the idea market

Újabb reneszánsza felé csörtet a globális képregénykultúra, hiába mormognak pénzügyi vál-
ságról és egyre csökkenő eladásokról a gazdasági elemzők és az ideges férfiak kopottra mo-
sott pólókban, tintapacás ujjakkal. Hollywood ugyan jól dolgozik azon, hogy minden szellemi
terméket a szánalomig egyszerűsítsen (beleértve a sokszor így is szánalomig egyszerű szuper-
hős-franchiseokat), de a jó ötletek éle még így is kevéssé csorbul. A rovat ehavi szereplői: Alan
Moore és Warren Ellis.

M indketten dühös, bozontos, italtól

és cigarettától bűzlő öregemberek,
mégis a globális képregénykultú-
ra legnagyobb ötletelőinek számítanak, a
reggeli vodkaredbull előtt még azt is meg-
érvelnék, hogy a globális popkultúra miért
egyenértékű a brit gyarmatosítás második
hullámával, tehát ami globális, az igazából
brit, de ezt itt és most ugrasszuk.
Alan Moore:
Neonomicon
Moore neve régóta háztartási kellék a kép-
regényrajongók otthonában, de aki nem
katalógusszámokkal kel és fekszik, annak
kezdetben elég annyit tudnia, hogy Watch-
men és V for Vendetta (ennyivel letudni
Moore munkásságát elég arcátlan, de a
kezdőknek is el kell indulniuk valahon-
nan). Aki olvasta és látta is a Watch-
ment, az tudja, hogy az adaptáció so-
rán a cselekmény jócskán elvérzett,
az író pedig jogilag is hátat fordított
a történetnek. Nem is csoda, hogy
négy részre tervezett új mini-szériá-
jában, a Neonomiconban visszatér
a huszadik század egyik legnagyobb
hatású horror-írójához, H.P. Lovecrafthez,
aki két kézzel szórta magából az amerikai
„felvilágosult” középosztály zsigeri nettó-
félelmét a primitív kultúráktól meg en bloc
bármitől, ami a városhatáron kívülről ered,
és öregebb, mint a múlt heti sportújság. Év-
milliókkal ezelőtti hagymázas rémálmok, ősi
istenek, az ember szembesülése saját ha-
szontalanságával, némi pornográf felhang-
gal és vicsorgós okkultizmussal. Kíváncsiak
vagyunk, hol végződik a negyedik rész, az
elsőben még csak a hitetlenkedő rendőrök
és a kántáló rituálényelvi elemek mutatják,
hogy valami nagyon, nagyon el fog törni.
lista manufaktúrában legyártott
szuperhősök csatájára leegysze-
rűsítő Supergod, még rajongók
számára is vannak kevéssé ismert
darabjai. Ilyen a jövő pszichikai rend-
őrsége köré kanyarított Hotwire, amit
utána Steve Pugh rajzolt meg mesterien,
egyben át is dolgozva Ellis történetét. Szel-
Warren Ellis:
Hotwire
lemekkel csatázó dögös albínó rendőrlá-
nyok, akik csak a harcmezőn érzik igazából
elevennek és élőnek magukat, ebből a pszi-
A kvantumelméletben és az okkultiz- chotanoncok már most gyönyörű freudista
musban egyaránt szügyig járó dühös levezetést kanyarítanak, de démoni akciófil-
energiaitalraktár hiába dolgozik két met ilyen gyönyörű kézmunkával legutoljára
kézzel Hollywoodnak (októberben kerül is csak akkor láttunk, amikor Lady Death
filmvászonra a képregényéből készített mentette meg a világegyetemet a dupla D-
blockbuster action, a RED), gyárt ingyen kosaras Chaos! Comics hősnők világában,
steampunk-magic képregényt a netre és az is elég régen volt már. Emésszétek
(freakangels.com) és dolgozik olyan so- mindezt csendben, a következő hónapban
rozatokon, mint a szintén filmesélyes új hideg és meleg előételek következnek a
Gravel vagy a hidegháborút naciona- képregénykultúra izgalmasabb sarkaiból.
 A hackerség selymesebb oldala:
Vigyázat, Ada Lovelace-tõl
okos nők! Lisbeth Salanderig
Női hackernek lenni a kozmopolita geek-kultúra egyik legnagyobb szexepilje, másfelől pszichiá-
terek biztos bevételi forrása, ha onnan indulunk ki, hogy egy ember fele-fele arányban hordozza
a jó meg rossz tulajdonságokat. Mi lehet akkor a gond, ha valaki szép is meg okos is egyszerre?
Megnyugtatok mindenkit, rengeteg helyen repedhet a tengely, de ezt majd egy viselkedéspszi-
chológiai doktorizás után fogom csak leadni nektek. Addig vegyük szemügyre a történet felszí-
nesebb részét, a bugyiban hackelést hajnal fél ötkor, félig kiivott Red Bullos patronok között.
z

Az
erősen apaágon öröklődő angol- A hackerlány manapság csendes, visz-
szász IT-kultúrkörben a nőnek
nincs szerepe, a számítógép maga
a nő, mert multitaskol, kombinál, engedel-
meskedik, birtokolhatjuk, belenyúlhatunk,
kellően passzív, a geek fiúk vele kelnek,
fekszenek, filmet néznek, zenét hallgatnak
és maszturbálnak, tökéletes tinédzskori
magatartásmintákat húzva ezzel. Ha a lány
géphez nyúl, ha nem koccannak műkörmök
a billentyűzet gombjai között, hanem hezi-
tálás nélkül, értően mozog, az egyfelől cso-
dálatot vált ki, másfelől zsigerből adja, hogy
aktív leszbikusnak látod, képzelegsz vele,
mit tudna tenni más élethelyzetben, ha eb-
ben a szituációban ennyire határozott.
A hackerlány, gépkezelőlány, okoslány
kettővel korábbi változata a tudós nő, akinek
legélő-élettelenebb példája a Tomb Raider
szemöldökfái közül szalasztott Lara Croft,
a világ legbaszandóbb pixelei, teszi hozzá
régóta Angliába szakadt tech helpdeskes
ismerősöm, kétszer is aláhúzva ezzel azt,
hogy a D-kosár vonzó, de százhatvansok
pontnyi IQ-val megkenve még jobban az,
mindenkinek. Marie Curie, a radioaktivitás
anyja, két Nobel-díj birtokosa vagy Ada Lo-
velace, a 19. századba született angol író-
nő, amúgy a történelem első programozója
a világ megkerülhetetlen és érthetetlen
jégtömbjei a férfióceán közepén, mégsem
vonjuk őket be vágyálmokba. (Ha igen, légy
elnéző és ne közöld velünk, a tudatlanság
nagyobb áldás, mint gondolnád.)
szahúzódó, petite nőtípus, neten él, netről
rendel, a neten van biztonságban, az ellen-
kultúra ruháit viseli és zenéit hallgatja, riot
girl lenne a neve (típusa), ha a bakancsot
nemcsak rövid sétákra, hanem veserúgás-
ra is használná pogó közben.
Társadalmi beilleszkedése problémás,
vagy outright megoldhatatlan, nézzünk
csak körbe: a legtöbb olvasónk előtt ismert
a Serial Experiments Lain, de egy kultúr-
körrel arrébb ott figyel Acid Burn (Hackers,
1995), Allegra Geller (eXistenZ, 1999), Tri-
nity (The Matrix, 1999), Sasha (Hypercube,
2002), Aleph (Global Frequency, 2005)
vagy a legújabb idolként felmerült Lisbeth
Salander (The Girl with the Dragon Tattoo,
2009). Mindannyian vonzónak és rejtélyes-
nek ábrázolt figurák, akik a végzet pókasz-
szonyasszony-pólója mögött lányos dacot
és dafkét hordoznak, talán csak Trinity az
egyetlen igazi nő, akit az amerikai filmpiac
elvárásai miatt is érett nőként kellett ábrá-
zolni, véres póznával is végzi a mellkasá-
ban, végzetes aktus, mégsem a nőstény
harapja le a férfi fejét, hanem egy másik
vakítja meg, sanyarú komplexusokat csap-
nak oda a Wachowski-fivérek a Freudban
tobzódó filmkritikusok elé.
Pszichológiailag túlkompenzáló gyerme-
kekről beszélünk, ha meg valaki szembejön
veled és azt mondja, hogy hacker és még
lányból is van, tudod, mi a teendőd.
damage

63