Professional Documents
Culture Documents
-1-
A kisbaba, aki nem hall
In medias res
2004. február 19, csütörtök
zfor
-2-
szélni, mert valamit mindig lehet csinálni. Tipikus az is, hogy fő-
leg a mélyebb hangtartományban marad valami kis hallása a na-
gyon rosszul hallóknak is, ez általában az ú, á hangok meghallá-
sához elég. (Ezért alakul ki náluk a tipikus „siketes” beszéd,
amiből kimaradnak a mássalhangzók.) De a legfontosabb az volt,
hogy megtanultuk: akármi is legyen a probléma oka, rajtunk mú-
lik, hogy mennyire fog B fejlődni és beilleszkedni.
És most az újdonságok. A héten voltunk hallókészüléket csi-
náltatni. A BERÁ-t végző klinika ajánlott nekünk egy akusztikust
a közelben. Nagyon jó benyomást keltett bennünk a hely is és a
hölgy is: legalább egy órát foglalkozott velünk, kedvesen és kime-
rítően válaszolt a kérdéseinkre, sőt: provokálta is a kérdéseket. A
hallókészülék legyártása persze nem olyan egyszerű, mint mond-
juk egy kulcsmásolás.
Először is, lenyomatot vettek B füléből. Persze nem nagyon
tetszett neki, hogy telenyomják a fülét valami rózsaszín gyurmá-
val, de legnagyobb meglepetésemre nem üvöltött, hanem csak
mérsékelten hadonászott. Gondolom, ebben nagy szerepe volt
annak, hogy a doktornő nagyon kedvesen bánt vele, és hogy
egyébként is jó passzban volt. Lényeg, hogy kész lettek a lenyo-
matok – egészen mókás formájuk van, olyan, mint egy kicsike
elefántfej! Rendeltünk készüléket is, méghozzá egy kéket. Cs elő-
ször bőrszínűt akart, de lebeszéltük róla. Egészen eltűnni úgysem
fog, B még nem hiú, viszont szereti a színes dolgokat. És hát az a
lényeg, hogy neki tetsszen, végül is ő fogja viselni.
Amúgy a készülék két részből áll: egy fülbe rakható, hangot
továbbító elemből, valamint egy fül mögé akasztandó mikrofont
és erősítőt tartalmazóból. Persze a készüléket először meg kell
rendelni2, jövő hétre lesz itt, a fülbe rakható részt pedig el kell
készítenie a technikusnak. Azután pedig jön majd a hosszú beál-
lítási folyamat: hangerő- és hangszínszabályzás, valamint a fül-
rész cseréje 3 havonta.
Egyszóval, a hallókészülék téma beindult.
Tervben volt, hogy B-t még egyszer megvizsgálják a klinikán.
Ezúttal egy audiológus nézte volna meg, hogy hogyan reagál a
hangokra; ezen kívül pedig elvégeztek volna egy az okokat kereső
vizsgálatot. Ehhez vért vettek volna, merthogy az öröklötten siket
embereknél hiányzik a vérből valami különleges transzmitter
-3-
anyag. Minderre azonban nem került sor, merthogy a hallókészü-
lék még nincs kész, márpedig az lenne a vizsgálat fontosabbik
célja. Ennek megfelelően el lett halasztva a dolog, de még nincs
új fix dátum.
Közben nagyjából kiolvastam egy érdekes könyvet, ami a sú-
lyosan hallássérült gyerekek hallóvá tételéről szól. Ezeknél a gye-
rekeknél legtöbbször arról van szó, hogy a fülükben nincs már
érzékelő sejt. Egy kis biológia: a fül legmélyén van egy szerv, a
csiga: ebben pirinyó szőrszálak vannak, amiket a hanghullámok
megrezegtetnek, és ezt a mozgást érzékelik a szőrszálakhoz tapa-
dó idegsejtek. Ha egy betegség vagy örökletes okok miatt ezek a
szőrsejtek elhalnak, akkor hiába jut el a hang a fül belsejébe, nem
hall a beteg: a hang nem alakul át elektromos idegi impulzussá.
Maga a műtét egészen csodálatos technikai bravúr: egy elektró-
dát ültetnek be a csigába, és ez adja azokat az elektromos impul-
zusokat, amiket az idegsejtek már fel tudnak fogni. A trükkhöz
tartozik még egy fül mögé helyezhető, a hallókészülékhez hason-
ló mikrofon és hangprocesszor – ez alakítja át a hangot elektro-
mos jellé – valamint egy adóvevő, ami ezeket az elektromos jele-
ket rádiós úton a csigában lévő elektróda felé sugározza.
Amennyiben B másfél-kétéves koráig nem mutat számottevő
beszédfejlődést, ez a műtét jelentheti számára az utat. Persze ad-
dig még sok víz le fog folyni a Spreen itt Berlinben, és addig még
nagyon sok teendőnk van.
-4-
kapizsgálni, hogy a hallókészülékkel hallani is lehet, mintha egy-
re ritkábban cibálná ki.
Sajna azért nem teljesen problémamentes a hallókészülékezés
sem. Először is úgy tűnik, hogy B a hallókészülékkel sem hall va-
lami jól. Nehéz elképzelni, hogy mennyit hallhat, de úgy sejtjük,
hogy a legerősebb hangokat is legfeljebb olyan hangosan hallja,
mint mi a halk suttogást. Tovább nehezíti szegénykém dolgát,
hogy bár már tíz hónapos, hallásfejlődési szempontból mégis
csak ott tart, mint egy egyhónapos csecsemő. A hallásnak ugyan-
is ugyanúgy ki kell fejlődnie, mint mondjuk a mozgásnak: amíg a
kis agyacskája nem állt rá a dologra, addig nem fogja fel, hogy a
hangoknak jelentése is van, és ezért nem is igazán veszi őket ész-
re. Aztán persze ott vannak a készülékkel kapcsolatos apró-
cseprő gondok, amivel nem untatlak benneteket. Lényeg, hogy
ezzel is van annyi gond, mint mondjuk egy kontaktlencsével. De
azért lépésről lépésre fejlődik és mintha már tudatosan reagálna
bizonyos dolgokra.
Alighogy meglett a „füli” – így neveztük el a készüléket –
elkezdtünk hallásfejlesztésre járni. A hallássérült kisbabákat
ugyanis megfelelően kell edzeni, hogy a kevéske kis hallásmarad-
ványukkal is megfelelően fejlődjenek. Eleinte azt gondoltam,
hogy itt valami szuper bonyolult pedagógiai trükközésről lesz
szó, de kiderült, hogy nem több, mint amit egy értelmesebb
anyuka amúgy is csinálna. Nagyjából annyiból áll ugyanis a do-
log, hogy játszunk B-vel, és közben megpróbáljuk felkelteni az
érdeklődését a zajok iránt. Később, ha már rájön, hogy van egy
hangos világ is, elkezdjük majd megtanítani neki, hogy bizonyos
szavakat megértsen és jelentéssel kapcsoljon össze, aztán meg
majd jönnek az első babaszavak – sajna az apa hátul áll a sorban,
mert a p-t nem valószínű, hogy hallaná.
Szóval hetente egyszer elruccanunk egy központba, ahol egy
kedves hölggyel leülünk és csörgőkkel, zörgős fadobozokkal meg
sípoló gumikacsákkal játszunk. Ennél gyakoribb találkozóra
nincs is szükség, hiszen nem ezeknek a találkozóknak a feladata,
hogy megtanítsa B-t hallani. Itt inkább az a cél, hogy mi megért-
sük, hogy hogyan kell a babával bánni. A hallást úgyis a minden-
napokban fogja megtanulni. Ezen kívül rengeteg tanáccsal is el-
látnak minket a centrumban, és nem utolsó szempont, hogy a
-5-
múltkoriban említett műtét utáni teendőkben is csak ők tudnak
segíteni. Ahhoz is tartozik ugyanis egy készülék, amit ugyancsak
állítgatni kell, méghozzá nem ritkán… Legújabb élményünk is
ezzel kapcsolatos: ma találkoztunk egy másfél éves kisfiúval, aki
hasonló cipőben járt, mint B, de fél éve kapott egy cochleáris im-
plantátumot (ez az implantátum orvosi neve), és azóta ugrássze-
rű fejlődésen ment keresztül. Beszélni ugyan még nem tud, de
már erősebb suttogásra is reagál és maga is próbálgatja a beszé-
det. És hát egy másfél éves kisfiútól még nem is várja el az em-
ber, hogy dőljön belőle a szöveg.
Sajna az is kiderült, hogy a műtét nem olyan egyszerűen
megy, mint mondjuk egy vakbélműtét. A készülék ugyanis na-
gyon drága (35.000 euró, azaz majd 10 millió forint), és a beteg-
biztosítók érthető módon nem rajonganak érte, hogy ki kell
fizetniük. Ahhoz ugyan nincs joguk, hogy ezt megtagadják, de
ahol lehet, keresztbe tesznek. Ennyi pénzt meg ugye nem húz elő
az ember csak úgy a farzsebéből. Arra még egyébként kész is len-
nék, hogy vészhelyzetben az összegnek akár egy jelentősebb ré-
szét is finanszírozzam, de még erre sincs mód. Vagy az egészet
fizeti a biztosító, vagy semmit. Szóval itt még kinéz egy jó kis csa-
tározás mindenféle hivatalnokokkal. Szerencsére a centrum itt is
kínál támogatást, akár még ügyvédet is.
Mintha hallana
2004. április 06, kedd
zfor
-6-
Elvittem a borotvámat, amit már többször látott B, és azt is tud-
ja, hogy remeg. Most is kipróbáltuk, hogy mit reagál, ha bekap-
csolom, de semmit sem csinált – szerintem unta már, és Szilviá-
nál egy csomó más érdekes dolog van. De röviddel a foglalkozás
vége előtt ismét bekapcsoltam a borotvát, és letettem egy faasz-
talra. Az asztal rendesen felerősítette a gép hangját, kb. úgy, mint
amikor egy remegős mobil az asztalon van híváskor. B, aki az
asztal mellett állt, először egészen rémült arcot vágott, majd a
kíváncsisága győzött, és kicsit közelebb jött. Tekintve, hogy a bo-
rotva régi jó ismerőse, nem hiszem, hogy attól ijedt volna meg,
hogy meglátta. Sokkal valószínűbb, hogy a hirtelen és szokatla-
nul erős hang rémítette meg.
Még előtte való este történt, hogy bohóckodtam neki L sípo-
lós babájával. Vagy háromszor–négyszer megismétlődött, hogy
táncoltattam a babát, amit ő lélegzetvisszafojtva figyelt, majd
amikor a baba megállt és csönd lett, egy csodálkozó „hööö”–t
eresztett meg. Persze lehet, hogy ez csak annak szólt, hogy miért
nem táncol tovább a baba, de talán a hangját is hallotta.
Azóta Cs-nek otthon többször is feltűnt, hogy B felfigyelt bi-
zonyos hangokra, köztük a sípolós babára. Ennek persze nagyon
örülünk, de az igazán csalhatatlan jelre még várnunk kell. Ezek,
amiket itt leírtam, lehetnek véletlenek is, bár az idő múltával és a
véletlen jelek szaporodtával ez egyre kevésbé valószínű.
Ezen kívül körbeszagoltuk az operáció lehetőségét. Először is
az audiológustól megtudtuk, hogy a B-hez hasonló gyerekek meg
tudnak tanulni beszélni operáció nélkül is. Ez azonban borzasztó
fáradtságos folyamat mind a szülők, mind a gyerek számára. Ha
nem operáltatunk, akkor B gyerekkora a beszéd tanulásával fog
telni, de még így is kétséges az eredmény. Valószínűleg elég arti-
kulálatlanul beszélne, amit leginkább csak a közeli ismerősök ér-
tenének meg. Úgyhogy inkább az operáció felé hajlunk. Az ope-
rációnak viszont van egy csomó feltétele.
Az első az, hogy orvosilag megfeleljen B. Erre egyre jobb esé-
lyeket látok: a fülivel már mintha hallana, tehát nem idegi erede-
tű a hallássérülése. Persze még hátravan egy csomó vizsgálat,
például hogy térben hogy illeszkedne az implantátum, de ezek-
nek inkább az operáció előkészítése a feladata; ezek alapján ritka,
hogy egy pácienst eltanácsoljanak a műtéttől.
-7-
Másodszor van egy csomó szervezési feladat és papírmunka. És
hát itt kezdődnek a bajok. Berlinben ugyanis négy kórházban
tudják ezt az operációt elvégezni, de a betegbiztosító csak há-
rommal áll szerződésben. Amilyen az élet: a legnagyobb gyakor-
lattal és a legjobb referenciákkal rendelkező orvos pont a negye-
dikben dolgozik… Ez azt jelenti, hogy a betegbiztosítóval hosszas
csatározásra számíthatunk, és még így sem biztos, hogy fizetik
majd a dolgot. Márpedig ha nem fizetik, akkor operáció sincs.
Ezek után kiderült, hogy otthon is meg tudnák műteni B-t, és
az eddigi hazai eredmények sem rosszak. A gyerekeket elsősor-
ban Szegeden műtik, ami nekünk pláne jó lenne, merthogy ott
vannak a nagyszülők. Ha a berlini lehetőség nem jön össze, akkor
ez lehet a megoldás; úgyhogy be is fogjuk nyújtani a jelentkezést
otthon is.
-8-
A füliket állítgató audiológusnő tapasztalata az, hogy ilyen fokú
halláskárosodásnál az számít a legszebb eredménynek, ha a gye-
rek hangos beszédre felfigyel. Ennél többet sajna nem lehet vár-
ni, tehát még azt sem, hogy a hangos beszédet megértse. Ha nem
műtetjük B-t, akkor sohasem fog tudni rendesen beszélni.
Az új illesztékekkel vissza lehetett erősíteni a hangerőt, ezért
az audiológusnővel megegyeztünk, hogy lezártnak tekintjük a be-
állítási folyamatot. Igazából nem is sokat lehet már állítgatni;
egyrészt mert B még nem tudja jelezni, hogy hall-e valamit vagy
sem, másrészt meg majdnem elértük a készülék teljesítőképes-
ségének határait. Sajna úgy néz ki a dolog, hogy még ezzel a gép-
pel sem lehet „bármekkora” erősítést elérni, pedig ez a piacon ma
kapható egyik legerősebb készülék. Olyannyira, hogy ez nem is
gyerekek számára, hanem felnőtteknek készült, de szerencsére B
fülei olyanok, mint Jumbóé, a kiselefánté, és könnyedén meg-
tartják még ezt a nagyobb készüléket is. Kicsit meghökkentem,
amikor a beállítást lezáró orvosi költségelszámoló lapra kukkan-
tottam: B most kb. félmillió forintot hord a fülei mögött… Sze-
rencsére ezt minden vita nélkül állja a kassza, nekünk egy
fityingünkbe sem kerül. A később esedékes elem- és
illesztékcserék is ingyenesek lesznek.
Elkezdtük a CI intézését is. Találkoztunk a műtétet végző or-
vossal, Dr. Mir-Salimmal. Nagyon jó benyomást tett ránk. Hatá-
rozott, energikus és kedves, és persze a legfontosabb, hogy a az
implantáltakkal foglalkozó berlini központ, a halláscentrum sze-
rint még nem műtött félre egy gyereket sem. Sajna a kasszával
továbbra sem áll jól a szénája, azaz hosszas kínlódásra számítok,
de lényeg, hogy belekezdhetünk. Egyeztettünk egy időpontot az
elővizsgálatokra, egy CT-t és egy MRT-t fognak elvégezni. Az
egésznek az a célja, hogy megállapítsa: normálisan csavarodik-e
a csiga, tehát bele lehet-e egyáltalán rakni az implantátumot.
Szerencsére egészen ritka, hogy a csiga annyira pocsékul néz ki,
hogy nem lehet operálni, de az bizony előfordul, hogy kisebb-
nagyobb deformációk miatt trükközni kell az operáló orvosnak
vagy hogy az operáció nem hozza a remélt fokú eredményt.
-9-
Szegény Cs néha bizony elég nehezen viseli a dolgokat. Múltkor
például 4 órát vesztegettünk el a steglitzi klinikán, teljesen ér-
telmetlenül. Ez persze megfekszi az ember gyomrát, mert ugye
mindig reménykedünk, hogy valami pozitív történik, és amikor
udvariatlan emberek hülyeségeket beszélnek 4 órán át, az nem
esik jól. Ráadásul egy kisbabát nem lehet büntetlenül négy órán
át hurcolászni, úgyhogy hazafelé végig bömbölte az egy órás au-
tóutat.
A héten újabb mutatvánnyal rukkolt elő B: beszédet imitál.
Sokszor van ugyanis olyan, hogy valami kis egészen hétköznapi
tárgy megragadja a figyelmét, és napokon, heteken keresztül újra
és újra megkeresi, nézegeti. Ilyenek voltak például a húsvéti tojá-
sok, amiket Cs dekorációként kiakasztott, vagy a kislámpa, vagy a
vécé fedőjére ragasztott halacskás matricák. Persze amikor ott
vagyunk, sokszor és artikuláltan elismételjük neki, hogy „hal”
vagy „tojás”. Ilyenkor mindig nagyon figyeli a szájunkat, sőt: egy
idő után elkezdte azt, hogy a tárgyra mutatva tátog, mintha be-
szélne. Hangot sajna nem ad hozzá, de az artikulációja elég pon-
tos, már amennyire ezt meg tudjuk állapítani. Ez jó jel, mert arra
enged következtetni, hogy a szájról olvasással nem lesz gondja,
másrészt viszont kár, hogy némán tátog, mert ez azt jelenti, hogy
nem hallja saját hangját (vagy a miénket?).
Egy éves
2004. június 03, csütörtök
zfor
- 10 -
ott tartunk, hogy egyedül, kapaszkodó nélkül 3-5 métert tud
menni, utána letottyan, majd feláll, és indul tovább. Ha pedig
foghatja az ujjunkat, akkor egészen nagy távolságokat is képes
megtenni. A hétvégén például kirándulni voltunk, és becslésünk
szerint kb. egy kilométert(!) gyalogolt velünk.
- 11 -
azt mondta, hogy ha nem hallaná a saját hangját, akkor nem tud-
ta volna ezeket a hangokat megtanulni.
Játéka is színesedett. L-lel szívesen kergetőzik, de egyébként
is mindig élénken érdeklődik a nagyobbik játékai iránt. Ennek
persze L nem nagyon örül, amit meg tudok érteni: ő órákon ke-
resztül, türelmesen épít valami vonatkölteményt, erre jön az ap-
róság, és szanaszét szedi a művét. Ez bizony dühítő! De egyre
többször látjuk, hogy egyedül is játszik: autót gurít le az emeletes
garázsról, fiókban turkál, stb. Szívesen játszik kukucs-játékot. Ezt
mindig hanggal kísérjük, és mostanában már ő is ezt teszi. Sőt,
tegnap az autóban Cs-vel hosszasan válaszolgattak egymásnak!
Ez már tényleg valami hangos kommunikációszerűség volt!
Implantáció-ügyek: megvolt az elővizsgálat. Még az elutazá-
sunk előtt kaptunk egy időpontot Mir-Salimtól. Úgy volt, hogy
MRT-t és CT-t fognak csinálni, de aztán kiderült, hogy nem ilyen
egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy az operációt biztonságosan el le-
hessen végezni, a középfülnek teljesen egészségesnek kell lennie.
Hogy ez így legyen, kiszedték a dobhártyájából a tubust, ami már
amúgy is kiesőfélben volt, és eltávolították az orrmanduláját. Ez
utóbbira nem szívesen vállalkoztunk, de a doktor szerint így sok-
kal jobban fog szellőzni a füle és nem is lesz annyit beteg. Mond-
hat akármit, ha nem kellene a CI műtét miatt kivenni, maradt
volna a mandula. Az MRT/CT eredménye alapján a hallóideget
meg a csiga szerencsére rendben van. Ez azt jelenti, hogy nincs
orvosi akadálya a cochleáris implantációnak.
A kis műtét B-t nem viselte meg, bár az altatók miatt az ope-
ráció napját szinte végigaludta. Sajna a bal füle egy kicsit vérzett,
úgyhogy itt nem tettük be a fülit két hétig. Tegnap azonban a fül-
orr-gégészünk megvizsgálta, és úgy találta, hogy teljesen be-
gyógyult a dobhártya, és nyugodtan bedugaszolhatjuk mindkét
fülét.
Múlt héten Mir-Salim küldött egy szép kis levelet, hogy „indi-
kált a cochleáris implantáció”, minek alapján a fül-orr-gégészünk
kiállított egy beutalót. Ha Mir-Salim időpontot is ad, akkor ezzel
kell majd beballagnom a kasszához… Akkor lesz majd csak fe-
szült a helyzet…
- 12 -
A műtét előtt
2004. július 15, csütörtök
zfor
- 13 -
ben sokszor odafigyelt, ha nagyobb csinnadrattát csináltunk a
háta mögött, sőt, mintha a nevére is odafigyelt volna. Mostaná-
ban viszont semmi ilyesmit nem tudtunk megfigyelni. Cs nagyon
elkeseredett ettől, de szerintem csak arról van szó, hogy kimerült
a hangok varázsa B számára, meg hogy mostanában sokkal érde-
kesebb dolgokkal foglalkozik, mint az alig észlelhető zajok.
Ez az érdekes dolog pedig nem más, mint a világ felfedezése.
Egy hónap alatt teljesen jól megtanult járni, és most vidáman és
kíváncsian veszi birtokba a világ 50 cm felett elhelyezkedő része-
it. Most már tetszőleges távolságokat gyalogol, és csak akkor esik
el, ha valamiért sikamlós a terep: lejtőn oldalazni még nem tud
olyan jól. Tud viszont tolatni: ilyenkor édesen koncentrál az ürge,
és teszegeti hátra a kis sonkáit, közben persze ki van dugva a
nyelve, mert az sokat segít az egyensúlyozásban.
Egyre jobban és biztonságosabban tud mászkálni. Egyedül
felmászik mindenre, amin fokok vannak, legyen az karosszék,
rekamié vagy a konyhaasztal. Jól érzékeli, hogy hova nem tud
eljutni, és hogy hogyan lehet biztonságosan lejutni valahonnan.
Nem is emlékszem rá, mikor esett le utoljára valami magasabb
helyről. Márpedig ez a képesség roppant fontos lesz neki: az im-
plantátum leginkább úgy tud elromolni, hogy rázuhan a páciens
a fejére, pont oda, ahol vékonyabb a csont, és így eltöri az im-
plantátum házát. Ezért aztán nem is nagyon bánom, hogy most
ilyen bátran próbálkozik, tanulja csak meg, hogy hol vannak a
határok.
Sokat játszik, tetszenek neki az építős játékok, a kisvonat,
meg ha fel lehet mászni valamire. A dupló kockákat néha már
össze tudja rakni, a babilont viszont még csak szétszedni tudja –
L legnagyobb bánatára. A kisvonatot össze tudja kapcsolni a va-
gonjaival, és sokat tologatja a saját kis szerelvényét. L roppant
édes volt: az egyik fiókba átpakolt a sajátjából egy jó nagy adag
sínt meg néhány vagont és mozdonyt, mondván, hogy az „B
fiótja”. Sajna B még nem fogja, hogy neki a „saját” fiókjában sza-
badna csak turkálni, és ez joggal dühíti a bátyját.
- 14 -
warum gerade wir
2004. július 25, vasárnap
zfor
Keresztanyu szemével
2004. július 31, szombat
Keresztanyu
- 15 -
6-kor kel és este 8-kor ájul el. L egy picit tovább szunyókál, vi-
szont a délutáni alvást néha beváltja vonatozásra, autópálya épí-
tésre és babilonozásra, ezzel kilőve a lehetőségét a délutáni csen-
des pihenőnek. De körülbelül ennyi volt az összes fárasztó dolog
a héten.
Sokkal fontosabb, hogy folyamatosan együtt voltunk és ját-
szottunk. L nagyon aranyos dolgokat talál ki, folyamatosan kér-
dez. Az egyik kedvencem például a házaspár fogalmának magya-
rázata volt. Cs elmagyarázta neki, hogy Apa és Anya egy házaspár
és Papa és Mama is. Erre L megkérdezte, hogy akkor A (a nagy-
néni, vagyis én) akkor házas? Mire megkérdeztük, hogy mire
alapozza ezt. Ekkor L teljesen tudományosan és logikusan kifej-
tette, hogy mivel nekem nincs férjem, ezért csak házas lehetek,
mert nincs párom. Ezekért érdemes korán kelni és későn feküd-
ni.
B egy tündér mosolygós kisbaba. Annyira jó volt figyelni az
embereket a boltban, hogy ahogy totyogott feléjük, egyből elmo-
solyodtak és megszólították, megdicsérték, hogy milyen szép, mi-
lyen aranyos. Ilyenkor elfog a keresztanyai büszkeség.
B egyébként egy nagyon érdeklődő, kutató tekintetű, állandó-
an nyüzsgő, de eléggé öntörvényű baba. Minden érdekli, ami a
keze ügyébe kerül, legyen az heti tévéújság, egy kartondoboz,
kisautó, másik kisbaba, csúszda, fürdető flakon, nyomda, szap-
panbuborék, L játékai, tévé távirányító (ez különösen), digitális
kijelzők, egyéb gombok, hangerő szabályzó bármilyen tévén, vi-
deón, rádión, CD lejátszón és persze az igazi autók. Egyszerűen
úgy tűnik, hogy amióta megtanult járni, igyekszik bepótolni az
elmúlt egy év heverészéssel és kúszással elvesztegetett idejét és
ezt úgy tudja elérni, ha minden a kezébe vesz és megvizsgál.
A tekintete mindenhol ott van. Ha egy picit is a látószögébe
kerül valami, egyből odafigyel, megnézi, hogy mi történik mellet-
te, vagy a háta mögött. Ha épp a földön fekve játszik, azt is ki-
szúrja, ha valaki közelít a háta mögött, mivel a lépteink rezgését
érzi. Ezzel eleinte félre is vezetett minket, mert azt hittük, hogy a
nevére figyel fel, ahogy szólongatjuk.
Nekem igazán most tűnt fel igazán, hogy vele másképp kell
foglalkozni és játszani, mint annak idején L-lel. Mivel állandóan
mozgásban van és felfedező körúton, folyamatosan a nyomában
- 16 -
kell lenni, mivel nem elég, ha hangosan odaszólunk, hogy „B, ne
nyúlj a kályhához, mert meleg!” Ott kell állni mögötte és az is-
mert mozdulattal a látóterében jelezni, ha valamit nem szabad
csinálni, mert veszélyes. A játszóházban is ott poroszkáltam a
nyomában, hogy ne érje semmi baj, nehogy hátulról fellökje egy
másik kisgyerek.
Ennek ellenére nagyon bírom benne, hogy nem szegi kedvét
semmit. Az sem, ha aznap már 25-ször koppant a feje, az sem, ha
kicsit megsütötte a kezét a tűzhely, az sem, ha a nagytesója kicsit
arrébb taszította. Egyszerűen elfogadja, hogy neki mindent meg
kell tapasztalni annak árán is, hogy néha fáj, néha sírunk, néha
nevetünk.
A játszóházban egyébként volt egy nagyon kellemes élmé-
nyünk is, mert találkoztunk egy hallássérült kisfiúval. Ő jött oda
hozzánk, mert kiszúrta, hogy B-nek is fülije van. Ő hallókának
hívta. Kisebb fokú halláskárosodása volt, mert viszonylag érthe-
tően és szépen, választékosan beszélt, kb. 6 éves lehetett.
– Tolhatom a babát az autóban?
– Hát persze, csak szépen óvatosan, mert látod, még picike.
Ekkor olyan óvatosan, ahogy egy hímes tojást fognak, elkezd-
te tolni az autót, közben rám sandítva:
– Jól csinálom?
Nagyon jó érzés volt, hogy van olyan rajtunk kívül, aki így fo-
gadja el B-t és nem azt kérdezi, hogy miért és mióta és milyen
fokon. A gyermeki őszinteség balzsamozta a lelkemet.
B állandóan vigyorog. Mindenki számára tartogat a nap majd’
minden pillanatában egy mosolyt, egy nevetést. Még a számára
idegenek előtt is halvány mosollyal a szája szélén áll meg, ezzel
elbűvölve mindenkit. Ezt még fokozni tudja kis totyogó, imboly-
gó, néha szédelgő lépéseivel, amire mindenki elmosolyodik. Sze-
rintem mosolyterápiában példát lehetne róla venni.
Persze neki is vannak rossz pillanatai, fáradt és nyűgös nap-
jai, amikor akkora toporzékot tud lerendezni, hogy színházi ren-
dezők mutogathatnák a kezdő színészeknek, hogy milyen egy
igazi hiszti. De én ezeket a tudatos jelenteken is nevetek. Annyira
bájosan csinálja!
- 17 -
B egyébként fotós lesz. Már eldöntöttem, hogy ha nagyfiú lesz,
kap tőlem egy nagyon jó fényképezőgépet és megtanítom az ala-
pokra. Bármikor előveszem a gépem – gondolván, hogy elkapok
egy-két pillanatot a jövő merengéseihez – minden kihullik a ke-
zéből és odatrappol hozzám, illetve a géphez és szeretné megka-
parintani. A digitális és a hagyományos gép egyaránt érdekli,
ezért még nem döntöttem el, hogy mit fog kapni. Addig majd
megbeszélem vele.
Sokszor elnézegettem a kis formás fejét és belém hasított a
felismerés, hogy lassan itt a műtét ideje. Tudom, hogy sikerülni
fog, tudom, hogy meg kell csinálni, tudom, hogy a legjobb orvos
fogja műteni, de akkor is nyelem a könnyeimet, hogy micsoda
komoly és bonyolult műtéten kell átesnie. Bármit átvállalnék a
fájdalmaiból, a könnyeiből – mindent.
De sikerülni fog! Egy év múlva, ha mondok neki valamit,
majd válaszol is. Tudom és érzem.
Azt gondolom, hogy azok az emberek kapnak nagy feladatot,
akik el is bírják viselni a feladat terhét. B is ilyen emberke. Még
pici, de máris látszik rajta, hogy meg fog birkózni a rá szabott fel-
adattal.
„Csak az állja ki a próbát, aki rááll, hogy kipróbálja.”
B kipróbálja, mi pedig teljes erőnkkel támogatjuk.
A műtét előtt
2004. augusztus 06, péntek
zfor
- 18 -
mond, csak ö-ö-ö-zik, amikor valami felkelti a figyelmét. Ha baja
van, többnyire magas fejhangon sikongat. Zajokra nem reagál,
minta még annyira sem reagálna, mint májusban. Viszont: egyre
jobban figyel a szájunkra. Ez pedig fontos dolog lesz, mert az im-
plantátummal sem fog jól hallani, és a jó szájról olvasási képes-
ségre mindenképpen szüksége lesz.
Márpedig a műtét itt van a nyakunkon! Ma voltunk bejelent-
kezni a kórházban. Sok mindent nem csináltak, csak egy kis vért
vettek, meg az altatással kapcsolatos adminisztrációt bonyolítot-
tuk le. Nem is gondolná az ember, hogy ehhez a pár dologhoz
majdnem 3 óra kell! Hiába, adminisztrációban Poroszország vi-
lágelső.
Délután még felhívott Mir-Salim, merthogy vele nem talál-
koztunk délelőtt. Nagyon aranyosan megadta a magán mobil-
számát, hogy ha valami történne hét végén, azonnal riadóztatni
tudjuk. Sok minden persze nem történhet, de azért ki tudja…
Ezen kívül megbeszéltük, hogy tényleg a bal fület kell műteni,
úgy, ahogy mi gondoltuk. Ennek pedig két oka van: egyrészt a
jobbkezes gyerekeknek a bal agyféltekéjük kicsit fejlettebb, és így
ezen az oldalon hajszálnyit jobbak a CI esélyei; másrészt meg B a
jobb fülére mintha valamivel többet hallana, és mivel a
cochleáris implantációnál teljesen mindegy, hogy milyen volt
előtte a műtött fül, inkább a rosszabbikat szokták műtétre aján-
lani. Kérdeztem Mir-Salimtól, hogy neki nincs-e kedvenc oldala,
de azt mondta, hogy neki mindegy – lényeg, hogy a gyereknek mi
az előnyösebb.
A hétvégét megpróbáljuk úgy eltölteni, mintha egy kutyakö-
zönséges hétvége lenne, és mintha hétfőn semmi, de semmi ér-
dekes sem lenne. Pedig…
Hétfő nagy nap: B cochleáris implantátumot kap!
L megérti
2004. augusztus 08, vasárnap
zfor
- 19 -
vagyis hogy az öccse siket, és hogy holnap korunk legfejlettebb
fülsebészeti eljárása vár „Totyilotomotívéra”. Igazán büszke vol-
tam rá, amikor alig tíz percre rá L nagy lendülettel magyarázta a
mamájának, hogy „tudod, Tatimama, B-nek nincsenek szőjöt a
füjében, és hojnap a dottoj bácsi jat beje egy helyettesítő füjet.”
Hiába, a világ nagy dolgait csak a kisgyerekek értik meg.
- 20 -
A műtét
Az Operáció
2004. augusztus 10, kedd
zfor
- 21 -
alvás a rosszabb. Még szerencse, hogy B korán kelt, így legalább
vele nem kellett küzdenünk.
A kórházban elszállásoltak (egy személyes szobában, tekintet-
tel a komoly műtétre), aztán vártuk a 8 órát. Közben B nagy vi-
dáman felfedezte a környéket, talált egy betévedt bogarat, fel-alá
totyogott a folyosón és általában véve roppant aranyos volt. Sze-
rencsére nem jutott eszébe, hogy éhes vagy szomjas, mert sem
enni, sem inni nem volt szabad. Fél nyolc körül kapott egy kis
nyugtató szörpöt, ami ellen erősen tiltakozott, de a nővér persze
nem hatódott meg tőle, és ügyesen belepumpálta. B a szörptől
egyre laposabban pislogott, a totyogást letottyanásra váltotta, és
hamarosan csak annyira volt képes, hogy anyja öléből bambuljon
a világba.
Röviddel nyolc előtt megvizsgálták, levetkőztették, tolókocsi-
ra tették, és eltolták. Cs-nél eltört a mécses.
- 22 -
mégis a szövetbe szaladt a gyógyszer. Azt mondták, hogy ez a da-
ganat hamarosan le fog lappadni.
B gyakorlatilag az egész napot végigaludta. Du. 3-ig az ágyá-
ban, azután viszont csak Cs hasán volt hajlandó megmaradni. Ha
megpróbálta letenni, szegény kicsike utolsó csepp erejét össze-
szedve bágyadtan kapálózott és nyöszörgött – nincs az a szívtelen
anya, aki ezt elviselné. Estére aztán szép lassan normalizálódtak
az eredményei, úgyhogy az infúzió és az EKG kivételével lecsatol-
ták róla a szenzorokat. Nyolctól már le lehetett rakni az ágyába.
Másnap reggel
2004. augusztus 10, kedd
zfor
Rendbejött a kiskoma
2004. augusztus 11, szerda
zfor
- 23 -
kül. Kergetőzött a bátyjával, „majdnem” megfogott egy verebet,
berregett a szájával és mindenkit elkápráztatott az aranyosságá-
val. Még a turbánja is aranyos: egy csinos sötétkék kötést kapott,
majdnem úgy néz ki, mint egy rapper. Cs beszámolt róla, hogy
visszatért az étvágya is: felkajált fél kiló szőlőt, szendvicseket, sü-
tit és ebédelt is. Egyszóval, nincs itt hiba, rendbejött a kiskoma.
Végre itthon
2004. augusztus 11, szerda
zfor
- 24 -
A régi kerékvágás
2004. augusztus 14, szombat
zfor
- 25 -
A pénteki találkozó alkalmával Mir-Salim kezünkbe nyomta be-
szédprocesszort is. Eddig még nem mertem kibontani a dobozt,
most is itt áll eredeti csomagolásban az asztalon. Amikor a dok-
tor ideadta, csak annyit mondott, hogy vigyázzunk rá, mert
6.000 euró… Hát, lehet, hogy inkább legyűröm a kíváncsiságo-
mat, és meghagyom Szilviának az örömet, hogy kibontsa. Bár Cs
már rágta a fülem, és talán tényleg jó lenne egy pillantást vetni
rá – már csak azért is, hogy lássuk, hiánytalan-e a doboz. Biztos
az, de mégis.
Végre láttam a röntgenfelvételt is. Sajna elfelejtettük ma-
gunkkal vinni a fényképezőgépet, pedig jó lett volna megörökíte-
ni: annyira futurisztikus, émelyítő és mégis csodálatos látvány,
ahogy B kis koponyájában ott tekeregnek a drótok… Jövő héten
még találkozunk Mir-Salimmal, akkor majd megpróbálom lekat-
tintani.
A „régi kerékvágásról” jut eszembe, hogy azért nem teljesen
lesz már minden ugyanolyan, mint az operáció előtt. Megfogad-
tam ugyan, hogy mindent ugyanúgy fogok csinálni, mint régeb-
ben, de egyvalamiről le kell mondanom. Régebben L-t is, B-t is
szívesen dobáltam. Ettől persze az összes nagymamának égnek
állt a hátán a szőr, és eleinte Cs sem rajongott a dologért, de so-
sem történt baj, és a srácok meg én is nagyon élveztük. Mostan-
tól viszont sajna slussz a dobálásnak. L már amúgy is túl hosszú,
B-t pedig nem merem feldobni. Ez van, srácok. Betoji az apátok.
- 26 -
Koponyaröntgen
2004. augusztus 23, hétfő
zfor
Csak várok, várok, hogy legyen valami írnivaló, de csak nem aka-
ródzik semmi sem történni… Ez azért persze túlzás. Igaz, hogy a
hallással továbbra sem történt előrelépés, de azért egy-két újdon-
ságról be tudok számolni.
Még múlt hét csütörtökön voltunk látogatóban Mir-Salimnál.
Szerette volna még egyszer megnézni, hogy hogyan halad a seb-
gyógyulás, meg akadt még egy kis adminisztráció is. A sebbel és
B fülével nagyon elégedett volt, láthatóan tetszett neki a munká-
ja. Igaz ami igaz, tényleg szépen begyógyult a seb, B jól érzi ma-
gát, az NRT eredmények jók voltak, tehát nincs ok panaszra.
Sikerült lefényképeznem B koponyaröntgenét is.
- 27 -
cesszor nagyjából úgy néz ki, mint a mostani füli, csak egy kicsit
nagyobb, és kilóg belőle a tappancs. Persze ezen a két fontos
elemen kívül volt még egy-két hasznosság a dobozban, pl. ütésál-
ló védődoboz, használatot bemutató videokazetta, rögzítőgumi,
stb. Ja, és a poén: egy egész készlet tiri-tarka borító a beszédpro-
cesszorra… Tisztára, mint amikor a tizenéves kiscsajok naponta
cserélgetik a mobiljuk előlapját, mert az annyira vagány.
Szilviánál
2004. augusztus 26, csütörtök
zfor
- 28 -
ját gondozót is, és 8 másik, egészséges gyerekkel járna egy cso-
portba.
Persze az egész együtt jár egy csomó adminisztrációval, de
van még időnk. B fejlődésétől függően jövő tavasszal vagy nyáron
kerülne oviba. Szilvia ajánlkozott, hogy szívesen elkíséri B-t egy
két alkalommal, és segít a gondozónőnek a szakma elsajátításá-
ban. Ennek az ovi vezetőnője örült is, mert mint mondta, mindig
szűkében vannak a szakembereknek, az óvónők pedig szívesen
tanulnak.
Tessék szorítani!
2004. augusztus 31, kedd
zfor
- 29 -
Lépésről lépésre
A bekapcsolás
2004. szeptember 02, csütörtök
zfor
- 30 -
Az egészet kb. úgy kell elképzelni, mint egy
hangerősségszabályozó-pultot. (Lényegében az is!) A huszonkét
oszlop huszonkét hangmagasság-tartományt képvisel, kezdve a
nagyon mély dörmögéstől egészen a nagyon magas visításig. Az
emberi hang kb. az 5-15 sávban van. Egy oszlopon belül két
csúszka és egy kék jelölés van. A kék jelölés jelzi azt a legkisebb
áramerősséget, amit az elektródának le kell adnia, hogy a halló-
ideg azt egyáltalán észrevegye. Ez alatt (zöld csúszka) nincs sok
értelme ingerelni, mert a hallóideg nem vesz észre belőle semmit,
sokkal nagyobb áramerősséget (piros csúszka) viszont nem sza-
bad alkalmazni, mert az fájdalmat okozna a páciensnek.
A kék jelölés szintjét az operáció alkalmával mérte le Dr. Mir-
Salim. Ez volt a kiindulópontja a tegnapi beállításnak is. Klaus a
processzor bekapcsolása után szépen fokozatosan tologatta felfe-
lé a piros csúszkát, Szilvia pedig B-vel játszott. Közben mind a
ketten feszülten figyelték B reakcióit. Legfontosabb az volt, hogy
erősebb zajokra se pislogjon, de azért észrevegye a zajokat. Egy-
értelmű jelzést ugyan nem láttunk, pl. hogy felkapta volna a fejét
a zajra, de láthatóan furcsán viselkedett: nem tudott a játékra
koncentrálni, kipirult, körbe-körbe kukucskált kérdő tekintettel.
Nyilván nem tudott mit kezdeni az új, de nagyon gyenge impul-
zussal.
A zöld csúszkát is egy kicsit lejjebb tolták. Ez azért fontos,
mert a hallóideg a CI aktiválása után fokozatosan egyre érzéke-
nyebb lesz, és egyre kisebb áramerősséget képes észlelni. Később
sor kerül majd újabb NRT mérésekre, és akkor pontosan tudni
fogjuk, hogy hova kell rakni a kék jelzést – addig is Klaus tapasz-
talatára hagyatkozunk.
- 31 -
B egészen jól tolerálta a hosszadalmas procedúrát. Kezdetben
ugyan megpróbálta levenni a beállításhoz használt, bumfordi
masinát, de a saját, kisebb gépét egyszer sem vette le. A beállítás
végeztével békésen játszogatott Szilvia szobájában, mintha mi
sem történt volna. Sajna ekkor sem tudtunk olyat megfigyelni,
hogy zajra felkapta volna a fejét. Szilvia persze észrevette, hogy
kicsit csalódottak vagyunk az elmaradt reakciók miatt, és elma-
gyarázta, hogy ez a beállítás nagyon halk, másrészt B nem tud a
hirtelen rászakadó információtömeggel mit kezdeni.
Kb. úgy lehet ezt az impulzust elképzelni, mintha az ember éj-
szaka, alvás előtt bekapcsolna öt-hat rádiót, mindegyiket ráhan-
golná egy tetszőleges idegen nyelvű hírműsorra, és mindegyiket
nagyon halkra állítaná. Egy ideig nyilván zavarna minket egy ef-
féle zaj, és akaratlanul is megpróbálnánk belőle valami értelmet
kihámozni, de aztán feladnánk, agyunk sikeresen ignorálná a
zagyva információáradatot, és a rádiók mellett is békésen elalud-
nánk.
Nos, most az a feladatunk, hogy megtanítsuk B-nek: bizony,
van értelme a hangoknak.
- 32 -
csúszdát, Cs és én nem győztünk utána szaladgálni. Vigyázni kell,
hogy minél kevesebbszer essen el és főleg a fejét ne üsse be, ezért
azután én mind az 53 évemmel mászok és csúszdázok, vigyázok,
hogy egy kedves gyermek ne öntsön a fejére homokot. Még arra
is vigyázni kell, az én édes B-m ne lopkodja össze a német kispaj-
tások játékait, persze én is elismerem, hogy a szomszéd kisautója
mindig zöldebb.
- 33 -
pogatni a fejét, mintha kereste volna a hallókát. Úgy gondoltuk
Cs-vel, hogy ez jó jel, remélhetőleg megszokta, hogy van, és a jö-
vőben a szó szerinti nehézségek ellenére is meg fogja szeretni a
szerkezetet, és az általa szerzett élményeket.
Még 4 alkalommal kell állítani a hangerősségen, amit a CI
központban végeznek el hetente egyszer. Ekkor megközelítőleg
eléri a normál hangerőt. Ezután már csak ritkábban kell
finomítani a beállításon. Az egész egy hosszú folyamat, amire
minden szakember előre figyelmeztetett. Szóval a recept: türe-
lem, odafigyelés, határtalan lelkierő, fáradhatatlanság, és sok
humor. Erre az egész környezetnek, a családnak, de főleg Cs-nek
és Z-nek, meg persze L-nek lesz nagy szüksége. Sajnos az én re-
pülőm holnap hazavisz, és minden ami a reggeli ébredéstől az
esti altatásig történik, az a szülők feladata lesz. Persze tudom,
hogy mindent úgy csinálnak, ahogy kell, és ezentúl legfeljebb
némi lelki támaszon kívül nem sokat tudunk nyújtani a távolból.
Éppen ezért azon leszek, hogy vagy én tudjak újra eljönni, vagy
Ők jöjjenek mihamarabb haza, mert nagyon jó volt velük lenni.
A második beállítás
2004. szeptember 07, kedd
zfor
- 34 -
meg B-vel játszott. Egy kis favonatot tologattak, miközben Szilvia
„susuzot” hozzá. És szemben az eddigiekkel, B most egyértelmű-
en felfigyelt Szilvia produkciójára! Ahogy Szilvia abbahagyta a
susuzást, B a vonatra figyelt, amikor újrakezdte, megint Szilvia
száját nézte. És láthatóan tetszett neki a dolog: bár alapvetően
rossz hangulatban volt, ennél a produkciónál mégis mosolyogva
figyelt.
Nemcsak a beállítást módosítottuk, hanem gépet is cserél-
tünk a halláscentrum jóvoltából. B eddig egy fül mögött hordha-
tó, kompakt modellt viselt (Cochlear EsPrit 3G), amit most lecse-
réltünk egy kölcsön kapott táskás modellre (Cochlear Sprint).
Bár a fül mögötti összességében kisebb és könnyebb, de a fülnek
kell az egészet megtartania, ehhez pedig B füle még nem elég
erős. A füle méretével nem volt gond, de állandóan lepottyant
róla a processzor. Ha meg rágumiztuk és illesztékkel rögzítettük,
akkor bepirosodott a fülkagylója; egyszóval kényelmetlen volt
neki. A táskás modellnél a fülre csak a mikrofon kerül, ami való-
ban apró és könnyű, az elemek és a processzor, azaz a nehéz ré-
szek egy kis masina formájában egy hátizsákszerű kis táskába ke-
rülnek. Ez a forma sokkal jobban kontrollálható is. Szabadon
tudjuk a mikrofon és az impulzus szintjét szabályozni, kettő he-
lyett négy programot tud menteni, és számunkra is hallható
hanggal jelzi, ha lemerült az elem. Azt hiszem, kisgyereknél ez
sokkal kényelmesebb megoldás, mint a fül mögötti modell.
- 35 -
Harmadik beállítás
2004. szeptember 13, hétfő
zfor
- 36 -
Hazafelé Cs megkérdezte, hogy akkor most szerintem mit hall B,
és ugyanezt kérdezték kollégáim is. Nos, erre elég nehéz vála-
szolni, de az irodalom szerint a cochleáris implantátummal
majdnem mindent hall a páciens, csak éppen másként. A hallás-
küszöb kb. 30 dB lehet, ami azt jelenti, hogy 1 méterről a sutto-
gást más meghallhatja; de B valószínűleg még csak a normális és
hangos beszédnél tart. Ugyanakkor a hang iránya egyáltalán nem
érzékelhető, azaz az implantátum használójának körbe kell néz-
nie, ha új hangot hall. Ezt B-nél is szépen megfigyelhettük a szi-
szegős játékunkkal. És ami a legnagyobb különbség, az a hang-
minőség: a cochleáris implantátum hangja fémes és töredezett.
Ha el akarjuk képzelni, hogyan hallanak a cochleáris
implantáltak, akkor képzeljük azt, hogy a világ hangjait egy töl-
cséres gramofonra rögzítik, és mi ezt a gramofont egy első világ-
háború előtti telefonon keresztül hallgatjuk. Ez nem éppen az,
amit mi megszoktunk, de hall vele az ember, és érti, amit mon-
danak neki. És ez óriási dolog: a siket nem siket többé.
Betörtek a halláscentrumba
2004. szeptember 20, hétfő
zfor
A negyedik beállítás
2004. szeptember 21, kedd
zfor
- 37 -
mától szabin van, úgyhogy őt elszalasztottuk… Sebaj, Szilvia is
ügyesen kezelte a gépet.
Megint készítettünk egy új NRT-t, ami némi változást is mu-
tatott. Ennek megfelelően a magas hangtartományokban kicsit
csökkentettük a hangerőt, de egyúttal 6-10 egységet erősítettünk
is az összes elektródán. A jelenlegi beállítás már majdnem elérte
a végleges erősséget. Ezen Szilvia kicsit meg is lepődött: ő leg-
utoljára a második beállítás alkalmával látta B-t, amikor sze-
génykém végigbőgte az egész procedúrát, és ehhez képest tényleg
óriási volt most a változás. B most már egészen megbízhatóan
reagál a legtöbb zajra, különösen a magasabb, sziszegő hangokra
kapja fel a fejét, de általában szépen felfigyel mindenre.
Amúgy a mostani beállítás egy kicsivel könnyebben ment,
mint eddig. Volt ugyanis egy nagy segítségünk: L. Amíg Szilvia B
készülékével piszmogott, L ott játszott az asztalnál egy kis favo-
nattal, és ezzel teljesen jól le is kötötte B figyelmét. Egyébként is
aranyosan viselkedett: amíg a beállítással foglalatoskodtunk,
szépen csendben játszott, amikor pedig már ráértünk, alaposan
kikérdezett minket, hogy mit is csináltak a „betöjő bácsit”. Imá-
dom, amikor ilyen kis aranyosan kíváncsi!
Behindertenausweis
2004. szeptember 22, szerda
zfor
- 38 -
számolhassak. Úgyhogy most írok egy kicsit arról, hogy hogyan
fejlődik a fülén kívüli része.
Nemrég volt 16 hónapos. Már nemigen emlékszem arra, hogy
L ilyen idősen miket csinált, de B roppant ügyes. Mostanában
kezd próbálkozni a szaladással, merthogy járni már remekül tud.
A szaladásban azért még van hova fejlődnie, egyelőre csak egy
emelt tempójú séta jön össze. De nem féltem, biztos hamar meg-
tanulja majd. Mászni is remekül tud: egyedül fel tud mászni a
saját etetőszékére, onnan pedig az étkezőasztalra; de a játszótéri
csúszdákra is fel tud kapaszkodni. Lefelé még egyelőre nem megy
a dolog, úgyhogy kerülget minket a frász, hogy mikor esik le. Sze-
rencsére az eddigi esései egy-egy púpon kívül mást nem okoztak,
úgyhogy B továbbra is töretlen kedvvel – és végtagokkal –
próbálkozik a kapaszkodással.
Az utóbbi hónap fejleménye az is, hogy most már meglehető-
sen gyakran és sokáig együtt játszanak L-lel. Ebben persze L-nek
is oroszlánrésze van: mostanában olyan tündérien viselkedik a
kisöccsével, hogy alig győzünk ámulni. B eddig is rajongott a
bátyjáért, de most, hogy a kicsi már majdnem normálisan tud
játszani L játékaival, a rajongás kölcsönös lett. Továbbra is B
nagy kedvencei közé tartozik a nagy műanyagautó, amire rá tud-
nak ülni. Ezzel felváltva kocsikáznak: hol B ül rajta és L tolja, hol
fordítva. Szoktak fogócskázni is a konyha és nagyszoba között,
gondolom, alsó szomszédunk nagy örömére…
Bár a szobatisztasággal még sehogy sem állunk, azért erősen
reménykedem, hogy nála hamarabb elfelejthetjük a pelust, mint
L-nél. B mindig nagy érdeklődéssel lesi, hogy a bátyja hogy intézi
a dolgát, sőt, egyszer-kétszer már utánozni is próbálta. Csak arra
nem jött még rá, hogy nem elég a vécé elé állni, hanem pisilni is
kell.
De amúgy is olyan, mint egy kismajom: amit lát, azt utánozza.
Már jó ideje rendszeresen egyedül mossa a fogát, amiből már van
vagy 12. Pohárból szívószállal issza a tejet. Pelenkázásnál, reggel-
este aktívan közreműködik az öltözésben és vetkőzésben: bár
nem szeret öltözni, de azért tartja, dugja a kezét és próbálkozik a
cipőjét felvenni.
B nagy huncut: majdnem mindig többször is próbálkozik a
tiltott dolgokkal, és közben lesi, hogy most közbeavatkozunk-e. A
- 39 -
legnagyobb show az, amikor elkezd valami huncutságot művelni,
utána meg ránk nézve mutatja a kis ujjával, hogy nem-nem; pont
úgy, ahogy Cs szokta neki mutatni. Meg kell zabálni!
Az ötödik
2004. szeptember 27, hétfő
zfor
- 40 -
volt a beállítástól. B persze gondtalanul tovább játszott, gondo-
lom el is feledkezett Klausról, aki egy idő után kidugta fejét a
szomszéd szoba ajtaján, és normál hangerővel egy s hangot
adott. B erre egyértelműen felkapta a fejét, majd körbenézett,
Klaust keresve. Azt hiszem, ennél szebb igazolását nem is kap-
hattuk volna, hogy B mekkora lépésekkel halad.
Persze sok időnek kell még eltelnie, amíg B az első szavakat
kimondja. Szilvia azt mondta, hogy nem szabad elkeserednünk,
ha a kezdeti rohamtempójú fejlődést egy látszólag kevésbé ered-
ményes időszak követi. De időnk van, főleg B-nek: hisz még
nincs másfél éves sem.
- 41 -
Megérti és használja
Újra Bányán
2004. október 03, vasárnap
zfor
A nagyszülők öröme
2004. október 11, hétfő
zfor
- 42 -
Tegyük vissza a tappancsot!
2004. október 20, szerda
zfor
- 43 -
Kis érzékeny
2004. október 27, szerda
zfor
- 44 -
Beszédfejlesztés
2004. október 29, péntek
zfor
Tegnap, sok hét – vagy hónap? – kihagyás után ismét egy nor-
mális, tehát nem beállítós beszédterápiára mentünk Szilviához.
B-nek is jobban tetszett, hogy nem matatnak a fülijével, hanem
kedvére játszhat Szilvia szobájában, és mi is jót beszélgettünk. Az
a jó ezekben a beszédterápiákban, hogy semmi különös nincs
bennük: csak ülünk egy kedves kis szobában, játszunk B-vel és
közben cseverészünk Szilviával. Így lesz a B-nek szánt beszédte-
rápiából egész családos foglalkozás: B beszélni tanul, mi meg
németül. Viccet félretéve: ilyenkor rengeteg kérdést és válasz
hangzik el, amiből Szilvia és mi is sokat tanulunk.
Azt azért nem bírom ki, hogy ne írjam le: Szilvia megdicsért
minket, hogy milyen szépen foglalkozunk B-vel.
- 45 -
Viri rajza
2004. október 31, vasárnap
zfor
„a-ao-ao”
2004. november 02, kedd
zfor
Ezen a héten nem lesz sem beállítás, sem beszélgetés. Nem is tu-
dom, hogy hiányzik-e. Azt hiszem igen.
Baba-beszélgetés
2004. november 15, hétfő
zfor
- 46 -
togatja az állatot, majd kérdően néz anyjára, hogy vajon most mi-
lyen hang jön.
Mintha utánozná a kutya ugatását! L kutyaforma mamuszára
többször is mondta, hogy „ao-ao”. Talán „vau-vau”? Cs sokszor
mutatja-mondja neki, hogy a kutya hogyan ugat.
Ma reggel egész kis párbeszédet folytattunk! Éppen reggeli-
zett a család, amikor L mókázásból elkezdett kisbabaként oázni.
B egyből felfigyelt L hangjára, majd ő is visszaoázott. Egy darabig
ketten válaszolgattak egymásnak, majd én is becsatlakoztam. B
észrevette, hogy most én „beszélek” vele, és nekem is válaszolt.
Szóval remélem, hogy most már nemsokára jönnek majd az
egy szótagú babaszavak.
„nenenenene”
2004. november 25, csütörtök
zfor
- 47 -
Megérti és használja
2004. november 29, hétfő
zfor
Megérti
Cs, mióta B-nek van fülije, nagyon nagy lelkesedéssel kommen-
tálja, magyarázza a dolgokat neki. Sokszor kíséri kisebb gesztu-
sokkal, jelekkel a szavakat, és nagyon sokszor ismétel. Már rég-
óta tudtuk, hogy B jól ismeri ezeket a jeleket, de azt csak
sejthettük, hogy a jelekhez kapcsolódó szavakat meg is érti. Most
azonban a következő szituációt figyeltük meg. Cs evés közben
szokta B-nek mutatni, ha az ablak előtti fán madarak vannak. A
madarakat csip-csipnek nevezi, és közben a kezével csippent
egyet-kettőt. A napokban azonban az egyik alkalommal nem
csippentett a kezével, hanem csak a szokott módon mondta:
„nézd, B, ott egy csip-csip!” Bár B nem láthatta a madarat, mert
háttal ült az ablaknak, de a mondat, a szituáció és a szó ismerős
lehetett neki, mert kezével Cs szokásos csippentő mozdulatát
utánozta.
Használja
Szintén közös játékuk, hogy B eszik, véletlenül leejti a kanalát,
szívószálát, akármilyét; majd várakozóan néz anyjára, hogy az
mit lép. Cs ilyenkor teátrális mozdulatokkal kísérve mondja: „Aj-
jaj! Leesett a kanál! Ajjaj!” majd felveszi a kanalat, ami hamaro-
san újból a földön landol… Körülbelül múlt hét közepe óta azon-
ban B rendszeresen maga is jajgat, valami „aja”-szerűséget
mond, amikor az aktuális áldozata a földre kerül.
Hihetetlen, beszél!
2004. december 09, csütörtök
zfor
- 48 -
Az is majdnem biztos, hogy hallgat a nevére: ha mondjuk neki,
akkor majdnem mindig megkeresi, hogy ki mondja a nevét, és
kíváncsian várja, hogy mi fog történni.
- 49 -
Ami késett, azt nem múlt el
Fülesmackó
2004. december 12, vasárnap
zfor
Ezt a fülesmackót K
mama horgolta B-nek.
Első pillantásra nincs
rajta semmi feltűnő, pe-
dig nem egy egyszerű kis
maci ez. Hogy mi benne
a különleges? Csak meg
kell fordítani, és már lát-
szik is.
- 50 -
Hallatja magát
2004. december 15, szerda
zfor
Mackó a pixisben
2004. december 19, vasárnap
zfor
- 51 -
Újabb szavak kerültek a szótárba. A poharán van egy kis mackó.
Ezt Cs brumm-brummnak nevezi. B ilyenkor mutatja a poháron
a medvét, és ő is próbálkozik a brummogással – igaz, hogy ebből
többnyire csak egy brrr sikeredik.
Az egyik függönyünkön különféle állatok vannak. Cs már he-
tek, talán hónapok óta rendszeresen végigmutogatja B-nek az ál-
latokat, azok hangját mondva. Ezt B mindig is szerette játszani,
legtöbbször sorra mutogatja a figurákat, várva, hogy Cs mit
mond. A héten azonban szerepet cseréltek: Cs mondta az állat-
hangot, B pedig mutatta a hozzá tartozó állatot – illetve ez így
egy kicsit túlzás, a bú (tehén) és a bee (birka) megy, a többi csak
véletlenül. Ha jobban belegondolok, ez nem nagy csoda: a bú és
bee ugyan hasonlónak tűnik, de nem az. A szájkép teljesen más,
és a hangzás is különbözik. Ugyanakkor mindkettő rövid, így
gyorsabban megjegyezhető.
B-nek van egy kis zsiráf-forma mamusza. Ma Cs többször is
kérdezte tőle, hogy hol a zsiráf, mire B rövid gondolkozás után
megmutatta Cs-nek, hogy melyik sarokban hever a két szeren-
csétlen jószág.
Mensch, Bocó!
2004. december 23, csütörtök
zfor
- 52 -
Felfedező lett
2004. december 23, csütörtök
zfor
Szájról olvas
2004. december 26, vasárnap
zfor
- 53 -
Karácsonyi beszámoló keresztanyutól
2004. december 26, vasárnap
Keresztanyu
- 54 -
tam neki egy zsiráfot, erre B felváltva emelgette a lábát –
mutatva a mamuszt – és mutogatta a képet. Tündéri!
Nem tudom, milyen lett volna az életünk, ha B nem siketen
születik. De abban biztos vagyok, hogy épp annyi örömet – ha
nem többet – okoz nekünk, mint hasonló korú halló társai a szü-
leiknek.
Néha
2004. december 28, kedd
zfor
2004
2004. december 30, csütörtök
zfor
Furcsa egy év volt ez. Alig egy éve, hogy a Schering spenótzöld
folyosóján, a szőnyegen ültem rövidzárlatos aggyal. Nem tudtam
feldolgozni, hogy B siket. Hónapokba telt, míg felfogtuk, és elfo-
gadtuk tényeket; és újabb hónapok, amíg megtaláltuk azokat,
akik segítenek nekünk.
Azóta B hall, kezd csicseregni, mi pedig boldogok vagyunk.
Apa
2005. január 04, kedd
zfor
- 55 -
san teltek, hol nekünk voltak vendégeink, hol mi voltunk vendég-
ségben. Szegénykémmel nem is tudtunk annyira sokat foglalkoz-
ni, mint szoktunk, de szerencsére azért egyedül is boldogul.
A legújabb fejlemény az, hogy megérti az „apa” szót! Tök
édes, amikor Cs kérdezi tőle, hogy „B, hol az Apa?”, ő meg odato-
tyog nagy vigyorogva hozzám.
Majd reggel
2005. január 04, kedd
zfor
Szótár
2005. január 05, szerda
zfor
- 56 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2004. nov. cica -
2004. nov. pá-pá á-á Integetni szokott hozzá
2004. nov. autó brr (2004. Brummog, közben a ke-
nov.); auho zeivel kormányzást mu-
(2005. jan.) tat.
2004. dec. kutya -
2004. dec. nyáu -
2004. dec. zsiráf - Megmutatja a könyv-
ben, rámutat a mamu-
szára
2004. dec. anya - Rámutat Cs-re
2004. dec. Levi - Rámutat a testvérére
2004. dec. Bocó - Magára mutat – a hasát
bökdösi
2004. dec. gyere - Odajön. Ha ő akar hív-
ni, kezével hívó mozdu-
latot tesz.
2004. dec. Hol a …? - Rámutat a tárgyra. Ő is
kérdez, ilyenkor szét-
tárja a kezét és hüm-
mög hozzá.
2004. dec. beee eee Ez a birka
2004. dec. búú bb Ez meg a boci
2004. dec. brumm- brr-brr Nem a nyelvével, ha-
brumm nem az ajkaival pörgeti
az r betűt
2004. dec. hamm- - Ez a kedvenc tevékeny-
hamm, sége; csodálom, hogy
hami még nem tudja kimon-
dani
2004. dec. inni - Szájához mutat, mintha
poharat emelne
- 57 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2004. dec. hal -
2004. dec. cipő -
2004. dec. ajjaj ja-ja
2004. dec. kukucs
2004. dec. nem - Ujjacskáját billegteti
2004. dec. fújd - Próbálja fújni az enni-
valóját. Ezt a szót csak
akkor érti, ha meleg
ennivaló van előtte.
2005. jan. apa - A „megjött apa”-ra az
ajtóhoz szalad
2005. jan. ci - (~virág) Odadugja az
orrát a virághoz
2005. jan. kukurikú - Megmutatja a kakast
2005. jan. nyuszi - Mutató és középső ujját
billegteti
2005. jan. áll áá Nem érti, hogy mit je-
lent, de próbálja mon-
dogatni
2005. jan. csücs - Leül
2005. jan. nincs - Széttárja a kezeit
2005 jan. vonat a-a-a-a
zaka-taka
2005 jan. sss - Két kezét felemeli,
mutataja, hogy fúj a
szél.
2005 jan. kaka - fintorog, popsijára teszi
a kezét.
2005 jan. csingi- - Tűzoltóautó
lingi,
nénó
- 58 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2005 jan. golyó -
2005 jan. kisfiú -
2005 jan. sapka -
2005 jan. sál -
2005 jan. kotkodács -
2005 jan. maci -
2005 jan. sziszi -
2005 jan. gá-gá -
2005 jan. mek-mek -
2005 jan. kukuríkú -
2005 jan. kecske -
2005 jan. röf(i)
2005 jan. kacsa ap-ap
2005 jan. traktor -
2005 jan. hóember -
2005 jan. hihi iii Van egy pár vigyorit áb-
rázoló radírgumink –
ezek lettek a „hihik"
2005 jan. szánkó -
2005 jan. ide
2005 jan. áll
2005 jan. majom u-u
2005 jan. motor
2005 jan. rák - Az akváriumban meg-
keresi a rákot, és meg-
mutatja.
- 59 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2005 jan. csiga - Az akváriumban meg-
keresi a csigát, és meg-
mutatja.
2005 jan. forog - köröz az ujjával
2005 jan. fogat - Elvigyorodik, ujjával
mosni fogmosást mutat, majd
teper a fürdőbe.
2005 jan. süni - fintorog az orrával
2005 jan. csicsika - Mutatóujját a szája elé
teszi, mintha csendre
intene.
Jancsiszög
2005. január 07, péntek
zfor
- 60 -
Bozótfiú
2005. január 09, vasárnap
zfor
Hamm és páo
2005. január 09, vasárnap
zfor
- 61 -
B ovis lesz
2005. január 11, kedd
zfor
Indul a nap
2005. január 12, szerda
zfor
Szeretem a reggeleket.
Többnyire együtt ébredünk B-vel. Ő magától, én pedig a vek-
kerre, pontosan 6:30-kor. Ilyenkor még mind a ketten morcosak
vagyunk, kapaszkodunk egymásba a sötét nagyszobában, azután
lassan megindulunk. Ő megkapja a fülijét én meg a borotvámat.
Szereti a borotvámat: amikor kész vagyok, odaadom neki, ő meg
végigzümmögteti a pofiján.
Reggelit csinálunk, beletapicskálunk a vajas dobozba, kakaót
készítünk L-nek, azután betotyogunk és felébresztjük Cs-t és L-
et. Ez a legjobb része az egésznek: indul az élet.
- 62 -
Édes-bús újévi Brunch
2005. január 16, vasárnap
zfor
- 63 -
nagyfiúra már nem jutott Verának energiája. Szegény most osz-
tályt ismétel.
A sarokban két siket szülő: egymással jelelnek, de a gyere-
küknek más sorsot szántak: a kislegény – ha nem is olyan szé-
pen, mint a többi gyerek, de mégis érthetően – beszél.
És ott vagyunk mi is – a vasárnap délelőtti vidám büfé köze-
pén, boldogan és szomorúan.
- 64 -
CI-ellenesek
2005. január 21, péntek
zfor
- 65 -
közösségekbe, ismerjenek meg implantátumot használó gyereke-
ket, és utána döntsenek, hogy melyikből kérnek.
Zene a fülivel
2005. január 22, szombat
zfor
Békás játék
2005. január 25, kedd
zfor
- 66 -
Tegnap is ezt játszottuk, és mivel már lefekvéshez készültünk,
levettem róla a fülit. Arról meg is feledkeztem, hogy semmit sem
hall, és tovább játszottam a békás játékot. Jó pár perc játék múl-
va döbbentem csak rá, hogy B ugyanúgy játszott tovább, követve
a megszokott koreográfiát. A jól ismert gesztusok és a kötött me-
netrend tökéletesen pótolta a kieső hallást.
Beszédre koncentrálva
2005. január 27, csütörtök
zfor
A Nagy Bátyó
2005. január 27, csütörtök
zfor
Új szavak!
2005. január 31, hétfő
zfor
- 67 -
tóval játszik, egész végig ezt szajkózza: „auho auho – pápápáo
auho auho pápápáó”.
„a” – hal, rák és csiga. Ezek mind az akváriumunkban élnek,
és B egyszerűen csak „a”-nak nevezi őket. De ha megkérdezem:
„hol a csiga?” vagy „hol a rák?”, akkor tévedhetetlenül megmu-
tatja az adott állatkát.
U-u-ugrálni
2005. február 02, szerda
zfor
- 68 -
10.00: B békésen játszogat. Esze ágában sincs pisilni. Cs vizs-
lakutya módjára figyel.
10.30: Még mindig semmi. Cs még mindig figyel.
11.00: Cs hibázik: körmeit szemlélgeti. A szendergésből a
szőnyegre csorgó folyadék tipikus hangja riasztja fel, mire Cs
„nem, nem!” csatakiáltással a bilire tuszkolja B-t. B nem tudja
mire vélni anyja hirtelen kirohanását, és elkezd zokogni.
11.10: Persze a bilibe már semmi sem jut, de Cs türelmes vi-
gasztalással eléri, hogy B-nek (egyelőre) nem alakul ki
biliiszonya. Cs megfogadja magában, hogy legközelebb kedve-
sebben tuszkolja a gyereket a bilire.
11.20: B, kihasználva, hogy anyukája nem számít rá, újból a
szőnyegre csorgat. Cs-nek esélye sincs a bili bevetésére, úgyhogy
elkezdi a második folt eltüntetését is.
11.30: Éppen jókor fejezi be a második folt elhalványítását,
hogy megszemlélhesse, miként nyomat B egy illatosat a szoba
harmadik pontjára.
11.45: A kísérlet véget ér. Eredmény: három folt a gyerekszo-
ba szőnyegén, null-komma-nix a biliben.
Beállítás
2005. február 03, csütörtök
zfor
Sutyorog
2005. február 08, kedd
zfor
B a múlt hét vége óta egyre többet sutyorog. Ez nagyon jó jel, hi-
szen aki halkan beszél, az tudja kontrollálni a saját hangerejét.
- 69 -
Márpedig B nem csak hogy suttog, hanem azt is hallja, ha mi sut-
togunk hozzá – persze csak akkor, ha nem túl nagy a háttérzaj.
Aranyos egyébként, ahogy a szendvicskatonákat pakolgatja,
és egészen közel hajolva csöndben magyaráz nekik: „papapao
tyetyetye”. Hogy megértik-e a szendvicskatonák az utasításokat?
Biztosan…
B a kismajom
2005. február 09, szerda
zfor
- 70 -
hozzá altatni. Végezetül szokásos még az ún. szubjektív hallás-
vizsgálat. Ez úgy zajlik, hogy egy hangszigetelt szobában külön-
böző hangmagasságú és erősségű zörejeket szólaltatnak meg, és
figyelik, hogy a gyerek reagál-e. Nagyobbacska gyerekek ebben
többnyire közre is működnek: jelzik, ha hallottak valamit. A B-
féle apróságok erre még nem képesek, így tényleg csak az
audiológus rátermettségén és a gyerek fogadóképességén múlik a
mérés pontossága.
A mostani mérés is egy ilyen szubjektív mérés volt. Először
hangszóróból adták a zajokat (olyanokat, mint a televízió sister-
gése adásszünetben), majd B háta mögött állva szólaltattak meg
különféle játékszereket – kis csengőt, zenélő dobozt, sípoló gu-
mikacsát.
Mi az a hallásküszöb?
A hallásküszöb az a legkisebb hangerő, amit még éppen meghal-
lunk. Persze a hallásküszöb erősen függ az életkortól, hangma-
gasságtól, de még a nemtől is.
Ezt hallja B
B egészen jól hall a cochleáris implantátummal! Azt lehet mon-
dani, hogy a normál beszédhangerőt biztosan meghallja, és talán
ennél valamivel többet is. Ennél pontosabb a következő grafikon:
- 71 -
hangosabb, azaz ami lejjebb van. A nagy világosszürke terület pl.
az a terület, ahol a zenét hallgatjuk: ebből bizony nem mindent
hall B. Viszont a kisebb, sötétszürke rész, ami a beszéd hangere-
je, szinte teljes egészében a kék vonal alatt fekszik.
Azért persze ez az eredmény nem azt jelenti, hogy B ugyanúgy
hallja a beszédet, mint mi. Számára a normál hangerejű beszéd
éppen hallható, halk neszezés. Ő úgy hallja a beszédet, mint
ahogy Te a hó hullását, a macska dorombolását, vagy saját lépte-
idet egy puha perzsaszőnyegen. Nagyon kell koncentrálnia, ha
meg akarja érteni, mit mondanak neki.
De ez is óriási eredmény a műtét előtti állapothoz képest. Ak-
kor a zöld vonal volt a hallásküszöbe – vagyis azt lehet mondani,
hogy semmit sem hallott; de legalábbis a beszédből biztos, hogy
semmit sem. Hogy a hallókészülék mennyit segített neki, nem
tudjuk, de a műtét előtt stagnáló, utána pedig robbanásszerűen
meginduló beszédfejlődéséből arra lehet következtetni, hogy nem
sokat.
A mérés után még beszélgettünk egy kicsit az
audiológusnővel. Ő azt mondja, hogy B hallása valószínűleg a
30 dB-es tartományban van, tehát egy kicsivel jobb annál, mint
amit láttunk. Ennek az az oka, hogy a kisgyerekek csak akkor
figyelnek fel egy neszre, ha az elég erős ahhoz, hogy a figyelmüket
megragadja – ez pedig többnyire 5-10 dB-lel több, mint a tényle-
ges hallásküszöb.
Azok a fogak…
2005. február 13, vasárnap
zfor
- 72 -
Fogmosó fogaskerék
2005. február 14, hétfő
zfor
Közbeszól a technika
2005. február 16, szerda
zfor
- 73 -
Kedvenc játékaink
2005. február 17, csütörtök
zfor
Könyvolvasás
B anyukája ölébe ül, és egyhuzamban végiglapoznak négy-öt
kedvenc mesekönyvet. Vagy B mutogatja a dolgokat, várva, hogy
Cs megnevezze őket, vagy Cs kérdezi, hogy hol van a ku-
tya/tehén/akármi, és B megmutatja. Külön kedvence egy állatos
könyv, ahol ugye mekeghetünk, hápoghatunk, vakkantgathatunk
és nyávoghatunk, illetve egy kisoroszlános, ahol a szavannák ál-
latvilágát idézhetjük a kisszoba csendjébe – inkább kevesebb,
mint több sikerrel
Kirakózás
Jó néhány gyerekkirakót szereztünk ugyan be még annak idején
L-nek, de ő eddig összesen nem játszott velük annyit, mint B egy
hét alatt. Az összeset tudja fejből, gondolkodás nélkül a helyükre
rakja a darabokat, és szinte minden figurának tudja a nevét is.
Mondókázás
Főleg reggeli és vacsora közben szeretünk mondókázni. Azok a
kedvencei, amikhez egy kis akció is társul, pl. a csip-csip-csóka
vagy egy hasonló, általam költött versike:
- 74 -
Forognak a kerekek,
örülnek a gyerekek.
Dolgozik a malom,
elszáll, ha akarom – pukk!
A mondóka alatt malmozunk az ujjainkkal, a pukkra pedig
hirtelen a magasba emeljük a kezeinket.
Nem hiszem, hogy ennek a viselkedésbeli különbségnek B
rossz hallása az oka, sokkal inkább arról lehet szó, hogy eltérő a
beállítottságuk. De az azért szerencse, hogy pont B a
beszélgetősebb, mert ez nagy hasznára fog válni a beszédtanulás-
ban.
B, a liftes fiú
2005. február 21, hétfő
zfor
- 75 -
Mit mond a mentőautó?
2005. február 22, kedd
zfor
- 76 -
700 emberélet vagy a fiad hallása. Te mit válaszoltál
volna?
Mindenki törődjön saját magával: 49% 23
a kisfiamért mindent
Isten bizony, én sem tudom… 40% 19
Próba a fülmögöttivel
2005. február 25, péntek
zfor
Taah
2005. február 28, hétfő
zfor
- 77 -
zik a majommal. Ami még érdekes: ha ott vagyunk mellette, ak-
kor nem mondja! Úgy látszik, hogy ez az ő saját játszószava.
Mászóbajnok
2005. február 28, hétfő
zfor
Csip-csip csóka
2005. március 01, kedd
zfor
Karikás tánc
2005. március 04, péntek
zfor
- 78 -
egy körjátékszerűséget játszottak. A földre három kicsi hula-
hoppkarika került, a magnóba pedig egy kazetta, amin gyerekda-
lok voltak. Amíg szólt a dalocska, addig szépen körbe-körbe jár-
tak, amikor véget ért, akkor beálltak a karikába. B először csak
nézte, hogy mit csinál Szilvia és Cs, de aztán hamar ráérzett a do-
log ízére, és ő is beállt játszani. A zenés rész külön tetszett neki,
rázta a kis fenekét, mintha táncolna.
Nnáppó
2005. március 15, kedd
zfor
- 79 -
cesszív módon öröklődő gén okozza. Ezen gének közül is a leg-
gyakoribb a Connexin 268 meghibásodása, ez adja a recesszíven
örökölt siketségek mintegy felét.
Vért is vett B-től, ebből meg tudja majd mondani, hogy B bal-
sorsát is a Connexin 26 okozta-e. De akár igen, akár nem, az íté-
let készen áll: 25% az esélye, hogy leendő gyermekeink siketek
lennének. Ha B felnőttként egy egészséges, de hozzánk hasonló-
an rejtett génhibás partnert fog ki, akkor 50%, hogy a gyermeke
siket lesz. Ha leendő partnere őhozzá hasonlóan siket, és duplán
hibás génnel rendelkezik, minden gyermekük siket lesz. Ha vi-
szont egy teljesen egészséges lányt hoz neki a sors, akkor minden
gyermeke hallani fog.
Ember, bízva bízzál.
Balkezes?
2005. március 23, szerda
zfor
- 80 -
Elég a 2
2005. március 17, csütörtök
Csili
- 81 -
szédes tud lenni a szeme, ha szeretne valamit. Az is elképzelhe-
tetlen lehet, ahogy a szökőkutat figyeli, ahogy a majmokat, vagy a
zsiráfot kutatja, figyeli a kék szemeivel. Mi szerencsések vagyunk,
mert mindezt láthatjuk és főleg hallhatjuk, ahogy minél hango-
sabb része lesz az életünknek. De még egyszer köszönet és hála
az olvasóknak, akik szintén részeivé válnak B fejlődésének!
Az én két éves keresztfiam ám kis segítséggel 25 darabos ki-
rakót rak ki! Teljes vonatsín-pályát épít, amit volt szerencsére
megtanulni L-től, aki valódi profi ez ügyben; halálosan precízen
illeszt össze bármilyen két összeillő tárgyat, rakja rendbe az oda-
hajított könyvet. Lehet, hogy csak én misztifikálom túl ezeket az
apróságokat, de egyrészt ez egy keresztanya privilégiuma, más-
részt tényleg ügyes ez a gyerek.
Sokszor elgondolkozom, hogy nem is lehet észrevenni a kü-
lönbséget közte és a kortársai között. Ugyanúgy él, vigyorog, ját-
szik, része a kis közösségnek, mintha nem lenne cochleáris im-
plantátuma. De van és szerencsére jól működik! Bár egy évvel
ezelőtt még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyenkor már
szavakat fogunk tanulni.
Már alig várom, hogy április végén újra találkozzunk és együtt
fedezzük fel a kertben a virágokat, katicabogarakat és építsünk
gyorsan összeomló homokvárakat. Addigra talán a nevemet is ki
fogja mondani az én kis B-m!
Acsi
2005. április 01, péntek
Keresztanyu
- 82 -
B óvodába megy
Bohhó
2005. április 07, csütörtök
zfor
Tegnap este B végre kimondta saját nevét! Igaz, először szinte fel
sem tűnt a dolog. Csak állt az ablaknál, és mutogatta az ablakra
festett, minket jelképező csirkéket. „Appa – Jeji – Aja – Bohhó.”
Azután még egyszer. Hopsz! Mi is volt ez? Apa, L, Anya, … B!
- 83 -
Oviügyi beszámoló
2005. április 08, péntek
zfor
- 84 -
ötletről. Ők végül is németek egy német óvodában; és még ha
meg is tudnának tanulni ilyen rövid idő alatt magyarul, nem az a
célunk, hogy az oviban egy nyelvi szigetet hozzunk létre B-nek,
hanem hogy a jól halló gyerekek közé integráljuk.
Segítséggel élők
2005. április 12, kedd
zfor
- 85 -
Integetni különben szokott az idősebbeknek, a középiskola előtt
álló fiúknak, lányoknak, akik először egy kicsit meglepődnek, de
azután mosolyogva visszaintegetnek.
Az is nagyon tetszik az embereknek, mikor B fölpattan a láb-
bal hajtható műanyag 3 kerekű kismotorjára, és brummogva szá-
guld. Ezt a mutatványt még a felnőtt férfiak is megnézik, mert
ilyen kismotorja csak B-nek van, és hajtani is csak Ő tudja ilyen
nagyfiúsan.
Ittlétem alatt többször voltunk kirándulni, és ezt a gyerekek is
nagyon élvezték. Főleg, ha lehetett futkározni, vagy kacsát etetni
a tóban. Labdázni is szoktunk B-vel, aki nagyokat kacagva, ügye-
sen rúgja a pöttyöst. Ezen a játékon nem vesznek össze, mert L-t
nem hozza lázba a labda. L inkább addig fölmászik a legmaga-
sabb mászókára, és kipirulva kiabál, hogy „Nézd, Mama! Ilyen
nagy vagyok, mindjárt fölérek az égig!”
A múlt hét óta a B is elkezdett óvodába járni. Itt a gyerekek 6
hónapos koruktól járhatnak oviba, és nagyon támogatják az ún.
integrációs megoldást. B csoportjába is jár még 2 kisgyerek, akik
kicsit problémásabbak, mint a többiek. Ez szerintünk nagyon jó,
hiszen az életben is együtt kell élni, és jobb, ha ezt már kicsi ko-
ruktól természetesnek veszik. Ebben az oviban van kerekes szé-
kes, Down-kóros, csonka kezű, akik játék közben elvegyülnek a
többiek között, akikben nem a sajnálkozás alakul ki, hanem a
természetes viselkedés. Reméljük, hogy B is beilleszkedik a kis
csoportba. Szerencsére Gabi óvó néni rendkívül türelmes.
Persze 3 hét alatt nagyon sok minden történt, és nem is lehet
mindent elmesélni. Azt, hogy vacsi és fürdés után átszorítja a
nyakamat, és egy puszifélét nyal az arcomra, azt át kell élni. Hi-
szen ezért is utaztam Berlinbe. Szerencsére nem kell sokáig várni
arra, hogy újból találkozzunk, mert május elején hazajönnek.
Máris alig várom.
B, az ovis
2005. április 18, hétfő
zfor
- 86 -
tal, és – egy pici nyafogást leszámítva – minden rendben ment.
Az a pici nyafogás meg kell: ha még az sem lenne, hát megsza-
kadna az anyai szív, hogy az imádott kis gyerkőc ilyen könnyedén
veszi a válást.
Ami már most látszik, az az, hogy B mindenben eléri, sőt né-
hol meghaladja kortársai fejlettségi szintjét, kivéve a beszédet.
Ha most otthon, Magyarországon lennénk, akkor ez nem lenne
ennyire feltűnő, de itt, német környezetben teljesen elnémul. Fel-
tehetően az új környezet is feszültebbé teszi, és hát persze nem is
ért semmit. Ezen azzal lehetne segíteni, ha az óvónők sokat be-
szélgetnének B-vel, mesélnének neki, játszanának vele. Fontos
lenne, hogy mindez kettesben, viszonylag csendes környezetben
történjen, mert a háttérzajban rosszabbul hall. Na most ez az,
amit az óvodában nem nagyon tudnak megtenni.
Nem mintha az óvónők nem igyekeznének. Úgy néz ki, Gabi
óvónéni lesz B kedvence. Általában ő foglalkozik az integrációs
gyerekekkel, de egyébként is anyásabb típus. Sabina ezzel szem-
ben inkább jó játszópajtás, de egyúttal a rendet következetesen
betartó óvónő is. Ő volt az, aki már többször próbálkozott vele,
hogy B-nek olvasson.
Majd meglátjuk, hogy halad B. Szilvia is ígérte, hogy ellátogat
az óvodába; nagyon számítunk is rá, hogy jó tanácsokat ad majd
nekünk is, az óvónőknek is.
A másik probléma, amit röviden már említettem, hogy sok a
műanyag játék. Külön probléma a kinti műanyag csúszda. Nem
lenne jó, ha B csak a csúszda miatt órákon keresztül füli és hallás
nélkül flangálna az udvaron, ugyanakkor teljesen le sem lehet
tiltani a játékról. Még gondolkozunk a megoldáson, ha másképp
nem megy, akkor veszünk az ovinak egy fémcsúszdát.
- 87 -
A génvizsgálat kimutatta, hogy B mindkettőnktől hibás Connexin
26 gént örökölt.
Gái és Biene
2005. április 26, kedd
Keresztanyu
- 88 -
Gügyögések
2005. április 27, szerda
zfor
A legtöbb jól halló kisbaba úgy fél éves korában kezd el gőgicsél-
ni. Babbaba-mmmaaiii-mamm, és más hasonló, jelentés nélküli,
de dallamos és beszédre emlékeztető babaszavak kerülnek elő-
ször a szótárba. Az első igazi szavak csak jóval később jelennek
meg.
Érdekes módon B megfordította ezt a sorrendet. A CI operá-
ció után egy ideig csak hallgatott, majd rögtön jelentéssel bíró
szavakat mondott. Mostanában viszont egyre többször gagyará-
szik teljesen jelentés nélkül; egyszerűen csak élvezi a saját hang-
ját. Ha ilyenkor bekapcsolódok a beszélgetésbe, akkor nagy bol-
dogan válaszol. Van egy pár saját szava, amit ilyenkor szívesen
használ: „papijja”, „pitta-pitta-pitta”, „táó”, „mammammam”, és
hasonló bölcsességek.
48 óra
2005. május 05, csütörtök
Keresztanyu
- 89 -
A hétvégén B bemutatta a beszélőkéjét a nagyszülőknek is és el-
bűvölte vele Szipapát, aki most hallotta először igazából beszélni
a legkisebb unokáját. Persze a fő feladat a Papa nevének kiejtése
volt, amit időközben már meg is oldott B! Teljesen tisztán ejti,
hogy Papa – naponta legalább százszor, hogy a nagyszülői szív
elolvadhasson
Voltunk megnézni a megáradt Tisza vizét (bísz) és játszóte-
reztünk is. Ettünk sok finom fagyit, meg kergettünk galambokat
(pipi). Ettől persze a parkban ülő nyugdíjasok voltak elájulva,
hogy milyen édesen futkároznak a gyerekek a galambok után és
hogy „nézd milyen kicsi és hogy szalad” meg „nézd a kicsi hogy
robog a nagy testvére után – de tündéri” és hasonlók. Az én szí-
vem meg rettentő büszke volt
A fő attrakció pedig a kertünkbe bejáró cica volt. Először L
volt teljesen odáig érte, de aztán ahogy B is meglátta, hogy kiről
van szó, nagy barátságot kötött vele. Mirci meg türelmesen visel-
te, ahogy a két gyerek simogatja – helyenként nem annyira
finoman – ahogy fésülgeti – néha nem kifejezetten szálirány-
ban – és húzogatja előtte a madzagra kötött rongydarabot. B az-
zal is próbálkozott, hogy megfogja Mirci bajszát, amit az nem
kultivált, erre B átváltott a fülhúzogatásra, amit Mirci meglepő
módon nagyon jól viselt. Azóta is naponta kell menni Mircit
etetni és simogatni.
Holnap ismét robogok haza és elkezdődik a következő ese-
ménydús 48 óra. Már várom…
- 90 -
Lóg a lába
2005. május 08, vasárnap
zfor
- 91 -
Levél landolt a postaládámban
2005. május 09, hétfő
zfor
- 92 -
fordulva szájra beszéltünk. És nekünk ez volt a természetes.
Szóval ezzel a pár mondattal szeretném Önöket megnyugtatni,
hogy siket gyerekből is lesz EMBER!!!
…
Üdvözlettel : OZ”
Köszönöm, OZ.
Papaháj
2005. május 10, kedd
Katimama
- 93 -
meztet bennünket is, körbenéz, ha van lámpa, akkor mutatja, és
ha zöldre vált, akkor indul csak el.
Persze, mi is sejtjük, hogy, ha így fejlődik, akkor nem lesz
probléma a beilleszkedéssel, mert nagyon kedves, és elfogultság
nélkül mondhatjuk, hogy jó eszű kisfiú. Az oviba történő beil-
leszkedést azzal is elősegíti, hogy nagyon rendszerető. Addig,
amíg nem öltözik játszós ruhába, nem is nagyon hajlandó játsza-
ni, vagy, ha szemetet lát, akkor teljesen magától a kukához szalad
vele.
- 94 -
Kétéves
2005. május 17, kedd
zfor
Két éves lett a kislegény. Az ember tudja ugyan, hogy az idő ro-
han, de igazán csak akkor veszi észre, amikor a gyerekeknek szü-
letésnapja van. Jé, hogy Jánosék kisfia már 16 éves? Jé, hogy a
tietek most megy suliba? Jé…
B is jól kitolt velünk. Tegnap még ráncos, pelyhes, rózsaszín
kisbaba volt, ma meg egy eleven, rosszcsont kisfiú. Itt hagyott
minket kisbaba nélkül…
- 95 -
Két éves torta
2005. május 22, vasárnap
zfor
Feketepont
2005. május 25, szerda
zfor
- 96 -
mert az óvónők még semmit sem hallottak a cochleáris implantá-
tumról, így például azt sem, hogy a műanyag csúszdától tönkre-
mehet. Márpedig B, mint minden kisgyerek, imád csúszdázni;
Gabi és Biene pedig nincs mindig ott, hogy figyeljen B-re.
Egyszóval, Szilvia felhívta a vezető óvónőt, hogy tartana egy
kis ismertető délutánt, amelyre minden óvónő hivatalos. A veze-
tő óvónő viszont láthatóan nincs a helyzet magaslatán, hogy
finoman fogalmazzak. Az első időpontról egyszerűen megfeled-
kezett, úgyhogy Szilvia potyára ment az oviba. A második idő-
pontra, azaz tegnapra pedig sikerült 5 azaz öt óvónőt (32-ből)
összeszednie… Ez már nekem kínos, hogy Szilvia kétszer
átbumszlizik egész Berlinen, hogy megtanítson valami hasznosat
az óvónőknek, akik meg aztán tojnak a dologra.
Azért van két haszna is az ügynek. Az egyik, hogy Szilvia meg-
ismerkedett Gabival, és szerinte is nagyon jó kezekbe került B. A
másik, hogy így legalább van egy kártya a kezükben a műanyag
csúszda eltávolíttatásához. Ha az óvónők nagyobbik része nem
tudja, hogy a műanyag csúszda veszélyes B-re, akkor nem fognak
tudni arra sem vigyázni, hogy B levegye a fülit csúszdázásnál.
Márpedig akkor joggal kérhetjük egy integrációs óvodától, hogy
távolítsák el a gyerekünkre veszélyes játékszert.
Integrációs óvoda
2005. május 30, hétfő
zfor
- 97 -
gyatékos gyerekeket a nem fogyatékosok szintjére fejlesszék, ha-
nem hogy mindegyik gyerekekből a legtöbbet hozzák ki.
Ehhez az B óvodája a német államtól szakmai és pénzbeli se-
gítséget is kap. B csoportjában kevesebb gyerek jut egy óvónőre,
akik ráadásul külön képzést is kapnak. Így lehet, hogy a mi kis
integrációs gyerekünk, B, végső soron nem az egészségesek kárá-
ra, hanem inkább a hasznára van.
Hoch!
2005. május 31, kedd
zfor
- 98 -
– kék: kék az autónk, így ez volt az első szín, amit mondott.
(„héh auhó”)
– sárga: a berlini buszok sárgák. („sáha buhh”)
– piros („pihó”)
– fekete („fehehe”)
– zöld („ző” vagy „sző”)
Ugyanilyen jól halad a ruhadarabokkal. Sapka – „sappa”,
szandi – „szanni”, bukósisak – „buhhó” már benne van a szótá-
rában, és a többi dolgot is felismeri, ha mondjuk neki.
Azért L mentségére legyen mondva, ő meg a számokkal ha-
ladt jobban.
Bőgőmasina az oviban
2005. június 09, csütörtök
zfor
- 99 -
den erőfeszítése ellenére. Fel is vetették nekünk, hogy a délutáni
alvások idejére vigyük ismét haza, de ennek egyikünk sem látta
értelmét. Ráadásul mintha B megérezte volna, hogy megint több
figyelmet kap, és szinte egyik napról a másikra ismét mosolygó
kisóvodás lett.
Azért sikerült kiharcolnia egy pár előjogot. Az alvómatraca
átkerült egy külön szobába, és miután a többiek elaludtak, Gabi
mesélget még neki egy kicsit. A fülije sem kerül rögtön le, abban
alszik el, majd leveszik róla.
Ma többek közt erről is beszélgettünk Gabival és Bienével.
Mind a négyünknek az volt a benyomása, hogy B azért „bünte-
tett” minket az egy hetes bőgéssel, mert túl gyorsan akartuk vele
vetetni az akadályokat. Bár alapvetően toleráns és nyitott, mégis
megviselte a gyors váltás. Azonban időközben Gabival nagyon jól
összebarátkozott, és ő is nagyon megkedvelte a kis buksit. Ez már
csak azon is látszott, hogy milyen csillogó szemmel beszélt róla
ma reggel. Kiolvasott egy könyvet is, amely a hallássérült gyere-
kek neveléséről szól, és a könyv láthatóan sokat segítet neki.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen speciális igényei vannak
B-nek. Mindketten aranyosak voltak, mert felajánlották, hogy
egy pár szót megtanulnak magyarul. Először még egy kis szótárt
is akartak íratni velünk, hogy megtanulhassák belőle B szókincs-
ét, de amikor mondtuk, hogy ez 100-200 szóra is rúghat, hamar
visszarettentek Egyébként sem túl jó ötlet, ha egy többnyelvű
környezetben nem a saját anyanyelvünkön szólunk a gyerekhez.
Bármilyen jól is beszélünk egy idegen nyelvet, nem fogjuk tudni
visszaadni a nyelv ritmusát, dallamát; márpedig egy kisgyerek,
különösen, ha hallássérült, először nem a szavakat, hanem a
hangsúlyokat, a dallamot, a hanghordozást érti meg.
Sokkal jobb ötlet volt Gabitól az, hogy B-vel egy kis képes-
könyvet fog lapozgatni. A többi gyereknek ez a képeskönyv la-
pozgatás jutalom, B-nek viszont járni fog, beszédbeli visszama-
radása miatt. Biztos vagyok benne, hogy B szeretni fogja ezeket a
könyvlapozgatós beszélgetéseket kedvenc óvó nénijével, főleg ha
majd észreveszi, hogy ez az ő saját privilégiuma. A beszédére pe-
dig jó hatással lesz: ugyanezzel a módszerrel tanulta meg Cs-től
az első magyar szavakat is.
- 100 -
Gabi lelkes
2005. június 16, csütörtök
zfor
Igék a fronton
2005. június 20, hétfő
zfor
- 101 -
Hajó
2005. június 21, kedd
zfor
B tartja a lépést
2005. június 30, csütörtök
zfor
- 102 -
Sziszegő bajusz
2005. július 08, péntek
Keresztanyu
- 103 -
lelkesen. Ezek a kedvenceim: Aja szípe süti = Anya (kérek) szé-
pen sütit. Vagy Papu eme auhó = Papus elment autóval. Vagy:
Bibi meme pepü – ez egy igazi B szleng Bibi ugyanis Boribon a
kismackó, akivel alszik. A „meme”-t az igék tagadásaként hasz-
nálja, a pepü pedig a repül ige. Vagyis: „Bibi nem repül” a meg-
fejtés! Végül is még nincs egy éve, hogy megműtötték és már
mondatokkal próbálkozik a kis aranyos!
Ezen kívül egy kis tündér, aki tud pulykatojás is lenni. Ha va-
lami nem a kedvére való, akkor felemeli a hangját és jaj annak,
aki a közelében tartózkodik – legtöbbször ugyebár L a kiabálás
áldozata, mert vele vannak összetűzések játék ügyben. B ezen kí-
vül nagyon profin kommandírozza a család tagjait – Aja oda! – és
akkor nincs mese, oda kell menni Anyának.
A sok nevetés közepette volt egy szomorú pillanat is a hétvé-
gében, amikor megint ráébredtünk, hogy a technika ördöge mi-
lyen gyorsan és észrevétlenül jön elő. Ebéd közben szólongattuk
a külön asztalkánál ebédelő B-t és nem reagált. Azt gondoltuk,
hogy kifogyott az elem a készülékéből, de az rendben volt. Úgy
tűnt, hogy a készülékkel minden rendben, hiszen az ellenőrző
műszer is ezt mutatta – pedig B semmit sem hallott. Ekkor meg-
kapta a pótkészüléket – ami hosszú távon a mindennapi hallóké-
szüléke lesz, ha megnő és megerősödik a még puha kis füle. Sze-
rencsére ezzel remekül hallott és fel is élénkült, egyből elkezdett
csacsogni. Rossz volt az az öt perc, amikor hirtelen nem tudtuk,
hogy mekkora a baj. Rossz volt látni, hogy ez a tünemény gyerek
hogy reked kívül a történésekből, pedig ott van és mosolyog és
figyel. Most Szipapa elvitte a magyarországi CI központba, hogy
megjavítsák azt, amit a technika ördöge elrontott. Addig B pedig
a számára kényelmetlenebb készülékkel robog, nevet, csacsog,
pulykatojáskodik, sütit eszik meg husit, mesét olvastat, vonato-
zik – vagyis teszi a két évesek összes fontos dolgát. És ez a sze-
rencse!
- 104 -
Nagy tó
2005. július 19, kedd
Keresztanyu
- 105 -
illetve rohant, mert alig lehetett utolérni, úgy sprintelt be a
Balcsiba.
Annyi sok apróságról tudnék írni, de valahogy betűbe öntve
nem olyan… Nem tudom leírni, hogy milyen az, ahogy elmélyül-
ten parkoltatja a vonatot a konyhaajtó háta mögött, ahogy far-
kasszemet néz a kerítés másik oldalán ugató nagy kutyával,
ahogy meglátja a szembe jövő autót és kiszalad a fűre, közben
integet nekem, hogy én is álljak le az út szélére. Nagy pillanatok-
ról maradnék le, ha nem ő lenne a keresztfiam!
Ragozunk
2005. július 29, péntek
zfor
Járművek
2005. július 30, szombat
zfor
- 106 -
Erőről és elszántságról
2005. augusztus 01, hétfő
zfor
A matekzseni
2005. augusztus 02, kedd
zfor
- 107 -
Sajtkukac
2005. augusztus 02, kedd
Keresztanyu
- 108 -
biológiai fegyvert és a következő akció alkalmából a pelenkás fe-
nekét tette a párnámra, vagyis az arcomba. Újra visszaraktam a
helyére. Aztán végső elkeseredésemben elaludtam.
De nem sokáig, mert háromnegyed 6-kor már hallottam,
hogy „Bibi pepü vau-vau” kezében Boribonnal és egy kutyussal.
Erre én megsimogattam a buksiját és próbáltam újra visszacsalo-
gatni az ágyikóba, hogy még aludjunk kicsit. B-kám meg édesen
vigyorogva játszott tovább Bibivel. Ekkor átsuhant az agyamon,
hogy bizony három műszakban kell szülőnek lenni… nehéz mes-
terség. Aztán fél nyolcig – a teljes besötétítésnek köszönhetően –
hol elpilledve, hol aktív szórakozással múlattuk az időt.
Ilyen fáradtan is régen ébredtem 8 órás alvás után, de egy-
részt imádom a mosolygós-okos kis fejét, másrészt mit írnék
most a blogra, harmadrészt min nevetgélnénk majd 18 éves ko-
rában?
Holnap nálam alszik a csipet csapat, mielőtt hazarepülnek
Apához Berlinbe. Lehet, hogy megint egy ágyban alszom B-vel???
B ismét itthon!
2005. augusztus 05, péntek
zfor
Végre ismét itthon a kis család! Meg kell vallanom, az utóbbi két
hét már igen vánszorogva telt az üres lakásban. Tegnap aztán
végre hazajöttek, Cs, L meg B.
Hiába, legjobb az élet, ha zajlik.
Megnőttünk
2005. augusztus 08, hétfő
zfor
- 109 -
kisfiúsabb lett a mi kis kétévesünk. Örülök neki, de azért egy ki-
csit azt gondolom magamban: kár, hogy megnőnek a gyerekek,
kár, hogy nem maradnak olyan puha kis gombócok, akik kacag-
nak, amikor a hasukat puszilom.
Az első „születésnap”
2005. augusztus 09, kedd
zfor
- 110 -
Nevelni csak hangosan lehet
2005. augusztus 12, péntek
zfor
- 111 -
is fog szót fogadni. És talán az sem baj, hogy a kelleténél hango-
sabban szóltunk rá, számára minden átmenet nélkül. Sohasem
hittem a nyugalmát mindig megőrző, gyermekéhez mindig ked-
ves és következetes szülőben. Vonnegut ír valami ilyesmit: ho-
gyan is tudná egy szülő a gyermekeit jól felnevelni, hiszen ő is
csak most próbálja először? Nem bánom hát, ha B ezt észre is ve-
szi: bizony, mi is csak emberek, s nem szentek vagyunk, néha ná-
lunk is elszakad a cérna.
Köszidanke
2005. augusztus 17, szerda
zfor
- 112 -
leleményén, amit ő dicséretnek vett, és még szorgosabban mon-
dogatta a „töszidánté”-t.
B, a kifecsegő
2005. augusztus 23, kedd
zfor
- 113 -
B igazán aranyos volt este, lefekvéskor. Mint már említettem, egy
ideje a fülivel altatjuk; aminek az a teljesen természetes követ-
kezménye, hogy B elalvás előtt dumálgat magában. Ilyenkor az-
tán a legérdekesebb dolgokat lehet megtudni. Tegnap például a
következőket fecsegte ki:
– Szívi néni nemme aama. Szívi néni nemme baná.
Azaz: a gyerekek almát és banánt kaptak uzsira, és Szilvia
nem kért belőle.
Mi lesz holnap?
2005. augusztus 31, szerda
zfor
- 114 -
telte párszor, hogy L szurit kap. Amikor pedig megkérdeztük,
hogy kivel megy másnap oviba, szépen felelt, hogy „B megy Apa
oviba”.
Igazából nem lepődtem meg rajta, de azért örültem, amikor
ma reggel tényleg minden probléma nélkül ballagott velem szere-
tett kis ovijába.
Zajos a világ
2005. szeptember 01, csütörtök
zfor
Bár már egy jó ideje arról irkálok, hogy B milyen ügyesen beszél,
valójában részben még mindig a hangtanulási fázisban van. Az
első hangok egyike, amelyet felismert, a repülő zúgása volt. Azóta
is, ha egy gép elszáll felettünk, felkapja a fejét, és mutatja:
„Pepü!”
Más hangokkal viszont nem áll ilyen jól. Nemrégiben fúrtak a
házban, és mint a vasbeton épületekben általában, nálunk is
döngött a fal. B persze megijedt, de Cs szép türelmesen elmagya-
rázta neki, hogy ne féljen, csak egy bácsi fúr. Nem sokkal később
egy reggelen B anyjához rohanva közölte, hogy „Apa fú” azaz fúr,
pedig csak borotválkoztam… Számunkra a villanyborotva sivító
hangja és az ütvefúró idegesítő robaja egészen különböző, de B
minden bizonnyal hasonlónak hallhatta őket.
A fűnyírótól is megijedt először, de Cs magyarázata után
megnyugodott. Tegnap a játszón a sövény mögött – tehát B szá-
mára nem láthatóan – füvet nyírtak. B először megállt a játék-
ban, aztán mondta, mit hall: „Bácsi nyí fű”. Meg is akarta keresni
a hang forrását, de a sövény miatt nem láthatta. Kérte Cs-t, hogy
emelje fel, mire az mondta neki, hogy másszon fel a csúszdára,
onnan majd jobban látja. B így is tett, majd fentről kiabált nagy
boldogan: „Aja, benne bácsi nyí fű!”
- 115 -
Kommentár a hvg.hu cikkéhez: „Az integrált
osztályokról – indulatmentesen”
2005. szeptember 01, csütörtök
zfor
- 116 -
lene hagyni, hogy szakszerű segítség mellett behozzák lemaradá-
sukat, majd járhatnának – sőt: járjanak! – a normális osztályba.
- 117 -
Hidacsó, Pinatóta bácsi és egyéb
zöldségek
Humor Herold
2005. szeptember 05, hétfő
zfor
- 118 -
majd egyszer csak rámutatott egy vonatra, és vigyorogva közölte:
„Tötmad!” (=tökmag) Persze minél inkább állítottam neki, hogy
„Nem, B, az egy vonat!”, annál jobban nevetett, és mondta: „De,
tötmag!”
A nagyfiúk a vécébe
2005. szeptember 08, csütörtök
zfor
Palackposta
2005. szeptember 16, péntek
Keresztanyu
- 119 -
Mádzsár dzserek újra itthon
2005. szeptember 19, hétfő
zfor
Betűbájtó tábjászat
2005. szeptember 20, kedd
zfor
- 120 -
Hangzó Így mondja Példa
v b vagy n bísz (víz), nonat (vonat)
z sz asz
Ébredés és elalvás
2005. szeptember 27, kedd
zfor
- 121 -
Reggel, amikor – többnyire elsőként – felkel, átcsoszog hozzánk
és befekszik Cs mellé. Tíz-húsz percet is lustálkodnak így, eleinte
félálomban, majd egyre éberebben. Néha még egy mesekönyv is
előkerül, olvasgat, dumálgat – és mindezt füli nélkül, tehát sike-
ten! És ami a legfurcsább: ha ilyenkor megpróbáljuk ráadni a fü-
lijét, határozottan tiltakozik: „Apa, nemme füji”, sőt, egyből le is
veszi, ha mégis sikerül ráügyeskednünk. Úgy látszik, jobban sze-
reti a csendet ébredéskor.
- 122 -
Mégiscsak nagy dolog ez a telefon, amit ezúton is köszönök Bell
atyánknak.
B nevel
2005. október 05, szerda
zfor
Tegnap este megint jót derültünk B-n. Épp az esti rutin ment,
fogmosás, pizsama, stb. B a fürdőszobában ült és nézte, ahogy L
mossa a fogát; várta, hogy végre megkapja az elektromos fogke-
fét. L azonban nem nagyon iparkodott, pontosabban: mindent
csinált, csak éppen a fogát nem mosta. B egy ideig türelemmel
volt, de aztán felcsattant: „L, B méjdes!”, közben meg pont olyan
arcot vágott, mint Cs, amikor őt neveli.
Amikor B nem fogad szót vagy rosszalkodik – ami persze elő-
fordul – Cs helyre szokta utasítani: „B, Anya mérges!”
Honnan beszél L?
2005. október 07, péntek
zfor
- 123 -
Aztán megismételtem a játékot vele: vidáman bele is csipogott a
mikrofonba. Amikor viszont visszajátszottam a felvételt, megint
csak L-re kukkantott – hát persze, azt tudta, hogy nem ő beszél,
L hangja pedig ugyanolyan csipogó kisfiúhang, mint az övé.
Egy jól halló kisgyerek minden bizonnyal észrevette volna,
hogy a hang a hangszóróból jön. B viszont nem érzi a hangok
irányát, tehát csak akkor tud a jó irányba nézni, ha felismeri a
hangot, és tudja, hogy az honnan jön. Előbb-utóbb biztos meg
fogja tanulni, hogy a számítógép is tud „beszélni”, mint ahogy azt
már tudja, hogy a telefonból néha A nagynéni, K mama vagy ép-
pen Mamusék beszélnek.
Oviban jó
2005. október 12, szerda
zfor
– Aludtál az oviban?
– Bibivel.
– Hamiztál? Mit ettél?
– Süti.
– Játszottál az oviban?
– Maurice-szal, autóval.
– Sabineval játszottál?
– Nem.
– Félixszel játszottál?
– Fénisz, autóval.
Így beszélgettek, Cs meg B…
Visszacsatolás
2005. október 13, csütörtök
zfor
B eleinte csak akkor szólalt meg, amikor rajta volt a füli. Egy ide-
je azonban akkor is dumálgat, amikor nincs rajta. Szól például,
amikor leesik vagy kimerül a füli, de fürdés közben is komman-
díroz. Ma reggel is, amikor átcsoszogott hozzánk, előkapott egy
mesekönyvet, és elkezdte hangosan „olvasni”. Bár értettem, hogy
- 124 -
mit mond, de nagyon oda kellett figyelnem. Azután megkapta a
fülijét, mire hirtelenjében ugrásszerűen javult a kiejtése.
Klaus, a halláscentrum egyik beszédterápiás szakembere
mondta egyszer nekünk, hogy a implantált gyerekek egy idő után
megtanulnak beszédprocesszor nélkül is beszélni. Sőt, amelyikük
nem hall olyan jól a cochleáris implantátummal, az megtanul
szájról olvasni is, és így a beszédprocesszor nélkül is többé-
kevésbé jól tud társalogni. Viszont ha elvennénk tőlük a beszéd-
processzort, akkor egyre kevesebbet beszélnének, végül pedig tel-
jesen abbahagynák.
Milyen a csönd
2005. október 17, hétfő
Keresztanyu
- 125 -
Ha erősen megrántom a toalettpapírt, akkor letekeredik a rol-
niról, egész a földig. Ad közben hangot? Lehet azt hallani, ami-
kor épp leér a földre? És amikor olvadozik a fagyi és rácsöpög
az ember ruhaujjára, azt hallani? Vagy csak akkor ad hangot,
ha kemény felületre csöppen, például konyhakőre, nem pedig a
puha ruhaujjra? Ha összenyomom a fogkrém tubusát, akkor
hallani valamit? És mi van, ha már kiürült? Azt mondták ne-
kem, hogy a kipréselődő levegőnek is van hangja. Az meg hogy
lehet? Milyen az a hang?
…
Van, aki azt mondja, a szélnek mindig más hangja van asze-
rint, hogy melyik irányból fúj. Tényleg így volna? Számomra ez
kínaiul van.
Tudom, hogy az eső zajjal jár. Minél hevesebben esik, annál
erősebb ez a zaj. Tudom, mert sokan beszéltek már nekem róla.
De senki sem mondta el, mikor vagy hogyan okoz az eső zajt.
Magát az eső esését hallani, vagy csak azt, ahogyan az esőcsep-
pek leérnek a földre vagy az ablaküvegre?
A havazás is okoz zajt? Mindig úgy gondoltam, hogy a «hal-
kan szitáló hó» kifejezéssel a hó hullásának sebességére utal-
nak, így különböztetik meg például a hóvihart az enyhébb hó-
eséstől. Tévednék?
Más a hangjuk a hópihéknek, ha keményre fagyott hókupac-
ra esnek, mint a fűre? És megint más a hangjuk, ha a hegyol-
dalt borító puha, pelyhes porhóra hullanak? Azért ez nagyon
különös.
…
Beszéljen nekem arról, amit hall, ám olyan szavakkal, ame-
lyeknek van számomra értelmük! De először én mesélek arról,
hogy milyen a csönd.”
Bonnie Poitras Tucker: A csend hangjai
Ezt a könyvet Zsófi barátnőm nyomta a kezembe. Köszönöm,
mert sokat megtudtam a siket emberek világáról. Ajánlom min-
denkinek, aki nyitott szívvel fordul a segítséggel élők felé.
- 126 -
B szól Ute pisi
2005. október 19, szerda
zfor
Nagy a család
2005. október 21, péntek
zfor
Első nekifutás:
– B, ki a testvéred?
– Aja!
– Neeem, én az anyukád vagyok. L a testvéred. És ki L testvére?
- 127 -
– Aja!
– Neem, te vagy L testvére. És ki az én testvérem?
– (hallgat)
– Nekem nincs testvérem. (…)
Sokadik nekifutás:
– B, ki a testvéred?
– L!
– Igen. És L-nek ki a testvére?
– B!
– Igen. És nekem?
– Aja nincs tesvéj.
– Igen, nekem nincs testvérem. És Apának?
– Anszi.
– Igen. (…)
Így megy ez…
- 128 -
Ilyeneket tud már mondani: kampós autó, görkorcsolya, bója,
apának van új piros autója, spriccel a tűzoltó autó, a hajót a kapi-
tány vezeti, a villamost a sofőr bácsi, a „pinatóta bácsi letette a
repülőt”, egy-kettő-három (eddig biztosan tudja, de utána), nóc,
tinezekettő, kilenc, öt – ahogy épp jön . Játék közben is igen
élénk a fantáziája. Este például vonatozott hogy-hogy nem, és
Szipapát szállítmányozta haza, aztán az állomásra, aztán vissza.
Szipapa néha kiszállt a vonatból, aztán felment a házába, aztán
visszament az állomásra. K mama mindeközben a végállomáson
várakozott. Egy idő után Szipapa azonban repülőre szállt, ami
felszállt a felhőbe, a pinatóta bácsi vezényletével és utána leszállt
a repülő Szipapával a fedélzeten. Valahogy a tűzoltó autó is beke-
rült a körforgásba, úgyhogy földön-vízben-levegőben játszott B
teljes átéléssel.
És mindeközben egy tündér! Még elég kicsi ahhoz, hogy le-
hessen babusgatni és puszilgatni és kicsalni tőle a bújós puszit. A
„Hogy szereted Ancsit” gyerekbolondító kérdésre mindig nagy
összebújást produkálunk. B egyébként rettentő precíz is, mindig
mindent a helyére kell tenni, ha elmozdul. Vonatkozik ez játékra,
a fürdőszobai mérlegre, vagy a ruháira. Imádatos, ahogy az apró
kezeivel pakolássza a dolgait. Ja, és imádja magát nézegetni a tü-
körben. Tegnap hajmosás volt és nem engedte K mamának, hogy
megszárítsa a haját, ezért fésűvel és hajszárítóval a kezében
piperkőcködött a mosógép tetején. Hát meg kellett zabálni
Sok összefüggéstelen apró dolgot tudnék még írni róla, de in-
kább az elkövetkezendő pár nap történetét is megírom majd.
Hátha – biztos- produkál egy kis blogra való sztorit az én ke-
resztfiam, B.
Tappancs
2005. október 30, vasárnap
Keresztanyu
- 129 -
kiveszi a készülékből, majd magát a készüléket az erre kitalált
tartókába rakja. Ez azonban már nyáron is nagyon frappánsan
ment.
De mostanában azt is egyedül oldja meg, ha leesik a tappancs
a kis fejéről. Ez a tappancs mágnes segítségével marad rajta a
buksiján, és pontosan oda kell illeszteni, ahol a mágnes van a ko-
ponyán belül. Amikor leesik a nagy játék, vagy ugrálás, vagy „gu-
rítsuk le Apát a nagyágyról” játék közben, akkor megáll, és szé-
pen visszateszi a tappancsot. Amikor a füli is leesik, akkor még
segíteni kell neki, de a tappanccsal már maga is boldogul.
Közben a kis haramia idekéredzkedett az ölembe és ezt írta
nektek: „óüóöü9 sstaaaaaaa boco lllllept” Egyébként ezeket a be-
tűket nagyjából fel is ismeri, ha látja leírva: A=Anya betű,
S=sapka betű, P=Papus betű, C=cica betű és így tovább
Anyababa
2005. november 07, hétfő
zfor
Autómosó
Hétvégén elvittem B-t az autómosóba. Imádja az autót („új pijos
autó”), de azért mégis meglepett, hogy velem akart jönni. A ben-
zinkútnál azért rádöbbent, hogy ő igazából fél az autómosótól,
úgyhogy tisztes 50 méter távolságból néztük végig, ahogy a kocsit
lecsutakolták a hatalmas, piros kefék.
Ajababa
Amikor B nyűgös, Cs-t nem egyszerűen Anyának nevezi, hanem
Anyababának („Ajababa”). Nem túl meglepő, hogy Cs nem szere-
ti, amikor B ajababázik… Ilyenkor ugyanis mindig nyavalyog, és
azt sem hajlandó elárulni, hogy mi a baja. Az meg persze rejtély,
hogy honnan szedi, hogy Anya = baba.
- 130 -
is B szerint; azt viszont nem árulta el, hogy mi a bajuk szegé-
nyeknek. De valami nagyon fájhat nekik, ha már így jajgatnak…
Ügyes, Lebi!
Ugyan ő a legkisebb a családban, de ez azért nem jelenti azt, hogy
nem dirigál. Különösen a bátyját szokta igazgatni evés közben:
„Lebi, nem tézzel, tanálla. Lebi, fölé hajol! Űűűgyes, Lebi!” Köz-
ben meg pont úgy gesztikulál, mint ahogy az Anyja szokott; meg
kell zabálni.
Korcsolyáztunk
2005. november 14, hétfő
zfor
- 131 -
egy rongybaba. De egy-két kör után már bátrabb lett, és egyre
jobban a saját lábára nehezedett.
Ahogy hazafelé autóztunk, végig azt csicseregte, hogy „teccit
tocsolya”. Azt hiszem, ezt megismételjük, bár a derekam még
mindig recseg a sok gyerektartva-korcsolyázástól…
Sabine mondja
2005. november 15, kedd
zfor
- 132 -
azt a szót magyarul is mondjuk, akkor jön az „Anya mondja”.
Ugyanezzel a módszerrel szoktuk kérdezgetni: „Hogy mondja
Sabine, hogy haj?” – „Haare.” – „Hogy mondja Gabi, hogy
orr?” – „Nase.” stb. Múltkor ő maga kérdezte: „Sabine mondta
has?” és mutatta a hasát. Ma reggel L is beszállt ebbe a játékba,
és így derült ki, hogy B többet tud németül, mint sejtettük. L ezt
kérdezte B-től: „B, hogy mondja Sabine hogy pisilni?” B rövid
gondolkodás után teljesen jó hangsúllyal és kiejtéssel válaszolt:
„Pullern”.
A hidacsó
2005. november 18, péntek
zfor
Van egy állat, úgy hívják, hogy hidacsó. Sajna elég keveset tu-
dunk róla, mert felfedezője, B, nem sokat árult el. Az az egy biz-
tosnak látszik, hogy a hidacsó egy ragadozó állat, és nagy, kam-
pós körmei vannak; legalább is B mindig megpróbál félelmetes
kifejezést ölteni meg a karmait meregetni, amikor hidacsót ját-
szik. Persze egy ilyen husi pofival nem nagyon lehet félelmetes
kifejezést ölteni, és a karmai sem alkalmasak ragadozásra, úgy-
hogy mi nem félünk a hidacsótól.
L viccesnek találja B hidacsóját és nevet rajta.
Én vissza szoktam hidacsózni: megcsipkedem a pofiját a gör-
be hidacsókarmaimmal és megharapdálom a hasát a félelmetes
hidacsófogaimmal, mire B nevet.
Csak Cs nem szereti a hidacsót… Csak tudnám, hogy miért?
B pisil bécébe
2005. november 22, kedd
zfor
- 133 -
Siket és vak – még egyszer
2005. november 28, hétfő
zfor
- 134 -
Na, puff neki… biázik… most aztán faggathatjuk, hogy mi az a
biázás… Amint megtudjuk, tudósítunk, maradjanak velünk!
Azért egy dologra jó volt ez a biázás. Rájöttem, hogy a gyere-
kek nem kizárólag hallás útján tanulnak beszélni, hanem logikai
úton is. Azt a szót, hogy „bia”, eddig is sokat használta, többnyire
egy képzeletbeli tárgy megnevezésére. Most viszont igét alkotott
belőle, pont úgy, ahogy a magyar nyelvben azt tenni kell: gitár –
gitározik, bia – biázik. Azóta figyelem, hogy hol használ még
ilyesmit, és feltűnt, hogy a rendhagyó szavaknál egészen gyakran:
hó – hót. Ezt így tőlünk biztos nem hallotta, tehát saját alkotása.
Azt meg nem tudhatja, hogy a hó tárgy esetben rendhagyó.
- 135 -
Nézzünk betűket!
2005. december 08, csütörtök
zfor
Fülivel okosabb
2005. december 12, hétfő
zfor
- 136 -
Tegnap viszont egy kicsit előre gondolkoztunk, és már lefek-
vés előtt elmagyaráztuk neki, hogy Bibi elég koszos volt, kimos-
tuk, és hogy ezért a nagy cica fog vele aludni Bibi helyett. B
figyelt, majd elismételte: „Bibi kimos Anya”, azután békésen le-
feküdt. Hasonlóan egyszerű volt neki elmagyarázni, hogy L nem
megy ma oviba, mert náthás – nem is volt semmi parádé belőle.
- 137 -
– Olvas tönyvet.
– És tetszett a játék?
– Jó volt az obiban.
Utóbb kiderült, hogy tényleg műanyag virágokkal játszottak,
a színeket tanulták, valamint egy képeskönyvet lapozgattak. Gabi
még azt is elmondta, hogy B roppant csalódott volt, hogy milyen
hamar vége lett a foglalkozásnak.
- 138 -
nem kéne kapnunk, hiszen ha ügyesek vagyunk, mi is bármit
elérhetünk…
Én születésemtől fogva halláskárosult vagyok, 14 éves ko-
romig hordtam hallókészüléket, utána leraktam azt is, mert
nem segített sokat. Igen, sajnos 18 éves koromban derült ki,
hogy speciális a károsodásom, hiszen nemcsak a hallóidegek
sérültek meg, hanem az értés központom, vagyis hallottam a
hallókészülékkel, de beazonosítani nem tudtam mit hallok, csak
a hangerőt éreztem. Így a beszédet is hiába hallottam, de nem
értettem meg. Szájról olvasok a mai napig, nagyobb zajokat
meghallok persze.
Az a beavatkozás, amit leírtak a honlapjukon, sajnos nálam
már nem alkalmazható, mivel felnőttként jutott a tudomásom-
ra. És úgy már nem vállalják, megmondom őszintén már én
sem vállalnám, hiszen így szoktam meg, így alakítottam ki az
életemet, és elmondhatom azt, hogy igen jó az életem. Mindig is
halló gyerekek között éltem, soha nem ismertem egy sorstársa-
mat sem, anyuék kiharcolták, hogy felvegyenek az óvodába, az
iskolába. Most 24 éves vagyok, vidéken születtem, Budapesten
élek, van egy felsőfokú programozói végzettségem, egy pénz-
ügyi számviteli végzettségem és most járok főiskolára –
közgazdász leszek, ha elvégzem…
Úgy érzem, nagyon sok barátra tettem szert életem során, és
ha csalódtam is sokat, ők mindig mellettem álltak és nem hagy-
ták, hogy elsüllyedjek az önsajnálatban.
L. C.”
CI mindkét fülre?
2005. december 24, szombat
zfor
- 139 -
a tudomány? Talán jön egy forradalmian új felfedezés, amely
visszaadja a hallást… Különösen sokat remélünk az őssejt-
kutatástól: talán egy nap lehetséges lesz a csoda, és a siket fül
hallóvá válhat…
Mostanában mégis egyre többet gondolunk arra, hogy meg-
műtessük B másik fülét is. Azok a szülők, akik elszánták magukat
erre a lépésre, mind azt mondták, hogy gyerekük azóta jobban
hall. Igaz, a második CI nem hoz olyan forradalmi javulást, mint
amit az első hozott, de a mindennapi életben sokat segít. Két
cochleáris implantátummal hallható a hangok iránya, és ami
még fontosabb: javul a beszédértés zajos környezetben. Ugyan-
akkor Szilvia említette, hogy ma még senki sem tudja, hogy
mennyi ideig maradnak működőképesek a siket fülben lévő hal-
lóidegek. Talán elsorvadnak egy idő múlva, és mire a várva várt
találmány eljön, B számára már teljesen hasznavehetetlenné vá-
lik… És különben is: senki sem vállal garanciát arra, hogy az a
bizonyos találmány tényleg létezik.
Egyszóval, a hallás teljes visszanyerése B számára túl sok bi-
zonytalanságot rejt, szemben a CI gyors, biztos, de korlátozott
eredményeivel. Ilyenkor szeretnék a jövőbe látni…
Mosoly a fa alól
2005. december 26, hétfő
zfor
Számoljunk betűket!
2005. december 29, csütörtök
Keresztanyu
- 140 -
Ezen kívül rendszeresen csépeljük a számítógépet, mert ott szí-
nes B betűket is lehet írni, méghozzá több sorban megállás nél-
kül. „Sap-sap kék B betű” – mondja ilyenkor, mert persze a szí-
neket is gondosan kiválasztjuk, mielőtt nekifogunk a több oldalas
műnek. Egyelőre még csak B és L nevét próbáltuk leírni és elol-
vasni, de az elég egyszerűen ment. Ilyenkor én diktálok: Írj egy B
betűt, most egy O betűt, most egy cica betűt és megint egy O-t. És
persze minden mássalhangzónak van egy „neve”: sapka betű, vi-
rág betű, Katimama betű, Papus betű, Dugó Dani betű és így to-
vább.
…Csak tudnám, hogy mit fog ez a gyerek csinálni az első osz-
tályban, amikor a többiek írni-olvasni tanulnak
Kétezer-öt
2005. december 31, szombat
zfor
Újra az oviban
2006. január 10, kedd
zfor
Hosszú kihagyás után tegnap B újra oviba ment. Mint ahogy vár-
ható volt, egész nap csendben volt. Már L-nél is megfigyeltük,
hogy már pár hét szünet után is mintha elfelejtenék a németet,
de aztán pár nap múlva ugyanúgy folytatják, mint előtte. Ami B-
nél másképp volt: amikor levették a fülijét a délutáni alváshoz,
akkor hirtelen megeredt a nyelve, és csak dumált, dumált –
magyarul. Arra már rég rájött, hogy a magyart nem értik az ovi-
ban, de füli nélkül azt hihette, hogy nem hallják.
- 141 -
Kisvonat az ágyban
2006. január 10, kedd
zfor
- 142 -
szebb szavakat: anya, apa, mama és számomra a legkedvesebbet:
„Szipapa”. Mire lesz képes e rohanó világban, mi lesz vele, és
egyáltalán… akkor sötéten láttam a világot.
Felébredve a kábulatból megkerestem minden olyan fórumot,
ahol segítséget vagy reményt tudtak adni számomra. Így jutot-
tam el Szegeden a Siketek és nagyothallók iskolájába, ahol meg-
csillantották számomra a reményt, hogy talán van kiút a tragédi-
ából. Lehetőséget kaptam, hogy részt vegyek egy hét éves
implantátum használó kislány foglalkozásán, akinek három éve
van implantátuma. Hát mit mondjak, számomra felkavaró él-
ményt és reményt jelentett az a rövid idő, amíg részese, fültanúja
lehettem egy siket kislány beszédének. Ez volt az a pillanat, ami-
kor elhittem, hogy van kiút. Sírtam örömömben, és most is azt
teszem. Nem tudok érzelem nélkül beszélni, írni erről.
2004 augusztusában B megkapta a cochleáris implantátumot,
és mi reménykedtünk, hogy sikerülni fog a műtét és B elindul a
hallás csodálatos útján. Hosszú volt az az idő, amíg megkaptuk
az első jó híreket, hogy a műtét sikeres és B elindult
„csodaországba”. Boldog voltam, de ott bujkált bennem a kis ör-
dög, hogy mennyire képes B megtanulni beszélni, milyen lesz a
hangja, és sorolhatnám a többi kételyt, ami kimondatlanul is
felmerült bennem.
2005 májusában személyesen is megtapasztaltam, hogy B-nél
megvan minden olyan testi-lelki adottság, mely többet jelentett a
reménynél. B tudott beszélni, mert hallott! Csoda, boldogság!
Ezek az első lépések voltak a teljes értékű élet lehetőségének az
útján, de nekem még ez nem jelentette a teljes boldogságot. Töb-
bet, szebbet, jobbat akartam B-nek, olyat hogy senki ne vegye
észre,és főleg ne sajnálja az miatt, hogy siketen született és a tu-
domány mai állása szerint ez nem valószínű, hogy változik, bár…
És eljött 2005 karácsonya, életem egyik legszebb karácsonya,
mert megkaptam azt, amiben bíztam: B beszél, hall, ha kell, hisz-
tizik, hízeleg, és minden olyat tud, amit korosztályos halló társai
tudnak. Nincs bennem többé kétely: EMBER lesz az én kis uno-
kám!
Miért írtam le mindezt?
- 143 -
Azért, hogy hitet és reményt adjak mindenkinek – szülőknek,
nagyszülőknek, családtagoknak, barátoknak – akiket a sors eh-
hez hasonló hiánnyal sújtott. A szomorú valósággal szembesül-
ni – hogy gyermekünk siket – borzasztó és fájdalmas, ezt meg
kell emészteni, de beletörődni nem szabad, van kiút, csak végig
kell menni rajta, ha még oly fájdalmas és nehéz is. Előttem is van
egy út amit még meg kell tennem és ebben már B is segít.
Újra oviban
2006. január 13, péntek
Kita_gabi
- 144 -
Mi pedig mosolyogva cseverészünk a többiekkel, sőt, néha majd-
nem nevetünk is.
Hallásvizsgálat: jó eredmények
2006. január 20, péntek
zfor
- 145 -
értéses feladat, ami abból állt, hogy az audiológus eltakart szájjal
szavakat mondott, B-nek pedig rá kellett mutatnia a megfelelő
képre. Ez nem ment annyira jól, mert németül azért még nem
tud annyira, de azokat a szavakat, amiket ismert, mind pontosan
meg tudta mutatni.
Mondókák
2006. január 26, csütörtök
zfor
Séta az oviba
2006. február 02, csütörtök
zfor
B ugyan szeret oviba járni, de nem szeret oviba menni. Pedig már
jó ideje a pincében pihen a babakocsi, úgyhogy – mese nincs –
gyalogolnia kell. Azaz hogy mese ugyan nincs, de mondókázás
van. Cs elmondja neki a „Mókuska, mókuská”-t, hopsz, 20 méter
megvan. B is elmondja a „Mótusta, mótustá”-t, hopsz, még 40
méter megvan. Aztán jön a „Télapó itt van”, a „Schneemann,
Schneemann” és a további repertoár. Aztán szépen lassan oda is
érnek az oviig.
Javítgatás
2006. február 06, hétfő
zfor
- 146 -
meg az állandó javítgatástól bénának érzi magát, behúzza a kézi-
féket és onnantól juszt sem mondja helyesen, sőt, inkább nem is
beszél. Ezt mi prímán megtapasztaltuk L-lel, aki minden javítga-
tási kísérletünkre 5 perc némasággal válaszolt.
Szerencsére B más alkat. Imád beszélni, mindent utánunk
mond, mint egy kis papagáj. („Ki a papagáj, B? – B a papadáj!")
Még a javítgatásokat is szívesen utánozza, és legtöbbször két-
három próbálkozás után helyesen mondja a szót. De amilyen kis
bohóc, kizárólag a szórakoztatásunkra még hosszasan szándéko-
san hibásan mondogatja a kedvenceit, és közben vigyorog, vigyo-
rog, vigyorog.
Farsangi jelmez
2006. február 08, szerda
zfor
Javítgatás II.
2006. február 10, péntek
kita_gabi
- 147 -
etwas wie Laube und beobachtet meine Mimik. Wir müssen
dann beide lachen…
Adó 1%
2006. február 10, péntek
zfor
A hallóképesség megállapítása
2006. február 11, szombat
zfor
- 148 -
Utánfután, futánfutó
2006. február 15, szerda
zfor
Apró színes
2006. február 27, hétfő
zfor
Spek, trum
Szeretünk múzeumba járni, és ezt szerencsére gyermekeink is
örökölték. Szinte nincs is olyan hét, hogy valahova ne mennénk.
Múlt héten például a Deutsches Technikmuseum fizikával foglal-
kozó részében, a Spectrumban voltunk. Ez olyasmi, mint otthon
a Csodák Palotája; mi pedig mind nagyon élveztük a görbe tük-
röket, a rafinált hintákat, pörgettyűket és a többi trükköt.
Otthon B persze rögtön kifejtette, hogy „jó vót a múzeumba”,
meg hogy tetszett neki a „pekszum”. Micsoda, B? „Pekszum” –
hangzott a válasz. Ebből hosszas gyakorlással mostanra Speklum
- 149 -
lett. Azóta is rendszeresen felemlegeti reggelizés közben: „Jó vót
a Spek… lum!”
Mélygarázs
Nincs is olyan kisfiú, aki ne szeretne autókázni, de B különösen
rajong érte. Akármelyik élethelyzetben képes párhuzamot vonni
az autók és a történések közt. Otthon, reggeli vagy vacsora köz-
ben meg aztán kifejezetten jól megy neki: autó lesz a vajas ke-
nyérből, repülő a kiskanálból. Tegnap pedig egy pohár joghurtba
lyukat fúrt a kanalával, majd közölte, hogy: „Nézd, Apa, autó
megy a mélydajázsba!”
Fasching
2006. február 28, kedd
zfor
- 150 -
Sztereógyerek
A második
2006. március 03, péntek
zfor
B egy pár napja otthon lábadozik, mivel egy balul sikerült mutat-
ványánál megsérült a lába. Azért az ovit nem hagytuk ki teljesen:
úgyis el kellett intéznem valami papírügyet, úgyhogy kölcsön-
babakocsiba ültettem, aztán begurultunk az oviba.
Amíg mi az óvónőkkel ügyet bonyolítottunk, B ott csücsült
egy kis puffon. A gyerekek persze észrevették, és egy kislány, Sa-
ra, egyből oda is ment hozzá. Mi fél szemmel sandítva figyeltük,
ahogy a két kis apróság szendén mosolyogva, meg sem szólalva
nézi a másikat, de látszott rajtuk, hogy majd’ elszállnak a boldog-
ságtól, hogy végre látják egymást.
Hiába, ilyen a szerelem.
- 151 -
A második CI – frissítés
2006. március 09, csütörtök
zfor
Szellemesdi
2006. március 10, péntek
zfor
Gondolatok a jelbeszédről
2006. március 24, péntek
zfor
- 152 -
válaszuk az volt: nem kell kétségbeesni, a kisfiú remekül megta-
nulhat jelelni. A cochleáris implantátumot meg sem említették…
Ma már azt mondom: szerencse, hogy a válaszukat nem fogad-
tam el.
Személy szerint nagyon fontosnak tartanám, hogy a hazai
szakvélemény végre fellépjen a jelbeszéd erőltetése ellen. A jelbe-
szédnek megvan a maga helye: nagyon fontos szerepe van azok
számára, akik már nem tartozhatnak a hallók közé. De egy sike-
ten született gyereknek minden esélye megvan rá, hogy a
cochleáris implantátummal hallóvá váljon! Egy hályoggal szüle-
tett kisbaba esetében senkinek sem jutna eszébe, hogy a Braille
írást javasolja a szülőknek. Ugyanilyen magától értetőnek kellene
lennie, hogy egy siketen született kisgyerek cochleáris implantá-
tumot (vagy kettőt!) kap.
Tovább megyek: a gyereknek alapvető joga a hallás. Idéznék
az Alkotmányból: „70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén
élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki
egészséghez.” Senki, de főleg a SINOSZ nem hallgathatja el egy
siketen született kisbaba szülei előtt, hogy milyen lehetőségek
vannak. Egyenesen felháborítónak találom, hogy a SINOSZ olda-
lán semmilyen információ nincs a CI-ről!
Lerottyantunk
2006. március 27, hétfő
zfor
- 153 -
A második cochleáris implantáció előkészítésének jegyében Dr.
Mir-Salim javaslatára bevállaltunk egy előkészítő műtétet. Ki-
szedték az egyszer már eltávolított orrmanduláját, lefaragtak a
torokmandulájából és kapott egy tubust a fülébe. A torokmandu-
la-műtét már régóta esedékes volt; a fül-orr-gégészünk szerint az
a csoda, hogy B eddig nyelni tudott, akkorák voltak a mandulái.
B-t eléggé meg is viselte a dolog. Aznap (csütörtökön) persze
teljesen kótyagos volt az altatógáztól, másnap este meg benáthá-
sodott és láza is lett. Mint kiderült, elkapott valami bacit. Bár kap
antibiotikumot, de csak lassan javul – a műtét miatt nem lehet
porszívózni az orrát, az orrcsepp meg csípi a sebet, és ezért min-
dig sír, amikor cseppentünk.
- 154 -
gyerekek sokszor teljesen elveszítik a fonalat, a két implantátu-
mot használók az egészséges gyerekekhez hasonlóan teljesítenek.
pro 2: A jobb fül biztosan megkapja a cochleáris implantátumot
Hasonlóan a kézhez és a lábhoz, a fülnél is beszélhetünk
„jobbfülességről” és „balfülességről”. A sebészek mind a mai na-
pig nem rendelkeznek olyan módszerrel, amely biztosan megál-
lapítaná, melyik fül a „jobb”. A kétoldali implantálás esetében ez
a dilemma megoldódik, a jobbik fül biztosan megkapja a
cochleáris implantátumot.
pro 3: Ugyanazon hangszint hangosabb érzékelése
Felnőtteken végzett szubjektív tesztek azt mutatják, hogy két
cochleáris implantátummal ugyanaz a hangszint 10–15 dB-lel
hangosabbnak hallatszik.
pro 4: Irányhallás
A tesztek azt mutatják, hogy két cochleáris implantátummal
kb. 30-40 fokos pontossággal érzékelhető a hang iránya. Ez rosz-
szabb, mint az egészséges ember 2-3 fokos átlagos pontossága,
de sokkal jobb, mint a semmi.
- 155 -
kontra 3: Költségvonzat
A két CI természetesen megnövekedett költségvonzattal jár.
Felteszem, Magyarországon ez a kérdés különösen fájdalmas, hi-
szen ki vállalná azt a döntést, hogy egy gyerek nem kaphat
cochleáris implantátumot, mert a másik kettőt akar. Ugyanakkor
figyelembe kell venni, hogy a dupla cochleáris implantáció nem
dupla költség. A (re)habilitáció egyszerűbb és gyorsabb lefolyású
lesz, sőt, egyes korán implantált gyerekeknél akár teljesen feles-
legessé válhat. B is gyakorlatilag spontán, normálisnál is gyor-
sabb ütemben tanul beszélni, pedig csak egy cochleáris implantá-
tuma van. Persze nem tudhatjuk, hogy Szilvia segítsége nélkül
hogyan haladnánk.
Mindezek mellett még tudni kell, hogy a kérdés eldöntésére
nincs sok ideje a szülőknek. Hasonlóan az első cochleáris im-
plantációhoz, optimális eredményre csak akkor lehet számítani,
ha a gyerekek a 3-ik életév, de legkésőbb a 7-ik előtt megkapják a
2-ik cochleáris implantátumot. B idén májusban 3 éves lesz. Mi
nem akarjuk elvenni tőle ezt az esélyt.
Reggeli teszek-veszek
2006. január 17, kedd
zfor
- 156 -
Singenben
2006. április 02, vasárnap
zfor
Mainauban
2006. április 07, péntek
zfor
- 157 -
Hablatyolás
2006. április 07, péntek
zfor
Kik vagytok?
2006. április 11, kedd
zfor
Akik vagytok…
2006. április 14, péntek
zfor
- 158 -
előbb-utóbb levélben is jelentkeznek, és nem kell újabb provoká-
ló posztokat írnom.
Tények és tévedések
2006. április 18, kedd
zfor
Tények
– A hallássérült gyerekek 90%-a jól halló szülőktől születik.
– Az USA-ban a siket felnőttek átlagosan 30-50%-kal keveseb-
bet keresnek, mint a hallók.
– Az USA-ban a siketek 45%-a nem végzi el a középiskolát és
csak 5% szerez felsőfokú képesítést.
– Az USA-ban a siket gyerekek speciális oktatása évente és
gyermekenként 25 000$-ba kerül, szemben az egészséges gyere-
kek 5 100$-os éves költségével.
– Az USA-ban a 18-44 év közti siket felnőttek 42%-a munka-
nélküli.
– Az USA-ban egy siketen született gyermek élete során 1 020
000$-jába kerül a társadalomnak. Ez az orvosi költségek, speciá-
lis iskoláztatás, szociális segélyek valamint a csökkent munkaké-
pességből adódó veszteség összege.
– Az USA-ban kb. 40 000$ a CI beültetésének és az első pár
hónap intenzív rehabilitációjának költsége.
Tévedések
– A siketek ugyanazt a jelnyelvet használják világszerte – téve-
dés! Csak az USA-ban három különféle jelnyelvet alkalmaznak. A
különböző országok jelnyelve különböző.
– A siketek nem olyan okosak, mint a hallók – tévedés! A sike-
tek egy része valóban nem tud olyan jól beszélni. Ennek azonban
az az oka, hogy nem hallják a beszédet, nem pedig a szellemi ké-
pességeik. Valójában a siketek éppen olyan szellemi adottságok-
kal rendelkeznek, mint a hallók.
- 159 -
– Minden siket tud szájról olvasni – tévedés! Sok siket megta-
nul valamilyen szinten szájról olvasni. Ez azonban még a legjobb
esetben sem eredményez 100%-os beszédértést: az átlag 30-
40%-nál van.
- 160 -
A legjobban az tetszett, hogy megkérdezték a mi véleményünket
is, hiszen mi ismerjük B-t a legjobban.
Tudathasadás
2006. április 26, szerda
zfor
Abgelehnt
2006. április 28, péntek
zfor
- 161 -
– Északrajna-Vesztfáliában a biztosítottaknak joguk van a má-
sodik CI-re. (Jogászoknak: az eredeti bírósági döntés.)
Csata indul.
Kész a haditerv
2006. május 03, szerda
Csili
Szilvia telefonált
2006. május 05, péntek
zfor
- 162 -
Wir haben vereinbart, dass ich ihr Studienergebnisse etc. zufaxe
und ihr einen Widerspruch einreicht, den ich euch vorformuliert
in den nächsten Tagen maile.
Herzliche Grüße Szilvia”
Hát ilyen pedagógusokra van szüksége az embernek… Mit
pedagógusra, BARÁTRA.
B mondja
2006. május 05, péntek
Csili
- 163 -
Nem sikerül sírni…
2006. május 10, szerda
Csili
A nagyfiú
2006. május 13, szombat
zfor
- 164 -
Gyerekek a volánnál
2006. május 13, szombat
zfor
Három
2006. május 17, szerda
zfor
Ég a gyertya, ég!
Három gyertya ég!
Azt kívánjuk Bocókának,
éljen soká még!
- 165 -
Mennyit és hogyan?
2006. május 21, vasárnap
zfor
B felolvas
2006. május 24, szerda
zfor
- 166 -
Moin, moin!
2006. május 28, vasárnap
zfor
Már van egy pár hete, hogy B Szilviát remek némettudásával lep-
te meg. A szokásos délelőtti foglakozáson voltak, és B a virágokat
számolta L elefántos hátizsákján: „Szilvi néni, Benjamin! Szilvi
néni, Blume! Eins, zwei, dlei, viej, sechs!”
Szilvia annyit fűzött a dologhoz, hogy B eddig magyar akcen-
tussal beszélte a németet, de ez mostanra teljesen eltűnt. Pl.: a
hangya németül: Ameise. Mi, magyarok ezt tipikusan rövid á-val
mondjuk: „ámájze”. B ellenben helyesen „áámájzé”-t mond.
- 167 -
Rádió és telefon
2006. június 12, hétfő
Csili
Lyuk a hasban
2006. június 14, szerda
zfor
- 168 -
– Netem is lyutas a hasam.
– Éhes vagy, B?
– Nem, tilyutad a hasam.
Felvették
2006. június 16, péntek
zfor
Kiskancsóba
2006. június 22, csütörtök
zfor
- 169 -
Segítség, segítség!
2006. június 27, kedd
zfor
Három
2006. június 29, csütörtök
Keresztanyu
- 170 -
Sturmfreie Bude
2006. július 02, vasárnap
zfor
Itthon
2006. július 03, hétfő
Keresztanyu
- 171 -
Azóta már Tatimamánál és Szipapánál állomásozik a kis hadse-
reg, ahol 3 perc alatt tudták beborítani a nagyszobát nyomdával,
építővel, plüssállatkákkal a nagyszülők legnagyobb örömére.
Távirati stílusban
2006. július 07, péntek
Keresztanyu
Ma van a nagy nap, hogy végre egy hét után újra találkozom B-
vel (és persze a család többi tagjával is). Ezért csak rövid híreim
vannak a hét történéseiről.
– B, Szipapa kertjében – ahol van plázs is (értsd homokozó kü-
lön az unokáknak létesítve) – szóval a kertben mintegy 300 csi-
gát gyűjtött össze. És mindegyiknél harsányan felkiálltott: „Jé
egy csida!”
– B továbbra is köhög, de doktorbácsi adott neki szirupot, ami-
től mégjobban köhög. Újabb forduló következik.
– B a délutáni alvásokat L-vel együtt bojkottálja. Sikerült pont
akkor telefonálnom, amikor mélyen aludtak. Olyannyira, hogy
belehallatszott a telefonba a viháncolásuk.
– B meglátogatta apukája unokatestvérét, ahol 3 kisfiú van és
várják a negyediket. Kissé túlerőben voltak a fiúk
További hírekkel szerdán jelentkezem. Addig vár ránk egy
„Nagymami 95. szülinapja” ünnepség, egy kis kiskerti pancsolás,
csigagyűjtés, focizás, birkózás, röhögcsélés és foci VB szurkolás.
Mert hát ugye Berlinben vannak a történések…
- 172 -
hogy keményen küzdöttünk a második cochleáris implantátu-
mért. Ha nem lettünk volna ilyen nyakasak, talán nem kapjuk
meg a beleegyezést.
Szilvia természetesen megint sokat segített: ő fogalmazta meg
a fellebbezésünk első változatát és segített a referencia gyűjtés-
ben. Az is jó volt, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők a CI-
centrumban megosztották velünk a saját tapasztalataikat. És hát
szerencsénk is volt: 3-4 évvel ezelőtt még nem voltak meg sem
azok a tudományos eredmények, sem a bírósági állásfoglalások,
amikkel most érveltünk.
Mert hát a biztosítónál dolgozó hölgy válaszából kiérződött,
hogy nem csak az orvosi és szakmai érvek hatottak, hanem az is,
hogy egyértelműen megmondtuk: bíróságra visszük az ügyet, ha
nem támogatják a második cochleáris implantátumot. Márpedig
a bíróság eddig még minden kisgyerekes szülőnek igazat adott.
És hogy mi lesz most?
Először is meg kell várnunk, amíg a papír ideér Berlinbe. Az-
után ezzel el kell ballagnom Mir-Salimhoz, aki elrendezi a forma-
litásokat és megrendeli a készüléket. Azután kitűzzük az operáció
időpontját – szeptember eleje felé. Októbertől pedig már két fül-
lel fog hallani a kicsi B
Szögedi gyerök
2006. július 13, csütörtök
Katimama
Lehet,hogy egy kis meglepetés lesz az, hogy B-ből vérbeli szegedi
„gyerök” lett. Délelőtt is például a Szipapának segített, és a sok
téglát mind „odatötte” a sarokba. A trolinak pedig bizony
„áramszödője” van.
Sajnos lassan vége lesz a szegedi látogatásnak, ezért próbá-
lunk érdekes programokat kitalálni a gyerekeknek. Ma például a
várszínházban gyerekelőadást néztünk. B 4-5 szelet süti elmaj-
szolásával színesítette a fergeteges előadást.
Tegnap sem volt unalmas. A Szipapa kiskertjében a szokásos
csigagyűjtemény mellett fogtak egy kisbékát a gyerekek, és meg
akarták tanítani úszni. A fejes ugrás is az úszótudományhoz tar-
- 173 -
tozik, ezért azt is szorgalmasan gyakoroltatták a szegény
brekusszal. A cél érdekében néha kézzel meg kellett fogni. Ilyen-
kor B minden félelmét leküzdve, nagy levegőt véve megfogta, és
rátette a lapátjára. Ebben az úszómesteri munkában úgy kipirul-
tak, hogy öröm volt őket nézni.
- 174 -
Szóval most már a somogyi dombok között élvezi a nagyszülői
kényeztetést B és L. A híreket várjuk – most már én is.
Helyzetjelentés
2006. július 30, vasárnap
zfor
- 175 -
Vége van a nyárnak…
2006. augusztus 13, vasárnap
Keresztanyu
- 176 -
Hétfőn operáció!
2006. augusztus 14, hétfő
zfor
Végre itthon!
2006. augusztus 17, csütörtök
zfor
- 177 -
Hurrá, Berlin!
2006. augusztus 16, szerda
Csili
Felvétel a kórházba
2006. augusztus 18, péntek
Csili
- 178 -
roll, egyeztetés az aneszteziológussal, vissza a fülészetre fülnyo-
más-mérésre, a végén minden eredményt és papírt leadni a gye-
rekosztályon.
Mindezt 3,5 órás szintidővel és egy tündérjó kisfiúval, aki
egész idő alatt szorgalmasan nyomta a liftben a gombokat, fújta a
várótermekben a szappanbuborékot, tömte a pocakot és csak egy
kicsit nyöszögött, hogy hol van már a Mirzalim dottorbácsi és
mikor megyünk már haza.
Cserébe kapott egy Bátorság-kitüntetést és egy zacskó gumi-
macit, amit nem akart helyben elfogyasztani, mert L-t is megkér-
dezi, hogy „milyen dummiberhent térsz?”
A nővérkék kellemes hétvégét kívánva búcsúztak, találkozunk
hétfőn reggel 7-kor, aznap már semmit nem ehet és nem ihat a
kicsi B. A hétvége kellemességét illetően szkeptikus vagyok, én
már ma kellően betojtam a műtét és az altatás esetleges mellék-
hatásainak ecsetelése alatt.
A második CI – indulás
2006. augusztus 21, hétfő
zfor
A második CI – álomszörp
2006. augusztus 21, hétfő
zfor
- 179 -
A második CI – betolták
2006. augusztus 21, hétfő
zfor
B a szörptől fél óra alatt teljesen bekábult. Ugyan nem aludt el,
de nem tudott még rendesen ülni sem, a beszéde pedig olyan las-
sú lett, mint egy rossz magnóé. De aztán alábbhagyott a hatás, és
mire jött érte a nővérke, már szinte teljesen eleven volt.
Kilenc előtt pár perccel betolták a műtőbe. Cs pityogott.
Ha minden rendben megy, akkor 11-12 felé hozzák ki. Addig
tessék szorítani!
Épp most (11:29) hozták ki B-t a műtőből. Fején kék turbán, kéz-
fején kötés, valahol még egy érzékelő is van rajta. Most békésen
szuszogva alszik.
A nővérke szerint minden rendben volt a műtét alatt, és B fél-
egy óra múlva magától fel fog ébredni.
A második CI – mosolyok
2006. augusztus 21, hétfő
zfor
- 180 -
A második CI – másnaposság
2006. augusztus 21, hétfő
zfor
- 181 -
Újra otthon
2006. augusztus 23, szerda
zfor
- 182 -
Priv. Doz. Dr. Parwis Mir-Salim
2006. augusztus 25, péntek
zfor
Telefonbetyár
2006. augusztus 31, csütörtök
zfor
- 183 -
Most viszont már többször is előfordult, hogy a kérdésünkre ér-
telemszerűen és helyesen igennel/nemmel válaszolt. Egyszer pe-
dig megismételte a kérdésemet, pedig az csak lazán kapcsolódott
az előző mondathoz.
Mondanom sem kell, mennyire örülnénk neki, ha menne B-
nek a telefonálás. A legtöbb cochleáris implantált nem tud tele-
fonálni, vagy csak közeli ismerőseit érti meg. Ennek az az oka,
hogy a cochleáris implantátum a természetes beszédre van be-
hangolva, a telefon „lebutított” hangminőségével nem nagyon
tud mihez kezdeni.
Egy dolgot még ki fogunk próbálni: a beszédprocesszoron van
egy speciális üzemmód a telefonáláshoz. Egy kábellel rá lehet
kapcsolni a telefont a CI-re, ami így „telefonkagylóként” műkö-
dik. Persze ez egy kicsit körülményes, de ha tényleg jobban hal-
laná vele B a telefont, akkor megérné átkapcsolni.
Kancsoródós bácsi
2006. szeptember 04, hétfő
Csili
- 184 -
Gagarin
2006. szeptember 05, kedd
zfor
Azt mondja nekem egyik nap Cs, hogy B egész okos, például már
tudja, hogy ki az a Gagarin. Na ezen jót kacagtam: naná, majd
pont ezt hiszem el. De, de – szólt a válasz – és Lajka kutyát is
tudja. Na ennek már a fele sem tréfa, nosza, rákérdeztem B-re:
– B, ki az a Gagarin?
– Dadarin nem szállt ti, csat ment egy tört.
– Miből nem szállt ki?
– Az űrhajóbó’.
– És hányadik volt Gagarin?
– Az első.
– Nem repült előtte senki az űrhajóval?
– De, a Lajta tutya.
Hát, el kell ismernem, nem rossz egy három éves kis muksó-
tól…
Telefonbetyár 2.
2006. szeptember 06, szerda
zfor
Palócosan
2006. szeptember 12, kedd
Csili
- 185 -
B és „Mászi”, azaz Marci vonatosat játszottak a játszótéri padon,
természetesen B irányításával.
– Mászi, te leszel a másinisztá, én med a táláuz!
Ami meglepő volt az egészben, hogy B öt perc alatt átvette
Marci kiejtését, majd miután elváltunk, ugyanilyen gyorsan visz-
szaállt. Úgy látszik, hogy egészen pontosan hallja ezt az egyéb-
ként nem túl nagy különbséget, és a saját kiejtését is ugyanolyan
jól tudja kontrollálni.
Egyébként nem először hallunk hamisítatlan palóc tájszólást
külföldön élő magyar gyerektől. Nálunk L járt ebben a cipőben,
de Marci mellett barcelónai barátaink gyerekei is így beszélnek.
A magyarázat nyilván az lehet, hogy talán a magyar az egyetlen
európai nyelv, amelyben zárt „a” van, a többi csak a mi „á”-nkra
emlékeztető hangot ismeri.
Újra oviban
2006. szeptember 13, szerda
Csili
Múlt héten még nagyon nem akart oviba menni, boldogan sorol-
ta reggelente, hogy „L istolába megy, apa doldozóba, én itthon
maradok anyával és mamával”. Minden nap azért pár mondatot
beszéltünk az óvónénikről, a kis barátokról és számoltuk, hogy
hányat kell csicsikázni keddig, amikor B is megy oviba, mert Ga-
bi és a gyerekek már nagyon várják őt.
Eljött az a bizonyos kedd 9 hét szünet után, amiről Gabival
azt gondoltuk, hogy hangos sírással fog indulni, és jobb lenne, ha
B csak ebédig maradna. Az oviba menet olyan lassan biciklizett
B, hogy gyalog már kétszer odaértünk volna, de közben szorgal-
masan soroltuk, hogy ki mindenki várja őt és mennyi új játék van
a csoportjukban. És képzeljétek, a csoportba puszi nélkül besza-
ladt, és már játszott is az én ügyes félig nagyfiam, félig nagyfiam!
Ebédkor pedig teljesen meglepődött, hogy miért ilyen korán
megy érte a mama, majd mesélt és mesélt, hogy ő kivel és mit
játszott, mit ebédeltek és rengetegszer megszámolta, hogy hány
óvónénije volt. (Tiszta luxus mellesleg 3 óvónő – ketten rész-
munkaidősek – és egy gyakornok a tegnapi 8, azaz nyolc gyerek
mellé!)
- 186 -
Ma pedig pótelfoglaltságokkal és a gép előtt ülve próbálom elütni
az időt, és alig várom már, hogy mehessek az oviba majd a suliba
összeszedni a mazsolákat!
Lajta tutya
2006. szeptember 13, szerda
zfor
Tragédia
2006. szeptember 19, kedd
zfor
- 187 -
Már csak hat nap
2006. szeptember 19, kedd
Csili
Műkéz
2006. szeptember 21, csütörtök
zfor
Anyahajó
2006. szeptember 21, csütörtök
zfor
- 188 -
– Hú, milyen gyors a repülőgép-anyutahajó!
A repülőgép-anyahajóról is L nagy könyvéből hallott, amiben
Gagarin és Lajka volt.
Sztereogyerek
2006. szeptember 25, hétfő
zfor
- 189 -
Sztereogyerek 2.
2006. szeptember 26, kedd
zfor
- 190 -
Bábeli nyelvzavar
2006. október 01, vasárnap
zfor
Félsikerű ostrom
2006. október 03, kedd
zfor
- 191 -
szajkózta egész úton. Közben még arról csacsogott, hogy hol lép-
tünk bele a pocsolyába és hogy hogyan is volt a történet a bácsik-
kal, a vulkánnal meg az ellenséggel.
Úszott a füli
2006. október 05, csütörtök
zfor
Sztereogyerek 3.
2006. október 05, csütörtök
zfor
- 192 -
mondtam, és ezalatt be is kapcsoltam – most jó, hallod? B ekkor
egy kicsit elbambult, úgy, ahogy akkor szokott, amikor valamin
gondolkozik, majd bólintott, hogy igen.
Persze lehet, hogy belemagyarázom, de szerintem ez a pár
másodperces szünet azt jelentette, hogy tényleg hall valamit az új
fülivel. Erre enged következtetni az is, hogy a kezdeti nehézségek
után már nem veszi le az új fülit, hanem szorgalmasan hordja,
sőt, kéri is. Sokszor nézegeti, amikor meg elázott, jött segíteni
hajszárítózni.
Hallókát keresünk!
2006. október 17, kedd
zfor
- 193 -
nyári tábor ideje alatt a strandon. (…) Lassan 4 hónapja halló-
készülék nélkül van a kislány, és magatartási problémái is sú-
lyosbodnak.”
Ha tudsz valakiről, akinek van nélkülözhető hallókészüléke,
kérlek jelentkezz.
- 194 -
Ilyenkor aztán valamiféle kényszermegoldáshoz kell folyamod-
nunk.
Ha egy mód van rá, gyorsan odatartjuk a fejéhez a fülit, el-
mondjuk neki a lényeget, majd újból levesszük. Ez a gyors, tárgy-
szerű közlés többnyire teljesen elég ahhoz, hogy B-vel tudassuk:
most eltérünk a szokásos menetrendtől. Utána már tudja, hogy
nem a szituáció a mérvadó, hanem az, amit mi mondunk neki.
Az is előfordul, hogy egyszerűen ráhagyjuk, hadd kövesse a
megszokott sémát. Például: igaz, hogy nem akarjuk megmosni a
haját, de nem hallja amit mondunk neki, és bevizezi a haját –
annyi baj legyen, akkor mégis megmosunk neki.
És sajna az is előfordul, hogy egyszerűen nem lehet úgy igazí-
tani a dolgokat, ahogy ő várja. Ilyenkor aztán dönt a hatalmi szó,
a nyers erőfölény, amit ő persze hisztizéssel vesz tudomásul. A
hisztizés miatt aztán elveszítjük a maradék esélyünket is, hogy
közöljük vele, miről van szó.
Egyszóval, sokkal több kompromisszumot kell kötnünk, sok-
kal több félmegoldással kell megelégednünk, amikor B nem hall.
Azt hiszem, hogy ő maga is kezdi érzékelni, hogy valamiféle
különstátusza van, amikor nem hall. Legalább is erre enged kö-
vetkeztetni, hogy néha előfordul, hogy csintalankodásból leveszi
a fülit, és nem engedi, hogy visszarakjuk rá. (Jól halló kisgyerek
ezt úgy csinálja, hogy befogja a fülét, és hangosan kiabálja:
„Egyik fülem sós, másik fülem paprikás, nem hallom, hogy mit
dumálsz!”) Ebbe a játékba lehetőség szerint nem megyünk bele,
de azért előfordul, hogy kezünkben a fülivel kergetjük körbe a
lakásban a hangosan kacagó B-t
Többször is felvetődött már bennünk a gondolat, hogy ilyen-
kor jelbeszéddel segíthetnénk magunkon. Az alapvető probléma
azonban az, hogy a jelbeszéd mindannyiunk számára idegen
nyelv volna, amelynek csak kivételes szituációkban vesszük
hasznát. Abban a kevés kivételes szituációban pedig vajmi keve-
set segítene egy olyan nyelv, amit csak hiányosan ismernénk –
hiányosan ugyanis akkor is tudunk B-vel kommunikálni, amikor
nem hall minket.
- 195 -
Nem nehéz megmondani, hogy mi vár még ránk ezen a téren.
Már most nyilvánvaló, hogy B olyan jól hall és beszél, hogy soha-
sem fog megtanulni szájról olvasni. Ugyanezen okból a jeleléssel
sem fogunk próbálkozni. Az viszont egyértelmű, hogy B egyszer
csak rá fog döbbenni, hogy az ő hallás nélkülisége egy kivételes
dolog, hogy ő ebből a szempontból deviáns. Azt, hogy ezt miként
éli meg, még nem tudjuk – tíz-tizenkét év múlva lesz egy jó té-
mám a blogra. Addig is remélem, hogy B is ugyanúgy meg fog
ezzel birkózni, mint például Lealina.
Delfinlányka
2006. október 31, kedd
zfor
A blog tükrében
2006. október 31, kedd
zfor
- 196 -
Az első akadály, amin az igyekezetünk elbukik, a kognitív
disszonancia elmélete. Ennek alapgondolata, hogy amikor vala-
milyen új információ ellentmond a korábbi ismereteinknek, ak-
kor belső feszültséget élünk át, melyet csökkenteni igyekszünk.
Magyarul: figyelmen kívül hagyjuk kínos tényt vagy
kimagyarázuk magunk.
A második akadály pedig a médium, vagyis az írás. Természe-
tes, hogy amit ide írunk, az már átmegy az írás jótékony kozme-
tikáján. Ide már csak az kerül ki, ami mindenki számára emészt-
hető.
Így lehet, hogy Te, kedves Olvasó, egy „szeretettel csordultig
teli kis családot” ismerhetsz meg B blogján. Ez persze így is van,
de azért mi is szoktunk veszekedni, B-vel is kiabálunk néha, és
igen, nálunk is szokott rendetlenség lenni – csak ezekről nem
írunk.
Autók sztereóban
2006. november 03, péntek
Csili
Milyen jó, hogy B már el tudja mondani, hogy mit hall, mit érez,
és meg lehet vele beszélni a dolgokat. Erre gondoltam, mikor kie-
szeltem egy kísérletet az új fülivel.
Szóltam neki, hogy leveszem nemsokára a régi fülit, és mesél-
je el nekem, mit hall az újjal.
– Autókat – jött a válasz – nagy kamionokat és teherautókat.
Nem hangosak.
– B, most megint leveszem a régi fülit, és közben mondani fo-
gom, hogy B, B!
Levettem, nézte a számat, és rázta a fejét, hogy nem hallja.
Kicsit elkenődtem, bevallom őszintén, így délután rögtön meg
is kérdeztem Szilviát, hogy ezt a reakciót most minek tudjam be.
Állítólag teljesen normális, valamelyik gyerek folyamatosan zon-
goraszót hall, mások méhek döngicsélését, megint mások halk
kalapálást. Ez a fázis addig tart, amíg az agy megtanulja feldol-
gozni a két irányból érkező hangok szintetizálását. Jelen esetben
egy újabb beállítás sem segítene, nem tüntetné el az autók zaját,
- 197 -
inkább csak felerősítené őket. Várnunk kell, amíg B agya megta-
nulja kezelni a sztereó hangokat, lehet, hogy két hétig, lehet,
hogy négy hétig.
Ha ez a dolgok szokásos menete, akkor minden rendben, vár-
ni tudunk, alapjában véve egy türelmes család vagyunk. Milyen
mókás, hogy B, aki naponta legalább két órát autózással tölt
(vagy a parkológarázsa környékén vagy a rajztáblánál), még a
hallás összecsiszolódás folyamatában is autókat hall?!
Palacsinta
2006. november 09, csütörtök
Csili
- 198 -
Aranyköpések
2006. november 11, szombat
Csili
- 199 -
Lokomotívemúzeum
2006. november 13, hétfő
zfor
Büszke
2006. november 15, szerda
Csili
- 200 -
hetőség nyílik az előző évi eredménnyel és/vagy a csoportátlaggal
történő összehasonlításra. Tavaly sajnos B kimaradt a tesztből,
mert olyan keveset beszélt németül, hogy nem tudták lemérni.
Mivel most sem üti meg a német gyerekek beszédszínvonalát,
ezért idén úgy csinálták, hogy a beszéd részt nem pontozták, a
többi részt viszont igen. És az jött ki, hogy minden részképesség
esetében (finom motorika, mozgás, szociális viselkedés, higiénia,
betűk-számok, önállóság) fél évvel megelőzi a korát, a mozgás-
ban egyenesen egy évvel előrébb jár a korcsoportjánál! A beszéd
részt külön elkértem, és magyarra átfordítva próbáltam szubjek-
tívan elemezni B-t; nekem úgy tűnik, itt sincs lemaradása.
- 201 -
Összekovácsol
Összekovácsol
2006. november 17, péntek
zfor
- 202 -
Hosszú hetek, hónapok teltek el, amíg a kétség, az elbizonytala-
nodás helyet adott a cselekvésnek. Nagyon is jól el tudom kép-
zelni, hogy vannak, akik feladják, elmenekülnek vagy nem vesz-
nek tudomást a tragédiáról. De akik jól akarják csinálni, azok
nem menekülnek a problémák elől, hanem elé állnak és megküz-
denek vele. Ez pedig alapvetően lelki beállítottság kérdése –
nézzétek meg Szirkát: szemernyi kétségem sincs, hogy fehér
pöttyökön lépkedő anyukája ki fogja hozni ebből a csöppnyi
lánykából, amit ki lehet hozni.
Nálunk is ez volt a siker titka: szembenéztünk azzal, hogy B
siket. Még jól emlékszem egy beszélgetésre. A fül-orr-gégésznél
voltunk, éppen akkor tudtuk meg, hogy „esetleg” előfordulhat,
hogy B rosszul hall – siketségről akkor még szó sem eset. Lever-
ten ballagtunk hazafelé, Cs tolta B babakocsiját, és közben arról
beszélgettünk, hogy mi lesz most, és mi lesz, ha kiderül, hogy B
siket. „Akkor megtanuljuk a jelbeszédet, vagy beíratjuk siketek
iskolájába, de akárhogy is: egy boldog felnőttet fogunk belőle ne-
velni” – mondtam Cs-nek. Ez a határozottság később is megma-
radt bennem. Felelős vagyok a gyermekeimért, egyszerűen nem
tehetem meg, hogy apátiába süppedjek. Cs-t is próbáltam kirán-
gatni a búskomorságból. Cs maga úgy fogalmazott, hogy a siker-
hez kellett egy erős vezérszemélyiség, és nálunk ez én voltam. De
ez persze túlzás: én magam is erőt merítettem abból, hogy Édes-
apám szinte azonnal a megoldást kezdte el keresni szomorkodás
helyett, Cs-nek pedig a B-vel való napi foglalatoskodás segített
sokat, egyszóval a család ereje tartott minket a víz felett.
Aztán B lassan hallani kezdett, megerősítve minket mindab-
ban, amiben hittünk, amiért küzdöttünk. Megváltoztunk: más-
ként gondolunk egymásra, a világra; mást értünk boldogság
alatt. B siketsége összekovácsolt minket.
Virág
2006. november 21, kedd
zfor
- 203 -
Hallókát keresünk! – Happy End
2006. november 23, csütörtök
zfor
Már van egy ideje, hogy hírt adtam egy siket-vak kislányról, aki-
nek ellopták a hallókészülékét. Nálunk ugyan senki sem jelentke-
zett felesleges hallókészülékkel, de a posztot többen is olvasták.
Végül Lealina és a Nők Lapja segített új hallókészüléket talál-
ni. Ide kívánkozik még a kislány pedagógusának Lealinának írt
levele:
„Először komoly fejtörést, majd igazi meglepetést okozott!
Köszönjük, a kislány nevében is! Elég sok levelet kaptam, és egy
darabig nem tudtam mire vélni Jó azt is megtapasztalni, hogy
vannak segítő szándékú emberek, akik a segítést nemcsak elha-
tározásukban, hanem tetteikben is megélik.
Úgy tűnik, – hirdetésének köszönhetően – meg fogjuk tudni
oldani a kislány problémáját. Múlt héten voltunk az
audiológusnál, sajnos a kislány számára ez az analóg készüléke
nem volt megfelelő. Viszont – ha fel tudja ajánlani a készülé-
ket – a Siket-vakok Országos Egyesületén, illetve az általunk
ismert audiológuson keresztül, el tudnánk juttatni olyan szemé-
lyekhez (gyerek vagy felnőtt), akik tudnák a készüléket hasz-
nálni, és az ilyen jellegű segítségre rászorulnak. (…)”
Melengető érzés segíteni, még ha a főszerep Lealináé volt is…
Miért?
2006. november 24, péntek
Csili
- 204 -
– Miért van nekem fülim?
A lehetséges magyarázatok átfutottak az agyamon a pillanat
töredék része alatt, mialatt szelektáltam, hogy melyik válasz len-
ne optimális B korának megfelelően. A hibás szülői géneket még
nem érti, az így születtél magyarázatra érkezett volna még egy
miért, maradt tehát a számára is elfogadható:
– Mert füli nélkül nem hallasz. Nekem szemüvegem van, hogy
jobban lássak, neked pedig fülid, hogy halljad, amit beszélünk.
Ezen gondolkodott még egy kicsit, majd látszott rajta, hogy
lerendezte magában a dolgot. Egy időre. Kíváncsian várom, mi-
kor akar majd ennél is többet tudni.
Video: sztereogyerek
2006. november 26, vasárnap
zfor
Múzeumi emlék
2006. november 28, kedd
Csili
- 205 -
„Volt a léghajó motorjában egy zöng (=hiba), és akkor égett a
léghajó. Kinéztek az ősemberek a lakásukból, és azt mondták:
«Úristen, úristen, ég a léghajó!» És akkor az ősemberek becsuk-
ták az ablakot és főztek ebédet és akkor kész lett az ebéd.”
Aha, mindig tanul az ember valami okosat, nem?
Németül
2006. november 29, szerda
Csili
- 206 -
Nagyot nevettem magamban, mikor nálunk vendégeskedett L
barátja, Julian, és B nagy hévvel bemutatta neki a tűzoltóautót a
gyerekszobában:
– Julian, guck mal, das hier Feuerwehrauto! L, B, und Julian
mit Feuerwehrauto, gut? – azaz együtt játsszunk vele, jó?
Beratungsstelle
2006. november 30, csütörtök
zfor
- 207 -
die vormals sehr geringe Chance, die Beratungsstelle zu retten
von 10% auf 98%! Sicher haben wir dies der positiven Presse in
der Vergangenheit zu verdanken und auch, dass sich die (neue
und ehemalige) Neuköllner Gesundheitsstadträtin Frau
Vogelsang jetzt wieder voll für uns einsetzen konnte. Nicht
zuletzt haben aber auch wir Eltern, die Beratungsstelle und das
CI Centrum starken Willen und Durchhaltevermögen gezeigt.
Jetzt muss die neue Gesundheitssenatorin Katrin Lompscher
(PDS) noch die Empfehlung annehmen, vielleicht hat sie ja auch
ganz andere Probleme… Wir bleiben dran.
Genießen wir diesen schönen, sonnigen Tag…
Liebe Grüße,
Vera Starke
BBCIG e.V.”
Azaz: ha minden igaz, sikerült majd’ két éves folyamatos ak-
ciózással elérni, hogy a képviselők belássák, a Beratungsstelle egy
jó dolog. Mindehhez persze nem csak egy kitartó civil szervezet,
hanem egy olyan politikai közeg is kellett, ahol a polgárok szavát
meghallgatják.
- 208 -
Ami változott: az elmúlt egy évben jelentősen tisztult a kiejtése,
idegenek számára is teljesen érthetően, artikuláltan beszél. Van
ugyan egy-két hangzó (k, g), amit még lecserél (t-re és d-re), de
ez a jól halló gyerekek nagy részénél is hasonlóan alakul. Ugyan
ez a tisztulás jól érzékelhető akkor is, ha nincs rajta a füli, de
ilyenkor sokkal lassabban beszél és a bonyolultabb hangkapcso-
latokkal elnyeli. Kicsit úgy, mint ahogy egy részeg ember beszél,
vagy mint amikor a fogorvosnál kapott érzéstelenítő miatt las-
sabban forog a nyelvünk.
L és a kisöccse
2006. december 12, kedd
zfor
- 209 -
mondatban valami nagyon-nagyon vigasztaló, valami olyasmi,
amire mi csak jó pár hónappal később éreztünk rá: B siketsége
semmin sem változtat, mert mi ugyanúgy szeretjük B-t, és ő is
ugyanúgy szeret minket.
Rajtunk segített L akkor is, amikor egyszerűen csak ott volt.
Egy három éves kislegény mellett nem lehet apátiába süllyedni,
nem lehet arra várni, hogy egyszer csak minden újra jó lesz. Az
egész napos teszek-veszek, a gyerekekről való gondoskodás, L
játékai, egyszóval: az élet egy vidám dolog, és ez sokat segített,
hogy visszataláljunk önmagunkhoz.
Utána egy szusszanásnyi szünet következett L-nek; mi B első
cochleáris implantációjáért harcoltunk, L pedig látva, hogy a szü-
lei újra az igaziak, nyugodtan tologathatta a kisvonatait. Egészen
addig, amíg B két lábra nem állt és el nem kezdte L-t kiskutya-
ként követni. Ez persze eleinte nem volt teljesen súrlódásmentes,
de ahogy B egyre nagyobb lett, egyre jobban tudtak együtt ját-
szani. Érdekes módon nem B javuló hallása volt a döntő ebből a
szempontból, hanem hogy B felnőtt L játékaihoz; bár kétségte-
len, hogy a javuló hallás felgyorsította B értelmi fejlődését is.
Mára igazán jó barátokká váltak. Minden nap több órát tölte-
nek együttes játékkal. Ez egy kulcsfontosságú tényező B fejlődé-
sében: L egyszerre jó pajtása és a Nagyfiú, aki már mindenfélét
tud. Ez a két dolog együtt pedig egy iszonyatosan erős motiváci-
óvá változik B-ben, ami előre hajtja őt a fejlődésben.
- 210 -
Kicsit ritkábban és kicsit nehezebben érzékelhető, hogy B és L
között erős érzelmi szál szövődött. Ez főleg B oldaláról látható,
de biztos vagyok, hogy L is hasonlóan érez, még ha nem is mutat-
ja ki annyira. (Egy iskolás nagyfiú csak nem szeretgetheti a kis-
öccsét, mert az olyan ciki lenne.)
A kötődést főleg olyankor látjuk, amikor a két gyerek találko-
zik. Amikor például L-t hazahozzák a suliból, gyakran egymáshoz
szaladnak és „Szia L! Szia B!” kiáltások közepette megölelik egy-
mást. Hasonlóan jól érezhető, hogy esténként, lefekvéskor meg-
nyugtatja őket egymás jelenléte.
Hiszem, hogy L ezzel jócskán hozzájárul ahhoz, hogy B egy
érzelmileg stabil, nyílt kisfiú, ami nagyon fontos feltétele annak,
hogy minden egyéb területen is jól fejlődjön.
Mindent összevetve L az, aki B-t leginkább úgy kezeli, aho-
gyan azt kell: nem fogyatékosként, nem siketként, hanem gye-
rekként és testvérként. Ezzel pedig L játssza B integrációjában a
főszerepet.
Megérkezés
Lilla baba megérkezik anyukájával a reptérre, ahol Cs várja őket.
Hazafelé útközben felvesszük B-t az oviban.
B szembesül a ténnyel, hogy valakinek, aki kisebb nála, át kell
adnia a gyerekülését és ő a L ülését használja most egy pár napig.
Lilla mamája a két gyerek között ül, 30 másodperc múlva Lilla
baba közli, hogy menjen el a hátsó ülésről, mert zavarja, nem lát-
ja jól B-t és nem tudják egymás kezét mütyizni.
- 211 -
Első nap, vacsora (Később minden nap vacsoránál)
B és Lilla egymás mellett, két haspók, bármit megesznek. Felfe-
dezik, hogy egy dolog saját magukat etetni és egy másik – ami
sokkal izgalmasabb – a másik száját megtömni falatokkal.
- 212 -
– Pirki: B, ma Lolka és Bolka van, ilyen nap van nézd, majd
holnap lesz Tom és Jerry.
– B: Nem Pirki, te ezt nem tudod, ma ilyen nap van, Tom és
Jerry lesz.
(…)
– B: nynynzn, neeeem, ühüm bühüm…
Egyik délután
Matricázom a három gyerekkel, kb. 40 állatos matricát kell bera-
gasztani a megfelelő helyre. Természetesen azonnal kijelöltem a
sorrendet, ki ki után választ, mindenki megvárja, hogy a másik
beragasztja. Sorrend: L, B, Lilla.
Végül B 27 matricát kapott és ragasztott, de egy kicsit még a
Lillának is segített megfelelő helyet találni a Lilla matricáinak.
Landolás otthon
Lilla megérkezik a reptérre Budapestre, immár 6 napot töltött a
fiúkkal. Kicsit elaludt a repülőn, apája vár bennünket. Lilla első
mondata Andrásnak:
– Lilla: Szia bácsi, hol a B?
Csilinek meséltem ezt 3 óra múlva, az ő története Berlinben
így néz ki.
– Csili: Pirki és a Lilla hazamentek, jöjjenek máskor is?
– B: Igen, de akkor, amikor a Lilla baba már nem kakil be.
- 213 -
ezt sem feltétlenül a hallásnak, hanem a téma bonyolultságának
tudom be.
Na csók,
Pirki és Lilla baba
Dupla beállítás
2006. december 15, péntek
Csili
Jelnyelv
2006. december 17, vasárnap
Csili
- 214 -
Múltkor is meséltem mindkettőjüknek, hogy micsoda áldás ez a
CI, mert ha nem fejlesztették volna ki, most bizony jelelhetnénk.
Na, ez új téma volt a gyerekeknek, egyből rá is haraptak. Iz-
gatta a fantáziájukat, hogy hogyan lehet egész mondatokat jellel
kifejezni. L-nek egészen gyorsan ráállt az agya, próbálta is B-vel
ily módon megértetni magát. B-t ellenben nem különösebben iz-
gatta a dolog, úgy látszik, ő teljesen meg van elégedve a fülikkel,
gyorsan elspurizott sínépítőzni.
A fülikkel egyébként teljesen jól működik nálunk a kommu-
nikáció. Gond csak akkor lép fel, amikor B nem hall semmit, pl.
fürdéskor vagy ébredés után, lefekvés után. Ilyenkor fontos len-
ne, hogy valahogy megértsük egymást. Előfordul, hogy hiába vet-
jük be a testbeszédet, a szájról olvasást, és egyéb lehetséges mód-
szereket, nem érti, mit mondunk. Na, ilyenkor jól jönne, ha
tudnánk jelelni és megértetni magunkat, de amíg B-t nem érdekli
a dolog, addig nem érdemes erőlködni.
Zanza 2006
2007. január 02, kedd
zfor
- 215 -
Kívánságlista 2007
2007. január 02, kedd
zfor
Fogaskerekek
2007. január 08, hétfő
Csili
Telefonbetyárok
2007. január 08, hétfő
Csili
- 216 -
Megint nagy csend, most Cs biztatja B-t: B, mondjad, hogy sütit
sütök Anyával és L-lel!
– Marci, sütit sütök az Anyával és a Levivel!
Majd megint sokatmondó, mosolygós csend mindkét oldalon,
mire az anyukák átvették a készüléket.
Suttogós
2007. január 10, szerda
Csili
Hallásvizsgálat: jó eredmények
2007. január 18, csütörtök
zfor
- 217 -
bal fülén a tavalyihoz hasonló eredmény született, a nemrég ope-
rált jobbon pedig meglepően jó hallásküszöbe van!
Még mielőtt belebonyolódnék a részletekbe, itt az összefogla-
lás:
– A bal fülével 30-35 dB a hallásküszöbe, ami a nagyon halk be-
széd, vagy inkább a hangos suttogás hangereje.
– Jobb füllel ennél egy kicsit jobban hall: itt 25-30 dB-s hallás-
küszöböt mértek. Érdekes módon ezzel a fülével mégis egy kicsit
rosszabbul érti a beszédet, ami nyilván ennek az oldalnak a gya-
korlatlanságából adódik. Bal oldalon 2 és fél éve, míg jobb olda-
lon csak fél éve hall.
– Normális hangerővel mondott német szavakat 4-5 méterről
megértette. Gondolom, magyarul jobban ment volna ez is.
Számomra kissé meglepő módon vizsgálták a CI nélküli hallá-
sát is. Elvileg a CI tönkreteszi a normális hallást, hiszen a csigába
vezetett idegen test akadályozza a csigában lévő folyadék mozgá-
sát és mechanikai károkat okoz a csiga finom belső struktúrájá-
ban. B azonban születésétől fogva annyira rosszul hallott, hogy a
mostani, beszédprocesszor nélküli hallásgörbéje gyakorlatilag
megegyezik a műtét előttivel.
Ez a látszólagos ellentmondás abból adódik, hogy a nagyon
erős, mély hangok nem csak akusztikusan érzékelhetők, hanem
finom vibrálásként „tapinthatóak” is: ilyesmit biztos mindenki
tapasztalt már koncerten vagy diszkóban. Amit tehát a B CI nél-
kül „hall”, azt valójában nagyrészt inkább csak érzi. Ehhez viszo-
nyítva különösen csodálatra méltó a implantátumos halláskü-
szöbe.
Fontos tudni, hogy a hallásküszöböt külön-külön vizsgálták,
ami azt jelenti, hogy a kombinált hallása még a jobbik fülénél is
jobb. Talán nem túlzás azt mondani, hogy B két cochleáris im-
plantátummal, kedvező körülmények közt akár 20 dB-es hango-
kat is meghall. (20 dB-es hallásveszteséget sok gyereknél észre
sem vesznek, 60 felett pedig szinte természetes egy ilyen szintű
hallásveszteség.)
Persze mindez nem azt jelenti, hogy B úgy hall, mint mondjuk
egy 60 éves férfi. A hallásküszöb ugyanis nem az egyetlen ténye-
ző, ami a hallást mint egészet jellemzi. B hallása sokkal kevésbé
- 218 -
differenciált, mint a miénk. Apró különbségeket, mint pl. az „n”
és „l” közötti, csak akkor vesz észre, ha odafigyel. Egy idő után a
cochleáris implantáltak hallása rááll ezeknek a számukra alig
hallható különbségeknek az érzékelésére, de ehhez idő kell. Ezért
van az is, hogy hiába hall jobban a jobb fülével, a beszédet még
mindig jobban érti a régebben implantált ballal. De idővel bizo-
nyára kiegyenlítődik ez a különbség is.
Bizonyára a fejlettebb technika érdeme, hogy a jobb fül job-
ban teljesít. A Freedom processzor felnőtt implantátum haszná-
lók beszámolója szerint sok szempontból jobb, mint az elődje;
főleg halk és problémás szituációkban teljesít jobban. Egyszóval:
a második műtét jó döntés volt, és megérte olyan nyakasnak len-
ni.
Igazságtalanság
2007. január 18, csütörtök
Csili
- 219 -
Szilvia, a szakember
2007. január 24, szerda
zfor
- 220 -
Gabi pedig ellesett néhány trükköt Szilviától, és B szokásos heti
három fejlesztő foglalkozásából egyre magukkal viszik Jannest is.
A világ határai
2007. január 26, péntek
zfor
Világkép és beszédképesség
Először is azon gondolkodtam el, hogy vajon igaz-e, amit a jeles
osztrák filozófus állít: tényleg a beszédképességünk határolja a
világunkat? Azt hiszem, ez így, egy mondatba sűrítve nem állja
meg a helyét. Még azok az embertársaink is rendelkeznek vala-
miféle világképpel, akik semmilyen kommunikációra nem képe-
sek; bizonyos fogalmak – félelem, szeretet, hasonlók – még szá-
mukra is ismertek. Az is bizonyított, hogy a nyelv nem egyenlő a
gondolkodással.
De az idézet lényegi mondanivalója – hogy a világképünk és
kommunikációs képességeink erősen összefüggenek – minden
bizonnyal igaz. Rousseau egyik művében, az Emile-ben ír arról,
hogy egy társadalmi és kulturális befolyásoktól elszigetelt gyer-
mekben a valódi, tiszta természete fejlődik ki. Rousseau gondo-
latkísérlete azonban a gyakorlatban nem vált be. A környezettől
elszigetelt gyermek nem tanul meg beszélni, és beszédképesség
híján szellemileg sem fejlődik. Ez a tény azóta széles körben elfo-
gadott pedagógiai alapelv, legutóbb pl. Vekerdy Tamásnál olvas-
tam valami olyasmit, hogy a beszédképesség, legalább is kis
gyermekeknél, a gondolkozás alapját jelenti.
- 221 -
Beszédképesség és anyanyelv
Szóval akkor fogadjuk el, amit Wittgenstein állít. Na igen, de va-
jon mit értsünk „Sprache” alatt? Ha már a határok feszegetéséről
van szó, akkor azt a nyelvet kell vennünk, amelynek a legtága-
sabbak a határai, ez pedig az anyanyelv. Az anyanyelv az, amely
gondolkodásunk alapjait jelenti, amelyen álmodunk, amelyen
számolunk. Én magam ezt csak megerősíteni tudom: bár folyé-
konyan beszélek németül és angolul, de ha valamin erősen gon-
dolkodnom kell, mindig visszakapcsolok magyarra.
Az viszont, hogy melyik nyelv az anyanyelv, nem nagyon ját-
szik szerepet. Különösen fontos megjegyezni, hogy a jelnyelv ép-
pen annyira kifejező nyelv, mint bármelyik beszélt nyelv. A jel-
nyelv adottságai – szókincs, sebesség, nyelvtan –
összehasonlíthatóak egy beszélt nyelvével, és lehetővé teszik,
hogy a jelnyelv a gondolkodás alapjává váljon, feltéve, hogy vala-
ki anyanyelvként használja e nyelvet.
A jelnyelv és a világ
Az anyanyelv azonban nem az egyetlen tényező, ami megszabja a
világképünket. Legalább ugyanilyen fontos maga a világ, amellyel
az anyanyelven keresztül szembesülünk. Rousseau Emile-jének
gyakorlati próbái nem csak azért buktak el, mert a világtól elszi-
getelt Emile-ek nem tudtak beszélni, hanem azért is, mert az el-
szigeteltség miatt nem volt mit megismerniük.
És ezen a ponton visszaugorhatunk a kényes kérdésre, hogy
vajon mennyire alkalmas a jelnyelv a világkép kialakítására. Ma-
ga a nyelv ebből a szempontból biztosan nem jelent korlátot. Vi-
szont a világ, amely egy jelelő embert körülvesz, már jelenthet.
Ha valaki egy jól működő jelelő közösségbe születik, ez bizto-
san nem jelent semmiféle problémát. Erre a legfényesebb bizo-
nyíték egy kis sziget, Martha’s Vineyard volt: itt a siketek és jól
hallók egyaránt tudtak jelelni, és a siketek éppen olyan szervesen
részt tudtak venni a sziget életében, mint a jól hallók.
De Martha’s Vineyard története inkább egy kivétel. A valós
életben ritkán találkozunk olyannal, hogy a jelnyelvet egy szűk,
zárt közösségen kívül is beszélnék. Hangsúlyozom: ez nem a si-
ket közösségek és nem is a jelnyelv bűne, hanem a halló többsé-
gé, amely érdekeltség híján nem tanul meg még alapszinten sem
- 222 -
jelelni. De ettől a tény még tény marad: ha valaki ma kizárólag
jelnyelven tud kommunikálni, az saját maga számára szűkíti le a
világot.
Lehet ugyan próbálkozni azzal, hogy a világra rákényszerítsük
a jelnyelvet, de ezek a próbálkozások sorra el fognak bukni a vi-
lág közönyén. Ma már sokkal inkább járható az az út, hogy a si-
keten született gyermeket tereljük rá a világ többségének ösvé-
nyére: a hangos beszédére. Különösen igaz ez akkor, ha a gyerek
legfontosabb kapcsolatai a világhoz – a szülők, testvérek –
maguk is ezen az ösvényen járnak.
Hétvége
2007. január 29, hétfő
zfor
Oviba menet
2007. február 02, péntek
Csili
- 223 -
És ez minden nap így megyen, indulás után közvetlenül még lel-
kesen, az ovi felé közeledve kissé lassabban.
Schwarzwald
2007. február 06, kedd
zfor
Rénszarvas
2007. február 08, csütörtök
Keresztanyu
- 224 -
– Na puszi!!!
Így szoktunk mi beszélgetni B-vel.
B és a zene
2007. február 13, kedd
zfor
- 225 -
Cs gyakran énekelget a gyerekeknek mindenféle kis dalocskákat.
L ezeket gyorsan megjegyzi, és ha nem figyelünk oda, akkor el is
énekli. B-t viszont zavarja a dallam a szöveg megértésében. Tipi-
kus, hogy ilyenkor odaszalad Cs-hez, befogja a száját, és azt
mondja: „Anya, ne éneteljél, a száddal mondd el!”
Az új bébiszitterünk csellózik, és tegnap elhozta a hangszerét.
Megkértem rá, hogy zenéljen a gyerekeknek egy kicsit. L áhítattal
hallgatta, B-t viszont egyáltalán nem kötötte le a cselló hangja:
mihelyst lehetett, elspurizott játszani.
Azért van egy módja a zenének, amit még B is szeret. Gryllus
Vilmoséknak van egy remek DVD-jük, a Maszkabál. Ezt B is nagy
kedvvel nézi a tévében, csak úgy tapsikol örömében a kanapén,
amikor jönnek a mókás kis dalocskák.
- 226 -
Egyik bloggertársunkat, Lappantyút inkább az a kérdés foglal-
koztatta, hogy nem túl korai-e, hogy az ő Petije olvasni akar. Ha
B jól hallana, én is ezt kérdezném magamtól, és nem is nagyon
bátorítanám B-t az olvasásban. Csakhogy B a cochleáris implan-
tátummal sem hall tökéletesen. Az ő hallása leginkább egy na-
gyothalló kisgyerekére hasonlít, és az már régóta tudott dolog,
hogy az olvasás javítja a nagyothalló gyerekek kiejtését:
„Fáradozásunk eredményeként úgy megtanult beszélni,
hogy észre sem veszik rajta a hallássérülését. (…) Öt évesen már
írt, olvasott, és ez nagy segítség volt. Egy példát mesélek el er-
re: Balatonbogláron nyaraltunk (még nem volt 6 éves). Ugye ez
nagyon nehéz szó, valljuk be. Évámnak hiába betűztük, hogy
hol vagyunk, nem ment a kiejtése. És milyen az élet… képesla-
pot vettünk. Nézi, nézi, majd megszólal: «Balatonbogláron va-
gyunk?» Teljesen hibátlanul! Elolvasva, minden betűt a helyére
tudott tenni, amit hallás után nem.
Szóval ez így működött nálunk sokáig. Minél többet olvasott
(szerencsére imádott már kicsinek is olvasni), annál jobban be-
szélt.
(…) A hallássérültek tízszer, százszor több energiával tanul-
ják meg ugyanazt, amit a halló társuk. De az olvasás a legna-
gyobb segítségük. Minél korábban, annál jobb.”
Szerencsére B is szívesen olvasgat, pontosabban ismerkedik a
betűkkel. L-nek megint hatalmas szerepe van ebben, mert ő most
elsős, és így B az ő példáján látja, hogy milyen fontos az olvasás.
Öt dolog
2007. január 08, hétfő
zfor
- 227 -
– Legjobban a sonkás kenyeret, a palacsintát és a gabonapely-
het szereti.
– A mi családunkban csak B tudja, hogyan kell liftet hívni. Már
vagy 3 éve nem hívtam liftet.
Beszédfejlesztő játékok
2007. február 23, péntek
Csili
1. Hallás és beszédértés
Ebben a szakaszban az volt a cél, hogy B megtanuljon hallani és
megértse a beszédet.
Emlékszem, a hangokkal kezdtük: megmutattam neki a fe-
jünk fölött kondenzcsíkot húzó repcsit, az ugató kutyát, a csengő
telefont, és mi is sokat játszottunk az állathangokkal képeskönyv
nézegetés közben. Az egyik kedvenc könyvünk ebben az időszak-
ban „A Szavak” c. volt, egy sorozat tulajdonképpen, ahol egy ol-
dalon egy-két kép található, minimális szöveggel. Sokáig csodál-
koztam azon, hogy B vajon miért izgul rá ennyire erre a könyvre,
mikor én kicsit idétlennek találtam a fényképeket keverve a raj-
zolt macival, ami valahogy minden oldalra odakeveredett, de lé-
nyeg, hogy B naponta többször kérte mutogatva, hogy olvassuk
ezt.
Sokszor ismételtünk neki főneveket és tulajdonneveket, amik
spontán, a napi életünkben adódtak. Ő mutatta, mi mondtuk, de
akkor is mondtuk, ha nem kérte.
- 228 -
B órák hosszat képes volt a kisasztalnál ülve kirakózni. Egyesével
megneveztük a tűzoltós kirakón a létrát, tűzoltóautót, rendőrau-
tót, tűzoltó bácsit, égő házat: amikor kivette őket, és amikor
bepasszintotta őket a helyére. Imádta a hangot adó kirakót, ahol
ki kellett találni, hogy melyik hangot melyik autó adja, közben
visszatenni a kis faautót a helyére. Amikor már napjában hatod-
szorra raktuk ki ugyanazokat a képeket, akkor eldugtam őket az
asztal környékén, azt nagyon élvezte, mikor megtalálta a pul-
csimból kikandikáló mentőautót.
Ez a korszak akkor kezdődött, mikor bekapcsolták B beszéd-
processzorát 17 hónaposan, és kb. két éves koráig tartott, amikor
elkezdett beszélni. Hozzátenném, hogy szakemberek szerint
rendkívül hamar megeredt a nyelve, az átlag kisgyerek egy évvel
az első beállítás után mondja az első szavait. Hogy ennek mi volt
az oka? Találgatni tudok: B tehetsége és motivációja a nyelvtanu-
láshoz – köszönet most is L-nek, a folyamatos és intenzív be-
szédáradat, amit tőlem hallott és a CI centrum profizmusa.
2. A beszéd előcsalogatása
Nagyjából B 2-3 éves kora között megpróbáltam egyre keveseb-
bet kommentálni, többet kérdezni, kifejezetten feleletválasztós
kérdésekkel: mit kérsz inni, vizet vagy teát? Mókás volt, ahogy
hangokat produkált a „hogy csinál az autó?” vagy „Mit mond a
boci?”-féle kérdésekre, főleg, amikor az utcán hangosan berre-
gett és nénózott vagy a tónál hápogott a megfelelő szituációkban.
Eleinte ugyanazokat a könyveket és kirakókat bújtuk mint ko-
rábban, azzal a különbséggel, hogy sokat kérdeztem játék köz-
ben. Ekkortájt kezdtünk rengeteget mondókázni, ezeket gyorsan
meg is tanulta B, csakúgy, mint az ujj-játékokat: Ez elment
vadásznit és társait. Nagy előnye van ennek: bárhol lehet mon-
dókázni, akár utazás közben, a villamoson, az usziban, amíg L-re
várunk, oviba menet, és még sorolhatnám. A gyerekdalokkal is
próbálkoztunk, de azon kívül, hogy B lepisszentett engem vagy
jobb esetben csak ignorált, nem haladtunk előre ezen a téren.
B a mai napig imádja lapozgatni a családi fotóalbumokat, fő-
leg, amelyiknek ő is szereplője. Ma már folyamatosan kommen-
tálja a látottakat, akkor még inkább csak töredékmondatokban
- 229 -
vagy szavakban fejezte ki magát. A félmondatokból egészet al-
kotva mindig visszakérdeztem:
– Tacsa eszit.
– Mivel etetitek a kacsát?
3. Szókincs és nyelvhelyesség
Az utóbbi időben megy a beszéd – néha sok is. A szókincsbőví-
tésre, a helyes nyelvtanra és a hallásfigyelem fejlesztésére helyez-
zük újabban a hangsúlyt.
A Kisvakond az a mesefilm, amit a gyerekeim úgy tűnik, so-
sem fognak megunni. Már annyira rengetegszer nézték, hogy a
szereplők bármelyik mimikáját, rezdülését vissza tudják adni.
Korábban elmeséltem B-nek, hogy miről szólnak az epizódok,
manapság pedig előrukkol az ötleteivel, hogy „játsszuk el a
Kisvakond és a robotot! Én leszek a vakond, L a robot és anya
lesz a pocok!” Majd szerepcsere következik, majd egy újabb rész
színi előadása, ezeket a szerepjátékokat az egész család élvezi.
Oviba menet is sokszor meséljük könyv nélkül valamelyik va-
kond mesét; nem ér nagy meglepetés, amikor a festőset kéri B az
úton, és az első mondatom után átveszi a szót.
Minden este a könyves mese az utolsó napirendi pont, ez he-
lyettesíthető diavetítéssel is, B rendszeresen rákérdez az új sza-
vakra, ezekből rengeteget tanul. Nagyot nevetve fennakad a szó-
lásokon, magyarázatot követelve, hogy „miért lyukad ki a hasad?
Mutasd meg nekem a hasadat, megnézem, hol a lyuk!”
A mindennapi szavakat pedig legegyszerűbben úgy jegyzi
meg, hogy bevonom a folyamatokba: együtt főzünk, takarítunk,
bevásárolunk, apukájával elmegy az autómosóba, és közben jókat
beszélgetünk.
A CI határai – 1. rész
2007. március 02, péntek
zfor
- 230 -
rin». Gondolom/remélem manapság a technika fejlődésével eb-
ben a témában is előrébb tart a tudomány. Tudnátok arra vá-
laszt adni, hogy vajon milyen minőségben adja vissza a hango-
kat egy készülék?”
Értem, megértem, átérzem a kérdést. Amikor három éve ki-
derült, hogy B siket, és hogy a CI az egyetlen reménye, engem is
ilyen kérdések kínoztak. Mit fog hallani? Tud majd beszélni?”
Azóta már tudom a választ. Egy sorozat a CI határairól.
A CI határai
A hallás az egyik legkifinomultabb érzékszervünk. Jelentősége
egy szempontból még a látásénál is nagyobb: míg a vakság a
„csak” a tárgyaktól vág el minket, addig a siketség embertársa-
inktól. Nem csoda hát, hogy mindent megteszünk, hogy vissza-
nyerjük: ebben pedig jelenleg a cochleáris implantátum a legjobb
segítség.
A cochleáris implantáció egy technikai bravúr, egy csoda, egy
áldás. De mint mindennek, ennek is megvannak a maga határai.
A technika ma még nem érte el azt a szintet, hogy teljes tökélyé-
ben visszaadja a hallást, és soha nem is fogja. Ezért fontos, hogy
tudjuk, mik a cochleáris implantátum határai.
- 231 -
Azt, hogy a beszédre jellemző hangmagasság-terület mennyire
fontos, az is mutatja, hogy az egészséges fül ezeket a hangmagas-
ságokat önmagától felerősíti. Érthető tehát, hogy a CI fejleszté-
sénél is erre a területre koncentráltak: a CI sem az ennél sokkal
mélyebb, sem az ennél sokkal magasabb hangokat nem érzékeli.
B beszédprocesszora például úgy van beállítva, hogy 120 Hz-től
8.658 Hz-ig érzékeli a hangokat. Ez bőven lefedi a beszéd hang-
magasságait, sőt, még a zenei hangok nagy részét is.
Ezért a kompromisszumért cserébe viszont a CI a beszéd
hangmagasságait egyenletesen és teljes mértékben lefedi. Így le-
het, hogy egy implantátum használó kisgyerek könnyedén meg-
tanulja kimondani a magas mássalhangzókat (c, sz, f). A hallóké-
szülékre ugyanez nem igaz: egyrészt a nagyothallók általában
rosszabbul hallják a magas hangokat, másrészt a hallókészülék
sem képes ezeket annyira felerősíteni, mint a mélyeket.
Összefoglalva tehát: a cochleáris implantátummal nem lehet
hallani sem a nagyon-nagyon mély, sem a nagyon-nagyon magas
hangokat, de a legfontosabb területet, az emberi beszédet igen –
feltéve, hogy az elég hangos. Erről lesz szó a következő részben.
- 232 -
Mikor megérkeztem a reptérre, meglepetésből ott volt B is. Ezen
kívül azzal is meglepett, hogy elkezdett számolni. Történt ugyan-
is, hogy egy nagyon hosszú zebrán mentünk át, aminek B nagyon
örült. Erre megkértem, hogy számolja meg a csíkokat és az én
keresztfiam 32-ig folyamatosan számolt; utána már volt minden,
ami eszébe jutott. De hogy bizonyítsa, hogy milyen okos, németül
is elszámolt 10-ig.
Hogy ez az írás-olvasás mánia mit is igazol? Talán azt, hogy
ha van cochleáris implantátum, akkor is a gyerek képességén
múlik, hogy mit lehet belőle kihozni. A cochleáris implantátum
nem korlátozza az ismeretek megszerzésében és használatában.
B imádja, ha ismételgetünk neki. Egy mondatot, amiben
mondjuk ő a főszereplő, akár 5-ször is elismételteti velünk. „Hol
van B? Ott hagytuk a repülőtéren? Nem, hát a szivacs mögött
bujkál!” Erre B: „Anya, médedszer kérdezd meg, hogy hol van a
B?” Vagy „B, te a csöndet szereted az oviban, vagy ha szól a mag-
nó?” Erre B: „A csöndet szeretem és ha szól a magnó.”
Esti fürdés után ráadtuk a kacsás köntöst, amiben nagyon jól
néz ki és tetszik is magának. Egy idő után szólt, hogy nem jó a
kacsa („tacs/tya”), én meg erre elkezdtem lehámozni róla a kön-
töst. Erre B: Neeeeeeeeeeeem, a tacs/tya! Mondom neki, jó-jó,
veszem le rólad a kacsás köntöst és akkor jó lesz. Erre B megint
tiltakozott, hogy nem a tacs/tya nem jó, hanem a tacs/tya. Sze-
rencsére Cs átkiabált, hogy a gatyával van baj, nem a kacsával…
A kedvencem mégis a „rózsaszín nuszi, nina nuszi”- ahogy B
mondja a rószaszín és lila nyuszi pakolásakor.
B reggel nem kéri a fülit, sőt tiltakozik, ha rá akarják rakni.
Befogja a fülit és mérgesen mondja, hogy „Nem kell füli”. Reme-
kül eljátszik a játékaival, olvasgat, fekszik az ágyban, ébredezik.
Ilyenkor nagyon kedves és kiegyensúlyozott, ha nem akar az em-
ber semmit rákényszeríteni. Este viszont fürdéskor, amikor leke-
rül a füli, egyrészt sokkal hangosabban beszél és artikulátlanab-
bul. Ráadásul pillanatok alatt bepöccen, hangosan kiabálja, hogy
NEEEEEEEEEEM!, közben pacsálja kifele a vizet –meneküljön
mindenki, amerre lát! – szinte agresszívvé válik. Ez biztos a fá-
radtság miatt is van és azért is, mert a feje fölött zajlanak az ese-
mények. A szájról olvasás meg még nehéz neki, pláne fáradtan,
pláne játék közben. Ilyenkor az a trükk, hogy a tappancsot oda
- 233 -
kell rakni a fejére, elmagyarázni, hogy mi miért és mikor történik
és akkor megnyugszik és szót fogad. A két füli nélküli napszak
között az is különbség, hogy reggel szabadon lehet játszani, nin-
csenek kötelező feladatok. Este viszont megvan a menetrend és
azt akkor is tartani kell, amikor nincs rajta a füli – ebből követ-
kezően az esti program kissé erőt próbáló mindenki számára.
B egyébként pont olyan, mint amilyennek egy 3,5 évesnek kell
lenni. Reggel nem szeret óvodába menni és délután nem szeret
hazajönni onnan. Szereti a csokis pelyhet és a sonkát és a túró
rudit. Szereti a mesét a tévében, a könyvben, a számítógépen, és
ha rajzoljuk, akkor is. Este nem szeret lefeküdni, lefekvés után
pedig kikéredzkedik még pisilni. Egyedül eszik, iszik, kávét főz
velem. Néha ráhúz a bátyjára, aki ezt viszonozza is. Sokat nevet,
sokat huncutkodik, sokat bohóckodik, rengeteget rohan játék
közben, mert lemaradni nem lehet a nagyoktól. B, azon kívül,
hogy nagyon szépen fejlődik és élményekben gazdag életet él, az
én keresztfiam, akire iszonyatosan büszke is vagyok!
- 234 -
Nehéz lesz a búcsú
B Budapesten
2007. március 06, kedd
Csili
- 235 -
Ovibajok Magyarországon
2007. március 07, szerda
zfor
- 236 -
Másodszor. A Montessori ovinak örülök. Jó, hogy van ilyen lehe-
tőség, és szerencsére pénzügyileg is elbírjuk. De: nem mindenki
tudná ezt megtenni. Ha valakinek ma 3 éves körüli implantá-
tumhasználó gyereke van a XI. kerületben, az nem tudja óvodába
íratni annak 5 éves koráig. Ezzel aztán a gyerek el is van rende-
sen kaszálva: pont egy olyan gyereket fosztunk meg kortársai kö-
zösségétől, akinek arra sokkal nagyobb szüksége van, mint egy
jól halló gyereknek.
Vajon hogyan fog megtanulni beszélni egy ilyen kisgyerek?
Vajon hogyan fog tudni helytállni az iskolában?
Véleményeket, javaslatokat várom a Hozzászólásoknál. Segít-
setek!
Megoldódott az ovihelyzet
2007. március 08, csütörtök
Csili
- 237 -
Biztosan közrejátszott a szerencsénkben, hogy ennyien szorítot-
tatok és támogattatok!
Úgy alakult, hogy reggel, miközben igyekeztem a munkahe-
lyemre lebeszélni a főnökömmel, hogy visszavesz-e szeptember-
től, felhívott a kerületi integrált óvoda gyógypedagógusa. Vele
tegnap végső elkeseredésünkben beszéltünk, miután a titkárnő
kerekperec kijelentette, hogy nem férünk bele az alapító okira-
tukba és nem vagyunk körzetesek, tehát „nem bíztat minket
semmi jóval”. A roppant jó szándékú, szimpatikus gyógypedagó-
gus, aki személy szerint felvette volna B-t, ha rajta múlott volna,
meggyőzte az ovi vezetőjét, hogy fogadjon ma bennünket.
Sajnos B nem hozta a szokott csibészes-vigyorgós formáját,
de úgy tűnik, hogy ő még nyüszögve is lehengerlő: beírták nevét a
nagy könyvbe! Nem integrált gyerekként, hanem mezei B-ként
fut majd ősztől az őrmezei oviban, ahol a kerületi átlagos 28-as
csoportlétszámtól eltérően itt csak 18-an lesznek! A vezető óvónő
nyitottságát és érdeklődését a cochleáris implantátum iránt pél-
da értékűnek tartom, a Montessori ovisokéhoz tudom hasonlíta-
ni. Körbevezetett minket az ovin, megismertük B leendő csoport-
ját és óvónénijét és a kettő valódi integrált gyerkőcöt, nekem
minden tetszett, ami abban az euforikus állapotban nem csoda!
L-nek találtam németes iskolát, ahova felvették az adatait és
várják szeptembertől, nagyon szorítok, hogy ne felejtse el azt az
értékes német tudását, amit az évek alatt összeszedett. B-nél
most nem ez volt a lényegi kérdés, örültem, hogy egyáltalán talál-
tam neki egy ovit. Őrült szerencsések vagyunk a rajtunk segítő
vezetőnővel és gyógypedagógussal, és lehet, hogy jobban tenném,
ha itt lezárnám a gondolataimat. De az elmúlt napokban ledöb-
bentett a magyar helyzet kuszasága: egyértelműen kevés az ovi,
még kevesebb az integrált ovi, és az integrált szemléletű óvónő,
túl merev a szabályozás az alapító okiratok által, a felduzzasztott
létszámmal működő csoportokban nem sok esélyt látok a gyere-
kek fejlesztésére, és még sorolhatnám. Valami megoldást kellene
találni, hogy az is kapjon a gyerekének megfelelő férőhelyet, aki
csak szimplán arra jogosult és nincs az ismerősének ismerőse,
vagy esetleg kizárólag morcos titkárnőkkel és pedagógusokkal
találkozik.
- 238 -
A CI határai – 2. rész
2007. április 19, csütörtök
zfor
Hangerősség-táblázat
Az alábbi táblázatban megadom néhány tipikus zaj becsült inten-
zitását. Az érzékelt hangerősség persze ettől jelentősen eltérhet,
pl. ha messzebb állunk.
Zaj Intenzitás
Hóesés 0 dB
Levélzörgés 10 dB
Suttogás 20 dB
Társalgás 60 dB
Porszívó 80 dB
Walkman maxin 100 dB
Rock koncert az első sorban 110 dB
- 239 -
hangerősség már fájdalmat okoz, ezt szoktuk fájdalomküszöbnek
nevezni. Hogy valami valós életbeli példát mondjak: a fájdalom-
küszöb valahol a légkalapács és a puskalövés hangereje közt van.
Hogy a hóesés és a puskalövés hangereje közt micsoda szaka-
dék tátong, csak akkor válik világossá, ha fellapozzuk a fizika-
könyvet: az ember által hallott leghalkabb hang (0 dB) és a fájda-
lomküszöb között tízbilliószoros (10 000 000 000 000)
különbség van!
- 240 -
szinte a teljes emberi hallás területét lefedi. Hogy ez miért nem
így van, arról a következő részben lesz szó.
Elveszett a füli
2007. március 12, hétfő
zfor
Meglett a füli
2007. március 12, hétfő
zfor
- 241 -
feladták, na, pont akkor találta meg Cs a fülit. A homokozóban
volt.
Zirkuzotoprioti
2007. március 18, vasárnap
zfor
Számok
Néha olyan, mint egy magnetofon: amit mondunk neki, egysze-
rűen megjegyzi és szinte hibátlanul visszamondja. Ma reggel pél-
dául L-lel végigolvastuk a számokat a tejes kancsó oldalán: 100
ml, 200 ml stb., egészen 900-ig. B persze egyből kijelentette,
hogy ő is, ő is, és legnagyobb megdöbbenésemre végigmondogat-
ta a százas számokat!
Egészséges dolog ez, hogy egy három és fél éves gyerek száza-
sával számol? Nyugtasson meg valaki!
Haben halandzsaben
Minden gyerek rájön egy idő után hogy tud halandzsázni. B is
mostanában kezdett el értelmetlen kutyulékokat beszélni – ami
- 242 -
figyelemre méltó, hogy ő ehhez a német nyelvet veszi alapul. Né-
ha német szavakat sző a mondandójába („haben” a kedvence),
néha meg németes ragozást vagy szerkezeteket használ.
Ide tartozik még egy édes sztori: L nagy büszkén mesélte kis
barátnőjének, hogy ő már három nyelven beszél: magyarul, né-
metül és angolul, bár utóbbi kimerül abban a tíz szóban, amit a
suliban tanult. Persze Anna sem akart lemaradni L mögött, és
egyből tromfolt: ő is tud három nyelven: magyar, német, és… ha-
landzsa!
Reggeli puszi
Amennyiben B nem tanul ki semmilyen normális foglalkozást,
javaslom majd neki, hogy álljon szívrablónak – ahhoz ugyanis
már most is nagyon ért. Rászokott, hogy reggel puszival búcsúz-
tasson, és persze ilyenkor teljesen szétcsúszok a meghatottságtól.
Múlt péntekek viszont valami fontosabb dolga akadt, úgyhogy
B-puszi nélkül kellett elindulnom. Cs szerint olyan savanyú ábrá-
zatot vágtam, hogy tisztára megsajnált
A kalauz városa
2007. március 22, csütörtök
zfor
- 243 -
A következő mesét teljesen egyedül adta elő:
Kiscica születik
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Talauz városában
egy ticsi macsta az anyutája hasában. Amitor az anyutája föl-
állt, a tismacsta tiszületett, és olyan ticsi volt, mint egy tis mati.
Azután a nagymama etette, és a tismacsta nagyobb és nagyobb
és nagyobb lett. És attora lett, mint az anyutamacsta. Itt a véde,
fuss el véle.
Amikor B bátyja, L még csak négy éves volt, kitalált magának
két képzeletbeli barátot, Mentőt és Rendőrt. Még mostanában,
majd’ hétévesen is sokat regél róla, hogy milyen csodák történ-
nek az ő erős barátaival.
Úgy látszik, hogy a mi gyerekeinknek négy éves koruk körül
belső szükségletük lesz egy varázslatos, mindenható barátra,
mert B is szert tett egy ilyenre – a Kalauzra. Kalauz városa rend-
kívüli módon hasonlít Mentő és Rendőr városára; ha L kitalál
valami újdonságot, akkor az egy-két napon belül bizton megjele-
nik Kalauzéknál is. De B nem csak másol, hanem épít is: a kis-
macskás történetet – valószínűleg a Pettersson és Findus hatásá-
ra – maga találta ki. Szuper-intercity viszont Mentőéknél is van.
Elrémisztő
2007. április 03, kedd
zfor
Levél landolt:
„(…) Az anyukától és az ottani audiológustól megdöbbentő
adatokat hallottam a CI beültetés sikerességéről: az asszisztens
szerint 100-ból kettőnél sikeres… Az anyuka arról számolt be,
hogy a műtétet követte még több korrekciós műtét is, a gyerek
füle folyik azóta, és egyenlőre nincs javulás. (…)”
Az ilyeneken mindig iszonyatosan felhúzom magam. Éld bele
magad a helyzetbe: nemrég tudtad meg, hogy a gyereked siket,
még mindig egy gombóc van a gyomrodban, még mindig a pár-
nádba sírsz elalváskor. És ebben a helyzetben egy fehér köpenyes
azt mondja, hogy 100-ból kettő CI sikeres!
- 244 -
Egy laza félmondattal lesöpri az utolsó reményedet, hogy a
gyermeked mégis hallani is beszélni fog.
Egy laza félmondattal eléri, hogy mégsem a cochleáris im-
plantáció mellett döntesz.
Egy laza félmondat miatt a gyereked soha nem tanul meg hal-
lani és beszélni.
Nem kezdem el megint bizonygatni, hogy az illető asszisztens
egyszerűen hazudott – hiszen erről szól az egész blog. Nem kez-
dem el megint leírni, hogy a cochleáris implantáció műtéti szem-
pontból nem kockázatosabb, mint egy vakbélműtét – elég statisz-
tikát lehet találni a neten.
A gyerekek százai, akiket Szilviáék gondoznak, mind megta-
nultak beszélni – némelyikük szebben, némelyikük nehezebben.
Legtöbbjük normális iskolákban, óvodákban tanul, nem szorul
kiegészítő képzésre. Olyanról is csak újságból tudok, hogy vala-
kinek újra kellett műteni a cochleáris implantátumot.
Az asszisztens egy laza félmondattal lesújtó képet fest a ma-
gyar állapotról: ha százból tényleg csak két beültetés lenne sike-
res, akkor be kellene csuknunk a boltot: ne csak cochleáris im-
plantátumot ne implantáljunk, de egyébként is zárjuk be a
sebészeteket, mert képtelenek vagyunk európai módon gyógyíta-
ni.
De biztosan tudom, hogy az asszisztensnek nincs igaza. Mi,
magyarok is vagyunk olyan jók, mint a többi európai. Azt hiszem,
az illető audiológus és mélyre tisztelt asszisztense egyszerűen el-
lenérdekelt: nem szeretnék, ha a siketen született gyerekek hal-
lanának.
Kolbász malom
2007. április 08, vasárnap
zfor
- 245 -
B, L és kis barátnőjük, Anna borzasztóan élvezik a szabadságot:
egész nap kint vannak a jó levegőn, este pedig olyan fáradtan
dőlnek az ágyba, mint egy farönk. B folyamatosan a két „nagy”
nyomában lohol, vagy éppen a két nagy lohol az ő nyomában,
mert elcsente az éppen aktuális játékszert.
Éppen aktuális játékszer pedig akad bőven: hergelik a háziak
kis kutyáját, csirkét etetnek pipitérrel, ki-be mászkálnak a csóna-
kokban és közben felfedezik Afrikát, egy botból horgászbot lesz,
amivel kifogják a tobozcápát. A horgászkaland után egy padon
hármasban a sárkányok földjére repülnek, és még tiszta szeren-
cse, hogy velük van B, a kisfóka, aki zuhanás közben megjavítja a
tönkrement légcsavart, és így mindhárman megmenekülnek és
ehetnek sütit, ami a változatosság kedvéért valódi és nagyon
finom.
Anyagok
2007. április 13, péntek
Csili
Számol és rímel
2007. április 16, hétfő
Csili
- 246 -
Bringás
2007. április 18, szerda
Csili
- 247 -
Therapeutisch begleitete Familienreise
2007. április 24, kedd
zfor
- 248 -
hagyom, hogy B az ujja köré csavarjon. Néha nem veszem észre,
hogy B-ből bizonyos értelemben sztárt csinálok, csak hogy meg-
erősítsem a saját, egyébként sem túl ingatag egómat.
De azt is tudom, és ebben Klaus is megerősített minket, hogy
mi mindannyian csak emberek vagyunk, akik hibáznak. Nincs
tökéletes anya, nincs tökéletes apa: csak jó anyák és apák van-
nak, akik azt adják, amit a gyermekük kér.
Szeretetet és biztos hátteret.
- 249 -
Néhány idézet, a teljesség igénye nélkül:
„Hiányzik a hallás. Szeretek hallani. Mindig mérges vagyok,
amikor tönkremegy.” – az implantátum használó fiatalok több-
sége egész nap viseli a processzort és nem tudja nélkülözni.
„Az implantátum nélkül nem boldogulnék. Sokkal jobban
hallok… sokkal magabiztosabbnak érzed magad, amikor a ta-
nárhoz beszélsz, mert nagyon jól lehet vele hallani.” – Azok a
gyerekek, akik korábban hallókészüléket hordtak, a cochleáris
implantátumot sokkal jobbnak találják.
„Aggódok és kicsit ideges vagyok, mert nem szeretem, ami-
kor a cochleáris (implantátum) tönkremegy. Szeretném, ha
mindig működne és kicsit aggódok, ha nem szól semmit.” – A
fiatalok egy része annyira függ az implantátumtól, hogy soha
nem szeretnénk nélkülözni. Néhányuk aggódva gondol arra,
hogy a készülék tönkremehet.
„Nem nagyon tudom megmondani, mert mindenki azt gon-
dolja, hogy hallok. Igazából magamban azt gondolom, hogy
halló vagyok, mert hallom, hogy mit mondanak a többiek.” – A
fiatalok úgy érzik, hogy ők a siket és halló közösséghez egyaránt
tartoznak. Alapvetően pozitív a hozzáállásuk mind a hangos,
mind a jelnyelvi kommunikációhoz.
„Tisztelem őket, hogy így döntöttek.” – Az összes tinédzser
örült neki, hogy szüleik a CI mellett döntöttek. Sokan hangoztat-
ták, hogy (kis)gyerekként ők erről nem tudtak volna dönteni, és
helyesnek találják, hogy a szüleik teszik ezt meg a gyerekek he-
lyett.
„Ha teljesen siket, akkor nagyon ajánlanám a cochleáris im-
plantátumot, mert a cochleáris implantátum nagyon hasznos,
sok mindent tud, amit a hallókészülék nem.” – az implantátum
használó fiatalok véleménye az, hogy egy siketen született kisba-
bának hasznos a cochleáris implantátum.
- 250 -
Tavasz Weißenseen
2007. április 27, péntek
zfor
Olvas, de tényleg!
2007. május 01, kedd
zfor
Még nem volt három éves sem, amikor elkezdték érdekelni a be-
tűk. Egy ideig csak önmagukban nézegette a betűket, de amióta L
olvas – ő pedig folyton ott fülel – már szabályosan olvasni és írni
is tud. Rövidebb szavakat segítség nélkül, legtöbbször hibátlanul
összeolvas. Boldogul az egyszerűbb német szavakkal is ami ugye
nem is olyan triviális dolog, mert a németben sok betűt másként
ejtünk.
Ha megkérjük, hogy írjon fel egy szót a táblájára, akkor bol-
dogan szökdécselve felvési a betűket. Csupa nyomtatott nagybe-
tűt használ és persze fonetikusan ír: ahogy ő hallja, úgy próbálja
felírni is. Azoknál a betűknél, amiket szóban sem tud tisztán kiej-
teni, írásban is sokszor hibázik. Így lesz például az elefántból
„ELFAND”, majd kis hezitálás után beszúr egy e-t: „ELEFAND”.
Újabban a vonatkreálmányait is elnevezi. A neveket maga ta-
lálja ki, és többnyire semmiféle jelentésük nincs. Múltkor például
„BIOC” lett a vonat neve, és a biztonság kedvéért még ráírta azt
is, hogy „GÖZÖ ”.
Persze az írás-olvasásra még jócskán ráérne, hisz még négy
éves sincs, de hát mit csináljunk: egyszerűen ragad rá a tudo-
mány
- 251 -
Emberek, emberek
2007. május 03, csütörtök
Csili
- 252 -
Tűzoltólegény
2007. május 06, vasárnap
zfor
Anyák napja
2007. május 07, hétfő
Csili
- 253 -
Mi ez a zaj?
2007. május 09, szerda
Csili
Bukósisak golyófejre
2007. május 15, kedd
Csili
- 254 -
Idő közben meginterjúvoltam pár fülis gyerek anyukáját ez ügy-
ben. Nincs egységes álláspont, van, aki szerint biztonságosabb
„kopaszon bringázni”, mint egy olyan bukósisakkal, ami alatt le-
jön a füli (egyetértek). Más szülők megvették a legolcsóbb termé-
ket, és elégedettek vele. Megint mások egy belülről viszonylag
puha sisakkal próbálkoznak, aminek házilag kivágták a belsejét.
Nagyfiúsan
2007. május 22, kedd
Csili
Számol, kombinál
2007. május 23, szerda
Csili
- 255 -
– Körülbelül ötvenet.
– Az már nem sok!
- 256 -
Mama: Miért nem hall?
Anna: Hiányzik neki a füléből valami.
Mama: Tényleg? És mi hiányzik neki?
Anna: A fültok.
Mama: Aha. És a füli, az mivel működik, tudod?
Anna: Nem. (csönd) Elemmel.
Mama: Bizony.
Anna: És mágnessel.
Mama: Így igaz.
Anna: Mint a mágneses vonat.
Mama: Aha. És mikor nincs a B-n füli?
Anna: Nem tudom.
Mama: Észreveszed, hogy van rajta füli vagy nincs?
Anna: Nem. (csönd) Este az ágyában nincs rajta füli. És
reggel se szereti, mikor felkel.
Mama: Aha. És a játszóházban miért nincs rajta füli?
Anna: Mert ha nagyon fut, leesik.
Mama: Szerinted B fülis lányt fog feleségül venni?
Anna: Nem biztos.
Mama: Hát mitől függ?
Anna: A B keresi ki magának. Ő mondja meg, hogy kit vesz
feleségül.
Mama: Téged zavar a füli a B-n?
Anna: (nem érti a kérdést)
Mama: Nem zavar, hogy rajta van a füli?
Anna: Akkor hall, mama, hát nem tudod? (kicsit fárasztom
már a buta kérdéseimmel)
Mama: És ha nincs rajta, akkor zavar, hogy nem hall?
Anna: Nem, mert úgy csinálok a kezemmel, hogy gyere,
gyere!
Mama: (nevet)
- 257 -
Anna: Mama, azért a B-betűt érti, ha a fülébe mondom?
Mama: Füli nélkül nem érti.
Anna: De ha leírom, hogy SZIA BOCÓ, azt érti?
Mama: Szerintem azt érti.
Anna erre megpróbálja leírni a fenti mondatot, de mivel
még nem tud írni, ezzel pontot is tesz az érdemi beszélgetésre.”
Azt hiszem, lenne mit tanulnom ettől a kislánytól…
Segítség, segítség!
2007. június 03, vasárnap
zfor
Füli örökre
2007. június 05, kedd
Csili
- 258 -
„Biztos, hogy haza akartok költözni? Van otthon egy üres szo-
bám, ott lakhatna B. Nagyon jól meglennénk, és gondoljátok át,
nektek is csak egy gyereket kellene felnevelni!”
Nap mint nap hasonló sajnálkozó arcokkal találkozok, de
nem mindenki szomorú, van, aki bizakodik benne, hogy pár év
után úgyis visszatérünk…
Hát, ez a jövő zenéje, egyelőre hazafelé áll a szekerünk rúdja.
Ovit, sulit, lakást, előfizetéseket itt lemondtam, költözés szerve-
zése folyamatban van, otthoni lakás épül-szépül Szipapa jóté-
kony közreműködésével. Valahogy fél lábbal még itt vagyunk, de
féllel már otthon. Sajnálom itt hagyni a barátokat, a nyugit, a
bicikliutakat, az olajozottan működő német egészségügyi és szo-
ciális hálót (aminek köszönhetően B ellátása gyorsan és zökke-
nőmentesen történt), és még rengeteg mást. Ugyanakkor tudom,
hogy otthon vár a család, a barátok, a munka, a többihez pedig
majd csak valahogy hozzászokunk.
- 259 -
Tapasztalatcsere
Mi nyomja a lelketeket?
2007. június 08, péntek
zfor
- 260 -
gyerek olyan jól beszélne és hallana, mint B. Kérlek, segíts eb-
ben – írd le a véleményedet a Hozzászólásba.
Tapasztalatcsere – hétfő
2007. június 12, kedd
Csili
- 261 -
Tapasztalatcsere – foszlányok
2007. június 13, szerda
zfor
Kedd
Kedden kezdődött a valódi szakmai program. Klaus, Szilvia és
Eva reggel kilenctől este hatig feszesre kitömött menetrendet ké-
szített: bemutatták az intézményüket, beszédprocesszor beállí-
tásra és fejlesztésre vitték magukkal a magyarokat és még Dr.
Mir-Salim videóval megspékelt előadására is maradt idő.
Nehéz fénypontokat kiemelni erről a napról, de az biztos,
hogy nem fogom elfelejteni Mir-Salim doktor előadását meg ami-
lyen lelkesedéssel beszélt a munkájáról. Az a török kisfiú is mély
benyomást tett rám, aki siketsége mellett bal oldalon lebénult és
a beszéddel sem boldogul.
A keddi naphoz tartozik még ez a video, amin a szegedi Tu-
dományegyetem munkatársai, Szamosközi Alice logopédus és
Tóth Ferenc fizikus beszél a berlini Cochleáris Implantátum
Centrum és a szegedi klinika munkájának hasonlóságairól és kü-
lönbségeiről.
Szerda
Szerdán is sor került hospitációkra. Volt „egyszerűbb” eset, ahol
a kislány már a második cochleáris implantátumát kapta és jó
esélye van rá, hogy az iskolát jól halló társaival együtt kezdheti.
De láttunk két bonyolultabb esetet is: egy egy éves kislányt, aki a
hallássérülése mellett elég komolyan elmaradt a mozgásfejlődés-
sel és talán szellemi fogyatékossága is van; meg egy két éves
fiúcskát, akinek a nagymamája az egész családot terrorizálja, lá-
nyát depresszióba űzi, a Cochleáris Implantátum Centrumot pe-
dig perrel fenyegeti, amiért javasolta a cochleáris implantációt a
fiatal szülőknek.
- 262 -
A mai nap legnehezebb része számomra mégis a délutáni záró
beszélgetés volt. Két anyukát hívtak meg Klausék. Ők beszéltek
arról, hogy hogyan élték át gyermekük siketségét, mi is mesél-
tünk B-ről. Még ma, 3, 5 és 11 év után is nagyon felkavaró volt
arról beszélnünk, hogy milyen mély lyukba zuhan az ember,
amikor megkapja a diagnózist: a gyermeke siket. Kicsit olyan ez,
mint amit egy szerettünk halála után érzünk: búcsút kell ven-
nünk attól a gyerektől, akit annyira szerettünk volna, és meg kell
tanulnunk elfogadni azt, aki tényleg van: egy siket gyermeket,
akinek mindennél jobban szüksége van ránk.
Gyerekek a játszótéren
2007. június 17, vasárnap
zfor
- 263 -
Tapasztalatcsere – Összefoglaló
2007. június 17, vasárnap
zfor
- 264 -
A gyerekeket végig ugyanaz a pedagógus gondozza. A család már
rögtön az első napon megismerkedik azzal a pedagógussal, aki
majd a következő évek során elkíséri őket.
A rehabilitáció, a beállítás és egyéb szolgáltatások egysége. El-
lentétben az otthoni gyakorlattal, a Cochleáris Implantátum
Centrum minden szolgáltatást egy helyen nyújt: beállítások,
szurdopedagógia, szociális tanácsadás, alkatrészcserék.
Elsősorban ezek azok a dolgok, amelyeket mi, szülők olyan nagy-
ra értékelünk. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy a család mihama-
rabb újra saját lábára álljon.
Nagyon örültünk mi is, Klausék is, hogy a kaposvári iskola
meghívta az egész csapatot egy hasonló látogatásra. Hiába, ven-
dégszerető nép a miénk. És abban is biztos vagyok, hogy a berli-
nieknek is lesz mit tanulniuk a magyar pedagógusoktól… Folyta-
tás: ősszel.
A CI határai – 3. rész
2007. június 21, csütörtök
zfor
- 265 -
juk, hogy egy cochleáris implantátumot hordó kisgyerek ugyan-
olyan jól hallana, mint jól halló társai.
Hangmagasságok megkülönböztetése
A cochleáris implantátum ugyanis csak gyenge utánzata az em-
beri belső fülnek. Míg az egészséges cochleában 15 000 érzékelő
sejt van, addig a cochleáris implantátumok mindössze 12–22
elektródával rendelkeznek. Ráadásul ezek az elektródák nem
közvetlenül érintkeznek a hallóideggel, hanem egy bizonyos tá-
volságban vannak tőle.
Egy kis hasonlattal talán meg lehet világítani, mit is jelent ez.
Hasonlítsuk az egészséges fület egy zongorához – minden egyes
billentyű egy érzékelő sejtet jelképez. A cochleáris implantátum
ehhez képest olyan, mintha a klaviatúrára 4-5 párnát raknánk, és
ezeket csapkodva próbálnánk meg zenélni. Rögtön bele is fájdul
a feje az embernek, ha megpróbálja elképzelni ezt a „muzsikát”,
nem igaz?
De azért a helyzet nem ilyen vészes, amit az is mutat, hogy az
implantátum használók nagyon jól beszélnek, és elég jól halla-
nak. Ez úgy lehetséges, hogy a cochleáris implantátum az elekt-
ródák csekély számából adódó durva felbontást a „játék sebessé-
gével” ellensúlyozza, meglehetős sikerrel. Visszatérve a
hasonlathoz: ha egy hangot le szeretnénk ütni, ami pont két pár-
na közt félúton fekszik, akkor nem kell mást tennünk, mint a két
szomszédos párnát elég gyorsan felváltva ütögetni. Hmm. Hát,
ha egy szimfóniát nem is, de a boci-bocit talán el lehetne így ját-
szani.
Összefoglalva tehát ez azt jelenti, hogy a cochleáris implantá-
tummal nem lehet olyan pontosan megkülönböztetni a hangma-
gasságokat. Míg egy jó zongorahangoló a félhang ötvened részét
is meg tudja különböztetni, addig egy implantátum használótól
jó eredmény, ha ismerős dalban a félhangot eltalálja.
Hangerősség érzékelése
A hangerősség megkülönböztetése elvileg nem ütközhetne aka-
dályba, hiszen az érzékelt hangerősséget tetszőlegesen befolyá-
solhatjuk a feszültségszint tetszőleges finomságú változtatásával.
A gyakorlat azonban ezen a téren is határt szab az elméletnek. A
- 266 -
mai technológia nem képes tetszőleges finomságú hangerő-
szabályozásra. B beszédprocesszorában például 37 fokozatban
mozog a hangerő, és bár a készülék technikailag ennél sokkal
többet is lehetővé tenne, ő így hall optimálisan.
Irányhallás
Szintén a kétoldali hallással függ össze, hogy meg tudjuk mon-
dani, honnan jön egy hang. Aki jól hall, 2-3 foknyi pontossággal
el szokta találni a hang irányát. Ugyanerre egy egy oldalon
- 267 -
implantált CI-s nem képes. A két oldalon implantáltak azonban
30%-os pontossággal meg tudják állapítani a hang irányát. Ez
ugyan első pillantásra elég pontatlannak tűnik, de a gyakorlatban
mégis sokat segít: ha az implantátum használó a helyesnek vélt
irányba tekint, akkor biztosan a látóterébe kerül a hang forrása.
- 268 -
Utolsó Kleinkindergruppe
2007. június 26, kedd
Csili
Freedom
2007. június 27, szerda
zfor
- 269 -
modernebb gép, csekélyebb fogyasztással és nagyobb viselési
komforttal.
De van egy ennél sokkal drámaibb különbség is: a hallásél-
mény. Ma Szilvia felnyitotta a szemünket.
A dolog egy egészen szokásos hallásvizsgálattal kezdődött,
egészen szokásos eredménnyel. Január óta nem sokat változott B
hallásgörbéje: a régi fülivel 30–35 dB-től, a Freedommal pedig
25–30 dB-től hall.
Már-már elégedetten haza is jöttek volna Cs-ék, amikor Szil-
via sóhajtva kijelentette, hogy ő úgy szeretné, ha B a bal oldalra is
kapna egy Freedom processzort. És hogy van-e Cs-nek ideje és
kedve elvégezni egy próbát.
Cs-nek ideje és kedve is volt. B kapott egy Freedomot, Szilvia
rádobta az EsPrit programját, és újból letesztelték B hallását. Cs
alig akart hinni saját fülének: ő maga alig hallotta azokat a halk,
susogó hangokat, de B vidáman pakolászta a labdákat a dobo-
zokba, egyértelműen jelezve, hogy mennyire jól hall. Leírni is alig
merem: B a Freedommal 20 dB-lel jobban hall, mint a régi pro-
cesszorral (amivel egyébként szintén elégedettek vagyunk). A
hallásküszöbe 15–18 dB között van, ami a normális hallás kate-
góriája.
Egy ilyen eredmény persze elindítja a bogarat az ember fejé-
ben. 15 dB azt jelentené, hogy a legzajosabb osztályteremben is
értené a tanárnőt. 15 dB azt jelentené, hogy messziről is meghal-
laná, ha az utcán utána kiáltunk. 15 dB azt jelentené, hogy igazán
jól hall.
Ezek után persze Freedomot akarunk neki mindkét oldalra.
Hogy hogyan oldjuk meg, még nem tudom, de lesz neki. Ez biz-
tos.
- 270 -
– És mit csinálnak azok a Skóciák a tejcsidben?
– Megisszuk a tejcsit, és a Skócia mondja a csontnak, hogy nő-
jön.
Na, erre leesett a 10 fillér!!!
– B, az nem Skócia, hanem kalcium!
Levél landolt:
„Tőlem mindig azt kérdezik, hogy meddig jó az implantá-
tum? Örökre ott marad, vagy egyszer majd újra kell műteni B-
t? És mi van, ha növekszik a kis feje? Erről is írj már légyszi,
mert nem tudok válaszolni a kérdésekre!”
Meddig jó az implantátum? Minden bizonnyal egy emberéle-
ten keresztül. Az első implantátumok a nyolcvanas évek elején
kerültek beültetésre, és még most, 25 év múltán is probléma-
mentesen működnek.
Újra kell műteni? Csak két esetben: ha az implantátum egy
súlyos baleset miatt eltörik, vagy ha annyival jobb az új technoló-
gia, hogy megéri vállalni a műtéti kockázatot. Az, hogy egy
cochleáris implantátum eltörjön, nagyon valószínűtlen: az im-
plantátum lágy szilikonba ágyazott dupla titánium házban van,
ami gyakorlatilag ütésállóbb, mint a koponya maga. Az az új
technológia pedig, ami lényegesen jobb lenne, mint a cochleáris
implantátum, leghamarabb 15-20 éven belül várható.
Mi van, ha növekszik a fej? Szerencsére semmi! A csiga, ami-
ben az implantátum elektródája van, már születésünkkor akkora,
mint felnőttként. A koponya viszont növekszik: az implantátum
egyre távolabb kerül a csigától az évek során, és ha erre nem
figyeltek volna a mérnökök, akkor bizony kicsúszna az elektróda
a csigából. De szerencsére figyeltek rá – az elekróda egy kis hur-
kot vet, mielőtt a csigát elérné, ez fedezi a növekedés során fellé-
pő igényt.
- 271 -
Tapasztalatcsere – Erzsi összefoglalója
2007. július 07, szombat
zfor
- 272 -
ra. Nagyon örültünk a lehetőségnek. 2007 tavaszán összeállt az
orvosokból, szurdopedagógusokból, fizikusból álló 12 fős csapa-
tunk.
2007 júniusában jött létre a találkozó. Nagy izgalommal
vártuk a személyes találkozást s nem csalódtunk. A kollégák
igen tartalmas programot állítottak össze számunkra. Az épü-
letegyüttes bemutatása során lenyűgözött bennünket a jól szer-
vezettség, a szülők és gyerekek igényeinek maximális kiszolgá-
lása. Nekem különösen a szociális munkás jelenléte tetszett, erre
Magyarországon is nagy szükség lenne. Rendkívül jól felszerel-
tek, a gyermek hallásvizsgálatok lebonyolításához kialakítot-
tak, a hallásvizsgáló helyiségek. Aztán átléptünk a „bűvös” aj-
tón, s végre megérkeztünk a cochlea implatált gyermekeket
ellátó részlegbe. A berendezés, a színek, a falon lévő képek
mind–mind nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugároztak, s ez
a nyugalom, kiegyensúlyozottság volt a jellemző az ott dolgozó
munkatársakra is. Ez valamennyiünkre nagy hatást gyakorolt,
meg is fogadtuk magunkban, hogy ezt a munkastílust mi is át-
vesszük.
Sorra érkeztek az implantátum használó gyerekek, akiknek
állították a készülékét, s közben türelmesen válaszolgattak a
szülők kérdéseire. Az állításon mindig ketten dolgoztak együtt,
amit nagyon jónak tartok, így megfelelő figyelem jut szülőre,
gyermekre egyaránt. Bekukkanthattunk foglalkozásokra is.
Úgy tapasztaltuk, hogy egységes elveket vallunk a német kollé-
gákkal. Valamennyien a természetes beszédfejlődést tekintjük a
kiindulási pontnak, s ezt követjük a fejlesztés során.
Minden nap közös beszélgetéssel zártuk a napot. Ha kicsit
már fáradtak voltunk, a felvetett problémák mindig felvilla-
nyozták a társaságot. Újra és újra összevetettük a német és a
magyar ellátórendszer sajátosságait. A német kollégák türel-
mesen feleltek kérdéseinkre, mi pedig igyekeztünk a tanácsaikat
hazai viszonyokra átültetni. Különleges alkalom volt, amikor az
egyik beszélgetésen a szülői szervezet két tagja is jelen volt. A
szülők több év eltelte után is fájdalommal idézték fel azt a pilla-
natot, amikor szembesülniük kellett gyermekük hallássérülésé-
vel. A cochleáris implantáció segítségével gyermekeik megta-
nultak beszélni, a többi gyermekkel együtt élik
- 273 -
mindennapjaikat, társaik egyenrangú félként kezelik őket. A
szülők fontosnak tartják, hogy gyermekeik érdekében, ha szük-
séges közösen lépjenek fel. Eredményesen harcoltak azért, hogy
a központ jelenlegi formájában maradjon fenn.
Számomra, mint szurdopedagógus számára, az volt az út
legfontosabb tapasztalata, hogy a jól beállított beszédprocesz-
szor elengedhetetlen az eredményes hallás– és beszédfejlesztés-
hez. A beállítást igen eredményesen végzik azok a pedagógusok,
akik rendszeresen foglalkoznak a cochlea implantált gyermek-
kel. A magyar gyakorlatból ez egy hiányzó láncszem. A berlini
tapasztalatok még inkább megerősítette, hogy nekünk is ebben
az irányban kell haladni.
Köszönjük a német kollégáknak, hogy fogadtak bennünket,
átadták tapasztalataikat, s kérdéseikre is türelmesen válaszol-
gattak.
De miért is voltak a hosszú bevezető gondolatok? Mert a pe-
dagógus tájékozatlansága, információ hiánya miatt egyetlen
hallássérült kisgyermek sem eshet el a cochleáris implantáció
nyújtotta nagyszerű lehetőségektől. Valamennyiünknek, akik
Berlinben jártunk, akik a cochleáris implantátum csodáját
megéltük, kötelességünk ezt minél több szakembernek, szülőnek
elmondani.
Nagyné Heidenwolf Erzsébet
szurdopedagógus”
- 274 -
Ovi és útlevél
2007. július 13, péntek
Csili
- 275 -
oviba is elviszi, és megmutatja a magyar ovisoknak, hogy hol is
élt ő élete első négy évében.
Útra kész
2007. július 15, vasárnap
zfor
- 276 -
Itthon vagyunk
Welcome home
2007. július 16, hétfő
Csili
- 277 -
Taposvár
2007. július 17, kedd
Csili
Tóték
2007. július 18, szerda
Keresztanyu
- 278 -
Úszik (?)
2007. július 25, szerda
zfor
- 279 -
nagyon profin veszi az akadályt. Szerintem péntekre már nem is
kisfiúkat, hanem két kisbékát fogunk hazavinni
Kisbéka
2007. július 27, péntek
Csili
- 280 -
Családegyesítés
2007. július 31, kedd
zfor
Az Egyesület
2007. augusztus 04, szombat
zfor
- 281 -
azon felnőttek száma, akik elvesztik a hallásukat. Számukra az
egyik lehetséges választás a cochleáris implantáció, amely a leg-
több esetben lehetővé teszi, hogy az érintett a halló közösségben
is jól boldoguljon.
Bár a cochleáris implantálás hazánkban is több, mint egy év-
tizedes múltra tekint vissza, az implantáltak száma pedig több
száz, ezidáig senki sem vállalta fel ennek az egyre növekvő cso-
portnak a képviseletét. Szeretnénk ezt a hézagot kitölteni.
De nem csak implantáltakat várunk: szeretnénk felvenni a
kapcsolatot minden orvossal, pedagógussal, hivatalos szervvel és
üzleti vállalkozással, aki fontosnak tartja, hogy a cochleáris
implantáltak egy európai színvonalú, vagy akár annál jobb ellá-
tást kapjanak.
Mit szeretnénk?
Azt szeretnénk, ha…
…minden kisbabáról kiderülne hat hetes korára, hogy jól
hall-e.
…minden érintett gyors, pontos és szakszerű információt
kapna a cochleáris implantátumról.
…ha a siketen született gyerekek másfél éves koruk körül
kapnának implantátumot, amennyiben szüleik úgy döntenek.
…a cochleáris implantáltak ellátása zökkenőmentesen
zajlana.
…lenne egy olyan intézmény, ami célzottan csak velünk fog-
lalkozik.
Röviden: szeretnénk eredményesen fellépni a cochleáris
implantáltak érdekében.
Nagyon szívünkön viseljük a siketen született gyerekek ügyét.
Ha egy kisbabáról már a szülészeten kiderül, hogy siket, és szülei
kellő támogatást kapnak, akkor a kisgyerek a cochleáris implan-
tátum segítségével jól halló társaival együtt kezdheti az iskolát –
egyenrangúan és pajtásaival egy közösségben.
A hallásukat elvesztő felnőttek problémái egészen más jelle-
gűek. Úgy érezzük, hogy ma ők az operáció után magukra ma-
radnak – ezen segíteni kell.
- 282 -
Így segíthetsz
Minden segítségre szükségünk van! A tiédre is! Jelentkezz, vá-
runk!
Végre otthon
2007. augusztus 20, hétfő
Csili
B felolvas
2007. augusztus 27, hétfő
zfor
- 283 -
Ovi élesben
2007. szeptember 03, hétfő
Csili
Egyesültünk
2007. szeptember 04, kedd
Csili
Tanuljuk Budapestet
2007. szeptember 11, kedd
Csili
- 284 -
– Ez itt a vinág legmagasabb hegye! (Ürömön a Róka-hegy…)
Az oviról
2007. szeptember 13, csütörtök
Csili
- 285 -
hordani a kamra elfekvő készleteit is. Jó lenne, ha a következő
tanévnyitó szülőin már az óvónők kirándulós ötleteit hallgat-
nám…
Buszon
2007. szeptember 21, péntek
Csili
- 286 -
Miért jó haza költözni?
2007. szeptember 24, hétfő
Csili
Mi a rendszámod?
2007. október 01, hétfő
Keresztanyu
- 287 -
ezen az úton kell hozzánk jönni az autóddal. (Ekkor összeállt a
kép bennem, ami B fejében már rég teljes volt, csak a felnőtt nem
érti ezeket az egyszerű összefüggéseket.) Közben Cs is betoppant
és megnézte, min mesterkedik B. „B, te elmondtad a meglepetést
Ancsinak?” -kérdezte. „- Iden! – válaszolta huncut mosollyal B”
Nem is kell nekem torta, se semmi. Csak sok-sok ilyen él-
mény B-vel és L-lel és a családommal! Ez az igazi szülinapi aján-
dék.
B kivirult
2007. október 04, csütörtök
Csili
- 288 -
Folyamatosan dumál, ez is a hazaköltözés óta éri el csúcspontját.
Van úgy, hogy Z a vacsora közben ötször belekezd egy mondatba,
és mikor azt sem tudja végigmondani, felgyorsítja a lefektetési
folyamatot, hogy legalább este tudjunk kicsit beszélgetni. Hűvös
időben felmerült bennem, hogy B-nek nem lesz-e vajon hang-
szálgyulladása?
Mégis jó a magyar ovi, hiába jár több gyerek kevesebb óvónő-
vel egy csoportba, sokkal szerényebb anyagi körülmények között,
de B végre érti, hogy miről van szó körülötte.
Egyik látogatónk tette fel a kérdést: miért lenne az baj, hogy egy
gyerek siket?
Nem gondolom, hogy a siketség olyan baj lenne, amit minden
áron orvosolni kell. Attól, hogy valaki siket, még éppen olyan tel-
jes életet élhet, mint egy halló. A siketek saját nyelvvel, saját kul-
túrával rendelkeznek, és amennyire én látom, egy jól működő
közösséget alkotnak.
De annak idején, amikor megtudtuk, hogy B siket, mindent
megtettünk, hogy hallóvá legyen. Nem azért, mert nem tiszteljük
a jelelő siket közösséget. Nem azért, mert a siketséget betegség-
nek tartjuk. Hanem azért, mert a mi anyanyelvünk a hangos be-
széd. Számunkra a jelelés idegen lett volna; gyermeket nevelni
pedig csak az anyanyelvünkön lehet.
Bizottság
2007. október 09, kedd
Csili
- 289 -
san méregetni („miért van kettő készüléke?”). Én ilyenkor le-
blokkolok a döbbenettől, de szerencsére B megmentette a helyze-
tet. Egyszerűen csak hozta a formáját, két papírt telerajzolt a
„bizodsádos néninek”, végig szépen ült, koncentrált és válaszolt a
feltett kérdésekre egy órán keresztül.
A felmérő abból állt, hogy egy szókincs-fejlettségi szintet mu-
tató könyvet lapozott a hölgy, minden oldalán 2 képpel, amelye-
ket meg kellett nevezni. Minél tovább lapozott, annál bonyolul-
tabb szavak, fogalmak következtek, ami az ő skálájukon
életkorhoz tartozik. Már az 5 évesek szintjénél jártunk, ahol a
hölgy rákérdezett, hogy milyen innivaló látható a képen, B
mondta, hogy tej, üdítő és sör.
– Honnan tudod, hogy ez sör?
– Hát ide van írva, látod, s betű, ö betű, r betű!
Innentől kezdve megenyhült hangnemben beszélgettünk to-
vább, B eljutott a könyv végéig, ahol már nem tudott minden
szót, de tekintettel arra, hogy itt már a 10 évesek szintjénél jár-
tunk, nem is kellett tudnia.
A végén kaptunk egy szakértői javaslatot:
„Javasoljuk, hogy óvodai nevelése fokozott egyéni bánás-
mód mellett a többi gyermekkel együtt, azonos csoportban foly-
tatódjon. Állapota alapján heti 1 óra szurdopedagógiai fejlesz-
tést javasolunk számára. (…) A fejlesztési területeket és
javaslatokat Szakértői véleményünk tartalmazza majd. A
gyermeket a csoportlétszám számításánál 3 főként kell számí-
tásba venni. Felülvizsgálat ideje: a gyermek tanköteles korá-
ban. …”
Kár, hogy az ovi mindezt nem tudja biztosítani, de ezt tudtuk
előre, ezzel együtt vállaltuk felvételét ebbe az intézménybe. Itt
még mindig emészthető nagyságú a csoport, kedvesek és nyitot-
tak az óvónők, változatos a program. Az alapító okiratot nem
akarják módosítani a hallássérült gyerekek befogadására, mert az
ahhoz szükséges feltételeket nem tudnák megteremteni.
- 290 -
Tánc
2007. október 16, kedd
Csili
- 291 -
zékszerveivel – azaz hogy milyen intelligens. Egy alig egy éves,
súlyosan hallássérült gyereknél szerintem lehetetlenség szubjek-
tív módszerekkel pontos eredményt kapni. (Ezért a bekezdésért a
szurdopedagógusok és audiológusok most biztos megköveznek,
de vállalom.)
- 292 -
Én nem vagyok szakember, csak egy egyszerű szülő, aki a cochle-
áris implantáltak ügyét a szívén viseli. Az én véleményem az,
hogy a cochleáris implantáció a következő esetekben hoz jobb
eredményt, mint a hallókészülék:
– hallásgörbe 80 dB-nél rosszabb12.
– implantáció a lehető legkorábban, optimális esetben 1–2 éves
kor között. Minden további hónap veszteség, amivel saját gyere-
künk kilátásait rontjuk13.
Berlinben őszöltünk
2007. november 04, vasárnap
Csili
- 293 -
röviden-tömören meghívta Budapestre („Szivinéni, tomm mit
Budapest!”).
Jártunk az oviban, suliban, L barátjánál, gyerekmúzeumban,
modellvasút kiállításon és a nemrég megnyílt Kindercity nevű
gyerekbolondító helyen. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám,
hogy nem irigylem az ottani nyugis életet, amit felcseréltünk egy
kapkodósra. Mégis, amikor L volt tanító nénije megkérdezte,
hogy a helyes döntést hoztuk-e a hazaköltözés ügyében, akkor
mindenféle gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, hiszen a
gyerekek itthon kibontakoztak és a valós formájukat hozzák. Jó
volt visszatérni látogatóba, és még jobb volt hazajönni!
Szakértői vélemény
2007. november 15, csütörtök
Csili
Ki a király?
2007. november 14, szerda
Katimama
- 294 -
gyan telt az elmúlt hét… meg mindenről szó esett, ami hirtelen
eszünkbe jutott. Érdeklődtünk L-től, hogy mit tanultak az iskolá-
ban, hol tartanak írásból és számolásból.
Na persze B most sem tagadta meg önmagát, és megkérdezte:
– Tudjátok-e, hogy ki volt az első magyar király?
– Tessék??? – hirtelen mindenkinek elakadt a szava, mire meg-
ismételte a kérdést, és kedvesen hozzátette:
– Annyit segítek, hogy „C”-vel kezdődik a neve!
Puff neki! Ha lehet mondani, most még inkább zavarba jöt-
tünk, és csak annyit tudtunk kinyögni, hogy szabad a gazda. Erre
kedvesen megmondta:
– Hát Centistván király!!
Ezen a megfejtésen aztán jót nevettünk egészen addig, amíg
rá nem kezdett felsorolni a királyokat szépen sorjában, hogy ki
kit követett a trónon. Mindenki tátott szájjal hallgatta, és ezek
után ki kellett mondanunk a tévéből ismert vallomást: „Nem va-
gyunk okosabbak, mint egy 4 és fél éves.”
Mindenesetre én előveszek a hosszú téli estéken egy jó törté-
nelemkönyvet!
Csak fülivel
2007. november 19, hétfő
Csili
- 295 -
Hát a szívem szakad meg ilyenkor. Gyorsan jött Mamus a men-
tőötlettel, leírta csupa nagybetűkkel egy papírra: HOLNAP
PESTEN. B ezt kibetűzte, összerakta, majd csillogó szemmel
summázta: „Jó, holnap Pesten kibontjuk!”
Még jó, hogy kompenzál, hogy ilyen kis okos, ha már egyszer
hallás nélkül született!
Aranyköpések
2007. november 25, vasárnap
zfor
- 296 -
és ránk tört, az a felismerés, hogy B hallása ennyire ki van szol-
gáltatva a technikának.
Azt hiszem, ez volt az első eset, hogy B-ben tudatosult, hogy
az ő hallása függ valamitől. Biztos vagyok benne, hogy nem kell
már sok idő hozzá, hogy rájöjjön, hogy a többiek másként halla-
nak, hogy ő másmilyen.
Autós időtöltés
2007. december 11, kedd
Csili
- 297 -
Hangtalan üzenetek
2007. december 14, péntek
zfor
- 298 -
mindennapokban szinte alig zavar, nem akadályoz jobban, mint
mondjuk egy szemüveg.
Sportágtól függ, hogy mennyire zavar a füli. Kerékpározásnál,
futásnál valószínűleg egyáltalán nem zavar, de pl. kosárlabdá-
zásnál tuti, hogy unos-untalan leesne. Maga a processzor nem
vízálló, úgyhogy a vizes sportoknál le kell venni.
Egyáltalán nem ajánlottak a küzdősportok, még akkor sem,
ha leveszi a gyerek a készüléket. Ezeknél ugyanis nagyobb a ve-
szélye, hogy egy ütés miatt megsérül az implant; elég a birkózók
lángosszerű füleire gondolni…
Szilveszter Pusztavámon
2008. január 02, szerda
zfor
B olvas – L helyett
2008. január 14, hétfő
Keresztanyu
- 299 -
fiúkat, hogy igenis jó dolog pizsamát húzni és fogat mosni vonat-
tologatás helyett – amit immel-ámmal el is hittek.
A meseolvasásban L is segített, így minden második oldal első
sorát ő olvasta. Nagy matricagyűjtésben van az öcskös (mármint
a nagyobbik), így egy meséért jár egy matrica. Szóval azért még
nem folyékony a meseolvasás, így néha B is besegített, aki az el-
elakadó és halkan magában „megfejtést kereső” L helyett be-
mondta, hogy „…hamarosan…” és közben huncutul vigyorgott
rám, mint aki valami rosszban sántikál.
Ez többször is előfordult az olvasás során, de gondolom em-
lékezetből mondta, mivel egy olyan mesét kértek, ami „megint az
első mese az Anna és Petiből”. Nagy csodálkozásra így nem ad
okot a fenti történet, csak azt bizonygatom, hogy az én ke-
resztfiam olyan ragyogóan okos, mint a csillagos ég!
A kivételes gyerek
2008. január 21, hétfő
zfor
- 300 -
lázas tevékenykedésbe kezdünk: utánajárunk, küzdünk és segí-
tünk neki, ahol csak tudunk, még ott is, ahol nincs rászorulva.
Aztán lassan jönnek az eredmények, a környezettől pedig a
dicséretek: igen, Csili és zfor nagyon jó szülők, hiszen olyan szé-
pen gondoskodnak B-ről… Mi pedig, Csili és zfor, megerősítést
nyerve tovább csináljuk, amit olyan jól tudunk csinálni: kivételes
gondoskodást adunk a mi kivételes gyerekünknek.
Istenem, milyen iszonyúan nehéz megtalálni a helyes utat. A
helyes utat a kivételezés és a gondoskodás között, a helyes utat
egy erős önbizalmú és egy elbizakodott kisfiú nevelése között.
Remélem, nem tévesztünk irányt.
Tévézés
2008. január 24, csütörtök
Csili
Sígyerekek
2008. február 03, vasárnap
zfor
- 301 -
sok-sok hóval, rengeteg gyerekeknek való pályával, jó oktatókkal
és egy parasztházzal, ahol még négy napos bocik is voltak.
Mind a kettő fiú megtanult síelni, magabiztosan csúsznak le
minden kék lejtőn, sőt: megnyerték a gyerekeknek rendezett
szlalomversenyt! Csak úgy dagadtam a büszkeségtől, amikor a
dobogó tetején L, második fokán pedig B állt.
Francia körkép
2008. február 07, csütörtök
Csili
- 302 -
Zakatolás, szikrák
2008. február 10, vasárnap
zfor
Itthon, nyugiban
2008. február 13, szerda
Csili
- 303 -
Tegnap beépítettük a nappalit sínekkel, de tele ám, és közben ki-
találtuk, hogy őrületes vihar tombol, kidönti a fákat, összerom-
bolja a hidakat, majd jöhetnek a vonatok és együttes munkával
(igazán hasznosan) helyrehozzák a károkat. Hát, B-nek ez a sze-
repjáték irtóra tetszett, tisztára megelevenedett, ahogy osztotta a
szerepeket, ahogy kiadta az utasításokat a kolléga mozdo-
nyoknak. (Hogy honnan örökölte ezt a főnök-hajlamot, tőlem
biztosan nem…)
Nagyjából két éve lehetett, hogy a kisvakondból többször is
eljátszottuk az egyik kedvenc mesét (L, B és én) mindenféle sze-
reposztásban. Azóta is szereti beleélni magát valamelyik me-
sefigura szerepébe és leginkább az eredeti fonalat követve játssza
újra a történeteket. B-nek fontosak a minták, ő így tanul a leg-
könnyebben: utánozza L-t, visszamondja szó szerint a meséket,
és eljátssza azokat.
Poénok
2008. február 16, szombat
Csili
Aztán ez:
– Egyszer bementem megnézni az ovi konyhába, hogy milyen
formájú a szakácsnéni.
– És milyen?
– Barna a haja, az orráig ér, van szakálla – és bajuszt mutat – és
kövér.
Nem mellesleg kezdi helyesen mondani a „l” hangot, nem
mindig, de ha megismételi, akkor már legtöbbször sikerül. Néha
mintha a „k” is jól sülne el. Mindezt annak ellenére, hogy nem
- 304 -
vittem logopédushoz és nem is pöndörgettük itthon a nyelvét
fogpiszkálóval és egyéb gyerekellenes eszközökkel.
Erről jut eszembe a mai Morag Clark előadás egyik tanácsa: ő,
a világutazó szurdopedagógus 54 éves gyakorlattal a háta mögött
szintén azt tanácsolja, hogy ne tanítsuk a gyereket tiszta kiejtésre
tükör előtt, néha lehet javítgatni, és majd jönnek a tiszta hangok
előbb-utóbb.
- 305 -
gyanúm, azaz kiesett az egyik oldali hallása, és egy füllel már
nem ment minden flottul.
Azért megjegyezném, hogy az egy cochleáris implantátumért
is irtó hálásak voltunk, és B története is azt mutatja, hogy egy fü-
livel is el lehet sajátítani a teljesen érthető és választékos beszé-
det.
Négy év blog
2008. február 19, kedd
zfor
Pontosan négy éve, hogy elkezdtük írni ezt a blogot. Négy év alatt
kinőtte magát a blog is, és B is, akiről a blog szól. A blogból sok-
sok ismerős és végső soron egy egyesület lett, a mi „siket
kisfiunkból” pedig egy cseppet sem siket, cserfes és eleven kisle-
gény.
Négy éve még kétségek gyötörtek: fog ez a kisfiú valaha be-
szélni? Hogyan boldogul majd az óvodában, iskolában, az élet-
ben? De aztán szerencsére nagyon gyorsan történtek a dolgok, és
mi egyre boldogabbak lettünk. Mert nincs annál nagyobb bol-
dogság, mint ha valami fontosat elveszítesz, majd addig harcolsz,
míg vissza nem kapod.
Négy év sok idő. Ma már nem magunkért írjuk ezt a blogot,
hanem azokért, akik talán éppen ma tudják meg: siket a kisfiuk.
Fülifelvétel önállóan
2008. február 25, hétfő
Csili
- 306 -
míg a másik L feladata. Ez után következik a fülre illesztés, amit
B nem tud egyedül megoldani, L viszont ügyesen felteszi neki. B
közben mondja, hogy a kék a bal oldalra megy, de amikor L
szembe áll vele, akkor eltéveszti. Ekkor B odakap a füléhez, leve-
szi a tappancsot, kiáltja, hogy ez fáj, mert mindegyik oldal más
beállítással üzemel.
Hangosan
2008. március 04, kedd
Csili
Vissza Berlinbe
2008. március 05, szerda
Csili
Boncasztal
2008. március 09, vasárnap
zfor
- 307 -
dolgot. Akit érdekel, mi van zfor belsejében, az olvasson tovább.
Vigyázat, provokatív gondolatok következnek, amelyek alkalma-
sak a lelki béke megzavarására!
Csernus műsora a RADIO Q-n a másságról szól. Mit tagad-
jam, más vagyok: van egy olyan fiam, aki egy elég ritka rendelle-
nességgel született, és ez persze hatással van rám is. Mondhat-
nám, magam is rendellenes leszek tőle.
És persze ahhoz sem kellett sokáig faggatóznia Csernus dok-
tornak, hogy rájöjjön: ebben a magabiztos zfor gyerekben van
egy jó adag bűntudat. Olyan fajta vagyok, aki szeretne mindent
jól csinálni. Erre életem egyik főműve úgy sikerül, hogy gyári de-
fektes; más, mint amilyennek szerettem volna.
„Vajon mi, vagy ki az oka ennek?” kérdezi zfor mindent tudni
akaró egyik énje, mire a másik, mindent tudó (tudálékoskodó)
énje kioktatja: „Hát nem figyeltél oda az iskolában?A véletlenek
összjátéka során két mutáns gén szerencsétlen találkozása okozta
ezt a kis, khm, rendellenességet. És most szépen nyugodj meg,
kisfiam, és végezd a dolgod.”
Csakhogy az ilyen magyarázat cseppet sem kielégítő. A vélet-
len? Az meg mi a túró? És főleg: hogy lehet ilyen igazságtalan ez
a hülye véletlen? Mikor én annyira igyekeztem.
Ebben a helyzetben minden, ami a másságot csökkenti,
gyógyír a léleknek: sárkány ellen sárkányfű, siketség ellen
cochleáris implantátum. Ahelyett, hogy elfogadtam volna a siket-
séget, elvártam, hogy megszűntesse azt az orvostudomány. Az
orvostudomány pedig megszűntette, és a siket kisfiúból csinált
egy cochleáris implantáltat. Egy másként másat.
Marad tehát az én kis siket cochleáris implantált kisfiam, aki
még mindig más, mint a többi. És ez az igazán kemény része a
dolognak: hiába kapálózok, a másság mindig velem marad, egy
kis tüskeként, lassan betokozódik, de azért furcsa mozdulatoknál
még belém nyilall.
És egyszer, talán nem is olyan soká, B majd elém áll: te Apa,
szerinted én más vagyok? És miért vagyok ilyen? És akkor a kis
tüske a hirtelen mozdulattól nagyon belém fog nyilallni, és nem
fogok tudni semmit sem mondani.
- 308 -
És akkor, nem is olyan soká, B majd ráérez arra, hogy bennem
van valami negatív érzés vele kapcsolatban. És felteszi majd ma-
gának a kérdést, hogy miért. Talán magát fogja okolni, talán en-
gem, talán a világot, de az biztos, hogy a kis tüske ettől a pillanat-
tól őt is el fogja kísérni.
Hát, erről beszélgettünk Csernus doktorral, egy belvárosi pin-
cében, bemikrofonozva. Tény, hogy ennek a beszélgetésnek a
nagy része valóban én vagyok. Nem tudom, nem hiszem, hogy a
következmények valóban ennyire drámaiak lesznek. Szerinted?
- 309 -
Füli higiénia
2008. március 25, kedd
Csili
Ne sapkázz!
2008. április 03, csütörtök
zfor
- 310 -
– Hát azt meg honnan a f*szból tudjam?! – mondta az anyuka,
amivel egyszerre vitt be egy mélyütést saját gyerekének és Cs-
nek. Tiszta szerencse, hogy B nem érzékelte, hogy róla van szó…
Az ilyen esetek ellen kétféle módon szoktak védekezni a szü-
lők: vagy megpróbálják eldugni, láthatatlanná tenni a beszédpro-
cesszort, vagy a gyereket készítik fel arra, hogyan kezelje az ilyen
eseteket.
Segít a sapka?
Mit szépítsük, a beszédprocesszor természetellenesen hat bárki
fején. Sőt: egy kisgyereken csúful néz ki, sajnálatot és borzongást
kelt. Sokkal egyszerűbb mindenkinek, ha húzunk rá egy sapkát
vagy ránövesztjük a hajat, nem igaz?
Nem, nem igaz.
A sapka csak a pillantások elől takarja el a beszédprocesszort,
inkább rosszul, mint jól. Egy sapka sohasem lesz képes arra,
hogy saját magunk elől eltakarja a valóságot: hogy gyermekünk
egy fogyatékkal él, és egy készülék segít neki a boldogulásban.
Az önkép
Gondolj csak bele, mit üzensz a gyerekednek azzal, hogy takarga-
tod a beszédprocesszorát? Szájba rágom: azt, hogy ő hibás, hogy
valamit el kell rejteni rajta, különben kiveti a társadalom.
Így lesz a sapkázás a gyerek önbecsülésének legnagyobb gátja.
Azt gondolom, hogy gyerekünknek – és magunknak – azzal
segítünk legtöbbet, ha tudatosítjuk benne, hogy a beszédprocesz-
szortól ő nem lesz csekélyebb értékű. Ha a többiekkel együtt
megtanul egy mondókát, ha velük együtt játszik, ha tartja a lé-
pést órákon, máris többet rak le az asztalra, mint halló társai. Ez
pedig olyan dolog, amire joggal lehet büszke.
És te magad is büszke lehetsz rá és magadra. Hiszen így neve-
led olyan felnőtté, aki tudatában van a korlátainak, de tudja,
hogy hogyan győzze le őket.
- 311 -
Magánhangzósdi
2008. április 06, vasárnap
zfor
Nem lehetek eléggé hálás a sorsnak, hogy B-nek van egy „nagy és
okos” testvére. Bár L is kisfiú még, de azért mindig egy-két lépés-
sel B előtt jár, aki persze magától értetődően lesi el a nagytesó
trükkjeit.
Legutóbbi játékuk a magánhangzós beszéd. L az iskolában
tanulta meg, hogy mely betűk magánhangzók és melyek a más-
salhangzók. Ezt hangosan is gyakorolták, méghozzá úgy, hogy
szavakat, majd egész mondatokat mondtak csak a
magánhanzókkal. a-a-a-á-a-ó-a. Csak a magánhangzókkal.
Ezt a játékot L szépen hazahozta, majd az őrületbe kergetett
vele minket: É-e-é-e-e-i. Micsoda? É-e-é-e-e-i! Mi??? Kérek szé-
pen enni, hát nem értitek???
B persze gyorsan levette a szabályokat és azt is, hogy ezzel
remekül lehet szórakoztatni minket. Úgyhogy most esténként
két, kizárólag magánhangzókkal beszélő gyermek kikészült bol-
dog és büszke szülei vagyunk…
Döbb
2008. április 15, kedd
zfor
- 312 -
5ODAGYERTEKMÉGECERINTEM
ASZÜLINAPOM RA
Az igazán megdöbbentő a dologban az, hogy mindezt teljesen
egyedül, saját ötlettől vezérelve készítette, nekem már csak a kész
munkát mutatta meg.
A másik eset talán kevésbé megdöbbentő, merthogy L és B a
fél életét Thomasos mesékkel tölti. Azért mi Cs-vel nagyon jót
derültünk rajta, amikor egyik vacsoránál B elkezdett vizsgáztatni
minket:
– Na melyik mozdonynak a nevét mondom? O-a.
Vállvonogatás, síri csend. Mi Cs-vel csak bámulunk.
– Annyit segítek, hogy 9-es a száma.
– Nem tudjuk, B. – mondjuk kuncogva Cs-vel.
– Donald!
Majd jött az újabb és újabb kérdés. Rövid úton kiderült, hogy
B tisztában van az összes mozdony számával, sőt, visszafelé is
tudja: számról kapásból tudja a mozdony nevét. L-re is rákérdez-
tünk, ő is tudta az összeset. Aztán eszünkbe jutott, hogy
barátomék kisfia is biztosan tudja ezeket, mert múltkor az ütkö-
zőről (!) felismerte, hogy melyik vonat van a képen.
Félelmetesek ezek a kölykök.
Fürket vagy?
2008. április 17, csütörtök
zfor
- 313 -
Ez nekünk is zavaros volt, úgyhogy megkérdeztük B-t:
– Neked mondták, hogy fürket vagy?
– Nem, hanem az egyik fiú mondta a másiknak.
– De mi az, hogy fürket? Nem azt mondták, hogy süket?
– Nem, hanem azt, hogy fürket.
– És B, tudod, hogy mit jelent az, hogy süket?
– Nem…
Elmondtuk neki, hogy a süket az, amikor valaki nem hall
semmit. Ez őt láthatóan nem izgatta, nem érezte magát érintve,
hogy úgy mondjam. Persze lehet azon vitatkozni, hogy B siket-e
vagy sem, meg hogy mennyire lényeges, hogy ezzel tisztában le-
gyen. De az biztos, hogy ez a fogalom: „süket” B-nek nem mon-
dott semmit.
- 314 -
Fék
2008. április 24, csütörtök
zfor
Jó gyerek
2008. április 29, kedd
Csili
Vojt
2008. május 01, csütörtök
Csili
Karácsony óta B bátyja már nem „Nevi” néven érzi magát meg-
szólítva, hanem rendesen, „L” hanggal. Ez volt az utolsó hangzó,
amit B megtanult rendesen kiejteni. Végül is a lusta variációt
használtuk, nem mentünk vele logopédushoz, itthon sem edzet-
tünk a tükör előtt, ellenben javítottuk itthon a rossz hangot.
- 315 -
Az oviban azonban nem beszél mindenki ilyen tisztán a középső
csoportban. Napok óta B itthon is próbálgatja az ovis szlenget:
„nem vojt ott a dadus néni, eltojtam a vonatot a helyére”. Puff
neki.
Bábszínház
2008. május 05, hétfő
Csili
Megint mono
2008. május 06, kedd
zfor
Május 1. csütörtök
B jobb fülije alkalmanként villog, jelezve, hogy valami gond van.
B nem mondja, hogy valami baj lenne.
- 316 -
Május 5. kedd
A jobb oldali füli teljesen felmondja a szolgálatot. Hiába próbál-
kozok a kókányolással, a beszédprocesszor makacsul villog. B to-
vábbra sem szól, hogy nem hall a jobb oldalon, de rengeteget
visszakérdez. Ha nem közvetlenül mellette állunk, zaj van, vagy
valami eltereli a figyelmét, már jön is a kérdés: „Mit mondtál?”
Megrendeltük az új tekercset, amíg megjön, B mono marad.
De legalább hall, hála a kétoldali implantálásnak – egyébként az
elkövetkező pár napban teljesen siket lenne.
Mamus este beszámolt róla, hogy Márta óvónéninek is feltűnt
B félfülűsége. Az alatt az öt perc alatt, amíg B reggel az oviban
átöltözött, Márta néni három kérdését B háromszor nem értette
meg. Akkor mutatta meg Mamus, hogy most csak egy füllel mű-
ködik az Öcskös.
- 317 -
Kis hamis
2008. május 14, szerda
Csili
Öt éves
2008. május 18, vasárnap
zfor
- 318 -
Kaposvári élmények
2008. május 27, kedd
zfor
- 319 -
Hasonlít
2008. május 30, péntek
Csili
- 320 -
Nagycsoport és iskolakeresés
Új fejezet jön
2008. június 04, szerda
zfor
- 321 -
Ez rádöbbentett arra, hogy még közel sem vagyunk a történet
végén. Újabb fejezet következik, és még nem tudom, hogyan old-
juk meg a dolgot. De valahogy majd csak megoldjuk!
Önértékelés
2008. június 13, péntek
zfor
- 322 -
KÉBZELDHOGYSEHOGYSEMMEGYAHENRIJETA
Örültem neki!
Úszótábor focival
2008. június 17, kedd
Csili
Búvár B
2008. június 18, szerda
Csili
- 323 -
A sporttábor mára azonban véget ért B-nek: éjszaka belázaso-
dott, alig kap levegőt a náthától. Talán majd Szegeden júliusban
jobban összejön az úszás.
Szántási fojo
2008. június 20, péntek
zfor
Komolyan mondom, néha megijedek tőle, miket tud ez a gyerek.
Öt éves és gyakorlatilag tud írni-olvasni. Ma például ezt kaptam
tőle:
„kébzeld apa hogy a szántási fojo megáradt. Az a Gelbes
Brot legbagyobb folyója meg a legszélesebb is.
PUSZI
BOCÓ”
Lenne néhány kérdésem:
– Honnan veszi a bátorságot, hogy megtanult írni?
– Most töltötte be az ötöt, még minimum egy éve van az iskolá-
ig. Mi a túrót fog ez csinálni első osztályban?
– És legfőként: most akkor aggódjunk, hogy ilyeneket csinál
vagy sem?
Múltkor meg azon kaptam, hogy hangosan felolvasott magá-
nak. Mit felolvasott, gyakorolta az olvasást. A hosszabb, bonyo-
lultabb szavaknak többször is nekifutott, és addig nem eresztette
őket, míg nem sikerültek tökéletesre.
Persze sejtem, hogy honnan jön ez az egész: belőlünk. De
nem lesz belőle baja, hogy ennyire motivált, hogy ennyire akar?
Nyugtassatok meg…
Elromlott
2008. június 24, kedd
Csili
- 324 -
mindenre háromszor visszakérdezett, estére pedig totál lefáradt
és nyűgös lett a nagy koncentrálástól.
Belegondoltam, hogy régebben, mikor standard egy fülivel
hallott, ennél könnyebben vette az akadályokat. Igaz, hogy amió-
ta két fülis üzemmódban veszi az adást, azóta egyáltalán nem né-
zi a szánkat semmilyen szituációban, korábban segített magának
apróbb trükkökkel.
Ma elvittem a hibás készüléket a kaposvári szaküzletbe (ép-
pen itt nyaralunk), ahonnan mindenképpen Pestre küldik fel a
javításra szoruló példányokat (eredetileg is ma megyek vissza).
Közben hívtam a budai szaküzletet is, hogy megérdeklődjem, kb.
mennyi ideig kell nélkülöznünk a fülit, és biztosítanak-e csereké-
szüléket erre az időszakra. Kiderült, hogy még Budapestről is to-
vábbkerül az elromlott füli Hamburgba, a szerviz központba, el-
képzelésünk sem lehet arról, hogy mennyi ideig tart a javítás,
viszont pozitív, hogy áthidaló megoldásként a cég biztosít egy
csere Freedomot.
Holnap indul a javítási akció, közben leteszteljük a rendszert.
Megjavult
2008. június 25, szerda
Csili
- 325 -
Brümmög
2008. június 30, hétfő
Csili
L nélkül
2008. július 02, szerda
Csili
- 326 -
Ezek után kicsit tartottam ettől a héttől L nélkül, de már látom,
hogy feleslegesen: Mamusék beszereztek B-nek Kaposváron egy
kispajtást, aki pont egyidős L-lel, és minden délutánt együtt töl-
tenek vele. Hol a strandon majdnem zárásig, hol a lakásban bo-
rítják ki az összes legót, hol a pajtásék kertjében. Így történt,
hogy amikor engem felraktak a vonatra, nem görbült lefelé B szá-
ja.
- 327 -
Az első nagymamás nyár
2008. július 14, hétfő
zfor
A B-612-es kisbolygó
2008. július 17, csütörtök
Keresztanyu
- 328 -
De most azt történt, hogy B mesélt nekünk a bolygókról. Felso-
rolta a naprendszer bolygóit, közben leste az apját, hogy jól
mondja-e. És valóban egyszer elhibázta, majd szomorúan közöl-
te: „A Szaturnuszt és az Uránuszt mindig összekeverem”. Én meg
csak sűrűn néztem bele a tányéromba, mert én nem csak ezt a
kettőt keverem össze.
Miután felsorolta elölről-hátulról a bolygókat egy újabb kije-
lentéssel rukkolt elő:
– Tudjátok, először van a levegő, aztán az űr és utána a
világegyiptom!
Közben K mama leszedte az asztalt és terítékre került a süte-
mény… Ez pedig további erőt adott a komoly beszélgetéshez, ami
az éppen a Marson járó robotról szólt. A témát zfor vezette fel,
majd jött B következő hozzászólása, miszerint a tudósok növé-
nyeket fognak telepíteni a Marsra, ami megtisztítja a jelenleg
mérges gázokkal teli levegőt. Én meg néztem kikerekedett sze-
mekkel, hogy egy 5 éves honnan tud ilyeneket – hát meg is kér-
deztem. Erre B közölte, hogy Ádám barátjától hallotta az oviban.
Mire én: „Ti ilyenekről beszélgettek legózás közben?” És B a leg-
természetesebb módon közölte, hogy persze – mintha más témá-
ja nem is lehetne két középsős óvodásnak csak a Marson járó ro-
bot.
Szegedi zanza
2008. július 29, kedd
zfor
- 329 -
Nőttek egy centit, lebarnultak, és biztos fel is szedtek egy kicsit.
B-nek csupa szeplős lett a pofija.
„Fülis Feri bácsi” beállította B fülijeit, úgyhogy most nem
brümmög. Feri, a szegedi klinika fizikusa más technikával állítja
be a készüléket, mint Szilvia. Eddig kicsit szkeptikus voltam, de B
most kitűnően hall az új beállítással.
- 330 -
Aztán Cs megbeszélte az utolsó hét péntekjére a fül-orr-gége kli-
nika fizikusával Ferivel, hogy beállítja a készüléket.
Ez kb. úgy történik (a hozzá nem értő nagymama szakszerűt-
len leírását nézzék el nekem), hogy meg kell állapítani a 24 leg-
halkabb és a 24 leghangosabb pontot. Ez fülenként 48, két fülnél
96 mérés + néhány ellenőrzés.
Feri megbeszélte B-vel, hogy nagyon figyeljen, és ha picit
meghallja a hangot, akkor emelje fel a kezét. Ugyanúgy, amikor
hangos tartományt állították be, amikor már nagyon hangos,
szintén kézemeléssel jelezzen. (Persze ez inkább olyan pontosítás
féle volt).
Eleinte az én édes kis B-m két kézzel is jelzett, aztán eggyel, a
végén pedig már csak az ujjacskáját emelte, úgy elfáradt a több
mint 1 órás koncentrálásban. Ezzel együtt nagyon jól sikerült a
beállítás. Le a kalappal B és nem utolsó sorban Feri előtt. Igaz, F
azt is mondta, hogy B nagyon fegyelmezett és jó vele „dolgozni”.
A következő napokban már Z és Cs is meglepődve tapasztalt,
hogy B kb. 20 méterről is belekotyogott a felnőttek beszélgetésé-
be.
A 3 hét úgy elszaladt, mintha nem is lett volna, pedig még
egy-két jó program kimaradt. Na, majd legközelebb. Ahogy né-
zem a naptárt, októberben már kapnak egy kis őszi szünetet.
Hátha majd akkor…
- 331 -
Mindennek lassan egy éve. Azóta sok minden történt – a kívülál-
ló (támogató) szemével a teljesség igénye nélkül.
Munka, munka, munka. Bürokrácia, alapító okirat, számla-
nyitás, bírósági bejegyzés, adószám, telephely. Megalakulás –
immár hivatalosan bejegyezve. Küzdelem az OEP-pel, kapcso-
latépítés a klinikákkal, küzdelem (mindenkivel, bárkivel) egy-egy
új készülékért, alkatrészért. Honlap-építés éjszaka, levelezés a
tagokkal azután, hogy a gyerekek lefeküdtek. Poszter készítés,
levélírás, tagtoborzás. Egyesületindító esőben, Grillparti esőben.
Német szakemberek magyarországi tanulmányútjának szervezé-
se hétvégén. Elmaradt CI műtét betegség miatt.
Működik, létezik, fejlődik. Mert van ötletgazda, van energia,
van segíteni akarás, van szakembergárda, van érdekvédelem –
van. Akármikor, akárkinek, akinek szüksége van rá. Mert van,
aki végre hallja a „s” betűt, aki felfigyel a nevére, aki néptáncra
jár és énekel, aki várja, hogy cochleáris implantátumot kapjon –
de már tudja, hogy érdemes várni rá. Mert ők valamiért egy küz-
delmesebb életet kaptak, mint mi, akik segítség nélkül élünk.
Mert ezek a gyerekek erősek és ezzel a feladattal is megbirkóz-
nak – láttam, tudom.
Nekik írtam ezt. A szüleiknek. A sógornőmnek és a bátyám-
nak.
B sakkozni tanul
2008. szeptember 01, hétfő
zfor
- 332 -
játékot a számukra. Erre legjobb módszer a mese, és a sakk kí-
nálja magát a meséléshez. Két király, aki harcol egymással, sok
mellékszereplő, fehér és fekete oldalak: mind olyan dolog, amiről
pompásan lehet mesélni. A kis történetet, amit a sakktábla köré
kerítettem, B hamar megtanulta.
A másik fontos dolog, hogy a sakkot nem egészében, hanem
elemeire bontva kell megtanítani. Rövid kis játékokat találtunk
ki, amikben a sakk egyes részei kapnak hangsúlyt: királybirkózás,
versenyfutás királlyal, parasztsétáltatás, lépcsőmatt, stb.
A harmadik: csak addig szabad velük játszani, amíg élvezik. B
figyelme kb. 20 perc után alábbhagy, olyankor nem erőltetem to-
vább a játékot. Végül is a lényeg az, hogy játsszon, és közben a
fejét is használja.
Fütyörészés
2008. szeptember 02, kedd
zfor
- 333 -
sen elámultam, és tettem még egy próbát: „ez a mókusos… ez a
traktor” jött a válasz.
Márpedig ha hallja a dallamot, akkor talán egyszer énekelni is
tudni fogja… Reméljük!
Iskolaérettségi felmérő
2008. szeptember 10, szerda
Csili
Iskolaválasztás
2008. szeptember 16, kedd
Csili
- 334 -
zek között van, és jövőre már gyanítom, hogy nagyokat unatkoz-
na. A másik, hogy magától megtanulta a betűvetés-olvasás-
számolás fortélyát (na jó, testvéri segítséggel, de az elég minimá-
lis volt), és motivált arra, hogy tovább haladjon ezen az úton.
Nagy kérdés, hogy melyik iskolába adjuk. Ő is és L is szeret-
nének egy suliba járni, mégpedig L sulijába. Ez egy hagyományos
nevelésű és felfogású iskola, L a német tagozatos osztályba jár,
ahol hétmérföldes léptekkel haladnak, iszonyú a tempó. Mivel B
soha nem volt igazából nagy spíler németből, ezért nem erőltet-
ném nála ezt az osztályt. A „sima” osztályok és tanítóik kedvesek,
aranyosak, ezektől a 30 fős osztálylétszám riaszt vissza.
Amit én kinéztem B-nek, az a Kincskereső iskola. Nincs is
messze tőlünk, gyalogos távolságban található, igaz, pont a másik
irányban, mint L sulija. Ami vonzó benne, az a gyerekbarát pe-
dagógia: csak délelőtt tanulnak, ebéd utánra nem házi feladatot
terveznek be a tanítónők, hanem kézműveskedést, zenei foglal-
kozást és sportolást. Ezen kívül integrált szellemű a suli, már kb.
10 éves tapasztalatuk van ezen a téren. Az osztálylétszám minden
évben 26, csak egy osztályt indítanak évente, tehát nem egy gye-
rekgyár méretű a suli.
Ez minden klasszul hangzik, a bökkenő csak az, hogy nagyon
megszűrik a jelentkező nagycsoportosok és szüleik körét. A jelen-
legi elképzelés szerint nekivágunk a Kincskeresőnek, ha bejön –
éljen, ha nem – B megy L iskolájába egy sima osztályba.
Együtt a csapattal
2008. szeptember 24, szerda
Csili
- 335 -
megfelelő oldalra. Egyetlen aggódósabb jellegű kérdése volt,
mégpedig az, hogy mi történik a készülékkel és a gyerekkel, ha
elesik B.
Nagy kő esett le a szívemről, hogy B-t ezek szerint foci közben
semmi nem gátolja abban, hogy a csapat teljes jogú tagja legyen.
Este kérdeztük B-t: „Ki a legügyesebb focis a csapatban?”
„Hát én!”- jött az egyértelmű válasz.
Lusta szülők
2008. szeptember 29, hétfő
zfor
Lusták lennénk?
Mi azért döntöttünk a cochleáris implantátum mellett, reméltük,
hogy így könnyebb lesz B élete. Abban bíztunk, hogy ez majd se-
gít neki, hogy halló társaival együtt játszhasson, tanulhasson és
felnőttként is megállja a helyét. Ha így nézem, akkor valóban lus-
ták vagyunk: magunknak is, gyermekünknek is a könnyebb utat
kerestük.
Dönthettünk volna persze úgy is, hogy nem kérünk a
cochleáris implantátumból, hanem B-t a normál hallás tizedével
indítjuk neki az életnek. Vajon ez erkölcsileg nemesebb lett vol-
na? Mert szerintem ez kegyetlenség lett volna. B a fülijei nélkül is
ilyen locska-fecske, boldog kisfiú lenne? Kétlem.
Ugye azt sem hiszi senki, hogy a buksiba ültetett kis csip
minden problémát egy csapásra megold? A cochleáris implantá-
tum ugyan sokat segít, de nem csodaszer: megvannak a maga ha-
tárai. Nekünk is, gyermekünknek is meg kell tanulnia ezekkel él-
ni. Ez a tanulás pedig fáradságos és áldozatos munka mindenki
- 336 -
részéről – még ha az idősebb audiológus kolléganő nincs is en-
nek tudatában. Akkor most lusták vagyunk vagy sem?
Gyermekünk java
Ugyanezt írja egy másik hozzászóló:
„Mindenki, aki nem így tesz, hanem úgy dönt, hogy maga
fejleszti csemetéjét a hendikep ellenére is, az előtt le a kalappal,
cochleáris implantátummal, vagy sima hallókészülékkel, tök-
mindegy…”
És mennyire igaza van! Nem a választott megoldás „munka-
igénye” a lényeg, hanem, hogy mennyire válik gyermekünk javá-
ra.
Kicsit távolabbról szemlélve a dolgot, le kell vonnom egy kö-
vetkeztetést: nem az a lustaság, ha teszünk valamit, hanem ha a
fejünket a homokba dugjuk gyermekünk problémái elől. Ha nem
segítünk neki, az a lustaság. Ha viszont szembenézünk saját fé-
lelmeinkkel, és megkeressük magunknak a megfelelő utat, akkor
megtettük, amit a gyermekünk joggal elvárhat tőlünk.
B esete, dióhéjban
Mindenki egészséges gyerekeket szeretne – annál inkább megrá-
zott minket, hogy B súlyos nagyothalló. Viszonylag hamar kide-
rült, hogy B szinte semmit sem hall: 100 dB-ig biztosan nem volt
- 337 -
hallása. Ez olyan kevés, hogy még a legjobb digitális hallókészü-
lékkel sem értünk el említésre méltó fejlődést.
Egy berlini audiológusnő mondta nekünk ekkor: B hallóké-
szülékkel is meg tudna tanulni beszélni, de készüljünk fel rá,
hogy ehhez nagyon sokat kell dolgoznunk, és az eredmény még
így is kétes lesz. Ez nálunk el is döntötte a kérdést: B-nek ilyen
rossz hallással a cochleáris implantátum a jobb megoldás.
Hogyan döntsünk?
Tudom, hogy ez így leírva milyen egyszerűnek tűnik, és hogy az
élet ezzel szemben milyen bonyolult – mi is aggódtunk és tépe-
lődtünk eleget a döntés előtt. De fontos belátni, hogy a döntés
nem kerülhető el; egyébként a gyerektől vesszük el az időt, és az-
zal a lehetőséget is.
Azok az ismerős családok, akik már túl vannak a döntésen,
többnyire a következő utat járták be:
– Objektív hallásvizsgálattal meg kell győződni róla, hogy pon-
tosan mit hall a kicsi
– Az eredmények alapján meg kell vitatni a lehetőségeket egy
szakemberrel
– Végül ezek alapján a családnak együtt kell döntést hoznia
- 338 -
Ha úgy érzed, hogy a döntéshez segítség kell, akkor itt va-
gyunk: írj nekünk, válaszolunk!
Súgd a fülembe!
2008. október 07, kedd
Csili
Tegnap este még odabújtam B-hez egy kicsit az ágyban, már füli
nélkül alváshoz készülődött a kicsi. Kérdezte, hogy milyen színű
nadrágot veszek fel másnap. Próbáltam jól artikuláltan mondani
a színt, nem értette. Mondtam még egyszer, továbbra sem tudta
leolvasni a számról.
– Súgd a fülembe, nem hallom! – és odatolta a fülét a szám-
hoz. – Még mindig nem hallom, mert halkan mondod! – csattant
fel.
Ezen morfondíroztam este, hogy akkor ezek szerint nem tud-
ja, hogy füli nélkül nem hall? Vagy tudja, csak mivel egész nap
hallóként közlekedik, ehhez szokott hozzá, és az oly rövid
fülimentes időszakokban (lényegében elalvás előtt pár perc) is
azt hiszi, hogy hall?
Ma reggel meg is kérdeztem tőle:
– B, szerinted miért van fülid?
– Azért, mert füli nélkül nem hallok, mert süket vagyok.
Hú, ez a szó, hogy süket, azért szíven ütött. Szóval, teljesen
tisztában van vele a kiskoma, hogy mi a helyzet. Z folytatta a mi-
ni interjút:
– És ha leveszed a fülidet, akkor hallasz?
– Igen, egy kicsit.
Akkor most tulajdonképpen tudja, hogy nem hall, de azt hiszi,
hogy mégis? Erre vajon mi a magyarázat?
Cupp-cupp
2008. október 15, szerda
zfor
- 339 -
– Mi legyen a délelőtti program? – kérdezem gyanútlanul Cs-
től, mire B közbevág:
– A gyerekek játszása és a fölnőttek beszélgetése!
Hiába, B-nek letisztult elképzelése szokott lenni a család
programjáról.
Meg egy másik sztori is: szülinapjára kapott egy plüss kutyát
ami cuppant két puszit, ha megnyomjuk a hasát. B a hétvégén
valahogy rálelt erre a kutyára, és egész végig ezzel játszott. El is
nevezte, de nem ám Blökinek vagy Kormosnak!
A kutya becsületes neve: Cupp-Cupp Suhan Péter. Hogy ezt
honnan szedte?!
Óvodai beszélgetés
2008. október 26, vasárnap
zfor
- 340 -
ros, aki megengedheti magának, hogy teljesen elmerüljön a já-
tékban.
Aztán még azt is felemlítették, hogy az iskolakezdés előtt ki-
csit talán oda lehetne figyelnünk B győzni akarására. Ez minket is
foglalkoztat egy ideje: B bármilyen helyzetben győzni akar, és ha
mégis veszít, éktelen hisztit képes csapni. Nem hisszük, hogy ez 5
évesen olyan nagy gond, de a suliban azzá válhatna. Na, majd
figyelünk rá.
Szájharmonika
2008. november 06, csütörtök
zfor
- 341 -
Focista palánta
2008. november 10, hétfő
Csili
Szülinapon
2008. november 13, csütörtök
Csili
- 342 -
amint bárki ráveszi magát, hogy kezelje, rájön, hogy nem egy ör-
döngösség.
Érdekes, hogy a zsúr végén több szülő is megkérdezte, hogy
amikor levettük B készülékeit, akkor tényleg nem hallott semmit,
mert ők ezt el sem tudják képzelni.
Hiszti
2008. november 19, szerda
Csili
Gyerekszáj
2008. december 02, kedd
Csili
- 343 -
Nem hallom a szavakat
2008. december 07, vasárnap
zfor
- 344 -
Bár nagyon úgy tűnhet, mintha a hallása miatt sírt volna, de sze-
rintem nem erről van szó. Egyrészről előtte hosszú percekig azt
hihette, hogy büntiben ül, és felhalmozódott benne a feszültség.
Másrészt meg sokkal inkább volt köze a sírásnak az irigykedés-
hez, mint a rossz hallás miatti szomorúsághoz.
L, aki a maga 8 évével már jól érti a mesék nyelvezetét, pom-
pásan szórakozott a történeten. Mindez alatt B küzdött a tévé és
a történet megértésével – azaz lemaradt néhány olyan részletről,
amin a bátyja láthatóan jót derült. Ez pedig bizony frusztráló:
„mi az, amin L nevet, én meg kimaradok belőle???”. Igazából sze-
rintem ez volt az oka a sírásnak.
De akárhogyan is van a dolog, B bizonyára hamarosan eléri
azt a szintet, hogy felismerje azokat a helyzeteket, amikor hát-
rányban van a társaival szemben. Biztos, hogy ez minden egyes
alkalommal bántani fogja, de épp ilyen biztos vagyok benne,
hogy meg fogja tanulni kezelni a dolgot.
B regénye
2008. december 09, kedd
zfor
- 345 -
Babszemjankó 3-ik testvére 1 éves.
Grant kapitány 100 éves.
Az igazsághoz tartozik, hogy Mamus javította a helyesírást, de
a történetet B teljesen egyedül találta ki és klimpírozta be.
Iskolakereső
2008. december 10, szerda
Csili
Rezeg a tappancs
2008. december 19, péntek
Csili
- 346 -
egy egész napot az aksi, újabban azonban már délután kimerül az
egyik. A töltőben mindig hármat töltünk, pontosan az egyre gya-
koribb és koraibb lemerülés miatt.
Ördögfióka barátom
2008. december 26, péntek
zfor
Ördögfióka-barátom
felvidít, ahányszor látom,
olyan fürge, olyan fényes,
szaga kellemesen kénes
saját talpát nyalni képes.
Van két kicsi, hegyes szarva,
van egy izmos, kurta farka,
magas fákon reggel, este
annál fogva lóg, libegve,
s diót dob a gyerekekre.
Játék a számítógéppel
2009. január 07, szerda
zfor
- 347 -
számítógép ugyanolyan érdekes tud lenni, mint egy jó mese-
könyv, és határozottan érdekesebb, mint a házi feladat; tanulni
pedig legalább annyit lehet belőle.
Mit szoktunk B-vel és L-lel játszani a számítógépen?
Sokat rajzolgatunk – ezt ugyan szoktuk papíron és táblán is,
de a számítógépen máshogyan lehet. Mindketten imádják és
szebbnél-szebb vonatokat és repülőket kanyarítanak.
Újabban B sokat játszik az Anna és Peti oldalon. Itt főleg ki-
sebbeknek való játékok vannak, a 8 éves L-t csak egy körre kötöt-
te le. B viszont újra és újra előveszi.
Nem annyira kicsiknek való a BBC iskolás sorozata. A BBC
minden korosztály számára egész sorozatnyi képességfejlesztő
játékot tartogat, az ovitól egészen a középiskoláig. Mivel angolul
vannak a játékok, ezért csak azokkal tudunk játszani, amikben
kevés a szöveg, mint pl. ezekben:
http://www.bbc.co.uk/schools/ks2bitesize/maths/
Csalás
2009. január 26, hétfő
Keresztanyu
- 348 -
Bizottsági előkészületek
2009. január 30, péntek
Csili
A Bizottság előtt
2009. február 10, kedd
Csili
- 349 -
szakembert (aki a végén mondta is, hogy nagyon helyes ez a kis-
kölyök).
Újdonság volt a korábbi bizottságos fellépésünkhöz képest,
hogy most Z is velünk tartott, sőt, be is jött a terembe. Simán be-
jöhetett, kérés nélkül, igaz, hogy széket nem tudtak biztosítani
számára a szűk szobában, de ez legyen a legkevesebb. Majdnem
B háta mögött kaptam helyet, ahonnan a feladatokat sem láttam.
Bő egy óra elteltével, amikor B már fáradni kezdett, próbáltam
biztatni, de ekkor a hölgy odaszólt, hogy nem az a felmérés célja,
hogy a gyerek próbálja kitalálni a szavakat, hanem hogy felmérje,
jelen pillanatban mennyit tud.
Ez teljesen rendben is van, de jobban esett volna, ha előre
közli a feltételeket és a vizsgálat célját – a miheztartás végett.
A helyszínen kapott szakértői javaslatban végül ez áll:
„Általános iskolai tanulmányait a többi tanulóval együtt,
azonos osztályban (integráltan) kezdheti meg. Hallás-és be-
szédállapota alapján halló közösségben sikeresen oktatható. …
Heti 1 óra szurdopedagógiai-szurdologopédiai fejlesztést javas-
lunk számára.”
Most már „csak” egy befogadó suliba kellene felvételt nyerni!
- 350 -
ket a dolgokat, illetve futtassunk még egy iskolát párhuzamosan
felvételi szempontjából, mert április közepén, amikor ők ered-
ményt hirdetnek, már késő lesz új sulit keresni.
Ezt így gondoltuk mi is, L iskolájába is beadtuk már a jelent-
kezési lapot. De továbbra is küzdünk és reménykedünk a Kincs-
kereső mellett.
Szülői a Kincskeresőben
2009. február 18, szerda
Csili
L sulijában
2009. február 23, hétfő
Csili
- 351 -
tudásmorzsákat apránként csipegette fel a bátyjától és a környe-
zetétől.
Az ovi ellen beszél az is, hogy a fele csoportjuk a következő
tanévben elkezdi az iskolát, sokan közülük 6 évesen, és B barátai
közül mindenki elhagyja az óvodát. Miután az óvónénik saját be-
vallásuk alapján nem fogják tudni B-t lekötni még egy évig, én
pedig az unatkozásnál értelmesebbnek tartom a tanulást, így ez
is az iskolakezdés mellett szól. B maga is szeretne már iskolás
lenni, nem is tudom, milyen indokkal tudnám visszatartani?
Beszéltünk L iskolájában az alsósokért felelős igazgató-
helyettes asszonnyal is. Meglepően, sőt, kifejezetten pozitívan
fogadta a kis B-t, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy L taní-
tó nénije már folytatott előkészületeket nála B érdekében. De ez a
tény nem csökkenti egyáltalán az értékét annak, hogy az igazga-
tó-helyettes nagyon várja, kihívásnak tartja és megtiszteltetésnek
veszi, ha oda íratjuk be B-t. Elmondása alapján a leendő tanító
nénik mindegyike felkészült egy ilyen feladat megoldására,
egyébként ő maga is tanított korábban egy hallássérült (hallóké-
szülékes) kisfiút. A leendő tanítókat mindenképpen megnézem
majd jövő héten a nyílt napon, hiszen ha L iskolája mellett dön-
tünk, akkor két sima (nem németes) osztály közül is választa-
nunk kell majd.
- 352 -
tónő, a másik anyáskodóbb, mosolygós. Van már tapasztalatuk
diszlexiás, hallássérült és gyengén látó kisgyerekekkel. Üröm az
örömben, hogy ez a páros csak első két osztályban tanítja a gye-
rekeket, harmadiktól cserélnek.
Kincskeresőtől még nem kaptunk semmiféle értesítőt, de a
nyílt nap után már nem is vagyok letörve. Tulajdonképpen nem
is az iskola integrált vagy nem integrált (ami alatt a normál, és
nem a szegregált iskolát értem) státusza számít, hanem az isko-
lavezetés és a tanítónők hozzáállása a „különleges” gyerekekhez.
Szakértői vélemény
2009. március 24, kedd
Csili
- 353 -
hogy hétvégén, mikor L-től kérdeztem ki a szorzótáblát, sutyiban
megtanulta a könnyebb szorzásokat B is.
Heti 1 óra szurdopedagógiai-szurdologopédiai fejlesztést ja-
vasol a Bizottság B-nek, amit valószínűleg L sulijában nem fog
tudni megkapni. Öröm az ürömben, hogy az ovis logopédustól
megtanulta a „k” és a „g” hangokat is kimondani, most még ara-
nyosan erőlködve, de kis gyakorlás után menni fog ez.
Best of
2009. április 01, szerda
Csili
Beíratva
2009. április 23, csütörtök
Csili
- 354 -
6 éves
2009. május 17, vasárnap
Keresztanyu
- 355 -
Kedves óvodám
2009. június 08, hétfő
zfor
Kedves óvodám,
sok víg nap után
itt a búcsúnap,
indul a csapat.
Nem vár ide már
játék, mesevár.
Tollam, ceruzám
kísér ezután.
- 356 -
Könyv, toll, tinta, ceruza
Indián tábor
2009. június 17, szerda
Csili
Csendes a lakás
2009. június 23, kedd
zfor
Már nincs ovi, még nincs suli, de valahol lenni kell. Úgyhogy a
tavalyi mintára leadtuk az öcsiket nagyszülőkhöz. Három hét itt,
három hét ott.
- 357 -
Mi meg otthon kukkogunk gyerektelenül, nagy csendben. Nem is
tudom, hogy jó-e. Egyelőre élvezem!
Vadasparki kaland
2009. június 29, hétfő
zfor
L-telenül
2009. július 07, kedd
zfor
- 358 -
Persze nem azt akarom mondani, hogy a gyerek-felnőtt párbe-
széd értéktelenebb, mint a gyerek-gyerek. Mind a kettő értékes
de egyben más is. B jól megállja a helyét mindenféle kommuni-
kációs helyzetben – amiben biztosan szerepe van annak, hogy
pici kora óta van gyerektársasága. (L mellett 2 éves kora óta óvo-
dai barátai is vannak.)
- 359 -
Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.
Itt van ez a kis öcskös, tegnap még pihés kisbaba, ma meg retkes
lábú, cserfes kisfiú. És iskolába megy. Visszavonhatatlan a dolog.
Tegnap L-lel összeszerelték az íróasztalát, ma meg vettek
lámpát az asztalra. Toll, ceruza, könyv és füzet készen áll.
A héten lesz egy találkozónk a tanító nénikkel. Szeretnénk
nekik bemutatni B-t – bár nem hiszem, hogy különösebb haszná-
lati útmutató kellene az öcsköshöz. A beszédprocesszorát is elke-
zelgeti egyedül, de persze nem árt, ha a felnőttek is tudják a lé-
nyeget. Lesz kezelési útmutató is, afféle kis könyvecske.
Érdekesebb lesz a szülői: ott is szeretnénk röviden elmondani
a szülőtársaknak, hogy nem kell B fülijeitől megijedni. Egészen
biztos vagyok benne, hogy néhány gyerek odahaza megkérdezi
majd, hogy „Anya, mi az a dolog B fülén?” És akkor kár lenne, ha
nem tudnának felelni.
Gyerekeknek a füliről
2009. szeptember 01, kedd
Csili
- 360 -
– Ha nincs rajta a füli, akkor ő lassan hall, ugye?
Úgy látom, átment a mondanivalóm. Nem szeretném túlra-
gozni sem; remélem, a tanító nénik sem mennek át rettegésbe a
füli-felügyelet miatt.
- 361 -
Karate kid
2009. szeptember 14, hétfő
Csili
Hangkeresés a suliban
2009. szeptember 22, kedd
Csili
- 362 -
Találkoztunk az ének tanító nénivel is. Meglepődve hallgatta,
hogy B a zenét nem olyan jól hallja és érzékeli a fülivel, mint a
beszédet, és nagyon nyitottnak mutatkozott arra, hogy cochleáris
implantátum szimulációkat hallgasson meg.
Úgy érzékelem, eddig az összes tanító nénivel jól együtt tud-
tunk működni, aranyosan meghallgatták a mondanivalónkat és
teljesen nyitottak B irányában. Ez már fél siker, a másik fele az
öcskösön múlik.
- 363 -
Egy napló utolsó lapjára
Roló
2009. október 30, péntek
zfor
- 364 -
Mit jelentett nekem
2009. november 02, hétfő
Keresztanyu
- 365 -
Mit jelentett nekem
2009. november 04, szerda
Csili
- 366 -
lelki horzsolások nélkül éli a vele egykorú halló pajtásaival együtt
az elsősök életét. Az utat, ami idáig elvezetett, annak minden
örömével és kételyével együtt, élmény volt megosztani mindany-
nyitokkal, akik hosszabb vagy rövidebb ideig kísértétek B törté-
netét, és folyamatos virtuális támogatásotokkal segítettetek ab-
ban, hogy B története kerek egész legyen.
- 367 -
Azt nem értettem csak, hogy miért nem tudom B-t megnyugtatni,
ha időnként elkezdett keservesen sírni. Hiába csitítgattam, éne-
kelgettem a kis fülébe, rá se hederített. Eddig ez minden gyerek-
nél bevált. Máskor meg őrületes csatazajban is úgy aludt, mint
egy kis angyalka. Akkor persze csak azt gondoltam, hogy a kisba-
bák már csak ilyenek. Nézelődnek, sírnak, alszanak és persze
mosolyognak. Bárki belenézett a babakocsiba, azonnal fülig sza-
ladt a szája, és kézzel-lábbal röpködni kezdett, mint egy kisma-
dár.
Úgy is mondtuk akkoriban, hogy B a mosolygyáros. Szeren-
csére ez a gyár még ma is jól működik, egyéb üzemágakkal kiegé-
szülve. Mellette versel, énekel (!?), táncol, karatézik és szorgosan
hozza az aranycsillagokat az isiből.
Persze tudjuk mindannyian, hogy még sok feladatot kell még
megoldania, és rengeteg tanulni való is vár még rá. De hiszen er-
re való az élet, ami épp csak elkezdődött. Én nagyon bízok benne,
hogy mindig lesz olyan ember, akire számíthat, aki segíti, és ha
szükséges, rá is számíthatnak és Ő is segíteni fog.
Katimama
- 368 -
tudja hogy mi a csönd világa, ahova néha elmenekülhet ha erre
kedve támad. Hát ennyi, boldog vagyok, mindketten legyőztünk
valamit és ez állati jó érzés!
Szipapa
- 369 -
Mit jelentett nekem
2009. november 15, vasárnap
zfor
- 370 -
meg őszintén megvallani magamnak a saját érzéseimet, ha nincs
ez a blog.
- 371 -
Jegyzetek
- 372 -
nek megfelelően a hallási figyelmét, beszédfejlődését és szókincs-
ét is a másfél éves, jól halló gyerekekével hasonlítják össze.
7NAD, National Association of the Deaf: Az Amerikai Egyesült
Államokban működő, siketeket és nagyothallókat tömörítő szö-
vetség.
8 A siketség a fejlett világban legnagyobb részt öröklött okokra
vezethető vissza, míg a megbetegedésből származó hallássérülés
aránya egyre csökken. A várható élettartam növekedésével egyre
gyakoribb az időskori hallássérülés, de ennek mértéke ritkán éri
el a teljes siketséget.
9 Később kiderült, hogy B jobbkezes. 6 éves korára teljesen egyér-
telműen a jobb keze lett domináns, ezzel ír, rajzol és kezeli a
számítógép egerét.
10A Berlin-Brandenburgi Cochleáris Implantátum Egyesület a
berlini és környékbeli szülőket és cochleáris implantáltakat tö-
mörítő közösség. Honlapjuk: http://www.bbcig.de/
11A HARKE mellett számos egyesület működik Magyarországon.
Szinte minden speciális iskola működtet szülőklubokat, de van-
nak iskoláktól független közösségek is. Néhány, a teljesség igénye
nélkül:
– Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége
– Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapítvány és Egyesület
– Hallod?! Szülőklub
– Fülimplantáltak Egyesülete
– Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete
12 Communication Abilities of Children With Aided Residual
- 373 -
Szerzők: Amy McConkey Robbins, MS; Dawn Burton Koch, PhD;
Mary Joe Osberger, PhD; Susan Zimmerman-Phillips, MS; Liat
Kishon-Rabin, PhD
14Bilateral Cochlear Implants in Adults and Children, ARCH
OTOLARYNGOL HEAD NECK SURG/VOL 130, MAY 2004
Szerzők: Ruth Y. Litovsky, PhD; Aaron Parkinson, MS CCC;
Jennifer Arcaroli, MS CCC; Robert Peters, MD; Jennifer Lake,
MS CCC; Patti Johnstone, MS CCC; Gonqiang Yu, PhD
- 374 -