2

© Molnár Éva

A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül tilos és peres eljárást vonhat maga után a mű bármely részének sokszorosítása, illetve
bármiféle adattároló rendszerben való rögzítése és feldolgozása, úgymint mikrofilmezés, fénymásolás, elektronikus vagy
mechanikus kép- és szövegtárolás.

Figyelem! Vigyázat!
A szerzői jog megsértése esetén lesújt a vudu varázsló!
Jobb ezt elkerülni!

Borító: Szerelem Melinda

Ennek a könyvnek az elkészítése érdekében egyetlen újabb fának sem kellett meghalnia…
Fabyen Könyvkiadó

Ennek a könyvnek a bevételéből

a Hortobágyi Madárparkot támogattuk.
Elérhető a www.madarpark.hu címen

www.facebook.com/VavyanFableHivatalos
A Fabyen Kiadó honlapja: www.fabyen.hu

A kiadásban közreműködött a Totem Plusz Kiadó

Kizárólagosan terjeszti a Tóthágas Plusz Kft.

1047 Budapest, Perényi Zsigmond u. 15.
Telefon: 369-2670

Kiadta a Fabyen Könyvkiadó

A kiadásért felel:
Harangozó Margit ügyvezető igazgató
Szerkesztő: a szerző szerkesztője
Korrektúra: Kiss István
Készült 28 ív (A5) terjedelemben
Nyomta és kötötte: Kinizsi Nyomda Kft.

Felelős vezető: Bördős János igazgató

Készült Debrecenben, a 2016. évben

ISBN 978-963 9300-68-2

3
 Nem igaz, hogy meg kell bocsátani…
Irgalmasnak kell lenni. De nem kell megbocsátani.
(Márai Sándor)

A szakítás olyan szívátültetés,

amelybe legalább ketten belehalnak.
(ismeretlen)

Egy nőnek 20 év kell, hogy férfit faragjon a fiából,

egy másik nőnek csupán 20 percre van szüksége,
hogy fajankóvá változtassa őt.
(Helen Rowland)

Céltábla lett a petefészkemből.

(celebszáj)

Bekopog az ajtón a szerelem.

(bulvárszöveg)

4
 Sok évvel korábban
Yahya a nagyszüleinél aludt. Szülei éppen válófélben voltak, nem először, nem is
utoljára, még nem is végleg. Ez az állapot olyan jelenetekkel járt, amelyek átélésétől
a derék gyermekpszichológus eltanácsolta a fogékony életkorban lévő kamaszlányt.
Az esti lefekvés után nagyanyja túljátszott szigorral leleplezte, hogy az ágyban olvas,
egyszersmind megtiltotta azt. A könyvet azonban nem kobozta el, így hát Yahya folytatta az
olvasást, immár a takaró alatt, zseblámpafénynél.
A történet teljesen lebilincselte, arról szólt ugyanis, hogy adott egy férfi és egy nő, majd
ők ketten összeadódnak: eggyé; továbbá volt benne néhány vérfarkas, vámpír, varázsló, ame-
lyek jelenléte tiniregények esetében elhagyhatatlan. A hét törpe is előfordult, ám mindebből
főleg az érdekelte Yahyát, mi történik, ha a férfit és a nőt végre nem hajkurásszák vérfarka-
sok, vámpírok, mágusok, héttörpék, hanem azok zavartalanul együtt lehetnek a franciaágyon,
vagyis zömítve: mi mozgatja a világot?
Amint ezt megtudni vélte, a párna alá dugta a könyvet, és jóízűen elaludt.
Fojtott kiáltozásra, furcsa zajokra ébredt. Mintha valaki a falhoz ütögette volna a fejét; a
sajátját vagy másét. Székláb csikordult, bútorok dőltek-borultak.
Nyögdelés, tompa pufogás hallatszott. Idegen férfiak bömböltek lehalkított, fenyegető-
acsargó hangon, ékszert, számlakódot, pénzt követeltek, sok pénzt, minden pénzt, az összeset.
Yahya először arra tippelt, hogy nagyapja tévézik, de a kriminális hangok nem a nappali
felől, hanem a hálószobájukból jöttek. Az is eszébe jutott, hogy nagyapának van pisztolya,
amelyet elzárva tart a ,,fegyverszekrényben”, néha persze megmutogatja, mivel gyerekesen
büszke a monogramos csontmarkolatra.
Ezt most ő elővehetné, mert bizonyára bántják a nagyszüleit.
Ettől aztán teljesen felébredt. Tudta, segítséget kell hívnia. Mezítláb surrant ki a szobájá-
ból. A nappalin át a konyhába lopódzott a fali telefonhoz. Az utcáról beszűrődő lámpafény, az
elektromos holmik ledjeinek derengése és saját macskaszeme segítette a látásban. A telefon-
kagylót leakasztva reszkető ujjakkal bebökdöste a vészhívó számát.
A hívott fél foglaltat jelzett. Közben a nagyszülők hálószobájában fokozódtak a bűncse-
lekményes hangok.
Bontotta a vonalat, újra tárcsázott. Azon töprengett, mi egyebet tehetne még, hiszen ez
halálosan kevés. Ha egyáltalán elér valakit, mire a zsaruk ideérnek, a nagyszüleit meggyilkol-
ják.
Tudta, hogy a pisztoly a dolgoz szobai ír asztalban rejtőzik, a bezárt alsófiókban, ennek
nagystílű nevezete a ,,fegyverszekrény”. A kulcs egy falon függő dobozban leledzik a padlás,
a pince és más helyiségek kulcsai között.
Úgy döntött, nem számít zsenge életkora, ő most felfegyverkezik. Meg kell védenie a csa-
ládját. E pillanatban létrejött az áhított kapcsolás. Higgadt női hang jelentkezett, és ő elsuttog-
ta neki, hogy sejtése szerint mi történik a nagyszüleivel, mire a nő megkérdezte, biztos-e ben-
ne, nem csak álmodta netán. Nem nézett elalvás előtt bűnügyi filmet, esetleg?
Ő dühösen felmorrant, mert a durva támadáshangok még jobban felerősödtek és a koráb-
binál is ijesztőbbé váltak. Lecsapta a kagylót, és éppen a kulcsosdoboz felé lódult, amikor a
feltáruló hálószobaajtón kilépett egy férfi, olyan fiatal, hogy még egy pisis gyerek se bácsizta
volna, és őt meglátva felordított: hé, van itt egy kiscsaj is! Kapjuk el, bulizzunk!
Ekkor még ketten tódultak elő a nagyszülők szobájából vasrudat lóbálva, és az addig mű-
veltektől felizgatottan, túlfűtött röhögéssel igyekeztek felé, közben egyikük látványosan letol-
ta a cipzárt a nadrágján, és villogott hozzá a szeme.
Yahya megtorpant a fotelnál a nappaliban, nagyanyja kötése mellett. Amikor a cipzárnyi-
togató fickó lecsapott rá, ő kikapta a fonalas kosárból a kötőtűt, és a támadó szemébe döfte.

5
Nem érdekelték a behatolással járó hangok, se más élettani jelenségek, hiszen a hálószoba
felől továbbra is nyöszörgés-jajgatás hallatszott, és ez galaxisokkal fontosabb volt számára.
Kitépte magát a leroskadó fickó görcsössé gémberült markából, a másik kettőt kicselezve
visszarohant a konyhába, mely némileg sötétebb volt a nappalinál, ám ői ismerte a tárgyak
helyét, és amikor a két emberfajzat vérszomjas lihegéssel közeledett, ő a pulthoz dőlve, üres
kézzel várta őket.
Váratlanul rántotta elő a henteskést a háta mögötti tartóból.
Az elsőként odaérkező fickó hasába vágta a pengét, meg is forgatta, még kiáltott is valami
olyasmit, hogy ezt értük kaptad, rohadék féreg!
Felpattant a pultra, és a bosszúért hörgő, vasrúddal hadonászó rablómaradék fölött átlen-
dülve ismét a kulcsosdoboz felé iramodott, sejtvén: képtelen lesz megszerezni a stukkert, az
őrjöngő briganti még azelőtt végezni fog vele.
De nem is kellett megszerezni, mert az nem is a fegyverszekrényben volt.
Nagyapja a legkritikusabb pillanatban tántorgott elő a hálószobából, véres pizsamában,
puffadtra ütlegelt arccal, vészesen reszkető kezében a csontmarkolatú pisztollyal. Kétszer
meglőtte a Yahyát kergető rablót, aztán a padlóra zuhanva kómába dermedt.
Mire a vészhívós nő által riasztott rendőrök a házba rontottak, a meglőtt briganti jobblétre
szenderült. Stukkert, pajszert, bokszert találtak nála, akárcsak társainál.
A szemen döfött bűnöző tudata minimálisra csökkent, élete hátralévő részében csigavo-
nalban járt, pelenkára szorult, és megúszta a börtönt.
A hasba szúrt rabló tízezer évet kapott a bírótól, megérdemelten.
Yahya nagyapja viszont stroke-ot kapott. Két évbe telt, mire ismét járóképessé, önellátóvá
vált. A kevés híján agyonkínzott nagymama mindegyre súlyosbodó mentális problémáit az
orvosok szerint is az átélt stressz okozta.
Yahya úgy döntött, ilyesmi senki emberfiával nem fordulhat elő soha-soha többé. Tehát
fel fog nőni, és zsaru lesz.

Évtizeddel később, reggel 7:30

Yahya belépett az üzletbe. Afféle kis bolt volt, aminőben oly sok film
kezdődik. Előre tudható, hogy mindjárt beront(anak) a fegyveres(ek), és
véres, kőkemény akció következik, amelyben majd feltűnik a megmentő
főhős, és perfekt koreográfiával szétcsapja a rablókat. Ütős kis antré.
Noha pokolian banális.
Ami azt illeti, Yahya naponta betért ebbe a boltocskába, vagy ennek valamelyik másába
fekete csokiért/csokis jégkrémért/étcsokis sütiért, de sosem robbant ki rablás, túszejtés, félté-
kenységi dráma, se vendetta, pedig ha hosszú sor vánszorgott előtte, határozottan kívánta az
akciót.
A bolt tulajdonosa kaftánfélét és turbánt viselt, a kassza melletti monitoron figyelte a
gondolák közt ténfergő vevőket, lassan számolta ki a visszajárót. Álmoskás-rezzenetlen arccal
nézett mindenkire, ritkán se mosolygott, emiatt sokan azt hitték, nem érti a nyelvet, és hango-
san beszéltek hozzá, ama meggyőződésben, hogy ettől majd érteni fogja.
A módszer nem vált be, a barna bőrű, táskás szemaljú középkorú férfi továbbra is mézgás
tekintettel meredt hol a vevőkre, hol a monitorra, s aléltan bogarászta ki a visszajárót.
A helyiségben kornyasztó füstölőillat terjengett, mások is lassulttá váltak tőle. Yahya
mindezt úgy élte meg, mint frusztrálatlan keleti nyugalmat, amelyről persze tudta, hogy
illuzió, mégis jólesett neki a reggeli hajtásban.

6
 Mióta felébredt, könyörtelenül űzte magát, habár nem volt férje, gyereke, kutyája, se laj-
hárja, akik miatt reggel loholnia kellett volna.
Neki hivatása volt. Azért sietett a munkába, mert imádott volna elfogni néhány gaztevőt.
Buzgalmát a kezdők üde lelkesedése motiválta, akiket még nem keményített mizantróppá
légiónyi keserű tapasztalat, álnokság, ármány és vér, akik az emberiségért rajongva szüntele-
nül annak üdvét őriznék-ápolnák.
Mindössze egyetlen tábla fekete csokit választott, észben tartva, hogy harminc-negyven
év múlva elhízhat, mi több, elpuhányodhat a nassolás miatt. Az élet trallala érzülettől áthatva
a kasszáig nyúló sor végére lépett, és ekkor észlelte a férfit, pontosabban A Férfit.
Főként a libidójával figyelt fel rá, a magas, széles vállú pasas síugrósánc-szerű csuklyás-
izommal büszkélkedett, amelyet a pólója dekoratívan kiemelt. Nagy csomag dobozos sort
lóbált fél kézzel, királykék edzőnadrágja kvázi második bőr gyanánt simult attraktív altestére.
Csuklóin, bokáin tépőzáras súlyokat viselt, nyilvánvalóan az emelt szintű sportosság végett.
Már-már sor került a szoborszerű fej mustrájára is, amikor az ajtó döngve feltárult. Két
símaszkos fegyveres rontott be rajta. Pörduletből ráfordultak a pult mögött motoszkáló boltos-
ra.
Ám mielőtt még elüvölthették volna, hogy Rablás! Pénzt vagy életet, esetleg: ide a
Grabovoj-számoddal! vagy bármi hasonlót, Csuklyásizom hozzájuk vágta a rengeteg sört.
A becsapódó fóliacsomag mindkét fickót egyszerre leteríthette volna.
Ha nem szédeleg a lővonalba egy szórakozott vásárló, akinek nem tűnt fel a folyamatban
lévő bűnesemény.
Csakhogy a rövidlátó-kicsithalló egyén odakóválygott, ám a gigapakk által földig taroltan
már fel se foghatta, mi folyik körötte.
A pénzszerzés kivitelezésében megzavart brigantik a sördobáló Csuklyásizomra vicsorog-
tak, markolászott fegyverükkel szinkronban.
Yahya látta, hogy a Nagyon Férfi halálosan le lesz terítve.
Sebtében pisztolyra cserélte a csokiját, részint hivatástudatból, másrészint azért, hogy
megmentse a libidópozitív pasast.
Ám időközben az álmatag boltos flintát rántott a pult alól, és nem volt rest használni, bár
mindenki fortunájára folyvást mellétalált.
A támadók persze visszalőttek. A sorban állók és más vásárlók sikítozva hasra vágódtak.
A turbános fickó a pult mögé vetődött a válasz-golyózápor elől.
Csuklyásizom még élt és talpon állt, amikor Yahya is tüzet nyitott.
Két atomóra-pontosságú lövéssel lefegyverezte a veszettül lövöldöző símaszkosokat, ám
mielőtt begyűjthette volna az elpottyantott vasakat, a lapuló boltos kirobbant rejtekéből, és őt
vette célba, mivel már csak nála látott stukkert.
A lány fedezékbe röppent, onnan tudatta, hogy zsaru.
A faképű turbános tovább tüzelt rá.
A golyótépázta polcsorról rizsfolyam ömlött a padlón hasaló Yahyára, basmati, jázmin,
előgőzölt, nagy szemű. Kétség sem maradt afelől, hogy ez a rizs-záporzás bizony közelgő
nász előjele, más nem is lehet.
Csuklyásizom letépte a csuklójára tépőzárazott kétkilós kézisúlyt, és a serényen flintázga-
tó boltoshoz vágta.
A faképen talált fickó visszahanyatlott a pultja mögé. Dőltében magasra hajította fegyve-
rét, s az landoláskor súlyosan puffant rajta, majd eldördült. A lövés hatására csilingelve ki-
nyílt a pénztárgép.
Ennek hallatán a korábban letaglózott rövidlátó-kicsithalló személy feltápászkodott, és
nesze seggfej! kurjantással, valamint a két kézre ragadott sörös csomaggal tarkón csapta a
gyanútlan Csuklyásizmot.

7
 Szerencsére A Férfi nem boldogult meg. Csupán pillanatokig szemlélte a fehér fényt az
alagútban, miként halálozás környékén szokásos, és máris visszatért az élő valóságba. Ruga-
nyosan talpra szökkenve készített néhány fotót és szelfit a mobiljával; két-három közös képet
kattintott Yahyával is, miáltal valami bizsergető vegyi és érzelmi folyamat kezdődött köztük.
A káosz elülte után kiderült, hogy senki sem sérült meg letálisan, legfeljebb vállon, bo-
kán, könyéken, orron.
A bilincsbe vasalt símaszkosok még a műtőasztalon is vérszomjaztak a lányra, ezerszer is
megesküdve, hogy agyonbosszulják őt, mihelyt kiszabadulnak a sittről.
A kézisúlyzóval arcplasztikázott boltos felmérte, milyen óriási kár érte, főleg saját rész-
ről, mivel golyózáporával jócskán szétripityázta az árukészletét. E felismeréstől jóval
faképűbbé vált.
Csuklyásizomról kiderült, hogy Nasar L'omennek hívják, edzőtermet üzemeltet, és aktí-
van kreatív az ágyban.
A rizs-záporzás pedig nem hazudott: ő lettYahya leendő exférje.

Napjainkban
Wessex Wales rosszkedvűen vezetett.
Korán volt még, szinte hajnal, a tavasz felfüggesztette jelenlétét, rideg eső sza-
kadt a mennyből – ami ha volna, ugyebár.
A férfi farokfelvágva tűzött el otthonról, már ha az otthon, a kávéját sem itta meg,
a gyereket is hátrahagyta dühöngő anyjával, habár ezt tényleg nem kellett volna, de annyira
felforrt az agya, amelynek amúgy kirívóan magas volt a forráspontja, hogy el kellett rohannia,
mielőtt kárt tesz a bútorzatban, ne adj isten a nejében, aki már majdnem ex, hála az ügyvédjé-
nek.
Még el is játszott a kísértő ötletekkel, miszerint hogyan ragadja két marokra a nő nyakát,
és miként lóbálgassa őt annál fogva. Elképzelte fecnivé szaggatva, a kerti medencébe fojtva,
az űrbe kilőve, tucatnyi éhes testzabáló által hajszolva, végül majszolva.
Aztán így fegyelmezte magát: Wessex, ezt a nőt te szeretted valamikor, nagyon is, melles-
leg van neki neve, ha mostanában egyre ritkábban jut is eszedbe. Na, hogy is hívják?!
Itt tartott keserű gondolataiban, amikor a bal oldalon zöldellő parkból kitámolygott egy
termetes kutya.
Zavarodottnak rémlett, mintha betépett volna, pedig ez a faj általában nem betépős. Szé-
delegve, vaktában átloholt az úton.
A Wessex előtt guruló spenótzöld Mitsubishi elé rohanva szörnyűt csattant a hűtőrácson.
A járgány átgördült fölötte, csutkagázt adott, és fátumsebesen továbbhajtott.
A férfi automatikusan megjegyezte a gázoló rendszámát.
Kocsijából kipattanva az elütött állat fölé hajolt.
A véres, ernyedt kutya nehezen lélegzett, lötyögősen forgó szemmel meredt a semmibe.
Wessex megérezte ázott bundáján a gázspray jellegzetes szagát. Ezt az információt elrak-
tározta a cserbenhagyó rendszáma mellé. Puhán a hátsó ülésre helyezte a testet. Átfutott a
fején, mit fog szólni a neje a beszennyezett kárpithoz, de nem hagyta előtérbe nyomakodni az
idő előtt elszipirtyósodott nőszemély hozzá intézendő szavait.
A kórházhoz érkezve ölben vitte a sérültet az állatorvos elé. Mindennél fontosabbnak
érezte, hogy megmentse a bokszerszerű eb életét. Vagy segítsen neki megválni a szenvedés-
től, ha úgy hozza végzete.

8
 A harmincas, szőke doktor nem várakoztatta őket, azonnal röntgenvizsgálatot végzett.
Medence- és combcsonttörésre derült fény, ám a csontok nem mozdultak el, így csupán rögzí-
tést igényeltek.
– A tüdő zúzódott, ez már rizikósabb – tudatta a szögletes arcú, meglepően kellemes mo-
dorú orvos.
Szőkesége dús hullámain szörfözni lehetett volna. – A fejet ért ütés nem okozott kopo-
nyaűri vérzést, ez jó hír, azonban a súlyos mérvű agyrázkódás elég aggasztó.
Infúziót kötött be, sokktalanító szereket adott, végül közölte: a következő 48 óra kritikus
lesz, reménykedni kevés, lázas imádkozás sem ártana, majd megkérdezte a kutya nevét.
Amit aztán ő maga árult el, néhány perccel később, készülékével leolvasva a talált eb
mikrocsipjének számsorát. Az adatbázisból megtudták, hogy a bokszerkeverék 3 éves, ivarta-
lanított szuka, nemétől függetlenül a Mozart névre hallgat, gazdája rendszeresen oltatja.
Wessex memorizálta a tulajdonos adatait. A sérült kutyát a korháziak gondoskodására
hagyva visszaült a kocsiba. Most már tőle is nedves volt az ülés, a hajáról is víz csepegett.
Hívta a gazdát, ám az nem vette fel a telefont.
Mivel az irodába menet amúgy is útba esett Walpurga – fura vezetéknév! – hajléka, úgy
döntött, beugrik hozzá, hátha már nagyon aggódik a kutyájáért. Ő majd biztosítja arról, hogy
nyugodtan aggódhat tovább, egyebek közt az orvosi számla miatt is.
Az élősövény övezte kertben álló házban senki se mozdult a csengetésre, kopogtatásra.
Illetve dehogynem: az egyik ablakpárkány belső oldalán, a függönyt elmozdítva megje-
lent egy fekete-fehér színű, ördögien hegyes fülű macska, és az egyik fehér zoknis lábával az
üveget paskolgatva, panaszosan elnyávogta, hogy rögvest éhen vész. Ez ugyan nem hallat-
szott ki, ám Wessex tűrhetően olvasott szájról.
Az ereiben pezsgő zsaruvér hatására észbe idézte a gázspray szagát, és bezörgetett a leg-
közelebbi házba, ahonnan ugatást hallott, feltételezve, hogy a kutyások ismerik egymást, eset-
leg sétálni is együtt járnak.
Az ajtót nyitó tinédzser fiú közölte: családtagjaival felváltva sétáltatják a kutyájukat, aki-
nek Mozart világnagy cimbije, ezért gyakran mennek Walpurgával együtt a parkba. A nő teg-
nap este tíz körül is oda indult, ők nem tartottak vele. Ugyan még nem esett az eső, de már
nem sok híja volt, a szél is brutálisan fújt. Mivel egyikük se kapott olyan zsír kiképzést, mint
Walpurga, a rideg időjárás élvezetét meghagyták neki.
– Máskülönben miért keresi Yahyát? – firtatta a srác.
Felül dús, kétoldalt borotvált frizurát, térdhajlatig lógó ülepű nadrágot viselt, lábán pink
edzőcipő díszlett; naprakész volt a regnáló tini-trendből.
Fehér szőrű, pofában fekete foltos kutyája érdeklődve szimatolgatta Wessex ázott-véres
nadrágját.
– Walpurga reggelente is szokott sétálni Mozarttal? – kérdezte a férfi.
– Persze! Reggel-este járnak egyet, napközben meg kinn lóghat a kutya a kertben, már ha
Yahya vagy Nasar nem viszi magával. Nasar melóhelye kutyabarát, Mozart bármikor vele
mehet.
– Nasar kicsoda?
– Maga kicsoda!? – csapott le a fiú. – Mi van? Nem szedték össze a kutyaszart az utcán?
Nem szokásuk széthagyni! Akkor meg mit akar tőlük?
– Már mondtam: Wessex Wales vagyok. Nemrég megtaláltam Mozartot, elgázolták a
park mellett, elvittem a kórházba. Most is ott van, kritikus állapotban.
Walpurga nincs otthon. Nem veszi fel a telefont. Nasar talán tudja, hol lehet.
A srác vállat vont.
– Akkor hívja fel ő!t, vagy menjen el a fitneszklubjába, habár nem biztos, hogy tud Yahya
hollétéről, mert már elváltak, és neki főleg a kutyára van láthatási joga, de máskülönben bará-
tok maradtak. Vagy kérdezze meg Totemet, ő most Yahya próbapasija.

9
 Wessex felnevetett.
– Próbapasija?! Na jó, egyelőre nem kérdezek többet a komplikált kapcsolatairól. Elme-
gyek a parkba, megnézem, ott van-e.
– Gondolja, hogy ott ücsörög Mozart nélkul a szakadó esőben?!
A férfi nem árulta el, mit gondol Yahya Walpurga hollétéről, nem akarván felbolygatni a
tinédzser finomhangolt lélekvilágát.
– Totem? – ismételte az imént hallott nevet. – Totem Turpin netán?
– Ja – A fiú kerek szeme feltündökölt. – Hű, az aztán a pasas! Szuperzsaru, tudja!? Nem
ismeri véletlenül?
– Ki ne ismerné!? Totem valóságos akciósztár – felelte Wessex, kevésbé mámorgón.
– Ja bizony! Ő a gengszterek réme! Ő aztán minden akciót bevállal! Hát Yahya mostan-
ság vele jár!

Az ún. szegénynegyedben nőtt fel,

a lakásuk két sín között volt.1

Wessex a parkban lépdelt a lankadatlanul ömlő esőben. Esernyőt se most, se más-

kor nem használt, jóllehet legalább hatot kapott a nejétől különboző alkalmakra,
célzás gyanánt, miszerint úriember minden időjárási korülményben umbrellát cipel
a karján, ha már úgyis gyakran visel – ököl általi – monoklit a soványan díjazott rendőrmelója
miatt.
Ám ő inkább felhajtotta a bőrdzseki gallérját, noha ez nagyjából annyit ért a csapadék-
özön ellen, mint halott zsarunak a lampasz. Alulról és felülről egyaránt beázott cipőjében is
víz tocsogott, ugyanis kalucsnit sem birtokolt, holott az umbrella és monokli viselése mellett
ez is korrekt úriember-ismérv.
A fiútól tudta, hogy Yahya és Mozart esténként a Hattyú-tó mellett sétál-fut a parkban,
amikor már senkit se zavarhat, ha a kutya úszik egyet, és a parton lerázza magáról a vizet.
Ezt a területet járta be, azon merengve, hogy ha jól sejti, és valóban múlt éjjel érte őket
támadás (esetleg baleset?), igencsak elkésett a keresés. A kutya reggelig a helyszínen maradt,
ez jelentheti azt is, hogy őrizte Walpurga eszméletlen testét. Vagy tetemét, miként azt is, hogy
azt a helyet vigyázta, ahonnan elhurcolták a gazdáját. Valamint azt is, hogy a ráfujt gáztól
kábán mozdulni sem bírt. Az még futtában se fordult meg a férfi fejében' hogy a kutya egy-
szerűen lelépett a sétán, és Yahya épp őt keresgéli, ezért nincs otthon.
Bár az arcába zúduló eső nem segítette a tájékozódást, Wessex a biztonsági kamerák elhe-
lyezkedését is feltérképezte kutatás közben. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a megfigyelőköz-
pontban látták is, mi történt.
Meglehet, rég kórházba vitették a sérült nőt – már ha az történt, amit ő gyanít.
Pandúrösztöne azt súgta, sőt kiáltozta: nem téved, bizony az történt. Egyelőre mégsem
járt utána a térfigyelőknek, kitartóan folytatta a keresést.
Nem haszontalanul. A terebélyes tó nádasos, cserjés északi részén figyelt fel a keskeny
sávban lenyomott-letaposott fűre. Mintha valamit/valakit a sűrűbe vonszoltak volna.
Gól. ott hevert a fiatal nő a bokrok között. Brutálisan összeverve, inkább kómában, mint
ájulatban, többé-kevésbé kihűlten, csontig átázva, szakadt pólóban. A divatosan rongyos szárú
farmernadrágból kilátszó, véres-zúzott térdein alig maradt bőr.

1
Bulvárgyöngyszem ☺

10
 Nem sok értelme volt becsomagolni a kezét, hogy a laborosok mintát vehessenek a kör-
mei alól, Wessex mégis megtette. Az eszméletlen áldozat farzsebében lelt kutyagumi-gyűjtő
zacskókat húzta rájuk, mihelyt mentőt hívott, és riasztotta a helyszínelőket. Ezután maga is
alaposan korbenézett, kínosan ügyelve, nehogy eltüntessen olyan nyomokat, amelyeket a víz-
özönnek még nem sikerült elmosnia.
Úgy vélte, már eleredt az eső, amikor megtámadták a kavicsos úton sétáló Walpurgát. A
kutyáját kiütötték a gázzal – plusz valami egyébbel is. Az út melletti füvet nagy területen le-
taposták, ebből valószínűsíthető, hogy bár többen rohanták le Yahyát, ő aktívan védekezett
(épp ezért könnyen lehet, hogy a körme alatt fellelhető lesz néhány használható DNS-minta).
Semmi nem utalt nemi erőszakra, ugyanúgy rablásra sem. A végrehajtás durvasága inkább
bosszúra vallott.
A félholtra vert lány alighanem meg is halt volna a bokrok közé rejtve, ha csak órákkal
később bukkan rá valaki. Lényegében a kutyájának köszönhette az életét.
Meglehet, Mozart a sajátját áldozta fel érte.
Emiatt aggódón Wessex felhívta az állatorvost. Christianson doktor közölte: nincs válto-
zás az elgázolt eb állapotában.
Az emberkórházban is érdeklődött. Walpurgát éppen vizsgálták, melegítették. Még nem
tudtak beszámolni sérülései mértékéről-súlyosságáról. Azt se merték állítani, hogy életben
marad.
Ideje volt értesíteni Totem Turpint, a próbapasit.
Visszaült a kocsijába, felcsavarta a fűtést, hátha megszárad, mire az irodába ér, de csupán
felgőzölődött, mint egy csésze kávé. Amikor a szaunává fűtött verdából a hűvösebb levegőre
lépett, a mellette elsiető kolléga odavetette:
– Óhajtasz tűzoltást? Piszkosul füstölsz!
Wessex legfeljebb a pandúrösztönével bírta volna megindokolni, miért nem hagyják
nyugton a történtek, mi okból akarja tudni, kik és miért rohanták le a kutyával sétáló lányt az
ömlő esőben. Magyarázhatta volna még azzal a gyötrelmesen fájó érzéssel is, ami a bokszer-
keverék elgázolása láttán járta át a testét, agytól bokáig.
Az irodába lépve futtában üdvözölte munkatársait, ledobta dzsekijét, cipőjét, kigombolta
ázott ingét. Sejtelmes gőzölgése nem állt le, enyhült némileg. Az íróasztalhoz ülve elmerült a
számítógépes adatbázisban.
Az első meglepetés akkor érte, mikor megtudta, hogy Walpurga és ő kollégák. Az aka-
démián néhány éve végzett lányt rövid járőrködés után nyomozóvá szentelték.
Esztendőkig eredményesen dolgozott egy távolabbi őrsön, alig három hónapja került
Wessex körzetébe. Ez idő alatt sikerült egyáltalán nem találkozniuk.
Bőven akadt érdekes momentum Yahya előéletében, a tini korban lebírt betörőktől a ké-
sőbb elcsípett Vaginatolvajig, ahogy a hírüzérek nevezték az aberrált bűnözőt.
Mire a próbabarát Totem Turpin berontott az irodába, már-már kilincsestől, Wessexnek
meggyőződésévé vált, hogy valóban bosszúakció történt, terjedelmes lévén azok névsora,
akiknek oka lett volna rá.
– Mi van, hol van, mi történt vele? – hadarta dúltan a jövevény, az íróasztal sarkára hup-
panva.
Jó néhányan másolták e remek mívű férfiú védjegyszerű ruházkodását. Totem tűhegyes
orrú veszkó csizmát, farmernadrágot viselt. Pólót, inget vagy pulóvert csupán a hidegebb na-
pokon öltött elmaradhatatlan szövetzakója alá, amelyből sokféle létezett, tucatnyi színben és
fazonban. Tarka nyakkendőit lengedezősen, kibontva hordta, olykor a zakó felső zsebébe haj-
togatta, nyelvkiöltős stílben.
Markáns megjelenésű, férfias jelenség volt, enyhén hullámos, vállig érő hajjal, acélszürke
szemmel, gödröcskés közepű kockaállal. Szerette elkápráztatni környezetét kimunkált felső-
testével, amelyet egyik zakója sem hagyott rejtve. A nyirkos időre ügyet sem vetve ezúttal is

11
közszemlére tárta macsóhímzéses kockamellét és -hasát, végtére is rengeteg izzasztó meló
árán hozta létre klasszis kinézetét, és persze a lengedező nyakkendő sem hibádzott.
Wessex higgadtan összefoglalta a történteket.
Totem villog szemmel, ugrásra készen hallgatta beszámolóját.
– Kinyuvasztom a szemétládákat! Elkapom őket! – hörögte végül. – Ezt nem ússzák meg
ép bőrrel! Neeeem! A sitt kéjnyaralás, sőt: nászút lenne nekik! Végük lesz!
– Gyanakszol valakire?
– Konkrétan?
– Aha.
Totem az állát gyűrögetve elmerengett.
– Kizárom, hogy ismerős csinálta volna – közölte. – Az exférjével tökre jóban vannak, mi
is bírjuk egymást Nasarral. A családja ugyan elég zűrös, de nem bűnügyileg.
Inkább csak olyan szétköltözős, párváltogatós sztorijaik vannak, mármint a szülőknek,
elég balhésak. Van ott zabi kistestvér, volt vagyonvita, hajcibálás, ilyesmik, de már békéseb-
ben élnek.
– Köztetek minden szép? – firtatta Wessex.
Totem Szeme felakadt kissé. Szemöldökfelvonva felelte:
– Van alibim, ha érdekel. Mikorra is kéne?
– Tegnap este tíz óra és éjfél közöttre.
– Biliárdoztunk, söröztünk, meccset néztünk a srácokkal a Két bunyósban. Kábé egy óra
körül mentem haza, vagyis hozzám, tudniillik külön lakunk. Mi nem vagyunk együtt-biliző
viszonyban, mint az átlagos párok. Hagyunk egymásnak teret, levegőt. Rögtön az elején meg-
beszéltük, hogy én nem nősülök, nem szaporodok, a végsőkig küzdök a szabadságomért. Jól
kijövünk, olykor nála alszom, ha épp nem küld haza a...
Wessex leintette az intimitásba igyekvő folytatást.
– Tegyük fel, hogy Yahya hamarosan felébred, és beszámol a vele történtekről… – kezd-
te.
– Majd én kézbe veszem az ügyet! – pattant fel Totem.
– Te érintett vagy, tehát kimaradsz ebből! De persze nyugodtan bemehetsz hozzá a kór-
házba.
– Talán te fogod kideríteni, kik tették ezt vele?!
– Ha már így adódott, igen – bólintott Wessex.

Egyféle mély víz fölé hajol néha az ember,

és elképedve látja, miféle szörnyek
úsznak ebben a mély vízben.2

Külön-külön érkezve, egyszerre toppantak a kórházba Totemmel. Yahya körül kisebb

csoportosulást leltek.
Anyja ült az ágy mellett, lánya kezét tördelve. Apja a másik oldalon, nem a nejével
szemközt, inkább az ágy végnél gubbasztott a szék peremén, mint aki bármely pillanatban
kész a menekülésre. Az exférj, Nasar és színesen, kitárulkozóan ruházkodó barátnője az anya
mögött ácsorgott.
Közös aggodalmuk tárgya, Yahya még mindig nem tért magához. Hosszú haja zilált, sá-
ros volt. Az arcát ért ütések kék-zöld-bíbor színben virítottak, egyik szemhéja öklömnyire

2
Márai Sándor

12
duzzadt. Orra és bal arcfele is jócskán feldagadt, előbbi eltörhetett, az orvosok gipszkötéssze-
rű támasszal látták el.
Wessex zsaruszemmel nézelődött. A kutyaürülék-tároló zacskók lekerültek a lány kezé-
ről; a bűnügyi laborosoknak remélhetőleg sikerült kaparékmintát venni a körmei alól, vagy
egyéb humán anyagmaradványt a gyűrűiről. A kézfejét borító zúzódások arról árulkodtak,
hogy kiadósan használta az öklét támadói ellen, vagyis ez idő tájt a megverői sem lehettek
jóképűek.
A kórházi ing és a takaró elfedte a további sérüléseket.
Lélegeztetésre nem volt szükség, maszkon át kapott oxigént.
Totem bemutatta Wessexet a családtagoknak. Azok, ottlétét tudomásul véve, folytatták
csevegésüket.
– Hányszor mondtam az én drága kislányomnak, hogy ne legyen rendőr!? – sopánkodott
az anya, Hypatia. – Ha annyira jót akart az emberiségnek, ment volna fociedzőnek, politikus-
nak vagy plasztikai sebésznek! De ő sosem hallgatott rám. Na persze, ha egyszer az apja tá-
mogatta őt velem szemben!
– Én is itt vagyok! – morrant Moritz, a szapult. – Hallottam ám, amit mondtál! Azért tá-
mogatom Yahyát, mert ő a lányom! A vérem, a kis hercegnőm. Nem el-le-ned irá-nyult!
– Jaj, szegény csajszi, most már örökre megcsúfult?! – szörnyülködött az exférj barátnője,
Ceila. – Miért van bekötve az orra? Megplasztikáztatta, ha már úgyis itt van?
– Hülyeséget beszélsz, pedig nem is valóságos szőke vagy! – förmedt rá Nasar. – Hogy
kérhetett volna plasztikát eszméletlenül?!
– Maguktól csinálták meg az orvosok? Mert olyan ronda volt az orra? – hüledezett Ceila.
– Nálam még éppen elment.
A nő nem valóságos szőke haját a belevarrt fürtök, loknik dúsították. Halántéka fölé,
mindkét oldalra szívet borotváltatott, a vendégloknik a kopasztott részek fö1ött hintáztak.
Wessex összevetette ezt a módit Yahya lapockáig érő, feltehetően mézszőke hajzatával.
Halántékánál borotvált négyzetek ékeskedtek, fölöttük néhány copffonattal; a még mindig
bőséges maradék szabadon maradt.
A frizura egyedisége pillanatnyilag nem jutott érvényre a csapzottság-mocskosság miatt.
Wessex tovább fürkészte a jelenlévőket.
Az ötvenes éveiben járó anya öltözködését ribisnek, az apáét manírosnak találta. A ribis
kifejezést a nejétől vette át, alighanem a kritikusságra való hajlammal együtt, bár ő inkább
magában tartotta a másokról formált véleményét, míg Crida nem habozott hangoztatni a ma-
gáét. Mivel a házaspárok idővel súlyosan hasonlítani kezdenek egymásra – főleg belsőleg –,
prevenciós okból is épp ideje volt a válásnak.
Kerek arcú, szűk szemrésű, kakadu-frizurás orvos lépett a szobába. A betegágy mögött
pittyegő monitorok egyikére pillantva a fejét csóválta.
– Üdv, Mengele doktor vagyok – közölte. Az arcokat figyelve felkuncogott. – Bocsánat,
csak vicceltem. Ezt a tréfát mindig elsütöm, hogy oldjam a feszültséget. Nos, az a helyzet,
hogy Yahyának nem tört el semmije, pardon, az orrán kívül, bár az is csak megrepedt. Renge-
teg zúzódásra tett szert a patológus szerint ütés, rúgás egyaránt érte...
– Patológus?! – hörrent közbe Totem.
– Felboncolták a kislányomat? – jajdult Hypatia.
– Élve?! – nyögte az atya.
A valódi nevét cselesen homályban tartó orvos leintette a kórust.
– Pardon! – szisszent. – Nem volt boncolás, magától értetődően, hiszen a beteg életben
van, és reményeink szerint ott is marad. A szívproblémái miatt fordultunk a patológus kollé-
gához...
– Yahyának nincsenek szívproblémái! – szögezte le Moritz. – Az én kis hercegnőm halál
egészséges!

13
 – Pardon, magam is így vélem, épp azért fordultunk a sokat tapasztalt kollégához, aki ko-
rábbi munkahelyén bűnügyek áldozatain dolgozott, mert néhány furcsa külsérelmi nyom alap-
ján arra gondoltunk, hogy külső ok váltotta ki a közel végzetes szívritmuszavart.
Wessex rövidre zárta a közlendőt:
– Vagyis sokkolóra gyanakodtak? – kérdezte.
Az orvos búsan meredt rá.
– Bocsánat! Ezt jobban Szerettem volna én magam elmondani! Most már mindegy, igen,
arra gyanakodtunk, hogy sokkolóval bénították le a hölgyet, nem is egyszer, ez vezetett a ko-
moly szívzűrhöz. A patológus kolléga szerint nem is akármilyennel! Úgy véli, az eszköz any-
nyira durva, hogy kizárólag rendőrségi használata engedélyezett, és persze az is csak körülte-
kintően.
Yahya esetében a körültekintés szándékos hiánya vezetett a halálközeli állapothoz. –
Doktor Pardon a monitorok felé intett. – Úgy látom, lassacskán rendeződik a szívritmus, bár
még mindig nem igazán megnyugtató. Épp ezért vérhígítót is adunk, nehogy embóliát kapjon
a betegünk, ez viszont akár agyi bevérzéshez is vezethet. Más szóval: pengeélen táncolunk.
– Agyi bevérzés? – ismételte Ceila. – Le fog bénulni? Féloldalas lesz? Megnémul? Tolo-
gatni kell majd? Biliztetni?!
– Pardon, ne rohanjunk ennyire előre! Momentán gyógykezelünk és várunk.
– Mikor térhet magához, hogy elmondja, ki támadta meg? – érdeklődött Wessex, miköz-
ben a lány ledermedt szerettei igyekeztek feldolgozni magukban a féloldali bénulás, tolószé-
kezés eshetőségét. – A támadás stílusa bosszúra vall, sőt: szenvedélyes bosszúra. A végrehaj-
tók bizonyosan ismerték Yahyát.
– Lehet, hogy szenvedélyes volt, de aligha személyes – vitatta Totem. – Illetve nem sze-
mélyesen a bosszuló hajtotta végre. Mert akkor meg kellett volna ölnie Yahyát. Szerintem
kiadta a melót gémóvereknek.
– Kiknek?! – csuklott közbe Ceila.
– Gémóvereknek: verőcsávóknak.
Wessex bólintott:
– Megtudjuk, mihelyt magához tér.
Mintha erre a végszóra várt volna, Yahya kinyitotta az épebb szemét.
Mindenkit egyenként megnézett. Végül Wessexen állapodott meg a tekintete, és ezerszik-
rás melegséggel telt meg.
– Nagyon szeretlek – suttogta az orrkötésen, maszkon át, mutatóujját is a férfira szegezve.
– Menjünk haza!
E szavakat kiejtve visszabágyadt az öntudatlanságba.
Legyeket a légtérbe hibernáló csend állt be.
A jelenlévők hökkenten összenéztek, majd valamennyien a kifejezéstelen arcú Wessexre
bámultak, róla – immár vele együtt – doktor Pardonra, firtatólag.
– Ön a kedves férje? – puhatolta az orvos Wessexhez fordulva. Éppoly értetlennek rém-
lett, mint a többiek, holott neki kellett volna szakmailag elmagyaráznia, milyféle szövőd-
mény/ártalom tünetelt Yahya szerelmes szavain keresztül.
– A férj én vagyok! – jelentette ki Nasar.
– Csak voltál! – helyesbített Totem. – Csak voltál!
– Bizony, Nasar! Te már nem az övé vagy! – szögezte le Ceila. – Hanem teljesen az
enyém! Száz százalékig!
– Te pedig csak szeretnél a férje lenni! – mordult az exférj a próbaférfira.
– Pont nem szeretnék, mert fogságban nem bírnék szaporodni, de szabadon sem akarok! –
biztosította Totem.
– Az viszont tény, hogy eléggé bírom Yahyát.
Hypatia Wessexre bámult:

14
 – Maga nem azt állította, hogy nem is ismeri a lányomat, csak épp megtalálta a parkban?
– Így van – bólintott a kérdőre vont, a takarón színeslő csokiféléket szemlélve. Minden lá-
togató effélét hozott, vagyis Yahya csokifüggő. Akárcsak ő, pláne mostanában. Elfordította
tekintetét, attól tartva, rányálzik a kísértésre. – Azt se tudtam, hogy kollégák vagyunk, holott
ugyanabban az épületben dolgozunk egy ideje. Nyilván nem nekem szánta az iménti közlen-
dőt. Ha ismerne, kiváltképp nem szánta volna nekem.
– Ezzel egyetértek – helyeselt Totem.
Az időközben észhez tért orvos megszólalt:
– Bocsánat, úgy tűnik, a páciens agyműködése még nem döccent helyre! Elvégre számos
ütés érte a koponyát. Ilyen esetekben gyakori az amnézia. Amiért voltaképpen hálát kéne ad-
nunk áldott teremtőnknek! Ugyan ki szeretne visszaemlékezni baleseti becsapódásra, verésre
vagy bármire, magához térve!? Az se biztos, hogy az amnézia nem teljes körű és végleges,
habár az se, hogy az. Lehetséges, hogy az emlékezet csak részlegesen tér vissza, és csupán a
történtek előtti időszak marad meg, a közvetlenül megelőző percek örökre elvesznek. Vagyis
hiába reméljük, a páciens nem fogja megnevezni a támadóját, ha ismerte, ha nem! Az amnézia
roppant kiismerhetetlen és szeszélyes! Nem véletlenül nőnemű szó!
– A lányom elfelejtett minket? – sopánkodott Hypatia. – Többé nem fog felismerni? El-
vesztettem a kislányomat?! Azt hittem, a meglévőnél nagyobb baj már nem érhet! Nekem
untig elég, hogy szülés utáni depresszió gyötör! Ez a mostani balfordulat végképp nem hiány-
zott!
Exférje sápadtra döbbent.
– Szülés utáni depresszió?! – hördült. – Neked?! Most?! De hát harminc éve szültél!
– Pont ezért hívják szülés utáninak, okostojás! Most ráadásul még alapos okot is kaptam
rá!

Az a szabály, hogy nem szabad elrontani

a játékot okoskodással.
Aki belejavít, kiesik.3

Wessex Wales megosztozott munkatársaival a feladatokon.

A támadás brutalitásából kiindulva ellenőrizték az exférj és a
próbapasas alibijét. Totemét főleg azért, mert a kórházi patológus sze-
rint Yahyát rendőrségi sokkolóval bénították le.
Nasar a barátnőjénél töltötte az éjszakát, habár külön szobában tértek nyugovóra, mert
Ceila keményen menstruált, a férfi pedig meccset nézett, vehemens szenvedéllyel.
– Ezért kellett külön szoba? – csodálkozott Wessex.
Az alibiről beszámoló munkatársnő, Selima elmagyarázta a helyzetet:
– Kemény menzesz esetén nem gejzírszeru vérzésre kell gondolni, mely feltör a plafonra,
onnan visszazuhog, és mindenki belefullad. Hanem rohadtul görcsölősre, amitől a női alany
sűrűn felkel éjszakánként, görcsoldót vesz be, pisil, aztán megint pisil, lényegében folyton
pisil, és betétet is többször cserél. Nyöszörög, fetreng az ágyban, egyszóval zavarja a vele
alvót. A meccsnézős pasikat meg te is ismered. Kell a külön szoba. Alibi elfogadva.
Wales vállat vont, úgyszólván immunis lévén a labdajátékokban rejlő izgalmakra. Képte-
len volt magából kikelve ordítozni a lelátón vagy a nappaliban a tévé előtt, teljes önátadással
elhinni, hogy bármi is múlhat egy labdán vagy az utána rohangáló, izzadt fickókon.

3 Vavyan Fable: Mennyből a csontváz

15
 Válófélben lévő neje nem csupán emiatt tartotta őt genetikailag hibásnak.
Turpin cimborái igazolták a biliárdozós alibit, a vizsgált férfiú mégis zokon vette a
csekkolást:
– Ha ki akartam volna nyírni a csajomat, na de miért is akartam volna, nyilván nem a
parkban látok hozzá, kamerák előtt, hanem valamelyikünk otthonában, négy fal között, inti-
men, nem igaz!? – érvelt, meggyőzően.
– Ez ellen szól, hogy a neveden nyilvántartott zsibbasztó nyomtalanul eltűnt – felelte Wa-
les.
– Tényleg pukim sincs, merre kallódik, mivel még sose használtam, habár a felszerelésem
része. Utálom a sokkert, a stukiban hiszek. Pontosan tudom, hogy Stukibubusnak is hívtok a
hátam mögött. Lábjegyzetben: emiatt egyszer még betakarok valakit. Komolyabb helyzetben
pedig flintát használok, mint közismert. És úgy mégis: miért bántottam volna Yahyát? Ó a
csajom, királyul megvagyunk. Nem rajzolgatunk szíveket egymás szélvédőjére, ő nem varrat-
ta a nevemet a nagyajkára, én sem az övét a kobrámra. Nem nyaggat azzal, hogy „ideje szintet
lépni a kapcso1atunkban”, nem lobogtat esküvői magazinokat, nem célozgat arra, hogy ve-
szettül babázna, és nem kérdezi, merre járok, amikor nem vele vagyok, mint a tyúkok többsé-
ge.
– Eszményi – bólintott Wessex.
Megint a feleségére gondolt, és újfent nem jutott eszébe az asszony keresztneve, holott
parádés memóriával bírt. Mivel a nő immár minden téren hervasztólag hatott rá, titkon elne-
vezte ot Deprimának. Ezt a titulát előtte még soha, önmaga előtt is csak ritkán ejtette ki.
Totemre nézve, kissé irigyen elvigyorodott:
– Voltaképp azt nem értem, miért nem téged vertek rommá a parkban. Hány nőnek lenne
oka gémóvert fogadni ellened?
Turpin büszke vigyorral reagált. Lesújtóan mérte végig Wessexet, aki ugyan nem volt
nyápic, se rosszarcú, még valaminő vonzerőt is birtokolt, Totem mégis utcahosszal különb-
nek, férfibbnak, menőbbnek érezte magát. Ezt közölte is vele.
A lebecsült vállat vont:
– Legyen, ha szereted ezt hinni, Macsóhímzés. Amúgy majd akkor húzlak ki a gyanúsí-
tott-listáról, ha előkallódik a sokkolód. Még egy kérdés: hány vasat tartasz a tűzben?
– Perpill? – kérdezett vissza Totem, gúnynevére érzéketlenül. Ujjait elővéve számolgatást
mímelt, majd felnevetett: – Egyet, jelenleg kizárólag Yahyával pörgök. Rossz nyomon jársz,
ha engem szondázgatsz. A korábbi csajaimra sem kell gyanakodnod, még az elején tisztáztam
velük, hogy engem nem lehet birtokolni, kisajátítani, féltékenykedés kizárt, nuku. És mi van,
ha esetleg nem is bosszulás történt, hanem Yahya belefutott egy rablásba vagy nemi erőszak-
ba, és közbelépett? Szerintem nincs veszélyérzete, vagy ha mégis akad egy kevés, azt elnyom-
ja a túlhabzó igazságérzete. Az ő színe előtt senki nem bántalmazhat mást, még verbálisan
sem. Erre kínosan kényes.
– Gondoltam erre is. Ám ha így történt, hol van a sértett, akinek a védelmére kelt? Miért
hagyta ott a megmentőjét? Miért nem hívott segítséget? Miért nem került elő azóta sem?
– Hát mert elszaladt, mert az emberek ilyenek. Elszaladnak, félrenéznek, titkolják-
szégyellik a velük történteket, vagy valami mást; közönyösek, gyávák, szarháziak, estébé.
Neked magyarázzam, rutinos kolléga? Tudod, mit? Nem hivatalosan én is szaglászgatok! És
én fogom elkapni a rohadékokat! Márpedig nálam nincs amnesztia!

16
 Mindig is mondtam, hogy az irodalomból
sokkal több pszichológiát tanultam,
mint a tankönyvekből.4

Wessex társai a Walpurga által lesittelt bűnözőknek néztek utána az adatbá-

zisban.
Utóbbiak közül öten a közelmúltban szabadultak, némelyikük végleg, mások
feltételesen. Néhány hete két gyanúsított megszökött a tárgyalásról, és azóta
is rejtőzködtek; a többiek még a purgatóriumban melegedtek-forrósodtak.
A kiengedettek egyike drogfüggő nő volt, aki a saját kisdedét cserélte pár pakk heroinra
egy pedofil pornófilmessel. Lebukásakor feladta az aberráltat, jutalmul négy év után kisétál-
hatott a kóterból. Nyomban pert indított, hogy visszakövetelje a gyereket a nevelőszülőktől,
mint mondta: befektetésnek. A kicsi még ekkor is csak hatéves volt, és a korábban elszenve-
dett testi-lelki trauma miatt válogatott elmeidomárok kezelték.
A többi nemrég szabadult közveszély rablás, nemi erőszak, betörés, utcai verekedés foly-
tán ismerte meg Walpurga kórosként leírt igazságérzetét. Nyilván gyakorta gondoltak rá a
rabkalitkában; bármelyikük kitervelhette a bosszúakciót, és külsős végrehajtót is könnyedén
találhatott.
Wales megnézte a park sétányain elhelyezett térfigyelő kamerák felvételeit.
Yahyát a kutyáról ismerte fel; a táncos léptű, sértetlen arcú, épkézláb lány nem hasonlított
a reggel talált haldoklóra, szívsajdítóan nem. Vékony kabátkában, tépett szárú nadrágban,
bokacsizmában sétált Mozarttal, az eső ellen felhajtott gallérral dacolt, még a kapucnit sem
tette a fejére, Időnként futásra váltott a kutyával, majd megállt labdát dobálni, és amíg Mozart
elloholt a játéka után, ő két kézzel kicsavarta sötétre ázott szőke hajából a vizet. A tavat
körbejárva senkivel nem találkoztak az ömlő esőben, rajtuk kívül teremtett lélek sem vágyott
éji sétára.
Vagy mégis?
Egy másik kamera rögzítette a tóhoz közeli, néptelen parkolóba kanyarodó járgányt. Ezt a
rövidkabinos, nyitott platós, ódon típust Wessex hatéves fia találóan papucsautónak nevezte.
Négy sötét ruhás, kesztyűs, csuklyás egyén kászálódott elő az ősrégi pickupból. Hárman
rikító Sikolymaszkot viseltek, a negyedik jövevény Madonna-álarcban inkognitózott.
Láthatóan tudtak a térfigyelő kamerákról, tán még arról is, hogy azok éjjel-nappal jó
minőségű képet adnak. Kivéve, ha a csapadékömlés bezavart, és az esőcseppek fénytörése-
függönye életlenné tette a felvételt.
A papucsautó utasai a tó felé indultak.
Wessex a telefonja után csápolt az asztalon, hogy megkérdezze a térfigyelőktől, miért
nem küldtek járőröket a maszkosok láttán, és még a skalpjuk szóbeli lenyúzását sem tartotta
kizártnak. Végül mégse moccant; úgy maradt, a mobilért kinyújtott kézzel, az előtte álló
monitorokra meredve.
Mind a négy álarcos lehúzódott a sétálóutacskáról a lámpák által kevésbé megvilágított,
bokros részre. A Madonna-álarcos egyén – termete, mozgása alapján nyilvánvalóan nő –
félrevonult a többiektől. Hosszú, bő esőkabátot viselt, mindkét kesztyűs kezét zsebre dugta.
Türelmetlenül toporgott, azt lesve-várva, hogy Yahya és Mozart feltűnjön az úton.
Ez hamarosan bekövetkezett.
A veszélyt neszelő kutya csaholva megindult a rejtőzködő felé.
A Madonna-másolat előkapta zsebéből a bőszen szorongatott palackot, és képen fújta
Mozartot. Hosszan nyomta rá a gázt, majd a másik zsebébe rejtett palackot is előtépve paprika

4 Popper Péter

17
és/vagy bors sprét árasztott a támadásra-védekezésre egyaránt képtelenné tett állat szemébe-
orrába. Végezetül megrugdosta az ebet.
A kutyája védelmezésére lendülő Yahyát a bokrok közül kirobbanó sikolyosok fogták
közre. Biztosra akarván menni, viperát használtak, ám így se könnyen boldogultak.
A lány eltáncolt, kibújt, elhajolt a csapdosó ütlegek útjából, majd az egyik viperát
megszerezve offenzívába lendült. Pillanatok alatt leütötte a legvehemensebb sikolyost, és
sietett volna szabadulni a másik kettőtől, hogy a fűben vonagló Mozarthoz futhasson.
Ám ekkor a mögé surranó Madonna-imitátor hátba lőtte őt a sokkolópisztollyal.
A két horror-maszkos fickó a lerogyó lányra rontott. Pokoli rúgássorozattal fordították a
hátára.
Egyikük a mellkasára akart ugrani, amikor az ájultnak hitt Walpurga hirtelen elkapta a
lábát, és földöntúli erővel megrántotta, tán azért, hogy tőből kitépje azt. A fickó jajgatva-
üvöltve hanyatt vágódott.
A másik támadó vetődött a lányra. Ezt gyorsan megbánta, Yahya combjainak szorítását
megérezve a dereka körül. Az óriáskígyó-fojtásból kialéló fráter elterült a fűben.
Imént felbuktatott társa őrjöngve lesújtott a viperával. Yahya félregurult, és pördületből
kirúgta alóla a lábait. Épp felpattanni készült, amikor a Madonna-más tarkón lőtte a
sokkolóval.
Ez hosszabb eszméletvesztést váltott ki.
Az énekesnő-utánzat talpra rugdalta társait. A viperával leütött, dömper alkatú fickó
dührohamot kapott számtalan kínjától. Hasmánt az ájult lányra ugorva bősz fojtogatásba
kezdett.
A piton-roppantástól görbévé rokkant likvidátor az órája üvegét kocogtatva sietséget
parancsolt. Neki volt igaza. Ha ugyanis az esőmentes helyiségben ücsörgő térfigyelők
figyeltek volna – vajon mi a hétfenét műveltek ehelyett?! –, a járőrök már aggasztóan közel
jártak volna. Volna. Volna.
A fojtogató droid kelletlenül lekecmergett a passzív lányról. A sürgetővel karöltve
felszedték a földről járóképtelenné vált társukat, és gólya viszi a fiát stílben elvánszorogtak a
papucsautó irányába.
Vissza se néztek, így nem láthatták – amúgy sem bántotta volna a morálérzéküket –,
amint a Madonnamaszkos perszóna mellkason sokkolja a halottnak rémlő Yahyát. A lövését
kísérő reakció nem nyújtott szép látványt, ő mégsem érte be ennyi élvezettel.
Diadalmas törzsitánc-félét lejtett az esőben, és búcsúzóul ismét brutálisan megvillanyozta
letarolt áldozatát.
Távozáskor szívből jövően belerúgott, majd a néhány méterrel arrébb heverő, szintén
öntudatlan kutyába is. Aztán tovasántikáló társai után iszkolt.
Wessex és a mellette ülő Selima Possey egymásra meredt.
Utóbbi hamarabb lélegzethez jutott:
– A szadista dög kétségkívül nőcske. Ócska nőcske. És fehér – mondta. – A combpréselt
pasas szintén fehér.
– A viperával leterített gólem fekete – folytatta Wessex. – Sajnos Yahya hiába próbálta
letépni a maszkokat. De legalább a kapucnik lecsúsztak testmozgás közben. Biztosra veszem,
hogy kitépett pár maréknyit a fickók hajából. Ha a laborosok ügyesek, elővarázsolnak néhány
DNS-mintát.
– Kár, hogy nem tudta lekapni valamelyik csikarás fazon álarcát – sajnálkozott Selima. –
Az arcfelismerő biztos rátalálna a mocsokra. Ezek nem ma kezdték a hóhéripart.
– Oké, tehát legalább az egyikük komolyan megsérült – összegezte benyomásait Wessex.
– Nyilván nem megy kórházba, inkább alvilági orvoshoz fordul. A többiek nézzenek utána az
ismert zugdokiknak. Mi ketten felkeressük a kisgyerekét drogra váltó anyát.

18
 Ha valaki nem képes visszatalálni
a saját fejébe, akkor nincs oda út5

Yahya elméjében
A lány sokáig nem tudta magáról, hogy ájult, azt se, mi történik vele, álmodik-e
vagy valóságosan átél. Nem fogott gyanút a helyszínek, idősíkok gyors és gyakori
váltakozásától. Alig-alig működött a realitásérzékelése, ám ez a legkevésbé sem
zavarta. Élvezte a téren és testen kívüli létezést, nem hiányolta mindenbe belemoralizáló-
beleítélkező felettes énjét sem. Függetlenedett tőle, miként a másik két hangtól is; ez olyféle
ünnepi érzést keltett benne, mintha kegyetlenül zord szülője és idétlen tesói hosszabb időre
elutaztak volna, végre-valahára.
A felsőbb én – a Szuperegó – olyan, mintha az ember lenyelt volna egy képmutató,
részeges, szentfazék szülőt, akinek nem a külleme, neme számít, inkább azon idegesítő
szokása, hogy mindent véleményez, a sasnál is jobban tudja, hogyan kell repülni,
tévedhetetlennek hiszi magát, szüntelenül okoskodik, diktálna. Az idétlen tesók – Id: az
ösztön-én avagy ősvalami és a másik, a Szimpla Egó – a kis rettegők. Az Id gyerekesebb,
gyávább, a Szimpla Egó-nak legalább jutott humorérzék is; utóbbi sugdos olyasmit, amitől az
ember felvihog egy temetésen, vagy akár egy esküvőn is, a legceremóniásabb,
legkönnyfakasztóbb szentséges pillanatban, akár a sajátján is.
Emlékezetében felrémlett egy könyv, amelynek íróját stroke érte, miáltal hónapokra
elvesztette kapcsolatát az egyik agyféltekéjével, a tekintélyelvű merevebbel. Ki is élvezte
volna ezt az újbóli gyerekkorba jutást, a maga felhőtlenségével, ha közben nem tudott volna
arról, hogy a testét képtelen irányítani, nem tud beszélni, mozogni. Ez már ráijesztett.
Tényleg könyvben olvasta a stroke-os esetet? Nem vele történt meg? Vagy épp most
történik?
Aztán sétált egy hídon, kátránysűrű fekete éjben, szemből jött egy rikítóan fehér arcú
ember, és szürreálisán megnyúlt képpel sikított, sikított és sikított.
Vagy a tükör jött vele szembe, és valójában ő a sikítozó?
Kicsoda is ő? Yahya Walpurga. Azon belül? Nőnemű. Haja szőke, szeme kék; egy férfi
szerint hajnalkék, de ki is az a férfi s milyen kék a hajnal!? Testsúlya se sovány, se kövér,
ergo normális, csak épp nem a girnyóságdiktálók szerint. Magassága százhetv...
Kit érdekelnek a száraz adatok?!
Egy ember nem a szemszíne, testsúlya, magassága szerint határozza meg önmagát, hanem
a benne lévő kaotikum (van ilyen szó?) vagy harmónia, pontosabban ezek kombinációja
alapján, amelyek ritkán kerülnek egyensúlyba – különben is, mire volna jó az?! –, hol a
kaotikum (most már létező szó), hol a harmónia tobzódik markánsabban. Túlzott
töménységben az utóbbi sem tündérünnep.
Síkot váltott. A nagyanyját látta, még azelőttről, a nagyi óriási volt, ő nagyon kicsi,
szeretethullámokon ringatóztak; a következő képben kiderült, hogy lovon ülnek, ő a nagyi
ölében, melengető biztonságban, lobog a sörény, mindketten nevetnek. Aztán valódi
hullámokon hintáztak a szörfdeszkán, nagyapa mellettük úszott a tengerben, vérarany Nap
tündökölt az égbolton, vakítóan fényes, igazából vakítóan, elannyira, hogy a gyönyörködtető
kép el is feketült, és mélységesen sötét lett.
Ez a sötétség ijesztővé vált, majdnem olyan ijesztővé, aminő a testi bénultsága volt, amit
immár igencsak felfogott, és bár a felettes én meg a másik kettő is szabadságra ment, ő
nélkülük is iszonyúan félni kezdett.

5 Terry Pratchett

19
 Később a tudatalattija mozizott neki, bár nem azért, hogy félelmét gerjessze vagy
feledtesse, hanem csak öncélúan. Megint átélette vele azt a mindent megváltoztató,
horrorisztikus éjszakát, amelyen lényegében elvesztette a nagyszüleit, hisz utána mindhárman
mások lettek, külsőleg-belsőleg egyaránt.
Őt nem csupán az akkor átélt szörnyetegségek kísértették, a kötőtűvel szemen döfött,
agysérült fickó rémképe is üldözte, aki őt megerőszakolta, nagyszüleit megölte volna, ha nem
állítja meg az a gyors és pontos szemen döfés.
Bűnössége dacára a gonosztevő rendszeresen visszajárt nyomasztani, az üres
szemgödréből kiálló kötőtűvel pörgött körötte, bizarr búgócsigaként. Kínlódva-nyögve
szavakat formált, amelyek végül nem jöttek világra, de ha világra jönnek is, puszta átkok-
szitkok lettek volna, nem bűnbánás vagy egyéb emberi közlés.
Neki viszont évekbe telt, mire közömbössé ridegült az ártalmatlanított lator baja iránt,
azaz megbocsátotta magának a védelmezést-önvédelmet, holott senki nem állította, hogy az
túlzott mértékű lett volna.
Vigaszképpen örömemlékek képsorai váltakoztak benne, önfeledten futott, nevetett,
bázisugrott, helikopterrel repült. Tengerben úszkált, lóháton nyargalt, motorral száguldott.
Férfiakat ölelt, arcukat nem látva is tudta, hogy többen követték egymást. Összes porcikájával
érezte s átélte az élet gyönyörűségeit, körbeült családi asztalt, utazást, esküvőt, orgazmust,
születést, a kék bolygó csodáit.
Másféle képek következtek, továbbra se tudta biztosan, hogy álmodik, képzeleg, vagy a
valóságos emlékeit látja-e.
Zsaru volt, nem egyenruhás, sötét épületbe surrant valaki után. Ottlétét megneszelve az
üldözött bűnöző összecsapott vele, majd menekülőre fogta, ám ő nem tágított a nyomából.
Kerteken, kerítéseken, lakóházakon át folyt a hajsza, mérges kutyák eredtek utánuk,
meglepett emberek sikoltoztak, midőn keresztültrappoltak az enteriőrjükön.
A menekülő gyakran rálőtt, ő nem viszonozta a tüzet, élve akarta elcsípni a rémtevőt,
mert az olyasmit művelt, amire ő haragvó túlérzékenységgel reagált: sötét éjeken surrant be
nyitott ablakon, feltört ajtón, és durván erőszakoskodott korábban kifigyelt nőnemű
áldozataival, kortól függetlenül bárkivel, akit egyedül talált, hogy kiélhesse beteges
gyűjtőszenvedélyét.
Az aberrált fickó női nemiszerv-lenyomatokat gyűjtött, a bombasztikus nevezeteket
kreáló média Vaginatolvajnak nevezte a hitványt, pedig az konkrétan senki vagináját nem
lopta el, embert sem ölt, egyelőre, bár ez talán nem is rajta múlt.
Csakhogy a megtámadottak ezután már mindentől féltek, rácsos ajtók, ablakok mögött
aludtak, ha egyáltalán aludni tudtak; pánikrohamoktól, önvádtól gyötrődtek. Szélsőségesen
radikalizálódva felfegyverkeztek és erőszaktevőkre vadásztak, vagy épp ellenkezőleg:
önbecsülés híján újra meg újra áldozattá váltak; így vagy úgy, személyiségük végérvényesen
megváltozott.
Az erőszak gyászolóvá teszi elszenvedőjét. Yahya ismerte ezt az örökgyászt nagyszülei
példájából, és amikor az űzött fickó felkapaszkodott egy irgalmatlanul magas kerítés tetejére,
ő nem mászott utána. A sokkoló stukival lőtt rá, és a lenyomatgyűjtő lehullott, mint a férges
gyümölcs; ott vonaglott a lábai előtt, és ő azt akarta, hogy ellenszegüljön a bilincselésnek.
Óhaja teljesült, végül mentő vitte el a perverz gyűjtögetőt.
A sokkolásról felötlött benne valami emlékféleség a közelmúltból, ezúttal bénultnak félt
teste is reagált a nagyon is átélt villanyozásra, összerázkódott és remegett, megfeszült és
rohanni próbált, sikertelenül; fejénél gépek sípoltak fel, emberek futkostak körülötte; ő látta
mindezt kívülről is, ahogy körbeállják, gyógyszert fecskendeznek a karjában lévő kanülbe, a
monitorokat figyelik, érte aggódnak. A fiatal doktor frizurája a közelben lakó, gyakran és
hamisan éneklő matróna rózsás kakadujának felmeresztett bóbitájára hajazott; Yahya
boldogan elmosolyodott, és jobban lett.

20
 Kiüresedett elméje újfent képekkel telt meg, pontosabban egyetlen férfi képmásaival, és ő
felismerni vélte a pasast, azon érzületek alapján, amelyeket annak látványa keltett
porcikáiban, mindösszes érzőidegét, véres hormonkeringését is felkorbácsolva.
Mégsem tudta megnevezni a borostásan szőrös arcú, tengerkék íriszű pasast, pedig még a
szeme sarkából szétágazó szarkalábak is rajongással, vággyal töltötték el mostig holtnak félt
testét.
Testét, amely ettől végre feléledt, és ő megmozdította a lábait, egyenként, aztán egyszerre
mindkettőt, majd jobb kezét a hajához érintette, és ekkor lecsúszott a mutatóujjára csíptetett
érzékelő, és megint kitört a sípolás, futkosás.
Ismét kívülről látta, ám alig ismerte fel önmagát, sokkot kapott a kék-zöld-lila, zúzott-
puffadt kinézettől (lesz-e még szemem valaha?!), és inkább a tengerkék íriszű férfit bámulta
volna, de csak Kakadu doktort észlelte, amint az kisfiúsan tapsikol afölötti örömében, hogy
vakriasztásra szaladtak össze; a beteg mocorog végre, kifelé tart a kómából.
A nővérek vele örültek, ettől Yahya rádöbbent állapota súlyosságára, aztán meghallotta a
szokásos hangokat a fejében, és felfogta: Szuperegó, Ősvalami és Szimpla Egó visszatért a
szabadságról a taposómalomba, vagyis hamarosan ébredni, tápászkodni kell.
Rendben. Ha a magas homlokú, borostás pasas érte jön, ő felkel és hazamegy vele. Csak
jutna végre eszébe a neve!
S ekkor megpillantotta magát, ismét kívülről, vizes fűben heverve, fájdalomtól-
rosszulléttől moccanni képtelenül, alig verdeső-lüktető szívvel, légszomjtól fulladozón,
halálközeli állapotban.
Valaki fölé hajolt az éjszakában. A férfi rövid hajáról vízcseppek potyogtak, s mintha a
bal fülébe szúrt smaragdzöld kő az összes éjszakai fényt magába gyűjtötte volna, retinát
égetően izzott, mi több, akkorát lobbant, mint egy végzetfontos felismerés.
Ő volt az: a szarkalábas, kék szemű!
Aki nyilván Élete Szerelme, az Örökkévaló Álompasas, a Szuperlatívusz!
De hogy is hívják őt?!
Miért nem emlékszik a tulajdon kedvese/férje nevére?! Sem?!
Ez a kép is eltűnt. Sötét tóra nyílt kilátás az elméjéből, s mint fel-felugró hüllők,
emlékfoszlányok szökkentek elő a sűrű vízből, visszasüllyedtek, és kezdték elölről; Sikoly-
képű fickók, brutális Madonna, aki nem énekel, hanem gonoszul sunyi. Aljas szándékkal
keringtek körötte, rúgták, ütötték, árammal öldösték. Pokoli Halloween volt.
Yahya keveset sem értett szaporán váltakozó látomásaiból. Kakadu doki még a szobában
időzött, amikor felszakadt belőle a jajkiáltás:
– Mozart! Hol van Mozart?! Mooozaaart!
– Hát ő már... – kezdte válaszát az orvos, azon töprengve, miként fogalmazza meg az
elszomorító hírt. – Pár száz éve annak, hogy ő már... viszont igazi zseni volt, nagy Zs-vel! A
legnagyobb!
– Szmoking! – kiáltott a félkómás lány. – Úristen! Szmoking!
Kakadu doktor gyengéden megfogta a kezét:
– Máris értesítem az édesanyját, már hívom is! Ő majd mindent elrendez!

21
 Akik közelről ismerik, azt mondják,
újszülöttként először felsírt,
és már tehetséges volt.6

Az exférj alibije kiállta a vizslatást. Előző este valóban bajnoki meccset közvetítettek
a sportcsatornákon. Nemcsak Nasar drukkolta végig a mérkőzést, hanem a
szolgálatban lévő térfigyelők is. Yahyát épp a labdajáték legparázslóbb perceiben
támadták meg a maszkosok, midőn az inspekciós tekintetek a tévéképernyőre
tapadtak a kamerák monitorai helyett. Így maradt észrevétlen a Hattyú-tó parti bűntett és a
bokrok közé rejtett félhulla.
Wessex goromba szavakat intézett a térfigyelők főnökéhez, az pedig élénken szánta-bánta
a kihágást. Büntetőszankciókat helyezett kilátásba az ügyeletes beosztottak számára, majd
sután megjegyezte, hogy a támadás idején bajnoki meccs zajlott, az eső is zuhogott, utca, park
kihalt, nem csoda, hogy lankadt a figyelem.
Ráadásul Wales és ők kollégák, tehát elnézőbbek is lehetnének egymás iránt.
Nem kellett volna az oroszlán farkát cibálgatnia. A felhőbörödött Wessex egy hónapon át
tartó, heti háromszor kétórás fegyencedzésre ítélte a munkájukat elhanyagoló ügyeleteseket,
halmazati büntetésként szobazsarunak titulálva őket.
A szolgálatvezető felnevetett, ám torkában rekedt a gurgula, mihelyt felfogta, hogy a
kirótt büntetést végre kell hajtani, mivel az a Wessex Wales rótta ki rájuk, akinek a szava
pápai enciklikával egyenértékű a 7-es körzetben.
Ezután Wales nyomozó Burdett Giong városszéli hajlékához indult Selima társaságában.
A felügyelőtiszttől tudták, hogy a nemrég szabadult nő képtelen lecsavarodni favorizált
anyagairól, a neki talált munkahelyet ívesen kerüli, ha számon kérik, kibúvót keres, ígérget,
hazudozik, egyszóval visszatért egykori létformájához.
Betépve-belőve gyakorta megjelent a kislányát nevelő család házánál, ordítozva perrel fe-
nyegetőzött, ha nem kapja vissza egy szem édes babuciját, a szeme fényét, a mindenét, akit
egy buta botlás miatt raboltak el tőle a köcsög 'bürokraták', hogy beteges mostohák játékszer-
évé tegyék szegény védtelen kicsikét!
Noha sok bürokrata valóban oly mérgező, mint a bürök, az összevonás tehát abszolút
létjogosult, a járőrök többször fogdába vitték Giongot a balhézás miatt, távoltartó végzést is a
markába nyomtak. Mégsem tántorult el attól, hogy újfent megjelenjen a ház előtt, arról
üvöltözni, micsoda nagyszerű, áldozatos, szent életű anya is ő. Közben rugdalta-nyitogatta a
bejárati ajtót, átkozta a beteges mostohákat és a gyerek visszarablásával fenyegetőzött.
Mígnem a kétévesen többször megerőszakolt, majd életmentő-helyreállító műtétek során
átesett, pszichésen is öröksérült kislány nevelőapja annyira besokallt, hogy fejvesztve
kirontott az ostromolt épületből, és nyolc napon túl gyógyulón eltángálta a szent anyát.
A tettlegesség után az atya óvadék fejében szabadlábon védekezhetett.
Felügyelőtisztje szerint az elpáholt Burdett otthon agonizált, sebeit nyaldosva-jegelve.
– Nézzük meg az alibijét, habár kötve hiszem, hogy ő lenne Madonna – sóhajtott Wessex.
– Miért ne lehetne? Végül is négy évet ült Yahya nyomozó pöpec munkája miatt –
elmélkedett Selima. – Odabent a könnyen hozzáférhető olcsó szeméttel szétherbálozta a
maradék agyát, és ma már csak bosszúvágytól hergelten érzi magát elevennek.
– Honnan, miből vett volna verőcsávókat?
– Ejnye Wessex, hát gondolkozz aberráltan! Tegyük fel, hogy cserébe nekik ígérte a
kislányát, akit majd visszalop a mostoháktól!

6
bulvárgyöngyszem ☺

22
 – Verésért kisleány? – töprengett a férfi. – Ha mindössze egyetlen aranyrögöd volna,
narkósként nem inkább drogot vennél belőle? A függőség éktelenül önző. A spurim azt súgja,
a humán förtelemnek nincs köze a Madonna-szimulánshoz, mégis jól tesszük, ha ránézünk.
Habár ezt még én sem értem.
– Én hallgatok a megérzéseidre – bólintott Selima. – Még sosem lőttek mellé.
A keresett ingatlan olyannyira a város külterületén volt, hogy már-már tanyának
számított. Az aszfalt jóval a célpont előtt elfogyott, süppedt-sáros földúton döcögtek a
roskatag ház felé, majd gyalogszerrel folytatták útjukat, dagonyázás közben annak örvendve,
hogy legalább a nap kisütött végre.
Látótávolságon belül nem lakott emberfia, pusztán fű, fa és gyom nőtt mindenfelé, kerítés
nyomokban sem létezett, a területhatárok akár a végtelenben is lehettek volna.
A hámló falú épületet az idő vasfoga gondozta. Az apró ablakokat borostyán redőnyözte,
melybe néhol lőrésszerű nyílásokat vágtak, hogy némi fény áthatoljon rajtuk. A szeméttel-
lommal borított udvaron több ősrégi deszkaépítmény düledezett, arra célozva, hogy hajdan itt
gazdálkodó, állattartó emberek éltek. Távolabb betonbunker-féleség púposodott fel a földből,
a tetejére tűzött rongycafatos nemzeti lobogót szellő birizgálta, hangsúlyosan utalva a
tulajdonos hazafias lelkületére.
Két antennahegyig besározott, nem oda való városi cirkáló vesztegelt a romhalom ház
előtt. Senki nem ült bennük, csupán a huzat járt-kelt a lehúzott ablakok között.
Wessex memorizálta a rendszámokat. Kérdőre vonta agyának komputerrészlegét,
ismerősek-e, választ is kapott. Amit aztán a hirtelen rájuk zúduló lövések sem vertek ki a
fejéből.
Szívroham-sebesen belapultak az egyik batár mögé. A golyók a borostyánfüggöny mögül
süvítettek feléjük.
Selima erősítést kért rádión, Wessex viszonozta a tüzet, majd talajmenti törpejárásban a
golyózápor-hintáztatta kocsi hátuljához surrant. Félfekvő helyzetből felpöccintette a
csomagtartófedelet, biztosra véve, hogy ott a saját pisztolyánál komolyabb fegyvereket talál;
immár társnője fedezte őt.
Megint jó spurija volt, a házból tüzelő fickók felkészülten érkeztek vendégségbe, egy
rakás mordály hevert a csomagtérben.
A felpattanó Wessex kiszolgálta magát és Selimát a diszkontból, tartalék tárakat is
adoptált.
A kúszónövényzet által egybentartott viskóban repedt hangú nő sápítozott.
– Barmok! Rám hoztátok a sintéreket! Most aztán szitává leszünk lőve mindenestől! Ilyen
hülyéket?! Idáig követtek a kíberek! Cseszhetjük a bizniszt!
– Kussoljál! – bömbölte egy öblös hangú pasas. – Ketten vannak összesen! Seperc alatt
lemorzsoljuk őket!
– Ketten, de milyen ketten!? Faszfej!
– Ne huhogj, Burdett! Túlerőben vagyunk! Vágod? Túl-e-rő-ben! Te az árut óvjad!
-Vért izzadtam, mire összekapartam nektek a kis szarosokat, csesszétek meg! Erre
idecsődülnek a sintérek! Nem megyek vissza a sittre! Nyírjátok ki őket!
– Azon vagyunk, hülye kurva! Pofa be!
Üzleti partnerei eszeveszett lövöldözésbe fojtották a nő károgását, továbbra sem kímélve
saját járgányukat, ama hitben, hogy a zsaruk mögötte lapulnak.
Wessexék ekkor már a házhoz simuló bokrok között surrantak.
A kisdedrontó némber szakadatlanul ordibált odabenn, a túlerő vaktában ontotta a
golyókat.
Burdett hirtelen elnémult. Kisgyerekek sírtak fel.
Selima és Wessex egy-egy borostyános ablak közelében tapadt a falhoz. Kezükben
zombigyártónak és Kinder-tojásnak is becézett meglepetés-gránátot tartottak.

23
 A gyereksírás hallatán Selima elbizonytalanodott, míg Wessex eltökéltebbé vált a
behatolás módját illetően. Utóbbi jelére behajították az ablakon a gránátokat.
Mire a bénító durranással kísért villódzás véget ért, a pókhálós folyondárfüggönyt
átszakítva a házba buggyantak.
Az aktivitásra szinte képtelen, kábán kóválygó közvészekre vetődve hegyomlásszerűen
elsikáltak négyet. Ezeket Selima műanyag bilincsbe zárta, majd begyűjtötte változatos
arzenáljukat.
Wessex a menekülők nyomába lendült.
Két dömper méretű lator és a vészbanyának öltözött Burdett az ajtót felrántva, támolygó
zombijárással iparkodott az épebbnek tűnő batár felé.
Az utánuk lépő Wessex célzott lövésekkel felnikre ültette a kiszemelt kocsit. A flinta
csövével leütötte az amúgy is csak félöntudaton lévő túlerők egyikét, majd ellőtte a másik
üzletember könyökét, így az elejtette mordályát. Néhány szökelléssel beérte, vállon ragadta a
fegyvertelennek látszó Burdettet.
A földet seprő klepetusban pompázó, legfeljebb kétdimenziós nő pördületből ráharapott
Wessex hasfalára, köldökmagasan.
A férfi ekkor kezdte komolyan hiányolni a golyóálló mellényt, amely ha rajta lett volna,
tán még a banyamarásnak is ellenáll. Az érdekes fogazatú Burdett pengeéles, hosszúkás
rágóinak ferde állása elősegítette a mélyebb behatolást a ruházaton át a bőr alá, és szívósan
benne is ragadt.
Wales hasfájós kínok közepette tépte le magáról a gyér hajú, rikító fejbőrű zombit.
A sárszínű lebernyeg a félrehajított Burdett gyűrt vonású, vénséges képébe lebbent, holott
a kisdedrontó még negyvenéves se volt, felfedte viszont a ruhájából előtépett muzeális
lőszerszámot.
Az átmeneti arctakarás felmentette Wessexet a lovagiasság nőkre vonatkozó szabályai
alól. Ön- és közvédelemre jogosultan leterítette a fegyverest; az alkalmazott technika a
harapásért járó fizetséget is tartalmazta. Végül félrerúgta az elöltöltősnek rémlő, ósdi
pisztolyt.
A kisdedrontó ájulatba szenderült. Fejére boruló klepetusa látni engedte fonnyadt testét,
kettő az egyben funkciójú, magas derekú, kétes színű bugyiját, amely mélységesen csüggedt
melleinek jelentős részét is magába fogadta.

Az ostobaság és a tudálékosság
mindig szívesen ékesíti magát
a retorika kertjének szóvirágaival7

A romos bútorokkal és más gyűjtött lomokkal telezsúfolt házban két rémült

gyermeket találtak egy rozzant rekamié ágyneműtartójában. A rózsaszín
tüllruhába öltöztetett, dívásra festett, két-három éves kicsik szívettépő zokogással
vezették nyomra keresőiket. Szétmázolt-le- sírt sminkjük olyan benyomást keltett, mintha
szivárványos elszíneződéseiket verés okozta volna. Mindezek láttán kinyílt a zsebekben
néhány bicska.
Wessexék és az odaérkezett járőrök azokra is gondolva, akik valamely okból nem sírnak,
tűvé tették a házat, pincétől a padlásig; a melléképületeket is átkutatták. Igaz
megkönnyebbülésükre nem leltek további áldozatokat, élőt, holtat se.

7
Maurice Lever

24
 Mígnem Wales fürkésző tekintete megtorpant a bunkerféleség tetején vonagló
rongycafatos lobogón. Eszmélése óta gyanúsan képmutatónak érezte a zászló- és imakönyv-
lengetőket; úgy vélte, aki feltűnően mutogat valamit kifelé, az másvalamit görcsösen rejteget
odabent.
A földbe ásott betonbunker fémajtaját őrző számzáras lakat képtelen volt ellenállni az
eltökélt bejutási szándéknak, háromra kinyílt, mint egy virág.
A valamikori háborús fedezékben nem találtak raboskodó kisdedeket, csupán fogva
tartásuk nyomait. Használt pelenkát, piszkos takarót, ruhaféléket. Műanyag edényt, játékot.
Mocskot, tele bilit, bűzt.
Selima sápadozott dühében.
– Ebből élt a mocsatos némber?! De honnan rabolta a kicsiket? – nyögte.
Wessex helyszínelőkért telefonált, tudni akarván, vajon hány elrabolt, megvásárolt(?!)
áldozat DNS-ére bukkannak a laborosok; azt kérte, ne csak az ingatlanon, hanem a határokban
is keressenek erre utaló vagy ezt bizonyító nyomokat. Egysége tagjait ráugrasztotta a
kisgyerek-eltűnési ügyekre; egymástól elkülönítve kihallgatásra vitette Burdettet és üzleti
partnereit.
Rövid töprengés után szólt a technikusoknak, hogy hullakereső detektorral is vizsgálják át
a területet. Akkor is feltétlenül értesítsék, ha kutatás közben bármilyen maszkot, álarcot
találnak.
Az irodába igyekezve felhívta Christianson doktort, és Mozart hogylétéről kérdezte.
– Határozottan javult a helyzet – újságolta az állatorvos. – A fejsérülés következtében
még nem igazán tudja, hol van, de már nézeget, nyüszít, sírdogál. Vizet is ivott, a légzése is
jobb. Sajnos enni nem hajlandó, de már bátrabban lehet reménykedni a gyógyulásban.
Megtalálta a gazdáját?
– Igen, nagyjából hasonló állapotban – felelte Wessex.
Ezután Pardon doktornál érdeklődött Yahya hogyléte felől.
– Jó hírem van! – lelkesült a kérdezett. – A beteg már mocorog, sőt: kiabál! Azt, hogy
Mozart, meg azt is, hogy szmoking, és úristenezett is!
– Értesítette valamelyik hozzátartozóját?
– Pardon! Hát persze! Felhívtam az anyját, de ő most nem ér rá bejönni, a műkörmösnél
ül, és nem hagyhatja ott, mert csak jövő hétre kapna újabb időpontot. Az apja
félbehagyhatatlan üzleti tárgyalást vezet. A jelenlegi barátja nem elérhető. A volt férje viszont
itt van már, és az ágynál ül. A beteg nem reagál rá, csak a Mozart, a szmoking, az úristen és a
smaragd szavakat ismételgeti.
– Mozart a kutyája. Szmoking alighanem a macska – tippelt Wales.
– Pardon! És mi van a többi szóval?
– Érdeklődje meg a volt férjtől, hátha ő érti a jelentésüket.
A kontaktusból kilépve Wessex teljes kapacitással a vezetésre koncentrált.
A mellette ülő Selima a tabletjét faggatta.
– Az elmúlt napokban nem tűntek el kétévesek a környéken. Legalábbis nem keresnek
ilyen kicsiket. Honnan jött a két apróság? A Holdról? – sóhajtotta.
A kihallgatóban Burdett ködösíteni, hazudozni próbált, ám viszonylag hamar felfogta,
milyen előnyei származhatnak a teljes körű igazmondásból. Ez gondolkodóba ejtette.
A harmincas évei derekán járó nő hajdan dús, sötét hajából már csak néhány maréknyi,
vékony lófarokba gumizott mutatványszál létezett, sápadt fejbőre átfénylett a ritkás tincseken.
Félárbocra ernyedt szemhéja kitakarta előle környezete jelentós részét, ám ezt alig bánta,
irtózván a pakett- és hernyóhegyeken inneni világtól. Kínosan kerülte mások tekintetét, sötét
íriszű, dülledt szemével inkább a saját orrhegyét nézte. Hegyes orra, jócskán előreugró álla
erősítette gonoszbanyás kinézetét. Uszályosan hosszú, terebélyes ornátusa izomsorvadt,

25
sovány testet takart. Lottyadt, pörsenéses, sárgásszürke bőre homloktól talpig ráncokba,
redőkbe rendeződött.
Miután megértette, mi vár rá, ha jobban tart üzleti partnereitől, mint a jelenleg Wessex
Wales által képviselt igazságszolgáltatástól, folyékonyan elmesélte, hogy szabadulása után
maga Vipera kereste meg, aki egy fegyverrel és egyebekkel üzérkedő banda feje, mert az
előélete alapján úgy vélte, ő lehetne az udvari beszállítója, vagyis kettő-öt éves gyerkőcöket
szerezhetne neki.
Hogy aztán a kölykökkel mi lesz, nem rá tartozott, ő elfogadta a tisztes ajánlatot – mit?!
nyögte közbe Wessex –, és kifundálta, miként tehetne szert olyan kiskrapekokra, akiket a
kutya se keres. És hát mivel az ő famíliájának nőtagjai nemzedékek óta gondoskodnak a
túlszaporulat féken tartásáról bizonyos körökben, pontosan tudta, hol keresgéljen szükségtelen
almokat. Így jutott a két kis kölyökhöz. Akiket amúgy rendesen ellátott, míg nála
vendégeskedtek, édes mamijukként gondoskodott róluk, és ha a sintérek közbe nem jöttek
volna, a drága csöpikék ma éjjel már Viperánál vagy annak üzletfeleinél alukálhatnának,
fenékig luxusban, amit eddig ugyebár hírből sem ismertek.
Álságosan ellágyított hangon, hosszan ecsetelte, milyen ramaty állapotban kapta meg az
árut, mennyi tetvet, bolhát, rühöt, ilyesmit irtott le róluk, és fel is táplálta őket, hogy mielőbb
piacképesek legyenek.
– Főúri soruk lett volna, elhiheti! – erősködött. – Pihe-puha ágyikóban alukálnának,
mindennap kajálnának, nem is egyszer! Mi kéne még a tökélyhez?
Wessex visszafogta magát, noha ez komoly erőfeszítésébe került. A gyermekkórházból
telefonáló munkatársa ekkor tudatta vele, hogy a vizsgálatok alapján úgy tűnik, a kislányokat
nem bántalmazták szexuálisan, még időben találtak rájuk. Így hát, bármily sürgető vágy
kínozta is, Wales letett az angyalcsináló-gyerekrontó perszóna jogos felindulásból következő
leütéséről.
– Hol járt tegnap este tíz óra és éjfél között? – kérdezte, végtére is evégett kocsikázott el
Sárfalvára vagy Szutyok Village-be, ahogy azt a vidéket nevezni illenék.
– Otthon aludtam. Amilyen fosatos idő volt, hol lettem volna!?
– Ki tudja bizonyítani?
– Hát én, ki más!?
– Hát ez gyenge! – legyintett a férfi. – Emlékszik a nyomozóra, aki legutóbb letartóztatta?
Burdett a kettőjük közt álló asztal közepére köpött.
– Hogyne emlékeznék! – hörrent. – Megesküdtem, hogy kifingatom a rohadék kurvát!
Miatta vették el tőlem az én kis drágaságomat!
– Miatta? – visszhangozta Wales, újfent fontolóra véve a leütést.
– Miatta hát! Ha akkor nem csuk le, máig boldogan élnék a kislányommal...
– Akit drogra cserélt?
– Az a ribanc tehet mindenről! Ha nem mászik rám, visszaszereztem volna a kicsikémet!
Amint egyenesbe jövök!
– Azt a kicsikéjét, akit egy priuszos pedofilra bízott, tudván tudva, mi fog vele történni?!
Akit minden irányból megerőszakoltak? A kislányát, aki majdnem belehalt a pedofil okozta
sérülésekbe-roncsolásokba? Akin emiatt egy sor műtétet kellett végrehajtani? Azt a gyereket,
aki még mindig súlyosan beteg, és nem csak szervileg? Nos, mit tett a nyomozóval, aki a
féltett kislányát megmentette, Burdett?
– Még semmit, de bizonyisten fogok! Még mielőtt kipurcanok, előreküldöm a kurva
sintért a pokolba, mérget vehet rá!
– Csevegjük át, elméleti síkon – hajolt előre Wessex a lecsulázott asztal fölött. Igyekezett
elkapni a félig elernyőzött, dülledt szempár pillantását, sikertelenül. – Hogyan vinné véghez a
kinyiffantást? Elbírna vele egyedül?

26
 Burdett egy szemvillanás erejéig ránézett, pontosabban az orrnyergére. Karjait összefonva
hátradőlt a széken, és immár a saját szaglószervét bámulta tovább.
– Négy darab, miatta elkúrt évem volt kiagyalni, miképpen bánjak el vele – kezdte
gyűlöletteli, sötét hangon. – Mérget vehet rá, hogy sintérbiztos alibim lesz! Nem is egyedül
fogom csinálni, nem hülyültem meg! Van érettségim, én okos nőci vagyok! Rég kivakaróztam
a mocsokból, amiben a famíliám vergődött! Már kis szarosként megfogadtam, hogy többre
viszem náluk, és bőven többre is vittem!
– Ne hagyjon kétségek közt – biztatta Wales.
– Legalább százötven módját kifundáltam én annak! – büszkélkedett a nő. – De legelébb
talpra kell állnom, mert mostanában megcsúsztam kicsit, a tápászkodáshoz meg pénz kell,
sok! Na, ebbe rondított bele maga! Miért is csodálkozom, hogy a mocsok zsaruk inkább
engem basztatnak, és nem a fegyverüzér Viperát, bandástul! Naná, tudom ám a választ!
Maguk mind egy szálig gyáva szarok, inkább egy harminckilós nőt cseszegetnek, mint egy
egész gyilkolós bandát! Azt ugyebár mindenki tudja, hogy Viperáék nagyon is gyilkolósak!
Amúgy pedig nem mondtam semmit, és többet nem is mondok, amíg nincs itt az ügyvédem!
– Van ügyvédje?
Burdett vállat vont.
– Minek az nekem?! Ártatlan vagyok, mint a szopós bárány, és különben is, az állam
biztosít nekem védőt, ha kell, szóval minek költenék hülyeségekre?!
Wessex megelégelte a társalgást.
– Tudjon róla, hogy előzetesben van. Hamarosan lecseng a cucc, amitől most ilyen
nyegle, és amikor húsz körömmel fogja kapargatni magát, megint felteszem a kérdést: hol volt
tegnap este?
Burdett felcsattant:
– Mi a franc történt az átkozott ribanccal, hogy maga feszt ezen lovagol?! Netán
kinyírták, jól megérdemelten? Nem vagyok imádkozós típus, de ha így van, már futok is a
templomba, és hálát adok a Jóistennek!

Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt,

amire az ostobaság is elégséges
magyarázat8

Wessex hazahajtott, tudván, hiába is próbálná mobilon

elmagyarázni
Deprimának, hogy estébe nyúló, fontos teendői akadtak, a
válónej lecsapná a telefont, vagy eleve érte se nyúlna.
A házat üresen találta, csaknem szó szerint. Sejtette persze, hogy nem betörők pucolták ki
a hajlékot. Asszonynak, gyereknek nyoma se volt. Deprima előzetes megbeszélés, bejelentés
nélkül elvitt minden mozdíthatót. Visszhangosan kongóra seperte pályaudvarnyi gardróbját.
Ovacio szobáját csupán félig üresítette ki, jelezvén: megállapodásuk szerint a fiú
kapcsolatban maradhat az apjával. Wessex hamar felfedezte, hogy a hátrahagyott holmiknak
aligha veszik hasznát, azokat főként rugdalódzók, dédi-horgolta cipőcskék alkotják. Válófele
a hatéves fiú első éveinek relikviáit hagyta hátra, az összes használható ruhaneműt, játékot
magával vitte.
Mindez abszolút rá vallott.

8
R. J. Hanlon

27
 Bármennyire sietett volna is, Wales az ágy szélére huppant a hálószobában, ahol közel
egy éve szólóban aludt. Gyors pillantással felmérte, hogy neje ezt a helyiséget is jócskán
lekopasztotta. Enyhe szúró fájdalmat és gigantikus megkönnyebbülést érzett a rég kívántan is
meglepő távozás nyomán.
Egy esztendőnyi kérlelés-küldés után a férjszomorító elment valahára, szótlan lelépését rá
mért csapásnak szánva. Ha diadalként éli meg, hát élvezze ki nyugodtan. Most nyilván azt
képzelgi, hogy ő a küszöböt harapdálva zokog-kesereg.
Végső soron ez is hepiend: elvégre mindketten örülnek. Kapcsolatuknak végleg vége,
csupán a hivatalos pecsét hiányzik a szabadító okiratról.
Úgy döntött, még egy percet áldoz a gyászmunkára. Elnyúlt az ágyon, és lélekben
végiglépdelt közel nyolc esztendeig tartó frigyén, amelynek utolsó két évét változó intenzitású
agónia jellemezte. A középiskolában ismerkedtek meg Cridával, ám ott még nem érdeklődtek
egymás iránt. A lány a mazsorett-csapat és a sulibálok szépe volt, minden sportversenyen
indult, megszállottan akart nyerni, épp ezért értékrendjébe némi csalás is simán belefért.
Nem véletlenül, hiszen ügyésznek készült, bár az ifjú Wessex akkoriban még nem látta
úthengernek a jogászok többségét, nem ismerte a gyakran idézett mondást sem, miszerint: az
illető jogász, nem úriember. A bitangosan lepusztított házban immár így fogalmazott: az illető
jogász, nem úrinő.
Mindketten diplomázásra készültek, amikor újra összefutottak egy nosztalgiabulin, és
fellobbant köztük a szerelem. Nem foglalkoztak a figyelmeztető jelekkel, azzal se törődtek,
hogy a hálószobán kívül alig illenek össze.
Crida karrierre vágyott, legalább államügyész-kaliberűre. Célkitűzését mindenáron el
akarta érni. Wessex pusztán zsaru akart lenni, gaztevő- és gyilkosvadász, nem izgatta a
politikusi pálya, még ötletszinten sem érdekelte, hogy célba vehetné a rendőrfőnöki vagy pol-
gármesteri széket, amely felőle selyemből, bársonyból, de akár lódenből, kasmírból,
naftalinból vagy tüzes vasból is lehet, ő bizony frigid iránta.
A férfi megörökölte és felújította repülőbalesetben elhunyt nagybátyja házát. Ott kezdték
meg közös életüket, oda született a fiuk, akinek Crida meglepetésképpen az Ovacio nevet
adta, porszemnyit sem bánva, hogy a szülőszobától sürgős bűnügyi akciózás miatt távol lévő
férje nem fog ettől ovációzni. Az első egy-két évben főleg a dédik, nagyik gondozták-nevelték
az ivadékot, amíg a fiatal szülők megszállottan dolgoztak.
Hamarosan kiderült, hogy a testi vágy halékony, pláne ha reggeltől napestig hajtanak
mindketten, és ha a nej kedvtelésszerűen, gyakorta beszólogat, balhézik, deprimál. Ha csakis
azért gerjeszt kínos helyzeteket, hogy azokban győzhessen.
Wessex megrémült, amikor elfogyott szívéből a szerelem, és ráébredt: a boldogító
érzelemvilágba nincs többé visszaút. Más fénytörésben látta Cridát, szépítő szemüveg,
elragadtatás, önbecsapás nélkül.
A fájó veszteség idővel átbillent aktív nemszeretésbe, és persze heves viszonzásra talált.
Az asszony indítványozására szomorkás fordított ceremónia keretében lehúzták és eltemették
jegygyűrűiket a kertben.
Azontúl Crida sporttevékenység-szerűen bírálta, becsmérelte férjét, kiérdemesülve a
Deprima csúfnévre. Wessex inkább hallgatott arról, hogy naponta tucatnyi okot kap a még
alaposabb kiábrándulásra. Mígnem egy keményebb csörte során őszinte szavakkal illette
nejét, közölvén: Crida egy szép sovány, kínosan divatkövető és törekvő karrierista, idült
játszmázó és kirakatlény, aki igyekszik jóember-benyomást tenni másokra, ám ez a
családtagjaira nem vonatkozik, azok őt önmagáért szeressék, előttük ugyan nem alakoskodik!
A folytonos diétázás okozta éhében veszettül harapós, boldog-boldogtalant lesújtó kritikával
illet, önmagát kivéve. És persze vérbeli jogász, hiszen roppant erkölcsös, ha másokon kell a
morált számon kérni.

28
 A sértett nő így riposztozott: Wessex túl hülye ahhoz, hogy kamatoztassa tehetségét-
karizmáját, és rendőrfőnök, polgármester, képviselő legyen, vagy legalább ugari zsernyákként
hagyná magát mesésebb összegekkel megkenegettetni, ugyanis ambíciótlan, élhetetlen,
teszetosza pasi, igazi puhapöcs, akinek sosem lesz óceáni privát szigete, pedigrés kocsi-,
repcsi- és hajóflottája, sosem feszíthet befolyásos magazinok címlapján, mint hős; őt valami
húgyos drogzabáló fogja kinyírni egy sikátorban, nemsokára!
Ovacio főleg a higgadtabb félhez, az apjához ragaszkodott, egyre több időt töltöttek közös
elfoglaltságokkal, kapcsolatuk mélyült, kiteljesedett. Wessex szerette hinni, hogy
visszamenőleg bepótolták az elmulasztott apa-fia együttléteket.
Ezennel végleg lezárta rég kimúlt frigyét. Az ágyról katapultálva tánclépésben hagyta el a
házat, a saját házát. Kocsiba pattanva végigfütyörészte az utat az elgázolt Mozartot
cserbenhagyó fickó toronyházi hajlékáig.

Te sem tudsz aludni partnered

erős horgolásától?9

A középmagas és legalább olyan széles, harmincas férfi kockás

térdnadrágban, lekávézott pólóban nyitott ajtót, viseletéhez bokazokni
és papucs dukált. Felborzolt haját zselé tartotta izgalmi állapotban,
özönsok zselé. Kerek arcformája, vízfesték-kék szeme, csinos formájú orra jóképűséget
eredményezett volna, ha alsó és felső ajka nem olyan színű, formájú és állagú, mint két mélán
párzó spanyol csiga.
Wessex nem mindig örült a részleteket is analitikus szinten észlelő
megfigyelőképességének, például ezúttal sem.
Miután bemutatkozott a csodálkozni látszó Ben Guttichnak, sürgetőleg kérdezte:
– Bemehetnénk?
– Ugyan minek?! – morrant a házigazda, kocka formájú testével még alaposabban
eltorlaszolva a bejáratot.
Wessex körbepillantott a horrorfilmbe illően megvilágított, végtelennek rémlő bérházi
folyosón, és vállat vont:
– Gondolom, a szomszédok miatt.
– Mi van velük?
– Hallani fogják.
– Ugyan mit?!
Wales újfent vállat vonva belecsapott közlendőjébe:
– Ma reggel elgázolt egy kutyát a Madaras Park mellett.
– Ezerrel elém csámpázott a hülye dög! Na és?! – fortyant Guttich. A nyálkásan párzó
spanyol csigák eltávolodtak egymástól, majd intim cuppanással ismét egybeforrtak.
– A gázolás valóban kivédhetetlen volt, legalábbis a maga vezetési nívóján – hagyta rá
Wessex. – Amiért bíró elé megy, az a cserbenhagyás. Nem állt meg segíteni.
– Marha lettem volna megállni! Ad egy: nem embert ütöttem el, csak egy szaros kutyát!
Amilyenekkel csurig vannak a menhelyek! Ad kettő: ha kiszállok, és a dög netán megharap,
ki fizet nekem jóvátételt, kártérítést? Példának okáért, ha megharap, és én megveszek?! Na?
A háta mögé lépő asszony hasonlított rá, magasság, szélesség, ruházkodási és egyéb stílus
tekintetében is. Utóbbi nőies közbeszólásából világlott ki:

9
elírt reklámszöveg

29
 – Mi van, bazmeg, zsarukám?! Ezért kell vacsoraidőben felverni egy tisztes család
nyugalmát? Egy döglött kutyáért?
Wessex rövid időn belül másodszor hallotta szituációidegen környezetben a tisztes jelzőt.
Erezte, hogy átmegy a szokásos metamorfózison. Ez mindannyiszor bekövetkezett, ha olyan
személyekkel kommunikált, akik nem osztották morális álláspontját, vagyis gyakran.
Maga se tudta pontosan, mi történik vele, ilyenkor mágikusan megváltozott a tekintete,
testtartása, kisugárzása, összességében a másokra gyakorolt hatása. Ez a nyomasztó varázs a
legtöbb emberen fogott, kisebbre gombolták az arcukat, meghunyászkodtak vagy
elgondolkodtak tőle. Ezért terjedt el róla, hogy a szava pápai enciklikával egyenértékű; ezt
valaki írásban is kifüggesztette a 7-es körzet recepcióján és néhány további helyen.
Selima szerint szó se volt mágikus hókuszpókuszról. Amit mások megéreztek benne, az a
jellem, a méltóság és a tekintély ritka együttese, minden egyéb magyarázat csak hablaty.
– Amúgy megsérült a kocsink lökhárítója és a lámpa is megrepedt! Szóval nagyon is jól
tette, hogy idejött, mert kártérítést fog fizetni! Méghozzá jó sokat! Vesz nekünk egy vadiúj
kocsit! Maga fizet, nem mi! Maga! A motorháztető is behorpadt! Nemdebár a maga kutyája
okozta a kárt?! Mi másért rontott volna ránk?! – hadarta az asszony „jól kicseszek veled”
vigyorral.
– A kárral a biztosítójuk foglalkozik. Gondolom, már tud róla – szólt Wales, szintén
fogvillantva. A megnyúló arcok láttán legyintett. – Ó, vagy mégsem?! Valahogy sejtettem. Én
a törvényt képviselem. A kutya nem az enyém, ám ennek nincs jelentősége. A gázolást
követően maga talajközeli vadászrepülésben elzúgott. Csak azért nem hajtott át a kutyán, mert
az nem a kerekek alá esett.
Ben Guttich megszakította a csigapárzást némi kuncogásos háborgás erejéig.
– Ki mesélte ezt a kamu sztorit? Bizonyítani is kéne ám!
Wessex vállat vont. Ezúttal a másikat, az egyensúly kedvéért.
– Nem probléma, bizonyítható.
Az asszony visszavette a szót. Mivel időközben kinyílt néhány ajtó a folyosón, úgy
döntött, nyomatékosabban beolvas a zaklatójuknak, hadd tudja meg a hallgatózó
szomszédság, milyen karakán is ő!
– Hát ide figyeljen, zsarukám! Hogy merészeli a tisztes polgárokat zavarászni
vacsoraidőben, pláne ilyen piti baromság miatt?! Menjen el egy menhelyre, és vigye haza az
összes kutyát! Ne verje itten a nyálát egy kóbor dög miatt! Mi van, már az összes rablógyilkos
sitten ül? Minden gengszter el van kapva? Már csak a piszlicsáré ügyek maradtak a
kopóknak?!
Wessex kiterítette a soron következő kártyát.
– A cserbenhagyott kutya életben maradt. Jelenleg kórházi kezelésben részesül. A számla
borsos lesz, kezdjenek félretenni rá. A bírósági fázis sem marad el. Húzós pénzbírságra, akár
leülendő büntetésre is számítsanak! További szép estét.
Sarkon fordulva arra gondolt, szívesen mesélne Mozartnak a Guttichok imént módosult
arckifejezéséről.
A családfő utánakiáltott:
– Hé, várjon már egy percet, Wales nyomozó! Azt mondja, volt szemtanú? Aztán
mennyire szavahihető az illető? Az az igazság, hogy én megálltam, pedig azt kockáztattam,
hogy elkések a melóból, és kirúgnak! Megnéztem a szegény kutyust, és úgy láttam, nincs már
mit lenni, ezért mentem tovább. Hirtelenjében hova is tehettem volna egy döglött kutyát?! Ez
már köztisztasági feladat, nem gondolja!?
– Eszerint a kocsijának nem is esett baja? – szólt vissza Wales a válla fölött.
Lassan megfordult, hogy tovább szemlélje a fécesz színű spanyol csigák sűrű nyálkájú
szexuális életét, eszébe rémlett, hogy a csigaragacsból a vegyi gyárak arckrémet csinálnak, és
azt sokan magukra kenik. Elszörnyedésében majdnem a falhoz vágódott.

30
 – Dehogynem esett baja! – károgta Guttich. Úgy rémlett, már őt is zavarják saját
hazugságai. – A lökhárító rohadtul behorpadt! Na jó, nem számít, majd én kipofozom! Maga
pedig keresse meg a kóbor dög gazdáját, és rajta verje el a balhét! Miért kószált szabadon a
kutya a zuhogó esőben?! Na?
– Mert a gazdája sérülten feküdt a parkban. A cserbenhagyás szemtanúja pedig én voltam.
Jobb, ha tudja, mielőtt tovább kínlódna: felvétel is készült az esetről. Egész pontosan arról,
hogy a gázolás után nem szállt ki, hanem padlógázzal eltűzött. Nem hiszem, hogy a
feljelentés, a pénzbírság, netán a börtön változtatna az értékrendjén. Habár öt perccel ezelőttig
reménykedtem, ezennel feladom. Szánom magát.

Némelyik pasi mind egyforma10

Wessex beugrott az állatkórházba.

Christianson doktor már hazament, az ügyeletes asszisztens mutatta meg
neki a ketrecben fekvő, begipszelt lábú Mozartot.
A kutya kecsegtetőbben nézett ki, mint reggel. Wessex közeledtére
felemelte a fejét, néhány taktusnyit kopácsolt a farkával, aztán a mellső lábára ejtette az állát,
és tovább meredt a semmibe.
– Volt másik látogatója is – újságolta az asszisztens. – Itt járt a társgazdája. Ez idézet
volt. Mozart egy kicsit örült is neki, ami jó jel. Társgazda megígérte, hogy nemsokára a női
gazdival együtt jön vissza. Vagy fordítva, őt viszi el hozzá.
– Az szép lesz – bólintott Wessex.
Búcsút véve ment tovább.
Kisvártatva megállt Walpurga ágyánál.
Hypatia eredményesen végzett a műkarmosnál, húsvéti tojáscukorka formájú, színes
körmeivel a takarón zongorált, párás szemmel nézve öntudatlan leányát.
A bőven ötvenes asszony kihívó eleganciára törekedett az öltözködésben, ám hasonlóan
méretes erőfeszítéssel akart tizenhat évesnek is látszani. E szándék szertelenséghez, a
szertelenség ribis kinézethez vezetett, amelyhez eltúlzott sminkje is jócskán hozzájárult.
Vékony, inas alakjáról lerítt, hogy keményen diétázik és tortúrás sporttevékenységet
folytat a kamaszos soványság fenntartása végett. Wessex ötezer méterről, ellenfényben is
azonosította ezt a függőségfajtát, saját neje példáján tanulta ki ismertetőjegyeit, a dülledt
nyaki erektől a szálkás ropikarokig, az áttetszővé fakult bőrtől a metszően éhes héjatekintetig.
Yahya kinézete reggel óta látványosan javult, az odaadó kenőcsözésnek, jegelésnek
köszönhetően. A duzzanatok csökkentek, a hematómák is halványultak némileg. A tarkálló
dombok-völgyek alól elősejlett az emberi arc.
Nasar az ágy fejénél ült, kezében kiskanalat, vizespoharat tartva. Óvatosan cseppentett
Yahya ajkára, éppen csak benedvesítve azt, ügyelve, nehogy víz kerüljön a szájába és
félrenyeljen.
Wessex megállt mellette. A lehunyt szemmel fekvő lányt nézve felidézte az adatbázisban
látott fotóit. Immár felismert köztük némi hasonlóságot.
– Az orvos említette, hogy mondott néhány szót – szólt Nasarhoz.
– Igen, az állatainkat emlegette. Jártam Mozartnál a kórházban. Utána megetettem
Szmoking cicust. Játszottam is vele, hogy ne legyen bánatos. Yahyának is elmeséltem, mi van
a közös gyerekeinkkel, remélem, értette. A doki szerint fontos lehet az „úristen” is, de
szerintem ez csak úgy kicsúszott a száján. Viszont volt egy fülbevalója, hajlított ezüstpálcák
közt mogyorónyi zöld kő. Ragyogóan szép, áttetsző kő. Nem smaragd, valamilyen ritka, zöld

10
Donna Marcotagne

31
színű gránátféleség, nem ugrik be a neve. Nem volt átlagos, olcsó smukk. Ki is borult, amikor
egy nyaraláson eltűnt a szobánkból. Talán erről álmodva mondta ki a smaragd szót. A magáé
miféle? – kérdezte, a másik férfi bal fülében csillogó zöld kőre mutatva.
Wessex éjjel-nappal viselte az ezüst karmocskák – Ovacio szavával karmattyúk – közé
foglalt, fantáziadúsan csiszolt, borsószemnyi követ, már-már saját testrészének tekintve azt; a
jegygyűrű-temetés után látta meg egy ékszerész kirakatában, és tüstént meg is vette.
– Smaragd – felelte.
– Szóval smaragd – ismételte Nasar, az ékességet szemlélve. Ő sem volt dísztelen,
fülkagylói felső ívén apró aranykarikák csillogtak. – Akkor tiszta sor: Yahya nem az ellopott
zöld gránátra gondolt, hanem csakis magára.
– Nem hinném. Engem nem ismer, sose látott – felelte Wessex érthetetlenül fals
hangszínen, sejtve, hogy a hamis csengést mások is észlelik.
Válasza terelésnek tűnhetett, noha komolyan gondolta. Hiszen eddigi ismeretségük
teljesen egyoldalú, leszámítva a lány néhány másodperces ocsúdását, amikor szerettein
közömbösen végigpillantva rajta állt meg a tekintete. Akkor éppenséggel a tudatába
vésődhetett a fülében villogó smaragdkő. Amely kő valóban varázslatosan tudott villogni,
ravasz fazettálásának köszönhetően.
– Ez valami Stockholm-szindróma-szerűség lenne? – merengett Hypatia. – Mivel
megmentette az életét, magának vallott szerelmet? Magát isteníti?
Nasar legyintett.
– Nem túl korai még ez a következtetés? Az a lényeg, hogy nem jutottunk közelebb a
támadók kilétéhez. A rendőrség kiderített valamit? – fordult Waleshez.
– Ez engem is érdekelne – szólt a betoppanó Totem. – Az embereidtől tudom, hogy a
halloweenesek egy hétvégi ház kertjéből lopták a pickupot. A kocsit rég nem használták, jó
darabig senkinek nem tűnt volna fel, hogy elcsórták. A közúti kamerák felvételei alapján
hosszan lehetett követni az útját, míg csak a frekventált körzetből kihajtva fel nem szívódott.
– Díjaznám, ha az embereim nem tájékoztatnának téged az ügyről – mordult Wessex. –
Rögvest szólok nekik.
– Ó, hát még mindig gyanúsított vagyok? Az ügyészálló alibimmel?! Te most viccelsz
velem? Emlékeztetlek: Yahya a barátnőm, közelebbről a csajom, és úgyis széttaposom az
arcát mind a négy elkövetőnek!
– Oké. Te mit tudtál meg?
– Elfelejted, hogy én nem detektív vagyok, csupán akciózsaru!?
– Ne szerénykedj, Macsóhímzés, mert kénytelen leszek ujjlenyomatot venni tőled, hogy
felismerjelek!
– Na jó. Összejártam az egész böszme parkot, pánikszerűen feltúrtam minden
szemétkosarat és konténert, mint egy kukazsoké. Ha barátságosabb idő lett volna, a tavat is
végigbúvárkodom.
– De nem találtad a maszkokat, se a sokkert – összegezte Wales.
– Nem, cseszd meg, tényleg nem, viszont nyakig dzsuvás lettem! Azért persze találtam
egyet s mást, de erről inkább nem mesélek Hypatia előtt, aki egy úri hölgy, ha nem tévedek.
Hát te?
– Tettem egy kanyart Yahya nemrég szabadult lesitteltjei felé. Pöpec spuri volt, Selimával
fogtunk egy vészbanyát, és kiszabadult két síró kislány a rekamiéfiókból. Amennyiben így
hívják azt a bútordarabot.
Totem elismerően bólintott.
– Hallottam hírét. Megint biztosítottad a helyedet a dicsőségfalon. Mi van a vészbanya
alibijével?
– Nincs neki.
– De szerinted nem ő volt.

32
 – Nem ő volt.
– És most?
Wessex vállat vont.
– Bízzunk az orvostudományban. Yahya felébred, és megoldja az ügyet. Tudod, min
dolgozott?
– Főleg pedofil hálózatok felderítésén ügyködött. A legutóbbi esetét lezárva közölte: ő
ebből kiszáll, vagy beleőrül. Kérte az áthelyezését. Ne mondd, hogy nem tudsz róla!
– Miről kéne tudnom?
– Nemrég megüresedett egy hely a te híres Wales-osztagodban. Yahya megpályázta.
– Na ugye, hogy ismerik egymást! – diadalmaskodott az anya.

És riasztó hirtelenséggel nem történt semmi11

Yahya kívülről nézte-hallgatta őket, önmagát is látta, el is borzadt tőle. Immár

újra együtt volt megszokott társasága: Szuper-Egó, Ősvalami, Szimpla Én, azaz
saját gondolatainak szinkronhangjai, és kórusban jajongtak: rémesen nézel ki,
belőled se lesz már stuka bige!
Fejfájása némileg tompította a külső-belső hangokat. Légvételeit is fájdalmasnak érezte, a
mozgást még inkább. Lehunyt szemmel, passzívan hevert a hátán, némiképp összezavarodva
a skizoid érzéstől, miszerint kintről-bentről egyidejűleg szemléli magát.
Ha a lélek elkirándul a testtől, ezüstfonállal hozzáköti magát, hogy visszataláljon, olvasta
valahol. Az ő esetében nem volt erre szükség, a lélek látótávolságban maradt, és a test zombis
kinézetén szörnyülködött. Kifejezetten zavarta, hogy ilyen állapotában ülik körül és bámulják
őt életének fontosabb férfihősei.
Mint az ázsiai felmenőkkel is büszkélkedő, szoborarcú, macskaszemű Nasar. A
borotvareklám-modellnek beillő, macsóhímes mellkasú, két lábon járó tesztoszteron Totem. A
múltbéliek.
És az ováldad arcformájú, tengerkék szemű, hanyag mozgású, valójában szikrányit sem
hányaveti Wessex, aki egy megyéről kapta a keresztnevét, ezáltal sorstárssá válva, hiszen ő
azért lett Yahya, mert anyja imádta e név dallamát, fütyülve rá, hogy e dallamot általában
hímnemű szülöttek nevéül szánják.
De mit szóljanak a brazil, mexikói, török, satöbbi filmsorozatok nyomán nevet kapó
gyermekek!? Ő bizony hálát ad az égnek, hogy Hypatia – akit elei szintén nem kíméltek a
névadáskor – nem a Leoncio, Leocadio vagy Anunciación (fiú)nevek hangzásába szeretett
bele.
Az ágya körüli társaság olyasmiről beszélt, amire ő egyáltalán nem emlékezett. Hogy
azért hever itt nagyjából magatehetetlenül, mert majdnem meggyilkolták a Hattyú-tónál,
kutyasétáltatás közben. Az nem lehet.
Ugyanis ami a közelmúltban valóban megtörtént, a következő: csapatuk fülest kapott,
hogy egy városközeli birtokon világraszóló bulit rendezett egy kétes társaság, családtagjaikat
is bevonva. Hajnaltájban az ellenséges banda lecsapott az ünneplőkre, ezernyi golyó
szálldosott, tengersok vér folyt. Végezetül a támadók elkaparták a halottakat, és leléptek.
A végtelen gazdagsággal hivalkodó, őrizetlenül hagyott ingatlanra hajtottak Wessexszel.
A parvenübarokk ízlést tükröző palotában elfért volna egy hajónyi háborús menekült; a pucér
nőalakokat ábrázoló szobrokkal zsúfolt, sövénylabirintust imitáló kertben nemrég épített
ógörög romok düledékes oszlopsorai között máriaüveg ablakú kápolna ácsorgott,

11 Terry Pratchett

33
megbántódva amiatt, hogy éktelenül kirí az enteriőrből. A méretes úszómedencében jetskizni
lehetett volna.
Sehol nem leltek vérontásra utaló nyomokat, egyetlen üvegszilánkot, egy szikkadt
vércseppet sem.
Ők azonban nem és nem fogadták el a profin megrendezett látszatot. Jól tették, a technika
segítségével csakhamar felfedezték a tömegsírt. Sok halott bukkant elő a föld alól, köztük
idősek, nők, gyermekek porhüvelye is. Kételyálló bizonyítékok is előkerültek a gyilkosok
kilétéről, a vérengzésről.
Ám a következményképpen történtekre már nem volt képes precízen visszaemlékezni.
Nyilván megtámadták őket. Feltehetően annak folyományaként hever itt dagadtra csépelten,
püffedt-tarka képpel, porcikáról porcikára fájva.
A skizoid módon kint is, bent is csapongó Yahya visszatért az ágyon heverő testébe, és
mindkét szemét tágra nyitva az anyjára, Totemre és Nasarra pillantott.
Majd hosszan, érzelemdúsan fürkészte Wessexet, látta hasán a köríves harapott sebet,
amelyet nem is láthatott volna, hiszen ing és dzseki takarta. Más sérülést azonban nem észlelt
rajta, hát megkönnyebbült.
– De jó, hogy neked nem esett bajod! Azt hiszem, pokoli fegyvertűz volt! – sóhajtotta.
Meg se próbált mosolyogni, sejtvén, hogy az még zombisabbá tenné kinézetét. – Elkaptátok
Tabut az összes zsiványával együtt?
Wales úgy döntött, később is ráér leejteni az állát. Teóriája sem volt, miről beszél a lány,
csupán azt tudta, miről nem, hiszen a Hattyú-tónál semmiféle lövöldözés nem történt.
– Tabut? – kérdezte. – Emlékszel?
– Furcsán érzem magam, és nem teljes körűek az emlékképeim. Mi történt a hasaddal?
Wessex álla mégiscsak lezuhant.
– A hasammal?! – nyögte, lenézve. A Burdett-féle gyötrelmes murénamarás nyomát
sebtapasz és ruharétegek fedték.
– Ugye, be vagy oltva hepatitisz ellen!? – aggodalmaskodott a lány. – Csináltass HIV-
tesztet. Tudod, hogy vigyázni kell az idegen testnedvekkel!
– Megtörtént. Holnap lesz teszteredmény – felelte Wales. – Oltást is kaptam. Beszéljünk a
veled történtekről.
– Menjünk haza. Otthon majd mindent végigveszünk – mondta Yahya.
– Ti együtt éltek? – firtatta Totem, remélve, hogy a válasz nyomán megvilágosodnak a
lány mentális állapotát illetően, mielőtt maguk is megzavarodnának.
– Most mi van most? – nyikkant a hűdött Nasar.
Hypatia sem bírta megőrizni a hidegvérét.
– Ez most már mindig így lesz?! Félrebeszél, és örökre úgy marad? – nyögte. – Hol a
doki? Valaki csengessen már érte!
– Nem teljesen beszél félre. Habár az agyászok sem értenék, mi történt vele – vélekedett
Wales. Szemérmetesen gyors mozdulattal felfedte-visszatakarta a hasát fedő flastromot.
– Fáj a fejem – suttogta Yahya. – Hangyák, rozsomákok rágják. Vigyél haza,Wessex!
Otthon akarok kiszenvedni, lehetőleg a karjaidban.
– Már azt is tudod, mi lesz az utolsó mondatod? – kérdezte a férfi.
– Fogalmazgatom. Ne aggódj, téged is beleveszlek – ígérte a lány, és sóhajtva
visszamerült a máshol-létbe.

34
 A világot megismerni kívánd, és nem megvetni12

Wales nem fogadta el, hogy a közúti kamerák látóteréből elveszett papucsautónak
se híre, se hamva.
Csókedli, a csapat informatikai fenegyereke megrajzolta a pickup útvonalát az
elkötéstől a Hattyú-tó közeli parkolóig, a távozással folytatva. A felvételek alapján úgy
tetszett, mintha a járgány ugyanoda készülne visszatérni, ahonnan jött, ám a gazdátlan telekre
nem érkezett meg. A leszűkített keresés végén több lehetséges eltüntetési hely is felmerült,
egy raktárépület, egy roncstelep és egy nevenincs horgásztó.
Csókedli mindháromnál biztonsági kamerát keresett. Az előző kettő felvételein nem látták
felbukkanni a kisteherautót.
A horgásztavat kamera nem felügyelte. A helyenként 20-30 méter mély egykori bányató
teljes területét fürdésre alkalmatlannak nyilvánították, mivel az sok szemetet is rejtett, például
a kitermelés időszakában ócskavassá nyúzott munkagépeket is beletemették, de a
környékbeliek is sokáig hordtak oda ezt-azt.
– Ideális süllyesztő – állapította meg Wales.
Kocsiba pattantak Selimával.
A buja növényzettel övezett tó közepéig benyúló, látványos hosszúságú stéget a
horgászok kedvére építették hajdan, ám azok inkább ösvényeket vágtak a nádasba, hogy
félrevonulhassanak a világ és egymás elől.
A mólóra vezető utacska mentén az enyészedés előrehaladott fázisában lévő
SZEMETELNI TILOS! és FÜRÖDNI TILOS!, valamint kézzel festett, golyólyuggatott
LÖVÖLDÖZNI TILOS! táblák mutatták a helyes viselkedési irányokat. A közel három méter
széles faépítmény cölöplábainál néhány odaláncolt ladik ringatózott a gyengéd
hullámverésben.
Wessex és Selima fellépdelt az enyhén himbálódó stégre. A part közelében még elláttak
az áttetszően tiszta víz fenekéig, távolabb sétálva be kellett érniük a felső rétegek
átlátszóságával.
A faalkotmány végétől tíz-tizenöt méterrel előrébb felsejlettek a mélységbe süllyedt
kisteherautó körvonalai.
A mólón végigdöngető papucsverda az út fogytával felrepült, majd előrebillenve
lezuhant, és a homokos-kavicsos fenékbe fúródott. Az orrán landolt, nem a kerekein, úgy is
maradt, fejen állva. A tetemes bűnjeltől szabadulók nem is sejtették, milyen könnyű lesz majd
felfedezni ottlétét, hiszen az orrhegyükig se láttak az éjhosszat ömlő esőben.
Hűvös volt a strandoláshoz, pláne a búvárkodáshoz, így aztán Wessexék türelmesen
várakoztak, míg a speciális csapat a helyszínre ért.
A férfi hangosan töprengett:
– A vizes stég pokolian csúszhatott. Kizárt, hogy tologatták volna a verdát. Vagy
megmókolták a gázpedált, vagy valamelyikük vezetett, és az utolsó méteren pattant ki a
fülkéből. Szem- vagy fültanút nem is érdemes keresgélni, éjjeli özönvízkor még Noénak sincs
pecázós kedve.
– A támadás után mind a négyen a pickuppal húztak el a parkból. Amíg a kamerák látták
őket, egyikük sem szállt ki. Gondolod, hogy itt, a világ végén megszabadultak a bűnjel
kocsitól, aztán gyalog hazatúráztak az ömlő esőben? – agyalt Selima.
– Ha a támadást előre kitervelték, nyilván a lelépésre is felkészültek. Nem hinném, hogy
ötödik versenyzőt is bevontak, aki értük jött volna. Ocsmány bulijuk nem volt ekkora biznisz.
Innen kábé három kilométerre van a hely, ahonnan a verdát elkötötték, a hétvégi házas,

12
Goethe

35
kiskertes övezetben. Ha én vetemedtem volna ilyesmire, félúton hagyom az átszálló-kocsit.
Másfél kilométeres sétát még tornádóban is ki lehet bírni.
– Te kibírnád, Wessex – hörrent Selima. – Én beledöglenék.
Wales hívta Csókedlit, akit ő inkább a keresztnevén, Calebnek szólított, társaival
ellentétben. Kérte, hogy vesse be minden tudását, és az ominózus három kilométeren belül
találja meg az átszálló-verdát.
– Képet akarok az arcokról! – mondta. – A gémóverek már aligha viselték a maszkjukat.
– Meglesz, főnök – ígérte Caleb. – Ha létezik ilyen felvétel.
Két búvár merült le az elsüllyesztett járgányhoz. Hamar vissza is tértek.
– Egy férfi hullája van a vezetőülésben – tudatta egyikük. – Őt ki tudjuk szedni, de a
kocsi felhozásához speckó gépre lesz szükség. Ez ma már nem fog összejönni. Wessex
bólintott.
– Minden mozdíthatót szedjetek össze a kabinban – kérte.

Bajban ismerszik meg az igazi baj

A holttest egy Broth Pith nevű tolvaj izmokban bővelkedő porhüvelyének bizonyult.
A titán több körben kipróbálta a fiatalkorúak büntető-nevelő intézményeit, a felnőtt-
sitten is lehúzott pár évet autólopásért, betörésért, garázdaságért; a zártkörű
nyaralások során cementeszsákká gyúrta magát, majd huszonnégy évesen vízbe fúlt a
papucsautó vezetőülésében.
Nyilvánvalóan azt tervezte, hogy a stég vége előtt kiugrik a száguldó kocsiból, ám ezt
fizikai állapota meghiúsította – nőhirigelés közben jócskán megrokkant –, és a megfelelő
pillanatban lecsapott rá a karmikus igazságszolgáltatás.
A búvárok három Sikoly-maszkot hoztak fel a fülkéből, Madonna-álarcot nem leltek.
Wéssexék elszomorító következtetésre jutottak: a főnök, a negyedik tettes a bűntársai elől is
mindvégig elrejtette kilétét.
Előkerültek a parkban használt kesztyűk, viperák.
A sokkolót is megtalálták. A kórházi patológus nem tévedett: a Yahya életét kis híján
kioltó eszközt kizárólag rendőri használatra engedélyezték. Sorozatszáma alapján könnyedén
azonosították tulajdonosát.
A sokkert Totem Turpin nevén vették nyilvántartásba.
Kisvártatva Totem a kihallgatóban ült, és öt ujjal a hajában szántogatva, hangosan
töprengett:
– Nem én voltam, az fix. A sokkernek a szekrényben kéne lennie, a többi fegyverem
mellett, ez is fix. Nemrég hazavittem megmutatni a srácomnak. Már nem emlékszem, később
visszaraktam-e a helyére. Mint már mondtam, nem szoktam használni, mindig is rühelltem.
– Töprengj tovább – biztatta Wales. – Ki juthatott hozzá? A volt nejed például?
Totem felnevetett.
– Nem tudom, hol élsz te, Wessex, de ez már a huszonegyedik század! Adel sose volt a
nejem, csupán gyümölcsöt termett a viszonyunk. Neki is időben megmondtam: nem nősülök,
nem szaporodok! Bikfic véletlenül becsúszott, tény, de azóta elköttettem magam, nincs több
meglepi! Adellel jóban vagyunk, akkor látogatom Bikficet, amikor jólesik, az anyagiakat se
sunnyogom el, nincs köztünk harag, feszkó, efféle. A mai lányok sem akarnak már
mindenáron férjhez menni, vágod!? Bocs, tudom, hogy te nyakig nős vagy! Pont erről jut
eszembe: hova is vinnéd haza a csajomat, ha ő kitartana amellett, hogy ti ketten együtt
vagytok?
Wessex elvigyorodott:

36
 – Már beléptem a függetlenek klubjába, Macsóhímzés. Leheletnyire vagyok a végleges
válástól. Egyedül élek a házamban, tudnám hova vinni a csajodat. Maradjunk a te privát
szférádnál. Ha nem Adel nyúlta le a sokkolódat, akkor mégis kicsoda?
– Nőt keresünk?
– Kilencvenkilenc százalék, hogy igen.
Turpin a gondolataiba süppedt.
Mindeközben élveboncolgatósan méregették egymást, ahogy nem csak a nők szokták.
Totem csupa kocka, állapította meg Wales. Arca, álla, melle és persze a hasa is kocka
formájú, valamelyest az agya is. Divatosan elfuserált szabású, elöl-hátul lógó fazonú nadrágja
alig takarja pöpin kirajzolódó medencecsontját. A bokszeralsó feliratos gumiszegélye
módisan kivillan körös-körül. A nőmágnes fickó eleven képregény, hemzsegnek rajta a
színes, mesélős tetkók.
Ha ez a huszonegyedik század, vagyis merő látszat és külsőség, erről ő továbbra is
örömest lemarad, döntött Wessex, holott neki se kellett push up pólót hordania, miként a
véznább fickók körében ez idő tájt slágeres, már-már epidémikus volt. Mellkasa
szivacspárnák nélkül is domborult, az egyenes és ferde izmok is áttűntek hasfalán, ám ezzel ő
képtelen lett volna menőzni. Tetkóból is csupán negyedannyi díszelgett rajta.
Tényleg a kevésbé exhibicionista huszadik században ragadt, ideje belátni. Na és?! Az
emberek különféle módokon sokszínűek. Bár többségük főleg változatosan egyforma. Már ha
ez utóbbit nem a kiégés gondoltatja vele.
Totem is alaposan szemrevételezte a másik férfit. Se fekete, se barna, sötét színű, rövid
haj; kiborotválás, mintázat nélküli, dögunalom stílus. Kék vagy kékeszöld szem. Inkább
finom vonalú, semmint nagystílűen nemes, római orr. A szája sem különleges: nem dús, nem
keskeny. Na jó, megengedi: folyvást nyomuló borostája vonzóra kontúrozza, kihangsúlyozza
ajkait. Az álla majdnem tökély, tényleg csak hajszál híja, hogy férfiasan szögletes legyen,
ráadásul középen túl sekély, túl halvány a bevágás. Alakja nem nyeszlett, de nem is
gyúrórudis.
Öltözködése siralmas: kerüli a szexin lejtős ülepű, hipertrendi nadrágokat. Ósdi rásimulós
fazonban jár, amely elöl-hátul engedi kirajzolódni adottságait; a márkás edzőcipővel szemben
a bőr surranót kultiválja. Felsőruházatban póló, ing és bőrdzseki-párti. Zakó és westerncsizma
talán nincs is a gardróbjában.
Hanem az a borsónyi smaragdzöld fux a fülében...! Na, ezért a cuccért nem vágná sittre a
stílusrendőrség!
– Hülyére is töprenghetem magam, akkor se bírok rájönni, ki lopta el a sokkolómat –
sóhajtott Turpin, a másik férfi analizálásával felhagyva. – Adel aligha, azt se tudná, hogyan,
mire használja. Yahya minek bugázta volna el?! Hogy szétsokkolja magát? Amúgy neki is
van, időnként be is veti. Több nővel nem is találkoztam mostanában.
– Bébiszitter?
– Na, ő például miért csórta volna el?! – csodálkozott Totem.
– Az apák nagy része kavar a dadával – közölte Selima.
– A nejükkel együtt élő apák bizonyára. Én alig látom a dadust. Vagy átveszem tőle vagy
átadom neki a gyereket, leginkább Adélnál, főleg a küszöbön. Nem is túl jó buksza, ráadásul.
Eszembe se jutna megdöngetni!
Wessex a társnőjére nézett.
Possey bólintott.
– Beszélek vele.
Turpis elvigyorodott:
– Csak nehogy te döngesd meg a csajt, Selima!

37
 Possey nem vette zokon a megjegyzést. Egykoron keserű heteroszexuális tapasztalatai
okán vonult át a másik oldalra. Idővel ráébredt, hogy ott hasonlóképp feliz- zós-kihülős,
párváltogatós, átverős-megcsalós a helyzet, végül maradt, és maga is felcsapott vadásznak.
Vigyorogva hátba vágta Totemet, és elsietett a bébiszitterhez.

A hatalom és az őrület egymásba játszik13

Az egység többi tagja továbbra is a közelmúltban szabadult sittesek

alibijét vizsgálta, a két szökevény nyomát is kutatták, egyelőre csekély
eredménnyel.
Wessex a halottkémhez indult.
Jókor érkezett, a pickupból kiemelt Pith már lemeztelenítve, de még egy darabban feküdt
a boncasztalon.
A filmekben rendszerint furabogárként ábrázolják a boncdokikat, talán mert a legtöbb
embert csiklandó borzongás járja át a gondolattól, hogy mit is művelhetnek azok egész nap a
hullaházban.
Igor Slim, becenevén Igor Mortis teljesen átlagos küllemű férfiú volt: termete magas és
keskeny, arca hosszú és keskeny. Szalmasárga, drótszerűen göndörödő haja egymástól
elkülönülő szigetkéket alkotott a fején, a köztük lévő kopasz bőrrészek fénytelen
gleccserpatakoknak rémlettek. Öklömnyire dülledt, szürke szeme olyasféle hatást keltett,
mintha nagyítólencsés szemüveget viselne, holott nem szorult látásprotézisre. Lapos, kurta
orrából hiányoztak a porcos részek, a vékonyka bőr ráfeszült a csontra. Amit a teremtő
elspórolt máshonnan, azt barackszín ajkaiba plántálta, miáltal azok pikánsán csücsörödtek a
teltségtől. Áttetsző vitorlafüleit bármikor képes volt megmozgatni, mi több, legyezgetni is bírt
velük.
Igor Mortis belsőleg se különbözött a hétköznapi emberektől, mindig joviálisán
elbeszélgetett az előtte heverő tetemmel. A holtak természetesen nem élőszóval, hanem
spirituálisán vettek részt a társalgásban, az ő szövegüket fennhangon tolmácsolta.
A belépő Wessex láttán így szólt:
– Nézd csak Broth, ki van itt!? A drága vitéz nem más, mint a híres-neves Wales
nyomozó! Jó tudnod: ő egy igazságszolgáltatási pitbull, habár neked ez már hulla mindegy!
Szerencsésen megúsztad, hogy ő kapjon el. Meséljük el, mi lelt téged! Nyugi, majd én
közvetítelek. Nos, drága vitézem, ennek a peches Brothnak eltört a bal tibiája, ami a sípcsont,
szerintem rúgás következtében. Különben az egész testét ütéstől, rúgástól származó
hematómák borítják. Két helyen vipera okozta duzzanatot látok rajta. Broth barátom, még fel
se vágtalak, máris ilyeneket tudok rólad!? Meglepődtél, valld csak be! A bal lábszárad eléggé
lötyög, de nem annyira, mintha a fibulád is kettéreccsent volna. Na, az már jókora pech volna!
Az elszíneződés, a duzzanat is törésre vall. A vérömlenyek, horzsolások egyértelműek. A
vipera csapása is névjegyszerű nyomot hagy. Holtbiztosan repedt vagy törött bordákra
bukkanok, ha szétszedlek. A tüdődben pedig halastavat találok. Fogadsz velem?
Igor Mortis finoman a tetem mellkasára tenyerelve roppanó-recsegő hangokat váltott ki.
Elégedetten bólintott.
– Megmondtam! Tropa bordák. Mindezt túlélted volna, ha nem fulladsz vízbe. Drága
vitézem – nézett Wessexre –, ez a fickó a verekedés során szerzett sérülései miatt nem bírt
kikecmeregni a tóba röpített kocsiból. Cserbenhagyta az ereje, így lett neki kampec. Most

13
Maurice Lever

38
szétszerelem, alaposan átvizsgálom, aztán az egészet lefirkantom orvosi nyelven. Ezt tényleg
egy nő csinálta vele?
– A nő csak védekezett.
– Ugyebár ő is zsaru!? Ismerhetem? Szokott ide járni?
Wessex vállat vont.
– Ha nem húzod ki nála a gyufát, nem fog bántani. Amennyiben valaha még épkézláb
ember lesz belőle. Többször és kegyetlenül megsokkolták.
– Ki akarták nyírni?
– Úgy sejtem, lakoltató verésnek indult, bérbe vett ökölcsókákkal, de közben a megbízó,
mellesleg szintén nő, vérszemet kapott.
Wales megvárta, míg Igor Mortis feltárja a mellkast.
A tüdőben felgyülemlett víz igazolta sejtésüket: Broth Pith életben volt, amikor a tóba
került, és fulladás következtében halálozott el.
Ez a tétel nem a Madonna-más lelkén száradt.

Ártatlan, mint a ma született sátán

Wessex rajongott a csokiért, bár nem válogatás nélkül. A fekete változatot

kedvelte, a nugáthabbal töltöttet, mogyoróst, csilist, narancshéjast; az alkoholos
pralinékért valósággal bolondult.
Frigye végóráiban elannyira ráharapott e függésre, hogy gyakran csent csokit a fiától is.
Ez nem esett nehezére, mivel csak ő vett neki édességet, az anyai tiltással dacolva,
összeesküvős titokban. Többé már nem kell a kesztyűtartóban rejtegetni a gyereknek (és
önmagának) szánt nyalánkságot, az otthonában is tarthat bármit, ami Deprima szerint tiltott,
vétkes, ártalmas, hizlaló stb. Az otthonában, amely végre édes, akár egy mogyoródarabkákkal
teli csokitábla. S ahol az ismerős mester éppen zárat cserél.
Wessex vezetés közben tripla csokoládés jégkrémet harapdált. Következmény nélkül
tehette, nem lévén hízékony alkat. Kissé hiányzott neki a tilosban járás élménye, de ezt a
felszabadulásé tökéletesen pótolta. A lélekbúvárok szerint a túlzott édességkedvelés a
depresszió egyik tünete, a féktelen zabálás a másik szimptóma; ő egyiket se vitte túlzásba,
depressziós se volt, ráadásul meg is szűnt (elköltözött valahára!) a kiváltó ok.
Sejtette, hogy még gyakran eszébe fog jutni exneje őhozzá és az ő dolgaihoz való
viszonya, ahogy a veteránok sem egyhamar felejtik el az átélt csatákat. A házasodás-elválás
ugyanúgy okozhat poszttraumás stressz szindrómát, mint a valódi háború. A cinkes helyzetből
szabadult túszok is átesnek hasonló utórengéseken.
Itt tartott, amikor Csókedli jelentkezett telefonon.
Wales kihangosította a mobilt, nyalta a jégkrémet. Sütött a nap, bágyadt fátyolka mászkált
a szélvédő belső oldalán, hosszas téli álomtól kondivesztetten.
– Lehetséges, hogy találtam valamit – közölte Caleb. – Cirka két éve Walpurga kapta el a
Vaginatolvajt. Az aberrált fickót egy alkalommal megzavarták mintavétel közben, lóhalálában
le kellett lépnie. Akkor már sejtették róla, hogy kényszeres típus, és csakazértis vissza fog
térni a tetthelyre az elszalasztott lenyomatért. Két héttel később ez meg is történt, csakhogy
Walpurga várt rá. A Vaginatolvaj besétált a csapdába, de némi kézitusa után elmenekült. A nő
a fél városrészen át hajszolta, végül kerítésmászás közben kapta el, méghozzá sokkolóval. A
megrázatott csóka két méter magasról zuhant le, lába, válla szanaszét ficamodott. Így is
nekiugrott a nyomozónak, ám az konfettit tépett belőle. Ez mind semmi, mert még a
Vaginatolvaj pészmékere is besokallt, majdnem újraélesztésre lett szüksége! Röhejes lett
volna, ha Walpurga kényszerül szájból szájba lélegeztetni a nyavalyást! Szerintem inkább

39
moziba vagy körömletépetésre sietett volna ehelyett. Mondd, te mennyire akarnál
vaginalenyomatot gyűjteni, pláne pészmékeresként?
– Az aberrált fazon börtönben gubbaszt – szólt Wales, költőinek tekintve a kérdést.
– Igen ám, de bosszút forral! Pár napja szabadult cellatársa panaszkodott a
felügyelőtisztjének, hogy két éven át naphosszat a Walpurga elleni bosszúterveket hallgatta.
Már azt se tudja, hányféle variációt eszelt ki a beteges fickó. A lényeg: bármi áron lenyomatot
fog venni tőle, amint kiszabadul.
– Az mikor lesz?
– Kábé tíz év múlva.
– Lapozhatunk – legyintett Wessex. E mozdulattal az ingére pottyantott egy falatkát a
harapdált jégkrémből, majd rendbetételi szándékkal szétkenegette.
– A Vaginatolvajnak felesége is volt ám! Azóta persze a nő elvált tőle, de máig
meggyőződése, hogy a szegény szívbeteg férje ártatlan, ezért eléggé haragszik az elkapójára.
Megpiszkáltam az alibijét. Első ránézésre hibátlannak tűnik. Ejtsük vagy tegyük talonba?
– Ejtsük. Más egyéb?
Caleb rövid habozás után folytatta:
– Elmerültem Walpurga legutóbbi ügyében. Egy baráti társaság hetente összejött bulizni
és kiskorúakkal kettyinteni, eléggé kiskorúakkal. Az egyik pasas neje tudott a kilengésekről,
mégse nyomta fel a férjét. Walpurga szerint a nő jóval aktívabb szerepet játszott, de nem
sikerült rábizonyítani. A spinkó meg fogja úszni egy bírói feddéssel, jelenleg is szabadlábon
jár-kel. És kegyetlenül zabos, amiért Walpurga lekapcsolta az ő ártatlan férjurát.
– Ráugrom – döntött Wessex, mindegyre az ingét dörzsölve-maszatolva. Buzgólkodása
nyomán a jégkrémfolt nőttön-nőtt.
Csókedli átküldte az anyagot a tabletjére.
Wales leparkolt a szondázandó családanya fényűző hajlékánál a kertvárosban. Mire
átfutotta az ügyet, visszamenőleg elment a kedve a jégkrémtől. A történet kiskorú szereplői
egy tízessel idősebbek voltak Burdett kétéveseinél, szellemileg egy perccel sem. Váltig
állították, hogy önként vettek részt az orgiákon, ugyanis az így keresett pénzt a kedvteléseikre
költhették: műkörmösre, tetkósra, rucira, fűre, mobilra, virtuális játékra, kacatokra.
Míg ő olvasott, az áttetszőnek látszó, törékeny fátyolka a lehúzott ablak peremére
lebbenve kidugta csápjait a sokat ígérő tavaszba, s röpke tűnődés után merészen szárnyra kelt.
Az orgiás asszonyt Wales első látásra az általa hanyagul jégcsákánynak nevezett
csoportba sorolta. A ribiszőke (by Crida), magas nő drága toalettben nyitott ajtót. Költségesen
felszerelt otthona nyilvános helyiségét sok fekvőbútorral, díszpárnával, nippel zsúfolta tele.
A márvány kandallópárkányon aranyozott keretbe foglalt családi fotók sorakoztak:
ribiszőke anyu a férjjel összehajolva, ribiszőke anyu a szöszke srácaival, drótkefe sérós apu a
szöszke srácaival. Ugyanők közös tablón, mögöttük kék hegyormok; amelyekről azt kell
tudni, hogy közelről nem is olyan kékek, és ez egy teljes mértékben ide illő metafora –
gondolta Wessex.
A képekről csinosság, családi szeretet, példamutató boldogság, hibátlan idillium áradt.
Tiffany Zacke itt állt meg, jobb könyökét a párkányra támasztva, bal kezében csiszolt-
metszett, hosszú szárú kehellyel. Felvont szemöldökkel fogadta Wales kérdését, miszerint mit
csinált két napja este tíz és éjfél között.
– Mi köze ehhez a rendőrségnek?
– Egyelőre maradjunk a klasszikus leosztásnál, miszerint én kérdezek – javallotta a férfi.
– Mit csinálhattam volna?! – csattant fel a nő. – Aludtam, akárcsak a gyerekeim, a
szegény félárvák!
– Félárvák? Netán elhunyt az apjuk?
– Nem fizikailag hunyt el, de nagyon hasonló a helyzet, ugyanis őt koholt vád alapján
letartóztatták! A kicsikéim itt maradtak apa nélkül, én elvesztettem a férjemet...

40
 Wessex a szavába firtatózott:
– Miért is?
Zacke asszony kortyolt a konyakból, majd ridegen végigmérte a közbeszólót, és befejezte
közlendőjét:
– És mindhárman itt maradtunk családfenntartó nélkül! Ki fog ránk pénzt keresni?!
Hamarosan feléljük a tartalékainkat, és az utcán találjuk magunkat! Éhen döglünk! Ha én nem
is számítok, két kisgyerekről is szó van!
– Talán munkát vállalhatna, értük aggódván. Engem főleg az érdekel, tudja-e valaki
igazolni az alibijét az említett időpontra.
– Ki igazolná? A gyerekek aludtak, én is aludtam. A férjem börtönben rostokol,
ártatlanul. Mellesleg miért faggatózik? Elkövettem valamit?
– Erre vagyok kíváncsi. Mikor látta legutóbb Walpurga nyomozót?
Az asszony felnevetett. Jeges lehelet csapott a szemközt álló Wessex arcába, némi
alkoholos stichhel megbolondítva.
– Ó, hát ilyen gyorsan elgázolta őt a végzete?! – kiáltott lelkesülten. – Annyiban járultam
hozzá, hogy alaposan megszórtam átkokkal. Elrabolta tőlem a hitvesemet, a legjobb apát és
leggyengédebb férjet...
– Nekem ilyen szöveggel ne jöjjön – óvta a nyomozó. – Rólam ez lepereg.
Zacke ismét végigmustrálta látogatóját, majd tüzet gyújtott a tekintetében, és mellét
kidomborítva további szexuális hívójeleket sugárzott.
– Tehát hol voltam tegnapelőtt éjjel? – kérdezte félrehajtott fejjel. Benyálazott
mutatóujjával megütögette a férfi ingén sötétlő, Rorschach-teszt formájú csokifoltot. – Hát
sajnos nem magával. Sajnálhatja, hogy zsaru, mert nem bírom a fajtát, habár magával talán
kivételt tehetnék. Mondták már, hogy illetlenül jóképű?
– Na, ez is lepereg rólam. A gyerekei mikor aludtak el?
– Kilenc óra körül.
– Utána nem beszélt valakivel telefonon vagy cseten?
– Ja, de igen! – derült fel Zacke. – Bizonyára tudja, a férjem szoros barátságot ápolt
néhány régi osztálytársával, hetente buliztak valahol. A mi házunkban is van zajszigetelt
pasibarlang, itt is gyakran összejöttek. Ne gyanítson semmi extrát, csak söröztek, biliárdoztak,
zsugáztak. A feleségek már kevésbé voltak jóban, de a rendőri túlkapás, a bajok összehoztak
minket. Most jutott eszembe: az egyik áldozat nejével csevegtem a kérdezett éjjelen.
– Áldozat?
– Igenis áldozatnak nevezem az ártatlanul bebörtönzött családfenntartókat! – rivallta a nő
hipnotikusan rámeresztett szemmel.
– A kislányokat minek nevezné? – informálódott Wales, a változatos praktikák iránt
érzéketlenül.
– Jaj, azok a kis ribancok!? Hazudoztak, mint a vízfolyás! Ártatlanul mártották be a
férjemet! Csak szerették volna, ha ezek a vastagon kereső, menő pasasok pénzért dugdossák
őket! Csak szerették volna! Hamis tanúzást nem büntet a bíró?! Az ilyen jól szituált, vagyonos
férfiak nem alacsonyodnak le hazudós kis ri- bancokhoz! A férjemnek itt vagyok én, szexuális
érettségem teljében, okos, csinos, művelt nőként! Nem is nézett ő senki másra!
– Ez a szál nem rám tartozik. Engem az alibije érdekel. Melyik nejtárssal csevegett,
milyen eszközön?

41
 Maradjanak velünk, a reklám után
megismételjük XY agóniáját!14

Végül az alibi nem állt meg, jóllehet a megnevezett asszony bizonytalanul

elrebegte, hogy úgy emlékszik, úgy rémlik neki, mintha aznap este, a kérdéses
időpontban beszélgettek volna Tiffanyval, bár ezt biztosan nem meri állítani,
ugyanis ő borzasztó álmos és kimerült volt, mivel marékszám szedi a nyugtatót a
férjéről kiderült disznóságok, az állítólagos pedofil orgiák miatt, és még mindig kétli, hogy ez
igaz volna... stb.
Wessex nemigen hitt neki, ám erről egyetlen arcizma sem árulkodott. Zacke fényűző
hajlékától néhány utcányira, kevésbé rongyrázó ház kertjében ültek, a kisírt szemű Dora a
díszpárnás hintaágyon ringatózott.
– Nehéz helyzet – látta be a férfi. – A Tiffanyt érintő gyanú miatt maga és a többi feleség
is bajba kerülhet. Hiszen ha egyikük részt vett az orgiákon, miért maradtak volna távol a
többiek!? Közel laknak egymáshoz, a szomszédság hallotta a botrányos sztorit. Önöknek
roppant kellemetlen lehet észrevenni, hogy a hátuk mögött összesúgnak. Ilyenkor biztos kiül a
suttogók arcára egyfajta kaján vigyor... Szörnyű lehet. Fogadja mélységes együttérzésemet.
Dora csüggesztett fejjel bólogatott. Idegességtől reszketeg ujjai szüntelenül doboltak a
combján, majd egymásba kulcsolódtak – és kezdték elölről. Kiborulás közelgett.
Wales rálapátolt még egy porciót:
– Nincs pokolibb, mint ha a pletykaéhes közösség a szájára vesz valakit. Pláne ha az illető
ártatlan, mégis orgiázós, gyermekrontó hírét költik. Ráadásul a saját srácaik is közel annyi
idősek, mint a megerőszakolt kiskorúak. Törvényjártasnak se kell lenni ahhoz, hogy az
elvetemülten kritikus szomszédok tudják: tíz-tizenkét éves gyerekek szexuális célú használata
akkor is nemi erőszaknak minősül, ha azok netán beleegyeztek.
A nő kifakadt:
– És mindez Tiffany miatt! – kiabálta. – Ők kezdték a disznólkodást a férjével, az
enyémet csak belevitték, és most tessék! Tiffany tíz évvel öregebb Timnél. Attól félt, hogy a
férje ráun, ezért agyalta ki a nyitott kapcsolatot! Kontrollálni akarta, hova rakja Tim a farkát!
Erről van szó! A kislánykák nem jelentettek veszélyt a házasságára, helyesbítek: az
érdekházasságára, főleg a titkolás miatt, meg persze azért se, mert Tiffany direkt ostoba, léha
kis rüfkékre vadászott! Erről van szó! A férjemet ki fogják engedni! Őt csak
belekényszerítették!
Wessex adta a meglepettet:
– De hiszen eddig ön hallgatott erről! Miért nem beszélt még idejében?
– Mert az a rohadék Tiffany rám ijesztett! Megfenyegetett! Ha eljár a szám, gondja lesz
rá, hogy a gyerekeimet halálos baleset érje! És amilyen gonosz, valóra is váltja! Na, de most
elmondtam! Kiszakadt belőlem! Ugyanis ha Tiffany a nyomozót is kicsinálta, nem lehet
tovább szabadon! Egy rendőrgyilkostól bármilyen aljasság kitelik!
Wales őszintén meglepődött:
– Azt mondta magának, hogy zsarut ölt?
– Igen, igen, igen! Szóról szóra azt mondta, hogy a nyomozó háta mögé lopódzott a
sötétben, és belelőtt a fejébe! Fejbe lőtte a nőt! Egy rendőrt! Az előbb rikácsolta el a
telefonba, amíg maga ideért tőle! És azt is, hogy ha nem kussolok, én is így járok! Csukja le
az aljast! Vigye innen messzire! Hűvösre vele! Nem akarok tovább rettegni!
– Hajlandó tanúskodni? – tudakolta Wessex.
Dora átható tekintettel meredt rá.

14 jövőbeli médiafogás

42
 – A rendőrség hajlandó megvédeni a gyerekeimet? – kérdezte.

Ilyen a sors:
ha kimondasz egy nemet, kapsz egy igent15

Időközben Csókedli kiderítette, hogy a két nő az ominózus időszakban nem csetelt

semmilyen fórumon, egymással és mással sem, ám ennek már nem volt jelentősége.
Nyilvánvalóan nem a jégcsákány Tiffany viselte aznap éjjel a Madonnaálarcot.
Wessex felhívta Walpurga főnökét. Beszámolt arról, hogy Dora hajlandó vallomást tenni
az ügyön dolgozó zsaruknak. Általa bizonyítható lesz, hogy Tiffany Zacke is aktívan részt
vett a gyerekrontó orgiákon.
Yahya saját ügyében is történt előrelépés.
Csókedli egyáltalán nem talált biztonsági felvételeket a kiskertes övezetben, ott kamerák
se léteztek, csupán néhány becsapós ál-felvevő akadt, amelyeket a betörni szándékozók
megtévesztésére szereltek fel a hétvégi házak homlokzatára. Madonna okosan választotta ki
az átszállási helyszínt.
Habár ez a kutatási irány zsákutcának bizonyult, megnyílt egy másik út: Ozonsky
nyomozó rábukkant az alvilági sérülteket kezelő zugdokira. Pascal kolléga pedig felderítette
Broth Pith társának hollétét, és e szálak váratlanul egymásba értek.
Így hát Wessex padlógázzal süvített a megadott címre, ahol vadászizgalomtól feszülő
társai várták.
Útközben hallgatta meg a részleteket.
Pascal Rigolya Romek elmesélte, hogy Broth Pith és Pletya becenevű féltestvére,
elválaszthatatlanok lévén, együtt bűnöztek, együtt bűnhődtek; a közelmúltban kéz a kézben
távoztak a sittről, és nyilván a zsaruverést is közösen követték el.
A bűntény – és Broth halála – óta Pletya nem ment haza, hozzátartozói, haverjai az
életükre megesküdtek, hogy lövésük sincs, merre jár. A népes család szinte mindegyik
tagjának volt már rendőrségi afférja, tehát Rigolya detektív nyomkövető üzemmódba
kapcsolt, és az egyik unokafivér hamarosan el is vezette őt a tragacs állapotú Pletya
rejtekhelyéhez, egy bérház tizenhetedik emeleti lakásáig.
Leon Ozonsky pedig ráakadt az alkohol- és drogproblémái miatt állástalanná vált, Priusz
dokinak nevezett hajdani sebészre. Priusz éppen egy étterem kertjében romosodó, évek óta
használatlan mellékhelyiségben tengette napjait, ám itt is, miként eddig bárhol, csupán
átutazóban élt; néhány nap vagy hét után mindenhonnan kitették a szűrét, vagy magától állt
tovább, úgymond a biztonsága érdekében, a nyomát kajtató zsaruk lerázása végett. A
szolgáltatásaira szoruló páciensek vagy azok cimborái megtalálták, akárhol bujkált is.
Ezúttal is így történt, a számtalan unokafivér egyike felkutatta és Pletya betegágyához
furikázta a dokit.
Wessex megérkezett a nem épp előkelő, sokszintes bérházhoz.
Két tapasztalt zsarutársa, Leon és Pascal idősebb volt nála, ám ez nem okozott köztük
konfliktust, feszelyt. Leon keskeny, kicsiny arcát gyűrűs tincsek keretezték, nagy, sötét szeme
mélabúsan meredt a világba; orra finom vonalú, szája eper formájú, bőre karamellszínű volt.
Összességében úgy festett, mintha a Satyricon című film egyik jelenetéből kallódott volna elő
– ezt a származást egyébként ő terjesztette magáról.

15
Kulka János

43
 Pascal hajviselete, arca, testalkata egyaránt fegyelmezettnek, katonásnak látszott; e képre
öltözködésével is ráerősített; mindazonáltal gúnyneve rigolyásabb volt, mint ő maga.
Mindketten kiterjedt alvilági ismeretségi körrel, információs hálózattal és e berkekben
meglehetős tekintéllyel rendelkeztek. Ez persze nem azt jelentette, hogy sosem lőttek rájuk
vagy nem köpték le őket, viszont jelentősen hozzájárult az örömteli tényhez, miszerint még
élnek.
A házba sétálva sportosan liftbe szálltak volna, ha nem ütköznek plakátokba a
kabinajtókon, amelyek tudatták az írástudó utazóközönséggel, hogy aznap reggeltől késő
délutánig szünetel az áramszolgáltatás. A szünetelés okát valaki vastag filccel áthúzta, fölé ezt
írta indoknak: CSAK!!!
A három férfi sóhajtva nekivágott a végeláthatatlan lépcsősornak. Rigolya pihegés nélkül
bírta a terhelést, Leon és Wessex jócskán túlzihálta a tortúrát. A tizedik szintet elhagyva már
egymást biztatták, támogatták, ájulást, agóniát mímeltek.
A gigantikus épület lépcsőházában rajtuk kívül a madár se járt, mintha egy gyors
lefolyású járvány végzetesen elirtotta volna az ott lakókat.
– Marhák! – dünnyögte Pascal a tizenötödiken, kifulladtan bolondozó társaira pillantva,
homlokán egy (egyetlenegy!) izzadságcseppel. – És még ti akartok zsarunak látszani!
– Akar a fene – legyintett Wales.
– Én inkább rómainak akarnék látszani – lihegte Leon.
– Annak is látszol, beduin beütéssel.
– Ezt pozitív megerősítésnek szántad?!
Mire a Pletyát rejtő lakásajtóhoz érkeztek. Pascal légcseréje sem volt zavartalan.
Nem fáradtak kopogtatással, nehogy idő előtt felkavarják a benti kedélyeket. Stukkerrel
nyitottak be az ajtón.
A kedélyek mégis felkavarodtak.
A zsaruk nem várt létszámú fogadtatásban részesültek.
Többen tartózkodtak az apró lakásban, mint ahányan befértek volna, színátmenetes
élményt nyújtva a fehér bőrűtől a tejeskávé színűn át a csokibarna fegyveresig. Hangyabolyos
létszám és hangulat uralkodott a penésztapétás falak között. Valamint bűz, kegyetlen bűz,
előrehaladott bomlás szaga.
Wessex rögvest belátta, hogy ha lesz legközelebb, mindenképp felderítőket küldenek
maguk előtt.
Mindhárman magasba emelték stukkert tartó kezüket, majd lassan a másikat is. Hiába
mutattak jelvényt és békés szándékot, a fogadóbizottság nem tette le a fegyvert.
A háttérben, amely a hely kicsinysége folytán eléggé elöl volt, ruhafogasra akasztott,
házilag barkácsolt infúzió folydogált a szűkölő beteg vénájába, akinek Priusz doki a hasát
öltögette zsákvarró tűvel, damillal. Az exsebész a zsarukra pillantva elfintorodott dús
arcbozontja alatt, és tovább bökdöste páciense irháját.
A hullaszag az intenzív életjeleket sugárzó Pletyából áradt.
– Vele akarunk beszélni! – mutatott Wales a felakadt szemmel vinnyogó ápoltra, kinek
bőre csipkefehér, köpetsárga, sápadtzöld színekben márványlott. Kivéve az öltögetés helyét,
ahol bíboran és feketén üszkösödött.
– Mi meg pont őrá vigyázunk! – közölte hetykén a pisztolyosok vezére.
– Sajnálattal közlöm, hogy mi vagyunk komolyabb tárgyalási pozícióban – blöffölt
Wessex magasra emelt kézzel. – Rakják el a stukikat, és menjenek innen!
– Különben mi lesz? – érdeklődött gúnyosan a rasztás hajú, fekete bőrű főtestőr.
– Pechsorozat, maguknak. Ám ezt nem akarják. Sem a lesittelést, sem a tűzharcot. Úgy
nézem, védencük ramatyul van, a lélek már hálni sem óhajt benne. Jól mondom, doki?
Priusz nem nézett fel, kék folyadékot locsolt betege hasára, amire az jajgatós vonaglással-
rúgkapálással reagált.

44
 – Ez a szúrt seb rohadtul eltrutyisodott! – panaszolta a törvényen kívüli sebész. – Nem is
gennyes, sokkal inkább rothadó! És mivel itt van a hashártya a közelében, ami egy kurva
kényes cucc, túlélhetőbb lenne, ha kórházban kezelnék, pedig nem szokásom ilyet mondani,
amennyire rühellem az összes műintézeti kuruzslót!
– Szúrt seb? – ismételte Wessex. Elméjében újranézte a parkban rögzített filmet. Abban
bizony nem szúrt senki. Leengedte a karját. Előbb a fegyvertelent, majd a másikat.
A főtestőr bizonytalankodott, cimborái követendőnek vélték példáját.
– Ja, szúrt seb. Késsel, nem kicsit mélyre – morogta Priusz. – Majdnem egy hetes balhé
szövődménye. Hamarabb kellett volna értem küldetni, nem pedig elmenni egy másik balhéba,
ahol istenesen meg is agyalták ezt a lúzert!
– Ki szúrta meg szegény Pletyát? – firtatta Leon Ozonsky.
A rasztás hajú fővédnök legyintett.
– Nem a zsaruk dolga! Az a köcsög rég megkapta érte a ruhát!
A mellette toporgó, szintén fekete fickó folyamatosan villogtatta monoklik övezte szemét,
Pletyáról a zsarukra, majd vissza, és elölről. Olybá festett, mint egy emberbőrbe bújt
hangyaboly.
Feszülése fel is keltette Wessex figyelmét.
Rigolya Romek a főtestőrre nézett:
– Maga szerint Pletya minek örülne jobban? Ha elpatkolna, vagy ha kórházba vitetnénk?
– Nem akar elpatkolni – merengett a fickó.
– Hát akkor kifelé mindenki, máris hívjuk a mentőt!
A szurkolótábor lassan a folyosóra szivárgott. Wessex visszatartotta a négy legmarkosabb
fickót, akik aztán Pletyát egy ajtóra fektetve a földszintre vonszolták, hogy a mentősöknek ne
kelljen a tizenhetedikre felmászva kiszenvedniük.
Priusz orvosi kötelességérzetből a beteg mellett maradt, cipelte a házi gyártású infúziós
flakont, és aggódni látszott.
Végül szakszerűen átadta páciensét a berobogó mentősöknek:
– A srác hasát beköpték a legyek. Kismillió kukacot szedtem ki belőle, de hagytam is
néhányat, hogy fölfalják az elhalt szöveteket. Szerintem tetanusz és szenteltvíz is kéne.
A kritikus állapotú sérültet átemelték az ajtóról a tolókocsira.
Ekkor lövések dördültek.

A szorongás a depresszió kínzómestere

Yahya mind gyakrabban tért magához, rövidebb-hosszabb időszakokra.

Ébrenléteit praktikusan kihasználva meggyőzte doktorát, hogy cső nélkül
is tud pisilni, mi több, felülni is képes, sőt: máris önállóan iszik a pohárból,
habár ezt sajátos önmosdatással-prizniceléssel kombinálja.
Kisvártatva ez is ment külön-külön, immár egyágyas, komfortos szobában. Jóllehet, senki
nem biztatta, segítség nélkül kisétált a fürdőbe, a zuhany alá cibált székre ült, és magára
nyitotta a vizet. Testfürdőt vett, hajat, fogat mosott, elzárta a csapot, és kimerülten beájult; a
nővér így talált rá egy órával később, már törölköznie sem kellett.
Engedelmesen befeküdt az ágyba, s újfent visszasüppedt a másik állapotba, amelyben
még nehezebb volt megkülönböztetni a képzeltet az álmodottól, mindezeket a valóságostól,
ám itt ez nem is számított.
Arra eszmélt, hogy valaki sikoltozik a folyosón. Felismerte anyja hangját, végtére nullától
tizennyolc éves koráig elégszer hallotta, ekkor elköltözött a családi fészekhidegből
(fészeklangyosból?) a kollégiumba, és ultragyorsan felnőtté vált.

45
 Hypatia gyakran sikoltozott. Például: ha leesett a körme (rossz rögzítés folytán), ha pókot,
fülbemászót, ijesztő hajléktalant vagy mutogatós pasast látott, valamint akkor is, ha férjével
veszekedve alulmaradt, ettől a frekvenciától ugyanis a férfiember megadta magát, tehát mégis
neki lett igaza – plusz sok más esetben.
Ezúttal olyan hangon sikított, mintha gyászhírt kapott volna. Az aggódó Yahya az ágyról
lerebbenve a folyosóra szédelgett, mint mentőalakulat.
Anyja már a padlón feküdt, két nővér térdelt mellette, tabletekkel legyezgették, amelyeket
amúgy kór- és lázlap gyanánt használtak. Legyezgetés közben az egyik nővér a táblagépéből
böngészte ki, hogy Yahya Walpurga nem azért tűnt el az intenzív osztályról, mert meghalt és
máris boncolják, hanem – örömhír! – jobban lett, tehát csökkentett felügyelet mellett, másik
részlegben kezelik tovább.
Hypatia felocsúdott, a legjobbkor, mivel éppen a lányára került sor. A nővérek az anyja
mellé kollabált Yahyával folytatták a gyógylegyezgetést.
Hamarosan ismét minden jóra fordult. A labilis fizikai állapotú lány a kórszobai ágyban
tért magához, Hypatia pedig megkönnyebbülten siethetett a fodrászhoz, nehogy lekésse az
időpontját, mert akkor aztán tíz napig is várhat az utánfestésre, holott máris másfél centis a
lenövése, ami botrányos.
Mire Yahya elszenderült, megérkezett Nasar.
Az exférj is megszokásból lépett az ismert elválasztó függöny mögé az intenzíven, ám az
ágyat lecsupaszítva, üresen találta. Férfi lévén nem sikoltozott, hanem a textíliába fogódzva
leroskadt egy székre. Arcát a függönybe rejtve könnyekre fakadt, orrát is beletörölte; mély
önátadással gyászolt, kapaszkodott. A gyötört tartórúd recsegve leszakadt, Nasarra omlasztva
az elválasztó leplet.
Döbbent barátnője, Ceila ekkor tört ki sikoltozásban.
Mihelyt a helyzet tisztázódott, az exférj Yahya szobájába repesett, és csókokkal borította
egykori szerelme kézfejét.
– Mi bajod van? – bámult rá a csókolt.
– Örülök, hogy jobban vagy. Hoztam neked csokit, sokat, feketét. Már attól féltem,
nekem kell mindet megenni, pedig én most intenzíven szálkásítok.
– Mi volt ez?! – kérdezte Ceila, még mindig elhűlten. – Te kiborulnál, ha az exed
elpatkolna?!
– Hányszor mondtam már, hogy Yahya a jó szellemem, a legigazabb barátom?! Naná,
hogy kiborulnék!
– Most már én vagyok a te jó szellemed és legbarátod, vágod!? – morrant Ceila.
– Nyugi, téged is megsiratna! – vigasztalta a nőt Walpurga. – Nasar páratlanul együttérző,
kedves ember. Neked magyarázzam? Ezért szereted, nem igaz?
– Veled csevegve miért kap el a gyanakvás, hogy te mindig átveszed az irányítást? –
csattant fel a barátnő.
– Azért, mert tényleg átveszi. Profi kihallgató, túsztárgyaló, konfliktuskezelő kiképzést
kapott – magyarázta Nasar.
– Na persze...! – dünnyögte Ceila.
– Wessexhez képest pelyhes fenekű kezdő vagyok – szerénykedett Yahya. – Hol van ő?
Mikor visz haza?
– Hát ööö... ő... ő nem nagyon visz haza téged... – kezdte Nasar.
Ceila közbevágott:
– Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de te csak beképzeled őt magadnak! Semmi köze
hozzád, a saját fülemmel hallottam, amikor kijelentette. Tudod, téged állatira megagyaltak a
parkban, és lehetséges, hogy ettől zakkantál meg. Próbálj visszaemlékezni a történtekre!
– Teljesen más történtekre emlékszem, azokra se túl tisztán. Nem hinném, hogy
megzakkantam. Wessexszel nemrég összeköltöztünk...

46
 – De hiszen tegnapig nem is ismertétek egymást! – sóhajtott Nasar. – A fickó elég
intelligensnek néz ki, és szerintem nem is fog visszaélni a helyzettel, de azért szörnyen kínos,
hogy ezt hajtogatod. Kérlek, hagyj fel vele! Kérdeztem a dokitól, mi várható az állapotodban.
Azt felelte, hamarosan megnéz a neurológus és a gyagyász is, de szerinte ők ketten
együttvéve se tudják megmondani, mi zajlik a te elmédben. Vagy bárkiében.
– A sérült elmédben! – tette hozzá Ceila. – Jobban teszed, ha velem beszélgetsz a kivel-
járásról! Bármikor felhívhatsz, ha ezekről a dolgokról dumcsiznál. Mi ketten inkább vagyunk
barátok, mint te meg az a fapofa zsernyák. A te pasid Totem, igazándiból ővele jársz, ideje,
hogy eszedbe jusson! Sokan irigyelnek ám érte, nem véletlenül! Totem bitang jó pasi. Ha nem
Nasarral járnék, biztos lecsapnék rá! Nahát, ehhez tartsd magad!

Amennyiben ezt a jogi megoldást bárki

kifogásolja, akkor majd találunk másik jogi
megoldást, aminek a végeredménye ugyanez lesz16

Az első lövés az egyik mentőápolót találta lapockán.

A férfi a hordágy rájutó részét eldobva hasra vágódott az aszfalton, és megszűnt
lélegezni.
A második golyó a rohamkocsi helyett is éktelenül szirénázó Pletya fölött fütyült el.
A harmadik lövést Wessex adta le az emberbőrbe bújt hangyabolyra.
A fickó az épület bejárata mellől tüzelt, célpontja Pletya lett volna, ha kétszer is el nem
véti.
A másik mentős végzetgyorsan a társa mellé térdelt.
Hátára fordította, és a mellkasára mért ökölcsapással magához térítette az ájultat (errefelé
nem csak a zsaruk, hanem a mentősök és a tűzoltók is golyóálló mellényben jártak, bölcsen);
a férfi hangos hördüléssel levegőt vett, és négykézlábra kecmergett.
Wales lövése vérbe borította a lövöldöző karját. A stukker messzire szállt, a fickó sarkon
fordulva elsprintelt az épület mellett.
Rigolya ott maradt Pletyát őrizni.
Leon és Wessex űzőbe vette az orvlövészt.
Kétméteres kerítéseket átrepülve-megmászva hajszolták a menekülőt a ház mögötti
focipályán és a gyerekjátszótér akadályparkjában.
Keresztülvágtak egy alattomosan ott sem lévőnek álcázott, medence nélküli szökőkutas
placcon. A csúszós burkolatból meredező fúvókákból lövellő gejzírek kétlépésenként
beborították őket mocskos, bűzös levükkel, amely több vizeletet, mint vizet tartalmazott, a
szagából ítélve. Botladozva-csúszkálva loholtak a hasonló stílusban haladó lesilövész
nyomában, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ők viszont nem véreztek.
Wessex eláztatott ingén elmosódott a Rorschach- tesztre hajazó jégkrémfolt. A
zoknijában tocsogó víz sajátos vákuumot képezett talpa és cipője között; így legalább az
utóbbi elhagyásától nem tartott.
A(z akadály)parkosított élőhelyen átvágva forgalmas utcába toppantak.
A hangyabolyos fickó gondolkodás nélkül az úttestre lódult, és a dudáló, fékező kocsik
között a túloldalra szlalomozott.
Wessexék a lassító vagy már állva kürtölő járgányokon átugrálva-keresztülgázolva
üldözték; a kerülgetéssel időt vesztettek volna.

16
Scata kényúr

47
 Már-már utolérték a fickót, amikor az berontott egy üzletbe, és gurulóállványokat
taszigálva, vállfán lógó ruhákat hátraszórva, polcokat lesöpörve, az eladók távolságtartó, ám
hangban heves tiltakozása közepette nyargalt tovább.
Kergetői speciális gátfutással nyomultak mögötte, ruhakupacokat, vevőket, eladókat
átröpülve, hárítva.
A bolt raktárából a kevésbé nyüzsgő hátsó utcába jutottak a rakodóajtón át. Leküzdöttek
egy törött üvegdarabokkal ékes tetejű téglakerítést, majd egy magánház fás-bokros kertjét, két
síkideg dobermannal.
Itt leszakadt a menekülő nadrágjának tetemes része, ám a duracell fickó a rajta csüngő
kutyákkal együtt megmászta a túlvégi kerítést. Az eleven fenék- és here- pirszingeket lerázva
átjutott a következő kertbe, mely némileg kisebb volt, mint a benne nagyzoló úszómedence.
Wessex már nem is számolta, hányadik tusánál tartanak, addig jutott, hogy ez jóval több,
mint triatlon, pentatlon. Akadály- és gátfutás, húgyban-trappolás, kocsi- és kerítésugrás,
falmászás, vadászrepülés, gyorsúszás stb. – lassan meglesz a százatlon is. Eközben a sikítozva
jajgató, vérezve is fürgén menekülő fickó nyomában végigtempózott a medencén.
A légszomjtól hörgő Leon se maradt le. A hideg vízből kifelé kapaszkodva azt lihegte,
lelövi a mocsok olimpikont.
Nem lőtte le, alkalma sem nyílt fegyvert rántani, újabb kerítés következett, ezúttal
betonból, félméteres kovácsoltvas dárdákkal tűzdelt.
E nehézség meghaladta az élen loholó fitt húszéves képességeit. A mizantróp fal tetején
elbotolva a fémdárdákra tűzte magát, és a korábbinál is szörnyűbb sikoltozásban tört ki.
Dobhártyatépő kínhangja akkor halt el, amikor elájult végre.
Wessexék kénytelenek voltak megvárni a mentőegységet.
Besötétedett, mire a tűzoltók átvágták a vasakat, és leemelték a sérültet.
A mentősök a testből kiálló dárdákra ügyelve kórházba vitték a politraumás orvlövészt.
Oda, ahol Yahyát is gyógykezelték.
Wales úgy döntött, nem megy haza átöltözni, a dekatlonozás óta szinte megszáradt.
Enyhe mocsárszagot árasztó, viseltes öltözetében hajtott a kórházhoz, abban bízva, hogy a
lánnyal és a két sérült törvényszegővel is beszélhet.
Útközben informálódott az állatorvosnál Mozart állapotáról. A választ hallva
megnyugodott: a kutya lábra állni próbálgat, evett néhány falatot.
Megtorpanás nélkül sietett Yahya ágyához az intenzíven. Mivel a pácienseket elválasztó
függönyön illendően kopogtatni nem lehet, torkát köszörülve jelezte érkezését.
Jövetele már senkit sem érdekelt.
Az ágy egykori lakója lepedővel letakarva, holtan hevert a matracon.

Az egyik legismertebb filmlegenda

vélhetően kedvezőtlen egészségi állapota
miatt hunyt el17

A rémült Wales a lepedőt fellebbentve gyors halottszemlét tartott.

Hamarosan megtudta, hogy a Yahya korábbi helyén fekvő tizenéves hímnemű
boldogultat nemrég hozta a mentő, szitává lőtt, ám még többé-kevésbé élő
állapotban. Az orvosok nem sokat tehettek érte, isten nyugosztalja.
Azután bekopogott a lányhoz.

17
Bulvárgyöngyszem ☺

48
 Yahya ezt nem hallotta, kórházi kerekesszékkel pörgött-billegett a szobában. A helyiség
mérete folytán száguldozás közben gyakori fordulásos manőverekre kényszerült.
– Én meg azt hittem, meghaltál – üdvözölte Wessex az ajtóból.
A futam leállt, a lány arca felderült. Arcduzzanatai nagyjából lelohadtak, végre mindkét
szeme egyformán normális méretűnek tűnt, hematómái is elhalványodtak. Kezdett hasonlítani
a régebbi fotóira.
– Anyám hátast dobott – újságolta. – Nasar leszaggatta a firhangot, de már megjavították.
Apám egyből hívta az ügyvédjét, üresen találva az ágyat, hogy kártérítésre perelje a kórházat.
– Hát Totem?
– Ő megúszta az ijedséget, mivel sok a dolga, és anyámnál érdeklődött utánam. Mi történt
veled? Nem lennék a mosónőd, ráadásul büdös vagy, pisi- és lábvíz-szagú.
– Azt hiszem, nem is megyek közelebb.
– Meg se csókolsz?
– Erről beszélnünk kéne.
– Engem nem zavar a bűz, ha rólad árad.
– Figyelj rám...
– Mást se teszek.
– Akkor hallgass végig. Elkaptunk ma két fickót. Szeretném, ha megnéznéd őket.
– Ők monoklizták tele az arcomat? – kérdezte a lány.
– Neked kéne megmondanod.
Wessex a telefonját elővéve megmutatta a Pletyáról és a hangyabolyos olimpikonról
készült képeket.
Yahya hümmögve, vállvonogatva váltogatta az arcokat a monitoron. Az albumban
továbblapozva megtorpant Ovacio fotójánál.
– Ugye, ő még nem a mi gyerekünk? – kérdezte Walesre sandítva.
– Nem, és mi nem vagyunk... – kezdte a férfi.
Yahya a mobilt a kezébe lökve kitört mellőle a székkel. Rizikós fordulások közepette, a
bútorokat, látogatót kerülgetve robogott néhány kört a szobában.
– Mondtam a dokinak, hogy haza akarok menni! – mesélte vad cirkulálás közben. – Azt
felelte, ha nem bírok fekve maradni, óvatosan gurulásszak a kerekesszékkel, és ha már nem
ájulok ki belőle, fontolóra veszi a dolgot. Ma egyedül fürödtem, a folyosón is jártam, még
gyalog. Igaz, ott elájultam, ja és a fürdőben is, de holnap mindenképp hazamegyek, akár a
doki testén át is. Nasar mutatott képet Mozartról, szörnyen fest szegény, szétbőgtem az
agyamat! Egymás mellett lenne a helyünk, neki se jó nélkülem és viszont. Tudni akarom, ki
hagyta ott a gázolás után! Szétkapom az aljast! Na persze azt is, aki lefújta, bántotta! És
Szmoking cicám is búslakodik egyedül. Tényleg, te nem is hiányolsz?!
– Te bőrlégzéssel oldod meg a légcserét?! Edzésképpen mit szólnál, ha meglátogatnánk
az előbb mutatott két fickót? Ők is itt vannak, a sebészeten. Fordított szembesítésre
gondoltam, mert látom, neked semmi se ugrik be róluk, bár ez nem is csoda, hiszen maszkot
viseltek, amikor... Ők viszont rád ismerhetnek, és ezt el is fogják árulni, ha másként nem,
testbeszéddel.
– Benne vagyok! – bólintott Yahya. – Vigyázz, vezetek!
A higgadtan lépdelő férfit kerülgetve le s föl száguldozott a folyosón, majd bepördült
mellé a liftbe.
Kisvártatva a nemrég műtött, változatlanul halálszagú Pletya ágyánál landoltak. A fickó
mélyen aludt, e késői időpontban látogatója se volt. Vénáiba különféle színű nektárok,
ambróziák csepegtek. A lány jobbról és balról is mellé kerekezett, félrehajlott fejjel szemlélte
fakó arcát, a takarón át kirajzolódó testformáját. A haját is megszimatolgatta, mutatóujjal az
ádámcsutkáját is megbökdöste, mégse lett okosabb.
Vállvonogatva Wessexre nézett.

49
 – Kezdek megijedni. Egyáltalán semmi se ugrik be abból, amit ti meséltek a történtekről.
Nem tudom, ki ez a flótás. Nincs jó szaga, az biztos. Mi történt vele?
– Gyanúm szerint ő az egyik a három bérbunyós közül. Másik társa, egyben féltestvére
meghalt. A harmadik fickó nemrég próbálta lelőni emezt, mint leggyengébb láncszemet,
beköpés elleni óvintézkedésként. Ezzel aztán beköpte saját magát. Menjünk át hozzá.
Pletya felpillantott. Wales láttán felakadt a szeme, morogni készült valami frappánsat, ám
ekkor észlelte ágya másik oldalán a kíváncsian figyelő lányt.
Ha állapota engedi, reflexből elrohant volna. Frissen műtött hassal csupán a felülésig
jutott el, azt is megbánta. Arcát eltakarva helyben szaladgált az ágyban.
Yahya a székből kiszállva a tehetetlenül gyötrődő fickó feje alá igazította a párnát.
– Szóval te voltál az egyik – szólt fölé hajolva. – Aztán miért tetted? Mit ártottam neked?
Pletya védekezőn kifakadt:
– Hogyhogy mit?! Pofán vágtál, belém rúgtál, jó sokszor! Ráadásul a tesóm is ráment!
Bárcsak otthon maradtunk volna!
– Megérte? – kérdezte Wessex.
– Francokat! Arról volt szó, hogy összeverünk egy nagyarcú zsernyákot, oszt ennyi!
Ingyen is megtettük volna, amennyire rühelljük a fajtátokat!
– Ki kért rá?
– Ha én azt tudnám, már kinyírtam volna a rusnya kurvát! Ez a minimum a tesómért!
Brothnak ki kellett volna ugrania, de elmerült a kocsival, és egyáltalán nem jött fel többé! A
büdös ribanc stukival kényszerített, hogy ugorjunk a vízbe, és mentsük ki őt! A rohadék kurva
csak időt akart nyerni, tudta, hogy az atomsötétben sose találjuk meg a bratyót! Mire
kimásztunk a tóból, rég messze járt! Átbaltázott minket! Még a gázsinkat se fizette ki! És nem
tudjuk, hogy kicsoda! Nem láttuk álarc nélkül! Brothot hívta telón, az akció előtt egy nappal,
már minden ki volt tervelve nála, még azt is előre tudta, hogy esni fog! A verésért cserébe
leígérte a csillagokat is, naná, hogy belementünk! Bárcsak mentünk volna inkább buzibárba,
még akkor is jobban járunk!
– Broth nem kérdezte a nőtől, hogyan akadt rá? – firtatta Wales.
– Nyilván kérdezte, és kitérő választ kapott. Elhitte, hogy így mindenkinek
zsarubiztosabb. Ti persze lenyomozhatnátok a hívást, csak hát Brothnak eldobós telója volt, és
biztos a ribancnak is, úgyhogy ez totál zsákutcás. A spinkó egyébként azt is kikötötte, hogy
teló nélkül menjünk, nehogy aztán bemérjenek a zsaruk vagy valami. – Pletya szúrós
tekintettel Yahyára nézett: – Lefogadom, hogy az agyafúrt picsa is kopó, ismeri a dörgést,
ezért nem hagyott nyomokat! Szétnézhetnél a barátnőid között!
Wessex a tárgynál maradt:
– Ki lopta el a pickupot?
– Mi voltunk, de a spinkó mondta meg, honnan vigyük el. Ő hozta az álarcot, mi vittük a
viperát. A sokkolóról se tudtunk! Nem arról volt szó, hogy zsarugyilkolás lesz belőle! Meg
azt se árulta el, hogy ez a muff – intett Yahya felé – feketeöves pankrátor!
A lány egy hüvelykujjbökéssel megtorolta a muffot.
Pletya kis híján megfúlt a mozdulatát követő köhögéstől.
– A harmadik társatok neve? – kérdezte Wales.
– Na, ezt soha! Vágod? Soha nem fogom megmondani! – bömbölte Pletya. –
Betyárbecsület is van a világon!
– Juan Pissarónak hívják?
– Anyádat! Azt szopassad, ne engemet! – ordította Pletya. – És vidd innen ezt a veszett
szukát, mielőtt kinyír az ujjával! Ez rohadt rendőri túlkapás, kényszervallatás! Rasszizmus!
– Rasszizmus? Tán nem fehér vagy? – nevetett Yahya.
– De igen, csak nem kék szemű, mint ti! Tessék tisztelni az emberi jogaimat!
– Csakis az ember után – felelte Yahya. – Amit ha tisztelhetnénk benned...

50
 A bolond a téboly teátrális megjelenítésével
szerez jogot az őszinte beszédre18

Juan Pissaro még nem ébredt fel a műtéti altatásból. Két kerítéslándzsát
távolítottak el a törzséből, karjából golyót vettek ki. Az őrzőben feküdt,
ágyéktól könyékig becsövezve, arcán oxigénmaszkkal, boldogító
öntudatlanságban.
Yahya több oldalról megszemlélte a fiatal férfit. Búsan pillantott Wessexre.
– Sose láttam. Meg se vertem.
– Úgy vélem, az összes monoklija a te műved.
– A neurológus megnézte a reflexeimet, a koponya C.T-met, feltett hatszáz kérdést, majd
azt mondta: nem tudja. Szervileg nincs bajom. Az agyfürkész is faggatózott. Végül közölte: ő
se tudja. Ahány amnézia, annyiféle. Freud már rég divattalan, de kognitíve se lehet
megjósolni, visszatér-e az ide vonatkozó emlékezetem. Rengeteg amnéziással volt dolga,
legtöbbjük sose volt képes felidézni a vele történt krachot. Talán a tudattalan végzi el a
végleges törlést, talán a sérülést elszenvedett személy fojtja el az emlékezést.
– Hát ez nem magyaráz meg semmit – sóhajtott csüggedten a férfi.
– Ettől pszichológia.
Pissaro ujjai megrebbentek a takarón. Aztán a szemhéja is megrezzent. Kisvártatva
felpillantott. Szemét bántotta a lámpafény, hosszan pislogott-hunyorgott.
A plafonról Wessexre nézett, ám ijedt-gyorsan elrántotta róla a tekintetét.
A másik oldalon meglátta a lányt. Szorosan, majd annál is szorosabban lehunyta, már-már
ökölbe szorította a szemét.
– Kukucs! Kukucska! – szólongatta Yahya. – Kukuli!
Hasztalan.
Az ügyeletes orvos lépett a szobába.
– Kérem, hagyják pihenni a beteget. Súlyos műtéten esett át.
– Sejtem. Vele voltam, amikor a kerítésdíszeken esett át – felelte Wessex.
– Nos, akkor magát illeti a dicséret a szakszerű leszedés intézéséért. Örömhír, hogy a
vasak elkerülték az életfontos szerveket, artériákat. Sajnos az egyik herét el kellett
távolítanunk...
– Ugye, nem én voltam?! – nyögte a lány.
– Azt én nem tudhatom, hölgyem. Az biztos, hogy a jobb here teljesen
szétmarcangolódott, nagyjából hamburger-pépesre. A másik is felrepedt, de talán
megmenthetjük. Ami a fiatalember hátsóján lévő harapott sebet illeti...
Yahya Walesre nézett, kérdőn.
– Kutyatámadás érte menekülés közben – magyarázta a férfi.
– Nem Mozart tette? – sajnálkozott a lány. Választ sem várva vállat vont. – Még
megteheti.
A középkorú, őszes doktor halálfejes sebészsapkát, macskaszem formájú keretbe foglalt
szemüveget viselt, nyakláncát vekkert formázó medál, kerek arcát mosoly ékesítette.
– Na mármost, az ilyen tépett-marcangolt sebekkel az a gond, hogy nehéz csinosan
rendbe hozni őket – mondta. – Mindig visszamarad egy kis... hogy is mondjam... ráncocska,
huplicska, gyűrődés. Ennek korrigálása már a plasztikai sebészet tárgykörébe tartozik.
Yahya legyintett:
– Nem hagynám, hogy Juan plasztikára költsön! Én majd kivasalom a huplicskás heréjét!
– Ismét Walesre nézett megerősítésért: – Szóval szerinted ő volt a harmadik lator?

18
Maurice Lever

51
 Pissaro kinyitotta a szemét. Jobb kezével sután maga előtt tapogatózva feljajdult:
– Megvakultam! Nem látok semmit! Orvost akarok!
– Pszichés a vaksága, be ne dőljön, doki! – közölte a lány.
A sebész elnevette magát.
– Jól van, most már véget vethetnek a gyengéd látogatásnak – ajánlotta.
Yahya visszahuppant a kórházi hajtányba. Sikkesen eligazgatta combján a nyuszifarok-
mintás, hátul megkötős kórházi inget, s helyből megfordult a székkel. Épp végsebességen
készült indulni, amikor betoppant a dúlt Totem.
Turpin szokásosan zakót, tetkót, félig lecsúszottnak dizájnolt farmert, combtokos
stukkert, tűorrú veszkó-csizmát viselt.
– Ez az a fickó? – kérdezte Pissaróra mutatva.
– Melyik? – érdeklődött higgadtan Wales.
– Ez bántalmazta a csajomat?
– Mert ha igen?
– Akkor a gigájánál fogva kikapom az ágyból, és kivágom az ablakon!
– Ja, akkor nem – felelte Wessex, majd így folytatta: – Állj le, Macsóhímzés. Láttad az
ajtó előtt a két egyenruhást? A fickó már a törvényes igazságszolgáltatásé.
– A másik két egyenruhást is észleltem, kicsivel arrébb. Azok szintén Yahya-verő
mocskot őriznek? Hű, te baromi büdös vagy ám! – fintorgott, majd folytatta: – Tudod mit?
Nem dobom ki az ablakon a csókákat, csak például elzárom az oxigénjüket...
– Nem számít – szólt közbe az orvos –, önállóan is tudnak lélegezni. Távoznának, kérem?
Totem a doktort félretolva mutató- és középső ujjával megböködte Pissaro hasát, épp
azon a ponton, ahol a legnagyobb kötés fehérlett.
A nyöszörgő beteg fél szemmel sandított rá.
Turpin közel hajolt hozzá, a hangját is felemelte, nehogy a másik bármit is elmulasszon
közlendőjéből:
– Na figyelj ide, gémóverkém! Most ugyan elmegyek, de találkozunk még! És akkor
megdumáljuk, miért nem rohan le három csóka egyetlen csajt! Egy csóka se rohan le csajt! A
csókák egyáltalán ne verjék a csajokat, vágod!? Ezt kegyetlenül beidegzem nálad! Velem állj
ki, gyáva féreg! – Jobb lábát fellendítve a megrettent fickó résnyire nyitott szeme elé
villantotta hegyes orrú csizmáját. – Ezzel foglak irrigálni, szarházi! Mire ez kipucol téged,
már csak házi leszel, szar nélkül! Megértetted?!

Egy igazi pasasba fáradságmentesen,

percek alatt beleszerethetsz.
Viszont évszázadokig is eltarthat,
amíg kitörlöd őt az emlékezetedből19

A frissen fürdött, illatos Wessex a második éjszakát töltötte egyedül a házban.

Ovacio jobban hiányzott neki, mint hitte. Ebben az esti időpontban már telefonon
sem beszélhetett vele. Bár a gyerek valószínűleg nem aludt még, az anyja akkor is
döglesztő hegyibeszédet tartott volna az apának, férjnek is hitvány, családhanyagoló,
munkamániás, kibírhatatlan stb. pasasokról, akik alatt kizárólag őt értette.

19
Vavyan Fable: Mogorva nyár

52
 Ő pedig már nem is válaszolt volna azzal, hogy ne csodálkozzék, ha nem siet haza egy
ilyen hárpiához. Ezt a forgatókönyvet százszor eljátszották. Azt is kipróbálta, mi történik, ha
egyáltalán nem reagál, ám ez sem segített elkerülni az obligát szentmisét. Bármit tett vagy
nem, Deprima melodrámát rendezett, hogy pokoli műsora végén azt hihesse, győzött; így
stimulálta magát újabb és újabb holt értelmetlen csatákra.
Wales egyszer közölte vele: minden egyes cirkusszal azt leplezi le, amit mindenáron
titkolni akar: hogy szánalmasan egyszerű lélek. Elgondolkodás helyett világraszóló tombolás
követte a megjegyzést, s ez újfent a helyzet reménytelenségét igazolta.
A férfi biztosra vehette, hogy Deprima mostantól nem arcból arcba, hanem telefonon
fogja nyomni nagyzolósan filippikáknak nevezett legyalázó beszédeit. S ezennel rájött, hogy
még mindig nyomasztja őt az a böhöm fekete felleg, amely az exneje. Hiába kapott kemény
kiképzést terroristák, pszichopaták és sima elmebajosok leszerelésére-manipulálására,
Cridával nem tudott bánni, exneje örökkévaló kudarcot jelentett számára. Ám még legalább
tizenöt évig muszáj lesz kapcsolatban maradni vele, lehetőleg béketűrősben, közös
gyermekük jólléte érdekében.
Lenyelt egy pohár vörösbort, tört egy szelet csokoládét. Utóbbiról eszébe jutott, hogy még
mindig nem sikerült tisztáznia Yahyával kettőjük nem létező szerelmi kapcsolatát. Miután
visszakísérte a kerekesszékkel vaduló lányt a szobájába, észlelte az asztalon az érzékien
vonzó csokihalmot. Kiválasztott egyet, és ezt lefoglalom! – mondván, úgy döntött, rátér a
kényes érzelmi témára.
Hanem ekkor Yahya úgy lemerült, mint akiből hirtelen kivették az akkut, ágyhoz fordulás
közben hanyatt vágódott a rodeós székkel, és már zuhantában elaludt.
Wessex csöngetett a gyógyerőkért. Míg azok odaértek, felnyalábolta a lányt a padlóról, és
az ágyra fektette. Az adoptált csokit is elmajszolta, mihelyt megnyugtattták, hogy nincs
komoly baj, a páciens túlnyüzsögte magát, és pihenésre szorul.
– Ha ezt akarják, tartsák mesterséges kómában, drogozzák be vagy bilincseljék az ágyhoz
– javallotta búcsúzásképpen. – Szerintem magától nem szokása pihengetni.
Yahya felpillantott a feje alá igazított párnáról:
– Vigyél haza – suttogta. – Hozzád és hozzám. Most.
A férfi megkönnyebbült, amikor kínos szavait elhallatva a lány újfent alvásba zuhant, oly
hirtelenséggel, mint egy álomkóros. Ám megkönnyebbülten is dúlt maradt, tehát még egy
csokit lenyúlt az asztalról, és lábujjhegyen, sőt szinte spiccen – nehogy felzavarja az alvót, és
kiújuljon a zavarba ejtő csevej –, kisurrant a betegszobából. Egyszersmind átadta helyét
Totemnek, aki épp ekkor érkezett a Pletyánál tett villámlátogatásról.
Ezen is eltöprengett az éji sötétben a takaró alatt. Az utcán mákonyos társaság
danolászott, távolabb autóriasztó szólt, annál is messzebb rendőrségi sziréna vijjogott.
Mégsem olyan éjszaka volt ez, mint a korábbiak, mert rádöbbent, hogy a hosszas
parlagollatás-szerzeteskedés után szívesen megosztaná valakivel az ágyát.
De hol ismerkedjen egy nyakig elfoglalt, munkamániás (kibírhatatlan stb.) zsaru?! A
problémamegoldás elől alvásba merült.
A telefon riasztotta fel néhány órával később.
– Ki halt meg? – sóhajtott, a készülékért nyúlva. De nem munkahívást kapott.
Félig-meddig redőnyös szemmel is látta a kijelzőn a nemrég átírt nevet, miszerint Crida
Deprima, a hozzárendelt – gombafelhőt ábrázoló – képpel együtt.
Irgalmatlan nagyot dobbant a szíve.
Szentséges úristen, beteg a gyerek!?
– Hazaértél már? – kérdezte az asszony, számonkérő stílben.
– Minden rendben? – firtatta ő, mímelt nyugalommal.
Deprima éles hangon felkacagott.

53
 – Hogy lenne minden rendben?! Elköltöztem az életedből, és te azt kérdezed, minden
rendben van-e?!
– Ovacio jól van?
– Szerinted hogy lehet, amikor két napja nincs neki apja?!
– Van apja, és ezt ő is tudja, rengetegszer megbeszéltük. Ki vele, miért hívtál!?
– Csak tudni akarom, elegendő időt adtam-e, hogy újragondold a helyzetet.
– Milyen helyzetet?
– Nem vagy te ennyire szellemileg csonkolt! – rikkantott a nő. – Pontosan érted, mire
gondolok! Nehogy azt mondd, hogy nem tört meg az elköltözésem!
– És ha mégis azt mondom?
– Akkor hazudsz!
– Oké, felerészben hazudok. Megtört, hogy a fiam nélkül élek.
– Engem nem is hiányolsz? – kérdezte Deprima elapadó hangon.
– Hiányolom, ami elmúlt, de azt is tudom, hogy visszahozhatatlan. Továbbléptünk. Én is,
te is.
– Nem tudok aludni – panaszolta Crida. – Képtelen vagyok.
– Ha már ennyire ébren vagy, áruld el a címet, ahol láthatom a gyereket.
– Hohó, te tudni akarod, hol lakom!?
– Mondhatjuk így is – sóhajtott Wales.
– Az én otthonom ott van, ahol eddig is éltem...
– Nem, nem ott van...
– De bármennyire könyörögsz is, nem megyek vissza! Még nem! Arra várok, hogy
sokkalta jobban megtörj. És ha már térden állva...
– Nem lesz térden állás, könyörgés, megtörés – szólt közbe a férfi. – Az lesz, hogy nem
zsarolsz a gyerekkel, és teljes körű láthatást biztosítasz. Mielőtt esetleg akadékoskodni
próbálnál, jó tudnod: bármikor beszélhetek Talárral...
– Nem, te szemétláda! Vele nem beszélhetsz! Nem állhatsz a karrierem útjába!
– Nem is akarok. Amennyiben tudomásul veszed, hogy elérted a célodat és győztél, tehát
békésen megegyeztünk Ovacio ügyében, nem beszélek Talárral arról, hogy jogos a gyanúja,
tényleg félreismert téged. Te valóban báránybőrbe bújt rozsomák vagy, és eltökélt szándékod
kitúrni őt a naftalinos székéből...
– Kapd be,Wessex! Még a neved is hülye! Nos, nem bánom, ha ennyire akarod, holnap
este hatkor eljöhetsz a gyerekhez látogatóba.
– Te nem leszel ott... – diktált tovább a férfi. Mégiscsak megy ez, mint a terroristákkal,
gondolta.
Deprima torokhangon, keserűen kuncogott. Rengetegféle kuncogást tudott produkálni;
madárként e képességgel világsztár lehetett volna.
– Ha én nem maradhatok, ott lesz a dadus! Értem ám, miért ragaszkodsz hozzá! Régóta
sejtem, hogy viszonyod van vele!
Wessex felsóhajtott:
– A gyerekcsősz majdnem kétszer idősebb nálam, bajusza van és tagbaszakadt, épp ezért
választottad őt! Ettél ma, Deprima?
– Ettem, képzeld! 20 gramm szénhidrátot is bevittem, felfogván, hogy az agyamnak
szüksége van cukorra a jobb működéshez. Most örülsz?
– Nem kifejezés, mennyire. Mi egyebet ettél még?
– Halsalátát, rukolát, kevéske bimbós kelt. Szóval én jól vagyok, neked pedig nincs
viszonyod a dadussal. Ovacio holnap hatkor várni fog. De azért merengj még a
házasságunkon!
– Jó éjt.

54
 – Várj, várj! Minek is neveztél az előbb? Azt mondtad, Deprima?! Szóval neked én per
Deprima...
A férfi közbeszólt, mielőtt a vonalvég kibonthatta volna szóvirágait:
– Egyelőre neked mondtam, de még Talárnak is elmondhatom.
– Szakadj meg, faszkalap!
A nő lecsapta a telefont.
Wessex lecserélte a kezében tartott készüléket egy pohár italra, a másikba egy kocka
csokit csippentett, és hol erre, hol arra tekingetve azon mélázott, melyiket is válassza. Végül
megette a csokit, ivott rá vörösbort. I smét fogat mosott, a Fogtündértől tartva, s visszadőlt az
ágyba.

A világ a rothadás állapotában van.

Mindenütt ugyanaz rothad: a lélek20

Bár korábban világossá vált, hogy a verőfiúk nem ismerik a

Madonna-más kilétét, Wales ismét meglátogatta őket a
kórházban, és számosszor végigment velük az eseményeken.
Egyikük sem tagadta a támadást. Tisztázták, milyen magas a nő, akinek az alakját ugyan
eltakarta a sátorszerű esőkabát, annyit mégis láttak, hogy inkább vékony, mint dundi. A
szorosan illeszkedő álarc szőke műhaja, plusz a kapucni elfedte a valódi sérót, az ömlő eső és
a sötétség miatt a szeme színét se látták; igazándiból a látóterük is beszűkült a Sikoly-
maszkokban.
A kesztyű leplezte a nő kezét, holott azzal már kezdhettek volna valamit, hiszen nincs két
egyforma műköröm-kreáció, se kreátor. Fiatalnak tippelték, de akár idősebb is lehetett,
manapság a kondisabb nagymamák is képesek spárgázni. Orrgyilkos parfümillatát kivéve
semmiféle jellemző mozzanat nem jutott eszükbe róla; nem voltak jellegzetes szófordulatai,
ritkán szólt, parancsolgatósan beszélt, a hangja se volt különleges vagy érdekes, csak olyan
luvnyás.
Wessex rákérdezett a jelzőre. Megtudta, hogy a luvnyás éneklős, magas-éles, kényeskedő
hangot jelent, lényegében korhatár nélkül. Pletya szerint a nő rá is játszott az affektálásra,
nyilván megtévesztési céllal, Pissaro nem figyelt föl ugyanerre.
Mindezt összegezve úgy rémlett, a Madonna-más megfoghatatlan. Dühítő, kudarcos
felismerés volt.
Wales másfelé is távozhatott volna, mégis a sürgősségin keresztül hagyta el a kórházat.
Az ismert függöny mögé éppen új pácienst toltak be. A tolóágyon vonagló férfi félgömbként
domborodó hasából tollas nyílvessző meredezett, egyáltalán nem Ámor nyila. A vérző-
nyöszörgő fickót szeppent nő kísérte, kezében jókora íjat szorongatva.
Wessex szakmailag kíváncsi lett volna a sztorijukra, mégsem állt meg firtatózni, sietett
kifelé.
Yahya közelségének tudatában kerülni igyekezett az újbóli zavarba esést, pláne azt a
benyomást, mintha azért járna ott és épp azon a szinten, hátha összefutnak, láthatják egymást.
Hiszen eddig is csak a lánnyal történtek érdekelték – nem a lány maga –, elsősorban
rendőrileg, másodsorban emberileg, vagy talán fordított sorrendben.
Ezt Totemnek is elmondta tegnap este. Már hazafelé autózott a gyógyintézményből,
amikor Turpin telefonon nyomatékosan közölte: Yahya az ő csaja, minden más csak amnézia

20
Márai Sándor

55
és agykáprázat. Amint felszáll a köd a lány zakkant elméjéről, iszonyúan zabos lesz, hogy
pont Wessexszel képzelegte össze magát.
Az összeképzelgett megkérdezte:
– Miért is vagy te próbapasas?
– Mert hétpróbás vagyok – vágta rá Totem.
– Mind a hetet kiálltad?
– Miért, te hány próbát álltál ki?
– Nem az én királynőm – rázta le Wales. – Habár, mint tudjuk, királyok jönnek, királyok
mennek.
Ez is eszébe jutott vezetés közben, a királynő szóról. Selimával készült találkozni, aki azt
gyanította, hogy az egyik sittszökevény ex-revükirálynő nagynénje talán segíthet nekik a
nyomozásban, ha nem is önszántából.
Wales óriásira nőtt örökzöldekkel övezett, cikornyás villa előtt állt meg a kocsival. A
csipkés fémkerítés, a ház még csipkésebb ornamentumai és balkonkorlátjai vadbarokk ízlésről
árulkodtak, igazolva a jó ízlést pénzért nem vehetsz, azt össze kell művelődni tézist.
A rá várakozó Selima behuppant Wessex mellé az utasülésre.
– Szia, elfelejtettél borotválkozni – közölte lágyan.
A férfi vállat vont.
– Na és? Te is.
– Haha. Netán a mivoltomra céloztál?
– Mit tudtál meg?
A harmincas éveiben járó Selima lófarokban hordta kakaóbarna haját. Magas homloka
penge észjárást sejtetett, nem is alaptalanul. Nagy, sötét szeme szüntelenül villogott, igézve a
belenézőket. Wales ezt bakmacskás villódzásként jellemezte, és a nő nem utasította vissza
hasonlatát, sőt.
Akár borostaként is definiálható, halványbarna pihékkel szegett ajkain többnyire
melankolikus mosoly vibrált, amolyan a felhők fölött mindig kék az ég üzenetű. Férfias
testfelépítését öltözetével is nyomatékosította, főleg csíkos/kockás ing és farmer
összeállításban járt, de nem vetette meg az öltönyt, overallt. Sosem viselt szoknyát, harisnyát,
tűsarkút.
Leszbikus mivoltát teljes mellszélességgel vállalta, ám csak válogatott ismerőseinek
engedte meg, hogy ezzel viccelődjenek. Ő viszont kéjesen gúnyolta a divatmajmolásból
és/vagy számításból behomokosodott trendmelegeket.
Bazilika méretű szíve-lelke lévén, mindig rendelkezésre állt hosszabb lelki pettingre,
lélekátömlesztésre vagy röpke lelki letusolásra. Így osztályozta az emberek közti –
kiveszőben lévő – bensőséges kommunikációt. Különösen kedvelte azokat, akik őt is
meghallgatták, végtére ő ugyanúgy nyakig ült a párkapcsolati, munkahelyi és egyéb
nyavalyákban.
– Na szóval, a sittről szökött paskók teljesen eltűntek – kezdte. – Úgy gondoljuk,
lemerültek. Jegelik magukat, míg az üldözők fel nem adják. Szülőknél, exeknél, haveroknál
nem jelentkeztek, egyetlen kamerafelvételen se bukkantak fel. Országos körözésük nem volt
eredményes, vakriasztás is alig jött velük kapcsolatban. A föld nyelte el őket. Egyikük
nagynénje él itt. Az ezer plusz száz éves hajdani revükirálynő még ma is feltűnik néha a
bulvársajtóban. Imádja mutogatni magát, csaknem teljes pőreségben. Noha ez hulla ciki, ő
sajnos nem észleli. Nos, talán ezért tartják békésnek az öregkort. A családjával még
fénykorában szakított, az volt a paranoiája, hogy a rokonok csak a pénzét akarják. Egyébként
ez többnyire így is van. Norman, az unokaöcsikéje is a kitagadottak egyike. Igazából nem
volna itt keresnivalónk, mármint a matróna okán.
– Értem – bólintott Wales. – Feltehető, hogy Nor- manék túszul ejtették a tántit?

56
 – Vagy valami ilyesmi. Két napja lessük, figyeljük a villát, jelzem, sokkal rejtettebben,
mint ahogy most itt parkolunk, és arra jutottunk, hogy beszélhetnénk a nővel, ha egyetértesz.
A kamerafelvételek alapján úgy fest, hogy a Revükirálynő vagy Mylady, a hölgyet szigorúan
így kell szólítani, egy hete ki se mozdult, a bejárónője se jön hozzá, vendéget se fogad.
Futárok hordják házhoz a szükséges cuccokat, többek közt készételt is, egyszerre több adagot.
– Tehát ártatlan képpel benézünk hozzá? – kérdezte Wessex.
– A lehető legártatlanabbal. Ozonskyék majd megfigyelik, mi történik utána.
A hölgy nyitott ajtót. Uralkodóinak szánt viselkedése, megjelenése alapján a hölgység
kifejezés találóbban jellemezhetné őt.
A magas, csontos öregasszony arca plasztikai sebészek kézügyességét dicsérte, akik
Joker-mosoly kialakítása nélkül hozták létre maximális ránctalanságát, a szája sarkát nem
varrták a füléhez vagy a halántékához. A járomcsontja körüli részt nem vastagították párnásra,
se buckásra. Az ajakdúsítás során is elkerülték a gyakori buktatókat, nem csináltak neki
anakonda-nyelő vagy pontyszájat. A nyaki ráncokat sem hátrahúzással tüntették el, amit a
hajhosszabbítás majd úgyis elleplez a tarkón; bravúrosan kinyesték a felesleges bőrt.
A műtéti hegeket vastag púderréteg segített titkolni, homloktól dekoltázs-mélyig. Az ajak
teltségét vérpiros rúzs hangsúlyozta, a fáradt tekintetet több réteg műszempilla árnyékolta.
Mindezen beavatkozásoknak köszönhetően Mylady egyetlen perccel sem látszott idősebbnek
ezer plusz száz évesnél.
Otthonka gyanánt mélyen kivágott, combtőig felhasított sellőruhát, csipkestólát, valamint
strasszköves-filteres, magas sarkú papucsot viselt; viszonylag kevés ékszert tartott széfben,
annál többet nyakban, fülben, csuklón, bokán; ezek csilingelését hallván játszva be lehetett
tájolni, merre jár éppen. Magasra tornyozott aranyszőke haját sok egyéb merevítő mellett tán
még tejszínhab-fixáló is rögzítette.
– Szólítsanak Revükirálynőnek vagy Myladynek, ezek a művészneveim – közölte, az
ajtóból félrehúzódva. Elégedett biccentéssel nyugtázta a küllemét szkennelő pillantásokat. –
Fáradjanak be. Főzhetek egy teát?
Wessexék kaptak az alkalmon. Amíg Mylady a konyhában zörgette arany smukkjait és a
porcelánokat, ők figyelmesen körbenéztek a nappaliban.
A helyiséget az elmúlt évtizedek során gazdagon túlbútorozták, néhol egymást takarva,
több sorban álltak a lakberendezési elemek, a vitrinekben értékes porcelánok, kerámiák,
ezüsttárgyak, nippek hemzsegtek. A padlón vaskos szőnyegek rétegeződtek egymás fölé, az
üres kutyakosarat báránybőr puhásította.
A mennyezeten szikravető kristálycsillár-had tündökölt. Az asztalok, fotelok, székek,
zsámolyok sokasága fokozta a bútor-orgiát. A helyiségből nyíló ajtók némelyike előtt is
díszes faragású szekrények álltak, szűkítve az átjárást. Az ablakokat aranyszínű
brokátfüggönyök fedték, világosságról függő és állólámpák serege gondoskodott.
A rutinosan gyanakvó-analizáló zsaruk a szökevények ottlétére utaló dolgokat kerestek-
találtak, például szőnyegre pottyant hamut, két szék közé csúszott zakót, csipketerítővel takart
laptopot, asztal alá pöccintett pizzásdobozt. Cigarettafüstöt, füvezést, csípős ételszagot
szimatoltak, amelyek a vastagon széthintett parfüm erőteljesen orrfacsaró-prüszköltető illatán
is áthatoltak.
Revükirálynő bekiáltott a konyhából:
– A fiatalember idejönne segíteni?
Wales csábos fogadtatásban részesült. Mielőtt a kezébe helyezték a porcelánokkal
megrakott tálcát, megtekinthette vendéglátója neccharisnyás combjait, kapott egy százkarátos
mosolyt, és még egy primadonnás kézmozdulattal is értésére adták, hogy megnyerte a tetszést.
Leültek a csupa csipke nappaliban, hármasban kavargatták a teát, és Norman nevű
unokaöccséről kérdezték Myladyt.

57
 A nő szemrebbenés nélkül füllentett, terelt, taktikázott és másról csevegett, főleg
önmagáról, a revükirálynős időkről, a légiónyi hódolóról, akik kifogták cipőjéből a lovakat és
a hintójából itták a pezsgőt, elhalmozták őt ajándékokkal, ékszerrel, ruhával, autóval,
bútorozott villával, úszómedencével is. Mindezt már százezerszer elmesélte boldog-
boldogtalannak, észre se vette, ha felcserélte a szavakat, ám lehetséges, hogy ezt más egyéb
okozta.
Normanról mindössze annyit mondott, az üres kutyakosarat nézve, hogy pendelyes kora
óta nem látta a ma már negyvenes fiút, és ez így is marad halálig.
Selima könyörtelenül tudatta vele, miben bűnös a körözött unokaöcs és annak
vadásztársa. Észlelte a szavait követő elsápadást, bár ezt a púderrétegek leplezni iparkodtak.
Mylady összeszedte magát, és könnyednek szánt gesztus kíséretében, hamis csengésű
kacajjal kérdezte:
– Ejnye, még csak nem is bankrablók?!
Wessex a névjegyét átnyújtva a legsármosabb mosolyával kérte az enyhén hűdött
hölgységet, hogy ha netán mégis hallana a pedofil rokonról, értesítse őt.
– Mindenképpen – ígérte Mylady. Válaszmosolyával Rómát lehetett volna gyújtani. –
Most pedig, ha megengedik, igénybe veszem a konditermemet. A fiatalos, szép alakért még
nekem is meg kell dolgoznom!
– Nem unalmas egyedül tornázni? – kérdezte Selima, csóvás tekintetét végigvillantva a
nyugalmazott királynőn, hajcsúcstól bokáig, amit az tüstént felfogott, es nagyon is értékelt,
– Jaj, drágám, dehogynem! Főleg az a rémes, hogy nem látom a jóval fiatalabbak irigy
pillantásait! Van ám cnnekem fitneszbérletem is! Személyi edző izzaszt a konditeremben!
Bőven megéri, hiszen még ma is megy a kánkán, piruett! Na igen, csakhogy jelenleg
influenzajárvány dúl ám! Ilyenkor inkább ki se teszem a házamat a lábból, nehogy elkapjak
valami kórságot. Csak rsténként merészkedem az utcára, hogy lefussam a hat kilométeres
penzumot. Olyankor már senki nem köpköd össze rémes bacikkal!

Kérem, hogy a hűtőben ne hagyják

égve a lámpát!

Beültek egy közeli étterembe.

A rendelt ételekre várva Wessex újraböngészte Norman Pogian és Jonah Misroll
digitális aktáját, Yahya jelentéseit, bíró előtt tett vallomását. Az anyag végére érve
elfogadta, hogy a lány besokallt i pedofilűzéstől.
A két fickó egy iskolai táborból rabolt el két tízéves gyereket. Csónakon hurcolták el őket
a lakatlan környéken álló, távoli vadászházukba, hogy felfoghatatlan dolgokat műveljenek
velük.
A nevelők kezdetben azt hitték, a városi fiúk eltévedtek az erdőben, ne adj' isten! a
folyóba vesztek. Miután hiába kiáltoztak utánuk, odarendeltek egy környékbeli nyomkeresőt
– és még mindig nem a zsarukat hívták, azt remélve, megúszhatják a botrányt.
A profi jelolvasó egy órán belül összerakta, mi történhetett.
Ezután a rendőrök is megérkeztek, ám a vízparton elvesztek-kihűltek a nyomok, és a
képzett keresőkutyák sem segíthettek.
A szakértőként odarendelt Walpurga nyomozó rákattant az ügyre, tudván, hogy az
elhurcolt gyerekek két napon belül halottak lehetnek, ha addig nem lelnek rájuk. A
keresőcsapatok bejártak-átvizsgáltak minden erdei kunyhót, esőházat, kutat, vermet és pincét
az iskolai tábor húsz kilométeres körzetében.

58
 Yahya a legtávolabbi területet jelölte ki magának. A nyomkereső társaságában indult
útnak. Több elhagyott kutat, kalyibát, menedékházat átkutattak.
A gyerektábortól ijesztően messze, a folyó mellett épült vadászháznál riasztott a belső
vészjelzőjük.
A nyomolvasó férfiú megtalálta a parti nádasba rejtett csónakot, abban vért, hajat,
gyerekszandált lelt.
Yahya szemügyre vette az épületet, ám őt is észlelték a felső szintről, s tudván, hogy a
néptelen környéken senki se hallja meg, tüzet nyitottak rá.
A nyomkeresőnek nyomban nyoma veszett. (Ez kicsit fájt Walesnek, de így állt az
aktában.)
A vadászok kiosontak a házból, hogy eltüntessék a rájuk akadt zsarut.
Az történt, amire a flintások aligha számítottak.
Míg azok utána kajtattak az erdőben, Yahya az épületbe surrant. Egy pinceodúban
rábukkant a súlyos állapotban lévő, még élő fiúkra. Térerő híján nem mobilozhatott, így hát a
gyerekkínzók rádióján hívott segítséget.
Felfegyverkezett a házban lelt flintakészletből, és elindult leszüretelni a rá vadászókat.
Az egyik fickót egy szempillantással előbb fedezte fel a dús lombú fák között, mint az őt.
Egy lövéssel lefegyverezte, ám életben hagyta az aberráltat. (Wales szerint fordítva jobb lett
volna.)
Mindeközben a másik vadász a lány mögé lopakodott.
A nyomkereső hirtelen előtoppant a cserjésből, és egy irdatlan husánggal fejbe csapta a
gyilkolni készülő gyerekrontót.
Kisvártatva a mentőegység is megérkezett.
Az elrabolt fiúkon több műtétet végeztek, hogy túléljék a velük művelt szörnyűségeket.
(Ez a momentum Burdett révén már ismerős volt Wessexnek, más gyerekekkel.)
A perverzek tizenöt évet kaptak, ám nemrég huszárosán megszöktek, és azóta sikeresen
bujkáltak.
– Szerinted is a dívánál rejtőznek? – kérdezte Selima.
Wales bólintott.
– Tétre, helyre, befutóra megteszem. A diétabubus nő nem dohányzik, tonhalsalátán,
brokkolin él; ő maga csacsogta el a konyhában. Ma hárman reggeliztek ott, ennyi csésze,
tányér hevert az edényszárítón. A tüchtig revükirálynő hiába pacsulizza a házat, a füves
spangli, a mezei cigi, a pasis kaják-piák szagát nem tüntetheti el. A bujkáló sittesek
óvatosságból nem nyitnak ablakot. A levegő amúgy is árthat a benti műtárgyaknak...
– Amelyek egyike maga Mylady.
– Akinek terhére van a házfogság – folytatta Wessex. – Fenét retteg a náthajárványtól.
Menne ő bárhova, hogy fitogtassa, milyen szexis, fiatalos. Tévét nem néz, bűnügyekben nem
tájékozott, a laptopot nyilván a szökevények böngészik. A nő szépen bevette, hogy a
fogvatartói, mert bizonyára azok, bankrablás miatt rejtőzködnek. Kiderült az elszólásából.
– Meglehet, hogy a zsákmányból pénzt ígértek neki, amit nem kicsit imád, ezért hajlandó
együttműködni velük – vélekedett Selima. – De most betettem a fejébe az agyrágó bogarat.
Hamarosan történni fog valami.
– Nem ártana a közelben lennünk, hogy ne essen baja.
Possey nevetve Walesre bámult:
– Nocsak! Románc lesz a dologból? Nekem inkább az jutott eszembe, hogy ha ez a
matróna mániásán kondizik és naponta hat kilométert lefut, simán rákérdezhetnénk a három
nappal ezelőtti estéjére! A hangja éneklős, éles, ahogy Pletyáék mesélték neked, a penetráns
parfüm is stimmel. Hümm? Mit gondolsz?
– Felmerült bennem – ismerte el Wessex. – Nem tudom. Nem hiszem. Láttad a papucsát?

59
 – Magas sarkú, csicsás, puccos. Láttam. A Madonna-más gumicsizmát viselt az esőben. A
gumicsizma manapság nem gáz, nem muszáj vasvillával együtt hordani. Városi viseletté vált,
ezerféle mintával, fazonban gyártják, sikk ilyenben járni, még felsőbb körökben is, ahová
tartozónak agg dívánk képzeli magát.
A férfi bólintott.
– Oké, nézzünk utána az alibijének.
– Szerinted lesz kapás? – erőltette Selima.
Wales vállat vonva az ételébe viliázott.
– Belátom, nem tudok egy veterán revücsillag fejével gondolkozni, bármennyire
rágörcsölök is. Ezért csak kérdezgetni tudom: miért? Mi az indíték? Miért tette volna? Cui
prodest? Cui bono?
– Amikor férfilag mustrálgattam a nyugger ráncosnőt, ő egyből levette, hogy leszbi
vagyok, mégis jól fogadta. Ugyanis kórosan hiú. Ebből kifolyólag akár indíték is lehetne,
hogy például Normanék veszettül csapják neki a szelet. Ő pedig nem is sejti, hogy a hős
lovagok valójában a kisfiúkra buknak. A két „bankrabló” vígan bedumálhatta neki, hogy egy
marék gyémántot is lenyúltak, és az mind az övé lesz, mihelyt a zsaruk leszállnak róluk, és ők
eltűzhetnek a kincsért. Addig is heves udvarlással hizlalják az egóját. Ha a meséiknek bedőlt,
simán rávehették a bosszulásra is.
Elmélkedése végén Selima felsóhajtott. Villástól a tányérra pottyantotta a szájához emelt
falatot, és Wessexre meredt:
– Nem győztelek meg, ugye?!
– Attól még bebizonyíthatod az igazadat.
– Meglesz! Mármint ha tényleg így van. Persze, simán tévedhetek. Oké, nem fárasztalak
tovább. Mi újság veled otthon? Valami van, látom rajtad.
– Crida elköltözött a gyerekkel. Két napja nem láttam Ovációt.
– Tehát örülsz is, meg nem is. Majd belejöttök az elváltságba. Az lenne a legjobb, ha
Crida hamar bepasizna. Menten nem akarna folyton kicseszni veled, mert lekötné, hogy egy
másik lúzer előtt építgesse saját tökéletességének szobrát. És egyből te lehetnél a
gyerekbakter.
Selima a soros falatot bekapva megpaskolta a vigyorgó férfi villát tartó kezét.
– Ismerek egy ideális mókust, cselesen összehozom őket! – lelkesült. – Az is summa cum
laude végezte az egóépítész szakot. Kellően nárcisztikus és karrierhajhász. Kicsit aszexuális,
illetve a bizarr szexet csípi, azt is csak ritkán.
Wales hessegető mozdulatot tett, nevettében csaknem félrenyelve az ebédjét.
Ozonsky bejelentkezett az idillbe.
– Miután elmentetek, megmozdultak az ablakdrapériák vagy micsodák – tudatta. – Bár
nem láttuk tisztán az arcokat, egyértelműen nem a nő figyelgetett, amúgy se bírna egyszerre
két helyen kilesni. Bemegyünk?
– Rögtön ott leszünk. Caleb küldje át a ház alaprajzát.
– Már megy is.

60
 Rossz a csengő, rázd a rácsot!

Hajszál híján lekésték az eseményeket.

A nyugalmazott ráncosnő rákérdezett a pedofíliára. Mivel a válasz nem volt ínyére, a
garázsba rohant a felbőszült perverzek elől, és a kocsijába pattanva menekülni
próbált.
A nyomában igyekvő Norman a lassan nyíló automata kapunál tépte rá az ajtót. Kirángatta a
sikítozó nőt a vezetőülésből, és kiadósan arcon öklözte.
Nyaktörő kűr közepette rángatta nagynénjét a házbejárat felé a kegyetlenül csúszós
márványlépcsőkön, többször ráesett, összegabalyodott vele, fejét a cikornyás kőkorlátba verte,
miközben Mylady foggal-körömmel küzdött ellene.
Norman Pogian már a küszöbön botorkált a hajánál lógva ráncigált nővel, amikor Rigolya
lövése eltalálta a vállát. A következő golyó elzúgott fölötte.
A gyerekrontó a házba menekült. A harmadik lövedék a bevágott ajtóba fúródott.
Mylady kívül maradt.
A kerítést, sövényt átrepülő zsaruk kissé fellélegezlek: legalább túszmentés nem
bonyolítja a helyzetet.
Wessexék akcióba lendültek. Selima a biztonságosabbnak vélt kerti bokrok közé
vonszolta a vérző arcú, félájult nőt. Műanyag bilinccsel szökésképtelenné dermesztette, mivel
benne sem bízott, aztán a hátsó ajtóhoz lódult.
Hallotta a díva sikolyát:
– Túszuk van! Túszuk van! Mentsék meg!
Possey a fülesen át továbbította az információt a társainak.
Úgy rémlett, mindannyian ugyanazt morogták:
– Basszus!
– Ezek fegyverbuzeráns vadászok. Ne cicózzunk – sóhajtott Wales.
Háromra betörtek ajtót, ablakot, bedobták a Kin- der-tojásokat.
Mire a füst eloszlott, elöl, hátul és középen is a házban termettek. A gyerekrontók nem
hevertek/kóvályogtak kábán előttük, mint remélték. Sehol nem kóvályogtak.
A szekrényekkel félig-meddig eltorlaszolt ajtók mögött sem találtak rájuk.
Selima és Rigolya a pincébe indult.
Wessex, Caleb és Ozonsky az emeleti galériára igyekezett a fellengzős operett-
lépcsősoron.
A vadászok az onnan nyíló ajtók bármelyike mögül, de akár a falon keresztül is rájuk
lőhettek, fegyvereik tűzerejétől függően. Ez a reméltnél hamarabb kiderült.
Az első falbontó lövedék Wessex nyaka mellett süvített el, a vállát felhorzsolva. Nem
ejtett komoly sebet, ám elsodorta az élen lépdelő férfit.
Társai nyomban viszonozták a lövést.
Az ugyanekkor odalent is kirobbanó tűzharc hallatán sejtették, hogy az emeleten csak
egyetlen flintás lehet, hollétét pedig már biztosan tudták.
A korláthoz taszított Wales megtapogatta a vállát. Véres tenyerét a nadrágjába törölve
szokásosan Ovacióra gondolt, a hamarosan esedékes láthatásra, amit semmiképp el nem
mulasztana. Azt is felidézte, mit műveltek a lövöldözők az elrabolt kisfiúkkal.
Lejelelte tervét a többieknek.
Társai fedezőtűzzel biztosították szabad mozgását. Wessex berohant a galériáról nyíló
legelső szobába; azt átszelve a balkonra sietett.
A szomszédos erkély távolságát felmérve átfutott agyán, hogy ehhez a halálugráshoz ő
nem elég akrobatikus. Belső hormongyára bikadöntő adrenalinlövettel válaszolt habozására.
Szárnyakat kapva nekirugaszkodott.

61
 Sikerült; csupán hajszálnyi hibádzott a teljességhez. Frontálisan telibe kapta az
erkélykorlátot, majd átfordult annak peremén. Becsapódásának zaját jótékonyan elnyomta a
benti lőlárma.
Talpra szökkenve berúgta a balkonajtót a másik irányba tüzelő Norman Pogian mögött.
A golyóálló mellényes fickó megpördült, ágyúját is rászegezte.
Wales az orrnyergére lőtt.
A perverz fejvesztve lerogyott.
Wessex immár ráért fájlalni a korláton megzúzott frontális részét, mellkastól térdig, a
bátorító adrenalinlövet fájdalomcsillapító hatása is elmúlt már. Gyötrelmei éreztén biztosra
vette, hogy nem lesz szüksége vazektómiára, apa többé nem lehet.
A pincében is elhalt a harci zaj.
A bivalyölő lövedékekből kifogyott Jonah Misroll haszontalanná vált flintát eldobva
pisztolyt ragadott. Felkapta túszát, és annak fejét célba véve fölényes vigyorral bújt elő a
lőréses fémajtó mögül.
Ennek láttán Selima és Rigolya Romek egyként hisztissé vált. Nem bírták a túszejtőket.
Reflexből tüzeltek, mielőtt a perverz felfoghatta volna, milyen rossz döntést hozott. Nem
is lett volna mivel átgondolnia: mindkét lövés a fejét érte.
A markából kipottyanó öleb nyüszítve felsántikált a nappaliba.

Mit tegyünk, ha halálugrás közben meggondolnánk magunkat?

Mentő vitte a sürgősségire a vérző arcú, kába revümatrónát.

Wessex utánarobogott a kórházba, hátha beszélni tud vele.
Mylady ugyanazon függöny mögé került, amely mögött nemrég
Walpurga feküdt. Már a lenyilazott pasast is eltolták a sorsszerű helyről, hogy a műtőben
megváltsák tollas végű haspirszingjétől.
– Pardon, már megint maga az, nyomozó!? – nyögte a madárfrizurás sürgősségis doktor.
– Tudja, a parkokban a rendszeres látogatókról nevezik el a padokat, persze csak miután
elhunytak. Szerintem a kórház a maga nevét adhatná a négyes vizsgálónak, ha nem bánja.
– Csigavér, még nem hunytam el.
– Még nem, de hajszálos lehetett. Ön kissé roggyant i-s véres. Tud róla egyáltalán?
Wessex legyintett.
– Majd beadom a göncöt a mosodába. Most a hölggyel beszélnék, ha lehetséges.
Doktor Pardon vállat vont.
– Nem hiszem, hogy Felicia asszony csevegni akarna. Az ütés következtében eltört a jobb
oldali arccsontja. Ezáltal a szeme lecsúszott kissé. Khm... pardon... kissé jócskán. Most
rettentően aszimmetrikus a kettő. Pár napig megfigyeljük, és ha majd lelohad a duzzanat, a
sebészek összedrótozzák az arcát, visszateszik a szemét a helyére. Pillanatnyilag nem érez
fájdalmat, jó sok zsibbasztót kapott. Tükröt se látott még. Mindjárt hívatom Lelki Atyát, hogy
gyengéden közölje vele a tényeket.
– Lelki Atya? Ez a neve?
– Pardon, nyomozó! Mi ezen a fura?
Wales megállt az ágy mellett. Az unokaöcs ökle valóban szörnyű dúlást végzett a
karbantartott arcon, a meggypiros rúzs is szétkenődött, elvegyült a vérrel. Egy nővér finom
mozdulatokkal igyekezett eltávolítani róla a letörölhetőt.
– A kiskutyám! – nyöszörgött Revükirálynő. – Ő az életem! Mi van a kiskutyámmal?
– Nem esett baja – felelte Wessex. – Vele tartották sakkban?

62
 – Azt mondták, megölik, ha nem fogadok szót. A pincébe zárták, és ha túl hangosan sírt,
megverték. Maszatkám pár nap után már nem is szűkölt. Biztosan jól van?
– Kutya baja. Enni, inni is kapott. Van valaki, aki gondját viselné, míg ön a kórházban
lesz?
– Dehogy leszek, máris indulok haza! Maga fog hazavinni, fiatalember! Persze csak
akkor, ha elnézi, hogy jelenleg nem hibátlan a sminkem. Mindjárt megigazítom. Adna valaki
egy tükröt, kérem?!
– Norman és Jonah hullák, most már nyugodtan beszélhet róluk. Mikor és miként jutottak
a házába? Honnan volt fegyverük?
– Hát csak ismeretlenül becsöngettek, két deli férfiember, olyan negyvenes-félék, és azt
mondták, hódolatuk jeléül virágot hoztak nekem. Maga ellenállt volna? Aztán a csokor
mellett rám fogták a pisztolyt, és persze beengedtem őket. Maszatka rájuk támadt, Norman
pedig meg akarta fojtani szegénykét. Megegyeztünk a feltételekben, ezért hát nem ölte meg a
drágaságomat, és még az is kiderült, hogy a rokonom. Ilyen aljas a famíliám! Nem vagyok
büszke rá! Kilenc napig állomásoztak nálam! A második napon órákra eltűntek, de vitték
Maszatkámat is, hogy ha köpnék a rendőrségnek, akkor megöljék. Sötétben jöttek meg, óriási
batyukkal. Többek közt olyan puskákat hoztak valahonnan, amilyeneket még csak háborús
filmekben láttam. Egyébként roppant illedelmesen viselkedtek, kivéve az iszonyatos
rendetlenségüket, mindent széthagytak, lezabáltak, bebüdösítettek. Ezt ellensúlyozandó
folyton udvaroltak, de nem voltak tolakodóak, csak a szemükkel nyúlkáltak a szoknyám alá,
kézzel sose.
– Értem – bólintott Wales.
– Tényleg pedofilok?
– Abszolút. Önnek mit mondtak?
– Folyton a dekoltázsomat és a lábamat bámulták, de sose tapiztak. Nem bírom elhinni,
hogy nálam fiatalabbakra buktak!
– Kisfiúkat raboltak el, és durván megerőszakolták őket – tudatta Wessex kíméletlenül.
– Nekem azt mesélték, hogy kirámoltak egy gazdag ékszerészt, ezért hajszolják őket a
zsaruk. Szereztek egy csomó drágakövet: brillt, smaragdot, rubint, és persze szebbnél szebb
ékszereket is! Majd megosztják velem, ha végre nyugi lesz körülöttük, és érte mehetnek. Én
persze rögtön közöltem: nekem ugyan nem kell a rabolt kincs! Én becsületes nő vagyok! Csak
a kiskutyámat adják vissza épségben, mert nekem Maszatka a szemem fénye, az életem
értelme!
– Beszéltek a zsaruról, aki elfogta őket?
– Nem. Azt se tudtam, hogy már el voltak fogva!
– Meg se próbálta feladni őket, vagy megszökni?
A hölgység ráförmedt:
– Maga gyöpi, fiatalember?! Ha bármit tettem volna, megölik a kiskutyámat! Maszatka a
mindenem! Senkim sincs rajta kívül!
Az arctisztogató nővér, kebelkártyája szerint Etha, megszólalt:
– Mindenképp megölték volna a blökit, és magát is a végén! Láttam ilyet egy sorozatban.
Maguk nem nézik? Jobb-rosszabb fráterek közt a címe, csurig van drámai fordulatokkal, főleg
szerelmiekkel, már mindenki megvolt mindenkinek, irtó izgi!
Gumikerék csikordult a közelben. Yahya pördült a vizsgálóba a gurulószékkel.
– Nicsak, ki van itt?! – örvendezett. A férfi véres öltözéke láttán aggodalmasra komorult.
– Mi történt veled?
– Elkaptuk Norman Pogiant és társát. Emlékszel rájuk?
– Persze. A szökésük óta bánom, hogy életben hagytam őket.
– Ezt ma korrigáltuk – felelte Wales a szíve szerint, majd a tágabb hallgatóságra való
tekintettel hozzáfűzte: – Nem volt választásunk.

63
 – Jól tették! – helyeselt Etha nővér. – Itt mi egyformán ellátunk mindenkit, bármit csinált
is, mielőtt bekerült. De azért sokszor kedvem támad utána, hogy a falon át beszivárogjak a
meggyógyított gyilkosok cellájába, mint egy bosszútündér, és... Folytassam?
Yahya legyintett:
– Mi is gyakran elképzeljük ezt, vagy hasonlót.
– Láttad valaha az ágyon fekvő hölgyet? – kérdezte Wales.
A lány a székből felállva alaposan szemügyre vette Myladyt.
– Nem láttam. Kellett volna? Őt is te intézted el?
– Ezt meg se hallottam.
– Mi az, hogy el vagyok intézve?! – sikoltott a revü- matróna. – Hogyhogy nem ismer
fel? Engem mindenki felismer! Nagyon híres vagyok! Mi van velem? Történt valami az
arcommal?
– Semmi vész! Az enyém is gyorsan rendbe jött a jegeléstől – nyugtatta a lány. –
Gyógykrémet is kaptam rá. Nézzen csak ide, már egész tűrhetően hasonlít rám az arcom,
pedig csak néhány napja verték pépesre.
– Pépesre?! – nyögte Mylady az orcáit tapogatva.
Pardon doktor megjegyezte:
– Bocsánat, de a verésért már elégtételt vett. Igaz, Yahya?
– Egész nap aludtam. Vagy ájult voltam, nem is tudom – habogta a kérdezett. – Csak pár
perce kúsztam ki az ágyból.
Wessex megőrizte arcvonásai rezzenetlenségét.
– Mit tettél? – firtatta.
– Bement a rendőrrel őrzött páciensekhez, és beszélt hozzájuk! – árulkodott az orvos.
– Csak beszéltem, semmi több!
– Pardon, de mit mondott nekik!? Mind a ketten rosszul lettek, és orvosért kiabáltak. Még
rendőrt is akartak! Képzelheti!
Yahya bólintott.
– Én pedig felajánlottam az odasereglő dokiknak, hogy segítek megbikázni a két
imposztort. Vénázni, katéterezni is tudok! Ja, az idegsebész is szabira mehet, simán
kranioizélek vagyis koponyalékelek helyette!
– Az én állapotom is roppant brutális! – nyafogta a revükirálynő. – Tessék velem
foglalkozni! Mindjárt sikítozni fogok! Rémesen fáj az arcom, foltosan látok, és legalább
kettőt mindenből! Megvakulok, doki?! Hallja? Mondjon már valamit, különben addig
sikítozok, amíg haza nem visznek helikopterrel!
– Engem csak a paradicsomos káposzta képes úgy istenigazából megsikítoztatni – szólt a
lány.
– Férfi nem is? – csodálkozott Etha.
– Nini, egy bővérű nővér! A paradicsomos káposztától konkrétan pánikrohamot kapok.
Csak a kényszerzubbonyban higgadok le.
Wales jócskán lemaradt.
– Imposztor? – ismételte. – A két gémóver neked csak imposztor?! Gézengúz?!
A lány lankadni látszott.
– Vigyél haza minket. A pépes arcú néni is veszett szépen kéri. De ugye ő nem velünk
lakik!?

64
 Nincs is jobb, mint egy kis kötöttség,
ami ellen az ember kényelmesen lázadozhat21

Bár hajlamos volt némi színjátszásra, Yahya ezúttal nem szimulált, valóban
lemerült az akkuja. Aggodalmas kérdését feltéve, ültő helyében ájulatba dőlt,
válaszra se várt.
Etha nővér visszatolta a lányt a szobájába, Wessex segített ágyba fektetni.
Alighogy végeztek, Nasar nyitott be az ajtón.
– Mi van vele? – hörrent féltőn.
Az ápolónő ránézett:
– Az van vele, hogy nem volna szabad felkelnie, nyüzsögnie. De ő felkel és nyüzsög,
aztán összecsuklik. Ne izguljon, nemsokára ismét megújul. A kisasszony agyonüthetetlen.
– Asszony. A feleségem. Volt.
– Már az egész kórházban ismerik a „tolószék-ralis beteg”-et – folytatta Etha nővér, az
ajtóból visszafordulva. – Főleg a sebészeten, ahol levizitelt két másik páciensnél, aztán hívni
kellett hozzájuk a reanimáló teamet. Szerintem lassan hazavihetik.
– Hát most pont nem hazamenősen fest – morogta az exférj. Lerítt róla az aggodalom.
Igazított a takarón. Gyengéden gyűrögette Yahya kezét. Az ajtó közelében tétovázó Walesre
nézett: – Idegesítenek ezek a hirtelen ájulások. Mi van a memóriájával? Még mindig magát
hiszi a pasijának?
– Attól tartok.
– És maga hogyan kezeli a helyzetet? Meghagyja őt ebben a hitében?
– Még nem sikerült tisztázni vele.
– Próbálta?
– Ön miként győzné meg arról, hogy irracionálisán gondolkodik, ha egyszer
irracionálisan gondolkodik?! Egyelőre nem képes a belátásra. Egyébként nem vagyok agyász,
teóriám sincs a fura jelenség lehetséges kimeneteléről. Még az is lehet, hogy így marad –
felelte Wessex.
– És akkor mi lesz?! Hazaviszi, mint egy menhelyi kutyát?! Hogyan szándékozik kezelni
a helyzetet? Mit tervez arra az esetre, ha Yahya egyszer mégis felfogja a tévedését?
– Töredelmesen bevallom, nem tépelődtem ezen – sóhajtott Wales a másik férfi szabályos
formájú arcát szemlélve. – Annyit azonban mondhatok, hogy a három támadó fickó közül
kettő a sebészeten fekszik, a harmadik vízbe fulladt. A női tettes sajnos nincs meg. Egyelőre.
Az ön alibije és Totemé lövésbiztos. Ma elintéztünk másik két esetleges megbízót.
Véleményem szerint ők ártatlanok voltak Yahya megveretésében, de csak abban. Nemrég két
kislány menekült meg a pedofiloktól, ugyancsak ennek a nyomozásnak, vagyis közvetve
Yahyának köszönhetően.
– Ó, hát maga szerint használt a világnak, aki őt félig-meddig agyonverette?! A kutyánk
is majdnem belepusztult! Teljesen vigasztalan! Napjában négyszer megyek el a szegény
cicához is, hogy tartsam benne a lelket! – panaszolta Nasar. Rafinált metszésű szemrése az
általa említett macskáéra emlékeztetett.
– Oké. Ön is tudja: igyekszünk elkapni a megbízót – felelte higgadtan Wessex. – Miért
váltak el, ha ilyen erősen kötődnek egymáshoz?
– Ezt most rendőrileg kérdezi, nyomozó? Úgy tudom, maga is nős.
– Nem igazán.
– Tehát halálpontosan tudja, hogy a válás csak az együtthálásnak vet véget. Minden más
marad a régiben. A szeretet. A kapocs. A bizalom. Mi barátok voltunk, maradtunk.

21
Douglas Adams

65
 – Nem, nem tudom. Nálunk már a válás előtt véget ért mindaz, amit az előbb felsorolt.
Éppenséggel ez vezetett a szakításhoz. Nos, ezt is átcsevegtük. Most megyek.
Totem Turpin toppant a szobába.
Egyenesen az ágyhoz lépdelve kézbe vette és meg- paskolgatta a passzív lány kezét, majd
Walesre meredt:
– Van új fejlemény? Úgy értem, nála. Észhez tért végre?
– Térben, időben nagyjából orientált – felelte a kérdezett.
– Hát benned?
– A helyzet változatlan.
– Hallottam a Wales-osztag mai hőstettéről is. Gralulálok.
– Kösz. Mondani akarsz valamit? – firtatta Wessex az órájára sandítva. Nem akarta
lekésni a vágyva várt láthatást.
– Csak azt, hogy Yahya egy ideje figyelemmel kísérte a munkátokat, és eltökélten be
akart kerülni a csapatodba.
– Nekem ez újdonság, sose beszéltem vele. Még csak nem is láttam őt. Soha, sehol.
– Na persze, a nagyságodtól észre se veszed magad körül a pórokat! – méltatlankodott
Totem. A zakójából előtáruló tetkó repülő angyalt ábrázolt. A hímnemű kerub markáns
arcvonásai láttán könnyű volt kitalálni, hogy személyesen állt hozzá modellt.
– Nem akarlak provokálni, de őt észrevettem volna – közölte Wales.
– Arra próbálok rámutatni, hogy Yahya vészesen beelegelt a pedofil-ügyektől, és a fejébe
vette, hogy áthelyezteti magát hozzátok. A ti melótok gyerekbántalmazás-mentesebb,
változatosabb. Nem kellett személyesen találkoznia veletek, hogy naprakész legyen a
munkátokból. A háttérből figyelt, elvégre zsaru, talán azért, hogy ezúttal jó döntést hozzon,
nem tudom. Találgatok. Próbálom megérteni, miért képzeli, hogy együtt van veled. Ennyire
beleélte volna magát?
– Baklövésem sincs.
– Leszel szíves rákérdezni, ha legközelebb észhez tér?!
Wessex az ajtóhoz sétált.
– Nekem most randim lesz a fiammal – tudatta. – További jókat.

A kutya az ember legjobb barátja.

Nem gáncsoskodik, nem irigyel,
nem kér kölcsön, nem árul el

Yahya hallotta a feje fölött folyó beszélgetést, ám olyképpen, mintha

méteres hóréteg alatt feküdne, a szavak alig jutottak el az értelméig. Abban
se volt biztos, hogy van ilyenje.
Tudta, kicsoda a szoborarcú, macskaszemű, izmos Nasar. Járt hozzá a
konditerembe, melynek tulajdonosa volt, ez nem változott a válás után sem. Házasfelekként
választották Mozartot a menhelyről, és amikor a lány a tenyerén vitte be a kertben talált, épp
csak megszületett kiscicát, a/eit egy érzéketlen humanoid bedobott, hogy a kutya megölje,
magától értetődően gondját viselték a kicsinek. Cumiztatták, felnevelték, és végül meg is
tartották, hiszen a gyermekét nem hagyja el az ember. A férfi jól tudta ezt, lelkes atyja lévén
egy korai, kurta kapcsolatból származó szüleménynek.
A jóindulatú, barátságos Nasar is élvezte sajátos szerepjátékaikat: együtt gyakoroltak,
üldözéses, akadály-mászós, lebirkózós erőnléti edzéseket folytattak, hogy a lány mindig ütős
formában legyen, kifulladás nélkül elkaphassa a latrokat, és eközben pompásan szórakoztak,

66
így váltak testvérekké. Kínszenvedés nélkül elfogadták, amikor megszűnt köztük a testi
vonzalom, mivel megmaradt a lelki-érzelmi, testvéri szorosság.
A különköltözés után Nasar továbbra is gondját viselte Mozartnak, Szmokingnak,
változatlanul közösen edzettek Yahyával, és sokat nevettek magukon, egymáson – és persze
másokon.
A lányt mulattatta, amikor exét újfent elkapta a fitneszláz, és visszatért a találkozásuk
idején megismert, állandó csukló- és bokasúlyviseléshez; emiatt az utcán is enyhén széttartott
lábakkal járt. Versenyre készülve éjjel-nappal gyúrt, szálkásított. Ingerlékeny volt az
éheztetős diétától és egyéb önmegtartóztatástól, pláne ha a hízásra kevéssé hajlamos Yahya a
szeme láttára evett csokit, sütit, jégkrémet.
A férfi nem értette, miért választ valaki önként olyan munkát, amelynek során
rendszeresen az arcába hazudnak, ordítanak vele, leköpik, megütik, lőnek rá. A lány fel nem
foghatta, de elfogadta, hogy valakinek a teste a legfontosabb kincse, azt alkotja meg újra és
újra, abból farag eleven műtárgyat.
Aztán belépett az életébe Totem Turpin, a férfiasság non plus ultrája. Első látásra
kíváncsiak lettek egymásra, méltányolták, hogy nem muszáj elköteleződniük a
kapcsolatukban, nincsenek „komoly szándékaik” a másikkal. Nem költöztek össze, gyakran
szerveztek külön programot, jól érezték magukat saját játékszabályrendszerükben.
Totem és Nasar is remekül kijött egymással. Mindketten testkultuszosok lévén tömérdek
közös témát, elfoglaltságot találtak. Együtt edzettek az exférj fitnesz-stúdiójában. Viszonylag
finoman, humorérzékkel áldottan, ki a férfibb? mottó alatt rivalizálgattak egymással.
A két pasas közel egyidős gyerekei is összecimboráltak, és hogy még mozaikosabb
legyen a kép, Yahya csélcsapának csúfolt csapodár atyja is bevonta a kiskorúcsapatba
második alomból született ivadékát; felváltva vigyáztak egymás sarjaira vagy börzézték a
porontycsőszöket.
A gyermekkönyv-illusztrátor anya, Hypatia galerinak nevezte őket, és lelkesen összejárt
velük, volt férjével például azért találkozgatott, hogy a nyelvét köszörülje rajta; a kicsiket az
idegen vérvonaltól függetlenül az unokáiként kedvelte, és sűrűn vigyázott rájuk, ha éppen
ráért két szépészeti program között, rajzaihoz özönsok ötletet merített belőlük.
Nasar legújabb barátnője, Ceila nem könnyen vette tudomásul, hogy szerelmét nem veheti
birtokba, hogy az nem adja fel érte korábbi életét, hogy ez a társaság szétdúlhatatlan. Szerinte
lassan épült a kapcsolata Nasarral (értsd: késett a lánykérés), hisz minden barátnője férjhez
ment már, például Yahyának is hamarabb összejött az esküvő (ez jellemzően nőlogikai
magasugrás). Imádott volna gyereket szülni végre, mert Nasar első csemetéje és a leendő
lurkó között napról napra növekedett a korkülönbség, és a barátnőinek is legalább egy
sarjadéka volt már. Csakhamar azonban őt is magával ragadta a barátias hangulat. Mind
ritkábban juttatta kifejezésre türelmetlenségét, és amennyire tőle telt, beilleszkedett a galeribe.
Mihelyt Yahya végigment mindezen, és Wessexre tért volna, bekövetkezett a szakadásos
memóriazavar. Arra pontosan emlékezett, miként ismerkedett meg Nasarral. Arra is, hogyan
került össze Totemmel, miután a jardon már jó ideje szemmel tartották, mi több, kinézték
egymást.
Aznap délután a kapitányságra tartva egy vonalban vesztegeltek kocsijukkal a piros
lámpánál. Totem többször megpödörte nem létező bajuszát, Yahya jelképesen felfrissítette a
rúzst a száján, majd fej fej mellett haladtak, számtalanszor mosolyt, szemvillanást váltva.
feltartóztathatatlanul kezdetét vette, amire kíváncsian vágytak.
Bár figyelmét jócskán lekötötte a vehemens flörtölés, a lánynak mégis feltűnt az előttük
kacsázgató, tömérdek gázpalackkal megrakott kisteherautó. A hatodik, hetedik és sorban a
többi alternatív érzéke is vadul vészcsengőzött.

67
 A sofőr lassan haladt a Toyotával, mint egy idegen városból érkezett, célpontját keresgélő
turista. Végül ugyanoda kanyarodott előttük, ahova Yahyáék civilnek látszó járgányaikkal
maguk is tartottak: a kapitányság alatti mélygarázsba.
A gázpalackos egyént a kártyája juttatta át a bejárati sorompón, ám ez már el nem
oszlathatta a két zsaru heveny gyanakvását.
Immár másképp villogott egymásra a szemük. Összehangoltan tették a dolgukat.
A Toyotás fickó idegessé vált a mögötte behajtó járgányok láttán. Nem is haladt beljebb,
az első üres helyre berakta a robbanásveszélyes pickupot, és próbált meglapulni, még
kétesebbé téve magát.
Totem a tetőre lökte a jelzőfényt. A másik verdában Yahya felvijjogtatta a szirénát.
Fegyvert szegeztek a gázpalackosra, de nem zárták el kifelé vezető útját.
Az agresszív fellépés hatott, a fickó a sorompókart lerombolva, padlógázzal menekült a
felszínre; a jardon már nem rombolhatott.
Azt is felfogták, hogy a merénylő nem öngyilkos szándékú, távvezérlője sincs.
Feltehetően úgy tervezte, hogy kényelmesen felgyújtja a kocsit a parkolóban, és mire a
felszínre sétál, a szétdurranó gázpalackok lebontják az épületet.
Yahyáék hosszan hajszolták-tolták maguk előtt az észveszetten iszkoló Toyotát.
A zsúfolt városrészt elhagyva a pickup egy parkba robogott. A sétányon félreijesztett
néhány sétálót, átvágott a füves réten, majd satufékkel leblokkolt egy népes-zsivajos játszótér
kerítése mellett.
A sofőr kipattant a fülkéből. A kezében szorongatott benzinespalack rongykanóca már
lángolt.
A férfi nekilendült, hogy a platóra hajítsa robbanókoktélját.
Totem nem óhajtott közelebb kerülni a vészhez.
A fékre taposva megtekerte a kormányt. A driftelve lassuló-sikló járgány ablakából tüzelt,
telibe találva a fickó markában tartott palackot, épp az elhajítás előtti mikromásodpercben.
A szétdurranó üveg tartalma fellángolt, izzó-lobogó benzinnel beterítve a merénylőt.
Turpin a kocsiból kiugorva a kisteherautóhoz rohant. A játszótéren kirobbanó sikítozás-
futkosás által is doppingoltan a Toyota alá loholó tűznyelvre dobta zakóját.
Yahya oltóhabbal fújta le a zsigermardosóan kínüvöltő merénylőt.
A lángok sziszegve-sóhajtozva kialudtak.
A tűzbabráló flótásról utóbb kiderült, hogy rendőrségi karbantartóként dolgozó fivére
kártyájával jutott a mélygarázsba. Az késztette őt a robbantásos bosszulásra, hogy a neje
bántalmazás miatt elhagyta, a közlekedési zsaruk többször megbírságolták gyorshajtásért,
következőleg a melóhelyéről is kirúgták; ez a rakomány lett volna az utolsó fuvarja. Ehelyett
őt fuvarozták az égési osztályra, baljós prognózissal.
Megfékezői pedig együtt töltötték az éjszakát; áradt a vad szenvedély.
Az emlék nyomán felötlött Yahyában: akár a gázpalackos lúzer is elrendelhette a parkbeli
támadást. De miért nem Totemet pécézte ki célpontnak? Amint kiszabadul a kórházból,
utánanéz, mi lett az önégette szuperantihőssel.
Megpróbálta felidézni a minden bizonnyal mesebeli körülményeket, amelyek Wessex
Walesszel hozták össze, de csak az ógörög álromokkal zsúfolt birtokon történtek ugrottak
emlékezetébe, azok is híjasan.

68
 Ne kívánd felebarátod halálát.
Intézd úgy, hogy ő maga kívánja22

Wessex átadta Ovációt a koros-bajszos gyerekbakternek, aki főként a tökéletesség-

mániás Crida szemében tűnt korosnak és bajszosnak, valójában érettebb anyakorú,
szoptatós dajka formájú, barátságos asszony volt. Ajka fölött csakugyan sötétlett
némi pihézet, ám a rábízott fiúcska ezzel együtt kedvelte őt.
A férfi igaz örömére exneje nem volt otthon, így hát megúszta a tőle várható verbális
karóba húzást. Távozáskor Ovacio utánaszaladt, és térdét átölelve újabb strófányit zokogott.
Követelte, hogy vigye magával, nála akar lakni, anyut utálja, az új lakást utálja, csakis aput
szereti.
A dadus rutinból megoldotta a krízishelyzetet. A hasadt szívű atya hazamehetett.
Wales körbejárta a Deprima által jócskán lekopasztott házat, amelyen évekkel ezelőtt oly
sokat gályázott, hogy megalapítandó családja számára lakályossá tegye. Úgy döntött, listát
készít a beszerzendő tárgyakról. Például franciaágyra biztosan nem lesz szüksége. Amikor
külön szobába vackolt, vadonatúj nyoszolyát vett macának; azon már nem forgolódott
nyugtalanul, fel-felriadón, mint korábban a közös nászágyon.
Az elköltöztetett cuccok tetemes (nőcis, sallangos, díszbigyós stb.) részét nem is
hiányolta; főleg gyerekholmit és konyhai tárgyakat kell majd vennie, utóbbiak
legfontosabbika a frizsider, amit a neje után Államügyésznek vagy Mindenáronnak fog
elnevezni, mivel eléggé el nem ítélhető módon szokása volt nevet adni használati tárgyainak
(is).
Exe nyilván kamionkonvojjal vagy Jetfly-jal hurcolkodott, a gépeken, edényeken és a
bútorzat jelentősebb darabjain kívül még azt az apró üvegtálkát is elvitte, amelyből ő szokta
nassolgatni a – Deprima számára tiltott, „aljasul hizlaló" – pisztáciát, diót, mazsolát,
mogyorót. Ha ez elégedetté tette a nőt, érezze győztesnek magát, ő ugyan semmit nem fog
visszakövetelni tőle.
Miután a bevásárlólista a papírlap aljáig növekedett, Wessex a fürdőbe vonulva hosszan
áztatta-szivacsozta magát a vízsugár alatt, számba véve a Burdett banya halványuló
fognyomait, aznapi horzsolás- és hematóma-gyűjteményét. Eldudorászott afölötti örömében,
hogy elfuserált frigyéből végleg kiszabadult, ráadásul a vészes fegyverzetű gyerekrontókat és
az erkélyes halálugrást is túlélte.
Fogat mosott, majd bokszeralsót, köntöst öltve a hálószoba felé indult. Útközben
lehalkította a mobilját; ha esetleg felcsörgetnék is valamiért, legalább – Ovacio szavaival –
hátsófali szélütést vagy epilepsziás szívrohamot ne kapjon a telefonüvöltéstől.
Így hát a kapucsengő sikoltott fel, mihelyt a háta lepedőt ért.
A fekhelyről katapultálva mezítláb csattogott a bejárati ajtóhoz, nagy lendülettel feltépve
azt, ama meggyőződésben, hogy Crida érkezett, mert itt felejtett egy nippet, holott a hozzá
való vitrint már két napja elvitte...
Ám a küszöbön Yahya állt, nyuszifarok-mintás, hátulkötős kórházi ingben, szintén
mezítláb, feltehetően a kaput/kerítést átmászott állapotban, fogvacogva. Az estnek
legszentebb évadján.
– Szia, megjöttem! – újságolta széles mosollyal.
– Na de mivel?! – nyögte a férfi, meglepően hülyén, tekintetével a kerekesszéket kutatva
a kapunál.
– Jaj, hát kölcsönöztem egy motort a kórház előtt! Mondtam, hogy rendőrségi akcióhoz
kell. Holnap visszaszolgáltatom. Hóemberré gémberedtem a cúgtól. Beengedsz végre?

22
Internet graffiti

69
 Wessex őszintén megdöbbent magán, hiszen beengedte. Idegen nőszemélyt a privát
aggleg… – agg az óváros! – újralegény-fészkébe! Sőt, még takarót is kerített, pedig ez sem
volt egyszerű menet a kirámolt háztartásban.
Bebugyolálta, leültette a lányt egy rozzant székre (mint ismert, a kevésbé rozzantakat
immár nem ő birtokolta).
Yahya tetőtől talpig beburkolódzott a melegségbe, csupán a szemének hagyott némi rést.
Azon át fürkészte körbe a nappalit.
– Betörtek hozzád? Kiraboltak? – firtatta együttérzően.
A férfi legyintett:
– Ugyan! Csak a válás.
– De hát te már elváltál, berendezkedtél! – csodálkozott a lány a bugyolájából. – Együtt
vettünk vadiúj frigót, sütőt, mosógépet, emlékszel!?
Wessex odahúzott magának egy széket, több nem is akadt. Leült, torkot reszelt, és
vendégéhez közel hajolva munkaköri higgadtsággal így szólt:
– Ideje megbeszélnünk valamit.
– Egyetértek. Figyellek pár napja, és szerintem gond van a memóriáddal. Úgy rémlik,
kiesett belőle egy jelentékeny szakasz. Az a szegmens, amelyet én töltök ki. Vagy be. De te
csak ne ess kétségbe, bőven elég, ha én pánikolok emiatt!
– Úgy vélem, tévedsz, Yahya. Téged ért trauma, a te memóriád zökkent meg. Mi sosem
voltunk együtt, nem vettünk közösen még levegőt sem! Pár nappal ezelőttig egyáltalán nem
ismertük egymást! Te Totem Turpin barátnője, az ő kifejezésével csaja vagy. Boldogan éltek,
míg meg nem háborodtok.
– Vele már megdumáltuk, hogy a próbakapcsolatunk nem vált be. Az tehát véget ért, de
cimborák maradtunk; pá, puszi, haladjunk.
– Ő sem így tudja, én is másként tudom. Mindenki szembejön veled a pályán. Mire
következtetsz ebből?
A lány vállat vont.
– Nem tudom. Hazudtok?
A férfi elcsodálkozott:
– Miért tennénk?
– Pont ezen agyalok. Mi ketten, azaz te meg én, együtt melózunk, és egy ideje amúgy is
együtt vagyunk. E stádiumban én már elárultam neked, mennyire szeretlek, te csupán
érezteted velem, de nem sürgetlek. Néhány nappal ezelőtt megkeresett egy informátor, és
megsúgta: nézzünk körül egy városközeli birtokon. Hogy kicsodáén, az még nem ugrott be,
de a helyszínre már emlékszem. Labirintust majmoló sövény, szobrok a kertben,
panteonszerű, ógörög álromok, sok oszlop-düledékkel, böhöm medence, a palota jellegű
házban aranyozott csicsák mindenfelé. Sajnos a parvenü ízléstelenségen kívül mást nem
találtunk, mégsem hagyott nyugodni valami. Újabb fülest is kaptam, tehát visszamentünk.
Nos, rémlik már?
Wessex nem vitatkozott, hagyta őt beszélni. Ráadásul valóban rémlett neki valami.
Megfoghatatlanul. Ez elég ijesztő volt.
– Nagyon sajnálom, hogy nem jut eszedbe – folytatta a lány. – Ne aggódj, szerintem ez
még nem Alzheimer. Tudod, miután visszamentünk, felfedeztük a szörnyű tömegsírt, és akkor
egy halom fegyveres támadt ránk, lövöldöztek és kézigránátot is hajigáltak. A több körös
légnyomás talán az emlékeidet is elnyomta. Dereng, hogy a támadók egy Tabu nevű ótvar
törvényszegő bandájából jöttek. Van egy csokid?
Volt neki, több is. Tálca viszont nem akadt, így kézből kínálta az édességet. Magának is
választott egyet. Kibontották a szeleteket, játékosan koccintottak velük.
Yahya szopogatta, Wales harapta a csokit. Hosszan nézték egymást. A lány lelökte fejéről
a takarót, felfedve a halántéka fölé borotvált négyzeteket, újrafont copfjait, lapockáig érő,

70
napraforgóméz-szőke tincseit. A szemhéját színező véraláfutás már-már sminknek is beillett.
A többi továbbra is csúnyállott.
– Attól tartok, az emlékeink annyira nincsenek szinkronban, se párhuzamban, hogy még a
végtelenben sem találkoznak – sóhajtott Wessex. – Nem szeretném, ha megbántódnál, amikor
feltisztulsz és kiderül, hogy csak a képzeletedben voltunk együtt.
– Most is csak képzelem, hogy úgy nézel rám, mint egy férfi? Mint az a férfi, aki szeret
engem? Csak képzelem és bedumálom magamnak? – Észlelte Wales arcán a zavart, homlokán
a töprengés jeleit. Ledobta a takarót. – Tudom, hogy a kórházi hálóing nem segít buja
démonná válnom, de sebaj! Most megcsókollak, és neked minden eszedbe fog jutni!
A férfi nem tudta, merre meneküljön. Nem tudta, meneküljön-e. A bonyolult probléma
megoldását heves kilincsrázás zaja odázta el. Mire Wessex felpattant a székről, már
ajtórugdosás is hallatszott a bejárat felől.
A küszöbön toporgó Crida exférjét félretolva a házba özönlött.
A nappaliba lépve döbbenten megtorpant. Bokától hajfonatig végigmérte a kórházi
hálóinges Yahyát, és felsikoltott: – Hát ez meg kicsoda?!

Nem elég, ha szép a kert, feltétlenül hinni

kell, hogy tündérek laknak a mélyében?23

Yahya felkiáltott:
– Nicsak, egy fúrópajzs! Rosszkor jöttél, épp elfoglaltak volnánk.
– Minek neveztél?! – hörrent az exnej. – Akárki vagy is, elbúcsúzhatsz a
karrieredtől! Kicsinállak!
– Ha tudnád, hányan mondták már ugyanezt! Amúgy már mindnyájan a böriben
kuksolnak. Vagy a föld alatt. Mit vegyek fel? kérdezték utoljára. Koporsót, aranyom,
válaszoltam.
– Minek köszönhetem a megtiszteltetést? – informálódott Wales a villogó szemmel
pihegő asszonyhoz fordulva.
– Haza akartam érni, mire visszaviszed Ovációt, de sajnos közbejött valami. A főügyész
hívatott, mellesleg mind sűrűbben hívat, már alig boldogul nélkülem, na persze, ez nem
véletlen! Nos, a munka végeztével úgy döntöttem, beugrom hozzád!
– Minek?
– Két napja nem láttalak, drágám! Hiányoztál. Te nem szeretnél összebújni?
– Dehogynem. Épp ezért viszlát. Legközelebb telefonálj, ha beszélnél velem.
– Óhohó, máris nem jöttem potyára! Holnap elmesélem az ügyvédemnek, amit a
házunkban tapasztaltam! Erre a fertőre célzok, ha netán nem értenéd! Te lecseréltetted a zárat!
Hogy aberrált szerepjátékot űzhess egy beteg jelmezes, összevert tyúkkal! Ez olyan
gusztustalan! Lesheted, mikor látod legközelebb az ártatlan kis Ovációt!
– Mily bájos gyermeknév! – lelkesült Yahya. – Ha lány volna, Eufóriának hívnád? Kár,
hogy nem lettek ikrek, egy fiú és egy lányka: Ovacio és Eufória. Ájulat volna! Kérlek, ne
zsarold Wessexet. Önmagadat is tiszteled, ha véres válás helyett békével útjára engeded őt.
– Ó, én már régen továbbléptem! Azt ne hidd, hogy zokogok utána!
– Derék, eszerint már van valakid – örvendezett a lány.
– Van hát! És ha akarnám, minden ujjamra tíz pasas jutna!

23
Douglas Adams

71
 – Az jó. Ismerek egy válási versírót, elküldöm neked a linkjét, ő majd költészetet farag a
sztoridból, de bármilyen alkalomra gyárt poézist. Megtarthatod esketésre, szülésre, temetésre
akár. Egyébként ilyenkor vigyázni kell a gyereklélekre is. Találkoztam egy apával, aki
folyvást hangoztatta, hogy a válás morzsányit sem viselte meg a gyereket, közben a kicsi egy
kartondobozban lakott, és álló nap csőre töltött géppisztolyt szorongatott. Na persze, játék
géppisztolyt, de nem ám mókából!
Crida elfintorodott.
– Van még valamilyen tanulságos meséd? – kérdezte.
– Van, de az vámpíresküvős. A szipolymenyasszony és a szopacsvőlegény éji órán,
halottaskocsin, koporsóban érkezik a szellemjárta kápolnába esketésre. A boldogító igen
kimondása után heves nyakharapásban forrnak össze a násznép sápadt színe előtt...
– És a vámpíresküvő mégis hogy jön ide? – nyögte közbe Crida.
– Hát tudod, manapság a köznapi szerelem totál banális, ellenben a vámpíroké csodásan
epikus – magyarázta a lány.
Az asszony a már-már volt férjére nézett:
– Wessex, neked nem csak a neved hülye, hanem az új tyúkod is!
– Már hogy lenne hülye a név, amelyben szex van?! – tiltakozott Yahya.
– Már bő egy éve nincs benne szex! – vágta rá Crida. – Ez a pasi már régen csak Wes!
– Itt az ideje, hogy pontot tegyünk a hepi endre – biccentett Wales. – Kitalálsz?
Deprima megállt vele szemközt. Kihúzta magát, szeme lézerkardosan villogott. Ez is az
egyik unásig ismert póza volt.
– Mivel zárat cseréltettél, adj egy kulcsot hozzá! Ha netán idehozom a gyereket, be kell
jönnöm valahogy! – szikrázta.
– Az ajtó mellett találsz egy gombot, s hogy biztos lehess benne, majd ráírom: csengő.
Nekem se kell kulcs a te héderedhez.
– Ez a mi héderünk!
– Jogász lévén pontosan tudod, hogy butaságot beszélsz. Nem is értelek. Egy olyan
pokolian okos nő, amilyen te vagy, miként képes a békasegg alá süllyedni!?
Crida a feszültséget hátrahagyva, az ajtót bevágva távozott.
Yahya csokival kínálta a fújtatni látszó férfit.
– Addig folyamatosan ő nyer, amíg képes téged feldühíteni – mondta. – Felejtsd el a
túsztárgyalós technikát, ha vele mérkőzöl, értelmetlen a kötelékteremtési próbálkozás és
hasonlók. Amíg lovagiasan győzni hagyod, nem szokik le rólad. Ismerem a típust, nyugodtan
beszélj úgy vele, mint egy bűnözővel a kihallgatóban. Hengereld le, be fog válni.
– Ami azt illeti, nem tartozik rád a magánéletem. Most hazaviszlek.
– Emlékeztetlek: haza tudok menni, önjáró lévén, és van motorom is. Jó, jó, persze csak
kölcsön. Amúgy te egyfolytában az én magánéletemben sürögsz-forogsz, tehát ezzel a
fúrópajzs-asszonykás jelenettel még csak az egál közelébe se kerültünk.
Wessex egy legyintéssel lehiggadt.
– Te meg én együtt laktunk? – kérdezte.
– Nem, de gyakran együtt aludtunk, hol nálam, hol itt, és akkoriban, értsd: mielőtt
memóriazavarodottá váltál, ez a ház pazarul fel volt szerelve, például bútorok is álltak benne,
némelyiket együtt vettük, mint már mondtam. Nem dumáltunk házasságról, még kevésbé
gyerekről. Klasszis voltál az ágyban, nem pusztán Wessex, inkább Wessexsexsexsex,
azonfelül minden másban is. Pontosan tudtuk, hogy már nem kell tovább keresgélnünk,
megtaláltuk a másik felünket.
– Na jó, hazaviszlek! – szólt zavartan a méltatott.
– Vagy pedig? – kérdezte a lány, közelebb lépve. Hőség sugárzott belőle. Tekintete
vasakaratot olvasztott. De nem Wessexét.
– Nincs vagy pedig – szögezte le a férfi, s utcai ruhát öltött.

72
 A művészek királysága nem e világról való24

És hazavitte.
Még be is fűtött az autóban, nehogy fázzon a kórházi lepelben, mezítláb.
Útközben a lány arról ábrándozott, hogy reggeli után elmegy Mozartért, és az
állatorvosról kérdezte Wessexet Élvezettel hallgatta a szörfhullámos hajú, jóságos és
hozzáértő doktorról szóló beszámolót. Valahányszor megszólította a férfit, keresztneve
második felét, miszerint SEX, lágyan, érzékiesen ejtette ki.
Így aztán a pandúrösztönnel dúsan megáldott Wales azon kezdett töprengeni, mit is
akarhat tőle a vibráló női lény, miért terelgeti őt afelé, hogy valójában vele történt valami,
hogy ő az amnéziás-memóriazavaros. Nem jutott semmire, ötlete sem támadt az indítékot
illetően. Úgy döntött, másnap konzultál egy agyásszal. Róla vagy magáról.
A házhoz érve a bejáratig kísérte Yahyát, így szemtanúja lehetett, amikor az melltől
csípőig végigütögette a hálóinget, ingerülten megállapítva: nem tud bemenni a saját hajlékába,
hiszen nincs nála kulcs!
– Visszaviszlek a kórházba! – közölte Wessex, a fejéhez kapva: – Eleve ezt kellett volna
tennem.
– Nehogy már! Azért, mert hiányzom a létszámból, és kétségbeesetten keresnek?!
– Talán inkább azért keresgélnek, mert még nem vagy teljesen jól...
– Igenis, teljesen jól vagyok, nem véletlenül mentem el hozzád! Képzeld, a libidóm is
maximálisan rendben van, sőt: máris csúcsra jár!
– Ez nem rám tartozik...
– Elmeséljem az első szoros együttlétünket?!
– Hát az elég érdekes lenne...
– Te most szakítani akarsz, Wessex? Mondd meg nyíltan, egyenesen!
Megmondta. Nyíltan, egyenesen:
– Nem akarok szakítani. Csak szeretném az elején kezdeni.
– Láttam egy filmet, hasonló témájút, a főhős mindennap sivataggá radírozott elmével
ébredt, emiatt kénytelen volt újratanulni a járást, beszédet, evést, ivást, szobatisztaságot, ismét
megkötni régi ismeretségeit, ja meg a cipőfűzőjét. Így telt minden istentelen napja! Bénítóan
unalmas volt – mesélte Yahya, mind hangosabban, úton a szférákba.
Közben ugyanis felhúzódzkodott az erkélytartó oszlopon. Átkapaszkodott a korlátra,
onnan az esőcsatornára kúszott, és máris a rémült villámhárítón hernyózott felfelé. Az ereszen
átlendülve néhány lépésnyit billegett a tetőn, majd eltűnt szem elől. Ezalatt a középmély
sötétség helyettesítette a szemérmetességet, mivel a hátulkötős pendely alatt semmit se viselt,
vagy ha mégis, az a holmi feltűnően láthatatlan volt.
Kisvártatva megzörrent a kulcs a bejáratnál, és ajtót nyitott bentről, nyakában a boldogan
tekergőző, magas decibelszámon doromboló macskával.
– Látod, milyen bölcs dolog pótkulcsot tartani a házban?! Gyere beljebb, Wessex! Nézz
körül, és meglátod, minden eszedbe fog jutni!
A férfi beóvakodott a hajlékba. A nappali ülőbútorait farmernadrágból és dzsekiből
készült kárpit borította, sliccel, gombosan, zsebekkel. A díszpárnák ugyanebből az anyagból
varródtak.
– Saját alkotás – újságolta Yahya a férfi tekintete láttán. – Turkálóból gyűjtöttem a
hozzávalókat, egy hétig terveztem, mit hova illesszek, és egy nap alatt raktam össze. Ne tégy
úgy, mintha most látnád először!
– De, de de – felelte Wales, nem enyhén óvodásnak érezve magát.

24
Para-Kovács Imre

73
 Felfedezte, hogy a kutyakosár és annak párnája is jeansből készült. A bútorok nagy része
ugyancsak saját kezűleg gyártottnak, festettnek tetszett. Ízléses, ügyes, ötletes, ismerte el.
Megsimogatta az alkotó nyakában boaként elterült, teljes hangerőn berregő, lokátor fülű,
kétféle színű macskát, és lelépési célzattal sarkon fordult.
Az ajtó közelében a berontó Turpinba ütközött.
– Hál' istennek, megvagy! – lihegte Totem, a lánynak címezve. – Az egész kórház téged
kajtat! Felhívtak, hogy eltűntél, és persze nincs nálad mobil, mehettem utánad! Egy fickó az
utcán arról panaszkodott, hogy egy hálóinges csaj elkobozta a mociját. Egyből tudtam, hogy
nem raboltak el, hanem csak leléptél. Te mit keresel itt,Wessex?!
– Hazahoztam a csajodat. Már itt sem vagyok.
– És ha nem jöttem volna?
– Akkor is elmennék. Talán feltűnt, zsarutárs: az ajtóban futottunk össze.
– Na és eddig mit csináltatok?
– Maradjon a mi titkunk.
Yahya felcsattant:
– Tényleg szórakoztok velem?! Az egyik azt állítja, hogy sosem voltunk együtt, a másik
azt akarja beadni, hogy még mindig együtt vagyunk?! Mit terveltetek ki?
A két férfi összenézett. A macsóhímes tágra meresztette a szemét, a másik mindkét vállát
felvonta, és úgy hagyta, quasimodósan. Utóbbi aztán összefonta két karját a mellkasán, és így
szólt:
– Meghallgatom, te hogyan magyarázod el neki.
Totem a lányra mutatott, róla magára, és lassan, tagoltan közölte:
– Te velem vagy. Mi együtt. Vágod?
Yahya felnevetett:
– Jane jobban vágná, Tarzan! Eszembe juttattál egy párt, a folyosón láttam őket, a
kórházban, mert pár napot kénytelen voltam ott tölteni, tudjátok talán. Légvétel nélkül
csevegtek, főleg a nőnek volt rengeteg mondandója, iszonyúan hadonásztak, mutogattak,
siketnémák lévén. Aztán összevitatkoztak, hát az olyan látvány volt, mintha motolláznának,
szédítő tempóban jeleltek, csápoltak, kalimpáltak. Lövésem sincs, értették-e egymás
hadarását, de ugyanolyan hatásfokkal civakodtak, mint a beszédképesek.
– Hogy jön ez ide?! – nyögte Turpin.
– Nem vagyok veled. Már megbeszéltük, és te sportosan fogadtad, ahogy kell.
– Ébredjünk már fel! – hörrent a férfi. – Jut eszembe, holnap délután bemegy hozzád egy
hipnopata...
– Egy miiii? – hörrent Yahya.
– Egy pszichiáter, aki hipnotizál is. Jól van, hülyeséget mondtam, igazából hipnotizőr. A
hipnopata már tényleg beteges lenne. A csaj helyre fog tenni agyilag. Szerintem addig ne is
foglalkozzunk a mozgalmas szerelmi életeddel. Beszéljünk Connie-ról.
– A gyerekcsőszödről? – kérdezte Wales.
– Azon gyötrődtem, ki juthatott hozzá a sokkolómhoz. Hát csak az, aki a lakásomon
megfordult, feltételezve, hogy a cucc nem az őrsről tűnt el, a bezárt szekrényemből.
– És szerinted Connie-nak mi baja van velem, feltételezve, hogy tényleg megtámadtak
engem a Hattyú-tónál? – firtatta a lány.
– Szerintem semmi, de Adel úgy véli, kegyetlenül belém zúgott a csaj. Connie nemrég
arról beszélt neki, hogy már rengeteget dolgozott másoknak, mostantól megilletné őt a saját
család és a saját jómód.
Yahya elcsodálkozott:
– Hol van nekem jómódom? Vagy mégis mi lett volna az indíték?
Wessex megjegyezte:
– Connie alibijét Selima rendben találta.

74
 – Tudom, már beszéltem vele. Az mondta neki a csaj, hogy aznap este otthon volt, a
meccset nézte a tévében, és Selima ezt fékezés nélkül bevette. Ugyanakkor Adel szerint
Connie-nak aznap este nála kellett volna lennie Bikficcel, hogy ő elmehessen a pasijával egy
partira, csakhogy a csaj kefélt megjelenni, telefonon és más csatornán is elérhetetlen volt.
Úgyhogy Connie játszatta el Yahyával a Hattyú halálát a Hattyú-tónál, az én sokkolómmal,
amit alighanem a lakásomról tulajdonított el. Ezt derítettem ki nektek. Ennyit a csodás Wales-
osztagról!
– Beszélek a nővel – bólintott Wessex. – Ám ha bármi gond volna vele, Selima tudna
róla. Na, ég veletek!
Totem a mutatóujját a távozó férfi vállához pöccintve így szólt:
– Még nem végeztem! Connie fiatal, tűrhető alakú, nem kicsit rajong értem, luvnyásan
beszél, azaz éneklősen, magas hangon, ahogy általában a bébiszitterek. Mi egyébre vallana a
luvnyás hang? Rájöhettünk volna. Ez van, még Selima is tévedhet néha.
– Bárkivel megtörténhet, csak némelyekkel sokkal ritkábban, mint az átlaggal – felelte
Wales, kitérve a nekiszegezett mutatóujj útjából.
– Még mindig van valami! – tudatta Totem világhódító stílben. – Connie szüleinek éppen
arrafelé van hétvégi kertje, ahonnan a gémóverek a pickupot csórták. Innen volt a csajnak
helyismerete. Megvan „Madonna”, már csak el kell csípnetek! Én ugyebár érintett vagyok,
nem mehetek érte. Szét is szedném a csajt legóként! Mellesleg már te se vagy érintetlen, téged
is elkapott a Yahya-gépszíj, csak jelzem! Hát ennyike.

A vallás felépítését elképesztően

érdekesnek tartom. Az viszont érthetetlen
számomra, hogy máskülönben intelligens
emberek komolyan veszik25

Connie a csinosságuk dacára érdektelen küllemű nőket képviselte. Nem hangsúlyozta

adottságait kihívó öltözködéssel, átható sminkkel, testszerte rávarrt-felragasztott
műanyag dolgokkal, épp ellenkezőleg: előnytelen frizura- és ruhaválasztással
tompította meglévő becseit. Érthetően nem lépte át a túlingereltséghez szoktatott férfiak
tetszési küszöbét.
Wessex nagyjából rendben találta a külsejét, bár tövig rágott körmein megakadt a szeme.
Szándékában állt belsőleg is megszondázni a húszas évei elején tartó lányt.
– Selima Possey-nak már elmondtam, mit csináltam akkor este – mondta Connie,
csaknem közönyösen. – Egyedül lakom az albiban, tehát nincs rá tanú, hogy a meccset néztem
a tévében. Adel tényleg azt akarta, hogy aznap is vigyázzak Bikficre, mivel váratlan randija
adódott. Valószínűleg azért nem emlékezett rá, hogy nemet mondtam, pont a meccs miatt,
mert alig szokott másokra figyelni, meg aztán természetesnek veszi, hogy minden az ő akarata
szerint történik. Hát akkor egyszer nem úgy lett! A meccs miatt kikapcsoltam a telefont is. Ha
tudtam volna, hogy később alibit kell igazolnom, áthívom szurkolni a szomszédot, amúgy is
tetszik a fickó. Ez egész jó ürügy, legközelebb meg is teszem!
– Milyen kapcsolat fűzi Totemhez?
A lány egész testében feltündökölt, halványkék szeme becsillámosodott:

25
Douglas Adams

75
 – Imádom, csodálom őt! Ahogy öltözik, ahogy kinéz, ahogy tetőtől talpig férfi! – lehelte
fátyolossá vált hangon. – Ha jobb nő lennék, rástartolnék. Mondjuk a mostani barátnője sem
egy popócici babesz, inkább olyan igazi és természetes csajszi, tehát remélhetek, hogy
egyszer még rajtam is megakad a szeme! Akár jegygyűrű is lehet a vége, három brillkővel!
Már ki is néztem a kirakatban! És akkor majd a közös babánkat fogom nevelgetni, nem a
balkézről való Bikficet! Na de addig én csak a gyereksintér vagyok. Totem meg se lát, amikor
hozza-viszi a srácát.
– Egyébként udvarias magával? – kérdezte Wessex, az elfojtott szenvedély felé terelve a
társalgást. – Nem túl gőgös, nagyképű?
– Hát az biztos, hogy nem olyan, mint maga! – felelte a lány elrévülten, vállig érő barna
tincseit csavargatva. – Maga olyan rendesnek látszó, barátságos pasas, teljesen jóképű is.
Viszont Totemből csak úgy dől a felizgató férfiasság! Ő egy két lábon járó tesztoszteron
atombomba! Egy félisten!
Wales nem bírt ellenállni késztetésének:
– Csak félisten? Mi híja az egésznek?
Connie éles kacajt hallatott:
– Hát az, hogy mást szeret, nem engem! Imádom nézni-hallgatni, amikor Bikficcel dumál.
Mindig mesél neki a hőstetteiről, hogy kit fogott el, hogyan küzdött, verekedett a rusnya
bűnözőkkel. Olyankor ugrál a bútorokon, és mondja, hogy ez egy kerítés, most meg egy
háztető, aztán meg hemperegve sorozatot lő, és berreg hozzá a gyönyörű szájával! Imádom!
– Adel is osztja az ön lelkesedését?
– Hát nem! Adel kineveti, csúfolja, cikizi Totemet! Habár úgy csinálja, mintha viccelne
vele, tudom ám, hogy komolyan gondolja! Adel nem izgul fel tőle, nem szereti ezt a
csodálatos férfit! Inkább a vagyonos pasikra bukik, meg is mondta kereken, hogy mindenáron
le fog vadászni egyet, mert neki anyagi biztonságra van szüksége az „emelt életviteléhez”! És
ugye a zsaruk nem krőzusok, ilyen téren Totem labdába se rúghatna, ha Adélt akarná. De nem
akarja, fütyül rá, hála az égnek!
– Yahyát akarja? – kérdezte Wessex.
Connie vállat vont és bólintott, egyidejűleg.
– Azt hiszem. Nem tudom biztosan. Elég lazán csinálják a dolgokat, Yahya is szokott
rajta nevetni, de tényleg rajta, ő meg nem veszi ezt a szívére, pedig én párszor majdnem
leszúrtam a csajszit, amikor hallottam, hogy úgy beszél vele, mint aki nem tiszteli őt eléggé.
Egy ilyen remekbe szabott félistent!
– Hogy értsem a „leszúrást”?
– Úgy, hogy szívesen leoltottam volna a csajszit. De nem szólhatok be neki. A végén még
kirúgnak, és akkor csak lesből láthatnám Totemet. Tegnap például egész sokat dumáltunk, a
meccsről beszélgetett velem, és közben végig rám nézett, nem pedig el a vállam fölött. Lehet,
hogy végre megszeret?! Máskülönben Selima hasonlókat kérdezett, mint maga, de őt az is
izgatta, hogy lefeküdtünk-e Totemmel.
– Lefeküdtek?
– Az lett volna életem legszebb napja! Sőt, az lesz! Más vágyam sincs! Ja, meg az esküvő
és a kisbaba!
– Selimának is ezt mondta?
Connie hátrarázta a haját. Szeme elfelhősödött.
– Neki nem nyíltam meg ennyire se, mert rögtön láttam rajta, hogy defektes.
– Defektes?
– Hát hogy a nőkért van oda! Nem akartam olyat tenni vagy mondani, ami felbátoríthatta
volna, hogy rám vesse magát.
– Miért tett volna ilyet?
– Hát mert defektes!

76
 – Ó jaj, Connie! És maga gyereket nevel?! – nyögte Wessex. – Amiről maga beszél, az a
nemi erőszak. A rá való hajlam nem a melegségből következik, köze nincs hozzá.
Legközelebb ne rettegjen, ha leszbikussal találkozik, viszont sikítva rohanjon el, ha
erőszakolóval akad dolga.
– Maga különválasztja a kettőt. Én nem!
– Gyógyulást! – sóhajtott a férfi.

Jobban tarts a barát irigységétől,

mint az ellenség ármányától26

Az irodában újra végigvették, amit eddig megtudtak.

A labor megküldte az eredményeket; a lány kézfején és a körmei alatt lelt
szövetdarabkák és hajszálak bizonyíthatóan igazolták, hogy Broth Pith, Pletya és
Juan Pissaro támadta meg őt.
Ismét megnézték a térfigyelő kamerák filmjét, hátha felfedeznek valami újat.
Kianalizálták a bő lebernyeges, Madonna-maszkos nő alig látható alkatát, mozgását,
magasságát, lábbelijét, kesztyűjét. Próbáltak ráközelíteni a szemére, de csak esőtől, sötétségtől
homályos, pixeles képet kaptak. Figyelték, beszél-e Yahyához sokkolás közben, és úgy
találták, nem teszi. A hibátlan álcázáson kívül ez is arra vallott, hogy ismerik egymást.
Wales Selimához fordult:
– Mi a véleményed Connie-ról?
A nő vállat vont.
– Már elmondtam. Szerintem nem őt keressük.
– Imádja Totemet.
– Ez igaz, Wessex. És nem csípi Adelt, a közös gyerek anyját. Viszont nincs különösebb
baja Yahyával. Erre több irányból rátértem, egyszer sem észleltem gyanúba fogható reakciót.
Te másként gondolod?
– Totem biztosra veszi, hogy Connie a Madonna-más. Ugyanakkor elhallgatta, hogy
beszélgetett vele az ominózus meccsről. Beigazolódott, hogy a lány is látta a focicsatát,
vagyis az alibije nem instabil. Na persze, akár utólag is megnézhette valahol.
Selima vállat vont.
– Turpin türelmetlen, mielőbb eredményt akar. Mi viszont a tettest akarjuk. Nekem
például nem szimpi ez a Connie, nem pusztán csak azért, mert krónikusan homofób vagy mert
furcsa álomakváriumban lebeg. Mindenestől nem bírok benne valamit. Talán az a bajom vele,
hogy nem csípem a gyenge nőket, és ezt nem a fizikumra értem. Szerintem mégis kaparjunk
tovább.
Az íróasztal szélén ücsörgő Csókedli szólalt meg:
– Utánanéztem a fickónak, akinek a Burdett némber a kétéveseket szánta. Vipera
sráckorától bandatag volt, nemrég ő lett a góré. A korábbi főnökök nyom nélkül eltűntek,
senki se tudja vagy nem akarja tudni, hova lettek. A szóbeszéd szerint a banda védelmi pénzt
szed, csempészett gyógyszerrel, tabis droggal, fegyverrel üzletel. Továbbá prostit futtat, és ha
ehhez az kell, embert is rabol, nőt, gyereket, amit csak kérnek tőle. Maga Vipera állítólag a
pár éves kicsikre gerjed, egyébként két kislánya, neje van. Mióta feltört, az egész családját
kikupálta, meseverdákkal páváskodnak, kilóra veszik az ingatlanokat. És persze a zsarukat is,
ezért nincsenek még sitten. Nos, ez a hír járja. Amúgy ha szeretnénk kihallgatni ezt a

26
Balbus

77
szennyládát a kétévesek ügyében, össze kell kapnunk magunkat, ugyanis családostól
felszívódott. Állítólag összetűzésbe keveredett a Tabu nevű másik bandavezérrel, és
exhumálták a csatabárdot.
– Tabu? – ismételte Wales. – Mit tudunk róla?
– Nagyjából hasonló a pályaíve, mint Viperáé. Jelentős különbség, hogy ő hithű heteró,
felnőtt nőkre gerjed, akik jobbára szabad akaratukból térdepelnek elé – közölte Leon.
Wessex Calebre nézett:
– Nézz utána Vipera egyik ingatlanjának, feltéve, hogy létezik. Valahol a város közelében
található, ógörög álromok, labirintus-sövény, böszme úszómedence, csicsás villa van rajta.
Talán nem leszek csalódott vagy ledöbbent, ha nem találsz ilyet. Rigolya, te puhatold ki a
súgoncaidnál, tudnak-e Viperához kapcsolható, nagyszabású családi banzájról a
közelmúltban.
Rigolya Romek szeme rákerekedett:
– Hát téged meg ki informált?
– Yahya – felelte Wales. – Különös módon ő nem emlékszik a Hattyú-tónál történtekre.
Úgy tudja, velem dolgozott egy ügyön, Vipera birtokán jártunk, fegyveresek támadtak ránk,
attól lettem memóriazavaros.
Társai rámeredtek, majd egymásra bámultak.
Wessex telefonja vetett véget az elmélyült csendnek.
– Szia, Yahya vagyok – hallotta a férfi. – Pogianék elhullása nyomán felfakadt az egész
rémsztori gennyes fekélye. A zsarufőnök hozzájárult, hogy visszamenjünk a vadászházhoz.
– Visszamenjünk?! Mármint kicsodák?
– Mármint mi: te meg én és a többiek. Ma reggeltől ismét munkába álltam. Az
osztagodban dolgozom. Erre sem emlékszel?
– Te most félrebeszélsz?!
– Édes istenem, Wessex! Nem aludtad ki magad? Na, mindjárt ott leszek!
A férfi sokáig bámulta a kijelzőt, ám az élete attól sem lett harmonikusabb.
– Mi van? Mi történt? – kérdezgette Selima, könyökével a karját bökdösve. –
Elbájolódtál?
Mielőtt bármit hebeghetett volna, nyílt az ajtó, és a főzsaru vonult az irodába.

Erósz, az isteni sugallat,

az életenergia súg az alkotónak27

A zsarufőnök közel járt ahhoz, hogy kihízza bársonyszékét. Habár sportosan élt,
futva járt munkába, és még a rúdtáncolásban is járatos volt, mindettől szemernyit sem
karcsúsodott. Joviális alkatához képest szeszélyes ember volt, kora, beosztása
előrehaladtával mindjobban izgatta a rang és a dicsőség. Nemrég nagy
csinnadrattával kísérten kódexlovaggá ütötték.
E címről azt írták az újságok, hogy a kódexlovagok mindenben követik néhány évtizede
alapított rendjük zordonás előírásait. Erénytelen személyt nem fogadnak be, ha közülük valaki
netán elzüllene, azt kivetnék a szövetségből. Akár az életük árán is megvédik erkölcsi és
etikai útmutatásokat tartalmazó szent kódexüket, amelyet nagymesterük egy banki széfben
helyezett el.

27 Donna Marcotagne

78
 A témáról mindenkinek megvolt a saját véleménye. Többek szerint a lovagok kihaltak,
mindenfelé kalózok hemzsegnek. Az erény és a morál is halott. Mások úgy vélekedtek, hogy a
lovagok sose voltak szeplőtelen jelleműek, inkább csak képmutatók, álszentek és kaparik.
Ramses Dern az irodába vonulva lehuppant Wessex asztala mögé, súlyáról és
terjedelméről megfeledkezve egyenest a görgős irodai székre. A gazdája testviszonyaihoz
szokott ülőbútor nem élte túl a hirtelen túlterhelést, az összes kereke kitört, egyik lába
úgyszintén.
Dern a roggyant székről ruganyosan felpattanva az íróasztal sarkára telepedett, a régebben
ott ücsörgő Csókedlivel átellenben. A libikókává tett asztal oldalra billent, de Caleb még a
várható katapultálás előtt lemenekült róla.
A zsarufőnök átcsusszant középre; a bútordarab nyögve ugyan, ám ezt már kibírta.
– Röhögjenek nyugodtan – legyintett Dern, tekintetét végigjártatva a merev arcokon. –
Mindjárt nem röhögnének, még befelé se, ha rúdtáncolni látnának! Ámulva bámulnák, mit
tudok! Abban ugyanis fenomén őstehetség vagyok. Ha nem hiszik, nézzék meg a Youtube-
on! A helyzet a következő. Most már mindannyian ismerik körzetünk kiváló nyomozónőjét,
aki rögtön itt is lesz, akivel az a sajnálatos bűneset történt, amelyet remélhetőleg hamarosan
felderítenek. Yahya Walpurgáról beszélek, nyilván sejtik. Nem mellesleg a hölgy tehetős
üzletember édesapja gyakran adakozik az elesett rendőrök árváinak javára. Ezt azért
közöltem, mert úgyis kiderítenék. Ezúton tudatom, az apai jótékonyságnak semmi köze az
előmenetelhez, máris leszállhatnak róla, Yahya kiváló rendőr. Legutóbbi ügyén dolgozva
sajnálatosan kiborult, kiégett, ezért az áthelyezését kérte. Így tehát mostantól a Wales-osztag
egyenrangú tagja lesz.
– Még kórházban kéne lennie – szúrta közbe Wessex.
– Saját felelősségre máris munkába áll, annál is inkább, mert rengeteg a teendő, ugyebár.
Nemcsak az ő támadóit kell kézre keríteni, hanem egyéb ügyeket is meg kéne oldaniuk,
például a „Háborús Bosszuló” is szabadon szedi az áldozatait, hogy csak az egyik
restanciájukra emlékeztessek. Egyébként a tegnapi fogásukhoz, majdnem kicsúszott, hogy
lövésükhöz, ezúton gratulálok! Az iménti sajtótájékoztatón hosszan méltattam az érdemeiket!
Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy ez a különleges jogkörű csoport az én égiszem alatt
jött létre, és...
Ramses legyintve felhagyott a sajtóhepajos nyelvezettel. Elfészkelte magát az enyhén
imbolygó íróasztalon, lepöccintett egy tollpelyhet az egyenruhájáról, és folytatta:
– Na szóval, Norman Pogian és Jonah Misroll ügyét annak idején gyorsan lezárták
Pöcsfalván, ahol a kisfiúkat elrabolták. Megjegyzem, ha Walpurgát nem trombitálják oda
vendégzsarunak, a gyerekek rég hullák volnának. Nemrég azonban új adalék merült fel,
ugyanis Misroll a szökés előtt arról énekelt az egyik rabtársának, hogy nem ezzel a két
gyerekkel kezdték a praxist.
Ennyit tudunk, slussz. Maguk derítsék fel a purcant pedoofilok egykori környezetét,
ugyanis az infó máris a médiások tudomására jutott, és a tegnapi történések után megint úgy
rábuktak a sztorira, mint pulyka a takonyra. Üdvösebb lenne, ha mi ásnánk ki a hullákat,
nemdebár?! Úgy értem, találják meg a csontvázakat a szekrényben. Francba! Úgy hangzik,
mintha arra számítanék, hogy a két rohadék kisfiúkat gyilkolt. Holott erre nézve mindeddig
nem merült fel sejtés vagy bizonyíték.
– Azért nem, mert seperc alatt lezárták az ügyet – közölte a belépő Yahya. – A helyi
zsaruk nem akartak felhajtást. Engem elhessentettek onnan, a nyomkeresővel pedig közölték,
hogy törődjön a saját dolgával. Részünkről a sejtés igenis felmerült!
Ramses Dern sürgetőleg tapsolt néhányat.
– Hát akkor munkára! Az ifjú hölgy Yahya Walpurga, ha valamelyikük még nem
ismerné. Teljes jogú tagja a csoportnak, és ezt ne kelljen elismételnem!
A zsarufőnök némi pikáns verítékszagot hátrahagyva kihömpölygött a szobából.

79
 Selima a jövevényre nézett:
– Szóval te vagy az! Részemről légy üdvözölve! Nálunk elmegy beavatásnak, amit a
Hattyú-tavi filmen láttam rólad.
– Miért pont minket akartál? – kérdezte a csigás hajú Leon.
– A legjobb egységre vágytam.
– Aztán bírni fogod a tempót? – firtatta Rigolya.
– A búgócsiga hozzám képest döglött kavics.
– Rájöttél már, ki a sokkolós nő? Kit haragítottál magadra? – tudakolta Csókedli Caleb.
– Rájövök, hamarosan. Ha tényleg megtörtént.
Wessex szó nélkül megmutatta neki a filmet.

Megmondom őszintén, akkor érzem magam

a legjobban, amikor boldog vagyok28

Helikopter vitte őket a Dern által Pöcsfalvának titulált település távoli

külterületén lévő tisztásra.
A kortalan kinézetű nyomkereső nem indián vérvonalból származott ugyan, ám
olybá festett, mint Serteperte Nagyfőnök, széltében-hosszában is termetes, folyékony
mozgású, bronzosra barnult férfiú volt. Vállig érő, ezüstkék haját kibontva, nagy orrát
csüggesztve hordta. Nyakában tollas medált viselt, szarvasbőr nadrágban, cowboycsizmában
járt. Főleg vadászatból élt, és bevállalósabb kirándulócsoportokat vezetett a környékbeli
hegyekben, erdőkben, patak- és folyóvölgyekben. Igényelte, hogy Apacsnak szólítsák.
– Ügyes a stylistod – üdvözölte Wessex.
Apacs végignézett a másik férfi aki tehetséges, reggel is szép feliratú, avarszín pólóján,
sokzsebes-combtokos vászonnadrágján, bőrcipőjén, és csettintett.
– Te is elmész – közölte.
A tisztástól néhány száz méterre állt Jonah Misroll hajléka. A gyerekrontó elfogása után a
helyi rendőrség köszönte szépen az „idegen erők” (Walpurga és Apacs) segítségét, és saját
kezébe vette a továbbiakat. Sárga-fekete szalagsövényt vontak az épület köré, és többé feléje
se néztek.
Eleinte sok kíváncsiskodó zarándokolt a lecsukott gyerekrabló lakhelyére, ám idővel
felröppent a hír, hogy gonosz szellemek kószálnak az épületben és körötte. Ezután a
helybeliek a környéket is tágas ívben elkerülték. A folyóparti gyerektábor továbbra is fogadta
vendégeit, azóta senkinek nem veszett nyoma.
A jóval távolabb lévő vadászház, ahol a pedofilokat elfogták, már egy másik városka
külterületén állt, ám hasonlóképpen járt, mint Misroll faháza. A körötte burjánzó bokrokat is
bevonva, dúsan körbekordonozták, mintha a darázsszínekben játszó műanyag szalagsorok
bárkit is távol tarthatnának. Az itteniek vérmes kísértetjárásról és még vámpírforgalomról is
susogtak, vadregényes észjárásuk okán.
A csoport egyik fele Misroll fészkében és annak környékén vizsgálódott.
Másik fele – Wales, Selima, Yahya és Apacs – továbbröppent Pogian vadászháza felé. A
pilóta nem talált közeli leszállóhelyet, ezért kötélen siklottak le a burjánzó folyópart fölött
lebegő gépről, és csaknem száraz lábbal értek földet.
A korábban növénymentesen tartott partszakaszt visszahódította a nád, a sarjadó füzek, a
gáncsolós vadszeder és a tengernyi csalán, amelyek most tavaszias szenvedéllyel zöldelltek-

28
sajtónyilatkozó

80
dúsultak. A hasra fordított csónakot folyondár szőtte be. Úgy rémlett, errefelé már csak a
madár jár.
– Pogiannek van egy öccse – tudatta a lány. – Bevist a testvére elfogása idején
elmegyógydában ápolták. Az itteni zsaruk nem is foglalkoztak vele, engem viszont érdekelt
volna, mit tudott Norman hajlamairól, netán örökölt-e hasonlókat, ám ez ennyiben is maradt.
A kisfiúk előkerültek, a pedofilokat böribe csukták, engem hazatanácsoltak.
Az előttük lépdelő Apacs hátraszólt a válla fölött:
– A szellemek és vámpírok hagynak láb- és egyéb nyomot?
– Tükörképük sincs – közölte Selima.
– Ha lenne, folyton szívrohamot kapnának tőle mondta Yahya.
– Oké, tehát nem szellemek járkálnak itt – összegezte a nyomolvasó.
– Konkrétan mit is keresünk? – tűnődött Wessex. – A hasonló helyeknek gyakran beteges
az utóéletük is. Ha egy házban szexrabszolgát senyvesztettek, embereket kínoztak-gyilkoltak,
a médiahírverés nyomán gyakran előfordul, hogy bizarr nemi életre vágyó párok veszik
használatba a kiürített épületet.
– A katasztrófaturizmus analógiájára ez volna a katasztrófaszex? Máskülönben inkább a
saját fantáziájukat kéne használniuk szexdoppingra, nem pedig a másét – vélekedett Yahya.
Haját hátrarázva a fölé magasodó tölgy harsányzöld lombjába meredt. – És ha ezt kerestük?!
Itt valaki sajátosan cajgázik! – nyögte.
A fa egyik vízszintes ágán akasztott bicikli függött. A vastag kötelet pontosan úgy
csavarták-hurkolták meg, ahogy a bitón szokásos. Néhány fával odébb hasonlót észleltek. A
magasban lévő ágon meggypiros robogó himbálódzott, szintén akasztás által kivégzetten.
– Úgy sejtem, Bevisnek nem tetszettek a katasztrófaturisták – tippelt Wales. – Remélem,
őket élve továbbengedte, csak a cuccukat nyírta ki. Tudsz valamit az elmebajáról?
– Mint említettem, az elfogás után köszönték szolgálataimat, és hazahúzhattam. Nem volt
időm elmélyedni a körülményekben – felelte Yahya.
– Bevis amolyan falubolondja, az ijesztő fajtából – mondta Apacs. – Úgy néz ki, mint egy
gyurmaember, amorf és puha. Többé-kevésbé önellátó, de szellemileg csiga. Nagyot tud
robbanni, ha felhúzza magát, és elég könnyen felhúzható. Őrjöngéskor fegyverként használja
a keze ügyébe eső tárgyakat. Az emberek félnek tőle, mint a veszett démontól. A szülők már
meghaltak, a bátyja viselte gondját. Teljesen megzakkant Norman elfogása után, mégis
kiengedték a szigorúbb zsizsikházból. Bekvártélyozták egy laza dinkaotthonba, ahonnan
szabadon kijárhat. Fő, hogy gyógyszerosztásra ott legyen. Ennyit tudok róla.
– Most már talán többet is – mélázott Wessex, a fenik fölött lóbálódzó, akkurátusan
felbitózott tárgyakat nézve, melyek között akadt gombaszedő garaboly, műanyag vödör, két
további kerékpár, talicska, több kormánykerék, elakadásjelző, autógumi, fényképezőgép,
lószerszám, számos színes ruhadarab, néhány pár cipő, menyasszonyi fátyol. Tán még
jézusmária is.
– Bizarr karácsonyfadíszek – dünnyögte Selima. – Eszerint maga Bevis igyekszik távol
tartani a háztól a kíváncsiskodókat, nem holmi kísértetek, vámpírok.
– Beteges – mormolta Wales, letépve tekintetét az akasztottakról. Olyan kényelmetlenül
érezte magát, mintha bálnazsíros csiganyállal öntötték volna nyakon.
Elérték a házat, anélkül, hogy bármi olyasmit találtak volna, ami a sajtót és Ramsest
felizgathatná, nem számítva persze a faágakra hóhérolt dolgokat. Ha nem lelnek más egyebet
(Wales ebben bizakodott), az akasztós perverzió is hetekig boldoggá teszi a médiásokat,
amennyiben a tudtukra szivárog.
A letartóztatás óta eltelt évek alatt az épületet övező cserjék, fák magasra nyurgultak,
eltestesedtek. A legtöbb ablakot elfedték, egyebek közt azt is, amelyből annak idején a
vadászok célba vették Yahyát. Egy terebélyesebb bokor a bejárat elé terpeszkedett, félig-
meddig eltakarva az ajtót és az odavezető félköríves lépcsőket.

81
 Továbbra is Apacs haladt elöl, az alkonyi szürkület ellenére még nem használt lámpát,
állítva: macskaszemével a sötétben is lát, és denevérérzékelőkkel is bír.
A három lépcsőfok előtt megtorpanva hátrasúgta:
– Itt nemrég jártak. Négyen együtt, valaki szólóban. Itt csak a szólista jött ki. A
helyetekben stukit ragadnék.
Wessexnek kedve támadt megkérdezni: és mit ettek előtte, hány aranyfoguk van, tejjel
isszák-e a kávét? Ám úgy döntött, hallgat, elfogadva mások többedik érzékét. A hatodik,
hetedik stb. érzékek létében ugyan nem hitt, de legalábbis kétkedett bennük, jóllehet saját
megérzéseit (hatodik érzék!) többnyire követte (férfilogika...).
Apacs előreengedte őket.
A stukkerlámpákat használva, alakzatban hatoltak a házba. Egymást biztosítva,
helyiségről helyiségre haladtak előre.
A bútorzat nem változott Yahya ittjárta óta, a por- és pókhálórétegek alig vastagodtak,
mintha Bevis olykor söprögetett, tollseprűzött volna, bátyja szabadulására várva, bár csak
szemmagasságig.
Az elfogás után kiürített és leplombált fegyverszekrényen sértetlen volt a hatósági pecsét.
Lemészárolt állatok trófeái függtek a falakon, az üvegszemek mohón benyelték és eltüntették
a fényt, az agancsok ág-bogai közé szőtt pókhálókban zörgősre szívott rovarhullák szikkadtak.
Tiszta, tiszta, tiszta mondogatták ajtóról ajtóra haladva, Hófehérke módra, pedig az egész
ház nyugtalanító volt. Viszolygásra, menekülésre késztető, furcsa, sötét, sűrű szagok
terjengtek mindenütt, némelyük ködfor- mát, szellemtestet öltött.
A tetőtérben sem találtak semmi kézzelfoghatóan gyanút keltőt. A pincében
megkísértették Yahyát a gyötrelmes emlékek.
A kínlódó, vérző, élőholt kisfiúk képével a retináján nyitott a hírhedt kamrába.
A szellemkép villámcsapásszerűen cserélődött valóságosra.
Az ürülékszagú helyiségben négy leragasztott szájú, tetőtől talpig gúzsba kötözött
emberbáb vonaglott a földön.

Hiszek a nevetés és a sírás erejében,

mert mindkettő a gyűlölet és a terror ellenmérge29

A fegyverlámpák fénye irreálisan nagyra növelte tágra meredt

szemüket, amelyben nem csupán rettenet ült; azokban a
szemekben, az öklömnyire tágult pupillákon könnyes-véres-
sikolyos rémfilm vetítődött.
Mindhárom zsaru elkapta tekintetét, mielőtt a borzalmakkal telített szemek a pokoli
műsorba ránthatták volna őket is.
Yahya letérdelt az emberbábok mellett, szabaddá tette egyikük száját; mutatóujját az ajkai
elé illesztve jelezte: ne kiabáljon.
– Zsaruk vagyunk, nyugalom. Itt van valahol, aki ezt művelte?
– Visszajön, vissza fog jönni! – suttogta halkan, valamiképpen mégis üvöltve a zúzott
arcú, fiatal férfi. – Sötétre ígérte! Kivégez minket, megmondta! Még ma este! Tegnap a
zsaruk megölték a testvérét! Ma este feláldoz minket a bátyja örök nyugodalmáért!
– Hogy kerültek ide? – kérdezte Wessex.

29
Charles Chaplin

82
 – Eljöttünk gót bulit csapni, párszor már csináltuk. Gyertyát gyújtottunk, ittunk,
kajáltunk, meg mindenféléztünk... És akkor berontott az eszelős vadbarom egy böhönye
puskával vagy mivel! Mi meg ott hevertünk csurdén! Kegyetlenül összevert minket a
fegyverrel, a lányokat sem kímélte a szemét! Aztán... aztán...
A férfi elsírta magát, nem bírta folytatni.
Wessex levette a szigetelőszalagot az egyik nő szájáról. A hernyóbábbá kötözött-
ragasztott áldozatjelölt gótikus arcfestése szétmázolódott az ütlegeléstől, könnyel, vérrel, orr-
és sebváladékkal keveredett.
– Megerőszakolt! – zokogta. – Mert úgyis ezért jöttünk ide! Ezt mondta! Az a szörnyeteg!
Dehogyis mondta! Üvöltötte! Úgy üvöltött, mint egy döglődő állat! És mindenkit
megerőszakolt! Mindenkit! Azzal is, ami a mocskos mancsába akadt! És lehugyozott, és ránk
csinált! Öljék meg! Lőjék le! Mindjárt ideér a szentségekkel! Amik a feláldozáshoz kellenek.
A rohadék testvére lelki üdvéért! Pedofilok, kéjgyilkosok! Elmebajos, mocsok szemetek!
Dögöljenek meg!
Selima szólt a ház körül őrködő Apacsnak, hogy Bevis érkezése várható, minden
érzékszervével figyeljen.
A nyomkereső síri kuncogása hallatszott a fülesekben:
– Elkapjam vagy beengedjem? – kérdezte.
– Hadd jöjjön be! – felelte Wales.
Yahya benyomása szerint fogcsikorgatva.
A következő pincekamrában ráakadtak a vaskos gyertyákkal körberakott áldozati oltárra,
amely gyanúsan emlékeztetett egy masszázs- és egy boncasztal fattyára. A magasított lábú,
fémborítású fekhelyet mindkét oldalon erős pántokkal szerelték fel, az áldozat kényelmes
lekötözése céljából.
Yahya nem emlékezett rá, eszerint a bútordarab Norman Pogian letartóztatása után került
ide, az is lehetséges, hogy itt készült, szinte bizonyosan nem egy napja, a pedofil fivér halála
után. Nem mert arra gondolni, hogy Bevis az emberbábok előtt másokat is feláldozott volna
istentelen istenének vagy magának Belzebubnak, a Legyek Urának.
Az áldozati asztal vagy oltár alá tolt fáskosárban hóhérpallosnak beillő, gigantikus fejsze,
valamint két húsbárd várt fellépésre.
Annak idején a lány és más zsaruk szőrőstől-bőröstől átvizsgálták az épületet, rejtett
helyiségeket kerestek mérőműszerrel; a pincében végigkopogtatták a padlót verem, üreg után
kutatva. Igaz megkönnyebbülésükre nem leltek semmi elborzasztót.
Ezúttal is igyekeztek felfedezni a titkolt helyeket, most se bukkantak ilyesmire.
Leon bejelentkezett: végeztek a kutatással Jonah Misroll egykori faházában és körülötte,
eredménytelenül.
Wessex közölte: ők éppen kapásra várnak.
Végre meghallották az őrködő Apacs kígyóbőr-selymes hangját a fülesben:
– Itt van. Vigyázat, ágyút cipel! A következő pillanatban nagyot nyekkent. Több
puffanás, állati morgás, fájdalmas nyöszörgés hallatszott.
Aztán hátborsóztató gúnykacaj csikorgott végig a gerincükön.
A beteg röhögés lassan távolodott, majd elhalt.

83
 Aki megátkoz valakit, két gödröt ásson

A kamraajtót a rémült foglyokra csukva a szűk pincefolyosóra lendültek.

Stukkerrel a kézben felsiettek a lépcsőn. Mielőtt a földszinten különváltak volna,
lejelelték egymásnak, ki mire készül.
Bevis nem volt a házban.
Ha esze van, nem a bejáraton jön be, ott tüstént leszednék. A konyhába nyíló hátsó ajtót
sem használhatta észrevétlenül, az csikorogva-karistolva nyílt volna a felpúposodott padlón.
És ha be se jön? Ha kívülről veszi ostrom alá a házat az ágyújával? Nem tudhatja, hányan
vannak odabenn, egyáltalán van-e benn valaki. Hiszen nem lát járművet, és ha az idevezető
füves vadászösvényen érkezett a város felől, amerről az áldozatjelöltjei is, azon az úton nem
észlelhetett friss nyomokat.
Tehát lemegy a partra, csónakot keresve ott néz széjjel, hátha Apacs a folyó felől jött.
Csak arra gondolhat, hogy a nyomolvasó az előző napon eltűnt fiatalokat kereste a háznál.
Gyaníthatja, hogy nem egyedül érkezett a keresésükre.
És ha Bevis Pogian mindvégig itt volt valahol, és pontosan tudja, hányan, merre vannak?!
Yahya a szabadba surrant. A fogyó Hold ezüstszürke fénye visszaverődött a derült égről,
sejtelmes homállyá gyérítve az est sötétjét.
Fegyverrel a kézben körbefürkészett, mielőtt Apacs mellé térdelt. Megérintette az ájult
nyomkereső nyakát: a karotisz vadul lüktetett. Áttapogatta vérző fejét; egy ponton a
koponyacsont furcsán zizegett az ujjai alatt, az egyik fülből is vér szivárgott.
A férfi pislákoló eszmélettel megfogta a lány kezét, jól vagyok, menj, kapd el! hebegte,
fogai közt véres nyál bugyborékolt.
Aztán még utánaszólt, alig hallhatóan:
– A stuki kevés lesz hozzá!
Yahya tudta, hogy Wessexék bentről szemmel tartják a ház közvetlen környékét,
amennyire a növényzet engedi, így ő a folyópart felé indult. Nem a kijárt ösvényen haladt,
nem is az Akasztott Dolgok Erdejében.
Az eddig megismert útvonaltól valamivel odébb, fától fáig, bokortól bokorig óvakodott,
abban bízva, hogy előbb látja meg Bevist, mint az őt.
Észbe idézte Apacs jellemzését, miszerint egy amorf és puha gyurmaember az ellenfél.
Ezt nehéz lenne elvéteni, összetéveszteni például az erre bóklászó Hugh Jacksonnal, egy
csapat hip-hop táncossal vagy egy éjszakai gombaszedővel; aminek persze semmi értelme.
Ugyan ki gombászna éjszaka!?
Zörgést hallott; mintha falap csikordult volna a talajon vagy annál is keményebb
felületen. A hang irányába lódult, bokor, bokor, lapul, fülel ritmusban, figyelmesen, lassan
haladt.
Megint neszt érzékelt, alig felfoghatót: valaki óvatosan tologatta azt a falapot.
Mi ez?!
Kisvártatva elfogytak előle a fák és bokrok. Lekushadva körbenézett. Kis tisztás hevert
előtte, derékmagas tavalyi kóróval, frissen sarjadt csalánnal, sásszerűséggel benőtten. Tőle
kétméternyire vadcsapa vagy emberláb-törte utacska nyomult a növényzet mélyébe.
Yahya lendületet vett, hogy átszelje a tisztást. Igyekezett minden irányt érzékelni,
háromszázhatvan fokos szögben látni, egyszersmind zajt se csapni, ám a tavalyi növényszárak
ropogva töredeztek a talpa alatt.
Aztán valami furcsára lépett, valami nem odavalóra, és a föld vagy a Nemodavaló
nyomban meg is nyílt alatta, és ő egyidejűleg próbálta visszanyerni egyensúlyát és odébb
ugrani, a biztos talajra.
Ekkor valaki fölpattant a közelében, nem a gyurmaember, hanem egy seprűszerű fazon, és
felé sújtott a fegyvercsővel.

84
 Csakhogy ő már hullott is lefelé.
Míg ő süvítve zuhant a pokolbűzös mélybe, a hórihorgas egyén megállt a szakadék
szélén. Torkolattűz villant, a lövés dobhártyatépően visszhangzott a veremben, kútban vagy
már a pokolban.
A fenékre érve Yahya nagyot puffant, de nem tört darabokra, valami puhára-szottyosra
esett.
És ami még szerencsésebb, már ha e napon a szerencse egyáltalán szóba jöhet, a stukker
se pottyant ki a kezéből, és ő viszonozhatta a lövéseket, amelyek mostanra lőzáporrá
erősbödtek.
A golyók körötte fütyültek-kopogtak, az éktelen dörrenések belülről zúzták-tördelték a
koponyáját.
A nyílás szélénél lövöldöző fickó megvonaglott a találattól. Térdre rogyva elejtette a
kurta csövű mordályt, és az a lány mellett ért földet.
Földet?!
Testet, sőt, holttestet, talán nem is egyet.
Yahya nem sikoltott, felfogván, hova-mibe zuhant.
Összeszorított szájjal felkapta a flintát.
Talpra kecmeregve a kút oldalához simult. Felmérte, hogy nem mászhat fel a mélységből.
Támadóját figyelte.
A peremen félig-meddig átbukott, alig kétdimenziós férfi az öklét nyitogatva nyúlkált
lefelé, de persze nem érhette el őt. Halkan, majd hangosabban hörgött, és olykor azt csuklotta-
bugyborékolta: megöllek, megöllek!
A sebéből csöpögő vér ütemesen kopogott egy csontvázon.

Az ember képes máshol lenni, mint ahol a teste van

Aztán halálos csend állt be, a szíve se dobbant. Hiába szólongatta a

lányt, nem kapott választ. Az agyába közvetített lőrobaj kiújult és
fokozódott.
És elnyomta a hátsó ajtó csikordulását.
Ismét csend támadt, mellkasi jégcsapot hizlaló, szív- veréstelen, fullasztó csend.
A szólongatásra továbbra sem jött válasz.
Wales suttogva kérdezte a távolabbi helyiségben lévő Selimától, látott-e valamit.
– Semmit, főnök. Kimenjünk?
Mielőtt felelhetett volna, lövés dördült a közelében. A golyó az üveget áttörve
kiszáguldott mellette az ablakon.
Wessex a földre vetette magát, gurultában felrúgta az asztalt, ám nem lapult be mögé,
tudván, e fedezék mit sem ér a gyurmaember bivalyölő kalibere ellen.
Továbbhemperedve felborított egy komódot, egy súlyos, vén fotelt, aztán egy másikat,
újabb asztalt, majd egy heverőt. A golyók folyamatosan követték útját.
Tehát a fickó éjjellátót használ. Mint például az orgyilkosok, orvvadászok,
kommandósok. Csak pocsékabbul céloz, hála az égnek.
Wessex egyszerre két helyről hallotta a távoli lövéseket, a füldugóban és szabad füllel is.
Ő viszont szinte semmit se lát a kísértetház veszett sötétjében. Pompás. És legalább ketten
vannak, ezt is felfogta. Míg az egyik odakinn levadászta Yahyát, a másik besurrant a hátsó
ajtón.
Meglepi, Wessex!

85
 A férfi sejtette, hogy ide kevés lesz a pólója fölé húzott golyóálló mellény; ezt a kalibert
biztosan nem állná.
A lövedékek immár mindenfelé záporoztak a padlótól a plafonig. Bevis őrjöngésesen
tüzelt, vadásztrófeák hullottak az omló falakról, ötletet adva ellenfelének.
Wales a legutóbb felvillant torkolattűz fölötti trófeákat vette célba. Valósággal
lekaszabolt néhányat a magasból.
Egy méltán bosszúvágyó őzbak agancsa a fal közelében lapító gyurmaemberre zuhant, mi
több, beledöfődött. A találatot a felharsanó bömbölés tette bizonyossá. Még annak helye is
kiderült a vállam, a kurva vállam, rohadt állat! üvöltésből.
Bevis pillanatnyi megtorpanását kihasználva Wessex a folyosóra gurult.
Előtépett egy hökkentőgránátot, súgva figyelmeztette rá a ház másik feléből közelgő
Selimát, az ajtó mellé simult, és hajított.
A durrancs száz viharként dörgött, villámlott.
A dörrenéseken is áthallatszott a gyurmaember éktelen kínüvöltése, amelyet az
éjjellátóján átégő, szemromboló fényeffektek váltottak ki belőle.
Wales Selimával együtt lépett vissza az enyhén füstös központi helyiségbe, azt remélve,
bilincset csattinthat a padlón fetrengő Bevis kezére.
Hanem a padlón nem történt fetrengés.
A sokkolt gyurmaember az üvöltésével együtt tovatűnt a házból. Gondatlanul hátrahagyta
az éjjellátót, a sebből kirángatott véres agancsot, a flintáját.
Wessexék fülében tovább kongott-zúgott a gránátrobaj, egy távoli, idegen hangot is
hallottak mellette, mely ezt ismételgette: megöllek, megöllek!
Hirtelen sokkal közelebbről szólt, mintha a fenyegető már közvetlenül a mikrofonba
hörögte volna: megöllek, megöllek! A fickó zihálva, bugyogva légcserélt, majd ezt nyögte:
kurvanyádat, kurvanyádat!
Wales kitépte elgyötört füléből a hallgatót.
– Kapjuk el Bevist! – indítványozta.
A szétlőtt ablak felé indult, hogy azon át hagyja el a házat. Selima a hátsó ajtót
választotta.
Már lendületben voltak, amikor idegölő sikoltozás robbant ki a pincében.
Olyan gyorsan leértek, mintha csak teleportáltak volna.
Wessex berúgta az ajtót, Selima átgurult a küszöbön.
Mindketten stukkert szegeztek a kínkamrában dühöngő gyurmaemberre.
Bevis az egyik nőt rántotta maga elé paravánként, pisztolymarkolatos kurta csövűjét
(honnan szerezte?!) annak fejéhez nyomva. Véresre dörzsölt-kapart, folyósnak rémlő szemét,
könnyes-taknyos arcát a túsz hajába törölgetve, nyálfröcsögős üvöltözés közepette szabad
elvonulást követelt.
Kiengedték a folyosóra, hogy a hátramaradók biztonságban legyenek. A fegyverlámpával
rávilágítottak, de nem loccsantották szét a fejét, miközben felhátrált a lépcsőkön a
megkötözéstől, kínzástól tarka bőrű, ruhátlan lánnyal; az pedig síró-rettegő-véres
rongybabaként hagyta vonszolni magát.
Wessex visszaillesztette a füldugót.
Meghallotta az enyhén reszketeg, kígyóbőr selymességű hangot:
– Merről várjam a rohadékot?
A leütéstől roskatag Apacs csaknem malomkő méretű kővel verte fejbe a kifelé tolató
Bevist.
A gyurmaember leomlása házrobbantásra hajazott. Előbb lassan csökkent a föld felé,
majd robajosan eldőlt, porzott, elcsendesült.
Túsza sem maradt talpon.
Selima vette gondozásba az összecsuklott nőt.

86
 Apacs sem volt fittsége teljében.
– Keressük meg Yahyát – kérte Wales. A fülesben már csak hörgést, bugyogást hallott.
A nyomkereső enyhén imbolyogva előreindult.
– Yahya stukija csak egyszer dörrent. A többi lövést durvább mordályból adták le –
mondta, a talajt fürkészve. – Az a fazon csapott le hátulról, amíg Bevist figyeltem.
Wales nem akarta végiggondolni, mit jelent ez. Tudta, hogy a mordályos fickó súlyosan
megsérült, hogy a lány fülese hozzákerült.
Ekkor puffanást, nyögést, halk női sikolyt hallottak a rádióban.
És végre Yahyát:
– A turha életbe! Majdnem rám estél, baromarc!
Aztán lövés dördült, majd még egy, és a lány tovább kiabált:
– Hahó! Wessex! Apacs! Valaki! Szedjetek már ki innen, mielőtt idegösszeomlok!
Remélem, sejtitek, hogy ezek nyomravezető lövések! Ne viszonozzátok!
– Hol vagy? – kérdezte Wales. Szíve sztepptánc tempóban kalapált.
– Hát egy veremben! Vagy kútban. Régebbi és frissebb holttestek között. A fickó, aki rám
lövöldözött, most halt le mellém. Udvariasan magával hozta az elhagyott fülesemet is.
Siessetek! Sok oxigénre lesz szükségem! Igazából rengetegre! Elkaptátok az amorf tö-
meggyilkost?
Kötelet kerítve kihúzták a lányt a többszörös sírból.
Hamarosan megérkeztek a mentők a vadászösvény felől. Elvitték a négy áldozatot és a
betört fejű Apacsot.
Néhányszor újraélesztették Bevist. Az őzbak bosszúja elszaggatta néhány főbb erét, a
malomkő a koponyáját zúzta be. A sikeres reanimáció után kórházba fuvarozták az élet-halál
közt vívódó gyurmaembert.
Végül a helyszínelők is befutottak.

Aki nem bújik be az oroszlán barlangjába,

nem szerezhet oroszlánkölyköt30

Yahya álmában visszatért a terjedelmes verem, amelyről nappali világosságban

kiderült, hogy gyaníthatóan 8-10 éve, markolóval ásták-szélesítették az erdő
mélyében, nagy részét deszkával takarták be, majd földet lapátoltak rá, hogy a
gyomok benőjék, elrejtsék szem elől.
A ledobónyílást könnyen mozgatható falappal fedték le, ez mozdult el a lány alatt, amikor
megzavarta Bevis segédjét a leendő áldozati hullák eltüntetésének előkészületében.
A hórihorgas hóhérasszisztenst Sibelius Hutchckinsonnak nevezték, de a nyelvtörést
mellőzve mindenki csak Fogasnak hívta. Kevésértelműségéből kifolyólag ő is az elmeotthon
lakója volt, nemigen gondolkodott, egykedvűen vegetált, kizárólag a fegyverek bírták tűzbe
hozni, de azok orgazmusig.
Bevisen kívül senki nem akadt a bolygón, aki lőszerszámot mert volna a kezébe adni,
nem is akármilyen modellt. Cserébe Fogas segítette a gyurmaembert, és a sírig őrizte bűnös
titkaikat.
E titkok közé tartozott a vadászház körül bóklászó kíváncsiak holmijának elvétele és
rituális felakasztása, valamint a Szent Sír őrzése, mely pusztán attól vált szentté, hogy az
imádott Norman és cimborája áldozatait fogadta magába.

30
közmondás

87
 Bevis tudott a fivére és Jonah pedofil ragadozásáról, az innen-onnan elhurcolt, halálra
erőszakolt kisfiúk tetemének ásott, többméteres sírgödörről. A két szexuális fenevad
kezdetben az élőhelyétől jóval távolabb cserkelt áldozatokra, ám idővel túlságosan
elbizakodtak, s a gyerektábori akciójuk következtében végre rajtavesztettek.
Bevis tovább ápolta az aberrált családi hagyományt, ám őt a mindkét nembeli felnőtt
korúak jobban csigázták. Azok pedig óvatlanul házhoz mentek, és mert közülük kevesen
dicsekedtek előtte a környezetükben azzal, hogy kórosan érdekli őket Norman Pogian
kísérletjárta vadászháza, ahol azok a szörnyű dolgok történtek a szegény kisfiúkkal, eltűnésük
után a zsaruk nem is ott keresgélték, nem is találták meg őket.
Norman bebörtönzése után a gyurmaember áldozati oltárt barkácsolt egy
masszázsasztalból, azon gyilkolta le a messziről érkezett katasztrófaturistákat a gigászi
fejszével, a kövér gyertyák imbolygó fényében, és közben saját kreációjú varázsigéket
mormolt fivére szabadulása érdekében.
A véráldozat nem volt hiábavaló, Norman és társa csakhamar megszökhetett a rabságból.
Bevis napról napra izgatottabban várta hazatérésüket, ám ehelyett a halálukról értesült, a
köcsög rendőrök nyírták ki őket!, és ettől végzetesen megvadult.
A gótikus szerepjátékot kedvelő kvartett végzetes időpontot választott extrém bulizásra az
infernó e félreeső bugyrában.
Mindez – és sok egyéb részlet – főként Bevis primitív nyelvezetű, szűkszavú naplójából
tudódott ki, mely a gondozóotthonban került elő az ágymatracba vájt rejtekhelyről.
Yahya csak a kórházban látta közelről a beszakadt fejű, kómába süppedt gyilkost.
Elismerte, hogy Apacs jellemzésénél találóbban nem is lehetne leírni az amorf és puha
gyurmaembert, bár az „ember” szót erősen túlzónak találta.
Mégsem Bevis ábrázatával álmodott utóbb, hanem Fogaséval.
Újra meg újra átélte, ahogy lezuhan a verembe, és az inkább kettős-, mint
háromdimenziós fickó szétvetett lábbal megáll odafönn, kétágú létrának látszik, és
golyózáport dönget utána.
Csakhogy ő beolvadt a verem sötétjébe, és a vaksi golyók elfüstöltek mellette. Fogas
azonban elvéthetetlen célpontot nyújtott, háttérben a sejtelmes fényű éggel. Amikor mordályát
elejtve lerogyott, felsőtestével mintegy belefolyva az irtózatos sírba, Yahya az arcába
világított a stukkerlámpával.
Az extrém sötét színű, bizarr virágokat létrehozó kertészeket biztos az efféle ábrázatok
ihletik névadásra, mint például Halál Csókja rózsa, Végzet Ökle tulipán, Bela Lugosi
sásliliom stb. A lány akkor és azóta is többször megfogadta, hogy Halloweenkor soha többé
nem lép ki az utcára, és ajtót se nyit a maszkosoknak.
Iparkodott felébredni rettentő álmából, ám ekkor lomposan átlebegett agyán a szürke
madáralakot öltött kérdés: mi van, ha...?!
Wessex agyonverten riadt a telefon hangjára. Meg se nézte, ki hívja, a készülékbe
mordult:
– Mi van?!
– Ezt kérdezem én is! Gondolj bele: Pogianék menynyi ideig ültek a sitten kisfiúk
nélkül?! A szökés után beérték volna azzal, hogy csupáncsak fegyver után néznek?! Semmi
prédázás? Mi van, ha...?!
– Nem akarok veled dolgozni! – nyögte a férfi. – Az agyamra mész! Jól van, ha egyre
gondolunk, szerzek parancsot.
Az összetört arcú revükirálynőt még a kórházban ápolták, a bejárónő engedte be őket a
második házkutató körre. A gyerekrontók lelövése utáni vizsgálódás során a zsaruk
lefoglalták a feketepiacról beszerzett fegyvereket. Azok eredetét egy speciális csoport kutatta.
A többi holmijuk, főleg ruhanemű, a nagynéninél maradt.

88
 Az apró Maszatka módfelett megörült érkezésüknek, és a háztartási alkalmazottal együtt
mindenhova követte őket. Így aztán négyesben élték meg a kudarcot.
A pincét újra meg újra átnézték, falait, padlóját végigkopogtatták. A garázsban is jártak,
Felicia mindhárom kocsiját félretolva szerelőaknát, rejtőhelyet kerestek, hasztalan.
Wales megérzése azt súgta, Yahyának van igaza, érdemes tovább kutatni. Körbejárták a
pompázó örökzöldekkel teli, hatalmas kertet. Az úszómedence gépházába is befürkésztek,
átvizsgálták a rég nem használt hátsó kapunál lévő garázst, amely jó ideje lomraktárként
szolgált. Bevizslattak az ócskasághalmok mélyébe, majd a nyeregtető alatti, padlásnak nem
nevezhető lapos térbe is, eredménytelenül.
Végül lerogytak az elegáns kerti pavilonban.
A lány felsóhajtott:
– Hát... úgy tűnik, hiába molyoltunk.
– Szép birtok – szólt Wessex, a terjedelmes pavilon közepén lévő konyhasziget-bárpult
jellegű, csipkefehér bútorzatot szemlélve, melyben a hűtőgéptől a mikrosütőig sokféle parti-
hasznosság helyet kapott. A redőnyös ajtók mögött sütő-, főző-, tálalóedények, poharak,
evőeszközök tárolódtak. Ezt már a házkutatást kiterjesztő Yahya tárta fel.
Majd ennél jóval többet is. Az egyik ajtóredőny aljában T alakú fogantyút talált. Azt
elfordítva kecsesen odébb gördült a padló egy szegmense, feltárva a pinceraktárba vezető,
gyengéden lejtő grádicsot.
A lejáró felnyílásakor automatikusan bekapcsolt az alanti égősor.
A mélyben pókfátylas, porlepte italosrekeszek sorakoztak padlótól plafonig, legtöbbjük
üresen; arról meséltek, hogy hosszú életű úrnőjük nem kevés bort, konyakot, pezsgőt
beharapott már.
A lentről felszálló szagok mégsem elegánsan partizós életvitelre utaltak.
A rekeszsor mögötti falban talált lelakatolt ajtó a hűtőkamrába nyílott.
A hűtetlen-fűtetlen helyiségben két alélt kisgyerek hevert a padlón. Szívük vert, és
lélegeztek, ám semmire nem reagáltak, azzal lévén elfoglalva, hogy saját ürülékükben-
váladékukban haldokoljanak.

Hatalmad akkor lesz igazi, ha fékje a kegyelem31

Wessex hiába akart találkozni a fiával, hogy magához ölelje, a levegőbe

dobálgassa, örüljenek egymásnak, még annál is intenzívebben, mint máskor,
Deprima tucatnyi ürüggyel meghiúsította vágyát.
A férfi zsaruként pontosan tudta, és exneje rosszvoltából mindjobban meg is értette, hogy
a gyilkosságok legtöbbjét közeli hozzátartozók, házas- és válótársak, szeretők, családtagok
követik el, többnyire hirtelen felindulásból. Ovacio szavával feldühülésből.
Az elmúlt napok zsigertépő történései után nem volt kedve hazamenni az üresen kongó,
kifosztott házba. Felejteni akart, mással, széppel, örömtelivel foglalkozott volna.
Felajánlotta Yahyának, hogy elmegy vele a kutyájáért az állatkórházba; tőle nem kapott
kosarat.
A gipszelt lábú bokszerkeverék a törött csontjaira ügyel sem vetve körbetáncolta, -ugrálta
hiányolt gazdáját.
Christianson doktornak kellett közbeavatkoznia, hogy az örvendezés ne a műtőben érjen
véget. Ellátta instrukciókkal a lányt a további ápolásra vonatkozóan, megbeszélték a kontroll
időpontját, és végre távozhattak.

31
Shakespeare

89
 A hazaúton ember és kutyája egymás ölében ülve folytatta az ölelődzős örvendezést; a
kocsit vezető Wales a tükörből gyönyörködött bennük.
A házhoz érkezve Mozart fegyelmezetten szállt ki a járgányból, orrát leszegve ment az
ajtóig, azután tovább; helyiségről helyiségre végigvizsgálta a hajlékot, benézett a bútorok alá,
a szekrényekbe is beszimatolt. Így járt körbe, végigellenőrizve mindent, behatoló-zsaru-
stílben, épp csak ezt nem mondogatta: tiszta, tiszta, tiszta.
– Ejha! – sóhajtott Wessex. – Ilyen kutya nekem is kéne!
– Latorkereső! – büszkélkedett Yahya. – Saját nevelés.
– Stresszkezelésre kiképzett ebről hallottam már.
– Ő magától tudja a stresszkezelést – tudatta a lány, nyaka körül a boldogan berregő
macskagallérral. – Az állatok eleve így születnek. Csak veled vannak, és te szépen lenyugszol.
Sose volt házi kedvenced?
– Így alakult. Ovacio szeretne kiskutyát, de az anyja hallani sem akar róla.
– Pedig Cridának is jót tenne a hátsószándék-mentes, önfeledt szeretet, amire legfőképp
az állatok képesek. Apropó: elképzelni se tudod, mennyire hálás vagyok azért, amit Mozartért
tettél.
Jutalomképpen adott neki egy kókuszos csokit.
Wessex kihámozta a szeletet a csomagolásból, a lánynak nyújtotta egy harapásra, aztán ő
maga is elmajszolt egy falatot. Ismét odakínálta, majd bekapta az utolját.
Yahya lenyelte az édességet, körbenyalta a száját, és rámosolygott:
– Ugye, már emlékszel!?
– Nem akarok hazudozni. Mi még csak most ismerkedünk. Tetszik az elvetemült
természetességed, gálád ártatlanságod.
– Nekem pedig tetszenek a spéci jelzős szerkezeteid – felelte a lány közelebb lépve. –
Amiképpen te magad is. Ha hiszel benne, ha nem, akkor is igaz: azonnal megéreztem köztünk
az egymásnak-teremtettséget, és nem tegnap történt. Ezt nevezik így: szerelem első látásra.
– Nahát. Ez már hűha kategória, itt állj le, kérlek – nyögte Wales, de nem hátrált meg az
újabb lépésnyivel közeledő Yahya elől. – Elismerem a modzsódat, egyáltalán nem is
hatástalan rám...
– A midzsómat?
– Vonzerő, bűverő, sárm: modzsó.
– A költő ezt így fogalmazná: a szerelem villanyütése. Akarsz róla beszélgetni, vagy
végre megcsókoljuk egymást?
– Én még... – kezdte a férfi.
– Tudom, nem emlékszel, poszttraumás memóriazavar, miegymás. Egy csóktól majd
minden eszedbe jut, sőt: szétárad a zsigereidben!
– Te most egy válófélben lévő pasassal beszélsz.
– Aki csak formailag válófélben lévő pasas. Valójában egy éve különváltál, azóta rég
elgyászoltad az egészet, nyilván volt is mit, hiszen házasságot szerelemből kötünk, és amikor
beleszeretünk valakibe, senki nem tudja megjósolni, mikor lesz vége, egyáltalán véget ér-e
valaha. Hát ez véget ért. Én is szerettem Nasart, és most is szeretem, csak már teljesen
másképp. És nem vagyok hajlandó kudarcként megélni a válást, nem fogok évekig rágódni
rajta! Sajnálom, hogy neked ez nem adatott meg, hogy ti morcosan váltok, hiszen úgy jóvalta
nehezebb. Amit Crida művel, semmit se hoz vissza, sőt! Inkább az emlékét is elviszi annak,
ami szuperszép volt benne. Vagyis abszolút semmi értelme.
– Iszonyúan jól látod, és komolyan csodállak érte. Csakhogy előállt egy olyan helyzet,
amely gyors hazahúzásra késztet. Bekerültél a csapatomba...
– Nyugodtan mondd, hogy alám...
– Épp ez az, ami nem fordulhat elő. Munkatársak lettünk, Yahya. Mostantól három lépés
távolságot tartunk...

90
 – Naná, hogy munkatársak lettünk, ez volt a vágyam! Így még közelebb lehetek hozzád,
vigyázhatunk egymásra, magánban-melóban egyaránt. Lazíts már! Téged olyan porosz módon
drilleztek mostanáig, hogy teljesen bekockultál! Nem lehetsz túsztárgyaló, amíg magad is túsz
vagy! Még mindig az exed atomhülye elvárásaihoz igyekszel igazodni, pusztán azért, hogy ő
ne tudjon beléd kötni. Ez totális hülyeség, Wessex! Vágod?
– Ööö... – kezdte a férfi határozottan.
– Ez a jó irány! Nem tudom, milyenek voltak veled a szüleid anno, de amennyire
megfigyeltem, exed pont olyan, mint egy ördögi anya, csak rombol és rombol, mindezt azért,
hogy magához láncoljon, ha szeretetet nem képes adni, hát akkor mentális kínzással, tök
öncélúan, merő önzésből, narcizmusból! Senkit nem sért, hogy te meg én együtt vagyunk!
Senkit, igazából még őt sem, és egy napon majd szembenéz ezzel. Emiatt a melóban se
fognak szétültetni bennünket. A fiadat se tiltják el tőled, ha továbblépsz, új életet kezdesz.
Engedd már el magad!
Yahya italt töltött, a férfi szájához emelte az egyik poharat.
Wessex elhárította a kínálást.
– Kösz, de vezetek.
A lány tágra nyílt szemmel rácsodálkozott:
– Hova vezetnél?! Az üres lakásba? Nézz körül, itt csupa bútor minden! Főleg a hálóban.
Nem ma alszol itt először!
– Szívesen megismerném az igazságot az amnéziádról – jegyezte meg Wales.
– Milyen amnéziámról?! Hisz te vagy feledős! Bárcsak minél hamarabb visszatérne az
összes emléked életünk legszebb idejéből! Az eddigi legszebből, teszem hozzá, mert még
jóvalta szebbek is jönnek! Remélem, nem alzheimeres vagy. Megnézessünk egy
neurológussal? Csináljunk egy gyorstesztet! Most mondok három szót, és később visszatérünk
rájuk. Nos: csipkeveretes, rokokó, zafírkék.
Wessex tudta, hogy manipulálják, azt is, hogy élvezi. Belső falainak egyike ledőlt. Most
már aligha lenne durva visszaélés, ha elfogadná, amit Yahya állít kettőjükről, elvégre
összetartozásuk (vagy valami efféle) percről percre igazabb. Elvigyorodott, és a kék
szempárba nézve lehajtotta italát.
Ekkor Mozart őrjöngő ugatásban tört ki, jelezve, hogy látogatók érkeztek.
Nasar és Ceila toppant be.

Itt már csak a piócás ember segíthet

Ceila hosszan fürkészte Yahya arcát, majd felkiáltott:

– Tudom már, mit hiányolok rólad! Hova lett? Az orrod!
A lány megérintette szóba hozott testrészét.
– Megvan – jelentette.
– Nem úgy értem! Hanem az a lapos izé vagy mi, tudod, ami rajta volt a kórházban, az
hova lett!?
– Ja, hogy az! A rögzítőkötés. Ronda volt, és nazálisan beszéltem tőle. Eldobtam.
Nasar óvatosan birkózott a szőnyegen a gipszelt lábú kutyával. Ugyanekkor a lokátor
fülű, fekete-fehér Szmoking az arcára tapadva éreztette vele, mennyi szeretet van egy kis
macskában, az összes körmével a fejbőrébe kapaszkodva, nehogy lecsússzon. A férfi jajgatva
esdekelt, hogy csakis olyan helyen karmolássza össze, amit nem láthat a zsűri a
fitneszversenyen.
Ceila felvont szemöldökkel figyelte alant fetrengő kedvesét.

91
 – Értem már, miért késel az eljegyzésemmel. Még mindig kölyök vagy, nem pedig férfi! –
jegyezte meg.
Yahya rácsodálkozott:
– Te forszírozod az eljegyzést?
– Valami kifogásod van ellene? Már épp elég ideje járunk együtt ahhoz, hogy szintet
lépjünk.
– Persze, lépjetek szintet, mihelyt egyformán így érzitek.
– Így érezzük! – szögezte le Ceila. – Te pedig úgy nézel ki, mintha meg se ruháztak
volna. Piszok gyorsan regenerálódó fajta vagy. Mázlista! Ja, még nem is gratuláltam! Nasartól
meg Totemtől tudom, hogy a te érdemed is, amivel tele van a sajtó: a dilinyós gyilkosok
elkapása. Ja, meg Walesé. Melyiktektől kérdezzem: milyen érzés embert ölni?
– Mennyei! – felelte Yahya. – Legközelebb eljössz velem, hogy kipróbálhasd?
– Ez most komoly? Tényleg elmehetek?
– Kit szeretnél megölni?
Ceila bal kézzel a szívéhez kapott. Jobbjával hátradobta szőke tincseit, amelyek
némelyikét vékony copfocskában viselte, akárcsak Yahya. A halántékánál lévő szívek frissen
borotváltnak tűntek; néhány ujját végighúzta az egyiken.
– A tiedet sem ártana felújítani – mondta, a másik nő négyzeteire célozva. – Már elég
nagy a lenövésed, alig látszik a kockád. Szívesen megcsinálom, ha kéred! Inkább
fodrászkodom, semhogy öljek! Amúgy pedig nagyon helyes, hogy kinyírtátok a pedofil
mocskokat!
– Kiscicám, nem ez volt a céljuk, csak el akarták fogni őket, de tűzharcba keveredtek
velük – magyarázta Nasar a szőnyegen ülve, ölében a higgadó kutyával, macskával.
– Oké, már nem is félek tőlük – nevetett Ceila. De most tényleg, délután is bekapcsoltam
a tévét, és mit látok benne?! Azt a ronda házat a még rondább erdőben, a szörnyű gödörrel!
Engem a frász kilelt volna tőle! Meg azok a fákra akasztott mindenféle izék! Totál horror az
egész! Azok a szegény meggyilkolt fiúcskák! És a többi szerencsétlen, hulla ember!
Azonosították már őket? Na nem, nincs az a pénz, amiért én odamennék! – Felkapta a
távkapcsolót, hogy illusztrálja, minden adón ugyanez a téma, ám hiába kattintgatott,
pillanatnyilag egyik hírcsatorna se foglalkozott a Pogian fivérek rémtetteivel. – Hát ezt nem
értem! A filmekben mindig így van pedig! Bekapcsolod a tévét, és ott pont arról dumcsiznak,
amiről ti is.
– Próbáld meg egy kicsit később – javallottaYahya.
– Már nem ájulsz el egyszer sem? – kérdezte tőle Nasar.
– Nem, és a memóriám is pöpec.
Az exférj Wessexre nézett:
– Ezek szerint tisztáztatok minden félreértést?
– Folyamatban van.
Egy percen belül megismételhette, amikor belépett Totem, és ugyanezt firtatta.
– Oké – helyeselt Turpin a válasz hallatán. – Bár mostanában más lehet a téma köztetek.
Az őrsön mindenki a hőstetteitekről beszél. Én is csak ezt mondhatom: szép munka volt,
gratulálok! Ha minden klappolni fog, a hűtőkamrában hagyott kissrácok felépülnek, hála
nektek. Ott haltak volna meg, ha nem akadtok rájuk. És most, hogy ez lezárult, Connie-val is
foglalkoztok végre?
– Connie-val? – kérdezte Ceila. – Miért kéne? Bántja Bikficet?
– Nem Bikficet. Szerintem ő a hunyó Yahya-verésben.
– Komolyan? Nem hiszem el! Connie tesójával, Jennel jártam suliba, a szüleink is sokat
buliztak együtt, még én ajánlottam be nektek a csajszit! Azt hittem, jól ismerem! Ez most
komoly? Rá gyanakodtok? Ő olyan... olyan semmilyen és uncsi! Hogy derült ki?

92
 – Még semmi se derült ki – nyugtatta Wessex a szörnyülködő nőt. – Connie főleg
Totemnek gyanús.
– Most már nekem is! – kontrázott Ceila. – Hogy nem jutott eszembe!? Mindig is elég
fura csajszi volt. Egyébként egy időben piszkosul utánozta Madonnát, ugyanúgy öltözött,
ugyanúgy sminkelt. Imádta a spinkót! Na de nem, ezt azért nem nézem ki belőle! Hogy
tökéletes bűntényt kövessen el! Ehhez ő nem elég, szerintem!
– Connie sminkelte magát? – csodálkozott Wessex.
– Nem mindig volt ilyen szürke kisegér, mint mostanság – árulta el a nő, suttogóra fogott
hangon, mint aki titkot közöl. – Régebben mindig rendesen kicsípte magát, ahogy én is, meg
minden igényesebb nő, csak aztán egyszer nagyon megerőszakolták. A szokásos trükk,
ismeritek: drogot csempésztek az italába, és több srác végigment rajta. Connie nem tett
feljelentést, de totál begubózott. A tesója nem bírta rávenni, hogy agyturkászhoz menjen,
pedig biztos ráfért volna. Ezt nem is tudtátok?
– Egyéb infók? – kérdezte Yahya.
Az igényesen kicsípett Ceila vállat vont.
– Nagyjából ennyi. Jen, a tesója nemrég ment férjhez, pedig most már tényleg rajtam
lenne a sor. Az esküvőn Connie volt az egyik koszorúslány, na, akkor szépen ki lett fenve, a
nővére ragaszkodott a csinossághoz. De az esti dínomdánomról már ellógott, ugyanis parázik,
hogy megint bedrogozzák és partiba dobják. Totál fóbiás! Mondta is, hogy mindenképp zsaru
lesz a férje, mert abban megbízhat. Különben téged istenít, Totem! Világos az indíték, nem
gondoljátok?! Most, hogy már szabad vagy, el is vehetnéd!
– Vegye el a bubópestis! Különben is, miért lennék szabad? – hördült a férfi.
– Hát mert a csajszid már Wessexé! A Holdról is látszik! Ti meg ne tagadjátok, milliószor
láttam már ilyet! Amikor egymásra néztek, reflektorok égnek a fejetekben! Egy csomó
isitársam ment férjhez ilyen tűzijátékkal a szemében! Persze ma már a fele se ragyog! Majd
csak engem figyeljetek! Amíg élek, tüzelni fog a nézésem! Imádlak, Nasar, holtod napjáig!
Totem begombolta zakóját a repülő kerubot ábrázoló macsóhímzés fölött. E mozdulattal ő
maga is bezárkózott.
– Rendben, Yahya – mondta a lány felé fordulva. – Egy hetet kapsz, hogy eldöntsd,
melyikünk a pasid. Ne kapkodd el a választást, aludj rá párat. Wessex, rajtad komolyan
csodálkozom, neked sose volt csajozós híred. Jó, ha tudod: nagy fába vágtad a farkadat! Ha
majd Yahya rájön, hogy kihasználtad az elmeállapotát, látni akarom, amikor alaposan bemos
neked! Szerintem ott még pörgőrúgás is lesz!
Wales széttárta karjait.
– Sajnálom.
Ceila felnevetett:
– A talált tárgy azé, aki megtalálja. Wessex legalábbis így gondolja. Ne búsulj, Totem!
Száz jobb csajszid lesz! Gondoskodni fogok róla!

93
 Minél jobban kimerik a kutat,
annál több víz lesz benne32

Hypatia és Moritz is értesült leányuk heveny felépüléséről, a Wales-

osztagbeli munkájáról. Eredményeikről is hallottak, és bár a médiában
nem nevezték meg a zsarukat, akik élve találták meg a szökött
pedofilok által elhurcolt kisfiúkat a revükirálynő kerti pavilonja alatt, a baráti hírhálózat
jóvoltából tudták, ki(ke)t illet a dicséret.
Ez alkalomból a telefonáló szülők külön-külön látogatást helyeztek kilátásba, ugyanaznap
estére, ám erről leányuk, trillió elfoglaltságára hivatkozva, lebeszélte őket.
Így aztán Totemék távozása után Yahya és Wessex kettesben maradt. Utóbbi tartott ennek
beláthatatlan következményeitől, a lány merészen nézett elébük.
Ittak még egy pohár vörösbort, az pedig meghozta az étvágyukat. Körbenéztek a
háztartásban, hogy mit főzhetnének vacsorára, végül úgy döntöttek: egymást.
Feltörtek egy újabb tábla csokoládét, ittak még egy pohár száraz vörösbort; ezek
tudvalevően lekötik a szabad gyököket, meg is történt: egyetlen gyökük sem maradt ugaron.
Amikor már mind közelebbről, majd annál is közelebbről nézték-csodálták egymást, az
elhomályosulásig közelről, Wessex ráébredt: tőle várják a kezdeményezést, holott esetükben
ez mostanáig éppenséggel másképp volt, ám nem bánta; átvette, és mindketten élvezték.
A csók, amely a bulvársajtóban banálisan csattanni szokott, sőt elcsattanni, akár a
csúzligumi vagy a melltartópánt, sokféle lehet: édes, finom, szenvedélyes, halálos, ritka
esetben mindez együttvéve.
Lávaforró csókjaik végigdúlták szervezetüket, végtagremegést, légszomjat, sóhajtozást,
simogatást, forróságot, ölelést kiváltva, bizonyos pontokon erőnlétet fokozva, egyszersmind
akaraterőt apasztva. Wessex talpig lovagi páncélban se titkolhatta volna elhatalmasodó
vágyát, mégis lassítani-odázni próbált.
Persze bebukott.
Az erószi futótűz útját széthajigált ruhadarabok jelezték a kanapétól a hálószobáig, de
elszórták a csokipapírt, a poharakat, már-már az eszméletüket is; jelképesen jóval többet is
eldobtak maguktól, félszeket, gátlást, előítéletet, mígnem súlytalanná vált eronautaként
körberepülték a Földet és berepülték egymás tájait, spirituális provinciákat is beleértve.
Utóbb igyekeztek hangot adni annak, amit együtt átéltek; a hangadás sikerült is, csupán a
szavak nem jöttek, vagy csak tagolatlanul. A nyögdelés, habogás, sóhajtozás önfeledt
nevetésbe fulladt, így aludtak el egymás karjában, végtaggabalyodottan.
Reggel Szmoking cica (5,5 kg) lágyan rájuk ugrott, Wessexre öltájt, a lánynak a mellkasát
vette célba. Egy vödör jeges víz sem lett volna serkentőbb.
A férfi nyögve felült, és elhadarta:
– Csipkeveretes, rokokó, zafírkék.
– Tessék?! – jajdultYahya, keblén a lidércszerű súly- lyal.
– A gyorsteszt szavai. Melyikünk alzheimeresebb?
– Ebben akarsz versengeni? Győztél!
Kávét, teát főztek, friss kenyér híján mézes, lekváros kétszersültet majszoltak; olvadt-
aléltan bámulták, lépten-nyomon megérintették, simogatták egymást; ezen jót mulattak, ám
komolyra fordult, és visszabódultak az ágyba.
Később, kekszmajszolás közben kiújult Yahya információéhsége. Tabletjén át a virtuális
világba kapcsolódva hirtelen felnevetett:

32 közmondás

94
 – Ebben a posztban azt kérdezi valaki, hogyan lehet vegán módszerrel darazsat irtani.
Vegán módszerrel! Így szól az egyik tanács: „csapkodd le őket egy csokor sárgarépával!"
Az ablakon beáradó napsugarak a hajával játszadoztak, a szőkeség soknyi színárnyalatát
felvillantva.
– Ki borotváltatott elsőként ábrát a halántékához? – kérdezte Wessex.
– Én voltam. Ráuntam, hogy a hajam az arcomba lóg, de lófarokba fogni, rövidre vágatni
sem akartam. Ezért jöttek a négyzetek és a kritikus tincsek befonása. Nasarnak tetszett, így hát
Ceila továbbfejlesztette magának, szívekkel és hajdúsítással.
– Már-már giccsfaktoros, amit a napfény művel a hajszíneddel – merengett Wessex.
A lány rámosolygott a zöldteás szilke pereme fölött:
– A te sötétbarnaságoddal hasonlókat művel. Csoki-kávé-fahéj-gesztenye színmenüt
villantgat fel rajta. Bocs az étkezési hasonlatokért, lehetséges, hogy haspók vagyok. Eszményi
érzés elbutulás- és giccshatárig boldognak lenni. Szerinted is?
– Kicsit ijesztő, szokatlan és fura, de nagyon jó.
Könnyű sétára vitték a bicebóca Mozartot. Büszkén felmeresztett farokkal Szmoking is
velük tartott, s ha veszélyt vélt észlelni, kerítésre vagy embervállra menekült.
Aztán a négylábúak otthon maradtak, a feleannyi lábúak vásárolni mentek. Berendezési
tárgyakat, többek közt frizsidert, asztalt, székeket válogattak Wessex lekopárított hajlékába.
Mindkét háztartás frigóiba friss élelmiszert halmoztak, végül ismét Yahyánál kötöttek ki.
A közös vacsorakészítés közben ugyanazt a dalt kezdték dúdolni, majd hangosan
énekelték, bohókás táncot koreografáltak hozzá, és teljes szinkronban elugrándozták-lejtették.
Akkor is tovább nevettek, amikor a duettezés miatt negligált étel lekokszolt a serpenyőben.
Az újraalkotott sültet filmnézés közben falatozták be, aztán a mozizásról is
megfeledkezve egymásba részegültek, s a nap legvégén összecsodálkoztak: így is lehet élni?!

Titkok titka: gyűlölet és szerelem33

Úgy rémlett, Yahya emlékezetéből végérvényesen kihullottak a Hattyú-tónál

történtek.
Bár a támadást megörökítő gyenge minőségű film láttán tudomásul vette, hogy
mindezt csakugyan megtették vele, kellőleg fel is bőszült miatta, nem túlzottan hitt
Connie bűnösségében.
Az motoszkált a fejében, hogy tudom, ki volt az, csak nem jut eszembe.
Habár a gyerekcsősz rajongott a telivér Totemért, mégis mi haszna lett volna a
verőlegényes akcióból?! Miért gyűlölné őt annyira, hogy többször is megsokkolja a brutális
eszközzel?
Nem terveztek hosszú távra Turpinnal, ezt nem is titkolták, próbapasasként,
próbacsajként emlegették egymást. Viszonyuk nem bontakozott szerelemmé, noha idővel
kapcsolattá mélyült; komfortosan érezték magukat a másik társaságában, tudtak beszélgetni,
együtt nevetni, közös akciókban is többször részt vettek, miáltal bajtársiasságuk is erősbödött.
A sokker valóban Totemé volt, de többen hozzájuthattak. Nemrég napokig hevert nála is.
A férfi eljátszotta aznapi akcióját, nyelvlógásig loholt egy drogdíler után, majd a gyűlölt
sokkolóval tartotta a földön a letepert fickót, amíg társai odaértek.
Yahya hasizomfájásig mulatott Turpin akciódús előadásain, akárcsak Bikfic vagy bárki
más, akit performanszaival megörvendeztetett. A sokkoló végül a lánynál maradt, az
eredetileg dohányzóasztalnak nevezett bútoron, amely sosem dohányzott, ezért ő átnevezte

33 Goethe

95
nemdohányzó-asztallá, majd kávézóasztallá, pedig az asztalka jellemzően kávézni se szokott.
Aztán a bikázó eltűnt onnan, nyilván Turpin vette magához, hogy később megint elhagyja
valahol. Elvégre előszeretettel mutogatta tetkóit és fegyvereit, csak tapizni szabad, használni
tilos kikötéssel.
Az irodában alaposan átbeszélték az ügyet Wessex-szel és társaival.
– Nekem is volt szerencsém Turpin-performanszhoz – mesélte Selima. – Akkor tűzlétra-
és falmászást adott elő, a végén hosszan krav-magázott az üldözöttel, aztán persze kiütötte az
ipsét. Ezt tökegyedül, díszlet nélkül játszotta el a Két bunyósban. Szétcsapdostam a patellámat
a röhögéstől, de mások is kárt tettek magukban. Ha a pasis szexet bírnám, tutira levadásznám
őt.
– Még nem tudsz róla mindent – mondta Yahya. – Legalább ennyire átél mindent. Ha
például beteg, értsd: benáthásodott, halálfélelmében az összes általa ismert dokit
végighívogatja a nőgyógyásztól a gyerekorvosig, a szemésztől a proktológusig, és ha nem
elégedett a tanácsaikkal az életmentő kúrát illetően, az ismerős halottkémet is feltelefonálja,
akár éjnek évadján, karácsonykor, kilences erősségű földrengésben is. Ellenben a haslövést
lábon hordja ki.
– Te most rá akarsz dumálni? – kérdezte Selima.
– Azt is tudnod kell róla, hogy egy lépést sem tesz UV-lámpa, luminol és hasonló cuccok
nélkül, baci és betegségfóbiás. Éttermi asztalnál, idegen vécében, szállodai szobában mindent
körbelámpáz, gyanús foltokat keres, és mihelyt talál, nyomban fertőtleníttet a személyzettel;
átéltem néhányszor. Nasar fitnesz-termében is bevizsgálta az öltözőt, és rögvest gyanús
spermafoltot talált az egyik kényelmetlenül keskeny padon. Ebből szaftos féltékenységi
botrányok kerekedtek az öltözőhasználók között, végül összedobták a rávalót, és DNS-teszt
döntötte el, ki szexelt a lócán.
– Meggyőztél, akarom a pasast! – lelkesült Possey.
Wales felsóhajtott:
– Oké, miután Selima újabb pólust nyitott a beállítottságán, kis ideig tegyük jégre a
Madonna-mást, hátha majd magától bekattan valami – javallotta. – Foglalkozzunk a magát
Háborús Bosszulónak nevező rémtevővel, akit Yahya ügye miatt toltunk félre. Annál is
inkább, mert ma reggel újabb áldozata került elő egy rég bezárt szódavízgyártó üzemből.
– Ez a kattant ugye nem pedofil?! – kérdezte a lány reménykedőn.
– Nem, ez másként beteg. Embereket rabol, bizarr orvosi kísérleteket, műtéteket végez
rajtuk, és a bőrükbe süti Háborús Bosszuló szövegű billogját, rendszerint a felkar belső
oldalára. Végül a fogvatartás helyén hagyja vagy valahol kidobja őket. Orvosi cuccban,
maszkban, kesztyűben, védőszemüvegben mutatkozik, meg se mukkan előttük; eddig sikerrel
megőrizte fantom jellegét. Minden áldozatot ugyanazzal a majdnem teljes naplómásolattal
hagy magára, melyről annyit tudunk, hogy az eredetijébe egy valahai háborús bűnös írogatta
feljegyzéseit precíz, szenvtelen szűkszavúsággal. A fickó rögzítette, kivel hált éjszaka, milyen
volt a partnere. Mi jót reggelizett, kivel találkozott, hány embert kínzott meg, vallatott
személyesen, hányat ölt meg enkezűleg, mennyit végeztetett ki a bakóival.
– Akárcsak Himmler – mondta Yahya. – Ő is keményen naplózta dicső tetteit,
magánéletit, melóbelit egyaránt. Úgy tudom, irománya hadizsákmányként az oroszokhoz
került, akik aztán évtizedekig nyammogtak-üdültek rajta.
– Ez a háborús napló is évtizedekig lappangott valahol. Azt már tudjuk, kié volt. A
Himmlernél rangban jóval kisebb kaliberű, ám nem kevésbé bűnös egyén a naplóján kívül
pribékhivatalt vezetett. Intézményében más vallásúakat, másként gondolkodókat, lázadókat-
ellenállókat, fűt-fát vallattak-öltek, és persze vagyontárgyakat is lenyúltak. Az így
meggazdagodott Paul Ortner hamis papírokkal és hazaváltással simán megúszta gyilkosságait,
akárcsak oly sok bűntársa. Tíz évvel ezelőtt, jólétben telt, hosszú élete végén természetes
módon, büntetlenül halálozott el, miként több hóhértársa is. Hagyatéka egy önjelölt

96
igazságosztó birtokába került, aki Háborús Bosszulónak nevezi magát. Mivel Ortneren már
nem torolhatta meg az elkövetett bűnöket, annak egyik leszármazottját vette célba.
Elfogta az egyik felnőtt unokát, bezárta egy pincébe, különböző anyagokat fecskendezett
a testébe: izomba, bőr alá, vénába, csontba. Összevarrta a száját, a szemhéját, végül a
naplómásolattal együtt, meztelenül, félholtan kidobta őt egy néptelen helyen.
– Azt hinnénk, hogy Ortner egész famíliáján végigment – mondta Yahya. – Pedig nem ez
történt, jól sejtem?!
– Ha csak Ortner leszármazottait veszi célba, már elkaptuk volna, ezt nyilván ő is
pontosan tudja. A naplóban Ortner számos bűn- és munkatársa név szerint szerepel, ám e
neveket a Bosszuló csak azután osztja meg velünk, ha már megkínozta valamelyikük egy-egy
kései utódját. Nyilván azt tervezi, hogy végigmegy ezen a büntetőlistán. Nem hinném, hogy
játszik velünk, amikor a nevet közreadja, inkább azt akarja, hogy a sajtó foglalkozzon a
háború végén büntetlenül szétszéledt gonosztevőkkel. Vagy tudom is én, mit akar!?
– Ez akkor is nagyon, nagyon beteges! – szögezte le Caleb.
– Hábé a hetedik áldozatnál tart. Nem követ semmilyen ciklust, ötletszerűen csap le,
mindig bekamerázatlan helyszínen. Még semmilyen ellenőrzésen nem akadt fenn, holott
embereket üt le vagy kábít el, azután le-föl furikázza őket. Egy-két hétig fogva tartja az
elhurcoltat, végül nyomorultra-betegre kínozva, összevissza varrogatva adja vissza.
Közönséges zsákvarró tűt és erősebb háztartási cérnát vagy hímzőfonalat használ, tudván,
hogy orvosi eszközök használata esetén könnyebben azonosíthatnánk. Úgy gondoljuk,
valamelyik ősén orvosi kísérleteket végeztek, ezt torolja meg többedíziglen, esetleg ő maga
orvos vagy hasonló. Nem végzi el kétszer ugyanazt a műtétet, csonkolt ő már fület és a
tenyérhez varrta, horrorisztikus művi sérvet hozott létre, felkart varrt hasfalhoz...
Apokaliptikusan agybeteg!

Az építész semmire sem tanítja

meg a természetet34

Épp a kórházba készültek az újabb áldozathoz, midőn Igor Mortis

robbant az irodájukba.
– Drága vitézeim, az imént láttam a Bosszuló legutóbbi művének
fotóját, ha egyáltalán illik műnek nevezni azt a fércmunkát! – hadarta izgatottan a halottkém.
– Már eddig is éreztem, hogy valami nem stimmel a furcsa öltéseivel, csak éppen a
megvilágosodásom késett mostanig! Nos, drága vitézeim, igyekszem felfogható lenni! Tehát!
A jobb grafológusok is észreveszik, ha valaki szándékosan nem a domináns kezével ír vagy
elcsúfítja a betűket, és bennem is motoszkált valami a Bosszuló eddigi „munkái” láttán, de
csak most lettem száz százalékig biztos a gyanúmban! A sebészek rengeteg varrásfélét
tanulnak, ez a fickó viszont csak egyetlenegyet használ, és azt igyekszik torzítani, hamisítani,
már ha értitek, miről hablatyolok, drága vitézeim! Van egy szakma, ahol ez az egy bőven
elegendő! És ez a mienk, a boncdokiké! Az Y-vágást pont ilyen öltésekkel varrjuk össze, és
az emberünk eddig is ezt variálta-leplezte, de végre rájöttem! Mi következik ebből?
Halottkémet, patológust keressetek, vagy ezek segédjét-asszisztensét, már ha rám hallgattok!
Csókedli Caleb, aki úgy hasonlított az egykori tévésorozatban hódító Sandokanra, mintha
annak kiköpött klónja volna, Igor Mortisra csücsörítette amúgy is folyvást csókra álló,

34 Mark Twain

97
cikcakk-íves, bordópiros száját, amely után a becenevét kapta. A boncdoki jóval dúsabb,
barackszín ajkai pikánsán visszacsücsörödtek rá.
A többiek nehezen dolgozták fel a látványt.
– Köszi, Igor! – ujjongott Caleb. – Végre továbbléphetünk! Már úgyis annyit kurkásztam
a levéltári és egyéb anyagok között, hogy majdnem a monitorra folyt a szemem. Nagyjából
tudjuk, kik voltak Paul Ortner bűntársai a Wessex által pribékhivatalnak nevezett pokolban.
Természetesen azokat próbáltam nyomon követni, akik hamis papírokkal léptek le az
igazságszolgáltatás elől, de pontosan a fals személyazonosság miatt keserves a dolgom!
Csakis az hajtott tovább, hogy ha a Bosszulónak sikerült rájuk lelni, nekem is menni fog.
– Nem azt mondtátok, hogy az agyász szerint a Bosszuló inkább „primitívebb” lélek? –
kérdezte Yahya.
– Valójában nem mondtuk még, de felmerült a gyanú – felelte Wessex. – A te szemed
frissebb, a mienk már káprázik az ügytől. Mit nem vettünk észre?
– Mi van, ha az Igor szerint halottkém vagy boncsegéd melójú fickó csupán a végrehajtó?
Ha nem ő az agytröszt?
– Tegyük fel, hogy ketten vannak? – merengett Selima. – Jaj, ne már!
A távozó Igor Mortis visszapördült az ajtóból. Elképesztően dülledt, öklömnyi, szürke
szemei hozzá képest némileg beljebb voltak a szobában, és Yahya arcára meredtek.
– Nem csacsiság, amit mondasz, drága vitézinám! – közölte. – Vagy két embert
keressetek, vagy pedig egy többtudatút, más szóval igencsak skizót!
– Köszi, így már sokkal könnyebb – dörmögte Rigolya Romek.
A kórházba hajtva igyekeztek minél többet megtudni a legutóbbi áldozatról. Selima és
Csókedli összedolgozott a számítógépes kutatásban.
A korosodó Ottó Courage háborús bűnöket megúszott nagyapja régen elhunyt, már a
gyerekei sem éltek. A pszichiáter professzor unoka a családtagok – nem feltétlenül autentikus
– elbeszélései nyomán ismerte őse rémtettekkel terhelt múltját, később hozzákutatott még
néhány hátborzongató adalékot.
Végül több könyvet is írt a háborús bűnösök lélektanáról, második világháborús
gyilkosokat szintúgy megszólaltatván interjúiban, mint későbbi emberirtások buzgó
végrehajtóit, győztes és vesztes oldalról egyaránt. Másik kötetében azt tárta fel, mi játszódik
le a korban közeli hozzátartozók és a kései utódok lelkében a háborús hősként tisztelt vagy
éppen gonosztevőként szégyellt-utált előd miatt.
Weboldalán kifejtette, miért foglalkoztatja őt a téma, a vezeklési szándékon túlmenően.
Nagyapja tettei nyomán sokáig bűnösnek érezte magát, mint olyannyian az általa felkeresett
utódok közül. Ő végül leküzdötte ezt az érzést, ám rajta kívül csak keveseknek sikerült. A
szülők/nagyszülők véres múltja által gyötörtek egy része szélsőséges gyűlölködővé válva
azonosult ősével, és visszasírta a szégyenletes korszakot, többségüket azonban életfogytig
kísérték a mardosó bűntudat táplálta lelki problémák.
– Hát Courage-t miért kínozta meg Hábé? – értetlenkedett Leon. – Hiszen ő
nagyfaterostól rühell mindenféle háborús brigantizmust!
– Kapjuk el a Bosszulót, és kérdezzük meg tőle! – indítványozta Wessex.
Remélték, hogy ebben Ottó Courage segíteni tud.

98
 Büszke fényűzés a becsület35

A markáns redőkkel-ráncokkal barázdált arcú, szőkített hajú, fiatalos professzor

felébredt már a műtéti altatásból. Örömmel fogadta, hogy megszabadult a
Bosszuló elnagyolt öltéseitől, amelyek mindkét karját az oldalához rögzítették,
mintegy vigyázztartásba kényszerítve őt.
A toxikológiai vizsgálat eredménye még váratott magára, ám kezelőorvosa szerint csupán
kismértékű mérgezést szenvedett el a beadott kemikáliáktól, tudata tiszta, orientált.
A hatvanas éveit koptató Otto Courage mackó mintás kórházi ingben feküdt a párnán,
bepólyált karjai a takaró fölött pihentek.
A bemutatkozás és röpke tiszteletkör után Wales a tárgyra tért:
– Meg tudja magyarázni, miért kivételezett önnel a Háborús Bosszuló?
A professzor kurtán felnevetett:
– Úgy festek, mint egy kivételezett? De persze értem, mire céloz. Valóban kevésbé
kegyetlenül bánt el velem, mint a korábbi áldozataival. Számomra pedig nem csak az a
nyereség, hogy úgyszólván maradandó károsodás nélkül jöttem ki a sztoriból, de még egy
izgalmas pszichés kórképet is tanulmányozhattam. Igyekszem érthető lenni, de persze
szóljanak rám, ha mégis körülményeskednék vagy elszállnék. Tehát: mióta idekerültem, a
velem foglalkozó személyzet viselkedését elemzem. Az egészségügyi dolgozókba azt
sulykolják, hogy kerüljék az érzelmi kötelékteremtést a páciensekkel. Ugyanakkor vicces,
hogy a túsztárgyalókat konkrétan kötelékteremtésre képezik ki. Érzik a fonákságot? Engem itt
órák óta úgy kezelnek-forgatnak, mint egy tárgyat vagy munkadarabot. Ily módon
megfosztanak a személyiségemtől, ezáltal a méltóságomtól is. Ez pedig megalázó, sőt:
megbetegítő stresszor. Ha viszont túszejtő gazember lennék, a zsaruk igyekeznének minél
közelebb jutni a lelkemhez, az érzelmeimhez. Fura, nem?
– Igaza van, de most szólok, hogy elszállt – közölte Wales. – Beszélhetnénk az
elrablójáról? Szívesen elkapnánk végre a fickót.
Otto Courage bólintott. Szürkéskék írisze már elvesztette kontúrját, ahogy ez az idősödés
során történik, ám tekintete röntgensugár-szerűen átható maradt.
– Mire befejezem, ő a maguké lesz, ha van elég eszük. Nos, nem üres fecsegés volt, amit
a kötelékteremtési anomáliáról mondtam. Az én szakmám is főleg erre épül, ezt használtam a
fogságban is. Hiteles forrásból tudom, hogy a Bosszuló eddig egyetlen áldozatával sem állt
szóba...
– Önnel tehát igen – összegezte Yahya gyengéd sürgetésképpen.
A nőmágnes arc feléje fordult, mosoly áradt el a kissé kékes, dús ajkakon.
– Velem persze igen, jól sejti. Sokat megtudtam róla. Ezzel ő is tisztában van, tehát
jelenleg nyilván nyugtalan, talán a menekülést is fontolgatja, ki tudja. Egy hete fogott el, késő
éjjel a saját kertemben ütött le egy fahasábbal. Idegen helyen, székhez kötözve tértem
magamhoz. A pacák a velem szembeni műtőasztal-szerűség szélén ülve engem bámult az
arcvédő plexin keresztül, tudják, ez olyan alul szájmaszk, felül ablak jellegű holmi.
Összességében úgy festett, mint egy szkafanderes űrhajós, annyira beöltözött mindenféle
védőgöncbe, nehogy csak egyetlen hámsejtet is elpottyantson a majdani helyszínelők kedvére.
Hamar rájöttem, hogy ő a Háborús Bosszuló. Olvastam róla a lapokban, és módfelett érdekelt
a motivációja. Elindítottam a kötelékteremtést. Beszéltem hozzá, és ő cseppet sem unta,
ellentétben magukkal. Mindössze kétszer kapott dührohamot, ekkor le akarta ragasztani a
számat, végül meggondolta magát. Aznap tehát elértem, hogy ne csináljon velem semmi
pocsékságot. Másnap már szóra bírtam. Kezdetben nem hozzám beszélt, hanem a másik
énjéhez. Eleinte csak suttogtak egymással, nem is értettem, miről fecsegnek...

35 közmondás

99
 – Öööö... – szólt közbeYahya. – Lassítson kicsit!
A professzor nevetett. Harminckét csipkefehér foga volt, nem feltétlenül saját nevelésűek.
– Nahát, mégsem untatom önöket!? A szám kiszáradásáig beszéltem hozzá, és harmadnap
még mindig nem rakott fel a szembeni asztalra, antiplasztikai műtétre, mint a korábbi foglyait.
Ekkor már általam is érthetően beszélgetett a társával. Két különböző, az egójukhoz passzoló
hangkaraktert használtak. Egyikük megfontolt, racionális, kegyetlenül kemény fickó, az
alárendelt másik neki engedelmeskedik. Utóbbi táplált, mosdatott, vécéztetett engem. Egyiket
se vitte túlzásba, a koszt se volt ízletes. Időnként a nagyanyjukhoz is beszéltek, de csak
fiktíven, ő ugyanis nem volt jelen, vagyis nem az egójuk része volt. Negyednap hármasban
vitatkoztunk, mivel végre engem is bevontak a társalgásba. A domináns, aki egyébként
Alfának nevezte magát, közölte velem a tényálladékot, miszerint a kislány korú nagyanyját
ezerkilencszáznegyvennégyben koncentrációs táborba hurcolták az ikertestvérével együtt.
Orvosi kísérleteket végeztek rajtuk, a húga belehalt, őt pedig egész életében öldöste a
bűntudat, amiért, ha megnyomorodva is, de túlélte. Alfa a nagyanyja szenvedései láttán
határozta el, hogy bosszút áll. A koncentrációs tábor pribékjei közül már csak két élő vénséget
bírt felkutatni, egyikük öregotthonban élt, a másik egyedül tengődött. Mindkettőnek
izombénító injekciót adott be. Az emberek tíz- és százezreit legyilkoló hóhérok hosszan
agonizáltak Alfa szeme láttára, ő mégsem érzett elégtételt. Nem sokkal ezután elkísérte
nagyanyját egy túlélő-találkozóra, ott szerezte meg a „vérrel írt” naplót valakitől, későbbi
áldozatait ennek alapján választotta ki. Óvatosan, nyomot nem hagyva felderítette a szökött
bűnösök utóéletét, a névváltoztatásokat. Teljesen megveszett a tudattól, hogy ezt a hóhérokra
állított detektívek is megtehették volna annak idején, ám azok mégis futni hagytak sok
tízezernyi rablógyilkost. Alfa felfogása szerint ugyanis a háborús hóhérok rablógyilkosok, és
ebben sok igazság van. Amikor felfogta, hogy a kipécézettek maguktól meghaltak már, úgy
döntött, a gyerekeiken, unokáikon fog torolni. Megteremtette másik énjét, hogy legyen egy
csicskája, aki elvégzi a munka piszkosabbik részét. Ő lett az egyszerű felfogású, szófogadó
Szolga. Megegyeztek, hogy a leszármazottak nem száz százalékban bűnösök, csak
vérgenetikailag, idézet Szolgától, tehát nem az életükkel, hanem „csak” az egészségükkel
fognak fizetni. Kisasszony, kaphatnék egy korty vizet?
Yahya a szájához tartotta a szívószálas poharat. Courage megfogta a kezét. Ujjbegyeivel
finoman cirógatta a csuklóját, miközben kortyolgatott.
– Köszönöm, nagyon kedves! – lehelte végül, sokkarátos mosolyt csillogtatva: – Kegyed
nemcsak kebelben kirobbanó!
– Éppenséggel nem rettegek, hogy a keblemet idővel becsípi a bringalánc – mondta
Yahya. – Koponyázzunk tovább! Lehet, hogy kilóg a kronológiából, mégis érdekelne: mit
szólt mindehhez Alfa és Szolga nagyanyja?
– Kifejezetten ellenezte. A bűnbocsánatról beszélt nekik, és ők nem ellenkeztek vele.
Tisztelik, imádják a nagymamát. Ennek köszönhetem, hogy ennyivel megúsztam. Visszatérve
a kronológiához: az ötödik napon még mindig nem fecskendeztek belém mérgeket, műtétről
sem esett szó, azt reméltem, végképp megúszom. Kiderült, hogy nem ismerik a könyveimet,
ez ugyan kicsit fájt, de így legalább nem fogytunk ki a közös témából. Meséltem nekik az
utódokban lezajló sokrétű lelki folyamatokról. Ez teljesen lebilincselte őket, olykor
megállítottak, hogy megvitassák egymással a hallottakat. Úgy gondolom, Alfából bármelyik
korban hithű pribék válhatott volna, holott önök nyilván azt gondolnák, inkább Szolga a
hóhéralkat. Vagy netán úgy vélik: hohó, hiszen ők a jók, a bűnösöket büntetők!?
– Nem véljük úgy – felelte Wales. – A két egó más néven is szólította egymást?
– Jó kérdés, igazán zsarus – biccentett a professzor. – Ha nem teszi fel, nem árultam volna
el, mert nem hinnék abban, hogy valaha is elkapják őket. Alfa rendes neve Gábriel, a másiké
Emil. A hatodik napon Alfa közölte velem, hogy az ítélethozatalnál figyelembe vette a
háborús bűnös témakörben végzett bűntudatos munkásságomat, ezért a műtétet

100
fájdalomcsillapítás mellett hajtja végre rajtam. Köszönjem meg, az elődeim nem voltak ilyen
mázlisták. Kérdeztem, milyen beavatkozásra gondolt, ám ekkor megint befordult, és
dühöngővé változott. A karomba égette névjegyét, a Háborús Bosszulót, én meg bevizeltem a
fájdalomtól. Többet nem állt szóba velem, társával gorombán, ugatós hangon beszélt, aztán az
megunta, és visszafeleselt. Egymásnak ugrottak, dörögtek a pofonok, rugdosták egymást,
irtózatos bunyót rendeztek...
A lány közbevetette:
– Ilyet láttam már Totemtől, pedig ő százas. Ja nem, csak hetvenes.
– Majd meséljen nekem a fiatalemberről – kérte Courage, és szájzugát is felrántva,
jókorát kacsintott.
Yahya elbűvölődött. Kislány kora óta nem látott kacsintó embert.
– Kegyetlenül összevesztek, és közben leszaggatták egymásról a védőgöncöt is – folytatta
a professzor. – Gábriel Emil tespedt mozgású...
– Elnézést...? – akasztotta meg Wessex.
– Jó, akkor lomha mozgású, mármint nyugalmi állapotban. Kábé százhetvenöt magas,
negyven körüli pacák, teljesen kopasz, amúgy tetőtől talpig borotvált, tehát nem hullajtgat
DNS-mintákat, ezt ő maga mondta el, azzal dicsekedve, miért nem képesek elcsípni a zsaruk.
Arca kerek, viaszfehér. Szeme szűk résű, mélyen ülő, sötét színű, de nem barna, nem is
fekete. Csak sötét. A tekintete, vagyis a nézése nyomasztó. Orra szétterülően lapos, mint
egyes bunyósoké. Felső ajka vonásnyi, szinte nincs is, ez általában az alkoholista anyák
gyerekeire jellemző, bár ezt csak érdekességképpen mondom, a szüleiről nem csevegtünk. Ja,
az alsó ajka sem karakteres. Összességében nem szívtipró alkat.
– Mit gondol, miért fedte fel magát ön előtt? – kérdezte Wessex.
– A nagyanyjukon kívül én is a bűnbocsánatról győzködtem őket, és elég szoros köteléket
fontam köréjük. Tiszteltek és bíztak bennem. így talán megértették, hogy a másik oldali
utódok többségét nagyon is eleven bűntudat gyötri őseik szörnytettei miatt, bármilyen sok idő
eltelt is azóta, és amit ők művelnek velük, az nem igazságszolgáltatás, hanem vegytiszta
bűncselekmény. Véleményem szerint le fognak állni ezzel. Ám az is lehetséges, hogy ezentúl
egyenes ági bűnösökre fognak vadászni, olyanokra, akik maguk gyilkoltak, nem a
nagyszüleik, keresztapjuk, ángyuk. Háborús bűnösöket is bármely korban, bárhol találnak. Ha
netán ez következik be, szerintem szerepet cserélnek. Szolga Emil a megszállottságig hisz a
háttérhatalmas, Grabo- voj-számos, kemtréles idiótaságokban, így csere esetén ő lehet a
domináns bosszuló. Ha valóban így történik, jóval veszélyesebbek lesznek, ámokfutásra
válthatnak. Azt hiszem, könyvet írok róluk. Kevés pszichiáter tanulmányozhatta hasonló
szituációban az egók csatáját egy emberen belül, nem klinikai körülmények között, élesben.
Nekem sikerült, ami annak is köszönhető, hogy nem vesztettem el a fejemet, és szinte végig
irányítani tudtam őket.
– A Bosszuló éjjel-nappal magával volt? – kérdezte Yahya, gondosan ügyelve, hogy
legalább ő egyes számban beszéljen róla.
– Napközben a nagymamát gondozták, csak este jöttek hozzám – hangzott a válasz.
Wales, névjegyét az agyász felé nyújtva, belefogott a szokásos mondókába:
– Ha valami még eszébe jutna...
Courage félretolta a kezét.
– Kebel- és popsibarátként a kisasszony névkártyáját óhajtom. Máris eszembe jutott
valami!
Yahya meglebegtette fölötte a kért lapocskát. – Nos?
– Amikor Gábriel és Emil balhézott, előbbi azt kiabálta a másiknak, hogy te csak egy
fostos boncsegéd vagy! Amire Emil azt rikácsolta, hogy te se vitted sokra, csak kiröhögtetted
magad a dalversenyen, pojáca!
Megkapta a kártyát. Mire elolvasta a rajta álló nevet, Yahyáék messze jártak.

101
 A macska és a hazugság között
az a legfőbb különbség, hogy
a macskának csak kilenc élete van36

Csókedli és Selima beásta magát a bonctermek és dalversenyek keserédes világába.

Az így talált Emilek és Gábrielek egyikére sem illett Otto Courage jellemzése.
Másként, más nyelveken is próbálkoztak, a Gábriel név nyomán az angyal, őrangyal,
majd a szolga szavakat is bevonva.
Csakhamar találtak egy Emil Huldin nevű boncsegédet. Szolga Emillel nem sokra
mentek, ő ugyanis három éve elhalálozott egy raktártűzben.
Mélységes mélyre ásva egy kerületi énekversenyre bukkantak, amelyet csupán a helyi
kábeltévé közvetített, alig két éve. Ezen fellépett egy Alfred Gabriel Engel nevű dalnok.
Helyezést nem, csak emléktárgyat kapott.
Az átadási aktusról készült, nem kiállítási minőségű fotón Otto Courage leírására
emlékeztető, komor, kopasz, lapos orrú, ajaktalan férfiú veszi át az életfát ábrázoló
szobrocskát.
Tovább kutatva kiderült, hogy Alfred Gabriel Engel három évvel ezelőtt, külföldre
költözés közben elhagyta személyazonosító okmányait, helyettük másikat igényelt, immár az
új címére. Jogosítványfotója alapján Engel szögletes arcú, zöld szemű, szőke férfi volt.
Amennyiben a tűzből főnixként újraéledt Huldin lopta el az iratait, túlságosan sokat aligha
nyert velük.
Csókedliék átnyálaztak minden létező – legális és illegális – adatbázist. Mit tesz a
véletlen, találkoztak Emil Huldin és Alfred Gabriel Engel nevével is, mindkettővel egyazon
címen. A postások és a csomagküldő szolgáltatók az elmúlt években oda kézbesítették az
általuk rendelt árut. Aktív bankkártyájuk, egészségbiztosításuk nem létezett. Hanem az
ugyanott élő, nyolcvansok éves Emilia Huldin buzgón használta különféle kártyáit.
Néhány titkosabb rendszerbe kukkantva Caleb kiderítette, hogy Emiliát pszichés
betegséggel kezelik, felírt gyógyszereit rendszertelenül váltja ki, ugyanakkor a bankszámláján
landoló járadékait rendszeresen felveszi, anyagi helyzete szilárdnak mondható, nevén két
gépjármű is szerepel.
– Már azt se tudom, én hányan vagyok – sóhajtott Yahya a Huldin ház felé száguldó
kocsiban.
– Nem logikát keresünk, hanem a Bosszulót – vigasztalta Wales.
Selima bejelentkezett:
– Beszéltem a néhai Huldin főnökével. A boncdoki szerint a segédje roppant bogaras volt,
meg talán kissé nekromán. Mindennél jobban érdekelték a fáraósírok, a balzsamozás, a
szervtartósítási, a temetkezési szokások, ilyesmik; vett például egy kiszuperált halottaskocsit,
és otthon bütykölgette. Nekem miért nincs hullás hobbim?! A pasi betegesen imádta a vele
lakó nagyanyját, munka után rohant haza hozzá, más kapcsolata nemigen akadt. Ha valamiért
bepöccent, nehéz volt lecsillapítani, sokan tartottak tőle. Három éve ő ment el a munkájukhoz
szükséges anyagokért a raktárba, és oltani próbálta a váratlanul felcsapó tüzet. Vegyi anyagok
is meggyulladtak, óriási robbanások történtek. A romba dőlt, kiégett épület alatt nem is
keresték Huldin maradványait, hiábavaló lett volna. A munkáltató máig járadékot fizet a
gyászoló nagyinak.
Wessex ésYahya egyszerre hümmögött.

36 Mark Twain

102
 Kopogtatásukra az idős hölgy nem nyitott ajtót, nem is reagált. Körbejárták a régi építésű,
bespalettázott ablakú házat, szétnéztek az orgona- és bodzabokrokkal buján benőtt kertben. A
duplaajtós garázst is zárva találták.
Telefonhívással próbálkoztak. Az ablakon át kihallatszott a vezetékes készülék csörgése.
Semmi se mozdult.
– Tekintettel az itt lakó hölgy életkorára, bemegyünk. Lehet, hogy mentésre szorul –
döntött Wessex a kulcsra zárt hátsó ajtónál, és benyitott a sarkával.
Az öreg házban sötét volt, a zsalugáterlécek rései között csupán néhány fénysáv hatolt át.
A besűrűsödött levegőben érződött a szellőzetlenség, oly töményen, mintha száz éve ki se
nyíltak volna az ablakok. A rengetegféle összegyűlt szag nyomasztóvá elegyedett, legáthatóbb
komponensei ravatalozót juttattak észbe.
– Akár egy időtlen fáraósír, amiben még nem jártam, de ilyennek képzelem – suttogta
Yahya, a lámpát felkattintva.
A régen festett, sötét falú helyiségben csupán a legszükségesebb bútorok álltak: asztal, két
szék, két spártai heverő; utóbbiakat rojtos szegélyű, kockás takarók fedték.
A következő, kisebb szobát két fotel, egy asztalka és egy ősrégi tévékészülék bútorozta.
A harmadikban gyerekágyat, bölcsőt, hintalovat, játék babákat találtak. A falakon függő,
barnult fotográfiák két nagy masnis, vidám kislányt és szüleiket ábrázolták.
A negyedik helyiségben már olyan lehangoló érzésük támadt, mintha útvesztőben
lépdelnének, akárha az egymásból nyíló szobák csak átjárást engednének, kiút nélkül. A
legbelsőknek ablakuk sem volt, fojtogató, különös csend zúgott bennük, akár a tenger
legsötétebb mélyén vagy a csigaházakban.
Yahyában felötlött, hogy a filmekben ilyenkor rendszerint megnyílik a padló, és a főhős a
mélybe zuhan; a falból kiugró/plafonról leváló taknyadzó lény behabzsolja a sikítozó hősnőt,
rajokban támadnak a vámpírok, vérfarkasok, gigadenevérek, szellemcápák.
Nesztelenül haladtak a hátsó ajtó felől az épület frontján lévő bejárat felé. Átkeltek a
régies felszerelésű, izzadó falú fürdőszobán. A tükör alatti polcra állított borotvapamacs
nedves volt, a mosdókagylóban habszegély lankadt. A párás tükör nem őrizte meg az arcot,
amely nemrég belebámult, ők mégis látni vélték. A kád körüli zuhanyfüggönyt vicces-véres
tenyérlenyomatok ékítették; a hitchcocki humor ide is eljutott.
A kredences, stelázsis, hokedlis, hímzett falvédős, ódon konyhán keresztül az ablaktalan,
puritán étkezőbe jutottak. Minden ülő- és fekvőbútort piros-sárga-kék kockás pléd takart, az
asztalokon piros-fehér kockás abroszok díszelegtek.
Wessex és Yahya készenlétben tartotta fegyverét. A lány megelőlegezte a hátborsódzást
is. Nem szólt semmit, csupán torokhangokkal jelezte, mi zajlik benne a főleg elmúlásszagú
hajlékban tett psziché- és időutazás során.
A konyhán túli kis szobában pamlag, íróasztal, szék állt. Az asztalon hagyott bekapcsolt
laptop fedelét felhajtva hátrahőköltek az arcukba villanó háttérkép láttán.
– Megvan! Ő az – nyögte Wessex, immár szintén hátbor sózva.
A combjuk mellett lógatott stukkert aktív pozícióba emelték.
A tömény levendulaillatú következő helyiségbe átlépve felkapcsolták a lámpát.
Az 1940-es évek stílusában, pazarul berendezett szobában a széles, magas ágy játszott
főszerepet, nem azért, mert díszesebb volt a tükör- és üvegajtós, faragványos többi bútornál.
A hattyúszín ágyneműben, magasra polcolt párnán félfekvő helyzetben heverő, főkötős
öreg hölgy réges-régóta halott volt.
Mumifikált teste kámfor, levendula, rozmaring illatot árasztott. Csipkeszegélyes hálóinge
frissen felöltöttnek hatott, körmeit rózsaszínre lakkozták. Arcbőre a csontjaira szikkadt,
süppedt szemgödrében csillámos kékségű üvegszem csillogott, ugyanolyan, mint a takarója
végébe ültetett porcelán babáké. Mosolyra nyitott ajkain halványpiros rúzs fénylett, hamis
fogsora kissé előrecsúszott.

103
 Az éjjeliszekrényen hasasodó vázában rózsás, fréziás, levendulás csokor hervadt. Az ágy
előtti szőnyegen fehér masnis, piros papucs várta, hogy gazdája belelépjen.
Wessexék nem időztek, siettek tovább a folyosótlan, zegzugos házban, az előttük
menekülő Huldint követve.
A távoli ajtócsapódás hallatán ráébredtek, hogy a Bosszuló jóval előttük jutott ki a házból.
A szabadba érve nyomban a garázsból kirobbanó fekete furgon után integethettek volna.
Ám a vihar sebesen távozó Bosszuló dühödt géppisztolysorozatot kelepelt feléjük, így inkább
hasra vágódtak, és viszonozták a tüzet.
A furgon üvegezett hátsó részére festett gyászhintót felfogták, a rendszámot nem látták,
még azt se vették biztosra, hogy a táltos kocsinak volt-e ilyenje.
A járgányukhoz rohantak, hogy űzőbe vegyék a halottaskocsit.
Ugyanilyen gyorsan fékeztek a felhasogatott hátsó abroncsok láttán.
Huldin siettében az utolsóként ledöfött gumiban hagyta vadászkését.
– Lefogadom, azt szeretné, ha ezzel szúrnánk tökön magunkat – dünnyögte Yahya.

Az igazi alázat a gyakorlatban semmi más,

csak végtelen türelem37

Az összes járőr a halottaskocsit kereste a városban. Nem állították meg

valamennyit, csupán azokat, amelyek üvegezett hátsó részére girlanddíszes
gyászhintót festettek. Mivel Huldinnál a géppisztolyon kívül más fegyver is
lehetett, a golyóálló mellényes rendőrök flintával közelítették meg a leintett
furgonokat.
Egyiket sem a Bosszuló vezette.
Wessex és Yahya visszatért a házba.
A padláson megrázó felfedezések vártak rájuk. A legfőbbek mellett egy katonaládában
rábukkantak a legutóbbi emberrablásnál használt védőöltözékre, továbbá néhány későbbre
tartogatott, egyszer használatos kórházi védőruhára és -eszközökre, amelyek talptól fejbúbig
terjedő álcát biztosíthattak Huldin számára.
Szikét, kochert, tűkészletet, vastag cérnát, damilt, maroklőfegyvert, kábelkötözőt,
ragasztószalagot, sokkolót találtak a ládában. Ortner eredeti naplója is előkerült; ebből
másolta Huldin az eddigi áldozatoknál hagyott részleteket.
Ugyanott rejtőzött a saját gyártású bélyegsütő szerszám, amellyel a Háborús Bosszuló
nevet égette áldozatai bőrébe, rendszerint a felkar belső oldalára, utalásképpen a rövid ideig
élt, csaknem félmillió embert sújtó auschwitzi gyakorlatra, mely szerint a nácik 1941-től a
munkára és/vagy „orvosi”kísérletre alkalmasnak ítélt foglyok alkarjára ötjegyű számot
tetováltak. Később felhagytak a macerás eljárással, és inkább a csíkos egyenkabát hátán lévő
számok alapján azonosították a rabokat.
Emilia Huldint sosem tetoválták. Unokája azonban tucatnyi ötjegyű számot varratott
magára, mementóképpen. Egykori főnöke szerint az emberek többnyire telefon- vagy
Grabovoj-számnak vélték tetkóit, tudatlanságukkal kiborítva a dühroham-hajlamos Emilt.
A helyszínelők a Bosszulóéhoz hasonlatos, holdsétához illő öltözetben láttak munkához a
hajlékban.
Igor Mortis furgonja is megérkezett.

37 Márai Sándor

104
 Csókedli is befutott, és az íróasztalon hagyott laptopra vetette magát. Néhány perc alatt
feltörte a biztonsági kódot, majd Wessexékre nézett:
– A huncut letörölte a fájlokat. Gondolom, miután mindent kimentett pendrive-ra.
Rögvest visszavarázsolom az anyagot.
Tízujjas mágiázás közben felhívta az irodai számítógépnél időző Selimát.
– Keress olyan helyet, ahova ez a csótány mehetett! – kérte. – Emil Huldint nyilván nem
az öreganyja vezetéknevén anyakönyvezték, még akkor se, ha a muterja házasságon kívül
szülte! Szóval minden családi kapcsolatot kutass fel, ingatlanostól!
– Az se biztos, hogy a keresztneve Emil, talán ezt is a nagyi iránti imádatból vette fel, az
Emilia nyomán – vélte Yahya. – Akárcsak a Huldint.
Mindenki tett-vett, nyüzsgött Wessex körül, ő pedig már-már helyben szaladgált,
mielőbbi fejleményben bízva.
Először Caleb közölte, hogy visszaállította a fájlokat, és azok atomerős, támadhatatlan
bizonyítékokkal szolgálnak Huldin bűnösségét illetően.
A fotógalériából időmúlás-közbeni (time-laps) videók és a „műtét”-ek során készített
fotók, filmek kerültek elő; az is világossá vált, miként követte kiszemeltjeit Huldin. A
halottaskocsit robogóval és a nagyanyja öreg kocsijával váltogatta, így járkálhatott feltűnés
nélkül a járőrök orra előtt (a garázsban jelenleg egyetlen járgány sem állt).
Rendszerint a gyászfurgonnal vitte elkábított, eszméletlen foglyait a rejtekhelyre. Azok
passzívan hevertek a koporsóban, még egy rendőri ellenőrzés se szúrta volna ki ottlétüket.
A dokumentálás-mániás fickó minden mozzanatot megörökített egy testkamerával is,
talán azért, hogy utóbb megmutathassa a nagyanyjának, mit végzett, mint igazságosztó.
Tanulságos, mi több: tanítandó „Eseménynapló”-t vezetett, pontosan leírva, milyen
módszerekkel derített fényt az egykori bűnösök sarjadékainak ki- és hollétére. Végül Otto
Courage-zsal kifogyott az Ortner-feljegyzésekből válogatott pribékek utódaiból. A
professzorral kapcsolatban azt írta le, hogy majdnem megbocsátotta neki, amit a nagyapja
művelt a háborúban, ezért enyhébben bánt vele.
„Tervnapló”-jában azoknak a neve sorakozott, akiket a jövőben a Háborús szót elhagyva
csupán Bosszuló ként óhajtott levadászni. Azokat már nem tetoválná, meg se műtené. Az
elkapott büntetőlistások tüstént megkapnák a billogot, és végezne velük.
Az „Alkotásaim” dossziéban meglelték az „Életem rövid története” című írást.
Huldin minden mondatot új bekezdésben indított. Szövegei nemcsak ettől váltak ijesztően
zaklatottá, töredezetté.
A Bosszuló Gabriel Hiller néven született. Apját nem ismerte, alkoholista anyja gyakran
eltűnt az életéből, ő a nagyanyjára maradt. Az Emilia történetein serdült fiú a háborús-
emberirtásos idők megszállott kutatójává vált. Gyűlölte könnyen félrehallható vezetéknevét.
Mihelyt nagykorú lett, nagyanyja keresztnevét férfiasítva Emil Huldinra váltott, és olyan
munkahelyet keresett, ahol halottakkal foglalkozhatott.
Walesék itt tartottak a furcsa szimbólumokkal és felfoghatatlan kitérőkkel tarkított
önéletírásban, amikor Igor Mortis lépett az apró szobába.
– Drága vitézeim, mindjárt elszállítjuk a tetemet – közölte. – Előzetes feltevésem szerint a
hölgy természetes módon halt meg. A balzsamozó egész jó munkát végzett, kár, hogy a belső
szerveket nem őrizte meg...
– Megőrizte – tudatta Wessex. – Befőttes üvegekbe téve, valamilyen tartósító
folyadékban úsztatva, a padláson tárolja mindet.
– Azokat is elviszem – bólintott a halottkém.
Segédei a furgonhoz tolták a letakart holttestet, majd óvatosan odacipelték és a raktérbe
helyezték a szerveket tartalmazó jókora üvegeket is.
A földön összesereglett és a helikopterből kamerázó médiások minden mozzanatot
rögzítettek.

105
 A tehetségtelenek hatalomba emelése
rántja a birodalmakat a végbe38

Időközben a szerelők járóképessé tették a meggyalázott abroncsú kocsit. Wessexék

lassan haladtak a boncdoki furgonja mögött. A gondolataikba merülve hírekre,
infókra vártak.
– Basszus! – nyögte ki Yahya dühösen. – Ezt elszalasztottuk! Nem akarsz veszekedni
emiatt?
– Úgy könnyebb lesz feldolgozni?
– Persze. Kifújjuk a gőzt, mint a sárkányok.
– Tehát hibáztassuk egymást?
– Hibáztunk netán? – merengett a lány.
A férfi bólintott.
– Elcsesztük. Nem számítottunk arra, hogy Huldin a házban lehet. Holott Courage szerint
napközben a nagymamát szokta dajkálni.
– Egen, de mivel annyi mindent eldalolt magáról a dilidokinak, azt feltételeztük, hogy
azóta elmenekült otthonról. Vagy eleve haza se ment, miután elengedte a profot.
– De miért is nem ezt tette? – révedezett Wessex. – Túl gyorsan találtunk el hozzá?
– Nyilván azt hitte, még bőven van ideje, mielőtt a nyomára akadunk. Talán arra készült,
hogy máshova költözteti a nagyit, nevet újít, és mindörökre szabadlábon marad. Az imádott
nagymamának már úgyis biztosította az öröklétet. Ahogy a másik egójával képes
elbeszélgetni, éppúgy eldumcsizhat Emiliával is, számára az illúzió teljes értékű. Tehát
továbbra is rendben lesz az élete. Már amennyire egy pszichotikus fazoné rendben lehet.
– Na, ebbe köptünk bele – sóhajtotta Wales. – Most veszekszünk?
– Veled nem is lehet! Hátborzongató, hogy Huldin végig odabent ült a laptopnál, és
radírozta a fájlokat, miközben mit sem sejtve, szobáról szobára közeledtünk felé a pokoli
útvesztőben. Ő vajon mikor neszelt meg minket? Soha nem akarok azzal a házzal álmodni!
Soha!
– Miért nem szállt szembe velünk, hogy megvédje a nagyanyját?
– Nem tudhatta, mennyien vagyunk. Nem akarta, hogy lelőjük. A médiából majd úgyis
megtudja, hova vitték Emiliát, és visszaszerzi tőlünk. – Yahya a férfira nézett. – Te
csődítetted oda a sok tudósítót?
– Dehogy! Csak egynek szóltam. Talán kettőnek.
– És persze tudtad, hogy még a légi sajtódeszant is odajön, ugye?
– Nem tudtam. De sejtettem – ismerte el Wales a fékre lépve. Igor Mortis furgonja már
több kocsival előttük járt. – Dobjunk be valami gyorskaját, és irány az iroda!
A mumifikált nagymamát szállító járgányt szem elől vesztve átcsorogtak az étteremhez
vezető sávba. Az autósokat kiszolgáló szárny felé gurultak, amikor egy robogó vágódott ki az
utacska jobb oldalát díszítő bokrok közül, és hajszállal előttük átvágva a főútra kanyarodott.
A zárt sisak fantomszerűvé tette a motorost. Túlságosan bő és hosszú bőrkabátja lobogni
látszott körötte.
Wales reflexből utánapördült a verdával. Életre pöckölte a kék fényt és a vijjogót,
hasztalan. Gyakorta elakadt a tömör kocsisorban.
A robogó szlalomozva száguldott a járművek között.
Bal kézzel kormányzó vezetője stukkert rántott a sátorkabát alól, és a HALOTTKÉM
feliratú furgon mellé érve kétszer belőtt a kormány felőli ablakon.
A kisteherautó felgyorsult és balra rándult, hogy fellökje a robogóst.

38 közmondás

106
 Huldin – ki más? – szélsebesen kitért előle, s közben újabb lövéseket adott le a sofőrre.
Több kocsival mögöttük Wessexék is fegyvert rántottak, de tiszta célpont híján nem
nyitottak tüzet. Az előttük haladó autósok valamiért nem érzékelték hang- és fényjelzéseiket,
sem pedig előzési szándékukat, vagy ha mégis, hát nem húzódtak félre az útjukból.
A közelgő szirénázás hallatán Huldin hátrapördült. A köztük guruló kocsik utasaira
fütyülve kilőtte feléjük a tárat.
Majd a kormányt elrántva merészen átszáguldott a szemközti sávban özönlő járgányok
között.
A túloldalon pattogva legravitált egy meredek lépcsősoron.
Időközben Wessexék körül kitört a lőzápor okozta pánik, mindenki fékezett, dudált,
jobbra-balra szédelgett, többen összekoccantak.
Mire ők átküzdötték magukat a forgalmas úton, a Bosszuló robogóstól eltűnt szem elől.
Azonnal elrendelték a keresését, majd meggyőződtek arról, hogy Igor Mortisnak és
társainak nem esett baja.
A golyók útjába került autósok is épségben maradtak; élő szövetben nem esett kár.

Az irigység a gyűlölet egyik virága39

A közelben járó Totemék tüstént rámozdultak a riasztásra.

A rádióból megtudták, hogy egy járőr látta a robogót. Néhány percen belül
megtalálták a levetett bőrkabátot, majd ráakadtak az elhagyott kismotorra.
Valamivel odébb egy kába férfira bukkantak, aki az óramutatóval megegyezően, roggyant
térddel forgott körbe-körbe az úttesten.
Zavartan azt habogta, hogy valaki leütötte őt egy sisakkal, és elvitte a kocsiját. Ezt több
részletben tudatta, mert a saját szavába vágva számosszor közbekérdezett: milyen nap van?
Hol vagyok? Melyik csapat nyert? Ti is komáltok engem?
Komálták a fejsérültet, tehát mentőt hívtak neki, és az elrabolt verda rendszáma alapján
folytatták a kutatást.
Egy kerülettel arrébb megkerült a kocsi, üresen.
Emil Huldin szőrén-szálán eltűnt.
– Ti hogy bírtátok elszalasztani?! – firtatta Totem a rádióból.
– Hát először diabolikus sebességgel kislisszolt előttünk a kísértetházból, széttrancsérolta
két guminkat, és elsöpört a felturbózott halottaskocsival – felelte Yahya. – Másodszor simán
lefalcolt a robogóval a délutáni csúcsban, miközben nem lőhettük halomra az utcai népet.
Vágod?
– Na de mi a francért támadta meg Igorékat?
– Úgy sejtjük, ő akarta tovább vezetni a hullaszállítót, miután kilőtte a benne ülőket –
magyarázta Wessex. – A nagyanyját óhajtja.
– Totál ketyós! – nyögte Macsóhímzés. – Ti jól vagytok?
– Nem, míg el nem kapjuk – morogta a lány.
Kisvártatva Totem újfent bejelentkezett:
– Yahya, te az én telószámomat adtad meg egy Otto Courage nevű alaknak!?
– Te sokkal jobban élvezed, ha dicsérgetik a mellizmodat. Netán a koros vaginauta máris
megtette?
A férfi kuncogott.

39 Feldmár András

107
 – Úgy elfenekelnélek! Azért hívott, mert eszébe jutott valami Emil Houdini esetleges
tartózkodási helyét illetően. Most odamegyünk. Mármint én és az akciósaim. Majd mi
leszállítjuk nektek a Hibbant Bosszulót!
Választ nem várva kilépett a kontaktusból.
Bejelentkezett Selima.
– Úton vagyunk Leonékkal – újságolta. – Találtunk egy ingatlant Huldin anyjának
harmadik férjezett nevén. Ebben a famíliában már-már több a név, mint az ember, már
beleszédültünk. Na szóval az anya, özvegy Rita Procctor örökölt az elhunyt férjétől egy
tóparti házat a természetvédelmi terület határán. Közel s távol nincs szomszédság, csak a
vadon és a víz. A nő egyébként nem ott lakik, hanem a városban, amúgy jelenleg elvonón
üdül, mert alighogy leállt a piával, ráharapott a ketaminra, és mire leroncsolta a hólyagját,
rádöbbent, hogy leszokna, míg nem késő. Vissza a fősodorba: nem lennék meglepve, ha
Huldint a tónál lelnénk.
– Nemrég lépett meg előlünk – panaszolta Yahya.
– Hallottuk. Dühítő.
– Lehetséges, hogy Turpinék is oda hajtanak – szólt Wessex.
– Nem tudod pontosan? – csodálkozott Selima.
– Totem nem árulta el. Egyelőre elegendő volna megfigyelni a tóparti házat, Huldin úgyse
megy oda a nagyanyja nélkül. Fogadni mernék, épp azon agyal, miként lopja ki őt Igor
intézményéből.
– Akkor meg ott kéne várnunk – vélte Possey.
– Rendőröket állíttattam az épület köré, jól észlelhetően – közölte Wales. – Oda ugyan
nem jut be!
– Akkor mégiscsak a tóhoz megy – tippelt Leon. – Ott kivárja, míg visszahívod a
zsarukat, utána hozza ki a nagymutert Igortól. Addig elrendezi a házat a fogadására.
– Holnap este már nem lesz őrség a hullaháznál.
– Miben sántikálsz, Wessex? – kérdezte Rigolya Ro- mek.
– Ma nyugis estét tervezek – hangzott a válasz. – Fél óra múlva megyek a fiamért. Reggel
én viszem őt oviba. Ha időközben bármi érdekes történik, bátran hívhattok.
Wales bontotta a kapcsolatot.
Yahya ránézett:
– Nem úgy volt, hogy egy darabig nem találkozhatsz Ovacióval, mert fertős életvitelt
folytatsz?
– Úgy volt. Ám most sokalltam be Deprima terrorjától, hála neked. Eddig többnyire
győzni engedtem őt, a békesség kedvéért. Ma kipróbálom, amit tanácsoltál.
A lány elmosolyodott.
– Legyen szép estétek – mondta.

Egy óra alatt is lehullhat a teljes havi csapadékösszeg40

Selima felvette a kapcsolatot Turpinnal, mielőtt megtámadták volna

egymást a tóparti sötétségben.
Hamar kiderült, hogy Courage nem tudott a Procctor-házról, csupán
csevegni szeretett volna. A téves infóval megvezetett Totem
villámgyorsan útirányt változtatott, noha nem örült a Wales-osztaggal közös tevékenységnek.
Némileg megvigasztalta, hogy Wessex nem tartott az embereivel. A találkozásra a háztól

40 tévés időjós

108
távolabb sorakozó fenyők között kerítettek sort, nem akarván felhívni magukra Huldin
figyelmét.
Na de miért is nem jött el Wales? Nyilván Yahyával tölti az éjszakát. Ez lesoványította a
vigaszt. Az a tudat viszont visszahizlalta, hogy a részleges emlékezetkiesésben szenvedő,
hajszálnyit sem ostoba lány előbb-utóbb észbe kap, rájön az aljas visszaélésre, és megbünteti
a gaz szatírt, aki nem más, mint Wessex Wales. Aztán persze visszatér hozzá, a klasszisokkal
különb férfihoz, és boldogan élnek, míg a) egymásra nem unnak; b) valaki mást nem találnak,
vagy c) valamelyiküket ki nem lövik.
E gondolatmenettől megnyugodva Turpin átadta magát feladatának. Akciósait elhelyezte
a megfigyelőpontokon. A rangidős Pascal Rigolya Romek is eligazította társait, majd ők
ketten észrevétlenül az épület felé indultak. Többször dolgoztak együtt, sosem rivalizáltak;
mindketten szerették tudni, hogy jók abban, amit csinálnak, ezt az érzést megadták
egymásnak.
A tóparton épült, nyaralónak használt gerendaház víz felé néző, tágas verandáján
hintaágy, hintaszék, kerti fotelok, terjedelmes asztal, grillsütő szolgálta a pihenők kényelmét.
A felhősödéssel zavart, de magától is bágyadt holdvilágban álló fák árnyéka elmélyítette a
sötétséget az épület körül.
A közeli parthoz vezető kavicsos utacskát szegélyező, egykor gombócra nyírt bokrok
igyekeztek kinőni a gömb formát, nyurgult hajtások meredeztek belőlük. A vízbe nyúló stég
mellett ritmikus csobbanásokkal ringó két csónak olykor a tartóoszlopokhoz kocódott.
Az észrevétlennek hitt emberi mozgásra felneszelt egy vadkacsa a nádban, ám néhány
strófányi neheztelő, halk hápogás után visszaszunnyadt.
Totem és Rigolya hosszú percekre mozdulatlanságba dermedt. Amennyiben a házban
bujkáló Huldin felfigyelt volna a madár háborgására, gyanakvása nyilván alábbhagy, ha
mégsem történik semmi nyugtalanító.
Lapulás közben észlelték, hogy a térdmagasságú lábazatra épült veranda alatti tárolót sűrű
rácsozás, zárható ajtócska óvná az illetéktelenektől, ha lakatja nem volna kipattintva.
E körülmény arra utalt, hogy a ház társgazdája, ki nemigen lehet más, mint az elvonóban
senyvedő Rita Procctor pszichotikus fiacskája, jelenleg itt tartózkodik. Habár a két ladikon
kívül egyéb járművet mindeddig nem láttak, a Bosszuló épp aznap demonstrálta, hogy
majomügyességgel képes helyváltoztatási eszközt váltani-szerezni.
A tárolóhelyen alighanem a csónakmotort és az üzemanyagot tartják, elmélkedett
Macsóhímzés. Érdemes odafigyelni, nehogy Emil Houdini a tavon léceljen le előlük. Effajta
szégyen megeshetett Wessex Walesszel, de nem fordulhat elő vele, Totem Turpinnal.
Dereglyés észrevételét megosztotta társaival a fülesen át.
Rigolyával az épülethez indultak. Néhány méteren keresztül nem akadt fedezékük, ám
szerencsére újabb, immár esőszagot terjesztő felhő kúszott a félkövér Hold elé. Egymást se
látták, őket se vehették észre a csipkefüggönyös ablakok valamelyikéből.
Totem halk surrogást hallott, és épp arra gondolt, hogy a puskagolyó nem ilyen hangot ad,
amikor haját megborzolva jókora árny röppent el fölötte, majd a feketéllő lombozatba veszett;
csupán ekkor adta le névjegyét, néhányat huhogva.
Macsóhímzés lábon hordta ki a hétfrász utóhatásait. Érezte, hogy percenként akár ezret is
üt a szíve. A verandánál lehasalva jólesett neki a fekvő testhelyzet. A tároló rácsai közé
meredve megállapította: szokás szerint nem tévedett.
A ház alatt sorakoztak a naftás kannák, ott pihent négy csónakmotor, köztük a stéghez
kötött két dereglyénél izmosabb modellhez valók is.
Még valami lapult alant. Két szeme ezüstfehér lobot vetett, bozontos szőrzete felmeredt.
Turpin rápisszegett, a stukkert is megmutatta neki miheztartás végett, majd Rigolyával
ellenkező irányban folytatta a házkerülést. A hátsó bejáratnál összetalálkozva tisztázták:
gyanús mozgást, jelet nem észleltek. A veranda alatt lakó lényt nem vették veszélyszámba.

109
 Közben a két melléképületet szondázó társaik jelentették, hogy a garázsban egy tetőig
sáros terepjáró vesztegel, a lucsok már kérgesre száradt rajta. Rendszámát beolvasták a
távolabb őrködő Selimának. Ugyanott álldogált egy azonosító nélküli, szintén mocskos
krosszmotor. Ezt meghümmögték. A gépnek nem volt keresnivalója gyakorlópályán kívül,
védett környezetben.
A kisebb épületben főleg tűzifát és lomot tartottak.
Rigolya finoman megérintette a hátsó ajtót, és az halk nyiszorgással kitárult.
Beléptek.
A stukkerlámpa fényétől támogatva, lépésről lépésre, figyelmesen haladtak a ködszerű
árnyakkal teli folyosón, az odanyíló helyiségekben is körbenézve. A több kontinensről
összehordott fali trófeák üvegszemei fenyegetően villogtak. A vicsorgatóra preparált fogsorok
fehérizzottak, akárcsak a veranda alatti lény tekintete.
Rigolya felkutatta az elméjét, arra kíváncsian, hogy korábban szóba került-e, mivel
foglalkozott a néhai Procctor, ám ekkor a parton őrködő társuk a fülükbe súgta:
– Rohadt gyors motorcsónak jön!
Ugyane pillanatban a folyosó túlsó vége felől tüzet nyitottak Totemékre.
Ők az ajtónyílásba lapulva viszonozták a köröttük pattogó, falat szilánkozó üdvlövéseket.
Néhány pillanatra a mögöttük lévő, már átvizsgált helyiségbe húzódtak a golyózápor elől.
Végzetgyors fegyverváltás után a lesipuskás nyomába lendültek.
A fülesen keresztül a kinti lövöldözést is hallották.
Keresztülrohantak a házon.
Totem átbotlott a lesilövész elpottyant flintáján, majd egy hőkamerán. Az emberi tényező
kijutott az épületből, karcsú vércsík jelezte útvonalát.
A szabadba nyargalva még élvezhették a sebesen távolodó kishajóról feléjük okádott
búcsútűz végakkordjait.
A támadók senkit sem hagytak hátra, a sebesültet is elvitték a szélsebes csónakkal.
Totemék mintát vettek az elfolyatott vérből.
Épp időben, mire végeztek, eleredt az eső, nem pötyörészve, hanem durván, özönvízszerű
ömléssel.
– Basszus! – nyögte Turpin. – Mi a franc volt ez?! Közülünk megsérült valaki?
– Mi jól vagyunk – felelte a tóparton őrködő társa. – De nem mindegyik kalóz úszta meg
golyó nélkül.
– Nem erre készültünk – sóhajtott Rigolya. – Ezek legalább heten voltak. Kettő a házban,
a többi a kishajón. Aki bent ránk lőtt, kezdettől figyelt minket a hőkamerával. Nyilván ő
riasztotta a csónakosokat.
– Orvvadászok? – merengett Totem. – Belerongyoltunk volna egy csapat orvvadászba?
Basszus, mi meg csak Houdinira készültünk!
– Találat jött a terepjáró rendszámára – tudatta Selima. – A verda egy Ronald Gathya
nevű fickóé, aki jelenleg is körözés alatt áll két vadőr megöléséért. Lesből meglőtte, majd
halálra késelte a sebesülteket. Már kiskölyökként állatokat szadizott. Remélem, az ő véréből
vettetek mintát!
– A rapsicok úgy tudták, lakatlan a héder, és rejtekhelynek használták – vélte Leon. – Ha
a Bosszuló már idejött volna a nagyival, tutira kinyírják!
– Friss infó! – jelentkezett újra Selima. – Rita Procctor boldogult férjét többször
meggyanúsították orvvadászatban való részvétellel, de sose tudták rábizonyítani. Tavaly
fogták ki bőrefoszlott, halrágta tetemét a tóból. Halála okát nem lehetett megállapítani, túl
sokáig időzött a vízben.
– Basszus! – morogta Totem. – Basszus! Tuti, hogy ezek nyírták ki! Aztán behédereltek
ide, a vadőrök meg pont itt nem keresgéltek rapsicot, tudván, hogy Procctor halott. Mi meg
beléjük futottunk. Basszus! Basszus!

110
 – Végre valami mást is mondhatnál! – reklamált Rigolya.
– Basszus! Basszus! Basszus!

Néha el kell veszned ahhoz, hogy megtaláld önmagadat

Teljes mértékben Houdinira koncentráltunk! Mi hülyék! Sőt! Én hülye! És helyette

belerohantunk egy rakás orvvadászba! – foglalta össze Totem a lánynak.
A kutyába, macskába, köntösbe burkolódzott Yahya a kanapén ülve figyelt. A
performanszon túlestek, a férfi eljátszotta, hogyan kapta le skalpját a bagoly, miként
szemezett az izzó tekintetű szörnnyel, majd a házban kirobbanó tűzharcot is előadta, az összes
szereplő nézőpontjából.
Mozart általában jól tűrte Macsóhímzés előadásait, ám ezúttal végigmorogta az akciósabb
mozzanatokat.
– Adj egy csokit! – kérte a lány.
Turpin felkapott egyet a nemkávézó-asztalról, átnyújtotta, és a kanapéra huppant.
– Lebőgtem! – panaszolta. – Én akartam elkapni a Bosszulót!
– Még elkaphatod, szabadon jár – vigasztalta Yahya a fekete csokiban hemzsegő
mogyorószemeket ropogtatva. – Szerintem itt lődörög a városban, és azon ötletel, miként
szerezze vissza a nagyiját. Mihelyt Wessex meghallotta, mi történt, takarítókat küldött a
házhoz, hogy eltüntessék a tűzharc nyomait. A Bosszuló semmit nem fog észrevenni! Azt
hiszi majd, hogy az isten háta mögötti tóparton öröklétig élhet a nagymamával. Nyugi, lépre
megy, és elcsípjük! Ne rágd magad!
– Te jól vagy? – kérdezte a férfi.
– Számomra minden szép, ha Mozart és Szmoking dorombol nekem.
Totem egyet, kettőt, majd sorozatot tüsszentett, egyre aggodalmasabb képpel.
– Mozart egy kutya! Nem is tud dorombolni! – mondta végül nazális hangon. – Én
viszont bőrig áztam. Tessék, itt a baj! Fogadjunk, hogy máris felment a lázam!
– A komódfiókban tartom a hőmérőt.
Turpin elővette, bekapta. Feszülten várta a végeredményt.
Yahya két ujját iskolásán feltartva jelezte, hogy szólni kíván.
A férfi letargikusan intett.
– Mondd! – cuppogta hőmérővel teli szájjal.
– Hónaljban kéne használnod, de most már mindegy. Azzal mérem Mozarték lázát is –
közölte. – Mielőtt kiköpnéd, megnyugtatlak: használat után mindig fertőtlenítem.
Totem mégis kiköpte, és a fürdőszobába rohant szájat, fogat sikálni. Verítékes arccal tért
vissza.
– Iszonyúan érzem magam, Yahya! Pláne, ha ráadásul Wessex fogkeféjét használtam az
imént! Te jó úristen! Van egy aszpirined? Egy bogyó elég se lesz! Hányat vegyek be? Tudod,
hogy pillanatok alatt felfázok, lázam lesz és feldöglök!
– Alhatsz a kanapén, ha nincs erőd hazamenni Ahogy az eddigi agóniáidnál is.
– Dehogyis alszom ott, ahol Wessexszel henteregtél! Le ne tagadd! Bizonyítani is
tudnám, ha itt lenne az UV-lámpám! Különben olyan beteg vagyok, hogy nem is érdekel! Már
húzok is haza! Csak előbb felhívom a dokit! Mondja el gyorsan, mégis mit tehetnék, hogy
megérjem a reggelt!?
Yahya a négylábúak öleléséből kibontakozva gyógyszert keresett, vizet vitt a
haldoklónak.
Totem egyelőre elhárította gondoskodását. Lélekszakadva hívogatta az általa ismert
orvosokat. Apa lévén szülészt, gyermekgyógyászt, fül-orr-gégészt többet is számon tartott.

111
 Éjjel két óra volt. Végre a sokadik doki óvatlanul fel vette a telefont.
– Remélem, nem aludtál, Igor Mortis! Ha mégis, akkor bocs! – prüszkölte Turpin. –
Képzeld, megfáztam az esőben! Bibliai özönvíz volt, a bárkával szörföző Noét is láttam!
Máris ömlik taknyom-nyálam!... Lázam? Naná, hogy van! Harminchét-hat! Mit vegyek be?...
Biztos elég lesz az aszpirin? Nem kéne valami nagyágyú? – Bólogatva hallgatta a választ,
majd a homlokához kapott. – Ne tedd még le, nehogy letedd! Figyelj! Véletlenül bekaptam a
hőmérőt, amit a csajom eddig kutyaseggbe használt! Szerinted elég, hogy fogat mostam, fél
üveg szájvízzel gargalizáltam, és mindjárt betolok két pohár joghurtot a bifiduszokkal!? Nem
kaphattam meg a húsevő bacit? Nem fog lerohadni a mandulám? Vagy a nyelőcsövem? A
kedves gyomrom? A drága beleim?... Becsszóra nem? Jól van, jól van, köszi!... Mi?! Hogy
bélféreg? Hogy galand-kaland?! Furkálódni fog? Az én testemben...?! Rácuppan a májamra?!
Totem a telefont elejtve tátott szájjal a lányra meredt. Az a lehetőséget kihasználva a
nyelvére pottyantotta az aszpirineket. Meg is itatta a meredt szemű akcióhőst.
– Semmi nem fog benned furkálódni! Vehetsz levegőt, nyelhetsz nyugodtan, ezt is túléled
– magyarázta simogató nővérhangon. – Mozart és Szmoking rendszeresen kap féreghajtót, ha
indokolt, ha nem. Ellentétben sok emberrel, akik után például kilincset, evőeszközt és más
tárgyakat tapizol-nyaldosol.
– Van élőflórás joghurtod? – pihegte Totem elhalóan.
Miután két pohárral bekanalazott, elterült a kanapén.
Félálomban zombiszerűen felült, és a hálószobába visszavonult Yahya nevét sikoltotta.
– Mi történt? – kérdezte a kimerülten visszatérő lány.
– Megvan a babafigyelő szett, amit nemrég hoztam? Pocsékul vagyok! Azt akarom, hogy
hallgasd a légvételeimet, és ha baj van, hívd a mentőket! Csak még ne Igort kelljen!
– Persze hogy megvan. Három náthás haláltusádnál is hasznát vettük.
– Kérlek, aktiváld!
Mihelyt óhaja teljesült, Totem keserves sóhajtozás közepette álomba szunnyadt.
Néhány órányi erogénes hörgéssel-prüszköléssel, halk horkolással édesített alvás után a
telefonjára riadt.
A tóparti házban végzendő takarítás előtt gyűjtött ujjlenyomatok alapján azonosították az
orvvadász banda tagjait. Leszüretelésükhöz rá és csapatára is szükség volt.
Macsóhímzés szövődmény nélkül, varázsütésre felgyógyult az agóniából. Serényen
bevetésre indult.
Yahya is felserkent szétvetett végtagokkal heverő macskája mellől. Képtelen volt tovább
ágyban maradni; a babamonitor általi közvetítés egyenértékű volt azzal, mintha Totem az ő
fülébe hörgött-prüszkölt- horkolt volna.
Hajnallati sétára indult a gipszelt lábúan is fürge kutyával. Szíve szerint a Hattyú-tóhoz
ment volna, hátha a támadási helyszínen eszébe ötlik valami, ám ekkora kirándulásnak nem
akarta kitenni Mozartot, és ő se volt a régi fitt, bár ezt mások előtt sikerrel leplezte.
Az ismerős házak ablakainak legtöbbje sötét volt még, a kutyák is hallgattak. Észbe
idézte, hogy Mozart nem a régi. Mióta hazakerült a kórházból, jóval többet ugat, Nasarékat is
cirkuszosan fogadta minap, az utcai eseményekre is zaklatottan reagál.
Poszttraumás stressz szindróma. Majd egymást segítve kiheverik. Ismét a Hattyú-tóra
gondolva megmoccant benne valami: egy illat kúszott elő, vagy inkább stingli, azaz
kellemetlen, orrfacsaró szag.
Némely nők kedvelik a sokszorosan túlzásba vitt feromonozást, mintha fél üveg parfümöt
magukra locsolva kelendőbbé válhatnának a húspiacon. Benyomása szerint az illatömlenyt
szintetikus narancs, citrom, pézsma, originális döglött zokni, reszelt tornacipő, zombi sajt és
hasonló penetrák illó részecskéi alkották. Jövet-menet gyakran találkozott ezzel. Ha egy
vastagon lepermetezett nőszemély – olykor férfiú – elvonult mellette, nyomában e dögösnek
hitt letális uszállyal, őt menten akut tüsszögés, orrfújogatás, fejgörcs sújtotta.

112
 Ez a – Wessextől adoptált jelzővel – ribis stingli kúszott az elméjébe, ha emlékezni
próbált a tónál történtekre. Nyilvánvalóan a Madonna-maszkos nőből áradt, aki az ő
megtévesztése végett öntözte túl magát a bűzös borzadállyal. Ami azt illeti, sikerrel járt.
Yahya nem emlékezetből, hanem a film láttán tudta, hogy a lebernyeges támadó a testi
kontaktust kerülve, hátulról közelített hozzá a sokkolóval. Valaki arra tippelt, hogy talán zsaru
lehet, ám ez esetben aligha sunyiskodott volna, inkább nyílt közelharcban igyekszik lebírni őt.
Olyasvalaki lehetett, aki nem kapott kiképzést közelharcból, és egyáltalán nem akart az ő
keze-lába ügyébe kerülni.
– Mozart, te megmondhatnád, ki a csajzat – szólt Yahya, majd a fejéhez kapott. – Hoppá!
Hát legfőképp miattad öntötte magára a zsibipiac összes pacsuliját! Hogy később fel ne
ismerd! Ezért fújt le rögtön borssal, paprikával is! Jó alaposan bebiztosította magát. Mégis
elkapjuk az aljast! Esküszöm!

Isten azért adta a tehetséget,

hogy szolgáljuk a világot, nem pedig azért,
hogy élősködjünk rajta41

Totemék nem tétlenkedtek. A tóparti nyaralóban gyűjtött ujjlenyomatok

segítségével négy orvvadászt csíptek el, többségüket a saját hajlékukban,
jószerivel tűzharc nélkül, közülük kettő rossz bőrben volt a tóparti
lőcsata folyományaképpen.
Az ötödiket több liter alvadt vérben ázva, holtan találták az útszélen parkoló kocsijában,
nővére lakásától néhány saroknyira; ő a Turpintól és/vagy Rigolyától kapott golyók
következtében halálozott el. Az utastér haltetemektől bűzlött, a csomagtartóban kisebb
bábkormányok megdöntéséhez elegendő fegyvert és egyéb tiltott eszközöket leltek.
Totem legfőképpen a szadista rapsic trófeájára fente a fogát, emlékezve a néhány hónapja
elkövetett, országos felháborodást kiváltó kettős gyilkosságra. Az ipari mértékű vadgyilkolás
miatt lefülelt Gathya váratlan lövésekkel mozgásképtelenné tette a két vadőrt. Szükségtelen
volt a megölésük, mégis odament a földön fekvő, védekezésképtelen férfiakhoz, és merő
élvezetből, tucatnyi késszúrással lemészárolta őket; hiszen a kéjgyilkosság kritériuma nem a
szexuális erőszak.
Az aberrált vadorzó és a hetedik lesipuskás kerülte a hazatérést. Bűntársaik elfogásáról
értesülve úgy döntöttek, meghúzzák magukat Gathya egyik volt nőjénél, arra számítva, hogy
ott nem keresnék őket. Az erőszakos házfoglalás során nem vették észre az asszony kamasz
fiát, így az észrevétlenül meglóghatott, és értesítette a zsarukat.
Totem lófarokba kötötte hullámos haját. Meztelen felsőtestére golyóálló mellényt húzott,
visszaöltötte zakóját, annak mellzsebébe hajtogatta pipacsmintás nyakrétáját, ugyanis
úriember rendes sorrendet tart a ruhaviseletben, csak Batman hordja kívül az alsógatyáját.
Mindkét lábára combtokot erősített.
– Elkapjuk a sipőcöket! – fogadkozott.
Két akciós társa kéményseprőnek öltözött; újévi képeslap-dizájn szerint talpig koromszínt
viseltek. Kürtőpucoló kefével, duguláselhárító golyóbissal szerelkeztek fel a kelléktárból.
Totem menet közben hallgatta meg Hekker, az informatikus infóit.
– A másik fickó, Taylor Smyth nem vadorzásért, hanem betörésért ült öt évet. Az
osztozkodásban Oscar-díjat kapott, társa a Nobelt rakta el. Smythnek az is kellett volna, így

41 közmondás

113
hát felajánlott érte egy Grammyt. Csakhogy az amatőr verselő cimbora nem vált meg az
irodalmi Nobel-díjtól, végül állatira összebunyóztak. A zsaruk durva ökölharc közben csípték
el a két pankrátort. Utóbb persze kiderült, hogy egyik díj sem eredeti, így jár, aki törekvő
családot pucol ki.
Hekker megszerezte a túszul ejtett nő hajlékának alaprajzát; az ingatlan műholdképét is
alaposan szemügyre vették.
A kéményseprők bezörgettek a szemközti házba, tettek-vettek a tetőn, majd az út
túloldalára ballagva megnyomták a csengőt.
A túszul ejtett nő a résnyire nyitott ajtóból közölte, hogy köszöni, jelenleg nem tart igényt
a szolgáltatásra.
Az egyik daliás kéményseprő őt ragadta meg és a földre rántotta. A másik füstfaragó
rárúgta az ajtót az asszonyt sakkban tartó Smythre, majd lekuglizta a fickót a dugulás elleni
golyóbissal.
Ugyanekkor két társával a nyomában Totem az ablakon keresztül a nappaliba repült, ahol
a hőkamera szerint a másik flintás bujkált.
Gathya nyomban tüzet nyitott rájuk, közben felrúgta az asztalt, és mögé vetődött, hogy
fedezékből lövöldözzön tovább.
Felrúgás és vetődés közben több golyót kapott a lábába. A folyamatosan hallatott
felszólítást, miszerint tegye le a fegyvert, elengedte a füle mellett. A padlóra rogyva is
harcolni akart.
Amikor jobb kezéből kilőtték a flintát, pisztolyt ragadott a másikba.
Miután nem maradt ép végtagja, bőszült köpködéssel igyekezett megnyerni a csatát.
– Rád vicsorgott a balszerencse – mondta Totem a mozgásképtelen, vérző Gathyának, aki
fájdalomnak jelét sem adta, olyannyira dühöngött. – Milyen érzés, hogy nem futhatsz el, nem
védekezhetsz? Mit szólnál, ha megkéselnélek?
A sipőc újabb dózis nyálat harákolt a nyelvére.
– Neked ehhez nincs jogod! Köcsög zsaru! – köpködte. Nyála a saját arcába fröccsent.
– Ja, mert csak neked van jogod. Téged valami felsőbb hatalom jogosít fel, hogy
emberek, állatok életét kéjjel kioltogasd. De veled bánjanak törvényesen, téged ez megillet!
– Picsába! Mit prédikálsz!? Nyírj ki, ha mersz!
Totem vállat vont.
– Nyírjon ki a halál! Te már sosem állsz lábra. A kezedbe többé nemcsak fegyvert, de
kanalat se fogsz! A farkadat se bírod el a hugyozáshoz!
A padlón fetrengő Gathya a távozó Turpin után sercintett. A gravitáció továbbra sem
kivételezett vele. A vérrel habosított köpetcsomó az arcába lottyant.
A bejárati ajtónál lekuglizott Oscar-díjas rapsicnak sem hoztak szerencsét a deli
kéményseprők. Mindketten félrenéztek, amikor a túsz asszony heveny idegrohamában
végiggázolt Smyth korpuszán, magas sarkú cipőben, többször is.

114
 A mesemondást-mesehallgatást spirituális
kommunikációként is lehet értelmezni42

Walesék híreket kaptak a médiaszerte körözött Emil Huldinról. Jól sejtették, a

pszicho fickó még a városban tett-vett, nagyanyja bankkártyájával vásárolgatott.
Néhány helyen felismerték Huldint a közzétett fotók alapján. Máskor a
kártyahasználata nyomán robogtak a helyszínre a járőrök; mindannyiszor lekéstek-
lemaradtak róla.
Gyűltek az adatok. Csakhamar világossá vált, hogy a Bosszuló jelmezbálba készül,
háztáji bombát alkot, élelmiszerkészletet gyűjt, továbbá a kocsi- és motorlopás Guinness-
rekordjára hajt.
Addig is, amíg ez ügyben előreléphetnek, Yahya rábírta magát, hogy felkeresse Connie-t.
Felszínesen ismerték egymást, főleg a lakásajtókból, ahol átvették vagy átadták Totem
gyerekét, és sebtében megbeszélték, legközelebb ki, mikor, hol kapja meg Bikficet.
Az albérletében látogatta meg a porontypásztort, még sosem járt nála. Az apró konyhában
ültek le, a piros-fehér pöttyös terítővel fedett asztalhoz. A praktikus berendezés hangulatosan
ómódi volt, az üvegajtós kredenc polcait csipkepapír szegélyezte. A vízforraló kanna
fütyörészve teaidőt jelzett.
– Ó, nem unjátok még, hogy engem csesztettek?! – háborgott a gyerekcsősz, teafiltert
lógatva az asztalra csapott pöttyös szilkékbe. – Pont meccset néztem, amikor téged agyba-
főbe vertek. Különben, ha jól meggondoljuk, okom lett volna rá bőven! Igaz, hogy idősebb
vagy nálam, de több iskolát végeztél, a saját házadban laksz, megszerezted a világ legjobb
pasiját, szóval simán megérdemelnéd!
– És mindez miért adna rá okot?
– Mondtam már: többre vitted, mint én.
– Te is akármire viheted még. Járhatsz iskolába, elköltözhetsz jobb kecóba. Totem
szabad, őt is meghódíthatod, bár szerintem nem pont ő a világ legjobb pasija. Helyesbítek:
számomra nem ő az.
– Na persze! – fanyalgott Connie, a kisujja körmét rágcsálva. A másik kezében tartott
kanállal ádázul kavargatta a teát. – Meghódíthatom!? Én, a rút kiskacsa! A megerőszakolt!
Nézd meg magad, te mennyivel jobb nő vagy!
– Tényleg jól állnak nekem a halványuló tiplik, monoklik?
– Van melled, segged, hónaljig ér a lábad! Kurvára igazi a szőkeséged, és még csak hülye
se vagy! Téged senki nem erőszakolt meg! Te ebből a szemszögből látod a világot!
– Engedd már el ezt a jaj, engem megerőszakoltak! – fílinget! Megtörtént, elmúlt. Nem
tettél semmit, hogy a tettesek megbűnhődjenek, így elmaradt a megnyugvásod vagy
elégtételed.
– Mert ha szétkürtölöm, hogy meggyaláztak, megbűnhődtek volna?!
– Ismered őket?
– Hát persze!
– Mire emlékszel?
– Abból semmire, mert bedzsináztak! És ne játszd el, hogy te majd szuperzsaruként
elkapod őket! Ha feljelenteném a mocskokat és tanúskodnék ellenük, mindenki azt mondaná,
biztos én voltam az oka, mert kifestettem magamat, kihívó cuccot viseltem, kilógott a mellem,
a hasam vagy a combom! Hogy ittam és hetyegtem velük. Te is tudod, hogy megy ez! Mindig
a nő a hibás!

42 Feldmár András

115
 – Ez hülyeség. Csak ürügyként használod, hogy ne kelljen harcolnod az igazságodért. így
kényelmesebb. A jajgatás nem viszi előrébb a világot.
– Minek jöttél? Mit akarsz?
– Csak kíváncsi vagyok, mi okod lett volna „agyba-főbe” veretni engem.
– Hát az, amit elmondtam.
– Ez szimpla irigység – legyintett Yahya.
– Na és?! Az irigység az emberi alaptermészet része, akárcsak a hiúság, a paráznaság, a...
– Connie elhallgatott, agyát kutatta a továbbiakért.
– És még?
– A tízparancsolatban az összes negatív tulajdonság benne van! Tanuld meg kívülről! –
morrant, továbbra is centrifugálós sebességgel kavargatva a teát.
– Nem tettél bele cukrot – figyelmeztette Yahya. – Maradjunk az irigységnél. Miért pont
engem irigyelsz?
– Nem csak téged. Jent is irigylem, mert sikerrel férjhez ment. Öt Ceila is irigyli, mert
több mint egy év után még mindig nincs megkérve a pasija részéről!
– Miért akkora habcsók a férjhez menés?
– Ezt pont te kérdezed, akinek már megvolt?!
– Pont én. Nos?
– Egy férjes asszonynak más a társadalmi státusza. Nem kell melóba járnia. Ha gyereket
szül, mindenki elájul tőle. Csinosítgathatja az otthonát, főzőcskézhet, sütögethet, hazavárva az
urát!
Yahya megrökönyödött:
– Téged valami falvédő nevelt fel?
– Képzeld, az én szüleim melósok voltak! Sose keresték agyonra magukat, a hétvégi kert
volt a nyaralásunk! Az öregeink ott túrták a földet, mi meg Jennel és Ceilával szétuntuk az
agyunkat. Hogy utáltuk a zöldségszüretet! Legjobban a ribizliszedést!
– Ceilával?
– Igen, vele. Ceila a tesómmal, Jennel járt egy osztályba, ha nem tudnád! Akkor lettek
öribarik. Ő se volt mindig bolttulajdonos nagysága! Az ő családja is mélyről indult, és
igazándiból ott is maradt, csak neki sikerült beindítani az ajándékcuccos, ridikülös, ruhás
divatbutikját, és felkapaszkodott! Mindig is szeretett volna anyagi örömök elé nézni! Engem
már alig ismer meg, amióta üzletasszony lett! Meg aztán a lóvés pasija is szalontulajdonos!
Nekik már jut vaj a kenyérre, még kaviár is!
– Nasar nem eszik kenyeret, ellentétes a diétájával – csevegett Yahya. – Kivéve verseny
után. Na, akkor betol két jókora cipócskát. Aztán persze lekoplalja.
Connie ököllel az asztalra csapott.
– Te is tudod, hogy nem ez a lényeg!
– Hát mi a lényeg?
– Az, hogy mindenki előrébb van nálam! Jen férjhez ment, és nemsokára teherbe esik.
Ceila butikos, és jó partit fogott ki, habár neki ez kevés, mielőbb esküvőt, gyereket akar.
Ugyanakkor itt vagyok én: se esküvő, se butik, se jó parti! Csak a megerőszakoltság! És a
szégyen!
– Tanultam áldozatológiát. Te például kitűnő alany vagy e célra. Szakíts ezzel a lehangoló
szerepjátékkal, fogj másikba. A nővéred boldog lett az esketéstől?
– Nem igazán, ugyanis a pasiknak csak addig érdekes egy nő, amíg tutira meg nem
kapják. Ha már a feleségük, felhagynak az udvarlással, elkezdenek későn hazajárni, nem
vesznek virágot, pukiznak, büfögnek, hazudoznak.
– Ez se több, mint hülye sztereotípia. Honnan veszed ezt a sok sületlenséget? Ki beszélte
csurig az elmédet ilyen baromságokkal? Tudod, mit? Nem is érdekel. Nem nézem ki belőled,
hogy képes voltál felbérelni három izomagyút a megverésemre, és még a kilétedet is titokban

116
tarthattad előttük. Azt még csak-csak elhiszem, hogy lenyúltad Totem sokkolóját, amikor nála
vigyáztál Bikficre.
– Hogy én?! Minek nyúltam volna le azt a rázós borzalmat?! Tisztára életveszélyes!
– Hogy engem kinyírj vele.
– El tudod képzelni, hogy bajba keverném Totemet? Hogy ráterelném a gyanút? Hogy
kirúgassam a melójából, amit annyira imád?! Hogyan tudná akkor eljátszani, milyen
akciókban szuperkedett?! Azt én úgy imádom! Olyan héro... olyan hősies és erotikus!
– Vonjuk össze – ajánlottaYahya. – Heroikus és erotikus egyenlő: herotikus.
– Herotikus! Pontosan! Totem gyereksintért se tudna tartani kirúgva! És akkor én se
láthatnám öt, csak lesből! Túl se élném! Téged persze nem zavarna, ha neki baja esne!
Magadon kívül senkit se szeretsz! Totemmel és Nasarral is csak szórakozol! Tudjuk, hogy
Nasar miattad nem kéri meg Ceilát! Mert még mindig odavan érted!
– Teljesen rosszul látod. Nasar minden csepp tesztoszteronjával Ceilára bukik, mint férfi
a nőre. Mi barátok vagyunk, jól érezzük magunkat együtt. Totemmel is így alakult, elmúlt az
a rész, amit a falvédőszöveg kémiának nevez, de megmaradt a barátság.
– Igazán? És ha ez csak szerinted van így?
Yahya felsóhajtott.
– Totemnél még hiúsági válságot okoz az elmúlás, de hamarosan túlteszi magát rajta.
– Rajtad.
– Oké, rajtam. Nem fogja különösebben megszenvedni, de persze babusgathatod, azt
minden pasas nagyon bírja.
– Miért nem mondod meg nekik, hogy lépjenek tovább? Hogy Nasar kérje feleségül
Ceilát, Totem meg hajtsa a fejét az ölembe!?
– Ennek örülnél?
– Örülnék hát!
Connie még mindig százhúsz kilométer per órás sebességgel kevergette a teát.
Yahya a bögréjébe pottyantott néhány kockacukrot, egyiket a másik után, viszonylag
magasról. A kavarás leállt.
– Most már vedd ki a tampont a bögrédből, és idd meg a teát, eleget köpülted – javallotta
a lány.
Szóval szerinted én verettelek meg?
– Az előbb elmeséltem, miért nem bírnék fanatikusan hinni ebben.
– Mert szerinted képtelen lennék elkövetni a tökéletes bűntényt?
– Az milyen?
– Olyan, hogy sose buknék le. Attól, hogy te igazi szőke vagy, és mások csak festetik,
még ugyanolyan gógyisok vagyunk ám!
– Hűha! Ebben az okfejtésben hol a logika?!
– Sulis korunkban sokszor elterveztük Jenékkel a tökéletes gyilkosságot, ha bepipultunk
egy szenya tanárra vagy oszitársra. A zsaruk sose kaptak volna el, ha megcsináljuk!
– Vágom, hogy motivált vagy, csupán a képességeidben kétkedem – felelte Yahya.
Connie félbehagyta a megkezdett teakortyolást. A bögrét az asztalra koppantva
felmordult:
– Értem már! Ki akarod provokálni a vallomásomat! Ezért szurkálódsz velem! Hát azt
lesheted! Nem én öltelek meg!
– Nem vagyok megölve – jelezte a lány.
– Még lehetsz! A legjobb úton jársz! Szállj le a klassz pasikról! Megértetted?!
– Tehát nem vallod be, Connie drágám?
– De nem ám!

117
 – Szerencsés döntést hoztál. Mert engem ugyan nem, de az egyik verőcsávót sikerült
kinyiffantani, a tóba fulladt szegény. Mindent összevetve úgy saccolom, kábé tizenöt évet ád
érte a bíró.
– És te rám kennéd?!
– Lássuk csak, mennyi minden szól ellened. Az alibid nem támadhatatlan. Indítékod
bőven van: irigység, féltékenység, kishitűség, nagypitiség. Mindehhez hozzájön a Madonna-
fanság.
– Hát ezt meg honnan veszed? – hördült Connie. Ezúttal a mutatóujja körmén talált rapid
rágcsálnivalót.
Yahya egykedvűen vállat vont.
– Hallottam rólad egyet s mást – mondta.
– Na persze, nyilván a nagyságos Ceila bennfenteskedett! Beriszálta magát a
kompániátokba, lecsapott Nasarra, arra az egzotikus arcú, szexin izmos, lóvéval kitömött
pasira! És még Totemet is akkor láthatja, amikor csak kedve tartja, elég, ha azt mondja
Nasarnak, ugorjanak át hozzátok!
– Totem sose lakott nálam. De valóban gyakran együtt időzünk, közös programokat
csinálunk, istápoljuk egymás srácait. Tehát Madonna-fan vagy.
– Már nem, csak voltam. De aztán megutáltam a sok meztelenkedését, hányingerem lett
attól, amit vén fejjel művel, például a kavarást a fiatal strigókkal. Amennyit pucérkodik, kész
csoda, hogy nem erőszakolják meg nap mint nap!
– Tehát annyira utálod, hogy az ő maszkjában mennél embert sokkolni?
– Mi van?! Te miről hadoválsz?
– A nő, aki a megverést szervezte, aki többször megbikázott a sokkolóval, és még a
kutyámat is lefújta és megrugdosta, totál élethű Madonna-maszkot viselt. Neked nincs
ilyened? Tudod, most belegondoltam az irigységbe! Aki irigy valakire, olyan akar lenni, mint
irigységének a tárgya, annak az életét akarja élni. Úgy érzi, az irigyelt előle éli el az
élményeket, a lehetőségeket. Cserélni akar vele, és ha ez nem megy, inkább megölné. A
Madonna-maszk arra vall, hogy olyan akar lenni, mint Madonna: faltól falig gazdag, sikeres.
Az irigy ember tespedt és lusta, frászt veselkedik neki, hogy kigürcölje a Madonna-karriert!
Ahelyett, hogy énekelni, táncolni tanulna, inkább kritizálja, fikázza őt, ehhez ugyanis nem
kell erőfeszítés. És ha mindez kevés neki, valóságosan is belebújna az irigyelt bőrébe.
Csakhogy ez reménytelen. Mi következik? Ha én nem lehetek te, akkor te se legyél!
Megsemmisítelek! Verbálisan vagy fizikailag. Érthető voltam?
Connie a fejét rázta:
– Érthetetlen vagy! Egyszer azt mondod, nem tehettem én, mert kevés vagyok hozzá,
aztán mégis megvádolsz!?
– Hátha mégis elég vagy hozzá!? Mi tartja össze a triumvirátusotokat? Az, hogy mindig
többre vágytok, mint amitek van? Mindig jobban tetszik a másé, mint a saját? Ha összejöttök,
órákig arról dumcsiztok, kinek miből van többje, mint nektek? Hogy nem azért nem sikerült
valami, mert nem güriztetek meg érte, hanem mások hibájából!? Oké, értem én, az
agyászattanárom elmagyarázta. Ha nem támogató környezetben nő fel valaki, ha a szüleitől
feszt azt hallja, hogy ő semmire se jó, nullára se viszi az életben, még útkaparó vagy
léggömbfúvó se lehet belőle, akkor ez többnyire így is lesz. És ez a lecsepült ember
irtózatosan irigykedni fog mások eredményeire, akár annyira is, hogy kinyírja valamelyiküket.
– Ó, te most a szüleimet gyalázod?!
– Rászolgáltak?
– Tudd meg, őket is mindig elkeserítette, hogy hiába dolgozzák ki a belüket is, másoknak
mégis többjük van, sokkal, de sokkalta többjük! Rengeteget keseregtek emiatt, minket épp
ezért hajtottak keményen, hogy tanuljunk vakulásig, vigyük sokra az életben! De nekem
közbejött a megerőszakolás...

118
 Yahya felnyögött:
– Miért nem fordulsz terapeutához? Így akarod leélni az életedet?
– Fogalmad sincs, mekkora szégyen ez!
– Igen, galaktikus méretű szégyen, csak épp nem a tied, hanem az elkövetőké! Szégyen és
bűn. Ha sulis korotokban olyannyi tökéletes gyilkosságot terveltetek ki, miért nem kapdostad
el azokat a srácokat bosszúból? Máris jobban éreznéd magad.
Connie öklömnyi szemeket meresztett rá.
– Te most komolyan gyilkosságra biztatsz engem?! Nem hiszek a fülemnek! És te zsaru
vagy?!
– Miért ne? Ha ez ég benned éjjel-nappal, ez tesz iriggyé azokra, akiket nem vágtak
gerincre akaratuk ellenére, ha azt hiszed, mások ezért vitték nálad többre, kapd el a
rohadékokat, és acélosan rúgd tökön vagy heréld ki őket! Ha önkezeddel képtelen vagy, tégy
feljelentést ellenük, a többit elvégzi az igazságszolgáltatás. Nos?
– Tudd meg, erre csakugyan képtelen volnék! Rágondolni, kiagyalni igen! Álmodozni
róla igen! De megtenni nem bírnám! Mellesleg a suliban egy csomó csaj imádta Madonnát,
nem csak én! Az iskola jelmezbálos albumában több kép is igazolja. Én például egyszer Leia
hercegnőnek öltöztem!
– Olyan helyes kis briósokkal a füleden? Cuki lehettél. Hát... köszönöm a türelmedet. Ha
szeretnél vallomást tenni, tudod, hol találsz.

Mihelyt megszületett az öltözködés,

befellegzett a szeméremnek43
A kocsiban ültek, útban a Vipera csúfnevű bandavezér főbb
tanyázó helye, a Duhajda nevű lebuj felé.
Az újfent kihallgatott Burdett a vádalku reményében elárulta,
hogy a szabadulása után nem sokkal másik kettőt is „leszállított” a „zsengék húsát kedvelő”
fickónak, aki ezt a perverzióját nem szívesen verte volna nagydobra, a többinek viszont átfogó
marketinget csinált. Így aztán sokan rettegtek tőle, és azon igyekeztek, nehogy megzavarják
az érzéketlenül kegyetlen bűnöző érdekköreit. A megzavarok csúnya módon végezték, mivel
Vipera és válogatott pribékjei élvezték a véres kínzásnemeket. Végezetül homlokon lőtték a
delikvenst, akár pislákolt még benne az élet, akár nem, ez lévén a védjegyük.
Yahya vezetett. Útközben beszámolt a Connie-val kapcsolatos benyomásairól.
– A kép összeállt, megvan a tettes – mondta befejezésül. – Már csak bizonyítani kellene.
A férfi bólintott.
– Kiprovokáljuk – felelte.
– Ebben dzsóker vagy. Jól telt az estéd Ovacióval?
– Remekül, de az elválás szívfacsaró volt. Eddig mindennap láttam őt, ez volt
természetes, mostantól másképp van. Tudom, ez a válás velejárója, legalábbis az esetben, ha
az ember exe Deprima. Elképzelni se tudtam volna, hogy ennyire pocsék lesz a fiam nélkül.
Legközelebb négy nap múlva találkozunk. Kész örökkévalóság.
– Segíthetek megkönnyíteni? – kérdezte Yahya.
A férfi végigsimított a kezén.

43 Mark Twain

119
 – Bírni fogod? Sok összebújós beszélgetésre, még több szexre gondoltam, de akár
fordítva is jöhet. Ahogy az ismerkedési fázisba belefér. Nálad vagy nálam. Nem vagy te ehhez
túlsággal antiszoci? Úgy tudom, nem szeretsz mással együtt lakni.
– Ezt felfüggesztem egy időre. Csak arra vigyázzunk, hogy ne menjünk egymás agyára.
– Nehéz lesz. Úgy tudom, kizárólag rossz tulajdonságokkal bírok.
– Oly sokszor hallottad tőle, hogy magad is elhitted?
– Nem voltam olyan szerencsés vele, mint te az exeiddel.
Yahya felnevetett.
– Szoktatás kérdése. Meg persze jellemé is. A gyermekelhelyezési csatáról: nem állítom,
hogy az exeim abszolút önzetlenül intézték a kérdést, mindketten meglepődtek, kiakadtak a
nem várt apaságtól, de egyikük sem ugrott félre. Vállalták sarjaikat, és olvadoznak tőlük. Ha
nem így volna, aligha becéznék őket Lyukas Guminak, Házibuli Virágnak vagy a Méhem
Gyümölcse után Heréim Gyümölcsének. Teljes értékű atyák, ha nem is élnek együtt az
anyákkal. Szóval velük nem volt nehéz megegyezni az együttlevés mikéntjéről. A sorvégi
mikéntem az volt, hogy elég nekem az ő gyerekük, sajátra nem vágyom. Még nem, vagy
egyáltalán nem.
– Majd lefektetjük a szabályokat az Együttlevés Kódexében. Velem se lesz nehéz
egyezségre jutni, ígérem.
Megérkeztek a Duhajdához. A filmekben mindig akad egy szabad parkolóhely,
közvetlenül a célpontnál, akár a legzsúfoltabb városrészben is; ha mégsem, a főhős trükkösen
és/vagy nagyvonalúan megoldja a problémát.
Az élet nem mozimü. Mégis volt parkolóhely, kettőnél is több. Itt ez azt jelentette, hogy
legalábbis lépfene vagy pestisjárvány pusztított a lebujban és környékén. Nem látták Vipera
ötvenes évekbeli kanárisárga kabri- óját, de népes verdaflottájának más darabjait sem.
A vérvörösre mázolt, hatalmas fémajtón Technikai okok miatt bizonytalan ideig zárva!
tábla függött.
Valaki aláfilctollazott: Itt jártak a kopók?
Wessex bekopogtatott a stukkermarkolattal. Bár a két vas hangosan, sőt visszhangosan
szólaltatta meg egymást, hiába álltak, ácsorogtak, odabent senki se moccant.
Elballagtak a raktárajtóhoz.
A kevésbé rikító, jóval kisebb nyílászárót résnyire nyitva találták. Nem tették el a
pisztolyt, amikor besétáltak. A kivilágítatlan folyosón lépdelve eszükbe jutott, hogy ilyenkor
illő erősítést hívni, ám előérzetük azt súgta, nem lesz rá szükség.
Fegyverrel a kézben bekandikáltak az útjukba kerülő raktárszobákba. Élő szövetnek
nyomát se látták. A lengőajtón átjutva újabb folyosóra jutottak, innen nyíltak a mosdók,
irodák. Utóbbiak ajtaját zárva találták.
Az üzlettérben klasszikus kép fogadta őket. Sehol egy teremtett lélek, a székek az
asztalokon tótágasoztak, a söntéspulton unott ventilátor elegyítette a poshadt levegőt a
homályban szálldosó porral. A néptelen színpadon táncrudak erektáltak, oldalt keverőpult
sötétlett.
Valaki szaggatottan horkolt, hor-hoooho-horkk ritmusképlet szerint.
Betájolták a fűrészelés forrásvidékét. A söntéspult mögötti padlón találták meg az alvó
karaktert, kinek láttán Hófehérke Szundija jutott eszükbe, ám ez a benyomás hamar eloszlott.
A törpe rogyott szárú bokacsizmát, terebélyes szabású piros nadrágot, zöld manókabátkát,
homlokba húzott kötött sapkát viselt, amennyiben a félfekvő helyzetben történő
összetöppedés bárminő viselést lehetővé tenne. Szakálla, bajusza nem, borostája bőven volt. A
mesék törpéire jellemző pirosas párnácska is hibádzott járomcsontjáról. Gyűrött arcát vaskos
szemöldök, jókora gombócorr és dúsan nyálzó, vastag száj tette egyedivé.
Wessex megbökdöste az alvó csizmaorrát.

120
 A hüvelyk kobrasebesen ébredt. Az agya még ott se volt, ő már féltérdre riadt, hevesen
előtépett stukival a markában.
– Nyugi – szólt Yahya a tarkójához érintett fegyverrel. – Csak csevegni szeretnénk.
– Nem tudok semmit! Én csak az éjjeliőr vagyok!
– Nappal van, az éjjeliőrök közmondásosán ilyenkor halnak meg – felelte a lány. –
Ebédidő is elmúlt már, és te még élsz.
– Kizökkentesz! – mordult a törpe. Próbálta eltenni a pisztolyt a manókabát hasítékába.
Wessex elvette tőle, kitárazta, a csőben is talált skulót. Szemöldökét felvonva a
derékszíjába tűzte a stukit, és viszonozta a bizalmas hangnemet.
– Még sose lőtted hasba magad? Csőre töltött vassal durmolsz? Mi ez a döghalál? Hol
vannak a vendégek?
– Zárva vagyunk – morogta a kérdezett. – Felújítás lesz.
– Hol jár a főnök?
– Honnan a farkamból tudjam?! – pattogott a fickó.
– Hogy hívnak, te kicsi és mérges? – informálódott Yahya. – Csak azt ne mondd, hogy
Mérges Törpének, mert az nagyon elcsépelt volna!
– Senki se merészel törpének hívni, kezdjük ezzel! Én vagyok a Zabos Póni!
A lány kimutatta, hogy most aztán bealélt.
– Hűha! – nyögte. – Ilyen frappáns nevezetre tényleg nem számítottam!
– Ez a művésznevem. A Zabos ugyebár többféle jelentésű, akárcsak a Póni, egyszóval ez
egy testhezálló, huncut név! Én itten fel szoktam lépni: énekelek és táncolok, szuper show-t
nyomok! A Duhajda sztárja vagyok! Másodállásban őrködök. Igazából nem is éjjel, hanem
záróra után.
– Tehát nappal is?
– Hát most egész nap, mivel nincs itten senki, amint látjátok.
– Hol van Vipera?
– Nem tudom. Három napja nem járt itt. Otthon sincs, a telefont se veszi fel. Biztos
elutazott a családjával.
– Váratlanul?
– Hát... Úgy valahogy – bólintott Zabos Póni.
– Egyedül vagy? – kérdezte Wales a mosogatóban ázó macskatányérok észleltén.
A törpe is odapillantott, majd gyorsan másfelé fordult. Arcbőre pirosra gyulladt, aligha
azért, hogy harmonizáljon a nadrágja színével. Hosszan elpiszmogott a kabátján lelt
szöszökkel, keze finoman remegett.
– Egyedül hát! Tök egyedül! Ki más lenne még itt? – kiabálta.
– A macskák? – segített Yahya.
Zabos Póni ráharapott:
– Ja, a macskák! Nemrég kajcsiztak, de már kimentek csajozni. Csavargósak. Ekkora bazi
kandúrok! – Két kézzel mutatott nála nagyobbat és formátlanabbat. – Folyton rajtuk van a
bagzógörcs! Örökké kefélnének!
– Körbevezetsz, vagy magunk nézzünk szét? – érdeklődött Wales.
– Nincs itt semmi látnivaló! Oszoljunk! – próbálkozott a karakter.
Yahya megpöcögtette a saját orrát a mutatóujjával.
– Kamuzol. Messziről megérzem. Most ráadásul közel is vagyok. Indulás!
– De hová?!
– Mutasd a macskákat!
– Kizárt! Mondtam már, hogy csavarognak!
Wessex a szemetesbe túrva kihajigált néhány celofánzacskót, fém- és papírdobozt.
– Mivel eteted őket? Babkonzervvel? Pizzával? Babapiskótával? Yahya, a te macskád mit
eszik?

121
 – Az enyém ragadozó.
– Ezek itt jégkrémet is nyalnak.
– Ha ez vigasztalja meg őket – mondta a lány sötéten.
Ahogy mindketten Zabos Pónira néztek, az bölcsebbnek látta, ha nem hazudozik tovább.
Vagy legalább másfélét lódít.
– Vipera srácai kajáltak itt a múltkor.
– Macskatányérból? – mordult Wessex. – Na figyelj, ebben a körzetben két napja járt a
szemetes, ezek a cuccok azóta gyűltek ide, te pedig azt mondtad, a főnököd és famíliája
három napja nem mutatkozott! Vezess a macskákhoz! Most!
– Vipera kinyír! Előtte megkínoztat! Kibeleznek, kicsontoznak, árammal szétégetnek!
– Csináljuk mi?
– Azért külön kinyír, mert megmondta, hogy ha zsaruk kószálnának erre, ami ugyebár
nem túl valószínű, mert akit nem bírt megkenni, azt megfenyegette a gyerekei kiirtásával, de
ha mégis idekóvályogna néhány hülye, életunt zsaru, tüntessem el a... a...
– ...macskákat? – segített a lány.
– Ja! De én ilyet nem tudnék csinálni! Én művészember vagyok, nem pedig gyer...
macskagyilkos! – zárta le az előző mondatban megkezdett zavaros gondolatröptetést.
– Vezess!
Zabos Póni lesunyt fejjel előreindult. A folyosón kikulcsozta az egyik iroda ajtaját. A
következő pillanatban megpróbált elinalni, de elbotlott Yahya lábában, aztán a magasba
levitáit, és elsőként repült a helyiségbe.
Ahol két kisgyerek hevert egy szivacson, a radiátorcsőhöz láncolt lábakkal,
magatehetetlenre kábítva, nyakig mocsokban.

Lord of Lies: a Hazugságok Ura.

A Sátán egyik neve

Hamarosan kiderült Zabos Póni kevésbé művészi neve is. Jesus Adlernek hívták,
hosszadalmas bűnlajstromában az éneklés, táncolás csupán a sor végén szerepelt.
Agresszív megnyilvánulásai révén nagyobb hírnevet szerzett, mint a művészkedéssel.
Csoportos erőszaktételben nyomult, Vipera ogréit vezette hadba, ő járt elöl, vitte a
szót, s ha a rábeszélés kevésnek bizonyult, csettintett az ujjával, és a halálosztagosok akcióba
léptek. Így szerezték meg a kinézett boltokat, ingatlanokat az eladni nem szándékozó
tulajdonosoktól. Védelmi pénzt szedtek; többféle adósságot hajtottak be, az uzsorás persze
Vipera volt.
Sosem bizonyosodott Adlerre, hogy személyesen bántalmazott volna bárkit is, de kétség
nem fért hozzá. A vallomásukat később viharos gyorsasággal visszavont tanúk szerint az
ogrék karéjában messzire elment: lábon lövés, fogkiverés volt a specialitása.
A bűnös törpe többórányi pácolós kihallgatás végén hajlott a vádalkura. Saját szerepét
erősen kiszűrve elpötyögte főnöke viselt dolgait, majd azt is, hol lehet Vipera.
A polgári nevén Shevil Devall nevű fickó a harminchatodik születésnapjának fiesztás
megünneplésére vonult el családjával az egyik birtokára. Vele tartott két kislánya, neje, apja,
anyja, három fivére, két alvezére famíliástól, valamint néhány kegyeltje is; utóbbiak
meghívása oldalkocsira nem szólt.
A dresszkód porcelán viseletet írt elő: a vacsorához szmokingot, csokornyakkendőt az
uraknak, nagyestélyit a hölgyeknek. A jelmezbálhoz rokokó ruházatot kívánt meg, a
habfürdős medencézéshez semmilyet.

122
 Wessex meg se lepődött, amikor meghallotta, hol zajlott a parvenü fieszta.
Yahyától már tudta. A lány se mutatott döbbenetet.
– A lakott területtől távol eső birtok Vipera anyjának lánykori nevén szerepel, hogy
illetéktelenek ne találjanak rá. Kétnapos bulit terveztek, az első estén tízezer robbanásos
tűzijátékkal. Tízezer durrancs! Vágjátok? Ja, ez a show akkorát szól, hogy előre értesíteni kell
a zsarukat, nehogy odatóduljanak visszalövöldözni. A főnök engem is meghívott, mint a
kedvenc jobbkezét, de aztán mégis lemondta, mivel szerinte jobban élvezném, ha a... ha a...
macskákra vigyáznék, míg ő visszatér.
– Devall mit tett a kislányokkal? Mire kellettek neki?
A gyerek-etetőszékben ülő Jesus begorombult.
– Honnan a farkamból tudjam?! – üvöltötte, az asztalhoz bilincselt kezével csapkodva. –
Nem tartottam gyertyát neki! Na, mégis mit tett volna?! Lehet, hogy csak megszoptatta őket,
mit tudom én?! A saját kislányai pont annyi idősek, nyolc és tíz évesek, az életét adná értük,
rohadt erős az apai ösztöne, szóval biztos jól bánt a...
– Most már ki ne mondd még egyszer! – óvta Yahya.
– ...a macskákkal!
– Mi lett a korábbi gyerekekkel? – kérdezte Wessex.
– Mi lett volna? – vont vállat Zabos Póni. – Amikor már nem voltak jók semmire, elvitték
őket.
– Hová?
– Mit tudom én!? Kórházba biztos nem. Nyilván valamelyik ismerős dokihoz.
– Neveket óhajtunk!
– Baszódjatok meg! Miért nem Viperát faggatjátok?
Yahya papírt, ceruzát tolt elé az asztalon át.
– Ide írd a zugdokik nevét! A másik hasábba pedig az összes kislányét.
– Nem volt azoknak nevük! Ha nagyon érdekel, Vipera csak úgy említette őket, hogy
Baba Egy, Baba Kettő. Vagy Fürtös Baba, Szőke Baba, Cuki Baba, ilyenek.
– Hányan voltak?! – firtatta Wessex. – A zugdoki után hova kerültek?
– Mi lett azokkal, akik nem élték túl a gazdád atyai ösztöneit? – csapott le a lány.
– Mi van már? Melyik kurva kérdésre válaszoljak? Szakadjak szét?
– Most magadra hagyunk, te csak írogass! Az üvegen túlról figyelnek majd, ne is próbálj
trükközni a cerkával! Ne dugd a füledbe, szádba, farodba! Nem viszünk orvoshoz, ha bajt
csinálsz magadnak!
– A leírás után védőőrizetbe kerülök?
– Tényleg azt akarod beadni, hogy nem tudod, mi lett Viperával a birtokon? Hogy miért
nem jött vissza? – kérdezte Yahya.
– Mert nem is tudom! – csapott az asztalra Adler. – Hallottam ezt-azt, de az egyik
alvezérét tegnap is látták a városban, szóval abban hiszek, hogy a buli után mindenki
szétszéledt a dolgára. Vipera külföldre utazott a családjával, mert ráfér a pihenés. Ha pedig
visszajön, kinyírat engem, mert pofáztam.
– Hogy hívják az alvezért? – tudakolta Wessex.
– Csak azt tudom, és mondtam is már, hogy az én nevem Jesus Adler.
– Jesus?! – gúnykacagott a lány. – Ha Jézus megtudja a névgyalázást, kirobban a
sziklasírból! Iderongyol és szétcincál konfettinek! Hát a városban sétafikáló alvezért hogy
hívják?
– Romolo Pinero. Másképpen Romolo, a Parazita. Mivel ezt is elpofáztam, most aztán
már tényleg itt kell maradnom! Védőőrizetet követelek!
– Nem áll szándékunkban kiengedni, ne parázz, írj serényen. Majd jövünk.
Esteledett, mire kiléptek a kihallgatószobából.
Az irodai gépen rákerestek Pineróra.

123
 Az alvezér nemrég szabadult, életveszélyes fenyegetés miatt közel egy évig ült. Ezenkívül
nyilván bőven volt mit a bűnlajstromába aprítania, ám a rövid büntetésből világosan kitűnt,
hogy az életveszélyes fenyegetőzés igazságszolgáltatási körökben is hatékonynak bizonyult.
Yahya megszólalt:
– Totem egykori kollégája lesittelt egy ilyen Vipera per Pinero-féle csótányt. Az kiüzent a
börtönből, hogy amint szabadul, kinyírja a nagylányait. Olyan féreg volt, akitől ezt komolyan
kellett venni. Telt-múlt az élet, a lányok férjhez mentek, unokák is születtek, és egy napon
kiengedték a csótányt. A régóta őrlődő apa a vonat elé feküdt. Biztosra ment, a sínhez kötözte
magát, és meghalt, hogy a családjának ne essék bántódása. Totem teljesen kiborult, az a
rendőr volt az első társa-tanítója még kismacsó korában. Azt mondta, ezentúl lehetőleg nem
ejt foglyokat. Se őt, se mást ne tartsanak rettegésben efféle férgek.
Wessex kinézett az ablakon a sötét utcára.
– Ebben a történetben nem az apának kellett volna meghalnia – összegezte. – Sajnos sok
ilyen sztori van. Ami pedig minket illet: ma már nem megyünk el a Vipera-birtokra.
Kerestessük Pinerót. És nézzünk utána Bosszulónak.
Kártyalapszerűen elrendezte az íróasztalfiókból elővett csokoládécsokrot. Húztak egyet-
egyet, kicsomagolták a táblákat, és falatozni kezdtek, időnként átkóstolgatva a másik
édességébe is.
Yahya felhívta a kórházat. A kislányok még a műtőben voltak, állapotukat az orvosok
erősen kritikusnak ítélték. A toxikológiai vizsgálat eredményét megelőlegezve úgy vélték, a
drogok az ételbe keverve jutottak a szervezetükbe.
Két nyomozó Burdettet vallatta a kihallgatóban, hogy kiszedjék belőle, honnan, kiktől
szerezte őket, és vajon a szülők önként adták-e gyermekeiket.
Selimáék beszámoltak arról, hogy Wales előérzete nem csalt, Igor Mortis intézménye
előtt nemrég leparkolt egy halottaskocsi. Vezetője kiszállt, és elfutott. Néhány utcával arrébb
csendben elfogták az illetőt; nem Huldin volt az, jól sejtették. A fickó pénzt kapott a félórás
vezetésért a Bosszulótól.
Az odarendelt tűzszerész bejutott a gyászjárgányba, a koporsót felnyitva rálelt az
időzítőszerkezetes bombára, és kihúzta annak méregfogát.
Wessexék biztosra vették, hogy médiasegítséggel a Bosszulóhoz is eljutott a hír, miszerint
nagyanyját az igazságszakértői vizsgálat után az egyik sírkert ravatalozójába szállították, és
másnap méltóképpen eltemetik.
Csókedli is jelentett: megszerezte Connie középiskolájának ominózus évkönyvét a
jelmezbáli fotókkal. Mindenki dedikálta saját fényképét az utókor számára.
– Az utókor köszöni – sóhajtotta Yahya. – Bár még ez se golyóálló bizonyíték.
– Lesz vallomás – ígérte Wales.
Egyelőre nem hazafelé igyekeztek. A hátsó kapun át a sírkertbe surrantak.

Legszörnyűbbek a mindentudó tudatlanok44

Elfoglalták leshelyüket a ravatalozó közelében.

A fülesben szót váltottak a szintén láthatatlanul őrködő Totemmel, aki úgy vélte,
Huldin nem meri megkockáztatni a holttest-lopást. Majd később, a zsaruéberség
lohadása után kiássa a nagyit, és elviszi a titkos héderbe. Vagyis valószínűbb,
hogy ma éjjel a tóparti háznál fog felbukkanni, mégpedig szólóban. Na persze, ott is tárt
karokkal várják a zsaruk.

44 Donna Marcotagne

124
 Wessex nem hitt ebben a verzióban. Huldin a gyötrődésig utálja, ami rajongott
nagyanyjával történt az orvos szakértői intézményben. Tudja, hogy alaposan hozzányúltak az
általa oly gondosan konzervált holttesthez, egyebek közt a mellkasába varrt szárazvirág
csokrot is eltávolították, azt tehát, pontosabban annak mását mihamarabb vissza kell oda
helyezni, gyógyha- tásán kívül Emília kellemes illatának fenntartása végett is. Az idegenek
illetéktelen, kegyeletsértő man- csolása után sürgősen meg kell mosdatni, fésülni, újra kell
sminkelni, tiszta, csinos ruhába kell öltöztetni a megbecstelenített nagymamát. És persze
vissza kell szerezni az üvegedényekben tárolt belső részeit is. A médiából tudhatóan a
tartósított szerveket elhelyezték mellette a koporsóban, és másnap vele együtt temetik el.
Wales – önmagát is meghökkentően – mély átéléssel előadott feltevését enyhe csuklással,
halk viszolygáshangokkal fogadta füldugós hallgatósága.
Ő szabadkozott:
– Bocsánat, csak azonosultam Huldinnal.
– Jólesett? – kérdezte Totem.
– Nem igazán, sőt.
– Akkor is beteg vagy, haver! Most már értem, miért bukik rád a csajom. Ő se pite!
– Már nem a csajod – helyesbített Yahya.
Totem újra felcsuklott.
– Elnézést, folyton elfelejtem! Amúgy kaptál egy teljes hetet, hogy ezt eldöntsd. Még van
időd.
– Köszi, már eldőlt, magad is tudod – felelte a lány. – Bírlak, bámullak, szeretem a
társaságodat. Közeli barátom vagy és leszel, Totem.
– Te is nekem – sóhajtott Turpin. – Oké. Tudomásul veszem, és hátralépek egyet.
– Ez szép volt – nyugtázta Wessex.
– Totem, máris visszatérhetsz a facér pasik bugyihajhász életmódjához! – lelkesült
Selima. – Légy üdvözölve puncionárius társamként!
– Micsodádként?! – prüszkölte a férfi.
Wales felmorrant:
– És ha ezt nem a fülesben bonyolítanátok?!
– Miért csinálsz úgy, mintha kívülálló volnál? Te is tedd le a garasodat a témában! –
követelte Totem. – Viszed a csajomat?
Selima halk kuncogás közepette mesélte:
– Megkérdezik a nemváltó műtéten átesett, egykori ipsét, miért operáltatta át magát. Azt
feleli: szakítás után azt tanácsolta a terapeutám, hogy változtassak a külsőmön.
– Mit akartál mondani ezzel? – informálódott Ma- csóhímzés.
– Semmi különöset, csupán segítettem időt nyerni Wessexnek, míg megfogalmazza
felelős válaszát. Egyébként ha tényleg a nemváltás mellett döntesz, csak gratulálhatok!
Ugyanis az emberiség megtalálta a vagina örökifjan tartásának legtutibb módját, ellentétben a
fütykösével, amit csak Viagrával képesek időlegesen talpra állítani. Köztudott, hogy a kék
bogyó a keservesen összehozott aktus közben vidáman okozhat stroke-ot, infarktust,
görcsrohamot. A hölgyek öröme módszer a sokkal fajább puncipárolás.
Többszörös torokköszörülés hallatszott a fülesben.
Selima kissé felemelte a hangját:
– Ne szóljatok közbe! Ti csak lessetek, mikor jön Huldin, addig is okosodjatok! Tehát: a
témáról már szakkönyv is megjelent, hírneves celebek is forrón ajánlják a vaginapárolást. A
gyógynövényes gőzben történő abálás bizonyítottan ifjítja a nunát. Tégy a párolóvízbe
néhányféle gyógyezmegazt, kucorodj fölé, de meg ne égesd magad! Nem praktikus
közvetlenül a forró vizes fazékra cuppanni, mert csúnyán összeégsz, és még fel is borulhatsz!
Inkább asztalossal készíttess spéci puncipároló széket, lyukkal középen. Te a stokira ülsz, a
füstölgő fazekat a nyílás alá helyezed. Azon át feltör a lágyító gőzlehelet, és bejárja intim

125
tájaidat. Miközben a vaginád könnyesre párásodik és vajszerűvé puhul, te akár mani- vagy
pedikűrözhetsz is! A pedikűrrel persze csak csínján, lábemelgetés közben nehogy felborulj!
Tartsuk észben, hogy a puncink egy csodálatos virág, amelynek minden egyes szirmát, bibéjét
ildomos ápolni! Egyébként manapság odalent főleg a telt forma trendi, hájpolt45 módis.
Nemváltó barátom, ha tehát nem elég dús a te nagyajkad, saját testzsírral vagy hialuronsawal
szívesen feltölti néked a plasztikai sebész. Utóbbi nem azonos a hangyasavval, tehát nem csíp
és mar, hanem ízlésesen növeszt. Ha netán a kisajkadat nem látod kellőleg esztétikusnak a
rendületlen abálás-köpesztés dacára sem, a plasztikás csóka azt is átfaragja: lecsíp belőle,
rojtosítja, azsúrozza, fodrozza, cakkozza, bokáig nyújtja; ahogy te szeretnéd. Imádom a
muffot! Az enyémet, a tiédet, az övét! Mindig jöhet egy oltári punami! Nos, ezért nevezem
magam puncionáriusnak!
– Serkentő volt, csak még azt nem értem, hogyan jutottunk idáig a pedzett témától –
jegyezte meg Rigolya. – Totemék szakításról beszéltek. Engem egyszer úgy rúgott ki a nőm,
hogy közölte: drágám, kezdjünk szólókarriert!
– Velem akkor szakított a csajom, amikor másodszor vettem fel a telefont kettyintés
közben – panaszkodott Leon.
– Kivel kettyintettél? – kérdezte Selima.
– Hát nem vele.
Totem visszatért a kiindulási ponthoz:
– Tehát akkor halljuk, mit mond a szívtipró!
– Romantikus érdeklődést mutatsz irántam, Wessex? – kuncogott Yahya.
– Ah, a szív titokzatos bugyrai! – nyögte Selima. – Pillangók lebegkélnek a gyomrodban?
Wales hosszas fontolgatás után válaszolt:
– A viszonzott szerelem feledteti, hogy van pokol.
– Saját gondolat? – informálódott Totem.
– Kellő komolysággal átérzett idézet, ismeretlen szerzőtől. Immár leszállhattok rólam,
rólunk. És igen, eléggé együtt vagyunk, de prognózist nem adunk.
Turpin füttyentett:
– Hát ez hamar ment! A memóriazavar már nem is téma. Hogy ki kit álmodott a
magáénak.
– A hamarság is biztos jel – magyarázta Selima. – Szempillantás alatt eltalálta őket a
szerelem nyála!
– Pszt! Mozgást látok! – súgta Totem.
Néhány másodpercen belül lefújta a riasztást. Csak egy kóbor kutya kószált a sírok
között.
Wales témát váltott:
– Huldin huszonhárom órára programozta a bombáját. Huszonkettő ötven van. Tíz perc
múlva detonációt, utána sokszólamú szirénázást fog hallani, bár ezt mi rendezzük a
megtévesztésére. Amennyiben azért akart robbantani, hogy a figyelmünket elterelve odavonja
az erőinket, miként feltételezzük, tíz perc múlva itt lesz, ha ugyan máris nincs jelen valahol,
és megpróbál bejutni a hűtőterembe. Jelmezboltban is járt a nagyi bankkártyájával, tehát ha az
eddigi tetteihez nem használta fel a vásárfiát, most vetheti be az álcázást.
Totem továbbra is kétkedett.
– Iszonyú baromság lenne részéről, ha idejönne – vélte.
– Ne feledd, hogy nem komplett. Másként kattog az elméje, mint nekünk – óvta Yahya. –
Persze vannak átfedések.
– Biztos jól megérted ezt, a te elméd sem átlagos – hangzott a válasz.

45 hype (hájp): agyonlihegés, szétreklámozás

126
 Huszonhárom órakor bekövetkezett az áldetonáció Igor Mortis intézményénél. Hozzájuk
nem hallatszott el, rádión értesültek róla. Az élénkülő szirénázást már maguk is észlelték;
minden ráérő járőrkocsi segített Huldin átverésében.
Teltek-múltak a percek, negyedórák.
A felhősödő égbolton sejlő Hold kevés fényt adott. A kápolnával egybeépített ravatalozó
körül rejtőző zsaruk éjjellátót, hőkamerát használva fürkészték az illatos tavaszi éjszakát.
Egyelőre semmi felcsigázó esemény nem történt.
Madarak szunnyadtak az ágakon, denevérek, baglyok szálldostak a magasban. A
síremlékek fölé magasodó fák álmatagon suhogtatták lombjaikat.
– Mintha látnék valamit – suttogta Leon néhány perc múltán.
– Vak tyúk is talál szemüveget – dünnyögte Rigolya. – Na de hoppá! Előttem is mocorog
valaki!
Bár éjfélnek még néhány perc híja volt, máris kitört a szellemjárás.
Kísérteties alakok sündörögtek-surrangattak a sírok között. Lepelszerű, sötét ruházatot és
csuklyát viseltek, furcsán mozogva különböző irányokba igyekeztek, határozottan kerülve
egymást.
– Mi folyik itt?! – nyögte Totem. – Melyikük lehet Huldin? Kapjuk el mindet! A végén
majd szétválogatjuk őket!

Tudod, én szeretem, ha gyűlölnek.

Az a tisztelet egy fajtája. Azt mutatja,
hogy az ember hatással van másokra46

Totemék a túlmozgásosnak rémlő kísértetek után eredtek.

A fura lelkiállapotú leplesek fürgén odébbinaltak, tovaszökelltek előlük. Elbújtak,
meglapultak a sírkövek, hulladékgyűjtő konténerek, fák, bokrok mögött. Ha
megközelítették őket, eszeveszett sikítozás közepette tovább menekültek. A szélrózsa minden
irányába jutott néhány egzaltált példány.
A kísértetrajzás megosztotta, lefoglalta a rendőröket.
Csak Wessex és Yahya nem mozdult az épület mellől, egymást nem látták. A férfi az
egyetlen kocsibejárót tartotta szemmel, azt gyanítva, hogy Huldin a temetkezési cég egyik
gyászkocsijával próbálja kilopni Emiliát, amíg a zsaruk a sírok közt lepkéznek-ciceréznek a
csuklyás ördögökkel.
Yahya a koporsótárolóhoz vezető ajtót figyelte. Nála nem volt éjjellátó eszköz; ezekkel
rendelkező társai a szellemeket hajkurászták temetőkert-szerte. Átváltott a tartalék
szenzoraira, melyek meglétéről nem szívesen beszélt, miután többen spirituális
hókuszpókusznak, ezohablatynak titulálták képességeit.
Nem látta, hanem érzékelte az ajtón átsuhanó, árnyszerű alakot. Gondolkodás nélkül
utánalódult. A folyosóra surranva abba az irányba indult, amerre a Bosszuló gyomorkavaró
szagát érezte. Azt a szagot, amely az íróasztalos-laptopos szobában rögzült emlékezetébe
Emilia Huldin borzongató házában. Keserűmandula, csípős-savanyú izzadság, düh és
gyűlölet, időtlen mentális áporodottság elegyedett benne.
A hűtőkamrába nyíló ajtó közelében a falnál veszteglő, lepedővel takart tolókocsi alól
kinyúló kéz kirántotta alóla a lábát.

46 Terry Pratchett

127
 Zuhantában, reflexből rúgott a másikkal. Bokáján enyhült a szorítás. A következő rúgás
következtében kiszabadult. Odébb pördülve gyorsan talpra ugrott.
Huldin a teljes erőből nekivágott kocsival a falhoz préselte a lányt. Egész testsúlyát,
minden indulatát összesűrítve igyekezett kisajtolni belőle a szuszt, eltörni valamijét, vagy
bármi más módon meggátolni, hogy akadályozza őt a kitervelt koporsószöktetésben.
Yahya egy rúgással megbillentette a tolókocsit, és az két kerékre ágaskodva fejbe verte a
támadót, és lesodorta a kopasz fejről a parókát.
A Bosszuló a szemközti falhoz hanyatlott, majd imbolyogva lefolyt rajta.
Egyensúlyvesztett helyzetében is képes volt fegyvert rántani.
Mégis a lány lőtt előbb; az ellenséges golyó elfütyült fölötte.
A vérző mellkasú Huldin hörögve a fal tövébe roskadt. Feje a vállára bicsaklott.
Félholtan is tovább markolta stukkerét.
Yahya lehajolt, hogy elvegye tőle a vasat.
A fickó kicsavarodott testtel, váratlanul hátba rúgta őt.
Az előrebillenő lány koponyája a falhoz csattant. Úgy rémlett, rögvest a szörnyetegszagú,
vérző, ziháló Huldinra zuhan, az pedig beleoltja a tárat.
Ekkor valaki végzetgyorsan odébb rántotta a tápászkodó-billegő Bosszulót, kiroppantva
kezéből a stukkert. Ugyane mozdulat folytatásaként hasra fordította, karjait hátracsavarta és
műanyag kötözővel leplombálta.
– Jól vagy, Yahya? – kérdezte Wessex.
A lány talpra kecmergett. Zúgó fejét tapogatva szé- delgett a padlón heverő test körül.
– A turha életbe! Ugye nem újult ki az amnéziám!? Pont elteltem azzal, hogy én vagyok a
minden vészt érzékelő szuper spiriboszi, erre ez az elmeroggyant majdnem kitépdeste a
lábaimat, mint egy rovarét!
Mint utóbb kiderült, az immár joggal paranoiás Huldin nemrég az egyik energiaitalt
gyártó cég logójával telepecsételt öltözékben, orrán szemüveggel, fején parókával kóstolót
osztogatott egy lebuj előtti téren.
A pancsolt droggal kezelt nyálat fogyasztók némelyikét rábeszélte, hogy vegyenek részt
egy temetői játékban, amelyben szellemnek álcázva zsarukkal fognak kergetőzni, akik szintén
színészek. Az a szerepük, hogy a területen szétszóródva semmiképp se hagyják elcsípni
magukat. Rejtett kamerák rögzítik az egész előadást, tehát a szereplők későbbi filmes karrierje
úgyszólván garantált. És persze a temetői hancúr végén gázsit is kapnak.
Mint az emberiség történetében elannyiszor, ennek az átejtésnek is sokan felültek. Huldin
azzal a furgonnal furikázta a sírkerthez manipuláltjait, amelybe a koporsólopás után a
nagyanyját szándékozott átrakni a temetői gyászkocsiból, hogy aztán az előre beprogramozott
GPS elvezesse őket felhőtlennek remélt hátralévő életük színteréig, a tóparti Procctor-házig.
Mire a leendő filmsztárok a játékhelyszínre értek, az energianyálba injektált drog
kifejtette áldatlan hatását, a beitatottak elhitték magukról, hogy zseniális aktorok. Eszerint
alakították szerepüket, mélységes átéléssel, a Magasságos és a producerek
gyönyörködtetésére.
Mindazok, akik még részesültek a termékkóstolóból, de nem jutottak el a temetőbe,
ugyancsak furcsán viselkedtek. Mivel számukra senki nem szabta meg, mi a teendőjük, ki-ki a
saját képzeletére hagyatkozva hallucinált, tébolygott az utcán. Néhányan pucérra vetkőztek,
összecsinálták a járdát, és boldogan hemperegtek az ürülékükben. E sajátos orgia annyira
megtetszett nekik, hogy a járókelőket is igyekeztek bevonni a mókába. Mivel azok nem
szívesen vonódtak be, erőszakkal bírták őket dagonyázásra.
A kiérkező rendőrök később Penetráns Szargiaként emlegették a történteket, amelynek
csupán egyképpen vethettek véget: össze kellett fogdosniuk Huldin fekáliától síkos-bűzös
ámokfutóit. A közösségi oldalakon villámhamar közzétett fotók alatt mindentudó
kommentelők ekézték a gumikesztyűs, védőmaszkos zsaruk távolságtartó bánásmódját.

128
 A Yahya által mellkason lőtt, erősen vérző Háborús Bosszulót kórházba vitték. A golyót
eltávolították a tüdejéből, a vérzést megszüntették, életfunkcióit stabilizálták. Ő azonban nem
volt hajlandó felébredni az altatásból.
Totem rádión visszarendelte lesben álló akciósait a tóparti háztól, majd hátba veregette
Wessexet.
– Ezúttal téged illet a dicsfény, tivornyázhatsz benne. De legközelebb úgyis lenyomlak!

Kemény munka, kitartás, szorgalom, buzgóság.

Ez kell az embernek, ha nincs tehetsége47

Azon az éjjelen sok csokoládét befalatoztak a kádban heverészve.

A peremen ücsörgő Szmoking a pezsgő-pattogó fürdőhabra
vadászgatott. Mozart a fürdőszobaszőnyegre cipelte plüssjátékait, majd
egyszerre három csócsált teniszlabdával a szájában, farkával a padlót
kopogtatva arra várt, hogy játsszanak vele. Nem foglalkozott az érveléssel, miszerint
Christianson doktor még tiltja a szertelen futkosást.
Miután a kétlábúak kifürödték magukat, a kertbe sétáltak. Labdadobálgatás helyett leültek
a teraszon. A bársonykék égboltot és egymást bámulgatva, négyesben ringatóztak a
hintaágyon. A köntösbe burkolt bundátlanok meg-megborzongtak a hűvöskés tavaszi éjben.
Az eb és Szmoking egymáshoz dőlve elaludt.
Yahya és Wessex visszavonult a hálószobába.
– Azt hiszem, már lepörögtem – szólt a lány, elvackolódva a férfi vállán. – Neked meddig
tart, míg egy ilyen akció után lehiggadsz?
– Akciója válogatja. Ha nagyon felkavar, tovább feszülök.
– A színészek is lassan térnek vissza előadás után a rögvalóba, az írók akkor is tovább
pörögnek, ha aznapra már beállt náluk az agyhalál. Nekünk miért lenne könnyebb?
– Azért persze megkönnyíthetjük – vélte Wessex. – Mióta a kutyádat elütötték előttem az
úton, házomlásszerűen történnek velem a szokatlan dolgok. Engednék és ellenállnék. Félek is
attól, aminek örülnék. Kacifántosán összezavarodtam. Nem fér a fejembe, hogy azelőtt sose
láttalak, nem vettelek észre...
– Holott én figyeltelek. Mindig tudtam, merre jár, mit csinál a Wales-osztag – szólt
Yahya.
– Hihetetlen, hogy nem akadt meg rajtad a szemem.
– Te még a frigyviseltek letargiájában szenvedtél, én pedig rejtőztem. Egy ideig nem
tudtam biztosan, a csapatodba kerülés vonz-e jobban, vagy te magad.
– Eldöntötted már?
– Ezt szónoki kérdésnek veszem! Annyit elárulok, hogy a kórházban már szív alakúnak
láttam a szádat.
Wessex felhördült:
– Milyennek?!
– Jól van, na! Tudd meg, és most lírai leszek: a felső ajkad ívelését követő borostarajzolat
már-már szív alakúvá teszi az összképet! Hű, ez tényleg nyálas hangzású! – nevetett a lány,
cirógató mutatóujjával szemléltetve a férfi arcán a szív formát.
– Hihetetlen, hogy nem szúrtalak ki! Pláne, ha te meg engem figyeltél. Oké, egy
feldöglött házasság és egy szívvakságban szenvedő feleség terhe nyomasztott, és jobbára azon

47 Donna Marcotagne

129
agyaltam, mi lesz a gyerekemmel, ha a családja szétrobban. Hosszú ideig egyáltalán nem
vágyódtam újabb kapcsolatra, sőt! Még csak mostanában kezdtem volna nyitni, és te
nyomban beraktad a lábadat az ajtórésbe! Én pedig bámulom a hajnalkék szemedet, a
napraforgóméz színű hajadat, na meg a többi becsedet lentről fölfelé, majd vissza, és örülök
neked.
– Sejtettem, hogy olyan kurázsis pasas vagy, aki az érzelmeiről sem gyáva beszélni.
– Kell hozzá virtus, szó se róla. Erre még visszatérünk, de most már aludjunk – felelte
Wessex, megcsókolva Yahyát.
Ettől alaposan felébredtek.
Egymásba veszve mindenfélét leheltek-suttogtak a másik hajába, bőrébe, amit józan ész-
állapotban aligha engedtek volna elhallatni gátlásaik. Mint például:
– Édes istenem, milyen ájult, finom, érzékies éjszaka...!
– Hát ez...! Narkózissal egyenértékű...
– Megváltás veled a csókváltás...
– Addig ölelnélek, míg csak hőhullámsírba nem veszek... és az még fene messze van...
– Ez óceánokkal jobb, mint eddig bármi...!
– Igen! így kell egy férfit magadba bolondítani...
Wales reggel arra ébredt, hogy elölről is, hátulról is hozzásimul valaki. Szemközt Yahya
aludt, kézzel, lábbal őt ölelve, szétterült hajtincsekkel. Mögötte Mozart hevert, hasonló
testhelyzetben, hajtincstelenül.
A fejénél Szmoking üldögélt a párnán, óriásira tárt, zöldessárga írisze közepén lüktető
pupillával, tündérre-manóra jellemzően hegyes, jókora füleit billegetve. Mellső lábát puhán a
férfi arcára tette, majd végigsimított rajta, és tűzforró dorombolásra zendített.
Wessex az ágyból kirebbenve kívülről is megszemlélte a hátrahagyott idilliumot, és máris
visszavágyott, érezvén: tényleg ő az, aki hibádzik belőle.
Tehát lábujjhegyen, már-már spiccen kiosont a hálószobából, és ruháit felkapdosva
hazahajtott pasierődjébe, hogy puritán magányban dolgozhasson benyomásain.

Marketingfelhajtás, csinnadratta, hátszél.

Ez kell az embernek, ha nincs tehetsége48

Az irodában találkoztak. A kurázsitlan lefalcolás nem került szóba.

Mindannyian a Csókedli kivetítőjén látható műholdképet nézték.
– Ez itt Vipera flancos birtoka – kezdte Caleb. – Nevezzük így, mindenki tudja,
hogy akinek a nevére bejegyezték, szimpla stróman. A Google-felvétel tavalyi, azóta nem
frissült. Amint látjátok, ez itt rongyrázás a köbön, tiszta Disneyland. Kastélyszerű házikó,
márvány- padlós terasz, közepén Anjou-liliom mintával, nyilván arra utalva, hogy Shevil
Devall maga a Napkirály.
– Csak kérdezem: a Bourbon-háznak whisky a jelképe? – szúrta be Rigolya. – Vipera azt
is nyugodtan használhatná, úgyis azzal ápolja a máját.
Caleb szemrebbenés nélkül folytatta:
– Bazi medence jakuzzival, csúszdával, hullámfürdővel. Útvesztő-sövény, fellengzős
kerti kápolna, akkora kereszttel a tetején, hogy átdöfi az eget. Monumentális oszlopokon álló,
elöl nyitott panteonféleség, praktikus, mint a vakablak. Vipera ezen a csodás helyen tartotta a
szülinapi partiját pezsgő-szökőkúttal, tűzijátékkal, majd felszívódott, családostól, vendégestől.

48 Donna Marcotagne

130
 – Itt sérültem meg – mondta Yahya.
Wessex kiigazította:
– Álmodban.
– Rémálmomban vagy poszttraumás víziómban – bólintott a lány. – Jós álom is lehetett.
Veled mentem oda, Viperát keresve. Alighanem a kislányok miatt akartuk elfogni. Azt
legalább bizonyítani tudjuk. Ötszáz év kőtörést kaphatna érte.
– Összezavarsz minket – sóhajtott Selima.
– Oké, szóval odamentünk. A képen látotthoz képest lényeges különbség, hogy az
oszlopos építmény nagy része vízszintesen hevert. Az általános rossz ízlés láttán azt
feltételeztük, hogy eleve romnak készült, mert úgy proccosabb.
Caleb csettintett a nyelvével.
– Megszereztem a legfrissebb műholdképet, persze nem a Google-ról. Ez ma reggel
készült, friss, meleg, illegális! Íme, az oszlopos csodaság!
A kivetítőre pöckölt felvétel leomlott állapotban mutatta az ógörög építményt, annak
csupán két impozáns oszlopa maradt épségben, a többi csonkán meredt a levegőbe vagy a
falromok között feküdt.
– Azt a kurva...! – nyögte Rigolya. – Na még egyszer, Yahya! Hogy is volt?
– Wessexszel alaposan körbenéztünk, de semmilyen erőszakra utaló jelet nem láttunk.
Egy árva töltényhüvelyt, egy szikkadt vércseppet sem. Pár nap múlva visszatértünk, mert nem
hagyott nyugodni az előérzetünk, és egy súgonc is horrorról susogott.
– Netán Zabos Póni? – tippelt Leon Ozonsky. – Ne haragudj, nekem ez túl misztikus.
Tehát visszamentetek. És?
Yahya folytatta:
– Gyanút fogtunk, hogy esetleg a romok alatt lehetnek a halottak. Éppen ezt vizsgáltuk,
amikor váratlanul megtámadtak bennünket, és Wessexet meglőtték. Aztán valami rám
szakadt, de ez a rész kihullott a memóriámból.
– Tehát mindezeken már túl vagyunk – summázta Selima gyakorlatiasan. – Most
odamegyünk, és exhumáljuk Viperát. A technikusok és Turpinék is jönnek. Totemék csak
biztosításképpen. Szerintem nem lesz rájuk szükség. Ha Devall hulla, ugyan ki akarna
megtámadni minket?
– Ha ugyan tényleg ott van a mocskos pedofil! – jegyezte meg Leon. – Bocs, de ilyen
spiri-izékre nincs szabadgyököm.
– Én sem értem, de elfogadom – közölte Wales.
– Halottlátónak jöttél a csapatba? A várható időjárást és a világvége dátumát is
megjósolod? – firtatózott Ozonsky, nem ellenségesen, pusztán kétkedőn.
– Esni fog – jövendölte a lány.
Ám ezt mindnyájan tudták a meteorológiai radarról.
Útközben kisebb-nagyobb viharzónákon hajtottak keresztül. Néhány kilométeren át
jégeső sörétezte a kocsikat, villámlás cakkozta a horizontot. A mennydörgések a közelben
csattantak, némelyikük lökéshulláma a járgányt is megbillentette. Az ablaktörlőlapátok
szédítő tempóban legyeztek előttük, mégis csupán töredékpillanatokra sikerült viszonylag
láthatóvá tenniük az utat.
– Ez olyan, mint egy hosszan elhúzódó, villanógránátos attak – dünnyögte Romek. –
Állóháború durrancsokkal és vízágyú-össztűzzel.
A közlekedők közül többen az út szélére parkolva várták az égszakadás végét. A
karosszériákon szétrobbanó esőcseppek átlátszatlan vízbuborék-felhőbe burkolták a
járműveket.
Egyszercsak kiértek az éjfekete fellegzet alól. Sütött rájuk a Nap, a langymeleg aszfalt
fölött eufórikus pillangók lebegtek, párban vagy szólóban, citromsárgák, tarkák, fehérek.

131
 Az irodában maradt Csókedli jelentette, hogy a kórházban ápolt kislányok magukhoz
tértek, állapotuk immár szimplán kritikus, az orvosok visszavonták az „erősen” szócskát.
Mint kiderült, a gondozásukkal megbízott Jesus Adler jócskán túladagolta őket, miután az
agyára ment szakadatlan sírásuk, amelyet főleg a többszörös szexuális erőszak miatti kínjaik
váltottak ki. Mivel konzerven, pizzán, jégkrémen kívül egyebet nem kaptak, szervezetük
súlyosan kiszáradt. Amikor már egyáltalán nem akartak enni, Adler fecskendővel nyomta
szájukba a drogot, hogy nyugta legyen tőlük.
A törpe kevés adatot firkált a nála hagyott jegyzetlapra. A kórházban lévő kettőn kívül öt
elrabolt kislányra volt hajlandó visszaemlékezni.
Az egyetlen megnevezett zugdokit két nyomozó vonta kérdőre. Állítása szerint ő mind az
öt gyereket egyberakta-összestoppolta, ezután egyenként megszabadult tőlük. Ugrálóváras,
csúszdás játszótérre, népes parkba vitte a kölyköket, és észrevétlenül lelépett mellőlük. Mire a
síró kislányok feltűntek valakinek, ő messze járt.
A zsaruk annak is utánajártak, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekek azóta
nevelőszülőkhöz vagy örökbefogadókhoz kerültek.
Az újfent gyónásra bírt Burdett esküdözött, hogy a vér szerinti szülők önként váltak meg
tőlük, sőt rátukmálták a kicsiket! Ezer örömmel könnyebbültek meg az apaság-anyaság
fárasztó terhétől, és néhány dózis anyagot is kaptak cserébe, hogy még annál is
felszabadultabban érezzék magukat. A nyomozók a szülők nyomába eredtek.
– De jó, hogy már nem én fogok beszélni velük! – sóhajtotta Yahya a telefonon, rádión
özönlő hírek hallatán. – A gyerekrablókhoz, pedofilokhoz akkora önuralom szükségeltetik,
amekkora nekem biztosan nincs. Csilliószor éreztem, hogy képes lennék kinyírni őket.
Selima búsan legyintett:
– És még hányszor fog ökölbe szorulni az öklöd, gyomrod, morálérzéked! Nálunk
ugyanúgy, mint a pedofilvadászoknál.
A Devall-birtokhoz közelítve szerényebbé vált az út alattuk. Füves, vadvirágos rét terült
az elkeskenyült aszfalt mellé kétfelől. Távolabb ligetes erdő zöldellt.
A réten felnyergelt lovak száguldottak velük egy vonalban, tőlük legfeljebb
negyvenméternyire, majd elfordultak.
A tücsökfekete hátason a fennmaradásért küzdött lovasa. A pej paripa már elhagyta
utasát, és eszeveszett pánikban, folyamatos bakugrások közepette vágtázott előre. A lobogó
sörényű, fekete nyerges a hátán hánykolt ember küzdelmére ügyet sem vetve a pattogó pejt
követte.
Csakhamar észlelhetővé vált, hogy körbe-körbe nyargalásznak. A kör alakú pálya
határvonalai csupán az ő fejükben léteztek.
– Keressük meg a pottyant lovast – javasolta Wessex. – Ha még nem kelt fel, segítségre
lehet szüksége.
Amint ezt kimondta, a hiányolt személy felült a fűben, majd talpra kecmergett, és a
köröző lovak felé szédelgett. Fejvédő kobakot, piros kabátkát, zöld ülepű, fehér nadrágot,
csizmát viselt. Tizenöt éves lehetett, akárcsak társnője, aki még mindig tartotta magát a
nyeregben, két kézzel az első kápába csimpaszkodva, lengedező felsőtesttel, a rodeózó
hátasállat oldalához szorított alsó végtagokkal.
– Azt a...! – füttyentett Selima. – Még kamasz, de máris hogy tud ölelni a combjával!
Wales lefékezte a kocsit. Leon verdája megállt mögötte.
A paripák pánikrohama csillapodni látszott.
Yahya odafutott a zöld nadrágülepet tapogató lányhoz.
– Jól vagy? Nincs szükséged dokira? Mi lelte a lovaitokat?
– De, egy idegdoki jól jönne! – fintorgott a dúlt tini, majd felszisszent. – Lehet, hogy
megrepedt a farkcsontom, máskülönben nincs bajom. Valami hülye sügér ránk küldött egy
drónt! Csak pár perce! A szemétláda ránk eresztette, egészen a nyakunkba! A lovak persze

132
rögtön megvadultak. Erre a szarzsák, mint ki dolgát jól végezte, elröptette a buzerántos
herkentyűjét.
– Nem sejted, ki lehetett?
– Manapság már mindenkinek van drónja, bagóért adják! De ez egy szuper hűha cucc,
ilyet eddig csak képen láttam! Van itt egy puccos uradalom, állítólag egy vérivó gengszteré,
az ottaniak szoktak drónozni. Mindenfelé döngetnek terepmocival és kvaddal, és közben
filmezik magukat a fölöttük röptetett herkentyűvel. Naná, a fejkamera már totál gagyi a
rolexrázó zsozsósoknak!
– Nem láttad a drónt irányító fazont?
– Nem, és a rohadék herkentyű is olyan hirtelen zuhant a nyakunkba, hogy reagálni se
tudtam, már repültem is utána! A tesóm megúszta, neki elektromágnes van a fenekében, még
sose zúgott le a lováról! Nálatok lehet feljelenteni a szemétládákat? Zsaruk vagytok, ugye?!
Egyébként nemrég megpróbáltunk belógni a birtokra, puszta kíváncsiságból, mert azt mesélik,
hogy ott minden menő meg totál színarany, de egy géppisztolyos hapek úgy elzavart minket a
kaputól, hogy ijedtünkben majdnem bepisiltünk.
– Most mégis a közelben jártok – jegyezte meg Wessex.
– Romantikus kaland mindenkinek kell! Tulajdonképpen most meg is volt. Zsír, hogy
túléltük.
– A géppisztolyos pasival mikor romantikáztatok? – kérdezte Yahya.
A lány beszippantotta az orcáit. E grimasszal rövid ideig töprengett, majd közölte:
– Két-három napja.
Időközben a pej paripa lelassult, az elpottyantott lovasa köré gyűlt embereket nézte, s
mivel senki nem törődött vele, kíváncsian odasétált, és legelészni kezdett a közelükben.
A tücsökfekete táltos is kiállt a pörgésből. Lépésben indult lehiggadt társa felé. A hátán
ülő lány a végtagjait szanaszét vetve a nyakára borult, fennhangon pihegett-sóhajtozott, így
érzékeltetve, hogy a lova lábán hordja ki az ideg-összeroppanást.
Yahya átnyújtott egy névjegyet a lóról pottyant lánynak, és visszatértek a verdákhoz.

A háborúkban két kopasz ember

verekszik egy fésűért49

– Herkentyű – ízlelte Yahya. – Most már drónra is használatos szó. Oké,

megtartom. Figyeljünk, nehogy minket is meglepjen a robotrepülő.
– Ha olyan szuper hűha cucc, amilyennek a lány látta, akár öt kilométerről is
távvezérelhetik – közölte Selima.
– Mi értelme volt rájuk ijeszteni? – merengett Leon.
– Tán az, hogy a lányok megint a Devall-birtok felé tartottak? – tippelt Wales. – Vagy a
drón kezelője csupán meg akarta viccelni őket? Nyilván nem látott még közelről lovat,
különben nem tett volna ilyet. Akár meg is ölhette volna a tiniket.
Ezután meghagyta a helikopteren közeledő Totemnek, hogy ha netán meglátnák a
magasból a robotrepülőt és/vagy a távvezérlő fazont, íziben csípjék el.
– Késni fogunk, tizenöt-húsz percet kábé – felelte Turpin. – Először a vihar miatt csúszott
az indulás, aztán bejött egy akció. Yahya hall engem? Mert akkor ez neki szól: nem
felejtettem el, amire megkértél, sínen van a dolog, Nasarral is dumáltam. Ja, egyébként azt a
Parazita becenevű alvezért kellett volna elfognunk. Valaki befújta, hol bujkál.

49 internet graffiti

133
 – És?
– Mire a címre értünk, rommá lőtték az ipsét. Értsétek szó szerint: a mamutölő lövedékek
szétszaggatták a testét. Már nem mi kellettünk neki, csak a halottkém. Tettesnek,
szemtanúnak persze nyoma sincs. Hát ennyi.
A két kocsi fékezett a díszes kovácsoltvas kapunál, amelyet utólag ráhegesztett fémlap
tett átláthatatlanná. A kapuszárnyakat háromszor körbetekert, lelakatolt bikalánc rögzítette
egymáshoz. A gyalogos bejárat melletti őrhelyen lélek sem strázsált. Emberi életnek nyoma
sem volt.
– Roppant igényes megoldások – dünnyögte Leon.
Érvényes parancsuk birtokában leküzdötték a behatolási akadályt. A házhoz gurultak a
sztráda szélességű, díszkőburkolatos úton.
– Nem találjátok furcsának, hogy minden olyan nett és tisztára pucolt?! – kérdezte Yahya.
– Mintha sosem jártak volna itt sáros kerekű autók, kvadok. A kapu is elektronikusan
működött, míg meg nem erőszakolták.
– Erőszak? Kapun? Sajátos gusztus – morogta Rigolya. – Amúgy igazad lehet. Nekem is
azt súgja az ösztönöm, hogy itt valaki nagytakarított.
Amikor az épület előtt kiléptek a járgányokból, elsuhant fölöttük egy drón, alighanem az
a herkentyű. Őket észlelve magasra rándult. Látni vélték az érintőképernyőn végigsikló ujjat,
amely a hirtelen rándulást előidézte.
A szárnyas kamera a villa fölé suhanva eltűnt szemük elöl, mielőtt leszedhették volna.
– Kell ez a herkentyű! – mondta Wessex. – Tudni akarom, mi után kutatnak-kémkednek
vele!
Selima bólintva körbefordult. Megfigyelőpontot keresett, ahonnan beláthatná a területet.
Fegyvereiket magukhoz véve körbejárták az épületet. Minden ajtót, ablakot zárva találtak;
lefogadták volna, hogy azok ráadásul ujjnyommentesek is.
– Valami bűzlik itt, nem kicsit – dünnyögte Leon.
Beengedték magukat a villába.
A fényűzően ízléstelen, suttyóbarokk stílusban berendezett épület egyetlen szintjén se
találtak arra utaló jeleket, hogy ott mostanában emberek élnének. Úgy tippelték, a mindenüvé
vastagon felkent, többtonnányi aranyfesték végzett velük, egyszerűen megvakultak a
ragyogásától, aztán a saját zsírjukba fulladtak.
Az ágyak bevetve, a kádak kimosva, a ruhaneműk pedánsan szekrénybe hajtogatva, a
tündöklő konyhában sehol egy mosatlan pohár vagy használt konyharuha.
A teraszon is tökéletes rend uralkodott, a fotelok, fekvőszékek, bárkocsik és egyéb
kellékek úgy álltak ott, mint egy katalógusban.
A medence kevésbé felelt meg a reklámfotós igényeknek, halott bogarak, bomló falevelek
úszkáltak benne. Áramellátás híján síri csend és passzivitás uralta a gépházat.
A kápolnában a roskadtra aranyozott Szűzanya sírdogált az oltárnál, a túlságosra szépített
Jézus is ezüstkönnyeket hullatott. A padsorokat finom porréteg szürkítette, a máriaüveges
ablakokon beömlő napfény szivárványszín mintázatot vetített rájuk.
Az ógörög jellegű építményt nem robbantással, hanem cseles bontással pusztították el. A
végeredmény olybá festett, mintha a tulajdonos szándékosan rendelt volna ókori romhalmot
az építőmestertől. Az oszlopokat, falakat kiszaggató-ledöntő munkagépek egyetlen
keréknyomot sem hagytak maguk után.
– A technikusok úgyis megtalálják, amit a takarítók elrejteni próbáltak – jósolta Wales.
– Úgy legyen – hagyta rá Yahya.
Ekkor ismét föléjük suhant a repülő kamera.
Aztán golyózápor zúdult rájuk a sövény útvesztő felől.
Néhány másodperccel később a kápolna mögül is lőni kezdtek rájuk.
Leon elterült a földön.

134
 Wessex heves viszonttüzelés közepette egy leomlott oszlop mögé húzta társát. Abban
bízott, hogy a mellény felfogta a golyót, csupán a lövedék energiája döntötte le Ozonskyt. Egy
töredékpillanatra odanézve felfogta, hogy Leon combjából élénkpiros vér ömlik.
A többiek igyekeztek elvonni róluk a figyelmet, amíg ő a vérzés elállításán ügyködött,
közepesen nyugtalanító eredménnyel.
A minikopter fölöttük körözött. Ennek köszönhetően a támadók pontosan tudták, hova
célozzanak. Szakadatlanul ontották rájuk a golyókat, légvételnyi szünet, újratöltés nélkül,
akárha végtelenített tárakat birtokolnának.
Yahya a drónt igyekezett levadászni.
Válaszul a röppentyű láthatatlan irányítója beköpte hajszálpontos tartózkodási helyét a
sorozatlövőknek.
Kisvártatva a lány már csak ásólábakra vágyott, hogy vakondmód eltűnhessen a talajban.
– Bízd ide a herkentyűt – hallotta Selimát a fülesben.
Nem tudta, társnője merre van, de ráhagyta magát. A kémkamera leszedésével felhagyva
bearaszolt egy düledékhalom alá, remélve, hogy az már nem omlik tovább.
Rést keresett az egymásra borított romkövek alatt. Kiszemelt egy aktívan ellenséges
lőállást a szemközti sövényben. Néhány golyóval elcsendesítette a tűzfészket.
Odébb mászott a törmelékben, ám a sorozatlövők tudták, merre halad, és iszonyatos
lőzáporral igyekeztek rárogyasztani a falomladékot.
Kénytelen volt elásni magát.
Teknőszerű mélyedést kapart a romok alatti földbe, melyet csak nemrég bolygatottnak,
lazának érzett. A sebtében vájt gödörbe hasalva máris azt figyelte, kit vehetne célba.
Körötte dörögtek a fegyverek, szilánkok pattogtak a pozdorjázott kövekből, füle-agya
csengett-ropogott.
Mégis hallotta, amikor a drón halálos találatot kapott. Egyik forgószárnya leszakadt; a
megbillenő gép süvítve zuhant a föld felé.
Yahya látni vélte a képet, amelyet a röppentyű kezelője éppen most észlel.
Legszebb öröm az ürömöd, gondolta.
– Isten áldjon, Selima! – hálálkodott fennhangon.
Újabb öblös hangú lövés dörrent, még egy ellenséges golyóokádót elnémítva.
Fedezékéből kilesve látta, amint Rigolya lecsap a kápolna mellől lövöldöző rombolóra, és
kiiktatja azt. Még egy halálosztóval kevesebb.
Végre ő maga is észlelt egy célpontot. Elvétette a lövést, és a zúzós mordály
visszaugatott.
Yahya behúzódott a teknőjébe a kőrakást farigcsáló lövedékek elől. A körötte pattogó
szilánkok főleg az arcát igyekeztek szétzúzni. A földre szorította a fejét.
Puha bundájú, nagy fülű állatka simult tenyerébe. A hűvös tapintású, élettelen jószágot
plüss játéknyúlnak érezte.
A rettent lánynak nem volt helye kiugrani a romhalmaz alól. Alig jutott el a tudatához,
hogy a lőcsata időközben biztató irányt vett.
A támadók maradéka a magasban dübörgő helikoptert vette célba. Letális választ kaptak
az érkező Toteméktől.
A fülesben Rigolya és Wessex hangját is hallotta. Nem értette, miről beszélnek.
Ekkor már az ujjai közt fogta a nagyon hideg, apró kezet, amely a plüss állatot tartotta, és
bár tudta, hogy azt soha fel nem melegítheti, képtelen volt elereszteni.

135
 Az emberek azért vitatkoznak, hogy megegyezzenek.
Nem azért, hogy megnyerjék a csörtét50

A harc kimenetele immár nem volt kétséges.

Totemék érkezése még alaposabban felpörgette az eseményeket, ördögi
tempóban hatástalanítva a területen rejtőző-bujkáló lesilövészeket. Turpin és
emberei nem ejtettek foglyokat.
Utóbb Selima hevenyészett névsorolvasása valamennyiüket életben találta, ha nem is
sértetlenül. A combon lőtt Leon mindeddig nem vérzett el, súlyos állapota mentőhelikoptert
igényelt.
A többiek megúszták a kórházi ápolást.
Wessexet jócskán bekötözték, oltást is kapott, miután a lábát felhasította egy – a
törmelékből meredező – betonvas, aztán rázuhant egy támadó. A rákfene orvul surrant mögé,
de amikor torokelvágáshoz látott volna, több golyót kapott a hasába a megpördülő
prédajelölttől.
A rajtacsípett késelő rávérzett Walesre, majd rá is omlott. Végül misszionárius pózban
szenvedett ki rajta, miután a testével felfogott még néhány, neki szánt lövedéket is.
A mentősök tetőtől talpig lepermetezték Romeket fertőtlenítővel, sebeit ragtapaszcsík-
varratokkal borították be. Ugyanis Rigolya a roham finisében közelharcra kényszerült egy
termetes droiddal, aki igyekezett leütni őt gigászi karabélyával, mivel azt újratárazni már nem
volt ideje. Az atomerejű csapástól megroggyanó Romek a tulajdon mordályával csapta le a
támadót. Az ütésálló keljfeljancsi folyton felpattangatott, öklözni, rúgni, harapni próbálva. A
kimerítő testcsata végére a felbőszített Rigolya eltörte rajta a karabélyt. O maga zúzott-
marcangolt sebekkel állt fel a brutális attakból.
Aztán az egyik sérült rombolótól megtudták, hogy a felszámolt csapat volt a
takarítóbrigád. Éjjel bontották el a görög csarnokot bivalyerős munkagépekkel, hogy a
műhold se lássa, mit művelnek. A terület többi részén nappal is dolgoztak, mostanra csaknem
végeztek a nyomok elpucolásával. Arról nem volt hajlandó beszélni, mit is kellett
eltüntetniük, kinek a megbízásából.
A drónnal Devall légi kameráját keresték, amely megörökítette a szülinapi parti
eseményeit, majd egyszercsak „elszabadult”, végül lezuhant valahol a környéken. Az
ismeretlen megrendelő a memóriakártyát akarta.
A kérdésre, hogy mégis miért támadtak zsarukra, azt felelte: amíg nem végeznek a
munkálatokkal, minden illetéktelent távol kell tartaniuk a területtől. Márpedig a zsaruk
maguknak keresték a bajt, amikor a lovagolni se tudó hülye libák jajgatását hallva kivonultak
intézkedni a drónozás miatt. Jobban tennék, ha ittjártukat feledve csendben elhúznának,
különben hirtelen elnéptelenedhet a családjuk, végül tán még írmagjuk se marad.
A falszilánk-szabdalt arcú Yahya a plüssnyulat szorongatva hallgatta a durvuló hangnemű
mesematinét, míg csak fel nem fortyant:
– Ja, szóval te azt hiszed, azért vagyunk itt, mert a drónos haverod ráijesztett a lovas
lányokra!? Látod ezt a nyuszit? A romok alatt találtam, egy gyermek kezében. Egy nagyon
halott kisgyermek kezében! Tudjuk, mit temettetek a romok alá, miért keresitek lélekszakadva
Viperáék drónját! Ha nem falnak fel a sebeidbe fészkelő húsevő bacik, hatszáz évet fogsz
lenyomni a sitten! Családi mészárlást rendeztetek, holott az ocsmány viszályotok miatt elég
lett volna Viperát és az alvezéreit kilőni! De ti elmentetek az „írmagig”.

50 Donna Marcotagne

136
 – Ehhez semmi közöm! Fingom sincs, mi történt itt! Mi csak takarítottunk! – tiltakozott a
szederjesedő szájú rákfene. Lőtt sebei patakzottak, a fokozódó vérveszteség az egész testét
reszkettette.
A mentőhelikopterek elvitték a sérülteket.
Totemék visszarepültek a városba.
Munkagépek érkeztek, hogy feltárják a romok alatti tömegsírt.
A helyszínelők is elmerültek teendőikben.
A magasban megjelenő sajtósok mohón igyekeztek megörökíteni minden mozzanatot.
MegcsörrentYahya telefonja.
– Lara vagyok. Tudod, a lovas csajszi! Kerülővel poroszkáltunk hazafelé, és képzeld,
megtaláltuk a köcsög drónt! Lezuhant, és eléggé összetört, és véletlenül még a lovak is
rátapostak, hehe! Tudd meg, legszebb öröm a műköröm! Nem akarjuk, hogy a szarházi
röptető visszakapja! Kell neked?
– Naná! Nemsokára érte megyünk. – Yahya remélte, hogy Vipera elveszett minikoptere
került a tinikhez, hiszen a takarítók lelőtt gépe náluk volt. Eszébe robbant, mit rögzíthetett a
másik szerkezet. Igyekezett higgadt hangon szólni: – Ne nyúljatok a memóriakártyához!
Amennyiben a lovak nem taposták szét...
– De látni szeretnénk, amit velünk művelt a mocsok!
– Várjatok meg vele!
Ezután Walesre pillantott, hogy tudassa vele a hírt.
A tetőtől talpig összevérzett férfi éppen mobilozott. Láthatóan nem örült a másik fél
közlendőjének.
Felvont szemöldökkel elfintorodott, majd a ketyerét eltéve végignézett társain.
– Indulunk haza! Mostantól átveszi az ügyet a maffiaellenes csoport. Mindent köszönnek,
mi pedig találjunk magunknak más nyomoznivalót.

Ami nincs meg az emberben,

az kívülről nem hatolhat bele51

Megkapták a boldogult röppentyűt. Cserébe megígérték a lányoknak, hogy e-

mailben elküldik nekik a lóijesztős jeleneteket.
A Selima által kivégzett drón memóriakártyájának birtokában ezt könnyedén
betarthatták, és Csókedli segítségével hamarosan meg is történt.
A „rolexrázó zsozsósok” születésnapi partijáról készült mozgalmas film világraszóló
tűzijátékkal, felhőkarcoló tortával, uszodányi pezsgővel, kokócsík-szippantásos jelenetekkel
indult; rokokó jelmezes, toronyfrizurás nők, alónzsos férfiak és kishercegnek, királylánynak
öltöztetett gyermekek báloztak rajta.
Az ünnepelt Vipera oroszlánkörmös lábú, színaranynak tetsző trónuson terpeszkedett,
mint az Élet Császára. Sokan kérték, hadd fotózkodjanak vele, járványgyors gazdagodására
büszke szülei is mellé álltak néhány kattintásnyira. A gőzölgőre fűtött medencében emeletes
fürdőhab pezsgett, buja párok ruhátlankodtak benne.
Minden szép volt és Devall kedvére való.
Mígnem.

51 Humboldt

137
 A brutális rajtaütés olyannyira váratlanul érte az ettől-attól kábult mulatozókat, hogy
egyetlen válaszlövést sem bírtak leadni. A támadók észrevétlenül körbevették és iszonyatos
tűzerejű automata fegyverekkel gyilkolták le őket.
Amikor mindenki meghalt vagy haldoklott már, és a terasz burkolatát, a medence vizét és
a füvet is vörösre festette a tengernyi vér, mint az óceánokét bálna- és delfinöldöklés idején, a
villából még lövések hallatszottak.
A vágóhídi vérengzést megörökítő drón közelképet mutatott a parókás, jelmezes,
fürdőhabos-pucér holttestekről és a még vonaglókról, mindkét nemből, az összes
korosztályból, a trónusán agyonlőtt Devallról, halott kislányaival az ölében.
A kivégzők közeledtek a ház toronyszobájának erkélyén lapuló kezelőhöz. Ő pedig
hamarjában átprogramozta a minikoptert, és az elsuhant a helyszínről. Ezután vagy az irányító
semmisítette meg a távvezérlő eszközt, vagy azt vele együtt lőtték szitává a rábukkanó
pribékek, és csak utóbb kaptak a fejükhöz, hogy nem észlelték időben a filmező szerkezetet,
így hát öldöklésüknek mégiscsak maradt hiteles szemtanúja.
A hóhércsapat drónja buzgón kutatott a szökött minikopter után, automatikusan
kerülgetve az útjába eső tereptárgyakat. Gyakorta földközelbe süllyedve körbevizsgált
mindent, amit lezuhant gépnek vélt. Irányítója unalmában és humoros kedvében takarító
társait is sűrűn megviccelte, amit azok ökölrázással, fenékmutogatással honoráltak, aztán a
lovasokra is ráijesztett, hosszan követve a kirobbant pánikreakciót, majd felfedezte
Wessexéket, és rájuk szabadította a hentelőbrigádot; a hosszas tűzharcot is megörökítette,
mielőtt Selima lövése végzett vele.
A gépen és tartozékain hagyott ujjlenyomatok alapján azonosított fickó elfogása immár a
maffiaellenes csoportra hárult.
Akárcsak az ógörög romhalom alá rejtett tömegsír feltárása.
Wales nem tartotta meg a drónok memóriakártyáit, de átadás előtt mindkét filmről
másolat készült, amelyek aztán a házában lévő titkos széfbe kerültek, sok más anyag mellé.
A nap végén Yahyához mentek haza. A kertkapuban Mozart sántikálós örömtánccal
fogadta őket, majd elsőként hatolt a házba. Zsarusan végigvizsgált minden helyiséget, az
ágyak alatti területet sem hagyta ki, végül farkcsóválva jelezte, hogy a hajlék latortiszta.
Vacsorakészítés közben bort kóstolgattak, ám az alkohol kevésnek bizonyult ahhoz, hogy
kipörögjenek az átéltek-látottak feszültségéből, borzalmasságából. Előételképpen
elszopogattak néhány szelet éjfekete csokit, aztán körbeülték a pizzatésztából készült sajtos
tekercseket, a nagy tál salátát, és még azt is meg tudták enni.
Az utolsó falatnál szólalt meg Wessex telefonja.
A férfi a kijelzőre nézett, onnan a plafonra. Deprima hangja volt az, amit aznap már
semmiképp nem kívánt hallani. Úgy döntött, fütyül a hívásra. Miként sejtette, exneje még
négyszer újrapróbálkozott. Végül mégiscsak felvette a telefont.
– Ha nincs baj a gyerekkel, most inkább ne beszéljünk – mondta.
– Ó, hát Ovacio jól van! Már amennyire apátlanul lehet, ugyebár! De te nem is kérdezed
meg tőlem, mennyire hiányzol nekem?
– Ugyanis nem érdekel. Jó éjt, Deprima.
– Ne merj még egyszer így szólítani! Már bepanaszoltalak az ügyvédemnek, úgyhogy ezt
a pikírt deprimázást is bevesszük a bűnlajstromodba, a lotyózás mellé, amin múltkor
rajtakaptalak! Kiperlünk a gatyádból!
– Csak égeted magad, Deprima. Szánalmasan viselkedsz.
– Majd nem fogsz nagyképűsködni a bíróság előtt, amikor megvonják a gyerekfelügyeleti
jogodat!
– Ha nincs más újság, ég veled, Deprima. Üdvözlöm Ovaciót.
Wessex ledobta a telefont, és Yahyára nézett.
– Ne vedd magadra, rád ugyanis nem vonatkozik, de soha többé nem nősülök! – közölte.

138
 Kiültek a nászi funkcióra alkalmatlanul keskeny, billenékeny hintaágyba; a tavaszi éj
hűvösében összeölelkezve, csókokkal forrósították egymást. Ahhoz, ami felé sodródtak,
vetkőzniük is kellett volna, ezt inkább macskaügyességgel igyekeztek áthidalni, ám az
önfeledt érzékezésbe vegyüléshez megrázóan kevés hely állt rendelkezésükre.
Mozart és Szmoking is melléjük telepedett, majd hirtelen kedvük szottyant kergetőzni.
Amikor a bokszerkeverék a macska után lódult, a mozgásba lendített hintaágy levetette az
egymásba feledkezett kétlábúakat.
Nevetve hempergőztek a fűben, újfent intenzív személyközi súrlódásoknak kitéve hellyel-
közzel megbomlott ruházatukat, majd belátták, hogy a hálószoba temperáltabb, a hely is
bőségesebb, és ölelőzve a házba sétáltak.
Jóvalta később ez hangzott el:
– Tudtad, hogy a szentté avatáshoz két csoda bizonyítása szükséges? Ó, én szentem!
Majd ez:
– Egyszer majd a gyerekkorodról is szeretnék hallani. És sok más egyébről.
– Kölcsönös igény. Végtére is arról volt szó, hogy sokat fogunk beszélgetni is.
– Holnap. Holnap majd traccsolunk is.
– Mindenfelől összeismerkedünk.
– Legtöbben csak a képzeletükből sejtik, hogy ez ilyen finom is tud lenni.
– Nekünk az élet is bizonyította.
– Hát ez szerelemédes!
– Én már mézet izzadok.
– Összejöttek a legfőbb életfunkciók: lélegzés, szívdobogás, szerelem.
– Letaroltál. Érzelmileg is.
– Tudnék még tarolni rajtad.

Aki nem tud nevetni magán,

annak baja orvosolhatatlan

Délután kerti sütögetésre gyűltek össze Yahyánál.

Főleg zöldségeket grilleztek, édesburgonyát, padlizsánt, paprikát, sárgarépát,
gombát. A ragadozó étrendűek kedvéért mogyoróvajban pácolt csirkemell is pirult
a sütőrácson. Köretnek több tálnyi saláta kínálkozott.
Moritz Walpurga,Yahya apja több kiló fűszeres kolbásszal toppant be. Ifjú barátnőjét
otthon hagyta a gyerekkel, tudván, hogy beszólista exnejével is találkozik. A karbantartottan
fiatalos Moritzot üzleti partnerei hiénának nevezték, volt felesége felelőtlen striciként
definiálta.
Yahya úgy vélte, a negatív kritikák némileg túloznak, szerinte az apja jóképű, laza pasas,
böszme egóval; egy pénzcsináló masina, aki azon versenyez más hasonszőrűekkel, hogy ki
keres többet, és persze iszik, füvezik, kaszinózik, miként köreiben trendi.
Az atya kolbásza nem aratott osztatlan sikert.
– Mi ilyet nem eszünk! – jelentette ki Hypatia királynői fenséggel.
– Na persze, mert ti vagytok az egészséges életmód apostolai! Ja, te az anyostola vagy! –
vágott vissza a számtalan harcban edzett exférj. – Vagy a mamostola, ahogy tetszik!
– A kolbász tele van nitrites sóval, ami köztudottan rákkeltő, és akkor még nem
beszéltünk a többi szörnyűséges összetevőről! – magyarázta az asszony.
– Csak az egészségedért aggódom! A végén még szívrohamot kapsz a csibe csajodon!
Vagy benne.

139
 – Több tiszteletet! Ő a legkisebb gyermekem anyja!
– Apa, anya! Nem unjátok? – érdeklődött Yahya.
– Egymást? De! – vágta rá Hypatia.
– Egészségkultuszos anyád az öregedő nők kihívásaival küzd! Széttornázza,
szétplasztikáztatja magát, hogy versenyben maradjon – közölte Moritz kérdezetlenül.
– Úgy öltözik, mint némely mutogatós ízlésű tizenhat éves, csakhogy azoknak még
hamvas a barackjuk! A koplalási aszkézis miatt nyúltagyig zsizsikes és neurotikus, de
legalább sovány. Úgy értem, nem csinos vagy jó alakú, csak sovány. Csupa csont! Kész
csoda, hogy Mozart még nem játszogat vele!
Yahya megállapította:
– Szerintem összeilletek.
Hypatia Wessexre nézett:
– A maga szülei együtt vannak még?
A férfi bólintott.
A kihallgatás folytatódott.
– Mivel foglalkoznak? Van róluk fotója? Főleg az édesanyja érdekel. Hány éves? Hogyan
viseli az idő kérlelhetetlen múlását? Szokott jógázni? Hova jár? Esetleg összejöhetnénk az
edzőteremben?
– Anya!!!
– Mi van, már ismerkedni se szabad? Csak barátságosan társalgok a lányom pasijával!
Úgy látom, Nasar után Totem is dobva lett! Ezt már nem lehet a balesetedre fogni! Jaj,
dehogyis baleset! Gyilkosság volt az, a javából, csak épp sikerületlen! És hol van a tettes?! Na
mindegy, az a fő, hogy Wessex még időben rád talált a parkban, és ugyan nem néztél ki túl
csábosan, ő mégis megtartott magának, ezt különben a javára írom, te meg viszontadoptáltad
öt. Nekem gyanús, hogy már azelőtt is együtt voltatok, amilyen összhang és vibráció van
közöttetek! Most már ne is magyarázz emlékezetkiesésről, úgyse veszem be! Mellesleg ez
nem számonkérés, csak szimpla észrevétel. Én rendes szülőként igyekszem baráti viszonyban
lenni minden fiúddal! Pedig nekem még az anyám írta elő, kinek az udvarlását fogadhatom...
– Blabla, blabla, blabla... – dörmögött közbe Moritz, a sistergő-fröcskölő kolbászhegyet
pirítgatva.
– Hát téged nem is ő kommendált be nálam! – förmedt rá az exnej. – Bánom is régen,
hogy nem hallgattam az édes jó anyámra!
– Ha úgy érzitek, eleget nyűttétek egymást, üljetek le enni – javasolta Yahya.
– Én még sosem éreztem úgy! – közölte az asszony.
– Holott erre nézvést a válásunk figyelmeztető jel lehetett volna – jegyezte meg a néhai
férj.
– Tényleg meg akarod enni a szörnyű kolbászodat?
– Kaphatsz belőle.
– Vegyél már fel egy kötényt! Hát nem veszed észre, hogy a sok sercegő zsír
összefröcsköli a drága Hugó Bossodat!?
– Az a férfi, aki kötényt vesz fel, papucsot is húzhat – aforizmázott Totem. A feszültnek
rémlő Nasar gombát és csirkehúst szedett a fiának. A tányért az asztalra helyezte, az
elektronikus kütyüvel játszó nagyobbacska Arnie-t egy székre ültette, elvette tőle a ketyerét,
kést, villát adott a kezébe.
Ceila üdítőt töltött a gyereknek, a saját poharába zúzós alkoholt adagolt, és menten le is
nyelte.
– Hol van már Bikfic? – türelmetlenkedett. – Nem arról volt szó, hogy ő is jön? Legalább
lefoglalnák egymást a kölykök.
Totem az órájára pillantott.

140
 – Amint látom, Arnie hibátlanul lefoglalja magát. Azt se tudja, hol van. De Bikfic is
nemsokára itt lesz. Connie hozza el az anyjától.
Ceila meghökkent:
– A búsképű Connie?! Ez komoly? Az esküvő óta nem is láttam őt! – Nasarra nézve
megjegyezte: – Persze nem a mi esküvőnkre céloztam, hiszen az még nem volt megtartva,
habár igencsak időszerű lenne! Ha Yahyát fél év után képes voltál az oltárhoz vinni, engem
már a második héten illő lett volna, amennyivel én jobb vagyok! Na szóval, Jene-re utaltam,
aki nekem oszitársam volt, meg aki jelenleg is Connie nővére. Te nem jöttél el, mert aznap
versenyed volt. Sajnos csak harmadik lettél, pedig a te külsőddel rég Hollywoodban lenne a
helyed, drágám! Vezető sztárként! Az egzotikus arcod direkt oda diszponál téged! Ki látott
már Nasarnál gyönyörűbb pasit?
– Én! A tükörben, naponta – szerénykedett Totem.
Szokásos viseletében feszített, a mellkasára varrt angyalt közszemlére téve. Segített
sütögetni Moritz kolbászát, hogy mielőbb hozzáláthassanak. Nyakkendőjével itatta le a
zakójára fröccsenő zsírcseppeket, olykor az idősebb férfit is kisegítette egy-egy törléssel.
– Megjárja, végül is te se vagy pocsék – ismerte el Ceila. – Csakhogy olyan pasi, mint te,
ezerből kilencszáz is összejön! Na de olyan csurom izom, gomblyuk szemű, hollófekete
gyönyörűség, mint az én Nasarom...?!
– Végre valamiben lekörözted a barátnőidet – jegyezte meg Yahya. – Elégedett lehetsz.
Gomblyuk szemű., ez tetszik.
– Képzeld, mégse vagyok elégedett! Nézz rá! Hát nem a filmvásznon a helye? És akkor
minden országban lehetne villánk vagy kastélyunk, minden tengeren jachtunk, persze engem
is folyton fotóznának, mint a világsztár párját! Le se jönnénk a vörös szőnyegről, és az összes
riporter arról faggatná Nasart, mikor tartjuk a hét országra szóló esküvőt, mikor lesz végre
kisbabánk, majd még egy kisbabánk, aztán meg unokánk!? Ti pedig megpukkadhatnátok!
Különösen te!
– Engem az ilyesmi kicsit se pukkaszt – vont vállat Yahya. – Ha Nasar boldog lenne,
pukkadás nélkül örülnék neki.
– Örülhetsz nyugodtan, mert én már jó ideje boldoggá teszem őt! Így van, drágám?
A kérdezett búsan figyelte, amint Moritz és Totem kolbásszal megpakolt tányérokkal ül
az asztalhoz.
Ő maga zöldséget villázott a szájába.
– Két nap múlva verseny, utána bekajálok kolbászból! – sóhajtotta.
– Önmegtartóztatás! Aszkézis! Mártírium! – kacagott Moritz. – Ezek a mai
egészséghívők szerzetesrendet alapíthatnának a vallásukra! Koedukáltat!
– Téged is hizlal a kolbászzsír! – jegyezte meg epésen Hypatia.
– Engem ugyan nem! Az emberekkel manapság direkt elfeledtetik, persze szigorúan
üzleti okból, hogy nem mindenki egyforma alkattal születik. Vannak a jó
takarmánymegtartók, ők a gömbölyűbbek, és vannak azok, akikbe kár a zaba, mert csak
átmegy rajtuk, bármiféle látszat nélkül, ők a csontfogasok. És persze vannak az olyan
harmonikus szervezetűek, mint például én. Ehetek, ihatok, én aztán nem fogyok, nem
dagadok! És persze ki ne hagyjam azokat, akik csak zabálnak és zabálnak, míg elefánttá nem
dagadnak.
Hypatia meglengette a verbális taglót:
– A hasplasztikádról persze mélyen hallgatsz!
– Az bizony neked volt!
– Hát a zsírleszívás?
– Az is neked volt, nem is egyszer! Úgy jársz a szívóklinikára, mint egy horgolóklubba,
vagy mit tudom én, hova járnak a korodbeli nők! Létezik mamuszkötő klub?

141
 – Te öregezel engem, vén trotty?! Nagyapja lehetnél a saját kislányodnak! Az anyjának
meg apja! Meglep valakit, hogy elváltam ettől a beképzelt fazontól? – nyögte Hypatia,
vértanúi ábrázattal körbenézve. Senkit nem látott hökkentnek. – Na ugye!? Te vagy a
megtestesült válóok!
Wessex nem vett részt a társalgásban. Természetéhez híven figyelt, analizált, tudván: az
első benyomás (amelyen a kórházban már túlesett) többnyire jócskán felszínes és előítélet-
vezérelt. Idővel bárkiben – bármely karakterben és szerepjátékosban – meg lehet látni az
emberi lényt, különböző előjelű érzelmekkel, titkokkal, rigolyákkal, jósággal-rosszsággal,
árnyas és sötét oldallal, csupán felszínre hozni nehezebb e jellemvonásokat. Sok ismeretség,
kapcsolat éppen e restség miatt marad mindvégig felszínes.
Moritz a szemét forgatva Totemhez fordult.
– Hát nálad hogy ityeg a fityeg? Milyen hőstettet hajtottál végre mostanában?
Hypatia résen volt.
– Szóval terelnél! Nem bírod a kritikát!? Úgy tekints Totemre, hogy ő egy igazi
életmentő! Szerintem nagyobb filmsztár lehetne, mint Nasar, de persze mindkét pasiért az
anyjaként repesek! Megszámlálni se lehet, hány életet mentett meg Totem az elmúlt hetekben,
napokban! Mesélsz nekünk egy kicsit, drágám?
– Most tele van a szám – felelte Turpin tele szájjal. – Majd evés után. Addig döntsétek el,
mire vagytok kíváncsiak. Vadorzófogásra vagy az eltakarított takarítókra?
Az unatkozó Ceila a harmadik pohár erős italt nyelte le.
Nasar kedvetlenül villázgatott a tányérjában, majd az asztalon hirtelen átnyúlva elemelt
egy szál kolbászt Totem elől, és három harapással eltüntette.
– Öngyilkos akarsz lenni?! – nyögte az exanyós. Mielőtt a depressziós kolbászrabló
válaszolt volna, megérkezett Connie az indiánszökdelésben pattogó Bikficcel.
A gipszelt lábú Mozart kíséretében vágtak át a kerten.

A rossz példa lélekmérgezés52

Yahya leültette a vonakodó gyerekcsőszt a hosszú asztalhoz, mindenből szedett neki
kóstolót egy tányérra. Gyümölcslevet is töltött. Egyél nyugodtan, Connie! – biztatta
leereszkedően Ceila. – Rád fér, amilyen girhes vagy. Tunkolj kenyeret a
kolbászzsírba, hátha felszedsz pár dekát.
– Nem akarok se meghízni, se felszedni pár dekát! Nem akarok látszani! Különben is
megyek már! Sietek!
– Hova sietnél? A pasitlan albidba? Egyél már, ne kéresd magad!
Totem befejezte az étkezést. A Hypatiának tett ígéretéhez híven helikopterre szállt,
feltette a rádiós sisakot, megmarkolta flintáját, rázkódott a turbulenciától.
A gépből kiugorva ruganyos tigrisbukfenccel landolt, és máris lekaszabolta a
fegyvercsöve elé kerülő gazokat, majd szabadkézzel is elkapott egyet, átdobta a válla fölött,
és a hátára térdelve megbilincselte.
A következővel összefonódva hempergőzött, szaporán püfölve azt a könyökével, míg
felülre nem került. Megint fordult a helyzet, ekkor viszont megfojtogatta az ellent a nyaka
köré tekert lábával, és el sem engedte, csak amikor a fuldokló már könyörületért esdekelt.
Még vagy tucatnyi gonosztevőt elintézett, kit fegyverrel, kit testcsatában. Mindezt jobbára
egyedül adta elő, módfelett leleményesen, a kerti bútorokat és más tárgyakat is díszletként
bevonva. Némelyik közelharc-jelenethez Yahyát is igénybe vette, egyszer győzni is hagyta,

52
Amiel

142
kétszer nem. A népszerűbb mozzanatokat visszajátszásszerűen, hátramenetben is
megismételte.
A hálás publikum tapsolt, nevetett.
Connie aléltan bámulta bolondozó rajongottját. Wessex visszafogottan vigyorgott, és
felfogta: képes volna megkedvelni a mostig távolságtartóan szemlélt Turpint. Yahya két ujját
a szájába véve lelkesítően fütyült. A szülők egymás bosszantásáról megfeledkezve élvezték a
produkciót. Még Arnie is letette néhány percre a videojátékot.
– Na, ki a mozicsillag? – kérdezte a közönség elöli hajlongva Totem.
– Látod, ha te meghalnál, nagyon meggyászolnálak! – szipogta Hypatia. –
Megkérdőjelezhetetlen jogom is lenne hozzá, mivel a saját fiamként szeretlek téged! A drága
húgom két gyereket szült egy latens meleg pasinak. A zokogós önleleplezés után elváltak,
évekig kerülték egymást, végül aztán majdnem barátnők lettek, legalábbis helyreállt a beszélő
viszonyuk. Tudjátok, Anatol idővel roppant beleérző lett, még én is lelkiztem vele a
menopauza kapcsán, de most nem ez a lényeg. Anatol nemrég meghalt, nem AIDS vagy
ilyesmi vitte el szegényt, csak egy buta szívroham. A húgom, Amelie gyászruhába bújt, és
kisírta a szemét a temetésen. Erre egy kretén ismerőse kérdőre vonta, hogy hát mégis mi
jogon bőg, amikor ők már réges-rég elváltak!? Na ja, de előtte tizenöt évig szerették egymást!
Közös kölykeik születtek! Akármennyit vitáztak is közben, istenadta joga van bőgve
gyászolni!
Mire befejezte a monológot, a két unatkozó gyerek beszivárgott a házba tévézni.
Hypatia utánuk ment, hogy ötletet szerezzen tőlük a gyerekkönyv-illusztrációkhoz.
Moritz az utolsó falatot lenyelve lehörpintett egy pohár kólát, elköszönt a társaságtól, és
hazarobogott a családjához.
Connie leragadt a performansznál.
– Nahát, Totem! – sóhajtotta. – Irtóra örülnék, ha színész lennél, és filmekben játszanál,
sok-sok filmben! Akkor annyiszor láthatnálak, ahányszor csak szeretném, és mindig téged
néznélek, és végre boldog lehetnék!
– Legyél boldog tőlem függetlenül – javallotta Macsóhímzés. – Csípd ki magad, menj
bulizni, ismerkedj!
– Soha nem tennék ilyet veled! – kiáltotta Connie szenvedélyesen.
– Csak nyugodtan! Sőt: felhatalmazlak!
Yahya a lányra nézett.
– Jut eszembe, meséltél neki az erőszaktevőkről? Totem elkapdosná őket, mind egy
szálig. Vagy inkább te akarod levadászni őket?
Ceila felnevetett:
– Connie még csak nem is ábrándozik levadászásról! Lelkileg is alkalmatlan rá. Ha pasi
lenne, puha tökű impinek nevezném. De mivel csajszi...
Yahya leintette:
– Oké, sejtjük, ne folytasd! Úgy hallottam, kamaszként egy sor tökéletes gyilkosságot
fundáltatok ki. A tökéletes gyilkosság nemde azt jelenti, hogy az elkövető nem bukik le!?
Sohasem.
– Na, pont ez az, amire csak a zseniális elkövetők képesek! – szögezte le Ceila.
– Például megdönthetetlen az alibijük?
– Például.
– Nem hagynak ujjlenyomatot, se DNS-potyadékot?
– De nem ám!
– Elfedik a saját szagukat egy lavór pacsuli mögé? Álruhát öltenek, és még a bűntársaik
előtt is titokban tartják kilétüket?
Ceila elbizonytalanodott.
– Most helyeseljek, vagy mi a fene?

143
 Yahya a másik nőhöz fordult.
– Dumáljuk át ezt a tökéletes gyilkosság dolgot! Hogy csináltátok volna, Connie?
– Hát úgy, hogy fúvócsöves kábszerrel elaltatjuk a tanárt, amikor este hazafelé tart a
sötétben. Aztán iker babakocsiba gyömöszölve eltoljuk a tóhoz, végiggurítjuk a stégen, és a
vízbe borítjuk. Jóccakát, tanár úr, köszönjük a sok karót! – mesélte nevetve a lány. Először
látszott derűsnek.
– És ez hol tökéletes gyilkosság? – kérdezte Wessex. – A tó messze van, útközben sok
szemtanúnak sokféle furcsaság feltűnhet. A babakocsizás utóbb elég jól visszakövethető az
épületekre szerelt kamerák révén.
– Ugyan már, hát ez csak kamaszos hülyéskedés volt! – legyintett Ceila. – Így éltük ki a
mérgünket! Egyébként nyilván hallottatok már az álcázásról! Szóval ne arra gondoljatok,
hogy az ember Mikulás-göncben tolja az utcán a babakocsiból félig kilógó tanállatot! Az
tényleg szemet szúrna, éjjel kettőkor is. Paróka, smink, álruha, és az összes szemtanú elmehet
a sunyiba! Mellesleg az a tanrém helytakarékosan összehajtogatva simán elfért volna egy
dupla gyerekkocsiban!
– Szerintem viszont a kosaras Thomas Beregi csúnyán kilógott volna – vélekedett Connie.
– Ez akkor is felmerült, emlékszem! Őt például feldaraboltuk volna, hogy elférjen.
– Mi volt a bűne? – firtatta Yahya.
– Keresztülnézett rajtunk – felelte Ceila. – Rajtam és Jenen. Hiába igyekeztünk a
látóterébe férkőzni, semmibe vett minket. Én például már akkor tisztában voltam az
értékeimmel. Tudtam, hogy idővel mindenkinél többre viszem!
– Bizony! Ceila már akkor szuperkaméleon volt! – helyeselt Connie. – Thomas Beregi az
évfolyam bombázójával járt, ezért Ceila rögtön hasonlítani kezdett a csajszira! Hasonló sérót
vágatott, és nemcsak ugyanolyan dögös ruciban, hanem sokkalta kihívóbban járt! Sajnos
hiába, Thomast továbbra sem érdekelte. Amint látom, mostanában Yahyával van így.
Ceila felcsattant:
– Tisztára hülye vagy! Mindig is engem majmoltak, nem én utánoztam másokat! Én
vagyok az etalon!
– Ne röhögtess, nézz tükörbe! – tiltakozott Connie. – Ugyanolyan a hajad, mint Yahyáé!
Te majmolod az övét! Ő hordta így hamarabb, biztosan tudom! Átvetted az öltözködési
stílusát is, csak a tied sokkalta mutogatósabb, majdhogynem rüfkés! Csodálkozom is, hogy
még nem erőszakoltak meg az utcán egyszer se! De az is lehet, hogy csak titkolod!
– Te vagy a rüfkés! – üvöltötte Ceila magából kikelve. – Különben nem mentek volna
végig rajtad a bankettező csávók az érettségi találkozódon! És vedd tudomásul, hogy az én
hajviseletem jelenleg nagyon is trendi, pontosan ezért hord ilyet Yahya!
Wessex a lógatott orrú Nasarra pillantott.
– Sajnálom – mondta. – Mesélj Ceila alibijéről.
A gomblyuk szemű férfi felsóhajtott.
– Úgy tudtam, a másik szobában alszik, pedig nem szokott külön vonulni a havivéres
napokon se, és az különben se lett volna még aktuális, de bevettem a mesét. Legalább
nyugodtan végigszurkolhattam a meccset. Másnap reggel feltűnt, hogy újfajta parfümöt
használ, mondtam is, hogy térjen vissza a régihez, mert ez éktelenül büdös. Azt felelte,
szerinte is tévedés volt új illatot kipróbálni, ráadásul jól meg is lottyintotta az üveget. Amikor
tüsszögve elhúztam otthonról, még zuhanyozott, hogy végleg megszabaduljon a
pacsulibűztől. Néhány pillanatra felötlött bennem, hogy hajnaltájt is hallottam őt tusolni.
Eszembe nem jutott volna, hogy akkor jött haza valahonnan, és később se kapcsoltam, hogy ő
menedzselte a Yahya-verést! Nem fogtam gyanút!
– Te meg miről beszélsz?! – nyögte Ceila. – Te engem akarsz bemártani?! Hát már
zuhanyozni se lehet? Az is bűn?
Totem vette át a szót:

144
 – Emlékszem, hányszor faggattál bűntényekkel kapcsolatban. Boci szemű kíváncsisággal
nézegetted a fegyvereimet, beleértve a sokkoló pisztolyt is. Konkrétan azt tüntetted ki a
legodaadóbb figyelmeddel.
– És?! Mit bizonyít ez?
– Az eset, azaz a brutális támadás előtt egy héttel itt aludtam Yahyánál, és a sokkoló
stukim a kisasztalon felejtődött. Reggel nem is kerestem, fel se tűnt a hiánya. Te viszont
másnap itt jártál! Nasar kérésére, az ő kulcsával jöttél be, hogy elvidd hozzá a kutyát az
edzőterembe. Akkor nyúltad le a sokkert.
– Valóban így volt – közölte Nasar.
– Ezt bizonyítani is kéne – vont vállat Ceila.
– Arra gondolsz, hogy leáztak róla az ujjlenyomatok? – kérdezte Totem.
– Pontosan!
– Mivel előre tudtad, hogy a tóban fogja végezni a szüleid hétvégi telkének közeléből
ellopatott kisteherautóval együtt, nem is húztál kesztyűt, amikor a bevetés előtt babráltad.
Vagy simán csak ennyire ostoba vagy!
– Teória! – legyintett Ceila. – Ugye, most csak szórakoztok velem!?
– Feltöltötted a sokkoló aksiját, nehogy cserbenhagyjon, amikor Yahyát kínozzátok! –
folytatta Turpin könyörtelenül. – Az ő képességeit ismerve pontosan tudtad, hogy szükség
lehet rá, még akkor is, ha három priuszos droidot béreltél fel a megverésére. Az aksin maradt
az ujjlenyomatod és a DNS-ed is! Ugyanis az elsüllyesztett kocsiban hagyott sokker nem ázott
be, mint remélted. Véged van, Ceila!
– Blöffölsz, Totem! Tudom, hogy így csináljátok! Kismillió sztoritokat hallottam már!
Csak be akarsz ugratni! Világos: nem találtátok meg a tettest, erre rám kennétek! Tipikus
zsarutrükk!
Wessex odalépett a táblagéppel. Megmutatta neki a középiskolai jelmezbálon készült
fotót.
A popdíva-álarcos lány hegyes melltartós bikiniben közszemléltette hamvas bájait.
– Ez itt a Madonna-maszk? Te viseled? A te neved olvasható a kép alatt, a saját
kézírásoddal? Akkoriban éppen Madonnával akartál volna életet cserélni? Te akartál lenni az
a szédítően híres, zsírgazdag, stuka típusú nő?
Mielőtt a habozó lány felelhetett volna, felsóhajtott Nasar:
– Hetek óta készültél hozzám költözni. Lényegében már nálam laksz egy ideje, de nemrég
úgy döntöttél, a lakásod eladásával véglegesíted a státuszt. Tegnap elmentem hozzád
körbenézni. Hat gardróbra való ruhát, cipőt, táskát pakoltál össze, hogy majd hozzám vitesd.
És félreraktál egy halom szemetes zsákot, hogy holnap reggel kitedd a kukásoknak. Tudtad,
hogy ha korábban dobod ki, szétturkálhatják a lomizók, és előkerülnek a...
– Micsoda?! Te betörtél hozzám? A tudtom nélkül behatoltál a lakásomba?! Milyen
jogon?! Perre megyek!
– Lesz per, nyugi! – közölte Yahya. – Mi volt a szemetes zsákokban?
– Egy halom kacat – felelte Nasar gyászos hangulatban. – Ami abból minket érdekel: ott
volt a büdös pacsuli maradéka, a kiszolgált Madonna-maszk, a használt kesztyűk, a
gumicsizma, a sátorkabát. És ez még nem minden! Megtaláltam a tervrajzaidat! A támadásba
beletervezted az időjárást, direkt esős napra vártál, mert akkor nem lesznek szemtanúk a
parkban. Előre kitervelted Mozart elintézését, a teherautó ellopatását, a tóba süllyesztést...! Az
egészet lerajzoltad, a verőcsávók megszerzésétől a végkifejletig, akár egy képregényt! Ami
azt illeti, könnyebbnek képzelted, mint amilyenre a végzet alakította. Yahya a vártnál
keményebben ellenállt. Dühödben majdnem megölted őt a sokkolóval! Itt a vége, Ceila! Miért
csináltad? Mondd, miért?

145
 – Most hazamegyek, és elégetek mindent. Yahyától bocsánatot kérek, és ő nagylelkűen
megbocsát, elvégre barátok vagyunk. Veled soha többé nem állok szóba, mert aljasul elárultad
a szerelmünket... – sorolta Ceila félig lehunyt szemmel, különös, önbecsapós kábulatban.
– Börtönbe mész, nem haza! – közölte Wessex. – Az egyik bérdroid vízbe fulladt, amikor
a tóba hajtott a papucsautóval, és meg se próbáltál segíteni rajta. Ezért is sok évet fog rád
mázsálni a bíró.
– Mi a fene bajod volt velem? – kérdezte Yahya.
Ceila előrobbant a kábulatból. A lányra meredt, mutatóujját is rámeresztve.
– Hogy mi?! Hát minden! Úgy utállak, ahogy vagy! Mindenestől! Én érdemlem Nasart,
egyes-egyedül én! Téged mégis feleségül vett! Nekem még csak nem is ígérgette a kézfogót!
Hiába figyelmeztettem őt lépten-nyomon, meg se hallotta! Lefogadom, hogy még mindig
téged szeret! Lehet, hogy nem szerelemmel, de akárhogyan is, idegesítően kötődik hozzád!
Hurcolja a kutyátokat, macskázni is idejár, imád veled edzeni, bulizni, összejárni, meg
minden! Tudd meg, élveztem kitervelni az egészet! Élveztem! Olyan adrenalin-lövéseket
kaptam közben, hogy szó szerint is elélveztem! Ezért rajzoltam le! Hogy még többször
átéljem, részletről részletre! És csinálni is élveztem, tudd meg! Minden perce felizgatott! És
azt is tudtam, hogy soha nem fogtok rájönni, ki tette! Soha! A nagyképű hólyag Thomas
Beregi idejében még kispályás voltam. Tervezgettük, hogy elraboljuk és felaprítjuk a
nagyképű csávót, de csak a macskájukkal mertem megcsinálni! Ráadásul az anyja sokkal
jobban kiborult a kinyírástól, mint a seggfej Beregi! A hozzád használt cuccot is azért nem
dobtam még ki, azért tartogattam, mert tömény élvezet volt előszedni és újraélni! Isteni
élmény volt! Talán holnap se dobnám ki, hogy még tovább tartson a gyönyöröm!
– A börtönben naphosszat újraélvezheted – mondta Yahya.
– Na ugye, hogy te ölted meg Thomas szegény cicáját!? – nyögte Connie. – Amikor
rákérdeztünk Jennel, miért tagadtad le?
– Ha te sejtenéd, mi mindent nem tudsz rólam!? – gúnykacagott Ceila. – Egy biztos: téged
sosem irigyeltelek! A tesódat már inkább, neki jobban sikerült az élet! Fényes lagzi, férj! És
nemsokára gyerek is lesz!
– De legalább nem őt veretted rommá – sóhajtotta Connie.
– Ne legyen egy nyugodt pillanatod se, kis hülye! Előbb kiszabadulok, mint hinnéd, és
utána sorban mindenkit elkapok! Te se maradsz ki, hiába kárörvendezel! Most már tudom,
milyen remek érzés a szadizás! Még remekebb lesz, ha a kínzást egyes-egyedül magam
végzem, sőt: be is fejezem! Most már tudom, hogyan kell! Csak várjatok! Csak lessétek!

A mesékben az a szép, hogy a végén

mindig igazság tétetik53

Wessex és Yahya egymásba feledkezve töltötte az éjszakát. Úgy érez-

ték, kizárták a külvilágot és a belvilág gyötrelmesebb részét, minden
zavaró tényező megszűnt köröttük.
A bűnözésről, a bűnözőkről azt gondolták volna, ha egyáltalán gondolnak rájuk, hogy
azok is szünetelnek végre.
Ha gondolnak effélére, tán még azt is hihették volna, hogy kitört az egyetemes világbéke.
Naponta 3x sültgalambot szolgálnak fel minden földlakónak, a sör, bor és konyak mellett az

53 Loric Chaotin

146
örökférfiasság-öröknőiesség itala folyik a közkutakból, a metrón kolbászból vannak a fogan-
tyúk...
Duhaj fények villóztak a bárban, a táncparketten transzba esett párok rángtak-
vonaglottak a dübörögve lüktető zenére; a levegőben terjengő tömérdek feromont hasznos lett
volna kenyérre kenni, vagy spanglipapírba sodorva kéjesen elszívni.
Az egekbe hágó hangulat dacára a vadászó férfi mégis kosarat kapott, immár a második
nőtől. Hiába hízelgett mézédesen, hasztalan dicsérte a kiszemelt szendék harmatos bájait,
azok valahogy megszimatolták valódi szándékát. Mivel gyanút fogtak, ő felhagyott a további
nyomulással, nehogy ráhívják a jardot.
A bárpultra könyökölt. Egyik szemét a macásabb szendén tartva azt tervezgette, hogy a
parkolóban fogja leütni a nőt, az eszméletlen testet a csomagtartóba gurítja, kezét-lábát
összekötözi, száját leragasztja, majd olyan frenetikus éjszakát tölt el vele, talán kettőt is – bár
egyáltalán nem közös élvezetükre –, hogy talán hónapokra, netán egy teljes évre is kielégül
tőle.
Ekkor valaki meglökte a lábát, és a nadrágjára borított fél csésze forró kávét.
Az ábrándozásból kizökkent férfi keze ökölbe szorult, már-már ütésre is lendült, amikor
észbe kapott: nem hívhatja fel magára a figyelmet. Alapszabály: beolvadás, elbájolás!
A szerencsétlenkedő nő máris szabadkozott, hogy milyen ügyetlen, elnézést kér,
természetesen fizeti a tisztíttatást. Közben papír zsebkendővel maszatolta a nadrág
combrészén terjedő kávéfoltot. Addig-addig gyömöszölte-maszatolgatta, míg már nem is
látszott középkorúnak, se pedig fizetős erőfeszítéssel, kétségbeesetten fiatalon tartottnak.
A férfi negédesen azt felelte, semmi baj, bagatell, ne izgassa fel magát egy ilyen gyönyörű
hölgy, érthetetlen, miért van itt egyedül, hódolóhadaknak kéne a sarkában járniuk, gyorsan
vegye le a cipőjét, hadd igyon belőle pezsgőt!
Az elbájolás működött, a hervatag nő leült a szomszédos bárszékre, kért egy tequilát, és
egy slukkra leküldte, méghozzá só nélkül. Olvadozva fogadta az újabb s még újabb bókokat,
végtére is az ő korában minden kedves szó élményszámba ment.
Ha ló nincs, a szamár is jó lesz, gondolta a férfi, s merészen megkérdezte, volna-e kedve
kocsikázni egyet, és majd meglátják, merre tovább.
A bókokért hálás nő hajlott a romantikus ajánlatra, épp csak annyit kérette magát,
amennyi a renoméhoz kellett. Bizalmasan belekarolt, és büszkén lépdelt mellette, mintha azt
hirdetné: lám, micsoda tökély pasast fogtam!
A férfi a lelki tenyerét dörzsölgette a bárból kifelé sétálva.
A nő örült a gyors fogásnak. Ritkán sikerült ilyen gyorsan felcsípni kiszemeltjét. Már nem
volt olyan vonzó, mint fénykorában, noha sokat fáradozott szépsége megőrzésén. Ez a pasas
ideális alany: harmincas, jóképű, kisportolt, bájgúnár. Nyilván kockás a hasa és bokszeralsót
hord, poénos mintákkal.
Szabad kezével a vállán lógó táskába nyúlva megmarkolta a brutális hatóerejű sokkert.
Minden egyéb ott várta a kocsija hátuljában, amire a váratlan sokkolás után és még később
szüksége lesz: ragasztószalag, kötöző, bódítószeres fecskendő, hullazsák.
Mindjárt lecsap, aztán éjhosszat mókázhat a pasassal a pincében, mint már oly sok
másikkal, de még nem elégszer.

147
148
149
150
151