GEORGIKON
Mesél a múlt
A szabadkőműves Nagyváthy
Nagyváthy János mellszobra a keszthelyi Nagyváthy
Szakközépiskola kertjében
Nagyváthy János (1755-1819) életével foglalkozó
életrajzi források egyöntetűen állítják, hogy 1788-
ban költözött Pestre, gyógyulást keresvén súlyos
szembetegségére.
A pesti piarista gimnázium igazgatója, Báró Schaffrath
1788 novemberi ajánlása alapján a következő év
elején felvették „A Nagyszívűséghez” („Großmuth”,
„Magnanimitas”) címzett szabadkőműves páholyba,
melynek vezető személyisége Széchenyi Ferenc gróf volt.
A legkiválóbb tagjai „a pesti társas, politikai, tudományos
és szellemi élet vezéralakjai (…) Lackovich György,
Kovachich Márton, Madách Sándor (Madách Imre őse),
Liedemann, ifj. Ráday Gedeon, a piarista gimnázium
igazgatója Schaffrath, azután Kármán, Pajor Kilián,
Nagyváthy és Horváth Ádám”.1
21
Hazánk „szellemi elitjével” került szoros kapcsolatba
Nagyváthy, a haladó gondolkodású nemesség jelentős
képviselőivel ismerkedett meg. A páholy tagjait a
szabadkőműves ideológia tartotta össze, egyaránt
elutasították az abszolutizmust, a klerikalizmust, a
jozefinizmust, a társadalmi egyenlőtlenségeket, és az
arisztokrácia egyeduralmát, de „a radikális plebejus
forradalmiság végül is idegen tőlük, s a politikai szabadság
kiterjesztését a nép nagy tömegeire még nem tartják
kívánatosnak”.2
Nagyváthy páholybéli működése kapcsán írta Kazinczy
Ferenc (1759-1831) Aranka Györgynek (1737-1817): „Ez
az ember mintegy 35 esztendős ember. S. Pataki Kálvinista
Deák, s Losontzi concrector vala. (…) Eggy sok tehetségü
ember. Kőmives. – Fordításai jók, de sok grammaticai
hibája van, mert írni tsak most kezd… E vala az, a kire Révai
reá bízta a M. Társaság eránt való plánum kidolgozását”.3
A nyelvtudós Révai Miklós (1750-1807) Magyar Tudós
Társaság-tervében a felállítandó társaság leendő tagjait
is felsorolta, a 26. helyen „Nagyváthy (Johannes)” mellé
ezeket jegyezte fel: ,,Pesten magántisztviselő (…) a
tudományok bővebb ismeretének híjával van. De szerencsés
eredménnyel megkísérelt különféle – főleg gazdasági
természetű – munkái és azonkívül igen gyakori bizonyítékok
igazolják, hogy különböző tudományokban kiválóan
jártas. Érdeklődési köre leginkább a természettanra,
technológiára, gazdaságtanra és természetrajzra irányul.
A matézisban is kiválóan gyakorolta magát, továbbá
a filozófiában, statisztikában, államtudományban és
vegytanban. Buzgón érdeklődik az anatómiai kísérletek
iránt. A magyaron kívül a latin, német és francia nyelvet
is beszéli, érti az olaszt és az angolt és eléggé emlékezik
a görögre és a héberre is. Ő is, mennyire saját erejéből
tehette, főleg a mágnások felkeresésével igyekezett ezen
felállítandó társaság mások által már eléggé előrevitt
munkájában fáradozni”.4
Nagyváthy a páholy elismert tagja lehetett, erre utal,
hogy korának két kiemelkedő magyar tudósa is elismerően
írt róla, emellett négy röpiratát is megjelentették. Művei
–érthető módon-nevének feltüntetése nélkül hagyták el a
nyomdát, csupán Kazinczy 1791-es leveléből tudjuk, hogy
Nagyváthy a szerző.
Valószínűleg II. József toleranciarendeletét ellenző,
a klérus oldaláról elhangzott támadásokra volt hivatott
válaszolni „A Vallás-tserélés, avagy egy világi-böltsnek,
egy jésuitának és egy hazafinak arról való beszélgetések:
 22 GEORGIKON
Mesél a múlt
ha vallyon szabad-e az embernek vallását, a mellyben
született, meg hányni-vetni és van-é szabad választása azt,
ha hibás, jobbal fel tserélni?”5 című röpirata. A mottónak
szánt ,,Meg-szollitás” versecske sok félreértésre adott
okot:
,,Édes ember-Társam! értsd meg Lételedet: Ne add
árendába a’ Papnak eszedet.
Gondolkozz, Visgálódj; erre való az ész; A’ ki vakonn
hiszen, Papok szamara lész (…)
,Tsak rágódjál rajta, meg érted a’ Vallást, Mint
konyháért való emberi-Találást.” 6
A bevezető miatt később gyakran ateistaként említik
a szerzőt, így Nagyváthy Kálmán (1891) szerint is „e
röpirata után atheistának kell tartanunk.”.7 A teljes
életmű és Nagyváthy testamentuma alapján –sokszor
hangsúlyozta a vallás jellemformáló szerepét és több,
vallási intézményre, iskolára is hagyott vagyonából–
biztosak lehetünk benne, hogy a maga módján vallásos
volt. A röpirat szövegében szerepel, hogy ,,Keresztyén
vallásból más keresztyén vallásra állani nem Apostásia”,
mely kitétellel a protestáns rendek évszázados
álláspontjára, valamint a szabadkőműves ideológiára, a
tolerancia álláspontjára utalt.8 A röpiratban foglalkozott
a lelkiismereti nevelés kérdéseivel is, a nevelési elvek és
gyakorlat reformjában jelölte meg mindenfajta társadalmi
változás előfeltételét.
„A veres barátnak egy el-pusztult templom omlása
mellett való szomorú képzelései. Mellyeket Fridrik vers-
költeményeiből magyarra forditott DE LA PLUME.”
A röpirat fordítás, a szerző a múltra tekintett vissza,
amikor a „vaksággal megvert fejedelmek”, „királyok és
szentséges pápák, vért ontó nadályok” lábbal tiporták az
emberi jogokat. A művet a „veres barátok”, a magukat
a templomosok utódainak valló szabadkőművesek
miszticizmusa, szimbólumrendszere szövi át. A meglepően
optimista, aranykort idéző befejezésben a remény hangjai
szólalnak meg, miszerint a „templáriusok rendjének”
felvirágzásával diadalmaskodni fog az egész emberiséget
testvériesen felölelő szeretet:
,,Akkor fog a szelid bárány a farkassal,
A meglánczolt jobbágy a volt tyrannussal
Eggyességre lépni. És a méltóságos
Gróf örül szűrös embert, barátságos
Karjai lánczával melléhez kulcsolni
S mint testvérét nyájasan csókolni” 9.
„Akkor a bársonyos leplek közt született
Báró, az alacsony és szalmával fedetett
Viskóbul származó jobbágyát csak épen
Virtusaival fogja szembetűnőképpen
Megelőzni”.1
Az utópisztikus sorokban az emberiség közös,
jobbító cél érdekében összefogó testvéri szövetségként
jelenik meg. Másik röpirata a „Tsillagok-forgásibúl
való polgári jövendölés Lengyel országra a mellybe
borussiai király, és etc. etc. le-ábrázoltatnak. (…) A
magyaroknak tűkörül.” címet viseli. Nagyváthy itt utalt
–„A magyaroknak tűkörül” – arra, hogy párhuzamot
vont a két nemzet társadalmi viszonyai között, tehát
a lengyel vonatkozású helyzetkép tulajdonképpen a
magyar nemesség figyelmének felkeltésére szolgált. A
röpirat témája a társadalmi egyenlőtlenség problémája,
középpontban az elfajult nemességgel és a pusztulásnak
indult nemzettel. BALLAGI (1888) írta találóan: ,,finom
tapintatra mutat, hogy Nagyváti, ki maga is tagja volt
a nemességnek, nem saját véreit, hanem a lengyel
nemességet veszi bírálat alá. A ki meg akarta a magyar
nemesek közül, így is megértette”.11 Nagyváthy szerint
a nemesek saját érdekeiket az államérdek elé helyezték,
a társadalmi egyenlőség gondolata meg sem fordult
fejükben, a parasztsággal és polgársággal lekezelően
bántak, a nemességet tette felelőssé a parasztság sanyarú
sorsáért is: „parasztjaitok úgy elbarmosodtak, hogy csak
szántani sem tudnak, holott pedig egész foglalatosságok
nem egyébből, hanem csak a földművelésből áll. (…)
Ez volna a ti legelső kötelességetek, hogy ezeket a
boldogtalanokat állítnátok jobb lábra; ez segítne osztán
nektek a magatok jobb rendbe szedéstekre”.12
A nemesség mellett a polgárságot is negatívan
ábrázolta: „nevét sem tudjátok ti annak, mitsoda az, a mit
másutt polgároknak vagy városi lakosoknak neveznek”.13
Derűsebb képet csak a köznemesség profiljáról rajzolt,
ám a portrét árnyalta, hogy az „otromba” nevelés
és tudatlanság révén még ők sem tudták reformokat
előmozdítani. A „lengyel tükör” tehát semmi biztatót nem
mutatott a magyar nemzetre nézve, hacsak nem tanul a
lengyelek példájából.
„A tizen-kilentzedik században élt igaz magyar
hazafinak öröm-órái” című művében Nagyváthy az
ideális társadalom leírását adta meg, de az eszményi
állapothoz vezető fejlődést nem ábrázolta, csupán annak
végeredményét.
Radikálisan nem változtatott a korabeli szociális
kategóriákon. Jellemző a jobbágykérdésben kifejtett
 GEORGIKON
álláspontja, mely szerint Úr és paraszt mindig is lesz,
csupán viszonyuk változik, vagyis a jobbágy földesurának
nem rabszolgája, hanem „munka-segítő-társa” lesz,
akinek ura nem kíván ,, ’sírjokkal gazdag lenni”.14
Nagyváthy elképzelt társadalmában a katolikus klérus
lemond a cölibátusról, túlzott javadalmairól, hozzájárul
a közterhekhez a nemességgel egyetemben, mindezek
mellett pedig vallástürelmet is gyakorol. Elképzelései
szerint az egyenlőség megvalósítása együtt fog járni a
műveltség terjedésével, a közoktatást állami feladatként
jelölte meg: „az országban felállított és felállítandó iskolák,
nem valamely bizonyos vallású embereké tsak, hanem az
egész hazáé, úgy mint a mellyben a haza boldogságára
hazafiak, emberbarátok, atyák és tudósok neveltetnek.
Nem lehet annak tanítóit is egy bizonyos vallású
emberekbül választani tsak, annyival is inkább, hogy a
vallás alkalmatos és szorgalmatos tanítót úgy sem szül”.15
Az iskolákban az elavult ismeretek, „tudományok” helyett
a kor követelményeihez alkalmazkodó ismeretek átadását
szorgalmazta: ,,melly szorgalmatossággal taníttatnak
a mezei munkás embernek gyermekei az oskolákba
alkalmatos tanítók által a gazdálkodás mesterségére. (…)
Eddig – is hiba volt ennek el-mulatása, a midőn a mezei
gyermeket deák nyelvre vagy inkább szókra és inkább az
élet gyönyörködtetésére mint szükségére tartozó dolgokra
tanították”.16
Művének kiindulópontja volt, hogy hazánk az angol
és francia példát követve a polgári egyenlőség útjára
lépett, az átalakulást azonban nemesi vezetésű reformként
írta le, mégpedig úgy, hogy a nemesség önként lemond
kiváltságairól. A széles rétegeknek nem kívánt politikai
jogokat adni, a reformokat a középnemesség politikai
súlyának növelésével képzelte. Kívánatosnak tartotta
volna emellett az egyházi vagyon megszűntetését, a
zsidók emancipációját, az árvíz- és tűzkárosulók állami
segélyezését, kórházak és tébolydák felállítását – messze
előremutató gondolatok ezek.
Nagyváthy társadalmi és politikai álláspontjában
is felfedezhető az őt egyébként is jellemző
konzervativizmus, a megfontolt reformok támogatása. A
társadalmi és politikai ügyek kapcsán a valós helyzetkép
bemutatása mellett rendszeresen szólt az átalakulások
szükségességéről is. BALLAGI (1888) megállapította,
hogy a korszak röpirataihoz képest Nagyváthy művei
„eszmékben” és ideológiai utalásokban szegényebbek,
nem a jogi-politikai vonatkozású tételek domináltak, de
a gyakorlatiasságot nem lehet elvitatni tőlük. Az aktuális
23
Mesél a múlt
reformprogramokhoz kapcsolódóan társadalmi, morális
és pedagógiai kérdésekkel is foglalkozott.17
Nézetei a nemesség és a klérus éles bírálata ellenére
sem voltak kifejezetten radikálisak, „Nagyváthy
irányánál fogva bármennyire radikális volt is: finom
modorával meglehetősen el tudta simítani a radikalizmus
túlzásait”18.
Nagyváthy a szabadkőműves páholyban befolyásos
politikusokat is megismert, erről besúgói jelentések
árulkodtak. Orczy László kamarai alelnök házában
találkoztak azok a nemesek, akik a ,,megbeszéléseken
tervet dolgoznak ki, hogyan nyerhetik meg az uralkodó
ellen a parasztságot”.19 A szabadkőműves tervek azonban
nem valósultak meg, a francia forradalom hatására
megpezsdülő magyar politikai életből II. Lipót halálát
követően a reformokat támogató nemesség jelentős része
visszavonult– többek között Batthyány Alajos, Festetics
György, hasonlóan cselekedett Nagyváthy is- 1792
tavaszán már nyomdában pihentek „A Szorgalmatos
Mezei Gazda” ívei.
1795-ben ugyan betiltottak minden szabadkőműves
páholyt, de a tagok tartották a kapcsolatot a későbbiekben
is. A szabadkőműves időszak rendkívüli hatást
gyakorolt Nagyváthy szemléletmódjára, értékrendjére és
munkásságára is. Az ekkoriban megismert gondolatok
később újra és újra megjelentek műveiben. Rendszeresen
utalt társadalmi-politikai átalakulások szükségességére,
azonban művei homlokterében már a gazdálkodás és a
mezőgazdaság fejlesztése állt. /Folytatjuk/.
Lukács Gábor
1 JANCSÓ Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődés­
történeti szerepe a XVIII században Cluj 1936 181 p
2 Vörös Károly: Fejezetek Nagyváthy János életéből In : Agrártörténeti Szemle,
1961 (9-31 ,371-408 p ) 16 p
3 Kazinczy Ferenc levelezése. I-XXII kötet Kiadja: Váczy János és Harsányi István
Bp MTS, 1890-1927 II köt 137 p (A levél keltezése: 1791 január 7 )
4 RÉVAI (1790) idézi: Vörös K : i. m. 14 p
5 VÖRÖS K : i. m. 17 p
6 NAGYVÁTHY J : Vallás-tserélés 1790 13 p
7 NAGYVÁTHY Kálmán: Nagyváthy János élete Pozsony 1891 9 p
8 VÖRÖS (1961) i m 17 p
9 NAGYVÁTHY J : A veres barát 30 p 1790
10 BOROTVÁS – NAGY Sándor: Nagy Magyar Gazdák Szeged, 1942 (33-71 p )
41 p
11 BALLAGI Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig Budapest, 1888
344 p
12 NAGYVÁTHY J : Tsillagok-forgásibúl való polgári jövendölés Lengyel-országra 49
p 1790 (Szemelvényes kiadása: Tépjétek le a sötétség bilincseit XVIII
századi magyar röpiratok a feudális egyházról Bp , 1950 )
13 NAGYVÁTHY J : Tsillagok-forgásibúl való… 50 p 1790
14 NAGYVÁTHY J : A tizen-kilentzedik században élt igaz magyar hazafinak öröm-
órái 12-13 p 1790
15 NAGYVÁTHY J : A tizen-kilentzedik században élt igaz… 32 p 1790
16 NAGYVÁTHY J : A tizen-kilentzedik században élt igaz… 34 p 1790
17 BALLAGI G , i. m. 334 p
18 BALLAGI G , i. m. 346 p
19 BENDA Kálmán: A magyar jakobinusok irata Bp , 1957 624-625 pp
 GEORGIKON 3
Útravaló
Érik a cseresznye Nem szólhat az életünk csak a leállni nem tudó
aktivitásról, állandó hadonászásról, közbeszólásról. Vannak
olyan időszakok, amikor a nemcselekvés a legnagyobb tudás,
Üldögélek a nagyapám beismerve, hogy van nagyobb erő, aki ilyenkor is dolgozik.
ültette terebélyes cseresz­ Vannak, akik jól ismerik ezt a várakozó mozdulatlanságot.
nyefa alatt, behunyom sze­ A méhében gyermeket hordó anya, a gazda, aki magját
memet. A számban még az elvetette, a gazda, aki mosolyogva várja a cseresznye
édes cseresznyeíz, a lombon a beérését. A szolga, aki az ajtó mögött várakozik urára, aki
szellő játszadozása, madarak bármelyik pillanatban beléphet. Passzivitásnak mégsem
neszezése, távolról idehallatszó nevezhető ez az állapot, inkább várakozó gondoskodásnak,
gyereknevetés. Napfény szűrő­­ hiszen az átalakulás soha nem szűnik meg, legfeljebb
dik át a leveleken. Most ezt nyárnak nevezem, mint régen és erőkifejtésünktől függetlenné válik. A legnagyobb bizalom
nem a globális felmelegedés jut eszembe először. Most könnyen megnyilatkozása ez. Nehéz elhinni, hogy nem kell keresni,
elhagyhatónak tűnik az autókulcs, a többi kulcs csomóra tenni érte, hogy ilyenkor indulnak felénk a dolgok,
kötve, telefonok, naptárak és befizetetlen számlák. A képzelt rendeződnek helyzetek, megérkezik, akit nekünk szántak.
és tényleges erőlködések, kredit- és kétpártrendszerek, élő Valami nagy tapintat van a világ mögött. Megnyilatkozást
pontszámok és impakt faktorok. A pillanat ellensége a kornak: megengedő. Szentekét és zsarnokokét. Nem lép közbe,
aggodalom, hiányérzet, teljesítménykényszer és hatalomvágy hagyja, hogy vonuljunk, sírjunk, nevessünk, öljünk és
nélküli. Hagyom kicsit ezt az érzést. Nyár van. Nyárelő. öleljünk. Vagy néha, egy-egy pillanatra olyanok legyünk
Cseresznyék, meggyek, szamócák érnek, átadják magukat az egy kicsit, mint ő.
érlelő napfénynek. A fa, a föld megtette, amit lehet, a távoli úr, Érik a cseresznye. Itt a nyár. Szép nyarat mindenkinek!
a nap végzi el, ami hátravan. Pál László

Tartalomjegyzék
Diáknapok 2008 4
Ha május, akkor Sárgulás 5
F e l h í v á s - 50. Georgikon Napok Nemzetközi Tudományos Konferencia 6
50 éves a Georgikon Néptáncegyüttes 9
Élelmiszerbiztonsági – minőségügyi találkozó Keszthelyen 10
Bajnok lett a Georgikon DSE! 11
Universitas Kupa országos kosárlabdadöntő 11
Jubileumi Balaton Regatta 12
Buzás Gyula szakmai életútja 13
Festetics Imre, a csaknem elfelejtett állatnemesítő és genetikus 18
A szabadkőműves Nagyváthy 21
Farkas Róbert: Gazdák 24
Farkas Róbert: Kálvária 25
Zene Füleinek 26

Főszerkesztő: Dr. Pál László Szerkesztőbizottság: Felelős kiadó:

e-mail: pal-l@georgikon hu Grósz Gergely, Klima Péter Dr. Dublecz Károly dékán
Dr. Tóth Zoltán, Weisz Miklós
Nyomda: Vivycard Hungary Kft. Fotók: Megjelenik 500 példányban
Zalaszentgrót, +36 30/ 846-7020 szerzők, Grósz Gergely, internet ISSN: 0230-7502
 Georgikon
PANNON EGYETEM

a G E O R G I K O N
Mezőgazdaságtudományi Kar
hivatalos lapja | 2008/II. szám 51. évfolyam

GIKON Ha május, a
E O R
aG
50 éves Néptáncegyüttes kkor sárgulá
s

a p at!
da c s
r lab
ko s á
e tt a
ok l
n
Baj

y á r k ö r t e
Beérett a Bet