A htszpsg kirlykisasszony I.

rsz (Benedek Elek)

Hol volt, hol nem volt, hetedht orszgon is tl,
volt egyszer egy szegny ember, s annak egy
nagy kamasz fia, gy hvtk, hogy Kolontos
Bandi. No, nem is hiba hvtk Kolontosnak
ezt a legnyt, mert csupa ostobasg volt minden
cselekedete. Az apjt, az anyjt majd felvetette
az ers bbnat, hogy a fiuk mindenkbl
kiforgatja a nagy ostobasgval. Egyszer azt
mondja az asszony a finak:
- Eredj, fiam, ntzd meg a virgokat, mert a
nagy melegsgben mind elszradnak.
Fogja magt Bandi, lemegy a pincbe. Volt ott
hrom ak bor, felviszi a kertbe, s rntzi a
virgokra. Sokszor ltta, hogy az emberek, ha
bort isznak, jkedvk kerekedik, s amint a bort
elntzte, mg meg is krdezte a virgokat:
- Jkedvetek van, ugye? Meghiszem azt!
Mskor meg azt mondtk neki, hogy hintse meg az udvart homokkal, hogy egyenes legyen.
Hanem Bandi azt gondolta, hogy jobb a liszt a homoknl, s ami liszt volt a hznl, azt mindet
felhintette az udvaron. J ki az apja, nzi, hogy mit csinl Bandi.
- Jaj, te vilgbolondja, te, mit tettl?
- Taln bizony nem elg egyenes az udvar? - krdezte Bandi.
- Hiszen megllj, mindjrt megegyenestlek n!
Elkapott egy husngot, jl elnadrgolta Bandit, de bizony nadrgolhatta, attl ugyan nem jtt
meg az esze. Telik-mlik az id. Gondolja az ember, taln egy kicsit megjtt a Bandi esze, s azt
mondja neki:
- Eredj, fiam, etesd meg a disznkat, hadd fekdjenek le aztn.
Kimegy Bandi, megeteti a disznkat, de mikor jllaktak, fogta magt, addig verte egy bottal, mg
el nem nyltak a hdlson. Azzal bement nagy rmmel az apjhoz, s mondta:
- No, apm, lefektettem a disznkat.
Kimegy az ember, hadd lssa, mit csinlt Bandi. Ht, teremtm, a disznk mind meg vannak
dglve. El a husngot az ember, megint jl elnadrgolja Bandit, de bizony nadrgolhatta, attl
ugyan meg nem jtt az esze.
Estre kerekedik az id, lefeksznek, de sem az ember, sem a felesge nem tudott aludni.
Shajtoztak, tndtek, mit csinljanak ezzel az istenverssel. Ha valahogy szpszerint meg nem
szabadulnak tle, elbb-utbb koldusbotra juttatja ket. Elterveztk, hogy akrmilyen keserves
legyen a szvknek, kiviszik az erdbe, s otthagyjk. Ahogy lesz, gy lesz, menjen, amerre
szeme lt; ljen, ahogy lhet. Bandi gy tett, mintha aludnk, mg nagyokat is horkolt: jl
hallotta, hogy mit egyeztek az regek. Reggel felkelnek, s mondja a szegny ember Bandinak:
- No, fiam, gyere az erdbe, vgjunk ft!
Kimennek az erdbe, s mikor egy j sr helyre rnek, azt mondja az ember Bandinak:
- Te csak maradj itt, fiam. Vgj le egy-kt szl ft, n meg tovbbmegyek az erd msik felbe,
htha ott mg szebbeket tallok. Bandi nem szlt semmit, gy tett, mintha ott maradna, de alig
ment az apja tz-hsz lpsre, ment is utna, el sem maradott mellle. Eleget okoskodott az
ember, hogy gy meg gy, maradj ott, nzd ezt a szp ft, milyen szp; nzd ezt, mg szebb az!
Beszlhetett, akr a fekete fldnek, Bandi nem maradott el mellle. Mit volt, mit nem tenni a
szegny embernek, ltta, hogy nem tud megszabadulni Banditl,nagy bsan hazaindult, Bandi
meg mindentt utna. Amint megy, mendegl hazafel, szembe jn vele egy sz regember, s
krdi:
- Ht kend mirt olyan szomor, fldi?
- Hogyne volnk szomor, regapm - mondja az ember -, mikor ez az egy fiam van, s az is
olyan kolontos.
- Egyet se bsuljon kend, adja nekem a fit, n majd eszre trtem.
- n j szvvel odaadom - mondja az ember -, csak elmenjen kigyelmeddel.
Krdi a fitl: - No, Bandi fiam, elmennl-e ezzel az regemberrel?
- El n, csak j dolgom legyen.
Mondotta az sz regember: - Ne flj, fiam, nlam j dolgod lesz.
(folytatjuk)