN I N S T I T U T I O N felkérte Dr. Bobu
lát — éppen a SUMERIAN A F F I L I A T I O N S m ü v e alapján
(hisz ez volt akkor az egyetlen s z u m i r t á r g y ú munkája), hogy
az „Évkönyvében" (1959) — „ T h e Smithsonian Report For
1959" — adjon egy t a n u l m á n y t a s z u m i r technológiáról. így
jelent meg Dr. Bobula nagyszerű értekezése „SUMERIAN
T E C H N O L O G Y : A SURVEY O F EARLY MATERIAL
ACHIEVMENTS IN M E S O P O T A M I A " címen, ahol 30 olda
las — á b r á k k a l tarkított — szöveghez 80 szumirológus szer
zőtől származó 136 m u n k á r a t ö r t é n ő forrásadat hivatkozás
sal, 12 mélynyomású kép-tábla van csatolva és ebben minden
benne van, amit a szumir-magyar kapcsolatok kutatásában
86
ismertetni és tanulmányoz
ni kell. Az .életfa' és a ,Kos'
innen vett képének bemuta
tása u t á n — ugyancsak in
nen veszem át Subád király
né f e j d í s z é t, csupán csak
azért, hogy a szumir ötvös
művészet remekéből származ
tassam — Dr. Bobula kutatá
sa alapján — a m a g y a r vitéz-
kötést.
Ez is csak két helyen ta
lálható. A szumir-Mah-Ga-
roknál és a Mah-Gar magya
roknál.
Mi úgy véljük, hogy Ko-
moróczy csak akkor bírálhat
na Dr. Bobulát, ha m á r ne
ki is lenne olyan munkája,
amelyik a Smithsonian Re-
porthoz hasonló szakiroda
lomban megjelent.
* » *
Megint keseregnem k e l l ,
hojjy mit is tennének az olá
hok, ha lenne egy Dr. Bobu-
lajuk, aki találna pl. olyan
oláh s u m e r szópárokat, m i n t
Dr. Bobula a szumir-magyar
ikerszavakat ismerteti? Vagy
ha lenne egy „oláh Sumerian
Affiliations". . . ? Akadna va
laki Romániában, aki így ír
na róla, m i n t azt Komoróczy
teszi a „magyar Sumerian
Affiliations"-al? És miért...?
Talán azért, m e r t Dr. Bobu
la véleményének tükörképe
ként
„a tudomány büszke fellegvárát a h a t a l o m és az érdek
szövetség irányítja a mai marxista Magyarországon"?
Sajnos Komoróczy könyvéből ez látszik és még az is,
hogy az említett „hatalom és érdekszövetség" nem oly nem
zetni! magyar viszonylatban, m i n t az ugyancsak marxista jel
legű „román hatalom és érdekszövetség" a r o m á n nemzethü-
ségben.
Ugyanis, ha nem így lenne — és a m a i m a r x i s t a magyar
országi uralom a nemzetiségi kérdést csakúgy t a r t a n á felszí
nen, mint azt a románok teszik, akkor Komoróczy könyve so-
^ ^ h a s e m jelenhetett volna meg.
^^ De igen gyanús nekünk Komoróczynak ez a tendenciája,
mellyel a magyar nép közismert „ t u r á n i " voltát „tarthatat
l a n n a k " mondja és ezt — a „ t u r á n i z m u s t —• egy tudomány
mezébe bujtatott társadalmi és politikai mozgalomnak" mi
nősíti. (28. oldal.) Ez csupán a r r a való, hogy saját érdek
szövetségének politikai célkitűzését leplezze.
Keressük meg t e h á t együtt Komoróczy „érdekszövetsé
gét".
Vizsgáljuk meg tudományos módszerezéssel azt a — ma
gyar szempontból nézve — öngyilkos szándékot, mellyel a
magyarországi „tudományos k ö r ö k " hirdetik, írják, harsog
j á k a világ minden népe fülébe így:
89
„Tibet, Turkistán, Káspi környék, Törökország, Mezopo
t á m i a és Palesztina kiterjedésben — P r e - S u m e r o k , S u m e r o k
és Hittiták, Sémiták, Magyarok és Bolgárok." (Érdekes meg
jegyezni, hogy a Magyarokat n e m t e t t e az U G O R O K közé.)
Tehát a magyarok és sémiták együtt a t u r á n i népek cso
portjába tartoznak a „legújabb" irányzat szerint.
Igenám — de a MAGYAROK AZT H I R D E T I K , hogy ők
nem is SZUMIROK és NEM IS T U R Á N I A K .
Akorhát — lemondva az örökségről és eltávozva önként
a történelem színpadjáról — az e l t ű n t M a g y a r n é p helyett
joggal „turáni-szumir és királyi s z k í t a " m a r a d a SÉMITA
NÉP.
Ennek az „érdekszövetségnek" a szolgálatában ír tehát
Komoróezy és ezekután kérdezem az olvasótól:
van-e joga neki a Magyar Nép nevében beszélni és a gzu-
rair-turáni voltunk szerinti ősiségünk lemondását h i r d e t n i . . . ?
Ha nincs joga — mert nem a Magyar „érdekszövetség"
tagja és nem a Magyar ősiség Igazságának szolgálója, akkor
hogyan írhat és nyilatkozhat a Magyarság n e v é b e n . . . ?
Nem tudom milyen választ kapok e kérdésemre, de tu
domásvétel végett közölnöm kellett ezt a jóhiszemű, m a g y a r
olvasókkal.
Azért írom ezt, m e r t n e k e m semmiféle nézeteltérésem,
sem nehézségem nincs a sémita kolegákkal. T e h á t sem a zsi
dó, sem az a r a b szakemberekkel ellenkezésben n e m vagyok.
Sőt inkább azt mondhatom, hogy a zsidó szakemberek külö
nösképp támogatnak. E támogatásukban — közvetlen a „Kál-
deától IsteMJamig" c. könyvem megjelenése u t á n — itt Bue
nos Airesben, látogatott meg a magyarul beszélő zsidóknak
egyik jelentős személye, aki Magyarországról j ö t t ki ide hi
vatalos látogatóba. Ez az úr n e k e m kifejezetten tudomásom
ra hozta, a következőket, (amit t a l á n próbálok szószerint idéz
ni emlékezetből):
90
4
91
Ugyanis ezek készítik elő a talajt ahhoz, hogy a zsidó
ság 'érdekszövetsége terveit elérje Magyarországgal kapcso
latban.
Mint mondtam az előbbiekben —
Magyarországból - és n e m zsidónak, h a n e m „ m a g y a r n a k "
ismert - tudományos emberektől kell kiindulni a n n a k a
„magyar" tudományos állásfoglalásnak, amelyik több
tonnányi nyomtatott t e r m é k k e l azt h i r d e t i , hogy
92
A terv másik componensét tartalmazó „tudományos bi
zonyítékok" m á r napvilágot l á t t a k az angol beszédű világ
könyvpiacán, ahol m á r minden újság ismerteti ARTHUR
KOESTLER: „THE T H I R T E E N T H T R I B E " (A tizenharma
dik törzsi e. könyvét.
Kbben a szerző arról számol be, hogy létezett egy hatal
mas Kazár Birodalom, mely a VII. századtól a XI. századig
éreztette befolyását a Fekete-tengertől a Káspi-tengerig és a
Kaukázustól a Volgáig. Hivatkozva a kellőképpen még fel
nem derített adatokra közli azt, hogy az általánosan elfoga
dott álláspont szerint, a 8. században a kazár királyi ház és a
•lép egyes részei felvették a zsidó vallást. . . és itt a judaiz-
Sus úgy szerepel, mint egy békés és „ártatlan-pártatlanság"
(bUimoless-neutralityj a nyugati keresztény Bizánc és a keleti
mchamedán kalifátus szigorú propagandája között.
300 évvel később — m i k é n t a szerző ismerteti — a Bi
zánccal együttműködő oroszok északról megtámadják Kazár
országot és , nem hagynak maguk u t á n mást mint romokat
i'S elszegényedett népet."
A menekülő kazárok elfutottak, ki a Kaukázusba, ki Ma
gyarországba és sokan a krimi területekre. Ezek a menekü
lök, ahol letelepedtek, rögtön megalakították a zsidó közössé
geket, melyek így ősei lettek a keleteurópai zsidóságnak,
amiből a mai világ zsidóság legnagyobb része származik.
A mai „modern zsidóság" tehát — a szerző szerint —
nem sémita, hanem török-szláv származású. És itt idézünk a
könyvből — amint írja, hogy ennek a mai „modern zsidóság
nak az ősei:
93
nek a tiltakozásnak — teljesen indokolt, hogy a világ közvé
leménye rövidesen be fogja helyezni
a Kaukázusból jövő, Hun és Magyar származású, t u r á n i
(torökvérű) zsidókat a „jogos t u l a j d o n u k b a " — a Kárpát-me
dencébe.
így majd — ismételten — a tradíciókon alapuló állam
alkotási jog erejével — (melynek a l a p j á n a mai Izrael meg
született) létesül rövidesen az az Uj-Babilon, mely MAGYAR
ORSZÁG nevét viseli továbbra is, azonban az uralkodó osz
tály — teljes joggal — a
94
jó szemmel az én kutatási m u n k á m a t . M i n t Komoróczy em
líti könyvének 88. oldalán, Dávid szeretett tréfálkodni a su-
mir, jobban mondva az akkád nyelv szavait használva, a su-
mir magyar szófejtések és szó hasonlítások kicsúfolására.
Kgyik közeli munkatársam, Dávidnak jó ismerőse volt és
mondhatni — egy kollegiális barátság kötötte őket össze.
Kz a munkatársam Dávidot még a kórházban is meglátogatta
• s meg mielőtt Dávid kórházba k e r ü l t volna, levélben érte
sített arról, hogy én is m e g k a p t a m D á v i d n a k a megtisztelő,
gúnyos kifigurázását, amit ide ís csatolok. C s u p á n azt a vál
toztatást csinálom benne, hogy a m a g a m neve helyére beírom
Komoróczy nevét és Dávid neve helyébe beírom a magamét.
^fc' :-,• .; Dávid féle kigúnyolást Komoróczyra vonatkoztatom és
iv.l a kis versike féle tákolmányt csupán az utolsó sorral én
toldottam meg.
Tehát így szól ez a gúnyolódó versike:
!)6
GOSZTONYI KALMAN
97
gozva a legnagyobb francia nyelvészeti intézet kiadásában ír
egy könyvet és amiben oláh szavakat a szumirból vezet le?
Lenne egy oláh „K.", aki azt kicsúfolja, megtámadja, leérté
kelje?
N e m hiszem!
Ezt csak egy fajtájától messzehajlott, idegen érdekközös
séget szolgáló ember teszi, m e r t itt nincs indokolás. Ugyanis
•Gosztonyi tudományos voltát kétségbevonni nem lehet, ép
pen azért, m e r t hiszen szófejtéseit professzor Jestin ellen
őrizte le.
Professzor Jestin mellett meg Komoróczy oly picinyke,
hogy igen boldog lehet akkor, ha a világhírű professzor Jes
tin megengedi azt, hogy „a saruit megigazítsa".
Szent László
(LászlóGy. után)
•98
Ebben a fejezetben, amelynek azt a címet a d t a m : „Aki-
kot nem lehet letagadni", meg kell emlékeznem még egy Ma
gyarországon élö kiváló szumirológusról, akinek neve:
99;
on összejött szumirológusok — kapásból — szumirul olvas
tak el.
Nem fogok sokat magyarázni, h a n e m ide csatolom Dr.
Novotny E l e m é r illetékes dolgozatát, amely angol nyelven
megjelent a „The S u m e r i a n W o n d e r " c. a B u e n o s Airesi Je
zsuita Egyetem által kiadott könyvben (Buenos Aires 1975)
100
EN: SIB-ZI-AN-NA = U r : az ég kegyes (ZI) pásztora
(SlBl
EN: GE-DU-AN-NA = Ú r n ő : az ég urának (GE) gyerme
ke (DUl.
Ez utóbbi már nem király, h a n e m a Holdisten főpapnője
volt, — Ur városában — (i.e. III. évezred közepén), de viszont
;i király leánya.
I.conard C. Woolley, angol régész Ur városának feltárója
megemlíti, hogy a szumiroknál szokásban volt, hogy a király
leánya lett „Holdisten főpapnője".
Ezt fogjuk látni a következőkben is.
AD. 3i EMESU, sumirul: E M E — SU = kegyes anya, de
,i siiinir szótárak (Deimel) szerint — papnő, főpapnő (EMES).
EME - anya
SAG (SUG, SIG), lekopással SA, SU. Sí = kegyes, tiszta.
Minthogy EMESE is uralkodó (dux) leánya votl, kétség
telen, hogy a régi szumir hagyományokhoz híven, főpapnői
(is/tet töltött be.
így neve tulajdonképpen „egyházi méltóságot" fejez ki.
Anonymusnál a „ d u x " fejedelmet jelent (Almus: primus
<lnx" Hungáriáé). Mondhatjuk tehát, hogy az itt tárgyalt
<•• i magyar „fejedelmi" személyek, valamint Álmos fejedelem
n e . e is, a fentiekből kitűnően, egytől-egyig jó szumir nevek.
Ha ez így van, — m á r pedig így van, — a k k o r ez nem-
i sak egyszerű nyelvészeti bizonyítéka a szumir-magyar azo
nosságnak, hanem tanúbizonysága egyben a magyarság szu
mir etnikai eredetének is!
Az összehasonlító nyelvtudomány szerint a nyelvrokon
a i n a k legfontosabb ismérve: a lexikális (szókincsbeli) és gra
malikai (nyelvtani) egyezések. Ezek a kritériumok legjobban
megfigyelhetők a mondatokban. M á r pedig nincs és nem volt
i \ ihígnak olvan élő vagy holt nyelve, amellyel a hangtörtí-
npt alapján egész magyar mondatokat lehetne — minden kii
f.mnscbb nehézség nélkül — egyeztetni.
Ilyen nyelv csak egy van — és pedig az ősi szumir nyelv.
y.t a wiimir-magyar azonosságnak — m i n d e n kétséget kizáró
— leunagyobb bizonyítéka.*
101
Nem hisszük, hogy van a világon még egy nemzet, ame
lyik uralkodó királyi h á z á n a k személyeire vonatkozó neve
ket ilyen tökéletes és pontos származással tudja valamely ős-
népből levezetni, miképpen azt a magyarság teszi a szumir-
magyar nyelvazonosság segítségével.
De szeretném szembeállítani Dr. Novotny Elemér pártat
lanságát és tudományos szemléletét Komoróczy politikai ízü
és tudománytalan írásaival.
Ezért ide iktatjuk Dr. Novotny Elemérnek a szumir-ma-
gyar nyelvazonosítási k u t a t á s o k r a vonatkozó véleményét,
• amit átveszünk „Az Isten és ezzel kapcsolatos szavaink eti
mológiája" c. munkájából.
»Ezzel a rövid t a n u l m á n y u n k k a l az volt a célunk, hogy
néhány ősi szavunk szumir egyeztetését bemutassuk, s így
eloszlassuk tudományos köreinknek azt a téves hiedelmét,
hogy a szumir-magyar azonosság tétele az „őstörténeti cso
dabogarak" közé tartozik, s -— e n n e k kijelentése u t á n — a
,.szumir-kérdést" végleg lezártnak kell tekinteni.
Az a körülmény, hogy egyesek a Zsirai Miklós által em
lített régi nyelvekkel: etruszk, baszk, egyiptomi, zsidó, stb.
— kísérelték meg, — és itt hangsúlyoznom kell, — nem egé
szen alaptalanul, — egyeztetni nyelvünket, csak azt bizonyít
ja, hogy a magyar nyelv egyike a világ legősibb nyelvének.
Tudvalevő, hogy a szumir k u l t ú r a és nyelv, vízbe dobott
sóként terjedt el a korabeli népek tengerében. De tovább
menve ebből a kultúrából részesültek még a fiatal indoger
mán népek is.
Ezt C. A n t r a n , francia asszirológus, — aki igen sokat fá
radozott azon, hogy a szumir rokonság „dicsőségét" az indo
európai népek számára megszerezze, — így ismeri el: „az in-
• dó-európai kultúra alapja nagymértékben, a szumir k u l t ú r a ! "
Ilyen irányú k u t a t á s o k a t folytattak az angol, német, orosz és
amerikai tudósok is, eleget téve n é p ü k i r á n t i kötelességüknek.
Ám a magyar tudományos körök a szumir-magyar kap
csolatok beható vizsgálatát, — b á r e r r e minden alap megvolt,
— érthetetlen okból mellőzték. P a p p László, kitűnő magyar
nyelvészünk, „A sumir-magyar k é r d é s " című (1970) dolgoza
tában kénytelen elismerni, hogy a „magyar t u d o m á n y a fel
szabadulás óta különösen, de — az egy Varga Zsigmond ki
vételével, — m á r az első világháború óta — elhanyagolta a
sumir kérdést". És ez így van, m a n a p s á g is! Jóllehet a magyar
tudcmánv oly kitűnő képzettségű és kimagasló tudású „nyel-
vészgárdávaí" rendelkezik, hogy ha ez a kérdés megoldására
102
I
„malinak" meggyőződésünk, hogy rövidesen igen jelentős és
gazdag eredményeket tudna felmutatni.
Természetesen, m i n t a tudományos kérdéseket általá-
I
ban, ugy a szumir kérdést sem szabad megközelíteni „előíté-
U-Ucl". Nem lehet ily fontos, nagyhorderejű — s az egész tu
dományos világot „par excellence" érdeklő — tudományos
k: rcli'.st egy kézlegyintéssel vagy csak egy tekintélyre alapo
I
zni!: ..badarság" szóval elintézni.«
I
• t'peltetését igazoljuk, mert az ő tudományos munkája any-
nyir.'i igazságos, annyira pártatlan és a n n y i r a nem sért sem
mifele más nemzeti öntudatot, vagy nemzeti politikát, vagy
enlek^/ovelségi irányzatot, hogy minden tisztaságával meg-
I
nunk inkább nagyobb leértékeléssel, mint kisebbel. Ezek ko-
/nlt elsőnek
CSÖKE SÁNDOR
I
.•; n.i'i a vele kapcso'atos vileményét.
103
Meg kell emlékeznünk azonban egy Magyarországon mű
ködő kitűnő szumirológusról, akinek neve
—•-•-n—
104
4 i
A MAGYAR I S T E N
105
így jogosan állítjuk azt, hogy a m a g y a r b a n használatos
„ I s t e n " szavunkat mi is ebből a k é t szumir szóból v e t t ü k át,
függetlenül attól, hogy az akkádok is ugyanezt az átvételt
megcsinálták.
De helyesbítek. Mi nem v e t t ü k át a szumirból, h a n e m
ösi MAH-GAR nyelvünk törvényszerű fejlődése folyamán az
ösi nyelvünk „ I S T I N " vagy „ E s T E N " szava ma ",ISTEN"-
nek hangzik.
Ez a nyelvfejlődés természetes folyamata. Nem lehet eb
be a fejlődésbe egész egyszerűen beleilleszteni — tagadássze-
rüen — azt, hogy ez a szó az a k k á d b a n is megvan. Ha meg
van, megvan. De tőlünk m e n t oda.
Az a tény, hogy az akkádok ezt az „ 1 " szám meghatáro
zására használják, a mi felfogásunkon szintén nem változtat,
mert mi nem a r r a használjuk.
Ez is egyik példája annak, hogy a sémita akkádok min
dent leértékeltek, ami a szumir nyelvben magasztos és isteni
volt. Csakúgy m i n t a „SUBIR-SÚBAR-SUBUR" (SBR) nép
nevünket is — miképpen m á r előadtuk — leértékelték és a
,.szolga" megjelölésére használták. Ugyanígy használja az ak
kád nyelv a N A P isteni erejének megszemélyesítő nevére —
,.UTU-ra — használt ősi szumir ékjeiét, pl. a H a m m u r a b i kó
dexben, egyszerű gramatikai partikulának.
Tehát mindenképpen jó lesz, ha megnézzük azt, hogy a
szumir-magyar I s t e n r e vonatkozó ékjeleknek milyen jelen
tései vannak.
Lábat és Deimel 1. sz. ékjeié — egy vízszintesen írt ék
— szumir kiejtései a következők:
Ab, AS (az), DI-LI, DIS_>, I s T E N . Ezek a szumir hangér
tékek az akkádban mind csak „ I s t e n " jelentéssel szerepelnek,
ami akkádul, m i n t említettem, az „ e g y " számot jelenti.
Szumirul azonban nem az, h a n e m az „Egy"-el kapcsola
tos fogalmak v a n n a k ezekbe a különféle jelentésekbe beleso
rolva, m e r t hisz a szumirok nem voltak olyan együgyűek,
hogy 4 vagy 5 féle szót használtak a számsor „egy" számér
tékének a kifejezésére.
így tehát az AS, AS, ( a z ) . . . mindenkor az „Egyetlen"
kifejezője volt. (Az egyetlen Istené).
DILI (vagy DELI) a l a t t a teljes é r t é k ű e m b e r t értették,
aki a kiválóságok és tökéletesség „egységét" vitte magával.
Ez a DILI szó m i n t tökéletesség, m i n t teljesség teljesen
azonos azzal a szóval, amit a m a g y a r b a n DELI-nek mondjuk.
106
D I S j . . .nak tökéletesen megfelel a magyar DICS, DI
CSŐSÉG, mint egység, mint teljesség.
u
Ugyanúgy használja ezt a jelet is a szumir nyelv ,.Eá-
T E N " értelemben az „Egyetlenre", akire az előbbiekben em
iitett vízszintes ékjeinek jelentéseiből az „IfiTIN" és az „AZ"
vonatkozik (valószínűnek tartjuk, hogy annak a teóriának az
értelmében, mely szerint, a szumir k u l t ú r a úgy oldódott fel
u népek tengerében, m i n t a vízbeejtett só, úgy véljük, hogy
ez az ősi szumir AS (ÁSZ) szavunk ment át a köztudatba és
a vulgáris használatba, m i n t a k á r t y á k n á l a legteljesebb
. e g y e t l e n " e r ő . .. az ÁSZ).
(De a juh-ász, vad-ász, hal-ász, stb. szóképzéseink erede
te szintén ez az „egységre", „teljességre" s így a „tudás-
hatalmára" vonatkozó ősi „ász" szavunk.)
107
5.) Némaság volt a TI-TOK, csend és nyugalom pedig
a TEN.
6.) A TI-TOK-ban, a TEN felett létezett az IZ - ABBA(n).
7.) ISTEN szelleme volt az IZ és
8.) így lett a kezdet IZ-TEN.
9.) A TI-TOK-ban, ABBA, IZ-zel született az Istenfiú.
10.) ÉN-LIL(ek) névvel lett ő a Fény, a Világ Világossá
ga, a m i n d e n t u d á s és tisztaság Fénye.
11.) ö lett az első Isten-Élet — az IZ-TIN.
12.) Benne született az ÖRÖK ÉLET — ABBA.
Talán az „egyetlen" ISTEN n e v e megérthető a magyar
nyelv csodálatos és ősi lelkiségét ma is hordozó nyelvünk tö
kéletességéből, amikor „egyetlen szóval" kifejezi azt a hosz-
szú mondatot, amivel a Torah és a keresztények Bibliájának
Genezise kezdődik, mert az abból ideírt, alábbi szöveget:
„és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke le
beg vala a vizek f e l e t t " . . .
mi az ősi Mah-Gar nyelvünkön — m á r jó 6000 éve így mond
juk: IZ-TEN.
Az örök élet neve n á l u n k IZ-TIN
Az egyetlen, mindenható édesatya,
teremtőnket pedig így nevezzük: ISTEN, vagy ESTEN.
Hogy a sémita akkádok mit csináltak ezzel a névvel —
az minket nem befolyásolhat.
A „Magyar Isten" — az ilyen, m i n t ahogy leírtuk.
Aki magyarul beszél ugyan, de ezt a szót másképpen ér
ti, bizony nem magyar az.
* * *
108
• Vannak a magyar nyelvben — különösen nyelvemlé
keinkben — olyan szavak, melyeket a m a g y a r nyelvtudo
mány művelői sem az uráli (finn-ugor), sem az altáji (türk)
nyelvek, de más nyelvek a l a p j á n sem t u d n a k megfejteni s
e/ert .ismeretlen e r e d e t ü " - k é n t könyvelik el.
Kz a szó több régi nyelvemlékünkben: a Halotti Beszéd-
ben 11200 körül), Königsbergi Töredékben (1350 körül) ,stb.
- lübb ízben is előfordul és pedig ilyen formában: isten, ys-
ii-n (u.stenl, Ur ysten, estyn ur (1528 Székelyudvarhelyi kó
dex'i
Miután ez a szó semmiféle nyelvből nem eredeztethető,
forduljunk nyelvünk ősi forrása: a SUMIR nyelv felé és kí
séreljük meg annak segítségével e szavunkat is életre kelteni
4fc megszólaltam, -— a történelmi igazság érdekében.
Ismerni kell azonban az előzményeket. A SUMIR hitvi
lágban a földi emberek élete és halála felett a „sorsmegha-
t.irozó" — (NAM-TAR) istenek döntöttek, akik a halandók
úgynevezett „sorstábláját" n y a k u k b a n hordozták. Ilyen
..sorsmeghatározó " isten volt: a nippuri EN-LIL (ELLIL), a
sumirok ősi nemzeti istene, továbbá a s u m i r termékenység
istennő és istenanya: IN-INNA (az ég úrnője) röviden: NA
NA; a későbbi IS-TÁR; majd Ur város helyi főistene: NA-
AN-NA-AR, vagy „ Z U - E N " : a holdisten; — végül a Larszá-
ban és Szipparban tisztelt: UD (UTU) vagy BABBAR, a „nap
isten". (Lásd: Dávid Antal Bábel és Assur című művét, Bu
dapest, 1926.)
Itt ki kell térnünk a r r a is, hogy az írástudó s u m i r papok
és írnokok, istennevek előtt az ékírásban „szómeghatározó-
k e n t " ideterminativum) a „ D I N - G I R " szót használták. E-szó
jelentése tulajdonképpen: „ t e r e m t ő " (szószerint: életet nem
ző, szülő) Egyes sumirologusok szerint (Gosztonyi) ez azonos
;i ..tenger" szavunkkal: EN-GUR (TEN-GUR-ból) = óceán,
végtelen. Ez lehetséges is, m e r t a sumirok kezdetben minden
eleiét az „ősvízből" (óceán, tenger) s z á r m a z t a t t a k és mint
Jfcn: szel imádok, legelőször is a tengert istenítettek meg.
rWJN GAR szavunkban TEN = nyugalom, G A R = tömeg, ára
dat; TKNGAR = mozgás. Ez a beszúrás tőlem ered. — B.J.F.)
Természetesen a keresztény hitre tért magyarság a „pogány"
..DINGIR" szót, a keresztény „ I s t e n " megjelölésére — hiva
talosan — nem használhatta, b á r e szó nyomai földrajzi ne
veinkben fennmaradtak. Csak egy-két példát említünk: „Ten-
sjitrdi" Arpúdkori község (Ten-gur-di = Teremtő gyermeke)
Terebes község (Ti-ir-ibi-es = Teremtő fiai).
109
Ismeretes, hogy a sumir nép, I s t e n (vagy ég) gyermekei
nek tartotta és nevezte magát.
Nyelvemlékeinkben a keresztény hitre t é r t magyarság
istenének teljes magyar neve:
UR-YSTEN (1350) illetve ö
UR-ESTYN (1528).
Ennek sumir megfelelője:
UR-US-TIN.
Ez elemről-elemre:
UR (vagy UD) = őriző, őr;
US (ES, IS) = elmúlás, halál;
TIN-TEN (röv. TI vagy TE) = élet.
Az UR vagy UD ÍUTUL) címet a s u m i r uralkodók hasz
nálták. (Lásd a királvlistákban: UR-NIN-GAL, UR-BAR-
BAR, URUK-I, UR-NÁMMU, — v. EN-GUR, — URI, UR-
NINURTA, ISINI, — továbbá U T U L — UD — KALAM-MA
szintén uiuki király nevét). A s u m i r felfogás szerint az ural
kodó mint az isteni rend őre, pásztora volt a népének és kö
telessége volt, hogy alattvalói jólétéről és boldogságáról gon
doskodjon, lávén az istenség földi helytartója.
Tudjuk, hogy az Árpádok k o r á b a n az ,,UR" (görög for
rások szerint URUM) cím kezdetben csak az uralkodó ház
tagjait illette meg, de — idők folyamán — aztán e cím álta
lánosabbá vált.
Nyelvemlékeinkben, így a Halotti Beszédben, de más he
lyütt is csupán az „ I S T E N " szó szerepel. Ez felfogható úgy is,
mint elvonás az UB-ISTEN szóból. Minthogy azonban —
mint elől is mondottuk — a TIN-TEN szó igen gyakran sze
repel megrövidítve, mint TI-TE, a s u m i r ,,in-en" szó pedig:
urat (uralkodót) jelent, — ennek megfelelő tagolássá! — az
UŐ-TI-IN vagy Is-TE-EN szó m a g á b a n is a „halál (ési élet
u r á t " jelentette.
A „halál és élet u r á n a k " (őrének) Istenfogalmát más ki
fejezési formában is megtaláljuk régi nyelvemlékeinkben. „A
sumir-magyar azonosság tárgyi bizonyítékai" (Budapest,
1969.) című korábbi t a n u l m á n y o m b a n r á m u t a t t a m arra, hogy
az 1055. évből származó T i h a n y i A p á t s á g Alapítólevelének
„magyar szórványai" közelebb á l l n a k az ősi sumir nyelvhez,
mint a mai nyelvünkhöz. E szórványok megnyugtatóan és
meggyőzően csakis a sumir nyelv alapján fejthetők meg.
110
K becses nyelvemlékünkben kétízben is előfordul a:
. MUI.UOODI" helynév, mely e g y é b k é n t egy nagyobb birtok
U'sU'l jelölt a Balaton partján.
Kfiiick a helynévnek s u m i r prototípusa:
f IU LU-U-UD-I (HUL-LU-HU-UD-E-ből)
Jelentése mai n y e l v ü n k ö n : Halál őre.
Klemröl-elemre:
GÜL GAL; H U L — H A L = pusztulás, elmúlás, megsem-
ir.iMlles;
I.A vagy LU (LAL- v. LUL-ból) = teljes, teljesnek lenni.
IIUI.-LAL vagy HUL-LU = teljes pusztulás, azaz, halál.
V (i. .,halál" és „hulla" szavainkkal.
HU (GU- vagy GA-ból) = genitivusz.
UI) (v. AD) = őriző (de atya is!)
I vagy E = birtokos névmás egyes szám 3. személye, tel
jesen: IN vagy E-NE.
Minthogy a sumir „ U " ékjeinek „ O " hangértéke is van,
olvasata szerintem, „ H O L L Ó D I " (sok ilyen családnév van!)
A kutatók „Hollád" községnévvel azonosítják. (Ez szintén le
hetséges.)
Olvasatunk különben hasonlít a „ H O L L Ó " szavunkhoz.
K/ Mimiiül: HUL-HU — hasonulással: HULLU — HOLLÓ.
IIIJL elpusztít
III! madár.
.Iilenléso tehát pusztító m a d á r .
Ami ;i „halál" szavunkat illeti, ez a Halotti Beszédben is
előfordul a következő szöveggel:
} IIALALNEK HALÁLAAL HOLZ.
Kniiek sumir prototípusa:
IIAL-LAL-NEKE HAL4LAL-A-HA HUL-ZU.
A/ egyezés feltűnő! A s u m i r szöveg szószerint: teljes
pusztulásnak, teljes pusztulásával pusztulsz el. A szövegben
ismeretlen szavak, illetve szóelemek: NE-KE vagy NA-KA =
i' neki, neki.
Kz sumir dativusz (de genitivusz is) ebből származik a
. nak-nek" ragunk.
111
HA (GA — GI illetve KA — Kl-böl) a val-vel.
ZU = te (személynévmás egyesszám 2. személye).
Már az eddig t á r g y a l t anyagból is megállapítható a su
mir kifejezési formák gazdagsága, de ez a továbbiakból még
fokozatosabb m é r t é k b e n fog kitűnni.
Az előbb egyeztetett „ H U L U O O D I " helynévnek az „equi-
valense" a Várad-i R e g e s t r u m b a n (1208—1235) személynév
ként szereplő:
„NUM W O L O H O D " .
Sumirul: NU-UM WULU (MULU) HU-UD.
Jelentése: Nem létezésnek (azaz a halálnak őre.
Elemzése: NU-UM vagy NA-AM = nem (tagadószó).
MULU vagy W U L U = létezés, vagy másként:
MALU vagy WALU = létezés, létező, való.
Itt is hangsúlyozni kell, hogy az ékírásban m — w. A
többi szó már ismeretes..
E n n e k a kifejezésnek értelmileg pontosan az ellentétje,
de szerkezeti felépítés tekintetében vele azonos, — a Benedek
veszprémi ispán végrendeletében (1171) előforduló személy
név:
VOLOOD.
Sumirul: WULU (MULU) — HU-UD.
Jelentése: A létezés (vagyis az élet) őre.
E személynevek eredetileg ősi sumir istennevek voltak.
T u d j u k azonban, hogy a sumirok személynévként rendsze
r i n t a n n a k az istenüknek a nevét v e t t é k fel, illetve használ
ták, akinek segítségében leginkább bíztak. Ezek t e h á t volta
képpen ovó és védőnevek voltak.
A fent tárgyalt szavakban főként az „ a " és „ u " (ennek
olvasata „o") hangzók váltakozását figyelhettük meg Ezért
u t a l n u n k kell arra, hogy F. Delitzsch (német) asszirológus,
kit egyébként a „sumerológia a t y j á n a k " tartanak, nem az
„ a " hangzót, h a n e m a z „ u " - t tartja a z eredeti s u m i r alap
hangzónak. Ehhez képest a NA-AM = n e m (tagadószót erede
tileg „NU-UM" volt s nyelvemlékeinkben pontosan így is for
d u l elő!
MAH-AN — MUH-UN; MU-UN = menny (magas ég) a
Halotti beszédben: M U N (az „ u " ékjeinek v a n „ ü " é s „ ő "
hangértéke is!) GAL-MAH-DI — GUL-MUH-DT = nagy, Ma-
112
K-'it/liis i isten) gyermeke, a Tihanyi Alapítólevélben „HOL-
MiiDI"', ami a sumir HUL-MUH-DI-nak felel meg.
K/ek a lényegtelennek látszó nyelvjelenségek valójában
íjji'M komoly bizonyítékai a sumir-magyar azonosság tényé
nek.
A Tihanyi Alapítólevél „ m a g y a r szórványai" között m é g
.;;\ istenre való utalás állapítható m e g :
ASAUUAGI".
Sumirul: ASA-U-WAGE.
Jelentése: Egyedül való (egyedül ő létező).
Elemzése: ASA — USU (emesal forma: ESE) = egyedül,
<!•• első is.
U ö (U-NU-ból, E N E helyett, rövidítés);
VVA-GE (MA-GE), vagy WU-GI (MU-GI) = levő, létező.
A nyelvtanokból a „ m a " vagy „ m u " alak ismeretes, de
Ki (ilil) a ,,wa" vagy „ w u " olvasat jött, — a m i n t látjuk —,
« loterbe. Jelentése:'levő létező. A „ G E " (GI), a sumir: „GE-
K,\" segédigéből = (lenni) hátsó lekopással j ö t t létre.
A kifejezésekben gazdag s u m i r nyelv mondanivalóját
többféleképpen tudta kifejezni. E r r e általában a nyelvészek
a/i mondják, hogy a sumir nyelv a k u l t ú r á l t beszédhez szük-
MIII'S finomabb jelentésbeli árnyalatokat is tudta érzékeltetni.
A fent tárgyalt isten-fogalom n é h á n y más kifejezési for
ma jár fogjuk ezúttal bemutatni. Nevezetesen: ,,BAD-TI-BIR-
KA ", — a királylisták szerint — özönvíz előtti s u m i r város.
Nevét kétségtelenül valamelyik „sorsmeghatározó" Istentől
iIN-ANNA) vette. A városnév elemről-elemre:
HAD HAT = leromlás, halál;
TI (TIN-ből) = élet;
HÍR iHAR alakpárja) = döntő, bíró.
Jelentése tehát: Halál és élet bírája (eldöntője). (V. ö. a
in ii . . R I R ö " szóval, többese: Birá-k).
• Ide tartozik a sumir vízözön hősének neve is, akit tudva-
N-vueii az istenek maguk közé emeltek, tehát istenné t e t t é k :
XI-US-UD-RA = Élet (és halál) őre. (Van m á s é r t e l m e
zése is, de szerintem ez a helyes.)
'/.\ iZIG-ből) = élet;
l/S ilftí-IS) = halál;
III) őr;
HA dativusz.
113
Ezzel teljesen azonos értelmű az ugyancsak s u m i r ere
detű, de m á r akkád hangszerelésü":
UT-NA-AB-IS-TIM = őrizője a halál (és) életnek, azaz
élet és halál őre.
UD-UT = őr, őriző;
NA-AB = neki, ő; IS (Uő-ból) = halál, elmúlás;
TIM (DIM-ből) élet.
Érdekes és elgondolkoztató, hogy az ősi BAD-TI-BIR-RA
és ZIUSUDRA nevek a maival teljesen egyező szórendet mu
tatnak.
Ezzel szemben a későbbi és fejlesztett „ U T N A A B I S T I M "
szórendje a maihoz képest m á r fordított.
Ezúttal a m a i nyelvünkből vett 2 példán keresztül szem
léltetjük, hogy ez a kétféle szórend, — amint ez a sumir pro
totípus elemzéséből kitűnik, — ma is megvan nyelvünkben.
N é p ü n k ajkáról a csodálkozás kifejezéseként g y a k r a n
halljuk ezt a felkiáltást:
„Atya Ú r i s t e n ! "
Ennek a sumir prototípusa: AT-HA (AD-DA-ból) — UR-
US-TEN.
Ha ezt a szöveget, —- a m a i szórendünkhöz alkalmazkod
va —, helyesen akarjuk értelmezni, úgy a szórendet teljesen
meg kell változtatni és pedig a következőképpen:
Élet (TIN v. TjEN) — halál (US v. IS) őriző (UR) atyja
(AT-HA).
Ez t e h á t fordított szórend!
Régi sírfeliratokon gyakran olvassuk ezt a szöveget: ,,Is
ten nyugosztalja!"
Ez sumirul: „IS-TE-EN NUG-US-TAL-HA".
Elemzés: IS-TE-EN = h a l á l (és) élet ura.
NuG (NU-GA-ból rövidítés) = pihenés csinálás, vagyis
„nyugalom",
US( SU-ból, metatézissel) = neki,
TAL vagy T I L = teljessé tenni;
HA (HE) — JA (JE), optativusz és felszólító mód = le
gyen.
A sumir szöveg szószerint: Halál (és) élet ura (Isten) pi
henés csinálását neki (nyugalmát) teljessé tegye!
Ez a szórend m á r a mai szórendünkkel teljesen egyező'
114
A már idézett t a n u l m á n y o m b a n ezt a szórendbeli egye
netlenséget azzal magyaráztam, hogy a sumir kezdetben mo-
noszillabíkus (szótag-) nyelv volt, s egy szótagnyelvben a szó
rend nem bír különösebb fontossággal.
Igen figyelemre méltó B. H r o z n y (cseh) professzornak,
— a hettita írás megfejtőjének — az a megállapítása, hogy
az ősi s u m i r nyelv kettős rétegezésű volt.
Nagy Géza, m a g y a r történész viszont ezt az egyetlensé-
get ugyanazon nyelvű, de egymástól távolélő népcsoportok
külön nyelvfejlődésével, majd újra találkozásával (i. e. 3.500)
hozza összefüggésbe.
Mindezek persze csak magyarázatok és n e m változtatnak
azon a tényen, hogy a s u m i r nyelv — de facto — kétféle szó
rendet használt.
Végül még ide kívánkozik az „ e s z t e n d ő " szavunk erede
tének vizsgálata.
A sumirok éber és áhítatos figyelői voltak a természet
nek. Szóalkotásuk, — melynek valóságos „művészei" voltak
—. javarészt ezen alapszik.
Észrevették, hogy a zöld növényzet bizonyos idő múltán
megsárgul, elpusztul. Ez a sumirok így fejezték k i :
SAR GUL — SAR-GAL.
Elemről-elemre: SAR = zöld növényzet,
G U L vagy GAL = elpusztul.
Jelentése: A zöld növényzet pusztulása.
Ez tehát a „sárgul" — „ s á r g a " szavunk eredete.
Tudták tehát, hogy a vegetáció elhal, elmúlik. Ezt más-
szóval így fejezték ki: US vagy ES. Ez egyébként az „ősz"
(; vszak) szavunk eredete. Azt is tudták, hogy a természet új
életre kel, újjá éled. Ez a TIN — T E N szóval jelölték. A ter
mészet elhalásának és újjászületésének folyamata azonban
liosszabb időt vesz igénybe. Ezt az időszakot: UDU (lekopás-
sal: DU vagy UMU — Ü W U (MU — WU) szóval fejezték ki.
Az itt felsorolt szavakat összetéve megkapjuk az:
US-TEN-UDU, illetve
ES-TEN-DU összetett szót.
Ennek jelentése: az elmúlás (természet halála) és az élet
(természet újjáéledésének) időszaka.
Ez tehát az „esztendő" szavunk eredete.
115
A mai nyelvünkben az „esztendő" mellett az „ é v " szót
is használjuk és ez az általánosabb.
Ennek a sumir megfelelője: az UMU — UWU. első leko-
pással: MU (WU).
Jelentése: időszak, év.
Ennek „ e m e s a l " dialektusbeli változata: EWE (EME),
ami megfelel a mai: éve, év szavunknak."*
* * *
D—•-•
116
VI.
A FÉLREVEZETÉSEK SOROZATA
117
és elküldtem ezeket a kiadványokat is azzal, hogy ez a telje
sen laikusok részére szolgál i t t az emigrációban, a m i t Ame
rikába, Canadába, Ausztráliába k ü l d t e m szét az ismerőseim
nek és megírtam azt is neki, hogy ő az egyetlen Magyaror
szágon, a k i ezt kézhez kapja.
Tehát ha Komoróczy azt írja, (40. old.) hogy „Magyar
országi bizományosomnál lehetett ezt k a p n i " és ő volt az
egyetlen, aki ezt kézhez kapta, a k k o r nyilvánvalóan ő az. aki
— az én bizományosomként — ebből jó pénzt csinált magá
nak és oldalanként 6 forintért árusította. Mert ismétlem, ezt
Komoroczyn kivül Magyarországon tőlem senki meg nem
kapta.
* * *
IZ-E-NA-TI"
118
számára". (88. old.) Ez a Komoróczy féle kifejezés egyálta
lán nem illik be az említett ékiratos szövegek értelmébe, m e r t
Sí = „szarv" és sohasem jelent annyit, m i n t „egyenes" es
Komoróczy szerinti „SI-SA", összetett ige a szumirban nem
létezik. Az igegyök fele a szó elején, másik fele a szó végén
— Sí . . . SA — a szumir-magyarban lehetetlen.
Az utolsó j e l r e vonatkozóan, — a m i t ő „sza"-nak olvas —
azt mondja, hogy ennek van ugyan „Dl, DE, D l " hangértéke
is, de ezek közül egyedül a „ D l " j e l e n t törvényt. Ismételten
ide kell írnunk a mottót
K M H 11 x:
mert Lábat szótárának 457. ékjeié szerint a „ t ö r v é n y " fogal
ma kifejezhető a „ D l " hangértékkel, mint pld. „ D l - f IL-LA",
ami annyit jelent, m i n t „ítélet". Ha összevetjük ezt a két
szót, „ditilla" és „ítélet", valami olyan azonosság féle cseng
;i fülünkbe. De Lábat „ T I | " hangértékkel is a „törvény" fo
galmát jelöli meg és ugyanolyan ékjellel írja, m i n t a „DI"-t
(L. 45). T e h á t az én olvasatom helyes. V a n TI szumir szó,
moly „törvényt" jelent és ez az ösgyöke mai TI-los, Tl-tok,
slb. szavainknak. Így Komoróczy tudatosan ferdít.
De akkor is ugyanezt teszi, amikor kétségbe vonja azt,
hogy a szumir ,,E" hangérték a száj mozgatással kapcsolatos
szóértékeket fejezi ki, mint pl. a magyar „E"-sz, vagy „BE"-
sztd, mert ezt az ékjeiét szintén megtaláljuk Lábat szótárá
nak 308. számú szavában és ezt a sémita akkádok ,,KABU,
vagy K I B U " szóértékkel vették át és mind a két nyelven any-
nyit jelent: „beszélni". E r r e a j e l r e és azért mondom, hogy a j
szájmozgással kapcsolatos értelem kifejezésével használják,
mert pl. „E-LA-LU" annyi, m i n t „énekes" és „énekel". Ér- '<
dekes megjegyezni azt, hogy mikor valaki szöveg nélkül éne
kel, akkor ELALA, ELALU szavakat használ. (Természete
sen azt is lehet mondani, hogy véletlen, de hogy éppen a ma
gyarok követik el ezeket a „véletlenségeket", már egy kicsit
• kezd gyanús lenni.) •]
Ugyanezzel az ékjellel kezdődik az a szó is, hogy „ESE-
MEN", aminek az értelme m é g nincsen teljesen tisztázva. -I
iTalán a magyar „esemény" ez?) tj
De visszatérve Komoróczy bírálatára, amivel ezt az
egyetlen szavamat ismerteti, azt kérem a kedves olvasótól,
hogy fogadja csak el, hogy az ide írt és ősi írásunk nyelv-t
i i n h k e i n található szó: „ I Z A N A T I " az bizony az égből jött
üzenetre vonatkozik és nem arra, a m i t Komoróczy mond:
egyenessé tenni".
119
SZÉP — A S S Z O N Y — S Z I T A . . .
*»»
Szinte m á r szállóigeként ismert ez a h á r o m szó a ma
gyar közvéleményben, mióta Gyula J á n o s egy hírlapi nyilat
kozatában „véletlen egyezésnek" nyilvánította e h á r o m szó
egyezést, az általa „ k i t a l á l t n a k " nevezett rokonságunkban.
Komoróczy azonban ennél sokkal könyörtelenebb. Azt
állítja, hogy „valójában azonban még véletlen egyezés sincs
és ,szép' az sumerul szig 5 . . . s t b . " (105. old.) I t t t e h á t megint
fel kell hívnunk az olvasó figyelmét arra, hogy
K M H 12 x:
mert a mai magyar nyelvünk „ S Z É P " szavának nem a régi
nyelvünk SZIG.-s szava a megfelelő, m e r t a „ G " mássalhang
zó nehezen változik át „P"-vé a mi ősi nyelvünk h a n g t a n a
szerint. Ellenben a „ B " mássalhangzónak „ P " - v é válása az
törvényszerű. így az ősi nyelv „ Z I B " (L. 395.) szavát alkal
mazzák a szövegek a mai „ S Z É P " fogalom kifejezésére és
ugyanezzel a kiejtéssel tisztelték meg a „templomi szépeket"
is (ZIBo — L. 190.) Ezt a kifejezést Lábat professzor — a sé
mita Babilontól kezdődően — m á r „prostitutée"-nek értel
mezi. Ha visszamegyünk a népnyelv tájszóllásaíhoz, akkor
látjuk, hogy itt is „ S Z I P E K " névvel illették a „jószívű" nőket.
Az „ASSZONY" szavunkat m á r az előbbiekben bemu
tattuk és látjuk, hogy az ősi Mah-Gar nyelv minden tájszó
lásából és a babiloni akkádból is jöhetett, (lásd: 40. old.)
A „ S Z I T A " szavunkra vonatkozólag — Komoróczy en
gedélyt ad a „ Z I D A " ősi szumir szavunkhoz való viszonyítá
sára, de azt mondja, hogy ez „lisztet" jelent.
Valóban Z I D a (L. 536.). . . „liszt".
Azonban D U G - Z I D - D A . . . „agyagból készült liszt-tartó"
— t e h á t . . . valóban ZIDDA — vagyis — S Z I T A .
Felkérem az olvasót, hogy ne hallgassanak sem Komoró-
czyra, sem Gulyára, hanem saját maguk győződjenek meg a
szumír-magyar azonosságról, m e r t így éppen olyan kitűnő
szakismerettel fognak rendelkezni a szumir nyelvészetben,
mint az a nagyszerű laikus, aki Gulya J á n o s szumir-ellenes
l
előadásán — a szumir-magyar nyelvazonosság n é h á n y bizo-
nyítékának felsorolásában — azt is mondta, hogy:
„ősi nyelvünkön GU4-UL-LA, vagyis a mai GULYA sza
vunk, m á r jó 6000 évvel ezelőtt is ugyanazt a m a r h a c s o r d á t
jelentette, m i n t m a . "
A legérdekesebb pedig ebben a szumir-magyar azonossá
got tagadó előadás lefolyásában az volt, hogy ezt a fatális
120
/
KOMORÓCZY HAMIS S Z Ó S Z A R M A Z T A T A S A I
121
künket meg sem említi, de ő m a g a nyelvészeti szaltó-mortá-
lokat csinál pl., amikor azt állítja, hogy
„alkohol" a 4000 éves a k k á d „ G u h l u " szóból jön. De
hogyan?. . . azt nem mondja meg, hisz G u h l u = szén;
a „cseresznye" szavunkat az a k k á d „Karasu"-ból szár
meztatja, ami ugyan „mezőt" jelent, de eb u r a fakó!
Aztán azt mondja, hogy a nemzetközi „ n a f t a " szó a „nap*
tu"-ból jön, de ilyen akkád szó L á b a t prof. szótárában nincs,
(Akármennyire is a k a r n á n k mi is ráfogni a n n a k a kornak a
legműveltebb népére — a szumirokra —, hogy ők már abban
az időben ismerték a „naftát", de biztosak vagyunk, hogy a
kedves olvasók közül senki sem hinné el, m e r t ez a szó 250—•
300 évnél nem régebbi.)
Ilyen „ t u d o m á n y o s " közléseket csak a fanatizmus és a
szaktudás sutba vetése szülhet.
Ugyanezen indítékból igyekszik megsemmisíteni a 104.
oldalon Bárczi Géza azon megállapítását, amellyel Bárczi
a szumir nyelv helyhatározó ragjainak mindegyikét mai
nyelvünkben felfedezi és azonosnak tartja.
Komoróczy itt Bárczinak is n e k i u g r i k — de úgy látszik,
ezen az oldalon közölt mondanivalójában m á r elfelejtette,
hogy az előbbi — 49. oldalon — Bárczi Gézát még „cáfolha
t a t l a n n a k " magasztalja.
De megint valami baj van, m e r t — ha a „cáfolhatatlan
kritikájú" Bárczi Géza ilyen hatalmas nyelvtani egyezést is
mer el a szumir-magyar nyelvben, akkor talán mégiscsak lé
tezik valamiféle szumir-magyar nyelvazonosság. Tehát me
gint esedékes a
K M H 13 x :
Ugyanis a szumirnak nevezett ősi Mah-Gar nyelvünk
helyhatározó esete nemcsak a „hol ?" kérdésre felelő ra
gokat egyesíti, h a n e m ide tartoznak — a szintén helyet jelölő
— „ h o n n a n . . .?",és „hova. . . ? " k é r d é s e k e t fedő ragjaink is.
Tehát mindaz, a m i t a mai nyelvészet „ablativus, locativus és
lativus" néven részletez, az — az ősi s z u m i r b a n — mind he
lyet határozott.
Dr. Varga világosan utal e r r e a helyzetre és a kitűnő
szakképzettségű Bárczi Géza is é p p e n azért követte Dr. Var
ga megállapításait, m e r t így í r t a :
„E három esetet együvé l e h e t foglalni azért, m e r t mind a
három helyhatározásra szolgáló eset volt. . . E h á r o m irányú
122
4
helyi kérdés jelenléte a szumirban a legrégibb szövegekben is
megállapított tény, de, hogy mennyire az ősállapot eredmé
nye, azt ma nem lehet eldönteni."
Komoróczy könyvének 104. oldalán felsorolt ragok tehát
szerint a megállapítás szerint kezelendők, hiszen nem abc-s
rá.ssal, hanem legnagyobb részében fogalom és szótagírással
I
állunk szemben, (a „szumir nyelvről" beszélünk és nem az
ikk.iclról.l így az:
a. .. pl. IZI-A. . . = tűzbe, (iz-a-du = izzad szavunkban,
vagy izz-a, izz-ó vasban látható tűz helye.)
^_ na. . (nemcsak részeshatározói igei infixum), h a n e m
I i felsoroltakban lakó-helyet.)
Hivatkozom itt ismét „Káldeától Ister-Gamig" c. köny-
f
.i-iii (i(i. oldalán
.'gTnlálható a közöltekre, aholis bemutatom, hogy az Ox-
Ini^fcAshmoleanMAD Museum
— KÁL 1.924.475.
— D A —sz.M Eékiratos tábláján
jü/.öveg, moly a ,,Kál"-ok helyének országát, vagyis KALD(e)A
íyelvél említi, (az alábbiakban közlöm az ékíratot, ahol a 7.
|irl>an a következő szöveg olvasható:
EMK — NAM — LU KI-EN-GI MAD-KAl^DA ME.)
I Talán ezektől származtatták m a g u k a t azok az „erdélyi
I
ildriis papok", akikről a 66. oldalon megemlékeztünk.)
123
I
Ash. 1024.475
Obv.
124
A SZUMIR SZÓKÉSZLET
125
lére megy Komoroczynál is, hogy szumir n e m is volt, m e r t
ami van, srz mind akkád, illetőleg „proto-akkád".
A „Be vezető "-ben említett Speiser-irány Komoróczyban
tehát nagyszerű követőre talált.
Azzal a kifejezéssel is foglalkoznunk kell, amit Komoró-
czy szintén lenyel és lényegtelennek tart. Ez a
TURAN
ő azt mondja, hogy t ú r á n név alatt
„Az iráni történelmi forrásokban a Káspi-tengertől ke
letre — észak-keletre — élő és I r á n n a l ellenségesen szemben
álló nomád törzsek régi elnevezését" kell érteni.
Ebben Komoróczynak nincs igaza és ide kell írnunk me
gint a mottót
K M H 15 x:
Ugyanis Fidrusi „ S a h n a m e " - j a tökéletesen leírja I r á n és
Túrán történetét. Ebből m e g t u d j u k azt, hogy valamikor egy
azonos n é p élt azon az egész területen, amit ma I r á n n a k és
T u r á n n a k nevezünk. Ugyanezt mondja az AVESTA és a P E H -
LEVI könyvek, melyek szintén i r á n i és t u r á n i testvérnépek
ről beszélnek. Az itt lakó népet, mindegyik írás egyöntetűen
,,HUN"-nak nevezi A meg n e m értés közöttük az Isten-szem
lélet következménye. Z a r a s u t r a reformációjával meg akarta
szüntetni a régi hit A R D V I S U R A és A N A H I T A tiszteletet,
(ami semmi más, m i n t a n a p és a szüzanya imádata.) Ezt ő
behelyesítette a jó és a rossz istenség kettősségével. Tehát
nem „nomád törzsekről" v a n szó, h a n e m Közép-Ázsia sok
milliónyi lakosságáról, a h u n o k r ó l , akik ellen a kínai csá
szárság a világ legnagyobb é p í t m é n y é t , a Kínai Falat emelte.
A háború után az Oxustól (Amu-Darja) északra lévő r é ; z '
nevezték T u r á n n a k és a délit I r á n n a k .
De ugyancsak T u r á n n a k h í v t á k régen az ékiratok
Rawlinson szerint — Mezopotámia északi részét is.
Ugyancsak „ T ú r á n " néven illették a filiszteusok az 3
uralkodó királyaikat.
És itt csöndesen, á h í t a t t a l kell megjegyeznünk azt is,
hogy a názáreti Jézus n e v e is „TUR-AN", a m i az ősi szumir
nyelven az Isten fiát jelenti.
Nem lehet tehát a „ T Ú R Á N " szó tartalma felett csak úgy
átsiklani, hogy a „ n o m á d " életmóddal összehozva, már ki is
végeztük és politikai köntösnek minősítjük, m e r t a „turáni
126
i népeknek és birodalmaiknak" története h a t a l m a s köteteket
tölt be.
Viszont a „turáni n é p e k " ősi tradícióin alapuló államal
kotás jogát ma éppen a „sémi n é p e k " egyike kívánja politi
kailag — saját részére érvényesíteni — (miként arról a 92-94.
i.'d;ilainkon megemlékeztünk). T e h á t a T U R Á N I SZÁRMA
ZÁS mégiscsak több és nagyobb értékű, m i n t a „nomád élet
mód", vagy a „lóhátról végzett kapás-kultúra", amit most di
cső ös-elejinknek ajándékozni szándékoznak.
Láthatod — kedves olvasó —, hogy a Magyarság T u r á n i
vcltának eltulajdonításával az őshazánk áldott földje — a
1
Kárpát medence tulajdonjogát is viszi az az érdekszövetség,
melynek szolgálatában Komoróczy kérdezi, hogy „Sumer-e a
•Magyar. . . ?"
—n-^-a—
127
VII.
128
I
f i t ;tzt k í v á n o m megjegyezni, h o g y éppen azért k ö z l ö m
I i.il.ilj.i i
M « 1 C «
•oaalaar l« Profaaaaar
1
••« Praaalaaa J«« »•«!•/
raaaltata 4a r i l a a a f l a
D . l r i r r i l i í J.i H l r . í n r
kaaaűa i t r v a
I
4lall>4«4*.
Uuf
f
laatt Lakat
Prafaaaaur au CaJIkfa 4a rttna
A k i r t m r r i a világkongresszusoknak a lefolyását, az m a
ik im-jt fiiiy'a állapítani, h o g y az a l e v é l , a m i t á l l í t ó l a g L a -
g i j ^ . . í f \ i / i . r Ausztráliából í r t volna é s K o m o r ó c z y a Sor-
^ , . M I * - . 4 | t u r t c n l szumir-magyar azonosítási bizonyítékaim-
> r t i m l i-«vi-tlen eredményét m u t a t j a f e l — h a m i s í t v á n y ,
-. urn\ r f i n c k M állítólagos levélnek v a n e g y k i t é t e l e , ame^
120.
I
lyik a r r a hivatkozik, hogy „a kongresszusnak egy külön bi
zottsága n e m állapította m e g a szumir-magyar azonosság té
zisét."
Az Orientalista Világkongresszusoknak a szabályai sze
rint — ez lehetetlenség, m e r t „külön bizottságai" a Kongresz-
szusnak nincsenek.
Ajánlom nagyon az olvasónak, hogy e tárgyban kérdez
zék meg Dr. H a r m a t t á János egyetemi t a n á r urat Magyar
országon, aki éppen a Párizsi 29. Orientalista Világkongrcsz-
szus egyik osztályában „ülésvezető" is volt, és mint ?. Kong
resszus szervezetének belső tagja, tisztában van a Kongresz-
szus szervezeti és tárgyalási szabályaival. Tehát rá hivatko
zom, mikor azt írom, hogy a kongresszusnak semmiféle ,,kü-
.'ön bizottságai" nincsenek, hanem az Orientalista Kongresz-
szus a következő állandó bizottságokkal működik:
1.) Rendező Bizottság (Organizing Committee)
2.) Pénzügyi Bizottság (Fináncé Committee)
3.) Sajtó Bizottság (Publícations Committee)
4.) P r o g r a m Bizottság (Program Committee)
5.) „Consultative C o m m i t t e e " .
Részünkre ez az utolsó a legfontosabb, m e r t ennek a hi
vatása az, hogy azokat az előadott m u n k á k a t , melyeket a
kongresszus egyes bizottságainak az ülésein vitatnak és a vi
ták során n e m fogadnak el, (tehát több az ellenkező m i n t a
jóváhagyó), ezeket az előadásokat és m u n k á k a t ehhez a Coo-
Miliativ Committee-hez terjesztik fel, amelyik végső fokon
dönt afelett, hogy a Kongresszus elfogadja-e a beadott és elő
adott munkát, vagy pedig visszautasítja.
Tehát, ha Badiny J ó s Ferenc által előadott szumir-ma
gyar azonossági bizonyítási m u n k á t a kongresszus nem fo
gadta volna el és annak az ülésnek a tárgyalása, amelyiken
ez a munka előadásra került, az ellenkezőknek és a vitatko
zóknak a többségével azt követelte volna, hogy a m u n k a visz-
sza utasíttassék, a k k o r ez a m u n k a a Consultativ Committee
döntisével lett volna „el nem fogadva".
A helyzet pedig itt az volt, hogy az én előadásomat egyet
len egv ellenkezés nem követte. Ez érthető is volt, hiszen sen
ki sem várta azt, hogy a falitáblákon bemutatott szövegek,
amiket a kongresszuson résztvevők szumirul olvastak el, ma
gyar szövegeknek lesznek nyilvánítva. így a magyar szi»v«-
Keket szumirul olvasó — magyarul nem beszélő — szumiro-
Fógus szakemberek automatikusan elismerték a szumir-ma-
130
i)
0 * r azonosság valóságát, hiszen ők olvasták szumim) a be-
iiuiiuiuii magyar szövegeket és magyarul n e m olvashatták,
mixrl magyarul nem tudnak.
De, hogy Komoróczyt is és az olvasót is megnyugtassam
arról, hogy a Sorbonne-i 29. Orientalista Világkongresszus
ig«-ius nagyon érdeklődött a szumir-magyar azonossági adatok
u!.m, ezt azzal bizonyítom, hogy a kongresszus rendező bi-
.••'Us.iga az én előadásomat a Közel Keleti Osztály megnyitó
Mi
u V v n e k a programjába tette.
Ismételten azokra hivatkozom, akik ismerik a világkong-
n - i / u s n k lefolyását, mert azok nagyon tisztában vannak
1//.1I. hogy a megnyitó ülés mindig a legfontosabb és ezeken
uiul-ziTint azok szoktak szerepelni, akiket a világkongresz-
• tj\ fontosnak tart. így a 29. Orientalista Világkongresszus
K"/t •Ki'leli Szakosztály megnyitó ülésnek első előadója prof.
• miiéi iMoah K r a m e r volt. Második, L o u v r e Múzeum Közei-
Ki- iii is Egyiptomi Osztályának a vezetője — prof. Amiét —
.1 s/iinii, pL cseleknek világhírű szakértője) és az ülésnek zá-
K. i'.oadoja, e sorok írója.
mt
Szerepelt még ugyanezen az ülésen, „A buenos airesí szu-
111. pi.esetek" című munkájával Margaret von Haynal asz-
oiiv.-ag. aki mint diplomás orientalista éppen azért lett er-
.1' .1/ u v s r e betéve, mert így a világ leghíresebb szumir pe-
1 ,, ikt-rto — a szintén előadó — „prof. A m i é t " lehetett az
Isö. aki kézbe vette azt a két szumir pecsét lenyomatot, amit
Margaret von Haynal asszonyság, az előadása kísérete kép-
m
i*-n, az asztalra tett megvizsgálás és ellenőrzés végett.
Nem titkolom el, sőt megismételem azt, hogy ennek a
^^<-/«ió gyűlésnek a programjába való helyezésemben része
volt talán annak a kollegiális megbecsülésnek is, amiben a
n*
..i-gn-sszus elnöke — prof. René Lábat — az én kutatási
iiiiikasságomat megtisztelte.
K bevezető után, kérdezem az olvasótól, hogy mire szól
I*í
alnak a kongresszusok? A szakemberek a világ minden ré-
. r ó l — időt és pénz nem kiméivé — megjelennek egy vi-
tigkongresszuson azért, hogy új tételeiket bírálat alá tegyék.
Hogy kutatási eredményeikkel közöljék az egész világ szak-
^ . i l w r i ' i v e l . akik ott összegyűlnek, megvitatják, eldöntik,
K ' Í : V a tetei helyes-e vagy helytelen. Erre gyűlik össze a
ki.ngti-s.szus, e r r e valók a kongresszusnak az ülései. Tehát a
kongresszus nem alkot külön bizottságokat, m e r t a bizottság
á i u i : i i uz ülés",, ahol az előadó előadja a tételeit és az ülés
131
EJ I
nek resztvevői — a kongresszusnak a bejeg3'zett és elismert
tagjai — döntenek. Ez képezi a „bizottságot". Ez a Kongresz-
.szusok értelme. Csak — m i n t ismétlem — vitás és kétes ese
tekben folyamodnak a kongresszus legfelsőbb tudományos
szervéhez, a Consultative Committee-hez.
Ha tehát az én előadásomat az ülés vita nélkül fogadta
cl, az annyit jelent, hogy az értékét felismerte és helyesnek
tartotta. Ugyanez a helyzet Margaret von H a y n a l előadásá
val is, amellyel külön fogok foglalkozni.
Ide kel tehát i k t a t n u n k ismételten a m á r eddig is hasz
n á l t mottót:
KMH 16 x:
amikór (könyvének 61. oldalán) azt írja „A sumer-ma-
gyarológusok fellépését tárgyszerű elutasítás sőt — egy eset
ben — némi zajjal j á r ó g ú n y és nem-tetszés kísérte."
Komoróczy nem volt ott a Sorbonne-i világkongresszu
son, honnan vette ezt az értesülését és milyen alapon hami
sít, .mert amit ír, az hazugság.
A Sorbonne-on 29. Orientalista Világkongresszuson ve
lem együtt szerepelő szakemberek élőadásait m i n d e n k o r elis
m e r é s kísérte.
Egyedül velem fordult elő akkor, amikor az előadás idő
t a r t a l m á n a k a meghatározott és „ a l k o t m á n y s z e r ű e n " lerög
zített 25 percnyi időm letelt, hogy a jelenlévő n é h á n y „bibli
kus semitológus" (de nem okiratokkal dolgozó tudósi kiabál
ni kezdetf, hogy „Time-time". . . vagyis, hogy „lejárt az idő."
Az ülést vezető elnök figyelmeztetett, hogy valóban lejárt a
25 p e r c és fejezzem be az előadásomata. E r r e én az ülést veze
tő elnöknek a következőket m o n d o t t a m :
„Köszönöm a fiagyelmeztetést elnök úr. Valóban lejárt
a 25 percem és az előadásomat be is kellene fejeznem, de a
kongresszus határozmányai értelmében m i n d e n előadás után
10 p e r c áll rendelkezésre a v i t á k lebonyolítására. M i u t á n ne
kem az a meggyőződésem, hogy az én előadásomat vita követ
ni n e m fogja, m e r t a bemutatott falitábláimnak a magyar
szövegét a jelenlévő szumirológus szakemberek, a k i k magya
rul nem beszélnek, szumirul olvasták el, így automatikusan
c'ismerték ezeknek a Kr. u. 1000—1200-ból származó magyar
szövegeknek a szumir voltát. Kérem tehát, hogy a 10 percet,
szíveskedjen rendelkezésemre adni, hogy az előadásomat tisz-
icrsigeren és rendesen befejezhessem."
132
Az ••Inuk szó nélkül engedélyezte a 10 perces meghosz-
Mbbitást és ez annak a kijelentésemnek az elismerése is
\M.j hagy ők az általam bemutatott magyar szövegeket szu-
nirul olvasták el és így valószínűleg vitának helye nem lesz.
fti.nl ili"nv nőin is volt.)
K/ek után még előadtam a szumir-magyar azonosságnak
A>I * jM-rdoiiió bizonyítékát, amely — mint gramatikai külön-
'. J I ' S M ^ - csak a szumir és a m a g y a r nyelvben található.
Hangsúlyoztam, hogy azért tartom fontosnak ezt előadni, mert
.-.<l bizonyítom azt, hogy itt tulajdonképpen nem a szumir-
ma£>ar nyelv összehasonlításáról van szó, hanem egy azonos
Eaayrlv szabályos fejlődésének vizsgálatát bonyolítjuk le és
»«k .1/ ősnyelvnek fejlődési fokozatait hasonlítjuk össze,
kai ii fokozatokat, amiket a nyelvtörténet különböző és
rgjniáslúl inesszelévö időközökben m u t a t fel.
Ií<y írtam fel a táblára azokat a szövegeket, amit az ék-
i •'• kliul vettem, u-s az azokban található u.n. ,,tükörszimet-
liái lago/as"-! m u t a t t a m be. Ugyanis ez a
TÜKÖRSZIMETRIÁS RAGOZÁS
rvak az ékiratok nyelvében és a magyarnak nevezett nyelv-
_l« n található meg.
II.i Kiuiioróczy szakmailag akart volna foglalkozni az én
..ÍII/M előadásommal, akkor miért nem bírálta például eze-
IcH* Mi. r! pletyka-szerű módón nyúlt hozzá az én párizsi sze-
i- \ .emhez?
De feltételezem, hogy az olvasók sokkal nagyobb isme-
i••'i-l rendelkeznek a szumirológiábari, mint Komoróczy, így
i i -íi neki nvúitok felvilágosítást itt, hanem őszinte tisztelet-
•I vagyuk az olvasók tudása iránt és az olvasóknak mutatom
e ugyanazt, amit Párizsban a Sorbonne-on előadásom utolsó
7.ikjs/áb:in a táblára írtam
K/eket a szumir szövegeket bátran összehasonlíthatjuk
^fc'i népdalainkkal, mert azokban találjuk meg azt az ék-
y k m i rögzített ősi nyelvtani szabályunkat, mely szerint:
a v/uvak egymás mellé írását fordítóit sorrendben követik a
rátákhoz illetékes ragok".
Pl . Bánva J á r o s háza — ban-a — nak".
l-.v kezdődik egy régi versike.)
i-« rbben a nyelvtani szabály szerint az utolsó rag megy az
M kifejezéshez, tehát az utolsó rag a Banya János tartozé-
a A szöveg tehát így adódik:
133
„Banya János-nak a háza-ban".
Ezt nevezzük „tükörszimetriás" ragozásnak. Ugyanez talál
ható meg a lenti szövegekben, amelyek a mi mai nyelvünktől
minimum 4 ezer évnyi távolságra vannak.
Nézzük meg együtt őket.
Mint előbb m o n d t a m , a szumir ékiratok legrégibbjein
is megtalálható az írásrendnek az a formája, a m i t mi „tükür-
izimmetriás ragozásnak" nevezzük.
Az első példa, a m i t bemutatok, prof. R a y m o n d J e s t i n :
,,Abrégé de Grammaire S u m é r i e n n e " (rövidítve: J A G S ) 53.
oldaláról való, ahol is a kiváló szumirológus — Jestin — a
birtokos eset tárgyalásánál, szabályként így m o n d j a :
„génitif normál regens-rectum — a est d o u b l e "
nyelvtanilag: KA — É DINGIR- A- A
írásban: KA — É DINGIR-RA-KA
Ha ez a kifejezés ragokkal nem rendelkezne, a k k o r va
lóban két „birtokviszonyos" kapcsolat állna előttünk, ahol
az egyik: KA — É. . . azaz „ t e m p l o m k a p u " és
a másik: KA — É — D I N G I R . . . azaz „Isten temp-
Icmkapuja".
Most felmerül az a kérdés, ha m á r így ki van fejezve a
mondanivaló, miért kellenek a ragok. . . ?
Egyszerűen azért, m e r t a ragokkal az értelem megválto
zik, ha a „tükörszimmetriás" ragozó rendszer szerint olvas
suk le a szöveget. Tegyük azt. Az utolsó rag — a „ K A " —
tehát az első birtokviszonyhoz csatolandó és az
olvasat így: KA — É-KA.. . azaz „templomkapu-nak a".
Az utolsó előtti rag — a „ R A " — a D I N G I R szó tartozéka. A
teljes helyes olvasat így: KA — É-KA D I N G I R — R A . .
vagyis „Az Isten templomkapujának a. . . " . L á t h a t j u k tehát.
hogy nem egyszerű kettős birtokviszonnyal á l l u n k szemben,
hanem egy tökéletes nyelvtani szerkezettel, ahol a „tükör
szimmetriás ragozású" írásmód lehetővé teszi a meghatáro
zást is, hiszen a „ R A " szótag magába foglalja a határozott
névelőt.
Vegyünk elő egy nehezebb szöveget és pedig G U D E A
,A" cilinderének X. 28. sorából így:
DINGIR GAL-GAL SIR-BUR-LA-(KI)- A — GE — N E .
Alkalmazzuk azonnal a „tükörszimmetria rendszerét",
134
4
teh.it az utolsó rag az első szóhoz és így folytatva — írjuk
fel a szöveget úgy, amint olvasni fogjuk:
DINGIR-NE GAL-GAL-GE SIR-BUR-LA-(KI)-A. . . azaz
I
A Sirburlaki (Lagasi) nagy-nagy Isten-EK-NEK A. . .
Nyelvtanilag elemezve:
a DINGIR szóhoz kapcsolódó -NE rag jelzi a többesszá-
I
uiui. A már ismétlődéssel fokozott kifejezés — GAL-GAL
a birtokos eset -GE ragjával, mint a ragnélküli teljes
birtokviszony genitivusi kifejezője, a teljes birtokvi-
v/onyra — vagyis „DING1R-NE GAL-GAL" képzettre
vonatkozik és így a két szóból eggyé lett fogalmat teszi
biztokos esetbe — teljesen úgy, mint a mai nyelvünk.
! • SIK BUR-LA-(KI) kifejezéshez kapcsolódó „ A " ugyanaz
a határozott névelő, amit ma a szó elejére teszünk, de
I
Prof, Jestin — a megnevezett könyvének (JAGS) 55. ol-
ilal.ui i /A a szöveget
i: — DUli — BA — A
I
isllilx".l
lijv maiad aztán a — BA. . . valóban „hol. . . ? " kérdís-
• • i !<í hflvhatávozói rag, a „locativus" meghatározójaként,
'•rin! a helyes olvasat:
1
A ri.vásház BA.
!-'.•••!.ii'án kérdezem az olvasót. . . . v a n - e még a világon
135
I
ilyen azonosság egymástól 5000 éves távolságban lévő két
nyelvíorma között. . . ? Ugye nincs.
Hát akkor m i é r t nem ismerik el azt, hogy az eddig szu-
mirnak nevezett, de az ekiratokon MAHiGAR-nak leírt
nyelv a mai magyar nyelv ősi formája. . . ?
* * *
136
i i i i . i i r i ige l í .
i
i-'
co
'
— Dr. Carlos Benitoval — is. Ugyanis a szóbanforgó név
nemcsak általam, h a n e m igen sok szumirológus által is vita
tott volt eddig. Éppen ezért nyúltam hozzá én is.
A dolog ott kezdődik, hogy prof. Dr. K r a m e r ezt a nevet
az ö egyik munkájában — „Sumerian Literary Texts from
N I P P U R " (a 11. oldalon) nem úgy fordítja, m i n t nekem írja,
hanem „ E N M U S K E S D A N N A " nevet ír, és úgy mondja „The
lord of ARATTA". Ezt K r a m e r 1942-ben írta.
1946-ban Jacobsen közölt egy m u n k á t , amelyben Kra-
mernek azt a könyvét méltatja. (BASOR 102.) Ebben Jacob
sen azt írja, hogy ezt valószínűleg „EN-SUH-KISDANA" név
vel kel! kimondani, és nem úgy, ahogy K r a m e r írta.
Prof. Benito megküldte nekem a doktori tézisét, aminek
címe ,,ENKI und die Weltordnung". Ebben ő Lábat 208-as és
152-es szavaira hivatkozik EN-SU-KUS-SIR-ANA névvel kap
csolatban, annak ellenére, hogy ezek az ékjelek egyáltalában
nem azonosíthatók azzal, a m i t itt közlök, m i n t K r a m e r keze-
írását. Ha megnézzük az eredeti szöveget, amelyik az „En-
merkár és az arattai u r a l k o d ó " c. ékiratos szöveg összetett
jelében ide vonatkozik, akkor megértjük, hogy K r a m e r a ne
kem írt levelében m á r SUBUR-t ír itt a belső szó gyanánt. —
mint a legújabb alternatívát —, hiszen odaírja megjegyzés
ként, hogy az előbbi — E N S U K U S S I R A N N A — kiolvasás az
„tentativ", vagyis feltételezett.
Én úgy vettem K r a m e r n e k ezt az írását, m i n t aki az ed
digi vitákat ide revidiálta és a SUBUR kifejezésben állapo
dott meg. (Én is azt fejtettem le a szövegről.) így az Orienta
lista Kongresszuson ezt is elővettem és b e m u t a t t a m Kramer-
nak a levelét, de ő egyáltalában nem tiltakozott a ..Subur"
ellen, (amit it Komoróczy említ) nyilván azért, m e r t ebben
köztünk nezeltérés nem volt. Ugyanis n e m a „ S u b u r " ékjeié
képezte a vita tárgyát a Sorbonne-on, h a n e m az az ékjei, amit
ö itt „SIR"-nek olvas és amelyik prof. Lábat szótárában a
144. ékjeiként szerepel. E n n e k pedig „ S I R " jelentése nincs,
hanem az egész világon, m i n d e n szumirológus és minden szu-
mir szótár ezt az ékjeiét „DUMU"-nak olvassa, ami annyit je
lent, hogy „fiú". Én azt m o n d t a m K r a m e r n e k , hogy
„a maga által ide írt szöveg rögtön m e g m u t a t j a nekünk
a nép nevét és megtudjuk ebből az egy szövegből — a Lábat
szerinti olvasás alkalmazásával — azt, hogy az arattai nep
a SUBUR nép volt. Hiszen ez az ide írt szöveg, amit idáig az
arattai király nevének hittek, annyit mond, hogy „A SUBUR
király az ég fia".
138
!•
'' i
139
A TIHANYI A P Á T S Á G A L A P Í T Ó L E V E L É N E K
MAGYAR SZÓRVÁNYAI
140
.Sumir ősalakja (prototípusa) és fejlődése:
fwj ujjú — bu-uku — pu-uku — fuku — fok.
K* tulajdonképpen az elől b e m u t a t o t t : bi-igi, be-ege =
ÍIÍ, íc|»ö rcsat, eleje jelentésű szónak „ u " hangzós válto
tta, «ho| a ,.g" fejlődik: ,,k"-nál megrekedt. Szemantikai-
»< «it> bevehető a várfok, hegyfok szavakkal, aholis a fok
» a r a r vagy hegy kiemelkedő felső részét j e l e n t i .
A •>umir ,,u" hangzónak itt „ o " h a n g é r t é k e van.
.1 » K nyelvemlékünkben két ízben is előfordul a Hu-
IwtMxii helynév, mely egyébként egy n a g y o b b birtoktestet
Jl J Halálon partján. A helynév s u m i r prototípusa:
« * 'Nul-lu-hu-Ud-i.
Jelentése: Halál őre. Ez valamelyik Sorsmeghatározó
^^—V.mt.iri sumir islen (valószínűleg: N a n a — Istár) neve,
• mi ősi sumir szokás szerint, — m i n t óvó és védő n e v e t —
^^•rmrlynóvként is használtak.
Klemzés: (Analizis).
f Za-ktid-da-atu.
Jelenlése: Határkő, szószerint: két őriző köve. M á s su-
ntr változata: Za-kud-du-ur-ri, azonos jelentéssel. Az elne-
• •. i.niu-t származik, hogy a sumir határköveken az isten
m» király, léhát két őriző (pásztor) k é p e volt l á t h a t ó . Ezek
fíiUk a határokat s ezért volt szent és s é r t h e t e t l e n úgy a
mint a határ.
Elemzés: Za - kő; kad-da vagy kud-du (kas-da-ból) •—
141
előre ható hasonulással) = k e t t ő ; atu (a sumir „ u t u " válto
zata) és ur = őriző (Halevy s z e r i n t is!).
5.) Ursa. Szintén helynév. A k u t a t ó k kapcsolatba hoz
zák: Örs — Örsi helynevekkel. S z e r i n t e m ez eredetileg „mél
tóság", majd személynév volt.
Sumirul: Ur-sa vagy Ur-si.
Jelentése: Kegyes pásztor (őr).
A teljes sumir név: Ur-su-uru — A városállam kegyes
pásztora (őre). A n o n y m u s ,,Gesta H u n g a r o r u m " című kró
nikájában (1200 körül) pontosan így szerepel, m i n t honfog.
látó vezérnév. Más sumir megfelelője: Sib-zi-kalam-ma
Az ország hü (kegyes) pásztora. Ebből az t ű n i k ki, hogy a
magyar fejedelmi személyek (dux) az ősi s u m i r hagyomá
nyokat megtartva — főpapi funkicót is gyakoroltak.
Elemzés: Ur vagy sib — őriző, pásztor.
Sa-si-su (sag-ból) = kegyes, fényes, tiszta; u r u = város
állam; kal-am-ma = ország.
6.)Putu wu eieze (et) knez.
Uj sumir: Putu-wu-ege-ze (et)ke-en-es.
Régi sumir: Pata-mu-igi-zi (et) kí-in-is-e.
A „pata-mu En-lil-ke" kifejezés g y a k r a n szerepel az
ékiratos táblákon. A szakirodalomból pedig ismerjük a Pat-
en-zi — Pat-e-zi vagy csak röviden „En-si" kifejezést —
mint a sumir „papkirályok" címét. I t t t u d n i kell, hogy az;
ősi sumir jogszokások szerint az ország legitim uralkodója
csak az lehetett, aki En-lil istentől — N i p p u r b a n — főpapja
útján — az uralomra megbízást n y e r t , pontosabban, akit ez
„néven nevezett". Ez s u m i r kifejezéssel Pad-da-mu — Pata-
mu — előreható illeszkedéssel P u t u - m u . Az igi-zi — ege-ze
— eie (eje) = jelentése: kegyes úr (vagy igaz ú r ) . Szeman
tikailag (jelentéstanilag) teljesen egyező a s u m i r királyok
„En-zí" címével.
A „putu wü ejeze" — „ n é v e n nevezett kegyes (igazi
ú r " tehát ugyanannyit jelent, m i n t a sumir: Pat-e-zi — va
gyis uralkodót ,királyt.
Ehhez kapcsolódik az et — l a t i n kötőszóval — a .,knez"
szó. I t t nyilvánvalóan hangkiesés (elizió) t ö r t é i t . Olvasata
így: kenéz. Minthogy a s u m i r „ s " a m a g y a r b a n is sok eset
ben „z"-vé változott — a sumir p r o t o t í p u s :
ke-en-es-e
eredeti alakja: ki-in-is-e
142
c Jelentése: ki-en (En-ki) isten gyermeke. E$ (us-ií) =
ií>c-frm*k, ver, ivadék (Halevy). Szószerinti jelentése meg-
egye/ik a ki-in-gir — ke-en-ger — régi sumir népnévvel.
A királynévsorok szerint a I I . uri dinasztia egyik ki
rálya iKn-tcmen-a kortársa): Lu-gal Ki-in-is-e du-du. Mint-
iH.jjy ufjy a sumir, mint a fenti szövegben — ez a szó az ural-
I
h«-í«ii i i m iLu-gal — Pat-e-si) u t á n következik, valószínű,
r>"Hy mindkettő a király — főpapi funkciójára — utal. Ezt
L u u r n a s z t j a , hogy a magyarsággal érintkező szláv népek
|M|», fejedelem" (fürst) jelentéssel vették át a tárgyalt
k'4il.
143
A „mogyoró" szó hasonló a fentihez. Mu-gur-u vagy
Mu-un-gur-u = kerek magú (magja kerek). G u r = körbe-
menó, körbeforgó — vagyis kerek. — Mu — mag, un (u-nn)
évé.
11.) K u l u n (latinosan: Culun) tó és p r a e d i u m is.
Sumirul: Kul-unu vagy Kal-an.
Elemzés: Kul vagy kai (gal-ból) = gyermek.
An, — un-u — Ég vagy Égisten.
Jelentése: Ég g y e r m e k e vagy Égisten gyermeke. Dá
vid Antal magyar asszirológus szerint a sumirok az Ég vagy
liten gyermekének nevezték és t a r t o t t á k m a g u k a t (Babilon
ól ASSur. Budapest, 1926.) A n é v o n n é t veszi eredetét, hogy
a tó és praedium valószínűleg a „honfoglaló „ K a l a n " nem
zetség szállásterületéhez, illetve birtokához tartozott. Ez a
feltevés azonban további k u t a t á s t igényel.
Mahler Ede (magyar) kutató megemlíti, hogy Nippur
város neve azonos a bibliai: Kalné-val, ami éíciratosan:
Kul-unu". Nippur volt egyébként a k u l t u r á l i s élei közép
pontja. Sumir földön is „uru-azag-ga" = szent városnak is
nevezték.
12.) Ekli (latin: Ecli). I t t is hangkiesés történt. Teljesen:
Ek-ili vagy Ékeli.
Sumir formája: Ek(e)-il-i (Ege vagy ligi-ili-ből).
Jelentése: Az „Ég u r a " . Tehát isten-név, amit személy
névként használtak. A kutatók Szerint d u n a i rév (ad por-
t u m : Ecli). T e h á t a személynévből helynév lett: Ekei vagy
Ekil. Ma is van ilyen községnév: Ekei (Komárom megye).
I t t fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ebben a nyelv
emlékben túlságosan sok a magánhangzó kiesés. A m a g y a r
nyelv éppenúgy mint a sumir — nem szereti a mássalhang
zó torlódást és mérsékelten alkalmazza az eliziót. Ebből ar
ra lehet következtetni, hogy ezt a nyelvemléket — n e m ma
gyar, hanem idegenajkú szerzets foglalta írásba.' Ennek az a
hátrányos következménye, hogy a m i n t megállapítottam —
a nagy gyakorlattal és tudással rendelkező nyelvészeink is
— nem egyszer — tévedésbe esnek, szófejtésük során.
144
nak ily helynevek. A történeti sorrend:
Kidcmes — Fcdemes — Födémes. Ezt a nevet két rész-
iv kell bontuni és pedig:
a.) Fid es b.) emesi (emes) ada.
A fid — fed — főd hangfejlödésből láthatjuk, hogy itt
i mai .,fi>ld" (terra) szavunk archaikus alakjával állunk
k/c-mben, amit népiesen ma is féd — „főd"nek neveznek. Ez
egyike a legősibb szavainknak. Sumir-föld, m i n t a folyami
kuliurúk földje ismeretes. Ezek a kezdeti k u l t ú r á k a folyó
li'Mjni vagyis partján alakultak ki. A folyó p a r t j a volt ele-
-nic .1 művelés alá vett fold.
^^iíjfiurui: bi-gi-id = folyó partja.
^H^lemzés: bi = övé (névmás); gi — ge (vagy ki-ke) =
f»ar(, hely; id folyó.
Ennek alakulása: bi-gi-id — pi-gi-id — fi-gi-id — fi-
hi'id - li-id — fid. (V. ö. az elöl b e m u t a t o t t : bi-igi — fej
Hangtortt-neti fejlődéssel). Érdekes, hogy m á r k o r a i nyelv-
t inlikc-iiikben (1046.) találkozunk a fejlettebb „féld" for-
inuv.il, ami nyilvánvalóan — fehid — fejid — fejd — féld
alakulással jött létre. Ez is igazolja azt a megállapításo-
rn.il, hogy a nyelvfejlődés n e m volt egyenletes!
b i Az „Emesi" szó sumir prototípusa: eme-se — kegyes
anya iKmo anya) si, su, őa (sag-ból) = kegyes, tiszta, fé^
nyes A Deimel szerint: „emes" — papnő, főpapnő. Ez össz-
iMMgbun áll a szószerinti fordításommal. Ilyen értelemmel
ív a s/avunk kiveszett. Megtalálható azonban az „ e m s e "
•-«-" s/ti anya (vagy nőstény) sertés jelentéssel.
A leniickhez képest az oklevélben szereplő: fidemsi te
li..! i/t jelenti, hogy: főpapnő földje.
l-l i Segisti. Ez nem helynév, h a n e m kisebb tavat jelent.
Siiimiul: Sigis-tí = tókiöntés. Sigis (F. H ő m m e l sze-
inti^^kioiítés. Ti-(tim) .— tó.
l ^ i Kangre/ via. Amint a latin szöveg megjelöli, ez
ifin v. i-gvbcn birtokhatár. I t t is kiesett a második m a g á n -
-»ng/«;, a ,,z" véghangzó előzménye: s. Olvasata t e h á t : K a n
arc*.
A Minierológia úttörői megállapították, hogy a s u m i r
I'fi f'jiFi-gibb neve: Ki-in-gir — Keen-ger. (Oppert, De-
».-.< h , s t b i
Ki-in vagy Ki-en (In-ki — En-ki) istennév. Jelentése:
145
Alsó világ (Ki) (föld és vizek ura). Egyébként ő a sumirok
teremtő istene, az isteni triász h a r m a d i k tagja.
Gir — G e r vagy G a r = gyermek, nemzett (F. Delitzsch
„ t e r e m t m é n y n e k " fordítja).
Jelentése t e h á t : Ki-en (isten) gyermeke.
A ,,Ke-en-ger" m é l y h a n g ú változata a „gar"-hoz iga
zodó előreható illeszkedéssel: Ka-an-gar.
A továbbiakban t u d n i kell, hogy a s u m i r nyelv a töb
bes számot kétféleképpen képezte: vagy az ,,es" (ez gyako
ribb) vagy a „ k e " (ge-ből), ez a r i t k á b b , többes jellel mind
két szó jelentése: sok.
Ehhez képest a ka-an-gar többes száma: Ka-an-gar-es.
Megkaptuk t e h á t a „ K a n g r e z " n é v eredeti alakját.
Az oklevélben előforduló „ K a n g r e z — Ka-an-gar-es" —
via, azt jelenti tehát, hogy sumirok, vagyis magyarok útja.
A „ke-en-ger" többes száma: Ke-en-ger-e-ke (vagy Ke-
en-ger-es) = En-ki gyermekei. Ez utóbbit teljesen azonos
formában megtaláljuk „Benedek veszprémi ispán (comes)
1171. évben kelt végrendeletében", m i n t t e r r a (és villa).
,.Kengerek"-et. Jelentése itt is: sumirok azaz magyarok föld
je.
Ezek perdöntő bizonyítékok. Megjegyzem itt, hogy a
Ke-en-ger, ku-un-gur, ka-an-gar s u m i r népnévvel feltétle
n ü l etimológíkus kapcsolatban á l l n a k a: H u n g á r i a , Hongrois,
Unghoria, Ungarn országnevek, melyek különféle nyelve
ken — Magyarországot jelölik.
16.) G n i r uu ege Holmodia.
S u m i r szöveg: ge-ní-ir wu-ege: Gul-muh-di-a.
Régibb forma: ge-ni-ir mu-igi Gal-mah-du-a.
A sumir szöveg elemről-elemre:
g e = egy, első (ige-bői, első lekopással)
ni-ir = fejedelem (nim-gir összevonása)
mu — wu = ő, övé — de l e h e t „ n e v e z e t t " is
igi — ege = úr, uralkodó, tekintő.
Gal vagy gul = nagy.
Mah vagy M u h -— ma vagy mu = Magasztos (Isten)
du-di = gyermek.
A szöveg á t t é v e mai n y e l v ü n k r e : Első fejedelem ura
(nevezett úr): Gal-mah-dia = n a g y Magasztos gyermeke.
Itt fel kell hívni a figyelmet, hogy a sumirok „ M a h " =
146
4 lfaf(a.szto$", „Fenséges" címmel mindig a legfőbbnek tár
ult ifttenukct tisztelték meg. A ,,Gal — M a h " általában a
tuJMirok regi nemzeti istenének El-lil (En-lil) istennek volt
enne. V. «i. Isin sumir városállamban. E-gal-mah — Nagy
toaH*hf.loa háza (temploma) KA-DIN-GIR-RA-KI-ban (Bab-
ll-bcni. K-inah Ur-ban pedig E-nuun-Mah.
Már előbb említettem, hogy a s u m i r nyelv fejlődésé
in a ..%" hangzó — h útján — igen g y a k r a n lekopik. Ezért
„fial-inuh-dí" név is Almádi"-ra változik Ma is v a n ilyen
* «v ;i Halilton nyugati p a r t j á n : Balaton-Almádi.
~*A * * *
m
^ • ^ ^ Kzt'k a szövegek is fel voltak írva (nem mind) azokra a
'••hliikra. melyeket a Sorbonne-on b e m u t a t t a m és — mint Dr.
fíov.dny kutatási eredményeit — előadásom függelékéhez
Falollam. Kzek azok a „ m a g y a r " szövegek, amelyeket a je-
•\i> szakemberek ,,szumirul" olvastak el.
1
összes m u n k á t úgy, ahogy i t t azt m o n d o m . "
A könyv angolul jelent meg. Címe „THE S U M E R I A N
WONDER", kiadója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Orien
talista Iskolája és amennyiben az olvasókat érdekli, v a g y
Komoróczy meg a k a r n á ismerni, úgy szíveskedjenek m e g r e n
delni azt az európai vezérképviselőtől, aki senki más, m i n t
Brill-Leiden.
Spanyol nyelven most kerül sajtó alá és a bizonyítékok
magyar feldolgozását a Káldeától Ister-Gamig c. trilógia I I .
ós III. kötete hozza.
És ide kell írni megint a mottót
KMH 17 x :
amikor így ír (38. old.):
„A nyugati magyar emigrációnak az a része, a m e l y a
.sumer-magyarológia' tanait hirdeti, nem tudott mélyebb gyö
kereket ereszteni új hazájának szellemi életébe, ezért hely
zete — s ezzel együtt a közlés lehetősége is — legtöbb eset
ben szüntelenül változik". .. m e r t ez megint hazugság és e
ferdítést legjobban az bizonyítja, hogy
1.) a szumir-magyar azonossági bizonyítékokat a B u e
nos Airesi Jezsuita Egyetem adta ki és
2.) az ide tartozó tanulmányokat ez az egyetem a „saját
h a z á j a " (Argentína) szellemi termékének tartja,
3.) e r r e hivatkozik a könyv előszavában az előszót író
személy, aki senki más, mint az egyetem Rector Mag-
nifieusa.
* * *
148
r\
KMII 18 x:
« r i i könyvének említett oldalán teljesen meghamisítja és ki-
I
M I ' J I Margaret von Haynal asszonyság előadásának szö-
v«P«« m it! azon kell gondolkozni, hogy az a kitétele, melyet
ÍM alkalmaz, nem meríti-e ki a sajtóban való tudatos hamisí
tják <» rágalmazás tényét. Ugyanis a következőkben tudósít:
Margaret von Haynal már említett párisi dolgozata
Jg mtactos felfedezésként m u t a t be néhány mezopotámiai pe-
barfthmgert. A tárgyakat — úgymond — B a d i n y J ó s 196*9-
U-n fnJc-zlo fel Buenos Airesben az Etnográfiai Múzeumban.
továbbiak során kiderül, hogy tulajdonképpen csak „máso-
i "krul van szó, összesen 5 3 - r ó l . . . A B a d i n y J ó s találta
..máwilai" oknak von H a y n a l különleges értéket tulajdonít,
torxfvan, hogy az eredeti darabok a II. Világháború során el
e t e k . . . A cikk Badiny Jós „másolatai" közül kettőt is-
•rtet, mellékelve vázlatos rajzukat is. „Az emberiség legel-
•«» tetűekéje" — hangzik a magyarázat. . . és erről a szumir
Cftctről megjegyzi, hogy az „Erdélyi Múzeum hasábjain Ko-
ir» Litván már három évtizede közölte ezt a rajzot". .. de
• in a/l, amit Margaret von Haynal asszonyság indokolásként
• l(K«il«jti e „vetőeke" felemlítésére — sem pedig a másik pe-
rlhenger rajzáról nem tudósít.
f ^A türelmes olvasó felvilágosítására és Komoróczy (saj-
"'WM.V kell neveznünk) egészen aljas és tiszteletlen, tudo-
yos könyvekben eddig precedens nélküli módszerének be-
149
test váltott ki, amikor így í r t :
„A történelem Szumériában kezdődik, m e r t az első em
beri civilizáció itt született. A sárga folyó völgyi C H I N A leg
ősibb műveltsége a K r . e. második és a h a r m a d i k évezred leg
végére megy csak vissza.
Mezopotámiában azonban az első e m b e r i települések
százezer évre visszavezethetők és az első városok — m i n t a
haladás első jelei megjelennek m á r a K r . előtti 6000 és 4500
között.
A továbbiakban az argentin születésű újságíró tudósítja
az olvasót a szumir városállamokról, az uralkodók (pa-te-si)
és Isten közötti viszonyról, az emberiség első irott törvényei
ről (UR-NAMMU) és a pecsétek hivatásáról.
Ez tehát az az információ, amiről az argentin újság ol
vasóit 1969, június 1-én, v a s á r n a p tudósította.
Természetesen rögtön azt k é r d e z h e t j ü k : „mi volt az ok
arra, hogy ilyen közleményt k ö z h í r r é t e t t e k . . . ? Mi ennek a
tudósításnak az e r e d e t e . .. ? És m i é r t publikálnak ilyen régi
dolgokat az argentin hétköznapi élet s o r á n . .. ?
Sokszor nemvárt véletlen dolgok történnek az életben.
Ilyen volt az az eset is, amikor a Buenos Airesi Jezsuita Egye
tem Szumerológus Professzora r á a k a d t az Etnográfiai Mú
zeumban egy kis fadobozra, a m e l y i k m á r 60 éve volt egy sa
rokba dobva. A doboz t a r t a l m a m a r egy fél évszázad óta a fe
ledésé volt, mig végre egy szakember kezébe került. És a
doboz tartalma sem több sem kevesebb n e m volt, mint 53 ős
régi, mezopotámiai pecsét, melyekből
16 az ősi Szumir korba,
12 a Babilonba,
4 a Kassita korba,
9 az Achemenida-Perzsa időbe,
3 a Sémi-Akkád,
10 a sémi-amurru, h u r r i t a és elami.
Természetesen a pecsétek előkerülése óriási érdeklődést
váltottak ki a Buenos Airesi S a l v a d o r E g y e t e m Orientalista
Iskolájának hallgatóinál és mi — az ,,asszíriológia és szumi-
rológia"- tanszék tagjai — Professzorunkkal nemcsak a pe
csétek leolvasásával foglalkoztunk, h a n e m felkutattuk az Et
nográfiai Múzeum írat- és levéltárát, hogy a pecsétek küldő
jét — t e h á t azok származását megállapítsuk.«
tgy vezette be Margaret von H a y n a l asszonyság Sorben-
nei előadását, amit angolból fordítottunk magyarra.
150
Ebből megállapíthatók a következők:
l.l Margaret von Haynal asszonyság Sorbonne-i elöadá-
Jit egyáltalában nem beszél „szenzációs felfedezésről", ha-
M«-m ismerteti a legnagyobb argentin napilap beszámolóját,
ahul .1/ argentin újságíró „nem m i n d e n n a p i " eseménynek
nii-i.iM'tcili' azt az érdekességet, hogy 5000 év távlatából Bue-
lu« Airesig sugárzó kultúra termékei 60 évig voltak egy sa-
tttkba diibva anélkül, hogy valaki észre vette volna. De —
iiity vi'huk - a budapesti újságírók is hasonlóképpen j á r n á
nak fi. ha valahol Budapesten találnának 53 szumir pecsétet.
2 i Margaret von Haynal asszonyság nem beszél máso-
!•"! ^fe i's Badiny professzor nevét előadásában meg sem em-
r
• •»! ><-:<«-keje". Ezt csak azért említette meg Margaret von
pnal ..^/cniyság, mert prof. K r a m e r egyik könyvében (La
ii ju einpie/a en Sumer) közöl egy mezopotámiai pecsét-
151
I
nyomatot, amit ugyanígy nevez — az „emberiség első vető
ekéje". Von H a y n a l asszonyság személyesen nyújtotta Kra-
mer professzornak a Buenos Airesi pecsétnyomat gipszmáso
latát, amelyen az alábbi „vetőeke" látható
152
MV.I volt. Ugyanezt a formát találjuk m e g azonban az Ache-
mciiidák idejében is. A tízágú csillag a belső körrel a babi-
153
[
Ennek a nagyszerű és a „keleti t u d o m á n y o k " diplo
májával rendelkező asszonynak í r á s a tehát a legnagyobb
„szenzáció" — magyarság t u d o m á n y i szempontból —, m e r t
megmagyarázza és kétségteleníti az esztergomi oroszlá
nos szimbólum oroszlánjának oldalán található okiratot
és azt a „Tudás Istenének" — a babiloni „EA"-nak—, a
babiloni írásrend szerint írt nevének ismeri fel.
Hát ez az oka Komoróczy „hallgatásának". Ezért nem
említi meg Margaret von H a y n a l asszonyság „másik" pecsét
jét.
E sorok írója szemtanúja volt ennek a Sorbonne-i elő
adásnak és látta azt is, hogy a világ egyik legelismertebb szu-
étk mir-babiloni pecsét-szakértője — Prof. AMIÉT — (a Louvre
^ ^ Közel-Keleti é s Egyiptomi leleteinek chef-coservateur-jel kéz
be vette von Haynal asszonyság által bemutatott két pe
csétet, azokat nagyítóval megvizsgálta és — helybenhagyó-
lag — szó nélkül visszaadta. Személyes kérdésemre adott vá
laszában — a pecsétek eredetiségét megerősítette.
* * *
154
VIII.
AZ ESZTERGOMI V Á R K Á P O L N Á B Ó L
ÉS AZ OROSZLÁNOKRÓL
155
Pilis-hegység, Dómós, Pilisszentkereszt és Esztergom kö
zötti területeken elterülő hegyi v á r a k m a r a d v á n y a i t , az eze
ket összekötő és sok mérföldre kiterjedő fal, á r o k és sánc-vo
nulatoknak várerödítményes fal m a r a d v á n y a i t , régi kövezett
utaknak, vízduzzasztóknak, kolostoroknak épségben megma
radt részeit és ezek összefüggést m u t a t ó rendszerét. Ledön
tötték a hatalmas, emberalkotta m ű v e k nyomait, összetörték
a paloták faragott, m e g m u n k á l t köveit, „nem v e t t é k é s z r e "
• lakótelepek, nagy épületek m e g m a r a d t alapfalait s az ezer
nyi cserépmaradványt kézbe sem vették.
Ezt a tudományos k u t a t á s ellen elkövetett b ű n t é n y t
azok a magánkutatók foglalták írásba, akik a r r a következ
tettek, hogy
1.) az elhanyagolt és részben elpusztított régészeii anyag
Pilisben a Dunamedencét 896-ben megszálló Árpád-
H á z királyi központjának m a r a d v á n y a i t rejti, továbbá
2.) annak a városnak romjait is, melyet a — Magyar
Krónikák szerint — római korban előbb Herculiának,
majd Sicambriának, a h u n o k és avarok ATILLA Vá
rosának, a germánok Etzelburgnak, az Árpád-királyi
Ház magyarjai pedig BUDÁ-nak (VETUS BUDA) ne
veztek.
Ezeknek a m a g á n k u t a t ó k n a k a véleményét igazolják a
Magyar Krónikák. így „Anonymus Krónikája a Kr. u. 12.
századból azt közli:
„Atilla, a h u n o k királya a D u n a mellett királyi lakot
épített magának a felső hévvizeknél, azt erős falakkal
megerősítette s az ott talált régi é p í t m é n y e k e t megújí
t a n a . Ezt a várost a németek Etzelburgnak, a magyarok
Buda-Várának n e v e z t é k . . . a h o n n a n a magyarok ural
kodói hódításaikra k i i n d u l t a k . . . és ez volt a királyi
központ. . . . Á r p á d o t 907-ben tisztességesen (nagy disz
szel) egy kis p a t a k fejénél t e m e t t é k el, Atilla városánál,
ott, ahol későbben a magyarok „megtérítésének" idején
templom épült, melyet ALBA-nak neveztek Boldogasz-
szony tiszteletére.". (Anonymus Krónika 52. fej.)
Kézai Simon Krónikája — a Kr. u. 13. századból — amikor
megemlékezik a P a n n ó n i a i H u n o k n a k a rómaiakkal vívott
nagy csatájáról, azt közli, hogy:
,.a hunok Sicambriánál keltek át a D u n á n . Ott aratták
na
fíy győzelmüket és a h a t é b a n elesett vezéreiket az Or
szágúinál, a Kövesvölgynél temették el, ahol a „BÁL
IM
VANYKÖ" volt. Ez a Sicambria lett Atilla városa, me-
157
a
,.mellékkápolna" kapuja felett húzódó cikk-cakkos (asszir-
hatású?) díszítés. Ugyanúgy a Várkápolna „északi normann-
ívea"-nek nevezett kapuja feletti nyolcágú csillagforma is
tiszta mezopotámiai motívum. (Istár-csillag.)«
»A „királyi ülőfülke" (iszonyú nevetséges elnevezés ré
gészeti szakirodalomban) belső ívén l á t h a t ó palmettás- díszí
tés is teljesen pártos-avar művészeti elem, ami mégjobban
megerősíti azon állításunkat, hogy a v á r a t a hun-avar idők
ben építették, m e r t hiszen ha a szentély díszítése ebből az
időből ered, a kőfal, melyen a díszítés van; nem származhat ké
sőbbi korból. Ugyanígy a szentély figurális díszítése — a pal
mettás korongba foglalat — jobb első lábát emelő oroszlán
— a baliloni kozmologikus szemlélet vallási szimbóluma,
(A mely babiloni ékirást és vallási törvényeket jelentő jelképe
ket visz.«
»De megerősíti a babiloni-pártos művészet esztergomi je
lenlétét az a két fej, mely a kápolna északi falának két szélső
oszlopfőjén található. Egy Gerevich Tibor nevezetű roman
tikus, judai-keresztény véleményező, e két fejben — igen ne
vetségesen parodizálni akarja ezt a r i t k a műkincset azzal,
hogy a két kőből faragott fejben — a nem bizonyítható „kő
faragó mesterek arcképét" l á t j a . . . az általa „királyi repre-
zentációjú i n t i m n e k " nevezett magánkápolnában, ahol „csak
a királyi u d v a r kiváltságosai" vehettek részt.*
* » *
NAGY ARSZAK F E J E
SUSA-ból (Kr. e. 2. szd. — Louvre) és Esztergomban
159
•
160
i.lv -/inielyétöl függgött, hogy ezt ő saját maga gyakorolta,
. megosztotta a királyi család tagjaival. Mindenesetre az
(tcT}(i<mi szentély ,.tizennégy oroszlánja" ékes bizonyítéka
untuk. h(»|{V a királyi hatalom gyakorlásában részt vettek az
i ii.-./!.in<ik".
2 I A TAKSADALOM TAGOZÓDÁSA:
AZ OROSZLÁNOK képezték azt a réteget, amelyikből
*t uralkodók származtak
Kz volt tehát a királyi nagycsalád. A Magyaroknál az Ár-
pád-Ház. A királyi ház isteni származása tudatosítva volt s
ct a vezető réteg — m á r a sumir-babiloni ezerévek óta —
Mirnbol urnának, az ugyancsak sumir-babiloni oroszlános áb
rázolásokat használta.
A következő társadalmi osztály:
A K1RALYHAD volt. A fegyveres hadsereget szolgálta
tó törzsszövetségek és nagycsaládok tagjai, akikből a későbbi
nemesi osztály fejlődött ki.
G Y E P Ü K NÉPÉNEK ( f a l u s i a k n a k . . . ? ) hívták a kenye
ret termelő földművelő és állattenyésztő lakosságot, amibe
az ország legtöbbje tartozott.
FEKETE NÉP volt a neve a hadifoglyokból és szegődöt-
tekböl álló szolgahadnak.
Az első három társadalmi osztály tagjai birtokkal és ál
lampolgári joggal rendelkező személyek voltak. A F e k e t e
Népbe tartozóknak sem birtoka sem államjoga nem volt.
Amikor a magyarságot áttérítették I. I s t v á n rendeleteivel
a judai-kereszténységbe, amelyiknek feudális rendszere a ré-
ili ..oroszlánok" ,,királyhad" és „gyepüiek" legtöbbjét „gya
lázatos szolgaságba", majd később hivatalosan a régi „szol-
C-iliaddal" egyenlő jobbágyságba taszította — a régi hit ma-
U.v.irjai és a jobbágyok: leigázóikat hívták „fekete népnek".
Erre hivatkozik egy régi h i t ű m a g y a r „táltos-imádság",
..Meleg orcával, édes nyelvvel
Imádságra állunk.
Fejet hajtunk a fekete néppel.
Istenünk őrizz meg széltől-fergetegtől,
Őrizz tűzveszedelemtől,
Onzz rablótól — tolvajtól,
Kártevő e s ő t ő l . . .
Adjál épséget — egészséget.
Ma idegennel, keresztény emberrel találkozván
161
Runbe estünk v o l n a . . .
Idegennek bűnét felejtsd el,
Magunk bűnét bocsásd meg.
Irgalmazz I s t e n ü n k . "
(Ez az imádság Dr. Mészáros Gyula gyűjtéséből való,
aki azt egy táltos-ivadéktól tanulta. Ez a táltos-ivadék mond
ta így: „aki ezt az i m á t m o n d a n i akarja, arcával kelet felé
álljon." Szeretettel továbbítjuk az olvasóhoz e táltos-ivadék
kérését.)
* » *
A társadalmi tagozódás megismerése u t á n most m á r meg
értjük, hogy a papkirályi szentélyben gyűlt össze a királyi
hatalmat gyakorló testület, amelyik á l l t :
tizennégy oroszlánból és az előttük trónoló királyból, aki
nyilvánvalóan az oroszlánok feje volt s m i n t tizenötödik, va
gyis a teljes, a fénylő, a tiszta, az igazi, a tökéletes, a sokezer
éves „tekratikus u r a l m i r e n d " legmagasabb és Istentől ka
pott hivatását gyakorolta — égi oroszláni minőségben.
Itt most két számmal találkozunk. Tizennégy és tizenöt.
Mivel az Istentől kapott Uralkodási Rendben valóban „ r e n d "
van, melynek alapja a számadás és felelőség, nem csodálkoz
hatunk azon, ha ezek a számok is az „Isteni Rend"-ből ered
nek. Ugyanis csak innen eredhetnek.
A „teokratikus uralmi r e n d " Istentől, azaz az ,égi ki
rálytól", aki „egyszerre intézi az égi és a földi ügyeket", a
sugárzásokkal kapja rendeleteit. Ezek a „sugárzások" az égi
testek megnyilvánulásai és a „ t u d á s " megnyilatkozása a b b a n
rejlett, ha a „tudós, vagy táltos" tudott olvasni az „ég köny
vében".
Itt a magyar származású olvasó semmi mást ne képzel
jen el, csak azt, hogy ami a j u d a i a k n á l m e g volt — a Biblia
írásai szerint — ugyanaz a sumir-babiloni-hun-avar-magyar
népeknél is meg kellett legyen, hiszen a héberek t u d á s á n a k
minden alapjául, a semitologusok — még C y r u s G o r d o n pro
fé r/oT is — a sumir-babiloni tudáskincset jelölik meg.
A bibliai könyvek azon leírása: (II. Móz. 16: 1, 6, 9, 10.)
érkezének Izrael fiainak egész gyülekezete SIN pusz-
lajab*. . a második hónapnak tizenötödik n a p j á n . . . Áron
nak ix-dig mondta M ó z e s . . . járuljatok az Űr e l é . . . este meg
tudjátok, hogv az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről. ..
<•» íme .íz Úr dicsősége megjelenik a felhőben".
Iftl
m
A SUMIR-BABILONI HOLD-TÖRVÉNY
A FÖLDI URALKODÁSBAN
P
Azoknak a régi kultúrköröknek az emberei, akiknek vi
lágszemléletét a „kozmosz" — vagyis a Természet R e n d j e
ininyította és nem szolgáltak különféle egyházpolitikai érde
keket, bizony szerették a fényt. A Napfény volt nekik az
élet és az igazság". Tehát mindazok, akik az életet irányítot
tak és az igazságot szolgáltatták, ennek a tiszta fénynek, en
nek a mcsoktalan isteni erőnek voltak a hirdetői.
A Nap-Urasággal, az égen tündöklő Isten-Fiával, bizony-
n
amikor „pirkadt" — az e m b e r is ébredt. Amikor „de
c i t " — az ember is megállt és amikor nyugodni készült, az
mber is Isten felé közeledett a nyugovása előtti pillanatok
ban. Hiszen gondoljunk csak a r r a , hogy m i n d e n „keleti" nép
jel meg van valamilyen szertartásféle m é g ma is a Naple
mentével kapcsolatban.
A Nap-Űr tehát életünk ura is volt és hozzá alkalmaz-
<>dlunk.
Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a Holdról.
163
A Hold tele van titokzatossággal, hiszen az Újhold hozza
• nirvrfiYck növekedését is és fogyó holdkor ültetett virág el-
telihold
\ /
lfi4
•> »::% -< Uil.ni vannak mintázva a kígyók, m i n t a fogyó és kelő
h> lil i/itiibolumai. De ugyanezt jelenti a fejnélküli test is és a
k•-..!»:"ii fi j is. hiszen feltámadni csak a halott állapotból le-
hi i T.il.ir. még ez a szemlélet élt Heródesben is, aki Jézust
1-i'v.i n/t mondja: ,.Akinek a fejét vétettem — az a János
. .• .. t.im,.ili fel a halálból." (Márk, 6, 16.)
\ II' Kdük ezek az állomásai azonban nem „magánvé-
I \i ki pe/tek az ősi mah-gar vallásszemléletben, ha-
i • TI .1.- i'iiiixTjs.g első irott törvénykönyvébe, az UR-NAMMU
K)«lr\ln- vannak bejegyezve és törvényként követve így:
A/ n a három napon, amikor a Hold nem világít,
Mtiki i-l i.i'in hagyhatja lakóhelyét. Semmiféle m u n k á t vé-
Ki-.-in »'s u / i i gyújtani nem szabad. Nincs fény az égen, tüz
- Ii ;;viri .i földön és senki sem ehet melegített ételt." (Har-
I*M i; Fvther: Frauen und Mysteries.)
'I'iTIIH••./elesén intézkedik a törvény arról is, hogy ezen
.' t-a.ii lapon a nők elkülönítsék magukat a férfiaktól, hi-
.-•• ii .. rii.ii használatos szó „menstruáción" annyit jelent,
ii.. .1 Imliiválluzás".
A Nap-Úr fényére ez a három napos sötét idő veti örök
.t.-i.vikal i s ez a titokzatosság — mint létező, változtathatat-
l.i! linvt'My.szcrüség — úgy lett beiktatva a mah-gar n é p
• ". 1'nlyamatába, mint a halálra való emlékezés. De nem a
irtiienylelenség állapota ez, hiszen benne él a feltámadás tu
dat.i. Harmadnapon új fény jön és vele győz az igazság is.
Van ;i/ mban az UR-NAMMU törvénytáblájának a „tel-
i-s IYIIMC — a holdtöltésere" — vonatkozó intézkedése is,
untkor i-».\ mondja:
Dl -TI I - LA" (ítéleti tizennégy bíró döntésével csak a
ii/i iidli.lük napon hozható."
Y.t a/ nsi torvény egyszeribe magyarázatot ad nekim'-:
• rí., Iiiijiv az esztergomi várkápolna nem „kápolna'"-— ha-
m ii. .i királyság legfelsőbb székhelye, ahol a tizenntgy orosz-
i.ui Irriulil. bíróként ítél a tizenötödikkel, a királlyal, aki a
NAI" FIA "lei és halál felett.
I . m i n d e n ! megtalálunk a mai magyarság szent hagyo-
<i V . o l M r
K1 -ni k vesv/.ük a sumirnak nevezett ősi mah-gar nyelv
|H Tll. 1.1 ' D S I , 457/43. sz.) szavát mely a mai magyarban
I 1» I, l.r.T ítélet, vagyis oly bírói döntés, mely vagy fel-
• >• '•' v u; h il.i'ra ítél. A magyar nyelv az ítélet szót régen
.' i'.'• . h i ..'nálta. h:i valóban az "élet"-ről volt szó és még
165
az Arpádházi királyok írásaiban ez úgy van rögzítve, hugy
i legfelsőbb döntésünknek jogi formulája tartalmazta az „in-
ler leones", azaz „az oroszlánok között" kifejezést. Most íát-
hatjuk, hogy micsoda lelkiismeretlenség kell ahhoz, hogy
.úlöfülkének" nevezzük azt a szentélyt, ahol az élet és halál
urai — az oroszlánok — jöttek össze a Nap Fiával abban a
cudatban, hogy az Égi Királyság földi ügyeit intézik tisztán,
• fényben és azon a napon, amikor az égen nincsen semmi ár
nyék, az „oroszlánok között" megtörtént a legfelsőbb intéz
kedés.
Ugyanis a tizenötödik napon teljes a fény.
A Nap-Űr nappal önti életet adó erejét a földre és ami
kor nyugovóra tér a telihold helyettesíti minden erejével. És
jzen a napon a Telihold is Oroszlánná válik. Ezért találjuk
UR városában tömegével azokat a kultikus célokra használt
.idényeket, amelyiken „két bika és két oroszlán" jelzi a hold-
íörvényt. Ugyanis a sorrend ez:
„telihold (oroszlán) — fogyóhold (bika) — újhold (bika)
— telihold újra (oroszlán)." (ábra.)
A köv. old.: „Kultikus, alabástrom edény UR-ból (Kr.e. 3000)
Az ítélet tehát valóban „inter leones", vagyis „oroszlá
nok közül" ered, m e r t a király a szentélyben ül a tizennégy
oroszlánnal és ezen a napon a NAP-ÚR, m i n t oroszlán adja a
fényt, a bölcsességet, az igazságot, hiszen tudjuk, hogy a Nap
háza az Oroszlán csillagképe és ezen a napon az ÜR-IVIAH
(Hatalmas Or) a neve ennek az égi oroszlánnak, éppen azért,
mert akkor is erőben marad, amikor a Nap-Úr alászállt. Az
jgen az Oroszlán-Telihold ragyog. Nincs sötétség. Nincs ár
nyék — csak fény, fény, mely a bölcsesség a fejben és igaz
ság a lélekben.
Ezért kell tehát az esztergomi (Ister-Gami) „ülőfülkéket"
• Magyar Néphagyomány legdrágább kincsének és legna
gyobb szentélyének tisztelni és megbecsülni.
ITT VOLT A „VILÁG K Ö Z E P E "
Ugyanis ez a királyi székhely volt a Magyar Népi Öntu-
Jatban a Világ Közepe. A király pedig a négy világrész ura.
Ugyanazt a királyi címet viselte, amit jó ötezer évvel előt-
.unk a NAP-UR, NIB-UR, NIMRUD atyánk szent városának
- a ..sumir Vatikánnak" — főpapjai adományoztak.
Itt hálás szívvel kell megemlékeznem a kiváló magyar-
jrszági kutatóról — Bosnyák Sándorról — akinek kutatási
166
•
I * < *N Vi- ••••. n>*4 !m~ • • ' . - . , ™ ;
I
eirdmcnyeivel egészítem ki bizonyítékaimat, ö ugyanis a
kovt tkt-iökct írja a „Világ K ö z e p é r ő l " :
..Borzé Nagy János érdeme, hogy a ,világ közepe', ,föld
k.ikluke'. ,cg közepe', ,ég köldöke' képzeteket ősvqllásunk
alaptételeivé tette. Az ég s föld közepéről-köldökéről a ma-
Hyar nyelvterület minden tájegységéből van a d a t u n k , s száz
nál több adat birtokában leszögezhetjük, hogy az ég s a föld
kuldoke-kozepe az emberközpontú paraszti világképben az a
hely, ahol az ember áll, ahol leszúrja botját, vagy ahol .el
vágták a köldökét".
„A világ közepe tizennégy a d a t szerint ott van, ahol le-
r*ctt az aranyalma'. Az .égigérő fa' tipusú mesékből tudjuk,
hogy a legfelső égi rétegben, a N a p b i r o d a l m á b a n minden
aranyból van, fü, fa, virágok, a fán is a r a n y a l m a terem. A kis-
tcrenyeiek például Maconkát tartják a világ közepének, m e r t
.ott esett le az aranyalma, amit Szent P é t e r ejtett el.' Szent
Péter népünk meséiben és tudatos megfogalmazásaiban
is a mennyország kapusa. Az ég közepén-köldökén áll,
• amit elejt, az az emberlakta világ közepére esik. —
(A karakoszörcsökiek is azért t a r t j á k falujukat a világ
közepének, mert a rege szerint Szent P é t e r elejtette a
mennyország kulcsát, s azt a falu h a t á r á b a n találták
meg.) A föld közepét-köldökét az ég közepéről-köldökéről
leesett aranyalma jelöli. Az adatok m á s i k csoportja arról ta
núskodik, hogy a világ közepe-köldöke az egykori m a g y a r ál
lami élet központja (Székesfehérvár, Esztergom, Buda, Po
zsony), s ezt a kitűntető címet vagy az a r a n y a l m a leesésével,
vagy az említett városok központi i r á n y í t ó szerepével indo
kolják. A következtetést az adatok e g y é r t e l m ű e n adják: a
világ kozepén-köldökén állt m i n d e n k o r a királyi szék, s az
uralkodó jelvénye a Nap birodalmából, az ég közepéről-köl
dökéről leejtett aranyalma. O h m a n n Béla szoborkompozíció
jának felirata is, a székesfehérvári téren, a r r ó l vall, hogy az
.országalma szimbolizálja Székesfehérvár egykori koronázó
székváros jellegét és az akkori állami élet központját". Az
országalma (amely aranyozott is!) „azonos' a világ közepét-
koldökét jelölő aranyalmával, jelképezi, hogy a király a Nap
földi képviselője. (A honfoglalás k o r á b a n , a kettős királyság
idején a szent király neve ,kündü', s a török e r e d e t ű szó je
lentése: ,a Nap fia'.)"
Itt meg kell jegyeznem, hogy a ,kündü', vagy ,kingü' to
rok szó szintén a mah-gar ,ki-en-gir' .kingir, k ü n g ü r , kangar'
szónak változata és jelentése: ,ISTEN FIA'.
168
m
,.A világ közepéről a szentjóbiak így beszélnek: ,Apám
»Hjr >/i>kla mondani, hogy ott a földnek a köldöke, hol bilit
• i» botot.' Az alföldi, az erdélyi s a K á r p á t o k o n túli, a Sze-
iri Mu-llrit élő csángó-magyarok közt sokan úgy tudják, hogy
-iU 4 vil.ig közepe-köldöke, ahol leszúrjuk botunkat. Lakatos
I * ir.ritT csángó költő is elragadtatással ír faluja szépségéről,
í s l u j i l a világ közepének, Moldova közepének, a csángók or-
!..•"£* közepének érzi:
Szip a falum Szabufalva,
Moldovának közöpibe.
Imádom ién iélve-halva,
c*
Riszegülök s z i p s z i g i b e . . .
Szeret foly edzsik oldalán,
Mászikan a Moldova.
Itt a fűidnek küldike,
Itt a csánguk o r s z á g a . . .
A fold köldöke, a világ közepe a nőneműnek képzelt, k ö r ala
kú, megszemélyesített föld-istenasszonyának köldöke. Abszt
rakció: az ember köldöke akkor (s csak akkor!) v a n a ,világ
IttMEc'pcn', ha az emberi testet a m é r t a n és az anatómia törvé-
njrei után a körbe rajzoljuk, mint ahogy a világ belső rend
jet kereső Leonardo is tette. A világ közepén, a föld köldöké
in-! emelkedik az égigérő fa az egekbe, s n y ú l n a k le gyökerei
t alsó világokba."
.,A föld köldöke (az ég köldökével együtt) a I I I . Ur-i di-
n.'isjrtia idején, az i. e. 21. században született s u m i r énekek-
ien bukkan föl először, majd később m á s s u m i r énekekben
s. A sumir szövegekben a föld köldöke mindig a birodalom
tiZjMintját jelenti. Az ókori népeknél később is találkozunk
.i fold köldökének képzetével, a zsidók, az egyiptomiak, a gö-
"ogok s (etruszk közvetítéssel) a rómaiak is többször írnak
ila. A föld köldöke, más szóval a világ köldöke az inkák
indológiájában is előfordul. Az inkák birodalmukat, —
jj^ugy, mint a babiloniak vagy az egyiptomiak —, a
169
„László Gyula 1938-ban a jogarokról írt t a n u l m á n y á
ban valamennyi addig ismert adatot számbavett s a rá .jel
lemző alapossággal elemzett. László G y u l a adatsorához, m i n t
új adat, az inka rege kapcsolódik, amely kétségkívül a törté
nelem előtti időkben k e r ü l t át Ázsiából az a m e r i k a i konti-
nensre. A magyar jogar legrégibb előképe mindenesetre kö
zös lehet az inkák csillaggal koronázott méltóságjelvényé-
ovel.. Jogarunk kristálygömbjéről Róheim Géza — a t ü k ö r
és a Nap analógiája alapján — k i m u t a t t a , hogy Napjelkép.
A népi adatok és a történelmi analógiák igazolják, hogy a
magyar jogar a világ közepét-köldökét kijelölő bot uralkodói
jelvénnyé vált utóda."
(Bosnyák Sándor adatait á t v e t t e m : „Aranyalma, bot, suba..."
c. tanulmányából. Művészet, Bp. 16, évf. 6. sz. 6—7. old.)
Itt még azt kell megjegyeznünk, hogy a M a g y a r Kirá
lyok „Jog-ár"-ja (ebben a szóban b e n n e v a n hivatása, azaz a
,.minden törvény u r a " ) is el v a n látva az Isten-Fia. vagy
Nup-Fia szimbólumával, mert a jogaron is rajta van az orosz
lán, mégpedig a testére rajzolt 4 ékkel, amiről m a j d a követ
kezőkben meglátjuk, hogy az ékírással í r t szó szintén a n n y i t
jelent: ISTEN-FIA.
A jogart m á r a s u m i r n a k nevezett mah-gar uralkodók
is viselik, akiktől az asszir királyok is á t v e t t é k — a „négy
vi'ágrcsz u r a " királyi címmel együtt.
-.; * *
ITO
•- .1/ uralkodó, mint a Nap Fia, aki a földön részt vesz a Nap-
i-rö eletet adó gondoskodásában azzal, hogy igazságosan és
bölcsen ítél, okosan kormányoz és védi a Népét, hasonlókép
pen s/ükségeli a földi szertartásoknál ugyanazt a helyzeti fel-
i teleket itt a földön, m i n t ami az égen a Nap-Űrnak bizto-
..itv.'i van. A Nap-Úr az Oroszlán csillagképben uralja a lefu
tott utjának összes csillagzatait. (Azokat mind, amit a görö-
i;t>k Zodiakosnak neveznek, összesen 12.)
Knnek a csillagképnek a feje a Nap-Úr akkor, amikor égi
ha/aban, az Oroszlán csillagképben tartózkodik. Az asztro
nómia már megállapította, hogy ebben a házban legerősebb
i naporö, hiszen tudjuk, hogy a Nap-Űr július 23-tól augusz
tus 2.'i-ig tanyázik itt és bizony az északi féltekén ekkor van
.i legforróbb nyár. Sokszor éreztük m á r a nyári napokban,
h.M'.y a Nap-Úr tényleg teljes erejében van.
Amikor az uralkodó „inter leones" helyzetben van és az
• ;en .teljes a fény" — tehát a tizenötödik napon és minden
.ilkaliimmal amikor, m i n t a Nap Fia intézkedik, ítél, határoz,
nalkudik — szüksége van azokra a bizonyos „égi hasonlósá-
. krn" melyeket minősége — mint Nap fia — megkövetel.
U.v neki is meg kell mutatnia, hogy „uralja a többi csillagké-
|M*k»'l". Szükséges volt tehát az ősvallásban olyan palást szer-
• i••./!•. se, melyik
lü részből készült, mely tizenkettőnek egyike a legdísze-
-il>l) s efelett van az uralkodó — a Napfiú — feje. Éppen-
'it;v. mint az égen.
A judai-kereszténység római változata sem tudta eltö-
itilni az ősi hit ezen hagyományát. „Keresztényesítették" a
koronázási palástot, de csak 12 részből álló n a p r u h a az éppen-
.;y. mint a kecskeméti suba. Mert a királyi palástban az
líilkodn valóban a Nap-Fia, de a kecskeméti pásztor sem
m.tv ha subáját felveszi s balkézbe fogott botját a saját vi-
I.ii^.mák a ko/.epibe szúrja. Érdemes itt megemlíteni a többi
u'.v.u koronázási jelvények ősi eredetét is. Ugyanis így vi-
,:•• -..ni latjuk, hogy az esztergomi szentély hagyományos
••••I-" .i;;ii es magasztos voltát mindezek szépen kiegészítik.
* *• *
171
rázott — értelmezését tisztázta.
A Magyarság legszentebb hagyományait — melyek az
Isten Fiához vezetik a népet — Komoróczy „ n e m t a r t o t t a
ildomosnak" megemlíteni.
Helyette az ,,u" betűről beszélt.
De megint figyelmeztetnem kell az olvasót Komoróczy
dicstelen mesterkedésére és tudatos félrevezetésére, ahogy
ip/.en az esztergomi oroszlán-szimbólumról ír és azt a ,.su-
mcr-magyarológusok címerének" nevezi (82. old.) — meg
wn említve természetesen azt, hogy ez az Esztergomi Szen
télyben ,,tizennégy" példányban található.
AZ OROSZLÁN TESTÉN LÉVŐ NÉGY ÉK
fc.ntos itt, amiről Komoróczy így ír (83. old.):
,,A címer kényes pontja az oroszlán hasa. Ezen ugyanis
itt-gy ékírásos jegy áll." (Szóval elismeri az „ é k i r a t o t " és)
nem „oldalbordának" minősíti, m i n t Gerevich. Ez a beszú
rás tőlem ered. B.J.F.)
„a legegyszerűbbek egyike, az „ u " jel, négyszer egymás
mellett: ámde éppen fordítva, mint, ahogy helyesen állnia
kellene. S ezen túl, ez a jel az ékírásos szövegekben legfel
jebb háromszor ismétlődhet e g y m á s u t á n (ha egyszer sze
lepei, hangirtéke -u, ha kétszer, m a n , stb., ha háromszor
e*», stb.l négyszer sohasem."
Tehát a tiltakozás ismert jelszavát kell ide i k t a t n i :
KM1I 19 x:
mert ez nem igaz. Vegyük sorra a jeleket L á b a t prof.
•.íul.ira szerint:
1 ck. . .(L. 411.) a „tizes" számot jelölve talán „ u " , de m é g
mindig vitatott a hangértéke. Sokan v a n n a k , akik
•
„ w u n " értéknek hiszik és ezt éppen a m a g y a r nyelv
e r ő s í t i meg, hisz négy-„WUN", ö t - „ W U N " , h a t -
„WUN", stb. a tizes számjaink kiejtése, melyek —
természetesen — a hangzóilleszkedés szerint alkal
mazkodnak, de az alapjuk az ősi „ W U N " .
Fontos azt megjelölni és tudni, h o g y az „ U " ,
vagy „ W U N " értékek kizárólag csak a s z á m o k n á l
jönnek tekintetbe, mert pl.
I ék.. .<L. 411.) szövegben, szumirul. UMUN (akkádul „bé-
lu" vagy „béla") jelentése egyformán: uraság.
1 fk...<L. 471.) a „húszas" szám jelölése esetén „ N l á "
• HI.s), (vagy „MIN"- de ebben az esetben jelentése
17]
„ k e t t ő " vagy „második".)
2 rk . . e l ő t t e csillaggal: (L. 471). . .. D. UTU és akkádul
D. s A M A s = Naperő, Napistenség.)
Miután az esztergomi oroszlán testén ott v a n a
csillag is, tehát most nem komplikáljuk felvilágosí
tásunkat azzal, hogy a 2 ék = 20, 3 ék = 30, 4 ék •=
40 és 5 ék = 50 a számrendben, h a n e m vesszük ezek
nek a „csillaggal meghatározott" jelentését. í g y :
:i « k . . . ( L . 472.) Szumirban: Dingir Bá — babiloni a k k á d
szerint SIN — a holdistenség neve.
I i-k . (L. 473.) Szumirban Dingir NIMIN. Babilonban EA
ISTEN, a minden tudás atyja.
Tehát az esztergomi oroszlán testén a csillaggal írt négy
rk valóban EA neve.
De azt nem tudjuk megérteni, hogy egy — Magyaror
szágon szakmabeli — tehát tudományos — könyvnek elis
mert írásban, mint Komoroczy könyve,
hogyan közölhet a szerző olyasmit, ami nem fedi a va
lóságot, amikor azt írja (83. oldal), hogy:
„az ékírásos jel négyszer sohasem szerepel az ékirato-
kon", amikor — nemcsak „négy ék", hanem még őt ék is
la Iá Iható Lábat prof. nagyszerű szótárában,
-.> é k . . . ( L . 475.) csillaggal: Dingir N I N N U . . . EN-LIL, az
Isten Fiának neve.
Lassan azt hiszem megvilágosodik az olvasó előtt az a
. ny, hogy Komoroczy „Sumer és m a g y a r ? " c. könyve nem
nás, mint
saját magyar voltának szegénységi bizonyítványa.
* * *
173
2*. •*—IUU
s?"-"^-
UK-NIN-GIR-SU fövege
•ionos a „francia kőfaragó"
fejdíszével
174
IX.
A MAGYAROK „ N I M R U D " H A G Y O M Á N Y A
176
NIMRUDI HAGYOMÁNY
Kbból a hagyomány-ismeretből elsősorban azt tanuljuk
nu-jK. bdgy . . .
i
..minden népi társadalom rendjének kialakulása es kiala-
kilá>a. a vallasszemléletben megnyilatkozó hitvilági felfogás
lu^vriiye."
a
Ugyanis ebben a „hitvilági felfogásban" találjuk meg
.t/okat az istenhez tartozó erőket, melyeket az emberi elkép-
,<•!«•* - a saját társadalmi rendjének megfelelő alakban, for
mában és módon — megszemélyesített.
t
!i>y találjuk meg az ősi (ma sumírnak nevezett) MAH-
C A K hitvilágban az „Isten-Szellem tündöklő F i á t " —
1/ DlMtAK — GILGAMES-t, akinek történetét, a róla
«i!o ékírásos agyagtáblák első megfejtője — George Smith
M.MKUD-LEGENDANAK nevezett ( ' ) :
Nl.MKU (babiloni nyelven = Párduc-Hőst jelent (-).
NIB-UK (') azaz Párduc-Úr, akinek tiszteletét a róla el
nevezett szent városban NIB-URU-, (NIPPUR)-ban épített
itinpliim szolgálta.
Miután az ősi Mah-Gar hitvilágban a „földi uralom az
• nbúl küldetett le" (') — így természetes, hogy minden égi
hatalmi részletnek meg volt a hozzátartozó földi vetülete és
(ordítva is — minden földi uralkodási megbízatásnak meg
Miit a sajátos „égi" vonatkozása is, hiszen az ima-alap így
•/oh KITA ANTA DÍM. Ezt ma a keresztények úgy mond
jak ..miképpen a mennyben, úgy itt a földön is".
IijV tartozik hozzá a „földi NIMRU — NIBUR hagyo
mányához" az „Égi Nagy Vadász Csillagképe", amelyet őse
ink AKI-AN-nak neveztek el. Ez az ősi Mah-Gar (sumir)
ri> elven annyit jelent, hogy: „(nép)AR-ból lett É G I " . Ebből
\« tte at a világhíres Chorezm-i béli tudás csillagászata ugyan-
/l a nevet és innnen az a r a b csillagászok az ORI-ON (már
Í 'arabositUU elnevezéssel iktatták be az „Égi Nagy Vadászt"
a mennyboltról szerkesztett térképükbe.
De maga a NIMRU-D név is a — ma sumir-babiloninak
iK-vi'/ett — hagyományok maradéka. Ugyanis — a Mah-Gar
hitvilág nem istenített földi személyeket. Az egyiptomi val-
l.i-»/emle!etet, amelyik az uralkodó fáraót földre szállt isten-
k. ni tisztelte — az ősi Mah-Gar felemelkedett szellemiség
•« li.iMin telte magáévá, h a n e m azt hirdette, hogy a „földi
uralkodást igazságosan betöltő és az Égi rendelkezéseket hí-
177
• vattjtik — vagyis a mai nyelven mondva — .üdvözül' és he
lyet kap az Egyisten közelében". (Apotheozis elve.)
így jelölte ki az egyik „isteni kinyilatkoztatás" ú t j á n a
m a h gar hitvilág NIB-UR, NIMRU nevű és az I. Uruk-i di
nasztia királyai között, egyik eredeti sumir táblán feltünte-
lelt király (*) égi tartózkodási helyéül — halála u t á n — az
ARI AN csillagképet, amit NIMRU-DA, vagy NIMRU-D ék-
jelekkel írtak le — a mah-gar nyelvtan szabályai szerint,
mely azt követeli, hogy
,,ha egy személy tartózkodási helyét akarjuk feltüntet
ni, akkor azt mindig a „helyhatározói" (locativl rag hoz
záadásával érjük el."
NIMRU tartózkodási helye így lesz NIMRU-DA, mert
..DA" utórag az ősi mah-gar nyelvben — éppenúgy, m i n t an
nak 5000 éves fejlesztett formájában — a mai magyar nyelv
ben ÍS a „helymeghatározás" egyik ragja. így kapjuk meg a
Mik ,.D" végződésű magyar földrajzi hely helyes értelmét,
mely szerint pl. ERŐS-D — az „erősök" lakóhelye, BOR
GON-D — a „börgön"-öké, L E P É N - D . . . valószínűleg a „le-
prnykészitöké", stb. De ugyanígy: nyom-DA, moso-DA.
Tehát NIMRUD is ugyanazt jelenti, m i n t az AR1-AN,
vagyis az „égi szállásra" átköltözött azt a személyt, aki az
cg fold hatalmasságának uralkodásában egyik résztvevője
volt • halála után egyszerűen csak megváltoztatta a lakóhe
lyct. A Föld helyett az Égben lakik — de tovább él.
ti ez a „továbbélési t u d a t " alapja a Nimrudi Hagyo
mánynak. Ebből a magyarázatból tehát most megtanultuk,
noicy NIB-UR vagy babiloni nyelven NIMRU, IZ-DU-BÁR -
GlIXíAMES névvel van beiktatva az említett és eredeti ék
ir-UMil irt, K I S nevezetű, mah-gar (sumir) városban talált
..URALKODÁSI SORRENDBEN", ugyanabban, amiben öt
óxonviz előtti mah-gar város neve is fel van tüntetve. (Eridu.
I^arak. Sippár, Surupak és Bad-Tibarra.)
IZ-DU-BAR — NIB-UR úgy szerepelt az ősi mah-gar hit
világban, mint az Isten-Szellem F i á n a k — ÉN-LIL névvel
megszemélyesített, csodálatos Erőforrásnak — a VILÁG VI
LÁGOSSÁGÁNAK — földre szállt formája. Ezt az elgondo
lást tükrözik vissza az ékiratokon fennmaradt azon írásjelek.
•melyekkel EN-LIL-t és NIB-UR-at az agyagtáblákon fel
tüntettek. Az azonosság azonnal felfedezhető, hiszen En-LIL
cgi személyiségnek hitt Istenerő, akinek névvel való megje-
l<iU-*cre, a mah-gar nyelv szabályai értelmében alkalmazott
ét ..istenséggel kapcsolatos elnevezések jelöléséül használt
178
u n megkülönböztető írásjel" — nyolcágú csillag van odaírva
.1 nevet jelző fogalom jegyek elé, mig földi változata, azaz a
f'.ldrt' szállt és emberré lett Isten-fia már az „ember-fia" és
i,,\ neki nem j á r az égiekre vonatkozó megkülönböztetés. Az
alábbiakban lathatjuk a különbséget is és a nevet jelölő fo-
. .! :n jelek azonosságát is.
Bemutatjuk itt a Kr. e. 3200-ból származó u.n. „dingir
IM K diugir S I N " nevű táblát, ahol az 5. sorban feltüntetett
4 |el balról jobbra — a következőképpen olvasandó (P.
I>i inul szerinti ("):
1-
MIM'K-KI-A NIP-
l'l'K varosa, vagyis NIB- ** ffi#^-2<* Ml
I i; v árusa, ahol a 3. jel X ^Üj>Jf F5=-£DE=-
KI \ in is, terület, ország .
rr;«-^ji lóin és ,,A" 3. sze-
a aa*
nulvu lulajdonrag, mint C
n i . i". mondjuk így: c-Slg) ® ff
<..,.-.. A , 6-
"•H <H£> F^
MII iDSA 170. old.) = Párduc
l U n . fuidiloltja RU) (DSL. Nr. 945) = úr, hatalmas,
M l ! UK l'árduc Hős, Hős P á r d u c és
MM HU az emesal nyelvjárás szerint = ugyanaz.
fchlwVl n7 úsi mah-gar EME-yAL nyelvjárásból szerkesz-
u i • i• ini(;i akkádok a nyelvüket ( 7 ) — miképpen azt P.
I* iwwl iu.-i:.illa|)itja — és a babiloni akkád hagyomány képe-
i i i i i .i brherizmusnak is.
i. , került be a bibliai Genezisbe (Gén. 10. 8—10) NIM-
Mt |» ii.i M'ünta-akkád változatban.
M •-• vi/száljuk meg a 6. sort. .
hl "KViin.i/t a két jelet találjuk, m i n t az 5-ben felette,
«!*- KÍ mai nem M l ! UR (RU) neve, mert azon a jelen, mely az
179
3. .torban (első jel) NIB jele volt, egy nyolcágú csillagot talá
lunk.
El megtalálható (L. és DSL. No. 13) m i n d e n szótárban
éa az „istennel vagy az éggel" kapcsolatos kifejezések jelölő
je (determinánsa).
fgy a 6. sor 1 jelét D I N G I R ÉN kiejtésben kell olvasni
mlg a
6. sor 2. jele ebben a kapcsolatban (L. No. 313) L I L . . .
t u i ..Lélek" jelentésű.
DINGIR ÉN-LIL tehát ÉN ISTEN LÉLEK m a g y a r u l és
az Isten Fiának, a Világ Világosságának neve, aki
a ,.Szent Fokossal elválasztotta az Eget a Földtől, a m i k o r
megjelent mint az Életet adó Világosság" (").
* * *
m
Természetesen igen nagy szerepet játszik ebben a val
lásszemléletben az a jövendölés, is, m e l y n e k keletkezése visz-
s*amegy a legrégibb időkbe és amelyik szerint az „Isten fia"
rfy napon testet öltve — e m b e r k é n t jelenik meg a földön.
A Nimrud-i Legenda tulajdonképpen ebből a várakozás
ból meríti iszonyú erejét, m e r t sokáig azt h i t t e a Nép, hogy Ö
a foldrcszállt Isten-Fia és éppen ezért nevezi őt minden vallá
si szöveg EN-LIL FIÁNAK. így fedezzük fel őt azután, mint
a urpck eredetének forrását, hiszen így minden nép az Isten
Fiától származik. Megtaláljuk az ö alakját Babilonban is,
mint BAL-US-t (ISél-Ös) — aki Babilon alapítója. Rawlinson
• sterint ("» ez a BÉL-US azonos BÉL-NIBRU-val. akinek két
fia van: MAH-ŰR és TUR-AŐ.
iMAH-ÚR lesz így alapítója As-URU (Assur) városnak is,
mely azután -— mint m á r sémita település — MAG-ŰR sze
melvét feledtetve — játszik nagy szerepet a mezopotámiai
történelemben. De mindig megtalálható a hivatkozás, hogy
at ós-oredet NIB-US-tól, azaz a „párduc-őstől" számítódik.
Ugyancsak Rawlinson bizonyítja, hogy Mezopotámiának
i - -• -i ki részét, melyet a szumir ékiratok az ékírásos korszakban
l'KI-KI névvel jelöltek (azaz URAK ORSZÁGÁNAK, vagy
IIHl Országnak neveztek) — az ősidőben A-TUR-AN (ahogy
magyarul ma is mondjuk A TÚRÁN) néven ismertek.
Itt — Babilóniában — találjuk meg BÉL-NIBRU jelké-
l*-s ábrázolásait, melyek az oroszlán különféle formái. Az
rmberfejü oroszlán, vagy oroszlánfejű ember jelképében is
O jelenik meg, mint BÉL-NIBRU, MAH-ÚR és ezt az orosz-
lan-tiszteletnek látszó — de valójában az Istenfiúságot vallá-
MI% kegyelettel ápoló — hitvilági t a r t a l m a t találjuk meg Ba
bilon népénél és még erősebben gyakorolva — Babilon köz
vetlen szomszédságába tartozó azon városokban, amelyek nem
# n / r n v e d t é k el — mint főváros — az uralkodó rendszerek vál
tozásával járó vallási átalakulásokat és idegen befolyásokat.
Ilyen város volt pl. KUTA, a h o n n a n Sancherib babiloniakkal
«-» Sippár-iakkal együtt telepíti át a jó ős mah-gar (sumir) la-
k..sságot SAMÁRIÁBA. ( Kir. Könyve II. 17. 24.)
Júdea népe a samaritánusokat „ k u t a i " névvel különböz
teti meg magától és oroszlánimádóknak hívják őket, meg
említve azt is, hogy oroszlántestű és emberfejű Isten-szobruk
van. amit NER GÁL néven tisztelnek.
Most már annyi nevet ismerünk Nimruddal kapcsolat
ban, hogy ide kell iktatni Langdon kutatási eredményeit ah
hoz, hogy tisztán lássunk. így ír Langdon ( l u ) :
181
„The Phoenician 'Sed' is the Eastern reproduction of this
m y t h of t h e SUN-GOD — as H U N T E B . "
„The H u n t e r as an aspect of t h e Western Sun-god repre-
sents r a t h e r NINURTA of the Sumerian P a n t h e o n . NINUR-
TA, reád apparently NIMURTA in dialectic Sumerian, is pro-
bably t h e origin of t h e n a m e N I M R U D , t h e famous H U N
TER". ..
(A föníciai SED a keleti másolata ennek a Napisten mí
tosznak — mint VADASZ.
A „VADÁSZ", m i n t a nyugati Napisten vetülete, i n k á b b
a S u m i r Pantheoni NINURTA-t képviseli. NINURTA, a su
m i r nyelvjárás szerint valószínűleg NIMURTA — feltételez
hetően a híres VADASZ — N I M R U D — nevének e r e d e t e . . .)
I t t hozzá kell t e n n ü n k Langdon megállapításához azt,
hogy NINURTA, vagy NIMURTA az emesal mah-gar ísumir)
nyelvjárásban NIB-ÚE-TA és ennek értelme: „ELTÁVO
Z O T T PÁRDUC H Ő S * ' . . . lévén az eddig ismeretlen „ T A "
szó az eltávozás fogalmának kifejezője.
A „HÖS P Á R D U C " — NIB-ŰR sokféle nevében t e h á t
külön kell választanunk azokat a rá vonatkozó elnevezéseket,
amelyek az ÉLŐ NIB-ŰR-ra vonatkoznak és azokat is fel kell
ismernünk, melyek a halála utáni — istenített — állapotában
nevezik meg őt.
Így érdemes tovább olvasnunk Langdon nagyszerű köny
vében, melyben ő mindazokat az eseteket felemlíti — bele
értve a bibliai Nímrud idézetet is — ahol a Nimrudi hagyo
m á n y t felhasználják a sémita népek saját h a g y o m á n y t a n u k
kialakítására. Láthatjuk, hogy a sumirnak nevezett MAH-
GAR TUDÁSKINCS kiapadhatatlan forrásából merít minden
n é p és egyedül ennek az ősi Mah-Gar (sumir) népnek mai le
származottjai azok, akik n e m nagyon k u t a t j á k 5-6000 éves
saját hagyománykincsüket, hanem megelégednek azzal, a m i t
a judai-kereszténység átad nekik, m i n t „sémita (biblikus) ha
g y o m á n y t " , a sémita (judai) intelligenciával átformált válto
zatában.
így ír tovább Langdon a „sémita mitológiában „való ku
tatási eredményeiről:
„This myth, incorporated in one of t h e oldest H e b r e w
documents (és itt a 272. jegyzet alatt a Genezis 10, 8—10. ré
szeire hivatkozik), mely szerint: „Hatalmas V A D Á S Z " az
Ür előtt, mint Nimrud. Az ő birodalmának kezdete vala Bá
bel, Erekh, Akkád és K á l n é h a S i n e á r földjén). . . reveals his
182
Babylonian origin; for he is said to have founded Babylon,
Erech, Accad and Calneh in Sinear (Sumer).
If Calneh is an error for Kullaba, a part of Erech, at
least two of these cities — Erech a n d Kullaba, — were con-
nected with the exploits of the hero GILGAMESH, and since
NIMURTA mentioned as the god of Kullaba, there seems to
be a confusíon of two myts in the Hebrew legend. (Bibliai
Nimród, the mighty h u n t e r befor Yaw, and son of K U S H ,
is clearly the GILGAMESH of Babylonian mythology; and
Nimród, founder of cities in S u m e r . . . is surely NIMURTA,
the God of the spring Sun, son of the Earth-God Enlil of
Nippur."
(Ez a mitosz, ami az egyik legrégibb héber okmányba
van befoglalva, biztosan mutatja babiloni eredetét, hiszen Ba
bilon, Erek „Uruk", Akkád és K á i n é alapításáról beszél Su-
meria földjén.
Ha Kullaba — Erek „ U r u k " egyik tartozéka — tévedés
ből Káiné, akkor a megnevezett városokból legalább kettő —
EREK és KULLABA — kapcsolatban van G I L G A M E S hősi
kalandjaival és miután NIMURTA úgy van említve, m i n t
KULLABA Istene, világosan látható a két mitosz összezava
rása a héber legendában.
Nimrud — a hatalmas vadász Jehova előtt és K U S Fia
— nyilvánvalóan a Babiloni mitológia G I L G A M E S E és Nim
rud a Sumir városok alapítója — biztosan NIMURTA, a ta-
vaszi-napisten, a NIPPUR-i FÖLD ISTENÉNEK — ENLIL-
nek — FIA.)
* * *
183
EN-LIL két fiát találta meg, m i n t :
N I M U R T A . . . a tavaszi Napistent és
NER-GAL. . . a téli hidegség okozóját.
NINURTA-val kapcsolatban, még igen fontos megjegyez.
nünk, illetőleg idéznünk a következőket, melyek újabb „Nim-
rud-i elnevezéseket" t a r t a l m a z n a k :
„NINURTA, god of the spring sun, a r e already here, as
NINGIRSU and NINSUBUR." (")
(NINURTA, a tavaszi nap istene, itt m á r N I N G I R S U
vagy NINSUBUR.)
Kutatásunkban igen fontosak ezek a nevek is, m e r t NIN-
^ G I R - S U elnevezést P . Deimel kifejezetten N I M R U D másik
nevének tartja ('-) — mely SIR-BUR-LA-KI ( L a g a s ) . . . (ma
g y a r értelmezéssel „égi világosság f ö l d j e " ) . . . uralkodási és
vallási irataiban szerepel és
NIB-GIR-SU (az ö PÁRDUC FIA) vagy NIB-UR-SÁG
változata, miképpen azt mindig hangoztatta egyik kiváló ma
gyar sumerológus — Dr. Pass ( , : | ) .
N I N S U B U R = NIB-SUBUR, vagyis a SUBUR-PÁRDUC.
« * *
184
A „lelket" azonosították az öröktől fogva létező ISTEN-
SZELLEMMEL., mely emberi testben Lélek ugyan, de ismét
Isten-Szellemmé válik, amikor a testet elhagyja, m e r t az meg
halt.
így lett „isteni kinyilatkoztatássá" b e n n ü k az ÖRÖK
ÉLET fogalma és ezzel világosodott meg bennük az ISTEN-
FIÚSAG TUDATA is, hiszen aki Isten szellemű lelket hord
anyagi testében, az ISTEN GYERMEKE.
Miután ezt megállapították magukról és felfedezték az
Istenfiúságukat — lélekben fel bírtak emelkedni annyira,
hogy az Isten Lényével, Lényegével és Mindenhatóságával
foglalkoztak.
Az Istenfiúság tudatosításának csúcsaként a világot él
tető „fényt" érezték Isten első szeretet-megnyilvánulásának
c's erre mondták, hogy a FÉNY az ISTEN FIA.
A Fény-Hatásában és sugárzásában azonban anyagot is
fedeztek fel, melyet a test — az anyag táplálójának, éltetőjé
nek ismertek meg. így keletkezett b e n n ü k az
Isten Fia Szellemi és Anyagi Alakjának felfedezése.
így lett
AZ I S T E N . . . „egyetlen" TE-RAM-TU. . . (teremtő), aki
EGY a FIÁVAL, mert a FIA is ö. . .
É N - L I L . . . ÉN-LÉLEK. . . m i n t a „Lelkek U r a " és
É N - K I . . . ÉN-ANYAG. . . m i n t az „Anyag U r a " .
A Láthatatlan „egyetlen" Isten Fia tehát éppen olyan, mint a
földönjáró, sok „istengyermek" — Lélek és Anyag.
Hát nem csodálatos az a leik. lelemelkedés, Istennek ez a
bámulatos megközelítése, az emberi szellemnek asztrális ma
gasságokba való feljutása, a tisztánlátás, amellyel az emberi
élet gazdag tartalmát az istenfiúság tudatában felfedezte —
sok ezer évvel mielöttünk. . . az ősi Mah-Gar H i t v i l á g . . ?
Mennyivel alacsonyabb szintű a mai ember kérlelhetet
len materializmusa, mellyel az Isten lényét anyagi gazdagság
szerzésére és politikai uralmi érvényesülésre használja.
És az izgatóan érdekes ebben az ősi Mah-Gar hitvilág
ban az, hogy az Istenhez való lelki felemelkedésben az Igaz
ság Fénye annyira betöltötte az Istenhez törekvőket, hogy ez
az egyetlen Istenszemlélet, amelyet a történelmi események
is igazoltak. Ugyanis megjelent a földön egy ISTEN-FIA. aki
az emberi értelem és lélek legmagasabb és legtökéletesebb
megnyilatkozását tárta a világ elé és tetteivel, szavaival meg-
185
ÍM
erősítette az előtte sok ezer évvel leírt ú.n. M a h - G a r HITVI-
L A G I TARTALMAT.
Mitologikus vonatkozásban viszont igen f e l t ű n ő az, hogy
m
e n n e k az ISTEN-FIÁNAK földi m u n k á l k o d á s á b a n pontosan
az a semita-héber irányzat volt a káros, amelyik — Langdon
szerint — az ősi sumir-babilóniai hitvilágból m e r í t e t t e min
dig és saját íze szerint átformálta — a ma mitológiának hí
vott — de nyugodtan „vallásszemléletnek" n e v e z h e t ő — alap
jait. Miután a héber vallási irodalom —( majd m i k é p p e n a
későbbiekben látni fogjuk) ezt a földön járó, de égi küldött
ként emberré lett Isten Fiát — a Názáreti J é z u s t — is a Nim-
rud-i hagyományokhoz csatolja, azt hiszem elegendő indoko
lásul szolgál — maga ez a tény is — a N i m r u d i H a g y o m á n y
fontosságának hangsúlyozására.
i
letesség ..kettősségét" a két vízszintes ék. T e h á t m i n d e n ü t t a
dualitás. A „Jóság és Tökéletesség kettőssége" — m i n t az
ISTEN-SZELLEM és a KOZMIKUS ANYAG. (Egyedülállóan
ez a fel — L. 170 — „ A M " vagy „ U R A S " jelentése: „felséges,
1
hős")
De hogy félre ne érthessék ezt az összetett fogalomje
gyet, még hozzá van csatolva az IZ jele (L. 296), amely az
ISTEN-SZELLEM kifejezője. — (Lábat a R A M ékjeiét az
i
„abstract" fogalmának kifejezéséül is tartja.)
TU vagy TUD — (L. 58) — teremteni.
Így semmi kétségünk nem lehet — az ősi m a h - g a r ísu-
i
mir) TE-RAM-TU ugyanazt feíezi ki, mint a m a i magyar
nyelvben a TE-REM-TŐ.
186
Tehát az Isteni Teremtő Hatalomban is a kettősség ereje
mutatkozik és innen kezdve — m i n d e n ü t t .
Az ősállapot kettőssége: az ISTEN-SZELLEM és a KOZ
MIKUS ANYAG. Amikor a T e r e m t é s megindul és a sötét
ségbe betör a FÉNY és a MOZGÁS — akkor az
Isten-Fiának kettőssége mutatkozik m e g Isten-Szellemi
és Anyagi formájában — m i n t m o n d t u k — Én-Lil és Én-Ki.
Teljesen logikus tehát, hogy a mah-gar (sumir) hitvilág
a földre érkezett és abban az időben legtökéletesebb Isten
fiút — NIMRUDOT — is kettős formában i k t a t t a be hitvilá
gi örökségébe.
NIMRUD anyagi formája: az É L E T . A testben való
létezése.
Isten-Szellemű formája —• a testi halál beállításával, túl
világi létezésével kapcsolatos, valódi „mitológia".
írjuk tehát egymás mellé a Nimrud-i neveket — így két
csoportban:
Anyagi formára vonatkozik: Isten-Szellemi formára:
NIB-ÚR, NIB-RU NIB-UR-TA
NIM ÚR, NIM-RU NIM-UR-TA, NIM-RU-D
GILGAMES (IZ) GIS-GIL GA-MES
NER-GAL IZ-DU-BAR, ARI-AN
NIB(M)-SUBUR NIN-GIR-SU
Most vegvük sorra egyenként ezeket a neveket:
NIB-ÚR.'. . a HÖS PÁRDUC, aki a földön élet és halál
ura volt. Mivel emberi testben volt Isten-Fia, meghalt és
NIB-ÚR-TA.. . néven tisztelték, m i n t a másvilágra át
költözött Párduc Hőst.
N I B - R U . . . Ugyanaz, m i n t NIB-ÚR, a k i halála u t á n az
Atyaistentől más feladatot kapott és ő
NIM-ÚR, NIM-RU... is- a Földön. Megdicsőülve
NIM-ÚR-TA. . . néven is tisztelték. De h o g y a NIB-ÚR-i
feladatot betöltse
NIM-RU-D. . . lett, az Égi N a g y Vadász, a k i az (Orionban)
ARI-AN.. . ban egyesíti a Nagy Népből jövő Égieket.
De Ő az a király is, aki a SUBUR-URUK városban ural
kodott, mint az I. Uruki király-dinasztia 5. királya ( i n )
GIL-GA-MES.. . néven és — mivel ő sem találta meg
emberi testben az örök életet, Istennél lévő szellemét
GIS-GIL-GA-MES- . . néven örökítette meg a mitológia.
187
(Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az az ékjei melyet
,,GIS"-nek mondanak, „ I Z " - n e k ejtendő, lévén e n n e k az ék-
jelnek kettős hangtani értéke (gis és iz). Ugyanis azért t e t t é k
a mah-gar írástudók a megdicsőült k i r á l y neve elé ezt az ék-
jelet, hogy az Isten Birodalmába való átköltözését és istení
tett állapotát írásban is közöljék, m e r t „ I Z " = az Isten Szel
lemmel, mely emberi testben a „Lélek". Ez a ,,lélek" a testi
halál beállásakor visszatér az „Isten Kebelébe". „IZ"-zé vá
lik, — „ I Z Z I K " , mig újra Istenszellem lesz és ez az „ I Z Z I K "
állapot a Megtisztulás Tüze. Ez az a „ t ű z " , melyből az embe
ri lélek születik és a születés folyamata n e m „izzás", h a n e m
„ L I H " = „ L E H " . . . lehelet az Élet lehelete és ez „ h ű t " .
így érthető meg, hogy az Isten-Szellem sok emberi testben
lélekké válva — bizony nagyon hideg.
Az is érthető, hogy az „elhidegült lélek" erősebben „IZ
Z I K " az Istenhez való visszatérés útján. Talán erősebb és
nagyobb „tisztítótűzre" van szüksége, hogy — a nagy földi
elhidegülés u t á n — ismét visszaszerezze eredeti boldog ál
lapotát. (Labatnál ,IZ' vagy G I S , No. 296. A sémita-babiloni
M a r d u k r a is hasonló nevet vonatkoztatnak D. IZ-BAR. La
batnál ugyanazon szám alatt.)
Külön fejezetben kell t á r g y a l n u n k N i m r u d azt a nevét,
melyet a héber mitológiában úgy találunk
NER-GAL
A sémita mitológia említi, hogy a „ K U T A I N É P " , melyet a
Babilontól nem messze lévő mah-gar (sumir) K U T A nevű vá
rosból költöztetett Samáriába a nagy Sancherib asszír király,
NER-GAL tisztelői voltak. I t t meg kell állapítani, hogy ennél
a — Langdon szerint— szintén N i m r u d r a vonatkozó névnél
— az első szótag „ N E R " m á r változtatás a mah-gar (sumir
„ N I R " szóból (L. 325), mely „uralkodót, hőst, k i r á l y t " jelent
és babiloni változata
E T I L L U vagy ETELE. (A h u n E T E L E — A T I L L A —,
így nevében is NIMRUD leszármazottja.)
N I R - G A L . . . tehát Nimrudot, m i n t N A G Y KIRÁLYT,
NAGY HŐST jelöli.
Azt hiszem NIR-GÁL nimrudi t a r t a l m á b a n v a n az egész
Nimrud-i Hagyomány magyarázata.
Ugyanis a „másvilágra á t k ö l t ö z ö t t " P á r d u c Hőst — NIB-
UR-at — az Égi Nagy Vadász Képében — a „ v a d á s z a t " fo
galma jellemzi. Az Égi Nagy Vadász „vadászik" ugyan, de
188
semmi vadászzsákmánya nincs. í g y a „vadászat" a haladás
jelképe.
Az Égi Nagy Vadász „ ű z i " a Csodaszarvast.
E jelképes gondolkodásmód tu]lajdonképpen a Napnak,
mint Isten-Fiának és mint az Élet Atyjának azon „haladását"
fejezi ki, amelyik nem tartozik bele szorosan a földi ritmusba.
Tehát nem a nappal és éjszaka, tél és n y á r létrehozója, ha
nem a titokzatos „precessziós" mozgás elrejtője.
Ebben a rejtelmes mozgásban találjuk meg a .misztikus"
azonosításokat is. A „Csodaszarvas" a Nap, mint Isten fia,
kinek fia Nimrud, a Nagy V a d á s z . . . és ők együtt „halad
n a k " . Amikor a precessziós N a p a sötét félívben jár, akkor a
Nimrudi NIR-GÁL személyesíti meg őt. És itt nem a szemé
lyeken v a n a hangsúly, h a n e m az égi „haladás" biztosításá
ban.
Az ember az Égre tekint és nem érzi m a g á t elhagyatott
nak. Az életben is meg vannak a „ragyogó" napok. Ilyenkor
NIMRUD hatalma és lendülete határtalan elképzelésekbe ve
ti az emberi boldogságot. . . és Nimrud mindig a jóság, szere
tet és boldogság hozója. Az élet „sötét" napjaiban azonban
NIR-GÁL lesz ö. És milyenek az élet „sötét" napjai. . .? Mi
kor kapjuk ezeket. . . ? Ez a küzdelem, a háborúk, az elnyo
matások ideié. A Nimrud-i reménykedésben az emberrel lé
vő „ E R Ö " azonos NIR-GAL-lal, a NAGY HŐSSEL, aki
NYER-GEL és N Y A R G A L , az életéért küzdő subur-samar
„ k u t a i " mah-gar emberrel.
Ezért nevezi a mah-gar hitvilág NIR-GÁL-t a „téli Nap
e r ő " hordozójának és a „háború segítőjének". Viszont NIR-
GÁL erős, bátor, vakmerő, ő a MAG-ÚR is. Az „Égi Orosz
l á n " , aki Hatalmas, hiszen az életet adó Napot is ő hozza.
(Az oroszlán csillagkép a Nap Háza a babiloni csillagászatban.)
Ezért tisztelik Nimrudot a NIR-GÁL-i szimbólumban, az
Oroszlánban. Ezért rakják teli a magaslatokon épített temp
lomaikat a subur-samar ..kutaiak" oroszlános jelképekkel, ami
után „oroszlánimádóknak" nevezik őket a judaiak. Érdekes
megoldást ad ez a felfedezés annak az eddig érthetetlen bib
liai történetnek, amit írva találunk a Királyok II. Könyve 17,
26. és következő verseiben:
,.26.1 Mondának azért Asszíria királyának: akiket ide
hoztál és Samária városaiba telepítettél, nem tudják e föld
Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az
rajok, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene
liszteletének módját."
189
• A mai ember előtt furcsa ez a megállapítás, egyrészt
azért, m e r t hiszen csak „EGY Isten v a n " és valamilyen „ F ö l d "
Istene nem tud élő oroszlánokat büntetésül az e m b e r e k r e bo
csátani, azért mert nem tisztelik őt az emberek által kitalált
valami módon. Ugyanakkor meg kell azt is állapítani, hogy
Samaria faunájában oroszlán nincs. A fenti bibliai idézet te
h á t élő oroszlánokra nem vonatkozhat.
- . i E 1 I ^ n D e n . h a megnézzük azt a héber jelet, mely itt „meg
ölik" szóval van fordítva, látjuk azt a judaizmus vallási szö
vegei akkor használják, ha a judai vallásra vonatkozólag va
lami káros cselekedet áll elő, tehát a judai vallást és a n n a k
erdeket szem előtt tartva — „elpusztul, értéktelenné v á l i k "
g * a z , amire az írásjel vonatkozik. Jelen esetben tehát:
W az oroszlánok — a judaiság szempontjából — elpusztít
ják a samáriai népet, mert az nem hajlandó felvenni a judai
vallást.
A bibliai történet következő szakaszai teljesen igazol
j á k ezt a felfogásunkal, m e r t a 27. versben Asszíria királya
rendel egy judai papot, aki — a 28. vers szerint — el is megy
es tanítja a samáriai „ k u t a i " népet a judai vallásra, de a 29..
vers hiába valónak minősíti ezt az oktatást, m e r t bizony azok
n e m hajlandók eltérni az ősi hitüktől. Annak ellenére, hogy
n e m „tisztelik az Istent" a 26. versben hiányojt és elrendelni
k e r t módon — az oroszlánokról többet nincs szó. Pedig, ha
Isten „büntetéseként" élő oroszlánok lennének itt a főszerep
lők, azoknak fel kellett volna falni mind a Samaria-i Népet,
• H? ~ m i n t a b i b I i a i szöveg megállapítja, eszük á g á b a n sem
volt követni a „judai p a p " tanítását, — a magaslatokon épí
t e t t e k templomokat a samaritánusok" és éppen a „Kuta-ból
való férfiak csináltak NER-GALT'f (30. vers.)
Így lesz a bibliai történet ékes bizonyítója annak, hogy
a subur-samar KUTA-i mah-gar nép a SUBUR-URUK-i NIM-
R U D hagyomány szerint — a nehéz, háborús és mega'ázá.v
^ e s z t e n d ő k b e n NIR-GAL tiszteletével védekezett. Ugyani ;
W V I R - G A L jelenléte m á r magában a harcos, védekező, p á r d u
cig nevelést és életfelfogás vallási tanítását és a Népért va'ó
hősi önfeláldozás kötelességét is. Ezt pedig a Nép abban a
tudatban tette, hogy életét adva a Népért, biztosan Nimrud-
hoz „ n y a r g a l " a „nyir-gál" hitben az ÁRI-AN lakói között
való Örökkévalósághoz.
Ezért voltak a samáriai — magaslatokra épített — mah-
par templomok falára festve a babiloni oroszlán-jelképek —
. eppenugy, m i n t a subur-sabar-szabir Magyarság Nagy Ár-
190
pád Papkirályi Dinasztiájának uralkodása alatt épült temp
lomokban — mint az Ister-Gami Szentélyben is — az ősi ha
gyomány Nimrud-Jézusi folytonosságának ábrázolásaként
azokat szintén megtaláljuk.
És ezek „azok az oroszlánok", amelyek „elveszítik a né
pet a judai vallás részére", m e r t akik ezeket a jelképeket hasz
nálják, értik és tisztelik azt a hitvilági tartalmat, amit az
oroszlánok misztériuma magába foglal — bizony ősi hitüket
el nem hagyják. Elpusztulnak, keresztre feszítetnek, élve te-
metetnek el. de hűek maradnak az Isten Fia Tan Igazságához.
A NIR-GÁL-i oroszlán bátorsága és hősiessége az Isten
országában aztán
IZ-DU-BÁR lesz. . . azaz Isten-Szellemű Tündöklő Fiú,
aki segít a Fény, a Jóság, az Igazság megtartásában.
Utoljára hagytuk a
NIB-SUBUR
ismertetését. Ugyanis enr.ek a nimrudi névnek az átvételétől
igen „tartózkodott" a héber mitológia. Sajnos a mai semito-
lógiai tanulmányok is igyekeznek „mellőzni" mindent, ami
„SUBUR-SUBAR-SAMAR-SZABIR" és arra a nagy Biroda
lomra vonatkozik, amit a mah-gar (sumir) ékiratok így írnak:
SUBUR-KI, vagy SUBAR-KI, (Subir-Ki) és SUBAR-TU.
Ezen a területen a bibliai Nimrud-ot mindenütt NIB-
SUBUR-nak nevezik, ami annyit jelent: SUBUR PÁRDUC.
Ebből az elnevezésből ered minden hagyomány-részlet, mely
a Kárpát-medencébe 896-ban (Kr. u.) visszatérő és magát
..MAGYAR"- nak nevező, sok törzsű nép, a benne királyi
méltósággal elismert subur-samar-szabir vezető-törzsének, su-
b u r hagyományaiképpen fennmaradt. Ilyen Nimrud szemé
lye, oroszlános jelképei és a párduc-voltára való emlékezésül
— a királyi megkülönböztető díszként használt párducbőr.
Párducbőrbői kíszített ruházatot csak az uralkodó viselt, aki
az Isten-Fiától való származását is magáénak tudta és hitte.
A subur-sabar-szabir r é p Birodalmáról külön fejezetben
számolunk be. Itt azonban fontosnak tartjuk azt megjegyez
ni, hogy George Smith — a Nimrud Legenda (mai Gilgames
É:osz) megtalálója és első megfejtője — ennek a legendának
főhősét JZ-DU-BAR néven mondja és azonosítja a bibliai
Nagy Vadásszal — Nimruddal. Azon a táblán, melyet megfej
t e ' t é-i a British Múzeumban K. 3200 sz. alatt található,
ERECH (URUK) sumir város meghódításáról van szó és az
191
ékiratokon ez a város mindik SUBURI URUK-nak van írvi
„ I z d u b á r vagy N I M R U D — írja könyvében S m i t h ( i e ) -
fennhatósága és uralma alá tartozott az egész babiloni köi
n y é k " . Miután URUK — Babilontól délre fekvő sumir várc
— úgy v a n írva „Suburi U r u k " — és beletartozott a N i m r i
di SUBUR BIRODALOMBA, természetes, hogy Babilon i
„ s u b u r i " volt ebben az időben. Tehát „ S U B U R - K I " Biroda
m á h o z tartozott az egész sumir (mah-gar) föld, a Káspi t
melletti CHOREZM bevonásává! — a Kaukázusig, melyne
eredeti neve Mah-Gar Hegy volt.
Ennek tudatában most m á r megértjük, hogy a Biroda]
m á t vesztett és elnyomott SUBAR-SUBUR SAMAR Nép meg
mentőjének és felszabadítójának a Nimrudi H a g y o m á n y meg
tartását és újra éledését hitte. A történelmi eseményekbe
megállapítható, hogy valóban meg is t a r t o t t a ezt a Népet -
a m a i napig — az a hagyománykincs — annak elleneié, hog;
az utolsó 1000 év alatt a h a g y o m á n y tudatosítása iszonyi
k á r t szenvedett a sémita változatokat magával hozó judai
kereszténység erőszakos térítésével. A Hagyomány erej
azonban „tudat alatt i s " elegendő volt a Nép megmaradása
hoz. Ugyanis a hitvilági tartalom megsemmisítésére szolgál*
módszerek és a fizikai pusztítások eszközei oly kegyetlenéi
voltak, hogy e Hagyomány mindent átélő ereje nélkül, a m a h
g a r n a g y n é p m á r minden utódjában elpusztult volna.
De nem pusztult el. Hanem most e Szent Hagyományai
újra tudatosítva — a Lelki Forradalom Tisztító Tüzében „iz
zik" és biztosan UJ ÉLETRE kél.
Az UJ É L E T R E K E L É S nem más, m i n t a hagyományol
tudatában való megerősödés.
Ennek elrendelése megtörtént egy egészen csodálatos mó
don a „MAGARU-NIMRUD T Á B L A " megjelenésével.
* • *
192
A „MAGYAR-NIMRUD" TÁBLA TÖRTÉNETE
ÉS SZÖVEGE
193
Az erősen megrongált agyagtáblán a következő szöveg
olvasható:
Az 1. sor: csak a jobb felső sarokban k é t ékjei olvasható,
így: 1Z-TEN.
IZ — (L. 296) m i n t e l ő b b . . . ISTEN-SZELLEME.
TEN — (L. 376.) — megnyugodni, nyugalom.
| 4 B . 3 H 5 6 " 7 ö j
É p p e n ennek az ékjeinek az itt mutatkozó változata irá
nyít el minket a tábla megírásának idejébe, m e r t ezt a TEN
ékjeiét így — Lábat szerint — a mah-gar (sumir) klaszikus
k c r b a n í i t á k , ami megfelel a Kr. e. 2600 körüli időnek.
A 2. sorban: összesen 8 jelet találunk, melyek közül —
S& érthetőség kedvéért — ki kell emelnünk a 6-at, a m i n e m
•íkjel. Tekintve, hogy ez a jel a legvilágosabban kivehető az
összes többi között — félreértés nélkül látható a ferde írású
formája. Az összes eddig észlelt és regisztrált mezopotámiai
írásjelek közül a L. 367. jelének legősibb formája az, amelyik
ezzel azonos és a „MAG vagy S Z E M " (gabonaszem) kifejezé
sére használták. Viszont ez a forma, melyben a mi táblánkon
látszik — a klaszikus korban már módosulást szenvedett. Fel
t ű n ő t e h á t és követeli a kérdést, hogy m i é r t is í r t á k ezt a je
let ilyen formában — tehát nem ékjellel — többi é k í r á s kö
zé. .. ? Ezt csak azért írhatták, hogy kiemeljék a m o n d a t vo
natkozását és a hagyományt erősítsék az ősi jellel, ami az
EME-SAL (baüiloni) nyelvjárásban és valószínűleg így a SU-
BUR-SABAR nyelven is MAGARU kiej léssel volt "haszná
latban s mint ilyen az ősiség, az eredet jelölője. (Akkád hasz-
r á ' a t á b a n ezt „kedvezőnek, jónak l e n n i " fogalomként hasz-
n á l ' á k — de annyit is jelent, hogy „egy akaraton lenni".)
1. jel: ZALAG (L. 381) —Csillog,
194
2. jel: ugyanez,
3. jel: LIL (L. 313) — lélek, lehelet. . ..-.' .
4. jel: MAS (L. 74.) — tiszta — legelső.
5. jel: NUN (L. 87) — fenséges, királyi — de jelent ..herce
g e t " is. Viszont.Babilon ősi neve: NUN-KI és ez „Fen
séges, vagy felkent várost" jelent. í g y itt az értelem
ugyanaz.
6. jel: . . . a már említett „MAGARU",
7. jel: NIMRU (L. 444) — p á r d u c . . . babiloni nyelven,
8. j e l : . G U R U S (L. 322) — erős, de ugyanez „ K Á L " = hatal
mas értelmű is.
A 7. és 8. jelnek az együttese P. Deimel szerint:
NIB, azaz a mah-gar (sumir) ősi írásrendhez híven —
PÁRDUC, (lásd: Deimel SAG. 170. old.)
Most olvassuk el a mai magyar értelemben így:
Csillog, csillog Tiszta Lelke Fenséges „ M A G A R U " Ha
talmas Párducnak.
* * *
195
az ősi mah-gar hagyományt) nyilaz a szárnyas s á r k á n y r a .
•—•—•
196
FORRÁSADATOK
„A MAGYAROK NIMRUD HAGYOMÁNYA" című fejezetéhez
* * *
FORRÁSADATOK
Az I — VIII. FEJEZETEKBEN
in Sir L. Woolley: Ur en Cha.ldáa ( F . A. B r o c k h a u s Wiesbade •, 1957.)
i-i Max Oppenheimer: Tel Halaf (London, 1939)
A r l h u r Ungna-i: SUBARTU (Leipzig. 1936.)
i ; i) J . Friedrich: Kl?írre Beitráge Z T C h u r r i s t s ' h e n G r a m m a t i k . (Mlt-
teil. d. Vorder-Asiatisch-Egynt. Gesellschaft. 1939, 63. Old. átvéve dr.
B:bu'a Tda forrásanyagából.)
in Jósé Pijoan: História General del A r t : . (Es asa-Calpe S-A. Madrid,
1930 Vol. I I . 231. old. Fig. 321.)
197
(5) M- Rostovzeíf: A History oí the Ancient World (Oxford, 1930. I. kö-
tett, 117. old.)
(«) Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáji, Magyar Rokonság Kutatá
sának Története. I. rész- (Gilgamesh, New York, 1974.)
(7) Huber Lipót: Zsidóság és Kereszténység (Kalocsa, 1936.)
(") Ja:ketta Hawkess and Sir Leonard Woolley: History oí Mánk in d-
Prehlstory and the Beginnings of Civilization (UNESCO, 1963 >
251. oldal.
(») Jósé Pijoan: Op. Cit. 334—335. old. „életfa"-
(io) Edith Porada: The Art of Ancient Irán (Crown Publishers, inc.
New York, 1965) „trees"
(ii) Akadémiai Értesítő, Budapest, 1920.
(12) Dr. Bobula Ida: A Sumér-Magyar Rokonság Kérdése (Editor ESDA.
Buenos Aires, 1961.) 20—21. oldal.
* * *
Rövidítések
198
UTÓSZÓ
írásomban célom nem a meg nem értés terebélyesítése
volt, hanem a TUDÁS hirdetése. Ezért inkább tanítottam.
De veszekednem is kellett az igazságért és mentségemre szol
gáljon az, hogy én is azt a célt követem itt kint — az emigrá
cióban — mint László Gyula az édes Hazában. Lehetőségeink
és eszközeink különbözők ugyan, de hiszem és tudom én is
azt, hogy
„nekünk feladatunk, hogy a lelkesedésben kibontakozó
erőket a figyelő, mérlegelő ember gondolatvilága felé terel
jük, anélkül, hogy a lelkesedésben bennerejlő nenies honsze-
i elmet csökkentenénk",*
Ezért m u t a t t a m be nagyrészét azoknak a ferdítéseknek és
rosszakaratú félremagyarázásoknak, amelyeket Komoróczy
Géza „Sumer és M a g y a r ? " c. könyvében, éppen ennek a „ne
mes honszerelemnek" a csökkentése érdekében írt.
Talán m o n d h a t r á valaki azt, hogy helytelenül magyará
zom „tudományos köntösben" cammogó érveit. El is érhetne
a vád akkor, ha Komoróczy „csak és kizárólag" a tudomány
nál maradt vo'na. De abban a pillanatban, amikor a „nemes
hons-zere'met" feledhetetlen rímekké 1 és gondolatokkal meg
örökítő költőink ihletett és tisztánlátó felemelkedését is a
sárba húzza és D1. ADY vitathatatlan magyarságát „egészen
.'aza turánizmusnak" nevezi (25. old.) és azt állítja, hogy Ma
gyarságunk eme üstökösesülaga az ősiség eszméit „aligha
vette k?mo'van" (24. o l d . ) . . . m á r túlmegy a ..tudomány"
habárain és politikai irányt vesz. Ez a politikai irány pedig,
amit Komoróczv követ — határozottan a nemes honszerelem
csökkentésére irányul, tehát magyar-ellenes. Célja pedig az,
hogv elterelje az érdeklődést a szumir kutatástól és a „sötét
h o m á ' y " leplét borítsa rá őstörténeti kibontakozásunk e lehe
tőségére.
Egyet azonban nem vett számba Komoróczv es ez az a
pszichológiai maradvány, ami könyve áttanulmányozása után
az olvasóban megmarad. Az az érzés, sejtelem, mely azt súg
ja: ..valaminek mégis kell itt lenni, ha ennyire tiltakozik el-
'ene". Nos éppen ez az érzés az, ami megindítja az érdeklő
dőt, hogv kicsit „utána nézzen a d o l g o k n a k " . . . Az első ér-
rie'ccssége cedig ennek a kívárcsiságnak az, hogy akarva, nem
akarva — el kel 1 ismernie az olvasóknak azt, hogy
* Lász'S G ula: Az őstörténész és közönsége cimü dolgozatától. (Törté*
:.o!mi Szemte, B?sst. 1—2/1976.)
199
mióta kiásták az ékiratos agyagtáblákat, azóta m i n d e n
igazságra törekvő tudós a magyar nyelvben kereste a t á b l á k
nyelvének titkát.
Második: Komoróczy könyvének 2/3-ad részét azokra a
forrásmunkákra való hivatkozás képezi, melyek a „szumir-
magyar" azonosságra vonatkoznak. T e h á t az olvasónak kell
azt is megállapítania, hogy óriási az érdeklődés e téma i r á n t .
Költőink felséges tiltakozása erősíti meg az igazságot és
valóságos őseit kereső Magyar Népnek az érzéseit akkor,
midőn sehogysem akar beleilleszkedni abba az igaztalan és
megalázó őstörténeti környezetbe, ahová a — mindig idegen
érdekeket szolgáló tudományos erőszak, az idegen uralkodó
hatalom segítségével — bekényszeríti. A n n a k ellenére, hogy
a bibliás nyájszellem a megszokás rabjává tett sokakat — a
többségből mindég kiröppent a marcangoló fohász így: „VA
LAHOL UTAT TÉVESZTETTÜNK".
Mindenki tudta, mindenki érezte, aki így sóhajtott fel,
hogy EZ NEM IGAZ. De a „honszerelem" tehetetlen kétség
beesése más megnyugtatót, más kiutat nem talált.
És így is van. A MAGYARSÁG NEM T É V E S Z T E T T E
EL Ü T J A t , hiszen
a Kárpát-medencében megtelepedett ősök elszéledt, kései
leszármazottai tértek vissza mindig az ŐSHAZÁBA — mint
mindenütt mondják — ATYÁIK F Ö L D J É R E , hogy az ö s i
Földön, az Ősi Nyelvben leljenek békét, boldogságot és Ha
zát, az ősi Nemzetséghez való tartozás jogán.
T e h á t amikor mi a szumir-magyar azonosság bizonyítási
érveit hozzuk fel, tulajdonképpen a jogos és minket illető tör
ténelmi örökségünk igazságát tanúsítjuk abban a nagy per
ben, melyet a különböző „érdekszövetségek" indítottak meg
a Magyarság ősi jussának eltulajdonítására.
Mivé! a „Tudomány" eddig úgy szerepelt, mint az Igaz-,
ság Forrása, mint az „Igazság legfőbb Törvényszéke", min
den jogunk meg van ahhoz, hogy ősi Történelmi Létezésünk
bizonyílikait előterjesszük és azt kérjük,
hogy ezek tudományos módszerekkel vizsgáltassanak meg,
nempedig a „hatalom" és „ellenség" érdekei szerint — az
igazságot kereső fe!-peresek némítassanak el.
Mi nem kérünk a tőlünk kölcsönvett szellemi javakért
kártérítés'.. Nem kérjük, hogy őseink szolgasorsáért, igazsá
gunk sárba tiprásáért jóvátételt adjanak.
200
Csak annyit akarunk, hogy MA „egyenrangú felekként és
tisztelettel illessenek" minket. A „ m i n k e t " alatt a szumir azo
nossággal rendelkező MAGYARSÁGOT értjük, mely élni
akar a Magyar Hit szerint.
* * *
201
nélkül szolgálni ezt a „haladó marxista szellemnek" nevezett
irányzatot — az pl. nem kap útlevelet és állami állást sem.
E sorok íróját nem vezeti semmiféle antisemitizmus,
amikor ezeket a tényeket megállapítja, hanem éppen ellenke
zőleg:
a zsidóság különleges intelligenciáját ismeri el abban a
nagyszerű meglátásban, amivel felfedezte a „ t u r á n i szár
mazásban" a jövő nagyhatalmi rendszerének elengedhe
tetlen feltételéi és magát büszkeséggel „turáni népnek"
vallva, az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jo
got akarja ismételten érvényesíteni — de ezúttal már
nem a megszerzett Palesztinára — hanem a Kárpátme
dencére.
És mialatt a szumir-magyar azonossággal rendelkező Magyar
Nép önmagáról azt hirdeti, — Komoróczyk szócsövén át —,
hogy
NEM TURÁNI, SEMMI KÖZE NINCS SEM A HUNOK
HOZ, SEM A TURÁNIAKHOZ, HANEM A FINNUGOR-nak
NEV.LZETT ÉSZAKI TUNDRÁK IVADÉKA —
ezen önkéntes lemondás után, kétség sem férhet ahhoz,
hogy a magát „turáninak valló zsidóság" jogosan települjön
be a Kárpátmedencébe.
* * *
202
Magyarul — magyar módra. Magyar Népi országot és
magyarok u r a l m á t kívánja szolgálni. A marxizmus ellen nem
tiltakozunk, de legyen az oly nemzethü m a g y a r módon, ami
lyen nemzethű „oláh-módon" az oláhok marxizmusa.
Csak az ellen tiltakozunk, hogy Magyarországon a tudo
m á n y fellegvárát oly „izraeli érdekű és szellemű" hangadók
irányítják, akik n e m engedik m e g azt, hogy a szumir-magyar
azonossági bizonyítékainkat valóban „magyar és honszerető"
kiváló tudósok megvizsgálják és még azt sem, hogy a fiatal
ság egyetemen foglalkozzon azzal a tudományággal, amibe a
szumir-mahgar ékiratok nyelve tartozik.
Az ellen tiltakozunk, hogy ezek a „ h a n g a d ó k " a „Magyar
T u d o m á n y t " képviseljék. A n n a k nevében nyilatkozzanak,
mint 1976 „goldzieherignácai".
Tiltakozásunk felett ne fusson át a kedves olvasó, h a n e m
gcndoljon arra, hogy előfordulhatna-e Izraelben egy hasonló
eset. . .? Előfordulhatna-e az pl., hogy az „izraeliták őstörté
neti és nyelvszármaztatási" kérdéseiben — Izrael államban
— mondjuk Dr. Bobula Ida nyilatkozhatna — hivatalosan és
könyvben — a Tel-Avivi könyvnapon. . . ?
* * *
203
l.»meri-e a DÉLI származási irány szumir-magyar azo-
akM^anak 6000 éves írással írt — t e h á t írásbeli bizonyíté-
?tffeó*i Mah-Gar voltának — ma mitológiának mondott —
- J B Hagyományait,
atváltoztatja-e lelkivilágát ezeknek vallásos kegyelettel
jiiá ápolására — nekivágva az új ezerévének,
^•gy lemondva mindenről — átadja örökségi j u s s á t a
u " zsidóságnak.
A döntést a Magyar Népnek kell elvégeznie,
' f j t z Isten akarata előttünk van — csak tanulni kell az Ö
•kirendeltekből.
J R í a g y a r Népnek követni kell az ősi Mah-Gar Hagyo-
•t-.yok Törvénykezését és Uralkodó Rendjét jelképező Ister-
oroszlánok — Istenrendelte — cselekedetét. Hozzájuk
nlóan kell lerázni magáról a római tömjénszagú idegen
Jii .-lat sötét homályát és büszke, oroszlános, emelt fejjel, a
Népinek öntudatával kell kilépnie a Világ Világossá-
Fényesságébe.
-D-4-G-
I
I
I
Tartalomjegyzék ;,- a
Í r. Varga Zsigmond 81
r. Bobula Ida 84
Gosztonyi Kálmán 97
fcr. Novotny Elemér 99
j/)r. Fehér J e n ő . . . és Csöke Sándor 103
j Dr. Zakar András 104
U Magyar Isten 105
II Félrevezetések Sorozata 117
•Z-E-NA-TI 118
| Szcp — Asszony — Szita 120
íomoróczy hamis szószármaztatásai 121
szumir szókészlet 125
•'URÁN 126
,}
Ai Jártént a Sorbonne-on 1973-ban és magamról . . 128
f ü S R z i m m e t r i á s Ragozás 133
'ihanyi Apátsági alapítólevél Magyar Szórványai 140
Buenos Airesí Szumir Pecsétek 149
Az Esztergomi Várkápolnáról és az Oroszlánokról . 155
Szumir-Babiloni Holdtörvény a földi uralkodásban 163
Magyarok „ N í m r u d " Hagyománya 175
A „Magyar-Nimrud" Tábla' 193
205
Jtószó 199
sz. Függelék, Rawlinson: The Atheneum ( N 9 1467)
Í 438. oldalának magyar fordítása 206
1. számú FÜGGELÉK
RAWLINSON, H. C (1855). „A ROYAL ASIATIC SOCIETY 1855-
dec. elsején tartott fyúléséhez intézett értesítés" 1855, dec. 1. „The Athc-
n e u m " (No. 1467), 1433. oldalon
SOCIETIES
Asiatlc, dec. 1. — EDott Karoly, Esq (mélyen tisztelt) az elnöki székben:
Rawlinson ezredes jelentést tett a GYŰLÉSHEZ, amelynek nagy nép
rajzi fontossága van ö — úgymond — előző alkalmakkor felhívta a figyel
m e t a r r a a tényre, hogy Babilon őslakossága — amelyek a Bibliában
Nimród néven ismeretesek — szkíta és nem a sémita családba tartozik.
ö mindig tisztában vek aga.', heg;, a sémita fajnak (népfajnak) megtele
pedése Nyugat Ázsi&oa:i nszonylag modern (Ujabbkori) időpontban tör
tént, de egészen a közUmúllig nem tételezte fel, hogy ennyire ujabbkori
volt. Ma. azonban képes az: állítani, hogy Babilonban egészen Nabukono-
doz:r idejéig a szittya (szkíta) elem volt uralkodó. Káldeának minden
kezdeti (ősi. kezdetleges I cserépfelirata — legyenek említve azok, a m e
lyek az asszír hirodaSom létsitése előttiek, a Kr. előtti tizenharmadik év-
századból.amelyekból köze: harminc különböző fajta v a n a British Mú
zeumban, amelyek az ősi legelsői királyok neveit és címeit (uralkodói
jogcímeit) tüntetik íe". — szittya iszkíta) nyelven vannak írva. Tényleg ez
volt a Babiloniak igazi anyanyehe egészen Nabopolesszar és Nabukonodo-
zor idejéig, amidőn a semtta asszír h.vatalos nyelv erőszakosan kénysze-
r í t e t e t t a nemzetre. Rawlinscn ezredes így folytatta:
.Asszíria később: királyai alat: a Kr. előtti hetedik évszázadig, amed
dig a két ország közö:t. ka-.csolat nagyon bensőséges volta szittyj. babi
loni (nyelv) úgy lá'szik. heay Nimvében nagyon műveltetett, meri a Bri
tish Museum minden Kuiu:tdsik romjaibM kiásott agyagtáblája, amelye
ket syllabarlumok iszó'.áraii mindt-dd g tartalmaztak, az eredeti m*nt»á-
ramok puszta fonetikus magyarázatainak tekintették és kaccsolt ideogra-
moknak. Ezeket ma többe-kevésbé az asszír-babiloni (szkíta) nyelvek
egyeztető alfabétáinsi, nyelvtanának és szótárai-ak tekintjük. A babiloni
szkíta, amelynek néprajzi neve Aikád, amelyet az ékírás feltaláló nak te
k i n t h e t ü n k — azáltal, hegy először is tárgyak durva r a ' z a i t ké>zit:tték,
később aztán, amikor ezek a rajzek be'.ük fogalmát öltötték és e belüknek
oly h a n g t a n i értéke: átitat, amely megfelelt az eredeti tárgy ' e v é n e k Az
ilymódon formált alísbétá: 1000 éven használatban kellett lenni Babilon
ban, azelőtt, hogy a sémiták megkísérelték az ö saját nyelvükhöz hasz
n á l n i ; ily körülmények között m.rden esetre nem volt könnyű eltéríteni
őket eredeti szándékuktól Az a;sz rok tényleg — úgy látszik — megtar
tották a betűk ereden szkíta hangértékét amelyet a szkíta, nyelvből kap
t a k és csak módosítaniuk kellett az alfabJta használatát olyképpen, hogy
minden újonnan ifresh) sierzeu hangzó egyenértéke a saját nyelvük je
lentésének feleljen meg. rnisszóval a sémita szinonimához tartozó, az ere
deti szkíta elnevezésnek feleljen meg. Ezt a kettős funkciót (értelmet i
nem csupán az ind.viduáüs ikülcnálló) jeleken alkalmazták, h a n e m több
jelből alkotott szavak :n, vagy inkább több szótagbál állókon is úgy. hogy
mind azok a furcsa istrángéi csoportok, ameHek az asszír feliratokon elő
fordulnak, amelyeket mindeddig 'kapcsolt, páros) compound ideogvamek-
n a k tartottak, ezeket ma os-szkíu formáknak kell elismernünk, a nak
ellenére, hogy olvasnunk es kiejteniük a sémita egyenértékük szerint kell.
Ez a megfejtés, amely mái nyelvekben sircsen hasonlat nélkül, teljességgel
megdönti a fonetikus és az ideorrafikus írásmód keverékének u g y a n azon
rendszerben (szövegben) feltételezett ancmaliáját. Megnyugtató az a t u
dat, hogy a szkíta nyelv t&nulmányozésára Babilonban bő anyag áll ren
delkezésre. A táblák tényleg a köteteit tartalmazzák az összehasonlító pél
dáknak és a so.-közi fordításoknak; azonban ugyanekkor kétséges, hogy le-
206
h u . r g e s - e szoros nyelvészeti rokonságot megállapítani u primitív iiyrlv n
ainuik valamelyik megszerezhető ujabbkori nyelvjaríma közölt A pmim-
mituiló (ragozó) rendszer jobban közelit! meg a Mongolt vagy MBIKUUI.
Bi.n! a t u r á n i család bármely törzsét; de kevés vagy semmi u izMiil lia-
unlóság. tAlalános szervezete (nelvtanára nézve), a nyelv (helynwbbtn a
nyelvek) ugyanahhoz a törzshöz (stock) tartoznak, mint a* éklralo* iikl-
la, vagy az elamita, vagy a méd, (az utóbbi mér tárgya volt egy kulilo
analízisnek, de minthogy mindhárom egymástól különböző nyelv, ame
lyik egymástól majdnem a n n y i r a különböznek, mint o török, u mimgol.
vagy a mandsu. A sémiták is Babilonba helyezendök, nevezetűién az 0
igeragozásuk; de nem valószínű, hogy nagyobb terjedelemben, m'.nl a pri
mitív afrikai nyelvek, amelyek bizonyára közö.s eredetűek Az akkáduk
építették Babilónia primitív templomait és fővárosát Ugyanazon Ütmeket
imádták és ugyanazon helyeken telepedtek meg, mint a sémita utódaik;
de más elnevezés alatt jelennek meg úgy a mitológia, mint a töldrujzi meg
határozás szerint. Azok a misztikus csoportok, lélyleg — aminl ez már rég
óta ismeretes —, Babilónia különböző városait jelentették, amelyek Uj-
szólásbeli egyenértékét csak alkalmilag helyei telítették be, ezek az ősi
szkíta nevei az illető városoknak A különböző jelvéi.yek el nem téveszt
hető célzattal bizonyos babiloni istenséget jelöltek meg. Például NEBO.
vagy MEBODACH valószínűleg alkalmi nevek, vagy valószínűleg szkíta
nyelvjárás szerint jelentik az illető istent A zsidóknak ismern.ök kellett
e kettős szóhasználatot, bár ez sehol sincsen külön említve a Bibliában.
Nimród városai például mind szkíta nevüek, Bábel kivételével Maga Shl-
near ismeretlen a sémita iratokban, valószínűleg Bábel szkíta egyenértéke
volt. miként Shesbach (Jeremiás 25, 26.) a „káldeai U R " volt
Babiloniának a korábbi asszír feliratok szerint a földrajzi neve ..Ak
kád" volt, ebben az országban lakók szkíta törzseknek megfelelően. Ké
sőbb, amikor a sémita törzsek (főképpen az arameaiak és az urabok külön
böző csoportjai) megerősödtek. Szumlr és Akkád, a szkíták két nigy rész
lege Babilónia által különböztetett meg Jelenleg nem lehet határozottan
állítani, hogy a káldeaiak melyik félhez — a szkíta, vagy sémita f/clhrz --
tartoztak. Ezek nincsenek említve a legősibb cserép feliratokéin t/nyl g
még egészen az asszír időszakig Azon k . r á h o k nevel, akik k r t a n * ! vol
tak Ninive uralkodóinak és akiket Laliin k.ildi-al iuaxnuu4.<uiki>ak Wh"
tekinteni, biztosan sémiták voltak Másrészről a k á l d r « u k u t u m i i i u :
és nimnvaJ voliak szorosan szövetkezve, akik blz:c»«r ukl'.Ai m i u i a*
miképp a görögök káldeaiiikat tulállHk «/ Omifny h » « " » b r " I * I » » W H
ezt a feliiatok Igazolják, Saigon alatt at i k i i t > l i m l i U ' «••«• »•>»
emigráltak — miként az Asszíria feletti l i r s y U n c t ku^.rj».. g n*ii n A . ,
r a t n a k és Akkádnak nevezik Ma a bizonyíték)* n i t r W s ' u.»»w. »m»i»»ii
szól. hogy A káldeaiakat az akkádok egy revlrgélfrk t»» aiUua •- • aaaiia
Irözsnek megfelelően és a Káldeában uralkodj kltairu**' «"»•"• H »»-
dach-adin-akhit, Nebo-bal-adint, Mcrodach-bal-»dlnt. »tb. aJt>e«i aa»>
mazásúaknak mondjuk, akik pusztán az as^zlrlal a r m ü a iirakMii K>»«
keztében jutottak hatalomhoz Ezen magyarázat javara aa %.>>-> hm >aa*
erv az, hogy a későbbi királyok — Nabopalcs-szerlöl Irfrl* - akii a#i«a»
kívül sémiták voltak, a káldeaiak nevét sohasem említik ti a n»U(*a«.
aligha következstt volna be, ha a. kérdéses törz-ek, amelyek b n w n l ' « a«
gyón hatalmasak voliak, ugyanazon fajúak lettek voliia.mint •; ur«:i *>
család. Ha a káldeaiakat az Akkád egy részének tekl-ithetjuk *\ fcabikm
eredeti szkita népe magjának, akkor megérthetjük, hogy. ml* a kl»lv
hadseregét az ö nemzetségéből sorozták, a nemzettől az 6 régi primin»
városaiban. Orchoe és Borsippában székeltek, művelték az Ira- és a n V-
lagászat tudományát, amelyet eredetileg ők tanították a sémitáknak »• ll»
múden megtartották irodalmuk jellegzetességét egészen azon Időszakig.
Hímkor a görögök megszállták Babilont.
207
AZ UTOLSÓ SZÓ J O G Á N
208