Professional Documents
Culture Documents
AZ ÖNVÉDELEM
HungariaSport
Márton László - Plavecz Tamás
AZ ÖNVÉDELEM
rr r
MŰVÉSZETE
tr
HungariaSport
Kiadja: a HungariaSport Reklám és Marketing Vállalat
Felelős Kiadó: Száraz András igazgató
Készült:
Révai Nyomda Egri Gyáregység — 88 0564 26 7oo
Felelős vezető: Horváth Józsethé dr.
ISBN 963 7543 97 x
ELŐSZÓ
Plavecz Nándor
I.
INDIA
4
1. ábra
5
II.
Az ősi kínai legendák és néhány több ezer éves orvosi könyv szerint Kínában a harci
művészetek egyidőben alakultak ki az indiai önvédelmi módszerekkel.
Kínában a helyzet valamelyest hasonló volt az indiaihoz, mivel a fegyverviselés csak a had
seregben volt megengedett. Az ókorban gyakoriak voltak a háborúskodások a kisebb kínai
KARATE
A harcművészetek <T MONGÓLIA JAPÁN-
TENGER/
1920
fejlődése ~/ V . 630 |JAPÁN
V. MONGOL
-\ BIRKÓZÁS -
930 'KARATE
ÉSZAKI STÍLUSOK TEAftWAN-'
DOi
TERMÉSZETI
I K U N G F U
> )OKINAWATE
INSPIRÁCIÓ KÍNA KEMNU
KUNGFU
*-"WX«<
^tovagiás J
E R 0 S L A B A K
WUSHU
• Shaolin
OKINAWA
1
— ^ i.u.V.-XVIII. sz.
u IV. sz. Shaolin kolostor
Buddhizmusa^ (KUNG FUJ
JELISTlLUSOKTSÍ TAJVAN
TERMÉSZETI INSPIRÁCIÓI , :
L vizesé:
úszás l ERŐKAROK, KEZEK
^vezér'
INDIA
BENGAU-OBOL
I KALA(IPPAYAT
INDIAI-ÓCEÁN
2. ábra
fejedelemségek között, s a nép ki volt szolgáltatva a fosztogató katonáknak, majd a feje
delemségek egyesítése után a császári uralkodóházak zsarnokoskodásának. Az ősi harc
művészetek, amelyekről az orvosi könyvekből tudunk, azonban elsősorban egészségfej
lesztő jellegűek voltak, vagyis afféle kondicionáló és gyógytorna-gyakorlatok, amelyek a
vadállatok mozgásának tanulmányozása alapján jöttek létre.
Az Észak-, Közép-, és Dél-Kínában élő nemzetiségek mind embertanilag, mind kultú
rájukban különböznek egymástól. A földrajzi és antropológiai eltérések miatt a harci mű
vészeteknek is két alapvető irányzata alakult ki: északi és déli iskola. A kínai nemzetiségek
egykor csupán a mai Kína keleti részét, abból is inkább a partvidéket népesítették be
nagyszámban, ez a terület északon alföld és fennsík, délen pedig alacsony hegyvidék.
(2. ábra)
Északon a rendelkezésre álló viszonylag nagy terület miatt a harcművészet külharcos
(nagy küzdőtávolság) és mozgékony, ami gyors helyváltoztatást és erős lábakat is igényel,
az állások magasak és zártak, a rúgások gyorsak, lazák és magasak.
A kínai harci művészet, a wu shu vagy kungfu* eredetileg bokszra, birkózásra és fegy
verhasználatra oszlott. Ezeket a metodikákat az ókori és középkori Kínában csak a kato
nák és a buddhista és taoista szerzetesek gyakorolhatták, természetesen egymástól többé-
kevésbé eltérő módon. A lágy (belső) irányzatok létrejötte (XVII. sz.) előtt a wu shu nem
ismerte a külső-belső feloszlást.
A kínai harcművészet mai formájának kialakulása a Bodhidharma által a Shaolin ko
lostorban létrehozott ch'uansu-vti kezdődött. A legtöbb mai kínai stílus a Shaolin kolos
torban tanult mesterek vagy azok tanítványai révén jött létre. (3. ábra)
Ezzel szemben délen a karmunkát helyezik előtérbe, a stílusok nagyrésze a közelharc
ra épül, a rúgások pedig ritkák és alacsonyak.
1.
7
00
A Shaolin kolostor pusztulása (XVIII.) sz. után amegmenekült és az országban szétáramló
szerzetesek és mesterek révén néhány évtizeden belül Shaolin rendszerű iskolák sokasága
jött létre Észak- és Dél-Kínában. A hagyományos kínai harci irányzatok (pl. a tien hsueh,
az életpontok vagyis a testfelület ama pontjainak enyhébb-erősebb megérintése, illetve
szúrása ami - ma tudományosan még nem egészen tisztázott módon - olyan idegpályák
nak ad át ingert, amelyek különböző izmok, szervek vagy a keringés működését befolyá
solják. Ezt a tapasztalatot használja a gyógyító akupunktúra éppúgy, mint a „harcmű
vész" kung /u-ja). A shuai chiao, (a kínai birkózás) és az új Shaolin rendszerű iskolák kö
zött valamelyes keveredés tapasztalható. így jött létre a kínai harci művészet egyik legalap
vetőbb irányzata: a kemény vagy külső kung fu. Az önvédelmi hatékonyság szempontjá
ból először a fontosabb hagyományos kínai rendszereket elemezzük.
KATONAI FEGYVERHASZNÁLAT
9
3.
ARANYHARANG
Ez a módszer a bőr, az izmok és a csontrendszer magasfokú megedzését.megkeményí-
tését célozza, és lehetővé teszi az ütések fájdalommentes elviselését és a tünetmentességet.
Gyakorlása révén azonban nem csupán az erősítéssel és ütésekkel megedzhető szövetek és
testrészek (csont, izom, bőr) keményednek meg, hanem az érzékenyebb porcok, érfalak
és idegvégződések is. Ez az alapmetodika - amely egyébként több kungfu rendszerben is
megtalálható — alapvetően védekező jellegű, s mint ilyen^agyon energiaigényes, de an
nak, aki az aranyharang művészetét már tökéletesen elsajátította, immár senkitől sem kell
tartania. Gyakorlása azonban igen fáradságos, és mesterei hagyományosan a legnagyobb
titokban fejlesztik stílusukat.
4.
TIEN HSUEH
5.
SHUAI CHIAO
6.
CHIN NA
10
A birkózó elemeken (fogások, kulcsok, feszítések, dobások, leszorítások stb.) kívül az
ellenfél ütései, rúgásai, fogásai elleni hárításokat és elhajlásokat, valamint az életpontokra
való ráfogásokat is tartalmaz. Az ellenfél (támadó) gyors és csendes ártalmatlanná tételét
célozza maradandó sérülés okozása nélkül.
Ez a módszer kitűnően alkalmas a valós önvédelem egy részének alkalmazására, de
ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a dinamikus ütések és rúgások ellen nem nyújt
biztos védelmet.
7.
A fan tzi pai vagyis „saskarom"-boksz a kungfu északi irányzatának egyik legérdeke
sebb és leglátványosabb stílusa, rituális mozdulatokkal kissé felduzzasztva, de ugyanakkor
igen sok hatékony technikai elemet is tartalmaz.
Északi stílus lévén, részben a külharcra és gyakori magas rúgásokra épül, de ezt ügye
sen összekombinálja egy egészen különleges karmunkával, amit a ragadozó madarak, első
sorban a sas „karommunkájának" nevezünk. Az állatok mozgásának utánzása — amint
azt a fentiekben már említettük — az alkati különbségek miatt rendszerint nem igazán sze
rencsés, ebben a stílusban azonban a saskarom-módszer olyan erőteljes és agresszív táma
dó technikát jelent, amelynek segítségével a szó szoros értelmében be lehet hatolni az el
lenfél testébe és ez ellen hagyományos módon szinte képtelenség védekezni. Ehhez rend
kívül erős ujjakra van szükség, hiszen a fan tzi pai'-bannem elégszenek meg az életpontok
megérintésével, ami felesleges energiapazarlásnak tűnhet, ám valójában ez az agresszív
módszer sem igényel jelentősebb erőkifejtést, és legfőbb haszna az ellenfél „elijesztése".
8.
Tibeti eredetű északi kungfu rendszer, amelyet a Csin dinasztia (1644—1911) alatt a
mandzsu testőrség tagjai gyakoroltak. Szintén állatutánzó stílus: a daru kecses, de igen
gyors és erőteljes mozdulatait vette mintául. A technikák, elsősorban a nyújtott karú üté
sek furcsának és merevnek látszanak. A külső szemlélő - jelen esetben az egykori kínai ha
zafiak — számára a stílus egy ideig legyőzhetetlennek tűnt. Ennek a benyomásnak egyik
oka az volt, hogy ez az idegen eredetű stflus egyszerűen szokatlan volt a kínaiak számára.
Az alappozíció furcsa és csalóka. A karok nyújtva, kétoldalt a test mellett, ezért a támadó
úgy látja, hogy ellenfele nem fedezi magát, támadáskor azonban — általában még az idő
pazarló védések előtt — azonnali lendületes ellentámadásba mennek át. A kinyújtott kar
egyértelműen hosszabb a behajlítottnál, s így a bak hok pai-t gyakorló könnyűszerrel tá
vol tudja tartani ellenfelét, ő maga viszont könnyebben el tudja érni. A bak hok pai a
fan tzi pai-hoz hasonlóan igen agresszív és kifejezetten támadó jellegű harci művészet.
A nyújtott karos körkörös mozdulatok segítségével összezavarja az ellenfelet, miközben
rendszeresen töretlen erővel és lendülettel támad. Az alábbiakban a Shaolin ch'uan jogos
örökösei és az eredeti Shaolinból kifejlődött egyéb rendszerek, az úgynevezett Shaolin is
kolák önvédelmi jellegét mutatjuk be.
11
9.
10.
HUNG GAR
A „legerőteljesebb" kínai stílus, amely részben szintén az ősi Shaolin eh'uan jogos
utódja. Jellegzetesen támadó jellegű irányzat, mégis igen nagy gondot fordít a finom és
következetes védekezésre. A finom, de igen erőteljes hárításokban a daru és a tigris „tech
nikáját" követi. Ez az állatutánzás a stílus viszonylag kevés formagyakorlatában is feltű
nik, de a támadás már igazi hung gar jellegzetesség. A gyakorlók öklüket valóságos „vas
ököllé" edzik, és az ütéseket óriási erővel és dinamikával adják le; ezek rendszerint egye
nes ökölütések, de gyakoriak a horog- és csapott ütések is. Ez a rendszer igazi jellegzetes
sége: az úgynevezett „vasdrót kungfu". Az ütések rendkívüli erejüknél fogva kiss^ mere
vek, de ezt a csorbát kiköszörüli a finom és a testet megfelelőképpen záró védekezés és az
ütések kétségtelen hatásossága. Hatékonyságát bizonyítja az is, hogy az Egyesült Államok
ban - ahol köztudottan elsősorban az önvédelemre is akalmas rendszereket kedvelik — ez
az egyik legnépszerűbb harcművészet.
11.
WING CHUN
12.
1836-ban jött létre és napjainkra az egyik legnépszerűbb kungfu stílus lett. Eredetileg
a mandzsu uralkodóház ellen harcoló lázadók hozták létre, majd az idegen gyarmatosítók
ellen harcoló hazafiakat tanították meg rá. Egykori háborús szerepe miatt hatékony szá
munkra is. A stílus alapja a gyors és folyamatos, de erősen támadó jellegű körmozgás,
amely részben az állandó helyváltoztatást (az ellenfél megzavarása érdekében), másrészt
pedig az erős, de ugyanakkor laza és lendületes ütéseket, az ellenfél folyamatos és sokszor
váratlan szögekből való támadását szolgálja. A tanulók előbb a lábbal, testtel és karral való
laza és folyamatos körmozgást tanulják meg, majd ezt a mozgást fokozatosan gyorsítva és
variálva lendületes ütéseket sajátítanak el. A haladók stílusa szemmel már teljességgel kö
vethetetlen, mert miközben helyzetüket állandóan változtatják, gyors karjukkal körmoz
gást végeznek és hatalmas ütések özönét zúdítják ellenfelükre, akit ilymódon végképp
„megzavarva" elgáncsolnak vagy a földre rántanak, vagyis teljesen kibillentenek egyen
súlyából.
Ezzel a módszerrel az ellenséggel egykor könnyen végezhettek, ma azonban természe
tesen csak a harc feladására kényszerítik gyakorlópartnerüket. A kitűnő ütéseknek és csa
pásoknak — amelyek gyorsak, lazák és erőteljesek egyszerre - legfőbb titka, hogy nagy
ívet írnak le, s így folyamatosan van lehetőségük felgyorsulni, mivel egész testből, a csípő
lendületének és forgatónyomatékának hozzáadásával hajtják végre. A körmozgás persze
sok látszólag fölösleges mozdulatot is tartalmaz, és ennek megfelelő ellenszere lehet a rö
vid pályájú egyenes mozgás. De ugyanakkora körkörös mozgás kitűnően alkalmas a „túlságo
san egyszerű" lineáris mozgás ellen is. A choy lay fut jellegzetessége még a rendkívül vál
tozatos fegyverhasználat is.
13.
Egy nagyszerű megfigyelésen alapszik: észrevették, hogy a hatalmas kínai ájtatos manó
mellső lábaival kitűnően védekezik, valósággal „kikanalazza" ellenfele támadásait, s ezután
energikus ellentámadást indít. A tang láng pai rendkívül precízen kidolgozott külső kungfu
rendszer: karmunkájában a sáska, lábmunkájában pedi a majom mozgását és harci stílusát
utánozza, valamint 17 küzdőstílust tartalmaz, amelyeK a különböző testi adottságokkal és
harci stílussal rendelkező támadók elleni védekezést és ellentámadást variálják. Eszerint
változik a stílus jellegzetes alapállása is, amelyben a test féloldalas helyzetben van, a test
súly kb. 80-85%-a a hátuíTévő lábon nyugszik, miközben az elöllévő láb sarka a levegőben
van, a kezek pedig „ájtatos manó tartásban" nyugszanak.
13
Mivel a testsúly legnagyobb része a hátullévő lábon van, ezért még testsúly áthelyezést
is csak kismértékben kell végezni az elöllévő lábbal történő rúgásoknál, amelyek rendsze
rint lábra, herére vagy hasra irányulnak. A tang láng pai — eredetileg északi stílus lévén —
több jellegzetes magas rúgást is tartalmaz, ezeket azonban természetesen csak külharcban
alkalmazzák. A jellegzetes „sáska"-harcot csak a közelharcban folytatják: a csuklók be
hajlítva, az ujjak lazán, legyezőszerűen kissé szétterpesztve az ellenfél ütő karját finoman
oldalra kissé kiszorítják, azután rendszerint ráfognak, s a másik kézzel dinamikus ellentá
madást indítanak. A tang láng pai felváltva tartalmaz - fizikai és pszichikai tulajdonságok
alapján - finom, enyhe és kemény elemeket: a kemény mozdulatok finommá, a finomak
pedig hirtelen keményekké válnak.
A tang láng pai harci értéke igen nagy, bár tartalmaz rituálisan mesterkélt mozdulato
kat is. Szakértő birtokában azonban olyan fegyver, amely hatékonyságban a choy lay fut-
tal és a wing chun- nal vetekszik.
14.
HOU CH'UAN
15.
14
rozatot kivitelezni. Az elveszett csapás stílusának talán egyedüli hátránya a harcban fe
lesleges, csupán rituális értékű mozgások gyakorlása, részben a formagyakorlatokban,rész-
ben pedig a technikai gyakorlásban.
16.
Ml TSUNG I PAI
17.
18.
A LÁGY MŰVÉSZETEK
A kínai harcművészetek másik alapvető irányzata a belső vagy lágy kungfu., amely
taoista elvekre épül, s alapja a belső erők alkalmazása, az izom felesleges megfeszítése nél
kül, az ellenféllel való ütközés (ütés) elkerülése és az energia finom átvitele annak testébe.
19.
15
a lábakra és áramoltatása az egész testben, valamint ennek átvitele az ellenfél testére, illet
ve testébe.
A fai chi eh'uan az európaiak és a kínaiak nagy többsége szemében egyaránt csupán
egészségügyi torna, a finom művészeteknek azonban valódi önvédelmi funkciójuk is van.
A finom erő nem „látszatenergia", s átvitele a támadott testére az egyik leghatéko
nyabb küzdelmi módszer. Ezt az enyhe erőt a fai chi ch'uan és a másik két belső iskola
szinte kizárólag szellemi energiaként értelmezi, s a puszta izomerőt nyersnek és másodla
gosnak ítéli. A fai chi ch'uan alapvető jellegzetessége, amely más stflusoktól megkülön
bözteti, az előre-hátra mozgás és a testsúly gyakori áthelyezése (az egyik lábról a másikra).
A fai chi ch'uan öt fokozata közül a gyakorlók nagy többsége csak a harmadik fázisig
jut. Az első stádium az alapfok, amelyben a tanuló megtanul helyesen lélegezni és mozog
ni, valamint rávezetik őket a chi áramoltatására. A második csupán összekötő szerepet
kap, és különböző rásegítő gyakorlatokat tartalmaz. A következő a formagyakorlatok
stádiuma, amelyben a részmozgások összeötvözését és a chi tökéletes áramoltatását gya
korolják. Ezen a fázison a legtöbben nem jutnak túl. Ezután következik a fai chi ch'uan
harci technikáinak és metodikáinak gyakorlása. Ebben a két fázisban tulajdonképpen sem
mi mást nem tanulnak csak a már begyakorolt formákat és módszereket viszik át a küzde
lembe. A tanulók itt már mindig párosan gyakorolnak, s a chi-t viszik át egymás testébe.
Ennek a művészetnek legjellemzőbb metodikája a finom utánaengedés: az ellenfél táma
dásvonalából való kitérés energiájának kihasználásával a támadás (pl. ütés) továbbvezetése,
s így a támadó „esélytelen helyzetbe" hozása.
20.
HSING I
Ennek alapja a belső irányzatokra egységesen jellemző belső erő és folyamatos moz
gás mellett az egységes előremozgás és a klasszikus kínai analogikus rendszer: eszerint
minden alapvető emberi tulajdonságnak és betegségnek, illetve sebezhetőségnek van
egy megfelelője a szervek (szív, máj, gyomor stb.) és a technikák (tenyéréi-ütés, ökölütés
stb.) között, s ugyanígy minden tulajdonságnak van megfelelő ellenszere vagyis a testen
megtalálható ellenpontja is. Ennek segítségével a hsing i gyakorlói mindig megtalálják az
őket ért támadásforma ellenszerét. Ezt a tanulók addig gyakorolják, amíg nem lesznek ké
pesek ezt automatikusan a küzdelemben is véghez vinni.
A hsing i egyébként rendkívül egyszerű harci metodika, mind a védekezésben mind
az ellentámadásokban, kerüli a komplikáltságot, ütései is kivétel nélkül rövidek és egysze
rűek.
21.
PA KUA CH'UAN
A „Nyolc tigram ökle" a legkevésbé elterjedt finom művészet, pedig szintén hatékony
önvédelmi stílus. Nevét a nyolcas szám gyakori használatáról kapta. A fai chi ch'uan elő
re-hátra mozgása és a hsing i egyenes (lineáris) mozgásával ellentétben a körkörös mozgás
ra épül. Ez a mozgás azonban nemcsak a karmunkában, hanem az egész test mozgásában
is megnyilvánul.
Plavecz Nándor
16
III.
AZ ÖNVÉDELEM ÉLETTANI HATÁSAIRÓL
A központi idegrendszer
nyaki
háti
ágyéki
keresztcsonti
17
Tulajdonképpen négy nagyobb egységből áll: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti szakasz.
Ha a gerincoszlopot ért erőbehatás kellően erős ahhoz, hogy két egymással szomszédos
csigolyát egymáshoz viszonyítva elmozdítson, akkor a gerincagy bizonyos idegpályái sérü
lést szenvedhetnek, és a sérült idegpályák funkciójának megfelelően okoznak elváltozáso
kat. Ezek lehetnek: érzéskiesés,, hő, fájdalomérzés kiesése, vegetatív működések zavara és
a legsúlyosabb: a sérülés helyétől lefelé bénulás.
Környéki idegrendszer
18
1. szemöldök magasságában kilépő, annak az orrgyök felöli harmadán a homlokra futó
szemgödör fölötti ideg. Sérülése érzéskiesést okoz.
2. A szemüreg alatt az orrtól oldal felé lép ki a szemgödör alatti ideg, mely a felső fogsor
gyökereit látja el idegrostokkal..
3. Az állszöglet két oldalán az állcsúcstól mintegy 2 cm-re lép ki az az ideg, mely az alsó
ajkat és az áll bőrét látja el érző rostokkal. Sérülése e területek érzéketlenségét okozza.
4. A karfonat a kulcscsont alatti területen izmoktól védve halad, de az olyan kellően erős
ütés, mely a kulcscsontot eltöri, a tört végek részén sértheti azon idegköteget is, ame
lyik a kar érző és mozgató funkcióját látja el.
Attól függően, hogy a sérülés az ídegfonat mely részét érte, keletkezhet a felső végta
gokon érzéskiesés, illetve mozgáskorlátozottság, esetleg bénulás.
5. A könyök hátsó felszínének a test felé eső harmadában húzódik egy barázda, amelyben
az egyik alkari ideg fut. Ennek sérülése - ami rendkívül ritka, hiszen ez is barázdákon
fut, így a csontos perem lényegesen védi - esetén kiesik az érzés a kézhát, valamint a
3.-4.-5. ujj kézháti, és a tenyér, valamint a 4.-5. ujj tenyérnyi felszínén, és sérülést
szenved a kéz finom összerendezettt mozgásának koordinációja.
6. Az alsó végtagon tulajdonképpen két helyen érhető el könnyebben idegsérülés. Az
egyik a térdhajlat, ahol tulajdonképpen csak zsírszövet védi felülről az ott futó ideget.
Igaz, a térdhajlati árkot két oldalról erős izmok ínjai határolják. Ennek sérülésekor a
lábszár bőrében alakul ki érzéketlenség, illetve a bokamozgások szenvednek zavart.
7. A másik alsó végtegi sérülés lehetséges helye a lábszár oldalsó felszínén annak középső
harmadán közvetlen a bőr alatt haladó kevésbé jelentős bőrideg.
1. kulcscsont
2. kulcscsont fölötti árok
3. mellkas
4. szívtájék
5. lengő v. repülő borda
6. gyomorszáj
7. lép
' 8 . máj
9. has
10.'here
11. térdkalács
12. sípcsont
13. külboka
14. belboka
15. ujjak
7. ábra
1. Kulcscsont: Ennek megütése — főleg a csont középső területén - könnyen annak tö
rését eredményezheti, mivel a kulcscsont a szegycsonthoz stabilan ízület formájában kap
csolódik. Jóllehet az oldalsó széle részt vesz a vállízület alkotásában, de oda csak szalagok-
19
kai kapcsolódik, így a külső harmadára mért ütés esetén valószínűbb a rugalmas elmozdu
lás. Mindenképpen erős fájdalommal járó sérülés, esetleg a törvégek befelé fordulása ese-
<
tén fontos ér-ideg képtelek (karfonat, nyaki véna, esetleg artéria) sérülhetnek. Az érképle
tek sérülésekor erős vérzés léphet fel az ideg sérülése esetén pedig a kar érző-mozgató
funkciója szenvedhet zavart.
2. Kulcscsont fölötti árok: Ezen területre mért ütés esetén fokozott az ér-ideg képletek
sérülésének veszélye. Igen erős behatás esetén sérülhet a rekeszizom mozgató idege, és a
légcső is, ami légzészavart okozhat.
3. Mellkas: Ezen területre mért külső erőbehatások következményei igen különbözőek
lehetnek. Tekinve, hogy a mellkas csontos-izmos zárt egység, viszonylagosan jól védi a
mellüregi szerveket. Ezek sérülése nagymértékben függ még a mellkasfalon elhelyezkedő
zsírpárna vastagságától is, ami nagyon tudja csökkenteni az erőbehatást. A mellkasra mért
kellően nagy ütést a rugalmas mellkasfal átadhatja a közvetlen alatta elhelyezkedő létfon
tosságú szervnek, a szívnek. Ez adott esetben a szívritmus zavarához, esetleg annak leállá
sához vezethet. Ezenkívül a mellkasfalat ért erő - ha viszonylag kis felületen éri azt, és
elég nagy - akkor bordatörést, esetleg ablakos bordatörést okozhat..
4. Szivtájék: ' Tulajdonképpen megegyezik a mellkasra mért ütés. következményeivel,
csak itt a szív ingerületvezető rendszerét ért hatás fokozottabban érvényes. Ugyanakkor
az is igaz, hogy minden emberen a mellkasfalnak ezen a területén a legvastagabb a zsírpár
na, ami a közvetítendő ütés nagyságát nagymértékben képes csökkenteni.
5. Repülőborda: A XI. és XII. borda a zárt mellkashoz a szegycsont-részén- amit a
bordák, a gerincoszlop és a szegycsont alkot - sem porcosán, sem csontosán nem rögzül.
A többi bordával csupán szalagok útján vannak összeköttetésben, ezért elmozdulási lehe
tőségük nagyobb. Az alsó bordák törése esetén, ha a behatolás oldalról jön, és eltörik a
borda, ráadásul a törvég befelé fordul, életfontosságú szervek sérülhetnek. Bal oldalon a
lép, jobb oldalon a máj tokja repedhet meg, mindkét sérülés életveszélyes vérzést okoz
hat. De a máj, vagy a lép tokja kellően erős behatásra megsérülhet a borda törése nélkül is.
6. Gyomorszáj: A két bordaív által körbezárt, fölülről pedig a szegycsont által határolt
terület. Az ide mért behatás főleg a bolygóideget érinti. Ez heves, görcsös jellegű fájdal
mat okoz, és — tekintve, hogy közös nyíláson, kb. ezen a területen halad a mellüregből a
hasüregbe a nyelőcső és a bolygóideg — a rekeszizomra is gyakorolt hatás miatt csökken a
légzési amplitúdó, ami légszomjhoz vezethet, esetleg ájulást okoz.
7., 8. Lép, máj: Mindkét szerv sérülési lehetőségéről már az előzőekben szóltunk. Meg
említendő azonban, hogy normális anatómiai szituáció mellett, álló testhelyzetben, egy
egészséges, felnőtt ember mája, lépé a csontos-porcos-izmos mellkasfaltól védve helyezke
dik el, tehát a bordaív alatti behatáskor ezek a szervek csak akkor sérülnek, ha ez a beha
tás igen-igen erős volt. A máj- vagy a léptok szakadása intenzív hasüregi vérzést okoz, amit
percek alatt eszméletlenség követ. Gyors és szakszerű beavatkozás nélkül ez az állapot ha
lálos kimenetelű.
9. Has: A hasat ért tompa erőbehatások viszonylagos veszélytelensége két alapvető do
logra vezethető vissza:
— A hasizom megfeszítésével a külső erőbehatás ereje nagymértékben csökkenthető.
— A hasüregben elhelyezkedő szervek vannak olyan mobilisak, hogy a hasizmok által
csökkentett erejű behatás eredményezte elmozdulást minden különösebb következmény
nélkül tudják követni.
Ezen területet ért ütés következtében kialakuló fájdalmon kívül gyakorlatilag csak
extrém nagyságú erőbehatás tud komoly sérülést eredményezni.
10. Here: A herét ért külső erőbehatás — tekintettel a szerv különösen sűrű érzőideg
ellátottságára - rendkívüli fájdalmat okoz. A fájdalom mértéke azonnali testhelyzetvál-
20
toztatást - összegörnyedest — idéz elő, esetleg ájulást okozhat. Tartós állapotromlás,
vagy maradandó sérülés ritkán adódik.
11. Térdkalács: Ennek megütése, ill. megrúgása heves fájdalmat okoz, tekintve, hogy a
csont közvetlenül a bőr alatt mindenféle izomvédelem nélkül található. Ilyenkor — ugyan
ez a helyzet a sípcsont elülső éle (12), a kül- (13), és belboka (14) esetében is - tulajdonkép
pen az érzőidegvégződésekkel dúsan ellátott csonthártyát éri az erőbehatás. Mind a négy
pontra egyaránt jellemző, hogy maradandó károsodás igen ritkán alakul ki, ugyanis a térd
kalács, a kül- és belboka a környezetéhez való viszonya viszonylagos mozgásszabadságot
biztosít ezen csontoknak, a sípcsont eltűréséhez pedig hatalmas erőre van szükség.
12. A kéz ujjai: Az ide mért erőbehatás, annak nagyságától, irányától, és az ujjak hely
zetétől függően okozhat zúzódást, rándulást, ficamot, törést. Mind a négy elváltozás tűr
hető fájdalommal jár. Ezen a területen súlyosabb sérülést csak igen erős behatás okozhat.
8. ábra
IV.
25
1.
AZ EDZÉS ETIKETTJE
2.
ÁLLÁSOK
Az állásokat két részre lehet bontani. Ugy mint alap- és átmeneti állások. Az átmeneti
állások csupán átmenetet képeznek az alapállás; és a technikák között. Az alapállásokat az
alaptechnikák gyakorlására, az átmeneti állásokat pedig a technikák küzdelemben való
gyakorlására (hasznosítására) használják. Az állások fotóit elől és oldalnézetben láthat
juk.
26
Alapállások
Támadóállás (112)
Az állás kétszeres vállszélességű, a
lábak egy vonalban futnak vagy a
hátsó láb 45 fokos szögben állhat.
Az állás akkor jó, hogy ha letérde
lünk, és az elöl levó' lábunk cipőjé
nek az orra egy vonalban van a tér
dünkkel. Az állásnál a testsúly
60%-a az elsó' lábon, 4 0 ^ a pedig a
hátsó lábon van. Mind a két láb haj
lított.
Használata: az előre irányuló tech
nikák (alap) gyakorlásánál alkal
-"»*>«Í£<dÉ»l. mazzuk.
27
Egyenes állás (1/3)
Az állás váOszélességű, a lábak párhuzamo
san helyeznek el. Használata; általában üd
vözléseknél használatos.
f^^
28
Védekező állás (1/5)
Az állás akkor jó, ha egy szabá
lyos támadóállásban a hátsó lá
bat kifordítjuk és a lábak így
90 fokos szöget zárnak be. Az
elöl levó' láb kiegyenesedik, és a
testsúly 70%-a a hajlított hátsó
lábra tevődik át.
29
3.
ÁTMENETI ÁLLÁSOK
Ló állás (117) , , ,
Az állás megegyezik a lovagló állas
sal, csak itt a lábak 45 fokos szög
ben kifelé fordulnak.
Mtífi
m
Az állás szintén megegyezik a lo
vagló állással, csak a test oldalra
fordul. Gyakori hiba: a lábak el
fordulnak. Használata: az oldal
~-~-^íjt. ról történő' támadások fogadásá
ra használjuk.
30
Rövid macska állás (119).
Mind a két láb hajlított, a testsúly 70%-a a
hátsó lábon van. Az első láb sarka elemel
kedik a talajtól. Az állás akkor megfelelő', ha
a két láb között - a sarkat nem felemelve -
8-10 cm van. A két láb 90 fokos szöget
zár be egymással. Használata: a gyors
felfelé irányuló rúgásoknál jól alkalmazható.
fW
31
Egyenes készenléti állás (Ilii)
A lábak egymás mellett helyezkednek el. Az
egyik láb hajlítva van és a sarok megemelve.
A testsúly 80%^a a nyújtott lábon van. Haszná
lata: általában kontratámadásra használjuk (vé
dekezésből visszahúzódás, majd támadás)
32
Megtévesz tő állás
(H12).
fiz egyik láb felemelve oldal
só rúgásra készen, a törzs pe
dig az ellenkező oldalra dől
ten van. Villámgyors oldalsó
rúgások indíthatók ebből a t
pozícióból.
*i»jt:
33
Daru állás (1115]
Az egyik láb szintén felemelve,
de előre irányuló rúgásra. A kezek
oldalt, a váll magasságában enyhén
hajlítva helyezkednek el. Gyors,
egyenes szúró (lökő') rúgások indít
hatók beló'le.
34
rtm?V^WW W;
'•^mm^'
Rendszerünkben két fő ütésfajtát alkalmazunk: lökőütések és köríves csapások. A lökő
ütések kivitelezésében tulajdonképpen mindkét karunk résztvesz: amikor az ütőkéz kilen
dül célja felé, a másik kéz általában visszacsapódik a test oldalához (mell, csípő).
Viszont a csapásoknál, ahol a csapó kar ostorszerűen csapódik, a passzív kar csak a leg
ritkább esetben csapódik vissza a testhez.
Az egyenes ütésnek három fajtáját különböztetjük meg:
A) negyed fordulatos: Az alappozícióból az ököl negyedfordulatot ír le a célig (Il/lb kép)
B) félfordulatos: Az ököl félfordulatot ír le (11/le és 22. ábra)
C) háromnegyed fordulatos: Az ököl háromnegyed fordulatot tesz (H/1 d kép).
Egyenes tenyérpáina ütés: (H/2a-b
-c képek)
37
%
38
Köríves tenyérpárna ütés: (II/4a-b
-c) (belülről kifelé tartó)
•*3kÁ*w~~-
•**3*ká.**.y~,....
"M£" Jk-Tr
39
Köríves tenyérpárna ütés.: (II/5a-b
-c) (kívülről befelé tartó)
40
Tenyéréiütés: (II/6a-b-c-d)
41
Kalapácsököl ütés:
(H/7a-b-c-d képek)
^W
'm^áL-
42
Horogütés: (II/8a-b-c)
***s*£j£L
43
Egyenes tenyéréiütés: (II/9a-b)
44
Négyujjas szúrás: (II|10a-b-c képek)
45
Belső tenyéréiütés: (H/lla-b-c)
46
Két ujjas szúrás: (II/12a-b)
-—•jJt,
47
Ökölhátütés: (II/4a-b)
(felülről lefelé tartó)
48
Egyenes könyökütés hátra: (11/16)
-wSkAi* •
49
Köríves: könyökütés: (H/19)
(belülről kifelé tartó)
50
5.
BLOKKOLÁSOK, HÁRÍTÁSOK
52
Kettős felső toló védés: Blokkoló
felület a tenyérpárna (HI/2a-2b-
2c)
53
Felső toló védés: Blokkoló felület a
•~m>kaj£,.. tenyérpárna (III/3a-3b-3c)
54
Oldalsó toló védés: Blokkoló felület
a tenyérpárna (III/4a-4b-4c) ^•mé^jt-
55
Belső védés: Blokkoló felület az al
kar felső része. (Ill/5a-5b-5c-5d)
56
Kigyofej blokk: Blokkoló felület az
alkar felső része (III|6a-6b-6c)
57
Külső védés: Blokkoló felület az al
kar külső része (IHl7a-7b-7c-7d)
"
58
Oldalsó ráfogó védés: Blokkoló felület a tenyétsarok. (III/8a-8b-8c-8d-8e)
Alsó toló védés: Blokkoló felület a
tenyérpárna. (III|9a-9b-9c)
60
Kettős alsó toló védés: Blokkoló fe
lület a tenyérpárna. (III/10a-10b-
10c)
Alsó
/uso-rugó védés: Blokkoló felület
talp. (III/12a--12M
63
Oldalsó elvezető védés: Blokkoló
felület a tenyérsarok és az alkar.
(III/13a-13b-13c-13d)
ii :
' ¥iiÉii, : *Jr
6.
RÚGÁSOK
Jól jegyezzük meg, hogy a rúgást megelőző készenléti pozíciónk mindig laza és min
denre kész legyen. A rúgást megelőző küzdelmi pozíciónkban a testsúly nagyobb részét a
hátul lévő lábra helyezzük, mivel a rúgások legnagyobb részét a hátul lévő lábbal végez
zük. Nagyon fontos tudnunk, hogy egyensúlyunkat mindig meg kell tartanunk a rúgás be
fejezéséig.
A rúgások gyakorlása jelőtt lábizmainkat megfelelően melegítsük be, és ezután először
könnyedén és „enyhén" gyakoroljunk! Megfelelő bemelegítés és kellő gyakorlás után tel
jes erőbedobással is dolgozhatunk sérülés veszélye nélkül. A rúgások következő típusait
különböztetjük meg:
Irányultságuk szerint
a) támadó - térd-lábszár
b) védekező - test
c) megelőző - fej
Végrehajtásuk szerint
egyenes
köríves
horog (kampózó)
66
Felcsapó-rúgás: tamadófelület a lábfej. (IV/la-lb-lc)
67
Taposó-rúgás: támadófelület a sarok. (IV/2a-2b-2c)
68
^s^ügás:támadófe]ü]etataípp^
69
Egyenes toló-rúgás: támadófelület az egész talp
(IV/4a-4b^4c)
70
•
Egyenes talpéi-rúgás: támadófelület a külső talpéL
(IV/5a-5b-5c)
71
Egyenes felcsapó-rúgás: támadófelület a sarok.
(IV|6a-6b-6c)
72
Oldalsó szúió-iúgás: támadófelület a külső talpéi
és a sarok. (VI/7a-7b-7c)
"•^^JL,
73
Oldalsó talpéi-rúgás: támadófelület a talp
külső része. (IV/8a-8b-8c)
Oldalsó felcsapó-rúgás: támadófelület a talp
külső része. (IV/9a-9b-9c)
^UJL,
Oldalsó szúró-rúgás a földről: támadófelület lehet a külső talpéi a sarok és a talppárna. (IV/10)
76
Horog-rúgás: támadófelület a sarok
(IV/lla-llb-llc-lld)
77
Egyenes térdrúgás: IV/12.
78
Köríves rúgás: támadófelület a lábfej. (IV/14a-14b-14c)
79
Hátsó felcsapó-rúgás: támadófelület a sarok. ÍV/15.
*3M**
80
• * * * ^ _
^&ái*>*~«*
81
82
FEKVŐTÁMASZOK
::
84
Társas fekvő támasz: (V/4a-4b)
85
w
Fekvőtámasz első tenyérpárnán: (V/6a-6b)
86
s
%
%%l-
87
I
8.
LÁZÍTÓ-NYÚJTÓ GYAKORLATOK
90
Hajolgatás boka és föld érintéssel (VI/2a-2b-2c)
91
Gátülésben hajolgatás boka és térd érintéssel
(VI/3a-3b-3c)
92
Fél japán ülésre hajolgatás bokafogással (VI/4a-4b)
93
Zárt állásra ráhajlás bokafogással (VI/7a-7b)
94
Terpesz ülésben hajolgatás boka és talaj érintéssel (VI/9a-9b-9c)
95
Kacsa ülésben hátrahajlás (Vl/lla-llb)
V...
•*&3mk*M
96
m§
97
Labteltolás a bordásfalnál (VI/16)
98
ÍJ**''1'1' S
V.
TÖRÉSTECHNIKA
1.
100
nyebbre, mert akkor csupán bőrkeményedés keletkezik, de a csontok nem lesznek megfe
lelő keménységűek. Dyen veszélye lehet annak is, ha az ütés erősségét nem növeljük. A he
lyes ütés és rúgás kivitelezésére éppen úgy kell ügyelni, mintha alaptechnikát gyakorol
nánk. A technikáknak még ilyenkor sem szabad ellaposodniuk. A töréstechnika előtt fon
tos a bemelegítés. Az izomzatot éppen úgy be keÜ melegíteni mint a töréstechnikában
résztvevő ütőfelületet. Merev izomzattal nem lehet igazán jó töréstechnikát kivitelezni, az
izomzat lazaságára a gyorsaság szempontjából is szükség van.
2.
AZ ANYAGOK TULAJDONSÁGAIRÓL
Azt mindenki tudja, hogy a törésre kiválasztott anyagok nem egyforma tulajdonságok
kal bírnak. így, amikor a töréstechnikához felrakjuk az anyagot, érdemes azt megvizsgálni.
A cseréphez és minden szilánkosan törő anyaghoz ajánlatos egy darab textíliát helyezni a
becsapódást érő felületre. így elkerülhetjük az éles szilánkok okozta sérüléseket.
A deszkalap törésénél nem szabad az első törés után azonnal több deszkával emelni,
mivel két deszkalaphoz nem elég kétszer akkora erő, mint amekkora egy deszkalaphoz
kellett. A törendő anyagot mindig fix talapzatra helyezzük és ügyeljünk arra, hogy a kivá
lasztott anyag ne billegjen, mert ez felemésztheti az ütés vagy rúgás energiáját.
3.
A TÖRÉSTECHNIKA GYAKORLATA
4.
A FOKOZATOSSÁGRÓL
Sokan szeretnének rövid idő alatt szép sikereket elérni: pl. téglatörés. De óva intjük eze
ket a türelmetlen embereket. A tégla igen kemény anyag. Nagy ütőerőt, gyorsaságot és fő-
101
leg tapasztalatot kíván a törése. Hosszú utat kell végigjárni annak, aki ezt tűzi ki célul.
A gyakorlásnál mindig figyelembe kell venni a fokozatosság elvét és az ütőerőt is csak na
gyon óvatosan lehet növelni. Az edzésre használt anyag keménységét is ugyanilyen óvato
san szabad csak fokozni. Csak a kitartó, türelmes munka hozza meg a gyümölcsét.
9. ábra
102
3 db tégla kalapácsököl ütéssel (VII/1) 7 db deszkalap törése ököllel (VII/2)
;^H
25il
"i^jÉt -
SS p
J|
Mm mm
^^^^Wl
"S. / j
^S 3|n| Ér ^5
*'
103
2 db tégla törése tenyérpárna ütéssel (VII/4a-b)
104
3 db deszkalap törése hátsó egyenes
szúró rúgással (VII/6)
105
VI.
ÖNVÉDELMI TECHNIKÁK
108
VII.
ÖNVÉDELEM
109
A kezdő pozíció azonos az előzővel (Vlll/2a kép)
A támadó jobbegyenes ütéssel támad gyomorra, majd a védő alsó toló védéssel blokkol (VlII/b), s
ugyanazzal a blokkoló kézzel köríves csuklóütéssel visszatámad a fejre.
**3lkk
110
A kezdő pozíció azonos az előzővel (VIII/3a kép)
A támadó baloldali fejre irányuló ütéssel támad, amelyet a védő „kígyófej" blokkal véd (VIII/3b) s eb
ből rögtön egyenes tenyérpárna ütéssel visszatámad (VIII/3c).
111
A kiinduló pozíció azonos az előzőkkel. A támadó balegyenes ütéssel a nyakra támad (VHI/4a), a vé
dő belülről kifelé irányuló tenyéréi ütéssel visszatámad.
n:
A kezdő pozíció megegyezik az előzőkkel (VIII/5a)
A támadó egyenes szúró rúgással támad gyomorra, amit a védő kívülről befelé irányuló lábszár védéssel
hárít (VIII/5b), majd oldalsó szúró rúgással ellentámad (VIII/5c)
113
A támadó (a kar alatt) átkarolja a védőt (VIII/6a), aki jobb tenyérpárnával megtaszítja a támadó állát
(VIIl|6b).
114
A támadó mindkét kézzel fojt (VIII/7a), a vé
dő ék alakban felcsapja karjait (VIII/7b), majd
fejlehúzással térdrúgást alkalmaz (VIII/7c).
115
A támadó egy kézzel fojt (VIII/8a), a védő jobb kézzel ráfog a támadó csuklójára, bal tenyérrel pedig
rátámaszt az ellenfél támadó karjára (VIII/8b-c), jobb lábbal balra kilép, s evvel egy időben csukló
ra és könyökre feszítést alkalmaz (VIII/8d).
116
A támadó jobb egyenes ütéssel támad, a védő'jobb kézzel oldalsó toló védést alkalmaz (VIII/9a), majd
ráfog a támadó csuklójára, tenyérrel rátámaszt a támadó könyökére, egyidejűleg kifordul balra (VIII/
9b) ezután a támadó háta mögé lép és rögzíti a támadó karját (VIII/9c).
117
A támadó jobb kézzel hajfogást alkalmaz (VlII/lOa), a védő bal kézzel ráfog az ökölhátra, jobb kézzel
pedig a könyökhajlatra (VUI/lOb) amit egy gyors modzulattal lefelé nyom, miközben a másik kezével
a támadó kézfejét feszesen tartja (VIII/lOc).
118
A támadó kézfogásszerűen ráfog a védő jobb csuklójára (VlII/lla)
A védő bal kézzel ráfog a támadó kézfejére (VHI/llb), s jobb kézzel visszafog a támadó csuklójára, é:
azt feszesen tartva a kézfejét visszanyomja, s így csuklófeszítést alkalmaz (VIII/llc), ezután földi
kényszeríti a támadót.
119
A támadó oldalsó nyakfogást alkalmaz (VIII/12a) a védő átkarolja a támadó vállát és befog a támadó
bal térdhajlatába (VIII/12b), ezt követően kiemeli a támadót (VIII/12c), ezután a térdére ejti (VlII/
12d).
120
A támadó ráfog a védő bal vállára (VIII|13a), a védő rögzíti a támadó kezét, bal kézzel pedig könyök
feszítést alkalmaz (VIII/13b) majd a földre viszi a támadót (VIH/13c).
121
A támadó hátsó átkarolást alkalmaz (VlII/14a), a védő hirtelen előrelép (bal lábbal) (VHI/14b), s ez
után bal karral hátsó egyenes könyökütést mér a támadó gyomrára (VIII/14c), majd bal lábbal egye
nes szúró rúgással ellentámad (VIII/14d).
122
A támadó kétkezes fojtással támadja a védőt (VIII/15a), amit a védő „ék" bontással hárít (VIH/15b),
és ebből páros tenyéréi ütéssel visszatámad a kulcscsontra (VIII/15c).
123
A támadó jobbegyenes ütéssel fejre támad, amit a védő kettős tenyérpárna védéssel hárít (VIII/16a),
ebből a védő rögtön ellentámad felülről lefelé irányuló könyökütéssel (VIII/16b). •
124
A támadó balegyenes ütéssel támad, amit a védő felső ráfogó védéssel blokkol (VIH/17a), ezután a vé
dő jobbra kifordul, és egyidejűleg a bal kezével rátámaszt a támadó könyökére (VIH/17b), majd kö
nyökfeszítést hajt végre (VIII/17c-d).
125
A támadó jobbkézzel ruhafogást alkalmaz (VIII/18a), a védő jobb kézzel nyomást gyakorol a támadó
könyökhajlatára (VIII/18b), majd jobblábas térdrúgással támad (VIII/18c).
126
A kezdő pozíció megegyezik az eló'zővel
(VIII/l 9a), a védő ráfog a támadó csuklójára
és ezzel egyidőben könyökfeszítést hajt vég
re (VIII/l 9b), ezután a támadó karját
rögzíti (VIII/l 9c).
127
A támadó kézfogásszerűen ráfog (bal kézzel) a védő jobb csuklójára (VIII/20a), a védő a karját a táma
dó hüvelykujjának irányába kiszabadítja és ezzel a lendülettel belülről kifelé tartó belső tenyérélütés-
sel visszatámad (VIII/20b).
128
I
A támadó balkézzel ráfog a védő csuklójára (VIII/21a), a védő a támadó hüvelykujjának irányába ki
szabadítja a kezét (VIII/21b), majd kalapácsököl ütéssel ellentámad (VHI/21c).
129
A támadó hátulról hajfogással provokál (VIII/22a), a védő két kézzel hátranyúl és rögzíti a támadó
kézfejét, egyidejűleg a bal lábával hátralép (VIH/22b), és ráfog a támadó könyökére, miközben hirtelen
mozdulattal könyökfeszítést eszközöl (VIII/22c), majd köríves rúgással állra támad (VIII/22d).
A támadó kívülről befelé irányuló késszúrással
támad (VIII/23a-b), a védó' oldalsó láfogó vé
déssel blokkol, majd egyenes ütéssel ellentá
mad fejre (VIII/2 3c.)
131
A támadó szintén kívülről befelé irányuló kés
szúrással támad (VIII/24a) a védó' ráfogó vé
déssel blokkol (VIII|24b), majd jobb lábbal
előre lép és a támadó hóna alá támaszt: ezzel
könyökfeszítést ér el (VIII/ 24c-d-e).
132
I
A támadó felső késszúrással támad, amit a védő felső toló védéssel blokkol (VHI/25a-b), és ráfog a tá
madó csuklójára, majd bal kézzel saját csuklójára fog és a támadót a földre kényszeríti (VIII/25c-d).
A támadó kívülről belfelé irányuló késszúrással támad, amit a védő megelőző védéssel blokkol (VIII/
26a-b), a védő a támadó háta mögé lép és a „leszúrt" jobb lábán keresztül átlöki a támadót (VIII/
26c).
134
A támadó jobbegyenes ütéssel támad, amit a védő a dji jit gon (Jap. nuncsaku (kötél-részével hárít
VIII/27a—b), majd a védő egy csavaró mozdulattal rácsavarja a támadó csuklójára a dji jit gont, s ezzel
egyidőben balra kifordul (VIII/27c), ezután horogrúgással nyakra támad (VIII/27d).
135
A támadó kívülről befele tartó botütéssel támad, amit a védő comb rúgó védéssel hárít (VIII/28a-b),
majd oldalsó szúró rúgással ellentámad (VIII/28c).
^4tL
"****>** %*
VN##
136
A támadó egyenes botszúrással támad, amit a védő oldalsó ráfogó védéssel blokkol (VIH/29a-b), majd
ellentámad köríves rúgással fejre (VIII/29c).
137
A támadó kívülről befele irányuló botütéssel támad, amely elől a védő elhajol (VIII/30a-b), és ellen
támadásként jobbegyenes ütéssel támad (VIII/30c).
138
A támadó felülről lefelé irányuló támadással támad a védőre, aki botfogással hárítja a támadást, mi
közben jobb lábával előre lép (VIII/31a-b kép), majd ellentámadásként térdrúgással támad fejre (VIII/
31c).
139
TARTALOMJEGYZÉK
3
Előszó
I. A hagyományos keleti harcművészetek történetéről 4
II. ősi kínai harcművészet 6
1. A SHAOLIN CH'UAN és utódai 7
2. Katonai fegyverhasználat 9
3. ARANYHARANG 10
4. TIEN HSUEH 10
5. SHUAI CHIAO 10
6. CHIN NA 10
7. FAN TZI PAI 11
8. BAK HOK PAI 11
9. UN WAN KUNÉ 12
10. HUNG GAR 12
11. WINGCHUN : 12
12. CHOY LAY FUT 13
13. TANG LÁNG PAI 13
14. HOU CH'UAN 14
15. LAU HON KUEN PAI 14
16. MI TSUNG I PAI 15
17. BAK MEI PAI 15
18. A lágy művészetek 15
19. T'AI CHI CH'UAN 15
20. HSING I 16
21. PA KUA CH'UAN _ 16
III. Az önvédelem élettani hatásairól 17
V. Töréstechnika 100
1. Felkészülés a törésre (bemelegítés) 100
2. Az anyagok tulajdonságairól 101
3. A töréstechnika gyakorlata 101
l ü l
4. A fokozatosságról
5. Törések 103
VI. önvédelmi technikák 1°8
Ferroglobus TEK V.
Számítástechnikai főosztály
Budapest, VII., Vörösmarty u. 16.
Tel: 427-338, 202-415
ÁRA: 6 8 , - Ft