kölyök a karjában szendergett. A lány szíve eltelt örömmel, amikor simogatni kezdte a fiatal állat rőt bundáját. Hihetetlennek tűnt, hogy ilyen kevés ideje ismerik egymást, pedig tényleg csak két hét és két nap telt el azóta, hogy először találkoztak az erdőben. Két hét és két nap azóta, hogy Maja élete fenekestül felfordult. Magához szorította Páfrányt, akit az első talál- kozásukkor hétköznapi erdei állatnak nézett, még ha a szeme szokatlan indigókék volt is. Később
azonban a róka megszólította őt, és kiderült, hogy igazából egy csillagállat, a csillagvilág nevű távoli helyről érkezett. Páfrány kinyitotta a szemét, és amikor meg- látta, hogy a lány őt figyeli, oldalra billentette a fejét. – Min gondolkodsz, Maja? – Csak eszembe jutott, amikor elárultad, hogy csillagállat vagy. A róka mocorogni kezdett, és felült.
– Látnod kellett volna, milyen arcot vágtál, amikor először megszólaltam! – ugratta a lányt. – Szó szerint tátva maradt a szád! – Hát persze hogy meglepődtem. Azelőtt soha semmi varázslatos nem történt velem. Páfrány megnyalta a lány orrát. – Ma meg már a csillagbarátom vagy, és jó sok mindent tudsz a varázslásról. Maja bólintott. Ez olyan csoda volt, ami még most is alig fért a fejébe. Ha egy csillagállat átjön az embervilágba, találnia kell maga mellé egy gyere- ket, aki a csillagbarátja lesz. Csak azok hallják meg ugyanis a csillagállatok beszédét, akik őszintén hisz- nek a varázslatban. Ezután a csillagállat megtanítja a gyereket, hogyan tudja jó célokra, mások segítésére használni a mágiát, ami a két világ között szabadon áramlik. Valamint segíti őt abban, hogy legyőzzön bárkit, aki a fekete mágia erejével boldogtalanságot akar terjeszteni a földön. Maja bármikor magához szólíthatta Páfrányt, amikor szüksége volt rá. Csak ki kellett mondania
a nevét, és a róka ott termett. A csillagállat arra viszont figyelt, hogy mindig eltűnjön, ha valaki más is megláthatta volna. Maja majd kiugrott a bőréből örömében, amikor kiderült, hogy a két legjobb barátnője, Lotti és Sita is csillagbarát. Lotti csillagállata egy Füge nevű, virgonc mókus lett, Sitáé pedig egy Hanga nevű, szelíd őz. Mindhárman ret- tenetesen élvezték, hogy együtt tanulhatnak varázsolni, még ha néha ijesztő kalandokba keveredtek is. Páfrány leugrott az ágyról, és megrázta magát. – Nincs kedved gyakorolni egy kicsit a varázs- lást? Tudod, hogy minél többször próbálkozol, annál jobban megy. – Oké. – A lány lelkesen kipattant az ágyból, és a lába körül ugrándozó rókát többször is kikerülve az asztalához lépett. Félretolta az állatos magazinokat, állatos mat- ricákat, tollakat, könyveket és füzeteket. Aztán előrehajolt, és a tükrébe nézett.
Már a varázslástanulás kezdetén megtudta, hogy a csillagbarátoknak különböző varázské- pességük van. Ő például látó: ha fényes felületre nézett, olyasmit is meglátott, ami máshol történt éppen. Sőt belepillanthatott a jövőbe, és Páfrány szerint, ha eleget gyakorol, egy nap a múltba is visszatekinthet majd.
Maja most a tükörre összpontosított, kizárta a külvilágot, és hagyta, hogy átjárja a csillagvarázs. Egész teste bizseregni kezdett, amitől úgy érezte, minden egyes pórusa csillagfénnyel ragyog. De mit nézzen meg? Egy pillanatig gondolkozott, majd döntött. „Mutasd meg a jövőt! Mutass valami olyat, amit látnom kell!” Saját tükörképe elhalványult, és a helyén meg- jelent egy másik jelenet. Egy lány kuporgott a földön, a bokáját szorította, és sírt. Maja elkomo- rodott. Azt észrevette, hogy a lány az ő iskolájá- nak piros-szürke egyenruháját viseli, de az arcát nem látta. Mi történhetett vele? „Többet akarok látni” – gondolta. De ahelyett, hogy a kép élesebbé vált volna, egy másik jelent meg a helyén. Egy másik lány a mászókán. Maja őt sem ismerte fel, de végig kellett néznie, ahogy megcsúszik a keze a legfelső rúdon, és lezuhan. Felszisszent, amikor az ismeretlen gyerek a föld- nek csapódott.
– Mit láttál? – kérdezte aggódva Páfrány. A képek ugyanis csak Maja előtt jelentek meg. – Egy-egy lányt két különböző helyen. Mindketten megsérültek. Várj, megint válto- zik a kép! Maja megrökönyödve figyelte a következő jelenetet. Egy vállig érő, bongyor hajú, vékony lány dermedten meredt a felé közeledő, ismeret- len veszélyre. – Ez Lotti! – kiáltotta, amikor felismerte a barátnőjét. Az alak eltűnt, Majára már csak a saját tükör- képe nézett vissza elkerekedett, zöld szemével a szőkésbarna frufru alól. – Valami közeledett Lotti felé – magyarázta Páfránynak –, és látszott, hogy halálra rémült. Lehet, hogy most is bajban van? – Használd a varázslatot, és nézd meg! – sür- gette a csillagállata. Maja visszafordult a tükörhöz. „Mutasd, mit csinál Lotti ebben a pillanatban!”
Új kép jelent meg az üvegen. Lotti a saját szo- bájában éppen a fejenállást gya- korolta, fekete, göndör fürtjei a föl- det söpörték. Maja megkönnyebbülten látta, hogy semmi baja. A bozontos farkú, kíváncsi szemű mókus az emeletes ágy szé- lén rohangált. Felsóhajtott. – Semmi baj. A szobájában van Fügével. – Mit kértél a varázslattól, amikor az első három képet láttad? – kérdezett rá a róka. – Hogy mutasson meg valamit a jövőben, amit látnom kell. Páfrány gondterheltnek tűnt, hátracsapta a fülét.
– Akkor a varázslat jó okkal fedte fel előtted ezeket a jeleneteket. Lehet, hogy fekete mágia van a dolog mögött. Maja rámeredt. – Úgy érted, lehetséges, hogy egy másik árny is ólálkodik a környéken? Páfrány bólintott, a lánynak pedig szaporábban kezdett verni a szíve. A fekete mágia használói képesek voltak gonosz lényeket, úgynevezett árnyakat megidézni az árnyvilágból. Az árnyat aztán vagy szabadon engedték az embervilágban, hogy felfordulást csináljon és boldogtalanságot terjesszen, vagy bezárhatták egy tárgyba, amit aztán odaadtak annak, akinek ártani akartak. Maja találkozott már egy árnnyal, amit egy zsebtükörbe zártak. Ez az árny telebeszélte a nővére, Kleo fejét, összezavarta és megigézte, hogy féltékeny legyen a legjobb barátnőjére. Szerencsére Maja, Lotti és Sita legyőzte az árnyat, de ez csak egy másik csillagbarát, Tamara segít- ségével sikerült.
Páfrány idegesen járkálni kezdett fel-alá. – Azt hiszem, beszélnünk kellene a többiekkel. Ha újabb árny ólálkodik a környéken, akkor meg kell állítanunk. – Igazad van. Elhívom őket a tisztásra. – Maja fogta a telefonját, kikereste Lotti és Sita nevét, majd rövid habozás után felvette a címzettek közé Tamarát is. Ők ketten kisgyerekkorukban legjobb barát- nők voltak, de mostanában egyáltalán nem voltak jóban. Csakhogy Tamara – akár tetszett neki, akár nem – ugyanúgy csillagbarát, mint ők, és legutóbb is segített, amikor visszaparancsolta az árnyvilágba az árnyat. Maja nem hagyhatta ki őt. Gyorsan begépelte és elküldte az üzenetet.